Olyan szeretetet, mint a tenger…

Mozgássérültek és szegény gyermekek között

A Föld népessége lassan eléri a 6,5 milliárd főt.Mit segíthetek én, kicsi, magyar, 21. századi

ember?

• Minden egyes ember tud segíteni! Ki így, ki úgy, mindenki lehetőségeihez mérten. Sok híresség megteheti, hogy pénzt adományoz árvaházaknak, szervezeteknek, de erre csak keveseknek nyílik lehetőség. A pénz rengeteg helyen nagy segítséget jelent, de az egyénekre áldozott idő és szeretet sokaknak még inkább hiányzik.

Mi most saját történeteinken keresztül szeretnénk megmutatni, hogy a szeretetre, törődésre

mennyire nagy szükség van, és hogy mennyire nem

elhanyagolható.

Egyikünk mozgássérülttáborban…

…másikunk felsősófalvai szegény gyermekek között segített.

Léna: Mozgássérültek között

• Két évvel ezelőtt egy ifjúsági órára lejött egy lány, aki mozgássérült táborokat szervez, és mesélt nekünk a táborairól és a mozgássérültekről. Már régóta szerettem volna megismerkedni mozgássérültekkel, de eddig nem tudtam hogyan.

• De hamarosan szárnyai alá vett Melinda, egy mozgássérült lány, megtanított mindenre, hogy hogyan segítsek, és sokat is mesélt.

Végül elmentem a táborba. Először nagyon féltem, nem mertem semmit mondani, vagy tenni, a tábor első

napjaiban csak mosogattam, és terítettem, emlékszem, még enni is alig tudtam, nagyon súlyos volt az élmény.

• Megtudtam, hogy minden mozgássérült más, van aki tud bottal járni, van, aki viszont egyik végtagját sem tudja használni, mint egyik lány, akit az első táborban ismertem meg, ő egy fejére pántolt dróttal (aminek a végére gyurmadarabot tettek) irányítja kerekes széke joystickját, és mert beszélni sem nagyon tud, ugyanezzel a dróttal egy, az ABC-vel ellátott papíron mutogatja a betűket, így érteti meg magát.

• Amikor így először „beszélgettem” vele, jól megkönnyeztem a dolgot, annyira furcsa volt és boldogító, hogy kapcsolatba léptem vele.

• Nemcsak a mozgássérültek, szükségleteik is különbözőek. Sokakat etetni, itatni, pisiltetni, tolni, emelni, fürdetni kell, van akinek pelenkára van szüksége, van akit csak tartani kellett a mosdóban, de mindezek hétköznapi dolgok. Ezek mellett a fizikai segítségek mellett nagyon fontos a szeretgetés, bújás, és az, hogy igaz barátainkká legyenek, és ne azt érezzék, hogy ők csak segítségre szoruló egyének.

És még egy dolog:az úszás

• Sok mozgássérült úszáskor csodálatos érzést érez, úgy érzi, mintha járna!!! A víz megtartja a súlyukat, és ott szinte

tényleg mennek! Többen azt mesélték, hogy ez az élmény annyira

meghatározó volt nekik, hogy álmaikban is sokszor felbukkan.

• Ezek a táborok nagyon vidám hangulatúak, pedig nekik nem könnyű elfogadni és együtt élni betegségükkel. Sokak állapota stagnált, vannak azonban olyan betegségben szenvedők, kiknek izmaik egyre sorvadnak, és ebben az elfogyásban kell élniük nap mint nap! És ez nem könnyű. Ezért is hangsúlyozom én is nagyon ki a szeretgetést, a barátkozást, az odaadást!

• Felsősófalva pár utcás, kb. 700 lakosú település Erdélyben, a Székelyföldön. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány adományokból vett ebben a kis faluban egy parasztházat, hogy napköziotthont rendezhessen be az ottani, szegény családok gyermekeinek.

Rozi: Felsősófalva

Manyi néni

• A gyerekek minden nap iskola után idejönnek, együtt ebédelnek (otthon nem kapnának meleg ételt), játszanak, tanulnak. A napközit egyetlen asszony, Manyi néni vezeti, igen csekély fizetésért, puszta szeretetből. Férje sokat segít neki, a házat is ő hozta nagyjából rendbe a két kezével.

Az a gyerek, aki édesanya nélkül nő fel, lelkileg sérült, s néha kiszámíthatatlan, sok türelmet és szeretetet igényel. Egy gyerek sem hibás azért,

hogy hová született. Senki nem választhatja meg a családját, és nem kell szégyenkeznie

miattuk. Ezért nem szabad ítélkeznünk, hanem jó és kedves szóval simogatnunk és

bátorítanunk kell őket. A gyengébb jellemű szülő elissza keresetét, így válik szegénnyé, és a gyerek áldozattá. Egyetlen esélyük, ha más

emberré neveljük őket. Ezt a lehetőséget kínálják fel nekik.

• Manyi néni naponta magyarázza életünk csodálatos értékeit, és biztatja őket tanulásra, ami segítheti őket az előre jutásban, a felemelkedésben. Lépésről lépésre halad a nevelésükkel, sok nehézségbe ütközik. Amelyiket nagyon muszáj, hazaviszi a lakásukra, megfürdeti, megnyírja a hajukat, ha tetvesek, megtisztítja a fejüket, kimossa a ruhájukat.

• Az ide járó gyerekek számára egyértelmű, hogy segítenek, mosogatnak, terítenek, söpörnek, fát hasogatnak és hordanak be, sőt a nagyobbak, eszesebbek még a leckéjükben is segítenek a kevésbé okosaknak.

Marczi

• Marczi harmadikos kisfiú, az egyetlen cigánygyerek a napköziben. Nagyszüleivel és testvéreivel él nagyon rossz körülmények között a faluszéli cigánytelepen. Családjából ő az egyetlen, aki iskolába jár, vagy járt, és mivel művelődni akar, minden este Bibliát olvas, mert az otthonukban az az egyetlen könyv.

Egyik nap elvittük őket kirándulni a falutól 5-10 kilométerre lévő sóhegyekhez, volt, aki

életében először volt ott!

Amikor palacsintát sütöttünk velük, egymással versengve jöttek, hadd süssenek ők is.

Mindenkit nagyon megviselt, hogy az egyik, 15 éves fiú, Csabi felakasztotta magát, nem bírva a gyötrődést

és megaláztatást. Én magam sem értem hogyan lehetséges ez, és máig sem tudtam feldolgozni.

Tanuljuk meg azt, hogy a szeretet senkinek sem kerül pénzébe. A fölösleg nem a saját

érdemünk. Isten mindenben, a munkában is támogat bennünket. Nélküle egy tapodtat sem

léphetünk. Ahhoz, hogy másoknak is adni tudjunk, nem kell, hogy sok mindenünk legyen,

csupán a jó szívünk. Isten a szeretet, aki azt mondja, oszd meg másokkal, amid van, mert

így lehet boldog, örök életed. A szeretet lehetetlennek vélt dolgokat is megold!

A szeretet soha el nem múlik!