ÁSVÁNYOK, DRÁGAKÖVEK

ÉS KŐZETEK AZ EMBERISÉG

TÖRTÉNETÉBEN

1/ Ásványok, drágakövek és kőzetek ókori (Theophrastus, idősebb Plinius) és

középkori (Sevillai Isadore, Albertus Magnus) szerzők írásaiban.

2/ Ásványok, drágakövek és kőzetek ismeretessége Agricolától a 19. századig

(a kémia, az ásványtan és kristálytan kialakulása).

3/ Kőeszközök, kőszerszámok és nyersanyagaik (kovás és üveges kőzetek).

4/ Nemesfémek (arany, ezüst, platina) és ásványaik; nemesfémekből készült

tárgyak.

5/ Fémek (réz, vas, ólom, ón, cink, higany) és ásványaik; fémekből készült

tárgyak.

6/ Drágakövek I. (gyémánt, rubin, zafír, smaragd, topáz).

7/ Drágakövek II. (kvarc, opál, turmalin, gránát, cirkon, türkiz, lazurit, jade,

nefrit, borostyán, gyöngy, korall, csont).

Tematika:

8/ Kerámiák és nyersanyagaik (agyagkőzetek, nemesagyagok; cserép,

tégla, terrakotta, porcelán).

9/ Üvegek, üvegmázak (kvarc, kvarchomok); cement és beton

10/ Ásványi eredetű színezőanyagok és festék alapanyagok (vas-,

mangán-, réz-, ólomtartalmú és szilikátalapú festékanyagok).

11/ Építészetben, szobrokhoz, dísztárgyakhoz használt kemény (bazalt,

andezit, gránit, diorit, metamorf kőzetek) és puha (szerpentinit,

szappankő, zsírkő, tajték, alabástrom, márvány, mészkő, homokkő,

piroklasztit) kőzetek és ásványok.

12/ Építészet I., építő- és díszítőkövek az ókorban (Egyiptom, Babilon,

India, Kína, Róma, Mediterráneum).

13/ Építészet II., építő- és díszítőkövek a középkorban és újkorban

(gótika, reneszánsz).

A görögök előtt

• Paleolitikum (Kr.e. 15000-6000)

• Neolitikum (Kr.e. 6000-4500)

• Rézkor (Kr.e. 4500-2500)

• Bronzkor (Kr.e. 2500-1200)

• Vaskor (Kr.e. 1200-50)

• Egyiptomi Birodalom (Kr.e. 4000-1000)

• Hettita Birodalom (Kr.e. 2000-1000)

• Asszír Birodalom (Kr.e. 1500-600)

• Perzsa Birodalom (Kr.e. 500-100)

Az ókori világ

Mire használták az ásványokat az

ősidőkben?

1. Eszközkészítés, építkezés

2. Festés (falfestés, kerámiák festése)

3. Gyógyítás

4. Mágia, hit (amulettek, talizmánok)

5. Szépítkezés, díszítés

6. Fémek előállítása

7. Kerámia készítése

Az egyiptomiak

Egyiptomiak bányászata

Egyiptomiak ásványai festékekhez: hematit, goethit,

cinnabarit, malachit, lazurit, auripigment

Egyiptomiak drágakőismerete: gyémánt, rubin, zafir,

smaragd, topáz, hegyikristály (első bányák Kr.e. 5000

körül)

Drágakövek vésése

Építkezés

Szobrászat

Festészet

Fémművesség

A görögök

A görögök összegzik az addig megszerzett (egyiptomi, asszír, mezopotámiai, indiai, kínai stb.) ismereteket.

Theophrastus (K.e. 372-287), filozófus, Aristoteles tanítványa, az „ásványtan” megalapítója.

Fő műve: De Lapidibus.

A megfigyelés fontossága (látható fizikai tulajdonságok)

felosztása: fémek, földek, drágakövek

az információk a Mediterráneum területéről származnak.

Dioscorides (K.u. 40-90), filozófus. Fő műve: De Materia Medica (összességében több mint 1000 gyógyszert említ; 5. kötete csak kövekkel foglalkozik, benne 90 ásványt említ gyógyításra)

Dioscorides főművének egy

lapja (kései arab kiadásban)

A rómaiak

A rómaiak nagy enciklopédiákat hoztak létre, beépítve műveikbe a

teljes görög és korábbi ismereteket.

Idősebb Plinius (Kr.u. 23-79), természetvizsgáló.

Fő műve: Historia naturalis, 33-37. fejezetek: „Az ásványok és

művészetek” címet viselik. Művét kb. 2000 kötet

áttanulmányozásából állította össze. Az első enciklopédiák

egyike. Hatása a 18. századig élt.

Tematika: nemesfémek, ötvözetek, fémek, földek (agyagok),

építőkövek (kemény kőzetek), ásványok, drágakövek.

Felhasználási lehetőségek: festékekhez, szobrokhoz

használatos kövek, ércek;

gyógyászat - mágia - folklór.

Fizikai tulajdonságok alapos ismerete

Már nemcsak a Mediterrániumból említ lelőhelyeket

Kövekről a Bibliában

Egy speciális mű kőismerete. Egyiptomi gyökerek.

Bányászat (ércek), ércelőkészítés-kohászat, építészet, kerámiaipar, fémek,

fémtárgyak, drágakövek

Keresztény szimbolika, színszimbolika

Helyszínek, Palesztrina, Sinai-félsziget, Kisázsia.

Az adatok részben a bibliai tájakon, részben idegen területekről

származnak.

A keresztény írók, évszázadokon át a Biblia alapján tárgyaltak a kövekről.

Ritkák azok a kivételek, akik a görög-római ismereteknek legalább egy

részét beépítették munkáikba. Ezért nem fejlődtek a kövekről alkotott

ismereteink Plinius és Agricola között (több mint 1000 éven keresztül).

Keresztény írók

Sevillai Izidor (560-636), pap

Sevillában (ebben az időben itt van

Európa szellemi központja).

Fő műve: Etimológiák (ennek a 16.

fejezete szól a kövekről).

Jelentősége, hogy keresztény szerző

az ókori pogány szerzőkre

hivatkozik. Közel 1000 másolata

maradt fenn munkájának. Kikből

merít: Biblia, Plinius, Vergilius,

Horatius stb. Hasonló módon

osztályozza a köveket, mint ókoriak

(kb. 70-et mutat be).

Keresztény írók

Albertus Magnus (1206-1280), filozófus,

pap - Bologna, Padova, Párizs. Aristotelest

fordít, munkáit kiegészítésekkel látja el.

Fő műve a kövekről: Mineralium. A mű 5

fejezetből áll. Ír a kövek fizikai tulajdon-

ságairól, a nemes kövekről (kövek energiája,

formája), faragott kövekről, fémekről, és

sókról.

A keresztény természettudományi tanítások

hosszú évszázadokon keresztül, a

skolasztika keretében, tele vannak

misztikummal, spekulációval. Hiányzik a

megfigyelés és kísérletezés.

Az arabok

Az arab világban (elsősorban a mai Üzbegisztán

és Türkmenisztán területén), komoly

természettudományos (pl. matematikai,

csillagászati) ismeretek halmozódtak fel.

Al-Biruni (973-1048), természettudós, 18

ásványnak pontosan megmérte a sűrűségét -

ezek az első kvantitatív adatok ásványokról.

Könyvet írt a drágakövekről.

Ibn-Sina (Avicenna) (980-1037),

természettudós, hatása a középkorig

kimutatható.

Az arabok sokat nem tettek hozzá a görög-római

korszak ásványtani eredményeihez, de mivel

azok ismereteit beépítették a könyveikbe,

segítettek az ókori szerzők tudását továbbadni,

Ázsia és Európa felé egyaránt.

Az alkimisták

Paracelsus

A kövek mágiája

Hit a kövekben:

- valamilyen erő, energia van a

kövekben.

- bizonyos testrészek

gyógyításához bizonyos kövek

(pl. drágakövek) alkalmasak.

Hildegard von Bingen (1098-

1179), a kövekkel gyógyító

apáca. Néhány javaslat:

. Jáspis alvászavarra, ametiszt

kiütésre, rubin fejfájásra,

karneol vérzéscsillapításra.

Ásványi kincsekről a Magyar

Királyságban 1500-ig

A krónikákban: Gesta Hungarorum (1200 k.):…. Föbenyükből aranyat

gyűjtenek, s azon földnek az aranya a legjobb, meg hogy ott sót

bányásznak….

Chronica Hungarorum (1488): …hegyei egyaránt gyönyörűek, aranynak,

ezüstnek, egyéb fémeknek, és a legfinomabb sónak termékeny

szülőanyja.

Az arany szőlőfürt legendája (1070 k.)

Alkimisták (XII-XIII. sz.): …Esztergom

mellett és Barbarica egyéb részein is

sókivirágzások találhatók.