Gömöri János (1944) régész, aSoproni Múzeum díjazás nélkülimunkatársa, a Scarbantia Társa-ság elnöke. Kutatási területe Sop-ron római kori és középkori to-pográfiája, valamint az archeo-metallurgia.

Legutóbbi írása az Ókorban:Soproni múzeumok (2003/2–3).

Karl Kaus (1940) régész, a Bur-genländisches Landesmuseumnyugalmazott munkatársa.

Panem et circensesA scarbantiai amfiteátrum és közönsége

Gömöri János – Karl Kaus

A római költõ és író, Iuvenalis egyik szatírájában (X. 81) említi a dolgozatunk címéülválasztott kifejezést. Kenyérrõl és játékokról szólva a havi gabonajuttatásra és a tö-megszórakoztatásra utal a szerzõ, arra a két legfontosabb politikai propagandaeszköz-

re, amelyet a nép bizalmának megõrzésére, a császári hatalommegerõsítésére használt a birodalmi fõváros, Róma vezetése.A játékok megjelölés összefoglaló megnevezése a gladiátorjá-tékoknak, állatviadaloknak, állatszelídítõ cirkuszi elõadások-nak, kocsiversenyeknek, nyílt színi kivégzéseknek, ütközetek-nek és tengeri csatáknak, melyeket az amfiteátrumokban ren-deztek a római nép legnagyobb megelégedésére.

A provinciák nagyobb városai is versenyeztek egymással azamfiteátrumok építésében, illetve abban, hogy ezekben a kör-színházakban vagy cirkuszokban minél ritkább egzotikus ésszelídített állatokat, valamint vérontás nélküli viadalokat mu-tathassanak be a város és környéke lakosságának.1

Pannónia provincia városai is kivették részüket ebbõl a ver-senybõl.2 A Duna menti két legnagyobb legiotáborhoz és hely-tartói székhelyhez Carnuntumban3 és Aquincumban4 két-kétamfiteátrum tartozott. A köztük húzódó limes-szakaszon, Bri-getio legiotábora mellett is megtalálták egy amfiteátrum építésifeliratát.5

Az Alpokalja és a Fertõ tó körzetének vidéki lakossága a kö-zeli pannóniai városokba látogatott, ha az élvezetek ezen fajtá-jára vágyott, például Carnuntumba (Petronell – Bad DeutschAltenburg), Scarbantiába (Sopron), Savariába (Szombathely),esetleg a noricumi Flavia Solva (Wagna bei Leibniz) és Gleis-dorf amfiteátrumát vagy színházát kereste fel. Savaria színházaa római városon kívül feküdt, a település nyugati szélén, a maiKálvária hegyi templomnál. Feltárása még nem történt meg,annak ellenére, hogy már egy antik írásos dokumentumban, aPassio Quiriniben is említik.6

Scarbantia amfiteátruma a város északnyugati szélén, a maiBécsi dombon, 366 méter tengerszint feletti magasságban talál-ható.7 A lelõhely rövid kutatástörténete az alábbiakban foglal-ható össze:

1860-ban egy rézmetszet Sopron látképét a Bécsi dombrólúgy mutatja, hogy elõtérben az amfiteátrum meredek sáncailátszanak.

1878 áprilisában Storno Ferenc és Paúr Iván Bécsi-dombikutatásaik során tanulmányozták a város Bécsi kapuján kívül, avárosi mázsaház mögött fekvõ sáncszerû létesítményt is, ame-lyet Storno metszetben is ábrázolt8 „Burgstal” megjelöléssel

90

1. kép. Az amfiteátrum 1991-1992. évi ásatási felmérése(vázlatos másolat)

91

Panem et circenses

Paúr azonban kuruc-kori erõdítménynek és nem „õsidõbelikörsáncnak” tartotta e “földmûvet”9.

1886 körül Storno Ferenc római sírt tárt fel az amfiteátrumészaki kapuja elõtt. A csontváz mellett üvegkorsó és vas strigi-lis (vakaró) volt. Ezért késõbb feltételezték (Storno Miksa,1941), hogy itt egy elesett gladiátort temethettek el.

1922-ben a Bécsi dombon játszó gyerekek több római pénzt,„az ikreket szoptató nõstényfarkast ábrázoló üveggemmát” ta-láltak, és jelentették Lauringer Ernõnek, a múzeum õrének, hogyoltárszerû kövek is vannak a helyszínen.10 Ezután irányult a ré-gészeti kutatás figyelme a római korinak felismert lelõhelyre.

1925. augusztus 31-én a városi tanács engedélyével StornóFerenc festõmûvész és Storno Miksa11 egy „mûkedvelõkbõlálló lelkes kis csapattal” kezdte el az ásatást; megtalálták a Ne-meseum oltárköveit, és feltárták a szentélyt. Ezután próbaása-tást kezdtek az amfiteátrum területén, és a 10,6 méter magasnagysánc belsõ ívénél rábukkantak a pódiumfal nagy kváder-kövekkel épített részletére. Itt egy fülkét feltételeztek, amely-ben a vadállatokat tartották, s itt állítólag bikacsontokat is talál-tak. „Minthogy a további ásatás pénzt igényelt”, LauringerErnõ Sopron városához fordult, mely „próbaásatás céljairanégy millió K-t elõlegezett”. Ebbõl 6 munkással 8 és fél naponát végeztek feltárásokat. November 11-én az esõs idõjárás mi-att, és mert a pénz is elfogyott, beszüntették a munkát. Laurin-ger jelentésében rosszalja a „régészkedõ dilettantizmust” és a„mûgyûjtés hóbortját”, amely inkább kárára van a régészti lelõ-helyeknek, minthogy a tudománynak használna. Szerinte „azamfiteátrum ma egy romhalmaz… köveit az idõk folyamán la-kóházak… sõt a város falainak építésénél is felhasználták”.12

Sopron szabad királyi város múzeuma meghívására ezután aMagyar Nemzeti Múzeumból Fettich Nándor régész irányítottaaz ásatásokat, amelyek Lauringer felügyelete mellett folytak.Megállapításaik szerint az amfiteátrum rombolás és tûzvész ál-dozata lett, „a hatalmas falak és kövek bedõltek és darabokratörtek és itt-ott a törmelékben világosan kivehetõk voltak amegégett fagerendák maradványai”.13

1926-ban Storno Miksa ismertette a Bécsi dombi próbaása-tások eredményeit.14

1933-ban ifj. Gallus Sándor a város 1000 pengõs támogatá-sával kívánta folytatni az amfiteátrum kutatását.15 Az év au-gusztusában már az eredményekrõl is beszámolt.16 A sok ap-róbb lelet mellett tulajdonképpen a déli kapu falainak feltárásavolt a jelentõsebb, ezt azonban megfelelõen nem dokumentálta.Így kutatása nem sokkal egészíthette ki a Storno-féle ásatáseredményeit. Mivel a kutatóárkokból kitermelt földet a LacknerKristóf utcai építkezésekhez hordták, a feltárt romos falakhosszabb ideig ki voltak téve az idõjárás viszontagságainak.Bár a romokat körbekerítették, a szögesdrótot 1934-ben ellop-ták, a mozdítható köveket pedig szétdobálták. Késõbb a kõ-anyag egy részét a város eladta, így néhány faragott kõtöredé-ket is a környékbeli villák falaiba építettek be. Ez lehetett a sor-sa annak a dombormûves sírkõtöredéknek is, melynek vázlatosrajzát Gallus 1933. júl. 27-i naplórészlete õrizte meg. Bejegy-zése szerint ez „valószínüen a kis sánc kör falához tartozott”.1941-ben közzétett cikkében Storno Miksa részletesebben is-mertette a feltárások eredményeit,17 ebben fõleg az aréna bejá-ratánál megtalált szentélynek: Nemesisnek, a gladiátorok védõ-istennõjének, és Dianának, az állatok oltalmazójának kultusz-helyét mutatta be.18

1973-ban soproni építészek újra felvetették az amfiteátrumbemutatásának lehetõségét. A soproni római városfalak mun-káira hivatkozva a Soproni Múzeum nem látta megvalósítható-nak ezt a tervet.

1985-ben a Posta földkábeleket fektetett le az amfiteátrumterületén. Ekkor a keleti nagy sáncon a nézõtér, a cavea négyharántirányú falát, a nyugati kis sáncon a 4 méter széles kapu-épület falait mérhettük fel.19

1991-1992-ben a 84-es elkerülõ út építése miatt került elõ-térbe az amfiteátrum kérdése20: ekkor kapott lehetõséget a Sop-roni Múzeum a szondázó ásatások elvégzésére. Az alábbiakbanaz ásatás legfontosabb eredményeit, az amfiteátrum szerkezeté-re21 vonatkozó újabb adatokat vázoljuk fel. E dolgozat terjedel-mi határai miatt elõzetes jelentésünkben el kell tekintenünk azásatás részletes leírásától és a leletanyag ismertetésétõl.

Az amfiteátrum ovális arénáját 2 méter széles pódiumfalakhatárolják. A küzdõtér hossztengelye 63, kistengelye 42 méter.70 római lábat (kb. 21 méter) egységnek véve, az aréna 3:2 ki-tûzési arányt mutat (1. kép). A küzdõtér egykor sóderréteggelborított szintje 1 méterrel volt mélyebben az amfiteátrum jelen-legi szintjénél. Az aréna közepén ásott hosszú kutatóárkokbanfalazott csatorna vagy mélyedés nem került elõ. Viszont az elõ-kelõségek ülõhelyének feltételezhetõ ülõsorok elõtt (2. kép 4),a pódiumfaltól 7 méter távolságban, pontosan a középvonal-ban, két faragott perselykõ feküdt (2. kép 3), egymástól 3 mé-terre. Ezekbe oszlopokat erõsítettel, és vagy együtt szolgáltakácsolt kapuzatul, vagy külön-külön olyan oszlopokat tartottak,amelyekhez valamit vagy valakit hozzákötözhettek. A pódium-falak az aréna felé kváderkövekkel lehettek burkolva, ami jóllátszik a 4. és a 20. kutatóárok esetében (2. kép), ahol a falak le-gépebben magmaradtak (3. kép). A 2. kép mutatja, hogy a né-zõtér lejtõjét harántirányú kõfalak erõsítették; látható, hogy az

2. kép. A keleti nagy cavea középsõ sávja a harántirányú falakkal

ülõsorok 21 méter szélességet foglaltak el. A 9., 7/a., 43/a., 43.és 41. kutatóárkok falmaradványai mutatják a cavea külsõhatárfalát. A 70 lábnyi széles keleti nézõtér a nagysánc mere-dek lejtõjén helyezkedhetett el.

Vele szemben a ma jóval alacsonyabb déli sáncszakasz a ró-mai korban is keskenyebb lehetett, mert a 23. szelvényben a ke-leti kapu, a Porta Libitinae teljes méretét megismertük (4. kép).Ez az elesett gladiátorok és lemészárolt állatok kiszállításáraszolgáló kapu csak 12,5 méter szélességben vágja át a sáncot. A64. és 63. kutatóárokban feltárt falnyomok is ilyen keskenyebbnézõtérre utalnak ezen az oldalon. Az eredetileg is domboldal-ba vágott, lejtõs terepre épített amfiteátrum a nyugati külsõ ol-dalán pusztult el legjobban. Nemcsak a természetes eróziónak,de az évszázadok alatti kõbányászásnak is következménye ez.A kissánc pódiumfalának belsõ felületén azonban több helyenmegfigyelhettük az eredeti faragott burkolóköveket (4. kép 24.és 25. kutatóárok).

A Porta Libitinae 7,5 x 5,6 méter alapterületû, nyugati bejá-rata elõtt 3 méter hosszú, 2,5 m széles folyosó vezet a bejárat-hoz. Ennek a kapunak megtaláltuk a kavicsos járószintjét és akõboltozat indítását. A római korban alaposan átalakított kapu-építmény megmaradt alapfalain újjáépíthetõ lenne.

A város felé nyíló déli kapu az 1930-as évek ásatásai utánteljesen rommá vált. Csak az alapjait találtuk meg (1. kép 30,36 és 5. kép). Alagútszerû, 10,15 méternyi hosszúságú kõépít-mény volt, amely az aréna elõtt a pódiumfalnál 2 méter széles-ségû volt. Kijjebb, ahol a Nemeseum fala csatlakozik hozzá, 3méter széles. A Nemeseum falait22 részben a Fõves út felõlierózió pusztította, részben az elsõ szakszerûtlen „ásatások” az1920-as években.

Az északi kapu (1. kép 21 és 6. kép) szélesebb volt és kétépítési periódusának maradványait tártuk fel két méter mély-ségben. Elõkerültek a gondosan faragott küszöbkövek, ame-lyek elhelyezkedése mutatja az amfiteátrum bejáratainak és pó-diumfalának átépítését. Amint a 25. kutatóárok felmérése mu-tatja belsõ, korábbi fehér habarcsos pódiumfal átlag 120 cmszéles. A külsõ falat közvetlenül a korábbi elé falazták vöröseshabarcsba, és átlag 80 cm széles. Körben az arénán általábanhasonló eredményt hozott a pódiumfal vizsgálata. Megállapít-ható, hogy feltehetõen a 2. század második felében a marko-mann háborúk utáni idõszakban kezdett romosodni az amfite-átrum. Teljes újjáépítésére a 3. században kerülhetett sor. Ekkor

nemcsak és arénát kerítõ falat és kapukat renoválták, hanem anézõtérre való feljáratokat is megváltoztathatták.

Feltehetõen korábban lehettek feljáratok a haránt irányú fa-lak között a keleti nagy caveára, amit a 6. és 41. kutatóárkokfalmaradványai mutatnak (2. kép), a késõi periódusban azon-ban észak felõl felvezetõ kavicsos burkolatú rámpa biztosít-hatta a feljáratot a nagysánc tetejére (1. kép 11). A sánc felsõrészén, a feljárat alatti rétegekben, 115-143 cm mélységben a9/b árokban, fehér kõporos réteg alatt egy nyugat-keleti irá-nyú, 90 cm széles kõfal tövében feküdt egy felirattöredék.Feltehetõen a korábbi építési periódusból származik, amikoritt szintén feljárat lehetett. További vizsgálat tárgyát képezhe-ti, hogy az ülõsorok számozására szolgált, esetleg építési fel-irat alsó sorának részlete-e ez a mészkõfaragvány, amelyen LC betûk láthatók. A 75 cm hosszú, 35 cm magas és 22 cm vas-tag kõlaptöredék viszonylag ép szélétõl 30 cm-re van a 11 cmmagas és 5 cm széles L betû, ettõl 27 cm-található a felül csor-bult C, köztük pontosan középütt egy stilizált levél alakú vá-lasztójel látszik.

Az amfiteátrumot a 2. században, a nagy városi beruházásokidõszakában építették a hegyoldal lejtõjének kihasználásával.„Ha hegyoldalba épül, könnyû lesz az alapozás dolga” – írjaVitruvius a színházépítésrõl (De architectura V. 7). A 3. szá-zadban átépített amfiteátrum befogadóképessége Storno számí-tása szerint 6 000 fõ lehetett. Érdekes, hogy a scarbantiai fórumméretei23 összhangban vannak a 2. század elején kiépített amfi-

92

Régészet

3. kép. Pódiumfal a 4. kutatóárokban (Gömöri J. felvétele)

4. kép. A Porta Libitinae (23-23/a) és a nyugati kis cavea részlete

93

Panem et circenses

teátrum méreteivel. Ebben az idõben, Scarbantia virágkorábanépült a városi nagy fürdõ is.24

A római korban a civil városlakók ünnepnaptárában25 szere-peltek a Duna határvonalát védõ legiósok, illetve segédcsapata-ik díszszemléi, a katonai lovasjátékok, valamint a pompás val-lási körmenetek és a nagyszabású politikai ünnepségek, felvo-nulások. Scarbantiában, ahol a korai császárkorban katonaságnem állomásozott, feltehetõen a fórumról indultak az ünnepifelvonulások és a Vindobona felé kivezetõ úton érték el azamfiteátrumot (7. kép).

Itt kell megjegyezni, hogy a Soproni Múzeum Lapidáriumá-ban õriznek egy sírkövet, amely 1911-ben a Postapalota építé-sénél került elõ.26 A kõre egy játékmester, magister ludorumnevét vésték fel, aki Scarbantiában feltehetõen a cirkuszi játé-kok lebonyolításáért és a gladiátorok kiképzéséért volt felelõs.A 77 éves korában elhunyt férfiút Lucius Cotonius Campanus-nak hívták, a XV. legio27 veteránjaként Carnuntumból telepe-dett át Scarbantiába, korábbi feladata a katonai felvonulásoklebonyolítása, valamint kiképzõként a gladitátorok harcra valófelkészítése volt.

Az amfiteátrumi játékokkal kapcsolatban viszonylag kevésleletet ismerünk. Ezek azonban nagyon érdekesek, mert mutat-ják, hogy nemcsak a város lakói izgulhatták végig Scarbantiaamfiteátrumában a gladiátorviadalokat, a cirkuszi játékokat ésaz egyéb rendezvényeket, hanem a környékbeli villagazdasá-gok és falvak népe is idelátogathatott az érdekesnek ígérkezõrendezvényekre. Akik itt jártak, kisebb emléktárgyakat is vásá-rolhattak. Az alábbiakban néhány ilyen emléktárgyat mutatunkbe, amelyeket az amfiteátrumi játékok látogatói talán Scarban-tiában vásároltak, majd egykori lakóhelyükön, a mai Burgen-land területén28 veszíthettek el.

1. Tessera Vulkapordányból(Wulkaprodersdorf)

A Tartományi Múzeum régészeti gyûjteményében, Kismarton-ban látható egy ezüst tessera (8. kép), amelyet Vulkapordányközség határában találtak, 16 kilométerre északnyugatra az an-tik Scarbantiától.29

A pénzhez hasonló tárgynak 21 mm az átmérõje, elülsõ lap-ján koszorúval keretezett jelenetben a balra forduló Bacchus –Liber Pater (Dionüszosz) képét ábrázolták, a bal kezében thür-szosszal, a jobb kezében oinokhoéval (korsóval). Lába elõtt egypárduc kuporog. A pontkörrel határolt hátoldalon egy jobbrahaladó elefánton ülõ személy látható.30

A tesserák érméhez hasonló tárgyakként vagy magán pénz-helyettesítõkként funkcionáltak, amelyekkel árukat lehetett vásá-rolni („bónusz” érmeként) és belépõjegyként szolgáltak gyûlések-re, színházi elõadásokra, cirkuszi mulatságokra, termálfürdõkbevagy éppen nyilvánosházakba.31 A Vulkapordányból származódarab az elefánton ülõ személy ábrázolásával félreérthetetlenülutal a cirkuszi hangulatra. Talán egy Scarbantiában vendégeskedõvándorcirkusz adhatta ki ezt a „bónusz”-érmét. De az is lehetsé-ges, hogy akkor keletkezett, amikor egy jómódú városi polgár cir-kuszi játékokat rendezett valamilyen ünnepi alkalomra.

Bacchus érmén való ábrázolása sokatmondó. Ez az istenségvolt a szüret és az ünnepi lakoma ura. Tiszteletére március17-én nagy ünnepséget tartanak, ez volt a liberalia napja, ami-

5. kép. A déli kapu alapfalai

6. kép. Az északi kapu, a Porta Pompae két feltárt küszöbbel

kor az ifjak a férfitoga felvételével felnõtt polgárokká váltak.Ez alkalomból felvonulásokat is tartottak, vagy más szórakoz-tató mulatságokat rendeztek, amelyek nagy mennyiségû borfo-gyasztással jártak.32

A vulkapordányi tessera keltezése mindenekelõtt numizma-tikai párhuzamok alapján lehetséges. Septimus Severus császártöbb olyan denariust is veretett a 193. és 197. évek közötti idõ-ben, amelyek Bacchus – Liber Patert, hátlapjukon pedig ele-fánthoz hasonló mintákat ábrázoltak.33 Az elefánton ülõ ember-hez hasonló ábrázolásokat találunk I. Philippus Arabs császárérméin is, amelyek a 244. és a 249. közötti évekbõl34 valók. Te-

hát a tessera érme is a 190 és 250 közötti idõszakban kerülhe-tett forgalomba.

A 2. század végén és a 3. század elsõ felében, a severusiidõkben Pannóniában a római kultúra virágkorát élte. A Sulz-bach közelében, a Föllik-domb délkeleti lejtõjén fekvõ vulka-pordányi villa rusticát is ebben az idõben építették át és bõví-tették ki. Az ott termelt mezõgazdasági terményeket nagyvalószínûséggel Scarbantia piacán értékesítették. Ebbõl aszempontból érthetõ, hogy a „bónusz”-érmék elvesztése abbanaz idõben nagy veszteségnek számított, örömteli azonban,hogy a darab 1800 év után elõkerült…

2. Pinkaóvárból (Burg)származó gladiátorfibula

A Felsõõri (Oberwart) járás területén fekvõ Sámfalva (Han-nersdorf) községhez tartozó Pinkaóvár határából a TartományiMúzeumba35 került egy igen ritka lelet. A gladiátorfibulát (9.kép) a mai helységtõl északkeletre, az Asten dûlõben, a villarustica területén találták, a római kori Savariától nyugatra 16kilométerre.

A fibula 3,1 cm széles, 2,9 cm magas és két féldombormû-ves férfifigurából áll, akiket egy gladiátorküzdelem végsõ fázi-sában ábrázoltak. Baloldalon áll a gyõztes, a secutor terpesz-ben, behajlított lábakkal, sisakkal, szögletes pajzzsal és gladi-usszal (rövid kard). Tõle jobbra ül a legyõzött retiarius, aki balkarjával védi magát, bal kezét bedig a secutor pajzsának köze-péhez emeli. A háromágú szigony csúcsával balra a két figuralábánál hever. A secutor bal kezének könyöke hiányzik; a fi-bula más részei, melyek a sok használat miatt megrongálód-tak, már nem felismerhetõk, mint például a legyõzött jobbmutatóujja. Számszeríj-szerû konstrukció erõsíti a fibula hát-só részét, amelyrõl már letört és hiányzik a ruhakapcsoló tû és atûrögzítõ.

A késõ köztársaságkorban, majd különösen a római császár-korban a gladiátorjátékok (a lat. gladius = kard szóból) klasszi-kus mûvészete vitathatatlanul szórakoztató látványossággá fej-lõdött a vérszomjas néptömegek számára.36 A Soproni Múze-um Lapidáriumban õrzik Tiberius Iulius Rufus borbolyai(Walbersdorf) sírkövét, amelyen a temetkezési szertartáshozkapcsolódó, kultikus gladiátorjátékot ábrázoló dombormû lát-ható (10. kép). A dombormûvön két karddal harcoló és kerekpajzzsal védekezõ alak között áll egy félmeztelen nõ, akinekalakjában Erist, a viszály, vagy Nemesist, a párviadalok isten-nõjét ábrázolhatták. A tõlük jobbra, felemelt kézzel álló férfi aversenybíró lehetett.

A gyõztes gladiátorokat körülrajongták, õk számítottak azantik idõk legjobban fizetett embereinek. A „játékok” emléke-ként az amfiteátrumokban lévõ standoknál és a mozgóárusok-nál harci jeleneteket és a gladiátorokat ábrázoló ékszereket,olajlámpásokat, szobrokat, sütõformákat és más értékesebbajándéktárgyakat37 is vásárolhattak a látogatók.

A scarbantiai aréna bejáratánál egy legyõzött gladiátor ké-pével díszített agyagmécses38 darabja, szombathelyen egy sü-tõforma került elõ, amely gladiátorharcot ábrázol. Mint a fen-tebb bemutatott fibulán, itt is a földre rogyott retiarius felett álla gyõztes secutor, ez olvasható a feliraton is: VINCAS – szeretgyõzni.39 A pinkaóvári (burgi) gladiátorfibula is ebbe a kategó-

94

Régészet

7. kép. A város és az amfiteátrum helyzete

8. kép. Ezüst tessera Vulkapordányból (Karl Kaus felvétele)

95

Panem et circenses

riába tartozik, és a Savariához közeli amfiteátrumban vagyScarbantiában vásárolhatták.

Hasonló fibulákat több helyen is találtak Pannónia területén,Nyergesújfaluban (Pest m.), a Tapolca melletti HegyesdenVeszprém megyében, valamint Budapesten. Ez a három fibula,ugyanúgy, mint további kettõ – Flavia Solvából, Noricum ésRaetia tartományból – csak abban különböznek a pinkaóvári fi-bulától, hogy ott a legyõzött retiarius jobb karját nem a pajzsrateszi, hanem a levegõbe emeli.40 Ezen párhuzamok alapján apinkaóvári fibulát a 2. század második felétõl a 3. század elsõfeléig tartó idõszakra keltezhetjük.Több olyan lelet ismert Scarbantia territóriumáról, amelyeknem a cirkuszi játékokkal vagy a kocsiversenyekkel kapcsola-tosak, hanem inkább a vallási ünnepi felvonulásokra emlékez-tetnek. Az egyik legszebb ilyen emlék a Sércrõl (Schützen amGebirge) származó ovális alakú gemma, egy sötétzöld színûjáspiskõ, amely 1,8 x 1,5 cm méretû és eredetileg egy ezüstgyûrûbe volt foglalva. A gyûrûkövön Sol napisten látható ál-dásra emelt kézzel, bal oldalt galoppozó qu-adriga (négyes lófogat) van bevésve.41

Említést érdemelnek a Szárazvámról(Müllendorf) származó, színházi maszkokatábrázoló agyagmécsesek is. A római korifalu Szárazvámon a Scarbantiából Aquae-ba(Baden bei Wien) és Vindobonába (Bécs)vezetõ utak elágazásánál feküdt. Scarbantiá-ig innen 20 km a távolság, Vindobonáigpedig 30 km.

A gyakori használati eszközként funkci-onáló, kerámiából készült olajmécseseketnagy mennyiségben gyártották a manufak-túrákban, és változatos formákban jelentekmeg a piacon. Felsõ lapjukon díszítõelem-ként gyakran gladiátorok képeit, állatokatés színházi maszkokat ábrázoltak. A kis-martoni Tartományi Múzeumban õrzött mé-csesek egyikének hátoldalán a CASSI cég-

pecsét, felsõ lapján egy férfimaszk látható.42 A másik, FORTIScégpecséttel, egy komédiákból ismert rabszolgamaszkot ábrá-zol, nagy szájjal és krumpliorral.43 Mindkét lámpatípus hosszúéletû volt. A Cassius-lámpák Felsõ-Itáliában már a 2. századkezdetén megjelentek, és Noricumban és Pannóniában a 4. szá-zadig használták õket. Felsõ-Itáliában és Galliában már az 1.századtól mûködtek Fortis lámpakészítõ mûhelyek, és a pro-vincia területén is gyakoriak voltak ezek utánzatai. A mé-cses-másolatok Pannóniában a 4. század közepéig bizonyítot-tan készültek.44

A római kori terra sigillata készítõ fazekasmûhelyek rend-kívül gazdag motívumkinccsel rendelkeztek. Ennek a luxus-kivitelû asztali edénykészletnek a díszítését elõszeretetteligazították a mindenkori vásárlók korízléséhez. A színháziés cirkuszéletbõl vett ábrázolásokkal díszített edényeket elõ-szeretettel vásárolták. Így például az állatviadalokat, állatokkalvaló küzdelmeket, gladiátorharcokat, illetve gladiátorokat,ökölvívókat, birkózókat és más atlétákat, állatszelídítõket, eg-zotikus állatokat, oroszlánokat, párducokat, medvéket, tevéketvagy egyéb vadállatokat ábrázoló edényeket. A korai itáliai si-gillatákon gyakran színházi maszkok jelennek meg. Számoside tartozó lelet ismert Scarbantia territoriumáról, Sopronból ésBurgenland területérõl is. Hogy csak a kismartoni Landesmu-seum gyûjteményébõl említsünk néhányat: Egy Sásonyból(Windenbõl) származó 1. századi csészetöredék színházimaszk45 mintával, továbbá egy Köpcsénybõl (Kittsee) szárma-zó 2. századi darab, amely vadállatot és állatszelídítõt ábrázolostorral a kezében és védõkötéssel a lábain, a Köpcsénybenvagy Nemesvölgyön (Edelstal) talált töredéken pedig egy balfelé ugró oroszlán46 látható (2. század elsõ fele). A cirkuszi ésszínházi motívumokkal ábrázolt használati tárgyak és ékszerekmellett az antik szórakoztatóipar egyes jelenetei mozaikokon ésfalfestményeken is megjelentek.

Klasszikus színházépítmény félkör alakú nézõtérrel semScarbantiában, sem Vindobonában nem volt. Pannónia ma-gyarországi és ausztriai részén sem ismerünk eddig színházat,csak a savariait említik. Ausztriában, Noricum provinciában is-mert Virunum színháza. A többi városban a tragikus és a komi-kus színdarabokat is az amfiteátrumokban játszották. Így voltez valószínûleg Scarbantiában is.

9. kép. Gladiátorfibula Pinkaóvárról (Karl Kaus felvétele)

10. kép. Kultikus „gladiátorharc” egy borbolyai sírkõrõl(Karl Kaus felvétele)

Quirinus püspök mártír-pere a szombathelyi(Savaria) színházban

308-ban Savariában feltûnést keltõ büntetõper zajlott a nagykö-zönség elõtt. A tárgyalás helyszínének egyértelmûen a színhá-zat jelölték meg, mivel csak itt lehetett nagyobb közönség elõttlefolytatni a keresztények hitbuzgósága és széleskörû befolyá-sa elleni eljárást, a diocletianusi elvek szerint.

Quirinust, Siscia püspökét menekülése közben tartóztattákle. Elfogása után elõször az éppen Scarbantiában tartózkodó il-letékes helytartó elé vezették. A helytartó, Amantius akkor fel-tehetõen az itteni városfalak építési munkálatait ellenõrizte. Ascarbantiai keresztény asszonyok kenyeret és vizet vittek a rabpüspöknek.47 Amantius innen Savariába vitette át a püspököt ésnáhány napra bebörtönöztette. 308. június 4-én elérkezett a „ki-rakatper” napja Savariában in theatro, a színházban. A kínpa-don való vallatás során, melyet Amantius személyesen vezetett,Quirinus kitartó és erõs maradt. Halálra ítélték, majd a közeliSibaris (ma Perint) folyó hídjáról malomkõvel a nyakában avízbe dobták.48

Elrettentésül nem a gyérebb lakosú Scarbantia municipiumakkor talán már romos amfiteátrumában, hanem a népes Sava-

ria colonia színházában végezték a tortúrát. Ahol amfiteátrum-ban végeztek ki keresztény mártírokat, mint pl. Tarragona kör-színházában, ott késõbb gyakran keresztény kultuszhelyek49

alakultak ki.A nagyközönség tehát nemcsak a színházi elõadások, a gla-

diátorjátékok, a cirkuszi elõadások résztvevõje lehetett, hanema politikai és vallási tömegrendezvényeken és a nagy nyilvá-nos büntetõperek tárgyalásakor is megjelenhetett az amfi-teátrumban.

A bemutatott antik tárgyak, amelyeket fõleg a római kori Scar-bantia territóriumának a mai Burgenland területére esõ lelõhe-lyeirõl válogattunk, a soproni leletekkel együtt bizonyítják,hogy a város vonzáskörzetének lakossága már akkor is Scar-bantiát tartotta kulturális centrumnak, vagy egyszerûen csakkellemes összejövetelek, szórakoztató idõtöltések helyének.A hely szelleme kötelez. Bár ebben a dolgozatban az amfiteát-rum és a cirkuszlátogatások kérdését taglaltuk, arra is szeret-nénk felhívni a figyelmet, hogy Sopron állandó kapcsolatát tá-gabb környezetével50 nemcsak ápolni, hanem bõvíteni is aján-latos. A kínálat bõvítésének egyik lehetõsége az amfiteátrumkulturális célú hasznosítása, vagy távlatokban gondolkodva ahasznosítás alapos tervekkel való elõkészítése.

Jegyzetek

A cikk a Soproni Szemle 2005/2-es számában (138–163) megjelentírás csekély mértékben javított változata.A dolgozat Sopronra vonatkozó részét és az ásatási felméréseket Gö-möri János, az ásatás vezetõje készítette, a burgenlandi tárgyú résztKarl Kaus írta (németrõl magyarra Gömöri J. fordította).

1 Weeber, K.-W., Panem et Circenses. Massenunterhaltung als Poli-tik im antiken Rom, Mainz, 1994; Gabelmann, H., Circusspiele. An-tike Welt, Mainz, 1980, 25 skk.

2 Hajnóczi Gyula, „Pannóniai amphitheatrumok”: Építés- és Építé-szettudomány 1–2 (1974) 127–150.

3 Jobst, Werner, Provinzhauptstadt Carnuntum, Wien, 1983, 90, 100.4 Gerõ László, „Az Óbuda-Királyhegyen feltárt római katonai amfi-

teátrum helyreállítása”: Technika 8 (1941) 316–329; Szilágyi Já-nos, Az aquincumi amfiteátrumok, Mûemlékeink, Budapest, 1956;Hajnóczi Gyula, „Az aquincumi katonai amfiteátrum kitûzése ésszerkesztésmódja”: ArchÉrt 98 (1971) 186–189.

5 Borhy László elõadása a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Régésze-ti Társulat ülésén, 2005. január 26-án.

6 Póczy Klára, Städte in Pannonien, Budapest, 1976, 19, 88; Kiss Gá-bor – Tóth Endre – Zágorhidi Czigány Balázs, Savaria–Szombat-hely története, Szombathely, 1998, 28.

7 Póczy Klára, Städte in Pannonien, 27.8 Vázlatkönyvek Nr. 116., 16–17., 84, 202.9 Paúr Iván, „A soproni Bécsi domb vaskori temetõje”: ArchÉrt 6

(1886) 97, I. tábla 4., a „sáncok” helyszínrajzával.10 Lauringer Ernõ, „A soproni amfiteátrum”: Soproni Hírlap, 1925.

november 21. és 22.11 Storno Miksa, „A római amfiteatrum és nemeseum Sopronban –

Das römische Amphitheater und Nemeseum zu Sopron (Scarban-tia)”: SSz 5 (1941) 201–216.

12 Lauringer jelentésében nem javasolja az amfiteátrum feltárását,legfeljebb a közönség adományaiból. Közpénzeket e célra nem for-dítana, mert nem akarja „a várost és az államot a biztos siker remé-nye nélkül egy kockázatos és sok milliós költséget igénylõ vállalat-

ra rábeszélni”. Emellett kiemeli, hogy „az amfiteátrumok ideje ateljes erkölcsi lezüllés kora”, „amikor a petyhüdt idegek felkorbá-csolása volt a fõ cél, amit már csak az ártatlanok vére hullása” tu-dott elõidézni.

13 Megtalálták a római amfiteátrum romfalait. Soproni Hírlap 20. évf.161. sz., 1933. július 19. A cikk a városi mérnöki hivatal népligetrevonatkozó határozatát említi. Az újabb ásatásokra 1933-ban a ter-vezett faültetések elõtt került sor Gallus Sándor vezetésével.

14 Storno Miksa, „Római színház és kápolna a Bécsi dombon”: Sop-ron Vármegye Képes Naptára az 1926. évre, 31–35.

15 Sopronvármegye 36. évf. 167. sz. 1933. júl. 26.; Sopronvármegye36. évf. 169. sz. 1933. júl. 28.

16 Gallus Sándor, „Mit eredményeztek a Bécsi dombi ásatások?”:Soproni Hírlap 1933. aug. 6. „Láthatók az amfiteátrum kapujánakmaradványai. Ebbe a kapuba valószínüen késõbbi, de még mindigkésõ római idõben, egy falat építettek be, melynek rendeltetésemég homályos…” „a szerdától csütörtökre virradó éjjel valaki ki-sebb rombolást végzett a feltárt romokon”. Gallus vázlatos ásatásifeljegyzései a MNM Régészeti Adattárában találhatók (7 S I.).

17 SSz 1941, 222. A feltárt a romok közel egy évtizedig konzerválásnélkül omladoztak.

18 Ennek kõemlékei, fogadalmi oltárok és dombormûvek a SoproniMúzeum Lapidáriumában láthatók.

19 Gömöri János: RégFüz 39 (1986) 47.20 Az egyik tervváltozat az arénán keresztül vezetett volna egy mellé-

kutat, vagy a nagy sánc tövében kelet felõl aszfaltos úttá építettékvolna át a Füves utat. Az UTIBER-rel egyeztetve az elkerülõ útköltségkeretébõl fedezték az amfiteátrum régészeti kutatásánakköltségeit. A feltáráshoz diáktáborokat is szerveztünk. Vö. „Sop-ronnak még egy színháza lesz! Szondázzák az amfiteátrumot”: Kis-alföld 46. évf. 169. sz. 1991. júl. 20.

21 Gömöri János, „Archäologische Daten zur Topographie Scarbantias.Römische Baudenkmäler im Stadtbild von Sopron”: Landschaft undDenkmäler entlang der Bernsteinstraße, Sopron, 1999, 98–100, 5.kép; uõ, „Scarbantia/Sopron városrégészeti kutatása”: uo., 115.

96

Régészet

97

Panem et circenses

22 A szentély szakszerû értékelése Gabrieli Gabriellától várható, aki ascarbantiai szentélyekkel foglalkozik, és 1991-ben részt vett a Ne-meseum megmaradt falapozásainak feltárásában.

23 Gömöri János, Scarbantia fóruma, A Soproni Szemle kiadványai,új sorozat 14., Sopron, 1985, 33. A fórum tere 45 x 46 méter,2070 m2. Az amfiteátrum arénája Storno (SSz 5 (1941) 206) számí-tása szerint 2025 m2.

24 Kiss Ákos, „A soproni egykori Orsolya-rendi iskolaépület alatticsászárkori épületmaradványok”: Arrabona 31–33 (1994) 19–48.

25 Fugmann, J., Römisches Theater in der Provinz Aalen, 1988, 5.26 Bella Lajos, Római leletekrõl Sopronban”: ArchÉrt 31 (1911) 366.

A mészkõbe vésett szövegmezõ alján egy vers részlete volt olvas-ható, a szöveg azonban már elõkerülésekor is igen kopott volt.

27 Barkóczi László – Mócsy András, Die römischen Inschriften Un-garns (RIU) 1, Amsterdam, 1972, Nr. 185.

28 Kaus, Karl, „Panem et circenses. Zirkusbesucher im römischenBurgenland”: Burgenländische Heimatblätter 66/3 (2004) 120–131.

29 Kaus, Karl, „Urgeschichte und Römerzeit: Wulkaprodersdorf, eineGemeinde stellt sich vor”: Wulkaprodersdorf 52 (1992) Nr. 12.

30 Burgenländisches Landesmuseum, Archäologische Sammlung,Inv. Nr. 30.267.

31 Göbl, R., Antike Numismatik, München, 1978, Bd. I, 31 skk.32 Religio Romana, Trier, 1996, 114.33 RIC 27a, 82, 100.34 RIC 58, 167a.35 Burgenländisches Landesmuseum, Archäologische Sammlung,

Inv. Nr. 29.965.36 Auget, Roland, Kegyetlenség és civilizáció – A római játékok, Bu-

dapest, 1978; André, Jan-Marie, Griechische Feste, römische Spie-le, Stuttgart, 1994, 203–232.

37 Bella Lajos, „Diceus pohara”: ArchÉrt 14 (1894) 392–394. Többmint 110 éve találták a Deák téren a Schmidt féle ház vízvezetékbekötésekor azt a nagyméretû kõládát, amelyben egy férfi csontvá-za mellett többek között egy üvegpohár is elõkerült. A pohár dom-bormûvei galadiátorjeleneteket ábrázolnak, amelyeket Bella L.részletesen leírt és rajzokkal illusztrálva értelmezett. A pohár egy-kori tulajdonosa feltehetõen gyakori nézõje lehetett a scarbantiaiamfiteátrum rendezvényeinek. Póczy Klára „Rabszolgaélet Scar-bantiában” címû dolgozatában újra közölte az üvegpohár rajzait:SSz 13 (1959) 2–6; a Zettl-család bécsi ágától 1957-ben Londonba(a Corning Museum of Glas számára) eladott dísztárgyról megálla-pította, hogy Diceus üvegmûves mûhelyének ez a terméke feltehe-tõen az észak-itáliai üzem valamelyik galliai fiókmûhelyében, az 1.században készülhetett és onnan került Scarbantiába.

38 Storno, SSz 5 (1941) 210 és 7. kép 1.39 Alföldi András, Tonmodel und Reliefmedaillons aus den Donau-

ländern, Laureae Aquincenses – Diss. Pann. II/10, Budapest, 1938,338, Nr. 46, Taf. LXVIII 2.

40 Prohászka Péter, „Römische Fibel mit Gladiatorendarstellung undInschrift aus Pannonien”: CommArchHung (2001) 65.

41 Kaus, Karl, „Urgeschichte und Römerzeit…”, 204, 126, Abb. 5. Eza gyakori motívum a Sol Invictus kultusz 2. századi elterjedésévelpárhuzamosan tûnik fel. A gyõzedelmes kocsihajtókkal és quadri-gákkal díszített gyûrûgemmák nagyon hasonló formájúak voltak,mint amelyeket ebben az idõben Pannóniában kedveltek. Kocsimo-delleken is ábrázoltak quadrigákat.

42 Miltner, F., Die antiken Lampen in Eisenstadt, ÖJH 24, Wien, 1929,Sp.150, Nr. 7, Abb. 63,9; Inv. Nr. SW 4093.

43 Miltner, F., Die antiken Lampen in Eisenstadt, Sp.155, Nr. 21, Abb.63,12; Inv. Nr. SW 4092.

44 Alram-Stern, Die römischen Lampen aus Carnuntum, RLÖ 35,Wien, 1989, 68.

45 Gabler Dénes, Italische Sigillaten in Nordwestpannonien, WAB51, Eisenstadt, 1973, Abb. 3/3.

46 Langmann, G., Aus einer Sammlerkiste (Terra Sigillata aus demAger Carnuntinus), WAB 57, Eisenstadt, 1975, 5, Taf. 2/1,Taf.3/10.

47 Ezt a jelenetet ábrázolja a soproni Szent György templom egyik ol-dalkápolnájának mennyezeti freskója.

48 Rittsteuer, J., „Kirche im Grenzraum”: Eisenstadt (1968) 33 skk.,B. Thomas Edit, Zur Quirinus- und Martinfrage in Sabaria, BHBl.43, Eisenstadt, 1981, 7. (Thomas E. téved, amikor 303-at véli Qui-rinus halála évének); Jarak, M., „Martyres Pannoniae – the Chro-nological Position of the Pannonian Martyrs in the Course of Dioc-letian’s Persecution”: Situla 34 (1996) 278.

49 A tarragonai kõamfiteátrumot Domitianus (81–96) császár idejénépítették. Kõ ülõsorai megmaradtak. Az aréna közepén széles kö-vezett árok látható. A 6. század második felében egy kis vizigót kõ-bazilika épült a falai közé. (Szent Fructuos 257. évi mártírhalálá-nak helyén). Ezt a kápolnát alakították át a 12. században a ro-mán-gót stílusú Santa Maria del Miracle templommá, melynekromjai az aréna egy negyedét foglalják el. Tarraco colonia volt,Hispania citerior fõvárosa, Kr. e. 27-tõl. A várost Kr. e. 281-benalapították(www. etse. urv.es/ mat2003/Tarrgona.html;www.ajtarragona.es/…amfiteatre/intro.html;www.mnat.es/tarraco/catindex.html).

50 Siliotti, Alberto, European Plan of Ancient Places of Performance,Concil of Europe – Strasbourg, 1995. Az európai antik színházi ésamfiteátrumi emlékeket feltüntetõ térképen Scarbantia még nemszerepel. A feltárt aquincumi és carnuntumi amfiteátrumok márigen. Görög területeken csak színházak láthatók, a legkeletibb ró-mai amfiteátrum Sarmisegetusa (Ulpia Traiana) Erdélyben (R), alegészakibb Chester (Deva) (GB) területén látható.