Három anthelminthieum hatásosságának összehasonlító vizsgálata humán ancylostomiasisban

Dr. L E N G Y E L Anna — Dr. LÉVAI János — Dr. V I D O R Éva

Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztálya, Budapest Fővárosi László Kórház, Budapest

Hazánkban LŐRINCZ, MAKARA és munkatársaiknak az 1930-1940-es években elvégzett asszanációs munkája óta autochton ancylosto-miasis nem f o r d u l t elő ( 1 2 ) . Az utóbbi években v i s z o n t nemzet­közi kapcsolataink kiszélesedése m i a t t , egyre több alkalommal kerülünk szembe az ancylostomiasis diagnosztizálásának és gyógykezelésének feladatával trópusi-szubtrópusi területekről származó betegeinknél és alkalmanként a melegégövi országokból hazatérő magyar állampolgárok körében i s .

Egészségügyi kormányzatunk f e l i s m e r v e a kérdés jelentőségét, az ancy l o s t o m i a s i s t a 19/1966 E. M. utasításában a bejelentendő fertőző betegségek közé s o r o l t a . Az utasitás hatályba lépése óta a bejelentések száma 1967-ben 212, mig 1968-ban 324 v o l t ( 1 4 ) . Megjegyzendő, hogy a diagnosztizált esetek száma a beje­lentésekét felülmúlja ( 9 ) .

T e k i n t e t t e l a r r a , hogy az ancylostoma fertőzöttek gyógykezelé­sét mind k l i n i k a i , mind járványügyi meggondolások alapján indo­k o l t n a k t a r t j u k (10, 11), szükségesnek Ítéltük az ancylostomia­s i s ujabb therápiás lehetőségeinek további vizsgálatát.

Az ancylostomiasis gyógyításában az utolsó évtizedben az a d -

d i g leghatékonyabbnak talált t e t r a c h l o r a e t h y l e n m e l l e t t ujabb gyógyszerek tűntek f e l . J e l e n közleményünkben e gyógyszerek kö­zül a bepheniumhydroxynapthtoattal, a dyma n t h i n h y d r o c h l o r i d d a l és a thiabendazóllal elért eredményeinkről kivánunk beszámolni.

Az 1967-1968 években e gyógyszerekkel k e z e l t ancylostomás f e r ­tőzöttek közül a következőkben csupán azokkal a betegekkel f o g ­l a l k o z u n k , a k i k fertőzőttségének mértékét, az élősködő férgek hozzávetőleges számát a kezelést megelőzően három alkalommal végzett Stoll-féle peteszámolási módszerrel meghatároztuk.

A gyógykezelések hatásfokáról a kezelés befejezését követő 10. naptól kezdődően három alkalommal elvégzett f l o t a t i o s vizsgá­l a t t a l győződtünk meg. Ezek negativitása esetén a harmadik vizsgálat időpontjában beállítottuk a lárvatenyésztési eljárást (2) i s . A nem gyógyult esetekben a féregszám alakulásáról pete­számolással győződtünk meg.

A. Betegeink első csoportját (24 beteg) három napos bephenlum-hydroxynaphtoat kezelésben részesítettük. E gyógyszer hatásfoka az i r o d a l m i adatok ( 7 , 13, 19) s z e r i n t 60-95 $>• Egyik előző munkánkban (10) egy adagos bepheniumhydroxynaphtoat kezeléssel 60 a f r i k a i betegünk közül 30 fertőzöttet tudtunk meggyógyítani, mig a kezelés másodszori, i l l e t v e harmadik ismétlésével a ha­tásfok mintegy 75 $-ra v o l t emelhető.

J e l e n vizsgálatainkban azért került sor ismét a bepheniumhydro­xynaphtoat alkalmazására, m i v e l e kisérletsorozatunkba bevont betegeink Ázsia olyan területeiről származtak, ahol az Ancylo- storna duodenale m e l l e t t a Necator americanus i s e l t e r j e d t ; i gy meg kivántunk győződni a gyógyszer k e v e r t fertőzésre való hatá­sáról i s . A bephenium jól tolerálható, a kezelés 7-10 nap múlva megismételhető, vagy ellenőrzés m e l l e t t két-három egymást köve­tő napon át adható; általában nem kivánatos tünetek megjelenése nélkül. M i v e l a gyógyszer Necator fertőzésben kevésbé hatásos­nak t a r t o t t ( 2 , 8 ) , i g y e betegcsoportunk kezelésére a három napos kúrát alkalmaztuk.

A bepheniumhydroxynaphtoat ( A l c o p a r , Burroughs Wellcome) n a p i adagja 5 g (2,5 g hatóanyag-tartalommal).A gyógyszert a betegek három egymást követő r e g g e l , éhgyomorra, fél pohár teával e l k e ­verve vették be. Hashajtás sem a kezelés előtt, sem utána nem. történt. A kezeiteknél csekély étrendi megszorítást alkalmaz­t u n k : a kura előtti este könnyű étkezést rendeltünk e l , más­részt pedig a gyógyszerbevétel után a következő étkezést csak 2-3 óra múlva engedélyeztük. Nem kívánatos hatást a kura a l a t t egy betegünknél sem észleltünk. Az ellenőrző vizsgálatok a l a p ­ján a 24 betegből 15 fertőzöttet minősithettunk gyógyultnak; a nem gyógyult 8 beteg közül 5 betegben a peteszám jelentősen redukálódott. Három beteg fertőzöttsége változatlan maradt, egy betegünk a k o n t r o l vizsgálatokra nem j e l e n t meg ( l . táblázat).

B. Betegeink második, ugyancsak 24 főből álló csoportját dy-m a n t h i n h y d r o c h l o r i d kezelésben részesítettük. A dymanthinhydro-c h l o r i d (Thelmesan, P f i z e r ) széles spektrumú anthelminthicum, hatása ancylostomiasisban a referenciák s z e r i n t 74 #-ra tehető ( 1 6 ) .

A d y m a n t h i n h y d r o c h l o r i d o t az ajánlott optimális adagolá s i sémá­nak megfelelően n a p i 30 mg/kg adagban három napon át adtuk. M i ­v e l a gyógyszerrel megelőzően t a p a s z t a l a t u n k nem v o l t , ezért mind a kura a l a t t , mind a kezelést követő 2 héten át laborató­r i u m i vizsgálatokat végeztünk. Nem v o l t észlelhető t o x i k u s ha­tásra utaló elváltozás sem a veseműködésben (nem v o l t fehérje ürités, a v i z e l e t b e n nem j e l e n t e k meg alakos elemek, az RN nem emelkedett meg), sem a májfunkcióban (változatlan s e r u m b i l i r u -b i n , thymol és a r a n y s o l értékek). A vérképben a gyógyulást, i l ­l e t v e a peteszám-redukciót kisérő eosinophylsejtszám csökkenés­től e l t e k i n t v e , változás nem állott be. Az emésstőtraktus ré­széről azonban komoly t o x i k u s tünetek kisérték a kúrát; görcsös h a s i fájdalmak, hányinger, nehezen csillapitható hányás, ame­l y e k a szer elhagyását követő napon megszűntek.

A d y m a n t h i n h y d r o c h l o r i d d a l k e z e l t 24 betegünk közül 4 gyógyult; a nem gyógyult 19 kontrollálható beteg esetében 13-ban a pete-

szám szignifikánsan csökkent ( l . táblázat). Ezek az eredmények ugyan j e l z i k a d y m a n t h i n h y d r o c h l o r i d ancylostoma e l l e n e s hatá­sosságát, de véleményünk s z e r i n t a hatás nem áll arányban a t o ­x i k u s tünetekkel.

G. Ancylostomiasisos betegeink harmadik c s o p o r t j a (38 fő) t h i a ­bendazol kezelést k a p o t t . A thi a b e n d a z o l ( M i n t e z o l , Merck, Sharp and Dohme) számos külföldi (3, 5, 6, 14, 18) és hazai ( l , 11) adat s z e r i n t a legkülönfélébb helminthosisokban hatásos. Elő­nyös sajátsága, hogy az ivarérett i n t e s t i n a l i s férgeken kivül hat a f i a t a l a l a k o k r a , sőt a szöveti migratióban lévő lárvákra i s ( 4 , 1 5 ) .

A gyógyszer n a p i adagja 50 mg/kg; a kezelés tartamát illetően 1, 2 vagy 3 napos kura ajánlott, a lehetőségektől ( p l . tomeg-kezelés egy adaggal), i l l e t v e a fertőzés súlyosságától függően. Mi b e t e g e i n k e t 3 csoportba s o r o l v a , mindhárom kezelési séma ha-tásosságá"*" megvizsgáltuk. A csoportok 12, 12 és 14 főből állot­t a k . Igyekeztünk, hogy mindhárom csoportba kb. azonos arányban kerüljenek gyengén, mérsékelten, i l l e t v e erősen fertőzöttek. Betegeink a gyógyszert n a p i két adagra e l o s z t v a vették be. Az első d o s i s bevétele mindig az e s t i étkezés után történt, a kö­vetkező gyógyszerelést i s mindig étkezés után adtuk. A p a r a z i ­tológiai vizsgálatokat a három napos kezelést k a p o t t betegeknél laboratóriumi vizsgálatokkal i s kiegészítettük. Sem a kura a l a t t , sem a z t követő két hét folyamán kóros tünetek sem a ve­se-, sem a májfunkcióban nem j e l e n t k e z t e k ; ugyancsak nem v o l t észlelhető kóros jelenség a vérképző szervek részéről sem.

A t h i a b e n d a z o l a két és három napos kúrában ancylostomiasis o s betegeinknél i g e n eredményesnek b i z o n y u l t ( l . táblázat). Nem kivánatos hatásként enyhe nausea, hányás, gyengeség érzés a ke­z e l t e k mintegy l/5-nél j e l e n t k e z e t t ; egy esetben pedig élő As-c a r i s o k szájon át való távozását figyelhettük meg.

Eredményeinket összegezve ugy értékelhetjük, hogy az általunk vizsgált 3 gyógyszer (bepheniumhydroxynaphtoat, dymanthinhydro-

1 . táblázat - Table 1

Három anthelminthicum hatásosságának összehasonlító "vizsgálata ancylostomiasisban

Comparative Study o f t h e E f f i c a c y o f Three Anthelmin-t h i c Drugs i n Ancy l o s t o m i a s i s

Hatékonyság - E f f i c a c y •

ír? m A peteürités - Egg Output -p

tek szám;

Patient,

megszűnt

Ceased

csökkent

Decreased

nem változott

No C

hange

nem

kontrollá]

Not Observed

Kezel

No o

f

megszűnt

Ceased

csökkent

Decreased

nem változott

No C

hange

nem

kontrollá]

Not Observed

Bepheniumhydroxynaphtoat n a p i 2,5 g 3 napon át 2,5 g per day f o r 3 days 24 15 5 3 1

Dymanthinhydrochlorid 30 mg/kg 3 napon át

f o r 3 days 24 4 13 6 1

Thiabendazol

50 mg/kg 1 napon át f o r 1 day 12 4 4 4 -

50 mg/kg 2 napon át f o r 2 days 14 13 - 1 •

50 mg/kg 3 napon át f o r 3 days 12 11 1 - -

C h l o r i d , thiabendazol) közül a thiabendazol b i z o n y u l t 2, i l l e t ­ve 3 napos kúrában a leghatásosabbnak ancylostomiasisos betege­i n k gyógyításában. Az esetleges átmeneti suppressiv hatás kizá­rására azokat a betegeinket, akiknél a reinfekció lehetősége kizárt, késői k o n t r o l l vizsgálatokba k i v a n j u k a következőkben bevonni.

L E N G Y E L , A. : — LÉVAI, J . — VIDOR, É.; Comparative Investigation of the Efficacy of Three Anthelminthic Drugs in Human Ancylostomiasis

The authors present r e s u l t s obtained by t r e a t i n g ancylostomia­s i s w i t h bepheniumhydroxynaphthoate, dimanthinehydrochloride, and thiabendazole.

A f t e r 3 days' treatment w i t h bephenium, 15 o f 24 p a t i e n t s were cured, i n a f u r t h e r f i v e i n d i v i d u a l s the egg counts were s i g n i ­f i c a n t l y reduced.

Of 24 i n f e c t e d p a t i e n t s 4 were cured by treatment w i t h diman­t h i n e h y d r o c h l o r i d e ; a s i g n i f i c a n t decrease i n egg output was establ i s h e d i n 13 cases. Adverse r e a c t i o n s during treatment appeared i n a considerable number o f cases.

Thiabendazole treatment was given f o r 1, 2 and 3 days, to groups of 12, 14 and 12 i n d i v i d u a l s , r e s p e c t i v e l y . Treatments f o r 2 and 3 days cured 13 and 11 i n d i v i d u a l s , r e s p e c t i v e l y ; unto­ward r e a c t i o n s were seen i n about l / 5 o f the cases.

I r o d a l o m

1. BÁNKI, GY. - NYERGES, G. - LENGYEL, A. - ZOLTAI, N.: Össze­hasonlító vizsgálatok d i t h i a z a n i n j o d i d d a l és thiabenda-z o l l a l a s t r o n g y l o i d o s i s therapiájában. - Magyar Parazi­tológusok Társasága Közgyűlése, Budapest, 1966.XI.24.

2. Conference on ancylostomiasis. WHO Technical Report S e r i e s . - Geneva, 1963.

3. CAMPBELL, W.C.: E f f e c t of thiabendazole. - J . P a r a s i t . , 47. 37-40. 1961.

4« CAMPBELL, W.C. - CUCKLER, A.C.: Chemotherapy of experimen­t a l t r i c h i n o s i s . - J . P a r a s i t . , 48. 28-30. 1962.

5. CUCKLER, A.C.: Thiabendazole, new broad spectrum anthelmin-t h i c . - J . P a r a s i t . , 47. 36-37. 1961.

6. FRANZ, K.H. - SCHNEIDER, W.J. - POHLMANN, M.H.: C l i n i c a l t r i a l s with thiabendazole against i n t e s t i n a l nematodes i n f e c t i n g humans. - Am. J . Trop. Med. Hyg.,14. 383-387. 1965.

7. GOODWIN, L.G. et a l . : C l i n i c a l t r i a l s of bepheniumhydroxy-naphtoate against hookworm i n Ceylon. - B r i t . Med. J . , 11. 1572-1576. 1958.

8. JUNG, R.C. - Mc CROAN, J.E.: E f f i c a c y of bepheniumhydroxy-naphtoate and tetrachloraethylene i n mass treatment of hookworm i n f e c t i o n . - Am. J . Trop. Med. Hig., 9., 492-495. I960.

9. JURÁNYI, R.: Parazitológiai vizsgálatok (Budapest, Pővárosi Közegészségügyi Járványügyi Állomás Évkönyve, Budapest, 1967.).

10. LENGYEL, A. - ZOLTAI, N. - BÁNKI, GY.: Az ancylostomiasis hazai problémái. - Orvosi Hetilap, 109. 859-861. 1968.

11. LÉVAI, J . - YIDOR, É.: Tapasztalataink trópusi eredetű pa­razitás betegségek kezelésével. - Orvosi Hetilap, 110. 414-421. 1969.

12. LŐRINCZ, P. - MAKARA, GY. et a l . : Az ancylostomiasis (bá­nyászaszály) kérdésének mai állása Magyarországon. - Du­nántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, Pécs, 1935.

13. NAGATY, H.P.-RIPAAT, M.A.: C l i n i c a l t r i a l s with bephenium-hydroxynaphtoate against Ancylostoma duodenale and other helminthic i n f e s t a t i o n s . - J . Trop. Med. Hyg., 62. 255-258. 1959.

14. Országos Közegészségügyi Intézet Járványügyi Osztályának a-d a t a i , 1967, 1968.

15. STONE, O.J. - MULLINS, J.P.: F i r s t use of thiabendazole i n

c r e e p i n g e r u p t i o n . - Texas R e p . B i o l . Med. , 2 1 , 422 -424 .

1963. 16 . Thelmesan d o k u m e n t á c i ó . P f i z e r I n t e r n a t i o n a l I n c . , New Y o r k ,

1965 . 1 7 . V A K I L , B . J . e t a l . : C l i n i c a l t r i a l s w i t h a new a n t h e l m i n t h i c ,

t h i a b e n d a z o l e . - J . T r o p . Med . , 68 . 287 -295 . 1965 . 1 8 . V E R M E I L , C . - MARGUET, P . - R E H E L , H . : C o n t r i b u t i o n á l ' é t u d e

du Traitement des h e l m i n t h i a s e s chez l e s t r a n s p l a n t é s : a c t i o n du t h i a b e n d a z o l e . - B u l l . S o c . P a t h . E x o t . , 58 . 933 -938 . 1 9 6 5 .

1 9 . YOUNG, M . D . : Bephenium, a new drug a c t i n g a g a i n s t human hookworm. - J . ' P a r a s i t o l . , 44 . 611-621 . 1958 .

É r k e z e t t : 1 9 6 9 - 4 . 3 0 . D r . LENGYEL A. OKI P a r a z i t o l ó g i a i O s z t á l y a ,

Budapes t , I X . G y á l i u t 2 . D r . LÉVAI J . D r . VIDOR É . P ő v á r o s i L á s z l ó K ó r h á z ,

Budapes t , I X . G y á l i u t 5 - 7 .