Kárpátaljai HírmondóVII. évfolyam 3. szám, 2011. szeptember

“Hullámzó Balaton tetején...”

A tiszapéterfalvai református templom

Vörösmarty Mihály

A Guttenberg-albumba

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnekS a kitörő napfény nem terem áltudományt;Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezébőlS a szent béke korát nem cudarítja gyilok;Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dúsS a nyomorú pórnép emberiségre javúl;Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatrólÉs áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magávalÉs eget ostromló hangokon összekiált,S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”S e rég várt követét végre leküldi az ég:Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhezMéltó emlékjelt akkoron ád a világ.

1839. szeptember 5. előtt

Kiadja a Kárpátaljai Szövetség1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.Tel./fax: 06-1-267-0198

E-mail: karpataljaiszovetseg@t-online.hu

Felelős kiadó: Katona Tamás,a Kárpátaljai Szövetség elnöke

Főszerkesztő: Füzesi MagdaE-mail: magda.bereg@gmail.com

Szerkesztőbizottság:Dr. Pomogáts Béla,

Dupka György,Szöllősy Tibor,

Zubánics László,Elbéné Mester Magdolna,

Schober Ottó.

Gazdasági felelős:dr. Damjanovich Imre

A szerkesztőség címe:1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.

HU ISSN: 1787-0445

OTP számlaszámunk:11711034-20834951

Megjelenik negyedévente450 példányban.

E lapszám megjelenésétSkultéty Csaba

politikai szakíró támogatta.

A folyóiraton nyereségnem képződik.

A címünkre beérkező kéziratok közlé-sének és szerkesztésének jogát fenntartjuk,azok recenzálását, visszaadását, levélben tör-ténő megválaszolását, valamint más szerve-zetekhez, intézményekhez való továbbításátnem vállaljuk. A publikációkban közölt té-nyekért és véleményekért minden esetben aszerző viseli a felelősséget. A szerkesztőségnem feltétlenül ért egyet a lapban közölt publi-kációkkal.

KÁRPÁTALJAIHírmondó

A tartalomból

Kárpátaljai Hírmondó2

VII. évfolyam, 3. szám2011. szeptember

Címlapfotók: Molnár Bertalan

Köszönjük a támogatást!

346

1011131415

161718202122252627283031

3234363839

A Kárpátaljai Szövetség elnöksége hálás köszönetét fejezi ki mindazontagtársaknak, akik felajánlásaikkal támogatták a szövetség tevékenységét.

Külön köszönjük Skultéty Csaba, dr. Husznai Katalin, Wolf József buda-pesti, Zupkó Mária nyírbátori, Antonik Katalin kisvárdai tagtársunknak a ki-emelt összegű támogatást!

A Kárpátaljai Hírmondó megjelentetése költségeinek fedezésére benyúj-tott pályázatunkat pénzhiányra hivatkozva elutasították, de a tagság összefogá-sának köszönhetően mostani lapszámunk is napvilágot láthatott. Hálásak va-gyunk szerzőinknek, akik tudomást szerezve a lapkiadás finanszírozásánaknehézségeiről, tiszteletdíjukat felajánlották a költségek fedezésére.

A folyóirat barátainak anyagi támogatását a jövőben is örömmel fogadjuk: amai gazdasági helyzetben a felajánlott összegek a túlélés lehetőségével ajándé-kozzák meg a Kárpátaljai Hírmondót.

A Kárpátaljai Szövetség elnöksége

Vers mindenkinek. Tóth Árpád: Fénylő búzaföldek közöttSzervezeti élet. A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozójánHatárok nélkül.Hitélet. Géczy Tihamér prédikációja

Csépes János vértanúságának történeteMúltunkból. 1991: A rendszerváltás éveMemento. A lágerekbe elhurcoltakra emlékezünkLélektől lélekig. „Azért harang a harang, hogy hívja az élőket…”Évforduló. Egy hiteles résztvevő visszaemlékezése Munkács

visszacsatolásárólArasznyi történelem. Valahol… a Csonka-Beregben

Az ungvári János vitézKÁRISZ-kollázs. „Született csillagok” műsora Beregszászban

Anyanyelvi tábor KárpátaljánÖrökségünk. Kárpátalja magyarországi szemmelKözös dolgaink. Rockballada RákóczirólAnno. Mesélő fényképekGyökerek. A Locker-fényképészek

Interjú Weinrauch KatalinnalSzájról szájra. Husztnak erős váraMosolyogjunk. Áttelepülésünk történeteKorkép. Schober Ottó, Orémus Kálmán, Hudák Rudolf,

Szöllősy Tibor írásaiHíres szülötteink. Kobulej Emil zongoraművészSzemelvények kárpátaljai eseményekbőlSzerkesztőségünk postájábólA Kárpátaljai Hírmondó galériája. Pálfy Julianna és Pálfy István (Putyu)

festőművészek

Kedves Olvasóink!A Kárpátaljai Szövetség honlapján tájékoztatjuk az érdeklődőket az aktuális

programokról, tervekről, beszámolunk korábbi rendezvényeinkről. Szeretnénkkikérni ezzel kapcsolatos véleményüket: mit látnának még szívesen awww.ksz.egalnet.hu című honlapunkon.

Kedves Fiatalok!A KÁRISZ honlapján olvashattok az aktuális tervekről, programokról, beszá-

molunk eredményeinkről. Írjátok meg, mit látnátok, mit olvasnátok még szíve-sen a www.karisz.egalnet.hu című honlapunkon!

Kárpátaljai Hírmondó 3

Vers mindenkinekNe ítélj!

(Anthony de Mello: A szeretet útja. Korda Kiadó, Kecskemét, 2006)

Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek!Máté 7,1

Kijózanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látássaltudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod,vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látodőket, akkor átalakítasz és teremtesz.

Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj megmindegyikre úgy nézni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múltbéliismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kel-lemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, amelyek eddig esetleg elkerülték fi-gyelmedet a megszokottság miatt. A megszokottság, ismertség ugyanis áporodottsá-got, vakságot és unalmat szül. Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan,újra és újra.

Azután gondolj olyan emberekre, akiket nem szeretsz. Először is figyeld meg,hogy mi az, amit nem szeretsz bennük, részrehajlás nélkül tanulmányozd hibáikat.Vagyis nem használhatsz olyan címkéket, mint például büszke, lusta, önző és gőgös.A címkézés a szellemi lustaság jele, mert sokkal egyszerűbb valakire egy címkét ra-gasztani, mint egyediségében nézni és látni azt a személyt.

A hibákat klinikailag kell elemezned, más szóval meg kell győződnöd tárgyilagos-ságodról. Fontold meg azt a lehetőséget, hogy amit hibának látsz, az egyáltalán nemaz, hanem valami olyasmi, amit te a neveltetésed, programozottságod miatt nem sze-retsz. Ha a hiba még ezután is ott van, akkor értsd meg, hogy a hiba eredete gyermek-kori élmények, múltbéli programozottság, hibás gondolkodás és észlelés, és legin-kább a tudatosság hiányának következménye, s nem a rossz akaraté. Ahogy erreráébredsz, hozzáállásod szeretetté és megbocsátássá alakul, mert tanulmányozni, meg-figyelni és megérteni annyi, mint megbocsátani.

Miután a hibákat így végigtanulmányoztad, most keresd meg azokat a kincseket,amelyek ebben a személyben rejtőznek, s amelyeket idegenkedésed miatt eddig nemláttál meg. S miközben ezt teszed, figyeld meg a hozzáállásodban vagy érzésedbenbekövetkező változást. Idegenkedésed ugyanis eddig elhomályosította látásodat,akadályozott téged.

Most aztán sorba vehetsz minden egyes személyt, akivel csak élsz és dolgozol,és figyeld meg, ahogy szemedben mindegyikük átalakul, ha így nézel rájuk. Ha ígynézed őket, akkor a szeretetnek sokkal határtalanabb ajándékát ajánlod nekik, mintamit a szolgálat bármely cselekedete tudna adni. Mert így átalakítod őket, megterem-tetted őket a szívedben, s ha van valamelyest kapcsolat köztetek, akkor a valóságbanaz is átalakul.

Most pedig add ugyanezt az ajándékot önmagadnak. Ha mással képes voltál eztmegtenni, akkor igazán nem lesz nehéz. Kövesd a már említett lépéseket: egyetlenhibát és egyetlen idegbetegséget se ítélj meg s főleg ne ítélj el. Nem ítéltél meg má-sokat, s meglepődsz, hogy te sem vagy megítélve. A hibákat vizsgáld meg, tanulmá-nyozd és elemezd őket a jobb megértés végett, ez szeretethez és megbocsátáshozvezet, s örömmel fedezed fel, hogy téged is átalakított ez a furcsán szerető beállított-ság, hozzáállás, amit magadban érzel saját magad iránt. Ez a beállítottság belőled ered,belőled jön és árad minden más élőlény felé.

Tóth Árpád

Fénylő búzaföldek közöttHa olykor lassú esti sétánAz országút merengve párosSor jegenyéjét messze járom,S mögöttem elmarad a város -

Megállít a nagy búzaföldekRagyogása az esti napban,Nyújtózkodnak a sárga táblákFénylőn, komoran, mozdulatlan;

Valahonnan az erdőszélrőlViszkető kis szelek sziszegnek,De keleti, ős lustasággalA nagy táblák alig zizegnek;

Alszik a sűrű, jó magyar föld,S oly különös, ahogy mogorvánSütteti sok busa kalászát,Mint sörényét egy vén oroszlán,

Mely idetévedt EurópaHegyei s tengerei közzé,S vadásznak rája ezer éveS ezer tőr és háló kötözné -

És már nem bánja. ElcsigázottRemek teste elnyúlt a napban,Már néki mindegy, várja sorsátFénylőn, komoran, mozdulatlan;

Vagy tán egy bősz ugrásra vár még?S kalászvillantó esti tűzbenNagy ős dühét forralja lassan,Félelmesen és egyszerűen?

S majd talpa nagyságos ütéseVégigrendül Európa hosszán,Mielőtt elalunna végképAz Ázsiából jött oroszlán?

Ki tudja? Ó, te furcsa, drága,Vad búval és bő vérrel ázottKomor magyar föld, csöndes esteMegsimítom fénylő kalászod;

Lásd, engem, kócos, bús jobbágyokSarját, rég megtett gyermekénekA finom, csábító Nyugat, deLáttodra egy-egy régi ének,

Valami kancatej-szagú dalLelkem ős pusztáiból följön,És jajgat a nap hunyó fényén,S meghal az esti búzaföldön.

1925

DióhéjbanAz identitás összeköt...

FesztMagyar néven 2011. szeptember16–18-án útnak indult egy új rendezvénysorozat, amely a magyarközösségek értékeit helyezi középpontba. Évente két alkalommal a Millenáris külön-

böző helyszínein visszaté-rő vendég lesz az egészKárpát-medence. Értékekés életérzések – határtala-nul. 10 város, 10 géniusz, 10életérzés. Örvendetes, hogy azelső rendezvényre Bereg-szászt is meghívták. Műsortadott többek között a Bun-dás Lajos és Bundás Viktó-ria vezette Ludovika tánc-együttes, amely a Kárpát-alja legjobb népi táncegyüt-tesének címével büszkél-kedhet.

Szervezeti élet

Kárpátaljai Hírmondó4

A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján„Ahol békesség van, ott jó lenni…”

Pénteken délután került sorPálfy Julianna és Pálfy Istvánképzőművészek kiállításánakmegnyitójára. Schober Ottó, aKárpátaljai Szövetség elnöksé-gi tagja méltatta az Ungvidékrőláttelepült alkotók munkásságát,majd Kutlán András festő szólta pályatársak eddigi sikereiről.E lapszámunk galériájában őketmutatjuk be.

Az érdeklődők megvásárol-hatták a művészekről szóló köny-veket, amelyekből összesen 20példányt a beregszászi főiskolá-nak ajándékoztak. A könyvcsoma-got a Beregszászból érkezett ven-dégek juttatták el a tanintézetbe.

Szeptember 9–11-én rendezték meg a Kárpátaljai Szövetségtagjainak hagyományos találkozóját Balatonföldváron.

Mint minden esztendőben, az idén is nagyon várták a régibarátok, az egykori osztálytársak, a Kárpátaljáról elszármazot-tak és a szülőföldön élők, hogy megoszthassák egymással sike-reiket, gondjaikat. Most is gazdag és sokrétű volt a találkozóprogramja. Beszámolónk címéül nem véletlenül választottukEgressy Miklós görög katolikus parochusnak a vasárnap dél-előtti ökumenikus istentiszteleten elhangzott mondatát: a há-romnapos rendezvénysorozat az életerő, az öröm és a békességjegyében zajlott.

Megtartotta ülését a Kár-pátaljai Hírmondó kibővítettszerkesztőbizottsága. FüzesiMagda főszerkesztő örömmeltájékoztatta a jelenlévőket a si-kerekről, ugyanakkor elmond-ta, hogy sajnos a szerkesztő-ség nagyon nehezen tudja„összekoldulni” a következőszám megjelenéséhez szüksé-ges összeget.

A felszólalók egyöntetűennagyon jónak minősítették afolyóiratot, olvasmányosnak,érdekesnek, színvonalasnak, ki-tűnően szerkesztettnek találtákanyagait. Szükség van erre afolyóiratra a Kárpátalján maradt

és a Magyarországra áttelepe-dett magyarok számára egy-aránt. Bár a Kárpátaljai Hírmon-dó nem foglalkozik politikával,mégsem hagyhatja figyelmenkívül azokat az atrocitásokat,amelyek az utóbbi hónapokbanaz ukrán nacionalista erők részé-ről érték a kárpátaljai magyaro-kat. Szükség volna egy cikkso-rozatra, amely cáfolná a magya-rokat alaptalanul gyalázó publi-kációkat, tudományos alapon,történelmi tényekre építve dol-gozná fel az 1938–1944-es évektörténéseit. Elhangzott egy ja-vaslat, amely szerint dr. BotlikJózsefet, a Pázmány Péter Tu-dományegyetem docensét,Kárpátalja történelmének ava-tott tollú tudósát kellene felkér-ni a cikksorozat szerkesztésére.Pomogáts Béla, az AnyanyelviKonferencia elnöke, a Kárpát-

aljai Hírmondó szerkesztőbizott-ságának tagja szükségesnektartotta egy olyan konferenciaösszehívását, amely a kisebb-ségben élő magyarok sorsával,problémáival foglalkozna. Töb-ben is felvetették, hogy kevés asikeres vállalkozókról, az áttele-pült fiatalokról szóló írás. Egyrekevésbé beszélik anyanyelvün-ket a szórványokban élő ma-gyarok, ezt a fájó problémát ve-tette fel Weinrauch Katalin azülésen felolvasott írásában.

Este a Varga-Dobos duó„Hol van az a nyár…” című mű-sorában régi slágerek feleleve-nítésével szerzett kellemes per-ceket a hálás közönségnek.

Szombaton délelőtt tartottaa Kárpátaljai Szövetség a bala-tonföldvári találkozó központirendezvényét. A közgyűlé-sen Katona Tamás, a Kár-

Barátok, ha találkoznak...

Műpártolók a kiállítás megnyitóján

A közgyűlés résztvevőinek egy csoportja

Füzesi Magda főszerkesztő, Katona Tamás felelős kiadóés Dr. Damjanovich Imre gazdasági felelős

a Kárpátaljai Hírmondó nyílt napján

Kárpátaljai Hírmondó 5

Szervezeti élet

A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján„Ahol békesség van, ott jó lenni…”

pátaljai Szövetség elnökebeszámolt a tavalyi találko-

zó óta végzett tevékenységünk-ről, sikereinkről, de szólt a gon-dokról is. Fájó problémakéntkerült megvitatásra a kárpátal-jai magyarság megosztottsága,amely kellő képviselet hiányá-ban lehetetlenné teszi érdekeikérvényesítését a helyi és köz-ponti hatalmi szervekben. Saj-nálattal konstatálta, hogy az Uk-rajnai Magyar Demokrata Szö-vetség, a Kárpátaljai MagyarKulturális Szövetség és a Ma-gyar Értelmiségiek KárpátaljaiKözössége nem képviseltettemagát a Kárpátaljai Szövetségközgyűlésén. Kitért arra is, hogyigen sokat árthat az ukrán-ma-gyar kapcsolatok alakulásának,hogy Kárpátalján felütötte fejétaz ukrán nacionalizmus. Ennekegyik megnyilvánulása, hogy azutóbbi időben többször meg-gyalázták a vereckei magyarhonfoglalási emlékművet, fel-gyújtották oltárát és a talapza-tánál elhelyezett koszorúkat. ASzvoboda ukrán politikai pártaktivistái újra „feltámasztották”a szicsgárdista-ügyet, hangoz-tatva, hogy 1939-ben a magyarkatonák lemészárolták őket, rá-adásul „tömegsírjukra” épült avereckei emlékjel. Hangsúlyoz-ta, hogy örvendetes lenne, haaz ukrán politikusok „legenda-építés” helyett elmélyülnének ahiteles történelmi dokumentu-mokban, mert itt van az ideje a„közös dolgok” rendezésének.

A plenáris ülést megtiszteltejelenlétével dr. Szakács László,Balatonföldvár alpolgármestere,aki köszöntötte az egybegyűlte-

ket, majd ismertette a településtörténetét. Örömét fejezte ki,hogy a Kárpátaljai Szövetségéppen ezt a Balaton-parti várost

választotta hagyományos őszitalálkozóinak helyszínéül.

Dr. Damjanovich Imre társ-elnök a jelen tanácskozást ha-gyományteremtőnek nevezte,ugyanis az augusztus 29-i el-nökségi ülésen döntöttek aKárpátaljai Szövetség örököstagja, illetve a Kárpátaljai Szö-vetség tiszteletbeli tagja címekodaítéléséről. Első alkalommaldr. Báthory Katalint, a szövet-ség egykori főtitkárát és Pet-ruska Mártát, a szövetség egy-kori elnökségi tagját tüntettékki e címekkel. Mindketten el-évülhetetlen érdemeket szerez-tek a „magyarsághíd” építésé-ben, amely lélekben összekötiaz anyaországba áttelepült, il-letve a szülőföldön maradt kár-pátaljaiakat. Népszerűségüket

bizonyítja, hogy az egybegyűl-tek vastapssal köszöntöttékőket, Katona Tamás elnök pe-dig egy-egy hatalmas virág-csokor kíséretében nyújtotta átnekik a kitüntető okiratot.

A kitüntetettek megköszön-ték az elismerést. Dr. BáthoryKatalin a kárpátaljai magyarszervezetek széthúzását fájlalta:szomorúan jegyezte meg, hogya nemzeti ünnepeken is meg-osztják a szülőföldön maradot-takat, hiszen még a „háromna-pos munkára” elhurcoltak em-léknapját is külön méltatja aKMKSZ és az UMDSZ. Idejelenne tudatosítani, hogy Kár-pátalja mindenkié, és nem lenneszabad megengedni, hogy apályázati pénzek gyűlöletet szít-sanak. Petruska Márta arra hív-ta fel a figyelmet, hogy legyen

mindenkinek bátorsága bocsá-natot kérni, és a magyarság ér-

dekében a szeretet jegyében amegbékélést sürgette.

Ezután Kutlán András, a hatévvel ezelőtt éppen a balaton-földvári találkozón létrejött

KIKKMAK, a Kárpátaljai Írók,Költők, Képzőművészek Ma-gyarországi Alkotó Közösségé-nek társelnöke kért szót. El-mondta, hogy az alkotóközös-ség megalakulása óta eltelt idő-szak alatt több színvonalas ki-állítást láthatott a KárpátaljaiSzövetség tagsága a szülőföld-ről elszármazott festőművészekalkotásaiból. Hangsúlyozta, mi-lyen fontos, hogy a KárpátaljaiHírmondó valamennyi lapszá-mának 40. oldalán a képzőmű-vészetet népszerűsíti. Szólt ar-ról is, hogy jó lenne, ha a szer-kesztőbizottság hivatásos mű-kritikusokat kérne fel az alkotá-sok elemzésére, ezzel is előse-gítve az olvasók esztétikai ízlé-sének fejlődését. Beszámoltarról, hogy a Kárpátaljáról

Dr. Báthory Katalinörökös tag

Petruska Mártatiszteletbeli tag

Együttgondolkodás

Rajcsinec Kornélia aktivistánk folyóiratunkat népszerűsíti

Kutlán András, a KIKKMAKtárselnöke

Kárpátaljai Hírmondó6

Szervezeti élet

A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján„Ahol békesség van, ott jó lenni…”

elszármazott képzőművé-szek több közoktatási intéz-

mény épületének felújítását –tiszaújlaki iskola, beregszászi fő-iskola – támogat-ták egy-egy alko-tásuk felajánlásá-val. Kutlán Andrássegí tségnyú j táscéljából azon is fá-radozot t, hogymostani lakóhe-lye, Szentendre, il-letve a kárpátaljaiNagyszőlős közötttestvértelepülésikapcsolat alakul-jon ki. Sajnálattalvette tudomásul afogadókészség hi-ányát a nagysző-lősi városatyák körében… Többolyan rendezvényről is beszá-molt, amelyen a KIKKMAKtagjai népszerűsítették szűkebbpátriánkat.

Nagy érdeklődéssel hallgat-ták az egybegyűltek Dérer Mik-lósnak, a Manfred Wörner Ala-pítvány ügyvezető igazgatójá-nak előadását, aki arról érteke-

zett, hogyan alakul Ukrajna útjaEurópába. Tájékoztatott a gaz-dasági, kulturális, tudományosegyüttműködés lehetőségeiről,a szomszédságpolitika keleti di-menziójának erősítéséről, ismer-tette a “Keleti partnerség” EU-programot.

Dr. Damjanovich Imre társ-elnök a szervezeti tevékenységfejlesztéséről, az együttműködé-si megállapodások fontosságá-ról szólt, majd javasolta, hogy afórum résztvevői vitassák mega jövő évi programok tervezete-it. Társelnökünk szerint többetés jobban kell pályázni külön-böző anyagi támogatások el-nyerésére, a tagsági díjakból, azadók 1 százalékát felajánló át-utalásokból befolyt összegekugyanis egyre kevésbé fedezik

a szövetség működésénekanyagi hátterét. Megtudtuk,hogy a közhasznú szervezetekmagánszemélyektől is kaphat-nak célzott adományokat. Hogy„hazabeszéljünk”: a KárpátaljaiHírmondó megmaradása érde-kében is felajánlhatnak olvasó-ink adományokat, célzott prog-ramot támogatva, mivel, sajnos,

a Bethlen GáborAlap pénzhiányrahivatkozva leg-utóbbi pályázatun-kat elutasította.

Az elhangzott be-számolókhoz és azelőadásokhoz érté-kes kiegészítéseketfűzött dr. BáthoryKatalin, a Kárpátal-jai Szövetség egy-kori főtitkára, illetvePapp Lászlóné, aKárpátaljai Szövet-ség Felügyelő Bi-zottságának elnöke.

A közgyűlés résztvevői nyi-latkozatot fogadtak el, amelybenelítélik a nacionalizmus minden-fajta megnyilvánulását.

A tanácskozáson jelen voltOkolicsányi Szilvia, a bécsiSzent István Egylet képviselőjeis. Mint arról már több alkalom-mal tájékoztattuk olvasóinkat, azegylet évek óta ösztöndíjakkaltámogatja a kárpátaljai magyartanintézetek jól tanuló, nehézsorsú középiskolásait. 9 évvelezelőtt nyolc diák részesült bé-csi támogatásban, jelenleg 51diákhoz jut el az egylet tagjai-nak felajánlása. A balaton-földvári találkozón újabbegyüttműködési szerződés alá-írásával erősítették meg a bécsicivil szervezet és a KárpátaljaiSzövetség kapcsolatát.

Dr. Katona Tamás bemutattaa bátyúi születésű dr. FedinecCsilla „Kárpátalja: 1919–2009”című könyvét. A kiadvány alcí-me: „Történelem, politika, kultú-ra” azt feltételezi, hogy a kötetnagyon sok földink érdeklődé-sére tarthat számot. Érdekessé-ge, hogy a szöveg ukrán nyel-ven is olvasható, tehát a kárpát-aljai magyarság múlt századbanátélt kálváriájának történetét azukrán érdeklődők anyanyelvenis megismerhetik. Korrekt könyv– hangsúlyozta Katona Tamás:nem készült hasonló tanulmányaz utóbbi időben az 1939–1944-es időszakról, amelyre hivatkoz-ni is lehet, ha az elvakult ukránnacionalisták megpróbálják szét-verni a hagyományosan jó ru-szin-magyar kapcsolatokat.

Dr. Kocsis Árpád, ifj. Kerényi Gyulaés Schober Ottó a díjátadáson

Marco de Prosperis és Benza Györgyikomolyzenét ajándékozott az egybegyűlteknek

Izgalmas volt a tombolahúzás:a figyelem középpontjában Glóger Károly, Schober Ottó,

Zsók Enikő, Rajcsinec Kornélia

Okolicsányi Szilvia és Katona Tamásegyüttműködési szerződést ír alá

Dérer Miklós volta tanácskozás meghívott

előadója

Kárpátaljai Hírmondó 7

Szervezeti élet

A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján„Ahol békesség van, ott jó lenni…”

Délután Kovács Sándorszakíró honfoglalásunk

hét emlékművének sorsáról ve-tített izgalmas dokumentumfil-met. Külön kitért a munkácsivárban felállított turul emlékműtörténetére, amely az USA-banélő Pákh Imre műgyűjtőnek kö-szönhetően 2008 nyarán újravisszaszállt a vár fokára. A tör-ténelmi tudnivalókkal kiegészí-tett előadást az egybegyűlteknevében Schober Ottó elnök-ségi tag köszönte meg.

Nagy sikert aratott a GlógerKároly beregszászi vállalkozóvezette hattagú Beregszász Di-xieland Band. Biláncsik Lajoselektroműszerész, GalgóczyLászló és Forgon Zoltán, a Be-regszászi Művészeti Iskola pe-dagógusa, valamint FornosiPál és Kardkovács Zsolt, a VáriMűvészeti Iskola tanára a 40–50-es évek hangulatát varázsol-ta a nagy előadóterembe. „Iga-zoltan” hiányzott az együttes-ből Antal Diána zongorista, aVári Művészeti Iskola tanára, a

A Kárpátaljai Hírmondó szerzőinek egy csoportja,„csapatépítés” a Balaton partján. Balról jobbra: Lengyel János,

Szemere Judit, Bakos Kiss Károly, Füzesi Magda,Weinrauch Katalin, Molnár Bertalan, dr. Dutkay László.

Egressy Miklós atyaökumenikus istentiszteletet

tartott

„hetedik”, aki a közel-múltban egy kisfiú-nak adott életet.

Talán még emlé-keznek rá olvasóink,hogy a tavalyi bala-tonföldvári találkozónmegalapították a Ke-rényi Gyula-emlékpla-kettet, amelyet első íz-ben a Kárpátaljai Szö-vetség „nagy öregjé-nek”, dr. Kocsis Ár-pádnak ítéltek. A ki-tüntetést szombatoneste ifj. Kerényi Gyu-la, a díj névadójánakunokája nyújtotta átdr. Kocsis Árpádnak,aki szólt a Vérke-partiöregdiákok közössé-géről. Annak idején aberegszászi KerényiGyula irányításával tevékeny-kedtek: elültettek egy képzelet-beli facsemetét, amelyből máraa Kárpátaljai Szövetség többmint ezer taggal erős gyökerűfává növekedett.

A tavalyelőt ti balaton-földvári találkozón Benza Györ-gyi operaénekesnő emlékezeteshangversenyt adott. A mosta-ni rendezvény igazi meglepeté-se volt, hogy ismét találkozhat-tunk a Beregszászban születettművésznővel, a MüncheniOperaház tagjával, újra meg-csodálhattuk szépen csengőlírai szoprán hangját, ízelítőtkaphattunk a világhírű énekes-nő gazdag repertoárjábó l.Könnyekig elérzékenyülve fo-gadta lelkes közönségének há-lás, hosszú perceken keresztültartó vastapsát. Ezúton is kö-szönjük a művésznőnek és az

őt zongorán kísérő Marco deProsperis neves karmesternek,Benza Györgyi operaénekesnőférjének a felejthetetlen él-ményt.

Tombolasorsolásra is sorkerült az est folya-mán: Benza György,a Kárpátaljai Szövet-ség elnökségi tagja,a Riviéra Szálló rész-tulajdonosa márkásborokat ajánlott fel aKárpátaljai Hírmon-dó megjelentetésé-nek támogatására.(Nagylelkűségét ez-úton is köszönjük.)A nyertes számokkihúzásakor a köz-jegyző szerepétZsók Enikő, a Rivié-ra Szálló vezérigaz-gatója töltötte be, a

Kovács Sándor szakíró előadást tart

húzás tisztaságát két pártatlanszemély: Glóger Károly ésBiláncsik Lajos ellenőrizte,Schober Ottó elnökségi tagvolt a számhúzó. A szerencsésnyertesek közt volt dr. KövérMária (Debrecen), dr. DutkayLászló (Vecsés), RajcsinecKornélia (Pécel), Egressy Ma-rianna (Jánosi), Cseh Piroska(Beregszász). Megható volt,amikor Glóger Károly, meghall-va nevét a nyertesek között, ár-verésre ajánlotta fel nyeremé-nyét. Jóvoltából a KárpátaljaiHírmondó megjelentetéséreösszegyűlt összeg kétezer fo-rinttal gyarapodott.

Valamennyi rendezvény si-keres volt, pedig a programokszervezése nem volt egyszerű.A találkozó résztvevői köszö-netet mondanak a KárpátaljaiSzövetség elnökségének, első-sorban Benza György, KovácsGyöngyi Zsuzsanna, Kövér Ka-talin, Szabóné Badik Dolóresz,Schober Ottó elnökségi tagok-nak, akik fáradságot nem ismer-ve munkálkodtak azon, hogymindenki jól érezze magát.

Vasárnap délelőtt ökumeni-kus istentiszteletre került sor.Az egybegyű lteket EgressyMiklós jánosi görög katolikusatya erősí tet te meg abban,hogy a lelki béke mindennélfontosabb.

A balatonföldvári találkozómegrendezését a Nemzeti CivilAlapprogram támogatta.

TudósítóinkSzínpadon a Beregszász Dixieland Band

Kárpátaljai Hírmondó8

Szervezeti élet

Az idők a honfoglaló magyar lélek újjászületését követelikA Kárpátaljai Szövetség keretein belül

működő Bercsényi Miklós Alapítvány2004-ben indította tehetséggondozó prog-ramját Kárpátalján. Programunknak megfe-lelően az idén is megrendeztük szokásosévi tehetséggondozó táborunkat, immár anyolcadikat, ezúttal első ízben Budapesten.

Az idei tábor napirendjén nem annyira atehetséggondozás szerepelt, mint inkább afiatalok felkészítése közéleti tevékenység-re, ifjúsági csoportok, egyesületek szerve-zésére és működtetésére. Ugyanis a táborta Magyar Csodaszarvas Egyesülettel kö-zösen szerveztük Kárpát-medencei IfjúságiVezetőképző Tábor néven. A Magyar Cso-daszarvas Egyesülettel alapítványunk márrégóta jó kapcsolatban van, az elmúlt évek-ben többször szerveztünk jótékonyságihangversenyt közösen határon túli magyarintézmények, egyesületek, programok támo-gatására.

A Magyar Csodaszarvas Egyesület többmint másfél évtizede tevékenykedik a hatá-ron túli magyarság érdekében, elsősorbana kultúra, a hagyományőrzés és a környe-zetvédelem különböző területein. Évente át-lagosan tizenöt rendezvényt tartanak, vagytámogatnak Magyarországon, illetve az el-szakított magyar területeken. Sajnálattal kelltudomásul vennünk, hogy a jótékonyságihangversenyekből évről évre kevesebbbevétel származik. E tekintetben is érződika lakosság elszegényedése.

A vezetőképző tábor programjában ahatáron túli magyarság megmaradását se-gítő előadások szerepeltek. Egyik meghí-vott előadónk Katona Tamás, a KárpátaljaiSzövetség elnöke volt. Az idén 300 éve an-nak, hogy véget ért a Rákóczi-szabadság-harc, ezért megkértük a történészt, hogynemzetünk e nagy megmozdulásáról és hő-sies erőfeszítéséről tartson előadást. Nagytárgyismerete, élvezetes előadói stílusa tet-szett a fiataloknak és a későbbi beszélgeté-sekből úgy tűnt, hogy az átlagos húsz szá-zaléknál többet jegyeztek meg a hallottak-ból. Ezúton is megköszönjük Katona Ta-másnak, hogy eljött közénk Budára, a neméppen közeli máriaremetei cserkészházba.

Felkért előadóink közül senki sem mu-lasztotta el érinteni múltban gyökerezőproblémáinkat, bajainkat: a Trianon ütöttesebek máig is sajognak. Történnek ugyanlépések begyógyításukra, de nem tudjuk,mikorra állhat össze a „haza a magasban”.Északon is, délen is, keleten is akadályok

tornyosulnak. Anyanyelvünk használatátakarják visszaszorítani, hallani sem akarnakautonómiáról, a Tiszán ismét lehet majd tar-tani ökológiai katasztrófától, olyan helyze-teket teremtenek, hogy a magyar gyerekek-nek előnyösebb legyen nem anyanyel-vükön, hanem a többség nyelvén elsajátí-tani az írás és olvasás tudományát.

Szó volt arról is, hogy az Európai Uniószívesen vette Magyarországot tagjainaksoraiba, de mára már rájöttünk, hogy miért.Megszerezték a magyar piacot, iparunk túl-nyomó részét, és ráadásul alighanem ve-lünk bánnak a legszigorúbban. Belekötnekúj alkotmányunkba, médiatörvényünkbe,demég abba is, hogyan tömjük itthon a libá-kat. Gazdasági helyzetünk pedig enyhénszólva nem rózsás. Elég csak a nagy állam-adósságot és a svájci frankban felvett hite-leket említeni. És problémáink megoldásá-ban saját magunkon kívül senkire sem szá-míthatunk.

Ezek és az ehhez hasonló kérdések el-hangzottak ilyen vagy olyan formában azelőadásokon és az egymás közötti kötetlenbeszélgetésekben. Mindenki egyetértettabban, hogy megoldatlan problémák soka-sága tornyosul előttünk. Megoldásukugyan a politikusok és a kormányok dolga,de mindannyiunknak részt kell, részt kelle-ne vállalni ebből a gigászi munkából.

Nos, erre kellene felkészíteni a fiatalokatés felkérni minden magyar embert. Az időkmár régóta a honfoglaló magyar lélek újjá-születését követelik, ami azonban még min-dig várat magára. Kis nemzet vagyunk, denem ez a legnagyobb bajunk, hanem a szét-húzás, az egység hiánya. Kis nemzetek is anagy nemzetek fölé kerekedhetnek, ha aminőséget minden területen felvállalják ésazt következetesen képviselik. Nálunk eb-ben is hiány van, ezért az új nemzedékekrejóval nagyobb feladatok várnak, mint elő-deikre vártak. Ezt tudatosítani kellene itt-hon is, az elszakított területek magyarjai-ban is. Amíg még vannak...

Szó volt a magyarság fogyásáról is. Eznemcsak a születések alacsony számának akövetkezménye, hanem a vegyes házassá-goké is. Kárpátaljai példák bizonyítják, hogya háború előtt még színmagyar falvakbannem ritka eset, hogy a nagyszülő már ukrá-nul kénytelen be-szélni unokájával,mert az nem tud ma-gyarul. Pedig veze-tékneve magyar.Ahol betelepülésekmiatt a magyarságkisebbségbe kerül,ott a beolvadás fel-gyorsul, a korábbitöbbségből szór-vá nymagya rs áglesz, a szórványpedig két-háromnemzedék alatt fel-szívódik, eltűnik. Amagyarság e tekin-

tetben, sajnos, elég gyenge. A trianoni or-szágvesztés idején a délvidéki magyarságlélekszáma ötszázezer volt, ugyanannyi,mint a koszovói albánoké. Míg onnan máraa magyarság fele eltűnt, a koszovói albá-nok kétmillióan lettek és kivívták függet-lenségüket. Ehhez nem kell kommentár, ma-gától adódik a következtetések levonása.

A vezetőképző táborba 22–24 határontúli magyar fiatalt vártunk, de az ingyenes-ség ellenére többen nem tudtak eljönni. Aszékelyföldi fiatalok azért maradtak otthon,mert nem tudták előteremteni a pénzt az úti-költségre. A kárpátaljaiaknak a határon túl-ra való utazáshoz három okmányra vanszükségük: útlevélre, vízumra és magyar-igazolványra. Aki nem töltötte be tizenha-todik életévét, annak meg közjegyző általhitelesített szülői beleegyezésre is. Mindezpénzbe kerül és nem ritka az olyan család,ahol a szülők keresetéből erre nem futja.Három olyan esetünk volt, amikor meghí-vottjaink egy vagy több okmány hiányamiatt kénytelenek voltak lemondani az uta-zásról, pedig szerettek volna eljönni.

A tábor résztvevői között többen is vol-tak, akik még nem voltak Budapesten, nemutaztak metrón, nem látták a Dunát. Mostmindebben részük volt, de jártak múzeu-mokban, megismerték a város több neve-zetességét, műemlékét, sőt megnézték aBudapest vízellátását biztosító óriási tá-rozót a Gellért-hegy gyomrában. A tábortúgy szerveztük, hogy itt méltassuk au-gusztus 20-át is. Ez alkalomból ünnepség-re került sor a tábornak otthont adó cser-készház közelében lévő emlékhelyen, amagyar dombnál. Ez a kis halmocska úgykeletkezett néhány éve és gyarapodik az-óta is, hogy a Magyarország és az elszakí-tott magyar területek különböző helysé-geiből odazarándokoló emberek hoznakmagukkal egy-egy marék földet. A kárpát-aljai fiatalok is hoztak.

A Szent István-napi ünnepségek és ren-dezvények mellett külön érdekesség volt afiatalok számára a tűzijáték. Elmondták: szí-vesen jönnének a fővárosba máskor is, csaklegyen tábor. Ez azonban az egyre nehe-zebben megszerezhető pénz kérdése.

GORTVAY GÁBORa Bercsényi Miklós Alapítvány titkára

Szabadság híd

Kárpátaljai Hírmondó 9

A nemzetközi kon-ferencia ünnepélyesmegnyitóján PomogátsBéla irodalomtörténész akárpátaljai magyar kultú-ra fejlesztésében végzettáldozatos munkájáért aMagyar Nyelv és Kultú-ra Nemzetközi Társasá-ga – Anyanyelvi Konfe-rencia díszokleveléveltüntette ki Fodor Géza,Szöllőssy Tibor, BakosKiss Károly, Csordás László, Seres Kris-tóf, Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai alko-tókat.

A fórumon a Kárpát-medencei írók,költők, irodalmárok, történészek, főisko-lai tanárok, kutatók tartottak előadást, il-letve mutatkoztak be vagy vettek részt azeszmecserékben.

A plenáris ülésen Pomogáts Béla iro-dalomtörténész és Borbély András, azÚjnautilus irodalmi és kulturális portál ala-pító-főszerkesztője tartott vitaindító elő-adást.

A háromnapos előadássorozat soránaz Együtt szerzői közül Bakos Kiss Károlyköltő, Szöllőssy Tibor közíró, CsordásLászló író, Marcsák Gergely író, Vári Fábi-án László költő, Zubánics László törté-nész, Fodor Géza költő tartotta meg érte-kezését különböző témákban. KülönösenCsordás László előadása váltott ki hevesvitát, miszerint létezik-e kárpátaljai magyarirodalom?

A vendégelőadók között olyan nevesszakemberek szólaltak fel, mint Bánki Évairodalomtörténész, Kránitz Gábor vallás-történész, Orbán Gyöngyi a kolozsváriBabes–Bolyai Tudományegyetem pro-fesszora; Vassányi Miklós, a Károli Gás-pár Református Egyetem filozófiatanára;Szegi Enikő műfordító, Vince Ferenc, aKortárs folyóirat szerkesztője.

I. JÁNOSI NYÁRI SZABADEGYETEMJánosiban a Helikon Hotelben Magyar tájak – magyar kortársirodalom – egy-

séges, egyetemes magyar kultúrával a megmaradásért a Kárpát-medencében cím-mel nyári szabadegyetemet tartottak. A fórumot az Újnautilus Egyesület (az Újnautilusirodalmi és kulturális portál /www.ujnautilus.info/ fenntartója), a Magyar Nyelv ésKultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia, a Magyar ÉrtelmiségiekKárpátaljai Közössége (MÉKK), az Együtt folyóirat szerkesztőbizottsága és a Kárpát-aljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) szervezte.

A Találka étteremben lezajlott élő in-terjúk, kötetlen beszélgetések során be-mutatkozott Kondor Péter író-irodalomtör-ténész, Borbáth Péter író, Bartha Gusztávíró, Lőrincz P. Gabriella költő és LengyelJános író-történész.

A szabadegyetem hallgatói látogatásttettek az Európa–Magyar Házba, aholmegismerkedtek a KMMI tevékenységé-vel, megtekintették az intézet könyvtárát.Dupka György és Zubánics László be-mutatták és dedikálták a közelmúltbanmegjelent könyveiket. Pomogáts Béla azAnyanyelvi Konferencia nevében, Bor-bély András főszerkesztő és Vincze Fe-renc rovatvezető pedig az Újnautilus fo-lyóirat szerkesztőségének nevében kis-könyvtárat adományozott a művelődésiintézetnek.

A résztvevők felkeresték a beregszá-szi irodalmi és történelmi emlékhelyeket,amelyekről Zubánics László történész tá-jékoztatta az érdeklődőket. Végül elláto-gattak a Beregvidéki Múzeumba, ahol SepaJános igazgató tartott tárlatvezetést.

A magyarországi és erdélyi íródelegá-ció felkereste a munkácsi várat is, aholDupka György ismertette a Rákócziak sas-fészkéhez kapcsolódó történeteket.

A nyári szabadegyetem résztvevőieredményesnek, tartalmasnak értékeltéka programot. A konferencia anyagát kö-

tetben is megjelen-tetik. Megállapod-tak abban is, hogyaz Újnautilus és azEgyütt folyóiratbankölcsönösen publi-kációs lehetőségetbiztosítanak a kétalkotóműhely kép-viselőinek. A szer-vezők úgy döntöt-tek, hogy folytatjáka közös tevékenysé-get.

Sz. J.

Tisztújító közgyűlésAz Európa–Magyar Házban tartotta tiszt-

újító közgyűlését a Kárpátaljai Határmenti Ön-kormányzatok Társulása (KHÖT).

Gajdos István elnöki beszámolójában szólta végrehajtott programokról: a Szülőföld Alaptámogatásával lezajlott „Internetet minden ma-gyarlakta településnek!” projekt keretében2006–2010 között 98 település, illetve közel 300intézmény kapcsolódott az internet-hálózatra.Emellett sikeres volt a nemzeti és címeres zász-lók programja is, amely 95 magyarlakta telepü-lést érintett. Szintén a Szülőföld Alap támoga-tásával valósult meg az arculatmegőrző prog-ram, amely keretében 91 darab kétnyelvű címe-res település-köszöntő táblát helyeztek el Kár-pátalja 38 településén. A társulás továbbá szá-mos önkormányzati rendezvényt és képzésttámogatott, illetve több kiadványt is megjelen-tetett.

A jelenleg is időszerű programok közül Gaj-dos István kiemelte a szilárd háztartási hulla-dék újrahasznosításának megoldását, illetve atelepülések vezetékes ivóvízzel való ellátásá-nak, valamint az ott keletkezett szennyvíz keze-lésének kérdését.

Ezután Dupka György, a KHÖT felelős tit-kára a társulás közelmúltban megjelent kézi-könyvét mutatta a be a jelenlévőknek (a könyvelektronikus változata letölthető awww.kmmi.org.ua honlapról).

A rendezvényen elhangzott, hogy a szoci-ológiai felmérések tükrében az elmúlt 5 év leg-sikeresebb programja az „Internetet mindenmagyarlakta településnek!” címmel megvalósultprojekt volt.

Ezután sor került a tisztújításra. A jelenlé-vők egyhangú döntése értelmében ismét Gaj-dos István lett az elnök. Előzetes egyezteté-sek alapján azonban változott a KHÖT struk-túrája: a társulásnak a jövőben alelnökei islesznek. Bihari András a Beregvidék, RezesKároly Ugocsa, Kincs Gábor Beregszász vá-ros, valamint a Munkácsi járás felügyeletétlátja el alelnökként. Dupka György felelős tit-kári minőségében a jövőben az Ungvári járástképviseli majd.

Az aktívabb együttműködés érdekében atársulás központi irodája a jövőben Beregszász-ban, a Széchenyi utca 59. szám alatt lesz, képvi-seleti irodája működik majd Ungváron és Nagy-szőlősön. A megválasztott tisztségviselők man-dátuma 5 évre szól.

Fodor Zsolt, a Magyar Köztársaság Ung-vári Magyar Főkonzulátusának a testvérmegyei,testvérvárosi kapcsolatok ápolásával megbí-zott konzulja felhívta a jelenlévők figyelmét arra,hogy az Ukrajna és az EU közötti könnyítettschengeni vízumkiadásról szóló megállapodásértelmében, amennyiben testvérvárosi kapcso-latok ápolása, fejlesztése céljából történik abeutazás, a magyarországi testvérönkormány-zat meghívólevele elegendő a vízumkiadáshoz.Ily módon vízumigénylésre jogosultak a pol-gármesteri hivatalok munkatársai, az oktatásiés kulturális szféra munkatársai, valamint mind-azok, akik aktívan részt vesznek a kapcsolattar-tási programokban.

M. B.

Határok nélkül

Kárpátaljai Hírmondó10

Az élő Isten népének az életében év-századokra, sőt évezredekre meghatározóesemény volt, amikor a hosszú egyiptomiszolgaságból megszabadította a Szent Is-ten a maga erőtlen és alkalmatlan gyerme-keit: Izráel egészét! Mind a két jelző teljesmértékben igaz és valóságos: mert amikoraz Úr az égő csipkebokor lángjában megje-lent Mózesnek, és elküldte őt, hogy vezes-se ki a népét a „szolgaság házából” (MózesII. könyve 3. rész) – az a nép valóban na-gyon erőtlen és nyomorúságban szenve-dő volt. De amikor Mózes vezetésével a ke-gyelmes Isten a Veres-tengeren átvitte őket(hiába tapasztalták meg az Úr megbocsátószeretetét, hiszen az Isten lázadozásuk utánelpusztította őket), azt mondta Mózesnek:„ Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását,szólj nekik, és ezt mondd: Estennen hústesztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, ésmegtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a tiIstenetek” (II. Mózes 16,12.). És amikor en-nek a népnek a szabadító Isten törvénytadott a Sinai-hegyen (II. Mózes 20,1-17.),még el sem hozta a két táblára írt törvénytMózes, ők már teljes mértékben megron-tották azt, mert bálványistent csináltak ma-guknak. (II. Mózes 32,1.). Erre hangzott elaz Isten szava Mózeshez: „Hamar letértekaz útról, amelyet parancsoltam nekik, bor-júképet öntöttek magoknak, azt tisztelik ésannak áldoznak, és azt mondják: Ezek a teisteneid Izráel, akik téged kihoztak Egyip-tom földéből.” ( II. Mózes 32,8.). Így tettékmagukat alkalmatlanná Isten szeretetére.

Igen! Ezért és sok más bűnért kellettennek a népnek negyven évig vándorolniazon a nem nagyon hosszú úton a pusztá-ban, míg végre megérkezhetett az „ígéret”földjének a határához. Akkor küldte ki Mó-zes a kémeket – köztük Józsuét és Kálebet–, hogy mérjék fel annak a földnek az érté-két, és hozzanak arról hírt az egész népnek– és Mózesnek! (IV. Mózes 13. rész.).

A kiküldött kémek elvégezték az „ígéret”földjének feltérképezését, és ott állnak Mó-zes előtt, hogy jelentést tegyenek! A több-ség egybehangzóan azt vallja, hogy mindentekintetben csodálatos az a föld, de olyannépek lakják, hogy: „Nem mehetünk fel azellen a nép ellen, mert erősebb az nálunk-nál.” (IV. Mózes 13,32.). Mikor e jelentésreMózes ellen háborgott a nép, Káleb csend-re intette őket, és azt mondta: „Bátran felme-hetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mertkétség nélkül megbírunk azzal.” (VI. Mózes13,31.). Ekkor hangzik el az élő Isten végzé-se, hogy azt a részt, amelyiket Káleb szemé-lyesen kikémlelt, örökségképpen megkapja,amikor elfoglalja Izráel egészét!

Ezt az örökséget kéri magának KálebJózsuétól, akit Isten a Mózes halála utánállított a nép vezetésére. Ebben az örökség-kérésben nemcsak arról beszél Káleb, amiakkor történt a Mózes idejében, hanem amaga mostani állapotáról is „vallást” tesz!

„Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon”/Olvasandó: Mózes IV. Könyve 13. rész – Józsué Könyve 14. rész 6–15 versei/

Mert ami a Józsué Könyvében írva van er-ről – az az igazi vallástétel!

Így van megírva Kálebről: „Hozzámen-tek Józsuéhoz Júdának fiai […], és azt mond-ta neki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Tetudod azt a dolgot, amelyet beszélt az ÚrMózesnek az Isten emberének én felőlem[…] Negyven esztendős voltam, amikor el-küldött engem […] és úgy hoztam neki hírt,amint az én szívemben volt. – És megeskü-dött Mózes azon a napon: Bizony a föld,amelyet megtapodott a te lábad, tiéd leszörökségül és a te fiaidé mindörökké, miveltökéletesen követted az Urat, az én Istene-met […]; most negyvenöt esztendeje, ami-óta szólott az Úr e dologról Mózesnek, mi-alatt Izráel a pusztában bolyongott, és mostimé nyolcvanöt esztendős vagyok. Még mais olyan erős vagyok, amilyen azon a na-pon voltam […]. És megáldotta őt Józsuéés odaadta Hebront Kálebnek, a Jefunnéfiának örökségül.” (Józsué könyve 14. rész6-7., 9-10-11-13. versek).

Most a Káleb „vallástételéből” két dá-tumot szeretnék kiemelni: „Negyven eszten-dős voltam – negyvenöt esztendővel ez-előtt kaptam a küldetést, most nyolcvanötéves vagyok!” Ez így magában véve csu-pán életkori évszámokat jelent. De amivelfolytatja, az már meghökkentő: „Még ma isolyan erős vagyok…”! Mindennapi embe-ri értelemmel el lehet ezt fogadni? Hát lehetegy ember nyolcvanöt évesen olyan erős,mint negyven éves korában? És itt nem egyidős embernek a túlzott önbecsüléséről vanszó, de még csak nem is hamis dicsekvés-ről, amit esetleg jóindulatú szívvel el lehetfogadni egy idős embertől! Nem vitatkozástárgya ez, amiben nagyon könnyű megszé-gyeníteni egy öregembert. Amit Kálebmond, az valóság! Olyan valóság, aminek amegértéséhez és elfogadásához nem emberiértelemre vagy indulatra van szükség! Mertez a valóság fölötte van mindennek, amiemberi, ami materiális! Mert Káleb, mielőttkimondaná ezt az emberileg elfogadhatat-lan „valóságot” – a Józsué Könyve 14. ré-sze 8. versének a végén mond valamit: „Éntökéletesen követtem az Urat, az én Istene-met!” És ebben a „vallástételben” van ben-ne annak az igazolása, hogy nem nagyzolt!

Mit jelent ez a „vallástétel”? Azt, hogyén negyven éves koromban és azután nyolc-vanöt éves koromig, és még a mai napon isnem a magam útját jártam, nem a magam aka-ratát cselekedtem, és főleg nem a magam ere-jére támaszkodtam! Nekem Uram van, akiszolgálatba állított, aki mindenben előttem,és velem járt! És ennek az Úrnak a Lelke ve-zetett engem mindenkor! Az a Lélek, aki ateremtéskor ott lebegett a vizek felett (I.Mózes 1,1.). A Szentlélek Isten, akit megígértJézus az Ő tanítványainak (János Evangéli-uma 14. rész 16. vers), és akiről azt mondta a26. versben: „Ama vigasztaló pedig a SzentLélek, akit az én nevemben küld az Atya, az

mindenre megtanít majd titeket és eszetekbejuttatja mindazokat, amiket mondottam nék-tek”. És ez a Szentlélek kétezer évvel ezelőtt– a Jézus menybemenetele után – kiáradterre a világra: „Amikor pünkösd napja eljött,mindnyájan egy akarattal együtt voltak. Ésmegteltek mindnyájan Szent Lélekkel, éskezdtek szólni más nyelveken, amint a Lélekadta nekik a szólást” (Apostolok Cseleke-detei 2, 1-4.).

Nos, hát ez a Lélek hozta ki a Mózesvezetésével Izráelt az egyiptomi szolgaság-ból, ez vezette őket akkor is, amikor bűneikmiatt negyven évig bolyongtak a pusztá-ban! Így érkeztek meg a „megígért” földhatárához. Ez adta a Káleb szívébe a bizony-ságtételt. Amikor a föld kikémlelése után atöbbiek elmondták, hogy a föld bizonyáratejjel és mézzel folyó, csakhogy erős az anép, amely lakja nem mehetünk fel ellenük,mert erősebbek, mint mi”, akkor mindeze-ket Káleb sem hallgatta el, de ő olyan kije-lentéssel fejezte be a maga bizonyságtéte-lét, hogy: „Bátran felmehetünk és elfoglal-hatjuk azt a földet.” Miért tudta ő ezt atöbbletet kijelenteni? Mert ő nem az emberierőre számított, hanem annak az Úrnak azerejére, akinek a Lelke őt erről meggyőzte,akinek a szavára „tökéletes” hittel és en-gedelmességgel indult el. Mert hallotta azélő Istennek a szavát, amikor azt mondtaJózsuénak: „amiképpen vele voltam Mózes-sel, te veled is veled leszek; el nem hagylaktéged, sem el nem maradok tőled. Légy bá-tor és erős!” (Józsué könyve 1. rész 5-6vers). És Káleb tudta, hogy ez az üzenetnemcsak Józsuénak szól, hanem az egészIzráelnek, köztük neki is. Csak arra van szük-ség, amit Káleb így mondott Józsuénak: „deén tökéletesen követtem az Urat, az én Iste-nemet”, ahogy a Lélek erre megtanította.

Bibliát olvasó ember azt mondhatná,hogy Káleb nem ismerhette a pünkösdievangéliumot, és ez igaz! Mint ahogy nemismerhette a Karácsony, a Nagypéntek és aHúsvét üzenetét sem. De ismerte Kálebetés az egész Izráelt az a Jézus Krisztus, aki-ben a bűnbeesés után megígérte a bűnbo-csátó Isten, hogy az asszony magva a kí-gyó fejére tapos! (I. Mózes 3,14.).

És erről a Szabadítóról szóltak a Bibliaüzenetében a próféták! (Például Ézsaiás 9,6.:„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú ada-tik nekünk – és az uralom az ő vállán lesz, éshívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak,erős Istennek, örökkévalóság atyjának, bé-kesség fejedelmének.” Vagy olvassuk el a11. rész 1., 2., 3., 4. verseit). De ugyanez apróféta jelenti meg, hogy ez a Fiú hogyanlesz a békesség fejedelme: „És Ő megsebe-síttetett bűneinkért, megrontatott a mi vét-keinkért, békességünknek büntetése rajtavan, és az ő sebeivel gyógyulunk meg.”(Ézsaiás 53,5. és tovább).

De tudott Noé is erről az erős Is-tenről, amikor parancsot kapott a Bár-

Hitélet

Kárpátaljai Hírmondó 11

„Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon”/Olvasandó: Mózes IV. Könyve 13. rész – Józsué Könyve 14. rész 6–15 versei/

ka építésére (Mózes I. könyve 6. rész),tudott Ábrahám, amikor Isten a Kánaán

földjére hívta és megáldotta őt (I. Mózes 12,1-5.). Tudott róla Mózes a csipkebokornál, ami-kor az Isten Lelke megszólította – negyven évigvezette a pusztában! Őelőtte tudott róla Jákóbés fia, József! És ugyanígy tudott róla Mózes-sel együtt Józsué és Káleb, akikkel elvégeztet-te Isten a honfoglalás szolgálatát! Honnan tud-ták ezek – és velük még sokan mások az Ószö-vetség világából – hogy engedelmeskedni kellaz élő Isten parancsának? Annak a Léleknek –a Szent Léleknek – a munkája által, akit az em-berfia, az Úr Jézus Krisztus megígért, és akit azAtya elküldött Pünkösdkor!

Nos, hát ez a Lélek tanította és vezetteKálebet, még, ha névleg nem is tudott erről azÚrról! Ez adta a szájába az emberileg nehezenelhihető kijelentését: „Ma is olyan erős va-gyok!” Mert, akiket az Isten Lelke vezérel, azok-nak minden lehetséges! Így mondja ezt az Is-ten Igéje: „Elfáradnak az ifjak és meglankad-nak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akikaz Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kel-nek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lan-kadnak meg; járnak, és nem fáradnak el” (Ézsa-iás 40,30-31.). Ez a titka a Káleb erejének!

Ez az erő ott volt az Újszövetség népénekaz életében, hogy csak néhányat említsek: aJézus tizenkét tanítványának az életében, be-leértve az áruló Júdást is, amíg erre a vezetőrebízta magát! Ott volt az evangélistáknak azéletében, hogy megírassa velük az Evangéliu-mot. Különösképpen ott volt a Pál apostoléletében, akit Saulból formált Jézus leghűsé-gesebb bizonyságtevőjévé, akire egymagáratöbbet bízott a szolgálatból, mint a tizenkéttanítványra együttesen (…), amit Pál nem el-bizakodottan, hanem alázatosan, hálaadó szív-vel vallott meg! Ott volt a „szeretett” tanít-ványnak, Jánosnak az életében, akire nem ke-vesebbet bízott, mint hogy sok mindent meg-láttatott vele az eljövendő idők történéseiből:„Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott nékiaz Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak,amiknek meg kell lenniük hamar […], megje-lentette az ő szolgájának, Jánosnak” (JánosMennyei Jelenésekről Való Könyve 1. rész 1.vers és az egész könyv). Ez a János késő öreg-ségében kapta az erőt a szolgálathoz.

És ott volt a mi drága magyar népünknekaz életében, amikor Árpád népét bevezette aKárpát-medencébe, ahol végleges földi hazátadott neki, ahogy a Szózat mondja: „Ez a föld,melyen annyiszor / /Apáid vére folyt; /Ez,melyhez minden szent nevet /Egy ezredévcsatolt!” Több mint ezer éve hordozta, védte,megítélte ezt a népet, és újra megbocsátottneki, amikor bűnbánatban felkiáltott Hozzá!Ennek a bűnbocsátó Istennek a Lelke vezettea „szent öregnek”, Károli Gáspárnak a lelkétés értelmét, amikor elsőként lefordította a tel-jes Bibliát a mi szép magyar nyelvünkre, hogyminden magyar megismerhesse az élő Istenkijelentését. És ott volt megszámlálhatatlanulsokaknak az életében, akikre szolgálatot bí-zott életükben, ezért a népért és az élő Isten

dicsőségére! Akik közül sokan hosszú – vagyrövidebb – életútjuk végénél elmondhattákmagukról a Káleb bizonyságtételét: „Még mais olyan erős vagyok.”

De ez a Lélek itt van ma is ebben a világ-ban! Némelyeknek kevesebb, némelyeknektöbb évtizedet adott, hogy megtapasztaltas-sa vele az élő Isten a Léleknek azt az erejét,amelyik képessé teszi őt arra, hogy elmond-hassa a Káleb bizonyságtételét!

Kedves – írásomat olvasó – Testvérem!Ne vedd szerénytelenségnek vagy gőgösdicsekvésnek, ha most azok közül, akik mégnapjainkban is élnek – példaképpen megem-lítek két személyt!

Az egyik Skultéty Csaba, aki már túl vana kilencvenedik esztendején, akire nagy ésdrága szolgálatot bízott az élő Isten népünkéletének sok évtizedében, amikor idegen föl-dön végeztette Vele a „szent szolgálatot”!Cselekedeteivel bizonyítja, hogy magas kor-ba jutni kegyelem, de kötelezettséggel is jár,amelyet teljesíteni kell. Vallja, hogy igaz amondás: „ha az ember minden munkáját öröm-mel végzi, megelégedést, élvezetet talál ben-ne, akkor a munkának a legnagyobb jutalmamaga a munka”. Ma is – túl a Káleb életkorán– erős lélekkel teljesíti küldetését! Én tudomés hiszem, hogy ő is tudja: az ő szolgálatá-hoz az erő onnan felülről adatott, és ezt ígykapja ma is! Ezért olyan erős ma is!

És végül személyes bizonyságtevéskénthadd mondjam el itt: Isten kegyelméből közelvagyok én is a kilencvenhez! Hetven éven átadta nekem az én Uram az igehirdetés szolgála-tának nehéz, de gyönyörűséges ajándékát. Sokerő kellett hozzá, és sokat kaptam, mert nekemmagamnak sohasem volt. És amiért leírom moste sorokat, az, hogy egy jó féléve úgy élek, hogya magam erejéből nem tudok kimenni a laká-sunk ajtaján! De a szolgálatban még ma is ben-ne tart az az Úr, aki hetven évvel ezelőtt elkül-dött arra! Hogy van ez? Hát úgy, hogy vannak,akik vagy személyesen, vagy telefonon megke-resnek, és így tudok az Igével szolgálni, vagyamit most is teszek, írásban prédikálok, akiknekbárhová írok. De legfőképpen kifogyhatatlanalkalmam van az imádság szolgálatára: reggel-től estig végezteti velem az Úr: családomért,barátaimért, a betegekért, a szenvedőkért, né-pünkért – különösen drága szülőföldünkön,Kárpátalján élő atyánkfiaiért – mindenkiért! Ki-meríthetetlen ez a szolgálat. Nekem ma nincsentesti erőm, és mégis olyan erős vagyok, mintrégen. Mert ma is ugyanaz a Lélek ad erőt ésannyit, amennyire szükségem van!

Ez a Lélek, aki ma is itt van a világban,készít a szolgálatra, és az utána következőszámadásra, a hazatérésre! Így naponta aszívembe adja Luther Márton énekét:

Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét,Legfőképpen az igaz hitért;Hogy, ha jön a végóra, mellénk álljon,Hazatérésre készen találjon.Könyörüljön!

GÉCZY TIHAMÉRreformátus lelkipásztor, Debrecen

Csépes János a Szent Mihály főan-gyal ti szteletére szentelt hajasdi(Voloszjanka, most Ukrajna) templomparochusa volt. 1918. október 5-én szü-letett Királyházán. Családjában vallásosnevelésben részesült. Királyházán jártáltalános iskolába, majd a kiváló képes-ségű gyereket felvették a Huszti Gimná-ziumba. Sikeres érettségi után az Ung-vári Papi Szemináriumban képezte ma-gát tovább. Teológiai tanulmányait és apapságra való felkészülést végtelenülkomolyan vette. Környezetében tudták,hogy mélyen hívő ember, akit jó lélekkeláldott meg az ég. Tanulmányai befejez-tével 1943-ban feleségül vette IváncsóMáriát. Gyermekkori álma valósult meg,amikor Dr. Dudás Miklós hajdúdorogimegyéspüspök 1943. július 12-én pappászentelte. Első szent liturgiáját Királyhá-zán mutatta be, kinevezését Vezérszál-lásra (Pudpolócra) kapta. 1947-ben Csé-pes Jánost Hajasdra helyezték, ahol Luhés Bisztrij települést is pasztorálta. A fia-tal pap lelkes munkájának nyománHajasdon a szekta tagjai tömegesen tér-tek át a katolikus hitre. A hívek lelkesed-tek emberséges, fiatal papjukért. Prédi-kációit áthatotta a hitelesség és a mély-séges Isten- és emberszeretet. Felesé-gének gyakran mondta, hogy nincsenszámára szebb és boldogítóbb dolog,mint Isten szeretetét közvetíteni a világ-ban. A szószéken szinte betöltötte őt aSzentlélek ereje és erőt adott neki, hogybiztassa, tanítsa, vezesse híveit, akikhűen követték papjukat. Azonban csu-pán hét évig lehetett pásztora szeretetthíveinek.

1944-ben elkezdődött Kárpátalján agörög katolikus egyház üldözése. Csé-pes atya özvegyének visszaemlékezéseszerint legalább ötvenszer hívták beférjét kihallgatásokra. Kezdetben

Csépes Jánosvértanúságának története

Hitélet

Kárpátaljai Hírmondó12

Hitélet

puhították, majd egyre erőszakosab-ban kényszerítették, hogy térjen át az

ortodox hitre, de ő mindig boldogan tértvissza a kihallgatásokról: érezte és tudta,hogy semmi sem törheti meg hitét és hűsé-gét Krisztus és a katolikus egyház iránt. Akihallgatásokra mindig rózsafüzérrel ment,és ahogy feleségének elmondta, szüntele-nül Jézus segítségéért fohászkodott. Azutolsó kihallgatáson vallató tisztje azzal fe-nyegette meg, hogy ha nem írja alá az átté-rési beleegyezést, soha többé nem látja majdgyermekeit. Tudták-e fájóbb ponton érin-teni a szerető apai szívet? Csépes atyánakakkorra már négy apró gyermeke volt, kétfia és két lánya. A legidősebb 6 éves, a leg-fiatalabb 6 hónapos kisgyermek.

Miután Csépes atya állhatatos kitartá-sát a sztálini rendszer kiszolgálói megtörninem tudták, a parochiáról családjával együttkiűzték, papi működését megtiltották.Luhon egyszerű rakodómunkásként dolgo-zott. Titokban esketett, keresztelt, misézett.A hívei tudták, hogy mindig számíthatnaklelkipásztorukra.

Azonban 1950. augusztus 14-én sorsavégérvényesen megpecsételődött. A papicsaládot szeretettel körülvevő hívek nap-nyugtakor aggódva siettek értesíteni Csé-pes atyát, hogy a falu határában teherautóáll és ismeretlen, civil ruhás emberek vára-koznak. A fiatal pap nyugodtan mondta fe-leségének: ”Micike, értem jöttek.” Azzal le-térdelt, elmondta a rózsafüzért, levette ujjá-ról a karikagyűrűt és megkérte feleségét,hogy ne sírjon az üldözői előtt. Mélységesfájdalommal búcsúzott el családjától. „Azajtóban még visszafordult és megáldott min-ket” – emlékszik vissza felesége. Még ott,még akkor is meggondolhatta volna magát.De valahol legbelül azt súgta egy hang:”Jöjj, és kövess engem…”

Csépes atyát 25 év kényszermunkára, 5év polgári jogfosztásra és teljes vagyonel-kobzásra ítélték. Büntetését Szibériában,Vorkután kellett töltenie különleges láger-ben. A zord éghajlati körülményekre és aszegényes ellátásra soha nem panaszko-dott. Leveleiben gyakran írta, hogy egész-séges, érte ne aggódjanak. Bobálykát(proszforát) és mazsolát kért. Felesége tud-ta, hogy mindkettő a misézéshez kell. Papitevékenységét a lágeri körülmények közöttis folytatta. Pasztorálta a vele együtt dol-gozó rabokat, tartotta bennük a lelket. Csa-ládjának szüntelenül azt írta, hogy imái nemhagyják el őket.

1953. augusztus 1-jén tragikus eseménytörtént Vorkután a 29. szénbányát ellátó 10.sz. lágerben. Sztálin halálát követően a ki-éheztetett és agyondolgoztatott rabok jog-gal vártak amnesztiára. Békés tüntetés ke-retében vonultak ki a láger udvarára, jobbélelmet, melegebb ruhát és ügyeik felülvizs-gálatát kérték. A tábort őrző katonák azon-ban felsőbb utasításra figyelmeztetés nél-kül sortüzet nyitottak a fegyvertelen és véd-

telen rabokra. Ennek a mészárlásszerű le-számolásnak lett az áldozata Csépes János,a 35 éves fiatal pap, akit akkorra már lelki-pásztorként is sokan ismertek.

Csépes atya halálának közvetlen tanújaMiskolczy Tivadar püspöki háznagy, gö-rög katolikus paptársa volt, aki szintén élet-veszélyes sérüléseket szenvedett. A hal-dokló atya Miskolczy Tivadarnak csakannyit tudott mondani: „Micikét és a gye-rekeket végtelenül szeretem, de mindennéljobban szeretem Krisztust.” Testét hét go-lyó érte. Vele együtt még 86-an vesztettékéletüket és 370-en sebesültek meg.

A Vorkután raboskodó görög és rómaikatolikus áldozópapok leveleikben és val-lomásaikban tanúsították, hogy Csépes Já-nos atya mártírhalált halt hitéért. Dr.OrtutayElemér atya visszaemlékezéseiben így ír:„Köszönjük neked, Csépes atya, hogy pél-dát adtál nekünk, hogy Krisztust követ-nünk kell egészen a halálig.” A magyar tisz-tek, akik jól ismerték az atyát, külön sírbatemették. Paptársai sírjánál temetést éspanachidát végeztek, végső kegyeletbenrészesítve őt.

1956. július 31-én Dr. Ortutay Elemér atyalevelet írt Csépes Jánosnénak a követke-zőkkel: „Kedves Nagyságos Asszony! Maévfordulója van annak a napnak, amikorFérje 1953-ban vértanúhalált halt. Mintembernek, fáj a szívünk. De mint hit- és ol-tártestvérei büszkén tekintünk a vorkutaielhagyott temetőre, hisz ott fekszik az, aki amiénk, és akire jogosan vonatkoztathatjuk,hogy accepit koronam martyrii, elnyerte avértanúság koszorúját.”

1953. szeptember 18-án Csépes Jánosnévigasztaló levelet kapott nagybátyjától,Iváncsó Elek görög katolikus paptól, aki,értesülve rokona haláláról, így írt: „A Jó Is-ten vigasztaljon meg benneteket, az Ő utja-it nem ismerjük. A megboldogult Jancsiszenvedéseinek vége. Őt Illés saját napjaelőtti napon magával vitte, a Jó Isten pediga vértanúk koszorújára méltatta. Micike, akis árvák és a szülők ne érte, hanem hozzáimádkozzanak. Vigasztaljon meg bennete-ket a Jó Isten, meglátjátok, neki gondja leszaz árvákra és az özvegyre.”

1954. június 15-én Szibériából, Inta egyikmunkatáborából levél érkezett CsépesJánosné részére édesapjától, Iváncsó Gyu-lától, aki szintén lágerben raboskodott azaposztázia elutasítása miatt. Levelében ígyír vejéről: ”Fájó szívvel értesültem a mi drá-ga Jancsi gyermekünk haláláról és elsirat-tam őt. Imádkozom lelkéért, hogy elnyerjeaz örök békét. Immáron nagy kereszt nehe-zedett a családunkra, de számodra, drágaMicike, számodra jelenti ez a kereszt a leg-súlyosabb terhet, hiszen olyan ifjan, olyannehéz körülmények között lettél özvegy, ésnégy apró gyermekedet egyedül kell felne-velned. Erősnek kell lenned, mint eddig is,nem szabad csüggedned, özvegységedbenpedig a te drága Jancsid lesz a közbenjáród

az Isten előtt, hogy az Isten adjon nekederőt felnevelned gyermekeidet, akikben Jan-csi tovább fog élni. A megboldogult nagyonszeretett bennünket, amit cselekedeteibőléreztünk is, és mi is mindannyian nagyonszerettük őt nagylelkűségéért, odaadásá-ért, és szeretetéért irántunk, de a Minden-ható Isten mindenkinél jobban szerette Őt,mert elvette tőlünk, és vértanúságra mél-tatta. Hadd pihenjen örök nyugalomban. Őmár boldog.”

Az ukrajnai politikai megtorlások áldoza-tainak rehabilitálásáról szóló törvény alapjánCsépes János atyát 1992-ben rehabilitálták.1996-ban szülőfalujában, Királyházán emlék-táblát állítottak vértanúságának emlékére. Avértanú és hitvalló pap boldoggá avatási el-járását sok más paptársával együtt 2005-benkezdeményezte a Munkácsi Görög KatolikusEgyházmegye illetékes hivatala.

Puskás László atya a krakkói Szentek Kö-zössége nevű magyar kápolna falára alko-tott mozaikképén Csépes János vértanút isábrázolja a magyar szentek, boldogok, va-lamint a kárpátaljai görög katolikus vérta-núk és hitvallók között.

Csépes János atya halála óta több mintfél évszázad telt el. Szívszorító hiányát szün-telenül érezte szerető felesége, négy gyer-meke, 8 unokája, érezték dédunokái, szülei,testvérei, barátai, hívei, tanárai és tanítvá-nyai, paptársai és mindazok, akik ismerték ésszerették őt. Azonban az eltelt fél évszázadalatt mindig volt hívő lélek szülőföldjén, Kár-pátalján és Magyarországon is, aki az ő köz-benjárásáért esedezett, és aki már megtapasz-talta oltalmazó segítségét, áldó és lélekmen-tő erejét. Az imameghallgatások kegyelmé-nek tényét méltósággal őrzi a családi archí-vum és az idős és fiatal rokonok emlékezete.

A fiatal pap rövid élete hiteles kereszténytanúságtétel, vértanú áldozata pedig nem volthiábavaló halál, hanem Krisztust a halálbakövető szeretet, amely erőt ad napjaink tár-sadalmában feltekinteni a Keresztre, leborul-ni előtte és a vértanúk példája nyomán hűsé-gesen kitartani Krisztus mellett.

GAJDOS VIKTÓRIA

Csépes János vértanúságának története

Ui.: 2011. július 3-án Hajasdon temp-lomszentelést tartottak, ahol az ünnepségkeretében az egybegyűltek Csépes Jánosvértanúra is emlékeztek. Megkezdődött aboldoggá avatási eljárással kapcsolatosadatgyűjtés.

„Ó, Istenem, Jézus Krisztus, dicsőítünkTéged és köszönjük Neked, hogy méltat-tad hűséges szolgádat, Csépes János atyátarra, hogy életét adja a katolikus hitért. ATe nagy dicsőségedért, a lelkek jóságáért,azért, hogy a hit növekedjen a népünk szí-vében, dicsőítsd meg a Te hűséges Jánosáldozópap szolgádat. Ajándékozz megminket a Te kegyelmeddel a mi vértanúáldozópapunk közbenjárása által, ame-lyért oly áhítattal könyörgünk.”

Az imameghallgatások kegyelmét kér-jük a következő címre küldeni:Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye

88018 Ungvár Zakarpatszka u. 18.

Kárpátaljai Hírmondó 13

Nem tudjuk, hogyan fogja értékelni ajövőben a történelem az 1991-es esztendőt.Vitathatatlan azonban, hogy abban az év-ben több történt, mint a megelőző évtize-dek során együttvéve! 1991 a rendszervál-tás éve volt!

Már hónapokkal korábban nyilvánva-lóvá vált, hogy a „peresztrojka” kudarcotvallott, Mihail Gorbacsov minden igyeke-zete, hogy különböző reformokkal életké-pessé tegye a szocialista rendszert, meddőpróbálkozás maradt, napról napra romlottaz ország gazdasági helyzete, nőtt az embe-rek elégedetlensége, a köztársaságokban,különösen Ukrajnában, Észtországban,Lettországban, Litvániában, Grúziában,egyre nagyobb méreteket öltöttek az önál-lóságra, a függetlenségre irányuló törek-vések. Az eddig megbonthatatlannak véltszovjet birodalom felett eljárt az idő!

A Beregszászi járás politikai, társadalmi,kulturális életében egyre meghatározóbb sze-repet játszott a Kárpátaljai Magyar Kulturá-lis Szövetség (KMKSZ). Alapszervezeteinekszáma már meghaladta a hatvanat. Bereg-szászban emléktáblát avattak Győry Dezsőírónak, Mezőváriban Esze Tamás kuruc bri-gadérosnak, Gáton Kovács Vilmos költőnek,Beregardóban kopjafát Beregszászi Nagy Pálnyelvtudósnak. Fontos szerepet játszottakezek az események az itt élő magyarságidentitástudatának kialakításában.

1991. március 15-én avatták fel Bereg-szászban Petőfi Sándor szobrát. Ezen a fe-lejthetetlen, szívmelengető ünnepségen La-tor László költő, egykori beregszászi gimna-zista, dr. Kálmán Attila, a Magyar Köztársa-ság Művelődési és Közoktatási Minisztéri-umának politikai államtitkára, Szabó László,a Magyarok Világszövetségének főtitkára,Balla Gyula, a budapesti MagyarságkutatóIntézet tudományos főmunkatársa, KelemenCsongor, a Romániai Magyar DemokrataSzövetség Csíkszeredai Városi Szervezeté-nek képviselője, Szöllősy Tibor, a técsőiHollósy Simon Kör elnöke, Dalmay Árpád, aKMKSZ járási szervezetének elnöke, dr. Ba-logh József orvos, Kerényi Gyula, a bereg-szászi Petőfi nyugdíjasklub elnöke és má-sok mondtak ünnepi beszédet.

Ungváron megnyílt a Magyar Köztársa-ság főkonzulátusa, ebből az alkalomból Kár-pátaljára látogatott Jeszenszky Géza magyarkülügyminiszter. Felkereste Beregszászt is,koszorút helyezett el Petőfi Sándor szobrá-nál, részt vett a sztálini terror áldozatai jánosiemlékművének avatásán, a tiszaújlaki turul-madaras emlékműnél tartott júliálison.

Felejthetetlen ünnepségek voltak ezek,amelyeket azonban rövidesen aggasztóesemények árnyékoltak be.

Augusztus 19-re virradó éjszakaMoszkvában egy nyolctagú „állami rendkí-vüli helyzettel foglalkozó bizottság” vetteát a hatalmat. M. Gorbacsovot eltávolítot-ták posztjáról, házi őrizet alatt tartották, te-endőit G. Janajev vette át.

Beregszászban az első perctől kezdveaz emberek túlnyomó többsége bizalmatla-

1991: A RENDSZERVÁLTÁS ÉVEnul fogadta a moszkvai puccsot. A járásiújság a „rendkívüli bizottság” egyetlen ren-deletét sem tette közzé. Egyetlen járási szer-vezet sem támogatta a puccsistákat, a járá-si tanács augusztus 21-én megtartott rend-kívüli ülésszaka is ellenük foglalt állást. Atévé képernyőjén reszkető kézzel hadoná-szó, összevissza hazudozó G. Janajevnek,és nyilvánvalóan alkoholos befolyás alattálló hét társának senki sem hitt. A mind-össze három napig tartó puccs kezdettőlfogva kudarcra volt ítélve. Bukása véglegmegpecsételte a Szovjetunió sorsát.

Kijevben az ukrán parlament rendkívüliülésszakán Ukrajnát független állammá ki-áltották ki, épületére felvonták a kék-sárgazászlót.

A foroszi fogságából kiszabadult M.Gorbacsov azonnal lemondott a párt főtit-kári tisztjéről, a tévének adott nyilatkozatá-ban bejelentette: a kommunista pártnak felkell oszlatni önmagát.

Három napig tartott mindössze a moszk-vai puccs, de ez a három nap alapjaibanrendítette meg a Szovjetunióban a szocia-lista rendszert.

Ennek ellenére az átalakulás nagyon las-sú ütemben haladt előre. A Szovjetunió nép-képviselőinek sebtében összehívott kong-resszusán szeptemberben csak a háromBalti-tengermelléki köztársaság független-ségét ismerték el. M. Gorbacsov még min-dig kétszínű politikát folytatott, mindenáronmeg akarta menteni a „szabad és függetlenköztársaságok föderációját”, pedig egyrenyilvánvalóbbá vált, hogy ezek a próbálko-zásai kudarcra vannak ítélve, hiszen márnyolc köztársaság követelte önállóságát,sőt Grúzia fel is függesztette kapcsolatait aSzovjetunióval.

Szeptember 14-én 29 képviselő kezde-ményezésére összehívták a járási tanácsrendkívüli ülésszakát. Az ülésszakon indít-vány született arról, hogy a Kárpátontúliterületet nyilvánítsák Kárpátaljai AutonómVidéknek, biztosítsák számára az autonómköztársaságot megillető jogokat. Javaslatszületett arról is, hogy tartsanak népszava-zást a járásban egy Beregszász központúmagyar autonóm körzet létrehozásáról.

A népszavazást december 1-jére tűztékki, vagyis a köztársasági elnökválasztássalegyidejűleg szándékoztak lebonyolítani azt.Szeptember 27-én a városi tanács üléssza-ka a KMKSZ képviselői csoportjának ja-vaslatára határozatot hozott a Lenin-szo-bor lebontásáról. A szobrot október 4-revirradó éjszaka csendben, feltűnés nélkültávolították el helyéről.

Sajnos ennek az eseménynek egy kelle-metlen következménye is volt. V. D. alsóre-metei lakos megrongálta Petőfi Sándor szob-rát! Valamennyi társadalmi szervezet elítélteezt a cselekményt, követelte a tettes szigorúfelelősségre vonását, ami meg is történt.

Akadtak e napokban Beregszászbanegyéb kellemetlen események is. Megron-gálták a járási dicsérettáblát, betörték a já-rási tanács földszinti ablakait, egyes köz-

épületekre nacionalista, főleg oroszellenesfeliratokat festettek. Egészében véve azon-ban rend és nyugalom uralkodott a város-ban, a járásban, az élet nem állt meg.

Megkezdődtek az előkészületek a bereg-szászi magyar gimnázium újraindításához.A gimnáziumot 1944 őszén zárták be, azorosz vagy ukrán nyelvet nem ismerő diá-kokat eltanácsolták a tanintézetből. 47 évigkellett várni arra, hogy Beregszászban is-mét magyar gimnázium működhessen!

A tanárok Udvari István megbízott igaz-gató vezetésével nagy lelkesedéssel láttakmunkához. A gimnázium a Kossuth LajosKözépiskolában kezdte meg működését. 51diák tette le sikerrel a felvételi vizsgákat,Horkay Zsuzsanna és Balázsi Borbála osz-tályfőnökök vezetésével két osztályra oszt-va láttak hozzá szeptember elsején a tanu-láshoz, egyelőre nagyon szegényes és szű-kös körülmények között, de határtalan öröm-mel és lelkesedéssel.

Megalakult a Kárpáti Ruszinok Társa-ságának járási szervezete, elnökévé M.Heckót, a 11. számú szakközépiskola igaz-gatóját választották. A KMKSZ járási szer-vezete üdvözölte ezt az eseményt, igyeke-zett gyümölcsöző kapcsolatokat kialakítaniaz új társadalmi szervezettel. Sajnos azon-ban az képtelen volt számottevő tevé-kenységet kibontakoztatni.

Október 5-én az egykori kaszinó falánemléktáblát avattak Széchenyi István szü-letésének 200. évfordulója alkalmából.

1991 őszén az elnökválasztáshoz való fel-készülés állt a társadalom figyelmének kö-zéppontjában. A jelöltek – Leonyid Kravcsuk,Levko Lukjanenko, Olekszander Tkacsenko,Vjacseszlav Csornovil, Igor Juhnovszkij,Volodimir Hrinyov, Leopold Taburjanszkij –kemény csatát vívtak egymással a választókbizalmának elnyeréséért, amelyből végül isLeonyid Kravcsuk került ki győztesen. Ő lettUkrajna első demokratikus úton megválasz-tott köztársasági elnöke.

Az elnökválasztással egyidejűleg járá-sunkban a szavazóknak a következő háromkérdésre is válaszolniuk kellett:

1. Akarja-e a független Ukrajnát?2. Akarja-e az autonóm Kárpátalját?3. Akarja-e a Magyar Autonóm Körzetet?

A Beregszászi járásban a szavazók 93százaléka Ukrajna függetlensége mellettvoksolt, 87,3 százaléka szükségesnek tar-totta Kárpátalja autonómiájának meg-valósítását. A járás magyarsága számáraazonban különösen nagy jelentősége voltannak, hogy a szavazók 81,4 százaléka aBeregszász központú Magyar AutonómKörzet létrehozására adta voksát.

Ukrajna függetlenné válása meg is va-lósult, ami azonban Kárpátalja autonómiá-ját illeti, erre bizony a nép akarata ellenérenem került sor, csak évek múlva sikerült el-érni, hogy megyénk szabad gazdasági öve-zetté váljon. Ami pedig a Magyar AutonómKörzet létrehozását illeti, ennek a kérdés-nek a megoldását a felső hatalmi szervekegyszerűen elszabotálták. A Beregszászijárás lakossága döntő többségének akara-ta tehát nem érvényesült.

CSANÁDI GYÖRGY

Múltunkból

Kárpátaljai Hírmondó14

Memento: a lágerekbe elhurcoltakra emlékezünk

GyalogmenetbenSzamborig

A katonai parancsnokságrendelete alapján, háromnapiélelemmel, váltás fehérneművelmunkára kellett jelentkezni anagyberegi községháza udva-rán. 1944. november 18-án dél-után Beregújfaluból mentünk átBeregre. Négy óra lehetett, mi-kor a belügyi katonák megérkez-tek. Szigorú ellenőrzés mellettelindultunk Beregszászba. Ek-kor már megértettem: baj van,foglyok vagyunk!

Már besötétedett, amikormegérkeztünk Beregszászba és

„Aki Istenben bízik, soha sem csalatkozik”A Kárpátaljai Szövetség idei balatonföldvári találkozóján ke-

reste meg szerkesztőbizottságunkat a Beregszászból elszárma-zott, jelenleg Jászberényben élő dr. Voloscsuk Katalin olvasónk.Egy családi ereklyét hozott a Kárpátaljai Hírmondónak, testvére,Voloscsuk Szilárd lágernaplójának részleteit. Voloscsuk Szi-lárd 2001-ben örök nyugalomra tért. Feljegyzései azonban ma istanulságos dokumentumok.

Munkácson egy iskolaépü-letben töltöttük az éjszakát. 21-én este érkeztünk Szolyvára.Trágyás istállókban éjszakáz-tunk. 24-én már Alsóvereckénjártunk, 25-én fájó szívvel, el-csüggedve léptük át az ország-határt. 26-án Tuholkán, 27-énKomárnikiben, 28-án Turkánvoltunk. A folyó melletti fatele-pen száraz borsót osztottak, kihogy tudta, úgy főzte meg! Erőshasmenést kaptam. Pár napmúlva tovább indultunk. A de-cember 3-át Ó-Szamborban töl-töttük. December 4-én megér-keztünk a gyalogmenet végé-hez: SZAMBORBA, a 22. sz. át-vevő-elosztó lágerbe. Innen márvasúton szállítottak tovább, aGULÁGRA.

Útban BoriszovbaDecember 4-től Szamborban

vagyunk. A külső barakkokbankaptunk helyet. Itt történik aszőrtelenítés. Gyönyörű göndörhajamat Kaszonyi Bálint isme-rősöm nyírta le, bizony megsi-rattam. Ezután már átengedteka téglaépületbe, ahol márpriccsek vannak és villanyvilá-gítás. Itt töltöttük a napokat,majd 10-én, vasárnap délutánsorakozó ötösével. A városonkeresztül a vasútállomásra kí-sérnek 1800 embert. Ötvenesé-vel marhavagonokba terelnek.Hajnal felé elindítják a szerel-vényt, nagy megszakításokkalfőleg éjszaka haladunk, így ér-keztünk december 19-én aMINSZKI pályaudvarra. Hazai-ból már semmi tartalék, minden-ki le van gyengülve. Éjfél utánnehezen tudnak belém is életethozni: ez a klinikai halál?

Az utazás alatt nagyon gyen-ge volt az élelmezés, ritkán kap-tunk enni, nagyon hideg volt.20-án reggel szerelvényünkBoriszovba indul. Megérkezünka Zöld Lágerbe, ahol a 8. számúbarakkba kerültem.

Boriszovból 1945. szeptem-ber 17-én munkalágerbe vittek,addig csak kisegítő munkát vé-geztem, a lágerben.A boriszovi “zöld láger”

1944. december 19-én teher-kocsikból összeállított szerelvé-nyünk a minszki állomáson állt.20-án reggel indították el a 70kilométerre levő Boriszov felé.Délelőtt 10 óra lehetett, amikorragyogó napsütésben, olyan tízfokos hidegben, megérkeztünk

Évtizedekig még említenisem lehetett az 1944. évi no-vemberi eseményeket, a kárpát-aljai magyarok és svábok láger-be történt elvitelét. A novem-ber 18-i eseményekről, azok kö-vetkezményeiről nagyon sokcikk látott napvilágot könyvek-ben, napilapokban, folyóiratok-ban. Sógorom, Bagu Balázs,többször is biztatott, hogy ír-jak a lágeréletről. Még az uno-káim is kértek erre. Ezért szán-tam rá magam, hogy 1031 na-pig tartó távollétem történetétröviden leírjam.

1944 novemberétől 1947 pün-kösdjéig rólam semmit sem tud-tak. Ekkor kerültem egy Moszk-va melletti gépgyárba. Az ottdolgozó orosz munkások tettékpostára a haza írt leveleimet.

Az élet relatív voltát mindigszem előtt tartva, megnyugod-va a változtathatatlanban, márrégen beletörődtem az élet ta-posómalmába. Voltam kisdiákdiákkori szerelmekkel, voltamzöldszalagos maturandus. Vol-tam senki, voltam reménydús jö-vőjű egyetemi hallgató. Voltaméletunt, halált váró nyomorultféreg, és voltam Istenben bízó,az életért az utolsókig küzdőember. És voltam minden! Éhez-tem a pesti diákszobámban, tán-coltam a pesti Vigadóban. Vol-tam az orosz hósivatagban, aholcsak Isten vigyázott rám. Utatépítettem, betongyűrűt készítet-tem, havat lapátoltam, WC-t tisz-títottam, erdőt irtottam, hónapo-kig naponta 100-150 mázsa va-sat pakoltam kézihajtányra.

Mindent csináltam.Dolgoztam a min-dennapi kenyérért.Voltam csont és bőr,és feljavítottak. Két-szer már lemondtak azéletemről is, de énmindig bíztam Isten-ben, hittem, hogy nemfejeztem be a külde-tésemet.

1947. szeptember19-én szüleim, test-véreim ölelő karjai-ban találom magam.Ennek már közel félévszázada…

betereltek a pénzügyi igazgató-ság épületébe. (Jelenleg az 5.sz. középiskola működik ott –a szerk.). Mindenkit megmotoz-tak, sok mindent elszedtek: élel-met, kést, értékesebb tárgyakat.A hivatali szobákban tértünk pi-henőre. Hajnalodott, ébresztő,sorakozó ötösével. Elindult amenet az ismeretlen felé. Ötötütött a református templom órá-ja, amikor a Vérke-hídon átmen-tünk.

Vasárnap volt, Erzsébet nap-ja. Ez a nap egész életünkre em-lékezetes maradt. Akkor mégnem tudtuk, milyen sors várránk.

egy fenyőerdőbe. A vagonbóltíznapi utazás végén, elgyen-gülve, egymásba kapaszkodva,vánszorogtunk le a talpunk alattropogó hóba. Négy méter ma-gas drótkerítés közt találtukmagunkat, ez a boriszovói 183.számú ZÖLD LÁGER.

Itt 400 német fogoly van, mi1800-an érkeztünk, főleg civilek.A járni tudókat barakkokba te-relték. A betegeket, a legyengül-teket külön helyen gyűjtöttékössze. A láger konyhájában avelünk hozott nyersanyagbólmegkezdték az ebéd főzését.

A mi csoportunkban az étke-zésre csak késő este került sor.Mivel már a vége felé volt azételosztás, jó sűrű hallevestkaptunk, amit én egy gázálarc-tokból ettem meg, és a végénvettem észre, hogy az edénytujjnyi vastagon zöld penész bo-rítja!

Bevonulás a barakkba, elhe-lyezkedés a háromsoros deszkapriccsen. A barakk túlzsúfolt,helyet csak a legalsó sorbankapok, ahol a leghidegebb van.Fekve ott is csak oldalt fordul-va, összeszorítva férünk el. For-dulni csak egyszerre lehet, olyanszorosan fekszünk. Nagy a tü-lekedés, a zsivaj, de lassan mármindenki alszik. (Már aki tud!)Itt főleg a beregszászi diáktár-sak között vagyok.

Reggel négy órakor létszám-ellenőrzés. Ötösével kell sorbaállni, és néhányszori próbálko-zás után egyezik is a létszám.Még sötét van, amikor tíz em-bernek adnak egy kilós téglake-nyeret, majd hét deciliter ká-posztalevest fejenként.

Délelőtt jött egy kiskatona ésBorcsik barakkparancsnoktól(aki otthon kovácsmester volt)100 embert kért, hogy fáért men-jenek az erdőbe. Nagy a tolon-gás, nagy nehezen összeáll acsapat. Borcsik a keményszárúcsizmájával üti az embereket.

A barakkban maradottak köztmegindul az otthoniakra valóemlékezés: a család, a főzés,amihez most mindenki ért, és afő kérdés, hogy mikor megyünkhaza? Jött is egy tiszt, aki meg-mondta, hogy csak három hétigleszünk itt. (Tudniillik ennyi akarantén ideje). Nekem a név-sorba vételem december24-én este itt történt meg

Nővérével, Mártával 1947-ben,a lágerből való szabadulás után

Naplórészletek

Kárpátaljai Hírmondó 15

Lélektől lélekig

először. Ekkor ismerkedtem meg NovákViktorral, aki tolmács. A három hétből

nem lett semmi, mert 23-án már tífuszost ta-láltak az itt lévők közt. Egymást mégkönnyen felismerjük, mert mindenki a sajátruhájában van. Tisztálkodásra, ruhacseréreegyelőre nincs lehetőség. Kezd uralkodni atetű, a flekktífusz terjesztője. Megszervezika fertőtlenítést, ahol aztán elszedik a sajátruháinkat és orosz, német elrongyolódott ka-tonai holmit kapunk. Most már nehezen is-merjük fel egymást, a szedett-vedett ruhák-ban. Itthonról egy új női gumicsizmábanmentem el, ami nagyon könnyű lábbeli volta Szamborig tartó gyalogmenetben.

A második fertőtlenítéskor Brankó szerbrendőr elvette a csizmámat és egy rossz ba-kancsot adott helyette. A hosszú ideig tar-tó sorakozók alatt az egyik nagylábujjammegfagyott, amit aztán Nagy Sándor, utca-beli diáktársam, aki a felcser mellett tolmács,fáslival bőven bekötözött. A későbbiekbensok kivonulástól mentett meg: a katona,meglátva a kötést, a barakkban hagyott.

Lassan mindenki legyengült, lesoványo-dott. Én is már februárban disztrófiás let-tem. Felállni csak megfogózva tudtam, asúlyom 40 kiló körül volt. Februárban aflekktífuszon is átestem, de könnyebb lefo-lyású volt, ami az itthon kapott tífusz ellenioltásnak köszönhető.

A háború befejezése után javított élel-mezést kaptam. Augusztus 15-én munkaké-pesnek osztottak be, és szeptember 17-től aMoszkva–Minszki útépítésnél dolgoztam.

Szűkebb csoportunk történeteMi, beregiek és beregújfaluiak 17-en

voltunk, két hozzánk csapódott katonával.Kovács István még 1944. december 19-én,a vagonban meghalt a minszki vasútállo-máson. A lágerben a 8. számú barakkba ke-rültünk. Én leginkább diáktársaim között tar-tózkodtam, de napközben a falubeliekkelsokat beszélgettünk az otthoni dolgokról.Mindenki a mielőbbi hazatérést várta. A biz-tatás megvolt, de remény semmi. Februárközepén már naponta 10–15 halott volt abarakkunkban. De legtöbben reményked-tünk, vártuk a szabadulást. Legerősebb hiteKOPOR JÁNOS bácsinak volt, mivel nekiaz édesanyja, a felesége és a lánya isJULIÁNNÁ, remélte, a névnapjukra (febru-ár 16-a) biztos otthon lesz.

Döbbenetes tény, hogy Julianna napreggelén János bácsi holttestét Istvánöccse a vállán vitte ki a barakkból. Sajnos,egy hét múlva KOPOR ISTVÁN ezüstkalá-szos gazda is a temetőbe került. Mindnyá-junkat megdöbbentett ez az eset, de Isten-ben bízva vártuk a túlélést és a hazatérést.Tudomásom szerint öten vagy hatan tér-tünk haza a 17-ből.Közreadta: dr. VOLOSCSUK KATALIN

„Aki Istenben bízik, soha sem csalatkozik”

1928-ban jutott eszébe egy távoli roko-nunknak, dr. Borzsák József középiskolai ta-nárnak, hogy a Magyar Rádió déli pontosidő jelzése után milyen jó lenne, ha az éterhullámain keresztül is hallhatnák egy ha-rang hangját azok, akiknek élőben ez nemlehetséges. Az ötletet tett követte és azEgyetemi Templom 10 mázsás E hangú ha-rangjának hangja a rádióhullámokon ke-resztül messzire elhallatszott. Az elmúltmajd’ 8 és fél évtizedben voltak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor történelmi vagypolitikai okokból a harangszót mellőzték.

Nyár elején új tagja lett a Kecskemétenlakó harangok családjának. Magyarországegyetlen működő harangöntő műhelyé-ben, Őrbottyánban Gombos Miklóséknálelkészült egy nemeslelkű felajánlásból az55 kg-os „A” hangú kisharang. Ezt a ha-rangot a történelmi Magyarország legki-sebb megyéje, Ugocsa területén lévő kisfalu, Újakli lakosságának szánták az ado-mányozók, ez az ottani református gyüle-kezet első harangja. A kiszállításig Kecs-keméten a református templomban tekint-hették meg az érdeklődők.

A falu neve ismerős lehet Mikszáth Kál-mán Akli Miklós című regényéből. Nekünk,kecskemétieknek máshonnan is: 2003 óta aszomszédos Akliban már szól egy kecske-méti kötődésű harang. Az első Orbán-kor-mány támogatásából sikerült a harangotmegöntetni. A harangszentelő istentiszte-leten részt vett Orbán Viktor miniszterelnökúr is több püspökkel és lelkipásztorralegyütt. Arra a néhány órára a falu létszáma

„Azért harang a harang, hogy hívja az élőket…”

tízszeresére nőtt. Azóta ez a dátum kiemelthelyen van a falu krónikájában.

A másik szomszéd, Aklihegy ifjúsági tá-borában Kecskemét és a Kárpát-medencemagyar fiataljai a Szeretet-hét keretében nö-vekedhettek Istenszeretetben, hazaszere-tetben, emberszeretetben és természetsze-retetben.

Végül röviden a kisharang díszítéséről:legfelül a magyar címert körbefutó gyöngy-sor veszi körül. Alatta a jól ismert reformá-tus jelképünk – a kehely. Ez alatt egy ige aZsidókhoz írt levélből: „Jézus Krisztus teg-nap, ma és mindörökké ugyanaz”. A díszí-tést egy körbefutó szőlős sorminta zárja.Ez nemcsak keresztyén szimbólumként ke-rült rá, hanem a Nagyszőlősi járáshoz tar-tozásra is utal.

A másik oldalon a „tulajdonos” ÚjakliReformátus Egyházközség neve szerepel,valamint a harangöntő mester neve, a ké-szítés éve és a származási helye: Kecske-mét.

Végezetül álljon itt egy gondolatébresz-tő költemény.Kányádi Sándor

Harangföliratazért harang a haranghogy hívja az élőkettemesse a holtakats hogy árvíz jégveréstűzveszély idejéns hódító horda láttánfélreverjék

(1986)

A nándorfehérvári diadal 555. évfordulója és a déli harangszó emléknapja alkalmá-ból július 22-én Kecskeméten a római katolikus Nagytemplomban ünnepi műsort ésmegemlékezést tartottak. Ezen a rendezvényen hangzott el Zilahi Kálmán: Örömhíregy új harangról (Kecskemét és Kárpátalja) című előadása. Az előadás címe felkeltetteaz érdeklődésünket, ezért megkerestük Zilahi Kálmán urat, akitől a következő tájé-koztatást kaptuk.

A szerkesztőségtől:Köszönjük Zilahi Kálmán úrnak a tájékoztatást, és őszintén örülünk annak, hogy

Kecskemét városának lakossága ilyen szoros kapcsolatot ápol szűkebb pátriánkkal.

Június 29-én, Péter ésPál főapostolok ünnepéna beregszászi görög kato-likus templomban MilanSasik munkácsi görög ka-to likus megyéspüspökpappá szentelte az 1985-ben Beregszászban szüle-tett Szkoropádszky Péterdiakónust. Tavaly diplo-mázo tt a nyíregyháziSzent Atanáz Görög Ka-tolikus Hittudományi Fő-iskolán, jelenleg a Páz-mány Péter Katol ikusEgyetem Kánonjogi Intézetének doktorandusz hallgatója, és a Karácsfalvai SztojkaSándor Görög Katolikus Líceum nevelőtanára.

SZ. J.

PAPSZENTELÉS BEREGSZÁSZBAN

Kárpátaljai Hírmondó16

Évforduló

Hetvenkét évvel ezelőtt, 1938 novembe-rében csatolták vissza MagyarországhozMunkácsot és Ungvárt. Az alábbiakban a ta-lán leghitelesebb szemtanú, Tonhaizer Fe-renc munkácsi alpolgármester és visszacsa-tolási kormánybiztos máig kéziratban levővisszaemlékezéseiből idézünk.

Idegeink már szétpattanóban voltak, ami-kor 1938. november 2-án végre eljött a bécsidöntés napja és Imrédy miniszterelnökkönnyes megindultságtól el-elcsukló hangoneste pont 9 órakor bejelentett, hogy Munkácsis visszatér. Ez az este minden percével ésminden érzésével, mint életünk legnagyobbélménye sírig fog lobogni lelkünkben. Az öröm-től kiugrani készülő szívünkkel nemigen me-hettünk az utcára, ahol még cseh csendőrökcirkáltak, és még is találtattak, akik vállalták akockázatot, mert késő este énekszóval felzör-gettek otthonunkban.

Másnap reggel elmentem a rendőrségre.Ölelő karok és örömsugallta csókok kísértékutamat. A katolikus templom és a városházaközötti útvonalon magyarok ezrei tolongtak.A rendőrök és a csendőrök lépten-nyomonelkobozták a piros-fehér-zöld kokárdákat. So-kan nemzeti dalokat énekeltek, mások bele-harsogták szemtől szembe a csehek arcába:„Magyarok vagyunk, ez a föld magyar föld, sa mi zászlónk piros-fehér-zöld!”

A rendőrségen bejelentettem, hogy kinyi-tom a lepecsételt pártirodákat és délutánra avárosháza nagytermébe összehívom a Ma-gyar Nemzeti Tanácsot. Bejelentésemet tudo-másul vették, de arra kértek, teremtsek rendetaz utcán, mert a tömeg a rendőrségre már nemhallgat. Közölték velem, hogy ők már a kato-naság segítségét kérték.

Közbelépésemet két feltételhez kötöttem.Az egyik az volt, hogy minden magyar zavar-talanul viselhesse a magyar jelvényeket, amásik pedig az, hogy magyar nemzetőrségetállíthassunk. Feltételeim teljesítése után le-mentem az utcára, s odaálltam az időközbenodaérkezett, tankkal és szuronyos fegyverek-kel ellátott katonaság élére, majd folytonoskiáltozásaim közepette lassan menetelve ki-ürítettük az utcát. Így akadályoztam meg azaznapi vérengzéseket.

Ennek megtörténte után a Magyar Nem-zeti Tanács összehívása felől intézkedtem.Közben R. Vozáry Aladárné két ügyvéd kísé-retében Ungvárra ment, ahonnan hazahoztáka börtönben sínylődő férjét.

Délután a városháza nagytermében egy-begyűlt a Magyar Nemzeti Tanács. Nyitottajtók mellett kellett tárgyalnunk, mert a folyo-són a kivezényelt rendőrség kapott helyet.Lélekemelő pillanat volt, amikor az értekezle-tet rendőrszuronyok árnyékában az Egek urá-hoz fohászkodó imánkkal, a Himnusszal kezd-tük. Örömtől csillogó szemekkel néztük, ami-kor a húsz esztendőn keresztül annyira üldö-zött „Isten, áldd meg a magyart!” énekléseközben a cseh rendőrök szép csendben ésmélabúsan tisztelegtek.

A Magyar Nemzeti Tanács elnöke R.Vozáry Aladár lett, s én lettem a helyettese.Dr. Simon Menyhértet a sajtószolgálattal bíz-tuk meg. A város és a magyarság összes idő-szerű problémáit felölelő értekezlet a Szózatfenséges hangjaival ért véget. Itt említemmeg, hogy a Magyar Nemzeti Tanács elnök-ségi tagjaiból a mindenható jó Isten kegyel-méből már csak én vagyok az élők sorában.

November 4-én délelőtt 9 órakor a vá-rosháza tornyára ünnepélyes keretek közöttkitűztük a magyar zászlót. A Katolikus Kör-ben megtartottuk a 300 tagból álló magyarnemzetőrség alakuló gyűlését, és felhívás-sal fordultunk a magyarsághoz, hogy a köz-rend, az élet- és vagyonbiztonság érdeké-ben fegyelmezetten viselkedjék. Tudtáraadtuk a polgárságnak, hogy november 10-ig, vagyis a magyar honvédek bevonulásá-ig megalakított nemzetőrségünk a katonaság-gal és a rendőrséggel látja el a közbiztonságiszolgálatot…

Ilyen mozgalmas napok után végre ránkvirradt a várva várt november 10-edike. Reg-gel még egy utolsó felhívással fordultunk apolgársághoz, mellyel a délutáni bevonulásünnepségének műsorát közöltük. Délre máraz egész város zászlódíszt öltött. A városhá-za előtt felállítottunk egy nagy tribünt. En-nek felállítása közben a Fő utca és a Mun-kácsy Mihály utca sarka felől egy fegyver-lövés hallatszott. A már említett várospa-rancsnok torkaszakadtából kiáltotta: ”Mostrommá lövetem a várost!” Magammal hív-tam, s a fegyverlövés hangjának irányábamentünk, de nem találkoztunk senkivel. Mégma is rejtély, ki volt az, aki a cseheket az utol-só órákban így megijesztette.

Délután a cseh rendőrök a Fő utca és aKossuth utca sarkán sorakoztak, parancs-nokuk pedig a városháza előtt tartózkodott.Pont két órakor észrevettük a Zrínyi utca fe-lől érkező magyar királyi államrendőrséget.Erre a cseh rendőrtiszt egy néma kézszorí-tással búcsúzott. Mire megfordultunk, márott állt a magyar királyi rendőrkapitány, akirövid üdvözléseink után szakaszával átvet-te a közbiztonsági szolgálatot.

Csakhamar megérkeztek a magyar kirá-lyi honvédek is, élükön Nemes ezredessel.

Közreadta: ORÉMUS KÁLMÁN Fotó: munkácsi képeslap a cseh időkből

A szerkesztőségtől: Orémus Kálmánkárpátaljai származású szabadúszó újság-író, jelenleg Petneházán él.

Ezt olvastukUkrajnából érkezik

a legtöbb bevándorlóOroszországba

és LengyelországbaA világgazdasági válság miatt

csökken a fejlett országokba érkezőmigránsok száma, olvasható a Gazda-sági Együttműködési és Fejlesztési Szer-vezet (Organisation for Economic Co-operation and Development – OECD)szakértői által e témáról összeállított je-lentésben.

A 2009-es adatok szerint az elsőhárom helyen (a belső migrációt is fi-gyelembe véve) Kína, Románia és In-dia áll. Ukrajna a tízedik helyen áll a fej-lett országokba érkező bevándorlók szá-mát tekintve. Az ukrajnaiak vannak alegtöbben az új bevándorlók közöttOroszországban (46 ezer) és Lengyelor-szágban (10 ezer). Népszerű körükbenCsehország (8 ezer) is, itt a politikaimenedékjogot kérők között ők vannaka legtöbben.

Érdekes adat, hogy a nők teszik kiaz Olaszországba bevándorolt ukraj-naiak többségét: 2009-ben összesen 174ezer ukrajnait tartottak ott nyilván, 80százalékuk nő volt.

Beregszásziakvilágtalálkozója

A közelmúltban a Vérke-parti város-ban tartották a Beregszásziak II. Világta-lálkozóját. A háromnapos programot dr.Berényi Sándor, Beregszász szülöttje ésBalackij Vladimir, ismertebb nevén Pitkinszervezte.

Dr. Berényi Sándor elmondta: 5 év-vel ezelőtt született az ötlet, hogy meg-keresi azokat a beregszásziakat, akik szü-lővárosuktól távol, a világ különböző ré-szein élnek. Ezt követően három évenkeresztül Balatonföldváron találkoztak.Idén Pitkinnek köszönhetően Bereg-szászban gyűlt össze a több mint százegykori beregszászi. Számos kulturálisés szórakoztató program várta őket: töb-bek között múzeumlátogatás, városné-zés, sportverseny, a Borzsa-partonzsíroskenyér-parti népi előadókkal.

A hazalátogatók közül többen pozi-tív fejleményként értékelték, hogy Be-regszász arculata megváltozott, színe-sebb lett, és több egykor szinte járha-tatlan utca ma már jó állapotban van.

– Egy igazi beregszászi találkozó-nak Beregszászban a helye! – nyilatkoz-ta Balackij Vladimir. – Az ötletet eleintesokan kétkedve fogadták, mégis eljött100 ember, tehát szerintem megérte a fá-radozást. Akik részt vettek a program-ban, az utolsó este, a fogadáson már is-merősökként köszöntötték egymást –tette hozzá.

Egy hiteles résztvevő visszaemlékezéseMunkács visszacsatolásáról

Kárpátaljai Hírmondó 17

Arasznyi történelem

Vannak emberek, akiknek kiheverhetet-len mély sebeket égetett a lelkébe a törté-nelem. Jól mondja az Írás, hogy mindenkivegye fel a keresztjét, és vigye, mert senkinem veheti át tőlünk ezt a feladatot. Ennekigazságát egy pillanatra sem firtatva még-is meg lehet állapítani, hogy vannak olya-nok, akiknek ölükbe hullott a jólét, még-sem tudtak hálát adni érte. Másoknakegész életükre keserves sors jutott, demégis mindennap hálát adnak érte Isten-nek. Mint Bartha Bertalanné születettKoszta Lídia néni is, aki Vecsésen él a me-nyével a Szabadkai utcában. Az általa el-mondottak csak tovább erősítették ben-nem, hogy mindnyájunk élete sajátos, ve-lünk élő történelem.

Lidike néni 1922-ben született Tisza-viden, egy aprócska Bereg megyei falu-ban. Mikor ő megérkezett, már két fiútest-vérének szelte az anyja a kenyeret. Szülei20 holdnyi földön gazdálkodtak, de a tria-noni csonkítás miatt az értékesítési lehe-tőségek megszűntek a beregiek számára,mert a csehek leeresztették a határsorom-pót. Sőt még a Tiszáig elterülő beregi fal-vakat is be akarták kebelezni a feneketlenéhséggel és becstelen szerzésvággyalmegfertőzött hódítók. Lidike néni szülei acsonkítás előtt Beregszász, Ungvár ésMunkács piacain, vásárain értékesítették,cserélték el a terményt, jószágot, onnanhozták haza sokszor cserekereskedelem ré-vén a munkácsi öntödében készített szer-számokat, öntöttvas fazekakat, díszes ön-töttvas tűzhelyet, bútort is. Ezektől a ma-gyar királyságbeli lehetőségektől a bere-gieket a trianoni szerződés teljesen meg-fosztotta és egyszerre istenhátamögötti,nehezen megközelíthető lett Tiszavíd,Tiszakerecseny és az egész környék is.Ezekben a falvakban korán munkára fog-ták az iskoláskorba cseperedett gyereke-ket. Lidike nénit is. A sok munka ellenéremégis szépnek tartja gyermekkorát, mégha nagyobb is lett a szegénység a terület-elcsatolás miatt.

– Enni mindig volt mit, a ruhánk is meg-volt, de szörnyű pénztelenségben éltünk.A zsidó fűszeresnél is csak tojásért, ter-ményért tudtunk vásárolni. Gyümölcsbőlakkor még csak a szilva és a dió létezettnagyobb mennyiségben azon a tájon. Amai almásokat látva jut eszembe, hogy ak-kor alig néhány gazdának volt egy-egykörtefája, vagy batul és kormos almát ter-mő fája. Mi legfeljebb csak vásárfiakéntkaptunk a gyerekkorunkban almát. Na-gyon összetartó volt a beregi nép, erőskeresztyén hittel, segítőkészséggel. Havolt is harag, egy-egy esküvő, születés,természeti csapás, temetés hamar elfeled-tette a vitát. A mi családunk is ilyen volt. Aszomszédokkal, rokonokkal kalákában vé-geztük a nagyobb mezei munkákat. Min-dig sok jószágot neveltünk, hizlaltunk aTisza mentén, mert az összegyűjtötte amunkák fillérjeit. Mennyi sok szegény

VALAHOL… A CSONKA-BEREGBENembert eltartott akkor a beregi föld! És min-denki igyekezett, senki sem a segélytőlvárta a megélhetését. Még a cigányok sem,akik vesszőkosarat, gyékényből lábtörlőt,iskolatáskát fontak, teknőt vájtak, favá-lyút, fakanalat, vesszőseprűt készítettek,s eladták, vagy élelemre cserélték. Nem-csak a cigányoknál volt sok pulya, ahogymifelénk a gyerekeket nevezték, hanem amagyaroknál és a zsidóknál is. A 4-8 gye-rekes család volt az általános. Az én anyá-mék is tizenegyen voltak. Nagyon tisztel-tük a lelkészt, a tanítót és a jegyzőt, meg acsaládjaikat. Orvos, gyógyszertár, mozicsak Naményban, vagy a távoli Kisvár-dán volt akkor. A férfiak egyetlen szórako-zási lehetősége sajnos csak a kocsma volt,és oda nők nem mehettek. Vasárnap az is-tentisztelet után a nagyobb lányokkal azutcán sétálgattunk és népdalokat énekel-tünk, vidáman nótáztunk. A kender feldol-gozása során keletkezett durva szösz a hétnapjainak estéin, dörzsölőben a lányoktalpa alatt puhult meg nótázás közben,hogy aztán könnyebben fonható legyen.A nótázásra a legények is odajöttek éshamar előkerült egy üres boroshordó,amelynek a tetején egy citerával jó talp-alávalót varázsolt egy ügyes ember. És minagyon szerettünk táncolni a döngölt pad-lón vagy a poros utcákban alkalmilag vertsátrakban is. Nem volt akkor olyan kényesa nép egy kis megfázásra, mint manapság.Döngölt padlójú, alig fűtött házakban alud-tunk, sőt nyakócon, laza öltözékben ésmezítláb jártunk. Így mentünk a Március15-i ünnepre és az iskolába is. Az időseb-bek arrafelé még az én gyerekkoromban isszellős vászongatyát, vászoninget hord-tak, sőt sok iskolatársunk is. Mégsem voltannyi megbetegedés, mint ma. Pedig a télihónapok a Beregben valóban hidegekvoltak, de a tavasz és a többi évszakoksem keveredtek úgy össze, mint manap-ság. Az iskolában és a hittanórán szigorúfegyelmet tartott a kántortanító. Hamar elő-került a nádpálca, ha a fiúk valami rosszattettek. Aztán 1936-tól nagy volt a bizako-dás, hogy újra visszakerülhetnek az elcsa-tolt részek, ami meg is valósult egy rövididőre. Nagy volt az öröm és az élni akarás,hogy a visszatért területen élő rokonokkalújra összejárhattunk. Ezért is volt szép afiatalságunk, mert ezt megérhettük – so-rolja Lidike néni.

– 1940 tavaszán, 18 évesen Tiszakere-csenybe mentem férjhez. A férjemék, aBartha család tehetős nagygazda famíliavolt. A háborús légkör ellenére nemsokáramegszületett a fiúnk, mert Isten rendeléseszerint bizakodás volt bennünk. A gyerekáltal a férjem megúszta a katonaságot, mertmár három fiú harcolt a családjukból a fron-tokon. Volt egy helyi, távoli rokon barát-nőm, Balogh Sárika, akivel jóban-rosszbanösszetartottunk, de ő később a Tiszán túl-ra, Mezőladányba ment férjhez. A sorsunkelőre nem látható más nehézségei is felénk

tornyosultak. A zsidókra előbb csak ráver-ték az ablakot, aztán sárgacsillagot kellettviselniük. Egyre gyakrabban jöttek a hírek,hogy az orosz katonáktól, a muszkáktól fél-nünk kell. Már lány korunkban így nevel-tek bennünket. Sajnos a tőlük való félelemnem rémhír, hanem valóságos tapasztalatlett a mi életünkben. 1944 áprilisában sze-kérre pakolták a zsidó családokat és elvit-ték őket. Ott volt a fél falu lakossága, sirat-tuk őket és integettünk nekik. Egy öreg zsi-dóasszony azt találta mondani nekünk,hogy őket ne sirassuk, mert őket még sze-kéren viszik, de bennünket gyalog fognakelhajtani. Aztán még abban az évben, de-cemberben a hegyek felől beözönlő oroszkatonák és az őket kiszolgáló, a faluban csakrendetlen, aljanépnek számító köpönyeg-forgató vazallusaik a poklot hozták ránk. Alányok és a fiatalasszonyok korommal, vas-porral bekenték az arcukat, nyakukat, a bal-lábas gumicsizmát a jobb lábra húzták ésfordítva, ringyet-rongyot vettek magukra,hogy ne tetszenek az orosz katonáknak.Sajnos, hiába volt ez az igyekezet, mert asíró, jajgató, megalázott nők sikolyától vol-tak hangosak a beregi magyar falvak. Azember legdrágább kincse: az élete és a be-csülete is teljesen kiszolgáltatottá vált. De-cember 5-én az akkor alig 600 lelkesTiszakerecsenyből minden 16 és 60 év kö-zötti férfit a falu központjába gyűjtöttek ésfegyveres oroszok hajtották el őket. Igazalett tehát a zsidóasszonynak! Így történt ezaz egész Beregben. A mi falunkból kétszáz-nál is több magyar férfit elvittek, ahogymondták málenkij robotra, tehát csak “kicsimunkára”, de keserves pusztulás lett avége. A férjem és három testvére is köztükvolt. Nem mondtak semmit, hogy hová vi-szik őket, csak annyit, hogy davaj. Atiszaújlaki vizsgálat után egyet engedtekvissza közülük, mert tbc-s volt. EgészenKirályházáig, Tiszaújlakig elmentünk gya-log, hogy hírt kapjunk a férjünkről, fiútest-vérekről, apákról, apósokról, de hiába. Csakannyit tudtunk meg, hogy a hosszú gya-loglás és a gyors vizsgálat után vonatraültették és Janakijevóba vitték őket építésimunkára. Ott az én emberem aztán tífusztkapott és hamar elpusztult. Tömegsírbakerült. Ezt később tudtuk meg, mikor az újhatalom felszólított, hogy a házunkat ürít-sük ki, mert államosítják, ott lesz a rendőr-őrs. Nem volt tehát könyörület azért, mertegyedül neveltem a gyermekem. Özvegyenapósomék szűkös kamráját meszeltem ki, ésoda kellett költöznünk egy időre. Aztánapósomék a férjem még nőtlen testvéréhezakartak hozzáerőltetni, de nem vállaltam,mert nem szerettem a viselkedését. Az el-hurcolt férfiaknak a kétharmada odaveszettés még el sem sirathattuk őket hangosan,mert a falnak is füle volt. Majd csak 1991-ben állíthatott nekik a falu emlékoszlopot,amelyre 123 nevet véstek fel. Az első há-rom név a mi családunkból került ki. Mégma is nehéz ezt sírás nélkül elmondanom.Aztán megtörölte a szemét az idősasszony és így folytatta.

Kárpátaljai Hírmondó18

Arasznyi történelem

– A nagy veszteség miatt a fiú-gyermekek hamar felnőttekké váltak,

s már 12–13 évesen szántottak, vetettekés sok családban az asszonyok is errekényszerültek. Nem elég fájdalom volt,hogy csak alig öt évet tölthetett együtt acsaládunk, ráadásként kulákká nyilvání-tottak bennünket és elviselhetetlen be-szolgáltatást róttak ránk. Aztán a mi re-formátus családunkban természetes volt,hogy a fiamat iskolai hittanra írattam. Emi-att többször felhívattak az új igazgató-hoz, és győzködtek a hivatalosok, hogyne járjon a gyerek hittanra, de nem hát-ráltam meg. Jaj, de sok éjszakát sírtam ke-resztül és imádkoztam, hogy fordítsa jóraaz Isten a sorsunkat. Sokszor gyalogol-tam a kisvárdai, vásárosnaményi, tisza-szalkai piacokra, hogy a szilvalekvárból,vajból, tojásból, tejfölből, paszulybólpénzt tudjak csinálni. Az egyre elvisel-hetetlenebb adókat, beszolgáltatásokatcsak így tudtam teljesíteni. Apósom egy-szer szóvá is tette a hatóságnál a meg-terhelő beszolgáltatást, meg azt, hogy apadlásseprők még vetőmagot sem hagy-tak. Le is tartóztatták és elvitték sok ku-lák társával együtt Diósgyőrbe, öntödeiépítkezésre, ahol két évet töltöttek. Ra-bokként kezelték őket és még látogatni,beszélőre is csak rendőrségi engedéllyelmehettünk. 1956-ról megbízható híreketmár csak a forradalom elbukása után hal-lottunk. Rádiónk nem volt, újságra nemjutott pénz, senki nem dolgozott az ut-cánkból városon, hogy híreket hozzon.Számunkra annyi haszna volt a forrada-lomnak, hogy utána visszakaptuk a há-zunkat és három évig egy kicsit jobb letta paraszt életünk. Nem sokáig hagytakazonban nekünk békét, mert 1960-banKádár emberei nagyon megfélemlítettéka népet és erőszakkal behajtottak min-denkit a termelőszövetkezetbe. Ahogyvégiggondolom, éppen fél évszázada,hogy elvették mindenünket: a lovat, avetőgépet, a földet, a tehenet, az erdőtés mindent. A fiam aztán meg is utálta afalut és otthagyott magamra. Pesten ács-állványozó, majd parkettás szakmát ta-nult és Vecsésen telepedtek le. Én a TSZ-ben dolgoztam, s szinte naponta sírvafakadtam, ahogy láttam szétmállani a csa-ládokat és a falu közösségét. Az egyhá-zak is megroggyantak a szörnyű nyomásalatt, mert az új világgal megfertőzött, amunkahelyekkel sakkban tartott lakossága pap intése ellenére odahagyta a hitétés a gyülekezetét is. A tiszakerecsenyigazdák aztán egy idő után lemondtak ajószágtartásról is. A több generáción átjól szolgáló istállók, a magyar föld műve-lésére berendezkedett parasztporták szá-nalmas pusztulásnak indultak. A város-ba került fiatalokat végleg elvesztette afalu, s miután az öregek kihaltak, a házakis rogyadozásnak indultak. Hiába volt

már elérhető a rádió, a televízió, a hűtő-gép, meg a kocsi is, nem volt, aki birtok-ba vegye, és karbantartsa az elöregedettházakat, istállókat. Sokszor elgondoltam,az olyan ország nem érdemel sokat, ame-lyik így bánik az értékeivel. A bajt csaktetőzte, hogy túlságosan leszoktattuk amagyar gyermekeket a munkáról, nemszerettettük meg velük a földet, a jószág-tartást. Ráadásul az értékesítési hálózatgyarlóságai miatt nem lehetett a tejet, avágóállatot, a terményt értékesíteni. Cso-da-e, ha menekült a falvak népe, főként amezőgazdaságból élő vidékekről? Sajnos,a kárpótlás sem azokat az embereket szol-gálta, akik a földért, üzemekért az életü-ket, egészségüket áldozták. Mert régi be-tegségként a magyar a magyar alól húztaki a földet. Meg, sajnos, az ország alól is.Mégsem lenne szabad egész népcsopor-tokat, és lassan már a nyugdíjasok több-ségét is segélyekből éltetni. Mert ide ju-tott az ország.

Aztán azzal folytatta a 88 éves Lidikenéni, hogy a TSZ-től ment nyugdíjba,ahol bérmunkásként dolgozhatott a sa-ját földjén. Nem sokáig tudott azonbanpihenni, mert keserves életét újabb be-tegségek és agyvérzés is terhelte. Bi-zonytalanná vált a járása, amit a tanács-nál is észrevettek. Elintézték neki, hogybeköltözzön a mátyusi öregek otthoná-ba. Alig töltött ott három évet, amikor2001-ben a fia halálhírét hozta a postás.Bár nagyon jó ellátást kapott az otthon-ban, vágyott a fia vecsési családjához,ahol 2002-től gondozza a menye, Irénkeés látogatják az unokák, dédunokák. Sok-szor hazajár azonban álmában a szülő-földre, Tiszavidre, sőt olykor tejeskan-nával a kezében megy a kerecsenyi csar-nokba, de hamar kiderül, hogy csak azálom tréfálta meg. Mára megromlott a lá-tása és a hallása is. Nagyon sajnálkozik,hogy már az 1918-ban kiadott nagybetűsBibliát sem tudja olvasni, a menye olvasfel neki belőle, ha van ideje. Nagyon elé-gedett azzal, hogy dr. Németh Gábor há-ziorvos rendszeresen meglátogatja és el-látja, ha szükség van rá.

– Tetszik tudni, sokat gondolkodtama keserves sorsomon. Én a csapások mi-att soha nem lázadtam Isten ellen. Volt,aki meg is kérdezte, te Lidi, hogyan en-gedhette meg Isten ezt a sok próbatételtés keresztet, amit rád mért? Én a 394. re-formátus dicséretünkkel szoktam az ilyenkérdésekre válaszolni, hogy Isten azt bün-teti, akit szeret. És ez így van rendjén.Nekünk bele kell tudnunk simulni Istentervébe, hogy az Ő kegyelme által a sokmegpróbáltatáson át jussunk el a célig: aKrisztus által elnyert örök élet remény-ségéig – mondta végül őrállókat megszé-gyenítő, erős hittel Lídia néni.

Lejegyezte: OROSZ KÁROLY református presbiter, Vecsés

VALAHOL… A CSONKA-BEREGBENDr. Harajda András ungvári származású,

köztiszteletnek örvendő budapesti gyermek-gyógyásszal és feleségével, Nórikával az Er-kel Színházban, a Budapesti Operettszínháztársulata által színre vitt János vitéz címűdarab előadásának szünetében találkoztam –legnagyobb örömömre. Úgy tűnt – s nem té-vedtem –, hogy András őszinte lelkesedésemögött valamilyen megrendítő nosztalgia isfelsejlett.

– Jó emberismerő vagy – reagált ki nemmondott kérdésemre –, sírtam, mert hatalmuk-ba kerítettek az emlékek. Nem tudom és nem isakarom palástolni mindazt, amit érzek, amireennek a darabnak minden sora, muzsikájánakminden akkordja késztet.

Nekem is tetszett, amit láttam-hallottam, hi-szen neves művészek mutatták be Petőfi Sán-dor halhatatlan művét, ám mégsem kavart ben-nem akkora vihart, mint kedves barátomban.

– Ha érdekel, elmondom, milyen hősi múlt-ja van a János vitéznek Kárpátalján.

Mi sem természetesebb: érdekelt a dolog.Beültünk egy kellemes Duna-parti kávézóba,és dr. Harajda András mesélni kezdett.

– 1956 ősze volt, a szovjet hadsereg márvérbe fojtotta a magyar forradalmat. Feszült-ség vagy apátia uralkodott a diákok között is, aKGB civil ruhás tisztjei mindennap megjelentekaz iskolánkban, vigyáznunk kellett minden kiej-tett szóra. És ezekben a vészterhes hetekbenvalakinek az az ötlete támadt, hogy valamivel lekell kötni a diákságot. Valami olyasmibe kellenebelefogni, ami mindenkit érdekel, ami vidám, demégis szomorkás egy kissé, és, ami fontos, ma-gyaros is. Kacsóh Pongrác János vitéz címűdaljátékára esett a választás. A daljáték min-denben megfelelt a már említett elképzelések-nek. Ismert is volt, vidám is, szomorú is, de,főképpen hazafias. Mi, diákok úgy sejtettük,hogy az ötletgazda László Zoltán, a diákok általszeretettel csak Zolikának becézett tanár volt.Ezt a sejtést később az is megerősítette, hogy őrendezte a daljátékot. Hogy az iskola igazgató-ságánál hogyan harcolta ki a darab betanításá-nak engedélyezését, ezt csak ő tudta, mert, fi-gyelembe véve a politikai hangulatot, biztosannem ment könnyen. A daljáték szövegét valakicenzúrázta is, mert, néhány helyen az eredetiszövegen változtatnunk kellett. Például az

Az ungvári János vitéz

Kárpátaljai Hírmondó 19

Arasznyi történelem

első felvonásban a zászló felpánt-likázását ünneplő kórus nem a „magyar

dicsőséget” énekelhette meg, hanem csaka „harci” dicsőséget, Kukorica Jancsi belé-pőjében pedig Jancsi nem a jó magyarosnevére büszke, hanem a becsületes nevére.

– Ráismerek mindenki szeretett éstisztelt Zolikájára, ugyanis engem is taní-tott, úgy él emlékeimben, mint igaz ma-gyar ember, akinek azokban a kegyetlenidőkben is volt gerince, bátorsága. Kik vol-tak a szereplők, kikre emlékszel?

– A főszerepeket a 9–10. osztályos ta-nulók kapták. Iluskát Tóbiás Mária, BagótSütő Mihály, a gonosz mostohát SasváriErzsébet játszotta, a strázsamester és a fran-cia király szerepe Fülöp Sándornak, a ki-rálylányé pedig Kerekes Évának jutott. Agazdát Petky Mátyás, a csőszt Homoki Ká-roly alakította. Jenei Sándor lett Bartolo, afrancia király udvarmestere, Ilku Györgypedig az a török, aki elrabolja a francia ki-rálykisasszonyt. János vitéz szerepe nekemjutott. A tündérek alsó osztályos kislányokvoltak, a francia királylány udvarhölgyei pe-dig a legszebb lányok, köztük Bálint Judit,Nyisztor Vera és mások. A súgó Kaluja Veravolt. A táncbetéteket Kremniczky Valikanéni tanította be. Zenekarunk nem volt, nemis lehetett több okból kifolyólag, a zenétegy aranyos fiatalasszony szolgáltatta, egyszál zongora segítségével, de mindenki leg-nagyobb megelégedésére. Sajnos, a nevé-re már nem emlékszem.

A próbákat mindig az esti órákban tar-tottuk, mert nappal nem volt üres osztály aziskolában. Sokszor hetente háromszor isösszejöttünk. Zolika tanár úr arra nagyonvigyázott, hogy ezek az esti elfoglaltságokne menjenek a tanulás rovására. Nem isemlékszem arra, hogy a próbák miatt taná-rainkkal konfliktusaink lettek volna. Élvez-tük a felkészülést, mindenki szívvel-lélek-kel igyekezett beleélni magát a ráosztottszerepbe. Voltak mulatságos események is.Emlékszem, Petky Matyi a gazda szerepé-ben eleinte eléggé nehézkes, darabos moz-

gást produkált. Zolika sehogy sem tudtamegértetni vele, hogyan kellene hoznia akaraktert. Az egyik este azonban Matyiolyan nagyszerűen játszotta a szerepét,hogy első döbbenetünkben mindenkinektátva maradt a szája, aztán nagy ováció törtki. Matyi elmondta, hogy egy profi színészrokonuk foglalkozott vele otthon. Ne felejt-sük el, hogy a rendezővel együtt mind-annyian amatőrök voltunk.

– Gondolom, anyagilag is megterhelővolt abban az időben kosztümös darabbanjátszani, nem is beszélve a díszletekről.Hogyan oldottátok meg?

– A fellépő ruháról a szülők gondoskod-tak. Kukorica Jancsi bojtárruháját példáulédesanyám varrta. Nagyobb gond lett vol-na a huszármentével, de szerencsére meg-maradt az egyik nagynénémnél egy jelmez-bálra készült huszáruniformis, még a mére-tén sem kellett semmit változtatni, olyanvolt, mintha rám szabták volna. A kard aházigazdánk erdőmérnöki díszöltönyénekvolt a tartozéka, tőle kaptam kölcsön. A dísz-leteket is a diákok szülei – volt köztük asz-talos, festő, festőművész – készítették nagyigyekezettel.

– Hogyan sikerült a premier?– Nem emlékszem már a bemutató pon-

tos dátumára, csak arra, hogy mindannyiannagyon izgultunk. Az iskola nagyterme töm-ve volt, egy gombostűt sem lehetett volnaleejteni. Óriási sikerünk volt, a nézők holsírtak, hol nevettek. Heteken keresztül ját-szottunk hétvégeken, mindig teltház előtt.Lassan kezdett rutinossá válni a játék.

– Hogyan alakult a János vitéz továbbisorsa?

– Zolikának ismét támadt egy ötlete. Haaz ungvári magyar iskolában ilyen nagy si-kerünk van, nem kéne megpróbálni fellépnia környező falvak, városok magyar közön-sége előtt? A gondolatot tett követte, el-kezdtük a vendégszereplésünket Csapon,Munkácson, Beregszászban, Nagypaládon.Egy bérelt kisbusszal utaztunk a helyszí-nekre, vittük magunkkal a díszleteket is.

Mindenhol két előadást tartottunk, nem isaz iskolában, hanem a helyi kultúrházakban,egyet délután, a gyerekeknek, egyet pedigeste, a felnőtteknek. Mindenütt nagy-nagyszeretettel fogadtak és ünnepeltek minket,Beregszászban még egy kisebb fogadást isrendezett az esti előadás után az ottani ma-gyar középiskola diáksága a tiszteletünkre.Akkor kötöttem egész életre szóló barátsá-got sok beregszászi fiúval és kislánnyal,sőt, még a feleségemmel való későbbi is-meretségem is – ha közvetve is – annak azelőadásnak köszönhető.

A vidéki fellépéseket mindig Zolika ta-nár úr kötötte le. A megbeszélésekre néhaengem is magával vitt. Nagydobronybanmegdöbbenve tapasztaltuk, hogy a falu ve-zetősége nem járul hozzá a szereplésünk-höz. Az okát a mai napig nem tudom, le-forrázva éreztük magunkat, hazafelé utazvaalig szóltunk egymáshoz.

– Hány előadást élt meg a darab, mikorgördült le végérvényesen a függöny, hiszeniskolások voltatok?

– A huszonötödik, jubileumi előadásunkismét otthon, az iskolában volt. Ezúttal isnagy sikert arattunk. Játszottunk még azUngvári Ukrán Színházban is, a város ve-zetőségének a felkérésére. Ez a meghívásaz akkori hivatalosságok részéről talán egykis gesztus volt az ungvári magyar iskola,és talán az egész kárpátaljai magyarság felé,mert éppen ilyen volt a széljárás, vagy ilyen-nek kellett lennie.

Aztán jött a tavasz, kezdődött az érett-ségire való felkészülés időszaka, lassan elkellett felejtenünk az amatőr színészkedé-sünket, jöttek a komolyabb, életbevágóbbfeladatok. Zolika csak azt sajnálta, hogy nemtudtuk megörökíteni az előadást, megfelelőmodern technika akkor még nem állt a ren-delkezésünkre. Az egyik előadásról készültugyan hangfelvétel, az ungvári rádió kö-zölt is részleteket belőle egy vasárnapi ma-gyar nyelvű adásában, de aztán lassan fe-ledésbe merült az egész, és már csak a miemlékezetünkben élnek azok a szép napok.

– Mindez, amit elmeséltél – mondtamAndrásnak, – külön fejezet lesz a nagy múltúungvári magyar középiskola emlékköny-vében. Milyen felemelően szép lenne egy-szer, talán éppen az ungvári Ung-partonelénekelni a valamikori szereplőkkel: „Egyrózsaszál szebben beszél”. Jó lenne tudni,hogy vajon hányan ismerik fel magukat amellékelt fotón?

SZÖLLŐSY TIBORA képeken: János vitéz és Iluska (azaz

Harajda András és Tóbiás Mária) egyikszép jelenete; a János vitéz szereplői (il-letve segítőik, Lessó György iskolaigaz-gató, László Zoltán rendező, KremniczkyValéria tánctanár) az első előadás után.

A szerkesztőségtől: A Kárpátaljai Hír-mondó idei 2. számában felhívást közöltünk„Könyv készül az egykori ungvári magyariskoláról” címmel. Örömmel adtunk helytlapunkban dr. Harajda András visszaemlé-kezésének, ezzel is segítve a majdani emlék-könyv létrejöttét.

Az ungvári János vitéz

Kárpátaljai Hírmondó20

KÁRISZ-kollázs

A közelmúltban Beregszászban egy nagyszabású kon-cert keretében nyílt meg a Strong építkezési szaküzlet. Aszervezők az ünnepi alkalomra külföldi sztárvendégeket ishívtak. A programban a Kalimboys & Erzsike nevű helyizenekar mellett fellépett a magyarországi Csillag születiktehetségkutató idei sztárja, az Everdance tánccsoport, vala-mint Tabáni István énekes, aki 2009-ben ugyancsak a Csil-lag születik műsor megnyerése által vált ismertté Magyar-országon.

“Született csillagok” műsora BeregszászbanA rendezvény után alkal-

munk volt elbeszélgetni TakácsPéterrel, az Everdance koreog-ráfusával és művészeti vezető-jével.

– Jártak már korábban is Kár-pátalján?

– Tavaly november közepénfelléptünk már Ungváron egy 40perces műsorral. Mindig nagyöröm számunkra visszajönni olyanközönséghez, amely szívesen fo-gad bennünket. Így mi is igyek-szünk apait-anyait beleadva meg-felelni az elvárásoknak.

– Kérem, mondjon néhányszót a csapatról!

– Társulatunk 12 tagból áll, kö-zülük kilencen jöttek el a mostanifellépésre. Az egyik táncosunknaksajnos bokaszalag-szakadásavan, illetve ketten gyermekgondo-zási szabadságon vannak. A csa-pat 4 tagja kárpátaljai: Szanyi Sza-bolcs, Szanyi Annamária, Nod Di-ána és Lőrincz Sándor. Velük úgyismerkedtünk meg, hogy Nyíregy-házán kaptak főállású munkát. Énegy közös ismerősünk által elő-

ször Sándort ismertem meg. Azegyüttes megalapításakor mesél-tem neki arról, hogy idővel sze-retnék egy nagyobb társulatot lét-rehozni, és ő ajánlotta a csapatbaa másik három kárpátaljai táncost.

– Milyen stílust képvisel azegyüttes?

– A stílus magában hordja alegtöbb irányzatot a hipp-hopp-tól a társas táncon keresztül aklasszikus és jazz-balettig. Ezek-ből az irányzatokból ízlésesen ki-emelve egy-egy szeletet, kompo-náljuk rá a koreográfiát a magyarautentikus néptánc elemeire. Jó-magam úgy szoktam megfogal-mazni, hogy egy XXI. századishow néptánc, amelyhez az ere-detiség ad alapot és erre építünkrá különböző show stílusokat.

– Milyen változást hozott atársulat életébe a Csillag szüle-

tik tehetségkutató verseny?– Igazából úgy gondolom,

hogy semmilyen változás nem tör-tént. Mi már előtte 4 évvel létez-tünk. A társulat 2007-ben alakult,s ezen a tehetségkutatón eleveúgy indultunk, hogy mindig ésmindenkor emberek maradjunk.Véleményem szerint azért is nemváltoztunk, mivel előtte is voltakmár sikereink, tapasztalt társulat-ként vettünk részt a műsorban.Minden tagunk régóta táncol,szinte mindenki ebben a szakmá-ban nőtt fel. Igazából az tud egyilyen műsor után „elszállni”, akithirtelen ér a hírnév, de mi mind-nyájan színházi és táncos embe-rek vagyunk. Voltunk már színpa-don nagyközönség előtt, s ezáltalfelkészült volt a csapat.

Kétségtelen, hogy az együttesnépszerűsége a műsor óta nagyobblett. Az utóbbi időben számos fel-kérésünk volt: ott is szívesen lát-nak, ahol már korábban felléptünk,de újabb helyekre is hívnak minket.

– Hol tudják gyakorolni a tán-cokat, a koreográfiákat?

– Nyíregyházán van a próbater-münk a Bujtosi Szabadidő Csarnok-ban. A nyári időszakban heti 5 na-pot és naponta 6 órát gyakoro-lunk. Évközben hetente 3 alkalom-mal 3 órát.

Hozzá kell tennem, hogy ez vál-tozó. Augusztus 24-én volt egypremierünk Nyíregyházán. Ez egy2x40 perces műsor volt, amit csakaz Everdance Táncszínház adottelő. Arra napi 6–8 órát gyakorol-tunk. A most bemutatott koreog-ráfiát mintegy 2 éve gyakoroljuk.

– Láthatja még a társulatot akárpátaljai közönség?

— Jelenleg tárgyalunk egy kár-pátaljai turné szervezéséről. Termé-szetesen ez még sok mindentőlfügg, de terveink szerint jövő nyá-ron szeretnénk megvalósítani, ésbejárni egész Kárpátalját.

M. B.

Tabáni István énekes atelevízió jóvoltából igen nép-szerű Kárpátalján is. Nagysikerű fellépését követőennyilatkozott lapunknak.

– Honnan jött az ötlet,hogy jelentkezik a Csillagszületik tehetségkutató mű-sorba?

— Előtte több próbálkozá-som is volt már. A kudarcokmiatt elhatároztam, hogy töb-bé nem jelentkezem sehová.A család és az ismerősök biz-tattak egy újabb megmérette-tésre, és végül sikerült a 2009-es tehetségkutatót megnyer-nem.

– Milyen változásokathozott életébe az ismertség?

– Két év alatt rengeteg em-berrel találkoztam, két lemezemjelent meg és készül a harma-dik. A verseny után sok fellé-pésem volt. Az igazsághozhozzátartozik, hogy a tehet-ségkutató műsorok révén egy-re több új arc jelenik meg, éstermészetes dolog, hogy a fi-gyelem középpontjába mindigaz újak kerülnek, a korábbiakkissé hátérbe szorulnak, felké-réseik száma csökken. Örülök,hogy ennek ellenére nekem ismegvan a közönségem.

– Az albumokhoz készül-tek videoklippek?

– A két megjelent lemezem-nél egyik zeneszámhoz semforgattak klippet. Reményeimszerint a közeljövőben készülmajd. Én is szeretném alakíta-ni a klipp jellegét. A forgatásta közönség is nagyon várja.

– Milyen zenei stílus állÖnhöz legközelebb?

– A zeneszámok közöttnem stílus, hanem érzelmek,pillanatnyi benyomások alap-ján válogatok. Ha minden-képpen stílusirányzatot kellmegneveznem, akkor a dalla-mosabb rockzenét kedvelem.Véleményem szerint a zené-nek olyannak kell lennie, minta versnek: el kell hogy gon-dolkodtasson.

A fellépéseim alkalmávalelőnyben részesítem a sajátszerzeményeket, sokszor azért,mert azok a gondolatok, ame-lyeket én fogalmaztam meg,teljesen másak, mint amit másszerzők leírtak. Alkotáskor amindennapi élményeket igyek-szem feldolgozni, így születikmeg a dallam és a szöveg.

– Milyen korosztályhozszólnak a dalai?

– Nem egy konkrét korosz-tályt szólítanak meg. Szá-momra az a fontos, hogy adalnak mondanivalója le-gyen, mind dallamában, mindszövegében. A koncertjeimrea fiatalok és az idősek egy-aránt szívesen eljönnek.

– A zene mellett mivelfoglalkozik?

– Jelenleg a zene, a fellé-pések, valamint a felkészülésminden időmet lekötik. Átme-netileg felhagytam a festé-szettel is, de idővel szeretnékmajd ismét foglalkozni vele.

– Járt már korábban is ahatáron túli régiókban?

– Korábban jártam már Er-délyben és Szlovákiában, deKárpátalján most vagyok elő-ször. Idővel szeretnék min-denhová eljutni. Itt is nagyonjó a közönség. A belőlük ára-dó szeretet erősít, motivál.Úgy gondolom, sok olyandolog van még bennem, amitnem tudtam megmutatni.

– Köszönöm a beszélge-tést!

Kárpátaljai Hírmondó 21

A Kárpátaljai Magyar Peda-gógusszövetség hagyományosAnyanyelvi Irka Tábora az idénis nagyon népszerű volt a Kár-pátalján szórványban élő ma-gyar fiatalok körében. A prog-ram részleteiről Punykó Mária,az Irka című gyermeklap főszer-kesztője, táborvezető tájékoztat-ta lapunkat.

Mint elmondta, a pedagó-gusszövetség megalakulása ótakülönös figyelmet fordít a szór-ványban élő magyarság gyer-mekeire. Az egyik ilyen, nemzetiidentitástudatuk megőrzésétcélzó kezdeményezés a kéthetesanyanyelvi tábor, amelynek szer-vezését az ismert gyermeklapvállalta. A program megvalósí-tásában az idén is a II. RákócziFerenc Kárpátaljai Magyar Fő-iskola hallgatói működtek köz-re, akik a kötelező nyári táborigyakorlatukat minden évben azIrka tábor résztvevői körébentöltik.

Az Irka tábort hagyományo-san 2 turnusban szer-vezik. A gyerekek egyhetet rendszerint a Fel-ső-Tisza-vidéken nya-ralnak. A helyszínek:Kőrösmező, Tiszabog-dány, Terebesfejérpa-tak, Gyertyánliget,Nagybocskó, Bustya-háza. Itt napközis tábo-rokat tartanak. A gyer-mekek toborzásábanaktívan közreműködik arómai katolikus egyház.

Idén július 24–30-aközött, az első héten,Rahón és Terebesfejérpatakontáboroztak az érdeklődők. Ez-után a gyerekek egy hetet Be-regszászban töltöttek. Sajnála-tos módon több éven keresztülanyagi források hiányában a be-regszászi programrész elmaradt.Természetesen idén sem tudtak

A Sion Rádió szervezésé-ben, a beregszászi reformátusgyülekezet és a Kárpátaljai Re-formátus Ifjúsági Szövetség(KRISZ) támogatásával idénötödik alkalommal rendeztekkerékpártúrát. Az elmúlt négyévben a kerékpározók bejártákKárpátalja szinte összes „meg-biciklizhető” útvonalát – úti-célként szerepelt már a Vereckei-hágó, a Szinevéri-tó, a Hoverla.Ez alkalommal a Lembergi me-gye határvidékéig, az Uzsoki-hágóig tekertek el a vállalkozókedvű résztvevők: 5 nap alatt370 kilométert tettek meg.

A kerékpártúra célja a fizi-kai erőnlét próbára tétele mel-lett az, hogy a Kárpátok mesé-be illő vidékeit látva a résztve-vők közelebb kerüljenek Isten-hez, elgondolkodjanak a terem-tés csodáin. Ezt a lelki elmélyü-lést szolgálták a napi áhítatok,amelyeket Szanyi György tisz-teletes, a KRISZ alelnöke tar-tott. Az öt nap alatt volt ré-szünk napsütésben, esőben,tekertünk hegyen, völgyön,dombokon, lejtőkön át. Köz-ben megismertük vidékünk ma-gyar és ruszin falvait, elbeszél-gettünk a helyiekkel, ezáltal hírt

adtunk arról, hogy vannak mégmagyarok Kárpátalján. Szülő-fö ldünket nem könyvekbőlvagy a televízióból, busz-, vo-nat- vagy autóablakból, hanemszemélyes tapasztalatok által, aKárpátok bérceit két kerékenmeghódítva ismertük meg.

A 15 fős csapat június 27-én indult Beregszászból. Azelső nap végállomása Ungvárvolt. A második napon Pere-csint és Nagybereznát is érint-ve egészen Csontosig jutottakel a túrázók. A harmadik naponaz Uzsoki-hágóig folytatódotta biciklizés. A túra negyediknapjának célja Szolyva városavolt, az utolsó napon pedigMunkácson át érkezett visszaa csapat Beregszászba. A túraútvonala érintette a nevickeivárromot , az Árpád-vonalegyik szakaszát, a SzolyvaiEmlékparkot és a beregszent-miklósi várat. Ezeken a helye-ken a kerékpározók nemzeti szí-nű szalaggal átkötött koszorúthelyeztek el.

A Sion Rádió 2012-ben isszeretné megszervezni a kerék-pártúrát, akkor talán már Er-délyt is kitűzhetik úticélul.

KISS JULIANNA

minden jelentkezőt vendégüllátni a Vérke-parti városban, ígyelsősorban azok jöhettek el, akikjól beszélnek magyarul. FőkéntSzolyváról, Terebesfejérpatak-ról, Rahóról érkeztek diákok. Aszervezők úgy gondolták, hogyaz idén olyan gyermekeket ismeghívnak, akik bár Beregszász-tól nem túl messze laknak, még-is csak vasárnapi iskolában ta-nulják a magyar nyelvet. Ilyentelepülés például Fancsika, Sás-vár vagy Bakos.

A táborban 7–14 éves gye-rekekkel foglalkoztak, a prog-ramok a szókincs fejlesztéséreés egyfajta magyarságélménynyújtására irányultak. A fiata-lok népdalokat, énekes népigyermekjátékokat tanultak, va-lamint kézügyességi feladato-kat oldottak meg. Ez utóbbiak-nál is a szókincsfejlesztés voltaz elsődleges szempont. Aprogramban az említetteken kí-vül múzeumlátogatás és város-nézés is szerepelt.

A tábor ideje alatt a gyerme-kek felügyeletét két csoportban6 tanár, egy zenepedagógus,valamint 10 főiskolai gyakornoklátta el. Valamennyi résztvevőélményekkel gazdagodva térhe-tett haza.

M. B.

KÉT KERÉKEN A SZÜLŐFÖLDÖNAnyanyelvi tábor Kárpátalján

Fizika-, matematika- és kémiatanárokat tüntetett ki a MOL. A legnagyobbmagyarországi olaj- és gázipari vállalat másodszor osztotta ki a MesterM-díjat, amellyel a természettudományos képzést szeretné támogatni a közép-iskolákban. A versenyre jelenlegi és volt diákjaik nevezhették be azokat atanáraikat, akik a legtöbbet tették tanulóik szakmai előmeneteléért. A zsűri a190 jelölt közül 10 pedagógusnak ítélte oda a díjat, közülük többen határontúli középiskolákban tanítanak. A díjazott pedagógusok a kitüntetés mellétanári táskát és 200 ezer forint pénzjutalmat is kaptak.

Győrffy Istvánt, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium peda-gógusát több diákja is elkísérte a budapesti díjátadóra, akik közül többenköztársasági ösztöndíjjal tanulnak Magyarországon. Pista bácsi, ahogy di-ákjai hívják, nemcsak a fizikát szerettette meg tanítványaival, hanem a csilla-gászatot és a természetet is. A versenyre Fiser Béla, a Szegedi Tudomány-egyetem doktorandusz hallgatója jelölte Győrffy Istvánt.

(A HírTV nyomán)

A tanárokat díjazták

Almássy Gábor felvételén: tanár és tanítványcsaládi körben.

KÁRISZ-kollázs

Kárpátaljai Hírmondó22

Tisza- folyásKárpátalja 2011. május 26-29.

Indulásunk május 26-a, csütörtök reg-gelre esett. Rövid időre és alkalmi jelleggelcsatlakozott hozzánk a Műemlék Felügye-lőség építész munkatársa, akit Nyíregyhá-zára vártak egy előadásra. Útközben ren-geteg hasznos tanácsot hallhattunk tőle,amit persze azonnal el is felejtettünk és csakkésőbb, a helyszíneken tudtunk foszlányok-ban felidézni. Miután alkalmi utastársun-kat Nyíregyháza előtt átadtuk meghívóinak,elindultunk Beregsurány felé, ahol némi vá-rakozás után, kisebb adminisztrációs aka-dályokat leküzdve átléptük a határt.

Utunk során igyekeztünk követni amezőgecsei polgármester tanácsait, így el-sőként Beregszászra igyekeztünk, ahol be-pillantottunk a Bethlen-Rákóczi-házba,amelyben ma szakközépiskola működik. Mi-vel hosszú út állt még előttünk, itt is és amellette álló katolikus templomban és kert-jében, Szent István mellszobra előtt is csaknéhány percig időztünk, majd kicsit még avárosban is sétáltunk. Megcsodáltuk aBereg Vármegyei Úri Kaszinó szépen fel-újított szecessziós épületét, amelyben maaz Arany Páva Étterem üzemel, valamint azegykori Királyi Törvényszék igen impozánsépületét. Itt ma a II. Rákóczi Ferenc Kárpát-aljai Magyar Főiskola működik. Dacára ahelyiek és az anyaországiak igyekezetének,az épület felújítása csak igen lassan halad.Mária néni mindenütt előttünk járt, mindentlátni akart és türelmetlenül rótta az utcákat,néhol nélkülünk is. Nem gondoltuk, hogy akórháznak – amely előtt többször elhalad-tunk és ahol Gábor szerint „megnyerő” kis„doktornéniket” láttunk – még szerepe leszaz „életünkben”… Részletes ismerkedésresem nekünk a várossal, sem Gábornak a„doktornénikkel” nem volt módunk, mert anap már ekkor rövidnek látszott, és még igensok látnivaló állt előttünk.

Kárpátalja magyarországi szemmelNéhány hónapja kezembe került egy igen jelentéktelen kis alkalmi sajtóter-

mék, a Tisza-forrás 1888-ból. A lap hasábjain egy kirándulás emlékét örökítet-ték meg írói, köztük nagy könyvtáros példaképünk, Szinnyei József. Az újság,és témája már akkor „megihletett”, és mert sosem voltam olyan helyzetben,hogy utazásokat tervezgessek, virtuális kirándulást tettem a Tisza forrásánálés környékén (ld. Kárpátaljai Hírmondó 2010. dec.). Azt azonban nem remél-hettem, hogy valaha elmehetek arra a varázslatos környékre – ha nem is éppenazokra a helyszínekre.

Egy véletlen folytán, és egy negyven évvel ezelőtti Petőfi gimnáziumos tár-saság – négy hajdani diák és osztályfőnökük, Mária néni – jóvoltából, amolyan„autótöltelékként” eljutottam végre Kárpátaljára, és végigszáguldhattam a ma-gyarság történetének legfontosabb helyszínein. Mivel szeretem feljegyezni azélményeimet, vittem magammal egy takaros kis füzetet, amibe persze végülegy sor sem került. A rengeteg élmény annyira lekötött, hogy egyetlen percemsem akadt, hogy papírra vessem azokat. Most tehát próbálom rekonstruálni.

A több mint négy évtizede érettségizett „fiúk” és „lányok” már nem előszörszerveznek ilyen megkésett tanulmányi kirándulást, ám osztályfőnökük, akiaz ötlet kitalálója volt, ezúttal „túl messzire ment”. Maga a kárpátaljai gondolatlelkes fogadtatásra talált, ám mire a szervezés végső szakaszához érkezett,csupán öten maradtak a „rajtvonalnál”. Így került sor az én meghívásomra, amit– egy kisebb családi szervező és átszervező munka árán – elfogadtam.

Szóval továbbindultunk Csetfalvára,ahol szerettük volna megnézni és lefényké-pezni a hely nevezetességének, a reformá-tus templomnak gyönyörű 1753-ban ké-szült híres festett famennyezetét. Miveldélidőben jártunk, ez nem is volt oly egy-szerű manőver, végül mégis siker koronáz-ta Mária néni kitartó igyekezetét. A fiatal-ember, akit a parókián talált, néhány percrehajlandó volt kinyitni a kapukat, így meg-csodálhattuk a templomot is és az elé épí-tett zsindelyes, négy fiatornyos haranglá-bat, majd tovább indultunk Tiszaújlakra. ATisza-hídtól mintegy 200 méternyire, a ha-tárátkelő állomás közvetlen közelében áll aturulmadaras Rákóczi-emlékmű, amelyet akuruc csapatok első győzelmes csatájánakhelyszínén emeltek 1906-ban. A hatalmasobeliszk tetején szárnyát táró madár szob-rát a szovjet időkben eltávolították, és olysikeresen rejtegették, hogy csupán az újszobor elkészülte és 1989-ben történt fel-avatása után került elő. Így az eredeti szo-bormadár ma az ungvári vár kertjében „la-kik”. Némi történelmi ábrándozás után foly-tattuk utunkat Nagyszőlősre a Perényi kas-télyhoz, majd a huszti várhoz. A kastélybanma a járási oktatási osztály működik, ahováközönséges halandó nem térhet be, de kert-jének égig érő fái alatt tehettünk egy rövidsétát, milliónyi varjú „éneke” által kísérve.Huszt romjainak elérése, a hegy megmászá-sa látszólag igen kellemesnek ígérkezettkezdetben lankás, erdős útjaival, ám né-hány méter után bántuk már, hogy az ilyenesetekre tartalékolt kényelmes cipőkrőlmegfeledkeztünk. Azért nem hagytuk, hogya hegy legyűrjön bennünket, és végül még-is feljutottunk a vár romjaihoz. Talán mon-danom sem kell, hogy a legmagasabbra, amindannyiunknál majd húsz évvel idősebbMária néni merészkedett, a helyi ifjak leg-nagyobb ámulatára.

Mire első szálláshelyünkre – Viskre – ér-keztünk, este nyolc óra volt. Sofőrjeink kü-

lönösen, és persze mi is mindannyian elfá-radtunk. Mari és Gábor dolgát igen megne-hezítették a kátyúk és a hiányos közúti jelzé-sek. Visken a helyi falusi turizmus szervező-je várt, hogy hármunkat-hármunkat egy-egycsaládnál elhelyezzen. Egy kicsit csalódot-tak voltunk amiatt, hogy nem sikerült egyhelyre elszállásolódni, ám a háziak szívélyes-sége hamar feledtette velünk ezt a parányikellemetlenséget. Később – belepillantva ahelyiek életébe – azt is beláttuk, hogy jó, hakét család osztozhat a bevételen. A szállására amúgy nagyon méltányos volt, főként,ha a később megtapasztalt rendkívüli figyel-mességet és a pazar ellátást is figyelembevesszük. A két háziasszony közül az egyik –Rózsika – egy egészségügyi központbandolgozik főállásban, mellette három vagynégy munkakört lát el, köztük az igen fárad-ságos vendéglátást. Férje – aki a viski refor-mátus közösség presbitere – az év nagy ré-szében külföldön, vagy mint ott-tartózkodá-sunkkor, Kijevben dolgozik. Fiuk Magyaror-szágon tanul, lányuk, Gabi, a huszti magyariskolában magyartanár és hitoktató. Meg-hatóan öntudatosan és derekasan őrzik hi-tüket és magyarságukat, amivel náluk talál-kozhattunk elsőként, de amit valamennyiük-ről – akiket utunk során megismertünk –bátran elmondhatunk. Csakis magyarul be-szélnek, magyar újságokat olvasnak és amagyar televízió (Duna TV, MTV1, RTLClub) adásait nézik – amit én először a fi-gyelmességük egy újabb jelének véltem.Mint megtudtuk, az idősebbek közül sokannem is beszélik az ukrán nyelvet, mert ott-hon magyarul, a szovjet idők iskolájábanpedig csak oroszul tanultak.

Vacsorára mindkét helyen borscsot kap-tunk, Mária néni számára külön hús nélkülis elkészítve. A vendéglátók itt is, és mintkésőbb Mezőgecsén is megtapasztalhattuk,előre egyeztetnek a menüt illetően, elkerül-vén a vendégek elégedetlenségét. A borscsnagyon finom volt, olyasmi, mint a babgu-lyás, de savanyú káposzta, zöldségek éscékla is van benne, amitől persze érdeke-sebb. Előtte aperitifként pálinkát, illetveRózsikánál „balzsamot” kaptunk. Ez egykicsit hasonlít a mi Unicumunkra, csak ki-csit édesebb és mintha több lenne benne agyógynövény is. Hogy a balzsamtól, vagya jó hangulattól, de még az én kényes gyom-rom sem tiltakozott a nehéz vacsora ellen,amit azért egy kis éjszakai sétával is igye-keztünk legyűrni. A borsccsal ugyanis nemvolt vége a „jóltartásnak”, mert utána ba-rátfüle következett és persze sör, vagy bor,kívánság szerint. Erzsike, aki a másik csa-pat vendéglátója volt, nyugdíjas (kb. 15 ezerforintnak megfelelő nyugdíjjal), másfél éveözvegy. Mindkét háznál járt mindkét csa-patunk és mindkét háznál egyformán szí-vélyesen fogadtak, örömmel beszélgettek,meséltek mindennapjaikról, munkájukról, ahelyi körülményekről, nehézségeikről, demindezt panasz és siránkozás nélkül, atermészetesség talaján maradva. Rózsi-

Örökségünk

Kárpátaljai Hírmondó 23

ka például elmondta, hogyan kerget-ték el (a szó szoros értelmében) a vallá-

si ellentéteket szító, és más tekintetben isméltatlan papjukat és hogyan követelték kiannak áthelyezését. Lánya, Gabi – aki Nyír-egyházán végezte a főiskolát – elárulta,hogy az iskolában sokan alig, vagy egyál-talán nem tudnak magyarul, amikor odake-rülnek. Mivel ő a magyar nyelv- és iroda-lom órákon már az első naptól kizárólagmagyarul tanít, felszólítja tanítványait arra,hogy figyeljenek nagyon, tanuljanak szor-galmasan és pótolják a hiányaikat, ha amagyar iskolába akarnak járni.

Másnap, pénteken reggel, fél nyolckorasztalhoz ültünk reggelizni, amit Rózsika ad-digra elkészített. Fogalmunk sem volt,mennyit és mikor aludt, mert a szokásos fel-vágott, sajt és dzsem (ezúttal somból ké-szült) mellett rántott hús, fasírt és krumpli-saláta várt bennünket a szépen megterítettasztalnál. Majd egy korty „balzsamos” koc-cintás után Rózsika és Gabi – a szomszéd-asszony, Ági gondjaira bízva bennünket –elindultak a munkahelyükre. Gabiék iskolá-jában – ahogyan másutt is szerte Ukrajná-ban – ez volt az utolsó tanítási nap, a balla-gás, a hálaadás napja, ezért nekünk is igye-keznünk kellett, hogy Erzsike kíséretébenmég az istentisztelet előtt meg tudjuk nézniaz igen szép és érdekes XIII. századi refor-mátus templomot és kertjét, kopjafákkal, ésmagyar emlékekkel, amelyeket az odaláto-gató politikusok és különböző társaságokállítottak.

Elbúcsúzva Erzsikétől, folytattuk utunkatAknaszlatinára, majd Técsőre, ahol a balla-gás miatt a református templomot és paróki-át zárva találtuk, ezért a további próbálkozásés nézelődés helyett inkább tovább indul-tunk Rahóra, a Fehér- és Fekete-Tisza össze-folyásához. A Legmagyarabb Folyó! Meg-hatottságunkat csupán a környezet sze-génysége lohasztotta, valamint az, hogy afolyó, talán az áradások miatt, talán a máremlített szegénység miatt rendkívül gondo-zatlan és szennyes. A környező hegyek azon-ban „simogatni valóak”, mint ahogyan más-nap a Vereckei-hágónál is láthattuk.

Visszafelé egy rövid időre megálltunkmég „Európa földrajzi közepén”, amit egyukrán és latin feliratú obeliszk örökít megAknaszlatina és Rahó között, Terebes-fejérpatak határában, az út mentén. A helymegjelölése 1887-ben az Osztrák-MagyarMonarchia Térképészeti Intézetének méré-sei alapján történt.

Este hat óra felé értünk Técsőre, hogyismét megpróbáljuk „becserkészni” a híresreformátus templomot. Sajnos még mindigzárva találtuk, mint ahogyan a parókiát is. Akörnyékbeliek azonban elárulták, hogy a lel-késznek hamarosan haza kell jönnie, és ak-kor talán bejutunk a templomba. Kicsit sétál-tunk még, elzarándokoltunk Kossuth Lajos1896-ban emelt mellszobrához, megcsodál-tuk az ortodox templomot és kegyszobrot,

ami telis-tele volt virágokkal – jobbára szí-nesebbnél színesebb művirágokkal. Körül-belül fél óra múlva visszatértünk a templom-hoz, remélve, hogy nem veszítjük szem elől alelkész érkezését. Jól számítottunk! Hamaro-san megérkezett és a felesége ki is nyitottanekünk a templomot, aminek kazettásmennyezetére Gábornak már réges-régen„fájt a foga” (és a fényképezőgépe).

Mivel az időnk kissé fogytán volt már, aKankó vár romjait kihagyva a programból,továbbindultunk Mezőgecsére, ahová egykisebb rendőri kaland és némi hrivnyaleperkálása után, este fél nyolc felé érkez-tünk. Mester András – Mezőgecse igen fi-atal polgármestere – már a település hatá-rában várt bennünket és elvezetett az első,majd a második családhoz. Mint utóbb ki-derült, rendkívüli előrelátásnak, vagy in-kább előérzetnek megfelelően osztott elbennünket, Mária nénit, Idát és Gábort Klá-rika és Józsi gondjaira bízva, Marit, Editetés engem pedig Elzáéra. A két ház nem volttúlságosan messze, ezért vacsora utánKlárikáéknál ismét összegyűltünk egy kisélmény-egyeztetésre, ismerkedésre. Sajnos

a beszélgetés igen rövidre sikerült, mertMária néni egy küszöbön elesett és elvesz-tette az eszméletét. Egy pillanatra szintemindannyian megbénultunk, ám Klárika, akivalamikor egészségügyi iskolába járt, ha-mar feltalálta magát. A gyengéd ütögetésé-re, dörzsölgetésére, szólongatásra egy kisidő múlva eszméletre is tért, de nagyon fáj-lalta a nyakát és a fejét. A faluból riasztottfelcser és a Beregszászról hívott mentősjobbnak látták beszállíttatni a kórházba,ahol röntgenfelvételt készítettek róla. Akórházba a vendéglátó polgármester és Marikísérték be, mi pedig a háziakkal ijedtenvártuk a fejleményeket. Tehetetlenül üldö-géltünk és próbáltuk összerakni a történésmozaikjait. Feszültségünk némileg csak éj-fél után csökkent, amikor először telefonon,

majd Maritól és Andrástól személyesen isértesültünk arról, hogy Mária néni jó ke-zekben van, magyarul beszélnek hozzá (amentős ugyanis ukránul beszélt), és ami alényeg, törés nem látszik a felvételen. En-nek ellenére, az ütés okozta agyrázkódásmiatt, bent tartották a kórházban szigorúfekvésre és pihenésre ítélve. A történtekután csak igen halvány reményünk lehe-tett arra, hogy két nap alatt annyira rendbejöhet, hogy haza tudjuk szállítani.

Lám, ahogyan visszaemlékszem a történ-tekre, még most is zavarodott vagyok kis-sé, és nem számoltam be a háziakról és azáltaluk kínált vacsoráról. Elza, a mi vendég-látónk a helyi óvodában gondozónő, a fér-je sofőr, hajnalonként kenyeret szállít a kör-nyék üzleteibe. Két lányuk közül az egyikcsaládos, egy 11 hónapos kisfiú édesany-ja, a másik fodrász, és még a szüleivel él.Ottlétünkkor egyikükkel sem találkoztunk.Elza férjét, Istvánt is csak egyszer láttuk,mivel életrendje – a munkája miatt – nagyoneltért a miénktől.

Klárika – a másik háziasszony – szintén azóvodában dolgozik, a férje asztalos, nagyonszép bútorokat készít. Egy lányuk és egy fiúkvan. A fiú – mint elmondták – nagy-nagyáldozatok árán - Budapesten tanul. Lányukvelük él, és most készül férjhez menni.

A vacsora mindkét háznál táskaleves voltés pörkölt tarhonyával. A „táska” gyúrt tész-tából készül, kis hagymás zsírral megken-ve, összehajtva, mint a derelye. A leve vala-milyen hús- vagy zöldségleves. Elza el-mondta, hogy lehet ugyan náluk is száraz-tésztát kapni, de ők bizony még gyúrják atésztát, mert azt a család jobban szereti. Nomeg persze majd minden családnál van ba-romfi, így tojás is. Néhol nagyobb állatot istartanak, kecskét, juhot, vagy tehenet. Reg-gel láttam, ahogyan összegyűjtik a tehene-ket a házaktól és kihajtják a csordát a legelő-re, aztán este vissza. Minden tehén hazata-lál. Még véletlenül sem válik le egy is a csor-dáról előbb, minthogy hazaérne.

Elzánál a pálinkát sikerült elhárítani, va-csora után csupán sört ittunk. Klárinál ésJózsinál nem úsztuk meg ennyivel, bizonynem utasíthattuk vissza a finom, de igenerős házi pálinkájukat.

A harmadik napon, szombaton – a zakla-tott, és igen rövid éjszaka után – reggel félnyolckor reggeliztünk, tojásrántottát, sza-lámit, sajtot, teát és kávét, majd idegenve-zetőnk – András – kíséretében elindultunkelőször a beregszászi kórházba. Mária néniszerencsére jobban érezte magát, így az őbiztatására is, továbbindultunk. Kissé meg-nyugtatott bennünket, hogy jobban voltés túlságosan magányosnak sem érezhettemagát az idegen környezetben, mert Kláriédesanyja is véletlenül éppen ott feküdt aszomszéd kórteremben, így volt kivel társa-lognia. Klári férje, Józsi gazdag „muníció-val”, mindenféle földi jóval ellátva,Mária nénit is meglátogatta az anyósa

Örökségünk

Kárpátalja magyarországi szemmel

A csetfalvai református templom

Kárpátaljai Hírmondó24

mellett. Szegény Józsigazda szintén igen ke-

veset alhatott! A mozgalmaséjszaka után 4 órakor felkeltmár, hogy – kihasználva a„pihenőnapot” – megkapál-ja a földjüket. Utána irány akórház, az anyósa és Márianéni. Este persze ismét ottült és beszélgetett velünk,sőt az esti sétára is elkísértminket. Maga mesélte, hogyő bizony, ha jön valaki hoz-zájuk Magyarországról, in-kább hamarabb hazamegy amunkahelyéről, hogy talál-kozhasson és beszélgethes-sen a vendégeikkel.

Mária néni látogatásaután tehát irány a munkácsi vár! Idegenve-zetőnk, András – aki civilben, és amikor nempolgármester – történelemtanár, sokat me-sélt, felelevenítve és kiegészítve történelmiismereteinket. Így „szemtől szembe” látva avárat, könnyűszerrel megérthettük utólag,hogy hogyan tudta megvédeni Zrínyi Ilo-na nő létére ezt a gyönyörű erődítményt. Alegenda szerint a város és a vár neve a szlávmúka szóból ered és szenvedést jelent, amia vár építésére, a kövek felhordásának ke-mény munkájára és az ezzel járó szenvedés-re utal. Maga a magasság, az elhelyezke-dés, a várfalrendszer, a várárkok és a min-denféle leleményes biztonsági „berende-zés” is segítette a vár védőit. Rövid volt azidőnk, de azért befutottuk a „pincétől a pad-lásig”. A Turul-szobrot kicsit nehezen tud-tuk megközelíteni, mert éppen esküvőifotózkodáshoz dekorálták a környékét. Mi-óta a szobor áll, a fiataloknak szokásávávált, hogy életük nagy eseményét a Turul-lal is „megosszák”.

A belső várudvaron áll Korjatovics Tó-dor herceg szobra, aki a XIV. században igensokat tett a várért és Kárpátalja gazdasági éskulturális fejlődéséért. Kitartott keze fényesrevan szorongatva. Magam is tanúja voltam,mikor egy hölgy pénzt rakott a lábai elé, meg-fogta a kezét és valami könyörgésfélét mor-mogott neki. Érdekes, ezt nálunk csak szen-tek szobraival szokták csinálni! Kb. másfélórás gyönyörködés után tovább indultunkSzolyvára. Ez zarándoklat volt, a sztálini ter-ror tízezernyi áldozatának emlékparkjába,ahol mély megrendüléssel olvastuk az em-lékművön településenként felsorolt ezernyi,főként magyar nevet. András elmondta, hogya névsor még korántsem teljes, a kutatásokújabb és újabb áldozatokra derítenek fényt.Az emlékpark parányi kis kápolnájában, né-hány fogságban írt, megrázó levélbe is bele-olvashattunk.

No és ezután irány Verecke! Az utak, akátyúk ismét igencsak próbára tették Mariés Gábor figyelmét, sofőri képességeit, miazonban kedvünkre gyönyörködhettünk ahegyekben, a Latorca és a Szarvas-patak

völgyében, összefolyásában, a Vereckei-szorosban, és útközben hallgathattuk ide-genvezetőnk érdekes történelmi előadását,amit odafelé az egyik, majd visszafelé a má-sik autóban tartott. A millecentenáriumi em-lékműről sokat hallottunk a híradásokban,mégis kicsit meghatódottan szemléltük a hétvezért szimbolizáló, egymásra helyezett hétkőtömböt, amit ártó kezek újra meg újramegrongálnak, és amit gondos kezek újrameg újra rendbe hoznak. Sok-sok kis ko-szorú, virágcsokor, nemzeti színű szalag jel-zi, hogy a magyar honfoglalás emlékéreépült emlékmű „él”, zarándokok napontalátogatják. A rövid pihenő alatt immár „so-főrjeink” is megcsodálhatták a gyönyörűhegyeket, a Keleti-Beszkideket és a távol-ban a Borzsa-havasokat.

Következő állomásunk a beregváriSchönborn-kastély volt, ami jelenleg egyegészségügyi, regenerációs intézmény, ha-talmas gyönyörű parkkal, tóval és állítólago-san „az örök fiatalság” forrásával. Azért csakállítólagosan, mert András – legnagyobb fel-háborodásunkra – távol tartott minket tőle,félve, hogy „netán túlságosan sokat próbál-nánk inni belőle” és akkor mit kezd majd ve-lünk. Így aztán beértük a szép neoreneszánszkastélyban és az ősfás parkban tett sétávalés egy jó erős kávéval a kastély büféjében. Akastély érdekességét, a 12 bejáratát, 52 ter-mét és 365 ablakát nem ellenőriztük, nem szá-moltuk meg. Inkább igyekeztünk tovább, mertszép májusi szombat délután lévén, itt is es-küvő utáni fényképezésbe és készülő lako-dalomba botlottunk.

Mezőgecsére visszafelé, rövid, de ezút-tal anyagi áldozat nélküli rendőrségi kalandután, ismét a beregszászi kórházba vezetettutunk, ahol megtudtuk, hogy Mária néniszerencsére már sokkal jobban érzi magát.Szédülése elmúlt, evett is és az orvosi biz-tatást is megkapta – legalábbis feltételesen–, hogy másnap délben elindulhat velünkMagyarországra.

„Otthon” a háziak megint jóféle étellel-itallal vártak bennünket. Ezúttal nálunk zöld-bableves és töltött káposzta, sütemény, a

másik társaságnál tojásleves ésugyancsak töltött káposzta éssütemény volt a menü. Vacsoraután egy kis beszélgetés, iddo-gálás Kláriékkal, és Adrással, akia családjával elköltött vacsora,gyerekfürdetés és fektetés utánismét meglátogatott bennünketegy kis házi szilvába ágyazotttörkölypálinkával, aminek akóstolóját nem utasíthattukvissza, de nem is igen akartuk…Ezután még egy rövid sétát tet-tünk Józsival, oda-vissza kísér-getve egymást a sötét faluban,majd az előző napinál egy kicsithamarabb nyugovóra tértünk.Az utcák és parkok feltűnő sö-tétségéről elmondták, hogy az

állami támogatások egyre csökkennek, a te-lepülésnek nincs pénze világításra, útépí-tésre, sőt szemétszállításra sem. Mindent alakóknak maguknak kell megoldani. A vilá-gítást az utcák lakói kénytelenek finanszí-rozni, ha képesek rá. Polgármesterük büsz-kén mutatta azt az útszakaszt, amit nemrégi-ben építettek, ám ehhez is a lakók áldozat-készsége, hozzájárulása kellett.

Vasárnap korán reggel becsomagoltunk,elbúcsúztunk szállásadóinktól és fél nyolc-ra a mezőgecsei katolikus templomhoz igye-keztünk, ahol kis társaságunk „egyesült”,hogy ismét Beregszászra menjünk egy rö-vid piaclátogatásra. Itt rekordidő alatt vá-sároltunk be némi lembergi csokoládét, itó-kát, majd egyenesen Ungvárra tartottunk.Itt a Drugeth-vár, a vármúzeum, és a közelé-ben lévő szabadtéri néprajzi múzeum meg-tekintése szerepelt a tervünkben. Bizonyegy-egy teljes nap helyett be kellett érnünkazzal a néhány órával, ami rendelkezésünk-re állt. Idegenvezetőnk buzgón magyará-zott és mi rohantunk utána, hogy minél töb-bet szippantsunk a történelmi levegőből. Aviszonylag hűvös idő, a kezdetben szemer-kélő, majd egyre komolyodó eső sem szeg-ték kedvünket, és lelkesedésünk sem lo-hadt, ám ezúttal még jobban kellett siet-nünk, hogy Mária nénit felvéve a kórház-ban, időben elinduljunk hazafelé. Azért atöbbieknek egy-egy kávé, nekem egy po-hár kvász még belefért. Ennek a sör-szerűitalnak a kóstolására András beszélt rá. Hi-degen valóban finom volt.

A kórházban az orvos – amint ígérte – azárójelentés mellé igazolást is adott a be-tegszállításhoz, így a beregsurányi határ-nál „csupán” kb. félóra várakozással meg-úsztuk és átléphettük a határt. Mária néninyakán rögzítővel, félig ülve, szegény igenkényelmetlenül utazott, de utazott, azzal aszilárd elhatározással, hogy ősszel bepó-tolja az elmulasztottakat!

KOCSY ANIKÓA képeken: a csetfalvai református

templom; a vereckei emlékműnél.BARNAFÖLDI GÁBOR felvételei

Örökségünk

Kárpátalja magyarországi szemmel

Kárpátaljai Hírmondó 25

Június 23–26-a között tartották a GubcsiLajos–Benkő László szerzőpáros „IsmétVereckénél” című Rákóczi-balladájának ős-bemutatóját a munkácsi várban, a beregszá-szi református templomban és az ungvárivárban. Ebből az alkalomból Hende Csabahonvédelmi miniszter magánlátogatást tettKárpátalján, hogy eleget téve A Magyar Mű-vészetért Alapítvány meghívásának este amunkácsi várban megtekintse és köszöntőszavaival útnak indítsa Rákóczi-balladájánakősbemutatóját. A magyar politikus találko-zott a régió közigazgatási és katonai vezető-ivel, a térség polgármestereivel, a helyi ma-gyar szervezetek, egyházak, társadalmi szer-vezetek képviselőivel. A magyar honvédel-mi minisztert udvariassági látogatáson fo-gadta Olekszandr Ledida, a Kárpátaljai Me-gyei Állami Közigazgatási Hivatal elnöke. A

A beregszászi előadás után alkal-munk volt néhány szót váltani Gubcsi La-jos szövegíróval.

– Honnan jött az ötlet a darab meg-írására?

– Azt hiszem, gyermekkorom óta vala-hol bennem élt. Két eszményjelképem van:Atilla a fiával, Csabával, valamint Rákócziaz édesanyjával, Zrínyi Ilonával. A darabnégy évvel ezelőtt született balladavers for-májában. A mű Rákóczi dilemmáját dolgoz-za fel, aki nem tudja eldönteni, hogy sza-bad-e átlépnie a határt, nem tudva, hogypusztulás jön-e már másnap, vagy inkábbforduljon vissza. A rockballadával II. Rá-kóczi Ferencnek szeretnénk emléket állíta-ni a fejedelem által vezetett szabadságharc300. évfordulója tiszteletére.

Az „Ismét Vereckénél” egy évvel ez-előtt ö ltö tt végleges formát, ezutánBenkő László és kísérőcsapata megírtáka zenéjét.

– Miért Kárpátalján tartották az ős-bemutatót?

– Azért, mert innen ered mindaz, amiÁrpádhoz vagy Rákóczihoz kötődik. A vi-dék minden időben a magyar szabadság-harcok legfontosabb forrása volt. AhogyÁrpád Vereckére érkezvén jött rá, hogy ezaz ő hazája, úgy Rákócziban is Vereckéntudatosult, hogy újra el kell foglalnia a ha-zát, mivel azt 200 éven keresztül bitorolták.Logikus volt tehát, hogy a balladát itt kell

Rockballada Rákócziróltalálkozón részt vett Jurij Dumanszkij vezér-őrnagy, az Ukrán Fegyveres Erők NyugatiMűveleti Parancsnokságának parancsnokais. Munkácson, a magyar történelem szem-pontjából kiemelkedően fontos várban foly-tatódott a honvédelmi miniszter programja.Ott, ahonnan II. Rákóczi Ferenc irányította aszabadságharc műveleteit, Hende Csaba ahelyi egyházak, társadalmi szervezetek kép-viselőivel, valamint a térség polgármestere-ivel találkozott és kötetlen beszélgetést foly-tatott velük. A Zrínyi Ilona-teremben tartott,baráti hangulatú találkozó és fogadás után amagyar védelmi tárca vezetője a várban meg-koszorúzta Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferencszobrát, valamint Petőfi Sándor szobrát.

Az előadott ballada megidézte II. Rákó-czi Ferenc (Varga Miklós előadásában), Zrí-nyi Ilona (Gubás Gabi hangján), Bercsényi

Miklós (Tanka Balázs), EszeTamás (Majsai Gábor) szelle-mét. A kor hangulatát idézte aregös Kobzos Kiss Tamás,Nagy Csaba tárogatóművész,a kárpátaljai Credo együttes.Fokozták a hatást a bodrog-közi hagyományőrzők, a nép-táncosok, a kórusok. A Rákó-czi-ballada – amelyet NagyEndre rendezett – a MagyarMűvészetért Kft., a GrantfilmKft. és a Magyar MűvészekKöre Közhasznú Egyesületközös produkciója.

először bemutatni. Amikor a darabot írnikezdtük, már akkor tudtuk, hogy az ősbe-mutató Kárpátalján lesz.

Jómagam sokszor voltam Vereckén, áhí-tattal jártam a munkácsi vár kazamatáiban,lépcsőin. Ez idő alatt átragadt rám valamiennek az országrésznek a sejtelmes erejé-ből, hogy innen mindent újra lehet, és újrakell kezdeni.

– Beregszászban miért pont templo-mot választottak a darab bemutatására?

– A többi helyszínen van vár. MivelBeregszásznak nincs vára, ezért az „Erősvárunk nékünk az Isten!” örök igazságbólkiindulva döntöttünk a református temp-lom mellett.

– Milyennek találta a közönségvisszajelzését?

– Valamennyi előadás helyszínén érez-tük, hogy az egybegyűltek megértették aballada mondanivalóját, azt, hogy „a rab-nak nincs hazája”…

– Más régiókba is elviszik a balladát?– Erdélyben, a Felvidéken és a Dunán-

túlon is tervezünk hasonló körutat. Azonis gondolkodunk, hogyan lehet színháziprodukcióvá bővíteni a darabot. Szeretnémhangsúlyozni, hogy a kárpátaljai előadás-sorozatot a saját erőnkből bonyolítottukle: ajándékként a nemzet asztalára.

– Köszönöm a beszélgetést!BERNÁR

Közös dolgaink

Budapesten, a Pestszentlőrinci Polgá-rok Házában az Üde Színfolt KulturálisEgyesület Kárpátalját bemutató estet szer-vezett. A rendezvénysorozat keretében min-den elszakított nemzetrész bemutatkozik afőváros közönségének. Az est levezetője, aSzalókáról elszármazott Kovács Sándor ne-ves szakíró volt, aki már számos könyvet írtszűkebb hazánkról. Filmvetítéssel megtámo-gatott előadásban mutatta be Kárpátaljanevezetességeit. Szólt a vidék történetéről,a Vereckei-hágóról, a Rákóczi-szabadság-harcról, a Tiszáról, Kárpátalja híres szülöt-teiről.

Kutlán András festőművész a múlt szá-zad 60-as éveiben települt át Magyaror-szágra, jelenleg Szentendrén művésztelepettart fenn a kárpátaljai művészek számára. Akiállított festményeinek és bőrdíszművesmunkáinak ismertetése mellett beszélt a kár-pátaljai festészetről, a művészekről, sikerek-ről, nehézségekről.

Vári Fábián László József Attila-díjasköltő, az Együtt irodalmi folyóirat főszerkesz-tője a kárpátaljai magyar irodalomról és sajátmunkásságáról tartott előadást. Költeményeimellett részleteket olvasott fel Kovács Vil-mos és S. Benedek András verseiből.

A rövid szünetben a szervezők frissítők-kel kedveskedtek a vendégeknek. Meg kelljegyeznem, hogy teltház volt, a közönségegy részének nem is jutott ülőhely. A szünetután a Credo verséneklő együttes (a képen)adott nagysikerű koncertet. RepertoárjukbanReményik Sándor, Túrmezei Erzsébet, Füze-si Magda, Penckófer János, Orbán Éva ésLengyel János költeményei szerepeltek. Zá-rásként a közönség a zenészekkel együtténekelte Horváth Sándor Mert a Haza... kez-detű versét, ami már-már a kárpátaljai ma-gyarság himnuszának számít.

A helyi Tébláb táncegyüttes műsorátkövetően a szervezők mindenkit megven-dégeltek: az egybegyűltek kárpátaljai étele-ket és italokat kóstolhattak meg. A vacso-rát élő népzene mellett költhették el a jelen-lévők, akik felejthetetlen élménnyel gazda-godva térhettek meg otthonaikba. E sorokírója fültanúja volt, hogy sok asztalnál márarról beszéltek, okvetlenül el kell látogatni-uk arra a festői szépségű vidékre, amelyetma Kárpátaljának neveznek.

KERESZTESI SZILÁRD

KárpátaljaPestszentlőrincen

Kárpátaljai Hírmondó26

Anno

Szeszélyes, csúnya nyár azidei. A nagy hőség után, hidegesőkönnyeket sírnak a komorfellegek, apró megszakításokkalimmár negyedik napja, ami csep-pet sem tesz jót az amúgy ispocsék hangulatomnak. Ked-vetlenül, szomorúan ődöngök alakásban, szidom magamban ajúliust, szeretném kitörölni azemlékeimből, a zsigereimből en-nek a soha nem múló fájdalom-mal teli napnak az emlékét ésharagszom magamra, mert nemtudom. Akkor, azon a régi júliu-si napon, amelyen a Csabákünneplik névnapjukat, szikrázómeleg, valóban gyönyörű nyárinap volt. A hűsítő szellő az érettbarack illatát hozta a kertből ésa gyümölcs mézédes zamatátólkábán zümmögő méhek hálaadóénekét. Igen, az a nap gyönyö-rű volt és a legiszonyatosabb,legpokolibb az egész eddigi éle-temben. Jó lenne elfelejteni, hi-szen annyi sok év múlt el azóta.Csinálni kéne, tenni valamit, cél-talant vagy hasznosat, bármit,ami kiűzné a gondolataimból akísértő múlt emlékét, és másraterelné a figyelmem. De mit?

A kérdésre az ágyam fölé ki-sorakoztatott régi családi fény-képektől várom a választ. Per-cek óta bámulok üres, semmitnem látó tekintettel. Milyenfakó, elsárgult képek, vagy po-rosak? – emelek le gépiesen ket-tőt a falról. Nem, a színük ilyenfakó, nahát, ezt még soha nemfigyeltem meg. Gyors fejszámo-lást végzek: Uram, teremtőm,ezek a fotók százévesek, vagymajdnem annyi idősek!

A fényképről anyám családjanéz rám: a fiatalon meghalt, sohanem látott, Tarpáról ide került,szép, szelíd arcú Zsuzsannanagymamám, akiről azt mesélteédesanyám, hogy 1936-ban haltmeg, 63 éves korában. Mellettejó kiállású nagyapám, Tóth Sán-dor fiatalon, kezében pipával,ahogy mindig is láttam életében,egészen a haláláig. Nagyapa 83évet élt, őt én is ismertem, ésnagyon szerettem. Kettőjük kö-zött áll fodros-bodros fehér ru-hácskában, hosszú hajában sza-laggal, komolyra igazított arccalegyetlen gyermekük, Piroska, azén édesanyám. A hátuk mögöttmeg az éppen Beregszászbanvendégeskedő Mihály bácsi,nagymama öccse. Hajós volt aDunán, valahol a Vaskapu kör-

Mesélő fényképeknyékén, és az első világháború-ban halt hősi halált – hallottamanyámtól. A fotón édesanyámolyan négy-ötéves forma. Mind-nyájan a helyzethez méltó ko-molysággal, megilletődött arc-cal néznek a fényképész masi-nájába. A kép alján ott a fotog-ráfus védjegye: CabinetPortrait. Istenem, nézegetem afotókat, én most itt száz eszten-dőt tartok a kezemben. Mennyimindenről tudnának mesélniezek a fényképek, mennyi min-dent láttak, túléltek, s lám, meg-maradtak épségben.

Itt, ezen a másik fotón anyaegyedül van. Ugyanaz a fény-képész készítette, aki a családifotót, csak jóval később, úgy1914 környékén, mert anyukámmár olyan nagyobbacska lány.Pepita kosztümke van rajta, abuggyos felsőt díszgombok dí-szítik, meg sötét selyemszalag.A kezében fodros ernyőt tart,lábán fekete harisnya és az ak-kori divatnak megfelelő, oldaltgombos egészcipő. Milyen fur-csa ruha, mosolygok magam-ban, és közben az jut az eszem-be, hogy nincs nevetségesebb,mint a tegnapi divat. Anyám egyműmárvány korlátnak támasz-kodva áll és mosolygós, kíván-csi szemekkel néz engem. A képalján az embléma: Locker István,Munkács–Beregszász. Nos, ígymost már a valamikori fotográ-fus nevét is megtudtam. Kis-gyermekként, amikor még Tóthnagyapám élt, gyakran nézeget-tük együtt ezeket a képeket:

– Szép volt a te nagyanyád,és nagyon okos asszony – hal-lom valahonnan a múltból nagy-apám öreges hangját. – Hamarmagamra hagyott szegény…Hallod, olyan akarata volt, akáraz acél. Kuruc vér folyt az erei-ben, attól volt olyan katonás atermészete. Hiába, no, Esze Ta-más leszármazottjaként más nemis lehetett…

Hogy nagymamám valóbanEsze Tamás kései sarja volt-e,vagy nem, ennek sohasem jár-tam utána. Elképzelhető. De hamégsem, miért fosztanám megmagamat, no meg a családomatettől a legendától. Maradjoncsak titok.

Az biztos – folytatta nagy-apám az emlékezést –, a nagy-anyádnak köszönhettem, hogyminden évben újabb darab föl-det tudtam venni, kövér lege-

lőt, szőlőhegyeket, erdőt, meggyönyörű jószágokat. Haj,olyan lova keveseknek volt,mint nekem, hát még a tehenek,ökrök. Aztán mi haszna? Min-dent elvettek a muszkák, meg akolhoz, semmim sem maradt. Énmeg kuláklistára kerültem. Pe-dig egész életemben keményendolgoztam, látástól vakulásig.Lásd, az olvasásra is már ilyenvén koromban kaptam rá. Bez-zeg a nagyanyád, amikor tehet-te, könyvet vet t a kezébe.Anyád is folyton a betűket búj-ta. Szegény anyja kisasszony-nak nevelte Piroskát. Polgárioskolát végeztetett vele, beírat-ta a tánciskolába is, aztán megMunkácson járatta kereskedel-mibe, úgy ám! Tehette, ez azegyszem gyerekünk volt, voltmiből. Haj, de huncut lány volta mi Piroskánk, csattintotta ráa rézkupakot kedvenc cserép-pipájára, majd ölébe ejtve az új-ságot lehunyta a szemét, és elé-gedetten pöfékelve belemerülta múltba.

No, hogy huncut volt, aztmondania sem kellett volna azén öregapámnak, elég csak rá-nézni erre a fotóra. Ez az ősöregkép olyan élethűen megőrizteanyám tekintetét, mintha élőbenlátnám. Emlékeim zugából elő-jönnek azok a vidám történetek,amelyek vele estek meg, s ame-lyeket oly szívesen, ki tudja,hányszor, hallgattam meg azanyám szájából, gyermekként.

– Tudod, a legjobb barátnőmIlonka volt. Nagyon szép barnalány volt, kedves és jólelkű. Tepersze nem emlékezhetsz rá, hi-szen morzsányi voltál, amikor azegész családjának, szüleinek,neki, meg gyönyörű lányának isfel kellett tűzni a sárga csillagot,hogy aztán elhurcolják őketAuschwitzba, a haláltáborba.Akárhányszor mesélt nekemanya Ilonka néniről, mindigkönnyes lett a szeme és reme-gett a hangja.

Nos, folytatta, Ilonkával a Pol-gári Iskolába kerülve ismerked-tem meg, majd együtt tanul-tunk tovább Munkácson is, aKereskedelmi Iskolában. Egypadban ü ltünk mindvégig.Soha életemben nem volt ésnem lesz nála igazabb barát-nőm. Bátyúi volt, így iskolaidő-ben nálunk lakott, én meg sok-szor vendégeskedtem az ő ott-honában. Az édesapja, Sándorbácsi, állomásfőnöke volt abátyúi állomásnak, az már ak-kor is jelentős, nagy, vasúti

csomópont volt. Szerettem ottlenni, csak pénteken, megszombaton nem, szóval, amikora sábesz volt. Pedig leginkábbezeken a napokon mehettemhozzájuk. Te, volt, hogy elalud-tam a reggeli vonatot, na, sír-tam is, mint a záporeső… Kép-zeld, az Ilonka papája megolyankor küldött értem egymozdonyt és azzal vitetett el.Áldott jó ember volt Sándorbácsi, csak ne imádkozott vol-na az ünnepnapokon mindigolyan szörnyű sokáig! Mi ki-ugráltuk, kiszaladgáltuk ma-gunkat, a szemünk kopogott azéhségtől, de amíg ő be nem fe-jezte az imát, tilos volt szólnihozzá, és az asztalhoz sem ül-hettünk le nélküle. SzegényMariska néni megsajnált és tit-kon odadugott nekünk egy-egy falatot a libahúsból, ma-ceszból, de a mi fiatal gyomrun-kat nem lehetett becsapni, asok jó ételből nem ennyit tud-tunk volna megenni! Én meg,kálvinista létemre, különösenszerettem a zsidó konyhát!

Amikor Sándor bácsi imád-kozni készült, előkerült az ima-szőnyeg, vállára csíkos szőt-test vetett, és fejére illesztetteaz ünneplő sábeszdeklijét. Az-tán semmivel nem törődve,imáját mormolva, a szent szö-vegbe mélyedve, buzgó hajlon-gások közepette járta körül aszalonban az asztalt. Hogyhányszor, azt csak maga a jóIsten tudja. De az biztos, hogycsuda hosszú ideig tartott!Amikor már hangosan korgotta gyomrom, elfogyott a türel-mem. A vállamra terítettem egydamasztszalvétát, besorjáztama bácsi háta mögé és mély haj-bókolással mentem utána azasztal körül. Egyszer csak ész-revette, hogy követi valaki éscsodálkozva megállt: hát te mitcsinálsz, P iroska? Segítekimádkozni Sándor bácsinak,így talán hamarabb befejezi,mert különben éhen halunk!Tetszik tudni, most én vagyoka samesz – néztem rá ártatla-nul. A bácsi harsány nevetés-ben tört ki, amiből látszott,hogy cseppet sem haragszik ésvégre leülhettünk a finom éte-lek mellé.

Az anyám pajkos tekintetétlátva a fényképen, elhittem nekiezt a kedves történetet, amely,lám, most is mosolyt csalt az ar-comra. A másik, későbbi histó-riája is mindig megnevette-tett. Ennek az eseménynek

Kárpátaljai Hírmondó 27

Gyökerek

az idején már férjhez menendő nagylányvolt. A világháborút követő cseh idő-

ben történt.Mi tagadás, az emberek nem igazán lelke-

sedtek a nyakukra ültetett cseh tisztviselő-kért, akik a legjobb pozíciókban voltak avárosi hatóságoknál. Főleg nem az adóügy-osztályon dolgozó hivatalnokokért, közis-mert nevükön a fináncokért. Egyiküket, egytúlbuzgó fináncot meg különösen utálták,mert az mindig ott szaglászott a nagygaz-dák körül, azon fáradozva, hogy minél na-gyobb és újabb adóval tudja megkeseríteniaz életüket. Felvágós, pökhendi, igazikivagyi ember volt. Ha meglátták a paszuly-karóhoz hasonló alakját az Arany János ut-cában, mindenki behúzódott az otthonábaés kulcsra zárta az utcaajtót. Egy napfényes,nagyon meleg júliusi napon az árnyas fákalatt andalogva az én anyukám éppen ha-zafelé tartott valahonnan, s azon tűnődött,miért ilyen kihalt az utca, amikor elébe top-pant a szeplős, vörös képű cseh finánc.Akkor már a hivatalnokok valamicskét tud-tak magyarul, így a férfi a szalmakalapjávallegyezgetve, hűsítve izzadságtól fénylő ar-cát ekként fordult az én csinos anyámhoz:Te, mondani mek nekem, hol itt van asz asarkadiné (sárgadinnye)? Anyukám, akipontosan tudta, mit kérdez tőle az ember,rámosolygott, aztán a kezével túlmutatva asorompón – ahol egyetlen fa nem nőtt ésnem adott árnyékot, a nap meg úgy per-zselt, mint a pokol tüze –, kedvesen vála-szolta: arra, tovább, az utca legvégén. Ottvan, amit keres, ott megtalálja a sarkadinét.Az ezt követő botrány aztán még sokáigszóbeszéd tárgya volt az utcában. Ugyan-is, amikor az ember, akit már a hőguta kerül-getett, végre elért a jelzett házhoz, és liheg-ve megkérdezte a háziasszonytól: itt vanaszt a sarkadiné, a kapufának támaszkodókövér, mogorva asszonyság mérgesen vá-laszolta: itt hát, nem látja… Én vagyok aSarkadiné, na mit akar? A finánc dühében aföldhöz vágta a kalapját és úgy rikácsolt,hogy az utca elején is meghallották: Nemmaka kell! Nekem kell a sarkadiné, én akarszmekenni a sarkadinét, amit nagyon szeret,tucc?! Hát ezt a jóembert aztán nem is hív-ták másként a városban csak a csúfnevén:sarkadiné. Az utcabeli öreg Czuri megCzuriné, akik mindig együtt jártak karon-fogva, még ha fél font (fél kilónyi) húsértindultak is a városba, amikor bementek azadóhivatalba, hogy befizessék az adójukat,ezen a néven érdeklődtek utána. A finán-cok pedig pontosan tudták, kit keresnek.

Féltő gonddal visszaakasztom a két régifotót az ágyam fölé, és némán köszönetetmondok a fényképekről rám tekintő egyko-ri szeretteimnek. Lám, a hozzájuk fűződőgondolatok megvidámítottak, segítettek ki-törölni lelkemből fájdalmas emlékeimet. Smellettem maradtak végig, amíg le nem ír-tam, amiről meséltek.

WEINRAUCH KATALIN

Mesélő fényképek

Az alábbiakban az Ő életükből kiragadottesemények pillanatfelvételeivel ismerkedünkmeg. Két generáción át hárman művelték afotográfus szakmát a történelmi Magyaror-szág több településén. A Locker fényképész-dinasztia alapítója, nagyapánk, Locker Ist-ván Dónárt volt (a képen), aki 1872-ben szü-letett Pesten, és 1953-ban hunyt el Bereg-szászban. A második generációt 2 fia alkot-ta: Locker Zoltán (Eperjes, 1898 – Munkács,1965), és Locker István János, apuka (Eper-jes, 1900 – Beregszász, 1987). Nagyapa Schmidt Ede fotográfusnál ta-

nu lt Budapesten1885-től 1890-ig,majd 1895-ben Eper-jesen nyitott fény-képészetet. Továbbvándorolva 1904-ben megvásároltaBerghammer JánosMunkácson és Be-regszászon lévőfényképészeti mű-termeit.

Érdekesek és értékesek a régi fotók. Ak-kortájt a fényképet kartonra ragasztották. Akemény kartonkártyákat először Bécsben,később már Budapesten is nyomdában elő-re gyártották. Nagyapánktól kék, világos-zöld, sötétzöld színű, hatféle összeállításútöbb ilyen karton alapú kép maradt ránk.

Az írásos emlékeket szintén azesemény~pillanatfelvételek közé sorolom.Így nagyapa bizonyítványát Schmidt Edekeze írásával 1890. augusztus 1-jei keltezés-sel. Vagy azt az erkölcsi bizonyítványt, amitEperjes szabad királyi város rendőrkapitá-nyi hivatala adott ki 1904-ben arról, hogyLocker István fényképész erkölcsi magavi-selete kifogástalan. Régi irat a BerghammerJános úr és nagyapa közti adás-vevési szer-ződés, amely Munkácson 1904. április 28-ánköttetett.

Az első világháborúval vége lett a nyu-godt életnek, a gyarapodásnak. 1916-banberukkoltatták nagyapát. Zoltán fiúk önkén-tesnek jelentkezett. A műteremből mindket-ten nagyon hiányoztak. Apuka a gimnázi-umból hazatérve, délután az üzletben tevé-kenykedett. A segéddel együtt rájuk várt aműterem működtetése.

A Kárpátaljai Hírmondó olvasóitól tudjuk, hogy örömmel látnak lapunk ha-sábjain olyan publikációkat, amelyekben arról adunk hírt, milyen fontosak azember életében a gyökerek. Minél idősebbek vagyunk, annál gyakrabban kuta-kodunk az íróasztal mélyén, vagy lapozgatunk megsárgult családi albumok-ban. A napokban Locker László földinktől kaptunk egy szép visszaemlékezést.Olvasónk szűkszavúan annyit árult el önmagáról, hogy Beregszászban szüle-tett, 1958-tól 1963-ig a városi tanács könyvelőségén dolgozott, majd elvégez-vén az Ungvári Állami Egyetemet, 1968-tól 1973-ig Beregdéda településen voltmagyartanár. 1973 óta Magyarországon él. Érdekli elődeinek múltja. Évek ótafoglalkozik családtörténeti kutatással. Igyekszik minél több felvételt összegyűj-teni, hogy megmentse az utódok és az utókor számára.

Az alábbi publikáció érdeklődésre tarthat számot azért is, mert szervesenkapcsolódik Weinrauch Katalin karcolatához.

A Locker-fényképészekNagyapa Klagenfurtban és Bécsben

röntgen-fotográfusként teljesített szolgála-tot. Zoltán fia hol Szabolcs megyében, hola Felvidéken rekvirált. 1917-ben apukánkatis besorozták. Tizenhetedik évesen kerültki a frontra. Világot járt ember lett. Térkép-szerűen lerajzolta az útvonalat oda, és másútvonalon haza Munkácstól Bellunoig.Vitorio mellett egy megjegyzés – mindösszenyolcan. Ha arra gondolok – ő is ott volt anyolc túlélő között… Szeretett, szeret min-ket az Isten!

Glatz Margit apai nagyanyánk gyerme-keikről készült fényképek hátoldalára írt, sképeslapként küldte Klagenfurtba és Bécs-be. Nagyapa ezeket összegyűjtötte és ha-zahozta. E képeslapok az utókor számára I.világháborús relikviák.

Locker Zoltánnak kettős arcát ismerjük.Sok értékes fotót készített többek közöttMunkács nevezetes épületeiről, társaságuk-nak a Felvidéken tett hegymászásáról. Két-arcúságának második profilja a „katonás-kodás”. Mint önkéntes, katonai kiképzés-ben részesült, a későbbiekben meg hadgya-korlaton vett részt.

1938-ban csak két olyan kárpátaljai csa-lád volt, akiknek mind Munkácson, mindBeregszászon volt fotóműtermük. Munká-cson Grünbaum Miksa–Locker István(Dónárt) nagyapa műterme, BeregszászonGrünbaum Ignác–Locker István (János)apuka műterme. Locker Zoltán Munkácsonegy időben fotószaküzlettel is rendelkezett.

1938. május 22–31 közt rendezték meg Bu-dapesten a XXXIV. Nemzetközi Euchariszti-kus Kongresszust és a Szent István jubileu-mi ünnepségeket. Ezen az ünnepségsoroza-ton Locker Zoltán is jelen lehetett. Arcké-pes, névre szóló sajtóigazolványt kapott.

Kevesen tudják, hogy 1920-tól 1925-igBudapesten járt egyetemre. Leckekönyveértékes adatokat tartalmaz. Sajnos, nem fe-jezte be tanulmányait. Az utolsó félévbenmaradt ki. Csak négy tanárának a nevét íromide: Cholnoky Jenő dr.; Zimmermann Ágos-ton dr., gróf Klebelsberg Kunó dr., gróf Te-leki Pál dr. Micsoda élmény lehetett ilyenembereket hallgatni, és tőlük tanulni!

Csanádi György Régi beregszásziakcímű könyvében elismerően ír LockerIstván János fényképészről.

Kárpátaljai Hírmondó28

Gyökerek

1938. november 2-a után Kárpátaljavisszakerült Magyarországhoz. Ekkor

Locker István Dónárt nagyapánkat nagymegtiszteltetés érte: Munkácson beválasz-tották a városi képviselőtestületbe.

Locker Zoltán 1938–1944 között magasrangú katonaként élte az életét. Nagy áratfizetett ezért a hat évért. Kitalált vádak alap-ján elítélték, kilenc évet töltött hadifogoly-táborban.

Apuka aprólékos munkával olykor „fény-képészeti műtéteket” hajtott végre. Az 1944novemberében elhurcolt, de soha vissza nemtért férjek és fiúk emlékét őrzők kérésére a ró-luk megmaradt képről ~ képből többlépcsősreprodukciós folyamat során készített új fel-vételt. Kiemelve a fejrészt, az arcot, zakót, nyak-kendőt viselő személynek a feje helyére beil-lesztve ráfotografálta az elhunytat.

Locker István János a „lelkével fordultembertársai felé”. A szegény asszonyoknak,a rokkant férfiaknak mindig adott pénzt. Élet-vitelével javította a környezetében élők han-gulatát, közérzetét. Zeiss-lencséjű finomszemmel, másokért is élt az élete: sok-soközvegyet és árvát pénzzel segítve lett áldás.

Most Locker István János bölcsész észenepedagógusi diplomával is rendelkezőkeresztlányának a gondolatait idézem:„olyan szép, hogy a finom mívű Zeiss-len-cséhez hasonlítottad keresztapa szemét…” Nagyon jó emberismerő lévén, ezért készí-tett oly sok remek képet. S ehhez még hoz-zájárult a nagyfokú szakmai tudás, hiszenfényképész dinasztia sarja volt. No és azelhivatottság, a munka becsülete.

A II. világégés nagy veszteséget oko-zott, sok család szétesett. Glatz Margitnagyanyánk 1943-ban eltávozott az élők so-rából. Zoltán keresztapámat elhurcolták.Endre, hogy ne jusson a bátyja sorsára, Ma-

A Locker-fényképészekgyarországra települt át. Édesapám látogat-ta és támogatta a Munkácson élő rokona-inkat, idős édesapját, 2 sógornőjét és 4 uno-katestvérünket.

Locker István János első tanítványaBosznai Lajos, aki 1945 után Királyhelmecreköltözött. A második Garanyi József (a ké-sőbbi neves festőművész – a szerk.), akinekfelajánlotta, hogy készítse a külső felvéte-leket. Neki ez plusz jövedelmet jelentett.Később megvásárolta néhány festményét,így többszörösen segítette.

Az 1950-es években egy ideig úgy tűnt,hogy a bátyám a Lockerek III. nemzedéke-ként folytatja a fényképész szakmát. ZalaBandi, a beregszászi pionírház akkori igaz-gatója azt mondta, hogy Pista bátyám mű-termi beállításai fiatalkori édesapánkat ju-tatta eszébe.

1952-ben a beregszásziak megnyerték aKolhozista Sportegyesületek országos ku-páját. Apuka a labdarúgók 9x12-es fényké-peiből – saját költségén – tablót készített,ami a műterem kirakatában hosszabb időnát hirdette ezt a szép sikert.

1953-ban keresztapám, Locker Zoltánvégre kiszabadult a rabságból. Apuka meg-kérte, jöjjön Beregszászba és segítsen aboltban. Délutánonként rábízta a fotósza-lont. Rövid idő múlva egy fotográfus Mun-kácson alkalmazta a műtermében.

Locker István János harmadik tanítvá-nya Vilma volt, aki a három beregszászifényképészet közül nála töltötte a leg-hosszabb időt. Lehet, hogy apukának volta legtöbb türelme a tanításhoz. A negyedikgyakornok Anikó volt, akiből később a fo-tószalon vezetője lett.

2006-ban jelent meg Baranyi András:„Munkács. Ahogy nagyszüleink látták”című műve, amelyben Locker Zoltánnak ki-lenc felvételét találjuk.

2005-ben találkoztam Magyarországonegy Beregszászból származó házaspárral.„Ki ne ismerné a munkácsi és beregszásziLocker-fényképészeket!” – mondták. Lel-kemet, szívemet simogatták ezek a szavak…

Locker István János 1937–1982 közötta város 5–6 műtermében szolgálta Bereg-szász és a környező falvak lakosságát. Fo-tózás közben sok vadóc kislányt és virgonckisfiút nevettetett meg. Hatvan év, és hány-féle arc fényképe: egy albumházban semférnének el.

A Lockerek, hárman, majdnem egy év-századon keresztül, 1890–1982 között ké-szítettek műtermi és a szabadban külső fel-vételeket.

Visszaemlékezésemet – pillanatképeksorát – a Locker fényképészdinasztia alapí-tójával zárom: Kecskeméten a Magyar Fo-tográfusok Múzeuma Locker IstvánDónártnak, nagyapánknak, két tucat, azaz24 felvételét őrzi. Nagy szakmai elismerésez, csakúgy, mint az a tudat, hogy sok kár-pátaljai lakásban máig nagy becsben tart-ják a Locker-fotókat.

LOCKER LÁSZLÓ Szőlősgyörök

Locker Zoltán és Locker István János

Weinrauch Katalin, könyvtáros, költő,író, rádiós műsorvezető. Évek óta írja fő-ként gyerekeknek szóló műveit. Saját be-vallása szerint őt az Isten is gyermekíró-nak teremtette, annak ellenére, hogy ér-zelmekkel teli novellákat is ír. A Kárpát-aljai Hírmondó olvasói elsősorban ezeketaz alkotásait ismerik. Kétlaki életet él,Kárpátalján és Magyarországon. A közel-múltban mindketten szülővárosunkbantartózkodtunk. Már régóta szerettem vol-na interjút készíteni vele, ez most vált le-hetővé. Szívesen tett eleget felkérésem-nek, otthonában folytattunk beszélgetésta kezdetekről, tervekről, könyvekről, iro-dalomról, az életről.

Egy gyermekíróBeregszászból

– Mikor kezdett el komolyan foglal-kozni az irodalommal? Mi késztette arra,hogy tollat fogjon?

– Nagyon vissza kell mennem az időben.1992-ben egy iszonyatos tragédia történtaz életemben. Ebből csak úgy tudtam kilá-balni, hogy kiírtam magamból. Így születettmeg az első írásom, amely egy novella volt.Még abban az évben elnyerte a Pánsípcímű folyóirat különdíját.

– Nem rossz kezdet egy azonnali szak-mai elismerés!

– Akkoriban gyermekkönyvtáros vol-tam. A könyvtár még tele volt kommunistakötetekkel. Éreztem, hogy a gyerekeknek kellvalami új, ami közel áll hozzájuk. Ez lett aTisza versmondó verseny. Hosszas kuta-tás után találtunk huszonnyolc verset anagy magyar folyóról. Igen ám, de huszon-kilenc gyerek jelentkezett. Akinek nem ju-tott vers, sírni kezdett. Megígértem, hogymásnapra neki is lesz vers, amit elszaval-hat. Hazamentem és írtam egyet. Nem voltsem címe, sem írója. Punykó Mária ta-nárnő és a kollégák kérdezősködésére

Kárpátaljai Hírmondó 29

Gyökerek

végül elárultam, hogy én vagyok a szer-ző. Aztán ők adták neki a Hol születtél,

szép Tisza? címet. A kislány ezzel nyerte mega versenyt. A költészet terén ez volt a kezdet.

Kései pályakezdő vagyok. Olyan va-gyok, mint a téli körte, későn érek. De megvagyok elégedve az ismertségemmel. Agyerekek a legfontosabb kritikusaim, sze-retnek és számomra ez a lényeg. Velük tesz-telem a verseimet, ha valami nem tetsziknekik, akkor azt elvetem. Nem igazán szok-tam átdolgozni az írásaimat, de mindig javí-tok, csiszolok rajtuk.

A mai napig foglalkozom gyerekekkel aberegszászi 6-os iskolában. A foglalkozá-sokon játékosan tanulunk. Szeretek játékosverseket írni, mert a gyerekek szeretnek ját-szani. Aztán jöhetnek a komolyabb művek,Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Kányádi Sán-dor írásai. Nálam a gyerekek nem rosszal-kodnak, le tudom kötni a figyelmüket. Vanösszehasonlítási alapom. Régebben szófo-gadóbbak voltak. Én mindig meg tudtamtalálni velük a megfelelő hangot.

– Főként gyermekverseket és meséketír, de több novelláját is olvastam már, töb-bek között a Kárpátaljai Hírmondóban.Melyik műfajt tartja fő erősségének?

– Én gyermekíró vagyok. Engem az Is-ten ennek teremtett. Vállalom. Nem sokbanéznek, de akkor is vállalom, mert nekünkkell megtanítanunk a gyerekeket olvasni.Nekünk kell megtanítanunk őket az iroda-lom szeretetére, arra, hogy értsék és befo-gadják az irodalmat. Nekünk kell lerakni azalapokat. Hát igen, a mesék. Punykó Máriakért fel, hogy írjak meséket az általa szer-kesztett Irka című gyermeklapba. Így indultel a Mackó Muki mesék sorozata. De emel-lett megpróbálkoztam az úgynevezett fel-nőtt műfajokkal is. Írok novellát és krimit,de nem azt a véres fajtát. Az én történeteim-ben inkább a leleményesség és az emberigyarlóság kap főszerepet.

– A Falvak Kultúrájáért Alapítvány-tól megkapta a Magyar Kultúra Lovagjacímet. Milyen kitüntetésben részesültmég?

– Igen, 2005-ben kaptam meg ezt az elis-merést. 2008-ban az ungvári Intermix Kiadójelentette meg a ... majd azt mondom nekicímű novelláskötetemet, amiért megkaptama Kárpátaljai Irodalmi Nívódíjat. Számomramégis az a legnagyobb elismerés, ha a gye-rekeknek csillog a szemük a verseim hallatán.Meghatódtam, amikor a beregszászi 6-os is-kola diákjaitól kaptam egy tiszteletbeli tanárikinevezést. De azt is elismerésnek tartom,hogy bekerültem Komáromy Sándor 2002-benmegjelent Költők és művek a XX. század ma-gyar gyermeklírájából című főiskolai tan-könyvébe. Többek között szerepel benneunokatestvérem, a közelmúltban elhunyt SzalaiBorbála is. Munkásságom háromszor volt dip-lomamunka téma, ezeket olvasva, Arany Já-noshoz hasonlóan én is elcsodálkoztam: „gon-dolta a fene”, hogy ezt és így írtam.

– Több kötetét Magyarországon adtákki. Hogyan sikerült ezt elérnie, hiszen akárpátaljai irodalmárok művei ritkán je-lennek meg az anyaországban?

– Nagy Zoltán Mihály szerkesztésébenaz ungvári Intermix Kiadónál jelent meg aPöttyös labdi útrakél című mesekötetem.Hiánypótló. Megdícsérték a Móra Kiadó-nál is. Azt hiszem, ez a könyv hozta megszámomra az ismertséget.

Magyarországon többnyire szponzoroksegítették a műveim kiadását. A debreceniTóth Kiadónál jelent meg az Álommanókjönnek című kötetem. A KiskunfélegyháziMóra Ferenc Közművelődési Egyesületgondozásában is jelentek meg köteteim.Szeged város önkormányzata adta ki a He-gyek tánca című könyvemet. Budapestenjelent meg Az én titkoss naplóm című ifjú-sági regényem. Ezt a fiam gyerekkori nap-lója alapján írtam. Mulatságos, de tanulsá-gos is, hogyan lehet elveszteni az anya-nyelvet. Van egy történetem a könyvvelkapcsolatban. Budapestről vonaton utaz-tam hazafelé, amikor megláttam, hogy a ve-lem szemben ülő hölgy ezt a könyvet ol-vassa. Közben nemegyszer hangosan fel-nevetett. Persze nem szólítottam meg, hogyén lennék az írója. Amikor megérkeztünkNyíregyházára, leszállás közben észrevet-tem, hogy patakokban folynak a könnyei.

– Hány kötete jelent már meg eddig?Melyik a kedvence, melyikre büszke?

– Úgy tizenöt vagy tizenhat, no és azantológiák. Mindig a legutolsó a kedvenc,de mindegyikre nagyon büszke vagyok.Idén Kisvárdán két iskolában is az én ver-semet szavalták a Rákóczi Napokon.

– Milyen folyóiratokban szokott pub-likálni?

– Először a Pánsípban jelent meg novel-lám, majd jött a Hatodik Síp, az Irka, azEgyütt, a Kárpátalja. De közölt a Magyar

Egy gyermekíró Beregszászból Napló, a Széphalom és rendszeresen publi-kálok a Kárpátaljai Hírmondóban. Megje-lentek írásaim a Kárpátaljai Magyar Peda-gógusszövetség kiadványaiban, a BóbitaFüzetekben és tankönyvekben is.

– Milyen a kapcsolata a pályatársak-kal?

– Nem ismerek sok gyermekírót. Pálya-társként unokatestvéremet, Szalai Borbálátismerem, aki nagyon meglepődött az elsőkötetemen. A felnőttek úgy-ahogy elfogad-nak. A szükséges rossz vagyok. Én csodál-koztam a legjobban, hogy nekem ítélték aKárpátaljai Irodalmi Nívódíjat.

– A Magyar Írószövetség többször iselutasította a tagfelvételi kérelmét. Nemokozott ez Önben egyfajta törést?

– Kétszer, 2000-ben és 2002-ben is el-utasították a tagfelvételi kérelmemet. NagyZoltán Mihálytól és Füzesi Magdától kap-tam az ajánlásokat. Leginkább az ütött szí-ven, hogy nem volt semmilyen indoklás.Nagyon szenvedtem emiatt. Vigasz volt szá-momra, hogy ugyanazzal a postával meg-jött a főiskolai tankönyv, amelyben tan-anyag lettem. Ennek ellenére megalázvaéreztem magam. Igazi pofon volt ez a szá-momra.

2002-ben újra rábeszéltek. Megint egytankönyvvel egyszerre jött meg az újabbelutasítás. Elkeseredtem, de túléltem. Mostmár ott tartok, hogy nem érdekel a dolog.Jobb író leszek attól, hogy tagjává fogad azÍrószövetség? Jobban fognak szeretni agyerekek? Nem hiszem…

A novelláimat szívesen olvassák a Kár-pátaljai Hírmondóban. Ezt érzékelem. Abalatonföldvári találkozókon is sokan oda-jöttek hozzám, és elismerő szavakat mond-tak az írásaimról, a könyveimről. Azt azon-ban megjegyzem: kevesen dicsekedhetnekel azzal, hogy kétszer kaptak elutasítást aMagyar Írószövetségtől.

– Min dolgozik most? Van nyomdakészkézirata?

– Három is. Egy novelláskötet Budapes-ten, egy gyermekkönyv az Intermixnél és aVersek az Újszövetséghez című művem aReformátus Egyháznál. Ez a 2005-ben nap-világot látott Versek az Ószövetséghez címűkönyv folytatása lenne.

– Mi a véleménye a kárpátaljai ma-gyar irodalmi életben egymás után je-lentkező tehetségekről? Gondolok itttöbbek közt Brenzovics Mariannára,Csordás Lászlóra, Marcsák Gergelyre,Lengyel Wandára, Tóth Ferencre, HéderIngridre.

– Boldog vagyok, hogy sok tehetségesfiatal rukkol elő a műveivel. Viszont kevésgyerekeknek szóló írással találkozom. Igaz,nincs is sok lehetőség ezek publikálására,az Együtt például nem jelentet meg gyere-keknek szóló műveket. Érdemes odafigyel-ni a tehetségekre, de gyermekírók sajnosnem jelentkeznek. Pedig kell az utánpótláse téren is.

– Köszönöm a beszélgetést, továbbieredményes munkát kívánok.

LENGYEL JÁNOS

Weinrauch Katalin

MedvetáncA folyón túl van egy hegy,két kis cica odamegy.Mögöttük egy kutya fut,loncsos, kócos, de nem rút.

Fenn a hegyen áll a bál,tíz medvebocs táncot jár.Velük ropja hét róka,barátságuk csalóka.

Egy kis mackó így dünnyög:én a bálnak örülök,medvetáncnál nincsen szebb,rajta, cicák, járjad, eb!

Este vége a bálnak,mondd meg, hányan táncoltak.Ki jól tudja a választ,az közülük párt választ.

Kárpátaljai Hírmondó30

Szájról szájra

„»Kólcsos« nevü kis taraczk”. Aszlávból átvett tarack szó mintgyomnövény él a köztudatban. Azazonos hangalakban a németbőlkölcsönzött tarack ágyú nagyobbátütőképességű nehézfegyver volt,és az ellenséges állások, ütegekmegsemmisítése volt a célja. 10 cm-nél nagyobb űrméretű volt. Felte-hetően azért nevezték „kólcsos”-nak, mert a csövet le lehetett zárni,és a kulccsal használható állapot-ba lehetett helyezni. A lövedék sú-lyát a leltározó nem adta meg.

„»Sipos« nevü öreg ágyu, 17fontos (azaz 9,35 kg) golyóbisu”.Az öreg szó itt nem régit, elavultatjelent, hanem ezt: nagy. A Sipos névvalószínűleg a kilőtt lövedék hang-jára utal.

„»Dobos« nevü öreg ágyu, 18fontos (azaz 9,9 kg) golyóbisu”. ADobos feltehetően személynévieredetű, tehát a várkapitányravagy az ágyúmesterre, a pattan-tyúsra utalhat.

„»Farkas« nevü ágyu, 2 fon-tos” (1,1 kg) golyóbisu”. Neve utal-hat személynévre, de az ágyú for-májára is.

„»Habarnyicza« nevü kisdedágyu, 3 fontos (1,65 kg) golyó-bisu”. Nyilvánvalóan sem a habar-nica ’tintahal’, sem a habarnyica’egy fajta kelt tészta’ nem jöhet szá-mításba, mint névadási alap. Sok-kal valószínűbb a Kniezsa Istvánáltal említett cseh habarnica ’rák’szó, arra utalva, hogy a kilövés utánaz ágyúcső a megszokottnál hát-rább ugrik.

„»Fülemile« nevü öreg ágyu, 25fontos (13,75 kg) golyóbisu”. Vagya lövedék hangjára utal, vagy vala-miféle metaforikus elnevezés, pl.

Husztnak erős vára

kellemes a fülnek, amikor a célt teli-be találja.

„Kisded ágyu »Seregély« névü,4 fontos (2,2 kg) golyóbisu”. Talána lövedék sebességére, gyorscélbaérésére, esetleg a röppályájá-ra utal. A kisded jelzőt mai nyelvreleginkább a kicsike szóval lehetne„lefordítani”, azaz ez az ágyú a fen-tieknél kisebb méretű.

„»Kecske bak« nevü kisded ágyu,3 fontos (1,65 kg) golyóbisu”. Lehet,hogy az ágyú alakja bakkecskére ha-sonlított, de az is lehet, hogy csakkecskebakra ’(fürészelő)állványra’szerelve lehetett működtetni.

„»Sólyom« nevü kis tarack, 18lótos golyóbisu”. A lót súlymértékakkoriban általánosan ismert: a latis változó egység volt országszer-te, s ha a bécsi latot vesszük figye-lembe, a „golyóbis” súlya 31,14deka lehetett. Ez az ágyúnál jóvalkevesebb, de a legnagyobb puskaméretét is bőven meghaladja, azazágyúszerű puska vagy puskaszerűágyú. A Sólyom név nyilván arrautal, hogy gyorsan lehetett veletüzelni, vagy a lövedék feltűnőgyorsasággal ért célba.

„»Kurta« nevü taraczk, harmadfél fontos golyóbisu (1,375 kg)”.Feltehetően az ágyú rövid csövé-ről kapta a nevét. E két utóbbi ta-rack nyilván kartácsszerű lövedé-keket is lövellhetett az ostromlókfelé.

Ma talán megmosolyogjuk eze-ket a fegyvereket, de a maguk korá-ban igen hatásosak lehettek. Nemvéletlen az, hogy Huszt várát több-nyire nem ostrommal, hanem csel-lel foglalták el, miként erről a helyimondák és Jókai Mór is beszámol.

MIZSER LAJOS

1831-ben Kölcsey Ferenc „Husztnak romvára” előtt állt meg. Mostegy kissé visszamerengünk másfél évszázadot a „régi kor árnya felé”.Radvánszky Béla „Magyar házasélet és háztartás a XVI–XVII. század-ban” című könyvét tanulmányozva bukkantam rá Huszt várának 1688.május 20-i leltárára. Itt felsorolják az ágyúkat is, szám szerint kilencet.Ezek mind védekező, az ostromot elhárító lövegek voltak. A leltározóprecíz ember lehetett, mert megadja az ágyúkba való lövedék súlyát is.Ezzel némi képet kaphatunk a fegyver hatékonyságáról, hatásosságá-ról. Mivel a Magyar Királyság szűk száz évvel később, pontosabban:csak 1874-ben tért át a metrikus rendszerre, az 1688-as mértékek má-sok voltak, mint a maiak. Akkor nem volt egységes rendszer: orszá-gonként, vidékenként eltértek a mértékek. Itt a font volt az az egység,amelyet megadtak, de valószínűleg az általánosan ismert bécsi font-ban számoltak, ez pedig kicsikével több volt, mint 55 deka. Az egysze-rűség kedvéért maradjunk ennél a számnál.

Ágyúnevekkel először Gárdonyi Géza Egri csillagok című regé-nyében találkoztam. Az író csak kettőt nevez meg: Baba és Béka. Nyil-ván több is volt, de ezeknek nem adtak nevet. A huszti várvédőknek –úgy látszik – a szívükhöz nőttek ezek a fegyverek, mert mind a kilenc-nek jellegzetes neve volt. Ezek után lássuk a lista szerinti sorrendbenaz ágyúkat.

Tallósy uram labanc részen volt, s Huszt várának valakapitánya. Huszt várát akkor erős fészeknek tarták, s a ku-ruc vezér igen szerette volna, ha Rédey Ferenc uram aztvalahogy szépszerével bevette volna. Ostrommal azonbanez igen sokáig ment volna, mivelhogy ostromágyúiRédeynek nem is igen valának, ellenben Tallósy olyasfélé-vel nagyon is jól el vala látva. Azután meg hadserege semigen mérkőzhetett volna a labanc kapitányéval, mivelhogyő csupa lovassággal rendelkezett, emez pedig elegendőmuskétást tudott kiállítani a falakra. Pénzzel megint nemremélheté megvesztegetni a labanc vezért, mert az nagyonis gazdag ember volt, őneki pedig annál szűkebben csor-gott az olajos korsója. Márpedig a várat akármi módon, deel kelle tőle venni.

Egyszer híre futamodik a környékben, hogy Tallósy uramnagybeteg, valami szörnyű ragadós nyavalya ütött ki rajta;senki sem mer az ágyához közelíteni.

– No, ha senki sem mer, hát majd merek én – mondtaRédey, s befogatva négylovas kocsijába, egyedül egy haj-dú kíséretében áthajtott Huszt várába.

Természetesen beeresztették. Ki tartott volna tőle, mikoregyedül jő? Kérdezősködék a beteg felől, fölvezették hoz-zá, bement, ott találta az ágyon fekve, odament hozzá, leültaz ágya mellé, mondá neki, hogy hallotta nagybeteg voltát,s nem állhatta meg, hogy félretéve minden pártvillongást,atyafiságos érzelemből el ne jöjjön hozzá beteglátogatóba.

A beteg ember azt rebegte rá, hogy az Isten áldja megérte, bizony nagy jót cselekedett vele.

Rédey uram kikérdezé, hogyan van, mi baja van. A betegelpanaszlá sorba.

– Ki gyógyítja?– Bizony senki sincs itt közelben. Üzentem a szatmári

felcsernek, de az azt üzente vissza, hogy éppen most kez-dődik a bölény vadászat, várjak egy kicsit a nyavalyámmal.

– No, majd elhozatom én kegyelmednek a magam dokto-rát Kállóból. Engedje meg, hogy egypár sort írjak a fiamnakérte.

– Az Úristen is megáldja érte kegyelmedet!Rédey uram tehát ír a fiának, hogy jöjjön szaporán utána

Husztra, hozza magával a doktort is. De két kocsival jöjjenek.Másnap ott volt Rédey fia és az orvos.Az orvos mély tudományú férfi volt, megvizsgálta a be-

teget, kitanulta a kórállapotját, rendelt neki orvosságot, ha-nem hogy még akkor nem volt ám minden városban gyógy-szertár, el kellett a szerekért futtatni Debrecenbe; onnanhozta azokat el Rédey uramnak egy ismerőse, aki ismét ko-csissal, hajdúval érkezett meg.

Tallósy uram betegsége azért csak ment a maga útján.Tudjuk azt, hogy a beteg ember nyughatatlan, s ilyenkorakármi szert tanácsolnak neki, azokat mind meg akarja ma-gán próbálni. Rédey uram pedig kifogyhatatlan volt ajótanács-adásban. Mintha valami kuruzsló asszonynál lettvolna két esztendeig inaskodásban, úgy tudott ajánlani min-denféle tetemtoldót, ínnyújtót, angyalrúgta, ördögharaptagyökereket, kenőcsöket, liktáriumokat, hólyaghúzókat, azpedig, valahány, annyifelé lakó sógornál, komájánál, ke-resztfiánál volt expresse kapható, azokat az illetők mindmaguk siettek elhozni, és személyesen gratulálni hozzájuka beteg úrnak.

A beteg úr pedig kezdte már magában számolgatni, hogyRédey uram egy, a fia kettő, az orvos három, öccse, bátyja,sógora, komája, keresztfia nyolc; annak mindegyiknek ko-csisa, hajdúja, az huszonnégy; idestova a beteglátogatóktöbben lesznek, mint maga a várőrség.

Szeretett volna már nem feküdni az ágyban. Úgy tetszettneki, hogy nincs is már egyéb baja, mint hogy elron-

Jókai MórA huszti beteglátogatók

Kárpátaljai Hírmondó 31

totta a gyomrát. De szívesápolói meg nem engedték, hogyfölkeljen. Megrontaná magát, avisszaesés veszedelmes; csakhozasson még több italt a diák-konyhából.

Egyszer már aztán csak kifúr-ta Tallósy uramnak az oldalát.

– Hallják kegyelmetek, énúgy veszem észre, hogy kegyel-metek már nagyon sokan lesz-nek itt a várban.

Rédey elmosolyodott.– Én pedig azt hiszem, hogy

már sokan is vagyunk. Nem me-gyünk mi innen el többet, uram.

Tallósy még tréfának akartavenni a dolgot.

– Csak nem remélik mégis ke-gyelmetek annyiadmagukkal le-győzhetni az én várőrségemet?

– De igenis, hogy reméljük,mert valahányszor egyféle orvos-ságért elküldtünk egyet a kegyel-med csatlósai közül, azt mindigott fogták az illető helyen, s ma-gunkfélét küldtek vissza helyet-te. Az igazi labancok közül csakúgy csilleng-billeng egynéhánya mieink között.

Tallósy uram látta, hogy szé-pen rá van szedve. Ijedtébenúgy meggyógyult egyszerre,hogy felugrott az ágyból, s fel-rántotta csizmáit segítség nél-kül, pedig azelőtt azt képzelte,hogy csont van a hasában.

Valójában Huszt várát beteg-látogatás örve alatt szépen el-foglalták tőle.

– Most hát legalább annyittegyenek meg kegyelmetek,hogy küldjenek be innen Szat-márba.

Azt meg is tették vele, még-pedig tulajdon négylovas hin-taján.

Ott aztán azzal csúfolta min-den ember, hogy kikúráltákHuszt várából.

Jókai MórA huszti

beteglátogatók

Mosolyogjunk

Kedves Barátnőm!Én szavatartó ember vagyok: megígértem

neked, hogy megírom, hogyan alakult az életünkaz áttelepülés után az Óhazában.

Kezdetben azzal telt az idő, hogy lakás utánszaladgáltunk. Találtunk is egy ingatlanközvetí-tőt, aki nagy hévvel ajánlott egy „gyönyörű-gyö-nyörű” házat… a Rózsadombon. Amikor elmen-tünk vele terepszemlére, kiderült, hogy a ház előttvalóban van egy domb: egy szemétdomb, és raj-ta egy rózsabokor…

Minden közel van, mondta az ügynök, a posta,a mozi, meg a kocsma is: az csak az ötödik épület.

Legelőször is a házat próbálom leírni. Kép-zeld, még fürdőszoba-helyiség is volt benne! Víz-vezeték ugyan nincsen, de nekünk mégis lenne„benti” vizünk: az egyik sarokban saját tavacs-kánk lenne, mert állandó jelleggel áll a szobábana víz. Ha rendeződik a nyugdíjunk, kikölcsönöz-hetünk egy kotrógépet, hogy mélyíthessük. Mi-lyen jó lenne majd nyáron ülőfürdőzni benne…De addig is megoldhatnánk a tisztálkodást. Pél-dául lavórban mosakodhatnánk, és a kiloccsanóvízzel sem kellene törődni, mert a tapasztott pad-ló gyorsan magába szívja a nedvességet.

A fűtés a mennyezeten keresztül történne:„napenergiával”, a szellőztetés pedig a falakon,az ajtó és ablak melletti réseken át: az ételszag, ésmás kellemetlen illat gyorsan eltűnne, és állan-dóan friss volna a levegő.

A takarítással sem lesz sok gondunk, mondtajóakarónk: mivel padló nincs, súrolni sem kell. Azablaktisztítást is le lehet tudni egy félóra alatt, merta házon olyan aranyos kicsi ablakok vannak. Avillannyal is nagyon sokat fogunk tudni spórolni,mert részben egyáltalán nincs vezeték, részbenpedig, mert pont az ablak alatt ég az utcai lámpa.

Unatkozni sem fogunk, mert a kerítésből csakminden második deszka van meg: ki sem kell menniaz utcára, mégis mindent tudunk, ami körülöttünktörténik… A szomszédok is nagyon kedves em-berek: alig nyitottuk ki a kaput, máris érdeklődőtekintetek meredtek ránk.

A volt gazda bizonyára egészségesen élt.Azért nem vezettette be a vizet a lakásba, mert azembernek szüksége van egy kis testmozgásra.Az a rövid kis út igazán nem árthat meg senkinek,amíg hazahoz az uram néhány veder vizet a másikoldalon lévő kútból. Igaz, hogy négy lépcsőfo-kon kell felmenni a teli vödrökkel, de hát jobb,mint egy edzőterem, ahol még fizet is az ember,hogy jól lefáradjon!

Különben is ne legyünk annyira igényesek:elég havonta egyszer mosni, ugyanis mosáskorvalahogy jobban fogy a víz… No de nem lehetminden együtt, nem igaz? Ha nem esik az eső, ésa kóbor kutyák is másfelé csavarognak, főnyere-mény ez a ház!

Probléma csak a vécével van… egy pici. Azugyanis kint van a kertben, és elég messze. Erre-felé bűnnek számít, ha az ember „bent megy ki”.Akinek nagyon sürgős kis- vagy nagydolga van,az udvaron lehúzódhat az embermagasságnyibozótban, és már meg is könnyebbülhet. Sőt, ígyjavíthatunk is a termőföld minőségén.

Az üzlet mégsem jött létre: valahogy nemtetszett nekem ez a „gyönyörű-gyönyörű” ház.Mondta is Jani: mert neked semmi nem jó!

Áttelepülésünk történeteEgyelőre a lányomnál lakunk, albérletben, ami

azzal az örömmel jár (amíg ő is nem vesz lakást),hogy együtt lehetünk. Öten, egy „tágas”, tizenötnégyzetméteres szobában, egymás hegyén-há-tán. A gyerek ugyanis válófélben van, és feladtaa három szoba összkomfortot a békességért. Agyerekek kicsik és aranyosak, de gyerekek. Ha azegyik influenzás, két nap múlva a másik is elkap-ja, a mumpsza még le sem lohad az egyiknek, márdagadozik a másiknak is a füle töve. Ez fájdalom-mal jár, gyerekeknél sírással, álmatlansággal.

Ágy van a jobb oldali, meg a bal oldali falnál,az ablak alatt is, sőt, a kempingágy csak a szobaközepére kerülhetett. Ágyazáskor aztán a fotelmegy a sarokba, a kisasztal a szekrény elé, a kem-pingágy ennek a helyére.

Megpróbálunk elaludni, de a gyerek az gye-rek. Nem tud megnyugodni, forgolódik. Már ke-rülget az álom, de akkor a kicsi pisilni kéredzke-dik. Mikor végre kábán elszunnyadunk, a másiklesz szomjas…

Mindent meg kell próbálni, hogy összeszok-junk. Tudod, az áttelepedésünk előtt csak éventeegyszer látogattuk meg a lányomékat. De az a ma-ximálisan egy hónapnyi idő, amelyet a szovjetuni-óbeli útlevélosztályokon keresztül engedélyeztekcsaládlátogatás címén, édeskevés volt ahhoz, hogyaz unokáink igazán megismerjenek bennünket. Ah-hoz is kevés volt, hogy megértsék: a „messzi”nagymama és nagyapa – így neveztek bennünket– ugyanúgy szereti őket, mint a Magyarországonélő nagyszülők. De ezután minden másképp lesz.Ha állandóan együtt leszünk, majd csak összerá-zódunk valahogy. Csak az a baj, hogy a kicsi ret-tentően anyás, és sem a simogatás, sem a szigor,sem a különleges nyalánkság le nem veszi a lábá-ról: ő addig fog sírni, amíg anyu haza nem jön amunkából. És ezt el is mondja, naponta Isten tud-ja, hányszor, türelemmel, kitartóan, mígnem álom-ba sírja magát. És mi próbáljuk megnyugtatni, újraés újra, de csekély eredménnyel.

Lassan elgyötrődünk, mindenkit birtokábavesz a jótékony, mindent feledtető álom. De nemsokáig élvezhetjük, mert amikor hajnalodik, meg-szólal az „ébresztőóra”: a kisebbik unokám min-dennap, percnyi pontossággal, reggel öt órakorfelharsan: Ana, kakajót!!! És mondja, ismételgetiegyre hangosabban, amíg csak a kezében nin-csen a cumisüveg. Persze az alvásnak vége, kez-dődik a munkanap.

Drága barátnőm! Amint látod, minden rend-ben van. Igazságtalan lennék, ha panaszkodnék.Az életünk bővelkedik eseményekben, érdekes-ségekben, egyszóval nem egyhangú, nem unal-mas. Csak az a baj, hogy minket már fáraszt ez anagy nyüzsgés, mi már kevesebbel is beérnénk.Szégyenkezve be kell vallanom, hogy mi, önző éshálátlan öregek, titokban egy kis csendre, egykis nyugalomra vágyunk. Ugye, milyen telhetet-lenek vagyunk?

Elárulok neked valamit. Ennek a levélnek amásolatát elteszem magamnak emlékbe. Ha ne-tán újra izgalomra vágynék, és még egyszer átakarnék települni valahová, csak előveszem, el-olvasom, gondolatban újra átélem a történteket,és máris tudni fogom, mit kell tenni: MARADNI!Szeretettel gondol Rád, és egykori beregszásziotthonára: barátnőd, Zsóka

Istvánfi Erzsébet

Kárpátaljai Hírmondó32

Korkép

A mindennapi beszédben a ve-zeték- és utónevek előtt egyregyakrabban használják a határo-zott névelőt. A nyelvészek szerintez az utóbbi időben elfogadható-vá vált. Eszem ágában sincs perle-kedni édes anyanyelvünk hivatottszakértőivel, mégis hadd tegyemszóvá: ha a nevem elé mondják az„a” névelőt, az bizony sérti a füle-met és borzolja az idegeimet, leki-csinylő vagy lealacsonyító jelzés-nek érzem. Ami, ráadásul, időkéntfélreértések okozója is lehet. Vanrá példám.

Az alábbi eset a „fejlett szoci-alizmus” azon korszakában történt,amikor már nem volt szokás a pártKB Politikai Bizottsága tagjainakarcképeit felsorakoztatni a gyűlés-termek és egyéb hivatali helyisé-gek falain. A sok képet egyetlenportré helyettesítette, Brezsnyevfényképe, mégpedig annál többhelyen és egyre újabb változatban.Eleinte szerényen, majd díszeseb-ben, mind nagyobb pompával,mellén évente gyarapodó, hősi tet-tekért kiérdemelt arany csillagok-kal. Életnagyságban is láthattuk őtszínes plakátokon, sok-sok érdem-renddel, kitüntetések sorozatával,temérdek plecsnivel díszített mar-salli egyenruhában. Hogy mivel ér-demelte ki ezt a rengeteg fényescsingilingit, ki tudja? Tény, hogyneki még életében szobrot emel-tek a szülőföldjén – ami, ugyebár,élő emberfia esetében nem szo-kás. Ő kivételnek számított, s amikülönösen érdekes: mindaz, amibozontos szemöldöke körül meg-esett, nem számított személyi kul-tusznak!

Na mármost, hogy a falakrólszáműzött PB-tagok meg ne sér-tődjenek, pihent agyú ideológu-sok kiötlötték: a Szovjetunióbanminden egyes ünnepi gyűlés el-nökségébe feltétlenül válasszákbe ezeket az elvtársakat, élükön alegnagyobbal, a legokosabbal, akiegy személyben két személy volt:a Szovjetunió Kommunista Párt-jának főtitkára és a SzovjetunióLegfelsőbb Tanácsa Elnökségé-nek elnöke. Az ötletet országszer-te felkarolták, átültették a gyakor-latba, s attól kezdve az elvtársakafféle láthatat lan szentekkéntegyütt voltak az ünnepi gyűlésrésztvevőivel. Annyi volt belőlük,mint a görög mitológiában. Ezek a„nagy” emberek a népgazdaságegy-egy részlegéért feleltek, s ottkisistenként viselkedtek. Azótatudom: a kommunisták igenis hívő

emberek voltak: hittek abban,hogy díszgyűléseiken ezek a„szentek” lélekben velük vannak.Kezdetben csodálkoztam: Leninlelkét hogyhogy kihagyták ebbőlaz isteni színjátékbó l? Aztáneszembe jutott a mondás, amitmég kisiskolás pionírokként tusz-koltak a szovjet emberek agyába,hogy „Lenin mindig velünk van!”Ha meg már úgyis ott van, akkormi a fenének kell választgatni őtis, hát nem?

Történt egyszer Beregszász-ban, hogy az egyik díszgyűlésrekészülve a járási pártbizottság ha-tározatot hozott arról, ki tegyenmajd javaslatot a főtitkár és elv-társi sleppje beválasztásáról az el-nökségbe. Mert azt nem javasol-hatta akárki: az ilyesmi nagy meg-tiszteltetésnek számított, s általá-ban valamelyik élmunkás részesül-hetett benne.

A választás ez alkalommal bi-zonyos Pap nevű autóbuszsofőrreesett, aki természetesen szinténpárttag volt. Igen ám, de a felkészí-tésével megbízott járási pártbizott-sági munkatárs sehogyan sem tud-ta elérni, mivel a dolgok természe-tes rendje szerint a kiszemelt egytávolsági buszjáraton teljesítettszolgálatot. Kétségbeesetten törtea fejét a felelős: mi lesz itt, ha Papelvtárs nem érkezik vissza idejében,ki fogja elmondani a létfontosságújavaslatot? Hiszen e nélkül az ün-nepi gyűlés fabatkát sem ér!

Szerencsére a busz pilótája azutolsó pillanatban landolt. A fele-lős elvtárs lélekszakadva, harsányhangon jelentette is az egyik szo-bában összegyűlt fejeseknek:

– Végre kezdhetjük, a Pap ismegjött!

Mire a legfejesebb elvtárs cso-dálkozva megkérdezte:

– Micsoda?! Pap is lesz az ün-nepségen?

Természetesen nagyon jól tud-ta, hogy nem a református lelki-pásztorról van szó, de nyilván ősem kedvelte a vezetéknév előtthasznált határozott névelőt, ezértcsinált tréfát a dologból.

Ami a továbbiakat illeti, Papelvtárs elmondta javaslatát az ün-nepi gyűlés résztvevői előtt, bárkorántsem a pap beszélt belőle. Deabban a hitben tette, hogy szavaitmeghallották a „szent” elvtársak,akik, ötcsillagos hősük vezérleté-vel, no meg ötcsillagos konyakkalfűtött lelkükkel – mint kommunis-ta „szentek” – ott „tündököltek” aberegszászi díszközgyűlés felett.

Ejnye, ejnye!SCHOBER OTTÓ

Ejnye, ejnye! Rózsát loptam LenintőlTartozom egy vallomással. Nem bírom tovább, töredel-

mesen beismerem: loptam. Igaz, van már ennek vagy har-minc éve, és csak egy szál rózsát, így gaztettem alapeset-ben már valószínűleg elévült. De az enyém nem alapeset.Én magától Lenintől loptam.

Annak idején, a nagy szovjet bezártságban kisebbfajtakitörési lehetőségnek számított az ungvári magyar egyete-misták számára, hogy tolmácskodhattak. Ez azt jelentette,hogy magyarországi ifjúsági csoportokat kísértünk a nagySzovjetföld megismertetése végett. A legnépszerűbbek azúgynevezett Barátság-vonatok voltak, ezeken a különvo-natokon három-négyszáz turista utazott, akiket nyolc-tíztolmács kísért.

A Barátság-vonatok mindig éjfél után érkeztek meg Csap-ra, mi azonban már a kora esti órákban gyülekeztünk a foga-dásukra, egyrészt, mert később már nem nagyon volt tömeg-közlekedés, másrészt, mivel jó társaságban gyorsan telt azidő. Egyszer valahogy odakeveredett egy budapesti kollé-ganőnk is, akivel valamennyien jó barátságban voltunk.

Fülledt nyári éjszaka volt, és késő este mi ketten úgydöntöttünk, sétálunk egyet. Csapon a vasútállomás előttitéren volt egy hatalmas Lenin-szobor, körülötte mindig szé-pen gondozott virágágyásokkal. Talán még sehol nem virí-tott a rózsa, csak ott.

– Mi lenne, ha lopnál nekem egy szál rózsát? – kérdezteifjú kolléganőm vágyakozva, ahogy a térre értünk.

Kicsit ijedten néztem körül, de az utca teljesen kihaltvolt. Meg aztán, egy könnyelmű fiatalember számára mitszámít egy kis ijedelem, ha egy fiatal hölgy ilyen szépenkéri. Némi vívódás után elindultam rózsát lopni, ő pedig ottmaradt az épületek árnyékában.

Már éppen letéptem a legszebb szálat (meg mertem vol-na esküdni, hogy Lenin elvtárs odafönn a talapzatonrosszallóan ráncolja a homlokát), amikor a sarkon felbuk-kant egy rendőr. Még nem láthatott, mert a terjedelmes ta-lapzat éppen eltakart, de felém tartott, és nyilvánvaló volt,hogy pillanatokon belül észrevesz. Torkomban dobogott aszívem, tudtam, ha megpróbálok elosonni, az legalább annyi-ra veszélyes, mint ha ott várom be.

Már csak néhány méterre volt tőlem, amikor kedvesbarátném kilépett a szomszédos épület biztonságos árnyé-kából, és már messziről integetett a rendőrnek.

– Drága elvtársam, segítsen már nekem! – kiabálta aközegnek igencsak tört oroszsággal, pedig tudtam, hogykiválóan beszéli a nyelvet. – Mondja már, merre van itt alegközelebbi csomagmegőrző!

A rendőr azonban nem azért volt szovjet rendőr, hogyne legyen kellőképpen bizalmatlan. Először is, ott helybenfoganatosított egy igazoltatást. Csak miután az útlevélbőllátta, hogy tényleg külföldi állampolgárral van dolga, kez-dett hozzá az útbaigazításhoz. Ez azonban váratlan nyelviakadályokba ütközött, hiába magyarázta el, hogy a cso-magmegőrző itt van, néhány méterre, az állomásépületben,a hölgy ezt sehogyan sem akarta megérteni.

A harmadik-negyedik próbálkozás után a rendőrnek márvörös volt a feje a méregtől, fennhangon szidta a magyaro-kat, akik nem hajlandók megtanulni a szerinte egyetlen nor-mális nyelven, oroszul. A végén aztán felajánlotta, hogy –tekintettel a legendás szovjet-magyar barátságra és testvé-riségre –, elkíséri a hölgyet, és megmutatja azokat az isten-verte csomagmegőrzőket.

Így menekültem meg, mert, ahogy eltűntek az állomás-épület ajtajában, én azonnal felkötöttem a nyúlcipőt. Utó-lag jót kacagtunk a történteken, amolyan gyerekes csíny-nek tűnt az egész. Évekkel később, amikor már nyíltan lehe-tett a politikai üldözésekről beszélni, és elolvastam, milyennevetséges „bűnökért” hurcoltak el embereket, hirtelen el-ment a kedvem a röhögéstől. Akkor jöttem rá, hogy az a szálrózsa Lenin elvtárstól nekem nagyon-nagyon sokba kerül-hetett volna.

ORÉMUS KÁLMÁN

Kárpátaljai Hírmondó 33

Ukrán FeriA magyar vezetéknevek közt

gyakran fordul elő az Orosz, Né-met, Lengyel, Horvát, Tót, Török,és még sorolhatnám. Az Ukráncsaládnév viszont nagyon ritkalehet, például a budapesti vagy anyíregyházi telefonkönyvbennem is szerepel. Ezt a ritka nevetakkor kapta egy férfi, amikor át-települt Kárpátaljáról Magyaror-szágra. Pedig többször elismétel-te őseitől örökölt családi nevét afalubelieknek, de azt nem jegyez-te meg senki.

Ősei közt magyar vitézek is vol-tak. Az első világháborúban a déd-apja odaveszett a belorusz mocsa-rakban. A második világégésbenmagyar zászló alatt harcolt azorosz fronton a nagyapja és többnagybátyja is.

Ferit a szülei úgy nevelték, hogya magyar nemzeti érzés felülmúltabenne a szülőföld iránti szerete-tet. Szűkebb pátriájában – Mun-kácson – kisiskolás korában azutcai csetepaték alkalmával aszomszédban lakó ukrán fiúk sok-szor csúfolták magyarságáért,sokszor megtorolta a megalázószavakat, mert büszke volt a szár-mazására.

Szerette nemzetét: át akart tele-pülni Magyarországra. Eladta sa-ját kezével épített otthonát, el-hagyta a frigyesfalvi templomot,ahol minden vasárnap imádkozott.

Sokba került az áttelepülés há-rom gyermekkel: számos okmánytkellett beszerezni, lefordíttatni.Igazolások, utánajárás, kilincse-lés, izgalom: hónapokig, évekigvárni egy-egy ügy elintézésére…

Ősei – akik vérüket ontották amagyar hazáért – biztosan forog-tak a sírjukban, hiszen leszárma-zottjuk sokévi munkával szerzettvagyonának egy részét magyar-ságának bizonyítására költötte.

Most itt él Magyarországon. Afalubeliek szeretik, mert becsületesmunkásmester, vallásos, templom-járó. Gyermekei közül a legidősebbegyetemet végzett. A kisebbek ze-nei pályát választottak. Egyikük jóhangját és tehetségét Isten szol-gálatában kántorként kamatoztat-ja az egyik budapesti római katoli-kus templomban, és a zeneakadé-mián tovább képezi magát. Mond-hatni, a család révbe ért.

A faluban, ahol laknak, minden-ki csak úgy ismeri: „Ukrán” Feri.

Kevés olyan embert ismerek, akimagyarabb nála.

HUDÁK RUDOLF

Korkép

A nyolcvanas évek derekán posztgraduálisképzésen voltam Ukrajnában egy zaporozsjei kli-nikán szeptember-októberben. Többedmagammal– az országnak, akkor még a Szovjetuniónak szin-te minden régiójából jöttek kollégák és kollegi-nák – a klinika kollégiumában voltunk elszállá-solva koedukáltan a harmadik emeleten négy-hatágyas szobákban: jobboldalt a nők, a bal ol-dalon pedig a férfiak.

A szombatok, mivel nem volt foglalkozás, mo-sással, henyéléssel, vagy éppen városnézéssel,kisebb-nagyobb túrákkal teltek, ki mivel foglal-kozott, de kalákában is múlattuk az időt: sütöt-tünk, főztünk a folyosó végén e célra berende-zett konyhában, ahol négy gáztűzhely és ugyan-annyi asztal állt rendelkezésünkre. Ez a tevékeny-ség áldásos volt és megtakarításokkal is járt, merta közeli piacon bőséges volt a felhozatal, az árakbarátságosak és így sikerült megszokott, azazhazai ízeket kreálni békítendő a tanulási hét köz-ben elfogyasztott sok kása, borscs, káposzta mi-att lázongó ízlelőbimbóinkat.

Úgy a harmadik hét szombatján, mikor már sze-mélyesen ismertük egymást, közvetlenebb lett ahangulat. Összekovácsolt bennünket a közösgasztronómiai tevékenység, és megengedtünkmagunknak némi élcelődést, baráti kritikát, vagymegjegyzést.

Megfigyeltem, hogy a mellettem szorgoskodókolleginám – valami salátafélét készített – fél pa-radicsomokat dobált a kukába.

– Miért dobod ki? – kérdeztem.– Mert szotyós, gusztustalan – jött a válasz.– Kár, abból lecsót lehet készíteni – folytattam.– Az meg mi? – ízlelgette a számára idegen

menü nevét.– Az egy nagyon finom, ősi magyar étel. So-

sem hallottál róla?– Nem, most hallom először, de azt tudom, hogy

a magyar konyha világhírű…Felvillanyozott a válaszával. Ismertetni kezd-

tem a lecsó receptjét, az elkészítés folyamatát, mi-közben, mint a mesében, szinte a számon volt azíze a tejfölös, a tojásos, a kolbászos ételnek. Dejavu-érzés fogott el: láttam, amint édesanyám ruti-nos mozdulatokkal szeleteli a kövér hagymát, aroppanó paprikát, a mosolygó paradicsomot, tü-körszilánkokká pirítja a hagymaszeleteket a forróolajban, majd hozzáadja a paprika- és paradicsom-darabokat, a csipetnyi sót, a kevés cukrot, miköz-ben keveri-kavarja a masszát, és éreztem, hogymegtelik a konyha semmihez nem hasonlíthatóillattal.

– Ha akarjátok, és még van nyersanyag, meg-mutatom, hogyan kell lecsót sütni – mondtamki a szentenciát az egyre szaporodó hallgató-ságnak.

Örömmel és nem kis érdeklődéssel fogadtákfelajánlásomat, perceken belül halomra gyűlt azalapanyag az asztalon.

Nekiláttam és árgus szemek kíséretében kétfa-zéknyit készítettem: az egyiket tejföllel, a másikattojással, füstölt kolbásszal megbolondítva.

Az elkészült ételt bevittem a kijelölt szobába,ahol már meg volt terítve, és persze nem hiány-zott az „első fogás”, a vodka sem.

Igyekezetem eredményét – hatan voltunk – lát-

ható megelégedéssel fogadták, miközben azontanakodtak, vajon milyen az íze, fogják-e sze-retni, jól lehet-e lakni vele?

Mikor leemeltem a fedőket, egyik-másik kol-légám leplezetlen, vagy alig titkolt visszafogottcsalódással nézett bele az edényekbe. Igaz, amiigaz, a lecsó külleme nem volt valami bizalom-gerjesztő. De a reakció nem szegte kedvemet,hiszen tudtam: amint megkóstolják az ételt,mindjárt derűsebb lesz a hangulat.

Nem tévedtem: az ímmel-ámmal induló kós-tolást követően kitakarították a fazekakat, cup-pogtak, nagyokat nevettek, magasztalták a le-csót és engem.

A lakomának egy hiányossága volt – őkmondták –: keveset készítettem! Kérték, hogylegközelebb duplázzam meg az adagot, sőt, vic-cesen rám parancsoltak, hogy az elkövetkezőszombatokon is készítsek lecsót, a nyersanyag-ról és a körítésről gondoskodnak.

Hiába mondtam: megtanítalak titeket, süs-sétek magatok – nem volt foganatja.

Még négy szombaton adtam számot lecsó-készítési tudásomról az egyre szaporodó fo-gyasztóknak.

Elutazásunk utolsó hétvégéjén noteszekkel,tollakkal felszerelkezve vettek körül a konyhá-ban: mindent feljegyeztek, amire szükség van alecsó sütéséhez, rögzítették a folyamat mene-tét, azzal a céllal, hogy otthon majd meglepjékaz új étellel hozzátartozóikat.

Már majdnem befejeztem a rögtönzött tan-folyamot, amikor az egyik „tanulóm”, arcán jóadag keserűséggel, abbahagyta a jegyzetelést.

– Már csak egy momentum van – fordul-tam felé –, és készen vagyunk, írjad, amit mégmondok!

– Semmi értelme – mondta –, nálunk ugyanisnincs paprika, nem termesztik, az üzletekben semkapható… Paradicsomot, meg hagymát szállíta-nak a boltokba, de paprikát soha… Én is mostláttam először. Így hát semmi értelme… Pedigúgy szerettem volna elkészíteni a kislányomnakezt a finomságot… Lenocskám tízéves …

– Hát hol élsz, hogy ott nem termesztenek,és nem is lehet kapni paprikát? – kérdeztem.

– A Kola-félszigeten… És megnevezte avárost.

…Hazatérve fóliába csomagolva – lesz, amilesz! – küldtem a címére két kiló paprikát.

Két hét múlva kis csomagot kézbesített aposta, benne egy konzervdoboz és egy levél.A dobozban lecsó volt, a levelet a kolleginakislánya írta:

„Aranyos doktor bácsi! Nagyon köszön-jük a paprikát, anyuci elkészítette a lecsót,amire meg tetszett tanítani. Nagyon finom volt,tessék megkóstolni. Nagyon fogom szeretni amagyarokat, mert ilyen finomakat tudnak süt-ni. Meg is néztem a térképen, hol laknak. Biz-tos nagyon boldogok ott az emberek. Én ismegtanultam, hogyan kell lecsót készíteni.Jövőre délre utazunk a rokonokhoz, ahol le-het paprikát kapni, ott mindennap fogok le-csót sütni, és elmondom nekik, hogy ez egymagyar étel. Biztosan fogják szeretni! Puszil-ja: Lenocska.”

SZÖLLŐSY TIBOR

Kárpátaljai szakácskönyv: a lecsó

Kárpátaljai Hírmondó34

Híres szülötteink

Kobulej Emil 1929. július 23-án születettUngváron. Édesapja vasúti mérnök volt, a30-as években Munkácson és Ungvárondolgozott, majd 1938-ban Pécsre irányítot-ták. Itt halt meg felesége, aki négy gyerme-ket hagyott maga után. A családfőt 1941-ben Budapestre helyezték. Emil itt kezdte elgimnáziumi tanulmányait. Még édesanyja(aki nagyon szerette a zenét) fedezte fel gyer-mekeiben a zene iránti vonzódást. Emil zon-gorázni, a bátyja, Vlagyimir pedig hegedül-ni tanult.

A háború alatt, Budapest bombázásaidején hideg és nedves pincékben húztákmeg magukat. A családfő súlyosan meg-betegedett, az orvosok a szolyvai gyógy-vízkúrát javasolták neki. Így tértek visszaszülőföldjükre, de az édesapa hamarosanmeghalt.

A háború után Ungváron megnyílt a ze-neművészeti szakközépiskola. Kobulej Emil1946 tavaszán már az intézmény növendé-ke. A megélhetési nehézségek miatt a tanu-lás mellett dolgoznia kellett. Estélyeken,esküvőkön zongorázott, gyerekek korrepe-tálásával foglalkozott.

1950-től a Lembergi Liszenko ÁllamiKonzervatórium hallgatója, ahol zongora-és elméleti szakon tanult, de fakultatív mó-don zeneszerzéssel is foglalkozott. Lem-bergben is önellátási problémákkal küzdött.1951-től a Lembergi 2. Sz. Zeneiskola kon-certmestereként kezdett dolgozni. 1953-banaz ő kezdeményezésére alakult meg Lem-bergben a város felsőfokú tanintézményei-ben tanuló magyar diákok kórusa, amely-nek ő lett a karnagya. A főiskolai Diák Tu-

Példát adott és utat mutatottKobulej Emil zongoraművész

Nemrég kaptam egy könyvet a bátyámtól, a Lembergbenélő hegedűművész Almássy Gábortól. A könyv a 2004-ben el-hunyt Kobulej Emil zeneszerző életét és munkásságát mutatjabe. Nagy érdeklődéssel olvastam a barátok, munkatársak éstanítványok megemlékezéseit Kárpátalja egyik legszerényebbés legbecsületesebb zenetudósáról, a zongoraművészről és acsupa nagybetűvel írt PEDAGÓGUSRÓL. Ezt az élményt sze-retném megosztani a Kárpátaljai Hírmondó olvasóival. Alkal-mam volt személyesen találkozni Brinzej Eliskával, a zeneszer-ző özvegyével, aki a publikáció illusztrálásához rendelkezésem-re bocsátotta az itt közölt fotókat. Szívességét ezúton is megkö-szönöm.

dományos Társaság tagjaként előadásokattartott, hangversenyeken vett részt.

Kitűnő eredménnyel végezte el az aka-démiát zongora- és elméleti szakon. Vissza-tért Ungvárra, ahol 15 éven át a zeneművé-szeti szakközépiskolában tanított. Már azelső években sikerült megszervezni a zene-elméleti tanszakot. Kobulej Emil zongorát,összhangzattant és zeneelemzést adott elő.Sok tehetséges tanítványa volt, akik ma márjeles zenetörténészek és előadóművészekUkrajna-szerte és külföldön. Valamennyientovábbviszik azokat az értékeket, amelye-ket Kobulej Emil az évek során beléjük plán-tált: az önállóságot és a szépérzéket, a zeneszeretetét és az emberséget. Néhány közü-lük: Bosicky Nelli, aki most Kanadában ka-matoztatja tudását; Tadler József, aki taná-ra nyomdokain haladva zongora- és elmé-leti szakon szerzett főiskolai képesítést, ésmár több mint harminc éve Németország-ban mint zongoraművész, pedagógus, ze-neszerző, énekkarvezető öregbíti a kárpát-aljai iskola és tanára hírnevét; Cirikusz Ka-talin elismert zenetudós, a Lembergi

Liszenko Zeneművészeti Egyetem tanára.Egyik legtehetségesebb növendéke volt

Brinzej Eliska, a lembergi városi zeneiskolaegyik vezető tanára, akivel 1958-ban Ung-váron házasságot kötött. Brinzej EliskaKobulej Emilnek mindvégig hűséges párja,társa és ihletője volt. Két gyermekük, Dmitrijés Mária szüleiktől örökölte a tisztességet,a munkaszeretetet és a műveltséget.

Kobulej Emil nem csak pedagóguskénttevékenykedett: az 1960-as években kilencesztendőn át a Kárpátaljai Megyei Filhar-

mónia zenekarának zongoristájaként felejt-hetetlen koncerteken bűvölte el a közönsé-get, mint szólista vagy koncertmester. Sokgyönyörű előadást tartottak BoniszlavszkyTibor hegedűművésszel, barátjával és egy-kori akadémiai évfolyamtársával. Koncert-sorozat keretében játszották Bach, Schu-mann, Rimszkij-Korszakov, Wagner, Rahma-nyinov és Sosztakovics műveit Ungváronés a megye több településén. 1964–1965-bena Nagybocskói Erdőkombinát Liszorub vo-kális-hangszeres együttesének vezetője volt.

Zeneszerzéssel Ungváron kezdett fog-lalkozni. A háromtételes, hegedűre írt szvit-je, amelyet Petky Árpád, az Ungvári Zene-művészeti Szakközépiskola tanára a köztár-sasági előadóművészek Kijevben megtar-tott versenyén mutatott be, nagy sikert ara-tott. A csellóra és zongorára írt Scherzomind dallamában, mind technikailag gazdaglehetőséget nyújt az előadóknak. A vonós-négyesre komponált Chorál bensőségeshangulatú, eredeti témát feldolgozó mű.Népdalfeldolgozásait modern elemekkelgazdagította.

A Kárpáti Igaz Szó megyei lap Zeneinapló című rovatának állományon kívüli tu-dósítójaként értékes cikkek, hangverseny-beszámolók, ismeretterjesztő tanulmányokjelentek meg a tollából.

Kobulej Emil két zenésztársával és elv-barátjával, Zádor Dezsővel és Márton Ist-vánnal, ungvári működésének 15 éve alatt,Kárpátalja zenei életének lelke, aktív és fá-radhatatlan építője volt.

Amikor 1970-ben a Lembergi Zenemű-vészeti Akadémia rektora felkérte az elméle-ti tanszak vezetésére, szívesen utazottLembergbe, ahol a zenei élet érdekes, pezs-gő, dinamikus volt. A szíve azonban méggyakran visszahúzta Ungvárra, ahol talál-kozókon, hangversenyeken vett részt.

A lembergi akadémián elsősorban az ok-tatásra összpontosított. Energikus és figyel-mes ember volt, elismert szaktekintély. Állan-dó kapcsolatban állt egykori tanítványaival,ismerte eredményeiket és gondjaikat, segí-tette őket tanácsaival. Gyakran látogatott ela Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára ésannak pécsi tagozatára, ahol előadásokat tar-tott. 1974-ben segített megszervezni alembergi és a magyarországi zeneszerzők kap-csolatfelvételét. A lembergi zeneszerzők mű-veinek népszerűsítése céljából az aka-démia zenekarával a 80-as években több-

A boldog család

Zongoristaként felejthetetlenkoncerteket adott

Muzsikustársaival, Tadler Józseffel,Zádor Dezsővel és Márton Istvánnal

Kárpátaljai Hírmondó 35

Példát adott és utat mutatottKobulej Emil zongoraművész

Ui.: Az említett könyvben ismert művészek, kollégák és tanít-ványok elismerő nyilatkozatait olvashatjuk. Ezekből idézek né-hányat:

* „Kobulej Emil kiváló muzsikus, istenáldotta tehetség volt.Zenei tevékenysége egyben életformája is volt, mindenben a zenevezérelte, de élénken érdeklődött az irodalom, a festészet és atöbbi művészetek iránt. Mindenben a szépet látta.”

(Liszeckij Sztepan, a művészettörténet kandidátusa,a Drahomanov Nemzeti Pedagógiai Egyetem professzora.)

* „Kobulej Emilnek volt egy lényeges „hibája”, nem tudott(vagy nem is akart) „karriert csinálni”. Számtalan, magas pozíció-ban lévő, befutott tanítványa van, de ő árnyékban maradt, tudo-mányos fokozatok, címek és rangok nélkül, noha felkészültsége,sokoldalú tehetsége vetekedett sok professzoréval, doktoréval.”

(Lemisko Mihajlo, a Lembergi Liszenko NemzetiZeneakadémia zeneelméleti tanszékének docense.)

* „Tanárként és zenészként tett észrevételei módszertani-lag és didaktikailag is megfontoltak voltak. Lenyűgözött az is,hogy nemcsak a zeneművészetben volt jártas, hanem az iroda-lomban és a filozófiában is. Mindig úgy fogok emlékezni rá, mintpedagógusra és barátra, aki szélesre tárta előttem a zene ésáltalában a művészetek világának kapuját.”

(Tadler József zeneszerző, zongoraművész, karmester,Waldürn, Németország.)

* „Nem szenvedett feltűnési viszketegségben, nagyzási máni-ában, nem szomjazta a talmi dicsőséget. Karrierista sem volt. Ezértmaradt mindvégig (sajnos!) a konzervatórium vezető tanára, pedigtehetsége, tudása magasabb rangra és címre predesztinálta volna.Nagyon büszke vagyok arra, hogy Kobulej Emil osztályát végez-tem! Pedagógiai sikereimért hálás köszönettel tartozom neki, a ze-neművésznek, a Tanárnak!”

(Kravciv Olha teoretikus, tanár, módszerész, USA.)

Híres szülötteink

ször utazott Magyarország-ra, elősegítve a magyar és

az ukrán nép zenekultúrájánakkölcsönös megismerését. Ko-bulej Emil a Lembergi Magya-rok Kulturális Szövetségénekalapító tagja volt, tevékenyenbekapcsolódott a szövetségmunkájába.

Kobulej Emil feleségével és barátjával,Almássy Gábor hegedűművésszel

53 éven keresztül részese voltminden zenei megmozdulásnak,élete végéig tanított. Tanítványa-inak többsége zenei pályán ka-matoztatja tudását. 75 éves ko-rában hunyt el.

TUBA MAGDOLNAKarcag

2011. október 11–18. közöttünnepi kiállítássorozatot ren-deznek Budapesten és Szent-endrén a „Magyar FestészetNapja – Kárpát-medence festé-szete” seregszemle 10. évfor-dulójának megünneplésére. Arendezvény fővédnöke TőkésLászló, az Európai Parlamentalelnöke. A programról KronZsuzsa kárpátaljai gyökerűfestőművészt, a Magyar Festé-szet Napja Alapítvány kuráto-rát kérdeztük.

– A Magyar Művé-szet Napja kapcsán aműpártolók szép kiál-lításokban gyönyör-ködhetnek – mondtabeszélgetőtársam. –Külön öröm számom-ra, hogy a meghívottkiállítók között ottvannak földijeim is.Róluk szeretnék szól-ni bővebben.

A „Doyenek és ifjútehetségek” című ki-állításra Kárpátaljáróla neves Sütő Jánosthívták meg, az ifjú tehetségekközül pedig Kulin Ágnes ésGyörke Géza mutatkozhat be aMagyar Nemzeti Galériában. Akiállítás október 18-án (kedden)15 órakor nyílik, az alkotásokatnovember 6-áig lehet megtekin-teni.

Az Újbudai program kereté-ben Szimpóziumra is sor kerül(helyszín a Gellért szálló Forrásterme, időpont október 14., 11–13 óra között), amelyen földink,Matl Péter szobrászművész 15perces előadást tart „Van-e amagyar festészetnek nemzetikaraktere itthon és a határontúl?” címmel.

A derékhad – Micska Zoltán,Ivancsó András és Kopriva At-tila (Munkács), Klisza János,Réti János, Manajlo Viktória

Alkotóművészek seregszemléje(Ungvár), Kovács Attila (Nagy-szőlős) – a Szentendrei MalomGalériában állítja ki munkáit. AKárpát-medencei és magyaror-szági festők grandiózus kiállítá-sa lesz ez, határon túli művé-szekből országonként hét mű-vész szerepel egy-egy képével.It t jegyezném meg, hogyMicska Zoltán egy alkotásávalrészt vesz a Bartók Béla úti printkiállításon is.

A Szent István Bazilikában a

szakrális művészetek kiállításátoktóber 18-án 11 órakor nyitjukmeg, ahová a bíráló bizottság kétkiállító kárpátaljai képzőművészthívott meg Földessy Péter ésDanó Miklós személyében.

Végezetül szeretném hang-súlyozni: a Magyar FestészetNapja rendezvénysorozat gon-dolata Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész fejéből pat-tant ki. Az egy évtizedes évfor-duló fontos mérföldkő az alapít-vány történetében: van mirevisszatekinteni, van miért előrenézni. Komoly tervek vannakmegvalósulóban, amelyeknekkivitelezésébe mostantól bevon-hatjuk a Kárpátalján élő művész-társadalmat is. Bővebb informá-ciót a www.festeszetnapja.huhonlapon kaphatnak az érdek-

lődők.– Köszönöm a

tájékoztatást, a mű-vészetek pártolói ne-vében külön is meg-köszönöm Kron Zsu-zsának, az Alapít-vány kurátoránakazt az önzetlenséget,amellyel a szülőföl-dön élő alkotótársakmunkáira irányítottaa szervezők figyelmét.

FÜZESI MAGDA

Kulin Ágnes: Fonaljáték

Danó Miklós: Újraéledés

Kárpátaljai Hírmondó36

Szemelvények kárpátaljai eseményekbőlJÚNIUS

* Június 4-én a Magyar Értel-miségiek Kárpátaljai Közössége(MÉKK) szervezésében a Tria-non Emléknap alkalmából ko-szorúzással egybekötött meg-emlékezést tartottak az ungváriKálvária temetőben a mártírha-lált halt Posch Alajos újságírósírjánál, akit az Ungvárra bevo-nuló cseh katonák gyilkoltakmeg 1919-ben. A publicista élet-útját Dupka György, a MÉKKelnöke ismertette. Az emlékna-pon vitéz Kövér György, Ung-vár város rendszerváltás utánielső magyar alpolgármesteremondott ünnepi beszédet.

* Június 10-én Monarchiacímmel mutatott be kétórásösszeállítást az Osztrák–MagyarMonarchia népeinek táncaiból abudapesti Honvéd együttesLembergben. A Lembergi ÁllamiOpera- és Balettszínházban meg-tartott bemutató volt a záróren-dezvénye annak a gazdag kultu-rális programsorozatnak, amelyetaz ungvári magyar főkonzulátusszervezett Ukrajnában abból azalkalomból, hogy a 2011-es esz-tendő első felében Magyaror-szág töltötte be az Európai Uniósoros elnöki tisztségét. Az elő-adást a magyar kormány nevé-ben Vinnai Győző, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kormány-megbízottja nyitotta meg. A kétrészből álló műsor a Liszt-év je-gyében, a nagy magyar zene-szerző Koronázási miséjével in-dult, amelyet a monarchia népe-inek táncai követtek. A másodikrészben az előadás olyan híresmagyar képzőművészeti alkotá-sok koreografált bemutatásávalfolytatódott és jutott el a végki-fejletig, mint Munkácsy MihálySiralomháza, Szinyei Merse PálMajálisa és Csontváry KosztkaTivadar Magányos cédrusa. Ateltház előtt színre vitt táncokata lembergi közönség nagy tet-széssel fogadta, amelyet a fer-geteges előadás közben sok-szor felhangzó taps is jelzett. Abemutató végén a nézők három-szor tapsolták vissza a budapes-ti művészeket. Zsuráfszki Zol-tán, a Honvéd együttes művé-szeti vezetője azt is elmondta,hogy a tervek szerint a műsort aközönség Ungváron, a Kárpát-aljai Megyei Zenei Drámai Szín-házban is megtekintheti valami-kor az ősz folyamán.

* Garanyi József festőművészszületésének 90. évfordulója al-kalmából szülőfalujában, Bátyú-ban kiállítást szerveztek. A Ko-

vács László műgyűjtő, kiállítás-szervező magántulajdonábanlevő 26 alkotás átfogóan mutat-ta be Garanyi József festésze-tét. A tárlaton, amelyre a helyiközépiskola dísztermében kerültsor, különböző technikával éstémában készült képeket láthat-tak az érdeklődők. A művészéletútját Bagu Géza tanár ismer-tette, az alkotásokról KovácsLászló beszélt.

* Június 15-én az Európa Par-lament brüsszeli székházábannagyszabású kiállítás megnyitó-jára került sor Surján László nép-párti európai parlamenti (EP) kép-viselő szervezésében. Háromolyan neves képzőművész szob-rai és érméi voltak láthatók a tár-laton, akik mintegy hidat képez-nek a magyarok és a pannon tér-ség más népei között. A korondiszármazású Józsa Judit terrakot-ta kisplasztikái, Lebó Ferencgyőri éremművész érméi, vala-mint a Vereckei-emlékművet ké-szítő munkácsi Matl Péter szob-rai Szent István azon üzenetéttolmácsolják, miszerint „az egy-nyelvű és egyszokású országesendő”, olvasható a kiállításanyagának ismertetőjében.Olyan személyeket is bemutatotta kiállított anyag, akik közül egye-sek idegenből jöttek, de Magyar-országon tevékenykedtek, má-sok magyarnak születtek, de kül-honban alkottak. A bemutatot-tak közt szerepel például Árpád-házi Szent Erzsébet, KapisztránSzent János, Bél Mátyás,Salkaházi Sára, Kőrösi CsomaSándor. Üzenetüket a mai euró-pai terminológiával mutatják beaz érdeklődőknek. Az ismertetőszerint a bemutató célja, hogyezek a példaképek erősítsék azösszetartozás érzését, járuljanakhozzá a közös regionális identi-tástudat elmélyüléséhez.

* Június 16–19-e között zajlottle a Kárpát-medencei Kisebbsé-gi Magyar Közművelődési CivilSzervezetek Fóruma – XI. Buda-kalászi Találkozó a Magyar Mű-velődési Intézet és Képzőművé-szeti Lektorátus és a MagyarKollégium Alapítvány szervezé-sében. A fórum, amelyen 7 or-szág – Bosznia-Hercegovina,Horvátország, Magyarország,Románia, Szerbia, Szlovákia ésUkrajna – 80 magyar civil szer-vezetének 76 képviselője vettrészt, a háromnapos tanácskozáseredményeként elfogadott egynyilatkozatot is, amely kimond-ja, hogy fontosnak tartja többekközött a Nemzeti Kulturális Stra-

tégia tervezetét és a hálózatépí-tést. A résztvevők üdvözlik azt agyakorlatot, hogy a magyar fia-talok szervezett keretek között,iskolai kirándulások során köl-csönösen megismerhessék amagyarság szellemi és építettörökségét, életét. A népesség-gyarapodás kapcsán a fórum úgyvéli, hogy a gyermekvállalás el-sősorban nem anyagi kérdés, etekintetben szemléletváltozásravan szükség, amelynek kialakí-tásában az értelmiségnek – pe-dagógus, pap, orvos stb. – meg-különböztetett szerep jut. Azt isfontosnak tartja, hogy a külhonimagyarok ismerjék meg az orszá-guk törvényei által nyújtott jo-gokat és lehetőségeket, és mer-jenek élni azokkal. Ismételtenkérik a magyar parlamenttől és akormánytól az összes anyagi for-rás mielőbbi megnyitását, azt,hogy tegyék lehetővé a határontúli civil szervezetek közvetlenpályázását a Nemzeti Civil Alap-programnál. Nyomatékosan ké-rik továbbá, hogy a pályázatokkiírása és elbírálása kellő időbenés külhoni szakemberek bevoná-sával történjék. A fórum résztve-vői szükségesnek tartják az „Ál-mok álmodói – Világraszóló ma-gyarok” millenniumi kiállítás fel-elevenítését és a különböző ré-giókban való bemutatását. A fó-rum munkájában részt vett töb-bek között Kárpátaljáról Zu-bánics László, a KMMI elnökeés Szanyi Béla, Ung-vidék dísz-polgára is.

* Június 18-án a Magyaror-szág soros EU-elnöksége jegyé-ben szervezett kulturális rendez-vények kárpátaljai záróakkord-jaként a beregszászi szabadtériszínpadon a Ghymes együttesadott fergeteges koncertet. Azenekar első alkalommal szere-pelt Kárpátalján. A fellépés előttSzarka Tamás és Szarka Gyula,a zenekar alapítói sajtótájékoz-tatót tartottak a BeregszásziMagyar Konzulátuson, ame-lyen részt vettek a kárpátaljaimagyar média képviselői. A be-regszászi hangverseny előttTóth István főkonzul köszön-tötte a jelenlévőket. A koncertprogramja a közelmúltban meg-jelent Szikraszemű c. album da-laiból, valamint az elmúlt 15–20év szerzeményeiből állt össze.

* Június 17–18. A Siker ÚtjaKft., valamint a Budapesti Ke-reskedelmi és Iparkamara XVIII.kerületi tagcsoportjának közösszervezésében „Mini expo” ke-retében magyarországi kis- és

középvállalkozók mutatkoztakbe Beregszászban az Európa–Magyar Házban. Hegyaljai Ist-ván, a Siker Útja Kft. ügyveze-tője, a Budapesti Kereskedelmiés Iparkamara elnökségi tagja,Gajdos István, Beregszász pol-gármestere, Kincs Gábor megyeiképviselő, alpo lgármester,Dupka György, a KárpátaljaiVállalkozásfejlesztési Központelnöke, Fodor Zsolt, a MagyarKöztársaság Ungvári Főkonzu-látusának konzulja, Lovas Ilo-na, a Beregszászi MagyarKonzulátus munkatársa kö-szöntötte a vendégeket. A kiál-lításon számos olyan terméketmutattak be, amelyek előállítá-sa közösen is elképzelhető.

* Az ugocsai Aklihegyen ha-gyományőrző tánc- és énekfesz-tivált bonyolítottak le magyaror-szági, szlovákiai, romániai és kár-pátaljai együttesek részvételével.

* Június 26-án a BeregszásziMűvészeti Iskola hangverseny-termében jótékonysági opera-estre került sor Csobolya József(tenor, a Magyar Állami Opera-ház tagja), valamint Szász Kati(szoprán, az Inter Operett szó-listája) közreműködésével.Ugyanilyen előadást rendeztekaz ungvári Phantom klubbanDupka Nándor szervezésében.

* Június 30-án Budapesten aHadik Kávéházban író-olvasótalálkozóra került sor, amelyena Kortárs-esték keretében VáriFábián László Tábori posta címűkönyvét mutatták be.

JÚLIUS* Balatonlellén a világ minden

részéből összesereglettek nem-zettársaink az I. Magyar Világ-találkozóra, amelynek megren-dezésében a Panoráma Világ-klub, a Magyar Kultúra Alapít-vány, a MagyarságszolgálatiAlapítvány, a Civil Európa Egye-sület, a Balatonlellei Önkor-mányzat, valamint a külhoni or-szágokban és Magyarországone célra összeállt különféle szer-vező bizottságok közreműköd-tek. A rendezvényen népes kár-pátaljai küldöttség is megjelentBabják Zoltán beregszászi társ-rendező szervezésében.

* A Szolyvai Emlékparkban be-fejeződtek a nyári felújítási mun-kálatok. A park, mint emlékhely,bekerült a Kárpátalját felkeresőmagyarországi és kárpát-meden-cei turisták programjába is.

* Július 9–12-e között a Liszt-emlékév alkalmából Eszenyben„Három éjjel, három nap”címmel Égtájak Művészeti

Kárpátaljai Hírmondó 37

Fesztivál zajlott az EszenyiMiczbán Hagyományőrző

Társaság és az eszenyi Ritmusnéptáncegyüttes szervezésé-ben. A vendégeket Szabó Tiborművészeti vezető köszöntötte.A háromnapos programban azérdeklődők megtekintették Hen-ning János erdélyi fotóművészkiállítását, a Magyar Melódiák-nak, a Kárpátaljai Megyei Fil-harmónia kamaraegyüttesénekestjét. A budapesti Székely Évaés tanítványai közreműködésé-vel népi kismesterségek bemu-tatójára és tanítására került sor.Az eszenyi kultúrházban anéptáncgálán közreműködött apéterfalvai Kokas Banda, azeszenyi Ritmus és a farnadi Ná-das táncegyüttes.

* Július 21–24. Négy napigtartott a péterfalvai Tisza stadi-onban a VI. KárpátaljaiKönnyűzenei Képzőművészetiés Táncfesztivál, amelynek mű-sorában külföldi sztárok és he-lyi tehetségek is bemutatkoztak.

* Július 10–16-a között Kis-várdán a Magyar Nyelv és Kul-túra Nemzetközi Társasága –Anyanyelvi Konferencia jóvol-tából továbbképzést tartottak aszórványban tevékenykedőmagyar anyanyelvű óvodape-dagógusok számára. A 10. alka-lommal megrendezett tovább-képzésen a MÉKK szervezésé-ben Kárpátaljáról majdnem egytucat óvodapedagógus vettrészt. A tanfolyamon PomogátsBéla, az Anyanyelvi Konferen-cia elnöke mondott zárszót.

AUGUSZTUS* Augusztus 1-jén a viski kul-

túrházban a Liszt-év jegyébenkét fiatal előadóművész koncer-tezett: Czébely Beáta, a budapes-ti Liszt Ferenc ZeneművészetiEgyetem III. évfolyamos hallga-tója és Jőrös Andrea, a debreceniLiszt Ferenc Zeneművészeti Egye-tem magánének szakos diákjaLiszt-, Schumann-, Chopin-, Csaj-kovszkij-, Dvorák-művek előadá-sával örvendeztette meg a ko-molyzene kedvelőit.

* A II. Rákóczi Ferenc Kárpát-aljai Magyar Főiskola épületé-ben Kovács Miklós vezetésévelmegtartotta első ülését a Beth-len Gábor Alap kisösszegű pá-lyázatainak értékelésére létreho-zott tanácsadó testület, amely-nek mind a tizenhárom tagja – a„KMKSZ” Jótékonysági Alapít-vány kuratóriumának tagjai, aKMPSZ, a Révész Imre Társa-ság, a KMMI, illetve a történel-mi egyházak képviselői – részt

vett az ülésen. A testület megál-lapította, hogy összesen 79 pá-lyázat érkezett be, és ezek mind-egyikét érvényesnek fogadta el.

* Augusztus 3–5-e között azerdélyi Szársomlyó-hegy lábá-nál megrendezett hagyomá-nyos Ördögkatlan Fesztivál ideidíszvendége a Cók-Mók Báb-színház (tagjai Riskó Anikó,Bagu Géza, Béres József) és HidiEndre nagydobronyi keramikusvolt. Négy alkalommal műsortadott a Beregszászi Illyés Gyu-la Magyar Nemzeti Színház tár-sulata, de meghívott vendégvolt a Técsői Banda is.

* Augusztus 1–7-e között zaj-lott a IV. Credo Fesztivál, Népze-nei- és Néptánc Tábor a Nagy-dobronyi Református Líceum-ban. A résztvevők IvaskovicsJózsef zeneszerző szervezésébenbetekintést nyertek a hegedű, abrácsa, a nagybőgő, a furulya, acitera, az éneklés, valamint a cso-dálatos csángó zenei világ titka-iba (kaval, sültü, kodoz, dob,ütőgardon) A magas színtű ok-tatást a kiváló Bartina zenekar(Bonyhád), a Zurgó zenekar (Bu-dapest) és helyi tanárok biztosí-tották. A napi gyakorlati zenei-és táncoktatást elméleti képzésegészítette ki.

* Augusztus 8–13-a közöttJankovics Mária Alkotótáborműködött a GENIUS Jótékony-sági Alapítvány szervezésébena II. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskola bázisán. Atáborba elsősorban az alkotó-művészet, a rajz, a festészet, il-letve a kézművesség iránt érdek-lődő iskolások jelentkeztek,akikkel a kárpátaljai képzőmű-vészek foglalkoztak.

* A Nagyberegi ReformátusLíceumban népzenei- és nép-tánctábort szervezett a GENIUSJótékonysági Alapítvány, ame-lyen a népzenét és néptáncotkedvelő fiatalok vettek részt.Közreműködött a péterfalvaiKokas banda.

* Augusztus 10–12-e közötttöbb mint kétszáz író részvéte-lével ismét megtartották a To-kaji Írótábort, amelyen a magyarirodalom életéről és állapotáróltanácskoztak. A Tokaji FerencGimnázium aulájában kerek-asztal-beszélgetést rendeztekSzentmártoni János írószövet-ségi elnök vezetésével. A ta-nácskozáson részt vett CsordásLászló, az Együtt című folyóiratolvasószerkesztője is.

* Augusztus 11–14-én „Há-rom ország egy színpadon” cím-

mel rendezvénysorozat zajlottle Beregszászban, Mezőváribanés Eszenyben a helyi Ritmusnéptáncegyüttes szervezésé-ben, Szabó Tibor vezetésével.Eszeny község vendégei voltaka Csallóközi Néptáncegyüttes(Dunaszerdahely) és a Sziget-köz Táncegyüttes (Darnózseli,Magyarország) küldöttei. Azeszenyi kultúrházban bemutat-ták a „Magyar Ima: Fohász amagyarságért, táncban, ének-ben és versekben” című tánc-produkciót.

* Augusztus 13-án 50 évesérettségi találkozót tartottak azegykori Ungvári 10. Sz. DaykaGábor Középiskola 1961-benvégzett diákjai.

* Augusztus 14-én a CsapiVárosháza nagytermében né-pes közönség előtt adott kon-certet Dinnyés József daltulaj-donos, zeneszerző, énekes elő-adóművész.

* Öt napon át Kárpátalján tur-nézott az Erdélyi Vándorszín-ház. „A halál és a bohóc” címűlidérces komédiájukat Csongo-ron, Bátyúban, Nagydobrony-ban és Kisdobronyban adtákelő, mindenütt nagy sikerrel.

* Augusztus 15-én Ünnepcímmel nemzetközi kortárs kép-ző- és iparművészeti kiállítástrendeztek a II. Rákóczi FerencKárpátaljai Magyar FőiskolaGross Arnold kiállítótermében.

* Augusztus 15–20-a közötta II. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskola Kölcsey Fe-renc Szakkollégiumában Ke-resztyén Balázs-olvasótábortrendezett a GENIUS Jótékony-sági Alapítvány.

* Augusztus 15-én megtar-tották a Kárpátaljai MagyarÖsztöndíj Tanács soron követ-kező ülését a II. Rákóczi FerencKárpátaljai Magyar FőiskolaGyőr termében.

* Augusztus 20-án Szent Ist-ván-napi rendezvényeket, ko-szorúzási ünnepségeket tartot-tak a nagyobb kárpátaljai ma-gyarlakta településeken.

Beregszászban, a római kato-likus templom előtti téren aBMKSZ és az UMDSZ tartottameg központi ünnepségét. Azünneplőket Pirigyi Béla, a Bereg-vidéki Magyar Kulturális Szövet-ség elnöke köszöntötte. Zubá-nics László, az Ukrajnai MagyarNemzeti Tanács elnöke, KókaiKrisztina, a Beregszászi MagyarKonzulátus konzulja, CsobolyaJózsef történész, valamintMichelc Antal beregszászi római

katolikus plébános mondott be-szédet. Az ünnepség koszorúzás-sal és a Szózat eléneklésével értvéget.

Szent István-napra emlékez-tek Aknaszlatinán, a helyi rómaikatolikus templomban, aKMKSZ szervezésében. BosákNándor, a Debrecen–Nyíregy-házi Egyházmegye püspöke ce-lebrált szentmisét, Butsy Lajoshelyi plébános és Veress Józsefnagybocskói görög katolikusparochus közreműködésével.Megtisztelték jelenlétükkel azünnepséget többek között TóthIstván, a Magyar Köztársaságberegszászi főkonzulja, FodorZsolt ungvári magyar konzul, ifj.Sari József, a KMKSZ Felső-Ti-sza-vidéki Középszintű Szerve-zetének elnöke, valamint a Fel-ső-Tisza-vidéki magyarlakta te-lepülések küldöttségei. Ünnepibeszédet mondott Kovács Mik-lós, a KMKSZ elnöke. A SzentIstván-napi megemlékezés vé-gén az ungvári Cantus kamara-kórus adott műsort.

Szent István-napi mise és újkenyér szentelés-áldás volt azősi ungvári várban a MÉKKszervezésében. Szentmisét And-rás atya celebrált. A szervezőknevében Dupka Nándor köszön-tötte a megjelenteket. Sáfi Csa-ba, a Magyar Köztársaság Ung-vári Főkonzulátusának konzuljamondott beszédet. A rendezvé-nyen jelen volt Balogh Déneskonzul is.

A hmelnickiji Szent IstvánMagyar Szervezet tagjai SzikoraAttila elnökletével méltatták azállamalapítót, és versekkel kö-szöntötték augusztus 20-át, el-énekelték a Himnuszt,

* Dés László „Valahol Euró-pában” című musicaljét mutat-ták be a beregszászi szabadtériszínpadon. Az ingyenes elő-adás alatt adományokat gyűj-töttek a Ráti Szent MihályGyermekotthon épületeinekbefejezésére, a gyermekotthonlakóinak megsegítésére. A da-rab fővédnökei Dr. SchmittPálné Makray Katalin asszonyés Majnek Antal püspök atyavoltak.

* A tiszasalamoni reformátustemplom kertjében Szent István-szobrot avattak. Dalnoki Istvánmagyarországi képzőművész fá-ból faragott műalkotását Hege-düs Ferenc Nógrád megyei, rét-sági vállalkozó adományozta aTiszasalamoni Református Egy-házközségnek. D. Gy.

Szemelvények kárpátaljai eseményekből

Kárpátaljai Hírmondó38

Szerkesztőségünk postájából

Gerzsenyi Tibor 2011. július 6-án elhunyt Gerzsenyi

Tibor, aki szűkebb pátriánkban, a Bereg-vidéken a sportélet szervezőjeként el-évülhetetlen érdemeket szerzett. 2001szeptemberétől élt Csengerben.

1928. február 20-án született Munkácsoniparos családban. Iskoláit is itt végez-te.1952-ben fejezte be a munkácsi tanító-képzőt, 1965-ben pedig a Lembergi ÁllamiEgyetem testnevelő karán szerzett diplo-mát. Kiváló labdarúgó volt, később sakko-zóként ért el kimagasló eredményeket.

1946-tól 45 éven át volt pedagógus.Tanári munkája mellett hosszú évekig aberegszászi járási sportegyesület taná-csának elnöke volt. A járási újság sakk-rovatának vezetőjeként, a járási sakkszö-vetség elnökeként szívügye volt a közép-iskolai sport, a labdarúgás, az atlétika, aturizmus, a sakkjáték megszerettetése.

Gerzsenyi Tibor kitartó fáradozásainakeredményeként nevezték el a jánosi sta-diont Barna Györgyről, a fiatalon elhunytlabdarúgóról. Kezdeményezésére Kalo-csai Géza neves sportolóról Kárpátaljánlabdarúgótornát neveztek el.

Mindenkiben az embert látta, tekintetnélkül az illető rangjára vagy nemzetisé-gére. Egész életében a sportszerűségethirdette.

Bagu BalázsNyolcvanadik éves korában elhunyt

Bagu Balázs pedagógiai és helytörténetiszakíró, tankönyvszerző. 1932-ben szü-letett Bátyúban. Az elemi iskolát szülő-falujában végezte, majd a beregszászigimnáziumban, a bátyúi hétosztályos is-kolában tanult. A Munkácsi Tanítóképzőelvégzése után 1953-ig Badalón tanított.Az Ungvári Állami Egyetemen 1958-banszerzett orosztanári diplomát, később le-velező úton elvégezte a magyar szakot.1964-től nyugdíjba vonulásáig a BátyúiKözépiskolában tanított magyar nyelvetés irodalmat, szakkört vezetett és vetél-kedőket szervezett.

Bagu Balázst Kárpátalja-szerte jól is-merték módszerészként, közéleti tényező-ként. Kutatási területe a magyar nyelv ésirodalom, a néprajz, a pedagógia volt. Ne-véhez fűződik az 1848-as kárpátaljai em-lékhelyek, illetve az 1944-ben elhurcoltszemélyek felkutatása. 259 publikációjajelent meg belföldi és külföldi kiadvá-nyokban. „Bátyú község földrajzi nevei”című munkájával 1991-ben a magyar or-szágos néprajzi pályázaton V. díjat nyert.

Számos szakmai elismerésben része-sült, 2008-ban pedig a Magyar Köztársa-sági Érdemrend Arany Érdemkeresztjéveltüntették ki.

Dr. Soós Kálmán2011. július 5-én elhunyt dr. Soós Kál-

mán, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Ma-gyar Főiskola rektora. Dr. Soós Kálmán 1962. június 14-énszületett Szalókán. 1979-ben érettségizettaz Eszenyi Középiskolában. Felsőfokú ta-nulmányait az Ungvári Állami Egyetemtörténelem szakán végezte. Az egyetembefejezése után 1984-től a NagydobronyiKözépiskolában történelmet tanított.

A Magyar Köztársaság kezdeménye-zésére és támogatásával megalapítottungvári Hungarológiai Központ létrejöt-tében is szerepet vállalt. A Hungarológi-ai Intézetben 1995-ig dolgozott tudomá-nyos munkatársként, majd igazgatóhe-lyettesként. Közben az egyetem magyarszakán Magyarország történelmét oktat-ta, részt vett a „Magyarország története”című iskolai tankönyv megírásában.

1996-tól a Kárpátaljai Magyar Tanár-képző Főiskola (ma a II. Rákóczi FerencKárpátaljai Magyar Főiskola) tudomá-nyos munkáért felelős főigazgató-helyet-tese lett, majd 2000 novemberétől ezenintézmény rektoraként tevékenykedett.

Munkásságát több kitüntetéssel is-merték el. 2011-ben megkapta a MagyarKöztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.

Szalai BorbálaÉletének 86. évében ungvári otthonában

hosszas betegség után augusztus 7-én el-hunyt Szalai Borbála költő, gyermekíró, nyu-galmazott tankönyvkiadói szerkesztő.

Szalai Borbála, akinek gyermekeknekírt versein nemzedékek nőttek fel vidé-künkön, 1926-ban született Ungváron.Szülővárosában érettségizett, szerzettegyetemi diplomát, majd ugyanott 1950-től a Ragyanszka Skola Tankönyvkiadómagyar szerkesztőségében dolgozott,1960-tól vezető szerkesztőként. Számosolvasókönyv és szöveggyűj teményösszeállítása fűződik a nevéhez.

Versei 1954-től jelentek meg. Az éveksorán fél tucatnál is több önálló, gyerme-keknek írt verses- és meséskönyvét ad-ták ki. Költeményeit több nyelvre lefordí-tották, s a magyarországi iskolai tanköny-vekbe is bekerültek.

Figyelemre méltó fordítói tevékenységeis – klasszikus, valamint kortárs ukrán ésorosz írók műveit fordította anyanyelvére.

2007-ben Morzsák címmel kiadták ön-életrajzi regényét.

Szalai Borbála tagja volt a SzovjetunióÍrószövetségének, majd az Ukrán Írószö-vetségnek is, munkásságáért FegyirPotusnyak Irodalmi Díjjal tüntették ki.

In memoriamMegrendülten értesültünk arról, hogy a közelmúltban több olyan személyiség

hunyt el, aki szülőföldünkön, Kárpátalján közéleti tevékenységével öregbítette amagyarság jó hírét, felkarolta a magyar ügyeket. Emléküket megőrizzük.

MúltbanézőEgyik unokatestvéremtől kaptam meg a

minap a Kárpátaljai Hírmondó néhány régeb-bi példányát. A folyóirat 2007 márciusi szá-ma egy beszélgetést közölt Csonka Mártá-val, Vígváry Mihály lelkész rokonával. A cikkvégén Csonka Márta azt mondta, hogy acsaládi relikviák a rokonság közül már senkitnem érdekelnek, a képeket azért adta közre,hátha valakinek örömet szerezhet velük.

Nos, nekem a cikkel nagy örömet szerez-tek, ugyanis én Vígváry Mihály unokája va-gyok, és igyekszem ápolni a családi hagyo-mányokat. Nagyapámat ugyan személye-sen nem ismertem, de édesapám sokat me-sélt róla. Özvegye, nagyanyám itt nyugszika debreceni temetőben. 11 gyermeket szült,akik közül 6 megérte a felnőtt kort és a leg-kisebb, István, az édesapám. Ő Nagy-beregen született, 1904. december 11-én.Vígváry Mihály Gátról hozott feleségetmagának (ha jól tudom, az ottani lelkész le-ányát), Komáromi Szarka Vilmát.

Érdekes, hogy mi nem y-nal írjuk a ne-vünket, mert állítólag a beregi bábaasszonyelírta, és i-vel került be apám matrikulájába.(Vajon jogosan került az y a nevünkbe, vagycsak olyan felvett divat volt?)

Ha érdekli a szerkesztőséget, bővebbenis írnék a családról, a Szabolcs községbeligyökerekről. Szeretnék még elmenni Nagy-beregre, bár jártam ott 1972-ben Laci nagy-bátyámmal, apámmal és Csaba bátyámmal.A község szépen rendbe hozta nagyapámsírját (érdekesnek találtam a nagyberegi te-metőben a kontyos és kalapos fejfákat, illet-ve a fordított oldalra való temetkezést).

A Vígvári nevet Bence fiam viszi tovább,a bátyám részéről pedig az ő fia, illetve azunokái. (Megjegyzem, a bátyám fiának, a ke-resztfiamnak a három gyermeke egyben aköztársasági elnöknek, Schmitt Pálnak isunokái).

Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Szívesenvenném, ha nagyapámról, Nagyberegrőlírna, mondana bővebben még valamit, haddadjam én is tovább a gyermekeimnek. Én isszívesen írnék rokonságomról, küldenékképeket a családfámról. Az anyai ágat iskeresem, annál is inkább, mert erről a rész-ről Erdélyből származunk. Ezt is nyomozom.Anyai nagyapám a Partiumban, Érkenézenszületett, de vélhetően Erzsébetvárosbóljöttek az ősei.

Őszinte tisztelettel:VÍGVÁRI ZSOLT

P. S.: Leírom az elérhetőségeimet, hát-ha vannak olyanok a Kárpátaljai Hírmon-dó olvasói között, akik adatokkal szol-gálhatnak az őseim felkutatásához: 4027Debrecen, Sétakert u. 8. Telefonszám: 52/420465, mobil: 70/7718571.

A szerkesztőségtől: Őszintén örülünk aKárpátaljai Hírmondóban közölt publikációknépszerűségének. Jóleső érzés tudni, hogyolvasóink gyűjtik a lapszámokat, és ismerő-seik figyelmét is felhívják egy-egy érdekesebbírásra. Természetesen várjuk Vigvári Zsoltvisszaemlékezéseit, akár bizonyíték gyanántis, hogy a gyökerek eltéphetetlen szállal köt-nek bennünket a szülőföldhöz.

Kárpátaljai Hírmondó 39

Képzőművészet

Pálfy Julianna(festőművész, író)

Pálfy Julianna Csapon született, Ungváron vé-gezte művészeti tanulmányait. Festeni Petky Sán-dortól, rajzolni Berecz Vilmostól, komponálniDuncsák Attilától tanult. 1993 óta tagja a MagyarKépzőművészek és Iparművészek Társaságának.

München, Altshausen, Gersfeld, Rosenheim,Bécs, Komárom, Budapest (Derkovits Terem,Mednyánszky Galéria, Karda Galéria, Új-GastellumGaléria, Aranytíz Atrium Galéria, Stefánia KulturálisKözpont, Józsefvárosi Galéria), Pécs, Szeged, Szent-endre, Székesfehérvár, Győr, Sopron, Mezőkövesd,Nyíregyháza, Hajdúböszörmény, Szigetszentmiklós,Bicske, Karcag, Tiszadob, Fót, Győrú jbarát,Balatonföldvár és Vaja kiállítótermeiben láthatta al-kotásait a műértő közönség.

A Mezőkövesdi Nemzetközi Művésztelep, a Haj-dúsági Nemzetközi Művésztelep (Hajdúböször-mény), a Vajai Nemzetközi Művésztelep és a VajaiTéli Alkotótábor résztvevője.

Tehetségét dicséri az ungvári katolikus templomfreskóinak újrafestése (1988).

Könyvei: Egy kölyökkutya naplója (Móra), Akölyökkutya felnő (Móra), Röviden (versek).

1994-től él Magyarországon.

Pálfy István(Putyu) Ungváronszületett és ugyan-itt végezte művé-szeti tanulmányait.Első tanára BakonyiZoltán. Későbbi ta-nárai: festészet :Petky Sándor, rajz:Berecz Vilmos, kom-ponálás: DuncsákAttila.

Alkotásait Mün-chen, Rosenheim,Gersfeld, Al ts-hausen, Gemona,Bécs, Révkomárom,Budapest (Csont-vári Terem, ÁrkádGaléria, Csók Ist-ván Galéria, Derko-vits Terem, Mednyánszky Galéria,Aranytíz Művelődési Központ,Átrium Galéria, Közlekedési Mú-zeum, Hadtörténeti Múzeum, Kör-csarnok, Stefánia Kulturális Köz-pont, Józsefvárosi Galéria), Szent-endre, Szeged, Győr, Pécs, Székes-fehérvár, Pécsvárad, Marcali, Szi-getvár, Mezőkövesd, Nyíregyhá-za, Vásárosnamény, Sopron, Má-tészalka, Balatonlelle, Nagycenk,Hajdúböszörmény, Szigetszent-miklós, Vaja, Fót, Győrújbarát, Kar-cag, Bicske, Balatonföldvár ésUngvár kiállítótermeiben láthattákaz érdeklődők.

A Mezőkövesdi Nemzetközi Mű-vésztelep, a Hajdúsági NemzetköziMűvésztelep, a Vajai NemzetköziMűvésztelep és a Vajai Téli Alko-tótábor részvevője.

1991–1994-ben alapítója és vá-lasztott titkára a Kárpátaljai Magyar

Képző- és Ipaművészek RévészImre Társaságának. 1993-tól 1995-ig a Magyar Képzőművészek ésIparművészek Társaságának vá-lasztmányi tagja.

A nevéhez fűződik: 1988-ban azungvári katolikus templom freskóiújrafestése; 1994, Nyíregyháza, Köz-lekedési Igazgatóság – „SzerelmesVilág” – secco; 2001, Bicske, „Ahola Hold és Nap találkozik” (180x320cm) olaj, vászon; 2005, Nyíregyhá-za, Életfa, térplasztika.

2004-ben Vaján Nívódíjjal tün-tették ki.

1994-től Magyarországon él.Pálfy István (Putyu) festményei

megtalálhatók a Magyar Kincstár tu-lajdonában, magyarországi és kül-földi múzeumokban, gyűjtemények-ben, illetve ausztriai, németországi,USA-beli, kanadai, szlovákiai és uk-rajnai magángyűjteményekben.

A képzőművészet kedvelői a Kárpátaljai Szövetség idei hagyományos őszibalatonföldvári találkozóján egy Kárpátaljáról elszármazott házaspár, Pálfy Julianna ésPálfy István (Putyu) alkotásaiban gyönyörködhettek. A kiállítás szeptember 9-én, pénte-ken nyílt, de megfigyeltem, hogy sok tagtársunk szombaton és vasárnap délelőtt is vissza-visszament, hogy lelkében elvigyen valami útravalót a festményeken látott világból.

Bevallom, nem vagyok műkritikus, ezért is hívtam segítségül a hivatásos műbírá-lók véleményét, amelyeket alább közre is adunk. Sokat elmond az alkotókról a kétrövid életrajz is: számos ország kiállítótermeiben csodálhatták meg eddig vendégeinkművészetét.

Mint említettem, a három nap folyamán sokan nézegették Pálfy Julianna és PálfyPutyu festményeit, talán hogy megfejtsék a titkot. Én is azt tettem: próbáltam megérteni,mitől tündökölnek JuliAnna képei, miért csodálkozom rá a velem szembenéző különösnőkre. Engedtessék meg nekem, hogy laikusként az „asszonylelkű” ábrázolásmódért sze-ressem Pálfy Julianna vásznait. A nívódíjas Pálfy István alkotásait nehezebb megfejteni:látomásos művészete Andersen, a dán meseíró kísérteties világán túl a rejtelmes túlvilá-got is elémvetíti.

Gratulálunk a képzőművészeknek, és további sikereket kívánunk. Büszkék vagyunkföldijeinkre, köszönjük, hogy egy közös tárlatra elfogadták meghívásunkat.

F. M.

TEREMTETT VILÁGOK VÁNDORAI

Pálfy István (Putyu)(Nívódíjas festőművész)

Tök

szez

on

Legvidámabb utca vége

A Kárpátaljai Hírmondó galériájaPÁLFY JULIANNA ÉS PÁLFY ISTVÁN (PUTYU)

Pálfy István (Putyu) a magyar szür-realista festészet markáns képviselője.

Festményeinek bizarr, sokszor gro-teszk világa hol kulisszaszerűen térben,hol a sík mentén szerveződik. Pálfyemblematikus tömörségű, síkszerű kom-pozícióit, ahol a szerkezet hangsúlyosszerepet tölt be, nyugodtan nevezhet-jük melodikusnak. Műveinek másik cso-portján antropomorfizált állatok, mitoló-giai szörnyek, a gravitációnak fittyethányó építmények és emberek népesítikbe azt az irizáló teret, amit a festő a tuda-tos alapozás során – színakkordokat te-remtve – hozott létre. Élőlények, tárgyak,eszközök montázsa egy olyan virtuálisközegben, amely az érzékeinkben peregle elvonatkoztatott térben és sűrített idő-ben. Ezeket pedig szimfonikus művek-nek jelölhetjük.

Pálfy Putyu képei között úgy érez-zük, mintha az emlékek panoptikumábanjárnánk. Mindenki talál magának cseme-gézni való részletet, s megérinti a déjavu élménye. Gyerekkorunk meséibőlvagy felnőttkori álmaiból elevenedikmeg egy-egy részlet vásznain. Pálfy mű-vészete Yves Tanguy, Max Ernst, Miro,Dali, Picasso, Würtz Ádám, BornemisszaLászló, Csontváry Kosztka Tivadar mun-kásságával rokonítható, mondhatjuk,reinkarnációja egy olyan képzeletszülte,tudatunk mélyén rejtőző világnak, amelyecsetje nyomán válik láthatóvá. S ezzela szemünk érzékelhető valóságánál sok-kal izgalmasabb területekre kalauzol ben-nünket: a festői kreativitás és tehetségnyit ablakot a végtelenre.

Tarczy Péter szakíró

Harmonikus színek, vibráló formák,elragadó témák, hát persze ilyen egy nőifestő. Aztán egyszer csak igazán megis-merjük, belenézünk a szemébe és arconcsap az egész világmindenség. Hiszen aképek csak a fejünkben léteznek, és hamegpróbáljuk őket megragadni, kicsúsz-nak a kezünkből, és apró darabokra tör-nek. Tájképein a művésznő ezeket a da-rabokat használja fel, hogy új kompozí-ciókat alkosson. Számos csendéletén,városi és természeti látképén figyelhet-jük meg, milyen érzékenyen reagál a kör-nyezetére, nála mechanikus és organi-kus egy – ember, állat, növény, ház –mind, egy nagy csodálatos konstrukcióegyenrangú részei. Ez a kaleidoszkóp-szerű látásmód talán segít megértenünknagyon emberközeli mesevilágát.

Pálfy Juli orfikus kubizmusa nem ön-célú formalizmus, a különböző megfor-málások mögött különböző tartalmakattalálunk. Gondolataink, álmaink csak amieink. Itt vannak velünk, látjuk őket,néha rávetülnek erre a kézzelfogható vi-lágra, már ha képesek vagyunk odafi-gyelni. Julianna nagyon is képes, sőt,festményeivel segít nekünk, és észre semvesszük, hogy átléptünk egy másik vi-lágba.

Szabó Lili művészettörténész

Nagymaslis kalapos nő

La Primavera

Az én kis városom Harmadik megoldás

Éjjeli szerenád

Zenemágus-Könyv