Simone Weil a figyelem és az istenszeretet iskolájáról A helyes műélvezet megtanulásának célja nem pusztán az esztétikai élmény maximumának biztosítása, hanem egzisztenciális tétje van. A költészet, a művészet, a szépség befogadása – az iskolai tanulmányokhoz hasonlóan – a figyelem iskolája.

„Szép az, amit az ember szemlélni tud” – a szemlélés pedig mindig egyszerre aktivitás és passzivitás: van benne valami tartózkodó fegyelmezettség, amely lemond a tárgyával való, áhított egyesülésről és így annak birtoklásáról, ugyanakkor teljes, maximálisan koncentrált

odafordulás, amely a „semmiből teremtésben” érvényesülőhöz hasonló hatalommal bír, puszta vágyakozásával létbe hívja azt, ami nem létezik.

Mind a

lemondás, mind az odafordulás a dekreáció, a kiüresedés benső attitűdjének, lelkületének az elsajátítását, a megnyílás, a figyelem képességét feltételezi: a belső tisztaság, az inspiráció, az igazság, az erény, a költészet nem lehet az akarat tárgya, az ember nem remélheti másképpen az elnyerését, mint hogy könyörög érte. A szépség szemlélése így végül nemcsak azáltal visz közelebb Istenhez, hogy az ő egyetemes és feltétlen szeretetét idézi, hanem azáltal is, hogy – tudatos erőfeszítés árán vagy éppen észrevétlenül – megtanít helyesen imádkozni: biztos módszer, amelynek hűséges és következetes gyakorlása segít Isten világára, „logikájára” ráhangolódni és Isten érkezésére a lélekben alkalmas helyet készíteni. A figyelem azonban nemcsak az Istennel való kapcsolat, az imádság elengedhetetlen kelléke – a legszerencsétlenebbekhez lehajló felebaráti szeretetnek is ez az alapja: „A szerencsétleneknek nincs másra szükségük ezen a világon, mint emberekre, akik képesek figyelemmel fordulni hozzájuk. […] A felebaráti szeretet teljessége egyszerűen az, hogy képesek vagyunk megkérdezni: 'Mi a bajod?”' Ez a gesztus banálisnak látszik, mégsem magától értetődő: „Csak egy

kiválasztott lénynek van meg a képessége, hogy megkérdezze a másiktól: 'Mi a bajod?' És az sem rendelkezik vele eleve születésétől. Homályos éjhez hasonló éveket kell végigjárnia, szerencsétlenségben bolyongva, mindentől távol, amit szeret, és az elátkozottság érzésével. De mindennek a végén elnyeri egy ilyen kérdés feltevésének képességét, és egyszerre övé az élet köve. És meggyógyítja mások szenvedését.” A figyelem nem úgy gyógyít, hogy eltörli a szenvedést. „A szép: az, amit az ember nem akar megváltoztatni.” A szépség szemlélése az istenszeretet iskolája: ahogyan egy tökéletesen szép dal meghallgatása feltételezi, hogy szeretjük a szerzőt és az előadót, úgy a világ szépségének felismerése és elismerése sem lehetséges anélkül, hogy egy olyan valakinek a művét lássuk benne, akinek a feltétlen szeretetére feltétlen szeretettel akarunk és tudunk válaszolni. A világ szépségének elismerése egyet jelent a szükségszerű rendjének egyetértő-megbékélő lélekkel való elfogadásával, ez pedig az Isten iránti feltétlen szeretet gesztusa még akkor is, ha az, aki erre az elfogadásra képes, nem tud erről vagy kifejezetten elutasítja ezt a kapcsolást: WEIL az istenszeretet rejtett formáit (a világ rendjének elfogadása mellett a barátságot és a liturgia szeretetét) a szeretet minden formái közül a legmagasabb-rendűeknek tartja, amelyeket az ítélő Krisztus majd a leginkább kitüntet és megjutalmaz (vö. Mt 25, 34-40). A szükségszerűséggel megbékélés nemcsak a természet jelenségeinek-eseményeinek elfogadását jelenti, hanem az emberi történelemben érvényesülő „kegyetlen rend” elfogadását is: mivel a rendezettségéből fakadó szépsége szemléléséből születhet ez az elfogadás, éppen ennek a megszületéséről adhat bizonyságot, ha valaki a gondolat és a stílus tiszta szépségével tud beszélni róla – például így: „Iliász. Csak az Isten szeretete teheti képessé a lelket arra, hogy olyan világosan, olyan józanul felismerje az emberi nyomorúság rettenetét, anélkül hogy elveszítené a gyöngédségét és a derűjét.” Motiválhatja ezt az elfogadást akár rejtett, akár megvallott istenszeretet: nem az Istenről, hanem a világ dolgairól való beszéd módja-minősége fogja hitelesíteni.

/ Dr. Válóczy József Atya/

2013 június hó XXIV. évf. 6. szám

2. oldal 2013 június hó Felsővárosi Harangszó

És a nyereg?

Delet harangoznak. A gazda lóra ül, hogy megszemlélje a határt. Egy idős paraszt bácsit lát a mezőn, levett kalappal, elmélyülten imádkozza az Úrangyalát, enyhe szellő borzolja ősz haját. Észre sem veszi a közeledő lovast. Milyen jó ennek a bácsinak, gondolja a gazda, semmi nem zavarja meg az imáját. Bezzeg neki mindig elkalandoznak a gondolatai. Közben odaér. Ráköszön: „Adj Isten bácsikám. Látom, imádkozik. El tudná mondani a Miatyánkot úgy, hogy közben nem gondol másra, csak az imára?” „Hát persze” válaszol a bácsi. „No, akkor kezdje el. Ha sikerül, magának adom a lovam” ígéri a gazda. A bácsika összekulcsolja bütykös ujjait, lehajtja ősz fejét és elkezdi: „Miatyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved”, most hirtelen megtorpan, a gazdára néz „és a nyereg? kérdezi. Elgondolkodom. Hányszor elkalandoznak az én gondolataim is ima közben. Bizony nem lenne enyém a ló, esetleg a nyereg. Egy amerikai helyi TV csatornán a serif panaszkodott, hogy nagyon elszaporodott kerületében a bűnözés. Kérte nézőit, ha valakinek valami jó ötlete lenne a bűnözés megszüntetésére, vagy legalább csökkentésére, írja meg. Egy levél érkezett. Írója azt javasolja, hogy mindenki mondogassa állandóan: „Hare Krisna, hare Krisna!” Garantálja, hogy nem lesz többé bűnözés. Kedves olvasó, kérem, ne mosolyogjon. Hiszen Jézus is azt mondta apostolainak a Getszemáni kertben: „Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26, 41). Az apostolok nem imádkoztak, hanem, elaludtak Ha arra gondolok, hogy én is hányszor aludtam el imádkozás közben, elszégyellem magam. Így még a nyereg sem lenne az enyém. Jézus szinte mindenkor, mindenért imádkozott az Atyjához, megkeresztelésétől (Lk 3, 21), haláláig, még a keresztfán is (Lk 23, 34). Az Újszövetség könyvei erről, ha jól számoltam, huszonhárom helyen írnak (l. a Függelék 1. pontját). Jézus megtanított bennünket egy csodálatos imára az Atyához (Mt 6, 9; Lk 11, 2), és arról is sokat beszélt, hogy hogyan, mikor, miért imádkozzunk. Keressük meg ezeket a helyeket a Bibliában, és tanuljunk belőlük. Így esetleg a ló a miénk lehet. Jézus látta apostolain, amit mi is gyakran tapasztalunk, „… a lélek ugyan készséges, de a test azonban erőtlen” (Mt 26, 41). Ezt érezte Szent Pál is: „… készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok” (Róm 7, 18). De az apostol bátorít is bennünket: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell, helyesen imádkozzunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk…” (Róm 8, 26) Hogy mit kell tennünk, hogy a Lélek közbejárjon értünk, azt Jézus mondta meg: „… mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle”. Imáink, de minden egyéb tevékenységünk előtt hívjuk a Szentlelket: „Veni Sancte Spiritus”, Jöjj Szentlélek Úristen. A Szentlélek telefonszáma: Lk 11, 13. Hogyan imádkozzuk? „Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint képmutatók,… hogy mutogassák magukat…. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba,… s imádkozzál titokban a mennyei Atyához! (Mt 6, 5). Erre Jézus maga mutatott példát, amikor elvonult a többiektől, hogy a Lélek csendjében imádkozzon (l. a Függelék 2. pontját). Arra is kért bennünket: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót… Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek” (Mt 6, 7). Az Úr imájában, a Miatyánkban (Mt 6, 9) mindössze hét kérés van, de ezekben minden benne van, amire testünknek-lelkünknek egy életre szüksége van. Ne vegyünk példát attól a farizeustól, aki azért adott hálát Istennek, mert különb a többi embernél, hanem inkább a megvetett vámosról, aki hátul állva a Templomban így könyörgött: „Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek” (Lk 18, 13). „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” hirdette Szent Pál (Fil 2, 10). Ő is, amikor az efezusi hívektől búcsúzott „Szavai befejeztével letérdelt és imádkozott velük” (ApCsel 20, 36). Jézus haláltusájában a Getszemáni kertben térdre borulva imádkozott az Atyjához: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” (Lk 22, 42). Emlékezzünk, mikor kis gyermekek voltunk, este az ágyunkban térdelve imádkoztunk: „Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem…”. Mikor imádkozzunk? Jézus azt tanította nekünk, hogy „… szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni…” (Lk 18, 1), „Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak” (Lk 18, 7). Szent Pál visszhangozza Jézus szavait: „Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül” (1Tessz 5, 16). De hogyan imádkozhatunk éjjel-nappal, szüntelenül? Gondoljunk Szent Pálra, aki azt mondta a kolosszeieknek: „… te- gyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának (Kol 3, 17). Tehát minden, amit az

3. oldal 2013 június hó Felsővárosi Harangszó

Ő nevében, amit az Ő dicsőségére, amit Ő érte, jókedvűen, tisztességgel végzünk, imádság. Jézus arra is biztatott bennünket, hogy „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak” (Mt 7, 7). Szent Pál a kéré-seinket, könyörgéseinket összekapcsolta az imádsággal és a hálaadással: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt” (Fil 4, 6). A hálaadásban se szűkölködjünk, mert „Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának” (Ef 5, 20; 1Tessz 5, 18). Mindenért, jóért, rosszért? Igen! Mindig mindenért, mert nem tudhatjuk, hogy az, amit mi rossznak vélünk, hol, mikor válik javunkra. A harmadik kérdésünkre, hogy miért imádkozzunk, az előzőekben majdnem minden választ megkaptunk. Ne felejtsük Jézus szavait: ”… imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak…” (Mt 6, 44). Nehogy „… készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül,…hogy megállhassatok az Emberfiának színe előtt (Lk 21, 35), „amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel” (Mt 24, 30). „Beteg valamelyiktek?”-kérdezi Jakab apostol levelében (5, 14). „Hívassa el az egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket és az Úr talpra állítja… imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jak 5, 16). Gondoljunk ara is, hogy „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratáshoz” (Mt 9, 38). Imádkozzunk a papi hivatásokért. Ne maradjanak pásztor nélkül a juhok, ne legyenek bezárt templomaink, lezárt plébániáink, és halálra fáradt papjaink, akiknek nagy körutat kell megtenniük, hogy ellássák híveiket a Szent Igével, és az Eucharisztiával. Függelék* 1. Jézus imádkozik: Mt 11, 25; 14, 19; 14, 23; 26, 36; 26, 42; Mk 1, 35; 6, 41; 6, 46; 7, 34; 14, 23; 14, 32; 14, 35;15, 34. Lk 3, 21; 4, 42; 6,12; 9, 28; 22, 32; 22, 41; 23, 34. Jn 11, 41; 12, 27; 17, 1-26. 2. Jézus elvonultan imádkozik: 2.1 A Getszemáni kertben: Mt 26, 39, 26, 42; Mk 14, 35; Lk 22, 41. 2.2 Kafarnaum mellett, elhagyatott helyen, illetve a hegyen, a betegek gyógyítása után, az apostolok kiválasztása előtt: Mk 1, 35; Lk 4, 42; 6, 12. 2.3 Az első kenyérszaporítás után, Beszaidával szemben lévő hegyen: Mt 14, 23; Mk 6, 46.

(Bujdosó Ernő)

Elsőáldozás – 2013. május 26. Szentháromság vasárnapján elsőáldozás volt templomunkban. Az ünnepélyes bevonulás után a

szentmise a „szülői áldással” kezdődött. Elsőáldozóink a két első padban foglaltak helyet, szüleikkel,

rokonaikkal együtt.

Felajánláskor kivitték az oltárhoz a kikészített kála virágot. Ez régi hagyomány nálunk, önmaguk

felajánlása szimbólumaként. Boldog izgalommal várták a legszentebb pillanatot, mikor Jézust

fogadhatják szívükbe. Áldozás után közösen imádkozták a „Hozzám jöttél, Jézus, ég és föld királya”

kezdetű kedves kis fohászt. A szentmise alatt egy gyönyörű Ave Maria is elhangzott karnagyunk,

Károly, és kántorunk, Zsolt előadásában. A befejező áldás után kis fényképezés következett, majd a

hozzátartozókkal együtt felmentünk a csodásan feldíszített hittanterembe, egy kis agapéra. Nem túlzás

a „csodás” jelző. Az Oltáregylet tagjai már kora reggeltől ott szorgoskodtak. Május minden szép virágát

elhozták, még a fogasokat is kidíszítették. Plébános atyánk átadta az emléklapokat, és a következőket

mondta: „Az emlékezés az hűség is.” Igen, a hűségre nagy szükség van a mi korunkban is,

bármennyire is ritkán találkozunk vele. Megcsodáltuk a tortát, melyet Lukácsné Rózsika sütött, és

jóízűen elfogyasztottuk. Kis oldott beszélgetéssel zárult ünnepségünk. Kérjük Urunkat elsőáldozóinkért

és családjukért, hogy áldja meg és őrizze meg mindnyájukat!

Szeretettel Hatásné Anikó

Szülői áldás:

Urunk, Jézus Krisztus,

Te ma először térsz gyermekem szívébe.

Áldd meg őt, és szeresd!

Ne engedd, hogy elszakadjon tőled,

mert amíg a tiéd, addig az enyém is.

Vezesd őt szereteteddel,

és az ő kezével együtt fogd szorosan a miénket is,

hogy mindig a te utadon járjunk.

Áldjon meg téged a mindenható Isten,

az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Hozzám jöttél, Jézus, ég és föld királya,

Kicsiny gyermekednek szegényes házába.

Hódolva borulok lábaid elébe,

Hittel, imádással áldásodat kérve.

Köszönöm, Jézusom, hogy az enyém lettél,

Kérlek, hogy szívemben öröklakást vegyél.

Maradj mindig nálam, ne hagyj már el soha,

Szeretlek. Kincsem nincs, szívem adom oda.

Ámen

4. oldal 2013 június hó Felsővárosi Harangszó

A szentáldozásról (Vianney Szent János gondolatai) Alig akad szent, aki cselekedeteivel, példájával és szavával annyira szolgálta volna az Eucharisztia gondolatát, mint az arsi plébános. Abban az időben, amikor Franciaországban a teológusok nagy része ellenezte a mindennapi szentáldozást, Vianney János éppen az ellenkezőjét hirdeti: „Gyermekeim, minden teremtett léleknek táplálkoznia kell, hogy élni tudjon: a Jóisten ezért növesztette a fákat és a növényeket, ezt a nagyszerűen megterített asztalt, ahová az állatok eljönnek és megkapják a részükre fenntartott eledelt. Ám a léleknek is szüksége van táplálékra. De hol találja ezt meg? Gyermekim, amikor Isten arra gondolt, hogy táplálékot ad lelkünk számára, hogy legyen ereje megjárni az élet zarándokútját, végigtekintett a világon, de nem talált semmit, ami méltó lett volna a lélekhez. Ekkor önmagára tekintett, és elhatározta, hogy saját magát adja táplálékul. Ó, gyönyörű táplálék! A léleknek csak Isten elég! Csak Isten tudja betölteni! Boldogok a tiszta lelkek, akiknek megadatott az a vigasztalás, hogy a szentáldozásban egyesülhetnek a mi Urunkkal, Krisztussal. A mennyben majd úgy ragyognak, mint gyönyörű gyémántok, mert Istent tükrözik. Gyermekeim, az Eucharisztia a legnagyobb dolog a világon! Állítsátok szembe a világ összes jócselekedetét egyetlen jól végzett szentáldozással; mintha porszem lenne a hegy mellett. Gyermekeim, ha az emberek megsejtenék a szentáldozás értékét, óvakodnának még a legcsekélyebb vétektől is, csak hogy minél gyakrabban részesüljenek ebben a vigasztalásban. Milyen szép lesz az örökkévalóságban az a lélek, mely gyakran és méltóan vette magához a Jóistent! Krisztus Urunk teste átragyog majd testünkön; imádkozó vére vérünkön; lelkünk az egész örökkévalóságon át egyesül az Övével. Ez lesz majd a tiszta és tökéletes boldogság! Gyermekeim, járuljatok hát a szentáldozáshoz! Menjetek Jézushoz szeretettel és bizalommal! Éljetek belőle, hogy élhessetek érte! Ne mondjátok, hogy méltatlanok vagytok. Igaz, hogy nem vagytok méltók, de szükségetek van rá. Ha Krisztus Urunk méltó voltunkat tekintette volna, sohasem alapítja meg a szeretet nagy szentségét, mert senki a világon nem méltó arra, még az angyalok sem, az arkangyalok sem, sőt még a Szent Szűz sem. De Ő azt tartotta szem előtt, hogy rászorulunk, és valóban mindnyájan rászorulunk. Ne mondjátok, hogy bűnösök vagytok, hogy sok a nyomorúságtok, és ezért nincs bátorságotok Hozzá közeledni. Szeretném hallani, mondjátok-e, hogy azért nem használtok orvosságot, mert nagyon betegek vagytok. Rajta hát gyermekeim, járuljatok a Szentáldozáshoz!”

/A Szent Gellért Kiadó hetilapjából közreadta: Herczegné Marika/

ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR zarándoklat

„A zarándoklat hitből fakadó együttlét, melynek célja, hogy hitünket, keresztény elkötelezettségünket az Egyház közösségében megerősítsük, hogy őszinte szívvel Istent keresve előrehaladjunk életünk zarándokútján” A fenti mondat határozza meg a lényeget. Ezen kívül – úgy gondolom – mindenkiben egyénenként vannak olyan lelki okok, melyek elindítanak egy-egy ilyen útra. Az időjárási előrejelzés egyáltalán nem kecsegtetett nagy reményekkel, amikor május 11-én reggel Farkasrétre indultunk Talán most is tévednek: így reménykedtem magamban. A 4-es szakaszban, főleg erdei ösvényeken haladtunk: a Széchenyi hegy oldalában, Normafa, makkosmáriai kegyhely, budaszentlőrinci romkert, majd Máriaremete volt a végcél. Egy-egy állomás nevezetességéről rövid ismertetőt kaptunk, imádkoztunk énekeltünk, Csépányi Gábor, Kocsis István és Kemenes Gábor atya vezetésével. A szükséges információk után a farkasréti Mindenszentek templomból indultunk. A főváros határában lévő Farkasréti temetőn áthaladva a Mindszenty József térre értünk. A kopjafa az 1568-as Tordai országgyűlésre, az ott kimondott szabad vallásszabadságra emlékeztet minket. A János Zsigmond utca sarkán álló kereszt a régi városhatárt jelzi. A Széchenyi hegyről a Farkasvölgybe vezető turistaösvényre kanyarodtunk és mire az 1880-as években épített Úti Madonna kápolnához értünk, már esett az eső. A romos kápolnát

5. oldal 2013 június hó Felsővárosi Harangszó

felújították, minden évben okt. 1. szombatján szentmisét tartanak. Az erősen emelkedő köves ösvény után a Normafa tisztáshoz értünk. Egy másik csoport is csatlakozott hozzánk. Mire a városért mondott imának, a város megáldásának a végére értünk, már oszladozni kezdtek a felhők, csodálatos kép tárult elénk a városról. A Szent Anna réten egy kis ismerkedés következett. Kiderült, hogy nemcsak a város több részéről jöttünk össze, hanem Sülysápról, Nyíregyházáról, Veszprémből, sőt Spanyolországból is. (A lengyel csoport már reggel a templomban nagyon szép énekléssel kezdte az utat, ők Nagytétény felé indultak.) Egy kis játék is belefért a rövid pihenőbe: virágokká váltunk és átadtuk egymásnak a virágcsokrainkat. Következő úti cél Makkosmária, a Fogolykiváltó Boldogasszony kegyhelye. Nemcsak a börtönben lévőkért, hanem a drog, az alkohol és más rabságban szenvedőkért is könyörögtünk. A Kemenes Gábor atya által vezetett imák és könyörgések felölelték egész történelmünket, múltunkat és jelenünket, népünket, családjainkat. Ezen a napon volt Salkaházi Sára szociális nővér liturgikus napja, sok ima szállt feléje. Budakeszin a V. Majzik Mária által 2006-ban készített Himnusz szobornál tisztelegtünk. A 4 méter magas, márvány-mészkő- bronzból készített alkotás közepén egy istenalak látható, körülveszi a Himnusz szövege sugaras alakban. A tetején lévő 21 harang vasárnaponként hív a déli imára. A reggeli szomorkás-esős időnek már semmi nyoma sem volt, gyönyörű napsütésben haladtunk le- és fel a magas fák alkotta lombsátor alatt. A keskeny gyalogúton jó hosszúra nyúlt a zarándokok sora, több mint 200-an voltunk már. Madárdal, majd csend, nyugalom, békesség, tiszta levegő. Biztosan megérintette mindnyájunkat az Úr által alkotott csodálatos természet. Délután 3 óra volt. Ebben, a lélek számára is felemelő környezetben mondtuk el az Irgalmasság Rózsafüzért. Budaszentlőrincen, a XIV. században épült egykori pálos kolostor-templomról már csak a romok regélhetnek. Hanyatlását a török pusztítás okozta. Innen indultak el azok a szerzetesek, akik a Czestochowa-i kolostort alapították. Ma is ott van a rend központja. A rövid szentségimádás alatt Gábor atya közénk hozta, körbe vitte az Oltáriszentséget, és mi a fűben, földön, romokon-köveken térdelve kértük, kaptuk, fogadtuk az Úr áldását. Pici pogácsa képében igazi, finom kenyeret is kaptunk, mindegyikbe belesütve egy igeidézet. A Hárs-hegy oldalában egy kis sziklára állított emlékhely-kegykép mellett vitt az utunk. A legenda szerint egy tót asszony itt szülte meg gyermekét, hálából emeltette az oltárt. Az út felől a karjával hívogató gyermek Jézust és Édesanyját látjuk a képen, de az eredeti a másik oldalon van. A halvány, megkopott kék alapszínű bájos Szűzanya és kis Jézus-arc, alatta a kedves felirat: „Vándor, ki erre által mégy, Mondd szívedből / üdvözlégy” Amikor Máriaremetére értünk, a Csillaghegyről induló csoport már várt minket. Átadtuk „jelképes” ajándékainkat és együtt, énekelve vonultunk a bazilika felé. A Csíkszeredából jött gitáros zenekar éneke, Böjte Csaba atya vidám szentbeszéde után a szentmise befejezésével minden fáradságunk feloldódott, majd egy kis vendéglátásra invitáltak bennünket. Köszönjük Uram ezt a szép napot! Jó volt együtt lenni az esőben, a napsütésben, a madarak dalában, a csendben, a szentségimádásban, a sok imában és könyörgésben. Köszönjük és szeretnénk…., reméljük…., kérjük, hogy még több ilyen napban legyen részünk!

/ Kulcsár Jutka/

Nyugdíjas klub

A Nyugdíjas klub júniusi rendezvényei:

11-én (kedden) 10-12-ig

25-én (kedden) 15-17-ig

Helyszín: a Plébánia díszterme

Mindenkit szeretettel várunk!" /Ági és Laci/

KÖSZÖNET Köszönetet mondunk az egész Moskál családnak, akik átadták az ÚRNAP-i díszítést a fiatalabb

nemzedéknek. Édesanyjuk: Boris néni vezetésével majd az Ő hagyatékaként évtizedekig készítették a templom előtti csodálatos virágszőnyeget. Hetekkel előbb gyűjtötték a viráganyagot és ÚRNAP reggelén már hajnalban ott szorgoskodott az egész nagy-család apraja-nagyja. Köszönjük fáradságukat és bízunk benne, hogy lesznek követőik ebben a szép és nemes feladatban: az egész EGYHÁZKÖZSÉG Szeretettel kérjük a testvéreket, gyűjtsünk össze minél több virágszirmot előző estig a plébánián, úrnapja reggelén 6 órára pedig segítő kezeket várunk és reméljük, hogy a korábbi rajzok és fényképek alapján elkészül idén is a virágszőnyeg. Szeretettel várjuk a körmeneti oltárok elkészítéséhez is a segítséget. Előre is köszönjük!

Idén szeretnénk ünnepélyesebben is megülni a templom búcsúját, így vasárnap, június 9-én

kivételesen csak egy szentmise lesz, délelőtt 10 órakor, hogy ezen az ünnepen lehetőleg az egész

közösség együtt ünnepelhessen. A mise után mindenkit szívesen látunk kötetlen beszélgetésre, majd

bográcsozásra is

Liturgikus naptár

Június

1. szo Szent Jusztinusz vértanú

2. v Úrnapja /Krisztus szent teste és vére/ (Szent Marcellinusz és Szent Péter vértanúk)

3. h Lwanga szent Károly és társai vértanúk

5. sze Szent Bonifác püspök, vértanú

6. cs (Magdeburgi Szent Norbert)

7. p Jézus Szíve ünnepe/ első péntek/

8. szo (Prágai Szent Ágnes szűz)

9. v (Szent Efrém diakónus, egyháztanító)

11. k Szent Barnabás apostol

13. cs Páduai Szent Antal áldozópap, egyháztanító

15. szo Árpádházi Boldog Jolán

19. sze (Szent Romuald apát)

21. p Gonzága Szent Alajos szerzetes

22. szo (Fisher Szent János püspök és Mórus Szent Tamás vértanú)

24. h Keresztelő Szent János születése

26. sze (Alexandriai szent Ciril püspök, egyháztanító)

27. cs Szent László király

28. p Szent Ireneusz püspök, vértanú

29. szo Szent Péter és Szent Pál apostol

30. v (A római egyház első vértanúi)

6. oldal 2013 június hó Felsővárosi Harangszó

Hírek röviden….

Június 7-én, Jézus Szíve ünnepén délelőtt 10 órától délután fél 6 óráig csendes Szentségimádást

tartunk. Ezen a napon a szokott feltételekkel teljes búcsú nyerhető. ½ 6 – kor Jézus Szíve litánia, majd a

szokott időben 6 órakor Teréz missziós - gitáros szentmise lesz. Ez a nap elsőpéntek is, így a betegeket a

szokott módon felkeressük otthonaikban.

Anyakönyvi hírek 2013. május hó

Keresztelések:

Halász András (Sz. Gábor és Horváth Andrea lánya)

Földházi Flóra (F.Ádám Gábor és Pucher Csilla lánya)

Házasságkötés: -

Halottaink:

Petrillák Gáborné (78 éves)

(sz. Fábián Mária)

Adamasky Lipót (73 éves)

Az Úr békéje legyen velük!

Felsővárosi Harangszó Díjmentesen kapható a templomban

Kiadja: Budafok-felsővárosi Jézus Szíve Plébánia

Alapító:

Sárváry-Bene Zoltán

Felelős szerkesztő:

Dr. Válóczy József Plébános

Szerkesztő: Balogh Lala

Munkatársak: Mindazok, akik írásaikkal

hozzájárultak lapunk megjelenéséhez.