NEMERE ISTVÁN

A LEGÚJABB TITKOK KÖNYVE

Pallas

Gyöngyös, 2005

© Nemere István

© Pallas Antikvárium Kft., 2005

Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is

Minden jog fenntartva

HA MÁR TITKOKRÓL VAN SZÓ…

Ezt a kis részt elõszó helyett iktattam be könyvembe. Arrakérem az olvasót, ne lapozzon tovább, még ne. Aki elolvassaa Legújabb titkok könyvét, annak tudnia kell, hogyan iskezdõdött ez a folyamat. A történet nagyon tanulságos azokszámára, akiket érdekel az emberi gondolatok fejlõdése és az,hogy egyes társadalmak hogyan bánnak a titkokkal, hogyanfogadják vagy utasítják el a „titokfejtõket”? És a tudománytitkaira hogyan reagálnak az állami szervek? Miért érzimagát fenyegetve egyik-másik ideológia, ha egy magányosszerzõ kifejti nézeteit a világ és a természet kevéssé ismerttulajdonságairól, jelenségeirõl? Egyes emberek bámulatosképességeirõl?

Amikor 1984-ben felmerült, hogy kiadassam a Titkokkönyvét, a késõbbi kiadóval együtt jól tudtuk, hogy ez nemlesz könnyû dolog, nem lesz rövid és diadalmas küzdelem. De ami akkor következett, felülmúlta elképzeléseinket anehézségi fokokról. Persze ebben én is ludas voltam, nemcsaka „rázós témák”, amelyeket a könyvben az olvasóktudomására akartunk hozni. Már csak azért is, mert alig egyévvel korábban látott napvilágot „A rejtélyes elõdök” c. kicsiny, mindössze talán száz oldalas dolgozatom. Ez eléggémegrázta az olvasókat, a hatóságot pedig figyelõ álláspontrakésztette.

Ez a figyelés persze már régóta tartott, csak akkor még nemtudtam róla. Két ország titkosrendõrsége nem az írásaim,hanem a viselkedésem, a kapcsolataim miatt kezdett figyelniaz 1960-as évek végén. Magyarországon 1974-ben „alapították”

5

a dossziémat és mindösszesen körülbelül 23 éven át figyeltekmeg, provokáltak, küldték rám ügynökeiket és jelentettéksokfelé a beépített spiclik (akikbõl sokkal több volt, mintsemazt ma el tudjuk képzelni), miket mondtam X-nek és Y-nak.Ismétlem, én minderrõl csak az 1990-es évek végén szereztemtudomást, amikor már kikérhettem az aktáimat és elolvashat-tam mindazt, amit rólam jelentettek, ami velem és körülöttemtörtént az eltelt bõ másfél évtizedben – de amirõl akkor nemtudtam. Mindenesetre nekem papírom van arról, hogy a kom-munista rendszer ellensége voltam, sõt mint az aktámra róttjegyzet bizonyítja, „társadalmi veszélyességem” csak 1989végén, már a köztársaság kikiáltása után szûnt meg…

Arról viszont tudtam, hogy olykor engem is „helybenjárásra”ítéltek. Ne higgye senki, hogy a volt „szocialista”, állampártirendszerben írókat csak politikai okok miatt ítéltek szilen-ciumra, vagyis idõszakos hallgatásra, amely idõben mûveiknem jelenhettek meg. Történt ilyesmi tudományos, népszerûismeretterjesztõ témákban is, elsõsporban persze akkor, havalaki az UFO-kat vagy a nem hagyományos gyógymódokatfeszegette. Magam elsõ ízben 1977-ben estem ennek áldoza-tául. Azon év õszén ugyanis egy ifjúsági havi lapban pozitívcikket merészeltem írni az UFO-król! Ma már nehéz felfogni,miért volt ez oly nagy bûn. De akkoriban az ilyen esetekbena Magyar Tudományos Akadémia (rossz nyelvek szerint:Kakadémia…) illetékesei felhívták a pártközpont illetékeseités addig sírtak-ríttak, panaszkodtak és vádaskodtak a vonaltúlsó végén, míg az innensõn a pártvezetés megígérte, hogyaz illetõ szerzõt egy idõre „hidegre teszi”, a fõszerkesztõtpedig meginti. Így is történt minden alkalommal. Akik maarra panaszkodnak, vagy olyan „hõsi múlttal” dicsekszenek,hogy õk politikai okokból nem írhattak nemegyszer évekig,

6

azok jó, ha tudják: nincsenek ezzel egyedül. UFO-ügyben ismegesett ez, és nem is egyszer.

Tehát az történt 1977 és 1984 között, hogy többször is helyben járásra ítéltek, a lapok nem közölhettek tõlem ilyentárgyú cikkeket. Én szerencsére mindig több lábon álltam,írtam könyveket is, ezeket persze – efféle elõzmények után –már gyanakodva leste a hatalom. Ne feledjük el, az egy para-noiás korszak volt – a pártvezetés amúgy is hajlamos voltarra, hogy minden, az irányvonalától eltérõ témájúvéleményben ellene szóló támadást lásson. Saját érdekébentehát igyekezett ezeket korlátozni, nehogy az emberek rájöj-jenek, hogy még gyógyászati vagy tudományos vagy egyébtéren is korlátozva vannak az ideológia által. Ma már büszkelehetnék rá, hogy elsõnek nekem sikerült bevinni a köztudatbaolyan fogalmakat, mint például: akupunktúra. Vagy hogytõlem tudhatták meg az olvasók, az emberek, nagyképûenszólva: a magyarok – hogy UFO-k igenis vannak, hogy azázsiai és egyéb gyógymódok a világok részén elfogatottegyetemi tantárgyak, hogy komolyan kell venni a gömb-villámot vagy a telepátiát – merthogy ezeknek még a létét istagadta az akkor igencsak pártszolgálatos Akadémia ésannak korifeusai.

Visszatérve az elõkészületekre: 1984-ben úgy döntöttünk akiadóval, hogy nekifutunk a Titkok könyve kiadásának. Elsõlépésben megírtam a kéziratot, amely lényegében tizenötfejezetbõl állt. Ilyen címekkel: „A tudat mélyén”, „A másikorvostudomány”, „Akik a bõrükkel látnak”, „Érzõ növények”stb., és szó volt a „varázsvesszõrõl”, a loch ness-i lényekrõl,az UFOkról, a Bermuda-háromszögrõl, a jetikrõl és egyébrejtélyekrõl. Amelyekrõl addig és minden szócsövön keresztül„ezerrel” azt állította a hivatalos tudomány és a pártállami

7

média, hogy vagy nem is léteznek, vagy a kapitalistaáltudomány mûvei és csak szélhámosok hirdetik, no persze,Nyugaton. Elhallgatni igyekeztek, hogy a Szovjetunióban is„ezerrel” kutatták egy némely témát, mi több, abban jelentõseredményekre jutottak, mint például a telepátiás kísérletek,az alternatív gyógyítás stb. terén. Minden fejezet egycsapásvolt annak az ideológiának, amely eleve hazugságokra épült,kezdve Marxtól és folytatva a többi szakállas és szakálltalan„nagyon” keresztül.

Volt egy fejezet, amelyet azért tettünk bele, hogy majd acenzúra-bizottságnak legyen mit kivennie belõle! Hiszentudtuk, ha ezt meglátják, azonnal elfeledkeznek az összestöbbirõl és csak erre koncentrálnak majd roppant nagy és õszinte felháborodással. Ez a fejezet a regresszív hipnóziseredményeirõl szólt. Vagyis arról, hogy ha a szakemberek akísérleti felnõtt alanyokat hipnotikus állapotban mintegy„elviszik” a múltjukba, akkor nem csak a gyermekkorigmehetnek velük vissza, hanem az azt megelõzõ idõkbe –vagyis régebbi életeikbe is! Mivel számos ilyen alany olyanrégi korokról, helyszínekrõl, eseményekrõl, személyekrõl ésegyéb körülményekrõl számolt be, amiket ellenõrizni lehetett.Így minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy kelllennie reinkarnációnak, lélekvándorlásnak, és az elõzõ életek egyes emlékei (nyilván csak töredékesen), valamilyengenetikai úton öröklõdhetnek.

A bajt a Moszkvában nevelkedett ideológusok számára nemannyira a genetikai emlékezés létezése, mint inkább alélekvándorlás jelentették. Ugyanis ha csakugyan vanlélekvándorlás, akkor van lélek is! Miközben a marxizmus aztállította, hogy csak az anyag létezik és minden a pusztaanyagból épül fel. Az anyag ilyen vagy olyan szintû

8

szervezõdései hozzák létre az életet, sõt az értelmes életet, atudatot is. Viszont nincs és nem is lehet semmi, ami ennéltöbb lenne. Valami, ami nem az anyagiakból eredne.Márpedig bizony a lélek ilyennek tûnik.

Nos, a párt zsoldjában álló ideológusok, köztük ezek akönyvcenzorok (intézményüket eufémikusan: „Kiadói Fõigaz-gatóságnak” hívták, mellesleg egyik akkori vezetõje ma is nemkis szerepet játszik a média megfékezésében, persze mármessze nem akkora sikerrel) a másfél éves harc során fõleg errea fejezetre koncentráltak. Bekapták a horgot, mindent meg-tettek, hogy ez kikerüljön a könyvbõl. Mi meg úgy tettünk,mintha a fogunkat szívnánk, nagyon sajnálnánk a dolgot,védelmeztük is egy ideig a fejezetet, aztán látványosan meg-adtuk magunkat és 1986 tavaszára a könyv megjelenhetett. Ez volt az elsõ titkok könyve, amit még több követett.

Az már csak mellékzönge, hogy a következõ hónapokbanvalóságos sajtókampányt szerveztek a mû ellen. Ez akkori-ban úgy ment, hogy sorban megkerestek minden idevágó szakembert és publicistát, támadják meg a könyvet.Néhányan biztosan voltak annyira naivak és azt hitték, majdjó kis vita lesz, hisz a szerzõ meg nyilván védekezni fog… Énis azt hittem. De kiderült, hogy a párt kulturális-ideológiaivezetõi kezében volt a dolog, õk vezényelték le a „vitát” –amelyben én meg sem szólalhattam. Nekem nem osztottaklapot, a szó szoros értelmében sem kaptam lapot, vagyis újságot,újságoldalt, ahol védekezhettem volna az abszurd rágalmakellen. A korabeli magyar publicisztika (igencsak pártos, ideo-lógiailag felvértezett harcosai) nagy ászai nevezték a Tikokkönyvét vécépapírnak, szellemi merényletnek, népbutításnakés akadt olyan is, aki ügyészi beavatkozásért kiáltott (hason-lóan tette egy évvel késõbb, amikor megjelent az Új titkok

9

könyve is. Dicséretes ez a következetesség – csak az a kár,hogy ma õ is a szabad gondolatközlés bajnokaként tûnik fela médiában…) Csak hónapokkal késõbb jutottak szóhozolyanok is, akik ha nem is személy szerint engem, inkább azta jogot védelmezték, hogy más vélemények is megjelen-hessenek a lapokban… Végsõ soron mellettem igazán csakPopper Péter állt ki. Ennél valamivel részletesebben írtammeg a dolgot Az elsõ 150 regényem c. könyvemben. Akitérdekel, lapozza fel az Élet és Irodalom 1986 tavaszi számait,de más média-termékek is foglalkoztak az üggyel.

Másik érdekessége a történetnek, hogy akik akkoriban akönyv által hirdetett nézeteket támadták úgymond a„tudomány védelmében” és a „népbutítás ellen”, akik a könyvés a benne hangoztatott vélemények betiltását követelték,azok közül többen a rendszerváltás után váratlanul (?)egészen más húrokat pengettek. A tudománytörténész, akiannak idején az egyik pártnapilap vezércikkében figyelmeztettea mit sem sejtõ olvasókat Nemere István nézeteinek roppantkáros voltára, amelyekkel aláássa nemcsak a tudomány, de a szocializmus alapjait is – ma a jobboldalnak dolgozik. Amásik korabeli párt-újságíró, aki mindent megtett a kulisszákmögött, hogy elhallgattassa mindazokat, akik UFO- és egyébkérdésekben a Párt Központi Bizottságától eltérõ vélemé-nyeket képviseltek – a rendszerváltás után nem sokkal egyliberális hetilapban mint a vélemény- és szólásszabadságvédelmezõje (!) lépett föl… Ennyit az úgynevezett parafa-emberkékrõl, akiket a legnagyobb hullámok sem tudnakalámeríteni, õk mindig felül maradnak. Mert súlytalanok.

Végezetül: ezzel csak jelezni akartam, hogy az elsõ kéttitkok könyve milyen nagy nehézségek árán született. Demegérte annyit bajlódni vele – valóságos bombaként hatott

10

az elsõ, egymást követõ két kiadása összesen a ma márelképzelhetetlen 150 ezres példányszámban. Az emberekinnen értesülhettek elõször arról, hogy amirõl maguk közöttcsak suttognak vagy külföldi, becsempészett újságokban kiscikkeket olvastak, azok a témák valósak, kutatások tárgyátképezik, és íme ezek a kutatások eredményei. Megtudhatták,hogy a pártállammal oly szorosan összefonódott tudósok ésmás diplomás ismeretterjesztõk hazug állításaival ellentétbenigenis létezik bõrlátás, történnek gyanús dolgok a Bermuda-háromszögben (mi több, azt éppen a magyar kommunistákatvédelmezõ és hadseregével a hatalomban tartó szovjet kormányis kutatja), megtudták, befolyásolni lehet a születendõ gyer-mek nemét és történnek csodák az emberi tudat mélyén.Hogy van értelme a varázsvesszõs víz- és érckeresésnek, hogyakadnak emberek, akik ma még megmagyarázhatatlanképességek birtokában vannak – de hát ez is része a termé-szetnek és a tudományoknak ezekkel is foglalkozniok kellene– nálunk is…

Ma már más idõket élünk, szerencsére. E könyvünk megje-lenése után már aligha fogja bárki is azt követelni a médiában,hogy törvényes eljárás induljon a szerzõ ellen „népbutítás”címén (ezért sokkal több politikust zárhatnának be…) Ígyaztán a „Titkok könyve 3” a kilencvenes évek közepén márszinte nem is kapott visszhangot. Pedig abban is érdekestémákat boncolgattam (dinoszauruszok, piramisok, Atlantiszstb. titkai).

A negyedik „titkok könyve” nem kevésbé érdekes, mint azelõzõ három. Aki elolvassa, maga is meggyõzõdik errõl.

11

12

IDEGENEK A NAPRENDSZERBEN

Számos olyan esemény történik a közeli világûrben, amelyrõl az átlagembert nem értesítik. Persze a nagy több-séget ez a téma nem is érdekli. De mi, akik folyton titkokatfürkészünk, rejtélyes események nyomában járunk, felfi-gyelünk ezekre is. Valahogyan mindig kijutnak azok a hírekis a tudomány berkeibõl, amit pedig a bent ülõk valahogynem szeretnének kiszivárogtatni. A tudomány sáncai mögöttülõ, meglehetõsen szkeptikus, olykor megfáradt, máskor megcsak a tudományosságban hívõ szakemberek nem örülnekannak, hogy a laikusok is foglalkozzanak az õ „szent”, belsõügyeikkel. Amelyek oly sok elõzetes tanulást és hozzáértést,affinitást és bizonyos érzéket követelnek.

Ennek ellenére, mint említettem, kijutnak a hírek. Nemlehet véletlen, hogy rengeteg információ szivárog ki – tehátodabent is vannak, akik erre törekszenek, no és vannakhanyag emberek is, akiknek az információkezelés terén méglenne mit tanulniok. Ugyanakkor azt sem tartom véletlennek,hogy bár nyilvánvalóan csak a titkos információk egy kisebbrésze szivárog ki – mégis milyen sok van belõlük már idekint is!Akkor még mennyi lehet „odabent”? A kormányhivatalokban, a katonai intézményeknél, a titkosszolgálatoknál és nemutolsósorban egyes akadémiáknál és/vagy tudományoskutatóintézeteknél?

Ami minket érdekel – az idegenség jelei. Vagyis arra utalójelek, hogy a Földhöz oly közeli bolygók és más égitestekközött, rajtuk, bennük vannak-e bizonyítékai annak: idegenekéltek vagy élnek itt? Tudom, egy úgynevezett „igazi” csillagász

13

eleve és zsigerbõl tagadja azt, hogy idegen lények, más civilizációk egyedei vagy csoportjai befészkelték volnamagukat a Földre vagy az ahhoz viszonylag közel esõ koz-mikus térbe.

Mi meg csak annyit állítunk: vannak erre is utaló jelek. És vannak olyanok, amelyeket józan ésszel senki sem tulaj-doníthat természetes jelenségeknek, eseményeknek, folyama-toknak – még az sem, aki soha nem tanult csillagászatot ésnem foglalkozott bõvebben a világûrrel. Végigmegyünk aNaprendszer összes területén szépen sorban és mint majdlátni fogják, alig van olyan bolygó vagy más térség, övezet,égitest-fajta, amelyek körében ne találnánk a normálistól, afizikailag elvárhatótól nagyon is eltérõ viselkedésû testeket.Amelyeknek viszont – ha igazak az általunk ismert fizika,ballisztika, ûrfizika stb. törvényei – nem szabadna lenniök.

És azt is jegyezzék meg: minden adat tudományos forrá-sokból származik!

Egyet sem az ujjamból szoptam. Mindegyikhez olyan for-rásból jutottam, amely legálisan hozzáférhetõ. Nem mende-monda, nem suttogott propaganda vagy ellen-propagandaterméke egyik sem. Mindez megjelent már valahol, olykorcsak óvatosan említve, máskor meg gondtalanul elhintve a kétkedés magját. Biztosan vannak köztük olyan adatok, amelyek kiszivárgásának nem örültek annakidején a sajátostudományos „titokgazdák”. Akiket – ne felejtsük el ezt azapróságot – senki sem jogosított fel arra, hogy az ehhezhasonló információkat titokban tartsák. Különösen nem acsillagászokat, akik mindnyájan az adófizetõk pénzébõltevékenykednek és nekünk, a társadalomnak tartoznakbeszámolni munkáik eredményérõl. Az egész társadalomnak,nem pedig csak egy kicsiny csoportnak.

14

A Merkúr egyik nagy rejtélye a múltban gyökerezik.A 19. század második felében a csillagászok már elég jó

távcsöveket használtak. Nagyon érdekelte õket a naprend-szer kicsi, de a Naphoz legközelebb elhelyezkedõ bolygója, aMerkúr. Ez jóval kisebb a Földnél és olyan közel kering aNaphoz, hogy azt alig 88 nap alatt kerüli meg. Ráadásul úgyforog, hogy gyakorlatilag mindig ugyanazt az oldalát mutatjaa központi csillag felé, ezért a napsütötte oldalán több százfok a hõmérséklet, a másikon – amely viszont mindig a sötétûrbe néz – mínusz százvalahány fokos jeges hideg uralkodik.Ám mi nem ezt találjuk különösnek.

Az égitest igen furcsán mozog, nagy ellipsziseket ír le a csillag körüli rohanása során, egyesek ma is azt állítják, hogya pályavonala minden egyes alkalommal változó, nem szabá-lyos. Egy másik bolygóra gyanakodnak, amely a közelébenlehet és amely így zavarja a mozgását. Az efféle gravitációshatást számtalan esetben megfigyelhetjük nemcsak aNaprendszerben, de azon kívül is.

A furcsa az, hogy az 1860-as évektõl kezdve a századvégéig több csillagász is látott vagy látni vélt egy vagy többsötét égitestet a Merkúr közelében! Mivel a Merkúr oly közelkering a Naphoz, hát ritkán figyelhetõ meg. Ennek ellenérevolt olyan csillagász, aki 24 alkalommal látott a Merkúrvidékén valamilyen sötét égitesteket elhúzni a Nap korongjaelõtt. Ha azok UFO-k lettek volna, hát igen nagynak kellettlenniök, hogy a Földrõl is látszódjanak. Lehettek perszevalamilyen ûrtárgyak, kisbolygók például. De azok is kötöttpályán mozognak, késõbb vissza kellett volna térniök. Vagycsak egyszer haladtak el ott, és a Nap berántotta õket? Akkorhogyan láthatta az a csillagász 214-szer egymás után?

Utána több csillagász látni vélt egy bolygót, amelynek

15

azonban mára se híre, se hamva. Az 1870-es években azakkori világ elismert, nagy csillagászai közül többen hitték éshirdették, hogy a Nap és a Merkúr között található egy Vulcan(Vulkán) nevû másik égitest, netán bolygó is. Akadt olyan is közöttük, akinek sikerült lefényképeznie azt a halvány pontocskát a messzi ûrben. Innen több mint száz millió kilo-méterre… Akkor hát csakugyan kellett ott lennie valaminek.

Ami igazi titok: 1878 után miért nem látták többé azt arejtélyes égitestet? Amely pedig a kutatók szerint a Nap körülkeringett. Vajon magához vonzotta, „beszívta” volna a Nap?Évmilliókig keringett ott, aztán éppen akkor, amikor a Földönbeindult a távcsöves, rendszeres égbolt- és ûrfigyelés – eltûntonnan, örökre?

Gyakran megesik, hogy a tudósok elhallgatják a kívülállókelõtt azokat a jelenségeket, amelyeket tudásuk akkorérvényes szintjén még nem tudnak megmagyarázni. Ezkényelmes álláspont. Baj csak akkor történik – szerintük ésszámukra baj – ha az információ kiszivárog és holmi laikusokvagy e könyv szerzõjéhez hasonlatos „népbutítók” kezérekerül. Akik képesek és a még megmagyarázatlan, sõt akkoribanmég megmagyarázhatatlan információt közlik a tudatlanlaikusokkal és ezzel zavart okoznak közöttük, vagy valamilyenegyéb aljas célra használják fel…!

Most is ez fog történni, bár hogy a cél aljas lenne – azterõsen vitatom. Egyszerûen elmondom, leírom Önöknek, miminden történik a Merkúron (is), amirõl a tudomány embereikevés kivétellel elfelejtettek minket felvilágosítani.

A bolygó közelébe küldött Mariner-10-es ûrszonda mûszereifigyelték meg a jelenséget. A szonda több ezer felvételtkészített viszonylag közelrõl. A képeken egy, a Holdhoz igenhasonlító kietlen felszínt látni, a felvételeken már a 100

16

méteres tereptárgyak is jól megkülönböztethetõk. Nos, afelvételeken itt-ott fényfelvillanásokat tapasztaltak. A rejté-lyes fények szabálytalan idõközökben villantak fel és abolygó felületének számos pontján voltak láthatóak. Mivelintenzitásuk idõben változó volt, a kutatók egyszerûen kijelentették: ezek bizony természetes eredetûek – és kész. Énebben nem lennék olyan biztos. Az, hogy nincs rendszer afelvillanásokban, még nem zárja ki, hogy van ott rendszer,csak azt mi nem látjuk át. Merthogy az egy másik rendszerszerint mûködik, amit helyi tényezõk is befolyásolhatnak.Nem merem határozottan állítani, hogy a Merkúron egy idegen civilizáció egyedei telepedtek meg – de a fényjelek miattnem is zárom ki. Élhetnek ott hidegtûrõ vagy melegtûrõ lények,vagy olyanok, amelyeket nem érdekel a felszín hõmérséklete,mert õk már a felszín alá építettek támaszpontokat.

Erre persze nincs semmiféle bizonyíték. De az tény, hogy aMerkúr felszínén olykor rejtélyes fények villognak…

De miért élnének idegenek a Merkúron? Mi van ott, amiodacsábítaná õket? Azon túlmenõen, hogy megfigyelhetik aNaprendszer belsõ bolygóit és az ott történõ eseményeket,lehetnek ennél sokkal prózaibb indokaik is. Például az irgal-matlan hõséget alakítják át valamilyen szállítható vagyelküldhetõ energiává és azt így eljuttatják az ûr sokkal rosszabbadottságú, hideg pontjaira. Netán oda, ahonnan eljöttek,vagy amit most akarnak gyarmatosítani, lakhatóvá tenni amaguk számára.

Az sem lenne utolsó dolog, ha a felszín alatt valamilyenércet bányásznának, az irgalmatlanul forró felszín energiájasegítségével. Igaz, a nagyon közeli Nap roppant kártékonysugarakkal bombázza a felszínt, ám ez nem jelenti azt, hogyegy másféle fizikai adottságokkal rendelkezõ csoport egyedei

17

ne élhetnék azt túl. Például azért, mert létezhet az ûrbenolyan lénycsoport, amely eleve ehhez hasonló helyenszületett és fejlõdött ki. Ne feledjük, lehet, vannak olyanlények, akik eleve csak ilyen környezetben tudnak élni, bioló-giailag erre az életformára és környezetre determináltak. És õk éppen a Földön nem tudnának élni, ahol sok a levegõ,a víz, a nyirkosság, és így tovább.

Vagy lássuk a következõ bolygót, a Vénuszt. A Naptól mérttávolság sorrendjében ez a második (ha az annyit keresettVulkán tényleg nem létezik…) Ez a bolygó arról híres, hogyaz évszázadok alatt sok csillagász távcsövekkel is megfigyel-hette egy holdját. Ez azért különös, vagy több mint különös,mert a Vénusznak jelenlegi ismereteink szerint nincs egyetlenholdja és amennyire tudható, soha nem is volt!

Nem akárkik látták a holdat, a csillagászat történeténektöbb nagy alakja is ezek közé sorolható. Végsõ soronszázhúsz éven át láttak a csillagászok egy körülötte keringõégitestet. Kicsi rá az esély, hogy az egy UFO lett volna –képzeljük el, milyen gigantikus méretûnek kellett volnalennie, hogy a Földrõl is lássák (igaz, csak távcsõvel, deakkor is). Ha pedig az egy kisbolygó volt, amit valamiszerencsés vagy szerencsétlen véletlen folytán a Vénusz„befogott” és maga körüli körpályára kényszerített – akkorhogyan tûnhetett el késõbb? Hisz ez esetben még ma is ottkellene keringenie.

Számos csillagász a kor tudományos lapjaiban roppant részletesen leírta, hogyan és milyennek látta a holdat. Vajonez is olyan rejtélyes tárgy lehetett, mint a merkúri „Vulkán”?Netán csakugyan egy hihetetlen méretû idegen objektum volt,És ha „objektumot” mondok, idegenek mesterségesen

18

készített, nagyméretû ûrhajójára gondolok. Logikus afeltételezés, hogy lehetnek olyan civilizációk, amelyekszámára nem jelent mûszaki nehézséget efféle ûrhajókkészítése. Vagy ami kézenfekvõbb és egyszerûbb: megszállnakvalahol, valamelyik naprendszerben egy tekintélyes méretûkisbolygót és azt alakítják át. Addig fúrják-faragják, addigtelepítenek bele akár hajtómûvet és energiaterelõ telepeket éslakórészeket és mûszereket, amíg az lakhatóvá, irányíthatóvá– vagyis ûrhajóvá válik. Kérem, majd gondoljanak erre atovábbiak folyamán, ugyanis nincs kizárva, hogy ilyenek mais vannak itt körülöttünk…

Az ilyen kozmikus jármûvel aztán haladhatnak az ûrben,ha nem is túl gyorsan. Bár ki tudja…? A világûrnek vannakolyan, ma általunk még nem ismert tulajdonságai, amelyeknyilván igen gyors haladást is lehetõvé tesznek. Néha egy-egypillanatra az UFO-k haladásában is tapasztalunk ilyen jelen-ségeket, amelyek már-már a szubatomi világ sebességeire éstulajdonságaira emlékeztetnek.

Nos, feltételezhetjük éppenséggel, hogy ilyen gigászok isröpködnek az ûrben és azokat értelmes lények irányítják asaját céljaik érdekében. Ha így van, akkor mind a két bolygóesetében ezt is láthatták a csillagászok. Ki tudja, hány helyenjártak már azok a lények csak a mi Naprendszerünkben is?És lehet, százhúsz (földi) éven át a Vénusz volt megfigyelé-seik tárgya, vagy ott termeltek ki valamilyen nyersanyagot,vagy végeztek tudományos kísérleteket vagy ki tudja, miegyébbel foglalkoztak.

Egy korabeli csillagász próbálta megállítani az ismeretlenégitest méreteit is. Távcsövében persze a közeli Vénuszhozmérte és arra a belátásra jutott, hogy a „hold” a Vénusznegyedrészét tette ki. Az akkor már létezõ Francia

19

Tudományos Akadémia 1761-ben az egyik legjelentõsebbfelfedezésként adta közre az adatokat a Vénusz újonnanfelfedezett holdjáról. Azt pár évvel késõbb még látták, majd1768 után – soha többé, senki! És ma sem látható, amikornemcsak modern mûszerekkel, de a Naprendszer szinteösszes tagjához elküldött kémlelõ, fotózó, filmezõ és ezermódon mérõ ûrszondákkal is figyeljük a földközeli ûrvidéket.

A dolog azért is érdekes, mert a 19. század végén ismétfeltûnt egy Vénusz-„hold”! Olyan neves csillagászok, mint E. Barnard is látták a saját szemükkel, no persze távcsövönkeresztül. Akkoriban és késõbb sokan azt beszélték, hogy igenis volt ott egy hold, de mint mesterséges építményt, avénusz-lakók egyszer csak szétszedték, mert már többé nemvolt rá szükségük… Nevethetünk, hisz honnan is tudtákvolna ezt azok az emberek? Ugyanakkor nehéz elképzelni,hogy hozzánk bármiben is hasonló, szénalapú biológiailények kibírnák a Vénuszon uralkodó 500 fokos meleget, alégkörben terjengõ mérgezõ gázokat és a nagy nyomást.Ugyanakkor – gondoljunk csak a Merkúrra – nem zárható ki,hogy akadnak (idegen) lények, amelyek ezt is kibírják. Mitöbb, ez egyenesen lételemük is lehet éppenséggel, ha egyhasonló bolygóról származnak eredetileg? Vagy éppen azértvolt szükségük egy, a bolygó körül keringõ „holdra”, hogyonnan irányítsák a felszínen vagy a bolygó légkörében folyómunkálatokat?

Tudom, sokan azt mondják erre (és szinte joggal): túlsá-gosan fantasztikus. Én meg azt mondom erre: egy csöppetsem az. Lehet, éppen ez a reális magyarázat. Bizonyítékunkpersze nincsen rá. Még nincs.

20

A Naprendszer belülrõl kifelé számított negyedik bolygója a Mars. (A Földet egyelõre hagyjuk ki ebbõl a felsorolásból ésa leírásokból. Az itteni rejtélyek adataival egy külön kötetettölthetnénk meg.)

Nos, a Marssal aztán sok „baj” volt már eddig is. Az ókorban„vörös bolygónak” látott és éppen ezért a harcias Mars-istenrõlelnevezett égitest körül mindig is voltak furcsaságok, titkok.Amúgy a Mars nem sok tekintetben hasonlít a bolygónkra.Mivel távolabb van a Naptól, a felszínén a fizikai körül-mények rosszabbak, kevesebb a fény és a hõ, rideg és keményvilág az. Légköre van ugyan, de az sem úgy viselkedik, minta miénk. Majdnem pontosan csak feleakkora, mint a Föld,kisebb a sûrûsége, így a tömegvonzása csak 38 százaléka aFöldének.

A Mars két sarkán több száz kilométer átmérõjû havasövezetek vannak, „hósapkák” láthatóak. Az egyik ilyen rejtély:miért olvad el „nyáron” a hó? Ha földi nyarakra gondolunk,az itteni melegre, akkor érthetõ a dolog. De mert a Mars olyantávol van a Naptól, hát fele annyi fényt és meleget sem kap aközponti csillagtól, mint mi. A Marson az átlagos hõmérsék-letet mindig kemény mínuszok jellemzik. Az átlagoshõmérséklet ott egész évre vetítve alig mínusz 60 fok!

Nyáron csak az egyenlítõ közelében, ott is csak a déli órák-ban megy föl plusz 20 fokra – de nem a sarkokon. Akkor hát amarsi „nyárban”, aminek a hõmérséklete rosszabb, mintnálunk a legszigorúbb télen – hogyan indulhatnak olvadásnaka nagy hómezõk? Mínusz 50 fokon hát hogyan lehetséges,hogy egészen kicsire összezsugorodnak és amikor jön az õsz,akkor kezdenek ismét kiterjedni?

De hagyjuk a marsi természet titkait, hiszen azt ígértük:olyan jelek után kutatunk, amelyek valamiféle idegenek

21

egykori vagy mai beavatkozásaira, jelenlétére utalnak.Nézzük hát meg a Mars holdjait.

Ezek valódiak, bizonyítottak, létezõek. Kezdettõl nem isvonták kétségbe. Mindkettõvel „gond” volt és van. Már amozgásuk is olyan rendellenes, hogy ez úgy a szakembereket,mint az amatõröket a legfantasztikusabb hipotézisekkiötlésére késztette. Ha röviden akarunk fogalmazni, ki kelljelentenünk: az egyik hold túl gyorsan, a másik túl lassanhalad a bolygó körüli pályáján. A Deimos („Félelem”) olyantávolságban van a bolygótól, hogy gyakorlatilag mindigugyanazon pontja fölött függ, akár egy földi mesterségestévémûsor-közvetítõ mûhold. Majdnem „áll”, vagyis igen lassan mozog, ezért a Mars felszínérõl nézve hihetetlenül lassan halad a pályáján. Beletelik 60 óra is (látszólag), mireegyszer megkerüli a bolygót. Még érdekesebb, amit társa, aPhobos („Iszonyat”) mûvel. A földi napnál alig fél órávalhosszabb marsi nap alatt a Phobos háromszor kerüli meg azanyabolygót!

Bár mivel a bolygó forgásirányát követi, azért optikailagúgy látszik, mintha a valóságosnál lassabban haladna. Ám aMarsról nézve huszonnégy óránként kétszer kel fel és kétszernyugszik le! A vele kapcsolatos másik rejtély: fordítva halad,mint az egész naprendszer legtöbb égitestje. A rendszerbolygói és holdjai igen kevés kivételtõl eltekintve keleten kelnek fel és nyugaton nyugszanak le. Kivéve a Phobost,amely fordítva „jár”.

Felmerül a kérdés: honnan kapta ez a hold ezt a nagysebességet? És miért jár „szemben a forgalommal”? Mivel aNaprendszer mai bolygó- és hold-tagjai valaha egyetlenközös anyaghalmazt képviselt, egyazon tömeget alkotott ésabból alakultak ki a mai részek – logikus feltételezés, sõt

22

bizonyosság, hogy a benne tapasztalható mozgásoksebességkorlátai elég közel vannak egymáshoz. Csakugyanfurcsa hát, hogy míg a bolygó 24 óra 37 perc alatt fordul mega tengelye körül, addig a tõle 6 ezer kilométerre lévõ kicsinyholdja ugyanezt háromszor gyorsabban teszi.

Aztán éppen olyan gyanús a Marstól távolsága is. A fizikaszabályai és a tömegvonzás már ismert törvényei alapján aPhobos nem lehetne olyan közel a bolygóhoz! Hisz a szabá-lyok szerint a Marsnak már régen magához kellett volna õtrántania (vonzania) és egyre közelebb kerülve a holdnak márrégen rá kellett volna zuhannia, szét kellett volna törnie aMars felszínén. Ez a szabály különben érvényes az egészNaprendszerben – kivéve a Phobost! Õ szinte mindenben atörvényeken kívül áll, azokat rendre „megszegi”.

Nem 6 ezer, hanem többször 6 ezer kilométerre kellenekeringenie a Marstól ahhoz, hogy egyben maradjon. Millióévek óta le kellett volna zuhannia – de lám, „õ” errõl mit semtudva kering keményen, semmibe veszi a dinamikatörvényeit és nem zuhan le. Rosszak tán a törvényeink, pontatlanok, nem mindig és mindenhol érvényesek? Deakkor miért ez az egyetlen ilyen kivétel az egész rendszerben?

Nem csoda hát, hogy bár errõl tudnak a szakemberek, alaikusok, a nagyközönség felé a marsi holdak egyikének ezta tulajdonságát sem reklámozzák túlzottan. Pedig ezzel mégnem értünk a rejtélyek végére.

A huszadik században többször lemérték a Phobos pálya-adatait. Negyven év elteltével egészen más eredményekszülettek, mint korábban! Kiderült, hogy a négy évtized alatta Phobos közelebb került a Marshoz. Vagyis mûködne atörvény és a hold úton lenne a megsemmisülés felé? De hiszen éppen ez bizonyítja, hogy nem mûködik: sokkal

23

távolabb kellene haladnia, mégis túl közel halad – és mégezen belül is közeledik a Marshoz, ami már teljesenérthetetlen!

Bajok vannak persze a holdak eredetével is. A Deimos a„normális”, vele nincsenek elméleti bajok. Talán valóbanugyanakkor alakult ki, amikor az anyabolygó, anyagukközös és idõvel átvette a Mars forgási sebességét és irányát.Mivel pályavonala a Mars egyenlítõjének síkjában helyezkedikel, nyilvánvaló, hogy ez történt.

Ám a Phobos is ott helyezkedik el, mégis ellentétesenviselkedik. A Deimos azzal a sebességgel jár, amit azanyabolygótól kapott még keletkezésük pillanatában. APhobos viszont, mint írtuk, háromszor gyorsabb, ráadásulellenkezõ irányban kering. A huszadik század végén egy földiszondával megmérték a két hold anyagsûrûségét is éskiderült, hogy a Phobos sûrûsége alig a fele a Deimosénak ésa Marsénak. Vagyis már az anyaga sem onnan származik. Haviszont tehát a Phobos idegen volt, arra repült mint egymegtermett kisbolygó és a Mars befogta, maga körül pályáraállította – hogyan lehetséges, hogy ez is pontosan az egyen-lítõje fölé állt és a pályasíkja attól kezdve pontosanugyanolyan lett, mint a már meglévõ régi holdjáé!

Nos, mint az várható volt, felmerült az ötlet vagy elmélet: aPhobos mesterséges eredetû égitest!

Több, igen neves csillagász szignálta ezt az ötletet a magaidejében, a huszadik század ötvenes-hatvanas éveiben.Merészen állították, hogy ha más az anyaga, más a mozgása,ám mégis pontosan egyenlítõi pályán kering, akkor aztvalakik elkészítették, majd pályára állították a Mars körül!A Phobosnak különben az alakja sem gömb, hanem primitívkrumpli-forma, kráterekkel tarkított, természetesen légkör

24

nélküli otromba kõdarab. Felmerült a további gyanú: azértfeleakkora az anyagsûrûsége, mint a Marsé és a Deimosé,mert belül üres!

Hát ez nagy szenzáció volt a maga idejében. És gyorsantegyük hozzá: a mai napig nem cáfolták meg. Erre csak akkorkerülhet majd sor, ha az emberek személyesen jutnak el aMarsra, sõt onnan a két holdra is. Hát ez nem holnap lesz, denem is holnapután.

Megint másoknak az tûnt fel, hogy míg a Földtõl sokkaltávolabbi bolygók kisebb méretû holdjait már régenfelfedezték – a szomszédunk, a Mars két nem is olyan kicsiholdját csak 1877-ben fedezték fel az akkor már jó táv-csövekkel ellátott csillagászok? Amibõl azt a következtetéstvonták le: korábban azért nem látták õket, mert akkor még…nem voltak ott! Még nem keringtek a Mars körül! Különbenértelemszerûen régen észre kellett volna õket venni, hiszen aMarsot legalább annyian és oly gyakran figyelték, mint asokkal távolabbi Szaturnuszt, Jupitert vagy mondjuk aVénuszt.

Például nem találták 1864-ben sem, amikor Föld-Marsegyüttállás volt, a két bolygó egymástól alig ötvenvalahánymillió kilométerre haladt el (máskor ennek többszörösére vannak egymástól, a legtávolabbi pontokon a két bolygóközötti távolság 400 millió kilométert tesz ki…) Okvetlenülmeg kell jegyezni, hogy 1864-ben ugyanolyan méretû és fel-bontóképességû távcsövekkel figyelték az eget a csillagászok,mint amilyennel 13 évvel késõbb meglátták a holdakat –messzebbrõl…

Bizonyítani persze nem lehet azon hipotézis igazságát,hogy 1877 elõtt ezek a holdak nem is léteztek. Pedig ha belegondolunk, elfogadható: nagyon fejlett idegen lények

25

számára nem jelent nehézséget vagy felépíteni egy kis holdat(vagy akár többet is), vagy átalakítani a fentebb vázolt mód-szerrel egy létezõt és azt tetszõleges bolygó körül nekik tetszõpályára állítani.

Ha elfogadták volna ezt az elméletet (amit a maga idejébena legnagyobb élõ szovjet csillagász képviselt kitartóan), akkormegoldódtak volna a Mars-holdak rejtélyei. Minden különöstulajdonságukat egy csapásra megmagyarázta volna amesterséges eredet. Nem lepett meg senkit, hogy „a hivatalostudomány botosispánjai” (copyright by Beöthy Mihály,huszadik századi magyar ûrhajózási szakértõ, aki maga ismerész gondolatokat képviselt és szembe ment az akadémikusáramlatokkal) mindent megtettek, nehogy elterjedjenek ezek a nézetek. Mindenáron bizonyítani akarták, hogy a Marsnak és bolygóinak nincs köze semmiféle idegen civilizációhoz – dehát ez a mai napig sem sikerült. Éppen ellenkezõleg, egyre szaporodnak a gyanús jelek, mi több, olykor bizonyítékok is.

Elég voltaképpen elfogadnunk azt a gondolatot, hogylétezhetnek más civilizációk is. Másféle biológiai, értelmesélõlények. Ha ezen túl vagyunk, éppen olyan könnyû belátni:a többiek között lehetnek nálunk elmaradottabbak és lehetnekfejlettebbek is. Kinek milyen sors és fejlõdési sebesség adatottmeg, azzal létezett eddig is. Akadhattak, akik elõbb kifej-lõdtek és már akkor eljutottak az ûrcivilizáció szintjére,amikor nálunk még az õsök éppen hogy kipróbálták az elsõkõbunkót, vagy azt sem. Nem érdem az egyik és nem szégyena másik. A fejlõdés és különösen az értelmes fejlõdés sokféleutat járhat be megszámlálhatatlanul sok kozmikus helyszínen,és idõben.

Ha ezt elfogadtuk, már csak egy lépés elfogadni azt a gondolatot is: a nálunk sokkal régebben létezõ és fejlõdõ

26

civilizációk egyedei vándorolhattak és vándorolnak az ûrbenés abban a maguk céljainak megfelelõen ideiglenesen vagytartósan berendezkedhetnek. Ha pedig mindezt megtehetik(és miért ne tehetnék meg? Hisz mi is ezt fogjuk tennihamarosan), akkor bárhol felbukkanhattak a múltba és felbukkanhatnak a jelenben vagy a jövõben, az ûr akármelyikpontján és tájékán. Így például a mi Naprendszerünkben is,amely – nehogy félreértés legyen – nem a „miénk”. Attól,hogy esetleg széles e környéken mi vagyunk az egyetlenértelmes (?) civilizáció, még nem következik az, hogy mások-nak nincs joguk itt tevékenykedni, hiszen az ûr mindenkié.

Ha eddig eljutottunk, akkor nincs helye továbbicsodálkozásnak, de hitetlenkedésnek sem. Valakik valahajárhattak a Mars környékén is. Csinálhattak furcsa (vagyis: ami számunkra furcsának tûnõ, mert általunk egyelõreérthetetlen) dolgokat. Végezhettek akár nyersanyag-kiter-melést, vagy energiatermelést, folytathattak tudományoskutatást száz vagy ezer éveken keresztül – és mi még mindigcsak õsemberek voltunk, vagy akár egysejtûek… Számukra minem is léteztünk. Felejtsük el, hogy az idelátogató idegenekcsak miattunk, csak értünk jöttek-jönnek ide. A mi civilizá-ciónk szellemi és erkölcsi fejlettségi színvonala még messzealatta marad azokénak, akik dönthetnének egy nyilvános látogatásról, kapcsolatfelvételrõl.

Ha megismernénk a két marsi hold eredetét, de különösena Phobosról szaporodnának meg az információink, abbatalán beleremegne a tudomány és számos karrier dõlneromba, egész csillagász- és más tudósnemzedékeknek kelleneszemléletet változtatnia. Ma az a hivatalos álláspont, hogy aNaprendszerben csak a Földön van értelmes élet, másutt arendszerben nincs és nem is volt soha! Nos, ha a Mars

27

felszínén vagy a Phoboson (Phobosban…) ezzel ellenkezõjeleket, bizonyítékokat találnánk, az nagyobb csapás lenne atudomány számára, mint volt az egyháznak Kopernikusz,Galilei és Kepler állításai együttvéve.

Ne feledjük, lehet, hogy valamiféle idegenek a Marsonévmilliókkal ezelõtt voltak csupán! Azóta elhagyatott az ahely. Ám lehet, 1877 elõtt azért nem fedezték fel a holdakat,mert azok csakugyan nem léteztek, és azóta is ott vannak azidegenek! Hogy ennek az ûrszondák semmi jelét semtalálták? Rájuk még visszatérünk.

Azt sem zárhatjuk ki, hogy a Phobos nem a mi Naprend-szerünkben, hanem egy másikban készült, akár egy hajó asólyán, a hajógyárban, a dokkban. Aztán elengedték, vagyishajtómûveket is beleépítettek, beszálltak és elindultak.Lehetett ez lakóhely, kutatóbázis, ûrjármû-támaszpont, raktár és mindez együtt – ez logikus. Míg a felfedezõk elõttejártak és sebes ûrhajóikon (UFO-k…?) felderítették az egyesnaprendszereket, addig ez a krumpli-alakú „égitest” a magalassúbb módján ment. Elvihetett magával akár egy egészkivándorló civilizációt, amely például lakhatatlanná váltanyabolygójáról, naprendszerébõl menekült.

Amíg új lakóhelyet kerestek, addig egy (vagy több) ilyenégitestben-hajóban éltek mesterséges körülmények között.Nem lehetett nehéz megteremteni a fényt, a hõt, a mester-séges gravitációt, megtermelni a szükséges tápanyagokat stb.Aztán a „hajó-világuk” sokfelé horgonyzott, oda-oda tapasz-tották egy-egy bolygóhoz és azok körül keringett, amíg az hasznos és szükséges volt. Aztán „elkötötték” és továbbvándoroltak vele.

28

Akkor most mit csinál a Phobos a Mars körül? – kérdezhet-nénk, már persze ha a fenti elmélet igaz. Lehet, valami okbólmár nem volt rá szükség, találtak és építettek egy jobbat,nagyobbat, ezt pedig itt hagyták. Ez a kevésbé izgalmas magyarázat. A másik változat érdekesebb: mi van, ha most islakott és mûködik? Ha eredeti céljának megfelelõen most islakóhely, raktár, kutatólaboratóriumok összessége, és ûrhajó-támaszpont? Felhívom a figyelmet arra a kevéssé ismerttényre, hogy az 1870-es évektõl kezdve szerte a világban, dekülönösen az egyesült Államokban nagyon sok rejtélyesrepülõ szerkezetet láttak, a korabeli észak-amerikai sajtó kistúlzással „tele van” a róluk szóló hírekkel – akkoribanszületett és jelent meg nyomtatásban elõször a „repülõcsészealj” kifejezés is. Tehát nem az 1940-es években, hanemegy századdal elõbb. Lehet, összefüggés van az akkori UFO-invázió, a két Mars-hold 1877-es felfedezése és az idegenekközött? Bizony könnyen meglehet, hogy akkor érkeztek ide aszó szoros értelmében vett „szomszédunkba”.

Az is lehetséges, hogy már régen ki- és elhasználták aPhobost mint bázist, letelepedtek valahol másutt, tõlünk akártöbb galaxissal távolabb is. De arra gondoltak, érdekes lenneezt jelzésként otthagyni egy éppen fejlõdõ civilizációközelében. hogy amikor azok is eljutnak az ûrhajózás szint-jére és kezdik felkeresni naprendszerük bolygóit, ráleljenek és megértsék az üzenetet: nincsenek egyedül. Ennyitmegérhetett nekik egy kiszuperált, már nem használatosegykori ûrtámaszpont. Amely úgyis eleve úgy nézett ki,mintha egy bolygó holdja lenne. Aztán azt valami ügyes módszerrel már eleve úgy állították pályára, hogy mindenjellemzõje feltûnõ és illogikus legyen: szemben megy a többiholddal, könnyebb azoknál, túl közel keringve megszegi a

29

dinamikai és ballisztikai és egyéb ûrfizikai törvényeket…Minderre persze – jelenleg még – nincs semmi bizonyítékunk.De hát gondolkodjunk csak: a Deimos sûrûsége 1,7 gramm

köbcentiméterenként. A Mars majdnem 4 gramm. A szabály-talan alakú Deimos felülete tele van sziklatörmelékkel. Ez akõzet sokkal nehezebb, mint a fenti érték. Hát hogyan lehet-séges: a Deimos sûrûsége alig valamivel több, mint a vízé…?

Sokan vélik úgy: ha majd hamarosan emberes ûrexpedí-ciókat szerveznek a Marsra, bizony elõbb nem a bolygó fel-színére, hanem a Phobosra, Deimosra kellene leereszkedniökaz ûrhajósoknak. Ott olyan adagban kapnák a mellbevágóadatokat, hogy mire eljutnának a Marsra is, már sokkalfelkészültebbek lennének az „idegenek” címû tantárgyból…

Hosszan sorolhatnánk mindazokat a rejtélyeket, amelyek aMars felszínén jelentek meg akár csak az utóbbi száz évben.Csillagászok láttak és leírtak számos érthetetlen jelenséget.Színes fények és foltok tûntek fel, majd el. Egy-egy területismeretlen okból felragyogott, majd a fénynek nyoma veszett.Aztán megtalálták egy ûrszonda képein az úgynevezettMarsa-arcot, amely azóta bevonult az irodalomba, a film-mûvészetbe is. Alighanem a hamisítások történetében istalálkozhatunk majd vele. Ugyanis még az elsõ idõkbenkészült hivatalosan közzé nem tett NASA-fotókon szabályosemberi arcot látunk, addig a huszonnegyedik század elején aNASA által közölt fotókon már láthatóak a retusálás jelei… A tisztelt tudós urak egy része mindent megtesz hát, hogy aMarsi Arcot ugyanolyan sziklának, erodált felszínûkõzetdarabnak mutassa be, amilyenekkel amúgy tele van avörös bolygó. Mindenesetre a kutatók bátrabbik része a hetvenes években készült két fotó alapján a mintegy másfélkilométeres hosszúságú emberi arc-ábrázolást számítógépesen

30

is feldolgozta és meglelték benne a pupillát, a félig nyitottszájban a fogak rajzolatát, sõt az egyik szem sarkában egykönnycseppet is!

Nos, ha ez természeti jelenség, a szél és az erózió munkája(amilyenekkel a Földön is találkozhatunk), akkor felettébbkülönös erózió mûködhetett ott.

Ezért gyanúsak a legújabb felvételek, ahol mindennek úgymond nyoma sincs. Ha igazak a NASA ma érvényes fotói,amelyeken a Marsi arc helyén csak alaktalan sziklaképzõd-mény látható, akkor hogyan készülhettek az 1970-es évekbenaz Arc akkori, részleteiben is embert mutató fotói? Egy szétfolyó, ormótlan és alaktalan sziklától?

Ha valós a Marsi Arc, akkor viszont érdekes elméleteketgyárthatunk – most még csak azokat. Az egyik: idegenek jártak ott, már abban a korban, amikor nálunk kifejlõdött amodern ember. Lehet, hogy pár ezer évvel korábban, lehet, azatlantiszi idõkben, de az sem zárható ki, hogy a tizenki-lencedik században. Aztán elmentek, de valami jelet akartakmaguk után hagyni. Az sem zárható ki, hogy a Marson vagyvalamelyik holdján egy hatalmas raktár vár ránk, tele infor-mációkkal a kozmoszról, a számunkra még ismeretlentájairól, tulajdonságairól, törvényszerûségeirõl és a benne élõlényekrõl. Vagy más, gyakorlatias tudnivalókról. Az ide-geneket elszólították feladataik és lehet, hogy soha többénem találkozhatunk velük, netán nem is ebbõl a dimenzióbólérkeztek és egy másikba mentek vissza… A Marsi Arc ebbenaz esetben figyelemfelkeltõ jelzés, hívás, de az sincs kizárva,hogy egy „kulcslyuk”: amikor oda szállnak melléje az ûrhajósok,megtalálják a behatolás módját a nekünk hátrahagyotttudásanyaghoz.

Én a magam laikus eszével arra gondoltam: ha egyszer

31

eljön az ideje és legalább ember nélküli kutatójármûvekettelepítenek a Marsra, hát azok közül legalább egyetokvetlenül a Marsi arc és a mellette állítólag látható„piramisváros” mellé küldenek, hadd fedezzék fel azokat. De nem, az új század elején a Marsra küldött két ûrjármûvettermészetesen az Arctól a lehetõ legtávolabbi pontokravezényelték!

Azt is felvetették sokan, hogy talán szó sincs idegenekrõl.Talán a Marson is kialakult az élet, ott is élt évmilliókonkeresztül egy civilizáció. Bár ha akkor is olyan mostohákvoltak a felszíni, fizikai körülmények, ezt nehéz elhinni – márpersze ha hozzánk hasonló lényekre gondolunk. Itt mosthelyhiány miatt nem megyünk bele abba, hogyan létezhettekott emberhez hasonló lények – vagy éppen olyan emberek,mint mi? És az emberiség részben vagy egészben a Marsrólszármazna? (Ezekrõl és hasonló témákról más könyveimbenrészletesen olvashatnak.)

Maradjunk a Mars mai rejtélyeinél. Bizony olyanok is akadnak, akiknek feltûnt: egyetlen más közeli égitest esetébensem mutatkozott olyan furcsa „ellenállás” az emberi kutató-eszközökkel szemben, mint éppen a vörös bolygó esetében.

Az emberiség az utóbbi évtizedekben a Marsra körülbelül32-35 ûreszközt küldött. Ezek nagyobb részének az volt afeladata, hogy minél közelebb kerülve a Marshoz ésHoldjaihoz, ott kutatómunkát végezzen a Föld számára.Számos eszköznek le kellett (volna) szállnia a vörös bolygófelszínére. Nos, az odaküldött eszközöknek csaknem a 70százalékával valami történt. Valami olyasmi, ami megaka-dályozta mûködésüket, lehetetlenné tette a feladat sikeres teljesítését. Az eszközök egy tekintélyes része nyomtalanuleltûnt még az ûrben, vagy a Mars közelében!

32

Tucatjával sorolhatjuk azokat az amerikai és szovjetûreszközöket, amelyek 1960 és 2000 között startoltak.Lényegében alig volt köztük olyan, amelyik sikerrel jártvolna. A huszonegyedik században végre majdnem egyidõben két Mars-járó ûrlaboratóriumot is sikerült leszállítania bolygó felszínén. Persze, gondosan vigyázva rá, hogy aMarsi Arctól és más gyanús felszíni objektumoktól, tájaktól alehetõ legmesszebb érjenek talajt…

Több, a Marson leszállt ûrszonda igen különösen visel-kedett. Voltak, amelyek hosszan sugározták az adatokat,mások vagy mindjárt az elején, vagy késõbb minden érthetõok nélkül elhallgattak. A legtöbb ott leszállt egységérthetetlen módon elhallgatott egy idõ után. A Mars körülkeringõ mûholdak ugyanakkor szorgalmasan készítették afelvételek százait és ezreit, ezeken semmi gyanús nemlátható. Már persze ha elhisszük az illetékeseknek, hogy azösszes ott készült felvételt nyilvánosságra hozták!

A Jupiter nagyon messze van a Földtõl.A naprendszer legnagyobb bolygója valóságos óriás,

különösen a Földhöz viszonyítva. Hiszen bolygónknál 318-szor nagyobb! Ötször messzebb van a Naptól, mint mi, ezértmajdnem 12 (földi) év kell ahhoz, hogy egyszer megkerülje aNapot. Hogy ott vannak-e valamiféle Idegenek, persze nemtudhatjuk. Erre nincs semmilyen bizonyíték. Vannak viszontfurcsa rejtélyek, amelyek elgondolkoztatóak.

Az egyik ilyen titok a gyûrûkhöz kapcsolódik. A Jupitert,mint tudjuk, gyûrûk veszik körül, ezekben kozmikustörmelék járja örök útját a bolygó körül. Viszont a gyûrûk egyrésze nem engedelmeskedik a gravitáció törvényeinek. Akikegyetemi tanulmányaik után meg vannak gyõzõdve arról,

33

hogy a gravitáció a világûrben mindenütt egyformánérvényes és ugyanúgy mûködik – az a Jupiter esetébenalighanem nagy „tudományos pofont” kap.

A felszíntõl különféle távolságban a bolygót övezõ gyûrûkritkák és könnyûek. Mivel pedig nagyon közel vannak ehhezaz igen nagytömegû bolygóhoz – a szabályok értelmében márrégen le kellett volna zuhanniok a Jupiter felszínére. De nem!Csak keringenek tovább szorgalmasan, és – gyorsan. Az agyûrû például, amelyik a felszíntõl 57 ezer kilométerrehelyezkedik el, sokkal gyorsabban forog a bolygó körül, mintmaga a Jupiter. Például a gyûrû mindössze csupán 7 (hét!) óraalatt tesz meg egy fordulatot, és senki sem képes megma-gyarázni, hogyan, mikor, honnan kapott ekkora sebességet?

Egy másik jupiteri rejtély: a bolygó a méréseik szerintsokkal több hõt sugároz ki az ûrbe, mint amennyit a Naptólkap. Nem is kevés ez a mennyiség, mert a két-, sõt a három-szorosa annak! Az óriásbolygó méreteit tekintve egyetlennagy fûtõmû benyomását kelti. Olyan energiát sugároz azûrbe, mintha a felületén 50 ezer Hiroshima-típusú atombombátrobbantanának fel – másodpercenként!

Nem csoda, hogy akadnak csillagászok, akik a Jupitert nemis bolygónak, hanem „kis csillagnak” nevezik, nem hivata-losan. Kardoskodnak, hogy a Jupiterben termonukleárisfolyamatok zajlanak, akár a Napban. Ha én Idegen lennék,biztosan nagyon érdekelne ez a különösen viselkedõ hatal-mas bolygó. Olyan fûtõanyagot tartalmazhat, amely egyegész civilizációnak sok tízezer vagy százezer évre elegendõenergiát adhat.

Sokat mesélhetnénk a Jupiter érdekes holdjairól, különösenaz Io-ról vagy az Európáról. De akad itt olyasmi, ami a számunkra most sokkal fontosabb lehet.

34

Ezek pedig a Jupiterrrõl származó gyanús rádióadások.A rádiócsillagászok elõször 1950 októberében és novem-

berében észleltek rejtélyes adásokat a bolygó felõl, majd 1951februárjától áprilisáig egyfolytában többet, de eleinte földiadások visszaverõdésének hitték õket. 1955 elsõ háromhónapjában többször is vettek gyanús jeleket és akkor végrekiderült az is: csakugyan a Jupiter felõl érkeznek a jelek!

Végül a kutatók abban maradtak, hogy természetesrádióhullámok ezek, amelyek három különbözõ hullám-hosszon jönnek és egyetlen pontból jön az adás, amelyik„beforgása” és „kiforgása” a Föld felé egyben lehetõvé tette atudósoknak, hogy megállapítsák a gáznemû bolygó tengely-körüli forgásának sebességét. Csak az a baj: milyen állandópontról jöttek a jelek, ha ilyen nincs és nem is lehet aJupiteren? A bolygó felületén sok száz, mások szerint sokezer fokos a hõmérséklet, így semmilyen szilárd, állandó pontnem létezhet. Márpedig a mérések szerint egy több száz méterátmérõjû valami sugározta a hullámokat, egyszerre hallhatóhang és ultrahang formájában, igen keskeny frekvencián.

Feltesszük, hogy a három különbözõ hullámhosszon sugár-zott adás már évezredek vagy tízezredek óta szüntelenülmegy ki az ûrbe és érkezik a Földre is. Ne várjunk valamifélekódolt, értelmes üzenetet – itt maga az adás az üzenet!

Vagyis ha jártak valaha régen ott Idegenek, netán kiter-meltek valamilyen számukra fontos anyagot, már tudniokkellett, hogy ebben a Naprendszerben lesz valaha értelmesélet. Ezért hagyták ott azt a helyi energiával táplált rádióadót.Más magyarázat nincs arra, hogy olyan szélsõségeskörülmények között egy szilárd burkolattal nem is rendelkezõbolygón mégis van egy pont, ahonnan rádiójeleket sugároz-nak a világûrbe. Egyszer – ki tudja, mikor? – az emberek

35

eljutnak oda, megfejtik a rádióadó titkát és talán útmutatástis kapnak arra, hol és hogyan találhatnak rá az Idege-nekre…?

A Szaturnusz inkább ismert a gyûrûirõl, mint a Jupiter.A gyûrûk itt is szabályellenesen viselkednek. A Naprend-

szerben jól látható, hogy a törvény az: ha egy kisebb testközel van egy nagyobbhoz, akkor akörül körpályán kering.Ha közel jár hozzá, gyorsabban tesz meg egy kört, nagyobb asebessége, ha távolabb van tõle, lassabban kering és egy körmegtétele több idõt vesz igénybe. A bolygókon is látszik ez: aNaphoz oly közel lévõ Merkúr szinte „rohan” a csillag körül,míg a tõle oly igen messze lévõ Uránusznak egy körmegtételéhez 84 földi évre van szüksége!

Nos, így van ez sokfelé az univerzumban. De nem aSzaturnusz gyûrûivel. Ezek a bolygótól különbözõ távolságralévõ kõzet- és jégrétegek, alaposan szétterülve. A Szatur-nuszhoz közeli, mert alig 600 és 900 kilométer körötti gyûrûlassabban forog, mint a tõle 12-16 ezer kilométerre lévõmásik, külsõ gyûrû! És a harmadik, amely 100 ezer kilo-méterre van a felszíntõl, még ennél is sebesebben forog! Ezt még egyetlen földi csillagász, ûrfizikus, semmilyen szakember nem volt képes megmagyarázni. Ellentmond ajózan észnek, a fizika törvényeinek, nem is szólva a gravitációszabályairól. Vajon ez is egy üzenet lenne?

Két automatikus kamerákkal felszerelt ûrszonda haladt el aSzaturnuszhoz elég közel. Fényképfelvételeikbõl kiderült,hogy a felszín egy pontján egy szabályos hatszögletû épít-mény található. Lehet, nem jó szó az „építmény”, de van-ejobb? Annak a valaminek nem helybeli, hanem idegen erede-tûnek kell lennie. De hogy mi az, nem tudhatjuk. Már csak

36

azért is nehéz ott elképzelni bármilyen állandó objektumot,mert hát a Szaturnusz sûrûsége kevesebb, mint a vízé! Egyköbcentiméter szaturnuszi anyag ott csak 0,705 grammotnyom. Ez a Naprendszer legritkább anyagú bolygója, szilárdfelszíne – akárcsak a Jupiternek – ennek sincsen. Mondanomsem kell, hogy ez az óriásbolygó is háromszor annyi melegetsugároz ki magából, mint amennyit a Naptól kap. Vajon vala-hol belül ez is egy csillagként mûködik?

Kísértetiesen ismétlõdtek itt is azok a dolgok, amiket aJupiteren egyszer már felfedeztek az emberek. Amikor 1975-ben a két Voyager-szonda a közelbe ért, elég sokáigtartózkodtak a bolygó mellett. Összesen mintegy 500 napratehetõ ez az idõszak. Az 500 nap alatt a két szonda mûszerei– egymástól függetlenül! – 12 alkalommal vettek nagyenergiával érkezõ rádióhullámokat, „adást”. Ezek érthetetlen-nek voltak, voltaképpen elektromos zajként is felfogható„adás” volt ez. Mielõtt önök közül valaki most rálegyintene,hogy ezek is természetes eredetûek voltak, hadd jegyezzükmeg: az adások szabályos idõközökben ismétlõdtek.Pontosan 10 óra 10 percenként érkeztek a bolygó vagykörnyéke felõl. Annyit már tudunk, hogy a Szaturnusz nem10 óra 10 percenkét fordul meg a tengelye körül, ez az idõ 12órát tesz ki és nincs egyetlen pontja sem, amely 10 óra 10perc alatt kerülne ugyanabba a pozícióba. A felszínrõl azértsem jöhetnek a rádiójelek, mert olyan, hogy felszín, nem islétezik.

Feltehetõ tehát, hogy valamelyik gyûrûn lehet egy rádióadó.Tudunk olyan gyûrû-rétegrõl, amelynek forgásideje 10 óra 10perc, tehát ha oda telepítették azt az adót, akkor onnan jöhetteka jelek. Viszont a gyûrûkön kizárható a természetes rádióforrás,aminthogy a holdakon is. Csak mesterséges adóról lehet szó!

37

Mellesleg ha természetes rádióforrásról lenne szó, akkor azfolyamatosan sugározná a jeleit. Ám 500 nap alatt a földiszondák csak 12 alkalommal vették a jeleket, ezek olykor 10óra 10 percenkét követték egymást – majd elhallgattak éshónapokig nem szólaltak meg. Ilyen természetes rádióforrásaligha képzelhetõ el.

Van egy olyan feltételezés is: a rádióadókat a Szaturnuszonarra programozták be, hogy válaszoljanak? Ha azért kapcsol-tak be néhányszor, mert érzékelték, hogy idegen ûrszondákközelítenek a bolygóhoz? Amúgy meg, amíg nem jött arra senki (és azóta is, hogy nem jártunk a Szaturnusz közelében)hallgattak és hallgatnak? Amíg ismét nem járunk arra?

Az Uránuszon nem találtak még rádióadót, sem másgyanús dolgot. Viszont van egy holdja, az Umbriel, amelyroppant módon különbözik minden más égitesttõl. A kb. 400kilométer átmérõjû szabálytalan kis holdon… nincs semmi!Úgy értem, egy karcolás sem. Vagyis míg a milliárd éve azûrben keringõ égitesteken – a kis holdakon is – sok kráter,becsapódás, ütközés nyomait láthatjuk, az Umbriel szûziesentiszta, érintetlen. Feltehetjük tehát, hogy ez egy mesterségesbázis? Amelyik irányítható is. Ha pedig lakói, a „személy-zete” képesek azt irányítani, akkor kitérhetnek mindenütközés elõl, hisz mûszereikkel arról jó elõre tudomástszerezhetnek.

A Naprendszerben jelenlegi ismereteink szerint már lassanhatvannál is több holdról tudunk (csak a Szaturnusznakeddig vagy 25 holdját fedeztük fel…) és ezek között ez azegyetlen, amely így néz ki. Talán azért, mert ahol jár, azUránusz körül, az még kívül esik a kisbolygók övezetén,kevesebb meteorral találkozhat? De akkor nézzük csak meg

38

az Uránusz többi tizennégy (!) holdját! Azok tele vannakkráterekkel, ütközésnyomokkal. Pedig ugyanott keringenek,ahol az Umbriel.

Sugallom hát, hogy az Umbriel talán nem hold, vagy nemcsak az. Lehet éppenséggel mesterséges ûrbéli támaszpont,netán egy ûrjármû…?

A Neptunusz volt az elsõ olyan bolygó, amit nem távcsõvel,hanem matematikai számítások alapján fedeztek fel. AFöldnél négyszer nagyobb égitest olyan messze van a Naptól,hogy azt csak 165 földi év alatt képes megkerülni (mióta1846-ban felfedeztük, még egyszer sem kerülte meg a Napot).Mivel legalább 900-szor kevesebb hõt kap a Naptól, mint aFöld, hát a felületén a hõmérséklet mínusz 200 fok körüllehet… Barátságtalan vidék.

Rejtélyekben itt sincs hiány. A bizonytalan felületû – mertjobbára ez is gázos óriásbolygó, ez is több hõt sugároz ki,mint kap, vannak gyûrûi is, egyszóval igencsak hasonlít aJupiterhez és a Szaturnuszhoz, ha nem is olyan nagy, mintazok – bolygó sûrû légkörében felhõk vonulnak. Ez még nemlenne különleges – de ezek a felhõk a „menetiránnyal”,vagyis a bolygó forgásával szemben haladnak – másod-percenként 400 méteres sebességgel! Mi hajtja õket? Netánszél? De ilyen gyorsan?

Jelenlegi ismereteink szerint négy holdja van a Neptunusznak.Ezek közül három szabályosan kering – de egy, a Triton a„forgalommal szemben” halad. A Triton más szempontból isgyanús. Van légköre (!), rózsaszínû hó borítja, sõt van ott egyvulkán is, amelyik mûködik! Amikor egy földi ûrszondabuzgón fényképezve elhaladt mellette, a vulkán éppen kitört.Ha az Idegenek errefelé kerestek valaha is támaszpontot, a

39

Triton mélyén éppenséggel rálelhettek, vagy csinálhattakmaguknak olyant. Bár a felszínen csaknem mínusz 240 fokvan és minden összefagyott, a hold belsejében a vulkánok jómeleget tarthatnak.

A Plútó kicsi és nagyon távoli, mostoha sorsú bolygó. 248év alatt tesz majd meg egyetlen kört a Nap körül. Csak 1930-ban fedezték fel, azóta olyan keveset mozdult el, hogy ebbõlmég a pontos pályaadatait sem tudtuk kiszámítani. 6 milliárdkilométerre van a Naptól! Van egy kis holdja, a Charon (lehetpersze, hogy van több is, de azokat még nem fedeztük felebbõl az irdatlan távolságból). Nem valószínû, hogy azIdegenek egy ilyen helyen telepednének le akárcsak ideig-lenesen is. A Plútó túl messze van a rendszer központjától, ésönmagában sem érdekes bolygó.

Persze nincs kizárva, hogy tévedünk.

Van egy ún. kisbolygó-övezet a Naprendszerben, enneknagyobb része az a sok millió kisebb-nagyobb törmelék,égitest, amely a Mars pályavonalán kívül kering. Nagy avalószínûsége, hogy itt valaha volt egy másik bolygó, amelyik valami okból, valaha nagyon régen felrobbant ésszámtalan apróbb darabra szakadt. Meg kell mondani, hogyaz újabb kutatások ezt az elméletet nem erõsítették meg. A kisbolygók eléggé „szedett-vedett” társaság, különféle eredetûek, jellemzõik erõsen különböznek egymástól. Apályaadataikból kiszámították, honnan indultak útjukravalaha régen – nos, ez is sok ûrbéli pontot eredményezett.Mégsem tartoztak hát valaha össze, nem voltak és nem islehettek egyetlen bolygó alkotórészei.

A Planetoida – vagy aszteroida-övezetben – amirõl most

40

beszélünk – kering néhány nagyobb kisbolygó, némelyik atöbb száz kilométeres átmérõt is eléri. A nagy többsége perszekicsi, pár száz vagy pár tíz méteres szabálytalan kõdarab –igaz, a nagyobb kisbolygók is krumpli alakúak, egyik semgömbformájú. Majdnem az összes kisbolygó nap körüli keringési ideje valahol a 3 és 7 év között van. Vannak, ame-lyek a Földet is megközelítik rendszeresen, mások elnyúltpályán keringenek, eljutnak még a Szaturnusz pályavona-láig, sõt azon túl is.

Van-e a kisbolygók között olyan, amit meggyanúsíthatunk?Bizony nem egy ilyen akad. Nézzük csak, milyen különösenviselkedõ kisbolygókat ismerünk, ami valamiféle idegen beavatkozásra enged következtetni?

Például arra figyeljünk, hogy valamelyik kisbolygó pályájanem kerül-e gyanúsan közel a Földéhez? Ilyesmi majdnemminden évben történik, de azért, mert több százezerre tehetõezen ûrben száguldó tárgyak száma. Hát szinte biztos, hogyezek közül néhány nagyon közel is kerülhet a Földhöz, amúltban történtek is ütközések, némelyik hatása nagyonpusztító, globális volt. Most induljunk ki az Idegenekészjárásból – ahogyan mi azt elképzeljük. Tegyük fel, nem-régen érkeztünk erre a környékre, hosszú idõre szeretnénkberendezkedni, hogy megfigyeljük ezeket a földi, többé-kevés-bé értelmesnek tûnõ lényeket. Telepedjünk le a Holdjukon?Nem jó, túl közel van, folyton figyelik. Ha a másik, a Földrõlnem látható oldalára építjük bázisunkat, akkor meg mi nemlátjuk õket. De mert a földiek folyton mûszereket lövöldöznekki a világûrbe, felfedezhetnek bennünket. A legjobb tehát, haelrejtõzünk, ha álcázzuk magunkat.

Hol, mivel? Hát ott és azzal, ami amúgy is ott van és természetes dolog, ami nem tûnik fel, de folyton mozog,

41

bejárja a Naprendszer egy-egy darabját. Ideális tehát egy kisbolygó, amely szintén a Nap körül kering, de közbenmegközelíti a belsõ bolygókat, olykor a külsõket is. És folytonFöld-közelben van, no persze csillagászati mértékek között.Tehát ha mi Idegenek vagyunk, megszállunk egy pár tíz kilo-méteres, vagy akár annál is kisebb kisbolygót, oda telepítjükmûszereinket. Figyeljük a környezõ ûrt és persze a Földet is.Ha a földiek valamilyen megfigyelõ-fényképezõ-méricskélõszondát küldenek a közelünkbe, bevonjuk mûszereinket és afelszín alatt lapulunk – ahogyan máskor is. Ily módon a meg-figyelés a földiek idejében számolva veszélytelenül eltarthatévtizedekig, de századokig vagy akár évezredeken keresztül is!

A feladatunk tehát, kedves olvasó, olyan kisbolygót keresni,amelyik ennek ellenére gyanúsan viselkedik, valami szokat-lant tapasztalunk nála. Hiszen megeshet, hogy az idegenekhatással vannak a kisbolygó forgására, pályavonalára,sebességére vagy bármi másra is!

Ha ezen szempontok szerint nézünk körül a tudományos,csillagászati szakirodalomban, érdekességekre lelünk.

Ott van például a Hermes kisbolygó, amely néhányszor márnagyon közel jött a Földhöz. Olyan nagy, hogy sokkalrégebben kellett volna felfigyelnünk rá – de csak 1987-benlátták meg, amikor szinte a Hold távolságáig közelítette megbolygónkat. Azelõtt miért nem látták, ha nála sokkalkisebbeket is felfedeztek már? Vagy régebben valakik távoltartották a Földtõl?

A Hermes egy kilométer átmérõjû, de nála sokkal kisebbeketis felfedeztek már évtizedekkel korábban, pedig azok nem isjártak ilyen közel a Földhöz. Lehet, addig a Hermes sem jártilyen közel…?

Vagy ott van a Mathilde. A nõi nevet viselõ kisbolygó több

42

mint gyanúsan viselkedik. Ezt a Földhöz nyugtalanítóanközeledõ Eros kisbolygó megfigyelésére indított ûrszonda tel-jesen véletlenül vette észre és ha már a közelében járt, küldöttróla adatokat. Addig a Mathilde-nek neve sem volt, csakszáma. Egy volt a sok látszólag egyforma kisbolygó közül.1200 kilométer távolságból készültek róla a rutinszerû fotók.Ami azonnal feltûnt a kutatóknak: a Mathilde… tökéletesgömb!

Ilyen szinte nincs is az ûrben. A bolygók alakja deformált,ismeretes, hogy a Föld sem gömb, inkább kissé körte alakú,sõt a Nap sem tökéletes gömb alakú. Természeteskörülmények között fel sem veheti ezt az alakot, hiszen nin-csenek a felületét formázó erõk – szél, víz, erózió stb. Annak,hogy miért majdnem tökéletes gömb a Mathilde, a maitudomány semmilyen logikus magyarázatát adni nem tudja.

A gömbön látszanak kisebb-nagyobb kráterek is, hiszen azévmilliók (?) során ütközött már más testekkel az ûrben. Debizony a Mathildén vannak olyan kráterek is, amelyek egysze-rûen túl nagyok. Ahhoz, hogy egy 52 kilométer átmérõjû testne szakadjon szét, kisebb kráterek lehetnének csak rajta. Anyomok azt mutatják, hogy igen nagy testekkel ütközött – éslám, mégsem szakadt ketté! Ami pedig oly gyakran megesikmás kisbolygókkal. Az igazi kráterek csak akkor mélyek éskiterjedtek, ha igazi nagy frontális ütközés történt egy másiktesttel. De lám, a Mathilde, egyben maradt, a fizika törvényeitmeghazudtolva „vígan” repül tovább.

Ráadásul nem is egy, hanem több ilyen túl nagy kráter vanrajta! Lehet, nem is igaziak? Nem is igazi az egész kisbolygó,hanem mesterséges gyártmány, amelyre „gyárilag” vitték fela horpadásokat, a kráter alakú nyomokat? Hogy réginek, azûrt sokmillió éve járó testnek nézzen ki? De akkor miért

43

adtak neki majdnem tökéletes gömbformát, hisz láthatták-tudhatták, hogy ilyenek erre nincsenek?

Az is lehet: sokáig használták, aztán valamikor – pár millióéve, vagy régebben? – eldobták, elhagyták, továbbmentek, a„kisbolygó” meg itt maradt és azóta ugyanaz a sorsa, mint azigaziaknak: ütközik mindennel. De lám, nem törik szét, mertnem ugyanabból az anyagból van, mint a többiek! Vagy azért,mert eleve úgy gyártották valamilyen ötvözetbõl, vagy az ûrbélisziklás anyagot erõsítették meg valamivel a támaszpont céljaiés mûködése miatt. Ezért lehetséges, hogy bár ütközik az idõksorán, de nem törik szét, nem esik darabjaira.

Az ûrben keringõ testek forognak. Ki lassabban, ki gyorsab-ban, vannak össze-vissza bukdácsoló testek és akadnak,amelyek lassúak. De olyan lassúval, mint a Mathilde, a szakemberek még nem találkoztak a Naprendszerben.Csaknem tizenhét és fél napig tart, míg egyszer megfordul!Több mint egy hónap kell neki ahhoz, hogy két fordulatottegyen a tengelye körül. Miközben még a nagy, több száz kilo-méter átmérõjû kisbolygók is pár óra alatt fordulnak egyet.Nos, felmerül persze a gyanú, hogy ezt a forgási „sebességet”(„lassúságot”) valakik mesterségesen hozták létre, mert azûrben végzett megfigyelésekhez ez volt az optimális…

A sor végére hagytam a Holdat. Igen, azt az égitestet, amelyolyan közel van a Földhöz és amirõl a laikusok azt hiszik:„No, ott aztán nem lehet semmi rejtély, hisz ez van alegközelebb és régóta figyeljük, mindent tudunk róla…!”Nos, csak annyit bocsátok elõre: nem így van. A Hold aNaprendszerben az ember számára mindeddig a legrejtélyesebb,legtitokzatosabb égitest. Ahol a legtöbb titok lapul.

Hogy hosszabb ideje mi mindent látnak a jó és egyre jobb

44

távcsövekkel felszerelt kutatók a Holdat figyelve, arról kötetetlehetne írni. Mi most csak néhány jellegzetes esetet említünk,általában olyant, amely többször is ismétlõdött. Ne feledjük elazt sem, hogy bármilyen sok profi és amatõr csillagász van aFöldön, azért a Holdat sem figyelik éjjel-nappal. Tehát bármiis történik ott, csak azon események egy kisebb részérõlértesülünk.

Nem csak a felültén szoktak látni fura fényeket és mást is.A hold belseje üreges, mint azt szeizmikus mérésekkel megál-lapították. A Holdnak anyaga alapján másképpen kellettvolna viselkednie, ha tömör lenne. A jelek és a kísérletek arramutatnak, hogy belül sok, nagyon sok az üres rész.

Emlékszünk még, hol találkoztunk ilyennel? A Marskülönös holdja, a Phobos is ilyen. Az sem olyan sûrû állagú,mint kéne lennie, de nem is zuhan a bolygó felszínére, hanemvidáman köröz mellette.

A legdöbbenetesebb rejtélyt az eltûnõ kráterek jelentik.Csillagászok hónapokon keresztül, éjszakáról éjszakárafigyeltek egy bizonyos krátert, amelynek külseje rohamosanváltozott, miközben a többi kráter (több ezer van belõlük, alegtöbb 4 milliárd éve néz ki ugyanúgy) nem változott egy jottányit sem. Az egyik megfigyelt kis kráter pár hónap alattteljesen eltûnt, szétfoszlott a talajon. De volt egy másik, ez nemolyan kicsi, mert az átmérõje meghaladta a 11 kilométert (!) –és egyszercsak a kráter nyomtalanul eltûnt. A helyén kétszázéven át csak egy homályos foltot láttak, majd a 19. századközepén ismét megjelent – hogy aztán 20 évvel késõbb várat-lanul és gyorsan nyoma vesszen, és mind a mai napig csakegy gyanús folt látható a helyén. Fél évszázaddal késõbbpedig egy még sokkal nagyobb, mert 30 kilométeres krátertûnt el!

45

Láttak holdi kráterbõl füstöt gomolyogni – holott igazilégköre a Holdnak nincs, tehát füst sem szállhat fel. De láttakködöt, párát lebegni. Mégis lenne légkör? Ám az ûrhajósokilyent nem találtak. Az 1960-as években megesett, hogy azegyik kráterben hatalmas narancsszínû folt bukkant fel,területe 20 négyzetkilométert tett ki, hetekkel késõbb ugyanottalig több mint egy órára vörös foltot láthattak a remek táv-csövekkel felszerelt kutatók. Számos kráterben vagy mellettükláttak már fel-felvillanó párhuzamos vörös és zöld fényeket(mintha valaki egy holdi autó fékjére lépett volna és bekap-csoltak a féklámpák…). Tapasztaltak már egy kráterbõlkiömlõ gázt is, de olyan „természeti” jelenségeket, amelyekszabályos idõközönként, 17 naponként ismétlõdtek.

Lehet, vannak ott vulkánok is. Az évek során több mint ezerarra utaló jelenséget észleltek. Hol mintha vulkánok törtekvolna ki, hol meg – 1964-ben – az egész tõlünk látható hold-félen 500 esetben észlelték a talaj váratlan hõmérséklet-emelkedését, legalább 50 fokkal (ezt már innen a Földrõl ismérni tudjuk). De találtak a Holdon más, értelmes tevékeny-ségre utaló jeleket is. Például száz kilométeres él-hosszúságnális nagyobb, talán mesterségesen épített földhányás-négyzetet75-100 méter széles nyílegyenes falakkal. Vannak olyasmik,amit utaknak látszanak, és van olyan nagy négyzet, amit aközepén két egymást keresztezõ vonallal szabályosan négyrészre osztottak. Vajon ez is a természet játéka lenne…?

A kutatók távcsövek segítségével találtak már alagutakat,hidakat (többet is), több mint 100 kilométer hosszú, többszáz méter magas nyílegyenes falat. Találtak obeliszkeket is,olyan sziklatornyokat, amelyek ilyen formában aligha jöhet-nek létre a természet erõi következtében, ráadásul mind egyformán csiszolódott volna le…?

46

Immár lassan háromszáz éve látják a csillagászok a Holdona különféle fényjeleket. Már a 19. században láttak furcsafénylõ pontokat, amelyek gyorsan mozogtak a talajon vagyafölött, majd eltûntek egy-egy sziklafalban. Az ezekrõl szólóbeszámolókat korabeli akadémiai, tudományos kiadványok-ban olvashatjuk – akkor ugyanis még nem mûködött az a cenzúra, ami miatt manapság már nem lehet ilyen megfigyeléseket közzétenni a szakirodalomban.

Megesett már az is, hogy hónapokon keresztül éjszakáróléjszakára megfigyelhettek a földi csillagászok különféle rejtélyes fényeket, fénycsoportokat, heteken át növekvõ, majdcsökkenõ fényforrásokat, szinte fény-orgiákat egyes kráterek-ben. Azután száz évvel késõbb az Apollo-ûrhajók korában asorozat összes ûrhajósa látott különféle fényeket a Hold felérepülve, vagy a közeli ûrben száguldva. Megesett, hogy fél évkülönbséggel ugyanazon kráterbõl észleltek fényfelvillanástaz egyes ûrhajók pilótái…

Aztán készültek olyan fényképek közel elrepülõ ûrszon-dákból, amelyeken tipikus… hangárok láthatók. Teljesenolyanok, mint a földön. De majdnem ötven nyomvonal-fajtátis felfedeztek. Azt állítja a tudomány, hogy a lejtõkön leguruló sziklák hagytak lánctalphoz hasonló nyomokat aholdporon. De hogy mi lett az állítólag legördült sziklákkal,nem tudható – ugyanis ilyeneket nem látni ott, ahol végetérnek a „lánctalpas nyomok”: Különösen az a furcsa, amikore nyomok párhuzamosan futnak egymás mellett, minthacsakugyan egy jármû hagyta volna õket maga után…. Ésakadnak sík terepen is, ahol semmilyen szikla nem gurulhat(ha érvényesek a Földön is ismert törvények).

47

Láttak már olyan árnyékokat is, amelyek a fénnyel szembenhaladtak, mozdultak el a talajon – ami ismét a fizika arcul-csapását jelenti.

Egyáltalán az is kérdéses, hogy a Hold csakugyan a miNaprendszerünkbõl származik? Vagy talán nem is kétséges. Aholdkõzet-minták arra utalnak, hogy egyrészt a rajta lévõ pornem itt hullott rá, hanem valamelyik másik naprendszerbenvagy galaxisban. Az anyaga nem egykorú a Földdel, hanemannak két- sõt háromszorosa is az idõben, vagyis több-szörösen régebbi. Azonkívül kiszámították: a Föld egy ilyenégitestet nem is tud befogni az ûrben, ehhez a Hold túl nagy(a Föld tömegének körülbelül a negyede). Egy Föld méretûbolygó csak egy kb. 50 kilométer átmérõjû másik testetfoghatna be és kényszeríthetne maga körül pályára – deakkor is az Egyenlítõ körül kellene annak keringenie.

Nos, egyszóval minden másképpen van és a Hold olyan sokszempontból idegen itt, „viselkedése” pedig annyi titkot takar,hogy nyugodtan elmondható: ott bizony most is történikvalami. És mivel azt nem mi, emberek csináljuk immár többszáz éve (vagy régebben, csak annak elõtte távcsövek híjánnem tudtuk megfigyelni), akkor ott mások vannak éstevékenykednek.

Összefoglalásul csak annyit állapíthatunk meg: mindenbizonnyal történik valami a szomszédban, azaz a Naprend-szerünkben. Rejtélyes fények, titokzatos rádióadások, külön-leges tulajdonságú és mozgású objektumok, építmények ott, ahol nem szabadna lenniök, furcsa jelenségek, különös tárgyak… Van hát miben válogatniok azoknak, akiketérdekelnek az efféle rejtélyek. Ugyanakkor az lenne a jó, ha a tudomány emberei is nagyobb figyelmet fordítanának mindezekre a jelenségekre.

48

…ÉS ELINDULT A VILÁG?

A világ kezdetének kérdései évezredek óta foglalkoztatják atudományos elméket. És persze nem csak azokat. Nagyonsokan töprengtek már ezen, bár azt kell mondanunk: nemelegen, és nem töprengtek eleget.

Az a baj, hogy a nagy tömegek kezdettõl elfogadtakegy mások által kijelölt gondolatsort és nem töprengtektovább semmin. Ez évezredeken keresztül az egyházakáltal közölt teremtésmítosz volt. Manapság pedig milli-árdok fogadják el minden kritika nélkül a tudomány(vagy ahogy a rossz nyelvek becézik: „a Tudomány nevûvallás”…) téziseit ugyanerrõl. Talán nem árt rövidenfelidézni, mit állít az egyik és mit a másik.

A vallásos változat (több világvallás és több tucat kisebbegyház elõadásában) arról szól, hogy volt valaha egy min-denható lény – „isten” – aki egyszer csak gondolt egyet ésmegteremtette a mindenséget. Afféle logikus kérdésekre,hogy ha nem volt semmi, akkor addig a Lény hol volt, nemkapunk válaszokat, vagy mint gyerekes dolgot ütik el azérdeklõdést. Végsõ soron igazuk van – ugyanis ha létezneolyan mindenható lény, akkor annak nem okvetlenül kell térbeli hollétével foglalkoznia, ha akarja, nincsen szükségetérbeli kiterjedésre, aminthogy létezéséhez semmilyen fizikaifeltétel sem szükséges, mégis létezhet.

A vallásos változat tehát azt állítja, hogy ez az idõkön éstereken túl és egyben azokon kívül is létezõ, alapjaiban igenfilozofikus és jóságos lény teremtette meg „a világot”. Már ittkezdõdnek a problémák, merthogy melyik világról van szó?

49

Erre mindjárt visszatérünk, lássuk most tovább. A minden-ható lény megteremtette az összes földet, bolygót, eget,óceánt, magát a nagy kozmoszt persze, és abban azélõlényeket, no és a végén a „teremtés koronáját”, az embert,vagyis az értelmes lényt. Ebbe a teremtésbe – vagy inkábbazok tudatába, akik ezt az egészet így kitalálták? – nem fértbele, hogy a kozmosz más pontjain más világokat is teremtettvolna, és ott más értelmes lényeket. A katolikus egyházpéldául ezért tagadja intézményesen az UFO-k létezését, nemhajlandó elfogadni sem az érveket, sem a tényeket arranézve, hogy más, értelmes civilizációk is létez(het)nek avilágûrben – mert hogyha vannak, akkor azokat nem az Istenteremtette, ergo azok a Sátán mûvei… És mondja ezt nem aközépkorban, hanem a huszonegyedik században! De másegyházak hozzáállása sem pozitív.

A tudomány sok küzdelem és harc, no meg kísérletezés ésmegfigyelés alapján felismerte a világot mozgató törvénysze-rûségek egy részét. Jellemzõ a régebbi és a mai tudósokra is,hogy e részigazságok és részinformációk birtokában máris amindenségre kiterjedõ elméleteket, mi több: törvénysze-rûségeket állítottak fel és azokhoz görcsösen ragaszkodnak.A tudománytörténet számos példával igazolja, hogy ezmilyen káros volt. Soha nincs végpont semmiben – így atörvények, szabályok és összefüggések megismerésében sem.Vagyis egyszerûbben fogalmazva. a világ soha nem voltolyan, amilyennek a tudósok látták és „megállapították”.Mert minden újabb felfedezés újabb törvényeket hozott, arégiek egy része megdõlt, mások szélesebb területekre nyíltakszét, átfogóbbak lettek, ugyanakkor mindig van néhányolyan „törvény”, amelyet csak mi hittünk annak fejlõdésünk,tudásunk egy bizonyos szakaszában.

50

Vagyis sok tekintetben a mai tudomány is dogmákkaloperál. Nem bizonyítható, ezért nem is bizonyítandóelméletekre épít hatalmas várfalakat, aztán csodálkozik, haegy idõ után azok porrá omlanak. Ám a hibát újra és újraelköveti. Egyre-másra bizonyosodik be – fõleg a kvantum-mechanika felfedezései révén – hogy sem a mikro- sem amakrovilág nem olyan, amilyennek eddig hittük. Az ok ésokozat összefüggése, az egyidejûség, a logika legalapvetõbbés nyilvánvalónak tûnõ „törvényeirõl” bizonyosodik be azokideiglenes vagy félreértett volta, netán csak korlátozottkörülmények közötti érvényessége. Dogma a fénysebességkérdése, dogma a darwini evolúciós elmélet és még sorolhat-nánk. (A szerzõ e kérdések némelyikével már külön könyvbenfoglalkozott).

Nyugodtan kimondhatjuk: a két alapvetõ irányzat közülegyik hívei sem tudnak semmit a világ keletkezésérõl. Nem istudhatnak, hiszen az egyik elfogadja azt, amit milliárdévekkel késõbb keletkezett elmék találtak ki visszamenõlegegy mindenható lényrõl. A vallásos változat kétségtelenül alegkényelmesebb megoldás, amelyben kevés tere marad atöprengésnek, de erre nincs is szükség – itt hinni kell,feltétlenül. Másképpen nem is lehet, hisz ha valaki kezdi boncolgatni a vallásos változatot, a teremtés-mítoszt, ezerillogikus dologra lel és megrendülhet a hite.

De nem járunk jobban a másik változattal sem. A tudósoksem tudják, hogyan keletkezett az élet, még kevésbé azt,hogyan jött létre az értelmes élet. Nem tudják (nem tudjuk),miképpen kezdett létezni a ma körülöttünk lüktetõ és kétségtelenül létezõ bonyolult világ. Õk egy másik dogmátadnak elõ, amit nem ellenõrizhetünk, amiben feltétel nélkülhinnünk kell. Náluk az istent az Anyag helyettesíti, ez a

51

kezdetben primitív materializmus persze mára kifinomultabblett. Vagyis itt meg azt hallhatjuk, hogy kezdetben vala azanyag, amely egy ismeretlen erõ miatt elõbb egy hihetetlenülsûrû, nyomású és hõmérsékletû gömbben állt össze, majd egyszintén ismeretlen okból felrobbant és terjeszkedni kezdett.Ez a terjeszkedés azóta is tart, ezenközben az anyag – ismétcsak ismeretlen indokok miatt! – felvette a ma a kozmoszbanlátható alakzatokat. Számos részén napok, bolygók, naprend-szerek, galaxisok alakultak ki, majd egyes égitestek központicsillagként kezdtek mûködni, mások bolygókká lettek, egyikenvan élet, a másikon nincsen és egyes bolygókon kialakultak abiológiai feltételei annak, hogy az anyag magasabb módonszervezõdjön össze, lettek növények, állatok… És legalábbis aFöldön – lett ember is.

Nem célunk e fejezetben a vallásos verzió(k) támadása.Nyilván azoknak is van gyenge pontjuk, nem is kevés. Maazonban – legalábbis Európában és Észak-Amerikában – atudományos világnézet a legelterjedtebb, alternatíva nélkülezt tanítják csaknem minden iskolában és végül mindengyerek elhiszi, hogy ez az igazság, csakugyan ez és ígytörtént, ahogyan a tankönyvekben áll. Mi most ismertetjükhalvány kétségeinket ezzel kapcsolatosan, ahol felhasz-nálunk néhány egyházi ellenérvet is. Méghozzá nem annyiraa keresztény, hanem inkább néhány ázsiai hitvallás érveiközül. No és persze jó nagy adag logikát, másképpen fogal-mazva „józan paraszti ész”-érvet is bevetünk.

Az Õsrobbanás, vagyis a mindenek kezdete címû állítólagostörténés sem olyan bizonyos és tiszta ügy, ahogyan elõ szokták adni. Mostanában már nem is nagyon magyarázzák,egyszerûen elvárják vagy megparancsolják, hogy fogadjuk el

52

mint axiómát, bizonyításra nem is szoruló, merthogy oly nyilvánvaló tételt. Pedig itt-ott jókora lékeket lehet ütni a „BigBang teória” hajóján. Hogy világos legyen a dolog: természet-tudományos kételyeinket fogjuk hangoztatni elsõsorban.

Az egyik baj mindjárt az elején az, hogy a világegyetemkeletkezését matematikai úton nem lehet leírni. Már a kiin-dulóponttal is baj van: a „végtelenül sûrû és kicsi”-ként ábrázoltakkori anyaghalmaz sem a matematika, sem a fizikaeszköztárával nem megközelíthetõ. A fizika nem tud nyilat-kozni a Világmindenség kezdeti feltételeirõl. Az õsrobbanásfeltételezett jelenség, amely természetébõl adódóan nem modellezhetõ, laboratóriumban elõ nem állítható, kísérleticéllal újra le nem játszható, így nem vizsgálható – vagyisnem is bizonyítható! Így hát nem marad más, mint azelméleti feltevéseken való rágódás, ami nem éppengyönyörteli foglalatosság. És sokszor nem is vezet sehová,mint majd látni fogják.

Nem csoda hát, ha errõl az idõszakról a tudományosmunkákban is csupa feltételes mód olvasható. maga atudomány szinte semmit sem tud, de ezt ügyesen leplezi, azÕsrobbanásról és az azt követõ másodpercekrõl és hosszabbidõszakaszokról vaskos kötetek olvashatók. Az egyenletekkelmegspékelt szövegek azonban árulkodóak, egymást érik bennük a „feltételezhetõen”, a „talán”, a „lehetséges” az„esetleg” és a „valószínûleg” szavak. Az értõ számára ezeknemcsak árulkodóak, hanem leleplezik azt is, hogy a szerzõkolyasmirõl írnak és adnak elõ, amiben maguk sem biztosak,és akkor még finoman fejeztük ki magunkat.

A tudomány azt állítja, hogy a mindenség örök. Mindig voltés mindig lesz, hiszen idõbeli korlátokat nem szabhat neki.Aminthogy nem szabhat térbeli korlátokat sem, vagyis az

53

Univerzum szót éppen azért fordítják magyarra a „mindenség”szóval, mert abban benne van – benne kell legyen – minden.Ahogyan a Kozmosznak nem lehetnek határai a térben – merthogyan nézne ki az a határ, és mi lenne a szerepe, és fõleg:mi lenne a határ mögött…? Egy másik Kozmosz? De hát azis része kell legyen a Mindenségnek! – úgy nincs határ idõbena múltban és nincs határ idõben a jövõben sem. Mindig volt,mindig lesz.

Ehhez képest nevetséges az az állítás, hogy „a világegyetemegy meghatározott idõvel ezelõtt képzõdött” – pedig ezt nemmás, mint maga a nagy Stephen Hawking írta vala…

Az õsrobbanás elmélete éppen a kezdetekrõl nem árul elsemmit, csak ötletek halmaza. Lehet, ennél érdekesebbettaláltak ki más civilizációk tudósai? Mert ne legyenek két-ségeink, vannak 1) más értelmes lények az Ûr más pontjain,2) azoknak is olyan egyedeik voltak és vannak és lesznek,akik a tudást gyûjtik, azzal foglalkoznak, hogy megismerjék azõket körülvevõ világot, és 3) nyilván próbálták valahogyanmegmagyarázni, hogyan keletkezett az élet. Kár, hogy még jóideig nem találkozunk velük és nem ismerjük meg az õ – talánéppen olyan nyakatekert – elméleteiket ugyanerrõl!

Ha az Õsrobbanás-elméletet és folytatását olvassuk, a világmeglehetõsen egyszerûnek tûnik. Az sem bonyolult, amiaztán az anyaggal a robbanás után történt. A tudósok képesekolyan szavakba csomagolni az elméletet, mintha bizonyosság,mintha valós történés lenne – holott erre nemhogy nincsbizonyíték, de még az sem tudható, miféle erõk tették a vilá-got olyanná, amilyennek azt ma ismerjük. Mert való igaz, azáltalunk megtapasztalható univerzum-darabkában valaharégen alighanem csakugyan történt egy robbanás, amiszéthajtotta az anyagot a tér minden pontja, iránya felé.

54

Legalábbis repülünk, mi is, más anyagdarabok – galaxisok,naprendszerek stb. – is.

De ami aztán történt, már nem olyan egyszerû. Nemtudható igazán, minek köszönhetõ az anyag eloszlása avilágegyetemben? Hogyan alakultak ki a szuperforró és szuper nagy nyomású (gáz)gömbbõl a robbanás után a malátható égitestek és azok anyagcsoportosulásai? Ugyanislétrejött egy olyan Univerzum, amely meghatározott szabá-lyok szerint mûködik. Nem lehet elégséges válasz az, hogyelegendõ idõ (milliárd évek) alatt ezek a szabályok maguktólkialakultak, a fizikai körülmények létrehozták õket stb. A kozmoszunkban uralkodó feltételek olyan hihetetlenülpontosan szabályozottak, hogy azt nehéz lenne a véletlenek,vagy véletlenek sorozata számlájára írni. Elég, ha azt alogikát használjuk, amit éppen a tudomány dolgozott ki számunkra, egyszerûen el sem fogadható, hogy mindez csakúgy magától, vak fizikai és egyéb erõk kölcsönhatásaként jöttvolna létre!

Szerencsére akadnak már európai tudósok is, akik alter-natív megoldásokat keresnek. Vagy ha azt nem is lelik fel,azért felsorolják tudományos ellenérveiket az Õsrobbanás-elmélettel kapcsolatosan, illetve az ellen. No és persze élénksegítõtársakat találnak ehhez egyes ázsiai vallások jólképzett tudósaiban is.

A Big Bang, vagyis Nagy Bumm-elmélet szabályosan ellent-mond a termodinamika második fõtételének. Vagyis, mielõttkifejtem kissé részletesebben, kapaszkodjunk meg. Arról vanszó, hogy a tudósok egyik fele egy olyan elmélet mellett törlándzsát, amely a tudósok másik fele szerint egy alapvetõtudományos tétellel pontosan ellenkezik, tehát el nem fogad-ható, nem helyes, hibás, eldobandó… Az említett fõtétel

55

ugyanis kimondja, és erre a fizika területén számos példavan, hogy a zárt rendszerek az idõk során egyre rende-zetlenebbé válnak. Ha valamilyen külsõ beavatkozás, példáulenergia- vagy információ-bevitel nem állítja meg a romlásfolyamatát. Ha nem, hát a káosz egyre nõ és végül mindenösszezavarodik.

Nos, amit az õsrobbanás-elmélet hívei állítanak, az viszontéppen az ellenkezõje. Hogy a kozmoszban egyre növekszik arend minden külsõ beavatkozás nélkül. Itt valami nyilvánnem stimmel – vagy az egyik, vagy a másik elmélettel, hiszmindkettõ elfogadott, de kölcsönösen kizárják egymást.Különösen akkor döbbenetes a dolog, ha figyelembe vesszük:elõbb volt ez a robbanás, aztán lett belõle egy hatalmas káosz– de mára, a folyamat egyik pontján, kialakult például azemberi agy. Amely önmagában is egy hihetetlenül bonyolult,sokra képes szerkezet, és nehezen hihetõ, hogy mindez akaotikus folyamatok egyik eredménye lehetne…

De menjünk tovább, hisz az ellenoldalnak vannak egyéb –ismétlem: tudományos! – érvei is. A másik pont, ahol mindeztámadható, ez a rendszerelmélet és rendszertechnika. Ezkimondja – nem véletlenül, hanem tapasztalatok alapján –hogy a robbanások rombolóak, nem pedig építõek. Senki semtud felhozni egyetlen példát sem arra, amikor egy robbanásegy anyaghalmazban azt okozta volna, hogy az az anyagszervezõdni kezd, intelligens folyamatok mennek bennevégbe és végül kialakul ebbõl egy totálisan rendezett, szabá-lyok szerint mûködõ bármilyen méretû egység vagy világ… A folyamat éppen ellenkezõ hatást ért és ér el, akármilyenközegben akárhányszor kipróbáljuk. Miféle robbanáslehet(ett) az, amelynek eredményeképpen folyamatosannövekvõ információmennyiség, rendezettség, hasznos

56

struktúrák (naprendszerek, például) jöhetnének létre…?A Big Bang elmélete informatikai szempontból is képtelenség.

Az információ elmélet kimondja, hogy információ soha seholnem keletkezik véletlenül. Azt mindig kívülrõl viszik be egyadott rendszerbe. Az információ létrehozása pedig intelligen-ciát feltételez. Az Õsrobbanás-elmélet hívei azonban el akarjákvelünk hitetni, hogy miközben a minket körülvevõ bonyolultvilág kialakult évmilliárdok során, egyszer sem került beleintelligens információ…

A kulcsmondatot elrejtettem néhány sorral feljebb: „Azinformáció létrehozása intelligenciát feltételez”. És az ellen-zõk szerint itt van az eb elásva, itt van mindennek a lényege,a sarokpont, amellyel kifordítható alapjaiból ez a szerintük iséletképtelen, bizonyíthatatlan, még csak nem is valószínûelmélet, amely a mai tudomány egyik dogmáját, kötelezõenelfogadott (?) pontját alkotja.

De elõ lehet hozni ennél nagyobb kaliberû fegyvereket is. A Big Bang teória- kimondva vagy kimondatlanul – aztfeltételezi, hogy a mai világ keletkezésének kiindulópont-jában már jelen volt minden anyag és minden információahhoz, hogy ebbõl az anyagból megszülessen például a bioló-giai élet és ezer más dolog is. Nos, a vallásos emberek ezenhamar túllépnek. Mert a késõbb szükséges információ-bevitelt egy csakugyan szuper-intelligens lénytõl, magától aTeremtõtõl származtatják. Szerintük nem kellett ott lenniesemmilyen infónak a forró, nagy nyomású, sûrû anyag-gömbben, ami akkor a Világ volt, hanem azt mind az Úr vittebele késõbb kénye-kedve szerint.

De a Tudomány nem hivatkozhat az Úrra, éppen ellenkezõ-leg, mindent csak az anyaggal kell megoldania. Így hátbajban van. Mert ha így fogadnánk el a dolgot, fel kéne

57

tételezünk, hogy az õsrobbanás-kori anyag magába hordoztaazokat az információkat, amelyekbõl a mostani kozmoszunk,annak minden bolygója, azokon a biológiai élet minden lényekialakult. Mi több, magában kellett hordoznia a fizikai infor-mációkat is, vagyis azt, hogy hány fokon kell égnie egy csillagban a gázoknak – és azoknak milyen arányban kell ottegyütt lenniök ahhoz, hogy az égési folyamat pár milliárdéven keresztül fennmaradjon! De azt is, hogy egy-egy bolygóösszetétele milyen legyen, az milyen pályán mozogjonközponti csillaga körül, mibõl álljanak a tengerek és hogyanlegyen ilyen vagy olyan idõjárás az egyes bolygókon. Nem isszólva a majdani értelmes lények egész fejlõdésérõl és azokfelfedezéseirõl, élet-perspektíváiról stb.

Ehhez persze a tudománynak arra is válaszolnia kellene,hogy eme állítólagos véletlenek halmazában honnan eredneka létezõk. Vagyis ha már akkor léteztek ezek az információk,amelyek révén a késõbbi világunk és életünk ilyenné lett,amilyenné – akkor azokat ki vagy mi vitte bele az õsanyagba?Minden jel szerint erre még nem kaptunk választ és a kérdéstudományos, szigorúan csak természettudományos alaponnem is válaszolható meg. Így aztán azt sem fogjuk megtudni(az Akadémiáktól), hogyan is képzelik azt a lehetetlen dolgot:az idõ nélküli, tehetetlen állapotból egyszerre csak kialakultegy rendkívül dinamikus és szervezett fizikai állapot?

Ne húzzuk tovább az idõt, vége a puszta kérdésfeltevésnek,állítani is kell valamit. Nos, azt állítjuk, hogy sokkal elfogad-hatóbbnak látszik egy tudatos tervezés, semmint a teremtés,vagy az Õsrobbanás mint kezdet. Lehet, ezzel a vallásoskutatóknak sem okozok örömet, hiszen voltaképpen õkhozták elõ az Intelligens Tervezõ fogalmát. A tudósok ezzel a

58

kifejezéssel szépen megkerülhetik, hogy be kelljen ismerniök:egy Isten teremtette a világot. Ám a vallásos kutatók,különösen az ázsiai vallások követõi, kik egyben képzettszakemberek és néhányan közülük itt élnek közöttünkMagyarországon is – aligha elégedettek ezzel. Az õ számukraugyanis az „Intelligens Tervezõ” természetesen nem más,mint maga az Úristen. Akit õk neveznek Krisnának,Buddhának és számos más néven is.

Mi maradjunk ennél a szónál. Az intelligens tervezésremegszámlálhatatlan mennyiségû jel utal. Gyakorlatilagkörülöttünk az egész világ törvények szerint mozog (fizika,ûrfizika, ballisztika, biológiai törvényszerûségek, szabályokstb. stb.) és az ismert mondás szerint „ahol törvények vannak,ott volt (van) törvényhozó is”. Ez megint csak arra utal, hogyezt a világot valakinek vagy valakiknek meg kellett ter-vezniük. Méghozzá hosszadalmas és nagyon aprólékosmunkával, mert csak így sikerülhetett összehozni a mai viszonylagos rendet is.

A mai tudomány emberei – köztük még a legokosabbak is!– képesek azt állítani, hogy egy roppant bonyolult rendszer amaga milliárd szabályával és összetevõjével, amelyek szinteegymáshoz vannak csiszolva a jobb mûködés érdekében –csupáncsak a véletlennek köszönhetõen jött létre…! Hátmiben különböznek õk a középkori (vagy akár a mai) papok-tól? Egyik is, másik is olyan állítással hozakodott elõ (1. Isten. 2. Õsrobbanás-elmélet), amelyeknek semmilyen részlete nem alapul tényeken és kézzelfogható bizonyí-tékokon, éppen ellenkezõleg, mindegyik csak pusztaszavakon nyugszik és csupáncsak szószólóik hitét tükrözik.

Ha tudományosan közelítjük meg a problémát, még rosszabberedményre jutunk az Akadémiák nézõpontjából. Hiszen a

59

tudomány ma azt állítja, hogy egy jól szervezett és mûködõrendszer pusztán a véletlenek eredményeképpen jött volna avilágra… Ennél még a teremtés-elmélet is koherensebb,sokak számára meggyõzõbb.

Manapság, amikor bármilyen tárgy létrehozásához szükségvan elõbb arra, hogy valaki megérezze az illetõ tárgy hiányát,aztán hozzáértõen megtervezze, majd elkészítse azt – miérthisszük és hogyan is hihetjük, hogy a Világmindenség csakúgy magától jött létre? Itt ne lett volna szükség Tervezõre,már az elsõ lépcsõben? Hogy aztán az értõ kivitelezõkrõl neis beszéljünk.

Nem irigylem az ateistákat sem, akikhez mellesleg majd-nem besorolom magamat is. Hiszen azt állítják (állítjuk),hogy nemcsak világunkat, de saját létezésünket is a természetok nélküli, céltalanul létrejött törvényeinek köszönhetjük…Ez megalázó is egyben, túl azon, hogy nem látszikvalószínûnek. Hihetetlen is egyben. Ugyanakkor minden porcikánk lázad az ellen, hogy elfogadjuk: volt egy Isten-szerû lény, az megtett mindent és a továbbiakban is bármitmegtehet velük. Vagyis nem vagyunk senkik, semmik…

Vegyük olybá tehát, mintha az Intelligens Tervezés elméleteegy harmadik, közbülsõ teória lenne és nem a teremtés-elmélet egyik alváltozata. Így érdekes következtetésekrejuthatunk. Akik arra voksolnak, hogy a világ nem jöhetettlétre puszta véletlenek sorozataként, amiket ráadásul vakfizikai és egyéb, de mindenképpen lélektelen erõk vezényeltekle, azok hajlamosak elfogadni azt, hogy Isten teremtette avilágot (bárhogyan is nevezzék azt az Istent). Vannak azon-ban, kik ennél többre vágynak, ugyanakkor materialistánakhiszik magukat és nehezen fogadják el egy felsõbbrendû, mindenható lény létezését és munkálkodását. Valahol azonban

60

meg kell hajolniok a szerteszét látható törvények elõtt, amelyek – mint írtuk fentebb – valamiféle törvényhozót vagylegalábbis tervezõt sejtetnek, valószínûsítenek. Õk beleka-paszkodnának az Intelligens Tervezés elméletébe, ha nemsejtenék, hogy amögött is ott lapul valahol valamilyen isten…

Tökéletesen érthetõ emberi törekvés, hogy szeretnénkmegismerni eredetünket. Nagyon örülnénk, ha valaki bemu-tatná nekünk azt az elméletet – és lehetõleg a mellette szólóbizonyítékokat is – amely egy logikus és egységes rendszerbenmutatná be keletkezésünk történetét. A teóriának választkéne adnia persze arra a kérdésre is, miképpen keletkezett akozmosz, létezésünk nagy kerete? És hogy az elõbb volt-e,mint a benne lévõ anyag, vagy a kettõ egymástól elválaszt-hatatlan?

Olyan elméletre várnak (várunk) hát, amelyben még csakelõ sem fordul a véletlen szó. Amely megválaszolja a talánlegfontosabb kérdést: miért létezik a világ? Miért létezikbenne az értelmes lény, van-e valami szerepünk, lehetõ-ségünk, most vagy a jövõben arra, hogy változtassunk a világsorsán? Meg kell magyaráznia, mi áll a mindenfelé jól láthatótervezettség hátterében. Az elméletnek tartalmaznia kell avilág keletkezésének, létezésének és esetleges jövõbenielpusztulásának idejét.

Nos, ezek bizony komoly kérdések, mondhatni létkérdésekszámunkra és nyilván így vannak ezzel más galaxisokban élõértelmes lények is. Még inkább így van ez, ha igaz afeltételezés a más dimenziókról. Vagyis amely elmélet szerinta világegyetem számtalan más tulajdonságú térre oszlik ésmindegyikben van egy legalább ugyanekkora – vagyis afizikai térben végtelen méretû – újabb és újabb Univerzum.Így egyikbõl a másikba átlépve egy újabb, az elõzõtõl

61

különbözõ hatalmas Mindenségben találhatjuk magunkat –ha rálelünk az átjutás módjaira, eszközeire.

Az ázsiai vallások követõi – beleértve jól képzett tudósaikatis – a védikus Írásokban vélik megtalálni a magyarázatot.Ezekben például a Krisnának tulajdonított gondolatokegyértelmûen közlik, hogy õ volt a teremtõ és a világ neki vanalávetve, az õ törvényei szerint mûködik. Legfeljebb annyi-ban különböznek Krisna nézetei a keresztény istenéitõl, hogyKrisna szerint nem egyszeri aktus a teremtés, hanem cikli-kusan ismétlõdõ.

A vallásos magyarázatok hol logikusan, hol illogikusan, deadnak egy végsõ képet világunk kezdeteirõl. A Big Bangrõlsajnos ez sem mondható el. Inkább az, hogy több kérdést vetföl, mint ahányat „megválaszol”. Ebbõl a dogmából ugyannem tudjuk meg, honnan származott ez a kezdeti energia,amely a világ akkori összes anyagát összepréselte abba a„kicsiny gömbbe”. Nem derül ki, mitõl aktiválódott az õsipontocska, az a gömb? Valaminek történnie kellett, hogy azegyik folyamat félbeszakadjon, bekövetkezzen a robbanás éslétrejöjjön egy másik, láncreakciószerû folyamat. Vajon ki tartotta kezében a gyújtózsinórt? Ki gyújtotta meg a kanócot?– kérdezhetnénk csöppet sem tréfásan.

Már említettük a másik kérdést: az anyag ilyen forró, sûrûés nagynyomású állapotában hogyan volt képes magábanhordozni a további, majdani fejlõdéséhez szükséges informá-ciókat? Miféle program vezényelte a kialakulás egymástkövetõ lépéseit, szakaszait és azok valóságos sorozatait?Hiszen ez egy nagyon bonyolult mozgássorozat lehetett. És afõ kérdés: hogyan lehetséges, hogy a tudatlan, érzéketlenanyag egészen másképpen viselkedett akkor, mint ahogyanma viselkedik hasonló helyzetben? Manapság ugyanis az

62

anyag ilyen esetben rendezetlenné válik és egyre primitívebbformákká rendezõdik – önmagától. Ott és akkor viszont – haigaz az állítása – egyre komplexebb, mind bonyolultabb formákká rendezõdött és törvények szerint kezdett viselkedni.Világnyi méretû rend keletkezett – világnyi kozmikus káoszhelyett.

Mi hát a magyarázat? Nos, magyarázat egyelõre nincsen.Az intelligens teremtés hívei is valamiféle felsõbbrendû lény-ben hisznek, aki mindenképpen isten kellett legyen, ha képesvolt megteremteni egy egész világmindenséget. Legalábbisígy hisszük most. Ám ha elfogadjuk a dimenziók létét, sõt kitudja, hányféle módon sokasodhat még a jövõben az általunk(is) felfedezhetõ világok száma – akkor talán nem ilyen bonyolult és nagy léptékû a dolog. Mi van, ha több százezervagy millió a „világegyetemek” száma? Akkor bizony még azis elképzelhetõ, hogy akár egyazon térségben is több „uni-verzum” létezik. Itt a mi terünkben, amit sokáig egyetlennekhittünk, is olyan hatalmasak a távolságok, hogy tõlünkelképzelhetetlenül messze, ahová a leggyorsabb ûrhajóvalsem érnénk el százmilliárd év alatt – valakik egészen másfélevilágokban élnek. Azok az idegen lények is azt hiszik, hogyteremtették õket, és náluk is vannak olyanok, akik valamifélevéletlenekre gyanakodnak… Lehetséges, hogy magasabbrendû lények idõnként valamelyik dimenzióban akár kísérletijelleggel, akár feladatként, akár életcélként (!) létrehoznakegy-egy kisebb Univerzumot. Egy világot a maga anyaghal-mazával, törvényeivel, beléje kódolt biológiai és egyébtörvényszerûségeivel, az élet elrejtett és majdan kifejlõdõcsíráival. Az is lehet, csak egy holt anyaghalmazt építenek amaguk eltervezett módján, amelyet aztán késõbb „feldíszí-tenek” primitív és fejlettebb életformákkal, végül pedig

63

trónjára ültetik az ottani értelmes lényt is. Talán azért, hogyaz majd idõvel elérve fejlõdése magasabb régióit, maga iscsatlakozzon ezekhez a felsõbbrendû lényekhez, világteremtõistenekhez, és attól kezdve majd együtt építsenek világokat amég szûziesen üres, tiszta, anyagtalan, csak életre váróterekben…?

64

„GYERE VELEM MÚLTBA, JÖVÕBE!”

Ez a fejezet természetesen az idõutazásokról szól.Felfoghatjuk az idõutazásokat teljesen valótlannak és soha

meg nem valósulónak. Felfoghatjuk úgy is, mint egyes sci-firegényekben – valakik nagy nehézségek árán megvalósítjákés már az elsõ kirándulásukon számos baj éri õket. Vannakszerzõk, akik a szatíra felé vették az irányt és úgy képzeltékel, hogy a 2000-es években megvalósulnak az idõutazások,azok egészen tömegesek lesznek és az ezekrõl visszatérõkkülön erre a célra szervezett televíziós show-mûsorokbanmesélik el kalandjaikat az idõben, a távoli vagy nem is olyantávoli múltban (érdekes, a jövõbeli idõutazásokról kevés szóesett, esik.)

Megint mások – sokkal komolyabb szándékokkal – áttanul-mányozták az emberiség eddigi történetét idõutasokatkeresve. Õk abból indultak ki, hogy a jövõben valamikor (számukra mindegy, mikor) felfedezik majd az idõbenhátrafelé történõ utazás módjait és eszközeit, tehát egykormajd csak elindulnak a jövõbeli emberek visszafelé, a múltba.Márpedig a múltnak mi is részei vagyunk, a mi mostanijelenünk azon idõutasok számára a régmúlt is lehet éppen-séggel. Tehát ide is visszajönnek majd.

E kutakodó elmék két irányban haladtak. Az egyik a jelenbenkeresett olyan eseményeket, embereket, viselkedéseket,eseményeket, jelenségeket, képességeket, amelyek arra vallanának, hogy egyes személyek ide a jövõbõl érkeztek. Voltmár olyan, aki Uri Gellert, az ismert parafenomént gyanúsí-totta meg azzal: egyszerû ember a jövõbõl, aki az ott már

65

mindennapos képességeit csillogtatva éldegél itt a múltban,méghozzá fényesen. (Mint ismeretes, Geller nemcsak televízi-ókban és show-mûsorokban, hanem tudományos laboratóri-umokban is bemutatta rendkívüli képességeit – távolról tudhatni az anyagra, érintés nélkül is szétrobbant kristályokat,meggörbít fémtárgyakat, távolból megállít lifteket,sífelvonókat és más jármûveket, vagy éppenséggel a londoniBig Ben óráját. Ezen túlmenõen mintegy „belelát a földbe”,vagyis képes egy terület fölött elrepülve nyilatkozni a szakembereknek arról, hogy a föld mélye milyen ásványikincseket, érceket rejt és milyen mélyben, milyen mennyiségben– így azok próbafúrások nélkül eldönthetik, hogy érdemes-ebányát nyitni az adott területen vagy sem. Geller ez utóbbiszolgáltatásai révén úri módon éldegél, hisz vagyont kerestetérvkutatással. Sokakat talán ez irritál és ezért gyanakodnakrá, mondván, jövõbeli technológiákat és képességeket fialtatanyagilag egy számára primitívebb világban.)

A másik kutatási ágazat arra irányul, hogy az eddig aFöldön élt és elhíresült – mert nagyon különleges képességû– embereket „megvádoljon” azzal: a jövõbõl érkeztek ide,azért voltak képesek arra, amire. Való igaz, akad néhányolyan ember, aki egyszerûen nem illett bele a maga korába,attól sok tekintetben teljesen elütött. Úgy viselkedett, olyas-miket tudott, amit az õ korában senki nem tudhatott és persze ily módon az illetõ idõutas (?) sok esetben elárultamagát… Bevallom, az Új titkok könyvében én is meggyanú-sítottam ezzel például Leonardo da Vincit. Aki nemcsak festõvolt, hanem vagy száz másik foglalkozás mûvelõje ésegészen modern, szinte huszadik-huszonegyedik századiötlet gazdája.

66

Valóban furcsa, ha egy korban valaki olyasmikrõl álmodik,vagy azokat hirdeti, netán neki is fog megvalósításuknak –amire az adott korban még semmiféle igény nincsen, azemberek azt sem tudják, hogy az illetõ mirõl beszél…? Nos,ilyen volt Leonardo és akadt még rajta kívül néhány hasonlótulajdonságú és viselkedésû ember Európában az elmúltszázadokban. Nincs kizárva, hogy más kontinenseken is felbukkantak ilyenek.

Egy másik, szintén tragikomikus vélekedés szerint ajövõben már olyannyira elterjedt az idõutazás, hogy léteznek„idõutazási irodák” is. Ezek szervezik a tömeges idõturiz-must, a csoportos látogatásokat a Föld különbözõ korszakai-ba és földrajzi pontjaira. Egy ilyen történet szerint igen nagyigény mutatkozik arra, hogy idõszámításunk után a 33.évben megtekinthessék Krisztus keresztre feszítését. A végletekig elhumorizált irodalmi változatból az derült ki: a tömeg, amely végigkíséri Jézus Krisztust utolsó útjára, nemakkori és ottani helyi lakosokból áll, hanem szinte kivételnélkül… idõ-turistákból! A helybeliek ezt tudván már ki semmozdulnak lakásaikból, a megfeszítést eleve egy idõutazásiszuperiroda szervezi, ráadásul azt eljátszák minden hétenegyszer vagy kétszer, olyan nagy rá az igény és olyan sokanfizetnek be erre a fakultatív programra…

Persze ezen az úton-módon igen nehéz lenne bebizonyítani,hogy az idõutazás már létezik, valakik valahol a jövõbenfeltalálták és azt gyakorolják, ûzik is. Még ha találunk is ittolykor egy-egy embert, aki mintha „kilógna a maga idejébõl”– lehet az illetõ éppenséggel egy igazi mai zseni is. A zsenikegy kicsit (vagy nagyon) mindig is kilógnak a sorból, éppenazért, mert gondolkodásuk az áramlattal szemben megy, akötelezõ irányoktól, szokásoktól, viselkedéstõl szándékosan

67

vagy ösztönszerûen térnek el vagy azért, mert ezeket a szabá-lyokat nevetségesnek tartják, nem foglalkoznak velük.Sokkal fontosabb dolgok – új elméletek, paradigmák,találmányok járnak az eszükben.

Tehát soha nem lehetünk bizonyosak abban, hogy akár amúltban, akár a jelenben felbukkanó, különösen viselkedõembertársaink csak azért ilyenek, merthogy idõutasoklennének. Akkor hát van-e valamilyen módozat arra, hogybiztos információkat szerezzünk e tekintetben?

Tovább kell keresgélnünk. Az egyik támpontunk a tudománylehet, a másik a múltban történt események egy része.

A tudomány egyelõre nem kényeztet el bennünket a lehet-séges megoldások ecsetelésével. A legtöbb fizikus, mint márvolt róla szó, mereven elzárkózik az idõutazások lehetségesvolta elõl is. Így aztán nem markolják fel a krétát és feszül-nek neki a képzeletbeli fekete táblának, hogy azt teleírjákegyenletekkel. Amelyek értelemszerûen mind-mind arravonatkoznának, hogyan lehetne mondjuk a hátrafelé történõutazást megvalósítani.

Persze azért akadnak olyan fizikusok is, akik a nyilvánvaló„lehetetlenség” ellenére is el-eltöprengtek már ezen a témán.Az egyik közkeletû megoldás szerint már Einstein óta tudjuk,hogy megoldható a dolog, csak nem úgy, ahogyan a többségelvárná. Manapság, a huszonegyedik században is akadnakmár olykor egészen neves fizikusok, akik ki mernek állni anyilvánosság elé idõutazás-tervvel – no persze, biztonságossáncok mögül érvelnek. A biztonságot az egykori nagy fizikusnéhány megállapítása és olyan közkeletû fizikai tények,ismeretek, szabályok adják, amelyek mögött állva – hiszik efiatal kutatók – nem érheti õket bántódás idõsebb kollégáikés a roppant merev akadémiák részérõl.

68

De mirõl is van itt szó? Arról, hogy eme „bátrak” aztállítják: hamarosan megoldódik a kérdés, a tudomány segít-ségével kialakulhat egy olyan ûrhajózási gyakorlat, amelyakkor is lehetõvé teszi az idõutazásokat, ha nem ez az eredeticél. Ilyen esetekben az idõutazás csak mintegy afféle sajátos„mellékterméke” lesz a kozmosz felkutatását célzó progra-moknak, akcióknak, ûrbéli-térbeli utazásoknak.

Való igaz, már Einstein is közölte azt a látszólagos para-doxont, hogy ha egy ikerpár egyik tagja itt marad a Földön,míg a másik iker egy szupergyors ûrhajóban elhagyja a Földetés azzal a jelentõs sebességgel halad az ûrben, majd késõbbvisszatér – akkor õ maga (az ûrhajós) jóval fiatalabb marad,mint az ikertestvére, aki idõközben itt a Földön sokatöregedett. Vagyis míg egy bizonyos, nagy sebességgel haladóûrhajóban az idõ lassabban múlik egy biológiai lény számára,addig a maga pályáján lassan baktató, vagyis az ûrhajóhozképest szinte „álló” Földön valósággal repül az idõ.

Olyan ez, mintha az ûrhajózás, legalábbis a benne azigazán nagy sebességgel történõ haladás afféle idõutazáslenne – elõre az idõben! Vagyis aki gyorsan repül a kozmoszban,az elõremehet az idõben, míg aki nem repül, az az eddigi,megszokott, valós idõben marad. Mégis ez megy gyorsabban,legalábbis ahhoz képest, akinek az ideje a gyorsan száguldóûrhajóban telik el.

Ily módon tehát egy számunkra manapság nem igazán kedvelt dolog jönne létre. Ez nem az az idõutazás, amire gondoltunk. Csak földi viszonylatban valósítható meg, ugyanisa Földrõl elrepülõ kozmonauta lenne az idõutas – akkor is, haõ azt nem akarja! Nem akar idõutas lenni, nem az a célja, amestersége, õ csak elmegy valahová messzire az ûrben, hogyott elvégezzen egy, még számára a Földön kijelölt feladatott.

69

Amikor onnan visszajön, akkor válik idõutassá, mert mirehazaér, a Földön nagyon sok idõ telt el. Itt már nem találjameg rokonait, szeretteit, barátait, hisz azok idõközben mindmeghaltak. Eltelt ezer, ötezer vagy tízezer év, mondjuk. Ez rettentõ sok, a világ már egészen más és valljuk be, a vissza-érkezés pillanatában az ûrhajója roppant elavult szerkezet,olyan, mintha a modern autópályán egyszercsak egy tizen-hatodik századi parasztszekér bukkanna fel…

De a legrosszabbul maga az ûrhajós-idõutazó járna. Hiszenalaposan lemaradt mindattól, ami közben itt a Földöntörtént. Visszatérne egy õsember – a többiekhez képest aszellemi színvonala és fõleg az információismerete olyanlenne, mint ami fennáll egy mai, huszonegyedik századiember és egy ókori pásztornép tagja között.

Ez olyan idõutazás lenne, ami alaposan lerombolná a belõlevisszatérõ idõutas lelkét. De rosszul fogalmaztam…! Mert eztaz idõutazást kényszerû résztvevõje sohasem fejezhetné be.Miután visszajött, az idõutazás lényegében akkor kezdõdneés az utas élete végéig tartana. Már csak azért is, mert aszerencsétlen ûrhajóst-idõutazót szinte élete végéig rezervá-tumban tartanák, ahol nem fenyegetik majd õt az új korveszélyei, betegségei, sokkjai. Milyen élete lenne hát…?Minden visszatérõ azonnal karanténba kerülne, nyugdíjassálenne akár huszonévesen is, és élete végéig a társadalombizonyos mértékû számkivetettjeként volna kénytelen élni.

Sokszoros paradoxon, hogy amikor idõutazásban vesz résztés valóban utazik a térben is, akkor ebbõl semmit semérzékel. Az igazi idõutazás akkor kezdõdik, amikor úgy hiszi,véget ért az út, hazatért. Innen kezdve az élete egy vesszõfutáslesz, mert egy számára túl modern, sok tekintetben idegen és ellenséges (mert érthetetlen) világban kell majd élnie.

70

Egy olyanba, amelybe nem született bele, még kevésbé alakí-totta maga is olyanná, amilyenné az lett.

Arról nem is szólva, hogy a modern kor emberei majd vajonhogyan viselkednek ezekkel a múltból visszatért „õsembe-rekkel” szemben? Lehet, kellõ toleranciát tanúsítanak irántuk– amíg csak egy-kettõ vagy tíz van belõlük. Ámde ha egy idõután csapatostul mennek az ûrhajók nagysebességû éshosszú utakra? Ha évrõl évre több ezer „õs-ûrhajós” jelent-kezik a Földön valamilyen régebbi kor szülötteként, itt ésmost azonban idegenként?

Valóságos idõ-táborokat kell majd létesíteni, mondjuk „A-táborban” lesznek azok, akik csak pár száz évig nemvoltak itt, „B-táborban” azok, akik ezer-háromezer évet töltöttekily módon a Földön kívül, „C-táborban” azok, akik öt ezerévnél is tovább hiányoztak, a „D-táborban”… satöbbi, eléghosszú az ábécé…

Nyilvánvalóan nem ez a módja azoknak a tervezett, célzottidõutazásoknak, amelyekre mi most gondolunk és amelynekkétségtelen hasznai lennének. Az elõre történõ idõutazásvalamiféle fogadókészséget kell hogy feltételezzen a jövõbelitársadalom tagjai részérõl. Kérdés, lesz-e ilyen? Persze ha mimajd már elõre tudunk utazni, akkor onnantól kezdve azösszes jövõbeli társadalom ismeri majd ezt a technikát ésmindennapos, sõt már az unalomig ismert és gyakorolt dologlesz az idõutazás elõre. Vagyis minden jövõbeni társadalom-ban a gyerekek már az iskolában (?) megtanulják, hogyankell bánni azokkal a furcsa idegenekkel, akik néha teljesenváratlanul jelennek meg itt és vagy nem is ismerik a nyelvet,vagy ha mégis, hát nagyon szerencsétlenül mozognak itt ésfolyton kérdezõsködnek, mert semmit sem tudnak, semmihezsem értenek, csak éppen roppant kíváncsiak… „De bánjunk

71

velük jól, gyerekek, mert amikor majd mi utazunk el a jövõbe,mi is rászorulunk az akkoriak segítségére, kései utódainkvelünk is úgy bánhatnak!” – hangzik majd a jóindulatúfigyelmeztetés.

De ezer más dolog is lesz itt, amire majd akkor gondolnikell. Jogi, szokásbeli, etikai és száz más problémakör vetõdikmajd fel azzal kapcsolatosan, ha emberek mennek elõre ajövõbe. Például mi lesz azzal a régimódi emberrel, aki a magaszerkezetével átmegy a jövõbe és ott elüti, halálra gázolja egyjármû? Lesznek-e majd térbeli beléptetési pontok, és valami-lyen rendszer eme biztonságos helyekre irányítja a múltbólérkezõket? Vagy csak úgy kaotikusan, mindenki akkor jön ésoda érkezik, ahová akar, vagy ahová a vakvéletlen sodorja?Képzeljük el, amikor egy ilyen idõutas az újabb, modern korban hirtelen elõbukkan a tér egy pontján – ahol éppen egyóránként ezer kilométeres sebességgel száguldó szupervonatszáguld a mágneses síneken és mielõtt az illetõ egyáltalánmegtapasztalná, milyen érzés a jövõben lenni, már szét iskenõdött a mozdony orrán. A vonatvezetõ pedig unott moz-dulattal mosatná le a vért a szélvédõrõl és dühösen-fásultanmorogná: „No, ez már megint egy idõutazó volt, neki aztánannyi…”

És mi lenne, ha az idõutazók bûntényt követnének el?Például átjönnek a múltból, mert valaki a jövõbõl felbérelteõket, hogy öljenek meg valakit most? Átjönnek, meglelik azilletõt, végeznek vele és hipp-hopp, máris visszatértek a múltba. Soha senki nem találhatná meg õket, mert hiszen azidõutazásuknak sehol sem maradt nyoma.

De az sem rossz, hogy eljönnek a múltból és itt betörnek,rabolnak, fontos tárgyakat szednek össze és visszamennek amaguk idejébe. Elvihetnek rossz szándékkal olyan szereket,

72

amelyek tömeghalált okoznak a múltban – de ellenkezõleg,olyanokat is, amelyek éppen fordítva, tömeghaláltól mentikmeg a múltbeli embereket. Mindez egyáltalán tolerálható-e,és ha igen, hát hol az a határ, ameddig elfogadható és honnan kell feltétlenül megtiltani?

Lesznek-e orvosok, akik kezükben a rákellenes szerrel nemjönnek vissza 2200-ból 2010-be, hogy megmentsenek itt többszáz millió beteget? A hippokratészi eskü meddig érvényes?Vajon az idõhatárokon nem nyúlik-e át, ha egyszer valakiarra esküdött: válogatás nélkül segít minden betegnek, akiarra a segítségre rászorul, akinek az életét csak az a segítségmentheti meg…?

Persze, ismét szögezzük le: ez nem az a fajta idõutazás,amire gondoltunk, gondolunk. Mi úgy képzeltük el –különösen sci-fi olvasmányélményeink, majd késõbb az errõlkészült filmek alapján – hogy itthon beülünk egy gépbe, amelynek idõ-skáláján – vezérlésén – beállítjuk, mikor és holszeretnénk találni magunkat pár perccel késõbb, aztán hipp-hopp, a szerkezet valamilyen módon (hogy pontosan miképpen,milyen fizikai és egyéb elvek alapján, az õszintén szólvasohasem érdekelte az olvasókat, filmnézõket…) elrepít ben-nünket a kívánt korba és helyre. Szinte bizonyos, hogy alegtöbben a nagy történelmi eseményeket szeretnék látni,tehát visszamennének arra a napra, amikor Kolumbusz úgymond „felfedezi” Amerikát (amit elõtte már számosanfelfedeztek), amikor Julius Caesarral végeznek a merénylõk,okvetlenül látni akarják Kleopátrát, valóban olyan szép volt-e, mint azt késõbb állították, milyen volt az õsember, amamut és a kardfogú tigris, hogyan épült a kínai Nagy Fal?Lesznek természetesen sajátos „idõ-ínyencek” is, akik

73

különleges eseményeknél szeretnének jelen lenni. Egyesek anagy történelmi fordulópontokban akarnak majd asszisztálniszinte láthatatlanul, csak mint szemtanúk. Mint példáulleszállni a Holdra az Apollo-11 utasaival együtt! (Érdekeskérdés: ez vajon megoldható lesz majd csupán az idõutazó-technikák birtokában? Ha az nem csupán a Földre korlá-tozódik majd, akkor szédületes távlatok nyílnak meg akutatókedvû emberek, mi több, a profi kíváncsiak, vagyis atermészettudósok elõtt is. Hiszen ebben az esetben megte-kinthetnék a naprendszer születését, sõt visszamehetnénekszinte az állítólagos Õsrobbanásig is…!)

Azt mondtuk pár oldallal elõbb, hogy a jövõbeli utazásnakez az egyik módja. A másik természetesen az lenne, ha egyidõgéppel vagy bármilyen más szerkezettel haladnánk át akorlátokon és úgy jutnánk el a jövõbe. Persze akkor isugyanazok a problémák kerülnének elénk. Azt ne higgyesenki – ami pedig a leggyakrabban szerepel a regényekben –hogy a jövõbelieket sikerül meglepni egy ilyen utazással,ottani megjelenésünkkel. Hiszen ha egy olyan módszerthasználunk, amely késõbb (a mi jelenünkben és közel-jövõnkben késõbb) elterjed, akkor arról már eleve tudni fognaka jövõlakók. Ahogyan mi is tudjuk, hogy a tizenkilencedikszázadban kezdtek az emberek gõzhajókon és vasúton utazni.

Ha azt akarjuk tudni, hogy létezik-e máris az idõutazás – ami idõnkben, illetve a múltunkban keresgélhetünk. Így kerültszóba fentebb Leonardo da Vinci is, mint a leggyanúsabbilletõ, aki talán idõutas volt. Megeshet, hogy valakinekelromlik az idõgépe, amikor visszatér a múltba, és ott reked.Ez csak az idõgép alkalmazásának kezdeti szakaszábanlehetséges, amikor talán még csak egyetlen ilyen szerkezet van, vagy az emberek nem ismerik kellõen annak használatát,

74

mûködését, ezért maguk is követhetnek el hibákat.De van itt egy logika bökkenõ: ha akkor mindjárt nem is

tudnak rajta segíteni, késõbb visszamehetnek érte és átment-hetik az illetõt a saját idejébe, vissza a jövõbe, vagyis ter-mészetes jelenébe! Mi több, visszamehetnek érte úgy, hogyakár öt perccel az idõgép lerobbanása után már ott vannak(bármikor is indultak el késõbb, a jövõbõl visszafelé) és elvihetik az illetõt innen.

Tehát nem lesz kénytelen az illetõ afféle idõ-számûzöttként,idõhajó-töröttként élni egy számára idegen világban sokáig.No persze, ez csak akkor lehetséges, ha az illetõ nem magarendezte így a dolgokat. Igenis, el tudunk képzelni olyanembert, aki egy maga építette vagy ellopott idõgéppelillegálisan visszament a múltba, egy adott helyre és korba,mert ott akart élni! Mert arról a korról sokat tudott, szinteszóról szóra megtanulta már annak nyelvét, szokásait, vise-letét, törvényeit és ezért remélte, hogy feltûnés nélkül beletud majd illeszkedni. Bizony ahogyan megyünk elõre azidõben (és már ma is), egyre inkább vannak olyan emberek,akiknek nem tetszik modern korunk ridegsége, nem mindigemberbarát ideológiája és viszonyai. Nem akarok ebbe afejezetbe behozni egy másik (hasonlóan fantasztikusnak tetszõ) témát, de le kell szögeznünk: lehet, ebben szerepet játszik a reinkarnáció. A genetikus emlékezet õrizhet kellemesemlékeket egy régebbi életünkbõl, amely ma is okoz afféle„honvágy-szerû” vonzódást bizonyos helyekhez, idõkhöz.

Az elsõ pillantásra abszolút ide nem illõ dolog jut eszembe:az UFO-k. Ezekrõl mindjárt lesz még szó, de most egy olyanközépkori UFO-katasztrófára gondolok, amely történelmitényként maradt meg az emberiség információtárában.

75

Mi most nem megyünk bele a pontos adatok közlésébe,mert azok megtalálhatóak számos UFO-val foglalkozókönyvben. A lényeg, hogy egy középkori francia püspökvetette papírra az egyházmegyéjében megesett fura dolgot. Azegyik falu parasztjai azt látták, hogy egy fémgömb repül azégen, ami egyre alacsonyabban, majd a falu melletti nádasbozót mellett földet ért. A rémült, de éppen ezért botokat,kaszákat ragadott falusi férfiak szeme láttára megnyílt a gömb,kijött belõle egy ember és ész nélkül elrohant a bozótba. Egyperccel késõbb a furcsa, gömbszerû valami felrobbant…

Nos, sok minden elképzelhetõ itt. Csak az nem, ami sokufológus számára leginkább kézenfekvõ: hogy a szemtanúkegy igazi, a csillagközi térbõl érkezett Föld-idegen jármûvet ésannak vezetõjét látták. Már csak azért is, mert a leírás arraenged következtetni, aki a gépbõl kiszállt igencsak sietve,aligha kis zöld emberke, inkább egy normális földi embervolt. Lehet, szerkezete elromlott és a detonáció bármikorbekövetkezhetett – a vezetõ ezt tudva igyekezett gyorsanelhagyni a jármûvet és még a közelébõl is eltûnni. Ez sikerültis neki, mert a püspök leírása szerint hiába keresték õtkésõbb a parasztok, nem lelték föl.

De az is lehet, hogy az a szerkezet egy jövõbõl érkezettidõgép volt és a történet itt ismét kétfelé ágazik. Vagymeghibásodott a gép és beindult az önmegsemmisítõ program, vagy az utasa döntött úgy, hogy itt marad és magaindította el azt a programot, persze úgy, hogy õ még idõbenelhagyhassa a szerkezetet. Bár ez az utóbbi nem látszikvalószínûnek, hiszen ha el volt szánva, hogy itt marad, akkorszemtanúk nélkül, lakatlan vidéken kellett volna felrobban-tani hajóját, hogy ne okozzon fölösleges és káros szenzációt,ne induljanak üldözésére a benne magát a Sátánt sejtõ

76

babonás és mûveletlen parasztok. Hiba volt egy falu mellettleszállni – már ha, ismétlem, tõle magától függött a földetérés helye.

Erre a dokumentált esetre azonban csak ez a két magya-rázat létezik: vagy idegenbõl jött UFO, vagy a jövõbõl érkezettidõgép volt. Más magyarázatot jelen tudásunkkal adni nemtudunk.

Az UFO-k mint idõgépek elég régóta szerepelnek a köztu-datban. Ez a változat ugyanis sokat megmagyarázna furcsaviselkedésükbõl. Bizony lehet, hogy nem is idegenek ülnekbenne, hanem olyan nagyon távoli utódaink, akik több tíz- vagy százezer évvel ezután születnek majd és visszajárnaka múltba. Ezért van az, hogy ezek már a külsejükkel is alaposan eltérnek a mai embertõl, soha nem „veszik fel akapcsolatot” velünk mint egy idegen civilizáció képviselõi –mert hát persze nem is idegen civilizációról van szó. Ezek ami ük-ük-ük-ükunokáink, önnön leszármazottaink, akikelsajátítva a hátrafelé történõ idõutazás elvét és gyakorlatát,annak módszerét és eszközét – egyszerûen eljátszogatnak alehetõséggel. Talán olykor kissé felelõtlenül viselkednek itt,de hát õk is emberek és ahányan vannak, annyifélék. Nemhihetõ, hogy a távoli jövõben igen szigorú szabályokkal,törvényekkel köteleznék õket egyféle és csak olyanviselkedésre. Ezért van az, hogy annyi furcsaságot hallaniazoktól, akik már összefutottak velük, akik átéltek valamiféle„közeli találkozást” az idegenekkel. Ne feledjük, a visel-kedésük a mi számunkra azért is lehet éppenséggel furcsa,különös – mert hiszen õk a szó egy másik értelmében idegenek. Nem idegenek a földi kultúra számára, hiszen õk isitt élnek (jelen idõben használom e szót, hiszen ha most jönnek vissza, akkor onnan a jövõbõl nézve velünk egy

77

idõben léteznek, minden elmúlt korszak az idõgép feltalálóiszámára egyszerre él, létezik, bármelyik bármikor elérhetõ,mintha most lenne…) – mert õk a nagy idõkülönbség miattazért mégiscsak eléggé mások, másmilyenek. Pár ezer évkülönbség manapság, amikor már ilyen hihetetlen gyorsa-sággal fejlõdik és változik a világ, óriási változásokat tudokozni nemcsak a fizikai életkörülményekben, a világban, deaz emberek tudatában, lelkében is. Az lenne a furcsa, ha ajövõbeliek úgy néznének ki, úgy viselkednének és gondol-koznának, mint mi.

Akik nehezen tudják elképzelni, vagy akárcsak elhinni is,hogy létezhet idõutazás akár hátrafelé, akár elõre az idõbenés ennek számos fizikai törvényben látják akadályát – azok-nak csak pár mondatot „küldök” itt. Az értõk nyilván tudnifogják, mire gondolok. Akik mostanában a szabályokra, afizika törvényeire hivatkoznak, jusson eszükbe: az eddigieketis megingathatatlanoknak hittük. Végig szinte az egészhuszadik századon meg voltunk gyõzõdve, hogy nincs ésnem is lehet nagyobb gyorsaság a fénysebességnél. A kvan-tumfizika ismerõinek megemlítem hát a tachionokat, vagy G. Feinberg professzor kísérleteit 1967-ben a fénynél gyorsabban mozgó részecskékrõl, a Cservenkov-sugárzást ésaz alagút-effektust, Nimitz professzor nevét (aki a megfelelõrészecskéket a fénysebesség 4,7-szeresével mozgatta meg laboratóriumában!), akkor már semmin sem szabadcsodálkozniok. Legfõképpen pedig nem ellenkezhetnek, mertha mindez megtörtént, akkor már bármi más is megtörténhet!

Tudjuk például, hogy igazából Einstein sem azt állította:nincs nagyobb sebesség a fénysebességnél. A nagy fizikusegyenletei egy olyan mozgást írnak le, amelynek nehézségipontja a fénysebesség. Az egyenletek minden matematikus

78

álmai, olyan szépek és szimmetrikusak. Annak a részecs-kének, amely a fénynél lassabban mozog, végtelen mennyi-ségû energiára van szüksége, hogy elérje a fénysebességet,hogy arra felgyorsuljon. De ez még nem minden! Einsteinelmélete azt is kimondja, hogy ha létezik a fénynél gyorsab-ban mozgó részecske, az bizony mindig a fénynél gyorsabbanfog mozogni – merthogy végtelen mennyiségû energiáralenne szükség ahhoz, hogy lefékezze õt a fénysebességre.

És most jön az, ami miatt ezt az eszmefuttatást itt elhelyeztük. A fizikusok mai, inkább még csak tapogatózósejtései szerint a fénysebességen túl egy nagyon különösvilág kezdõdik. Ahol minden fordítva történik, mint a fénysebességen innen. Azt is mondhatnánk: „odaát” fordítvajárnak az órák. A fénysebességnél gyorsabban mozgórészecske számára az idõ visszafelé kezd múlni. Ez logikus is.Mert ha a fénysebességhez még csak közelítõ részecskeszámára az idõ egyre lassabban múlik („nyúlik”), akkor afénysebességet elérve az idõ megtorpan és áll. Nem múliksemmilyen irányban, mondhatnánk úgy is, hogy ott és akkoridõ nem létezik…!

Amint tehát a részecske átér a túlsó oldalra, vagyis már afény sebességénél gyorsabban mozog, hát logikusan azidõnek még lassabban kell múlnia. Miképpen múlhat lassab-ban, mint az álló idõ? Úgy, hogy visszafelé halad!

És minél gyorsabban mozog a tárgy, a részecske a fénysebességénél, az idõ annál gyorsabban múlik – hátrafelé.Vagyis azt kell mondanunk, hogy ha valakinek sikerüláttörnie a fénysebesség határán és azon túl, annál gyorsab-ban haladni a térben – akkor idõben visszafelé fog menni!Minél több mozgási energiát használ fel a részecske, annálgyorsabban megy számára az idõ – hátrafelé. A dolgot sokan

79

úgy értelmezik: a kapott energia révén a tachion (részecske)egyre közelebb kerül a fénysebesség határához. Aztán mégadunk neki mozgási energiát, így át is lépi a korlátot, ahatárt. Ekkor elveszti az energiát, mégsem áll meg – mostmár egyre gyorsabban száguld – az idõben hátrafelé.

Persze egyelõre még a tachionok, ezek a szupergyors részecskék létezése is bizonytalannak tûnik, legalábbis nemminden fizikus hisz bennük. Az is tény, hogy ha mindez ígyvan, ahogyan fentebb leírtuk – és nincs okunk kételkedni atudományos beszámolók hitelességében – akkor igencsakfura dolgoknak leszünk, lehetünk szemtanúi a következõévtizedekben. Könnyen megeshet, hogy fejre állnak az ok-oksági kapcsolatok, hiszen lám, a fizika elõtárt egy módszert,amellyel vissza lehet menni az idõben. Ha nem is emberekettudunk átküldeni az „alagutakon”, hanem csak szubatomirészecskéket, (amelyek egy atomnál is kisebbek…), de hátezek csak az elsõ lépések. Akadnak merész gondolkodók,akik azt vallják: ha ma csak szubatomi részecskék vándorol-hatnak a fénysebességet meghaladó módon, holnap máratomok, holnapután kisebb tárgyak, azután meg akáremberek is. És persze itt nem napokról, hanem évekrõl ésévtizedekrõl van, lehet szó – de hát ennek nincs jelentõsége.Ha egyszer mûködik ez a dolog, az egyéb körülményekmegoldása már csak részletkérdés lesz.

És akkor az ember számára is elõállhatnak nagyon különösesetek. Ami ma logikus, elfogadott és úgy tûnik, másképpennem is lehet – az megváltozhat. Bizonyos körülményekközött például az okozat megelõzné az okot! Elõbb jönne létrevalamilyen határ és csak utána fejtené ki azt a hatóerõt,amely azt létrehozza…

Képzeljük el: sikerül az embert a fénysebességre felgyorsítani,

80

hogy ily módon tegyen ûrutazást. A cél az Epszilon Eridanicsillag valamelyik bolygója. Ezek 12 fényévre vannak aFöldtõl. Vagyis a fénysebességgel utazó embernek 121 évetkellene az ûrben töltenie egyik irányban, és ha visszaindul,ugyanannyit, míg hazaér. Ám ha a fénysebességnél gyorsab-ban küldjük el, akkor belefutna a negatív idõbe, vagyis azszámára visszafelé folyna. Az ûrhajós fiatalodna és 121 évvelfiatalabbként érkezne meg. Mondjuk kamaszgyerekkéntszállna ki a hajóból az Eridani bolygóján. Ám amikor visszafeléutazna, és megint túllépné a fénysebességet, akkor tovább fiatalodna és csecsemõként érkezne vissza a Földre…?

De az sem rossz ötlet, ha elképzeljük, hogyan mûködne atachion-telefon. A tachionok hihetetlen sebességgel mozog-nak a térben, hisz gyorsabbak a fénynél is. Csak az a baj,hogy a múltban mozognak, abba száguldanak bele – hiszengyorsabbak a fénynél, tehát egy visszafelé haladó idõbenmennek és minél nagyobb az energiájuk abban a pillanatban,amikor átlépik a fénysebesség határát – annál gyorsabbanmennek az idõben visszafelé. Vagyis az (egyelõre csak)képzeletbeli tachion-telefonnal… a múltba lehetne telefonálni!

Most tegyük félre azt a kínos mellékkörülményt, hogy eztcsak akkor lehetne megcsinálni, ha a múltban is létezne egyugyanilyen készülék, amit felhívunk. De a múltban nemlehet, mert hiszen akkor még senki sem tudott atachionokról, azért nem is készíthetett ilyen telefont. Amikormeg eljutott odáig a tudomány és elkészítette az elsõpéldányt, hát annak nem lehetett technikai elõzménye,korábbi példánya.

De a logikai játék kedvéért képzeljük el, hogy van hová telefonálni a jövõbõl. Megtörténik a hívás és az üzenetet –ahogyan ma az elektromosság – úgy ott és akkor a szuper-

81

gyors részecskék szállítják. Ez azt jelenti, hogy a jövõbõl lehettelefonálni a múltba! Vagyis az üzenet még elküldése elõttcélba érne! No, még egy pofon az ok-okozati összefüggésnek,a logikánknak.

Ugyanakkor ne feledjük el: a tachionokon alapuló informá-cióküldés – ha az maximum csak a fénysebességgel történik– ideális kommunikációs eszköz lenne az idegen civilizá-ciókkal való kapcsolatfelvételre és -tartásra.

De térjünk vissza az idõutazásokhoz. Fentebb néhány olyan lehetõséget vázoltunk fel, amelyek meglehetõsen fantasztikusak (az UFO-k tulajdonképpen idõgépek) vagyellenkeznek a ma ismert fizikai törvényekkel (a fénysebességátlépése). Van-e még valamilyen mód, amely sejtésünkszerint lehetõvé tenné ezt a fajta közlekedést?

Szóba került az is, hogy a kis fekete lyukakat lehetne idõ-utazásra is felhasználni. Való igaz, bizonyos sajátosságaikutalhatnak arra, hogy bennük elõre vagy hátrafelé mozog-hatnánk az idõben. Csak hát a nagy, kozmikus feketelyukakkal ellentétben – amelyek nagyon stabilak, évmilliókvagy milliárdok óta ugyanott vannak – a mini-lyukak igenkevéssé stabilok. Például csak olyan rövid idõre nyílnak meg,hogy az szinte érzékelhetetlen, még az elõbb emlegetett szupergyors részecskék sem tudnának annyi idõ alatt beléjükszaladni.

Szóba került az is, hogy mesterséges antigravitációs térsegítségével hozzanak létre ilyen mini-fekete lyukakat, depersze a próbálkozások még sokáig fognak tartani. Biztatókísérletek folytak és folynak az ún. Casimir-jelenséggel.

Aztán az is szóba került, hogy a mindenségben lehetnekolyan folyosók, alagutak, „húrok”, egyszóval a térnek olyan

82

folyamatos részei, amelyek éppenséggel az idõ folyásátszabályozzák. Tehát hogy lehetnek olyan láthatatlan tér-részek, amelyekben elõre, és olyanok is, amelyekbenhátrafelé folyik az idõ. Ha egy ember (ûrhajó) belekerülhetnevalamelyikbe, akkor vagy elõre a jövõbe, vagy hátra a múltba hajózhatna-juthatna úgy, hogy ezenközben a térnekugyanazon a pontján vagy annak viszonylagos közelébenmarad.

Mondanom sem kell, hogy legjobb tudomásunk szerint mégnem találták meg ezeket a „húrokat” – de keresik õket.Egyelõre az sem biztos, hogy egyáltalán van mit keresni. Másfizikusok szerint még ha léteznek is ilyen „húrok” (amelyeklétezését a világegyetem keletkezéséhez, az Õsrobbanáshozkötik), akkor is olyan nagy mennyiségû energia kelleneahhoz, hogy azokba egy ûrhajó „beszálljon” és vitesse magátelõre vagy hátra az idõben – amennyi egyszerûen nem léteziktán még a Földön sem, nemhogy rendelkezésére állhatna egyûrben száguldó jármûnek.

Mások arra hivatkoznak, hogy míg a szubatomi világban azok-okság kapcsolatok összezavarása nem okoz gondot, azemberi társadalomról ez nem mondható el. Márpedig az idõ-utazások elõbb vagy utóbb – még valamiféle szigorú szabályokbetartása és betartatása esetén is – valamiféle összeomláshozvezethetnek, ezért kerülendõk.

Ami azt illeti, az elméleti szakemberek gyakorlati sugallataiszinte hihetetlen dolgokat sugalltak. Az egyik bebizonyította– persze csak elméleti úton-módon – hogy a nagy kozmikustestek forgása lezáratlan téridõ-hurkokat hoz létre az ûrben.A másik ezt továbbfejlesztve rájött, hogy a körkörös mozgás– amely különben az ûr szinte minden fizikai testjéreérvényes – bizonyos esetekben felhasználható mesterséges

83

téridõ keltésére, és ami ezzel együtt jár: akár idõutazásra is.Ez a fizikus (F. Tipler) közölte is, hogyan lehetne idõgépet

építeni, amely kihasználná a fenti körülményeket. Az általajavasolt szerkezet nem éppen kisméretû. 100 kilométer (!)hosszú és 10 kilométer átmérõjû fém hengerrõl van szó.Valamilyen módon ezt a hengert elképzelhetetlenül gyorsforgásba kell hozni hossztengelye körül. Még egy „apróság”:a henger tömege el kell hogy érje legalább a Nap tömegét…!Tipler úgy vélte, ennek a hengernek a belsejében kialakulnaegy olyan állapot, ahol a zárt idõ-hurkok kialakulhatnak.

Az idõutazónak egy ûrhajóban kellene tartózkodnia, dekorántsem viselkedhetne passzívan. Éppen ellenkezõleg, nekia hengerhez a lehetõ legközelebb csavarpályán kellene kerin-genie. Az egyik változat szerint attól függõen, hogy közelvan-e a hengerhez, mehet a múltba, ha pedig tõle eltávolodik,akkor átkerül a forgással létrehozott, megváltoztatotttéridõben a másik részbe, ahol a jövõbe távozhat.

A Tipler-elméletnek van egy másik al-változata is. Itt azdönti el, az utas a jövõbe vagy a múltba megy-e, hogy melyikirányban forog a henger?

Itt is Einstein a hivatkozási alap. A nagy tudós ugyaniszseniálisan meglátta, hogy egy elegendõen nagy tömegû testa maga gravitációs hatásával képes megváltoztatni vagydeformálni a téridõt. Ezt az elméletet fejlesztette tovább Tiplerés azt állította: ha egy megfelelõen nagytömegû objektum afénysebesség felével képes lenne forogni a tengelye körül atéridõt szép spirális alakban deformálná. Ez esetben kétolyan pont a térben, amelyek azelõtt igen messze voltakegymástól – most találkoznának a térben, vagyis gyakorlatilagegybeolvadnának. És ez az momentum, amelyben és ahol azidõutazás lehetségessé válik.

84

Vagyis azt a 100 kilométer hosszú hengert másodpercenként150 ezerszer (!) kellene megfordítani a tengelye körül (ez afénysebesség fele) ahhoz, hogy ez mozgásba hozza az idõt ahenger körüli térben. Végsõ soron a henger tehát úgyviselkedne, mint egy mesterséges fekete lyuk, amely szinténnagymértékben deformálja maga körül a téridõt. Végsõ soronugyanis a fekete lyuk körül is egy hihetetlenül gyorsan forgó„gyûrû” található, amelynek funkciója ezek szerint ugyanazlehet. Az idõutas a maga ûrhajójával ebben a változatbanaszerint dönthetne, a múltba megy-e vagy a jövõbe – hogy ahenger forgásával ellentétesen kering körülötte (ekkor juthatel a múltba) vagy azzal egy irányban (ami a jövõbe jutásteredményezi) – legalábbis Tipler elmélete szerint. Ne feledjükpersze, hogy a gigantikus méretû és Nap-tömegû hengeregyelõre csak matematikai formulákban létezik, az egyen-letekben pedig nincs utalás arra, hogyan lehetne egy ilyenszerkezetet elkészíteni…

Bajok persze itt is vannak bõven, persze. Például az, hogy akia múltba megy, nem mehet messzebbre az idõben, mint addiga napig, amikor a… henger elkészült! Hiszen itt még érvényesaz a mi világunkbeli logika, hogy az eszköz, ami lehetõvé tesziaz ûrutazást, nem lehet késõbbi, mint maga az utazás.

Ez komoly bajokat okozhat, alapjaiban döngölheti földbe az egész idõutazást. Lehet, mégis azoknak a fizikusoknak (és biológusoknak) van igazuk, akik szerint azért nem lehetelmenni a múltba, mert sem az arra szolgáló eszköz, sem ami szervezetünk akkor még nem létezett? Tehát maximum asaját születési évükig mehetnének vissza? De még azt is csak akkor, ha már az idõgép, amelyet használunk, többnemzedék, sok évtized vagy évszázad óta szolgál és így nem kell oda visszatérni, ahol az idõgép egyszercsak

85

megsemmisül alattunk-körülöttünk…Hát ez kemény dió, nem kétséges. Ha a Tipler-hengerrel

csak maximum egy-két évre mehetünk vissza, vagyis addig,amikortól a henger létezik – akkor mi értelme lenne a múltbatörténõ utazásoknak? Ráadásul ennek a botnak van még egyvége. Lehet, hogy a jövõbe is csak addig mehetünk, ameddiga henger létezett? Vagyis ha beszállunk az egész kísérletbe,ûr- és idõutazásba X. évben azzal, hogy most irány a jövõ –meddig mehetünk el veszélytelenül? Hiszen eleve nemtudhatjuk, meddig létezett a jövõben a henger, azt mikor vontákki a forgalomból vagy mikor semmisült meg. És ha csakmegsaccoljuk, hogy ugyan tíz-húsz évig csak léteznie kellmajd, tehát nem megyünk messzebbre az idõben? De amikoráthágjuk a henger létezésének idõhatárát (akár a múltban,akár a jövõben) – mi is elpusztulunk, megsemmisülünk?Ûrhajónkkal együtt semmivé válunk a kozmoszban…?

Tény, hogy az egész idõutazás értelmét veszíti, ha csak azidõutazó életének biológiai határai között lenne használható.Ha pedig még az eszközök élettartama is egy újabb határ-vonalat húz, akkor az egész dolog már csak játékká válik,amiben nincs semmi komoly és amit fel sem lehet használnisemmilyen értelmes célra.

Vannak persze olyan tudósok, akik a problémát a kvantum-fizika határai között látják megoldhatónak – no nemmostanában, hanem majd e tudományág szédületesfejlõdését követõen, leghamarább valamikor a huszonegyedikszázad végén vagy még késõbb.

Rengeteg paradoxon kapott lábra nemcsak fizikusok, de sci-fi szerzõk és tehetséges amatõr gondolkodók között is. Az egyik ilyen – legismertebb – az úgynevezett nagymama-paradoxon.

86

Vagyis ha létrejönnek az idõutazások, bárki megteheti,hogy visszamegy az idõben mondjuk hetven évre, felkeresiazt a tizenéves kislányt, aki a nagyanyja volt-lesz. A kislánypersze nem tudja, hogy ez a bácsi a jövõbõl érkezett.Elmennek kirándulni a hegyekbe és ott baj történik: a kislánylezuhan egy szakadékba és meghal. Vagyis nem ment férjheznagypapához, nem szült neki gyerekeket – azt sem, amelyikaz idõutazó apja lett (volna).

Akkor most mi van? Valamiféle biológiai-fizikai logikaértelmében az idõutazónak abban a pillanatban, amikormeghalt a „nagymama”, azonnal holtan kéne összeesnie. De még a holtteste sem maradhat meg, mert hiszen õ tulaj-donképpen sohasem létezett!

A nagymama-kislány halálával ugyanis az az egész sors-vonal, élet-vonal, ember-vonal megszûnik létezni, amelypedig õt annak elõtte létrehozta. Viszont ha nem ez történik,még nagyobb a (logikai) baj. Ugyanis ha a nagymamája gyer-mekeként meghalt, akkor õ, az idõutazó, sohasem létezett.Ha viszont nem létezett, hogyan tudott megszületni, felnõniés idõutazásokra vállalkozni, majd visszajönni a régebbikorba…?

Ez olyan paradoxon, ami megfejthetetlen. Így van ez,amikor a logika ütközik újabb emberi találmányokkal,csakhogy eddig még sohasem voltak olyan találmányok,amelyek ilyen ütközéseket okoztak volna. Ilyen mélyen mégnem nyúltunk bele a természet úgymond „rendjébe” (mertkorántsem biztos, hogy az az igazi és megkövetelt rend, amitmost annak hiszünk. Hiszen még az elején tartunk a szabályok,törvények felfedezésének, megismerésének.

Ami a paradoxonokat illeti, van azokból több is.

87

Akadtak már olyan fizikusok, akik – talán éppen azért,hogy bemutassák a világnak, mennyire és milyen számosokból lehetetlen az idõutazás az emberek számára – ennél isjobb paradoxonokat találtak ki. Az egyik, egy oxfordi angoltudós, David Deutsch mûve rászolgál a megismertetésre.

A józan ésszel mindenféle módon szembehelyezkedõ,Deutsch-féle idõutazási paradoxon így foglalható össze:tegyük fel, hogy egy idõutazó 2005-ben, amikor már megvana módszer és az eszköz, elindul a jövõbe. Nem megy„messzire”, csak mondjuk 2012-be, ahol is mindenki arrólbeszél, hogy végre elkészült a régóta várt téridõ-elmélet. Egytudományos szaklapban közölték is az új, forradalmifelfedezést, amely alapjaiban ad majd új kutatási irányokat éssegít megérteni világunkat, a kozmoszt, a Földet, a teret, azidõt és ezek sajátos együttmûködését, együttlétezését.(Mellesleg egy nagy egységes elméletre és annak matematikaimegfogalmazására régóta várunk a valóságban is.)

Az idõutazó a híres fizikai folyóiratban meglátja a cikket ésmegtudja, hogy szerzõje a senki által még nem ismert fiataltudós, a neve legyen mondjuk Kovács Béla. Az idõutazólemásolja a cikket és amikor visszajön saját jelen idejébe,hozza magával. Itt meg nekivág a világnak, hogy megkeressea jövendõ nagy fizikusát, Kovácsa Bélát, aki hét évvel koráb-ban, azaz ma még egy vidéki egyetemen elsõéves fizika-szakoshallgató és persze senki sem sejti, hogy mi és ki lesz belõleröpke hét évvel késõbb…!

Az „idõtörést”, a logikai bukfenc elõkészületeit az idõutazóköveti el azzal, hogy odaadja a cikk másolatát KovácsBélának (gondolom, gondosan levágja a fénymásolatról amegjelenés eredeti idõpontját), majd eltûnik. Kovács Bélábannyilván van egy adag hajlam, igazi fizikus õ, tehát elkezd

88

töprengeni az elméleten, de mint diák még nem mer veleelõrukkolni. Megvárja, míg elvégzi az egyetemet, addigra teljes egészében megérti a témát és egyre inkább azonosul acikk tartalmával, már minden részletét meg tudja magyarázniés védeni bármiféle szakmai támadástól. És amikor úgy látjajónak, hogy már közölheti, akkor 2012-ben közzé is teszi a jónevû fizikai tudományos folyóiratban…

Nos, itt olyan kérdés merül fel, amihez képest a nagymamakorai halála semmiség. A kérdés ugyanis mostantól kezdveaz: ki írta a cikket…? És itt már régen nem csak a cikk szerzõijogi tulajdonáról van szó. Azt tudjuk, hogy nem írta azt azidõutazó, akinek fogalma sem volt a fizikáról ilyenmélységekben. De nem írhatta Kovács Béla, a diák sem, merthiszen õ készen kapta azt egy visszatérõ idõutazótól. Akkorvalójában ki volt a szerzõ…?

Az efféle kérdések meglehetõs nyugtalanságot ébresztenekés csakugyan kezdik megkérdõjelezni egyfelõl az idõutazásokszükségességét, másfelõl azok hasznát. Ráadásul ugyanakkorrengeteg veszélyt is elõre jeleznek.

Lássunk egy harmadikat, mi szintén gondolkodásra késztetmajd. Most tételezzünk fel egy magányos tudóst – sok regényés film kedvenc fõszereplõjét, aki persze eme mûvészi alkotá-sokban sohasem teljesen normális, kihangsúlyozzák a zseniés az õrült közti alig észlelhetõ különbséget. Magyarul:meglehetõsen hibbantnak mutatják be a megszállott,monomániás, mindent a találmányának alárendelõ tudóst,akinek ráadásul sikerül egy ilyen bonyolult feladatotmegoldania egyedül, tudóstársak nélkül, ráadásul a komolyipari hátteret feltételezõ idõgépet is el tudja készítenimagányosan, és a legnagyobb titokban… De lépjünk túlezen, hisz minket most csak maga a meztelen paradoxon

89

érdekel. Tudósunk tehát a kész szerkezettel elindul a jövõbe.Elsõ útján az a célja, hogy anyagilag rendbe hozza ügyeit,sok a tartozása, pénzhez kell jutnia. Tehát elsõ útjánmindössze egyetlen héttel megy elõre az idõben és megnézi alottózóban, hogy volt-e ötös azon a héten. Nem volt. Ám õmégis feljegyzi a nyertes számokat, majd visszajön és ittkitölt egy szelvényt azokkal a számokkal. Amelyekkel természetesen megnyeri a fõnyereményt.

A kérdés: ha megnyerte, miért nem szerepelt a jövõbeli hirdetésekben az õ ötös találata? Mert akkor még nemtudták, hogy játszani és nyerni fog? De hiszen tudniok kellett, mert lám, megnyerte! A kérdés úgy is feltehetõ: haeleve ez volt a szándéka, hogy nyerni fog, akkor már ajövõben tett látogatása alatt ott kellett volna állnia a hirde-tésekben, a heti eredményekben, hogy 1, azaz egy daraböttalálatos volt, a nyertes szelvény száma ez és ez…

Mondani sem kell, hogy a kérdéscsoport, amit az egyelõrecsak elméleti idõutazások felvetnek paradoxonok formájában,ötletlavinát indított el a fizikusok körében, amihez aztán mástudósok is csatlakoztak. Manapság az egyik igen népszerûelmélet szerint nem úgy kell felfognunk a világot, ahogyaneddig – és ezt sugallják a kvantum-területen – a kvantum-világban tett újabb felfedezések is. Vagyis a világ nem csakolyan lehet, amilyennek mi feltételezzük, hisszük, látjuk éstapasztaljuk, netán átéljük – hanem számtalan másféle is,egyszerre. A sokvilág-elméletet támasztja alá mindaz, amit atudósok a kvantumfizikában találtak és még találni fognak.Ez azt állítja, hogy a kvantumfizikai területén minden létezõlehetõség egyaránt reális és mindegyik teljesül is a magavilágmindenségében… Vagyis: az Univerzum létezésénekminden pillanatában számtalan világmásolatra bomlik, akár

90

az atomok egy robbanás idején, egyre újabb és újabb„maghasadások” (világ-hasadások) jönnek létre, felfoghatat-lanul rövid idõ alatt születnek az alternatív világ-másolatok.

Ezt röviden így lehetne alátámasztani: nincs abban semmiparadox, hogy fiatalon meghalt a leendõ nagymama. Abbana világban, ahol a kislány lezuhant a hegyrõl és meghalt,nem lesz õ már semmilyen nagymama és nem kezdeményez

egy új biológiai vérvonalat saját gyermekein és unokáinkeresztül. De sebaj! Mert az a halál csak arra a világravonatkozott, világok pedig vannak milliárd-számra, tehátvan legalább egy másik, ahol a nagymama felnõ, férjhezmegy és gyerekeket szül. Van egy harmadik is, ahol meghal afia, egy negyedik, ahol meghal a lánya… egy tizenötezredik,ahol a nagymama egyik unokája elkapja az influenzát és egytizenötezeregyedik, ahol meg nem.

Vagyis az elmélet azt állítja, hogy minden, akár a legapróbbváltozás is létrehoz egy egészen másik alternatív világot,ahol attól kezdve azért nem pontosan ugyanúgy mûködnekés történnek a dolgok, mint abban a másikban, amely az eváltozás elõtti, változatlan világot viszi tovább.

A világok száma tehát – ha igaz az elmélet – annyi, ahánymozdulat, ahány fordulat, kicsi vagy nagy változás akár csakegyetlen ember életében – plusz mindez szorozva az összesegyszerre létezõ ember számával! És akkor még nembeszéltünk az állatvilágban, a növényzetben, a klímában, ageológiában stb., stb., bekövetkezõ változásokról, amelyekértelemszerûen szintén egy-egy újabb világ-változatot szülhet-nek és szülnek is…

91

Mi köze mindennek az idõutazásokhoz?Lehet, hogy semmi, lehet, hogy nagyon is sok. Ugyanis

mindinkább felmerül a kérdés – és már nem csupán filozófiaisíkon – hogy mi van akkor, ha a jövõ nem is létezik? Vagyisazért nem lehet(ne) abba elutazni semmilyen idõgéppel, mertaz ha van is, nem úgy van, ahogyan mi képzeljük. Ha az iscsak egyike az alternatív lehetõségek milliárdjainak?

Így, ha valakinek sikerül majd megalkotnia az idõgépet ésellátogat a jövõbe, sohasem fogja megtudni, voltaképpenmelyik jövõben jár? Hisz ha a jelenek alternatív módon milliárdszámra vannak, és mindenki csak azt érzékeli belõle,amelyben õ maga él, akkor ez ugyanúgy lehet a jövõkkel is.Az idõutas elmegy elõre a sok közül az egyik jövõbe, visszajönés mesél róla. Ám lehet, ezt a jövõt a többi ember, a társa-dalom soha nem éri el, nem tapasztalja meg, mert ez csak aza változat volt, amibe az idõutas teljesen véletlenszerûen(vagy saját élete által determinált, meghatározott módon)belecsöppent. Másoknak más jövõjük lesz, sõt a jövõ egésztársadalmak, az egész Föld számára is létezhet megszámlál-hatatlan verzióban. Az idõutas visszajön, elmeséli, mit látottés mikor és hol – mi meg, a nagy többség, aki sohasem fogidõutazni, csak éli az életét és maga is együtt megy elõre alassan múló reális idõvel – soha nem ér oda, ahol az idõutazójárt. Mert az a mi számunkra nem létezik, vagy nem úgylétezik (majd).

Az nem a mi jövõnk. De nehogy azt higgyék, hogy ez csaka jövõre vonatkozik. Ha minden idõpillanatban milliárdszormilliárd változat létezik, sõt folyton újak születnek, atörténelem percenként elágazik – akkor bizony a múlt is ilyenvolt. Tehát ha ma visszamegyünk a múltba, a kérdés ismétfelmerülhet: melyik múltba? Abba, amelyikben megkaptuk a

92

kanyarót kiskorunkban vagy abba, amelyikben nem? Abba,amelyikben Kleopátrának pisze orra volt vagy abba, aholalacsony volt, kövér és csúnya, és Julius Caesar szóba semállt vele? Vagy abba a múltba, amelyben Napóleon nem isvesztette el a waterloo-i csatát és még huszonnégy éven át ülta francia birodalom trónján…?

De van itt még valami más is. Ettõl a kép még árnyaltabb,vagy pesszimistán kifejezve: még bonyolultabb lesz. Ez pediga természetes idõutazás. Mert állítólag ilyen is van.

Szavahihetõ emberekkel megesett már, hogy váratlanul visszatértek a múltba. Ez általában csak néhány percre, ritkánennél hosszabb idõre történt meg velük. Az élmény teljesenvalószerû volt, az illetõk pár száz évvel korábbi korba kerültek,majd ugyanolyan megmagyarázhatatlan módon, ahogyan otttalálták magukat, úgy tértek vissza egyszercsak a magukkorába. Ez az esetek nagy többségében a múltba tett kirán-dulás volt, csak nagyritkán jutottak el a jövõbe. Rengetegilyen történetet olvashatunk különféle forrásokban. Erõs agyanú, hogy ezek fele sem igaz, de ha csak a tíz százalékukigaz – márpedig annyi biztosan az – akkor a jelenség márlétezõnek fogadható el. Más kérdés persze, hogy azakadémikus tudomány erre így sem hajlandó. Ez alegkényelmesebb álláspont, mert ellenkezõ esetben ki kellenevizsgálnia azokat és bizony kényelmetlen, a mai tudományszámos dogmáját azonnal romba döntõ következtetéseketkellene levonnia az esetek alapján.

Fel kell tételeznünk – mint annyi más eset alapján oly sokmás téren is – hogy a világ messze nem olyan, vagy nem csakolyan, amilyennek mi ismerjük. Az a pár ezer éves megis-merési korszak, amelynek során tudósok százezrei vagy akármilliói is szorgoskodtak és rajtuk keresztül megismertük az

93

anyagot és oly sok minden egyebet a Föld és az emberiségeddigi történetében – csak egy (kicsiny) része lehet a teljesvalóságnak. Egyfelõl az anyag megismerési folyamatának iscsak az elején tartunk még, nagy meglepetések és eredményekezután várnak ránk. De van itt egy nagyobb baj: szinte teljesenelhanyagoltuk a „másik oldal” kutatását és ezért állunk mostsokszor meglepetten egy-egy döbbenetes(nek tetszõ) jelenségelõtt.

Mirõl is van szó? Arról, hogy a lélek, a szellem, a tudattörténete nyilvánvalóan nem azonos az anyag történetével.Az ott használatos megismerési, kutatási, kísérletezési mód-szerek itt nem alkalmazhatóak. Még konkrétabban közelítvea problémához: mostantól kezdve vizsgálni kellene a szellem-világot is!

Vagyis ideje lenne utánajárni az ókori jósdák mûködésének,a középkori mágikus szertartásoknak, de a kísértethistóriák-nak és a modern parapszichológiai jelenségek magyarázatátis meg kell már lelni. Vagyis fel kell(ene) térképeznünk azemberi szellem tevékenységét az utolsó minimum ötezerévben. Megtudni, miképpen mûködnek a különleges képes-ségek és azt is, hogy mi lehet a világnak abban a másikrészében, amit csak szellemi úton lehet megközelíteni?

Vagyis feltárni a spiritizmus rejtélyeit éppen úgy, mint megtudni, hogyan tudnak egyesek a távolból fémeket hajlí-tani, órákat vagy jármûveket állítani meg. Hogyan képesekegyesek megjósolni a jövõt (errõl van egy fejezet ebben akönyvben is) és hogyan látnak a távolba azok, akik ki semmozdulnak otthonukból és mégis tudják olykor, mi történik avilág másik végén…?

Ha mindezzel végzünk, talán már azt is tudni fogjuk, mi ahelyzet az „idõsíkokkal” (a szó közkeletû, de nem biztos,

94

hogy használata helyes és valóban fedi a tartalmát) és akkormár az sem lesz meglepõ, hogy magyarázatot kapunk a természetes idõutazásra. Egyelõre annyit tudunk errõl, hogyáltalában nem azok jutnak el oda, akik azt nagyon akarják.Véletlenszerûen kiválasztott személyek véletlen helyszínekenegyszercsak más idõben találják magukat – és ennyi, errõltöbbet nem tudnak. Maga az esemény – a hirtelen belecsöp-penés egy másik korba – önmagában nem ad nekik semmilyenmagyarázatot. Nem tudnak meg belõle semmit a spontán idõ-utazások céljáról, módszereirõl, lehetõségeirõl – gyakorlatilagsemmirõl. Csak egy különös élmény jut nekik osztályrészül,amit aztán többé nem felejtenek el. Furcsa érzés fogja õketgyötörni egész hátralévõ életükben, mert soha nem derül ki,ki és miért csinálta ezt velük…?

A dolgot még nehezebben élik át a vallásos emberek. Egyilyen spontán esemény nem fér meg a keresztény vallások-ban, nincs ott helye, ezért automatikusan, dogmaszerûen éseleve a Sátán mûvének tekintendõ. Pedig hát a vallást, a hitetebbõl a dologból is nyugodtan kizárhatjuk, mint az emberiszellemtörténet ezer más területérõl is. Sõt mi több, ki is kellzárni, ha annak igazi mélységeivel, tiszta tartalmával akarunkfoglalkozni.

És akkor még nem beszéltünk az idõutazásoknak egy ma istapasztalt, de nem testi változatáról. Egyesek azt állítják,képesek a tudatukat elõre küldeni az idõben és onnan hoz-nak különféle információkat. Néha jó kis történeteket hallunkarról, hogy a világ négy-öt nagy titkosszolgálatának egyikevagy másika ilyen személyeket rövid idõre alkalmaz és infor-mációkat gyûjt a (közelebbi) jövõrõl. Mindez tulajdonképpenhihetõ is – a titkosszolgálatok sok forrásra támaszkodnak, avilágért sem elégednek meg azzal, hogy egy tárgyban, egy

95

témáról mindössze egyetlen forrásból tájékozódjanak. És elégpénzük is van arra, hogy akár a legbonyolultabb, legkölt-ségesebb kísérletsorozatot is finanszírozzák, ha érdekeik úgykívánják.

Vagyis arról van itt szó, hogy a világ két részbõl áll. Ennekegyik fele az, ami anyagi és ami viszonylag gyorsan megis-merhetõ. A másik fele szellemi, olyan dolgokkal kapcsolatos,amelyek semmiképpen sem ismerhetõk meg egyhamar, hiszmég most sem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá a kutatásukhoz.Ráadásul egy pszichés korlát is akadályoz bennünket: alegtöbben nem hisszük, hogy van itt valami kutatnivaló.Hiszen akik nem hitték-hiszik el, hogy voltak és vannakkísértetek (vagyis hogy a már egyszer elhunytak világavalamilyen szinten érintkezik a mi világunkkal), azoknakeszükbe sem jut pénzelni kísértet-kutatásokat, de mégilyeneket engedélyezni sem hajlandóak. Így aztán a „másikvilág” egyik fontos területe máris kiesik a kutatásokból. Dehasonlóképpen jár a jóslás, a halálközeli élmények, a telepátia,a horoszkópok, az UFO-látások és így tovább – van méglegalább tucatnyi terület – ez mind kiesik a rostán. Így aztánegyelõre egy nagyon is egyensúly nélküli világban élünk. Márszinte mindent (?) tudunk az atomról, a közeli világûrrõl,száz tudományág legrejtettebb területeirõl – de semmit semarról, ami legalább olyan fontos lenne: a Másik Oldalról.

Így aztán az idõutazások kérdése is egyelõre ide sorolódik.Igaz, e téren vannak legalább fejtegetések, töprengések,olykor valaki elõáll egy-egy érdekes teóriával vagy legalábbgondolatébresztõ paradoxonnal. Ez is valami. De ettõl még azidõutazások kérdése az utóbbi évtizedekben szinte semmitsem haladt elõre.

96

Hacsak… Hacsak nincs valami igazság abban, amit olykor-olykor suttognak bizonyos körökben. Hogy a világ egyik vagymásik nagyhatalmának „pincéiben”, a titkosszolgálatok általfelügyelt, a világtól elzárt laboratóriumaiban hihetetlen kísér-letek folynak. Valamiféle gépezetekrõl is hallani, amelyekcsoda dolgokra lesznek képesek… Lehet, már régen épül egyvagy több idõgép? Lehet, valakik már nagyon is ígéreteskísérletekben vettek részt, netán küldetéseket teljesítettek ésmár vissza is jöttek a… jövõbõl?

97

98

EGY KÜLÖNÖS EMBER: RERICH

Szakítsuk most meg a nagy problémák tárgyalását – azért,hogy egy nagy emberrõl is beszélhessünk. Akit viszont amagyar olvasók nagy többsége nem ismer, még a nevét semhallotta sohasem.

Akik viszont ismerték és ismerik, sõt írtak is róla, azokszájából-kezérõl oly könnyen szakadnak le a legnagyobb dicsérõ jelzõk is, hogy már azon is csodálkozunk. „Rerichelvarázsolt királysága”, „Mester és a Hegyek Bölcse” éshasonló kifejezések jelennek meg a Rerichrõl írott cikkeknekmár a címében is.

Bölcs volt, szinte próféta, egyben festõmûvész, filozófus,gyógyító, diplomata, földrajzi felfedezõ, és száz más funkciótis betöltött élete során. A „másik oldal” megismerése terén õis elég messzire jutott és kár, hogy nincsenek sokan a hozzáhasonlók. A képei olyanok, hogy azokat bárhol és bármikorfelismeri az, aki egyszer látott már Rerich-festményt. Valamiolyan lelki tisztaság látszik rajtuk, olyan egyszerûségükbenis sokat mondóak, hogy azt szavakkal le sem lehet írni.

A képein a kövek jelképek, bele vannak égetve az emberi ésisteni alakokba. Valami mérhetetlen természet- és világ-szeretet sugárzik ezekbõl a tulajdonképpen meglehetõsenegyszerû eszközökkel operáló képekbõl.

De lássuk az életét. Különös család különös gyermekeként1874. október 9-én született Szentpétervárott. Orosz voltugyan, de családja folyton azt hangoztatta: õk egyenes vonalban attól a viking-„varég” Ruriktól származnak, akitállítólag Kr. u. 862-ben az egymással folyton torzsalkodó

99

orosz törzsek hívtak be Novgorodba és fejedelmükké válasz-tottak. A skandináv leszármazottak, Rurik utódai jólmegülték az orosz trónt és lassan elszlávosodtak. Mindezazonban nem változtat azon a tényen, hogy az orosz fejlõdéstidegenek kezdeményezték és pátyolgatták – sokan feltételezik,hogy a skandináv vezéreken és szakembereiken múlott azorosz államiság, nélkülük az oroszok még évszázadokig csakmarakodtak volna egymással és semmire sem vitték volna…

Nos, akár így volt, akár nem, akár valóban a Rurikoktólszármaztak a Rerichek, akár nem – tény, hogy a kisfiút mára születése egy nagyívû pályára állította. Apja, korának egyiklegmûveltebb embere volt, és mint ügyvéd, sok pénz fölöttrendelkezett. Fiát, Nyikolaj Kostantinovics Rerichet is úgynevelte, hogy a gyerek már korán igen mûvelt lett. Megtanulttöbb nyelvet perfekt és válogathatott a más gyerekek általsosem látott szórakozásokban. Vidéki birtokuk maga volt aparadicsom, ahol a kisfiú nemcsak lovagolni tanulhatottmeg, de ásóval kezében saját régészeti ásatásokat is foly-tathatott. Nagyon érdekelte az emberiség õstörténete. Perszeapja pontos beosztást készített neki, amit a kisfiú nemegyszerfelrúgott – egy-egy szellemi kaland kedvéért. Hamar kiderült,hogy elsõsorban a régészet és a festészet érdekli, ezek viszontapja tervei között nem szerepeltek. Végül is a kamasz fiú ésapja között egyezség született. Rerichnek elõbb el kellettvégeznie a jogi egyetemet, utána tanulhat még mást is, amitakar – apja azt is finanszírozni fogja, legyen bármi. Sejthetõvolt már akkor, hogy a makacs fiú a „második fordulóban” afestõakadémiára gondol.

Végül is úgy lett, hogy a páratlanul tehetséges fiatalemberegyszerre járt két egyetemre. Egyszerre tanulta a római jogotés a festészet csínját-bínját. Elég jól ment mindkettõ, bár

100

sejtette, hogy jogi tanulmányainak nem veszi sok hasznát. Márhuszonévesen kiállított és egynémely képét azonnal meg isvásárolták. Amikor aztán Tretyakov a késõbb róla elnevezettképtárba vitette egyik elsõ festményét, már mindenki tudta,hogy ebbõl a fiatalemberbõl egyszer még híres festõ lesz.

Bár ekkor éppenséggel ennek nem sok jelét adta – ugyanisvándorútra indult. Annyira izgatta a történelem, a múlt, hogybejárta a hatalmas Oroszországot. 1904 táján indult el Rerichés mindenfelé a régi múlt nyomait kutatta. Nemcsak az oroszokét, hanem az arrafelé régebben élt más népekét is.Nemcsak régészeti feltárásokat keresett fel, hanem lefestettea régi idõk általa elképzelt embereit, viszonyait. Az évekigtartó vándorlás során nemegyszer inkognitóban mint vándorikonfestõ jelentkezett kolostorokban és vállalt is effélemunkákat. Akkoriban már sokfelé hirdette újszerû eszméitarról, hogy minden ember testvér és mindenkinek békébenkéne élnie másokkal. Kezdték Rerich név mellé odatenni,hogy „filozófus”, „humanista”. A mûvészt az 1900-as évekelején többször hívták Nyugatra is. Végül 1909-10-ben tettegy nagy körutazást Európában. Sokfelé már úgy fogadtákõt, mint a kor egyik nagy emberét, prófétáját. Pedig aligmúlott harmincöt éves.

Valóságos diadalmenetben vonult végig Itálián, Német-országon, Hollandián, Anglián és ünnepelték számosnagyvárosban, Zürichtõl Brüsszelig, Londontól Rómáig.Sokáig maradt Párizsban és ott egyik képet a másik után festette. Közben megnõsült, az egykori híres Kutuzov tábornokegyik leszármazottját, Helenát vette feleségül. A hosszúra nyúltnászút ismét egy nagy dél-európai körutat eredményezett.

Rerich akkor már megérezte, hogy háború lesz. Még szintesenki sem sejtette, amikor az õ lelkét ellepték a baljós képzetek.

101

Festményekkel is igyekezett figyelmeztetni az embereket arossz idõkre, amelyek kétségtelenül bekövet-keznek majd.Valamiféle lángoló szemû jóst képzelhetünk el a szakállas,bajuszos fiatalemberben? Lehet. De nem volt igazi látnok ésfõleg nem volt próféta, aki akkor már megmutathatta volna akiutat. Pedig éppen elégszer szónokolt arról, hogy csak a békementheti meg az emberiséget. Nem hallgattak rá (sem).

Éveken át „a festõvászon prófétájának” is nevezték, de elsõ-sorban mûvészi, nem politikai berkekben. Ugyanis már aszázad elejétõl festette figyelmeztetõ képeit. Már 1901-benvászonra vitte a Veszedelem címû képet, amit késõbb sokanaz eljövendõ huszadik század legrövidebb, legtragikusabbösszefoglalásának neveztek. A festményen egy fekete hollórepül szürke sziklák, sötét tenger és erõsen felhõs ég elõtt. Az1912-es Utolsó angyal már egy háborúban elépusztultEurópa kellõs közepén áll, mindenfelõl lángok veszik körül.A következõ képek fõleg 1913-ból és 1914 elejérõl szintén amind közelebbi, rendkívül pusztító háború képeit hozták azemberek elé. Fõleg olyanok nézték döbbenten a képeket, akikakkor már vagy fél évszázada éltek békében és biztonságban– rájuk szörnyen hatottak e festmények, mindazonáltaléppen tragikus voltuk miatt szinte senki sem akarta elhinni,hogy mindez valóság lehet, méghozzá hamarosan.

Volt olyan képe, amelyen nagyon is világosan megjósolta,hogy a hamarosan kitörõ háború során koronáját veszíti ahárom nagy dinasztia: a német, az osztrák és az orosz. Ittkezdett elõbukkanni Rerich, a jós. Mások szavakkal jósolnak,õ képekkel (is) tette ezt. Egy másik képen megjósolta, hogy anémetek megtámadják Belgiumot – négy hónappal a háborúkitörése elõtt – és ez is teljesült.

102

Mindig Indiába vágyott, de akkoriban erre még nem kerül-hetett sor. Nyikoláj Konsztantinovics Rerich a világháborúséveket Finnországban töltötte. A front elvágta õt a hazájától,amely különben egyre kevésbé kezdett emlékeztetni az egykori,általa annyira szeretett Oroszországra. Otthon ugyanis a bolsevikok puccsal magukhoz ragadták a hatalmat és Rericharról értesült: leégett az a múzeum is, amelyben legtöbb képéttárolták. Mindent elölrõl kezdhetett.

Megírta „Lángok” címû regényét és elhatározta, Indiábaköltözik. Már csak azért is, mert haza már nem mehetett. A szovjetektõl uralt orosz földön a hozzá hasonló „arisztok-ratákra” számûzetés, börtön és halál, de mindenképpennyomor várt, hiszen a birtokokat és palotákat elkobozták,azokba gyakran kommunista vezérek költöztek.

De mielõtt elment volna Indiába, Anglián keresztül az USA-ba látogatott. Lerakta saját múzeumának alapköveit éshosszabb ideig ott maradt, festett. A képeit nagyon vették, ezadott neki anyagi lehetõséget a talpra állásra. Hiszen mintoly sok orosz, a hazai nagy politikai fordulat után õ is ottmaradt minden vagyon és megélhetés nélkül. Az amerikaiképeladások után azonban már tehetõs emberként tervez-hette tovább az életét.

Amerikában és Európában számos elõadást tartott ezoterikustémákról. Most is fanatikusan békét akart és már 1923-ban egyesetleges elkövetkezõ második világháborúra figyelmeztetett.Megérzés, vagy a reáliák tökéletes ismerete késztette erre?

Mindenesetre akkoriban az Egyesült Államok egészterületén, a nagy ország szinte minden államában egyre-másra alakultak meg a „Rerich-klubok”. Akik idejártak, azoka szépet, a békét, a mûvészetet és a tudást propagálták és aztis kapták. Rerich szárnyakat kapott és sorra írta könyveit,

103

amelyek igen népszerûek lettek (csak néhányat említünk:„Áldott ösvény”, „Láng a kehelyben”, „A fény országa” meg-hozták a hírnevet is).

Nyikoláj Rerich voltaképpen ott is maradhatott volna az USA-ban, élete végéig kényelmesen élhetett volna festményeibõl éskönyveibõl, a megszolgált világhírbõl. Õ azonban nyugtalanember volt. Folyton azt hitte, valahol várnak rá – emberek ésfeladatok, tájak és események. Egyszerre mindenhol szeretettvolna lenni, nem tudott hosszabb ideig megmaradni sehol sem.

Végre hát elindult Indiába. Ahol feleségével és két fiávalegyütt olyasmit akart szervezni, amire még nem volt példa:Tudományos-mûvészeti expedíciót indított India, Kína,Mongólia, Tibet és Oroszország felé.

Karavánt szervezett, amely lassan átvonult Ladakhon,Kasmiron, a Klarakorum-sivatagon és végül az egyik oázis-ban, amely a buddhisták valamikori központja volt, Rerichfestmények egész sorozatát alkotta meg. Ezeken a buddhistalegendák és víziók világát ábrázolja. De nem ragad leegyetlen vallásnál. Egyik víziójában például a Himalájában…Krisztussal találkozik. A „Himalájai ciklus” képei fantasz-tikus színvilágot mutatnak. Nicolas (mert ekkor már ez anyugatias keresztneve) Rerich UFO-t is látott a hegyek között.Az egyik fia szintén festõ lett, a másik egy Himalája-kutatássalfoglalkozó intézmény vezetõje. A sokfelé már-már próféta-ként tisztelt, hosszú fehérszakállú férfi bejárta egész Közép-Ázsiát és több mint 500 képet festett a vidékrõl, a hegyekrõl,az emberekrõl. Ne feledjük, hogy New York-i múzeumában ishagyott vagy háromszázat.

A képek egy részén a sárga szín dominál, no meg az aspeciális kék, ami itt-ott lilába megy át és ami olyannyirajellemzõ a Rerich-festményekre. Majdnem mindegyiken

104

hegyeket látunk, olykor fantasztikusan meredek csúcsokat,máskor szelíden elfekvõ lejtõket. Látszik, ezeket csak olyanfesthette, aki maga is ott élt közöttük.

Nos, az expedíció öt évig bolyongott Ázsiában, amely alattrégészettel, kézmûiparral, biológiával, orvostudománnyal,botanikával és számos más dologgal is foglalkozott. Azt állították, hogy éjjelente fényesebb az ég a hely fölött, aholRerich lakik. Minden szavát feljegyezték és biztosak voltakabban, hogy aki beteget õ megérint, vagy akár csak ránéz, azvisszanyeri egészségét.

A nagy, hosszú és fáradtságos expedíciónak a mûvészeti éstudományos célokon túlmenõen – mint az késõbb kiderült –volt egy másik, rejtett feladata is. Rerich abban reménykedett,megtalálja a legendák elveszett városát, a titokzatos„Shamba-la-országot”. Bármerre is vonult a nagy karaván,Rerich ezt kérdezte az emberektõl, ezután érdeklõdött. Titkonnyilván azt remélte, valahol a hatalmas földrész egyikeldugott sarkában még létezhetnek olyan emberek, akik egyelõzõ kultúrából maradtak fenn. Egy elõzõ emberiség, egy elnem süllyedt „Atlantisz” nyomait kereste oly buzgalommal ésfáradhatatlanul. Ugyan nem találta meg, de továbbra is megvolt róla gyõzõdve, hogy ez a kultúra, ez a civilizáció valaholmost is létezik. A Himalájában látott UFO is errõl gyõzte meg– egy villámgyorsan szálló tárgy kerülte meg a lent haladóexpedíciót, majd elszáguldott két hegy között. Attól kezdveRerich meg volt gyõzõdve, hogy az UFO „amazoknak” a jármûve volt, afféle küldött, aki utat mutatott neki… Továbbhaladt hát, fáradhatatlanul.

Pedig nem volt már fiatal. De hatvanévesen is visszatértEurópába és éveket töltött azzal, hogy a maga módjánmegakadályozza a második világháborút. Most azt vette a

105

fejébe, hogy olyan nemzetközi egyezményeket kell kidol-gozni, amelyek révén egy háború esetén megmenthetõk a kulturális javak, a mûkincsek, szentélyek. A késõbb róla elnevezett, de eleinte munkacímként éveken ét „Béke-paktumnak” is nevezett egyezségen nemzetközi jogászok dolgoztak az akkori ENSZ, a Népszövetség égisze alatt.

Meglehetõsen naiv elképzelés volt ez, ma már tudjuk. Deakkor még sokan hitték, hogy ha egy múzeumra speciáliszászlót tûznek ki, akkor azt nem bombázzák, majd nemtámadják és fõleg hogy nem rabolják ki az ellenségeskatonák, hisz minden állam aláírta a kulturális javakvédelmérõl szóló egyezményeket. Rerich nyilván nem tudta,miféle emberek a nácik és azt sem, hogy saját egykori hazá-jának katonái végigrabolják majd fél Európát és bizony nemkímélik a múzeumokat sem…

Végül is 1935-ben a Rerich-paktumot számos ország aláírta.Rerich pedig megnyugodva visszament Indiába, ahol a Kulu-völgyben talált magának egy szép házat. Aztán megint aztörtént, ami már pár évtizeddel korábban is megesett: kitört avilágháború, fél Európa lángokban állt. Rerich pedig aháborús területtõl távol, Indiában töltötte azokat az éveket.Képeket adott el, hogy a befolyt összeggel a megtámadottországokat támogassa – többet ott és akkor igazán nemtehetett. Azt is látnia kellett, hogy a „Rerich-paktumot” szinteminden harcoló fél semmibe vette, a mûgyûjteményeketkirabolták. El volt keseredve, de azért tovább festett és írtakönyveit az idõközben már teljesen „keleti prófétává” vedlettférfi.

Mire Európában béke lett, Indiában kezdõdtek a harcok. Az ország kettészakadt, sok politikus Rerichtõl kért tanácsot.De már nem sokáig jöhettek hozzá, hiszen 1947-ben – hetven-

106

három évesen – meghalt. Hindu szokást követve egy máglyánelégették holttestét. A Himalájai Kulu-völgyben, utolsó lak-helyén csak egy nagy szürke kõ van most az egykori máglyahelyén.

A mi számunkra azért fontos Nyikoláj KonsztantinovicsRerich, mert pontosan tudta, milyen fontosak a lelki dolgok.Egész életében tudatában volt annak, hogy a tapintható mellett létezik egy másik világ is, amely nem tapintható, nemkutatható oly könnyen – viszont sokkal fontosabb, mint az areális, a fizikai, a közönséges létezés jeleivel teli anyagi világ.

107

108

AKIK ELÕRE LÁTJÁK A JÖVÕT

A jóslás éppen olyan régi, mint az emberiség.Az, hogy valaki tudomással bírjon olyan esetekrõl, amelyek

még meg sem történtek, nyilvánvalóan lehetetlen – gondol-nánk. Gondoltuk volna, ha az utóbbi pár ezer év során nemtörtént volna meg már elég sokszor, hogy valaki valamitmégis tudott a jövõrõl. Felhozhatnám itt a saját példámat is– nem mintha jós lennék. De amikor 1999-ben megírtam (éskiadták) A XXI. század története címû könyvemet, olyan sok(500-nál több) jóslatot halmoztam fel benne, hogy azok közöttbizonyosan akadnak majd olyanok is, amelyek „bejönnek”. Így hát talán már csak a nagy számok törvénye alapjánvalószínû, hogy eltalálok jó néhány eseményt vagy folyamatot.

Persze igazából ez a fejezet nem az efféle jóslásokról szól.Hanem arról, amikor valakik elõre látnak bizonyoseseményeket, nagyon konkrétan jósolják meg azokat éskésõbb a valóságban ez pontosan úgy is lesz. Amikor pedigezt már valamilyen formában kutatni is lehet többé-kevésbéegzakt tudományos módszerekkel, akkor a dolog kezdérdekes és fontos lenni.

Vannak szakemberek, akik a jóslást kalandnak tekintik,akik pedig ezt kutatják vagy errõl írnak, azok számára a „lehetetlen dolgok értelmének keresése” zajlik. Elvileg minden, ami paranormális – az a tudomány szerint egybenlehetetlen is. Ami kicsap a meglévõ keretek közül, ami áthágja(vagy áthágni látszik) a már megállapított és valóbanmûködõ törvényeket, az lehetetlen – hirdetik az akadémiák.

A tudományos megközelítés – mert van ilyen akkor is, ha az

109

akadémiák ez ellen intenzíven prüszkölnek – többféle jóslástismer. Vannak már definíciók az egyes cselekvésekre,képességekre. Ha például egy ember olyasmirõl rendelkezikinformációval, ami majd csak a jövõben fog megtörténni – deerre jelenleg még semmilyen „info” nem létezik! – akkor eztlatinosan prekogniciónak nevezik, amit nem túl szabatosan„elõ-ismeretnek”, elõre tudásnak fordíthatunk. Ha az egyéntud valamit, ami most történik, de nem ott, ahol õ van ésamirõl egyéb módokon abban az idõpontban nem szerezhettudomást és a rendelkezésére álló egyéb információkból semvezethetõ le az a történés, ezt hívják telepátiának – „távol-érzésnek”.

Vannak kutatók, akik azt állítják, hogy mindez része azESP-jelenségnek, vagyis az érzékeken kívüli érzékelésnek. Ami mostani érzékszerveinket meghaladó ismeretszerzési,információszerzési folyamatok tehát nem történhetnek aszemünk, a fülünk, a tapintásunk, a szaglásunk, az ízlelé-sünk segítségével – valami más módszer mûködik itt, ame-lyek révén az erre alkalmas egyének információhoz jutnakvagy egyidejûleg a térben másutt zajló eseményrõl, vagyolyanról, amely ebben az idõpontban még meg sem történt.

De valóban nem történt meg…? Nos, erre a kérdésre majd afejezet végén próbálunk valamelyest kimerítõ választ adni.

Bármilyen ókori munkát tanulmányozunk át, legyen aztörténetírói, költõi vagy egyéb teljesítmény, észre kell vennünk,hogy a jóslatok és a jóslás, sõt maguk a jósok is gyakori szereplõk voltak akkortájt. Szinte nincs olyan irodalmi mû az ókorból, amelyben ne szerepelnének jósok, és tudjuk atörténetírók komoly és olykor igencsak vaskos munkáiból,hogy a jósok nemegyszer alaposan befolyásolták egyes

110

uralkodók életét, országok, hadseregek, vállalkozások sorsát.Ezek a jósok nemegyszer intézményesedtek, a régi görögöknéla Delphoi jósda, a rómaiaknál a Sybillák intézménye már-márhivatalos rangra emelkedett. Egészen az európai középkorvégéig a jósok gyakran voltak nélkülözhetetlen tagjai a társa-dalomnak és a királyi udvaroknak.

Jósolni tehát régen tisztes foglalkozást jelentett. A jós mintolyan eleve szükséges ember volt. Mondhatnánk ma azt is,hogy információszerzésre használt személyként kezelték,akinek volt – ha volt, persze – egy ritka képessége: a még megsem történt eseményekrõl tudott híreket kapni. A „hírszerzésa jövõbõl” mûködött is, kisebb-nagyobb hibaszázalékkal. Aza „jós”, aki csak annak nevezte magát, de eredményeket nemtudott felmutatni, hamar „lapátra került” és a helyét egymásik „kolléga” vagy „kollegina” foglalta el. Ez egyben arrais utal, hogy jóslással sokkal többen foglalkoztak, mint manapság, amikor ez a foglalkozás (szakma) már jórészt azüzleti életre, a tõzsdei jóslások területére szorult vissza afejlett államokban (is).

A római állam egyenesen jóslás céljaira tartott papokat.Ezek voltak az úgynevezett augurok vagy madárjósok, akikhol a madarak röptébõl, hol a leölt áldozati állatok beleibõl ésmás belsõ szerveibõl jósolták meg, mit lépjen az államfõ kritikus helyzetekben. Nagy csaták elõtt kötelezõ volt effélebéljóslást tartani. Késõbb persze a hadvezérek nem reklamál-hattak, ha a jósok tanácsait követve – elvesztették a csatát, aháborút.

Az ókor leghíresebb jósdája több mint ezerötszáz éven (!)keresztül a görög Delphoi volt. Az antik Hellász közepén, aParnasszosz-hegy déli lábánál, ahol – mint azt már akkoribanleírták – némely ponton kábító gázok törtek elõ a föld mélyébõl.

111

A Kr. e. 12. századtól kezdve mûködött itt egy mind híresebbjósda, ahová a kor vezetõ államférfiai, mûvészei jártak rendszeresen. A jóslatokat eleve ott élõ, névtelen jóstársaságtagjai szolgáltatták. Ez a sajátos „munkaközösség” folyama-tosan létezett és tagjai a kábító gázt beszívták, majd e révültállapotban úgymond látták a jövõt. Hogy milyen hatásfokkaldolgozott Delphoi, az ma már persze megállapíthatatlan.Mint ahogyan az mindig is lenni szokott, a környezet és azutókor jobbára csak a beteljesült jóslatokra emlékezett,azokat hirdette. A jóslatoknak pedig nyilvánvalóan csak egyrésze volt pontos és életút-mutató jellegû. A többi rossz volt,vagy csak részben jó.

A legrégibb delphoi jóslat az irodalomból ismert. Szofoklésztragédiájában mindent egy jóslat indít el és vezet a bukásig.Delphoi ugyanis azt jósolja a királyi csecsemõ, Oidipuszszületésekor, hogy meg fogja ölni tulajdon apját, majdfeleségül veszi saját anyját. Erre a rémült szülõk inkábbkiteszik a csecsemõt a hegyre, hadd falják fel a vadállatok.Ám mivel a jóslat egyszer már elhangzott, annak teljesülniekell – ezt sugallja az egész ókori kultúra, az akkori gondol-kodásmód. Ma fel sem foghatjuk már, hogy a jóslatoknaknemcsak az ókorban, de pár száz évvel ezelõtt is milyen nagyhatásuk volt. Királyok tartották magukat a szabályaihoz, ajóslat tartalmához, ha az nekik kedvezõ sorsot ígért – és sor-suktól igyekeztek szabadulni azok, akiknek egy-egy kóborjóslat valamilyen nagy tragédiát, korai halált villantott föl.

Volt Delphoi-nak egy olyan aspektusa is, amirõl ma márkevés szó esik. Minden ókori forrás, amely a jósda lokalizá-ciójáról beszél, a feltörõ gázok mellett említ egy másféle „helyszellemét” is. Vagy inkább hangulatát? Arról van szó, hogyDelphoi a régi görögök szerint egy olyan pontja volt a világnak,

112

ahol a „hatások egyesülnek”. A tudomány által ma még szintén félrelökött, komolyan nem vett és ezért kellõen nemkutatott földmágnesességi és egyéb hatások itt egyesülhettek,erõvonalaik itt metszették – metszik – egymást. Ezen hatásokjó része persze a szokványos mûszerekkel nem mérhetõ.Azonban érdekes lenne kideríteni, hogy a Föld egyes pontjainmiért szaporodnak el a paranormális képességû emberek,vagy bizonyos helyeken az addig „normálisan középszerû”,semmivel ki nem tûnõ emberekbõl miért bukkannak fel õsi ésdöbbenetes képességek. Amelyek más földrajzi pontokonsoha nem jöttek volna elõ.

Nehéz elhinni, de az ókori görögök minden fontosabblépésük elõtt konzultáltak a jósdával. Mielõtt egy városállamhadserege elindult valahová harcolni, vagy a felszaporodottvároslakók egy része elindult, hogy új várost (gyarmatot)alapítson valahol, vagy amikor például az európai konti-nensen az elsõ törvényeket hozták – a jósdák ezekbe isbeleszólhattak és bele is szóltak.

Persze elsõsorban tanácsadás folyt, de ez elkerülhetetlenvolt jóslatok nélkül. A római Sybillánknak pedig még inkábbelõre kellett látniok a jövõt, mert õket elsõsorban efelõlkérdezték.

Az akkori és késõbbi jósoknak sok rendkívüli teljesítményétfeljegyezték.

Jószerével az egyetlen, máig ismert név: Nostradamus.pedig ott volt egy másik jós, aki máig ható teljesítményévelmessze felülmúlta a francia doktort. Malachiás ír szerzetesugyanis bizonyíthatóan még a 12. században megjósolta azösszes következõ pápa jellemzõit, nevét, sorrendjüket és fõbbtulajdonságaikat! A bizonyítás alapja maga a dátum.Ugyanis fennmaradtak az akkoriban elõbb kézzel írott,

113

késõbb nyomtatott könyvek, amelyek egészen a huszon-egyedik századig sorolják a pápákat. Kevés bennük a tévedés,azt is jobbára az okozza, hogy a középkorban akadtak valódiés ellen-pápák is, olykor egyidõben kettõ vagy három istevékenykedett és csak utólag dõlt el, melyiket ismerik elmajd igazinak és kiket törölnek a névsorból. Mivel más jósokgyakori fogása, hogy nem mellékelnek pontos adatokat a jóslataik mellé (Nostradamus például nem írt évszámokat,így aztán ugyanaz a jóslata több korban, több eseményhez isilleszthetõ…), Malachiás viszont a pápák sorrendjévelévszámok nélkül is lekötötte õket idõben – hát nagyon tanul-ságosak ezek a jóslatok. Bõvebben errõl az Új titkok könyvében(1987) olvashatnak.

Az ír szerzetes esete azért is különös, sõt egyedülálló a jóslások történetében, mert õ egy másoknál alig találhatósorozatjóslást alkalmazott. Nem egy vagy két pápa jellemzõitjósolta meg, hanem több mint száztíz pápáét! (Mellesleg II. János Pál szerinte az utolsó elõtti második pápa, utána márcsak kettõ következik, és ezzel véget ér a római pápák sora…)

Mindenképpen ki kell jelentenünk, hogy még Nostradamusteljesítménye sem ér fel Malachiás jóslat-sorozatával. PerszeNostradamus is megtette, ami tõle tellett. De mert a történelmieseményeket jósoló, javarészt négysoros versikéi mellé seholsem írt dátumot, így a dolog meglehetõsen komolytalanná, ésami egy jóslásnál még nagyobb baj: bizonytalanná, hitelte-lenné válik.

Nostradamusnak voltaképpen csak egyetlen jóslata vált beigazán, még életében, amivel aztán elérte a „világ”-hírnevet.Legalábbis hazájában, Franciaországban ettõl kezdve befutottjós lett, a királyi udvarban nyert alkalmazást és attól kezdve jóslataival, véleményeivel, tanácsaival alaposan befolyásolhatta

114

a Medici Katalin-féle politizálást. II. Henrik király párbajozottegy lovaggal, sima lovagi tornának indult a dolog, de a lovagkopjája beleszaladt a király aranyozott sisakjának arcvédõrészébe, azt áttörte és a szemébe fúródott. Mivel akkoribanigazi orvosi segítségre még egy király sem számíthatott, lévénhogy a medicina gyermekcipõben tipegõ tudomány volt – háthamarosan belehalt a kegyetlen sérülésbe.

Nostradamusnak ezen kívül nem voltak igazán falrengetõjóslatai – legalábbis még életében. Késõbb aztán a lelkesrajongók hada a fennmaradt vagy ezer jóslatot alaposanszétcincálta, évszázadokon keresztül fordították õket száznyelvre és magyarázták így meg úgy, sõt amúgy. Olykorszemrebbenés nélkül hamisítottak is állítólagos Nostra-damus-jóslatokat – mint például 2001. szeptember 11 után,amikor az egész világsajtót elárasztották egy Nostradamus-négysorossal az óceán másik partján „madarak által” leromboltkét nagy toronyról… vagyis a WTC kettõs székházáról.Késõbb persze bebizonyosodott ez a csalás is.

De most ne a csalókról, hanem a valódi jósokról beszéljünk.Anglia John Dee-vel dicsekedhet. A tizenhatodik század

második felében és a tizenhetedik elején élt tudós, térképész,matematikus, kém, asztrológus, hajózási szakértõ és jós elsõ-sorban csillagászati és matematikai munkáival nyerte el atudomány megbecsülését – ami egy csöppet sem akadályoztameg õt abban, hogy minden lehetséges alkalommal jóslatokatadjon közre. Az is megesett, hogy kegyetlenül reális, azuralkodónak semmi jót sem sugalló jóslatáért börtönbe vetettékés halálra ítélték, de megmenekült.

Szintén Angliában, még VIII. Henrik korában élt Mrs.Shipton, akinek jóslatai ezernyi folyton megújuló, újra kiadottkorai nyomtatvány formájában keringtek az országban.

115

Az asszony állítólag mindig elõre megjósolta a kor kataszt-rófáit: a tûzvészeket, a pestisjárványokat.

Olvashatunk késõbbi, huszadik századi jósokról is. Voltköztük olyan, aki a hitleri idõkben a náci párt és államvezetésfélhivatalos jósa lett, meg olyanról is, aki egy-két évvel az elsõatomrobbantás elõtt már megjósolta annak hatásait, de még aztis, hogy az atombomba gomba alakú felhõt produkál majd…

Voltak és vannak szélhámosok, hamis jósok is. De azokáltalában hamar leleplezõdnek. Hiszen itt mérhetõ a teljesít-mény. Akinek egyetlen jóslata sem jön be, az nem jós, ergomehet, amerre lát, többé nem lesznek kliensei, elvesztiesetleges ismertségét és népszerûségét, mehet kapálni –ahogyan mondani szokták. A tudomány szkeptikusaiáltalában éppen erre nem szoktak gondolni. Ahogyan a fülöp-szigeteki pszichosebészek között is akadnak persze szélhá-mosok (miért éppen ott ne fordulnának elõ, ha amúgy televan velük a modern világ minden szegmense?), azért a több-ség évtizedekig lakik ugyanabban a városban, ott „rendel”,fogadja és gyógyítja a betegeit. Ha nem gyógyítanának megsenkit, vagy igen alacsony hatásfokkal dolgoznának, már régnem járna oda senki és azt is elfelejtették volna, kik voltak éshogy egyáltalán ott laktak valaha.

Nos, a jósok is ilyenek. Mindnyájan tudjuk, hogy vannakforgalomban hamis bankjegyek is, de azért nem vetjük el apénzt mint fizetõeszközt, azt továbbra is használjuk és ritkángondolunk a hamisítványokra. Nyilvánvaló, hogy néhányszélhámos létezése, tevékenysége miatt nem szabad elvetnimagát a jelenséget, a képességet. Nem önthetjük ki afürdõvízzel együtt a gyereket is.

116

Azt már nagyon kevesen tudják, hogy a jóslásokkal, azefféle képességeket felmutató személyekkel rendeztek ésolykor manapság is rendeznek tudományos kísérleteket. Méglaboratóriumokban is! Figyelmükbe ajánlom ezt a hírt azok-nak az úgynevezett „szkeptikusoknak”, akik ezt is lesöpörtékaz asztalról, mondván, hogy amit mi „jóslásnak” nevezünk, azvoltaképpen csak egy vásári mutatvány, afféle bûvészkedés, éstudományosan nem ellenõrizhetõ, nem igazolható.

Érthetõ persze, ha az ezzel foglalkozó maroknyi tudós nemévtizedeket vagy századokat átívelõ jóslatokkal foglalkozik.Az egzakt módszerek alkalmazása arra kényszeríti õket, hogysokkal kisebb léptékû kísérleteket végezzenek.

Az egyik például egyszerre jelent jóslást, meg nem is. Mártöbb egyetemen elvégezték, általában frissen bekerült diákokcsoportjai az alanyok. De mûködik középiskolákban is. Akísérletet vezetõ személy – általában kutató – elõbb kitöltet arésztvevõkkel egy rövid kérdõívet. Néhány figyelmet elterelõ,megtévesztõ kérdés között bújik meg az igazi:

„Hiszel-e az érzékeken kívüli érzékelés lehetõségében?”Van, aki igennel, van, aki nemmel felel (harmadik, köztes

válaszra nincs lehetõség, csak az igent és a nemet lehetaláhúzni, bekarikázni.) Aztán közlik a jelenlévõkkel, hogymásnap különleges kártyákat fognak húzni, ezek sorrendjétpróbálják meg eltalálni elõre. Egy másik lapot kapnak, amely-nek rubrikáiba az elsõ, a második, a tizedik stb. kártyasor-solásnál megjelenõ lapok sorrendjét kell feltüntetni. Vagyis elkell találni – „meg kell jósolni”! – hogy huszonnégy órávalkésõbb egy bizonyos esemény hogyan fog bekövetkezni?

Ahhoz, hogy tudományosan értékelni lehessen az eredményt,ilyesmit kell elvégezni. Bár tudunk másféle kísérletekrõl is, ámazok nem ennyire egzaktak, nem ennyire mérhetõek. Másnap

117

aztán következnek a kártyalapok is. Amelyeket elõtte több-ször összekevernek, a jelenlévõk is besegíthetnek, no meg akísérlet vezetõjének asszisztensei is emelgetik a lapokat, sokszor összekeverik, így senki sem hozhat létre titkos, elõreeltervezett sorrendet. Aztán sorban felmutatják a lapokat ésjegyzik az egyes sorozatoknál a sorrendet.

Vajon csupa jós ül a teremben? A diákok hány százalékatalálja el a kártyák sorrendjét? Voltaképpen nem ez alényeges. Mindig akad néhány kísérleti alany, aki a többieketjóval felülmúló arányban találja el. A matematikailagkiszámítható, véletlenszerû eredménynél nagyobb arányútalálatot mondhat a magáénak. Ami ennél sokkal, de sokkalérdekesebb: jó eredményt gyakorlatilag csak azok tudnak felmutatni, akik korábban a „hiszel-e az érzékeken kívüliérzékelés lehetõségében”? – kérdésre igenlõ választ adtak!

Akik nem hittek benne, azok nyilván sokkal jobbanigyekeztek, több energiát fektettek bele, hogy már egy nappalkorábban megjósolják a helyes sorrendet.

Ma már nem meglepõ, hogy egyes amerikai és európai, alegtöbbször angolszász nyelvû és szokású országtudományos intézeteiben folytatnak efféle kísérleteket. Nemviszik túlzásba õket, és akadnak francia, német, holland ésolasz intézmények is, ahol ezekre olykor-olykor – mondjuk,tíz évente egyszer – sor kerül. Kivéve persze azokat azegyetemeket, ahol van parapszichológiai tanszék (mintpéldául Glasgow-ban is, éppen a magyar Arthur Koestlervégrendeleti adománya révén), vagy számos egyesült államok-beli, kanadai egyetemen. Mint utólag megtudtuk, számoskísérlet zajlott le az egykori Szovjetunióban is, de ezeketszinte kivétel nélkül a legnagyobb titokban folytatták le,ugyanis a politikai-katonai szervek azt remélték, hogy a

118

jövõben felhasználhatnak jósképességû személyeket a kapitalizmus megdöntésére irányuló, csöppet sem titkolttörekvéseikben.

Éppen egy kelet-európai, akkoriban totálisan szovjetbefolyás alatt álló országban zajlott le a következõ kísérlet.Az alanyok szintén egyetemisták voltak, akikrõl már elõzõlegkiderült, hogy van érzékük a para-dolgokhoz. Mindegyiktanújelét adta már – például a fentebb leírt kártya-jósolókísérletek során – hogy képes az átlagosnál jobb ered-ményeket produkálni. Hogy vannak bizonyos „érzékekenkívüli érzékeik” és azt be is tudták bizonyítani. Az a helyzete téren, hogy gyakorta megesik: egyazon ultra-érzékenyszemély több különféle para-dologban is erõs, míg másokbólmindegyik hiányzik, de teljesen. A természet tehát ezt aképességet sem osztotta el igazságosan, nem kapott mindenkivalamilyen minimális, de azért neki is „járó” mennyiséget.

A tudományosság szempontjából itt is huszonnégy óráselõretartással dolgoztak a kutatók. Kivitték a fiatalokat egynagyváros egyik parkjába. Olyan helyre ültették le õket, ahon-nan csak részben látták a közeli fontos útvonal – utca és tér –forgalmát. Aztán megkérték õket, hogy „szálljanak magukba”,képzeljék el, hogy már a következõ nap van. Egy-egy diákilyenkor a többiektõl távolabb ült le, majd mondani kezdte,hogy másnap délelõtt tíz és fél tizenegy között van most és aztlátja, hogy… Vagyis egy félig révült állapotban, afféle nemegészen komoly „transzban” megpróbáltak elõre menni azidõben, hogy megjósolhassák, mi lesz ugyanott másnap.

„A” diák szerint tíz óra után váratlanul lecsökken a forga-lom. Nem tudta megmondani, miért, de abban bizonyos volt,hogy ott, ahol egész délelõtt óránként ezernél több autó haladát, most valami okból nem lesz szokásos forgalom. „B” diák

119

a közeli térrõl azt mondta: még nem lesz tizenkét óra, amikorsok szirénázó autó szalad össze a környéken. Õ ezt „látta” éshallotta, elõre. „C” diák(lány) pedig döbbenten közölte, hogyvalaki meg fog halni a tér szélén, de nem közlekedési balesetben.

Ezek után a kutatók és alanyaik hazamentek. Másnap féltízkor mindnyájan ismét összegyûltek, néhány asszisztenskiment a térre, hogy közelrõl figyelje az eseményeket. Egyideig nem történt semmi. Már majdnem elmúlott az az idõ,amit „A” diák jósolt. Háromnegyed tizenegy is elmúlott már,amikor lám, a forgalmas úton egyre kevesebb autó jött, szem-mel láthatóan csökkent az áthaladó autók száma. Kiderült,hogy az utca távolabbi, a parkból nem látható részén lesza-kadt egy troli felsõ vezetéke. Két trolibusz torlódott egymásmellé, ezzel elzárták az utat, csak egy sáv maradt szabadonaz egyik, és nem volt szabad sáv a másik forgalmi irányban.A hiba elhárítása 17 percig tartott.

Háromnegyed tizenkettõkor egy öngyilkos jelent meg azegyik ház tetején, le akart ugrani. Hamarosan mentõk,rendõrök és tûzoltók érkeztek a térre, csak úgy visszhangzotta sok szirénázás. Az öngyilkosjelölt, mielõtt még bárki szótválthatott volna vele, a mélybe vetette magát. A halált érzõdiáklány jóslata is beigazolódott…

A tizennyolcadik század egyik tudós elméje, kit neveznek„misztikusnak” is – Emanuel Swedenborg volt. 1688-banszületett Stockholmban és kezdetben mint filozófus, kutató,de egyben halottlátó is mûködött. Kezdetben nagyon isgyakorlatias ember volt, az egyetemen matematikát tanult,késõbb mérnök lett, beutazta Európát és a kor nagy tudó-saival érintkezett. Voltaképpen õ alakította meg az elsõ svéd

120

tudományos társaságot (majdnem Akadémiát), egzakttudományok, mint a fémkohászat és bányászat királyi szakértõje és felügyelõje volt, bevezette az új, tízes alapúpénzrendszert. Ám nagyon is jól tudta azt, amire e könyvbenmár céloztunk: hogy világunknak csak egyik fele (vagy annyisem…) a megfogható dolgok halmaza, ezért kezdettõl sokatfoglalkozott a „másik oldallal” is. Nagyon érdekelte a tudat ésaz emberi lélek. Egyre gyakrabban támadtak látomásai,találkozott rég elhunyt személyekkel, sõt egyszer – állítólag –magával Jézus Krisztussal is. Hamarosan úgy érezte, mindenttud már a holtak világáról. Bizonyíthatóan hozzájutott olyaninformációkhoz, amelyeket csak a holtak ismerhettek éséletükben – mivel nem találkoztak, nem ismerték egymást –neki át nem adhattak.

Egyre szaporodtak az olyan események Swedenborg körül,amelyek azt bizonyították, hogy a férfinak igenis van köze aholtak világához, vagy ahogyan egyszerûbben mondják:beszélget a halottakkal. Olyan információkat szerzett megazoktól haláluk után, amiket senki más nem tudhatott, csaka halott. Így például egy elõkelõ özvegyet nyomra vezetettazzal, hogy a halottat kikérdezve közölte az özveggyel, a férjíróasztalának melyik rejtekén van eldugva egy fontos irat,amit már annyiszor kerestek, de sehol sem leltek. Egy másikesetben itt maradt testvérének üzent általa egy hallott – és ismét olyan információ került elõ, amelyrõl „csak istentudhatott”, mint azt az egyik érdekelt kimondta.

1759-ben, mint azt sokan tudják, Swedenborg nyilvánosanis tanújelét adta különleges képességeinek. Ezt persze nehézlenne jóslásnak nevezni, hisz nem egy jövõben bekövetkezõeseményt mondott meg elõre – mégis, valahol mégis annakhatárán állt. Nem kétséges, hogy a férfi ezúttal is érzékeken

121

kívüli érzékelés útján szerzett tudomást arról, hogy a három-száz mérföldre lévõ Stockholmban nagy tûzvész tombol.Swedenborg itt az egyidejû információszerzés remek példájátadta és erre rengeteg tanúja volt. Egy egész nagy fogadásvendégserege értesült a furcsán izgatott férfitól arról, hogy afõváros lángokba borult. Mivel akkor nem voltak távírók, sefutár nem érkezhetett szinte az eseménnyel egyidõben (300mérföld az legkevesebb 500 kilométeres távot jelent…!),egyszerûen bizonyítottnak vehetjük az ESP – az érzékekentúli érzékelés – esetét.

Mellesleg azt is tudta a távolból – pár órával késõbb – hogya tûzvészt sikerült eloltani még mielõtt az elérte volna az õházát, ettõl megnyugodott. Swedenborg másnap délelõtt ahivatalos szerveket is értesítette a stockholmi tûzvészrõl,amelynek hírét csak harmadnap erõsítették meg, egyenesenStockholmból.

Voltak jóslásai is. 1762 júliusában Amsterdamban járt ésegy baráti társaságban egyszercsak azt mondta: vegyenek elõpapírt, tollat és írják, amit most mond – majd hamarosanolyan híreket fognak kapni, amely pontosan azonos leszazzal, amit most jósolni fog. Engedelmeskedtek neki, ésakkor Swedenborg szépen és pontosan elmondta, gyilkosaihogyan fognak végezni néhány nap múlva III. Péter oroszcárral. Õ maga azt állította, hogy egyszercsak víziószerûen„látta” maga elõtt az egész jelenetet, amit persze majd sokezer kilométerrel keletebbre fognak elkövetni.

Mi ez, ha nem jóslás? Méghozzá nagyon is pontos jóslás.Érdekes, hogy más államfõk meggyilkolása, fontos emberekelleni merényletek is kiváltottak már ilyesmit. Annak idejénakadt, aki pontosan látta elõre és még az eseménybekövetkezte elõtt írásba is adta az 1914-es szarajevói

122

merénylet lezajlását annak minden fontosabb részletévelegyütt. Volt, aki megjósolta több amerikai elnök halálát. ALincoln elleni halálos kimenetelû merényletrõl egyik álmában– pár nappal korábban – maga… Lincoln elnök értesült!

De szinte minden nagyobb merényletet megjósolt valaki,elõre, beleértve Kennedy elnök 1963-as erõszakos halálát is.Úgy tûnik hát, mintha bizonyos, nagy port felvert erõszakoshalálesetek valami módon már elõre jeleznék létüket, no persze csak az erre érzékeny emberek számára. Akik sohanem voltak és ma sincsenek túl sokan.

Vagyis itt merül fel az a problémakör, amit Swedenborg ispedzegetett: lehet, mindennek sok köze van a „holtakvilágához”, vagyis ahhoz a másik oldalhoz, amirõl már több-ször tettünk említést? Ha az emberek a haláluk után nemmúlnak el véglegesen, és Swedenborgon kívül ezt állítja számoskeleti vallás is – akkor még sok minden történhet velük. Dehol…? Hát a „másvilágon”, vagy a „túlvilágon”. Ám azmilyen lehet és ott milyen létezési formák lehetnek?

Könnyen lehet, a két dolog: a jóslás és a holtak világa –összeköthetõ. Már csak azért is, mert ezek ketten és még számosmás dolog mind „odaát” vannak. Abban a számunkraláthatatlan, de létezésérõl olykor ilyen-olyan bizonyítékokkalszolgáló másik világban. Lehet, innen ered a telepátia, a jóslás, a halott-látás, a „tisztánlátás” és számos más olyanképesség vagy lehetõség, amely azon a másik oldalonegészen természetes, ama világ velejárója, tulajdonsága,építõanyaga, létének értelme.

Mi megszoktuk azt hinni, hogy a mostani, fizikailétezésünk a fontosabb, sõt az egyedüli fontos és lényeges.Csak ez számít, ami pedig a halál után jön, annak már nincsakkora jelentõsége, vagy éppen semmi jelentõsége sincsen..

123

De mi van akkor, ha ez fordítva igaz? Ha csak az ebbe azanyagi világba tett röpke kirándulásaink a mellékesesemények? Afféle tesztek sorozata, próbák, epizódokgyûjteménye? Ha van reinkarnáció (errõl is lesz még egyfejezet), akkor nyilván az a hosszú folyamat a fontos, nemannak egyes kicsi részei. Mint például a mostani életünk.Hiszen az is beleilleszkedik egy hosszú folyamatba, aminekaz értelme és jelentõsége „odaát” mérhetõ, odaát számít csakigazán, nem itt, nem most…

Visszatérve a jósláshoz, meg kell vallanunk: sok kérdésrenem adhatunk választ. Mert a válasz ma még ismeretlen. A fizikával is kacérkodó tudós elmék között szépszámmalakadnak olyanok, akik a parapszichológia ösvényein bandu-kolva ezzel kapcsolatban egy másik elmélethez nyúlnak. Aztfeszegetik: az idõ mint olyan messze nem lineáris lehet csak,amilyennek hisszük és amilyennek hétköznapjainkbanmegéljük. Az idõutazásokról szóló fejezetben voltak márcélzások arra, hogy ahogyan a teret megváltoztathatja agravitáció, úgy ez megeshet valamiképpen az idõvel is. Annális inkább, merthogy a „téridõ” fogalompárja elégségesmértékben összekovácsolta ezt a két dolgot, a két tényezõt.Már persze akkor érvényes ez a megállapítás, ha igaz azelmélet, hogy a tér hozta létre az addig nem létezõ idõt. Ha igaz, ismétlem nagyon szkeptikusan, hogy volt egy Õsrobbanás és ha igaz, hogy annak elõtte nem volt idõ. (Mármiért ne lett volna? – kérdi logikus lelkem, lázadó tudatom,értetlen, de a „józan paraszti észre” támaszkodó elmém.)

Ismeretesek tehát azok az elméletek, amelyek szerint minden idõsíkokon történik. Az idõ tehát nem csak egyféle,nem csak olyan, mint a miénk, ahol a múltból folyik a jövõfelé és visz bennünket magával, mi pedig ez ellen semmit sem

124

tehetünk. A fizikusok bebizonyították, hogy ahogyan a tömegmeghajlítja a teret, úgy a sebesség hatást gyakorol az idõre.Ahogyan egy igen nagy gravitációs tömeg körül meghajlik atéridõ, úgy egy közel fénysebességgel száguldó ûrhajóban azidõ lelassul. Minél gyorsabban halad egy ember a térben(ûrhajóban, persze, de ezt mint magától értetõdõt most neemlegessük), annál lassabban múlik az ideje. Amit õ maganem vesz észre, de ha a gyors haladás hetei vagy hónapjaivagy évei után visszatér a „mozdulatlan” kiindulópontjára,mondjuk a Földre, akkor észreveszi, hogy közben itt igen sokidõ telt el. Annál több, minél gyorsabban haladt és ezzel asebességgel minél tovább volt távol.

Mások azzal álltak elõ, hogy az idõsíkok mindenüttléteznek az Univerzumban, tehát nem kell ahhoz a koz-moszban utazni, hogy megtapasztaljuk ezek különbözõségét,egyéb furcsa tulajdonságait. Úgy képzelik el, hogy vannak atérben láthatatlan területek, amelyeken az idõ folyik ide ésoda. Lehetnek olyan térrészek, amelyekben az idõ visszafeléfolyik, és olyanok, ahol ugyan elõre megy, de különbözõsebességekkel. Elvileg az sem zárható ki, hogy vannak „idõmentes” vagy idõ szempontjából „semleges” térségek is –vagyis ahol nincs idõ.

De éppen olyan alkalmatos lehet a „síkvilág-elmélet” is. Ez arraépül, hogy világunkat rengeteg dimenzió alkotja. Volt már rólaszó e könyvben. Ha ez így van, akkor a különbözõ tulajdon-ságú terek gigantikus – mert Univerzum-méretekben – át- megátszövik ezt a mindenséget. Mindegyik akkora, mint maga akozmosz, vagyis térbeli kiterjedése végtelen. Mi van akkor –mondják a jóslással (is) foglalkozó kutatók – ha az idõsíkokráadásul más és más terekben helyezkednek el? A terek össze-csúszhatnak, amint a bennük zajló idõk és események is.

125

De a könnyebb megértés kedvéért menjünk vissza a miegyterû, sima, egyszerû világunkba és próbáljuk meg elfelej-teni a sok-sok dimenziót. Foglalkozzunk most az idõvel éscsak vele, rá összpontosítsunk. Azt állítjuk tehát, hogy az idõnem az, aminek ismerjük. Nem olyan, amilyennek ismernivéljük. Nem egyszerû lineáris, vagyis vonalas haladvány,amely mindig egy irányba folyik, mindig egyformasebességgel. Hanem úgy is elképzelhetõ, mint sokféleirányokba tartó csíkok, folyosók bonyolult szövete,összessége. Itt bizony megeshet, hogy egyes események mármegtörténtek, amelyek még nem, és fordítva.

Azt mondják, akik halálközeli élmény után vannak, akikmár-már „odaátról” tértek vissza, hogy az idõt kiterítve látták. Ebbõl sokan arra következtettek, hogy miutánmeghalunk, a saját és mások életének eseményeit is látjuk,láthatjuk, méghozzá egyszerre. Vagyis itt hagyott, még élõszeretteink életének eseményeit is látjuk, így természetesenazokat az eseményeket is, amelyek majd ezután történnekmeg. Csak az a gond – mesélik a visszatérõk – hogy azesemények ott, onnan nézve – nem lineárisan láthatóak. Nemúgy vannak egymás utáni sorrendben, ahogyan itt mármegtörténtek és ahogyan majd az itteniek, a még élõkszámára meg fognak történni.

Hanem rendetlenül „összehányva”, egymásra dobálva,minden logikai sorrendet nélkülözve. Tehát egyszerre szemügyrevehetõek a kisgyermekkor eseményei éppen úgy, mint a felnõttkori történetek, mi több, még a születés és a halál sincsenek a folyamat két végén. Ez a káosz alighanem csaklátszólagos. Egy másik logika szerint vannak ott elrendezve adolgok, más szempontok fontosak odaát – vagy semmi semfontos. Könnyen lehet, az egészen kicsi, nekünk jelentéktelennek

126

tetszõ eseményeknek odaát nagy súlyuk van és fordítva.Könnyen lehet: nagyobb súllyal esik valamilyen értékelõlatba az, ha egyszer eltaposhattunk volna egy bogarat, denem tettük meg, kicsit hosszabbat léptünk, nehogy bajaessen annak a nevesincs bogárnak. Lehet, odafent beszámí-tották, hogy megmentettünk egy életet! És ez afféle „jó pont”lett, az esemény megõrzõdött, mintegy dokumentálva azt,hogy ott és akkor nem voltunk rosszak, sõt éppen hogy jónakbizonyultunk.

De mi köze ennek a jósláshoz?Csak annyi, hogy ha ott, ahol feltétlen rendnek kell lenni, az

események mégis idõtlenül összekeverednek – akkor ez részekell legyen annak a rendnek. Vagyis feltehetõen a mi földhözragadt szemléletünk az oka, hogy az események, az életfolyását és eseményeinek történését csak egyféleképpen, vonalasan, elejétõl a vége felé tudjuk elképzelni.

Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy ennek így kell lennie!Hogy ez az egyedüli helyes szemlélet, módszer.

Az sincs kizárva, hogy mindez természetes okokban kere-sendõ. Vagyis hogy már eleve a Természetben sem csak olyanlehet az idõ, amilyennek mi ismerjük, és az emberek „másikvilágát” (is) intézõ, rendezõ, felügyelõ rendszer is átvette azidõsíkokat, mint természetes rendezõ elvet.

Így hát elképzelhetõ, hogy valahol a mi életünk, és a másokéletének eseményei, a Föld és a világegyetem történései sin-csenek sorba rendezve. Merthogy logikus sorrend nem islehet köztük, az csak késõbb alakul ki. A jós pedig az aszemély, aki valamilyen érthetetlen és különleges képességerévén néha el-elkap egy-egy kóbor idõsíkot és azon belülvalamilyen eseményt, amit aztán elénk tálal, tudván: ezvalamikor a jövõben zajlik majd le. Ha szerencséje van, azt is

127

megtudja, hogy pontosan hol és mikor. Nostradamus vagynem tudta a „hol-okat” és „mikor-okat”, vagy valami okbólelhallgatta az utókor elõl. Mások meg tudják, több-kevesebbtalálati pontossággal meg is mondják.

128

A 21. SZÁZAD TITKA

A cím csak annyiban nem igaz, hogy a titok már századokóta rejtély. Viszont a megfejtésére minden bizonnyal ebben azúj évszázadban sor kerül. Jó lenne ott lenni, ahol és amikorez bekövetkezik majd a remélhetõleg nem is olyan távoli –jövõben.

A gabonakörökrõl van szó. A jelenségrõl, amely régenkezdõdött és ma egyáltalán nem akar véget érni. Mi több, azegész folyamat egyre szerteágazóbb lesz. Csakúgy, mint a„körök”. Amelyek ma már egyáltalán nem (csak) körök,egyáltalán nem primitív ábrák, hanem mind bonyolultabbrajzolatok, mondhatni képek. Nemegyszer térhatásúak,háromdimenziós benyomást keltõ „rajzok”.

Nem csoda, ha zavarban vagyunk és nem találjuk erre amegfelelõ szót. A jelenség ugyanis roppant módon eltér mindentõl, amivel a Földön általában találkozni szoktunk.Bizonyos értelemben ugyanolyan, mint az UFO-jelenség –amellyel mellesleg nagyon sokan rokonítják is, és talán nemok nélkül. Egy olyan valami, aminek keletkezését sem értjük,nem hogy felfoghatnánk a célját!

Ha a gabonakörökre, a földi növényzetbe „vésett” vagy„nyomott” vagy ki tudja, hogyan készített ábrákra gondo-lunk, már csak azért is az UFO-k jutnak az eszünkbe, mertezt sem tudjuk megmagyarázni. A gabonakörök körül isrejtõzik valamilyen második réteg, valami, ami megmagya-rázhatná, miért készülnek ezek az ábrák. Ezzel szembenahogyan nem tudjuk, kik utaznak az UFO-kban, miért járnakide, mit akarnak tõlünk, egyáltalán akarnak-e bármit is –

129

hasonló bajunk van a gabona-ábrákkal kapcsolatban is. Itt iséppen a legfontosabb három kérdésre nincs válaszunk:

Kik készítik?Hogyan készítik?Miért készítik õket?Márpedig amíg legalább az egyikre nem lesz válaszunk,

addig a siker igen csekély reménye nélkül indulunk neki akutatásnak. Amit itt alább javasolok, az persze nem kutatásmég, csak annak elõkészítése. Gondolkozzunk majd el a dolgon, miután megismertük azt, ami eddig történt. Miutáneljutottunk arra a (kétségtelenül még alacsony) szintre, amitaz emberek már tudnak vagy tudni vélnek a gabona-ábrákkalkapcsolatban.

Lássuk hát elõbb a múltat, aztán idõrendben haladjunk elõre.Olyan országokban, ahol a mezõgazdasággal mindig is

sokat foglalkoztak és már az 1600-as években kezdték fel-jegyezni évrõl évre, milyen volt az idõjárás, melyik haszon-növénybõl mennyi termett és egyéb érdekes, fontos vagyannak vélt dolgokat jegyeztek fel a gazdák – ami késõbbnyomtatott kalendáriumokban is megjelent – érdekes dolgokattalálunk. Dániában, Angliában, Franciaországban ésItáliában már bizony négyszáz évvel ezelõtt forrásokbanemlítés tétetik a… gabonakörökrõl! Olykor rajzok is kísérikezeket a korabeli feljegyzéseket. Gazdák íráshoz, tollhoz nemszokott keze mozdulhatott nehézkesen és vetette pergamenrea kör alakú bemélyedéseket, amiket nagy döbbenetükre agabonatáblákon találtak. A késõbbi idõkben, különösen a 19.században még gyakoribbak voltak az ilyen feljegyzések –mindazonáltal ne feledjük el hozzátenni rögtön: szó sem volt olyan sok gabonakörrõl, mint amennyivel manapságtalálkozunk!

130

Ez a jelenség tehát a történelmi idõkben is ritka volt.Csöppet sem általános – de nem is teljesen ismeretlen. Írásosnyomok is fellelhetõek a régi korokból. Egy 17. századikrónikás mintha már egyenesen az… UFO-ra utalt volna,amikor e sorokat írta:

„Az ördög, mely vörös gömb alakját vette fel, egyetlenéjszak leforgása alatt számos kört rajzolt a gabonába, deolyan pontossággal, amit egy egyszerû halandó egész életealatt sem lett volna képes utánozni”.

Manapság gyakorta halljuk, hogy egy vagy több ember aztállítja: õ csinálta ezt vagy azt a gabonakört. Talán még elõ isfordult egyszer vagy kétszer, hogy egy primitív kört az éjszakaleple alatt néhányan kitapostak. Ezzel kapcsolatban azért nefelejtsünk el néhány „apróságot”:

1) Ezek a körök még csak nem is hasonlítanak az igazi-akhoz. Azokat ugyanis nem durva emberi lábak tapossák éstörik-zúzzák a gabona szárait, hanem igen nagy pontosság-gal végzik el azt „valakik” úgy, hogy a gabonaszárak nemtörnek, hanem egy ismeretlen erõ szinte megcsavarva egyirányban, fekteti õket a talajra.

2) a gabonába bemenõ és onnan kijövõ ember óhatatlanulnyomot hagy, valóságos ösvényt tapos kényszerûségbõl agabonába, amit könnyû felfedezni. Az igazi gabona-ábrázola-toknál ilyeneket nem találni.

3) Ahol ilyesmivel elõáll néhány tréfáskedvû személy, ottegyazon éjszakán, egymástól földrajzilag messze is többgabonakör keletkezik. Arról sohasem beszélnek, hogy akkorazokat ki taposta ki?

4) Az eddigi állítólagos taposók alaposan leleplezõdtek,sokszor bebizonyult már, hogy ezek a személyek csaltak,hazudtak – bizony jártak így magyar „szkeptikusok” is…

131

5) Még ha lehetséges volt is éjszaka, a tulajdonos tudtanélkül, szemtanúk távollétében rejtve kitaposni egy-egy kört– az utóbbi tizenöt év ábrái már olyan bonyolultak ésösszetettek, sokszor egyáltalán nem is koncentrikus kör-alapúak, hogy azt nappal, nagy asszisztenciával sem tudnákitaposni egy vagy több ember.

6) Amikor még nem létezett a média, már akkor is voltakgabonakörök. Azokat is szerepelni vágyó, vagy az UFO-kutatókat leleplezni akaró korabeli „tényeket tisztelõk”,„szkeptikusok” taposták volna…?

Nos, mint látjuk, az ellentábor érvei nem sokat érnek.Nem is érhetnek, mert nagyon izzadságszagúak – érezni

rajtuk, hogy csak a rombolási szándék rejlik bennük. Vagyisakik azt állítják, hogy minden gabonakört emberek tapostak,azok nagyon erõlködnek, hogy a téma élét elvegyék. Hogy„bebizonyítsák”, sokan hiába és fölöslegesen hisznek agabonakörök valamiféle „földöntúli” eredetében, az nem úgyvan. Ha pedig a gabonaköröket még az UFO-üggyel is össze-kapcsolják a média vagy a kutató elmék, akkor már teljesenelveszítik önuralmukat. Ilyenkor mindenáron szeretnékbizonyítani, hogy ez egy modern kori szélhámosság, avagytréfa, de semmi esetre sem egy kozmikus eredetû rejtély.

Ám szánalmasak a próbálkozásaik. Az, hogy gabona-köröket századok óta tapasztalnak, kizárja állításukat, hogyez egy modern szélhámosság. Az, hogy a körök mára márnem is körök, hanem igen bonyolult ábrák, máris kiütöttekezükbõl azt az érvet, hogy ezeket éjszaka egy középen levertkaró és egy kötél segítségével bárki is megcsinálhatja csakúgy „házilagosan”.

132

De ezzel még nincs vége a dolognak. A régi korokból vannak egyéb bizonyítékok is.

Ingeborg Drewitz Märkische sagen – a címet kissé szabadonfordíthatjuk éppenséggel „Brandenburgi meséknek” is, bár anémet nyelvû szöveget látva itt aligha mesékrõl van szó –érdekes említést tesz egyik történetében. Ebbõl az derül ki,hogy 1559 nyarán, aratás idején Berlin közelében, „amikor iszabot kaszáltak, egy csodálatos arc bukkant fel a gabonában”.Az emberek azt mesélték, hogy furcsa „kaszásokat” láttak, akikazon a helyen, ahol a nagyméretû, emberi arcot ábrázoló képmegjelent, mintha a zabot kaszálták volna. A beszámolószerint nyilván egy „gabonakör” jelent meg több mint 440 évvelezelõtt Berlin mellett a gabonavetésben. Akkoriban mellesleg agabonák még nem nõttek olyan magasra, mint manapság, anemesítés még gyerekcipõben járt, gyomirtás sem volt. Azemberek tehát éppenséggel a gabonaföld szélérõl is beláthattakaz alig térdig érõ vetésbe és képzelhetjük, hogy az ott fel-bukkanó ábra milyen döbbenetet keltett. Ne feledjük hát adátumot – 1559-et írtak. Amikor a babonás emberekben azilyesmi kellõen nagy félelmet és aggodalmat is kelthetett azontúl, hogy nem értették, mi akar az lenni. Mint a korábbiidézetbõl tudjuk, hol magának az ördögnek tulajdonították adöbbenetes ábrát, hol meg nem létezõ, emberhez hasonlólényeket véltek látni, amelyek „kikaszálták” az ábra helyén agabonát, így keletkezett volna a „kör”.

Az amatõr kutatók (mert úgymond „igazi szakember”,diplomás kutató nem foglalkozik ilyen „ostobasággal”…)nem voltak restek és kutatásaikat kiterjesztették mind az ötkontinensre. Hiszen ilyen vagy olyan vetés, gabona minden-felé van, tehát ha voltak gabonakörök régebben is, akkor kellett hogy maradjon errõl valami híradás.

133

Az okoskodás nem is tévesztett célt. Szinte mindenütt aFöldön találtak hol régebbi, hol nem annyira régi nyomokatarra nézve: az emberek máskor, máshol is láttak márgabonaköröket. Mivel itt olyan jelenségrõl van szó, amelynagyon illékony – hiszen az érintett növényzet vegetációsfejlõdése folytán a „körnek” is el kell tûnnie és legalább egyévig nem lesz már látható. Az is csak akkor, ha „valakik”ismét gondoskodnak egy ábráról. Lehetnek vidékek, aholegyszer volt egy gabonakör mondjuk 1711-ben, pár megyévelarrébb egyszer volt 1899-ben, száz kilométerrel távolabb meg1978-ban – aztán semmi: A régi korok parasztjai, még hatapasztaltak is ilyet a falujuk határában, nem voltak annyiramozgékonyak, hogy ennek hírét elvigyék más megyékbe, plánenem más országokba. Ezért feltételezhetõ, hogy szép számmalvoltak gabonakörök más vidékeken, más kontinenseken is azutóbbi évszázadokban, de azoknak csak úgy maradhatott fenna híre, ha valahol azt leírták vagy lerajzolták.

Az az érdekes, hogy több kontinensen maradtak ilyenhíradások és azokban egymáshoz nagyon hasonló módonmagyarázták a régi emberek a gabonakörök keletkezését.Például Európa és Ázsia egyes vidékein „vörös gömböt”emlegettek, amit – akárcsak elsõ idézetünkben – az ördöggel,vagyis magával a Sátánnal azonosítottak. Azon persze senkisem töprengett el évszázadokkal korábban, vajon mi értelmevan ennek az ördög részérõl? Miért fáradozna a Sátán, hogyéjnek idején valamilyen sötét machinációk révén, varázslatokárán kör alakú jelet hagyjon a gabonatáblán? Kinek, minek…?

De ismétlem, érdekes, hogy többfelé említik az éjszakábanlátható vörös fénygömböket. E mögött már kell lennievalaminek. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy manapság nem látunk vörös fénygömböket – bár az UFO-k köze a

134

gabonakörökhöz nem zárható ki. Errõl majd még szó leszebben a fejezetben.

Kapaszkodjunk meg: régi krónikákban emlegetnek kisszürke embereket is, mint tetteseket, a gabonakörökelõidézõit, készítõit. Ez már megörvendezteti az UFO-hívõknépes seregét, hisz lám, szinte egyértelmû kapcsolatra utalismét. Köztudott, hogy akik találkoztak az UFO-kat irányítólényekkel, azoknak komoly hányada minden esetben kicsi ésszürke, meglehetõsen alacsony és furcsa, emberhez hason-lító, de mégsem azzal azonos lényekrõl számolt be eddig is.Több ezer ilyen beszámoló áll már rendelkezésre a világgyakorlatilag minden sarkából, tájáról.

Volt még itt-ott egy harmadik tettes is – egynémely felhe-gyezett történetben „vad hordákat” emlegetnek. Valamilyenvad, sem azelõtt, sem azután nem látott népséget, amelyemberekhez kissé hasonlító lényekbõl áll, de tudható, hogyezek bizony nem emberek. De akkor kicsodák…? Erre nincsválasz a régi feljegyzésekben. Ám van itt még egy dolog,amire okvetlenül ki kell térnünk. Talán éppen azért, mert ajelenséget a régi emberek szerint „sötét erõk”, ismeretlen,tehát tisztátalan erõk idézték elõ – a gabonakörökrõl szólókorabeli feljegyzéseket negatív szövegek kísérik. Mintha aztsugallnák, hogy ott és akkor valami rossz történt, valami,ami negatívan befolyásolja az emberek életét. A szemtanúkmintha arra panaszkodnának, hogy pszichésen ártalmaslények érintik õket, elromlik a kedvük, talán még betegek islesznek tõle…? Ezért lehet az, hogy mint minden rosszat, agabonaköröket is sokfelé a Sátántól eredeztették.

A Drewitz-történetben a zabot kaszáló idegeneket azemberek megközelítették. Nem is titkolták szándékaikat: megakarták õket verni – tudjuk meg a 16. századi „sztoriból”.

135

Hiszen kárt tettek a gabonában, amellyel annyit törtékmagukat annak idején! És mit láttak világos nappal? Eljött azaratás ideje és valamiféle roppant különös idegenek hajlon-ganak ott a mezõn. De csak egyetlen kör alakú területenbelül. Amikor aztán a feldühödött parasztok arrafelé kezdtekfutni – gondolom, nem üres kézzel, hanem mindenki azzal aszerszámmal, ami éppen a keze ügyében volt – az idegenekállítólag „elszaladtak, de még futás közben is mintha kaszál-tak volna…” Lehet, csakugyan „kis szürkék” voltak? Olyanalacsonyak, ahogyan manapság találkoznak velük azemberek – vagyis maximum 90-120 centiméter magasak,ezért hitték õket a parasztok messzirõl „fejetlennek”? Mertazt is olvashatjuk az 1559-es történetben, hogy az idegenek„alacsonyak voltak, mert nem volt fejük”….

Induljunk el az egyik irányba. Abba, amelyik ma a legnép-szerûbb a magyarázók között is, Ez pedig nem más, mint azUFO. Elõre kell bocsátanom, hogy az ellenoldal – a hitetlenek,az érveket lesöprõk – ezen az úton eleve nem követnek minket. Õk ugyanis azt állítják, hogy a gabonakör-pártiak ittegy csúnya cselt alkalmaznak: egy nem létezõvel próbálnakmagyarázni egy másik nem létezõt…

Nos, azt kell mondanunk: aki ma még azt állítja, hogy azUFO-k nem léteznek, az voltaképpen semmit sem tud errõl akérdéskörrõl. Az még mindig az 1950-es évek sztalinilagbezárkózott Magyarországán él gondolatban és azt hiszi, csakolyan, csak annyi UFO-esetrõl tud az emberiség, ami nekikakkortájt eljutott a tudatukba. A helyzet ennél ma már sokkalbonyolultabb: számos elektronikus és egyéb eszközzel gyõzõd-hettünk meg az azonosítatlan repülõ tárgyak fizikai létezésérõl– de arról is, hogy technikai jellemzõik, paramétereik alapjánteljesen biztos, hogy nem a földi technika termékei.

136

Ha pedig így van, akkor egyértelmû, hogy UFO-k vannak ésnemegyszer itt repkednek körülöttünk. Az is érthetõ, hogyegy, a miénknél fejlettebb tudomány és technika hozta õketlétre. Ha pedig így van, bátran próbáljuk meg összekapcsolniazzal a másik jelenséggel – amely szintén létezik, és már nem is csak tegnaptól, hanem több száz éve ismételten fel-felbukkan a Földön.

Már csak azért sem tagadható, hogy valamilyen összefüggésvan a két dolog között, mert régen és manapság nagyongyakran akkor fedeznek fel gabonakört, ha ott elõzõleg –órákkal vagy napokkal korábban – UFO-t vagy UFO-kat láttak.Mindezek ellenére mégsem biztos, hogy egy gabonakörkeletkezéséhez elengedhetetlenül szükség van UFO-kra!

Mi több, van egy harmadik lehetõség is. Számos esetbenészrevették fõként az utolsó évtizedben – hogy léteznekláthatatlan UFO-k is. Amelyeket az emberi szem nem láthat,ám azok attól még ott vannak, ahol éppen vannak.Fényképeken és filmfelvételeken utólag veszik észre, hogy ottvoltak, amikor a felvétel készült – ám akkor senki sem láttaõket. Ennek magyarázata az a hihetetlen sebesség, amellyelezek a tárgyak mozognak. Emberi szem e sebesség miatt nemláthatja õket.

Más kérdés, hogy mivel anti-gravitációs módon haladnak,hát nem keltenek sem zajt, sem légmozgást. Így aztán – mintkiderült ilyen felvételek tucatjaiból – ott repkednek a légibemutatóinkon, a katonai támaszpontok meg a békés tájakfölött is.

Nem zárható hát ki, hogy minden gabonakört UFO-k hoznak létre, csak ezek egy részét nem látjuk.

Én magam, és velem együtt sokan, láttuk viszont egyamatõr videós felvételét, amely emlékezetem szerint

137

Angliában készült a 1990-es években. Az UFO-kutatószervezetek találkozóin ma is szokták vetíteni. Ezen két UFOlátható egy szelíd, lankás dombvidék fölött. Repdesnek akellemes, valószínûleg nyári napon. Olyanok, mint kétmadár, elõzik egymást, közelednek, majd ismét eltávolodnakegymástól.

Aztán egyszercsak… amerre elszálltak, ott alattuk hirtelenmegszületik egy gabonakör! Méghozzá nem is olyan primitív,egyszerû kör, hanem „mintás” (ezekrõl lesz még szó). Delegyen az a kör bármilyen – a dolog szinte hihetetlennektûnik. Akik megnézik a filmet, azok meggyõzõdhetnek róla,hogy nem tapossa azt ki senki, nincs ott semmi mesterséges,nincs semmiféle csalás.

Egyszerûen a gabonaföld fölött elrepülõ azonosítatlanrepülõ szerkezet (jármû) csinált valamit! (Persze ne kérdezzék,mit. Ha tudnám, már nem itt tartana az emberiség). Nyilvánkibocsátott valamilyen sugarakat, erõteret, mágneses vagymásféle hatást. Amelyek egy elõre elkészített „minta” szerintnyomták a földhöz a gabonaszárakat.

Sok kérdés merül fel. Nemcsak a „hogyan ?”, hanem a„miért?” is. Mi célja lehet ezzel egy nálunk fejlettebb lény-csoportnak? Miért jelennek meg, sõt a 2000-es években szaporodnak is az egyre bonyolultabb ábrák? Még nincs válasz.

Próbáljunk elvonatkoztatni most az UFO-któl. Keressünkmás erõket, amelyek ilyesmit létrehozhatnak. Próbáljunk hát„selejtezni”, válogatni. Milyen egyéb erõk léteznek és azokmilyen valószínûséggel lehetnek okozói a jelenségnek?

Az egyik talán olyan erõ, ami a Föld mélyében rejlik.Nyilván valamiféle geomágneses vagy ehhez hasonló határróllehet szó. Amely feltehetõen természetes úton keletkezik és

138

hat minden irányban. Hatást gyakorol a felszínre is. Ha az afelszín például víz – folyó, tó, tenger, óceán – akkor nemtörténik semmi látható, maradandó. Ha az alulról a felszínreható sugárzás, erõ hóra, jégre hat, akkor sem. Ha õserdõre,akkor sem érzékelhetõ, nem hagy nyomot. Viszont kellõenmegnõtt fûben már találtak ilyen jeleket, és talán éppen a termesztett gabona az, amelyben e hatás látványosanérvényesülhet. Már csak azért is, mert a gabonaföldön egy-öntetû az ültetvény, csupa teljesen egyforma külsejû, korú,minõségû, fajtájú növény sorakozik egymás mellett, sûrûn.

Az elmélet tetszetõs. Ám ellene szól az, hogy nem mindigcsak kör alakú, hanem mind komplikáltabb ábrák jelennekmeg. Manapság már – nyugodtan kijelenthetjük – szintenincs is olyan régimódi, sima kör alakú gabona-„kör”, mintamilyeneket évtizedekkel ezelõtt szerte a Földön látnilehetett!

Valamiféle fejlõdésrõl beszélhetünk tehát. A fejlõdés azon-ban ilyen viszonyok között aligha lehet természetes. Hisznem arról van szó, hogy a maga természetes útján fejlõdikegy állatfaj vagy egy növény. Itt az, amit a hatás létrehoz,egyre inkább szellemi terméknek tûnik!

Vagyis olyasminek, aminek létrehozásához ÉRTELEM kell.

Próbálták persze magyarázni a gabonakörök keletkezésétlégköri anomáliákkal, felszíni vagy légi mágneses, (mikro)-klimatikus és egyéb hatásokkal. Ezek mind elfogadható magyarázatoknak tûntek még tíz évvel ezelõtt is. Magam ishajlottam rá akkortájt, hogy ne UFO-kkal vagy más értelmesráhatással, inkább valamilyen földi fizikai hatással magya-rázzam. Ám ami azóta történt és történik, egyre inkább másirányba viszi el gondolkodásunkat.

139

Akadnak, akik valamilyen közelebbrõl nem ismert fénylõgömböcskékkel, repkedõ mini-tárgyakkal oldanák meg arejtélyt. Plazmagömbökrõl is beszélnek és valóban léteznekolyan felvételek, amelyek ilyenek létezését bizonyítják. Deezzel aligha kerültünk közelebb a gabonakörök titkához.

Vannak országok, ahol a gabonakörök minden évben meg-jelennek, újra és újra felizzítva az errõl szóló vitákat. Vannakországokon belül olyan helységek, tájegységek, sõt falvak,amelyek mezein évrõl évre rendszeresen feltûnnek az ábrák –méghozzá mind bonyolultabbak. Ez utóbbiakra remek példaa lengyelországi Wylatowo falu, amelyrõl majd még ejtünkpár szót.

Ahhoz, hogy többet tudhassunk, alapjaiban át kell ren-deznünk a nézõpontunkat. Azt hiszem, senki sem vitatja,hogy itt nagy változtatásokra van szükség. jelenleg az embernevû élõlény számára az a valóság, amit érzékszerveinkeresztül tapasztal. Az erre a célra szolgáló öt érzékszer-vünkkel azonban csak igen korlátozott módon érzékelünk,ezért nyilván a valóság sem csak annyi, amennyit mi ebbõlmegtapasztalunk. Annak, ami az univerzumban körülöttünktörténik, csak igen kicsike, 1 százalékánál is kisebb részétvesszük észre. Ma ott tartunk, hogy korlátozott fizikai állapo-tunk miatt csak korlátozottan vesszük észre még a háromdi-menziós, „valóságos” világ eseményeit, folyamatait is – hátmég azokat, amelyek ezeken kívül esnek! Mert nem kétséges,hogy vannak események a mi idõnkön, fizikai törvényeinkenkívül is. Létezik ezer olyan hullámhossz, amit nem érzékelünk,millió törvényszerûség, amit még nem fedeztünk fel – de azezek révén mûködõ dolgok ma is történnek pillanatonként.

140

Egy, a miénknél magasabb intelligenciaszint olyan erõkethasználhat fel, amelyeket mi nem érzékelünk (még mûsze-rekkel sem). Más energia-struktúrákat alkalmaz, amelyeklétezését legfeljebb sejtjük, de mibenlétük számunkra mégmindig nagy titok. Olyan frekvenciákat ismerhetnek éshasználhatnak ezek a más, fejlettebb lények, amely frekven-ciák nagyon különböznek a mi elektromágneses rezgéseinkspektrumától. Ha tehát meg akarjuk érteni, milyen idegencivilizációkkal állunk szemben, akkor legalább gondolatbanmeg kell engednünk magunknak egy magasabb rendûvalóság létezését. El kel fogadnunk, hogy nem csak a mifizikai világunk és annak már részben ismert törvényei,szabályai léteznek, hanem vannak magasabb rendû létezésiformák, más fizikai erõk és hatások, más törvényei ennek azUniverzumnak.

Bármilyen furcsa, de el kell fogadnunk azt is, hogy a para-normális világ „mutatványai” is valós természeti törvényekalapján mûködnek – azzal az apró feltétellel, hogy azokat atörvényeket még nem ismerjük. De bizony lehetséges, hogy azemberek annak idején (és ma is) valóban láttak-látnakkísérteteket, lehetséges, hogy a holtak tovább élnek, mert nemcsak egyetlen (testi) létezési forma van. Lehetséges, hogy ellehet tûnni a tér egyik pontján és zéró idõ felhasználás múlva– vagyis gyakorlatilag ugyanakkor – felbukkanni a tér egymásik pontján. Lehetséges a lélekvándorlás és valósak a halál-közeli élmények. Lehetséges, hogy emberek pusztán lelkierõvel,tudati energiával változásokat idézzenek elõ a fizikai, anyagivilágban – és még sok minden másnak lehetségesnek kelllennie. Már csak azért is, mert mindezeket megtapasztaltukmár sok ezerszer eddig is, legfeljebb sokan nem akarják elhinni,maradéktalanul megmagyarázni pedig senki sem tudja.

141

A gabonakörök keletkezése nem mindig zajlik észrevétlenülés fõleg zavartalanul. Megfigyelték, hogy egy-egy környékensokszor viharok is kitörnek, kimarad az áramszolgáltatás.Zavarok keletkeznek az elektromágneses szerkezetek (telefon, mobiltelefon, rádió- és televíziós készülékek)mûködésében. Mindezek persze arra utalnak, hogy szó sincsitt UFO-król és/vagy idegen lényekrõl, hanem éppen ezek azigencsak földi elektromágneses anomáliák hozzák létre agabonaköröket. Ám ugyanakkor rengeteg ellenkezõ esetrõl istudunk, vagyis amikor a gabonakörök keletkezését nemkísérik a szokásostól eltérõ légköri jelenségek, zavarok.

Magyarországon is voltak, vannak gabonakörök. Évrõl évrefelbukkannak most is. Érdemes megjegyezni, hogy a párt-állami idõkben errõl is kevés szó esett, azonban a politikairendszerváltás után – mint ezer más téren – itt is fordulattörtént. Azóta ezekrõl is szabadon lehet írni, megalakultak(általában az UFO-kutatók körein belül) a gabonakör-kutatókis. A huszonegyedik század elejére nyaranta már telefonosforródrótokkal felszerelt kutatóhálózat is rendelkezésre áll,amelynek tagjai természetesen nem egyetemi professzorok,hanem jobbára önjelölt kutatók. Ezek egy része szakmailagolyan területen mozog, amely kapcsolatban áll(hat) agabonakör-jelenségek egyes, feltételezett okozóival. Riasztásesetén egy-két óra alatt elérik a helyszínt.

Az európai országok között, természetesen eltérõ mérték-ben, de szinte mindenütt fellelhetõk a körök. Nagyon sokgabonakör mutatkozik például Lengyelországban. Itt aznagyon érdekes jelenség – túlmutatva a körökön – hogy évrõlévre ugyanazon falu mellett is jelentkeznek az egyre bonyo-lultabb ábrák. Wylatowo helységbe akár be is költözhetnének

142

a gabonakör-kutatók, mert minden nyáron, a vegetációsidõszak megfelelõ szakaszában, néhány hét alatt ugyan-azokon a földeken bukkannak fel a bonyolult ábrák.

A Mogilno melletti faluban 2000 nyara óta bukkannak fel amind nagyobb körök. Természetesen az a szó, hogy„gabonakör” itt már teljesen értelmét veszítette, hiszen a maiábrák nagyobb része már nem is emlékeztet körre. Ezzel egyben a mesterséges voltukat is kizárjuk, hiszen olyanbonyolult, sokszor a régi hímzésmintákra, vagy a mai geometriai tankönyvek ábráira emlékeztetõ (de azokkalsohasem azonos!) minták eleve kizárják a tréfáskedvû éjszakai„ábra-taposók” tevékenységét. Ráadásul ezek mérete is akkora, hogy száz fõre lenne szükség, ha egy ilyen mintátmindössze egy-két óra alatt akarnának elkészíteni, és azeredmény akkor sem lehetne ilyen szabályos, szép.

Ráadásul az utóbbi években – így 2004 nyarán is – az elõzõévihez hasonlóan a legnagyobb, legbonyolultabb ábra ajúnius 25-rõl június 26-ra virradó éjszakán szokott fel-bukkanni. Ez meglehetõsen kényelmessé teheti a kutatókat,hiszen majdnem teljes bizonyossággal tudják, mikor kell ottmegjelenniök. És ez nem azt jelenti, hogy elég odamenni 26-án reggel és megszemlélni a friss ábrát! A legtöbb kutatóa gabona érését napokig, olykor heteken át figyeli, a közelbentáborozva. Már csak ezért is kizárható, hogy a wylatowoigabonaköröket valakik mesterségesen kitapossák – merthiszen a környéket éjjel és nappal valósággal „megszállvatartják” az UFO-kutatók, a gabonakörök keresõi. Ráadásultömérdek mûszerrel és kamerával felszerelkezve állnak lesben több négyzetkilométernyi területen. Elképzelhetetlen,hogy ilyen körülmények között bárki is észrevétlenül hozzá-foghatna a körök mesterséges elkészítéséhez…

143

Azért hozzuk fel példánkban Wylatowót, mert mind a mainapig ez világon egyedülálló jelenség. Más gabonakörök –mint írtuk fentebb: pár száz éve! – hol itt, hol ott jelennekmeg. Az teljességgel kiszámíthatatlan elõre, hogy hol fognakfelbukkanni. Kivéve Wylatowót. A közép-lengyelországi falumellett nemhogy hetekre vagy napokra, de szinte órákra elõremegjósolható: – például: június 25-26-án – bizonyosan meg-jelenik majd egy vagy több ábra a gabonatáblákban!

A dolgok odáig jutottak már, hogy a wylatowói gabona-köröknek saját honlapjuk van a világhálón (www.mogilno.pl.),sõt a helyiség elõtt jókora többnyelvû tábla figyelmezteti azarra járó autósokat, hogy egy különleges „Zéró Övezet”-benjárnak. A táblán egy landoló UFO is látható…

Ez utóbbi sem véletlen. A környéken nappal és éjszaka eléggyakran figyeltek meg, sõt fényképeztek le azonosítatlanrepülõ tárgyakat. Ezek mind a már-már „hagyományos”,korong alakú, nem túl nagyméretû UFO-k voltak, mint arrólbárki meggyõzõdhet a képek alapján.

Említettük, hogy a kutatók egy része Wylatowo határábanszámos éjszakát van talpon, estétõl reggelig ott töltik idejüketés mindenféle mûszerrel figyelik a tájat. Nem kétséges, hogya „gabonakörös” éjszakákon (amelyek után reggel meglát-hatják a frissen készült „terméket”) olykor különös dolgokesnek meg – máskor viszont nem történik semmi és reggelremégis ott vannak a körök. Az USA-tól Japánon és Nagy-Britannián keresztül bármelyik európai országig – aholszintén tömegesen figyelhetõk meg a körök, ábrák agabonafajták vegetációs idõszakában – ez az egyetlen hely,ahol teljes bizonyossággal elõre megjósolható: minden évbenitt lesznek az ábrák. Eddig legalábbis így volt.

144

Természetesen a kutatók nemegyszer tévedtek, zsákutcábafutottak. Számos éjszakai fényt fotózva és filmezve megálla-pítást nyert, hogy távoli lámpákat vagy csillagokat rögzítettek.Ugyanakkor számos esetben gyorsan repülõ gömböket ésklasszikusnak mondható UFO-kat filmeztek le. Az is meg-esett, hogy világos nappal készült közömbös felvételekenbukkantak késõbb a képeket elemezve („kockázva” például avideofelvételeket) a környéken repdesõ, ámde szabad szemmelláthatatlan UFO-kra. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy alegtöbb kutató és laikus a két jelenséget összekapcsolja. Megvannak gyõzõdve: ahol gabonakörök, ábrák bukkannak fel,ott valamivel korábban – és netán késõbb is – UFO-k jártak.

De Wylatowo abban is különbözik más efféle rejtélyeshelyektõl, hogy nem csak gabonaérés idején tapasztalhatóakott UFO- és egyéb jelenségek. Jó példa nekünk arra is, hogynem kell folyton távoli kontinensekre hivatkoznunk, amikorilyen dolgokról van szó. UFO-támaszpontok (?) nem csak azUSA 51-es körzetében, vagy Ausztrália kietlen vidékein,netán az amúgy is titokzatos dél-amerikai Andok tájainlétezhetnek (ha csakugyan vannak?). Hanem tõlünk pár százkilométerre is (Wylatowo Magyarországtól légvonalban még500 kilométerre sincsen).

2003 tavaszán – már hónapokkal az elsõ az évi gabona-ábrák megjelenése elõtt, amikor a wylatowói határban agabona még térdig sem ért – a kutatók a szó szorosértelmében csak a fejüket kapkodhatták, annyi rejtélyes jelenség sûrûsödött össze a környéken. Nem csoda, hogy alegtöbben már akkor kijártak elõre meghatározott cél nélkül.Wylatowo mellett minden nap, minden éjszaka történhetettvalami – bármi! – és az esetek nagyobb részében történt is.

Ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy nincs – és

145

évtizedek óta nem is volt – a világnak olyan pontja, ahol arejtélyes légköri és egyéb események, jelenségek ilyentömegesen fordultak volna elõ, és ilyen széles skálán…! Merthiszen megesett, hogy miután heteken át mindenféle rejtélyesfények röpködtek éjszakánként, nappal meg UFO-kat ésrepülõ gömböket láttak, éjszaka rövid idõre fura ködereszkedett azokra a földekre, amelyeken aztán hajnalban –nyáron – gabona-ábrák keletkeztek. Ha a jelenségek számátösszevetjük más tájakon ennyi idõ alatt tapasztalt jelen-ségekkel, akkor nagyon is kiugró statisztikai adatokatkapunk.

Természetesen, ahogyan az lenni szokott, minden százfelvételbõl, minden száz látott dologból kilencvenvalahányratalálunk természetes magyarázatot. Mindez nem azt jelentiugyanis, hogy bármit is lássanak az emberek, a lakosok, akutatók Wylatowo környékén (avagy bárhol másutt a világon),az mind UFO. Csupáncsak azért, mert furcsa, mert szokatlana megfigyelõ számára.

Persze más a helyzet, ha arra gondolunk, hogy hetekenkeresztül szinte minden nap UFO-kat látni, lefotózni,lefilmezni ugyanazon a környéken ezért már több lehetegyszerû véletlennél. Ezen esetek többségérõl viszont nembizonyítható – és nem is bizonyult be – hogy természetes dolgok, vagy más, emberi kéz által készített jármûvek,repülõgépek lennének. Láttak nem csak gyorsan vagy lassab-ban száguldó azonosítatlan repülõ objektumokat, amelyekrepülés közben irányukat, sebességüket és magasságukatváltoztatták (tehát értelem által irányított szerkezetekvoltak), hanem például különös alakú felhõket, amelyek minden valószínûség szerint megsûrûsödött (összesûrített?)energia-gócok voltak.

146

A környékbeli ipari üzemekben akadnak ipari kamerák,amelyek folyton ugyanazt a környéket mutatják. Nemegyszermegesett már – különösen 2003 májusában és júniusában –hogy átnézve másnap az elõzõ éjszakai felvételeket, a szalagokon különös fényeket láttak. Mintha itt-ott a földfölött színes energiagócok, meghatározhatatlan, „csepp-folyós” (plazma?) valami ugrálna a levegõben. Amely holszétesik darabjaira, hol ismét egyesül.

Az egyik legfontosabb megfigyelés olyan bizonyítékot adott akutatók kezébe, amihez foghatóhoz másutt még nem jutottak.2003. május 18-án néhány lengyel UFO-kutató azért utazottWylatowóba, hogy a június 20-a után várható gabonaábra-keletkezésekhez elõkészítse a kutatói bázisokat.

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy szobákat bérelnek akörnyéken, felkeresik a legjobb helyeket, ahol majd digitálisultramodern kamerájukat felállítják és ahonnan éjjel-nappalfigyelik, filmezik a környéket, a földet, a légteret.

Így jött létre a lehetõség, amikor is lefilmezhettek egy olyan„csodát”, amit a fizikusok körömszakadtáig tagadnak:láthatatlan erõ hogyan hoz létre egy látható hatást?

Az egyik kutató szóba elegyedett azon földek bérlõjével,akinek a területén évek óta mindig felbukkantak agabonaábrák. Ez délután 16 óra körül történt, a beszélgetésott folyt le a gabonaföldek szélén. A kutatók azt akartákmegbeszélni a parasztgazdával, hol létesíthetnének egyállandó „magaslest”, vagyis megfigyelõ helyet a gazda földjén.A felvevõkamerát közben egyik társuk már bekapcsolta,mintegy dokumentálva ezt a beszélgetést is.

És akkor történt.A két beszélgetõ észre sem vette, hogy elõször néhány

fényes, aprócska gömb tûnt fel – közvetlenül mellettük.

147

Tán akkorák sem voltak, mint egy-egy pillangó. Ezek a gömbök körberepülték õket, mintha csak „letapogatnák”,„szkennelnék” a két férfit. Az operatõr sem látta õket, errecsak késõbb, a felvételek kockázása idején derült fény.

A lényeg azonban más volt. A világos nappal a rejtélyesgabonaföld szélén beszélgetõ két ember mögött váratlanul amagasba startol egy kb. 3 teniszlabda-nagyságú repülõgömb. Amely addig mintha a gabonában rejtõzött volna ésmost, hogy a közelben elindult egy elektronikus szerkezet,mozgásba jött. Menekülni igyekezett? Nem tudható. A gömb– mint az jól látható a felvételen – rendkívül gyorsan, közbenirányt is változtatva több száz méternyit repült a gabonaföldfölött, majd valahol a láthatáron tûnt el. Mint azt késõbbimérések igazolták, a gömb sebessége minimum 200 kilométer (!) lehetett óránként.

Mondanom sem kell, hogy a láthatatlan erõ a gömb volt,amelyet ugyanis sem az operatõr, sem a két beszélgetõ nemlátott – akkor. Csak késõbb a filmen. A látható hatás maga agömb volt. Amely aztán a lassított felvételek tanúbizonyságaszerint igencsak fizikai tárgy benyomását keltette. Mi több,szemmel láthatóan egy technológia produktum, vagyis iparitermék volt. Nem szétfolyó, alig látható valami, hanem igenisegy, fizikailag mindenképpen létezõ, feltehetõen fémbõlkészült tárgy.

A dolog azért érdekes, mert ilyesmit eddig a világban kétszerörökítettek meg. Az elsõ esetre harminc évvel korábban kerültsor. Az elsõ ilyen gömböket 1973-ban Közép-Afrikában sikerült lefilmezni. Az akkor még nagy technikai újdonságnakszámító Concorde (hangsebességet meghaladóan repülõutasszállító gépek) prototípusát tesztelték akkor a lakatlansivatagi terület fölött. A gépet más gépek kísérték és filmezték.

148

Nos, a hangsebességet túllépõ Concorde törzse mellettbukkantak fel akkor ilyen kis gömbök! A film érthetõ szenzá-ciót keltett szakmai körökben, eleinte azt hangoztatták a„szkeptikusok”, hogy a gömbök valami fényhatás, érzék-csalódás csupán, mígnem a NASA különlegesen felszerelt laboratóriumában megállapították, hogy a kis gömbökfizikailag létezõ tárgyak voltak és követték a teszteltrepülõgépet. Hogy mik voltak azok, senki sem tudhatta.1996. augusztus 11-én Oliver Castleban készült a máremlített felvétel, ahol egy ilyen gömb repül el egy gabonaföldfölött és a másodperc töredéke alatt „bevési” az ábrát az alattaelterülõ gabonatáblába. Nos, harminc évvel a kis gömbök elsõbizonyított feltûnése és lefilmezése után a lengyelországiWylatowóban véletlenül ugyan, de sikerült lencsevégre kapnia harmadik alkalommal ezt a jelenséget.

Amely elõtt – mondanom sem kell – egyelõre teljesen tanácstalanul állunk. Nem mondom, hogy a tudomány álltanácstalanul – hisz a tudomány tudomást sem vesz a háromfelvételrõl, mint oly sok más dologról sem.

Mondani sem kell, hogy a 2003-as és a 2004-es években márheteken keresztül éjjel-nappal mûködõ kamerák regisztráltakminden mozgást Wylatowo környékén. A készült felvételeketkivétel nélkül alapos ellenõrzésnek vetették alá. Mindegyiketmegnézték lassítva, sõt ha kellett, „kockázva”, mert mártudható, hogy különös jelenségek tapasztalhatóak az emberiszem felbontóképessége alatt vagy fölött is.

A két említett év késõ tavaszán, kora nyarán gyakorlatilagminden éjjel legalább tucatnyi ember és majd’ annyi mûszervigyázta Wylatowo környékét nemcsak nappal, de éjjel is. Ésmindennek ellenére – a gabona-ábrák ismét megjelentek! Haafféle éjjeliõrnek képzeljük ezeket az embereket, akkor azt is

149

mondhatnánk, hogy rosszul teljesítették megbízásukat. Devajon tehettek-e bármit is? Nem az lett volna a legnagyobbteljesítményük, ha megfigyelik, hogyan születnek a gabona-ábrák? Ha észrevesznek valamilyen rejtélyes dolgokat, netánazokat filmre is veszik? Vagy például éppen azt a pillanatot,amikor egy ilyen ábra létrejön…?

Hát nem láttak semmit – és az ábrák mégis megjelentek!A „csúcs-éjszakán”, vagyis a június 25-rõl 26-ra virradó

éjjelen – mint már volt róla szó – rövid ideig tartó furcsa ködlepte el a szóban forgó gabonaföldet. Ilyen köd júniusban teljesen szokatlan, gyakorlatilag soha sehol nem szokottlenni ebben az évszakban. A köd éjjel 1 óra körül jelent megés az általa betakart terület átmérõje nem volt több 2-300méternél minden irányban.

A köd teljesen váratlanul és illogikusan bukkant fel és csakott terült szét, sehol másutt a közelebbi vagy távolabbikörnyéken. Ez mindenképpen arra utal, hogy azok a„valakik”, akik a köröket készítik, létrehozzák, képeseklokális méretû, vagyis kicsiny klímaváltozásokat is elõidézni.Ahhoz ugyanis, hogy valahol köd keletkezzen, a levegõhõmérsékletének, összetételének meg kell változnia.Mondani sem kell, hogy a kutatók õrjárata azonnal elindultarrafelé, de semmire sem ment. Ugyanis a köd azon a helyenolyan sûrû volt, hogy szinte az orrukig sem láttak, kényte-lenek voltak visszavonulni.

Aztán amikor eljött a hajnal, egy közeli katonai repülõtérrõlfelszálló elsõ gyakorló vadászgép pilótája máris jelenthette abázisnak (rutin volt ez már az ottani pilótáknak annyi év utánminden júniusban…), hogy a wylatowói gabonatáblák egyikénegy nagyméretû ábrát észlelt. Az ábra olyan nagy volt, és olyanfinom vonalvezetésû, tele mindenféle kacskaringókkal és jól

150

kidolgozott részletekkel, hogy azt csak nagy magasságbóllehetett élvezni. Ezért megjegyezzük itt, hogy a legtöbbgabona„kör” képe, amit látunk a sajtóban, csak emelõdarurólvagy közeli domboldalakról készül szerte a világban, ezértazok igazi méretei és bonyolultsági fokuk, netán mûvésziértékük – nem igazán élvezhetõ.

A szóban forgó ábra hatalmas volt és úgy keletkezett, hogysenki sem vette észre. Pedig majdnem a falu szélén jött létre,és a kutatók meg a kameráik is ott voltak, figyeltek, mûködteka mûszerek. Mégsem látott senki semmit. Ami megint csakkizárja a tréfáskedvû „circlemaker”-ek („körcsi-nálók”,angolul) tevékenységét.

Az ábra 43x70 méteres volt, vagyis körülbelül 3 ezernégyzetmétert foglalt magában! Ez egyharmad hektárt jelentés igazából egy futballpálya méreteinek felel meg, ha nem ispontosan. Az ábra több részbõl állt. Az elsõ három kört ábrázolt, amelyeket folyosók kapcsoltak össze, viszontközépen az „üres” helyek – ahol a gabonaszárak úgy a talajranyomódtak, hogy szinte eltûntek – több ellipszis alakzathozott ki egy négyszárnyú pillangó-alakzatot.

Wylatowóban az elsõ pillanattól kezdve nem csak lengyel,hanem külföldi megfigyelõk, kutatók is voltak. Együtt éjsza-káztak a lengyel várakozókkal. Jellemzõ különben, hogyamikor késõbb egy tévécsatorna egy valódi fizikust, azAkadémia tagját hozta a helyszínre, az illetõ megszemlélve azábrát kijelentette: vannak már olyan robotok, amelyek kisebbúthengerrel összekapcsolva képesek ilyen ábrát készítenielõre bevitt program alapján. Csak azt felejtette el e derék„tudós”, hogy egy ilyen szerkezetet teherautóval kell ahelyszínre szállítani és daruval leemelni – ami azért alighatörténhetett volna csöndben és észrevétlenül ott, ahol

151

annyian állnak lesben és térfigyelõ kamerák rendszeremûködik… Ennyit a „tudomány” válaszáról a problémára.

2003-ban még júliusban is egyre-másra keletkeztek agabonaábrák (Lengyelországban a vegetációs idõszakokkörülbelül hat héttel követik a magyarországit, az aratásjúlius végén, augusztus elsõ felében kezdõdik, az aratásvégiünnepet augusztus 20-án szokták tartani – a színesfényképeken a június végi gabonatáblák még zöld színûek!)és nem volt ez másképpen 2004 nyarán sem. A lengyel UFO-kutatók és gabonaábra-szakértõk valóságos diadalünnepetülhetnek Wylatowóban minden évben. Ami persze nem jelentiazt, hogy a nagy ország más területein ne bukkannának fel agabonaábrák.

Mosat térjünk vissza az általános dolgokhoz. Próbáljunkmeg levonni valamiféle következtetéseket, valamilyen szintézista jelenségbõl.

Mik a tények?1. Gabonaköröket láttak már századokkal ezelõtt is, de a leg-

többet a huszadik században, sõt annak is a második felében.2. Az ábrákat gyakorlatilag az egész világon láthatták.3. Minden évben, a vegetációs idõszakoktól függõen, újra és

újra felbukkannak.4. Az ábrák csak kezdetben voltak egyszerû kör-formájúak,

manapság egyre bonyolultabbak.5. A kitartó megfigyelés bebizonyította, hogy számos ábra

születését – már azt megelõzõen, alatta és késõbb is –különös, tudományosan egyelõre nem magyarázható fizikaijelenségek kísérik.

6. A gabonaábra-keletkezések egyéb része kétségtelenülösszekapcsolható valamiféle UFO-tevékenységgel is.

152

Az utolsó pont igazából gyenge lábakon áll, lehet, hogy aztcsatlakoztatni kellene az 5-ös ponthoz. Mindenestre a fentiektények, amelyekkel szemben ma már nehéz lenne vitatkozni(a hivatalos tudomány és az úgynevezett „szkeptikusok”álláspontja ezért az, hogy nem vesznek tudomást a fent leírteseményekrõl, jelenségekrõl és tényekrõl, valamint a rendel-kezésre álló bizonyítékokról sem.)

De mi ettõl függetlenül töprenghetünk hát azon, mi istörténik itt voltaképpen?

Egyetlen magyarázat sem kerülheti meg azt az „apró” tényt,hogy minden bizonnyal a földi fizikai törvények áthágásarévén keletkeznek a gabonaábrák. Ha pedig így van, logikusanolyan erõ(ke)t kell keresnünk, amelyek erre képesek.

A legkézenfekvõbb magyarázat tehát az, amely földönkívüli erõket tételez fel. Nem ragadhatunk le annál, hogyvannak a földön különleges képességû emberek, vagyfeltalálók, akik valamilyen általuk már uralt technika segít-ségével készítik a gabonaköröket. Miért tennék?

Persze a „miért?” kérdésre akkor sincsen értékelhetõ, elfogadható válaszunk, ha földön kívüli erõket tételezünk fel.Ám ezt annak a számlájára írhatjuk, hogy nem ismerjük egyidegen civilizáció értékrendjét, tudományos vagy egyéb mód-szereit és fõleg nem a céljait. Így tehát gyakorlatilag bármitörténhet a Földön, amit õk kezdeményeznek – és amit minem értünk.

Többszörös titokról van tehát szó. Nemcsak az ábrákkeletkezésének fizikáját nem értjük, de – és fõleg – azt nem,kik teszik ezt, és miért?

Nos, be kell vallanunk, egyik kérdésre sincs igazán jóválaszunk. Még olyan sem, amit a fantaszták elfogadnának,nemhogy olyan, amilyenre az értelmes, gondolkodó, nem

153

okvetlenül tudós embereknek szükségük van. A gabonaábrákjelensége világszerte foglalkoztatja a közvéleményt, de erremég annyi válasz sem született, mint az UFO-ügyre. Talán azért,mert ezekkel csak viszonylag nem régen kezdtek el többetfoglalkozni. Nem „futotta ki magát”, mint az UFO-kérdés, amelyre az eltelt közel hatvan évben (mióta bekerült a médiába)azért több száz elméletet szültek alappal, vagy alaptalanul.

Mindenesetre a dolog jellemzõi valamilyen értelemre mutatnak, ahogyan a fejezet elején már említettem. Néha úgy tûnik, hogy egy idegen értelem ezen a módon (is) üzennekünk. Az üzenet egyik része az, hogy már senki semtalálkozik primitív gabonakörökkel. Hanem ma már egyrebonyolultabb ábrák születnek, és ezek nem mindig csakgeometriai formák vagy azok ügyes ötvözései. Néha úgytûnik, valamiféle információkat próbáltak kódolni beléjük.Ahogyan mi is küldtünk már a világûrbe rádiójelekbõl „formázott” üzeneteket. Ezekben igyekeztünk valamilyenlogikus, egy idegen elme számára is érthetõ módon kódolniazt, hogy kik vagyunk, hol lakunk, hogyan nézünk ki stb.Lehet, a gabonakörök egy része válasz ezekre az ûrbe küldöttüzeneteinkre?

Vagy lehet, ez túlságosan fantasztikus feltételezés és valahol közelebb kell keresnünk a választ? Nincs logikusválaszunk. Már csak azért sem, mert ha valóban van ittvalamilyen idegen értelem, akkor az ennyi száz éves meg-figyelés, valamilyen fokú jelenlét után már nyilván értinagyjából a mi jelrendszereinket, tudja, hogyan lehetne hozzánk „szólni” akár vizuálisan, akár más módokon. Nemértjük tehát, minek ez a bújócska? Minek küldözgetne valakimindig csak gabonaérés idején holmi ábrákat, amelyekbõlsemmi sem derül ki?

154

Még ha az évek, évtizedek során mind bonyolultabbá válóábrák együttesen, folyamatukban közölnének valamit…!Persze lehet, így van, csak mi még nem jöttük rá a jelekösszességének értelmére, a bennük lévõ közös dolgokra.Pedig már megjelentettek minden kontinensrõl összeszedettgabona-ábrákat, tehát aránylag széles képünk van ezekrõl„üzenetekrõl” (?). És mégsem megyünk velük semmire.

Van egy feltételezés, amely szerint nem földön kívüli erõkrõlvan szó, hanem földiekrõl. Ez az elmélet kapcsolódik egymásikhoz. Eszerint a körülbelül 12500 évvel ezelõtt megsem-misült(nek hitt) atlantiszi kultúra túlélõi üzennek a modernkor emberének. Az elmélet hívei ugyanis azt állítják, hogyAtlantisz nem pusztult el, lényei túlélték a katasztrófát, dehagyták a primitív emberiséget abban a tudatban élni, hogyõk eltûntek, tán nem is voltak… Közben valahol felfedezetlentájakon léteztek, majd késõbb, amikor mi már kezdtük bejárnia bolygót, sõt repültünk is, leköltöztek a föld alattitámaszpontjaikra, ahol nagyarányú ipari és egyéb tevékeny-séget folytatnak (Bermuda-háromszög és más, rejtélyeshelyek a földön). De szerintem ez akkor is ostobaság, havalóban léteznek az atlantisziak. Õk sokkal közelebb állnakhozzánk fizikai formájukat, lelkivilágukat, eredményeiket,gondolkodásukat tekintve, mint a kozmoszból érkezõ ide-genek. Akkor hát – ha üzenni akarnak, ha valamire felhívnáka figyelmünket – miért nem teszik meg azt egyszerûbb,közvetlenebb, hogy ne mondjam: emberibb módon?

Megint mások szerint a gabonaábrákkal valakik arra hívjákfel a figyelmünket, hogy a természeti törvényeket még csakhiányosan ismerjük. Évrõl évre újra és újra bebizonyítják,hogy lám, milyen keveset tudunk… Ha ezt elfogadjuk, akkorérdekes idegenek lehetnek ezek. Ízig-vérig pedagógusok, akik

155

tanítják az embert és nem sajnálnak rá akár több száz évet is,hogy a fejünkbe verjenek egy ilyen igazságot… No és akkoraz UFO-kon repkedõ idegeneket is ezekhez sorolhatjuk, akikráadásul sokkal látványosabban és minden évszakbanugyanezt teszik. Lehet, hogy a két csoport egy és ugyanaz?

Megint mások arra hivatkoznak: azért változnak és lesznekegyre bonyolultabbá ezek az ábrák, mert ily módon akarjákvalakik felhívni a figyelmünket a hamarosan bekövetkezõnagy változásokra. Hogy nagy dolgoknak leszünk tanúihamarosan kozmikus méretekben is, nemcsak a Földön. Ha ez igaz, akkor az ábrák afféle tesztek, taneszközök. Arraszolgálnak, hogy tudatunk egyre szélesebb, befogadóbb, nyitottabb legyen minden új információ, új esemény felé. Ily módon tehát – állítják az elmélet hívei – voltaképpen egygigantikus, elméletileg az egész Föld lakosságára kiterjedõlélektani kísérlet vagy folyamat részesei, alanyai vagyunk:átalakítják tudatunkat.

De hogy milyen eseményre vagy folyamatra készülünk,továbbra sem tudható. Egy biztosnak tûnik: ha így is lenne,nem az ábrák milyenségében keresendõ a magyarázat. Itt ennél sokkal többrõl lehet szó.

Az emberi tényezõt – a hamisítást – a legtöbb esetbenkizárhatjuk. Különösen azután, hogy gabonakörök jelentekmeg a legismertebb angol csillagvizsgáló kerítéssel elzártterületén, vagy – szintén Nagy-Britanniában – a kilencvenesévekben egyszer 80 méterre a brit miniszterelnök nyári reziden-ciája, a Buckingham grófságban lévõ Chequers mellett, amitéjjel-nappal kommandósok õriznek és ötszáz méternél közelebbmég egy légy sem repülhet. Leszámítva tehát mindezt, azt kellmondanunk: csak annyi bizonyos, hogy idegeneknek vanközük a gabonaábrákhoz. De azt sem felejthetjük el: nem

156

lettünk okosabbak még a huszonegyedik század elsõ felébensem. Továbbra is éppen olyan sötétben tapogatózunk a tetteseket, célokat, módszereket illetõen, mint például azUFO-ügyben. Pedig abban sokkal nagyobb erõk kutattak,mégis – jelenleg úgy tûnik – még mindig nem látunk be akulisszák mögé.

Nincs ez másként a gabona-ábrákkal sem.

157

158

A PSZICHO-FÉNYKÉPÉSZEK TITKAI

Ma náluk nagyon kevéssé ismert – a para-dolgokkalfoglalkozó sajtótermékek is ritkán és csak felületesen említik– a pszicho-fényképészetet. Vagyis azt a képességet, amikoregyesek kizárólag az agyukkal, a tudatukkal, a benne termeltenergiával képesek fényképeket elõhozni a semmibõl…Vagyis akaraterõvel rávinni a fényérzékeny lemezre, vagymanapság már inkább a mágneslemezre azt a látványt, azt aképet, amit akarnak.

Elsõ hallásra a dolog természetesen lehetetlennek tûnik. Ésne szégyelljük, hogy még mi, az amúgy nyitott elméjûemberek is kétkedve fogadjuk az efféle híreket. Igenis az anormális álláspont, hogy hitetlenek, kétkedõk vagyunk! Nemszabad elfogadni, elhinni semmit anélkül, hogy azt be nebizonyítanák. Viszont ha bebizonyítják még a látszólaglegképtelenebb és minden szabállyal ellenkezõ dolgot is,akkor azt viszont higgyük el. Hiszen a magyarázat egyszerû:még nem ismerünk minden törvényt, még mindig oly retten-tõen keveset tudunk a minket körülvevõ anyagi világról! Nemis szólva a nem-anyagi világról…

Mielõtt a különleges képességû emberekre rátérnék, haddmondjam meg: a fényképezés technikájának feltalálása atizenkilencedik században sokakban új reményeket ébresztett.Az egyszerû emberek annak örültek, hogy a technika révénegyetlen perc alatt megörökíthetik magukat az utókorszámára. Hogy olyan képek készülhetnek róluk viszonylagegyszerûen és viszonylag olcsón (jóval olcsóbban persze,mint a portréfestõk mûvei), amelyeket elküldhetnek rokona-

159

iknak és amelyek valósághûen ábrázolják majd õket ésszeretteiket. Késõbb annak is, hogy megörökíthetik életükkülönféle eseményeit, a helyeket, amelyeket felkerestek stb.

De volt egy másik embercsoport, amelynek különös oka voltaz örömre és amely igen nagy reményeket fûzött afotózáshoz. Bármilyen meglepõ, ezek a… spiritiszták voltak.A szellemidézõk. Akik elõzõleg már sok harcot vívtak aszkeptikusokkal, vagyis azokkal, akik ugyan soha nem jöttekel egyetlen spiritiszta szeánszra sem, viszont folyton azt állították, hogy az egész folyamat szélhámosságokon,hazugságokon, beképzeléseken alapul…

Most azt remélték, a megjelenõ szellemek lefényképezésévelvégre megnyerhetik az addig meddõnek bizonyuló vitákat.Valóságos sors-adománynak, a Mindenható ajándékának tekintették ezt a technikai vívmányt. Úgy tûnt számukra –akkor – hogy az új eszköz révén meggyõzhetnek mindenkit és egyben a saját céljaikra is rengeteg elõnyük lehet majd afotó-dokumentációkból.

Hamarosan létre is jött az „asztrális fotográfia”, mint mûfajvagy mint tevékenységi kör, és egyben az állítólagosbizonyítékok gyûjteménye. Már 1872-ben készültek „asztrálisfotók”, ahol a jelzõ az asztráltestek – vagyis szellemek, márelhunyt emberek evilági, megtapasztalható, láthatóvá tettformáit jelentette. A dolog akkoriban annyira komolynak látszott, hogy már az elsõ évben szaklapok is közöltekszellemképeket. A bristoli Beattie nevû fotós képei példáulmegjelenhettek a British Journal of Photography lapjain.Tízegynéhány szellem-portrét közöltek, persze a kor technikaiés nyomdai színvonalán, ami azért nem volt túl magas.

Viszont mindjárt felbukkantak a csalók is. Az elsõt, a londoni Frederick Hudsont azon kapták rajta, hogy roppant

160

ügyes (de lám, nem eléggé…!) módon manipulálta afényképeket, helyesebben a filmeket az elõhívás során, ígyvitt fel rájuk „szellemeket”. Akadtak persze mások is, akikpéldául ugyanarra a lemezre két felvételt készítettek, így vará-zsolták oda a képen látható személy elhunyt rokonait, stb.

Volt olyan is, aki New Yorkban nyitott sajátos szellemfotó-boltot és bárkinek készített ilyen képet 10 dollárért (amiakkor igen nagy összeg volt). Be is vádolták hamar. Azonbukott le, hogy mindig ugyanazt a pár embert alkalmazta„szellemnek”, õket fotózta rá arra a lemezre, amin a képetrendelõ egyén arca is volt. Ezek a személyek aztán nemegyszeraz utcán találkoztak a „szellemekkel”, akik bizony nagyon isélõk voltak…

Igaz, a bíróságon egy ügyes ügyvéd úgymond bebizonyította,hogy sok megrendelõ valóban elhunyt családtagját, rokonátvélte felismerni a szellemképen, márpedig ez nem lehetszándékos csalás. Végül is a bíróság tagjai között is akadtállítólag egy spiritiszta és ennek révén a fotóst, bizonyosWilliam Mumlert felmentették.

A leghíresebb szellemfényképezõ azonban a századfordulónagy írója, Sir Arthur Conan Doyle volt. A híres regényíró mára fényképezés korai szakaszában beleszeretett ebbe atevékenységbe, rengeteget fotózott és azt állította, nagyonsok szellemképet is csinált. 1922-ben meg is írta mindezt aThe Case of Spirit Photography címû híres könyvében. Róla iskészültek olyan fotók, amelyeken „létszám feletti” személyek,azaz szellemek jelennek meg – már az említett könyv címlapját is egy ilyen fotó díszítette.

Manapság a londoni egyetemi könyvtárban tekinthetõ megaz a hatalmas asztrálfotó-gyûjtemény, amit Harry Pricegyûjtött össze több évtizedes kitartó munkával. A legtöbbet

161

vagy kétszeres megvilágítással, vagy két negatív össze-ragasztásával hoztak létre a csalók. Maga Conan Doyle aztállította, hogy rengeteg olyan fotót készített, amelyekenszellemek, sõt kicsi tündérek (!) is láthatóak. És csakugyanközölt számos ilyen fotót. Õ maga szentül meg volt gyõzõdve,hogy ezek valódiak – legalábbis ilyen benyomást keltett ahíres író. Élete végéig kitartott amellett, hogy lám igenis nemhazudnak a mesék, vannak szellemek és vannak tündérek,mert lám, olykor felbukkannak a fotókon is….

Ugyanakkor ne feledjük: a véleményünk nem lehet katego-rikus tagadás. ugyanis szinte lehetetlen, hogy az összes fotó,ami az elmúlt százötven évben készült és amelyen szellem-alakok is felbukkannak, mind csalás lenne.

Különösen az utóbbi évtizedben. Jobb híján az UFO-valfoglalkozó folyóiratokban és néhány parapszichológiai lapban megtekinthetõek idõrõl idõre azok a képek, amelyekmár digitális kamerával vagy fényképezõgéppel készültek.Bizony ilyenkor nehéz lenne azt mondani, hogy kétszerexponáltak vagy az elõhívásnál csaltak – mivelhogy„elõhívás” mint kémiai folyamat, amelybe az ember be tudavatkozni, már nem is létezik. Viszont szépen szaporodnak afurcsa felvételek, valahol a világban szinte minden hónapbanelõkerülnek újabbak és újabbak. Bizony manapság is megesik,hogy a modern készülékekkel készült felvételeken azt látjuk.az ott ülõ, álló, beszélgetõ vagy bármi egyebet csinálóemberek mellett, mögött mintha látnánk még valakit.Nemegyszer ezek a képeken ábrázolt, vagy a felvétel idejénjelen lévõ más személyek elhunyt szerettei voltak…

Nos, csakugyan ott voltak ezek az illetõk? Ha az emberiszem nem láthatta – mert nem látta – õket, akkor hogyan

162

kerülhettek rá a fotókra? Megannyi kérdés, amelyre ma mégnem tudunk válaszolni.

Mindenesetre megalapozottnak látszik az a vélekedés, hogya spiritiszták vagy mások által készített több tízezerszellemképes felvétel mindegyike csalás lenne. Éppen azutóbbi évek hasonló, de véletlenszerûen készült felvételeibizonyítják, hogy a „szellemek” (bármik is legyenek azok),képesek megjelenni a vizuális eszközökön.

Mindenesetre ahány leleplezett csalás, annyi újabb érv aszkeptikusoknak. Õk ugyanis azt állítják, hogy a fényképezésterén sem létezik a „psi”-képesség, vagyis minden ilyenállítás csaláson alapul. Vagyis: ha elõkerül egy olyan fénykép,amelyen nem lehet bebizonyítani a csalást, akkor õk úgyérvelnek: lám, ez egy nagyon, de nagyon ügyes csaló! Vagyisaz õ számukra csak csalók léteznek és minden fotó csalás,amelyen szellemalak látható. Innen persze már csak egylépés afelé, hogy elhiggyék: para-jelenségek nem is léteznek,csak ügyes vagy kevésbé ügyes csalók léteznek. Szerintük Uri Geller is csaló, hiába bizonyította be három egyetem jólfelszerelt laboratóriumában, steril, tudományosan ellenõrzöttkörülmények között, hogy képes tárgyakat meghajlítani,elmozdítani a távolból, érintés nélkül is (errõl persze tudomástsem vesznek a „szkeptikusok”) – mert hiszen valami olyas-miket produkál, ami a tudomány szerint „lehetetlen”, és ezzelkész, számukra vége a bizonyítási eljárásnak úgy, hogy az elsem kezdõdött.

Nos, a magukat szkeptikusoknak nevezõk valahogyan így vannak a pszicho-fényképezéssel is. Az a tény, hogy egykép gondolati úton, pusztán akaraterõvel is felvihetõ egyfényképlemezre, bevihetõ egy fényképezõgép belsejébe,

163

annak gépi vagy elektronikus rendszerébe – teljességgelhihetetlennek tûnik számukra.

Valljuk be õszintén: ezzel mi is így vagyunk. És ezért nagyonkétkedve fogadjuk az errõl szóló híreket, de mint majd mind-járt látni fogják, tudósok laboratóriumi körülmények közöttis ellenõrizték azt a néhány embert, aki ilyesmire képes volt.

Ám elõbb nézzük meg ennek is a múltját. Mert bizony ezsem a huszadik században, hanem régebben kezdõdött.1896-ban dr. Hypolyte Baraduc francia orvos-kutató értesí-tette a párizsi Orvostudományi Akadémiát, hogy sikerültlefényképeznie az emberi gondolatokat. A bejelentés érthetõszenzációt váltott ki, ugyanakkor persze szép számmal akadtakolyanok is, akik tiltakoztak e „merénylet” ellen. Való igaz,úgy akkor, mint akár manapság is sokan kifejeznék nemtetszésüket, ha azt hallanák, hogy lehetõség nyílott belelátnia gondolataikba.

Persze Baraduc doktor találmánya ennél sokkal ellent-mondásosabb volt. Korántsem egyértelmû, hogy vajon jólfogalmazott-e, amikor „lefényképezett gondolatokról”beszélt. Õ ugyanis a következõt tette: kiválasztott pácienseitleültette egy elsötétített szobában, fényképlemezeket adott akezükbe és felkérte õket: nagyon erõsen gondoljanakvalamire, azt mintegy próbálják bele-sugallni a lemezbe…Valami tárgyat vagy személyt válasszanak és erõsen arragondoljanak!

Az alapötlet nem rossz, a kivitelezés meg… hát olyan, ami-lyen. A lemezeken itt-ott fel is tûnt valami alaktalan folt,vagy ábra, amibe ezt-azt belemagyarázhattak. Természetesenfelmerül a kérdés: ha a szoba nem volt kellõen lesötétítve,akkor a lemezek fényt is kaphattak. Aztán az emberi kézmelege, az izzadtság stb. is. Ezzel aztán véget is ért a kísér-

164

letsorozat és meg kell mondanunk: a derék doktor lelkesedéseés a bejelentés visszhangja nem állt arányban a tényleges teljesítménnyel (és akkor nagyon finoman fogalmaztunk).

De Baraduc itt nem állt meg. Arra is kíváncsi volt, hogy nemlehet-e ugyanazt fizikai érintés nélkül elvégezni? Arra gondolt,hogy esetleg egyesek a távolból tudnának valamilyen ábrát,képet produkálni egy-egy lemezre. Egy Istrati nevû románorvoskollégával megbeszélte, hogy az illetõ 300 kilométerrõl„küld” egy ábrát a Baraducnél lévõ lemezre. A kísérletállítólag sikerült is (?), a kolléga a saját arcképét küldte elgondolati úton.

Egy másik francia, bizonyos Darget 1910-ben hasonló útonjárt. Fejébe vette, hogy feltalálja a gondolati fényképezéstsokkal egyértelmûbben és valóságosabban, mint korábbanBaraduc. Õ a sötétkamrában a homlokát nyomta egy fénykép-lemezhez (kliséhez) és ilyenkor egy konkrétan létezõ tárgyatképzelt maga elé, erõsen arra koncentrált. Például egy vázát,sétabotot, cipõt, virágot stb. Körülbelül 20 percig összpon-tosított. Késõbb a feleségét is bevonta a kísérletekbe, az asszony egyszer egy sast képzelt el – és a lemezen megjelentekegy madár körvonalai!

Hogy ebben milyen szerepe volt a klisé fizikai érintésének, azemberi bõr melegének (aminek elvileg nem kéne hatnia afényérzékeny lemezre!) – nem tudjuk. Mindenesetre az ismertamerikai (magyar) pszichoanalitikus, Fodor Nándor híres parapszichológiai enciklopédiájában többet olvashatunk errõl.

Az 1920-as években komoly tudósok, jobbára orvosokkísérleteztek a gondolatok képi megjelenítésével. Végsõ soronegyre erõsebb lett az a meggyõzõdésük, hogy a gondolat magais egy energia-fajta. Méghozzá olyan, amelyik egyszerre lelki és fizikai energia!

165

Persze az elsõ világháború után (és miatt) ismét elterjedtspiritizmus is a maga hasznára akarta fordítani a fény-képezést, mi több, az efféle kísérleteket is. Most az volt amódi, hogy fényképeket készítettek a szeánszok alatt. Valóigaz – a szkeptikusok most legyenek erõsek! – számos ilyenalkalommal készített fotókon valóban felbukkantak a szellemek. Néha fehéres, alaktalanul szétfolyó valamiklebegtek az emberi alakok között, mellett, mögött, fölött –vagy jól felismerhetõ arcvonásokkal is rendelkeztek!

Magam számtalan ilyen fényképet láttam és meg kell vallanom: némelyik nagyon meggyõzõ volt, mások viszontkevésbé – és akadtak bizony olyanok is, amelyekrõl ordított,hogy hamisítvány. Ám mint már említettük egy másikfejezetben: attól, hogy valamit hamisítanak is, még létezikeredeti, hamisítatlan, értékes is.

Mindenesetre azok a képek, amelyek valódiak voltak, túlmutattak az eseteken magukon. Mert ha csakugyan megjelentek a fényképlemezen ezek az alakok, az csak kétdologra utalhatott:

1. Léteztek a valóságban is.2. Csak a jelenlévõk képzeletében léteztek, de akkor is

felkerültek a fényképezõgép lemezére, a filmre.Az elsõ esetben a dolognak semmi köze a fényképezéshez,

de még a pszicho-fényképezéshez sem. Itt akkor bizony arranyerünk bizonyítékot, hogy szellemek valóban léteznek, mitöbb, azoknak valóságos rendszerük van és akik valamennyireis ismerik a rendszert (médiumok), azok bele tudnak nyúlni,onnan szellemeket „kihívni”, lehívni, elõidézni és azok aszellemek képesek ebben a világban is mûködni (ha csökkentettmértékben is).

166

A második eset még érdekesebb: mert ha nincsenszellemvilág, nem jönnek át ide szellemek, nem történikvalamiféle materializálódásuk – akkor mi van a fényképeken?Akkor az ábrák (százai, ezrei…) hogyan kerültek a filmekre?Lehetséges lenne, hogy egy-egy spiritiszta, szellemidézõszeánsz összes résztvevõje ugyanakkor, ugyanazt látta?Mindenki számára teljesen egyforma „szellem” bukkant elõ asemmibõl – aki nem is létezett, mert minden jelenlévõ csakképzelte magának? Ha ez így lenne, örülhetnénk. Mert ezlenne a legcsodálatosabb bizonyítéka a pszicho-fényképezés-nek! Ha az emberek képesek a másodperc tört része alatt (míg egy fényképezõgép blendéje megnyílik és becsukódik) gondolati úton felvinni egy nem is létezõ alak képét a filmre…!

Ez egy logikai, de egyben és fõleg tudományos csapda.Jelenleg nincsen a Földön olyan ember, aki ismerné a választa fenti kérdésre: melyik változat történhetett? Ugyanakkorelgondolkoztató, hogy a tudomány ezzel sem foglalkozottsoha. Márpedig azok a fotók, amelyeken emberi alakok ülnekegy szobában, teremben vagy szabadban, és köztük-mellettükfelbukkannak ezek a furcsa, nem odavaló, néha mégis olyannyira természetesnek tûnõ alakok a maguk elmosódottkörvonalaival, túlvilági megjelenésükkel – bizony tények.Olyan tárgyak, amelyeket bármikor a kezébe vehet(ne) egy-egy kutató. Olyan klisék, filmek, lemezek és persze készképek maradtak fenn, amelyeket bármikor megvizsgálhatnánakaz erre hivatott, ehhez nagyon értõ kutatók. Már csak azértis, hogy egyszer s mindenkorra megerõsítsék vagy kizárják acsalásokat.

Minderre azonban máig nem került sor.

167

És most lássuk a modern kor eredményeit. És néhány nagyon is érdekes kísérlet leírását.

Amely leírásokat persze hiába keresnénk az úgynevezett„komoly”, tudományos folyóiratokban, szaklapokban. Márcsak azért is, mert idestova száz éve döntött úgy például apszichológusok világszövetsége, hogy efféle témákat nemenged be lapjaiba. Így tiltották le annak idején elsõként atelepátiát, aztán más, azóta felmerült kérdésköröket. Ezekközös jellemzõje, hogy még inkább megfoghatatlanok,bizonyíthatatlanok, homályosak, mint amivel eme tudomány(vagy ahogyan sokan vélik orvosi, tudósi berkekben is:„tudomány”) képviselõi elõ szoktak állni…

A huszadik század második felében ismét fellendültek aparapszichológiai kutatások. Fõleg azért, mert beszálltak azamerikaiak is. Ott a tudományos élet nem annyira kötött,mint Európában. A kutatók, ha sikerül finanszírozót („szpon-zort”) találniok kutatásaikhoz, mindenféle akadémiától éshivatali kötöttségtõl mentesen tevékenykedhetnek. Ehhezképest az európai, sõt ezen belül a kelet-európai kutatók méga feudális korszakban élnek (akárcsak e régió orvosai,például).

Így aztán nem csoda, hogy ezen a szokatlan területen isamerikaiak kutattak amerikaiakat. Már csak azért is, mert 1)az amerikai egy nyílt társadalom (ilyen lesz a világ jövõbenitársadalma, régióktól függõen pár évtized, fél évszázad vagylegkésõbb száz év múlva), másfelõl 2) mert ott hamar híreterjed annak, ha valakinek különleges képességei vannak.

Ez utóbbi alatt nem csak a médiaszereplések lehetõségétkell érteni, hanem azt is, hogy maga a társadalom nem viszonyul ellenségesen a különleges képességû egyénekkelszemben, hanem ellenkezõleg, mintegy „felkarolja” õket.

168

Ami persze sokszor csak abban nyilvánul meg, hogy az ilyenembereket egy (rövid) ideig sztárolják, futtatják, bemutatják,mindenhová meghívják – aztán éppoly gyorsan el is dobják,hiszen már fel is bukkant a következõ heti szenzációs alak…

De ahol egyszer egy ilyen személy felbukkan, ott nem isveszik el véglegesen. Azok, akik komolyan érdeklõdnekképességei iránt, késõbb is megtalálják. A pár oldallal elõbbmár említett Uri Geller az 1970-es években egy fiatal srácvolt, aki a képernyõk elõtt kanalakat hajlítgatott. Hihettékbûvésznek – vagyis csalónak – is, de hamar bebizonyosodott,hogy nem az és attól kezdve egyre fontosabb feladatokatkapott, ahol rendre helyt állt. Aztán valaki rájött, hogy vannak kevésbé látványos, de roppant hasznos képességei is.Például az, hogy mintegy „belelát” a földbe és egy területfölött elrepülve meg tudja mondani, vannak-e odalentércmezõk vagy olajtartalékok, milyen mélyen, mekkora mennyiségben, érdemes-e hozzáfogni a kitermelésükhöz? Eznem volt szenzáció a média számára, bemutatni sem lehetett.De hatalmas profitot hozott a bányászati cégeknek – ésmagának Gellernek is.

Nos, Amerikában elõbb-utóbb a kísérletezõ kedvû tudósokis lecsapnak azokra a különleges képességû személyekre,akik valaha, akár csak öt percre is, felbukkantak azismeretlenség homályából.

Így bukkant fel a pszicho-fényképésznek nevezett Ted Serios is. Az 1960-as években néhányszor tévé-showmûsorokban láthatták a nézõk, ahol Serios rendkívüli dolgokatprodukált. Nyilván a nézõk többsége nem is hitte el, amit lát.De meglátta ezeket a mûsorokat Jule Eisenbud professzor (aki1998-ban, 90 éves korában halt meg) és Nile Root. Rootakkor a rochesteri technológiai intézet kutatója volt, több

169

egyetemen biolokációt és bio-kommunikációt adott elõ.Amellett vizsgázott fényképész, mi több, az akkor már létezõ,bár még nem nagyon ismert Biológiai Fényképezés Társasága(FBPA) nevû tudományos szervezet tagja. Root professzor2002-ben adta közre emlékiratait és onnan (is) vehetjük mostaz anyagokat a híres Ted Serios-féle pszicho-fotó kísérletekrõl.

Mindezek után talán meglepõ, de Root egyáltalán nem hitta paranormális fényképezés lehetõségében. Ezért amikor1966-ban meghívták egy Serios-bemutatóra, szkeptikusalapállással ment el. Mindezt csak fokozta az, amit ott látott.

Különösen Serios viselkedése lepte meg õt is, másokat is.Ugyanis minimum kétféle kísérleti alany, sajátságos „médium”vesz részt a tudományos kísérletsorozatokban. Az egyik amindenre kész, engedelmes alany, akinek ez alaptermészete,azért itt is úgy viselkedik, mint máshol: szerényen, csöndesen,igyekvõen. Minden percben látni rajta, hogy különlegesképességét szinte szégyelli, nem dicsekszik vele, elviseli,ahogyan tudja és csak mások kérésének engedve mutat beolykor néhány dolgot, amire képes.

De sajnos van egy másik alaptípus, az izgága, minden lébenkanál, ingerült és veszekedõs „nehéz eset”. Az olyan külön-leges képességû ember, aki tudatában van annak, hogy százmillió közül egy tudja azt, amit õ – vagy éppen senki más azegész világon! Ettõl fejébe száll a dicsõség. Voltaképpen ezígy természetes, hiszen attól, hogy valaki képes a bõrévelolvasni vagy tárgyakra távolról hatni – még ugyanolyan atermészete, a tudata, mint másoké. Vagyis az amúgy ismeglévõ emberi tulajdonságait, különösen parafenomén létekezdetén, nem befolyásolja semmi más. A para-képességûember is lehet angyali szelídségû jóságos lány, vagy egykolerikus alak, aki maga körül mindenkinek megkeseríti az

170

életét. Lehet éppenséggel közönséges bûnözõ vagy egy zseniis. És ezernyi más arcát is mutathatja.

Nos, Ted Serios – alkoholista volt. Nemcsak a tudományoskísérletsorozatok alatt (amelyeket aztán a két említett pro-fesszor vezetésével kezdett vele folytatni egy magánpénzek-bõl szponzorált laboratórium és kutatóintézet) ivott, hanem aszabadidejében is. Fõleg sört vedelt, nem kis mennyiségben –a laborban, a kísérletek alatt is!

Amúgy is furán viselkedett. A kísérletek alatt fel-alá járkált,nemegyszer kiabált, sõt ordított. Mondjuk ki kereken: Seriosegy neveletlen, primitív alak volt, akit nem nagyon érdekelt avilág, csak a maga sorsa. Persze valamennyire érthetõ, ha eza szabadsághoz szokott – olykor valóságos hajléktalankéntélõ, önmagát mûvésznek képzelõ, ám valójában tehetségte-len ember – éveken át szinte laborról laborra járt. Nem zártákbe, de olyan sok kísérletet folytattak vele, hogy talán rég megbánta már: elárulta egykor a képességét.

Szerette volna visszasírni régi függetlenségét, azért szidal-mazta a kutatókat. Azért itta le magát nemegyszer ott elõttük,azért ordított mindenkivel? Azért viselkedett elviselhetetlenmódon?

De mire is volt képes Ted Serios? Nos, a férfi az évekig tartókísérletsorozatok alatt több ezer fényképet készített gondolatiúton. Vagyis úgy, ahogyan a fizikusok, szkeptikusok és minden más komoly tudós szerint lehetetlen fotókatkészíteni. Csak nézte a fényképezõgépet, vagy a fénymentesenlezárt, fotólemezt rejtõ tartályt. Erõsen koncentrált – ez iskikészíthette az idegeit! – majd hosszas erõlködés, sõt szinteszenvedés után, amely jól látható volt az arcán, végre jelezte,hogy kész a kép. Amit aztán késõbb elõhívtak és megtekin-tettek. Nemegyszer valóságos „vizsgabizottság” elõtt volt

171

kénytelen mindezt elismételni, amely vagy fitymálta a„mûvet”, vagy döbbenten és elismerõen nézte azokat. Vagyéppenséggel magyarázatot követelt: mi a fene látható aképen…? Mert némelyik képen nem volt semmi – a „mûvész”erõlködése ellenére sem sikerült a „mutatvány”, nem lett „termék”. Minden koncentrálás után Serios azonnal az újabbsörösüvegért nyúlt, és az eredménytõl függõen élvezte a dicsõséget, vagy alaposan lehordta a kutatókat, veszekedett,sõt kiabált velük és félelmetes jeleneteket rendezett…

Lássuk elõbb a sikeres eseteit. Ma már szinte minden, etémával foglalkozó (szak)könyvben látható néhány híresnekis mondható Serios-kép, amelyek gondolati úton készültek.Például amikor a kutatók azt parancsolták a férfinak, hogy awashingtoni Capitolium épületét vigye fel a lemezre, amely-hez persze nem érhetett hozzá, az tõle pár méter távolságban,egy lezárt fényképezõgépben volt. Serios emberfelettierõfeszítést produkált, majd amikor a lemezt elõhívták,azon… csakugyan látszott a Capitolium jellegzetes kupolájánakés az alatta lévõ oszlopsornak egy részlete! Persze mint szinteminden gondolatfotón, ezen is volt néhány jól látható,kemény részlet, aztán a többi körös-körül ködbe veszett,„elúszott”. Jellemzõ különben, hogy a pszicho-fotó sohasemlesz olyan, mint egy normális kép. Vannak rajta homályosterületek, a szélek sokszor nem élesek. Mintha az, aki külön-leges képessége révén ezt elkészíti, csak egy-egy részletrekoncentrálhatna. A legjellegzetesebbre.

Voltak más pszicho-fotósok, akik még feliratokat is tudtakprodukálni – érdekes módon nemegyszer hibás szöveggel, másbetûkkel, felcserélt betû-sorrenddel! Mások egy-egy részletetnem a valóságnak megfelelõen vittek fel. Ez azonban olyantényezõ, ami nemhogy rontaná a dolog hitelét, hanem

172

ellenkezõleg! Mert azt bizonyítja, hogy az ügyben nem történtcsalás, nem a valódi épület fotóját „cselezték rá” valahogyana képre, netán a médiummal titokban összejátszó személy akutatók között – mert hiszen akkor ilyen kép nem készül-hetett volna. A csalással létrehozott képen minden részletvalódi, megegyezik az eredetivel, hiszen létezõ minta alapjánkészül. Ám a gondolati úton a lemezre sugárzott kép éppenolyan, mint a mi fejünkben lévõ emlékkép: zavaros, nem pontos,homályos. Hányszor láttuk már a budai Halászbástyát vagya jáki templomot vagy a siklósi várat, vagy legalább azezekrõl készült fotókat? Hányszor láttuk az Eiffel-tornyotvagy a Golden Gate hidat vagy a kínai Nagy Falat – fotón, filmen, tévében? Mégis, ha most papírt, ceruzát nyomnánaka kezünkbe azzal az utasítással-kéréssel, hogy tíz perc alattrajzoljuk le ezek bármelyikét – bajban lennénk, és nem csakhiányos rajztehetségünk okán. Rögtön kiderülne: emlékeinkmennyire hézagosak, nem csak jelentéktelen, de fontos rész-letekre sem emlékszünk. Vajon milyen széles is a GoldenGate, hogyan kanyarodik a Nagy Fal, hány tornya és bástyájavan a Halászbástyának, a siklósi vár kapuja felül mennyirefélköríves és milyen várfal van ott, nem is szólva a jáki templom vésett kis szobor-alakocskáiról…

Persze Serios sem csupán épületeket fotózott a magakülönös módján. Olykor kívánságra tárgyakat, állatokat,növényeket, emberalakokat is. Gyakorlatilag bármit, amitkértek tõle. Az eredmény ennek ellenére is ellentmondásos,hiszen megesett sokszor, hogy bár nagyon erõlködött, semmitsem tudott produkálni. Mellesleg ez ismét csak bizonyítékarra, hogy nem csalásról volt szó. A gondolati fényképezés éppenolyan természetes dolog, mint bármi más, ezért hol sikerül, hol nem. Mivel nagyban függ az erre képes személy pszichés

173

helyzetétõl, kedvétõl, aznapi diszponáltságától vagy éppenindiszponáltságától, hangulatától és lelkiállapotától, talán mégaz idõjárástól is – bizonytalan az eredménye. Serios esetében aférfi alkoholizmusa nyilván gyengítette a képességét, bár õmaga egy idõ után azt hitte, csak akkor dolgozhat jól, ha iszik.Ezt azonban az eredmények nem igazolták.

A férfi a legtöbbször azokat a képeket, festményeket „fotózta” – vitte fel az elzárt lemezekre – amelyeket elõzõlegvalahol látott. No és a kedvenc autómárkáit! Ugyanismegrögzött autóbolond is volt. Egy idõ után aztán Serios híreelterjedt és már nem csak a laboratóriumokban, hanemtévémûsorokban, sõt vendéglátó-ipari helyiségekben is fellépett képességével. Mondani sem kell, hogy itt már nem atudósok vitték a fõszerepet… A legtöbb komoly kutató, akitEisenbudnak sikerült rávennie, hogy akár csak egyszer iseljöjjön egy Serios-féle bemutatóra, meg lett gyõzve – de õknagyon, nagyon kevesen voltak. Akárcsak Galilei idejében amûvelt fõpapok, akik a világért sem néztek volna bele a tudóstávcsövébe, nehogy azt lássák, amit az is látott, vagyis amiaz igazság – az akadémikusok és más neves tudósok nemmentek el megnézni, mire is képes Ted Serios.

Sok gyanúra adott okot a gizmó. Ezt a rejtélyes tárgyat afelvételek készítése közben is a markában szorongatta Ted. Õ maga nevezte el ezzel a különös szóval (gismo) és azt állította, hogy ez a kabalája.

Mielõtt arra gyanakodnánk, hogy ebben valamiféleadókészülék volt – felejtsük el. A gizmó ugyanis bármilehetett, és mindig más és más tárgy volt. A leggyakrabbanösszegyûlt félkemény papír, vagy szalvéták, vagy egy ürespolaroid-film kiskazettája, vagy bármilyen tárgy, ami elfértTed tenyerében. Feltehetõen ez is egyike volt számos

174

mániájának, valamit a kezében kellett tartania, ez segített akoncentrálásban. Mondani sem kell, hogy ez is sok gyanútébresztett a kutatókban, de bármennyien is próbálták õtlebeszélni a gizmó alkalmazásáról, nem hagyta magát.

A Serios-féle bemutatók különben önmagukban is érdeke-sek voltak. Kicsit a színházra emlékeztetett az egész. Miutána tudósok felszerelték amit kellett, a laborban – vagy atévéstúdióban – megjelent maga az alany. Aki olyan önteltenés ellenszenvesen viselkedett, ahogyan csak képes volt rá. Ésbizony ehhez is nagyon értett… Perceken belül megutáltattamagát minden jelenlévõvel. Úgy járt-kelt a színpadon, mintaki otthon van, ellenben mindenki más csak jogosulatlanjöttment – ezt néhányszor az emberek tudomására is hozta.A közönség persze nevetett, mert azt hitte, ez is csak egyszínjáték – nem tudták, hogy Serios valóban ilyen, utál min-denkit. Persze már amikor bejött, akkor is egy sörösüveg volta kezében, abból hajtogatott fel sûrûn, miközben beszélt,vagy beszéltek hozzá. Tény, hogy az 1960-as és 1970-esévekben meglehetõsen szokatlan jelenség volt.

A jelenlévõ kutatók vagy a közönség is hozott magávalotthonról Polaroid-gépeket, ezekkel volt a legegyszerûbb ésleggyorsabb elvégezni a kísérleteket. Kisorsolták, kinek agépével megy majd az elsõ kép készítése, kinek a gépével amásodik és így tovább. Kis „bizottság” rakta be a filmeket,helyesebben lemezeket a gépekbe, nehogy csalás történjen.Aztán behozták a gépet, letették egy kis asztalkára. Akkor jöttTed Serios, aki úgy öltözött, akár egy rock-sztár, néha csaktrikóban, vagy sötét pulóverben, aminek ujját felgyûrte.Amúgy eredetileg festõ volt, jobb korszakaiban, amikor voltlakása és mûterme, festett is képeket. De mint festõmûvész,sohasem vitte semmire.

175

Nos, most viszont ismét szerepelhetett és ezt az alkalmat kiis használta. Jött-ment a színpadon, a kamerák elõtt, több-ször meghúzta az üveget, aztán megtorpant az asztal elõtt,tekintetét a fényképezõgépre meresztette és rettenetes arckifejezések közepette erõsen koncentrált. A közönségetelõzõleg felkérték, ne nevessen, ne keltsen semmilyen zajt.

A sötéthajú férfi olyan tudósokkal került szembe, akikegyáltalán nem hittek neki. És ez garanciát jelentett a sikerre!Mert például a denveri orvosegyetem pszichológia-professzora,Eisenbud ugyanolyan szkeptikus volt, mint Root. Mindkettenúgy kezdtek Serios-szal kísérletezni, hogy meg voltakgyõzõdve: a férfi egy közönséges szélhámos, csaló!

Eisenbud már elõzõleg is a szkeptikusok táborában volt,több tudományos cikkben bizonygatta, hogy a parapszicho-lógiai jelenségek és képességek nem léteznek… Mivel Seriostis csalónak hitte, éppen azért szerzett pénzt a kísérletekre,hogy leleplezze õt (Többen így jártak el Gellerrel is, aztán lám,mi lett az eredmény – a „csalók” a mennybe mentek, megdicsõültek, miután kiderült, hogy képességük valós.)

Serios a komoly laboratóriumi kísérletek során általábanazt kérte, hogy ha a film egy fényképezõgépben van, akkor azobjektívet fordítsák feléje, majd egészen közel ment a géphez,mintegy „belenézett” az objektívbe, és összpontosított.Ilyenkor nemcsak az arca torzult el az erõlködéstõl, hanem akét halántékán jól láthatóan kidagadtak az erek.

Az elsõ kísérletsorozatnál hétszer egymás után csak sötétlemezt találtak a gépben. Egy kérdésre – „akkor ez most mitábrázol?” – Ted Serios gúnyos vigyorral azt felelte:

– Fekete macskát az éjszakában.A kutatók már-már azt hitték, tényleg csalóval akadt

dolguk. Lehet persze, hogy Serios nem bízott bennük, azért

176

nem produkált semmit. Vagy éppen nagyon igyekezett, túlontúlis, ezért nem jött létre semmi. Ám amikor a nyolcadik alkalom is eljött, valami megváltozott.

Akkor még nem rendelésre dolgozott – vagyis a kutatók ezena bemutatkozó látogatáson nem kívánták meg elõre, hogy milegyen a képen. Csak azt, hogy a lemezen legyen bármi!Bármilyen ábra, kép, látvány, amivel Serios azt bizonyítaná,hogy képes képet „varázsolni” a bezárt fotólemezre. És ezen anyolcadik képen, ha halványan is, de megjelent a chicagói víztorony, a város egyik jelképe. Vagyis annak a várnak azegyik mûtárgya, ahol ez a kísérlet éppen zajlott.

Eisenbud attól kezdve több éven (!) keresztül Seriosnakszentelte minden idejét. Nemcsak fotózási kísérleteket végzettvele – mindig megfelelõ tudományos apparátussal, szemlélettel,tanúk elõtt, dokumentálva stb. – hanem próbálta õt megfigyelni, az agyát kutatni. No és persze a tudat által keltett gondolati energia is érdekelte, de nagyon.

Persze a görög származású Ted agya nem volt komplikált,az észjárása sem különbözött másokétól. Amikor észrevette,hogy milyen fontos lett õ a tudós számára, vérszemet kapottés máris afféle sztárnak képzelte magát. A tudomány csilla-gának és hõsének…! Attól kezdve a nyilvános kísérleteketmár valóságos színjátéknak fogta fel és mint fentebb leírtuk,nagyokat „alakított”. De a legrosszabb az alkoholizmusa volt.Sör nélkül nem tudta elképzelni az életét. Ami a legrosszabb– bebizonyosodott, hogy valóban csak alkohollal aszervezetében képes elvégezni a kísérleteket. Ha megtagadtáktõle az italt, ez annyira lefoglalta a gondolatait, annyiradühöngött, hogy nem tudott koncentrálni. Így aztán bár kissénevetséges, de az történt: ahogyan az állatkísérleteknélnélkülözhetetlen a fehéregerek vagy patkányok tápláléka,

177

úgy a Ted Serios-féle emberkísérletek fõ „hajtóanyaga” alaborba ládaszám beállított sör volt…

Ha sokat ivott, akkor a laboratóriumi produkciók igazi„cirkuszi” vagy színpadi produkciók kezdtek lenni.Megcsinálta, hogy a fényképezõgépeket felfüggesztette amennyezetre, vagy egyszerre több géppel körberakatta magátés mint egy szimultán sakkbajnok, géptõl gépig járt és mind-egyikben létrehozott egy-egy képet – vagy éppen semmit. A nagy hang nem pótolta a koncentráció idõleges hiányát, az elfogyasztott sör mennyiségével arányosan nem nõtt atehetsége – legfeljebb maga hitte azt.

Az viszont igaz, hogy minden újabb és újabb kép, amit ezena rejtélyes úton létrehozott, felvillanyozta a kutatókat. Mindtöbben kezdtek hinni Serios képességében és ez sokat segítetta parapszichológiai jelenségek és képességek általánosmegítélése terén. Eleinte csak az Egyesült Államokban, aholelég széles visszhangja volt a Serios-kísérleteknek, késõbbpedig az egész mûvelt világban.

Seriosnak sok újságot, albumot adtak. Rengeteg látványjutott be az agyába, fõleg épületekrõl, elsõsorban persze azészak-amerikai földrész híresebb építményeit kedvelte. Akutatók nemegyszer megkérték arra, hogy gondolati útonvigyen fel fotóira ezek közül egy meghatározottat, általukvagy Ted által kiválasztottat. Itt érdekes dolgokra derült fény.Például a képen megjelent több olyan ismert épület, amelynekképét a férfi elõzõleg megnézte egy lapban – de a feliratot, azintézmény nevét a saját képén hibásan, betûket felcserélve„helyezte el”!

Voltak még cifrább esetek is, amelyek Serios képességétösszehozták valamiféle, éppen olyan rejtélyes idõ-tényezõvelis. Ugyanis reprodukált a fényképlemezen egy ismert

178

épületet, de az nem olyan volt, mint manapság. Nem is olyan,amilyennek a jelen idõben készült fotókon õ maga is láthattaelõzõleg. Hanem egyes ablaksorai be voltak falazva… Egymûvészettörténész utánajárt és kiderült, hogy fél évszázaddalkorábban valóban befalaztak ott egy ablaksort! De arrólakkor nem maradt fenn fotó, így azt Ted sohasem láthatta.Nem is tudhatott volna arról – elméletileg – hogy azok ottvalaha befalazott ablakok voltak!

Milyen idõben látta hát Ted azt az épületet?Mivel addig senki sem kötötte össze a pszicho-fotózást az

idõutazásokkal, sem bármi más, az idõhöz kapcsolódó vagykapcsolható egyéb jelenséggel, volt min töprengeniök akutatóknak. Erre a dologra különben mindmáig nem derültfény, továbbra sincsen magyarázat.

Az is fura volt, hogy nemegyszer Ted – a kutatók engedé-lyével, vagy anélkül – két épületet összemontírozott. Ez máralaposan meglepte még azokat is, akik amúgy kezdtékmegszokni, mi mindenre képes ez az ember. Elõre megmutattaaz albumokban azt a két mûemlék-jellegû épületet, amibõl õmost „egyet fog csinálni” – és csakugyan, a születõ fényképenaz egyik emelet az egyik, a másik a másik épületbõl volt„kivéve”.

Soha nem másolta szolgaian az eléje tett fotókat. Vagy afény esett másképpen az általa kreált épületekre, vagy tornyottett a tetejére, ahol eredetileg nem volt, vagy valamilyenegyéb részleten változtatott. Lehet persze, hogy ez utóbbiakegyszerûen elkerülték a figyelmét. Voltak kedvenc épületei ésfotói, amiket szívesen reprodukált gondolati úton, és voltakolyan épületek, amelyek gondolatfotózására a világért semvállalkozott. Azokkal úgymond „haragban volt”. Lehet persze, hogy ez is csak része volt annak a folyamatnak,

179

amely a tudatában játszódott le és amely azt parancsoltaneki: legyen szeszélyes, mert arról ismerszik meg az igazisztár…!

Voltak félreértések is, ami abból eredt, hogy a görög beván-dorló nem teljesen uralta a nyelvet. A kutatók egyszer arrakérték, gondolatfotózza le a Diadalívet. Természetesen a francia fõváros ismert mûemlékére gondoltak. A „diadal”angolul „triumph” – Serios pedig szinte azonnal sugallt is egyfotót a lemezre – amelyen azonban egyik kedvencautómárkája, a „Triumph” volt látható…

Aztán az is megesett, hogy tévedésbõl másik épületet fotózott le. Megkérték egyszer, hogy a chicagói Hilton-szállóképét tegye egy lemezre. Õ pedig a…denveri Hiltont varázsolta a lemezre!

Arról se feledkezzünk meg: a fényképek egy része olyanméretekben készült – vagyis a rajta lévõ tárgyat úgy mutattabe a kép – hogy az semmiképpen sem készülhetett volnaazzal a Polaroid-géppel, amelyben a film lapult a kísérletalatt. Vagyis még ha valami csalás is lett volna a dologban,akkor sem készülhetett volna az a kép természetes úton, agép révén, mert annak objektívje alkalmatlan volt ilyen képkészítésére.

A másik dolog – ami eleinte idegesítette is a tudósokat –hogy az épületek nagyobb részét Ted… felülrõl fotózta le!Mintha madártávlatból nézné. Mintha valami módon„rárepülne” a levegõbõl, olyan szögben jelentek meg azismert építmények azokon a fotókon. Azt kell mondanunk,hogy végsõ soron erre sem született magyarázat az elmúltévtizedekben.

1967 májusában Eisenbud professzort az érdekelte, vajon Tedképes lenne-e a távoli múltban játszódó jeleneteket is lefotózni?

180

Ezért elvitte õt a denveri természettudományi múzeumba ésazt remélte, az ott kiállított anyagok majd kellõ hangulatbaringatják kedvenc kísérleti alanyát. Mint a kémiában a kata-lizátor, úgy hatnak majd rá. Eisenbud remélte: a régi tárgyak,szobrok, képek stb. valamiféle inspirációt adnak Tednek. Akikésõbb egy ott látott neandervölgyi õsember-képet sikeresenreprodukált is gondolati úton a laborban, de az õ képén azõsember más szögbõl látszott.

Természetesen Serios személyeket, emberalakokat is felvittképeire. Olykor éppen a laborban jelen lévõ személyekbukkantak fel a képeken – de egészen másképpen öltözve,mint ahogyan ott a teremben voltak! Lehet, Ted tudat alattazért „öltöztette fel õket” másképpen, nehogy azzal vádoljákmeg: valami rejtélyes módon egyszerûen lefényképezteazokat az embereket?

Mondanunk sem kell, hogy már az elsõ évtõl kezdvetámadásba lendültek mindazok, akik nem hittek a pszicho-fényképezésben. Ezek egy része tudós volt, mások nem. A kutatók gyakorlatilag már 1967-tõl kezdve tönkretettékEisenbud professzor egész tudományos hírnevét és addigszerzett tekintélyét. Mert bár õ nem közölhette a Tedrõl ésképességérõl szóló szakcikkeit a tudományos lapokban(kénytelen volt egy külön könyvben számolni be mindenkísérletükrõl), addig ugyanezek a szaklapok agyba-fõbetámadták az addig szakmai kiválóságnak tartott és nagyonelismert férfiút. Elõször is azzal vádolták, hogy fogalma sincsarról, hogyan kell tudományos kísérletet végezni – pedig háta Teddel folytatott vizsgálatok minden ízükben megfeleltek alogika és a tudományosság követelményeinek és mindegyiketkellõen dokumentálták is. Akadt olyan világhírû szakmabeli,

181

aki nemcsak azzal vádolta meg õket, hogy Ted egy bûvész,aki valami észrevétlen és roppant ügyes módon becsempésztea kész képeket, filmeket a gépekbe, hanem hogy Eisenbud iscsaló, Ted cinkosa…

Más kutatók onnan indultak el, hogy próbálták bebizonyítani:nem volt itt semmi gondolat-fényképezés, ellenben Ted ügyesbûvészként tevékenykedett, az ivással, kiabálással, ide-odajárkálással elterelte a figyelmet, és hírhedt „gizmó”-jávalvalamilyen még ismeretlen módon „megbütykölte” a gépbenlévõ filmet. De hogy ez valójában hogyan mehetett (volna)végbe, arról senki sem tudott. Azonfelül a bírálók vagymegfeledkeztek egy alapvetõ dologról, vagy rosszindulatúanúgy tettek, mintha nem tudnának róla (pedig lám, éppen õknyafogtak arról, hogy a laborkísérleteknél be kell tartanibizonyos szabályokat…). Ez pedig az volt, hogy Ted Seriossohasem tudhatta elõre, milyen képet fognak kérni tõle.Eltekintve azoktól az esetektõl, amikor, rábízták, hogy gondolatfotózzon már a lemezre valamit, bármit – ez inkábbcsak kezdetben fordult elõ – késõbb a kutatók már szinte„bizottságilag” tevékenykedtek. Nem álltak Serios pártján,sõt igyekeztek magukat tõle távol tartani. Eisenbud professzor-nak sem lehetett befolyása arra, hogy egyik vagy másiknapon milyen témát válasszanak az alanynak, milyen feladatotadjanak neki. A kutatók vagy elõre összebeszéltek, hogy mamiket fognak kérni a férfitól, de azt Teddel sohasem közölték.Milyen ábrát vigyen a lemezre? Személyt, épületet, jelenetet,alakot, bármit? Így, még ha lett volna is bármi a „gizmóban”,amivel egy lezárt fényképezõgép belsejében exponálásravárakozó filmre képet lehet rávinni (hadd jegyezzem meg,ilyen szerkezetet azóta sem találtak fel, pedig majd’ negyvenév telt el azóta) – akkor sem megy vele Ted semmire, hisz a

182

világon sok ezer épület van, és tízezernyi más lehetõség,téma, amit kérhettek tõle. Arról nem is szólva, hogy miutánvéget ért egy kísérletsorozat (sokszor napi nyolc órán átzajlottak), a már kellõen italos Ted a sarokba vágta aznapigizmóját és tántorogva indult a kijárat felé… A gizmóbanpedig soha nem találtak semmit, ami gyanús lett volna, hogyalkalmas bármiféle csalásra.

Mellesleg tudunk olyan esetrõl is, amikor szkeptikus tudósok és bûvészek voltak jelen Ted valamelyik bemutatójánés menet közben rávetették magukat a férfira, kicsavartákkezébõl a gizmót és belenéztek, megmutatták a tévékamerák-nak is. Nagyot csalódtak, ugyanis az csak egy papírfigura volt,belül teljesen üres. Persze ekkor sem adták fel, kijelentették:Ted csaló, akinek sikerült közben elrejtenie azt a bizonyos„optikai berendezést”. Az nem gyõzte meg õket hogy aznapTednek olyan képeket kellett felvinnie a fényérzékenylemezekre, amiket a közönség követelt tõle! Vagyis hogyankészíthetett volna elõre bármiféle képet akár azzal aszerkezettel is (ami nem létezett), ha egy perccel a gondolat-fényképezés elõtt tudta meg, mit is kell felvinnie a lemezre…?

Mondani sem kell, hogy az egykor híres, ám késõbb meg-lehetõsen lecsúszott és elfeledett bûvész, James Randi isbelegázolt az ügybe. Ez a tehetségtelen, „profi szkeptikus”,aki például más hasonló ügyekben a durva csalásoktól semriadt vissza (errõl írtam már vagy húsz évvel ezelõtt egyikkönyvemben). Arról nem is beszélve, hogy hiszen nem TedSerios volt az egyetlen ember, aki gondolati úton képekettudott filmre vinni! Az 1990-es években szinte mindnyájanláttuk a tévékben azt a japán fiatalembert, aki ugyanerre voltképes mindenféle „gizmó” nélkül is. És másokról is hallot-tunk az utóbbi évtizedekben.

183

Végül szakadás következett be a két kísérletezõ professzorközött. Míg Eisenbud a haláláig kitartott amellett, hogy Ted valóban képes volt arra, amit bemutatott, Root-ot meg-gyõzték a kedves szkeptikus kollégák és bûvészek és õ megazt állította sokáig, hogy Ted egy közönséges csaló volt,Eisenbud pedig nem látott át a szitán.

Mellesleg egy idõ után a professzor kérésére Ted olykorlemondott a gizmó használatáról – és lám, a képek akkor issikerültek! Ezzel eleve megdõlt a szkeptikusok fõ érve. Arrólnem is szólva – említettem már – hogy nem is készülhetett fela sok tízezer lehetséges kívánságra, de jegyezzük meg: azáltala kreált képeken majdnem mindig volt valami részlet,ami eltért a valóságostól. Vagy a feliratok betûinek sorrendje,vagy az ablakok, oszlopok száma az épületeknél, vagy hahirtelen egy emeletes londoni buszt kívántak látni, akkorannak ajtaja vagy lámpája nem hasonlított az eredetihez.Tehát Ted nem az eredeti mintákat követte. Ezért jogos az akifejezés, hogy azokat a képeket õ kreálta, szinte mûvészi termékként hozta létre õket.

Nem véletlen, hogy ezt az „apró” részletet úgy Randi, mintaz évtizedek óta ezen rágódó egyéb ellenzõk (ellenségek) ésszkeptikusok is gondosan elkerülik. Soha sehol nem említik,nem térnek ki rá, elhallgatják – mert hiszen már önmagábanez az egy dolog is romba döntené egész érvelésüket.

Arról is csönd van, hogy Eisenbud pár év után átadtaalanyát a virginiai orvosegyetemnek, ahol – ó, milyen furcsa ezegy kelet-európai számára! – volt parapszichológiai tanszék. Itt más kutatók éveken keresztül kísérleteztek a férfival ésakár hiszik, akár nem – ott sem fedeztek fel semmifélecsalást! Pedig amikor csak lehetett, meghívtak kívülállókat,egyszerû nézõket és egyetemi tudósokat, kutatókat.

184

Ez utóbbiak belefolyhattak a kísérletekbe, bármikor bármitellenõrizhettek menet közben is.

Végsõ soron azzal akarták lehetetlenné tenni Eisenbud pro-fesszor egész tudományos pályafutását, hogy etikai bizottságelõtt azzal vádolták meg: egy kísérleti alanyt leitatott…Vagyis azt a tényt, hogy Ted Serios majdnem kizárólag csakalkoholos állapotban volt képes sikeres kísérletet végezni(nyilván valamelyik agyfelének segített ez az állapot), aztbûnként rótták fel neki. De ezzel csak megkerülték a valósproblémát: van-e gondolati fényképezés? Lehetséges-eakaraterõvel és koncentrációval egy lezárt, hozzá nem férhetõfényképlemezre vagy digitális gépre hozzáférés nélkül, csakgondolati úton képet vinni fel? Megjegyezzük: a mai pszicho-fotósok sikerrel használják e célra a digitális gépeket is, aholpedig nincsen film.

De menjünk még tovább az idõben. A stafétabotot WalterUphoff és felesége, Mary vették át. Korábban õk is a ColoradoEgyetemen dolgoztak Denverben. Bár mire õk képbe kerültek,Ted Serios – aki állítólag ma is él még – egyre ritkábban voltképes gondolatfotókat készíteni. Lehet, a sok alkohol végzettaz agyában olyan mértékû pusztítást, hogy az majdnemvégzetes lett, talán mégsem, mert úgy hírlik, néha ma isképes rá. A ma már csak vegetáló, lecsúszott alkoholista – hafelkeresi egy újságíró és interjút készít vele, egy láda sörértbármikor készít neki pszicho-fotót…

Szóval az Uphoff-házaspár már nyugdíjba vonulásuk utánkezdett foglalkozni a pszicho-fotózással.

Masuaki Kiyota Japánban élt. 14 éves korában látta atévében, hogy Uri Geller érintés nélkül meghajlítja a kanalat.A kisfiú azon csodálkozott, hogy mit látnak ebben az

185

emberek? Nincs ebben semmi rendkívüli, jelentette ki, hiszerre õ is képes. Mert csakugyan meg tudta csinálni. Nemcsakõ, hanem még több gyerek Japánban, Németországban,Itáliában – mindenhol, amerre Geller akkoriban járt. (Csakmellesleg jegyzem meg: ezt a Geller képessége mellett szólóérvet is elhallgatták a szkeptikusok, mert hiszen ez rögtönaláásta volna azt a hamis érvelést, hogy Geller csak egybûvész, aki halogénekkel preparált kanalakkal dolgozik… A kisgyerekek otthon bezzeg rögtön kiragadták az evõeszközta fiókból, halogénekrõl vagy más vegyszerekrõl, preparálásrólnem is hallottak soha, egyszerûen az akaratukkal hajlítgattáka kanalakat…)

Mivel Kiyota több más paranormális dologra is képes volt,szülei vele együtt úgy döntöttek: „átadják” a kisfiút a tudó-soknak, állapítsák meg, mitõl van ez neki és mi lehet belõle,ha felnõ? Kiyotát végigfuttatták néhány ismert japán egyetemparapszichológia tanszékén, megfordult több laborban ésakkor derült ki: többek között van pszicho-fotografikusképessége is.

Mivel éppen akkor Japánban feltûnt egy másik fiatalember is,aki szintén a pszicho-fotózás terén jeleskedett (Yukio Ishi), háta gyereket felkeresték az amerikai kutatók és egy filmes csoport,amely attól kezdve a vele folytatott összes japán kísérletet felvette. Attól kezdve Kiyota az Uphoff-házaspár védõszárnyaialatt fejlesztette képességét. Egyelõre nem mutatták meg õt amédiának. A szülõk és a kutatók úgy vélték, jobb, ha különlegesképességeirõl még nem tud a világ és nem nehezedik a gyerekrea média nyomása. Kiyota minden nehézség nélkül hajlítgatta akanalakat a távolból, érintés nélkül, aztán nekilátott „pszicho-fotózni”. Nem ismételjük meg itt mindazt, amit fentebb TedSerios kísérleteirõl írtunk. Tény, hogy Uphoffék is betartották

186

a legszigorúbb tudományos kötelmeket és szabályokat.Kiyotáról hamarosan kiderült, mennyivel tud többet Tednél –õ ugyanis nemcsak fotókat volt képes felvinni a zárt gépfényképlemezére, hanem a videoszalagra mozgóképet iskreálhatott!

A részleteket bárki elolvashatja az Uphoff-házaspárkönyvében („Mind over matter”, vagyis: „Az elme az anyagfölött”). Kiyota is erõsen koncentrált (persze alkohol nélkül),majd amikor úgy érezte, kész a kép, egy hatalmasat kiáltott.Mondhatni szinte ordított. (Amikor elõször láttam és hallot-tam ezt a kiáltást, alaposan meglepõdtem magam is.) Késõbba filmesek egy neves tévétársaság számára az azóta elhunytnagy színész, Burt Lancaster vezetésével nemcsak filmre vették, hogyan születnek ezek a képek, hanem kommentáltákis az eseményeket (a 90 perces film 1977-ben készült ésolykor még ma is felbukkan valamelyik természetfilm- vagyismeretterjesztõ csatornán, a szkeptikusok érthetõ bosszú-ságára…).

Mondani sem kell, hogy a pszicho-fotózás alapját jelentõesemény – hogyan készül a kép a lezárt dobozban, ahováfény nem jut be? Ez eleve ellenkezik a fizikával, hiszen csaka lemezre esõ fény kreálhat ott képet! – nagyon érdekelte aKiyotával foglalkozó kutatókat is.

Kiyota mindig azt állította: erõsen elképzeli a képet, amitkértek tõle, majd 30 másodpercig ült a fényképezõgép elõttvagy mellett. Az erõs koncentrálás után szinte felszabadítjaõt az a hatalmas kiáltás. Közben a kísérletek során – amitpéldául az NBC-tévé 1977-es filmjében is láthatunk – látjuk,elõzõleg hogyan biztosították be a szerkezetet, a filmet rejtõdobozt, hogy senki se férjen hozzá. Ha fény érné a kísérletelõtt vagy alatt, egy érzékelõ ezt kijelzi. Ami nagyon érdekes:

187

amikor Kiyota koncentrál, majd eljön a pillanat, hogy ráviszia képet a lemezre – a riasztó megszólal. Pedig a gépet vagy adobozt nem nyitották ki! Tehát a fény, ami ott bent megjelenikés a fényérzékeny lemezre a képet „odateszi”, létrehozza – aznem kívülrõl jött!

Mondani sem kell, hogy a fizikusok ilyenkor a hajukat tépikés minden egyetemet végzett ember – vagy legalábbis a túlnyomó többségük – egyetlen szót hajtogat: „Lehetetlen!”.

Persze, hogy lehetetlen – az általunk eddig megismerttörvények szerint. De hát a világ folyton halad elõre és a maitörvényeket részben vagy egészben hamarosan felülírjákolyan új szabályok, új törvényszerûségek, amelyeket eddigmég nem ismertünk meg. És mivel nem ismerjük õket, csakitt-ott találkozunk velük. Például éppen efféle „természet-feletti” jelenségek kapcsán. Ami persze eleve rossz kifejezés,mert hiszen semmi sem lehet a természet fölött, sõt éppenannak része. A Ted Serios vagy a Masauki Kiyota-féleképességek is.

Csak érdekességként jegyezzük meg: míg Ted Serios gyakortakészített képet a különféle építményekrõl „madártávlatból”,mintha repülne a magasban – Kiyota ilyent sohasem csinált,az õ építményei a képeken középmagasságból vagy alulrólnézve jelennek meg. Viszont a legtöbb kép fordítva keletkezik. Agépekbõl kivett fényképeken, ugye, alul van a föld és felül azégbolt. Nos, a Kiyota-féle felvételeken az ábrázolt tárgyak,épületek mind „fejjel lefelé” jelennek meg a képeken.

Kiyota képes volt mozgóképeket is kreálni. Ezek annyibanvoltak „mozgók”, hogy statikus képek jelentek meg a video-filmen, amit lezárva tartottak. Az így felvett film mintegyhárom percig tartott. Statikus látképek sorozata volt ez, tehátnem emberek vagy jármûvek mozogtak rajtuk.

188

Mindegyik kép, látvány mozdulatlan volt, pár másodperciglétezett, aztán a képernyõ elsötétült, majd ismét kivilá-gosodott és megjelent a következõ, majd ismét a következõkép. Némely képen felismerhetetlen volt, hogy milyenépületet ábrázol és az hol található – de megjelent Kiyota kedvenc témája, a Tokyo Tower nevû torony, néhány tokióiház, de olyan is, ami Londonban áll, bár ott Kiyota elõzõlegsohasem járt. A sajátos film végén három képen megjelentmaga a New York-i Szabadságszobor is, de részletekben –elõbb az alja, aztán a teteje és egy rövid idõre a szoboralakarca is. Ez utóbbi képek kissé rezegnek, mozognak, minthaaz operatõr (?) keze remegne felvétel közben.

Mondani sem kell talán, hogy rengeteg teória született ésszületik ma is arra nézve, hogyan mûködhet ez a dolog, Mertleszámítva a szkeptikusok mélyen elítélendõ álláspontját („eznem is létezik”…), a dolognak meg kell majd találni atudományosan elfogadható magyarázatát. És mindenvalószínûség szerint az izgalmas kérdésre nem is egy laikus,talán nem is para-kutató, hanem egy úgynevezett „igazitudós”, valamelyik természettudomány sokoldalúan képzettembere fogja megadni a választ.

Reméljük, minél hamarabb.

189

190

A REINKARNÁCIÓ

TUDOMÁNYOS RENDSZERE?

Talán az emberiséggel egyidõs az az elvárás, hogy nehaljunk meg. Ez a két lábon járó lény, amióta csak gondol-kodik, folyton arra vágyott, hogy élete a végtelenségig, demindenképpen a lehetõ legtovább tartson.

Bizonyos értelemben ezért is idegen (ideológiai) az emberilélekhez a keresztény vallás, amely azt állítja, hogy csakegyszer, egyetlen egyszer élünk, aztán meghalunk és folytatásra legfeljebb csak pokolban, tisztítótûzben vagy amennyekben lelhetünk. Természetesen attól függõen, hogyanviselkedtünk idelent.

Ezen az állításon nagyon is tetten érhetõ – mondhatnánk,kilóg a lóláb – a pedagógiai szándék.

Vagyis azért állítja a keresztény, elsõsorban a katolikus vallás, hogy nincs második esély, csak a bûnhõdés vagy ajutalom az egyszeri alkalom után – hogy ennek megfelelõenviselkedjünk itt a Földön abban az állítólagos egyetlenéletünkben. Mint tudjuk, a módszer nem vált be, az emberekviselkedése semmiben sem jobb a katolikus világban, mintott, ahol mindenki sok-sok esélyt kap, mert hisz a lélek-vándorlásban.

Tehát nem ettõl függ az, hogyan viselkedünk életünkben.Mellesleg a katolikusok meg vannak gyõzõdve arról, hogy aBiblia azért szent könyv („Szentírás”, „Szent Biblia”), vagyisvalamilyen nagyon magasztos írásmû – mert szerzõje magaaz Isten. Aki a kezdeti, névtelen szerzõknek sugallta aszöveget. Ez persze nem magyarázza meg az apokrifoklétezését, vagyis az olyan, szintén biblikus írásmûveket,

191

amelyeket késõbbi emberek tiltottak ki a szent könyvbõl.Mondhatni, korabeli szerkesztõk – vagy inkább cenzorok…?

Azt se feledjük el, hogy más vallások hívei a maguk könyvétszintén szentnek vélik és azokat is az Istentõl származtatják.No már most, ha csak egyetlen isten van, akkor az miért írttöbb könyvet és ha mégis, akkor azok miért nem hasonlí-tanak egymásra? Mi több, egyes részeik kifejezetten ellent-mondanak a többi könyv hasonló részeinek… Vagy több istenlenne…? Több isten nem isten, hiszen teljhatalmú, vagyismindenható, mindennek alfája és omegája csak egyetlenlehet. Ahol már kettõ van, azok nem mindenhatóak, többrõlnem is szólva.

A buddhisták és számos más, általunk ázsiainak nevezettvallás nem azt tanítja, amit a Bibliában olvashatunk. Hanemtöbbek között azt is, hogy az emberek lelke egy szinte végte-lennek tetszõ (bár nem vég nélküli) folyamatban vesz részt.Ebben egyre csak tökéletesedik és amikor eléri a tovább márnem fejleszthetõ, tehát legtökéletesebb állapotot, akkor jutegy menyország-szerû valamibe, helyre vagy folyamatba,végállapotba, amely persze a tökéletes boldogságot sugallja.

Ez így eddig jobbára csak ideológia vagy elméleti fejtegetés.Bár nagyon sokan vannak, akik ezt állítják – az emberiséglegnagyobb vallási tömbje szerint igenis van reinkarnáció ésa lelkek folyton úton vannak, különféle létezési formákbanjelennek meg újra és újra –tudományos bizonyíték mindeddignagyon-nagyon kevés került elõ. Mi több, azok is megkérdõ-jelezhetõek, vagy olyan kisszámú esetrõl tudunk, amelyekalapján messze menõ következtetéseket levonni nagyonnehéz, sõt szinte lehetetlen. Lássuk mégis azokat a tényeket(?), amelyek a lélekvándorlás mellett szólnak.

192

Az egyik ilyen, bár szintén nem perdöntõ bizonyítékként szolgálnak a halálközeli események. A megrögzött szkeptiku-sok természetesen ezt is tagadják, illetve igyekeznek valamiféletudományos, vagy úgy hangzó érvrendszert felsorakoztatni.Való igaz, nagyon nehéz elhinni, hogy a mûtõasztalon fekvõbeteg – amikor beáll nála a maximum egy-két percig tartóklinikai halál állapota – akkor a lelke kiszakad a testébõl,elmegy valahová, ott mindenféle élményei vannak, majd visszajön és amikor az illetõt az orvosok ismét életre térítik,akkor már megint itt van, ebben a testben, de emlékezik arra,ami vele azokban a percekben történt.

A „baj” csak az, hogy – mint azt évtizedekkel ezelõtt már dr. Raymond Moody, késõbb más orvosok, szakemberekkutatásai is bizonyították – azok az emberek szerte a világ-ban, éljenek bárhol, ugyanazt élték át. Ez azért fontos, mertrégebben a tudomány – köztük magyar szkeptikus kutatók is– azt állították: halálközeli élményeik csak a keresztényhitvilágban felnõtt embereknek vannak, akik az eszmélet-vesztés idején nagy fényességet, valamilyen fényes és jóságosLényt, természetesen a keresztények istenét vélik látni,merthogy gyerekkorukban és késõbb „beléjük verték” a hittanórák anyagát… Amikor késõbb kiderült, hogy ugyaneztlátják vagy vélik átélni a buddhisták, mohamedánok,lámaisták és tucatnyi más kisebb és nagyobb vallás hívei,nem is szólva az egyre szaporodó ateistákról – attól kezdveezt az érvet valahogyan elfelejtették a szkeptikusok.

De kitaláltak helyette mást. Például azt, hogy a halálközeliállapotban az agyban zajló kémiai folyamatok miatt képzelega beteg! Ilyesmi is elõfordulhat persze, de ha mindenkiugyanazt „látja”, tapasztalja, éli át ebben a különlegesállapotában, akkor abban kell lennie valamilyen közös

193

kiváltó oknak, sõt folyamatnak. Ez az, amit a szkeptikusokgörcsösen tagadni igyekeznek.

A másik komoly ellenérv a szkeptikusok lesújtó (ámde mintmár tudjuk: igazságtalan és alaptalan) állításaival szemben:a „lélek” információszerzõ képessége. Nemegyszer megesettugyanis, hogy a lélekvándorlás küszöbén álló, de abba mégbe nem engedett tudat olyan információk birtokában tér vissza errõl a rövidke „kirándulásról”, amely információkatsemmilyen megmagyarázható, tudományosan vagy logikusanindokolható módon nem birtokolhat.

Néhány példa. Az egyik: a halálközeli élmény után az illetõazt meséli: amikor az orvosok a mûtõasztalon fekvõ teste fölöttdolgoztak – éppen próbálták õt újraéleszteni – lelke kiszakadt atestébõl, ennek szemével mintegy látta önmagát ott a mûtõasz-talon. Aztán ez a lélek – ha annak nevezhetõ – emelkednikezdett, áthatolt a falakon, látta a kórház tetejét, az udvarát ésaz ott történõ dolgokat. Látott más helyiségeket is és azt is, amiott akkor zajlott. Hallotta a személyzet hangját, beszédét – nem-csak abban a helyiségben, ahol a teste feküdt, hanem számosmás helyiségben is. Látott olyan dolgokat, amiket csak egy,fizikailag a kórház fölött elhelyezkedõ ember láthat ebbõl asajátos és ritka nézõpontból!

Amikor az ilyen beteg visszatér és szóvá teszi, hogy idejelenne kitisztítani az épület ereszcsatornáit, mivelhogy tele vannak falevelekkel – nem veszik komolyan. Hiszen az orvosokés más szakemberek szerint nem láthatta az ereszcsatornákatfelülrõl, mert hiszen egész idõ alatt itt feküdt a mûtõasztalon,ráadásul eszméletlenül… Ezt nevezik „földhözragadt gondol-kodásnak”, ami sajnos sok tudós sajátja. Pedig hát tõlük –éppen ellenkezõleg – a szárnyalást, a minden eshetõség számba-vételét várnánk el. No persze, ha igazi tudósok lennének…!

194

Az is megesett, hogy a lélek olyan információk birtokábantért vissza, amelyekkel a halálközeli élményt megelõzõennem rendelkezett, mert nem is rendelkezhetett. Mondok erreis példát. A halálközeli élmények során megszokott, mond-hatni minden esetben törvényszerû dolog, hogy a lélekeltávolodik a testtõl, majd egy alagútszerû valamibe repülbele, amelynek a túlsó végén hatalmas fényesség várja. Ezegy nagyon jó hely, úgy érzi. Itt minden szép és gyönyörû ésbiztonságos. Fénylény, amelyhez közeledik, nagyon jóságosés nagyhatalmú. Ám azt közli az illetõvel, hogy még nem jöttel az ideje, mehet vissza. Ám sokszor ezt megelõzõen a lélekott találkozik mindazokkal, akik már meghaltak elõtte,rokonai, családtagjai lelkei üdvözlik õt szívélyesen.

Amikor a Fénylény visszatérésre utasítja, a lélek igenszomorú lesz, de engedelmeskedik és egy pillanattal késõbb amûtõasztalon ébredõ, túlélõ testében találja magát, ismét.

Nos, nem is egy olyan esetet jegyeztek fel, amikor a fénybirodalmában járó lélek olyan hozzátartozókkal találkozottott (mint már megholtakkal), akiket itteni létében mégélõknek tudott. A klasszikus alapeset, hogy autóban utaztakmondjuk hárman, a nagy baleset miatt mindenki megsérült,a sérülteket a mentõk különbözõ kórházakba szállították. Azegyik sérült meghalt. „A” sérült eszméletlenül került amûtõasztalra, mit sem tudhatott hát arról, mi van „B” sérült-tel és „C” sérülttel. Õket más kórházba vitte a szirénázó mentõautó. Ám miután „A” sérült kis híján életét vesztette,klinikai halálból hozták vissza az orvosok, magához térveközölte a környezetével, hogy „B” beteggel nem találkozott„odaát”, õ tehát nyilván él – viszont „C” már „odaát” van, ottbeszélt vele…

195

A környezet – család, kórházi személyzet, orvosok – megvan gyõzõdve, hogy az illetõ össze-vissza beszél, a gyógy-szerektõl, a sokktól, az átélt tragédiától van ilyen állapotban.Kérdés, mit szólnak akkor, ha megtudják, hogy „A” sérültigazat mondott „C” haláláról? Hiszen errõl nemcsak õ nemtudhatott, de mások sem. Amikor õ a klinikai halál állapotábakerült, ebben a kórházban senki sem tudhatta és fõleg ottbent a mûtõben nem is tudta, hogy mi van „A” rokonaival,akik vele együtt voltak a kocsiban. Sõt azt sem tudhatták,hogy több sérült volt.

De hogyan lehetne mindezt bizonyítani? Nagyon kevésilyen eset van, olyan kevés, hogy ezek is általában csak a bulvárlapok szenzációs rovataiba kerülnek bele. Tudomá-nyosan értékelt bizonyítékként, esetleírásként igen ritkántalálkozunk velük. De attól bizony még voltak, vannak ésnyilván lesznek is.

A lélekvándorlás másik – bár szintén meglehetõsen bizony-talan lábakon álló – bizonyítéka az, amikor születik valaholegy gyerek és amint elkezd beszélni, azt állítja, hogy õ bizonynem az, akinek szülei és környezete hiszik, hanem X.Y., akiitt és itt, ekkor és ekkor így és így vesztette életét. Tehát máregy pár éves kisgyerek is tudatosan azt állítja magáról, hogyõ valaki más – és információkkal rendelkezik azon illetõéletének eseményeirõl, viszonyairól!

Számtalan hasonló történetet hallani – de ezek 99 százalékaIndiában és csak ott történik, sehol másutt. A huszadik század-ban különösen sok volt belõlük. Hogy miért éppen ott, arróltöbb elmélet létezik. Az egyik szerint azért, mert ugye ott élközel egymilliárd olyan ember, aki a lélekvándorlásban (is) hisz,hiszen az ottani legelterjedtebb vallások egyik alaptétele ez.

196

Csak az a baj – mint azt kimutatta egy felmérés – hogy azesetek jelentõs részében az ily módon újjászületett lélek egyszegény, nélkülözõ, sõt nyomorgó családban látta meg anapvilágot. Akinek életét viszont a magáénak vallotta, azszinte minden esetben gazdag ember volt… Vagyis nemzárható ki az anyagi elõnyszerzés, a manipuláció esete sem.Voltak szép számmal, akik lebuktak a lélekvándorlási „sztori-jukkal”. Kiderült, hogy rokonaik jártak utána a gazdag, deszerencsétlenül járt fiatalemberek történetének, majd azt akisgyerek szájába adták és az így nemegyszer – mint agazdag szülõk elveszettnek hitt fia, annak reinkarnálódása –emelkedhetett villámgyorsan a gazdagságba, az aranyéletbe.Amibõl természetesen az ügyes szülõk és rokonok is profitáltak,méghozzá nem kis mértékben.

De ne legyünk igazságtalanok, hiszen nem csak ilyeneseteik, nem csak szélhámosságok voltak. Való igaz, hogyvoltak igen elgondolkoztató eseteik, amikor minden jel arramutatott, hogy az újjászületett lélek egy másik testben éltovább, miközben megvolt minden emléke az elõzõ életérõl.

Itt az a gyanús, hogy mi, normális emberek milliárdjai, nemrendelkezünk emlékekkel az elõzõ életekrõl. Vagy mégis…?Náluk ez csak mesterségesen létrehozott különleges lelkiál-lapotban jön elõ. Akkor hogyan lehetséges, hogy az indiaigyerekek mindenre emlékeznek normális állapotukban is?

Nagyon gyanús ebben az egész ügyben az, hogy egyfelõlszinte csak ott történnek ilyen esetek, másrészt az egészemberiség létszámához viszonyítva rettentõen kevés. Még hafeltesszük azt is, hogy nem minden esetrõl szerez tudomást amédia, lehet, hogy kétszer vagy háromszor annyi, mondjukötven vagy száz is van évente – azért ez statisztikailagmérhetetlen ahhoz képest, hogy jelenleg már hat és fél

197

milliárd (!) ember él a Földön. Ha a lelkek valóban vándorolnak,akkor az ilyen „mûszaki hibákból” vagy sajátságos „üzemibalesetekbõl” (amikor a más testet öltött lélek, tudat pontosan emlékezik az elõzõ életének fontos részleteire)sokkal többnek kéne lennie. Mert ha azt tételezzük fel, hogyvan lélekvándorlás, akkor azt is fel kell tételeznünk, hogy aznem csak egyesekre, kivételezett kevesekre vonatkozik,hanem demokratikusan magába ölel minden valaha élt és maélõ embert (ez a két halmaz voltaképpen egy és ugyanaz ahalmaz lehet, természetesen). Ha viszont így van, akkor egyesek miért emlékeznek elõzõ életeikre, mások pedig miértnem? Ez az emlékezés valóban afféle rendszerhiba lenne…?

Van egy harmadik dolog is, ami a lélekvándorlás létét látszik bizonyítani. Ez pedig nem más, mint a regresszív hipnózissal elõhozható „genetikai emlékezet”. Az idézõjelmagyarázat: a tudomány régóta keresi a genetikai emlékezetnyomait, bizonyítékait, de mindeddig – úgy véli – nem találtameg. Nem is tudja elképzelni, hogy 1) létezik reinkarnáció, 2) hogy ha mégis, akkor az elõzõ életek emlékei valamiképpenhatnak a mában is, és hogy 3) a mai ember emlékezhet arra,amit elõzõ életeiben átélt.

Ezt valóban nehéz elhinni. Mert hiszen ma úgy tudjuk: havan is reinkarnáció, az emlékek nem rakódnak egymásra,még kevésbé a tapasztalataink. Nem összegzõdik tehát azelõzõ életek haszna, ily módon az egésznek nincs sokértelme. Vannak gondolkodó emberek, nem is kevesen, akikebben a pontban látják azt az érvet, amely kiforgathatja alélekvándorlás híveinek egész hitét és érvelését. Mert miértlétezne a dolog, ha nincs semmi haszna?

Egyelõre tegyük félre ezt az érvet és nézzük meg, mi derül

198

ki a hipnotikus állapotba „merített” emberek vallomásaiból.A legtöbb ember nem is sejti, milyen hatalmas, félelmetes dolgok rejlenek benne. A tudatalatti nagy úr. Sokfelé a világ-ban ma már szinte rutin-cselekvés számos pszichológus,pszichiáter és más szakember számára, hogy a hipnotizáltbeteggel elmondatják elõzõ életét vagy életeit, mindeztközben videóra is veszik és a beteg késõbb hazaviheti a felvételmásolatát („Az ön életei, vigye haza õket!”).

Röviden annyi történik: számos páciens (nem mindegyik!)beszámol legalább egy életrõl. Ami a legtöbbször a történelmimúltban zajlott le, ritkán a jövõben (ami egy újabb bizonyítékarra, hogy „ott valahol, odaát” az idõ nem lineárisan, a milogikánk szerint halad, a múlt és a jövõ eseményei össze-keveredhetnek).

A páciensrõl furcsa dolgok is kiderülhetnek. Például akad-nak, akik szerint a régi életek fájdalmas, sokkoló eseményei,élményei máig hatnak. Egyeseknek azért vannak rémálmaikvagy bizonyos fizikai fájdalmaik, mert az elõzõ életükbenerõszakos dolgokat éltek át, szörnyû betegség kínozta õketvagy erõszakos halállal haltak (pl. kivégezték õket).Számomra ez meglehetõsen primitív magyarázatnak tûnik –de attól még igaz is lehet éppenséggel.

Sokkal fontosabb az, amikor valódi bizonyíték kerül elõ.Például nem egy olyan esetet feljegyeztek és tudományosigénnyel dokumentáltak is, amikor egy itteni középkorú, enyhén szólva egyszerû szellemiségû parasztasszony hirtelenõsi nyelven szólalt meg, a világ másik végén élõ nép dalaibólénekelt, ékírással vagy hieroglifákkal tudott írni és egyál-talán, egy egészen más – olykor már rég kihalt! – kultúranyelvi és egyéb emlékeivel rendelkezett, amit itteni életében,lévén egyszerû, mindig falun élt földmûves, bizony nem

199

rendelkezhetett. Nem tanulhatta, még véletlenül semszivároghatott a tudatalattijába az ónorvég nyelv, amitszázadok óta senki sem beszél, csak néhány nyelvésznek vanróla fogalma. Nem tanulhatott meg ékírással írni, nem tudhatott régi szingaléz népdalokat stb.

Számomra a lélekvándorlásnak ez a legfontosabb bizonyítéka,nem az elõzõ életükrõl (és mindig csak egyrõl) mesélõ indiaikisgyerekek vagy felnõttek. Elgondolkoztató még a halál-közeli élményen átment személyek információ-szerzése is,amit szintén érdemes a bizonyítékok közé sorolni.

De akad más is, ez egy negyedik fajtája ezeknek a dolgok-nak. Az alaphelyzet a következõ: állítólag nagy mûvészek„odaát” sem nyughatnak. Ki tudja, talán ott nincs mûvészet,és ezzel együtt nincs lehetõségük arra sem, hogy tovább foly-tassák azt, amit itt a Földön elkezdtek? Vergilius odaát nemkölthet verseket, Mozart nem alkothat zenét többé, Courbetnem festhet már képeket, Defoe nem írhat több regényt?

De lám, szaporodtak egy idõben a jelzések arról, hogy Defoeés mások nem adták fel. Valahol a világban egy ember –akinek addig semmi köze sem volt az irodalomhoz, abetûvetéssel is gondjai voltak! – hirtelen ismeretlen eredetûkésztetést érez. Valamilyen erõ, amelyet nem ismer, nem tudmegmagyarázni sem – arra kényszeríti, hogy leüljön és írjon.A szegény, mit sem értõ ember csak rója a sorokat, amit valakidiktál neki valahonnan, valahogyan – aztán egyszercsakjelzést kap, hogy kész, vége. A kész mû pedig nem más, mintmondjuk egy neves, több száz éve halott író egykorontragikusan félbemaradt, eddig befejezetlenként ismertregényének a befejezése, a második fele! Amikor aztán sokkaland és nehézség után sikerül kiadatni ezt a könyvet, az író stílusjegyeit, szokásait, nyelvi fordulatait stb. jól ismerõ

200

szakértõk örömmel és egyben döbbenten állapítják meg, hogyez valóban olyan, mintha a nagy író fejezte volna be akönyvet. Ilyenkor aztán megindul a nagy vita, hogy csalássalállunk-e szemben, vagy… reinkarnációval? Pedig ez egyiksem. Minden jel szerint „odaát” az író nem tudott belenyu-godni, hogy könyve befejezés nélkül maradt.

Más esetekben ismert és elismert nagy zeneszerzõk jelent-keznek itt és ma, hogy folytassák, amit elkezdtek. IsmertRosemary Brown esete, akinek errõl szóló könyve magyarulis megjelent („A halál utáni élet – Hangok a túlvilágról”,2002.). Könyvében elgondolkodtató, néha mulatságostörténeteket olvashatunk arról, hogy a közepesen zongorázóbrit háziasszonyt egy idõben valósággal „megtámadták” ahíres elõzõ századi zeneszerzõk, akik között Liszt Ferenc volta legaktívabb és aki hamarosan odahozta neki összes kollégáját, Chopintõl Beethovenig, akik mind-mind az újmûveiket diktálták az asszonynak. Majd el is játszatták velee mûveket. A dolog odáig fejlõdött, hogy Brown asszony koncertezett is, ahol e rég holt zeneszerzõk túlvilágon írottdarabjait mutatta be az értõ közönségnek – amely azt többnyire nagy lelkesedéssel fogadta…

Nem minõsítjük az esetet, annál is inkább, mert hasonlókrasor került az irodalomban és a festészetben is. Akadt olyanfestõ, aki kívánságra élõ tévémûsorban bármelyik ismertfestõ stílusában percek alatt (!) volt képes megalkotni egy,csak arra a festõre jellemzõ képet. Azt állította, hogy õ nem istud festeni, a kezét ilyenkor valaki vezeti. Valaki, aki nemlátható, de aki félelmetes biztonsággal, villámgyorsan készítia képet az õ kezével, ecsetjével. (Ez a gyorsaság ismét elgon-dolkoztató és az idõ mint olyan változatosságára mutat.Lehet, a már meghalt festõ a túlvilágon normális sebességgel

201

fest, de ez a gyorsaság itt ilyen sebes mozgássá alakul át…?)Ez utóbbi példák csak áttételesen bizonyítanák a lélekván-

dorlást. Legalábbis addig a pontig, hogy valami megmarad azemberbõl azután is, miután itt meghal és a teste elenyészik.Valahol tehát a lelkek vagy tudatok tovább élnek éstevékenykednek?

A fejezet címében azt ígértük, hogy a lélekvándorlásnaktalán van valamilyen rendszere és ha igen, akkor annak amûködése szinte „tudományosan” leírható. Ez persze egyál-talán nem biztos – legalábbis mai tudásunkkal ezt nehézlenne megvalósítani – de azért megpróbáljuk.

Elõször is azt kell feltételezünk – az eddigi szerény tudá-sunk alapján – hogy ha a rendszer mûködik, akkor vajoncsak emberek lehetnek a részei, alanyai? A kérdés kétfelémutat – egyrészt a Földre, másrészt a Kozmoszba. Ugyanismi zárná ki, mi fékezné le, mi szorítaná a reinkarnációtegyedül egy ilyen kicsi, amúgy jelentéktelen porszemre a Mindenségben, mint a Föld? Egyszerûbben fogalmazva: a rendszer nem kozmikus méretû-e?

Ha igen, akkor hatalmas távlatok nyílnak meg elõttünk –anélkül, hogy tudatában lennénk. Hiszen ha ez aVilágmindenség méreteiben mûködik, akkor az elõzõ és azezután következõ életeinkben nem csak emberek lehettünk ésleszünk, hanem akár ötven méteres lila színû bálnák is, amelyek civilizációt építettek fel egy idegen bolygó metán-tengerében. De lehetünk galaxisok között vándorló szuper-fejlett fénylények vagy apró hangyaszerû valamik valahol,akik ott az értelmes létet képviselik…

És így máris a következõ kérdésnél vagyunk: csak értelmeslények lehetnek részesei a lélekvándorlásnak? A földi keleti

202

vallások szerint messze nem így van a dolog. E tanok aztállítják, hogy aki egyszer ember, az a következõ életében lehetéppenséggel kutya vagy teknõsbéka, mi több, fûszál vagy fais. Sõt, lehet élettelen tárgy: például kõ vagy folyó is!

Persze az, hogy „élettelen-e” egy kõ, vitatható. Az európaiakszerint az, sok ázsiai szerint pedig abban is lakozhat szellem.

Mivel a jelenség nevét mi adtuk és azt lélekvándorlásnakneveztük el – valahogy úgy képzeljük, hogy az értelem-szerûen csak a „lelkekre” vagy „tudatokra” vonatkozik. Ebbõlkifolyólag kimondatlanul is elvárjuk, hogy csak a lélekkel,vagyis valamiféle (ön)tudattal rendelkezõ lények lehessenekalanyai, az õ számukra és velük együtt és általuk létezzen,mûködjön. Ez lehet nagyon logikus, de lehet teljesen hibáselképzelés is. Mert ki tudhatja – csak itt a Földön is – hogy mirejtõzik a delfinek, kutyák, majmok tudatában? Hogy csak azemberhez legközelebb álló itteni lényeket említsem. És akkormég nem szóltunk a világûrben tenyészõ, megszámlálhatatlanélõhely lakóiról. Akik között bizony lehetnek, vannak (és majd mi is találkozunk velük) olyan lények, amelyeketigen nehéz lesz besorolni a mi merev rendszerünkbe: vajonállatok-e még, vagy „ottani emberek” tehát értelmes lények?Az „értelmes lény” kategória határai is igencsak rugalmasaklehetnek más világokban, azt hiszem.

Az egyszerûsítés kedvéért határozzuk el, hogy a reinkarnációsrendszert lehozzuk a Földre és csak az embereket vesszük bele.Így képzeljük el, anélkül, hogy erre bármilyen bizonyítékunk,gondolati támaszunk lenne.

Ekkor a következõ nyugtalanító kérdések merülnek fel. 1) Vajon mindenki részese ennek? 2) Ha nem, miért nem? 3) Haigen, akkor honnan veszi a rendszer az egyre újabb és újabb„lelkeket”, amelyeket a folyton születõ testekbe „tesz bele”?

203

Van több kérdés is, de most maradjunk ezeknél. Az elsõre aválasz: feltehetõen igen. Mert hát miért is lenne diszkrimi-natív a rendszer? És milyen alapon döntené el, hogy ki méltóvagy alkalmas az újjászületésre és ki nem? Hiszen ha hihet-nénk a keleti vallásoknak, az egésznek éppen az a lényege,hogy mindenkinek el kell jutnia a megtisztulásig, a tökéletesállapotig, és ahhoz az út a földi lét szenvedésein és tapasz-talatain át vezet. Vagyis nem lehetnek „lógósok”, kívülállók,akik voltaképpen akkor micsodák lennének? Fölösleges bioló-giai anyag? Csupán genetikai anyag, amely arra szolgálna,hogy a folyton reinkarnálódó emberek genetikai minõségétszinten tartsa, feljavítsa? Hogy a kevés kiválasztottnaklegyen kikkel keverednie, szaporodnia?

Ez kevéssé hihetõ, bár – mint már céloztam rá – semmi semzárható ki. Lehet, hogy a Természetet – akár egy apróhirde-tésben – „minden megoldás érdekel”? És itt nem véletlenülemlítettem a természetet, majd késõbb visszatérünk rá.Válasszuk ismét az optimális és demokratikus verziót, vagyisazt, hogy minden emberre vonatkozik. A nemleges válasznagyon rossz lenne, szerintünk senki sem maradhat kibelõle, a rendszer automatikusen vonatkozik mindenértelmes lényre.

A harmadik kérdés látszólag csupán mennyiségtani dolog.De kedvenc érve azoknak, akik nem hisznek a reinkarná-cióban. Elsõ pillantásra csakugyan furcsa, majdhogynemmegmagyarázhatatlan, hogy lám, honnan is jönnek az újabblelkek? Hiszen percenként kb. 200 gyermek születik a világra,kiszámítható, hány millióval vagyunk többen minden évbenannak ellenére, hogy eléggé sokan meg is halnak. Több aszületések száma, mint az elhalálozásoké. Ezért néhányanebbõl – egy egyszerû matematikai mûvelet, a kivonás

204

segítségével – azt bizonygatják: nincs annyi lélek, mintahány új ember a világra jön. Azok tehát „lelketlenek”lennének? Dehogy, csak hát nem már „használt” lélekkelköltöznek beléjük…

Nos, két dologról feledkeznek meg az így érvelõk. Az egyik:a világon eddig körülbelül 70 milliárd ember élt, akik márnincsenek! Mert bár igaz, hogy soha nem voltunk annyianegyszerre élõk e bolygó felszínén, mint ahányan mostvagyunk – de több mint tízszer ennyien éltek már a demográ-fusok, történészek számításai alapján. Van tehát bõven tartalék. Akár úgy is elképzelhetjük, hogy van valahol egy„lelkek raktára”, afféle „lélektár”, ahol az aktuálisan éppennem testben idõzõ lelkek várakoznak. Ez lehet éppenséggel anagy Fénylény által vezetett „odaát” is, amirõl a halálközeliélmények megtapasztalói szoktak beszélni.

De lehet, mindez igen naiv feltételezés részünkrõl. Könnyenlehet, hogy világunk másik fele – amirõl az egyik fejezetbenmár szóltunk – egészen másképpen van berendezve, másképpenmûködik, mint azt legmerészebb vagy legfurcsábbálmainkban is el tudnánk képzelni. És így persze nincs is„lélektár”, az élet nem csak akörül forog odaát is, hogy mivan a mi valós világunkban, milyen itt az élet, a lelkek talánnem is kifejezetten várnak arra, hogy végre itt testetölthessenek. Lehet: az a másik, test nélküli világ sokkalérdekesebb a miénknél? Sokkal izgalmasabb és szebb ott azélet lélek formájában, mint itt „gyarló földi porhüve-lyünkben”?

A másik ellenérv: a dologhoz semmi köze annak, hányember és hány lélek volt, élt eddig és az egésznek nincs ismatematikája – mert teljesen másképpen mûködik. Úgy,ahogyan mi azt most és itt elképzelni sem tudjuk. Még azt is

205

hihetjük, hogy odaát van valamiféle „lélekgyár”. Vagy éppen-séggel a lelkek korlátlan számban állnak rendelkezésre,éppen azért, mert a rendszer kozmikus méretekben dolgozikés „létszámproblémái” ezért sohasem akadhatnak?

De kik irányítják a rendszert? Egyáltalán, hogyan épül fel?És akkor még nem hangzott el a legérdekesebb kérdés: miért?Miért létezik?

A mi itteni eszünkkel ugyanis semmilyen magyarázatotnem találunk arra, hogy egyáltalán kell-e léteznie egylélekvándorlási rendszernek. Úgy véljük, már az is nagydolog a természet részérõl, hogy így létezhetünk itt mindnyájan,a moszattól a lucernán át a vadnyúlig és a varacskos disz-nótól a delfinig, majd az emberig. Néha valóban fölösleges„cifrázásnak” tûnik ehhez az amúgy is roppant bonyolult,milliárd életet mûködtetõ ökoszisztéma, amely ezen abolygón létezik. Akkor ráadásul mindehhez még járulnakilyen megfoghatatlan, alig ismert, szinte hihetetlen tényezõkis, mint túlvilág, lélek, vándorlás, fénylény, továbbélõ ésalkotó holtak…? És ki tudja, mi még?

Vannak, akik úgy képzelik el, hogy bár a lélekvándorlás azegész Univerzumban mûködik, de alrendszerekre bomlik ésminden bolygó, minden civilizáció saját külön reinkarnációskörrel rendelkezik, amelybõl nincs átlépés másik (al)rend-szerbe. A regresszív hipnózisba vitt emberek, akik egynéltöbb elõzõ életrõl számoltak be, csak mint emberek születtekújjá és éltek minden alkalommal – legalábbis ezt állítottákabban az állapotukban, amikor nem tudnak hazudni, amikormindenféle módon csak az igazat vallják.

Azt sem zárhatjuk ki, hogy a lélekvándorlás csak egy azemberi lélekre – tudatra – ható folyamatban, amelynek

206

mindnyájan részesei vagyunk. Lehet, mi egy idõben (és talántérben is) korlátozott alrendszeri jelenséget tekintünk azEGÉSZ-nek? Mert úgy is elképzelhetõ a dolog, hogy van itt aFöldön reinkarnációs folyamat, de ez csak egy közbensõállapot, amibõl majd a lelkek továbbjutnak egy sokkal nagyobb,általánosabb, másik folyamatba? Egy valóban univerzálisfolyamatba, ahol aztán ki tudja, mi történik velük? Amikormár nem a földi dolgokkal foglalkoznak majd, hanem kinyíl-nak a kozmoszra? Ottani ügyekbe, ottani életekbe „vetik beõket”, egészen más világokba kerülnek? Így az is elképzel-hetõ, hogy a pár száz vagy ezer évvel ezelõtt a Földön élthíres – és ismeretlen emberek – lelkei azóta már kozmikustávolságokban végzik a dolgukat, valahol? Másféle szerepetjátszik ma Themisztoklész, Giordano Bruno vagy NikolaTesla? És több száz millió vagy milliárd másik, egykor itt éltés a földi létet sokszor megjárt ember lelke?

Aztán az is elképzelhetõ, hogy a lélekvándorlás csak egylépcsõ egy folyamatban, talán éppen az utolsó. Valami okbólszüksége van rá a természetnek, vagy valakiknek. És ha teljesítette a feladatát, egyszerûen megszûnik létezni, attólkezdve majd a lelkek nem vándorolnak tovább? Hisz lehet,régen sem vándoroltak, csak egy ideje…! Mert azt semzárhatjuk ki, hogy a rendszer nem öröktõl fogva létezik.Nagyképûen mi, emberek, még oda is vethetjük a dölyföskérdést: miért is létezett volna akkor, amikor mi még nemvoltunk…? Vagyis feltehetõ, hogy csak az ember létrejöttévelállt fel a rendszer is. Mert ha nincs lélek, akkor mi vándo-roljon? És akkor minek ennek valamiféle rendszert felépíteni,létrehozni – majd mûködtetni?

Mindez persze azt feltételezi, hogy van valamilyen nagyobbhatalom, amely a rendszert vezeti, irányítja, mûködésének

207

alapfeltételeit biztosítja, azt ellenõrzi. Ebben az esetben nyilvánez a hatalom hozta azt létre. De ki lehetett? Egy isten? Mármegírtuk, hogy isten léte földi viszonylatban is mennyirebizonytalan és ellentmondásos, hiszen az állítólag általa írottutasítások jegyzékébõl (szent könyvek, bibliák) is több van ésazok tartalma fontos kérdésekben egymással ellentétes. Tehátakkor nem isten. De akkor ki?

Vajon csak úgy létezne, mintegy „magától”, ahogyan a fûnõ a mezõn vagy ahogyan a baktériumok is létrejöttek e világon? A vallásos emberek szerint ha létezik, akkor aztcsakis isten teremthette, mert mindent õ teremtett és semmisem létezhet akarata ellenére. Ez kényelmes álláspont, csaknem logikus. Persze nem jobb a másik sem, amelyik az egészföldi világot, de akár az egész univerzumot is vak erõk játék-szereként, véletlenül létrejött anyaghalmaznak tekinti. Ezt arideg álláspontot az a tudomány képviseli, amely aztán adarvinizmus nevû, bizonyítatlan dogmát is elénk tálalta,ugyanaz, amely nem képes megmagyarázni az õsrobbanástés a földi élet keletkezését sem.

Tehát sok itt a bizonytalanság.Elképzelhetõ a rendszer úgyis – és itt válik érdekessé, sõt

izgalmassá már maga a feltételezés is – hogy azt idegenlények hozták létre. Egy olyan civilizáció, amely a maga idejében – még a Föld születése idején vagy valamivel késõbb– már fejlett volt és többek között azzal foglalkozott, hogy azéletet terjesztette el a világûrben. Eleinte automataszerkezeteket küldtek ki az ûr szinte minden irányában,aztán ezek a szerkezetek évmilliók alatt elõbb-utóbb, egyszer-kétszer bizonyosan olyan égitestek közelébe jutottak, ame-lyek a mûszeres letapogatás eredményeképpen érdemesnekbizonyultak az életre. Ha azt mutatták az automata szonda

208

mûszerei, hogy a szóban forgó bolygón létezõ körülményekközött életben maradhatnak a csírák, sõt fejlõdhetnek is –akkor a szerkezet kicsiny tartályt juttatott el a bolygó felszínére. Ebben életcsírák, nagyon egyszerû életformák,mondjuk egysejtûek voltak. Akkor az életadók szerepe ebbenki is merült. Az ûrjáró szerkezet legfeljebb hazaküldött egyrádióüzenetet arról, hogy hol, melyik galaxisban, melyiknaprendszerben melyik bolygóra telepített életet, majd repülttovább. Ezek a szerkezeteik nyilván még ma is repülnek valahol és a feladatuk sem változott.

Amikor eltelt pár tíz vagy száz millió évnyi idõ, maguk alények is eljöttek azokra a helyekre, ahol valaha egysejtûekettelepítettek. Ott most vagy volt élet, vagy nem – hiszenkipusztulhatott az már az elején is. Vagy célba sem érkezett.Ahol volt, ott az idegenek azt megtekintették. Lehet, be isavatkoztak, és az értelemhez legközelebb álló lény fejlõdésétgenetikailag felgyorsították, hogy minél elõbb fejlett, értelmeslénnyé váljon és benépesítse a bolygót, átvegye ott a hatal-mat, társadalmat építsen fel mihamarább. De lehet az is,hogy nem volt szükség vagy szándék a közvetlen beavat-kozásra, hagyták a dolgokat menni a maguk természetesútján. Õk csak a kezdõ lépést adták meg. Könnyen lehet, hogya földi társadalom egy bizonyos fejlettségi szint – és erkölcsimagaslatok – elérése után maga is ezt fogja tenni. A régi civilizációk által létrehozott újabb civilizációk megkezdik aharmadik generáció, az „unoka-társadalmak” telepítését azaddig még élettelen világûr-részeken. (Persze nincs kizárva,hogy már a minket is létrehozó generáció sem az elsõ vagy amásodik, hanem a tizedik vagy a századik volt…?)

De térjünk vissza a reinkarnációs rendszerhez. Ha igaz azaz állítás, hogy világunk nem csak fizikai, megtapasztalható,

209

érzékelhetõ részbõl áll, hanem a természetnek ugyanolyanrészét képezi a másik fele, amely láthatatlan – akkor ez utóbbivilágnak nagyon könnyen része lehet a reinkarnációs rendszeris. Mi több, tökéletesen, „csont nélkül” beleilleszthetõ.

Ha nem csak nyolcvan kiló hús vagyunk e földi létünkfolyamán sem, hanem valami több is akad bennünk, akkorlétjogosultsága van az „odaát”-nak, annak a másik világnak.Amely állításom szerint szerves része ennek az itteninek is,mintegy a másik fele, tartozéka, elengedhetetlen része. Azegyik nem létezhet a másik nélkül, a másik az egyik nélkül.Mit ér a test, ha nincs benne tudat, ha nincs benne elme?Akkor az csak állati szinten képes érzékelni és élni, léte tehátszellemi értelemben teljesen céltalan. De maga a szellem ishiába létezik, ha nincs fizikai teste, világa, ha nincs egy társadalom, amelyben fejlõdhet gondolatvilága, és amelyetmaga is alakíthat magatartásával, találmányaival, mûvésze-tével, jóságával, viselkedésével. Így tehát a kétféle létformaegymásra van utalva, legalábbis az általuk ismert (földi) viszonyok között. Mert nem tudhatjuk, miféle létezési formákvannak szerte a Világegyetemben, amelyek erõsen eltérhetneka miénktõl és bizonyosan el is térnek.

Ha tehát van szellem és van test, nem azonos törvényekvonatkoznak rájuk. Mivel a test földi, könnyen romló, hamarátváltozó anyagból van, ez a kisebb értékû a kettõ közül. Aszellem, a lélek, a tudat – nevezzük bárhogyan – viszonttartós, és nem sebezhetõ. Nem semmisíthetõ meg. Ha pedignem pusztul el és felsõbbrendû dolgokra is képes(értelem…!), akkor ez az értékesebb, ezt kell megõrizni mindenképpen.

És voltaképpen ez történik, ha igazak sejtéseink. Az értelemhordozója a „lélek”, vagy nevezzük akárhogyan. Ez nem

210

pusztul el akkor sem, ha fizikai hordozója, a test odaveszikbármilyen módon. A lélek tehát halhatatlan – mondják és azállítás igaznak tûnik. Olyannyira az, hogy emberi viszonylatbannem is egyszer, hanem sokszor él (és még ki tudja, mi egyebekre is képes ezen kívül?)

Ha pedig annyi minden történhet egy testtel, a születése ésa halála között – akkor még több minden megeshet egylélekkel, hisz az összehasonlíthatatlanul tovább létezik(nincs kizárva, hogy sohasem pusztul el, örökéletû, mint olysok minden a kozmoszban). Logikus, hogy legyen egy rend-szer, amiben él és mozog, feladatokat kap és végez el, céljaivannak. A testünket földi anyagok építik fel bonyolult bioló-giai folyamatok révén, az lélegzik, mozog, emészt, ilyen vagyolyan mozgásokra képes, bizonyos sebességhatárok közötthalad stb. Ezek a test jobbára fizikai és biológiai keretei,rendszere. A lélek rendszerét még csak sejtjük, de igazából erendszernek még a körvonalai sem látszanak. Csak talál-gatunk annak a pár adatnak, hírnek, sejtésnek alapján, amieddig a rendelkezésünkre áll.

Ha idegenek hozták létre a földi életet, késõbb bármikoreljöhettek ismét és itt lehetnek most is. Egyáltalán nem biztos, hogy UFO-kon vagy más jármûveken, ilyen vagyolyan külsejû idegen lények képében száguldoznak itt fel-alá.Azok, akikre én gondolok, láthatatlanok, mert már régmegoldották ezt is. Olyan energia-lények, amelyek a mieszközeinkkel és érzékszerveinkkel megtapasztalhatatlanok.Jelenlétükre csak olyan dolgok utalnak, mint például… éppena reinkarnációs rendszer. Õk gondoskodnak a lelkükrõl. Az islehet, hogy nem éppen csupa jóakaratból. Lehet, ez a koz-moszban rájuk rótt feladat, vagy önként vállalt munka.Magasabb rendû tevékenység.

211

A rendszerrõl tehát csak sejtéseink lehetnek. Feltételezzük,hogy benne van minden lélek és mióta emberek, értelmesemberek élnek a Földön, azóta mûködik az itteni alrendszer.Valahol valakik minden élõlényrõl feljegyeznek mindent, amiazzal a lénnyel élete folyamán történik. Tehát nincs kivétel,tudnak minden egyes bacilusról, minden vírusról, mindenegysejtûrõl. Tudnak minden fûszálról, minden búzaszálról,minden parlagfû-tõrõl. Tudnak minden állatról mindent, éltaz bármikor is. Lehetett õsló, kardfogú tigris, mamut vagypocok, mai csótány vagy holnapi panda – mindegy. Mindenkibenne van a rendszerben. Mert ne úgy képzeljük el, hogykülön mûködik a reinkarnáció és külön ez az információsrendszer és külön még vagy száz hasonló al-rendszer. Mindezegyetlen irányítás és ellenõrzés alatt áll.

Mi a haszna? – kérdeztük pár oldallal elõbb. A válasz elõttegy közbevetett másik kérdés: kinek a haszna? Az emberébiztosan nem, hisz õ egyelõre csak alanya ennek a folyamat-nak. Talán nem kísérleti nyúl, de alanya, akinek nincslehetõsége beleszólni a rendszerbe. Még nincs. Ám úgyhisszük, azért a rendszer értünk is létezik. Ha majd „fel-növünk”, ha nem leszünk az a vérszomjas vadállat, ami mégmost is vagyunk sokszor, sokfelé, túl sokan – akkorbeléphetünk a rendszerbe és mi is élvezõi lehetünk ennek agigantikus információtárnak.

Azt hiszem, egyszer majd részesei lehetünk a reinkarnációsrendszernek is. Ha eljutunk egy olyan magasabb értelmi szintre, amelyen most még nem vagyunk, akkor a rendszergazdái elõbb betekintést adnak a rendszerbe, majd késõbbtalán ránk bízzák az egészet. Õk pedig továbbállnak, hogymásutt, ezer egyéb bolygón is felépítsék ugyanezt vagyhasonlót. Aztán majd eljön az idõ, amikor a mi lényeink

212

(akiket nem is merek már embereknek nevezni, hisz többeklesznek annál) is beengedik a rendszerbe az akkoriembereket, maguk pedig elmennek másutt kiépíteni a rend-szert. Vagyis amikor maguk az emberek is beléphetnek majdaz igazán fejlett lények jelképes klubjába, társadalmába.

Akkor majd megtudjuk, hogyan, és azt is, hogy miért létezika lélekvándorlási rendszer? Teljes bizonyossággal állíthatomviszont már ma is, hogy az is része a természetnek, mi több– a tudománynak. Persze, majd az akkori tudománynak,amely megfejti a rendszert és megérti mûködését, elfogadjacéljait. Hiszen eddig is ebben a folyamatban élt a tudomány.Mindig volt néhány, néhány száz, néhány tízezer vagy millióember, akiket roppant módon érdekelt a minket körülvevõvilág és annak titkai. Minél inkább megismerték – és a többiekkel megismertették – azokat a titkokat, annál többújabb ismeretlen, újabb titok került eléjük, elénk. A Föld és aKozmosz megismerése végtelen folyamat.

Eljön tehát az az idõ, amikor maga a szigorú tudománykezd foglalkozni a lélekkel, mint az ember szerves részével.Aztán lassanként bebizonyosodik a lélekvándorlás ténye,minekutána a kutatók az azt szabályozó, irányító ésellenõrzõ Rendszer felé fordulnak. És persze szaktudo-mányos munkákban egyre több részlet jelenik majd meg róla.Akkor már persze senki sem lesz annyira materialista, hogyne higgye el: életünknek ebben a másik felében eleve nem a materiális, tehát anyagi dolgok számítanak. Ahogyan minden ember két részbõl áll, úgy az ember világa is ilyen. A látható, a fizikai mellett van a láthatatlan, nem- fizikai létforma is.

Hiszen ha nem így lenne, ez a könyv sem született volnameg, és nem lenne senki, aki elolvassa, mert tudat, vagyis

213

lélek nélkül közülünk senkit sem izgatnának ezek a rejtélyes,testen és fizikai valóságon túli dolgok. Ily módon tehát –bármilyen furcsa is – azt kell mondanom: már maga ez akönyv is bizonyíték a lélek létezése mellett. (És sok máskönyv is, természetesen.) Az pedig még nagyobb bizonyíték,hogy sok ezren elolvassák, gondolkoznak rajta, vitába szállnak vele vagy elismerik a fenti állítások igazságát.

214

A BETEGSÉGIPAR HIÉNÁI

2003-ban megjelent Magyarországon egy könyv, amely – haeljutott volna már mindenkihez, „akit illet” – valóságos bomba-ként hatott volna. Dr. Lenkei Gábor „Cenzúrázott egészség” címûmûvérõl jogosan állították: ehhez a könyvhöz fegyverviselésiengedélyre lenne szükség, annyira veszélyes mû.

Látszólag persze ez is csak olyan könyv, mint a többi. Deamit tartalmaz, az körülbelül olyan, mintha valaki a világotmarkában tartó olaj-lobbi vezetõirõl írná meg az összesbotrányos tudnivalót. A könyv a gyógyszeriparról szól –helyesebben arról, hogyan élnek vissza nem milliók, hanemszázmilliók, sõt milliárdok egészségével azok, akik ezt meg-tehetik. És meg is teszik.

Magyarországi viszonylatban is veszélyes a mû, hisználunk is vannak gyógyszergyárak, van egészségügy – olyan,amilyen – tehát a könyv éle ezek ellen is irányul. Vérlázítótörténetek is akadnak benne, de nem ez a lényeg.

Amirõl a korábban gyakorló orvos ír, azt persze nem õ vetteészre elsõnek. Nyugaton bizony már több mint egy évtizedejelennek meg hasonlóan bátor cikkek. Olykor egy-egy könyvis napvilágot látott. Közös jellemzõjük, hogy elhallgattákõket, hogy nem volt meg a kellõ visszhangjuk. Most hát nyugatiforrások és a Lenkei-könyv adatai alapján én is segítek nagyobb lármát csapni. Már csak azért is, mert a szó szorosértelmében az életünkrõl van szó! Azzal játszanak a rossz-akaratúak.

Arról van szó, hogy erõteljes ipari nyomásra – nekerteljünk, a gyógyszeriparról van szó! – az orvosok és az

215

országos, nemzeti egészségügyi ellátó szervezetek nagyobbrésze a civilizáltnak tekintett országokban teljességgel ráállta gyógyszerközpontú gyógyításra. A gyógyszerlobbi igen tekintélyes és sokak által félve tisztelt szervezet, amely máreluralta a nagy nemzetközi egészségügyi központokat is.Többek között teljesen uralma alá hajtotta a WHO-t, vagyisaz ENSZ Egészségügyi Világszervezetét is. Errõl nem csakLenkei doktornál olvashatunk érdekes adatokat, hanem másforrások is említést tesznek róla.

Márpedig a WHO irányítja a tagállamok efféle ügyeit.Tanácsol, beleszól, irányt szab, sõt a tagállamokra nézvekötelezõ szabályokat hoz. És ne feledjük, az ENSZ-nek két-három ország kivételével tagja valamennyi állam. Jelenpillanatban 196 ENSZ-tagállam létezik…

A folyamatnak két része volt.Az egyik az, amikor már jó ideje az európai és az azt követõ

észak-amerikai és részben ázsiai orvoslás elfogadta a kémiát,mint szinte az egyetlen módszert arra, hogy ezzel orvoslásiszereket állítsanak elõ. Idõvel minden egyéb módszer háttérbeszorult még akkor is, ha azokat több ezer éves tapasztalattámogatta. A hagyományos, „népi” gyógyászat eszközeinek(csontkovácsolás, akupunktúra, gyógynövények, fõzetek, pszi-choterápia stb.) nem voltak káros mellékhatásai, amit persze amodern vegyszerekrõl-gyógyszerekrõl nem lehet elmondani.

A módszer tehát az volt, hogy mindent egy lapra tegyenekfel: a vegyészetre, a tablettákra, folyadékokra és egyéb készít-ményekre. Ehhez el kellett sorvasztani a népi gyógyászatot,legalábbis a „civilizált világból” kitiltani, majdhogynem kiirtani a sok ezer éves egyéb gyógymódokat és gyógyítószereket. Hiszen azokat nem a gyógyszeripari lobbi állítottaelõ, következésképpen nem is részesült a hasznából.

216

Ne legyenek illúzióink – a gyógyszergyártás száz évvel ezelõttés ma is elsõsorban, vagy kizárólag üzlet volt.

A haszon reményében tehát meg kellett szabadulni akonkurenciától, ami Ázsia kivételével nagyjából sikerült is.Persze még ma is vannak olyan területek, ahol a bennszülöttorvoslásnak nagy a hatalma. Vagy ott van India, ahol a kormány az éves egészségügyi keretet 50-50%-os aránybanfelosztja. Az egyik fele jut a hivatalos orvoslásnak, akórházaknak, a gyógyszervásárlásra, az orvosok eszközeire,bérére stb. Ám a másik felével az ottani egészségügy a „népiorvoslást” támogatja. Azokat a „mezítlábas orvosokat” (ígynevezik õket ott helyben), akik egyetlen táskával a vállukonindulnak gyalog az utaktól távol esõ falvakba és gyógyítanaka legjobb tudásuk szerint – no persze nem tablettákkal…

De sajnos India példája nem valósult meg más, még nálaszegényebb országokban sem. A legtöbb új országban is azeurópai mintát akarták utánozni, mert az volt a „korszerû”.A gyógyítás a modern szerekre korlátozódott. Tabletták, pirulák, injekciók, infúziók stb.

Ez volt az elsõ szakasza ennek a véget nem érõ támadásnak.A folyamat már vagy száz éve zajlik és még nincs vége.

Csak éppen közben kiteljesedett egy olyan irányba, amelymár-már emberiségellenes, közösségellenes bûncselek-ménynek is nevezhetõ. Ez pedig az, hogy mivel még mindignincs elég sok hasznuk a gyógyszergyáraknak ebbõl a maiállapotból – hát szakembereik új betegségeket találnak ki,amelyek valójában nem is léteznek – csak azért, hogy azokellen is ezer tonnaszámra adhassák el „gyógyszereiket”!

Ezek persze súlyos vádak, de nem alaptalanok. Minderrebizony akadnak bizonyítékok is.

217

Lássunk elõbb egy teljesen mindennapi, magyar példát arra,hogy a gyógyszerek sokkal többe kerülnek, mint amennyitérnek. Ezzel sokan sokfelé és már régen vádolják a gyógy-szergyárakat. Sajnos ki kell jelentenünk, hogy ez igaz. Mertbár hihetõ, hogy egy gyógyszer árában nem csak azt kellmegfizetni, amennyibe annak közvetlen legyártása kerül –hanem azt a sokéves elõzetes procedúrát is, aminek soránlaboratóriumokban, jól fizetett tudósok drága nyersanyagokathasználva sok éven át kísérleteznek, míg elkészül a ható-anyag, aztán azt újabb éveken keresztül klinikai próbáknak,kísérleteknek vetik alá, stb.

Mégis ez nem lehet ok arra, hogy egy gyógyszer a többtízszeresébe kerüljön annak, amennyit a benne foglaltanyagok ára ér!

A magyar példa egyszerû és korántsem egyedülálló. 2004augusztusában írta meg a honi sajtó, hogy az állami támo-gatás nélküli fenolftalein tabletta ára 1015 forint. Ehhez tudnikell, hogy hazánkban ezt az anyagot vegyszerboltokban is forgalmazzák. A gyógyszertárakban árusított fenolftaleintabletta – 10 darab van egy levélen, ez kerül több mint ezerforintba – tablettánként 0,5 gramm anyagot tartalmaz.Vagyis a tíz tablettában 5 gramm fenolftalein található. A vegyszerboltokban azonban ugyanez a mennyiség… 158forintért kapható!

Gyors számolás után kiderül, hogy a gyógyszergyárak ahatóanyagot tablettába tömörítik és ezért a mûveletért – mirea tabletta a vevõhöz (beteghez) eljut, útközben 642 száza-lékos felár rakódik rá. Ennek nagyobb részét, sejtéseinkszerint közel 500 százalékot (!) tesznek zsebre a gyógyszer-gyártók. Az ipar mely ágazata engedhet meg magának ekkorahasznot? Még a tized-, sõt huszadrészét sem! Ha valahol tíz

218

százaléknál nagyobb a kereskedelmi haszon, ott már gazda-sági nyomozás indul. Érdekes módon sohasem hallottunkolyant, hogy Magyarországon vagy külföldön a gyógyszer-ipart efféle szigorú vizsgálatnak vetették volna alá. És ez még nem minden. Mert hiszen ha utánanéznénk a többi gyógyszernek, akárcsak az igen kis piacnak számító magyarviszonyok között is – biztos vagyok benne, hogy még mini-mum száz vagy több olyan szert találnánk a patikákban,amelyeknek ára rég elszakadt a valóságos tartalomtól.Különösen ott, ahol a hatóanyag mennyisége egy tablettábana milligramm körül van.

Persze ebbõl nagyon messze menõ következtetésekre lehetjutni, méghozzá jogosan. Ugyanis ha csak egy ilyen kis piacon ilyen szemtelenül magas a gyógyszergyárak haszna,akkor milyen magas lehet világviszonylatban…? Nemvéletlenül mondogatják egyesek, hogy a gyógyszeripar nagyobb haszonkulccsal dolgozik, mint az olajtermelõk!

És persze arra is következtethetünk a fenolftalein-tablettaárából, hogy miért áll így a magyar egészségügy, ahogyan áll.A sok egyéb, valós probléma mellett minden bizonnyal a gyógyszerárak azok, amelyek a legtöbbet viszik, szívják kibelõle. Mivel már régóta az a tendencia, hogy mindent tablet-tákkal gyógyítsunk, hát azzal gyógyítanak. A tabletták pediga látszat ellenére nem olcsók, különösen nem az államnak –vagyis az adófizetõk zsebének. Így aztán ott tartunk, hogyhaa gyógyszerek árát sikerülne a valóságos, reális szintreleszorítani, ha a gyógyszergyártók nem tennének zsebre minden gyógyszer után minimum 50, 100, 200 és többszázalékos, meg nem érdemelt, inkább kizsarolt hasznot –akkor a magyar vagy bármelyik másik ország egészségügyenem állna azon a nyomorúságos szinten, ahol áll.

219

Így már érthetõ, miképpen lehetséges az, hogy a gyógyszer-gyár elõre megegyezik az orvossal és ha az a betegeinek – azegyezség szerint – mondjuk egy év alatt felír x mennyiségetabból a szerbõl, amire szerzõdött, a gyógyszergyár konferen-cia ürügyén elviszi õt és családját Hawaiira – nyaralni. Eztöbb millió forintot jelent, de lám, a gyógyszergyáraknakmégis megéri. Ha minden doboz gyógyszeren csak 10-15százalékos hasznuk lenne (mint más gyártóknak bármilyenmás termékén), akkor ez nem lenne lehetséges. És tegyükhozzá: a doktor és családja elutazásának költségei mégmindig vidáman beleférnek a kalkulációba, hiszen ezen túlmenõen is rengeteget keresett a gyár azzal, hogy az orvosezt a szert annyiszor írta fel!

Az állam – vagyis mi – pedig fizetett, mint a katonatiszt.Majdhogynem számolatlanul szórják a pénzt a gyógyszer-gyártók elé, azok meg elnyelnek minden összeget, legyen azbármennyire is csillagászati.

Nehogy azt higgye valaki, hogy a gyógyszergyárak titkaitmost és itt, én fedeztem fel. Forrásaim alapján tudható, hogyerre már Amerikában és Nyugat-Európában is rájöttek és küz-denek. Ne értsék félre a dolgot – itt nem arról van szó, hogyezek a tabletták valóban hatnak-e vagy sem? A legtöbbjükhat, de akadnak hatástalanok is. Most csak a haszonkulcsérdekel minket, fõleg azért, mert érzésünk szerint itt egyhatalmas erkölcstelenségrõl, ugyanakkor üzleti csalásról vanszó. Ráadásul olyan emberek százmillióinak becsapásárólnapról napra, újra és újra – akik betegek! A csaló gyógyszer-gyártók beteg embereken élõsködnek – ezt ne felejtsük el, haszembenézünk a következõ számokkal.

Kedvelt trükk, különösen a legnagyobb piacnak számító

220

Egyesült Államokban – hogy a gyógyszerek hatóanyagátmásutt szerzik be, gyártják le és mint félkész produktumokathoznak be az USA területére. Vagyis olcsón szerzik be õket ésolcsón dolgozzák fel õket olyanná, hogy aztán a modernamerikai gyárakban villámgyorsan készíthessenek belõlükszereket. Amerikában különben általánosan elfogadott nézet,hogy nem szabad bízni a külföldi árukban, fokozottanérvényes ez az oly érzékeny gyógyszeriparban. Az átlag-amerikai idegenkedik minden olyan szertõl, amit be kell vennie – és amit nem ott gyártottak, hanem valahol a világban.(Már csak azért is, mert az átlagosan mûvelt amerikainaksokszor halvány fogalma sincs a világról, amelyben él. Nemtudja, mely országok mely világrészekben találhatóak, kiklaknak ott, milyen nyelven beszélnek, milyen a kultúrájuk.Ne feledjük: az egyetemre jelentkezõ 17 éves amerikai fiatalokközül csak minden ötödik tudja a világtérképen megmutatnia saját hazáját…!) Ezt tudják a gyógyszergyárak is, ezérttitokban tartják, hogy az alapanyagokat, a hatóanyagokatkülföldrõl hozzák be.

De ennek más oka is van, mintsem a fent említett pszi-chológiai ok. Ugyanis így az egész szerért amerikai árakatkérhetnek – és kérnek is. Mivel senki sem tudhatja, hogy azegyik vagy másik gyógyszer elõállítása valójában mennyibekerült, mindenütt amerikai árakat számolnak. Mintha ahatóanyagokat is ott állították volna elõ. Ezzel teszik elfo-gadhatóvá, megmagyarázhatóvá az ott sem alacsony árakat.

Ha száz tablettára vetítjük ki az árakat, akkor azt látjuk (azEgyesült Államokban), hogy akad olyan gyógyszer, amelynéla haszonkulcs mindössze… 28 százalékos. Ez a legkisebb azismert, nagy mennyiségben használt, népszerû tablettákközött. Egészen átlagosnak tekinthetõ, hogy a gyógyszer-

221

gyártó a szeren 40, 70, 80 százalékot kertes. De bizony a leggyakrabban használt 16 amerikai gyógyszer közül 10esetében a haszonkulcs 100 százalék fölött van, vagyis kétszer annyiért árusítják, mint amennyit ér. Sõt, nem ritka a300. 500, 700, 800 százalékos haszonkulcs sem! A csúcsotmindenképpen azok a szerek jelentik (Norvasc, Prozac ésXanax), amelyeknél a haszonkulcs az elõbb említett sorrend-ben 1350, 2250 és… 5700 százalékos!

És ezt nem mi találtuk ki. Erre amerikai kutatók hívták fela világ figyelmét. De nehogy azt higgyük, hogy ettõl bármi isváltozott. Ahogyan a dohánygyárak is kibírják a rájuk zúdulóúj és újabb csapásokat és tovább prosperálnak, mert mindigtalálnak maguknak elég balekot, akit becsaphatnak és akiketrávehetnek arra, hogy tõlük vásárolják meg saját halálukat,részletre – úgy a gyógyszergyárak is prosperálnak. Ráadásulne feledjük – az igazságosság kedvéért ezt meg kell mondani– hogy a gyógyszergyárak elsõsorban nem halált árulnak. A világon elõállított szereknek legalább a fele valóban a gyógyulást szolgálja. A másik fele – az üzletet. Akkor is, hanem használ, sõt fõképpen akkor!

Mert eljutottunk a következõ, nagyon „meredek” állításig.Ugyanis sokan – és szerencsére egyre többen – úgy vélik: a

gyógyszergyáraknak nem is érdekük, hogy az emberek meg-gyógyuljanak! Gondoljunk csak bele és nézzük meg ezt egykisebb példával.

Tegyük fel, van valahol egy sziget, él ott 50 ezer ember, akikmind nagyon fehérbõrûek. Van egy gyár, amely viszont napolajakat, barnító szereket árusít. Neki az az érdeke, hogyaz emberek legyenek minél barnábbak, napozzanak és ehhezhasználjanak napolajat. Mit tehet a menedzsment?

222

Természetesen megbíz egy erre szakosodott reklámcéget,hogy kezdjen napozási kampányba. A sziget tévéjén, az utcaiplakátokon stb. egyre-másra jelennek meg olyan szereplõk,akik valami okból irigylésre méltóak, követést érdemelnek,példaképül szolgálhatnak. Hogy, hogy nem, ezek mind nap-barnított bõrûek.

Mivel a nagy tömeg nem utánozhatja õket – nem lehet mindenki filmsztár, sikeres üzletember, sportoló – hátlegalább a külsõségekben kezdik õket utánozni. Ilyen többekközött az üzletember nyakkendõviselete, a sportoló homlok-pántja vagy ruházatának más részei, a filmsztár viselkedésestb. Egy idõ után szaporodni kezdenek a lebarnult emberek,mert egy másik, ügyes kampány elhiteti velük: csak azegészséges igazán, aki nem fél a naptól. Egy másik kampányazt sugallja majd a középkorúaknak és idõsebbeknek, hogy anapfény az élet, erõ, egészség, aki barna, az fiatalabb.

Természetesen szépen növekszenek a napolajok eladásimutatói, a gyár prosperál. Eljön az a pillanat, amikor amenedzsmentnek stratégiai döntést kell hoznia, majd végre-hajtania. A kérdés: meddig növelhetõ az eladás? Ugyanisrájönnek, hogy már a szigetlakók tekintélyes része egysze-rûen lebarnult és a napolajok eladásai csökkenni kezdenek.

Mi hát a napolajgyár érdeke: az, hogy mindenki hamarlebarnuljon, szinte véglegesen – vagy az, hogy igazából mégsenki se legyen túl barna? Hogy még mindig el lehessen adninekik olajat? Minden tavasszal új kampány, de nyár végénmeg szinte le kell állítani a gyárat, mert akkor meg senki semvásárol napolajat?

A gyár érdeke az, hogy kialakuljon egy „természetes”fogyasztás, amely viszonylag egyenletes. Az lenne az ideális,ha senki sem lenne túl barna, ha mindenkinek mindig

223

szüksége lenne napolajra. És ügyes marketinggel, valamintreklámkampányokkal el is érhetõ ez az állapot és a gyár sok-sok hasznot hoz tulajdonosainak.

Vetítsük ki mindezt a gyógyszeriparra. Itt sajnos meg kellállapítanunk: a gyógyszergyártóknak nem lehet az a célja,hogy mindenki meggyógyuljon, egészséges legyen – ilyenesetben hónapok alatt tönkremennének mindnyájan. Nekiktehát az az érdekük, hogy az emberek éljenek, de mindigbetegek legyenek! A lehetõ legtöbben folyton szenvedjenekvalamilyen nyavalyákban. Ilyenkor fogy a legtöbb gyógyszer,legyen is az bármilyen.

Egy teljesen egészséges ország a gyógyszergyártók rémképe,rossz álma, félelme lehet csak. Ezért van az, hogy a gyógyszer-gyártók ellenzik a megelõzést, az arra irányuló kampányokatsohasem támogatják – gyaníthatóan inkább akadályozzák.

A gyógyszeripar a civilizált országokban már száz évvelezelõtt elhitette a kormányokkal, az egészségügy mindenkorivezetõivel, hogy a gyógyítás = gyógyszerezés. Hogy vegysze-rek nélkül nem lehet betegeket gyógyítani (ami jelenleg mégsok esetben igaz is, de messze nem mindig…!), tehát a gyógyszeripart támogatni, félteni, védeni kell. A féltés ésvédelmezés közé sajátos észjárással beiktatták a sérthetetlen-séget is. Vagyis ennek eredményeképpen ma ott tartunk, hogyaz európai, amerikai, ausztrál, japán stb., gyógyszergyártásafféle szent tehén lett, a vegyipar óriása, amelynek machiná-cióit nem illik észrevenni, ellene vizsgálatokat indítani nemtanácsos, mert keményen vissza tud ütni.

Hát persze, hogy visszaüthet az az ipar, amely nagy átlag-ban több száz százalékos haszonnal dolgozik! Annak aztánmindig van és lesz pénze arra, hogy bármit megvásároljon,bárkit félreállítson, sõt.

224

Régi trükkje ennek az iparnak, hogy bár veszélyes szereketállít elõ, e veszélyeknek csak kis részét – vagy azt sem – közliaz érdekeltekkel. Régebben idegen forrásokban (most pedigLenkei doktor említett könyvében) olvashatunk vérlázítópéldákat arra, hogy a gyógyszergyártók egy-egy szer károsmellékhatásaiból mennyit közölnek az orvosokkal és mennyita betegekkel? Látható, hogy még az orvosoknak sem mon-danak meg mindent – de amit az ismertetõ szövegeken abetegekkel közölnek, az már nevetségesen kevés és az isáltalában megkerüli a lényeget. Így aztán elmondhatjuk: agyógyszergyártók még potenciális szövetségeseiket, azorvosokat is becsapják. Azok meg sokszor segítenek nekikbecsapni a… betegeket.

Tudunk olyan gyógyszerekrõl, amelyeknek 40 mellékhatásukvan, és nem is akármilyenek. Forgalomban vannak olyangyógyszerek, amelyek „mellékhatásai” között szerepelhet aleukémia vagyis vérrák, látászavarok, tromboembólia, vagyisvérrögképzõdés, amely halált is okozhat. Ugyanaz a gyógy-szer ugyanakkor keringési összeomlást is okozhat, valamintmáj- és epe-károsodást, többféle allergiát, szívburokgyul-ladást és hirtelen halált… Ezek után kinek van kedve ezt gyógyszernek nevezni?

Persze valahol nyilvánvaló: ha vegyszerekkel nyúlunk beleaz emberi szervezetbe, amely nagyon bonyolult „mûszer”,akkor ami „itt” szükséges és hasznos hatást okoz, „ott”éppenséggel megbolygat valamit, árthat is. És persze arrólsincsen szó, hogy ezért aztán mától senki se szedjen semmi-lyen tablettát, mert mind káros. Csak éppen arról beszélünk,hogy a logikus és elkerülhetetlen mellékhatások olykor nagyobbkockázatot jelentenek, mintha nem szednénk az illetõ szert.De legfõképpen arról van szó, hogy a gyógyszergyártók

225

számos úton-módon csapják be az államokat, az egészségügyiellátórendszereket, az orvosokat és a betegeket is. Gyakor-latilag mindenkit, akivel kapcsolatba kerülnek és akik rájukszorulnak (vagy azt hiszik…).

Az USA-ban, ahol igen erõs a fogyasztóvédelem, már nemegy esetben folytattak pereket a gyógyszergyártók ellen afenti okok miatt. Néha gyõztek, néha veszítettek az ellen-felek. Ugyanakkor független orvos-szervezetek vizsgálataikimutatták, hogy az Egyesült Államok lakosságánakhalálokai az utóbbi évtizedekben így alakulnak: a legtöbbena szív- és érrendszeri nyavalyákba haltak bele. Másodikhelyen áll a rák, ami érthetõ. A harmadik leggyakoribbhalálok az agyi vérkeringési zavar – és a negyedik ok: a gyógyszerek mellékhatásai!

Vagyis évente százezer-számra halnak meg emberek – csaka világ legfejlettebb egészségügyi szolgáltatását nyújtóországában is – azért, mert a gyógyszergyártók nemkielégítõen közlik szereik lehetséges káros hatásait! Milyenesélyei lehetnek akkor valakinek Kelet-Európában – hogy neis beszéljünk az egykor „harmadik világ országainak”, mapedig „fejlõdõ országoknak” becézett államok polgárairól…?

És még mindig nincs vége a dolognak. Említettük a fejezetelején, hogy a gyógyszergyártók orvosbarátaik segítségévelbármikor új betegségeket kreálhatnak! Új célcsoportokattalálnak maguknak. Így volt ez szintén az USA-ban – majd azösszes kontinensen. Amikor az ilyesmire mindig oly szol-gálatkész pszichiáterek szövetségei, szervezetei készséggelsegítve a gyógyszer-lobbit, egyre újabb és újabb betegségeketszavaztak meg kézfeltartással (!) a kongresszusaikon. Ezt követõen persze a hálás gyógyszergyártók százszámra

226

kísérletezték ki az újabb és újabb szereket. Ilyen volt a Ritalinis, amely több millió károsodást okozott szerte a világban.

Õk „ketten”, a pszichiátria és a gyógyszeripar találták ki azutóbbi évtizedekben azt, hogy a túl élénk gyerek voltaképpenbeteg gyerek, akit le kell nyugtatni, kezelni pszichésen és gyógyszeresen. Ez hihetetlen tragédiákat okozott szerte avilágban, amelyekrõl szerencsére bõségesen van anyag azezzel foglalkozó emberjogi szervezeteknél.

Az élénk gyerekek normálisak, különösen ha az iskolábanunatkoznak, mert hiszen ott a tanulás menete a leglassabbanhaladók, a legnehezebb felfogásúakhoz igazodik, az okosgyerek meg unatkozik. Ha ennek jelét is adja, akkor drog-tartalmú Rulaint vagy más szert adnak neki – sok országban,sok millió gyereknek. Akiknél aztán a szerek vissza-fordíthatatlan pszichés és agyi károsodásokat okoznak. Denem hallottunk róla, hogy ezért bárhol bárkit is felelõsségrevontak volna. No és ha igen – hát az sohasem a gyógyszer-gyártó, aki ugyebár csak teljesíti az orvosok, kutatók méréseités kielégíti az igényeket…

A gyógyszergyártók – néhány kivétellel? Ismer valakikivételeket? – a mai világ egyik leghatalmasabb maffiája. Ésmint ilyenek, méltán kaptak helyet ebben a könyvben, amelya legújabb kor titkait tárgyalja. Ez a maffia azért is hatalmas,mert egyfelõl hihetetlen pénzeket mozgat a világpiacon, agazdaságban és persze így vagy úgy a politikában – de azértis, mert képes az ellene indított akciókat visszaverni. Számosforrásunk van arról, hogy az utóbbi egy-két évtizedbenhogyan próbálták civil szervezetek, sõt olykor kormányzatiintézmények is korlátozni hatalmukat – sikertelenül. Igaz,voltak olyan esetek is – nem is olyan régen, 2003-ban –amikor egy világszerte ismert nagy gyógyszergyár beismerte

227

bûnösségét és több száz millió dollárt fizetett ki kártérí-tésként a szerei miatt pórul járt betegeknek.

Az államok akkor mernek csak szembeszállni a maffiával –és ez is fõleg csak az USA-ban történik meg – amikor azok azegészségügyi lelátó rendszert csapják be. Ilyen „átverések”rendszeresen történnek számos országban, nyilván nálunkis. Tudunk olyan példát, ahol a gyógyszereket engedélyezõbizottság évek óta keményen kitart függetlensége mellett –pedig a gyógyszergyártók szövetsége mindent megtesz, hogybeférkõzzön a bizottságba és emberei is ott lehessenek,amikor az engedélyezõ vagy eltiltó döntések megszületnek.És ebben bizony még az illetõ nagy ország orvosi kamarájais, a gyógyszergyártók szövetségese is ott „irtja” a gyógyszer-bizottságot, ahol csak lehet…

Mint minden maffia, a gyógyszergyártók is igyekeznek poli-tikai kapcsolatokra szert tenni. Ez a legtöbbször sikerült isnekik. Többet is elértek. Mivel az Egyesült Államokban a legnagyobb a befolyásuk – ott a huszonegyedik századbanmár a Fehér Házat is befonták. Amerikát használják védõ-pajzsként. Ha valahol a világban, valamelyik országban azottani gyógyszergyártók ellen készülnek törvényt hozni, vagya meglévõ törvényeket a gyógyszergyártók kárára szigorítani– az ellenvetés egyenesen Washingtonból érkezik.

Így érték el, hogy minden Amerikával szövetséges országbanszabadon garázdálkodhassanak.

A „garázdálkodásnak” számos formája van, a finomaktólegészen a durvákig. A legtöbb helyen persze nem kerül sordurva beavatkozásra, mert erre nincs is szükség. Csak az akár, hogy amikor itt vagy ott – nemrégen Magyarországon is– az egészségügyi kormányzat összerúgta a port a gyógyszer-gyártókkal, akkor itt sem az igazi problémákat tárták a

228

nagyközönség és a média elé. Azok, akiknek a bõrére megy ajáték: mi, betegek – nem tudhattuk meg, hogyan is zajlott,zajlik tovább ez a játszma.

Mert hát pénzrõl van szó. A gyógyszergyártók általábannem mondanak igazat, amikor azt harsogják, hogy „nekik istöbbe van”, hogy szereik árát nem fizetik meg az ellátórend-szerek, a betegbiztosítók… A valóságban, mint fentebb láttuk, a hasznuk nagyon nagy. Ezt bizonyítja az is, hogyüstökösnél ritkább jelenség a tönkremenõ gyógyszergyár. Hailyesmire mégis sor kerül és egy-egy ismertebb gyógyszer-gyárról elterjed: tönkrement, bezárta kapuját – akkor azok akapuk ismét megnyílnak hamarosan, mert egy másik gyógy-szergyártó vásárolta meg az illetõ üzemet. Csupán hely-cserékrõl van hát szó, a háttérben. Egyszerûen nem mehettönkre az olajipar, mert olyan óriási a haszna, hogy mindigvannak tartalékai, sõt beruház más iparágakban is. Nemmehet tönkre a gyógyszergyártás, mert gyakorta több százszázalékos haszonnal adhat túl termékein. És nem megytönkre a maffia sem, mert az is minden sajátos „iparágában”több száz százalékos haszonra tehet szert. És tesz is, napmint nap.

Végezetül szögezzük le: a 20. század elején a gyógyszer-ipart eleinte néhány, késõbb több száz élelmes ember nagypénzekért azért hozta létre, hogy ellenõrizhesse a világegészségügyi ellátó rendszereit. Tehát nem a gyógyszer-gyártás önmagában volt a cél, és ma sem ez a cél. Hanemhogy szabadalmaztatott, vagyis nagy összegekért árusítható,nagy nyereséget hozó szereket állítsanak elõ és tömjék beleezekbe a rendszerekbe, amelyek azokat elosztják a betegekmilliárdjai között. Ennek a lobbinak ma sem érdeke és nemlesz az a jövõben sem, hogy természetes szereket állítson elõ,

229

hisz azokat nem lehet szabadalmaztatni és ezért igen drágánárusítani. A szintetikus szerek piacán viszont ez a maffiagyakorlatilag 100 százalékos befolyást szerzett és azt folya-matosan fenntartja.

Elõáll ebbõl az az érdekes helyzet, hogy már nyilvánosságrakerült: ha nem lenne a gyógyszergyártó maffia, akkor a világösszes országában sokkal, de sokkal olcsóbb lenne az ellátás.Még a szegényebb országok is képesek lennének biztosítaniösszes betegük számára a lehetõ legteljesebb ellátást.Növekedne a gyógyulás esélye és végsõ soron kevesebb lennea beteg. Csökkennének az adóterhek is.

Nem arról van szó persze, hogy a világ minden bajáért agyógyszergyártó maffia a felelõs. De az bizonyos, hogy hasikerülne õket megfékezni, megrendszabályozni, áraikatletörni, akkor a világ fellélegezhetne – és az emberiségegészségesebb lenne.

Most egy olyan szervezet karmaiban vagyunk, amely pontosan tudja: az általa elõállított szerek piaca nem más,mint az emberi test. Tehát mint gyártó és mint piacról élõ vállalkozás arra törekszik, hogy ez a „test” életben maradjon,de sohase legyen egészséges, ezért folyamatosan mindigújabb és újabb, általa gyártott szerekre szoruljon. Aki ezt nemlátja be, az hadilábon áll már a puszta logikával is. Nem kellmélyebb összefüggéseket keresni, összeesküvés-elméletekbenhinni – elég a józan paraszti ész is. Bárki beláthatja, hogyamíg õk és csak õk látják el a betegeket „gyógyszerrel”, addignem lesznek más lehetõségek az életben tartásunkra,maradásunkra.

Miért nem terjednek el az alternatív üzemanyagok? Miértnem járják az utakat a vízhajtású autók, a nem olajszár-mazékokkal mint üzemanyaggal hajtott jármûvek? Pedig

230

mindenki tudja, hogy ezek különféle fajtáit már a huszadikszázadban felfedezték, be is mutatták õket a nyilvánosságelõtt. Mégsem látjuk õket az utakon, viszont nap mint napirreálisan drága, sokszor már fantasztikus, a realitásoktólmesszire elszakadt összegekért tankoljuk továbbra is azelavult üzemanyagot, a benzint, a gázolajat.

Nos, az olajmaffia ugyanúgy mûködik, mint a gyógyszer-maffia. Vannak alternatív gyógymódok az emberek számára.Lehetséges lenne más módon meggyógyulni, sõt meg sembetegedni…! De ha így történne, akkor a gyógyszergyártókéhen halnának, és bizony senki sem szeret éhen halni.

Mi meg csak tûrünk tovább és szenvedünk, akár egészéletünkben is. A legtöbben úgy, hogy nem is tudnak róla. Méglelkiismeret-furdalásom is lehetne voltaképpen, hiszen akikmost elolvasták ezt a fejezetet, nagyon elszomorodhattak.Nem tudták eddig, mekkora a baj. Talán azzal sem voltaktisztában, hogy mi mindnyájan, még a magukat egészséges-nek hívõk is – áldozatai vagyunk ennek a maffiának. A karmaikban vergõdünk és csak olykor-olykor merül fel akérdés, hogy mit lehetne tenni?

Mert valamit bizonyosan kéne tenni…

231

232

TARTALOM

HA MÁR TITKOKRÓL VAN SZÓ… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5

IDEGENEK A NAPRENDSZERBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13

…ÉS ELINDULT A VILÁG? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .49

„GYERE VELEM MÚLTBA, JÖVÕBE!” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65

EGY KÜLÖNÖS EMBER: RERICH . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .99

AKIK ELÕRE LÁTJÁK A JÖVÕT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .109

A 21. SZÁZAD TITKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129

A PSZICHO-FÉNYKÉPÉSZEK TITKAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159

A REINKARNÁCIÓ TUDOMÁNYOS RENDSZERE? . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191

A BETEGSÉGIPAR HIÉNÁI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215

233

234

IRODALOMJEGYZÉK

(fejezetek szerint)

IDEGENEK A NAPRENDSZERBEN

Drake, Frank: Is Anyone Out There? The Scientific Researchfor Extraterrestrial Intelligence. 1992.Galilei, G.: Sidereus nuntius. é.n.Hall, Asaph: Observations and Orbits of the Satellites ofMars, 1880.Nemere István: Idegenek a szomszédban? A Naprendszer titkai. 1999.Schiaparelli, Giovanni: Sulla rotazione di Mercurio, 1889.

…ÉS ELINDULT A VILÁG?

Bowden, M.: Ape-Men: Fact or Fallacy? 1977.Buttlar, Johannes von: Drachenwege. Strategien derSchöpfung, 1992.Cremo. Michael: Az emberi faj rejtélyes eredete. 1997.Csányi Vilmos: Evolúciós rendszerek. 1988.Darwin majmot csinált belõlünk? 1999.Leach, M.: The Beginnig. Creation Myths around the World. 1956.Nemere István: Evolúció vagy teremtés? 1992.Siku Andrea: Inverz evolúció. 1997.Tasi István: Ahol megáll a tudomány. 1999.

235

„GYERE VELEM MÚLTBA, JÖVÕBE”

Chapman, Barry: Reverse Time Travel, 1996.Heffern,. R: Time Travel: Myth or Reality, 1977.Macvey, John: Time Travel: the Prospect of TravellingThrough Time, 1988.Randles, Jenny: Time Travel – Fact, Fiction and Possibility, 1994.Tipler, Frank: The Physics of Immortality, 1995.

AKIK ELÕRE LÁTJÁK A JÖVÕT

Fodor, Nandor: Encyclopedia of Psychic Science, 1966.Garrett, E.: Adventures in the Supernormal, 1949.LeShan, Lawrence: The Meddium, The Mystic and thePhysicist. Toward a General Theory of the Paranormal, 1974.Nemere István: A XXI. század története. 1999.

A REINKARNÁCIÓ TUDOMÁNYOS RENDSZERE?

Cummings, Geraldine: The Road to Immortality, 1967.Iverson, Jeffrey: More lives than one? 1977.Moody, Raymond: Life after Life, 1977.Nemere István: Hányszor élünk? 1992.Nemere István: Holdösvény. 2002.Rátai János: A szellem kalandjai. Életen innen és túl. 2000.Toynbee, A. – Koestler, A.: Life after Death, 1976.Wilson, Ian: Mind out of Time? 1981.Wilson, Ian: The after death experience, 1987.

236

A BETEGSÉGIPAR HIÉNÁI

Lenkai Gábor dr.: Cenzúrázott egészség. A betegség-iparfutószalagján, 2003.

A szerzõ hasonlóan „népbutító” könyveibõl ajánljuk a„titkok” iránt érdeklõdõknek:

1. Titkok könyve, 1986.2. Új titkok könyve, 1987.3. A rejtélyes elõdök – A világûr vonzásában. 1989.4. UFO a láthatáron. 1989.5. Tények és talányok. 1989.6. Hol vagytok, Idegenek? 1990.7. Gagarin – kozmikus hazugság? 1990.8. Rejtelmes óceánok. 19919. Kiléphetsz testedbõl? 1991.

10. Mit akarnak az UFO-k? 1992.11. Igazat mond-e Däniken? 1992.12. Õsember szupersztár. 1993.13. Titkok könyve, 3. 1997.14. Parajelenségek könyve, 1997.15. UFO-k a tudomány határán. 1998.16. Rejtélyes elõdök, 2. 1998.17. Anti-Nostradamus. 1998.18. Holtak keringenek a kozmoszban. 1998.19. UFO és tudomány, 2000.20. Egy trónörökös második élete, 2000.21. Jeti, jeti…! 2002.22. A Kennedy-gyilkosság rejtélye, 2003.23. A Bárka nyomában. Noé és a Vízözön. 2004.

237

Kiadó Pallas Antikvárium Kft., 3200 Gyöngyös, Kossuth L. út 42. (06-37 311-028)

Felelõs kiadó a Kft. vezetõje

Borítóterv és tipográfia © Miroe Design, 2005

Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft.Felelõs vezetõ Pogány Zoltán, ügyvezetõ igazgató

Készült Caxton betûvel, 15 ív terjedelemben

ISBN 9639504-75-0

238