Magyar politikai gondolkodás története

2009-2010-es tanév, 1. félév

4. téma

Törvény és kormányzás az Árpád-korban

A politika szó a középkorban

R. Koselleck (német fogalomtörténész, 1923-2006) elmélete szerint:

- szó és fogalom nem azonos,

- két korban hasonló szó jelenthet egészen más fogalmat: ugyanazt a fogalmat más és más szavak is jelölhetik, de egy szó megjelenése árulkodhat a fogalmak változásáról is azért

A politika középkori fogalomtörténete

Nicolai Rubinstein (1911-2002, német születésű brit történész) szerint:

politika szó: görög eredetű, a városállamok kormányzására utal, Arisztotelész: Politika c. művéből ismert

a politika szót a középkorban sokáig nem használják, 12. században, arab közvetítéssel, megismerik és előbb latinra

fordítják Arisztotelész műveit, pl. Moerbekei Vilmos a Politikát, rajta keresztül terjed el a skolasztikus filozófiában és meghagyják a latin szövegben is a görög szót

Miért terjed el? mert megjelenik egy új típusú politikai gyakorlat, amelynek leírására alkalmas, pl. a híres angol jogász John Fortescue (1394-1476) különbséget tesz „regaliter” (királyi) és „politice” (politikai) kormányzás között, s az utóbbiba beleérti a politikai közösség egészét

Politika a politika szó és a fortescue-i politikafogalom előtt Mit jelölünk mi a politika szóval a középkori

társadalmak életéből? Sok mindent, és a 13. század utánról is többet, mint a

késő-középkori politikafogalom. Pl. a monarchikus kormányformát, eltérő státusú csoportokra tagolódó társadalom belső

viszonyait, a normákat a társadalom működésével kapcsolatban, a vitákat a különféle hatalmi centrumok között.Az ezekről való gondolkodást pedig politikai

gondolkodásnak tekintjük.

Léteznek-e absztrakt entitások, intézmények a politikában vagy személyközi viszonyokként fogják fel hatalmi viszonyokat?

Főként német szakirodalom szerint a minket érdeklő korban vannak már, pl.

egyház („corpus Christianorum”), király (Kantorowitz fogalma, a „király kettős

teste”), ország („regnum” mint lakók összessége

vagy mint testület).

Milyen fogalmi eszközök állnak rendelkezésre a középkorban

a politikai reflexió számára?

Joseph Canning szerint Biblia (sajátos, az egyház által értelmezett,

allegorikus módon), római jog (12. századtól a „középkori reneszánsz”

keretében, de korábban is szokásjogként és az egyházi jogon keresztül),

kánonjog (egyházjog, 13. századtól Gratianus nyomán új erőt nyert),

helyi szokások (sokszor római jogi alapon, nemzetközileg elterjedő nézetek pl. hűbéri viszonyok, félszabad, nemszabad státusú népességre vonatkozó elképzelések)

arisztoteliánus filozófia

Hasonlónak tűnő jelenségek mögött közvetlen mintaátvétel van-e vagy hasonló feltételek mellett párhuzamos struktúrák jönnek létre?

Közvetlen hatásra példa az egyházi propaganda hatása, a dinasztikus kapcsolatokon keresztül áramló információk, írástudók külföldi tanulmányai, írástudók elvándorlása.

Párhuzamos fejlődésre, eltérő változatokkal is van példa: rendi intézmények, koronafogalom kifejlődése stb.

Mi a középkori politika?

Az eszmetörténész McIlwain (1871-1968) sokat vitatott megkülönböztetése szerint iurisdictio és gubernaculum elegye - iurisdictio: a törvényeknek alávetett uralkodás- gubernaculum: a kormányzás, azok az ügyek, ahol a király hatalma abszolút, belátására vannak bízva tettei.

Szemben végrehajtás, törvényhozás, igazságszolgáltatás modern megkülönböztetésével, a középkorban a legtöbb politikai kérdést (pl. viták eldöntése városok, nemesek stb. között, adózás) igazságszolgáltatásnak tekintenek. - Miért? Vélhetően azért, mert szerintük a világ alapvetően jól elrendezett (Isten révén), az emberek rosszak, ezért a normák betartatása, nem a világ megváltoztatása a feladat.

Kikről szól a politika?

Bolla Ilona (1927-1980) szerint: 1) az Árpád-kor gondolkodásában a társadalom két nagy csoportja

a szabadok (liberi) és a szolgák (servi) liber: szabadon költözhet, házasodhat, beleszólhat közügyekbe

(országosan pl. I. Béla országos gyűlésén, vagy megyékben), vérrel vagy pénzzel járul hozzá az ország védelméhez, pereskedhet; létezik teljes szabadság (aurea vagy plena libertas) vagy korlátozott szabadság; a szabadok között vannak közrendűek és nemesek (nobilis), saját birtokkal rendelkező vagy más birtokán élők is

servus: valakinek (király, világi úr, egyház) tulajdona, bár személyként van elismerve (szemben a római joggal)

Kikről szól a politika? (folytatás)

2) A 14. századra átalakul a társadalom. Létrejön a nemesek (nobilis) és a közrendűek (ignobilis) különbsége.

Az ignobilisek a 14. századtól majdnem mind liberek (lassan kihal a servus réteg), de kiszorulnak előbb az országos majd a megyei politikából.

A 13. század politikai harcaiban a politikai közösség szerkezete átalakul: szabadok egy része mint királyi szerviens különbözteti meg magát (lásd Aranybulla), majd létrejön belőlük és a régi nemességből az új nobilitas (1267.évi törvények), ők lesznek a megyei és az országos politika szereplői.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása?

1. Aszcendens és deszcendens felfogás Walter Ullmann (1910-1983) elmélete a kétféle hatalomfelfogásról a

középkorban: - deszcendens: „leszálló”, azaz végső soron – közvetlenül vagy valamilyen világi közvetítő hatalmon keresztül – Istentől eredő) és - aszcendens: felemelkedő, azaz a kormányzottak felhatalmazásából származó).

Ullmann szerint a deszcendens felfogás a meghatározó a középkorban: a király „Dei gratia” uralkodik. De vannak kivételek: pl. - a király koronázásának része egy formális kikiáltás a nemesek által („akklamáció”) és - a király a törvényeket még a rendi kor előtt is az előkelők „konszenzusára” támaszkodva hozza (van aktív formája – tanácsadás, valamilyen gyűlés keretében és passzív formája – a király akaratának meghallgatása és tudomásul vétele gyűléseken). Ennek a konszenzusigénynek részben római, részben hűbéri jogi forrásai vannak, részben az isteni világrenddel való azonosulást fejezi ki, részben gyakorlati célja van – a végrehajtatás megkönnyítése.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.)

2. Teokratikus, hierokratikus, római jogi felfogásokUllmann szerint teokratikus: 11. század előtt uralkodó felfogás a az uralkodó:

hatalma közvetlenül Istentől való, a király defensor fidei vagy vicarius Christi,

hierokratikus: a 11. században VII. Gergely pápa reformjai teremtik meg. Egyházi és világi hatalom alapvető különbségét hangsúlyozza: isteni felhatalmazást csak Szent Péter azaz a pápai hatalom közvetítésével kapnak a királyok, akik így neki vannak alávetve.

római jogi felfogás: a 12-13. században a német-római császári hatalom római jogi alapokra helyezett felfogása, amelynek a bolognai egyetem jogászai a fő képviselői. A király a lex regia alapján abszolút hatalommal bír.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.)

3. Hűbériség az uralkodásra való felhatalmazások

hierarchikus viszonyban vannak egymással. Vannak hűbérurak, akiknek vannak hűbéresei, akik maguk is lehetnek mások hűbérurai. A hűbérúri hatalom a „szuzerenitás”.

A hűbéri viszony beleegyezésen (eskün) alapul, kölcsönös jellegű: szolgálatért és hűségért védelem és gondoskodás jár.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.)

4. Rendiség

Mik a rendek? A társadalom azonos privilégiumokkal tagjai által alkotott csoportjai. A társadalom eltérő rendjeinek megkülönböztetése régibb, mint a rendi alapú politika.

Mi a rendi politika sajátossága? A politikai közösség egészét, az országot (regnum) a rendek

összessége képezi, s őket a rendi országgyűlésben összegyűlt képviselőik

reprezentálják.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.)

4. Rendiség (folytatás)

Gerics József (1931-2007) szerint

A 12-13. század a korai rendiség ideje, a 15. század a rendiség nagy korszaka Európában.

A rendiség két tudományos felfogása van - az institucionalista: rendi intézményekre összpontosító

és- a korporatista: a rendi társadalom alapegységeinek

meglétére figyel.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.)Honnan ered a kormányzók felhatalmazása?

4. Rendiség (folytatás)

Gerics szerint két ideológiai fejlemény találkozása vezet a rendi képviselt kialakulásához:

- a római jogi császárfogalom minden királyra alkalmazott ‘rex est imperator regni sui’ felfogásának elterjedése a 12-13. században, eszerint a királynak teljhatalma van.

- a római jogban a testületek leírására használt universitas fogalmának alkalmazása a középkori rendekre és a rendekből összeálló regnumra, országra.

Mi az universitas? Önálló jogi személy, perben szereplő lehet, saját jelképei (pl. pecsét) vannak és jogi képviselői lehetnek. Ez a rendi képviseleti

országgyűlések kiindulópontja.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.)

4. Rendiség (folytatás)

Gerics szerint a rendi alapú politizálás egy dualista hatalmi modellt feltételez:

- a király szuverén uralkodóként képviseli az országot, nincs felette senki, ő a politika egyik szereplője

- a rendekből álló ország a másik szereplő. Az ország bizonyos jogai elidegeníthetetlenek és senki más nem dönthet felőlük, mint az ország maga.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.)

4. Rendiség (folytatás)

Gerics szerint a gyakorlatban nagyon sokféle rendi intézményrendszer létezik.

- Néha létrejöttek a király mellett szűkebb tanácsok, a királyi funkciókat is részben átvéve.

- Néha országosan, néha főként tartományi szinten épülnek ki (Franciaország).

- Van ahol kétkamarás (Anglia, Magyarország), máshol 3 kúriából álló rendi gyűlések jöttek létre (Franciaország, Németország).

- Hispániában korán, Németországban viszonylag későn jelentek meg, legteljesebben kiépült formája a friauli rendi állam.

Mi a jog forrása?

1. isteni kinyilatkoztatás, 2. a természet törvénye (utóbbi is Isten akaratának kifejezése)3. statutum, constitutio – a király hozza, konszenzust feltételezve

(lásd 2 b pont!), sokszor privilégiumot ad valakinek, elvileg nem a jog megváltoztatása, hanem „jobbítása”, valamilyen, a gyakorlatban megfigyelt probléma orvoslása

4. szokásjog – eredete „ősi idők”-be vesz (gyakorlatban 1-2 nemzedék alatt kialakul), a tartós használat igazolja a helyességét, a jogtörténész Otto Brunner szerint egy-egy országot elsősorban a rá jellemző szokások határoznak meg, egy ország nem más mint „szokásközösség” a középkorban

Mi a jog forrása? (folyt.)

5. Római jog: megkülönböztetik a római jogot és a szokásjogot használó vidékeket

(pl. Dél- vs. Észak-Franciaország, vagy Németország vs. Magyarország), a római jogot komplex szokáson és statútumokon alapuló jognak tekintik, amit szerintük a római hódítás terjesztett el.

Valójában néhol tovább él a középkorban szokásjogként, a 12. században „újrafelfedezik”, a bolognai egyetem jogászai, akik a

német-római császár pártján állnak, és mint „glosszátorok”, értelmezik és saját korukra alkalmazzák a római jogot, és a nagyhatalmi célokat ápoló Barbarossa Frigyes formálisan is „újra bevezeti” a birodalomban.

A római jog hatályának politikai jelentősége is van, a német-római császárok néha a római jog érvényességének elismertetésével fejezik ki uralmi igényüket, a római jog hiánya az adott ország függetlenségének jele

sok helyen a római jogot a helyi jog hézagainak kitöltésére használják pl. egyházjog

Mi a jog forrása?

6. kánonjog a római egyház törvénykönyvekbe összegyűjtött, erősen római jogi alapokon álló joga, amely a 12. századi kánonjogász, Gratianus nyomán új lendületet kap, nagy hatással van a helyi jogi gondolkodásra

Törvény és kormányzás eltérő elképzelései az Árpád-korban

Korszak Jellemző Magyar fejlemények

11. századig teokratikus felfogás I. István uralma, államalapítás, keresztény hitre térítés, egyházalapítás

11. század VII. Gergely hierokratikus reformjai és a vele szembeni védekezés (pl. invesztitúraharc a császárral)

I. László és Könyves Kálmán uralma, harc Salamon királlyal, előbb a pápa, majd a császár melletti elköteleződés az invesztitúraharcban

12-13. század A római jog újrafelfedezése, Barbarossa Frigyes császár hódító politikája Itáliától, Dániáig és a Balkánig, II. Frigyes háborúi.

II. Géza magyar király uralma, előbb a császár, majd a pápai oldal melletti elköteleződés, III. Béla és II. András uralma alatt a magyar királyi hatalom római jogi mintájú újragondolása.

13-14. század A rendiség korai formái, Hispániában, Itáliában, Franciaországban, Angliában, Németországban és Közép-Európában.

II. András (Aranybulla, Zala menti nemesek ítéletlevele, Anonymus), IV. Béla (1267. évi törvények), V. István, IV. László (Kézai-krónika), III. András (1290/91. és 1298. évi törvények)

Kik közötti viszonyokra reflektál a korabeli hazai politikai gondolkodás?

Főbb szereplők

római pápaság német-római császárság hazai egyház hazai uralkodó hazai privilegizált csoportok szomszéd országok

Viszonyok és problémák az Árpád-kori Magyarországon

Kik között? Milyen viták?

Pápa vs. császár Hierokratikus vs. teokratikus felfogás, invesztitúraharc

Pápa vs. király és hazai egyház Szent Péter patrimóniuma-e Magyarország vagy István felajánlotta Szűz Máriának (azaz az uralkodója szuverén-e)?

Király vs. privilegizált csoportok - Milyen formában van szükség a kormányzáshoz a konszenzusra? Kezdetben alkalmi gyűlések, személyes érdemek alapján, később rendi képviselet.- Bárói önállósulási törekvések 13. században

Privilegizált csoportok között - Egyház és világi csoportok közötti konfliktusok, - a nemesség kialakulása korábbi heterogén csoportokból

Hazai egyház vs. privilegizált csoportok és/vagy a király

Az egyház gyámkodási törekvései a 13. században.

[Exkurzus: magyarok Szent István előtt]Kristó Gyula egyik előadásában felteszi a kérdést: tekinthető-e

valamilyen értelemben államnak az „államalapítás” előtti nomád magyar hatalmi struktúra? Válasza: igenis, nem is.

Igen: a nomád politikai struktúrát a nomádok és a külvilág is a

civilizált képek politika struktúráival azonosítja pl. türk él terminus a türk nomádállamra és Kínára, a kínai kuo terminus Kínára és a türk birodalomra

Bíborbanszületett Konstantin császár szerint a magyarok törzsszövetsége a kazárok hatására átalakul és létrejön a kettős fejedelemség, továbbá a magyaroknak több nép is aláveti magát

Nem: a nomádállam Kristó szerint a honfoglalás után dezintegrálódik és a kortársak maguk is tudják, hogy Szent István német segítséggel valami radikálisan újat hoz létre

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!