MOST VAGY MINDÖRÖKKÉ

ÚJ POLIHISZTOR

SEAN CARROLL

MOST VAGY MINDÖRÖKKÉ

A végső időelmélet nyomában

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Sean Carroll: From eternity to here. The quest for the ultimate theory of time. New York, Dutton, 2010

FordítottaGilicze Bálint

ISBN 978 963 05 8951 2ISSN 2062-1477

Kiadja az Akadémiai Kiadó,az 1795-ben alapítottMagyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19.www.akademiaikiado.hu

Első magyar nyelvű kiadás: 2010

© Sean Carroll, 2010Hungarian translation © Gilicze Bálint, 2010© Akadémiai Kiadó, 2010

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás,a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát,az egyes fejezeteket illetően is.

Printed in Hungary

7

Tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Az idő természete, az entrópia fontossága és a kozmológia szerepe.

Első rész: IDŐ, TAPASZTALÁS ÉS UNIVERZUM

1. Múlt – a jelenben élő emlék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Az idő jelentései: felcímkézi az egyes pillanatokat, méri az események közti

időtartamot, és a változás közegeként szolgál. Egyformán valóságként tekint-hetünk a múltra, a jelenre és a jövőre.

2. Az entrópia vasfoga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 Az idő irányát a termodinamika második törvénye jelöli ki: Zárt rendszerben

az entrópia növekszik, vagy legfeljebb állandó marad. Az entrópia egy rendszer rendezetlenségét méri.

3. Az idő kezdete és vége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 A világegyetem időbeli fejlődése a Nagy Bumm forró, sűrű állapotától (mely nem

feltétlenül a valódi kezdetet jelöli) a formálódó csillagok és galaxisok korán át egészen az egyre gyorsabb tágulás révén ritkuló, végül teljesen üres univerzumig.

8

Második rész: AZ IDŐ EINSTEIN UNIVERZUMÁBAN

4. Az idő személyes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 Einstein speciális relativitáselmélete. Nem haladhatjuk meg a fény sebes-

ségét – a téridőben a fénykúpon belül kell maradnunk. Az idő a különböző trajektóriákon eltelt időtartamot méri.

5. Az idő rugalmas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 Einstein általános relativitáselmélete. A téridő görbült – ezt érzékeljük gra-

vitációként, és ez a görbület áll a fekete lyukak és az univerzum tágulásának jelensége mögött is.

6. Ciklusok az időben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 A zárt időszerű görbék lehetővé tennék, hogy a relativitáselmélet szabályainak

megsértése nélkül a múltba látogassunk. Egy ilyesfajta időgép léte nem feltétle-nül vezetne paradoxonokhoz, azonban a fi zika törvényei minden valószínűség szerint megakadályozzák elkészítését.

Harmadik rész: AZ ENTRÓPIA ÉS AZ IDŐ IRÁNYA

7. Az idő megfordítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 A fi zika elemi törvényei jelenlegi ismereteink szerint megőrzik az információt

– a jövőt és a múltat pontosan megjósolhatjuk, illetve rekonstruálhatjuk a jelen állapotból kiindulva. A mikroszkopikus folyamatok reverzíbilisek.

8. Entrópia és rendezetlenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212 Az entrópia modern leírását Ludwig Boltzmann-nak köszönhetjük – a defi ní-

ció azon mikroszkopikus elrendezések számát veszi alapul, melyek ugyanazt a makroszkopikus rendszert adják. Az entrópia természetes jellemzője a növe-kedés, azonban ehhez fel kell tennünk a „múlthipotézist”, mely szerint értéke kezdetben alacsony volt.

9. Információ és élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261 Az entrópianövekedés adja az élet hajtóerejét: ennek köszönhetjük, hogy a

múltra emlékezünk, hogy képesek vagyunk felhasználni életfolyamatainkhoz a szabad energiát és feldolgozni a befogadott információt. Az entrópia és az információ közti kapcsolatot jól érzékelteti Maxwell démonának működése.

9

10. Visszatérő rémálmok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292 A véges rendszerek idejük nagy részét magas entrópiájú egyensúlyi állapotban

töltik, olykor-olykor fl uktuációk révén elmozdulva az alacsonyabb entrópia felé. Egy örökkévaló, véges univerzum ugyanígy viselkedne, és a legtöbb megfi -gyelő testetlen „Boltzmann-agyként” jelenne meg benne.

11. Kvantumidő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328 A kvantummechanika alapvető állítása, hogy a megfi gyelés során a valóságnak

csak egy kis részét vagyunk képesek érzékelni. A megfi gyelés művelete látszólag irreverzíbilis folyamat. Létezik azonban egy kvantummechanika-interpretáció, mely szerint „a hullámfüggvény ágai” vagyunk, melyek elvesztik a kapcsolatot más ágakkal.

Negyedik rész: A KONYHÁTÓL A MULTIVERZUMIG

12. Fekete lyukak – ahol véget ér az idő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367 Stephen Hawking kimutatta, hogy a fekete lyukak mégsem tökéletesen feketék –

sugárzást bocsátanak ki ugyanis, következésképpen rendelkeznek entrópiával, és végül teljességgel elpárolognak. A fekete lyukak alapvető fontosságú összekö-tő kapcsot jelentenek számunkra az entrópia és a gravitáció között.

13. Az univerzum élete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 406 A Nagy Bumm idején az univerzum entrópiája rendkívül alacsony volt. Később,

az univerzum tágulása során növekedni kezdett, mindeközben pedig a gravitá-ció hatására az anyag sűrűsödéséből csillagok, galaxisok és fekete lyukak jöttek létre. Az entrópia azonban még ma is jóval alacsonyabb, mint lehetne – egy valóban magas entrópiájú állapot üres teret jelentene.

14. Infl áció és a multiverzum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445 A korai univerzum simaságát jól magyarázza az infl áció jelensége – egy magas

energiaszinten lezajló, igen gyors tágulási folyamat, mely az egészen korai idő-szakban következett be. Az infl áció elindulásához azonban még alacsonyabb entrópiájú kiindulási állapotra van szükség, így e jelenség feltételezése önmagá-ban még nem ad választ kérdéseinkre – ugyanakkor teret nyit az örökös infl áció és a multiverzum perspektívájának.

15. Múltunk a jövőben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479 Az idő általunk tapasztalható irányának számos magyarázata létezhet az

elemi szinten irreverzíbilis fi zikai törvényektől az eme törvényeken felül álló határfeltételekig. Ha azonban reverzíbilis törvények mellett szeretnénk meg-magyarázni az idő irányát, az általunk megfi gyelhető univerzumot egy időben szimmetrikus multiverzumon belül kell elképzelnünk. Az ilyen és ehhez hason-ló modellek jelenleg is folyó kutatások tárgyát képezik.

16. Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517 Az univerzum eredete és az idő iránya a Természet megértésének alapvető, meg-

oldatlan kérdései. Minden okunk megvan azonban a bizakodásra, hogy egy-szer rátalálunk a helyes válaszokra – a megoldásért folytatott küzdelem pedig értelmet és célt ad emberi létünknek.

Függelék: Egy kis matek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 531

Köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 541

Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545

Név- és tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563

11

Előszó

Tudja egyáltalán valaki, mennyi az idő?

Chichago: „Does Anybody Really Know What Time It Is?”

Könyvünk az idő természetével, az univerzum kezdetével és a mind-ezek alapjául szolgáló fi zikai valóság szerkezetével foglalkozik. Szóval, semmiképp sem mondhatnánk, hogy kispályás játékot játszunk. Ősi és tekintélyt parancsoló kérdések nyomába eredünk: Honnan ered az idő és a tér? Egyedülálló-e a látható univerzum, vagy léteznek más „univer-zumok” a határain túl? Miben tér el a múlt a jövőtől?

Az Oxford English Dictionary kutatói szerint az idő (time) az angol nyelv leggyakrabban használt szava. Sodródunk az idővel, megszállot-tan próbáljuk számon tartani, versenyt futunk vele nap mint nap – és mégis, meglepő módon igen kevesen volnának képesek egyszerű és lé-nyegre törő választ adni arra a kérdésre, hogy mi is az idő valójában.

Az internet korában természetesnek vehető, hogy tanácstalanságunk-ban a Wikipédiához fordulunk segítségért. Könyvünk írásának idején az időről szóló bejegyzés (az angol változatban – a ford.) így kezdődik:

Az idő egy mértékrendszer részeként alkalmas események sorba állítására, az események hosszának meghatározására, valamint a tárgyak mozgásának szám-szerűsítésére. Az idő kérdése régóta alapvető fontosságú a vallások, a fi lozófi a és a tudomány számára, azonban a tudóstársadalom mindeddig adós maradt egy olyan, mindenki számára elfogadható idődefi nícióval, mely mindeme területeken megállná a helyét.1

1 Forrás: Wikipédia 2009.

12

Tessék, már kezdődik is! Könyvünk végére, bármily meglepő is, az idő fogalmára igen pontos meghatározást adunk, mely alkalmazható az ösz-szes tudományterületen. A gondokat nem is ez okozza, hanem inkább az, hogy miért rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal az idő, melyeket megfi gyelhetünk – jóllehet e téren is megismerkedünk néhány izgalmas elgondolással.

A kozmológia, vagyis az univerzum megismerésének tudománya hihe-tetlen fejlődésen ment keresztül az utóbbi száz évben. Tizennégymilliárd évvel ezelőtt univerzumunk (vagy legalábbis az általunk ismert része) el-képzelhetetlenül forró és sűrű állapotban volt – ez volt a „Nagy Bumm”. Azóta a világegyetem folyamatosan tágul és hűl, és úgy tűnik, ez a folya-mat a jövőben is folytatódik, talán a végtelenségig.

Száz évvel ezelőtt mindebből egy árva szót sem tudtunk – a tudo-mány gyakorlatilag semmilyen ismerettel nem rendelkezett a Tejúton, vagyis saját galaxisunkon túli univerzum szerkezetére nézve. E rövidke száz év alatt felmértük a megfi gyelhető univerzum egészét, részleteiben előttünk áll mérete és alakja, és tudjuk azt is, hogyan épül föl, és miként alakult a története. Létezik azonban néhány igen fontos megválaszolat-lan kérdés, különösen a Nagy Bumm első pillanatait illetően. Ezek pedig nem akármilyen kérdések, ugyanis kulcsszerepet játszanak az idő fo-galmának megértésében – nemcsak a kozmosz messzi-messzi vidékein, hanem itt a földi laboratóriumokban, sőt a hétköznapjainkban is.

A Nagy Bumm óta az idő...

Nem kérdés, hogy az univerzum változik az idő múlásával, hiszen korai állapotában forró és sűrű volt, ma pedig hideg és ritka. Ennél azonban sokkal mélyebb a köztük lévő kapcsolat, amint azt e könyvben fel is vázoljuk majd. Az idő legrejtélyesebb tulajdonsága, hogy iránya van – a múlttól a jövő felé mutat. E tekintetben igencsak különbözik a tértől, melynek irányai között nemigen tudunk különbséget tenni. Könyvünk egyik alapvető megállapítása, hogy ez az időbeli irányítottság azért létez-het, mert az univerzum bizonyos meghatározott módon fejlődik.

Az idő azért rendelkezik iránnyal, mert az univerzum telis-tele van irreverzíbilis folyamatokkal – olyanokkal, melyek egyik irányban vég-bemennek az időben, ellenkező irányban azonban sohasem. Hogy a

13

klasszikus példával éljünk: egy tojásból könnyen készíthetünk rántottát, azonban próbáljunk csak meg rántottából tojást csinálni! A tej összeke-veredik a kávéval, az üzemanyag elég, majd kipufogógázként távozik, az emberek pedig megszületnek, megöregednek, majd végül meghalnak. A Természetben rengeteg olyan eseménysorozatot találunk, ahol egyikfaj-ta esemény minden esetben egy másikfajta előtt áll – ezek az esemény-sorozatok határozzák meg közösen az idő irányát.

Érdekes módon az irreverzíbilis folyamatok természete egyetlen kulcsfogalommal megragadható – ez pedig nem más, mint az entrópia, mely az objektumok, illetve csoportjaik „rendezetlenségét” méri. Az ent-rópiának van egy igen makacs szokása, nevezetesen, hogy értéke az idő múlásával növekszik, de legalábbis állandó szinten marad – ez a ter-modinamika híres-hírhedt második törvénye.2 E növekedés oka pedig megejtően egyszerű: sokkal több lehetőség van „rendezetlennek lenni”, mint „rendezettnek”, következésképpen (ha minden egyéb körülmény változatlan) egy rendezett halmaz természetesen halad a nagyobb rende-zetlenség irányába. Nem túl bonyolult feladat a tojás molekuláit felverni, hogy rántottát kapjunk, azonban a rántotta molekuláiból összerakni egy tojást… Nos, ez meghaladja a képességeinket!

A fi zikusok általában nagyjából eddig jutnak, amikor az idő természe-téről győzködik magukat. Azonban egy hihetetlenül fontos szempontról szinte teljességgel megfeledkeznek: ha az univerzumban minden a nö-vekvő rendezetlenség felé halad, akkor kezdetben igencsak rendezett-nek kellett lennie. Az egész gondolatmenet, kezdve a tojás és a rántotta problematikájától, egy meglehetősen mély és alapvető feltételezésre épít: Univerzumunk kezdetben igen alacsony entrópiával rendelkezett, vagyis erős rendezettséggel.

Az idő iránya köti össze a korai univerzumot azzal a világgal, mely életünk minden pillanatában körülvesz minket. Itt nem egyszerűen tojá-sok feltöréséről vagy más irreverzíbilis folyamatokról van szó, mint a tej és a kávé összekeverése vagy az a tény, hogy egy szobában előbb-utóbb „magától” eluralkodik a káosz, ha nem rakunk időről időre rendet. Az

2 Fontos, hogy hangsúlyozzuk az irányokat, mert könnyű összekeverni őket: Az entrópia a rendezetlenséget méri, nem pedig a rendet, és az idő múltával nő, nem pedig csökken. A fejünkben az a kép él, hogy valami „káoszba süllyed”, miközben az entrópia szintje emelkedik.

14

idő iránya miatt érezzük úgy, hogy körülfolyik minket az idő, vagy (ha úgy tetszik) mi magunk hatolunk át az idő szövetén. Ezért emlékszünk a múltra és nem a jövőre. Ezért fejlődünk, táplálkozunk, végül ezért is halunk meg. Ezért hiszünk az ok és az okozat összefüggésében, és ezért gondoljuk, hogy emberként szabad akarattal rendelkezünk.

És mindez a Nagy Bumm miatt...

Túl a látóhatáron

Az idő irányának talánya elvezet minket egy alapvető kérdéshez: vajon miért alakultak úgy a feltételek az univerzum életének korai szakaszá-ban, hogy az entrópia alacsony volt, így szabad utat kaptak az izgalmas és irreverzíbilis folyamatok? Nos, éppen ezt a kérdést járjuk körül köny-vünkben! Sajnálatos módon mindmáig senki sem tudja a pontos választ, azonban a modern tudomány ma már kezünkbe adja azokat az eszközö-ket, melyekkel komoly vizsgálódásba kezdhetünk.

A tudósok és a tudomány előtti gondolkodók időtlen idők óta pró-bálják megérteni az idő fogalmát. Már az ókori görögök is… A preszó-kratikus fi lozófusok, Hérakleitosz és Parmenidész két gyökeresen eltérő nézőpontból tekintettek rá – míg Hérakleitosz a változás elsődleges-ségét hangsúlyozta, Parmenidész teljes egészében kizárta a változás valóságosságát. A XIX. században elérkezett a statisztikus mechanika hőskora, mikor a makroszkopikus objektumok viselkedését mikro-szkopikus összetevőik tulajdonságaiból vezették le – ebben a korban dolgozta ki Ludwig Boltzmann, James Clerk Maxwell és Josiah William Gibbs (hogy csak a legnagyobbakat említsük) az entrópia fogalmát, és határozta meg szerepét az irreverzíbilis folyamatokban. Bármilyen nagyszerű koponyák voltak is, nem tudhattak Einstein általános relati-vitáselméletéről, a kvantummechanikáról, és természetesen a modern kozmológia világa sem lehetett ismert előttük. Napjainkban, a tudo-mány története folyamán először, végre elérkezettnek látszik az idő egy olyan elmélet felállítására, mely képes leírni az idő jelenségét és az uni-verzum fejlődését.

Véleményem szerint, melyet e könyvben részleteiben is kifejtek, a Nagy Bumm nem az univerzum kezdetét jelentette. A kozmológusok olykor úgy fogalmaznak, hogy a Nagy Bumm az idő és a tér végső (kez-

15

deti) határát jelenti, mely előtt semmi sem létezett – olyannyira, hogy maga az idő nem létezett, tehát az „előtte” fogalmának használatával igencsak ingoványos talajra lépünk. Mindazonáltal, nem tudunk eleget a fi zika törvényeiről ahhoz, hogy ilyen sarkos kijelentéseket fogalmazzunk meg. A kutatók azonban egyre komolyabban veszik azt az eshetőséget, hogy a Nagy Bumm egyáltalán nem a „kezdet” volt – inkább egy állapot, melyen az univerzum vagy annak általunk ismert része áthaladt. Ha így áll a helyzet, akkor az alacsony entrópiájú kezdetekről szóló kérdésün-ket, melyet korábban így tettünk fel: „miért indult az univerzum ilyen alacsony entrópiájú állapotból?”, inkább a következőképpen kellene megfogalmaznunk: „miért haladt át az univerzum általunk ismert része egy ilyen alacsony entrópiával rendelkező állapoton?”

Nem úgy fest, mintha ez a kérdés egyszerűbb lenne az előbbinél, azonban mindenképpen különbözik attól, és újabb lehetséges válaszo-kat kínál. Talán az általunk látható univerzum csak része egy sokkal nagyobb multiverzumnak, mely a legkevésbé sem alacsony entrópiájú állapotból indult. Amellett érvelek majd, hogy a multiverzum legéssze-rűbb modellje növekvő entrópiát feltételez, hiszen az entrópia mindig növekedhet – nem létezik maximális entrópiával rendelkező állapot. Ráadásul a multiverzum időben tökéletesen szimmetrikus lehet: Egy időben valahol középen elhelyezkedő, nagy entrópiájú állapotból a múlt és a jövő irányába is olyan állapotok felé fejlődhet, melyekben az ent-rópia még magasabb. Az általunk érzékelhető univerzum így egy nála sokkal hatalmasabb multiverzum apró darabkája, és saját kis utazásunk a Nagy Bummtól az örökkévaló ürességig mindössze egy kicsiny lépés abban a folyamatban, melynek során a multiverzum rendíthetetlenül nö-veli entrópiáját.

Ez persze csak egy lehetőség, melynek felvillantásával csak azt pró-báltam bemutatni, milyen lehetséges helyzeteket kell számba venniük a kozmológusoknak, ha komolyan veszik az idő iránya által támasztott kérdéseket. Akár ez a helyes elmélet, akár nem, a felvetett problémák lenyűgözőek és nagyon is valóságosak. E könyv oldalain különféle né-zőpontokból mutatjuk majd be az idő problematikáját – szót ejtünk az időutazásról, az információ fogalmáról, a kvantummechanikáról, de az örökkévalóság természete mellett sem megyünk el szó nélkül. Ha nem vagyunk biztosak a válaszban, a legjobb, ha minél többféleképpen fel-tesszük a kérdést!

16

Szkeptikusok mindig lesznek…Nem mindenki véli azonban úgy, hogy a kozmológiának ilyen fontos szerepet kell játszania abban, hogy megértsük az idő irányát. Egyszer előadást tartottam a témában egy komoly fi zikai tanszék népes hallga-tósága előtt. Egy idősebb professzor nem igazán találta meggyőzőnek a mondanivalómat, és véleményét a legkevésbé sem rejtette véka alá. Másnap egy körlevelet küldött a tanszék munkatársainak, és volt olyan fi gyelmes, hogy engem sem hagyott ki a címzettek listájából. E levélből idéznék:

Végezetül, az univerzum entrópiájának nagyságát az idő függvényében vizsgálni érdekes feladat lehet a kozmológia számára, azonban azt állítani, hogy a fi zika törvényei ettől függenének, teljes képtelenség. Carroll állítása, mely szerint a második törvény léte a kozmológia jelenségeire vezethető vissza, egyike a leg-ostobább [sic] kijelentéseknek, melyeket valaha is fi zikai előadáson hallottam, eltekintve [kihúzva] korábbi megjegyzésétől a kvantummechanikában megjelenő öntudatról. Megütközve fi gyeltem, hogy a hallgatóság köreiben helyet foglaló fi zi-kusok udvariasan hallgattak ilyen badarságok hallatán. Később együtt ebédeltem néhány hallgatómmal, akik készségesen elfogadták ellenérveimet, Carroll azon-ban hajthatatlan maradt.

Nos, remélem a tisztelt kolléga olvassa ezt a könyvet. Jóllehet számos drámaian hangzó kijelentésre bukkanhat, ezek megfogalmazásánál azonban kínosan ügyelek arra, hogy elkülönítsem az alábbi három cso-portot: 1. a modern fi zika fi gyelemre méltó jelenségei, melyek megle-pőnek tűnhetnek, azonban létük széles körben elfogadott, 2. merész állítások, melyeket nem feltétlenül fogad el minden gyakorló fi zikus, noha igazságukhoz nem fér kétség, 3. spekulatív elgondolások, melyek kívül esnek a tudomány jelenlegi „biztonsági zónáján”. Természetesen nem tartjuk ördögtől valónak a spekulációt, ha azonban idáig merész-kedünk, azt minden esetben világosan jelezzük. Aki olvasóként végigkö-veti a könyv tartalmát, annak végül rendelkezésére állnak majd azok az eszközök, melyek birtokában maga is eldöntheti, mely részeket tartsa elfogadhatónak.

Az idő témaköre rengeteg elgondolás ismertetését követeli meg az egészen hétköznapitól a teljesen észveszejtőig. Szó esik majd termodi-namikáról, kvantummechanikáról, speciális és általános relativitáselmé-

17

letről, információelméletről, kozmológiáról, részecskefi zikáról és kvan-tumgravitációról. Az Első rész valójában gyors áttekintés – megismerke-dünk az entrópia fogalmával, az idő irányával, az univerzum fejlődésével, valamint az „idő” fogalmának különféle értelmezéseivel. Ezt követően rendszeresebb tárgyalásba kezdünk: a Második részben elmélyedünk a téridő és a relativitáselmélet világában, valamint itt foglalkozunk az időben visszafelé utazás lehetőségével is. A Harmadik részt teljes egészé-ben az entrópiának szánjuk – látjuk majd, milyen változatos szerepeket játszik a biológiai evolúciótól a kvantummechanika titokzatos világáig.

A Negyedik részben összeillesztjük a kirakójáték darabjait, és így vég-re szembesülhetünk azokkal a kérdésekkel, melyeket az entrópia állít a modern kozmológia elé: Hogyan kellene kinéznie az univerzumnak, és hogy viszonyul ez ahhoz, amit a valóságban látunk? Amellett érvelek majd, hogy az univerzum egyáltalán nem úgy fest, ahogy „kellene”, már ha a megfelelő fogalmakban gondolkodunk – legalábbis akkor semmi-képpen, ha csak az az univerzum létezik, amit jelenleg látunk. Ha fel-tételezzük, hogy univerzumunk léte a Nagy Bummal kezdődött, olyan fi noman szabályozott határfeltételek kötik, melyek létére nem rendelke-zünk hihető magyarázattal. Ha azonban a megfi gyelhető univerzum egy nagyobb egész – a multiverzum – része, talán képesek lehetünk meg-magyarázni, miért is változik egy kis részének entrópiája ilyen drámai módon az idő kezdetétől a végéig.

Az érvelés kétségkívül és menthetetlenül spekulatív, azonban mégis érdemes komolyan vennünk. A tét hatalmas – hiszen az idő, a tér és az univerzum forog kockán –, és ehhez mérten jó eséllyel nagy hibákat is elkövethetünk. Olykor azonban üdvös lehet fantáziánkat szabadon engedni, még akkor is, ha végső célunk, hogy visszatérjünk a Földre, és megmagyarázzuk, miként folynak a dolgok saját házunk táján.

517

16. Utószó

Pillants a világra, mintha nem volna idő: és minden, mi görbe, egyenessé válik szemedben.

Friedrich Nietzsche

Más szerzőktől eltérően a címadás számomra egyáltalán nem okozott gondot.293 (Az eredeti cím From eternity to here – A ford.) Amint ráakad-tam erre a címre, mindjárt ellenállhatatlannak tűnt. A benne rejlő uta-lások tökéletesek – egyrészről felsejlik egy klasszikus fi lm (a Most és mindörökké, mely egy szintén klasszikus regényen alapul) a felejthetet-len jelenettel, melyben Deborah Kerr és Burt Lancester a Csendes-óceán hullámainak zúgása közepette szenvedélyes ölelésben fonódik össze. Másrészről pedig az örökkévalóság (eternity) szóban ott a világegyetem kozmikus méretű csodája.

Azonban a cím ennél fi nomabb áthallásokat is rejt, hiszen könyvünk éppúgy szól az az „ittről” (here), mint az „örökkévalóságról” (eternity). Az idő irányának kérdése nemcsak az óriásteleszkópok és a hatalmas részecskegyorsítók világában bukkan fel, hanem megnyilvánul saját ki-csiny konyhánkban is, ahányszor csak feltörünk egy tojást – vagy éppen tejeskávét készítünk, jégkockát pottyantunk egy pohár meleg vízbe, bort löttyentünk a szőnyegre, de akkor is ott van, amikor a friss kalács aromá-ja betölti a szobát, amikor megkeverünk egy pakli kártyát, vagy éppen

293 Mondom mindezt annak ellenére, hogy éppen amikor elkészültem a kézirat-tal, pontosan ugyanezen a címen egy másik könyv is megjelent a boltokban (Viola 2009). Alcíme azonban egészen más témakört sugall – „Isten örök szándékának újrafelfedezése”. Nos, csak reménykedhetek, hogy a rendelés során véletlenségből senki nem téveszti össze e két könyvet.

518

biológiai energiává alakítjuk ízletes ebédünket, esetleg megtapasztalunk valamit, ami után hosszan tartó emlékeink maradnak, vagy amikor éle-tet adunk egy újabb generációnak. Az alapvető irreverzibilitás, mely olyannyira jellemző az idő irányára, tetten érhető mindeme hétköznapi történésekben.

Az idő irányának megértésére tett kísérleteink során gondolataink fo-nala elkerülhetetlenül a kozmológia területére vezetett – az örökkévaló-sághoz. Boltzmann a statisztikus mechanika keretein belül igen impozáns mikroszkopikus leírást adott az entrópiáról. Azonban mindez nem volt elegendő a termodinamika második törvényének magyarázatához, csak úgy, ha bevezettünk egy határfeltételt. Azonban így is velünk maradt a kér-dés: vajon miért volt alacsony kezdetben az entrópia? Egy ép tojás entrópi-ája sokkal alacsonyabb, mint lehetne, azonban ennek ellenére nem ritka, hogy tojásokkal találkozunk, hiszen az univerzum teljes entrópiája is sok-kal alacsonyabb a lehetségesnél. Mindez pedig annak köszönhető, hogy korábban még alacsonyabb volt – és mindezt egészen megfi gyelhető uni-verzumunk kezdetéig vezethetjük vissza. Láthatjuk tehát, hogy konyhánk történései szorosan kötődnek az örökkévaló univerzum kezdeteihez.

Galilei, Newton, Einstein és a fi zikatudomány más nagy alakjai ko-rábban ismeretlen természettörvényeket írtak le. Eredményeik azonban rendelkeznek egy közös vonással: Rávilágítanak a Természet működé-sének univerzalitására. Eszerint, ha valami itt megtörténhet, az megtör-ténhet másutt is. Vagy, ahogy Richard Feynman találóan megjegyzi: „[…] ha elég alaposan megfi gyelünk egy pohár bort, kitárul előttünk az egész világmindenség”.294 Galilei megmutatta, hogy az égitestek világa épp-oly bonyolult és minduntalan változó, mint a mi dolgaink itt a Földön, Newton felismerte, hogy a gravitáció ugyanazon szabályai irányítják a fáról lehulló almák mozgását, mint a bolygók keringését, Einstein pe-dig rájött, hogy a tér és az idő voltaképpen egy egységes téridő külön-böző megnyilvánulásai, melynek görbülete egyaránt szerepet játszik a Naprendszer életében és az univerzum születésénél.

Hasonlóképpen az idő és az entrópia viselkedését szabályzó törvények is egységesek hétköznapi életünk eseményeitől a multiverzum legtávolab-bi szegletéig. Kérdéseinkre sok esetben még nem kaptunk választ, azon-ban érezzük, hogy jó néhány területen az áttörés küszöbén állunk.

294 Feynman–Leighton–Sands 1968–1988, I, 49.

519

A válaszok nyomábanKönyvünkben lelkiismeretesen utánajártunk, mit is tudhatunk az idő mű-ködésről, akár a relativitás és a téridő sima, determinisztikus környezeté-ben, akár a statisztikus mechanika zavaros, valószínűségi világában. Végül elérkeztünk a kozmológiához, ahol megtapasztaltuk, hogy milyen kétség-beejtően csődöt mondanak a világegyetem leírására kiötlött eddigi elméle-teink, amikor univerzumunk egyik legalapvetőbb jellemzőjére kerülne a sor – a korai és késői időszakok entrópiája közti különbség magyarázatá-ra egyikük sem képes. Tizennégy fejezeten keresztül egyre mélyebbre és mélyebbre ástunk a problémák megfogalmazásához, majd végül egyetlen, rövidke fejezetet szenteltünk a lehetséges megoldásoknak, melyek közül ráadásul egyik mellett sem tudtuk jó szívvel letenni voksunkat. Mindez bosszantónak tűnhet, ám a dolgok szándékoltan alakultak így. A világegye-tem mély kérdéseinek megválaszolásához ugyanis különböző fázisokon keresztül vezet az út – lehetséges, hogy teljesen tanácstalanok vagyunk, és megeshet, hogy a kérdést már képesek vagyunk felvetni, azonban semmit sem tudunk a válaszokról. Az is előfordulhat, hogy már több, alkalmasnak tűnő válasszal is rendelkezünk, ám nem tudjuk, melyikük a helyes (ha egy-általán van ilyen), és végül eljuthatunk odáig is, hogy sikerül teljességgel megoldanunk a problémát. Az idő irányának kérdésével valahol a második és harmadik közti fázisban birkózunk – pontosan fel tudjuk vázolni a prob-lémát, azonban csak homályos elképzeléseink vannak a válaszokat illetően.

Ilyen helyzetben jobb, ha a probléma megértésére fektetjük a hang-súlyt, és nem kötelezzük el magunkat túlzottan egyik lehetséges megol-dás mellett sem. Ha száz évet előreugrunk az időben, biztosak lehetünk abban, hogy a könyvünk első három részében leírtak túlnyomó része to-vábbra is igaz marad. A relativitáselmélet meglehetősen szilárd alapokon áll, de ugyanez elmondható a kvantummechanikáról és a statisztikus mechanika elméletéről is. Sőt, még világegyetemünk alapvető fejlődés-menetéről is határozott képpel rendelkezünk, és az eseményeket egé-szen úgy egy perccel a Nagy Bumm után történtekig képesek vagyunk visszavezetni. A kvantumgravitációról, a multiverzumról, valamint a Nagy Bumm közvetlen környezetéről alkotott elgondolásaink azonban még igencsak spekulatívak. Lehetséges, hogy később kiforrott elméle-tekké növik ki magukat, azonban az is előfordulhat, hogy teljességgel meg kell válnunk tőlük. Jelen pillanatban tehát jobb, ha az előttünk álló

520

terep áttekintésére összpontosítunk, és nem azon tanakodunk, hogy melyik utat válasszuk.

Tudjuk, hogy univerzumunk nem egy egyensúlyi háttér fl uktuációja-ként állt elő, hiszen ez esetben a jelenlegitől igencsak eltérő világ venne minket körül. Az sem tűnik valószínűnek, hogy a fi zika elemi törvényei mikroszkopikus szinten irreverzíbilisek – ha mégis, akkor hát igen nehe-zen tudjuk megmagyarázni, miképpen tehetők felelőssé az entrópia és a bonyolultság univerzumunkban tapasztalható fejlődéséért. Nem zárhat-juk ki teljesen egy, az idő kezdetén fennálló határfeltétel létét, azonban ez a feltételezés inkább kitér a kérdések elől, mintsem megválaszolja őket. Lehetséges, hogy végül nem találunk ennél jobb magyarázatot, azonban jómagam élek a gyanúperrel, hogy a korai univerzum alacsony entrópiája valamiféle mélyebb szabályszerűségre utaló jel, nem pedig puszta tény, melyet egyszerűen el kell fogadnunk.

Mindezek után egyetlen eshetőségünk maradt, mely szerint uni-verzumunk egy sokkal nagyobb struktúra, a multiverzum része. Egy nagyobb egészbe helyezve megfi gyelt univerzumunkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy a látszólag fi nomhangolt kezdeti feltételeket a teljes multiverzumban fi nomhangolás nélkül magyarázzuk. Ez a lépés azon-ban önmagában természetesen nem elegendő – meg kell mutatnunk, hogy ebben a multiverzumban konzisztens entrópiagradiensek léphet-nek fel, és megindokolnunk, hogy e gradiensek nyomán miért éppen a mienkhez hasonló univerzumok jönnek létre.

A megoldásként bemutatott modell személyes kedvencem: egy olyan univerzum, mely javarészt magas entrópiájú de Sitter-térként viselkedik, azonban leszakadó bébiuniverzumoknak adhat életet, lehetővé téve az entrópia határtalan növekedését, és a miénkhez hasonló téridők kelet-kezését. A modell részletei meglehetősen spekulatívak, és olyan feltéte-lezésekre épülnek, melyek fi noman szólva túl vannak jelenlegi számítási lehetőségeinken. A modell konkrét részleteinél azonban fontosabb az az általános elgondolás, hogy itt az entrópia azért növekszik, mert erre mindig megvan a lehetősége – az univerzumban nem létezik egyensú-lyi állapot. Az ilyen modellekben természetes módon megjelenik egy entrópiagradiens, mint ahogy az időszimmetria is biztosított valamilyen minimális (jóllehet nem feltétlenül „alacsony”) entrópiájú állapot körül. Izgalmas lenne látni, hogy ezen általános elgondolás más modellekben is megtestesülhet-e.

521

Van itt még egy kissé háttérbe szorított megközelítés, melynek létét ugyan nem tagadtuk, ám nem is foglalkoztunk vele részletesebben – esze-rint az idő maga is csak egy közelítő fogalom, mely olykor, így saját univer-zumunkban, hasznosnak bizonyul, azonban nem valamiféle elemi jelenség. Nos, ez minden további nélkül elképzelhető. Miután megismertük a ho-lografi kus elvet, valamint megtanultuk, hogy a kvantummechanika elemi összetevői igencsak eltérhetnek attól, mint amit klasszikus környezetben mutatnak magukból, igencsak elképzelhetőnek tűnik, hogy az idő maga is egy emergens jelenség, nem pedig világunk leírásának szükségszerű része.

Ezzel a megközelítéssel leginkább azért nem foglalkoztunk behatób-ban, mert a tudomány jelenlegi állása szerint erre nem is igazán volná-nak eszközeink. Még ha tárgyalásunk számos részéhez hasonlóan nem is követeljük meg a tökéletes matematikai precizitást, akkor sem vilá-gos, milyen módon juthatnánk az időhöz valamilyen elemibb leírásból kiindulva. Azonban ennél meggyőzőbb okot is találhatunk e hipotézis elvetése mellett: még ha valójában közelítés is az idő, egy olyan közelítés-ről van szó, mely megfi gyelhető univerzumunkban hihetetlenül pontos – márpedig az idő irányának problémája itt merült fel. Könnyen elkép-zelhető, hogy a klasszikus téridő fogalma tökéletesen használhatatlan-ná válik a Nagy Bumm közelében, azonban ez önmagában még semmit sem magyaráz meg abból, hogy miért olyan eltérőek a körülmények az idő egyik és másik „végén” (melyeket mi csak „múltnak” és „jövőnek” hí-vunk). Örömmel vennénk, ha kijelenthetnénk, hogy „az idő csak egy kö-zelítő fogalom, és ezért az entrópiának így és így kell viselkednie abban a tartományban, ahol időről érdemben beszélhetünk”, ha azonban ilyen állítást nem húzhatunk elő a tarsolyunkból, mindez inkább elkerülő manővernek tűnhet, mint megoldási stratégiának. Persze az elmondot-tak leginkább tudásunk hiányosságairól árulkodnak – minden további nélkül elképzelhető, hogy a választ ebben az irányban kell keresnünk.

A tapasztalat korlátai

A termodinamika úttörőit – Carnot-t, Clausiust és társaikat – igen gya-korlatias elképzelések hajtották: egyebek mellett hatékonyabb gőzgé-peket szerettek volna építeni. Felismeréseikből kiindulva azonban igen hamar eljutottunk oda, hogy távoli univerzumok létének problémáit

522

kezdtük feszegetni. A kérdés már csak az: hogyan térhetünk vissza a hétköznapok világába? Lehetséges, hogy azért mutatkozik meg univer-zumunkban az idő iránya, mert egy határtalan entrópiájú multiverzum része – de hogyan bizonyosodjunk meg erről?

A tudósokat igen nagy büszkeséggel tölti el módszereik empirikus ter-mészete. A tudományos elméleteket nem azért fogadják el, mert logiku-sak, szépek, vagy mert valamiféle, a kutatók szívéhez közel álló fi lozófi ai gondolatot igazolnak. Ezek persze nagyszerű motivációt adhatnak egy elmélet felvázolásához – elfogadásához azonban ennél sokkal több kell. A tudományos elméleteknek ugyanis végül mindenféleképpen egyezni-ük kell az adatokkal. Legyen elméletünk bármily meggyőző, ha ellent-mond az adatoknak, mindössze izgalmas játéknak tekinthető – valódi eredménynek kevés.

Azonban a „megfelelés az adatoknak” fogalom nem is olyan egyértel-mű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Először is, számos különböző el-mélet megfelelhet adatainknak. Másodszor pedig, előfordulhat, hogy egy ígéretes elmélet aktuális állapotában nem egyezik az adatokkal, ugyan-akkor belsejében valahol mégiscsak ott van az igazság magja. Másképp fogalmazva, előfordulhat, hogy az egyik elmélet nagyszerűen egyezik az adatokkal, azonban az elgondolás zsákutcába vagy belső ellentmondás-hoz vezet, míg egy másik elmélet egyáltalán nem felel meg az adatoknak, ugyanakkor megvan benne a lehetőség, hogy továbbfejlesszük a helyes irányba. Sose feledjük, hogy akármennyi adatot gyűjtsünk is be, bizto-sak lehetünk benne, hogy a lehetséges kísérleteknek csak egy aprócska hányadát végeztük el. Vajon minek alapján válasszunk?

A tudomány valódi működését nem lehet néhány jól hangzó kije-lentéssel körülhatárolni. A „tudomány” és a „nem tudomány” meg-különböztetése olyannyira fogós kérdés, hogy saját nevet kapott: ez a demarkációprobléma. A megoldására tett kísérletek pedig nagyszerű el-foglaltságot adnak a tudományfi lozófusok népes táborának.

Dacára annak, hogy a tudományos elméletek alapvető célja, hogy megfeleljenek az adatoknak, a lehető legrosszabb tudományos elmélet az volna, mely minden lehetséges adatnak megfelel. Ennek oka az, hogy valódi célunk nem az, hogy „megfeleljünk” mindannak, ami az univer-zumban történik, hanem az, hogy megmagyarázzuk mindazt, amit lá-tunk. Márpedig valamit csak úgy magyarázhatunk meg, ha képesek va-gyunk megérteni, miért olyan módon jelennek meg a dolgok, ahogy, és

523

miért nem másképp. Más szóval, elméletünknek ki kell mondania azt is, hogy bizonyos dolgok nem következhetnek be – egyébként nem volna túlzottan sokatmondó elgondolás.

E nézőpontot leghatározottabban Sir Karl Popper képviselte, aki kije-lentette, hogy egy tudományos elmélet esetében nem az a fontos, hogy „ellenőrizhető”, hanem az, hogy „cáfolható” legyen.295 Ezzel nem azt akar-juk mondani, hogy az adatok ellentmondanának az elméletnek – mindösz-sze azt, hogy az elméletből olyan jóslatok következnek, melyeket elvben, valamilyen elképzelhető kísérlettel megcáfolhatunk. Elméletünknek tehát kockáztatnia kell a bukást, egyébként nem lehet tudományos érvényű. Teóriája kidolgozása során Popper szeme előtt leginkább Karl Marx törté-nelemelmélete és Sigmund Freud pszichoanalízise lebegett. Ezek az igen nagy hatású intellektuális építmények Popper meglátása szerint igen távol álltak a követőik által hangoztatott tudományosságtól. Popper úgy érezte, hogy rámutathatnánk a világ egy tetszőleges történelmi eseményére, illetve bármilyen emberi viselkedésmódra, és azt könnyedén „megmagyarázhat-nánk” Marx vagy Freud elmélete alapján – ugyanakkor arra nincs módunk, hogy rámutassunk egy megfi gyelt eseményre, és azt mondjuk: „Aha, ez az esemény semmiképpen sem egyezhet ezen elméletekkel!” Mindezeket Einstein relativitáselméletével állította szembe, mely ugyan hasonlóan tá-volinak és érthetetlennek tűnhetett a hétköznapi ember számára, azonban határozott jóslatokat adott, melyek alapján (amennyiben a kísérletek ered-ménye másképp alakult volna) az elmélet cáfolható lett volna.

A multiverzum nem egy „elmélet”

De mit jelent mindez multiverzumunk tekintetében? Nézzünk egy ki-csit magunkba – büszkén állítjuk, hogy a tudomány művelői vagyunk, miközben az idő univerzumunkban megjelenő irányát megfi gyelhe-tetlen univerzumok végtelen sokaságával próbáljuk „magyarázni”.

295 Popper 1997. Érdemes megjegyeznünk, hogy Popper némiképp túllépett a demarkációproblémán – valódi elképzelése az volt, hogy a tudományos fejlődést meg-cáfolt sejtések sorozataként írja le. Nos, összevetve mindezt azzal, hogy is zajlanak a dolgok a tudományos világban, ez meglehetősen sekélyes képnek tűnik – egyes sejté-sek kizárása persze fontos lépés lehet, azonban a tudomány ennél jóval többről szól.

524

Hogyan lehetne ezen univerzumok létezését cáfolni? Talán nem meg-lepő, hogy számos tudós meglehetősen gyanakodva viszonyul az ilyen megfi gyelhetetlen dolgokról folytatott spekulatív elmélkedéshez. Joggal mondhatják, hogy ha elgondolásaink semmilyen olyan jóslathoz nem vezetnek, melyet kísérleti úton cáfolni lehetne, akkor amit művelünk, az a legkevésbé sem tudomány – legfeljebb fi lozófi a, és az is a rosszab-bik fajtából.

Az igazság azonban, mint oly sokszor, némiképp bonyolultabb. Valóban megeshet, hogy a multiverzumok köré szőtt elméletek zsákutcá-nak bizonyulnak. Lehetséges, hogy egy évszázad múltán utódaink fejü-ket csóválva sajnálkoznak majd azon, micsoda felesleges erőfeszítéseket tettünk, hogy megtudjuk, mi történhetett a Nagy Bumm előtt – valahogy úgy, ahogy ma az alkímiáról vagy a hőanyagelméletről gondolkodunk. Ez azonban nem azt igazolná, hogy napjaink kozmológusai letértek a tudomány helyes útjáról, mindössze azt (már amennyiben így áll majd a helyzet), hogy az elmélet nem volt helytálló.

Érdemes kiemelnünk két alapvető fontosságú tényt a megfi gyelhe-tetlen dolgok fi zikában betöltött szerepével kapcsolatban. Először is, nagyot tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a tudomány célja mindössze az, hogy az adatokkal egyező eredményeket produkáljon. A tudomány célja ennél sokkal mélyebb – nem más, mint a Természet megértése.296 A XVII. század elején Johannes Kepler felismert három törvényt, me-lyek a bolygók viselkedését írják le – ezek pontosan visszaadták a mestere, Tycho Brahe által gyűjtött hatalmas mennyiségű adatot. Ám mindaddig nem értettük a Naprendszer bolygóinak dinamikáját, míg Sir Isaac Newton fel nem ismerte, hogy a gravitáció reciprok négyzetes törvénye mindent megmagyaráz. Hasonlóképpen, ahhoz, hogy meg-értsük megfi gyelhető univerzumunk fejlődéstörténetét, elegendő meg-adnunk milyen körülmények álltak fenn a Nagy Bumm utáni korai időkben, és ennyiben megállapodnunk. Ezzel ugyanakkor egy lépéssel sem jutunk közelebb annak megértéséhez, hogy miért történtek éppen így a dolgok.

Hasonló érvelés mentén elvethettük volna az infl áció elméleté-nek szükségességét is, hiszen itt is mindössze arról volt szó, hogy az univerzum ismert tényeit vettük alapul (laposság, homogenitás és a

296 Minderről bővebben lásd Deutsch 1997.

525

monopólusok hiánya), és egyszerűbb szabályszerűségekkel próbáltuk megmagyarázni őket. Valóban, erre nem lett volna feltétlenül szüksé-günk – egyszerűen elfogadhattuk volna a dolgokat úgy, ahogy vannak. Azonban abbéli erőfeszítéseink során, hogy megértsük a korai univer-zumot ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnánk, ráébredtünk, hogy az infl áció sokkal többet ad, mint amit vártunk tőle: egy olyan elméletet, mely leírja az ősi perturbációk eredetét és természetét, melyekből ké-sőbb a galaxisok és az univerzum nagy léptékű struktúrája keletkezett. Nos, ez a valódi előnye annak, ha megértésre törekszünk, ahelyett hogy egyszerűen megelégednénk az adatok reprodukálásával: A valódi meg-értés olyan helyekre is elvisz, ahova eredetileg nem is szándékoztunk eljutni. Így, ha valaha megértjük, miért is rendelkezett alacsony entrópiá-val univerzumunk életének korai szakaszában, a feltárt mechanizmus jó eséllyel más titkokat is elárul a világegyetemről.

Második kijelentésünk magától értetődőnek tűnhet, azonban talán még fontosabb: A tudomány bonyolult, sokszor kiszámíthatatlan világ. Örök igazság, hogy a tudomány alapja az empirikus tudás – mindig is az adatok mutattak utat, nem pedig a puszta gondolat. Azonban miközben az adatok útmutatása nyomán haladunk, a modellek felál-lításánál és összehasonlításánál nem vetjük meg az empirikus tapasz-talás világán felül álló gondolati mankókat sem. És ezzel egyáltalában nincs semmi gond. Csak azért, mert a végterméket annak alapján ítél-jük meg, hogy mennyire felel meg a kísérleti adatoknak, nem kell fel-tétlenül minden lépésünket közvetlenül és szorosan a kísérletekhez igazítanunk.

Visszatérve a mi témakörünkre: A multiverzum nem egy „elmélet”. Ha az volna, teljes joggal kritizálhatnánk azon az alapon, hogy igen ne-héz bármiféle kísérleti módszert kitalálni helyességének ellenőrzésére. Akkor járunk helyes úton, ha a multiverzumot jóslatnak tekintjük. Az elmélet – ebben a nem igazán kiforrott alakban – a kvantumtérelmélet és a görbült téridő működéséről alkotott képünk valamiféle együttese. Ezekről az alapokról indulva nemcsak egyszerűen felvetjük annak elvi lehetőségét, hogy az univerzum korai időszakában szupergyors tágulá-si fázison mehetett át, hanem azt jósoljuk, hogy az infl ációnak be kell következnie, amennyiben egy megfelelő tulajdonságokkal rendelkező kvantum-infl atonmező alkalmas helyzetbe kerül. Hasonlóan, nem elég-szünk meg egy ilyen kijelentéssel: „Milyen izgalmas lenne, ha végtelen

526

számú univerzumot találnánk magunk körül!”, hanem a gravitáció és a kvantumtérelmélet jelenlegi ismeretének ésszerű extrapolációja alapján azt jósoljuk, hogy a multiverzumnak léteznie kell.

Jóslatunk, mely szerint egy multiverzumban élünk, jelen ismereteink szerint ellenőrizhetetlen. (Bár, ki tudja! A tudósok már korábban is meg-lepték a világot néhány váratlan ötlettel.) Azonban ezzel a kijelentéssel szem elől tévesztjük a lényeget. A multiverzum ugyanis egy nagyobb, át-fogóbb struktúra része. Nem azt a kérdést kell feltennünk, hogy „hogyan mutathatnánk ki a multiverzum létezését?”, hanem inkább ezt: „Hogyan ellenőrizhetnénk azokat az elméleteket, melyek multiverzum létezését jósolják?” Jelenleg ezekből az elméletekből még nem tudunk megcáfol-ható jóslatokat kisajtolni. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy elvileg ne volna erre lehetőség! Az elméleti fi zikusoknak még igen sokat kell dolgozniuk addig, míg ezen elméleteket oly mértékben kidolgozzák, hogy bármiféle állításokat fogalmazhassanak meg az ellenőrizhető jósla-tok tekintetében. Bizonyára vannak, akik türelmetlenségükben hiányolják e jóslatok jelenlétét már a kezdetektől – ez azonban inkább a személyes vágyaikat tükrözi, mintsem valamiféle fi lozófi ai elvet. El kell fogadnunk, hogy olykor bizony időbe telik, míg egy ígéretes fi zikai elmélet megérik arra, hogy ítélkezhessünk felette.

Az univerzum kifürkészhetetlen útjai

A történelem folyamán az ember (mi mást is várnánk) jobbára meglehe-tősen emberközpontú univerzumot képzelt maga köré. A középpontban állást olykor teljesen konkrétan értelmeztük, univerzumunk geometriai középpontjába helyezve saját civilizációnkat – e gondolattól pedig nem is volt olyan könnyű megszabadulni. Miután azonban Naprendszerünk heliocentrikus képe széles körben elfogadottá vált, a tudományos világ próbálja tartani magát a kopernikuszi elvhez – „nincs kiemelt helyünk az univerzumban” –, mely óva int attól, hogy különleges helyen kezeljük saját magunkat.

Emberközpontú gondolkodásunk azonban sokkal mélyebb szinten is kifejti hatását, és abban a hitben testesül meg, mely szerint az emberi lények valamilyen értelemben számítanak az univerzumnak. Ezt az ér-zést tapinthatjuk ki azok ellenállásának a hátterében is, akik a földi élet

527

fejlődésének magyarázataként nem hajlandóak elfogadni Darwin evolú-ciós elméletét. Saját fontosságunk e mély tudata vezetett el sokakat arra a hitre, hogy Isten kiválasztott népe vagyunk, illetve ezért olyan vonzó az az elgondolás, hogy a minket körülvevő csodálatos világ nem lehet egyszerűen a véletlen műve.

Minden nép más és más módon határozza meg az isten szó jelentését, és arról is másképp gondolkodnak, hogy mi lehet az emberi élet célja ezen a világon. Isten fogalma olyannyira absztrakttá és transzcendens-sé válhat, hogy vizsgálatában a tudomány eszközei elégtelennek bizo-nyulnak. Ha Istent a természettel, a fi zika törvényeivel vagy éppen az univerzum nagysága iránt érzett félelemmel vegyes tiszteletünkkel azo-nosítjuk, empirikus módszereink nem sokat segítenek e fogalom tudo-mányos hasznosságának megítélésében.

Létezik azonban egy ettől igen eltérő fi lozófi a is, mely Isten létének bizonyítékait a fi zikai univerzum működéseiben keresi. Ez a természeti teológia, mely már jóval Arisztotelész előtt megjelent, és William Paley órásmester-analógiáján keresztül mind a mai napig velünk van.297 E fi -lozófi a legmeggyőzőbb bizonyítékát korábban éppen az élőlények lát-szólag rendeltetésszerű „tervezettsége” szolgáltatta – egészen Darwin megjelenéséig, aki egy elegáns mechanizmussal egy csapásra magyará-zatot adott a korábban megmagyarázhatatlannak vélt tapasztalatokra. Kudarcuk láttán e fi lozófi a egyes hívei egy másik, látszólag megmagya-rázhatatlan területre csoportosították át erőiket: az élet eredetének prob-lémájáról inkább áttértek a kozmosz kezdeteinek kérdéskörére.

A Nagy Bumm-modell, a maga pontszerű kezdetével bátorítólag hatott azokra, akik Isten kezét keresték a teremtésben. (Georges Lemaître, belga pap, a Nagy Bumm-modell atyja visszautasított mindenféle te-ológiai vonatkozást: „Ismereteim szerint az elmélet teljességgel kívül esik a metafi zikai és teológiai kérdések körén.”298) A newtoni téridőben elvben sem volt jelen az univerzum keletkezésének fogalma, legalábbis nem olyan eseményként, mely adott időpontban bekövetkezett – az idő és a tér örökkévalóak voltak. Ha kijelentjük, hogy a téridő valahol elkezdődött, ráadásul nem teljesen értjük, milyen folyamatok is zaj-lottak közvetlenül ebben az időszakban, ez sokakat bizony arra csá-

297 A témában számos mű született, lásd például Swinburne 2004.298 Lemaître 1958.

528

bíthat, hogy a kezdetek kezdetének magyarázatát Isten kezébe helyez-zék. Persze – érvelnek ők – leírhatjuk a dinamikai törvényeket, melyek pillanatról pillanatra irányítják az univerzum fejlődését, azonban az univerzum keletkezésének tekintetében valamilyen külső erőhöz kell folyamodni.

Reményeim szerint azonban e könyv, ha mással nem is, azzal a tanul-sággal biztosan szolgált, hogy soha nem érdemes lebecsülnünk a tudo-mány képességeit, ha a dolgok magyarázatáról van szó – beleértve az univerzum kezdeteit is. A Nagy Bumm egy olyan határkövet jelent uni-verzumunk történetében, melyet az 1920-as évektől mind a mai napig képtelenek vagyunk átlépni. Nem tudjuk pontosan, mi is történt 14 mil-liárd évvel ezelőtt, azonban semmi okunk sincs azt hinni, hogy a rejtélyt sosem fejtjük meg. Sokan dolgoznak a kérdésen, és jóllehet a tudomány fejlődésének ütemét nehéz kiszámítani, a fejlődés folyamatát senki sem vonja kétségbe.

Mit üzen mindez nekünk? Giordano Bruno egy homogén univerzu-mot képzelt el, végtelen számú csillaggal és bolygóval. Avicenna és Galilei az impulzusmegmaradás felismerésével feleslegessé tette a primum movens (első mozgató) szerepét a mozgás fenntartásában. Darwin az evolúciót az utódok körében megjelenő véletlen változások és az ezekre ható természetes szelekció hatásával magyarázta. A modern kozmológi-ában pedig arról elmélkedünk, hogy megfi gyelhető univerzumunk eset-leg csak egy végtelen számú társa közül, melyeknek egy multiverzum ad otthont. Úgy fest tehát, hogy minél többet értünk meg a világból, annál kisebbnek és jelentéktelenebbnek érezhetjük magunkat benne.299

De ez nem is baj. El kell fogadnunk, hogy nem játszunk központi szerepet a világegyetem életében, mindössze mulandó jelenségként tűnünk fel, meglovagolva a Nagy Bummtól a jövő ürességéig tartó entrópianövekedés hullámait. Célokat és értelmet nem a természet tör-vényeiben vagy valamilyen külső lény terveiben kell keresnünk – saját magunknak kell megteremtenünk őket. E célok egyike, hogy a tőlünk telhető módon megmagyarázzuk a körülöttünk levő világot. Bármily rö-vid és céltalan az életünk, büszkék lehetünk arra a közös erőfeszítésre, mely a nálunknál sokkal hatalmasabb dolgok megértésére irányul.

299 Steven Weinberg erősebben fogalmaz: „Minél jobban megértjük az univerzu-mot, annál céltalanabbnak tűnik” (Weinberg 1982).

529

Hogyan tovább?Az időről gondolkodni meglepően nehéz feladat. Jól ismerjük ezt a fo-galmat – talán túlságosan is jól. Olyannyira hozzászoktunk az idő irá-nyához, hogy igen nehezünkre esik az idő fogalmát ezen irány nélkül elképzelni. Gondolkodás nélkül belesétálunk az időbeli sovinizmus csapdájába, jelenbeli állapotunk értelmezésében előnyben részesítve a múltat a jövővel szemben. E természettől adott gondolkodásmód még a legjobb kozmológusokat sem hagyja érintetlenül.

Sokat írnak és még többet beszélnek az idő természetéről, ám úgy érzem, még mindig nem eleget – mindazonáltal a változás jelei már lát-szanak. Az idő, az entrópia, az információ és a bonyolultság egymásba fonódó témakörei számos tudományterület – fi zika, matematika, bioló-gia, pszichológia, számítógép-tudomány és a művészetek – kiváló képvi-selőit ülteti egy asztalhoz. Itt az ideje hát, hogy komolyan vegyük az időt, és talányai nyomába eredjünk.

A fi zikában éppen egy ilyen előrelépésnek vagyunk tanúi. A kozmoló-gia a XX. század túlnyomó részében némiképp a tudomány farvizén eve-zett – rengeteg nagyszerű elgondolás látott napvilágot, azonban kevés adattal rendelkeztünk, hogy igazságot tegyünk közöttük. Mára azonban, ahogy lehetővé váltak a nagy léptékű kozmikus megfi gyelések, bekö-szöntött a precíziós kozmológia kora, és mindent gyökeresen megváltoz-tatott: váratlan eredmények születtek az univerzum gyorsuló tágulásától a kozmikus háttérsugárzás korai időszakot felfedő pillanatfelvételéig.300

300 Sajnálom, hogy e könyvben nem volt igazán módom több fi gyelmet fordítani az elemi fi zika jelenlegi és várható kísérleteire. A gondot leginkább az jelenti, hogy e kísérletek amennyire lenyűgözőek és fontosak, annyira bizonytalan kimenetelű-ek, így nem tudhatjuk előre, milyen típusú eredményekre számíthatunk, különös-képpen egy olyan mély és szerteágazó hatású jelenséggel kapcsolatban, mint az idő iránya. Arra nemigen számítunk, hogy tachyonteleszkópokat készítenénk, melyek-kel bepillanthatnánk más univerzumokba – inkább részecskegyorsítókat építünk, melyek felfedhetnek valamit a szuperszimmetriával kapcsolatban, ezen eredmények hasznosak lehetnek a húrelméletben, mely viszont közelebb visz a kvantumgravi-táció megértéséhez. De hatalmas teleszkópjainkkal is rengeteg adatot gyűjthetünk: nemcsak fotonokat, hanem kozmikus sugárzást, neutrínókat, gravitációs hullámo-kat, sőt, akár a sötét anyag részecskéit is megfi gyelhetjük – melyek felfedhetik uni-verzumunk fejlődésének meglepő részleteit. A való világ számos meglepetéssel szol-

530

Itt az idő hát, hogy a gondolatok világa találkozzon a valósággal. Az infl áció, a kvantumkozmológia és a húrelmélet számos érdekes elgon-dolással szolgált arra nézve, hogy miként kezdődhetett univerzumunk élete, és mi lehetett azelőtt. A mi feladatunk az, hogy ezeket az ígéretes elgondolásokat valódi elméletekké érleljük, melyeket már kísérleti úton vizsgálhatunk, és végül összeegyeztethetünk a fi zika többi részével.

Tudjuk jól, hogy jósolni igen nehéz, különösen, ami a jövőt ille-ti. (Bárcsak lenne egy alacsony entrópiájú jövőbeli határfeltételünk!) Azonban a tudomány hatalmas lépéseket tett a múlttal és a jövővel kap-csolatos ősi kérdéseink megválaszolására. Ideje, hogy megértsük végre, hol is a helyünk az örökkévalóságban…

gál: elég csak a sötét anyagra és a sötét energiára gondolnunk. Elméleti fi zikusként természetes, hogy e könyvben is meglehetősen elméleti perspektívát vázoltam fel, azonban a történelem tanúsága szerint gyakran új kísérletek eredményei vezetnek ahhoz, hogy átlépjünk megrendíthetetlennek hitt dogmáinkon.

545

Irodalom

Az irodalomjegyzékben szereplő források közül egyesekre hivatkoztunk a könyv szövegében, sokukról azonban nem tettünk közvetlenül emlí-tést. Egyes cikkek alapvető szerepet játszottak az itt bemutatott világkép felépítésében, míg mások éppen azért kerültek említésre, hogy ellenük érveljünk. Éppúgy felsoroltunk tudományos munkákat, melyek bete-kintést adnak a technikai részletekbe, mint ismeretterjesztő műveket, melyek könnyebben hozzáférhető módon segítenek háttértudásunk bővítésében. Egy szó mint száz, valamilyen szempontból mindegyikük érdemes a fi gyelemre.

Az idő irányáról David Albert Time and Chance, Huw Price Time’s Arrow and Archimedes’ Point, Brian Greene The Fabric of the Cosmos, valamint Michael Lockwood The Labyrinth of Time című könyvei ad-nak nagyszerű kiegészítő olvasmányt, Etienne Klein Chronos, Craig Callender Introducing Time és Paul Davies About Time című munkái pe-dig tágabb perspektívában mutatják be az idő fogalmát. Az általános re-lativitáselmélet hátterének jobb megismerésére Kip Thorne Black Holes and Time Warps című könyvét ajánlanám, ha pedig a fekete lyukak és az információvesztés témakörében szeretnénk elmélyedni, Leonard Susskind The Black Hole War című könyve lehet segítségünkre. A koz-mológia témakörében Dennis Overbye Lonely Hearts of the Cosmos és Alan Guth The Infl ationary Universe című művei adhatnak hasznos út-mutatást. David Lindley Boltzmann’s Atom és Hans Christian von Baeyer Warmth Disperses and Time Passes című könyvei ragyogóan megvilágít-

546

ják témánk tudománytörténeti hátterét, és nem mehetünk el szó nélkül Stephen Brush antológiája mellett sem, mely a kinetikus elmélet eredeti cikkeiből ad nagyszerű válogatást. Végezetül Zeh The Physical Basis of the Direction of Time című műve nagyszerű technikai útmutatást ad az idő irányának vizsgálatához.

Az 1992 után született cikkek közül sokat ingyenesen letölthetünk az arXiv webhelyéről (http://arxiv.org).

Mindemellett további információkat és forráshivatkozásokat is talál-hatunk a könyv webhelyén, a http://eternitytohere.com címen.

Abbot, E. A. (1899) Flatland: A Romance of Many Dimensions. Cambridge, Perseus.Abbott, E. A. (1982) Síkföld. Ford. Gálvölgyi Judit. Budapest, Kozmosz Könyvek.Adams, F.–Laughlin, G. (1999) The Five Ages of the Universe: Inside the Physics of

Eternity. New York, Free Press.Aguirre, A.–Gratton, S. (2003) Infl ation Without a Beginning: A Null Boundary

Proposal. Physical Review D67, 083515.Aguirre, A.–Johnson, M. C. (2006) Two Tunnels to Infl ation. Physical Review D73:

123529.Alavi-Harati, A. et al. (KTeV Collaboration) (2000) Observation of CP Violation in

KL → π+π –e+e– Decays. Physical Review Letters 84, 408–411.Albert, D. Z. (1992) Quantum Mechanics and Experience. Cambridge, MA, Harvard

University Press.Albert, D. Z. (2000) Time and Chance. Cambridge, MA, Harvard University Press.Albert. D. Z.–Loewer, B. (1988) Interpreting the Many Worlds Interpretation.

Synthese 77, 195–213.Albrecht, A. (2004) Cosmic Infl ation and the Arrow of Time. In Barrow. J. D.–Davies,

P. C. W.–Harper, C. L. (eds) Science and Ultimate Reality: From Quantum to Cosmos. Cambridge, Cambridge University Press.

Albrecht. A.–Sorbo, L. (2004) Can the Universe Aff ord Infl ation? Physical Review D70, 63528.

Albrecht. A.–Steinhardt, P. J. (1982) Cosmology for Grand Unifi ed Theories with Radiatively Induced Symmetry Breaking. Physical Review Letters 48, 1220–1223.

Ali, A.–Ellis, J.–Randjbar-Daemi, S. eds (1993) Salamfestschrift: A Collection of Talks. Singapore, World Scientifi c.

Alpher, R. A.–Herman. R. (2001) Genesis of the Big Bang. Oxford, Oxford University Press.Amis, M. (1991) Time’s Arrow. New York, Vintage.Angelopoulos, A. et al. (CPLEAR Collaboration) (1998) First Direct Observation of

Time Reversal Noninvariance in the Neutral Kaon System. Physics Letters B444, 43–51.

547

Arntzenius, F. (2004) Time Reversal Operations, Representations of the Lorentz Group, and the Direction of Time. Studies in History and Philosophy of Science Part B35, 41–43.

Augustinus, A. (1987) Vallomások. Ford. Városi István. Budapest, Gondolat.Avery, J. (2003) Information Theory and Evolution. Singapore, World Scientifi c.Baker, N. (2004) The Fermata. New York, Random House.Banks, T. (2007) Entropy and Initial Conditions in Cosmology. http://arxiv.org/

abs/hep-th/0701146.Banks, T.–Fischler, W. (2005) Holographic Cosmology 3.0. Physica Scripta T117,

56–63.Barbour, J. (1999) The End of Time: The Next Revolution in Physics. Oxford, Oxford

University Press.Bardeen, J. M.–Carter, B.–Hawking, S. W. (1973) The Four Laws of Black Hole

Mechanics. Communications in Mathematical Physics 31, 161–170.Barrow, J. D.–Davies, P. C. W.–Harper, C. L. (2004) Science and Ultimate Reality:

From Quantum to Cosmos, honoring John Wheeler’s 90th birthday. Cambridge, Cambridge University Press.

Barrow, J. D.–Tipler, F. J. (1988) The Anthropic Cosmological Principle. Oxford, Oxford University Press.

Baum, E. B. (2004) What Is Thought? Cambridge, MA, MIT Press.Bekenstein, J. D. (1973) Black Holes and Entropy. Physical Review D7, 2333–2346.Bekenstein, J. D. (1975) Statistical Black Hole Thermodynamics. Physical Review

D12, 3077–3085.Bennett, C. H. (1987) Demons, Engines, and the Second Law. Scientifi c American

257/5, 108–116.Bennett, C. H.–Landauer, R. (1985) Fundamental Limits of Computation. Scientifi c

American 253/1, 48–56.Bojowald, M. (2006) Loop Quantum Cosmology. Living Reviews in Relativity 8, 11.Bojowald, M.–Tavakol, R. (2008) Recollapsing Quantum Cosmologies and the

Question of Entropy. Physical Review D78, 23515.Boltzmann, L. (1872) Weitere Studien über das Wärmegleichgewicht unter

Gasmoleculen. Sitzungsberichte Akad. Wiss. 66, 275–370.Boltzmann, L. (1877) Ober die Beziehung eines allgemeinen mechanischen Satzes

zum zweiten Hauptsatze der Wärmetheorie. Sitzungsberichte Akad. Wiss. 75, 67–73.Boltzmann, L. (1895) On Certain Questions of the Theory of Gases. Nature 51,

413–415.Boltzmann, L. (1896) Entgegnung auf die wärmetheoretischen Betrachtungen des

Hern. E. Zermelo. Annalen der Physik 57, 773.Boltzmann, L. (1897) Zu Hrn. Zermelo’s Abhandlung über die mechanische

Erklärung irreversibler Vorgänge. Annalen der Physik 60, 392.

548

Bondi, H.–Gold, T. (1948) The Steady-State Theory of the Expanding Universe. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 108, 252–270.

Bostrom, N. (2003) Are You Living in a Computer Simulation? Philosophical Quarterly 53, 243–255.

Bousso, R. (1998) Proliferation of de Sitter Space. Physical Review D58, 083511.Bousso, R. (1999) A Covariant Entropy Conjecture. Journal of High Energy Physics

9907, 4.Bousso, R. (2002) The Holographic Principle. Reviews of Modern Physics 74, 825–874.Bousso, R.–Freivogel, B.–Yang, I.-S. (2008) Boltzmann Babies in the Proper Time

Measure. Physical Review D77, 103514.Brush, S. G. ed. (2003) The Kinetic Theory of Gases: An Anthology of Classic Papers with

Historical Commentary. London, Imperial College Press.Bucher, M.–Goldhaber, A. S.–Turok, N. (1995) An Open Universe from Infl ation.

Physical Review D52, 3314–3337.Bunn, E. F. (2009) Evolution and the Second Law of Thermodynamics. http://arxiv.

org/abs/0903.4603.Bunn, E. F.–Hogg, D. W. (2008) The Kinematic Origin of the Cosmological Redshift.

http://arxiv.org/abs/0808.1081.Callender, C. (2004) There Is No Puzzle About the Low Entropy Past. In Hitchcock, C.

(ed.) Contemporary Debates in Philosophy of Science. Maiden, Wiley-Blackwell, 240–255.Callender, C. (2005) Introducing Time. Illustrated by Ralph Edney. Cambridge,

Totem Books.Calvino, I. (1985) Ha egy téli éjszakán egy utazó. Ford. Telegdi Polgár István. Budapest,

Európa.Carroll, L. (2000) Alice’s Adventures in Wonderland and Through the Looking Glass.

New York, Signet Classics.Carroll, L. (1980) Alice Tükörországban. Ford. Révbíró Tamás. Budapest, Móra.Carroll, L. (2006) Alice Csodaországban. Ford. Kosztolányi Dezső. Budapest, Ciceró.Carroll, S. M. (2007) Dark Matter and Dark Energy: The Dark Side of the Universe.

DVD Lectures. Chantilly, VA, Teaching Company.Carroll, S. M. (2008) What If Time Really Exists? http://arxiv.org/abs/0811.3772.Carroll, S. M.–Chen, J. (2004) Spontaneous Infl ation and the Origin of the Arrow of

Time. http://arxiv.org/abs/hep-th/0410270.Carroll, S. M.–Farhi, E.–Guth, A. H. (1992) An Obstacle to Building a Time Machine.

Physical Review Letters 68, 263–266. (Erratum: uo. 3368.)Carroll, S. M.–Farhi, E.–Guth, A. H.–Olum, K. D. (1994) Energy Momentum

Restrictions on the Creation of Gott Time Machines. Physical Review D50, 6190–6206.

Carter, B. (1983) The Anthropic Principle and Its Implications for Biological Evolution. Philosophical Transactions of the Royal Society of London A310, 347–363.

549

Casares, J. (2007) Observational Evidence for Stellar–Mass Black Holes. In Karas, V.–Matt, G. (eds) Black Holes from Stars to Galaxies. Across the Range of Masses. Proceedings of IAU Symposium #238. Cambridge, Cambridge University Press, 3–12.

Cercignani, C. (1998) Ludwig Boltzmann: The Man Who Trusted Atoms. Oxford, Oxford University Press.

Chaisson, E. J. (2001) Cosmic Evolution: The Rise of Complexity in Nature. Cambridge, MA, Harvard University Press.

Christenson, J. H.–Cronin, J. W.–Fitch, V. L.–Turlay, R. (1964) Evidence for the 2 Decay of the K

2° Meson. Physical Review Letters 13, 138–140.

Coveney, P.–Highfi eld, R. (1990) The Arrow of Time: A Voyage Through Science to Solve Time’s Greatest Mystery. New York, Fawcett Columbine.

Crick, F. (1990) What Mad Pursuit: A Personal View of Scientifi c Discovery. New York, Basic Books.

Cutler, C. (1992) Global Structure of Gottʼs Two-String Spacetime. Physical Review D45, 487–494.

Danielson, D. R. ed. (2000) The Book of the Cosmos: Imagining the Universe from Heraclitus to Hawking. Cambridge, Perseus Books.

Darwin, C. (1859) On the Origin of Species. London, John Murray.Darwin, C. (2009) A fajok eredete természetes kiválasztás útján. Ford. Kampis György.

Budapest, Typotex.Davies, P. C. W. (1974) The Physics of Time Asymmetry. London, Surrey University

Press.Davies, P. C. W. (1983) Infl ation and Time Asymmetry in the Universe. Nature 301,

398–400.Davies, P. C. W. (1995) About Time: Einstein’s Unfi nished Revolution. New York,

Simon & Schuster.Davies, P. C. W.–Twamley, J. (1993) Time Symmetric Cosmology and the Opacity of

the Future Light Cone. Classical and Quantum Gravit 10, 931–945.Davis, J. A. (1985) The Logic of Causal Order. Thousand Oaks, CA, Sage Publications.Dawkins, R. (1987) The Blind Watchmaker. New York, W. W. Norton.Dawkins R. (2005) A vak órásmester. Gondolatok a darwini evolúcióelméletről. Ford.

Síklaki István, Simó György, Szentesi István. Budapest, Kossuth.de Bernardis, P. et al. (BOOMERanG Collaboration) (2000) A Flat Universe from

High-Resolution Maps of the Cosmic Microwave Background Radiation. Nature 404, 955–959.

Dembo, A.–Zeitouni, O. (1998) Large Deviations Techniques and Applications. New York, Springer.

Deser, S.–Jackiw, R.–’t Hooft, G. (1992) Physical Cosmic Strings Do Not Generate Closed Timelike Curves. Physical Review Letters 68, 267–269.

550

Deutsch, D. (1997) The Fabric of Reality: The Science of Parallel Universes. And Its Implications. New York, Allen Lane.

Dicke, R. H.–Peebles, P. J. E. (1979) The Big Bang Cosmology. Enigmas and Nostrums. In Hawking, S. W.–Israel, W. (eds) General Relativity: An Einstein Centenary Survey. Cambridge, Cambridge University Press, 504–517.

Diedrick, J. (1995) Understanding Martin Amis. Charleston, University of South Carolina Press.

Dieks, D. (1992) Doomsday or: The Dangers of Statistics. Philosophical Quarterly 42, 78–84.

Dodelson, S. (2003) Modern Cosmology. San Diego, CA, Academic Press.Dugdale, J. S. (1996) Entropy and Its Physical Meaning. London, Taylor and Francis.Dyson, F. J. (1979) Time Without End: Physics and Biology in an Open Universe.

Reviews of Modern Physics 51, 447–460.Dyson, L.–Kleban, M.–Susskind, L. (2002) Disturbing Implications of a Cosmological

Constant. Journal of High Energy Physics 210, 11.Earman, J. (2002) What Time Reversal Is and Why It Matters. International Studies in

the Philosophy of Science 16, 245–264.Earman, J. (2006) The “Past Hypothesis”: Not Even False. Studies in History and

Philosophy of Modern Physics 37, 399–430.Eddington, A. S. (1927) The Nature of the Physical World (Giff ord Lectures). Brooklyn,

AMS Press.Eddington, A. S. (1931) Nature 127, 3203. Repr. in Danielson (2000): 406.Egan, G. (1997) Axiomatic. New York, Harper Prism.Einstein, A. ed. (1923) The Principle of Relativity. Transl. by W. Perrett and G. B.

Jeff rey. Mineola, Dover.Einstein, A.–Podolsky, B.–Rosen, N. (1935) Can Quantum-Mechanical Description

of Physical Reality Be Considered Complete? Physical Review 47, 777–780.Ellis, J.–Giudice, G.–Mangano, M. L.–Tkachev, I.–Wiedemann, U. (2008) Review of

the Safety of LHC Collisions. Journal of Physics G35, 115004.Ellis, R. S. (2005) Entropy, Large Deviations, and Statistical Mechanics. New York, Springer.Evans, D. J.–Searies, D. J. (2002) The Fluctuation Theorem. Advances in Physics 51,

1529–1589.Everett, H. (1957) Relative State Formulation of Quantum Mechanics. Reviews of

Modern Physics 29, 454–462.Falk, D. (2008) In Search of Time: The Science of a Curious Dimension. New York,

Thomas Dunne Books.Farhi, E.–Guth, A. H. (1987) An Obstacle to Creating a Universe in the Laboratory.

Physics Letters B183, 149.Farhi, E.–Guth, A. H.–Guven, J. (1990) Is It Possible to Create a Universe in the

Laboratory by Quantum Tunneling? Nuclear Physics B339, 417–490.

551

Farrell, J. (2006) The Day Without Yesterday: Lemaitre, Einstein, and the Birth of Modern Cosmology. New York, Basic Books.

Feinberg, G. (1967) Possibility of Faster–Than-Light Particles. Physical Review 159, 1089–1105.

Feynman, R. P. (1964) The Character of Physical Law. Cambridge, MA, MIT Press.Feynman, R. P. (1984) A fi zikai törvények jellege. Ford. Gajzágó Éva. Budapest,

Magvető.Feynman, R. P.–Leighton, R.–Sands, M. (1970) The Feynman Lectures on Physics. New

York, Addison Wesley Longman.Feynman, R. P.–Leighton, R. B.–Sands, M. (1968–1988) Mai fi zika. Ford. Bozóky

György, B. Gombosi Éva, Nagy Elemér. Budapest, Műszaki Könyvkiadó.Fischler, W.–Morgan, D.–Polchinski, J. (1990a) Quantum Nucleation of False

Vacuum Bubbles. Physical Review D41, 2638.Fischler, W.–Morgan, D.–Polchinski, J. (1990b) Quantization of False Vacuum

Bubbles: A Hamiltonian Treatment of Gravitational Tunneling. Physical Review D42, 4042–4055.

Fitzgerald, F. S. (1922) The Curious Case of Benjamin Button. Collier’s Weekly May, 27.Freedman, W. L. et al. (2001) Final Resuhs from the Hubble Space Telescope Key

Project to Measure the Hubble Constant. Astrophysical Journal 553/1, 47–72.Freivogel, B.–Hubeny, V. E.–Maloney, A.–Myers, R. C.–Rangamani, M.–Shenker, S.

(2006) Infl ation in AdS/CFT. Journal of High Energy Physics 603, 7.Friedman, J. et al. (1990) Cauchy Problem in Space-times with Closed Timelike

Curves. Physical Review D42, 1915–1930.Friedman, J.–Higuchi, A. (2006) Topological Censorship and Chronology Protection.

Annalen der Physik 15, 109–128.Galison, P. (2003) Einstein’s Clocks, Poincaré’s Maps: Empires of Time. New York,

W. W. Norton.Gamow, G. (1947) One Two Three ... Infi nity: Facts and Speculations of Science. New

York, Viking Press.Garriga, J.–Vilenkin, A. (1998) Recycling Universe. Physical Review D57, 2230.Garriga, J.–Vilenkin, A. (2008) Prediction and Explanation in the Multiverse.

Physical Review D77, 043526.Garwin, R. L.–Lederman, L. L.–Weinrich, M. (1957) Observation of the Failure of

Conservation of Parity and Charge Conjugation in Meson Decays: The Magnetic Moment of the Free Muon. Physical Review 105, 1415–1417.

Gasperini, M.–Veneziano, G. (1993) Pre-Big-Bang in String Cosmology. Astroparticle Physics 1, 317–339.

Gates, E. I. (2009) Einstein’s Telescope. New York, W. W. Norton.Gell-Mann, M. (1994) The Quark and the Jaguar: Adventures in the Simple and Complex.

New York, W. H. Freeman.

552

Gell-Mann, M.–Hartle, J. B. (1996) Time Symmetry and Asymmetry in Quantum Mechanics and Quantum Cosmology. In Halliwell, J. J.–Perez-Mercader, J.–Zurek, W. H. (eds) Physical Origins of Time Asymmetry. Cambridge, Cambridge University Press, 311–345.

Geroch, R. P. (1967) Topology Change in General Relativity. Journal of Mathematical Physics 8, 782.

Gibbons, G. W.–Hawking, S. W. (1977) Cosmological Event Horizons, Thermodynamics, and Particle Creation. Physical Review D15, 2738–2751.

Gödel, K. (1949) An Example of a New Type of Cosmological Solution of Einstein’s Field Equations of Gravitation. Reviews of Modern Physics 21, 447–450.

Gold, T. (1962) The Arrow of Time. American Journal of Physics 30, 403–410.Goldsmith, D. (2000) The Runaway Universe: The Race to Find the Future of the

Cosmos. New York, Basic Books.Goncharov, A. S.–Linde, A. D.–Mukhanov, V. F. (1987) The Global Structure of the

Infl ationary Universe. International Journal of Modern Physics A2, 561–591.Gott, J. R. (1991) Closed Timelike Curves Produced by Pairs of Moving Cosmic

Strings: Exact Solutions. Physical Review Letters 66, 1126–1129.Gott, J. R. (1993) Implications of the Copernican Principle for Our Future Prospects.

Nature 363, 315–319.Gott, J. R. (2001) Time Travel in Einstein’s Universe: The Physical Possibilities of Travel

Through Time. Boston, Houghton Miffl in.Gould, S. J. (1987) Time’s Arrow, Time’s Cycle: Myth and Metaphor in the Discovery of

Geological Time. Cambridge, MA, Harvard University Press.Greene, B. (2000) The Elegant Universe: Superstrings, Hidden Dimensions, and the

Quest for the Ultimate Theory. New York, Vintage.Greene, B. (2004) The Fabric of the Cosmos: Space, Time, and the Texture of Reality.

New York, Knopf.Grinstein, B.–O’Connell, D.–Wise, M. B. (2009) Causality as an Emergent Macroscopic

Phenomenon: The Lee-Wick O(N) Model. Physical Review D79, 105019.Grünbaum, A. (1973) Philosophical Problems of Space and Time. Dortrecht, Reidel.Grünbaum, A. (2004) The Poverty ofl heistic Cosmology. British Journal for the

Philosophy of Science 55, 561–614.Guth, A. H. (1981) The Infl ationary Universe: A Possible Solution to the Horizon

and Flatness Problems. Physical Review D23, 347–356.Guth, A. H. (1997) The Infl ationary Universe: The Quest for a New Theory of Cosmic

Origins. Reading, Addison–Wesley.Guth, A. H. (2007) Eternal Infl ation and Its Implications. Journal of Physics A40,

6811–6826.Halliwell, J. J.–Hawking, S. W. (1985) Origin of Structure in the Universe. Physical

Review D31, 1777.

553

Halliwell, J. J.–Perez-Mercader, J.–Zurek, W. H. (1996) Physical Origins of Time Asymmetry. Cambridge, Cambridge University Press.

Hartle, J. B.–Hawking, S. W. (1983) Wave Function of the Universe. Physical Review D28, 2960–2975.

Hartle, J. B.–Hawking, S. W.–Hertog, T. (2008) The Classical Universes of the No-Boundary Quantum State. Physical Review D77, 123537.

Hartle, J. B.–Srednicki, M. (2007) Are We Typical? Physical Review D75, 123523.Hawking, S. W. (1975) Particle Creation by Black Holes. Communications in

Mathematical Physics 43, 199–220. (Erratum: uo. 46 [1976], 206.)Hawking, S. W. (1985) The Arrow of Time in Cosmology. Physical Review D32, 2489.Hawking, S. W. (1988) A Brief History of Time: From the Big Bang to Black Holes. New

York, Bantam.Hawking, S. W. (1991) The Chronology Protection Conjecture. Physical Review

D46, 603.Hawking, S. W. (1996) The No Boundary Condition and the Arrow of Time. In

Halliwell et al. 1996, 346–357.Hawking, S. W. (2010) Az idő rövid története. Ford. Molnár István. Budapest, Akkord.Hawking, S. W.–Ellis, G. F. R. (1974) The Large-Scale Structure of Spacetime.

Cambridge, Cambridge University Press.Hedman, M. (2007) The Age of Everything: How Science Explores the Past. Chicago,

University of Chicago Press.Heinlein, R. A. (1959) All You Zombies–. Magazine of Fantasy and Science Fiction,

March 1959.Hollands, S.–Wald, R. M. (2002) An Alternative to Infl ation. General Relativity and

Gravitation 34, 2043–2055.Holman, R.–Mersini-Houghton, L. (2006) Why the Universe Started from a Low

Entropy State. Physical Review D74, 123510.Hooper, D. (2007) Dark Cosmos: In Search of Our Universe’s Missing Mass and Energy.

New York, HarperCollins.Horwich, P. (1987) Asymmetries in Time: Problems in the Philosophy of Science.

Cambridge, MA, MIT Press.Hoyle, F. (1948) A New Model for the Expanding Universe. Monthly Notices of the

Royal Astronomical Society 108, 372–382.Jaynes, E. T. (1965) Gibbs vs. Boltzmann Entropies. American Journal of Physics 33,

391–398.Jaynes, E. T. (2003) Probability Theory: The Logic of Science. Cambridge, Cambridge

University Press.Johnson, G. (2008) The Theory That Ate the World. New York Times, August 22, BR16.Kauff man, S. A. (1993) The Origins of Order: Self-Organization and Selection in

Evolution. Oxford, Oxford University Press.

554

Kauff man, S. A. (1996) At Home in the Universe: The Search for the Laws of Self-Organization and Complexity. Oxford, Oxford University Press.

Kauff man, S. A. (2008) Reinventing the Sacred: A New View of Science, Reason, and Religion. New York, Basic Books.

Kerr, R. P. (1963) Gravitational Field of a Spinning Mass as an Example of Algebraically Special Metrics. Physical Review Letters 11, 237–238.

Khoury, J.–Ovrut, B. A.–Steinhardt, P. J.–Turok, N. (2001) The Ekpyrotic Universe: Colliding Branes and the Origin of the Hot Big Bang. Physical Review D64: 123522.

Kirshner, R. P. (2004) The Extravagant Universe: Exploding Stars, Dark Energy, and the Accelerating Cosmos. Princeton, NJ, Princeton University Press.

Klein, E. (2005) Chronos: How Time Shapes Our Universe. New York, Thunders Mouth Press.

Kobayashi, M.–Maskawa, T. (1973) CP-Violation in the Renormalizable Theory of Weak Interaction. Progress of Theoretical Physics 49, 652–657.

Kofman, L.–Linde, A.–Mukhanov, V. (2002) Infl ationary Theory and Alternative Cosmology. Journal of High Energy Physics 210, 57.

Kolb, R. (1996) Blind Watchers of the Sky: The People and Ideas That Shaped Our View of the Universe. New York, Addison Wesley.

Kormendy, J.–Richstone, D. (1995) Inward Bound. The Search for Supermassive Black Holes in Galactic Nuclei. Annual Review of Astronomy and Astrophysics 33, 581.

Laplace, R. S. (2007) A Philosophical Essay on Probabilities. Transl. by F. W. Tuscott and F. L. Emory. New York, Cosimo Classics.

Lebowitz, J. L. (1999) Statistical Mechanics: A Selective Review of Two Central Issues. Reviews of Modern Physics 71, S346–357.

Lebowitz, J. L. (2008) Time’s Arrow and Boltzmann’s Entropy. Scholarpedia 3/4, 3448.

Lee, T. D.–Wick, G. C. (1970) Finite Theory of Quantum Electrodynamics. Physical Review D2, 1033–1048.

Lee, T. D.–Yang, C. N. (1956) Question of Parity Conservation in Weak Interactions. Physical Review 104, 254–258.

Leff , H. S.–Rex, A. F. eds (2003) Maxwell’s Demon 2: Entropy, Classical and Quantum Information, Computing. Bristol, Institute of Physics.

Lemaître, G. (1958) The Primeval Atom Hypothesis and the Problem of the Clusters of Galaxies. In Stoops, R. (ed.) La Structure et l’Evolution de l’Univers. Brussels, Coudenberg, 1–32.

Leslie, J. (1990) Is the End of the World Nigh? Philosophical Quarterly 40, 65–72.Linde, A. D. (1981) A New Infl ationary Universe Scenario: A Possible Solution of the

Horizon, Flatness, Homogeneity, Isotropy and Primordial Monopole Problems. Physics Letters B108, 389–393.

555

Linde, A. D. (1983) Chaotic Infl ation. Physics Letters B129, 177–181.Linde, A. D. (1986) Eternally Existing Selfreproducing Chaotic Infl ationary Universe.

Physics Letters B175, 395–400.Linden, N.–Popescu, S.–Short, A. I.–Winter, A. (2008) Quantum Mechanical

Evolution Towards Thermal Equilibrium. http://arxiv.org/abs/0812.2385.Lindley, D. (2001) Boltzmann’s Atom: The Great Debate That Launched a Revolution in

Physics. New York, Free Press.Lineweaver, C. H.–Egan, C. A. (2008) Life, Gravity, and the Second Law of

Thermodynamics. Physics of Life Reviews 5, 225–242.Lippincott, K. (1999) The Story of Time. With U. Eco, E. H. Gombrich, and others.

London, Merrell Holberton.Lloyd, S. (2006) Programming the Universe: A Quantum Computer Scientist Takes On

the Cosmos. New York, Knopf.Lockwood, M. (2005) The Labyrinth of Time: Introducing the Universe. Oxford,

Oxford University Press.Lucretius Carus, T. (1957) A természetről. Ford. Tóth Béla. Debrecen, Alföldi Magvető.Maglich, B. (1973) Adventures in Experimental Physics, Gamma Volume. Princeton, NJ,

World Science Communications.Malament, D. B. (2004) On the Time Reversal Invariance of Classical Electromagnetic

Theory. Studies in History and Philosophy of Science Part B 35, 295–315.Maldacena, J. M. (1998) The Large N Limit of Superconformal Field Theories and

Supergravity. Advances in Theoretical and Mathematical Physics 2, 231–252.Mathur, S. D. (2005) The Fuzzball Proposal for Black Holes: An Elementary Review.

Fortschritte der Physik 53, 793–827.Mattingly, D. (2005) Modern Tests of Lorentz Invariance. Living Reviews in Relativity 8, 5.McTaggart, J. M. E. (1908) The Unreality of Time. Mind: A Quarterly Review of

Psychology and Philosophy 17, 456.Michell, J. (1784) Philosophical Transactions of the Royal Society (London) 74, 35–57.Miller, A. D. et al. (TOCO Collaboration) (1999) A Measurement of the Angular

Power Spectrum of the CMB from l = 100 to 400. Astrophysical Journal Letters 524, L1–L4.

Miller, A. I. (1981) Albert Einstein’s Special Theory of Relativity. Emergence (1905) and Early Interpretation (1905–1911). Reading, Addison–Wesley.

Minkowski, H. (1909) Raum und Zeit. Phys. Zeitschrift 10, 104.Misner, C. W.–Thome, K. S.–Wheeler, J. A. (1973) Gravitation. San Francisco, W. H.

Freeman.Morange, M. (2008) Life Explained. Transl. by M. Cobb and M. DeBevoise. New

Haven, CT, Yale University Press.Morris, M. S.–Thome, K. S.–Yurtsever, U. (1988) Wormholes, Time Machines, and

the Weak Energy Condition. Physical Review Letters 61, 1446–1449.

556

Musser, G. (2008) The Complete Idiot’s Guide to String Theory. New York, Alpha Books.

Mustonen, V.–Lassig, M. (2009) From Fitness Landscapes to Seascapes: Non-Equilibrium Dynamics of Selection and Adaptation. Trends in Genetics 25, 111–119.

Nahin, P. J. (1999) Time Machines: Time Travel in Physics, Metaphysics, and Science Fiction. New York, Springer.

Neal, R. M. (2006) Puzzles of Anthropic Reasoning Resolved Using Full Non-indexical Conditioning. http://arxiv.org/abs/math/0608592.

Nelson, P. (2007) Biological Physics: Energy, Information, Life. Updated edition. New York, W. H. Freeman.

Nielsen, H. B. (1989) Random Dynamics and Relations Between the Number of Fermion Generations and the Fine Structure Constants. Acta Physica Polonica B20, 427–468.

Nielsen, M. A.–Chuang, I. L. (2000) Quantum Computation and Quantum Information. Cambridge, Cambridge University Press.

Nietzsche, F. (1997) A vidám tudomány. Ford. Romhányi Török Gábor. Budapest, Holnap.

Novikov, I. D. (1983) Evolution of the Universe. Cambridge, Cambridge University Press.Novikov, I. D. (1998) The River of Time. Cambridge, Cambridge University Press.O’Connor, J. J.–Robertson, E. F. (1999) Pierre-Simon Laplace. MacTutor History of

Mathematics Archive. http://www-groups.dcs.st-and.ac.uk/∼history/Biographies/ Laplace.html.

Olum, K. D. (2002) The Doomsday Argument and the Number of Possible Observers. Philosophical Quarterly 52, 164–184.

Orzel, C. (2009) How to Teach Physics to Your Dog. New York, Scribner.Ouellette, J. (2007) The Physics of the Buff yverse. New York, Penguin.Overbye, D. (1991) Lonely Hearts of the Cosmos. New York, HarperCollins.Page, D. N. (1983) Infl ation Does Not Explain Time Asymmetry. Nature 304, 39–41.Page, D. N. (1985) Will Entropy Decrease If the Universe Recollapses? Physical

Review D32, 2496.Page, D. N. (2008) Typicality Derived. Physical Review D78, 023514.Pascal, B. (2005) Gondolatok. Ford. Pődör László. Szeged, Lazi.Penrose, R. (1979) Singularities and Time-Asymmetry. In Hawking S. W.–Israel, W.

(eds) General Relativity, and Einstein Centenary Survey. Cambridge, Cambridge University Press, 581–638.

Penrose, R. (1989) The Emperor’s New Mind: Concerning Computers, Minds, and the Laws of Physics. Oxford, Oxford University Press.

Penrose, R. (1993) A császár új elméje. Számítógépek, gondolkodás és a fi zika törvényei. Ford. Gálfi László. Budapest, Akadémiai Kiadó.

557

Penrose, R. (2005) The Road to Reality: A Complete Guide to the Laws of the Universe. New York, Knopf.

Perlmutter, S. et al. (Supernova Cosmology Project) (1999) Measurements of Omega and Lambda from 42 High Redshift Supernovae. Astrophysical Journal 517, 565–586.

Pirsig, R. M. (1974) Zen and the Art of Motorcycle Maintenance. New York, Bantam.Pirsig, R. M. (2007) A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete. Ford. Bartos Tibor.

Budapest, Európa.Poincaré, H. (1890) Sur le problème des trois corps et les équations de la dynamique.

Acta Mathematica 13, 1–270.Poincaré, H. (1893) Le mécanisme et l’expérience. Revue de Métaphysique et de

Morale 4, 534.Popper, Karl R. (1959) The Logic of Scientifi c Discovery. London, Routledge.Popper, Karl R. (1997) A tudományos kutatás logikája. Ford. Petri György, Szegedi

Péter. Budapest, Európa.Poundstone, W. (1984) The Recursive Universe: Cosmic Complexity and the Limits of

Scientifi c Knowledge. New York, W. W. Norton.Price, H. (1996) Time’s Arrow and Archimedes’ Point: New Directions for the Physics of

Time. New York, Oxford University Press.Price, H. (1997) Cosmology, Time’s Arrow, and That Old Double Standard. In

Savitt, S. F. (ed.) Time’s Arrows Today: Recent Physical and Philosophical Work on the Direction of Time. Cambridge, Cambridge University Press, 66–96.

Price, H. (2004) On the Origins of the Arrow of Time: Why There Is Still a Puzzle about the Low Entropy Past. In Hitchcock, C. (ed.) Contemporary Debates in Philosophy of Science. Maiden, Wiley-Blackwell, 240–255.

Prigogine, I. (1955) Thermodynamics of Irreversible Processes. New York, John Wiley.Prigogine, I. (1980) From Being to Becoming: Time and Complexity in the Physical

Sciences. New York, W. H. Freeman.Proust, M. (1961) Az eltűnt idő nyomában. Ford. Gyergyai Albert. Budapest, Európa.Putnam, H. (1962) It Ain’t Necessarily So. Journal of Philosophy 59/22, 658–671.Pynchon, T. (1984) Slow Learner. Boston, Back Bay Books.Randall, L. (2005) Warped Passages: Unraveling the Mysteries of the Universes Hidden

Dimensions. New York, HarperCollins.Regis, E. (2009) What Is Life? Investigating the Nature of Life in the Age of Synthetic

Biology. Oxford, Oxford University Press.Reichenbach, H. (1956) The Direction of Time. Mineola, Dover.Reichenbach, H. (1958) The Philosophy of Space and Time. Mineola, Dover.Reid, M. J. (2008) Is There a Supermassive Black Hole at the Center of the Milky

Way? http://arxiv.org/abs/0808.2624.Reznik, B.–Aharonov, Y. (1995) Time-Symmetric Formulation of Quantum

Mechanics. Physical Review A52, 2538–2550.

558

Ridderbos, K. ed. (2002) Time: The Darwin College Lectures. Cambridge, Cambridge University Press.

Riess, A. et al. (Supernova Search Team) (1998) Observational Evidence from Supernovae for an Accelerating Universe and a Cosmological Constant. Astronomical Journal 116, 1009–1038.

Rouse Ball, W. W. (1908) A Short Account of the History of Mathematics. 4th ed., repr. 2003. Mineola, NY, Dover.

Rovelli, C. (2008) Forget Time. http://arxiv.org/abs/0903.3832.Rowling, J. K. (2005) Harry Potter and the Half-Blood Prince. New York, Scholastic.Rowling, J. K. (2010) Harry Potter és a félvér herceg. Ford. Tóth Tamás Boldizsár.

Budapest, Animus.Rukeyser, M. (1942) Willard Gibbs. Woodbridge, Ox Bow Press.Sagan, C. (1985) Contact. New York, Simon and Schuster.Sagan, C. (2002) Kapcsolat. Ford. Simóné Avarosy Éva. Budapest, Édesvíz.Savitt, S. F. ed. (1997) Time’s Arrows Today: Recent Physical and Philosophical Work on

the Direction of Time. Cambridge, Cambridge University Press.Schacter, D. L.–Addis, D. R.–Buckner, R. L. (2007) Remembering the Past to Imagine

the Future: The Prospective Brain. Nature Reviews Neuroscience 8, 657–661.Schlosshauer, M. (2004) Decoherence, the Measurement Problem, and Interpretations

of Quantum Mechanics. Reviews of Modern Physics 76, 1267–1305.Schneider, E. D.–Sagan, D. (2005) Into the Cool: Energy Flow, Thermodynamics, and

Life. Chicago, University of Chicago Press.Schrödinger, E. (1944) What Is Life? Cambridge, Cambridge University Press.Seife, C. (2006) Decoding the Universe: How the New Science of Information Is Explaining

Everything in the Cosmos, from Our Brains to Black Holes. New York, Viking.Sethna, J. P. (2006) Statistical Mechanics: Entropy, Order Parameters, and Complexity.

Oxford, Oxford University Press.Shalizi, C. R. (2009) Notebooks. http://www.cscs.umich.edu/∼crshalizi/notebooks/.Shannon, C. E. (1948) A Mathematical Theory of Communication. Bell System

Technical Journal 27, 379–423 és 623–656.Singh, S. (2004) Big Bang: The Origin of the Universe. New York, Fourth Estate.Sklar, L. (1993) Physics and Chance: Philosophical Issues in the Foundations of Statistical

Mechanics. Cambridge, Cambridge University Press.Smolin, L. (1993) The Life of the Cosmos. Oxford, Oxford University Press.Snow, C. P. (1998) The Two Cultures. Cambridge, Cambridge University Press.Sobel, D. (1995) Longitude: The True Story of a Lone Genius Who Solved the Greatest

Scientifi c Problem of His Time. New York, Penguin.Spergel, D. N. et al. (WMAP Collaboration) (2003) First Year Wilkinson Microwave

Anisotropy Probe (WMAP) Observations: Determination of Cosmological Parameters. Astrophysical Journal Supplement 148, 175.

559

Steinhardt, P. J.–Turok, N. (2002) Cosmic Evolution in a Cyclic Universe. Physical Review D65, 126003.

Steinhardt, P. J.–Turok, N. (2007) Endless Universe: Beyond the Big Bang. New York, Doubleday.

Stoppard, T. (1999) Arcadia, in Plays: Five. London, Faber and Faber.Stoppard, T. (1995) Árkádia. Ford. Várady Szabolcs. In Holdfény. Öt mai angol dráma.

Budapest, Európa, 49–172.Strominger, A.–Vafa, C. (1996) Microscopic Origin of the Bekenstein-Hawking

Entropy. Physics Letters B379, 99–104.Styer, D. F. (2008) Entropy and Evolution. American Journal of Physics 76, 1031–1033.Susskind, L. (1995) The World as a Hologram. Journal of Mathematical Physics 36,

6377–6396.Susskind, L. (2006) The Cosmic Landscape: String Theory and the Illusion of Intelligent

Design. New York, Little, Brown.Susskind, L. (2008) The Black Hole War: My Battle with Stephen Hawking to Make the

World Safe for Quantum Mechanics. New York, Little, Brown.Susskind, L.–Lindesay, J. (2005) An Introduction to Black Holes, Information,

and the String Theory Revolution: The Holographic Universe. Singapore, World Scientific.

Susskind, L.–Thorlacius, L.–Uglum, J. (1993) Hie Stretched Horizon and Black Hole Complementarity. Physical Review D48, 3743–3761.

Swinburne, R. (2004) The Existence of God. Oxford, Oxford University Press.‘t Hooft, G. (1992) Causality in (2+1)-Dimensional Gravity. Classical and Quantum

Gravity 9, 1335–1348.‘t Hooft, G. (1993) Dimensional Reduction in Quantum Gravity. In Ali, A.–Ellis, J.–

Randjbar-Daemi, S. (eds) Salamfestschrift: a Collection of Talks. Singapore, World Scientifi c.

Tegmark, M. (1998) The Interpretation of Quantum Mechanics: Many Worlds or Many Words? Fortschritte der Physik 46, 855–862.

Thomson, W. (1862) On the Age of the Sun’s Heat. Macmillan’s 5, 288–293.Thorne, K. S. (1994) Black Holes and Time Warps: Einstein’s Outrageous Legacy. New

York, W. W. Norton.Tipler, F. J. (1974) Rotating Cylinders and the Possibility of Global Causality

Violation. Physical Review D9, 2203–2206.Tipler, F. J. (1977) Singularities and Causality Violation. Annals of Physics 108,

1–36.Tolman, R. C. (1931) On the Problem of Entropy of the Universe as a Whole. Physical

Review 37, 1639–1660.Toomey, D. (2007) The New Time Travelers: A Journey to the Frontiers of Physics. New

York, W. W. Norton.

560

Toulmin, S. (1988) The Early Universe: Historical and Philosophical Perspectives. In Unruh, W. G.–Semenoff , G. W. (eds) The Early Universe. Proceedings of the NATO Advanced Study Institute, held in Victoria, Canada, Aug. 17–30, 1986. Dortrecht, D. Reidel, 393.

Tribus, M.–McIrvine, E. (1971) Energy and Information. Scientifi c American, August 1971, 179.

Uffl ink, J. (2004) Boltzmann’s Work in Statistical Physics. In Zalta, Edward N. (ed.) The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Winter 2008 edition). http://plato.stanford.edu/archives/win2008/entries/statphys-Boltzmann/.

Vilenkin, A. (1983) The Birth of Infl ationary Universes. Physical Review D27, 2848–2855.

Vilenkin, A. (2004) Eternal Infl ation and Chaotic Terminology. http://arxiv.org/abs/gr-qc/0409055.

Vilenkin, A. (2006) Many Worlds in One: The Searchfor Other Universes. New York, Hill and Wang.

Viola, F. (2009) From Eternity to Here: Rediscovering the Ageless Purpose of God. Colorado Springs, David C. Cook.

Von Baeyer, H. C. (1998) Warmth Disperses and Time Passes: The History of Heat. New York, Modern Library.

Von Baeyer, H. C. (2003) Information: The New Language of Science. Cambridge, MA, Harvard University Press.

Vonnegut, K. (1969) Slaughterhouse-Five. New York, Dell.Vonnegut, K. (2004) Az ötös számú vágóhíd. Ford. Nemes László. Budapest, Maecenas.Wald, R. W. (1983) Asymptotic Behavior of Homogeneous Cosmological Models in the

Presence of a Positive Cos- mological Constant. Physical Review D28, 2118–2120.Weinberg, S. (1977) The First Three Minutes: A Modern View of the Origin of the

Universe. New York, Basic Books.Weinberg, S. (1982) Az első három perc. Ford. Gajzágó Éva. Budapest, Gondolat.Weiner, J. (1999) Time, Love, Memory: A Great Biologist and His Quest for the Origins

of Behavior. New York, Vintage.Wells, H. G. (1895) The Time Machine. Repr. in The Complete Science Fiction Treasury

of H. G. Wells (1978). New York, Avendel.Wells, H. G. (1925) Az időgép. Ford. Mikes Lajos. Budapest, Lampel.West, G. B.–Brown, J. H.–Enquist, B. J. (1999) The Fourth Dimension of Life: Fractal

Geometry and the Allo-metric Scaling of Organisms. Science 284, 1677–1679.Wheeler, J. A. (1994) Time Today. In Halliwell, J. J.–Perez- Mercader, J.–Zurek, W.

H. (eds) Physical Origins of Time Asymmetry. Cambridge, Cambridge University Press, 1–29.

Wiener, N. (1961) Cybernetics: or the Control and Communication in the Animal and the Machine. Cambridge, MA, MIT Press.

561

Wikipedia (2009) Time. http://en.wikipedia.org/wiki/Time (hozzáférés: 2009. január 6.).

Wright, E. L. (2008) Errors in the Steady State and Quasi-SS Models. http://www.astro.ucla.edu/∼wright/stdystat.htm.

Wu, C. S.–Ambler, E.–Hayward, R. W.–Hoppes, D. D.–Hudson, R. P. (1957) Experimental Test of Parity Non-conservation in Beta Decay. Physical Review 105, 1413–1415.

Zeh, H. D. (1989) The Physical Basis of The Direction of Time. Berlin, Springer.Zermelo, E. (1896a) Ober einen Satz der Dynamik und die mechanische

Warmtheorie. Annalen der Physik 57, 485.Zermelo, E. (1896b) Über mechanische Erklärungen irreversibler Vorgänge. Annalen

der Physik 59, 793.Zurek, W. H. (1982) Entropy Evaporated by a Black Hole. Physical Review Letters 49,

1683–1686. Zurek, W. H. (1990) Complexity, Entropy, and the Physics of Information. Boulder,

Westview Press.

563

Név- és tárgymutató

A *-gal jelölt oldalakon a kifejezés ábrában, a dőlt betűvel szedett oldalakon jegyzetben fordul elő.

Abbott, Edwin A. 160Achatz, Grant 230Acta Mathematica 294Aguirre, Anthony 500, 505Albert, David 199, 258, 267Albrecht, Andreas 320, 443algoritmikus bonyolultság 289Állandó Állapot elmélet 77, 81, 83–85állandóság 25állapottér ∼ fejlődése 482* ∼ és állapotok száma 232 ∼ és az entrópia fejlődése 425 ∼ és fekete lyukak 382 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és indiff erenciaelv 246 ∼ és információmegőrzés 208–211,

416, 481 ∼ és newtoni mechanika 194–196,

195* ∼ és szemcsésítés 233–236 ∼ és az univerzum tágulása 415*,

481 ∼ és visszatérési tétel 304Alpher, Ralph 81

általános relativitáselmélet ∼ és az anyag energiája 90–92 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell

440 ∼ és energiamegmaradás 55 ∼ és entrópia 14, 155 ∼ és entrópiamaximalizálás 428 ∼ és fehér lyukak 137 ∼ és fekete lyukak 133–137,

371–374, 384, 390 ∼ és féreglyukak 167 ∼ és fi zikai rendszerek állapota 190 ∼ és Gott-féle időgépek 166 ∼ és gravitáció 131–133 ∼ és kvantummechanika 92 ∼ és Nagy Bumm 76–79 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak

494–497 ∼ és síkföldi gondolatkísérlet 159–160 ∼ és a tér görbülete 447–450 ∼ és a téridő görbülete 128–131 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei

487 ∼ és az univerzum tágulása 86,

90–92, 408–411

564

általános relativitáselmélet ∼ és üres tér 429–434 ∼ és visszatérési tétel 303 ∼ és zárt időszerű görbék 145általánosított második törvény 380Amis, Martin 44, 46anizotrópia 81, 82, 82*Annalen der Physik 123anti-de Sitter-tér 399–402, 401*,

436–439, 438*, 495antikvarkok 202antirészecskék 203*, 204antropomorfi zmuselv ∼ és Boltzmann-agyak 318 ∼ és az idő iránya 480 ∼ és multiverzumhipotézis 308–311,

311*, 467–470 ∼ és természeti teológia 527 ∼ és az univerzum aktuális állapota

440 ∼ és visszatérés 308–311, 311*anyag 88–89, 90, 94Arisztotelész 527Arroway, Ellie (kitalált személy)

167–169atomelmélet 56–58, 220, 312–314atommagok 201atomórák 114Augustinus 21, 41„A Végső Gép” 288Avicenna 193, 528Avogadro-szám 220Baker, Nicholson 33–34Banks, Tom 488barna törpék 95bébiuniverzumok 501–516, 505*, 505,

511*, 520Bekenstein, Jacob 369, 378–380, 379*Bekenstein–Hawking-entrópia 404, 417,

425, 426

Bell, John 345Bennett, Charles 272–273Berlioz, Hector 406Bernoulli, Daniel 213biofi zika 284–289bioszféra és biológiai folyamatok

33–34, 61, 277–281, 279*blokkidő/blokkuniverzum-nézőpont

41, 65Bohr, Niels 342, 359Boltzmann, Emma 326Boltzmann, Ludwig ∼ halála 326–327 ∼ és az antropomorfi zmuselv

308–311, 311* ∼ és az atomelmélet 58 ∼ és a H-tétel 253 ∼ és a de Sitter-tér 503 ∼ és az entrópia 14, 53, 58–60, 59*,

96–100, 211, 215, 223, 223, 229, 232, 242–244, 248–251, 255, 274–277, 395, 402–405, 426, 440, 518, 537

∼ és a fekete lyukak 395 ∼ és az idő iránya 479–480 ∼ és az indiff erenciaelv 244–248 ∼ és a kinetikus elmélet 213 ∼ és Loschmidt reverzibilitási

ellenvetése 255–257 ∼ és a múlthipotézis 257–260,

301–305 ∼ és a statisztikus mechanika 218–223 ∼ és a termodinamika második

törvénye 293, 380 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei

487 ∼ és a visszatérési tétel 299–305,

307Boltzmann-agyak 317–322, 439–444,

480, 502, 513

565

Boltzmann–Lucretius-modell 314–317, 321–325, 440, 442, 509, 514

bolygók mozgása 524Bondi, Hermann 84bonyolultság 61, 284, 289–291,

483–487Bousso, Raphael 398bozonok 201, 383, 400Brahe, Tycho 524Brillouin, Léon 272Brown-mozgás 326Bruno, Giordano 528buddhizmus 331Bureau des Longitudes 105cáfolhatóság 523Callender, Craig 267–270Callisto 63caloricum 56Calvino, Italo 177Carnot, Lazare 55Carnot, Nicolas Léonard Sadi 51–56,

94, 380, 521Carroll, Lewis 45–46CERN 203Chandrasekhar-határ 87Chen, Jennifer 511ciklikus univerzum 499; lásd még

visszapattanó univerzum kozmológia, visszatérés

Clausius, Rudolf ∼ és az élet meghatározása 283 ∼ és az empirikus módszer 521 ∼ és az entrópia 51–56, 60–63, 229,

250 ∼ és a kinetikus elmélet 213 ∼ és a Maxwell-démon 270 ∼ és a statisztikus mechanika 220 ∼ és a termodinamika második

törvénye 215–218, 380 ∼ és a vákuumenergia 94

clinamen 312–314C-mező 84CPLEAR-kísérlet 204CPT-tétel 204–208Crick, Francis 282Cronin, James 207csillagködök 71csillagközi távolságok 71csillagok 135Curtis, Heber 71Cutler, Curt 162Darwin, Charles 527–528darwini szelekció 278de Sitter, Willem 437de Sitter-tér ∼ leírása 438* ∼ és bébiuniverzum-modell

501–507, 505*, 520 ∼ és eseményhorizontok 438 ∼ és hőmérsékleti fl uktuáció 438 ∼ és irreverzibilitás 486 ∼ és a multiverzum entrópiája 507 ∼ és multiverzummodell 507–514,

511*, 516 ∼ és örökös infl áció 463–467 ∼ és az univerzum jelenlegi állapota

439–444 ∼ és vákuumenergia 436–444 ∼ és valódi vákuum 463–467, 466*,

512dekoherencia 359–363demarkációs probléma 522Démokritosz 56, 312, 328Deser, Stanley 163determinizmus ∼ és buddhizmus 331 ∼ és fi zikai törvények 191 ∼ és jóslatok 65–67 ∼ és kaotikus dinamika 180 ∼ és Laplace-démon 179–181

566

determinizmus∼ és Schrödinger-egyenlet 356

∼ és zárt időszerű görbék 154, 158DeWitt, Bryce 359, 378Dicke, Robert 81, 445, 454dimenziók 122, 195–196, 195*, 404DNS 281–284Doppler-eff ektus 72, 72Doroshkevich, A. G. 81down kvarkok 202–203Dyson, Lisa 443Eddington, Arthur 52, 319égi mechanika 524egyenletek 531egyensúly ∼ leírása 234 ∼ és antropomorfi zmuselv 311* ∼ és bioszféra 278, 279* ∼ és Boltzmann-agyak 318 ∼ és entrópia 54, 305–311, 311*, 318,

320, 520 ∼ és hasznos energia 226–230, 228* ∼ és multiverzummodell 507–514 ∼ és az univerzum sorsa 63 ∼ és visszatérési tétel 305–307, 311*együtt mozgó térrész ∼ és az entrópia fejlődése 423, 425 ∼ és entrópiamaximalizálás 427 ∼ és infl ációs kozmológia 453*,

470–477 ∼ és megfi gyelhető univerzum 412*,

413 ∼ és Planck-hossz 413–417 ∼ és az univerzum autonóm

fejlődése 478 ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 501Einstein, Albert 103–106 ∼ „csodálatos éve” 104 ∼ a Brown-mozgásról 326

∼ és az Állandó Állapot kozmológia 84 ∼ és az általános relativitáselmélet

55, 132 ∼ és az ekvivalenciaelv 127 ∼ és az empirikus módszer 523 ∼ és az entrópia 14 ∼ és az EPR-paradoxon 354 ∼ és a fekete lyukak 367, 371, 374 ∼ és a gondolatkísérletek 433 ∼ és az időszimmetria 489 ∼ és a kozmológiai állandó 90–92 ∼ és a kvantummechanika 345 ∼ és a populáris kultúra 103–106 ∼ és a relativitás 36, 43 ∼ és a relativitási anekdota 33 ∼ és a speciális relativitáselmélet 36,

123 ∼ és a téridő görbülete 129 ∼ és a természet univerzalitása 518 ∼ és az univerzum tágulása 74ekvivalenciaelv 123–124, 127elektromágnesesség 125, 127, 198,

204–208, 329elektromos töltés 373elektronok 80elemi fi zika 56–58, 236elemi irreverzibilitási hipotézis 484elemi részecskék 200–208, 201, 385,

402–405, 424, 451élet ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell

318 ∼ és bonyolultság 289–291 ∼ és defi níciója 281–284 ∼ és emlékezés 261–265 ∼ és entrópia 60–63 ∼ és a Föld energiamérlege 277–281 ∼ és multiverzumhipotézis 471 ∼ és szabad energia 288*emergens jelenségek 57, 521

567

emlékezés ∼ a jövőre 63–65 ∼ és élet 261–265 ∼ és az információ fi zikai jellege

274–277 ∼ és kognitív instabilitás 265–267 ∼ és Maxwell-démon 270–272 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267–270 ∼ és posszibilizmus 65–67empirikus módszer 521–523energia lásd még sötét energia,

vákuumenergia ∼ és atomelmélet 56 ∼ és fekete lyukak 374, 377 ∼ és a Föld energiamérlege 277–281,

279* ∼ és használható energia 226–230,

228* ∼ és virtuális részecskék 92energiamegmaradás 55, 131–133, 133entrópia 44–67, 212–260 ∼ defi níciói 12–14, 232, 236,

242–244 ∼ formulája 59*, 222, 223 ∼ maximalizálása 427–429, 429* ∼ összeadódása 396* ∼ példái 212 ∼ változatai 248–251 ∼ és Állandó Állapot kozmológia 85 ∼ és általánosított második törvény

380 ∼ és bébiuniverzum-modell

506–514 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell

314–317, 316* ∼ és bonyolultság 291 ∼ és de Sitter-tér 503, 507 ∼ és dekoherencia 364 ∼ és egyensúly körüli fl uktuációk 54,

305–311, 311*, 318, 320, 520

∼ és együtt mozgó térrész 470–474 ∼ és élet 60–63 ∼ és emlékezés 63–65, 262 ∼ és fehér lyukak 139 ∼ és fekete lyukak 139, 369, 378–380,

385, 393–399, 409, 417, 425, 427–430, 429*, 439

∼ és fi zikai törvények 248, 255–257 ∼ és gázok eloszlása 215–218, 217*,

223–230, 224*, 225* ∼ és golyó a domboldalon analógia

507–514, 509* ∼ és gravitáció 98, 417–424, 422*,

427, 435 ∼ és hasznos energia 226–230 ∼ és holografi kus elv 395–399 ∼ és hő 51–56, 60–63, 212–215 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és időbeli szimmetria/aszimmetria

60, 236–241, 490* ∼ és az idő iránya 16–17, 60, 68–69,

97, 155, 226–230, 236–239, 254, 257, 479–480, 497–499, 517

∼ és az idő jellemzői 22, 47–49 ∼ és indiff erenciaelv 244–248 ∼ és infl ációs kozmológia 419,

470–474 ∼ és információ 209*, 211, 248–251,

272, 274–277 ∼ és keveredés 212–215 ∼ és a korai univerzum 417–423 ∼ és logaritmus 537 ∼ és makroállapotok 234* ∼ és Maxwell-démon 270–272, 271* ∼ és modern kozmológia 17 ∼ és múlthipotézis 257–260 ∼ és multiverzummodell 15, 322,

471, 507–515 ∼ és Nagy Bumm 14–15, 69, 96–100,

289, 494–497

568

entrópia és Neumann János 261 ∼ és okság 417 ∼ és örökös entrópianövekedés

520 ∼ és rendezetlenség 58–60,

242–244 ∼ és sötét energia 98, 436–439 ∼ és statisztikus mechanika 14, 68,

218–223, 224*, 252, 261 ∼ és struktúrák kialakulása 83 ∼ és szabad akarat 66, 154–156 ∼ és szabad energia 285 ∼ és tágulás 408–411 ∼ és a termodinamika második

törvénye 12–14, 51–56, 232, 236, 248–255, 428, 518

∼ és az univerzum fejlődése 96–100, 423–427, 429–434

∼ és az univerzum göröngyössége 429–434

∼ és üres tér 429–434 ∼ és vákuumenergia 98, 100,

436–439 ∼ és vallás 407 ∼ és valószínűség 230–236, 238*,

252, 256 ∼ és a való világ 231, 434–436 ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 498*, 500–501 ∼ és visszatérési paradoxon 293 ∼ és zárt időszerű görbék 145,

154–156 ∼ és zárt rendszerek 68–69,

406–408Epikurosz 312, 312EPR-paradoxon 353–356ergodikus rendszerek 248erős kölcsönhatás 204–208események 28–38, 117; lásd még

eseményhorizontok

eseményhorizontok lásd még fekete lyukak

∼ felülete 394 ∼ és de Sitter-tér 438 ∼ és fehér lyukak 137–139, 138* ∼ és Hawking-sugárzás 385–389,

387* ∼ és infl ációs kozmológia 455–458 ∼ és információvesztés 375, 391* ∼ és szingularitások 133–137 ∼ és téridő 135* ∼ és termodinamika 376 ∼ és vöröseltolódás 137, 136*, 377 ∼ és zárt időszerű görbék 159éter 110, 110, 111eternalizmus 42, 157–158euklideszi geometria 128–131, 129*, 448euklideszi kvantumgravitáció 488Euler-állandó 538Everett, Hugh, III 359, 378Farhi, Erward 163, 504fázisátmenetek 461Fehér Királynő 45–47, 64, 240fehér lyukak 137–139, 409, 485fehér törpék 95fekete lyukak lásd még

eseményhorizontok, szingularitások ∼ egyformasága 371–374 ∼ párolgása 94–96, 374, 399–402,

416, 429*, 431* ∼ és bébiuniverzumok 501–507 ∼ és entrópia 138, 369, 378–380,

385, 393–399, 409, 417, 425, 427–430, 429*, 439

∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és Hawking-sugárzás 369,

381–389, 387*, 388 ∼ és holografi kus elv 395–399 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és az idő iránya 393–395

569

∼ és információ 371–374, 390–393, 391*, 399–402, 413–417

∼ és kvantum-alagúteff ektus 436 ∼ és kvazárok 146 ∼ és Laplace 133 ∼ és részecskegyorsítók 389 ∼ és struktúrák kialakulása 83 ∼ és téridő 133–137, 370, 372, 401 ∼ és termodinamikai analógia

374–378 ∼ és a való világ 435 ∼ és vöröseltolódás 136*, 137, 377 ∼ és zárt időszerű görbék 159–166,

159, 162*feketetest-sugárzás 81–83fenomenológiai környezet 57, 59fény 72, 104, 111–114fénykúpok ∼ leírása 118–123, 120* ∼ és fehér lyukak 138* ∼ és fekete lyukak 133–137, 135* ∼ és horizontprobléma 455–458 ∼ és időutazás 142–144, 143* ∼ és megfi gyelhető univerzum

412* ∼ és Nagy Bumm 458 ∼ és newtoni tér 122 ∼ és zárt időszerű görbék 145*fénysebesség 77, 104, 111–114,

118–123, 120*, 132, 135*, 412féreglyukak 167–172, 168*, 169*, 170,

171*, 173fermionok 201, 383, 400feszültség 132, 132Feynman, Richard 226, 322, 518Field, George 163Fischer, Willy 483Fitch, Val 207Fitzgerald, F. Scott 44–45, 240FitzGerald, George 36

fi zikai rendszerek állapota 190–200, 193*, 230–236

fi zikai törvények lásd még az egyes törvényeknél

∼ és emlékezés 262 ∼ és entrópiadefi níció 248,

255–257 ∼ és irreverzibilitás 483–487 ∼ és mintázatok 181–188, 184* ∼ és multiverzumhipotézis 469 ∼ és reverzibilitás 188, 255–257,

487–489 ∼ és tudat 262–265 ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 500fl uktuációs tétel 318folytonosság 24, 185forgás ∼ és fekete lyukak 373 ∼ és féreglyukak 167 ∼ és síkföldi gondolatkísérlet

159–160 ∼ és speciális relativitáselmélet

106–111 ∼ és zárt időszerű görbék 146fotonok ∼ és általános relativitáselmélet 134 ∼ és kettős rés kísérlet 339 ∼ és a korai univerzum 80, 424 ∼ és speciális relativitáselmélet 124 ∼ és tömeg nélküli részecskék 394Freud, Sigmund 523„Full Non-indexical Conditioning” 325galaxisok 70–72, 71, 95, 370, 434Galilei, Galileo 30, 71, 109, 518, 528Galison, Peter 105Gamow, George 81gázok eloszlása ∼ és állapottér 219 ∼ és egyenletes eloszlás 215–218

570

gázok eloszlása ∼ és egyensúly körüli fl uktuációk

305–307, 311* ∼ és entrópia 215–218, 217*,

223–230, 224*, 225* ∼ és időmegfordítás 236–241, 238* ∼ és impulzus 251–255 ∼ és Maxwell-démon 270–272, 271*,

274 ∼ és múlthipotézis 257–260, 259* ∼ és rendezetlenség 242–244 ∼ és szabad energia 287 ∼ és szemcsésítés 233–236 ∼ és a termodinamika második

törvénye 215–218, 216*, 217*genetika 281–84gépek hajtása 228*Geroch, Robert 172, 173Gibbs, Josiah Willard 14, 213, 248–251,

285globális helymeghatározó rendszer

(GPS) 130Gold, Thomas 84, 97, 491Gold-kozmológia 267Gold-univerzum 97, 489–493, 490*,

500, 514googol 425Gott, Richard 161–166, 161Gödel, Kurt 145gömbök 129*görög kultúra 38, 56, 71, 312gőzgépek 51–56Gratton, Steven 500gravitáció lásd még általános relativitás-

elmélet, kvantumgravitáció ∼ univerzalitása 127 ∼ és általános relativitáselmélet

131–133 ∼ és fekete lyukak 373–378, 393–395 ∼ és Gott-féle időgépek 164

∼ és gravitációs instabilitás 420 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és háttérsugárzás 82 ∼ és holografi kus elv 400 ∼ és húrelmélet 404 ∼ és infl ációs kozmológia 417–423 ∼ és klasszikus mechanika

328–332 ∼ és korai univerzum 423–427 ∼ és Maldacena-megfeleltetés 401* ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak

495 ∼ és negatív energia 172–174 ∼ és relativitás 125–128 ∼ és struktúra/rend 244, 420 ∼ és szingularitások 381 ∼ és szupergravitáció 400, 401* ∼ és a téridő görbülete 128 ∼ és tudományos módszer 524 ∼ és tudományos-fantasztikus

irodalom 108 ∼ és üres tér 429–434 ∼ és az univerzum entrópiája 98,

417–424, 422*, 427, 436 ∼ és az univerzum göröngyössége

417–423, 422*, 429–434 ∼ és az univerzum tágulása 78, 86,

408–411 ∼ és vákuumenergia 92, 437Guth, Alan ∼ háttértörténete 163 ∼ és a bébiuniverzum-modell 504,

506 ∼ és az infl ációs univerzum hipotézis

445–447, 454, 461 ∼ és a mágneses monopólusok

450–452 ∼ és a multiverzumhipotézis 468Guven, Jemal 504gyenge kölcsönhatás 204–208

571

gyorsulás ∼ és Boltzmann-agyak 442 ∼ és féreglyukak 169–172 ∼ és időutazás 142 ∼ és relativitás 127–128 ∼ és sebesség 110 ∼ és speciális relativitás 106–111,

107*, 117–118, 117 ∼ és az univerzum tágulása 86–92,

89*halmazelmélet 300halott csillagok 95hamis vákuum ∼ leírása 459–463 ∼ és bébiuniverzum-modell

501–507, 505* ∼ és de Sitter-tér 501–507 ∼ és multiverzummodell 467–470,

511 ∼ és örökös infl áció 463–467 ∼ és potenciális energia 461* ∼ és valódivákuum-buborékok

463–467, 466*hang 72háromtestprobléma 294–299Hartle, James 488hasznos és haszontalan energia 286,

286határfeltételek ∼ leírása 256 ∼ és időszimmetria 489–493 ∼ és irreverzibilitás 484 ∼ és Maxwell-démon 273 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267–270 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei

241, 487–489 ∼ és visszatérési tétel 301–305határozatlansági elv 92, 347–350hatékonyság 289háttéridő 148

háttérsugárzás lásd kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás

hatványok 531–536, 538Hawking, Stephen 368* ∼ és fekete lyukak 367–370 ∼ és a fekete lyukak párolgása 96,

374–378, 385–389 ∼ és fogadás 392, 399–402 ∼ és az idő irányának

megfordíthatósága 491 ∼ és az időutazás 174 ∼ és az információmegőrzés 416 ∼ és a Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ és a kvantumhullámfüggvények

488 ∼ és a mezőelmélet 381–385 ∼ és a részecskegyorsítók 389 ∼ és a szingularitások 135, 381 ∼ és az univerzum göröngyössége

429Hawking-sugárzás ∼ leírása 381–385 ∼ és bébiuniverzum-modell 501–507 ∼ és de Sitter-tér 441 ∼ és entrópiamaximalizálás 429, 429* ∼ és fehér lyukak 139 ∼ és fekete lyukak párolgása 369,

381–389, 387*, 388 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és információvesztés 390–393,

391*, 416 ∼ és irreverzibilitás 485 ∼ és kvantumtérelmélet 387*Heinlein, Robert A. 153Heisenberg, Werner 92, 342Heisenberg-féle határozatlansági elv

347–350, 462heliocentrikus modell 526hélium 80, 535Helmholtz, Hermann von 286

572

hely 78, 106–111, 332–334Hérakleitosz 14Herman, Robert 81Higgs-mező 110Hilbert-tér 195, 515holografi kus elv 395–402, 427,

436–439, 488, 495, 521horizontprobléma 455–458, 457*hosszkontrakció 113–114, 113hosszúsági kör 105Hoyle, Fred 84hő 51–56, 60–63, 212–215, 271*hőmérséklet ∼ és anizotrópia 82, 82* ∼ és de Sitter-tér 442, 502 ∼ és entrópia 51–56, 212–215 ∼ és fekete lyukak 377, 381, 388 ∼ és a Föld energiamérlege 277–281 ∼ és hasznos energia 228 ∼ és horizontprobléma 455–458,

457* ∼ és hőmérsékleti egyensúly 281–284 ∼ és hőmérsékleti fl uktuáció 442, 502 ∼ és infl ációs kozmológia 462 ∼ és információ 276 ∼ és információmegőrzés 209*, 211 ∼ és Kelvin-skála 222 ∼ és keveredés 215 ∼ és Maxwell-démon 271* ∼ és a Nap hőmérséklete 61 ∼ és az univerzum tágulása 76–79,

86–92hőmérsékleti egyensúly 281–284hőmérsékleti fl uktuáció 442, 502H-tétel 252, 256, 301, 253Hubble, Edwin 71–76, 73*, 92Hubble-állandó 74, 88, 412Hubble-hossz 412Hubble törvénye 73hulladékhő 288*

hullámfüggvény lásd kvantum-hullámfüggvény

hullámok 110Humason, Milton 73húrelmélet 372, 402–405, 404, 469,

515hurkok az időben lásd zárt időszerű

görbékIbn Szína lásd Avicennaidő lásd még idő iránya, időmegfordítás ∼ defi níciója 11–12, 22–23, 448 ∼ mint közeg 23, 38–39 ∼ és blokkidő-megközelítés 41 ∼ és események 28–38 ∼ és féreglyukak 167–172, 171* ∼ és idődilatáció 113–114, 128–131,

136*, 137 ∼ és időmérés 28–32, 31*, 105 ∼ és megjelenési formái 22 ∼ és speciális relativitáselmélet

117–118 ∼ és szimmetria 96, 97, 489–493időbeli aszimmetria ∼ és entrópia 60, 97 ∼ és fehér lyukak 137–139 ∼ és infl ációs kozmológia 478 ∼ és Nagy Bumm 84 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267 ∼ és paritássértés 204–208 ∼ és posszibilizmus 66időbeli fejlődés ∼ és állapottér 481–483, 482* ∼ és bonyolultság 289 ∼ és élet 277–281 ∼ és entrópia 225* ∼ és időmegfordítás 185–188 ∼ és mintázatok 181–185időbeli sovinizmus 118, 408, 427, 500,

529idődilatáció 113

573

időfogalmak 38–39időgépek lásd zárt időszerű görbék,

idő iránya ∼ szokásostól eltérő változatai 492 ∼ és Állandó Állapot kozmológia 85 ∼ és az állapottér fejlődése 481–483 ∼ és bébiuniverzumok 507–514 ∼ és de Sitter-tér 502 ∼ és elemi részecskék 200 ∼ és emlékezés a jövőre 63–65 ∼ és entrópia 16–17, 60, 68–69, 97,

155, 226–230, 236–239, 254, 257, 479–480, 497–499, 517

∼ és fehér lyukak 137 ∼ és fekete lyukak 393–395 ∼ és a fi zikai rendszerek állapota 192 ∼ és gázok eloszlása 217*, 218 ∼ és Gold-kozmológia 267 ∼ és hullámfüggvények 344–347,

362–364 ∼ és idő a térrel szemben 37–38 ∼ és időbeli sovinizmus 529 ∼ és indiff erenciaelv 248 ∼ és információ 181, 211, 390 ∼ és irreverzibilitás 47–49, 254, 480,

483–487, 491, 517 ∼ és a korai univerzum 79 ∼ és Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ és kvantummechanika 331,

362–364 ∼ és megszokás 26, 529–530 ∼ és memória 262, 265* ∼ és múlthipotézis 257 ∼ és multiverzummodell 507–514,

509*, 511*, 522 ∼ és a Nagy Bumm 12–14, 76–79,

497–499 ∼ és posszibilizmus 65–67 ∼ és sakktáblavilág 185–190, 186*,

189*, 196–200

∼ és sok világ interpretáció 357 ∼ és szabad akarat 66 ∼ és szimmetria 97, 489–493 ∼ és térbeli helyzet 49–51, 51* ∼ és téridő 106 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei

489 ∼ és a világ érzékelése 47–49 ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 500–501 ∼ és visszatérési probléma 443idő lelassítása 32–35idő megállítása 32–35időmegfordítás ∼sal kapcsolatos történetek 46 ∼ és entrópia 236–239, 253 ∼ és golyó a domboldalon analógia

507–514, 509* ∼ és információ 208–211, 390 ∼ és invariancia 185–188, 199 ∼ és kölcsönhatások 239–241 ∼ és a múlt rekonstruálása 265 ∼ és newtoni mechanika 196–200 ∼ és összehúzódó univerzum

417–423 ∼ és paritás 188–190, 208 ∼ és részecskefi zika 200–208 ∼ és sakktáblavilág gondolatkísérlet

188 ∼ és szimmetrikus univerzum

489–493idő rugalmassága 125–139; lásd még

a téridő görbülete ∼ és általános relativitáselmélet

128–131 ∼ és fehér lyukak 137–139 ∼ és fekete lyukak 133–137 ∼ és görbült tér 128–131 ∼ és űrhajó-gondolatkísérlet

125–128

574

időtartam 37impulzus ∼ és állapottér 196 ∼ és fi zikai rendszerek állapota

192–193 ∼ és gázok eloszlása 251–255 ∼ és határozatlansági elv 332–334,

347–350 ∼ és időmegfordítás 196–200 ∼ és klasszikus mechanika 197indiff erenciaelv 244–248, 257–260,

260, 262–265, 324infl ációs kozmológia 445–478 ∼ felfedezése 445–447 ∼ spekulatív természete 524 ∼ és „nyílt infl áció” 466 ∼ és bébiuniverzumok 501–507,

505* ∼ és együtt mozgó térrész 453*,

470–477 ∼ és hagyományos kozmológia 453* ∼ és hasznossága 470–474 ∼ és horizontprobléma 455–458 ∼ és kezdeti feltételek 477–478 ∼ és multiverzumhipotézis 467–470,

478, 507–514 ∼ és örökös infl áció 463–467, 467 ∼ és Planck-idő 535 ∼ és sötét energia 446, 452–455 ∼ és a tér görbülete 447–450 ∼ és az univerzum göröngyössége

417–423 ∼ és valódi és hamis vákuum

459–463, 461*, 463* ∼ és visszapattanó univerzum

494–497, 500–501információelmélet 378információvesztés és -megőrzés

261–292 ∼ fi zikai jelentése 274–277

∼ és állapottér 208–211, 416, 481 ∼ és együtt mozgó térrész 473 ∼ és az élet meghatározása 284 ∼ és entrópia 209*, 211, 248–251,

272, 274–277 ∼ és fekete lyukak 371–374,

390–393, 391*, 399–402, 413–417

∼ és az idő iránya 181, 211, 390 ∼ és időmegfordítás 208–211, 390 ∼ és az információ energiája 275 ∼ és irreverzibilitás 483–487 ∼ és kvantumgravitáció 416 ∼ és kvantumtérelmélet 413–417 ∼ és Maxwell-démon 272–277 ∼ és sakktáblavilág gondolatkísérlet

208–211, 209* ∼ és Schrödinger-egyenlet 344 ∼ és szabad energia 287 ∼ és szingularitások 391* ∼ és a téridő görbülete 413–417 ∼ és a téridő tágulása 413–417 ∼ és az univerzum göröngyössége

418ingák 28–32, 31*Institute for Advanced Study (Dublin)

282Institute for Advanced Study

(Princeton) 145intelligencia 320interferencia 334–341, 343interferométerek 112invariancia 185–188irány 106–111irányítottság lásd idő irányairracionális számok 290, 538irreverzíbilis folyamatok lásd még

entrópia ∼ és állapottér 481–483, 482* ∼ és bébiuniverzum-modell 515

575

∼ és Boltzmann-agyak 322 ∼ és entrópia 12–14, 51–56 ∼ és fekete lyukak 275 ∼ és az idő iránya 47–49, 254, 480,

483–487, 491, 512 ∼ és mikroszkopikus szint 520 ∼ és posszibilizmus 65 ∼ és struktúrák kialakulása 83ítéletnap-érvelés 324Jackiw, Roman 163jakobinus terror 177Johnson, George 106Johnson, Matthew 505jóslatok ∼ és Boltzmann-agyak 321 ∼ és hullámfüggvények 344–347 ∼ és hurkok az időben 156–159 ∼ és klasszikus mechanika 328 ∼ és multiverzummodell 514 ∼ és posszibilizmus 66 ∼ és statisztikus mechanika 260 ∼ és tudományos módszer 525, 530 ∼ és zárt időszerű görbék 156–159jövőhipotézis 490Kálvin János 66kaonok 202–204kaotikus dinamika 180Kasner, Edward 425Kelvin, William Thomson, Lord 60–63,

213, 253, 300Kelvin-skála 222kémia 56Kepler, Johannes 524Kerr, Roy 145, 146, 167kétállapotú rendszer 333kettős rés kísérlet 339keveredés 212–218, 242–244kilátás a semmikorból 40–43kinetikus elmélet 213, 252, 270kiválasztási hatás 309

klasszikus mechanika ∼ és antropomorfi zmuselv 308 ∼ és elemi részecskék 200–204 ∼ és energiamegmaradás 133 ∼ és entrópiamaximalizálás 428 ∼ és fekete lyukak 133–137 ∼ és fénykúpok 118–123, 121* ∼ és a fi zikai rendszerek állapota

190–196, 193* ∼ és háromtestprobléma 294–299 ∼ és időbeli hurkok 140–141 ∼ és időmegfordítás 196–200 ∼ és időutazás 142 ∼ és impulzus 197 ∼ és jósolhatóság 328 ∼ és kvantumhullámfüggvények 348 ∼ és Laplace 178 ∼ és megfi gyelés 337–341 ∼ és Michelson-Morley kísérlet 125 ∼ és relativitáselmélet 118, 191, 329 ∼ és téridő 118, 119* ∼ és az univerzum keletkezése

526–528 ∼ és viszzatérési tétel 302Kleban, Matthew 443kognitív instabilitás 265–267koincidenciaprobléma 93Kolmogorov-bonyolultság 289kompakt jelölésmód 423–427komplex számok 336koordináta-rendszerek 23–26, 25*, 27*,

36–38, 37*, 43kopernikuszi elv 526koppenhágai interpretáció 341–347,

342, 343, 356–359korai univerzum lásd még Nagy Bumm ∼ göröngyössége 422*, 429–434,

462, 476 ∼ és entrópia 85 ∼ és háttérsugárzás 79–81

576

korai univerzum ∼ és az idő iránya 79 ∼ és infl ációs kozmológia 470–478 ∼ és simaság 408–411kozmikus húrok 161kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás ∼ felfedezése 81 ∼ és de Sitter-tér 442 ∼ és fl uktuációk 81–83, 82* ∼ és Hawking-sugárzás 388 ∼ és horizontprobléma 455–458,

457* ∼ és infl ációs kozmológia 419, 462 ∼ és korai univerzum 79–81 ∼ és a múlt rekonstruálása 280 ∼ és Nagy Bumm 81 ∼ és relativitás 84kozmikus szőrtelenségi tétel 437kozmológia 11–12, 17, 65–67, 80, 266;

lásd még az egyes modelleknélkozmológiai állandó 90–93, 401, 437,

515kozmológiai horizont 455–458, 456*kölcsönhatások 182, 239–241, 410körkörös idejű univerzum 144–148,

147*körök az időben lásd zárt időszerű

görbékközéphipotézis 500–501kreacionizmus 61, 277–281Kronológiavédelmi Sejtés 174kvantum-alagúteff ektus 436, 505kvantumamplitúdók 334–336, 336,

339, 340, 340*, 344, 347, 351kvantumfl uktuációk 349, 503, 511kvantumgravitáció ∼ spekulatív természete 515, 519 ∼ és de Sitter-tér 503 ∼ és euklideszi 488 ∼ és fekete lyukak 370

∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és információmegőrzés 416 ∼ és lokalitás 398 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak 495 ∼ és Planck-állandó 93 ∼ és Planck-hossz 413–417 ∼ és üres tér 430kvantumhullámfüggvény ∼ leírása 334–336 ∼ és dekoherencia 359–362, 364 ∼ és EPR-paradoxon 353–356 ∼ és fekete lyukak 382, 383* ∼ és a fi zikai rendszerek állapota 195 ∼ és határozatlansági elv 347–350 ∼ és az idő iránya 331, 362–364 ∼ és interferencia 337–341, 340* ∼ és kettős rés kísérlet 339 ∼ és klasszikus mechanika 348 ∼ és koppenhágai interpretáció

341–347 ∼ és kvantum-alagúteff ektus 436 ∼ és kvarcórák 28–32, 31* ∼ és kvarkok 200–204, 202 ∼ és kvazárok 146, 370 ∼ és multiverzummodell 515 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak

495 ∼ és összefonódás 352–354 ∼ és qubit 333 ∼ és sok világ interpretáció

350–352, 356–359 ∼ és az univerzum hullámfüggvénye

488kvantuminterferencia 334–336kvantummechanika 328–364kvantummechanika belső

határozatlansága 333 ∼ elfogadottsága 519–521 ∼ leírása 328–332

577

∼ és de Sitter-tér 439–444 ∼ és dekoherencia 359–362 ∼ és elemi részecskék 200–204 ∼ és entrópia 14 ∼ és EPR-paradoxon 353–356 ∼ és fekete lyukak 270, 369,

381–385 ∼ és a fi zikai rendszerek állapota

190, 194–196 ∼ és gravitáció 76–79, 92–94 ∼ és határozatlansági elv 347–350 ∼ és hullámfüggvények 334–347,

350–353 ∼ és idő 30 ∼ és az idő iránya 331, 362–364 ∼ és interferencia 334–341 ∼ és klasszikus határhelyzet 334 ∼ és Maxwell-démon 272 ∼ és megfi gyelés 328–332,

337–344 ∼ és mérési probléma 328–332,

337–344 ∼ és negatív energia 173 ∼ és összefonódás 352–354 ∼ és sok világ interpretáció

356–359 ∼ és spekulatív gondolatmeneteink

515 ∼ és vákuumenergia 92kvantumtérelmélet ∼ és de Sitter-tér 439–444, 503 ∼ és fekete lyukak 381–385, 383* ∼ és a fi zikai rendszerek állapota

190 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és Hawking-sugárzás 387* ∼ és húrelmélet 405 ∼ és infl ációs kozmológia 461–462,

473–474 ∼ és információmegőrzés 413–417

∼ és multiverzummodell 525 ∼ és vákuumenergia 459–463, 461*,

463*Landauer, Rolf 272–273Lao Ce 125Laplace, Pierre-Simon 133, 133,

177–181, 178*, 247Laplace-démon 179–181, 194, 269,

328, 345lapossági probléma 449, 454, 459látható univerzum 70–72Lavoisier, Antoine 177Lawrence Berkeley National Laboratory

87Lee, Tsung-Dao 204–208Leibniz, Gottfried Wilhelm 407Lemaître, Georges 83, 86, 527Leukipposz 312Linde, Andrei 463Liouville, Joseph 246Liouville tétele 246logaritmus 218–223, 222, 274–277,

395, 531, 536–539, 537*lokalitás 345, 353–356, 395–400Lorentz, Hendrik Antoon 36, 105Lorentz-transzformációk 109Loschmidt, Josef 253, 254, 255–257Loschmidt reverzibilitási ellenvetése

255–257Lucretius 312–314, 440, 503mágneses mezők 198mágneses monopólusok 450–452makroállapotok ∼ és emlékezés 265* ∼ és entrópia 236–239, 248, 252 ∼ és gázok eloszlása 215–218 ∼ és hullámfüggvények 346 ∼ és az idő iránya 364, 479–480 ∼ és indiff erenciaelv 247 ∼ és keveredés 213, 215

578

makroállapotok ∼ és megszámolásuk 223, 232 ∼ és posszibilizmus 66 ∼ és statisztikus mechanika 230–236 ∼ és szemcsésítés 234*Maldacena, Juan 399–402, 399, 495Maldacena-megfeleltetés 399–402, 401*March, Hilde 282Marx, Karl 523Mather, John 81Maxwell, James Clerk ∼ halála 293 ∼ és a termodinamika második

törvénye 52 ∼ és az atomelmélet 57 ∼ és az elektromágnesesség 110 ∼ és az entrópia 14 ∼ és az időbeli aszimmetria 253 ∼ és a kinetikus elmélet 213 ∼ és a klasszikus mechanika 329 ∼ és Maxwell-démon 270–272 ∼ és a relativitás 125 ∼ és a visszatérési tétel 300Maxwell-démon 270–274, 271*,

284–289, 288*McTaggart, J. M. E. 42megfi gyelés ∼ és dekoherencia 359–362, 363 ∼ és határozatlansági elv 347–350 ∼ és hullámfüggvények 341–344,

346 ∼ és az idő iránya 362–364 ∼ és kvantummechanika 328–332,

337–344 ∼ és tudományos módszer 524megfi gyelhető univerzum 412, 412*,

467–470, 474–477membránok 404mérés 22, 25*, 28–38, 43; lásd még

megfi gyelés

Messier, Charles 71mesterséges gravitáció 108mezonok 202Michell, John 133Michelson, Albert 112Michelson-Morley kísérlet 125mikroállapotok ∼ és az állapottér fejlődése 481–483 ∼ és emlékezés 263 ∼ és entrópia 223–226, 251–255 ∼ és fekete lyukak 371–374 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és időbeli aszimmetria 97 ∼ és az idő iránya 364, 479–480 ∼ és az idő irányíthatósága 64 ∼ és indiff erenciaelv 244–248 ∼ és infl ációs kozmológia 473 ∼ és keveredés 213 ∼ és összeszámolásuk 223, 232 ∼ és posszibilizmus 65 ∼ és statisztikus mechanika

230–236 ∼ és szemcsésítés 234* ∼ és üres tér 436–439 ∼ és zárt időszerű görbék 155mikrohullámú háttérsugárzás

lásd kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás

Mindenség Elmélete 263, 470Minkowski, Hermann 36Minkowski-tér 36, 436–439, 438*, 512Minsky, Marvin 288Misner, Charles 378Mittag-Leffl er, Gösta 294–295molekuláris káosz 255Moncrieff , C. K. Scott 261–262monopólusprobléma 450–452, 454Morley, Edward 112Morris, Michael 170Mount Stromlo Observatory 87

579

mozgás 114–118, 116*; lásd még sebesség

mozgási energia 53, 57múlthipotézis ∼ leírása 257–260, 259* ∼ és Boltzmann-agyak 321 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell

317 ∼ és emlékezés 263–264, 265* ∼ és hullámfüggvények 344–347 ∼ és indiff erenciaelv 247 ∼ és kognitív instabilitás 265–267 ∼ és Maxwell-démon 272–274 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267–270 ∼ és reverzibilitás 480 ∼ és statisztikus mechanika 260 ∼ és szabad akarat 66 ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 500–501 ∼ és visszatérési tétel 301–305multiverzummodell ∼ problémái 17 ∼ spekulatív természete 519,

523–526 ∼ és antropomorfi zmuselv 308–311,

311*, 467–470 ∼ és bébiuniverzumok 514–516 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell

322–325 ∼ és egyensúly 507–514 ∼ és empirikus módszer 521–523 ∼ és entrópia 15, 322, 471, 507–515 ∼ és fi lozófi ai következményei 528 ∼ és infl ációs kozmológia 467–470,

478, 507–514 ∼ és valódivákuum-buborékok 467–

470, 466* ∼ és visszatérés 305műholdak 128–131, 130*Nabokov, Vladimir 212

Nagy Bumm ∼ előtti időszak 494–497 ∼hoz kapcsolódó problémák 17 ∼hoz kapcsolódó spekulatív

elméletek 519 ∼ utáni időszak 77 ∼ és de Sitter-tér 441 ∼ és entrópia 14–15, 69, 96–100,

289, 494–497 ∼ és fekete lyukak 393 ∼ és fénykúpok 458 ∼ és homogenitás 77, 79–81 ∼ és horizontprobléma 455–458,

457* ∼ és az idő iránya 12–14, 76–79,

497–499 ∼ és az idő irányíthatósága 12–14 ∼ és az idő meghatározása 12–14 ∼ és időszimmetria 97, 490* ∼ és infl ációs kozmológia 453*,

470–474 ∼ és a kifejezés használata 77 ∼ és a megfi gyelhető univerzum 412* ∼ és mikrohullámú háttérsugárzás 81 ∼ és szingularitáshipotézis 79, 494 ∼ és természeti teológia 526–528 ∼ és az univerzum göröngyössége

417, 422 ∼ és az univerzum jelenlegi állapota

439–444 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei

487–489 ∼ és az univerzum meghatározása 411 ∼ és valódivákuum-buborékok

463–467, 466* ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 496*, 496 ∼ és visszatérési tétel 301–305Nagy Egyesített Elméletek (GUT-k)

451, 454

580

Nagy Hadronütköztető (LHC) 389Nagy Reccs ∼hez kapcsolódó vita 86 ∼ és de Sitter-tér 441 ∼ és fekete lyukak 431* ∼ és időbeli aszimmetria 267, 485 ∼ és időmegfordíthatóság 266 ∼ és időszimmetria 489–493, 490* ∼ és kozmológiai állandó 436 ∼ és az univerzum göröngyössége

422 ∼ és üres tér 429–434, 431*Nap 60–63, 61, 277–281, 279*Napóleon Bonaparte 177–178, 178Naprendszer ∼ mint nyílt rendszer 69 ∼ és bioszféra 61 ∼ és égi mechanika 524 ∼ és a fi zikai rendszerek állapota

194 ∼ és háromtestprobléma 296 ∼ és heliocentrikus modell 526 ∼ és a pályák visszatérése 298* ∼ és Tejútrendszer 71National Bureau of Standards

204–208negatív energia 172–174Neumann János 250, 261neutrínók 200–204, 206, 424, 536neutroncsillagok 87, 95neutronok 200–204, 201, 535Newton, Isaac lásd még klasszikus

mechanika ∼ és gravitációelmélet 131 ∼ és az idő meghatározása 36 ∼ és relativitás 115 ∼ és szimmetria 109 ∼ és téridő 106 ∼ és a Természet univerzalitása 518 ∼ és tudományos módszer 524

Nietzsche, Friedrich 292, 292, 299, 517Nobel-díj 81, 207Novikov, Igor 81Nukleáris Kutatások Európai Tanácsa

(CERN) 203nyílt rendszerek 51–56, 68–69,

164–166, 194nyomás 58, 215–218, 216*, 217*, 228*,

417–423ok-okozati kapcsolat 14, 64, 114,

267–270Olum, Ken 164órák 28–32 ∼ és az idő befolyásolása 33–34 ∼ és az idő meghatározása 28–32,

31* ∼ és időutazás 141 ∼ és relativitás 106 ∼ és speciális relativitáselmélet

114–118, 116* ∼ és a téridő görbülete 128–131,

130*órásmester-analógia 527önhitt fi lozófus problémája 322–325önrendelkezés 48; lásd még szabad

akaratörökmozgó 275örökös infl áció 463–470, 467ősatom 83ős-atommagszintézis 79–81összefonódás 352, 354, 357, 359–364,

361összehúzódó univerzum 417–423,

429–434, 476, 495, 497; lásd még Nagy Reccs, visszapattanó univerzum kozmológia

összeomló univerzum lásd összehúzódó univerzum

Page, Don 491Paley, William 527

581

pályák ∼ és ellipszisek 29 ∼ és háromtestprobléma 294–299,

298* ∼ és időmegfordítás 197 ∼ és az idő meghatározása 29 ∼ és a téridő görbülete 128–131,

130* ∼ és tudományos módszer 524paradoxon visszatérési ∼ 294–299 EPR-∼ 353–356 ∼ok és időutazás 143, 143, 148–154,

150, 174 ∼ok és Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ok és zárt időszerű görbék 150,

151–154, 157párhuzamos valóságok 358paritás 188–190, 204–208Parmenidész 14, 312Pascal, Blaise 479Peebles, P. J. E. 81Penrose, Roger 418 ∼ a struktúráról és az entrópiáról

421 ∼ és az entrópia fejlődése 423 ∼ és entrópiamaximalizálás 427 ∼ és fekete lyukak 274 ∼ és szingularitások 135, 381 ∼ és az univerzum göröngyössége

417–423Penzias, Arno 80, 81perdület 274, 376periodicitás 29, 30Perlmutter, Saul 87Philosophiae Naturalis Principia

Mathematica (Newton) 329Phragmén, Edvard 294Physical Review Letters 165Pilgrim, Billy (kitalált személy) 40

pillanatok ∼ és állapottér 195* ∼ és fi zikai rendszerek állapota 193* ∼ és idő meghatározása 23–26, 25* ∼ és kvantummechanika 333 ∼ és newtoni téridő 119*pionok 203Pirsig, Robert 38Planck, Max 93, 93, 223Planck-állandó 93Planck-energia 93Planck-hossz 413–417, 473, 535Planck-idő 535Planck-terület 378Planck-tömeg 535Podolsky, Boris 355Poincaré, Henri 36, 105, 294–299,

295*, 316Poincaré-transzformációk 109Poincaré visszatérési tétele 296Popper, Karl 523, 523populáris kultúra 108, 140, 152posszibilizmus 65–67potenciális energia 459–463, 461*,

463*pozíció 192, 195*, 347–350predesztináció 65–67, 154–156, 269;

lásd még jövőhipotézisPreskill, John 392Preston, Philip 230prezentizmus 42, 65, 157–158Price, Huw 40, 97, 491protonok 200–204, 451, 535Proust, Marcel 261–262Proxima Centauri 70Pynchon, Thomas 62Ramis, Harold 146Rees, Martin 384régi infl áció modellje 462, 464,

501–507

582

rekombináció 80, 94, 535relativitás 103–124; lásd még általános

relativitáselmélet; speciális relativitáselmélet

∼ elfogadottsága 519–521 ∼ felfedezése 103–106 ∼ megértésének kulcsa 111–114 ∼ és empirikus módszer 523 ∼ és fekete lyukak 381–385 ∼ és fénykúpok 118–123, 120* ∼ és az idő meghatározása 36–37,

43 ∼ és az idő szerepe 518 ∼ és klasszikus mechanika 118, 191,

329 ∼ és téridő 35–38, 114–123 ∼ és tömeg/energia ekvivalencia

123–124 ∼ és űrhajó-gondolatkísérlet

106–111rend 242–244rendezetlenség 58–60, 242–244;

lásd még entrópiarészecskefi zika 190, 200–208, 451részecskegyorsítók 389, 529reverzibilitás ∼ és állapottér 481–483, 482* ∼ és dekoherencia 364 ∼ és determinizmus 180 ∼ és az entrópia meghatározása

248–251 ∼ és fehér lyukak 138 ∼ és fordított időrend 44 ∼ és hullámfüggvények 344–347 ∼ és az idő iránya 47–49, 253, 480,

483–487, 491, 512 ∼ és időszimmetria 489–493 ∼ és indiff erenciaelv 246 ∼ és infl ációs kozmológia 477–478 ∼ és kvantummechanika 332

∼ és multiverzummodell 511 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak

494–497 ∼ és posszibilizmus 65–67 ∼ és sok világ interpretáció 357 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei

432, 487–489 ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 497–500rezgés 200–204Ricci-görbület-hipotézis 488római kultúra 313Rosen, Nathan 355Röntgen-sugárzás 370Sagan, Carl 167–169sajátállapot 342, 346–347sakktáblavilág ∼ háttere 187 ∼ és Hawking-sugárzás 390–393 ∼ és hipotézisvizsgálat 181–185,

183* ∼ és holografi kus elv 395 ∼ és az idő iránya 185–190, 186*,

189*, 196–200 ∼ és indiff erenciaelv 245 ∼ és információmegőrzés 208–211,

209* ∼ és információvesztés 208–211,

209* ∼ és irreverzibilitás 483 ∼ és kölcsönhatások 182 ∼ és szimmetria 189Schmidt, Brian 86–92Schrödinger macskája gondolatkísérlet

150, 282Schrödinger, Annemarie 282Schrödinger, Erwin 150, 281–284, 332Schrödinger-egyenlet 344, 356, 363,

378, 515Schwarzschild-sugár 393–395

583

Sciama, Dennis 384sebesség ∼ és elektromágnesesség 125 ∼ és a fi zikai rendszerek állapota 192 ∼ és gyorsulás 110 ∼ és időmegfordítás 196 ∼ és speciális relativitáselmélet

106–111, 115–118sebességeltolás 109sejtautomata 187semleges kaonok 202–203, 207Sen, Ashoke 404Septimus (kitalált személy) 48Sexton, Anne 367Shakespeare, William 103, 261–262Shannon, Claude 251, 261, 274–277,

288, 538Shapley, Harlow 71síkföldi gondolatkísérlet 159–166,

162*, 165*sima univerzum 422, 455–458Slipher, Vesto 72Smoot, George 81Snow, C. P. 51–56sok világ interpretáció 342, 342, 350–

352, 356–362Sorbo, Lorenzo 320, 443sötét anyag 90, 410, 424sötét energia ∼ leírása 90 ∼ mennyisége 91 ∼ és entrópia 98, 436–439 ∼ és infl ációs kozmológia 446,

452–455 ∼ és speciális relativitáselmélet 124 ∼ és szupernovák 92–94 ∼ és az univerzum gyorsuló tágulása

443 ∼ és az univerzum mérete 76 ∼ és az univerzum tágulása 90–92

sötét szuperenergia 452–455, 459–463, 472

speciális relativitáselmélet ∼ eredete 125 ∼ leírása 123–124 ∼ mérése 113 ∼ mint csapatmunka 36 ∼ és elektromágnesesség 125 ∼ és fekete lyukak 384 ∼ és fénykúpok 118–123 ∼ és fénysebesség 105, 111–114 ∼ és Gott-féle időgépek 163 ∼ és gyorsulás 106–111, 107*,

117–118, 117 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és az idő meghatározása 36–38 ∼ és időutazás 142–144 ∼ és a természet törvényeinek

szimmetriája 106–111 ∼ és zárt időszerű görbék 144Stallman, Richard 286Standard Modell 190, 200, 208Star Trek 173statisztikus mechanika ∼ elfogadottsága 519–521 ∼ és entrópia 14, 68, 218–223, 224*,

252, 261 ∼ és fekete lyukak 378–380 ∼ és az idő szerepe 518 ∼ és indiff erenciaelv 247 ∼ és jóslatok 260 ∼ és Loschmidt reverzibilitási

ellenvetése 256 ∼ és multiverzummodell 322 ∼ és szemcsésítés 233–236 ∼ és visszatérési tétel 299–301Stockum, Willem Jacob van 146Stoppard, Tom 48, 179–180strange kvarkok 202, 202, 203Strine, Arno (kitalált személy) 33–34, 34

584

Strominger, Andrew 404struktúrák kialakulása 420sugárzás lásd még kozmikus

mikrohullámú háttérsugárzás, Hawking-sugárzás, Röntgen-sugárzás

∼ szemben az anyaggal 89 ∼ és általános relativitáselmélet 134 ∼ és anizotrópia 82 ∼ és a Föld energiamérlege 277–281,

279* ∼ és korai univerzum 79–81 ∼ és a múlt rekonstruálása 266súrlódás 55, 231, 285Susskind, Leonard 106, 395–399, 404,

443szabad akarat ∼ és clinamen 312–314 ∼ és entrópia 66, 154–156 ∼ és az idő irányíthatósága 14, 48, 139 ∼ és Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ és ok-okozati kapcsolat 269 ∼ és posszibilizmus 66 ∼ és zárt időszerű görbék 154szabad energia 284–289, 288*szabadesés 108, 128szemcsésítés 233–236, 234*, 248–251,

280, 289–291, 363Szilárd Leó 272, 274, 275szimmetria ∼ és determinizmus 181 ∼ és időeltolási invariancia 185–188 ∼ és időmegfordítás 200 ∼ és multiverzummodell 511 ∼ és paritás 188–190 ∼ és részecskebomlás 204–208 ∼ és sakktáblavilág gondolatkísérlet

189 ∼ és speciális relativitáselmélet

106–111

∼ és szuperszimmetria 400, 403 ∼ és természet 204–208 ∼ és természettörvények 50–51 ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 500–501szimulációs érvelés 324szingularitások lásd még fekete lyukak ∼ és fehér lyukak 137–138 ∼ és Hawking-sugárzás 381–389,

387* ∼ és információvesztés 391* ∼ és Nagy Bumm 78, 494 ∼ és az univerzum göröngyössége

476 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei

488 ∼ és üres tér 430, 441 ∼ és zárt időszerű görbék 145szinkronizált ismétlés 28–38, 31*szorzás 531–534szökési sebesség 133Sztarobinszkij, Alexandr 381, 384szupergravitáció 400, 401*szuperhűlés 445–447szupernagytömegű fekete lyukak 425szupernóvák 87, 87, 92–94szuperpozíció ∼ és dekoherencia 359–362 ∼ és EPR-paradoxon 354 ∼ és az idő iránya 362 ∼ és interferencia 337–341 ∼ és a kvantummechanika belső

határozatlansága 333 ∼ és összefonódás 357 ∼ és Schrödinger macskája 150 ∼ és sok világ interpretáció 362szuperszimmetria 400, 403, 529’t Hooft, Gerard 163, 166, 395–399tachyonok 114, 142–144, 143, 143*,

162, 163

585

távolság 35, 71, 167–169, 168*, 535Tegmark, Max 342tegnapra nyíló kapu 148–151, 149*tehetetlenség 123–124Tejútrendszer 69, 71, 71, 425tenzorok 131teológia 526–528tér görbülete 447–450, 447, 450*, 454,

502tér megfordítása 189tér összehúzódása 429–434téridő lásd még a téridő görbülete,

a téridő tágulása, általános relativitáselmélet

∼ leírása 28 ∼ és „tegnapra nyíló kapu” példa 149 ∼ és az állapottér fejlődése 481, 482* ∼ és általános relativitáselmélet

131–133 ∼ és de Sitter-tér 503 ∼ és Einstein 78 ∼ és EPR-paradoxon 355 ∼ és fehér lyukak 138* ∼ és fekete lyukak 133–137, 370,

372, 401 ∼ és fénykúpok 118–123, 120*, 121* ∼ és fénysebesség 113–114 ∼ és féreglyukak 167–172 ∼ és holografi kus elv 395–399 ∼ és húrelmélet 404 ∼ és hurkok az időben 142–144 ∼ és időhurkok 142–144 ∼ és az idő szerepe 518 ∼ és Maldacena-megfeleltetés 401* ∼ és newtoni mechanika 106, 119* ∼ és relativitás 35–38 ∼ és speciális relativitáselmélet

114–118, 116* ∼ és természeti teológia 528 ∼ és az univerzum entrópiája 99

∼ és zárt időszerű görbék 144–148, 145*, 147*, 156–159

téridő görbülete lásd még általános relativitáselmélet

∼ és de Sitter-tér 441 ∼ és fekete lyukak 133–137, 370,

372, 401 ∼ és féreglyukak 167–169 ∼ és Gott-féle időgépek 161–166 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és idődilatáció 128–131, 130* ∼ és időutazás 145* ∼ és infl ációs kozmológia 460 ∼ és információmegőrzés 413–417 ∼ és lapos tér 447 ∼ és multiverzummodell 525 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak

494–497 ∼ és relativitás 103 ∼ és tenzorok 131 ∼ és az univerzum tágulása

408–411téridő tágulása lásd még infl ációs

kozmológia ∼ felfedezése 72–76 ∼ gyorsulása 86–92, 89* ∼ mint helyi jelenség 429–434, 433* ∼ és állapottér 415*, 481 ∼ és homogenitás 72–76, 79 ∼ és Hubble-állandó 88 ∼ és indiff erenciaelv 251 ∼ és információmegőrzés 413–417 ∼ és korai univerzum 80 ∼ és a korai univerzum simasága

408–411 ∼ és multiverzummodell 507–514 ∼ és Nagy Bumm 77 ∼ és struktúrák kialakulása 83 ∼ és univerzum mérete 76 ∼ és üres tér 430

586

téridő tágulása ∼ és vákuumenergia 436–439 ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 496*, 498* ∼ és visszatérési tétel 303térképek 105természet univerzalitása 518természetes logaritmus 538természetes szelekció 61, 278, 527–528természeti teológia 527természettörvények 106–111, 182,

497–499, 528termodinamika lásd még

a termodinamika egyes törvényeinél ∼ és élet 278 ∼ és entrópia 12–14, 51–56, 59, 98 ∼ és fekete lyukak 374–378 ∼ és fenomenológiai megközelítés

57 ∼ és hullámfüggvények 344–347 ∼ és statisztikus mechanika 221 ∼ és az univerzum sorsa 63termodinamika első törvénye 52, 52, 376termodinamika második törvénye ∼ eredete 55 ∼ kimondása 52 ∼ leírása 51–56 ∼ példák 212 ∼ és Boltzmann 60 ∼ és dekoherencia 364 ∼ és élet 60, 281–284 ∼ és emlékezés 263 ∼ és entrópia 12–14, 51–56, 232,

236, 248–255, 428, 518 ∼ és fekete lyukak 376, 380,

393–395 ∼ és a fi zika mikroszkopikus

törvényei 225 ∼ és gázok eloszlása 215–218, 216*,

217*

∼ és gravitáció 408–411 ∼ és hasznos energia 229 ∼ és az idő iránya 479–480 ∼ és időszimmetria 490 ∼ és indiff erenciaelv 247, 251 ∼ és infl ációs kozmológia 419, 473 ∼ és irreverzibilitás 484 ∼ és keveredés 242–244 ∼ és kreacionizmus 277–281 ∼ és Loschmidt reverzibilitási

ellenvetése 255–257 ∼ és Maxwell-démon 270–272, 271*,

274 ∼ és múlthipotézis 257 ∼ és statisztikus mechanika 218–223 ∼ és szabad energia 287 ∼ és szemcsésítés 235 ∼ és való világ 230 ∼ és visszapattanó univerzum

kozmológia 501 ∼ és visszatérési tétel 299–301, 307 ∼ és zárt időszerű görbék 155termodinamika nulladik törvénye 52,

374–378Thomasina (kitalált személy) 48Thorne, Kip 150, 167, 170, 378–380,

392tipikus megfi gyelő 322–325Tipler, Frank 146Tolman, Richard 499topológia 165*, 165Toulmin, Stephen 445Tökéletes Kozmológiai Alapelv 84töltés 374, 376töltéskonjugáció 204–208tömeg ∼ és általános relativitáselmélet 132 ∼ és az anyag tömege 90 ∼ és fekete lyukak 373–378,

393–395

587

∼ és Planck-tömeg 535 ∼ és részecskebomlás 202–204 ∼ és speciális relativitáselmélet 123–

124 ∼ és az univerzum tömege 86trajektória 114–118, 116*tralfamadoriak 40transzláció 106–111Triangulum-galaxis 71tudat 63, 262–265, 341–344, 362–364tudományok kultúrája 51–56tudományos módszer 181–185,

521–526Tye, Henry 454új infl áció modellje 459–467, 463*,

466*újra összeomló univerzum 490*, 514uniformitás ∼ és entrópia 213 ∼ és galaxisok eloszlása 70–72 ∼ és háttérsugárzás 81–83, 82* ∼ és Nagy Bumm 77, 79–81 ∼ és a téridő tágulása 72–76, 80univerzum autonóm fejlődése 478univerzum homogenitása 72–76univerzum kezdeti feltételei 241, 432,

432, 477–478, 487–489; lásd még határfeltételek

univerzum mérete 76, 474–477Unruh, William 378Unverdorben, Odilo (kitalált személy)

46üres tér 429–434, 436–444, 438*;

lásd még de Sitter-tér, Minkowski-térűrhajós gondolatkísérletek 106–111,

107*, 125–128, 127*ütközésszám-hipotézis 255Vafa, Cumrun 404vákuumbuborékok 463–467, 466*,

501–507

vákuumenergia ∼ és általános relativitáselmélet

131–133 ∼ és bébiuniverzumok 501–507,

505* ∼ és de Sitter-tér 436–444 ∼ és entrópia 98, 100, 436–439 ∼ és fekete lyukak 401, 439 ∼ és kapcsolódó spekulációk 515 ∼ és multiverzummodell 467–470,

511 ∼ és az univerzum tágulása 90–92 ∼ és üres tér 436–439 ∼ és valódi és hamis vákuum

459–463 ∼ és virtuális részecskék 92–94választás 154vallás 293, 407, 526–528valódi vákuum 459–467, 461*, 463*,

466*, 507, 512valószínűség

lásd még statisztikus mechanika ∼ és de Sitter-tér 439–444 ∼ és egyensúly körüli fl uktuációk

305–311, 311*, 318 ∼ és entrópia 230–236, 238*, 252,

256 ∼ és hullámfüggvények 337–341,

346 ∼ és időmegfordítás 236–239 ∼ és indiff erenciaelv 247 ∼ és interferencia 340* ∼ és kettős rés kísérlet 339 ∼ és Laplace 179–181 ∼ és logaritmus 218–223 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267–270 ∼ és sok világ interpretáció 350–352 ∼ és statisztikus mechanika 230–236véletlenszerűség 231Vergilius 44, 313

588

világvonalak ∼ és fénykúpok 118–123, 119*,

121* ∼ és időutazás 142 ∼ és megfi gyelhető univerzum 412* ∼ és zárt időszerű görbék 144–148Vilenkin, Alexander 463virtuális részecskék ∼ és fekete lyukak 386 ∼ és határozatlansági elv 350 ∼ és Hawking-sugárzás 387* ∼ és vákuumenergia 92–94visszapattanó univerzum kozmológia

494–501, 496*, 496, 498*visszatérés 292–327 ∼ bizonyítása 307 ∼ hez kapcsolódó problémák

301–305 ∼ és visszatérési paradoxon

294–299 ∼ és antropomorfi zmuselv 308–311,

311* ∼ és Boltzmann halála 326–327 ∼ és Boltzmann-agyak 317–322,

439–444, 480, 502, 513 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell

312–325 ∼ és egyensúly 305–307, 311* ∼ és háromtestprobléma 298* ∼ és Nietzsche 292 ∼ és Poincaré 294–299 ∼ és Zermelo–Boltzmann-vita

299–301Vonnegut, Kurt 40vöröseltolódás ∼ értéke 74 ∼ szemben a Doppler-eff ektussal 72 ∼ és általános relativitáselmélet 132 ∼ és fekete lyukak 137, 136*, 377 ∼ és Hubble-állandó 88

∼ és korai univerzum 80 ∼ és Nagy Bumm 77 ∼ és az univerzum tágulása 72–76, 95Wagner, Richard 140Wahrscheinlichkeit (W) 221, 230–236;

lásd még valószínűségWald, Robert 378Watson, James 282Weyl-görbület-hipotézis 488, 488Wheeler, John Archibald 23, 359, 373,

378, 489Wikipedia 11Wilkinson Microwave Anisotropy Probe

82*Wilson, Robert 80, 81Wu, Chien-Shiung 204–208Yang, Chen Ning 204–208Yurtsever, Ulvi 170zaj 230zárt időszerű görbék 140–174 ∼ problémái 172–174 ∼ és „tegnapra nyíló kapu” példa

148–151, 149* ∼ és fekete lyukak 159–166, 159,

162* ∼ és féreglyukak 167–172 ∼ és körkörös idejű univerzum

144–148, 147* ∼ és Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ és paradoxonok 150, 151–154,

157 ∼ és Síkföld 162 ∼ és tudományos-fantasztikus

irodalom 153zárt rendszerek ∼ és determinizmus 154 ∼ és entrópia 68–69, 406–408 ∼ és fenomenológiai termodinamika

59 ∼ és féreglyukak 170

∼ és Gott-féle időgépek 164–166 ∼ és infl ációs kozmológia 472, 477 ∼ és kreacionizmus 277–281 ∼ és Maxwell-démon 273 ∼ és a tér együtt mozgó része 413,

474–477 ∼ és téridő szeletelése 158 ∼ és a termodinamika második

törvénye 51–56

∼ és az univerzum 406–408 ∼ és az univerzum autonóm

fejlődése 478zárványuniverzumok 468, 504;

lásd még bébiuniverzumokZeldovics, Jakov 381–385zen buddhizmus 106Zermelo, Ernst 293, 299–305Žižek, Slavoj 292

A kiadásért felelősaz Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatójaSzerkesztette: Vajda AmbrusFelelős szerkesztő: Vajda LőrincTermékmenedzser: Egri RóbertTipográfi a, nyomdai előkészítés: Eredeti Bt.A borító Berkes Dávid sorozatterve alapján készültA nyomdai munkálatokat az Akadémiai Nyomda végezteFelelős vezető: Ujvárosi LajosMartonvásár, 2010Kiadványszám: TK100010Megjelent 37 (A/5) ív terjedelemben