megfagyott muzsikus 201006

1megfagyott muzsikus 201006

3megfagyott muzsikus 201006Koncz PéterPommes frites_2Poén_7Borderlime_12Virtuális építészet_18

Székely MártonStilusmenés_8Hauszmann Alajos_24

Smiló DávidIgényes kivitel_14

Csontos Gyulaszínező_16

MNG pályázat _27Egy marha jó ötlet_30

4

Pommesfrites

Az utóbbi hónapokban aktív közéleti harcok, szópárbajok, viták, sőt veszekedések tárgyává vált a főváros eddigi legnagyobb beruházása, mely kezdetben pozitív, építő szándékról tett tanúbizonyságot, mára azonban marakodó óvodások áldozatává lett. Az eleinte oly ígéretes beruházást, mely belépőt jelentett volna Budapestnek a nagy európai fővárosok klubjába, mára elhagyta a remény őrangyala és már csak kiábrándult tekintettel figyelhetjük, hová süllyedhet még a magyar közélet és a szakma. A történet megismeréséhez érdemes tudni a részleteket, az előzményeket, hiszen kezdetben egy merész, újtó szándékú lépés volt ez, mely nemzetünk felvilágosult és modern szemléletéről adhatott volna tanulságot. Szemléletünk bebizonyosodott, de hogy ez se nem modern, sem pedig felvilágosult, az csak az események felgyorsulásával, a képzelet

megvalósulásának fenyegetése mellett derült ki. Egy igazi magyaros történet, pikáns, szaftos és nehezen emészthető

*

Röviden arról lenne szó, hogy mindenki értse, Budapest Főváros Önkormányzata építészeti tervpályázatot hirdetett meg az Európai Kulturális Megújulás Minisztérium és Magyar Építészek Kamarája, illetve az Európai Fővárosok Fejlesztése Bizottság, Közép-Európai Regionális Igazgatósága közreműködésével a BME központi épületének építészeti átfogalmazására. Az avítt építészeti eszköztár és megjelenés, korszerűtlen funkció és alacsony kihasználtság régóta komoly mínuszokkal terheli meg az önkormányzat költésvetését. A főváros vezetése időszerűnek érezte a határozott lépéseket és úgy döntött megrendezi a

szöveg: Koncz Péter

…egész egyszerűen elfogyott a pénzünk… „ „


pályázatot. A presztízs egyértelmű volt, a legjobb irodák szálltak versenybe az első díjért, mely a komoly díjazás ígérete mellett országos, vagy akár nemzetközi elismerést is szerezhetett a nyertesnek.

*

Hosszas huzavona után megszületett a döntés, nem hirdettek ki nyertest, a pályaművek elégtelen színvonalára hivatkozva. Második helyezett lett a Máj-R Építész Studio. Terveik szerint az épületet további tantermekkel, konferenciatermekkel megtoldva, egy modern egyetemi várost hoztak volna létre, konkrét fizikai és elvi kapcsolatokkal a már meglévő épületekkel. Az engedélyezés így nem indult el, annál inkább a pereskedés, ugyanis a bizottság megállapította, hogy a pályázat nem létező első helyezettjét illette volna meg a díjazás 99%-a, mely nyertes híján, nem került kifizetésre, visszatartották az újabb pályázat lebonyolítására. Ezt a mennyiséget állítólag korábban állapították meg. Előkerült egy szerződés tavalyi dátummal, valamint a pályázat honlapján található bejegyzés is megtalálható, a fórum menüpontban. A téves elhelyezésért a bizottság utólagosan elnézést kért a pályázóktól. A megmaradt 1%-ot azonban kiosztották, emiatt megy a vita a bíróságon.

*

A Máj-R Stúdiót utólagos felülvizsgálat után kizárták a pályázatból, ugyanis kiderült, hogy a beadott tervdokumentáció nem volt megfelelő a kiírásnak, ugyanis nem volt anonim. Lenyomozható volt a beküldött fájlok eredete a forráskódban, teljesen nyilvánvalóan, ez teljesen elfogadhatatlan. Az világhálón kezdeményezés indult az építészhallgatók és kortárs képzőművészek, szimpatizáns építészek

támogatásával, melyben aláírásokat gyűjtenek a Máj-R Stúdió pályaművének elfogadására. A bizottság szintén aláírást gyűjt a közösségi portálokon, az aláírásgyűjtés jogi erejének megszűntetése érdekében.

*

Az Iparművészeti Múzeumban beszélgetést rendeztek a történet résztvevőiből. Meghívást kapott a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, a Fővárosi Fejlesztési Bizottság igazgatója, a bíráló bizottság elnöke, a második helyezett stúdió képviselője, valamint Dr. Bajusz Endre művészettörténész. A KÖH és a bizottság elnöke nem jött el a megbeszélésre, a projektmenedzsmenttel megbízott cég képviselője, viszont önként jelent meg az esten és követelte megszólalási lehetőségét. Sajnos újat nem tudtunk meg a felektől, mindenki a másikat vádolta a közbeszerzés meghiúsulásáért.

*

Időközben Jean-Luc-Champignon francia építész elkészítette az átalakítás terveit, melyet egy időközben kiírt meghívásos tervpályázat keretein belül választottak meg győztesnek. Érdekes módon a magyar irodák közül a kamara elnökének csapata kapott csak meghívást, a többi magyar iroda nem. Az ő pályaművüket azonban nem publikálták. Az építész koncepciója szerint Hotel és Wellness központ épülne a K épület szívében.

*

„…A tantermeket lakosztályokká alakítanák át, középen pedig egy hatalmas függőleges szökőkút lenne, mely égbe törő fodraival szimbolizálná a magyar nemzet nagyvonalú ambícióit…”

6

nyilatkozta az építész a párizsi sajtótájékoztatón, két hónappal ezelőtt.

Közre bocsátott továbbá egy vázlatrajzot, melyen a wellness központ óriási csúszdája és a függőleges szökőkút igen jó látszik.

*

Az építész ezek után előadást tartott a BME K épület dísztermében, amelyben viccesen kijelentette, hogy ebből úgyis konditerem lesz. Egészen hihetetlen sebességgel készültek el az engedélyezési tervek, melyekre a KÖH is azonnal megadta az engedélyt, hivatkozva a csúszdára, mely „…igényes… és innovatív kapcsolatot teremt a Duna és az épület között, melynek közös nyelve a víz…” A tervekből kiállítást rendeznek az Iparművészeti Múzeumban, melynek megnyitóján ott lesz az iroda képviseletében egy gyakornok, a főtervező külföldi munkái miatt sajnos nem tud megjelenni.

*

Nyilvánosságra kerültek a pontos tervek az átépítést illetően. A koncepciót sokan „méltatlannak, felháborítónak és szemérmetlennek” nevezik, míg a támogatók örülnek, hogy végre európai színvonalú épület kerül a Duna partjára, mely meghatározhatja városunk képét az európai társadalom szemében. A műemlékvédők szerint a terv megbontja a rakpart kialakult harmóniáját és nincs összhangban az épített környezettel. Rendelkezésünkre bocsátották néhány látványtervet is.

*

„…A terek és funkciók rendszerében nem kerestünk összhangot a meglévő intézmény szerkezeti rendszerében, csak a nyers kubusok és negatív terek áramló egységét tartottuk szem előtt. Az így létrejött konstruktív térbeli installáció elvi rendszer alapján alakult ki, melyet a vízen megcsillanó napsugarak játéka és a fény építészeti téralkotó szerepe formált…”

A terveket átnézve érdekességként megjegyezzük, hogy konkrét helyszíneken, igenis kimutatható változások történtek


a jelenlegi tanszékeink helyén. Az épületszerkezettani tanszéket kibetonozzák, ez lesz az alapja az új szökőkútnak. A közép tanszéken egy szolárium komplexum épül, mely átível majd a város tanszékre, kilógatva az épület meglévő homlokzatán. A gépész tanszék helyén strang lesz, ide kerülnek majd a csövek az emeleten működő aqua-park vízellátásának biztosítására. Az ipar tanszék raktár lesz, a rajzi tanszéket pedig egészében lebontják. A kivitel tanszék helyén fintesz-bár és éjszakai klub létesül.

*

Bejelentették az építkezés elkezdésének várható időpontját, 2009 május 1. Addigra kell elkészülniük a terveknek, melyre az építész stúdió kapott megbízást.

*

Szerződésszegés miatt leállították az eljárást, a kiviteli terveket a miskolci székhelyű, de német érdekeltségű Scheisse-Bau Kft. Vette

át. A közbeszerzési pályázat során mindhárom pályaművet ők adták be, így megnyerték a megbízást. Az eredeti terveket elégtelen műszaki tartalom, és hibás teljesítés miatt nem tartották megfelelőnek. A pályázati díjazás maradék 99%-a kártérítésként kifizetésre került, melyet a kivitelező cégnek ajánlottak fel.

„A beruházás mérete és költségvetése megkívánja a tapasztalt és vasbeton szerkezetek tervezésében jártas szakemberek bevonását. Ezt a szakértelmet az építész stúdió esetében nem tapasztaltuk…” –nyilatkozta a kivitelező cég képviselője.

Az építész stúdiót ilyen formán kizárták a tervezésből, és az eredeti engedélyezési tervet felhasználva készítik el az új terveket. A Scheisse-Bau kérelmet nyújtott be a módosított engedélyezésre, arra hivatkozva, hogy a helytelen építészeti koncepció lehetetlenné teszi a tervek kivitelezését. A szerkezetet acélból szeretnék megépíteni, mely így megemeli az építés és természetesen a

8

tervezés költségeit, de biztonságosabb és igényesebb megoldást jelent.

*

Az építkezés még nem kezdődött el, a tervek elkészítése folyamatban van.

*

A főváros önkormányzata bejelentette, hogy a beruházást nem folytatják tovább, ugyanis a kockázati tényezőt túl magasnak tartották a szakértők.

„…a beruházás sikerét… és megtérülését további komoly bizonytalansági tényezőkkel terheli…”

*

Időközben nyilvánosságra került, hogy a beruházás költségvetési hiány miatt akadt meg.

„…egész egyszerűen elfogyott a pénzünk…”

Tudtuk meg a Budapest Városfejlesztési Bizottságtól ebben az őszinte közleményben.

Megkérdeztük:

Prof. Bajusz Endre, művészettörténész, MTA rendes tagja

„Az egész az elejétől fogva erkölcstelen volt. Egy ilyen volumenű építészeti alkotást, mint a K épület nem lehet csak úgy megbontani. Itt egy szerves, kialakult harmóniáról van szó, amelyet a szó legszorosabb értelmében azonosíthatunk a magas szintű építészettel. Az, amit itt terveztek művelni semmiképp sem nevezhető annak. Ez egyszerű rombolás! Felhá…”

Bukta Péter, egyetemi hallgató

„…Lesz strand?!”

DLA Fekete Péter, egyetemi docens, építész

„…elszomorító, hogy a koncepcionális építészet ily diadalt arat a józan ész és visszafogott elegancia örökérvényű didaktiká…”

Kátyú Ferenc, Budapest főpolgármestere

„…Itt volt az idő a változásra! Ennek el kellett kezdődnie. Az, hogy ez a beruházás nem futott végig, az nem a mi hibánk. A költségvetésben alapvető hiányosságok tárultak fel…”

Megkérdeztük továbbá Gerinc József Kulturális Minisztert, Kamu Géza, a Scheisse-Bau ügyvezető igazgatóját, de megkeresésünkre nem reagáltak.


Poén

10

Stílusmenésszöveg: Székely Márton


Kis hazánk legnagyobb, legfontosabb, leghíresebb épülete az országház, alias parlament. Azon kevés ház egyike, amivel a szakma és a társadalom is teljesen elégedett, és oda-vissza, karöltve örül, hogy dejó. Az is, valóban. Dicsérhetném én is. De egy kis kuruckodás csak jót tehet, hát kössünk bele most a szent tehénbe!

Steindl Imre, az igen kövér akkurátus műegyetemi tanár tervezte a historizmus kellős közepén, az 1880-as években. Akkortájt a suliban nem lakó-, közép- meg ipar tanszék volt, hanem ókor-, középkor-, és újkor tanszék, attól függően, hogy klasszicista, gótikus vagy épp reneszánsz stílusban akart-e tervezni a hallgató. Az építészet kapcsán ekkor leginkább a stílusról beszéltek, valahogy úgy, mint ma az illeszkedésről. Módszeresen válogattak össze-vissza történelmi korok elemeiből. Ebből születtek zseniális és röhejes épületek egyaránt. Bevett szokás volt, hogy a tervező ugyanarra a tervre készített többféle stílusú variációt. Steindl tanár úr például a Váci utcai új városházára tervezett neoreneszánsz és neogótikus homlokzatot egyaránt… ugyanarra az alaprajzra, nyíláskiosztásra.

1881-ben, Budapesten nemzetközi tervpályázatot írtak ki új országház építésére, ami nem kötötte ki a stílust, sőt opcióként felsorolták az összes lehetőséget, kivéve a görögös klasszicizmust. Valószínűleg azért, mert az osztrák parlament volt olyan, és mi identitáskeresési okból betegesen különbözni akartunk tőlük. Ezt a versenyt nyerte meg Steindl a standard pályázati mutyizás után (19 pályaműből 4 lett első díjas…). Tehát a neogótika futott be, míg a többi pályázat szinte kivétel nélkül reneszánsz-barokk elemekkel operált.

Sosem értettem igazán, miért kell egy újkori, sőt modern polgári intézményre: a parlamentre középkori, s (leginkább) szakrális épületek korstílusát aggatni. A hivatalos válasz, hogy Magyarország legdicsőbb korszakára, a középkorra kell

hogy utaljon „alkotmánytemplomunk”. Prózaibb, hogy Andrássy grófnak megtetszett a londoni parlament, és párhuzamot vont, hogy igen!, nekünk is olyan régi alkotmányunk van, mint az angoloknak, legyen a mienk is gótikus! Csak hogy az angol parlament nem középkori épület, 1852-ben készült el. A „modern” jelentől elzárkózó, igen hosszú nevű Sir Augustus Welby Northmore Pugin álmodta meg a neogótikus parlamentet, a középkor régi erkölcseit felelevenítendő (a romlott, szabados viktoriánus kor ellenében - hm). Nekem akkor sem jön össze a két dolog, ha az angoloktól lestük, ha magunk találtuk ki. Viszont tény, hogy itthon nagyon rákapott a közvélemény, széleskörű egyetértés fogadta a döntést.

A kiegyezés után még az Ybl féle Sándor utcai ideiglenes képviselőházban (ma: Olasz Kultúrintézet) üléseztek, ami neoreneszánsz volt. Végül 1902-ben költözött át az országgyűlés, de csak 1904-ben készült el teljesen az épület.

Az igazsághoz tartozik, hogy volt némi kritika. A Bolond Istók (korabeli vicclap) karikatúrája pl. arra utal, hogy egy osztrák emlékmű volt gótikus stílusú Budán, ami a ’48-as forradalom leverésérét hirdette, így a Tisza kormányt udvarhűséggel vádolták.

12

Sok kritikus találta pazarlónak, túlzónak ízléstelennek:

„Mert ha igaz, hogy az építészet megfag

yott zene, akkor a mi országházunk a legkellemetlenebb kakofónia, amelyet valaha zenekarból, egy ügyetlen karmester kihozott.”

(Bobula János, építész, Budapesti Építészeti Szemle).

”Hogy és mint lehetséges, hogy ugyanaz a Steindl Imre, ki ennek a parlamentnek dunai homlokzatát s gyönyörű kupoláját kieszelte, belekeveredhetett abba a példátlan, a más szavára el sem hihető, puszta leírásra elképzelhetetlen barbárságba, amit e parlament belső ornamentikája képvisel.

Az ízléstelenség e gigászi voltához képest eltörpül minden egyéb kifogás az új Ház impraktikus volta s költséges építése ellen.”

(Ignotus, A Hét)

”Botrányos dolog, hogy az előcsarnokban, társalgókban, lépcsőcsarnokban éktelenkedő és papagáj színeitől kacérkodó apró, szobroknak nevezett figurák vannak. Ezeknek semmi helyük ott!”

(Papp Zoltán, képviselő)

„ Hát csodák csodája, csakugyan ott van az Országgyűlés; szakasztott azok az emberek, akiket júniusban a Sándor utcai házban hagytunk. Csakhogy micsoda cifraság! Milyen fény, mennyi aranyozás a falakon! A szem nem tudja, hova nézzen.


No persze, azért nagyon szeretjük, és külföldi ismerőseinknek büszkén mutogatjuk a haza házát azóta is. De bizony ezek a mára megkérdőjelezhetetlen létjogosultságú falak is viták tárgyát képezték egykor. Nem meglepő, hogy már akkor is beleszóltak szakmán kívüliek az építészetbe, olyan kijelentéseket téve, amik gondolatként [leírva] akár még helyeselhetőek is lehetnének, de tervezési szempontból [lerajzolva] már egetverő baromságként hatnak. Jó példa erre az építészeti kérdésekben mindig tudálékos gr. Tisza Lajos országgyűlési beszédében kifejtette, milyen parlamentet képzel el:

A terem a nap eseménye. Mindenki erről beszél; szép, nem szép. Pro és kontra. A többség nem találja szépnek, csak pazarlónak. Túlhajtott pompája hideg, sőt ellenszenves. Kápráztató, az igaz, de egyszersmind rikító. (Hej, milyen barátságos ehhez képest az öreg fészek!) ”

(Mikszáth Kálmán, 1902)

„bevallom az építendő új országházat úgy képzelem el magamnak, mint minden szimmetriát kizáró, szerteágazó épülettömböt, mely bástyákkal, díszítésekkel, különböző, lapos és csúcsos fedésű tömegekkel, valamint egy a Dunára kilépő hatalmas toronnyal, mely alkotmányunkat jelképezi, áll délcegen a Duna tükrében megkétszerezve, s hirdeti örökké büszkén nemzetünk nagyságát”

A Bolond Istók karikaturistái azonnal le is rajzolták ezt „Illusztráczió Tisza Lajos szakszerű beszédéhez” címmel.

A tervezett 9.5 millió korona helyett végül 37.5 millióba kerülő épület azonban peckesen áll a Duna partján 115 éve, 40 évig vörös csillaggal, s mára 80%-ban újrafaragott kő homlokzattal; minden magyar legnagyobb megelégedésére.

(A Duna parti homlokzat most teljes egészében megtisztítva látható, az állványzat tavaly őszi lebontása óta, 1988 óta először.)

14

Borderlimeskiccek: Koncz Péterszöveg: Smiló Dávid


Az Agárdi (Velence után a második megálló) építészeti biennálé BME-s pavilonjának 2010-es installációjának alkotói pályázatára beérkezett építész skicceket közöljük. A pályázók között megannyi nemzetközileg is ismert építész megtalálható. Kérjük a kedves olvasókat, hogy aki a skiccek alapján rájuk ismer, az emailben küldje el szerkesztőségünkbe a megfejtéseket. Az első három helyes beküldő facebook profilját lájkolni fogjuk!

16

Igényeskivitelszöveg: Smiló Dávid

Igényes kivitel, versenyképes grafika, olvasható a kivitel tanszék komplex 1 kiírásában. A tanszék oktatói ezt várják el a hallgatóktól a leadandó munkák külalakját illetően. Akkor most egy kicsit álljuk meg. És álljunk, és álljunk. Gondolkozzunk. Idézzük fel, hogy mit is látunk, ha felmegyünk a kivitel tanszék honlapjára:

Amit látunk az a tömény versenyképesség, az elcsúszott Barabás Miklós festmény előtt halványsárga Times New Roman betűtípussal írott szöveg, minimál design, semmitmondó tartalom. Szinte hallom, ahogy az örömittas tömeg a lánchíd alapkő letételénél örvend, és azon nyomban megvilágosodik előttem, hogy a kivitelezésnél nincsen szebb és nemesebb dolog a világon. Vivát! De ne ragadjunk le az internetnél, elvégre nem kell mindenkinek értenie az informatikához (hazudtam), ha ennyire tellett a html ismeretéből, akkor ennyire tellett. Nézzünk inkább körbe a kivitel tanszék háza táján. Ha hiszünk a miliő elméletben, azaz hiszünk abban, hogy a közeg determinálja a közegben élőket, akkor elég szomorú képet kell, hogy fessünk a kivitel tanszék dolgozóiról a kivitel tanszék megjelenése alapján. A tanszék úgy néz ki, mint amihez hatvan éve senki sem nyúlt hozzá, és ez valószínűleg azért van így, mert állításom igaz: hatvan éve nem volt ember a kivitel tanszéken, aki azt mondta volna, „hú bakker, ez így rohadt gáz, ahogy kinézünk az valami röhely”.

Mire kell tehát gondolnunk ezek után, ha kivitel tanszék versenyképes grafikáról beszél, mit jelentsen ez? Ez egy költői kérdés, nem fogom megválaszolni. De, az építész ugyebár a vizuális kultúra képviselője, elvileg feladata, hogy „harcoljon” az ellen, amit vizuális szennyezésnek és igénytelenségnek hívunk. Harcoljon a városokban és a házakban megjelenő kóklerség ellen. Akkor, hogy lehet az ma Magyarországon, az önmagát elsőszámúnak aposztrofáló építész karon, hogy ilyen fokú grafikai és vizuális agyrém tanszék létezhet ebben a formában? Vagy ha ők azok, akiknek elvileg nem feladata, hogy jól nézzenek ki (bár menedzserként definiálják magukat), akkor miért nem kérnek segítséget? Biztos vagyok benne, hogy van néhány lelkes doktorandusz az Építészeti ábrázolás tanszéken, aki összedobna nekik egy honlapot, ami legalább a minimumát megüti annak, ami ma elvárható egy honlappal kapcsolatban. De tovább megyek. Hogyan lehet az, hogy a karnak kollektíve nem érdeke, az, hogy a megjelenése elfogadható legyen? Hogy várunk bármiféle javulást az építészet megítélésével kapcsolatban, ha mi magunk úgy nézünk ki, mintha azok, akiknek ez nem szakmájuk? Halló!

És még egy költői kérdés: Lehet-e ez után az áttekintés után bármiféle elvárása a kivitel tanszéknek a leadandó munkarészek grafikáját illetően?


18

szín

ező


20

Virtuális építészet1.0

Látványtervezés. Általában az utolsó rajz, ami elkészül, a makettal egy időben. Sokszor külső segítséggel, vagy anélkül, szenvedve esünk túl rajta. Szükséges rossz, amihez csak kevesen értenek. Méltóság nélküli, súlytalan tudomány. Nem építészet. Ez az általános felfogás, de sajnos ez véleményem szerint súlyos következményekkel jár. Az építészeti ábrázolás tagadása,vagy idegen testként kezelése nem biztos, hogy helyes viselkedés. Tekintve, hogy ezek azok a tervek, amik elsődleges kommunikációt biztosítanak a feltételezhetően laikus megbízó és a tervező között. Az építészeti tevékenység mai viszonylatában már másként épül fel, mint a klassszikus időkben, amikor még tussal rajzoltunk és rászántunk egy egész napot a perspektív kép megszerkesztésére. A metszetek, alaprajzok természetesen egzakt leképezései a térnek, ez tartalmazza a műszaki információt, ami szükséges a

megépítéshez, a pontos megértéshez. Az épület hangulatát, megjelenését azonban ebből nem tudhatjuk meg. Legfőképpen az elsődleges befogadó, a megbízó számára készített bemutató anyagnak fontos része kell, hogy legyen. Sajnos az egyetemen kevés hangsúlyt fektetnek erre a prezentációs felületre, ami nem csak praktikusan eladja tervünket, de maga az elkészítés is kreatív és művészeti tevékenységgé válhat. Azt gondolom, hogy egész egyszerűen be kellene venni a tantervbe a 2D és 3D grafikai programok használatát, az építészeti prezentációra koncentrálva. Felmerül például a kérdés, hogy miért nincs látványtervi konzulens a komplex tervezés során? Kinek a feladata lenne megtervezni a látványokat, ha nem magának a tervezőnek? Hiszen a tervezés során is szükséges rajzolnia, már ha egyátalán tud... Arra gondolok, hogy a látványtervezés hiánya szélesebb körben is kimutatható, mint a háromdimenziós renderek. A skiccek, rajzok, kézi

szöveg: Koncz Péter


látványok visszaszorulása is ennek a grafikával szembeni ellenérzésnek lehet a folyománya. Azt tapasztaltam az iskolai és irodai élményeim során, hogy csodaszámba megy a gondolatait lerajzolni képes építész vagy hallgató. Ez a hiányosság bizonyosan megnehezíti a tervezési folyamatot, hiszen a tervező hogyan kommunikálja le az elképzelt tereket másoknak és önmagának? Ha nem képes lerajzolni a gondolatokat, akkor hogyan haladhat tovább a tervezéssel? Ha se kézzel,se géppel nem képes dokumentálni, akkor komoly hátrányba kerülhet. Úgy gondolom,hogy a modern kor építészete megköveteli a prezentációs technikák ismeretét. Bővült a tevékenyéségünk skálája és egyben szűkült is. Nincs szükségünk a geometriai szerkesztés ismereteire, a számításokat elvégzi helyettünk a számítógép. Metszetet készít, áthatást szerkeszt. Gyorsabban és pontosabban, mint ahogyan mi tennénk azt, ezért el kellene

fogadnunk a cserét és birtokba venni az új felületet. Beszűkült a terünk erről az oldalról, de kinyílt egy másik ajtó mögötte az építészeti ábrázolás új lehetőségeivel. Nem véletlenül használtam ezt a szókapcsolatot, az azonos nevű tanszék felvállahatná ennek az oktatásnak a szerepét, mind a számítógépes tervezés terén szerezett ismereteik, mind pedig az ábrázoló geometria visszaszorulásából származó személyes veszteség folytán. Olyan építészek kerülnének ki a karunkról, akár csak a tervezői szakirányról, akik az általuk tervezett épületek bemutatásához teljes digitális arzenállal vannak felszerelve. Pótlásnak vélem ezt, annak a pótlását, amit a szerkesztő oldalról veszítettünk el, hiszen a formák felszerkesztése már korántsem mérnöki feladat, csak alapvető számítógépkezelői ismereteket igényel. Vegyük birtokba a virtuális teret és bővítsük ki beszűkült tudásunkat az új ismeretekkel!

22

2.0Ezzel el is érkeztünk a következő

témához. A látványtervezés, modellezés nem csak kiegészítő feladat lehet, hanem létezhet önmagáért is. A fantázia építészet már korábban is létezett az illusztrációk formájában. Ez azonban erősen a festészet felé hajló ág, a térbeli viszonyok a kétdimenziós megjelenés jegyében komponálódtak. A térbeli modellezés azonban új megvílágításba helyezi az illusztrációkat és a látványokat. Bejárhatjuk, megismerhetjük, forgathatjuk a házat. Hasonlóan a maketthez, amit viszont természetesen mindenki az építészeti tevékenységek közé sorol. A virtuális tervezés szinte korlátlan lehetőségeket állít elénk, amelyet néhányan már most kihasználnak, de sokak még éppen csak ismerkednek a területtel. Ezek a lehetőségek hatással vannak a tervezésre. Hiszen a virtuális tér sem szerkezeti, sem szerkesztési szempontból nem határol minket. Bármilyen formát létrehozhatunk, gyorsabban modellezhetünk, mint valós anyagokból és extrémebb formákat hozhatunk létre. Sok mai terven már érezhető a számítógépes tervezés hatása, mind alakításában, mind pedig szerkezetében. Az olyan épület, amelyek szerkezete már kizárólag számítógéppel tervezhető meg, már nem is számít forradalmi tervnek. Bizonyos tervezőknek névjegyükké vált a szabad formálás, amelyek sok esetben érezhetően szoftverekkel készültek, talán már az első skiccelést is inkább néhány gyors kattintással helyettesítette. Felmerül a kérdés, hogy hol húzzuk meg a határt a tervezés során készült modell és az öncélú virtuális terv között? Milyen hatással van a tervezőkre ez a kibővült kelléktár? Mint említettem, egyes építészek már most is kísérleteznek a számítógépes tervezés módszereivel. Emberi lustaságunk természetes

következményeként kialakult a parametrikus építészet is, mely a tervezés folyamataiba is megpróbálja bevezetni az automata gépet. Előre meghatározott algoritmusok szerint próbál formai koncepciókat létrehozni. Ez azonban már elgondolkodtató, hogy milyen hatással van tervezői készségeinkre, illetve milyen folytatása lehet ennek a jövőben? Azt gondolom, a virtuális tértervezés folyamatosan beszivárog az építészetbe, átitatja azt. Vajon átveszi a tervezés feladatát is az építész kezéből, mint ahogyan a szerkesztés feladatát elvettetőlünk a szoftver? Kérdés,hogy mi marad majd nekünk ezek után? Feloldódik-e majd az építészet a virtuális térben vagy megtanulja uralni azt? Válaszként mindenképpen annyit kellene megfogalmazni, hogy ezt a területet ismernünk kell. Korlátlan lehetőségeit fel kell használnunk és foglalkoznunk kell a következményeivel! Vajon eljön majd az otthon, saját célra tervezett épületek közé eltemetett virtuális építészek kora? Virtuális művészek, akik immár a megvalósulás terhe nélkül készíthetik terveiket, termékeiket, akárcsak a mai festők és szobrászok. Körvonalak nélküli jövő ez, melyhez több irányból közelítenek a művészetek és tudományok, mint ahogyan az építészek is.

Grafikusok, programozók, matematikusok között elmosódott határokkal létrejön a virtuális tér művészete, amely már nem is csak tér lehet, forma funkció nélküli kísérletek sora. Termékek, melyeket bejárhatunk, használhatunk, talán idővel élhetünk benne. Már a mai technológia is lehetővé teszi, hogy élettel és használattal töltsük meg a virtuális tereinket és ez már magával vonzza a legfontosabb kérdést. Ezek a terek a világhálón már nem csak a tervezők magatartását változtatja, hanem magát a társadalomét is. No, de merre?


24

Mathias Corvinus Collegium

A Mathias Corvinus Collegium több mint tíz éve foglalkozik tehetséggondozással és vezetőképzéssel. Az intézmény célja, hogy a középiskolai és egyetemi oktatást kiegészítő, Nyugat-Európában már régóta eredményesen működő, magas színvonalú képzési formát honosítson meg Magyarországon. A budapesti tudományegyetemek hallgatói a Gellért-hegyen található intézményben lakhatnak, és felsőoktatási tanulmányaikat kiegészítő, interdiszciplináris, térítésmentes képzésben vehetnek részt. A Collegiumban jelenleg 112 egyetemi hallgató tanul, öt szakirányon: Modern kori történelem – Közép-Európa-szakértő, Nemzetközi kapcsolatok, Jog, Közgazdaságtan és Média–kommunikáció. 300 középiskolás pedig az MCC Országos Tehetségfejlesztő Program diákja. A collegisták között Köztársasági

ösztöndíjasok, hazai és nemzetközi pályázatok, tudományos diákköri versenyek díjazottjai, valamint külföldi ösztöndíjak nyertesei is nagy számban megtalálhatók.

Az intézmény – hallgatóinak bevonásával – az ismeretterjesztő és a tudományos szakirodalom bővítésében is részt vesz. E tevékenység keretében 2008-ban Pénzügyi válságok a fejlődő országokban címmel Lámfalussy Sándor könyve, 2009-ben pedig Terri Thompson és Lambert Gábor szerkesztésében a Gazdaság – Hogyan olvassuk? Hogyan írjunk róla? Hogyan értsük meg? című kötet jelent meg a Collegium és az Akadémiai Kiadó közös kiadásában.

Szintén a 2009-es év könyvtermése A médiaerőszak című tanulmánykötet, amely Stachó László és Molnár Bálint szerkesztésében jelent meg.

www.mcc.hu

szöveg: Bakonyi Borbála


A Collegiumróldiákszemmelszöveg: Radó Nóra

… és akkor most tapsvihar és dobpergés. Hiszen minden jó és minden szép, ha hozzánk jársz, naponta ingyen kapod a gumicukrot és magánrepülőgép visz az egyetemre.

Szóval a Mathias Corvinus Collegium kilóg a normális kollégiumok sorából, mivel mindenféle csudabogár lakja: jogászok, történészek, irodalmárok, néhány hörcsög, tavaly pedig egy törpenyúl is tiszteletét tette.

Ha eltekintünk a rágcsálóktól, az MCC egy olyan interdiszciplináris, a társadalomtudományok területén működő intézmény, amely teret enged, hogy valamely a világot érintő problémát, jelenséget – legyen az a cigánykérdés, a Lisszaboni Szerződés vagy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt –sokféle nézőpontból vitathatunk meg, összegabalyítva jogászokat az irodalmárokkal és közgazdászokat a történészekkel. És hogy mi sül ki mindebből?!

Egy hely, ahol esténkét az érdeklődésednek és irányultságodnak megfelelő kurzusokon vehetsz részt, tanulhatsz angolul, németül, franciául, oroszul – de újabban a Távol-Kelet felé fordulva a repertoár a kínai nyelvvel is bővült.

Egy hely, ahol első kézből értesülhetsz neves professzorok, publicisták, gazdasági szakemberek tapasztalatairól, gondolatairól; ahol mindenről

kérdezhetsz, ami érdekel; ahol a tanárok nemcsak megjegyzik a nevedet, de segítenek érdeklődési körödnek megfelelő gyakornoki helyet vagy kutatási területet találni.

Egy hely, ahol akkor is tanulhatsz valami újat, ha csak átkopogsz a szomszédba.

És persze itt jön a képbe a közösség: hiszen mit érne az egész hajnalig tartó bulik, kártyapartik, közös kerttakarítás, filmvetítés nélkül? Vagy a tudat nélkül, hogy valakinek még az éjszaka közepén is van hetven forintja, hogy meghívjon egy automatás kávéra.

Saját szemszögemről csak annyit mondhatok: a harmadik emeletről csoportosan érdemes csodálni a naplementét. A második emeletről elhajított papírrepülőkkel pontosan a megfelelő szögben érkeznek a címzetthez a kézbesítendő üzenetek. Az első emeleten lakók ehető növények termesztésével szoktak próbálkozni az erkélyen, míg az alagsori apartmanok lakói almával etetik a kerti sünöket. Zöldövezet. Erkélyes egy- vagy kétágyas szobák. Nyitott elmék. Elefántcsonttorony helyett zsibongó méhkas a Gellért-hegy tetején.

26

Hauszmann Alajosszöveg: Székely Márton

Éptörin már megtanultuk e híres építész munkásságát, de arról kevesebb szó esik, hogy az építészkar hőskorának egyik meghatározó tanáregyénisége is volt. Talán vethetünk egy pillantást a mesterre úgy, mint tanár, ember, s építész, aki sokszor a mi problémáinkhoz igen hasonlókkal küzdött meg 100-120 éve.

Hauszmann Alajos 1847-ben született Budán, német polgárcsaládban, és csak 10 éves korában tanult meg magyarul. Apja építésznek szánta, így már 15 évesen kőműves inasként dolgozott nyaranta. 18-20 évesen a „budai Technikában” tanult. Ez volt a BME elődje, ami nagyjából egy építőmérnöki képzést adó főiskolának felelne meg ma. „Műépítészetet” még csak hetente 2 előadás formájában egy építész: Szkalnitzky Antal (Oktogon házai, Egyetemi Könyvtár) tartott, mint külsős óraadó. Másodév után kiment Berlinbe a Bauakademie-re tanulni 2 évre. Ekkor beutazta Német- és Franciaországot. Spórolnia kellett, az ösztöndíj kevés volt (vö.: Erasmus): „Csak egyszer hetenként mentünk kollégáinkkal sörözni az Aehnerfohh szálló pincéjébe.”

Hazaérve Szkalnitzky irodájában dolgozott. Ekkor keresett pénzéből teljesítette nagy


álmát: Olaszországba utazott tanulmányútra. Egy évet töltött az itáliai építészet tanulmányozásával. Visszatértekor 23 éves, ekkor Szkalnitzky megbetegszik

(Lipótmező), helyettesítését magára vállalja a technikumban. Ugyanekkor saját irodát is alapít. 1871-ben a technikum egyetemi rangot kap, létrejön a Műgyetem. Az építészkar ’72-ben indul, ekkor nevezik ki rendes egyetemi tanárrá, 25 évesen. (A száraz- és díszépítéstani tanszéken). 1873-ban visszament Berlinbe feleségül kérni egy kinti tanulmányaikor megismert lányt. A lány apja csak azután egyezett bele, hogy Budapestre utazott, s meggyőződött róla, megfelelő hely-e a város, és vejének rendes lakása van-e.

1876 őszére kellett volna befejeznie egy templomot Wodianer Albert birtokán, de az illető kitalálta, hogy szeretné áprilisban megtartani az ezüstlakodalmát, így télen kellett a „belső kiképzést végeztetni”. Persze, hogy a nedvesen lefestett falak nyáron ledobták a díszítőfestést, s a javítás költségét (700 Ft) Wodianer levonta a tervezési díjból. Igaz, nagyvonalú gesztust tett aztán. Végrendeletében 2000 Ft-ot hagyott Hauszmannra, azon a címen, hogy temetésekor intézkedjen márványlapja elhelyezésénél.

Egyre híresebb lett arisztokrata körökben, ami számos jól fizető megrendelőt hozott. Ezekkel néha nem volt könnyebb szót érteni, mint a mai építtetőkkel. 1875-ben a Kégl család kastélyának építésére kapott megbízást: „Sok fáradtságba került, míg Kéglnével megállapodhattam a beosztás tekintetében, de végre sikerült képtelen kívánságaitól elterelni és tervemet elfogadtatni.” Eleinte csak 3 építész tanított a karon, így Hauszmann tanította az épszerket, az ókori és a reneszánsz éptörit, a színdinamikát, valamint ő volt az összes tervezési tárgy egyetlen konzulense. Mivel a képzést ekkor alakították ki, nem voltak

tananyagok, sőt szakirodalom is csak németül. Így összeállítani is neki kellett mindezen tárgyak anyagát, németből fordítva magyarra: „Magyar nyelvű tankönyvek nem léteztek, német művekből állítottam össze a tananyagot, és hogy ez mennyi éjszakámba került, azt csak feleségem tudná megmondani, aki sokszor még hajnalban ott talált az íróasztal mellett.” Ekkor még a Budai Várban volt az egyetem, amit kezdett kinőni, így pályázatot hirdetettek a Múzeum körútra. Ennek 3000 Ft-os első díját Hauszmann nyerte, de a miniszter Steindlre bízta a munkát, Hauszmannt pedig iskolatervezésekkel kárpótolta.

1884-ben kérte fel gróf Batthyány Géza Teréz körúti palotájának tervezésére. A gróf határozott kívánsága volt, hogy a firenzei Palazzo Strozzi homlokzatának kicsinyített másolata nézzen a körútra, amit Hauszmann ellenzett, de egy Batthyányt ugye nem volt tanácsos visszautasítani: „hiába volt minden ellenvetésem, ő ahhoz ragaszkodott és nekem, bár contre coeur, engednem kellett.”

A Kúria (legfelső bíróság) tervezését Szilágyi Dezső, volt egyetemi tanár, minisztersége alatt kezdte, aki „nagystílű ember volt”:

„El lehetünk készülve, hogy a túlkiadások miatt erősen meg leszünk támadva, de ez engem nem bánt, az emberek csakhamar elfelejtik, hogy mibe került a dolog, de az alkotások megmaradnak, hirdetni fogják a magyar művészetet, és azt, hogy volt érzékem és szívem a művészetnek áldozatot hozni.”

De közben miniszterváltás történt, mire Hauszmann: „Erdélyi azonban korántsem állt azon a szellemi magaslaton, mint Szilágyi, és kicsinyes felfogásával meg kellett küzdeni. Így például a csarnok márványpadolatát nem akarta engedélyezni, és megtagadta a költségvetésben egyébként előirányzott összeget, és csak akkor adta beleegyezését, amikor azt mondtam,

28

hogy Szilágyinak bejelentettem a megtagadást, és Szilágyi azt fogja hirdetni, hogy az általa megkezdett szép művet Erdélyi elrontotta.”

Más munkáinál is meg kellett küzdeni a kicsinyes ellenállással. A Királyi Vár építésénél például az építtető a császári udvar volt, így kéréseivel a bécsi kancellária hivatalhoz kellett fordulnia, akik folyton keresztbetettek neki, ésszerűtlenül, pusztán ellenszenvből. Erre Hauszmann rendre kicselezte őket, és személyesen Ferenc Józsefhez „osont” különböző ürügyekkel. Többek közt a berendezés kérdésében. Ugyanis Bécsből leselejtezett bútorokkal akarták feltölteni a palotát. De építészünk felkereste az uralkodót, és előállt azon tervével, hogy új, Magyarországon készült bútorokat szeretne, amik inkább célszerűek, mint dísz jellegűek. Ez megtetszett őfelségének:

„Igaza van! Csakis kényelmes bútorokat, mert sem itt, sem Schönbrunnban, se Bécsben nincs egy kanapé, amin végre kinyújtózkodhatnék.” Híre külföldre is elért, 1894-ben tagjai közé fogadta a Royal Institute of British Architects.

1909-ben elkészült utolsó nagyszabású alkotása, mindannyiunk kedvenc K épülete. 3 évvel később, egyetemi tanári kinevezésének 40-dik évfordulóján bejelentette: nyugdíjba vonul.

Egy évre rá ösztöndíjat alapít. 10 000 koronát adott a rektornak, mely összeg kamatait minden évben annak a végzős hallgatónak szánta, „akinek reneszánsz, vagy ebből fejlesztett stílű évközi tervezési feladata az építészi tanárok többsége által a legjobbnak ítéltetik.”

A nyugdíjas évei kezdetben nyugodtan teltek, beutazta Görögországot, Egyiptomot. 1917-ben, 70. születésnapján naplójába feljegyzi, hogy hálás, boldog, és ember többet nem kívánhat, mint amit ő elért. Aztán jött a forradalom, a tanácsköztársaság,

majd Trianon. Elszegényedés, vagyonelkobzás, meghurcoltatás várt rá, de túlélte, és a konszolidáció után élete visszatért megszokott menetbe. Utólag tudta meg, hogy rajta volt Kun Béláék „feketelistáján”.

„Megbocsáthatatlan bűnnek mondták, hogy én a népnek verejtékével szerzett garasait a királyi palota építésére pazaroltam, és hogy megbotránkozásomnak adtam hangot a május 1-én készített ízléstelen és brutális vörös díszítmények felett, valamint gazságnak nyilvánítottam azt a merényletet, hogy a királyi palota kupoláján lévő magyar koronát, amelyet mint nemzetünk ezeréves alkotmányának szimbólumát, minden hazafi szentnek tart, beszennyezték azzal, hogy vörös sapkával takarták le.”

Nem tudni, mit tettek volna vele, ha nem bukik el a tanácsköztársaság… Élete utolsó éveiben megünnepelte aranylakodalmát, 50 éves egyetemi jubileumát; fogadta Horthy; a Tudományos Akadémia tagjává választották; megírta életrajzát. Nem hiszem, hogy elintézetlen dolgok nyomasztották, mielőtt 1926-ban eltávozott közülünk.

Úgy vélem, érdekes ezen régi naplóidézeteket olvasni ma is, a „nincs új a nap alatt” közhely frappáns bizonyítékai. No és persze nem semmi életút, ami kirajzolódik belőlük. Félelmetes belegondolni, hogy végigélte historizmus felemelkedését, bukását, majd az azt „buktató” szecesszió bukását, s végül megérte a modern diadalának kezdetét is. Mi, utódai pedig naponta áldhatjuk Hauszmann tanárúr nevét a szép nagy belmagasságokért, mikor fel kell lépcsőzni a 3. emeletre.


MNGpályázat

Az elmúlt tanévben tobzódhattak az építészhallgatók a terv- és ötletpályázatokban, tulajdonképpen pályázat-cunami alakult ki, melyekből csak a legfontosabbakat hagy említsem: győri Insula Lutherana harangtornya, balatonkenesei ELTE üdülő, visegrádi kórház térrehabilitáció, Magyar Nemzeti Galéria, Pollack Mihály tér, soproni Építőkockák-városfejlesztési pályázat.

A BME építészhallgatók rendre jól szerepeltek ezeken a megmérettetéseken, de nem kizárólag mi nyertünk helyezéseket: a tendencia azt mutatja, hogy szépen zárkóznak fel „elitképzésünkhöz” a konkurens képzéseken hallgatók. Úgy tűnik fejlődik a pályázati kultúra, egyre bővülő lehetőségeink vannak megmérettetni magunkat konkrét építészeti problémák megválaszolásával egy szakmai zsűri előtt. Mindenkit csak biztatni szeretnénk a pályázásra, érdemes a diploma előtt egy-kettőn elindulni, mert jó tapasztalatot jelent, ékesíti a portfóliót, szebbé teszi az önéletrajzot és még izgalmasabbá varázsolja az amúgy sem unalmas hallgatói életünket.

Mint sejthetitek, a Muzsikus hasábjain nem tudjuk megmutatni az összes pályázat össze helyezettjét, ellenben a legutóbbi és talán legnagyobb súlyú terv-versenyt szeretnénk elétek

1. helyezett (1. kép) Stein Júlia, Tátrai Ádám

2. megosztott helyezett (2. kép)Sasvári Áron, Zétényi Zsófia, Csaba Edit

Zita

2. megosztt helyezett (3. kép)Kozma Zoltán György, Mózes Ádám

3. megosztott helyezett (4. kép)Szalánczi Donát, Geiszelhardt Júlia

3. megosztott helyezett (5. kép)Gerse Dániel, Mészáros Tamás, Varga

János

megvétel (6. kép)Bajnok Csilla, Farkas Ádám, Holló Attila,

Mihály Oszkár, Nagy Gábor

megvétel (7. kép)Dobos Hajnalka, Fodor Judit, Soltész

László

megvétel (8. kép)Havasi Tamás

szöveg: Csontos Gyula

tárni. A következő oldalakon a Magyar Nemzeti Galéria átalakítására kiírt hallgatói ötletpályázat helyezettjeinek munkáiból szemezgetünk mindenki örömére.

30

2

57


1

5

6

6

8

32

Egy marha jó ötlet…avagy a szarvasmarha

építészeti felhasználása

szöveg: Csontos Gyula

Peter Zumthorral és a Bruder Klaus kápolnával kezdődött az egész. S most jön Antón García-Abril, aki szintén nem csupán végeredménynek tartja az épületet, hanem az építést is azonos fontossági szintre emeli, megadja a módját.

Egy kis családi nyaralóról van szó a festői spanyol tengerpart szikláin. Építészeti stílusról beszélni nincs értelme, de könnyed párhuzam vonható a már említett Bruder Klaus kápolna elégetett fenyőgúlája és a Truffle építési módja között. A koncepció egyszerű, mint az egyszeregy, ugyanakkor zseniális, és ami épületről ritkán elmondható: végtelenül humoros.

Különleges módon nem az épület tömege, hanem a belső terének összefüggései lettek először megtervezve, amit széna bálákból építettek meg, mintegy bennmaradó zsaluzatként. A szénabála tömeg körül földből lapátoltak falat, ez a külső zsaluzat. A kettő között és a széna tetejét pedig betonnal öntötték ki, majd pedig az egészet betemették földdel.

Miután a beton megkötött, a külső zsaluzat, a föld ellapátolásra került és ottmaradt egy sziklaszerű, teljesen amorf betontömeg. Egy speciális fűrésszel levágták a kapott szikla két oldalát, így hozzáférhetővé vált a

belső szalmatömb, illetve így kapták meg az egyetlen ajtót és a tengerre néző ablakot.

Ekkor odavezették Paulinát, a borjút, aki szépen lassan elfogyasztotta az 50 m3-nyi növényi zsaluzatot, majd dolga végeztével 300 kilósan távozott. Az egész folyamatban tevőlegesen részt vett és kétkezi munkát végzett a megbízó és annak barátai, ezzel is méginkább a sajátjuknak érezhetik a létrejött alkotást.

A végeredmény meghökkentő. Teljes harmóniában van környezetével, valóban olyan mint egy monumentális szikla, melyen az emberi kéz nyoma csupán a precízen vágott felület, melynek hatalmas ablakán tükröződik az Atlanti-óceán.

A belső tér mindössze 25 m2, de praktikusan és kényelmesen van berendezve. A széna tömeg megformálásánál is ez volt az elsődleges szempont, hogy a létrejövő enteriőrben teljes harmónia uralkodjék.

Remélhetőleg egy olyan tendencia van kialakulóban, mely szerint a megbízó ismét egyre inkább részese saját háza megépülésének és újra a természet egyszerű igazságai határozzák meg egy ház létrejöttét. Mindezen elveknek remek irányt mutat Antón García és a Truffle, merjünk álmodni és ne pazaroljuk az erőforrásokat, ha van egy tehenünk.


www.archdaily.com/57367/the-truffle-ensamble-estudio

34Felelős kiadó: Építészmérnöki Kar Hallgatói Képvisele

Főszerkesztő: Tóth Katalin

Tördelés, design: Smiló Dávid Nagy Péter

Muzsikusok: Csontos Gyula Koncz PéterSmiló Dávid Székely Márton

Köszönet: Bakonyi Borbála

Radó Nóra Jean-Luc Champignon

Magyar Nemzeti Galéria

Képek: MNG PályázatLuxigonDoug Chiang


36

Documents

megfagyott muzsikus 201006