Szabad Gondolat

AntropozófiaRudolf Steiner:A karácsonyi gondolat és az én rejtélye...

Szociális kérdés –Hármas tagozódásKálmán István:A pénz metamorfózisa és elöregedése

GyógyászatDr. Hilma Walter: A bölcsek köve a fiziológiában

TájszemléletBú Ella: Tudnak-e a zsiráfok úszni?

MellékletRepertórium 1998-2010

ANTROPOZÓFIA

NEVELÉSMÛVÉSZET

SZOCIÁLIS ÉLET

2010. december 13/4

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

ANTROPOZÓFIARudolf Steiner: A karácsonyi gondolat és az én rejtélye... 1Ertsez Attila: Torockó 11Döbrentei Zoltán: A fizika fõnixmadara 14Döbrentei Zoltán: Az új forrás 17A Napút rövid története 20

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁSKálmán István: A pénz metamorfózisa és elöregedése 21Lothare Vogel: Dinamikus pénzügy a Hohenstaufok korában 22Boris Berntein: Hogyan lehet konfliktusokból profitálni 23

GYÓGYÁSZATRudolf Steiner: A lélek rejtélyeirõl 25Dr. Eugen Kolisko: Antropozófiai emberismeret (II. rész) 30Dr. Hilma Walter: A bölcsek köve a fiziológiában 33

TÁJSZEMLÉLETBú Ella: Tudnak-e a zsiráfok úszni? 37

HÍREK, HIRDETÉSEK 40

MELLÉKLETRepertórium 1998-2010

A címlapon Életfafeszület a XII. századból

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes,

Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA

Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: info@szabadgondolat.hu

A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben

és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.”

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

SzG 2010/4 1

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIARudolf Steiner

A KARÁCSONYI GONDOLAT ÉS AZ ÉN REJTÉLYE…

…A kereszténység történetén belül létezikegy hagyomány, ami a késõbbi korokban újbólés újból fellép, és ami bizonyos keresztény vidé-keken évszázadokon át szokás volt. Már régikorokban, a legkülönbözõbb vidékeken, több-nyire a keresztény egyházból kiindulva ábrázol-ták a hívek számára a karácsonyi titkokat.Ezekben a régi korokban a karácsonyi titok áb-rázolása felolvasással kezdõdött, idõnként a te-remtéstörténet ábrázolásával, a teremtés törté-netével, ahogy az a Biblia elején le van írva.Elõször azt ábrázolták éppen a karácsonyi idõ-szakban, ahogy a világmindenség mélyérõl fel-hangzik a világszó, ahogy a világszóból (igébõl)kiindulva lépésrõl lépésre megtörtént a terem-tés, ahogy Lucifer odalépett az emberhez,ahogy az ember ezáltal más módon kezdte megföldi létét, mint amilyen az a lét lett volna, amitLucifer megjelenése elõtt meghatároztak szá-mára. Elõadták az embereknek Ádám és Évamegkísértésének egész történetét, majd meg-mutatták, ahogy a régi, testamentum elõtti tör-ténetbe az ember mintegy beletestesült. A to-vábbiakban aztán késõbb hozzáfûzték ehhezmindazt, amit a játékok többé vagy kevésbérészletesen ábrázolnak, amibõl aztán aXV–XVIII. században a közép-európai tájakonkifejlõdtek azok a játékok, melyek közül egyetéppen láthattunk.

Abból, ami egy végtelenül nagy gondolatbólkiindulva a karácsonyi ünnepben az ótestamen-tum kezdetét összekapcsolta a Golgotai Miszté-rium titokteljes történetével, ami ebbõl a gon-dolatból kiindulva összekapcsolta a két szent

történetet, abból csak nagyon kevés maradtmeg, úgyszólván csak az az egy dolog maradtmeg a jelenkorban, hogy a naptárunkban a ka-rácsonyi ünnep beköszönte elõtt találjuk Ádámés Éva napját. Ez ugyanabból a gondolatbólszármazik. De a régebbi korokban azok számá-ra, akiknek mélyebb érzületbõl vagy mélyebbtudásból kiindulva tanítóik révén fel kellettfogniuk a karácsonyi titkok és a Golgota titkát,számukra újból és újból ábrázoltak egy nagy,egy átfogó szimbolikus gondolatot: a kereszteredetének gondolatát. Isten, aki az embert azótestamentumban elõvezeti, az ember számára– akit Ádám és Éva reprezentál – parancsot ad:a kert minden gyümölcsébõl szabad enni, kivé-ve egy fa, a jó és gonosz megismerése fájánakgyümölcsét. Mivel ettek belõle, kiûzettek létükeredendõ színterérõl.

A fa azonban – és ezt különféle módon ábrá-zolták – valamilyen módon bekerült a nemzet-ségek sorába, azon eredeti nemzetségek sorába,akiktõl Krisztus Jézus testi burka is származott.És ez úgy történt – bizonyos korokban ezt ígyábrázolták –, hogy amikor Ádámot, a vétkesembert eltemették, ez a fa, ami pedig eltávolít-tatott a paradicsomból, ismét kinõtt a sírjából.Így a következõ gondolatot látjuk ösztönözve:Ádám nyugszik a sírban, õ, az ember, aki ke-resztülment a bûnbeesésen, õ, az ember, akitLucifer megkísértett, nyugszik a sírban, egye-sült a földtesttel. De sírjából kinõ a fa – a fa,ami most abból a földbõl nõ ki, amely egyesültÁdám testével. Ennek a fának a fája továbbha-lad a nemzetséggel, melyhez Ábrahám is és

A kereszt fája és az AranylegendaA jászol- és pásztorjátékok keletkezése

1915. december 19-i elõadás

SzG 2010/42

ANTROPZÓFIA

Dávid is hozzátartozik. És ennek a fának a fájá-ból, amely tehát a paradicsomban állt, aztán is-mét kinõtt Ádám sírjából, ennek a fának a fájá-ból készítették azt a keresztet, melyen JézusKrisztus függött.

Ez az a gondolat, amit tanítóik mindig vilá-gossá tettek azok számára, akik a GolgotaiMisztérium rejtélyét a mélyebb alapjaiból kiin-dulva meg akarták érteni. Mély értelme van an-nak, hogy régebbi korokban – és ez az értelemhamarosan meg fogja nekünk mutatni, hogy ajelenkor számára is érvényes – ilyen képekbenmély gondolatok jutottak kifejezésre.

Megismerkedtünk a Golgotai Misztériumazon gondolatával, amely azt mondja: Az alény, aki Jézus testén keresztülment, az kiárasz-totta a Föld fölött, a Föld aurájába azt, amit aFöldnek hozhatott. Amit Krisztus a Földre ho-zott, az azóta összekapcsolódott a Föld egésztestiségével. A Föld mássá vált a Golgotai Misz-térium óta. A Föld aurájában él az, amit Krisz-tus égi magasságokból lehozott a Földre. Haezzel összefüggésben szellemi szemmel ráné-zünk a fa ama régi képére, akkor ez a kép azegész összefüggést magasabb szempontból mu-tatja meg számunkra: az emberbe bevonult aluciferi princípium, amikor az ember megkezd-te földi létét. Az ember amilyen, egyesülve te-hát a luciferi princípiummal, hozzátartozik aFöldhöz, a Föld egy részét képezi. És amikor atestét a földbe helyezzük, akkor ez a test nemcsupán az, aminek az anatómia látja, hanem eza test egyszersmind külsõ lenyomata annak,ami a földiségen belül az ember a maga bensõmivoltában. A szellemi tudományból világos le-het számunkra, hogy nemcsak az tartozik hoz-zá az ember lényéhez, ami a halál kapuján ke-resztül belép a szellemi világba, hanem hogy azember a teljes mûködése, összes tette révén ösz-

sze van kötve a Földdel, valóban pontosan úgyössze van kötve, mint ahogy azok a történésekössze vannak kötve a Földdel, melyeket a geo-lógus, a minerológus, a zoológus és így tovább,a Földdel összefüggõnek talál. Ha az ember át-lép a halál kapuján, akkor csupán az emberi in-dividualitás számára zárul le az, ami õt a Föld-höz köti. De a külsõ formánk, amit valamilyenmódon átadunk a Földnek, az belekerül a Földtestébe. Magán hordja annak a lenyomatát,amivé a Föld azáltal vált, hogy Lucifer belépetta földfejlõdésbe. Amit az ember a Földön vég-hezvisz, az magában hordozza a luciferi princí-piumot, az ember ezt a luciferi princípiumotbeleviszi a Föld aurájába. Az ember tetteibõl, azember mûködésébõl nemcsak az virágzik ki,amit eredendõen szándékoztak az emberrel;ami az ember tetteibõl fakad, abba bele van ke-veredve a luciferi. Ez ott van a Föld aurájában.És amikor a Lucifer által megkísértett ember,Ádám sírján látjuk a fát, ami a luciferi kísértésrévén mássá vált, mint amilyen eredetileg volt,a jó és a gonosz megismerésének fája, akkormindazt látjuk, amit azáltal okozott az ember,hogy eredendõ helyét elhagyta, hogy a luciferikísértés által mássá vált, és ezáltal valami olyatvitt bele a földfejlõdésbe, ami korábban nemvolt meghatározva számára.

Látjuk kinõni a fát abból, ami a fizikai testa Föld számára, ami földi formájában lenyo-matát hordozza annak, ami az embert a Földönegy alacsonyabb szférában jelenteti meg, mintamilyen akkor lenne, ha nem ment volna ke-resztül a luciferi megkísértésen. Az emberegész földi létébõl kinövekszik valami, ami aluciferi kísértés, megkísértés révén került beleaz emberiség fejlõdésébe. Amikor a megisme-rést keressük, akkor más módon keressük,mint ahogy számunkra eredendõen meghatá-rozták. Ebbõl azonban látható, hogy az, amiföldi tetteinkbõl kinövekszik, az más, mintamilyen az istenek eredendõ terve szerint le-hetne. Megformálunk egy földi létet, ami nemolyan, mint amilyet az istenek eredeti terveik-ben nekünk szántak. Belekeverünk valamimást, amitõl egészen meghatározott képzete-ket kell alkotnunk, ha helyesen akarjuk megér-teni. Azt kell mondjuk magunknak: bele va-gyok helyezve a földfejlõdésbe. Amit a tetteimrévén adok a földfejlõdésnek, annak gyümöl-csei vannak. Az a megismerés gyümölcseit hor-dozza, amit azáltal értem el, hogy részesültema Földön a jó és gonosz megismerésében. Ez a

SzG 2010/4 3

ANTROPZÓFIA

megismerés benne él a Föld fejlõdésében, ez amegismerés itt van. De amikor rátekintek errea megismerésre, akkor valami olyanná válikszámomra, ami más, mint amilyen eredetilegkellett volna, hogy legyen. Olyanná válik szá-momra, amit másképp kell csinálnom, ha aFöldnek el kell érnie célját és feladatát. Földitetteimbõl látok kinövekedni valamit, aminekmássá kell válnia. Kinövekszik a fa, ami a föl-di lét keresztjévé fog válni, a fa, ami azzá fogválni, amihez az embernek egy új viszonyt kellnyernie – mert éppen a régi viszony engedi ki-növekedni ezt a fát. A kereszt fája, azé a ke-reszté, amelyik a luciferileg színezett földfejlõ-désbõl nõ ki, Ádám sírjából nõ ki, abból az em-berségbõl, amivé Ádám a megkísértés utánvált. A megismerés fájának a kereszt oszlopávákell válnia, mert a megismerés helyesen felis-mert fájával – amilyen az ma – az embernek új-ból össze kell kapcsolódnia, hogy a Föld elér-hesse célját és feladatát.

Ha azt kérdezzük – és itt a szellemi tudo-mány egy jelentõs titkát érintjük –, mi a helyzettulajdonképpen ezekkel a tagokkal, melyeketaz emberi természet tagjaiként megismertünk?Nos, akkor jelenleg az emberi természet legma-gasabb tagjaként Én-ünket ismerjük. Gyermek-korunk egy bizonyos szakaszában megtanuljukkimondani énünket. Egy bizonyos viszonybakerülünk énünkkel ettõl az idõtõl kezdve, éskésõbb eddig a pontig tudunk visszaemlékezni.A legkülönfélébb szellemtudományos szemlélõ-désekbõl tudjuk, hogy eddig az idõpontig az énalakítóan és formálóan dolgozott rajtunk, ad-dig a pillanatig, amikor tudatos viszonyba ke-rültünk énünkkel. Ez az én a gyermeknél is je-len van, de bennünk mûködik, elõször a testün-ket képezi ki. Elõször megteremti az érzékfelet-ti erõket a szellemi világban. Miután keresztül-mentünk a fogantatáson és születésen, egy ide-ig még tovább teremt a testünkön, ami évekigtart, amíg végül testünkkel mint eszközzel ren-delkezünk, és önmagunkat tudatosan, énkéntképesek vagyunk megragadni. Az énnek az em-beri testi természetébe való belépéshez egymély titok kapcsolódik. Amikor találkozunkegy emberrel, azt kérdezzük: mennyi idõsvagy? – és életkoraként annyi évet ad meg,amennyi a születése óta eltelt. Mint mondtam,itt a szellemtudomány egy bizonyos rejtélyétérintjük, ami a következõ idõben egyre világo-sabb lesz számunkra, amit azonban már mameg akarok említeni, közölni akarok. Amit egyember élete egy bizonyos pontján az életkora-

ként megad, az a fizikai testére vonatkozik.Nem mást mond, mint azt, hogy fizikai testeennyi meg ennyi éve fejlõdik a születése óta. Azén ezt a fizikai fejlõdést nem csinálja a testtelegyütt. Az én állva marad.

Nehezen megragadható titok, hogy az én tu-lajdonképpen állva marad abban az idõpont-ban, ameddig vissza tudunk emlékezni. Nemváltozik a testtel együtt, hanem állva marad.Éppen azáltal van mindig elõttünk, hogyamennyiben ránézünk, visszatükrözi számunk-ra az élményeinket. Az én nem halad velünkföldi vándorlásunkon. Amikor átlépünk a halálkapuján, akkor azt az utat, melyet kamalóká-nak nevezünk, visszafelé végig kell járnunk aszületésünkig, hogy énünkkel ismét találkoz-zunk, és további vándorlásunkra magunkkal vi-gyük. A test elõrehalad az évek során – az énvisszamarad, az én állva marad.

Ezt azért nehéz megragadni, mert az embernem tudja elképzelni, hogy az idõben valamiállva marad, miközben az idõ továbbhalad. Ezmégis így van. Az én állva marad, mégpedig ab-ból az okból marad állva, mert tulajdonképpennem kapcsolódik össze azzal, ami a földi létbõlaz emberhez közelít, hanem mert azokkal azerõkkel marad összekapcsolva, melyeket a szel-lemi világban a sajátunknak nevezünk. Az énott marad, az én alapjában véve abban a formá-ban marad, melyet – mint tudjuk – a FormaSzellemei kölcsönöztek nekünk. Ez az én a szel-lemi világban marad. A szellemi világban kellvisszatartatnia, különben emberként, földi fej-lõdésünk alatt soha nem érhetnénk el újra aFöld eredendõ célját és feladatát. Amin az em-ber itt a Földön, Ádám-természete által keresz-tülment, aminek a lenyomatát a sírba viszi,amikor mint Ádám, meghal, az hozzátapad a fi-zikai testhez, étertesthez és asztráltesthez, azezektõl a testektõl származik. Az én vár, vármindazzal, ami benne van, és egész idõ alatt,amit az ember a Földön eltölt, csak az ember to-vábbi fejlõdését látja – ahogy az ember visszatér,amikor keresztülment a halál kapuján, és vissza-felé megteszi az útját. Vagyis, egy bizonyosértelemben, énünkkel tulajdonképpen a szelle-mi világban maradunk. Az emberiségnek ez atudatába kell hogy kerüljön. És ez csak úgy vál-hatott tudatossá, hogy egy bizonyos korbanazokból a világokból, melyekhez az ember istartozik, a szellemi világokból a Krisztus alá-szállt, és Jézus testében – mint tudjuk, kétszere-sen – elõkészítette a testet, melynek a Földönõt kellett szolgálnia.

SzG 2010/44

ANTROPZÓFIA

Ha igazán megértjük magunkat, akkor egészföldi életünkön keresztül mindig visszanézünksaját gyermekkorunkra. Mert éppen az, ami aszellemiségünk, hátramaradt a gyermekko-runkban. Mindig efelé tekintünk, ha helyesenértjük meg a dolgot. És az emberiséget erre kel-lene nevelni, hogy rátekintsen arra, amihez ígyszólhat a szellem a magasságokból: „Engedjé-tek hozzám jönni a gyermekeket”, nem az em-bert, aki összekapcsolódott a Földdel, hanem agyermeket. Az emberiséget erre kellett nevelni,amikor a karácsony ünnepét adták neki, ami-kor hozzákapcsolták ezt az ünnepet a GolgotaiMisztériumhoz, amit egyébként csak a Krisz-tus-élet utolsó három évére vonatkozóan –amikor Krisztus a názáreti Jézus testében lakott– volt szükséges az emberiségnek ajándékozni.Ez az ünnep azt mutatja meg, hogy hogyan ké-szítette elõ az emberi testet Krisztus a maga szá-mára a gyermekkorban. Ez az, aminek a kará-csonyi érzés alapját kell képeznie: hogy tudjuk,hogy az ember azáltal, ami növekedésében visz-szamarad, ami az égi magasságokban marad,kapcsolatban marad azzal, ami alászáll. A gyer-mek alakjában az embert arra az emberi-isteni-re kellett emlékeztetni, akitõl eltávolodott,amikor alászállt a Földre, aki azonban ismét el-jött hozzá – erre a benne lévõ gyermekire kel-lett az embert emlékeztetni. Arra kellett emlé-keztetni, aki ismét elhozta számára a gyerme-kit. Ez nem volt éppen egyszerû, de éppen azonmód által, ahogy ez a Világgyermek-ünnep, akarácsonyi ünnep kifejlõdött a közép-európaividékeken, éppen azáltal láthatjuk a csodálato-san ható, hordozó erõt.

Amit ma láttunk, az egy volt a sok karácso-nyi játék közül. A régi korokból, az említett ka-rácsonyi játékokból számos paradicsomi játékmaradt fenn, melyeket karácsonykor is játszot-tak, amikor valóban eljátszották a teremtéstör-

ténetet. Fönnmaradt azután a pásztorjátékkal, aháromkirályjátékkal való kapcsolat, akik hoz-zák az ajándékaikat. Ezek mostanra nagyrészteltûntek.

Kb. a XVIII. század közepétõl kezdõdõen ajátékok a parasztok lakta vidékeken eltûnnek.Az a Karl Julius Schröer, akirõl már többszörmeséltem önöknek, ilyen játékokat gyûjtött amúlt század ötvenes éveiben a nyugat-magyar-országi vidékeken, Pozsony körül és tovább Po-zsony alatt Magyarországon. Mások más vidé-keken gyûjtöttek ilyen játékokat. De amire ak-koriban Karl Julius Schröer rátalált, a játékok ésaz elõadásukkal összefüggõ szokások, egészenmélyen érintheti a szívünket. Ezeket a karácso-nyi játékokat a falu bizonyos családjai õriztékkézírásos formában, és egész különösen szentdolognak tartották azokat. Az elõadások úgyjöttek létre, hogy október tájban már arra gon-doltak, hogy karácsonykor el kellene játszani afalu parasztjai számára a játékokat. Akkor kivá-lasztották a legderekabb fiúkat és lányokat, akikattól kezdve, hogy megkezdték az elõkészülete-ket, nem ittak sem bort, sem más alkoholt. Nemvolt szabad olyasmit mûvelniük, ami egyébkéntszokás volt, vasárnap birkózni, hancúrozni, semmás kihágást elkövetni. Valóban „szent életet”kellett élniük, ahogy ezt nevezték. A tudatukbanvolt, hogy azoknak, akik a karácsonyi idõszak-ban az ilyen játékoknak áldozzák magukat, lel-kükben egyfajta morális hangulatot kell ápolni-uk. Nem a szokásos világiságból kell eljátszani ajátékokat. Aztán teljes naivitással, ahogy a pa-rasztok el tudnak játszani valamit, teljes naivi-tással adták elõ a játékokat, de az egész elõadássorán a legmélyebb komolyság uralkodott. AKarl Julius Schröer vagy más vidékeken másgyûjtõk, pl. Weinhold által összegyûjtött legkü-lönbözõbb játékok mindegyikére jellemzõ az azigen mély komolyság, amivel a karácsonyi titok-hoz közelítettek. De ez nem mindig volt így. Ésha csak néhány évszázadot visszamegyünk, adolog egészen másképp volt, egész sajátos jelen-ségekkel találkozunk. Épp az a mód, ahogy ezeka karácsonyi játékok a közép-európai tájakonmeghonosodtak, ahogy keletkeztek és fokozato-san kialakultak, az mutatja, hogy milyen hatal-mas erõvel mûködött a karácsonyi gondolat.Nem azonnal olyan módon vették fel, ahogyanábrázoltam: hogy szent félelemmel, nagy ko-molysággal, az események jelentõségének tuda-tával, ami az érzületben élt, hogy így közelítet-tek volna hozzá. Ó, nem! Sok vidéken példáulúgy kezdõdött, hogy valamelyik templom egy

SzG 2010/4 5

ANTROPZÓFIA

mellékoltáránál felállítottak egy jászolt – ez méga XIV–XV. században történt, de még korábbiidõre is visszanyúlik; felállítottak egy jászolt,vagyis egy istállót, amiben ott volt egy ökör megegy szamár és a gyermek, meg két bábu, melyekJózsefet és Máriát ábrázolták. Elõször tehát egynaiv plasztika jelent meg. Aztán egy kis életetakartak belevinni a képbe, elõször az egyház ré-szérõl. Két pap beöltözött, az egyik Józsefnek, amásik Máriának és – bábuk helyett – õk ábrá-zolták a jelenetet. A legkorábbi idõkben perszelatin nyelven történt mindez, mert a régi egy-házban nagyon fontos volt és nagyon mély ér-telmet láttak abban, hogy azok, akik nézték éshallgatták a jelenetet, lehetõleg semmit ne értse-nek a dologból, csak a külsõ mimikát lássák. Deaz embereknek ez nem nagyon tetszett. Érteniakartak valamit abból, amit eléjük állítottak. Ésakkor fokozatosan elkezdték a szöveg egyes ré-szeit arra a nyelvre fordítani, amit éppen azona vidéken beszéltek. És végül felébredt az em-berekben az az érzés is, hogy bekapcsolódja-nak, együtt csinálják õk is, maguk is átéljék. Denagyon idegen volt számukra ez a dolog. Gon-doljuk csak meg, a XII–XIII. században a szenttitkokat, így például a karácsonyt nem ismer-ték, amit ma magától értetõdõnek hiszünk.Gondoljuk csak meg, hogy az emberek évekenkeresztül hallgatták a miséket, karácsonykorráadásul éjjel, éjfélkor tartották a misét, de nemismerték a Bibliát – azt csak a papok olvasták –,a szent történetnek csak néhány morzsáját is-merték. És valóban így kezdõdött, amikor megakarták ismertetni velük azt, ami egykor végbe-ment, hogy a papok ily módon dramatizálvaelõadták a történetet, és azt az emberek így is-merték meg.

Nos, el kell mondani valamit, de nagyon ké-rem, nehogy félreértsék. De mégis el lehetmondani, mert megfelel a tiszta történelmiigazságnak. A karácsonyi játékokban való rész-vétel nem rögtön egy misztériumi hangulatbólnõtt ki, ez nem így történt, hanem az a vágy,hogy részt vegyen maga is abban, amit ábrázol-tak neki, hogy közelebb kerüljön hozzá, együttcsinálja, hogy cselekvõje legyen – ez hozta kö-zel az embereket a dologhoz. És végül meg kel-lett engedni nekik, hogy valamit õk is csinálja-nak. Érthetõbbé kellett tenni az embereknek.És ez az érthetõbbé tétel lépésrõl lépésre ha-ladt. Abból elõször például semmit nem értet-tek az emberek, hogy a gyermek egy kis jászol-ban fekszik. Ilyet sohasem láttak, egy gyerme-ket egy jászolban. Igen, korábban, mikor még

semmit nem volt szabad érteniük, akkor elfo-gadták. De most, amikor benne akartak lenni,akkor teljesen érthetõnek kellett lennie a do-lognak. Így aztán beállítottak nekik egy böl-csõt. És az emberek részvétele úgy kezdõdött,hogy amikor elmentek a bölcsõ mellett, akkormindegyikük rálépett a bölcsõ talpára, kicsitringatta a gyermeket és hasonlókat tettek.Olyan vidékek is voltak, ahol a dolog úgy ját-szódott le, hogy egész komolyan indult, aztánmikor a gyermek megjelent, mindannyian hihe-tetlen ujjongásba, hangoskodásba kezdtek,mind kiabáltak, tánccal és kiabálással adták hí-rül örömüket, amit afölött éreztek, hogy meg-született a gyermek. Az egészet olyan hangulat-ban vették föl, ami abból a vágyból született,hogy mozogjanak, abból a vágyból, hogy átélje-nek egy történetet. De a történetben valamiolyan nagy, olyan hatalmas rejtõzött, hogy eb-bõl a teljesen profán hangulatból – mert kez-detben a hangulat egészen profán volt – foko-zatosan kifejlõdött az a szent hangulat, amirõlaz elõbb beszéltem. Maga a dolog árasztotta kia maga szentségét a felvételére, amit kezdetbenegyáltalán nem lehetett szentnek nevezni. Ép-pen a középkorban az embereket meg kelletthogy hódítsa a szent karácsonyi történet. Ésmeghódította õket olyannyira, hogy amíg a já-tékokat elõadták, intenzív módon, morálisanelõ akarták magukat készíteni.

SzG 2010/46

ANTROPZÓFIA

Ki hódította meg az emberek érzületét, azemberi lelket? A gyermekre való föltekintés, aföltekintés arra, ami az emberben szent marad,míg többi három teste összekapcsolódik a földilétesüléssel. Ha némely vidéken a betlehemitörténet groteszk formákat is vett fel, mégis azemberi természetben rejlik, hogy szent áhítatotfejlesszen ki a gyermeki természet iránt, ami akeresztény fejlõdésbe a kezdetétõl belépett: aza tudat, hogy annak, ami egy helyben marad,amikor az ember megkezdi földi fejlõdését, an-nak új kapcsolatot kell létesítenie azzal, ami aföldi emberrel összekapcsolódott. Úgy, hogy át-adja a Földnek a fát, melybõl a keresztnek kelllétrejönnie, amellyel új kapcsolatot kell létre-hoznia.

A közép-európai keresztény fejlõdésben arégebbi korokban tulajdonképpen csak a hús-véti gondolat volt közismert. És csak azon amódon, ahogy leírtam, kapcsolódott hozzá fo-kozatosan a karácsonyi gondolat. Mert ami a„Heliand” és az ahhoz hasonló mûvekben áll,arról egyesek írtak ugyan, de messze nem voltközismert.

A nép körében a karácsonyi ünnep olyanmódon jött létre, ahogy éppen leírtam, és amivalóban nagyszerûen mutatja, ahogy a gondolat– összekapcsolódva a gyermekivel, a tiszta, va-lódi gyermekivel, ami új alakban jelent meg aJézus-gyermekben – meghódította az embere-ket. Ha a gondolatnak ezt a hatalmát összekap-csoljuk azzal, hogy ez a gondolat földi létünk-ben az egyetlen olyan gondolatként tud a lel-kekben élni, ami minden embert egyesít, akkorez az igazi Krisztus-gondolat. És ahogy a Krisz-tus-gondolat naggyá válik bennünk, úgy azzáválik ez a Krisztus-gondolat, aminek fokozato-san meg kell erõsödnie bennünk, hogy a Földtovábbfejlõdése a helyes módon történhessen.Gondoljuk meg, hogy jelenlegi földi létünkbenmilyen távol van még az ember attól, amit aKrisztus-gondolat mélységei rejtenek.

Ezekben a napokban – talán önök is olvasták– Ernst Haeckel kiad egy könyvet Örökkévaló-ság, világháborús gondolatok életrõl és halálról, vallásról és fejlõdéstanról címmel. EgyHaeckel által kiadott könyv egész biztosanolyan könyv, mely a legkomolyabb módon ku-tatja az igazságot. Hogy mit is hoz majd ez akönyv, arról a következõ hírlik: arra fog utalni,ami most végbemegy a Földön, ahogy harcbanállnak egymással a népek, ahogy egymás gyûlö-letében élnek, ahogy számtalan halált hoz min-den egyes nap. Mindezeket a gondolatokat,

melyek olyan fájdalmasan rohanják meg az em-bert, Haeckel is említi, természetesen mindigazzal a háttérrel, ahogyan õ a maga nézõpont-jából szemlélni tudja a világot – errõl gyakranbeszéltünk már, hisz Haeckelt akkor is az egyiklegnagyobb kutatóként kell elismerni, ha azember szellemtudós –, abból a nézõpontból,ami, mint tudjuk, valami máshoz is vezethet, deami ahhoz is vezet, amit a haeckeli fejlõdésújabb fázisában megfigyelhetünk. Nos, Haeckelgondolatokat alkot a világháborúról. Õ is el-mondja, hogy mennyi vér folyik, mennyi halálvesz körül minket. Megállhatnak-e mindezekmellett a vallás gondolatai? Hiheti-e még vala-miképpen az ember – kérdi Haeckel –, hogy lé-tezik valamilyen bölcs gondviselés, egy jóságosIsten, aki a világot irányítja, ha az ember aztlátja, hogy naponta a puszta véletlen folytán –ahogy õ mondja – bárkit eltalálhat egy puska-golyó vagy valami egyéb baleset érheti? Van-eegyáltalán értelmük mindezekkel szemben abölcs gondolatoknak, a gondviselés gondolatá-nak? Éppen az ilyen eseményeknek nem aztkell-e bizonyítaniuk, hogy az embernek megkell maradnia annál, hogy õ maga nem más,mint amit a külsõ, materialistán elgondolt fej-lõdéstörténet mutat számunkra, és hogy alapjá-ban nem egy bölcs gondviselés, hanem a vélet-len irányít minden földi létet? Mindezekkelszemben lehet-e más vallásos gondolata az em-bernek, véli Haeckel, mint a rezignáció, mint-hogy azt mondja: az ember odaadja a testét ésfeloldódik a világmindenségben? De ha ez amindenség, kérdezhetünk tovább – Haeckel ezta kérdést már nem teszi fel –, ha ez nem más,mint az atomok játéka, akkor az ember életevalóban kimerül a pusztán földi létben? Mintmondtam, Haeckel ezt a kérdést már nem teszifel, de karácsonyi könyvében választ ad: éppenaz olyan események, amilyenek most oly fájdal-masan érintenek minket, épp az ilyen esemé-nyek mutatják, hogy nincs jogunk azt hinni,hogy valamilyen gondviselés vagy bölcs világ-irányítás vagy bármi hasonló szõné át a világot.Vagyis rezignáció, beletörõdés, hogy a világmár csak ilyen.

Ez is egy karácsonyi könyv! Egy karácsonyikönyv, amit nagyon becsületesen és komolyangondolnak. Csakhogy ez a könyv egy jelentõselõítéleten nyugszik. Azon az elõítéleten, hogyaz ember nem keresheti szellemi módon a Földértelmét, hogy az emberiségnek megtiltatottszellemi módon keresni az értelmet. Akkor az-tán úgy van, ahogy Haeckel gondolja. És bele

SzG 2010/4 7

ANTROPZÓFIA

kell törõdni abba, hogy az életnek nincs értel-me – mondja Haeckel. Nem szabad az értelmétkeresni!

Nem sokkal inkább úgy van, hogy azt kellmondanunk: ha a jelenlegi eseményeket mindigcsak ilyen külsõdlegesen nézzük, ha mindigcsak arra hivatkozunk, hogy a mostani idõkbenszámtalan golyó találja el az embereket, ha csaknézzük mindezt, és semmi értelmét nem látjuk,épp ez nem azt mutatja-e, hogy ezt az értelmetmélyebben kell keresnünk? Mindez azt mutat-ja, hogy az értelmet nem egyszerûen abban kellkeresnünk, ami most a Földön lejátszódik, ésnem szabad azt hinnünk, hogy ezek az emberilelkek megsemmisülnek a testükkel együtt, ha-nem azt kell keresnünk, hogy mit kezdenek el,amikor keresztülmennek a halál kapuján. Rövi-den, jöhet valaki más, aki azt mondja: éppenazért, mert a külsõben semmilyen értelem nemtalálható, éppen azért e külsõn kívül, az érzék-felettiben kell az értelmet keresnünk.

De vajon más-e a helyzet, ha ugyanezt a dol-got egy egészen más területen vizsgáljuk?Haeckel tudománya – annak, aki úgy gondol-kodik, ahogy Haeckel ma gondolkodik – a föl-di lét értelmének megtagadásához vezethet.Oda vezethet, hogy abból, ami ma olyan fájdal-masan zajlik, azt akarja bizonyítani, hogy a föl-di élet mint olyan, semmilyen értelemmel nemrendelkezik. De ha mindezt a mi módunkonfogjuk fel – ezt gyakran megtettük –, akkor ép-pen ugyanez a tudomány válik kiindulóponttá,hogy megmutassuk, hogy a világjelenségekbenmilyen mély értelmet fedezhetünk fel. De eh-

hez a világban a szellemnek kell mûködnie.Össze kell tudnunk kapcsolódni a szellemiség-gel. Mivel az emberek még nem értik, hogy atudományosság területén is hagyják hatni ma-gukra azt a hatalmat, ami olyan csodálatosanmeghódította a szíveket-lelkeket, hogy egyszinte profán felfogásból egy szent felfogás szü-letett a karácsonyi rejtélyre való rátekintésbõl,mivel a tudósok ezt még nem tudják felfogni,mert a Krisztus-impulzust még nem tudják ösz-szekapcsolni azzal, amit a külsõ világban lát-nak, ezért lehetetlen számukra, hogy rátalálja-nak a Föld értelmére, a Föld igazi értelmére.

És azt kell mondanunk: a tudomány mindenhatalmas elõrelépésével, melyekre az emberekma joggal olyan büszkék, önmaga által nincsabban a helyzetben, hogy az embert egy számá-ra megnyugtató szemlélethez vezesse. Ha ez atudomány a saját útját járja, ugyanolyan módonaz értelemnélküliséghez vezethet egy másik te-rületen is, mint a Föld értelmét illetõen. Ve-gyük szemügyre ezt az utóbbi évszázadokban,különösen a XIX. században egész a mai napigoly büszkén fejlõdött külsõ tudományt mindencsodás törvényével, vegyük mindazt, ami makörülvesz minket: ezt mind a tudomány hoztalétre. Éjszakai lámpásunkat nem ugyanúgyégetjük, ahogy Goethe tette, egész más módongyújtunk fényt és világítjuk meg tereinket. Ésvegyük mindazt, ami a tudományunkból a lel-künkben él, a tudomány nagy elõrelépései ré-vén született, melyekre joggal büszke az embe-riség. De hogyan mûködik ez a tudomány? Ál-dásosan, ha az ember áldásosan fejleszti.

SzG 2010/48

ANTROPZÓFIA

De manapság – éppen azért, mert olyan tökéle-tes tudományról van szó – legyûrhetetlen pusz-tító eszközöket hoz létre. Elõrehaladása épp-úgy szolgálja a pusztítást, mint a felépítést. Ép-pen úgy, ahogy egyik oldalon az a tudomány,amely mellett Haeckel hitet tesz, értelemhez ésértelmetlenséghez vezethet, úgy az a tudomány,amely olyan hatalmas eredményeket ért el,szolgálhatja a felépítést, és szolgálhatja a pusz-títást is. És ha csak ezen a tudományon múlna,akkor ugyanazokból a forrásokból, amelyekbõlfelépül, egyre félelmetesebb és félelmetesebbpusztító mûveket hozna létre. Közvetlenül ön-magán belül nem rendelkezik olyan impulzus-sal, mely elõrevinné az emberiséget. Ó, ha csakegyszer ezt be tudnánk látni, akkor tudnánkcsak igazán, a helyes módon értékelni ezt a tu-dományt. Csak akkor tudnák az emberek, hogyaz emberiség fejlõdésében még valami másnakis benne kell lennie, nem csak annak, amit azember ez által a tudomány által elérhetett! Ez atudomány – mi ez? A valóságban nem más,mint az a fa, amely Ádám sírjából nõtt ki, ésegyre közelebb az az idõ, amikor az emberekfel fogják ismerni, hogy ez a tudomány az a fa,amely Ádám sírjából növekszik. És el fog jönniaz a kor, amikor az emberek fel fogják ismerni,hogy ennek a fának azzá a keresztté kell válnia,amely az emberiség keresztje, és csak akkorhozhat áldást, ha az lesz rajta keresztre feszítve,ami a helyes módon kapcsolódik össze azzal,ami a halálon túl van, de már itt él az ember-ben: az, amire a szent karácsonyi éjszakán föl-tekintünk, ha ezt a szent karácsonyt a maga rej-télyében helyes módon érezzük, azt, amit gyer-meki módon lehet ábrázolni, ami azonban alegnagyobb titkokat rejti. Nem csodálatos,hogy az embereknek (a népnek) a legegysze-rûbb módon ezt lehet mondani: alászállt az,ami az emberéleten keresztül mûködik a Föl-dön, az, aminek tulajdonképpen nem szabadtúllépnie a gyermekkort! Rokon ez azzal, ami-hez mint érzékfelettihez, az ember hozzátarto-zik. Nem csodálatos, hogy ez a kitûnõ értelem-ben érzékfeletti-láthatatlan egy olyan egyszerûképben közel kerülhetett az emberekhez, azegyszerû emberi lelkekhez?

Azoknak is meg kell majd tenniük azt azutat, amit ezek az egyszerû emberi lelkek meg-tettek, akik tanult emberek. Volt egy olyan koris, amikor a gyermeket nem a jászolban, nem isegy bölcsõben ábrázolták, hanem az alvó gyer-meket a kereszten! Az alvó gyermek a keresz-ten! Csodásan mély kép, kifejezésre juttatja az

egész gondolatot, amit ma létre akartam hozniaz önök lelke elõtt.

Alapjában véve nem egy nagyon egyszerûenkimondható gondolat ez? De igen. Keressükmeg egyszer azoknak az impulzusoknak az ere-detét, melyek ma olyan félelmetesen állnakszemben a világgal. Honnan erednek ezek azimpulzusok? Honnan ered mindaz, ami maolyan nehézzé teszi az emberiség életét, honnanered mindez? Mindabban, amivé attól az idõ-ponttól kezdve váltunk a világban, ameddigvissza tudunk emlékezni. Menjünk vissza e mö-gé az idõpont mögé, menjünk vissza addig azidõpontig, amikor úgy szólíttattunk meg, mintgyermek, aki beléphet az égi birodalomba. Ittmég semmit nem találunk az emberlélekben ab-ból, ami ma vitát és viszályt vált ki. Ilyen egy-szerûen ki lehet mondani ezt a gondolatot. Deszellemileg ma arra kell tekintenünk, hogy azemberi lélekben van valami eredendõ, ami min-den emberi viszálykodás, minden emberi disz-harmónia fölött áll.

Gyakran beszéltünk a régi misztériumokról,melyek föl akarták ébreszteni az emberi termé-szetben azt, ami az ember számára lehetõvé te-szi, hogy föltekintsen az érzékfelettibe, és arrólbeszéltünk, hogy a Golgotai Misztérium, min-den ember számára hallhatóan-láthatóan, azérzékfeletti titkot a történelem színpadára állí-totta. Tulajdonképpen az, ami összeköt minketa valóságos Krisztus-gondolattal, azáltal vanjelen bennünk, valóban azáltal van itt, hogyéletünk során mégiscsak vannak olyan pillana-tok; és valóságosan, nem képletes értelemben,amikor mindannak ellenére, amik a külsõ vi-lágban vagyunk, elevenné tudjuk tenni – havisszamegyünk és „visszaérezzük” magunkatarra a gyermeki álláspontra, ha feltekintünk azemberre, ahogy fejlõdik születés és halál kö-zött, ha ezt érezni tudjuk –, elevenné tudjuktenni azt, amit mint gyermeket megõriztünkmagunkban.

A legutóbbi csütörtökön nyilvános elõadásttartottam Johann Gottlieb Fichtérõl. Még hoz-zá kellett volna fûznöm néhány szót – ami ak-kor nem lehetett volna teljesen érthetõ –, amisok mindenre vonatkozóan felvilágosítást adottvolna, ami ebben a sajátos módon jámbor alak-ban élt. Azt mondhattam volna el, hogy miértlett olyan egészen különös ember, amilyen volt,és azt kellett volna mondanom: azért, mert an-nak ellenére, hogy megöregedett, a gyermeksé-gébõl többet õrzött meg, mint más emberek. Azilyen emberekben több gyermekiség van, mint

SzG 2010/4 9

ANTROPZÓFIA

más emberekben. Kevésbé lesznek öregek azilyen emberek! Abból, ami a gyermekségben je-len van, több marad meg az ilyen emberekben,mint másokban. És sok nagy embernek ez a tit-ka, hogy a legmagasabb korig egy bizonyos mó-don gyermekek tudnak maradni, még amikormeghalnak, akkor is gyermekként halnak meg,természetesen csak részben, mert az embernekegyütt kell lennie az életével.

Minden a bennünk élõ gyermekihez beszél:a karácsonyi misztérium, az isteni gyermekrevaló feltekintés – aki arra lett kiválasztva, hogyfelvegye a Krisztust –, akire úgy tekintünk,mint aki fölött már ott lebeg a Krisztus, aki avalóságban a Föld üdvéért keresztülment aGolgotai Misztériumon.

Tegyük tudatossá: ha magasabb mivoltunk le-nyomatát, fizikai testünket a Földnek átadjuk,akkor az nem pusztán egy fizikai folyamat. Egy-idejûleg szellemileg is végbemegy valami. De eza szellemi csak azáltal megy végbe helyes mó-don, mivel a Föld aurájába beleáradt a Krisztus-lény, aki keresztülment a Golgotai Misztériu-mon. Nem látjuk a maga tökéletességében, tel-jességében azt, ami az egész Föld, ha nem látjuka Golgotai Misztérium óta a Földdel összekap-csolva Krisztust, azt a Krisztust, aki mellett –mint minden érzékfeletti mellett – elmehetünk,ha csak materialista módon vagyunk felvértezve;de aki mellett nem mehetünk el, ha a Földnekvalóságos, igazi értelemmel kell rendelkeznie.Ezért minden azon múlik, hogy képesek va-gyunk-e felébreszteni magunkban azt, ami meg-nyitja számunkra a szellemi világba való kitekin-tést.

Tegyük azzá a magunk számára a karácsonyiünnepet, ami különösen a mi számunkra kellhogy legyen: olyan ünneppé, ami nem pusztána múltat szolgálja, hanem aminek a jövõt isszolgálnia kell, azt a jövõt, mely az egész embe-riség számára fokozatosan el kell hogy hozza aszellemi élet születését. Mi pedig össze akarunkkapcsolódni azzal a profetikus érzülettel, pro-fetikus elõérzettel, hogy a szellemi élet ilyenmegszületését el kell hozni az emberiségnek,hogy az emberiség jövõje folyamán egy nagykarácsonynak kell hatnia, meg kell születnieannak, ami az emberek gondolataiban a Földértelmét adja. Azt az értelmet, melyet a Földobjektíve elnyert azáltal, hogy a Golgotai Misz-térium révén a Krisztus-lény összekapcsolódotta Föld aurájával. Gondoljunk karácsonykor ar-ra, hogy a sötétség mélységébõl kiindulva afénynek, a szellemi élet fényének be kell vonul-

nia az emberiségfejlõdésbe. El kellett tûnnie aszellemi élet ama régi fényének, ami a GolgotaiMisztérium elõtt egyre halványabban volt je-len, és aminek a Golgotai Misztérium után tu-datosan újra meg kell születnie, újra létre kelljönnie az emberi lélekben, és gondoljunk arra,hogy az az emberi lélek összefüggésben áll az-zal, amivé Krisztus vált a Föld számára a Gol-gotai Misztérium által.

Ha egyre több és több olyan ember lesz, akiképes ilyen szellemtudományos értelemben fel-fogni a karácsonyt, akkor ez a karácsony erõtfog kifejleszteni az emberi szívekben és emberilelkekben, amelynek minden idõben értelmelesz: olyan idõkben is, melyekben az emberek aboldogság érzésének és olyanokban is, amikoraz olyan fájdalomérzésnek kell átadják magu-kat, amilyen ma átjár minket, ha korunk nagynyomorúságára gondolunk.

Ahogy értelmet ad a Földnek, ha feltekin-tünk a szellemire, azt szép szavakkal fejezte kivalaki, ma idézni akarok Önöknek.

(nyers fordítása egy versnek):

Mi adta szememnek ezt az erõt,Hogy minden torzszülött köddé vált számára,Hogy az éjszakák derûs napokká válnak,Rendszertelenség renddé, pusztulás életté?

Mi vezet az idõ és tér kusza mûködésén át Biztosan a szép, az igaz, a jó és örömteliÖrök forrásáhozés abba megsemmisítõn belemerülminden törekvésem?

Ez az: mióta Uránia szemébe, a mély,tiszta, kék, csöndes, szûzi Fénylángba magam csöndben belenéztem,

Azóta ez a szem bennem, a mélyben nyugszik, és a létemben van – az örök Egy,Él az életemben, lát a látásomban.

És egy másik rövid költemény:

Semmi nincs, csak Isten, és Isten semmi más, mint Élet,Te tudtad, én veled egyesülve tudom magam;De hogy tudna tudás létezni,Ha ez nem Isten életérõl való tudás lenne!

Mily szívesen, ó, adtam volna át magam ennek,Csak hát hol találom ezt? Ha beárad valamiA tudásba, úgy átalakul látszatba,

SzG 2010/410

ANTROPZÓFIA

Vele összekeveredik, burka körülveszi.Bár a burok világosan emelkedik elõtted,Az éned az, meghal, ami megsemmisíthetõ,és tovább csak Isten él a törekvésedben.

Tekintsd át, ami ezt a törekvést túléli,Akkor a burok burokként válik láthatóvá számodra,És leplezetlenül látod az isteni életet.

Persze az emberek nem mindig tudják, hogymit is kell kezdeniük azzal, aki a szellem látásá-ra utal, ami értelmet ad a Földnek. Ezt nemcsak a materialisták nem tudják. A többiek,akik azt hiszik, hogy nem materialisták, mertállandóan „Isten”, „Isten”, Isten” vagy éppen„Uram”, „Uram”, „Uram” hagyja el ajkukat,gyakran õk sem tudnak igazán mit kezdeni az-zal, aki vezetõ a szellemiséghez. Mert mit is le-het kezdeni egy olyan emberrel, aki így szól:„Semmi más, csak Isten! Minden az Isten. Min-denütt, mindenütt Isten van!” – Mindenben Is-tent kereste, aki ezt mondta:

Tekintsd át, ami ezt a törekvést túléli, Akkor a burok burokként válik láthatóvá számodra,És leplezetlenül látod az isteni életet!

Õt, aki mindenütt isteni életet akar látni, õtazzal lehetett vádolni, hogy a világot nem fo-gadja be, hogy megtagadja a világot – világtaga-dónak lehetett õt nevezni! Kortársai istentaga-dónak nevezték, és ezért elûzték a fõiskoláról.Mert azok a szavak, melyeket felolvastamönöknek, Johann Gottlieb Fichtétõl származ-nak. Éppen õ a példája annak, hogy – ha to-vábbél az emberi lélekben a földi léten át az,ami a Golgotai Misztériumban, és a GolgotaiMisztériummal összefüggésben a karácsonyirejtélyben is mint a lélek hangjának impulzusamegszólítható – ezzel megnyílt egy út, amelyenmegtalálhatjuk azt a tudatot, melyben össze-áramlik saját énünk a Föld-énnel; hisz ez aFöld-én maga Krisztus, ami által az emberbõlkifejlesztünk valamit, aminek egyre nagyobbáés nagyobbá kell válnia ahhoz, hogy a Föld azta fejlõdést járja be, melyet a kezdetekkor nekiszántak.

Így különösen szellem-megismerésünk szel-lemébõl kiindulva, a ma ismét ábrázolt érte-lemben akarjuk, hogy impulzussá váljon ben-nünk a karácsonyi gondolat; meg akarjuk kísé-relni, hogy azáltal, hogy föltekintünk erre akarácsonyi gondolatra, abból, ami körülöttünkvégbemegy, ne a földfejlõdés értelmetlenségét

lássuk, hanem a szenvedésben és fájdalombanis, a vitákban és gyûlöletben is valami olyat lás-sunk, ami végül is továbbsegíti az emberiséget,ami valóban egy kicsit elõbbre viszi az emberi-séget.

Fontosabb, mint az okokat keresni, melye-ket a pártviszályok amúgy is könnyen elfedhet-nek, fontosabb, mint a mai történések okait ku-tatni, hogy tekintetünket a lehetséges hatások-ra irányítsuk, azokra a hatásokra, melyeketgyógyítónak, az emberiség számára üdvöt ho-zónak kell elgondolnunk.

Az a nemzet, az a nép fogja a helyeset meg-találni, amelyik abban a helyzetben lesz, hogyabból, ami a véráztatta földbõl képes sarjadni,a jövõben valami az emberiség számára áldáso-sat teremtsen. De ilyen, az emberiség számáraáldásos dolog csak akkor jöhet létre, ha az em-berek megtalálják a szellemi világba vezetõutat; ha az emberek nem felejtik el, hogy nemcsak egy idõbeli karácsony létezik, hanemléteznie kell egy örökké tartó karácsonynak, azisteni-szellemi örökké tartó születésének a fizi-kai földi emberben.

Különösen ma kell a lelkünkbe zárni a gon-dolatoknak ezt a szentségét, és meg kell õriznia karácsony körüli idõszakban; és ez az idõszaka külsõ lefutásában is szimbóluma lehet a fényfejlõdésének. Ebben az idõszakban, ezekben anapokban sötétség lesz, a legnagyobb földi sö-tétség. De tudjuk, hogy amikor a Föld ebben alegmélyebb külsõ sötétségben él, a Föld-lélekátéli a fényt, és az a legnagyobb mértékben el-kezd növekedni.

A karácsonyi idõszakhoz kapcsolódik aszellemi virrasztás ideje, és ezzel a szellemivirrasztási idõszakkal össze kellene kapcsolód-nia a Krisztus Jézus általi, földfejlõdés számá-ra való felébredésnek. Ezért helyeztetett a ka-rácsonyéj, a karácsonyi ünnep éppen erre azidõszakra.

Ebben a kozmikus és egyben földi-morálisértelemben akarjuk összekötni lelkünkkel a ka-rácsonyi gondolatot, és e karácsonyi gondolatáltal megerõsítve, amennyire csak képesek va-gyunk, mindarra rátekinteni, ami a jelenkortetteiben kifejlõdik, és a helyes utat kívánni azesemények további menete számára.

És amikor azt, amit éppen ebbõl a karácso-nyi ünnepbõl erõsítésként fel tudunk venni, ésazt lelkünkben azonnal elkezdjük elevenné ten-ni, akkor tekintsünk föl még egyszer azok vé-delmezõ szellemeihez, akik odakint a legsúlyo-sabb helyzetekbe kerültek a kor eseményeiben:

SzG 2010/4 11

ANTROPZÓFIA

Lelketek szellemei, mûködõ virrasztók,Bár hoznának szárnyaitokLelkünknek megbocsátó szeretetet,Oltalmatokra bízott földi embereknek,Hogy hatalmatokkal egyesülveKérésünk segítõn sugározzona lelkekre, akiket szeretve kutattok!

És mindazoknak, akik e nehéz emberi fel-adatok korában átlépték a halál kapuját, jelen-korunk hatalmas kihívásai következtében, han-gozzanak el még egyszer a következõképpen ise szavak:

Lelketek szellemei, mûködõ virrasztók,Bár hoznának szárnyaitok

Lelkünknek megbocsátó szeretetet,Oltalmatokra bízott szféra-embereknek,Hogy hatalmatokkal egyesülveKérésünk segítõn sugározzona lelkekre, akiket szeretve kutattok!

És a Szellem, aki keresztülment a GolgotaiMisztériumon, a Szellem, aki hírül adta magáta Föld üdvéért és elõrehaladásáért, akit az em-berek a karácsonyi misztériumban is egyre job-ban és jobban meg fognak érteni, ez a Szellemlegyen veletek és nehéz kötelességeitekkel!

Fordította: Kádas Ágnes

Ertsey Attila

TOROCKÓ

Hatkor keltem fel, csendben kisétáltam a Pi-actér felsõ során, a „vajor” feletti házsor egyikfehérre meszelt oromzatú házában lévõ szállá-sunkból. A Nap még nem kelt fel, azazhogy csakfélig, egész pontosan a torockói kétszeri napfel-kelte második mozzanata volt hátra. A faluészakkeleti végérõl, a hegyoldalból nézve márfelkelt a Nap, majd emelkedõ pályáján a Székely-kõ mögé bújt, hogy aztán annak tetejérõl ragyog-jon le késõbb a völgybe. Amikor megemlítik akétszeri napfelkelte jelenségét, az ember kényte-len gondolatban saját nézõpontját arra a helyrehelyezni, ahonnan a történés látható. A valóság-ban az ember azonban nem mászik fel a kettõs él-ményt nyújtó pontra a dombon, többnyire meg-elégszik a gondolatban történõ átéléssel, és ma-rad ott, ahol van, várva a második pillanatot.

Arcomat megmostam a vajor, a mosómeden-ce hideg vizében, s felfrissülve leültem a meden-ce alatti két faasztal egyikéhez. Az Ötvenhatosregényt1 olvastam, hû útitársamat erdélyi útjai-mon. Tiszta idõ volt, borzongatóan hûs reggel,az égen egy felhõvonulat haladt kelet felé, a fel-kelõ Nap sugarai a felhõfodrokról lefelé – felémverõdtek. Idõnként elõvettem a kis fényképezõ-gépet, hogy a fényjátékot megörökítsem. Vár-tam, hogy a Nap felkeljen, hogy a Székelykõ ár-nyékvonala lejjebb kússzon – most a felsõ házsorhomlokzatain járt – és elérje a még hûvös és ahajnali párától nedves padot, hogy ne borzong-jak, a sugarak melegítsenek át. A könyv – az Öt-

venhatos regény -– sajátos darab. Látszólag nincstörténete, cselekménye; epizódok, történetek,emlékek laza halmazának látszik, olyan, amireegy irodalomtanár valószínûleg egyest adna,mert kisfiam, ennek hol van az eleje meg a vége?Bevezetés, tárgyalás, befejezés, mondanivaló,szerkezet sehol. A könyv azonban másról szól.Áthelyez egy másik, magasabb létszférába, fel-emel, áthangol, és ezen a magasabb szinten tár-salog, ha úgy tetszik, csapong, de itt már össze-függõ egész, eleven, szövetszerû egység, mint akelta szövedékminta az Ars Lineandi szerint,mely maga az élet, vagy mint a perzsaszõnyeg,melyben a hosszanti szál az idõtengely, a kereszt-irányú szálak alkotta mintázat az idõben kibom-ló valóság, a Sors. Kiemelkedve a fizikai létbõl,a magam és a felhõk viszonyán merengtem, em-beri kívánságaimon, hogy a felhõ ne takarja a

SzG 2010/412

ANTROPZÓFIA

Napot. Az árnyékvonal elérte fejmagasságomat,és megörökítettem a hegy oldalán felragyogó el-sõ sugarat, mely lassan kúszott egyre lejjebb. Tû-nõdtem: én, mint pontszerû lény kívánom, hogya felhõ menjen arrébb; a felhõ nézõpontjából éncsak egy porszem vagyok az alant fekvõ tájban,praktikusan nem létezem, a léptéket tekintve lé-nyem és létem elenyészõ és jelentéktelen. Ezek ama közkeletû és közhelyes gondolatok születnekmeg az emberbõl, pedig valahol érzi magyaráza-tuk elégtelen voltát.

Miközben a Nap mennydörgõ lépteivel ahegy mögött haladt felfelé, látni nem lehetett,csak hallani, egy pillanatba sûrítve jelent megekkor bennem a gondolat, mely megnyilatko-zott, hirtelen, és a kozmosz közepébe helyezett.A sûrített gondolatot, intuitív tapasztalatot las-san próbáltam kibontani, elõbb eszmeformába,majd gondolatokba, fogalmakba öltöztetni. Le-írása így szükségszerûen töredezett lesz, de amozaikokból összeállítható a kép. A felhõ és asaját viszonylatomban a térbeli helyzet alapjá-ban véve igaz, fizikai korlátaim is azok – hacsak fizikai értelemben, csak a térben létezõlénynek gondolom magam. Azonban egy lénye-gi különbség van köztem és a felhõ közt. Én tu-dok gondolatot alkotni, a felhõ nem. Gondola-taim által bármely nézõpontot felvehetem, afelhõét, a magamét vagy egy még magasabbat.Az egyedibõl képes vagyok felemelkedni az ál-talánosig, az archetípusig, és ezzel bennem azuniverzum nyilatkozik meg. MegértettemMakovecz Imre szavait: rá kell jöjjünk, hogy avilág közepe itt van – és a mellkasára bökött.Igen, én vagyok a világ közepe, az én énben-nem. S mindenkiben, aki rátalál, ott a világ kö-zepe. Egyszerre igaz a semmi és a minden mi-voltunk. Ettõl alapjaiban különbözik a saját je-lentéktelenségünk tudatát sulykoló nézet. En-nek forrása a kopernikuszi, azaz heliocentrikusvilágkép. Ez váltotta fel az ú.n. úgynevezettgeocentrikus világképet, ami azonban már elne-vezésében is pontatlan, mert a kopernikusziszemléletben fogant, hiszen az euklideszi világ-kép nem geocentrikus volt, hanem emberköz-pontú, ha úgy tetszik, antropocentrikus. A fel-világosult, azaz a szellemiségtõl emancipáló-dott, materialista tudomány gõggel jelenti ki ageocentrikus nézõpont tarthatatlan és korlátoltvoltát, és innen ered minden abszolút rela-tivizálása. Igen, ugye, nézõpont kérdése azegész. Te, mint egyén nem számítasz, sõt sem-mit nem lehet állítani sem, mert nem létezik ab-szolútum, nem létezik igazság, még idõben vál-

tozó igazság sem. Súlyos félreértést rejt tehát aheliocentrikus szemlélet, mert nem a térbelihelyzet a döntõ, hanem a világban betöltött sze-repünk. És ilyen értelemben újra rájöhetünk,hogy az ember-, illetve énközpontú világszemlé-let magasabb rendû, mint az üres térben valóesetleges elhelyezkedésünk tudata – nem beszél-ve a létesülõ téridõ pulzáló jellege, a létesülésritmusa, illetõleg az üres és végtelen tér abszt-rakciója közti mérhetetlen szemléleti szakadék-ról. Van-e közünk a világot létrehozó alkotóprincípiumhoz, vagy nincs? Ha nincs, és csaktérbeli atomok vagyunk, a véletlen játékánakkitéve, akkor a relativizmus igaz. Képesek va-gyunk azonban kilépni a térbõl. A gondolkodásáltal. Ez a továbblépés kulcsa.

És képesek vagyunk kilépni az idõbõl is – agondolkodás által. Mert a tér és az idõ absztrak-ció, amit mi absztrahálunk.

„A sebesség nem eredmény, hanem éppenség-gel az elementáris létezõ; a sebesség maga hordo-zója akár a materiálisnak, akár a szelleminek, éscsak mi bontjuk fel útra, térre és idõre. Ezt a ket-tõt mi absztraháljuk, mi vonjuk ki a sebességbõl.Sem a tér, sem az idõ, mint olyan, nem realitás.A sebességek a reális tényezõk.”2

Mikor a sûrített gondolat kibontásában idáigjutottam, ismét folytattam az olvasást.

A zárkáról írt, arról a különös és érthetetlenvalamirõl, ami egybeolvasztotta õket, az esetle-gességekbõl kiemelve, eloldva a külvilág törté-néseitõl.

„Bejött ide. Az angyal – nos hát, a Géniusz,igen –, nagy magasságból a magyarok angyala,arccal elõre a járdára csapódott.

Pofára esett.Ha így, ha úgy: megérkezett.És ennek színe is volt: benne az éjszaka a haj-

nali fényvilággal egybeesett. Ezt a pofára esést el kellett volna fogadni.

SzG 2010/4 13

ANTROPZÓFIA

Mi, odabent, mi elfogadtuk, de közben oda-kint az ország más útra tért.

E becsapódás miatt volt abban a zárkábanminden egészen más, nem pedig valamelysohasemvolt »nemzeti egység« miatt, amelyetma néha hiányolni szoktak, mások meg ponthogy nem hiányolnak.

Tudjuk, hogy van egy ilyen szín, nagy festõkmindig is éltek vele, de nincs rá szavunk, megne-vezni.”

[…]„Ez az izzás éppen abból adódott, hogy vala-

mitõl el voltunk szakadva. Elõbb az elszakadás,azután a szeretet. Mindentõl el kellett szakad-nunk, azonban úgy, hogy kinek ettõl, kinek at-tól. Történetünk játszódhatott volna más zár-kákban is, másféle emberek közt, akik más meg-határozottságoktól távolodtak el. A fegyveresek;a sztrájkbizottságok; a csillések; az egyetemis-ták; a villamoskalauzok; sokféle ember, sokfélezárka. Más volna talán a csattanója, de ugyanazaz izzás járná át. Sokféle zárkában sokféle izzás,amint összefüggõ rendszert alkotnak maguk kö-zött, olyasmit, mint ami a kereszténységben aláthatatlan Egyház.

A mi zárkánk maga volt a teljesség. Nemmentem vissza utána Pasarétre se már, nem tud-tam tartozni többé semmiféle más gyülekezet-hez.”

(…]„Könnyemmel áztatom testemet minden éjjelAz univerzumot gyászolom meg önmagam-

ban”A könyv e részleteinek olvastán kiléptem a

térbõl és az idõbe zártságból. Az egybeesés, azelõbb átélt élmény, az intuitív tapasztalás megér-kezése, majd a gondolataimmal azonos tartal-makkal való találkozás a könyvben a koinciden-cia ismert élményét adta, ami jelzés. Mit jelent akoincidencia? Szó szerint: egybeesés. Jelzés a

láthatatlan világból, szelíd üzenet, mely arról tu-dósít: jó helyen jársz, szinkronban vagy sorsod-dal, a megtörtént és a megtörténhetett volna kétpárhuzamos világa – ha csak egy pillanatra is –érintkezik. És ide kívánkozik a koincidencia és aharmónia összefüggése. De mi is a harmónia? Azégi rend és földi másának összhangja. NicolausCusanus megfogalmazásában a harmónia „coin-cidentia oppositorum”, azaz az ellentétek egybe-esése. Ez Ábel-Káin kiengesztelõdése vagy a Jin-Jang-jel. A Közép, az Én énbennem.

’56-ban az Angyal érintésére a magyarok tö-megei emelkedtek ki meghatározottságaikból,ébredtek a magasabb lét szabadságára, aztán alegtöbben visszaaludtak.

Álmodjuk az életet, pedig bennünk van akozmosz, és kiemelkedve önmagunkból megsza-badulhatunk a relativizálók léleknyomorító ha-talmától. Ennek az izzásnak az átélése legyõzhe-tetlenné tesz.

A Nap gyõztesen fenn ragyogott már, a Piac-téren megjelentek ismét az emberek, a turisták,az utcát söprögetõ öregek, a buszsofõrök. Indula nap.

2007. Torockó, 2008–2010. Budapest

Ertsey Attila

Jegyzetek

1 Karátson Gábor: Ötvenhatos regény. Helikon Kiadó,

2005.

1 Rudolf Steiner: Michael küldetése, Genius, 110. o.

SzG 2010/414

ANTROPZÓFIA

Aki sokat beszélget emberekkel, az tudja,hogy egyre nehezebb a gondolatok megragadá-sa. Egyre nagyobb akadályokba ütközik a gon-dolatok tetté alakítása. Mintha bizony különforrásból gondolkodnánk, és egy másik forrás-ból cselekednénk. Meghasad az ember, nem ta-lálja saját én-közepét. Mert mégiscsak az én le-het az, aki saját lényünk középpontjából alakít-ja át a megértett gondolatot morális tetté.

Azért van ez így, mert a gondolatok pusztalogikai szövevényekké lettek, s nem jelentenekvalóságot számunkra. Igen, olyan korbanélünk, amikor lehet valami IGAZ, anélkül hogyVALÓSÁG lenne. (A hazugság is a valóság ere-jével vesz körül bennünket.) Valóságérzékünknagymértékben korrumpálódott. Gyógyulásra,terápiára szorul.

Úgy tûnik, a Rudolf Steiner mûveivel foglal-kozó emberek között is felüti fejét ez a pené-szes hangulat. Az írások, elõadások tartalmasem véd meg attól a hajlamunktól, hogy egygondolatkonstrukció kedvéért elszakadjunk a

valóságtól. Százéves távlatból fel kell arra is fi-gyelnünk, hogy nagyon kevés a tetterõsantropozófus, aki bele tudná vinni az életbe azantropozófia teremtõ gondolatait. Ezzel szem-ben rengetegen vannak, akik betéve tudják alénytagok és történelmi korok összefüggéseitvagy bizonyos individualitások inkarnáció-sorát.

Döbrentei Zoltán

A FIZIKA FÕNIXMADARA

… és a homály

Elfogadva a Naputasok meghívását, 2010. október 3-án elindultam az Akácfa utcába, megkeres-ni a Fogasházat, ahol a Napút Alternatív Mûvészeti Akadémia hároméves munkáját lezáró kiállításnyílt. A megadott címen egy majdnem teljesen romokban álló – még éppenhogy álló – épületet talál-tam. A kapu félig nyitva; ahogy benézett az ember, egy fekete függönyt lehetett látni. Teljes sötétség,alig homály. Bátorságot véve beléptem a függöny nyílásán a kapualjba, ahol már nem volt teljes a sö-tétség, de fény sem volt. Sokan jártak-keltek odabent. Beljebb merészkedve egy udvarba jutottam,ahol sokan nyüzsögtek, és ahonnan több helyiség is nyílt, ezek is jórészt homályban voltak. Látszott,hogy a falakon képek vannak, de csak akkor láthatta az ember azokat, ha közellépett hozzájuk. És ak-kor egyszer csak megjelent valami fény. Nem kívülrõl, hanem mintha belülrõl jött volna, mintha aképek árasztották volna. Mintha valami kezdene megjelenni, megszületni – és éppen ebben a teljespusztulás képét mutató környezetben. Az egész – az épület, a benne lévõ sok ember a büfével, aszta-lokkal, székekkel az udvaron, a homályos szobák falán a képekkel – valami teljesen szürreális kép,mégis utólag visszagondolva rá, inkább a születõben lévõ maradt meg bennem, ami ott megjelent, ésami reményt sugall, mint az a pusztulás, ami közepette mindez látható volt.

Október 6-án a Ráday utcában volt a másik, Goethe színtana megjelenésének 200. évfordulója al-kalmából rendezett, szintén Naputas kiállítás Döbröntei Zoltán megnyitó elõadásával. Ebben az elõ-adásban határozottan ott volt az a fény, amit az elõzõ kiállítás megsejtetett.

Kádas Ágnes

SzG 2010/4 15

ANTROPZÓFIA

Így tehát olyan általános emberkép tárulelénk, amely a KÖZEPÉN sérült. Mintha bi-zony bombatalálat érte volna az emberi lelket,s a bombatölcsér két partján magányosan dide-regne az elhagyott ész és a zord ösztön. A mû-vészet területén gyakran találkozunk ezzel azalaphelyzettel. Sok-sok munka, mire fénybõl ésszeretetbõl utat járunk, pallót fektetünk, hidatverünk az értelem és az akarat között.

Mûvészként szemtõl szemben találkozunk amegismerés és a moralitás különvált, elszakadtvilágával. A világról alkotott természettudomá-nyos gondolataink nem alkalmasak arra, hogymûvészetté váljanak. Nem lehet a mûvészet biz-tos alapja, teljességgel terméketlen, holott még-is ezeket találjuk magunkban. A mûvészetbenmégis él az a hermészi elem, amely képes össze-fûzni, egymásba átvezetni a megismerés és acselekvés világát. Itt találhatja meg magát azember mint dinamikus, cselekvõ közepet.

A festészet gyakorlatában és történetébenkülönösen fontos helyet foglal el a SZÍNTAN.Mára világuralkodóvá nõtte ki magát Newtonés követõinek színelmélete. Tudjuk, hogy Goe-the teljességgel hamisnak találta Newton követ-keztetéseit. Egy életen át küzdött, hogy jobbbelátásra bírja az embereket. Nem sikerült. S hanem is ment a felejtés homályába, mára a gye-rekes, naiv, mûvészi érzelmesség játszótereireutalják. Goethe színtana kétszáz éve, 1810-benjelent meg elõször. Most nézzük, mi is Goetheés Newton szemlélete között az alapvetõ kü-lönbség! Miért is nem értheti meg egymást maa tudomány és a mûvészet?

Három területen vetjük össze a két világné-zetet, a fény, a szín és az anyag területén. Anewtoniánus szemlélet szerint a fény mindenszínt tartalmaz, belõlük tevõdik össze. A színeka fény szétbontásával keletkeznek. Meg kelltörni, s akkor elõbújnak belõle.

A fény monarchikus, egyeduralkodói szem-léletével szemben Goethe a színek teremtéseszempontjából két kozmikus entitást nevezmeg, a Fényt és a Sötétséget. Számára mindket-tõ érzékfölötti, s csupán közös teremtményük-ben, a színekben jelennek meg érzékeink szá-mára. Goethe tehát szellemi polaritásból indulki.

S bár könnyen belátható, hogy a Fény való-jában érzékfölötti, a fizika mégis úgy jár el,mintha közvetlenül érzékelhetõ, mérhetõ, ta-pintható lenne. A helyes szemlélet érdekébenmeg kell különböztetnünk a Fényt a megvilágí-tástól! A Fény csak megmutatkozik bizonyos,nálánál sûrûbb anyagi közegen. Amennyibenelveszünk a Fény „útjából” minden anyagit,még a levegõt is, akkor semmit sem látunk. Anewtoniánus fizika ezzel nem számol, így aztána Sötétség pusztán a Fény hiánya, s mint ilyen,kiesik figyelme fénykörébõl.

A színek területén a newtoni szemlélet azttalálja, hogy a színekbõl összetett Fény szét-bontható, majd újra összerakható „fehér fény-nyé”. A színek összessége tehát fehéret eredmé-nyez. Csakhogy, mint minden festõ és mindengyerek is tapasztalhatja, a színes festékek össze-keverésével nemhogy fehér, de egyre sötétebbszín keletkezik. Ezért aztán létre kellett hozni akettõs színkeverési elvet, az additív és a szubszt-raktív színkeverést. Egyet a Fénynek és egyet azanyagnak (a festéknek).

Az egyeduralom után itt, a színek világábana dualitás jelenik meg. Goethe számára viszontfeltárul, hogy a teremtõ és termékeny õspola-ritás átalakulva tovább él a színek világában, súgy jelenik meg mint „kiegyenlítõdés” és „fo-kozás”. Felismeri, hogy a kékes és sárgás színekegymás ellentétei, a színkör ellentétes oldalánhelyezkednek el. E két pólus egyrészt kiegyen-lítõdik és megnyugszik a zöld színben, másrészt

SzG 2010/416

ANTROPZÓFIA

a bíbor felé fokozódik, drámai csúcspontot érel. (Megjegyzendõ, hogy a bíborszín a prizmaáltal kivetített színképben nem jelenik meg. Ak-kor keletkezik, ha a Sötétség maradéktalanulszínné alakul át.)

Goethe világnézete egységes színtant ered-ményez. Érvényes a kémia világában (sav, lúg),érvényes a növények színeinél (levél zöldje, vi-rágok színe), érvényes éppúgy a színes fények-nél, mint a színes anyagoknál.

Itt aztán zavarba jön az ember, hiszen kísér-letekkel bizonyítják, hogy mégiscsak kétféleszínkeverési törvény van, egy a Fény számára,egy meg az anyag számára. A Fény mint tulaj-donos, magánál tartja a színeket, s az alanta-sabb anyag, ha éppen vitte a színességig, a ma-ga erejébõl csak elsötétedni tud.

No, de nézzük meg a zavarba ejtõ kettõsszínkeverést! Igazi bûvészmutatvány! Narancs-piros, zöld és liláskék színû fények együttesennagyon világos, színtelen fénnyé állnak össze.Ez valójában világosszürke. Úgy történik a kí-sérlet, hogy e három színnek megfelelõ átlátszófóliákat három vetítõbe helyezik, s közös hely-re vetítik ki. A fények persze összeadódnak ésháromszoros fényessége lesz a felületnek, amitelenyészõ finomsággal árnyal a három szín vi-szonylagos sötétsége.

Kéznél van az ellenkísérlet is! Az a háromszín, melyet minden épérzékû ember alapszín-nek tarthat, a piros, a sárga és a kék. Most eze-ket a fóliákat egyetlen vetítõbe helyezik, s lám,így az ernyõn sötét színtelenség jelenik meg.Feketének mondják, de valójában nagyon sötétszürke. Az anyag, a festék csak idáig juthat el.

Figyeljünk jól, mert itt hasad ketté a világ! Anarancspiros, a zöld és a liláskék kevert színek.Mindegyik két színbõl áll. A narancspiros: sárgaés piros, a zöld: kék és sárga, a liláskék: piros éskék keveréke. Ezért állhat elõ az a szinte termé-szetellenes helyzet, hogy a narancspiros és a zöldkeveréke sárga lesz. Ez nem csak a festõket szé-gyeníti meg, valami alapvetõ sérül és alázódikmeg az emberben. Az, hogy pirosból és zöldbõlsárga lesz, a jó ízlés határain túl van. Mégis elkell fogadni, mert ezt látjuk – de mit is látunkvalójában? Egyszerûen csak boszorkányos ügyes-séggel összeállított mûvi kísérleti helyzetet. A ki-vetített narancspiros és a zöld a bennük közössárgát erõsíti fel, a maradék kék és piros pedigfinoman szürkít, de mivel erõsen meg van vilá-gítva, a legtöbben észre sem vesszük.

A dualista szemléletû, kettéhasított színvilá-got aztán a technika szentesíti. A monitorok azegyiket, a nyomdászat a másikat.

Térjünk rá a harmadik területre, az anyagra,ahol a Sötétség mély titka honol! Hogyan nye-rik el színüket az anyagi testek? Tudjuk jól, ezaz a kérdés, amely elõtt tisztelettel megálltGoethe, s nem hatolt le az anyag színességénektitkába. Az antropozófia viszont továbbvitteGoethe eleven szemléletét ebbe a világba is.

Az antropozófus szellemtudományból úgytudjuk, hogy az anyag megsûrûsödött Fény. Aszilárd anyag mielõtt ilyen keménnyé vált, át-ment a folyékony, a légnemû és a tûz állapota-in.

Amikor tehát egy szilárd testre tekintek, an-nak színe és egész megjelenése a saját történe-térõl kell szóljon. A dolgok színei arról beszél-nek, hogy mi történt velük. Egy történet ered-ménye a szín. Ilyen értelemben a színek világahatalmas idõdimenziót tár fel. A színen keresz-tül a valóságos történetre tekinthetünk. Úgy,miként a tégla színe is elárulja, hogy mi történtvele, úgy nyilatkoztatja meg magát minden do-log a színe által.

Emlékezzünk a newtoni alapeszmére! Attólszínes egy tárgy, hogy a Fénnyel érkezõ összesszínt elnyeli, egy kivételével, amit visszaver. Te-hát valójában színtelen a körülöttünk elterülõvilág. Semminek nincs saját színe. Mindent egyközponti hatalom táplál, a dolgok elnyelik etáplálék java részét, s egyet, mintegy adóként,visszafizetnek. Ez lenne az a szín, amit látunk.A „vissza-adó-szín”. Rudolf Steiner ahhoz ha-sonlítja ezt az erõsen gazdasági szemléletet,mintha úgy okolnánk meg egy ember ostobasá-gát, hogy azért ostoba, mert minden bölcsessé-get elnyel, csak a hülyeséget veri vissza.

A dolgokon kívülre kerül az ok. Az anyagvalójában Sötétségben marad. Az, amit az em-ber érzékel, illúzió, nincs semmi valóságalapja.Az ember megismerése így elidegenedik a világ-tól. Az ember, aki nem hihet az érzékeinek, hanem találhat bölcsességet abban, amit lát, ak-kor a megismerése csak matematikai-logikaikonstrukciók szövögetésére szûkül. Az embermorális jelenléte egy ilyen világban nemkívána-tos.

Az emberi bõr színe a lélek élõ képét mutat-ja. Arcszínünk minden mûszernél finomabbanköveti mind az életállapotunk, mind a lelkiálla-potunk változását. Ezek összjátéka mutatkozik

SzG 2010/4 17

ANTROPZÓFIA

Döbrentei Zoltán

AZ ÚJ FORRÁS

A fejlõdés abba az irányba mutat, hogy azinspiráció, a mûvészi ihlet a természet képeibõla szellemibe lép át. Valóságosan és konkrétanígy van. A természet érzékiségén át inspiráltfestészet határhoz érkezett a XX. század hajna-lára, s továbbra sem adódik közvetlen ihlet eb-bõl a forrásból. Ez a forrás kiapadt az emberi-ség számára.

Csak innen, ebbõl a nézõpontból érthetõekmeg a mûvészeti életben mutatkozó szimptó-mák. Önként és individuálisan, szabadon ésmegismerõ erõvel léphetõ át ez a határ, hogy azúj forrást megtaláljuk. Erre az általánoskultúrhelyzetre különbözõ megoldások szület-

tek az egyes sorsokban. Jól látható, hogy van,aki az õsiségben keresi a forrást. A nemzetimúltban, a keleti mandalákban, szimbólumok-ban, egyebekben. Van, aki a lélek spontaneitásá-ban, az ösztönösségben, a tudattalanban, merthisz a lélek ártatlanságában. S van, aki az abszt-rakt, intellektuális gondolatban, a koncepciók-ban véli megtalálni a kivezetõ utat. Ez utóbbicsoport a legnépesebb. Jól érzik, hogy a termé-szeten át ható inspiráció kiapadt, nem nyújt szá-mukra vigaszt sem az õsiség, sem az ösztönös-ség. A gondolat tiszta világos erejével akarnaktúllépni a természetin, de csak az elvont intel-lektualizmus, a materiális gondolkodás áll

meg egyetlen színben. Nagyon is jól ismerjük,mi lehet az oka, ha szorulásos sárgák vagyunk,beteg, mérgezett zöldek vagy fulladásos kékek,avagy ha falfehérek a félelemtõl, skarlátpirosaka szégyentõl (ami éget). Ezt tudjuk, de nem sza-lonképes ez a tudás, mert mindez csak visszave-rõdése a központi Fénynek. Pedig sötétben iselpirulhat az ember (például egy szemérmes je-lenetben).

Így hát a goethei világszemlélet eredménye-ként a dolgok belsõ, saját valóságához jutunkel, a newtoni szemlélet pedig elvezet az illúzió-hoz, a dolgok belsõ valóságának meggyöngülé-séhez. Kiszolgáltatottá válik az ember a Sötét-ségbõl ható lények-erõk számára. Az optika té-vedései és vétkei a gonoszhoz vezetnek el. Azoptika történetében szinte hallható az a félelemés iszonyat, hogy a Sötétség meg ne nevezõd-jön. Jól szemlélteti ezt az a történet, ahogyanLucifer átveri, átpasszolja a labdát Ahrimán-nak.

De hát mi is az az erõ, mely a mechanikusfénytant uralmon tartja? Miért nem akad a na-gyon is tehetséges fizikusok között egy is, akiaz élõ, organikus színtant fel tudná emelni? Mi-ért meggyõzõbb például a rezonanciaelmélet,mint a polaritás eszméje?

Komoly kérdések ezek.Nos, elmondhatjuk, hogy a fénytan a fizika

keresztje. A fénytanba a fizikának bele kell hal-nia, de itt is támadhat fel.

Aki felismeri, hogy a Fény láthatatlan, s a fi-zikaiban csak mint megvilágítás nyilvánul meg,az csakhamar felfedezheti a Fény jelenlétét agondolkodásban. A bölcsesség fénye valódi vi-lágosságot teremt. Ez tehát polaritás a javából:a fizikaiban megmutatkozó Fény mint MEGVI-LÁGÍTÁS és a gondolkodásunkban élõ Fénymint VILÁGOSSÁG. (Nagyjából itt húzódik ahumán–reál front!)

Amikor az ember egy gondolatot koncentrá-cióval megtart, és meditációban végigkíséri át-változását, akkor a halál folyamatát éli át. Meg-hal a gondolattal. Végigéli a gondolat lénykéntvaló feltámadását, aki most már az embert minttárgyat gondolja. Ezt a mélyen drámai folyama-tot szemlélhetjük a fõnixmadárban. A tûzbenmeghal, és saját hamvaiból fénylõ ragyogássaltámad fel, mint az élõ Nap.

Ösztönös, nagyon mély félelem él bennünke folyamattal szemben. A Fény a halál útjára ve-zet bennünket, hogy feltámadjunk a Világos-ságban. Így aztán érthetõnek találhatjuk, hogya holt szemlélet nagyobb nyugalmat kelt, mintaz, amelyet saját, drámai átalakulásunk áránnyerhetünk el.

2010. november

SzG 2010/418

ANTROPZÓFIA

rendelkezésükre. Így aztán ezt a terméketlen-termõképtelen gondolatot öltöztetik, takargat-ják.

E három fõ csoporton túl, természetesen,számtalan árnyalat elõfordul, de valamiképpenmind az inspirációs forrás valóságos elmozdu-lására reagál, mind a határ átlépésének élmé-nyébõl fakad. Felfedezhetõk továbbá bizonyosháttérerõk, amelyek nem a mûvészek keresõszándékából fakadnak, de mégis nagy erõvelhatnak be a mûvészet életterébe. Igen, határo-zott szándékokat lehet látni, nagy és személy-telen szellemi erõket, melyek jövõképébennincs helye a mûvészetnek. A mûvészet irántfelelõsen gondolkodó embernek bátorságravan szüksége, hogy erre a belátásra eljusson.De belátható, hogy az emberek mûvészet irán-ti vágyát és igényét lassan, de határozottan úgyirányítják, hogy a mûvészet eredendõ szakra-litása közönségessé váljon, hogy szellemikatarzis helyett csupán kielégülést nyújtson, shogy hozzászokjanak és áttérjenek egy elvonthatalom tiszteletére. Ez a hármas megrontóerõ mûködik és hat a mûvészeti életben: a szel-lemi alávetettség, a lelki kielégülés és a materi-ális közönségesség. Egy negatív szenthárom-ság.

Szellemi alávetettség, mert kiiktatja a meg-ismerést. Aki fest, szeresse a világot annyira,hogy megismeri! Számos technikai berende-zést, melyeket a kortárs mûvészet használ, nemjárja át megismerõ erõ, ezért mûvészileg semtudja átformálni. De maga az alkotó folyamatis ismeretlen marad a legtöbb mûvész számára.A megismerésrõl való lemondás a legdurvábbalávetettséget készíti elõ.

A lelki kielégülés csak élvezetet nyújt a va-lódi ellentétek feloldása helyett. Az emberi életsorserõit vezethetné a mûvészet a katarzis felé,a megtisztuló feloldás felé.

A közönségesség pedig alapvetõen tagadás.Minden szellemi tagadása. Csak a matériát és

az érzéki-fizikai világot ismeri el, s ezzel önma-gát is ki kell oltania. (A közönségesség az Atyaprincípiumának megosztása, a lelki kielégülésa Fiú princípiumának eltorzítása, és az aláve-tettség a Szent Szellem kiiktatása.)

Húsvét van a mûvészetben. A MûvészetHúsvét idejét éljük.

Túl számtalan kísérleten és katasztrófán,most félregörgetjük a követ, és a sírt üresen ta-láljuk. Üres a kút, kiapadt a forrás. De egy fe-hérbe öltözött ifjú így szól: MIÉRT KERESI-TEK AZ ÉLÕT A HOLTAK KÖZÖTT?

A mûvészet inspirációs forrása a feltámadáserejével áthelyezõdött a Szellemi világok ma-gasába. Nem található a régi módon. Nincsmeg az õsiségben, nincs meg a lélekösztönösségében, nincs meg az intellektuálisgondolatban. De megvan a szellemi világban.

Ahhoz, hogy az ember megközelítse ezt azúj Forrást, el kell ismernie a lélek valóságát.Mert elveszítettük a lélek jelenlétét. A lelket,az ember önnön lelkét ma legáltalánosabbanreflexekkel átjárt mechanikának, tulajdonkép-pen gépnek éli át. Önmagán lévõ gépnek,amelybõl öröm és bánat, boldogság és boldog-talanság fakad, de amelyben nem érzi saját al-kotó erõit. Ájult. Jelenlétvesztett.

A lélek valóságát, eredetét és történetét aszégyen mélyen fekvõ érzései övezik. Ez a for-rás ott fakad, ahol a lélek magasabbra vezetigondolkodóképességét, és kialakítja elsõkéntaz imaginatív megismerést.

A mûvészet az isteni magasságokból szállalá, s kultúrkorszakról kultúrkorszakra egyreközelebb érkezik a földi világhoz, a természet-hez, a tárgyakhoz. Végül már csak a teremtéskülsõ felszínét mutatják a képek.

Ez elhaló, kiüresedõ folyamat, de tetten ér-hetõ a mûvészetben egy ezzel szembeáramlóerõ is, az emberi szabadságból fakadó kreativi-tás növekedése. Minél inkább elapad az isteniinspiráció, az ihlet, ami besugárzik az ember

SzG 2010/4 19

ANTROPZÓFIA

lelkébe, annál inkább csak a holtat látjuk mega világban és magunkban, de annál inkább sza-badokká is válunk. Szabadon bánhatunk alko-tóerõinkkel.

Az ember szabad, de világtalan. Egy világotveszített el szabadságáért. Szabadsága elsõsor-ban gondolkodásában jelentkezik, s ezt, a gon-dolkodásában jelentkezõ szabadságot lehet ar-ra használni, hogy továbbvezessük az elvesztettvilág újra megszerzéséhez. A gondolkodás ma-gasabb formáit kell kialakítani. Mert az abszt-rakt, intellektuális gondolkodás nem alkalmasa mûvészet életben tartására. Elõre kell jutni aKÉPszerû, az IMAGINATÍV gondolkodásszintjére.

Számtalan jelbõl látszik, hogy a KÉPekkel, avalódi KÉPIséggel meggyengült az ember vi-szonya. Egyrészt – ami a leglátványosabb –milliószámra öntik el a képek a földi tereket.Bárhova néz az ember, képeket lát. Utcán, tás-kán, ruhán, tetovált testen. Millió és milliószorcsattan naponta a fényképezõgép vagy a mo-biltelefon gombja. A képek értéktelenné és kö-zönségessé váltak, mert a mûvészitõl elkülö-nült a képalkotás. S vegyük ehhez hozzá a mû-holdakon át nap mint nap közvetített képeközönét. Láthatóvá válik ekkor, hogy a Földetkörülveszi egy tükörszféra. A mûholdak koz-mikussá növesztett tükörszférája, amelyben aFöld nézi magát, de csak külsõségeket láthat.Kozmikus léptékû, de csak materiális.

A másik oldalon meg kell említenünk amozgóképek álomgyárát, melyek a lelkek fö-lötti uralmat gyakorolják. A filmes kultúra hi-hetetlen erõvel bír. Alkalmas a jövõ befolyáso-lására. Két pólus között, az olcsóvá vált, kö-zönséges képek özöne és a nagy hatású, a lélekfölött befolyással rendelkezõ filmes képek kö-zött, a mûvészi imagináció elsorvadt. Maga agépi képalkotás is azért törhetett föl a mûvé-szet életterébe, mert az inspirációs forrás ma-gasabbra emelkedett. Az ûrt töltötte ki, amit az

maga mögött hagyott, mert az emberek gyen-gék voltak, hogy saját lelki erejüket birtokbavegyék. Így most ott és annyira van jelen a gé-pi, technikai képalkotás, ahonnan és amen-nyire a lélek kivonult a mûvészi megformálás-ból. A képeket úgy kell kialakítani, hogy ben-nük ég és föld, kozmosz és ember újra össze-kapcsolódhasson. Régen az istenek, magasszellemi lények inspirálták, ma az embernekönként, szabad elhatározásából és saját erõfe-szítése árán kell a Forrásból merítenie. Élniekell a szabadságával.

Aki a gyakorlatból ismeri az alkotást, aztudja, hogy meghasadt bennünk a világ. Hol agondolati tartalmak világába csapódunk, hol alátható formák világába. Még jó, hogy segítsé-günkre jönnek a stílusok, a gesztusok, melyek-kel így-úgy összefércelhetõ a gondolat és amegjelenés. Csakhogy a gondolatot a lélek át-élésévé kell tenni, hogy valóban megtalálja aneki megfelelõ formát. Az, ahogyan az érzéki-fizikai a szellemi tartalom szerint formálódik,az maga a mûvészi. Az új Forrás valójában azember lelkében fakad, Ég és Föld között, közé-pen. A hozzá vezetõ út azonban csak új szelle-mi erõkkel járható be.

A történelemben elõször fordul elõ, hogy aForrás magában az emberben jelenik meg! Ak-kor találjuk meg, ha a léleknek valóságot tulaj-donítunk. Amennyiben meglátjuk a lélek való-ságát, s nem csak a test valamiféle járulékostulajdonságának tekintjük, akkor lehetõségünknyílik önnön eredetünkre és történetünkre rá-tekinteni. Mintegy újra megtaláljuk magunkat.S ezzel az imagináció is, a világ imaginatívmegismerése is rendelkezésünkre áll.

Az illusztrációk Goethe útirajzai

SzG 2010/420

ANTROPZÓFIA

A Napút Szabad Mûvészeti Iskola elsõévfolyamának 3 éves képzése 2007 szeptem-berében indult el Solymáron, Döbröntei Zoltánfestõmûvész vezetésével.

A Napút Szabad Mûvészeti Iskolát megelõztea kísérleti jelleggel mûködõ Jelenlét SzabadMûvészeti Iskola (1992–1997), mely a külön-bözõ mûvészeti ágak közötti kapcsolatokat vizs-gálta. A hallgatók egyidejûleg folytattak zenei,drámai és festészeti tanulmányokat, hogy afigyelem sokrétû iskolázásával az egyes embermegélhesse a benne szunnyadó képességeket, ateljességet. Az ezt követõ Szkarabeusz MûvészetiMûhely (1997–1999) résztvevõi a tudomány ésa mûvészet átjárhatóságát vizsgálták közösmûhelymunka keretében, melynek ered-ményeirõl félévenként egy-egy akcióval, kiál-lítással adtak számot, együttmûködve aHauschka tudományos csoporttal. A NapútSzabad Mûvészeti Fõiskolán 1999–2002 közöttfolyó organikus (élõ) szemléletû mûvészetiképzés azoknak nyújtott igazi alternatívát, akik amegfelelõ állami képzésekbe nem jutottak be,vagy új utakat kerestek a Mûvészetben. E háromképzés szellemi utódja a Napút SzabadMûvészeti Iskola, melyet a Teljesség felé –Mûvészetek az Emberért Alapítvány (1992)mûködtet mint befogadó szervezet.

2010-ben az iskola felvette a NapútAlternatív Mûvészeti Akadémia nevet, hogyezáltal is érzékelhetõbbé váljék az iskolán belülfolyó ismeretátadás jellege és a megszerzetttudás minõsége. A képzés hazánk elsõ ésegyetlen, antropozófiai szemléleten alapulómûvészeti képzése.

Az elsõ év a növényvilágot, a második azállatvilágot, a harmadik az embert – mikro- ésmakrouniverzumával – állítja figyelõ tekintetelé. A kulcsszó a megtapasztalás, a kísérletezés, avalóságra való érzékenység kifejlesztése ésfinomítása. A tanárok a goethei és steineri szín-tanban, illetve Goethe esztétikájában megalapo-zott tudást, illetve az ebbõl táplálkozó festészetiés mûvészeti szemléletet ismertetik, míg ameghívott elõadók révén a tanulók a ter-mészettudomány felõl – korántsem ellentétesoldalról – tekintenek a mûvészetre. Ez a közösmunka és együttgondolkodás valódi, élõközösséget teremtett.

A színharmóniákat és a színhangulatokat, arealista, az impresszív és az expresszív festés-módokat lelkében is megtapasztaló alkotószilárd alapokra lel a mûvészet önvalójához,mely nem lehet egyenlõ a kanonizáltvélemények ismételgetésével, sem pedig a pusz-ta öncélúsággal.

A Naputasok eszközt kapnak a kezükbe, hogyéljenek a bennük szunnyadó képességekkel. Dehogy felébresztik-e ezt, rajtuk múlik.

A NAPÚT RÖVID TÖRTÉNETE

Károly Sándor

Orosz gyerekvers

Messzi-régtõl fogvaÚszik el a Volga.Úszik el a Volga,

Se széle, se hossza.

Mondd csak, mondd csak, festõ,Milyen szín az essõ,Milyen szín a szellõ,És az est – ha eljõ?

Milyen színû, mondd hát,A tél, tavasz, s a nyár?

(1977. február)

SzG 2010/4 21

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁSSZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS

Kálmán István

A PÉNZ METAMORFÓZISA ÉS ELÖREGEDÉSE

A mai katasztrofális pénzügyi válság, a nyo-masztó adósságterhek, egyre nagyobb tömegekelszegényedése, miközben kevesek kezében ha-talmas vagyonok akkumulálódnak, újra felvetiaz adósságok és a kamatok eltörlésének gondo-latát mint a válság megoldásának két lehetségeslépését. Ehhez kapcsolódik a pénz elöregedésé-nek kérdése, ahogyan errõl Rudolf Steiner be-szélt 1922-ben – közgazdászoknak tartottelõadássorozatában.1 A Rudolf Steiner által fel-vetett pénzügyi kérdés megértésének feltétele apénz metamorfózisának eleven gondolata. A vá-sárlópénz az áruk és szolgáltatások cseréjét köz-vetíti, biztosítva ezzel a szükségletek kielégítését.A vásárlópénz nem más, mint utalvány azokra azárukra és szolgáltatásokra, melyekre a gazdaságiteljesítményt létrehozónak szüksége van. A kez-deti, primitív pénzgazdálkodás korszakában,amikor a gazdálkodás a mezõgazdasági és kéz-mûipari termékek adás-vételére korlátozódott,csak a vásárlópénz létezett a pénz elsõ formája-ként.

A pénz új formája jelenik meg a kölcsönpénzfunkciójában, amikor a hitelezõ a pénzt megha-tározott idõre a hitelt felvevõ rendelkezésére bo-csátja. A vásárlópénz ebben a folyamatban átala-kul hitelpénzzé.

A vállalkozó kölcsönszerzõdés alapján hosszúlejáratú hitelhez jut, hogy a vállalkozásáhozszükséges termelõeszközöket megszerezhesse.Az iparnak hosszú lejáratú hitelre van szüksége.Az emberi szellem produktivitása hozza létre avásárlópénz átalakulását hitelpénzzé.

A piacgazdaságban és a neoliberális gazdaság-ban az emberi szellem hatalmas produktivitásatõkekoncentrációhoz, hatalmi pozíciókhoz és apénztõke berekesztéséhez vezethetett.2 A szociá-lis kérdés megoldását csak az teszi lehetõvé, ha ahosszú lejáratú hitelpénz újabb átalakulásonmegy keresztül, és mint fölösleges tõke, ajándék-pénzként az oktatás, a kultúra finanszírozását ésa még vagy már nem munkavégzõk eltartásátbiztosítja.

Ez a metamorfózis a hármas tagozódású tár-sadalomban a szellemi élet, a jogi élet és a gazda-sági élet együttmûködésében valósulhat meg.

Az ajándékpénz a szabad szellemi életben le-hetõvé teszi a képességek kibontakoztatását ésezáltal a szociális élet minden területén az inno-vációt.

A pénz ebben a metamorfózisban elöregedik,és aki ajándékpénzként megkapja és vásárló-pénzként kiadja, az tökéletes organikus körfor-gásban újra megfiatalítja.

A fizetés, kölcsönzés, ajándékozás gazdaságifunkciójában egy életfolyamat tükrözõdik: apénz elöregedése és állandó megfiatalodása. Amai ökonómia és szociológia figyelmen kívülhagyja, és morális területre viszi át az ajándéko-zás gazdasági funkcióját.

Ha mint organikus gazdasági folyamatot te-kintetbe vesszük a pénz metamorfózisát, akkorértjük meg azt, amit Rudolf Steiner a pénz elöre-gedésérõl, elhasználódásáról mondott. Amit eh-hez még hozzá lehet kapcsolni, az csak technikaikérdés.

A modern cirkulációs pénzfolyamat elõképétmegtalálhatjuk a templomos lovagoknál, akikbeavatási tudásukból a középkori brakteátapénzrendszert iniciálták.

Az alábbi írás ennek a pénzügyi rendszerneka leírását adja, ami Közép-Európa példátlan gaz-dasági fellendülésének forrása volt aHohenstaufok uralkodása idején.

Jegyzetek

1. Rudolf Steiner: Nationalökonomischer Kurs. Verlag

der Rudolf Steiner Nachlassverwaltung,

Dornach–Schweiz, 1965

2. Szabad gondolat 11/4, 2008. december

SzG 2010/422

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS

[…] a hûbérjog szerint földbirtokokat soha nemlehetett áruként, kereskedelmi javakként kínálni éskeresni. Elidegeníthetetlen javakként gazdájuk va-gyonkezelésében voltak, amit a gazda birodalmihûbérként vagy alhûbérként kapott, és ugyanilyenértelemben adott tovább. Ugyanígy adtak oda vá-rosi vagy községi földeket is, és a földjáradékok ilymódon mindig visszafolytak a közösséghez.

Ennek az általános érvényû földjognak megfe-lelt egy általános pénzverési jog, amelyet a császárés király regáléként2 adományozott hercegek-nek/fejedelmeknek, kolostoroknak és városoknak.A középkori érmeügy mai szemlélõje számára aliglehetséges, hogy képet alkosson a pénz funkcióké-pességérõl az akkori idõben. De rögtön eljutunk adolog megértéséhez, ha tudatosítjuk magunkban apénzverési monopólium, a pénzverési jog lényegét.

Bármennyire is megosztottnak, kicsi és legki-sebb uralkodói és piaci területekre szétforgácsolt-nak tûnt a verés joga, mégis minden pénzverés ésújranyomás (Renovatio monetarum), az érmék for-galma és kivonása (Revocatio monetarum) szilár-dan annak a kezében maradt, akinek a pénzverésijogot adományozták, tehát a mindenkori jogi ins-tancia kezében. Ha aztán egy kormányzati válto-zásnál vagy más okból a forgalomban lévõ érmétköltségek viselésére köteles újraverés végett ér-vénytelenítették, akkor lépett a pénz tiszta jogi jel-lege teljes funkciójába. Már maga az a körülmény,egy ilyen esemény elõre nem láthatóan bekövetkez-hetett, majdnem alkalmatlanná tette a pénzt arra,hogy „örök értékként” kincset csináljanak belõle,felhalmozzák. Ezáltal a pénzt messzemenõen meg-fosztották „önérték” jellegétõl, egy nemcsak idõ-ben, hanem térben is korlátozott piacterület pusztaforgóeszközévé, teljesítményutalványává, értékmé-rõjévé vált. Annál inkább értékelték az árut és an-nak minõségét. A piac árukínálati és árukeresletipiac maradt, a pénznek csupán a kínálttól a kere-sett árukig vezetõ utat kellett létrehoznia.Áru–pénz–áru maradt a piacnak megfelelõ képlet.A pénz átmeneti birtoklása csak a célhoz vezetõeszköze lehetett a szükségletek lehetõleg bõséges ésminõségi kielégítésének. Ezt a piaci dinamikát, amia 12. században alakult ki, még erõsítette az általá-nos kamattilalom, amely már a kelta–germán jogihagyományokból adódott, de amit most mint ke-resztény parancsot az egyház tekintélye is támoga-tott.

Ezek voltak azok az elõfeltételek, amelyek kö-zött a Hohenstaufok korában kialakult a brak-teáták (vagy lemezpénzek) érmerendszere. A forga-lomban lévõ érméket ennél a rendszernél márnemcsak egy kormányzásváltozásnál, hanem rend-szeresen alávetették az érvénytelenítésnek.Magdeburg érseke, Wichmann (1154–1192) voltBarbarossa Frigyes idejében az elsõ, aki a saját ér-méit „visszavonta” újraverésre. Tõle több mint 70verés ismert. Uralma alatt évente kétszer végeztékel az érmék érvénytelenítését, a 4. böjti vasárnaponés Mária mennybemenetelének napján, augusztus15-én. 12 régi pfennigért 9 újat adtak.

Ennek az éremmegújításnak a bevételeirõl/hoza-dékairól nagyjából képet alkothat magának az em-ber, ha megtudja, hogy Wichmann érsek hosszú éve-kig köteles volt a „Moneta Magdeburgiensis”-bõlévi 236 márka ezüstöt, a darabonként 233 gr-os„kölni márkában”, vagy kereken 240 dénárt beszol-gáltatni a dómkincshez. Ez mindenkor több mint56 000 ezüstpfennig volt.

Az érsek eljárása hamarosan iskolát teremtett;már Halberstadt és Hildesheim püspökei is ilyenérméket verettek, valamint az aszkánok, a Welfekés a türingiai tartománygrófok, abban az idõben,amikor a Wartburg- és számos apátság és városépült. Barbarossa császári pénzverdéi is vertekbrakteátákat. Az érmék gyakori újraveréséhez egy-re vékonyabb ezüstlemezt részesítettek elõnyben,amelyet csak egyoldalasan lehetett verni. A pénzmegterhelése a verési nyereséggel, az újraverési díj-jal, az újraverés idõpontjától kezdve az érme foko-zódó leértékelõdését eredményezte, a pénz „örege-dett”, azaz ugyanarra a sorsra jutott, mint az áru,valódi áruegyenértékké vált. Mivel a körforgástólcsak veszteséggel lehetett távol tartani, nem volt al-kalmas a felhalmozásra. Régi érméket használniszigorúan tilos volt. Ezért arra sem volt lehetõség,hogy a kamatnyereség érdekében kivonják a pénzta forgalomból. Ezáltal, eltekintve a kamattilalom-tól, nem jöhetett létre „kamatozó jövedék”. A Gre-sham-törvénynek megfelelõen a tartós érme abrakteátapénz mellett azonnal eltûnt a forgalom-ból.

A Revocatio és a Renovatio révén a pénzügy el-érte legtökéletesebb szociális funkcióját mint tisztacsereközvetítõ. Bármiféle kiváltságos helyzet, ami-vel a pénztulajdon eddig esetleg a romlandó áruktulajdonlásával szemben járt, most megszûnt.

Lothare Vogel

DINAMIKUS PÉNZÜGY A HOHENSTAUFOK KORÁBAN1

SzG 2010/4 23

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS

Aquinói Szent Tamás (1225–1274) közgazdaságitétele – Usus pecuniae in emmissione ipsius, azaz„A pénz használata egyedül abban áll, hogy kiadjaaz ember” – beteljesedett. A pénz tiszta forgalmieszközzé vált, mivel a periodikus érvénytelenítés ésmegújítás révén nemcsak forgalmi kényszer alattállt, hanem ráadásul a körforgás sebessége növeke-dett, mivel minden pénztulajdonos arra törekedett,hogy pénzét az érvénytelenítés határideje elõtt sajátszükségletei kielégítésére, lehetõleg értékálló javakvásárlása vagy hitelnyújtás révén kiadja. Ezen a fo-kozott keringési teljesítményen keresztül nemcsakaz összkereslet nõtt meg, hanem ez a foglalkozta-tást is ösztönözte, és a dolgozók helyzetét javította,méltóságát növelte. A szükséges földi javak irántiigényeket, még a kifinomultabbakat is, hamarosankielégítették, úgyhogy további gazdasági fölöslegállt a rövid és a hosszú távú pénzszerzõdés rendel-kezésére. A kamattilalom most teljesen fölöslegessévált, mert a hitelezõ elégedett volt egy tõkeszerzõ-déssel, ha a kölcsönzés révén megtakarította a ve-rési adó költségeit. Ez az adó, amely a forgalombanlévõ pénz mennyiségéhez mérten viszonylag ma-gasnak tûnik (kétszeri érvénytelenítésnél kb. 50%),amely tehát a felhalmozott pénzt nagyon gyorsan anulláig elnyelte volna, a pénzvolumenhez képest(pénzmennyiség szorozva forgási sebességgel) na-gyon csekély volt. Ha pl. közepes forgalmi idõkénta pénz havi egyszeri megfordulását feltételezzük,akkor a pénz volumene 12-szer nagyobb volt, minta pénzmennyiség, tehát akkor a verési adó százalé-kos aránya alig érte el a forgalom 5%-át, gyorsabbkörforgásnál még kevesebbet, mialatt a teljes gaz-dasági haszon a körforgás biztosítása révén össze-

hasonlíthatatlanul nagyobb volt. Így a Reno-vatióból származó bevételek minden további adó-terhet fölöslegessé tettek.

A hiteligényt az akkori kézmûipari gazdaság-struktúránál viszonylag könnyen ki lehetett elégíte-ni. Az a további fölösleg, amely bõségesen képzõ-dött, gazdag folyamokban áramlott immár a kultú-ra szférájába, amit ma csak csodálhatunk, és tech-nikailag nagy teljesítményû gazdaságunk ellenéresemmilyen módon nem érünk el.

Mindaz a pénz, amit sem felhasználni, sem hi-telként befektetni nem tudtak, „adományként”többek között a kórházba, a lelencházba, az öregekotthonába és mindenekelõtt a dómépítõ céhhezáramlott, és a fennmaradó verési nyereség, amivelaz állami adóigényt fedezték, nem nehezedett sen-kire. […]

Nos, a brakteáta-rendszer volt és maradt 300évig Közép-Európa pénzrendszere. Ameddig a kö-zép-európai kereskedelem elért, addig kerekedtekfelül a brakteáták a kereskedelmi térségben, amelyNovgorodtól Londonig, Skandináviától Lombardi-áig terjedt.

Fordította: Kádas Katalin

Jegyzetek

1 Részlet Lothare Vogel: Die Verwirklichung des Menschen

im sozialen Organismus. Fragen der Freiheit, 1973,

Eckwälden

2 regálé: királyi felségjogon élvezett jövedelem

Boris Berntein

HOGYAN LEHET KONFLIKTUSOKBÓL PROFITÁLNI

„Ifjoncunkban” felmerül a kérdés, hogy mifé-le „forrásai vannak a közösségnek”, amelyekbõlaz életet el lehetne tengetni. De tudomásul veszi,hogy munkának lennie kell ugyan, de azt nemszabad úgy kikényszeríteni, hogy létfenntartásieszközökkel kapcsolják össze. Ez azt jelenti,hogy értelmesnek kell lennie, mert kényszerûségnélkül senki sem akar majd értelmetlen munkátvégezni.

Példák az értelmetlen munkára tömegesenakadnak. Két aktuális példa. Az elsõ egy euró-pai: Görögországnak majdnem minden téren ta-karékoskodnia kell, Németország és Franciaor-szág mégis egy abszurd fegyverkezési versenyre

bátorítják a helléneket Törökországgal. „Görög-országnak ugyan csupán 11 millió lakosa van,mégis Európa legnagyobb fegyverimportõre – azegész világon az 5. helyen áll. Német konszerneka szövetségi kormány pártfogásával éveken ke-resztül a görögöknek adták el legújabb terméke-iket. Holtbiztos üzlet, végül is az Égei-tengermindkét oldalán kitermelnek egy abszurd fegy-verkezési hajszát. Minden athéni megbízás magaután von egy ankarait – és fordítva. És ha a gö-rögök nem tudják kifizetni a »Made inGermany« fegyverzeti technikájukat, hát akkorkisegíti õket a német adófizetõ” – azzal a maxi-málisan 110 milliárd eurós hozzájárulással,

SzG 2010/424

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS

amelyet az EU a következõ három évre Görög-ország rendelkezésére bocsát… „Kiszállásra azértelmetlenségnek ebbõl a spiráljából nincs kilá-tás. Ahelyett hogy a védelmi kiadásoknál taka-rékoskodna, Athén ebben az évben rendelt két újnémet tengeralattjárót és hat francia fregattot.Végül már Ankarával is alá vannak írva a konku-rens megbízások.” A németekkel szemben 2,8milliárd euró értékben régi és több mint 1 milli-árd euró értékben új tehervállalásról van szó, afranciák felé ez az összeg 3,5 milliárd euró.Bennfentesek úgy tudják, hogy a két kormány (anémet és a francia) ezt az üzletet tette az EU-segítség elõfeltételévé. Nincs ezen mit csodál-kozni, mivel: „Görögország és Törökország13% és 15% piaci részesedéssel a német fegyver-exportõrök legfontosabb ügyfelei. A német gaz-daságnak komoly érdeke fûzõdik ahhoz, hogy eza konfliktus folyamatos izzásban legyen.”1 Ha-sonló érvényes a franciákra is.

Még egy példa az értelmetlen munkára

Egy másik konfliktusnak az izzásában – amiértelmetlen munkát okoz – egy tengerentúli ha-talom érdekelt: a Wall Street Journal szerint azUSA milliárdos fegyverüzletet tervez az irániatomprogramtól félõ Szaúd-Arábiával. Az üzletmagában foglalja F-15-ös lökhajtásos harci repü-lõgépek szállítását is, aminek régebbi verzióival aszaúdiak már rendelkeznek. A megbízás nagysá-ga 30 milliárd dollárra rúg. Ez lenne az egyiklegnagyobb ilyen jellegû darabonkénti eladás,ami valaha történt. De az amerikaiak persze nemadhatják majd el a repülõgép legmodernebb ver-zióját. Mert Izrael aggódik a biztonsága miatt.„Az amerikaiak Izraellel szemben kötelezték ma-gukat az ilyen megbízásokról szóló információkkicserélésére. Sõt a kongresszus le is állíthatfegyverüzleteket, amennyiben azok Izrael biz-tonsági érdekeivel ellentétben lennének.” Izraelragaszkodik a szomszédos államokkal szembenikatonai fölényhez, és ebben hagyományosan re-mélheti a Fehér Ház segítségét. „Hogy Washing-ton most Szaúd-Arábiát, amit Izrael riválisánaktekint, a legmodernebb fegyverekkel látja el, az[…] Jeruzsálemben értetlenségbe ütközik. Az iz-raeli hadsereg a világ egyik legütõképesebb had-seregének számít. A légierõ többek között F-16és F15 típusú amerikai harci repülõkkel rendel-kezik. Csak 2007-ben Izrael ugyancsak 30 milli-árd dollár értékû fegyverszállításban állapodottmeg az USA-val.”2 Apropó: „Legalábbis néhá-nyan a szaúdi pilóták közül” olyan harci vadász-

repülõket vezetnek, „amelyekben vannak Izrael-ben gyártott alkatrészek.”3

Rabszolgaszíj

Azt, hogy hogyan lehet embertársainkat rab-szolgaszíjon is vezetni, megmutatja a 91 731,többségében titkos beszámoló az USA hadsere-gének az afganisztáni háborúval kapcsolatosadatbankjaiból, amelyek a Wikileaks internetesszolgálat útján kerültek nyilvánosságra. A Spie-gel, a New York Times és a Guardian sajtóorgá-numok elemezték a túlnyomórészt titkos papíro-kat. „Ezek leleplezik a nyugati katonai bevetésvalós dimenzióit.”4 Ha sok minden ismert is már,a dokumentumok mégis robbanékony rejtettokokat világítanak meg. Így szemmel láthatóváválik, hogy például a pakisztáni titkosszolgálatújra és újra a talibánok támogatójaként mûkö-dik. Az Europäer olvasói tudják, hogy az akkoriCIA-fõnök, Porter Goss 2001. szept. 11-én Wa-shingtonban, a Capitoliumban „kedélyesenegyütt reggelizett a pakisztáni titkosszolgálat fõ-nökével, Mahmoud Ahmad tábornokkal”, ami-kor a World Trade Center elleni támadás híremegérkezett.5 Ahmad nem sokkal ezt megelõzõnegy bizonyos Mohammed Attának (az állítólagosrepülõgép-eltérítõk egyikének) 100 000 dollártfizetett… Azt is bizonyítják, hogy az USA – a hi-vatalos közlésekkel ellentétben – évek óta igenisrendelkezik Osama bin Laden nyomaival.6 AzEuropäer olvasói ráadásul még azt is tudjákRichard A. Clarke-tól, George W. Bush „terror-megbízottjától”, hogy az USA akkori honvédel-mi minisztere, Rumsfeld már 2001. szept. 12-én,tehát egy nappal a New York-i tornyok elleni tá-madás után Irak bombázását követelte, mert sze-rinte Afganisztánban túl kevés dolog van, amitérdemes bombázni.7 Eggyel több utalás arra,hogy ez a háború illegális, ahogyan azt néhánynemzetközi jogász véli.

Der Europäer, 14. évf. 11. szám, 2010.

Fordította: Kádas Katalin

Jegyzetek

1 www.heise.de/tp/25.7.2010.

2 Spiegel Online, 2010. 8. 9.

3 Welt Online, 2010. 8. 10.

4 Spiegel Online, 2010. 7. 25.

5 www.oraclesyndicate.org, 2004. aug.

6 2010. 7. 29-i AFP-jelentés

7 SonntagsZeitung, Zürich, 2005. 12. 4.

SzG 2010/4 25

GYÓGYÁSZATGYÓGYÁSZATRudolf Steiner

A LÉLEK REJTÉLYEIRÕL6. kiegészítés (230–251. oldal)

6. Az emberlény fizikai és szellemi függõségei

Szeretném vázlatosan azt is ábrázolni, ami alelkinek a fizikai-testihez fûzõdõ kapcsolatátilletõen adódott számomra. Azt mondhatom,hogy ezzel egy harmincéves szellemtudomá-nyos kutatás eredményeit írom le. Csak azutóbbi években vált lehetségessé számomra,hogy azt, amirõl itt szó lesz, olyan szavakbankifejezhetõ gondolatokba foglaljam, hogy azt,amire törekedtem, átmenetileg egyfajta lezá-ráshoz juttassam. Itt az e r e d m é n y e k e tcsak utalásszerûen fogom leírni. Megalapozá-suk azonban a mai tudományos eszközökkelmindenkor lehetséges. Ez azonban egy terje-delmes könyv tárgya lenne, aminek a megírá-sát a körülményeim pillanatnyilag nem tesziklehetõvé.

Ha keressük a lelkinek a testihez való kap-csolatát, akkor nem vehetjük alapul a lelki át-élés Brentano szerinti (e könyv 130. oldalánszereplõ) felosztását képzetalkotásra, ítéletal-kotásra és a szeretet és gyûlölet jelenségeire. Eza felosztás a kapcsolatok vizsgálatánál a számí-tásba veendõ viszonyok olyan eltolódásáhozvezet, hogy azután nem juthatunk tárgyszerûeredményekhez. Egy Az effajta vizsgálódásnál aBrentano által elutasított felosztásból – képzet-alkotás, érzés, akarat – kell kiindulni. Ha mind-azt a lelkit összefoglaljuk, amit képzetalkotás-ként élünk át, és keressük azokat a testi folya-matokat, melyekkel ez a lelki összefüggésbehozható, akkor úgy találjuk meg a megfelelõösszefüggést, ha a legmesszebbmenõkig kapcso-lódunk a jelenlegi fiziológiai pszichológiához.A képzetalkotás lelki folyamatának megfelelõtesti folyamatokat az idegrendszerben – annakegyrészt az érzékszervekhez, másrészt a belsõtesti organizációhoz kifutó részeiben – találjukmeg. Bármennyire is másképp gondolkodunk

antropozófiai szempontból egyes dolgokról,mint a jelenlegi tudomány, mégis kiváló alapo-kat szolgáltat ez a tudomány. Más a helyzet, haaz érzés és az akarat testi alapjait keressük. Er-re vonatkozóan a jelenlegi fiziológia eredmé-nyein belül elõször ki kell taposni a helyes utat.Ha erre rátaláltunk, akkor úgy fogjuk találni,hogy ahhoz hasonlóan, ahogy a képzetalkotástaz idegtevékenységgel, úgy az érzést azzal azéletritmussal kell kapcsolatba hoznunk, mely-nek középpontja a légzési tevékenységben van.Ekkor figyelembe kell vennünk, hogy a kitûzöttcél eléréséhez a légzésritmust mindazzal együtt,ami összefügg vele, egészen az organizmus leg-külsõbb periferikus részeiig kell követnünk.Ahhoz, hogy ezen a területen konkrét eredmé-nyekhez jussunk, a fiziológiai kutatás tapaszta-latait olyan irányba kell továbbvinnünk, amimanapság ugyancsak szokatlan. Csak ha eztmegtesszük, akkor fog eltûnni minden ellent-mondás, ami elõször felbukkan, ha az érzést ésa légzés ritmusát egybevetjük. Ami elsõre el-lentmondásnak tûnik, az a közelebbi vizsgálatsorán éppen ennek a kapcsolatnak a bizonyíté-kát fogja adni. A kiterjedt területrõl, amit ittkövetni kellene, most csak egy példát említek.A zenei átélés egy érzésen alapul. A zenei kép-zõdmény tartalma azonban a képzetben él, amita hallás észlelete közvetít. Mi által keletkezik azenei érzésélmény? A hangképzõdmény k é p- z e t e, ami a hallószerven és az idegfolyamatonnyugszik, még nem ez a zenei élmény. Utóbbiakkor jön létre, amikor az agyban a benne vég-bemenõ légzésritmus találkozik azzal, amit ahallószerv és az idegrendszer véghezvitt. És alélek nem pusztán a hallottban és az elképzelt-ben él, hanem a légzés ritmusában; azt éli át,amit az fog kiváltani a légzésritmusban, hogyaz, ami az idegrendszerben végbemegy, bizo-nyos értelemben beleütközik ebbe a ritmikus

SzG 2010/426

GYÓGYÁSZAT

életbe. Ha a légzésritmus fiziológiáját a helyesfényben látjuk, akkor a következõ megállapításátfogó elismeréséhez fogunk jutni: a lélek érzõ-en átél, miközben hasonlóképpen támaszkodika légzésre, mint a képzetalkotás az idegfolya-matokra. És az akaratra vonatkozóan azt talál-juk, hogy hasonlóan támaszkodik az anyagcse-re-folyamatokra. Megint csak figyelembe kellvenni mindazt, ami az anyagcsere elágazásaibanés kifutásában az egész organizmusban számí-tásba jöhet. Ahogy akkor, amikor valamirõlképzetet alkotunk, lejátszódik egy idegfolya-mat, ami alapján a lélekben tudatossá válik azelképzelt, ahogy akkor, amikor valamit érzünk,végbemegy a légzésritmus egy finom modifiká-ciója, ami révén a lélekben életre kel egy érzés,éppúgy lejátszódik egy anyagcsere-folyamat –ami a testi alapja a lélekben akaratként átéltnek– akkor, amikor valamit akarunk. A lélekbencsak az idegrendszer által közvetített képzetvan jelen teljesen tudatos élményként. Amit alégzésritmus közvetít, az a hétköznapi tudatbanolyan erõsséggel él, mint az álomképzetek. Idetartozik minden érzésszerû, minden indulat,szenvedély stb. Az akaratot, ami az anyagcsere-folyamatokra támaszkodik, nem éljük át maga-sabb fokú tudatossággal, mint amilyen egészentompa tudat az alvásban jelen van. Ha ponto-sabban szemügyre vesszük mindazt, ami itt szá-mításba jön, akkor észrevesszük, hogy az akara-tot (akarást) egészen másképp éljük át, mint aképzetalkotást. Ez utóbbit valahogy úgy éljükát, mint ahogy egy színesre festett felületet lá-tunk; az akaratot úgy, ahogy egy színes felüle-ten belül egy fekete foltot. Abban a foltban,amelyen nincs szín, éppen azért látunk valamit,mert a környezettel ellentétben, ahonnanszínbenyomások indulnak ki, errõl a felületrõlnem érkeznek ilyen benyomások; „elképzeljükaz akaratot” (képzetet alkotunk), mert a lélekképzetélményein belül bizonyos helyeken kép-zetnélküliség lép fel, ami a teljesen tudatos át-élésbe hasonlóképpen tagozódik bele, mintahogy a tudatos életútba beletagozódnak a tu-dat alvás miatti megszakításai. A tudatos átélésezen különbözõ módjaiból adódik a képzetek-ben, érzésekben és akaratban zajló lelki tapasz-talás sokrétûsége. Theodor Ziehen a „Fiziológi-ai pszichológia vezérfonalai” címû könyvébenaz érzés és akarat jelentõs ismérveihez jut el. Eza könyv néhány vonatkozásban példaértékûenmutatja a jelenlegi természettudományos szem-léletmódot a fizikai és lelki összefüggésére vo-

natkozóan. A képzetalkotást különbözõ megje-lenési formáiban az idegélettel hozza összefüg-gésbe, amit antropozófiai nézõpontból is el kellismernünk. Az érzéssel kapcsolatban azonbanazt mondja Ziehen (az említett könyv 9. elõ-adásában): „A régebbi pszichológia az érzelme-ket/indulatokat (Affekte) csaknem kizárólagegy sajátos, önálló lelki képesség (Vermögen =képesség, vagyon) megnyilatkozásainak tekinti.Kant az öröm és kedvetlenség érzését mint sa-játos lelki képességet a megismerési képesség ésa vágyképesség közé helyezi, és nyomatékosanhangsúlyozza, hogy e három lelki képesség to-vábbi levezetése egyetlen közös alapból nem le-hetséges. Ezzel szemben eddigi fejtegetéseinkarra tanítottak, hogy az öröm és kedvetlenségérzése ilyen önállóságban egyáltalán nem létez-nek, hogy sokkal inkább csak érzetek és képze-tek tulajdonságaiként vagy jellemzõiként, mintúgynevezett érzéstónusok (az érzések színezete)lépnek fel.” Ez a gondolkodásmód tehát a lelkiéletben az érzés semmilyen önállóságát nem is-meri el; csak a képzetalkotás egy tulajdonságátlátja benne. Ennek az a következménye, hogyszerinte nemcsak a képzetéletet, hanem az ér-zéséletet is az idegi folyamatok támasztják alá.Számára az idegélet a testi alap, melynek a tel-jes lelkiséget tulajdonítja. De ez a gondolkodás-mód alapjában azon nyugszik, hogy öntudatlanmódon már elõre elgondolja azt, amit meg akartalálni. Csak azt ismeri el lelkiségként, ami azidegfolyamatokkal áll kapcsolatban, és ígymindazt, ami nem tulajdonítható az idegélet-nek, az érzést pl., nem tekinti önállóan létezõ-nek, hanem pusztán a képzetalkotás ismertetõjegyének/ jellegzetességének. Aki fogalmaivalnem téved ilyen módon hamis irányba, annak alélek e l f o g u l a t l a n megfigyelésébõl elõ-ször a leghatározottabban fog adódni az érzés-élet önállósága, másodszor a fiziológiai ismere-tek elõítélet-mentes értékelésébõl azt a belátástfogja meríteni, hogy az érzés a fent jelzett mó-don a légzésritmushoz rendelhetõ hozzá. A ter-mészettudományos gondolkodásmód a lelkiéleten belül az akarattól is elvitat minden önál-ló lényszerûséget. Az akaratra szerinte az semérvényes, ami az érzésre, hogy a képzetalkotásjellegzetessége. Ez a tagadás azonban csak azonalapul, hogy minden lelki-lényszerût az idegfo-lyamatoknak tulajdonít. (Lásd Ziehen 5. elõ-adását a „Fiziológiai pszichológia vezérfona-lai”-ban.) Az akaratot azonban a maga sajátos-ságai révén egyáltalán nem kapcsolhatjuk a tu-

SzG 2010/4 27

GYÓGYÁSZAT

lajdonképpeni idegfolyamatokhoz. Éppen ak-kor, ha az ember ezt olyan példaszerû világos-sággal kidolgozza, ahogy Theodor Ziehen teszi,arra a belátásra kényszerül, hogy a lelki folya-matok és testi folyamatok kapcsolatának analí-zise „egyáltalán semmiféle indítékot nem ad va-lamely sajátos akarati képesség feltételezésére”.És mégis: a lélek elfogulatlan megfigyelése ki-kényszeríti az önálló akarat-élet elismerését; ésa fiziológiai eredményekbe való tárgyszerû be-tekintés azt mutatja, hogy az akaratot mintolyat, nem az idegfolyamatokhoz, hanem azanyagcsere-folyamatokhoz kell kapcsolnunk.Ha világos fogalmakat akarunk teremteni ezena területen, akkor a fiziológiai és pszichológiaieredményeket abban a fényben kell látnunk,melyet a valóság megkövetel; és nem úgy,ahogy a jelenkori fiziológiában és pszichológiá-ban gyakran történik, azaz olyan megvilágítás-ban, ami elõítéletekbõl, definíciókból, sõt teo-retikus szimpátiákból és antipátiákból szárma-zik. Mindenekelõtt az idegtevékenység, a lég-zésritmus és az anyagcsere-tevékenység viszo-nyát kell élesen szemügyre venni. Mert ezek atevékenységek nem egymás mellett léteznek,hanem e g y m á s b a n, egymást áthatva, egy-másba átalakulva. Az anyagcsere-tevékenységaz egész organizmusban jelen van; áthatja a rit-mus szerveit és az idegtevékenységet. De azanyagcsere-tevékenység a ritmusban n e m azérzés testi alapja, az idegtevékenységben n e ma képzetalkotás alapja; hanem mindkettõben aritmust és az idegeket átható akarati mûködésírható az anyagcsere-tevékenység számlájára.Ami az idegekben anyagcsere-tevékenységkéntlétezik, azt csak a materialista elõítélet hozhat-ja összefüggésbe a képzetalkotással. A valóság-ban gyökeredzõ szemlélet valami egészen mástmond. Ez a szemlélet el kell, hogy ismerje,hogy az idegben, amennyiben az akarat áthat-ja, anyagcsere van jelen. Ugyanez a helyzet aritmus testi apparátusával. Ami benne anyag-csere-tevékenység, az az ebben a szervbenmegjelenõ akarattal áll összefüggésben. Azanyagcsere-tevékenységgel az akaratot, a ritmi-kus történésekkel az érzést kell összefüggésbehoznunk, bármely szervben is nyilvánul meganyagcsere vagy ritmus. Az idegekben azonbanmég valami egészen más is végbemegy, mintanyagcsere és ritmus. Az idegrendszerben atesti folyamatok, amelyek a képzetalkotásalapját adják, fiziológiailag nehezen megragad-hatók. Mert ahol idegtevékenység van jelen,

ott jelen van a szokásos tudat képzetalkotása.De ez a mondat megfordítva is igaz: ahol nincsképzetalkotás, ott sohasem található idegtevé-kenység, hanem csak az idegben zajló anyag-csere-tevékenység és jelzésszerû ritmikus törté-nés. A fiziológia soha nem fog eljutni az ideg-tan területén valóságos fogalmakhoz, amígnem látja be, hogy a valóságos idegtevékenységegyáltalán nem lehet a fiziológiai érzékszervimegfigyelés tárgya. Az anatómiának és a fizio-lógiának el kell jutnia ahhoz a megismeréshez,hogy az idegtevékenységet csak a k i z á r á sm ó d s z e r é v e l találhatja meg. Ami azidegéletben érzékszervileg n e m megfigyelhe-tõ, de jelenlétének szükségszerûsége és mûkö-désének sajátossága is értelemszerûen adódik,az az idegtevékenység. Az idegtevékenységrevonatkozó pozitív képzethez akkor jutunk el,ha benne azt a materiális történést látjuk,amely (a jelen írás1 elsõ fejezete értelmében) azeleven képzettartalom lényszerûségét a szoká-sos tudat élettelen képzettartalmává bénítja. Enélkül a fogalom nélkül a fiziológiának semmi-féle lehetõsége nem lesz, hogy bármit mondjonarról, hogy mi az idegtevékenység. A fiziológiaolyan módszereket alakított ki magának, me-lyek ezt a fogalmat jelenleg inkább elfedik,semmint megnyilvánítanák. És ezen a területena pszichológia is elzárta maga elõtt az utat.Nézzük csak meg, hogy pl. a herbarti pszicho-lógia hogyan hatott ebben az irányban. Tekin-tetét csak a képzetéletre irányította, és az ér-zésben és az akaratban csak a képzetélet mûkö-dését látta. De ezek a mûködések szertefoszla-nak a megismerés elõtt, ha tekintetünketugyanakkor nem irányítjuk elfogulatlanul azérzés és akarat valóságára. Az ilyen szertefosz-lás révén nem jutunk el ahhoz, hogy az érzéstés akaratot a valóságnak megfelelõ módonhozzárendelhessük a testi folyamatokhoz.

A t e s t m i n t e g é s z – és nem csupána testbe zárt idegtevékenység – a lelki élet fizi-kai alapja. És ahogy a lelki életet a szokásos tu-dat számára körülírhatjuk mint képzetalkotást,érzést és akaratot, úgy a testi életet leírhatjukmint ideg-tevékenységet, ritmikus történést ésanyagcsere-folyamatokat. Itt azonnal felmerüla kérdés: hogyan tagozódik bele az organiz-musba egyik oldalon a tulajdonképpeni érzék-szervi észlelés, melybe csak mintegy kifut azideg tevékenység, másik oldalon a mozgáské-pesség, melybe az akarat torkollik? Az elfogu-latlan megfigyelés azt mutatja, hogy egyik sem

SzG 2010/428

GYÓGYÁSZAT

tartozik olyan értelemben az organizmushoz,mint az idegtevékenység, a ritmikus történés ésaz anyagcsere-folyamatok. Ami az érzékekbentörténik, az egyáltalán nem tartozik közvetle-nül az organizmushoz. Az érzékekbe mint öb-lökbe behatol a külvilág, és belenyúlik az orga-nizmus lényébe. Amikor a lélek körülfogja azérzékekben zajló történéseket, akkor nem egybelsõ történésben vesz részt, hanem a külsõ tör-ténés szervezeten belüli folytatódásában (eze-ket a viszonyokat megismerés-kritikai szem-pontból taglaltam egy 1911-ben Bolognában, afilozófiai kongresszuson tartott elõadásban).És egy mozgásfolyamatban fizikailag ugyancsaknem valami olyannal van dolgunk, amineklényszerûsége az organizmuson belül van, ha-nem az organizmusnak olyan egyensúlyi- éserõviszonyokban való mûködésével, amelyekbeaz organizmus a külvilággal szemben bele vanállítva. Az organizmuson belül az akarathozcsak egy anyagcsere-folyamat tartozik; de azezen folyamat által kiváltott történés ugyanak-kor a külvilág egyensúlyi és erõviszonyai közöttvalami lényszerû; és a lélek, amikor akarva te-vékenykedik, átfogja az organizmus területét,és tevékenységével a külvilág történését isegyüttéli. Nagy zûrzavart okozott ezeknek adolgoknak a szemléletében az idegek tagolásaérzõ és motorikus idegekre. Bármennyire szi-lárdan lehorgonyzottnak tûnik is ez a tagolás amai fiziológiai képzetekben, az elfogulatlanmegfigyelés ezt nem alapozza meg. Amire a fi-ziológia hivatkozik egyes idegek átvágásávalvagy bizonyos idegek beteges kikapcsolásávalkapcsolatban, az n e m azt bizonyítja, ami a kí-sérlet vagy a tapasztalat alapján adódik, hanemvalami egészen mást. Azt bizonyítja, hogy egy-általán nem áll fenn az a különbség, amit az ér-zõ- és motorikus idegek között feltételeznek.Lényegüket tekintve sokkal inkább azonos akét fajta ideg. Az úgynevezett motorikus idegnem abban az értelemben szolgálja a mozgást,ahogy ennek a tagolásnak a tana azt feltételezi,hanem az idegtevékenység hordozójaként an-nak az anyagcsere-tevékenységnek a belsõ ész-lelését szolgálja, amely az akarat alapját képezi,éppen úgy, ahogy az érzõideg annak észleléséreszolgál, ami az érzékszervekben lejátszódik.Amíg az idegtan ebben a vonatkozásban nemdolgozik tiszta fogalmakkal, addig nem lehetsé-ges a lelki életet helyes módon hozzárendelni atesti élethez.

* * *

Hasonlóan ahhoz, ahogy a képzetalkotás-ban, érzésben és akaratban lefutó lelki életneka testi élettel való kapcsolatát pszicho-fizioló-giai szempontból vizsgálhatjuk, úgy antro-pozófiailag is törekedhetünk azoknak a kap-csolatoknak megismerésére, amelyek a szoká-sos tudat lelkisége és a szellemi élet közöttfennállnak. És akkor az ebben és más írásaim-ban ábrázolt antropozófiai módszerek révénazt találjuk, hogy ahogy a képzetalkotásnak atesti életben az idegtevékenység az alapja, úgya szellemben is rendelkezik alappal. A lélek amásik, a testtõl elforduló oldalával egy szelle-mi-lényszerûvel áll kapcsolatban, ami a szoká-sos tudat képzetalkotásának az alapja. Ezt aszellemi-lényszerût azonban csak látó megis-meréssel lehet átélni. Mégpedig úgy, hogy tar-talma tagolt imaginációként jelenik meg a látótudatnak. Ahogy a képzetalkotás testi vonatko-zásban az idegtevékenységen nyugszik, úgy amásik oldalról egy szellemi-lényszerûbõl áram-lik, ami imaginációkban nyilvánul meg. Ez aszellemi-lényszerû az, amit az írásaimban éter-vagy élettestnek nevezek. (Miközben ha beszé-lek errõl, mindig felhívom a figyelmet arra,hogy a „test” kifejezésen éppoly kevéssé kellmegütközni, mint az „éter” szón, hiszen amitkifejtek, világosan mutatja, hogy amirõl szóvan, azt nem materialista értelemben kell ma-gyarázni.) És az étertest (amit képzõ-erõ-test-nek is neveztem) az a szellemi, amelybõl a szü-letéstõl (pontosabban a fogamzástól) a haláliga szokásos tudat képzetélete fakad. A szokásostudat érzése a testi oldalt tekintve a ritmikustörténéseken nyugszik. A szellemi oldalt te-kintve egy szellemi-lényszerûbõl ered az, ami-re az antropozófiai kutatás azokkal a módsze-rekkel talál rá, amelyeket az írásaimban mintaz inspiráció módszereit jellemzem. (Itt ismétfigyelembe kell venni, hogy e fogalom alattcsakis azt értem, amit én körülírok, vagyis azén megnevezésemet nem szabad összetéveszte-ni azzal, amit a laikusok gyakran e szó alatt ér-tenek.) A látó tudat számára a lélek alapját ké-pezõ, inspirációval megragadható szellemi-lényszerûben az nyilatkozik meg, ami az embermint szellemi lény sajátja születésen és halálontúl. Ez az a terület, ahol az antropozófia a hal-hatatlanság kérdésére vonatkozó szellemtudo-mányos kutatásait folytatja.

A h o g y a t e s t b e n a r i t m i k u st ö r t é n é s á l t a l a z é r z õ e m b e r-l é n y h a l a n d ó r é s z e n y i l a t k o-z i k m e g , ú g y a l á t ó t u d a t i n s-

SzG 2010/4 29

GYÓGYÁSZAT

p i r á c i ó s t a r t a l m á b a n a h a l h a-t a t l a n s z e l l e m i l é l e k - l é n y -m a g . Az akarat – ami testi vonatkozásban azanyagcsere-folyamatokon nyugszik – a látó tu-dat számára azon keresztüláramlik a szellem-bõl, amit írásaimban valóságos intuíciónak ne-veztem. Ami a testben az anyagcsere bizonyosértelemben legalacsonyabb tevékenysége révénnyilatkozik meg, annak a szellemben a legma-gasabb felel meg: az, ami intuíciók által mond-ja ki magát. Ezért a képzetalkotás, ami az ideg-tevékenységen alapul, testileg csaknem tökéle-tesen megjelenik; az akaratnak viszont a testialapját képezõ anyagcsere-folyamatokban csakhalvány visszfénye jelenik meg. A valóságosképzetalkotás e l e v e n; a testhez kötött le vanbénítva. A tartalmuk azonos. A valódi akarat,az is, ami a fizikai világban megvalósul, olyanrégiókban zajlik, melyek csak az intuitív látásszámára megközelíthetõek; testi alapjának szin-te semmi köze nincs a tartalmához. Az a szelle-mi-lényszerû, ami az intuíciónak nyilatkozikmeg, tartalmazza azt, ami a megelõzõ földi élet-bõl a következõbe átnyúlik. És az itt vizsgált te-rület az, ahol az antropozófia az ismételt földiéletek és a sors kérdéséhez közelít. Ahogy a testaz idegtevékenységben, ritmikus történésben ésanyagcsere-folyamatokban éli ki magát, úgy azember szelleme abban, ami imaginációkban,inspirációkban és intuíciókban nyilatkozikmeg. És ahogy a test a maga területén kétféle-képpen is hagyja átélni (átéleti, miterlebenlässt) a m a g a külvilágát – nevezetesen az ér-zékelési és a mozgásfolyamatokban –, úgy aszellem is, egyik oldalon, amikor a szokásos tu-datban a képzetalkotó lelki életet i m a g i n a-t í v e átéli; és másik oldalon, amikor az akarat-ban i n t u i t í v e kialakít impulzusokat, me-lyek az anyagcsere-folyamatok révén megvaló-sulnak. Ha a testre tekintünk, akkor ott találjukaz idegtevékenységet, ami képzetlényként él;ha a szellemre tekintünk, akkor érzékelhetjükaz imaginációk szellemtartalmát, ami éppen eb-be a képzetlénybe áramlik bele. Brentano elõ-ször érzi (empfindet) a képzetalkotó lelki életszellemi oldalát; ezért ezt az életet kép-életnekjellemzi (imaginatív történés). Ha azonban nemcsupán a saját belsõ lelkiségét éli át az ember,hanem az í t é l e t (ítélkezés) révén elismeréstvagy elvetést is, akkor a képzetalkotáshoz tár-sul egy a szellembõl áramló lelki élmény, mely-nek tartalma tudattalan marad, amíg csupán aszokásos tudatról van szó, mert az a fizikai ob-jektumok alapjául szolgáló szellemi lényszerû-

ség imaginációiból áll, amelyek csak azt fûzikhozzá a képzethez, hogy a n n a k t a r t a l-m a l é t e z i k. Ez az oka annak, hogy Bren-tano a maga meghatározásában kétfelé választ-ja a képzetéletet, a puszta k é p z e t a l k o-t á s-ra, ami csak a belsõleg létezõt éli át imag-inatíve, és az í t é l e t a l k o t á s-ra, ami a kül-sõleg adottat éli át imaginatíve, de az élménytcsupán mint elismerést vagy elvetést tudatosít-ja. Az é r z é s vonatkozásában Brentano egy-általán nem foglalkozik a testi alappal, a ritmi-kus történéssel, hanem csak arra fordítja figyel-mét, ami a tudattalanul maradó inspirációkbóla szokásos tudat területén mint szeretet vagygyûlölet fellép. Az a k a r a t aztán teljesen ki-esik figyelmébõl, mert azt kizárólag a l é l e k-b e n fellépõ jelenségeire akarja irányítani, deaz akaratban rejlik valami, ami n i n c s a lé-lekbe zárva, hanem amivel a lélek együtt éli áta külvilágot. A lelki jelenségek Brentano-féleosztályozása tehát azon alapul, hogy õ ezeket ajelenségeket olyan szempontok szerint tagolja,amelyek csak akkor nyerik el igazi megvilágítá-sukat, ha tekintetünket a lélek szellemi magjafelé irányítjuk, és hogy õ mégis így akarja meg-ismerni a szokásos tudat jelenségeit. Amit itt el-mondtam Brentanóról, azzal a korábban (akönyv 136. oldalán) elmondottakat akartammég kiegészíteni.

Jegyzet

1 Von Seelenrätseln von Rudolf Steiner. 1921,

Philosophisch-Anthroposophischer Verlag, Berlin

W, Motzstrasse 17.

Fordította: Kádas Ágnes

SzG 2010/430

GYÓGYÁSZAT

Dr. Eugen Kolisko

ANTROPOZÓFIAI EMBERISMERETII.rész

Emésztõapparátusunkban a külsõ természetbizonyos értelemben öblöt képez, mely organiz-musunkba betüremkedik. Ami a szájban, gyo-morban, belekben a táplálékban lejátszódik, az atestünk belsejébe betüremkedett külvilág, mely-ben még a külsõ természet törvényei uralkod-nak. Ezeket lépésrõl lépésre le kell küzdeni,hogy a táplálék az emberi vérbe beletestesülhes-sen.

A táplálék e betestesítési folyamata három lé-pésben megy végbe. Ahogy a fejben, az emberiorganizmus középsõ és az alsó részében külön-bözõ törvényszerûségek hatnak, ugyanez a hely-zet az emésztésben is. Lényegesen különbözõ aszájban, a gyomorban és a belekben zajló emész-tés.

A szájban az emésztés elõször is egyben érzé-kelési folyamat is. Elsõ lépésben az emésztés íz-lelés. Tudatunkkal átéljük a táplálék belsõ termé-szetét. Szellemileg-lelkileg összekötjük magun-kat a táplálékkal, annak kémiai-szubsztanciálistulajdonságai megnyilatkoznak belsõ életünk-ben. Az emésztést én-tudatosan éljük át az ízle-lésben. Érzékszerveink egyike elválaszthatatla-nul össze van kapcsolva emésztésünk felsõ részé-vel. Mindenesetre ez az érzék kevésbé éber, minta látás érzéke, mert olyan érzék, amely beleme-rül az anyagcsere-emésztési rendszerbe. Énünkéber tudattal kapcsolódik össze a táplálék anya-gával (Materie). Az emésztés ezen a helyen bizo-nyos értelemben érzékelési, megismerési folya-mat.

Másrészt a táplálékot a szájban felaprítjuk,megrágjuk. Állkapcsunkat a fogakkal mechani-kai mozgásba hozzuk. Ez egy teljesen tudatosmozgás, mint a végtagjaink mozgása. Az ízlelés-ben énünk a táplálék belsõ lényében él, a rágás-nál az állkapcsokat kívülrõl mozgatja, miáltal atáplálék külsõ felaprítása megy végbe. Itt azemésztés végtagmozgás. Az állkapcsokat meta-morfozált végtagoknak foghatjuk fel, a felsõketkarokként, az alsókat lábakként, a fogakat ujjak-ként, illetve körmökként. A kisgyermek harapá-sában még csak húsz fog van, vagyis éppen any-nyi, ahány kéz- és lábujjunk. A fej végtagtevé-kenysége tehát az emésztés felsõ részének szolgá-latába van állítva. A fej végtagjai a felsõ anyag-csere-folyamatokat szolgálják. Énünk tudatosan

éli át magát az érzékelési folyamatok által, ebbenaz esetben az ízlelés által, és akaratlagosan tevé-keny a végtagmozgások révén. Ebbõl felismer-hetjük, hogy az emésztés felsõ szakaszában azén-tevékenység uralkodik.

A látás a fény, a sötétség és a színek világát éliát, ahogy az ízlelés a matéria kémiai tulajdonsá-gainak világát. Az ízlelés, ahogy dr. Steiner egy-szer kifejtette, egy durvább látás; tapintás a ma-tériában, és nem a fény éteriségében. A rágásazonban egy kifinomodott, a fej régiójába emeltmegragadás és járás. Az evésnél az én-tevékeny-ség egyben érzékelési és végtagtevékenység is. Azérzékeken keresztül az én megismerõen kapcso-lódik össze a külvilág lényével, a végtagok által afizikai testet hozza érintkezésbe a külvilággal.

Eközben a nyál kiválasztása történik. Enélkülnem létezne sem ízlelés, sem rágás. Amit ízlelnikell, azt elõbb vízben fel kell oldani, amit megkell rágni, azt a víznek képlékennyé és mozgé-konnyá kell tennie. A kiválasztás, mint mindenkiválasztás, az asztráltest és az étertest kölcsön-hatása, „váltójátéka”. Az ételt elõször látjuk,majd tudatosan képzetet alkotunk róla, az ét-vágy jelen van. Ez az asztráltestben él, mint min-den tudatos lelki folyamat. Minden ilyen folya-mat egy tudati többletet és ezért egy élethiánytjelent. A mirigyek ezért vizet választanak ki.Életnedv különül el az általános folyadék-, az ál-talános életorganizmusból. Az élettest képzõerõ-inek egy részét vizes szekrétumként elkülöníti. Ateljesen én-szerû ízlelés és a teljesen fizikai (me-chanikus) rágás között áll az asztrális-éteri mi-rigyváladék-termelés. Ebben benne mûködik anyelv egyrészt ízlelõ, ugyanakkor mozgató tevé-kenysége is. Ehhez a folyamathoz kapcsolódik azinkább érzésszerû, az ételek iránti szimpátia vagyantipátia, ami egyik irányban sóvárgásba,ínyencségbe, másik irányban undorodásba, ét-vágytalanságba csaphat át. „Összefut a számbana nyál” – ez már egy jóízû étel elképzelésekor ismegtörténik.

A nyálat három mirigy választja ki: a fülnyál-mirigy (Ohrspeicheldrüse), a nyelv alatti mirigy(Unterzungendrüse) és az alsó állkapoc mirigy(Unterkieferdrüse). Az elsõ egy tiszta, átlátszó,csaknem savanyú, inkább sókat tartalmazó, hígnyálat választ ki, a nyelv alatti mirigy és a vele

SzG 2010/4 31

GYÓGYÁSZAT

szomszédos szájpadlás kisebb mirigyei egy zava-ros, inkább alkalikus, sok nyálkaanyagot tartal-mazó sûrû nyálat. Az alsó állkapocsmirigy a kétmirigy között, középen áll. Itt is egy hármas ta-gozódást látunk: az egyik nyál fentrõl jön, in-kább sós, kevés fehérjével, inkább vízszerû, rövi-den ásványibb (mineralischer), a másik lentrõljön, organikusabb, konzisztenciája a véréhez ha-sonló. Ez egy anyagcserenyál, a másik egy érzék-ideg-nyál, a harmadik középen áll. Érdekes,hogy a három mirigy összekevert nyála az unal-mas, ehetetlen anyagoknál felhígul, ezzel szem-ben az ehetõ, és mindenekelõtt az ösztönzõ éte-lek esetén sûrû lesz. Ami az anyagcsererendszertösztönzi, az a nyálat is e rendszerhez hasonlóváteszi, míg az unalmas vagy ártalmas ételek híggáteszik az „agynyálat”. A nyál híg fajtája jön létreaz agy erõteljes befolyásolása esetén is, és a má-sik fajta nyál a szimpatikus idegrendszer befolyá-solásánál. Láthatjuk, hogy hogyan mûködikegyütt az alsó és a felsõ.

A nyálnak csak csekély emésztõ hatása van. Akeményítõt például átalakítja cukorrá. A szájbanvégbemenõ emésztésnél inkább arról van szó,hogy az én-organizáció külsõleg, mechanikusanés az ízlelés révén megragadja a matériát, ami ép-pen ezért belsõleg, kémiailag nem is nagyon vál-tozik meg. Az emésztés fejrészében az én szaba-don mûködik, ahogy általában a fejben az én, azember szelleme eloldódik a tisztán testi mûkö-déstõl. Az én például az agy által éppen azért ké-pes szellemi produkcióra, mert ott nem szüksé-ges olyan átfogó testi produkciós folyamatokatvéghezvinni.

Egészen más a helyzet a gyomorban végbe-menõ emésztési folyamatokkal. Ezekrõl nincsolyan tiszta tudatunk, mint a szájban végbeme-nõkrõl. Az érzékelési folyamat egyre tudattala-nabbá válik, minél mélyebbre jutunk az emberbelsejébe. Öntudatunk ott nem jut el a teljes vi-lágosságig. De a gyomor mozgásai is tudattala-nabbak, álomszerûek, reflexszerûek. A gyomor-ra éppen a reflexmozgások jellemzõek. (Ilyenmozgás például a hányás.) Az emberi organiz-mus hátgerinc uralta középsõ részét reflexmoz-gások jellemzik. Itt az érzetet mintegy automati-kusan követi a mozgás. Az érzet (Empfindung)és mozgás, az érzés (Sensation) és motilitás kö-zötti elasztikus ingadozás, oszcilláció a lélektestvagy asztráltest jellemzõje. Az én az érzet(Empfindung) és a mozgás közé beiktatja a tuda-tos megfontolást, használja a gömbformára fel-fúvódott fejet, hogy szabadon mûködve kivonjamagát a lélektest uralma alól. Az asztráltest (jagt)

vágtat az érzettõl a mozgáshoz. Eközben mind azérzet, mind a mozgás álomszerû. A gyomorbantehát az asztráltest tevékenysége az uralkodó.

A gyomor mozgásai ritmikusak, kevésbé tu-datosak, mint a légzõmozgások. Ami a gyomor-ban lejátszódik, az rendkívül erõsen befolyásoljaaz ember érzéséletét. A szájban az emésztés telje-sen tudatosan zajlik, mint a képzetélet a fejben.Ezzel szemben minden indulat, szenvedély, min-den érzés – mint öröm, fájdalom, félelem – kü-lönösen erõteljesen hat a gyomorra. Sok gyo-morbetegség a sokéves indulatok, gondok, aggo-dalmak végsõ eredménye. Másrészt a gyomorte-vékenység zavarai erõteljesen befolyásolják azérzelmi életet, a hangulatot stb. Erõsen befolyá-solja a gyomor az áloméletet is, ami teljesen azérzelmi elem hatása alatt áll. A gyomor a bal ol-dalon helyezkedik el, a szív alatt, vagyis a ritmi-kus centrum szomszédságában. Ami a gyomortólindul ki, az erõsen hat a szívre is, a szív mindenzavarára.

Az emésztõ tevékenység a gyomorban erõseb-bé válik. Itt képzõdik a gyomornedv, ami mársokkal mélyebben belenyúl a táplálék természe-tébe. A gyomornedvben sósavat és pepszint talá-lunk. A savképzés az asztráltest intenzív tevé-kenységére utal. Ezt látjuk a légzésen, ahol aszervtevékenységek – különösen a végtagmozgá-sok és az érzékszervi tevékenységek – eredmé-nyeként szén-dioxid keletkezik, amit kilégzünk.Itt is mûködik az asztráltest. Az organizmusbanmindenütt a levegõ szolgáltatja a lelki hatásokpályáját. Az érzõ lélek a légzés hullámain vonulbe az organizmusba. Minden végtagmozgás lét-rehoz a szén-dioxidon kívül más savakat is, mintpéldául tejsavat stb. „Savanyú munka” – mond-ják. A sav általában a levegõszerûvel rokon.Szénsav, kénes savak, sósav – tulajdonképpenmindegyik levegõforma (luftförmig), és csak víz-ben nyerik el savkvalitásukat. A gyomor emész-tõ tevékenysége különösen a fehérje ellen irá-nyul, mégpedig különösen az állati fehérje ellen.Ezt peptonokká alakítja. A peptonok olyananyagok, amelyek éppen a határon állnak azélettõl még erõvel áthatott fehérje és a már holtfehérje között. Vízben már oldhatóak. Az élõ fe-hérje, ahogy a növény, az állat élõ organizmusá-ban jelen van, sohasem lehet oldható. Mert aprotoplazma olyan eleven szubsztancia, mely-ben a fehérje az élettest révén a vízzel, a sókkalés az egyéb alkotókkal elválaszthatatlan, életteliegységet képez. A protoplazma eleven víz, élet-szubsztancia. Tisztán kémiailag megmagyaráz-hatatlan, látszólag komplikált, a valóságban

SzG 2010/432

GYÓGYÁSZAT

azonban egyszerû. Benne még egy halott anya-gokra történõ differenciálódást találunk. Ez csakakkor megy végbe, ha megölik. Csak akkor fogkémiailag összeállni. Elõtte egyszerû, mert azétertest kiemeli a kémiai komplikáltságból. Asejtek ennek az eleven víznek a cseppjei. De ezaz eleven víz a halott, szokásos vízben nem tudoldódni, le is zárja magát mindenféle bõrökkel,amelyek minden élõt körülzárnak. De a táplálé-kunk fehérjéje is, a növényi vagy állati test fehér-jéje is eleven még, étererõkkel áthatott. Ha a nö-vény vagy állat egészként már nem is él, de a ha-lála után az étertest egy része még benne marad.Azt mondhatjuk, hogy egy organikus produk-tum annyi étertestet tartalmaz még, amennyit akémikus nem képes megérteni. A peptonok ké-miailag érthetõbbek, mint a fehérjék; de kémiai-szintetikus úton nem lehet elõállítani õket. Csakúgynevezett polipeptideket lehet elõállítani,amelyek bizonyos értelemben asymptotikusanközelítenek egy peptonhoz, anélkül hogy valahais elérnék azt. Még a peptonban is megvan azéterikus tevékenység egy kicsi maradványa. De ahalott vízben oldhatóság azt bizonyítja, hogymár nagyon közel került a halálhoz, mert csakhasonló oldódik hasonlóban. A gyomorsav ép-pen annyira változtatja meg a fehérjét, hogy azélet határára kerüljön. Még nem öli meg telje-sen. És minthogy a gyomor tevékenysége nemragadja meg olyan intenzíven, olyan áthatóan atáplálék eleven matériáját, így valami a tudatszámára is visszamarad. Álomszerûen még tu-dunk a gyomor folyamatairól. A szájban zajlók-ról többet tudunk, mert tevékenységünkkel in-kább a materiális felületén maradunk. Aholemésztõ tevékenységünkkel behatolunk a maté-ria mélyére, ott az errõl való tudatot elveszítjük.

A gyomornedv a tejet is megváltoztatja, meg-alvasztja, sajttá változtatja, animálisabbá teszi,mint amilyen korábban volt. Bizonyos értelem-ben asztralizálódik a tej. Savak keletkeznek. Agyomor az emésztõrendszerben az asztráltest te-vékenységének a központja. A sósavfolyamatiránya ellentétes a szokásos emésztési folyamatirányával, amely minden táplálékot elölrõl hát-rafelé át akar vezetni a vérbe. A vér reakciójagyengén lúgos, alkáli reakció; a bélemésztés csaklúgos környezetben tud végbemenni. A sósavugyan erõteljesen megragadja a táplálékot, koa-gulálja a tejet, de ezáltal lelassítja az emésztésifolyamatot. Azzal a tendenciával is rendelkezik,hogy megfordítsa az emésztési folyamatot, aztfölfelé nyomja. Ha túl erõs ez a mûködés, akkorbüfögést okoz, savképzõdés lép fel a szájban; ek-

kor a gyomor asztrális mûködése felfelé nyomul,és túlharsogja a száj normális, semleges folyama-tát, melyben a teljesen tudatos én egyensúlybanélhet.

Dr. Steiner kifejtette egyszer, hogy az ember-ben a lúgszerû elölrõl hátrafelé, a savas hátulrólelõrefelé hat. Ez az emésztésen jól látható. Állan-dó harc zajlik a savak és a lúgok, az asztráltest ésaz étertest között. A gyomorrészben inkább azasztráltest az uralkodó, a bélben, ahol az emész-tés már átmegy a vérbe, ott az étertest. Ez ugyan-akkor sav- és lúghatás is. A szájban a háromfélenyálban egyfajta kiegyenlítõdés uralkodik a két-féle reakció között; valamelyest túlsúlyban van alúgos. Ez azt mutatja, hogy a nyálnak az a ten-denciája, hogy a táplálékot körbevéve azt hátra-felé segítse. Egészében azonban ott erõsebb asóképzés, vagyis a savak és lúgok közötti ki-egyenlítõdés. Ekkor tud élni az én. Így elsõsor-ban szellemileg tevékenyen él a fejben, mert otta sóképzési folyamatok ezt lehetõvé teszik szá-mára.

Nagy jelentõsége van annak, hogy ilyenkonkrét képzeteink legyenek a kémiai folyama-tokról. Ezek nem maradnak absztrakt képzetek,ha tudjuk, hogy a savak hogyan állnak összefüg-gésben az elõrefelé ható asztráltesttel, hogyan te-szik folyékonnyá, burkolják be a lúgok a táplálé-kot, teszik azt képlékennyé és vezetik hátra avérhez, hogy függnek össze az étertesttel.

A gyomorban mirigyek választják ki a gyo-mornedvet. Ebben a nedvben mûködik a pep-szin. Mi a pepszin? Ma enzimnek nevezik. Miegy enzim? Egy darab éterikus mûködés, ami fe-hérjéhez kötõdik.

Megjelent a Natura folyóirat I. évfolyamának elsõ számá-

ban, 1926-ban

Fordította: Kádas Ágnes

SzG 2010/4 33

GYÓGYÁSZAT

Dr. Hilma Walter

A BÖLCSEK KÖVE A FIZIOLÓGIÁBAN

Ha a növény felépítését és növekedésétszemléljük és azzal összehasonlítva az emberéletfolyamatait, akkor ebbõl a szemlélésbõlolyan szempontok adódhatnak, melyek – egymásik oldalról, mint ahogy ez már megtörtént– közelebb kell hogy vezessenek az ember lég-zési és táplálkozási folyamatainak és azok koz-mikus természeti történésekkel való összefüg-gésének megértéséhez. És az emberi organiz-musban zajló fiziológiai folyamatok némelyösszefüggése is könnyebben és igazi értelmeszerint nyilatkozhat meg ezen az úton.

Tudjuk, hogy a növény nappal, mikor átsu-gározza a napfény, felépítõ folyamatait végzi. Anap erejének és a környezetbõl áramló éterikuserõknek a segítségével építi fel organizmusát,mikor a levegõbõl szén-dioxidot (szénsavat)vesz fel, és a földbõl gyökerein keresztül az ala-kításhoz szükséges vizet és amire még szükségevan – sókat, nitrogént stb. Így a növény nappallényegében szén-dioxidot lélegez be, és oxigéntad le a levegõbe, míg éjjel, amikor különösen aFöld befolyásai érvényesülnek benne, és a nö-vekedési folyamatok nyugalomba jutnak, ak-kor oxigént is vesz föl és szén-dioxidot ad le.

Ezzel szemben az ember az õt körülvevõ le-vegõbõl oxigént lélegzik be és a kilégzéssel szén-dioxidot ad le. És ahogy már láttuk,1 az emberiorganizációban a vér a táplálkozási és légzési fo-lyamatok kölcsönhatásában keletkezõ szén-dio-xidnak csak egy kis részét tartja vissza. A vér afejhez áramlik, ahol az idegfolyamatok lefutásá-hoz szükség van erre a szén-dioxidra, ami ezentúl az agy és a csontok felépítését is szolgálja.

A szénanyag tehát, ami a természetben ismindenütt az alakító folyamatok alapját képe-zi, nagyon lényeges szerepet játszik a növény-ben is és az emberben is. A szénanyag a növénylényeges alkotórésze, fõ szerepe van a fizikaifelépítõ folyamatokban, és közvetíti a növény-nek a kozmikus alakító erõket. Szénanyag nél-kül az ember sem lenne abban a helyzetben,hogy alakítsa fizikai testét. Ez adja az ember-nek az organizmusa számára szükséges fizikaitámaszt; és ahogy a növény számára a szénsava kozmoszból beáradó alakító erõk közvetítõ-je, úgy az emberben is az alakképzõ erõk fizi-kai alapja a szénanyagban van.

És itt meg kell tanulnunk megérteni, hogy anövény miért tudja a szénanyagot közvetlenüla levegõbõl felvenni, míg az ember számára ezcsak a táplálkozás kerülõ útján lehetséges.Amit a növény még képes közvetlenül a kör-nyezetébõl belevinni eleven nedváramlásába ésa felépítéshez használni, azt az ember már csaka táplálékon keresztül tudja felvenni, majdemésztési és anyagcsere-folyamatai révén ma-gába betagozni, mert már nem gyökerezikolyan közvetlen módon a kozmosz erõiben,nem él benne olyan közvetlenül a kozmikustörténésekben, mint a növény, hanem individu-ális én-lényként jobban elzárta magát a kozmi-kus erõktõl. Így a szénanyagot is csak úgy tud-ja hasznosíthatóvá tenni, ha saját lényénekmegfelelõen átalakította. És ez a táplálkozásifolyamat által történik, melyben a szénanyag –szénhidrátok formájában, amiket a növényadományoz számunkra – súlyponti szerepetjátszik. Az emésztési csatornán keresztülhalad-va a szénhidrátok elõször lebontásra kerülnek;a keményítõbõl cukor keletkezik, és csak ami-kor az átalakulás már a szõlõcukorig ment vég-be, akkor gyõztük le a cukor idegen sajátossá-gát annyira, hogy átkerülhet a vérbe. És a vér-ben, ahol vércukorként áramlik keresztül azorganizmuson, a szénanyag az ember szellemimivoltának, az ember én-erõinek közvetítõje.

Ami aztán a szénanyaggal a vérben történik,az azzal függ össze, hogy az ember szellemi-lel-ki lény. Míg a növény, ameddig életben van, lé-nyegében csak felépítést és növekedést viszvéghez magában, és szinte minden szénanya-got, amit felvesz, elraktároz, addig az emberiszervezetben állandó váltakozásban zajlanak afelépítõ és leépítõ folyamatok, ami összefüg-gésben áll a tudatos lelki-szellemi élet kibonta-koztatásával. Mert az emberben minden ideg-érzékelési folyamat – leépítõ folyamat. Így aszénanyagnak jórészt állandónak kell lennie, ésmielõtt a szilárd alakig eljutna, és a vér és alégzés révén szén-dioxidként kiválasztásra kerülne, a táplálékkal ismét – mintegy körfor-gásban – pótolni kell. A szénanyagnak azt a ré-szét is, amelyik szénsavmaradványként a vér-ben a fejorganizációhoz áramlik, és az én tevé-kenysége révén az organizmusban raktározód-

SzG 2010/434

GYÓGYÁSZAT

ni akar, az éjszaka folyamán, amikor azember alszik, a belélegzett oxigénnagyrészt magával viszi, és ismét eltá-vozik, kilélegezzük. Így az ember bizo-nyos értelemben egy nappal létrejövõés az alvás alatt feloldódó szén-anyag–énvázzal rendelkezik, ami a fej-organizációból kiindulva épül bele.

Itt ismét ahhoz jutunk, hogy képze-tet kell alkotnunk arról, hogy az emberegy fordított éterikus növényt hordozmagában. Gyökerei a fejében vannak,innen fokozatosan törekszik egyre lej-jebb, és virág- és magképzése az anyag-csere-folyamatokban van. Azt mond-hatjuk, hogy az agy, az idegek és a csontrend-szer e növény gyökereinek felel meg, a tüdõ ésa keringési rendszer annak, ami a levél és a szárfunkcióját tölti be az emberben, és a virágok-nak az alsó ember kiválasztási folyamatai felel-nek meg. Ahogy a növény a virágban észlelõ,érzékelõ lénnyé szeretne válni, úgy az ember-ben is a felsõ ember érzékelõ és tudati folyama-tainak tükörképét láthatjuk az anyagcsere-rendszer kiválasztási folyamataiban.

Ha az ember a fizikai-éteri organizációjában,az alsó emberében kizárólag felépítõ tevékeny-séget tudna kibontakoztatni, akkor alvó lénylenne, és életmegnyilvánulásaiban nem sokbankülönbözne egy kibontakozó zöld növénytõl. Ésha az idegérzékelési folyamatok, melyek a fejbõlindulnak ki, mint a növény gyökerébõl a meg-merevítõ erõk, az egész organizmusra kiterjed-nének és egyedül hatnának, akkor az ember na-gyon hamar egyfajta ásványosodott gyökérkéntmegmerevedne, melynek el kellene halnia.

Az emberben e két tendencia között ki-egyenlítésként mûködik a légzés. Egyik olda-lon a folyékony emberben felfelé törekvõ nö-vényszerût átvezeti a levegõszerûbe, a szénhid-rátok lebomlanak szénsavvá és vízzé. A másikoldalon a belélegzett oxigén a szénanyagot –mielõtt bizonyos értelemben szilárd szénnéválhatna – a kilélegzett levegõvel még szénsav-ként kiviszi az organizmusból.

Jóllehet az állatban is találunk egy külsõleghasonló légzési folyamatot, hisz szén-dioxidotlehel ki és oxigént lélegez be, mert érzékelõlényként a növény fölé emelkedik, és védeke-zik a növényi lét ellen; az ember azonbanolyan mértékben az állati lét fölé emelkedik,amennyire énje ereje által kibontakoztatja ezt afordított növényt.

Rendkívül fontos ez a megismerés. Arégi misztériumokban – melyeknek azvolt a feladata, hogy az emberiség fejlõ-dését a beavatási bölcsességbõl kiindul-va vezessék, és az egyes ember fejlõdé-sében elõvételezzék azt, ami az egészemberiség célja – nagy szerepet játszot-tak az ilyen ismeretek. A misztériumokbeavatottjai tudták, hogy az ember aföldfejlõdés során a növény- és állatlé-tet kihelyezte magából. Tudták, hogy azállatok, növények és ásványok vissza-maradt lények, akiknek az ember a ma-ga emberlétét köszönheti, és hogy azember további fejlõdése során visszafe-

lé végig fogja járni az állat–növény–ásvány utat,és magasabbra fejlõdése által az õt szolgáló kre-atúrákat is meg kell váltania. És a beavatott azilyen ismeretekbõl adta útmutatásait a misztéri-umi tanítványnak az elõkészítõ gyakorlatok-hoz, melyekre a tanítványnak a maga fejlõdésifokán a további elõrehaladásához szükségevolt.

Az ilyen útmutatásoknak a különbözõ ko-rokban természetesen különbözõ jellegük volt.Más útmutatásokra volt szükség egy olyan kor-ban, amikor az ember az énjével még az érzõ-lélekben élt, másokra a görög–latin kultúrkor-szakban, amikor az ember már az értelmi-ke-délylelket fejlesztette ki, vagy késõbb, a tudatilélek korának beköszöntével. Abban a korbanjött létre Indiában a jógafilozófia, amikor azember elveszítette régi tisztánlátását, és arratörekedett, hogy a szellemi világ elveszített,álomszerû látását ismét elérje. A tanítványt ah-hoz vezették, hogy meghatározott légzésgya-korlatokkal olyan állapotba juttassa magát,amely ismét lehetõvé tette számára a szellemivilág régi, álomszerû átélését. Ahogy a növénya virágjában álomszerûen érzékelõ lénnyé akarválni, úgy helyezkedett vissza a jógatanítvány –érzékszervi élményeinek meditáció és légzés-gyakorlatok révén történõ kikapcsolásával –egy álomszerû állapotba, ami képessé tette ar-ra, hogy a légzése által a bensejében, tapoga-tózva átélje a szellemi világ benyomásait.

Késõbb, amikor beköszöntött az értelmivagy kedélylélek kora, az ember számára is el-érkezett az idõ, hogy már ne arra törekedjen,hogy visszaálmodja magát a szellemi világba,hanem hogy éber földi polgárrá nevelje magát.Az elõrehaladó embernek el kellett jutnia odá-ig, hogy a Földön individuális lelki-szellemi

SzG 2010/4 35

GYÓGYÁSZAT

lényként ismerje meg magát, és a természet- ésemberismeretbõl kiindulva szellemi-lelki lény-magja tudatos fejlõdése révén önmagában ráta-láljon a szellemi világ tudatos átéléséhez veze-tõ felemelkedésre. Így fejlõdött ki fokozatosana „bölcsek köve” keresése.

Az alkímiában újból és újból megjelenõprobléma, a „bölcsek köve” problémája nemmás, mint fejlõdési probléma, melynek megol-dásáért az egyes, szellemi megismerésre törek-võ természetkutató küzdött. Mindenesetre akésõbbi idõkben sok félreértés keletkezett ab-ból, hogy az emberek elfelejtették, mi is voltennek a törekvésnek az igazi értelme; és ami aközépkorból az alkimisták konyháinak miszti-kus közléseibõl eljutott hozzánk, az gyakrancsak szegényes eltévelyedés vagy eltorzult ha-gyomány, amivel a mi korunk már semmit nemtudott kezdeni, és csak materiális törekvéseketakart látni bennük.

Az igazi alkimista kutatóknál azonban a„bölcsek köve” – ahogy Rudolf Steiner ezt ta-nította – alapjában mindazt jelölte, ami a szén-anyag titkával összefügg. A szénanyagban haté-konynak érezték azokat a szellemi erõket, me-lyek minden alakító folyamat alapját képezik.A Föld szénanyagában azt látták, ami a Földetlélegzõ és a világmindenségbõl érkezõ hatásokáltal alakított organizmussá teszi, és tudták,hogy a szénanyag a növényben, az állatban ésaz emberben is összefüggésben áll a légzési fo-lyamatokkal, és az alakító erõk mûködésénekfizikai támaszát képezi, és hogy az emberben azénnek egyre inkább alakító princípiummá kellválnia.

A szénsavval a növény a világétert lélegzibe, melybe a kozmosz belepréselte a növény-alakot. Az állat és részben az ember is hasonló,amennyiben pusztán ösztönszerûen érzékelõlényként akarjuk megragadni; itt a belégzésifolyamatban a világéterrel – melybe bele van-nak írva a kozmikus-éterikus alakításformák –szembetörekszik a belsõbõl, a táplálékárambóla vérbe átvezetett szénanyag, hogy az organiz-must belülrõl alakítsa és építse fel kozmikustörvényszerûségek szerint. Azonban olyanmértékben, amennyire az ember individuálisén-lényként én-tudatra ébred, és én-ereje ér-vényre tud jutni testi organizációjában, olyanmértékben van az emberben a szénanyagnak –szemben az állattal és növénnyel – további je-lentõsége. Az én hordozója lesz; mind az al-sóbb én – ami az embert elõször csak kevéssé,

csak a fizikai alakja szerint emeli az állat fölé –,mindenekelõtt azonban a magasabb én hordo-zója, melynek kibontakoztatásán az embernekmég hosszan kell dolgoznia. És ahogy az embera felegyenesedett ember-alakját már az énjénekköszönheti, úgy annak megfelelõen, ahogy fel-ébred benne magasabb énje, mely legyõzi ben-ne a tompaságot és a szenvedélyeket, egyre in-kább képes lesz átalakítani a testiségét egészenaz életfolyamatokig menõen.

Ilyen ismeretek lebegtek az alkimisták elõtt,amikor a „bölcsek kövét” kutatták. És csakezen az úton fogunk ismét valódi emberisme-rethez jutni és ismét megértéshez arra vonatko-zóan, hogy mit jelentenek az ember számára afiziológiai folyamatok. És mindenekelõtt az or-vosnak kell újból átküzdeni magát ilyen isme-retekhez, hogy elmélyíthesse gyógymûvészetét.

Énünk fizikai képmása például, mint tudjuk,a csontrendszer. Ezért van, hogy mindenekelõttabban találjuk a szénsavas meszet, és hogy acsontok szilárdak, a felnõtteknél kevéssé válto-zékonyak. Ha azonban az én-erõ nem tud he-lyesen kibontakozni az organizmusban, akkordeformálódhatnak és meglágyulhatnak. Ezzelszemben az organizmus többi részében a szén-anyag viselkedése tükrözi az ember fizikai-testiés szellemi-lelki folyamatainak váltakozó egy-másba hatását. Az anyagcsere-folyamatokban,melyek az emberi organizmusban tudat alattmennek végbe, ahol az én alámerül a szervi folya-matokba, és az akarat rejtve mûködik, ott a szén-anyag azt a hajlamot mutatja, hogy összekapcso-lódjon a nitrogénnel, fehérjeszubsztanciákatképezzen, és a kiválasztásba is nitrogénvegyü-letekként menjen át. A felsõ emberben, ahol azén-erõk már több tudattal hatják át az életfo-lyamatokat, és szabadon tevékenykednek a tu-datos gondolkodási és képzetalkotási életben,

A f

öldi

és

kozm

ikus

táp

lálk

ozás

i ára

m

SzG 2010/436

GYÓGYÁSZAT

ott mindenekelõtt szén–oxigén-veg-yületeket találunk. És aszerint, hogymi van túlsúlyban az embernél, ural-kodik az életfunkciókban az egyikvagy másik tendencia. Annál az em-bernél, aki túl kevés szénsavat tudtermelni, megfigyelhetjük, hogy túlkevéssé mûködteti vagy képes mû-ködtetni képzetalkotó és gondolat-életét, megkísérelhetjük ösztönözniérzékelõ-idegtevé-kenységét. Vagyha egy emberben túl sok szénsav-képzés zajlik, túl erõs hajlama van aszénanyag raktározására, akkor úgysegíthetünk neki, hogy élénkítjük avégtag-anyagcsere-tevékenységét.

Rudolf Steiner különbözõ ábrá-zolásaiban azt találjuk, hogy a következõ ismegtörténik. Amikor a táplálékkal felvett szén-anyagot az emésztési tevékenység által a lé-nyünknek megfelelõen átalakítjuk, a vérünkbefelvesszük, és szén-dioxidként ismét kilélegez-zük, akkor az emberen kívüli szénanyagnak azalsó emberünkben végbemenõ átalakulása és aszén-dioxid kilégzése révén létrejön az éterierõk forrása a felsõ ember számára. A meta-morfózis révén, amin a táplálékkal felvett szén-anyag az emberben keresztülmegy, amikor a ki-légzésben szénsavként ismét visszajut a légkör-be, az emberben fényéter jön létre. Ez beleáradaz étertestbe, és képessé teszi az emberi orga-nizmust arra, hogy megnyíljon a kozmosz szel-lemi mûködése elõtt. Ez által a belsõ fényerõáltal nyílik meg az ember az érzékeiben a kör-nyezet fényéterében mûködõ kozmikus gondo-latoknak, hogy azok hatni tudjanak benne. Ésa bensõben ez a fény annál világítóbb és ragyo-góbb lesz, minél inkább sikerül az embernekmég ösztönszerû, csak a testi szükségleteket is-merõ alacsonyabb lénye fölé növekednie és ki-fejlesztenie magában a tiszta, önzetlen szellemimegismerõ erõket. Ahogy a növényt átragyog-ja a napfény, úgy fogja átragyogni az embert isbensejében ez a fény.

Ha az ember tudatos én-lényként ismét ön-zetlen és tiszta lesz, mint a növény, és törekvé-se eredményeként kifejleszti a tiszta szívbéliszeretet-erõt úgy, hogy ez a szívbéli melegségátáramolja és fénnyel hatja át bensejét, akkorfokozatosan el fog jutni oda, hogy fizikai testéta növényhez hasonlóan belülrõl (a bensõben),szénanyagból építse fel. Az idõk során el fogjutni ahhoz, hogy fizikai testét a bensejében

áramló, saját maga által képzettszénsavból alakítsa. A szénsavatnem kell majd méregként kiválasz-tania, hanem az az emberben – akiteljesen áthatotta magát megtisztí-tott én-lényével – az élet elemévéfog válni, ami benne magában megfog tudni újulni. Így távolabbi földifejlõdése során az ember is el fogjutni oda, hogy fizikai táplálékátólegyre inkább függetlenedve képezzea maga fizikai alakját, és a Föld ál-tal elsötétített szénanyagot a sajátfényes szellemi erejével ragyogó,élettõl áthatott gyémánttá változ-tassa.

A valóságban ez a „bölcsek kö-ve” titka. Ahogy az embernek az õsi idõkbenfejlõdése során végig kellett haladnia a külön-bözõ természeti birodalmakon, és azokat a ma-ga felemelkedéséért áldozatként maga mögöttkellett hagynia, úgy a jövõben egy magasabbfokon, én-tudatos szellemi lényként ismét vé-gig kell haladnia visszafelé ezen az úton, és azállatot, növényt és ásványt ismét meg kell vál-tania. A régi alkimisták még tudtak errõl, és tö-rekvésük arra irányult, hogy a magasabb énjü-kön végzett tudatos munkával elõvételezzék aszellemi fejlõdésnek azt az útját, melyen a jö-võben az emberiségnek követnie kell õket, havalóban felismeri földi fejlõdése értelmét.

Natura 1. évf. 7. szám, Reprint I. kötet, 195–204. o.

Fordította: Kádas Ágnes

Az ábrák Rudolf Hauschka: Táplálkozástan címû könyvé-

bõl származnak

Jegyzet

1 Dr. Ita Wegman: Merkur-Raphael a gyógy-

mûvészetben. Natura, 6. szám.

A n

övén

y az

ásv

ány

és a

z ál

lat

közö

tt

SzG 2010/4 37

TÁJSZEMLÉLETTÁJSZEMLÉLETBú Ella

TUDNAK-E A ZSIRÁFOK ÚSZNI?

A fenti példa több érdekes tünetre mutat rá.Elõször is: egy élõ szervezet mûködését valami-lyen módon matematikailag leírható képlettelhelyettesítették, vagyis számszerûsítették az ál-latot. Ugyanezt tették a víz tulajdonságaival is.Majd egy harmadik modellszámítás történt, be-lehelyezték az egyik modellt a másik modellbe,vagyis a folyamatot is számszerûsítették. Mind-ehhez szükség volt a számítógépre, mert vélhe-tõen az ilyen típusú modellezéshez olyan nagymennyiségû információt kell összerakni, ésolyan nagy mennyiségû számítást kell folyama-tosan végezni, amit csak és kizárólag a számító-gépek képesek megalkotni. A valóságot egy el-mélet váltotta föl. Majd a gép kiadta a végered-ményt. Elméletileg nagy nehézségek árán, detudnának úszni a zsiráfok. A való világban per-sze soha nem úsznak, ezt azért már tudják a tu-dósok egy ideje.

A hírt olvasva egy régi vicc jutott eszembe: el-megy a székely az állatkertbe, és sokáig áll a zsi-ráfokat nézve, majd megfontolt tömörséggel kije-lenti: Márpedig ilyen állat nincs!

„Kanadai és brit tudósok igazolták, hogy a zsiráfok tudnának úszni, ha akarnának. De nem vélet-len, hogy nem akarnak: csak kínkeservesen tudnák a felszínen tartani magukat.

Ignobel-esélyes kutatást közölt a Journal of Theoretical Biology címû tudományos közlöny: Donald Henderson, a kanadai Royal Tyrell Paleontológiai Múzeum kutatója és Darren Naish, az ang-liai Porstmouth egyetemének munkatársa igazolta, hogy a zsiráfok tudnának úszni.

A nagy állatok általában jó úszók, de a zsiráf kivétel: senki nem látott még úszó zsiráfot, és többtudós úgy vélekedik, hogy ezek az állatok nem is képesek úszni. A kutatást az indította el, hogy Naishrészt vett egy, a zsiráfúszásról szóló online vitában. Mivel Henderson korábbi munkáiban alkalma-zott már matematikailag hûen leírt, digitális zsiráfmodelleket, a két tudós összeállt, hogy egyszer smindenkorra eldöntsék az évszázados talányt – írja a Telegraph.

A részletes modell figyelembe vette egy felnõtt zsiráf alakját, tömegét, méretét, tüdõkapacitását,súlypontját és mozgását. A digitális zsiráfot digitális vízbe helyezve tesztelték, kiszámolva a felhajtó-erõt és a zsiráfra ható egyéb erõket. A számítások ellenõrzéséhez egy lómodellt használtak kontroll-nak.”

(index.hu)

SzG 2010/438

TÁJSZEMLÉLET

Úgy tûnik, mintha eltûnõben lenne az a képes-ségünk, amellyel érzékeljük a körülöttünk lévõ vi-lágot. De hogyan is fejlõdhetne ki? Egy amerikaifelmérés szerint a 8–18 éves korosztály naponta 7órát tölt elektronikus szórakoztató eszközök hasz-nálatával. 64%-a csak hetente egyszer játszik aszabadban, azaz nem a négy fal között. A termé-szetrõl való tudásának nagy része a biológia-könyvre épül. Ne intézzük el egy kézlegyintéssel,hogy persze, az Amerika… Sok gyerek el sem jut-hat a természet megismeréséhez, azon rendkívülegyszerû oknál fogva, hogy nem találkozik vele.

Pedig van látásra, hallásra, szaglásra, tapintás-ra alkalmas érzékszervünk… de sokszor nem tu-dunk valóban hallani, látni, szagolni és tapintani.Figyelmünket minden oldalról folyamatosan le-foglalják érzékeinkre ható felhívásokkal. Ezek ki-vétel nélkül egy meghatározott tartalmú üzenetethordoznak, akarnak átadni. A szuggesztív inge-rekbe öltöztetett mondanivaló a tudatalattinkraépít. A folyamat ott tart, hogy sokan már nemtudnak mit kezdeni azokkal az érzékelésre épülõtartalmakkal, amelyeknek a mondanivalója nemazonnal érthetõ, egyszerû formában szól hozzá.Nem veszik észre, elmennek az olyan, egyébkéntérzékelhetõ jelenségek mellett, amelyeknek agondolatilag vagy emocionálisan megtapasztal-ható tartalmát nem tudják azonnal megragadni,vagy a már ismert fogalmi rendszerükbe belehe-lyezni. Ez fokozottan érvényes a bennünket kö-rülvevõ természetre vonatkozóan. Nem vesszükészre a levelek különbözõ színét és alakját, nemlátjuk, mikor bontja ki a rügyeit, csak a már ki-hajtott, zöld lombba borult fánál állunk meg leg-

feljebb, de magát a folyamatot nem tudjuk fel-idézni. A média hangos és gyakran tolakodó kép-világa elnyomja a finomabb jelenségek iránti fo-gékonyságunkat. Az élõ természetrõl a tévébenvagy az interneten kapott ismereteink nem elsõd-leges, tiszta információk, érzékelési tapasztala-tok, hanem már egy átgondolt, valamilyen mó-don elrendezett szövegek és képek, amelyekmeghatározott üzenetet, tartalmat adnak át. Ittszó sincs saját tapasztalásról. A külvilág (médiá-kon kívüli) megjelenési formáinak megfigyelése-kor egyszerûen elsiklunk afelett, ami nem illesz-kedik a már megalkotott elképzeléseink közé.Nem vesszük észre, mert nem akaszkodik ránk,hanem nekünk kellene felkutatnunk.

Érzékelésünk természetes folyamata, hogy adolgokat soha nem látjuk teljes egészében, mégistudjuk, hogy pl. a kocka nem látható oldalai, sar-kai milyenek. Nem részletként érzékeljük ma-gunk körül a világot, hanem önkéntelenül kiegé-szítjük tudatunkkal a látható tartalmat. Tehát vanegy belsõ képünk a kockáról, amely öntudatlan,a teljességet tartalmazza, míg a külsõ kép, az ér-zékelhetõ, mindig kiegészítést igényel. Az érzé-kelhetõt csak a belsõ képünk segítségével ismer-jük fel és értelmezzük. Csakhogy mára oda jutot-tunk, hogy a megismerési folyamat gondolati ol-dala, vagyis a fogalmaink közötti szabályrendsze-rek, elméletek, modellek kerülnek érdeklõdé-sünk elõterébe. Ezek lépésrõl lépesre ellenõrizhe-tõek, logikai rendszerbe foglalhatóak, megvizs-gálható a jelenségekkel való összhangjuk. Így azérzéki tapasztalásnak legjobb esetben is csak bi-zonyítási funkciója van, semmi esetre sem jut ne-ki elsõdleges szerep. Így falazzuk be saját magun-kat intellektuális koncepciónkba. Alapjában vévenem vagyunk képesek az újat megtapasztalni,amely bénító szellemi tétlenséghez, belsõ elszegé-nyedéshez vezet. Hiszen csak annyit látunk a vi-lágból, amennyire belül elevenek vagyunk.

A számítógép nem feltétlen szolgálja belsõ ele-venségünk megteremtését. Sõt. Mára sikerült úgyberendeznünk magunk körül a világot, hogyminden az információn áll vagy bukik. A számí-tógéppel egy gondolati világgal vettük körül ma-gunkat. Rengeteg adatot táplálunk be a gépekbe,amelyek azt rendszerezik. Nincs bölcsesség, nincsszépség, nincs moralitás. Adatfeldolgozás van.Nincs minõség sem, hisz az információk között,„A” és „B” között csak mennyiségi eltérés van. Aszámítógép mûködési elvének alapjául szolgálóbináris kódok mindent ki tudnak fejezni, ami sza-vakban megfogalmazható. Szavakban gondolko-dunk, de az érzéseinkrõl vagy cselekedeteinkrõl

SzG 2010/4 39

TÁJSZEMLÉLET

csak azt öntjük szavakba, amit errõl gondolunk,nem pedig magát az érzést. A szeretetre vágyóembernek nem elegendõ a szeretet leírása.

A valóságban a fizikai világ minden megjele-nési formájában megvan a lelki és a szellemi tar-talom is. Nem lép fel olyan szellemi, amineknincs materiális oldala.

A természeti világ megismerésének az lenne alegfontosabb feladata, hogy egy növényt, egy táj-részletet azáltal tegyük érthetõvé, hogy gondol-kodásunk során képesek legyünk visszahelyezniabba az összefüggésbe, amelybõl észlelésünk tér-beli és idõbeli korlátozottsága kiszakította. Csak-hogy jelenleg eljutottunk odáig, hogy sokan nem-hogy ilyen visszahelyezésre nem képesek, hanemmár maga az észlelés is gondot okoz. Pedig ez atovábblépés alfája és ómegája.

A goethei természetszemlélet elsajátítása, to-vábbfejlesztése a ma egyik legfontosabb feladata.Fogalmaink sokszor arra alkalmasak, hogy lineá-ris rendben, egy bizonyos gondolatsor menténépítsük fel a világot. Az élettelen dolgok megis-meréséhez ez megfelelõ módszer, azonban az élõígy nem megismerhetõ. Az élõ megértéséhez egy-másból kifejlõdõ mozgékony fogalomalkotásravan szükség. Egy növény formaképzése, levélfor-máinak változása nem a véletlen mûve, nem a nö-vény lényétõl független külsõ hatás eredménye,hanem a növényi lét saját törvényszerûségei sze-rint megy végbe. (Lásd a bockemühli levélsoro-kat. A levélsor megnyúlása, differenciálódása, he-gyesedése, a súlypont kimozdulása, majd vissza-húzódása törvényszerûségek, minden lágy szárúnövényre jellemzõek.) Egy adott levélformáhozrendelt fogalom még nem vezet el a megértéshez,hozzá kell adnunk a történetét is, amely az idõtörvényszerûségeit hordozza. Ezt az összefüggéstsegít megjeleníteni a metamorfózis szemlélet, azegyik formából a másikba való átalakulás észlelé-sének eszköze. Segít megérteni, hogy az idõ nemegy lineáris dolog, nem csupán térbeli mozgástjelent az életünkben.

A növénynek is egy megadott idõre van szük-sége a kifejlõdéshez. Ma az egyik legnagyobb ve-

szély, hogy az életünket úgymond megkönnyítõtechnikai eszközök tömkelege mellett folytonidõhiányban szenvedünk. Nincs idõm – lelkilegnem tudom megteremteni az idõt. Az idõt ugyan-is valahol belülrõl kell átélni. Amit bensõmbenlelkileg megteremtek, csak arra van idõm.

Én a tudósok számítógépes modellezése he-lyett inkább vennék egy repülõjegyet Kenyába, ésnéhány hónapig a szavannákon tanulmányoznáma zsiráfokat, hajlandók-e úszni.

A rajzok Jochen Bockemühl: Ein Leitfaden zur

Heilpflanzenerkenntnis címû könyvébõl származnak.

Felhasznált irodalom

Andreas Suchantke: Zum Sehen geboren. Verlag Freies

Geistesleben, Stuttgart, 2008.

SzG 2010/440

HÍREK, HIRDETÉSEKHÍREK, HIRDETÉSEK

A Waldorf-iskolai nevelésben fontos és különleges szerepet játszik a dráma mint mûvészet. A gyere-kek akár minden évben (1–12. osztály) színre visznek egy-egy életkorunknak megfelelõ darabot. Amunka során a hétköznapitól eltérõ, intenzív tanulási folyamatot élhetnek meg, amelyben a közös-ség az az erõ, amely átsegíti az egyént személyes gátlásain; a gyerekek mélyebb szinten ismerik megegymást és jutnak önismerethez. A dráma az osztályban fellépõ szociális problémákra is megoldástadhat. Jó esetben olyan utat járunk be, amely az életbõl táplálkozik, és azt szolgálja. A drámai fo-lyamat kohójában a lelkek összeolvadnak, és lehetõvé válik a belsõ átalakulás, metamorfózis.

A drámai munka során a pedagógusban rengeteg kérdés merül fel: Milyen elõkészítõ gyakorlatokkal dolgozzak? Mekkora gyerektõl mit várok el és miért? Milyen támpontok alapján választok darabot?A végeredmény fontos vagy az alkotó folyamat? Hogy választok helyszínt?Mit kezdek a színpadi térrel és mi van akkor, ha nem áll a rendelkezésemre? Szereposztás?!Lesz ebbõl egyáltalán valami? Stb.

A drámamûhely életre hívói egy olyan mûvészi út megtalálásában szeretnének a résztvevõknek segí-teni, amelyben – az alkotó folyamat belsõ törvényszerûségének megfelelõen – a káoszból lassan ki-kristályosodik a rend.

Kulcsszavaink: A sötétben tapogatózás örömeImprovizációKezdeményezõkészségMegvalósító erõ

A drámamûhely kezdeményezõi:Karkus Ottó (Waldorf-pedagógia, Tér-dinamika /Spacial Dynamics®/, Bothmer-gimnasztika)

A dráma mint szociális mûvészet

DRÁMAMÛHELY HÉTVÉGÉK

„A színház míves varázslat, költészettel átszõtt szellemi ajánlat.”Latinovits Zoltán

SzG 2010/4 41

HÍREK, HIRDETÉSEK

Méhes Csaba (Pantomim, mozgásmûvészetek, színház, Bothmer-gimnasztika)Mesterházy Mária (Waldorf-pedagógia, beszéd, rendezés, Bothmer-gimnasztika)

További tanáraink:Pozsgai Attila (zene)Érchegyi László (világosítás, fénytechnika)

Õk az elmúlt években több színdarab létrehozásában dolgoztak együtt a Solymári Fészek Waldorf Is-kolában. A közös munka során megélt tapasztalataikat szeretnék átadni. Rajtuk kívül alkalmankéntmeghívott szakemberek is segítik a munkát.

Várjuk mindazokat a tanárokat (bármilyen iskolatípusból), osztálytanítókat, színházi szakembere-ket, érdeklõdõket, akik:

– a fenti kérdésekkel már szembesültek– érdeklõdnek a Waldorf-pedagógia vagy a dráma iránt– ismereteiket el szeretnék mélyíteni– önismeretre vágynak– kérdéseikre szívesen keresik a választ egy közösségi munka során– a drámát mint szociális, közösségformáló mûvészetet szeretnék a jövõben alkalmazni

A mûhelymunka három egymásra épülõ hétvégébõl áll, amelyek egyenként is önálló egységet alkot-nak, így külön-külön is lehet rájuk jelentkezni. Mindhárom alkalom alapanyaga, vagyis az ablak, amelyen át a drámai mûhelybe betekintünk: Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde címû mûve.

A munka gerincét az alábbi témák adják:

Belépés a kamaszkor kapuján. A lélek forradalmának kezdete, avagy eligazodás a 14 éves kaotikuslélekdzsungelében. Hogyan tud ebbõl a káoszból a tanár rendet teremteni drámai eszközökkel?

Kilépés a kamaszkor kapuján. A 18 éves ifjú nagy és átfogó kérdéseinek megélése. Hogyan tudjamegragadni a fiatal saját kérdését a drámán belül? A saját kérdés megragadása és átélése egy új rendmegszületéséhez vezet.

Begyûjtés és katarzis, avagy a saját rendezésekbõl érkezõ tapasztalatok összegzése.

A drámamûhelyben folyó munka során egyre erõteljesebben szeretnénk építeni a résztvevõk kérdé-seire, tapasztalataira, hogy ezen igények szerint tudjon formálódni az együttes munka.

Idõpontok:alkalom 2011. január 7–9.alkalom 2011. április 1–3.alkalom 2011. július 8– 1. (4 napos)

SzG 2010/442

HÍREK, HIRDETÉSEK

Rudolf Steiner születésének 150. évfordulójára az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft.közös kiadásban megjelenteti Thomas Meyer: Rudolf Steiner legsajátabb küldetése címû könyvét.Ünnepélyes könyvbemutató a Szabad Gondolatok Házában a szerzõ részvételével 2011. február 19-én (10.00-16.00, Budapest VIII. Bláthy O. u. 41.)

***

A 2011 szeptemberében induló új elsõ osztályunkhoz keresünk Waldorf-végzettséggel rendelkezõvagy annak megszerzését vállaló osztálytanítót. Bõvebb információ: 96/531-003, web: www.vadro-zsawaldorf.hu Önéletrajzokat a vadrozsawaldorf@gmail.com-ra vagy az iskola címére, 9161Gyõrsövényház, Gárdonyi Géza út 45.-re kérjük.

Helyszín: Budapest (Fórián Mûhely Színház és/vagy a Kispesti Waldorf Iskola) Szállást tudunk biz-tosítani a vidékrõl érkezõknek.

Részvételi díj: 15 000 Ft / hétvége

Jelentkezni rövid önéletrajzzal és motivációs levéllel lehet az alábbi email vagy postai címre:dramamuhely@gmail.comZsók Ágnes, 2083 Solymár, Madách u. 24., Tel: 26/ 360 418 A helyszín korlátozott befogadóképessége miatt a jelentkezéseket a beérkezések sorrendjében tudjukelfogadni. A hétvégével kapcsolatos egyéb tudnivalókról a résztvevõket külön levélben értesítjük.

A januári hétvége jelentkezési határideje: 2010. december 15.

Az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. kiadásában megjelent magyar nyelvenThomas Meyer: D. N. Dunlop címû könyve.Kapható a Natura-Budapest Kft.-nél. Ára: 5500 Ft

SzG 2010/4 43

OLVASÓI LEVÉL

SzG 2010/444

OLVASÓI LEVÉL

A folyóirat ára: 600 Ft

Dr.HauschkaKozmetikumok

Dr. Hauschka Rózsapakolásmegelevenítõ intenzív ápolás

Ebben a nagyszerû készít-

ményben négyszeresen érvé-

nyesül a rózsa harmonizáló

ereje: rózsavíz, rózsaszirom-

kivonat, rózsaviasz és éterikus

rózsaolaj támogatják a bõrt,

hogy egészséges egyensúlyi

állapotához visszataláljon.

A nedvességszegény, fáradt

bõrnek új formaerõt, friss, fe-

szes érzést kölcsönöz, erõsíti

vitalitását és feszességét. Tej-

színhez hasonló állaga követ-

keztében könnyen felhordható,

jól beszívódik, és bársonyos

tapintásúvá teszi a bõrt.