Nyelvhasználat és társadalom

8/4/2019 Nyelvhasználat és társadalom

http://slidepdf.com/reader/full/nyelvhasznalat-es-tarsadalom 1/20

NYELVHASZNÁLAT ÉS TÁRSADALOM Cél

Ismerjék meg a résztvevő

k a nyelvhasználat és a társadalom sokszínű

sége, változatosságaközött fennálló összefüggéseket, kapjanak képet ennek tudományos vizsgálatáról, az összefüggé-seket rendszerezésére alkalmas szempontokról. Tudatosodjon bennük a nyelvi változatosság sze-repe, a nyelvváltozatok egyenlő értéke és társadalmi hasznosíthatóságuk különbségei. Legyenekképesek felismerni a nyelvi különbségek, eltérések különböző lehetséges funkcióit.

Tartalom1. Nyelvhasználati és társadalmi változatosság1.1. A nyelv társadalmi jellegének tudományos vizsgálata2. Társadalmi rétegződés – nyelvhasználati rétegzettség3. A nyelvhasználat területi tagolódása

4. A nyelvhasználat társadalmi tagolódása4.1. Nyelvhasználat és társadami réteg4.2. Nyelvhasználat és életkor4.3. Nyelvhasználat és hátrányos helyzet4.4. Nyelvhasználat és nem4.5. Nyelvhasználat és vallás4.6. Nyelvhasználat és foglalkozás4.7. Szleng5. Kétnyelvűség6. Nyelvi tervezés – nyelvművelés – nyelvpolitika7. Nyelvi tiszteletadás8. Névhasználat és társadalom9. A nyelvi attitűd

1. Nyelvhasználati és társadalmi változatosság

Minden nyelv az azt használó közösség révén létezik. Mivel minden emberi közösség, tár-sadalom sokszínű, tagolt, a nyelvhasználat is nagyfokú változatosságot mutat. A heterogenitás

ezért minden természetes nyelvre jellemző

sajátosság.A nyelvi rendszer grammatikai leírása, a nyelvi szintek szabályosságainak kutatása ennek a

sokféleségnek nagyon sok elemét figyelmen kívül hagyja, a nyelvet homogén jelenségként mutatjabe. A nyelvhasználat változatossága azonban minden beszélő közös tapasztalata, mindannyianérzékeljük, hogy különbözően beszélünk: szembetűnően más jellemzői vannak például egy fiatal,felsőfokú végzettségű, fővárosi nő nyelvhasználatának, mint egy középkorú, középfokú végzettsé-gű, vidéki férfiénak. Másrészt egy-egy személy beszéde is változatos, hiszen egészen másképpszólalunk meg például baráti körben, mint nyilvánosság előtt, hivatalos helyzetben. Kimutathatóktehát olyan társadalmi tényezők, amelyek összefüggésben vannak a nyelvhasználat különbségeivel.



1. ábra. Nyelvi és társadalmi változatosság

Beszédünk eltérései nem esetlegesek, a sokféleség rendezett változatosságot jelent: a tár-sadalom tagolódása, rétegződése és a nyelvhasználat variációi között szoros kapcsolat van.

A nyelvhasználat kielégítő megismeréséhez ezért a változatokat, különbségeket és a válto-zatosságban meglévő szabályosságot, a beszéd sokfélesége mögötti társadalmi tényezőket is felkell tárnunk.

1.1. A nyelv társadalmi jellegének tudományos vizsgálata

A nyelvhasználat és a társadalom közötti sokrétű összefüggésrendszert a legkidolgozottab-ban az 1960-as években önállóvá vált szociolingvisztika1 tudománya tanulmányozza. A vizsgáltkérdések egy része korábban is jelen volt a nyelvről való gondolkodásban, de egészen addig nemvált szemléletformáló értékűvé. A nyelvjáráskutatás egyes eredményei jelentik a legfőbb előzmé-

nyét, hiszen a dialektológia változataiban mutatja be a nyelvet, s a területi tagolódáson kívül azegyes nyelvjárásokon belüli társadalmi tényezőkre is felfigyelt, például a nyelvjárási szókincs válto-zásait részben a beszélők társadalmi helyzetének változásával magyarázta.

A szociolingvisztika kialakulásának és megszilárdulásának tudományon belüli és kívüli okaiegyaránt voltak. A tudományon belül az tette szükségszerűvé a társadalmi szempont érvényesíté-sét, hogy a nyelvészet 60-as években uralkodó irányzatai, a formális nyelvészet és a generatívgrammatika az ideális anyanyelvi beszélő nyelvhasználatának leírására törekedve nem tették lehe-tővé a nyelvben meglévő sokféleség, a változatok magyarázatát. Tudományon kívüli, társadalmiindíttatást pedig az adott, hogy számos aktuális társadalmi probléma hátterében (a gettólakók nyelvihátrányos helyzete az USA-ban; a tömeges migráció, a vendégmunkások miatt létrejövő kevert be-szélőközösségek; a volt gyarmati országok hivatalos nyelvének kérdése stb.) nyelvi okokra mutattak

rá.

1 A szociolingvisztikával kapcsolatos, magyarul olvasható alapművek: Kiss Jenő 1995. Társadalom és nyelvhasználat . Szocio-

lingvisztikai alapfogalmak. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp.; Trudgill, Peter 1997. Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába .

JGYTF Kiadó. Szeged.; Wardhaugh, Ronald 1995. Szociolingvisztika. Osiris – Századvég. Bp.; Cseresnyési László 2005. Nyelvek és

stratégiák avagy a nyelv antropológiája. Osiris Kiadó. Bp.



2. ábra. Ronald, Wardhaugh: Szociolingvisztika. Osiris Kiadó. Budapest. 1995.

A szociolingvisztika szemléletében és módszerében különbözik a nyelvet alapvetően egysé-gesnek bemutató a nyelvi szerkezetekre összpontosító elméleti nyelvészettől. Kijelentéseinek meg-alapozásához a valós nyelvhasználatból gyű jt nyelvi adatokat, egyszerre adat- és elméletcentrikus.Empirikusan bizonyítható összefüggéseket keres társadalmi és nyelvi jelenségek között.

A nyelv egyes dolgok kifejezésére több lehetőséget kínál fel; az egy jelenség, funkció kifeje-zésére szolgáló változatokat nyelvi változónak nevezzük (például magasabb vkinél vagy magasabbvalakit ő l ). Ha a változatok közötti választást valamilyen társadalmi változó (életkor, nem, foglalko-

zás) döntő

mértékben befolyásolja, akkor szociolingvisztikai változóról van szó. A szociolingviszti-kai változó tehát olyan nyelvi egység, amely két vagy több, különböző társadalmi szerepű változatban él.

A szociolingvisztika a társadalmi és nyelvi változók közötti kapcsolatokat, korrelációkat kutat- ja. A 3. ábra például az iskolázottság és a -ban/-ba nyelvi változó közötti összefüggést mutatja,vagyis azt, hogy minél iskolázotabb valaki, annál kisebb valószínűséggel tartja helyesnek az Évanem bízott a férjébe (NY103) és A kisfiút megbüntették, mert nem volt iskolába (NY106) változato-kat, a köznyelvinek tartott férjében és iskolában változatok helyett2.

2 Forrás: Kontra, M. (szerk.) Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon , Osiris Kiadó. 2003. 87.



NY103, N = 805, khi-négyzet (f=3) = 135,322, p < 0,01;

NY106, N = 788, khi-négyzet (f=3) = 165,635, p < 0,01

8169

3621

8573

3618

0

50

100

< 8 osztály 8 osztály 12 osztály f őisk/egy

iskolázottság

s z á z a l é

k

NY103: helyes NY106: helyes

3. ábra. Az iskolázottság hatása a -ban/-ba nyelvi változó használatára

A szociolingvisztikai kutatások adatait kérdőívekkel, interjúkkal, rögzített szövegek felhasz-nálásával és megfigyeléssel szerzik. Az adatgyű jtésnek mindig meg kell felelnie bizonyos követel-ményeknek: pontosan meg kell jelölni a vizsgált nyelvhasználók csoportját, s abból érvényes, acsoport társadalmi jellegzetességeit tükröző mintát kell venni. Az így végzett kutatások hitelességétmegismételhetőségük biztosítja. A kapott adatok alapján a szociolingvisztika nem kategorikus sza-bályokat, hanem valószínűségi összefüggéseket állapít meg.

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://hu.wikipedia.org/wiki/Szociolingvisztika

http://www.nytud.hu/pp/gracsin.html

2. Társadalmi rétegz ő dés — nyelvhasználati rétegzettség

A nyelvhasználat differenciáltsága nem pusztán a nyelvi változók egymásmellettiségét, so-kaságát jelenti, hanem nyelvváltozatokat, lektusokat teremt. A nyelvváltozat közös tulajdonsá-gokat mutató nyelvhasználati módok együttese, amely érzékelhetően elkülönül más nyelvvál-tozatoktól. A legszűkebb értelemben véve nyelvváltozatnak tekinthető az egyes ember beszéd-módja, idiolektus a is.

A nyelvhasználat rendezett eltéréseit tekintve megkülönböztethetünk vízszintes és függőle-ges tagolódást. A vízszintes tagolódás a nyelv területi alapon elkülönülő változatait, a dialektu-

sokat, nyelvjárás okat jelenti; a függő

leges tagolódás pedig a különböző

társadalmi változók(életkor, nem, foglalkozás) alapján létrejövő változatokat, szociolektusokat.E kétirányú tagolódás természetesen keresztezi, metszi egymást: a nyelvhasználó egyrészt

él valahol, másrészt pedig van kora, neme, foglalkozása, társadalmi rangja.A nyelvhasználók ráadásul sohasem csupán egy nyelvváltozatot ismernek, beszédünket

ugyanis nemcsak az határozza meg, hogy kik vagyunk, hanem az is, hogy éppen mit csinálunk.Az egyén társadalmi jellemzői, vagyis hogy kicsoda, kijelölik az anyanyelvjárását, amit ép-

pen csinál, az pedig kijelöli a regisztert3, amelyet éppen használ.

3 Az anyanyelvjárás és a regiszter fogalmának ilyen elkülönítése M. A. K. Halliday nevéhez fűződik. Language as a Social Semiotic. The

Social Interpretation of Language and Meaning. University Park Press, London, Baltimore. 1978.



Az anyanyelvjárás tehát a nyelvhasználók szerint elkülönülő változat, melyet a nyelv-használók szociokulturális háttere határoz meg. Az anyanyelvjárások összességében a társa-dalmi struktúra sokfélesége jelenik meg. Az anyanyelvjárást meghatározó fő társadalmi változók atársadalmi osztály, a lakhely, a kor és a nem.

A regiszter a használat alapján elkülönülő változat, melyet a társadalmi tevékenység

természete határoz meg. A regiszterek rendszerében a társadalmi folyamatok sokfélesége mutat-kozik meg. A regisztert meghatározó fő társadalmi változók a társadalmi cselekvés típusa, a nyelv-használati színtér, a téma, a szituáció és a szerepviszonyok.

4. ábra. Minden beszélő több regisztert használ a helyzetnek megfelelően

Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább tagolódik különböző csoportokra, annál össze-tettebb a társadalmi struktúrája, s annál többféle társadalmi tevékenység különül el benne, annáltöbb nyelvváltozatot is használ. A társadalmak és nyelvek modernizációja során azonban megindulegy ezzel ellentétes folyamat, az egységesülés is. Kialakul egy változat, amely a nyelvközösség

nagy részének mintát teremt, a társadalmi tekintélyt és érvényesülést segítő presztízsváltozattáválik, szabályait, normáit rögzítik: megszületik a köznyelv.

Mindezek alapján a nyelvhasználatban• területi• társadalmi• köznyelvi

változatok különíthetők el.A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/alknyelv/t10.htm

3. A nyelvhasználat területi tagolódása

Történeti szempontból nézve a területi nyelvváltozatok elsődlegesnek számítanak a többinyelvváltozattal szemben. Az egységes, normatív magyar köznyelv létrejöttében döntő szerepe atiszántúli és a felső-tiszai nyelvjárásterületeknek volt, de alföldi és dunántúli jellegzetességei is van-nak köznyelvünknek; több nyelvjárás vonásai ötvöződnek benne.

A területi változatok legkisebb egységének a helyi nyelvjárásokat tekinthetjük. Egy-egy ki-sebb település lakossága általában azonos, hagyományos nyelvjárási normához igazodik. Nagyobbtelepüléseken, ahol a társadalom településtörténeti, vallási, szociális tekintetben megosztott, többhelyi nyelvjárás is előfordulhat (eltérhetnek például a katolikusok és a reformátusok nyelvjárási sajá-tosságai).



A területi tagoltság nagyobb egysége a nyelvjárás vagy nyelvjárástípus. A különböző nyelv-járástípusok fogalmában a hasonló helyi nyelvjárásokat egyesítjük oly módon, hogy a kisebb jelen-tőségű eltéréseket nem vesszük figyelembe, a viszonylagos azonosságokat tekintjük meghatározó-nak.

A helyi nyelvjárások sokaságából tíz nagyobb nyelvjárási régiót emelhetünk ki: a nyugati, a

dunántúli, a dél-dunántúli, a dél-alföldi, a tiszai, az északi (palóc), az északkeleti, a mezőségi,a székely és a moldvai nyelvjárási régiókat4.

5. ábra: Magyar nyelvjárási régiók5

A területi nyelvváltozatok használatát a köznyelv kialakulása óta társadalmi tényezők ismeghatározzák. A nyelvjárási területeken sem mindenki csak a nyelvjárást beszéli, hanem iskolai

végzettségétől, foglalkozásától, korától függően a köznyelvet vagy valamilyen köznyelvies változatotis.Az iskoláztatás, a falusi mobilitás és a tömegtájékoztatási eszközök révén a köznyelv egyre

szélesebb hatókörűvé vált, s ez az elmúlt évtizedekben kiegyenlítődési folyamatot indított meg anyelvjárások és a köznyelv között. Létrejött a regionális köznyelviség, amely köznyelvi funkció-jú, nem kirívó táji sajátosságokat is hordozó, területi kötöttségű nyelvhasználat.

A nyelvjárások nyelvhasználati színterei a magánélet területére szorulnak vissza, a közéleti-nyilvános beszédhelyzetekben pedig a regionális köznyelvet használják. Ez a helyzet teremti meg akettősnyelvűséget, vagyis azt a helyzetet, hogy a beszélő két egymástól részben elkülönülő nyelvváltozatot ismer, s a beszédhelyzettől függően választja vagy a nyelvjárási vagy a köz-nyelvi beszédmódot.

A regionális köznyelviség részben visszaszorítja a nyelvjárásokat, másrészt azonban segít ismegőrizni azokat, mert a megmaradó nyelvhasználati színtereken nem negatív megítélésűek, ígyakár a közösségi azonosulás eszközévé is válhatnak.

A kettősnyelvűség állapota hasonlítható a diglossziáéhoz, amelyben egy emelkedett nyelv-változat, s közönséges változatok élnek egymás mellet, használatukat pedig a nyelvhasználati szín-tér határozza meg. A diglosszia esetében azonban az emelkedett változat senkinek nem anyanyel-ve, az iskolai oktatásban sajátítják el, egy korábbi időszakban vagy egy másik nyelvközösségbenhozták létre, többnyire csak írásos, formális beszédalkalmakkor használják, a mindennapi társal-

4 Részletes képet ad a magyar nyelvjárásokról Kiss Jenő: Magyar dialektológia című munkája. Osiris Kiadó. Budapest. 2002.5 A térkép forrása: Kiss Jenő: Magyar dialektológia című munkája. Osiris Kiadó. Budapest. 2002. 5. Melléklet.



gásban pedig a közösség egyetlen rétegében sem használatos. Ilyen helyzetet találhatunk példáulaz arab nyelvben, ahol a szent szövegek nyelvhasználata tartja fenn az emelkedett nyelvváltozatot,azonban a közönséges változatoknak is vannak különböző, területi standardjai.

A teljes magyar nyelvközösséget vizsgálva szólnunk kell a nyelvhasználatnak az anyaorszá-gon kívüli állami berendezkedéshez, más államnyelvhez kötődő, a kétnyelvűséggel, a kisebbségi

nyelvhasználattal összefüggő változatairól, az ún. állami változatokról, melyek a területi változatoksajátos típusának tekinthetők.

A magyar nyelv kisebbségi változatai (a szlovákiai, ukrajnai, romániai, szerbiai, horvátorszá-gi, szlovéniai, ausztriai és amerikai) – melyek természetesen maguk is tovább tagolódnak területi éstársadalmi alapon is – több tekintetben is eltéréseket mutatnak a magyarországi magyartól.

A kisebbségi nyelvhasználatban a köznyelvnek, a szaknyelveknek, a hobbinyelveknek, aszlengnek a szerepe kisebb, a nyelvjárásoknak viszont nagyobb, mint az anyaországiban. Az anya-nyelvi közélet hiánya idézi elő azt is, hogy nincs intenzív kapcsolat a köznyelv és a nyelvjárásokközött, a nyelvhasználat nagyobb fokú nyelvjárásiasságban van. A legfeltűnőbb különbség azonbanaz államnyelv hatásából, befolyásából adódik.

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1234/123401.htm

4. A nyelvhasználat társadalmi tagolódása

A nyelvhasználat társadalmi változatai mindig csoportokhoz kötődnek. A szociológiábanmegkülönböztetik a kis- és a nagycsoport fogalmát, amelyek szerveződésükben és működésükbenalapvetően különböznek egymástól. A kiscsoport olyan közösséget jelent, amelyeknek tagjai folya-matos érintkezésben, napi interakcióban vannak egymással, tagjaik között közösségi hálózatokrajzolhatók fel, s így saját szokásrendszerrel, saját nyelvi szokásokkal, jellemzőkkel is bír. Kiscso-portnak tekinthető egy iskolai osztály, egy munkahelyi közösség vagy akár egy baráti társaság. Anagycsoport ezzel szemben egy bizonyos közös paraméterrel (pl. nők, szellemi foglakozásúak) jel-lemezhető egyének halmaza, nincsen közöttük folyamatos interakció, nyelvhasználatuk azonossá-gai így csupán az adott szempontból eredeztethetők.

4.1. Nyelvhasználat és társadalmi réteg

A társadalom rétegekre való tagolódása és a nyelvhasználat különbségei összefüggenekugyan, de ez nem azt jelenti, hogy teljes megfelelés lenne közöttük. A nyelvhasználatban egyértel-mű osztálykülönbségek csak az indiai és más kasztrendszerekben vannak: azokban – mivel a tár-

sadalmon belüli tagozódás évszázadok óta változatlan – a különböző kasztokhoz való tartozás abeszédben rendszerszerű különbségekkel jár.

A modernizáltabb társadalmakban azonban az osztály és réteg kategóriák helyett célsze-rűbb a társadalomban elfoglalt helyet más módon meghatározni, több mérőszám figyelembevételé-vel megközelíteni. A társadalmi helyzet meghatározására a szociolingvisztikában ezért skálákat,indexeket szoktak felállítani, amelyekben különböző mutatókat: a foglalkozást, a neveltséget-iskoláztatást és a családi jövedelmet, az életstílust szokták figyelembe venni.

A nyelvi minták követése, a nyelvi viselkedés szempontjából azonban az egyén önazonosí-tása, csoporttal való azonosulása meghatározóbb lehet az ilyen skálák segítségével megállapítotthelyzeténél is.



4.2. Nyelvhasználat és életkor

A nyelv belső változatosságának bemutatásához figyelembe kell vennünk az életkor változó- ját is. A társadalmi szocializációs folyamatot a nyelvi szocializáció folyamata is kiegészíti. A nyelvegyrészt eszköze a szocializációnak, mivel a közösség elvárásai elsősorban a nyelven keresztül

jutnak el a gyerekhez, másrészt pedig a célja is, hiszen a társadalomba való beilleszkedésnek részea társadalmi viszonyrendszernek megfelelő nyelvhasználat, nyelvi-kommunikatív kompetencia elsa- játítása.

A nyelvi szocializáció az egész életen végigívelő folyamatként az adott közösség nyelvhaszná-lati szabályainak és a szabályok helyes alkalmazási módjának elsajátítását, illetve az életkorból adódóújabb és újabb szerepekhez társuló nyelvi kifejezésformák elsajátítását jelenti.

A nyelvi szocializációt szakaszokra bonthatjuk. Az elsődleges szocializáció a születéstőlhatéves korig tart, a nyelv és a nyelvi viselkedésminták elsajátítását jelenti, legfőbb színtere a csa-lád. Az egyén nyelvhasználatában mindvégig ennek van a legmeghatározóbb szerepe, ekkor dől elanyanyelvjárása, az, hogy elsődlegesen valamely köznyelvi változatot sajátítja-e el.

A nyelvelsajátítás szakaszához a különböző kultúrák eltérően viszonyulnak, megkülönböz-tethetünk helyzetközpontú és gyermekközpontú elsődleges szocializációt. A helyzetközpontúnyelvtanítás nem igazodik a gyerekhez, hanem a gyerektől várja el, hogy igazodjon a helyzethez. APápua-Új-Guineában élő kaluli népcsoportban például nem tekintik értelmes lénynek a gyereket,úgy vélik, fölösleges hozzá beszélni, s csak akkor kezdenek hozzá nyelvi neveléséhez, amikor máraz első szavakat kimondja. Ekkortól pedig előmondják neki a helyzetnek megfelelő nyelvi megnyil-vánulást. Az európai kultúrára a gyermekcentrikus nyelvelsajátíttatás jellemző, ez a gyermek szint- jéhez igazodó egyszerűsített beszédmódot ír elő a felnőttek számára: a gyermek gesztusait, vokális jelzéseit válaszként értékeljük, jelentést tulajdonítunk nekik6.

6. ábra: Gyermekközpontú nyelvi szocializáció

A másodlagos szocializáció az iskoláskorra esik, az azonos rangú csoportban való tanulá-

si folyamatot jelöli, az ismeretek tágulása a nyelvi horizont folyamatos szélesedésével is együtt jár.A harmadlagos szocializáció a felnőttkorhoz kötődik, a munkavállalás, a családi viszonyok átala-kulása, a házasságkötés, a gyermekvállalás folyamatosan új nyelvi szerepeket, nyelvhasználatielvárásokat hoz magával.

Az életkori nyelvváltozatok közül a gyermeknyelv különül el a legélesebben, a biológiai-mentális érettség eltérő foka miatt. A kisgyermekkor jellemző nyelvhasználati sajátosságai a ma-gyarban: ingadozik a magánhangzók rövidsége és hosszúsága, bizonyos fonémákat nem ejtenek,gyakoriak a hanghelyettesítések, egyszavas mondatok, nyelvrendszertanilag logikus, kikövetkezte-tett szóalakok használata (szépebb, lók), szótagkettőzéssel alkotott szavak használata (vava, tátá,

dádá), hiányzik a szórendi változatok jelentéselkülönítő szerepe.

6 A nyelvi szocializáció típusait részletesen bemutatja Réger Zita Utak a nyelvhez című munkája. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1986.



Életkor alapján elkülönülő változat a fiatalok nyelve, a diáknyelv is (a nyugat-európai szak-irodalomban tinédzserregiszternek is nevezik), amelyre a szinonimagazdagság, a játékos szóalko-tás, a szemléletes kifejezések, az argotikus kifejezések, durvaságok, a túlzó jelzők, mindenes szókés a nyelvi tiszteletadás egyes formáinak elutasítása jellemző.

Az egyértelműen életkorhoz kötött változatokon kívül találunk még olyan jellemzőket, ame-

lyek egy-egy korosztályban gyakoribbak, valószínűbbek, vagyis életkor-preferenciás nyelvhasználatieltérések.

A nyelvhasználat az életkor szerint lépcsőzetesen alakul, a beszélők, ahogy haladnak előrea korban, fokozatosan módosítják beszédszokásaikat; ez a folyamat minden nemzedék életébenmegismétlődik.

A fiatalok és az idősek nyelvhasználatára a nem köznyelvi változatok gyakorisága, a felnőt-tekére pedig a presztízsváltozatok előnyben részesítése jellemző. Empirikus vizsgálatokkal kimutat-ták, hogy a 35 és 55 év közötti korosztály nyelvhasználata közelít leginkább a köznyelvhez.

A köznyelvtől eltérő formák az idősebbek esetében a nyelvhasználati helyzetek szűkülésé-vel, a fiataloknál pedig a másra törekvéssel, a csoporthoz tartozás érzésével magyarázhatók; azaktív felnőttek normakövető nyelvhasználatát komplex társadalmi szerepeik indokolják.

A nemzedékek szerinti nyelvhasználati különbségek a nyelvi változások vizsgálatában is se-gítségünkre lehetnek, például az idősek és a fiatalok beszédének egybevetéséből következtethe-tünk az éppen zajló változásokra. A fiatalok és az idősek nyelvhasználatának összehasonlításában – például ha a nyelvjárások visszaszorulásának mértékére vagyunk kíváncsiak – figyelembe kellvennünk azt is, hogy idősebb korukban az emberek visszatérnek a nem köznyelvi formákhoz, vagy-is, ha valaki aktív felnőttként a köznyelvet beszéli, az nem jelenti azt, hogy később nem fog vissza-térni nyelvjárásához.

Az életkor mint társadalmi változó meghatározó szerepűvé válik a nyelvváltás közelébe ke-rülő kétnyelvű közösségekben, például a 35 év alatti vogulok egymás között már csak oroszul be-szélnek. Döntő fázisnak számít a nyelvváltás folyamatában, amikor a fiatalok a nyelvet már csak

fölfelé, az idősebbekkel való kommunikációban használják.

4.3. Nyelvhasználat és hátrányos helyzet

A nyelvhasználat társadalmi rétegek, osztályok szerinti tagolódása és a nyelvi szocializációösszefüggései a nyelvi hátrányos helyzetről szóló elméletben mutatkoztak meg leginkább, amely-nek kidolgozása Bernstein7 nevéhez fűződik. A londoni külvárosi munkás- és középosztálybeli gye-rekek nyelvhasználatának és iskolai teljesítményének vizsgálata, összehasonlítása alapozta megazt az elméletet, amely szerint a társadalmi egyenlőtlenség újratermelődésében a nyelvi hátránynakkiemelt szerepe van.

E felfogás szerint más minták alapján sajátítják el a nyelvet a gyerekek a munkáscsaládok-ban és a középosztálybeli családokban. A munkáscsaládok szerkezetét zárt szerepviszonyok jel-lemzik, rang- és szerepcentrikusak; a középosztálybeli családokban azonban a nyílt szerepviszo-nyok a meghatározóak, inkább egyéncentrikusak. A zárt szereprendszer csökkenti a nyelvi alterna-tívákat, mindenkinek kijelölt helye, szerepe van a családban, nincs szükség az egyéni jelentésekkifejtésére; a nyílt szereprendszer jobban lehetőséget ad az egyéni szándékok kifejezésére, jobbanmegköveteli, hogy kifejtetté tegyük mondanivalónkat. A nyitott szereprendszerű családokban példá-ul általában érzelmi, személyes okokra hivatkozva elmagyarázzák a gyereknek, hogy mit miért nem

7 Magyarul: Bernstein, Basil: Nyelvi szocializáció és oktathatóság. In: Szépe György–Pap Máris (szerk.): Társadalom és nyelv . Bp., Gon-

dolat Kiadó. 1975. 393–434.



szabad megtennie; a zárt szereprendszerű családban azonban csak a pozícióval érvelnek: Egy

kislány nem viselkedik így!

Ez a kétféle szocializációs helyzet két különböző, eltérő mértékben kidolgozott kódot teremt.A munkásosztálybeli gyerekek korlátozott kódot használnak, amely szűk körű szintaktikai és lexi-kai elemekből válogat, merev és szigorú elrendezésű, a jelentés nem válik el benne a szituációtól,

számos elemet kifejtetlenül hagy. A középosztálybeli gyerekek azonban otthon elsajátíthatják a ki-dolgozott kódot, amelyre szélesebb körű szintaktikai és lexikai válogatás, rugalmas elrendezés jellemző, s ezáltal inkább lehetővé teszi a szubjektív szándék nyelvi kifejtését, a jelentések kidolgo-zását, explicitté tételét.

Az iskola, mivel az ismeretek átadása és számonkérése szinte kizárólag a verbális csator-nán keresztül történik, kifejtett jelentéseket követel meg, a középosztály nyelvhasználati módját pre-ferálja, s így a munkásosztálybeli gyerekek eleve hátrányba kerülnek.

Ezt az elméletet sokan bírálták, mivel nincs mindig egyértelműen kimutatható összefüggésaz osztályviszonyok és a család szerkezete között, s a szocializáció folyamatában számos egyébtényezőt is figyelembe kell venni. Ráadásul a korlátozott és a kidolgozott kód használata csak fázis-beli különbséget jelent, időbeli eltolódással a legtöbb nyelvhasználó elsajátítja az explicitté tett, be-szédhelyzethez alkalmazkodó fogalmazásmódot.

Nyelvi hátrányos helyzetet teremthet az is, ha valakinek valamely területi nyelvváltozat azanyanyelvjárása, vagyis a nyelvjárási anyanyelvűség is. Ennek elsődleges oka az, hogy példáulMagyarországon a nyelvjárások társadalmi megítélése kedvezőtlen, sokan a műveletlenség, azelmaradottság jelének tekintik. Az iskola ráadásul sokszor úgy követeli meg a köznyelvi nyelvhasz-nálatot, hogy nincs is tekintettel a gyerekek kiinduló nyelvváltozatára.

Az otthon elsajátított nyelv valóban okoz előnyöket és hátrányokat az iskolai teljesítmény-ben, amelyekre az anyanyelvi nevelésnek oda kell figyelnie, azonban a nyelvi szocializáció folyama-tának alakulása nem pusztán a társadalmi osztálytól, hanem számos társadalmi tényezőtől függő,összetett jelenség.

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2005-07-ta-Olah-Iskolai

4.4. Nyelvhasználat és nem

A társadalom nemek szerinti tagolódása is okoz nyelvhasználati különbségeket: a férfiak ésa nők beszéde alapvetően azért különbözik, mert más-más szerepeket töltenek be a társadalom-ban. A nyelvi szerep a nemi szereppel együtt örökítődik át, utánzás révén. A differenciált utánzástbizonyítja például az is, hogy a beszélni még nem tudó gyermek – a megfigyelések eredményei

alapján – az anyjának magasabb hangfekvésben gügyög, mint az apjának.Azokban a társadalmakban, amelyekben élesen elkülönülnek a női és a férfi szerepek, na-gyobb differenciát találunk a beszédmódokban is. Egyes indián közösségekben például a kiejtés, aszókincs és a grammatika terén is eltérések vannak, szinte különböző nyelvet alkotva. Szókészlet-beli különbségek igen sok nyelvben előfordulnak, például a japán nyelvben vannak olyan személyesnévmások, amelyeket csak férfiak használhatnak. A legáltalánosabbnak azonban a fonológiai kü-lönbségek tekinthetők, ez azt jelenti hogy bizonyos helyeken más-más hangot ejtenek, például a jukagírban a nők ts- t és dz- t ejtenek ott, ahol a férfiak tj- t és dj- t.

A mai magyar nyelvhasználatban a nemhez kötődő kötelező érvényű eltérések nincsenek,megfigyelhető azonban számos nempreferenciás különbség. Kimutathatóan másképp használjákpéldául a nők a mondatfonetikai eszközöket, többször élnek hangmagassági váltásokkal, beszédük

ezért dinamikusabbnak, érzelmileg telítettebbnek tűnik. Különbségek adódnak abból is, hogy a nők-nek kevesebb van megengedve a nyelvhasználatban: más társadalmi elvárások vonatkoznak rájuk



a viccmesélésben, a káromkodásban, sőt már a kislányokat is gyakrabban szakítják félbe szüleik,mint a kisfiúkat.

Régebben úgy tartották, hogy a nők őrzik a hagyományosabb, archaikusabb nyelvi változa-tokat, mivel szűkebb kommunikációs kapcsolathálózatban vettek részt; mára a modernizálódott tár-sadalmakban ez a helyzet megfordult, a nők kommunikációs hálózata a férfiakénál nyitottabbá vált,

többféle különböző kapcsolattípusnak a részesei (bevásárlások, szomszédolás, kapcsolattartás aziskolával, a gyerek ismerőseivel stb.), s ennek következtében a nők nyelvhasználataköznyelviesebb, jobban követi a presztízsformákat.

7. ábra: Nyelvhasználat és nem

A feminista mozgalom is felfigyelt a nyelv és a nem összefüggésére: a nyelv ugyanis képestükrözni és fenntartani a nőkkel és a férfiakkal kapcsolatos társadalmi beállítottságot. A feministaszemlélet azokat a nyelvi jelenségeket kritizálja, azoknak a megváltoztatására, kiküszöbölésére

törekszik – elsősorban az angol nyelv megfigyelése, vizsgálata alapján –, amelyek a férfiközpontúvilágnézetet erősítik, s ezáltal véleményük szerint a nők lekicsinylését, diszkriminációját segítik elő.Az angol nyelv grammatikáján belül ilyen problémát okoz a nemileg semleges egyes szám 3. sze-mélyű névmás hiánya is, hiszen például határozatlan névmás után, határozatlan alanyként szabá-lyosan a he hímnemű formát kell használni. A szókincs területén is vannak hasonló jelenségek, anemileg semleges, de a hímnemű formából összetett szavakban (mankind – emberiség; chairman –

elnök → chairperson) a feministák változtatásokat javasolnak.

4.5. Nyelvhasználat és vallás

A vallás, a felekezethez való tartozás is juthat nyelvi szerephez. Nagymértékben különbözika szókészlet, hiszen bizonyos fogalmak felekezetekhez kötődnek (úrfelmutatás, konfirmál, talmud ),másrészt egyes fogalmakat különböző módokon neveznek meg a felekezetek (pl. keresz-

tény/keresztén ). A névválasztásban a vallásnak egészen a XX. század elejéig meghatározó szere-pe volt, hiszen a római katolikusok között a szentek és vértanúk nevei, a protestánsok és izraelitákkörében viszont az ószövetségi nevek voltak meghatározók. A vallás és a nyelv összefüggéseazokban az esetekben a legnyilvánvalóbb, ahol az együtt élő közösségekben a nyelvi-etnikai kü-lönbség vallási különbséggel is együtt jár. A vallási elkülönülés erősíti a nyelvi különbségek fennma-radását, az anyanyelv megőrzését, így a vallás nyelv- és etnikummegtartó tényez ő vé válhat . Példá-ul a moldvai csángók elsősorban katolik nak nevezik magukat, ha az ortodox románoktól akarjákmagukat megkülönböztetni.



4.6. Nyelvhasználat és foglakozás

A szaknyelvek a társadalom foglalkozás szerinti differenciálódása és a tudományágakelkülönülése alapján létrejövő nyelvváltozatok. Egyaránt szaknyelvnek nevezzük tehát az egyesfoglalkozásokra, akár hagyományos mesterségekre jellemző nyelvhasználatot, az úgynevezett

iparosnyelvet és a tudományok kifejezésmódjait is.Nyelvünkben az elmúlt évtizedekben ezek tekinthetők a legdinamikusabban változó réteg-

nek, a szakszókincsek robbanásszerűen gyarapodnak, ma már a szókészletnek jóval nagyobb há-nyadát jelentik, mint a közszavak. A szaknyelvek társadalmi megítélése, presztízse jobb, mint atöbbi csoportnyelvé, az idegen nyelvi hatást azonban sokszor kritikaként hozzák fel ellenük. Koráb-ban a latin és a német, napjainkban pedig az angol eredetű, illetve az angol közvetítésű nemzetköziszakszavak a legmeghatározóbbak.

A szaknyelvi jelenségek minden nyelvi szinten vizsgálhatók, a szaknyelviség sajátosságaiazonban leginkább a szókincsben mutatkoznak meg. A tudományok általánosan is ismert kifejezé-seit terminológiának, az alaposabban ismerők, szakértők által használt fogalmak megnevezéseitpedig nómenklatúrának nevezzük.

A szaknyelvek vizsgálata azért is nehéz, mert tevékenységi körhöz kötődnek, azonban stílu-sukat, igényességi szintjüket tekintve maguk is tovább tagolódnak: például a tudományok nyelvébenis szétválik a szaktudományosság, a szakmai köznyelv és a műhelyzsargon.

A szaknyelvek vizsgálata általában a szakszókincs gyű jtését és feldolgozását jelenti, holottmondatszerkesztési, szövegépítési jellemzőket, sajátos fogalmazási modort mindenképpen felfe-dezhetünk; természetesen nem egységesen, hanem a szakmai nyelvhasználat stílusszintjétől füg-gően. Például a szaknyelvek felső rétegére, a tudományos nyelvhasználatra a nominalizáltság és aszemélytelen szerkezetek használata jellemző.

8. ábra. Urbán Viktor: Háromnyelvű műszaki szakszótár. Urbanus Trading Bt. Budapest.

2002.

Napjainkban a számítástechnika és a közgazdaságtan szaknyelve tölt be lényeges szerepeta társadalomban, kifejezéskészletük egy része a köznyelvbe is átszivárog. Az informatikai-számítástechnikai szókészlet alakulása nyelvtörténeti jelentőségű, napról napra nyomon kísérhetjükaz új fogalmak meggyökeresedésének dinamizmusát. A számítástechnika szaknyelve is nagyfokú

rétegzettséget mutat: megvan a szorosan vett nómenklatúrája és terminológiája, de van szakzsar-gonja és szlengje is, részben hobbinyelvvé is vált.



A szaknyelvek akkor válhatnak zsargonná, ha eszközévé lesznek a használó csoport elzár-kózásának, vagyis ha a elsődleges funkciójuk nem a kifejezés, hanem annak illusztrálása, hogy abeszélő ismeri a csoport nyelvhasználati normarendszerét. A zsargon tehát nem önálló nyelvvál-tozat, hanem a szaknyelvekre épülő, a csoportelkülönölést hangsúlyozó beszédstílus.

A hobbinyelvek a szaknyelvekhez hasonlóan elkülönülő, az érdeklődés, a szabadidős

tevékenység alapján létrejövő nyelvváltozatok. A különböző játékok, szórakozások nyelvhaszná-lati sajátosságai tartoznak ide (kertészkedés, kártyajátékok). A szaknyelveknél kötetlenebb nyelv-használati formát jelent, azonban a tevékenységi körök érintkezése miatt részben azok szókincséretámaszkodik. A sportok fogalmainak például mindig van szakmai, hivatalos és hobbinyelvi megne-vezése is (sakkban: huszár, vezér, gyalog — ló, királyn ő , paraszt ).

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://www.melymosoly.hu/~nyelvor/period/1273/127302.pdf

4.7. A szleng

A szlenget mint nyelvhasználati réteget a hosszú ideig életstílushoz és életkorhoz kötött ala-csony presztízsű nyelvváltozatként értékelték a nyelvészetben. Tekintették úgy, mint az alvilágnyelvének, a tolvajnyelv egyes elemeinek felszivárgását a köznyelv alsóbb rétegeibe, mint barátokközötti fesztelen, bizalmas nyelvhasználatot és mint az ifjúság elkülönülésre törekvő nyelvhasznála-tát.

A szleng azonban nem köthető egyetlen csoporthoz vagy bizonyos típusú csoportokhoz, hi-szen a tapasztalat azt mutatja, hogy mindannyian használunk szlengelemeket. A szleng a társada-lom egészét átszövő nyelvváltozatként a normatív köznyelvnél kötetlenebb, játékosabb, sza-badabb nyelvhasználati-stilisztikai variációt jelent, amellyel informális beszédhelyzetekbenélünk.

A szleng tehát az egész beszélőközösségben jelen van, azonban mindig kiscsoportokbanszületik és működik. Megkülönböztethetünk kiscsoport-szlengeket, ezek bármilyen kiscsoport,akár két ember nyelvhasználatában is megvalósulhatnak, ezekből szerveződő nagycsoport-szlengeket, ilyen lehet egy-egy város vagy egy-egy szakma szlengje, s ezekből — a köznyelv ki-alakulásához hasonló folyamat révén — létrejövő közszlenget, amely olyan szlengszavakat és fo-galmazásmódokat jelent, amelyek mindenki számára ismertek.

9. ábra. Kövecses Zoltán: Szlengszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1998.



Napjaink beszélt nyelvhasználatában egyre nagyobb szerepet nyer a közszleng, szinte atársadalom egésze használ szlengszavakat; az igényes köznyelvi norma alatt kialakul egyszubnorma; a spontán, kötetlen beszélt nyelvet ez határozza meg.

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/tanulmanyok/szluniv_hun.htm

5. Kétnyelv ű ség

A kétnyelvűség mindig két nyelv, vagyis két etnikum kapcsolatának, egymás mellett élésé-nek az eredménye. Különböző nézetek élnek arról, hogy a két nyelv milyen szintű ismerete szüksé-ges ahhoz, hogy valakit kétnyelvűnek tekinthessünk: az egyik végletes álláspont szerint mindkétnyelv anyanyelvi szintű ismeretére van szükség hozzá, a másik szerint már az egy második nyelvennéhány szót megértő nyelvhasználót is kétnyelvűnek nevezhetjük (ld. 7. fejezet 4.2.7.). Funkcionális

szempontból azt tekinthetjük kétnyelvűnek, aki mindennapi interakciói során két különböző nyelvet használ eredményes kommunikációban.

A kétnyelvűség igen elterjedt jelenség, mivel az egynyelvű államok száma elenyésző, szintemindenhol élnek más nyelvű kisebbségek, hiszen a világon 4-5000 nyelvet használnak a mintegy200 állam területén. Meglepő lehet például, hogy Angliában több mint száz kisebbségi nyelvet tarta-nak számon.

A kétnyelvűséget vizsgálhatjuk az egyén szempontjából, pszicholingvisztikai megközelítés-ben és a közösség szempontjából is.

Az egyén nyelvhasználatát tekintve lényeges szerepe van a nyelvelsajátítás időpontjának, alegeredményesebb a 4. és 8. életév közötti kétnyelvűsödés; a felnőttkori nyelvelsajátításban az arti-kuláció és a hanglejtés megőrzi az anyanyelvi sajátosságokat.

Az egyén nyelvi kompetenciája szempontjából megkülönböztethetünk kiegyensúlyozott(balansz) és egyenlőtlen(domináns) kétnyelvűséget: az elsőben a két nyelv ismerete azonos szin-tű, a másodikban az egyik nyelv ismerete jóval erősebb.

Az egyén kognitív fejlődése és a szociokulturális környezet összefüggése alapján beszélhe-tünk hozzáadó (additív) és fölcserélő (szubtraktív) kétnyelvűségről. Az első esetben az anyanyelvpresztízse magas, s mellé épül a második nyelv; a második esetben viszont az anyanyelv negatívmegítélésű a környezetben, s a második nyelv elsajátítása nyelvcseréhez is vezet.

A társadalom szempontjából elsősorban a közösségi kétnyelvű helyzetek érdekesek, ame-lyek kiterjedésük szerint lehetnek egyoldalúak vagy kétoldalúak, tehát vagy csak az egyik közösségbeszéli a másik nyelvét, vagy kölcsönös ez a viszony.

A két nyelv ismerete általában társadalmi előnyt jelent, sőt pozitív kognitív hatásai is lehet-nek, szoktak azonban a kétnyelvűség hátrányairól is beszélni. A negatívumok soha nem magából akét nyelv használatából, hanem a környező társadalmi helyzetből adódik Az anyanyelv megbélyeg-zése, negatív társadalmi megkülönböztetése esetén például saját nyelvét szégyelli a nyelvhasználó,másodnyelvét pedig természetesen nem tudja annyira jól használni, s ennek negatív, személyiség-romboló hatása is lehet.

A kedvezőtlen társadalmi körülmények miatt válik gyakran a kétnyelvűség instabil állapottá;s következhet be a nyelvcsere, nyelvváltás folyamata.

A kétnyelvű nyelvhasználók beszédében igen gyakori jelenségnek számít a kódváltás mű-velete, amelyben a nyelvhasználó egy megnyilatkozáson, egy beszédeseményen belül – a kontex-tustól vagy a szituációtól függően – váltogatja két nyelvét. Ez a jelenség összefügg a kódválasz-

tással, amely pedig a nyelvhasználati színtér szerinti nyelvválasztást jelenti, például: hivatalbanromán, otthon magyar.



A magyar anyanyelvűeket tekintve egy a 80-as évek elején készült felmérés szerint 4 és félmillióan voltak kétnyelvűek, hiszen a határainkon kívül élő magyarok nagy része mindenhol a két-nyelvűségnek alacsonyabb vagy magasabb stádiumában van. A Kárpát-medencében élő magyar-ság többségének a magyar a jobban birtokolt nyelve, az emigráns magyarok nagy részénél viszontfordított a helyzet, a másik nyelv a domináns. Néhány magyar anyanyelvű számára már csak mara-

déknyelv, reliktumnyelv a magyar, mivel a másik nyelv már szinte teljesen kiszorította: ilyen hely-zetben van például a szórvány magyarság egy része és a moldvai csángók egy része is.

10. ábra. Magyar nemzeti kisebbségek a Kárpát-medencében8

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:

http://www.gramma.sk/hu/szakirodalom/publikaciok/lanstyak/mnyszlvaltjzoi.dochttp://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2002_02/cikk.php?id=1114

6. Nyelvi tervezés – nyelvm ű velés – nyelvpolitika

A nyelv nemcsak a kommunikáció eszköze, hanem szimbólum is egyben: az azonosság ésaz elkülönülés kifejező je is az összetartozó közösségek, etnikumok számára. A társadalom moder-nizációjával párhuzamosan a nyelvhasználat tudatos szabályzásának folyamata is megindult.

A nyelvhasználatra vonatkozó tervezési-döntési feladatok két nagy területre sorolhatók be.Az egyik a korpusztervezés területe: az egyes nyelvek nyelvhasználati sajátosságaival, a szó-kinccsel és a grammatikai jellemzőkkel kapcsolatban végzett tevékenység, amely arra törekszik,hogy alkalmassá tegye a nyelvet, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott kommunikációs igé-nyeknek. A másik terület a státustervezés, amelybe a nyelvek és nyelvváltozatok hivatalos státu-sának, egymáshoz való viszonyának, használati körének szabályzására irányuló tevékenységektartoznak.

A korpusztervezés két egymást követő szakaszra bontható. Az első a nyelv szabályainak, jellemzőinek rögzítése, kodifikálása, amelyben lejátszódik egyrészt a nyelv lejegyzésére alkalmasírásrendszer egységesülése, a grafizáció; másrészt a nyelvi szabványosítás folyamata, az egysé-

8 Forrás: 1989-1992. évi népszámlálások



ges köznyelv kialakulása, a nyelvhasználati mintanorma rögzítése, a standardizálás; harmadrésztpedig megkezdődik a szaknyelvi szókészletek kidolgozása és elterjesztése, az intellektualizáció.

A magyar nyelv kodifikálása hosszú ideig tartó folyamat volt, mely a reformkorban teljesedettki, s amelynek legaktívabb szakasza a nyelvújítás volt. A nyelvújítás nyelvtervező tevékenységénekeredménye látványosan mutatja meg azt, hogy sikeresen megvalósítható a nyelvhasználatba, s

ezáltal a nyelv alakulásába történő beavatkozás.A korpusztervezés második szakasza a kodifikált nyelv megőrzésére irányul, a nyelvi norma

változásának, a nyelvhasználat módosulásainak nyomon követésével. Ezeket a tevékenységeketrészben a nyelvművelés végzi, azonban ahhoz, hogy valóban állapottervezéssé válhasson, maitevékenységét meg kell újítania, és ajánlásait, döntéseit szociolingvisztikailag megalapozott nyelv-használati helyzetkép alapján kell meghoznia.

A nyelvművelést a szociolingvisztika oldaláról számos kritika éri, a hagyományos nyelvmű-velő tevékenységet túlzóan még a nyelvi megbélyegzés intézményesítésének is nevezik, mivel anormatív, köznyelvi változatokat előnyben részesítő szemléletével értékrendi különbségeket feltéte-lez az egyes nyelvváltozatok között. A szociolingvisztika felfogása szerint azonban minden nyelvvál-tozat azonos értékű, hiszen megfelel az őt éltető közösség kommunikációs elvárásainak. A stan-dard, köznyelvi változattal bíró nyelvek esetében mégis el kell ismernünk azt, hogy mivel ennek aváltozatnak a presztízse történetileg hagyományozódóan nagyobb a többi nyelvváltozaténál, hasz-nálata segíti a társadalmi érvényesülést, ráadásul a közösséget összetartó ereje van, ezért anyelvművelésnek szorgalmaznia kell fejlesztését és a nyilvános, igényességet követelő nyelvhasz-nálati színtereken való használatát.

A státusztervezés a nyelvek és nyelvváltozatok egymáshoz való viszonyának szabályzása,tudatos politikai döntéseket igényel, nyelvpolitikának is nevezik. Dönteni kell például az államokhivatalos nyelvéről, a kisebbségek nyelvi jogainak biztosításáról, az idegennyelv-oktatásról.

Számunkra ma a legfontosabb státusztervezési feladatok: a határon túli magyarok nyelvi jo-gainak biztosítása, a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvhasználati jogainak

folyamatos védelme, valamint hatékony idegennyelv-oktatási stratégia kidolgozása.A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/humfold/szocling/Sandor_K/corvina.htm

7. A nyelvi tiszteletadás

A kapcsolatteremtés nyelvi eszközeinek szociális jelentésük, a társadalmi viszonyokat meg- jelenítő értékük is van. A nyelvi tiszteletadási formák, a köszönések és megszólítások használatáttársadalmi változóktól függő normák szabályozzák. A megfelelő formák választásában szerepe van

a partnerek nemének, életkorának, az ismeretség fokának, esetleg a rokonsági foknak, a társadalmistátusznak, végzettségnek, foglalkozásnak, sőt még a családi állapotnak is.A nyelvi tiszteletadás sajátosságait vizsgáló japán kutatások eredményei összhangban van-

nak a nálunk tapasztaltakkal: minél hosszabb egy megszólítás, köszönés, udvariassági forma, an-nál udvariasabb; idegenekhez fordulva udvariasabb formákat használunk, mint ismerősökhöz; azudvariassági formák választásában a nem meghatározóbb, mint a kor; a társadalmi különbségekpedig a kornál és a nemnél is erősebben hatnak.

A tiszteletadási módok használatának rétegzettsége összhangban van a beszélőközösségtársadalmi-kulturális rétegződésével, vagyis egyes formák egyértelműen kapcsolhatók a társadalomalcsoportjaihoz, illetve egyes viszonytípusokhoz (szigorú szabályai vannak például annak, hogy kiés kinek köszönhet Csókolom- mal).

A tiszteletadási formák rendszere tehát a társadalmi szerkezet, a társadalom belső hierar-chiájának, értékrendszerének nyelvi vetülete. Például egyértelműen párhuzamba állítható a viselke-



déskultúra alakulásával a magyar nyelv története során a tegező formák melletti magázó alakokmegjelenése, majd a magázó formák folyamatos differenciálódása, a magázáshoz kapcsolhatómegszólítási módok változása, s végül a tegeződés napjainkban is zajló térnyerése.

11. ábra: A magyar megszólítási rendszer változásai

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://nevarchivum.klte.hu/mnyj/38/11domagi.rtf



8. Névhasználat és társadalom

A tulajdonnevek minden típusának használatára, a névadásra fokozott mértékben hatnak atársadalmi tényezők. A családnevek kialakulásában például a vagyoni és jogi körülmények differen-ciálódásának igen nagy szerepe volt, a magyar nyelvben a hűbéri társadalom kibontakozásával

párhuzamosan jelent meg a kételemű névadás.A keresztnevek gyakoriságának alakulása, a névdivat társadalmi jelenségekkel magyarázha-

tó, így napjainkban az idegen eredetű nevek adása a tömegkommunikációs eszközök hatásából, anyelvi globalizációból is eredeztethető.

Egyes tulajdonnévtípusok egyértelműen korszakokhoz, társadalmi tényezőkhöz köthetők,így például az úttörőcsapatok vagy cserkészcsapatok elnevezései, vagy akár a különböző kft-k,egyesületek nevei is.

Az azonos dologra vonatkozó nevek megváltoztatása, az átkeresztelés hátterében is leg-többször társadalmi tényezők állnak, például az 1990-es rendszerváltás az utcanevek nagy részé-nek módosítását, sőt egyes településnevek megváltozását (Leninváros → Tiszaújváros ) is magával

hozta. A névhasználat nyelvpolitikai problémákat is okozhat: a többnyelvű területeken igen nagygondot okoznak az államnyelvi átnevezések, vagyis hogy a kisebbségek számára sokszor nincsenbiztosítva annak lehetősége, hogy saját személynevüket vagy településneveket saját anyanyelv-ükön használjanak. A kisebbségi helyzetben élő magyarságnak is szembe kellett és kell néznie ez-zel a helyzettel: például Szlovákiában egy időben nem engedélyezték a magyar keresztnéven törté-nő anyakönyvezést és a magyar helységnévtáblák használatát.

12. ábra. Kétnyelvű helységnévtábla Erdélyben

A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/alknyelv/t8.htm

9. A nyelvi attit ű d



A nyelvi attitűd a nyelvhasználóknak a különböző nyelvekkel, nyelvváltozatokkal,nyelvi jelenségekkel kapcsolatos beállítottságát, hozzájuk való viszonyát jelenti. A nyelvi atti-tűdök mindig társadalmi eredetűek: a társadalom szokásait, viselkedési szabályait, előítéleteit tük-rözik.

Egyes nyelvi jelenségek, nyelvek, nyelvváltozatok lehetnek presztízsértékűek, tehát társa-

dalmilag elismertek, pozitív megítélésűek, vagy pedig stigmatizáltak, társadalmilag megbélyegzet-tek, negatív megítélésűek.

A használt nyelvi formák alapján önkéntelenül is értékeljük a beszélőket, nyelvi teljesítmé-nyük alapján feltételezzük tulajdonságaikat, társadalmi jellemzőiket, vagyis nyelvi értékítéletet ho-zunk.

Ha a nyelvhasználó érzékeli saját nyelvváltozatának negatív megítélését, magasabb presztí-zsűnek tartott nyelvhasználatra törekedve kerül egyes nyelvi jelenségeket, az túlhelyesbítés t,hiperkorrekció t idézhet elő. Ez történik például, ha felismerve az ikes ragozás presztízsét, nem ikesigéket is ikesként ragozunk: könyörgöm, jöjjék a helyes könyörgök, jöjjön alakok helyett.

Az előkelőnek, magasabb presztízsűnek tartott nyelvhasználati formák alkalmazása, nyelvi

sznobság gá is válhat.A nyelvhasználat sajátosságaiba tehát az egyén társadalmi jellemzőin kívül az egyes nyelv-

változatokhoz való viszonya is beleszólhat.A törzsanyagot kiegészítő források. URL:

http://www.cogsci.bme.hu/csaba/docs/magyar/a%20nyelv%20pszich/bodorcikk.doc

ÖsszefoglalásEz a fejezet a nyelvhasználat és a társadalom sokrétű összefüggésrendszerét mutatta be.

Tárgyalta az ezzel a kérdéskörrel foglalkozó tudományág, a szociolingvisztika mibenlétét, bemutattaa nyelvhasználat területi és társadalmi (életkor, nem, foglalkozás) szerinti tagolódásának lehetősé-geit, egyes sajátosságait, foglalkozott a nyelvi szocializáció és a nyelvi hátrányos helyzet problémá-ival. Bemutatta a kétnyelvűség jelenségét, a nyelvi tiszteletadás kérdéskörét, a névhasználat társa-dalmi összefüggéseit és a nyelvi attitűd jelenségét.



Kérdések1) Ismertesse a társadalmi és nyelvhasználati rétegzettség közötti összefüggések lehetősé-

geit!2) Értelmezze regiszter fogalmát!3) Sorolja fel a magyar nyelvjárási régiókat!

4) Hasonlítsa össze a helyzetközpontú és a gyermekközpontú nyelvi szocializációt!5) Mutassa be és értelmezze szleng fogalmát és működését!6) Mutassa be a kétnyelvűség jelenségét!7) Értelmezze a nyelvi attitűd fogalmát!8) Mutassa be a nyelvhasználat és a nem lehetséges összefüggéseit!9) Ismertesse a korpusztervezés szakaszait és feladatait!10)Mutassa be a tulajdonnevek és a társadalom összefüggéseinek lehetőségeit!

Documents

Nyelvhasználat és társadalom