erettsegizz.com Érettségi tételekMagyarország gazdasága a XIV.-XVI. században

Magyarország gazdasága a XIV.-XVI. században

Magyarország már a XIII. században bekapcsolódot t az európai gazdaságbaásványkincsei és mezőgazdasági termékei révén. A 1301-08.-i interregnumidején a központ i irányítás megszűnésével megerősödtek a tartományurak,akik országrészeikben kiskirályként uralkodva próbálták befolyásuk alá vonni akereskedelmet . A zavaros időszakban a vámjövedelmek elapadtak (illetve atartományurak kincstárába folytak) a kereskedelem visszaeset t . MiutánKároly Róbert (1301-1342) egy évt izednyi kemény harcban legyőzte akiskirályokat és megszerezte az ellenőrzést az ország felet t , az 1320-asévekben át fogó gazdasági reformsorozatot indítot t , melynek egyiklegfontosabb feladata az értékálló magyar pénz megteremtése volt .

Károly Róbert gazdaságpolitikája

Az országban használatos számos pénzfajta felváltására közel két évt izedeskísérletezéssel alakult ki az új valutarendszer. Magyarország rendkívül gazdagvolt ásványkincsekben, amelyek közül az aranybányászat az európai termelésharmadát tet te ki (a XIV. században évi 1.5 tonna). Emellet t kiemelkedő azezüst - (évi 10 tonna, európai piac negyede) és sóbányászat , valamintszámot tevő a réz és vaskitermelés. Károly Róbert elsősorban anemesfémbányászatot támogat ta. 1327-ben megszűntet te a bányászatkirályi monopóliumát ( eddig a földesúr a birtokán talált érclelőhelyetkötelezően felajánlot ta a királynak, helyet te cserebirtokot kapot t ). Az újrendelkezés szerint a földek tulajdonosainak átengedte a bányászok általbef izetet t bányabér (urbura) harmadát , így érdekelté tet te a birtokosokat abányák megnyitásában. Az urbura azonban a nemesfémekből származóbevétel kisebbik részét képezte.

Jelentősebb volt a királyi pénzverési monopóliumból származó haszon. Akitermelt nemesfémet a termelők kötelesek voltak nyers állapotbanbeszolgáltatni a felállítot t t íz pénzverő kamara egyikénél, ahol vert pénztkaptak érte (a veret len ezüstöt és aranyat kivonták a szabad kereskedelmiforgalomból). A vert pénz kevesebb nemesfémet tartalmazot t abeszolgáltatot tnál (45-50%-kal). A király csehországi német bányászokathívot t be az országba, akik fellendítet ték a az úgynevezet t alsó-magyarországi bányászatot a Garam mentén. Fő központ jai Körmöcbánya,Selmecbánya és Besztercebánya voltak. Károly Firenzéből hozatot t pénzverőmestereket , akik Körmöcbányán, az aranytermelés központ jábanrendezkedtek be. A pénzverő kamarákat gazdag polgároknak adta bérbe, akikelőre kif izet ték a bérlet i díjakat , így a király biztos jövedelemre számíthatot t .

Az állandó értékű pénz bevezetésével megszűnt a kötelező pénzbeváltásból

eredő haszon (kamara haszna- lucrum camarae), a kieső jövedelmekpót lására további újításokra volt szükség: 1327-től Károly reformokat kezdet ta királyi regáléjövedelmek nagy részét adó bányászatban, 1336-ban pedigbevezet te a kapuadót (jobbágyportánként szedet t regálé- minden olyankapu után, amelyen befér egy megrakot t szénásszekér). A király növeltebevételeit a fellendülő kereskedelem megvámolásából is – harmincadvám(az országot át lépő kereskedőnek áruja értékének harmincad részét kellet tbef izetnie). Az állami bevételeket a kamarák szedték be, melyek élén akamaraispánok álltak, akik a tárnokmester irányítása alat t állt ak, így agazdasági ügyeket központ ilag irányítot ták.

Károly Róbert , Luxemburgi János cseh királlyal 1335-ben a visegrádikirálytalálkozón megállapodot t , hogy mivel Bécs mindkét ország érdekeitsértő árumegállító joggal rendelkezik, Bécset megkerülve új kereskedelmi utatjelölnek ki északon Cseh - és Morvaországon keresztül német földre.

Külkereskedelem

A királynak közvet len érdeke fűződöt t a kereskedelem támogatásához, azebből befolyó harmincadvám miat t . A késő középkorban az ország főgazdasági partnerének Németország és Itália számítot t , bár a lengyelországiés havasalföldi forgalom sem volt elhanyagolható. A kivitel zömét Mátyáskoráig élőállat – elsősorban az akkor még rit ka, nagy testű szarvasmarha -,bor és réz tet te ki. A behozatalban mindvégig luxuscikkek álltak az elsőhelyen, kivált különleges text íliák, kések, kelet i fűszerek, melyek az udvar és azelőkelők preszt ízsfogyasztását elégítet ték ki. Valószínű, hogy az importértéke jócskán meghaladta az exportét , és a tartósan passzívkülkereskedelmi mérleget az ország aranyban és ezüstben egyenlítet te ki.Mind az importot , mind az export nagy részét itáliai kereskedők bonyolítot tákle, többjüknek a legfontosabb magyar városokban is voltak lerakataik vagyképviselőik. A legjelentősebb piac Buda volt , az udvar jelenléte folytán it t volta legnagyobb a kereslet luxuscikkek iránt . A forgalom össz-volumene azonbannem volt igazán jelentős, 1400 táján a harmincadvámok alig 6 százalékáttet ték ki a kincstár bevételeinek.

Városfejlődés

A városok általában az eltérő földrajzi tájegységek találkozási pont jain vagyegyéb forgalmas vásártartó helyeken jöt tek lét re, ahol sokféle – különböző –jellegű és minőségű áru találkozot t . A magyarországi városokat az átmenőforgalom éltet te, s fejlődésüket a távolsági kereskedelem szabta meg. Eszempontból kedvező fekvésű város volt pl. Sopron, Pozsony, Bárt fa, Eperjes,Brassó, Nagyszeben.

A távolsági kereskedelemben a dél-német kereskedők iparcikkeket , olaszfűszereket hoztak az országba s nemesfémekkel távoztak. A levanteikereskedelem határainkon belüli ellenőrzését hamarosan szintén németek, azerdélyi szászok szerezték meg. Mindezek következtében a Nyugat ésperemvidéke közöt t kialakult az utóbbiakra nézve előnytelen

munkamegosztás, amely évszázadokra szólóan meghatározta az„iparosodot t ” Nyugat és a „mezőgazdaságra szakosodot t ” peremvidékarculatát .

A királyi gazdaságpolit ikai nagy súlyt helyezet a városok fejlesztésére.

A szabad királyi városok a király közvet len felügyelete alat t állt ak, így csak akirálynak f izet tek adót , önkormányzat tal rendelkeztek, s a királyi előírásoknakmegfelelően fallal vet ték körül magukat . Méretüktől illetve jelentőségüktőlfüggően részesültek kiváltságokban. Ezek gazdasági: vámmentesség,vásártartás és árumegállítás joga (azaz a városba érkező kereskedőkkötelesek voltak áruikat eladásra kínálni a város piacán), földesúri jogokgyakorlása, szabad ingat lanforgalom engedélyezése; jo g i: saját városjoghasználata, bíró- és esküdtválasztás szabadsága; és egyházi: plébános-választás, kegyúri jogok gyakorlása, kivált ságokból álltak. A nyugat -magyarországi és felvidéki városi életet kezdet től fogva a betelepült németés olasz polgárok irányít ják.

Az ásványkincsekben gazdag vidékeken bányavárosok létesültek. Lakóik, akirályi bányászok többnyire német telepesek voltak. A bányavárosok a szabadkirályi városokhoz hasonló jogokat élveztek. Körmöcbánya az arany-,Selmecbánya az ezüst -, Besztercebánya pedig a rézbányászat központ javolt . Sóbányáink Erdélyben voltak.

A városok másik csoport ját a mezővárosok alkot ták. A mezővárosok azegyházi és világi birtokosok falvaiból fejlődtek ki, a kereskedelmi útvonalakmentén. Az önkormányzatnak csak csekély fokát érték el. A mezővárosokatnagyrészt jobbágyok lakták, így leginkább földműveléssel, állat tenyésztésselfoglalkoztak, és járandóságukat a földesuraknak általában évente, egyösszegben f izet ték

A század végén Magyarországon mintegy két tucat valódi város volt . Atudatos városfejlesztő polit ika előmozdítot ta a kézművesek céhekbe valószerveződését .

Nagy Lajos

Károly Róbert uralkodása alat t a királyi hatalom jelentősen megerősödöt t . Azország gazdasága föllendült , s az előkelők támogat ták a hétköznapi életbentávolságtartó, komor és bizalmat lan uralkodó polit ikáját . Így aztán a királyhalála után legidősebb f iát , Lajost mindenki megelégedésére emelték at rónra . I. Lajos (1342-1382) merész külpolit ikai terveket szőt t családjahatalmának és neve dicsőségének növelésére, s ez gyakran háborúkhozvezetet t . Ám törvényeivel gondoskodot t az ország fejlődéséről is, ígyelmondhat juk, hogy Magyarország ténylegesen az európai nagyhatalmak közéemelkedet t .

Nagy Lajos 1351-ben országgyűlést hívot t össze. Elrendelte, hogy a gabonaés a szőlő után valamennyi jobbágy, még a mezővárosi is, köteles a termés

kilenced részét – pontosabban a kilencedik t izedrészt – f izetni. A jobbágyiterhek egységes szabályozása elsősorban a nemesség érdekeit szolgálta,mivel az egységes szolgáltatások következtében a jobbágyok nemvándoroltak a kedvezmények biztosítására képes nagybirtokosok földjére.

Az ú n . ő siség törvényében Nagy Lajos megszüntet te az Aranybullábanrögzítet t végrendelkezési szabadságot . Ennek értelmében a birtoknemzetségen belül apáról f iúra szállt , s azt elidegeníteni sem volt szabad. Arendelkezés egyrészt védte a nemesi birtokokat a nagybirtokkal szemben,másrészt a f iúágon kihalt nemzetségek birtokai a háramlási jog révén akirályra szálltak vissza, ami az uralkodó számára megújuló birtokforrástjelentet . A törvény kézzelfogható negat ív következményei évszázadokkalkésőbb mutatkoztak meg a polgári átalakulás korában, amikor a nemességgazdasági kibontakozását nagymértékben korlátozta, hogy nem tudnakpénzhez jutni birtokaik eladásából.

Luxemburgi Zsigmond

Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) a külkereskedelem jól kitaposot t út jaitörökölte elődeitől. A délnémet városokkal folytatot t külkereskedelem északrólmegkerülve Bécset , Nagyszombaton és Pozsonyon áthaladt Buda felé. ANagy Lajos uralkodása idején föllendült északi, lengyel- és oroszországikülkereskedelem jelentősége megmaradt .

A XIV: század elején a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan folytatódot t avárosok szerepének és számának növekedése. Nőt t a földesúri joghatóságalat t élő mezővárosok és a nyugat i értelemben vet t , a szabad királyi városokszáma. Zsigmond pártolta a városfejlődést , kivált ságokat adományozot t :1402-ben egyidejűleg kapot t árumegállító jogot Pozsony, Sopron,Nagyszombat , Bárt fa; támogat ta az egységes (budai) súly- ésmértékrendszer elterjedését , vámkönnyítésekkel segítet te a hazaikereskedőket

A királyi törekvéseinek gátat szabtak lehetőségei. Az állandó pénzszűkévelküszködő uralkodó több esetben zálogosítot t el városokat (pl.: szepességivárosokat a lengyel királynak 1412-ben a Velence elleni háborúhoz szükségespénzért cserébe). A kiújuló törökellenes harcok és így a –z Európábanegyedülálló- végvári vonal felállítása, fenntartása is óriási terheket rót t akincstárra.

Hunyadi Mátyás gazdaságpolitikája

Mátyás (1458-1490) uralkodása alat t a pénzügy és adóügy átszervezésére1467-ben került sor. Az ország pénzügyi igazgatását hagyományosan afőkincstartó irányítot ta, aki mindig is a bárók közé tartozot t . Mátyás e báróiméltóságot egyszerű hivatali beosztásra változtat ta. Ezt mutat ta a t isztségnevének módosítása (kincstartó), valamint az is, hogy Mátyás a kincstartóságélére nem nemest , hanem egy budai polgárt (Ernuszt Jánost ) nevezet t ki. Azúj hivatal természetesen visszafogta a kincstári bevételekkel való

visszaéléseket

A királyi jövedelmek biztosításához az adózási rendszert is meg kellet tváltoztatni. A régi adófajtákra sok megye mentességet szerzet t , sbeszedésük kikerült a királyi adószedők kezéből (pl. adóbérlőké let t ). Mátyásezért a kamara haszna helyet t bevezet te a királyi kincstár adóját.

Az adószedés rendszere megváltozot t . Korábban az adó kivetésénél nemtörődtek azzal, hogy hány család lakik a jobbágytelken. Fizetni egyet len kapu– lényegében a jobbágytelek – után kellet t . „…Lakjék bár azon a telken három,négy, vagy több olyan ember, akinek kapuja van” (Károly Róbert 1342-benkiadot t rendelete). Mátyás ezzel nem értet t egyet . „Ha pedig ket ten (kétcsalád) kapnának egy telket és egy telek földjét egy portán belül,mindket tőjük f izessen egy és egy fél porta szerint ” – írta elő. A király tehátháztartások (a házakat jelölő füstnyílások, füstök) szerint vetet te ki a kincstáriadót , a füstpénz t .

A háztartás let t az alapja az 1468-tól évente akár kétszer is beszedet trendkívüli adónak (segély, hadiadó) is, amelyet a háborúk költ ségeirefordítot tak. („Rendkívüli” azért volt , mert kivetését évről évre azországgyűlésnek kellet t megszavaznia, ellentétben a „rendes” királyi kincstáradójával, amelynek beszedéséhez nem kellet t a rendek jóváhagyása.) Akincstári adót és a rendkívüli hadiadót úgy szedték be a jobbágyoktól, hogyegyüt tes összegük évi egy forint ra rúgot t .

Mátyás és tanácsadói eltörölték a harmincadvámot is. A távolságikereskedelem új behozatali és kiviteli vámját , a koronavámot mindenkereskedéssel foglalkozó embernek f izetnie kellet t . A névváltoztatássalelérték, hogy a korábban szerzet t vámf izetés alóli mentességek megszűntek.

A pénzügyi reformok eredménnyel jártak. Mátyás éves bevételét 500 ezer és700 ezer forint közöt t i összegre becsülhet jük, ami jóval magasabb a korábbiés későbbi 250 000 forintos át lagnál. Mátyás jövedelmei nemcsak a magyarkirályok bevételeihez képest , de – f igyelembe véve az ország gazdaságifejlet t ségét - a nyugat i uralkodókéhoz képest is tekintélyesek voltak, jóllehet –az Európában egyedülálló- évi 200 000 forintot felemésztő végvárvonaljelentős terhet rót t a költ ségvetésre.

A külkereskedelem Mátyás korában kevés hasznot hozot t . Így nem a határment i, hanem a központ i fekvésű városok gazdasága pezsdült fel.

Ekkor lendült fel igazán Buda fejlődése, amelyet mintegy 8000 ember lakot t . Aváros német és magyar polgárai körülbelül 60 iparágat űztek, s ezek közül 10-12 már céhet alkotot t . A céhekbe egyre nehezebb volt bekerülni, a legényekmesterré válása elé is akadályokat gördítet tek. Ennek okát abban kereshet jük,hogy a céhek egyre inkább családi vállalkozásokká váltak, s ódzkodtak azidegenek befogadásától. A céhek így az ipari fejlődés gát jai let tek.

A magyarok elsősorban mezőgazdasággal kapcsolatos árukat tudtak eladni

külföldön. Ez kedvezet t a mezővárosi fejlődésnek. Az alföldi állat tenyésztőmezővárosok száma ugrásszerűen megnövekedet t , s a dombos vidékekszőlőműveléssel foglalkozó mezővárosai is virágzásnak indultak.

Leáldozóban volt ezzel szemben a bányászat virágkora, mivel a felszín-közeli,könnyen kitermelhető nyersanyagkészletek kimerültek, és a mélyebb rétegek -hatékony talajvíz-elvezető berendezések nélkül kiaknázhatat lannakbizonyultak. A csökkenő arany- és ezüst termelést ellensúlyozta a növekvőszarvasmarha kivitel és Nyugat -Európa növekvő élelmiszeréhsége.Általánosságban-, mint fejlet lenebb illetve mezőgazdasági prof ilú ország –anyersanyag kivitel , iparcikk behozatal volt a jellemző.

XVI. század - három részre szakadt Magyarország

A háborús puszt ítások, portyák, várháborúk és fontos városok oszmánfennhatóság alá kerülése ellenére a gazdasági élet jelentősen fejlődöt t . Ezalat t természetesen nem az elnéptelenedet t területeket kell érteni. Háborústörvényszerűség, hogy hadműveletek illetve bármilyen tevékenység amelybennagyszámú katona vesz részt - az élelmezési kényszer miat t - megnövekedet télelmiszerigényhez, ezáltal gabonakonjunktúrához vezet . A mezőgazdaságitermékek ára tehát nőt t , míg az importcikkek ára nem változot t . A kedvezőeurópai helyzetet nemcsak a tőlünk nyugatabbra kirobbanó háborúkjelentet ték, hanem a lakosság növekvő száma is. Lengyelország ésMagyarország felosztot ta egymás közöt t a cseh, német oszt rák és itáliaiterületek ellátását . Legjelentősebb exportcikkünk a lábon hajtot t nagytestűszarvasmarha volt , amelyből szerencsés években akár 140 000-et is nyugat ratereltek. A Szerémség -az eddig bortermelő területek- pusztulásával egyidőben ekkor ültet ték be szőlővel Tokaj hegyalját .

Bár az ország polit ikailag három részre szakadt , a gazdasági érdek mégisegybefűzte Erdélyt , a Hódolt ságot és a királyi Magyarországot . Az önellátásravaló képesség hiánya és a kereskedelmi utak helyzete megkövetelte agazdaság egységes védelmét .

A hódolt sági terület gazdaságával kapcsolatban az adórendszer emelhető ki.A legfontosabb adó a kapuadó volt (évi 50 akcse) és a nem mohamedánokrakivetet t harádzs. Az igazán nagy teher a kettős adóztatás volt , mivel abirtokaikat vesztet t földesurak is próbáltak érvényesíteni követeléseiketjobbágyaikkal szemben. Ennek és a katonai portyázásoknak a kivédésérealakultak meg a parasztok önvédelmi szervezetei, a XVII. századbanfénykorukat élő parasztvármegyék.

Erdély gazdaságát Bethlen Gábornak sikerült fellendítenie. Államimonopóliumokat vezetet t be a higanyra, mézre, viaszra és a marhára. Azipart külföldről érkezet t mesteremberekkel fejlesztet te (anabapt istakézművesek), valamint bányászokat hozot t a Felvidékről.

A királyi Magyarországon a XVI-XVII. században a nemzetközimunkamegosztás igényeinek megfelelően agrárkonjunktúra (elsősorban

állat tenyésztés és bortermelés) alakult ki. A földesurak növelték sajátkezelésűterületeiket (allódium), tehát nőt t az igény a robot ra. Ennek eredményekéntmegerősödöt t a parasztok feudális függése, megszűnt költözésiszabadságuk (második jobbágyság). A fent iek miat t a céhes ipar fejlődésemegtorpant , két iparág virágzását (szabók, ötvösök) kivéve. A korszakban afeudális társadalom osztályszerkezete nem változot t , ám abiztonságosabbnak tűnő 10-15 megyében az országos át lagnál magasabbnépsűrűség volt .