Pauler Akos a Logikai Alapelvek Elmeletehez

8/17/2019 Pauler Akos a Logikai Alapelvek Elmeletehez

1/62

A

LOGIKAIALAPELVEK

ELMÉLETÉHEZ SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS

ÍRTA

PAULER ÁKOS LEV. TAG

(Felolvasta a M. Tud. Akadémia 1911. április 3-iki ülésén)

BUDAPEST KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

1911


2/62

TARTALOM.

Oldal 1. §. A vizsgálandó problémakör .............................................................. 52. §. Lélektan és logika ............................................................................. 63. §. A tiszta logika fogalma .................................................................... 74. §. A logikai alapelv fogalma................................................................. 115. §. A reductiv módszer .......................................................................... 126. §. A logikai alapelvek transcendentális fogalmazványa........................ 147. §. Az azonosság elve ........................................................................... 148. §. Az összefüggés elve............................................... .......................... 19

9. §. Az osztályozás elve.......................................................................... 2210. §. Irodalmi áttekintés ................... .................................................... 24

11. §. A logikai alapelvek érvénye ........................................................... 3212. §. A logikai alapelvek tiszta logikai fogalmazványa ........................ 3813. §. A logikai alapelvek mathematíkai fogalmazványa.......................... 4214. §. A logikai alapelvek ontológiai fogalmazványa ............................. 5415. §. Kriticismus és dogmatismus az ontológiában ................................. 62


3/62

A LOGIKAI ALAPELVEK ELMELETÉHEZ.

1. §. A logismus mind öntudatosabb és határozottabb kiala-kulása és térfoglalása napjaink gondolkodásában, szemben a psychologismussal, melyet a közelmúltban még nagyrészt öntu-datlanul vallott a legtöbb bölcselő: nem egyéb, mint a logikamind szabatosabb elválása a lélektantól.Ε mozgalom, mely

Bolzano felléptével indult volna meg, ha e nagy gondolkodónak

1838-ban megjelent alapvető logikai múvét nem a XIX. századvégén kezdették volna méltányolni− eddig csak általánosságokkörében mozgott, vagyis csak a logika fogalmátáltalában ipar τ kodott és tudta a lélektantól elválasztani. Ámde világos, hogyeme szétválasztást a logikai tanítások minden ízéig keresztülkell vinni, mert csak így lehet megakadályozni, hogy ha el isválasztjuk általában a logika fogalmát a lélektanétól, e két dis-

ciplina szempontjai a részletekben ne folyjanak szüntelenülössze. Ezt a szétválasztó munkásságot kíséreljük meg végre-hajtani a logikai alapelvek elméletére nézve.Ε vizsgálatra annális inkább szükség van, mert csodálatosképen ép ez alapvető része a logikának eddig a legelhanyagoltabbak közé tartozott,ami, mint látni fogjuk, a logika eme részében a legnagyobb zavar-nak vált okozójává. De nem e szétválasztás következetes keresz-tülvitele az egyetlen czélunk. A logikai alapelvek helyes meg-állapítása egyúttal rávezet annak a felismerésére is, hogy nemelegendő az igazi logikai alapelveket számszerint összeállítani,mert azok jelentőségét csak úgy láthatjuk tisztán, ha azokranézve különböző lehető fogalmazványokat különböztetünk meg.Ezek felkutatása, illetőleg megállapítása is fog bennünket fog-lalkoztatni s ennek nyomán megkísértjük majd a logikai alap-


4/62

6

elvek igazi jelentőségét és horderejét megállapítani a tudomá-nyos kutatás különböző területein.

2. §. Több évvel ezelőtt a logika és a lélektan szétválasz-tására azt a kritériumot indítványoztuk, hogy a lélektan az okságelvével, a logika a princípium rationis sufficientis princípiumávalmagyarázza a gondolkodást.1) Ez azt teszi, hogy midőn a gon-dolkodást lélektanilag vizsgáljuk, akkor abban az egyéni szer-vezethez kötött idő beli élményt, vagyis lelki folyamatot látunk,amelyet úgy kell magyaráznunk, hogytényleges bekövetkezésé-nek id ő beli feltételeit, vagyis az egyes tudat jelenségek bekövet-

kezésének okait derítjük ki s ezt fejezzük ki esetleg lélektanitörvényekkel. Viszont ha a gondolatot nem mint folyamatot,de érvényességére nézve vizsgálom, tehát nem tényleges bekövet-kezésének idő beli feltételeit, hanemhelyességének alapjait kuta-tom, akkor a gondolatot logikailag tekintem s az ebből fakadóvizsgálat nyilván már nem empirikus vizsgálat, hanembírálat.Ε bírálat vezérelve pedig az, hogy helyesnek tartjuk a gondo-

latot, ha annak elegendő alapja (ratiója) van, a mi nem a gondo-lat idő beli feltétlen praecedense: oka, hanemhelyességének alapja,s míg az ok és okozat közti viszony mindig idő ben folyik le, aratio és consequentia közti viszony idő belileg ki sem fejezhető.

Ez alapvető különbségből folyik, hogy míg a lélektancon- statai, a logika kritizál. Viszont ennek következménye, hogy alogika minden gondolkodás helyességének előfeltevéseit kutatja,amelyek érvénye előfeltétele minden egyéb állításbizonyítható-

ságának, míg a lélektan az egyéni tudatélet ténytörvényeit ku-tatja. Ep ezért a logika végelemzésben már nem a subjectiv emberi gondolkodásról szól, attól teljesen elszakad s így a tisztalogikai szempontnak voltaképen már semmi köze sincs a gon-dolkodáshoz, mint élményhez,mert voltaképen nem is a gondol-kodásról szól, a mi anthropologiai mozzanat, hanem minden lehet ő

gondolkodás helyességének már nem subjeetiv feltételeir ő l. A tisztalogika voltaképenkívül áll a subjectum és az objectum szem-' pontján és a psychologismus maradványa, ha a legtöbb kutatóa logikát ma is gondolkodástannak mondja s általában a »gon-

1) Az ismeretelméleti kategóriák problémája. Értekezések a bölcs,tud. köréből, kiadja a M. Tud. Akadémia, 1903. 10. 1.


5/62

7

dolkodás« fogalma nélkül nem tudja a logika fogalmát meg-határozni. Holott a tulajdonképeni: a tiszta logika nem a gon-dolkodással, de a helyes gondolkodás elviel ő feltevéseivel foglal-kozik, a melyek már nem a gondolkodás törvényein, de a gon-dolkodás tárgyának, vagyis az igazságnak bizonyos törvényszer ű-régéin alapszik. A gondolkodás a logika tárgyára nézve is csakratio cognoscendi, de nem ratio essendi, a hogy az minden isme-seti tárgyra nézve is áll, a melyeket szintén mindig gondolkodás-sal ismerünk meg.

3. §. Ha tehát következetesen végiggondoljuk a lélektanés a logika fentebb jelzett szétválasztó kritériumát, végelemzés- ben arra a belátásra jutunk, a melyet bár nagyon különböző értelemben, de úgy Hegelnél, mint Bolzano- nál látunk megcsil-lanni, hogy t. i. a logika a maga legsajátosabb functiójában,vagyis mint tiszta logika, márnem a gondolkodással, de annakcéljával és tárgyával: azigazsággal foglalkozik. 1) Ezért indultki Bolzano »Wissenschaftslehre«-jében nem a gondolkozás, deaz igazság elméletéből, ezért definiálja Hegel, ki tisztán látja,hogy az igazság érvényessége fölötte áll a subjectum és az objectum ontológiai dualismusán,2) a logikát a tiszta ész rendsze-rének.3) Sőt igazat adhatunk Kant egy újabb interpretatorá-nak,4) ki szerint a kriticismus legmélyebb lényege is már azon belátás, hogy az észelv (a logikai princípium) a maga érvényes-ségében felette áll a subjectum és az objectum dualismusán,

mert hiszen egyaránt a priori feltétele úgy a subjectum, mintaz objectum fogalmának. Ezzel szemben a psychologismus cso-dálatos eltérjedettségének nyomait mutatja az, hogy a böl-cselők túlnyomó része a logika meghatározásába a gondolkodásvagy a megismerés anthropologiai mozzanatait veszi fel.4)

1) Hasonlóképen napjainkbanG. Uphues: Einführung in die moderne

Logik I. Th. Grundzüge der Erkenntnistheorie. 1901. VI. i. 2) Encyclopaedie der philosophischen Wissenschaften. Hegel's Werke.1843. VI. k. 408. 1.3) Wissenschaft der Logik. Werke III. k. 35. 1.

4) E. Cassirer: Das Erkenntnisproblem in der Philosophie undWissenschaft in der neueren Zeit. 1907. IL k. 578. 1.

5) V. ö. az Eisler által összegyű jtött meghatározásokat: Wörterbuchder philosophischen Begriffe. 2. kiad. IL k. 1904. 606. sz. er. Örvendetes


6/62

8

Részünkr ől logikának az igazság legáltalánosabb formai fel-tételeir ő l szóló tudományt nevezzük. A sokféle lehető igazság kö-zött ép az a közös vonás, hogy bizonyos formai feltételeknekkell megfelelniök, különben nem lehetnének igazságok s ép ezekösszegyű jtése és rendszerezése a logika legsajátosabb feladata.

Az igazság érvényében függetlenül is megáll az emberi el-ismertetéstől. Igaz volt, hogy 2x2 = 4, mielőtt az emberek aztfelismerték volna s igaz lesz akkor is, ha ember már nem fogélni. Mert az érvényesség oly specifikus módja a megmaradás-nak, a melyre idő- és térbeli jelzők, mint: keletkezés és elmúlás

nem alkalmazhatók époly kevéssé, a hogy a négyszög a korra vala-mely sajátos tulajdonsága. Hogy pedig az érvényesség másfélemegmaradást jelent, mint azt az (ontológiai) megmaradást, melyvalamely valóság létezésében nyilvánul, ezt mindennél jobbanaz világítja meg, hogy vannak oly igazságok is, melyek nem való-ságokra vonatkoznak, a minők ép a tiszta logikai vagy a mathe-matikai igazságok.l) A ki tehát az igazság sajátos permanentiá-

jának: az érvényességnek fogalmát azzal akarja nélkülözhetővétenni, hogy az, a mi az emberi megismeréstől függetlenül meg-marad, az maga a valóság a maga sajátságaival, az csak azt bizonyítja, hogy még nincs tisztában a tudományos igazságáltalános fogalmával, mely lehet más is, mint ontológiai jelen-tőségű; ilyen pl. a tiszta logikában.

Az igazságot azonban mindigtétel formájában fejezzük ki.Tételen, szemben az ítélettel (mely a psychikai ismerési actus),a helyes ítélet jelentését értjük, mely tehát nem anthropologiaiegység, mint az ítélet, hanem a helyes megismeréstárgya. Bolzanohelyesen látta, hogy ha az igazság érvényességét, az emberi el-ismeréstől való független megállását valljuk, akkor meg kellalkotnunk a »magán való tétel« (Satz an sich) fogalmát, melymegfelel annak, a mit mi egyszer űen tételnek fogunk nevezni,

szemben az ítélettel.2

) Nyilvánvaló következménye ez állás-kivétel újabban J. Geyser: Grundlagen der Logik und Erkenntnistheorie. 1909. 264. 1.

1) V. ö. A tudomány fogalmáról szóló tanulmányunkat. A MagyarFilozófiai Társaság közleményei. 1910. XXXV. füzet és »Az etnikai meg-ismerés természete« ez. munkánkat. 1907. 14−20. 1.

2) Wissenschaftslehre I. k. 1838. 77.1. A »Satz an sich« értelme körül


7/62

9

pontnak az is, hogy a fogalmat is voltakép anthropologiai egység-nek kell tekintenünk, mert hisz a symbolikus egységét jelentiaz összetartozó igazolt ismereteknek s mint ilyen, a tudássalegyütt változó tartalmú. Helyette a tiszta logikában, mint eztugyancsak Bolzano helyesen látta, a »Satz an sich« elemeir ől szól-hatunk csak, a mely elemető »Vorstellung an sich«-nek nevezi,1)mi pedigtételelemnek fogjuk mondani.

Ámde az igazság nemcsak ily, önmagukban megálló érvé-nyes tételek rendszere, hanem egyúttalmegvalósítandó ideál azemberi tudás szempontjából. így tekintve azon legáltalánosabbformai feltételek, melyek mellett valami tétel igaz lehet,nor-mákká válnak, a melyekhez alkalmazkodnunkkell, hogy isme-reteink igazak lehessenek.

Ily módon az igazság fogalmából kiindulva, a logikánakkét formáját kell megkülönböztetnünk, ú. m. atiszta logikát,mely a tételek érvényességének (igazságának) legáltalánosabbformai feltételeivel foglalkozik, tekintet nélkül az emberifaj psychikai életére s így azon követelmények tárgyalása nél-kül, a melyeket az emberi megismeréssel szemben belőlük ki-folyólag támasztanunk kell, másrészt a gyakorlati vagy a nor-mativ logikát, mely ép e követelményekből folyó imperativuso-kat állapítja meg az emberi megismeréssel szemben.2)

Az érvényes tétel azonban ismétkét szempontból tekinthető;önmagában és más tételekkel való logikai viszonyában, a mely

viszony a ratio és a consequentia szerinti összefüggésben áll.Alább látni fogjuk, hogy Bolzano tanítása arról, hogy mindenigazság minden más igazsággal logikailag összefügg, helyes, sígy minden tételre alkalmazható e kettős szempont. Ha a tételtönmagában tekintjük érvényességi feltételeiben, akkor azon

könnyen keletkező félreértéseket kitűnően oszlatja el G. Gotthard: Bolzano'sLehre vom »Satz an sich« in ihrer methodologischen Bedeutung. Ber-lin 1909.

1) Wissenschaftslehre I. k. 216. 1. 2) A logismus fokozódó térfoglalását jelenti, hogy mind több gondol-

kodó belátja, hogy a normatív logika alapja a normatív szemponttól mégidegen tiszta logika. így pl. E. Husserl;, Logische Untersuchungen I. k.1900. 49. 1 és J. Cohn: Voraussetzungen und Ziele des Erkennens, 1908.447. 1., valamint Geyser, I. m. 275. 1.


8/62

10

tanokat nyerjük, a melyek összességét a hagyományos és mégdifferentiálatlan logika az ítéletek elméletének nevezi, ha pediga tételt más tételekkel való relatiójában tekintjük, akkor a kö-vetkeztetések theoriáját nyerjük. De jól vigyázzunk: következ-tetés a tiszta logikában nem azon módokat jelenti, a melyekszerint az emberi psychétényleg következtet, ennek a tárgyalásaaz emberi gondolkodás psychologiájába tartozik, melyet csaka gyakorlati logikának kell tekintetbe vennie, hanem jelentter-meként/ tételviszonyokat, melyek formai structurájához az emberikövetkeztetésnekalkalmazhatónak kell lennie, ha az elő bbi le-

folyásában nem is fedi az utóbbi schemáját. A syllogistika je-lentőségét az empiristák és psychologisták (e két álláspont min-dig együtt jár) ép azért értették félre, mert nem találván meg benne az emberi következtetéstényleges lefolyásának hű képét,azt fölösleges agyaskodásnak minősítették, a melynek nincstudományos értéke, mert hiszen a syllogistika er őltetett formáiszerint »senki sem gondolkodik«. Ámde nem is az a feladata a

jól értett syllogistikának, hogy normákat írjon elő a ténylegesemberi gondolkodásnak, mert hiszen nem a gyakorlati, hanema tiszta logikának része. Mint ilyennek pedig nem annak a ki-mutatása képezi czélját, hogy az emberi megismerés mikép jut-hat legjobban tudásának gyarapításához, hanem hogy a lehető érvényes tételviszonyokat fejtse ki, a melyeken kívül nincs ésnem lehet más érvényes tételviszony: olyan, melyből joggal követ-keztethető más tétel. Midőn pedig ezt kutatja, azész elméleténekkiépítését szolgálja, mert hiszen végelemzésben az ész természeté- ben gyökerezik, hogy csak bizonyos számú syllogismusforma ésmodus lehetséges s ép ezek meghatározása nélkül az ész teljestheoriája elképzelhetetlen. Itt is, mint minden terén, a tudo-mánynak, az igazság teljességére, nem pedig a csak gyakorla-tilag használható belátásokra kell törekednie.

A tiszta logika mer ő érvényességi viszonyokkal foglalkozik

s így semmi köze nincs holmi Én-actusokhoz, melyektől Fichteakarta a logikai elvek érvényét függővé tenni, illetve a »Wis-senschaftslehre«-től, mely ez actusokat hivatva van felfedni.1)

1) »Also entlehnt die Logik− mondja egész nyíltan− ihre Gültig-keit von der Wissenschaftslehre, nicht aber die Wissenschaftslehre die


9/62

11

Ez az álláspont, mint általában a subjectivismus, nem egyéb,mint azon psychologistikus tévedés megnyilvánulása, mely azészelvek érvényességét az Én alapjában psychologiai mozzana-tától teszi függővé s az ész egységét valamiféle hyperindividualisÉn egységével akarja alátámasztani.1) Holott az Én alapjábanontológiai s nem logikai fogalom, melynek kialakítása már fel-teszi a logikai elvek érvényességét s így a legnaivabb petitio prin-cipiik közé tartozik, ha valaki Én-actusokra akarja építeni atiszta logika rendszerét és époly dogmatikus, mint a középkorischolastikusok kísérlete, kik az istenség létezésétől akarták azigazság érvényét és érvényének lehetőségét függővé tenni, mi-közben nem vették észre, hogy az istenfogalom, mint bármelyfogalom helyességének, vagyis logikusságának tudatát már alogikai alapelvek érvényességéből meríti. Ily módon e metaphysikai elméletek már felteszik azt, a mit bizonyítani akarnaks úgy valójában nem magyaráznak semmit. Különben is aggályosvolna, ha logikai alapelveink bizonyossága oly vitás és ingatagmetaphysikai elméletekhez volna kötve, mint akár az igazságtheologiai vagy subjectiv-idealistikus theoriája.

4. §. Logikai alapelveken azon legáltalánosabb formai prin-cípiumokat értjük, a mélyek érvénye más elvb ő l nem vezethet ő le

s így a melyek érvénye el ő feltétele minden más logikai törvénynekvagy szabálynak. A logikai alapelvek tehát a megismerés folya-matának nem lélektani (idő beli) kiindulópontjai, hanem logikai

előfeltételei. Ezt a sajátságukat: hogy nélkülük, vagyis érvé-nyűknek legalább burkolt elismerése nélkül semmiféle logikairelatio fennállása, s nem állítható: nevezzük alogikai alapelveka prioritásának, mely tehát nem lélektani vagy metaphysikai ér-telemben, hanem egyedül a tiszta logika szempontjából értendő.2)

A következőkben megkísértjük kimutatni, hogy 1. a logikaialapelveket csak egy, úgy az inductiótól, mint a deductiótól

gyökeresen különböző módszerrel lehet megállapítani, a melyetreductiónak fogunk nevezni. 2. Hogy csakhárom logikai alap-elv mutatható ki, a melyeket azazonosság, az összefüggés és az

ihrige von der Logik.« Über den Begriff der Wissenschaftslehre. Fïchte'sWerke hrsg. u. I. H. Fichte. I. k. 68. 1.

1) Mint teszi még napjainkban is pl. Jonas Cohn I. m. 36. 1. 2) V. ö. Az ethikai megismerés természete. 12. s k. 1.


10/62

12

osztályozás elveinek fogunk nevezni. Az eddig felvett .logikai princípiumok részben csak corollariumai e három elv egyikének,részben csak szűkebbkör ű conceptiói e három princípium vala-melyikének. 3. Miután ismereti tárgyaink három csoportra oszt-hatók: elvekre, mathematikai relatiókra és valóságokra, a melyek-nek a tudományok rendszerében a tiszta elvtan (philosophia),mathematika és empirikus (valóságról szóló) tudomány felelmeg,1) a logikai alapelvek mindegyike nemcsak olyan módonfogalmazható meg, hogy az minden lehető ismereti tárgyra egy-aránt áll, hanem az ismereti tárgyak egyes osztályaira való te-kintettel is. Ily módon minden egyes logikai alapelvnégyféle-képen fejezhető ki: minden lehető ismereti tárgyra vonatkozó-lag (ezt transcendentalis fogalmazványnak fogjuk nevezni),azután külön-külön a tiszta logika, a mathematika és a valóság-tudomány alapfogalmainak segélyével. Csupán a logikai alap-elvek ebből fakadó különböző jelentéseinek gondos széjjeltartásaszüntetheti meg ama zűrzavart, mely mai napig is a logikai

alapelvek elméletében uralkodik.5. §. Mivel a logikai alapelvek minden lehető ítélet helyes-ségének, vagyis érvényességének legvégső, már tovább nemelemezhető formai feltételei, feltalálásuk csak úgy lehetséges,ha mindinkább visszafelé menve, valamely ismeretünk helyes-ségének praesuppositióiban végre a legvégső elvi előfeltevésekre bukkanunk. A kiinduló pontot bármely igaznak tartott ítélet

szolgáltathatja, pl. hogy a Föld a Nap körül forog. Ha e tételtigaznak tartjuk, akkor ez annyit tesz, hogy bizonyítható, vagyisigazolható. Az igazolhatóság pedig azt jelenti, hogy igazságáthelyes logikai eljárással bizonyíthatom. Ez utóbbi viszont csakannak kimutatásában állhat, hogy e tétel szükségképen folyik bizonyos praecedensekből. Ε praecedens lehet 1. más, már iga-zolt tétel, 2. kritikailag átszűrt, vagyis kétségtelen tapasztalat.Mindezen igazolási műveletekr ől pedig azt kell feltennem, hamár reájuk támaszkodom, hogyhelyesen eszközöltettek, mertha pl. tévokoskodás csúszott beléjük, vagy pedig kritikátlantapasztalatot tartalmaznak− nem használhatomőket. De mi-től függ, hogy mit tartok helyes bizonyításnak? Attól, vajjon

1) V. ö. »A tudomány fogalmáról« cz. tanulmányunkat. 7. 1.


11/62

13

logikailag helyesek-e vagy sem: nem-e sértenek meg valamelylogikai szabályt, pl. a bizonyítás vagy a következtetés meg-állapított normáit. De tovább menve: azt, hogy valamelylogikai szabály helyes-e, mikép tudom és igazolhatom? Nyil-ván csak úgy, hogy azokat bizonyosalapelvekb ő l folyóknak mu-tatom ki, a melyek márönmaguknál fogva bizonyosak s ígymintegy közvetlenül tudjuk helyességüket, a minő alapelvnek pl. az azonosság vagy az ellenmondás elvét szokták felvenni,így jutunk végre oda s juthatunkbármely helyesnek tartottítéletből kiindulva, hogy az igaznaktartás végelemzésben min-dig a logikai alapelvek helyességén, mint első lánczszemen függ.S viszont: a logikai alapelveketbármely igaznak tartott ítélet- ből kiindulva úgy fogjuk megtalálni, ha a fenti módon mindtovább és tovább haladunk felfelé az igaznak tartás forrásáig,mígnem a végső, már másból levezethetetlen elvi praesupposi-tiókra bukkanunk s ezek lesznek a keresett logikai alapelvek.Ε princípiumokat márabsolute helyeseknek kell elismernünk,

mert hiszen minden kétely már azáltal, hogy önmagát logikai-lag jogosultnak tartja, felteszi érvényöket. Noha már Aristo-teles élt ezzel a módszerrel, midőn felismerte, hogy minden köz-vetett bizonyosság közvetlen bizonyosságban gyökerezik, melyegyrészt bizonyos tények, másrészt bizonyos elvek helyességé-nek közvetlen intuitiójából merítl) s bár Kant transcendentalismethodusa is némi hasonlóságot mutat ezzel, midőn a priori-n

ép a megismerés a priori praesuppositióit érti, annak a tudata,hogy itt egy specifikus eljárással van dolgunk, csak elvétve vá-lik öntudatossá némely gondolkodónál.2) Pedig ez eljárást mél-tán külön módszernek tarthatjuk, mert lényegesen különbözikúgy az inductiótól, mint a deductiótól s legtalálóbbanreductió-nak nevezhető.3) Nem áll ugyanis sem abban, hogy általa egyes-

1) Analyt. Post. 1. II. p. 100. b, 10. 2) Így pl. Apelt »abstractio« néven írja le ez eljárást. Die Theorie

der Induction. 1854. 57. 1. 3) Ε kifejezést Sigwart használja, ki e methodus jelentőségét, különö-

sen a logikai és a mathematikai axiómák feltalálására nézve világosan fel-ismeri. Logik. 4. Aufl. besorgt v. Dr. Heinrich Maier. 1911. II. k. 300− 309. 1. Közel jár e módszer felismeréséhezW. Urban »presuppositionelmethod«-ja. Valuation, its nature and laws. 1909. 14. 1.


12/62

14

r ől következtetünk általánosra, sem abban, hogy általánosrólegyesre, mert egészen specifikus eljárással valamely tételérvé-nyességér ő l következtet annaklogikai előfeltételeire. Ez tehát a princípium rationis sufficientis módszeres alkalmazása ítéle-.teinkre, a mely nyilván különösen az értékelméleti kutatásbannélkülözhetetlen. Némileg az analysishez hasonlít, de attól abbankülönbözik, hogy nem valaminek a kész alkatrészeit tárja fel,hanem annak csak következtetés által nyerhető logikai elő-feltételeit.

6. §. Felszerelve már most a reductio öntudatosan alkalma-zott módszerével, hozzáláthatunk maguknak a logikai alapelvek -nak kinyomozásához.

Nézetünk szerint csak három logikai alapelv mutatható ki,melyek legáltalánosabb fogalmazása a következő.

I. Minden dolog valami tekintetben azonos önmagával,(princípium identitatis).

II. Minden dolog összefügg más dolgokkal (princípium

cohaerentiae).III. Minden dolog osztályozható (princípium classificationis).Ez a logikai alapelvek transcendentalis fogalmazványa,mert minden lehető ismereti tárgyra való tekintettel van meg-concipiálva, legyenek bár ez ismereti tárgyak alapelvek, mathema-tikai relatiók vagy valóságok. Ezért e legáltalánosabb conceptiosubstratumául csak a »dolog« fogalma szolgálhat, mely az isme-

reti tárgyat a legáltalánosabb szempontból jelöli meg. Lássukmár most egyenként, hogy e princípiumoknak mi a helyes értelmeés jelentősége.

7. §. Azelső az azonosság elve, mely transcendentalis concep-tiójában tehát így hangzik:minden dolog bizonyos tekintetbenazonos önmagával. Hogy az önmagával való azonosság e meg-szorítását, melyet a »bizonyos tekintetben« kifejezés tartalmaz− megérthessük, előre kell jeleznünk, miszerint a többi háromconceptio: a tiszta logikai, a mathematikai és az ontológiaifogalmazvány mindegyike ép abban fog különbözni a többitől,hogy az ismereti tárgy önmagával való azonosságát mindenesetben más és más mozzanatra vonatkoztatja s ezért lehet elegáltalánosabb fogalmazványát az azonosság elvének csakis a jelzett módon eszközölni.


13/62

15

Ε princípium önmagában bizonyos, vagyis evidens, mely-nek igaz voltában még voltaképen kételkedni sem lehet. Mind-azonáltal ez elv evidentiáját nem óhajtjuk annak a kimutatá-sával megvilágítani, hogy ez elv érvényének tagadása már fel-teszi a tagadott elv: az azonosság principiuma helyességének azelismerését, mert bármennyire igaz is ez, a benne foglalt utalásaz emberi gondolkodás mechanismusára psychologistikus ízű skönnyen arra a gyakran hallott nézetre vezet, hogy a logikaialapelvek szerint »vagyunk kénytelenek« gondolkodni s hogy»a gondolkodási mechanismusban« rejlő eme kényszer az, a miez elvek elfogadására késztet.

Ámde ez nem áll: már Brentano finom analysissel rámuta-tott arra, hogy itt kényszerérzetr ől szó sem lehet,l) hanem közvet-lenül tárgyilag evidensnek ismerjük fel azt, a mi nyilvánvaló.És ez valóban így is van: az azonosság elvét helyesnek látjuk,mert közvetlenül igaznak ismerjük fel, nem pedig mert »nemtudunk« máskép gondolkodni. Ez pedig annyit tesz, hogy nemcsupán ez elv helyessége nem bizonyítható, hanem ez elv igaznak-tartása sem indokolható valami más mozzanattal. Hogy mindendolognak valami tekintetben legalább önmagával azonosnak kelllennie, ez már a dolog fogalmából következik, s ez az egyetlenmozzanat, a melyre rámutathatunk akkor, midőn ez elv eviden-tiáját világítjuk meg. Ez evidentia máskép azt teszi, hogy ittelemi belátásról − ha úgy tetszik: intuitióról− van szó, a

melynek tartalma más elvből nem vezethető le és nem bizonyít-ható s innen van, hogy ellenkezőleg: minden lehető levezetésés bizonyítás már felteszi érvényét. Épen ezért, mint rögtönlátni fogjuk, az elv érvényének kétségbevonása mindig félreértésenalapult. Mielőtt azonban erre rátérnénk, az azonosság elvénekkülönböző megkísérelt conceptióiról kell megemlékeznünk.

Ily kísérlet az Aristotelesé, ki az azonosság elvének tartal-

mát negatíve fejezi ki az ellenmondás elvében.2

) Ámde tagadnicsak azt lehet, a mit már fennállónak állítunk, ezért az affirmatioaz elsődleges logikai viszony, nem pedig a negatio. Semmi előnye

1) Vom Ursprung sittlicher Erkentniss 1889. 79-84. 1.2) το γαρ αυτά άµα όπάρχειν τε χα ! µή υπάργειν αδύνατον τφ αυτφ

να! χατά το αυτό . Metaphys. 1. IV. c. 3. 1005. b. 19.


14/62

16

nines tehát annak, ha a tiszta logikában alapelvül az ellen-mondás és nem az azonosság elvét állítjuk oda, ha bizonyosesetekben didaktikai okokból ajánlatos is lehet e negatív fogal-mazvány.

Igaz, hogy felmerült az a nézet is, hogy az ellenmondáselve több, mint az azonosság princípiumának csak negatív kifeje-zése, így Benno Erdmann szerint: 1) a második alapelv− azelső az azonosság elve− helyesen megfogalmazvaígy hangzik:»minden tárgy, a mennyiben csupán önmagával azonos, mindenmás tárgytól különbözik«. S ehhez a következő kommentárt f űzi:»A ,,nem azonosság” elve nemcsak más szavakkal fejezi ki azazonosság elvét: de nem is analytikus következménye ez utóbbi-nak, hanem vele szemben inkább synthetikus függésben van.Fölteszi az azonosság elvét, de ezen kívül szüksége van még egyelőfeltételre, a mely amaz számára nem jő tekintetbe, hogy t. i.tárgyak sokasága van adva«.

Ámde nézetünk szerint nem az teszi a tiszta logika szemé-

ben valamely alapelv önállóságát, hogy annakkifejezése milytárgyakat tesz fel, hanem az, vajjonúj momentumot fejez-e kiaz ismereti tárgyakról. Hiszen lélektani feltételeit tekintve, azazonosság elve helyességének felismerése sem fejezhető ki, hanem ismerünk több tárgyat, mert hiszen a »minden dolog« fogalmamár többséget fejez ki. Továbbá: a dolgoknak önmagukkal valóazonosságát észre sem vennők, ha nem volna meg egyidejűleg akülönbözőség képzete bennünk, a mely szintén a tárgyak több-féleségét teszi fel. Tehát a tárgyak többsége a megismeréslélek-tani feltételeit tekintve, előfeltétele már az azonosság elvének iss így nem lehet oly mozzanat, mely az azonosság és az ellen-mondás elvét egymástól elválasztja. Erdmann e ponton, mintegyébként érdemes logikai művének számos helyén, nem választjael a lélektani szempontot a logikaitól s valamely elvmegismerésé-nek feltételeit összetéveszti az elv jelentésének tartalmával s enneka tévedésének következménye, hogy az ellenmondás elvében töb- bet lát, mint az azonosság elvének negatív formáját.

Valamint az ellenmondás elve, úgy a »princípium exclusiimedii« sem önálló alapelv, hanem már következtetés az azo-

1) Logik. I. k. 1892. 175. sk. 1.


15/62

17

nosság elvéből s annak negatív kifejezéséből: az ellenmondás princípiumából. Mert ha igaz, hogy minden dolog valami tekin-tetben azonos önmagával s így egy dolog sem lehet egy-idő ben ugyanazon tekintetben nem azonos önmagával, akkorebből önként következik, hogy valamely dolog vagy A, vagynem A.

De az azonosság elvénekértékét és érvényét is ismételten két-ségbevonták, nemcsak annak megformulázása körül merültekfel különböző nézetek. Az elő bbi megtámadóival röviden végez-hetünk. Midőn Locke azt mondja, hogy az azonosság elve telje-sen meddő, mert tautologikus tétel,1) csak azt árulja el, hogynem emelkedvén a tiszta logika eszméjéig, a logikai alapelv ter-mészetét teljesen félreismeri. A logikai alapelv nem is teljesít-heti hivatását, ha nem tautologikus, vagyis ha nem »magátólértetődő« állítást fejez ki: hiszen a logikai alapelvek problémájaépen az, hogy melyek azok a teljesen elemi, minden ízükben»maguktól értetődő« belátások, a melyek bizonyításra márnem szorulnak, sőt a melyek érvényének elismerése már elő-feltétele minden lehető bizonyításnak. Nem productiv elveketkeresünk a tiszta logikában, hanem az ész szerkezetét nyomoz-zuk: azon elveket, melyek érvénye előfeltétele minden lehető állításnak.

Már érdekesebbek azon ellenvetések, melyeket némelyek azazonosság elvének érvénye, vagyis helyessége,igazsága ellenszegeztek. A legközelfekvő bb ezek közül az, a melyet már implicite

Herakleitos álláspontja tartalmaz, hogy t. i. nem igaz, hogy min-den azonos marad önmagával, sőt ellenkezőleg: minden szüntelenülváltozik s az önmagával való azonosság mer ő látszat. Ez ellen-vetés, melylyel különböző formában minden korban találkozunk,mindennél jobban bizonyítja, hogy mily differentiálatlanul hasz-náltatik mai napig is az azonosság elve. Mert ez ellenvetés csak

akkor áll meg, ha 1. nem teszünk különbséget az azonosság elvénekkülönböző conceptioi között és 2. ha ez elvet a lét világáravonatkozó fogalmazványában sem állapítjuk meg kellő körül-tekintéssel. Mert nyilvánvaló, hogyζάντα ρεει . elve, mely az

1) An essay concerning human understanding. 6. IV. ch. I.


16/62

18

ellenvetés alapja, csak a valóságra vonatkozik: csak a lét világaaz, mely szüntelen változást mutat. Ámde láttuk (4. §.), hogynemcsak valóságokat ismerünk meg, hanem mer ő érvényességimozzanatokat is (pl. a tiszta logikában), vagy pedig ugyancsaka valóságtól függetlenül megálló mathematikai viszonylatokat is.Ez utóbbi két neme az ismereti tárgyaknak pedig nincs alávetveaz egyetemes változás elvének: a logikai alapelvek érvényessége,vagy a mathematikai relatiók fennállása oly mozzanatok, amelyekre az idő beliség különböző határozmányai, a minő a keleti.kezes és elmúlás, époly kevéssé alkalmaztatik, mint a körre a

háromszög valamely specifikus tulajdonsága. Ily idő beli mozza-nat a változás is, a mely tehát nem tulajdonítható a tiszta logikavagy a mathematika tárgyai fennállásának. Népszer ű bben kifejezve: a logikai vagy a mathematikai tételek igazak voltak min-dig és igazak lesznek is függetlenül attól, hogy azokat valaki el-eismeri, vagy hogy azok a valóság tárgyaiban másképen meg-evalósulnak. Aπάντα ρέει tételére alapított ellenvetés az azonos-

ság elvének érvénye ellen− ha egyáltalán megáll− csakaz ismereti tárgyak egy részére: a valóságra vonatkozólag hoz-ható fel.

De közelebbr ől szemügyre véve, a lét világára vonatkozólagis csak akkor kifogásolható az azonosság elvének érvénye, haazt úgy fejezzük ki, hogy »minden lény azonos önmagával«. Mertez esetben valóban azt lehet mondani, hogy a valóságban min-den szüntelenül változván, az önmagával való azonossága vala-mely lénynek csak látszat, mely elenyészne, ha a legkisebb válto-zásokat is észlelhetnők. Ámde látni fogjuk (14. §.), hogy az azonos-ság elvének helyes ontológiai fogalmazványa minden lényegysé-

gességét jelenti, tehát egy mer ő ben formális mozzanatot, melymitsem anticipál a lény valamely tartalmi momentumának meg-maradására nézve. Az azonosság elvének érvénye ellen felhozottherakleitosi ellenvetés tehát a mi álláspontunkról tekintve telj·

jesen tárgytalan s így a kérdéses princípiumnak csak szokásoshelytelenül megfogalmazott és differentiálatlanul általánosítottconceptioját dönti meg. Ép így félreértésen alapszik Hegelargumentatiója is, melylyel elvünk érvényét támadja. Ellen-vetésének lényege az, hogy már az azonosság elvének kifejezésefelteszi a különbözőség: a nem-azonosság fogalmát, mert hisz


17/62

19

ép azt mondja, hogy az azonosság más, mint a különbözőség. Deha ez így van, akkor »liegt darin, dass die Identität nicht äusser-lich, sondern an ihr selbst, in ihrer Natur dieses sey, verschiedenzu seyn.«1) Itt azonban Hegel nyilván összezavarja az azonosságelve megismerésének lélektani feltételeit annak jelentésével, tehátugyanazon hibát követi el, mint késő bb Benno Erdmann, a minterre fönnebb (15. 1.) már rámutattunk. Ép az ellenkező je állannak, a mit Hegel gondol: a »különbözőség« fogalma csak»äusserlich«, vagyis az azonosság elvekifejezésének lélektani fel-tételeihez tartozik s nem annak jelentéséhez, benső természeté-hez, s csak e két mozzanat: a lélektani és tiszta logikai (jelentés-tani) szempont összezavarása vezethet arra a téves conclusióra,hogy az azonosság lényege a nem-azonosság, vagyis, hogy azazonosság elve nem érvényes. Rendkívül tanulságos, hogy még

Hegelnél is, kinek rendszere nem egyéb bizonyos tekintetben,mint titáni er őkifejtés a logismus felé szemben a psychologismus-sal, mily gyakran összefolyik a lélektani és a logikai szempont

s válik számos tévedésének forrásává.Az azonosság elvének érvényét tehát ez ellenvetések nemingatják meg s el sem képzelhető, hogy valaha sikerülne aztmegdönteni, mert hiszen− mint alább látni fogjuk (13. §.)− ez esetben maga az igazság fogalma válnék illusoriussá s velemagának annak a tételnek az igazsága is összeroskadna, a melyaz igazság fogalmát akarná megdönteni.

8. §. A második logikai alapelv transcendentalis fogal-mazványban így hangzik:»minden dolog összefügg más dolgok-kal« − s ezt mi az összefüggés elvének (princípium cohaerentiae)neveztíük.

Hogy e princípium tartalmát könnyen megértsük, abbólkell kiindulnunk, hogy ez elv nem egyéb, mint azon igazság leg-általánosabb kifejezése, melyet egy specziális esetre való tekin-tettel a »principium rationis sufficientis« mond ki. Ez utóbbi elvhelyes formája pedig ez: »minden igazságnak megfelelő elegendő logikai alapja van«, a mit a gyakorlati logika (v. ö. f. 3. §.) norma-tive úgy fejez ki, hogy »minden ítéletünknél az indokolhatóságrakell törekednünk«, mert hiszen igaz tétel csak az lehet, a mely

1) Wissenschaft der Logik. 35. 1. Werke IV. k.


18/62

20

indokolható. Ez elv azonban már corolariuma annak az általá-nosabb princípiumnak, hogy »minden igazság összefügg egy-mással«: mert hiszen a »ratio« és a »consequentia« közti viszonyfennállását minden igazságra nézve csak úgy követelhetjük,ha már fölteszszük, hogy minden igazság összefügg más igazsá-gokkal, vagyis hogy nincs igazság, mely más igazságokkal valóösszefüggésen kívül állana. Az igazságok logikai összefüggése pedig csak a ratio és consequentia szerint való összefüggés lehet. Bolzano az első, ki megformulázza a minden igazság összefüggé-sének princípiumát s rámutat nemcsak arra, hogy minden igazságegy másik igazság részének tekinthető, hanem hogy minden igaz-ság számtalan más igazságból vezethető le s így csak oly igazságokvannak, a melyek az alap és a következmény viszonyában álla-nak egymással.1)

De fönnebb kifejtett (4. §.) álláspontunk értelmében vala-mely logikai alapelvnek az igazság (= igaz tétel) substratumá-val való kifejezése már csakegyik specialis (tiszta logikai) kifeje-

zésmódja az illető logikai princípiumnak s így előrelátható, hogyama tételnek, hogy »minden igazság összefügg«, kell hogy meg-feleljen egymég általánosabb princípium, a melynek mint transcen-dentalis szempontból megfogalmazott logikai alapelvnek csakegyik esete lesz az igaz tételek összefüggésének elve.Ε keresettlegáltalánosabb princípiumot fönnebb már kimondottuk s ígyhangzik: »minden dolog összefügg más dologgal«.

Két mozzanatot kell e princípiumunkról kimutatnunk,melyhez némileg hasonló conceptiót csak Hagemannál találunk,2)hogy t. i. 1. más, általánosabb elvből nem vezethető le, és 2. hogyez is, mint&z azonosság elve, egy közvetlenül evidens belátásnak bár talán első hallomásra szokatlan kifejezése.

Hogy elvünk nem azonos az azonosság elvével, ezt nemkell bővebben igazolnunk. A princípium identitatis azegyesdologról mond valamit, a princípium cohaerentiae azegyes dolgokösszefüggésér ő l, viszonyáról. Hiszen megkíséreltetett nem egy

1) Wissenschaftslehre 1837. II. k. 331., 352. 1. Hasonlóké pen napjainkban G. Uphues: Einführung in die moderne Logik. I. Teil: Grundzügeder Erkenntnistheorie. 1901. 30. 1.

2) Logik und Noetik 1909. 33. 1. V. ö. alább 10. §.


19/62

21

ízben az, hogy minden összefüggés azonosságra vezettessék vissza,is de ez minden esetben monistikus metaphysikai constructio,mely már felteszi az összefüggés elvének érvényét. Magából abból,hogy minden dolog bizonyos tekintetben azonos önmagával, mégnem következik, hogy minden dolog összefügg más dolgokkal:ez utóbb' nyilvánúj belátás eredménye, valami intuitiv novumfelmerülésével jár a megismer ő tudatban.

Hogy valóban ily evidentiával van dolgunk az összefüggéselvében, ezt rögtön belátjuk, ha annak a következő formát adjuk:egy oly dolog, mely semmiféle más dologgal, semmiféle tekintet-tétben sem hozható kapcsolatba, képtelenség. A »dolog« általánosfogalma A mint láttuk (4. §.)− háromféle ismereti tárgyat jelent-het: princípiumot, mathematikai relatiót és ontológiai tény-álladékot (valóságot). Valamely absolute isolait princípiumfogalma önmagának ellentmond: mert az alapelv mindig eo ipsotöbb tárgyra vonatkozik s ép e vonatkozásban van lényege.A mathematikai relatio sem lehet föltétlenül elszigetelt, mert

hiszen relatio volta ép azt teszi, hogy nem az. De valamely való-ság sem lehet olyan, a mely nem hozható semmiféle más dolog-gal összefüggésbe, mert hiszen a valóság per definitionem márrelatiót jelent. Egy absolute elszigetelt valóság ránk nézve nemis lehetne valóság, mert hisz a megismerés már relatiót, bizonyosösszefüggést jelent két valóság: az ismer ő alany és az ismertlétező között. Ha már most felvetjük a kérdést: miért képtelen

gondolat valamely összefüggésből absolute kiragadott dologfogalma, akkor erre válaszunk csak az lehet: mertevidens, hogyminden gondolható, vagyis logikailag megálló fogalma valamidolognak olyasvalamit jelent, a minek vonatkozása van másdologra is. Ε vonatkozás lehet sokféle természetű, de valamifélevonatkozás már benne van a »dolog« fogalmában. Ez az evidentiaa symptomája ez elv elemi igazságának, a melynek viszont követ-kezménye, hogy az más princípiumból nem vezethető le. Bizo-nyítja ezt az a körülmény, hogy minden lehető bizonyítás már

felteszi az összefüggés elvének érvényét épen úgy, mint az azonos-ság elvének igazságát. Mert midőn bizonyítok, akkor felteszem,k°gy a princípium rationis sufficientis érvényes, mert hiszen éparra törekszem, hogy annak a segélyével mutassam ki a bizonyí-tandó állítást, pl. azt, hogy az összefüggés elve nem érvényes.


20/62

22

De mint láttuk: a principium rationis sufficientis csak egyik− tiszta logikai− formája az összefüggés elvének, s így magaaz összefüggés elve érvényének tagadása már a tagadott elv érvé-nyességét teszi fel. így tehát az összefüggés elve valóságos logikaialapprincipium, melynek úgy elemi volta, mint igazsága egyarántkétségen felül áll.

9. §. A harmadik logikai alapelvet princípium classificatio-nisnak nevezzük s így formulázzuk meg:minden dolog osztá-lyozható, vagyis valami osztályhoz tartozik. Mivel valamely osztályhoz kétféleképen lehet tartozni: mint az osztály fófogalma,vagy mint az osztálynak alárendelt mozzanata, ez elv azt teszi,hogy minden dolog vagyosztályt, vagy alárendelt mozzanatotképezhet.

Ugyanazon osztályba azon dolgok tartoznak, a melyekközött bizonyos tekintetben valómegegyezés van s így azonszempontból, a melyből tekintve a dolgok egy osztályba tartoz-nak, a mi áll az osztályfogalomról, áll az alájarendelt fogalmakról

is. Ez a »dictum de omni et nullo« elve, a melyet már Aristotelesaxiomatikus jellegűnek érzett,1) bár eddig f őleg a syllogistikávalvaló kapcsolatát méltatták. Maga a »dictum de omni et nullo«nem alapelv, hanem már következtetés, melyet egy általánosabbelvből vonunk, hiszenő maga már felteszi azt a tételt, hogy adolgok osztályba sorolhatók. Az a belátás, melyet a »dictum deomni et nullo« képviselt az eddigi logikában, nyer legáltalánosabb

kifejezést az általunk osztályozás elvének nevezett princípium- ban. Alább (10. §.) látni fogjuk, hogy csak korunk néhány logikusa jár közel ahhoz, hogy az »osztály« fogalmát mint alapvető selemi logikai vonatkozást jelentőségében felismerje.

Elvünk ellen fel lehetne- hozni, hogy az nem új alapprinci- pium, hanem már bennfoglaltatik az összefüggés elvében, lévénaz osztály szerinti összefüggése a dolgoknak csak egyik esete,a dolgok általános összefüggésének. Hogy ez ellenvetést kellő értékére szállítsuk le, meg kell állapítanunk a három logikaialapelv közti viszonyt általában.

Az általunk felvett három logika principium jelzett sor-rendje nem önkényes, mert annak regulativuma az, hogy a követ-

1) Categ. c. 3. p. 1., b. 6., 10.


21/62

23

kező elv mindig felteszi az előzőnek, illetőleg az előzőknekérvényét. így az összefüggés elve felteszi az azonosság elvénekérvényét, mert összefüggést csak úgy állíthatni a dolgok között,ha az összefüggés tagjai megmaradnak bizonyos szempontbólazonosságukban, vagyis ha rögzíthetők. De azért láttuk, hogy azösszefüggés valaminovum az azonosság mellett s ez utóbbibólnem volna kifejthető. Ugyanezen viszony áll fenn már most azösszefüggés és az osztályozás elve között is. Az osztályozás fel-teszi, hogy van összefüggés a dolgok között s ezáltal feltesziközvetve azt is, hogy a dolgok bizonyos tekintetben azonosakönmagukkal. De az osztály szerinti összefüggés egy oly mozza-natot is tartalmaz, mely még nincs benn a különböző dolgokösszefüggésének fogalmában. Ez új mozzanatot azáltalános ésaz egyes fogalmai képviselik. Mert, hogy a dolgok valamiféle-képen mindig osztályba tartoznak, ez ép azt jelenti, hogyőketaz általánosság és a singularitás szempontjából lehet felfogni.A nominalismus és a realismus nagy harcza végelemzésben azértnem oldható meg, mert az általánosnak érvénye az egyesbenelemi, tovább nem magyarázható, vagyis sui generis jellegű:másféle viszonylatból nem levezethető mozzanat, amelyet hamégis magyarázni akarunk, vagyis más viszonylatból megvilá-gítani óhajtunk, kielégítő megoldásra sohasem juthatunk.

Ε szoros logikai összefüggés, mely a logikai alapelvek közöttáll fenn, teszi végelemzésben lehetetlenné, hogy igazi logikai

ellenmondásokra juthassunk, vagyis oly antinómiákra, melyekmindkét ellentétes tétele egyaránt jogosult logikailag. Közelebbivizsgálatra ez ellenmondások− melyeket különösen a halmaz-életben véltek némelyek felfedezni− helytelen következteté-sen alapulóknak bizonyulnak.1) De hiszen voltaképen a priori bizonyos, hogy a logikai elvek egymásnak nem mondhat-nak ellen corollariumaikban sem, mert ha már az »ellenmondás«

fogalmát elfogadjuk, ezzel feltettükösszes logikai alapelveinkérvényét. Mert ellenmondás csak ott jöhet létre, a hol, állí-tásunk beleütközik bizonyos kétségtelen logikai alapelvekbe.

1) V. ö. König Dénes: Logikai ellenmondások. Budapest, 1910. ésSuták József: A halmazelméletben fellépő logikai problémák. MagyarFilozófiai Társaság közleményei. XXXVII. f. 1911. 15-41. l.


22/62

24

Ez elvek pedig, mint láttuk, az azonosság, összefüggés és osztá-lyozás princípiumai, melyek érvényét közvetveminden igaz-nak tartott állítás felteszi. Teháta ellenmondás fogalmát semalkothatjuk meg a nélkül, hogy ne ismernők el, hogy a logikaialapelvek egyaránt érvényesek, a minek csak más szavakkalvaló kifejezése, hogy sohasem jöhetnek helyesen levont követ-kezményeikben sem ellenmondásba egymással.

Hogy a dolgok osztályozhatók s így általános fogalmakalá subsumálhatók, ez »magától értetődő«, vagyis evidens dolog,melyr ől közvetlenül meg vagyunk győződve. Ép mert itt elemi,tovább nem analysálható belátással van dolgunk, mely önmagá- ban bizonyos, itt is, mint a másik két alapelvnél, e princípiumérvényének tagadása már felteszi ép a tagadott elv érvényét.Mert ha azt akarnám bizonyítani, hogy nem minden dolog tar-tozik valami osztályba, akkor első ben is a kivett dolgokatmagukat azon osztályába sorolom a dolgoknak, a melyek nemtartoznak valamely osztályba, tehát tagadásommal már állí-

tom azt, a mit tagadni akartam. Mert hiszen midőn általános-ságban mondok több dologról valamit, akkor már élek az osz-tály fogalmával s implicite vallom, hogy a „dolgok igenis osztá-lyozhatók. Bizonyítani sem lehet ez elv hallgatólagos elismerésenélkül, mert minden bizonyítás, mint láttuk (5. §.), már felteszia logikai szabályok egyetemes érvényét, a mi más szóval azt jelenti, hogy a logikai szabályok, mint osztály alá subsumálhatók,a helyes ítéletek és következtetések, tehát már ez úton is el-ismertem az osztályozás elvének érvényét. Nincs mód tehát,hogy elzárkózzunk a harmadik logikai alapelv igazságánakelismerésétől, világos jeléül annak, hogy itt oly mozzanattalvan dolgunk, mely− Aristoteles kifejezésével élve− igazabb,mint a tudomány, mert magát az észt jelenti, azαρχή της επ '.στήµης-t.

10. §. Ha végigtekintünk az újabb logikai irodalmon, azttapasztaljuk, hogy a logikai alapelveknek annál nagyobb fon-tosságot tulajdonít valamely kutató, mentől inkább felismeria logikai szempont radikális különbözését a lélektanitól. Nemmeglepő tehát, ha legkevesebb megértést e princípiumok jelen-tőségére nézve Stuart Millnél találjuk, kinek logikája klasszikus példája a psychologistikus elfogultságnak. A logikai alapelveket


23/62

25

a tapasztalatból elvont általánosításoknak tartja1) s nem vesziészre, hogy minden általánosítás már felteszi az összes logikaielvek érvényét. Mert ha általánosításunkat helyesnek, jogosnaktartjuk, azért tartjuk helyesnek, mert általa követtük− haöntudatlanul is − a logikai elvekből folyó normákat, melyekérvénye végelemzésben a logikai alapprincipiumok érvényébengyökerezik.2) A psychologismus képviselőinek alapvonása, hogya logikában csupán gyakorlati, alkalmazott disciplinât ( ν. ö.3. §.) látnak s így a logikától mindig azt várják, hogy az atény-leges emberi megismerés menetének hű visszatükrözése legyen,s így, midőn a tiszta logika a tényleges gondolkodáselvi el ő -

feltevéseit, a προτερον τη φύσε '.-t s nem aπροτερον προς ήµας- ΐ nyomozza, ebben nem látnak egyebet üres scholastikus fontos-kodásnál, melyre azonban− mint ép az imént láttuk− akara-tuk ellenéreők maguk is rászorulnak.

De a psychologismus nyomai nemcsak ama logikusoknálmutatkoznak, a kiknél hiányozván a tiszta logika eszméje, alap-elveikben a legnagyobb zavart és ellenmondások sorát mutatják,hanem öntudatlanul abban is mutatkozik, hogy a logikai alap-elveket gondolkodási törvényeknek nevezik azzal kapcsolatban,hogy a logikát még mindig gondolkodástannak tartják. (V. ö.3. §.) Így még Lotze is, a logikai alapelveket gondolkodásitörvényeknek mondja,3) jóllehet ő maga egyike azon kutatóknak,a kik a logismusnak napjainkban való felvirradását leghatható-

sabban előkészítették.Akadunk természetesen örvendetes kivételekre is. Már Kant a logikai alapelvekben az igazság formális kritériumaitlátja.4) Közel jár ehhez a belátásához Hamilton, midőn a logikaialapelveket »conditions of the thinkable«-nek nevezi,5) s hasonló-képen Drobisch, 6) midőn e princípiumokat az ítéletek érvé-

1) A system of logic, book II. chap. VIL §. 4. 2) V. ö. fönnebb 5. §.

3) Grundzüge der Logik und Encyclopaedic der Philosophie. 4. Aufl.1902. 25. s. k. 1.

4) Logik. Werke hrsg. v. Hartenstein. I. k. 378. 1. 5) Lectures on logic. 1860. I. k. 79. 1. 6) Neue Darstellung der Logik. 3. kiad, 1863. 62. 1. Hasonlóképen

Uphues. I. m. 24. 1.


24/62

26

nyessége vagy érvénytelensége legáltalánosabb ismérveinekmondja.

Átmeneti formáknak tekinthetők a logikai alapelv fogal-mának szempontjából a psychologismus és a tiszta logika állás- pontja között azon meghatározások, a melyek a logikai alap-elvekben elsősorban normákat látnak, a melyekben mindenlogikai formának alkalmazkodnia kell. IdesorolhatjukWundt 1)és Hagemann 2 ) felfogását. Érdekes variánsa ennek Enriques 2) állás- pontja, ki szerint a logikai alapelvek a dolgok változatlan elemeit jelölik meg, tekintet nélkül az associatióra és ennélfogva azoka fogalmak lehetőségének feltételei. A felvett logikai alapelvekszámára és azok tartalmára nézve természetesen a legkülönbö-ző bb nézetekkel találkozunk. Csak példaképen említjük, hogy

Kant két alapelvet vesz fel: az ellenmondás és az elégséges alapelveit 4), három alapelvet pl. Jevons: az azonosság princípiu-mát (whatever is, is) az ellenmondás elvét (a thing cannot both be and not be) s a dualitás elvét (law of duality: a thing must

either be or not be).Legtöbb eredetiséget szempontunkból a régiebbek közül Lotze, újabban Hagemann, Russell és Uphues mutatják: e logiku-sokkal annál inkább kell tüzetesebben foglalkoznunk, mertleginkább megcsillan náluk helylyel-közzel ama belátás, melyena logikai alapelvek általunk indítványozott lajtsroma nyugszik.

Lotze megközelíti álláspontunkat, a mennyiben, miután az

azonosság és ellenmondás, valamint az elégséges alap elvét gon-dolkodási alapprincípiumoknak vette fel, arra figyelmeztet,hogy van még egy alapelvünk, mely szerint »minden egyes dolog-nak a neki megfelelő általános fogalomhoz s minden egyes esetnekaz általános eset szabályához kell igazodnia«.6) Ez nyilván a prin-cípium classificationisnak kimondása, ha nem is legáltalánosabbformájában, a hogy azt mi fejeztük ki (9. §.). Általában: nem-csak a fennebb érintett psychologistikus conceptiója a logikai

1) Logik. 3. kiad. I. k. 1906. 552. 1. 2) Logik und Noëtik. 8. kiad. 1909. 26. 1.3) Problemi della scienza. 2. ed, Bologna 1910. 139. 1.4) I. m. 378. 1.5) The principles of science. 2. ed. 1905. 5. 1.6) Grundzüge der Logik und Encyclopaedie der Philosophie. 31. 1.


25/62

27

alapelveknek, de azoknak nem elég általános kifejezése (pl. bölcsészünk az elégséges alap elvében sem ismeri még fel, a mintazt már Bolzano tette (8. §.) egy általánosabb elv speciális ese-tét) is mutatja, hogy Lotze még nem gondolta teljesen keresztüla logikai alapelvek jelentőségét, bár útban volt inkább, mint bárki más, a helyes belátás teljes eléréséhez.

Épen így közeledik egy ponton az újabb logikusok közül Hagemann a logikai alapelvek helyes lajstromához. Az első alap-elv szerinte a princípium identitatis (melynek negatív formájaa pr. contradictionis), a második a pr. rationis sufficientis, aharmadik egy elv, melyet »princípium cohaerentiaenek« nevezés így fogalmaz meg: »A gondolati eredmény csak akkor töké-letes, ha a különböző dolgokat logikai egységbe foglalja«.1) El-tekintve a psychologistikus kifejezési módtól, ez elv lényegilegugyanazt fejezi ki, mint a mi második alapelvünk, melyet miugyancsak pr. cohaerentiaenek neveztünk. Csakhogy itt is akifejezés nem eléggé általános, mert hiszen a Hagemann kívántalogikai összefoglalásazért állítható fel mint norma, mert már

felteszszük, hogy minden dolog összefügg más dolgokkal. Továbbászerzőnk nem ismeri fel, hogy a pr. rationis sufficientisenneka pr. cohaerentiaenek egyik esete, tehát nem önálló logikaialapelv, − mint ő gondolja − nem is szólva arról, hogy lajstro-mából kimarad a pr. classificatonis, helyesebben: még difíe-rentiálatlanul van meg a pr. cohaerentiaeben.

Russell mindenekelőtt nem logikai alapelveket, delogikaitörzsfogalmakat keres, a melyekből »all the propositions of sym- bolic logic can be stated«. Symbolikus vagy formális logikán pedig érti »the study of the various general types of deduction.«2)Ε logikai »constansok« természetszemleg már nem definiálhatók,mert hiszen minden lehető definitio már általuk történik. Fel-vesz azonkívül bizonyos számú nem bizonyítható alaptételt is,

melyek ép úgy, mint a logikai törzsfogalmak, egyaránt alapjaiúgy a logikának, mint a mathematikának. Russell f őtörekvéseugyanis ép az hogy a mathematika alapfogalmaiból minden szem-léleti elemet kiküszöbölve, a mathematika egész rendszerét tisztán

1) Logik und Noëtik 33. 1. 2) The principles of mathematics v. I. 1903. 11. 1.


26/62

28

logikai tételekből vezesse le. A nagyszabású mű (»The principlesof mathematics«), melyben ennek a teljes bizonyítására vállal-kozott, még befejezetlen s így kimerítő kritikát róla nem lehetírni. Ép ezért a mathematika logikai alapvetésér ől szóló alábbifejtegetéseinkben (13. §.) sem bocsátkozunk e kutatóval polé-miába bár a szemléleti elem nélkülözhetetlenségét valljuk aző álláspontjával szemben. Ugyanezen okból e helyt is csak néhánymegjegyzésre szorítkozunk Russell logikai törzsfogalmaira nézve.

A symbolikus logika alapfogalmai szerzőnk szerint a követ-kezők: 1. a formális implicatio fogalma, 2. oly tételek köztiimplicatio, melyek nem tartalmaznak változót, 3. egy termi-nusnak azon osztályhoz való viszonya, a melyhez tartozik, 4. a»such that« fogalma, 5. a relatiónak, 6. az igazságnak conceptiója).1)

Közelebbr ől szemügyre véve, nézetünk szerint, e hat foga-lom négy alapfogalomra vezethető vissza, ú. m. 1. az igazság,2. az azonosság, 3. a relatio, 4. az osztály fogalmaira. Még pediga következőképen.

Az igazság (érvényesség) fogalmát természetszer űleg mindenlogikai alapelv felteszi már azáltal, hogy mindenik igaz tételtakar kifejezni. Midőn tehát Russell logikai törzsfogalmait redu-káljuk azon czélból, hogy bennük is csak azon mozzanatok érvé-nyesülését mutassuk ki, a melyeket a mi három logikai alap-elvünk kifejez, az igazság fogalmát teljesen kikapcsolhatjuk,mint a mely minden tétel praesuppositiója lévén, neki különalapelv nem felel meg.

A »such that« fogalma nem egyéb, mint az azonosság ki-fejezése, mert hisz ez utóbbi ép annak a kimondása, hogy mindendolog valami tekintetben azonos önmagával, vagyis olyan, amilyen. Russellnek abban igaza van, hogy az azonosság fogalmamár nem elemezhető s nem definiálható elemi conceptiója alogikának. Midőn az azonosság elvét alapelvnek veszik fel alogikusok, ugyanezt akarják végelemzésben kifejezni. A fo malisimplicatiónak bölcsészünk ezt az értelmet adja:φ ( χ ) im pli -cálja φ (x)-et χ minden értékére nézve, a hol »ψ ( χ ), φ ( χ ) for allvalues of χ are propositions«. Ez nyilván a dolgok összefüggésé-nek egy sajátos esete: azt jelenti, hogy »haφ impliciálja q-t,

1) The principles of mathematics. I. k. 11. 1.


27/62

29

s ha ρ igaz, q is igaz, vagyis ρ igazsága magába foglaljaq igazsá-gát; s így, ha ρ nem igaz, q sem igaz, vagyis ρ nem-igazságamagába foglaljaq .nem-igazságát.«1) Ha jól értjük: ez aratioés a consequentia szerint összefüggés kifejezése, melyr ől láttuk,hogy a dolgok összefüggésének csak egy speciális esete. Az olytételek közti összefüggés pedig, melyek nem tartalmaznak vál-tozót, szintén az összefüggés általános mozzanatát illustráljaegy sajátos eseten, s maga a relatio, melyet Russell külön alap-fogalomnak szintén vesz, az összefüggés egy esete. így bölcse-lőnk 1., 2. és 5. új törzsfogalma az összefüggés egyetemes fogal-mának esetei s azt a mozzanatot fejezik ki, a mit a mimásodikalapelvünk.

Végre a harmadik törzsfogalom: a terminusnak azon osztály-hoz való viszonya, a melyhez tartozik, a miharmadik alapelvünk-nek: a princípium classificationisnak felel meg. Russell itt közel jár ahhoz a belátáshoz, melyet talán az újabb logikusok közül,mint láttuk, Lotze fejezett ki legvilágosabban, hogy t. i. az osztály-fogalom már nem analysálható, minden gondolati actusbanmár feltett elemi logikai conceptio.1)

Russell logikai törzsfogalmai tehát nem tartalmaznak többet,mint az azonosság, az összefüggés és a classis fogalmai, a me-lyeket a mi három logikai alapelvünk is körülír. Hogy bölcselőnktöbb alapfogalmat kénytelen felvenni, ennek oka az, hogy aszemléleti elemet teljesen ki akarja küszöbölni a mathematikai

alapfogalmakból, melyeket azonosoknak tart a logikaiakkal. A miálláspontunk szerint azonban (v. ö. 13. §.) a mathematikaiaxiómák nem vezethetők le maradék nélkül a logikai alapelvek- ből, mert nem azok közvetlen következményei, hanem a logikaialapelveknek tér és időre alkalmazott formái, vagyis a logikaialapelveknek nem a »dolog« általános fogalmával, hanem a térés idő fogalmaival mint substratummal való kifejezései. Ezért

sok viszonyt tarthatunk mi általánosabban kifejezhetőnek,mint Russell, ki már az alapfogalmakban kénytelen gondos-kodni a mathematika egész tartalmáról.

Csak röviden említjükUphues álláspontját, ki normatív

1) Principles of mathematics. I. 14. 1.2) V. ö. f. 28. 1.


28/62

30

formába öltöztetve a logikai alaptörvényeket, azokatkét nagycsoportra osztja, ú. m. azítélet, és a következtetés alaptörvényeire.Az elő bbiek ismét két osztályba tartoznak, ú. m. azösszetartozás(Zugehörigkeit) s a tartalmazás (Enthaltensein) törvényeinekosztályába. Az elő bbiek azt fejezik ki, több formában, hogyaz összetartozó dolgokat el kell ismernünk s a nem összetartozó-kat ilyeneknek kell kimondanunk. A tartalmazás törvényeiviszont positiv és negatív tételekben azt fejezik ki, hogy el kellismernünk a tartalmazásokat s tagadnunk kell a nem-tartal-mazásokat. A következtetés törvényei:a) az egység törvénye:az igazság rendszere feltesz egy ismer őt, a melyben egységét bírja; b) a causalitas elve: a mi elkezd létezni, valami másttesz fel, a mely aző kezdeténél már megvolt, s a mely e kezdetetlehetővé teszi; c) az alapnak a törvénye: »ha állítjuk az alapot,állítanunk kell a következményt is s ha tagadjuk a következményt,tagadnunk kell az alapot is«.Ε törvény nem egyéb, »mint atartalmazás törvénye két vagy több ítéletre alkalmazva, a me-

lyek alap és következmény viszonyában állanak egymással.1

)Ha e részben új terminusokkal kifejezett logikai alaptör-vényeket szemügyre veszszük, kiderül, hogy ezek is alapjábancsak − talán didaktikai szempontból indokolt módon− azta három alapelvet írják körül, a melyeket mi fejtettünk ki. Mertaz első törvénye az ítéleteknek− az összetartozás törvénye− lényegileg nem fejez ki egyebet, mint a mi már azazonosság

elvében megvan. Mert ez utóbbi ép azt mondja, hogy mindendolog az, a mi s így a mi az illető dologhoz tartozik, azt állíta-nunk kell róla. Az ítélet másik f őtörvénye: a tartalmazás elve pedig nyilván megfelel a miharmadik alaptételünknek, az osztá-lyozás elvének, illetőleg annak normatíve kifejezett corollariuma.Mert ha a dolgok osztályba tartoznak, akkor az, hogy egyikdolog a másikat tartalmazza, nevezetesen az osztályfogalomnaktekinthető dolog az alárendeltet, önmagától következik.

A következtetésnekUphues-féle elvei, a mennyiben azok jogosultak, csak ugyanazt fejezik ki, a mit a mi második alap-elvünk: a princípium cohaerentiae. Nem tartjuk helyesnekaz ú. n. egység törvényét, mert lét és érvényesség összezavarásán

1) Uphues, I. m. 24. s. k. 1.


29/62

31

alapszik. A logikai alapelvek érvényét nem lehet valamely lénylétére építeni, tehát mintegy ontológiailag alátámasztani, mertily lény létének kimutatása már felteszi a logikai elvek érvényéts így valóságos petitio principiit követ el, ki isten létéből akarjaigazolni a logikai elvek érvényét, holott isten létének igazolásamár felteszi ez elvek igazságát. Ez az »ismeretelméleti istenbizo-nyítéknak« nevezhető gondolatmenet régóta kísért a philosophiá- ban,1) s mint Uphues s mások2) példája mutatja, ma is méghelylyel-közzel felüti fejét, daczára, hogy már Bolzano bevilá-gított a dogmatismusnak e sötét fészkébe, midőn kiemelte,hogy valamit nem mondhatunk igaznak, mert isten azt megismeri,hanem megfordítva: isten azt megismeri, mert igaz.3)

A logikai elvek érvénye független attól, hogy meg-e felelnekik valami lény, hiszen nem is kell valóságokra vonatkozniuk,mint ezt a mathematika lehetősége bizonyítja. Tehát egészenmás valamit jelent valamely tétel érvényessége, mint az, hogyazt valamely lény el-e ismeri, vagy sem s így az elő bbi sem tehető az utóbbi mozzanattól függővé, nevezzük azt bár isteni tudat-nak is.

Uphues második és harmadik következtetési törvényei,mint a melyek a causalitas és az elégséges alap elvét fejezik ki,nem egyebek, mint speciális esetei a mi második logikai alap-elvünknek, illetőleg az utóbbi az, míg az elő bbi − mint látnifogjuk − ontológiai terminusokkal való kifejezése a princípium

cohaerentiaenek. Bölcselőnk sem viszi tehát tovább a logikaialapelvek elméletét, sőt egyrészt az ontológiai és a tiszta logikaiszempontok, másrészt a tiszta és a gyakorlati logika összeté-vesztése által azok számát fölöslegesen szaporítja s távolodik azigazi alapelvek felismerésétől.

De valamint az általunk proponált lajstromát a logikaialapelveknek csak helylyel-közzel megközelítve találjuk az iro-

dalomban, − a mennyiben azt ismerjük− úgy a logikai alap-1) így pl. Szt. Ágostonnál már megvan, késő bb Cusanusnál, V. ö.

Cassirer, Das Erkenntnisproblem in der neueren Philosophie. I. k. 71., 74.1., II k. 518. 1. Leibniznél is megtaláljuk: Nouveaux essais. 1. IV. ch. 11.

2) Igy Harms: Logik. 1886. 169.1. és Palágyi Menyhért: Az ismerettanalapvetése. 1904. 240. 1.

3) Wissenschaftslehre I. k. 115. 1.


30/62

32

elvek különböző lehető conceptioinak szétválasztási kísérletétis csak nagy ritkán észlelhetjük, s ekkor is csak rudimentalisformában. Így Lotze figyelmeztet arra, hogy az azonosság elvé-nél a mer ő logikai fogalmazványt el kell választanunk az elvkülönböző, pl. metaphysikai alkalmazásától.1) Az azonosságés ellenmondás elvénél Bergmannál találunk kísérletet arranézve, hogy a logikai és a metaphysikai szempontból valófogalmazvány szétválasztassék,2) de systematikus és mindenirányban való szétválasztási törekvést itt sem találunk. Ért-hető ily módon, hogy ebből a szempontból a legnagyobbötletszer űség uralkodik a logikusok között. Némelyek, mint pl.

Jevons (mint láttuk), a létre vonatkozólag, tehát ontológiaisubstratummal fejezik ki a logikai alapeleveket. Mások, mint

Drobisch, az azonosság elvét azítélet kellékeként fejezi ki3) sakad olyan is, mint Harms 4), ki a dolog általános fogalmávalconcipiálja meg ugyanezen princípiumot., de egyik, sem vesziészre, hogy ezáltal a logikai alapelveknek csakegyik jelentését

emeli ki s így azok érvényességének igazi horderejét nem tekint-heti át. Arra van nyilván szükség, hogymindegyik alapelvetannyiféle fogalmazványban rögzítsünk meg, a mennyit azokalkalmazási területe megkíván. Ez pedig nyilván attól fog függeni,hogy ismereti tárgyaink mely f ő bb csoportokba oszthatók. Épezt a rendszeres szétválasztását a logikai alapelvek különböző jelentéseinek fogjuk most megkísérlem, de elő bb magának eszétválasztásnak mibenlétét kell megvilágítanunk.

11. §. Ama transcendentális fogalmazvány, melyet a logikaialapelvek legáltalánosabb formájaként fentebb (6. §.) proponál-tunk, ép általánosságánál fogva nem alkalmas arra, hogy vala-mely meghatározott tudományra vonatkoztassék. Mert a »dolog« jelenthet princípiumot, jelenthet mathematikai relatiót vagyvalóságot, már pedig kétségtelen, hogy minden tudománycsoportmegfelelőleg ismereti tárgya sajátos természetének, amaga nyelvénis kell hogy kifejezhesse a logikai alapelveket s így keresni fogjuk pl. a valóságtudományoknál, hogy körükben mit is jelent az azo-

1) Grundzüge der Logik und Encyclopaedie der Philosophie. 25. 1. 2)Reine Logik. 1879. 260. 1.3)Neue Darstellung der Logik 63. 1.4)Logik 163. 1.


31/62

33

nosság elve, vagy pedig azon elv, hogy minden dolog osztálybatartozik.

Azáltal már most, hogy a logikai alapelveket mindennemű sajátos ismereti tárgygyal, mint substratummal, ki kell szaba-tosan fejeznünk, hacsak nem akarjuk e téren a legnagyobbzavart eltűrni, egy új helyzet, s ezzel kapcsolatban egy új probléma áll elő, melyet az eddigi logikusok nyilván azértnem vettek észre, mert a logikai alapelvek transcendentálisfogalmazványát nem iparkodtak élesen elválasztani azok más-féle lehető conceptióitól.Ε probléma ép az,hogy mit is jelentenekaz egyes logikai alapelvek az egyes tudománycsoportokban s mibenkülönböznek e jelentések egymástól? Rögtön világossá válik ee kérdés, ha visszaemlékezünk arra, hogy a megismerésnek háromspecifikus tárgyát jelöltük ki: az alapelveket, a mathematikairelatiókat és a valóságokat, melyeknek megfelel a tudományokhárom nagy csoportja: a philosophia, a mathematika és a valóság-tudomány.1) Problémánk röviden kifejezve tehát azt a kérdésttartalmazza, hogy a logikai alapelvek mit jelentenek: miképfejezendők ki a tiszta logikában (a mely a philosophiai tudomá-nyok közül ép a logikai elvekkel foglalkozik), mit jelentenek amathe-matikában és mit a valóságtudományok körében?

Ε probléma fölvetése nyilván felteszi annak az elismerését,hogy a logikai alapelvekérvényesek minden lehető ismerési tárgyra.A psychologistikus subjectivismus hatása alatt, mely annyira

jellemzi Descartes óta az újabb philosophiát (de tulaj donképena középkor is már subjectivista és psychologista, csakhogy nemaz ember, hanem isten tudatán keresztül lát mindent, aminektypikus példája aquinói Tamás elmélete az igazságról.)2)nagy gondot okozott az újkori philosophusoknak az a kérdés,hogy mikép lehet párhuzamos a »mi emberi gondolkodásunktörvényszer űsége« s az objectiv valóság, mely rationisálható,

mint ezt pl. a mathematikai természet lehetősége bizonyítja.És nem vették észre, hogy az »onus probandi« arra hárul, a kikétségbevonja a logikai alapelvek korlátlan érvényét, nem pedig

1) V. ö. fennebb 4. §. 2) V. ö. Az etnikai megismerés elmélete 18. s. k. 1.


32/62

34

az köteles bizonyítani ez érvényt, a ki azt állítja. Még pedigegyszer űen azért, mert első ben is minden kétely tudományosancsak úgy jogosult, ha indokolható, vagyis logikus: ha tehátkételkedünk a logikai alapelvek korlátlan érvényében, ezt csakez érvény elismerése alapján tehetjük. Másrészt maga az emberisubjectum fogalmának megalkotása és éles elhatárolása az objec-tumtól már logikai folyamat, a mely implicite magában foglaljaa logikai elvek absolut érvényének elismerését. (5. §.) Midőn ezelhatárolási folyamatothelyesnek valljuk, már elismertük vég-elemzésben a logikai alapelvek korlátlan érvényét, a melyet

azután ez elhatárolás, vagyis az emberi subjectum fogalmánakalapján megtagadunk, azt állítván, hogy még külön magyará-zatra szorul az, hogy mikép egyezhet meg a mi »emberi gondol-kodási mechanismusunk« a tőle különböző valósággal. Holottha nem ismertük volna már megelőzőleg el a logikai alapelvekkorlátlan érvényét, magát ezt a problémát sem vethettük volnafel. Nem csoda, hogy az ily ferdén felvetett kérdés megoldási

kísérletei is ugyancsak félszegek s a legkalandosabb metaphysikaielméletekre vezetnek, melyek mindegyike a petitio princpii-hibájában szenved: felteszi azt, a mit magyarázni akar. így lát-tuk (3. §.), hogy az a magyarázat, mely az emberi szellem és avilág logikai harmóniáját az istenség eszméjével akarja magyarázni,csak álmagyarázat, mely megkerüli, de nem oldja meg a problé-mát. Egy másik megoldás, a subjectivismusé, melyet Fichteajánl, de err ől is láttuk (u. o.), hogy petitio principiit követ el.Ha az objectiv világot az emberi Énbe szorítjuk, illetőlegabból akarjuk származtatni, mint ezt Böhm Károly is teszi,ki szerint »a megismerés nem állhat másban, mint abban, hogymagamévá teszem, a mi magam vagyok« s így »a megismerésöntudatos er őm gyarapodása önmaga nemtudatos tartalmával«,1)akkor sem magyarázom azt, ami magyarázhatatlan s ép ezértugyanezen álláspont által is fel van már téve: a logikai alap-

elvek korlátlan érvényét. Az így kiélezett subjectivizmus egyéb-iránt már azért is önmagát rontja le, mert solipismusra vezets így elveszíti jogczímét arra, hogy az emberi tudat mechanis-

1) A megértés mint a megismerés középponti mozzanata. Érteke- zések a bölcs. tud. köréből, kiadja a Magy. Tud. Akadémia 1910. 29. 1.


33/62

35

musáról általában beszéljen. Mert hiszen más emberek léténekelismeréséig sem juthat el az, ki ismereti világát minden ízébena saját énjének nemtudatos tartalmából származtatja.

Valójában úgy áll a dolog, hogy a logikai alapelv korlátlanérvénye magával a logikai alapelv közvetlen felismerésével elvan ismerve. Ép mert a logikai alapelv fogalmában benne vana közvetlen érvényesség, melyép azt jelenti, hogyösszes ismeretitárgyainkra illik, vagyis korlátlan, mert a korlátolt érvényűségépoly kevéssé mondható róla, mint a körr ől a négyszög valamelysajátos tulajdonsága. Egyaránt képtelen vállalkozás az, mely a logi-kai alapelvek érvényét a subjectum és objectum fogalompárjainakalapján akarja megszorítani, mint akár mely ugyaneztkísérlené meg a tér és idő szemléleti formáinak segélyével. Merthiszen a subjectum és objectum elhatárolásának feltétele mára logikai alapelvek érvénye, a tér és idő beli determinálást pedigaz teszi lehetetlenné, hogy− mint más alkalommal láttuk1) − az érvényesség oly intentionális tartalom, mely a szemléletessé-get teljesen kizárja. Nem állítjuk, hogy a logikai alapelvek kor-látlan érvénye nem tekinthető problémának, de megoldhatat-lan, mert elemi mozzanata magának a megismerésnek. Minden philosophia − mint már Aristoteles kifejtette − kénytelen meg-állani magyarázataivalegy ponton s nem mehet a végtelenigvissza magyarázó elvek keresésében.2) A subjectivismus épúgykénytelen az öntudatnál, mint »a világ legvégső rejtélyénél«

megállani, mint mások az »adottnál«,3) vagy mi a logikai alap-elvek korlátlan érvényénél. A helyesebb álláspont e téren nem

azzal fog kitűnni a többi felett, hogy mindent megmagyaráz,de azzal, hogy valóban felfedezi azt a végső praesuppositiót,a melyet már nem lehet tovább magyarázni, mert minden lehető magyarázat már rajta épül fel. Ez a végső feltevés pedig nem az»En«, a mint Descartes »Cogito ergo sum«-ja óta annyian gon-

dolják, hanem a logikai alapelvek korlátlan, absolut érvénye,a mely nélkül az öntudat fogalmát sem lehetne kialakítani.Hiszen ez az, a mit Platon ideáival, Aristoteles végső principiu-

1) Az ethikai megismerés természete 8. 1. 2) Metaph. 1. IV. c. 4. p. 1006. a. b. 3) Pl. Rehmke: Philosophie als Grundwissenschaft. 1910. 53. 1.


34/62

36

maival, Kant pedig a priori tételeivel akart kifejezni: e nagygondolkodók mindegyike belátta, hogy végső, bizonyos tekin-tetben változatlan praesuppositiók nélkül nincs tudomány,sőt nincs tapasztalás sem. És kifejezték, mindegyikök a magaterminológiájával, azt is, hogy e végső magyarázó elvek továbbmár nem magyarázhatók: err ől beszél Platon, midőn az eszmékősi voltáról, Aristoteles az alapelvek levezethetetlenségér ől, Kant azész autonómiájáról szól.

Ha a logikai alapelvek érvénye nem is megoldható probléma,hanem végső elemi mozzanat számunkra, azt a kérdést joggalfelvethetjük, vajjon kimutatható-e valamiközös mozzanat, amely megvan oly heterogén dolgokban, mint a tiszta érvényes-ségében fenálló logikai alapelv között egyrészt, mely− mintláttuk − tér- és idő beli jellemzést nem tűr meg, s a valóságközött másrészt, mint a mely tér és idő ben terülvén el, szemlé-leti jellegű? Ha van ily közös mozzanat, annak a felfedése nyil-ván nem a logikai alapelvek érvényességének végső alapját,

hanem e két látszólag disparat fogalom: érvényesség és lét, közösgenusát fogja felfedni.Már Kant- nak nagy gondot okoz e közös mozzanat meg-

állapítása s annak érdekében állítja fel »a tiszta értelmi fogalmaksematismusáról« szóló elméletét, melylyel ép arra a kérdésreakart válaszolni: mikép lehetséges, hogy tiszta értelmi fogalmakegyáltalán jelenségekre alkalmazhatók?!) A keresett összekötő

kapcsot a tiszta értelmi fogalom (kategória) és jelenség közötta »transcendentális sémában« találja meg, mely a mellett, hogyintellectuális jellegű, mégis érzéki, mert azon módszert jelenti,»mikép gondolhatunk képben bizonyos fogalom szerint pl. egymennyiséget. A sémák végelemzésben nem egyebek, mint szabá-lyok szerinti a priori időmeghatározások, melyek a kategóriákrendje szerint idősorra, időtartalomra, időrendre s időfoglalatravonatkoznak minden lehető tárgyat tekintve«. (122. 1.)

Hogy Kant jó helyen kereste a tiszta észbeli mozzanat s aszemléleti tartalom összekötőszálát, ha talán nem is ragadtameg ez utóbbi legmélyebb lényegét, err ől könnyen meggyőződ-hetünk, ha tekintetbe veszszük, hogy amegmaradás mozzanata az,

1) Tiszta Ész Kritikája. Ford. Alexander B. és Bánóczi I. 118. 1.


35/62

37

a mely daczára a kettő heterogeneitásának, egyaránt megvanúgy a logikai princípiumban, mint a szemléleti jellegű ismeretitárgyakban. Mert jóllehet az érvényesség oly specifikus ismerésitartalom, melyre szemléleti, tehát tér- és idő beli jelzők nemalkalmazhatók, de mégis valamimegmaradót képvisel épúgy, minta mathematikai vagy az ontológiai megismerés tárgya. A miérvényes, a mi igaz, az igaz volt és igaz lesz mindig, függetlenülaz emberi elismertetéstől s arra (mint láttuk) a keletkezés éselmúlás kategóriái sem alkalmazhatók, vagyis az valamiörökké-valót jelent. Az örökkévalóság fogalmában pedigtöbb van, minta határtalan hosszú idő fogalma, daczára, hogy minden időkempiristái, élükön Locke- al, ez utóbbiból, vagyis a »tapasztalat- ból« akarták származtatni,1) a minek lehetetlenségét már eléggé bizonyítja az, hogy örökkévalónak mondhatunk olyasvalamit:az érvényességet, a mire az idő fogalmát nem lehet alkalmazni,s hogy különben ismást jelent az örökkévaló tartam, mint határ-talan hosszú időn keresztül való megmaradást. Az örökkévalóságugyanis oly tartamot jelent, mely nincs tagozva: »aeternitas esttota simul« mondották helyesen a scholastikusok, »est mensuraesse permanentis, tempus ver ő est mensura motus«.2) Tehát azörökkévalóság fogalma nem az idő megnyújtásából ered, hanemez az ősfogalom, az elsődleges conceptio, melyből megszorításáltal az idő fogalma is keletkezik. Megismerésünk sorrendjébentehát fogalmát nem a »tapasztalatból« merítjük, hanemaz érvé-nyesség intuitiojából, melyet akkor élünk át, midőn közvet-lenül evidensnek ismerjük fel a logikai alapelveket. Ily módonaz ismerési élmények elfogulatlan phaenomenologiai elemzéseajánlja ama többször felmerült nézetet, hogy logikai sorrendbenaz örökkévalóság fogalma korábbi, mint az időé, valamint avégtelennek a gondolata alapja a véges dolog conceptiojának ésnem megfordítva.3)

Ha más formában is, de tartamot, vagyismegmaradástmegismerésünk tárgyainak másik két csoportjában is találunk,

1) An essay concerning human understanding, b. II. chap. 14. §. 27. 2) V. ö. Aquinoi Tamás: Summa Theol. p. I. qu. 10. art. 4. 3) Így pli. Leibniz: Reflexions sur l'essai de l'entendement humain

de Mr. Locke. (Leibniz: Értekezések. Ford. Bauer Simon es Vida Sándor.1907. 103. 1.)


36/62

38

nemcsak az alapelvekben:úgy a mathematikai relatiókban,mint a valóságban is. A mathematikai relatiók is valami meg-maradót jelentenek, a valóságban pedig, mint látni fogjuk, amegmaradó mozzanat, mely minden változáson keresztül semváltozik, a létező dolgok egységessége. Ily módon valóban sikerüla megmaradás fogalmában oly mozzanatot találnunk, a melyközös úgy a tiszta észbeli mozzanatok (esetünkben a logikaialapelvek) és a szemléleti jellegű megismerési tárgyak között.

Kant tehát helyes utat jelölt meg a kérdéses összekötőkapocskeresésében, csakhogy nem vette még észre, hogy maga az idő-meghatározás csak egyik esete egy mélyebben fekvő ősfogalom-nak: a tartamnak s így ez a végső összekötőszál a tiszta logikaimozzanat és a szemléleti tartalom között. Ennek a felismerésé-hez napjainkban közel jár Bergson, midőn a »durée« fogalmáteleiriz, mint ősi formáját a tudattartamnak, s rámutat arra,hogy deformatiókat szül az, ha e közvetlenül átélt sui generis jellegű tartamot az idő sémája szerint szétdaraboljuk s e töre-

dékekből ismét össze akarjuk rakni.1

)12. §. Tiszta logikai szempontból fogalmazva meg a logikaialapelveket, azok substractuma azigazság lesz. Miután pedigigazságnak az érvényes tételt nevezzük, ez más szóval azt teszi,hogy a tiszta logikában a logikai alapelvekaz igaz tételek legálta-lánosabb formai feltételeit fogják kifejezni.

Ε feltételek közül a legelső, hogy az igaz tétel olyasvalamitfejezzen ki, a miérvényességében megmarad, mert hiszen az olytétel, melynek érvényessége nem állandó, nem is lehet igaz.A »relativ« a »változó« igazság fogalma, mely ma igaz és holnapnem, egyike ama torzszülötteknek, melyekkel minden kor psycho-logismusa él, de valójábanő maga sem ismeri el.Sokratés ótatudjuk, hogy maga a relativismus is feltesz nem változó, nemrelativ, tehát valódi igazságokat, legalább is azon tételekettartja azoknak, a melyekkel a maga relativistikus álláspontjá-nak a helyességét akarja kifejezni és igazolni. A maga relativis-musát változatlan igazságnak tartja, melynek igazsága nem múlikel, de megmarad érvényében, ha a többi igazságok változnak is.

1) V. ö. Bergson: Essai sur les données inmediates de la conscience, 6. ed1908. 92-97. 1.


37/62

39

Az azonosság elve tiszta logikai szempontból ép azt fejeziki, hogyaz igaz tétel érvényessége azonos önmagával, vagyis meg-marad. Már Aristoteles mondotta: γαρ χαν tó άλη &έ; αυτό έαυτω όµολογού µενον είνα ». χάντη .1)

Ez elv elfogadása nem ütközik nehézségbe, ha oly tételek-r ől van szó, melyek egyetemes érvényű megállapításokat tartal-maznak, a minők pl. a logikai elvek, a mathematikai tételek,vagy a valóságtudományok között az ú. n. törvénytudományokmegállapításai. De már ez utóbb aknái mutatkozik némi nehéz-ség, felvetődik ugyanis az a kérdés: vajjon igazak-e voltak a biológia törvényei, mielőtt élő szervezetek léteztek volna? Méginkább habozunk a felelettel, ha a valóságtudományok azon cso- portjának megállapításaira gondolunk, a melyek szemben a tör-vény és a leíró tudományokkal, történeti tudományoknak mond-hatók, mert concret genetikus folyamatokat állapítanak meg.Például az a történeti megállapítás, hogy »Julius Cesar meghalt«,nem volt igaz, mielőtt tényleg meghalt volna, úgy látszik tehát,hogy daczára elő bbi megállapításunknak, itt oly igazsággal vandolgunk, a melynek érvénye idő ben keletkezett, tehát nemörökkévaló. És viszont mindazon igazságok, a melyeket a mivilágegyetemünkr ől megállapítunk, megszűnnek igazak lenni,ha maga a világegyetem felbomlik s megszűnik létezni.

Bizonyos igazságok időhöz kötöttsége azonban csak lát-szat, melyet azonnal felfedünk, ha az igaz tétel érvénye meg-

maradásának tulaj donképeni értelmét közelebbr ől szemügyreveszszük. A mi ugyanis az érvényes tételben megmarad, az nemkell hogy egyúttal a tételtárgya legyen, hanem ép a tételérvényeaz, ä mit Meinong »objectivum«-nak nevez, s a mi megmaradakkor is, ha a tétel tárgya meg is szűnik létezni sőt a melyr ől,időtlen lévén, tulaj donképen az sem mondható, hogy a múltbannem volt mindig igaz. »íróasztalom− mondja találóan Meinong 2)

− egy bizonyos idő ben létező tárgy: hogy azonban ez idő benlétezik, áll a jövőre épúgy, mint a múltra nézve, bár a múlt tudásaszámára hozzáférhetetlen volt, a jövőé számára pedig el fog

1) Analyt. Prior. 1. I. c. 32. p. 47. a. 8. Az azonosság elvének ezt a jelentését újabban kiemeli Geyser, I. m. 280. 1.

2) Über Annahmen. 2. kiad. 1910. 64. 1.

Documents

Pauler Akos a Logikai Alapelvek Elmeletehez