1

Szer kesz tő bi zott ság: Jó kai An na (el nök),Báger Gusz táv, Cson tos Já nos, Hor váth An tal,Ka lász Már ton, Kő Pál, Nemes Attila,Sa la mon Kon rád, Szakály Sán dor, Vasy Géza

Fő szer kesz tő: Oláh Já nosE-mail: foszerkeszto@magyarnaplo.huMo bil: (70) 388-7035

Ol va só szer kesz tő, ta nul mány: Rosonczy Il di kóE-mail: tanulmany@magyarnaplo.hu Mo bil: (70) 388-7033

Vers: Szentmártoni Já nosE-mail: vers@magyarnaplo.huMo bil: (70) 388-7032

Pró za: Bí ró Ger gelyE-mail: proza@magyarnaplo.huMo bil: (70) 388-7031

Nyi tott Mű hely: Ekler And reaE-mail: andrea.ekler@gmail.com

Eu ró pai Fi gye lő, Lapszemle: Falusi MártonE-mail: europeanobserver@magyarnaplo.hu

Könyv szem le: Erős KingaE-mail: kritika@magyarnaplo.hu

Tör de lő szer kesz tő: Mol nár Csenge-HajnaBo rí tó: Zách Esz terÜgy in té zők: Cech Vilmosné,

Nagyné Nespor Gabriella, Nagyné Paládi Ju ditTer jesz tés: Zsi ga Kris tóf

E-mail: elofizetes@magyarnaplo.hu

A szer kesz tő ség cí me (Írott Szó Alapítvány)1092 Bp., Ferenc krt. 14.

Le ve le zé si cím:1450 Bu da pest, Pf. 77.

Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18.Te le fon/fax: 413-6672; 413-6673

Szer kesz tő sé gi mo bil:(70) 388-7034

Elektronikus levélcímünk:info@magyarnaplo.huEl ér he tő sé günk a vi lág há lón:www.magyarnaplo.hu

Ki ad ja az Írott Szó Ala pít vány (1092 Bp., Fe renckrt. 14.) és a Ma gyar Nap ló Ki adó Kft. (1062 Bp.,Baj za ut ca 18.). Ter jesz ti a Nem ze ti Hírlap -kereskedelmi Rt. és a re gi o ná lis rész vény tár sa -ság ok. Elő fi ze tés ben ter jesz ti a Ma gyar Pos ta Rt.Hír lap Üz let ága (1080 Bp., Or czy tér 1.) Elő fi zet -he tő va la men nyi pos tán, kéz be sí tők nél, emailen(hirlapelofizetes@posta.hu), fa xon (303-3440)egy év re 7390 Ft, fél év re 3865 Ft. To váb bi in for -má ció: 06-80-444-444 Kül föl di elő fi ze tés: a szer -kesz tő ség cí mén. Az elő fi ze té si díj egy év re pos ta -költ ség gel együtt 60 USD vagy 50 EURO, mely át -utal ha tó a HVB-Bank Hun ga ry Rt. (1065 Bp., Nagy -me ző ut ca 44.) 10918001-00000421-10290001 szá -mú szám lá ra, vagy bank csek ken el küld he tő a szer -kesz tő ség cí mé re. Nyom da: Pannónia Print Kft. 1139Bp., Frangepán utca 16.

Meg nem ren delt kéz ira tot nem őr zünk meg ésnem kül dünk vis sza. Min den fel bé lyeg zett, vá -lasz bo rí ték kal el lá tott le vél re vá la szo lunk.Mu ta tó pél dány kér he tő a szer kesz tő ség ben.

Címlapona Nyitott Műhely vendége: Győri László

(Zách Eszter felvétele)és a Nézőpont szerzője: Jánosi Zoltán

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapja

Megjelenik havonta

I S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

Az ember versetolvas?

Kifordítva, de meg nem szentségtele-nítve egy régen élt spanyol kabbalistaszavát: Isten minden gyermekénekszánta a költészetet. De mégis milyenkevesen fogadják el ezt a hatalmasajándékot! Sokan eleve nem is keresik,attól tartva, hogy nem fogják megérte-ni, esetleg előre meggyőzik magukat,hogy a versek nem érik meg a fáradsá-got, ezért messze elkerülik a könyvtá-rak és könyvesboltok költészetet kíná-ló polcait. Kár, mert az irodalom, így a vers is, csak olvasójában él, s hanem olvassák, tetszhalottá válik. Aki elfordul tőle, a létjogosultságát vonjakétségbe. Ugyanakkor az építészet létjogosultságát senki nem merné két-ségbe vonni, a testnek laknia kell valahol. És a léleknek? A poézis szó ere-deti értelmében az építésre, a létrehozásra, ha úgy tetszik, a teremtésre utal.A hajléktalan lélek hogyan is érthetné meg Hölderlin híres sorát: „Teliérdemmel, mégis költőien lakozik / Az ember a földön”? Tanuljunk hátmeg újra verset olvasni, engedjük magunkhoz közel a költészetet. Ahogyránk talál egy-egy nekünk íródott vers, az maga is költészet, semmihezsem hasonlítható öröm, ahogy a felfedezés varázsa átjárja egész lényünket.

Annyian tették fel a kérdést, mire jó a költészet? A jó vers talán beállít-ja az ingadozó vérnyomást, netán segít pénzügyi döntéseinkben? – ugyandehogy. A jó verstől éppen hogy fölszalad a vérnyomás, megemelkedik apulzus és elfelejtkezünk pénzügyeinkről. Ráébredhetünk viszont, hogyáltala részesei vagyunk egy olyan közös emberi tudásnak, tapasztalatnak,amelytől minden hasznossági elv idegen. Az igazi költészet nem hazudik,a szív sebeire nem mondja azt, hogy „ugyan, semmiség”, viszont segítbekötözni őket. Általa megszűnik elkülönültségünk, váratlanul eláraszt a„nem vagyok egyedül” érzésének boldogító hulláma. Újra és újra beava-tódhatunk egy olyan közös nyelvbe és kultúrába, amely összeköti jelenün-ket a múltunkkal. És ha van jövőnk, talán összeköt azzal is.

Milyen közkeletű manapság arra utalni, hogy eltűnőben van az iroda-lom valóságra vonatkoztatottsága, az meg kiváltképp disszonáns, hogye nézet szószólói ezt egyfajta fejlődésnek próbálják beállítani. Minthalenne bármi gazdagabb, titokzatosabb a valóságnál! A költészet sem jöhetlétre csupán a költő személyiségének egyediségéből, bizony ott lüktetbenne az Egészbe való beágyazódottsága is. „A világ vagyok” – mond-hatná minden igazi poéta, beleértve minden tudást, tapasztalatot és intuí-ciót, sőt még a nemtudást is, ami paradox módon oly termékeny eszközetud lenni a lírának. A költészet minden, és mindenhez köze van. Kérdéseiegy konformista, a világi hatalomhoz kínosan lojális világban, a szigo -rúan ellenőrzött gondolatok korszakában felzaklatók. Az olvasón múlik,hogy megszületnek-e benne a válaszok, hogy az okokból fölszikráznak-ea következmények.

Filip Tamás

Filip Tamás: Az ember verset olvas? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

LÁTHATÁR

Lancendorfer Ignác: Gőg és Demagóg fia vagyok én; Feltörök; Égbe, világba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Csender Levente: Födni offset lemezzel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Kalász Márton: Tört üveg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Turai Laura: Félelem nélkül; Ha a semmi néz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Jékely Zsombor: Jánó Mihály, a középkori erdélyi falképek kutatója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8László Noémi: Oly szabad; Ha szétszakadnék; Fiókba zárom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Szong Szokcse: Hvang Mangün mondotta (Osváth Gábor fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Cseh Károly: Hazatérő; Tavaszelőn; Határjárás előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Győri László: Fadrusz a keresztfán; Csendélet; Tükörkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Nyitott mûhely

Tarján Tamás: Sok mindenből kimaradtam (Beszélgetés Győri Lászlóval) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

nézõpont

Jánosi Zoltán: Az átölelt Mindenség(Tornai József költészetének multikulturális és archaikus korszerűsége) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Tornai József: Győzelem a győzelem fölött . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

könyvszemle

Aniszi Kálmán: „felvet, mint az ár, s mélybe húz, mint az ólom…” (Mezey Katalin Válogatott versei) . . . . . . . . . . . 34Pintér Judit Nóra: Derűs pusztulás (László Noémi: Papírhajó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Kelemen Lajos: Mire az erő? (Szálinger Balázs: M1/M7 – Versek 2003–2009) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38Rózsássy Barbara: Ezüstből aranyat (Erdei Lilla: Veszélyes helyek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Hegedűs Imre János: Képírók (Toronyzene, antológia, szerk. Kárpáti Kamil) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Hermann Róbert: Negyvennyolcas történetünk mai állásáról (II. rész) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Szerzőink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Lapszámunkat Jékely Zsombor középkori erdélyi falképekről készült felvételeivel illusztráltuk.

2

tartalom magyar napló

LANCENDORFER IGNÁC

Gőg és Demagóg fia vagyok én

Gőg és Demagóg fia vagyok énAmit mondok, majd abban hiszekOsztom az igét nagyon okénAz összelopkodott vagyon okánS kontráznak mind az igricek:Jól mondod, hurrá, ez fasza!Melósnak pajszer, parasztnak kaszaS ha eluntátok, majd elmentek haza!

Gőg és Demagóg fia vagyok énNéha tudom, hogy mit miért teszekElődök példáján, kicsin s nagyokénMiért okulnék, hisz rájuk is teszekDödöghetnek túlképzett váteszekHa lovam hátán jó párszor átesekAz is kevés, hogy tervemet megakasszaNincs még tele a mega-kassza!

Gőg és Demagóg fia vagyok énA Mammon felkent éhes proletárjaKövetkezmény lennék, vagy ok? ÉnNem kérdezem, a válasz ismert rája:Vörösből kikékült prolet-árja!Multi-nemzeti hős, aki bő kétEsztendő alatt megdöntötte a tőkétÚgy, hogy bátran lefeküdt alája!

Gőg és Demagóg fia vagyok énTúlteszek minden konjunktúra zsokénNem használ ellenem a puszta szerVerecke, Dévény, ÓpusztaszerHiába döngettek kaput, falatNem jut a szátokba eu-falatMert ott állok én, cechek és céhek ékeAz elkúrt szabadság végterméke!

3

láthatáráprilis

Feltörök

Egyszer majd én is feltörökBefogadnak a jobb körökBólogatok, mint a jánosokMintha lenne rá számos okA mainstream a hátára kapKit érdekel kinek a kárára ad Árfolyamom nem lesz potomZaciba vág marsallbotomOsztom és szorzom az igéketRöptében fosztom a bigéketCsapolom vígan én is a jó létFolyjon körül végre a jólétRossz sorsomra ez lesz a revansHisz csak az számít kinek híre van sHozzá toldatnak temérdek lóvéSemmi vagy, ha nem vagy góréMagamtól biza’ nagyon elszállokNévtelen valakiből avanzsálok– Cafrang és nagy rang meg izé –Ország veszejtő híres senkivé

Égbe, világba

4

magyar naplóláthatár

Mint a bolondAki gyertyát gyújt

Hogy lássa a sötétetMegkerülve a láthatártA távol közelében élek

Ott várlak énA görbült versidő

Möbius-szalagján állvaÉletre kelt lélegzetünkEgymásba fulladása

Átszakadsz majdA hártyás hallgatáson

És véna-kéken lüktető jelekHiányok, szó-aritmiák

Ti-tázzák bennem léptedet

Egy vagy velemSüket telefonként

Szólsz égbe, világbaÁtfogja dimenzióim

Létezésed köldökzsinórja, ága

Kanóc és lángRám rakódott már annyi

Szótörmelék és nyelvsalakGyújtsd fel hát az összehányt igéket

Hogy téged jobban lássanak

CSENDER LEVENTE

Födni offset lemezzel

Rothadni kezdett a háztető, a nagy hó télen sokáig emész-tette, nyáron meg a szárazság és a hosszú esőzések dol-gozták a kézzel hasított fenyőzsindelyt. Moha és szakály-zuzmó borította, ami már biztos jele volt a pusztulásnak.Ugyanolyan anyaggal akartunk födni, mint korábban,mert az erdő szélén egy ház csak zsindelyes legyen, denagyapám azt mondta, hogy tíz év alatt egyszer már újra-födték, ő valami tartósabbat akar, mert öreg, és nem biz-tos, hogy még egy födést végig tud csinálni. Olyan anya-got akart, ami őt a hátralevő idejében kiszolgálja.

Divatba jött a nyomdai offset lemezes tetőfedés.Ugyanaz a jelleg, amit neopakisztáni stílusnak nevez-nek, és Bánffyhunyad végében a cigányok csipkézett,Mercedes-jellel díszített formájában alkalmaznak sohabe nem fejezett csillogó palotáik fedésére. Próbáltuk azöreget lebeszélni róla, de az a keményfejű fajta, akivelnem érdemes vitatkozni. Azért rendelt abból alemezből, mert könnyen lefut róla a hó, amiből arrafeléannyi van, hogy meg is nyüvesedik az alja, mire áprilisvége felé elmegy. A lemezeket, amelyeket nyomtatásután már nem használnak fel többé, viszonylag olcsónadják az udvarhelyi nyomdászok. Mindenki jól jár; anyomdász is, mert nem marad a nyakán, a vevő is, mertolcsóbb, mint a cserép. A ház meg olyan lesz, mint aSalamon töke. Az, hogy milyen érzés ránézni, nem szá-mít. Az erdőn senki sem nézi. Arrafelé úgysem sokanjárnak, mert jól eldugott helyen van odafönn.

Mégis az a furcsa, hogy az az eldugott, fehérremeszelt kis ház, amit épp el akarunk csúfítani, annyitlátott, hogy bármelyik látnok megirigyelhetné. Semmikülönös nem történt vele, csak állt vastag, sárral tapasz-tott kőfalaival, és két kis ablakán keresztül nézte közelháromszáz éven át, hogyan változik körülötte a világ.Nincs is más ott fenn, amit nézzen, csak a nagy fenyve-sek, a Hargita, a Görgényi-havasok és a vadak. Emberalig jár arra, amióta Pál János bá meghalt, s nagyapám isleköltözött a faluba. Mégis minden kor valahogy rajta-hagyta a nyomát az egyetlen kőházon közel s messze.Régen nem volt szokás kőből építeni arrafelé, most semaz, mégis ott áll. Az a néhány ház, ami szétszórva látha-tó a katonai térképen is, mind fából épült. Nem tudom,az őseim miért gondolták, hogy oda kőházat építenek.Hogy állja az időt? Nagy távlatokban gondolkoztak?

Fogalmam sincs. Azt mesélte nagyapám, hogy az ősöktélen is ott laktak. Mindent megtermeltek a kertben,állatokat tartottak, konc papóéknak órájuk sem volt.Mikor kivirradt, felkeltek, mikor besötétedett, lefeküd-tek, ha éhesek voltak, ettek. Így ment ez akkortájt.

Azt sem tudom pontosan, hány éves az a ház.Nagyapám számolgatni kezdte egyszer, hogy azt az őnagyapja, konc papó is örökölte, sőt ő is valakitől, s ígynagyapám visszaszámolt vagy öt generációt, azt mond-ta, hogy körülbelül kétszázötven-háromszáz év közt jár-hat. Látszik rajta, hogy öreg, sok nyomot hordoz magán.A régiekről csupán annyit tudunk, hogy megépítették,szép tálast csináltattak, sütőt, hogy a kemencéjében házikenyerek süljenek. Mennyezeti gerendái alatt deszkákatszegeztek keresztbe, s azokon szikkadt a sajt. Nyáronvadméheket fogtak be, még megvannak a kasok és alépek a döngölt padláson. Kéményt viszont nem raktakaz ősök. Azóta sincs kivezetve a kályhacső a padlás-térből. Talán, hogy a zsúp ne gyulladjon meg, mert a háztetején kezdetben zsúpfedél volt. Onnan tudom, hogyzsúp teteje volt, s a csűrt is azzal födték, mert a másodikvilágháború után a román csendőrök fellátogattak, fegy-vereket és magyar katonákat kerestek az odorban, ésszuronyaikkal úgy összedöfködték a zsúpot, hogy adédapámnak újra kellett födnie. Akkor viszont már feny-őfazsindellyel födte. Nem tudom, hogy mit látott még aza ház, mert én alig értek a sok régi jelből, amit magánhordoz, és nincs, aki elmondjon mindent, hogy mi is tör-tént két vagy háromszáz évvel ezelőtt, de néhány érde-kességről tudok. Van például a ház előtti tartógerendánegy pléhtáblácska, amiről még le lehet olvasni, hogyADRIAI BIZTOSÍTÓ. Félkör alakban, vékony betűkkelszedték, hogy kiférjen, és egy vödör domborodik alatta.A Monarchia idején be volt biztosítva fenn az erdőn az akis házikó. Láthatott mindenféle időket, császári időt,magyar időt, a román időt, újra magyar, megint románidőt, érezhette, hogy ide-oda csatolgatják, átélte a fasiz-must, a kommunizmust, most épp a demokrácia taknyáncsúszkáló kapitalizmust nyögi, látott mindent, amit egyhavasalji kőház láthat. Látta, hogy nagyapám mindennyáron tizennyolc szekér szénát ad le a kertből a kom-munisták által létrehozott kollektívnek, csak azért, hogymegtarthassa azt a házikót s a kertet, ne államosítsák,hogy legyen hová lehajtsa a fejét. Élt nehezebb időket isaz a ház, ott volt például a háború. Azt mesélte öreg-apám, hogy a házban, a kályha – vagy ahogy ő mondta:a „füttő” – tetején sütötték a vadvackort a visszavonulónémetek a második világháború végén. Az éhes katonákbevánszorogtak, kértek egy darab kenyeret, és mind-egyikük illemtudóan, németes precízséggel csak a felétvágta le; az első katona elfelezte, a második a felet vágta

5

láthatáráprilis

A novellát Csender Leventének kiadónk gondozásában az Ünnepi

Könyvhétre megjelenő kötetéből közöljük.

ketté, a harmadik a kenyér negyedét, és így tovább, míga kenyérből nem maradt. Ezért aztán kirakták a rézüstöta ház elé, a veremből kihordták a pityókát, s ott főtt apityókaleves a ház előtt éjjel-nappal. Ha betértek alerongyolódott, visszavonuló katonák, ettek, aztán men-tek át a hegyen Korond felé.

Látta a ház azt is, hogy futott dédanyám, és mondtaaz akkor még kiskamasz nagyapámnak, hogy jönnek aromán csendőrök, miközben a német katonák a kintiasztalnál ültek, és csemegézték a sült vadvackort.Majdnem meglepték őket. Dédanyám kézzel-lábbalkezdett magyarázni.

– Hányan vannak? – kérdezte az egyik német. – Öten – mutatta dédanyám. Az öt német, akik ideiglenes hadiszállásukat a háznál

rendezték be, felállt. Az egyik legyintett egyet. – Mámá! – mondta dédanyámnak, és intett neki,

hogy iszkiri hazafelé, le a faluba. Dédanyám el is ment.Ők fogták a fegyvereiket, kettő magával vitte nagyapá-mat az odorba, ahonnan jól belátták a közeledőket, atöbbiek pedig a kertfolyásában levő fenyőfák alatt áll-tak lesben. Jött is az öt román csendőr, de megálltak aszemben levő dombtetőn, és egy jó félórát egyezkedtek,miközben a német katonák puskái rájuk meredtek.Aztán valami felsőbb sugallatra visszafordultak a falufelé, így nem lett a háznál német–román lövöldözés.

Sokat látott az a ház, megélt éhezést, árvizet, száraz -ságot, annyi mindent, de talán soha nem járt rá annyira arúd, mint az utóbbi években. Soha azelőtt olyant nemlátott, hogy ajtaján ezeridegenek vigyék ki a tálast, amita bútorkereskedőkkel összejátszó betörők lopnak el.A legrégebbi bútordarab volt a házban a festett tálas, amita korom befogott, csak helyenként sejlett át egy-két tuli-pán. Talán a házzal lehetett egy idős, fekete volt, a korommegóvta a szútól és mindenféle kártevőtől. Nemcsak atálast lopták el, hanem a fogasokat a falról, a padokat, apetróleumlámpát is, kivéve a két ágyat, az ócska vas-kályhát, amin a németek a vackort sütötték. A tetteseketelfogták. Zetelaki cigányok voltak, az udvarhelyi ócskásvette meg a bútorokat, vagy lopatta el, ki tudja, melyikosztrák, német, svájci ház falai közt díszeleg szépanyámtálasa. Az sem lehet vigasz, hogy nemcsak a miénket,minden havasi házat kiraboltak. Ami régiség mozdíthatóvolt, azt elszekerezték. A ház egyik kis ablakának a felsőkét szemét kiverték, pedig nyitva van az ajtó mindig,bárki betérhet, s most ott áll félvakon az a házikó, pedigmennyi mindent látott. Talán jobb is neki így, ha nem lát.A háznak, amely még a büszke Monarchia idején azAdriai Biztosítónál volt bebiztosítva. Akkor talán mégfizetett volna a biztosító, de hol van már az AdriaiBiztosító, meg hol van a Monarchia?

Nagyanyám megtalálta a padokat az udvarhelyi ócs-kásnál, ugyanis a hátát lemeszelte volt fehérre, hogy a szúne essen bele. Csak végignézett a gúlába rakott padokon,és egyből kiszúrta, hogy hoppá, ez a miénk. Megnézte, ésa padfedél alján, bár lefestették, átlátszottak a tintaceruza-nyomok: öregapám felírta, mint a kalendárium lapjára,hogy mikor jöttek meg a fecskék, mikor mentek el, májushányadikán kerekedett hóvihar. Minden fontosat, ami szo-katlan vagy rendellenes volt a természetben, feljegyezterendszeresen, mintha naplót vezetett volna. De hiábatalálta meg nagyanyám a két régi padot, az ócskásnakgyorsan vágott az esze. Ígért a két régiért három újat.Nagyanyám belement az üzletbe. Az új padok már nemkerültek fel az erdőre. Ott áll az asztal, körülötte már nin-csenek padok, csak székekre fektetett deszka van és egyláda. A drót még ott lóg az asztal fölött, amire rá voltakasztva az évszázadok estéit bevilágító petróleumlámpa.A fogasok helye a fehérre meszelt falon.

Botorkált Rigó, kapaszkodott felfelé a hegyi úton.Eljött Bors Lajos bácsi is Csíkmenaságról, összeütöttegy tálast gyalulatlan fenyőből, ami méretre egyezett ésformára hasonlított a régire, de a festés, kidolgozás, azévszázadok finom munkája hiányzott róla. Látszott,hogy nyersebb, nem csiszolta meg az idő, csúszóajtainem koptak még be, és valamiért nem tudtam elképzel-ni a régi házban egy új bútort.

Megérkeztünk, a lovat elengedtük, a kert legtávolabbisarkába futott, remegett orrcimpája a csillogó lemezektől.Nem is szedtük le a tetőről a mohazöld, szakályzuzmószsindelyeket, csak szegezni kezdtük rá az offset lemeze-ket Bors Lajos bácsival, aki nyolcvanhárom évesen mégúgy födött, hogy egyik kezével fogta a tetőgerendát, amásikban baltával verte be a szeget, közben félig a leveg-őben lógott, és úgy mesélt viccet, hogy szájába fogta aszeget. A pálinkát szerette, és az se szegte kedvét, hogynyolc évet lehúzott Szibériában. Söröskupakokat húztunka szegekre, hogy a lyukon, amit a lemezen ütöttünk, nefolyjon be a víz. A munkával gyorsan haladtunk. Mire anap letűnni készült, a tető ezüstösen csillogott. Csak akkorvettem észre, hogy a lemezeken levő kék festék női kör-vonalakat sejtet. Jobban megnéztem, s hát a nők ruha nél-kül pózoltak, a lemezekre felnőtteknek szóló újságokatnyomtak. Megálltam, végignéztem a tetőn. Valóságoshárem volt. Egyik nő sem tűnt szégyenlősnek. Fiatalokvoltak és csinosak, nagy domborulatokkal. A pusztulástólkis haladékot kapott ház. A hold már úgy világította mega tetejét, hogy az offset lemezekről a fiatal lányok kacér-kodtak a hideg fénnyel. Naptár is szerepelt a lányok mel-lett, ha hamarabb észrevettem volna, sorba rakom őketjanuártól decemberig, hogy olvashassa az idő, hol is tart,ha a ház fölé száll.

6

magyar naplóláthatár

KALÁSZ MÁRTON

Tört üvegDeák László emlékének

Nemcsak tört szemüvegem keresem –hangzik, más persze; mégse naponta. Kirekesztőnk,ha a költészet, ábrándos kiutat, ma –jó-rossz elmék éjébe bocsát; hajdan, Vénnek, míg nyomon megbocsát.lenéznénk: e Költők Parkjában, onnan kint, s ha ablakon –napfürösztve padjai otthonkák, közszegélybe sérült szellem idéttnek,a padok értelme szerint háttal. Volt kirekesztő,ép líra. Bent térj: ránk helyszínt mondhattak; egyszer –kirekesztőnként sem. S nem évszakra forgat, épp dühöt rég az álom,mint kiket tényében nappal. „Attól”, hallanám a korai halk mondatottávol, „beengedték, másutt; lent föltakarítjuk, zárt udvaronittrekedt vészágyú: ma betont lesne se – föl csapja víz a vért?”Éjt évszakból berángatott, milyen ismeretlenek mögül, mind egyikutolsó: sújtott arccal, tört bordával veszítve szennyükben. Mind,

Meddig. Évszak – G. utcán? „Kitért.”

7

láthatáráprilis

TURAI LAURA

Félelem

Tán ez volt az első este hogy féltemvalami hazátlan remegés sziréna-szédítőn hátamra kúszottnem kísért haza senki éshiába volt a merész mutatványvak zápor zihált csak homlokombanmint papírdobozba rejtett vízesésmíg mentem vétlen-határozottan.

Itt történik most és éppena pillanat virága gyümölcsbe lobbanmégsem ízleli húsát senkia tiszta íz talánya ott van…

kereslek rendezett iratokbankereslek ott hol bármi moccankereslek ahol még nem kerestekfűszálak hegyén, vitorlatokban

a félelem, hogy virágok szirma…

isteni sistergés légy velem!

hiányod hibátlan jelenlétébe

belereszket a félelem

Ha a semmi néz

Mikor elkopnak a lépcsőfokokkötelet hajít az éjszakas a kapkodó kezek kitérnekszirmok lehajló mámorais íztelenha sírást szárít a szél, könny nincsse víz, se vér, csak az a kipusztult mandarinfade azt se látod, tart az éj

Lehull a napa hold kiátkozzöld zokniban zihál az őszruháid nem mered levetnihogy elaludhass kutakba dőlsz

mert mindent a tiszta víz igazgat

De tél van, befagyott, semmi néz

A szó a szem fehér tavára kiültrettenet-penész.

JÉKELY ZSOMBOR

Jánó Mihály, a középkori erdélyi

falképek kutatója

Jánó Mihály művészettörténész méltatását néhányszemélyes emlékkel szeretném kezdeni. Magam egye-temistaként kezdtem el Erdély középkori falfestésze-tével foglalkozni, nagyrészt családi indíttatásból. Ígylett szakdolgozatom témája a gelencei templom.Bodor György nagyapám gyermekkori nyaraitGelencén töltötte, ahol több rokonunk is lakott.Felvettem a kapcsolatot mindazokkal, akikről tudnilehetett, hogy foglalkoztak a gelencei falképekkel.Egyik első utam nagybátyámhoz, Bodor Ferenchezvezetett, aki nemcsak Erdély és Gelence jó ismerőjevolt, de könyvtáros is – hivatását és a szó legjobbértelmét tekintve. Számos könyvvel próbálta kielégíte-ni tudásvágyamat, de mindig azt mondta: termé -szetesen el kell menjek Ge lencére, mégpedig JánóMihállyal, aki a legjobban ismeri a templomot.Megkaptam tőle Jánó Mihály Hitvédelem és határ-őrség című, a Szent László-legenda falképeiről írotttanulmányát, amely 1990-ben jelent meg a rövid életűPavilon folyóiratban. Akkor még nem tudtam, hogyszerzőjének ez volt az első tanulmánya a középkorifestészetről. Kutatásaim során hamar eljutottamSebestyén Józsefhez is az (akkor még) OrszágosMűemléki Felügyelőségen. Ő számos információ mel-lett egy teljes sorozat felmérést is rendelkezésemrebocsátott a templomról.

Jánó Mihályt Sepsiszentgyörgyön kerestem fel. Ő vál -lalta kalauzolásomat, de megosztotta velem kutatásieredményeit is. Beszélt néhány nagyobb tervéről:Husz ka József falképes kutatásainak feldolgozásárólvagy a székelyföldi középkori falképek repertóriumá-nak elkészítéséről. Ekkoriban merült fel benne egyolyan könyvsorozat ötlete is, amelyet Horror vacuicímmel erdélyi festett templomoknak szánt. Ebben asorozatban jelent aztán meg monográfiája a gelenceitemplomról, de részben az ő munkája a tancsi temp-lomot és festett faberendezését bemutató kötet is. Azeredetileg füzet formájú sorozatból Horror vacuikönyvek lettek: az új sorozat első kötete ugyancsak agelencei templomról szól, társszerzők bevonásával ésa korábbinál jóval bővebb terjedelemben, az akkorlezárult helyreállítás eredményeivel is kiegészítve.

Ezen a köteten már közösen dolgoztunk. Jánó Mihálycélja mindig egy-egy műemlék történetének és műtár-gyainak teljes, monografikus feldolgozása. Gelencemellett többek kö zött Székelydálya, Sepsibesenyővagy újabban Maksa alapos kutatása vezethette őtarra az útra, amelynek gyümölcse 2008-ban megjelentnagyszabású kötete. A Színek és legendák címmel aPallas-Akadémia és a Székely Nemzeti Múzeumközös kiadásában napvilágot látott monográfia témá-ja az erdélyi falfestészet kutatástörténete. JánóMihály felmérte, hogy nem csak az egyes műemlékektörténetét nem ismerjük részletesen, de az erdélyi fal-festészet és általában a középkori műemlékek kutatá-sának történetét sem. Különösen nagy a homály aXIX. század második felét tekintve – a ködből hegy-csúcsokként kiemelkedik ugyan Orbán Balázs, RómerFlóris vagy éppen Huszka József munkássága, deeredményeikről, környezetükről és kapcsolatrendsze-rükről nem sokat tudunk. Jánó Mihály könyve ezt ahiányt pótolja. Kiderül belőle, hogy újnak vélt felfe-dezéseink nagy része elődeink nevéhez köthető. Elégarra utalni, hogy a közelmúltban napvilágra került fal-képek közül számosat – például Sepsikilyén, Sep -sibesenyő vagy Sepsiköröspatak falképeit – HuszkaJózsef egyszer már feltárta, és az újabb feltárásokatéppen az ő akvarellmásolatai segítették.

Kanyargós pálya vezetett eddig a nagyszabásúmonográfiáig. Jánó Mihály pályafutását a kézdivásár-helyi céhtörténeti múzeumban kezdte Incze László mel-lett, és közben levelező szakon elvégezte a kolozsváriBabeş-Bolyai Tudományegyetem történelem–filozófiaszakát. 1983-tól a sepsiszentgyörgyi Székely NemzetiMúzeum képtárának vezetője, majd a kilencvenes évek-ben Kovászna megye művelődési főtanácsosa. E min-őségében szervezője a Musica sacra egyházzenei fesz-tiváloknak, szorgalmazója a háromszéki civil művel-ődési intézmények, alapítványok, egyesületek létreho-zásának. Megbízatása lejártával visszatért a SzékelyNem zeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárába, és innen2008-ban ment nyugdíjba. Jánó Mihály maradéktalanulkihasználta azt a lehetőséget, amelyet Kovásznamegyében betöltött pozíciója lehetővé tett. Nevéhezköthető Sepsibesenyő elpusztultnak vélt Szent László-legendájának – már annak, ami megmaradt belőle –újbóli feltárása. Ő a szacsvai László-legenda megtaláló-ja és első publikálója, és ő állította még időben le akászonimpéri kápolna felújításának első szakaszát, ateljes vakolatleverést, aminek köszönhetően ma onnanis ismerünk XV. századi falképeket. Fontos szerepet ját-szott a sepsikilyéni falképek újbóli feltárásában és agelencei templom építészeti restaurálásában. Itt ugyan a

8

magyar naplóláthatár

Jánó Mihály a múlt év novemberében Szervátiusz Jenő-díjban részesült.

falképeken beavatkozásra nem került sor, de a külső fal-képek feltárásával mégis bővült az innen ismert emlék-anyag. Figyelme természetesen nem korlátozódott aközépkorra: figyelemmel kísérte a perkői kápolnaXVII. századi freskóinak feltárását, ott volt az altorjaiApor-kastély ba -rokk festése fel -tá rásának év ti -zed del ezelőttikezde tei nél, Kis -kászon ban pediglétre hoz ta a Bú -csújá rók emlék -házát. A SzékelyNem zeti Mú zeum -ban számos (vagyin kább szám ta lan)XIX–XX. szá za -di témájú kiál lí -tást rendezett. Kö-zü lük kiemelke-dik az 1998-banrendezett BarabásMiklós-kiállítás ésa hozzá kapcsolódó konferencia, valamint a kettős vál-lalkozást kísérő két szép kötet. Mindeközben sorra jelen-nek meg írásai, kritikái a kortárs erdélyi művészekről.Már önmagában ezért a tevékenységéért is megérde-melte a Szervátiusz-díjat. Én azonban mégis visszatér-nék a középkori falképek kutatásához, ami mind-kettőnknek leginkább a szívügye.

Lássuk tisztán, miről is van szó: a középkoriEurópa Itáliát leszámítva talán leggazdagabb ilyenjellegű emlékanyaga maradt fenn a Kárpát-medencé-ben. A középkori Magyar Királyság falfestészete mégúgy is, hogy az ország központi területének emlék-anyaga nagyrészt elpusztult, összefüggő, változatosés igen magas színvonalú emlékanyagot jelent. Ebbőlis kiemelkedik Erdély falfestészeti anyaga, amelyrőlaz elmúlt két évtizedben szerencsésen gyarapodtakismereteink. Gya rapodott maga az emlékanyag is azintenzív kutató-feltáró munka és a restaurálásoksorán, de örvendetesen szaporodnak az emlékekrevonatkozó művészettörténeti kutatások is. Ennekköszönhetően új összefüggések tárultak fel, és koráb-ban társtalan emlékeket most művészettörténeti kon-textusba tudunk illeszteni. Kevés olyan területe vanEurópának, mint pl. a Homoródok vidéke. Ma ispáratlan élmény egy nap alatt Székelyudvarhelyrőlindulva megnézni Felsőboldogfalva, Bögöz, Székely -derzs, Székelydálya, Homoródjánosfalva, Homo -

róddaróc és Karácsonyfalva XIV–XV. századi falké-peit. És akkor Homoródszentmárton Huszka által fel-tárt, de azóta elpusztult falképciklusairól vagy azoklándi templom vakolat alatt rejtőző kifestésérőlmég nem is szóltunk. Az emlékanyag persze nem csak

mennyisége miattfigyelemreméltó.Az 1419-ben mű -ködő székelyder-zsi festő – aki-nek festőműhe-lye csaknem féltucat templom-ban hagyta ottkeze nyomát –például az inter-nacionális gótikaegyik európai szin -ten is jelen tős alko -tója. Talál kozha -tunk itt számossajátos témájúábrázolással is,hiszen itt maradt

fenn a Szent László-legenda legtöbb emléke, amely aközépkori magyar festészet legjelentősebb ikonográ-fiai innovációja.

Páratlan gazdagságú és jelentőségű emlékanyagotkaptunk tehát örökül – és minden jel arra mutat, hogymég számíthatunk újabb emlékek előkerülésére, feltárá-sára is. Nagy tehát a felelősség, amelyet magyarországiés erdélyi kutatók, valamint a magyar és a román álla-mi és civil szervek közösen kell, hogy viseljenek. A fel-tárásoknak ugyanis csak akkor van értelmük, ha egyút-tal a fennmaradásnak a módja is biztosítva van – vagyha erre nincs remény, legalább a dokumentálásnak.Ezután pedig a tudományos feldolgozásnak kell követ-keznie. A feldolgozás folyamatában pedig nem leheteléggé hangsúlyozni az olyan kutatók fontosságát, akik-nél az emlékek helyszíni ismerete párosul a forrásokalapos ismeretével. Az erdélyi művészet történeténekfeldolgozásában – elsősorban az építészet és a kőfara-gás tekintetében – Balogh Jolán és Entz Géza munkás-sága jelenti azt a példát, amely e kettős kívánalomnakmegfelel. Hozzájuk hasonló alapossággal dolgozta felDávid László Udvarhelyszék középkori műemlékeit,részletesen kitérve a falképekre is (kötete 1981-benjelent meg). És az erdélyi középkori falfestészet kutatá-sa során ugyanezt, az alapos forráselemzést az emlékekrészletekbe menő vizsgálatával vegyítő módszert alkal-mazza Jánó Mihály is.

9

láthatáráprilis

Gelence, Kálvária (részlet)

LÁSZLÓ NOÉMI

10

magyar naplóláthatár

Oly szabad

Gyászruha, fátyol, ing, babakelengye,fogjátok össze kusza életem!Ha én nem bírok, bírjatok velem,ne engedjétek, hogy magát feledje

e lélek, s azt gondolja: oly szabad,mint ág fölött a szárnyra kelt madár,hogy karja, amit oly bátran kitár,nem roppan össze majd a súly alatt.

Ne engedjétek, hogy szemét lecsukvacsak ösztönei hívó hangját tudja,még ha mennyország lakozna is abban.

Suhogjátok: nem vagyok egyedül.Még akkor sem, ha szívem legbelülfényfoltos űr és kőolvasztó katlan.

Ha szétszakadnék

Fényfoltos űr és kőolvasztó katlan:lásd mivé lettél, égbolt, föld-anya.Ha szétszakadnék, arról vallanaminden szilánkom: tietek maradtam.

Ha szétszakadnék, látnátok: szememkét sima kő, amelyben tűz lakik,tüdőm éterben evező ladik,kéklő bokor sűrű erezetem.

Ha szétszakadnék, engednétek-e,hogy lélek költözzön a törmelékbe?Lehetne a szilánknak élete?

Ha szétszakadnék, tudnám, hogy megérte,vagy kiderülne: mindez csak mese?Törünk, hajlunk, ellentmondás a vége.

Fiókba zárom

Törünk, hajlunk, ellentmondás a vége.Miattunk törtem, kedvünkért hajoltam.E gyönyörűséget hidegen, holtannem bírtam leereszteni a mélybe.

Nem bírom féken tartani erőm,hogy kékülésig ne kezed szorítsam,hogy napjainkat simán gombolyítsam,s beosszam szépen kevés levegőm;

nem bírom idomítani a vállamahhoz, hogy többé nem leszek magam,hogy felcseperedem, mint annyian,

elégedetten majd fiókba záromhibáim, s hogy kifogtam a halálon –s beáll a vég, oly pontos, oly hibátlan.

SZONG SZOKCSE

Hvang Mangün mondotta

Hvang Mangün eltűnt. Megragadta a rotációs kapautánfutóját tegnap kora hajnalban, és még mindig nemtért haza. Pedig ha ilyenkor a mezőre indult, alkonytájtmár otthon szokott lenni. Ha valahol ivott és becsípett,legkésőbb éjfélkor már visszafelé imbolygott. Mostazonban se híre, se hamva. Életében egyszer éjszakázottkint valahol, de hajnalra akkor is hazavetődött, mostmeg a kakasok már régesrég elkurjantották a reggelt, deő sehol. A községháza előtt, az általa egykor ültetettvadszőlő fürtjei alatt, az általa ácsolt padoknál gyüle-keztek az emberek. Először a falufőnök szólalt meg.

– Ez a Mangün vagy hogyishíják, Bangün, ez abolond nem adott enni az ökreimnek. Nem mondom,szép dolog, egyszerre ennyi állatot éhesen bőgetni.Most iszik valahol és jól érzi magát, a fene vinné el…

A falu véneinek sorában a legtekintélyesebb, legis-kolázottabb öreg, Hvan Dzseszok vette át a szót. Ő az ajeles személy, aki a sárkánykirály ünnepén kalligrafikusírásával letisztázza az ősök szellemének szánt fohászt.

– Ha nincs sehol, annak oka kell hogy legyen. Nemtűnhet el valaki csak úgy! Az ember tán egy aprócska tűvagy homokszem? Tudnunk kéne, hol van. Mert hátközibünk való. Ez a Mangün-gyerek itt született, ésamióta itt él, még olyan nem volt, hogy ne jött vónahaza reggelre…

– Nem úgy van az, öregapám. Amikor elment a soro-zásra, akkor is egy napot volt távol. Merthogy hazafelégyüvet éccakába nyúlóan mindenféle rókákkal, nyulak-kal viaskodott a bolondja. Legalábbis ezt mondta…

A sárkánykirály ünnepén a ceremóniamester szerepétbetöltő Hvang Dongszu tréfálkozott így. Ekkor azon-ban, hogy komolyra fordítsa a szót, egy bizonyos Minvágott közbe. Ő volt az, aki összetrombitálta az embe -reket, amikor Hvang Mangün fia megkereste a hírrel,hogy az apja nem jött haza.

– Kik mentek a tüntetésre tegnap? Ki ment HvangMangünnel együtt? Látta valaki a tüntetés alatt?

Az összeverődött tíz–tizenöt ember egymásrabámult, majd megvonták a vállukat.

– Csak néhányan mentünk. Az egész járásból vagyszázan, ha voltunk. Mangün barátunk meg ugyebáreléggé aprócska, nem emelkedett ki a tömegből…

A falufőnök mondta ezt gúnyosan. Min azonbanemlékezett arra, hogy a falufőnök a tüntetés előtti naponfélrevonult Hvang Mangünnel és nagyon győzködtevalamiről.

– Tegnapelőtt, amikor a tüntetésre készülveösszegyűltünk, a falufőnök úr mondott neki valamit. Ameg beszélés legvégén, láttam ám…

A falufőnök mérgesen bámult Minre:– Mi van?! Azt mondtam neki, hogy mindenképpen

legyen ott a tüntetésen. Tán ez hiba volt?!Min hangja önkéntelenül is számonkérő tónusra váltott.– Az egész járást összetrombitálták, mégis kevesen vol-

tak. Miért éppen Mangünt győzködte? Valami oka csakvolt. Valamilyen különleges ok, ami miatt odaküldte?

– Miket hord ez itt össze-vissza? A falufejlesztési köl-csön eltörlésének követeléséről volt szó. Fontos dolog ez.Tán hiba volt azt mondanom, hogy mindenképpen résztkell venni és az álláspontunknak nyomatékot adni?!

– Nem azt mondom, hogy hiba lett volna. Csak aztkérdem, miért éppen Hvang Mangün nem jött vissza,amikor mindenki már rég itthon van.

– Piaci nap is volt. Beült valahová, kicsit berúghatott.Ilyen állapotban az utánfutóval hazadöcögni bizonyidőbe telhet.

A többiek csak némán figyelték, ahogy pattog alabda kettejük között.

– Igen?! És pont Hvang Mangünnek kellett odamen-nie azzal a vacak utánfutóval. Aminek ráadásul valamibaja is volt.

– Én mondtam tán, hogy vigye oda az utánfutót?A tüntetés szervezői kérték, hogy a tiltakozók mez-őgazdasági gépekkel jöjjenek. Elromolva meg nemvolt, mert Hvang barátunk két napig dolgozott vele.Csak ő értett hozzá.

– A falufőnök úr meg miért nem ilyen rozoga után-futóval ment? Ő bezzeg a legnagyobb traktoron furiká-zott. Egy falufőnöknek példát kéne mutatnia, tőle sze-rénységet várnak, akkor aztán követik a többiek. Hát ezmost nem így sült el…

– Nekem a központban a többi falufőnökkel kelletttárgyalnom, hát hogyan mehettem volna a tüntetésreegy vacak utánfutóval? Ha én is egy utánfutóval döcö-gök, akkor biztosan elkések a tüntetésről. Ráadásulesett az eső, úgyhogy kevesen jöttek el. Kikiabáltukmagunkat, aztán mindenki hazament… Lehetségesegyáltalán utánfutóval eljutni odáig? Az országút televan őrülten száguldó autókkal… És mi van akkor, ha azegyik belerohan az utánfutóba? A többi faluból sokanjöttek a saját autójukkal…

– Nem arról volt szó eredetileg, hogy mindenki után-futóval jön ki az országútra? Tüntetünk és az erőnket ismegmutatjuk. Bizony, bizony…

– Idecsődíteni az embert, amikor rengeteg dolgomlenne. Nem is figyeled, mit mondok, csak beszélsz idi-óta módon össze-vissza.

11

láthatáráprilis

Min erre felhorkant:– Ki itt az idióta?! Ha a vezetők határoznak valamit,

akkor azt be is kell tartani. De ha öltönyben és autóvalmennek, és senki sincs, aki az utasításnak megfelelőenutánfutóval vonulna, micsoda dolog ez?

– Nézzenek már oda, hogy nagyképűsködik? Ide -gyün a városból, hogy aszongya, visszatér a természet-hez, osztán itt meg buzgón védi az érdekeinket? Dehátmije vagyok én Mangünnek? Az anyja vagy tán azapja? Kössek a nyakába kötelet és úgy vezessem?!

Ha nem jön oda Hvang Mangün anyja, lehet, hogyegymásnak esnek a vitázó felek. Min vörösen a dühtőlközeledett a másik felé. Ez egy hatvanvalahány évesférfitől nem mindennapi látvány. Ekkor azonban egyvékony, még mindig szép arcú vénasszony ért oda, akiaz unokáját vezette kézen fogva. A gyerek riadtan lestea lócán üldögélő felnőtteket.

– Ha nem kívántam volna meg a makrélát, ez nemtörténik meg. Kellett nekem az a makréla… Elküldtem,hogy vegyen, most meg sehol – mondta az asszony.

Az emberek végül felfogták, mi történhetett tegnapreggel, amikor Hvang Mangün az utánfutóval elindult.Aznap reggel, amikor Hvang Mangün a reggelit készí-tette, az anyja azt nyafogta, hogy sózott makréla nélkülnem tudja megenni a rizst. A falufőnök arra gondolt,hogy az a lökött Mangün, vagy hogyishíják Bangünképes volt a tüntetés helyett makréláért menni. Igazánszülőtisztelő fiú, mondta derekát hajlítgatva. HvangDzsszok a bajuszát pödörgette:

– Nohát, hogy a vénasszony ne szenvedjen hiánytsemmiben, erre is képes, derék gyerek ez. HvangMangün gyereke, Jongho is megszólalt hüppögve:

– Amikor reggel hazajöttem, láttam az utánfutónapámat. Azt mondta, hogy tisztálkodni megy. A fürdőbement hát. De a járási fürdőben nem látták, telefonáltamnekik. Lehet, hogy egy másik fürdőbe ment. Aztánútközben történhetett valami…

Az emberek folyton újabb és újabb fejleményekrőlértesültek. Hvang Mangün, mint korábban soha, a gye-reke szobájába ment aludni. A gyerek vizsgára készült,ezért a barátjánál töltötte az éjszakát. Amikor reggelhazatért, rögvest észlelte, hogy apja nála aludt, s ráadá-sul az ő dzsekijét viseli. Ráripakodott az apjára, hogyazonnal vegye le, és máskor nehogy belépjen az ő szo-bájába. És azonnal menjen el fürödni. Hogy aztán odament-e, nem tudja. A fürdő a tüntetés színhelyével pontellenkező irányban van.

– Soha életemben nem láttam még, hogy ez aMangün fürdött volna. Soha még csak meg se fordult afejében, hogy folyóparton vagy patakparton megmár-tózzon. Mért ment volna pont egy fürdőbe…

Hvang Gjuszu mondta ezt a vállát vonogatva. Minhabozott, hogy elmondja-e, amit tudott, végül nem szó-lalt meg. Ő is azt mondta ugyanis Hvang Mangümnek,hogy feltétlenül vegyen részt a tüntetésen. Bűntudatotérzett, mert volt benne egy kis ital, amikor győzködte ajámbort, hogy ő is ordibáljon a tömegben.

Ekkorra már mindenki tudta a hírt: Hvang Mangünnem jött haza. Ha valamelyik falusi egy-két napra vagyakár egy-két hónapra elutazott, erről nem mindenkiértesült. Hvan Mangün esete azonban más volt. De nemmindenkinek volt fontos, hogy előkerüljön. Ha itt van,jó, ha nincs, úgy is jó. A falusiak ugyanis bolondnak tar-tották. Csak Min úr, aki két éve jött a faluba, és így nemkövethette nyomon Hvang Mangün életét a születésétőlfogva, csak ő nem vélekedett így.

Az elöregedő faluban a még fiatalnak számító, negy -venöt éves Hvang Jongszok akkor értesült az eltűnésről,amikor épp a szükségét végezte a községház árnyékszé-kén. Ezt Hvang Mangün sajátkezűleg ásta ki és építette fel.

– Ez a Mangün nekem bezzeg nem ásott budit, pedigegymillió vont adtam volna neki. Állandóan szarszagúvolt ez a jóember, hordta a trutyit a földekre. Hogyaztán ez jó-e a földnek, terem-e tőle…

Hvang Mangün annak idején csak mosolygott azilyen beszéden. Ez neki egy pillanatig sem volt kérdé-ses. Valaki megszólalt:

– Ha nincs Mangün, nincs, aki ezt a munkát elvégez-ze. Hova mehetett szegény…

A községháza közelében kicsiny földjén zöldséget ter-mesztő Jo anyó is értesült az eltűnésről. Hvang Mangün afalusiak trágyáját a sajátkezűleg ásott derítő be vitte, majdaz érlelés után szétosztotta az emberek között. Nem úgytett, mint Hvang Jongszok, aki úgy gondolkozott, hogy haő ásná ki az árnyékszéket, a trágya is az övé lenne.Mangün a Jo anyóhoz hasonló, korán megözvegyült sze-gényekkel nagylelkű volt, nekik hozta legelébb a fekáliát,és bőven kimérte, nem sajnálta tőlük.

A gyerekek bújócskáztak éppen, amikor Hvang Mangüneltűnését hallották. A részrehajlás nélküli be csületességHvang Mangün legjellemzőbb tulajdonsága volt. A látszatugyan az volt, hogy híján van a józan ítélőképességnek, deha valami vitás kérdés vetődött fel a gyerekek vagy akár afalusiak között, a bolondnak vélt Hvang Mangün ösztönö-sen rátalált a helyes döntésre, és ezzel a vita véget is ért.

De akkor is őt emlegették fel, amikor valami teljesennyilvánvaló dologról esett szó:

– Ezt bezzeg még Mangün is tudná!A faluban volt egy réges-régóta közkedvelt csúfoló nóta,

amelyet egy idő után Hvang Mangün nótájának neveztekel. Az emberek ezt dúdolgatták most is, miközben HvangMangün eltűnésének lehetséges okairól töprengtek.

12

magyar naplóláthatár

Hvang Mangün nótáját, pontosabban a Hvang Man -günről szóló dalt a következőképpen éneklik. Először aHvang szótag hangzik el, jól elhúzva, hogy felkeltse afigyelmet, majd egy ütem kihagyása után az utóneve:Ma-an-gü-ün. Megint két ütem szünet, majd a Sász-szor, Csíz-von, Csíz-gün szótagok következnek egyregyorsuló tempóban. Ezek mind az ő szavajárását után-zó csúfnevek voltak. A dal ilyen módon összegezte afalusiak vele kapcsolatos tapasztalatait és érzéseit.

Hvang az ő családneve. Az Egyes újtelepen majd-nem mindenki, körülbelül ötven család viseli még ezt anevet, mert ugyanahhoz a nemzetséghez tartoznak. Aközség tehát úgynevezett nemzetségi falu volt. A kétévvel ezelőtt odaköltözött Min viselt csak más család-nevet, rajta kívül az egyik a Hvang vejeként odakerültNo. Az Egyes újtelep, ahogy a neve is utal rá, nem voltrégi település. Hvang Mangün édesapja odaveszett aháborúban. Az édesanyja már viselős volt vele, s mikormegszületett, már nem élt az apa, aki a hagyományokszerinti utónevét megszerkeszthette volna. Jobb híján aházuk előtt magasodó hegy, a Mangün nevét kapta meg.A Mangün két szótagja azt jelenti, hogy tízezer gyökér,azaz sok-sok fával borított hegy. A hegy melletti völgy-ben több patak is folydogált. Vizüket felduzzasztva akormányzat egy víztározót épített, s a környéken szét-szórtan, tanyasi módon élő parasztokat egy helyre tele-pítette a tározó partján. Ez a falu lett az Egyes újtelep.Hvang Mangün neve tehát a falu létrejöttének jelképe-ként is felfogható.

A dalban emlegetett Sásszor mint ragadványnévazzal van kapcsolatban, hogy a név viselője napjábanszázszor is elesik, tehát ügyetlen. Gyerekkorában gyak-ran huppant a földre, s a felvégen lakó tudálékos HvangAkszu szerint ezt a problémát a kisagyban lévő egyen-súlyközpont zavara okozza. Ha az emberek ilyen zajthallottak, akkor rögtön tudták, hogy vagy az érett dato-lya vagy a gyerek Hvang Mangün pottyant a földre.Valaki egyszer megkérdezte a kicsit, napjában hányszoresik el. Azt tanácsolta neki, hogy számolja az elvágódásmennyiségét, ezzel is gyakorolhatja a matematika tudo-mányát. Ezután esténként, ha rákérdeztek, HvangMangün az ujjain, sőt még a lábujjain is próbálta kiszá-molni, hányszor esett el. De végül megunta, és egyrecsak azt válaszolta, hogy sásszor, azaz százszor.Naponta százszor, hetente százszor, és havonta is ennyi-szer. Ez volt ugyanis a legnagyobb mennyiség, amitképes volt felfogni.

A Csízvont mint ragadványnevet a pékség tulajdono-sától kapta. Egy szép napon a tizenhárom-tizennégyéves kócos kamaszt az anyja elkülde a boltba, hogyvegyen a kukszu nevű tésztából. Ott már az ajtóban

mondani kezdte: Kukcsut aggyon csíz vonért. A tulajdo-nos sehogyan sem értette, hogy mit akar, kérte, hogyismételje meg. Hvang Mangün megismételte: kukcsu ésa polcon levő kukszura mutatott, s még azt is mondta,hogy csiz von. A boltos csak akkor fogta fel nagy nehe-zen, mit akar, amikor a fiú kezében levő tíz vonos bank-jegyet megpillantotta. Gyerekkorában Hvan Mangünbizony beszédhibás volt.

(…)Akkor hajnalban Min, a városból falura költözött

nyugdíjas meghallotta a rotációs kocsi pöfögését. Erreébredt. A falu végéből hozta a szél a hangokat. Töf, töf,töf – úgy látszik, az önindító makacskodik. Aztánegyenletesen nyugodttá vált a motor hangja, azt jelez-vén, hogy minden rendben. Arra gondolt, a többiek ismind a kocsijukkal bajlódnak, hogy indulhassanak atüntetésre. De a többi gép néma maradt. Csak HvangMangüné hallatszott egyre gyengébben, ahogy távolo-dott. Min megfordult az ágyban, és aludt tovább.

Előző este Hvang Mangünnel beszélgetett.– Hogy én miért nem veszek fel hitelt? Senki nem ad

nekem. Bolondnak tartanak, ki vállalna kezességet?Úgy gazdálkodom hát, a magam erejéből, ahogy tudok.Sose halok meg, elélek én akár száz évig is!

Egy hét múlva tért vissza a faluba Hvang Mangün.A fia hozta a hamvait egy urnában. A kocsija is megjött –darabokban. Egy traktorra volt felpakolva a kettészakadtkasztni. Most már Hvang Mangün se tudná beindítani.

(…)Hvang Mangün. Többet tudott a dolgok természetéről,

mint egy tudós doktor. Az ég is derülten szikrázott, amikormegszületett, s a fák is lelkesen bólogattak. Ez az embersoha senkinek sem ártott, a föld fiának hitte magát, hiszensoha nem érezte kínnak a paraszti munkát. Ha baj volt,önzetlenül segített, ha az érdemekről volt szó, mindenkitmaga elé engedett. Anyjának egyetlen gyerme keként pél-damutató és engedelmes fiú volt. Mint apa okos, szelídszavakkal és sohasem türelmetlenül vagy durván oktattagyermekét. Ezt az embert tartották féleszűnek.

Természete szerint szerette az italt, a falubeliek ezzela hajlamával magyarázták a szegénységét. Pedig ő min-denki másnál igyekvőbb volt, és igazi mestere a parasz-ti munkának. Szívesen dolgozott a rokonok vagy a dol-gozni már képtelen öregek földjén is. Az örömmel vég-zett munka után felhajtott bizony egy-egy kupicával.Nem vált azonban az ital rabjává, ezzel csupán egyújabb élénkpirost kevert élete színpompás palettájára.És persze a földistennek is áldozott a rizspálinkával, báraz igazat megvallva nem a földet öntözte vele…

Akkor reggel, ahogy haladt a csigalassúságú kocsival,rajta kívül nem volt senki, aki követte volna a példáját,

13

láthatáráprilis

nem is találkozott senkivel. Egyedül indult hát a mintegynegyven kilométerre levő járási központba, ahova a tün-tetést meghirdették. Útközben kishíján elütötték a szá-guldó autók. A szemét gyötörte a száraz tavaszi széltőlfelkavart por. Beborult és nagyon lehűlt az idő. Aztánesni kezdett. A kocsin nem volt fülke, ami az esőtől meg-védte volna. Bőrig ázott és vacogott a hidegtől. Amikorraa járási székhelyre ért, a tüntetésnek réges-rég vége sza-kadt, nem volt ott már senki. Anyjának megvette a halat,ugrált egy keveset, hogy felmelegedjenek elgémberedetttagjai, majd dacolva a sötéttel és a hideggel hazafelé

indult. A kocsin nem volt hátsó jelzőlámpa, a többi autónem láthatta rendesen, többször megint majdnem neki-mentek. Minden egyes alkalommal félreállt, aztán neki-bátorodva újra elindult a sötétben. Végezetül vaksin bele-fordult az út melletti rizsföldbe, és a gép összetört. Ezértnem ért haza, ezért várták hiába. Ott maradt a roncs mel-lett, hogy vigyázzon rá. A roncs viszont nem vigyázott rá,nem tudta megvédeni őt a dermesztő hidegtől és a halál-ba rántó, gyötrő álmosságtól.

Osváth Gábor fordítása

14

magyar naplóláthatár

CSEH KÁROLY

Hazatérőúti makáma

ott hol a fasor hava illong az úti kanyarban(nagycsütörtök van épp reggel nyolc óra)tárt szárnyú angyal földi helytartójaköszön haranggal falum templomais már felemelt fejű anyalúdkéntcsőröl szürke-piroslón a tornyalatyakba sárba s tavaszi porbatemetett nappalainkból majdígy magasul fel a húsvét

Tavaszelőn

Hosszúra nyúlott telünkben hóembert:bálvány emel néhány gyerek a kapufélfa előtt;kipirosító böjti szelek fújdogálnak a Bükkről,s illong már szinte olyan önfeledetten virul a hó!Olykor elő-előbarnállik alóla, és sípol,korát túlélve, fél tucat katángkóró,akárha tragikus hitetlenségbenelsorvadt aggastyánjainkkórusa lenne

Határjárás előttPozsgai Györgyinek

Öklömnyi fürtökkel virágzó cseresznyefa ága ringott a kékben elém,

határjáráshoz lehetett volna jogarom,

s böjti szeleket átélt fehérét nemhogy letörtem gallyastól – ujjal is félve illettem:

Meg ne zavarjam a húsvéti kert méhzsongásban és harangszóban szerelmeskedő angyalait.

GYŐRI LÁSZLÓ

Fadrusz a keresztfánEgy régi fénykép alá

Látni a kín anatómiájátmegácsoltam Jézus keresztfáját.Rugdalózó lábakkal, majomként,fölmásztam rá, és láttam a hóhért,éreztem a lándzsa merülését,éheztem rá, étket nyert az éhség.A test minden fájdalmát sóváran,akár a sót, annyira kívántam.Gyötört, kínzott az epedő hűség:– Mint lépi át a halál sűrűjét,milyen a test ama szenvedése,melyről tudunk és nem tudunk mégse?Mindhiába, tudtam a szívemben,vetekednem nem jó, fenekednem,színlelés van, álság a szívemben,hogy ővele nem jó vetekednem.De a tökéleteset futottam,sóvárogtam látni egyre jobban,a legnagyobb látás volt az álmom,azért csüngtem balga keresztfámon.Nem verettem magam vasszögekkel,kötöztettem ordas kötelekkel,tövises ág nem borult a főmre,képzelődést raktam agyvelőmbe,kínok tükre kélt a műteremben,készült a kép: Fadrusz a kereszten.Hamisság férge furkált szívemben,sáragyagba azt kellene tennem,férgem szobrát kéne megalkotnom,mert a szívem a féregnek otthon.Isten fiát mért kellett majmolnom,alkothatatlant eleve hajszolnom?Hamisság, dölyf, hiúság, gőgösség –hírem-nevem ily bűnök őrizzék.Lesz-e, aki bűneimért megszán?Jézus a kereszten, Fadrusz a keresztfán.

15

láthatáráprilis

Csendélet

16

magyar naplóláthatár

Dunsztosüveg, celofánfény,lekötve a láthatárral.Rá egy gondolat békesség,egy ághegynyi szűk madárdal.

A gyerekkor így nem romlik.Volt-e benne, bármi zordon,örökélet elegendő,hogy el sohase romoljon?

Nincs ecetje? Nincs penésze?A láthatár nagy gyűrűjéthogyha lesodrom majd róla,édes ízét, szép derűjét

rakhatom-e tányérkába,hozhatom-e tielétek?Nincs ecetje? Nincs penésze?Íze hossza édes étek?

El van téve a gyerekkor.Éppen olyan örök meggyszem,mint amilyen anyámé volt,amely most is tálba serken?

El van aszva, zsugorodva,akár az elmúló csillag,amely mikor elenyészik,örök feketébe fullad.

Üresség és nem ürességmarad a helyén utána,guggol a zárt idő aljánmúló csillagunk homálya.

Tükörkép

Mintha siklanánk, mintha korcsolyáznánka sivatag nagy, befagyott tavon,fölül mi húzunk új meg új barázdát,úgy illeszt össze bennünket a nyom.Alul fekete árnyékunk cikázik,talán amely valóban mi vagyunk,a foghatatlan, fény költötte másik:igaz énünk, a jég tükrébe fúlt.A láthatatlan harmadik valódibb?A nagy tükörből majd csak kitudódik.

– Az Elérhetetlen föld – az első,hiszen 1982-ben napvilágot látott amásodik, hasonló című gyűjteményis – negyven esztendeje, 1969 de -cem berében hagyta el nyomdát.2009. december 10-én beszélgetünk:éppen tegnap vette át a Kilencekközössége az Uránia Nemzeti Film -színházban a Bethlen Gábor-díjat,mely nyilván az eltelt négy évtizedreis emlékeztetve méltányolja akkori ésazóta alakuló írói-költői teljesít-ményeteket. Mindnyájan, külön-külön megkaptátok az érmét?

– Igen, s nagyon örültem neki,hogy valamennyien személyesenvettük át, akik még tehettük. RózsaBandi, aki a második legidősebb voltkörünkben, nagyon korán, 1995-benelhunyt. Tegnap mind a nyolcan ottvoltunk, az is, aki pillanatnyilagtolókocsiba kényszerülve közle -kedik. Nagyon szépnek találom azérmet, a kontyos Bethlen elég közis-mert ábrázolásával díszítve. S meg-néztük Csontos János portréfilmjét,amelyben mindegyikünkkel láthatóegy rövid kérdezz-felelek.

– Amikor egyetemi vizsgákon a diá -kok a Kilencekkel kapcsolatos kérdéstkapnak, mindig számolgatni, sorolgat-ni kezdik, kik alkották e szerveződést.Ötig, hatig, hétig eljutnak, aztán tanári

segítséggel felsorolják mind a kilencnevet. Az idők során mennyire szoktadmeg, hogy a Te neved mellett – is –majdhogynem „eposzi állandó jel -zőként” ott áll: „a Kilencek tagja”?

– Ezt a grundot, emberi-írói fiatal-ságunk grundját nem lehet elhagyni.Néha azon kapom magam, hogy én isszedegetem össze magunkat gondo-latban: kik is voltunk együtt? UtassyJózsef nevével kezdem – manapságáltalában az irodalomtörténészek isvele szokták kezdeni –, mert nekem aKilenceket az „ősidőkben” Utassy, aző tehetsége, tudatossága, érettségefémjelezte elsősorban. A Kilencekközé tartozni mára súly is, megfölemelő dolog is. Tudom: bizonyoskörökben, bizonyos szemekben me g -emel odatartozásom ténye. A csoportformálisan már régóta nem működik– addig létezett, amíg az idő diktáltaés lehetővé tette létezését –, ám vir-tuálisan manapság sem jelentkeveset: önmaga örökségét és to -vább adott szellemi hagyományát.

Jómagam könyvtárosként 1990-ben összeállítottam egy nagyon rész -letes, több szempontú bibliográfiát aKilencekről. Az antológia-megjelenésnegyvenedik évfordulójának közeled -tével pedig előszedegettem régi leve -lezésünket. Én megőriztem a leve le -

ket, társaim jobbára nem. Kiss Be -nedek szinte el sem akarta hinni, hogyő az ezerkilencszázhatvanas évek végefelé épp azt írta nekem le vélben, amitírt. Ők általában személyesen találkoz-tak egymással, az élőszó és a telefonmellett nem volt szükségük levelezésre.A csoporttá alakulásban kö zvetlenülnemigen vettem részt, vidéken éltem,kellett a le vélpapír. Írásban követtem,hol tartunk: kit szeretnénk mégmagunk között látni, ki szeretneközénk kerülni, miként packázikvelünk a hivatal. Az elő szedettlevelezés, mondom, kissé fél oldalas,azonban nem lehe tetlen, hogy ha nemis évfordulós ak tualitással, de későbbkiadvány válik belőle. Könyv tár szakotvégzett, történész vonzalmú emberkéntillik elkészíte nem. Amikor 1980-banvisszakerültem Budapestre, évekig énszerveztem a kilencek találkozóitAngyal János Endrődi utcai laká sában,ahol is évente díjat, a Kilencek díjátadtuk egy-egy fiatal költőnek.

– Ma milyennek látod önmagadatazon a fényképen, amely Ez a verseladó című bemutatkozó kötetedhátsó borítójára került?

– A legkevésbé sem engem mutataz a jólfésültség! Mintha szoborrámeredtem volt, úgy fotóztak le. Azösszeszorított szájú keserűségem lát-szik. Hebehurgyább voltam, indu-latosabb, vitriolosabb. A kötet cí -mére sem vagyok ma már büszke.Túlságosan kihívó. Üres benne a fel-szólítás: „vegyétek, olvassátok”.

17

nyitott mûhelyáprilis

Sok mindenből kimaradtamBeszélgetés Győri Lászlóval

Mokány, barna ember. Elmondhatja Ady Endrével – vagy Kilencek-beli társa, Rózsa Endre Adyt parafrazeáló verssorával –: se híja, sehója hajamnak. Csak a szakállát erezi egy-két fehér csík. Nem kellközelebbről ismerni életrajzát, hogy arcáról egyszerre véljük leolvasnia paraszti származást és az értelmiségi hivatást. Kétféle gyötröttség,kétféle mosoly fut vonásain. 1942. január 29-én született a dél-alföldinagyfaluban, Orosházán, mely négy esztendővel később nyert városirangot. Az Eötvös Collegiumban Ágh István volt a szobatársa. 1966-ban szerzett magyartanári és könyvtárosi oklevelet a budapesti egyete-men. Szerepelt a Kilencek költőcsoport emlékezetes Elérhetetlen földcímű 1969-es antológiájában. A csoportosulás tagjai közül neki jelentmeg legelőször önálló verseskötete: 1968-ban, Ez a vers eladó címmel.A másodikra viszont, a Tekintetre (1980) tizenkét évig kellett várnia.

Topits Judit felvétele

– Az említett fényképen még nincsszakállad. Állítólag a szakállt viselőés nem viselő férfiak lelkülete eltéregymástól.

– Én „szakállas lelkületűvé” vál-tam. Egészen ifjan is próbáltam nemborotválkozni, akkor kudarcot vallot-tam. 1983. augusztus 12-én születetta harmadik gyermekem. (Az előzőházasságomból két lányom van.)Feleségem azt kérte tőlem: ha fiúlesz, növesszem meg a szakállamat.Szakállasnak szeretne látni. Föltéve,ha jó lesz. Levente fiam megérkezett,én pedig beváltottam és tartom aszavamat. Egyszóval a fiam az oka.

– Az anyakönyv szerinti teljes ne -ved: Győri László Vilmos. Honnan eredmásodik személyneved, a Vilmos?

– Orosházán élénken élt GyőryVilmos evangélikus lelkész emlé -kezete, a templom előtti tér ma is aző nevét viseli. Győrben született éstanult. Megjárta Pestet, Berlint, újraPestet. 1862-től 1876-ig szolgáltOrosházán. Sohase beszéltünk róla,de biztosan az ő tiszteletére kaptam aVilmos nevet. Nem rossz irodalmiómen. Kiváló egyházi szónoknak ésértekezőnek számított. Tudott an -golul, franciául, svédül, egy kicsitmég szanszkritül is. Átdolgozta aKároli-bibliafordítás újszövetségirészét, népballadákat írt Arany Jánosvonzásában. Legmaradandóbb irodal -mi tette a Don Quijote máig el nemavult magyar fordítása. Részben kor-rigálva manapság is forgatják, nem -

régiben Beny he Já -nos is elénk tette.Egyébként a név -azonosság el le néresemmi ro koni kö -zöm hozzá.

– Tősgyökeresorosházi család ból,módos pa raszt fa -míliából szárma-zol. A vallás fontosszerepet töltött beéletetekben?

– Nemigen. Egyik nagyanyámsokat forgatta a Bibliát, ám ő semerőltette ránk az istenességet. Hatemplomba ment, vele tartottam.Isten: egy szó volt számomra. Istenléte, a vallás később sem lett meg -határozó kérdés életemben. A szü -leim egyszerűen csak éltek, dolgoz-tak, különösebben nem figyeltekhitre, lelkészre, templomra. Apám

nemcsak harminc-negyven hold föl -dön gazdálkodott, terménykeres -kedéssel is foglalkozott, sőt egy kisfalusi fűszerüzlete is volt, – amíg elnem vették tőle, mivel az ötvenesévek elején nagyanyámmal együttegy csapásra kuláknak nyilvánítot-ták, szinte mindene elúszott. NagyImre kormányra kerüléséig, 1953-igigen nehéz négy-öt esztendőt éltünkát. Minden eshetőségre kész, tak-tikus figyelmű és vállalkozószellemű apám elszegődött messzire,

Nógrádba, a nagybátonyi bányábakarbantartó lakatosnak, úgy tartottael a családot. Amikor visszatérhetett,megint a földből éltünk. Pró bál -koztunk mindenfélével, a szerződé -ses cukorrépa-, kender- és cirokter-mesztés hozta a legtöbbet. Amikor1960 januárjában Kar doskúton –ahol a földünk volt – megalakult atermelőszövetkezet, apám is be -lépett, sőt hamarosan egy időre azelnöki tisztséget is ráruházták. 1956-ban a helyi gimnáziumban valótovábbtanulásomat – holott a legjobbdiákok egyike voltam – mégmegakadályozta a lokális gonosz -kodás (egy osztálytársam áskálódóanyjának személyében), viszont1961-ben mint parasztivadék kerül-tem Budapestre, az Eötvös LorándTudomány egyetem bölcsészkarára.De persze kitűnő érettségivel, jófelvételivel.

– Amíg odahaza éltél, szeretted aparaszti munkát?

– Egyáltalán nem. Irigyeltem atöbbieket, engem a kapa elvontszenvedélyemtől, az olvasástól.Amikor kellett, persze dolgoztam énis, apám távollétében segítettemanyámnak. A vakációk idején semvolt kevés a nyári paraszti lecke.Olyannyira nem, hogy tízéveskoromtól tizennyolc éves koromig,évzárótól évnyitóig a földön hajla -doztam. Ma már nem savallom (nemsajnálom): megtanított keményen,kitartóan dolgozni.

– Az Ez a vers eladó élén kiemeltenálló, ars poeticának ható Dadogni,mondani így kezdődik: „Dadogni,mondani / mi fáj, hosszasan hordani.// Kukoricalanttal, bármivel / kiütni,hogy mi kell. // Hajnalban, öt órakörül, / széna vagy fű közül…”Legfeljebb azt nem értem egészen,hogy a természet, a munka hasonlataimiért hozzák a versben előbb az estét,aztán az alkonyatot.

– Figyelmetlen voltam a szer -kesztésben, kapkodtam. Fiatalon

18

nyitott mûhely magyar napló

„Anyai nagyanyám és nagyapám, Győri Dani József a négy gyerekkel”

„Apám, Győri Pál”

meg kísértett a folklorizálás, népdal-szerűség, archaizálás, még a tájnyelvis. A paraszti mindennapokat pedignéhány korai versemben meg szé -pítettem. Pedig én kisebb-nagyobbkamaszként nem a földeken, amunkában tűntem ki, hanem azolvasásban. Otthon is volt néhány

könyvünk: Petőfi, Márai, Kassák,Tasnádi-Kubacska András. Apámvette, rendelte, bár nemigen forgatta,de írt, bár nem mutatta: verset,elbeszélést. Engem József Attila várt,meg a kék füzeteim, amelyekbe elsőpróbálkozásaimat írtam, igen ko -molyan, költőnek készülve. Sajnosnem akadt olyan segítő tanárom,olyan értő felnőtt, akinek haszonnalmutathattam volna meg e kísér-leteket. Különösebben a szüleimetsem érdekelték a próbálkozásaim,mint ahogy később a publikációim,a köteteim sem. Nyugtázták, hogyLaci versei megjelennek.

– Imént idézett versedet rímes két-sorosokban írtad. Kedvelted ezt a for-mát. Amikor mi – pár évvel utánatok –a pesti bölcsészkarra kerültünk(történetesen 1968 őszén, meglehetősbizonytalanságban: a fiúk közül acsehszlovákiai események miatt mégazok is rettegtek a behívótól, akiknekkatonakönyvében – mint az enyémbenis – az a bejegyzés szerepelt:„békében alkalmatlan, háborúbanszakszolgálatra alkalmas”), a ma -

gunk örömére és megerősítésére többversműsort szerveztünk a hajdaniEgyetemi Színpadon. Úgy emlékszem,Takács Vera (később gyermekműsorokkiváló szerkesztője, rendezője aMagyar Televízióban) állította összeazt a Kilencek-estet, amelyben –kapaszkodj meg – még én is szaval-tam. (Később önkritikát gyakoroltam,nem törtem előadói babérokra.)Élénken él bennem a te műveid közüla Vörösrézharang, somfabot, husángszegénylegényes, felkiáltójeles kiál-lása, kiáltása: „…Mit a zakó! föl seveszem. / Van egy lila pulóverem. //Úgy mondják, hogy más országból /szakadt ide egy ócskástól. // Hordtákugyan ketten-hárman / proletárokAngliában, // node semmi, az vigasz-tal, / széle-hossza mint az asztal – //Node semmi, odaadtam, / kitszerettem, annak adtam. // Mitpulóver! föl se veszem! / Van még egy-két egzámenem! // Mit a vizsga! csakez a vers / találja meg, akit keres! // Nemondja rá a szerkesztő, / gyönge, minta lélekvesztő: // erős ez, mint azifjúság: / vörösrézharang, somfabot,husáng!” Tudtam kívülről, nagyonszerettem, magaménak vallottame verset, a petőfis „Diligenterfrequentáltam…” és a JózsefAttilás Tiszta szívvel dacával.(Az Angliából érkezett „proletár-pulóver” köré pedig olyan „nyu-gati” csomagot képzeltem, ami-lyet az 1956-ban külföldre távo-zottak postáztak haza olykor. Mamár tudom, a forradalom utánbátyád is elhagyta az országot.)Meglepetésemre a költeménymégis csupán az Elérhetetlenföldben lelhető fel, első gyűj -teményedből és minden későbbiválogatásodból kihagytad.

–Várkonyi Mihály író egyideig a Magvető Kiadónál dol-gozott szerkesztőként. Éppenvalami antológiát csinált, sBella István engem is beaján-lott. Elolvasta, és azt mondta:

gyönge, mint a lélekvesztő. A BlahaLujza téren rágyújtott egy előkelőcigarettára, és előadást tartott amarxiz musról. Elhittem neki, hogygyönge, hogy rossz, hiszen aMagvető szerkesztője mondja. Ígyhagytam ki mindenhonnan. Rajtakívül számos költeményem jelentmeg folyóiratban, napilapban, ame-lyek aztán könyvbe sohasem kerültekbele. Egyébként a kétsoros formamind a mai napig foglalkoztat.Működik ebben némi ha gyo mány -tisztelet, meg a saját indulásomhozvaló hűség is. Érdekel a kétsorosrímek által rövidre zárt epigram -matikussága. Rímre háklis költővagyok. A rím legyen eredeti,meglepő, képezzen nyelvi erőteret.Összefügghet ezzel a szonett irántiérdeklődésem is, és sok egyébtörekvésem, hiszen nem szoktamlehorgonyozni versalakoknál.

– Térjünk vissza még a szülőhely-hez, Orosházához, s búcsúzzunk eltőle. Illetve: benned miként él atelepülés, kötnek-e még oda szálak?

– Már alig. Unokatestvéreim élnekott. A temetőben halottaim nyug sza -

19

nyitott mûhelyáprilis

„Anyám, Győri Dani Julianna”

„Kétéves koromban bátyámmal, Palival”

nak. Túlléptem a kellemetlen em -lékeken, a középiskola körülötti her -cehurcán (a kényszerű hódme ző -

vásárhelyi hónapok után mégis Oros -házán lettem gimnazista). Érett -ségikor már szabadulni szerettemvolna a városból. Körzetileg a szege-di egyetemhez tartoztunk – a felsőok-tatásban akkor még érvényben volt aterületi elv –, de eltökéltem, semmiáron nem megyek az egyik porosalföldi fészekből a másikba. Úgygondoltam, hogy a tanulmányaim -hoz, tudásvágyamhoz, tervezetthivatásomhoz szükséges feltételek –többek között a sok és minél nagyobbkönyvtár – csak a fővárosban érhetőkel, de főleg a nagyváros tágas szabad-sága vonzott. 1960-ban a reményeimbe is teljesültek: az ELTE hallgatójalettem, s az Eötvös Collegium lakója,az épületé, mert úgynevezett Eötvöskollégista, tudósnövendék, nem vol -tam. Kitágult körülöttem a világ, aköltészetben is. Buzás Andor, NagyIstván (azaz későbbi nevén: ÁghIstván), Péntek Imre, Konczek József,s különösen a fáradhatatlan BellaIstván – nem folytatom a névsort –alkotott körülöttem. Verspublikálás,alkotókör, saját (egyetemi vagy nemegyetemi) folyóirat, antológia, önállókötet: vágyak, szándékok, akaratok,

reménykedések között éltünk aszemeszterről szemeszterre telőegyetemi időben. 1964 tavaszán a

Kortárs közölte verseimet, de én igazielső publikációmnak az Új Írás 1964.novemberi számában való megje-lenésemet tartom. Furdalt kissé alelkiismeretem, hogy nincs elegendőjó versem, mégis elég hamar összeálltelső kötetem, amelynek megjelenésétpersze évek várakozásával kellettkiböjtölni. Ebben a kötetben „elsütöt-tem” minden olyan versemet, amelyakkoriban vállalható volt. A hang, avilágkép, a szerkezet bizonyára emeltis az egyes művek értékén. Aki négyévtized múltán kézbe veszi a könyvet,valószínűleg az inkább érzelmi,

mintsem kiérlelt népi baloldali tuda-tot hallja ki belőle. Nem is balolda -liságnak nevezem. Huszonévesenizgága, kötözködő, helykereső plebe-jusként éltem és írtam. Első kötetemet– 1967. október 17-én, Kaposvárondatált fülszövegében – Nagy Imreköltő, kubikus [sic!], napszámosszegénylegény emlékének ajánlottam.

– Név és dátum akkori rejtett fe -szültségével, mementós áthallásával…

– Ösztönös proletár – vagy ahogykésőbb írtam: porletár – elköte le -ződésem utóbb szükségszerűen ko -pott, módosult, árnyalódott, hiszenmagam is fokozatosan csillapodtam,érlelődtem. A verseim is nem csekélymértékben hangot váltottak, amibenegy hosszabb versszünet, írásszünet isközrejátszott.

– Ebben a pezsgésben nyilvánkönnyen beleszoktál Budapestbe. Azugyancsak vidékről (de a Dunán -túlról) felkerült Ágh István nyilatkoz-ta nemrég (nem először), hogy ő márifjan valósággal szerelmes lett Bu -dapestbe.

– Velem hasonló történt, bár talántartózkodóbban fogalmazom meg, srendelkezem azzal az összehason-lítási alappal, hogy hosszan éltemkisebb megyeszékhely városokban:Salgótarjánban, Kaposváron, Tata -bányán. Budapest nem egy város,hanem több. Szeretem sokarcúságát.Ahol már tizenöt esztendeje élek, az

20

nyitott mûhely magyar napló

„Apám a hódmezővásárhelyi sakkbajnok-csapatban, apám az álló sorban balról a második;az ülő sorban balról a harmadik Pákozdy Ferenc költő

„Elsős osztályképem”

Kőbánya központja, mégis eldugott,kis, majdhogynem meghitten kedvesutca. Családias, mégsem vidékieskörnyék. A kilencvenes évek kö -zepén egy interjúban, amely későbbkönyvalakban is megjelent, el ismondtam, hogy mennyire szeretemaz én Budapestemet.

– Az egyetemi tanulmányok befe-jezését követően elhagytad a fővárost.Salgótarján után Kaposváron kaptálkönyvtárosi állást.

– Kényszerűségből. Ha állást biz-tosítottak és a közeljövőre valamilyenelfogadható lakást helyeztek kilátás-ba, a józan észnek engedve vidékrement a fiatal diplomás (családos,családalapításra készülő) ember. Ahatvanas évek vége Kaposvárjárólmindenkinek a nagy színházi felfutásjut eszébe. Amikor én oda kerültem,akkor állt küszöbön, majd mentvégbe a Zsámbéki Gábor és az általavezetett művészcsapat nevéhez

fűződő korszakos változás. Érkezteka később országos hírnévre szert tett,ambíciózus fiatal színészek, ren-dezők. Egymás után szegődtek a tár-sulathoz azok az írók, dramaturgok,akik általában Budapesten laktak, debármikor egy pillanat alatt Ka -posváron termettek. Máig emlékszemMolnár Piroska legendás alakítására aSirály címszerepében. Emlékszem akorán öngyilkossá lett Kiss Istvánszínművészre. Emlékszem: VerebesIstván értelmiségi klubot szervezett,kérdezte, számíthat-e rám. A szín-

háziak közelében, mégis tőlük távoléltem, dolgoztam. Az volt azérzésem, hogy a kaposvári színházértaz országos sajtóés a mindenhon-nan összeverődőfiatal nézők seregejobban lelkesedik,mint maga a város.

Könyvtároskéntrengeteg irodalom-jegyzéket készítet-tem, A magyarbibliográfiák bibli-ográfiájában egyidőben töméntelentétellel szerepel-tem, én voltam az egyik „nagy ma -gyar bibliográfus”, legalábbis aszámokat tekintve. Magánszor ga lom -ból éveken át egy nagy cigánybib -liográfia összeállításán dolgoztam,még a könyvtári cigánykérdésről isírtam egy tanulmányt, arról nem is

szólva, hogy egykönyvre valócigány népdalt,balladát fordítot-tam le magyarra.Ellenben hiány -zott a pesti le -vegő, a Hungáriakávéház nyüzs -gése, fontos ko -dása, az egyete -mista évek estiélete, amelybe a

tanulás, a vizsgák rovására is örömestbelemerültünk. Vallottam – mostanifelfogásomhoz képest más nyo -matékkal vallottam –: a költő szóljonbele a világ dolgaiba. Erre akkoriállomáshelyemen nemigen ígérkezettlehetőség. A lokális folyóirat, aSomogy azt a benyomást keltette: holmegjelenik, hol nem. Előbb (1970-től) antológia volt, aztán szünetelt,majd (1973-tól) negyedévi szemlévéváltozott. Lassan lépegetett az igazifolyóirat-lét irányába. A legtekinté-lyesebb helyi költőt, a hatvan felé

közeledő Takáts Gyulát – a Rippl-Rónai Múzeum igazgatóját – nemrespektáltam különösebben. És csak

egyetlenegyszer váltottam vele né -hány mondatot.

– Könnyen meglehet, hogy egyteljes hónapig mindketten egyszerreidőztünk a városban, és sosem futot-tunk össze. Pedig jómagam akkormár birtokoltam első kötetedet (meg-van most is), és mesélhettem volnaaz egyetemi színpadi szavalásról.1969 júliusát néprajzos múzeumigyakorlaton a Rippl-Rónaiban töl -töttem, illetve terepmunkát végeztemSzen nán, Buzsákon, Balaton feny ve -sen, Táskán. Az első Holdra szállástis az egyik községben néztem televí -zión. Amikor bent tettem-vettem amúzeumban – az ifjúsági íróként iskedves emlékű Draveczky Balázsrégész, vendég látóipar-történészirányítása alatt –, Takáts Gyulávalsajnos egyszer sem találkoztam.Nyáron inkább a Bala tonnak, azírásnak, a képző művé szetnek élt.Számodra Takátsék nem ze dékéből, aNyugat harmadik nem zedékéből kiszámított mérték adónak?

– Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, VasIstván. Amikor első kötetem napvilá-got látott, például Vas István írt róla.Lehet, hogy a könyvem egy kicsitárnyékba is került az Elérhetetlenföld viszonylag hamaros megje-lenése folytán: arra irányult afigyelem, s hogy végre megjelen-

21

nyitott mûhelyáprilis

„Könyvtár szakos csoporttársaimmal 1960 őszén”

„Két kollégiumi társammal 1960 őszén a Margitszigeten”

hetett az antológia. Kötetem kritiku-sai közül egyértelműen (a Takátscsalszinte egyidős) Vas István véle -

ménye volt előttem a legfontosabb.Enyhén szólva nem mondhatnám,hogy agyondicsért, de megjelölt, skésőbb egyre büszkébb lettem arra,hogy egyben megdicsért: ennek afiatal költőnek van nyelvi ereje. AzEz a vers eladó egyszerre takarítottbe méltánylást és okozott horzsolást.Kabdebó Lóránt segítő érdeklődés-sel, bírálattal korán és kitartóan mel-lém szegődött, talán túl is becsült –ám ami igazán érintett, az Vas Istvánszava. Összességében a visszhangtóllelombozódtam, évekig nem is írtam.A kicsi albérlet sem volt a legideáli -sabb. A kaposvári időszak végén,amikor lakáshoz jutottunk, majd –1972-től – Tatabányán lélegeztem fölismét. Néhány esztendeig, hiábatörtem a fejem, egy ép sor sem jutottaz eszembe. Csak kínlódtam.

– Takáts és Vas mellett – a lehet-séges hatásokat illetően – felmerülgenerációjukból Weöres Sándor neveis. Továbbá Illyés Gyuláé, JuhászFerencé, az Elérhetetlen föld elősza-vát író Nagy Lászlóé s másoké.

– Nem vagyok különösebben te -kintélytisztelő, mintakövető. Azt sze -retem, ha én kalapálom ki a verset, énküzdök meg érte, előzmény, külsőbefolyás nélkül. Az említettek és nememlítettek általában nem a lírájukkal,

inkább a személyiségükkel tettek rám(s a Kilencekből többekre is) kisebb-nagyobb hatást. Illyésre mint kikezd-

hetetlen szellemi, erkölcsi tekin -tély re néztünk fel. Az ő verseitegyéb ként imádtam, a fölényeserőt, a simulékony, a biztos tech-nikát. Weöres Sándor műveiből énhiányoltam a költészet – számom-ra – legfontosabb ismérveinekegyikét, a személyességet. Amimesteri a költeményeiben, azthidegnek találtam. Pilinszky Jánosis csak rejtve élt bennem verseivel.

Nagy László (akárcsak Juhászés Váci Mihály) sokat tett an to -lógiánkért, s némileg az öccsén,Ágh Istvánon keresztül is élt a

kapcsolat, bár alig találkoztamvele. Lenyűgöző képi ereje szá-momra negatív értelemben isjelentkezett: sorait sokszormesterkéltnek kellett tartanom.Mint költő Juhásznak – és főképpVácinak – többet köszönhetek,noha, mondom, én a sihederkezdetektől magamra voltamutalva, mestereket nemigen ke -restem és nemigen fogadtam el.A műhelyt a saját nemzedékemjelentette, azon belül a csoport,melynek tagja lettem, s a min -denkori intellektuális környe -zetből a legközelebbi barátok, írótár-sak. Régebbről, az Új Írástól FarkasLászló szerkesztő nevét, mai köreim-ből Péntek Imrét, Kiss Benedeket, aBalla Zsófia–Báthori Csaba költő, íróházaspárt említ hetem.

Tartom a kapcsolatot az Elér -hetetlen föld szerkesztőjével, AngyalJános kritikussal is. Varga LajosMárton, Vasy Géza, Csontos Jánoskezdettől vagy régóta kitüntetőérdeklődést, segítőkészséget mutat a(mára virtuális) Kilencek iránt.Köszönet illeti őket cikkeik soka sá -gáért, alapvető könyveikért. Ugyan -akkor sajnálom, hogy mostanra Vasyés Csontos „privilégiuma” lettünk,mert több közelítés hold udvarában

tárgyilagosabban, érzé kenyebbenhelyezhetne el minket – együtt éskülön-külön – a köz vélemény, eset-leg pontosabban helyezhetnénk elmagunkat, életművünket mi is.

– A Kaposvárról Tatabányáratörtént átplántálódás lényeges vál-tozást hozott életedben és munkássá-godban.

– Kaposváron elmagányosodtam,elkedvetlenedtem. Jószerivel csupánPapp Árpád költő-műfordítóvalértettünk szót. Tatabánya egészenmás arculatú helynek bizonyult.Dinamikusabbnak, érdekesebbnek,még szellősebbnek is a maga szög -letességében. Kaposvárhoz fogható

színházzal ugyan nem büszkélked-hetett, azonban összerázta például asport. Kézilabdázókra, súlyemelőkreemlékszem. A labdarúgókra is ter-mészetesen, igaz, nem voltammeccs re járó. Baráth Lajos íróra, akiügyes, mozgékony közösségi em -berként forgolódott, a sportban isotthonosnak számított, maga is foci-zott, csapatot szervezett.

– Ha nem tévedek, a Vér tes -szöllősi Fürgék elnevezésűt. A tokajiírótáborban mindig szívesen soroltaa sikereiket, a góljait.

– Tatabányán olyan íróbarátokraleltem, akikkel máig nem szakadtmeg a kapcsolat. Faludi Ádám,Kakuk Tamás ma is azon a tájékon él

22

nyitott mûhely magyar napló

„Kati lányom”

„Luca lányom”

és dolgozik. Komoly tehetség, szívósvitatkozó volt a korán elhunytVaderna József. A Budapesthez valóközelségnek – és az elnyűhetetlenSárándi József fáradozásainak –köszönhetően az én alma materem-ből, a pesti bölcsészkarról olyanpályakezdők kötődtek a helyi irodal-mi periodikához, mint CsaplárVilmos, Szilágyi Ákos és mások.Valóban volt mihez kötődni. PayerIstván főszerkesztő menedzser-érzékenységgel futtatta fel az 1969tavaszán indult Új Forrást, elérte amegjelenések számának növekedését,bölcs organizátorként rangos szer -zőgárdát toborzott, nyitott szelle -miséget katalizált. Ez a tradícióMonostori Imre főszerkesztőségealatt folytatódott, folytatódik, gaz -dagodik. 1980-ig éltem Tata bányán.Itteni könyvtárosságom végén aziskolai könyvtárak látogatása,felmérése volt a munkám. Egészenelkanászodtam, kiszállás helyettszépen otthon maradtam, amunka nem szaladt el.(Egyébként könyvtárosiévei met Szoros betűrendcímmel egy hosszabb me -moárfélében meg is írtam aKortársban.) Végered mény -ben szerettem ott élni, sok jóemlékem van róla. 2002-ben, hatvanadik szüle tés -napom évében is ők –Monostori, illetve a JózsefAttila Megyei Könyvtár –fogadták be, adták közreválogatott verseim Bizonyosértelemben című gyűj te -ményét. Arról nem ők te -hetnek, hogy e könyv meg -jelenése után kissé meg -sértődtem a fogadtatásán. Né hánykritika ugyan megjelent róla, de töb-bet vártam volna tőlük, egy kisfelfedezést, ami akkor is elmaradt.„Ezeknek én nem vagyok hajlandótöbb verseskötetet csinálni!” – ezekenvalamiképp a magyar irodalom

egészét értve. Persze, a verset nemlehet a lélekben, az értelemforgásában hagyni, csak írtam tehát,de azzal, hogy többet én aztán…!

– 2009 ünnepi könyvhetén, amikorA rabbiánus kecsketartó címűkispróza-kötetedet mutathattam besajtótájékoztatón, magánmegjegy -zésként odasúgtad: verseskönyvetnem adsz ki többé. Amit én akkor úgyértelmeztem, hogy egyáltalán nemírsz többé verset. S alig telt el két hét,megjelent az Élet és Irodalombanlírád eddigi legkiemelkedőbb darab-jainak egyike, az Éveim enyve.„A tarkón a maszk, vagyok sajgóharaszt / az én sárverte hazámból. /Szégyen nem rogyaszt, kevélység nemdagaszt, / sorsom tűröm igazán jól. //Búsan olvastam, hogy aki elmúlt hat-van, / öregember már, ha nem vén. /Vagyok hatvanhat, az idő elaggat, /ragadok éveim enyvén” – peregtek aszakaszok a Balassi-strófára em lé -keztető lüktetéssel. Aztán egy vers -

csokor a 2000 című folyóiratban.A 2009-es esztendő búcsúzása iselőhívott belőled egy nagyszerű köl-teményt, a Fadrusz a keresztfánt.A könyvhéten nem vettem egészenkomolyan, hogy hátat fordítasz aköltészetnek, de elgondolkodtatott,

óvatosságra intett a tény: az utóbbiidőben sokkal gyakrabban jelent -keztél prózával. A rabbiánus kecske-tartó emlékezései, tárcanovellái,mikroelbeszélései mellett elegendő2005-ös önéletrajzi regényedre,A kései édenre utalni.

– Prózát könnyebb írni, mintverset. Legalábbis nekem sokkal

könnyebben ment. (Volt,aki azt mondta: – Ne sértődjmeg, te prózaírónak szület-tél. És nem is sértődtemmeg tőle.) Annak ellenére,hogy nincs történetszövőfantáziám: nem tudok cse-lekményt kitalálni. TehátA kései éden sem regényigazából. Ahogy írom azeleje tájt: „fölszólítottak”,nem is egyszer, a vissza -pillantásra: „Lassan meg -öreg szünk, én is, de te is.Mielőtt mindennek vége,írd meg a gyerekkorodatlegalább. Azt a világot mamár alig-alig ismeri valaki,ha te nem teszed meg,

örökre elsüllyed, nem tud róla senki– mondta egyszer egy régi jó bará-tom”. Végül el is szántam magam,hogy – „verítékezve, mint egy nap-számos”, s nem is elsősorban az iro-dalom kedvéért – belevágok az„emlékiratba”. Annyi gyakorlatra,

23

nyitott mûhelyáprilis

„Réka unokám”

„Levente fiam jogi doktorrá való avatásán édesanyjával”

tapasztalatra támaszkodhattam, hogy– a magam örömére, a magam fiókjá-nak – mindig is írtam ilyen-olyanepikát. Már tizenhat évesen is. A pró -zához alkalom szükséges, esetlegköte lezettség az írásra, s akkor fut ki akezem alól. Néha a humort is jobbanfel tudja itatni, mint a vers.

– „Ültem a számítógép előtt” –írod, épp emlékezésregényed e neki-gyürkőzés-passzusában. Tollak címűversed viszont egy „konzervatívabb”íróalkalmatosság iránti vonzal-madról tanúskodik: „Golyóstollak,töltőtollak / öröklétet szavatolnak, /már azzal, hogy betűt rónak. //Konzerves dobozban állnak / vetvehátukat egymásnak / készen arra,hogy írnának. // Némelyike bárkaristol, / hanem azért az is csak toll,/ valamikor írhat még jól…” Igaz,végül oda torkollik a (fülemben azidősödő Arany János hangját is üte-mező) gondolatsor, a toll-tercinács -kák ere, hogy „Új zselések, öreg tol-lak, / benneteket félretollak, / örök-létbe, porba vonlak. // Kinyílik aszámítógép, / arra írom, amit rónék, /s ha vírusok eltörölnék, // memóriámha megőrzi, / amit ki tudtam be -tűzni”. Kár lenne a tollakért: szép akézírásod, sajátszerűek a hurkolások,hol szorosan kötöd, hol szétszalasz-tod a betűket. Egyszerre kiegyensú -lyozott és vibráló a betűvetésed.

– A számítógép nélkülözhetetlenmunkaeszközöm lett, az írói mun -kában is. De változatlanul nagyonszeretem a tollaimat. Nagy toll-gyűjteménnyel rendelkezem, s pil-lanatnyilag a zselés tollra esküszöm.Ha kinn, a vadszőlős nógrádi sza-letlinkben írok, a munkához jobbanis illik, kéznél van a toll.

– Tollal vagy számítógéppel – mamiként írnád körül költői, íróiénedet?

– Egy ellentmondás feszít, dolgoz-tat, mely visz előre, ám hátráltat is.Nekem voltaképp nincs állandó,szilárd költői, írói témám, prog -

ramom: mindig változtam. Változotta hangulatom, a világhoz való viszo -nyom, így majdnem öt évtized iro-dalmi munkáján belül legfeljebbhárom-, öt-, tízéves kisebb periódu-saim érződnek egységesebbnek. Ho -lott igényelném a határozottabb kon-túrt, a kisebb egységekét is, és főlegaz egészét, melyet létrehívtam.

Változásomat, s vele írásaim vál-tozását nagyrészt az okozta, hogyrégebben elrántott, elvitt a szó,fegyelmezetlen voltam a versben,ahogy fegyelmezetlen a gondol -kodásban, a viselkedésben is. Ez mára múlté, megállapodtam, lecsillapod-tam. Arra is más szemmel nézek, amitírok; eleve másképp írok. Kezdőkénthangosan beszéltem a versben; mamár nem. Mert nem szükséges.

Egykor erősen foglalkoztatott, miis a modern költészet, mi a lényege,sajátossága. Próbáltam igazodni, dea mintakövetésre való hajlandósághíján nem tudhattam beállni egyetlensorba sem. Utassy Józsefet már aKilencek-kezdetekkor – sőt, mégnem is létezett a Kilencek – azérttiszteltem, mert mindig csak a magaeszének, szívének engedett vers -íráskor (még a petőfis beütés semhatás volt nála). Manapság intellek-tuálisan töltött, mégsem gondolatilírát igyekszem kiformálni, melyreflexív természetű, létközeli, s

képeit nem az egyetemesbe, hanem asejtelmesbe növeszti.

– Lehet, hogy a költőnek nemkenyere az ilyesfajta önjellemzés, deoly tömören, találóan fogalmazol,hogy kérlek – megköszönve a beszél-getést –, folytasd!

Rájöttem: a vershez – szemé-lyessége, szubjektivitása ellenére –nem tartozik hozzá a hétköznapiértelemben vett őszinteség. Ifjanmég „őszintén” írtam, ez a tudott-öntudatlan szándék vissza is vetettegy időre. Rájöttem arra is – részintaz előbbiekkel összefüggésben –,hogy a vers: külső dolog. Attólimpulzív, hogy közvetett. A vers – azvers. A vers kezdetben, megal -kotásakor nem én vagyok. Épp amegalkotás eredményeként válikeggyé velem, amikorra gond, gondo-lat, indulat, hangulat már szervesen,összeforrva beleépült. Ekkor azono-sulunk, a vers meg én, s a vers alkal -massá lesz arra, hogy felőle közelít-sem meg magamat. Nem én válokverssé, hanem a vers válik az énem-mé. Ebben az állapotában átadó (márnem mondom, hogy eladó) mások-nak, az olvasóknak. Az egész fo -lyamatot nem misztifikálom. A versmunkaigényes. A versen, a versértnagyon sokat kell dolgozni.

Tarján Tamás

24

nyitott mûhely magyar napló

„Utassy Józseffel és feleségével, Zsókával”

április nézõpont

25

JÁNOSI ZOLTÁN

Az átölelt MindenségTornai József költészetének

multikulturális és archaikus korszerűsége

1.A részekbe fogódzó, a pars, a töredék meghittségétvalló, a parányiban otthont és védettséget kereső látás-mód mellett mindig élt az emberek szemében anagyobb távlatok vágya: a teljesség arányaira a tekinte-tét függesztő mérték. A Veinemöinen énekétől, aGilgames-akarattól, az Edda méreteitől elmozdulniképtelen, a szíve dobbanását a csillagok mozgásához, aFöld lélegzetéhez, a folyók hullámzásához mérő embermozdulata. Aki örökké nyugtalan a töredékek között,nem érzi jól magát a részletek csonka díszleteiben, sannál otthonosabban mozog a földön és a költészetben,minél inkább a mindenségbe tör. S azért zsarolja, fag-gatja és ingerli a mindenséget, mert önmagát egyszeritükörképének véli, akihez nem illik a szűkre varrt ruha,a gondolkodás egyedi történelmi korszakokba zárt vagysztereotip mértékei.

Aki Tornai József költői arcába tekint, annak szemé-be egy ilyen ember alakja sugárzik át. A tágasság ott-honná fogadására ösztönzi életművének olvasóit. Agyermekkorában Dunaharaszti folyóparti füzeseibenindiánt játszó Tornai József nyolcvanesztendős koraután is ugyanolyan kíváncsisággal tekint a kitinszár-nyán az égboltot megcsillantó jánosbogárra, a modernművészetelméletekre, a neo- és posztkolonialista filozó-fiákra, mint egykor szúnyogoktól összecsípetten, mezít-lábasan. Indián szabadságát: gondolkodása függetlensé-gét, hatalmas olvasottsága mellett abban is megőrizve,hogy sohasem érdekelték a tekintélyek, a kordivatok.Degas, Van Gogh, Matisse, Bach, Ravel, Händel,Kodály, Bartók, Juhász Gyula, Sinka, József Attila,Nagy László, Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Vas István,Tagore, Camus, Rilke, Schweitzer, Günther Grass,Juhani Peltonen, Jarkko Laine, Kurosawa Akira – s anépdal, a parasztváza és az eszkimó sirató költészeté-nek ebben az egyetemes terében szervesen érnek összeegymással. A centizgető méterrúd-darabkák mellé min-dig odafeszítve a mindenség és az istenek mértékeit, azalázat fegyelmét s műgondját. S odaillesztve Tornaiköltészetét az ezredvég egyik óriási áramlatához is.

A világkultúra huszadik s immár huszonegyedik szá-zadi mozgásainak mind sokrétűbben felénk sugárzófényében ugyanis egyre bizonyosabb, hogy az a költőiirányzat, amelyik Adytól, József Attilától Sinkán át

Kormos, Nagy László, Juhász Ferenc, majd a Hetek ésa Kilencek költészetén keresztül napjainkig újabb ésújabb, s mind tágulóbb látókörökben kapcsolta belepoézise formálásába az archaikus-mitologikus-folklori-kus nemzeti és világirodalmi hagyatékot, nem elszige-telt, zsákutcaszerű vagy periferikus-marginális, töredé-kes kísérlete a magyar irodalomnak. Hanem olyan – tör-ténetileg Balassitól indukálódó – nagyszabású vonulata,amely egyre több és nyilvánvalóbb esztétikai értékpon-ton és egyre szélesedő geográfiai terekben érintkezik azegyetemes kultúrával. A posztmodern gondolkodásnaka globális világ peremeire figyelő újabb tekintetéből, amultikulturalitás és a neokolonializmus irodalomké-péből éppúgy vektorok húzhatók hozzá, mint aMagyarországon is egyre kiemelkedőbb szerephez jutókulturális antropológia és a nem hagyományos, a nyu-gati eredetű (hanem a latin-amerikai vagy akár az afri-kai) irodalomelméletek vagy -koncepciók felől.

A szélesebb témát vizsgáló új tudományág, a jelenszínvonalára ért kulturális antropológia az irodalom és azantropológia viszonyában a maga tárgyát a mélyebb kul-túra és az ember kapcsolatának vizsgálatában jelöli meg.E tudományos önmeghatározás alapján az irodalomban ismegképződő antropológiai fordulat (anthropologicalturn) egyik kiemelkedő indukálója a magyar irodalombanTornai József életműve. Szinte teljes alkotói teljesítmé-nye: esszéi, fordításai és költeményei is generálói ennek aszélesebb ívű folyamatnak. A világkultúra érzékenyenfigyelt folyamatainak és belső ösztönzéseinek késztetésé-re már a hatvanas évek végétől bátran kilép abból a zár-tabb kulturális horizontból, ami a magyar írót hagyomá-nyosan körülveszi. Az idő és a tér legkülönbözőbb szele-teiben született kultúrák hagyományát tükörként az euró-pai és a magyar tradíciók elé állító Tornai a multikultura-litás, a „másik” és a „máshol” világainak civilizációs ésirodalmi tapasztalataiból éles kritikát is fogalmaz meg ígya konzervatív, szűkítő (az egyik részről csupán a belső, amásikról a nyugati mágnesekhez tapadó) kultúra- és iro-dalom-felfogással szemben. Amíg esszéiben erőteljesenirányítja rá a hazai gondolkodás figyelmét a nem európaiés az archaikus tudat örökségére, és ennek ma is fontosvilágképi és művészetformáló motívumaira („Hodály fö -lött csillag lobban el”, Levél a nyárfa csúcsáról, Harc acsodamalommal, Hét strófa Miodrag Pavlovičról, VeressPál bálványai, A modern művészet választása stb.), addiga világ primitív népi költészetéből adott nagyszerű válo-gatásával (Boldog látomások. A világ törzsi költészete,1977) újabb fehér foltot tüntet el a magyar kultúra eszté-tikai-etnográfiai-kultúrantropológiai ismereteinek térké-péről, és e távoli világok embertani, poétikai, nyelvi üze-neteit is közvetlenül hozzáférhetővé teszi.

Az idegen költészeti és nyelvi-kulturális világokmeghódítását Tornai József alapjaiban a „bartóki” esz-mények szellemében, azok Magyarországról is elérhetőegyetemes alapjainak kiszélesítése érdekében, egy kro-nológiailag és geográfiailag is gazdagabb emberképkörülírása céljából, igazi kulturális missziót beteljesítvetette meg. S a maga jellegzetes poétikai arculatát – anemzeti állapot és történet bemérésekor is – ennek anagyobb igénynek az arányaihoz igazította. Verseiegyik meghatározó rétegében alkotóként mutatta fel azarchaikus kultúrákra támaszkodó „új egyetemesség”eredményeit. Az ember antropológiai természetének segyetemes történetének mértékét avatta költői tájékozó-dása fő irányzékává.

Lírájának egyik jelentős verscsoportja az eleven poé-tikai megvalósulása annak az archaikum- és folklór-szervesítő költői törekvésnek, amit a szerző esszéinekegyik nagy vonulatában olyan meggyőzően, széleskörűkulturális és antropológiai ismeretek birtokában körvo-nalaz. A Csillaganyám, csillagapám (Gondolat Kiadó,Budapest, 2004, 2008) összegyűjtött verseinek háromkötetnyi anyagában az első rezdüléseitől nap jainkigkísérhető nyomon költői arcképének ez a meghatározóvonásrendszere. Legelső, még inkább csak a folklór fel-színén lebegő verbális emlékekre figyelő köteteitől(Paradicsommadár, 1959, Az égigérő föld, 1962,Aranykapu, 1967) a Miért sírnak a metaforák? (2001),Drága nyelvem, zöld lebegés őrülete (2002), A legszebbszavak (2003) és az Én népem, népem…, Galaktikákasztalánál, Ikarusz paródiája (2007) című utolsó ciklu-saiig bámulatos gazdagságban izzik át formáin, képeinés gondolatain az archaikus és a primitív örökség. Azokaz évezredek emberi útjain kristályosodott tudattarta-lom-korpuszkulák, amelyeknek alkotó fölemelését,poétikai és etikai átörökítését Tornai József a XX–XXI.századi európai ember létet rázkódtató krízisével szem-behelyezhető erőnek tartja.

Az archaikus és folklórmodellek ezért nem egy-szerűen stiláris vagy gondolati archetípus-kifényesíté-sek Tornai verseiben, hanem – ahogyan korábban legin-kább Weöres Sándor, Nagy László, Juhász Ferenc,Kormos István, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor,Kiss Anna esetében – léttörvény-kutató és jelen-anali-záló „ráéneklések” azokra az elemi mintákra, amelyek amai költőkhöz gyakran már akár másodlagos, terciervagy ezeknél is összetettebb áttételeken jutottak el.Tornai verseinek e jóval a szakralitás tudatformái előttierőteréből – év tíz ezrekkel az általa különösen kedvelttávol-keleti vallások, főképp a buddhizmus világképemögött – animizmusok, mágikus látomások, hiedelmek,zoomorf, tériomorf képzetek, archaikus hitélmények,

figurák, rítusok kavarodnak elő. Ezek jó része az etnog-ráfia vagy a mítoszkutatás tudományosan is pontosanismert eleme, más részük a lefordított primitív, illetvetörzsi mítoszok és költészetek kútjaiból került át versvi-lágába. Ismét más részüknek forrását a nagy, archaikusemlékezetű eposzok (így a Kalevala, a Gilgames) vagya már meghatározható verbális folklórformává vagyműfajjá kövesedett szövegtípusok (ráolvasások, siratók,népdalok, spirituálé-előzmények) adják.

Tornai „archaikus” verseiben a történelem, a nem-zetproblémák, a szerelem, a halál, az Isten és a szemé-lyiség belső útja s a kor alapvető filozófiai és más kul-turális kérdéseinek témakörei az Adyéra emlékező tel-jességben jelennek meg. Témái hasonlóak a közvetle-nebb szemléleti és kortársaiéhoz: a Szécsi Margit,Csanádi Imre, Csoóri Sándor műveiben megjelenőtémavilághoz, de az archaikus és multikulturális nyitásnála jóval erősebb.

A kor irányzataiban sokfelé kinyíló életelemző akarat-nak ehhez az erőit messziről szívó, „archaikus” centru-mához Tornai poétikája a magyar és a világlíra kortárs éskorábbi törekvéseinek számos tapasztalatát építi. Csakközelebbről tekintve rá elődeire: Vörösmartytól, JózsefAttilától, Szabó Lőrinctől Illyésen, Nagy Lászlón, JuhászFerencen át a paraszt prózaíró Veres Péterig, s Baudelaire,majd a szürrealisták párizsi lélegzetétől T. S. Eliot, PabloNeruda, Dylan Thomas csillogásáig szervesít impulzuso-kat költészetébe (Juhász Gyula az Alföld szívében, SzabóLőrinc, József Attila, Illyés tengere, Kassák hold-koroná-san, Mint Adyban, József Attilában, Veres Péter-énekek,Az ezüsthalott, Nagy öregek az Életfán, Baudelaire:Hattyú-csillagkép, Mr. T. S. Eliot tésztát főz, GottfriedBenn mérge, Egy elképzelt Trakl-vers, Hemingwaynyara). S mellettük filozófusok, zeneszerzők,képzőművészek üzeneteit is versei gondolati atmoszférá-iba vonja. Emlékezetes példái élményközvetítő nyitottsá-gának a Sztravinszkij: Le sacre du printemps, Virulás ésfény (Ravel), Beethoven nyolc boldogsága, Händel ésBach, Bartók, Degas-nak, Van Goghnak, Matisse-nak,Delacroix, Monsieur Braque, Szervátiusz Tibor szobraicímű versei. Az archaikus üzenetek ezek hatásaival együttlényegülnek poézisében érzékeny személyiség- és kortü-körré. Képalkotásában is minduntalan felizzik, esszéibenpedig fogalmi síkon is lépten-nyomon megnyilvánul,hogy a szerző szorosan lépést tart a művészetekre vonat-kozó új értelmezésekkel, s figyelemmel kíséri a kor többtudományos diszciplínája, főképpen a filozófia, a mítosz-és valláskutatás s a fizika legújabb felismeréseit.

Tornai József szellemiségének e gazdag szövésűrendjében a meghatározó elvi alap mégis az író élet-ésemberszemléletének az – a kortársaihoz képest – szokat-

26

magyar naplónézõpont

lan, messzi időhorizontokat átsugárzó, „meghosszabbí-tott” antropológiai tengelye marad, amely az európaiművészeti gondolkodás ehhez képest (általában)viszonylag szűkebb időben és térben mozgó keretein (ésjobbára csak a klasszikus ókortól mérő kultúrtörténetikorszakain) áthatolva embertanilag is a teljesebb kultu-rális időhöz alakítja a maga paramétereit. (Vagyis azokata szó szoros értelmében antropológiai minőségűvéteszi.) Teljes írói-műfordítói-gondolkodói karakterébőlkövetkezik ez: a „hosszú” embertani szemléleti tengelytéppúgy építi fel a primitívekre irányuló fordítóiérdeklődésének tapasztalataiból, mint a mítoszelméleti,az ősköltészeti, az antropológiai, a filozófiai műveltsé-géből és a magyar és az egyetemes kultúra „bartóki”ösztönzéseinek szélesebb hullámverésű művészeti örök-ségéből. A huszadik század második harmadától az afri-kai, a latin-amerikai és az ázsiai költőknél, íróknál(Leopold Senghor, Birago Diop, Nicolas Guillén, PabloNeruda, Alejo Carpentier, José María Arguedas, MiguelÁngel Asturias, Mario Vargas Llosa) műveiben nyílikmeg ekkora fénylésekkel az őstörténeti távlat.

Ez a távoli világokra irányuló reflexeket megjelenítő, azidőben és a térben egyszerre kiterjedő alkotói irányulása ahatvanas évektől kristályosodik, erősödik költészetelméle-ti programmá. Ennek a szellemi kitörésnek az etnográfiaiés művészetelméleti bázisát rendkívül sokrétűen hordoz-zák írásai. Elméleti téziseit és poézise karakterét többekközött „Bachofen, Morgan, Fraser, Malinowsky, Birket-Smith, Lévi-Strauss, Kerényi” „néprajzi forradalma”,Picasso néger plasztikái, Henry Moore azték szobrászatrafigyelő tekintete, García Lorca, Octavio Paz, D. H.Lawrence, Dylan Thomas, Miodrag Pavlovič költészete,Bartók, Kohán György, Samu Géza művészete távlatábólfogalmazza meg. Fogalmi síkon a Boldog látomásokelőszavában érdeklődésének ezt a mély irányulását az íróekként rajzolta körbe: „Az első afrikai néger énekeketmegismerve, fordítgatva, lassanként beláttam, hogy nemírhatom tovább saját verseimet sem, amíg meg nemtudom: mi történt a költészet, a líra ősmúltjában. Nemcsaka négerekében, az eszkimókéban vagy a szibériai népeké-ben, hanem a föld minden táján élőkében.” Az elemi szö-vegmodellek eredményezik nála az olyan asszociációkat,amelyek az avantgárd, különösen a szürrealizmus eszkö-zeire emlékeztetve, történeti mélységükben jóval túlmutat-nak az avantgárd stílusirányzatok időérzékelési körein.André Breton híressé lett „Asszonyom haja rőzsetűz” soramellé (A szabad társulás. Weöres Sándor fordítása) Tornaiígy teszi oda az óceániai halász szemszögéből a hasonlómotívumra irányuló képzettársítást: „hajad gyékényladik, /kátrányos szigony, mellembe harapó./…// feketén kinyílóvaskapu, / néger templom.” (A bálványok neve)

2.A folklór és a primitív költészet üzeneteinek alkotó fel-emelése a mítoszintegrációval együtt folyamatosan ala-kul ki a szerző kezdő ciklusaiban. Fiatalkori költészeté-ben Tornai eredendően heterogén kulturális elemekbőlépítkezve tapogatózik az emberiség kultúrájának ősiimpulzusai és hagyományai felé. (A nyárfa este, Szállvaa sötétség felé, Csupasz mellel, Az ember belül üres)A Szállva a sötétség felé soraiban a kalevalai ismétlőformák és a betűrímek magyar népdalemlékekkel keve-redve hozzák felszínre az archaikus versalkotás gyakor-latának üzeneteit. Az Égigérő föld viszont már arról adszámot, hogy a nagy történelmi távolságokba villanóképzetek mögött a szerzői személyiségnek a tudatosanfelnagyított, megsokszorozott létidejű, prehisztorikustörténelmi alakmása áll: „harmincezer éj / száműzése éssóvárgása /a szememben.”

Az Időtlen idő kötettől (1969) jelentősen megsza-porodnak az archaikus „poétikai” tartományokból kie-melt motívumok, formai és metaforikus tényezőkversvilágában. A Neander-apám című munka – akönyv elejéről – a már korábban is megnyilatkozó ata-visztikus emlékezés, prehisztorikus érzékenység nyo-matékos kivetülése. A költemény második szakaszaéppen ezért úgy hat, mintha egy primitív versszö-vegből vagy akár az ősköltészetből került volna átTornai művébe. S nem csupán imitációs, felszíni ele-mekre összpontosító archaikus szöveg bontakozik kiaz olvasó előtt, hanem gondolkodástörténeti összegzésis. A közvetlen látványt, a természet- és létértelmezésta mítoszi-mágikus látásmóddal egybejátszató „primi-tív” bölcsesség a műben a kezdetleges művészet, a pri-mer létanalízis és a korai, bontakozó filozófia szemlé-letét és grammatikáját hordozza.

A madár röpülése a tojása madár röpülése a hal-uszony,a madár röpülése: a tenger.

A Görög tánc, ugyancsak az Időtlen idő kötetbőlazért emlékezetes mű, mert a folklórnak nem csupánverbális, hanem motorikus-rituális-vizuális elemeket isfellobbantó, a szöveggel és zenével egybeoldó terepérőlemeli fel a műteremtő modellt. Ez a tánc – mint Bartókmeghatározásában a népdal – az archaikus görögségrenézve sem más, mint „a természet része”, annak mint -egy az emberi kultúrába történő „átkoncentrálódása”.Az archaikus ember szinte médium-szerepben közvetí-ti, transzformálja a versben a természet erőit, üzenetét.A virágos föld titkai című költemény az addigi pályaegyik legerőteljesebb szintetizáló pontjaként már globá-

27

nézõpontáprilis

lis létélményt közvetít. Tornai József e – Pablo Neruda-itermészetű és poétikájú – „Canto General”-ja az elemilétmámor teremtő erőit és az életérdekű szolidaritásparancsát az egész föld minden népére kiterjesztvefogalmazza meg, a „teremtő” akaratának felidézett sza-vaival. Miközben az emberi boldogság, a szerelem és abékesség esélyeinek homomensuráit vázolja fel. Ez avers már nagyszabásúan jelziazt a folyamatot is, amely-nek során az archaikus ésprimitív tapasztalat a részje-lenségek felől Tornai költe-ményeiben a szintetikus,átfogóbb jellegű történeti,társadalmi és kultúrhistóriaiösszegzések irányába tör.A multikulturális érzékeny-ségű, egyszerre a geográfiaitávolságokba és a költészetősmúltjába kinyíló, humani-záló tendencia különösen ahetvenes évek elejétől erősö-dik fel munkásságában, majda nyolcvanas évek elejétőlhozza meg átütő eredmé -nyeit. A szintézisre tekintésa Kiszakadva (1972) és aNaptánc (1975) köteteken átbontakozik tovább, s a VeresPéter-énekek ciklusban(1981) éri el belső alakulástörténetének egyik csúcsát.A szintézisek irányába táguló utat olyan egyedi művektükrözik közben, mint a Zsoltár, A boroszlói nyaktiló, azÉn vagyok a te társad, a Sasok, a Tél van, majd aNaptánc, a Tornai-vér és Az otthontalanság elégiája.Közülük a Zsoltár számmisztikát is hordozó kilencsorának tökéletes „ősköltészeti” hangnemben születetthalálének-imitációja a magyar költészet Tornai Józsefelőtt járó, sűrítő jellegű archaikum-integrációjának érté-keit is visszatükrözi.

Ó, nap, mihez kezdjünkláb nélkül és kar nélkül,fül nélkül és orr nélkül,szem nélkül és száj nélkül,ágyék és tapintás nélkül,fal nélkül és tető nélkül,kapu nélkül és út nélkül,isten nélkül és halál nélkül,sírás és látomás nélkül?

Az Én vagyok a te társad egyszerre filozofikus,mitologikus, képi-képzeti és logikai archaikussága amegformálásban epikus ruházatot kap, azaz a „törté-net” (sőt a mitológia egyik alapszüzséjét adó úgyneve-zett „kereső” történet) elemi kereteit ölti magára. Azarchaikus műfaji-műnemi tagolatlanság hasonló

módon jelentkezik Tornaifiatalabb kortársai közülKiss Anna és Oravecz Imreköltészetében. is. (Tornaiverse érzékletesen rámutatarra is, hogy Oravecz Imrehopi-verseinek magyar líra -történeti előzményeit mi -lyen irányban lehet keresni.)A példázat, a sorselemzőgondolat a gyakorlatilag„metaforaláncként” működ-tetett „eseményeken” át szóla műben. Tornai Józsefnekaz archaikum, a primitívszövegek és a multikultura-litás iránti érzékenységét, ése típusú integrációját azegész életpályán erősen ésszervesen egészíti ki amagyar, az európai és azegyetemes történelem aktu-ális folyamatainak mély ésszigorú költői értelmezése.A huszadik századi magyar

sorskérdések megszólítása hol az archaizáló poézis, hola korszerű gondolati líra nyelvén meghatározó elemeitképezik ennek a versvonulatnak. A Veres Péter-énekekciklusban a társadalmi gondolat és az archaikus emlé-kezet összekapcsolása átütő jelentőséggel történik meg.

3.Amikor Tornai József a Veres Péter-énekeket írja, márnapvilágot látott a világ törzsi költészetét lefordító nagygyűjteménye (1977). Annak minden elméleti és gyakorla-ti tapasztalata összegző érvénnyel sugárzik át erre a cik-lusra, amely 1981-ben jut el az olvasók elé. A versciklus-nak éppen azért van átütő erejű és a pályán is csúcspont-szerepű, komplex archaikus hangoltsága, valamint aVeres Péter-i életút egészéhez illeszkedő arculata, mert azíró életét, művét történetileg a magyar folklórt is szülő,már-már ősköltészeti eszközökkel méri. S mindezzelszinkróniában a magyar népi kultúrával rokon elemeket isfeltűntető primitív tudatvilágú népek poétikai nyelvénközelíti meg. Ezzel egyszerre egyetemesíti-globalizálja

28

magyar naplónézõpont

Felvinc, Levétel a keresztről

Veres Péter mélyről induló pályájának ívét és arányait, shozza a magyar paraszti világ, sőt a teljes magyar létközelébe az egzotikus népek és a távoli históriai időkszemléletét, stílusát, sőt léttipológiai párhuzamait.

A ciklus anyaga negyven versből áll, s jó egyharma-duk a Tornai-típusú ősköltészet-imitáció igen erősenkoncentrált műveként nevezhető meg. (Öregapám,Föld-nemző ember voltál, Sír-szívű, gyere vissza, Mikorte szántottál, Megtagadtad a törvényt, Szegény voltál,mint én, Ha visszajössz, Végre megszólaltak a bennszü-löttek, Csak aki táncolt már, Hallgatnak rólad, A kerekegész-embert, Neked erős körmöd van, Egyre több azelmondhatatlan, Utolsó zsoltár) Az archaikus réteg gaz-dagsága és szintetikus természete miatt ez a versanyagugyanakkor nemcsak Tornai pályáján jelent az archai-kum kezelésében határozott fordulópontot, hanem amagyar líratörténet számára is e kultúrantropológiaitendencia nagy értékét adja.

Ezt a vonását tudatostíthatja az a párhuzam is, hogy aciklus egésze mint egységes kompozíció és mint a „hős”mitikus képekben megragadott megörökítése több ele-mében emlékeztet García Lorca Torreádorsiratójára. Afolklorisztikus-primitív források alkalmazásában Tornaiugyanakkor éppen ellentétes irányban jár el, mint a spa-nyol költő. Ő nem „fölfelé”, a modernség irányában sti-lizálja az archaikum esztétikai erőit, hanem éppen ellen-tétesen, „lefelé”, az archaikus, az ős- és primitív, a törzsiköltészet tartományaiba. Az egész ciklus műfaji karakte-re összességében így egy nagyívű „pogány” rituális sira-tóének több elemből (siratás, felidézés, feltámasztás,mitizálás, tánc, személyes fájdalom-kifejezés stb.)összetett szerkezeti-szemléleti keretét adja. Ráadásulolyan művészi intuíciós készséggel a törzsi-primitív köl-tészet irányában, hogy némelyik darabja beilleszthetőlenne Rákos Sándor, Képes Géza, Bodrogi Tibor vagymaga a szerző bármelyik, egzotikus népek kultúrájátmagyarra ültető fordításkötetébe.

A Weöres Sándor – Tornai József – Oravecz Imreköltői életművében létrejövő archaikum-szervesítővonulat egyik (a taxonomikusan mitizáló) irányára isélesen rámutató darab, a Föld-nemző ember voltál akultúrhérosz és a demiurgosz legfontosabb tipológiaivonásaival ruházva fel vershősét (a primitív értelembenvett) „mű faji” szempontból egyszerre vetít rá egyetlen –a hőst megjelenítő – poétikai képernyőre siratóéneket,dicsőítő éneket és archaikus teremtésmítosz-kompo-nenseket. Ebbe az archaikus fényekkel átsugárzott esz-tétikai sűrítménybe kódolja bele aztán a szerző amagyar paraszt sorstapasztalatának társadalmi körül-ményeit és lázadó tragikumát. S ezt az időpárhuzamosí-tó kettősséget a ciklus darabjain át végig megőrzi, és

egymásba tükrözteti. A Sír-szívű, gyere vissza a halott-hoz szóló könyörgés, a ráolvasó bájolás típusdarabjalesz, valóságos „feltámasztó” ének. („Sír-szívű, gyerevissza, / eső-szemű, gyere vissza, / rét-koponyájú, gyerevissza.”) De nem egyszerűen egy másik emberhez, a„hétköznapi halotthoz” szól ez a könyörgés, hanemegyszerre a „törzsi közösséget” megtartó mítoszhős-értékű szellem(iség)hez, a közösség középpontjához is.S az archaikus létközeg messziről eredő stigmái mindnyomatékosabban itatják át a magyar paraszti valóságvillanásszerű felidézéseit.

A Veres Péter-személyiség kultúrhéroszi megrajzolásaa vázolt mitizáló impulzusok erővonalaiból következőenis a ciklus egyik legdominánsabb archaizáló eszközétadja. Ilyen tűnik fel a Mikor te szántottál („Mikor teszántottál, / a húsunkat szántottad, / az évszakokat, azidőt szántottad, / lovaidnak Eső és Szél volt a neve”),a Világügyelő Férfi emlékét magába rántó A nagy gyász -ének („a földön átlátó elment tőlünk, / a tűzfal-arcú fogtabotját”), a metamorf heroikus képességeket, az emberzoomorf, tériomorf átalakulásának hitét és emlékét meg-idéző És volt, hogy nem szóltál hozzánk („csak úszkáltála roncsok körül, / csizmás hal, / szétmázolt bajszú hal”),A kerek-egész embert, az Örök anyaggá váltál („öröknapvörösléssé, / örök pusztai éhséggé váltál, /…/ öröknemzőerővé, / örök földkeringéssé váltál”) és a Nekederős körmöd van soraiban. Primitív, egzotikus vagy tör-ténelem előtti népek mítoszaiban vagy mitologikus éne-keiben hallhatók meg olyan sorok, amelyekből a Tornai-típusú archaikus mítoszképző gondolkodás tipológiájafeltárul. Ezek egy részébe a sámánszerep átörökítésénekaz apa-fiú szerepbe fogott gesztusai csendülnek át(Egyre több az elmondhatatlan, Ha visszajössz), másrészükben a föltámasztás akaratának mágikus rítusaiélednek újjá (Most már bevallom, Most téged hívlak,Sír-szívű, gyere vissza); egy harmadik csoportjukbanpedig az emberi-művészi példa mitikus erejének felerő -sítése kap főszerepet.

Széleskörű és multikulturális mágikus-mitikus uta-láshálózatokba ékelődik tehát Veres Péter történeti (éskultúrtörténeti) szerepének tudatosítása. Az írót – törté-neti szerepéhez hűségesen – egy szélesebb emberiközösség koncentrált szellemi érdekképviselőjekéntfogja föl. Akin keresztül ez a csöndre kényszerített tár-sadalmi-szociológiai népesség képes volt egyáltalánmegnyilatkozni a világnak.

Most téged hívlak,mezítlábas, kis ember,ezer éve föltűrt vászongatyában,gatyából kihúzott ingben,

29

nézõpontáprilis

csak te tudtál mindenki lenni,mindnyájunk nyelvén okoskodni,otthoni kézmozdulatokkalmutatni az országházra és az ekére

A másik ráutaló gesztusával viszont már azt tudatosít-ja, hogy az alávetett népi közösségéből előlépő történel-mi figura az európai és az egyetemes civilizáció színvo-nalán van jelen a nemzet sorsában. Ebben a minőségébenkövetel népének helyet az időben, s cselekvése mítosziarányainak is ez adja az alapját. A Mint Adyban, JózsefAttilában szakaszaiban úgy tekint Veres Péterre, mint egygyarmati sorsból érkező, harmadik világbeli hősre. „Aparaszt veled földi eszével, / az ember veled a mindensé-gével / ébredt világra és föllázadt” sorok a szenegálifekete Leopold Senghor vagy a kecsuák nevelte JoséMaría Arguedas meghatározó írói törekvéseinek európaianalógiái. („jöttél félbe-repedt kapával / s Európa beszélta száddal / a bíbic-ganés ugaron.”)

A Végre megszólaltak a bennszülöttek szintén ezt aharmadik világbeli (gyarmati, félgyarmati) aspektust erő-síti föl. Ez a vers nemcsak poétikai szempontból, hanemtörténelmi állapotában is egy szintre hozza a magyarvidék kisemmizettjeit a gyarmatokon élő törzsi vagy másprimitív közösségekkel. A versben Veres Péter a primi-tívségben, szegénységben hagyott nép Európához s amindenséghez beszélni képes, eleven médiumává nő.

A Veres Péter-énekek záróverse (Utolsó zsoltár) a pri-mitív hiedelmek képi világát idéző archaikus halálének.A címén kívül minden szakrális utalástól mentes költe-mény az elnevezés címkéje alatt finnugor, indián vagyafrikai gyászénekekhez hasonlít, miközben – egyszerrearchetipikus és filozofikus módon – a „túlvilág” miti-kus-mágikus transzcendenciája felől igazolja a VeresPéter-i sorsvállalás értelmét.

Viszi a fagyos rönköt,de az embert csak nézi:a teljes nagy tüzet

a halál és a sötétség.

4.A költői pálya ezt követő mintegy három évtizedébenmég tovább nyílik és gazdagszik az archaikus impulzu-sok nyomán született versek mennyiségi és szellemi tar-tománya. A többszemélyes én (1982), az Ádám és Évaoltára (1987), a Megcsókolom a szomjas folyót (1988),A szerelem szürrealizmusa (1991), a Pünkösdi lobbanás(1993), A sikoltozó rózsa (1995), a Minden, ami virág-zik (1998) az És beszakadt a táj (1999) versanyagától azutolsó periódusokig, a Miért sírnak a metaforák?

(2001), Öregség és halál (2001) s a Legszebb szavak(2003), majd a további kötetekig olyan, az archaikum, afolklór és a primitív költészet s a mindenkori jelen időközött átszikrázó műveket teremtve, mint a Ha nemvolna népdal, Csillag-apám, csillag anyám, Illyés tenge-re, Halálfa, Vér mögül lecsattanó villám, Óda egyparasztvázához, Holdnál messzebb emlék, Jönnek majda virág-álmok, Nyílhegyek, Vőfély nem volt, se hold, senap, Spirituálé (azt mondták…), Nagy öregek az életfán,Szellem, ki gyúrtál engem…, Darwin előtt és Darwinután című alkotások és az „indián sorozat” darabjai(Indián feleség, Indián a két feleségéről, Indián az elér-hetetlen feleségéről, Indián a hold csöndességét kéri). Sezek a versek, legbensőbb gondolati lényegükben mindazt fogalmazzák újra, amit Az én legelvontabb Énem ígyfejezett ki: „Európai vagyok, de az én istenem / nem akeresztény Atya, nem is a mohamedán / vagy a júdeaiTeremtő; / talán az indiánok Nagy Szelleme / vagy ahindu Világlélek az én legelvontabb Énem.”

A szerző tudatosító szembesítései alapvetően a véle-ménye szerint még ma is tartó szellemi evolúció szolgála-tának igényéből származnak. Az ezt a kiteljesedést gátlóerők negációjában, a szűkített idő- és térdimenziókkalszemben konstruálódik egésszé a mítoszt-mágiát-reali-tást-történelmet magába szervesítő szemléletvilág. Ezértjelenkora magyar társadalmának kínzó alapkérdéseit vagya távolabbról szemrevételezett nemzeti sorsot vallatóművein is jelentősen átüt az archaikus mérték és időrenditapasztalat (Álmom egy népről, Emese álma ölyüvel ésfolyóval). S ezen a tradíciókra, legendákra, történelemre,nemzeti és szociális problémákra, változásokra érzékenyprizmán át is meghatározóan tűnnek át a fejlődő országok,a harmadik világ költészetével rokon fények.

Az Elaludnom nem lehet című művet, amelynek poéti-kai alkatát néger spirituálé átemelése szabályozza, az teszikülönleges értékűvé, hogy példaszerűen illusztrálja afolklórmodellek műköltészetre ható ösztönzési mechaniz-musát. Azt a tovagyűrűző inspiráló metódust jeleníti meg,ami a századok mélyéből (a „folklorizmus” ívén) a maga-sabb kultúrába jutó primer modellt egyszerre őrizve ésmodulálva, műről műre görgeti tovább. Másodlagos, har-madlagos, majd sokszoros változatokat és újabb induk -ciókat képezve gyűrűzik tovább az egykori alapmotívuma népkulturális hagyatékból. Az ember és a fa spirituálé-ritmikára írt közös, szimultán dala a létérdekeket védőegyetemes erők szellemével létesít mágikus kapcsolatot aversben. A mű megszületését a természetet letaroló bar-bárság elleni tiltakozás motiválta: a költő lakóhelyéhezközeli fiatal kőrisfa folytonos megcsonkolása. „Ötszörvagy hatszor próbálta meg az életet a kőris: mindig meg-várta az ismeretlen gyilkos, amíg a kis leveles ág húsz-

30

magyar naplónézõpont

harminc centis lesz, akkor tépdeste le, de tőből… Ilyenvárakozás közepette jutott eszembe Weöres régen meg-csodált verse: A kő és az ember. Alcíme ez: Amerikainéger spiritual song. Egyszer hallottam efféle spirituáléütemezéssel, ismétlésekkel előadni. Latinovits Zoltán volta tökéletesen beleélő »énekes«. Az ő hangját is újraéltem,míg a kőriscsemete panasza fölhangzott” – szólnak a versszületésének dokumentációját rögzítő sorok.

Elaludnom nem lehet,elaludnom nem lehet.Virrasztok a kőriságért, hogy letépik rossz kezek.Szólt a kis fa: én is ettől reszketek, szólt a kis fa: jaj, letörnek rossz kezek.Elaludnom nem lehet.

Az Észak-Amerikába rabszolgának hurcoltak panasz-dalának, a spirituálé műfajának XVII. századi előzmé-nyeiről Yehudi Menuhin az alábbiakat írta: „Az afrikaiakmár az európai gyarmatosítók megérkezése előtt kifej-lesztettek egy harmóniarendszert, ami bizonyos értelem-ben hasonlít az európaihoz, a ritmus afrikai értelmezéseazonban példa nélkül áll. A bonyolult lüktetést sok játé-kos hozza létre, éspedig úgy, hogy egy adott, általábanhosszú időegységen belül mindegyikük szigorúanragaszkodik a maga sajátos alosztásához.” TornaiJózsefnek az ember és a fa önerősítő spirituálé-ritmikájá-ra írt szimultán dala a létvédő erők szellemével lép –Menuhin gondolatát is igazolva – lélektani kapcsolatba:„Igazuk van az afri-kaiaknak: a zenemágikus, kapcsolat-ba hoz a múlt és ajövő szellemeivel.”

A tiltakozás ere -jéhez és identitá -sához szövi megmá sutt is a múltból,az emberi előidők-ből, a földkerekségtávoli pontjaira mu -tató kulturális ésszociális, mintegy„antropocentrikus”szolidaritásból amaga költői para-digmájának alapmintáit. S ez eredendően áll szemben afelszín, „a héj” relativizmusával, a radikális kom -munikáció képtelenség, „a magára maradt nyelv” prog-ramjával.

A szerelmes és erotikus versek kiterjedt csoportjasem egyszerűen élménylíra nála, hanem az emberlétprimer érzékiségéig tekintő mindenség-analízis.Teljesség-igényű és megrendítő távlatokat egymásbakapcsoló világképének egyik kulcsa. (Én vagyok a tetársad, Ölelésed ablakán) Életművének az archaikusértékekre hangoltság, a nemzet és Európa sorsánakértelmezése mellett egyik legnagyobb kihívása azember két arca: a férfi és a nő. Ám nem csupán a nő ésa szerelem s az erotika villámlása vonzza, ezt Tornaimeghagyja legnagyobb mestereinek: a modern magyarnyelvre általa lefordított Baudelaire-nek és Adynak.Az asszony alakján, ahogyan önmagán át is, ő megintcsak a mindenséget fürkészi. A mindenségre kötözöttzsinegeket tépi le, amikor a történelemben a szerelemreés a testiségre rakódott béklyók ellen, saját neveltetéseellen is lázad. Az asszonyok, a kultúrák, a történelem ésa történelem előtti idők emberre néző mindenség-moz-dulataiban, az örökké változóban forogva találja meglegtisztább önmagát. (Csillagapám, csillaganyám)

Az archaikus tudat látásformáiba történő belehelyez-kedés, vagy az erre való emlékezés több más kései művé-ben is olyan erős, hogy (s szintén Ady archaikus karakte-rű látomásaira emlékeztető erővel) akár prekulturális,civilizáció előtti létélményt is képes (szinte az emberréválás kezdetéről) reprodukálni (Nem jöhetsz be, A halál -istenek). A Félig-isten, félig bálvány-ősünk, az Őskép és aMindenek ősanyja című verseken archaikus hiedelmi élmé-nyek, a primer mítoszokból felszakadt ősfigurák tűnnek át,hol archaikusan megformált, hol Ady isten-ké peihez

hasonlóan am biva -lens, az em beri vilá-got többféle módonmegítélő arccal.

Az archaikumbatörténő intellektuá-lis mélyre szállás,és ott a vele történőteremtő-átalakítójáték olykor olyan„atavisztikus” daltis eredményezhet,mint a Teremtett ésnem-teremtett vers-füzér első darabja.Ebben a költői sze-mélyiség – nem-

hogy a történelem –, egyenesen a szárazföldi biológiailét előtti állapotban, szokatlan „állat-alakoskodásban”:halacska képében jelenik meg. S noha az archaikusvagy természet-közeli népek dalaiban az effajta dezant-

31

nézõpontáprilis

Magyarvista, Szent Miklós lecsendesíti a tengert

ropomorfizáció korántsem ritka, a prehistorikus létálla-pot imitációja e dalszerű, s szinte az egész élet szerelmivágyakozását allegorizáló versben olyan tökéletes,mintha maga (a lírai alany szinonimájaként álló) halacs-ka szólalna meg a létezés természetbe kódolt dinamiká-ja és tragikuma nevében.

Cikázó mennyhalacska vagy:ha már ívtunk a part alatt,el is felejtlek hirtelen,s várlak újra a vizeken.

Tornai József számos művén a nagy archaikus eposzokkultúremléke is felismerhető nyomot hagy; így Gilgamesés Enkidu vagy Orpheusz és Eurüdiké története (De pró-bálj visszahúzni egy halottat). A fejlettebb ókori kultúrák-ból megjelenik az Odüsszeia (Odüsszeusz öregkora) is.A Kalevala-élmény többszörösen is meghatározó mindtematikai, mind stiláris szinten (Lemminkeinen).

A szerző „archaikus verseinek” többségében nemönmaga tartalmi és formai kereteit reprodukáló archai-kus vagy primer szövegimitáció születik tehát, hanem akorai emberi tapasztalat, asszociációs világ és nyelvvetül rá szelektív, stilizált módon a mai ember egyes lét-köreire és poézisére. Tornai költészete, legmélyebbszerkezetében tehát kitágult időkoordináták képi-gon-dolati anyagából töltekező, a maga metaforikus han-goltsága ellenére is intellektuális líra, amelynek egyikmérőpólusa az antropogenezis hajnalán (a másik a foly-tonos jelen áramlásában) képződött meg.

Az ilyen szintézisre irányuló elvonatkoztatás gyak-ran olyan erős, hogy többféle archaikus mezőt (kort,szemlélettípust, hiedelemkört, műfaj-kezdeményt)sűrít egy idejűen magába. A Szepesi Attilának ajánlottÓ minden élőlény és emberállat című alkotás példáultotemisztikus „poétikai” eszközökkel leltározó, a fel-sorolt állat-egyedekben a föld animális struktúrájátkirajzoló szerkezetet mutat. A lények totemisztikuskarakterű szintetizáló sorolásával a dicsőítő és a dia-dalének ötvözetében fejezi ki – szinte civilizáció előt-ti „himnuszként” (azaz mágikus beszédként) – elra-gadtatását a föld gazdagságát reprezentáló állatvilágiránt. A műegész az emberi hitvilág univerzális antro-pológiai képleteit kódolva magába a több ezer évetátfogó kulturális erőtérrel fejez ki elemi tiltakozást(ahogyan A Föld orgyilkosai című alkotás is) a jelentermészetrombolásával szemben.

Az archaikumból elvonatkoztató erő, amely sokszora különböző mítoszok, hitelemek, folklór-villanásokközös vonásait absztrahálja lényeghordozó sűrítmény-nyé, Tornai kései költészetében gyakran poézissé emelt

mítoszkoncentrátumot teremt. Ez a formálási módWeöres Sándor, Nagy László, Kormos István, KissAnna, Nagy Gáspár, Oravecz Imre egyes műveihezhasonlóan hozott létre költemény-eszenciát TornaiJózsef költészetében is (Vörös korong).

Temesd el a te vörös korongodgyöngykagylóhéjjal ásd meg a sírthulló csillagból állítsd a fejfát ésvárj meg mert visszajövök

A vörös korong fölkel és lezuhannaponta magasra száll és lezuhanvárd meg mert visszajöna te vörös korongod.

Tornai József mágikus iránytűje észak helyett tehátaz emberi lét nagy időbeli távolságaiba, a történelembemutat. Ennek mágikus pontjait keresve mutatója kör-beforog a földgolyón, kultúrák, népek, egykori és maivilágok, rejtett archaikus zugok szellemi földjeit járjabe. Hogy azok tapasztalatainak elvonatkoztatása és ajelenbe szűrése segítségével ösvényeket nyisson –nemcsak versei, hanem esszéi révén is – egy karaktere-sen fölvázolt magyar költészeti útnak és multikulturá-lis érzékenységnek. Ez a „világzene” törekvéseireemlékeztető irodalmi modell a maga univerzális forrá-sokat feltükröző erejével a magyar költészetben egyszázadok óta emelkedő s a kortárs világirodalom szá-mos jelenségével homológ irodalmi hullám egyik sajá-tos változatát is magas színvonalon jeleníti meg. Smeglehet, igaza van a pályakép vázolóinak, hogyTornai József, életútjának kanyarulatai miatt „költő-ként »lemaradt« a fényes szelek koráról is, meg az1953 utáni újabb hullámról is” (Vasy Géza), s JuhászFerenc és Csoóri Sándor kortársaként sajnos csakkésőn, 1959-ben jelent meg az első kötete, irodalom-történeti távlatokat kereső gondolkodóként és költő-ként mégis célba ért. Olyan kulturális törekvéseknek,főképpen a modern, az interdiszciplináris kulturálisantropológiának vált az elvonatkoztató elmélet és aköltői s műfordítói gyakorlat révén is közvetlen alakí-tójává, amelyek az egyetemes kutatások mai erőterébekerülve mind tisztábban mutatják fel életművének érté-keit a tudomány és a művészet hazai jelzőrendszerei-ben. A mának adott üzeneteiben a teljesebb világ, a tel-jesebb emberi örökség fénye él. Egész életműve monu-mentális kontraszt ezért a perc, az év, az évszázad s e„villámsújtotta kor” kicsinyes rémuralma, korlátai éstekintélyei ellen, a zsugorodó emberség és az embermégis örökké táguló szellemi nyitottsága nevében.

32

magyar naplónézõpont

TORNAI JÓZSEF

Győzelem a győzelem fölött

Győzelem a kétségbeesés fölöttGyőzelem a haláliszonyat fölöttGyőzelem bomló testem fölöttGyőzelem a szorongás fölöttGyőzelem a nemlétem fölöttGyőzelem a libidó-korszak fölöttGyőzelem az erdő utáni éhség-szomjúság fölöttGyőzelem a gondolkodás bűntette fölöttGyőzelem a történelem semmije fölöttGyőzelem a misztérium misztériuma fölöttGyőzelem az átúszhatatlan éjszakák fölöttGyőzelem a lehazudott gyávaság fölöttGyőzelem baráti csalódások szégyene fölöttGyőzelem a föld magmájáig érő reménytelenség fölöttGyőzelem az elveszített és visszalopott idő fölöttGyőzelem meg nem született verseim fölöttGyőzelem a régi, átkozott szeretők fölöttGyőzelem beteg szívem fölöttGyőzelem a meg nem maradás fölöttGyőzelem fölösleges életem fölöttGyőzelem a gyerekkor visszahipnotizálása fölöttGyőzelem a szenvedés fölötti győzelem győzelme fölöttGyőzelem a győzelem fölött

33

nézõpontáprilis

Székelyderzs, Saulus megtérése (részlet)

Költőként a legismertebb, de több műfajban is kipró-bálta tehetségét, és mindegyikben figyelemre méltót,jelentőset alkotott. A hat kötetnyi vers mellett írtregényt, kisregényeket, drámát, gyermek- és ifjúságikönyveket, ismert műfordító és fiatal pályakezdők istá-polója. Évtizedek óta részt vesz az irodalmi élet szerve-zésében és irányításában.

Mezey Katalin a legendás Kilencek csoportjánaktagjaként az Elérhetetlen föld (1969) című versantoló-giával indult. Legújabb verskötetét Vasy Géza – a cso-port munkásságának legjobb ismerője – gazdag vers-anyagból válogatta, hű képet nyújtva vele a lírikus köl-tői világáról. Az ismert irodalomtörténész alapos értel-mező és eligazító utószavában abba a változó történel-mi-társadalmi valóságba helyezve értelmezte a verse-ket, amelyben keletkeztek, megkönnyítve azok megér-tését és átélését. Azáltal pedig, hogy keletkezésük idő-rendjében vette górcső alá a köteteket, mód nyílt rá,hogy e versvilág sokszínűségét, tematikai rétegződé seit,a gondolati és kifejezésbeli árnyalódás gazdagodását,valamint a népköltészet felől induló lírikus kifejezettenintellektuális költővé érésének a folyamatát is érzékel-tesse. Ez utóbbi tény viszont arra kötelezi az olvasót,hogy szellemi erőfeszítéseket tegyen a művek elmélyültbefogadására.

Mezey Katalin első önálló kötete (Amíg a buszravárunk) 1970-ben látott napvilágot. A második(Anyagtanulmány, 1978) megjelenéséig – a körülmé-nyek hatalma folytán – nyolc évet kellett várnia. A kora-beli honi politikai berendezkedésnek ugyanis – mintminden totalitárius uralomnak – legfőbb célja, minden-nél előbbre való érdeke a status quo fenntartása, meg-hosszabbítása volt. Ezért minden új hangot, ha mégolykevéssé tért is el a regnáló hatalom kánonjaitól, gya-nakvással fogadott, és potenciális ellenséget látottbenne: „A hatalom asztalhoz ül, (…) Mindenkire komo-lyan néz, / mindenki ránevet. / Nincsenek nála fegyve-rek, / mégis, legyen eszed. // Ha ellentmondasz mostneki, / arcán zavar fut át. (…) De másnál kész a bóko-lás. / Azt figyeli, dícséri. / Elmegy. Nem ismer. Elfeled./ De utadat kiméri.” (A hatalom asztalhoz ül)

Mindazáltal példa nélkül való – állapítja meg az utó-szó írója –, hogy „egy önszerveződő írói csoport mind-egyik tagja a szakmában maradjon, nevet, elismeréstszerezzen, életművet építsen.”

Korszakos jelentőségűnek érezvén, Vasy Géza a múltszázad elején Nagyváradon megjelent A Holnap antoló-gia mellé helyezi az Elérhetetlen földet, és „a huszadikszázad legfontosabb pályakezdőket bemutató gyűjte-ményének” tekinti. Ami utólag igazolódni látszik aKilencek nyitott életművében.

Mezey Katalin válogatott verseit olvasva olyasfé-le érzés tölt el, mint amilyen a kolozsvári gyökerű,európai rangú Árkossy István festőművész képeielőtt is átjár. Érzem a szellem felszabadító erejét, ámmiközben szivacsként szívom magamba a versekbőlfelém áradó üzeneteket, enyhén borzol is valami.A festőművész – bevallottan, akartan – elidegenítőeffektusokkal dolgozik, hogy „megzavarja” a néző-ben ígéretesen csírázó elzsongító (szépség)-élménye-ket, mert – mint vallja – a mögöttünk hagyott s méginkább az új század igencsak a harmóniavesztések-nek, a globalizálódó idegenségnek, a se szeri, seszáma disszonanciáknak a kora.

Mezey Katalinnál a költőnek a világhoz való viszo-nyulási módja az, amin olvasóként fel-felkapom afejem. Közelebbről azzal, ahogy esetenként „megkar-colja” a dolgok simának tetsző felületeit, arra kénysze-rít, hogy csöndben továbbgörgessem magamban mag-vas gondolatait.

Jelzett kölcsönviszonyban az ego hangsúlyosugyan, de nem túldimenzionált. Benne éppoly fontos-nak tűnik az, milyennek látja ő maga a világot, mintaz, hogy mit vél a világ őróla. A viszonyulás ismérveaz alkotóban munkáló moralitás. Értékelvű szemlélet-tel van dolgunk, hisz a művész nemcsak tudomásulvesz, beletörődik, elfogad, hanem szelektál, minősít –értékítéletet mond a létezőkről. Az én és a világ köl-csönviszonyában mindig a humánum a döntő kritéri-um: „(…) Háromszáz éve hányadik bolond vagy, / akita hármas eszme megdobogtat? (…) Pedig utálod amindenkori, ravasz / »Őfelsége Rebellis Társaságát«, /aki szélvédett hatalmi zugolyból / felelőtlen kelletibátorságát.(…)” (Önarckép vályúval)

Minden életmegnyilvánulásunk valamilyen struktú-rában történik, zajlik. Tudva ezt, a költő figyelőtekintetét ernyedetlenül a távlatokon tartja. S miköz-ben a teljességet keresi és az emberibbet áhítja, a vanés a legyen, a létező és a kellő, a valóságos és az ide-ális kettős univerzumában ingázik oda-vissza. Ezminden igaz alkotó sorsa: „Október. / Egy éve már, /hogy nem siratlak. / A fel nem oldott fájdalomba /belekövültél. // Így hordozlak egészen. / Emlékezésnem mosta el a homlokod. / A jelen voltál, / felesz-mélésem kezdete, / s az vagy bennem már / mind-örökké. / Hiába változol.” (Október)

34

magyar naplókönyvszemle

„felvet, mint az ár,

s mélybe húz,

mint az ólom…”

Mezey KatalinVálogatott verseiMagyar Napló, Bp.,2008.

A meg nem valósult szabadság a maga objektivitásá-ban természetesen nem létezik, de a történelmi szük-ségszerűség jegyében álló idea a költőben csillapítha-tatlanul továbbél és hat: „Ötvenhatban megperzselőd-tünk, / hatvannyolcban bekormozódtunk, / nyolcvan-nyolcban lángra gyulladtunk, / dereng a horizont alat-tunk. // Adja Isten, hogy őrtűzképpen / lobogjunk akeleti égen. / Fényünk kitartson virradatig, / míg a sza-badság megadatik.” (Imádság)

Sokszínű költői világ ez. A mindennapok örömei,gondjai-bajai, a kis életek apró-cseprő rezdülései, a his-tória nagy horderejű eseményei, a baljós, tragikus vég-kifejletű történelmi konvulziók épp úgy részét képezik,mint az érzelmek színváltó világa, a reménynek, hitnek,az élet értelmének, a létezésnek (lét és nemlét) filozófiaimélységű kérdésfelvetései.

Közhely, hogy az ember egyszerre értelmi és érzelmilény. Néha szentül hisszük, hogy az élet lényege azaffektívben rejlik. Ilyenkor a sodró erejű érzelmekkönnyűszerrel maguk alá gyúr(hat)nak minden egyebet.

Mezey Katalinnál is fontos szerepet játszott az érzel-mi elem, főleg alkotói korszakának korai szakaszaiban:„Jaj, nékem, fordított Kőműves Kelemen, / palotámfalait növelő szerelem, / vertvasú csákányom hiábaemelem, / felszökken, felépül Dévavár ellenem. (…) //Bonthatom vágyaim kőfehér falait, / űzhetem, hiába,építő hadait, / az ész most kicsi úr, kicsi úr, nemsegít…” (Fordított Kőműves Kelemen)

A heves érzelmi kitörések azonban idegenek tőle.A szerelem próbája egészen szokatlan is lehet: „Kosárcseresznye közt / leld meg a szám nyomát /a harapásomis / a kásahegyben, / kezem nyomát, / erdő-alja levélen,/ kazal hajam / széldúlta fellegekben.” (Ismerj rám)

Dacára a szünet nélküli tusakodásoknak, harcoknak,a mai ember mintha kiszolgáltatottabb, kisemmizettebbvolna, mint elődei. Tömérdek kudarccal a vállunkon, abizakodást, a reményt lassacskán csak kikezdi a kétely.Rádöbbenünk: a világ nem váltható meg, az Ember sor-sát lehetetlen jobbra fordítani. Ám mielőtt végképpabbahagynánk a csatározásokat, valahonnan előbukkanaz ítélet-erejű felismerés: nem adhatod fel!: a gonosz-nak ellent kell állani. Mert a sátáni feneségek bűzöstenyészetéből váratlanul újabbak ütik fel fejüket, aRossz természetében rejlik, hogy sarjadékaiban mind-untalan újratermelődik. Ezért még a gyors mennybeme-nésnél is fontosabb a lankadatlan küzdés. (Ha Krisztusmég egy esztendőt megér)

Mezey Katalin képzeletét gyakran ragadják meg azélet jelenségei,viszont a mégoly jelentéktelennek tűnődolgokat is képes átfogó érvényű gondolati asszociá -ciókba rendezni.

Ilyen megszokottnak tűnhet az anyaság fogalma és acsalád intézménye. De amit mai világunk nagyképűenlekicsinyel, leszól: az anyaság szentsége és a családintézménye mégiscsak a társadalom alappillérei. AmiMezey Katalin ilyen tárgyú verseiben elsőként ragadjameg a figyelmet, az a sorok közül kisugárzó felelősség-nek a gondolata. Mert nemcsak önmagunknak tarto-zunk felelősséggel; felelősséggel kell viseltetnünk azérta közösségért, amelyből vétettünk, s amelyhez tartozó-nak valljuk magunkat. Azért a közösségért, amely afokozatosan elidegenedő „népek hazájá”-ban mégis-csak végső menedékünk. És a holnap magyar társadal-máért is mindenekelőtt mi vagyunk a felelősek. Vagytesszük a kötelességünket a honnal, a nemzettel, egy-mással szemben és fennmaradunk, vagy az ostobaönzés lassan ölő mérge fog végezni velünk!

A gyermek számára az édesanya jelenti a legfőbboltalmat. Mennyi szeretet, féltés árad a következősorokból is: „(…) mit kéne tennem, / hogyha ez a hang,/ az ég gyomrában korgó repülőé, / földrengést jelente-ne, / tüzet, vizet / vagy bombazáport, (…) / Miközben alegjobb rejteket / s a túlélés esélyét számolom, / azonfogadkozom, / hogy nem halok meg, / mielőtt felnevel-ném őket, …” (Semmi több).

Hogy sok a gond, a vesződség velük!? No igen, deaz igazi boldogságot is jöttükkel, tőlük kapjuk. „(…)A párnán kúszik / fölfelé, / mint hegymászó / a hófe-hér havon, / átszellemülten, / már a csúcs előtt. /A paplan rég / lemaradt valahol. / Ráterítem. / Orrát afehér / puhaságba dugja, / mosolyog. / Célhoz ért.”(Három alvó)

Az időleges és az örök, a lényegtelen és a jelentő-ségteljes összetartozásának és antinómiájának megka-pó példája a költő édesanyjához való viszonyának fel-villantása az élet legdrámaibb pillanatában. Anno,amikor apró gyermekként gyakorolta be magát azanya-szerepbe, a költő csupán játszadozott. A gyerme-ki játék következmények nélküli, nem hordozza magá-ban a felelősség súlyát. Felnőttként viszont, íme, mostélesben kell „eljátszania” ugyanazt a gondoskodó,gyöngéd, gondviselő szerepet a magatehetetlen, idősédesanya fájdalmait enyhítendő, életének utolsó – atranszcendenst előrevetítő – szakaszában. Megindítószerepcsere. „Játszunk anyámmal, / ő az én kisbabám,/ bepisil, bekakil, / s én tisztába teszem, (…)//Játszunk anyámmal, / lassú, nagy folyam, / lassanfolyó üveg / a délutánunk.” (Játszunk anyámmal)

A súlyos beteg édesapa rajza is belénk vésődik:„Érezte a halálát. Tágra nyílt szeméből / kétségbe -esést olvastam: – Meghalok! / Zokogás robbant kitüdejéből – / a tehetetlenség iszonyított. (…) //

35

könyvszemleáprilis

36

magyar naplókönyvszemle

Zokognom kellett volna a kinyíló, / végső, fekete sza-kadék felett.” (Apám utoljára)

A múló évtizedek a valamikori élénk koloritokat fok-ról-fokra sötét tónusokkal telítik, terhelik. A látványkomorul. Bizonyos életkoron túl észrevétlenül mellénkszegődik, elhessenthetetlen konok árnyként követnikezd a hiábavalóság érzése. Az arccal mások felé for-duló poéta egyre gyakrabban néz magába, feszültentöpreng, megválaszol(hatat)lan kérdések felett őrlődik:ki vagyok én, mi végre vagyok a világon? Ismét ésújfent megsuhintja az elmúlás jeges szele: „A szél süvít.A kétségbeeséstől / fuldokolsz, föl kéne ugranod, (…) /Szédülve kelsz föl, reszkető kezeddel / tapogatod aszekrény-falakat, / lámpát se gyújtva, nehogy rád talál-jon / ami elől épp mentenéd magad. / Ó, lélek pestise,romlékonyságtudat. / Megleljük valaha az orvosságo-dat?” (Ez marad)

A beindult folyamat leállíthatatlan. Kitörölhetetlenülbelénk eszi magát a kétely: mi értelme van, van-e értel-me az életnek? „(…) A lánc egyetlen láncszeméneklenni, / a nincsből jőve, s oda visszatérőn, (…) // van-ekajánabb csapda a tudatnál? / van-e fájóbb a lét-nemlétsebénél, / melyet gyógyítani jobb gyógyszerre vágynál/ az egyedül létező létezésnél? (…)” (Credo)

Kétségek elől menekülve a költő kopogtat a hitajtaján. Biztonságot keres. Szólongatni kezdi a… Kitis?: „Higgyek a tudhatónál tudatlanabb jelekben? /vagy a folyvást szétfoszló tudományban? / önmagu-kat cáfoló tételekben? / Higgyek az anyagelvben vagya misztikában?” (Credo) Hol a végső Ok, a nyugalmathozó Bizonyosság!?… A határtalan magányba bele-borzong porszemnyi lelkünk. Nem! Nem! Az ész ittkisfiú: „(…) Nem tudok mást, mint hogy nem tudom/ a választ: mi, miként és mért vetett fel / a nemlét ten-geréből” (Credo)

Bizonyosság helyett azonban a sorjázó kérdésekújabb bizonytalanságok felé lendítik a kérdezőt. „(…)Élet, halál, elvész-e a határod / vagy félelmesebb sza-kadékká mélyül? / Kérdések kérdése, a véremet kívá-nod, / vagy rálelek a feleltre végül? (…) // Az, amitmegsejteni mégis képes vagyok / felvet, mint az ár, smélybe húz, mint az ólom.” (Nappal és éjszaka)

Megnyugvást, nyugalmat csak a kételyt nem isme-rő feltétlen hit hozhat: „Boldog, // akinek nem ron-gyos a lelke, / de fényes, mint a nehéz selyem, / akihiszi is, amit mondott, / akit nem zsarol a félelem. //(…) akinek a szemén kifénylik, / hogy süt benne azIsten napja, / akinek lelke nehéz selymét / magassá-gos szél lobogtatja.” (Boldog)

Aniszi Kálmán

László Noémi ötödik verseskötete válogatás az elmúlt tizen-négy év verseiből. Bár a költő még csak a harmincas évei-ben jár, ez a gyűjtemény mégis jól tapintható és izgalmaslelki, szellemi, formai vándorutat rajzol ki. A legkorábbiversek mintha meseversek volnának, amelyek egy szelíd, demégis izzó, lüktető varázsvilág tablóit festik föl és dolgoz-zák ki zugait eleven, szinte hallható és tapintható képekben.Fantáziák, káprázatok, álmok határán kavarognak ezek aversek, még csupán sejtetik azokat a távlatokat, amelyeketmajd a későbbiek járnak be igazán. Lelki rezdülések, han-gulatok: egy-egy jelenet, epizód sziluettje feslik föl – hír-adások egy húsz körüli lány ocsúdásairól, találkozásairólszerelemmel, önmagával és a versírással magával. A koraiNonó valahol belép a versbe és valahol, ahol neki tetszik,kilép: elhagyja a kicsalogatott versfonalakat. Hol precízműgonddal, hol lazább szerkesztéssel találkozunk, sok koraivers inkább magáról a létrehozásáról, a szavak igézetéről ésversformák próbálgatásáról szól.

A következő ciklusig négy-öt évet ugrunk az élettörté-netben és a Befejezetlen múlt versei már egy egészen más,izmosabb, megfoghatóbb, koncepciózusabb líra-csomag-gal szolgálnak. Ezek a költemények sokkal több súlyt,anyagot, sőt, bölcsességet cipelnek. A költő mintha meg-érett, felnőtt volna a verseiben már eddig is felsejlőlényeglátó megfigyelésekhez. Ebben a ciklusban bonta-kozik ki igazán az a pimasz, autonóm és erős, mégis ízig-vérig női hang, amely igazán karakteressé teszi LászlóNoémi költészetét. Ezekben a versekben egy olyan líraién hangja szól, aki folyamatosan reflektál magára, azelmúlásra és a kellő öniróniával fordul az élet bökkenői,kudarcai felé. Azonban talán éppen precíz és kíméletlenlényeglátása miatt mégis „pimasz” könnyedséggel bánika lelki a csapásokkal és a világ dolgaival általában. A leg-súlyosabb létkérdések és a hétköznapok legsúlytalanabbrutinja kéz a kézben jár ezekben a versekben: „Miközbennálad romba dőlt a díszlet, / az volt a gondom: kell-e liszta babba. / Sütött a nap, a fellegekben éltem, / nem súgtasemmi: most maradsz magadra.” (Rövidzárlat)

Ez a könnyedség sokszor közönybe fordul, azonbanez jótékony közöny, amely élni segít, begyógyítja asebeket, leveszi a vállunkról annak a felelősségnek akényszerét, hogy mindent kontrollálni, érteni, befolyá-solni akarjunk. A nonói tanítás híradás arról, hogyan lel-hetünk otthonra a világ ránk nézve közömbös törvény-szerűségeiben, és hogyan tanulunk rá lassacskán arra,hogy megbarátkozzunk az érzelmek, a kapcsolatok

Derűs pusztulás László Noémi:PapírhajóRáció, Bp., 2009.

37

könyvszemleáprilis

kifürkészhetetlenségével. „Nem figyel arra senki:hogyan is folytatod. / A babonáról egyszer le kéne mon-danod. / Megérkezik a holnap, minek elébe menni. Nagylavinák omolnak. / Nem figyel arra senki.” (Manír)

Az utolsó költeményekben tovább éleződik ez a mindenszkeptikus ironikussága ellenére domesztikáltan szenvedé-lyes realizmus. A legújabb ciklusban egy lazán fatalista,egzisztencialista líra bontakozik ki, ahol nem érteni és befo-lyásolni akarjuk avelünk történő ese -mények kikerül he -tetlen következ mé -nyeit, csupán re -gisztrálni – ez azegyetlen fe le lősség,amit magunkkalszemben – ha úgyadódik – vállalha-tunk. Azonban ezt aperspektívát mind -végig kifinomult éshumoros öniróniakíséri: „Kart karbaöltve állok szeszben/ eltett emlékeimközött a véggel. /Egyikünk doboz gyufát szed elő, / és kipróbáljuk, melyikhogyan ég el.” (Gyújtogatás)

Ebben a világban, Nonó szavaival, az ember derűsenpusztul, mert a fájdalmai nem felemésztik, hanem azember itt – Emmanuel Lévinas francia filozófust idézve– „a fájdalmaiból és az örömeiből él”, abból táplálkozik,ami Van. Amennyiben az ember képes a világ személy-telen törvényszerűségei szempontjából saját magáratekinteni, ez a perspektíva megvédi attól, hogy túlzottankomolyan vegyen bármit, kivéve talán a halált, amely azutolsó ciklus verseiben gyakran felmerül témaként, vala-hogyan Dsida Jenő szellemében: „A nagy halál színeelőtt / elhallgatnak az apró halálok / s a szelíden égőszépség urnájában / némán hamvadok el. / Ó, hogy szét-futnak a szerelmek ősszel, / nevem milyen félálombamosódik / s a vonalak, miket felrajzoltam, / milyen eltű-nő vonalak!” (Dsida Jenő: Eltűnő vonalak)

László Noémi versei továbbviszik ezt a szellemi,versfaragói örökséget, azonban fel is vérteződnek azelmúlás gondolatával szemben. A Lámpagyújtás cíművers kivételes metafizikai mélységgel beszél ember ésvilág, ember és halál viszonyáról. A lírai én olyan külsőperspektívából tekint magára, amelyből mintegy részé-ve lesz, betagozódik a külvilág (erő)tereibe, és amelynélkülöz önsajnálatot, hiúságot vagy félelemet, mind-

eközben mégis rezonál azokra az érzésekre, amelyekmegszületnek benne: „Holdbéli táj, sehol egy ismerős. /Mintha kivágott filmkockában állnék. / A jelenet nélkü-lem lesz velős: / nem vet ruhámon ráncot fény ésárnyék. / Az utca rendje így tökéletes: / a sugarak fésű-foga hibátlan. / A sötét hézagokban rejtjeles / üzenetekarról, hogy ott sem álltam, // arról, hogy éppen nem islétezem, / a térben zümmögő egyensúly él, / imádom,

így hát zokon semveszem / hogyahol kezdődöm,ott véget ér / kont-raszt és él és drá-mai hatás, / mégcsak a kép keretesem vagyok, / rej-tett hiány esetleg –semmi más – /közönyös űrbenyúló fésűfog.(Lámpagyújtás)

A perspektí -váknak ez a válto-gatása hozza létretöbbek közt azt akülönös atmoszfé-

rát, amely egyre inkább érezhetővé válik a költő verse i -nek olvasása közben.

József Attilánál találkozni ezzel a fajta bölcsességgel,éppen ott nincs ennyi derű a pusztuláshoz. Ha Nonó szigo-rúbban gazdálkodna a szavakkal, akkor megkaphatnánk ezta nagy elődöt nőben és nyeglében. De a költő nemPilinszky pipettával cseppenként adagolt kinyilatkoztatá -sain nevelkedett. Azonban ez a sokszor kiütköző stilárishanyagság és tartalmi következetlenség tökéletesen egybe-cseng azzal a Semmivel farkaszemet néző bátor és nemtö-rődöm pimaszsággal, amit a versek egyébként sugároznak.

Nono verseiben az ember, mint egy kertben, bóklászik,otthon érzi magát, leheveredik ebben a keserédes, sajgó,de mégis könnyű világban, majd egyszerre a világ feltárultszövete közt találja magát – bepillantást nyer a törvény fel-feslett szövedékébe, ahol a látás tapintássál történik és adolgainkat összetartó láthatatlan erezet láthatóvá válik.László Noémiból sokszor a próféta szól, aztán mint egylusta nebuló, sorsára hagyja próféciáit – hadd vigye őketannak az metsző igazság-morzsának a lendülete, amelymegihlette őket. Ettől kapják meg a versei azt a hol fájó,hol felemelő könnyedségüket, amely egyszerre rázza megés vígasztalja is meg az arratévedt olvasót.

Pintér Judit Nóra

Homoródkarácsonyfalva, részlet a Szent László-legendából

Némely régi költők szívesen hitték, hogy a mindenna-pokban kiteljesülni remélt szabadságeszményüknek aszépség szabadságával kívánatos párosulnia. E tűzembe-rekkel szemben a korszerű jégemberek többsége azzal isbeéri, hogy a magasztos fogalmakat megtornásztassa alealacsonyítás (gúny, irónia) technikájával. A szépség,melyet a régi költő a morál pompás gyümölcsénekkívánt, vagy a morál, ami a szépségből következett, máraszinte antik mező. Nem kisrészt műanyag-flórával takar-va. Igen, az ars sosem volt híjával a meglepetéseknek.

Kár, nem kár: a régi (mint valaha nevezték: a roman-tikus) irodalmárok ideje lejárt. Akarásaik, lázadásaik,elegáns gesztusaik, szerelmük és nyomorúságuk: azemlékezet tárgyai, közben pedig az ember szájtátvalátja: a lant annyi mestere, már csaknem fizikai síkon is,egyre-másra inkarnátust mutat, ám az ős-attitűd máso-lata mögött új akarásokkal él, dolgozik, finoman impe-rializál. Micsoda kívánása ez a régi vágású kvalitásnak!„Nem rossz játszani mint a hely bohóca / Sztárok sérdemesült nagyok közt, / Festetten vigyorogni, minthavinném / Jobb- s baltollnokok életunt keresztjét (….)S látszik: isteni könnyű most a rossznak.” (Centrál)

Amikor ez az imperiális típus rádöbben, hogy az idol aző számára csupán bronz, az ős-új szépség utáni sóvárgásá-ban talált, küldött tantételekbe kapaszkodik. Elmosván ahatárt látszat és lét között, szabad a hódítás. SzálingerBalázs lírája éppenséggel a nagyság meredélyét méregeti.Távol a férfias erényektől, divatosan nyit teret („Akit kel-lett, azt mind eltapostam”), hogy beérjen az élet, forrjon felegy fakó nap, s lám: máris alkonyul. A nap hanyatlásánpedig a sztoicizmus vagy az irónia időnként fel-felpisláko-ló halvány fénye sem segít. Szálinger a maga történetére(sorsa kockavetéseiből és a maga tanultságából összeállótörténetre), a történelemre és kivételes mesterségbelitudására alapozva versel; többnyire a szellemből csiholesztétikumot, csodásan képlékeny magatartással. Írásaibólegyként kiolvashatni az erkölcs utáni sóvárgást, a tetszel-gő nihilizmust, avagy a hazaszeretet egy sajátságosan deg-radált változatát: „Mert ha elhagynám ezt a medencét, / /Könnyen lehet, hogy vissza se néznék.” (Turizmus)

Ha egy kész verskötetben van értelme a növés szónak,az M1/M7 a végpontjára jutva tökéletesen szembeszege-ződik mindazzal, ami a könyv elején még kurázsinakolvasható. „S addig látszik erénye és a szándék, / Amíg énülök itt, a jó sarokban.” Íme a szellemtől jussul kapott biz-

tosság és lélekbátorság. Ha ez Szálinger Balázs, ő az is, akiszerint „nincsen szükség újabb férfiakra.” Amint e hamisverdikt megpecsételődik, attól fogva a vers alanyban egyfelbomló, homályos érzékenység munkál; nem az eszmé-nyekben, nem a történelemben, nem is a saját történetében,hanem tükör előtt él; akár emberi tekintetek tükre előtt. Smivel a tükör (a közönség figyelme) bármikor másra sze-geződhet, mindegyre tanúsítania kell, hogy tapasztalásamennyire érdekes valóság.

Szálinger tehát azt mustrálja, ami a szeme előtt van.És afölötti tanácstalanságában, hogy az artisztikum játék-szabályainak betartásán kívül ritkán képes a betű garabon-ciásává válni, mindent megtesz azért az esztétizmusért,mely a verset: a szerző egymásra következő arcait szentjelentőségteljességgel igyekszik felruházni. Feledvén azárnyalatokat, kijelent és cáfol. Gyökeret keres, és gyökeretmetsz: de melyik mozdulatából is érződik elemi erő? Adühöngő reménytelenség („álmaidon dicstelenül / idegenekhóbortja ül”) és a fukar remény („Hívtalak, hogy védd aváram / mert te többre vitted nálam”) előbb-utóbb kimerí-tik egymást. Az ellenszer a flexió; a vers úgy hajlong, hogymű is legyen s egyben magyarázata is a műnek. Nem, nemkell azt hinni, hogy a flexió irodalma feltétlenül a semmibefut. Sőt: az efféle irodalom szereti összeszedni magát, egya-ránt igénye a fontosság s a játék, s jellemzően az örök ráli-citálás hevíti. Szálingernél (noha versei nagyfokú argu-mentációval és artikulációval ígérik a különleges horderőt)alig-alig jut szóhoz öröm, fájdalom, szenvedély, amelyet netenne (többé vagy kevésbé) ingataggá a gúny, a lekicsiny-lés. Ha játszani támad kedve, a kigyötört humort nem azolvasó, a tévedés kacagja le. Bizony, a Sport című versbenpéldául az, amit Széchenyiről ír: „S ugrott, sosem féltve atestét / Kurta szavára a főnemesség” – jelentős félreértése adolgoknak. Ha Széchenyi kurta szavára anno csak egyszer-kétszer is tényleg ugrik a főnemesség, bizonnyal egy épül-tebb hont lakhatna a mai polgár.

Ami különben az épületességet illeti, az M1/M7 könyv-testnek remek konstrukció: a prológussal és a háromlábústruktúrával. Már pusztán a könyv szerkezeti feszességemiatt is úgy vélné az ember, hogy e lapokon felhőkből le -ereszkedő vagy földből előtörő gondolatokkal és képekkelkell farkasszemet néznie; ehelyett kénytelen megtorpanniaz értés küszöbén: mintha Szálinger hőse éppen csak kör-vonalazni kívánná közérzetének valódi távlatait. Azzalegyütt, hogy a poétikailag képzett költő egyénien fogal-maz, úr az igén, a verseiben megszólaló hőst minthacsakis a beszélhetnék ingerelné. A reménynek az a szerényeszköze, ami ennyi: beszélek, tehát vagyok. Elegendő ezaz üdvhöz? S ahhoz az új küzdéshez, amelyet a könyv végimestermű előlegez?

Kelemen Lajos

Mire az erő? Szálinger Balázs:M1/M7Versek 2003–2009Magvető, Bp. 2009.

38

magyar naplókönyvszemle

Erdei Lillát, az akkor még tizenéves prózaírót írásaibólúgy ismertem meg, mint aki képes felülemelkedni éstúlmutatni a mindennapokon, szárnyal és szárnyakatad, még ha röptünkben nem is a tiszta levegő szabad-sága, hanem a zuhanás rettenete az, ami lenyűgöz.Tehetsége megdöbbentett, kitartása és akarása ámulat-tal töltött el. (Aki szűkszavú bevezetőm hitelességébennem bízik, könnyen utánajárhat: az egyéni írói világszokatlanul gyors tempójú kibontakozását eddighárom, a Stádium Kiadó gondozásában megjelent pró-zakötetében követhetjük nyomon – A halálművész[2003]; A Nap gleccserei, [2007]; A vendég [2008].)Új volt, friss, s mi kevesek, akik kézből kézbe adtukkönyveit, olvasása közben ismeretlen világok felfede-zésére indultunk. Mégis, habár az új évezredre, mint újlehetőségeket rejtő, nyitott és még nyitottabb korszak-ra kéne tekintenünk, s ekként gondolkodnunk művé-szetről, irodalomról (vagyis arról, hogyan rángathat-nánk még ki abból a mocsárból, melybe mostanra nya-kig belesüllyedt), sokáig azt tapasztaltuk, írásai kevésértő olvasóra találtak.

Ha igaz volt ez a prózánál, fokozottan igaz lehet aversnél – új kötete, a Veszélyes helyek (Stádium, 2009)ugyanis immár versek gyűjteménye, s megjelenésénekévében a szerző még mindig csak huszonkét éves!Előre bocsátom, ha kézbe vesszük e könyvet (márpedignem csak kézbevételt, hanem alapos elmélyülést isérdemel), el kell felejtenünk a kánonokhoz való fárasz-tó, s olykor – lássuk be – terhes ragaszkodást. Hamarrá fogunk jönni, Erdei Lilla versvilágában (mert vilá-got teremt, ehhez nem fér kétség) nem bukkanunk sembejáratott, hosszú időt kiszolgált – bár bizonyos, sápadtfény alatt olykor kissé avíttasnak tűnő – régi holmikra,sem a legújabb divat neonzöld színeiben csillogó cse-csebecséire. Akkor hát miért is szerethető ez a költé-szet? – Nyilvánvaló, hogy épp ezért.

Mert miközben nem akar a szépség, a báj, a kellemhalványrózsaszín lugasait idéző szelíd fényeiben tet-szelegni, ahol a – művészetet páholyból figyelő, salkalmi kilátójától is egyre távolabbra kerülő – mai korembere oly szívesen időz, a világ, amit létrehoz, mégishasonlatossá válik egy valódi rózsalugashoz: szagos,színes, tövise szúr. Vagyis: fogható, látjuk, mert láttat-ja magát, önmagunkra ismerünk benne, mert tükröt tartelénk. A tükör pedig, mint tudjuk, csak akkor nem tor-zít, ha mindenre nyitott szemmel nézünk bele, ha előt-

te őszintén kitárulkozunk. Erre azonban a szembené-zők mikrotársadalmának „tagjai” közül is csak kevesenképesek. Mert ugyan melyikünk merné papírra vetnipéldául a következő sorokat? – „(Mikor nem vagy itt /megszagolom / a zoknidat / a tükörre lehelek / és aztjátszom hogy / az a te sóhajod / bagózom hogy szájad/ ne legyen keserű /várakozás vagyok / a te halovány /képmásod csupán / a Szűz akit majd / nagy ünnepidagály / emel poklodba / és ránt egedbe / ha eljön azidő / hogy étked legyen / és egyen belőled / kannibálszentáldozásban – / de addig csak vár / és ritkán fürdik/ mert olyankor / szembesülnie kell / bizonyos testré-szeivel / melyek nem hasonlítanak / a tieidre.)” (Éhe-zés) Lássuk be, mi itt, a huszonegyedik század elején,erős várakozásunkban a művészet, a költészet megúju-lására (nemhogy megújítására) túlságosan sóbálvá-nyokká váltunk ahhoz, hogy akár csak gondolataink-ban is moccani mernénk efféle sallangoktól (kará-csonyfadíszek, tollboák, üres arcokat rejtő piperesze-rek…) mentes megnyilvánulás felé.

A kijelentésektől pedig egyenesen félünk, legtöbb-nyire csak kérdezni merünk, azt is minél halkabban,nemhogy magától értetődő módon egyfajta ősről jövő(mintha csak önmagából táplálkozó) természetességgelrögtön válaszokat adjunk. Mert Erdei Lilla ezt teszi, se cselekvő erő hinni tanít minket, hinni a költészet ere-dendő, titokzatos, kevesek által ismert forrásából merí-tők igazában. – „Négy lovam volt: / Láng / Mersz /Irgalom / Árny. / Szekerem felborult / Láng vízbe fúlt /Mersz elfutott / Irgalmat barbárok vágták le. / CsakÁrny maradt. / Bejárjuk együtt / a pusztulás / néma völ-gyét – / éjszín sörényébe fonom / kihűlt ujjaim.”(Quadriga) Van-e ma a hátat fordítók, s van-e ma aszembenézők között olyan, aki ne érezné e sorokbanazt a mélyről feltörő, gejzír-robbanású magabiztossá-got (kiforrott hang!, tömörre csiszolt, éles képek!, köl-tészet a javából, méghozzá három prózakötet után!),ami csak kevesek sajátja? S van-e, aki ne látná be: amia versben szóló költő saját múltja, jelene, az a mi,közös jelenünkkel, s egymástól távoli, egyenkéntmagányba burkolózó jövőnkkel egyenlő.

Erdei Lilla nem a sokak egyike, nem egy tehetség aszáz közül. A jövő hangja szól belőle: megtiport, csúf-fá tett jelenünk jövőjéé. Nagy teher van rajta, a kivá-lasztottak terhe: billog és glória. Mert „Az alkímiábanaz utolsó előtti lépés / ezüstből hozni létre az aranyat”(Legenda). Eljött az idő, mikor azt várjuk tőle, hogy aszínezüst forrás, melyből újra és újra merít, egy-egycsobbanásnyi vize aranyra váltson.

Rózsássy Barbara

39

könyvszemleáprilis

Ezüstből az aranyat Erdei Lilla:Veszélyes helyekStádium, Bp., 2009.

Egy könyv, amely nem szorul kritikára. Pontosabban bírá-lat tárgya nem lehet, olyan tökéletes. Formai bravúr, tartal-mában kincsesház. Pesterzsébeti költő, Kárpáti Kamil aszerkesztője, mégsem versantológia a kötet, hanem album,képzőművészek keze láttamoz vízjellel minden oldalt,lapot, domináns jegy a freskó, a festmény és a művészfo-tó, de a cím a legelvontabb művészeti ággal is asszociál:Toronyzene. Azt hinné az olvasó, mikrovilágról kap tudó-sítást, hisz Pesterzsébet (nevezték Erzsébetfalvának,Pestszenter zsébetnek, a tizenkilences vörös terror idejénLeninvárosnak) jelenleg a főváros XX. kerülete, de ha elakar mélyülni ebben a gazdag művészvilágban, egyfajtaKi, kicsoda? szótárat kell szerkesztenie magának, hogy eltudjon igazodni a név-tengerben. Nemcsak a nevek soka-sága okoz gondot. Az alcím – Reneszánsz – jelzi a partta-lanságot, a korszakokon, az időtereken átnyúló törekvést,azt, hogy a posztmodern akarnokok által lepusztított rom-világunkba tizenöt írástudó, hét képzőművész és ötművészfotós (Gí két csoportban is szerepel) át akarja men-teni a művészi szépet, az eszményt, a képet.

Szerencsére fiatal költőnk, Szentmártoni János tanul-mányírásra adta a fejét (A madárember. Csillag Tibor ésa pesterzsébeti reneszánsz), és ez a remek kalauz segítáttekinteni, asszimilálni mindazt, ami Pesterzsébeten1945 óta történt úgy, hogy közben portrét készít egy aligismert, nagy lírikusról, Csillag Tiborról, jelen idővé vará-zsolja a középkori reneszánszot, és azt egybeolvasztja „aXX. század klasszikussá érett avantgárd eredményeivel”.Nem kis teljesítmény! Közben sorsok, emberek és nem-zedékek tragédiái vonulnak a szemünk előtt. A rémségesvilágháború után – szent őrületben – írók, költők, festőkakarnak Pesterzsébeten új „Aranykort” teremteni, dehárom évig sem tartott a káprázat – idézem Szentmártonit– „napját Rákosi rémséges éjszakája elborította szívük-ben”, Kárpáti Kamilt hét és fél évre, Csillag Tibort két ésfél évre börtönözték be, mivel reneszánsz imádatukbantiltott határátlépésre vetemedtek, Itáliába akartak szökni.Pusztult itt az ember, robbant szilánkjaira a tehetség, atestben, lélekben, tehetségben robosztus festőt, GaálImrét (jelenleg az ő nevét viseli a pesterzsébeti galéria) akilátástalanság, a szesz és a mértéktelen munka pusztítot-ta el negyvenkét évesen, Béri Géza öngyilkos lett…, ésfolytatni lehetne a szomorú felsorolást, ötvenhat is tize-delt (Zsombok Tímár Györgyöt bezárták): nincs pontosleltára a veszteségeknek.

Az album azonban nem egyéni sorsok leltára, az Átlókés az Új Átlók társaság művészetét kívánja rögzíteni azörökkévalóság számára. És itt már elkerülhetetlen kiemel-ni hatot a névtengerből: Gaál Imre festő, Kárpáti Kamilköltő, Rátkay Endre festő, Csillag Tibor költő, CzétényiVilmos festő, Juhász Sándor képzőművész, költő a hatva-nas évek elején Átlók néven baráti társaságot hozott létrePesterzsébeten, amelynek célja eredetit (és nagyot) alkotniaz ókori görög gondolkodók és a középkori reneszánszművészek bűvöletében, és természetesen a jelenkor euró-pai áramlataiba is bekapcsolódni. „Nem tudok még egyművészeti csoportról, a magyar kultúra történetében – írjaSzentmártoni János –, amelynek tagjai olyan egységesmitológiát tudtak volna teremteni barátságukból, gyermek-kori emlékeikből, szűkebb pátriájuk történelméből, mintaz Átlók, s mindezt úgy, hogy soha nem maradt ez a mito-lógia provinciális, az első pillanattól kezdve egyetemes,Gaál, Kárpáti és Rátkay esetében pedig monumentális isegyben.”Az esszenciális kérdés éppen ez: a maradandóságés a mulandóság. A provinciális és az egyetemes. Kérdésekhosszú sora kígyózik előttünk: miért nem él legalább azországos köztudatban Rátkay Endre négy olyan kongeniá-lis festménye, mint a Shakespeare (Calendarium, részlet),Találkozunk 2000-ben (Calendarium, részlet) Dante ésBeatrice (Calendarium, részlet) és a Búcsú a menyasz-szonytól? Mindhárom képen egyértelmű a reneszánszember életöröme, heroizmusa, méltósága, a szecessziódekorativitása és erotikacentrizmusa és az avantgárd korlá-tokat áttörő indulata, anélkül, hogy pillanatig is elhalvá-nyulnának a szerző egyéni stílusának jegyei. Miért nemzarándokolnak ezrek a Szent Erzsébet főplébánia templomszínes ablaküvegeinek megcsodálására? Két híres szen-tünk, Erzsébet és István tetteit, legendáit teremtette újjá ittGaál Imre! Egyiken igazi kuriózum, a gyermek-Erzsébetrózsakötényes csodatétele és II. Rákóczi Ferenc feleségé-nek, Hesseni Amáliának ősanyja látható többek között,másikon a Szent Jobb egyedülálló ábrázolása, SzentIstván-kori történelmünk különböző tablói, jeleneteiközött. (Kárpáti Kamil értő esszétanulmányt írt szerencsé-re Gaál Imre „ismeretlen” remekművéről.) Miért nem köz-ismertek Nagy Sándor freskói, üvegablak-festményei?Miért nem tudunk többet Juhász Sándor fantasztikus galé-riájáról, freskóiról, biblikus alakjairól? Gyurkovics Tibornagy jövőt jósolt neki egykoron, „a magyar piktúra nagydarabjainak” nevezte legtöbb alkotását. Czétényi Vilmos,ugyancsak pesterzsébeti képzőművész (a főiskolánBernáth Aurél tanítványa) hihetetlen rajztudásával, szobrá-szatot imitáló „plasztikus modellálásával” (Rózsa Gyula)zavaró túlzás nélkül: világjelenség lehetne.

A névsor nem folytatható, mert végtelen, a fájó „miért?”azonban sorjázik és torlaszokban rakódik le bennünk.

40

magyar naplókönyvszemle

Képírók Toronyzene (antológia)Szerk. Kárpáti KamilStádium Kiadó – ÚjÁtlók, Bp., 2009.

Miért nem tud többet a világ Pesterzsébet művészetéről?Miért nem hallszik be a „toronyzene” legalább aNagykörútig? Azért, mert külváros? Lehet „provincializ-musra” ítélni nagyformátumú alkotókat csupán, mertnéhány kilométerrel távolabb éltek, élnek a központtól? Azírott szó terjedését szerencsére nem gátolják olyan mérték-ben falak, tárlattermek, mozaikok, ablaküvegek, mint afreskókét, festményekét, ezért az albumba szerkesztett ver-sek, prózaszövegek más kiadványokban is megjelenhet-nek, és eljuthatnak az olvasókhoz, Báger Gusztáv verseipéldául német, angol, fran-cia nyelven is. Különösörömmel bukkan az olvasóa Janus óta számunkra ked-ves lírai műfajra, a panegi-riszre. Mivel a művészcso-port tagjai minden pillanat-ban érezték a fészek mele-gét, a közös munka, a közösszórakozás boldogságát,ezért olyan önfeledt versbe-széddel szóltak egymásról,mint a régi görögök. A fél-szeg, törékeny alkatúCsillag Tibor például har-sány hangon, bugyborékolóörömmel magasztalja barát-ját, Gaál Imrét a Barátságversében: „Én is, ki, mígifjú valék – s nem is kelleneezt régmúltba tennem, / s az ifjúság arany patakja zuhogottrám, / micsoda bámulattal néztem a bálványt a hegytetőn!/ Gaál Imre volt az ő neve.” Pindarosz is írhatta volna.Visszapillantó tükörben is megjelenik ez a titán-ember,Szentmártoni János Galambok a galériában – Gaál Imreemlékének című látomás-sorozatában, bizarr költő-galamb-festő metamorfózisában a konkrét világból abszt-rakt fogalmak kavalkádja lesz, egyetlen folyamat követhe-tő nyomon csupán, a különös túlvilági, hátborzongató nyo-mozás: „követve tovább füsthagyó nyomod /e bulgakoviboszorkány-úton, / ráleltem lángoló szobraidra / – fordítottfák közt, gyökerek szórta / homok-esőben álltak, velük én,/ egy lángban.”

Rózsássy Barbara üdítő, nyugtató verszenéje aVészkijáratban a népköltészet 4/2-es ütemezését imitálja,Janus Pannoniust idézi, ritmusában Arany Jánost(„Királyasszony kertje, / kivirult hajnalra…”), és joggal tesziezt, mert a verset eszményképeknek, Gínek és Kamilnak,vagyis a Kárpáti-házaspárnak ajánlja. Ez a panegirisz mársokkal elvontabb, áttételesebb: „Úgy indulok útnak, / ahogyletelepszik, / Padovámra este. / Bennem a sötétség / súgva

bontja szárnyát, / mintha volna angyal / – pedig csak az éj hív,/ hullámzik a mélye, / akár tenger-múltam.”

A pesterzsébeti művészek csoportjának két kulcsfigu-ráját, Kárpátiné Lőkös Margit fotóművészt, a StádiumKiadó vezetőjét és Kárpáti Kamil mindenest köszönti ahálás tanítvány, hisz költői kibontakozásának médiumavolt a Stádium Fiatal Írók Köre, az Új Átlók MűvészetiTársasága, és természetesen a Stádium Kiadó.

Az album próza anyaga érthetően szűkre szabott, de tar-talmaiban nem kevesebb. Életrajzi kislexikon is kongeniá-

lisnak nevezi Kirják MiklósHaláltánc képsorát, amely-lyel Erdei Lilla Végidőcímű novelláját illusztrálta.

A képírás tökéletes,lényegében mindegy, hogyErdei félelmetes pestis-tör-ténetét olvassuk-e, vagyKirják csontváz alakjai,madárfejű emberei, kecs-kén lovagoló boszorkányai,dögkeselyűi miatt borzon-gunk. Olyan az összhangszöveg és kép között, ami-lyen hajdan a magyar kép-zőművészetben MadáchImre Az ember tragédiájá-nak tablói és Zichy Mihályhíres illusztrációi közöttmegvalósult. A másik pró-

zaszöveget, Csernák András Narciss-szát helyszűke miattcsak megemlítjük. Utolsó betűig hű marad a címhez: tel-jes a feltárulkozó nyitottság, a végső határig hatolóönboncolás.

Az album, az Átlók és az Új Átlók művésztársaságnak,festőknek, költőknek, prózaíróknak kivételes ízléssel, szak-tudással összeállított, könyvbe zárt tárlata. Méltó emlékműaz elköltözötteknek, és biztatás az újaknak, a fiataloknak,akik szép számmal vannak jelen. Ez a remény. Erdei Lillaversei és elbeszélései, Viola Szandra „felelős önteremtő”munkája, Szent már toni János hiteles szava, versbeszéde,közéleti szerepvállalása reményt ad arra, hogy a fiatalok, ahuszonévesek, a harmincévesek messze hangzó toronyze-néjére jobban odafigyel a világ. Legalábbis ez a mi kicsimagyar világunk. S ha az sem? Akkor marad a végsővigasz, a Báger Gusztáv Új Átlók – Meditáció című versé-ből választott idézet hallatlanul szép kérdése-gondolata:Hová vezet az Úr kedvéért és a magunk örömére, lelkünküdvére lejtett tánc tüze, heve? „A befelé táncolás öröme,Uram, /közelebb visz-e Hozzád?” Költői a kérdés.

Hegedűs Imre János

41

könyvszemleáprilis

Székelyderzs, Szent László és a kun küzdelme

HERMANN RÓBERT

Negyvennyolcas történetünkmai állásáról

II. rész

A negyvennyolcas témájú művek ismertetésének másodikrészében erős válogatásra kényszerültem, ugyanis a fenn-maradt tételek száma kétszerese az előző közleménybenfeldolgozottakénak. Így nem írtam külön a Kossuth- és aDeák-évforduló azon kiadványairól, amelyek nem kötőd-nek szorosan a forradalom és szabadságharc történetéhez,viszont szerepeltettem őket a bibliográfiában. Ugyanígyjártam el azokkal az összefoglaló vagy tanulmánykötetek-kel, amelyek ugyan a korszak fontos kérdéseit tárgyalják,de nincs közvetlen kapcsolódásuk 1848–1849 történeté-hez. Bizonyára vannak olyan kiadványok, amelyek elke-rülték a figyelmemet; ezért ez úton is elnézést kérek azérintett szerzőktől.

Albumok, díszművek

A Kossuth-évforduló talán legszebb kiállítású munkája aKossuth Lajos, 1802–2002 című album, amelynek beve-zető tanulmányát Szabad György írta. Magát a kötetet Cs.Lengyel Beatrix szerkesztette, és az ő munkáját dicséri aképválogatás is.

Kossuth Lajos 1802–1894 címmel, Kossuth Lajos éskortársai alcímmel jelent meg az a kötet, amely Kossuthhat meghatározó kortársához (Batthyány, Deák,Széchenyi, Görgei, Teleki, I. Ferenc József) fűződő kap-csolatát, valamint Kossuth képzőművészeti ábrázolásainakfőbb vonásait, illetve a népdalokban róla alkotott képetmutatja be.

Hasonló szerkezetű és tematikájú a Batthyány Lajos1807–1849 című, valamilyen oknál fogva tartalomjegyzéknélkül maradt emlékalbum. Ebben az első független fele-lős magyar miniszterelnök Széchenyihez, Deákhoz,Kossuth hoz, István nádorhoz, Görgeihez, Szemeréhezfűződő kapcsolatáról, illetve képzőművészi ábrázolásairólolvashatunk.

Saját utamat jártam címmel Batthyány Lajos minisz-terelnök életének dokumentumaiból, az életút főbb hely-színeinek és eseményeinek képeiből Molnár András ésjómagam adtunk közre egy albumot. A kötetben nem csu-pán a hazai köz- és magángyűjtemények, hanem a bécsiKriegsarchiv, illetve a Museum der Stadt Wien egyesdarabjai is megjelentek.

Népszerűsítő munkák

Martin József Március idusától az aradi Golgotáig című,Lapozgató az 1848–49-es forradalom és szabadságharcsajtójából alcímű munkája 74 pillanatképet tartalmaz anagy év történetéből, amelyek 1998–1999-ben a MagyarNemzet, illetve a Népszava hasábjain jelentek meg. Jó tol-lal megírt, nagy tájékozottságról árulkodó, izgalmas ese-ményleírásokat és portrékat kapunk a kötetben.

Forráskiadványok

Szánom-bánom, de az előző részből az én figyelmetlensé-gem miatt maradt ki Rabati Magda kitűnő dokumentum-összeállítása Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna, a szabad-ságharc tábori főápolónője, s általában, a Kossuth családéletéről. A kötet nem csupán a már korában kiadott forrá-sokat teszi közzé, hanem Kossuth családtagjainak koráb-ban kiadatlan leveleit is.

Nem annyira forráskiadvány, inkább reprint Szabó BélaHonunk státusjogi állása című közjogi munkája, amely-nek első kiadása 1848-ban jelent meg; most A MagyarJogtudomány Klasszikusai második darabjaként látottnapvilágot. Várjuk a folytatást, hiszen az 1848–1849-esmagyar könyvtermés jelentős része ma már csak antikvárárveréseken, súlyos tízezrekért szerezhető be.

Tanulmánykötetek

A Vas Megyei Levéltár öt konferenciájának, köztük az1998. évi, Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei esemé-nyeihez című rendezvényének az előadásait tartalmazza aVas Megyei Levéltári Füzetek. 9. kötete Söptei Imre,Tilcsik György, Molnár András, Katona Attila, BajzikZsolt és jómagam tanulmányaival.

Az MTA Veszprémi Területi Bizottsága által 1998-banVeszprémben szervezett konferencia előadásait tartalmaz-za a Tanulmányok az 1848–1849-es forradalom és sza-badságharc 150. évfordulója alkalmából című kötet. 13hosszabb-rövidebb, felerészben a szűkebb régió, Veszp -rém, Zala és Győr megyék történetéhez kapcsolódó tanul-mányt olvashatunk. Különösen üdítő, hogy viszonylag sokközöttük a művelődéstörténeti-néprajzi jellegű munka.

Az Állam és egyház a polgári átalakulás korábanMagyarországon 1848–1918 címmel Szegeden 1998-banrendezett konferencia anyaga azonos címmel SarnyaiCsaba Máté szerkesztésében a METEM Könyvek 29.darabjaként jelent meg. A tizenhárom tanulmányból kettőreformkori, három pedig 1848-as témát dolgoz fel: Csorba

42

magyar naplókönyvszemle

László Danielik Jánosnak az egyházi vagyon jogi termé-szetéről alkotott nézeteit elemzi, Zakar Péter a radiális pap-ság szerepét mutatja be, Sarnyai Csaba Máté pedig a kato-likus püspöki kar által támogatott autonómia-elképzelésttárgyalja.

Népek, hősök, emberek címmel rendezett konferenciát1999. január 29-én három váci közgyűjtemény; ennekanyagát tartalmazza az azonos című kötet. Olvashatunk aszabadságharc váci kultuszáról, a szabadságharc tisztika-ráról, a lengyelek szerepéről, az 1849. július 15–17-i vácicsata orosz értékeléséről, valamint a korszak négy, Váctör ténetében jelentős szerepet játszó személyiségéről, Gör -geiről, Ivánka Imréről, Degré Alajosról és Hajnik Pálról.

Az 1998–1999. évi makói Honvéd Emléknapok konfe-renciáinak előadásait A szabadságharc 150. évfordulója1998–1999 címmel a Makói Múzeum Füzetei 95. száma-ként veheti kézbe az olvasó. Bona Gábor a szabadságharchadseregéről, Csikány Tamás a főhadszíntér hadművele -teiről, Pelyach István a szerb–magyar viszonyról és a nem-zetiségi kérdésről, Ságvári György a honvédsereg egyen-ruházatáról, jómagam a megtorlásról írtunk a kötetben.

A honfoglalás és az 1848–1849-es polgári forradalomés szabadságharc évfordulójára címmel jelent meg atizenharmadik Magyar Őstörténeti Találkozó és a hetedikMagyar Történelmi Iskola előadásait és iratait tartalmazókötet. Ennek 1848–1849-es tanulmányait többnyire szak-szerűség jellemzi, bár egy részüket hosszabb-rövidebb for-mában már másutt is olvashattuk. Külön kiemelendőRainer Pál Poeltenberg Ernő aradi vértanú családjáról ésleszármazottairól írott tanulmánya.

A Közlemények Székesfehérvár történetéből sorozatI. köteteként jelent meg az Akit szolgáltatok, egy árva honvolt… című kötet, amely az 1998. május 13-án, szeptember29-én és november 12-én Székesfehérvárott rendezett tudo-mányos tanácskozások előadásait adja közre, Szé kes fe -hérvár és Fejér megye 1848–1849-es történetének vá ros -történeti, politika-, had- és egyháztörténeti vonatkozásairól.

A Petőfi Irodalmi Múzeum által szervezett konferenciaanyaga – Kemény Zsigmond nagy munkájának címétidézve – A forradalom után címmel, Vereség vagy győze-lem? alcímmel jelent meg. Ebben elsősorban eszme- ésirodalomtörténeti tanulmányokat olvashatunk a témáról.A nemzetközi szerzőgárda nem csupán a magyar, hanemaz általános európai helyzettel foglalkozik, ily módonMagyarország 1849 utáni helyzete is némileg más megvi-lágításba kerül.

A Jogtörténeti Szemle 1998–1999. évi számaiban meg-jelent 1848-as tematikájú tanulmányokat adja közreA magyar polgári átalakulás alkotmányos forradalma.Jogtörténészek 1848-ról című kötet. Az összesen huszon-hét tanulmányt tartalmazó kötet teljes áttekintést nyújt a

korszak jogtörténeti vonatkozásairól, azon belül az európaiés a magyar jogfejlődés viszonyáról, a köz- és magánjogiviszonyok átalakulásáról, a nevezetes jogi aktusok (áprili-si törvények, október 3-i manifesztum, trónváltozás, trón-fosztás és Függetlenségi Nyilatkozat, nemzetiségi törvény)létrejöttéről.

Függetlenség és modern Magyarország 1848/49 cím-mel látott napvilágot a Magyar TörténészhallgatókEgyesülete által az 1848/49-es forradalom és szabadság-harc évfordulója alkalmából meghirdetett tudományospályázat és konferencia tanulmánykötete. Olvashatunk aschwechati csatáról, a felső-tiszai hadtest működéséről, az1849. tavaszi hadjárat egy elfelejtett fejezetéről, a Pestalatti harcokról, a magyarbarát románokról, a délvidékihadjáratról s a szabadságharc szereplői közül KacskovicsLajos képviselőről, Répásy Mihály tábornokról, NátlyJózsefről, a szabadságharc postaigazgatójáról, az államfőiintézményrendszer alkotmányjogi szabályozásáról, a sza-badságharc hadiiparáról, valamint Alsó-Fehér vármegyebányavidéki esperesi kerületének történetéről.

A Tiszafüredi tanulmányok Füvessy Anikó által szer-kesztett 4. kötete Fejezetek az 1848–49-es szabadság-harc tiszafüredi eseményeiből címmel négy tanulmányttartalmaz e fontos tiszai átkelő történetéből. Borus Józsefa település 1848–1849-es szerepét tekinti át, jómagam atiszafüredi „zendülésként” elhíresült fővezérváltást dol-goztam fel, Vadász István Kiss Pál honvéd vezérőrnagyéletét mu tatja be, s szintén ő tette közzé a tiszafüredinemzetőrök névsorát.

Ünnep – hétköznap – emlékezet címmel Társadalom-és kultúrtörténet határmezsgyéjén mozogva rendezett2000-ben konferenciát a Hajnal István Kör–Társa da lom -történeti Egyesület. Ennek V. szekciója A forradalmimegemlékezés jubileumi konstrukciói címmel a forrada-lom és szabadságharc emlékezetét idézte fel. A tanulmá-nyok közül kiemelendő Erős Vilmosé Szabó István törté-nész 1848–1849-cel kapcsolatos munkásságáról, ErdészÁdámé a dualizmus kori Békés megyei negyvennyolcaskultuszról, Gajáry Istváné a Don Carlos 1867. évi bemu-tatójáról és Ölveti Gáboré a debreceni 1848–1849-esmegemlékezések történetéről.

Erős Vilmos válogatta A harmadik út felé című, SzabóIstván történész kötetben meg nem jelent cikkeit, tanulmá-nyait, valamint a pályafutására vonatkozó dokumentumo-kat tartalmazó vaskos kötetet. A kötet első, A debreceniújságíró című fejezete Szabó öt, 1848–1849-es tárgyúkorai tanulmányát tartalmazza. A forradalom és szabad-ságharc centenáriumának történetéhez igen érdekes (éselszomorító) adalékokkal szolgálnak az 1948–1949. évidokumentumok, amelyek Szabónak „az új undokok” általa szakmából való részleges kiszorítását mutatják be.

43

könyvszemleáprilis

A 2000. évi Széchenyi-konferencia előadásait tartalma-zó, Széchenyi Magyarországa és Európa című kötetben atanulmányok többsége a reformer Széchenyivel, azaz első -sorban az 1825–1847. közötti időszakkal foglalkozik.Pelyach István Széchenyi 1848 tavaszán játszott szerepétmutatta be, Egyed Ákos a Széchenyivel kapcsolatos 1848.évi erdélyi várakozásokról írt, Deák Ágnes pedig aSzéchenyi-mítosz 1850-es évekbeli születéséhez nyújt újszempontokat és adalékokat. Fenyő István Eötvösnek aHabsburg-monarchiáról 1848–1850 között alkotott néze-teit elemzi.

A 2002. évi Kossuth-évfordulón tartott konferenciákközül többnek az előadásai is megjelentek összegyűjtöttformában. A nemzetiségi kérdés Kossuth és kortársai sze-mében című, Kiss Gábor Ferenc és Zakar Péter által szer-kesztett kötet öt tanulmányt tartalmaz: jelen sorok írójáértKossuthról, Perczelről és a szerb kérdésről 1849 tavaszánés kora nyarán, Marjanucz Lászlóét a bánsági románok1848 tavaszi magatartásáról, Miskolczy AmbrusétKossuthnak a zsidóemancipáció ügyében elfoglalt állás-pontjáról, Petrusány Györgyét Kossuth és NicolaeBălcescu kapcsolatáról, valamint Zakar Péterét a pozsonyiHazafiúi Egyletről.

A Magyar Történeti Társulat által Debrecenben rende-zett Kossuth-konferencia előadásait tartalmazza az általamszerkesztett, Kossuth Lajos, a magyarok Mózese címűkötet, Pajkossy Gábor (Kossuth és az 1832–1836. éviországgyűlés), Katus László (Kossuth és a nemzetiségi kér-dés), Gergely András (Kossuth és a német egység), UrbánAladár (Kossuth a Batthyány-kormányban), Orosz István(Kossuth Lajos az úrbéri kárpótlásról 1848–49-ben), FrankTibor (Az emigráns Kossuth és a politikai marketing szüle-tése), Csorba László (Kritika és kultusz: az öreg KossuthTurinban), valamint jómagam (Kossuth és a magyar had-ügy 1848–49-ben) tanulmányaival, s az 1992–2006 közöttiKossuth-irodalom válogatott bibliográfiájával.

Békés megye Kossuth-konferenciájának előadásaiA ma gyar függetlenség jelképe címmel Erdész Ádám szer-kesztésében láttak napvilágot. Pajkossy Gábor Kossuth1832–1841 közötti pályaszakaszát, Erdmann Gyula az1840-es években játszott szerepét, Erdődy Gábor az1847–1867 közötti évek fő vonásait, jómagam a hadsereg-szervezésben játszott szerepét, Erdész Ádám pedig aBékés megyei Kossuth-kultuszt mutatta be.

A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi KaraKossuth Kutató Öntevékeny Csoportjának KözleményeiI. füzetében négy tanulmányt és egy forrásközlést olvasha-tunk. Témánk szempontjából a legfontosabb PajkossyGábor Kossuth 1848. márciusi felirati beszédének forrás-problémáit bemutató munkája, amelyből kiderül, hogy akonzervatív sajtóban a beszéd olyan részei is megjelentek,

amelyek a kéziratban és a többi sajtótudósításban nem sze-repelnek.

Hosszú időn át minden igyekezetem hiábavaló volt,hogy (bármelyik érintett felekezet könyvesboltjában) meg-szerezzem a 2002-es Kossuth és az egyházak című konfe-rencia előadásait tartalmazó, azonos címmel megjelenttanulmánykötetet, amely Kertész Botond szerkesztésében2004-ben látott napvilágot. Végül e tanulmány írása köz-ben egy antikváriumban bukkantam rá. Fabinyi Tibor azevangélikus Kossuthról, Zakar Péter Kossuth egyházpoli-tikai nézeteiről, Sarnyai Csaba Máté a katolikus felső klé-rus autonómiaigényével kapcsolatos állásfoglalásáról,Fazekas Csaba Kossuth házasságkötésének egyházjogivonatkozásairól, Gáborjáni Szabó Botond a debrecenireformátussághoz fűződő kapcsolatáról írt. BerényiZsuzsanna Ágnes Kossuth szabadkőművességével,Erdmann Gyula a reformellenzék megszervezésében ját-szott szerepével, Závodszky Géza Kossuth egyik írásánakterminológiájával foglalkozott. Szabad György Kossuthegyik, a felelősségről szóló bibliai példázatát elemezte,Miskolczy Ambrus pedig Gyulay Lajos naplójánakKossuth-képét vette górcső alá.

A Kossuth Lajos, a szó művésze című kötet tíz tanul-mánya Kossuth stílusművészetét elemzi. Olvashatunk akötetben Kossuth retorikai tanulmányairól, szónoki stílu-sának romantikus sajátosságairól, az „illőség” stíluselvérőlrétori gyakorlatában, a zajos éljenzés kirobbantásánakművészetéről, körmondatairól, a képszerűség szerepérőlszónoklataiban, vagy szavainak a korabeli naplók ésemlékiratok által megörökített hatásáról.

Az Erdélyi Múzeum Egyesület Kossuth-konferenciájá-nak anyagát közreadó, Kossuth Lajos és Erdély címűkötetben Egyed Ákos Kossuth 1848–1849-es erdélyi, azonbelül székely politikáját, Dávid Gyula Petőfihez valóviszonyát mutatja be, Kötő József pedig Kossuth és a szín-ház kapcsolatáról ír.

Az erdővidéki Baróton tartott Kossuth-konferenciahárom előadását tartalmazza a Kossuth Lajos emlékezeteszületésének 200. évfordulóján című kötet. Egyed ÁkosKossuth és a székelyek 1848–1849. évi viszonyát, CsikányTamás Kossuth 1849. május–júniusi katonapolitikai dön-téseit elemzi, Kónya Ádám pedig a sepsiszentgyörgyiKossuth-kultusz történetét mutatja be.

A makói Honvéd Emléknapok 2002. évi előadásait adjaközre a Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete címűkötet, amelynek szakmai szempontból legérdekesebb éslegértékesebb darabja Süli Attila tanulmánya Dobsa1848–1849-es szerepéről, azon belül szabadcsapat-parancsnoki ténykedéséről.

Európai Magyarországot! címmel jelent meg a 2002-ben Debrecenben Kossuth Lajos és a modern állam kon-

44

magyar naplókönyvszemle

cepciója címmel rendezett országos jogtörténeti konfe-rencia anyaga. A tizenhárom előadásból egyedülThomas Henne-é foglalkozik kimondottan 1848-astémával (Az 1848–49-es forradalmak európai dimen-ziói), a többieknél áttételesen vagy érintőleg jön csupánelő a nagy év története.

Felszedek utamban minden fegyveres népet címmel,L. Balogh Béni szerkesztésében jelent meg az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc Komárom és Esztergomvármegyei eseményeit és szereplőit bemutató tanulmány-kötet, amely nagyobbrészt a korábban a Limes hasábjainmegjelent írásokból válogat.

A hazai XIX. századi hadtudomány jeles kutatója, ÁcsTibor két tanulmánykötetet is publikált. A Haza, hadügy,hadtudomány című kötet hat tematikus egységben közliaz írásokat. Az elsőben a XIX. század eleji magyar had-ügy és hadtudomány főbb jellemzőiről szólókat olvas-hatjuk, a másodikban a reformkor néhány jelesebb had-tudományi gondolkodójával (Széchenyi, Kiss Károly,Tanárky Sándor, Mészáros Lázár, Raksányi Imre) ismer-kedhetünk meg. A harmadik részben a forradalom és sza-badságharc hadügyéről és hadtudományáról, a negyedik-ben a XIX. század második felének magyar hadtudomá-nyáról szóló tanulmányok kaptak helyet. Végül két feje-zet foglalkozik a XX. századi magyar hadtudomány jel-lemzőivel és változásaival.

A másik, A reformkor hadikultúrájáról című kötethárom tematikus egysége közül az első a reformkorimagyar hadügy és hadikultúra jellemzőit írja le, a máso-dikban az előző kötetben is bemutatott hadtudományi gon-dolkodók munkásságát tárgyalja (néha szövegszerű azo-nosságokkal). Végül az utolsó tematikus egység KisfaludyKároly, Batthyány Lajos és Petőfi reformkori katonaéveitmutatja be.

A kompromisszumok embere címmel a Gordiusz soro-zatban látott napvilágot három tanulmány Klapka Györgytábornok (1820–1892) életéről. Jómagam Klapka pálya-kezdését tekintettem át 1849. január 9-i hadtestparancsno-ki kinevezéséig, Urbán Aladár a székely határőri katona-ság 1848. májusi segítségül hívását mutatja be, BorsiKálmán Béla pedig – a kötet közel kétharmadát kitevőmunkájában – Klapka személyiségjegyeivel s a román-magyar tárgyalásokban játszott szerepével foglalkozik.

A címben foglalt évszám ellenére 1848-cal csak áttéte-lesen foglalkozik a kitűnő debreceni művelődéstörténész,Bényei Miklós tanulmánykötete (Művelődési törekvésekaz erdélyi reformországgyűléseken 1834–1848). Ugyan -akkor a kötetben igen hasznos összefoglalót olvashatunkaz erdélyi országgyűlés szerkezetéről, a határőrök gyerme-keinek (így pld. Gábor Áronnak) az iskoláztatása útjábanálló akadályokról s az ezek lebontására tett kísérletekről.

Ress Imre Kapcsolatok és keresztutak címmel a horvá-tok, szerbek és bosnyákok nemzetté válásával kapcsolatostanulmányait adta ki. Szűkebb témánk szempontjábólkülönösen A magyar–horvát konfliktus összetevői1848–49-ben, illetve az Ilija Garašanin magyarpolitikájá-nak nemzetközi háttere (1848. március – 1849. február)című tanulmányai fontosak, amelyekből egyértelműenkiderül, hogy a nemzetiségi konfliktusok kitöréséért éselmérgesedéséért – szemben a korábbi évtizedek „köldök-néző” gyakorlatával – szakmailag indokolatlan csupán amagyar felet vádolni.

A Karl Vey által a vajai Vay Ádám Múzeumnak aján-dékozott grafikai gyűjtemény néhány kiemelkedő darabjakapcsán, az azokon ábrázolt eseményeket mutatják beA magyar történelem eseményei a Vay Ádám Múzeum met-szetgyűjteményének tükrében című konferencia-kötetegyes tanulmányai, Ullrich Attiláé a szabadságharc pénz-ügyeiről, Kedves Gyuláé az 1849. július 2-i komáromi, s amagamé az 1848. október 30-i schwechati csatáról szól.

A Deák-emlékév alkalmából rendezett konferenciákonviszonylag kevés szó esett a forradalom és szabadságharcéveiről. E szempontból kivételt képez A szabadságharcleverésétől a kiegyezésig – Deák Ferenc emlékezete című,a Göcseji Múzeum konferenciáinak anyagát közreadókötet, amelyben Zakar Péternek Gasparich Kilit tábori lel-készről, Deák Ágnesnek Deák és a passzív ellenállásviszonyáról, Pap Józsefnek a magyar megyei tisztikarokszemélyi kontinuitásáról és diszkontinuitásáról, illetveFoki Ibolyának a zalai városi igazgatás rendezésénekproblémáiról szóló tanulmányát olvashatjuk.

A szabadságharc kormánybiztosának és a Szemere-kor-mány külügyminiszterének emlékére halála 150. évfordu-lóján szűkebb pátriájában, Baranyában a Baranya MegyeiLevéltár rendezett tudományos konferenciát. A GrófBatthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete című kötettizenkét szerzője között egy horvát történész is található.A tanulmányok áttekintik Batthyány reformkori,1848–1849. évi és emigrációs pályafutását. Egyedül délvi-déki országos biztosságának története hiányzik a kötetből– ezt – szánom-bánom – jómagam nem írtam meg.

A Batthyány-emlékév tiszteletére tartott konferenciákközül a Zalaegerszegen 2007. szeptember 12-én tartottemlékülés hét előadásának tanulmánnyá kibővített válto-zatait tartalmazza a Pártvezér, miniszterelnök, vértanúcímű kötet, amelyet Molnár András szerkesztett. ALegfelsőbb Bíróság volt elnökének szamárságokat tartal-mazó megnyitóját leszámítva olyan tanulmányokat olvas-hatunk, amelyek alapkutatások eredményeit közvetítik.Különösen érdekes Fónagy Zoltán Batthyány Lajos grófbécsi tanulóéveinek szellemi háttere (1821–1826) címűtanulmánya, amelyből kiderül, hogy a korábbi szakiroda-

45

könyvszemleáprilis

lom feltételezéseivel szemben Batthyány aligha aKlinkowström-féle bécsi nevelőintézetben ismerkedettmeg a felvilágosodás és a liberalizmus eszméivel; az inté-zet szellemisége ezekkel szöges ellentétben állt. MolnárAndrás Deák és Batthyány kapcsolatát elemzi, MezeyBarna Batthyánynak az 1843–1844. évi felsőtáblai börtön-ügyi vitában játszott irányító szerepét mutatja be. BéresKatalin a Batthyányak és Zala megye reformkori és1848–1849-es kapcsolatát tárta fel, jómagam Batthyány ésCsány László viszonyáról írtam. Barna Attila és HorváthAttila tanulmányai a Batthyány elleni felségárulási per jogivonatkozásait mutatják be.

Öt szerző összesen hat tanulmányát tartalmazza aCsikány Tamás által szerkesztett, „…siessünk kedvesmagyar hazánkot megoltalmazni” című, Székely határ-őrök a magyarországi hadszíntereken 1848-ban alcíműkötet. Urbán Aladár tanulmánya a székely katonaság 1848.májusi segítségül hívásának történetét, Demeter Lajoséennek néhány háromszéki vonatkozását mutatja be. EgyedÁkos a székely határőrség szerepét foglalja össze az1848–1849-es szabadságharcban Batthyány Lajos felhívá-sától a fegyverletételig. Kedves Gyula a 14. (1. székely)határőrezred 1. zászlóalja, illetve a Magyarországra vezé-nyelt székely huszárosztály, a kötetet szerkesztő CsikányTamás a 15. (2. székely) határőr gyalogezred 1. zászlóaljahadi krónikáját írta meg. A kötetet tucatnyi okmány közlé-se teszi még hasznosabbá.

Az 1849. július 20-i turai lovasütközet emlékére 2008.július 21-én Turán rendezett emlékkonferencia előadásait„Verekedni az utolsó emberig” A turai lovasütközet 1849.július 20. címmel, Rosonczy Ildikó szerkesztésében aMagyar Napló jelentette meg. A kötet első része az ütkö-zet előzményeit, lefolyását, következményeit és résztvevő-it bemutató tanulmányokat tartalmaz Hajagos József,Csikány Tamás, Rosonczy Ildikó, Kovács István, PelyachIstvbán és jómagam tollából. A második, nem kevésbéfontos részében Heltai Bálint, Hertelendi Kitti, Suba Attila,Boda Zsuzsanna, Magyar Sándor és Basa László az ütkö-zet irodalmi, helyi és katonai hagyományait tekintik át. Aharmadik részben e sorok írójának összeállításában és for-dításában harminchét, az ütközet előzményeire és lefolyá-sára vonatkozó dokumentum található.

A Batthyány-emlékévhez kapcsolódóan, annak ürü-gyén jelent meg A Drávától a Lajtáig. Tanulmányok az1848. nyári és őszi dunántúli hadi események történeté-hez című kötetem, amely a Dráva-vonal szervezéséről, apákozdi és a schwechati csatáról, Nagykanizsa felszaba-dításáról, a Sopron és Vas megyén átvonuló horvát had-oszlop elleni hadműveletről, valamint Perczel Mór 1848.októberi fegyverszüneti tárgyalásairól szóló tanulmányo-kat tartalmaz.

A korszakkal foglalkozó történészek közül az elmúltévekben többeknek is jelent meg önálló tanulmánykötete.Gergely András 1848-ban hogy is volt? című munkájaMagyarország és Közép-Európa 1848–49-es történetébőltartalmaz tanulmányokat, különös tekintettel a német egy-ségmozgalom és a magyar forradalom összefüggéseire.Csak remélni tudjuk, hogy előbb-utóbb a szerző e tárgybanírott nagydoktori értekezése, illetve annak kibővített válto-zata is elkészül és megjelenik.

Spira György Vad tűzzel címmel jelentette meg tanul-mánykötetét, amelyben remek értekezéseket olvashatunkJellačić pákozdi hadijelentéseiről, Puchner altábornagy1848 őszi ténykedéséről, Haynaunak a főváros bevételéttudató beszámolójáról, Görgei első emlékirat-kísérletéről,Vörösmarty Görgei-ellenes verséről vagy a Kossuth-címerről. Az azóta elhunyt szerző utolsó köteteSzéchenyiről címmel nem csupán a legnagyobb magyarrólszóló írásait adta közre, hanem a függelékben Spira mun-kásságának teljes bibliográfiáját is olvashatjuk.

A Csetri Elek Együtt Európában című tanulmányköte-tében az erdélyi reformkor gazdaság- és technikatörténe-tén kívül olvashatunk a fiatal Széchenyi szabadságfelfogá-sáról, a naplóíró Gyulay Lajosról, a politikai és gazdaságireformer Wesselényiről, valamint az erdélyi unió végre-hajtásának problémáiról. Miután a kötet az I. sorszámotviseli, reménykedjünk abban, hogy a közelmúltbanelhunyt szerző tanulmányainak II. kötete is megjelenik.

Egyed Ákos Erdély metamorfózisa a hosszú XIX. szá-zadban című, kétkötetes tanulmánygyűjteménye a Szerzőelmúlt két évtizedes munkásságából ad válogatást. Az elsőkötetben Széchenyi, Kossuth, Deák és Wesselényi 1848.évi Erdéllyel kapcsolatos nézeteiről és tevékenységérőlolvashatunk, egy külön tematikai csoport kimondottanErdély 1848–1849-es történetét tárgyaló tanulmányokattartalmaz, köztük pl. a román történetírásnak a magyar for-radalomról és az 1848-as magyar–román viszonyról alko-tott nézeteit tárgyaló fejtegetést. A második kötet első tema-tikai egysége az 1848–18498. évi székely kérdés, illetve aszékelyföldi eseménytörténet tárgykörébe tartozó írásokatad közre, de legalább ilyen érdekesek azok a személyes val-lomások, interjúk, amelyekben Egyed Ákos történésziműködéséről, az 1848-as témához vezető útjáról szól.

A szabadságharc ismert-ismeretlen lengyel szereplői-nek állít emléket Kovács István „Egy a lengyel a magyar-ral” című kötete. Remek portrékat olvashatunk a szabad-ságharc lengyel vértanúiról, a Bem ellen merényletet elkö-vető Ksawery Kolodziejskiről, Jan Aleksander Fredro hős-tetteiről, a bárcai ütközet ismeretlen részleteiről. A szerzőkét másik esszékötetében (A barátság anatómiája. Elsőkönyv. Írások a magyar–lengyel kapcsolatokról és a len-gyel kultúráról; Két örökéletű tölgy. Adalékok a

46

magyar naplókönyvszemle

magyar–lengyel barátság történetéhez) további, a szabad-ságharc lengyel szereplőivel, a lengyel légió haditetteivelkapcsolatos írásokat találunk.

Az egyik legfrissebb tanulmánykötet BatthyánytólKossuthig címmel, Hadsereg és politika 1848 nyarán ésőszén alcímmel Urbán Aladárnak az elmúlt két és fél évti-zedben megjelent had- és politikatörténeti tanulmányaibólad válogatás. Olvashatunk a Hunyadi- és Zrínyi-szabad-csapat megalakulásáról, a Mészáros hadigőzösről, azOrszágos Honvédelmi Bizottmány megalakulásáról éskezdeti működéséről, Vasvári Pál „Fővárosi csapatáról”,Batthyány és Vidos József 1848 őszi Vas megyei működé-séről, Kossuth alföldi toborzóútjáról, a szegedi olasz fog-lyok Kossuth általi kiszabadításáról s Kossuth első kor-mánybiztosáról, Újházi Lászlóról.

A különböző tanári ünnepi kötetek között is jó néhányolyan látott napvilágot, amelyben a forradalom időszaká-val foglalkozó tanulmányokat találunk. A negyvennyolcaskutatások doyenjét, Urbán Aladárt az elmúlt években kétilyen kötettel is köszöntötték tanítványai, kollégái és tisz-telői. A Magyarhontól az Újvilágig című kötet ötvenévestanári jubileumára, a Két világ kutatója 80. születésnapjá-ra jelent meg.

A források bűvöletében címmel huszonhat tanulmányttartalmaz a Katona Tamás 75. születésnapjára megjelentkötet. Miután az ünnepelt munkásságának nagy része is1848–1849-hez kapcsolódik, érthető módon a tanulmá-nyok döntő többsége is ezzel a két évvel foglalkozik.Nagyobbrészt hadtörténeti tanulmányokról van szó, detöbb, a szabadságharc külügyeit vagy a külföld 1848-asMagyarország-képét elemző tanulmányt is olvashatunk.

A XIX. századi magyar hadtudomány és hadtörténetfáradhatatlan kutatójának, Ács Tibornak a 75. születésnap-jára készült A hadi történet kútfeje minden hadtudomány-nak című ünnepi tanulmánykötet. A tanulmányok többségehadtörténeti jellegű, ezen belül olvashatjuk Mészáros LázárKossuthoz intézett leveleinek közlését, egy összefoglalót a15. huszárezred megszervezéséről, egy tanulmányt a hon-védség megszervezésének alapjául szolgáló tervezetről.

Manapság, amikor a magyar-szlovák viszonyt annyiaktuálpolitikai probléma terheli, kimondottan üdítő olvas-mány Demmel József „Egész Szlovákia elfért egy tuta-jon…” című, a 19. századi Magyarország szlovák történel-méről szóló tanulmánykötete. Demmel nem igazságot akarosztani, hanem bemutatja, hogy a konfliktusban mekkorafelelősség terheli az egyes feleket. A kötet első része areformkori, a második az 1848–1849. évi, a harmadik az1867–1914 közötti időszakra vonatkozó tanulmányokattartalmazza. A negyvennyolcas tanulmányok egyike a szlo-vák értelmiség előtt álló lehetőségeket és utakat, a másodikegy trencséni képviselőválasztás történetét mutatja be.

A szabadságharc zászlaja alatt című vaskos kötet az1848–1849-es forradalom partiumi és bánsági vonatkozá-sait tárgyalja. Az összesen negyvennégy írást háromnagyobb tematikai egységbe csoportosította a szerkesztő,Dukrét Géza. Az első tematikai egységben a eseménytör-téneti írásokat, a másodikban a szabadságharc neves-név-telen személyiségeinek életrajzi vázlatait, a harmadikban atérség 1848-as emlékhelyeinek és emlékműveinek króni-káját olvashatjuk.

A Maros megyei magyarság történetéből című tanul-mánygyűjtemény második kötetében hat 1848–49-rőlszóló tanulmányt is találunk. (Ezek terjedelme a kötet kb.felét teszi ki.) Egyed Ákos az erdélyi magyarság reform-kori történetének fő vonásait vázolja fel. Léstyán Ferenc azerdélyi római katolikus papságnak az 1848–1849-es ese-ményeken játszott szerepét mutatja be. Bíró Dónát aSzászrégenben és vidékén történt eseményeket, GagyiZoltán a marosvásárhelyi 12. honvédzászlóalj szervezés-történetét írta meg. Szabó Miklós a segesvári ütközetbenhősi halált halt Zeyk Domokosról ad életrajzi vázlatot.Gaál Kornélia Marosvásárhely 1848–1849-es magyarműemlékeit veszi számba.

Az 1993 óta minden évben megrendezésre kerülőKomáromi Napok történészkonferenciáinak előadásaibólválogat a Magyarország legerősebb bástyája Komáromcímű kötet. Hajagos József Török Ignácról, Kedves Gyulaa komáromi menlevélről, jómagam Jókai menleveléneklegendájáról, Kiss Vendel az erőd 1849. tavaszi ostromá-ról, Csikány Tamás pedig az 1849. július 2-i herkálypusz-tai lovassági ütközetről írt. (A többi szerzőből nem sikerültkéziratot kiimádkozni.)

Id. Szinnyei József emlékezete címmel Gazda Istvánkészített válogatást Szinnyei művelődéstörténeti és sajtó-történeti írásaiból. Ebben olvashatjuk a jeles bibliográfus-nak az 1848–1849. évi magyar sajtóról szóló tanulmányát.

Összefoglaló munkák, kismonográfiák

Az egyik legfontosabb munka szerzője nem magyar, hanemorosz személy, de elsősorban egy magyar szerzőnek kellköszönetet mondanunk a fordításért és a sajtó alá rendezé-sért. Ivan Ivanovics Oreusznak az 1849. évi orosz interven-ciók hadtörténetéről írott munkáját Oroszország háborúja amagyarok ellen 1849-ben címmel Rosonczy Ildikó fordítot-ta, rendezte sajtó alá és a bevezető tanulmány is az ő munká-ja. Miután az orosz levéltárak idevágó anyagát egyelőre mégnem nagyon kutatta magyar kutató, az eredetileg 1880-banmegjelent „hivatalos” orosz összefoglaló magyar nyelvűmegjelentetése komoly szolgálat a szabadságharc hadtörté-netével foglalkozók vagy az iránt érdeklődők számára.

47

könyvszemleáprilis

A szabadságharc hadtörténeti historiográfiájának egyiklegkiemelkedőbb darabja Olchváry Ödön A magyar füg-getlenségi harc 1848–1849-ben a Délvidéken című, erede-tileg 1901-ben megjelent monográfiája, amelyet 2009-benaz újvidéki Forum Kiadó adott ki reprintben. NohaOlchváry levéltári anyag nélkül, csupán az addig megje-lent feldolgozások, emlékiratok, hírlapi cikkek alapján írtameg munkáját, gyakorlatilag máig sem veszített frissessé-géből és érvényességéből, s a délvidéki hadműveletek fel-dolgozásában a magyar hadtörténetírás azóta sem sokatlépett előre.

Címével ellentétben nem annyira helytörténeti munka,sokkal inkább regionális történeti összefoglaló LimpárPéter és Görföl Jenő közös kötete: „Pacsirtaszót hallokmegint”. A kötet nagyobbik része Limpár Péternek aFelvidék 1848–1849-es hadtörténetét bemutató 100 oldalastanulmánya, amit kiegészít Görföl Jenő 30 oldalas, a felvi-déki 1848-as emlékhelyeket bemutató fotó-összeállítása.

Csikány Tamás Hadművészet az 1848–49-es magyarszabadságharcban című akadémiai doktori értekezéseegyelőre még csak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egye -tem egyetemi tankönyveként jelent meg, de reményke-dünk, hogy előbb-utóbb civil kiadó is megjelenteti. Ebbenaz 1848–1849. évi szabadságharc egyes eseményei nek éseseménysorainak bemutatásán keresztül vizsgálja „a kato-nai vezetés hadászati és harcászati szintjének, emellett avárharcok vezetésének, illetve az akkor még sajátos, mamár nagyon is általánossá vált kisháború vezetési rendsze-rének a XIX. században általánosan elfogadott elméleté-nek gyakorlati megvalósulását”. Nem a szabadságharchadtörténetét kívánta megírni, hanem katonai-szakmaielemzést ad a korszak hadászati-harcászati elveinek1848–1849-es megvalósulásáról négy, általa kiválasztottpélda (a tavaszi hadjárat, az 1849. július 2-i komáromicsata, Temesvár ostroma, a háromszéki kisháború) alapján.

Had- és politikatörténet mezsgyéjén egyensúlyozZachar Péter Krisztián: Ellenforradalom és szabadság-harc. Az 1848. őszi nyílt dinasztikus ellenforradalmi for-dulat politikai-katonai háttere (szeptember 29–decem-ber 16.) című monográfiája, egyben a szerző PhD érte-kezése. A szerző igen gazdag bécsi levéltári anyag, illet-ve az osztrák szakirodalom – itthon szokatlanul széles-körű – felhasználásával arra a kérdése kereste a választ,milyen tényezők okozták a katonai megoldás híveinekelőtérbe kerülését, s hogyan bontakozott ki a katonaiellenforradalom. A hadműveletek közül részletesen fog-lalkozik Balthasar Simunich 1848. októberi felvidékibetörésével, valamint a magyar hadsereg 1848. októberialsó-ausztriai hadműveleteivel.

Az összefoglaló munkák végén kénytelen vagyok leg-alább a felsorolás szintjén szólni a magam munkáiról.

2001-ben jelent meg 1848–1849. A szabadságharc had-története című munkámat, ezt követte 2004-ben a „NagyCsaták” sorozat első darabjaként Az 1848–1849-es sza-badságharc nagy csatái, amelyben 39 tételben 43 össze -csapást dolgoztam fel. 2009-ben jelent meg az általamszerkesztett 1848–1849. A forradalom és szabadságharcképes története című kézikönyv, s ugyanebben az évben aMagyarország története sorozat 14. köteteként aForradalom és szabadságharc 1848–1849. A Kossuthhadserege, Kossuth fővezérei című monográfiám 2007-ben jelent meg.

Az egyes összecsapások történetéről az elmúlt évekbentöbb tanulmány és forrásgyűjtemény látott napvilágot.Egyetlen csata monografikus feldolgozására eleddig nemvolt példa, most már van. Csikány Tamás CsataKomáromnál 1849. július 2-án avagy a szabadságharcharcászata című monográfiája nem csupán a magyar és cs.kir. fősereg közötti nagy összecsapás egyes ütközeteitmutatja be, hanem az egyes harccselekmények elemzésénkeresztül megismertet bennünket a lovassági és gyalogsá-gi harc fortélyaival, a településharccal, az erdő elleni táma-dás és az erdők védelmének szabályaival. Noha a két fél-től egészen eltérő jellegű forrásanyag maradt fenn (osztrákoldalon az egykorú jelentések, a magyaron a visszaemlé-kezések dominálnak), az olvasónak aligha támad hiányér-zete, ha elolvasta a monográfiát: Csikány mindkét oldalténykedését kiegyensúlyozottan és kellő terjedelembenmutatja be.

A szabadságharc alakulatai többségének a történetemáig megíratlan. Ezért is nagy öröm, hogy az elmúlt évek-ben újabb és újabb zászlóalj- és ezredtörténetek láttak nap-világot, még akkor is, ha a jelenlegi ütemben legfeljebbévtizedek múlva állhat rendelkezésre valamennyi fonto-sabb alakulat történetének feldolgozása. Ehhez kiválómintaként szolgálhat Kedves Gyula Szabolcs a hazáértcímű, a szabadságharc egyik legvitézebb alakulatának, a48. honvéd zászlóaljnak a szervezéstörténetét és hadi kró-nikáját bemutató kötete. A szerző azonban nem csupán azalakulat történetét dolgozta fel, hanem külön fejezetbenfoglalkozik általában a honvéd alakulatok belső szerveze-tével és adminisztrációjával, az általuk alkalmazott harcá-szati eljárásokkal. A kötetet közel ötven, a zászlóalj törté-netére vonatkozó dokumentum közlése egészíti ki.

Az egyik első honvédalakulatról, a Veszprémben felál-lított 6. honvédzászlóaljról Sashalmi István írt önálló köte-tet. A alakulat viszonylag jól dokumentált, hiszen utolsóparancsnoka, Szalkay Gergely megírta visszaemlékezé -seit, s miután a zászlóalj a Délvidéken, majd főhadszínté-ren szolgált, elég sok irat és sajtótudósítás maradt fennróla. A szerző ezeket alaposan fel is használta, akárcsak akorszak hadtörténetére vonatkozó forráskiadványokat és

48

magyar naplókönyvszemle

feldolgozásokat. A zászlóalj hadi krónikáját kiegészítitisztjeinek életrajza (nagyobb részt Bona Gábor munkáialapján). Talán csak azt sajnáljuk, hogy a kötetnek nincsjegyzetanyaga, azaz nem minden esetben állapítható meg,hogy a Szerző melyik adata honnan származik.

Félig-meddig alakulattörténetnek is tekinthető ÁcsTibor Hadi tanfolyam a bölcsészeti karon és a pesti egye-temi légió (1848–1849)című munkája. Az 1848 őszénbeindult, majd a főváros kiürítése miatt félbemaradt haditanfolyam (gyorstalpaló tisztképző) hallgatói ugyanis1849 januárjában elhagyták Budapestet, s önálló csapatotalkotva csatlakoztak a visszavonuló csapatokhoz. Későbbebből az alakulatból, illetve a csanádi önkéntes csapatbólalakult meg a 90. honvédzászlóalj. A munka külön érde-me, hogy 61, a témára vonatkozó dokumentumot is közöl.

Szintén Ács Tibor írta meg a már a reformkorban ter-vezett, de csak 1849. januárjában megnyitott (s a cs. kir.hatóságok által rögvest be is zárt) Magyar Hadi Főtanoda1848–1849. évi történetét. Részletesen tárgyalja a reform-kori kísérleteket a magyar tisztképzés beindítására, amagyar hadügyminisztérium tervezeteit, illetve az újrain-dítással kapcsolatos erőfeszítéseket. A függelék aFőtanoda hallgatóinak névsorát, illetve a Főtanodárólszóló tervezet teljes szövegét közli.

A honvédsereg által használt zászlókat mutatja beGyörkei Jenő és Cs. Kottra Györgyi három, magyar, angolés orosz nyelven megjelent, gazdagon illusztrált kötete, aDicső ereklyék. Az 1848/49-es magyar forradalom és sza-badságharc hadilobogóinak története című munka.Györkei Jenő tanulmányából a honvédzászlók sorsát, ígyorosz kézre kerülésük, 1941. évi hazaadásuk, 1945 éviújabb elhurcolásuk és 1948. évi újabb visszaszolgáltatásukfordulatos történetét ismerhetjük meg. Cs. Kottra Györgyia zászlók típusait mutatja be, s ő készítette el a katalógus-ban szereplő 19 zászló és zászlószalag leírását is.

Évtizedes kutatásainak eredményeit adta közre MakaiÁgnes Hű vitézségért című kötete az 1848–1849-esmagyar szabadságharc kitüntetés-történetéről. A munkaáttekinti a katonai és polgári érdemrendek megszületésé-hez vezető folyamatot, a kitüntetések gyártásának, adomá-nyozásának történetét, s a függelékben közli a kitüntetettszemélyek névsorát, illetve válogatást ad a kitüntetésitényleírásokból.

Egyed Ákos tollából jelent meg az erdélyi 1848. éviutolsó rendi országgyűlésének feldolgozása. A kiváló ésigen termékeny erdélyi történész ismét bebizonyította,hogy ismertnek vélt történeti események feldolgozásábanmilyen komoly lehetőségek vannak. (Pld. ő tisztázta, hogyaz országgyűlési jegyzőkönyv nyomtatott kiadásánakhibája révén rögzült június 18. helyett a testület július 18-ig ülésezett.) A kötetet – Egyed Ákos igen dicséretes szo-

kása szerint – összesen harmincnyolc dokumentum közlé-se egészíti ki, az uniót és a polgári átalakulást sürgető1848. március 20–23. között keletkezett kolozsvári pon-toktól Mikó Imrének az országgyűlés bezárása alkalmával,július 18-án mondott beszédéig. A dokumentumok közöttmegtaláljuk az országgyűlés résztvevőinek névsorát, illet-ve az elfogadott törvénycikkek teljes szövegét.

Fenyő István 1997-es monográfiájának (A centralis-ták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon)folytatásaként írta meg Eötvös, Trefort, Csengery és tár-sai forradalom és szabadságharc alatti szereplését A cent-ralisták az 1848-as forradalomban címmel. A monográ-fia központi alakja természetesen Eötvös József, akiminiszterként is szolgálta a polgári átalakulás ügyét, dekellő terjedelem jut a többiek, így Trefort, Szalay László,Csengery Antal tevékenységének is. A kötet arra is ráirá-nyítja a figyelmet, hogy milyen fontos lenne e csoporttagjai levelezésének összegyűjtése és kiadása. No, és ter-mészetesen várjuk a folytatást.

Az új- és legújabb kori magyar országgyűlések történe-tét a neves francia történész, Jean Bérenger, illetve aFranciaországban élő Kecskeméti Károly dolgozta felOrszággyűlés és parlamenti élet Magyarországon1608–1918 című kötetében. A kötet közel egyharmada areformkor 1848–1849 és a neoabszolutizmus történetéttárgyalja. Rendkívül fontos munka, hiszen ilyen jellegűtörténeti összefoglaló Magyarországon az utóbbi évtize-dekben nem készült, s még fontosabbá avatja, hogy 2005-ben franciául is megjelent.

Sándorffy Kamill Erdély reformkorszakának jogtörté-nete című poszthumusz monográfiája többet ad, mint amita cím alapján várnánk: gyakorlatilag a XVI. századtól egé-szen 1867-ig tekinti át a fejedelemség országgyűléseit, tör-vényeit, a megfogalmazódó reformjavaslatokat, s ezenbelül 100 oldalnyi terjedelemben foglalkozik a forradalomés szabadságharc éveivel.

Jómagam írtam egy kisebb összefoglalót a nagyobb-részt feldolgozatlan bécsi levéltári források alapjánI. Ferenc József és a megtorlás címmel, amelyben a csá-szárnak a megtorlásért viselt felelősségét vizsgáltam.A kötetet 17 dokumentum közlése egészíti ki.

Deák Ágnes Nemzeti egyenjogúsítás című kötete azosztrák kormányzat 1849–1867 közötti magyarországinemzetiségpolitikáját mutatja be. A szerző szerint az oszt-rák kormányzat – 1848–1849. évi ígéreteit beváltandó –ebben a korszakban kísérletet tett arra, hogy az állami szu-verenitás és egység követelményeit összeegyeztesse azegyéni és a kollektív jogok érvényesítésével. (Azaz, azosztrák kormányzat – vagy legalábbis egyes tagjai – nemcsupán taktikai jelleggel ígértek nemzetiségi testületi jogo-kat a magyarországi társnemzeteknek vagy nemzetiségek-

49

könyvszemleáprilis

nek.) Végső soron azonban kiderült, hogy az uralkodó és avezető politikusok által elképzelt erősen centralizált államimodell összeegyeztethetetlen ezen jogok érvényesülésével.

Papp József Magyarország vármegyei tisztikara a reform-kor végétől a kiegyezésig című monográfiája hat magyaror-szági vármegye (Pest-Pilis-Solt, Heves és Külső-Szolnok,Borsod, Baranya, Somogy, Csanád) példáján keresztül arra akérdésre keresi a választ, hogy a kontinuitás vagy a diszkon-tinuitás jellemzi-e inkább a vármegyei tisztikarok összetéte-lét a reformkortól a kiegyezésig terjedő időszakban; azaz,mennyire igazak a passzív ellenállásról szóló, evidenciakéntkezelt legendák. Következtetése szerint egyáltalán nem bizo-nyítható, hogy a szabadságharc 1849. évi veresége olyan élescezúrát jelentene a megyei tisztikar összetételében, mint eztkorábban gondoltuk volna, azaz a megyei elit sem húzódottolyan mértékben vissza a magánéletbe, mint ezt a nemzetilegendárium tartalmazza.

A Kossuth-emigráció sumeni (sumlai) tartózkodásátmutatja be Sztiliján Csilingirov szép kiállítású, AratóGyörgy által fordított kötete, amelynek fő értéke a magyarkutatás által korábban nem hasznosított bolgár forrásokfeldolgozása.

Kertész Botond Evangélium és szabadság című monog-ráfiája (egyben a szerző PhD értekezése) a magyarországievangélikus egyház 1848–49-es történetét mutatja be hatfejezetben. A bevezető az egyház 1711–1848 közötti törté-netét, felépítését, teológiáját és nemzetiségi viszonyait, amásodik az állam és az evangélikus egyház 1848–49. évikapcsolatait vizsgálja. A harmadik, talán legérdekesebbfejezet témája a szlovák kérdés jelentkezése az egyházonbelül. A negyedik fejezet egyházi (iskolai és gyülekezeti)életet mutatja be a forradalom és a szabadságharc idején, azötödik fejezetben a forradalom és szabadságharc evangéli-kus vallású nagyjairól, illetve az evangélikus egyháziakrészvételéről olvashatunk, végül a hatodik fejezet az evan-gélikus egyházat ért megtorlást tárgyalja.

Sarnyai Csaba Máté Polgári állam és katolikus egyház(1848. március–december) című monográfiája (szintén aswzerző PhD-értekezése) a katolikus autonómia-törekvésekmegjelenésének bemutatását tűzte ki célul. Olvas hatunk aklérusnak a tizedről való lemondásáról, az egyházpolitikaitörvények vitájáról és azok hatásáról, a különböző autonó-mia-elképzelésekről, az egyházi kinevezések gyakorlatáról,az egyház-finanszírozás kérdéseiről, az oktatás laicizálásá-val kapcsolatos törekvésekről, az úrbéri kárpótlás egyházivonatkozásairól. Az alcímeket olvasva néha az az érzésünk,mintha nem telt volna el százhatvan év az események óta,hiszen e kérdések némelyike ma is a napi politika tárgya.

Zakar Péter Hazám sorsa az én sorsom című monográ-fiája az Esztergomi Érsekség 1848–49-es történetét mutat-ja be. A vállalkozást bízvást mondhatjuk úttörőnek, hiszen

ilyen komplex elemzés egyetlen egyházmegye történetérőlsem készült eddig. Megismerkedhetünk az érsekség kor-mányzatával, gazdálkodásával, a pesti forradalomnak azegyházmegyére gyakorolt hatásával, a szabadságharc egy-házmegyei híveivel és ellenfeleivel, végül főegyházmegyeszabadságharc utáni újjászervezésével.

A külföldön élő kiváló magyar egyháztörténész,Adriányi Gábor korábbi kutatási eredményeit felhasználvaírta meg a Bach-korszak egyházpolitikájának történetét.A kötet bevezető része a magyar kormányhoz lojális egyhá-zi vezetők 1849-es eltávolításáról, valamint az új püspökökkinevezéséről tartalmaz igen érdekes összefoglalót; ám aszövegből kiderül, hogy az új hatalom számára megbízha-tóbbnak tűnő püspökök – ha más eszközökkel is – de véde-ni igyekeztek a magyar katolikus egyház pozícióit. Némiszomorúsággal csak az tölthet el bennünket, hogy a szerző,miután bevezetőjében azon kesereg, hogy a hazai egyház-történészek negligálják az ő külföldön megjelent munkáit,hasonlóképpen negligálja a hazai fiatal egyháztörténész-generáció tagjainak az elmúlt tíz évben megjelent műveit.

A forradalom és szabadságharc alatti és utáni magyar-ságkép alakulásáról régen jelent meg olyan alapos és szer-teágazó munka, mint Miskolczy Ambrus A legendák vará-zsa. Jules Michelet kelet-európai mítoszai és a magyar–ro -mán párbeszéd a 19. század derekán című műve. JulesMichelet a francia történetírás egyik klasszikusa, aki igenszoros kapcsolatokat ápolt a francia fővárosban gyülekezőközép- és kelet-európai emigránsokkal, magyarokkal,románokkal, lengyelekkel, s aki némi szerepet is játszottaz 1850–1851 évi magyar–román együttműködési kísér-letben. Külön érdekessége a kötetnek Michelet magyardossziéjának eredetiben való közlése, amelyben TelekiLászló három nyílt levelét is olvashatjuk az aradi vértanúkkivégzésének francia nyelvű leírása mellett.

Délvidéki S. Attila Fejezetek a rácjárások történetébőlcímű munkája, amely a Lángoló temetők című, tizenkétkötetesre tervezett sorozat bemutató kötete, az 1848–1849-es délvidéki szerb-rác népirtás történetéről ad áttekintést.A szerző igen komoly levéltári és könyvészeti anyagot dol-gozott fel, azonban a mű a történelmi tanulmány, a politi-kai pamflet és a hírlapi publicisztika műfajának sajátosvegyítéke. Valamivel visszafogottabb előadásmód előnyé-re vált volna a kötetnek, amely azonban így is igazi kin-csesbánya a korszakkal foglalkozók számára, hiszen olyanlevéltári adatokat dolgoz fel, illetve közöl, amelyek koráb-ban ismeretlenek voltak a kutatás előtt. A szerző egyébkéntkissé terjedelmes, de meggyőző fejtegetéssel bizonyítja,hogy a Kossuth és az újvidéki szerb küldöttség tagjaiközött 1848 áprilisában lezajlott „összecsapás” inkábbszerb propagandisztikus túlzásnak, mint valóban megtör-tén eseménynek tekinthető.

50

magyar naplókönyvszemle

Helytörténeti monográfiák és forráskiadványok

A csallóközi Nagymegyer 1848–1849. évi történetétVáros a hadak útján címmel Varga László írta meg.Olvashatunk a település mindennapjairól, a helyi nem-zetőrségről, az itteni honvédekről, a beszállásolásokról, akörnyékbeli hadieseményekről, Kazinczy Lajos ezredesitteni tartózkodásáról.

Galcsik Zsolt ötvenoldalas füzete két témát dolgoz fel:Szontagh Pálnak, Szécsény legnevezetesebb 1848–49-esszereplőjének életpályáját, különös tekintettel a Bemtábornok Bécsből való kimenekítésében játszott szerepére;illetve magának Szécsény városának az 1848–49-es törté-netét. Különösen hasznos a szécsényi nemzetőrök listájá-nak közzététele.

Az 1848–49. évi szabadságharc a Marcal forrásvidékéncímmel tematikus kötetként jelent meg a Sümeg és Vidékecímű honismereti és művelődéstörténeti folyóirat 2008.márciusi száma. A kötetben olvashatunk a szabadságharczalai szereplőiről, az 56. honvédzászlóalj történetéről, akordokumentumok között megtaláljuk a sümegi nemzet-őrség névsorát, egy válogatást a Sümegre vonatkozó1848–49-es levéltári adatokból, valamint egy összeállításta Sümegi Újság 1908. évi számaiból. Hasznos kötet; kár,hogy a szerzők egy része elfelejtette feltüntetni, honnanvette az adatait.

Cser József Nagykanizsa a szabadságharc alatt címűcikkgyűjteményét Czupi Gyula rendezte sajtó alá. Az írá-sok egy része korábban sem volt ismeretlen a helytörténe-ti kutatás előtt, jóllehet együtt még soha nem jelentek meg.A feljegyzett történetek egy részét a történeti kutatás ismegerősítette, más esetekben inkább a helyi hagyományrészeként kell kezelni őket. A sajtó alá rendező tisztázta,hogy a szerző nem 1848–1849-es kortárs, hanem valószí-nűleg egy kanizsai polgár 1848–1849-ben még csak gyer-mekkorú fia. A szerzői dátumtévesztések kiigazítása nemlett volna haszontalan.

Magyar és szlovén kétnyelvű kiadványként jelent megMolnár Andrásnak, a Zala Megyei Levéltár igazgatójánakNemzetőrök, honvédek, hadmozdulatok. Lendva-vidék aszabadságharcban 1848–1849 című összefoglalója. Azelső fejezet a nemzetőrség felállítását és tábori szolgálatát,a második a honvédtoborzást és újoncozást, végül a har-madik az 1848 júliusa és 1849 júliusa közötti időszakbanlezajlott hadieseményeket tárgyalja. (Ez utóbbit a bécsiHadilevéltár anyagaival jómagam egészítettem ki.)

A Veszprém megye devecseri járásához tartozó Somlókörnyéki harminckilenc település és a Somló-vidék szabad-ságharcos részvételének állít emléket H. Szabó Lajos köte-te. Külön fejezet szól a nemzetőrség és az önkéntes mozgónemzetőrség szervezéséről, benne a vidék nemzetőreinek

névsorával, a honvéd újoncállításról, a Veszprém megyeiHonvédegylet megalakulásáról és működéséről. A kötetközli a környék nemzetőr- és honvédtisztjeinek névsorát, akörnyékbeli nemzetőri és honvédsírok, valamint a negyven-nyolcas emlékművek listáját (fényképpel és leírással). Különfejezet szól a honvédzászlók történetéről (1944–1945-ben aHadimúzeum menekített anyagával együtt ezeket a dobaiErdődy-kastélyba menekítették.) Az utolsó fejezet a környék1848-as hagyományápolását és -őrzését mutatja be.

Hudi József szerkesztette a Források Pápa város1848/49. évi történetéből című kötetet. A mezőváros1848–49-es története meglehetősen változatos volt; volt itthonvédtoborzás, itt gyülekezett a dunántúli önkéntesmozgó nemzetőrség, a horvát inváziós csapatokat üldözőnemzetőrség, itt végezték ki a szabadságharc első vértanú-it. A kötet főleg a helyi anyagot közli, s nem csupán okmá-nyokat, hanem napló- és visszaemlékezés-részleteket is.A hadiesemények talán némileg elsikkadtak, s nyilvánhasznos lett volna a Magyar Országos Levéltár vonatkozóanyagának használata is.

A Paksi Múzeumi Füzetek 5. darabjaként jelent megK. Németh András „s hamvait a hálás hon veszi hantja alá”című, a Tolna megyei honvédsírok „kataszterét” tartalma-zó kötete. A mű települések szerint, azon belül névsor sze-rint közli a fennmaradt sírok listáját, s minden esetben élet-rajzot is közöl a bennük nyugvó hősökről.

A Tolna megyei nemzetőrség története 1848–49. és1956. évi történetét, valamint 2000. évi újjáalakulását tár-gyalja Szilágyi Mihály kötete. A negyvennyolcas rész kao-tikusra sikerült, az olvasót azonban némileg kárpótolja aközölt nagyszámú dokumentum.

Bartos Mihály és Garbóczi László Promontor(Budafok) és Tétény 1848–1849. évi történetét mutatjákbe a Lapok Promontor és Tétény történelméből című soro-zat első kötetében. A kötet legerősebb része az 1849. janu-ár 3-i tétényi, sikeres utóvédi ütközet történetének feldol-gozása, amely sok tekintetben kiigazítja a magyar hadtör-ténetírásban az összecsapásról eddig alkotott képet.

Czaga Viktória és Jancsó Éva Pest-budai nemzetőrök1848–49 címmel a fővárosi nemzetőrség történetét megvi-lágító dokumentumokat, így napiparancsokat és levelező-könyvi bejegyzéseket, valamint a fennmaradt névsorokattettek közzé. E munka már csak azért is fontos, mert a nem-zetőrség történetéről szóló összefoglalók többnyire csupán1848 végéig tárgyalják az egyes alakulatok történetét,ebből a kötetből pedig képet kaphatunk a nemzetőrség1849. májusi újjászervezéséről, s július elejéig terjedőtevékenységéről is. A névmutató és a névsorok igazi kin-csesbányák a családtörténettel foglalkozók számára.

Józsa Imre kötete az 1848–1849-es forradalom és sza-badságharc gyömrői emlékeit mutatja be. Nagyobbrészt a

51

könyvszemleáprilis

köz- és hadtörténeti adatok felmondása, ugyanakkornéhány korabeli okmány kivonatát vagy fotómásolatát istartalmazza.

Kucza Péterrel közösen készített 1848–1849.Szabadságharc a Tápióvidéken. – A tápióbicskei ütközetcímű kötetünkben a tápióbicskei ütközet előzményeire,lefolyására és következményeire vonatkozó fennmaradtiratanyagot, napló- és emlékiratrészleteket, az ütközetbenrészt vevő magyar és osztrák hadvezérek életrajzi vázla -tait, az ütközetről szóló szépirodalmi műveket, illetve aTápió-vidék 1848–1849-es hagyományőrzését bemutatódokumentum- és fényképanyagot tettük közzé.

1848/49 és ami utána következett… címmel jelentetettmeg válogatott dokumentumokat a Kalocsai Érseki Le -véltár 1848–1851 közötti anyagából Lakatos Andor ésSarnyai Csaba Máté. A kötet öt nagyobb tematikai egységeoszlik: az első rész az áprilisi törvények következményeitmutatja be, a második az 1848 májusa – 1849 júniusa közöt-ti egyházi tanácskozmányokba és reformtörekvésekbeenged bepillantást, a harmadik a hadieseményeknek az egy-házmegyére gyakorolt hatását illusztrálja, a negyedik azegyházmegyének a szabadságharc leverése utáni történeté-re, az ötödik az egyéni papi sorsokra vonatkozó iratokatközli. Külön érdeme a kötetnek a fontosabb egyházi szemé-lyek életrajzi adatait tartalmazó névtár, illetve a fogalomtár.

G. Tóth Ilona szerkesztésében, a TanulmányokCsongrád megye történetéből című levéltári évkönyv-sorozatban jelent meg Az 1848/49. évi forradalom és sza-badságharc szegedi dokumentumai a Csongrád MegyeiLevéltárban című vaskos forrásgyűjtemény. A kötet első-sorban Szeged város tanácsának jegyzőkönyvi kivonataitközli, laza időrendben, ami némileg nehezen követhetővéteszi a szövegeket, hiszen a tárgyalás és a beérkező iratkelte között néha több napos vagy hetes különbség is lehet.Miután az iratoknak pusztán sorszáma van, de fejlécenincs, csak a kötet végén lévő regeszták, illetve a név- éshelynévmutató alapján lehet benne eligazodni. Szeged1848–1849-es története az egyik legérdekesebb a magyarvárosoké közül, ezért csak reménykedni tudunk, hogyelőbb-utóbb az országos közgyűjteményekben őrzött sze-gedi vonatkozású iratokról is hasonló nagyságú kötetetkaphatunk a kezünkbe.

Emlékek és források… Debrecen 1848/49 jelent meg egymonografikus részeket és forrásközléseket egyaránt tartal-mazó kötet. A munka egyrészt teljes terjedelmében közliGáborjáni Szabó Botond 1998-ban megjelent munkáját(A szabadság szent igéi), válogatást közöl az áprilisi törvé-nyek debreceni hatását bemutató dokumentumokból, a deb-receni sajtó cikkeiből, s közli Széll János honvéd főhadnagy,valamint Barta Mózes Mór emlékiratát (jóllehet, ez utóbbi atartalomjegyzékben csak fejezetcímekkel szerepel.)

A talán legvaskosabb helytörténeti forráskiadvány aLászló Géza szerkesztette Szabolcs vármegye 1848/1849-ben. Miután a megyét a hadiesemények alig érintették, s acsapatok akkor is inkább csak átvonultak rajta, egyike voltazoknak a hátországi megyéknek, ahol a forradalom és sza-badságharc egész ideje alatt viszonylagos béke volt, samelynek forrásanyaga alapján elképzelhetjük, milyen lehe-tett a mindennapi élet ezekben a törvényhatóságokban.

Bagi Gábor Forradalom, szabadságharc és megtorlás aJászkun Kerületben című forráskiadványa – igen dicsére-tes módon – nem a jelenlegi megyehatárok, hanem a kora-beli közigazgatási beosztás alapján vizsgálja a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye egy részének történetét. Némikritika legfeljebb azért érheti a forráskiadványt, mert azösszeállító tucatjával közöl már többször megjelent okmá-nyokat, ugyanakkor nem hasznosította a Magyar OrszágosLevéltár igen gazdag ide vonatkozó anyagát.

Az elmúlt évtizedek helytörténeti forráskiadványaiközül az egyik legjobb Kemény János Baja mezőváros sze-repe az 1848–1849. évi szabadságharcban című kétkötetesmunkája. A 618 tételszám alatt közel hétszáz okmányt tar-talmazó munkát a szerző-szerkesztő alapos bevezetővel skomoly apparátussal látta el. A munka külön érdeme, hogyKemény megtalálta a helyes arányt a csupán helytörténeti,valamint az országos jelentőségű köztörténeti anyag közlé-se között, így azt nem csupán a szűkebb-tágabb régióvalfoglalkozó, hanem a szabadságharc politika- és hadtörténe-tét kutató szakemberek is remekül tudják használni. Azelmúlt időszakban megjelent hasonló kiadványok közül etekintetben is toronymagasan kiemelkedik.

A délvidéki szerb lázadás áldozatául esett bácskaiTemerin község pusztulását, a szabadságharcban később ját-szott szerepét, valamint a hontalanná vált temeriniek sorsátmutatja be Ökrész Károly munkája. A temerini születésűszerző felkutatta a község pusztulására vonatkozó magyaremlékiratokat, naplókat, hivatalos jelentéseket és hírlapi cik-keket, de igyekezett megszólaltatni a másik fél forrásait is.

Maderspach Livius magyar királyi bányatanácsos méga XX. század elején tette közzé tragikus sorsú édesapja, akitűnő mérnök, Maderspach Károly és felesége, BuchwaldFranciska emlékére azt a kis kötetet, amelynek újrakia dásáta Ma derspach-család tagjai intézték. A kötet a krassóibányavidéken található Ruszkabánya reformkori és1848–49-es történetét mutatja be a Maderspach-család tör-ténetén keresztül. Maderspach Ferenc cs. kir. tisztkéntkerült a honvédseregbe, s az ő nevéhez fűződik Fe hér -templom védelme; Károly és felesége sorsáról Ma der spachKárolyné emlékiratának ismertetésekor már szóltunk.

Immáron harmadik, bővített kiadásban, némileg módo-sított címmel (Háromszék 1848–1849. Forradalom, sza-badságharc) jelent meg Egyed Ákosnak a székely önvé-

52

magyar naplókönyvszemle

delmi harc történetét tárgyaló monográfiája. Persze,inkább új munkáról beszélhetnénk, hiszen a szerző a rá jel-lemző precizitással és soha nem lankadó érdeklődésseljelentősen kibővítette a harminc éve napvilágot látott elsőkiadáshoz képest a kötet forrás- és szakirodalmi bázisát, semellett ötven korabeli és későbbi dokumentumot is közöla függelékben. Ugyanakkor jogosan lehet büszke arra,hogy e bővítés és átdolgozás ellenére egyetlen korábbialapvető megállapítását sem kellett módosítania. Külön kikell emelnünk a kötet szép kiállítását.

A román fölkelők által 1849. január 8-án feldúlt éselpusztított Nagyenyed tragédiáját Domonkos László dol-gozta fel Nagyenyedi ördögszekér című munkájában.Megdöbbentő és felkavaró olvasmány: azt hinné az ember,hogy a XX–XXI. századi balkáni etnikai tisztogatásokvalamelyikének krónikáját olvassa. Holott ami történt, egykultúrváros felprédálása és lakóinak kiirtása, a szelídebb éskulturáltabb XIX. század Erdélyében esett meg.

A határon túli helytörténeti forráskiadványok közül kikell emelnünk Pál-Antal Sándor Marosszék és Maros -vásárhely az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcidején című munkáját, amely hihetetlenül gazdag anyagottár elénk korabeli iratokból, jegyzőkönyvekből, lajstro-mokból. A munka rendkívül érdekes és értékes anyagotközöl a két törvényhatóság történetéről és belső viszo-nyairól, ugyanakkor nincsenek benne olyan világrengetőújdonságok, amelyek alapján az erdélyi hadjárat történe-tét újra kellene írnunk. Ugyanezt mondhatjuk el Az1848–1849-es forradalom és szabadságharc Udvar -helyszéken című, hasonló szerkezetű kötetről, amelyetPál-Antal Sándor és Zepeczaner Jenő szerkesztettek, min-tegy Zepeczaner Jenő 1999-ben megjelent hasonló tema-tikájú, de csupán a korabeli sajtóanyagra támaszkodókötetének kiegészítéseként és folytatásaként.

Pál-Antal Sándor levéltáros-történész rendezte sajtó aláBenkő Károly (1805–1863) erdélyi helytörténészMarosvásárhely szabad királyi város leírása 1862-bencímű munkáját. A forradalom és szabadságharc időszaká-val ugyan mindössze tizenkét oldal foglalkozik, ám ez isrendkívül adatgazdag, hiszen a városi tanács hivatalos irat-anyaga alapján készült.

A Kossuth-évfordulóra megjelent munkák közöttkülön blokkot képeznek a Kossuth és egyes települések,illetve törvényhatóságok kapcsolatát feldolgozó munkák.Ezek közül a legnagyobb terjedelmű és a legjobban sike-rült Bényei Miklós Kossuth Lajos és Debrecen címűműve, amely egyben a szerző akadémiai doktori érteke-zése is volt. A kötet legnagyobb része természetesen1848–1849 eseményeit tárgyalja, de komoly terjedelemjut a dualizmuskori, illetve huszadik századi kultusztörté-netnek, sőt, a szerző közli a debreceni lapokban megjelent

Kossuthhoz intézett verseket is. Bámulatosan gazdag bib-liográfia egészít ki a munkát.

„Fel tehát magyar népe Kecskemétnek” címmel dol-gozta fel. Kossuth Lajos és Kecskemét kapcsolatát HeltaiNándor. A munka érthető módon nagy teret szentel az1848 őszi toborzóútnak, s Kossuth egyéb 1848–1849-eskecskeméti vonatkozású intézkedéseinek. Az irodalomtör-ténészek figyelmébe is ajánlható, hiszen a 32. oldalonfotómásolatban közölt Kossuth-levél Jókai kézirata.

Imponáló terjedelemben írta meg Kossuth és Szabolcsmegye kapcsolatának, illetve a szabolcsi Kossuth-kultusz-nak a történetét Tóth Sándor Kossuth-emlékek Sza -bolcsban című kötetében. 1848–1849-cel mintegy ötvenoldalon foglalkozik, itt a legérdekesebb talán Kossuth sza-bolcsi kormánybiztosainak felsorolása és rövid életrajza.

Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolatát Fleisz Jánosmutatja be. A kötet első fejezete Nagyvárad reformkori és1848–1849-es történetét tárgyalja két, a második fejezetKossuth és a város kapcsolatát mutatja be öt alfejezetben.A mű közel felét a 73 tételből álló, 1848–1944 közöttidokumentumokat közlő okmánytár teszi ki, amelyből 32tétel 1848–1849 évi irat.

Életrajzok

A régóta hiányzó modern Petőfi-biográfia „előtanulmánya-ként” jelent meg Kerényi Ferenc, a Petőfi-életmű legjobbismerője által írt népszerű összefoglaló 2002-ben. A nagymonográfia sem váratott sokáig magára: 2008-ban jelentmeg az Osiris Monográfiák sorozatában. A kötetnek –amennyire megállapítható – viszonylag csekély volt a vissz-hangja, holott Kerényi Ferenc nemzedékek tartozását tör-lesztette. Ferenczi Zoltán 1896-os monográfiája óta nem szü-letett olyan, alapkutatásokon nyugvó életrajzi mű a XIX. szá-zad egyik legnagyobb költőjéről, amely az életpálya egészétfeldolgozta volna. (Dienes Andrásnak a fiatal Petőfiről, illet-ve a szabadságharc időszakáról, valamint Fekete Sándornakszintén a fiatal Petőfiről szóló monográfiái nem pótolhattákezt a hiányt.) Kerényi szembeszállt a mítoszokkal, jó néhánylegendát eloszlatott, s olyan munkát hozott létre, amely egy-szerre szintetizálja az irodalomtörténeti és -elméleti, valaminta korszakra vonatkozó történettudományi kutatások eredmé-nyeit. Valóban pótolhatatlan vesztesége a XIX. századimagyar irodalomtörténet-írásnak, hogy Ke rényi Ferenc akötet megjelenésének évében váratlanul elhunyt.

Kedves Gyula hadtörténész-muzeológus és Ratzky Ritairodalomtörténész-muzeológus közös munkája, a Csata -terek Petőfije a költő katonai pályafutását tekinti át az1839–1841. évi, a 48. gyalogezredben teljesített közvitéziszolgálattól az 1848–1849-es nemzetőri és honvédtiszti

53

könyvszemleáprilis

tevékenységig. Műfaját tekintve irodalmi-hadtörténeti úti-könyvnek mondhatjuk, amelyben az életrajzi tényeket éshelyszíneket a katonaélményhez köthető versek és prózaiszövegek elemzése kíséri. Különösen érdekesek azok aKedves Gyulától származó szociológiai fejtegetések, ame-lyek arról szólnak, hogy Petőfi 1848–1849-es katonai elő-menetele mennyiben tekinthető szokatlannak vagy szabá-lyosnak. A kötetet szép és jó minőségű illusztrációs anyagegészíti ki, s különösen hasznosak az erdélyi és bánsági csa-tahelyeket bemutató kihajtható térképmellékletek.

A Klauzál Gábor Társaság jelentette meg névadójának,Klauzál Gábornak, a Batthyány-kormány földművelés-,ipar- és kereskedelemügyi miniszterének a XX. századelején Szmollény Nándor tollából megjelent életrajzát. Eza szolid biográfia is arra hívja fel a figyelmet, hogy az elsőfüggetlen felelős magyar kormány minisztereinek egyrészéről máig nem készült megbízható, történeti alapkuta-tásokon nyugvó életrajzi összefoglaló.

A Kossuth-évfordulóra jelent meg Szabad GyörgyKossuth irányadása című, Kossuth politikai pályafutásá-nak fontosabb mozzanatait, s eszmetörténeti szempontbólmaradandó és fontos megnyilatkozásait bemutató kötete,amely sok tekintetben 1977-ben megjelent kismonográfiá-jának gondolatmenetét követi, ugyanakkor a szerző, a kos-suthi életpálya és életmű legjobb ismerője hasznosította azújabb szakirodalom eredményeit is.

Régi-új munka Kosáry Domokos Kossuth Lajos areformkorban című, először 1946-ban napvilágot látottműve. A szerző azonban alaposan kibővítette, némilegátdolgozta, s az 1847–1848. évi rendi országgyűlés törté-netével is kiegészítette munkáját, amely egyike a legjob-ban megírt magyar történeti életrajzoknak.

Erdődy Gábor „Én csak fáklyatartó voltam” címmel,Kossuth Lajos, a magyar polgári forradalom és szabad-ságharc irányítója 1848–1849 alcímmel a forradalom ésszabadságharc vezető polgári államférfiújának legtevéke-nyebb másfél évét dolgozta fel, a forráskiadványok s akorábbi és újabb szakirodalom alapján, az alcímmel ellen-tétben 1847. november 11-től, az utolsó rendi országgyű-lés megnyitásától egészen Kossuth emigrációba vonulásá-ig. (Erdődy 2002-ben egy rövid életrajzi vázlatot s az élet-mű néhány fontosabb darabját tartalmazó válogatást ismegjelentetett Kossuthról.)

Az évforduló egyik leghasznosabb kiadványa ReznákErzsébet Kossuth Lajos kilencvenkét éve című életrajzikronológiája, amely a Ceglédi Füzetek című sorozatbanjelent meg, ízléses küllemmel, remek apparátussal.Jómagam egy népszerűsítő életrajzot (Kossuth Lajos életeés kora) írtam ebből az alkalomból.

Horváth Árpád és Kingston Tiszai Klára egy néhányévtizede még „hivatalosan” is divatos, ma már azonban

kevéssé érdekesnek tűnő témát, Marx és EngelsKossuthról és a magyarokról alkotott nézeteit, azokforrásait, alakulását tárja fel A számkivetés nagyjai…című monográfiában.

Széchenyiről Oplatka András írt kitűnő, üdítő szemléle-tű munkát. Noha Spira György 1964-ben napvilágot látottmonográfiája után nehéz tényszerűen újat írni Széchenyi1848-as tevékenységéről, Oplatkának ez is sikerült.

A Batthyány-emlékévnek „köszönhetően” végre vanegy olyan XIX. századi magyar történeti személyiség, azelső független felelős miniszterelnök, akinek egész (sajná-latosan rövid) politikai pályájáról megbízható, alapkutatá-sokon nyugvó életrajzokkal rendelkezünk, s akinek lénye-gében az egész életműve nyomtatásban is hozzáférhető.

Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója1996-ban publikálta Batthyány reformkori életrajzát, majd1998-ban a gróf reformkori írásait, beszédeit, leveleit.A Batthyány-évfordulóra alaposan átdolgozta és kibővítet-te a kismonográfiát, a dokumentumokat pedig az azótaeltelt időszakban előkerült újabb levelekkel és beszédekkelegészítette ki. 229 tételszám alatt több mint 250 dokumen-tumot találunk. A gróf nem volt szorgalmas levélíró,reformkori szellemi hagyatékának nagyobb része az1839–1848 közötti rendi országgyűlések felsőtáblájánelmondott beszéd. Az életrajzírás nehézségeit mutatja,hogy az 1824–1848 közötti időszakból összesen maradtannyi dokumentum Batthyánytól, mint az 1848. szeptem-ber 17–27. közötti tíz napból.

Az életpálya 1848–1849-es szakaszát Batthyánypályafutásának legjobb ismerője, Urbán Aladár írta meg.Urbán már 1986-ban publikálta Batthyány miniszterel-nöki tevékenységéről szóló monográfiáját a Nemzet ésEmlékezet című sorozatban. A 200. évfordulóra megje-lent munka azonban nem ennek némileg javított és bőví-tett kiadása, hanem teljesen új alkotás. Urbán alaposanhasznosította Batthyány miniszterelnöki iratainak általasajtó alá rendezett két vaskos kötetét, az 1986 óta meg-jelent munkákat, s havi bontásban ismerteti Batthyányminiszterelnöki ténykedését, lemondását, az országgyű-lésre történt visszatérését, elfogatását, perét és vértanú-halálát. Mintegy a munka „melléktermékeként” új képetrajzolt a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmányténykedéséről, Lamberg 1848. szeptemberi küldetéséről,Batthyány Erdéllyel kapcsolatos ténykedéséről, aHonvédelmi Bizottmány megalakításáról. Urbán szerintBatthyány vértanúhalálának egyik oka az volt, hogy azUdvarban feltételezték, a Jellačić futárpostájábanmagyar kézre került iratok között ott volt a bán általZsófia főhercegnőhöz, I. Ferenc József anyjához írottlevél, s a miniszterelnök ezt ismerte is. Szintén UrbánAladár tollából jelent meg egy rövid összefoglaló

54

magyar naplókönyvszemle

Batthyány pályafutásáról. (Gróf Batthyány Lajos.Magyarország első alkotmányos kormányfője).

Az életpálya egy kevéssé ismert fejezetét, Batthyánykatonai szolgálatát dolgozta fel Ács Tibor BatthyányLajos, a huszártiszt című munkájában, amely a szerző egy,korábban a Hadtörténelmi Közleményekben napvilágotlátott tanulmányának kibővített változata. Ács dicséretesmódon az emlékévben megjelent kiadványok nagy részétis hasznosította a munka megírásakor. A kötetből kiderül,hogy Batthyány ötéves katonai szolgálatának egyötödétkülönböző jogcímek alapján szabadságon töltötte.Minősítései alapján kimondottan gyenge katonai szakmaikvalitásokkal rendelkezett. 1830-ig e tekintetben némi fej-lődést mutatott, de 1831. évi kilépésével így sem egypotenciális Simonyi óbestert veszített vele a cs. kir. hadse-reg. Ugyanakkor az olvasónak néha az az érzése, hogy aszerző a kötet minél tekintélyesebbé tétele érdekében túl-zott részletességgel idézett olyan szövegeket, többnyireszabályzatokat, amelyeknek csak áttételesen van közükBatthyány katonai pályájához. A nyomdai kivitelezést,különösen az illusztrációs anyag minőségét komoly kifo-gások érhetik.

A Pannonica Kiadó Fekete-Fehér sorozatában látottnapvilágot az első és a második magyar miniszterel-nök, Batthyány Lajos, illetve Szemere Bertalan párhu-zamos életrajza; az előbbi Erdődy Gábor, az utóbbi esorok írója tollából.

Losonci Miklós a főrendi ellenzék egyik vezetőjé-ről, 1848–1849-ben a magyar kormányzat félhivatalospárizsi diplomáciai megbízottjáról, Teleki László gróf-ról írt rövid pályaképet. Teleki is a XIX. századimagyar történelem meghatározó alakjai közé tartozik,ennek ellenére róla sincs megbízható életrajzunk; s amimég fájdalmasabb, több száz darabra rúgó levelezésétsem gyűjtötte össze még senki.

Fleisz János Egy tollvonás volt a bűne címmelSzacsvay Imrének, az első népképviseleti országgyűlésvértanú jegyzőjének állított emléket monográfiájával.A több mint négyszáz oldalas monográfia első négy feje-zete foglalkozik Szacsvay pályafutásával és vértanúhalálá-val, külön fejezet tárgyalja irodalmi munkásságát, utóéle-tét és kultuszát, a függelék pedig igen tekintélyes váloga-tást közöl beszédeiből, leveleiből, szépirodalmi műveiből.E kötet „előtanulmányaként” látott napvilágot a szerzőEgy szobor száz esztendeje című, a nagyváradi Szacsvay-szobor történetét bemutató kötete.

Az utolsó rendi országgyűlésen Bereg megye követe-ként vált nevezetessé Lónyay Menyhért, aki 1848–1849-ben képviselő, majd a Szemere-kormány időszakábanpénzügyminisztériumi al-államtitkár is volt s a szabadság-harc leverése után emigrált. Politikai pályája 1867 után

ívelt fel, 1867 után volt magyar, majd közös pénzügymi-niszter, magyar miniszterelnök, a Magyar TudományosAkadémia elnöke. Noha politikai pályájának megítélésemeglehetősen ellentmondásos, a tudomány képviselői nemlehetnek neki eléggé hálásak azért, ahogyan a Széchenyi-hagyatékot megszerezte az Akadémia számára. Életrajzát akorszak kitűnő ismerője, Cieger András írta meg.

Poszthumusz munkaként jelent meg HabermannGusztávnak Rengey-Aigner Ferdinándról, Szeged1848–49-es képviselőjéről és koráról szóló több mint 1000oldalas monográfiája. A szerző 1977-ben fejezte be kézira-tát, amit némileg túlírtnak érzünk. Ugyanakkor tagadhatat-lan, hogy a kézirat lezárásáig megjelent történeti munkákjelentős részét – szaktörténészeket megszégyenítő módon– ismerte és használta.

Puskás Péter Boronkay Lajosnak, Hont megye 1849.évi kormánybiztosának életrajzát s általában a megye1848–1849-es történetét dolgozta fel. Így a kötetben olvas-hatunk a megye vértanújáról, Fekete Imréről, valamint azitteni hadieseményekről is.

Péntek László immáron második kiadást megért mun-kája Vasvári Pálnak, a márciusi ifjak vezéralakjának élet-történetét dolgozza fel, Bölcsőtől a csatatérig alcímmel.Különösen nagy terjedelemben foglalkozik Vasvári hősihalálával s Vasvári máig élő kultuszával. Tekintettel amásodik kiadásra, az újabb szakirodalom hasznosítása ésbeépítése is indokolt lett volna.

Egyed Ákos 1848 erdélyi magyar vezéralakjai címűmunkája tizenhét erdélyi politikus, katona és egyébközéleti szereplő, Berde Mózes, Berzenczey László, id.és ifj. Bethlen János, Bíró Sándor, Fábián Dániel, GáborÁron, Gál Sándor, Kemény Dénes és Zsigmond, MikóImre, Mikó Mihály, Pálffy János, id. Szász Károly,Teleki Domos és József, ifj. Wesselényi Miklós pálya-futásáról nyújt rövid áttekintést. Az életrajzokat 21tételből álló okmánytár egészíti ki, amelynek elsődarabja az erdélyi liberálisoknak a magyar országgyű-léshez intézett 1848. március 19-i emlékirata, az utolsópedig Gábor Áron 1849. május 12-én Debrecenben keltlevele Turóczi Mózeshez.

Szintén Egyed Ákos dolgozta fel „Erdély Széche -nyijének”, az Erdély politika- és művelődéstörténetébenegyaránt fontos szerepet játszó Mikó Imre grófnak a pályá-ját. Mikó 1848-ban Erdély főkincstárnoka volt, de 1848 júni-usában komoly formában felvetődött az is, hogy őt neveznékki Erdély kancellárjává. Elnökként ott volt az agyagfalvi szé-kely nemzeti gyűlésen is, majd 1848 november–de cem -berében több társával együtt egy az erdélyi helyzetet megvi-lágító memorandumot fogalmazott meg az uralkodóhoz.Ennek december végi kézbesítése után Olmützben visszatar-tották, s csak 1849 októberében térhetett haza. Bízvást mond-

55

könyvszemleáprilis

hatjuk, ezután kezdődött Mikó pályájának legfontosabb feje-zete: a történeti emlékezet ápolása területén kevesen tetteknála többet ezekben az évtizedekben.

A sajnos csupán két kötetet megért Párhuzamos életraj-zok a magyar történelem századaiból című sorozat egyikkötete Fónagy Zoltán tollából Széchenyi, DobszayTamáséból Kossuth pályaképét tartalmazza. Jól megírt,érhetően elsősorban népszerűsítő igényű portrévázlatokatkapunk, de Fónagy részében igen érdekesek a nemes grófcsaládi örökségéről, civilizatórikus tevékenységéről írottak,Dobszaynál pedig különösen Kossuth 1841–1847 közöttipublicisztikai tevékenységének elemzése sikerült jól.

Miskolczy Ambrus Horn Edéről (Einhorn Ignácról), amagyar–zsidó nemzeti identitástudat egyik megalapozójárólírt szép és elegáns monográfiát. Horn a reformer zsidó értel-miséghez tartozott, 1848-ban komoly publicisztikai tevé-kenységet fejtett ki, 1849-ben ő volt a honvédsereg első ésegyetlen tábori rabbija. Az emigrációban életrajzot írtKossuthról, pamfletet Görgei ellen, s alaposan kivette a részéta kossuthiánus emigráció publicisztikai tevékenységéből.

Debreczeni Mártonról, a szabadságharc pénzügymi-nisztériumának egyik hivatalnokáról Sipos Gábor szer-kesztésében, az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatábanjelent meg egy hasznos kötet, amely Debreczeni hivataliműködésének néhány darabját is közreadja.

Nem Magyarországon politizált, de magyarországi szü-letésű zsidó fiatalemberként került Bécsbe az orvosi egye-temre Adolf Fischhof, aki 1848. március 13-án kulcsszere-pet játszott a bécsi forradalomban, majd hónapokig azottani Közcsendi Bizottmány elnöke, később az osztrákBirodalmi Gyűlés képviselője volt. Pályaképét FenyőIstván foglalta össze egy kismonográfiában. (Re mél he -tőleg előbb-utóbb német nyelvű kiadása is lesz.)

A Magyar Nemzet nevezetes főszerkesztőjének, PethőSándornak Görgei Artúrról írott, 1930-ban megjelent élet-rajzát a Studia Militaria Hungarica sorozat 2. darabjaként azAttraktor Kiadó adta ki újra. A kötet arról is nevezetes, hogya hadműveleteket Julier Ferenc, a kitűnő katonai szakíró írtale (Pethő tisztában volt a saját képességei határaival). Azéletrajz szépirodalmi igényességgel megírt munka, ugyan-akkor sajnálatos, hogy a kötetet nem egészíti ki olyan elő-vagy utószó, amely az elmúlt nyolcvan év kutatási eredmé-nyeiről (s a kötetben található ténybeli tévedésekről) tájé-koztatná az olvasót. (Mint megtudtam, a sorozatszerkesztőmaga is utólag értesült a kötet megjelenéséről.)

Görgei pályafutásának néhány vitatott kérdéséről szólPintér István Görgei szerepe a téli hadjáratban és a kápolnaicsatában című tanulmánygyűjteménye. Arra keresi a választ,mi volt Görgei felvidéki hadjáratának célja, ki a felelős aSchlik-hadtest 1849. februári elszalasztásáért, illetve hogyterheli-e felelősség Görgeit a kápolnai csatavesztésért.

Ócsai Antal Görgey Arthur nyomában című munkájaafféle hadtörténeti útikönyv: Görgei 1848–1849. évipályafutásának főbb helyszíneit s a hozzájuk kapcsolódóeseményeket mutatja be. Igen jó minőségű fotók, jólösszeválogatott idézetek, az események jó stílusú össze-foglalása jellemzi a kötetet. A képek közül talán csak az V.kerületi Akadémia utca 1. számú palota, a volt Istvánfőherceg, majd Emmerling-szálloda fényképét hiányolhat-juk, ahol 1849. január 2-án a főváros feladásáról és a hon-védsereg összpontosításáról döntő haditanács összeült.

A szabadságharc méltatlanul keveset emlegetett tábor-nokának, Vetter Antalnak s oldalági rokonának, a Vetterbőlmagyarosított Vattay Antalnak az élettörténetét egy „profi”katona, a századik életévét nemrég betöltött Nagy Kálmánhuszárezredes írta meg. A kötet nagyobb része Vattaypályaképét adja, a jeles negyvennyolcas rokonnak – azutolsó győztes 1849-es hadjárat vezetőjének – a terjedelemalig egyötöde jutott.

Spira György a péterváradi, majd budai főhadparancs-nokként ténykedő Hrabovszky János báró, altábornagy1848. évi tevékenységének, illetve az ellene lefolytatott hadi-törvényszéki eljárásnak a történetét írta meg Hrabovszkyaltábornagy tévelygései Péterváradtól Alamócig című kis-monográfiájában. A gazdag hazai, bécsi és zágrábi anyagonalapuló munka különösen az 1848. május–szeptemberközötti hónapok történetét illetően tartalmaz rengeteg új ada-tot. Megjegyzendő, az olvasónak néha az az érzése, hogyHrabovszky és Jellačić párhuzamos életrajzát olvassa.

A Kecskemétiek a szabadságharcban című könyvsoro-zat IV. köteteként jelent meg Gáspár András honvédtábor-nokról írott életrajzi összefoglalóm, amelyet 127 Gáspártólszármazó dokumentum közlése egészít ki.

A történeti köztudatból szinte teljesen kiesett a Szabolcsmegyei Kemecse szülötte, Répásy Mihály, a szabadság-harc egyetlen olyan tábornoka, aki még a küzdelem alatt„ágyban, párnák közt” hunyt el Szegeden. 2007-ben exhu-málták földi maradványait, s ünnepélyes körülményekközött temették újra szülővárosában. Ebből az alkalombólKedves Gyula írt róla rövid életrajzi összefoglalót.

Fleisz János A leghazafiasabb érzelmű tábornok cím-mel Nagysándor Józsefnek, az aradi vértanúk egyikénekéletrajzát írta. Az életrajz nagy része – érthető módon – aforradalom és szabadságharc alatti ténykedését, illetvevértanúhalálát tárgyalja. Ezt egészíti ki a kötet közel felétkitevő okmánytár, amely nagyobbrészt már közölt doku-mentumokból áll.

Dobos Gyula a szabadságharcban nevezetes szerepetjátszó tolnai Perczel-családról írt monográfiát, amelybenkülön fejezetet szentelt a família két legnevezetesebb hon-védtisztjének, Perczel Mór tábornoknak, illetve testvéré-nek, Perczel Miklós honvédezredesnek.

56

magyar naplókönyvszemle

A Magyar Országos Levéltár 1848–1849-es anyagá-nak referense, Németh György írta meg a háromszékiharcokban és az ottani önvédelmi harc megszervezésé-ben kulcsszerepet játszó Gál Sándor honvédezredes1848–1849-es tevékenységének krónikáját. Gált akorábbi szakirodalom – egy 1849. július 29-énSzegeden kelt, Kossuth által saját kezűleg írott kineve-zési okirat alapján – tábornoknak (az utolsóként kine-vezett tábornoknak) tekintette. Németh igen alaposelemzéssel bebizonyítja, hogy Gál tábornoki kinevezé-sét Kossuth utólag, 1852-ben írta meg, akkor, amikorGált nevezte ki törökországi ügyvivőjéül. A kötetet Gál1848–1849. évi tevékenységének összesen hetvenötdokumentuma egészíti ki.

„A haza minden előtt” címmel jelent meg a bátrak bát-ráról, a tápióbicskei és váci ütközetek hőséről, FöldváryKároly ezredesről a nevét viselő váci általános iskola kia-dásában egy szép kiállítású emlékkönyv, amelyet VeresEnikő írt és szerkesztett. A kötet nem csupán Földvárynak,hanem a két váci ütközetnek is emléket állít, s közli iko-nográfiájuk néhány korábban nem látott darabját is.

Az alakulattörténetek között már említettük KedvesGyulának a 48. szabolcsi honvédzászlóaljról szóló monog-ráfiáját. Az alakulat egyik, talán legvitézebb parancsnoká-ról, Rakovszky Samu honvéd ezredesről Tóth Sándor írtrövid életrajzi összefoglalót.

Dinyés László szobrász- és festőművész írt remekéletrajzi összefoglalót a Csehországból hazaszököttNádor-huszárok egyik vezetőjéről, a szabadságharcbanőrnagyi rangig emelkedő Virágh Gedeonról. Virághvégigharcolta a téli, a tavaszi és a nyári hadjáratot, avereség után halálra, majd várfogságra ítélték, s ő sza-badult utolsóként Aradról. A szerző a szép kiállításúkötet megjelenése után négy évvel egy önálló füzetet isszentelt Virágh életrajzának.

Párhuzamos életrajznak tekinthető a Grisza Ágosthonvéd százados, később poroszországi magyar légiósőrnagy és felesége, Debreczeny Zsuzsanna életpályájátbemutató, Jakus Lajos által írott kötet, Az 1848–49-esszabadságharc két sorsüldözöttjének élete. Grisza előbba szombathelyi 7. honvédzászlóaljban, majd a Hunyadi-szabadcsapat gyalogságánál, végül a 49. honvédzászló-aljban szolgált. Komáromi kapitulánsként külföldrekerült; megfordult Angliában, Amerikában, majdFranciaországban telepedett le. 1868-ban tért haza.A szerző jelentős kéziratos anyagot hasznosított, ígyGrisza naplóit és családi levelezését. Ezek adják amunka igazi értékét, amelyet nehéz szabályos életrajz-ként olvasni; a Szerző időről-időre megszakítja a kro-nológiát, s hosszan idéz a témához csak mellékesenkapcsolódó forrásokat.

Szintén párhuzamos életrajz T. Ágoston László Lenkeyhuszárok című munkája, amely a Petőfi által is megénekeltLenkey János tábornoknak (az első huszárszökés hősének)s testvérének, Lenkey Károly ezredesnek állít emléket.A kötet részint ez utóbbi emlékiratain, részint a korabeli,kiadott és kiadatlan dokumentumokon alapul. Ugyanakkorjoggal hiányolhatjuk a Lenkey Jánosról szóló szakirodal-mi feldolgozások (Urbán Aladár, Merényi-Metzger Gábortanulmányai, mindkettő a Hadtörténelmi Közlemé nyek -ben jelent meg) használatát.

Végh Ferenc Párbaj a csatatéren. Egy Jókai-hős nyo-mában című kötetében a csiliznyáradi születésű SebőAlajos honvéd alezredes életét s legnevezetesebb haditet-tét, az április 4-i tápióbicskei ütközetben HermannRiedesel zu Eschenbach őrnaggyal vívott párviadalát dol-gozta fel. A párbajt Than Mór festményen örökítette meg,Jókai pedig áthelyezte azt az isaszegi Királyerdőbe, s Sebőalakjáról Baradlay Richárdot, Riedeseléről Palwitz Ottótmintázta meg.

Kazinczy István Tüköry Lajosról, a magyar honvédse-reg 55. honvédzászlóaljának főhadnagyáról, a török had-sereg őrnagyáról, az olasz egységmozgalomban,Garibaldi szicíliai expedíciójában Palermo bevételénélhalálos sebesülést kapott ezredeséről írt szép életrajzimunkát. A komoly könyvészeti és levéltári kutatásokonalapuló, szépen illusztrált kötet példaként állhat mindenhelytörténész (és minden település) előtt. Az életrajzegyes állításai nyilván kiigazíthatók (pl. Tüköry – mint eztKiss József kiadott leveleiből tudjuk – nem vett részt Bem1848. december–1849. januári hadműveleteiben, mert aZaránd megyéből Bem segítségére küldött csapatokkalcsak 1849. február elején, Dévánál csatlakozott a fővezéráltal vezetett oszlophoz), de mindez semmit sem von le aszerző érdemeiből.

A szabadságharcban Pest megye pilisi járásának főszol-gabírájaként részt vevő s ezért súlyos börtönbüntetésre ítéltÁcs Károly élettörténetét Krizsán László dolgozta felA szabadság balladája cím kismonográfiájában, amely aPest Megyei Levéltári Füzetek 29. köteteként jelent meg.Ács annak az értelmiségi-tisztviselői rétegnek a tipikusképviselője, amely működtette az önálló magyar államot.

Vegyes műfajú kiadványok

Két tanulmányt és egy hetvenhét tételből álló okmány-tárat tartalmaz a Vadász Sándor által szerkesztett, Az1849-es cári intervenció Magyarországon címűkötet. Noha a téma rendkívül fontos, s az olvasó jog-gal kíváncsi az orosz levéltárak ide vonatkozó levél-tári anyagára, a kötet ezt a kíváncsiságot alig elégíti

57

könyvszemleáprilis

ki. Két, történeti pontatlanságoktól hemzsegő, időn-ként hajmeresztő állításokat és feltételezéseket meg-fogalmazó bevezető tanulmány (Vadász Sándor ésJózsa Antal munkái) után az okmánytár is komolycsalódást okoz, ugyanis mintegy fele korábban márközölt dokumentumok pontatlan fordítása csupán.Sajnálatos, hogy szakmabéliek ilyen minősíthetetlenmunkát adtak ki a kezükből.

Egyszerre tanulmány és forrásgyűjtemény a GazdaIstván által sajtó alá rendezett, Az 1848–49-es szabad-ságharc egészségügye és honvédorvosai című kétköte-tes kiadvány. Korábban megjelent tanulmányok kivona-tos vagy teljes közlései váltakoznak hírlapi cikkekkel,1848–1849-es iratokkal, tematikus csoportosításban.Nem haszontalan, de igen kaotikus szerkezetű kiad-vány, folyamatos oldalszámozással. Szokatlan megol-dás, hogy a mindkét kötet (egybeszámozott) jegyzetei a2. kötet végén találhatók. Arra pedig tippünk semnagyon van, hogyan került a Görgei álma című rémképmindkét kötet címlapjára. Reménykedjünk, hogy előbb-utóbb szabályos okmánytárat is kézbe vehetünk a sza-badságharc egyik „sikerágazatáról”, a honvédseregegészségügyi ellátásáról.

Kézikönyvnek indul, de lényegében besorolhatatlanműfajú H. Szabó Lajos Az 1848–49. évi polgári forra-dalom és szabadságharc időrendi táblázata 1848–1849című munkája. Az olvasó egyrészt örömmel látja, hogya munka – címével ellentétben – 1821-től tartalmazzaMagyar ország történeti kronológiáját; kevésbé örülviszont, ha észreveszi, hogy mindez nem más, mint aMagyarország történeti kronológiája. A kezdetektől1970-ig (főszerk. Benda Kálmán) II–III. kötetei vonat-kozó részeinek egyszerű átemelése – ide értve az azok-ban található vaskos ténybeli hibákat is. A kötet továb-bi része kaotikus összeállítás érdekes történetekből,negyvennyolcas versekből. E sorok írója örömmelfedezte fel egyik saját szövegét is a korona 1848–49-estörténetéről – a lelőhely megjelölése nélkül.

Szépirodalmi és történeti ismeretterjesztő szövegeketegyaránt tartalmaz a Hajdrik József által szerkesztettGyöngyös koszorú Kossuth szíve fölé című, kissé kaoti-kus antológia, amely Kossuth Lajos születésének 200.évfordulójára jelent meg. Szakmai szempontból LegányiMarianna Kossuth magyaróvári tartózkodását bemutatótanulmánya emelhető ki.

Hasonló jellegű a Csillagok csillaga 1848–49 címűkötet, amely a szerkesztő Varga László és íróvendégeitanulmányait, szépirodalmi írásait tartalmazza. Némilegzavaros szerkezete ellenére igazi kincseket rejt, pl. a165–167. oldalon egy ismeretlen 1848. októberiKossuth-levél fotómásolatát olvashatjuk.

Kultusztörténet, utóélet

Ujj János kötete az Arad megyei 1848–1849-es, I. és II.világháborús, egyházi és személyi emlékhelyek és emlék-művek teljes körűnek szánt, fényképekkel illusztrált kata-lógusa, a történetükre vonatkozó irodalom feltüntetésével.

„Hol sírjaink domborulnak” címmel az 1848–49-esforradalom és szabadságharc emlékhelyeit mutatja be amai Szlovákia területén Görföl Jenő és Kovács Lászlószép kiállítású munkája, amely közli az egyes emlékhelyekfotóit is. Kovács László tanulmánya a korszak pozsonyieseményeit, Limpár Péteré a felvidéki hadieseményeket,Varga Lászlóé pedig a felvidéki honvédegyletek működé-sét tárgyalja.

A hely- és kultusztörténet közül inkább az utóbbihozsorolható Puntigán József 1848 losonci emléke(zése)i címűkötete. Losonc két dologról vált nevezetessé 1849-ben: aBeniczky Lajos őrnagy különítménye által végrehajtott sike-res március 24-i rajtaütésről, valamint a városnak az oroszokáltal történt 1849. augusztus 7–9. közötti feldúlásáról éselpusztításáról. A kötet bemutatja a város 1848–49-es emlék-helyeit, az 1850–2003 közötti losonci március 15-i ünnepsé-geket, illetve hosszabb tanulmányt közöl Kossuth és Losoncviszonyáról, a losonci Kossuth-szobor történetéről.

Az aradi vértanúk emlékműve, az aradi Szabadság-szo-bor újrafelállításának emlékére jelent meg a Kiszaba dí -tottuk. A Szabadság-szobor története című munka, igenszép fotóanyaggal, a szobor újrafelállítását kezdeményezőés támogató szervezetek és magánszemélyek névsorával –emellett viszonylag csekély információs értékkel. A szobortörténetét összefoglaló bevezető tanulmánynak nincs szer-zője, ami talán jobb is, hiszen a kivégzettek kapcsán mégmindig 13 tábornokot említ, holott Lázár Vilmos csak(al)ezredes volt; s ami szomorúbb, a tizenhármak közülháromnak a nevét nem sikerült jól leírni; az életrajzi váz-latokban lévő pontatlanságokról már nem is beszélve.

A kötél által kivégzett kilenc aradi vértanú tábornok sír-jainak 1934. évi megtalálásáról és feltárásáról PatakySándor által készített feljegyzéseket Pávai Gyula rendeztesajtó alá. Pataky szerint a sírok feltárását nem a kellő gon-dossággal végezték, s valószínűleg maradtak még csont-maradványok a kivégzés helyszínén. Egy általa beszerzetttanúvallomásból pedig az is kiderül, hogy az október 25-én főbe lőtt Kazinczy Lajos földi maradványait még azI. világháború idején kiemelték a sáncárokból, s a várbanműködő fogolytábor irodája felett, a kazamatát fedő föld-rétegben temették újra.

Kossuthnak a magyar néphagyományban elfoglalthelyét mutatja be a kiváló néprajztudós, Lukács Lászlókismonográfiája. Külön fejezet szól a „visszatérő hős”alakjáról, a Kossuthról és Kövy Sándor professzorról szóló

58

magyar naplókönyvszemle

anekdotákról, a népdalok és az elbeszélő hagyományKossuth-képről, a Kossuth-kultusz megnyilvánulási for-máiról. Szintén Lukács a szerzője Az 1848-as móri csataemlékei című, a Dunántúlon vívott utolsó negyvennyolcasütközet népi emlékezetét tárgyaló kiadványnak.

A bűnbaktól a realista lényeglátóig címmel az1849–2002 közötti magyar politikai és tudományos dis-kurzusok Kossuth-képeit elemzi a Dénes Iván Zoltán általszerkesztett tanulmánykötet, amely egyben az Esz -metörténet Könyvtár című sorozat első része is. A tanul-mányok „az érzelmi-radikális politikusról” KeményZsigmond, Asbóth János és Szekfű Gyula, a „sikeres kis-nemes-politikusról” Mályusz Elemér, a „köznemesi fel-kelőről” Szabó Ervin, „a következetlen forradalmárról”Révai József által alkotott képet elemzik. Külön tanul-mány foglalkozik Molnár Erik nemzet- és függetlenségihagyomány értelmezésével (noha Molnár nagy ívbenkerülte 1848–49-et és Kossuthot), illetve az1943/1946–2002 közötti időszak tudományos műveinekKossuth-képeivel, összesen hat (!) kiválasztott mű(Kosáry Domokos, Hajnal István, Barta István, VargaJános, Urbán Aladár, Szabad György munkái) alapján.A kötet összegző tanulmánya Dénes Iván Zoltánmunkája. Míg a Széche nyi-ábrázolás tendenciáiról közelfél évszázada már jelent meg monográfia Varga Zoltántollából, s Kosáry Domokos 1936-ban, majd 1994-ben aGörgei-kérdésről írt monográfiát, a Kossuth-ábrázolások-ról eleddig nem készült ilyen jellegű összefoglaló, s némisajnálkozással kell megállapítanunk, hogy ez a mű is csu-pán előmunkálat egy ilyen historiográfiai szintézishez.Egyrészt roppant egyoldalú, hiszen olyan munkák marad-tak ki az elemzésből, mint pl. Szemere Bertalan vagyHorn Ede jellemrajzai, a teljes függetlenségi történetíróihagyomány (Irányi Dániel, Horváth Mihály, s a leívelőszakaszt képviselő Áldor Imre, Gracza György, HentallerLajos). Kimaradtak a két világháború közötti azon mun-kák, amelyek nem tekinthetők sem szekfűiánusnak, sem„mályusziánusnak” (Steier Lajos, Thim József, HajnalIstván, Jánossy Dénes, Deák Imre). A marxista történet-írásból talán megért volna egy önálló tanulmányt SpiraGyörgy munkássága, vagy az 1960-as években Kossuthemigrációs politikája kapcsán kirobbant Szabad–Kosáryés Szabad–Lukács (Lajos) vita. És igen differenciálatlan-ra sikeredett az utóbbi húsz év historiográfiájának sum-mázása is, hiszen az egyazon lábjegyzetben felsoroltművek és szerzők Kossuth-képe néha igen jelentős mér-tékben eltér egymásétól.

E kérdésekkel is foglalkozik Miskolczy Ambrus A fel-világosodás és a liberalizmus között. Folyamatosság vagymegszakítottság? Egy magyar történészvita anatómiájacímű munkájának egyik tanulmánya. A kötet címadó feje-

zete pedig arra keresi a választ, hogy az 1820–1830-asévek reformmozgalma folytatása volt-e (és mennyire) afelvilágosodás és a nemzeti ébredés korában megindultprogresszív folyamatoknak, avagy a magyar jakobinusmozgalom bukása után teljesen új utakat kellett keresni.

Az elmúlt évtizedek kultúrbotrányai között joggal tart-hat számot dobogós helyezésre a szibériai Petőfi-legendakapcsán kialakult hisztéria. Azaz, az a minden tudomá-nyosságot nélkülöző szélhámoskodás, ahogy néhány önje-lölt megpróbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy PetőfiSzibériába hurcolását tanúsító dokumentumokat találtak;majd pedig, miután kiderült, hogy nem, azt, hogy a költőcsontvázát találták meg Barguzinban. Csalóka lidércfénynyomában című kötetében „a szibériai Petőfi-kutatás csőd-jét” dolgozta fel Kovács László az újrainduló Iroda -lomtörténeti Könyvtár nyitó darabjaként. A munka rámu-tat arra, hogy a különböző szibériai Petőfi-legendák ter-jesztői általában rosszindulatú és inkorrekt dilettánsok vol-tak, akiknek a verziói kölcsönösen kizárják egymást; shogy jelenkori utódaik korrektsége és szakszerűsége méltóvolt a nagy elődökéhez.

Ádám Ferenc 48 emlékezete Rákospalotán című köteté-ben komplex képet ad a ma a XV. kerülethez tartozó, egy-kor önálló település 1848–49-es hagyományairól. Rövidenismerteti a településen történteket, felsorolja a rákospalotaihonvédeket, a Rákospalotához valamilyen módon kötődőnevesebb negyvennyolcas szereplőket. Külön fejezet fog-lalkozik a helyi Kossuth-kultusszal, illetve a helyi március15-i ünnepségek történetével.

Katalógusok, repertóriumok, bibliográfiák

Kalavszky Györgyi az olaszországi és poroszországi ma -gyar légiók tisztjei 1849–1867 fényképeinek katalógusáttette közzé három nyelven (magyarul, olaszul és németül)megjelent gyönyörű képes albumában, Emigrációban a sza -badságért címmel. Összesen 273 egyéni és csoportképetközöl. Minden esetben megadja az ábrázolt személy(ek)életrajzi adatait, a felvétel idejét, helyét, lelőhelyét, leltáriés negatív-számát, méretét, a fényképész nevét, illetveközli a fényképen olvasható feljegyzéseket, dedikációkat.

Szépségénél és hasznosságánál fogva szintén az élrekívánkozik Cs. Lengyel Beatrix Olaszhoni emlék – Ricordodall’Italia. Az itáliai magyar emigráció fényképeinek kata-lógusa című, szemet gyönyörködtető munkája, amely azitáliai magyar emigránsokról fellelhető valamennyi fotóreprodukcióját, leírását tartalmazza, a több példánybanfennmaradt fotók esetén pedig valamennyi példány lelőhe-lyét megadja. Az előszóban a szerző „kirakós játéknak”nevezi munkáját, mondván, hogy valamennyi újabb előke-

59

könyvszemleáprilis

rülő fényképpel az album kiegészíthető. Ez itt a reklámhelye: akinek ilyen fénykép van a birtokában, nézze megezt a katalógust, benne van-e; ha pedig nincs, sürgősenkeresse a szerzőt a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Az első kiegészítés már meg is született. MádayNorbert gyűjtő neve alatt jelent meg a poroszországi légi-onisták 70, a közreadó birtokában lévő fényképét publiká-ló kötet Klapka-légió 1866. „Fegyverrel a kézben szabademberként…” című kötet.

Saját fegyver- és felszerelési tárgygyűjteményénekbővített és javított katalógusát tette közzé kilenc évvel azelső, névtelenül megjelent kiadás után Máday Norbertkecskeméti magángyűjtő Fegyverrel a hazáért címmel. Atárgyfotókat szakszerű leírások kísérik, a kötetet grafikusillusztrációk egészítik ki.

Kimondottan csak 1848–1849-es vonatkozású tárgyai-ból, kézirataiból, nyomtatványaiból, köteteiből válogatottMáday Egy nemzet vívta szabadságharcát. 160 év–160tárgy című munkájában. Az egyes anyagcsoportokatrészint a korszak, részint az adott tárgyak szakértői láttákel bevezető tanulmánnyal.

A kecskeméti Katona József Múzeumban DobákGézával közösen rendezett Kossuth és kortársai című kiál-lításunk katalógusa 26 irat szövegét és 8 irat fényképmá-solatát közli; többek között Deák Ferenc jelenleg ismertutolsó levelének szövegét is.

Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc oroszlevéltári források tükrében címmel a Magyar OrszágosLevéltárban rendezett kiállítás katalógusában TofikMuszlimovics Iszlamov és jómagam tanulmányai mellettnégy tematikus egységben olvashatjuk a kiállított iratokregesztáit, illetve a képek és térképek leírásait.

A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) és aHadtörténeti Intézet és Múzeum Batthyány-kiállításainakanyagát adja közre a Történelmünk korszakalkotója.Batthyány Lajos miniszterelnök – Batthyány Lajos, a had-seregszervező című, Basics Beatrix és B. Varga Judit általszerkesztett, szemet gyönyörködtető kiállítási katalógus.Külön kiemelendők a BTM képzőművészeti gyűjteményé-nek korábban a nagyközönség és a szakma által sem ismert,eleddig publikálatlan darabjai. A kötet bevezető tanulmá-nyait Urbán Aladár, Gergely András, Basics Beatrix,B. Nagy Anikó, Perényi Roland és Kedves Gyula írták.

A Batthyány-évfordulóra jelent meg Horváthné KupiIldikó összeállításában Batthyány Lajos válogatott életraj-zi bibliográfiája. Erről óhatatlanul eszünkbe jut, hogy többnekifeszülés ellenére máig nem rendelkezünk hasonlómunkával Kossuthról.

„Ilyen tavasz csak egy volt életemben” címmel aBudapest Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum,valamint a debreceni Déri, a békéscsabai Munkácsy

Mihály, a szolnoki Damjanich János, a kiskunfélegyháziKiskun, és a székesfehérvári Szent István Király Múzeumrendezett időszaki 1848–49-es kiállítást a tavaszi hadjáratemlékére. A kiállításokról összesen három katalógus(Budapest; Debrecen–Békéscsaba; Szolnok –Kiskunfélegyháza–Székesfehérvár) jelent meg. Az első-ben a tárgyleírások, illetve az egyes anyagcsoportokatismertető tanulmányok mellett a tavaszi hadjárat króniká-ja, illetve a nagyszebeni vagy erdélyi körkép keletkezés-története olvasható. A szolnok–kiskunfélegyháza–szé -kesfehérvári kötetben az adott települések 1848–1849-eskrónikáját olvashatjuk, a debrecen–békéscsabai kötetbenpedig csupán Debrecen tárgyaltatik. Az utóbbi két kötetinkább illusztrált album, mint katalógus, ugyanis az egyestárgyakról nincs szabályos leírás.

Szépirodalom

Eötvös Károly 1848–1849-es tárgyú elbeszéléseit és –nem mindig pontos – visszaemlékezéseit A nagy év apróemlékei címmel a veszprémi Vitis Aureus Kiadó adtaközre. Eötvös megjelenítő ereje szinte Jókaiéval vetekszik,s külön erénye, hogy a szabadságharc olyan hőseiről közölportrékat, akikről jószerivel egyedül ő írt.

A két világháború közötti időszak népszerű szerzőjé-nek, Somogyváry Gyulának a negyvennyolcas trilógiáját,pontosabban tetralógiáját az Auktor Kiadó jelentette megaz elmúlt években. A pirossapkás kislány 1848 tavaszáig,A hadtest hű marad a schwechati csatáig, a Katonacsillagmegfordul a branyiszkói áttörésig mutatja be a forradalomés szabadságharc, azon belül a fő hadszíntér eseményeit.E kötetek első kiadása az 1940-es évek elején jelent meg.A családi hagyatékból azonban előkerült a folytatás, A tűz-oszlop, amely 1849. február 11. és április 26. közötti hadi-eseményeket mutatja be.

Plágium

Tudjuk, hogy manapság semmi sem szent, s hogy időnkéntmás neve alatt találkozunk saját szellemi termékünkkel.Ám úgy tűnik, a szemtelenségnek nincsenek határai. MezőIstván A szabadságharc Bács-Kiskun megyei parancsno-kai 1848/49 című kötete úgy született, hogy a szerző (?)kiírta Bona Gábor 1848–1849-es tiszti életrajzi adattárai-ból a jelenlegi Bács-Kiskun megye területén született tisz-tek életrajzi adatait, s azt változatlan formában, jegyzeteknélkül közreadta. A kötetnek nincs lektora, ezen nem cso-dálkozom. De hogy a megyei önkormányzat miért támo-gatott egy ilyen munkát, azt már végképp nem értem.

60

magyar naplókönyvszemle

Bibliográfia

V. és VI. Honvéd Emléknap Makón. A szabadságharc 150.évfordulója 1998–1999. Szerk. Halmágyi Pál. A MakóiMúzeum Füzetei 95. Makó, 2000.

1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumoka Kalocsai Érseki Levéltár 1848–1851 közötti anyagából(Forráskiadvány). Szerkesztették: Lakatos Andor és SarnyaiCsaba Máté. A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjteményekkiadványai 1. Kalocsa, 2001,

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc Udvar -helyszéken. Korabeli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok.Közli Pál-Antal Sándor és Zepeczaner Jenő. MúzeumiFüzetek 24. Haáz Rezső Kulturális Egyesület. Székely -udvarhely, 2005.

Ádám Ferenc: 48 emlékezete Rákospalotán. Budapest FővárosXV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormány-zata. Rákospalota, 2002.

Ács Tibor: Batthyány Lajos, a huszártiszt. HM HadtörténetiIntézet és Múzeum – Line Design. Budapest, 2008.

Ács Tibor: Hadi tanfolyam a bölcsészeti karon és a pesti egye-temi légió (1848–1849). Fejezetek az Eötvös LorándTudományegyetem Történetéből 22. Eötvös LorándTudományegyetem Levéltára. Bp., 2001.

Ács Tibor: Haza, hadügy, hadtudomány. Hadtörténeti és tudo-mánytörténeti írások. Honvédelmi Minisztérium Oktatási ésTudományszervező Főosztály. Bp., 2001.

Ács Tibor: A Magyar Hadi Főtanoda 1848–1849. évi története.Fejezetek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem történe-téből. I. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Bp., 2000.

Ács Tibor: A reformkor hadikultúrájáról. A magyar hadügy éstudomány kérdéseiről. Magyar Tudománytörténeti SzemleKönyvtára 48. Magyar Tudománytörténeti Intézet. Pilis -csaba, 2005.

Adriányi Gábor: A Bach-korszak egyházpolitikája 1849–1859.Kairosz Kiadó, 2009.

Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon1848–1918. Szerk. Sarnyai Csaba Máté. METEM Könyvek29. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség.Bp., 2001.

Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc orosz levéltáriforrások tükrében. Kiállítási katalógus. – Vengerszkaja revol-jucija i oszvobogyitelnaja borba 1848–49. gg. v. rosszijszkihdokumentah. Katalog k visztavke. Szerk. Gecsényi Lajos ésVlagyimir Petrovics Kozlov. Magyar Országos Levéltár. Bp.– Moszkva, 2002.

Az 1848–49-es szabadságharc egészségügye és honvédorvosai.Sajtó alá rendezte Gazda István. Magyar TudománytörténetiSzemle Könyvtára 14. Magyar Tudománytörténeti Intézet –Semmmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár ésLevéltár. Piliscsaba – Bp., 2000. I–II. k.

Az 1849-es cári intervenció Magyarországon. Szerk. VadászSándor. A bevezető tanulmányokat írta Vadász Sándor ésJózsa Antal. Korona Kiadó. Bp., 2001.

Az élő szobor adomák, anekdoták tükrében. Történetek DeákFerencről. Szerk. Árpás Károly. Bába Kiadó, Szeged, 2003.

Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a JászkunKerületben A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei LevéltárKözleményei 11. Szolnok, 2009.

Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban.Összeállította, jegyzetekkel ellátta, a bevezető tanulmánytírta, a német nyelvű dokumentumokat fordította, szerkesztet-te Kemény János. Bács-Kiskun Megyei ÖnkormányzatLevéltára. Forrásközlemények XI. Kecskemét, 2008. I–II.

Bartos Mihály – Garbóczi László: Promontor és Tétény1848–49ben. Lapok Promontor és Tétény történelméből –Litterae de historia Promontorii et Theten I. Savoyai JenőAsztaltársaság. Budafok, 2000.

Batthyány Lajos 1807–1849. Emlékalbum. Szerk. Nagy MézesRita és Basics Beatrix. Kossuth Kiadó. Bp., 2007.

Beke Zoltán – Kardos László: A rozsnyói Kossuth-szobor törté-nete 1902–2002. Csemadok Rozsnyói Szervezete. Rozsnyó,2002.

Benda Gyula: Zsellérből polgár. Keszthely társadalma,1740–1849. Mikrotörténelem 3. L’Harmattan Zala MegyeiLevéltár. H. n. [Bp.], 2008.

Benkő Károly: Marosvásárhely szabad királyi város leírása 1862-ben. Szerkesztette, a tanulmányt írta és jegyzetekkel elláttaPál-Antal Sándor. Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 2001.

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen. Debreceni VárosiKönyvtár. Debrecen, 2003.

Bényei Miklós: Művelődési törekvések az erdélyi reformor-szággyűléseken 1834–1848. Erdély-történeti Könyvek 7.Erdély-történeti Alapítvány. Debrecen, 2008.

Jean Bérenger – Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamentiélet Magyarországon 1608–1918. Ford. Bethlen Attila, LajtaiL. László és ifj. Benda Kálmán. Napvilág Kiadó Bp., 2009.

Berényi Zsuzsanna Ágnes: Kossuth Lajos és a szabadkőműve-sek. Argumentum Kiadó. Bp., 2002.

Berényi Zsuzsanna Ágnes: Látogatás Kossuthban. Válogatás aszerző sajtóban megjelent cikkeiből. Heraldika Kiadó. Bp.,2002.

Cieger András: Lónyay Menyhért 1822–1884. Szerepek – prog-ramok – konfliktusok. Századvég Kiadó. Bp., 2008.

Bródy Sándor – Jókai Mór – Rákosi Viktor: Ezernyolcz -száznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki magyar szabadságharcztörténete képekben. Bp., 1898. Reprint kiadás. KossuthKönyvkiadó. Bp., 2009.

A bűnbaktól a realista lényeglátóig. A magyar politikai és tudo-mányos diskurzusok Kossuth-képei 1849–2002. Szerk.Dénes Iván Zoltán. Eszmetörténet Könyvtár 1. ArgumentumKiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Bp., 2004.

61

könyvszemleáprilis

Cs. Lengyel Beatrix: Olaszhoni emlék – Ricordo dall’Italia. Azitáliai magyar emigráció fényképeinek katalógusa –Catalogo delle fotografie degli emigranti ungheresi in Italia.Magyar Nemzeti Múzeum. Bp., 2007.

Cser József: Nagykanizsa a szabadságharc alatt. SzerkesztetteCzupi Gyula. Czupi Kiadó. Nagykanizsa, 2009.

Csetri Elek: Együtt Európában. Válogatott tanulmányok. I.kötet. Debreceni Egyetem Történeti Intézet. MultiplexMédia – Debrecen University Press. Debrecen, 2000.

Csikány Tamás – Demeter Lajos – Egyed Ákos – Kedves Gyula– Urbán Aladár: „…siessünk kedves magyar hazánkot meg-oltalmazni.” Székely határőrök a magyarországi hadszíntere-ken 1848-ban. Szerk. Csikány Tamás. Timp – Militaria VIII.kötet. Timp Kiadó, Bp., 2008.

Csikány Tamás: Csata Komáromnál 1849. július 2-án avagy aszabadságharc harcászata. Hadimúzeum Alapítvány. Helynélkül [Bp.], 2003.

Csikány Tamás: Hadművészet az 1848–49-es magyar szabad-ságharcban. Egyetemi tankönyv. Zrínyi Miklós Nemzet vé -delmi Egyetem Hadtudományi Kar Hadtörténelem Tanszék.Bp., 2008.

Csikány Tamás – Egyed Ákos – Kónya Ádám: Kossuth Lajosemlékezete születésének 200. évfordulóján. A Kossuth Lajosem lékére Baróton, 2002. május 17-én tartott tudományos ülés-szakon elhangzott előadások anyaga. Szerk. Demeter László.Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár I. Barót, 2003.

Sztiliján Csilingirov: A Kossuth-emigráció Sumenban. Adalék abolgár polgárosulás történetéhez. Fordította Arató György.Ogledalo Kiadó – HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Helynélkül [Bp.,] 2007.

Csillagok csillaga 1848–49. Szerk. Varga László. Magyar ÍrókNemzeti Szövetsége Könyvtára 61. kötet. Varga Könyv- ésLapkiadó. H. és é. n. [Eger, 2000.]

Csorba László: Garibaldi élete és kora. 2. kiadás. KossuthKönyvkiadó. Bp., 2008.

Dávid Gyula – Egyed Ákos – Kötő József: Kossuth Lajos ésErdély. Erdélyi Tudományos Füzetek 250. Erdélyi Múzeum-Egyesület. Kolozsvár, 2004.

Deák Ágnes: „Nemzeti egyenjogúsítás”. Kormányzati nemzeti-ségpolitika Magyarországon 1849–1867. Osiris Kiadó. Bp.,2000.

Deák Antal András – Amélie Lanier: Széchenyi István és SinaGyörgy közös vállalkozásai. A múlt ösvényén. L’Harmattan.Bp., 2005.

Deák Ferenc 1803–1876. Emlékalbum. Szerk. Nagy MézesRita. Írta Basics Beatrix, Gerő András, Körmöczi Katalin ésMolnár András. Kossuth Kiadó. Bp., 2003.

Deák Ferenc élete és kora. Írták Hiller István, Molnár András,Velkey Ferenc, Fazekas Csaba, Hermann Róbert, DeákÁgnes, Gerő András, Körmöczi Katalin, Estók János.Pannonica Kiadó. Bp., 2003.

Deák Ferenc emlékezete. Szerk. Szabó András. AkadémiaiKiadó. Bp., 2003.

Deák Ferenc és a polgári átalakulás Magyarországon. A 2003.november 4-5-én a szegedi városházán tartott konferenciaelőadásai. Szerk. Balogh Elemér és Sarnya Csaba Máté.A Pólay Elemér Alapítvány Könyvtára 1. Szeged, 2005.[A borítón 2004.]

Debreczeni Márton emlékezete. Szerk. Sipos Gábor. ErdélyiTudományos Füzetek 242. Erdélyi Múzeum-Egyesület.Kolozsvár, 2003.

Délvidéki S. Attila: Fejezetek a rácjárások történetéből.Lángoló temetők – bemutató kötet. Az úgynevezettVajdaság kihasításának elhallgatott titkai és borzalmai(1268–1868) tizenkét kötetben. A Szerző magánkiadása.Szekszárd, 2009.

Demmel József: „Egész Szlovákia elfért egy tutajon…”Tanulmányok a 19. századi Magyarország szlovák történel-méről. Kalligram Kiadó. Pozsony, 2009.

Dénes Iván Zoltán: Liberális kihívásra adott konzervatív válasz.Eszmetörténet Könyvtár 11. Argumentum Kiadó – BibóIstván Szellemi Műhely. Bp., 2008.

Dénes Iván Zoltán: Szabadság – közösség. Programok és értel-mezések. Eszmetörténet Könyvtár 9. Argumentum Kiadó –Bibó István Szellemi Műhely. Bp., 2008.

Der Architekt des Ausgleichs Ferenc Deák (1803–1876). Red.Zoltán Fónagy und Magdolna Kocziha. ÖsterreichischesStaatsarchiv – Ungarisches Nationalmuseum – UngarischesKulturinstitut Collegium Hungaricum. Wien, 2003.

Dinyés László: Virágh Gedeon. 1848/49-es huszártiszt élete.Kunszentmiklós, 2009.

Dinyés László: Virágh Gedeon. 1848/49-es huszártiszt, az utol-só aradi rab élete. Aradi Szabadságszobor Egyesület. Arad,2005.

Diószegi György – Bakosné Diószegi Mónika: Kossuth Lajosés a Pesti Hírlap a társadalmi változtatásokért. Variant-MédiaReklám és Kiadó Kft. Bp., 2001.

Dobos Gyula: A Perczelek. Babits Kiadó Kft. Szekszárd, 2001.Domonkos László: Nagyenyedi ördögszekér. Az előszót írta

Margittai Gábor. Masszi Kiadó. Bp., 2008.Egyed Ákos: 1848 erdélyi magyar vezéralakjai. Mentor Kiadó.

Marosvásárhely, 2004.Egyed Ákos: Erdély 1848. évi utolsó rendi országgyűlése.

Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 2001.Egyed Ákos: Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században.

Bibliotheca Transsylvanica 34. Pallas AkadémiaKönyvkiadó. Csíkszereda, 2004. I–II.

Egyed Ákos: Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije. ChartaKiadó. Sepsiszentgyörgy, 2007.

Egyed Ákos: Háromszék 1848–1849. Forradalom, szabadság-harc. Harmadik, bővített kiadás. Charta Kiadó. Sepsi szent -györgy, 2008.

62

magyar naplókönyvszemle

Ein gesetzestreuer Hochverräter. Graf Lajos Batthyány(1807–1849). Red. Zoltán Fónagy und Magdolna Kocziha.Österreichisches Staatsarchiv – Ungarisches National museum– Ungarisches Kulturinstitut Collegium Hungaricum. Wien,2007.

Emlékek és források… Debrecen 1848/49. Szerk. KorompaiBalázs, Korompainé Szalacsi Rácz Mária, Radics Kálmán,Szabadi István, Gáborjáni Szabó Botond. A Hajdú-BiharMegyei Levéltár Közleményei 26. Hajdú-Bihar MegyeiLevéltár. Debrecen, 2001.

Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára.Összeállította Monostori László. Bába Kiadó. Szeged, 2002.

Emlékkönyv Orosz István 70. születésnapjára. Szerk. AngiJános, ifj. Barta János. Multiplex Média – Dup – DebreceniEgyetem Történelmi Intézet. Debrecen, 2005.

Eötvös Károly: A nagy év apró emlékei. Vitis Aureus. Veszprém,2009.

Erdődy Gábor: „Én csak fáklyatartó voltam”. Kossuth Lajos, amagyar polgári forradalom és szabadságharc irányítója1848–1849. ELTE Eötvös Kiadó. Bp., 2006.

Erdődy Gábor: Batthyány. – Hermann Róbert: Szemere. Fekete– Fehér. Pannonica Kiadó. Bp., 2002.

Erdődy Gábor: Kossuth Lajos. A demokratikus polgári átala-kulásért és a nemzeti önrendelkezés kivívásáért folytatottküzdelem vezéralakja. Magyar Mezőgazdasági Múzeum.Bp., 2002.

Európai Magyarországot! Kossuth Lajos és a modern államkoncepciója című országos jogtörténeti konferencia(Debrecen, 2002. október 3–4.) tanulmányai. Szerk. BaloghJudit. Debreceni Konferenciák III. Lícium-Art Könyvkiadóés Kereskedelmi Kft. Debrecen, 2004.

Fábri Anna: Hétköznapi élet Széchenyi István korában.Mindennapi Történelem. Corvina. Bp., 2009.

Faragó László: Kossuth-zarándokok útja Amerikába. Bp., 1928.Reprint kiadás. Uo. 2002.

Fazekas Csaba: Deák Ferenc egyházpolitikája a reformkorban.Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó. Bp., 2008.

Fegyvert s vitézt… A magyar hadtörténet nagy csatái. Szerk.Hermann Róbert. Corvina Kiadó. Bp., 2003.

Féja Géza: Kossuth Lajos. Életműsorozat. 2. kiadás. ÚjIrodalom 18. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. Bp., 2002.

Féja Géza: Visegrádi esték. Életműsorozat. Új Irodalom 33. 3.kiadás. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. Bp., 2003.

„Felszedek utamban minden fegyveres népet”. (Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc Komárom és Esztergom vár-megyékben.) Szerk. L. Balogh Béni. Castrum Könyvek 10.Tatabánya, 2003.

Fenyő István: A centralisták az 1848-as forradalomban.Argumentum Kiadó. Bp., 2003.

Fenyő István: Adolf Fischhof és a Habsburg Monarchia.Argumentum Kiadó.H. n. [Bp.,] 2002.

Holger Fischer (Hrsg.): Lajos Kossuth (180–1894). Wirken –Rezeption – Kult. Red. Mitarbeit von Stefanie Seifert.Beiträge zur deutschen und europäischen Geschichte, Bd.36. Reinhold Krämer Verlag, Hamburg, 2007.

Fleisz János: A leghazafiasabb érzelmű tábornok. NagysándorJózsef (1804–1849). Sapientia Varadiensis Alapítvány –Europrint Könyvkiadó. Nagyvárad, 2004.

Fleisz János: Egy szobor száz esztendeje. A nagyváradiSzacsvay-szobor története. Országgyűlés Hivatala. H. n.[Bp.], 2007.

Fleisz János: Egy tollvonás volt a bűne. Szacsvay Imre(1818–1849), az országgyűlés vértanú jegyzője. Ország -gyűlés Hivatala. Budapest, 2009.

Fleisz János: Kossuth Lajos és Nagyvárad. Prolog Kiadó.Nagyvárad, 2003.

Fónagy Zoltán – Dobszay Tamás: Széchenyi és Kossuth.Párhuzamos életrajzok a magyar történelem századaiból.Enciklopédia Humana Egyesület – Kossuth Kiadó. Bp., 2003.

A forradalom után. Vereség vagy győzelem? Szerk. CséveAnna. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2001.

Forradalom vagy reform? Tanulmányok az 1848–49-es szabad-ságharc állam- és jogtörténetéről. Szerk. Horváth Attila.Szent István Társulat, Bp., 1999.

A források bűvöletében. Ünnepi tanulmányok Katona Tamás75. születésnapjára Szerk. Hermann Róbert és Zakar Péter.Belvedere Meridionale. Szeged, 2007.

Források Pápa város 1848/49. évi történetéből. Szerk. HudiJózsef. Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai. Forrás -közlések 2. Pápai Református Gyűjtemények. Pápa, 2001.

Földi Józsefné: Kossuth Lajos első pénzügyminiszterünk.Pénzügyminisztérium. Hely nélkül [Budapest], 2002.

Frank Tibor: Ethnicity, Propaganda, Myth-Making. Studies onHungarian Connections to Britain and America 1848–1945.Akadémiai Kiadó. Bp., 1999.

Függetlenség és modern Magyarország 1848/49. A MagyarTörténészhallgatók Egyesülete által az 1848/49-es forradalomés szabadságharc évfordulója alkalmából meghirdetett tudo-mányos pályázat és konferencia tanulmánykötete. Szerk. ŐryGábor Magyar Történészhallgatók Egyesülete, Bp., 2000.

G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc sze-gedi dokumentumai a Csongrád Megyei Levéltárban.Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXVIII.Csongrád Megyei Levéltár. Szeged, 2000.

Gál István: Magyarország és az angolszász világ. Szerk. FrakTibor, Gál Ágnes és Gál Júlia. Argumentum Kiadó. Bp., 2005.

Galcsik Zsolt: Szontagh Pál és Szécsény 1848–49-ben.Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár 11. Szécsény VárosÖnkormányzata. Szécsény, 2002.

Gergely András: 1848-ban hogy is volt? TanulmányokMagyarország és Közép-Európa 1848–49-es történetéből.Osiris Kiadó Bp., 2001.

63

könyvszemleáprilis

Gerő András: Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimboli-kus politika XIX–XX. századi történetéből. Eötvös Kiadó –PolgArt Kiadó. Bp., 2004.

Görföl Jenő – Limpár Péter: „Pacsirtaszót hallok megint”.Csaták a Felföldön, emlékhelyek és honvédsírok a nyelvha-táron túl. BmegB Lap és Könyvkiadó. Mosonmagyaróvár,2000.

Gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete. Szerk. ÓdorImre és Rozs András. Baranyai Történelmi Közlemények 1.2005. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve. H. n. [Pécs], 2006.

Gyöngyös koszorú Kossuth szíve fölé. Antológia 2002.Megjelent a Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára.Szerk. Hajdrik József. Divius Lux MM Kiadó. Török -szentmiklós, 2002.

Györkei Jenő – Cs. Kottra Györgyi: Dicső ereklyék. Az1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hadilobo-góinak története. Zrínyi Kiadó. Bp., 2001.

H. Haraszti Éva: A Kossuth-láz Angliában. Balassi Kiadó. Bp.,2003.

H. Haraszti Éva: Kossuth angliai éveiről. Akadémiai Kiadó. Bp.,2002.

H. Szabó Lajos: Az 1848–49. évi polgári forradalom és szabad-ságharc időrendi táblázata 1848–1849. Héra Sorozat VII.Pápa, 2006.

H. Szabó Lajos: Kossuth Lajos életének fontosabb állomásai1802–1894. Héra Sorozat II. Magánkiadás. Pápa, 2002.

H. Szabó Lajos: Kossuth-dalok, Kossuth-nóta. Jókai MórVárosi Könyvtár. Pápa, 2002.

H. Szabó Lajos: Somló környék részvétele az 1848/49. évi sza-badságharcban. Magánkiadás. Pápa, 2003.

Habermann Gusztáv: Rengey-Aigner Ferdinánd és kora. S. a. r.Zombori István. Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága.Szeged, 2000.

„A hadi történet kútfeje minden hadtudománynak”.Tanulmányok Ács Tibor tiszteletére. Szerk. Prof. SzabóJános és Hausner Gábor. HM Hadtörténeti Intézet ésMúzeum – PolgART Kiadó, Budapest, 2007.

Halmos Károly: Családi kapitalizmus. Habsburg TörténetiMonográfiák 4. Új Mandátum Könyvkiadó. Bp., 2008.

Hám János szatmári püspök 1827–1857. Szerk. Bura László ésIlyés Csaba. Szatmárnémeti, 2007.

A harmadik út felé. Szabó István történész cikkekben és doku-mentumokban. Válogatta, jegyzetekkel ellátta és szerkesztet-te Erős Vilmos. Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó.Budapest, 2006.

A haza minden előtt. Földváry Károly – emlékkönyv. Írta ésszerkesztette Veres Enikő. Földváry Károly Általános Iskola.Vác, 2009.

A Hazáért. A Magyar Honvédség múltja és jelene 1848–2004.Szerk. Helgert Imre és Vass Jenő Sándor. Szaktudás KiadóHáz. Bp., 2006.

Hajdúk az 1848-49. évi forradalomban és szabadságharcban.Felelős kiadó Cs. Nagy Zoltán. Bocskai István Hagyo mányőrzőEgyesület. Hely és év nélkül. [Hajdúszoboszló, 2002]

Heltai Nándor: „Fel tehát magyar népe Kecskemétnek”.Kossuth Lajos és Kecskemét. Kecskeméti Lapok Kft.Kecskemét, 2001.

Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848–1849. Szabadságharc aTápióvidéken. – A tápióbicskei ütközet. Káta 5 BetétiTársaság. Nagykáta, 2002.

Hermann Róbert – Urbán Aladár – Borsi-Kálmán Béla: Akompromisszumok embere. Tanulmányok Klapka Györgytábornok (1820–1892) életéről. Az előszót írta Csetri Elek.Gordiusz. Kriterion Kiadó. Bukarest – Kolozsvár, 2000.

Hermann Róbert: 1848–1849. A forradalom és szabadságharcképes története. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. Helyés év nélkül [Debrecen, 2009.].

Hermann Róbert: 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete.Korona Kiadó. Bp., 2001.

Hermann Róbert: A Drávától a Lajtáig. Tanulmányok az 1848.nyári és őszi dunántúli hadi események történetéhez. BalassiKiadó, Bp., 2008.

Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái.Nagy Csaták. Zrínyi Kiadó. Bp., 2004.

Hermann Róbert: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcvértanúi – október 6. Iskolai Emléknapok. Oktatási Minisz -térium. Bp., 2000.

Hermann Róbert: Forradalom és szabadságharc 1848–1849.Magyarország története 14. Kossuth Kiadó. Bp., 2009.

Hermann Róbert: Gáspár András honvédtábornok. Kecs -kemétiek a szabadságharcban IV. Bács-Kiskun MegyeiÖnkormányzat Katona József Múzeuma. Kecskemét, 2005.

Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás. HabsburgTörténeti Monográfiák 6. Új Mandátum Kiadó. Bp., 2009.

Hermann Róbert: Kossuth és kortársai. Hermann Róbert ésDobák Géza kiállítása. Kecskemét, 2002. szeptember 13. –október 27. (Kiállítási katalógus). Katona József Múzeum.Kecskemét, 2002.

Hermann Róbert: Kossuth hadserege, Kossuth fővezérei.A Had történeti Intézet és Múzeum Könyvtára. ArgumentumKiadó, Budapest, 2007.

Hermann Róbert: Kossuth Lajos élete és kora. Pannonica Kiadó.Bp., 2002.

Hol sírjaink domborulnak. Az 1848–49-es forradalom és sza-badságharc a mai Szlovákia területén. Összeállította GörfölJenő és Kovács László. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2003.

A honfoglalás és az 1848–1849-es polgári forradalom és sza-badságharc évfordulójára. A tizenharmadik Magyar Őstörté-neti Találkozó és a hetedik Magyar Történelmi Iskola elő-adásai és iratai. Tapolca, 1998. Szerk. Csihák György.A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Kiadványa.Budapest – Zürich, 2001.

64

magyar naplókönyvszemle

Honvédelmi reformok és haderőátalakítások Magyarországon1848–1998. Szerk. Ács Tibor és Horváth István. ZrínyiMiklós Nemzetvédelmi Egyetem, Bp., 2000.

Id. Dr. Horánszky Nándor: Deák Ferenc lelkialkata és befolyá-sa politikai pályájára 1803. október 17. – 1876. január 28. S.a. r. Ifj. Horánszky Nándor. H. és é. n. [Bp., 2003.]

Hornyák Mária: Brunszvik Teréz „szellemi gyermeke”: TelekiBlanka (1806–1862). Őrláng Füzetek 4. Brunszvik TerézSzellemi Hagyatéka Alapítvány – Teleki Blanka Hölgyklub.Martonvásár, 2001.

Horváth Árpád – Kingston Tiszai Klára: „A számkivetés nagy-jai…” Marx, Engels Kossuthról és a magyarokról. HeraldikaKiadó. Bp., 2002

„Ilyen tavasz csak egy volt életemben”. 1848-as emlékkiállítás.Válogatás a debreceni Déri Múzeumban és a békéscsabaiMunkácsy Mihály Múzeumban bemutatott 1848/49-esemlékkiállítás anyagából. Szerk. Korompai Balázs. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága – Békés MegyeiMúzeumok Igazgatósága. Debrecen – Békéscsaba, 2009.

„Ilyen tavasz csak egy volt életemben”. A dicsőséges tavaszihadjárat, 1849. Kiállítási katalógus Budapesti TörténetiMúzeum – Magyar Nemzeti Múzeum. Szerk. Basics Beatrixés Csákváry Ferenc. Budapesti Történeti Múzeum – MagyarNemzeti Múzeum. Bp., 2009.

„Ilyen tavasz csak egy volt életemben…” A dicsőség napjai.Kiállítássorozat a dicsőséges tavaszi hadjárat 160. évforduló-jára. Szerk. Gulyás Katalin és Szathmáry István. Szolnok –Kiskunfélegyháza – Székesfehérvár, 2009.

Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemétiek a polgári társadalom és anemzeti függetlenség védelmében 1848–49-ben. Jelenvaló-füzetek 2. Kecskeméti Lapok Kft. Kecskemét, 2000.

Jakab Elek: Tanulmányok. Válogatta, a bevezető tanulmányt írtaés a jegyzeteket összeállította Egyed Ákos. 2. kiadás.Téka.Kriterion Könyvkiadó. Bukarest – Kolozsvár, 2001.

Jakus Lajos: Az 1848–49-es szabadságharc két sorsüldözöttjé-nek élete. Szerzői kiadás. Vác, 2004.

Józsa Imre: Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcemlékei Gyömrőn. Gyömrő Város Önkormányzata.Gyömrő, 2003.

Juhász István: „Szolgáltam én Mars uramnál,…” A katonaPetőfi. Petőfi Sándor Városi Könyvtár. Kiskunfélegyháza,2009.

K. Németh András: „S hamvait a hálás hon veszi hantja alá.”1848/49-es honvédsírok Tolna megyében. Paksi MúzeumiFüzetek 5. Paksi Városi Múzeum. Paks, 2008.

Kakuk Zsuzsa: Kossuth Lajos törökországi napjai – LajosKossuth’un Türkiye Günleri. Fordította Yilmaz Gülen. TörökKöztársaság Nagykövetsége. Bp., 2002.

Kalavszky Györgyi: Emigrációban a szabadságért. Az olaszor-szági és poroszországi magyar légiók tisztjeinek fényképka-talógusa 1849–1867. Hadimúzeum Alapítvány. Bp., 2003.

Kazinczy István: Körösladány szülötte, Tüköry Lajos(1842–1860). A magyar szabadságharc főhadnagya, a török-országi emigráció őrnagya, az olasz egyesítés mártír ezrede-se. Körösladány Nagyközség Önkormányzata. H. n.[Körösladány,] 2005.

Kecskeméti Károly: Magyar liberalizmus 1790–1848.Eszmetörténet Könyvtár 10. Argumentum Kiadó – BibóIstván Szellemi Műhely. Bp., 2008.

Kedves Gyula – Ratzky Rita: Csataterek Petőfije.Dokumentumok, Petőfi-művek hadtörténeti és irodalomtör-téneti-poétikai elemzésekkel. Timp-Militaria XI. kötet. TimpKiadó, 2009.

Kedves Gyula: „Szabolcs a hazáért”. A 48. honvéd zászlóalj tör-ténete az 1848–49-es szabadságharcban. Heraldika Kiadó.Bp., 2002.

Kedves Gyula: Répásy Mihály, a szabadságharc huszártáborno-ka. Kemecse Város Önkormányzata. Kemecse, 2007.

Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790–1867).Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. Pest MegyeMonográfia Közalapítvány. Bp., 2002.

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai élet-rajz. Osiris Monográfiák. Osiris Kiadó. Bp., 2008.

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor. Élet-Kép Sorozat. ElektraKiadóház. Bp., 2002.

Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egy-ház Magyarországon 1848–49-ben. Societas et Eccclesia 5.Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület. Bp., 2002.

Két világ kutatója. Urbán Aladár 80 éves. Szerk.: Háda Béla,Majoros István, Maruzsa Zoltán és Petneházi Margit. ELTEBTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék. Bp.,2009.

Kis Portik Irén: Kossuth Lajos a magyar nép tudatában.Etnographia Gyergyóiensis Kis Könyvek 1. Mark HouseKft. [Gyergyószentmiklós, 2002.]

Kiszabadítottuk. A Szabadság-szobor története. Szerk. SzepessyLászló. 2., bővített kiadás. Romániai Magyar DemokrataSzövetség. Hely nélkül [Arad,] 2004.

Klauzál Gábor. Iratok, beszédek, megemlékezések. A dokumen-tumokat válogatta és a könyvet szerkesztette Dobos Károly.Klauzál Gábor Társaság. Bp., 2009.

Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. 2., bővített ésátdolgozott kiadás. Millenniumi Magyar Történelem. Bp.,2002.

Kossuth és az egyházak. Tanulmányok. Szerk.: Kertész Botond.Budapest, 2004.

Kossuth Lajos 1802–1894. Kossuth Lajos és kortársai. Szerk.Hermann Róbert. Kossuth Kiadó. Bp., 2002.

Kossuth Lajos azt üzente… (Kossuth Lajos és az 1848/49-esszabadságharc emléke a szlovákiai magyar szájhagyomány-ban). Szerk. és az előszót írta Liszka József. IllusztráltaCsanda Máté. Lilium Aurum. Dunaszerdahely, 2002.

65

könyvszemleáprilis

Kossuth Lajos emlékkiállítás. 1802–2002. A Magyar OrszágosLevéltár gyűjteményéből. A kiállítást rendezte P. SzigetváryÉva. Magyar Országos Levéltár. Bp., 2002.

Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. HonvédEmléknap előadásai. Szerk. Halmágyi Pál. A MakóiMúzeum Füzetei 102. Makó, 2003.

Kossuth Lajos, „a magyarok Mózese”. Szerk. Hermann Róbert.Osiris Könyvtár. Osiris Kiadó. Bp., 2006.

Kossuth Lajos, 1802–2002. A bevezető tanulmányt írta SzabadGyörgy; szerkesztette, és a képeket válogatta Cs. LengyelBeatrix; fordította Johnson Andrea. Válasz Könyvkiadó. H.n. [Bp.,] 2002.

Kossuth Lajos, a szó művésze. Tanulmányok Kossuth stílusmű-vészetéről. (A magyar szabadság „őrvárosá-”ban – ahogyKossuth Debrecent nevezte, és amelyhez saját vallomása sze-rint „kiolthatatlan emlékek köteléke” fűzte – Kossuth Lajosszületésének 200. évfordulója alkalmából 2002. szeptember17-én megtartott tudományos tanácskozás anyaga). Szerk.Szikszainé Nagy Irma. A Debreceni Egyetem MagyarNyelvtudományi Intézetének Kiadványai 78. Debrecen, 2002.

Kossuth Lajos. Életrajz és válogatás. Írta és válogatta PelyachIstván. Változó Világ 66. Press Publica. H. és é. n.

Kosztin Árpád: Magyarellenes román kegyetlenkedésekErdélyben. Bíró Family Kft. Bp., 2000.

Kovács István: „Egy a lengyel a magyarral”. A szabadságharcismeretlen lengyel hősei. Magyar Napló. Bp., 2008.

Kovács István: A barátság anatómiája. Első könyv. Írások amagyar–lengyel kapcsolatokról és a lengyel kultúráról.Széphalom Könyvműhely. Bp., 2007.

Kovács István: Két örökéletű tölgy. Adalékok a magyar–lengyelbarátság történetéhez. Szent György könyvek. Szent GyörgyKiadó. Bp., 2008.

Kovács László: Csalóka lidércfény nyomában. A szibériaiPetőfi-kutatás csődje. Irodalomtörténeti Könyvtár.Argumentum Kiadó, Bp., 2003.

Közlemények Székesfehérvár történetéből I. „Akit szolgáltatokegy árva hon volt…” Az 1998. május 13-án, szeptember 29-énés november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadá-sai. Szerkesztette Csurgai Horváth József és Demeter Zsófia.Székesfehérvár Város Levéltára. Székesfehérvár, 2000.

Krámer Iván: Kossuth Lajos és a honvédelem. Tematikus össze-állítás születésének 200. évfordulója alkalmából. MagyarHonvédség. Bp., 2002.

Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténe-te. Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. Pest Megyei Levéltár.Bp., 1999.

Kucza Péter – Lakatos Gyula: Kossuth Lajos Nagykátán.Nagykáta Város Önkormányzata. Nagykáta, 2002.

Lackó Mihály: Széchenyi elájul. Pszichotörténeti tanulmányok.A szöveget gondozta Pajkossy Gábor. A múlt ösvényén.L’Harmattan. Bp., 2001.

Lajos Kossuth Sent Word… Papers delivered ont he occasion ofthe bicentenary of Kossuth’s birth. Edy. By László Péter,Martin Rady, Peter Sherwood. SEESS Occasional Papers 56,London, 2003.

Losonci Miklós: Teleki László sorsa és küldetése. TIT TelekiLászló Egyesület Füzetei 1. Bp., 2001.

Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei. A Szent IstvánKirály Múzeum Közleményei. A/41. Székesfehérvár, 2008.

Lukács László: Kossuth Lajos a magyar néphagyományban. ASzent István Király Múzeum Közleményei. A/39.Székesfehérvár, 2004.

Lukácsy Sándor: Petőfi eszmerokonai. IrodalomtörténetiFüzetek 150. Argumentum Kiadó, Bp., 2001.

Máday Norbert: A Klapka-légió 1866. „Fegyverrel a kézben sza-bad emberként…”. Szerzői kiadás. H. n. [Kecskemét], 2009.

Máday Norbert: Egy nemzet vívta szabadságharcát. 160 év –160 tárgy. Szerzői kiadás. H. n. [Kecskemét], 2008.

Máday Norbert: Fegyverrel a szabadságért 1848–49. Másodikkiadás. Magánkiadás. Kecskemét, 2006.

Maderspach Livius: Maderspach Károlyné tragédiája ésadatok Ruszkabánya történetéhez. Zólyom, 1909.Reprint kiadás. Az előszót írta Zakar Péter. Bába Kiadó,Szeged, 2002.

A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepiKossuth-konferenciájának előadásai. Szerk. Erdész Ádám.Békés Megyei Levéltár. Gyula, 2002. [2004]

A magyar polgári átalakulás alkotmányos forradalma.Jogtörténészek 1848-ról. Szerk. Vörös Imre. BibiliothecaIuridica Miscellanea 2. H. és d. n. [Bp., 2001.]

Magyarhontól az Újvilágig. Emlékkönyv Urbán Aladár ötvené-ves tanári jubileumára. Szerk. Erdődy Gábor és HermannRóbert. Argumentum Kiadó. Bp., 2002.

Magyarország legerősebb bástyája Komárom. Válogatás aKomáromi Napok történészkonferenciáinak előadásaiból1993–2001. Szerk. Kiss Vendel. Komárom Város Önkor-mányzata. Komárom, 2003.

Makai Ágnes: „Hű vitézségért”. Az 1848–1849-es magyar sza-badságharc kitüntetett hőseinek emlékére. Historia Militaris2. Osiris Kiadó. Bp., 2001.

A Maros megyei magyarság történetéből. Tanulmányok. II.kötet. Szerkesztette Pál-Antal Sándor. Mentor Kiadó.Marosvásárhely, 2001.

Marossy Endre: Hol hőseink vére folyt… Coldwell Könyvek.Történelem másképpen. Bp., 2003.

Marosszék és Marosvásárhely az 1848–1849-es forradalom ésszabadságharc idején. Korabeli iratok, jegyzőkönyvek,lajstromok. Közli Pál-Antal Sándor. Múzeumi Füzetek 19.Haáz Rezső Alapítvány. Székelyudvarhely, 2001.

Martin József: Március idusától az aradi Golgotáig. Lapozgatóaz 1848–49-es forradalom és szabadságharc sajtójából.Hungarovox Kiadó. Bp., 2000.

66

magyar naplókönyvszemle

Mező István: A szabadságharc Bács-Kiskun megyeiparancsnokai 1848/49. Bács-Kiskun Megyei Önkor-mányzat. H. n., 2004.

A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara KossuthKutató Öntevékeny Csoportjának Közleményei I.Szerk. Fazekas Csaba és Kalla Beáta Imola. Miskolc,2006.

Miskolczy Ambrus: A felvilágosodás és a liberalizmusközött. Folyamatosság vagy megszakítottság? Egymagyar történészvita anatómiája. KisebbségkutatásKönyvek. Lucidus Kiadó. Bp., 2007.

Miskolczy Ambrus: A legendák varázsa. Jules Micheletkelet-európai mítoszai és a magyar-román párbeszéd a 19.század derekán. Universitas Kiadó. H. n. [Bp.,] 2000.

Miskolczy Ambrus: Horn Ede (1825–1875). A magyar-zsidónemzeti identitástudat forrásvidékén. Scripta Iudaica 1.Attraktor Kiadó. Máriabesnyő – Gödöllő, 2007.

Miskolczy Ambrus: Kossuth Eperjesen. CarlowskyZsigmond és Greguss Mihály jogbölcselete. ActaWenzeliana 4. Elte Állam- és Jogtudományi Kar. Bp.2007.

Misóczki Lajos: Gyöngyöstől Imregig. Képek SujánszkyEuszták, az aradi vértanúk gyóntatójának életútjából(1811–1875). Gyöngyös Város Önkormányzata.Gyöngyös – Imreg/Brehov, 2003.

Molnár András – Deák Ágnes: Deák Ferenc. Tudomány –Egyetem. Vince Kiadó. Bp., 2003.

Molnár András: „Viam meam persequor.” Batthyány Lajosgróf útja a miniszterelnökségig (1807–1848). OsirisKiadó, Bp., 2007.

Molnár Sándor szerk.: A magyar történelem eseményei a VayÁdám Múzeum metszetgyűjteményének tükrében.Tudományos konferencia. Vay Ádám Múzeum. Vaja,2000.

Móricz Péter szerk.: A Batthyányak nemzetsége, grófBatthyány Lajos Vas megyei emlékezete. Kiállításvezető.H. és é. n. [Körmend, 2007.]

Murádin Jenő: Az aradi Szabadság-szobor. Gloria Kiadó.Kolozsvár, 2003.

Nagy Iván emlékezete. Szerk.: Tyekvicska Árpád. Nagy IvánKönyvek 6. Nagy Iván Történeti Kör – Nógrád MegyeiLevéltár. Balassagyarmat, 2000.

Nagy Kálmán: Két tábornok. Vetter és Vattay élete, kora,hadművészete. General Press Kiadó. Hely és év nélkül.[Bp., 2000.]

Németh György: Gál Sándor honvédezredes 1848–1849-estevékenysége. Bibliotheca Transsylvanica 58. Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Csíkszereda, 2008.

A nemzetiségi kérdés Kossuth és kortársai szemében. Szerk.Kiss Gábor Ferenc és Zakar Péter. Belvedere Kiskönyvtár15. Belvedere Meridionale. Szeged, 2003.

Népek, hősök, emberek. Az 1848/49-es forradalom és sza-badságharc 150. évfordulójának tiszteletére rendezettkonferencia előadásai. Szerk. Horváth M. Ferenc, MándliGyula és Zomborka Márta. Váci Füzetek 4. Váci MúzeumEgyesület. Vác, 2000.

Ócsai Antal: Görgey Arthur lába nyomán. Szerzői kiadás. H.n. [Jászberény], 2009.

Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harc 1848–1849-ben a Délvidéken. Bp., 1901. Reprint kiadás. FórumKiadó, Újvidék, 2009.

Oplatka András: Széchenyi István. Osiris Kiadó. Bp., 2005.Ivan Ivanovics Oreusz: Oroszország háborúja a magyarok

ellen 1849-ben. Fordította, sajtó alá rendezte és a beveze-tő tanulmányt írta Rosonczy Ildikó. Balassi Kiadó. Bp.,2003.

Orosz István: Széchenyi és kortársai. Válogatott tanulmá-nyok a reformkorról. Multiplex Média – DebrecenUniversity Press. Debrecen, 2000.

Ökrész Károly: Temerin a magyar szabadságharcban. A kora-beli emlékiratok, naplók, hírlapcikkek tükrében. ForumKönyvkiadó. H. n. 2006.

Papp József: Magyarország vármegyei tisztikara a reformkorvégétől a kiegyezésig. Doktori Mestermunkák. BelvedereMeridionale. Szeged, 2003.

Pártvezér, miniszterelnök, vértanú. Tudományos emlékülés a200 éve született Batthyány Lajos miniszterelnök tisztele-tére. Zalaegerszeg, 2007. szeptember 12. Szerk. MolnárAndrás. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó – ZalaMegyei Levéltár. Budapest – Zalaegerszeg, 2008.

Pataky Sándor: Feljegyzések az aradi vértanúsírok feltárásá-ról (Arad 1934). Sajtó alá rendezte, képekkel ellátta, azelőszót és utószót írta Pávai Gyula. Aradi KölcseyEgyesület. Arad, 2008.

Péntek László: Bölcsőtől a csatatérig. Vasvári Pál élete éshalála (1826. július14 – 1849. július 6. RákócziKultúregylet, Körösfő, é. n. [2005.]

Péntek László: Vasvári Pál. Bölcsőtől a csatatérig. VasváriakVasvárért Közéleti Egyesület. H. és é. n. [Tiszavasvári,2009.]

Pest-budai nemzetőrök 1848–49. Dokumentumok a fővárosinemzetőrség történetéhez. Válogatta és szerkesztetteCzaga Viktória és Jancsó Éva. A bevezetőt és a jegyzete-ket írta Czaga Viktória. Budapest Történetének Forrásai.Budapest Főváros Levéltára. Bp., 2001.

Pethő Sándor: Görgey Artur. Studia Militaria Hungarica 2.Attraktor Kiadó. Máriabesnyő – Gödöllő, 2006.

Pintér István: Görgei szerepe a téli hadjáratban és a kápolnaicsatában. Heraldika Kiadó – Zürichi Magyar TörténelmEgyesület. H. és d. n. [Bp., 2005.]

Pölöskei Ferenc: Deák Ferenc utolsó évei. ÉghajlatKönyvkiadó. Bp., 2004.

67

könyvszemleáprilis

Puntigán József: 1848 losonci emléke(zése)i. PatriótaKönyvek 1. Plectrum. Losonc, 2004.

Puskás Péter: Boronkay Lajos, Kossuth honti kormánybizto-sa. Szerzői kiadás. Kemence, 2001.

Rabati Magda: Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna 1817–1854.Dokumentumok a Kossuth család életéből. Novoprint Bt.Bp., 2005.

Rakó József: A kedves gróf. Történetek Wartenslében Ágostonéletéből. Gyömrői Református Egyházközség. Bp., 2001.

A reformkor kiemelkedő alakja Csány László. Szerk. JuhászOlga. Magyar Mérnöki Kamara. Bp., 2000.

Respublika. Versantológia Kossuth Lajos születésének 200.évfordulója alkalmából. A Magyar Köztársaság, aKossuth Lajos Lapja, a Kossuth Zászló és a Dósa Népec. lapokban publikált versek gyűjteménye (1911–1919).Szerk. Kőszegi Barta Kálmán. Békéscsaba, 2002.

Ress Imre: Kapcsolatok és keresztutak. Horvátok, szerbek,bosnyákok a nemzetállam vonzásában. A múlt ösvényén.L’Harmattan. Bp., 2004.

Reznák Erzsébet: „Tükör valék…”. Dokumentumok KossuthLajos életútjáról. A ceglédi Kossuth Múzeum állandó kiál-lításának vezetője. Cegléd, 2002.

Reznák Erzsébet: Kossuth Lajos kilencvenkét éve. CeglédiFüzetek 34. Kossuth Múzeum. Cegléd, 2002.

Saját utamat jártam. Batthyány Lajos miniszterelnök1807–1849. Szerk. Molnár András. Írta Hermann Róbertés Molnár András. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg,2007.

Sándorffy Kamill: Erdély reformkorszakának jogtörténete.Efo Kiadó és Nyomda. Bp., 2000.

Sárközi György: Mint oldott kéve. 3. kiadás. HelikonKlasszikusok. Helikon Kiadó. Bp., 2007.

Sárközi Sándor: Monok. Kossuth Lajos szülőhelye. BíborKiadó. H. n., 2002.

Sarnyai Csaba Máté: Polgári állam és katolikus egyház(1848. március–december). A katolikus autonómia-törek-vések megjelenése. METEM Könyvek 38. MagyarEgyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség. Bp., 2002.

Sashalmi István: „Fiúk! Előre!” Az 1848/49-es honvédgya-logság 6. „Veszprémi” zászlóaljának emlékére. PannonEgyetem. Veszprém, 2009.

Somogyváry Gyula: A pirossapkás kislány. AuktorKönyvkiadó. Bp., 2005.

Somogyváry Gyula: A hadtest hű marad. AuktorKönyvkiadó. Bp., 2006.

Somogyváry Gyula: Katonacsillag megfordul. AuktorKönyvkiadó. Bp., 2006.

Somogyváry Gyula: A tűzoszlop. Auktor Könyvkiadó. Bp.,2007.

Spira György: Hrabovszky altábornagy tévelygéseiPéterváradtól Alamócig. A Jugoszláviai Magyar

Művelődési Társaság Kiskönyvtára. Szociológia, jog ésrokon társadalomtudományok 4. Jugoszláviai MagyarMűvelődési Társaság. Újvidék, 2001.

Spira György: Széchenyiről. Logod Bt. Bp., 2005.Spira György: Vad tűzzel. Osiris Kiadó. Bp., 2001.Sümeg és Vidéke. Honismereti és művelődéstörténeti folyó-

irat. Fókuszban: Az 1848–49. évi szabadságharc a Marcalforrásvidékén. 2008/1–2.

Szabad György: Kossuth irányadása. Válasz Könyvkiadó.Bp., 2002.

A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig – Deák Ferencemlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben. Szerk. Béres Katalin. Zala Megyei MúzeumokIgazgatósága. Zalaegerszeg, 2004.

A szabadságharc zászlaja alatt. Az 1848–1849-es forradaloma Partiumban és a Bánságban. Partiumi Füzetek 13. Szerk.Dukrét Géza. Partiumi és Bánsági Műemlékvédő ésEmlékhely Bizottság – Királyhágómelléki ReformátusEgyházkerület – Nagyváradi Római Katolikus Püspökség.H. n., 2000.

Szabó Béla: Honunk státusjogi állása. A MagyarJogtudomány Klasszikusai 2. Magyar Közlöny Lap- ésKönyvkiadó. H. és é. n. [Bp., 2008.]

Szabolcs vármegye 1848/1849-ben. Források. Vál. és szerk.László Géza. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei LevéltárKiadványai II. Közlemények, 22. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár. Nyíregyháza, 2000.

Szathmári Pap Károly erdélyi országgyűlési arcképcsarnoka1842. Közzéteszi Murádin Jenő. Magyar EgyháztörténetiEnciklopédia Munkaközösség – Historia EcclesiasticaHungarica Alapítvány. Bp., 2008.

Széchenyi és Erdély. Tanulmányok. Írta Egyed Ákos, CsetriElek, Péter György és Somai József. Szerk. Somai József.Romániai Magyar Közgazdász Társaság. Kolozsvár,2002.

Széchenyi Magyarországa és Európa. Tudományos konfe-rencia. Magyar Tudományos Akadémia és Budakeszi.2000. szept. 21–23. Szerkesztette Pelyach István,Kőrösiné Merkl Hilda, Simon V. Péter és Buday Miklós.Széchenyi Társaság. H. n. [Bp.], 2004.

Székely vértanúk 1854. Szerkesztette Károlyi Dénes. 2. kia-dás. Téka. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest – Kolozsvár,2001.

Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti Kossuth-szobor törté-nete. Porta Könyvek 1. Kecskeméti Lapok Kft.Kecskemét, 2002.

Szilágyi Márton: Lisznyai Kálmán. Egy 19. századi írói élet-pálya társadalomtörténeti tanulságai. Irodalomtörténetifüzetek. 149. szám. Argumentum Kiadó. Bp., 2001.

Szilágyi Mihály: A Tolna megyei nemzetőrség története1848–49, 1956, 2000. Babits Kiadó. Szekszárd, 2006.

68

magyar naplókönyvszemle

Id. Szinnyei József emlékezete. Művelődéstörténeti és sajtó-történeti írásai. Összeállította, sajtó alá rendezte és aSzinnyei-bibliográfiát készítette: Gazda István. MagyarTudománytörténeti Szemle Könyvtára 26. MagyarTudománytörténeti Intézet. Piliscsaba, 2000.

Szmollény Nándor: Klauzál Gábor. Az első magyar kereske-delemügyi miniszter és közgazdasági reformküzdelmeink.Magyar Kereskedők Könyvtára, II. évf. 8. füzet. Bp., é. n.[1903.] Reprint kiadás. Klauzál Gábor Társaság. Bp., 2008.

Szőts István: G. B. L. Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere ésvértanúsága. Irodalmi forgatókönyv. 2. kiadás. HolnapKiadó. Bp., 2007.

Szvoboda Dománszky Gabriella. A Pesti Műegylet története.A képzőművészeti nyilvánosság kezdetei a XIX. század-ban Pest-Budán. A Miskolci Egyetem Kiadója. H. n.[Miskolc], 2007.

T. Ágoston László: Lenkey huszárok. Aposztróf Kiadó. Bp.,2009.

Takács Tibor: Nem félek a haláltól… Gróf Batthyány Lajoskálváriás életéről és haláláról. Zrínyi Kiadó. Bp., 2008.

Tanulmányok az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc150. évfordulója alkalmából. Szerk. Márkusné VörösHajnalka. Magyar Tudományos Akadémia VeszprémiTerületi Bizottsága. Veszprém, 2001.

Tiszafüredi tanulmányok 4. Fejezetek az 1848–49-es szabad-ságharc tiszafüredi eseményeiből. Szerk. Füvessy Anikó.Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága– Tariczky Alapítvány. Szolnok, 2000.

Tóth Árpád: Önszervező polgárok. A pesti egyesületek társa-dalomtörténete a reformkorban. A múlt ösvényén.L’Harmattan. Bp., 2005.

Tóth József: Kossuth Lajos nyomában hazai és külföldi tája-kon. Kossuth Lajos emléktúrák 3. Kossuth-köri Füzetek.3., bővített kiadás. Kornétás Kiadó. Bp., 2002.

Tóth Sándor: Kossuth-emlékek Szabolcsban. Nyíri HonvédEgyesület kiadványai. Helytörténet 2. Nyíregyháza, 2002.

Tóth Sándor: Rakovszky Sámuel 1848–49-es honvédezredesemlékezete. Gávavencsellői Nagyközségi Önkormányzat.Gávavencsellő, 2002.

Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból.A szerző 60. születésnapjára összeállította Erdész Ádámés Á. Varga László. Békés Megyei Levéltár. Gyula, 2004.

Történelmünk korszakalkotója. Batthyány Lajos miniszterel-nök – Batthyány Lajos, a hadseregszervező [Kiállításikatalógus]. Szerk. Basics Beatrix és B. Varga Judit.Budapesti Történeti Múzeum – HM Hadtörténeti Intézetés Múzeum. H. és é. n. [Bp., 2007.]

Tusnády László: Kortársunk, Kossuth Lajos. HungarovoxKiadó. Bp., 2002.

Ujj János: Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében.Alma Mater Alapítvány. Arad, 2003.

Urbán Aladár: Batthyánytól Kossuthig. Hadsereg és politika1848 nyarán és őszén. A Hadtörténeti Intézet és MúzeumKönyvtára. Argumentum Kiadó. Bp., 2009.

Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöksége,fogsága és halála. Argumentum Kiadó. Bp., 2007.

Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos. Magyarország elsőalkotmányos kormányfője. Holnap Kiadó. Bp., 2007.

Ünnep – hétköznap – emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténethatármezsgyéjén. A Hajnal István Kör – TársadalomtörténetiEgyesület konferenciája Szécsény, 2000. augusztus 24–26.Szerk. Pásztor Cecília. Rendi Társadalom – PolgáriTársadalom 14. Adatok, Források és Tanulmányok a NógrádMegyei Levéltárból 34. Salgótarján, 2002.

Varga László: Város a hadak útján. Nagymegyer 1848/49-ben. Közkincseink… KT Kiadó. [Nagymegyer], 2001.

Vas Megyei Levéltári Füzetek. 9. Előadások Vas megye tör-ténetéről. III. Szerk. Tilcsik György. Vas Megyei Levéltár.Szombathely, 2000.

Végh Ferenc: Párbaj a csatatéren. Egy Jókai-hős nyomában.Lilium Aurum. Dunaszerdahely, 2002.

Veliky János: A változások kora. Polgári szerepkörök és vál-tozáskoncepciók a reformkor második évtizedében.Habsburg Történeti Monográfiák 8. Új MandátumKönyvkiadó. Bp., 2009.

„Verekedni az utolsó emberig”. A turai lovasütközet 1849.július 20. Tanulmányok. Szerk. Rosonczy Ildikó. MagyarNapló, Budapest, 2009.

„Vésd szoborba alakját…”. Kossuth-szobrok a szlovákiaimagyarok emlékezetében. Szerk. Végh László. LiliumAurum. Dunaszerdahely, 2003.

Völgyesi Orsolya: Egy siker kudarca. Kuthy Lajos pályafu-tása. Irodalomtörténeti Füzetek 163. Argumentum Kiadó,Bp., 2007.

Węgierska Wiosna Ludów a walki narodowowyzwoleńczew XIX-wiecznej Europie. Konferencja Historyczna.Szerk. Jerzy Snopek. Węgierski Instytut Kultury.Warszawa, 1999.

Zachar Péter Krisztián: Ellenforradalom és szabadságharc.Az 1848. őszi nyílt dinasztikus ellenforradalmi fordulatpolitikai-katonai háttere (szeptember 29 – december 16.)A múlt ösvényén. L’Harmattan. Bp., 2008.

Zakar Péter: „Hazám sorsa az én sorsom”. Az EsztergomiÉrsekség 1848/49-ben. Belvedere Meridionale. BelvedereMeridionale. Szeged, 2003.

Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlésitevékenysége 1833–1873. Szerk. Molnár András. ZalaiGyűjtemény 59. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2004.

„Zalának büszkesége”. Helyszínek, arcok, események DeákFerenc életéből. Szerk. Molnár András. A képeket válogat-ta és a képmagyarázatokat írta Körmöczi Katalin és MolnárAndrás. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 2003.

69

könyvszemleáprilis

70

magyar naplószerzõink

Aniszi Kálmán (1939,Nagyvárad) író, a filozófiaitudományok doktora. A Ba -beş-Bolyai Egyetem filozó -fia–történelem szakán vég -zett. A kolozsvári Képző -mű vészeti Akadémia filozó -fia, esztétika, etika ta nára

1971 és 1985 között, majd a Korunk folyóiratfilozófia és társadalomtudományok rovatánakszerkesztője. 1990-ben jött Ma gyarországra.1991 és 1994 között a budapesti Zrínyi Kiadó fe -lelős szerkesztője és a miskolci Bölcsész Egye -sület filozófiatörténet tanára volt. Több tanulmány -kötet társszerzője, tizenkét önálló kötete jelent meg.Legutóbbi esszékötete: Látvány és ihlet (2010).

Cseh Károly (1952,Borsodgeszt) költő, mű -fordító. A miskolci KELETIrodalmi Alko tócsoport ve -zetője. Mezőkövesden él.Legutóbbi köte tei: Atlantiszfelé (orosz versantológia,2008), Kutyahűség (német–

osztrák–svájci fordí tás kötet, 2008) GennadijAjgi: Csillagkép ablakomban (fordítás, 2009).

Csender Levente (1977,Székelyudvarhely) író. 1991óta él Magyaror szá gon.A PPKE magyar–kom mu -ni káció szakán végzett2005-ben. 2003-ban a Ma -gyar Írószövetség PrózaiSzakosztályának díjában,

2005-ben Móricz ösztöndíjban, 2009-ben aBarankovics István Alapítvány ösztöndíjábanrészesült. Kötetei: Zsírnak való (novellák,2003), Szűnőföldem (novellák, 2006).

Filip Tamás (1960) költő,szerkesztő, közjegyző.Megjelent verseskötetei:Fékezett habzás (1986),Függőhíd (1998), Aminmost utazol (2001), A har-madik szem (2003),Mentés másképpen (napló-

jegyzetek, versek, 2005), Rejtett ikonok(2006), Saját erőd (2008).

Győri László (1942,Orosháza): író, költő, aKilencek költőcsoport tag ja.Az ELTE magyar–könyv társzakán végzett 1966-ban.Több városban dolgozottkönyv tárosként, 1981-től aKözponti Sajtó szol gálat új -

ságírója, 1994-től az 56-os Intézet könyvtárosa.Budapesten él. Többek között Radnóti Miklós-(1977) és József Attila-díjas (1992). Legutóbbikötetei: A kései Éden (no vellák, 2005); A rab-biánus kecsketartó (elbeszélések, 2009).

Hegedűs Imre János(1941, Székelyhidegkút)író, irodalomtörténész.Sep siszentgyörgyön gim-náziumi tanár és szakfelü-gyelő, 1984-ben emigráltAusztriába. Bécsben ésBudapesten él. Legutóbbi

kötetei: A néma esküje, (önéletrajzi regény2004), Benedek Elek (monográfia, 2006).

Hermann Róbert (1963,Székesfehérvár) történész,az MTA doktora. 1987 óta aHadtörténeti Intézet ésMúzeum munkatársa, egyideig igazgatója, majd aBécsi Állandó LevéltáriKirendeltség vezetője, je -

lenleg a Hadtörténelmi Közlemények Szer -kesztőségének igazgatója. Fontosabb munkái:1848–1849. A szabadságharc hadtörténete(2001), Kossuth Lajos és Görgei Artúr le -velezése, 1848–1849 (2001), Kossuth had-serege, Kossuth fővezérei (2007), A Drávától aLajtáig. Tanulmányok az 1848. nyári és őszidunántúli hadi események történetéhez (2008).

Jánosi Zoltán (1954,Miskolc) irodalom tör -ténész, egyetemi tanár, aNyíregyházi Főiskola rek-tora. (2007–) Legutóbbikötetei: „Kő alatti fény”.Ratkó József és „két”nemzedéke (2005), „Szó -

lít lak, hattyú” – Válogatott írások NagyLászló életművéről (2006), „Árnyékodonállva, Babylon” (2007), La acogida deFederico García Lorca en Hungría (2007).

Jékely Zsombor (1970,Budapest), PhD, mű vé -szet történész, a budapestiIparművészeti Múzeumfőosztályvezetője. Kuta tá -si területe: magyarországiközépkori falfestészet, Zsig -mond-kori művészet, rene -

szánsz szobrászat és iparművészet. Fontosabbkötetei: (Kis Loránddal) Középkori falképekErdélyben. Értékmentés a Teleki László Ala -pítvány támogatásával (2008), (LángiJózseffel): Falfestészeti emlékek a középkoriMagyarország északkeleti megyéiből (2009).

Kalász Márton (1934,Somberek) költő, író,műfordító. 1970-től 1985-ig az Új Írás folyóiratrovatvezetője, 1991-től1995-ig a StuttgartiMagyar Kulturális Tájé -koztatási Központ igaz-

gatója. 2002-től 2007-ig a Magyar Írószövet-

ség elnöke. József Attila- (1971, 1987),Prima- és Stephanus-díjas. Legutóbbi kötetei:Téli bárány (regény, 2. kiadás, 2006), Kezdőhaláltánc (versek, 2006), Összes verse (2009,Zsille Gábor szerk.)

Kelemen Lajos író (1954,Büssü) író, Kaposváron él,Radnóti-díjas. Leg utób bikötete: Olvasó (esszék,2008).

Lancendorfer Ignác(1963, Pápa) költő, jelen-leg Székesfehérváron él,jogász. Több néven pub-likál. Írásai 16 éves koraóta jelennek meg napi -lapokban és folyó ira tok -ban, szerepelt több anto -

lógiában is. Önálló verskötete: Szabadgyalog(1995). Díjazott volt a Salvatore Quasimodopályázaton. Új verskötete megjelenés előtt áll.

László Noémi (1973,Kolozsvár) költő. Többekközt Petőfi- (1999) ésIrodalmi Jelen-díjas (2004).Legutóbbi kötete: Százegy(versek, 2004).

Pintér Judit Nóra (1981,Szolnok) esztétika–pszi -chológia szakon végzett.Budapesten él, pszicholó-gusként dolgozik, melletteesztétikából PhD-zik.

Rózsássy Barbara (1979,Budapest) költő. Művelő -désszervező szakon végzett,jelenleg a Debreceni Egye -tem nép rajz és a PázmányPéter Katolikus Egyetemolasz szakán tanul. GéreczAttila-díjas (1998). Leg -

utóbbi kötete: Pater noster, Dante (2007).

Szong Szokcse (1960) dél-koreai író. Hőseihétköznapi, gyakran a társadalom pereménélő emberek. Két jelentős koreai irodalmi díjbirtokosa. Főbb regényei: Horangirül poatta(Tigrist láttam, 1999), Inganüi him (Azember ereje, 2003.) Novelláskötetek: Szegatveonné (Madárrá vált, 1996), Cseminanüninszeng (Érdekes élet, 1997), Hvang Man -günün irokhé marhetta (Hvang Mangünmondta, 2002).

71

április szerzõink

Tarján Tamás (1949)magyar–néprajz szakosdiplomát szerzett, 1973 ótaaz ELTE BTK MagyarIntézetének oktatója. JózsefAttila-díjas irodalom tör -ténész, kritikus. Irodalmiparódia-gyűjte mé nyeinek

társszer zője Reményi József Tamás. Legutóbbikötete: Nyugat 100+1 (2009).

Tornai József (1927,Dunaharaszti) költő, író,műfordító. 1977 és 1997között a Kortárs mun ka -társa, 1992-től 1996-ig aMagyar Írószövetség elnö -ke. József Attila- (1975) ésBabérkoszorú-díjas (2001).

Legutóbbi kötete: A Rossz virágai (Baudelaire-fordítások és esszé, 2007).

Turai Laura (1983,Kecskemét) költő. A Páz -mány Péter KatolikusEgye tem francia–magyarszakán végzett. Diploma -munkájának té má ja: Pi lin -szky, Simone Weil és afran cia katolikus iro-

dalom. Grafikáival kiállításokon szerepel.

Szavazzon a hónap versére!

Honlapunk VERSEK rovatábaminden hónap közepén fölkerülnéhány vers név nélkül,melyekre Olvasóink sza vaz hat -nak egy hónapon keresz tül. Azta verset, amelyik a legtöbbszavazatot kapta, megje len -tetjük a Magyar Naplóban!A májusi lapszámba kerülő ver-sre 2010. április 19-ig lehetszavazni.A legutóbbi versszavazás győz -tese Turai Laura Félelem címűverse, amely lapszámunkbanolvasható. Gratulálunk a Szerzőnek!

www.magyarnaplo.hu

A Magyar Írószövetség programjábólA rendezvények helyszíne: az ÍrószövetségKlubja, 1062 Bp., Bajza utca 18., I. emeletTelefon: 06-1/322-8840

Április 6., kedd, 18 óraCsikófogat – a fiatal alkotók estjének vendé-gei Csík Mónika és Sándor Zoltán vajdaságiszerzők. Az estet Erős Kinga vezeti.

Április 13., kedd, 18 óraMészáros István festőművész kiállításánakmegnyitója. A kiállítást megnyitja SzakolczayLajos.

Április 15., csütörtök, 18 óraA Bajza-szalon vendége L. Simon László

Április 22., csütörtök, 18 óraBágyoni Szabó István és Árkossy István Világárnya – világ fénye című kötetének bemutatója.

Április 23., péntek, 17 óraSulyok Vince-emlékest.

Április 29., csütörtök, 18 óraOpen Reading – a nyitott versest vendége PetőczAndrás, a vendég vendége Zsávolya Zoltán.

A budakeszi Nagy Gáspár Városi Könyvtár programjábólBudakeszi, Fő u. 108. Tel.: 06-26-451-136,Honlap: www.ngvk.hu

Április 13, kedd, 18 óra„Boldog, szomorú dal” címmel válogatáshangzik el Kosztolányi Dezső verseiből ésprózai írásaiból. Szerkesztette és előadja:Simon Aladár színművész.

Az érdi Csuka Zoltán Városi KönyvtárprogramjábólCím: Érd, Hivatalnok u. 14.Tel.: 06-23-365-470Honlap www.csukalib.hu

Április 14., szerda, 17 óraA Költészet Napja alkalmából VERS-ELŐcímű felolvasóestet szervez a könyvtár: min-den arra vállalkozó felolvashatja, elmondhatja

kedvenc versét. Közreműködik és az esetlegesholtpontokon túllendít: Rédai Erzsébet cselló-művész. A házigazda Bencsik Ildikó.

Április 28., szerda, 17 óraSomfai István, az érdi Vörösmarty MihályGimnázium címzetes igazgatójának előadásanyelvi leleményről és bakikról. Nyelvészeti vetél-kedő középiskolásoknak – eredményhirdetés.

Az érdi Szepes Gyula Művelődési KözpontprogramjábólÉrd, Alsó u. 9. Tel.: 06-23-365-490Honlap: www.szepesmk.hu

Április 11., vasárnap, 11 óraTAVASZI CSALÁDI MATINÉ 2010.Furfangos csudadoktorok bábelőadás fábólkészült marionett bábokkal a MASZK Báb -színpad előadásában, amely Jókai Mór novel-lája nyomán Huszt várának históriáját meséliel a gyerekeknek.Belépőjegy: 800Ft, családi jegy: 2400Ft

Április 12., hétfő, 19 óraKöltészet Napja az Érdi Városi Televízió ésKulturális Nonprofit Kft. szervezésében.Ünnepi köszöntőt mond T. Mészáros Andráspolgármester, beszédet mond Bereményi Gézaíró, filmrendező. Vendéglő a Parnasszuson –Gasztronómiai és irodalmi kirándulás. A költőutazása – A Petőfi Vándorszínház előadása.Előadják: Ferenczi György és a Rackajam,valamint Szabó Sipos Barnabás színművész.Közreműködik Gulyás Csilla hárfaművész.Jegyár: 3000Ft (vacsorával együtt)

Április 13., kedd, 14 óra„Úgy éltem életem…” – Radnóti Miklós napló-jának részletei, levelek és versek. Szereplők:Végh Péter, Holl Zsuzsa, Molnár Csaba, Schra -mek Géza. Rendező: Tucker András. Belé -pőjegy: 500Ft

Április 16., péntek, 17 óraVERS-KÉP KIÁLLÍTÁS. Daróci Attila ésMádai Attila: Ad astra per aspera azIrodalomkedvelők Klubja szervezésében.Nyitóbeszédet mond Abai Ilona ny. főiskolaidocens, előadó: Kovács Dóra.

Kulturális hírek

Tények melankóliájaTudományos tanácskozás

Turczi István költői életművéről

A Magyar Író szövetség, a Fia talÍrók Szövet sége, az ELTE Mo dernMa gyar Iroda lom tör té ne ti Tanszé -ke, a Magyar Irodalom történetiTársaság és a Magyar VersmondókEgyesülete szerve zésében 2010.április 26−27-én megrendezendőkonferenciának, ame lyen húsz iro-dalomtörténész, többek közöttKabdebó Lóránt, Kulcsár SzabóErnő, Reményi József Tamás,Tarján Tamás és TverdotaGyörgy tart előadást, a MagyarÍrószövetség klubja ad otthont.(1062 Budapest, Bajza utca 18.I. emelet)

72

hirdetés magyar napló

Megrendelem a Magyar Napló havi folyóiratot• 1/4 évre 2010 Ft helyett 1930 Ft-ért . . . .pld.-ban• 1/2 évre 4020 Ft helyett 3870 Ft-ért . . . .pld.-ban• 1 évre 8040 Ft helyett 7390 Ft-ért . . . .pld.-banNév: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kézbesítési cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Telefonszám: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . E-mail cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Számlázási cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Megrendelés kezdete: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Aláírás: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kérjük, az előfizetési szelvényt juttassa elszerkesztőségünkbe

postán, faxon vagy személyesen.

Megrendelését leadhatja telefononés világhálós oldalunkon is.

Magyar Napló Kiadó Kft.1450 Bp., Pf. 77. Telefon és fax: 413-6672

E-mail: info@magyarnaplo.huHonlap: www.magyarnaplo.hu

EGYEDÜLÁLLÓ ELŐFIZETÉSI AKCIÓA MAGYAR NAPLÓ IRODALMI FOLYÓIRATRA!

Fizessen elő a Magyar Napló irodalmi folyóiratra, és mi egy ajándékkönyvet küldünk Önnek!Régi előfizetőink minden karácsonyra könyvajándékot kapnak!

Csatlakozzon elektronikus hírlevelünk népes olvasótáborához, és a jövőben rendszeres, közvetlen tájékoztatást kap rendezvényeinkről és új kiadványainkról.

Küldje el nevét és e-mail címét az info@magyarnaplo.hu e-mail címre,vagy iratkozzon fel honlapunk Hírlevél rovatában: http://www.magyarnaplo.hu/hirlevel.php

Kérjük, ajánlja a Magyar Napló hírlevelét barátainak, ismerőseinek is!

A Magyar Napló világhálós változatánakingyenes rovatai:

• Irodalmi hírek• Könyváruház• A Hónap verse költői vetélkedő• Fényképes beszámolók• Határon túli szerkesztőségek adatai• Irodalmi kvízjáték

Előfizetőink részére elérhető rovatok:• a legfrissebb Magyar Napló lapszámok• a teljes archívum 2000-től• szerzői lexikon fényképekkel, folya matosan

frissített adatokkal

A Magyar Napló előfizetői ingyenesen re -gisztrálhatnak az világhálós változatra is!

Csak internetes előfizetőink részére az előfizetésidíj 1 évre

• belföldre 3000 forint• külföldre 12 euró

Az előfizetéssel kapcsolatban kérjen bővebbtájékoztatást, valamint befizetési csekketaz elofizetes@magyarnaplo.hu e-mail címen!

www.magyarnaplo.hu

IR AT K O Z Z O N F E L A MA G YA R NA P L Ó L E V E L E Z Ő L I S T Á J Á R A!

A Magyar Napló a vi lághálón!