Bolgár folklór

Népi mitológia

A folklór: „Kollektív esztétikai tudatforma,

jellemző társadalmi-történeti

meghatározottsággal, szerkezettel és

objektivációs rendszerrel”. (Magyar Néprajzi

Lexikon)

Három nagy területe van:

– a mindennapi élet folklórja (a szokások tágabban

értelmezett területe),

– a művészeti műfajok (népköltészet,

díszítőművészet, tánc),

– az ideológiai állásfoglalások (hiedelmek, vallási

képzetek és rendszerek, értékítéletek).

Bulgáriában a folklór alatt a hagyomány

azon részét értik, amely a társadalom

földművelő korszakával kapcsolatos, és

olyan alkotási formákat tartalmaz,

amelyeket művészinek lehet tekintetni.

Ezek a zene és a népművészet: énekek,

táncok, szóbeli folklór annak

sokszínűségével (a meséktől a közmondá-

sokig), a tárgyi művészet – hímzések,

kőplasztika, fafaragás, kenyérdíszítés stb.

(Folklór - Т. I. Zsivkov)

A bolgárok klasszikus folklórja: gazdagon kidolgozott és

mind a mai napig élő kulturális rendszer.

Kapcsolat tételezhető fel a bolgár folklór és az ókori trákok

szellemi élete között, a szláv és a protobolgár hagyomány

bonyolult transzformációja figyelhető meg.

Kapcsolat a többi balkáni nép kulturális hagyományaival.

A bolgár folklór kétoldalúsága:

- egy agrártársadalom szellemi kifejeződése; az emberi élet és

gazdaság éves ciklusának átalakulása kulturális

hagyománnyá, amelynek alapja a népi szertartásrend.

- A bolgárok történelmi idejének kifejezése: eposzok,

mitológiai hősök, hiedelmek, mesék, legendák, énekek.

Kapcsolat a pravoszláv kereszténységgel:

– Vallásos eposzok, ahol a főszereplők Isten, Szűz Mária, Szt.

György, Szt. Péter, Szt. Demeter, Rilai Szt. Iván.

Mítosz, mitológia

Mítosz: fantasztikus művészeti elbeszélés, az

emberi fantázia szüleménye, amelynek igazságában

kitalálói hisznek, és amellyel valós természeti és

társadalmi jelenségeket magyaráznak.

Mitológia: a társadalmi tudat egy formája, törekvés

a világ megértésére és uralására. A világmindenség

modellezése, a ismereti űr kitöltése fantáziával.

Hit a mítosz állításainak igazságában.

A mítosz magyarázó funkciója, a mítosz, mint a

természeti népek tudománya.

Mítosz és művészet – a mitológiai elemek absztrakt

kifejezése.

Bolgár népi mitológia

A bolgár nép hagyományos világnézetének része az

iparosodás előtti időkből. Mitológiai elképzelések és

alakok rendszere, amely beolvad a bolgárok szellemi

kultúrájába.

Tényezők:

– A szlávok, protobolgárok, késő antik kori népek mitológiája;

– A keresztény vallás hatása;

– Népi kereszténység – a keresztény és az azelőtti hiedelmek

párhuzamos létezése egy egységes rendszerben;

– Kereszténység a törökkorban – erős keresztény tudat, gyenge

vallási ismeretek;

– A mitológiai hiedelmek fokozatos leépülése az Újjászületéstől

napjainkig: a mítosz művészetté alakulása.

A BOLGÁR FOLKLÓR TÖRTÉNELMI

GYÖKEREI

Trákok – indoeurópai eredetű nép, az egyik

legkorábbi európai civilizáció megteremtői.

Első leletek: Várnai nekropolisz (i. e. V. évezred) –

tervezett és erődített települések, szentélyek, arany

ékszerek, agyagszobrok és agyagedények.

III-II. évezred: a trákok az egyik legnagyobb számú

európai nép, fejlett fémműves kultúrával (Valcsitran-i,

kincs), jól szervezett településekkel.

Első történelmi említés: Homérosz, a trákok Trója

oldalán harcolnak; Hérodotosz (i. e. V. ): a trák nép

az indiaiak után a legnépesebb, és ha egy ember

kormányozná, hatalmas és legyőzhetetlen lenne.

Hellasz fejlődése: városállamok.

Trákok – megmarad a mükénéi társadalom-

szerkezet: harcos arisztokraták vezette,

társadalmilag rétegzett népesség, magas szintű

fémművességgel.

Trákok a görög mítoszokban: Trójai háború,

Odüsszeia – kikonok, Diomédesz, Likurgiosz,

Orpheus (Oiagrosz és Kalliopé fia).

Lovas arisztokrácia – a harcos és lova elvá-

laszthatatlan egység (VI-III sz.);

Megjelennek az erődített város-kezdemények, a

király(ok) és a királyi tanács, kereskedelem, erős

görög kapcsolatok, hellénizáció.

Odrisz királyság – a legjelentősebb trák

állam, fontos királyok: I. Szeutész (424-405)

és I. Kotisz (383-359), a területet végül

Macedóniai Philipposz foglalja el, de a trákok

megőrzik autonómiájukat, később ellenállnak

a kelta inváziónak is (i. e. III. sz.).

Római hódítás (i. sz. körül): a trák nép

integrálása; városalapítások, római típusú

fejlődés (Moezia és Thrákia provinciák).

A kereszténység térhódítása: Nagy

Konstantin (306-337).

A trák kultúra a helyi hagyományokon és az égéi és

kisázsiai népek kulturális hatásán alapul.

A hódítások után erőteljes hellén és római hatás

figyelhető meg, a helyi sajátosságok megőrzésével.

A trák kultúrát a vallás, a mitológia, a szobrászat,

építészet, művészet, illetve a trákoknak a világról

szerzett ismeretei és életmódja alakította ki.

Legjelentősebb építményeik a:

– Városok és erődített paloták (Kabile, Szevtopoliszt)

– Vallási központok, halom temetések (a trák

uralkodók völgye, Perperikon, vallási központ

Sztaroszel falunál).

– Monumentális temetkezőhelyek (Kazanlak-i kritpa)

– Nemesfémből készült kincslelet (Panagjuriste,

Rogozen).

A trákok vallása A trák mitológiai rétegeket gyakorlatilag lehetetlen

elválasztani az antik és a későbbi szláv/bolgár hiedelmektől.

Több istenhit: az istenségek egy része közös volt, néhányat

pedig csak egyes törzsek tiszteltek. Nem szerveződtek

hierarchikus rendbe, mint a görög istenek, funkcióik gyakran

egybeestek.

Istenanya – Bendida – tisztelete; fiai Düonisszos [Zagreusz]

(földi) és Apollón (nap) tisztelete – az isten csak darabokra

tépve tud meghalni és újjászületni.

Orfeusz [Zalmoxis] – antropodémon, közvetítő az istenek és

az emberek között (emberi természetű halhatatlan) – az

uralkodó mint élő Orfeusz (Bendida és Apollón/Düonisszos

fia).

Trák hérosz = a lovas (marka – ló), összekötő élet és halál

között.

Feltehetően trák eredetűek:

– Tündérek (cамовили, юди), névtabu,

szoláris/alvilági funkciók, ember álldozat. „Busók”

[kukeri], ruszalii .

Kultuszok:

– Természet iránti kultusz: szent erdők, források,

fák, patakok tisztelete;

– Nimfák, múzsák és démonok tisztelete;

– Az élet szentséges fája: három osztatú világkép;

az istenek is triászokba szerveződnek;

– Gyógyítás tűzzel és vízzel; tűztánc; Nap kultusz;

– Ráolvasások, rontások használata;

– Zene.

Перперикон

Protobolgárok (прабългари)

Eredetük nem tisztázott, valószínűsíthető a

hun, türk, illetve iráni rokonság.

Törzsekben, törzsszövetségekben éltek, első

államunk a Kubrat kán vezette Nagy Ó-

Bulgária (Fekete tenger északi partvidéke) –

665 körül szűnik meg.

Fiai széttelepülnek, Aszparuh a mai bolgár

területre költözik, ahol győztes csata után 680-

ban szerződést köt Bizánccal – megkapja a

Duna és a Balkán közötti területet.

Vallás: nem rendelkezünk pontos információkkal

vallásukról, más türk népekkel lehet összevetni.

Bizonyos a főisten, Tangra megléte, de valószínű

más istenek tisztelete is.

– Legfelsőbb szint: Tangra;

– Kultúrhéroszok: Avitohol, Irnik;

– Halottkultursz: az ősök tisztelete (kőbabák);

– Szent állatok tisztelete: farkas, szarvas, sas,

kutya, ló;

– Természeti objektumok (föld, víz) tisztelete;

– Bináris oppozíciók;

– Капище (kapiste) – a protobolgárok szentélyei;

egymásba épített négyszögek, a világ és a

teremtés ábrái, a kán papi funkciói.

– Naptár: kínai 12 éves ciklus (állatos)

Protobolgár vallási szentély (капище)

A madarai lovas (Мадарският

конник)

A kánok palotája, Pliszka

Szláv istenségek: a Bulgária területén élő

szlávokról alig van adat; név szerint csak Perun istent

említik, valószínűleg folyókat és nimfának is

tiszteltek.

Főisten: Perun – a villám létrehozója, a

világmindenség ura, akinek állatáldozatot mutatnak

be.

Jellemzői:

– Férfi istenség;

– Antropomorf;

– Magas hegyen (Pirin) él;

– Attribútumai: villám és menydörgés, tölgyfa;

– Funkciói: hadi, büntető és adományozó (Peperuda

szertartás).

A szláv mitológia szerkezete Az istenségek felső szintje: több isten lehetett,

pontosan körülírt panteon nélkül, a törzsek más

isteneket preferáltak – Perun, Velesz, Szvarog,

Dazsbog, Bjal bor, női istenség.

Az otthon és a család védelmezői: „Sztopan” (kígyó).

Mitikus lények

- állatok: sárkány, farkasember;

- nap, hold, víz, erdő, hegy; tündérek, szellemek,

démonok (mora);

- kultúrhéroszok – Krali Marko;

- az emberi lélek (a testtől külön létező)

Antropomorf lények absztrakt jelleggel: Pravda –

Krivda, élet-halál.

Bináris oppozíciók; életfa.

A bolgár mitológia főbb elemei

A világ szerkezete: Nap, Hold, csillagok,

Föld.

Növény- és állatvilág.

Tárgyi környezet.

Mitikus lények.

Az ember a bolgár mitológiában.

A kozmosz a bolgár mitológiában

Kozmológiai mítoszok: magyarázatot adnak a világról

és világrend fenntartásáról. A bolgár mítoszok

sokrétűek.

Ég:

– A földi lét tükre;

– Kemény héj (üvegből, földből, fémből), vagy bivalybőr,

szövetlen ing; 7 ráncból áll;

– A legalsó rétegre vannak ráakasztva a nap, a hold és a

csillagok;

– Ahol az ég és föld összeér, ott található a „világvége”,

– Az ég valaha alacsonyan volt, de felemelkedett (a bűnök, a

tisztátlanság miatt);

– Az eső és a napsugarak valósítják meg a kapcsolatot az ég

és a föld között (termékenység biztosítása);

– Az égen is ugyanolyan élet folyik, mint a földön, vannak

églakók, az égiek és a villámok uralkodója Szt. Illés.

Nap (Слънце)

A Nap = kerek perec, tűzgolyó, kisbivaly vagy ember;

Emberi vonásai vannak: eszik, szerelmes lesz,

mérgelődik, versenyez, tanácsot ad.

Van anyja, leánytestvérei a Hold és a csillagok.

Tejjel, sült üsző tehenekkel és kenyérrel táplálkozik.

Az égi fedő alatt jár, a nappalotában lakik a

világvégén. Amikor nem világít, akkor fürdik vagy a

tengerben utazik (így hűti magát) vagy átmegy

világítani a túlvilágra.

Szoláris (nap) szimbólumok: kakas, szarvas, tojás; a

nap mozgásával kapcsolatosak.

A nap és a csillagok

A Nap képe a népi hiedelmekben:

– A napciklus fontos elemei a nyári és téli napállás, az

őszi és tavaszi napéjegyenlőség: rituális tüzek

Karácsonykor, Iván napon, Hamvazó szerdán

(Сирница), Szt. György napon.

– A ló, mint napszimbólum (pl. a nyargaló Héliosz isten)

– lóversenyek a karácsonyi dalokban vagy Szt. Teodór

napján.

– A Nap esküvőjének motívuma: a Nap feleségül akarja

venni a Holdat vagy egy földi lányt, de valaki (kakas,

sün) megakadályozza – félelem a kozmikus rend

megbomlásától.

– A Nap, mint leányrabló: a leányok elrejtése a Nap

(fény) elől; elrablás napsugarakkal (hinta formájában).

– A Nap tisztelete a trákoknál, protobolgároknál,

szlávoknál; Jézus Krisztus = az új nap.

A Nap a mindennapi munkában:

– Iván napi jóslások; karácsonyi szertartások

(бъдник), varázspraktikák a termés

biztosításra.

– Tilalmak: tilos a napba nézni, vele

szemben mosakodni, előtte illetlenül

viselkedni; kelet felé szemetet eldobni.

– A nap ciklusához kötött tevékenységek: mit

szabad napfelkelte előtt csinálni és mit

nem szabad naplemente után tenni.

– A Nap mint díszítőelem a népművészetben

(hímzések, plasztikák, kenyerek).

A Hold (Месец, Месечина)

A népi hiedelmek szerint nőnemű, szarvas lény (pl.

tehén.

A Hold fázisainak más-más nevei vannak: (1) нова

месечина, млад месец [újhold, ifjú hold], (2) пълна

месечина, дядо Боже [telihold, Jóisten] (3) гинеж,

расип [pusztulás, szétesés];

A Hold fogadása köszöntéssel, tánccal, kerek

kenyérrel; tisztelete az emberi életre gyakorolt

hatásával kapcsolatos (termékenység).

Fázisai: 1) új vagy telihold – el lehet új munkát

kezdeni, hogy jól menjen; 2) régi, fogyó holdnál

semmi újba nem szabad belefogni; csak fát vágni és

betegséget gyógyítani (hogy elfogyjanak mint a

Hold).

A reális és irracionális ismeretek összefonódása a

holddal kapcsolatos bolgár hiedelmekben:

– A hold azért világít gyengébben a napnál mert bűnös volt;

mert a nap nem engedi neki.

– A foltok a holdon ráhajigált sárfoltok, vagy annak a méznek a

maradványai, amit Meszecsko ellopott.

– Holdfogyatkozás: lenyeli a sárkány, farkas vagy boszorkány.

– A Hold levétele: boszorkányok tudják a holdat lecsalni, hogy

megfejjék: „Месечината сваляха, бяла я крава правеха,

прясно си млякo доеха” (népdal); kenyérrel vagy víztükörrel

(hogy megnézze magát benne) csalják le az égről.

– Varázslatok (mágiák) elkészítésénél van nagyobb

jelentősége a Holdnak.

– A Hold, mint a termékeny erő szabályozója a természetben,

hat a nők termékenységére.

– Nap-Hold ellentét.

Csillagok (Звезди)

Számos csillagkép ismertek, amelyek fontos szerepet

játszanak a mezőgazdasági életben, a

tájékozódásban térben és időben. A csillagokhoz

számos legenda fűződik.

Csillagképek:

– Göncölszekér (Колата) – éjszakai

időmeghatározás;

– Fiastyúk (Квачката) – Demeternaptól (11. 8.)

látható Szt. György napig (4. 24.), a

mezőgazdasági ciklus meghatározása kötődik

hozzá.

– Orion (Ралица, рало) – tájékozódás kora reggel;

– Esthajnal (Зорница и Вечерница) két nővérként ;

Tejút: a koma szalmája [кумова слама] – a komától

vagy Istentől ellopott szalma legendája jelenik meg;

ritkán fordul elő tejként.

Föld [Земя]

Dualista elképzelések a Föld teremtéséről: az Isten

és az ördög együtt teremtik meg, az óceán fenekéről

az ördög által hozott földből. Isten diófát ültet és

hintát köt magának.

A Föld eredetileg teljesen lapos volt, de Isten az

ördögtől tudta meg, hogy meg kell ráznia, így

keletkeztek a hegyek.

A Föld vízen úszik, a világ három rész vízből és egy

rész földből áll.

A Földet kakas, 2 cethal (vagy két hal, 33

cet), teknős, örök, kígyó, 4 angyal szárnya,

vak ember villája, az Isten két keze) tartja.

Az életfája támasztja a földet, míg egy kígyó

tartja össze, hogy szét ne repedjen.

A Föld szent, tiszta, női istenségkét képzelik

el.

Az életfája a bolgár folklórban

Az életfa univerzális jelkép, jellemző a

mitikus gondolkodásra, a bronzkor óta ismert,

a kereszténység felvételével keresztény

szimbólummá is válik.

Az életfa változatai a tudás fája, a

keresztfa, a paradicsomi fa, a sámánfa.

Alaptípusa a földben gyökerező és ágaival

az eget érő fa, ágain madarak dalolnak,

gyökereiben sárkány fekszik.

Botanikai faja: tölgy, ciprus.

– „Найде дърво кипарово

в корена му змех лежит,

на върхове славей пеит…”

/Megtalálta a ciprusfát, gyökerében sárkány

fekszik, csúcsán csalogány dalol/

Az életfája a kozmosz jelképe, egyensúlyban

tartja az univerzumot: a gyökerei a földben

vannak, ágai támasztják az égi kupolát, a

törzse köti össze az eget és a földet.

Az univerzum modelljeként szervezi a teret

vízszintesen és függőlegesen.

– A háromosztatú világ tükre;

– Meghatározza az irányokat és az univerzum

központját; a nap és a hold a két oldalán van, a

madarak az ágakban, a növényevők a törzs

mellett, a veszélyes és vízi állatok pedig a

gyökérzetben.

– Összeköti a három világot, út a halottak világa felé

(pl. a vele kapcsolatos énekeket leginkább

karácsonykor éneklik.

– A fa emberi alteregó is – az ember (a

mikrokozmosz) a fa leképeződése (makrokozmosz):

az elválasztott szerelmesek fává változnak, a

fiatalok ifjú fák, a betegek száraz fához

hasonlatosak.

Az életfája a bolgár népszokásokban:

– Kereszt vagy koszorú az újonnan épített

házak tetején („bokrétaünnep”);

– Esküvői fácska, esküvői zászló;

– Karácsonyi szokáskör fái (бъдник,

коледно дръвце);

– Temetkezési szokások, sírdíszítő

plasztikák ornamensei.

Egyéb növények a bolgár folklórban

– Borostyán (бръшлян): egészség, hosszú

élet; gyógyszer reuma, meddőség ellen,

amulett betegségek ellen; a halhatatlan-

ság szimbóluma, Düonisszos attribútuma.

– Bükk (бук): szent fa, de a tündérek fája is,

nem égetik és nem viszik haza.

– Szil (бряст): elkergeti a gonosz erőket,

lehet belőle kerítést csinálni és aludni

alatta, mert nincs rossz kisugárzása.

– Juhar (явор): csodatevő fa, belőle

készítenek furulyát, az esküvői kelyhet,

megvédi a menyasszonyokat a

sárkányoktól és a tündérektől.

– Tölgy (дъб): szent fa, belőle készül a

karácsonyi tönkfa (бъдник), a vödrök

hordásához használt fa (кобилица);

amikor nem volt a közelben templom,

mindig a tölgyeknél imádkoztak, a tölgy

azonos az élet fájával.

– Dió (oрех): kapcsolat a halottak világával,

közvetítő a holtak és az élők között;

elkergeti a sárkányokat és a tündéreket.

Som (Дрян): a legerősebb fa, az egészség és a

hosszú élet szimbóluma, boldogságot, örömöt hoz;

újévi és karácsonyi szokásokban használják

(somfavesszővel veregetnek, belesütik a bimbóit a

banicába – sós rétes).

Fokhagyma (Чесън): erősen antiszeptikus hatású,

megfázás, reuma, fejfájás elleni szer; elkergeti a

gonosz erőket, a rosszindulatú halottakat; véd a

kígyók, tündérek, betegségek ellen.

Galagonya (Глог): minden gonosz erő menekül

előle, akinek van galagonyából készült husángja,

nyugodtan utazhat; galagonyával szúrják át a

vámpírok testét.

Elátkozott növények: rezgő nyár, fűzfa, fenyő, zab

stb.

„Bűvös” állatok a bolgár folklórban

Szarvas:összetett mitológiai lény, amely ötvözi a

különböző népek mitológiai elképzeléseit az eurázsiai

népektől az antik trákokig:

– A tündérek társa, a hegyekben lakik és a tavakból iszik, a

szarvastehén teje gyógyhatású, a szarvai elűzik a gonosz

szellemeket (amulett készítés);

– A szarvas a kozmikus ég jelképe „на чело му ясно слънце,

на гърди му ясен месец, по гърба му ясни звезди…”

[homlokán a fényes nap, mellén a hold, hátán a csillagok];

– Kereszténység: a szarvas szentként jelenik meg, feszülettel a

szarvai között; nem számít vadállatnak.

– A halott és feltámadó istenség: a szarvas önkéntes áldozata

az év egy napján. Később transzformálódik báránnyá, tehénné

vagy bikává; hozzákötik a keresztény Szt. György-naphoz;

tanulság az emberi bűnökről.

Sas (Орел): a magas hegyekben él, a felhők felett

száll; felmegy az égbe és leszáll az alvilágba, a sas

közvetít a világok között.

Nem öregszik, mert az életvizében fürdik a világ végén;

ellentét a sas és a kígyó között; keresztény értelmezés

– harc a jó és a rossz között.

Sasfészket feltúrni nem szabad, mert szerencsét-

lenséget hoz, ahol sas van, nincs jégverés, mert ő

eltéríti a felhőt.

A sas azonos néha a sárkánnyal: harcol a jégverés

képében megjelenő ellensárkánnyal (ламя), védi a

falut, ahol lakik, de odaviszi a felhőket, ahol jégnek

esnie kell. 4 szárnya van.

A sas mint sámán:

– A sas mint ős;

– Mint a lélek kísérője a túlvilágra.

Farkas: az ördög teremtette, de az Isten keltette

életre, amiért hálából megharapta az ördögöt és az

azóta sánta.

Tiszteletére ünneplik a Farkas ünnepeket – Trifunci

(február 1-3.), november hónap és a piszkos napok

(12. 24. – 01. 07.); ezeken a napokon tilos a farkast

említeni, gyapjúval dolgozni, ollóval vágni, varrni stb.

Legveszélyesebb az utolsó farkas, aki egylábú –

Kuculan.

Ellensége a vámpíroknak, akiket széttép.

Hogy kölykei lehessenek, a nőstényfarkasnak kutya-

vagy emberhúst kell ennie, a nőstényfarkas

termékenységi ciklusa megegyezik az ünnepekkel.

A farkas mint totem és vezető: Valcsan vajda, farkas

ábrázolások stb.

Ellentét a sas/sárkány és a farkas között;

Hiedelmek a farkasemberről (върколак), olyanná a

gyilkosok válnak, akik a napot és a holdat is

megeszik.

A farkas mint kozmikus kapcsolattartó:

– A tisztátalan erők része, kapcsolódik az ördöghöz;

– Az ördög legnagyobb ellensége is egyben (a vámpíroké és a

betegségeké is);

– A teljesség hiánya, aszimmetria (a farkas sánta) – túlvilági

alak, melynek van lehetősége az alakváltásra;

– A farkas mint ős és sámán;

– A két világ határán áll, képes átmenni a egyikből a másikba.

Medve: a medve iránti kultusz az egyik legrégibb, a

legenda szerint a medve valaha leány volt, akit a

mostohája elküldött fekete gyapjút mosni, hogy fehér

legyen.

Léteznek legendák a medve és a nő/férfi

kapcsolatáról, amelyből utódok is születnek.

A medve a farkasok ellensége és megóv a

betegségektől és gonosz szellemektől.

Ünnepek a medve tiszteletére:

– András-nap: (Мечкин ден), babot és kukoricát főzneka

medve tiszteletére, mondják: Isten éltessen Medve és a

kéménybe dobják fel a magvakat.

– A medve, mint rituális szereplő a farsangi szokásokban és a

hagyományos esküvőnél (az esküvő előtti leánytánc,

medvének öltözött szereplő az esküvőn).

A medvét más szláv, illetve a szibériai népek is

tisztelik:

– A medve emberszerű lény, amelynek lelke van, más ruhába

öltözött ember;

– Nem szabad a medvét megölni (csak az emberevőt), ha

megölik, beszélnek hozzá és bocsánatot kérnek tőle.

Kapcsolat a leány, a medve és a sárkány között:

– A sárkányasszony gyakran medve alakjában jelenik meg;

– Ők a sötét, alvilági erők képviselői, akik nem feltétlenül

ellenségesek az emberekkel – kapcsolat a beavatási

szertartásokkal;

– Leány – medve transzformáció (a leány medvévé változik).

A medve az emberi és az állati természet határán

helyezkedik el:

– Antropomorf, „saját” lény: Medve anyó - баба Меца;

– Az erdő gazdája, veszélye állat (idegen lény).

Ló: az emberhez hű állat, amely érinthetetlen a

sárkányok és tündérek számára, aki lovon utazik,

még a pestis sem támadja meg.

A lovak védőszentje Szt. Tivadar (Cв. Теодор

Тирон), az ünnep Tódor-napon van (Lóhúsvét -

Конски великден):

– a lovak szaporodásával, egészségével kapcsolatos

szertartások, lóversenyek, kalács a lovak egészségére.

A ló fő funkciója a közvetítés a két világ között (élők

és az égiek világa):

– A ló szerepe a temetkezési szertartásokban.

Előzmények: trák lovas, protobolgár ló kultusz

(lófarkas zászló, ló koponya a kerítésen), délszláv ló

kultuszok.

Kígyó: ellentmondásos elképzelések:

– A családi tűzhely és a földek őrzője, a betegségek gyógyítója;

– ravasz, veszélyes és halált hozó állat.

A kígyók a világvégén élnek egy barlangban, van

királynőjük; az a kígyó, aki embert mar, bűnösnek

számít; a kígyó alvilági, földalatti lény.

Fontos szerep a kozmikus rend fenntartásában: kígyó

fogja össze a Földet, hogy ne essen szét.

Bölcs, okos és mindenben jártas állat, amely ismeri a

gyógyfüvek titkait, fontos szerepet játszik a

gyógyításban és a termékenységi szertartásokban.

A kígyó az elásott kincsek védelmezője.

Félelem a kígyótól: védő rítusok, tavaszi kígyóűző

szokások.

Kereszténység: a gonosz jelképe.

Tárgyak a bolgár népi mitológiában

Gyapjú (вълна): a női princípium, a föld, a nedvesség,

illetve a gonosz démonok és istenségek mitológiai

jelképe. Erős védelmező hatást tulajdonítanak neki.

Felhasználása: Fontos elem az esküvőnél (az esküvői

fácskát gyapjúval díszítik, az esketéskor az ifjú pár

fehér gyapjún áll, az új lakásban a menyecske rituálisan

megfon egy kis gyapjút). Gyapjúból készül a mártenica;

védi a gyerekeket és a szülő nőket a gonosz erőktől.

Nagy ünnepek előtt tilos gyapjúval dolgozni, ha valaki

felvesz egy ekkor készített gyapjúinget, halála után

vámpír lesz. Gyapjút álmodni halált jelent, temetéskor a

leplet is gyapjúból készítik. Ellentét a len és a gyapjú

között (alsó/felső világ).

Fémek

Vas, réz (желязо, мед): a fémből készült tárgyak

elkergetik a gonosz erőket, mivel élesek és

tűzben készültek.

A vastól félnek a betegségek és a démonok, a

gyermekágyasok a házból piszkavassal mennek

ki, vagy baltával a párnájuk alatt alszanak.

A rezet égboltként vagy udvarként mutatják be,

ahol az istenségek vagy a sárkányok élnek (a

vas- és rézkor emlékezete).

A tavaszi szellem és sárkányűző szokásokban is

fontos a szerepük a rézből és vasból készült

eszközöknek, amelyekkel elűzi a gonosz

lényeket.

Só (сол)

Fontos szerepe van a népi gyógyá-

szatban, a mágikus praktikákban,

Elűzi a gonoszt, véd a rossz tekintettől,

mágiától, a betegségektől, képes

eltéríteni a viharfelhőt.

Hívatlan vendég cipőjébe is sót

szórnak, hogy menjen el hamar.

Tűz

Képes elűzni a gonoszt szellemeket.

Tűz ég a gyermekágyasok, a halottak mellett,

vele űzik el a férgeket.

A házban a tűznek nem szabad kialudnia, mert

balszerencsét hoz.

Július 17-én eloltják és újragyújtják a tüzet (új,

ifjú tűz), mert azt tartják, hogy megöregszik.

Hitték, a tűz egyedül jön le az égből (ősi

tűzszerzési módszer – villám).

Élő tűzet gyújtanak betegségek ellen,

felelevenítik a legprimitívebb tűzgyújtási módot.

Nagy tisztító ereje van a Nagyhéten gyújtott

tűznek, ekkor a fiatal férfiak tüzes nyilakat

lőnek ki a kedvesük háza felé.

Fontos a szerepe Szentestén is – a rönknek

egész éjjel égnie kell, az égő hasáb = az ifjú

isten (napmágia, kapcsolat a világok között).

Nyáron több napot is tisztelnek a tűzzel és a

napkultusszal kapcsolatban (6.30.,7.15-17.,

8. 1.).

Tűztáncok: napszimbolika.

Tisztító elem a tűz a halotti szertartásokban

(füstölés, égő szén átadása stb.).

Víz

Az első és örök elem a világ teremtésekor,

fontos szerepet játszik a népi

gyógyászatban és szertartásokban.

Varázsereje van a „néma víznek”

„мълчана вода”, vagy annak, amely

rózsabokor vagy a csillagok alatt

éjszakázott.

Szt. György és Szt. Iván napon a víznek

és harmatnak van különös ereje.

A víz átmenet a másvilág felé (tenger, tó,

folyó), a mágikus erő közvetítője, fontos elem

a megtisztuláshoz és a jóslásban.

Az élet vize feltámasztja a halottakat, de a

halottak világával is kapcsolatot teremt.

A vízben élő veszélyes lényektől segítséget is

lehet várni, ezért tesznek ajándékokat a

források és ivókutak mellé.

A szentelt víz megvéd a gonosztól, a halotti

mosdató vizet viszont ki kell önteni.

A víz biztosítja a sikert is: „Úgy menjen neki,

mint a vízfolyás”.

A tér és az idő

A tér és az idő olyan titokzatos hatalmas erők, amelyek

irányítják az emberek életét, lehetnek jók vagy rosszak,

segíthetik vagy akadályozhatják az adott

tevékenységet.

Függőség a természettől: a keresztény világnézet sem

változtat lényegesen a tér/idő felfogásán.

Változások az Újjászületés korában: megjelenik az

óratorony és vele együtt a tér és az idő másfajta

felfogása.

Az irreális tér: annak elfogadása, hogy létezik a túlvilág

„оня” свят, ahol a halottak és a természetfeletti lények

élnek, illetve az élő emberek reális tere.

Az ember a bolgár mitológiában

Keresztény tanok: az isten a teremtés 6. napján

teremtette az embert, és uralma alá adta a földet és

vizeket.

Az apokrif írások szerint Isten az embert 7 részből

alkotta: testét a földből, csontjait a kőből, a vérét a

vízből, a napból a szemét, a felhőből a gondolatait, a

szélből a légzését, a tűzből a melegét.

Isten azért teremtette az embert, hogy ő uralkodjon a

földön a sátán helyett, de a sátán telelyukasztotta az

ember testét. Isten gyógyfüvekkel tömte be a

lyukakat, de ezért jelentek meg a betegségek.

A bogumil eretnekek szerint Isten a nőt és a férfit

egyforma módon teremtette, angyali és isteni

lényeggel.

A népi elképzelések szerint az embert élete folyamán

egy angyal és egy ördög kíséri, akik a jobb, ill. a bal

vállán ülnek. Mivel az ember isteni lelket hordoz egy

bűnös testben, egyszerre jellemző rá a jó és a rossz.

A bolgár népi elképzelésre jellemző az emberi

evolúció megjelenése: az ember nem tökéletes

lényként jött a világra. Az első emberek nem voltak

életképesek, először túl magasak voltak, mindenben

megbotlottak, elestek és meghaltak, később pedig túl

kicsik lettek, elvesztek a fűben és megették őket a

kígyók. Ezután teremtette meg isten a mai embert.

Mitikus lények 1. Sárkány 1. (Змей): fő kozmológiai lény, aki közvetít

az ég és a föld között. A Zmej olyan gyíkból vagy

pontyból lesz, amely 40 évig nem látott embert, ill.

siklóból vagy titokban tolt tyúktojásból.

Külseje: kígyótest, aranypikkelyekkel, szárnyakkal, a

farka hal vagy kígyófarok, a feje pedig sas vagy

tyúkfej.

Antropomorf alakváltó lény: felül szép férfi, alul kígyó,

ill. teljesen emberi alakot is ölthet. Nőnemű is lehet,

akkor medve alakban is megjelenik.

Pozitív tevékenység: a falvak, vetések védelmezője,

a gonosz sárkányok legyőzője;

Negatív: leányrabló, a lányok betegségének okozója.

Leány és sárkány kapcsolatából születnek a hősök

(юнаци), szárnyakkal és nagy erővel [змей-човек].

A sárkánykórt javasasszonyok gyógyítják .

Megfüstölik vagy megfürdetik a beteget

gyógyfüvekkel (elválasztó füvek): tárnics (тинтява),

somkóró (комунига), fehér zászpa (чемерика).

A lányok nem mehettek ki villámláskor, nem ihattak

olyan vizet, ami viharban állt, részt kell vennük a

beavatási szertartásokon.

A sárkány jóindulatának elnyerése: 3 meztelen

özvegyasszony 3 kalácsot süt némán, ezeket a

sárkányfa alá akasztják, fekete tyúkot is vágnak.

Sárkányűzés – legények szokása szárazság ellen.

Sárkány 2. (Ламя): mitológiai szörny, a zmej rokona,

a női princípium hordozója.

Olyan levágott kígyófejből kell ki, amely 40 napig volt

ökörtulokban, teste sárga pikkelyes, szárnya van és

kutyafejű gyíkra hasonlít (néha több feje is van).

Hegyi tavakban vagy barlangokban él, őrzi a vizeiket

és csak akkor adja oda, ha emberáldozatot kap.

Harcol a zmej-jel és a hősökkel (юнаци), a háromfejű

sárkánnyal vívott harc nagyon népszerű a

népdalokban.

Miután levágják a fejét, a sárkány fejéből három folyó

folyik – bor, gabona és tej.

Sárkány 3. (Хала): a természeti erőket

(viharok, szelek, felhőszakadások) jelképező

mitológiai lény.

Folyók, tavak, tenger gazdája.

Nagyszarvú bika, sötét köd vagy kígyóforma

lény, bikára hasonlít nagy szarvakkal, van 6

szárnya és 12 farka.

Hegyekben, barlangokba él, ahol őrzi az esőt

és a szeleket.

Ha felrepül, az idő elromlik, farkából özönvíz

szerű eső ömlik.

Vele a jó sárkány vagy a sas harcol.

Tündérek a bolgár folklórban Bolgár nevük szamodivi, szamovili, judi.

Nevük tabu, ezért anyáknak, piros-fehérnek, édes-

mézesnek, vajas-mézesnek hívják őket.

A tündérek női mitikus lények, amelyek a zabolátlan,

vad természeti erőket jelképezik.

Az érintetlen természetben élnek – a magas

hegyekben (Rila, Rodope, Balkán h-g), réteken, a

tavak, zúgók, források, folyók területén. Kedvenc

hegyük a Pirin, ahol 77 tó található.

Lakásuk a nagy fák, főleg a bükk, de szívesen

táncolnak és gyülekeznek a nagy fák (dió, tölgy, nyár)

alatti árnyas részen, de minden olyan terület is,

amelyet az emberek nem éreznek a sajátjuknak

(tisztátlan tér).

Külsejük: :

– Szép, fiatal nők szőke vagy vörös hajjal, fehér ingben övvel,

amelyben az erejük rejlik. Szarvason lovagolnak, élő

kígyókból van az ostoruk, íjuk és nyilaik vannak. Szeretnek

táncolni, de ahol járják, ott fű nem nő, csak mérges gombák.

Az ember számára láthatatlanok, csak a hangjuk hallható.

– Öreg, csúnya, kócos nők, akik fekete ruhát hordanak és a

gyermekágyas nőknek ártanak.

Őrzői a vizeknek, növényeknek, az általuk lakott

területeknek – aki odalép, vagy engedélyük nélkül

vizet iszik, megbüntetik (megbetegszik – tündérbaj).

Néha büntetésként elzárják a vizet és áldozatot

követelnek – ez emberáldozat (gyermekek, fiatal

leányok és ifjaik); a csontjaikból várat építenek.

Rabolnak el leányokat, hogy a gyerekeiket

gondozzák és vigyék az íjukat; legényeket, hogy

zenéljenek nekik.

A népdalokból a tündérek nevei is ismertek: Dimna,

Vida, Vela, Gjurgja.

A tündérekkel a mitikus hősök (junak – Krali Marko)

veszik fel a harcot, akik megölik a gonosz tündért és

kiszabadítják a fogva tartott rabokat.

Testvérré fogadás - a tündér és junak között nemcsak

harc, hanem fogadott testvéri kapcsolat is lehet, a

nagy erejüket a hősök a tündéreknek köszönhetik

(tündér szoptatta őket).

A tündérek halandó férfiakkal is szerelembe esnek,

akiknek tündér szeretőjük van, sápadtak, betegesek

(párhuzam a sárkánnyal).

Népmesékben a tündért feleségül veheti halandó

férfi, de ez a házasság rövid – amint lehet, a tündér

megszökik.

A tündérek szélvihar formájában is megjelennek,

olyankor tilos megszólalni, tilos olyan tárgyat elvenni,

amit szél sodort, mert betegséget okoz.

A visszhang is tündér, nem szabad neki felelni, mert

némaságot okoz (elveszi az ember hangját).

Tündérek által okozott betegségek: megfázás,

hidegrázás, kiütések, elmebaj, bénulás, epilepszia.

Jó tetteik: ismerik a gyógyfüveket és segítenek a

betegségek gyógyításában. Cserébe ajándékot kell

nekik hagyni (édességet, cérnát, rongyot).

Ellenségeik a sárkányok és a betegségek, nem tűrik

meg a pestist, elkergetik.

Kapcsolat a halállal: tündér lehet az elhalálozott

leányokból, fiatalasszonyokból (azokból, akik az

átmeneti rítusok előtt – Lázár nap, esküvő - haltak

meg).

A betegségek Természetfeletti, láthatatlan nőnemű lények, akik

akkor jelennek meg, ha hívják vagy küldik őket.

Magas fákon, a bokrok tövében, tüskés

helyeken laknak.

Isten, a tündérek, a boszorkányok, az ördög által

küldött büntetésként kerülnek a földre.

Névük tabu: hasonló nevek, mint a tündéreknél.

Számuk 77 és ½ vagy 99, mindegyikre van

gyógyszer csak a ½-re vagy a 100-ra nincs.

Hogy elnyerjék a kegyeiket, mézzel megkent

cipókat osztanak, vagy az ajtóra kötnek lyukas

perecet.

A legszörnyűbb betegség a pestis, amely öreg,

kócos, koszos nő képében jelenik meg – neki meleg

vizes teknőt, szappant, fésűt, kendőt készítenek elő,

hogy meg tudjon fürödni, néha gyereket is visz

magával. Terített asztallal várják (méz, cipó, bor).

Kaszája van, és olyan ronda, hogy aki ránéz, meghal,

füzetben jegyzi fel, kinek kell meghalni.

Özvegyek és árvák házába nem megy, de támadja

azokat a falvakat, ahol rablók, kocsmárosok, romlott

erkölcsű személyek élnek. Nagyon fél a kutyáktól,

különösen a szombaton születettektől.

A szombaton született embereket nem betegíti meg.

Szt. Atanáz napját (jan. 18.) ünneplik a tiszteletére.

A himlőt három nővérként képzelték el (nagy,

közepes és apró).

Ha a gyerek beteg lett, tilos volt állatot levágni,

főzni, gőzölni, mert leforrázzák a betegséget és

az még dühösebb lesz, akár meg is ölheti a

gyereket.

Kovász nélküli mézes cipókat sütöttek, a

kémény alá és a gyerek párnájára is tettek

belőlük.

Tiszteletére Szt. Borbála és Szt. Száva, Szt.

Katalin napján osztogattak mézes cipókat.

A hidegrázást 7 nővérként képzelték el, akiknek

külön neveik voltak - Тресея, Огнея, Ледея

stb.

Azt tartották, hogy ezt a betegséget a tündérek

okozzák, ráolvasással, népi imádságokkal

gyógyították.

Más betegségek: „nezsit” (ínybetegség);

szemverés (uroki), pszichés megbetegedések.

A betegségekről alkotott elképzelések racionális

ismeretek és babonás hiedelmek egyvelegét

képezik, a tisztaságtól az ajándékokig.

Fontos elem a ráolvasás, amelynek célja a két

világ közötti egyensúly visszaállítása.

Sorslények - Орисници

Az ember sorsát a születésétől a haláláig meghatározó

mitikus lények. 3 nővér alakjában jelennek meg, akik a

világ végén a Nap közelében laknak, az ember számára

pedig láthatatlanok. A legszörnyűbb a legidősebb, ő

szabja meg az élet tartamát.

A gyermek születése után 1. vagy 3. éjszakán jelennek

meg, a kéményen keresztül. A bábaasszony ki tudja

őket hallgatni.

A sorslényeket Isten küldi, de neki sincs hatalma

felettük, az általuk meghatározott sorsot ő sem tudja

megváltoztatni.

Őket is le lehet kenyerezni: szeretik a rendet

és a tisztaságot, ezért a gyereket

megfürdetik, rendet raknak, takarítanak. A

baba feje mellé mézzel teli tálkát és cipót

tesznek, a bölcső mellé pénzérmét, sarlót,

piszkavasat, seprűt raknak. Az erdőben egy

fára 3 kalácskát kötnek ajándékba a

sorslényeknek..

Megfigyelhető a keresztény hatás is – az

anyák és csecsemők védőszentjei Szűz

Mária, Szt. Petka és Szt. Nedelja.

Ártó szellemek, vámpírok

Karakondzsul: gonosz lények, amelyek Szenteste

12. 24. és Vízkereszt (01. 06.) között járják a földet,

de csak napnyugtától első kakasszóig.

Alakjuk: emberszerű, de szőrös, nagy fejjel; félig

ember félig ló; egyszemű egylábú lény.

Lakóhelyűk a barlangok, folyók, borostyánnal benőtt

helyek, elhagyatott malmok.

Elcsalják, elrabolják és meglovagolják az embereket,

ledobják őket magas sziklákról, mély folyókba, vagy

széttépik a testüket és kerítésekre vagy

malomkerekekre dobálják.

Védekezés: félnek a fokhagymától, tűztől, vastól és a

keresztény szimbólumoktól.

Vámpír, házi szellem, „navi” –

nyomó szellem Vámpírok: nem a rend szerint elhunyt és eltemetett

emberek, akik erőszakos halált haltak – megölték

őket, öngyilkosok, illetve olyanok, akiknél nem

tartották be a temetési tilalmakat (nem fürdették meg

a halottat, a teste felett tárgyat adtak át, átugorta

kutya vagy macska, árnyék vetődött rá – őrizni kellett

a halottat, a sírt a temetés napján ásták; a halottat

nem siratták meg, nem pap temette). Vámpír lehetett

a gyilkos, a gonosz, a boszorkány is. Ezeket az

embereket a temetőn kívül, egyházi szertartás nélkül

temették el.

A vámpír külseje: gyakran képzelik el vérrel teli

tömlőként, félelmetes, nagyfejű lényként, emberként,

akinek nincsenek csontjai, orra helyén lyuk van. Bár

emberi kinézete van, ő csak az ember lelke, hasonló

kinézettel, mint a halott.

Felveheti annak az állatnak a külsejét is, amely

átugorta (kutya, macska, háziállatok alakjában jelenik

meg).

A vámpír a sírban lakik, csak éjjel hagyja el,

napnyugtától első kakasszóig. Szombaton nem hagyja

el a sírt, ha a síron lyuk látszik vagy besüllyed, akkor a

halott vámpír lett.

A házba lyukakon, az ajtón, a kulcslyukon, a

kéményen jut be, mert a teste puha és nincs csonja.

Jelenlétét a szörnyű zajból lehet látni, amit csap. A

padláson dörömböl, tálak esnek le, víz ömlik. Kiönti a

bort, kiszedi fércelést a ruhából, összetöri az

edényeket, kidobja az ételt, összekeveri a szemes

terményeket. Kiköti és meglovagolja a marhákat.

Nyomja és fojtogatja az embereket alvás közben.

Azokat a házakat látogatja, ahol élt és ahol járt.

Visszatérhet a feleségéhez, akitől gyerekei is

születhetnek (ők hasonlítanak a vámpírra, de

képesek megölni azt).

Szereti a táncot és a zenét, így lehet lépre csalni.

Fő eledele a vér, kiszívja a fiatal állatok vérét, fiatal

embereket, gyerekeket támad meg. Ha nagyon

dühös, megfertőzi a lisztet, a mézet, a vajat, sajtot.

Praktikák a vámpír ellen:

– A vámpírt elégetéssel, a teste átszúrásával, vízbe

fojtással, elkergetéssel, liturgiával lehet

megsemmisíteni.

– Szombaton ássák ki a gyanús halottat, ha nem porladt

szét, akkor vámpír – vidám, pirospozsgás.

– Legbiztosabb ellenszer a fizikai megsemmisítése.

– Mivel a vámpír ostoba és hiszékeny, el lehet küldeni a

folyóhoz (megfullad);

– Fél a sótól és a vastól;

– Menekül a fokhagyma és a kátrány elől;

Fél a keresztény jelképektől – ikonok, keresztek, tömjén,

szentelt víz. Elpusztításában papok, püspökök, hodzsák

vettek részt.

Legnagyobb ellensége a farkas, aki képes a vámpírt

megölni.

Navi (nyomó kísértet): kereszteletlenül, elvetélt, vagy

gyermekágyban meghalt gyerekek szellemei, akik a

szülőnőket, babákat bántják.

Láthatatlanok, éjjel repülnek, csupasz, kicsi sas

méretű madárkák alakjában.

Éjjel keresik, hol van szülőnő, terhes vagy újszülött, a

kéményen keresztül leereszkednek, kiszívják a

vérüket vagy megfojtják őket. Visítanak, fütyülnek,

gyerekhangokat adnak ki. Ha egy gyermekágyas nő

meghalja őket, elájul, majd meghal. A hiedelem

szerint a 40. napig támadják a nőket, mert keresik az

anyjukat.

Más területen nevük leusznica, ermenka: ezek nem

gyerekek, hanem a gyermekágyban meghalt nők

szellemei, akik más nőket ijesztgetnek.

Védelmi praktikák:

– A félelem alapja a szülőnők magas halálozási aránya,

amit gonosz szellemeknek tulajdonítottak.

– Félelem a meghűléstől: tilos este kimenni és mezítláb

járni.

– A tilalmak másik része védő jellegű: tűzzel, vassal,

seprűvel, fokhagymával kapcsolatos.

– Gyógyítás: fürösztés gyógyfüvekkel, füstölés.

– Ha a nő megbetegszik, puskával lőnek, átbújtatják

Iván-napi koszorún, de leginkább ráolvasnak.

– Ha mégis meghal, védőtárgyakkal temetik el.

– A gyerekeket a temetőn kívül temetik el.

Mora (nora): klasszikus nyomó szellem, amely szinte

elviselhetetlen fájdalmat okoz az áldozatnak, néha a

vérét is szívja.

– A szláv „mor” – halál szóból ered.

– Hagymával, fekete gyöngysorral lehet elűzni.

Házi szellem (sztopan):

– Minden háznak vagy helynek (fa, forrás) van védő szelleme,

alakja ártalmatlan kígyó vagy más állat. Megölni nem

szabad, mert az illető is meghal.

– Védi a házat, helyet, biztosítja a jólétet és a termékenységet,

cserébe tiszteletet és néha egy kis élelmet kér (kis tálkába

tejet) – kapcsolat tételezhető fel az ősök tiszteletével (totem)

– Hasonló funkciója van a tündérnek (fák, vizek, források

őrzése) és talaszam szellemnek (elásott kincset őriz).

A bolgár folklór keresztény

elemei

Isten (Бог, Господ) Megjelenése: öreg, fehér szakállas ember, aki

nagyon jó lelkű, kedves, igazságos; megjutalmazza a

jókat és bünteti a rosszakat.

Az égen lakik (de van lakása a világ végén is), de

valaha lakott a földön is, amikor megtanította az

embereket különféle mesterségekre (a férfit

szántani/az asszonyt szőni).

Mostanság is lejár a földre, késő este érkezik,

utazónak adja ki magát és szállást kér. Ha

befogadják, áldást oszt, ha nem – büntet.

Isten mindent tud és mindent lát.

Jóságos, de rosszat is küldhet, hogy próbára tegyen,

vagy büntessen.

Angyalok Fiatal legények, szépek, hosszú szőke hajuk van,

aranyozott fehér ruhát hordanak, szárnyuk van.

Isten szolgái, mindig vele vannak, ők a küldöncei,

hírnökei.

Rengetegen vannak – ahány ember és állat van,

annyi angyal is, mindenhol ott vannak.

Mindenkinek van saját őrangyala, akkor jön el hozzá,

amikor megszületik, halála után elkíséri a lelket a

menybe vagy a pokolba.

Védi az embert a veszélyektől, hatni próbál rá, hogy

jó legyen; feljegyzi minden tettét és a végítéletnél

tanúskodik.

Folyamatosan harcol az ördöggel.

Az angyal az ember jobb vállán ül, és jóra próbálja

rávenni.

Ha jót teszünk, örül, ha nem, sír.

Fontos angyal Mihály arkangyal (Rangel, Angel

Mihail) – az ő feladata a halál, ő szedi ki a lelket a

testből (душовадник):

– Süket és vak öregember (Isten vakította és süketítette meg,

hogy ne hatódjon meg a haldoklóktól);

– Igazságos, mert mindenkit elvisz;

– Aranyalmával csalogatja a lelket magához, a gonoszokét

késsel szúrja le.

– Van mérlege is, amelyen méri a jó és a rossz

cselekedeteket.

Ördögök

Több nevük van/több féle ördög van.

1. A tisztátalan (нечестивият) – megszállja az embert,

őrületet okoz.

2. Ellenség (Враг) – betegségokozó ördög (torokgyík,

orbánc, gyomorbaj).

3. A rövid (късият) – kétlábú, de az egyik lába rövidebb,

ezért sánta.

4. Egylábú (еднокракият) – csak egy lába van, de ezért

a legveszélyesebb, sok bajt okoz.

5. Sátán (сатана) – lelki gonosztettekre veszi rá az

embert: árulás, hamis tanúzás, részegeskedés,

kegyetlenkedés.

6. Fekete (вран) – szemmel verés előidézője, a

gyerekekre veszélyes.

7. Antikrisztus (антихрист): az ördögök egyik vezére,

aki most a pokolban lakik, de jön majd a földre is, hogy

meghódítsa, akkor feltámadás nélküli világvége lesz.

8. Tartar (тартор): az ördögök királya, a pokolból

parancsol a többieknek.

Kinézete: csúnya, se nem ember, se nem állat, fekete,

van szarva és farka, szárnya (mint az angyaloknak),

van kecske vagy marha pofája, a lába kutyaláb, a keze

macskamancs.

Az ördög régen angyal volt, de nem tartotta be isten

parancsait.

Ugyanannyi az ördög, mint az angyal – ha

gyermek születik, ördögöt is kap, aki a bal

vállra ül és onnan csábítja rosszra.

– Van sapkája is: ha ember felveszi, ezzel

láthatatlanná válik.

– Van felesége és egy lánya.

A szentek kultusza

A szentek fontos részét képezik a keresztény

vallásnak:

– Jellemzők az ortodox és a katolikus világra is; a

vértanúk iránti tisztelet Keletről terjed és a 3-4.

században éri el a nyugati területeket.

– A „Szent” fogalmát az 5. századtól használták,

kezdetben csak a nép tisztelte őket, később papi, majd

szinódusi jóváhagyás kellett a szentté nyilvánításhoz.

– A ma ismert szentkultusz a Középkorban alakul ki,

gyakran öltött naiv és babonás formát, aminek oka a

vallási tájékozatlanság.

Szentek a bolgár folklórban

A bolgár folklór szentjei emberi alakok, akiknek

természetfeletti képességeik vannak, nem halandóak,

bölcsek és jók.

Az égben laknak az Istennel, és az ember lelki és anyagi

világának különböző részeit patronálják.

Közvetítenek Isten és az emberek között.

A népi vallásosság keretében minden szentnek más

terület védelme jut: betegségek ellen tisztelik Szt. Atanázt,

Szt. Borbálát, Szt. Katalint; az állatok védői Szt. András,

Szt. Petka, Szt. Demeter, Szt. Balázs; a különböző

foglalkozások patrónusai Szt. Illés, Szt. Miklós, Szt.

Teodór, a halált pedig Szt. Anasztázia alakjában tisztelik.

Szűz Mária - Богородица

Legfontosabb ünnepe aug. 15. – Mária mennybe

menetele:

– a termékenykorú nők ünnepe, az új termés beszentelése,

megemlékezés a halottakról, patrónusünnep (templomok,

névnaposok).

Kultusza nagyon elterjedt a bolgárok között:

– az Istenszülő ugyanolyan nő, mint a többi, közel áll az

emberekhez;

– fő jellemzője a könyörületesség, mindig kiáll a bűnösökért;

– a nők, az anyaság, a várandósok, gyermekágyasok és a

gyermekek védőszentje;

– betegséggyógyító hatalma van (ráolvasások, imádságok);

– természet ősanya, szláv istennők, Artemisz-kultusz elemei

jelennek meg alakjában.

A gazdasági év kerete: Szt. György és Szt. Demeter

Szt. György:

– patrónusnapja (május 6.) a legnagyobb bolgár népi ünnep;

– a szent alakja köré összpontosul: ő a szántóföldek és nyájak

védőszentje, a termékenység védelmezője;

– Különös ereje és bátorsága van, legyőzi a sárkányt;

– Alakjában több istenség (Zeusz, Perun, Trák lovas)

ötvöződhet.

Szt. Demeter:

– Patrónusnapja okt. 26. a tél kezdete; Szt. György

ikertestvére; a tél, a hideg és a halál védőszentje; napja a

gazdasági év vége.

– Kinyílik az ég: halottak napja, jóslás a jövő évi termésről;

– Az egerek parancsolója (egérnapok).

Szt. András és Szt. Miklós

Szt. András – nov. 30., Medvenap:

– a népi elképzelés szerint a szent legyőzte a medvét és

befogta az eke elé;

– elkergeti a sötétet és az éjszakát; ettől a naptól növekszik a

nappal (egy zabszemmel);

– Szemes termények főzése (termékenység, medve).

Szt. Miklós – dec. 6.: a világ felosztásánál ő kapta a

vizek feletti uralmat:

– hajósok, halászok patrónusa;

– szolgája a ponty (áldozati étel is);

– kötelező halevés, főleg a tengerparton;

– házasság, termékenység;

– kapcsolat az elhunyt családtagokkal (házi szellem);

– testvérei Barbara és Száva.

Atanáz, Antal és Tódor

Jellemző a démoni természet:

– Antal és Atanáz testvérek, a pestis, a kovácsok

védőszentjei; a tilalmakat nem be tartókat betegséggel

büntetik.

– Szt. Tódor: a lovak, lovasok védőszentje, aki a nyár

eljövetelét hozza, Istennek nyárért könyörög.

– A népi elképzelésekben démoni lovas, aki fehér palásttal,

fehér lovon jár éjszaka és elgázolja azokat, akik napnyugta

után kint vannak.

– Esküvői, termékenységi szokások – menyecskék első

templomozása.

Az ősz - tél női szentjei – Petka, Katalin, Borbála,

Száva, Anasztázia

Petka (okt. 14.) – a női munka (varrás, szövés, fonás)

védőszentje, napján tilos minden ilyen munka, mert

kígyóként jelenik meg a nőknek és bünteti őket. Van,

ahol férfiként jelenik meg (Petko), aki farkas

alakjában büntet. Kapcsolat a péntekkel (rossz nap);

fekete tyúk áldozat.

Katalin (nov. 24.) – a gyermekeket védi a himlőtől;

napján csukott szemmel kukoricát osztanak, sárral

tapasztanak, hogy a rágcsálók száját befogják, nem

dolgoznak szúrós szerszámokkal (olló, tű), mert a

sebek nem gyógyulnak.

Borbála – dec. 4. átmenet az őszből a télbe; a fertőző

gyermekbetegségek védőszentje (himlő) – alakja

egybefonódik a betegségdémonéval, sorslényekével.

Alvilági témakör: farkasok napjai. Testvérei: Száva és

Miklós.

Száva (dec. 5.): nem létező női szent (Szt. Száva

férfi), hasonló elképzelés, mint a testvéreinél.

Anasztázia – dec. 22., a halál szentje. Védi az

embereket a haláltól, de napján nem szabad a

nőknek dolgozni, mert valaki meg fog halni a házban.

Eljegyzés, esküvő ezen a napon nem volt, mert meg

fognak halni a fiatalok. Fekete tyúkot áldoznak a

tiszteletére.