-

Türk Attila

Hunok, kunok, úzok, kipcsákok, székelyek és türkökaz ősök között

Kik vagyunk mimagyarok?

A sztyeppék népének igaz története

Egy vitatható, de logikus tanulmányeredetünkről

Türk AttilaKIK VAGYUNK MI MAGY AROK?

ISBN 963 375 452 6

Anno Kiadó, MM VIFelelös Kiadó az Anno Bt. vezetöjeCopyright: Türk Attila ©

Készült a Megapress2000 Kft. nyomdájábanFelelös vezető: Kerekes Ferenc

Ezt a könyvet dr. Kovács Gábor szívsebész­'professzornak, az utolsó polihisztorok egyikének,

egy igazi, büszke kun ivadéknak ajánlom.

II

Miértek és hogyanok?

Két dolog bosszantja az embert, ha így hatvanéves koratáján végiggondolja mindazt, amit a magyarság eredetéről,

nyelvi hovatartozásáról, esetleges őshazájáról, és más né­pekkel való rokonságáról tudunk:

Az egyik az, hogy, jóllehet, Kőrösi Csoma Sándor márjó 170 évvel ezelőtt elindult keletre, megtudni az igazatminderről - 170 évvel később lehet, hogy semmivel semtudunk többet, mint ő annak idején, útjára készülődve.

Mert ami azóta e "nyomozás" során történt, tulajdonkép­pen félreértések és félrevezetések halmaza, legendák tör­

ténelemmé való "kikiáltása" volt, majd pedig külországiintrikák eredményeként egy kialakuló és megrögzülő "lő­

vészárok-háború" a finnugor eredet hívei és ellenfelei kö­zött, amelyben egyik fél sem enged egy jottányit sem, ésvakon hisz saját igazában, az egyik a hatalom szavát isbevetve, a másik a legbolondabb legendákat lobogtatva.Ha nem tudnám, hogy ez.~ bornírt "beásott háború" jóvalrégebben tart, mint az elmúlt tizenöt év politikai megosz­tottsága, azt mondanám: apolitikusoktól tanulták mindezt

7

a' nyelvészek, írók, régészek. Így csak azt jegyezhetemmeg: a politikusok tanultak tőlük ... És az őstörténet, anyelvtörténet közel 130-140 éve a belpolitikai harcokegyik eszközévé vált.

A másik bosszantó alapkérdés: lassan elmúlok hatvan­éves is. És, bár legalább tizenöt éve látok egy olyan össze­függés-sorozatot, amely az egész kérdéskört új és más,divatoktól és politikától, legendáktól és tévhitektől mentesmegvilágításba helyezi - mindez csak akkor állt össze lo­gikai rendbe, amikor az újkor történelmével foglalkozvaeldöntöttem: más módszerrel kell a történelemhez nyúlni,mint eddig tették. Olyan öt-hat éve kezdődött, amikor akunok történetével kezdtem foglalkozni, és ennek során

tudtam meg sok olyan dolgot, amit ha a "magyarság" tör­ténetének és nyelvének kutatói korábban is figyelembevettek volna, talán régen békében kutatnának együtt a "tu­dósok" és ellenfeleik, hogy a valóságot is megismerje vég­re az ország saját múltjáról és eredetéről. ..

Nézzük csak, mit is "tudunk" az egész témakörről? Ésfőleg honnét tudjuk? Ami biztos: a IX. században a "ma­gyarok" Levédiában éltek, azaz, Levedi vajda, vagy feje­

delem (már ez sem biztos!) "földjén". (Nem volt az ő föld­je. A kazár birodalom területe ·volt. És Levedi a kazárnagykagán hűbérese... ) De sokan még azt sem tudják,

hogy a kazárok kik voltak. Aztán: ki tudja miért, deLevédiából "Etelközbe" mentek a "magyarok". (Akiketugyan senki sem hívott még akkor magyaroknak, még ők

maguk sem... ) Hogy "Etelköz" pontosan hol volt, arról isviták szólnak, pedig az "Etei", mint folyónév, eléggé vilá­gosan utal rá: a Volga és valamelyik más nagy folyó kö-

8

zött! (Hogy a Volga miért lett "Etei", arról szó sem esik.Ném is volt az: IliI-nek hívták minden sztyeppei nyelven,Atilla, a nagy hun király neve nyomán.) És hogy a Volgaszó milyen nyelvből ered, mit jelent, és előbb lett-e Volgaés aztán Itil, vagy fordítva? Ezt sem nézte végig eddigtudtommal senki.

Aztán "Etelközben" hét magyar törzs (???) kötött egyvérszerződést, ennek alapján épült fel az új törzsszövet­ség, és indultak el a Kárpát-medencébe új hazát keresni.(Ez a hét törzs ugyanolyan eredetü volt? Vagy egy része

ilyen, más része meg olyan? És tényleg csak hét törzskezdett vándorlásba, vagy volt még jó néhány? Akik meg

egyenesen "amolyanok" voltak, eredetüket nézve? Voltmár kutató, aki ezen is rágódott, de teljes képet csak akkorkapunk, ha MINDEN FORRÁST összevetünk ... ) A hon­foglalás tulajdonképpeni okait is kevesen emlitik: ez nemönkéntes elhatározás volt, hanem egy rossz döntés utánitörténelmi kényszerhelyzet. ..

Aztán megjöttünk ide, a Kárpát-medencébe. Hogy kik?HÁT MI, A MAGYAROK! Igazááán? Ezt a nevet a bevo­nuló hatalmas seregre ugyan nem használta még akkor

sem senki. Magyarok vagy rriegyeriek csak az egyik törzstagjai voltak, történetesen a legerősebb törzséi, amelytörzs a vezért adta a törzsszövetségben. És a sztyeppéitőrzsszövetségek szokásai szerint mindig a legerősebbről

nevezik el azt a törzsszövetséget, amelyet az vezet. Dehogy az egész "nép"-re a "magyarok" szót csak jó százévvel később kezdik használni, az biztos. Addig egészenmásként emlegettek minket az összes kortárs krónikában.

És hogy honnét van a hungarus és a Hungária szó?

9

II

ez a név nem honosodik meg! Ök előbb azon a néven ne-k ml'nket ahogy korábban és ahogy valószínűlegvezne, '.. ..

magunkat is hívtuk több száz éven át: TURKOK-nek, ésországunkat TURKlÁNAK, majd az 1200-1500-as évek­ben arab krónikákban fordul elő először amadzsar,madzsari szó, bár egyes források még jóval később isüngürüsz-nek, azaz onogurnak hívnak minket - ha igaz ezaz okoskodás ... Ha igaz, mert ekkor már az oguzokból lettoszmán-törökök a kelet urai, akik a velünk való rokonsá­

got akarják ezzel bizonyítani, amiben igencsak i~azuk isvan - de mert nekik, akik csak az 1100-1200-as evekbentörnek be, vagy menekülnek más, erősebb türk törzsekközül a mai Törökország területére, nomád lovasnép révennem volt önálló történetírásuk, ők is csak saját mondáikraalapoznak, ráadásul az igazságot "nincs is kedvük" kiderí­teni, mert akkor rögtön kitűnne, hogy már türk-török né­pek már előttük több száz évvel uraltak hatalmas területe­ket, tehát nem ők az első török nép, amely világhatalomratör!

Tehát a törökök, által (mármint a szó mai értelmébenvett törökök által) őrzött-dajkált testvérnép-rokonnépmonda-mese igaz ugyan, de csak annyira, mint az Árpád­ház korában a honfoglalás után 200' évvel keletkezett ős­

geszták. Anonymus, Kálti Márk, Kézai Simon II 00-1200körül alkottak, és egyes kutatók szerint volt még egyősgeszta, amelynek sem szerzőjét, sem a geszta sorsát ne;TIismerjük, de egyes papi krónikások ezt is használt?k, Esezeknek mind van egy "kicsi baja": mivel az Arpád­háznak az az ága, amelyből Első István király is szárma­zik vele illetve a rokonságába tartozó Orseolo Péterrel és' ,

!o

Egyesek szerint ez is a magyar-hun közös eredetet mutat­ja, mások éppen ennek cáfolatául használják, mondván: azonogur szóból lehet levezetni, tehát a finn-ugor eredet bI­zonyítéka. Csak egy a baj: a "hungarus", mint népnév,Nyugat-Európában élő szerzetesek feljegyzéseiben fordulelőször elő, Logikus: ők tudtak csak írni-olvasni, a króni-

-kák készítése is az ő feladatuk volt. És ők LATINUL írtak.Miről szólnak a feljegyzések? Arról, hogy egyszer csak

jön egy nép valahonnét Ázsiából, más a hajviseletük, aruhájuk, mint a megszokott európai embereké a X. szá­zadban, lovasnép, lóról hadakoznak, íjjal-nyíllal, és vé­gigdúlják Európát a német fóldektöl a Hispániái félszige­tig, egyedül ott tudják őket azonnal visszaverni -'az ara­bok, akik ekkor uralják a mai Spanyolország területét, ésakik szintén könnyűlovasharcmodorhoz vannak szokva.

Nomármost a jámbor szerzetesek nem tudják, miféle is­tencsapása szabadította rájuk ezt az ismeretlen népet, ame­lyet azonban hívni kell valahogy, ha már írunk róluk. És

mert az ő emlékezetükben egyetlen ilyen nép fordul elő,

Atilla király hunjai, akik ötszáz évvel korábban elfoglal­ták Pannónia korábbi római tartományt (PauluszOrossziusz katalán szerzetes ezt már 417-ben így írja le)­hát úgy vélik: a hunok tértek vissza a Kárpát-medencébe,és újra ők dúlják végig Európát. 'Ruhájuk, fegyvereik, ésfurcsa módon nyelvük is erre emlékeztet.

Hát gyorsan "kinevezik" a hunok utódainak,hungarusoknak az új és veszélyes népet. De még vagyszáz év eltelik, míg ez az elnevezés is általánossá válik.Más kérdés, hogy csak a latin műveltségű nyugaton emle­getnek így minket, a világ többi táján a többi nép között'

III~----.....,.., ......

Aba Sámuellel kihalt - utána egy olyan ág következett,amelyet István mindenáron ki akart szorítani még életébena hatalomból: Vazul (Vászoly) ága, azé a Vazulé, akinekIstván forró ólmot öntetett a fülébe, hogy uralkodásra al­kalmatlanná tegye. Mégis az ő ivadékai uralták aztán azországot, 130 l-ig. És az ősgeszták szerzői amellett, hogymegpróbál ták összegyűjteni a szájról szájra öröklödő

mondákban lévő nevek és események halmazát - mindigaz éppen uralmon lévő király őseinek szerepét illetően

szépitettek egy kicsit mindenen, magyarul pillanatnyi poli-. tikai szempontok alapján "kozmetikázták" azt a történel­met, amit igaznak hittek, vagy csak annak szerettek volnaők és uraik látni. Ennek megfelelően néha egymásnak isellent mondanak. A tetejébe a katolikus egyház állítólagos"civilizáló" szerepe egyvalamire jó v~lt a magyar östörté­netet illetően: arra, hogy minden olyat kiirtson a mégmeglévő hagyományok közül, amely "veszélyes a hitre",mert a kiátkozott pogány vallással valamiféle kapcsolat­ban van ...

Az egyetlen üdítő kivétel ebben a sorban Kézai Simon ,de neki sem a magyar őstörténettel foglalkozó munkássá­ga, hanem mindaz, amit a kunokról ír le! Ö ugyanis AK­KOR ÉLT, és AZOK KÖZÖTT, akikről leírása szól, tehátutólagos szépítés nélkül írhatja, amit ír. És ezért van az,hogy a kunok történetéről szóló források között őt hiteles­nek kell kezelni - és a kun történelemből sok mindent meglehet tudni a magyarok történetéről is.

Ott volt azután a híres-hírhedt Julianus barát, aki "meg­találta Magna Hungáriát" Baskírföldön, és ezzel komolyérvet adott a finnugor származás híveinek kezébe. Nos,

12

vele csak egy a baj: az ő "felfedezése" jelentős részbenutólagos szépítés, egy XX. századi íróé, Kodolányi Jáno­sé. De ha történész-szemmel nézzük át azokat az 1930-asévek vége felé keletkezett munkákat, amelyek a valódiJulianusról szólnak (vannak ilyenek, és hozzáférhetőek!) ­akkor az derül ki, hogy bizony a derék barát a pápa kémjevolt a tatárok ellen, ráadásul ilyen minőségben elődei ésutódai is voltak, csak éppen a pápa okosan a magyar ki­rályra terhelte a barát és társai útjának anyagi finanszíro­zását. És ha már "a magyar király állta a cehhet", akkorneki ís kellett hozni valamilyen biztató hírt, még ha aztmaga Julianus találta is ki ... Tudom, ezek kemény szavak,

és a magyar történet egyik "szent tehenét" sértik - demindez bizonyítható, egyik fejezete e könyvnek erről fogszólni.

Az Árpád-ház kihalása után igen sokáig senki sem fog­;alkozott komolyabban a magyar őstörténettel, eredet­kutatással, idegen uralkodóknak ez nem volt érdeke An-,jouktól Habsburgokig.

Aztán a XIX. század nagy reformkor szakában újra fel­

támadt a "nemzeti öntudat". Sajnos, ebből a szempontból alétező legrosszabb formában! Előbb jött a "nyelvújítás" ,amikor is megváltoztatták a magyar szókincs jelentős ré­szének alakját, ragozását, volt, aminek jelentését is. Kive­

szett egy csomó ősi magyar szó, a bizonyt jelentő "isa"-tóla csókolt jelentő "apol"-ig, és a szeretkezésre használtnépi szóig, a "gyakni"-ig. Gyártottak viszont ezerszám újszavakat, köztük jó néhánya nyelvújítók akarata ellenéreidegen eredetű volt. Összegezve: az ősi magyar nyelvhelyreállítása helyett "csinálmányok" öntötték el beszé-

13

15

egy vidéki rablólovagból a hatalmas Habsburg-birodalommegalapozója ... (Erröl is böven lesz még szó ... )

Innen kezdve a hivatalos tudomány ehhez igazodott, ésteszí ezt a mai napig, annak ellenére, hogy embertani éseredetmondai alapigazságok eleve kizárják a finn-észt ro­konságot. Az általában világos hajú, világos szemű, maga­sabb termetű finnségi népeknek antropológiailag mi a jónyavalya köze van egy zömök, mokány alkatú, sötétebbbör-árnyalatú, általában sötét hajú és szemű pusztai nép­hez? És a kovácsok legendáira építö finnségi eredetmon­dák (Kalevala, Kalevipoeg az észteknél) hogy jönnek a

lovas népek vadászkalandjaira építö "magyar" legendavi­lághoz? Kár, hogy DNS-kutatások milliós számú ember­tömegen még nem voltak a finnugor eredet cáfolatául, barahogy az "akadémiai gondolkodásmódot" ismerem, rögtön"cáfolnák" még azt is, mondván, az elmúlt ezer év geneti­kai keveredései nyomán nem lehet hű képet adni ... (És idesorolható a magyar nyelvészek azon kedvenc "alapigazsá­ga" is, amely már negyven éve facsarja az orromat: "Anyelvtudományban nincs logika' A logika a nyelvre nemérvényes!'!" - ezt akkor vágták kiváló nyelvészeink a

szemembe, amikor diák-koromban egy sor nyelvi vetélke­dő győztesei között lévén, kételkedni mertem egyben­másban.)

Az ellentábor meg kitalál mindent: a szkíta eredettöl asumer ősiségig, sőt, Atlantiszig és Gondvánáig, máig nembizonyított létü és helyü kontinensekig. Ha egy sumérvagy akkád névre azt kifordítva vagy eröltetve rá lehetfogni, hogy magyarul is jelent valamit, akkor hajrá!Asszurbanipal az legyen Asszur-beli Pál, Kambyses perzsa

14

dünket és írásunkat, és eme "újdonságok" között már igennehéz volt nyelvünk valódi eredetére utaló nyomokat ta­lálni, és igen könnyű volt bármilyen hazug "új elméletet"alátámasztani. Csak egy tréfás példa: a finn hasonlóságra- igaz viccböl - használják azt, hogya "jön a vonat" fin­nül úgy hangzik, hogy "jönna vonna". Csak éppen a jönnaa vonat, és a vonna a jön. Na de pont a "vonat" szót hasz­nálni, akárcsak viccböl is, amikor ordít róla, hogy nyelv­új ítás-kori csinálmány?

A von igéböl a csak a XIX. század óta használt -at kép­zövel?

És a nyelvújítás még csak hagyján. De jöttek a szépiro­dalmárok, és rátettek még egy lapáttal. Aranytól Vörös­marty-ig irodalmunk legnagyobbjai futószalagon gyártot­ták a magyar eredetröl szóló ódákat, balladákat. Az elevehiteltelen ösgesztákból merítve az alapot, és hozzátévesaját fantáziájukból ötször annyit! És a köztudatba ezment át, a hunokról, a Nimród-Hunor-Magor-legenda­körröl, Emese turulmadaras álmáról és fiáról, Álmosról.Még a huszadik századra is maradtak ilyen legendagyár­tók, mint a már említett Kodolányi, és Julianus barátrólszóló könyve.

Azután - érdekes módon alig fJár évvel az 1848-49-esszabadságharc leverése után jött az ellenirányú legenda­gyártás: a finnugor-eredet "feltalálása" és "bizonyítása":Naná, hogya bécsi udvar érdekében: nehogy már a ma­gyarok olyan büszkék legyenek arra anagyfene származá­sukra, és a világverö hunokkal való rokonságukra! Még avégén arról is beszélnének, hogya morva-mezei csatábanpont a magyarok, a szlovákok és a kunok vére árán lett

I,

II,

uralkodó a több százas háremével meg legyen Kan bíz ez!A röhögögörcstől meg menjünk a belgyógyászatra, mi?

A "finnugorísták" pár tucat, vagy egy-kétszáz szóval

érvelnek: ezek ösíek, és bizonyítják a finnugor eredetet!Hogy aztán több száz, vagy párezer türk szavunk is van?

"Azok késöbb jöttek ... "És mi van akkor, ha mindkét tábornak egy kicsit igaza

van, csak nem úgy, ahogy ők hiszik? Ez csitítaná ugyan a

kutatók belháborúját, de hát azt nem lehet, mert ha bárme­

lyik belátja, hogy egy picit is tévedett, akkor oda a hírnév,

és a csalhatatlanság mítosza ...Érdemes eljátszani egy gondolattal: azt már kétséget ki­

záróan tudjuk, hogy sztyeppei vándorlásunk egyik idősza­

kában két normann (viking) törzs is csatlakozott a megyeritörzs által vezetett törzsszövetséghez. Ebben semmi meg­

lepö nincs, a Volgán lehajózva bizony a Kaszpi- és Feke­

te-tenger-menti sztyeppén ők is elő-előfordultak. Aztánezek a törzsek, akkor, amikor a törzsszövetség áthaladt a

Kijevi Rusz felségterületén, leszakadtak. Ott maradtak a

kijevi nagyfejedelem szolgálatában, annak testörségét is

ök adták. No, mármost ha velünk maradtak volna, ha el­

jönnek a Kárpát-medencébe, -és egy-kétszáz évig velünk

éltek volna, akkor óhatatlanul az ő nyelvükből és szó­

kincsükből is került volna egy hányad a mai magyar

nyelvbe, ahogyakunból, jászból, besenyőből, vagy épp a

szavárdból került.Vajon eBben az esetben létezne ma egy olyan "nyel­

vész-történész-párt", amely szentül hinne abban, hogyanormannoktól származunk, és bizonygatná igazát mindenjózan vagy éppen lázálomba való eszközzel?

16

HÁT ITT TARTUNK MOST. Kérdőjel kérdőjel hátán,ha valaki a finnugor eredet ellen érvel antropológiai jel­legzetességekkel, az rögtön kapja a kérdést: és Szár LászlóÁrpád-házi herceg, akinek nevében a Szár eleve a szőkét

jelentette? Az hogy került a feketebajú türkök közé? Az­tán: egy, a Bibliát még nem ismerő honfoglaló néphez

hogy kerül az eredetmondába a csak a Szentírásból ismert

babiloni Nimród (Ménrót) király neve? Hiszen ez utóbbit

sem a finnugor mondavilág, sem a kazár birodalom türk

mondái nem ismerik? De a NESZTORIÁNUS KERESZ­

TÉNYEKRŐL, akik a mai Vietnamig és Burmáig komo­

lyan megbatározták 500 és 1300 között fél Ázsia életét,

miért nem beszél senki? Hiszen ba ők a magyarok valódi

őshazájában találkoztak őseinkkel, akkor ezeknek volt

honnan bibliai ismereteket meríteni, és rögtön magyaráz­

ható a Babba Marija-Iegenda és a Szűz Mária-legenda ha­sonlósága is ...

NOS, EZÉRT IDEGESÍTETT NAGYON EZ AZ

EGÉSZ TOHUVABOHU ... És mert a kunok története utánvagy két. évet az arabok és elődnépeik történetének is

szenteltem, rájöttem: itt is azt a megoldást kell alkalmaz­

ni, amelyet az újkori történelem néhány furcsa jelenségé­

nél, például 1956 igazi történelmének feltárásánál:

Olyan forrásokat kell keresni, amelyek az események­kel egy időben születtek, keletkeztek. És ilyen akad bő­

ven. Nemcsak bizánci és arab, de kinai és normann, ör­mény és egyéb krónikások is akadtak bőven, akik amikorvalamilyen kortárs eseményről írtak, olyasmit is említettekbenne, ami a mai magyarság ilyen-olyan őseiről, vagytestvérnépeiről szól. Már idöszámítás előtti hun-témájú

17

feljegyzésektől a kazárok és a kunok tőrténetén keresztülodáig, hogy Batu kán arab krónika~irójának feljegyzéseialapján lehet Julianus "Magna Hungária" legendáját cáfolni!*

Azaz: nézzük az eseményeket a kor világtörténelmébebeágyazva, mert ha onnét kiragadva csak egyes szemé­lyekre vagy egy-egy történésre koncentrál unk, akkor nemlátjuk a fától az erdőt, a felszín miatt a lényeget nem vesz­

szük észre'És mert a "magyarság", azaz, elődeink története szinte

végig azon a sztyeppén játszódott, amelyet a Fekete­tenger, a Kaukázus, a Kaszpi-tenger, az Aral-tó és az Uralhatárolnak, meg kell ismerni a sztyeppei birodalmak ésnépek igazi történetét. Meg kell keresni a legendák valódigyökerét, mert ha Homérosz legendáinak volt valós alapja,és Trója létezett, mint ez a XIX. században kiderült, akkora Ha,dak Útjának, vagy Népek Útjának is léteznie kellettvalahol a Földön, és nem az égbolton, Tejútrendszer képé­ben. Ugyanis ezt az "utat" túl sok nép és túl sok helyenemlíti ahhoz, hogy mese legyen.

És ha már ezt az utat behatároltuk, akkor a sztyeppeinépek közös öshazáját is meg tudjuk találni, egy szintén

• Értékes forrásnak számít még Marco Polo, az utazásairól szólóleírássa!. Mive! ő 1250-1300 kőzőtt utazgatott a.Népes Őshazájának

számítá vidéken, sok olyat látott és rögzített, amely akár 50 évvelkésőbb már nem létezett. Már Polo útja előtt sok tőrténe!mí nyomotelmosott a tatárdUlás. Viszont maga a szerző az ekkorra ott már sta­bilizálódott tatár birodalom nagykánjának tisztviselőjekéntjárt arra,és legalább még azt látta-hallotta, amit a tatárokat kiverő oszmán­törökök, perzsák és nagymogulok után már senki sem látott, mert azegykor virágzó kontinens-rész maximum száz év múlva már lakatlansivataggá vált. ..

18

legendai ország, Shambala formájában, amely ráadásul a'népvándorlás-kori indogermán törzseknek is pihenőhelye

volt. A hely és az időpont ma már tudományosan behatá­rolható, csak az adott területen a mai Kína titkos hatalmiérdekei miatt régészek nem dolgozhatnak, az a kevés,amelyet 1940 előtt feltártak már, mégis a bizonyítás alapja

lehet.Igaz is, régészet és ásatások: valahogy ezek perdöntő

erejében sem tudok igazán hinni: ~egalábbis olyan sírokés romok feltárása esetén, amelyek az első évezredre vo­

natkoznak. Miért is? Mert kereskedelem már akkor is volt,sőt ... sőt, sokkal élénkebb volt, és nagyobb távolságo~ra

jutott el, mint később, amikor egyes birodalmak vagy né­pek hódításai tönkretették a kereskedelmi utakat, és el­

pusztították a kereskedővárosokat.

És bizony az arab, türk és más kalmárok az Atlanti­óceántól Kínáig mindenüvé eljutottak, adtak és vettek.Mármost mi van akkor, ha egy frissen feltárt IV-VII. szá­

zadi sírban vagy városban találnak valami olyat, ami "nem\ .

illik" a korabeli ott élő nép már ismert történetébe? Semmikülönös! Mert azt hozhatták akár 2-3 ezer kilométerről is akereskedők karavánjai, és ha tetszett az ott élőknek, hátmegvették. A különféle pénzdarabokat meg a kereskedők

terjesztették. Ha egyik országban, népnél kaptak egy otta­ni arany- vagyezüstpénzérmét, és öt országgal arrébb ez­zel fizettek, vagy ezzel adtak vissza nagyobb értékű pénz­ből, akkor még korántsem biztos, hogy a pénzt verő nép ésa megtalálási hely között vérségi vagy kulturális kapcsolatvolt. Damaszkuszi penge eljutott a mongolokhoz is, kinai·selyem a hispániai arabokig. Mégsem hiszi senki, hogy

19

, I

arab kovácsok éltek az Amúr folyó vidékén, vagy kínaiselyemgyártók dolgoztak Granadában.

A "rangos népvándorlás-kori nők" sírjai pedig végkép­pen nem kompetensek származás és kultúra kérdésében.Ugyanis bevett szokás volt messziről feleséget szereznitrónőrőkősők, tőrzsfőnökök, hercegek részére, már csak"vérfrissítés" okából is. Került orosz nő kairói hárembe,és magyar hercegnő még Írországba is. Kínai rabnők a

tatárokkal az Adriai-tengerig jutottak.Ha ezek közül meghalt valaki, sírjába mellétették ked­

venc tárgyait is. Amelyek országától, törzsének lakhelyé­től néha több ezer kilométerről valók, onnan hozta 'magá­val jegyajándékul, és onnan valók voltak a vele, vagy nél­küle eltemetett szolgálólányai is. Ez sem bizonyít semmit,ennek alapján sem lehet orosz-arab, magyar-ír, vagy gra­nadai-kínai rokonságot feltételezni, hogya legextrémebbpéldákig menjek el.

TEHÁT: TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNELEM és még egy­szer TÖRTÉNELEM! ÍROTT TÖRTÉNELEM!I! Ezen azúton kell elindulni, és mert a XXI. századra már annyimindent ismerünk egymástól távoli népek forrásaiból is ­előbb-utóbb minden kocka a helyére tehető ebben a gigan­

tikus kirakós játékban. A "magyarokról" és testvérnépeik­ről, őshazájukról, történetükről és nyelvükről is! Akkor is,

ha ez ellentmond minden eddigi "történeti és nyelvi isko­lának", vagy legendának. Legalább helyre teszi azokat,mindből megtartva azt, ami igaz lehet, és így mindegyik"tábor" vélt nagy igazságából megőriz egy keveset.

EZÉRT ÍRÓDOTT EZ A KÖNYV. És most lássuk rész­letesen.

20

"Isten Ostorának" alkatrésze voltunk?

Van-e közünk a hunokhoz,és ha nem, miért igen?

Atilla - Isten Ostora. A nagy hun király ezt a jelzőt

nem önmaga találta ki, és "aggatta magára". A Római Bi­rodalom utolsó évtizedeiben, amikor annak területén már arómai központú kereszténység volt az uralkodó eszme, ésaz erkölcsök, emberi normák mind lazábbak voltak, a ke­resztény papság mind gyakrabban fenyegette a birodalomurait azzai, hogy vétkeikért lesújt rájuk az Isten ostora.Amikor azután eljött a nagy hun király keletről, könnyű

volt ezt azonnal saját szavahihetőségük megerősítésére

fordítani: ugye, mi megmondtuk, ime, Isten élő Ostoraérkezett el közénk, bűneink büntetéséüL

(Igaz is, a név írásmódja: ezt is csak itt és ma, Magyar­országon lehet. Egy nevet, amelyet az egész világ máskéntir és ejt, a magyar köznyelvben rögzült kiejtéssel ellentét­ben két T-vel és egy L-lel kell "magyar-helyesírni", ha afene fenét eszik, akkor is! Hogy azután a keleti népek Itil­nek mondták, egy T-vel? Hogy az északiak, a normanno­kig bezárólag Atlinak, egy T-vel? Hogyatürkök, de még amai törökök is Atillának mondják, egy T-vel, két L-lel?

21

Kicsire nem nézünk! Ugocsa non coronat, magyar helyes­írás nem igazodik az egész hülye világhoz, mert mindenkihülye, csak mi vagyunk okosak. És marad az Attila, amitígy soha, senki nem ejtett ki, és nem is fog ... *)

No szóval: ez a nép, a hunok, a TÜRK népek legna­gyobb hírnévre vergődött ága volt. Igen régi népről vanszó, mert már a Kínai Nagy Falat is azért emeltették a kí­nai császárok, hogy valamelyest védje a Mennyei Biro­

dalmat a keletről és délkeletről támadó lovas nomádokbetőrései ellen. És ezek között legveszélyesebb ellenség­nek a hszung-nu, vagy hsziung-nu néven emlegetett huno­kat tartották. A kínai krónikák megkülőnböztetnekfeketehunokat és fehér hunokat. (Ez később még fontos lehet!) ANagy Fal megépítése után egy idővel kiderült: ez aránylagsikeresen állja útját a mai Belső-Mongólia és Tíbet irá­nyából érkező lovasrohamoknak. Márpedig a lovas nomá­doknak valamerre támadniuk kellett, mert őshazájuk egyreforróbb és sivatagosabb lett. (Ezt is részletezem még, oka­

ival együtt.)*Végül kettéváltak. A fekete hunok továbbra is az akkori

Kína határvidékén maradtak, míg a fehérnek hívott hunokelindultak a nagy sztyeppei úton, a Hadak Útján vagy Né­pek Útján északnyugat irányába,. a Kaszpi Tenger és az

• Ráadásnak itt az Etele-névváltozat. Egy T-vel l soha, senki nem írtakettővel!

• Marco Polo kínai krónikákat idéz. Ezek szerint a mai Hszinkiang-Ujgurkínai tal10mány területén volt Csarcsan városa, a hsziung-nu, vagy máskénthszung-nu nevű hun törzsek első települési központja. A várost maCsercsennek vagy kínai nyelven Csiemo-nak hívják. Egy biztos: itt a hunöshaza után még senki sem kutatott ...

22

Aral-tó menti sztyeppekre. Velük időben nagyjából együttindult el (20-50-100 év plusz-mínusz különbséggel) egysor indoárja nép is, amelyet már szintén nem tudott eltar-

.... tani az a föld, amely a hunok őshazája volt, és ahol azokmegálltak pihenni. Jöttek a gótok, frankok, szászok, gepi­dák, longobárdok, vandálok, illetve azok ősei. Ök előhb

érkeztek abba az Európába, amely a rómaiak hanyatlásamiatt hatalmi vákuumban élt, és többnyire maradék kelta

tőrzsek lakták.A hunok előbb mef;álltak a Kaszpi és a Volga kőzti

sztyeppén. Krisztus után 300 körül már ott voltak, erről

esik szó őrmény és gőrőg krónikákban is. Előlük menekül­tek a szarmaták és a jazigok is Európa belseje felé. Lever­ték és segéderejükké tették az alánokat, majd azosztrogótok eg.y részét is. Azok részben Európa felé hú­zódtak előlük, részben a Krím-félszigetre, ahol belőlük

lettek később a krími gótok.400 körül nyomulnak be Közép-Európába, és kerülnek

kapcsolatba a bizánciakkal éppen úgy, mint a végső éveitélő Nyugat-Római Birodalommal, amelynek egyik legna­gyobb hadvezére, Aetius a hun királyi udvarban is leéltegy jelentős időszakot, túszként.

A vizigótokat nyugat és dél felé szorítják, a Visztula­menti vandálok pedig előlük menekülnek Hispánia, Gallia,

később Észak-Afrika felé .Bizánccal való kapcsolatuk Arkadíusz császár halála

után fordul ellenségeskedésbe, Uldin és Karaton nevü ve­zéreik 4 12-ig hadakoznak Kelet-Rómával. Kőzben segít­séget ígérnek Aetiusnak a vizigótok, Alarik király és népe

23

ellen - de ezt éppen a Bizánc elleni harcok miatt nem tud­ják a hunok akkor megadni.

A következő római-vizigót háborúban, 426-ban márAetiust segítve harcolnak Galliában a hunok, példáulArles ostrománál, ekkorra birodalmuk központját már aTiszamentére teszi át Ruga nagykirály. 437-ben a burgun­dokat verik szét, még mindig Aetius szövetségeseként.(Miután a Rómában belső intrikákkal megbuktatott vezért,aki Ruga hun királyhoz menekül segítségért, visszahelye­

zik Rómában a hatalomba.) Cserébe Aetius nekik adjaPannónia tartományt.

441-ben Ruga utódai, Buda és Atilla hun seregei Bizán­cot támadják, egy sor balkáni várost és területet foglalnakel tőlük, a mai Szófiáig bezárólag. A 443-ban kötött békenyomán jelentős hadisarcot kapnak, aranyban.

447-ben az akkor már egyeduralkodó Atilla, a szövetsé­gessé kényszerített germánokkal együtt újra a Balkánratámad, az ezzel kapcsolatos kővetjárások során jár udva­rában a bizánci görög Priszkosz rétor, akitől a leghitele­sebb leírások maradnak vissza a hun életmódról, nyelvről,

birodalmi belső berendezkedésről. (Ennek alapján költikésőbb A láthatatlan ember című regényét Gárdonyi Gé­za.)

451-ben már Nyugat-Róma, pontosabban Gallia ellenindul a hun király. A rómaiak segitséget kapnak: az új vi­zigót király, Teodorik az oldalukra áll. És bár Atillát issegíti kényszerből egy sor germán-gót nép, a catalaunumicsatában egyik fél sem tud győzni. Atilla visszavonul aRajnán inneni oldalra. Egy év múlva már Észak-Itáliáttámadja, Aquileiát elfoglalja, eljut a mai Milánóig, de jár­

24

ványok és éhség miatt visszafordul Pannóniába. (Rómafalaiig soha nem jutott el, az, hogya pápa fegyvertelenűl,

a falak elött távozásra bírta, csak utólag költött mese, mintannyi más ... ) Ráadásul közben a bizánciak újra hátba tá­madták. Ellenűk készült döntő csapásra, amikor 453-ban,egy germán királylány Ildikó (Krimhilda), akit feleségülvett, az esküvőn megölte. Vagy orrvérzést kapott, és bele­halt. Vagy szívrohamot kapott a rengeteg italtól, amelyet ahadjárattól fáradtan lakodalmán megívott. Mert legalább

ennyi verzió kering a haláláról. Mint ahogya legendástemetéséről is, amely annyira legendássá sikerült, hogysírját a Kárpát-medencében máig nem sikerült megtalálni.Ennyit az ismert (?) tényekről. De mi történt utána? Az,ami az ílyen, sok leigázott népet tömörítő birodalmakbantörténni szokott. Egyre-másra lázadtak fel a "szövetségesnépek", gepidák, szarmaták, az először még a többieketJeverni segítő osztrogótok is felkeltek később a hun ura­lom ellen. Atilla fíainak utódlási belvillongásai is hozzájá­rultak, hogy a Kárpát-medencében lévő hun birodalomösszeomlott, eltűnt.

Legendák keringenek a sír mell'ett Atilla kardjáról is,amely állitólag a magyar fejedelmek, majd királyok tulaj­dona volt, és Salamon király anyja adományoztaNordheim Ottó osztrák hercegnek, azóta őrzik azt Bécs­ben. De van ennek az "Atilla kardjának" egy másik, való-

\

szíÍlűbb története is, amelyet kortársak jegyeztek le, és ezmár a kunokkal függ majd össze!

A legendák része Atilla állítólagos székvárosa is, Esz­tergom, Pilismarót, Zebegény vidékén, amelyet állítólagSzent helyként tiszteltek később a magyarok - hogy azután

25

a törökök rombolják azt végleg le. (A várost azóta semtalálják egyérteimüen, viszont a török pusztításnak igen­csak ellentmond az, hogy Atillát az oszmán-törökök isszent ősként tisztelték és tisztelik ma is, tehjtt igen való­színűtlen, hogy annak városát megsemmisítsék ... )

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy hová lettek ahunok maguk, hiszen legkevesebb százezres seregükről

szóltak a történeti leírások, amelyhez a meghódolt segéd­népeket még külön számították hozzá. És százezer harcos,

az családtagokkal együtt minimum félmilliós nép, amelyaz akkori viszonyokhoz képest igen nagy szám. Jó, a máremlített harcban, ahol a fellázadt germán-gót népekkelcsaptak össze, állitólag elesett negyvenezer harcos - és a

többi? És a családtagok? .Egy biztos: visszafelé mentek. Kelet felé. A Duna tor­

kolatához és a Fekete Tenger partvidékére biztosan elju­tottak, az 500-as években ott is éltek. De végül is aKaszpi-tenger és a Volga mentén még sok hun élt, akiknem kővették Atillát annakidején Pannóniába. Ezek adnaksegitséget a Pannóniából a tenger mellé kivert testvéreik­

nek, de Valemir osztrogót király visszaveri az utolsó nagyhun betörést, és a hunok visszaindulnak a sztyeppére. Egyrészük biztosan fennmaradt egy ideig nomád népként. Másrészük beolvadt más, feltörekvő népekbe. Voltak, akiket

Bizánc fogadott be, és ott asszimilálódtak.A pusztába visszatért hunok még több, kisebb támadás­

sal próbálkoztak, de mindannyiszor visszaverték őket, sőt,

467 -ben megölték Atilla fiát, Dengeziket is, az utolsónagy' hun vezért, akinek levágott fejét diadallal hurcolták

körbe Konstantinápolyban.

26

A mai dél-orosz sztyeppéken két kisebb királyságukfennmaradt, egészen a 600-as évek elejéig, ezek egyikéneklakóit hívták nyugaton avaroknak (magyar nyelvenvárkonyoknak), akiknek a hunnal való rokonságát azzalpróbálják bizonyítani, hogya Bizáncba érkező avar követfogadásakor elég volt a megszokott, hun nyelvet beszélő

tolmácsot alkalmazni, az tökéletesen megértette őket. Amivagy annyit jelent, hogy az avarok a hun nyelvet beszél­ték, vagy azt, hogya sztyeppén ekkor uralkodó általános

türk nyelven beszélő avarokat az ugyanezt beszélő hun

tolmács fordítani tudta.Mindenesetre az avarok képében egy olyan türk nép te­

lepült be a Kárpát-m'"edencébe az 500-as évek vége felé,amely vagy hun utódnép volt, vagy egy hasonló nyelvjá­

rást beszélő türk népcsoport.De mire a honfoglaló magyarok 896-ban ideértek, ezek

az avarok már csak nyomokban voltak itt, a morvák, fran­kok, dunai bolgárok harcaiban megselnmisültek, eltüntek.

Tehát áltáluk nem lehetünk a hunok rokonai.Külőn kérdés a bolgároké. Ez-a nép úgy a 600-as évek

közepe táján alapította meg saját birodalmát a Volga men­tén, Kuvrát kán vezetésével. E birodalomban éltek asztyeppéi hunok maradékai, illetve azok egy része. Ésazok a szövetséges türk népek, amelyeket hun szóval ne­veztek el volgárokhak. Az elnevezés alapja: a volgyá vagyvolgyjá hun szó volt, ami vizet, folyót, folyamot jelentett.Aki e víz mellett él, az volgár. Illetve későbbi ejtéssel,amikor Cirill és Metód új ábécét fabrikál, a B betüt a Vhangnak teszi megfelelővé: Bolgár. Ez a nép csak részbenvolt harcos nép, de komoly kereskedelmet is folytatott a

27

sztyeppe és a keletre lévő népek közőtt. A Volgai BolgárBirodalom egészen l237-ig maradt fent, amikor is Batukán első nyugati hadjárata során öccse, Sejbán kán elfog­lalja és megsemmisíti székvárosukat, Bulgart, és leöliszinte az egész volgai bolgár népet, kevés maradványuk

orosz hercegségekbe menekü I...A 700-as években a volgai bolgárok egy része Aszparuh

kán vezetésével elindul, és a Duna és a fekete-tenger köztkeres új hazát magának, ott, ahol száz évvel elébb a hunok

egyik törzse élt. Ez a mai Bulgária. Változatos a történel­mük, előbb komoly birodalmat alakitanak, és dunai bolgá­

roknak, azaz NÁNDOR-oknak nevezik őket.

Nándorfehérvár, a mai Belgrád a magyar honfoglalásigaz ő egyik nagy határerőditményükvolt, majd a honfogla­lás során a magyarok komoly vereséget mérnek a Salánvezér vezette nándorokra, és elűzik őket vissza délre, atenger mellé. (Ebből lett Vörösmarty átköltésében a Zalán

futása ... )A mai bulgár emberek tisztelik ősi vezéreiket, jellemző

módon a Dunán közlekedő hatalmas, kamionszállító teher­hajóikat is róluk nevezték el, az Aszparuh Kán, KuvratKán nevét viselő hajók és társaik büszkén őrzik a hagyo­mányt. De a dunai bolgárokat előbb Bizánc kebelezte be,majd a sok, beléjük olvadt szláv népelem hatására elszlá­vosodtak, és Cirill és Metód térítéseinek kiváló alanyailettek. A hun és türk hagyományt a pravoszláv egyháznyomására századokig elfelejtették, hiszen az a keresz­ténység előtti "pogány kort" idézte, és ezen emlékek ki­ölésében a pravoszláv egyház sem volt kíméletesebb, mint

q római kato likus ...

28

De az egyik bolgár törzs a 700 körűl naggyá levö KazárBirodalom alattvalója lett. A kazárok, mint Atilla egyikkorábbi segédnépe, tisztelték a nagy királyemlékét, fővá­

rosukat, a mai Asztrahányt [tilnek nevezték el róla. lltezek a bolgárok és részben hunok az ak~or kazár vazallus­ként vegetáló "magyarokkal" éltek együtt, egy részükcsatlakozott is a Levedi nagyvajda által vezetett új törzs­szövetséghez. És ezeket a maradék hunokat, bolgárokatkezdték "kunnak" nevezni a magyarok, a hagyomány sze­

rint "hét kun törzs is csatlakozott. a magyarokhoz, Ed ésEdömén vezetésével".

No, itt már meg kell állni egy szóra: KUNOK ezek sem­miképpen sem lehettek, mert ez 850-890 között történt, ésmint később látni fogjuk, a KUNOK, mint NÉP, ekkormég nyugodtan éltek onnan több ezer kilométerre, a kínaibirodalom határán, Belső-.Á.zsiában, a Hoang-Ho, a SárgaFolyó mentén, ahonnét csak 950 körül mozdítja majd kiőket egy külső támadás, a népvándorlás utolsó előtti hul­lámaként. Tehát a KUNOK itt HUNOK-at jelent, hiszenezidőtájt a beszélt "magyar" nyelvben a K és a H hangotgyakran felcserélték V<lgy párhuzamosan használták, gon-,doljunk csak a Horka méltóságnévre (Bulcsú vezér tiszt­sége volt például), amit Karcha-ként is említenek.

Ugyanennyire lehettek "kunok" azok, akiket a honfog­lalók "tiszai kunoknak" neveznek, ezek Kuvrát vezér kétfiának emberei voltak, akik az avarok közé menekültek.Ezek közül való lehetett Árpád vezér "ügyes kun főlo­

vászmestere", Csepel, akiről a szigetet elnevezték. Való­színű, hogy őt sem háromezer kilométerröl hozatta Árpád,a Hoang-Ho mellől...

29

Egyébként: Ed és Edömén Atilla "családfáján" is szere­pel, mint a nagy király negyed-ötödfokú utódai ...

Összegezzük csak: szórvány-hunok már Levédiábancsapódnak hozzánk, A Kárpát-medencében is akad belölükegy kevés. De ez így együtt is nagyon kevés ahhoz, hogyhun-magyar folyamatosságot jelentsen. És bár egyes "dé­libábos" iegendakutatók megpróbálják Árpád ősei közébekombinálni Edömént, az eddigiekből világos: ez a ma­

radvány-hun vezér csak egy kisebb csatlakozott segédnépvezetője volt, még akkor is, ha e nép részben hunokból

állott ...Van viszont két olyan nép, amelyamai magyarság kö­

zel egyötödét alkotja, és amelynek eredetmondája szinteteljesen azonos, a hunoktól eredezteti magát mindkettől

Az egyik a SZÉKELY, a másik a valódi KUN, mely utóbbi

1239 óta él velünk-nálunk.A székelyek, vagy ahogy a történészek nevezik őket, az

ESZKILEK, olyan türk népcsoport volt, amely már a hon-o

foglalás előtt a Kárpát-medencében élt. Hasonló nyelvetbeszéltek, mint a bejövö honfoglalók. (Ez még önmagábansemmit sem bizonyít, látni fogjuk, hogy sok ilyen nép

vol!. .. ) Öket telepítette 1000 után Erdély védelmére a ma­gyar vezetés. És az ő eredetlegendájuk így szól: ők Atillakirály hun népéből származnak. Egykori vezérük, Csabakirályfi elindult a Hadak Útján segítségért, lovasaival, ésmáig az ő visszatértét várják. Mint a Székely Himnuszbanis hangzik: "Csaba királyfi, vezesd népedet!".

Hogy létezett-e Csaba királyfi, ma sem tudható. De te­gyük fel, hogy volt valaha az eszkileknek, akikről tudjuk,hogy a Pannóniába került bolgárok révén valóban volt

30

bennük hun vérségi kapcsolat is, egy hasonló nevü vezé­rük. Aki valóban elindult segitségért. De hová? Hát a töb­bi hunhoz! És hol éltek ekkor még más hunok" És kik vol­tak ők? Nos, a FEKETE HUNOKRÓl van szó, akik ottmaradtak Kína határán, és továbbra is a Mennyei Biroda­lom elleni támadgatásokból éltek.

Még mielőtt a Hadak Útjára visszatérnénk, lássuk csaka kunok eredetlegendáját: Atilla, később Csaba testőrpa­

rancsnoka volt Zandirhám, akiből a kunok első királyalett. Atilla - vagy Csaba - rábízta a nagy király kardját. ÉsZandirhám elindult lovasaival segítségért. A Hadak Útján.És azóta is visszavárja őt a kun nép. (Ezt 1250 körül je­gyezték le, amikor már itt éltek, velünk-nálunk.)

Nomármost: adva van két kis nép. 1240-ig biztosan nemtalálkoznak, legfeljebb néhány olyan összecsapásban 1080és 1200 között, amikor a mai Moldávia és Ukrajna terüle­tén létező kun birodalom portyázó i be-beütnek az erdélyihatárokon, amelyet a székelyek védenek. (Lásd még SzentLászló király harcait a kun betolakodók ellen ... )

Nos, pár ilyen rövid összecsapás kevés ahhoz, hogyazonosítson két, többszázéves eredetlegendát. A székelye­

ké már akkor megvolt, amikor a kunok még a mai Kínábanvoltak ...

No, most térjünk csak vissza a Hadak útjához, amelyugye, a későbbi néphagyomány szerint az égbolton van, eza Tejút, amelynek csillagai nem mások, mint Csaba (vagyZandirhám?) lovasainak patkónyomai ... De hogy keletke­zik a néphagyomány? Hát úgy, hogy valami LÉTEZÖT,amire már nem emlékszik senki, hogy mi is volt eredeti-

31

leg, helyettesítenek olyannal, amI most is van, amit mostis látnak ...

Létezett-e valaha valamí, amit Hadak Útjának nevez­

tek? Létezett bizony. A keleti eredetű népek azt a hatal­

mas útvonalat hívták így, amely a mai Kínában lévő Lop

Nor sivatagtól és Hszinkiang-Ujgurtól vezetett a Kaszpi­

és a Fekete-tenger, az Aral-tó, a sztyeppe és onnan Európa

felé. Hadak Útja vagy Népek Útja. Ezen jőtt számtalan

ismert vagy már elfeledett nép India, Tibet, a mai Nyugat­

Kína felől. De mindenki egy irányb.an használta. Észak­

nyugat felé. Tehát az, ha valaki ezen egyszer VISSZAFE­

LÉ INDULT EL, olyan eseménynek számított, amelyet

mondákban is meg kellett örökíteni ! És ez a titokzatos

Csaba, vagy Zandirhám, vagy mindkettő, (vagy esetleg a

két n~v egy embert takar?) egyszer, a hunok nagy európai

vereségei után bizony elindult visszafelé rajta, a HUN

ÖSHAZA, a NÉPEK ÖSHAZÁJA felé, az ottmaradt fekete

hunokhoz, segítségért. Nyilván nem találta őket, vagy nem

ért oda - de segítséget, új seregeket nem tudott hozni. És

utódai őket várják azóta is. Ez legalább olyan fajsúlyú

esemény volt, mintha a sumérok vagy az akkádok egyszer

visszain-dultak volna oda, ahonnét elödeik jöttek, az Arab­

félsziget sivatagának belsejébe. ·Ha velük történt volna

mindez, arról a sumér ékiratok és az azokat másoló héber

Biblia megemlékezne. Ezt a keleti visszaindulást" viszont

csak az ebben részes népek emlékezete őrzi.

Igen ám, de a KUNOKNÁL van még valami: Atilla

kardjai!! Amelyet állításuk szerint ők hoztak magukkal,

mert rájuk maradt. (Talán őhozzájuk ment volna vissza

segítségért az, aki elindult a Hadak Útján visszafelé???)

32

És ezt a kardot az ő vérükből is származó 'lV. vagy KUN

LÁSZLÓ királynak adták át a morvamezei csata előtt,

hogy ezzel győzze le Ottokár cseh királyt! És a csata után

László adományozta az akkor nála még sokkal gyengébb

szövetségesének, Habichtsburgi Rudolf-nak. Nos, ez a

Bécsben őrzött ATILLA KARDJA történetének valószí­

nübb változata.

És most a Nimród-Ménrót-Hunor-Magor legendáról.

Kezdjük a legendás babiloni királlyal. Aki egy SÉMI NÉP

királya volt. Nos, amerikai humángenetikai kutatások az

askenázi zsidóság eredetét vizsgálva két évvel ezelőtt fur­

csa eredményt hoztak: a sémi népek gén-térképébőlhiány­

zik egy olyan haploid gén, amely megvan viszont az ural­

altáji türk népek mindegyikében. És mivel Ménrót­

N~imród egyértelmüen sémi nép királya volt, a hunok vi~

szont ugyanilyen egyértelmüen egy türk nép - hát ez vilá~

gosan kizárja, hogya hunok őse egy sémi király fia lehes­

sen' r! Ez már a legkorszerübb tudományon alapul, ezen

nincs többé vita!

Tehát ez a legenda tényleg mese. Hogy honnét került

mégis a későbbi magyarokhoz? Erre egy furcsa "magyar"

törzs szerepe lehet a válasz. A szavárd-magyaroké. Aki­

ket, amikor csatlakoztak törzsszövetségünkhöz, még

Levédiában, akkor magyarnak biztos nem hívhattak, csak

szavárdnak. Nos, ők egy iráni nyelvcsaládból való törzs

voltak. Délről jöttek Kazárföldre, ott kerültek Levedi né­

pével kapcsolatba. Majd, mielőtt e nép a Kárpát­

medencébe indult volna, le is szakadtak tőlünk, és vissza­

tértek dél felé, az iráni hegyekbe. Tehát talán ha 50-100

évig éltek velünk. De ők hozhatták a Bibliában is szereplő

33

egyik főszereplő? Vagy a Népek Őshazájából eredő legen­da, amelynek eredeti forrását szándékosan felejtették el amagyar geszták katolikus feljegyzői, és csempésztek ahelyébe bibliai aktualitást, hogy "fogyasztható" legyen,vallási szempontból is???

Szóval maradjunk annyiban:

l) A Ménrót-Hunor-Magor legenda genetikailag végle­gesen meg van cáfolva.

2) Hasonló legendák viszont élnek a keleti népek köré­ben, ez lehet az alapja.

3) Két nemzetalkotó népelemünk, a kun és a székely­eszkil tényleg hun eredetű, és hun eredetű pár töre­dék-törzs Kazáriából. Ezek együtt annyit jelentenek,hogya mai magyarság egyötöde biztosan hun erede­tű. A többi nem az. (Hogy kik, arról még lesz szó.)

Tudom, mindez nem olyan szép mese, mint a nagy köl­tők Csodaszarvas-Iegendái, de ez legalább bizonyítható.

Hogy azután szégyen-e a hunok utódainak lenni, vagydicsőség? A művelt nyugat köpköd rájuk, mint véreskezű

gyilkosokra. És a franciák, németek, angolok elődeí, azegyes frank, gót, vandál és egyéb törzsek mit műveltek aRómai Birodalomban, azt ki kérdezi meg? És ha azaskenázi eredetű amerikai zsidóság Hitler SS-gyilkosaivalpróbálja azonosítani a hunokat, csak azért, mert a hunokállítólagos utódai, a magyarok - elítélhetően - közremű­

ködtek hatszázezer askenázi megölésében? Tőlük meg aztlehetne megkérdezni, hogy Szikkim város férfiainak le-

* * *

3534

legendát magukkal, és bibliai neveket is: ugyanis a többi"felföldi néppel" együtt Irán felől bizony egy időben Ba­bilont, sőt, Egyiptomot is megtámadták. NEKIK lehetettvalamilyen közük a babiloni királyhoz is. De sem a hu­noknak, sem a későbbi "magyar" törzseknek nem!

Viszont a már említett nesztoriánus keresztények is ter­jesztették a Szentírás igéit keleten - tőlük is hallhattak amagyarok a titokzatos Ménrót királyról. Aztán egybekom­

binálták az egészet. Érdekes: az Ázsiából csak 950 körülelinduló KUNüKNÁL ez a motívum hiányzik, ők aszavárdokkal nem találkozhattak. Pedig a hun eredetetvallják ...

És még egy apróság: ha azután Hunort és MagortGóggal és Magóggal is keverik, hát tessék, egy kis cseme­ge a további keverésbez: Marco Polo útleírásában, a Jánospap országáról szóló rész végén szerepel egy gyönyörű

idézet: "Itt van az az orszá!;, amelyet Ung és Mongui or­szágának neveznek (!! l???), azon két faj neve után, amely

a tatár hó.dítás elött itt élt. Ungnak nevezték Góg utódait,Mongult pedig idönként a tatárokra alkalmazták ... " (Eztaz országot az akkori Kina határától hét nap lovaglásra,

nyugatra határozza meg, tehát igencsak a Lop Nor ­Hszinkiang Ujgur vidékén lehetett ... )

Nos, Marco Polo nálunk sosem járt. A Hunor-Magor le­gendakört nem ismerte. Elmond viszont egy félelmetesenhasonlító másikat. Ung és Mongui? Ez annyit'a lehet ma­gyar-mongol is (ung = ungur vagy üngür?), mint a hutl­magyar azonosság ... Nomármost akkor mindenkivel roko­nok voltunk? Vagy ez egy általában elterjedt legendakör,amelyet utólag minden nép úgy magyaráz, hogy ö volt az

III

gyilkolásáról, mikor azok körülmetélték magukat, hogy

csatlakozhassanak a zsidó törzsekhez, és a sebláztól tehe­tetlen összes hímneműt kardélre hányták a város zsidóostromlói - no, erről mi a véleményük? Minden népnek

van "szennyese", és csak az gyűlöljön mást oktalanul, aki­nek nincs. De olyan nép, nemzet, törzs nem létezik a mai

Földön ...

36

Kazária rejtelmei:

Levedi, Meskekh, Sarkel- és a menekülés

Igaz lehetett Emese álma?

A hunok végleges veresége után a sztyeppén hatalmi

"űr" keletkezett. Egy nagy nép uralma megszűnt, másikmég nem alakult ki. A népvándorlás nagy hulláma is véget

ért, a sztyeppén Európa felé átzúdult népek vagy beren­

dezkedtek valahol (mint a frankok, akik Európában majd­nem akkora területen uralkodtak Nagy Károly idején, mint

korábban a rómaiak ... ) - vagy felőrlődtek az állandó har­

cokban, és eltűntek, mint a szarmaták, jazigok, vandálok,és egyes gót törzsek.

De kié volt maga a sztyeppe? Nos, egymást követve ér­

keztek Belső-Ázsia felöl a különféle türk törzsek. A kirgi­

zek például 150-200 évig voltak a térség vezetö ereje. De

aztán jött egy nép, amely legalábbis itt megismételte Atti­

la bravúrját: egységes birodalmat hozott létre, amelyet

nyugaton a Krím-félsziget, illetve az onnan Kijevig teije­dő terület fémjelzett, délen a Kaukázus, a Kaszpi-tenger ésaz Aral-tó közti "átjáró" és az Amu-Darja (régebbi görögnevén az Oxus) folyó volt a határ, északon a volgai bolgá­rok országával volt határos, keleten, délkeleten pedig Bok-

37

39

Kazária vegye fel az iszlám hitet! (Ami az akkori világbanegyet jelentett azzal, hogy ismerje el nemcsak a hódítóhitét, hanem annak főhatóságát is, magyarul az egésztörzsszövetség, amely kazár vezetés alatt áll, legyen az újarab kalifátus hűbérese.)

Ebben a helyzetben jól jönne a nagy nyugati szomszéd,

Bizánc segítsége, hiszen a bizánciak is hadakoznak ekko­

riban az arabokkal: szétverik azok tengeri flottáját, és Ör­

ményországnál részben ők szorítják vissza a félhold har­

cosait. Tehát nemcsak Kazáriának, hanem Bizáncnak is

érdeke lenne egy szövetség - az arabok ellen. Ám ez a

szövetség mégsem kerül megkőtésre, mert Bizánc ís felté­

telt támaszt: Kazária minden népe vegye fel a bizánci rítu­

sú kereszténységet! (És legyen Bizánc hűbérese, ennekrévén ... )

A kazár nagykagán, Bu1an (Buján) 730-ban, hosszúgondolkodás után furcsa megoldást választ: diplomáciai

okokból népeivel együtt felveszi - a zsidó vallást! Okosan

teszi, ezáltal egyik nagyhatalom hűbérese sem lesz. Azarabok ezután, érdekes módon, nem szegik meg többé a

kazárokkal kőtőtt békét, a Pax Kazaricát. Egy elvi és egy

gyakorlati okból: ezidőtájt az arabok már nem tekintik a

zsidókat ellenségnek, sőt, mint "Az Írás Népét", tisztelik

is. (Az iszlám az Ószövetségen alapul, már Mohamed ki­

nyilvánította, hogy más, az Ószövetségen alapuló vallás

híveit nem szabad üldözni. És bár az Arab-félszigeten, aziszlám terjeszkedés elején még maga a próféta fegyverrel

"térített meg" néhány zsidó vallású arab tőrzset, később ezabbamaradt, és a külőnböző arab kalifai udvarokban, első­

sorban a hispániai félszigeten, Cordobában, Granadában

hara, Szamarkand, Khorezm környékén a szeldzsuk­törökök szultánságai, kereskedőváros-államaivirágoztak.

Ez a nép a KAZÁROK voltak. A 600-as években alakít­ják ki az új birodalmat, amelyhez egymás után csatlakoz­

nak a környező kísebb népek, vagy önként, vagy fegyveresbeolvasztás útján. Alánok, úzok, oguzok, jászok (aszik),

besenyők, krími gótok, ~ és azok is, akíket később majd

magyaroknak neveznek. Az új birodalom komoly fegyve­

res erőt is jelent, amire szükség is van, mert egy villám­

gyorsan terjeszkedő új hódító fenyegeti keletről, az iszlám

hitet éppen csak felvett arabok személyében. Az Arab­

félszigetről 650 körül minden irányba elinduló arab áradat

hamar eljut Kazária küszöbére is. A nagy hódító, Omár

kalifa 642-ben veri s.zét a perzsa birodalmat, és Sirázig jut

el. Ez még nem közvetlen veszély. De már Moávija kalifa

csapatai 667-ben átlépik az Oxust, miközben komoly, ésváltakozó sikerű harcot folytatnak a kazárok nyugati

szomszédjával, az Örmény Királysággal is. 674-ben Bok­

harát, 704-ben Szamarkandot is elfoglalják. 711-713 kö­

zött, egyidőben az indiai arab beözönléssel, már azOxuson inneni területeken is támadnak.

Végső soron az üstökös-szerű arab terjeszkedést csak

kevés helyen tudták megállitani. Európában a Pireneusok­

tól északra, Poitiersnél, 732-ben. Ez köztudott. Az már

kevésbé, hogy Kina kapujáig is eljutottak az arabok, sőt, a

Talasz-völgyben megverték a kínai császári hadsereget is- de tovább nem jutottak. Talán azért, mert a hátukban­

oldalukban baj van: Örményországnál, aztán az Oxustólészakra, és a Kaukázus előterében is a kazárok többször isvisszaveri k őket. De az arabok nyomása megmarad:

38

I I

magas tisztségeket is töltöttek be zsidó emberek. Orvosok,csillagászok, söt, többször és több helyen főminiszterek,

vezirek is váltak belőlük.)

És mivel az araboknak éppen elég harcot jelent Észak­India elfoglalása, és a többször is kitörő siita lázadások

leverése (a siita az iszlám kisebbségi ága) - okosabbnak

tartják a békét megőrizni a kazárokkal, akikről jól tudják,

hogy azok nem fognak támadni déli határaikon túl, mert a

sztyeppén való uralomban és terjeszkedésben érdekeltek,

észak, északnyugat felé.Bizánc is tiszteletben tartja a kazár döntést: még mindig

jobb egy más vallású ütközöállam a sztyeppén és a fekete

Tenger partján, mintha Kazária is iszlám hűbéres állammáválna, és ezúton fognák harapófogóba Konstantinápolyt az

arabok.Mit is jelent ez a helyzet? Két dolgot: az iszlám terjesz­

kedése megáll, a sztyepp ére sosem jut el. És mivelKazáriától délre már 700 körűl az arabok az urak - hát

;negáll a népvándorlás utánpótlása is Belső-Ázsia felöl.

(Magát Belső-Ázsiát sosem foglalják el az iszlám harco­

sok, a mai Afganisztánon át érik el Észak-Indiát, a mai

Pakisztánt, északon Khorezmig jutnak el, de Tibet, a Lop

Nor vidéke és Hszinkiang-Ujgur déli része elkerűli a hódi­

tást. Túl sok a hegy, a sivatag a lovas támadóknak. Ebben

a lassan kiürülő Népek Öshazájában, aki ott maradt, élhetmég párszáz évet békében, a tatárok feltűnéséig. És bár

szinte minden ottani kisebb országban, városban vannakiszlám vallásúak is, kereskedök, akik letelepedtek, és má­sok de po"ányok" és nesztoriánus keresztények is élnek, "b

békében, együtt a buddhistákkal.)

40

A másik fontos téílyező, ami ebből ered: behatárolja,hogya magyarok elődei mikor indultak el innen, és értekKazáriába. Mindenképpen 670 előtt! És utánuk már más

nép nem érkezett a Hadak Útján a sztyeppére, legalábbis950-ig nem. Az Indiából induló "álják" útját már elvágtákaz arabok, Szind-nél, a Shambalából induló népek pedig

Khorezmtől Hszinkiang-Ujgur északi részéig nem tudnakmár áttörni az arab tartományokon ...

Arra, hogy mit jelent a zsidó vallás felvétele 'a kazár bi­

rodalomban, még visszatérek. De most nézzűk, hogy mi a

helyzet az "elő-magyarokkal"? Buján, majd Obajida ésJuszuf (vagy Joszif) nagykagánok uralma jelzi azt a kor­

szakot, amikor feltűnnek a "magyar" törzsek Kazária szÍ­

vében. (A magYilr idézőjelbe tételét még mindig az jelzi,hogy csak az egyik törzs tagjait hívták magyari aknak vagymegyerieknek ... )

Hogy miért állítom biztosan azt: e törzsek többsége türkeredetű volt1 A válasz egyszerű: minden ko;;'beli örmény,

bizánci, arab és kínai krónika "türköknek" nevez mínket,

sőt, amikor az egyik kóborló normann törzzsel egy "ősma­

gyar" eljut a vikingek északi hazájába, és onnan a nagy

felfedező, Vörös Erik vezetésével részt vesz Grőnland fel­

fedezésében, nos, a normann vezér is "Tyrker"-nek, azaztürknek nevezi emberét. É~ azért ilyen sokan, és AKKOR,tán mégis jobban tudták ...

Viszont ha türkök voltak, akkor az arab hódítás előtt_

kellett hogy elinduljanak délről, és Kazáriába érjenek, a

már említett okokból. De ez nem volt egy egységes nép,sem nyelvében, sem eredetében. A sztyeppén ezidőtájt

nemigen éltek önállóan nagyobb, homogén népek. Aki

•41

I~

számított, és elég nagy volt, az törzsszövetségi rendszer­ben élt. Ez annyit jelentett, hogy elindul egy nagyobbtörzs, vagy néptöredék, és ha szerencséje van, és ügyesenvezetik, akkor mind többen csatlakoznak hozzá. Két esetvan: vagy a csatlakozók fogadják el a vezető törzs nyelvét,és annak nevét, vagy túl sok a csatlakozó, és abeolvadottak között elvész, feloldódik az eredeti vezető.

Kazária esetében inkább az első folyamatról beszélhe­

tünk, míg az ősmagyaroknál egyik sem jellemző: sokancsatlakoznak, de senki sem veszíti el teljesen eredeti azo­nosságát, a csatlakozók is visszahatnak a többségre, ésgazdagítják annak nyelvét, kultúráját. (Gondoljunk csakutána: először is van a vérszerződéskor hét nagy törzs. A"nagy" szó annyit jelent, hogy egy ilyen törzs önmaga ké­pes kiállítani "egy töményre való" harcost. Ez tízezer em­bert jelent. Aztán van a "hét kun törzs", akikről már tud­juk, hogy maradék hunok és bolgárok vegyesen. Ezek ki­

sebb törzsek. A maj·d még rés~letezendő sarkeli lázadásután csatlakozik három kazár törzs, a kabarok. Töredékalánok, jászok is jönnek. Ott vannak az iráni nyelvű

szavárdok. És még a két említett normann törzs is. Szépkis kavalkád - együtt mégis egy törzsszövetséget alkot­nak. Amelyről le is lehet válni, lásd szavárdok és norman­nok, és ezt békében, harc nélkül meg lehet tenni ... )

Szóval: maga a kazár birodalom, mint már volt róla szó,soknemzetiségü bolgároktól a Krímben megtelepedettosztrogótokig. Egyszóval egy nagy törzsszövetség. Amelya többségtől eltérő nyelvű, "nem rokon" törzseket határai­ra telepíti, vagy ha eleve ott vannak, ott hagyj a őket élni,afféle "határőrként". Ilyenek a gótok nyugatról, a bese-

42

nyők keletről, az alánok, jászok délről. De a "magyar"törzsszövetség a birodalom szivében kap helyet. Ami ele­ve csak megbecsült rokon-népnek jár. És a kazárnagykagánok "házassági diplomáciával" is jelzik a ·meg­becsülést. Már Levedi vajda is előkelő kazár hölgyet kapfeleségül. De e házasság gyermekszülés nélkül zárul.

Ezért ezt a "nássza! erősített hűséget" utóda, Ügyek vezéresetében is megismétlik: ő Emese személyében már elevekazár királyi hercegnőt kap hitvesül. Fia, Álmos hercegtehát fél vér kazár.

És itt egy pillanatra érdemes visszatérni a finnugor ere­det kérdésére: elképzelhető, hogy akár a hét vezető törzs­

ben is volt egy vagy kettő, amelyben eredetileg túlsúlybanvoltak ugor elemek. Csak logikailag nehéz követni: mikorés hol csatlakoztak? Mert: ha ezek Attila idején már aVolga-vidéken éltek, a többi "magyar" (türk) törzs mégnem élt ott. Ök Hszinkiangtól délre járhattak ekkoriban.Aztán: a volgai bolgár birodalomban sem tudták olyanugor eredetű nagyobb néptöredékről, amely dél felé hagytael az ő területüket. A bolgárok is türkök voltak, és tőlük

délre mácalakult ki Kazária, szintén türk népekkel. Mind­ezek közőtt feltűnt volna egy idegenül mozgó, más nyelvet

beszélő, más szokásokkal rendelkező (elsősorban halász­vadász) nép vagy törzs, hiszen itt és ekkor már mindenki

lovas-nomád volt, türk módra. Még egy változat lehetsé­ges: amikor már Kazária szívében, Levédiában élnek akésőbbi "magyar" törzsek, ott fogadnak soraikba tőbbféle

kisszámú, menekült néptöredéket. Mint Ed és Edöménhunjait, bolgárjait, vagy párezer jászt, és másokat is. Ebbea folyamatba beleillik, hogy ha érkezik az Ural vidékéről

43

egy vagy két kisebb ugor törzs, befogadják azt is, mint a

többi hontalant. (Ez a folyamat lesz késöbb a vesztük, ésegyben a honfoglalás kiindulópontja, amikor a lázadó ka­baroknak adnak menedéket, kiváltva a kazár nagykagán

bosszúját. .. )És akkor most lássunk még egyeredetlegendát: Emese

álmát, az öt álmában megtermékenyítö turulmadárral. Azt

már lisztáztuk: Emese kazár királyi családból származó

ifjú hercegnö volt, mielött Ügyek feleségül kapta a

kagántól. Igen ám, de a kazár királyi családban igen szigo­

rúan vették a diplomáciai okból felvett zsidó hit betartá­

sát, még hittudósokat, rabbikat is hívtak messze földröl, a

szórvány zsidóságtól, ennek megőrzése végett.A szigorú zsidó hitben nevelkedett ifjú Emese tehát

gyermekkori serdülö-Iánykori szellemi élményeiből ezt a

legendát nem vehette. Az Ószövetségben ilyen elem nincs'Hogy a kazár mondavilágban van-e, azt nem tudom,. de

kűlönösen Joszif nagykagán idején azt már elnyomták, és'

erősítették a zsidó hitet, főleg a vezető rétegekben.

Tehát nem túl valószínű, hogy Emese spontán álmodott

ilyesmit. Mármint a turullal való pajzánkodást. Hogy eset­

leg férje, Ügyek, és annak más törzsbéli vezetőtársai talál­

ták ki e legendát, azért, hogy bizonyítsák: az álmok is ve­

zetésre teszik öket hivatottá, tehát kazár gyámság n'élkűl is

lennének valakik - ez már hihetöbb. De akkor még mindigkérdéses, hogy Emese, mint jó feleség, elfogadta-e önként

ezt a szerepet, vagy ennél több volt benne a hűség a kazárkirályi (kagáni) családhoz, amelyből származott?

Egy biztos: a késöbb magyarnak hívott kisebbik tűrk

törzsszövetség nagyobb fűggetlenséget szeretett volna a

44

nagyobbtól, a kazároktól. Nyilván ezért vonultak el aLevédiának nevezett földröl az úgynevezett Etelközbe,határfelvigyázónak. (Vagy elkövettek valamít a nagykagán

ellen, amit az ilyesfajta "diplomatikus száműzetéssel" to­rolt meg? De mit? Levédiában nem lázadhattak fel a biro­dalom egysége ellen, ahhoz túl közel voltak a fövároshoz,

Itiihez. Vagy nem akarták elfogadni az új államvallást, a

zsidó hitet, amelyet pedig elég sok kazár hűbéres törzs isvállajt a kagán nyomására? Ma még nincs válasz.)

Szóval a birodalom északi peremvidékére mentek, ,a hét

nagy törzs, és a sok csatlakozott kisebb töredék. Aztán, a

800-as évek vége felé lázadás tört ki a kagán birodalmá­

ban. A Volga alsó folyásánál volt egy igen fontos nagy

eröd: SARKEL. Ezt egy kazár nyelvjárást beszélö nép, akabarok örizték és lakták. Ők lázadtak fel, és ez komoly

dolog volt, mert három törzsnyi 'eröt jelentettek., ami akár

20-30 ezer harcos is lehetett. A kagán természetesen teljeserejével reagált, és leverte a lázadást.

Hogy mindehhez mi köze a "magyaroknak"? Szinténnem világos még, mert senki sem kutatta, hogy aktívan

támogatták a kabarok felkelését Sarkeinél, azaz maguk is

részt vettek benne - vagy csak befogadtak a levert és me­

nekűlö lázadókat? Akármelyik is történt, a kagán ezt is,

azt is megtorolta. Egy másik, nagy nomád tűrk törzset, a

"magyaroknál" akkor számbelileg nagyobb besenyöketuszította az etelközi népsokadalomra, amely részben véd­telen is volt, mert két serege is a Kárpát-medence táján

verekedett. Egyik bizánci szövetségben a bolgárok, már­mint a dunai bolgárok, a nándorok ellen, a másik megSzvatopluk szövetségeseként, a morvák oldalán a Dunán-

45

47

telték meg hűbéres népeik vezetöitől is, hogy legalábblátszatra vegyék fel a zsidó hitet. Volt, akinél sikerült, ésvolt, akinél nem. A krimi gótok például megtették ezt,olyannyira, hogy például Polniak orosz nyelvész-kutatószerint a később Kelet-Európában használt JIDDIS nyelvinnen, a krimi gótból származik, és nem az ófelnémetből.

A besenyők, és a "magyarok" viszont nem tértek át, erreutaló jel nincsen. Hogy a kabarok sarkeli lázadásában mi­lyen szerepe volt ennek: az új, kötelező hit ellen lázadtak,

vagy maguk is átvették azt - megoszlanak a vélemények.Egy biztos: a honfoglalókkal bejövő kabarok szállásterüle­tein, Kozárban, Kozánnislényben és másutt az eddig fel­tárt sírokban bizony vannak zsidó vallási jelképek,menórák, és hasonlók. És egyesek ide vezetik vissza azErdélyben dívó "szombatisták", "zsidózó magyarok", azószövetségi neveket vála'sztó eszkil-székelyek szokásainakeredetét.

De nézzük még egy kicsit a kazár "zsidó" birodalomügyeit. Az idézőjel itt azért fontos, mert a hatalmas biro­dalomban "igazi", a Szentföldről menekült zsidó alig éltnéhányszáz. A Krisztus után 70 körül kitőrt római-zsidóháború, ~s Jeruzsálem elpusztítása után igaz, hogy mene-'kült a zsidóság atyái főldjéről, de nem erre. Menekültekdélre, az arabok kőzé, ott Mohamed felléptéig olyan erő­

sek voltak, hogy tőbb arab gyakorolta a zsidó vallást, minta kereszténységet, sőt, kisebb szír és jemeni királyságokmár akkor alkalmazták a kazárok későbbi fogását: azértvette fel az egész ország a zsidó hitet, hogy ne kelljen sema rómaiak sokistenhitét, sem a terjedő kereszténységetelfogadniok.

túlt őrző frankokat idegesítette. (Lehet, hogy ez volt a baj,hogy túl őnállóan léptek fel, és például a kagán örök rivá­lisával, Bizánccal is szövetkeztek? És ezért indította rájuka kagán a besenyőket, a kabarok segítése-befogadása csak

ürügy volt?)Mindegy, a túlerő elől indultak meg új hazát keresni. a

Kárpát-medencébe az akkor már szerződéssel (vérszerző­

déssei) is a Magyari vagy Megyeri törzs által vezetett,még mindig soknemzetiségű törzsek. (A kabarokat például

a Keszi törzshöz "sorolták",* lehet hogy azért, mert aKeszik önállóan nem tudtak egy· tizezres "töményt" kiállí­tani? Vagy azért, mert a Keszik álltak rokonságilag legkö­zelebb a türk-kazár-kabarokhoz? Újabb nyitott kérdés ... )

46

• A törzsek felsoroiásánál több forrás Kabar-Keszinek mondja őket.

És most érdemes egy kis kitérőt tenni erre a kazár zsidóállamvallás témájára, mert sokmindent meghatározhat en­

nek reálís ismerete.Buján nagykagán, majd Obajida és Joszif ezt nagyon is

komolyan vették, hiszen birodalmuk semlegessége, és ez­

által létjogosultsága attól függött, hogy e "harmadikutas­ságot" el tudják-e ismertetni a többi nagy állammal? Ezért

akadályozták meg az iszlám megjelenését a Fekete Tenger_ Kaszpi-tenger - Aral-tó vonaltól északra, és ezért űzték

el a Bizáncból indult keresztény térítőket. És ezért köve-

Meskekh

Menekültek másfelé is a szétszórt zsidók, Róma mástartományaiba is, minél messzebb magától Róma város­ától. Például Brittanniába, ahová kerültek Jézus zsidó kö­

vetői is (igy jutott el Arimetriai József révén a Jézus ki­ömlő vérét állitólag felfogó Szent Grál kehely,. a késöbbi

brit-kelta mondakör, az Arthur-legenda fontos eleme ide),

de erős, vallását gyakorló zsidó kereskedöréteg is kiala­

kult brit földön. És sokan Hispániába, vagy Észak­Afrikába Marokkó vidékére mentek. Ez azért érdekes,,mert amikor 700 után az arabok elfoglalják a Hispániai

félszigetet, és megalakulnak COI'doba, Granada közpon­

tokkal az ottani arab (mór) kalifátusok és emírségek,

azokban komoly karriert futhatnak be az ott élö zsidók.

Nemcsak bankárként vagyadószedőként, mint azt sokan

manapság hiszik, hanem udvari orvosok, csillagászok, ma­

tematikusok és filozófusok is kerültek ki közülük. Sőt,

magas rangú tisztviselők is.És. ennek már szerepe van a kazár-zsidó ügyben is.

Ugyanis terjedt a hir nyugat, a szétszórt zsidó c1iaszpórák

felé: keleten létezik egy új, nagy zsidó birodalom.

Meskekh-nek nevezték el. Joszif kagánnal már levelező

kapcsolatban vannak a diaszpóra vallási és filozófiai veze­

tői. Rabbikat, hittudósokat küldenek keletre. Sőt! A gra­

nadai emír egyik főminisztere, aki maga zsidó volt, felfi­

gyel az ügyre, és kapcsolatba lép a kazárokkal. Először

azért, mert úgy véli, hogy bennük találta meg Izrael egyik

elveszett legendás törzsének utódait. Aztán amikor hosz­szas levelezés után rájön arra, hogy Meskekh-ben nemszületett csak" betért zsidók élnek, a kazárok személyé-, "ben, új irányt vesz a levelezés. Kazár részről megkérdik a

48

főminisztert: v~Ilalna-e uralkodói vagy veziri szerepetMeskekh-ben? ü elő~b hajlik is e megoldásra, de ebbenvégül is két dolog akadályozza meg. Részben a saját halá­

la, r~szben pedig az, hogy ekkorra Meskekh-Kazária márhanyatlóban van. Egyrészt egy új nép, a kunok döntik meg

a birodalmat, másrészt a kegyelemdöfést a kijevi nagyfe­Jedelem adja meg, amikor a terjeszkedő új szláv állam a

Kijevi Rusz csapatai elfoglalják és szétdúlják 960-ba~ a

kazár fővárost, Itiit, Szvjatoszlav nagyfejedelem vezetésé­vel.

Persze, mondhatja erre mindenki, hogy ez mind csak

mese, legenda. Csakhogy ... csakhogy a huszadik század

első felében már elég sokan és eléggé komolyan foglal­koztak ezzel a legendával. Írt róla könyvet a magyarorszá­

gi zsidó származású világhírű Író, Arthur Koestler, a sztá­

Iinizmust leleplező "Sötétség délben" szerzője. Nagyonkomolyan elemezte mindezt az amerikai D. M. Dunlop,

vagy a már említett orosz nyelvész-kutató, A. N. Polniak.

De idehaza is foglalkoztak vele. Élt Újpesten egy igen

tudós főrabbi, Friedmann Dénes. Élt, amig a Holocaust

során meg nem ölték. Ha igaz, akkor 1943-ban fejezte be

hatalmas művét, amely a zsidó nép történelméről és kultú­

rájáról szól. Nemrég adta ki újra Raj Tamás főrabbi kiadó­

ja. És Friedmann volt az, aki részletesen elemezte a gra­

nadai főminiszter és a kazárok kapcsolatát. Tőle tudjuk azt

is, hogy több száz éven át komoly nézeteltérések voltak azEurópában élő zsidók két ága, az ASKENÁZIK és a SZE­

FÁRDüK között. Annyira komolyak, hogy sokhelyütt aszefárdok tiltották gyermekeiknek az askenáz ikkal valóházasságot is.

49

51

is sokszor zöld vagy kék volt, bőrük néha annyira világos,

hogy sürün voltak szeplősek és érzékenyek voltak a Nap­

ra, nem is a hébert,vagy az arámi nyelvet beszélték, hanem

egy németes dialektust, a JIDDIS-t, amelyben voltak ősi

szavak is, - de szigorúan tartották a zsidó hitet. Nos, az

idemenekült spanyol szefárd zsidók nem voltak olyan

finnyásak, ők keveredtek, házasodtak az askenázikkal. De

közép-európai,vagy nyugati testvéreik ezt még akkor is

igen nehezen tették meg, amikor a Galíciából II. József

császár reformjai után kirajzó keleti zsidók hozzájuk ér­

keztek. Igaz is: Galícia! Senkinek sem tünt fel eddí" ho"yb' b

a korábbi Halics "miért váltott nevet"? Hiszen ilyen néven

már van Európában egy tartomány! Pontosan Spanyolor­

szágban ... És honnét is jöttek a menekült zsidók Halicsba?

Spanyolországból ... Még a tartomány nevét is hozták ma­gukkal ...

Szóval: az európai, később az amerikai zsidóságban so­

káig tartott ez a különbség a SZEFÁRDIM és az

ASKENÁZIM közösségek között. Nemcsak a keveredéstől'

való ódzkodás, de a vagyoni különbség terén is. Na igen,

Halicsban és Dél-Ukrajnában a zárt kis mezővárosokban

tengődő askenázik-nak nem volt annyi módjuk meggazda­

godni, mint az Európa számos területén városában élő, ,pénzváltással, kereskedéssel,' üzlettel foglalkozó szefár­doknak.

Éppen ezért az askenázik között alakult ki a cionizmus

eszméje, a Szentföldre való "visszatérés" vágya. A szefár­

dok gondolkodtak Argentinán, vagy afrikai területeken,mint új hazán. Az askenázik ragaszkodtak Palesztinához.

Meg is kapták - mert az angol gyarmati politikának ez jó

50

Hogy ez miért érdekes? Nos, csak azért, mert az

askenázik a kazároktól származtak. Ugyanis Kazária buká­

sa után annak lakói egyrészt a mai Ukrajna területén tün­

tek fel, Csernyigov, Zsitomir környékén, másrészt egy

olyan, zömmel uratlan területen az orosz-lengyel-magyar

határháromszögben, Halics-Lodomériában, ahol senkinek

sem volt sokáig tartós hatalma, és így a kazár zsidók zak­

latás nélkül élhettek kis városokban, falvakban saját hitük

szerint. Az itteni zsidók néha ortodoxabbak, nlint az Izrael

törzseiből származó "vér szerintí" társaik, a szefárdok. De

mi ez a "vér szerinti" megkülönböztetés? Hát... az

askenázi zsidók ősei türk kazárok, iráni eredetü alánok,

sőt, krími gótok is voltak. Tehát szigorúan vett indoeuró­

pai népek fiai-lányai.Meskekhbe Izrael törzseiböl származó zsidó csak akkor

keveredett amikor Bizáncból egy-egy pogrom után oda, .

menekült párezer ember, volt még néhány rabbi, kereske­

dő - és más nem. Amikor 1492-ben Kasztiliai Izabella és

Aragóniái Ferdinánd kiverték a mórok utolsó maradékait

Spanyolországból, és ott dühöngeni kezdett az inkvizíció,

az arabokkal egyidőben a zsidók is menekülni kezdtek

onnan. Voltak, akik Marokkó felé, voltak, akík Anglia,

Németalföld (a mai Belgium, Hollandia) felé, már ott élő

hit társaikhoz - és voltak, akikben még élt a legendás

Meskekh emléke, hát elindultak megkeresni a keleti zsidó

birodalmat. Persze hogy nem találták, de találtak Halics­

Lodoméria már említett vidékein zsidó vallás szerint élő

embereket. Igaz, ezek nem voltak mediterrán módra olajo­

san sötét bőrüek, sötét szemüek, sasorrúak és göndör feke­te hajúak, hanem barnák, néha szőkék és vörösek, szemük

~I

II

volt, az arab "tengerben" egy olyan kis szigetállam, amelykénytelen a britekre támaszkodni, és bázist ad a Szuezi

Csatorna ellenőrzéséhez.

Aztán jőtt Hitler a tőmeggyilkosaival. És kiirtottak hat­

millió európai zsidót. A zőmük - már csak a főldrajzi té­

nyek miatt is - askenázi volt, lengyel, orosz, ukrán, ro­

mán, magyar területekről. Merthogy "fajidegenek" voltak.

Nocsak ... Mihez képest? A türk kazárok, az iráni alánok, akrími gótok világos hajú és szemü, bőrü ivadékai? Ha Hit­

ler ismerné a legújabb kutatási eredményeket, az rosszabb

lenne számára a megérdemelt pokolnál is: négymillió

ÁRJ ÁT" őletett ineg legalább ..."

Igaz, a legvadabb cionisták sem örülnek min,dennek,

mert ők meg azzal érvelnek, hogy annakidején az Ur ~kikadta a földet; "szerződéssel". Mármost, mivel a cionisták

első nemzedéke igencsak askenázi volt, tőlük meg az kér­dezhető meg, hogy őseik hol voltak eme emlékezetes

szerződéskötéskor"? Elárulható: -Belső-Ázsiában készül-"tek a sztyeppe meghódítására ...

És ha az itthoni "fajvédö" csoportok, "vadmagyarok"

azzal érvelnek, antiszemitizmusukat alátámasztandó, hogy

"a zsidó fajidegen elem azok között, akik a honfoglalókig

tudják visszavezetni származásukat!" - már rúgtak is egy

hatalmas öngólt. Először azért, mert a kazárok rokon nép

voltak, és közülük került ki az askenázik őseinek zöme.

Másodszor azért mert, mint már esett róla szó, a honfogla­lókkal együtt jött be három lázadó kazár-kabar törzs is.Akik mint a kazár birodalom része, vagy gyakorolták a,zsidó vallást,vagy nem ... Ha igen, akkor bizony jó esélyvan rá, hogy tíz honfoglalóból akár 2-3 is zsidó hitü volt ,

52

ha nem is volt zsidó származású. (No de honi anti szemi tá­ink nem különböztetik meg a zsidó vallást és a "vérségi"zsidó származást. Nekik a zsidó az zsidó, eredendöen el­lenség.)

És a slusszpoén: Árpád vezér nagyanyja, Emese kazárhercegnő egészen biztosan zsidó hitben nevelkedett fel ,núnt a kazár uralkodóház többi tagja is. Mármost a mai

Izrael törvényei szerint ha valakinek nagyanyja zsidó volt,

akkor befogadják izraeli állampolgárnak. Árpádot is meg­

illetné ez a jog. És a hitleri zsidótörvények szerint, ha va­lakinek egy nagyszülője zsidó volt, az bizony mehetett akoncentrációs táborokba ... Árpád is?

És itt a válasz az eddig már bizonnyal sokakban felme­

rült, de ki még nem mondott kérdésre: ha mindezt ilyenrégen, és ennyien tudták és kutatták, Magyarországon mi­

ért nem közismert? A válasz egyszerű: már elég régen

megmerevedett "arcvonalakban" zajlik a háború itthon isantiszemiták és nyilt vagy titkolt cionisták között. A "lö­

vészárkok frontharcosainak" nagyon kínos lenne, ha a fen­

tieket mindenki tudná. Elvenné a muníciót tölük, és nevet­

ségessé válnának. Legalábbis a fajelméleti kérdésekben ...

De hogy az eddigi "kevés" bizonyiték mellé egy újat isbemutassak: 2006 nyarán hosszan voltam kórházban. Egy

nagyon jó barátom, egy zsidó származású orvos-professzor

gyógyított, mások mellett. Elolvasta egy-két, a témában

ké,Szült tanulmányomat és egy korábbi konyvem részletét.Csóválta a fejét: ezt ő nem hiszi el. Aztán pont az ő Író­asztalán láttam a frissen megjelent Friedinann-féle köny­vet. Elkértem, és kijegyzeteltem neki a vonatkozó része­ket. Még ekkor is kétkedett, bár már kevesebb meggyőző-

53

Tudunk-e valamit a hun nyelvben használt szavakból­

szavakról? Meglepő, de tudunk. A VI. században keletke­zett, örmény nyelven írt iszfaháni kódex és a VIII. század­

ban íródott görög nyelvű krétai kódex bizony tartalmazott

átírásban ejtés szerinti hun szavakat. Nem ís keveset. Eb­

ből idézünk most szépszámú olyan szót, amelyeket általá­ban egy nyelv alapszavaínak tartanak.

De félreértés ne essék: egy percig sincs arról szó, hogy

ezzel bizonyítanánk: a hun és a magyar valamilyen "test­vérnyelv". Szó se rója! Csak arról: a HUN EGY KÖZIS­

MERT TÜRK NYELV VOLT. És ha ezzel rokon, vagy

azonos egy sor, a "magyarban" használt alapszó, akkorbizony a honfoglaló ösök nyelvébe nem a vándorlás során

épűlt be az érintkező türk népek szókincsének egy része,hanem olyan tevékenységekre, fogalmakra vonatkozó sza­vaink is türk eredetűek, amelyek egy népnél már őshazá­

jában is fontos dolgokat jelentettek.

A finnugor eredet hívei is ilyesfajta módon érvelnek:merthogy' halász- és vadásznép voltunk, az ezzel össze-

"Osnyelv, őshaza - kicsit másként...

5554

déssel. "Majd ha genetikai bizonyítékot is látok!" - mond­ta mosolyogva. Másnap furcsa mosollyal nyitott be beteg­szobámba, kezembe adott egy fénymásolatot egy amerikai

genetikus kutatócsoport jelentéséről. Ebből kiderül: azaskenázi zsídók öt százalékánál egy olyan haploid gén t

mutatnak ki, amely a sémi népeknél nincs és nem is lehet,

így a szefárd zsidóknál sem. Viszont ez a Q-gén jellemző­

en az Ázsiában élö ural-altáji népeknél fordul elő, első­

sorban a türköknél, és a kazárok is türkök voltak!!! .

Már csak egy a kérdés: miért csak 5%-nál? A válasz er­

re is logikus: mert ennyien maradtak "tisztavérű" kazár­

ivadékok az askenázik között. A többiek? Vagy mégiscsak

keveredtek a szefárdokkal, vagy épp az eldugott kis keleti

zsidó falvak, kisvárosok lakosságában volt a többi, és eze­

ket mind meggyilkolták a Holocaust során ...

Egy biztos: azóta tudós orvos barátom sem kételkedikKoestlerben, Dunlopban, Polniakban, Friedmann rabbi

úrban - vagy bennem ... Még szerencse, hogy ez a geneti­

kai vizsgálat 2004-ben eszébe jutott valakinek. Mielőtt az

utolsó, tisztán kazár származású askenázik is "feloldód­nak" a' népek nagy kohójában, ahogy Amerikát hivják ...

Mindenesetre e kutatási eredmény fényében újra meg

kellene kérdezni a bigott cionista írókat, filmeseket, köz­

vélemény-formálókat: még mindig utálják a hunokat, a

magyarokat, és a többi türk "vértestvérét" akazároknak?

És e tanulságos kitérő után térjünk víssza a nagy kér­déshez: milyen nyelven beszéltek a honfoglaló ősök, és

hol lehetett a magyar ÖSHAZA?

I !

függő alapszavak, ha például a finn nyelvben is megvan­

nak, akkor bizony közös az eredet. Kedvenc példájuk: a

hal úszkál = kala uiszkala. No, hát lássuk, hogy mindezek

a hun nyelvben is megvoltak-e, már Krisztus után 500 kö­

rül (vagy meg elöbb ... )?Ha azután a hunban felfedezni vélnek egyesek eddig ős­

finnucyornak tartott szavakat, akkor már érdemes elgon-'"dolkodni: Közép-Kínában, már időszámítás előtt, vagy

később a sztyeppe déli részén találkozhattak-e a hunok a

finnekkel? A logikus válasz: soha! (Még akkor is, ha a

nyelvészetben "a logika nem számít" ... ) Ha mégis van

hasonlóság, akkor, mivel a hun nyelv szavainak többsége a

tőbbi türk nyelvben is megvan, akkor talán mégiscsak az

történhetett, hogy a finnek és testvérnépeik vettek át ván­

dorlásaik során párszáz türk szót. ..És most lássuk a listát. Elöl a magyar szó, mőgötte a

hun megfelelője. Különleges esetnél zárójelben a magya­

rázat tőlem ered.Alma = alma. Apa, atya = atha. Árok = túr (van Túr ne­

vű kisebb magyar folyó is, és a közös ló hátán lévő sebet,

mélyedést is túr-nak mondja a magyar. .. ). Árpa = árpa

(kicsinyítve árpád, mint honfoglaló fővezérünk neve ... ).

Balta = balta. Béka = beka. Bika = büka. Bizony: iszia (a

magyarból már kihalt az "isa" szó, de a régi nyelvemlék

őrzi: Isa pur és homu vogymuk ... ). Bor = bor. Dél = dele.

Egy = idzsi. Don = Kücsüvolgjagh (azaz, kicsi folyam; a

kücsük az a türk nyelvekben kicsi, a volgjagh vagy

volgyjá a folyó hun nyelven ... ). Duna = Delivolgja~h (Itt

viszont a deli délit jelent, azaz Déli folyamot). Elő =

elev~d (az eleven eredetijére nem nehéz ráismerni, ugye?).

56

Én = ejn. Ér (mármint vérér) = iri. Ész = esze. Ez = ejsz.Ezer = hezer. Fa = fova.

Fegyver = pegüveri. Fej = phe vagy fé. Fiu, fia = vi.

Fehér = péjr. Fekete = phektej, pekté. Fél = péle. Fújni =

fuvin. Fű = fövi. Gömb = theke (Tekegolyó, ha nem lenne

rögtön ismerős... ). Ha = cha. Had = hada. Hal = kala (???

Hát akkor finn szó, vagy hun-türk???). Halál = jala. Har­

cos = vitesi (Vitéz, nemdebár?). Három = khannu. Hat·=

hotu. Hatvan = hotu ben tiz (!!! Innen vezethető le a ma­

gyar számnévképzés? Mert a harminc is khormu ben tiz).

Ház = laka (és a magyar lak-nak is hívja otthonát, igaz?).

Hegyalja = soprun (Nincs hasonlóság? És Sopron ősi vá­

rosneve, a hegy alatti városé???). Hét = jeti. Hetven = jeti

ben tiz. Hó = hava. Íjhúr idegje = itekh. Járni = jarin. Jég= jéj. Jön = jüvej. Jössz = jüvesz.

Kapu = kapu. Kárpátok = Karrabata (nocsak, tán a hu­

nok adták a hegy-koszorúnak ezt a nevet, mert valamit

feketének, "kará"nak találtak benne, régi türk szóval?).

Kéz = kezi. Kicsi = kücsü (Tehát egyáltalán nem a ISOéves oszmán-törők megszállás óta ismerjük e szót. .. ).

Kincs = küncse. Kő = kevi. Kut = kutu. Kutya = kutha.

Érdekes a lesz ige ragozása: Én leszek = ejn lesz im. Te

leszel = ti leszil. Ti lesztek = tikh lesztikh. Mi leszünk =

minkh leszinkh. Ök lesznek = ujkh leszenikh.

Ló = iű. Lovak = luvekh. Ma = ma, bima. Majom =majmun. Menni = menin. Mentek = ·mintekh. Messze- =

mete, és messzi = meti. Mi, mink = ~1inkh. Nap = Napi.

Nekem = nikhüm (Neked = nikhüt, nekik = nükijekh/nekijük???/, nektek = nüketekh, nekünk = nikhünkh ... ).

Nem = nen. Orr, orom = ore. Ország = urruságh. Ö = üj,

57

59

mennyivel több volt az ura, ü-re végzödö, i-vel záródószó, mint ma, akkor még nagyobb a hasonlóság.

Ha ezek után mondja azt valaki a kettős honfoglaláselméletéről, hogy Árpád emberei a Kárpát-medencében

már korábban itt élő, és "magyarul beszélő" népet találtak- most már nem lehet lesöpörni az asztalról. Mert emlé­

kezzünk csak: az avaroknak a bizánci udvarban nem kell

külőn tolmács, a hunul értő tolmács kitűnően megérti őket.

Persze hogy megérti, hiszen EGY MAJDNEM AZONOS

TÜRK NYELVET BESZÉL AVAR IS, HUN IS ...

És néhány csemege a hunból, amely viszont azt mutatja,hogy ez az ősi nép milyen messze tájakra' eljutott:

Az "indiai, India" szó hindi, Hind a hunban. És így az

ott élők hívják magukat. Sőt, ugyebár Indiában él-élt az

Ázsiában az első évezredben még meglévő oroszlánokzöme. A hunban az oroszlán neve SINGA. És a hindiben, a

kasmiriban és az urduban: SZINGH!!! Tehát a hunok jár­tak ott is (elképzelhető, ha Tibet lábáig eljutottak), vagy~

az onnan jövő, népvándorlásban lévő indogermán törzsekhozták a nevet. És a magyarban már OROSZLÁN. Mert mi

később jöttünk el az őshazáb61, és akkor már a türköknéláltalános ARSZLÁN-t vettük át.

Vagy: miért van az, hogya kezdetben nem városlakóhunoknak a'város, az URR, és a városállam az URRUKH,

az ország az URRUSÁGH? És Mezopotámia ISURRUKH?

Mert arrafelé is megfordultak igen régen a portyázó hu­nok, és a számukra szokatlan méretű településekről vettéka nevet? Aztán lett például a Nyugati Birodalom neve·NISURRUKH? (A nyugat hunul NIS E.)

Még Indiára visszatérve: az ELEFÁNT például hun

58

* * *

Meadöbbentö hasonlóság, egy régebb í türk nyelv, és a" .késöbbi beszélt "magyar" között. Vándorlás során felvettszavak? Ugyan már. .. Minden alapszó, a színek, a szemé­lyek, a számok, a képzett számok ís, a fegyverek, a víz, aszél, a testrészek - folytassam? És ha még azt is hozzá­számítjuk, hogya X-Xl. században beszélt "ómagyar"-ban

ők = üjkh (lásd magyar népnyelv: üket. .. )Öcs = ecse. Ösapa, isten = isathain, isztain. 'Öreg =

vüregh. Öt = hütü, jüt. Ötven = hütü ben tiz. Öv = vüvi.Piros, vörös = verisi. Por = poma. Sárga = sarakll. Sarló =sarlagh. Sas = sas. Sisak = sisak. Só = sava. Soha =sukhüne. Sós, savanyú = savesi . Száj = száh. Szarv =szoru (mert szaruból van, igaz?). Száz = száth. Szél = sze­

le. Szem = szöm, szüm (Látjátok, feleim, szümtükkel, mik

vogymuk?). Szó = szava.Talp = talba. Te = ti. Tegez = thegisz. Teve = tüve. Tiz

= tiz. Húsz = khuszi. Tizenegy = tiz hen idzsi. Tizenhárom

= tiz hen khormu. Tizenhat = tiz hen hotu. Tizenhét = tiz

hen jeti. Tizenöt = tiz hen hütü. Tó = tava. Tojás = moni

(És a magyar régi népnyelvben a tyúktojás az tikmony ... ).

Tő = tüvi. Türni = türen. Út = utu (Fehérvárra meneő hoduutu rea - mondja a tihanyi alapító lev.él. .. ). Üst = hüsti.

Vagyunk = mínkh vojgímunkh (ismét: "Mik vogymuk"?)Vár = vara. Vásár = vásár. Vendég = vünd. Vér = verí.

Vírág = virágh. Víz = vezi. Én voltam = ejn volam, ejnvoltum. Ök voltak = ujkh voltukh. Völgy = vüldí. Zöld =zezild. Zsir vagy vaj = voje.

61

ring-szoroson átkeltek Amerikába". És az ainok-ajnuk márakkor japán beolvasztásba kerültek, amikor a magyarok

még ki sem mozdultak az ázsiai őshazábÓI... Az őshazá­

ban meg éppen nem találkozhattak magyarok ainokkal,hiszen onnan indultak az ainokat leigázni - a japánok ...Elsőre kissé bonyolult, második olvasásra viszont már lo­gikus és tiszta.

Most térjünk vissza "magyarjainkhoz", akiket 1000­1100 előtt nemigen hívtak még MAGYAR-nak, hanem

TÜRKŐK-nekés azt a földet, ahol éltek, TURKLÁNAK.

Ki mindenki ismert minket ilyen néven? A kínai Tu lu

766-ban ír nagy művet a hszung-nukról, a zsüan­

zsüanokról (ezek mind hunok), a türkökről és az ujgurok­

ról. VIII. századi türk, ujgur és kirgiz síremlékekenugyanolyan rovásírás található, mint az ősi magyar vagy

székely-eszkil rovásírás. (Nem csoda: mindegyik TÜRK

nép volt.) Tibeti kolostorokban talált Körösi Csoma Sán­

dor olyan szanszkrit és kinai nyelvből forditott írásokat,

amelyek szerint a magyarok ősei a "jugarok" (ujgurok?)voltak. Kár, hogy őt halála meggátolta abban, hogy Tibet­

ből északnyugatra tovább induljon. Mert már nagyon kő­

zel volt az ŐSHAZÁHOZ...

Szírek, örmények, nesztoriánus keresztény feljegyzésekegyaránt sokat foglalkoztak a hunokkal, avarokkal, és a

"türkőkkel", "azaz a szomszéd Levédiában élő őseinkkel.

Az arab Al-Dz~jháni a IX. század első felében már igy ír:a magyarok a türkök egy fajtája. (Ő nyilván a magyari

vagy megyeri törzsre gondolt ekkor, tehát vezető törzsünkszerinte is türk volt.) Ibn Ruszta 903-920 között írta azt aművét, amelyben őseinkről, mint előkelő "török népről"

nyelven JÁTI. És a hinduknál a vad elefánt? HÁTr I Ez is

véletlen?Tehát a valószínű az, hogy a hunok, mielőtt a közös

türk őshazából a sztyeppére jöttek, dél és kelet felé is "ki­rándulgattak", míg ezt a magyarok ősei már nem tehették

meg, mert 600-650-től a perzsák és az arabok ezt lehetet­

lenné tették számukra ...És még egy igen nagy furcsaság: A HŐSIES hun nyel­

ven HIDEOSIlii Tessék? Híszen ez egy japán szó? Igen.

És nem véletlen. Mert mi is a japánok eredetlegendája?

Istennőjük KELETRŐL vezette őket a szigetekre, és az

isteni szélvihar, a kamikaze segitségével győzték le az ott

őslakos ainokat vagy ajnukat. Keletről? De honnét? Kiná-

ból aligha. .De a Mennyei Birodalomtól, amely csak a Nagy Fahg

terjedt, délkeletre vagy délnyugatra élhettek a "japán hon­foglalás" előtt, szintén a türk őshazában, a tü.rkök mellett,bár embertani lag más csoporthoz tartoznak. Es innét a hI­

edelem, hogy a japán és a magyar rokon. Mert a hunokkal

még találkozh,attak a japánok, a keletre indul~s előtt, és amagyarokat a már kihalt hunok rokonamak vehk. Am! ab­

ból a szempontból igaz is, hogy közeli türk rokon-népek

voltak, igaz, ezen az alapon a kunok, a kazárok is .rokona­

ik lehetnének - csakhogy azok önállóan ma már nem lé­

teznek, a magyarok meg, az előbbieket is részben maguk

kőzé fogadva, igen I

És ez a cáfolat arra a délibábos hiedelemre is, hogya

magyarok az amerikai indiánok rokonai. Merthogy azokmeg éppenséggel a japán őslakókkal, az aJl10kkal

(ajnukkal) voltak közeli rokonok, mi~]őtt a befagyott Be-

60

beszél. A szintén arab Maszúdi szerint "a magyarok négytürk néppel közös ösre vezetik vissza saj át származásu­

kat". (Melyik volt a másik négy: a hun, a kazár mellett a

bolgár és a besenyö? Mert ott és akkor más nagyobb türk

nép nemigen élt. A perzsa Biruni szerint is a "madzsarik"

a törökök egyik csoportja.)A bizánci görög nyelvű krónikák az V-VI. századtól Ír­

nak- őseinkről. Náluk akkor a nevünk: ongoi, ongroi,

turkoi, vagy szavromatai. (Az utóbbi a szavárd lenne?)

Menendrosz és Teofilaktosz Szimoktátész 580-600 között "­

még unigornak nevezi elödeinket, de a VIIl-IX. században

Kozmasz Indikopleusztész, Joannész Malálaisz és

Prokopiosz, valamint a 900 után krónikát írt Bölcs Leó

bizánci császár már megint TÜRKÖKET emleget. A 925­

ben meghait Nikolaosz Misztikosz ,,,nyugati türköknek"

nevez minket. És ne felejtsük el: a norman-vikingek

megintcsak TYRK-nek nevezték a népet, a belőle szárma-

zó embert meg TYRKER-nek.* Márpedig ők igazán kö-

• Erről egy érdekes példa is tanúskodik: Vörös Erik, a nagy vikingfelfedező, a tudomány mai állása szerint az első európai, aki megta­iálta az amerikai kontinenst (Grönlandot érte cl), legénységénekfelsorolásában megemlíti egy honfitársunkat, akit szintén TYRKER­nek nevez, azaz ,,3 türk"-nek. Persze, mcgkerdezhcti bárki: mit kere­sett, hogyan kerűlt egy IX-X. ~zázadi "ómagyar" egy viking felfede­ző hajóra? A válasz egyszerű: ahogy kó?odó normann törzsek csat­lakoztak a maoyar törzsszövetséghez! Es mert ezek a normannokidőről-időre ha~ahajóztak, például a Volgán felfelé, északi hazájuk­ba, mehetett velük egy olyan türk, azaz, magyar is, aki vagy lema­radl-Ieszakadt a Kárpát-medencébe induló tőbbiektől, vagy csakkalandot keresett, vagy valamilyen bl'méért saját törzse kitaszítottamagából, és mert valahová tartoznia kellen. csatlakozott a norman­nokhoz ...

62

zelről ismerték eleinket, hiszen az északról a Volgán délre

hajózó csoportjaik közül két törzs a honfoglalás "félútá-ig", Kijevig a mi törzseinkkel jött együtt... J

No, mármost: kinek higgyünk? Messze keleti, közelikeleti, déli, nyugati (bizánci), északi szomszédainknak

társainknak, vagy a XIX. század utólagos "eredetmagyará~zóinak"??? Magam részéről a kor- és térségbeli társak vé­

leményét fogadom el. A józan ész és a logika nevében, és

ha egyes nyelvészek szerint az ő tudományuk mindezek

felett áll, akkor tanácsolom: alapítsanak vallást talán!

Mert hinni minden értelem és logika ellenére a templom­

ban szoktak, nem pedig egy olyan tudományágban, amelyegy nép múltját hivatott tisztázni ... !

* * *

Addig tehát megvolnánk, hogy mi türkök voltunk. És

kik voltak még azok? A hunokat, kazárokat, avarokat,

bolgárokat, besenyőket már tudjuk. De akadtak még bő­

ven. Például az úzok, akik hol a besenyőket szorítják nyu­

gatnak, hol meg később a kunokat. Aztán, bukásuk után ők

is hozzánk jönnek menedékért, többnyire Erdélyben te te­pülnek le. Nos, a perzsa eredetű szamanidák krónikáiban ,akik részben uralkodtak felettük, részben meg verekedtek

velük, az úz<lkat is türköknek nevezik. És ha a besenyők

. türk voltában kételkedne valaki, hát jó ha tudja, hogy őket

egységes néppé meg éppenséggel a türk KANGAR törzs

szervezte, és az uralkodó törzs nyelve mindig az egész népnyelve lett.

Aztán ott voltak a szeldzsuk-törökök, akiknek különféle

63

l .

, .törzsei az arab birodalomba olvadtak be, vagy annak egyestartományait uralták is. Fgy a Horezmi (khorezmi) sahsá­

got vagy szultánságot. Hadzsi Rahim al-Bagdadi, Batu k~n

idős és nagytudású orvos-krónikása szerint a horezmlek esa kipcsákok tökéletesen értették egymást tolmács nélkül

is. Jó, jó, de kik voltak a kipcsákok? Nos, egy másik türk

törzs, amely a kazárok bukása után a kunokkal és a

sárikkal (utóbbi egy indoeurópai eredetű, szőkehajú­

fehérbőrű nép volt, amely túl sokáig élt a kunokkal együtt

a Hoang-Ho menti kun őshazában, így teljesen átvette hét­

kőznapi nyelvként a kunok által beszélt türköt) -szóval

velük együtt alkotta azt a sztyeppéi birodalmat, amely a

Magyar Királyság határától a tatár pusztákig terjedt. Már­most könnyű volt együtt kormányozniuk kunokkal,

sárikkal, mert azok is a közös türk nyelvet beszélték.Most már kicsit sok a nyelvi rokon, pedig még mindig

nincs vége. Az például fel sem tűnik senkinek, hogy ami­kor a kunok l239-ben bejönnek Magyarországra, (30 ezer

harcos, és 70 ezer családtag) - akkor a nép magyarjaival

tökéletesen megértik egymást, és nem kell nekik több ezer

tolmács? Tan csak nem azért, mert az Alföld magyar

főldműves és halász-népe még mindig az ősi nyelvet be­

széli, amelyet pár száz szó eltéréssel, és némi ejtési kü­

lönbséggel a kunok is beszélnek? (No, nem a német, olasz

eredetű urakról, vagy az udvari népségről van szó, amefy

már egy latin, német szavakkal afaposan megtűzdelt "úrinyelvet" tud - hanem az egyszerü népről, akik nemcsak arokon, vagy régen közös nyelvet ismerik fel, hanem a régivallást is egy az egyben, a kunok által gyakorolt rítusok­

ban - de erről még lesz szó ... )

64

És akkor még jönnek a tatárok is'! I Itt már igazán meg­döbbenhet bárki, hiszen a sárgabőrű, ferde szemű mongo­lok tán mégsem rokonaink? Hááát - ők talán nem is.

Csakhogy Dzsingisz kán birodalma úgy keletkezett, hogya kisebb, de harcosabb mongol nép uralma alá vonta asokkal nagyobb számú TÜRK TATÁROKAT. És a hadjá­

ratok során, ahol viszont már túlnyomó többségben tatár

harcosok és tisztek harcoltak, a sereg két nyelvet beszélt.

AZ EGYIK VOLT A TATÁR! Csakhogy a tatárok megintcsak tolmács nélkül értették egymást a már említett

KIPCSÁKOKKAL. Sőt, orosz források szerint (akik igen­csak saját bőrükön ismerték meg a tatár hadat): "A Batu

kán által elfoglalt területen az általános érintkezési nyelv

a polovec volt." És zárójelben hozzáteszik: a polovec(mezei ember) a türk eredetü kipcsákok orosz neve volt.

És mert a tatár seregben sok más nyelvű, kényszerbőlvagy önként csatlakozott nép fiai is harcoltak, a már idé­

zett arab krónikás szerint a tábortüzeknél törők (türk),

perzsa, beludzs, kurd, adigej és lezg nyelveken is beszél­tek. A perzsától kezdve ezek iráni eredetű nyelvek, de ők

voltak a feltünő kisebbség a türk-kipcsák embertengerben.

És még mindig nincs vége: amikor a tatár sereg az alá­

nok ellen háborúskodik a Kaukázusban, egyik vezére,

Dzsebe nojon, aki maga sem volt tatár születésű, levelet írKuthen (Kötöny) kun királynak, mert a kunok az alánok

oldalán állnak. És e levélben ezt kérdi töle: "Egy fajbólvalók vagyunk: mégis az ellenséggel tartasz?"

Tehát maguk a tatárok úgy tartják, hogya szintén türkkunok vér- és nyelvtestvéreik ...

Julianus bárát útja is tanulságokkal szolgál: elér egy

65

idegen városba, amelyet Bundának hívnak, és valamiféletürk nép lakja - és rögtön megértik. Sőt, azt állítja, hogynála van Batu kán fenyegető levele Béla királyhoz, ame­lyet csak ő tud leforditani, mert ért "kunu·I". Na, ez a "ku­nul tudás" annyit tesz, hogya sztyeppén általában beszéltkun-kipcsák nyelvet ismerte, és akkor már nem is olyannagy dolog megérteni a tatárok levelét, az idegen városoklakóit, és a tábortűz mellett "az ősi nyelven daloló asz­szonyt", aki TERMÉSZETESEN A RÉGI TÜRK NYEL­

VEN énekelt és mesélt a derék papnak.Ámde: a Julianus által említett Batu-félé fenyegető le­

vél (amelyet majd a barátról szóló fejezetben teszek iga­zán a helyére) előtt a nagy kán már írt legkevesebb tucat­nyi másikat is "Béla kánhoz", amelyek végül is vagy célbaértek, vagy sem. De Hadzsi Rahim al-Bagdadi, a kán kró­nikása feljegyezte ezek tartaimát. És ebben viszont a kán amagyarokat is testvérnépnek, és "kánjukat" testvérnek ne­

vezve szólítja fel Bélát az együttműködésre.

Ennek van-e alapja? Annyi biztos, hogy egy nagy türkhorda vezére (mert mongol Jár ezer, ha volt a félmilliólovas közöt!. .. ) ir egy másik, általa, és minden sztyeppei

nép által türknek ismert nép vezéréhez. (És az sem vélet­len, hogy a kunok hozzánk jönnek menedékért, nem a cse­hekhez, lengyelekhez, vagy Bizánchoz. Mert ők is a régitestvérhagyomány alapján jőnnek, még ha ezer éve nem is

láttuk addig egymást. .. )De nézzünk egyes szavakat, kifejezéseket:A tatár seregben tízezer harcos az egy tumen. (Másként

tumeny.) És a honfoglaló magyar seregben a legnagyobbhadi egység' a tízezer harcost, azaz egy töményt kiállító

66

törzs volt. A ,tatárban a harcos, hős annyit jelent, hogyBator. Azaz bator. (A mongol fővárosnak sokáig nevet adóUlan Bator kifejezésben az UIan a város volt a Bat. ' or pe-dIg egy forradalmár, Szuhe Vitéz, azaz, Szuhe Bator ne­véből ered.)

Batu kán kedvenc feleségét Julduz Hatun-nak hívták. Ajulduz, "jildiz" ejtésben türkül és törökül csillag. A hatunpedig minden türk nyelvben asszony volt. A másik nagytatár vezér, a félszemu Szubudaj Bagatur neve annyit je­

lent: Szabad Harcos. És van még seregnyi hasonló, ezekcsak az ismertebbek ... Mert ugye, a tatárok is TÜRKÖKI

De van a magyar nyelvben egy olyan, ma már játékosfenyegetés is, amely akkoriban egy igencsak kínos tatárkivégzési módot jelentett: "Hátrakötöm a sarkadi". Masenki sem érti, hogy miért? Nos a válasz: a rituális tatárkivégzés szerint az elítélt összekőtött sarkait addig feszí­tették hátrafelé, amíg a tarkójához nem értek. Eközbeneltörött a gerince, és ez ráadásul nem is mindig jelentettazonnali halált, hanem akár egy-két napos kínos haldok­láshoz is vezethetett. Hát így "kössük hátra a gyerek sar­kát" ...

És ha már ilyen népi átoknál tartunk, pajzánkodjunkeg;; kicsit: igen gyakori és nem túl szép kiszólás az, hogy"lofasz a seggedbe",' (Bocsánat, le kelJ irni,mert a többicsak így érthető meg.) -

No, de miért épp a paripa - izé, azé nem, mert az heréltló -, szóval miér·t a csődör családszaporító szervét kíván­ják embertársuk alfelébe? Mi ebben a logika? Pedig van: a~aróba húzás a másik igen kínos ősi kivégzési mód volt.Es éppen oda, a páciens ülepébe verték a karót, amely az-

67

69

Hát próbáljuk meg kiszámolni: melyik lehetett ez a hu­szonkettő? Amit helyből kizárhatunk: Amerika összes in­dián nyelve, hiszen a kontinens még fel sem volt fedezve.

És az Afrika déli részén beszélt zulu és hottentotta is leír­ható, akkor még odáig sem jutottak el. De már Afrikából aszuahéli valamelyik változata és az etiópok által használt

amhara benne kellett, hogy legyen. Mert etióp, szomáli,és zanzibári kereskedők és főleg rabszolgák bizony elő­

fordultak Bagdadban. A hin dit és a beludzsot (a mai urdu

elődjét-rokonát) szintén számításba kell venni, mert nem­

csak Batu seregében akadtok, akik ezeket ismerték, hanem

az arab kereskedők is sűrűn jártak arra. A kínaít is a ke­

reskedelem miatt illett ismerni, A perzsát (iránit) pedig

azért, mert szomszéd nép volt, hol az arab birodalom ré­

sze, hol ellensége. Aki Bagdadban ,éit, az a kurdot is is­merte, hiszen azok igen közel laktak a kalifa városához. A

grúz és az örmény két szomszéd keresztény királyságnyelve volt. Ez bizony már kilenc. Ha nem is feltételez­

zük, hogy olyan kicsi iráni nyelvet tudott volna az arabtolmács, mint a lezg, de az alánt megint csak ismernie

kellett, mert az alánok országa ekkor nagy és kemény népvolt. Eddig tíz.

Bizánc miatt a görögöt, a szláv országok miatt legalább

egy szláv nyelvei, alkalmasint az oroszt hivatalból ismerni

kellett annak, aki az akkori politikában élt. Tizenkettő. Anormann-viking nyelv is közismert volt, mert a fél vilá­

got bekóboroltá~ a normann hajósok, sűrűn érintkeztek azarabokkal is. A latin még fontos összekötő nyelv volt aRómai Birodalom egykori tartományaí között, sőt, Bizáncegy részén is azt beszélték, a Latin Császárságban. 'Aki

tán hátul, a tarkójánál jött ki, és borzalmas kínok közöttnéha csak egy-két nap után halt bele a "blínös", éppúgy,mint a keresztre feszítésnél. Mármost EZT A KARÓTHÍVTÁK TÜRK NYELVEN LUFÁ-nak! No, de a karóba

húzás úgy 1700 táján már végképpen "kiment a divatból, a

súlyos átok pedig, hogy "Iufa a seggedbe", azaz "húzzanakkaróba!" - megmaradt. De a magyar vidéki ember nem az

a fajta, amelyik szereti az érthetetlen mondásokat. És a

lufa már ilyen volt, nem jelentett semmit, elfelejtették.

Ilyenkor vagy a szólás is kikopik a nyelvből, vagy ta­

lálnak rá egy olyan változatot, amely a megváltozott kor­

ban is érthető ... Lufa nincs. De lú, az van. Márminthogy a

ló, a népi, régi nyelven, emlékezzünk csak, a hun-türkben

is így szólt. Lófa? Az még mindig nem jó, alószerszámok

között hosszú, hegyes eszköz nincs. Hát legyen akkor

lufasz, így az eredetire is hasonlít, és még röhögni is lehetrajta. De tessen, már Ijlondani: biztos, hogy ahányszor ezt

az indulatszót kimondjuk, tudjuk, hegy a legkínosabb ha­

lálnemet kívánjuk érintett embertársunknak? Most már

~~uk... .A pajzán kitérőről ennyit, most lássuk a komolyabb

kérdést.Van még valami, ami a türk nyelvek azonosságát bizo­

nyítja? Akad. Megintcsak Batu kánnál. Akinek nemcsak

orvosa és krónikása, hanem személyi tolmácsa is egy bag­

dadi arab ember volt. "Dudá"-nak becézték, valódi nevéről

nincs adat, őt Hadzsi Rahim hozta magával a kánhoz. Nemvéletlenül: a bagdadi kereskedelmi sokadalomban felnőtt

férfi rendkívüli nyelvtehetséget árult el, maga így mondta:BESZÉLEK A VILÁG 22 ISMERT NYELVÉNI" .

"

68

arab nagyvárosban nőtt fel, az egyiptomi koptot és a zsi­dó-arámi nyelvet is kellett, hogy beszélje. Eddig tizenhat.

A nyugati nyelvek közül a frankot és a germánt mini­mum illett tudni, legalábbis valamely változatukat. .. Ti­zennyolc.

Hogy olyan távoli nyelveket, mint a tamil, szingaléz,vagy a hispániai-itáliai nea-latin, ismerte-e, az kérdés.Egyet legalább, különben a világ egy részén nem értették

volna meg. Tizenkilenc.Az iráni nyelvek közül a cserkeszt azért ismerték, mert

a kalifa testőrségének egy része e nép fiaiból állt, Bag­dadban, majd még inkább Kairóban. HÚSZ!

És marad kettő. Pedig türk nyelv aztán van bőven. 'Ta­tár, kun, bolgár, khorezmi, karait, kazár, hun, kipcsák,sári, szeldzsuk-török - és magyar. .. Legalább II nyelv a

"két maradék helyre."Amiből tatárul mindenképpen tudnia kellett, hiszen Ba­

tu szolgálatában állt, sőt, mongoIul is. De vegyük egyneka kettöt - akkor már csak egy marad: a TÜRK - általában,amelyből elég volt egyet tudni ahhoz, hogya többit is értse.

Ha valaki többet, jobbat tud - állok elébe. De "Duda",Hadzsi Rahim krónikája szerint 22 nyelvről beszélt, mint

az ismert világ összes nyelvéről... 1242-ben l

70

Tibet és Hszinkiang közölt: Shalllbala?

Ennyi nyelvészkedés után most már jöhet a földrajz: hollehetett a hunok, kazárok, bolgárok, magyarok, kunok,

kipcsákok, tatárok, szeldzsuk-tőrökök őshazája? Ahonnétez a sokféle türk nép kirajzott???

Hogy egyáltalán valamiféle "képben legyünk", egy dol­got mindenképpen tisztázni kell: mekkora ma Kína, és hol

"végződött" akkoriban? Hogy mikor? Mondjuk Krisztuselőtt háromszáz és időszámítás szerint 1300 között.

Mert ma Kínához tartozik északnyugaton Hszinkiang,vagy Hszincsiang-Ujgur tartománya maga muzulmán la­kóival, északkeleten pedig Kína része autonóm területkéntaz a Belső-Mongólia, amely nem azonos a Mongol Köztársasággal, hanem attól délre van. (Pedig a mongol-tatárhódítások idején ez egy egységes, nagy terület volt.) Ma

ezt a részt Dzsungáriának is nevezik. Délen Tibet csak1950 óta Kína része, addig önálló állam volt. Töprengenekis sokan: ~lOgy-hogy a messze déli Tibetben és a messze

északi Mongol Köztársaságban ugyanaz a buddhista-·lámaista vallás dívik, hogy jutottak el ennek hirdetői egyikországból a másikba? Hát talán úgy, hogy 1000-2000 év­

vel ezelőtt a tibeti és a mongol területek határosak voltakegymással, köztük "kínai területről" szó sem volt, az jóvalkeletebbre kezdődött, valahol a Nagy Fal vidékén. A NagyFal és Tibet, vagy a Nagy Fal és Hszinkiang-Ujgur közöttmindenféle lovas nomád nép élt, vagy virágzó városállam­okban sokféle nyelvjárást beszélő kereskedő népek laktak,

71

akik buddhista, muzulmán, és nesztoriánus-keresztényhitben éltek, vegyesen, városokon belül is.

Maga Ujgur-föld a Turáni Alföld része volt, vagy hoz­zátartozott a sztyeppei birodalmakhoz, mint Kazáriáhozvagy a kun-kipcsák birodalomhoz vagy attól délre arabmegszállás alatt volt, amely szigorúbban véve 670-1000között tarthatott, onnan kezdve bomlott a kötelék az ara­bok és az itt élő, iszlám vallást már felvett türk népek kö­

zött. De tény, hogy ez a muzulmán "sáv", amely a Kaszpi­tenger délkeleti partjától az Altáj hegységig, a mongolhatárterületig húzódott, elválasztotta egymástól a sztyep­pei népeket és a Hszinkiangtól délre, a mai Lop Nor tó ­Takla-Makán sivatag - Tibeti Fennsík által határolt terüle­ten megmaradt népeket-országokat.

Délen az arabok Irán, a mai Afganisztán vonalán értékel Indiát, a mai Pakisztán és Kasmír vidékén, és újabb vá­lasztósávot képeztek az ottani népek és a már említett Ti­bet-Hszinkiang közti térség között. Ez úgy 700-tól már

tartós "zárlatot" jelentett dél felől, ezért nem is érkezhet­tek India felől újabb indogermán, "árja" törzsek a sztyep­pére, és onnan tovább, Európa felé,mint ahogy ezt koráb­

ban, főleg 200-500 között akadálytalanul megtehették eb­ben az irányban is, és a mai Afganisztán-Iránon át vezető

"folyosón" is. De azért például Julianus útjai során mégmindig emlegeti a Bokhara körüli türk városokban járva a"délre eső Góthiát", amelyet egyes okoskodó mai elemzőkugyan Kathaj-jal, azaz Kínával próbálnak azonosítani, ho­lott Kína akkor onnan még ugyan jó ezer kilométerrel ke­letebbre kezdődött.

És azt, hogy az osztrogótok (nevükben is benne van:

72

keleti gótok), vagy a krími gótok a sztyeppétől délkeletreeső őshazájukban bizony úgy az arabokkal, mint a még ottélő türkökkel hosszabb időn át találkozhattak, két nyelvé­szeti furcsaság is bizonyitja, mégpedig nevekkel kapcso­latban.

Az egyik: ma már egyre több nyelvész bizonygatja,hogy az ALADDIN név nem ám arab, hanem germán ere­detü. Az jó. De akkor az Ezeregyéjszaka meséiben, amelymár Harun al-Rasid kalifa idején is bizony réginek számi­

tó történetekbőJ áll össze, miért hívják e "germán" néven acsodalámpát dőrzsölgető szegény arab fiút? Ez csak akkorlehetséges, ha az arabok, akik ezt a mesét kitalálták, talál­koztak valahol a germánokkal. De hol? Mert Európábanbiztos hogy nem. Nyugaton, amikor a mai Spanyolországfelől a Pireneusokon át táma-dtak északra, a frankok meg­állították őket. ·Keleten a sztyeppén nem j utottak át, azt akazárok zárták el. Tehát csakis korábban, amikor arab ke­reskedők találkozhattak a Julianus által is emlegetett

"Góthiában" az akkor még "tranzitutasként" ott várakozó,majd Európa felé továbbtörő germán-gót törzsekkel, ala­kulhatott úgy, hogy egy germán név (ha tényleg az?), egy

arab mesébe "épülhetett be" ... És ez még ez iszlám koraelőtt volt, tehát 650 előtt.

Az ÉDA is germán név. Mégis, a Magyarországon be­fogadott kunok kőzt gyakori volt, csak éppen ÉDUA for­mában, Kun László királyunk kedvenc kun szeretőjét isígy hívták. No de a kU:1ok 950-ig a Hoang-Ho, a SárgaFolyó mellett éltek, a Nagy Faltól délkeletre. Itt is csakegy magyarázat lehetséges: ők is találkoztak vagy együttéltek egy időben a délről, India felől Európa felé igyekvő

73

75

Mármost két eset lehetséges: vagy ilyen nagy volt a hunbirodalom, hogy uralta kelettől nyugatig egész Észak­Közép Kína mai területét, vagy a KÉT HUN NÉP külön­böző fővárosairól van szó. Mert voltak ugye, a FEHÉRHUNOK, akik aztán előbb északkeletre, a sztyeppe feléindultak el, majd a már ismert módon Európa jó részétvégigdúlták, hóditották. És voltak a FEKETE HUNOK,akik maradtak. Lehet, hogy az utóbbiaké volt Tong Wan,és a "fehéreké" útközben Csarcsan.

Itt a kérdés: meddig maradtak a fekete hunok az akkoriKína'határán? Erre nincs pontos válasz, de tény, hogy 800

és 1200 között már egy másik népet osztanak "fehérekreés feketékre" a történetírók. A ktmokat. Azokat, akik vé­

gül is hozzánk'jöttek menedékért, hívták "fehér kunnak",és itt a fehér nem a ruhájukat jelentette, mert az éppenfekete volt, és nem a bőr- vagy hajszínűket, mert azt magaa KUN szó tartalmazta, amely ó-türk nyelven "fakó", "vi­lágos" jelentéssel bírt. És a "fekete kunok"? így csak ke­vés utalás esik róluk, de van egy nép, a keraitok vagy ka­raitok, akiknek ott a nevében a "kara" (türk nyelven feke­te) szó, és akiket időnként, mint a kun törzsek egyikét em­legetnek. Másrészt a már említett kitájokat is nevezik ka­ra-kitájnak, holott ők a krónikák szerint is sárgás bőrű népvoltak. A karaitok vagy a kara-kitájak a hunok, mármint afekete hunok kései utódai?

Nem tudjuk, de e fejezet témája szempontjából végül isnem perdöntő, csak adalék arra: újabb és újabb türk né­pekről bizonyosodik be, h,ogy még Ujgur-földtől is délke­letre vagy keletre lehetett a "bölcsőjük".

Nem tudjuk a pontos "szülőföldjét" a kazároknak, a

74

germán-gót népekkel. És itt még könnyű is a magyarázat:a velük élö germán SÁRIK ugyan nyelvükben "eltűrkö­

södtek", de germán neveiket megörizhették. Egyébkéntnem véletlen, hogy a kunok és a sárik 950 körül már átJu­tottak a mai Közép-Kínából a sztyeppére: ekkor a Sokha­ra-Khorezm "sávban" már nem a homogén és keményaraboké, hanem az ő nevűkben, de nélkűlűk egymással is

viaskodó türk-szeldzsuk-tőröknépeké volt a "porond", ésköztük jóval könnyebb volt átjutni, főleg ha a muzulmán

kipcsákok is segítették ebben a kunokat.Azt tehát már tudjuk, hogy a kunok a mai Közép­

Kínából jöttek. És hogy ott éltek vándorlásban lé,Vő indo­germánok is. Meg 950-ben is. És ugyaninnen indultak azúzok, a kitájok (róluk még lesz szó, ők nem kínaiak, denem ám!) és innen indultak korábban a besenyők is.

A tatárokat 1000-1100 körül ugyanitt igázták le azAmur mellől délre támadó mongolok. Eddig tehát négytűrk népről már biztosan tudható, hogy ama zömmel siva­tagos Közép-Kínából indultak, ott volt az őshazájuk...

A hunok történetét is ismerjűk, bár sok az ellentmondóadat. Ök is a mai Közép-Kínában "kezdték", vagy mégattól kissé délnyugatra, Tibet peremvidékén, hiszen, mintnyelvük bizonyítja, eljutottak Indiába is, és a Nagy Falattöbb mint kétezer éve ellenűk építették Kína uralkodói.,Hogy hol volt a birodalmuk székhelye, arról már megosz­lanak a vélemények: a kínaiak szerilJ! Tong Wan volt aszékváros, legalábbis 419-ben, és ez a mai Sanhszi kínaitartomány területén van. De már Marco PoloHszinkiangban, Csarcsan akkori városban találja meg "a

hunok első fővárosát".

bo(gároknak és a magyarok elődeinek, de mind tőbb jelmutat az ő esetükben is arra, hogy Hszinkiang-Ujguron átérkeztek a sztyeppére - délebbről, vagy délkeletrőL..

No de hogyan, hiszen az egy sivatagos, kietlen terület,ahol nagyobb számú ember nem élhet meg, még kevesen iscsak roppant nehezen! Hát igen, ma ez a helyzet. De2000'--2500 évvel ezelőtt egyáltalán nem ez volt. És még800-1500 évvel ezelőtt sem. Mi bizonyítja ezt? MarcoPolo, Kubiláj tatár nagykagán megbízásából, afféle káni

diplomataként vagy <\dószedőként úgy 1270-1290 tájbanvégigutazza ezt a vidéket, ahol őnálló, vagy a kán hűbéri

alárendeltségébe tartozó kis országokat, népeket talál, nemis keveset. Ami már csak azért is meglepő, mert Ujgurföl­det; és felette Bokharát, Szamarkandot, Khorezmet földigrombolták még 1220 körül Dzsingisz kán seregei, és nyil­ván a délebbre lévő népek között is volt, aki nem úszta. ,

meg "csak" behódolással, hanem ellenállni próbált, ésezért kiirtás, városaikra felégetés, porig rombolás várt.Tehát Polo már eleve kevesebb népet, várost láthatott,mint akár száz évvel korábban meglátott volna. (Pedig ittvolt a híres-hírhedt János Pap Országa is, amelyről még

bőven lesz szó ... )És további száz év múlva már ezek sem léteztek, mert a

sivatag lehetetlenné tette létüket, a tatár hatalom bukása

után a kegyetlen viszonyok kőzül ment mindenki, amerrelátott de most már elsősorban vissza, délnek, India, vagy,nyugatnak, Irán felé, mert az északi "nagy sztyeppén" ek­kor már részben a maradvány tatárok, az Arany Horda,részben meg a terjeszkedő oszmán-törökök voltak az

urak ...

76

Nézzük csak ezeket a Marco Polo által tala'lt '_k " . "orszago

at , tulajdonképpen városállamokat:

Csingintalasz: Hszinkiangnak a mai Mongóliával hatá­ros részén volt.

Szukcsur: Kanszu mai kínai tartományban volt, a tatárhódítás előtt nomád nép lakta. "Török törzs", azaz türkök.

Kampicsu: ez is Kanszu tartományban volt, az ujgurkultúra egyik fő helyeként jelzik.

Etcina: más néven Hara-Hoto, a Fekete Város. Ez iscsak romjaiban létezik már, kutatott itt a magyar SteinAurél is.

Szapurgán: a mai Afganisztán északkeleti határán volt.Dogana: a Hindukus-hegység lábánál lévő város.Szighinan vagy Sikinan: város az Amu-Darja felső, az-

az eredetéhez közeli folyásánál. Délen.

Pasaj: Kasmírtól északnyugatra volt, szintén aHindukus lábánál.

Vokhan: a Pamir-folyó mentén lévő város.

Bolor: ország volt a mai afgán főváros, Kabul és Kas­mír között. (!)

Kaszkar, vagy Kasgar: a Tarim-folyó medencéjébenHszinkiangban volt. '

Jarkan, Khotan: türk városok Kasgartól délre.

Pein: város a Kerija folyó mellett, Hszinkiang és a siva­tag határán.

Szacsiu, Tangut vagy Tangkut: mongol törzsek által la­kott városok, az eddigiek/ől keletre, a Selyemút mentén,mely út a sivatagon vezetett át, Kínáig.

Kamul, Kara Khodzsa: ujgur városok.

77

...ÉS EGY NAGYON ÉRDEKES MEGFOGALMAZÁS:

NAGY-TÖRÖKORSZÁGI Ez Polo szerint az Aral-tÓ,a Balhas-tó, Dzsungária (azaz a mai Belső-Mongólia), aLop-Nor, a Karakorum és az Amu-Darja vidékén lévő földvolt!! !

Egy cseppet sem azonos a mai Törökországgal, azt azoszmán-törökök Bizánctól a következö évszázadban fog­lalták csak el. Ez a "Nagy-Törökország" a szeldzsuk­

törökök, és általában a még ott megmaradt türk népek általlakott terület volt!

DE: már Marco Polo idején is némileg haldokló vidékvolt ez, és nem csak a tatár hódítások miatt. Egyre többilyen városállamban, a déli afgán határtól északig,Hszinkiangig vagy nem volt iható viz, vagy ha volt vízegyáltalán, az sós, keserü volt, idegenek számára súlyosbetegségeket okozott. A földművelés pangott, nagyobbtömegű állatot, elsösorban lovat, marhát, birkát, a nomádtűrkök fö hadi- és haszonállatait itt nem lehetett legeltetni.Pedig a Poloék által látott tájakon rengeteg régi állat­csontváz hevert,~bizC)nyítva: korábban itt nagytömegű ál­lattal éltek, vagy vonultak át népek. És van egy még' érde­kesebb adalék: Tibetben és Mongóliában, ösi források sze­rint egyaránt él a hit: SHAMBALA legendája. Ez egy óri­ási város, vagy sok városból álló állam lett volna, Tibetészaknyugati részén, vagy a tibeti fennsík lábánál is. Akínaiak Csang Csung kultúra néven szintén ismernek ilyenősi adatot.

Ám a legendáról kiderült, hogy nem is legenda, mint

78

ann,yi ókori történetnek, ennek is volt alapja. Amikor ahuszadik század elején Tibetet még nem Kína uralta, né­hány régészeti expedíció eljutott a kérdéses területekre. Ésaz ásatásokból kiderült: időszámítás elött nagyjából 1500körül itt egy virágzó kultúra fejlődött. Városok sokaságalétezett a Csang Teng fennsíkon, vagy alatta, a mai Belső­

Mongólia és Hszinkiang felé húzódó területen. Hogy mi­lyen nyelveken beszéltek az itt élők, arról az ásatás nemtud tanúskodni, de a lakott helyek nagy száma azt igazol­

ja: sokféle rokon nép lakhatott itt egymás mellett. Miértis? Mert ha ez egy nagy nép lett volna, arról a kínai kró­nikák, mint potenciális ellenségről biztosan megemlékez­

nek. De nem tették. Tehát sok kisebb nép élt itt, és a kínaiforrások szerint ezek lovas nomádok voltak, akik időn"ként

a Kínai Birodalomra is támadtak. És hogy rokon-népek?Nos, ha nem lettek volna azok, egymást ölték volna ha­lomra, ennek pedig nincs nyoma.

Aztán az éghajlat lassan, de biztosan romlani kezdett.Sivatagosodás, az életre mindinkább alkalmatlan területek.Ahonnan EL KELLETT MENNI! (1400 körül már csakpár, a szélsőségeket jól tűrő nomád csoport kóborolt erre­felé ... ) Előbb nyilván Hszinkiangba, vagy a mongolsztyeppékre, majd ahogy a sivatagosodás egyre jobbanterjedt északra, tovább, arra a Nagy Sztyeppére, amelyről

ez az egész könyv szól. Ez volt az a népvándorlás, amelyaz India felől idáig eljutott indogermánokat épp úgy elhaj­totta innét északnyugat felé, mint az összes türk népet.Ezer éven át, 300-tól 12aO-ig.

Reális ez a feltevés? Igen, az, kü!önösen, ha a másikismert nagy népvándorlás-hullámmal hasonlítjuk össze,

79

amely.az Arab-félsziget belseje és a Földközi-tenger part­vidéke között zaj lott.

Ott is pont ugyanez volt a helyzet: valaha az Arab­félsziget belseje is kellemes éghajlatú, jó természeti adott­ságú vidék volt, nemhiába emlegették a rómaiak is, ösielnevezés leforditásával Arabia Felix-nek, Boldog Arábiá­

nak.És amikor az úgynevezett kis jégkorszak után Európa

mai középsö és északi részein megenyhült a klíma, és lak­

hatóvá vált nagyobb embertömegek számára is, ugyanezaz éghajlatváltozás lakhatatlanná, sivataggá tette a koráb­bi, füves-fás térségeket délen. És a lovon járó népek vála­sza csak egy lehetett: innen el! Így kerültek ezeréves cik­lusokban előbb a sumérok, akkádok, babiloniak, majd azasszírok, föníciaiak, zsidók és más népek egyre északabb­ra, ahol a tengerpart széles sávja még életlehetőséget

adott. Az utolsó ilyen hullám pedig Mohamed idején azarabok hódító kirajzása volt, 650-700 között.

A folyamat mindig ugyanaz: állattartó nép él valahol.Sokasodik. Az éghajlat romlik. A legelőterület egyre ke­

vesebb. Hát a népek egy része megindul jobb helyet ke­

resni.Az Arab-félszigetről induló néphullámokat - az arabok

előtt -megállította a perzsa, vagy a római birodalom, ké­sőbb Bizánc, a sémi népek nem jutottak sem északra, sem

keletre tovább.Így nem is tudhatták, hogy pár ezer kilométerrel kele­

tebbre ugyanez történik. Csak itt az indoeurópai és árjatörzsek indulnak el, egymást követő hullámokban, néhatöbb száz év eltéréssel, északnyugatra, az ugyanígy romló,

80

szűkebbé váló őshazából, illetve az indogermánok eseté­ben a tranzitút pihenőállomásáról, hiszen ők még délebb­ről jöttek. De őket Észak-Indiából nem az éghajlat, hanema túlnépesedés, és/vagy a kalandvágy hajtotta,' a messzeföldön híres, gazdag földű terület felé, amelyet most márnevezzünk nyugodtan Shambalának. Itt is ugyanúgy mentminden, mint az Arab-félszigeten, ugyanolyan okból ­csak az egész kicsit később kezdődött, nem időszámítás

előtt 3-4 ezerben, hanem időszámítás előtt 500 és Krisztus

után 200 között. Valószínűleg azért, mert a Himalája, aHindukus egy ideig akadályozta a sivatagosodást azzal,hogya szárító szeleket felfogta. De az egész északi félte­kére kiható folyamat (a Szahara is ennek során lett akkora,mint ma, és az is elnyelt egy sor virágzó várost, főleg adéli részén ... )- nos, ez a folyamat feltartóztathatatla.nvolt, nagyjából ugyanannak az 5-10 szélességi foknakmentén mindenütt bekövetkezett a sivatagosodás ...

* * *

Hát akkor összegezzük: a "magyar" nép egy olyantörzsszövetség volt, amelyben nagyobbrészt türk népele­mek álltak össze. Ahogy a többi nép, ők is délről jöttek asztyeppére. De konkrétan csak Ujgur-földtől követhető azútjuk, az attól még délebbre lévö őshaza a legendák és afeledés ködébe vész. Mivel Hszinkiang-Ujgur mindenvándor népnek csak átmenő állomása volt, oda is érkeznikellett valahonnan. És honnan? Nos, e Shambalának neve­zett, egykor népek sokasága által lakott vidékről. Amelyeta népek többsége már elfeledett, hiszen 10-50 generációval

81

Háromszáz furcsa év ...

83

Kazároktól tatárokig

A következő három fejezetet egy furcsaság köti össze:lesznek olyan események, amelyek mindháromban szere­pelnek - és mind a háromban másképpen. Hogy miért? Aválasz egyszerű: mindig az adott szereplők szempontjából,és az őtőlük származó információk alapján nézzük ugyan­azt a korszakot vagy történést. Márpedig ugyanazt más­ként látták és dolgozták fel a kunok, a tatárok, illetveJulianus barát. Abban viszont segítséget kap az olvasó,hogy eldöntse: melyik változat lehet az IGAZI... Kezdjüka kunokkal:

A Sárga Folyótól aKárpátokig

Arról már többször esett szó, hogy azok, akiket miKUNOKNAK ismerünk és nevezünk, csak a 900-as évekközepén indnltak el őshazájukból, a mai Kínából, aholaddig a Sárga Folyó kanyarulatában éltek, a Nagy Fal tö­vében, majdnem pontosan ott, ahol korábban a hunok. De

82

előbb jártak ott, de a.kínai krónikák és a buddhista kolos­torok írásos emlékei őriztek erre utaló jeleket.

Talán nem volt véletlen, hogy Körösi Csoma Sándor,aki vagy 30-40 évvel a finnugor eredet "feltalálása" előtt

indult el az öshazát keresni, arra men!, amerre ment - TI­BET FELÉ. De célba nem ért, nem is érhetett, mert a XIX.század első felében az egykori Shambala már időjárási

okokból majdnem végleg megközelíthetetlen táj volt. ..Hogy erről biztosat mikor lehetne tudni? Nos, csak ak­

kor ha a maí kínai állam engedélyével sok és széleskőrű, 'régészeti ásatás kezdődhetne Északnyugat-Tibetben, a fel-főldön, alatta, a sivatagban, a Lop Nor-tónál, és onnanvégig, Hszinkiang-Ujgur és a mai türkmén, űzbég, kirgiz,tadzsik és kazah államok déli határainál, valamint a maiAfganisztán északkeleti "végein".

No de éppen ez az, amire még sokáig várhatunk. Az af­gánoknál pont ez a terűlet a fanatikus iszlám lázadók föld­je, oda idegen ugyan be nem jut élete kockáztatása nélkül,néha nemhogy régészeket, de segítséget vivő orvosi kara­vánokat is legyilkolnak ... Kína pedig pont ezen a vidékenépítette fel atom- és űriparának központjait, itt hajtotta,vagy titkon ma is hajtja végre atomfegyver-kísérleteit, és alázadó muzulmán hszinkiangiak és az elégedetlenkedő

tibetiek miatt még sokáig nem fogja eltűrni, hogy bármifé­le külföldi tudóscsoport saját népeinek eredetét errefelékeresse. Addig: csak a logika és néhány ősi irat marad ...

honnan tudjuk mindezt, és miért indultak ilyen "későn", anépvándorlási korszak vége felé új hazát keresni?

Mi az, ami eddig is biztos volt? Nos, az, hogy a KazárBirodalomnak, nem sokkal azután, hogya magyarok ki­szakadtak a kazár fennhatóság alól, és a Kárpát­medencébe távoztak Kazáriából, hirtelen vége lett. Egyfe­

lől a belső ellentétek, lázadások ásták alá a kazárnagykagánok hatalmát, amilyen például a magyar honfog­

lalássai is kapcsolatos sarkeli felkelés volt, a kabar tör­zsek által. Másrészt a sztyeppén továbbra is "mozogtak" a700 előtt odaérkezett népek, törzsek, amelyek sem dél fe­lé, vissza nem tudtak kitörni, amikor új legelőterületet

kerestek volna állataiknak, mert dél felé a 700 után beren­dezkedett arab hódítók elzárták az utat, másrészt Európafelé sem volt "szabad útjuk", a megerősödő Kijevi Rusz,(az orosz fejedelemség), a berendezkedő lengyel és csehállamok, a Kárpát-medencében a komoly erőt képviselő

magyarok, délebbre pedig a bolgárok és Bizánc -szinténleküzdhetetlenek voltak egy-egy kisebb nép vagy törzs

számára ...Mi maradt tehát? Friss legelőt szerezni csak egymás ro­

vására lehetett. De ez is nehéz volt: aki nem ismerte el akazár nagykagán felsőbbségét, az hamar komoly ellenség­gel találta magát szemben, a kagán ügyes diplomáciával

játszotta ki egymás ellen a különböző törzseket. Ahogyamagyarokat is előbb befogadta, majd megbüntette a kaba­roknak adott segítség miatt, úgy ezt a többi türk néppel ismegtette - amíg megtehette. Mert amikor már túl sok ki­sebb néppel bonyolódott viszályba, és ettől meggyengült,

84

Szvjatoszlav kijevi uagyfejedelem elérkezettnek látta azidőt Kazária megsemmisítésére.

Hiszen qz ő birodalmi álmait meg éppen az zavarta,hogya sztyeppei nagy kazár birodalom az útjában van.960-ban inditotta ellenük nagy hadjáratát, melynek soránItilt, a kazár fővárost is elfoglalta és lerombolta. De Ki­jevhez Itil (a mai Asztrahány, a Volga torkolatvidékén, aKaszpi-tengernél) azért elég messze volt ahhoz, hogy ott

az orosz fejedelem tartósan berendezkedjen, és a hosszúúton rendszeres utánpótlást szállítson egy esetleg ott ha­gyott he.lyőrségnek.

Ezért a. kijeviek megelégedtek azzal, hogy az alapvető

célt elérték, a nagy kazár birodalomnak vége van - és an­nak korábbi területét ott hagyták, hadd marakodjanak azona türk népek. (No meg nyilván az a számítás is bujkáltemögött, hogy az egykori Kazárián túl máT a bagdadi kali­fa birodalma kezdődik, Bokhara, Szamarkand, Khorezm éskörnyéke. És ahhoz Kijev még gyenge volt, hogy esetlegaz arab hübérességben élő khorezmi szultánnal - hivtáksahnak is - ütközzön meg, aztán válaszul százezres arabsereget kapjon a nyakába ... Okosabb otthagyni egymás

prédájául a kisebb türk népeket, akik majd afféle "ütköző

zónát" képeznek az arabok és a kijevi fejedelemség kö­zött. .. )

Az ötlet addig jó volt, amíg tényleg egymással is mara­kodó türkök éltek Kazária romjain a sztyeppén. Ezek kö­zött az egyik legerősebb nép a besenyők voltak. Ök rész­ben nyolc törzsükkel a sztyeppe keleti részén éltek nomádéletet, részben elfoglalták "Etelközt", a magyarok korábbiszállásterületét a Dnyepertől a Kárpátokig és az AI-

85

Dunáig. Az Ő viszonyuk a kazárokkal sajátos volt: egyiktörzs támadta a volgai kazár határ-erődöket, a másik meg akazár nagykagán hübéreseként védte ugyanezen "végvára­

kat" támadó testvérei ellen.A Volgától keletre élő, nomád besenyő tőrzseknek vi­

szont más, új ellenséggel gyült meg a bajuk. Arról máresett szó, hogy az arabok nem közvetlenül uralták a

sztyeppével határos vidéken lévő, korábban meghódított,és iszlám hitre térített tartományaikat. Mivel az arab "fő

erők" eléggé le .voltak kötve az India felé irányuló előretö­

résseI, a siíta lázadásokkal és belháborúkkal, Harun al­Rasid utódai inkább hagyták, hogy nevükben egyes, már

iszlám hitü türk vezérek kormányozzanak errefelé. Akikaztán vagy engedelmes alattvalói voltak a bagdadi kalifá­nak - vagy őnállósodtak és hol elismerték a kalifa névle­

ges uralmát, néha viszont szembe is szálltak azzal. Ilyenvolt a magát szamanidának nevezett dinasztia is, amelyBokhara központtal egy új birodalmat kezdett építgetni.893-ban Iszmaii ibn-Ahmed szamanida emír elkezdte ki­

terjeszteni uralmát a "türkökre". Azzal kezdte, aki közel

volt hozzá: az úzokkal.Nagy vereséget mért rájuk, tízezer foglyot ejtett, közte

a türk-úz kagán feleségét, és rengeteg állatot is elvettek aszomszédoktól. Az úzoknak tehát biztonságosabb helyet

kellett keresniük maguknak. Ez csak északabbra lehetett,• ott viszont még a kazárok uralkodtak ekkor, élni. meg a

besenyők éltek.Az úz vezér egyet tehetett: szövetséget kért és kapott a

kazár nagykagántól, majd annak utasítására megtámadta abesenyöket. A nagy-kagán célja világos volt: ha az úzok

86

rárontanak a besenyőkre, azoknak is el kell mozdulni, ésnyugat felé kiutat keresni. De ezt csak úgy tehetik meg, haa magyarok akkorí területét, Etelközt rohanják le.

Hát így, ilyen bonyolult módon állt bosszút a kazárnagykagán a Sarkel váránál fellázadt kabaroknak segítömagyarokon. Kihasznáita a bokharai emír váratlan táma­dását, az áldozatul esett úzokat a besenyőkre vadította,

azok meg a magyarokat rohanták meg. Ez még sakkban isszép, több lépéses kombinációnak számítana.

Ezek után a besenyők váltak a sztyeppe tulajdonképpeniuraivá, legalábbis a Volgától aKárpátokig. Megtehették:Kijev 960-ig, a kazárok elleni hadjáratig nem háborgatta

őket. Az Ural felől új ellenség nem érkezett. Az úzok isnyugton maradtak, mert a szamanida emíreket csak-csakleverte a bagdadi kalifa, és khorezmi központtal névleghelyreállt az arab uralom, délen. Nyugatra meg a magya­rok voltak, akiknek eléggé rossz emlékük maradt az etel­közi vereség a besenyőktöl, és különben is Nyugat­Európában kalandoz tak 900 és 960 között. (A honfoglalólegendában van egy elem a magyarokra lecsapó "sasok­ról", amelyek nagy károkat okoztak Etelköz és a Kárpátokközött. Csakhogy itt is van alapja a legendának: a honfog­laló törzsek által beszélt türk nyelvhen a "bese" szó nagyragadozó madarat,- sast jelentett. A besenyő, mint népnév, .erre hasonlított. Embertől vereséget szenvedni - na, ezemléknek nem túl szép, felejtsük el. De legendabeli ha­talmas sasoktól, az már egészen más ... Így gondolták di­cső öseink, és így lett a besenyö támadásból, amelyről

szemérmesen hallgattak, sasok támadása ... )Amúgy a besenyők neve a Becse türk személynévböl

87

ered. Tessék? Hogy ennek különféle formái magyar hely­ségnevekben is megvannak? Szigetbecse, Vecsés,Dunavecse, Óbecse, stb ... ??? No, ez már egy másik törté­net okából van így:

960, a nagy kalandozási vereségek után, Taksony feje­delem már keleti szövetségest is keres, hogy onnan is biz­

tosítva legyen a magyar határ. Ezt több módon teszi: fele­

séget hoz magának "Besenyöországból", és befogad na­

gyobb számú besenyő harcost is. Öket részben a nyugati

határ őrzésére telepíti le, részben pedig az ország szívébe

kerülnek, a fejedelmi szállásterület környékére.Nézzük csak a térképet: Szigetbecse pár kilométer Tak­

sonytól. Tehát közvetlenül székhelye mellé "tette" a bese­

nyőket, de kőzel van Dunavecse" Vecsés, vagy atiszamenti Besenyőtelek, és a besenyők egyik vezéréről

elnevezett Kartal is!Tehát a korábbi ellenség most már befogadott testvér­

nép lesz a magyarok földjén, sőt, később ez a nagy karrier

odáig jut el, hogy IV. Béla király fia, V. István egyenesen

besenyőkből állítja fel testőrségét uralkodói táborában, a

Csepel-szigeten. Igaz, volt egy-egy olyan besenyő vezér,

akinek a kereszténység felvétele nem volt ínyére, mint

például Tonuzoba, de az ilyen elégedetlenkedőket rövid

utón kivégezték.Egy kérdés marad: 960 után miért jó a besenyőknek,

hogy a magyarok segédnépévé válhatnak, önállóságukat

feladva? Nos, ennek is jó oka van. Emlékezzünk: Kijevekkor számolja fel a kazár birodalmat. Az így keletke:z;etthatalmi űrbe viszont új nép tör be délről, délkeletről, ésválik a sztyeppe urává: A. KUNOK!

88

* * *

Mi is történt? Nézzük csak korabeli krónikák alapján:Edesszai Máté örmény krónikaíró volt. (Edessza az ak­

kori Örményország fontos városa volt, később a k~resztes

hadjáratokban az egyik keresztes mini-állam székhelye.)

Máté 1050 körül ált, tehát közeli élményként jegyezte fel,amit leírt:

"A kígyók népe a sárgák területére vonult, szétverte és

elzavarta azokat, mire a sárgák az úzokra és a besenyőkre

zúdultak, és mindeme népek együtt, dühtől hajtva a római­akra törtek ... "

Mielőtt ezt a "rejtvényes" krónikát megfejtenénk, lás­sunk egy másik forrást is: Sarif al-Zaman Tahir Marvazi a

khorezmi szeldzsuk-török szultán orvosa és krónikása

volt. (Érdekes módon ez a két "foglalkozás" sokszor keve­redett, Batu kán már említett arab krónikása is müködöttorvosként is ... )

Marvazi I 120 körül írja le: "A türkökhöz sorolhatók aQünök. Ök Kitaj országából jöttek, mert féltek akitaj kán­

tól. Voltak köztük nesztoriánus keresztények is. Öket a

náluk számosabb és erősebb qay nép űzte el legelőikről,

erre ők a sarik területére mentek, a sarik pedig a yuzzok

földjét foglalták el. A yuzzok a besen.yők földjét vették elaz Örmény Tengerig."

No, most már fejthetünk rejtvényt is: mivel Marvazi. részben Ikindzsi ibn Kocskar khorezmi szultán emlékezé­seire alapítja krónikáját, aki iszlám vallásra tért kipcsákvolt, (1094-1097 között uralkodott), másrészt pedig egy

89

már Kínábanjárnak. Azóta rég tudják, hogy nem ez tör­tént, de Kinára a Kitáj név fennmaradt, épp úgy, mint az"indiánok" elnevezése. Hiába no, a térképek néha a törté­nelmi tévedések tárházai ...

De maradjunk most már a kitájok elől menekülő kunok­nál. ők a NanSan és az Ala-San hegységek között találkoz­tak a sarikkal, más ejtésben sárikkal vagy szárikkal. Ezegy olyan világos bőrű, világos szemű és szőke h'ajú indo-.európai néptörzs volt, amely még a gótok-germánok itteni

át~o,nulása ,. során szakadt le azokról, és maradt Közép­Kmaban. Oket az említett embertani jellemzőik alapjánnevezték SZÁRI-nak, azaz, szőkének, fakának, világos­

nak. (Megint egy bizonyiték a magyarok türk ősnyelvére:

a szárik csak eredetüket tekintve voltak indo-árják, nyel­vükben a türk környezet hatására "eltürkösödtek". A száritehát türk szó a szőke hajra, világos bőrre. És hogy is hiv­ták Szent István után azt a trónkövetelő Árpád-házi herce­get, akivel István utódainak meggyűlt a bajuk? Szőke hajaután SZÁRI LÁSZLÓNAK. Tessék mondani, a finnben,észtben ugye, nincs a szőkeségre SÁR vagy SZÁR szó ... ?)

Visszatérve: 990 körül a kunok és a sárik, akiket nevez­

tek még szőke ujgurnak vagy sárga ujgurnak is, a Tien­San hegység peremén vonulnak tovább, a "Hadak Útján",mint annyi más elődjük, IOIO körül, az úgynevezett"Dzsungáriai kapun", azaz, egy hágón át tőrnek be az isz­lámhitű oguzok és karlukok földjére. És itt találkoznakazzal a szintén türk néppel, amely harmadik szövetséges­ként járul hozzá az új sztyeppei birodalom létrehozásához:a kipcsákokkal.

Ez utóbbiak az Uraltól keletre éltek eredetileg, laza

kitáj követ szavait idézi, aki 1020 körül járt Khorezmben,kétségkívül hiteles a leírása.

Már csak a népek neveit kell tisztázni: a Máté által em­

lített "Kígyók Népe" egyelőre beazonosíthatatlan. A "sár­gák" viszont egyértelműen a KITÁlOK. Ez egy mongoltőrzs volt, amely annyira megerősődőtt a X. században,hogy a Kínai Birodalom jelentős északnyugati területeit ismeg tudta szállni. (Valószinűleg ők voltak Dzsingisz kánmongoljain'ak közvetlen elődei.)

A kitájok 980 körül már Pekingtől északnyugatra jártak,és előlük kezdtek menekülni a Sárga Folyó kanyarulatábólészaknyugat felé az addig ott békében élő QÚNÖK, azaz

kunok.Álljunk meg itt egy pillanatra: sokakat megzavarhat,

hogy ma Kitáj-nak az orosz nyelvben Kínát mondják. Pe­dig ez csak egy olyan egyszeri félreértés, mint amikor Ko­lumbusz hajósai annakidején azt hitték, hogy Indiát talál­ták meg a tenger felől, és ezért Közép-Amerika őslakóitelnevezték INDIÁNNAK. És bár azóta ezerszer tisztázó­dott, hogy Amerikának Indiához semmi köze nincs, a ket­tős kontinens ős-lakóit Kanadától Chiiéig indiánnak hívjákma is ... No, az oroszok éppen ugyanígy jártak. Amikor1700 körül kozákok és felderítő-térképészek a cárok meg­bízásából elkezdték Szibériát megismerni, és ezzel együttMongóliáig is eljutottak, az ottani lakóktól azt hallották ,hogy azok KITÁlOK, és ők KIT Ál földjén járnak. Az is"stimmelt", hogy a felfedezett népnek sárga bőre volt ésferde szeme, épp úgy, mint az "igazi" kínaiaknak. Így lettaz első orosz útinaplókban és térképeken Kína neve Kitáj,mert a felfedezők és kozákok tévedésből azt hitték, hogy

90

•

törzsszövetségben. Egyes részeik betagozódtak a khorezmisah vagy szultán országába, aki többnyire Bokharát,Szamarkandot is uralta, mint a bagdadi kalifa hűbérese. Itt

sokan magas karriert futottak be, még szultán is került kiközülük, mint a már említett Ikindzsi ibn-Kocskar. Az isz­

lám hitet felvett kipcsákok aztán szabadon mozogtak az

arab birodalom egész területén, közülük kerültek ki előbb

a bagdadi kalifa testőrségének tagjai, majd az Egyiptom­

ban uralkodó mameluk szultánok testőrei, de vált belőlük

olyan neves szultán is, mint a nagynevű Szaladdin egyik

utóda, Bajbarsz (róla lesz még szó).A kipcsákok másik része viszont, az ősi pogány hiten

megmaradva a kunokkal és a sárikkal együtt uralta a

sztyeppét, egészen a tatárok megjelenéséig. Olyan sokan

voltak, és annyi helyre jutottak el, hogy nem véletlenül

vált a kipcsákok nyelve, a türk egyik változata (és az ős­

magyar nyelv rokona) a sztyeppe-világ uralkodó általános

nyelvévé, a m~>ngol végektől a Kaszpi-tengerig. Később a

tatárok hadjárataiban is komoly szerepe lesz a .kipcsákok

zömének.Nos, ez a kun-sári-kipcsák szövetség 1050 körül már az

Ural-hegység európai oldalán is terjeszkedik, és egyhamar

eljutnak élcsapataik Íj Kárpátokig is. Ekkor találkoznak

majd elöször a magyarokkal, amikor portyázó kun lovasok

be-beütnek Erdélybe, a Kárpátokon belülre, ahol is SZentLászló király csúnyán szétveri őket, ez utóbbi ténynek is

van mondai feldolgozása is.A törzsszövetség birodalmán belül a kipcsákoké a keleti

rész, nagyjából a mongol sivatagtól a Volgáig, a kunokpedig az orosz fejedelemségek akkori déli határa mentén

92

élnek, a Kaszpi-tenger és a Kárpátok között. Megpróbál­

nak betörni a kis, részekre tagolt orosz fejedelemségekbeis, de például a Jaroszlavi fejedelem, Vszjevolod alaposanmegveri őket, utána a tatár hadjáratig viszonylagos béké­

ben élnek kunok, kipcsákok és oroszok, kereskednek isegymással, hiszen az arab világ és India, Kína felől érkező

áruk csak a kun-kipcsák területeken át jutnak el az orosz

városokba és az akkor mé~ meglévő volgai Bolgárföldre is.

A két krónikás szavaiból már csak két dolog megfejtet­

Ien. Egy: mi az, hogy "a rómaiakra törnek"? Hiszen Róma

ekkor már 500 éve nincs is, 476-ban elbukott. Igen ám, de

megvan még Bizánc, amely látszatból, de tényleges' hata­

lom nélkül viseli időnként a Kelet-Római Császárság ne­

vet. És a kunok bizony Bizánccal időnként össze­összecsapnak, mint az úzok is.

Igaz is: úzok? No igen, ők a "yuzzok" Marvazinál, Má­té, aki közelebb élt hozzájuk, "rendes; nevükön" úznakhivja öket. A krónikák szerint ők szoritják a kunokat nyu­

gatra. De a történelem idő-sorrendje ezt cáfolja, ugyanis a

valóságban az úzok menekültek a nyugatra törő kunok­

kipcsákok elől. Előbb a Balkánra próbálnak betörni, 1060

körül, de mivel az Bizánc hatalmi szférájába tartozik, ott

komoly katonai vereséget szenvednek. És ezután már ne­

kik is csak egy útjuk marad: menedéket kérni a magyarok­

tól, amit az éppen soros magyar királyok meg is adnak, és

Erdélybe telepítik a megmaradt úz törzseket, harcosokatis, a keleti határ védelmére. Elvégre ők sem "idegenek",ők is türk testvérnép, még ha néha ellenfelek is voltak.Amiért a két krónikás száz évvel később megtéved, az az,hogy ők összekeverik az úzoknak a besenyőket nyugatra

93

zavaró támadását 893-ban, a 980-as évekkel, amikor V1­

szont már a kunok kergették az úzokat - ugyancsak nyugat,felé.

Végül egy szóval még térjünk vissza a "rómaiak" kité­telre: 1240-ben Batu kán is a "rómaiak" ellen indult euró­pai hadjáratába. Ök "rimi"-nek hívták a nyugat-európainépeket, elsősorban a frankokat. Persze, ez abból is ered,hogy Nagy Károly alkalmazta előbb a "római császár" ne­vet saját magára, és ő, ugyebár, frank volt. Az arabok vi­szont még a huszadik század eleji marokkói szabadsághar­caikban is "rumi kutyának" emlegettek minden fehér em­bert. Ugyanezért: elsősorban franciák voltak az ellensége­ik, a franciák a frankok utódai, és a frankok királyai egyidőben "római császárnak" nevezték el magukat. Hogyavalóságban a korai frank tőrzsek éppen Róma szétverésé­ben vállaltak komoly részt 400 és 476 kőzött? Kicsire nemnézünk, ha egy történelmi tévedés babonává rögzül, akkoraz sokszáz évig úgy is marad, lásd az indiánok és Kitajesetét ...

És ha már ilyen babonáknál, tévedéseknél tartunk: amagyar ős-geszták szerint honfoglalni induló őseink "át­haladtak a fehér kunok országán", mielőtt a Kárpát­

medencébe beléptek volna. Hááát ... A "fehér kunok" mégcsak érthető. Vagy a SÁRIK fehér bőre és szőke haja mi­

att, vagy azért, mert a hun-utód kunok közt élt tovább afehér hun - fekete hun megkülönböztetés nlintájára fehérés fekete kunok közti különbség. (É~ fekete kunoknak akaraitokat vagy a kara-kitájokat nevezték? (DE: 895-896­ban ugyan semmiféle kunok országán nem jöhettek át ahonfoglalók, mert a kunok, sárik ekkor még a Sárga Folyó

94

mellett voltak, Kínában, a kipcsákok meg az Uraltól kelet­re, és ez még jó száz évig így is maradt...

Mindez csak egyet bizonyít: a gesztákba utólag bele­szőttek olyan elemeket is, amelyek a geszták megírásakorvalóságosak voltak, mert azt hitték, hogy az már a honfog­laláskor is ugyanúgy volt. .. A geszták I 100 körül vagyután íródnak. AKKOR már voltak kunok, ha úgy tetszik,fehér kunok azon a területen, ahol 200 évvel korábban a

honfoglaló törzsek áthaladtak. De 890-900 között ott méglegfeljebb csak besenyők élhettek - és ezt 200 év múlvamár elfeledték.

Hát így keletkeznek az "alapforrásnak" elismert magyar"ős-krónikák", és ennyit a megbízhatóságukról ... Márpe­dig a közhitben élő, és az akár még középiskolákban istanított magyar történelem máig is e krónikákon alapul,azok minden tévedéséve! együtt.

"Klllllánia" a tatárokig ...

1090-1150 között a Dnyepertől nyugatra élő kunokkomoly katonai erőnek is számítanak. Szent László király­lyal például úgy keverednek harcba, hogy 1091-ben a bi­zánciaknak adnak segítséget a besenyők végleges szétve­réséhez, majd a menekülő besenyőket üldözve csapnak beErdélybe és a Tiszántúlra. Vesztükre. László hadai erő­

sebbek. Bosszúból még egy támadást indítanak az Al­Dunánál, most már konkrétan a magyarok ellen - ésugyanúgy járnak. Pár évvel később a kijevi fejedelem szö­vetségeseként Przemysl-nél, a Kárpátok vonalánál Köny-

95

ves Kálmán seregét csalják tőrbe nomád harcmodórral:színlelt megfutamodással kezdik, majd az üldöző ellensé­get kétoldalról verik szét a többiek ...

Aztán a kunokat is utoléri a középkori birodalmak szo­kásos gyermekbetegsége: ha túl nagyra nő egy nép terüle­te, akkor a különféle alvezérek, törzsfőnökök elkezdenekönállósodni, mindegyik saját hatalomra tör. És ha kevés azerejük ahhoz, hogy az egész birodalmat uralhassák, akkor

elszakadnak, és a korábbi, birodalmon belüli saját ország­részből különálló "új országot" igyekeznek megalkotni. Akunoknál is pont ez történt: a keleti, zömmel kipcsákokuralta területek leszakadtak, és elváltak a nyugati, kunvezetésü résztől. Hozzájárult ehhez az is, hogya középső

részeket meg elfoglalták az orosz fejedelemségek hadai.És körülbelül innét kezdve nevezték a nyugati részt Fe­

hér-Kumániának, a keletIt pedig Fekete Kunországnak.Valamivel 1200 előtt még Könesek (más ejtésben

Koncsák) kán megpróbálja egyesíteni a két részt, de mártúl erősek a "kiskirályok", nem bírja azokra ráerőltetni

akaratát, marad a széthúzás, és az esetleges külső hódító­val szemben gyenge "önálló" kis rész-államocskák. Ésahogy az lenni szokott, ilyen helyzetben a külső hóditómeg is érkezik, Dzsingisz kán és mongol-tatár seregeiszemélyében. A keleti részen regnáló kipcsákokkal hamarboldogul. Aki meghódol, az beléphet a tatár seregbe, akiellenáll, az meghal. Mindegy, hogy "pogányhitü" mezeikipcsák, vagy iszlám hitre áttért harcos, ez utóbbiak alkot­ták a khorezmi szultánság legnagyobb népét és fő hadere­jét. De 1215-20 között Dzsingisz könnyedén elfoglalja akipcsákok és más szeldzsuk törökök által uralt területeket,

96

elpusztítva az ősi városokat, Bokharát, Szamarkandot ésKhorezmet.

Ezek után Dzsingisz előbb Bagdad ellen indul, de on­nan visszavonul, mert hírt kap arról, hogy hátában, oldalá­ban komoly ellenállás szerveződik, és ebben a nyugati ku­noknak is szerepük van.

Elindít hát két hadsereget a Kaukázuson át északra,Szubudaj' Bagatur és Dzsebe Nojon vezetésével. Ezek sor­ra verik le a kisebb kaukázusi népeket, a grúzokat, a cser­

keszeket, majd az alánokat is. Pedig az alánok oldalán már

kunok is harcolnak Kuthen (Kötöny) "király" vezetésealatt. Ismerős név? Az! Később még találkozunk vele. E

háború során írja a már idézett levelét Dzsebe Kötönynek,amelyben egy fajhoz, egy vérből valónak, tartozónak hívjaa kun vezért. Kötöny - ki tudja miért - elbizonytalanodik.És a csata előtt otthagyja az alánokat. Akiket, miutánegyedül maradtak, Dzsebe már könnyüszerrel szétver. (Amaradék alánok egy része is magyarföldre menekül, pedigők nem is türkök, hanem iráni nyelvüek, de hát csak mivagyunk ekkor már stabil, keleti eredetü birodalom, min­den menekült nép hozzánk jön, és mi be is fogadjukőket. .. )

Dzsebe azután "tatár módra" hálálja meg Kötöny árulá­sát: az alánok leverése után rászabadítja hadait a kun föl­dekre, a Volga mentén Szakszin, a Krím-félszigetenSzudak városát fosztja ki, és gyújtja fel. Az ezen feldühö­dött Kötöny szövetségeseket keres - és talál is a tatár ter­jeszkedést61 megrémülő orosz fejedelmekben. Hosszú ésnehéz tárgyalások után szövetséget kötnek a tatárok ellen.

Kötöny be is tartja ígéretét: lovasaival 1223-ban megje-

97

lenik az Azovi-tenger melletti Kalka folyó vidékén. Azegymással is acsarkodva rivalizáló orosz fejedelmek azon­ban vagy küldenek csapatokat - vagy nem. És azon is vi­táznak, hogy a csatában ki vezesse a szövetségeseket. Megis van· az eredménye: a tatárok simán szétverik az "egye­sült", de korántsem egységes orosz-kun hadakat. De agyőzeJem után, Dzsingisz kán egyre súlyosbodó betegségemiatt a mongol-tatár seregeket visszarendelik a Karako­rum városa körüli birodalmi kőzpontba. (Az orosz feje­

delmecskék később is ezt "játsszák": egyik sem segítimajd a másikat Batu kán 1236-38-as hadjárata során, ésegyenként vesznek is el. De ez már egy másik fejezet tár­

gya lesz.

* * *

Dzsingisz kán halála után, az új nagykán parancsáraSzubudaj Bagatur újabb hadjáratot indít a kun földek el­len. 1229-ben az Ural mellett le is győzi Kötöny seregét,az visszavonul a Fekete Tenger mellé, és ott erősítést

gyűjtve vereséget mér a nagy mongol hadvezérre. A tatá­

rok visszavonulnak az Ural hoz, ahol akkor birodalmukhatára van.

A kunok még pár évig nyugodtan élhetnek a sztyeppén.De l236-37-ben Ogotáj nagykagán (más ejtésben Ugudej,Ögödej) kinevezi a nagy, nyugati irányú hadjárat vezérévéDzsingisz kán unokáját, Batu kánt, aki félmilliós seregeélén elindul. Elpusztítják a Volga-menti Bolgár országot,majd egyenként verik szét a kis orosz fejedelemségeket.Amikor a rossz, téli-tavaszi útviszonyok miatt nem tudnak

98

átjutni a Novgorod felé vezető, mocsarak közötti utakon ,visszafordulnak délre, és 1238-ban rárontanak Kötönyre ésnépére. A kunok harci morálja ekkor már nagyon megren­dült: hallottak az orosz városok és seregek sorsáról, és arengeteg kis menekülő sztyeppei néptöredék is egyre rémí­tőbb híreket hoz.

Kötöny nem vállalja a csatát a hatalmas túlerőben tá­madó tatárok ellen, hanem IV. Béla magyar királytól kérmenedéket. A király okos ember: hamar belátja, hogy 30

ezer, a nomád harcmodorhoz szokott harcos igencsak jóljöhet a tatárok "hengere" ellen. Ezért testvérnépként fo~

gadja a Radnai és az Uzsoki Hágóknál 1239 húsvétjánmegjelenő kunokat, királyukat tényleg királyi fogadtatás­ban részesíti. És - a külőn megbecsülést kifejezendő - ak~rályi székhely közelébe, az ország közepébe viszi őket,

hogy ott telepítse le a családtagokkal együtt több, mintszázezer kunt. (Később, a kunokkal foglalkozó fejezetnélmég látjuk majd, hogya legtöbb kun város a Duna-Tiszaközén van ... )

Kötöny tudta, hogy a sok, néha győztesen ellenük vívottcsatáért a tatárok látványosan kivégeznék,. tehát saját éle­tét is mentve jőtt magyar földre. Csakhogy volt egy kisbaj: a köznép ugyan örömmel fogadta a közeli rokon nyel­vet beszélő, és az ősi vallást titokban még gyakorló kuno­kat (akik látszatból vették csak fel a kereszténységet) - demár a földesuraknak annál több bajuk volt velük: a renge­teg állatával legelőről legelőre vonuló kun sokadalom nemnézte, hogy \uelyik föld melyik uraság birtoka? Legeltet­tek, mert állataik éhesek voltak, és terményeket faltak fel,mert az ő gyomruk is korgott.

99

Ezt már zokon vették a földek urai. Követelték a király­

tól, hogy szórja szét a kunokat az országban, magyar urak

vezetése alatt, mert így, egy tömegben "veszélyesek".

(Kömonostori országgyűlés) A király, IV. Béla erre nem

volt hajlandó, mert az egy tömegben komoly eröt képvise­

lö -kun lovasságra NEKI MAGÁNAK volt szüksége, nem­

csak a tatárok, de a túl hatalmas magyar kiskirályok ellen

IS ...

És közben megérkeztek a tatárok a Kárpátokhoz, miu­

tán tölünk északra nem tudtak áttörni a "Végsö Tenger", ,azaz az Atlanti Óceán felé. Bár korábban "testvérnek" szó-

lították a királyt, és a magyarokat "testvérnépnek" - most _

már fenyegető üzeneteket kűldtek, űrügJíül használva fel a

kunok befogadását.

Több sem kellett a hatalmukat féltö föuraknak: terjesz­

teni kezdték, hogy "a kunok a tatárok kémei", mások meg

azt, hogy "a kunok miatt nem hagyjuk elpusztítani az or­

szágot" ...Ezt a hangulatot az is fokozta, hogya be-betörő, por­

tyázó tatár felderitő elöőrsökben sokan úgy látták, hogy

KUNOK is vannak. Honnan tudhatták volna, hogy azok

NEM KUNOK, hanem Batu seregéhez még az Ural vidé­

kén csatlakozott KIPCSÁKOK? A nyelv azonos volt, a

hajviselet és a fegyver is ...

Kötönyt, családját és főembereit'Béla király Visegrádra

hívatta, a királyi várba. Itt közölte vele: a helyzet tisztázá­

sáig "védőőrizetben lesz". Kötöny ezt jóhiszeműen el is

fogadta.Egyes magyar urak aztán kihasználták, hogy a király

keletre indult, a tatárok elleni harchoz ideális csatateret

100

keresni, és távollétében, a szomszédos osztrák főherceg,

Frigyes uszítására lemészárolták a kun vezért és legtöbbföemberét.

Csakhogy a 30 ezres kun sereg alig 50-60 kilométerrel

délebbre már együtt állt fegyverben, várva Béla király

hadba hívó parancsát a tatárok ellen. Ehelyett Kötöny és

társainak halálhíre érkezett meg. A végsőkig elkeseredett,

feldühödött kunok családjaikkal együtt az országot végig­

dúlva álltak bosszút, és elhagyták az országot. ,A tatárok

saját krónikásai szerint a bosszút úgy tetézték be, hogya

muhi csatában is részt vettek - a tatárok oldalán, és Kö­

töny öccse, Zeyhan (latin króníkákban Seihanus) Batu

arany hadi trónusának lábánál, arany zsámolyon ülve nézte

végig a magyar hadak pusztulását,

Így vezetett a magyar főurak anyagi érdekből való ön­

zése és idegengyűlölete az ország egyik legsúlyosabb ve­

reségéhez ... A kunok 1241-42 utáni sorsára még visszaté­

rünk, de addig az eddigi eseményeket két másik szem­

szögből is meg kell vizsgálnj: Julianus barát nézőpontjá­

ból és maguknak a tatároknak a krónikáiból. ..

Kötöny emlékét pedig ma~yar településnevek őrzik:Harkakötönytől Kötegyánig, bár az utóbbit vitatják. De

tény: a hosszú életü kun király bő húsz éven át irta be ne­

vét dicsőséggel a sztyeppe történelmébe ...

101

A Julianus-blöff

Oshaza-kereső vagy pápai kém volt?

A finn-ugor eredet híveinek egyik legfőbb aduja: igen,Julianus barát keleti utazásai során, az 1230-as évek végén

megtalálta a magyar őshazát, "Magna Hungáriát", és akeleten maradt ősmagyarokat, a baskírok személyében. Ésez a "Magna Hungária" bizony a Volga északabbi folyásamentén volt, ahol más finn-ugor népek is éltek!!!

Nos, hát mit is tudunk voltaképpen erről a derék barát­ról? Az átlagember nem túl sokat. Csak annyit, amitKodolányi Jánosnak még 1940 után megjelent regényéből,

majd a regény alapján készült filmből megtudhatott. Egyszép mesét. A mese szerint a lánglelkű hazafiúságtól fűtött

szerzetes elindul három társával Béla király kérésére, vagyparancsára, megkeresni keleten maradt testvéreinket, akik

nem jöttek annakidején velünk "honfoglalni". Rengetegbaj, viszály, nélkülözés és betegség után célba is ér, ésegy városban a Volga vidékén talál egy nőt, aki az ősi

nyelven énekel. Kifaggatja, és megtudja,hogy bizony léte­zik Magna Hungária. Siet haza a hírrel a királyhoz, és báraz út során két paptársa meghal, megéri a sok szenvedés,

102

I

mert megtalálta, amit keresett!!! Némi pihenő után a ki­rály visszaindítja az ősmagyarokhoz, de már elkésett, mertközben a tatárok - annyi más nép és ország mellett - test­véreinket és országukat is elpusztították. A két útról pedigjelentéseket írt a 'királynak, ezek az utókorra maradtak,bizonyítva a barát áldozatkész hősiességét, és a "keletimagyarok" legendájának igazát. ..

* * *

Csak egy a baj: Julianus eredeti jelentéseit szóról-szóraigen kevesen olvasták-olvashatták el. Pedig megvannak,

MAGYAR NYELVEN IS! Egy Lelkes kutató,' BendefyLászló dolgozta fel ezeket, és könyveiben a latin szövegés magyar fordítása egyaránt megtalálható, hozzáférhetö.(Mármint annak, aki az Országgyűlési Könyvtárban tpeg­találja e könyveket, melyek címei és megjelenési időpont­

jai: Az ismeretlen Julianus, Budapest, 1937., és MagnaHungária és a Liber Censuum, Budapest, 1943. Csak hely­ben olvashatók! Magam úgy találtam rájuk, hogya kunoktörténetéhez kerestem adalékokat, és Julianus jelentéseivelakartam azokat alátámasztani. És az Országgyűlési

Könyvtár egy lelkes ifjú hölgymunkatársa hívta fel a fi­gyelmemet a két, igen kevés ember által és igen ritkán

olvasott könyvre ... )Bendefy keményen foglalkozott vallástörténettel is, így

nemcsak a Julianus-jelentéseket idézi, hanem az azok elő­

deiként számon tartható Magyar Jochanka szerzetes-félejelentést is; valamint azt, hogy Julianus hírei hová, miként

103

jutottak el annakidején, és útjai között, bö fél esztendeig

hol járt és mit csinált a derék barát, "pihenés" helyett.Hát lássuk elöbb a tényeket, és a Julianus jelentéséböl

megismert részleteket, majd azok valódi háttér­

magyarázatát. Ami tény: 1235-ben indul a négy barát első

útjára, keletre, ahonnét 1236-ban tér kettő vissza. Majd

1237 őszén indul el Julianus újra, de már "hiába" ...

Bendefy második könyvében egyenesen a vatikáni le­

véltárban talált latin nyelvű beszámolóra hivatkozik. És ez

már érdekes: a magyar királyság egy a sok keresztény or­

szág közül. Miért éppen a magyarok eredetét kutató

Julianus jelentése az, ami még a vatikáni levéltárban is

megvan. Sőt, bekerül abba a LIBER CENSUUM nevű

jegyzékbe, amelyet még a későbbi Harmadik Honorius

néven pápává választott Cencius Savelli pápai kamarás

kezdett írni, és nem másról szól, mint a Vatikán egyházi

fennhatósága alá tartozó országok, területek jövedelmijegyzékéről?Ugyanis ez a Honorius utódai által is vezetett

"leltár" igen fontos volt, és ezért hiteles is. Két dolog ke­

rülhetett csak bele: a katolikus egyház tulajdonainak és

jövedelmeinek elszámolása és változásai, ezen kívül csak

olyasmi, ami a pápaság, a pápai állam és az egyház szem­

pontjából rendkívüli fontossággal bírt' l! Mármost az egyik

királyság ős-kereső expedíciója, amelyböl sem jövedelem

nem származik, sem új térités nem remélhető, hogyan, ésmiért kerül ide? Mert Honorius pápa 1227-ben meghalt.

Utóda az a IX. Gergely lett, aki sokkal komolyabb dol­gokkal volt elfoglalva, például a Frigyes császárral folyta­tott viszálykodással és a Bizánccal való szembenállással. ..

És mégis: Julianus jelentése benne van a Liber

104

Censuum-ban. Sőt, mellette szerepel egy másik jelentés is:egy Magyar Jochanka nevű szerzetesé, amely lényegesenkorábbi: ö 1220-ban indult keletre, és egyáltalán nem amagyar ősök keresésére ...

Azután. Amikor Julianus visszatér elsö útjáról, a követ­kezőket teszi: lediktálja nevezetes jelentését Richardus

barátnak, aki valószínűleg IV. Béla király egyik jegyzője

volt, és feljegyzi a "nagy híreket". ÁMDE: ezután Julianus

nem "itthon pihen", hanem egyenesen Rómába siet, már

1237 januárjában. És ott részletes jelentést tesz útjáról a

pápai udvarban. Amig ott van, már egyenesen római utasi­

tásra négy ifjabb rendtársa indul el keletre. Majd 1237

őszén öt is visszaküldik, második útja során keresi is: ki

mit tud ifjú társairól? Annyit tud meg: társai tatár fogság­ba estek, azt sem tudni, élnek-e még ...

Mindezek után idej e lenne végre tisztázni, mi is szere­

pel "Magna Hungárián" kívül a Julia,nus-jelentésekben, ésfőleg MIÉRT?

Hogy ezt értsük is, először Magyar Jochanka jelentésétkell ismerni, amely Bendefy könyvében nem véletlenül

szerepel együtt Julianus" tudósítása íval":

Jochanka szerzetes 1220-ban Khorezmen át messze ke­

letre jut el Szuraibába, a mongol kánok egyik székváros­ába. (Ezt utólag Batu székvárosának próbálja Bendefy

megjelölni, de téved: 1220 körül Batu még igen fiatal, egya sok Dzsingisz-unoka közül, még él Dzsingisz kán, és őt

is fia, Ogotháj IOgodej, Ögödejl követi a nagykán tisztsé­

gében, Batut majd csak 1230 után választjákDZSIHANGIR-rá, a nyugat felé induló nagy hadjáratszentséges vezérévé ... ) De tény: Jochanka eljut egy káni

105

107

Fejedelemséget nem érte el az 1236-37-es hadjáratban atatár sereg. De ha délen Kijevhez tartozó "orosz földön';jöttek haza, akkor előtte átjöhettek ugyan Kunországon,amely ekkor még létezett, viszont északon a mordvinokföldjén ugyan nem ...

Aztán jön egy komoly "baki": Julianus szerint rábíztaka tatárok egy levelet, amelyet csak ő értett meg, mert "uj­gur betűkkel volt írva, de kun nyelven", és ő, mivel ko­rábban dolgozott már térítő munkán a kunok között le,tudott fordítani. És ebben Batu kán megfenyegeti Bélakirályt, mert az befogadta a kunokat!

Mármost:

Egy: Julianus tatárokkal nem találkozott közvetlenü!.Kettő: 1236-37-ben Batu, saját krónikása szerint még

tucatnyi levélben édesgeti a maga oldalára "Béla kán t", a"testvér nép" vezérét, és nem fenyegeti.

Három: 1236-37-ben fenyeget a kunok befogadása mi­att? Akik 1239 húsvétján jelentkeznek a Radnai és azUzsoki Hágóknál, bebocsájtást kérve? Hát időutazó, jós,vagy látnok volt ez a Batu kán?'

Szóval: vagy az egész levél-ügy hazugság, vagy voltilyen, de már Julianus második útján, Batu orosz hadjárataután? De akkor miért az első Julianus-útról írt jelentésbenszerepel? Vagy ez az egész csak arra szólt, hogy valami"magyar vonatkozású hírt" is hozzon Bélának, aki az utatpénzelte?

Ír Julianus a tatárok hadrendjéről is. Leírja a sereg szer­vezeti felépítését: tíz harcos fölött áll egy tatár, tíz ilyenegység egy század, tíz század egy ezred, tíz ezred a tumen,a magasabb parancsnokok mind mongolok és tatárok. Ez

106

székhelyre, amelyről részletes leírást ad. Legfontosabbeleme a jelentésnek: a tatárok a keresztényeket szeretik,de a szaracénokat (ezen most és itt a muzulmán arabok!!tés szeldzsuk-tőrököket érti) gyűlölik. Vajon miért volt ezfontos? (Válasz később!) Ami Jochankánál még fontos:magyar szerzetes létére egy árva szót sem ejt semmiféle

keleti magyarról, vagy "Magna Hungáriáról" ...Ezután indul el Julianus és három társa 1236-ban.

Előbb a fehér kunok országán át jut el Ulea földjére, Bun­da városába. (Már nem létezik, a későbbi tatárdúlás eltün­tette ... ) Bunda a Kaszpi-tengertől északkeletre volt.Julianus megállapítja: tőlük északra, ahol azelőtt a tatárok

éltek, most a kunok vannak. (A valóságban: Batu seregeiéppen jóval északabbra, a kis orosz hercegségek feldúlá­sával vannak elfoglalva, ezért tudnak a sztyeppe e részéreideiglenesen a kunok visszaszivárogni. 2 év múlva márnem lesznek ott, az északról visszatérő Batu elől mene­külnek majd - hozzánk ... )

Aztán komoly földrajzi hibát vét Julianus: "Amikorvisszafelé haladtunk Kunországon, a nagy pogány államonkeresztül" - írja, de ez "nem stimmel", mert másutt vi­

szont úgy írja le visszaútját, hogya mordvinok földjén át,és az oroszokon keresztül jőttek haza ... Mí itt a hiba? Az,hogya mordvinok földje és a kunok országa között észak­déli irányban több száz kílométeres távolság volt ekkor!És még valanú: ha már az odafelé vezető út idején zajlottBatu oroszellenes hadjárata (ami egybe is esik a tőrténel­

mi évszámokkal), akkor később, visszafelé milyen oroszföldön jöttek át? Mert Novgorodtól délre már selyuni semmaradt Batu után, főleg élő orosz nem. Egyedül a Kijevi

I •

I

igaz is. Főleg azt illetően, hogy a tatár sereghen sok behó-. dolt nép fiai is harcoltak. És Batu, zseniális módon, "ősz-'

szekeverte" őket. Akár tíz külőnféle nép fia is alkothatottegy tizedet. Az ok: így nincsenek a meghódolt népek har­cosai egy tőmegben, külőnálló seregrészként. Mert ha ab­ban lennének, ez alapja lehetne bármiféle lázadásnak, ésAtillától a kborezmi sahig sok nagy vezér vesztét okoztamár, hogy dőntő csaták idején egyes "szővetségesek"

cserbenhagyj ák a fősereget. Ha szét vannak szórva a

lezgek, a beludzsok, és a tőbbi meghódoltak, akkor í1yenveszély nincs. Ami persze, nem volt igaz a sereg egészére,csak ezt Julianus nem tudhatta: a legütőképesebb temenek,színtisztán tatárokból, vagy kipcsákokból álltak.

Julianus második útjának útvonala is érdekes: előbb

Matrika (a mai Tamany) városát érinti, majd a Kubán fo­lyó mentén megy tovább, a cserkeszek főldjén át. Ezután aTerek folyó menti Alániáról ír, az alánok főldjéről.

(Megint egy kérdőjel: már esett szó róla, és a kővetkező

fejezetben részletesen látni fogjuk: 1220-22 kőzőtt az alá­nokat, szövetségesük, Kőtöny kun király árulása miatt tel­jesen szétverik Dzsebe Nojon tatár seregei. Hát akkor

1237-3 8-ban MILYEN ALÁNIÁN megy keresztülJulianus? Vagy ez is csak úgy kerűlt a jelentésbe, hogytudott róla: kevéssel korábban itt volt Alánföld? De mertnem is járt arra, nem tudhatja, hogy mar 15 éve nincs ilyen

. ?)orszag ....Ezután a régi ltil,- a kazal' főváros mentén fordul észak­

ra, jár a Volga-Don kőnyőkvidékénél(ez igaz lehet), majdír a Dontól nyugatra élő kunokról (ez is "ül"), végül Penzavárosa felé megy tovább még vagy 500 kilométert ...

108

Nos, ez mind elég messze van, a Volgától keletre eső

mai Baskirföldtől ... Már pedig Julianus állítja, hogy má­sodik útján eljutott oda, "Magna Hungáriába", de ott mársemmit sem talált, mindent elpusztítottak a tatárok.

Hááát ... Először is nem jutott el odáig. Másodszor: azorosz hadjárat tényeit pontosan lejegyezte Batu arab kró­nikása. Eszerint: az északi sereget Batu testvére, a nagyvezér által kevéssé szeretett Sejbán kán vezette. Ök elő­

ször is szétverték Volgai Bulgáriát, ahonnét aztán Moszk­

va felé támadtak tovább, és az akkor még jelentéktelenMoszkva városát egy nappal előbb érték el, mint Batu fő­

serege. Eközben átgázoltak egy sor kis népen, aszogdoktól a vortokig, szerepel minden apró nép és tőrzs

neve, de "Magna Hungáriáról" vagy keleti magyarokrólbizony egy árva szó sem esik, sem Sej bán, sem Batu sere­génél. A tatár balszárny' viszont jóval délebbre, a tenger­

.parton mozgott. Akkor hogy lehet, hogy egyik sem talál­kozott a "Baskírföldön élő ómagyarokkal?

Szóval a történelem itt "űberelheti" a legendákat, mertlehet valamit egy mesében, vagy egy kitalált jelentésbenegy megfelelő évszázadba vagy akár évtizedbe is elhe­lyezni, de amikor a sűrűn változó eseményeknek évente,sőt, félévente más a helyszíne és a sorrendj e és ezt a har­cos fél krónikásai meg is őrökítik - akkor bizony lebukik,a tőrténelem-hamisítás ...

De maradjunk még Julianusnál: rendkívül érdekli a ba­rátot az, hogy miért is indultak a tatárok messze keletibirodalmukból nyugat, tehát végső soron Európa irányába?Ezt annyira fontosnak tartja, hogy egy egész legendát ir le

109

I'I'I'!I,

, ,

róla, 12 J 8-20 közötti eseményeket próbál magyarázni ve­le. Hát lássuk:

Julianus szerint minden a két kun király vitájával kez­dődött. Az egyik a legendásan gazdag Vitoph volt. Öt

gazdagsága miatt megtámadta egy másik, a Bug folyó mel­lől induló Urech. Le is győzte. És Vitoph a hornachi (?)szultánhoz menekült.

(Itt az első kérdőjel: ezt a Hoinach-ot Julianus az Azovi

tenger mellé belyezi, Tanais városába. Csakhogy ott sem

akkor, sem korábban semmiféle muzulmán szultánság nem

létezett! A kazárok nem engedték idáig feljutni az iszlámhitet, a kunok és az oroszok meg később pláne nem ... )

Tehát mi marad? A hasonló hangzású Horezm vagyKhorezm. (A következő fejezet majd bizonyítja, hogy va­lóban innen indult Dzsingisz kán hadjárata ... )

Julianus szerint a hornachi szultán megölte a menekülő

Vitoph-ot, akinek fiát Urech gyilkolta le. De életben ma­radt Vitoph másik fia, aki a tatár kánhoz menekült, annak

segítségét kérve bosszúból a szultán és Urech ellen. És a

kán nál megértő fülekre talált, merí az is bosszút lihegett a

szultánnal szemben: ugyanis az ő húgát előbb feleségül

kérte, majd elrabolta, megbecstelenítette, végül megölteHornach szultánja,

Ezért támadtak a tatárok Hornach-ra, azt megsemmisí­

tették, majd a kunokat is legyőzték a Kalka folyónál, és

visszaindulva megsemmisítették "Magna Hungáriát" is. Ésez a tatár kán Gurgutha volt, Ogotáj kán apja, akit hívtakmég Gurgathának is.

A mese gyönyörű. De nézzük inkább a tényeket.A kalkai csata 1223-ban volt. Ha innen visszafordul va

110

semmisítették meg a magyar őshazát a tatárok, akkor bi­zony Julianus első útján, 1236-ban már erről kellett volna,hogy értesüljön, és nem indul vissza, második útra a "test­véreket és az őshazát" keresgélni ....

Aztán: Gurgutha, vagy Gurgatha nevű tatár kán egysze­rűen nem létezett. Ogotáj apja Dzsingisz volt. Öt sosem

hivták így. És Khorezmnél Dzsingisz támadott. Hasonlóneveket próbáltam keresni: egyetlen van. Gurgandzs vá­

rosa, a khorezmi szultán,vagy sah egyik "legendásan gaz­dag" városa, valahol Bukhara, Szamarkand vidékén. Ezt a

Khorezm elleni tatár hadjárat során földig rombolták, ma

már nyoma sincs. De a mongolok, tatárok között ilyen név

nem szerepel. Pedig Julian,us szerint ez a Gurgutha­

Gurgatha "Kan Kathai" is volt Kína kánja. Mármost azmár tisztázva van, hogya "kitájok kánja" még nem jelenti

automatikusan Kínát. De ha azt a mongol vezért keressük,aki Kínát is uralma alá vonta, és még Julianus utazása

előtt tette mindezt - az is Dzsingisz volt!

Ami a khorezmi szultán ellen indított tatár támadás va­lódi eredetét illeti, arra a következő fejezetben térek visz­

sza, tatár és arab források egyaránt említik ezt, de lányrab­

lásról, vagy menekült kun királyfiakról szó sincsen! Ke­

reskedők és követek legyilkolásáról annál több, ahogy a

bagdadi kalifa birodalmán belüli belviszályokról és rossz

szövetséges-választásról is ...Annyi igaz az egészből, hogya khorezmi szultán, vagy

sah valóban szétvert egy türk népet, a karaitokat, akiket

egyes források fekete kunokként azonosítanak. De azokkirálya vagy vezére nem Vitoph volt, ilyen nevet egyetlenkrónika sem ismer, hanem Tugril vagy Togrul! És Urech

III

~Isem létezett soha, a leírás csak egy emberre illik: Cuthen,vagy Kötöny királyra. Ö viszont Khorezmnek még a tájé­kán sem járt, onnan sokkal nyugatabbra szervezte akkor azellenállást a tatárokkal szemben, például Alánföldön, vagyKalkánál.

Egyszóval: sokat, túl sokat foglalkozik Julianus a tatá­rok megindulásának okaival. De csak kósza híreket hall,eltorzított neveket, az is lehet, hogy ő maga költőtte azo­kat.

Ír még arról is, hogy Ogotáj 1230-ban Batu őccsét,

Suntáj herceget 30 ezres sereggel a kipcsákok ellen küldi,majd miután az vereséget szenved, maga Batu veri ki asztyeppéről a kunokat.

Ez is fél-egyharmad igazság. Az előző, kunokról szólófejezetből emlékezhetünk: ezt a hadjáratot nem "Batu öcs­cse", hanem a sokkal idösebb hadvezér, Szubudaj Bagaturvezette, és az események is fordítva történtek. Előbb meg­verték a kunokat, majd Kötöny, erősítést gyűjtve, vissza­verte a tatárokat az Ural hegység mögé. És úgy mellesleg:Batunak "Suntáj" nevű öccse nem volt, a "Dzsingiszidahercegek", azaz Dzsingisz leszármazottai között sem sze­repel ilyen név ...

Mindez mit bizonyít? Azt, hogy Julianus barát hallegyet-mást, kósza pletykákból állít össze jelentéseket,amelyek jórészt köszönő viszonyban sincsenek a valóság­gal - tehát a derék szerzetes eleve szavahihetetlen ember,vagy krónikásnak borzalmasan felületes!

És amikor találkozik valahol azzal, aki "ősmagyar nyel­ven" mesél neki Magna Hungáriáról és az ott élő magyartestvérekröl?

112

Amit biztosan tudunk: Julianus beszélte a kunoknál ta-I '

nulta el a sztyeppén általánosan beszélt ősi türk nyelvet.Amely jórészt azonos volt a honfoglalni érkező magyaroknyelvével. Tehát amikor hall egy embert, aki ezt beszéli,rögtön kombinál: ez is magyar! Ezt le is írja. Ami viszontszázszorosan nem stimmel: az eddigiekből láthatjuk, hogybárhol jár, nevek, adatok sokaságát jegyzi meg, még hatévesen is. Városokét, vezérekét, uralkodókét. Nos, hogy­ha a magyar őshaza megkeresése volt a fő feladata, akkorhogy lehet az, hogy meg sem kérdezi az egyszem megta­lált "magyart": milyen városokban élnek ők, és kik az ot­tani uralkodók, vezérek? Mert ilyen adat bizony egy szálsincs a barát lejegyzett jelentéseiben!

Annál több jel mutat arra: útjának célja az volt, hogymindent megtudjon - A TATÁROKRÓL! És ezt meg ispróbálta, még ha számtalan fals adatot közöl is.

Ez viszont nem IV. Béla magyar királyt érdekelhette1236-ban, hanem valaki egészen mást! Nevezetesen IX.Gergely római pápát! Hogy miért, azt rögtön és részlete­sen megtudjuk, addig befejezésképpen Julianusról csakannyit: nem magyar felfedező volt bizony, de nem ám.Hanem jó néhány társával együtt pápai kém, hírsz'erző,

felderítő, még ha elég gyenge képességű is. Akinek útját apápa megfizettette a jóhiszeműen balek Béla királlyal, ésaki, hogyaköltségeket igazolja, költött egy szép mesétősmagyarokról, őshazáról, hadd örüljön már a jó király is.Itt hagyott egy jelentést, aztán rohant megbízóihoz Rómá­ba, a sokkal fontosabb hírekkel ...

113

Gergely pápa és Nesztar püspök "ámyéka" - avagy:létezett-e János pap országa?

,Ha egyszer azt mondtuk, hogy IX. Gergely pápát, épp

úgy, mint elődjét, Honariust igen érdekelte, sőt, izgatta atatár-kérdés, annyira, hogy előbb Magyar Jochankát,majdJulianust és rendtársait tőbbszőr is, később pedig a lengyelBenedictus Polonust, vagy vele egy időben, 1245-ben Pia­

no Carpini ferences rendi szerzetest is keletre küldi híre­ket szerezni, utóbbi Batu visszafordulása után 3 évvel visz.levelet a tatár nagykagánhoz, hiszen a pápa nem tudja,hogy miért álltak meg Triesztnél, az Adria partjai a tatárseregek - jőhet a lényegi kérdés: MIÉRT VOLT MINDEZ

25 ÉVEN ÁT ENNYIRE FONTOS?A válasz mőgött mindenekelőtt két egyházi név áll:

Nesztor püspök és János pap neve. No meg Bagdad első,

sikertelen, tatárok általi ostrom áé 1219-ben. Hogy ettől

nem lettünk okosabbak? Első látásra persze, hogy nem.

Mert az egész tőrténet igen hosszú.Nesztor, vagy latinosan Nestorius Szíriából indult püs­

pök volt. Kitűnő műveltségű, messze földön csodált hit­szónok. Akit érdemeiért 428-ban konstantinápolyi (bizán­

ci) pátriárkává neveztek ki, azaz, a pápa 'utáni másodiklegmagasabb méltóság, a keleti keresztények összefogásavolt a feladata. De okos és kételkedő ember is volt, ezértmásként magyarázta Krisztus szerep ét, mint a pápa. Jé­zusnak elsősorban emberi szerepét méltatta. És ez máreretnekségnek számított. Ennek megfelelően a soros pápa

114

ki is átkozta őt, annak rendje és módja szerint. EkkorEgyiptomba menekült, ahol 454 körül meghalt.

De ekkor már nagyon sok híve volt. Akik tépelődtek:

merre menekülnének? Egyházi szempontból Bizánc ésRóma akkor még nem szakadt szét. Tehát akár északra,Európába indulnak, akár a bizánci főhatóságú Földközi­tenger melléken maradnak, üldöztetés és halál lesz az osz­

tályrészük. Nem "olt más kiút: kelet felé kellett menniük.Perzsiában önálló szektát alapítottak, ennek híveit nevez­

ték később nesztoriánus keresztényeknek, akik, más keletikeresztényegyházakhoz hasonlóan, nem fogadták el a pá­pa főhatóságát.

De Perzsiából is tovább mentek, eszméik keményen hó­dítottak Közép-Ázsiában, egészen Mongóliáig, Kínában,sőt, a mai Vietnam és Burma területén is látott még MarcoPolo hatalmas nesztoriánus bazilikákat.

És a rengeteg kisebb királyságban, városállamban,amely még tatár hódoltságban is létezett, 1250-1300 kö­zött is, a Kelet végtelen térségein, a lakosság harmadáttekintve általában nesztoriánus volt, a bálványimádók, amuzulmánok és a buddhisták mellett ... Körülbelül 1500­ig, amikor is'- a muzulmán nagymagulok leigázzák India

északi felét, a nesztoriánus volt az egyetlen keresztényvallás, amely gyökeret tudott keleten verni, és a hatalmiviszonyokba is bele tudott szólni.

Csakhogy minderről a pápa' Rónában az 1200-as évekelejéig mit sem tudott, hiszen keletről igen ritkán jöttekide hírek. Elég volt foglalkozni az arabokkal, az egyház­szakadás után Bizánc törekvéseivel, és ekkor volt csúcs­ponton a pápaság és a császárság viszálya is, ll.

115

"Rőtszakállú" Frigyes és IX. Gergely kőzőtt. A tetejébe akeresztes hadjáratok révén nemrég megszerzett szentfőldi

kis keresztény fejedelemségek és a környezö iszlám terü­

letek állandó harcai is zavarták a képet.Pedig nem kellett volna messze jutni a pápa embereinek

ahhoz, hogya nesztoriánnsokról többet tudjanak: Marco

Polo apja járt az akkori Örményországgal határos Moszuli

Királyságban is, 1260 körül. (Moszul ma észak-iraki vá­

ros, a tájékozódás kedvéért ... )

Ezt irja: Élnek itt keresztények, de nem a római egyház

parancsa szerint, mert hamis tanokat követnek.

Nesztoriánus a nevük, fejük egy pátriárka, akit ők

dzsatolik-nak neveznek, Ez a pátriárka nevezi ki érsekei­

ket, apátjaikat, és minden rangú prelátusaikat, és küldi

őket a négy égtáj felé, Indiába, Baudaszba, vagy Katbajba,épp úgy, mint ahogy a római pápa csinálja a latin orszá­

gokban. És azokban az országokban (mármint keleten)

nagyszámú keresztény él, de ezek mind nesztoriánusok,

akik több kérdésben eltávolodtak a (római) hittől. ..

Maga Polo egy Szindzsu nevü városról írja: számos fa­

lunak és városnak a központja, a lakosság bálványimádók­

ból, Mohamed hiveiből, és nesztoriánus keresztényekből

áll.

Vajon hol lehet ez az ország? Egy tájékozódási alap

van: egy itteni állatfajta, amelyet Polo részletesen körülír:

"elefánt nagyságú vadbarom, testét legalább három tenyérhosszú, bozontos gyapjú borítja, részben fehérek, részbenfeketék. Némelyeket meg is szelídítik". Nos, a leirás egyállatra illik, mint a szőrme is, amelyet Polo Velencébehozott: EZ A YAK! És hol él a yak? Tibetben!

116

Végkövetkeztetés: még a mélyen buddhista Tibetperemországaiban is az egyik legerősebb vallás volt a .nesztoriánus keresztényeké.

Más: Kampicsu városában, az ujgurok székhelyén is ta­lált olyan nesztoriánus templomot Polo, amelyben a ké­sőbbi tatár nagykagán, Kubiláj nesztoriánus vallású édes­anyjának (J! J) képmását őrizték.

Ugyancsak Polo számol be Egrigaia tartományról,amely Tanguthoz tartozik. Tangut vagy Tangkut olyan

MONGOL tartomány volt, amelyet Dzsingisz kán az elsők

közőtt hódított meg, még 1210 előtt. Mégis, Polo ott járta­

kor, 1270 körül lát a városban három nagy nesztoriánus

templomot is, amelyben hívők gyakorolják a vallást, pedig

az egész tartomány Kubiláj nagykán birtoka! És a szom­

széd tartomány már Tenduk, amely János pap birodalmá­

hoz tartozik - mondja Polo. (János papról és országárólkésőbb lesz még szó ... )

És innen'hét nap lovaglásra keletre, Kína akkori határán

is olyan városról tudósít Polo, amelyben a lakosság felenesztoriánusokból állt!

Ruysbroek, más néven Rubruquis, Szent Lajos francia

király követe, akit a tatárokhoz küld, beszámol róla 1252­

ben, hogy Szent István napján (karácsony másnapján) ritu­

álisan isznak rizsbort, és amíg arra vár, hogy Möngke kán

fogadja, van ideje besétálni a káni székváros nesztoriánustemplomába, amelynek még csodálatos szentképeit is leír­ja!

Mások arról tudósítanak, hogya vezető tatár kánok ud­varában teljes volt a vallási szabadság, és egy-egy hadjáratsorán a kánok nemcsak a sámánok, hanem buddhista bon-

117

119

van szó, és azért egyben sem uralkodó a nesztorianizmus ­kivéve egyet! Erről az egyröl jöttek azután furcsa hírek éslegendák: 1165 körül kezdett terjedni Európában egy bi­zarr történet. Eszerint egy hatalmas, Ázsiában élő keresz­tény uralkodó levelet írt a pápához, a német-rÓmai csá­szárhoz, Mánuel bizánci császárhoz, és más európai feje­delmekhez. Ebben saját hatalmáról már-már túlzó jelzők­

ben beszél. És ettől kezdve gyökeredzett meg a legenda: eJános pap egy hatalmas keresztény ország ura. Mások sze­

rint etióp földön élt e híres figura.Freisingi Ottó, az 1200 előtt alkotott krónikás szerint a

hírt egy szír püspök hozta, aki elmondta azt is: János egynesztoriánus országot vezet. És haddal indult el a Szent­föld elfoglalására mindenki mástól, de a Tigris folyó ára­dása útját állta, ezért visszafordult.

Később egyesek akaraitok uralkodójával, Togrul szul­tánnal azonosították a rejtélyes keleti papot. Ha most visz­szatérünk arra, hogy sok ,jel szerint a karaitok voltak a"fekete kunok", és Togrullal azonosítják a Julianus legen­dáiban szereplő Vitoph fejedelmet, már megint szép, bo­nyolult képletet kapunk. Főleg, ha azt is tudjuk, hogy voltegy kara-kitáj uralkodó is, akit Gurkán-nak hívtak, és másforrások szerint ő volt Julianus hírhedt Gurgutha kánja.Igen ám, de van, aki szerint viszont maga Gurkán volt Já­

nos pap.Elég. bonyolult már? Mert 'ha nel]l, akkor van még egy

változat: amikor a keresztes hadak 12l8-ban elfoglaltákDamiettát, a muzulmánok nagy erejű ellentámadást indí­tottak. Körülzárták a várost, de egy idő után ostrom nélkülvisszavonultak. Mi lehetett az ok? Jacobus de Vitry, Acre

118

Mi minden következik az eddigiekből? Mindenekelőtt

egy olyan következtetés, amely ugyan nem e fejezet tár­gya, de fontos: ha Ázsia ennyi távoli zugába eljutottakegyetlen keresztény vallásként a nesztoriánusok, akkor azöshazában még ott élő magyaroknak volt honnan merítenia kereszténység felvétele előtt 4-5 évvel a Szűz Máría­legendával nagyon is hasonló Babba Marija-Iegendát, és akunokra is igaz lehet, hogy már őshazájukban ismerték akeresztény hitet, igaz, annak egy eretnek ágát, de ezt hon­nan is tudhatták volna?

A sokkal fontosabb: az évek során azért mindebből va­lami csak-csak eljutott még a kiküldött kémek és MarcoPolo előtt is a római pápai udvarba! És annyit már 1200­1210 körül is tudtak, hogy valahol keleten elég sok "eret­nek" keresztény él, és eléggé hatalmas területen. Azt nemtudhatták, hogy sok elszórt kis országról, városállamról

cok és nesztoriánus keresztény papok jóslatát, véleményétis kikérték ...

Marco Polo apja pedig említi: Gergely pápa halála után,pont a pápaválasztáskor a nagykán két "tatár főurat" kül­dött követségbe, csak nem volt kihez, mert még nem voltpápa. Így azok dolguk végezetlenül tértek vissza. De egy­valamit nem felejtettek el: Jeruzsálembe ellátogatni, és aSzent Síron égö lámpából szentelt olajat kérni, majd azt

elvinni Kubiláj nagykánhoz, aki elhunyt, nesztoriánus ke­resztény édesanyja sírjára kívánta tenni az ebböl készítettmécsest, anyja végakaratának megfelelően.

* * *

,

"I

II!

121

De pechj ük van: Bagdadban éppen egy hosszú életű éserős kezű kalifa uralkodik, aki nem szereti, ha felszelete­lik az arab birodalmat, főleg ha azt szeldzsukok,kipcsákok és mások teszik meg ... Tehát a kalifa, An­Naszír (másként An-Nasszer) odafigyel, és megtudja,hogy Khorezmtől keletre új, hatalmas erő jelenik meg. ATATÁR SEREG. Azt tudja, hogy ezek Kínát már leigáz­ták, és nem is akármilyen erejűek, Dzsingisz kán seregekétszázezer (!) lovast számlál. Úgy véli, hogy Dzsingisztkell megnyemi szövetségesnek Mohammed Aladdinkhorezmi önjelölt sah ellen. Tévedett.

Ám sokkal nagyobbat tévedett maga a sah-szultán. Öugyanis merő nagyképűségből megaiázó módon utasítjavissza Dzsingisz ultimátumát, hogy legyen annak hűbére­

se. Egyik forrás .szerint a kán követeít mészároltatja le,

mások szerint még párszáz "békés mongol kereskedőt" is,akik persze, ettől még lehettek kémek is. (És szó sincssemmifélé lányrablásról vagy gyilkosságról. .. )

A bedühödött kán beindul seregeivel, szétveri a sah erő­

it, elpusztítja Khorezmet, Szamarkandot, Bokharát,Gurgandzsot - és ott sem áll meg. 1219-ben váratlanulBagdad falai alá ér.

A tűrk városok, és az útjába eső más települések ostro­mánál történik az, amiről Magyar Jochanka számol be: az

iszlámhitűeket lemészárolják, de a nesztoriánus kereszté­nyeket. békén hagyják. És egyes tatár seregrészek, vagyazok táborai felett keresztes zászló lobog. Mert ottnesztoriánusok vannak többségben, több Dzsingisz-fiú,kán is az! (Az már egy egészen más kérdés, hogy amikoraz orosz hadjáratban a Bizánchoz tartozó pravoszláv orosz

120

püspöke újságoita lelkendezve levelében, amelyet Lipótosztrák herceghez, Henrik angol királyhoz és a pápához írt:

India királya Dávid indult meg hátulról hadaival a" ,muzulmánok ellen! A világban szétmenekült zsidók Ázsi-ában' megtértek kereszténynek, és roppant nagy birodalmatalapítottak, amelyet egy János nevű pap vezet, és gyűlöli amuzulmánokat, az ő hadai érkeznek felmenteni a szentföl­di keresztesek ostromlott városait!"

Nna most már van itt minden. Nesztoriánus paptól,megtért zsidóig, meghiúsult hadjáratig, és a Damiettát ost­romló arabok visszavonulásáig.

. Ekkora zűrzavarbanmi lehet az igazság? Hát lássuk ak­

kor az ismert történelmet:Először a keresztesek kis fejedelemségei: felől nézve a

tényeket:

1219-ben Bagdad falai alatt új és hatalmas ellenség je­lenik meg. A tatár sereg, Dzsingisz kán vezetésével. Vajonmiért? Hogy jut odáig? Ennek tisztázásához ismerni kell abagdadi kalifátus ekkori uralmi viszonyait: a kalifa egyreinkább csak jelkép, vallási vezető, helyette tűrk, szel­dzsuk-török testőrségének tisztjei, és az ezek közül karri­

ert csináló vezírek-nagyvezírek a tulajdonképpeni urak.Akik többnyire a birodalom egy-egy részében is önállósí­taná próbálják magukat. Mint Khorezm szultánja, vagysahja, Takas. Ö, majd fia, Mohammed Aladdin megpróbál­Ja leválasztani a birodalomról Perzsiát, Bokharát,Szamarkandot, Kabult, és ezekből nagy önálló államotlétesíteni. Ök teszik félre és ölik meg Második Togrul türkszultánt is, a karaitok vezérét. (És nem a kunok, ahogyJulianus meséli ... )

I I

keresztényekkel találkoznak a tatárok, azokat ugyanúgyhalomra ölik, mint késöbb Európában a katolikusokat.Ezeket nincs miért kímélni, ezek mind a nesztoriánusok

ellenségei I)Nomármost Dzsingisz hadai jelennek meg az arabok

hátországában, ezért vonulnak el gyorsan Damietta alól,mert szükség van rájuk Bagdad felmentéséhez. Más kér­dés, hogy Dzsingisz öket be sem várva visszavonul, merthírt kap egy hátában-oldalában zajló grúz-alán-kun-orosz

szervezkedésről.És előbb azt akarja "elintézni". .Viszont ezt, a tatárok bagdadi megjelenését hiszik a

szentföldi kis keresztes fejedelemségek "jólértesültjei" a

távoli Ázsiából érkező "nagy keresztény sereg" érkezésé­nek hiszen látnak náluk keresztes zászlókat is. No, meg,hallják a menekültektől, hogy "a keresztényeket" kímélikaz új támadók... (Bezzeg ha tudnák, hogy itt csak a

nesztoriánusok kíméléséről van' szó ... )Mármost ami a Szentföldön elterjed, az hamar eljut,

mint hír, Rómába, a pápához is. ÉS EZÉRT INDÍTJAEGYMÁS UTÁN KÉM-PAPJAIT KELETRE! Emlékez­zünk csak: Bagdadnál 1219-ben tűnik fel, majd el Dzsin­

gisz, És Magyar Jochanka már indul is 1220-ban a tatár

székhelyet megkeresni.1221-23 között a tatárok szétverik Grúziát, az alánokat,

majd a Kalka folyónál a kunokat és az oroszokat is. Aztánvisszavonulnak, újra eltűnnek. Mi ma már tudjuk: Dzsin­gisz kán betegsége és halála miatt. De akkor és Rómában

ezt a pápa nem tudhatta.És mert Jochanka jelentései nagyon is felidegesítették,

hát indítja az újakat: Julianust és társait. Mert mi is volt az

122

idegesítő Jochanka hírei ben? Hát az, hogy az új támadókegy része keresztet hord, és a nesztoriánus keresztényeketmegkímélik.

No, a pápának más se hiányzott: a Szentfö-Idön az ara­bok idegesítik, akik nem akarják egykönnyen "visszaadni"azt. Bizánc és önállósuló egyháza is elég nagy baj. Frigyescsászár is több, mint veszélyes, mert nemcsak európaiszövetségesei vannak a pápa ellen, hanem igen jó arabkapcsolatai is.

És most ebben a helyzetben még keletről is jön egynagy és új hódító sereg, ráadásul mégiscsak részben ke­resztes zászlók alatt? Hát igaz volna a János-pap legendá­ja? Hát már más sem hiányzik, mint egy új, nagy, és eret­nek keresztény ellenség! A pápaság addigi történeténeklegnagyobb válságában van ....

HÁT EZÉRT ÉS CSAK EZÉRT mennek a felderítő­

hírszerző barátok keletre, ezért rohannak hazatérve Rómá­ba jelentést tenni, kit érdekel ilyen helyzetben egy kisebbkelet-európai király ős-kutatása? Legfeljebb a királyt, ma­gát .. , Hát kapjon megfelelő álhíreket, amelyek, ha nem

válnak be, majd arra fogjuk, hogy "a tatárok közben min­den nyomot elsöpörnek". A lényeg: a király fizesse az"őskutató" kémek útját, mert Róma pénze másra kell, pél­dául Frigyes császár ellen ...

És hogy miért pont Julianus a kiválasztott? Mert ő akunoknál végzett térítő munkája során megtanul! "kunul".Azaz, megtanult egy olyan türk nyelvet, amelyet egészen akínai határig mindenki megért és beszél, a tatárok is. Ésezt Julianus előéletéből már tudják egyházi felettesei.Hogy azután e türk nyelvek némelyike erős "tájszólást

123

~ III képez"· az általános kun-kipcsákhoz képest? Megesik. És

ezért ért félre neveket a derék barát, és főleg amikor lati­nul le kell diktálnia azokat, ezért vét annyi hibát... Egybiztos: nem járt minden olyan helyen, amit említ, mertakkor nem tenné rossz helyre Khorezmet, nem kevernéőssze a kunok és a mordvinok földj ét. Valószínű, hogyinformációi egy részét csak hallotta, olyanoktól, akik "ottvoltak". És azok vagy tényleg ott voltak, vagy másoktól

hallották, mert azok "voltak ott". De hát a hamis legendákmindig, mindenűtt így terjednek. Ami a mentsége: máso­dik útján tényleg már nem létezett sokminden, ami előző,

két évvel korábbi útján még megvolt.Tehát már nem Jehetett ellenőrizni, pontositani az első

jelentés neveit, adatait. És mert kockázatosnak is látszott. tovább menni a tatárok miatti félelemben, hát néhány ap­

róságot maga a barát tett hozza a jelentésekhez, saját fan­táziájából. (Azt speciel nem tudhatta, hogy 1237 őszi má­sodik útján éppen nincs veszély: Batu kán pihenőre hátra­vonta csapatait az orosz hadjárat után a Volgához, és mégcsak készült a Kijev és Európa elleni új háborújára. Éppenbéke volt, amit bizonyít az is, hogy a kunok is csak 1239­ben kérnek majd magyar menedéket...)

* * *

A pápa törekvéseiről még annyit: 1242, a magyarorszá­gi tatárjárás után sem értette, hogy mi történt? Hiszen haaz Adriai-tenger partjáig, Triesztig eljutnak Batu lovasai,akkor miért nem mennek tovább Róma felé? Két dolgotnem tudhatott: egyrészt azt, hogy nem is erre akartak

124

menni, Dzsingisz kán végakarata és vallásuk hadisteniparancsa szerint a Végső Tengert, azaz az Atlanti-óceántakarták elérni, azt pedig már tudták, hogy az Adria mégnem az, és innen csak komoly hegyeken át lehet nyugatfelé tovább jutni ... Másrészt: pont ekkor érte utol a nagy­kán özvegyének futára Batut: meghalt a nagykán, lltódvá­lasztás következikl Amiből Batu semmiképpen sem akflrt"kimaradni", és egy ilyen választásnál azért a vele lévő

harcedzett csapatok is nyomnak valamit a latban. Nem

ezen múlott, hogy mást választottak ... Ők mindenesetreigen gyorsan elindultak vissza, az igen messze lévő kániszékhelyre ...

>I: * *

Már csak egy kérdés maradt nyitva: hát most létezettJános pap országa, vagy nem létezett? A válasz: igen, csaknem úgy ...

Már esett szó róla, hogy Tangut-tól keletre volt többtartomány, köztük Tenduk is, amely egy olyan uralkodóországához tartozott, ahol nesztoriánus keresztények kor­mányoztak. Persze, itt is voltak bálványimádó pogányok,és muzulmánok is. De a keresztényekről Marco Polo igyszámol be: fehérebb a bőrük, mint a többi bennszü!ötté,más a nevük is, argonolCnak hívják magukat. Tehát való­szinűleg itt nagyobb számban és egy tömbben éltek aFöldközi Tenger mellől· menekült nesztoriánusok utódai,és bár ezek böre is sötétebb az európainál, azért a sárgá­sabb bőrszínű helyiekhez képest - ők "a fehérek" ...

Nos, utólagos történeti kutatások szerint ezt a keresz-

125

tény uraikadót Ong kán-nak hívták a helyíek nyelvén.

(Hogy ebből hogyan lett aztán János? Valószínűleg úgy,

ahogy Dzsingiszből Gurgutha ... )

És ez az Ong kán még 1220 ELŐTT, Dzsingisz kánnal

csapott őssze. Az egyik változat szerint vereséget szenve­

dett, a másik szerint a csata dőntetlenűl végződőtt. Egy

biztos: a tatár nagykán hagyta, hogy az uralom Ong fiának

kezébe menjen át, akit Marco Polo valami hasonló hang­

zás alapján "Győrgy'királynak" emleget később. És, hogy

a szővetség biztos és végleges legyen, Ong kán uralkodó­

házának tagjai innen kezdve a mindenkori nagykán vala­

melyik lányát, vagy ha az éppen nem volt, akkor a kán

családjából származó más hercegnőt kaptak feleségül.

Így már érthető, hogy később a tatár táborban és sereg­

ben őnállóan, keresztes zászló alatt harcoló seregrészek is

voltak. Mint ahogy az is, hogy a kialakuló rokoni kereszt­

kapcsolatok révén későbbi nagykán anyja is lehetett

nesztoriánus keresztény. Egyes hercegek Dzsingisz kán

utódai kőzül pedig, talán "tetszésből" vették fel e furcsa

kereszténységet.

126

"Tatárjárás"

Akik eltörölték a történelmet ...

- Dzsingisz, Batu, Hulagu

1155-ben egy merkit nő, Olejun, fiút szűlt. Akkor még

nem sejthette senki, hogy e fiúból hamarosan világhódító

hadvezér lesz. De előbb igen sok nehézségen, viszontag­

ságon kellett keresztűlmennie. Gyermekként szegénység­

ben és nyomorúságban élt, majd az egyik szomszédos

törzs rablóhadjárata során elfogta, és három évig rabszol­

gaként tartotta, ottani szokás szerint nehéz fakoloncot lán­

coltak a nyakába, hogy el ne tudjon szökni, és egy ko_o

vácsműhelyben dolgoztatták. Aztán akolonccal agyonver­

te őrét, megszökött, és fokozatosan megvalósította nagy

álmát: előbb az összes mongol törzset egyesítette, majd a

türk származású tatárokat tette alattvalóivá előbb Kínát,foglalta el, majd az egész Kelet ura lett. Fiatal korában

még Temudzsinnak hívták. És nem volt feledékeny: azokat

a törzsi vezetőket, kánokat akik nem követték akaratát, ,igen kegyetlen módon végeztette ki: forróvizes üstökben

élve főzette meg őket. Talán bosszúból rabként töltött éve-

127

I

129'

Mindenekelőtt a szomszédos, igen gazdag, de akkoribanigencsak hanyatló korszakát élő kínai császárságot támad­ta meg. Emlékezzünk csak: már 950-980 körül egy harciasmongol törzs, a kitájok elfoglalták Pekingi g a kínai földe­ket, városokat, Nagy Fal ide, vagy oda ...

Dzsingisz a Mennyi Birodalom több, mint felét szálltameg, a legendák szerint ezer várost égetett fej a hároméves hadjáratban, viszont a többi kínai tartomány és város

behódolt.A hadjáratból gazdag zsákmányával visszatért sztyeppei

nomád táborvárosába, és sokmindennel gazdagította harciismereteit: Kínában szerezték meg például azokat az ost­romgépeket, amelyekkel később bárhol, bármilyen erős

várat el tudtak foglalni. Ezek a gépek katapult-elven mű­

ködtek, ISO-300 kilós hatalmas köveket dobáltak a falak­ra, de főleg a várkapukra. E gépek innen kezdve mindenhadjáratban a mongol-tatár seregnél voltak, teljes kínaiszemélyzetükkel együtt. Kínai feltalálójuk és irányítójuknemcsak Dzsingisznek, de utódainak is legbelső, bizalmasmunkatársa lett. Csak akkor voltak a gépekkel bajban, havalahol olyan útviszonyokkal találkoztak, hogy nem tud­

ták "lőtávolba" vontatni a megtámadott városhoz. Ilyenkorinkább békén hagyták az adott várat, főleg, ha abban nemvolt akkora haderő, hogy később eredményesen hátba tá­

madhassa őket.

Kínában helyőrséget hagyott hátra Dzsingisz, majd mégígy is I 10 ezres lovas seregével indult a sztyeppei türk

népek ellen.A háborúhoz ideológia is kellett: Dzsingisz még azt írta

egyik fenyegető levelében az egyik türk uralkodónak,

128

iért. És új nevet választott magának: innen kezdve Dzsin­gisz kánna k, azaz az ég küldöttének nevezték.

Hogy a törzsi neveket tísztázzuk: Dzsingisz ifjúkorábanmég a "mongol nép" fogalma sem létezett. Kisebb törzsekvívtak egymással kisebb, de annál kegyetlenebb háború­kat, elsősorban a legelőkért, hiszen a rengeteg lónak, bir­

kának, marhának és tevének n1Índig friss fü kellett. Amerkitek, a tangutok (vagy tangkutok), a kitájok egymástölték, rabolták, gyengítették őket, és még egy sor kisebb

törzset az Amur mentén, az Onon és a Kerulen folyók vi­dékén egyesített Temndzsin, és 1206-ban mongol nak, azazgyőzhetetlenneknevezte el az így összefogott népe~et. Újtőrvényéket hozott: a mongol törzsek tagjai soha tőbbé

kezet és fegyvert egymásra nem emelhetnek, mert aki eztteszi, halállal lakol. Igenám, de akkor azok, akik eddig

ahhoz voltak szokva, hogy rablóhadjárataikban "szerzikbe" az élelmet, rabszolgát, állataiknak a legelőt is így biz­tosítják, miből éljenek ezentúl? Ehhez kellett kitalálnia ahadisten-vallást: dicsőség n1Índenkit megtámadni, minde­nét elvenni, és minél nagyobb területre kiterjeszteni amongolok uralmát.

Csakhogy ebben zavarta az, hogy az összes mongoltörzs együtt is kevés volt, létszámra túl nagy hadseregetnem lehetett belőlük kiállítani. Ezért terelte uralma alá asokkal nagyobb számú, eléggé harcias, de szervezetlentatárokat, egy türk lovas népet - és így együtt már tekinté­lyes haderőt képeztek. A tatároknak megadta ugyanazokata kiváltságokat, amelyeket a mongoloknak is biztosított,és az állandó hadjáratokkal biztosított egy olyan életszín­vonalat, hogy többé eszükbe se jusson egymást pusztíta·nic

hogy: "Hét év alatt nagy dolgokat műveltem, a világnakminden országában megvetettem hatalmamnak alapjait.

Ilyen birodalom nem volt még a földön, a legrégibb idök

óta, amikor őseink, aSany-Juj népe meghóditotta a vilá­

got."Sany-Juj alatt itt a hunokat érti. Dzsingisz utódai már

inkább a keleten jobban ismert "Kétszarvú Iszkander"-re,

a sajátos sisakjáról elnevezett Nagy Sár:dorra hivatkoztak.És mivel Kínában az egyik óceán partjait már elérték (a

Csendes-óceánét, illetve melléktengereiét), azt hangoztat­

ták, hogya hadisten parancsa szerint a másik óceánt, aVégső Tengert (Atlanti-óceán) is el kell érni, mert akkor

lesz teljes a világuralmuk. Azt sulykolták mindenkibe: ez

volt Dzsingisz végső akarata, ezt mindenáron meg kellvalósítani - ez magyarázta a megújuló, nyugati irányú tá­

madásokat, amelyek csak 1260-ban érnek majd véget a

Szentföldön - de ez még messze van.Dzsingisz szervezte meg a mongol-tatár sereget a

Julianus barát által emlitett tized-század-ezred-tumeny

felépitésbe. De az már nem volt igaz, hogy vezető poszto­

kon "csak tatárok" állhattak. Először is mongolok voltak

az igazi vezérek. A "Dzsingiszida", azaz, a Temudzsintólszármazó hercegek álltak az élen. Mint például Dzsingisz

fiai, akik közül cselekedeteik alapján ismeljük Ugedejt

(OcrotáJ·) lecrkedvesebb fiát, aki halála után nagykagáno ' b .

lett, Tulit, Dzsagatájt (sok krónikás rendszeresen összeke-veri Ogotájjal), Dzsucsit, Batu kán apját, és Külkánt, akiannyira fiatal volt a többi hez képest, hogy Dzsingisz uno­káival vett részt közös hadjáratban. (A fiúk nagy számá­nak magyarázata - hiszen volt még több is, csak nem ilyen

130

nevesek - az, hogy Dzsingisznek több felesége is volt,különböző életkorúak, és például Kulán-Hatun, Külkánanyja, aki merkit hercegnő volt, jóval fiatalabb volt a töb­bi kán-feleségnél.)

Később is, Batu kán idejében a Dzsingiszida hercegek,de már többnyire a nagy vezér unokái vezették a nyugati

hadjárat egyes hadoszlopait, Batu mellett testvérei, Berkeés Sej bán, aztán Ordu, Gujuk, Pajdar, Mengu (vagyMöngke), és mások.

A nagy hadvezérek között azért akadt már tatár is, vagy

egyenesen behódolt más származású, akik elfogadták aSzuIde hadistennek tulajdonitott elveket és parancsokat.

Szubudaj Bagatur, az egyik legnagyobb, ugyan mongol

volt, de a másik, Dzsebe Nojon már türk. Burundajtemnik, aki Külkan kán nevelője és alvezére volt,

Tohucsár, Kadan és a többi temnik (temnik = egy tumeny,

azaz tízezer harcos parancsnoka) viszont fele-fele arány­ban volt mongol vagy tatár.

Általában az idegen népeket ugyan ellenségként kezel­

ték, de tehetséges fiaikat szolgálatukba fogadták. És nem­

csak szolgaként, bár igy is bizalmas emberei voltak uraik­

nak egyes türk, orosz,. sőt, néger rabszolgák és foglyok,

akiknek befolyása néha egyezredesénél is jóval nagyobb

volt. .. De Dzsingisz tanácsadói, bizalmi munkatársai kö­

zött volt kínai, mint Liu Csu-liu, vagy Jelju Csu-cáj, voltiszlámhitű türk, mint Mahmud JaIvács, aki a kényes követ(feladatokat látta el a türk országok, városok elleni harcok­

ban, és például abehódolt kipcsák törzsekből kiállítotttumenyek élén kipcsák kánokat hagyott meg minden mon­gol kán, bizonyítva ezzel is a kipcsákok különleges hely-

131

-.

133

"A történelem gyilkosai"

családtagjait ölette meg, hogy ő legyen Vlagyimir város és

fejedelemség nagyhercege ... ) Az orosz hadjárat végén

aztán kifizették arannyal az áruló szolgálatait - és kidob­

ták a legvadabb pusztaságba a sztyeppén, ahol megőrülve

bolyongott még pár évig, és számkivetetten, elfelejtettenhalt meg ...

A harmadik egy technikai tény: a kínaiak ekkor már is­

merték a lőport' is, tőlük az arabok is eltanulták. Létezett

már kezdeti formájában az ágyú is, És bár a kínai fegy­

vermesterek ott szolgáltak a tatár seregben, nincs rá adat,

hogy az ágyút akár Dzsingisz, akár Batu használta volna.

Illetve egy homályos utalás van egyetlen forrásból a len­

gyelek elleni lezginkai csatánál - de más krónikák ezt nemerősítik meg.

A mongol-tatár seregek eléggé sajátos, a kívűlálló

szemszögéből öncélúan kegyetlen hadviselési módot gya­

koroltak: azt a kevés várost, amely "előre", tehát még

odaérkezésük előtt, önként, és busás ajál)-dékot, tulajdon­

képpen ki nem kényszerített hadisarcot adva behódolt,

békén hagyták. Megelégedtek azzal, hogy azok elismerik a

mindenkori nagykagán főhatóságát, és adót fizetnek. De

ezt is csak inkább Közép- és Belső-Ázsiában alkalmazták,

a mongol sivatagtól és Hszinkiangtól délre, Kínában, és

néhány kisebb türk vagy iráni törzsnél, népnél. A többie­ket, elsösorban az iszlám, a pravoszláv, vagy később a

római katolikus vallásúakat elpusztították, ha kellett, ha

zetét. (Erre azért volt szükség, mert a sztyeppén akkor

kipcsákok éltek a legtöbben. És mert a khorezmi sah ellen

viselt háborúban a sah hadserege is zömmel kipcsákokból

állott, Dzsingisz belátta: a kipcsákoknak kell annyi kivált­

ság, hogyamongolok és tatárok után a birodalom harma­

dik kiváltságos népének higgyék magukat. Ez "be is jött",

velük már 3-500 ezresre duzzadt a kezdetben százezer fő

körüli mongol-tatár sereg.)

Később Batu környezetében is sok "idegen" futott be kar­

riert, testőrparancsnoka a közép-ázsiai türk Arapsa volt,

krónikása a már említett arab Hadzsi Rahim al-Bagdadi, ő

volt az "udvari orvos" is, személyi tolmácsa a szintén em­

litett bagdadi arab "Duda", akinek igazi nevét nem tudjuk,

de mindig Batuval tartott az ostromgépek kínai mestere is,

mint afféle "utász-műszaki törzsfőnök", hogy a modern

hadászatból vegyük át a vonatkozó szakkifeJezést.

Ide azért kívánkozik három megjegyzés. Az első: egész

népek is csatlakoztak néha a mongol-tatár sereghez. Eze­

ket szétszórva sorolták be az egyes tumenyekbe, vezéreik

pedig tanácsadók lehettek. Ezt a lehetőséget az orosz her­

cegségeknek, Kötöny kunjainak, majd "Béla kán"-nak is

felajánlották, de aki visszautasította, azt mindenáron meg

akarták semmisítení.

A második: ha viszont valakí "egyéni árulóként" pró­

bált csatlakozni, azt nemigen becsülték, ellentétben az·

elesett vitéz ellenséggel. Az orosz Gleb Vlagyimirovics

nagyherceget például megtűrték évekig Batu szolgálatában

az orosz hadjárat végéig, de mindvégig éreztették vele: ő

nem szövetséges, hanem olyan ember, akit népe közönsé­

ges bűnökért száműzött. (Egyszer, egy ünnepségen saját

132

135

teles részt leadták a távoli nagykagán, a hadjárafot irányí­tó kán vagy vezér, és saját csapatparancsnokuk számára.

Foglyot úgy egyébként nem ejtenek, mert nincs mivelélelmezni őket, nincs, aki őrizze őket, mindez csak hátrál­tatná a lovas seregek mozgását. A városokat nem szálljakmeg, mert ahhoz harcosokat kellene hátrahagyni, őrzőnek,

és azokat is ellátni élelemmel.

Tehát "igen praktikusan" harcolnak az egyetlen cél, anyugati irányú előretőrés érdekében. A GYORS ELÖRE­TÖRÉSÉRT!

A néhány, őnként behódolt várost békén hagyják, odahelyőrséget nem tesznek. E városok lakói aztán éljenekmeg, amiből tudnak, ha maradt még valamijük a hódítók­nak adott "ajándékok" után, és ha maradék állataik talál­nak még valami zöldet a 200-500 ezer harcos lovai általkopárrá legelt földeken ...

Ez a hadviselés i mód lehet gyakorlatias és gyors, egyrenem alkalmas: tartós birodalom-építésre. Menni kell előre,

mert élelem és legelő csak arra van, mögőttünk már rom,hamu és pusztaság minden! Érdekes lenne eljátszani agondolattal: és ha elérték volna Nyugat-Európában a

"Végső Tengert", azaz, az óceánt, akkor mi van? Merretovább? Akkor, teljesítve Dzsingisz kán végakaratát, és azáltala Szuide hadisten szájába adott parancsot - mi moti­válja tovább a harcolókat? Mert út tovább előre, na aznincs már. Mögöttük kirabolható ellenség úgyszinténnincs. Lelegelhető füves térség hasonlóan nem maradt.Akkor éhen haltak volna, állatostul, vagy fellázadnak kán­jaik, vezetőik ellen, és egymást irtják ki?

134

nem. A "menetrend" ez volt: odaérnek egy városhoz. Fel­szólítják megadásra. A többség ezt kevélyen elutasítja.Azután ostrommal beveszik a várost. Az ostromnál sok­szor alkalmazzák azt a taktikát, hogy az elözőle.g levertnép vagy elfoglalt város fegyverfogásra alkalmas férfiaitfogolyként maguk előtt hajtják az ostromlott város falairatámasztott létrákon. Két eset van: vagy meghalnak a védők

eleinte még keményellenállásában, vagy megpróbálnakátállni a védők oldalára, ha azok egyáltalán befogadják

őket. Ilyen az orosz városok ostrománál fordult elő. Aztánelfoglalják a várost. Ilyenkor jőn a háromnapi szabad rab­lás a győztesek számára. Aztán a megmaradt lakosságot(foglyokat, vagy magukat őnként megadottakat) őssze­

gyűjtik valamilyen tágabb térségen. Kiválogatják belőlük

a szebb nőket, lányokat, a "keresettebb" szakmákban dol­gozó iparosokat, fegyver- és nemesfém kovácsokat, lószer­számhoz értő bőnnűveseket, csizmadiákat, - és ezek men­nek a távoli mongol anyaország városaiba, ha van, aki

visszakísérje őket odáig. Ha erre nincs ember, vagy márnagyon messze járnak a hátországtól, akkor ezek is men­nek a tőbbivel együtt - a halálba. Ha a harcosok önma­

guknak vagy családjuknak kiválasztanak egy-egy rabot,szolgának, állathajcsárnak, sokadik feleségnek, vagy há­zimunkás rabnőnek, az megmenekülhet. A többit - halom­ra ölik. És az elfoglalt városokat porig égetik, hogy azok ahátukban újabb ellenállás fészkei tőbbé ne lehessenek.

A városokban található minden élelmiszer, arany, ne­mesfém, fegyver, vagy kényelmi eszkőz (nemes szőnyeg,

pompásabb textil) a zsákmányoló harcosoké, miután a kö-

II

I'I

Mert pár évtized megmutatta: csak azok a mongolok­tatárok maradtak életben, akik letelepedtek valahol, éselfogadták egy olyan addigi ellenség főhatóságát, akikmás elvek szerint éltek, szerveztek birodalmat. Mint pél­dául az oszmán-törökökét a Krím-félszigeten megtelepe­dett tatárok, akik török alárendeltségben még többszáz

évig komoly erö maradhattak.Vagyakinai székhellyel működö Kubiláj, a későbbi

nagykagán, aki nem pusztított el minden népet és várost,hagyott eleget élni, ha adót fizettek, Hszinkiangtól le Indi­áig, és igy még vagy száz évig megörizhette Ázsiában a

tatár-mongol birodalmat, amíg a muzulmán nagymogulokindiai betörése ennek is véget nem vetett.

Azonban egy iszonyú, történelmi hibát is elkövettek ehadviselési mód miatt Dzsingisz és utódai. Igaz, néhányegyházi épületet hegenként babonából vagy tiszteletből

meghagytak, de százból kilencvenötöt biztos, hogy fel­égettek. És mert akkoriban a papok voltak többnyire akrónikások is, mindegy, hogy iszlám, vagy keresztény val­lásúak - igy minden írott nyomot eltöröltek a mongol si­vatagoktól a Kaszpi-tengerig, az előző kétezer év törté~

nelméből. Bokhara, Szamarkand, Khorezm és a többi ősi

város pusztulása nemcsak egy civilizáció, méghozzá igenfejlett türk kereskedő-civilizációvégét jelentették, hanemazt is, hogy a türk népek nyelvi eredetére és őshazájára

vonatkozó minden nyom eltűnt. Tán ezért van az , hogyatürk és a velük együtt élt indoeurópai népek történetéről,

más forrás hiányában annyi fals legenda maradt fent. En­nél is nagyobb baj volt, hogy írmagostul irtottak ki többtucat kisebb türk népet, így még azok szájhagyománya is

136

jórészt elveszett, a hatalmas khorezmiektől a kicsinyszogdokig, a volgai bolgároktól az ugor-mordvinokig.

Ezért kell sajnos azt mondani, hogy Dzsingisz, Batu,Hulagu és a többi mongol-tatár kán a történelem gyilkosaivoltak, magát a história tudományát "ölték meg" ...

Dzsingisz hadjáratai Khorezmtől Bagdadig

Hosszú utat tett meg Temudzsin onnan kezdve, hogyakaraitok elől menekült ifjú korában a mongol sztyeppen ésa sivatagban, odáig, hogy 12l8-ra már egy jókora biroda­

lom uraként érkezzen Khorezm határába, és először néz­zen szembe iszlám országokkal. Most már egységes mon­gol nép állt mögötte, és sokszor annyi tatár harcos is, kínaihaditechnikával, egy sor meghódolt kisebb nép fiai is se­regét gyarapították. Az akkori nemzetközi helyzet is nekikedvezett: ekkorra a nagy Szaladdin szultán már nem élt,utódai ugyan uralták Egyiptomot, de már a Szentföldön akeresztes hadakkal marakodtak. Bagdadban, mint kalifa,An-Nasszer ugyan viszonylag erősen kézben tartotta a ha­

talmat, de a kalifátus számos tartományának perzsa vagytürk vezetői csak vallási vezetőnek ismérték el, világi ha­talom nélkül.

Az ilyen renitens "alkirályok" legerősebbike akhorezmi sah, Mohamed volt. Erősnek érezte magát, merta kipcsák kánok többsége neki esküdött hűséget, és így asztyeppe egy komoly részét is uralta, de övé voltKhorezm, Bokhara, Szamrkand, Gurgandzs, Merv,Nisápur, és egy sor más közép-ázsiai türk vagy perzsa vá-

137

ros. Csak arra nem gondolt, hogy ha a határához érkező új

ellenség esetleg túl erős lenne, neki, a sahnak nem lesznek

szövetségesei nyugat felől. Mert: An-Nasszer kalifa épp

úgy gyűlöli őt, ahogy Ő a kalifát, és a bagdadi uralkodó

ráadásul szővetséget ajánlott és segítséget kért Dzsingisz

kánnak-kántól, a sah ellen. Tehát az iszlám hit azonossága

már nem jelent közösséget, még kevésbé segítséget Bag­

dad felől. És Szaladdin utódai, a mameluk szultánok sem

fogják őt segíteni Egyiptom-SzÍ1·ia felől.

Ebben a helyzetben robbant nagyot egy provokáció,

amelyről nem világos, hogy Dzsingisz vagy a sah kezdte ­

lehet, hogy mind a kettő. Mohamed sahnál korábban már

járt Dzsingisz követe, Mahmud Jaivács. Akkor a saharra

még haj landó volt, hogya mongol kereskedőknek szabad

utat engedélyezett országában. Erről pecsétes írást is

adott. Mégis a sah egyik tartományában, Otrárban az otta­

ni helytartó, lnalcsik-Kair kipcsák kán megöletett egy két­

száz tagú mongol kereskedőí karavánt.

Az ezen mértéktelenűl felháborodott Dzsingisz kán

újabb követet küldött, akit a sah Bokharában fogadott.

Már a követ személye is provokatív választás volt: lbn­

Kefredzs Bogra apja valamikor Mohamed sah apjának,

. Takasnak szolgálatában volt emír. Kegyvesztett lett, így

.fia mongol szolgálatba állt-menekűlt. Két főrangú mongol

herceg kísérte a követségbe.

Hangosan számonkérték Mohamed sahon saját korábbi

ígéretét a kereskedők sérthetetlenségéről. A sah ki akart

bújni a felelősség alól, és Inalcsik-Kair kánt nevezte megbűnösként. A követek erre azt követelték: adják ki Dzsin-

138

gisznek Inalcsikot, aki majd "méltó módon" megbünteti,azaz, kivégezteti. Ha nem, háború lesz!

A sah még gondolkodni kezdett volna az azonnali hábo­rú veszé'lyein, de úgy járt, mint Béla királyakunokkal: a

sah udvarában lévő kipcsák kánok bedühödtek azon, hogy

egyik társukat esetleg kiadhatják a tatároknak, és a sah

válaszát meg sem várva leöldösték a három követet és kí­sérőiket. A háborús ok tehát már megvolt. ..

De mert pár hónappal előbb a sah kánjai előtt egy másik

kijelentést is tett arról, hogy An-Nasszer kalifát meg fogja

ölni, és hozzá hűséges személyt ültet a kalifai székbe, aki

megelégszik majd azzal, hogy csak az iszlám vallási veze­

tője lesz, és ez a kérkedés vissza is jutott akalifához - hát

a salmak e perctől tudnia kellett, hogy egyedül áll szem­

ben Dzsingisz kánna!. Ráadásul legtehetségesebb hadvezé­

re, fia, Dzselal-ed-Din kegyvesztett lett, amikor Mohamed

sah kipcsák felesége és a kipcsák kánok követelésére félig

kipcsák, kétéves fiát nevezte meg trónörőkösnek...

Nem volt biztató helyzet. Még akkor sem, ha egy láza­

dó mongol törzs, a kara-kitájok (akik annakidején az ifjú

Dzsingiszt üldözték a mongol pusztában), a sah mellé áll­

tak a döntő csatában, és a sivatag híres rablóvezére, Kara­

Koncsár is elhozta harcosait, no nem az őt üldöző sahot

segíteni, hanem a tatárok ellen védekezni. Dzselál-ed-Din

is visszatért a számüzetésbŐ!. Így, együtt már némi szám­

beli fölényük is volt Dzsingisz seregével szemben - ez

volt a történelemben az egyetlen eset, amikor a mongol­tatár seregek nem túlerőben támadtak ...

A csata előtt Dzsucsi, Dzsingisz fia ismét követet kül­

dött a sahhoz. Üzenete ez volt: a lázadó mongolokat adja

139

ki, ha megteszi, elválhatnak barátsággal, sőt, a kipcsáksztyeppeken ejtett zsákmány felét is a sahna'k adják a tatá­rok, Allah ed-Din Mohamed sah, számbeli fölénye tudatá­ban újabb nagy hibát követett el:

"Nekem Allah parancso'rta, hogy lecsapjak hordáitokra,Allah kegyelmét akarom kiérdemelni azzal, hogy kiirtalak

benneteket, tisztá talan pogányok I"

Ezek voltak a béke utolsó szavai - és innen kezdődött

mindaz, ami Ázsiára és Európára szakadt, a TATÁRJÁ­

RÁS' néven ismert háború-sorozat

A csatát Dzselal-ed-Din kezdte. A kara-kitájokat előre

küldte, mögöttük türkmén lovasokkal, és Kara-Koncsár

szabadharcosaival támadott Egy ingoványba akarta bele­

csalni a tatár balszárnyal.De forditva történt: a tatárok szorították ingoványba a

sah seregének jobbszárnyát, majd Dzsingisz beérkező fő

erői az egész khorezmi sereget tönkreverték.Khorezm fö hadereje elbukott A sah menekült, a tatá­

rok utána. Tusz, Zava, Rej városát szétdúlták, a sah össze­

gyüjtött új seregét Hamadán előtt verték szét, pedig itt

sem voltak számbeli fölényben. Csak éppen Mohamed sah

és harcosai itt már tudati lag megverve, félve harcoltak. A

két utolsó, Tegin bég és Kjucs-Buk kán vezette khorezmi

kisebb sereget is szétverve a Kaszpi-tengerig üldözték a

sahot, aki a tenger egy kis szigetére menekült, ott is halt

meg. Fia, Dzselál-ed-Din nagyon hősiesen harcolva pró­

bált meg a mai iráni-afgán határ vidékén szembeszállni atatárokkal, de akkor már nagyon kevés volt ehhez az ereje.Gyözni nem tudott, csak a legendákban maradt fenn vitéz­ségének és emberi tisztaságának hire.

140

Mindez be is határolta a tatár támadás akkori fő irányát:az AraHótól és a Kaszpi-tengertől, valamint a Kaukázus­tói déire harcoltak, így hamar el is jutottak 1219-ben Bao ­

dadba, illetve a város falai elé. De nem kezdtek ostromb:,mert ekkor jött a híre annak, hogy északon, a sztyeppén atatárok nJinden ellenfele kezd összefogni.

Ez után küldte Dzsingisz Szubudáj Bagatur és Dzsebe

Nojon seregeit északra, ő maga pedig főerőivel visszain­

dult az Ural mögé, a mongol sztyeppékre, csak még "út­

közben", úgy melles1eg elpusztitották 1221-ben Mervet,Nisápurt, Gurgandzsot is. (Maga Khorezm városa, és a kétősi város, Bokhara és Szamarkanp már 1219-ben erre asorsra jutott .. )

I •

A sztyeppe déli részén, ahol kétezer éve már élénk életzajlott, gazdag városok virágoztak, csak rom, hamu és si­

vatag maradt. .. - jegyzi meg leverten egy arab krónikás.

Ha ő levert volt, mit mondjunk mi? Mert ha valahol, akkoritt vesztek el, lehet, hogy mindörökre, a magyar őstörténet

írásos dokumentumai is?

Azért egy kicsit maradjunk még Dzsingisz káU11ál. Ödélről, a főerőkkel visszatért a káni székhelyre, Karako­

.rum városába. Csak közben még Tohucsár temnik vezeté­

sével újabb erősitést küldött a Kaukázusba, SZllbudáj ésDzsebe után.

Ezek előbb Észak-Iránon vágtak át, Dzsingisztől leváI­va. Áldozatul esett nekik Khar, Szimnán, Zendszán, és asiiták szent helyeként tisztelt Kum városa. Hamadántmegkimélték, mert az ottani kormányzó engesztelő aján­dékul egy egész ménest, és kétszáz, diszes ruhákkal meg­rakott tevét küldött Kazvin városát hosszú utcai hal'Cok-

141

ban foglalták el, majd felégették. A mai Teherán közelé­

ben teleltek át, a hódoló városok élelem gyanánt egész

juhnyájakat küldtek.Tavasszal Azerbajdzsán következett. Tavriz (a mai iráni

Tebriz) városa szintén értékes ajándékokkal váltotta meg

az életét, így azt elkerülték, csakúgy, mint Gandzsa város­

át ahol ezüstöt és díszes ruhák tömegét kínál ták a helyiek.,A grúzok viszont megpróbálták ellenállni - vesztükre.

Már az elsö csatát tizenháromezer halottal fizették meg.

De a szűk hegyi szorosok nem kedveztek a sztyeppéhez

szokott tatár lovasoknak, ezért "megelégedtek" Semakha

város teljes elpusztításával. Sirvánt annak fejében kímél­

ték meg, hogya sirvániak, mint hegyi vezetők, átkalauzoI­

ják őket a kunok uralta síkságra.Hogy az alánokkal hogy bántak, és Kötöny kun király

árulása hogy ütött víssza néhány kun városra a Krímben ésa Volga mentén, azt már ismerj ük a kunok történelméből.

Szudák kun város felégetett romjai mellett egyéves pi­

henőt tartottak az évek óta harcoló mongol-tatár csapatok.

Mikor újra elindultak, a mai Harkov mellett Kötöny szék­

városát, Saru kányt pusztitották el.Hogy túl korán hirük ne menjen, a pusztai utazókat el­

fogták, kivallatták, majd megölték. Ekkorra már tangutok,

déli beludzsok, behódolt alánok is harcoltak Szubudaj és

Dzsebe seregében, őket dobták mindig a legtöbb véráldo­

zattal járó első vonalba.Ezek után jött az 1223-as, Kalka folyó menti csata, ahol

Kötöny kunjai mellett az oroszokat is szétverték, az előzö,

kun témájú fejezetben erröl is volt már részletesen szó.

142

És csak a kalkai győzelem után, közel ötévnyi harccal ahátuk mögött indultak vissza 1223-ban a mongol, tatár ésszövetséges csapatok a káni székvárosba.

Dzsingisz kán ugyan újabb hadjáratot tervezett, deelőbb más dolga akadt. 1225-26-ban újra egy mongol

törzs, a tangutok lázadtak fel kánjuk, Burhány vezérletével

a nagykagán ellen. Dzsingisz hazahívta fiait, és előttük

jelentette ki: ezt a büntető hadjáratot még ő fogja vezetni,

bár érzi, hogy nagyon beteg, és ez lesz az utolsó háborúja.

1226 elején indult a hadjárat. Ogotáj és Tuli, két fia kísér­te, őelőttük végrendelkezett, majd a hadjárat győztes befe­jezése után nem sokkal meg is halt,

A nagykagáni székben Ogotáj követte. Ö maga hadjára­tokat nem vezetett, előbb Szubudajt kűldte 1230-ban a

kunok ellen, majd a hadjárat sikertelensége miatt hosszabbszünet következett.

Csak 1236-ban döntötték el a nyugati háborúk megindí­

tását. Ehhez Batut, Dzsingisz unokáját "Szentséges Vezér­

ré", Dzsihangirrá választották, ami a második legmaga-.sabb tisztség volt a nagykagán után közvetlenül. Ez a se­

reg már félmillió emberrel kelt útra, és majc!nem· tíz

dzsingiszida herceg vezérelte a különféle hadoszlopokat.

De ez már a történelemnek az a fejezete, amelyet a bolgá­

rok, kunok, oroszok, lengyelek, csehek és mi ismerünk, ., , ! ktatarJarasna ,

143

És Batu kán: Moszkvától Triesztig!

Batu hatalmas seregével már nem mongol földön, nem anagykán székhelye közelében táborozott. Hanem egy sajátsátor- és szekérvárost hozott létre valahol az Ural déli vé­ge és az Aral-tó között. Itt készült a nagy nyugati hadjá­ratra. Egyet tudott: nem lehet azonnal Kijev, a kunok és a

"nyugati országok" ellen indulni. Mert akkor kiteszi magátés hadseregét annak, hogy északról oldalba támadják - azorosz fejedelemségek. Arról nyilván már kevesebbet tu­

dott, hogy az "uruszutok", ahogya tatárok hívták őket,

egyáltalán nem egységesek, és ezért nem is lennének ké­'pesek egy ilyen, minden fejedelemség erejét kívánó együt­tes támadásra. Ezt valószínüleg csak akkor tudta meg,amikor a Volga torkolati részen történő átkelés előtt tábo­rába érkezett az áruló Gleb Vlagyimirovics nagyherceg, és

mindezt elmondta neki.Lehet, hogy ez módosította is a haditervet. Egy biztos:

Batu az Araltól és a Kaszpi-tengertől északra induJt el.Nemcsak azért, mert ez az egyenesebb út nyugat felé, ha­

nem azért is, mert tudta, hogya viszonylag hosszú úton ittmég talál friss legelőket, és el nem pusztított városokat,ahol zsákmányolni lehét - míg a nagy sztyeppei vizektől­

délre az 1219-23 közötti hadjáratok után ilyen már nincs ...Batuban éltek bizonyos illúziók arról, hogy az oroszo­

kat ugyanúgy be tudja vonni szövetségesül a nagy háború­ba a "nyugat" ellen, ahogy a kipcsákok is csatlakoztakhozzá, és harcoltak akár rokonaik, a kunok ellen is. Ú gy

144

vérte: a pravoszláv oroszok a "római hitü" többi európaiország ellen együtt mennének vele. (Mindenképpen Kö­zép-Európán át akart támadni, Bizánc kikerülésével, pedigvoltak a környezetében olyanok, akik Bizáncon át kerestéka helyes utat, mint unokaöccse, Nohaj kán, aki egy mene­kült bizánci hercegnővel, a császári ház egyik tagjával éltegyütt. .. És nyilván azért erőltette a bizánci irányt, hogyélettársát a bizánci trónra ültethesse ... )

Ezért a kán előbb tárgyalni kívánt "az oroszokkal". Arjazanyi fejedelem-herceg legfiatalabb fia vezette a kül­

döttséget. Hetekig "fürösztötték a herceget tejben-vajban",ételt-italt, gyönyörű nőket bocsátottak a rendelkezésére,

de hiába. Csak annyit tudtak meg tőle: a kis orosz fejede­lemségek ugyan nem egységesek, egymást is marják, éstámadás esetén egymást sem fogják segíteni - de tatárszolgálatba, szövetségbe sem lépnek soha! A nagyon fiatalés hevesvérű herceg ezt olyan sértő módon vágta a kánszemébe, hogy az dühében lemészároltatta az egész oroszkövetséget, csak egy embert küldött haza hirmondónak.

És a haditerv megváltozott: előbb egyenként le kell ro­hanni az orosz hercegeket, ha lehet, egészen Novgorodig,északra felhatolni, és az itteni gazdag zsákmánnyal meg­erősödve, utána indulni Kijev, a legnagyobb orosz herceg­ség, majd onnét tovább, nyugat felé.

Így is történt. Átkelve a Volgán, előbb megsemmisítet­tek néhány kis sztyeppei népet, majd északnak fordultak,több hadoszlopban. A jobbszárny előbb Volgai Bolgárföl­det rohanta le, és törölte el még a nyomát is az egyik leg­régibb sztyeppéi népnek-országnak, majd innen indultnyugatra, és az akkor'még kicsiny, de gazdag kereskedő-

145

147

* * *

kissé el kellett halasztani, pihenőre kellett vinni a serege­ket a tengerparti meleg sztyeppére, és fel kellett töltenikipcsákokból és más'okból. Tehát egy év pihenő követke­zett, és csak utána indultak el, I239-ben"Kijev ellen.

Az orosz hadjárat tehát kényszer-kitérő volt. Viszontegy eredménye lett: minden sztyeppéi nép elpusztult,vagyelmenekült, a türkök korszakának végleg vége lett. Né­hány népcsoportjuk maradt, a már említett kazár-utód ke­leti "zsidók", délen a türkmének, tadzsikok, üzbégek, ka­zahok, azerik, kirgizek, akik csak párszáz év múlva, az

oszmán-török uralom védelmében-árnyékában erősödtek

meg annyira, hogy újra népeket-nemzeteket képezzenek.Maguk az oszmán-törökök is a tatárok miatt lettek azok. ,akik. Egyik türk nép, az oguzok menekültek át az akkormég bizánci uralom alatt lévő mai Törökország területére,és a tatárok visszavonulása után lettek "nagyok", főleg

hogy a tatárok megtették nekik azt a szivességet, hogyelpusztították Bagdadot ~ de erről még lesz szó ...

Az új hadjárat első célpontja Kijev volt, akkori nevénKijov. Ez volt akkor már 300 éve a legnagyobb, a legerő­

sebb orosz fejedelemség központja. A tatárok igen gazdagzsákmányt reméltek itt, elsősorban aranyból, ezt a tévhiteta pravoszláv templomok gazdagon aranyozott külső díSZÍ­tése, kupolája keltette. ("Ott még a tetők is aranyból van­nak" - terjedt az ostromlók között.)

A fejedelem-nagyherceg itt is, szinte már "orosz szokásszerint" cserbenhagyta alattvalóit, úgymond, segítségért

146

várost, Moszkvát fosztotta ki és .égette fel. A fősereg

Rjazanyt, Vlagyimirt, .Szuzdalt, és a tőbbi várost­hercegséget egyenként foglalta el. Az egymást gyűlőlő

orosz hercegek nem segitették az éppen ostromlott várost.Sőt, egyik-másik el is menekült székvárosából, külföldre,vagy az erdőkbe, új sereget gyűjteni, és a városokat ma­

gukra hagyták, azokat néhány hősies bojár védte, és a la­kosság, a céhek fegyveresei, nők, és gyerekek is. Hiába ...Aztán, a városok után az erdőkben új sereget felállító vla­

gyimiri nagyherceg is sorra került, míg végül a népi ellen­állókat, afféle korai partizánokat is szétverték a tatárok.

Az ár nem volt olcsó. Igen komolyemberveszteség kel­

lett a mocsarak övezte várak bevételéhez, az egyik ostro­mánál még Külkan kán, Dzsingisz legkisebb fia, a bal:szárny vezetője is meghalt. Túl hevesen üldözött egy ki­sebb csapat élén egy fogságából megszökött orosz ifjút,aki lenyilazta. És Novgorodig sem jutottak el, mert a k,e­mény tél után, amelyhez a tatárok nem voltak szokva, és

. lovaik sem igen találtak legelni való füvet, a kora tavaszi

olvadáskor minden, északra induló felderítő csoport a mo­csarakba veszett. Pedig érdekes összecsapás lett volna: anémet lovagrendet és a svédeket visszaverő Alekszander

Nyevszkij herceg, "A jégmezők lovagja" és a tatárok kö­zött. Batu hallotta hírét a kitűnő fiatal hadvezérnek, ésvagy szövetségesének szerette volna, vagy ha nem, hát le

akarta győzni.

De győzött a kán vezéri józansága: ha ők nem jutnak elNovgorodig, akkor Alekszander sem jut el onnan őhozzá­

juk nagyobb sereggel, tehát a tatárhad oldala északrólvédve lesz a nyugati hadjárat idején. Amit viszont egy

II

ment a lengyel királyhoz. De a katonák és a lakosság vé­

dekezett az utolsó percig. Az ostrom a vártnál jóval hosz­

szabbra nyúlt, és sokkal több mongol, tatár és szövetséges

harcos életét követelte. Amikor már a falakon is áttörtek

az ostromlók, az utcákon, a házakban, pincékben, padlá­

sokon is újabb és újabb ellenállók tüntek fel. A végered­

mény: Batu nem engedte meg, hogy emberei zsákmány

után kutassanak az elfoglalt városban, félt, hogy ez újabb

emberáldozatokkal jár, még mindig vannak bujkáló védők­

ellenállók. Végül rettenetes bosszút állt: nem terelték ki a

megmaradt lakosságot a város mellé, hogy válogassanak

köztük értékes foglyok után - hanem a romba dőlt várost

n1inden irányból felgyújtották, és ez a hatalmas halotti

máglya égett az elesett harcosaik emlékére, függetlenül

attól, hogy hány, még élő kijevi ember, asszony, gyerek

halt benne tűzhalált... És ez az ostrom írta át az orosz tör­

ténelmet is: bár Oroszország bölcsője a Kijevi Rusz volt,

Kijevnek az orosz államban nem volt többé vezetö szere­

pe. Az új, egységes orosz államot évszázadok múlva

északról kezdték újjászervezni. És a délen, az állandó isz­

lám-ellenes harco k sürűjében lévő határmenti nagyváros ­

nem lehetett biztonságos főváros, az előbb Moszkva, majd

Pétervár lett. Kijev csak Ukrajna tartomány székhelye Ie­

hetett. (Ukraina ó-oroszul: határvidék, határtartomány.)

* * *

A túl áldozatos ostrom után Batu magához kérette azo­

kat a testvéreit, unokaJestvéreit, és azokat a híres mongol­

tatár vezéreket, akik elérhető távolságban voltak. Arról

148

tanácskoztak, hogy hogyan, és merre tovább? A megbeszé­

lésen, Batu parancsára ott volt Hadzsi Rahim, a kán króni­

kása is, feljegyzéseket készített. Innen tudjuk az ott el­hangzottakat:

Elsősorban a kunokról volt szó. Akiket hiába csábítgat­

tak, fenyegettek, nem álltak tatár szolgálatba mint rokona­

ik, a kipcsákok. Aztán Sejban, Batu öccse szóba hozta:

milyen kár, hogy az oroszok nem csatlakoztak százezer

lovassal és gyalogossal a nyugat elleni hadjárathoz. A hiú­

ságában sértett Batu keményen letorkollta, Mengu és

Pajdan kánok ellenvéleménye után ezt tette hozzá:

"Nyomorult semmirekellő az a hadvezér, aki hadjáratba

indulva szövetségeseket keresgél! Mi hasznunk lett volna

az olyan szövetségesből, akinél folyton azt kellene néz­

nünk, hogy mikor támad hátba?"

Batu megfogalmazta céljait: "Elfogom Frederikuszt, aki

fürge, mint' a mérges kígyó, magát a németek, a rómaiak

és az arabok császárának meri nevezni, de közben, mint a

fülesbagoly, elbújik egy tengeri szigeten. Kikaparom on­

nan, és egymásnak uszítom, mint a dühös kutyákat, ezt a

császárt, és átkozott ellenségét, a ~én ravasz boszorkány­

mestert, a római pápát! Aztán megfőzetem őket egy üst­

ben, elevenen!"

Félreértés ne essék, Batu tudta, hogy mit beszél. Fri­

gyes császár tényleg az arabok felé is keresgélt szövetsé­

gest a pápa ellen. És mert Szicíliában az ott 2-300 éve élő

arabokkal tényleg jó kapcsolatot alakított ki, azt hitte,

hogy ez már minden arab szövetségét jelenti. Maga szicí­

liai kastélyában arab módra élt öregkorára, arab orvosok­

kal, tudósokkal, szolgákkal vetette magát körül. És nem

149

igért, nem is adott segítséget a kelet-köz~p-európai orszá­

goknak a tatárok ellen, mert azok nem álltak nyíltan mellé,Gergely púpa ellen.

Tehát a mongol-tatár fővezér azt is tudta, hogy Európá­

ban egységes ellenséggel nem kell számolnia, ott is

egyenként győzhct majd le mindenkit. Majdnem igaza is

lett ... És komolyon készült a pápa ellen is, még latinul jól

beszélő majdani kövctet is tartott maga mellett.

* * *

Egy biztos: eredetileg nem Magyarország volt kisze­

melve a támadás elsődleges céljaként, még azután sem,

hogy Béla király befogadta a kunokat. Batu tudta jól: sem

a császár, sem a pápa nem tud komoly erőt mozgósítani a

német és a frank földek védelmére, ezért először a lengyel

alföldön át akart áttörní nyugat felé. Ennek megfelelően

Közép-Európában az első csapás 1241 telén Délkelet­

Lengyelországot érte. Krakkót és Sandomierz városát fog­

lalták el és égették fel a tatárok. És nyomultak tovább,

északnyugatnak. Jámbor Henrík lengyel király Alsó­

Sziléziában várta őket. Néhány német herceg is érkezett

segítségül, a többíek az ekkori legerősebb közép-európai

állam, Csehország királyához, Első Vencel hez siettek, aki

negyvenezer gyalogost és hatezer lovast indított Sziléziá­

ba, Henrik megsegítésére.

De Henrík nem várta be a segélycsapatokat, és Vencel

tanácsa ellenére Legníca mellett csatába bocsátkozott a

tatárokkal. Tízezer keresztény harcos halt meg itt, közte

maga a trónörökös is. Cseh gyalogosok, lengyel lovasok

150

mellett a Német Lovagrcnd tizenötczcr páncélos nehézlo­

vasa lS harcba szállt. Míndhiúba. A gyorsabb,

fordulékonyabb tatár lovasok kelepcébc csalták, majd

megölték mindegyik ellenfclük zömét. Aki túlélte,

Legnica várába menekült. Szerencséj ük volt, Batu nem

erőltette a vár ostromát, hanem Ratibor felé fordulva Mor­

vaországba törtek be, hogy Vencel király közelgő hadait is

szétveljék. A német segédcsapatok, látva, hogya tatárok

nem törnek tovább nyugat felé, visszaindultak saját földje­

iket védeni. Vencel magára maradt.

A történészek utólag úgy értékelik: Legnica "döntetlen­

re" végződött. A lengyelek nem lettek volna képesek to­

vábbi, tartós ellenállásra, de a tatárok is visszafordultak,

mert várostrom helyett a cseh földön át történő nyugatra

törést próbál ták meg.

Vesztükre. Vencel király tapasztalt hadvezérét,

Jaroslavot küldte a tatárok ellen. Parancsa: nyílt terepen

ne vállaljon csatát, védje a várakat, elsősorban Brnot. Mi­

vel ott nem volt közvetlen veszély, Jaroslav tovább indult,

OlmützhÖz. Ott már ostromló tatárokat talált. Ezért éjjel

támadta meg az alvó mongol-tatár tábort. Nem volt sok

em\:>ere, talán ötezer, mégis meglepte az ostromlókat, és

megölték többek közőtt Pajdar kánt, az egyík dzsingiszida

herceget, valamint Batu testőrségének egyik vezetőjét, a

kipcsák Muszukot, Batu kedvenc feleségének bátyját is.

Igaz, Jaroslav emberei közül is igen kevesen maradtak

életben, de a célt, a tatárok visszariasztását elérték. Bár

néhúny város, mínt Opava, Prerov, Jevícsko, és a hradísteíősi kolostor is a hódítók áldozatául esett - végeredmény­

ben azonban cseh-morva földön sem jutottak át a tatárok

151

nyugat felé, ezért lett most már döntően fontos számukra a

magyaro k elleni hadjárat.

A lIluhi csatátó/- a tengerig

Batu serege, megerösödve a lengyel és cseh földről is

visszahívott csapatokkal, most már minden erejével.for­

dult a magyarok ellen.És Magyarország milyen állapotban várta a támadást?

Egyáltalán mit tudunk a magyarországi tatárjárásról? Azt,

hogy volt egy "vesztett csata Muhi pusztánál, utána a ki­

rály az Adria partján lévő Trau várába menekült, a tatárok

utána, de váratlanul visszafordultak, mert meghalt a nagykán odahaza, és Batu kán érdekelt volt az új nagy kán vá­

lasztásában. No igen. Ez IS volt... De volt még~okminden

más is, amelyről magyar forrásból ritkán hallunk, pedig

idegen krónikások szólnak róla. Vajon miért? Szégyellünk

bizonyos dolgokat? Mert van mit...Példánl azt a telj es káoszba sodródó feudális anarchiát,

amely akkor itt dúlt. A főurak kiskirályként uraltak egyes

országrészeket, az ország egészének sorsával pedig sem­

mit sem törődtek.

Ez már Kötöny kun királynak és főembereinek legyilko­

lásakor is megmutatkozott: a nagyurak féltették földjeiketa kunoktól, és hallgattak Frigyes osztrák főherceg intrikái­

ra, ezért tették, amit tettek. Az senkit sem érdekelt, hogya

harmincezer kun lovas nagyon is kéne az ország megvédé­séhez ... (Frigyes szándéka még csak érthető: ácsingózotterősen a magyar trón után, és e szándékában egy erős kirá-

152

lyi hadsereg igencsak zavarta volna ... Hogy mit ígért adunántúli főuraknak, ha céljaiban segítik, utólag már nemlehet tudni ... )

A főurak a kun lovasság helyett a nyugati segítségbenbíztak. Ezt úgy kaptuk meg, mint minden más veszély­

helyzetben: szavakban. Ígértek erős, egyesített nyugatisereget - amiből egy árva katona sem érkezett. Még a len­

gyel és cseh hadszíntérről is visszahívták segítő csapatai­

kat. Ott is csak a Német Lovagrend segített, de ők sem

önszántukból, vagy keresztényi felbuzdulás ból: az ő föld­

jeik pOll! a tatár támadás közvetlen ottani útirányába es­tek ...

... Az első olyan adat, amelyről a magyar krónikák hall­

gatnak, de Batu arab krónikása és az orosz források is em­

litik: a kán levelek után immár követet is küldött Béla ki­

rályhoz, amikor a Kárpátokhoz érkezett. De a nagyképü­

ségükben tobzódó magyar urak megölték a követet is, éppúgy, mint Kötönyt és embereit. És az ilyesmit a mongol­tatárok keményen meg szokták torolni.

Mármost ha ennyire megtettek mindent azért, hogy há­borúban csak magyarok szálljanak szembe a támadókkal,

mit tettek az urak, amikor a tatárok már a Kárpátok hágóitfoglalták el, szétverve az ottani őrcsapatokat?

Béla királya királyi sereget Esztergom és Székesfehér­

vár alól elindította a tatárok elé, Buda védelmére pedigUgrin kalocsai érseket hagyta, zömmel szerb harcosokbólálló kis seregével.

A király, hogy ésaládját és az államkincstárat bizton­ságban tudja, az ország nyugati határához inditotta .. Fri­gyes herceg rögtön megmutatta, hogy milyen ember: a

153

harchoz segítséget nem adott, de kihasználva azt, hogyakincstárat kísebb őrség védi csak, átlépett a határon, és akincseket magával vitte ...

Közben a tatárok, akik már a Kárpátokon belül voltak,portyázó csapatokat küldtek a királyi sereget megkerülveaz ország belsejébe. Az egyik Budáig is eljutott. A királyparancsa: a' provokációkra nem reagálni! Ugrin érsek eztellenezte, és csapatá"val kitört a városból, a menekülést

színlelő tatárokat üldőzni kezdte. Azok egy ingoványbacsalták a nehéz fegyverektől és páncéloktól nehezen moz­gó szerb lovasokat, majd a süppedni kezdő csapatot lenyi­lazták. Az érsek maga három lovasával tudott csak meg­menekülni. És bár saját hibájából járt így, továbbra ismorgolódott a király parancsa ellen, támadást követelve a

"csekély számú tatár" ellen.A váradi püspők hasonlóan járt. Harcosaival útban volt

a király táborába, amikor hírét vette, hogy egy tatár csapatrablott kincsekkel megrakva a közelben halad el. Megállí­

totta embereit, és üldőzni kezdte a "kincsrablókat" . Azokszokás szerint viselkedtek: cselből megfulilmodtak, majdaz utánuk vágtató magyar lovasokat a nagyobb csoportjuk

lesből megtámadta, és szétverte. Így a püspők is csak

rossz híreket hozhatott, segítség helyett ...A király akkor indult el kelet felé, amíkor a Buda köze­

lében táborozó tatárok látszatból visszavonulást rendeltekel. A Sajó mellett megállt a királyi sereg. Itt volt egy híd afolyón, amelyet kötelekkel megerősített ladikokra építet­tek. Ennek őrzésére ezer embert hagyott a király, a másikparton földsánccal védett harci tábort építettek.

A tatárok a kínai ostromgépekkel kezdték el a hidat tá-

154

madni, amiért a magyar hídőrség visszavonult a fő tábor­ba. Batu csak erre várt: most már nem romboltatta továbba hidat, sőt, megerősittette, és azon át kelt át a tatár lovas­ság a királyi tábor hátába.

A keletkezett káoszban a király öccse, Kálmán herceg,Ugri n érsek, és az a kevés számú német lovag, aki ide ér­kezett Legnica után segítségül, kitöréssel próbálkozott.Hősiesen harcoltak, de a túlerő visszaverte őket. A vere­ség után a német lovagok többé nem akartak nyílt csatábabocsátkozni, inkább a főldsáncok mögött próbáltak véde­kezni.

Kálmán herceg a sereg egy részével újra támadásba in­dult. Amíg ők verekedtek, néhány főú! saját csapatávalmenekülni próbált a táborból. Batu hagyta őket. Nem vé­letlenül. Mert ezután már mindenki azt hitte, hogya futás­ban van a kiút, és szervezetlenül menekülni kezdett a ma­radék magyar sereg is. Ezt látva maga a király is vissza­vonulást rendelt el.

A tatárok csak erre vártak. A menekülő csapatokraegyenként csaptak le. Ekkor veszett oda a magyar sereglegnagyobb része. A királynak szerencséje volt, kevés kí­sérőjével más utat választott, és megmenekült. A főurak

nagy része viszont odaveszett, saját önzésének áldozatalett.

A tatárok másnap sajátos "ajándékot" küldtek haza anagykagánnak: tőbb ezer levágott jobb fület, az elesettmagyar harcosokról levágva ... Ezzel indult egy lovascsa­pat a káni székhelyre, Karakorumba.

És történt még egy baj: Béla király menekülés közben asátortáborban felejtette a királyi pecsétet. A tatárok meg-

155

találták. És írtak egy megtévesztő felhívást a távolabbi

vidékek magyar lakosságához. A szövege:Ne féljetek a tatárok kegyetlenségétől,de óvakodjatok

" .attól, hogy lakhelyeteket elhagyjátok. Mi a mongolok va-ratlan támadása miatt táborunkból távozni kényszerültünk,de reméljük, hogy Isten segítségével hamarosan újra fegy­

verrel térünk vissza!"E felhívás készítésében néhány áruló főúr is részt vett,

akik fogságba estek. Még azt is megmutatták, hogy hovákell a pecsétet ütni, a király neve mellé. A felhívást szét­

küldték a megyékbe. És a magyar vidék lakossága, ahe­lyett, hogy védelemre szervezkedett volna, tétlenül vára­kozott a visszatérő királyra. A kevés helyőrséggel rendel­kező településeket, kőztük Pestet és Budát aztán könnyürohammal vették be a tatárok, kiraboltak mindent, a lako­

sokat leölték, végül a városokat, falvakat felégették.Pedig lehetett volna védekezni, ha van hozzá akarat és

ész. Ezt bizonyította az egyik kisebb cseh vár példája azelőző télen. Az okos várkapitány mást sem horda.tott felnapokig hegycsúcson lévő erődjébe - mint vizet! Es aIm­kor bejött a fagy, körbe végigöntötték azt a hegyoldalon,de elsősorban a felvezető utakon, ösvényeken. A tatár lo­vasok nem jutottak fel a várig, lovaik lábukat törték a vas­

tag jégen. A kínai ostromgépekkel sem mentek sem~11lre,

mert nem tudták azokat lőtávolságig felvontatnl. Hat 1l1­

kább tovább vonultak, békén hagyva a leleményes várka-

pitányt és a hozzá menekülteket. . . .Magyarországon azonban, ellenállás helye.tt a hodlt~~­

kal való együttműködés zajlott. Batu Sejbant, testveret

l56

~agyta itt kormányzónak, miközben ő maga Béla királytuldozte a tenger felé.

Sejbán igénybe vette áruló főurak segítségét, a már em­lí~ett hamis levél terjesztésénél például. (Erről RogeriusvaradI kanonok is ír feljegyzései ben ... ) Egy idei cr békénha~yták a lakosságot, ha az adózik "rendesen". Debegy időutan az arany mellett állatokat, elsősorban marhákat kezd­tek követelni, amelyet csak azon az áron adhatott oda a

nép, hogy maga halt éhen. És egyre többször szép lányo­kat kértek "adóba". Aki ezért morgott, ellenállt, azt meg­ölték.

Batu az Adria felé üldözte Bélát, közben még ZágrábotIS elfoglalta. Spalatonál érték el a tengert, ahol a város

lakóitól megtudták, hogy Béla király és emberei néhány, avelenceiek által biztosított vitorláshajón. menekültek el a

tengeren. A kán dühében Spalato (ma Split) teljes kifosz­tását rendelte el, annak ellenére, hogya város őnként hó­dolt meg.

Batu úgy döntőtt: Trigestumig (Trieszt) a parton haladtovább, a lovasokat nem rakja hajóra, mert annyi hajónincs is. A seregben, és a vezérek ·közőtt is vita dúlt: elér­ték-e már a Végső Tengert, azaz az óceánt? Batu korábbanelőreküldött kémeitől viszont tudta azt, amit a kivallatotthelyi lakosoktól is: még messze van az óceán partjától. Éshogy innen szárazföldön csak két út vezet tovább: vagyTrieszt és Velence között, az Appenineken áttörni továbbnyugatra, vagy a mai Svájc hegyei között. Egyik sem valónagy lovas seregnék. A hágóknál kisszámú védő is csapdáttud áll itani, a hegyekben pedig, jóllehet májustól szeptem­berig vannak jó legelők, de nagytömegű lónak ez kevés.

157

J59

lasztásban voltak érdekeltek, hanem a további harcban',mint a már igen öreg Szubudaj Bagatur, aki tudta, hogyegy évek múlva esetleg elinduló új hadjáratban már nemtudna részt venni. Vagy Nohaj kán, aki imádott feleségé­

nek, a görög hercegnőnek akarta megszerezni a bizáncitrónt. Ök tehát délre indultak, a bolgár síkságra, Bizáncellen harcolni.

A többség azonban Batuval tartott, és a már meghódí­tott területeket kiürítve sietett vissza Mongóliába, nehogy

mások megelőzzék. Ez lett a magyar királyság megmene­külésének a kulcsa, mert ha 20-50-100-200 évig mi is meg­

szállás alatt éltünk volna, mint egyes orosz területek, kitudja, maradt-e volna még csak nyomunk is a világban?

Batu egyébként nem lett nagykán. Későbbi sorsáról semtudunk sokat. Csak azt, hogy az Európa elleni hadjárat

terve egy időre lekerült a napirendről. A mongol-tatár bi­

rodalom másfelé terjeszkedett. A sztyeppén urak marad­tak, az orosz városok, Novgorodot kivéve egyelőre adófi­

zető hiíbéressé váltak. Most már egész Kínát is elfoglal­ták, és onnan délre és nyugatra a mai Afganisztánt, Tibe­

tet, Pakisztánt, Vietnamot és Burmát is uralták, sőt, India

északi felét is. Ott okosabbak voltak, kevesebbet pusztítot­

tak, inkább meghagyták hübéres adófizetőnek a kis orszá­gocskákat, városokat. (A Népek Öshazája más ügy: ott a

klimaváltozás végezte be azt, amit a tatárok elkezdtek,néptelen sivataggá vált minden.)

A rengeteg kis nép még kapott egy kis időt. .. Az 1300­as évek közepéig aránylag békén éltek a tatár nagykánokuralma alatt. Aztán a semmiböl feltünő oszmán-török bi­rodalom pusztított el mindenkit, aki nem hódolt nekik be,

158

Viszont, ha a túlparton délre, Róma felé indulnak, azzalnem nyernek sokat. Az óceánt arra nem érik el, és hogyavárosban el tudják-e fo~ni Gergely pápát, vagy az márelmenekült onnét Frankhonba, ahol a pápa-császár közti

viszály során már kiépített menedéke várta - ez még kér­

déses.

Gujuk kán, Batu örökös ellenlábasa, a nagykán fia most

is más véleményt hangoztatott. (És azt nem árt tudni, hogy

Batu éppen őhelyette lett a Dzsihangir, a Szentséges Ve­

zér, ráadásul már Batu apját, Dzsucsit is Gujuk családjá­

nak orgyilkosai őlték meg: vadászaton, amikor egyedü]

űzte a vadat a sztyeppén, elfogták, és "hátrakötötték a sar­

kát, azaz eltörték a gerincét. Batu ellen is volt több me­rénylet, amelyet a fövezér, tán nem is alaptalanul, Gujuk

embereinek tulajdonított. .. )

Azonban, még mielőtt a vita a további célokat illetően

összetüzésbe torkollott volna a seregvezető kánok között,

közbeszólt az élet. Pontosabban a halál. Futárok érkeztek

Karakorumból, a nagykán feleségének, Turakinának leve­lével. Ebben az özvegy tudatta: Ogotáj meghalt. És az öz­

vegy hazahívja Karakorumba az összes dzsingiszida her­

ceget, kurultajra, azaz nagykánt választó tanácskozásra.

Nem mondhatni, hogy mindenki örült ennek. Talán ma­

ga Batu sem, mert bár ez segített megoldani a nehéz kér­

dést: merre tovább - de mégiscsak itt állt a végső siker

kapujában, igen kevés távolságra az óceántól, és Európateljes uralásától. Igen, de titokban ő is nagykán szeretett

volna lenni, és ehhez a seregére is szüksége volt a válasz­tásnál. Főleg, mert Gujuk kán a hír után azonnal, különvisszaindult saját tumenyjével. De voltak, akik nem a vá-

161

jében volt. És senki sem tudta öket legyözni. Az éppensoros "Hegyi Öreget" most Rasid Szinánnak hívták.

Hulagu őt akarta mindörökre "kiiktatni", ezért követetküldött az utolsó bagdadi kalifához, AI-Musztaszimhoz:legyenek ebben szövetségesek, működjenek együtt. A ka­

lifa ostobán gögös volt. Válasza: An-Nasszer idejében,

1219-ben maga Dzsingisz jött Bagdad falai alá, de látva a

város nagyságát, inkább visszavonult. Hát ő maga sem félegy Dzsingisz-unokátó!.

Hulagu tudta, hogy Dzsingisz annak idején miért vonultvissza. Ezért ném szólt semmit, lenyelte a sértést, de meg­

jegyezte magának. És négy évig nem nézett Bagdad felé,

addig minden környező kisebb várost elfoglalt, és szétver­te a fedajinokat, Alamut erödjét is po;ig rombolta.

Majd 1257 szeptemberében Bagdad falai elé érkezetthadaiva!. Kemény ultimátumot küldött: ha a kalifa önként

lerombolja a város falait, akkor talán békében elmehet aváros lakóival együtt. AI-Musztaszim még csak nem is

válaszolt. Megindult az ostrom. Januárban. És február ti­zedikére elesett Bagdad, és vele pusztult mindörökre az

arab kalifátus is. A város romos főterén tiz nap múlva a

tatárok kivégezték akalifát, 300 családtagját és 3000 tiszt­

jét. Százezer polgári lakos is a mészárlás áldozata lett. A

várost felgyújtották, és csak a kitörő pestisjárvány miattvonultak tovább a hódítók.

A sztyeppe története után egy 700 éves világbirodalomtörténete is véget ért a tatárok miatt.

Hulagu nyomult tovább, elöre, nyugat felé. Szíriát is el­foglalta, beleértve Damaszkuszt és Aleppót is, majdEgyiptom, a mameluk szultánok birodalma felé vették az

A nagykán hatalmas birodalmát tartományokra osztot­

ták. Amelyek élén többnyire most már Dzsingisz egy-egy

unokája állott. Például a Krímtől Perzsiáig terjedő rész

élén Hulagu kán. Ö volt az utolsó nagy tatár hóditó. Úgy

gondolta: ha Európában Batu nem érte el a Végső !engert,

majd eléri ő, ha a földközi-tenger déli partján jut el odáig,

hiszen az az út is végződik valahol. Ezért gyüjtött komoly,

nagy hadsereget.1253-ban indult el az arab birodalom maradványai el­

len. Először is a "fedajinokat", a hasisszívók szektáját ver­te szét, mert tudta, hogy azok minden hódító hátában­

oldalában veszélyesek. Ezek voltak az akkori kor AI­

Kaidáj a, igazí terroristák. "Hegyi Öregnek" nevezett vezé­

rük a tizenéves ifjakat hasissal elkábította, majd amikor

magukhoz tértek, egy csodálatos palotában ébredtek fe!. A

legjobb ételek-italok mellett válogatott szépségű lányok

várták őket. Itt tölthettek pár napot. Majd újra elkábították

őket hasissal, és mikor újra ébredtek a kopár itteni világ­

ban azt mondták nekik: Allah Paradicsomában jártak. És,csak akkor juthatnak oda vissza, ha vakon teljesitik a

"Hegyi Öreg" parancsait. Az meg minden neki nem tetsző

uralkodóra annyi ilyen fanatikus merénylőt küldött,amennyit csak akart - amíg meg nem ölték a kiszemeltáldozatot. Központjuk Perzsia északi részén, Alamut erőd-

160

És az IItójiíték: HII[agll és Bagdad

a nesztoriánus keresztényeket épp úgy, mint a "bálvány­

imádó po gán yokat".

László, a "királyi Jélvér "

Kunok: egyszer fent, másszor lent...

163

A kunok, mint már esett róla szó, Kötöny halála utándúlva-pusztítva dél felé hagyták el Magyarországot. Hogy

Muhinál csakugyan ott voltak-e a magyarok ellen harcolótatárok oldalán, vagy nem, az ma már biztosan nem dönt­

hető el. Van forrás, amely erről szól, de a krónikák több­

sége nem említ ilyesmit. Ha mégis így volt - érthető: egy

nép több, mint kétszáz évig a végtelen s.ztyeppék urának

számít. Aztán jőn keletről egy új hódító, amely nem elég­

szik meg legyőzésükkel, de mindjárt ki is akarja irtaniőket, mert túl sok borsot törtek az orra alá. A sztyeppe

addigi urai az egyetlen, testvérnek számító néphez mennek

menedékért. És menedék helyett gyáva orgyi Ikosok leölik

főembereiket. Minden ország, minden nép a bosszú lehe­tőségét kereste volna ...

A lényeg: maga a ·százezres kun nép a magyar földet el­hagyva már csak egy helyre menekülhetett tovább: a má­

sik egykori türk néphez, a bolgárokhoz. Igaz, azok bizáncifüggésben élnek, később pedig Szubudaj Bagatur és Nohajkán harcai után a tatároknak is adót kell fizetniük, - de

162

irányt. Ám 1260-ban üzenet jött: Hulagu bátyja, a sorosnagykán meghalt, ezért neki vissza kell indulni az újnagykán választására! (Épp, mint Batunál, az Adria part­ján) Hulagu okosabb volt, seregét Szíriában hagyta, alve­

zérére bízva Egyiptom lerohanását.De ez már nem sikerült. A történelem furcsa fíntoraként

éppen egy kipcsák rabnö fiából szultánná lett mameluk,

Bajbarsz al-Dun-dukdári volt az, akí a Szentföldön, Ain

Dzsaludnál teljesen szétverte a tatár sereget.

Hulagu próbálkozott még néhány kisebb betöréssel, de

Bajbarsz mindet visszaverte, így a kán inkább visszavo­

nult saját tartományába, amely a Kaukázustól az Indus

folyóig teljedt. Ott felvette az IL-KÁN címet. Hetedik

utóda, Gazán Mahmud már áttért az iszlám hitre. Később

az oszmán-török szultánok alattvalói lettek.A tatárok utódai a mai napig élnek. A Második Világ­

háborúban néhányan a Krímben a németek szolgálatába

léptek, ezért Sztálin megtorlásul az egész maradék tatár

népet a Távol-Keletre számüzte. Most próbálnak vissza­

szivárogni a kellemesebb éghajlatú Krím-félszigetre. A

mongolok pedig saját, önálló államban élnek, illetve közel

felük Kína egyik tartományában, Belső-Mongóliában.

Mindkét hódító nép fennmaradt tehát, ha kis számban is

- viszont népek sokasága tűnt el végleg miattuk a történe­

lem színpadáróL ..

befogadják a keletről jőtt menekülteket. Első (Aszen)Kálmán cár ideje alatt, 1246-ig élnek ott a kunok. AztánBulgáriában is bel-háború tör ki, és a lázadó főurak meg­öl ik a cárt. Az ezt követő zűrzavarban a kunok helyzete is

bizonytalanná válik: vannak, akik ott is gyűlölik őket.

Ezt használja ki IV. Béla király, és követeket küld utá­

nuk: visszahívja őket Mgyarországra, hiszen még mindig

fenyegethet tatár támadás, nagyon kellene az a harminc­ezer lovas. (A tatár nagykánná választott Gujukhoz Béla

követeket küld, és azok arról számolnak be, hogy Gujuk a

nyugati hadjárat folytatása felé hajlik. Más kérdés, hogy

ezt megúsztuk, a már említett okokból ez a hadjárat tőlünk

messze délre indul meg.)Érdekes az, hogy hová is telepiti Béla királya kunokat?

Gyakorlatilag a ,korábbi fejedelmi szállásterületre, a Du­

na-Tisza közén Pesttől délre, le Szegedig. A legtöbb olyan'

település, amely nevében is őrzi' a "kun" .szót, itt van,Kiskunlacháza csak 35 kilométer Budától, Cegléd mellett

Törtel is ebben a magasságban van, legdélebbre pedig

Szeged mellett Kiskunmajsa és Kiskundorozsma található.

Van még egy-egy település-góc Karcag vidékén,

Kunszentmárton a Körös mellett, és Kunsziget Győr hatá­

rában, de nem ezek a jellemzőek. Akad ezenkivül az egyik

kun törzsfőnök, Kemenes nevét viselő pár község Veszp­

rém és Zala megyékben, ennek okait, hogy mit is k~estek

a kunok a Dunántúlon, III. András első hatalomátvételi

kísérleténél még látni fogjuk.Ami a lényeg: a fejedelmi szállásterület kulcstelepülé­

sei mellett kapnak helyet a kunok, Taksony mellett vanLacháza, Tass mellett Kunszentmiklós és féltucat más kun

164

közSég, Solt mellett is kun községek találhatóak, tehát azegykori magyar fejedelmek neveit megőrző helyek mindkun településekkel vannak köritve. Északon a Keszi törzs

nevét őrző település-lánc a határ (Dunakeszi, Budakeszi,Karancskeszi, stb.), ez is bizonyítja, hogy kifejezetten arégi Megyeri vagy Magyari törzs földjén kaptak a kunokhelyet.

Ez egyrészt a régi sztyeppei nagyrabecsülést jelzi (azokos Béla király nyilván tudta, hogy annakidején a magya­

TOk is így kaptak helyet a kazár birodalom szívében Itil a, ,főváros mellett. .. ), másrészt pedig azt a stratégiai sZük­

ségszerűséget, hogy vész esetén a királyi székhelyekhez

közel legyen a hamar mozgósítható kun lovasság. És az

sem mellékes szempont, hogya sokszor a királlyal isszembeszegülő főuraknak itt, a Duna-Tisza közén nem

volt bázisuk. Ez a rész közvetlen királyi irányítás alattállott.

És hogy ne szólhasson bele más nagyúr az ügyeikbe,egyféle autonómiát is kaptak: közvetlenül a nádor jogha­

tósága alá tartoztak, egymás közti vitás ügyeiket a vádlotttőrzsének, nemzetségének bírája előtt intézték. Ha egy-egy

per, vita a királyig jutott, ő is csak a kun bíró jelenlétébenhozott ítéletet.

Ami biztos: sem nyelvi, sem vallásbeli különősebb el­lentét nem választotta el a kunokat a magyar köznéptől.

Arról volt már szó, hogy nemigen kellett tolmács egymásmegértéséhez, de most, ha Julianus baráthoz nyúlunk visz­sza, van még egy bizonyíték is a két nyelv hasonlóságára.A barát, ugye, említ egy levelet, amelyet a tatárok Bélakirálynak küldtek. És amely kün nyelven van írva. Nos,

165

vajon miért éppen "kun ul" levelezik Batu Bélával? Merttudja, hogya sztyeppe általános nyelvét, a mindenhol be­szélt kipcsák-kun türköt a magyarok is értik. És ezért nem

keres magyar fordítót, elégnek tartja, hogy kunul ír.A másik bizonyíték: sok kun szó épül be 1250-től a ma­

gyar köznyelvbe, illetve ezt fogalmazhatjuk úgy is, hogy

kun hatásra a 900-ban, IOOO-ben még általánosan beszélt

türk "ősnyelv" szavai "felélednek" ... És a kun neveket is

könnyen jegyzik meg a magyarok, igaz, némelyik nem azt

jelzi, amire aztán magyarul használják. Például: a három

legfontosabb tőrzsfő, akik később Kun László bizalmasai,

majd gyilkosai lesznek, Árbóc, Törtel és Kemenes. De az

Árboc itt nem hajóárbocot jelent, az Alföldön nem hajós

nép lakott, hanem a kun nyelvben "arbuz" speciel görőg­

dinnyét jelentett. A községnévként is fennmaradt Törtel

(Turtel, a kunban az "ő" és az "u" hangot gyakran felcse­rélték, példa rá Kuthen-Kötöny király neve is. És még va­

lami:a magyarországi "őző" nyelvjárás határvonala kisér­

tetiesen egybeesik a kunok letelepedési kőrzetével,

Kiskunlacházától Kiskundorozsmáig ... ) - szóval Tőrtel

jelentése: Öt fiú. Talán, mert ennyi fia volt a kun vezér­

nek, erről nincs pontos adat. És Kemenes? Sokan a ke­

mence szóval hoznák kapcsolatba, pedig mást jelent: kis

íjat, íjacskát.

A vallást érintően pedig kísértetiesen emlékeztettek a

kun rítusok, szokások az ősmagyarokéra. Fehér lovat, fe­kete kutyát, tarka gödölyét áldoztak szertartásaik során, és

istenükhöz "a kicsi, a nagy és a középső" esküvésekkelfordultak, ha tanúnak hívták azt.

A letelepülő kunokat javasasszonyok és táltosok is ki-

166

sérték. Köztük a legnagyobbak neveit is kun-magyal: tele­pülések őrzik: Kada, a "tudós" nö, és Iszla, a vak főtáltos

voltak a "szellemi vezetők". Javasok, táltosok? Hiszenalig kétszáz éve Vata és fiai még pont az Al földön rendez­tek pogány lázadásokat. A nádasokban, a pusztákon nem­

csak az emlék égett még, de a halászok, pákászok, pászto­

rok tábortüzeinél bizony előbb kerültek szóba a "régi szo­

kások", mint a keresztény szentek nevei, és ennek új lán­

got és táptalajt adott az, hogya kunokat erőszakosan térí­

teni nem akarták, nem is merték 1246-78 között, senki

sem kívánt emiatt újabb belháborút kockáztatni. Prüszkölt

is Róma emiatt erősen, de a reálpolitikus Béla király, majd

a kun életmód szerint élő IV. László, aki kun fél vér volt,fütyült rá. Ugyan nem tiltakoztak, amikor például a fennői

püspök, Fülöp megpróbálta téríteni őket, de László akkor

sem avatkozott be, amikor a kunokkal rokonsze!1vező ma­

gyar papok, Gergely, és Tamás, a "pusztai barát" kiutasí­

tották a kun vidékről a pápai delegátust. (Gergely eszter­gomi nagyprépost és Benedek veszprémi püspök a kunok

oldalán állt, Róma utasításai ellenére ... ) És amikor lázon­

gó magyar főurak Gergelyt megőlték, mondván, hogy ő

Kun László rossz szelleme, - válaszul a kunok elfogták, éssokáig pusztai fogságban tartották Fülőp püspököt, csak

akkor engedték el, amikor az urak is kiengedték fogságá­ból László királyt.

Van egy érdekes néva kun vallásban: JEZID, a hadúr, afőisten neve. Ugye, egyes szakértők állitják, mások vitat­ják, hogy a kunok hitvilágára még kínai őshazájukban ha­tott a már emlitett nesztoriánus kereszténység. És ha aJezid név nem más, mint Jézus neve, valamiféle keleti türk

167

169

vát-szlavóniai bánnal. A fiút is magával vitte Koprivnicavárába. á király utánuk ment, és megostromolta a várat, aNémetújváriak és a Csákok ostromhoz is értő hadinépével.Az ostrom során súlyos nézeteltérésbe keveredettOldamurral, mert a kunok nemigen akarták elfoglalni azegykori királyuk, Kőtőny unokahúgát rejtő várat.

A kőlcsőnős sértegetésbe fajuló vita során, amikor amagyar urak majdnem megölték Oldamurt úgy, ahogy ko­rábban Kötönyt, Oldamur úgy döntött: otthagyja az ost­

romlókat, kunjaival elvonul. A király pedig, a sikertelenostrom után Csepel szigetére vonult vissza, kedvenc bese­nyőivel.

A kun vezérrel való összetűzésnek nyilván lett volnafolytatása, csakhogy a király, igen rövid uralkodás után,Csepel en meghalt. Kint emberei kinyomozták, egy szerze­tes mérgez te meg, aki Joáchim bán szolgálatában állt ko­rábban. V. István után ketten jöhettek számitásba a trónmegöröklésében:

Fia, László, akit éppen azért, mert félvér kun volt, a fő­

urak egy része nemigen akart királyának. Viszont ezenkívül csak egy, Velencében élő jelölt volt még, aki magya­

rul még nem is beszélő gyermek volt: még Második And­rás királynak, "Jeruzsálemi Endrének", akinek ez a mel­lékneve a keresztes hadjáratban való részvételére utalt, (ésakinek merániai feleségét, Gertrudist Bánk Bán ölte meg),volt egy másik felesége is Gertrud halála után. Olasz her­cegnő, Beatrice D'Este. Andrásnak tőle· született egy fia,Posthumus István. Azért Posthumus, mert a király halálaután négy hónappal jőtt a világra. Bátyja, aki nem szerettevolna őt konkurensnek, elűzte az országból. Tehát azzal

* * *

168

A hittől most már térjünk vissza - a tőrténelemhez. Bé­la király uralkodása utolsó részében mindent megtett,hogy a kunokat, akár "családi diplomáciával" is, de magá­hoz láncolja. Trónörőkős fiát, István herceget ősszeházasí­

totta a Kőtőny nemzetségéből való Erzsébet kun herceg­nővel, Zeyhan kun fejedelem lányával. E házasságból szü­

letett a későbbi IV. László is.Bélának meggyűlt a baja fiával, Istvánnal, akit még éle­

tében "kisebbik királlyá" tett, jó Árpád-házi szokás ,sze­rint. És rábízta az ország keleti felét. De István fellázadtapja ellen, és sok harcot vivtak egymással. E harcokban akunok, most már újabb vezérük, Oldamur vezetésével ter­mészetesen a király oldalán álltak, István mellett viszont abesenyők· küzdöttek. Ezerfős testőrsége is besenyőkből

állt, Kartal, Ete, Tárcsa voltak a vezetőik. (Ezeket a neve­

ket is helységek őrzik, de olyanok, amelyek mind északravannak a kunok szállásterületétől... ) A besenyők is titok­ban táltosokat bújtattak, a szinlelt kereszténység mellett a

régi hitet ápolták.Volt tehát a még gyermek Lászlónak honnan menteni

vonzódását az ősi hitvilághoz. De Lászlót aztán elszakítot­ták apjától, a Béla halála után V. István néven trónra lé­pett királytól. A kun feleség, Erzsébet megcsalta férjét és .királyát, a Gutkeled nemzetségből származó Joáchim hor-

nyelvjárásban? (Hasonlit rá annYIra, mint az arabban azIssza, ahogy az iszlám hitben Jézust, mint a Mohamedelőtti utolsó prófétát tisztelik ... )

együtt, hogy Béla fia, István király lett, a számüzöttPosthumus Istvánnak is született egy gyermeke, a velenceidózse-család egyik leányától Tomosina Morosini-töl. Ölett a késöbbi Harmadik András, az utolsó Árpád-házi ki­

rályunk. De László helyett ekkor, 1270 után még őt sem

akarták a magyar urak, hiszen a "kun függés" helyett avelencei függőség sem volt az érdekük, főleg azután, hogy

hírét vették: Posthumus István kevéssel halála előtt fia,

András trónralépése érdekében még az északi és nyugati

végek magyar kiskirályainak ősi ellenségénél, Ottokár

cseh királynál is "lobbizott" ...Tehát Negyedik László néven a kun Erzsébet hercegnő

fia lett a magyar király. A történelem a "Kun László" ne-·

vet adta neki, nem véletlenül. Szokásaiban, életvitelében,

elvei ben inkább volt kun, mint "magyar". Szeretett kunjai

között élni a pusztán, kun viseletben járt (fekete ing, feke­te, bő, rojtos gatya, bivalybőr vért és páncél rézpitykékkel

kiverve, görbe szablya és hosszúnyelű csákány. (A csá­

kány méltóságjeJvény is volt kun törzsfőnököknél ezüst­

ből, a mindenkori vezérnél, királynál aranyból készült. Így

esett, hogy egyszerre két ember birtokolta az arany csá­

kányt: Oldamur, minden kunok vezére, és László, akit a

kunok saját királyuknak is elfogadtak. (Oldamur egyéb­

ként Zeyhan fia volt. És hogy az ő nevét miért nem őrzi

község, város, folyó vagy hegy? Ennek is van magyaráza­

ta: miután jó néhány évvel később szembeszegült László­val, a "kun királlyal", és az ellene vívott hódtavi csatában

elesett, a kunok "kiátkozták", azaz neve tabu lett. És, bár aszintén fellázadt Törtel, Kemenes, Iszla nevei fennmarad­

tak - Oldamurt még kortársai "felejtették el".

170

Egyébként a kunokhoz, mint az ország új, és erős, kele­ti eredetü népéhez csatlakoztak-besenyők,jászok, úzok is,ezzel is csak erősödtek. Ez utóbbiak inkább éltek a kun

vidéken, ahol erőszakos keresztény térítés még nem zaj­lott, mint a kiskirálykodó főurak birtokain.

László magánéletében is "kunul" viselkedett. Egyszerre

két főrangú kun leányt választott "feleségnek", Éduát és

Örzsét. Annak ellenére, hogy volt "hivatalos" felesége is,

Anjou Izabella hercegnő személyében. A királyné ugyan

szép volt és kedves (még a krónikairó Kézai Simon is re­

ménytelenül szerelmes volt belé ... ), de László részéről

rengeteg megaláztatás érte. Mégis tűrt, családja hatalmi

érdekei miatt. És ez be is vált. Bár trónörökőst nem szült,

és László·halála után mégiscsak a "Velencés" III. András

került trónra, de annak halála, és vele az Árpád-ház kiha­

lása után Anjou Caroberto herceg, akit mi azután Károly

Róbertnek ismertünk meg, éppen Izabella "jogán" jelentet­te be igényét a magyar trónra, amelyet azután háromne­

gyed évszázadig ő, és fia, Nagy Lajos király révén az An­jou-ház birtokolt.

László király, amellett, hogy hatalmát elsősorban a ku­

noknak köszönhette, néha bizony erősen odaVágott ked­

venceinek, ha azok renitenskedtek. Például a morvamezei

csata után az egyik kisebb kun törzs, Ottokár, a legyőzött

cseh király aranyát megkaparintva elszökött a harctérröl.

Ezeket László parancsára, Oldamul' vezér nagyesküvése

után maguk a kunok irtották ki, úgy, "hogy egy kölök semmaradhasson belőlük!".

Ugyancsak a morvamezei csata után történt (a csata kü­lön fejezet tárgya lesz még), hogy néhány, Lászlóval elé-

171

\

gedetlenkedo főúr behívta az országba "Velencés And­rást", hogya király csehországi távollétéből Székesfehér­várott ellenkirállyá koronázhassa. Ez meg is tőrtént, csak­hogy László hamarabb tért meg győztesen, mint remélték.És elég volt annyi is, hogy az egyik tízezres kun "tő­

ményt" Kemenes vezetésével a Dunántúlra küldje, akigyorsan szétverte az egymással is huzakodó lázongó ura­kat. András hazamenekült Velencébe.

De lett ennek egy érdekes "mellékeredménye" is: né­hány portyázó kun lovast elfogtak András velencei test­őrei. Köztük egy kisebb törzs főnöke is volt, Ernye fia,Majsa. Őt hosszabb ideig maga mellett tartotta a trónköve­

telő, ismerkedett áltaia a kun szokásokkal, életmóddal,hiszen tudta, hogy ha valaha király lesz,. akkor ezzel a

néppel is számolnia kell, hiszen e;z:ek most már a "magyar­ság" szerves részének számítottak. (A kunok is tudták,más is tudta róluk, hogy nincs más megoldás s,zámukra,mint itt maradni. És, jóllehet a tábortüzeknél néha szólt a

régi dal, hogy "megyünk az ősi úton Bolgária felé", amialatt volgai Bolgárföldet értették, pontosan tudták, hogyez az út már nincs meg, ott a tatárok az urak, innen nincshová menniük ... )*

Tehát András sokat tanult Majsától, majd hazaengedte afiatal törzsfőnököt. Abban reménykedett, hátha az elter­

jeszti a kunok között a hirt, hogy ha új király lesz, az isszeretni fogja őket. Rosszul számitott: a kunok akkor, a

• Egyébkén! Andráshoz menekültek Velencébe, az V. István halála után elül·dözött besenyő testőrök is, Ete vezetésével.

172

morvamezei győzelem után nem fordultak a "kun vérű"

László király ellen. Még nem ...

Majsa viszont szép karriert futott be. László Erdélybeküldte, a székely lovasok vezérének, akik örömmel fogad­ták a rokon népből jött új parancsnokot. Később pedig,András király alatt, a hitszegővé vált erdélyi vajda utódalett. (Majsa, és apja, Ernye nevét is település őrzi,

Kiskunmajsa Szeged mellett, és Ernye, a mai határokonkívül.)

"Kun László" viszont szépen, lassan belesétált abba acsapdába, és tragédiába, amely kettős származásábóleredt. Egyfelől csábitotta a pusztai élet, és vonzották a

büszke kunok, akik kényesek voltak arra, hogy sokáig asztyeppe urai voltak. (Egyes források szerint a magyaror­szági kunokhoz csapódott az a Borchol, vagy Borcsol nevűkipcsák törzs is, amelynek egy része Batu szolgálatábanmaradt, és "Borsfiaknak" nevezte magát, de e törzsből

származott az 1260-ban a tatárokat szétverő Bajbarsz

egyiptomi mameluk szultán is, akinek nevében a "barsz" atörzsi hovatartozást jelentette ... )

Másfelől a magyar urakat továbbra is zavarta a kunokszabadsága, az, hogy őket nem tudták jobbágyaikká tenni.Sőt, a többi keleti eredetű nép, a jászok, az úzok, sok be'senyő után a jobbágy sorból menekülő magyarok is ezt azutat választották ...

László túl fiatal volt ahhoz, hogy királyhoz illő "bölcs",azaz meghunyászkodó döntést hozzon. Nagyobb viták ese­tén rendre a kunok mellett tette le a szavát. Ezért a feldü­hödött magyar főurak, az Aba nemzetségbeli finta, Borsa

173

Kopasz és testvére, Lóránt, az erdélyi vajda, elfogták, ésKörösszeg várába zárták.

A feldühödött kunok válaszul a Tiszántúlt is feldúlták ,és ezt rosszul tették, mert mé'g a királyhoz hü Ubul nem­zetség birtokait is nagy kár érte. Most már az addig ki­rályhü urak is nógatták Lászlót: csapjon oda, "tegyen márrendet" kunjai között! Ami nem jelentette azt, hogy el­árulnák királyukat, akinek halálukig hívei maradtak, de a

birtok, az már J,négiscsak birtok ...A közvetlen ok, amiért László Oldamur ellen fordult ,

mégis má~ volt. Körösszegi fogsága idején két kun harcosérkezett hozzá. Azt mondták, Oldamur követei. (De lehet,hogy provokációjukra éppen a Borsa urak bérelték felöket. .. ) És Oldamur "ajándékaként" vértet, pallost és acél­sisakat hoztak a királynak. Ami a kunok részéről a legna­gyobb sértés jele volt: a szabad lovas harcosként élő ki­rálynak a "tekenyős békák", a nyugati lovagok védőfels ze­relését és fegyverét adni. László nem mérlegeIt többé. Aköveteket karóba huzatta, és kiadta a parancsot: indulásOldamur ellen!

A Hódtavi csata hosszú volt. Egy hétig tartott. A kuníjászok nyilai egy sor magyar főurat és főpapot is megöl­tek. De egy hét után nagy eső kezdett esni, és a kunok íja­inak húrjai elázva nem voltak alkalmasak távoli lövésekre,

Ekkor tudtak a magyar urak harcosai közelharcot kezdeni,és sok kunt kopjával leöltek. A csatát az döntötte el, mikorLászló kun öltözetben arany csákányával bezúzta Oldamurfejét - mert csak ilyen halál illett egy kun vezérhez ...

A maradék kunok dúlva-fúlva ismét Bulgáriába futot­tak, a Fekete"I'enger partjáig. De ~ászló utánuk ment, és a

174

neki hüséget esküdőket visszahozta a Duna-Tisza közéreÉs hogy bizonyítsa pártatlanságát, az árulónak minősítet;Borsa Lóránt helyett Majsát tette meg Erdély vajdájává.De ez már kevés volt. A kun tábortüzek között a haraa is

b

parázslott: Kötöny király után most már Oldamur vezért ismegöfték a magyarok? És ezt ráadásul "saját vére", egykun-magyar király tette???

De a döntő hiba nem is a hódtavi ütközet volt. Haneml 284-ben egy másik esemény, és László erre való reaaálá-

b

sa. Nohaj kán a Krímből elindulva komoly sereggel támadtMagyarországra. (lgen,- ő volt Batunak az az unokaöccse,aki nem tért vissza a Dzsihangirral a távoli Karakorumba,

hanem itt maradt, és miután Bizánc trónját még szépségesgörög hercegnö felesége kedvéért sem tudta megszerezni,hát berendezkedett a kellemes éghaj latú félszigeten' éskörnyékén.)

A nagyszámú tatár sereg először berontott az orszá abab ,

és eljutott Budáig js. Sőt, Esztergomot is ostrom alá vet­ték. Csakhogy ezúttal nem voltak náluk Batu kinai ost­romgépei, igy az ostrom nem sikerült. Ekkor a sereg szét­oszlott, és kisebb csapatokban kezdte rabolni, fosztogatni

az országot. Erre várt László, és erre vártak a magyarurak. Egymás után verték szét a tatár osztagokat, akik mégmenekülni sem tudtak a tavaszi olvadás miatti nagy sár­

ban. Tatárok ezreit húzták karóba eirettentésül, különösenErdély útjai mentén, olyannyira, hogya karó-sorokat felkellett gyújtani, nehogy már pestisjárvány keletkezzék. Ésa maradék tatárokat a Fekete Tengerig üzték vissza. Lász­ló király azonban óriásit tévedett: azt hitte hogya lázonGó, ~ b

kunok helyett jobb testőrsége lesz, ha mintegy ezer tatár

175

177

reddel is hiába jött. (A szaracén itt arab-izmaelitát jelen­tett. Mizse mindvégig hű volt Lászlóhoz, róla azt a közsé­get nevezték el később, amely ma, Felsőlajos kÖzséggelvaló egyesűlése után a Lajosmizse nevet vjúli ... )

Mizse azon melegében állt bosszút. Árbócot felnégyel­tette, TörteIt karóba húzatta, Kemenest lovakkal tépetteszét. És a három vezér törzseiből még Csecsemőt sem ha­gyott életben. A király holttestét pedig kedvenc lovárakötözték, tiszta díszegyenruhában, kun fegyvereivel övez­ve. Előbb nyílzáport zúdítottak rá, eközben Édua odaro­

hant, felugrott a lóra, és Lászlót átölelve halt meg, A leöltkun főemberek és törzseik holttesteivel vették körűl a ha­lott királyt, majd ráeresztették a Körös korabban gáttalelrekesztett vízét, és az lepett el mindent. Az utolsó igazikeleti uralkodó nyomait is elmosta a magyar trónról.

És jött a bosszú: a menekűlt kunok és az áruló főurak,Abák és Borsák sereggel próbáltak maguknak "igazat ke­resni". Ugyanott, és ugyanakkor, ahol a temetés történt,Miklós testőrkapitány a besenyőkkel, Majsa a székely lo­vasokkal, Mizse a vértes nehézlovas testőrökkel és a kabaríjászokkal (mert még mindig éltek a magyarok között ka­

barok, egy tömegben is!), az Ubul nemzetség három test­vér-ura seregével, és a hozzájuk csatlakozott úzokkal in­dult bosszút állni,

Borsa Kopaszt felgyújtott kastélyában ölték meg, azAbák, Csákok és Borsák megmaradt hadait megKörösszegletnél, ahol éppen zajlott László temetése, ver­ték szét. Mizse maga ölte meg az Abák közül Egyedet,Gergelyt, és akkor ért oda az átvágott gáton át a Körösárhulláma, amikor Fintával, az utolsó Abával verekedett.

176

hadifoaolynak megkegyelmez, és belőlük alakít új testőr­

séget. ~ttől kezdve tatár rabnőkkel töltötte idejét, és tatá­rok vigyázták a sátrát. Ez még megalázóbb volt a kuno,kszámára, mint Oldamur megölése, Az ősi ellenséggel ve­deti magát - tőlük, ellenük???

Széleskörű összeesküvés alakult ki, Kunok László el­len, Törtel, Kemenes, Árbóc, Iszla, a táltos, és Kada, anagyjavasasszony. Kada mondta ki: Kötöny és O,ldamurvére bosszúért kiált. Vérbosszúért. László véréért. Aldoza- -

tul Jezidnek, a kunok Istenének! ..(Csak László kun testőr kapitány a szeretőjének, Orzsé­

nek bátyja, Miklós maradt hű a királyhoz ... )

Egyvalamivel még próbálkoztak a kun vezére~, háthaezzel tudják Lászlót eltántorítani a magyar uraktol: Igaz,vagy hamis üzenetet hoztak Nohaj kántól. Aki a veres~g

után elismerte, hogy László nagy és győztes király. Es

felajánlotta: támadjanak együtt Nyugat-Euró~ára, ő, ésLászló, tatárok, magyarok, kunok, a sztyeppe nepeL Lasz­ló nem válaszolt, mert nem tudott mit válaszolni",

És ezzel sorsa be is teljesedett: a kunok úgy tervezték,

hogy megőlik őt, aztán az országot itt hagyv,a, visszain­dulnak keletre. Félig sikerült: tíz évvel a hodtavl csataután a három lázadó törzsfőnök egy részeg éjszaka köze­

pén megölte a kun királyt. Tartja magát ~ hír, hogy előt;e

náluk járt néhány Borsa és Aba nemzetsegbeli magyar uris akik biztatták őket a királygyilkosságra.

, A segítség későn érkezett. Miklós, a testőrkapitány,akinek húgát, Örzsét a királlyal együtt ölték ~eg annaksátrában a besenyőket hozta, de már minek ... Es MIzse, a, .-

király "szaracén" tárnokmestere a vértes lovas testorez-

I

I~

Az árban vesztek oda mind, de az Ubul ok, és velük a ka­barok is, az úzök is.

Az új király, a Velencéből érkező András már egészenmás összetételű "főúri kart" örökölt, és a keleti harcosok­ból hírmondó is alig maradt. Besenyő, kabar, jász, úz vi­tézt ezután krónika sem igen említ, a kunok pedig, Majsaközvetítésével behódoltak új királyuknak, majd letelepítvepár évtized alatt elvesztették önállóságukat, szabadságu­kat, magyar urak szolgái lettek vagy őtszáz évig, és las­

san, de biztosan kivesztek a táltosok, javasok, és mindaz ahagyomány, amelyet a sztyeppéről hoztak magukkal.

Itt, a magyar pusztán fejeződött be végleg a szabad,nagy keleti sztyeppének és népeinek története. Ami ezutánjött, az már szolgasors volt, a "keresztény nyugat" szolgá­lata, semmiért. Pajzsnak, véráldozatnak jók voltunk, majdvégül, a Habsburgok ármánya révén még a múltunkat ésőseinket, testvéreinket is megpróbálták elvenni tőlünk. Ése folyamatnak még ma sincs vége.

Ezért érzem idejét annak, hogy a sztyeppe igazi történe­tével megpróbáljunk mindebből valamit jóvátenni.

És ami a kunokat illeti: előbb naggyá tettek egy idegenhatalmat Morvamezőnél, majd egy királygyilkossággalvégső soron az Árpád-ház végét okozták, és kőzben kihalt

egy sor magyar főúri nemzetség, és egy sor, nálunk mene­déket talált sztyeppei testvérnép is. De ők legalább meg­maradtak ...

178

Morvamező: Rabigát nyertünk magunknak?

Asztyeppe utolsó győzelme a Nyugat felett.

Magyarok, kunok, székelyek, szlovákok:testvérek a harcban!

Bár időrendben előbb történt, mint Kun László halála,érdemes külön foglalkozni egy csatával, amely 650 évredöntötte el Közép-Európa sorsát, és amelyben magyarok,kunok, székelyek és szlovákok együtt harcoltak azért,

hogy egy kób?r svájci rablólovag dinasztiája .később­

mindet rabbá tehesse ...

Maga a csata 1278. augusztus 26-án zajlott le a Morvafolyó melletti Dürnkrut falunál. De az ellentétek sokkalrégebbiek voltak. Esett már róla szó, hogy közép-európaitatárjárás-idején Batu seregei egy helyen szenvedtek csakérzékeny vereséget: Olmütznél és Brno-nál, Vencel királyCsehországának csapataitól. Ez is mutatta, hogy melyikvolt akkor a legerősebb állam errefelé.

Vencel utóda, Ottokár király uralmát apránként próbáltaa sok kis és gyenge német tartományra, választófejedelem­ségre kiterjeszteni. És ez már nem tetszett a német biro­dalmi gyülésnek, a grófok, hercegek, érsekek és választó­fejedelmek tanácskozási jogú testületének. Ők l273-ban,László uralmának első évében döntöttek úgy: nem a túl

179

. II

nagyra "nött" Második Ottokárt, hanem egy viszonylagszegény és ismeretlen svájci lovagot, Rudolf grófot vá­lasztják "német királlyá", amely cím ugyan szépen hang­zott, csak éppen nem jelentett túl sokat. Talán ezért is vél­ték úgy, hogy az egykori rablólovag, aki Habichtsburgvárát uralta, megkaphatja ezt a titulust. (HabichtsburgVércsevárat, Héjavárat jelent magyarra fordítva, ezért is

nevezék sokan Rudolfot "Öreg vércsének". Késöbb ezt akönnyebb kiejtés kedvéért rövidítették Habsburgra, családi

névként Rudolf utódai ... )A birodalmi gyülés elvette Ottokártól azt a jogot, hogy

az osztrák tartományok felett rendelkezhessen, gyámkod­hasson. Itt érdemes egy kicsit megint nyelvészkedni: miértOSZTRÁK az osztrák? Nos, nyugati szomszédaink orszá­gának német neve Ostmark vagy Österreich. MindkettöKeleti Birodalmat jelent. Keleti??? No igen, német szem­pontból, legalábbis a bajorok, svábok, hannoveriek felölnézve ez a vidék tényleg délkeletre volt a német választó­fejedelemségek zömétöl. De akkor a poroszokat, vagy abalti vidékeken uralkodó Német Lovagrendet minek ne­vezzük, Távol-Keletinek? Íme, megint a nyelv logikátlan­sága ... És az Ostmark lakóiból lett' magyar nyelven oszt­

rák.Szóval: Ottokár nem szívesen vette ezt a döntést tudo­

másul. Ezért Rudolf, az "Öreg Vércse" magyar és kuncsapatok segítségével már 1276-ban támadást indított el­lene, és ezután Ottokárnak le kellett mondania példáulStájerország, Karinthia és a Krajnának nevezett déli szlávhatárvidék birtoklásáról.

De a cseh király visszavágásra készült. Így jött el az

180

1278-as esztendö. Az egyre élesedö helyzetben Rudolfismét segítséget kérö követeket küldött Kun Lászlóhoz.Brunó olmützi érsek, Walter, a thüringiai örgróf, Frigyessváb gróf és Kapeller Henrik, Ausztria grófja jött a nevé­ben. És átadták a "német császár és római király" kérését.László nem értette: honnét e cím? Elmondták, hogy az öhíveik, és még Tirol nemesei adományozták mindezt Ru­dolfnak.

László megkérdezte: miért is segítene? Mert néhányszorbeütöttek Ottokár portyázó i a Vág völgyébe? Hiszen eztAlbrecht herceg, Rudolf fia is megtette ugyanannyiszor azosztrák végekröl. És ráadásul neki, Lászlónak Ottokár ro­

kona is, hiszen a cseh király felesége nem más, mint Lász­ló nagynénje ...

A követek azzal rémisztgették, nogy a magyar királyságészaki részén sok szláv él, és Ottokár erre hivatkozva el­ragadhatja ezt a területet. A segítség fejében azt ígérték:Rudolf írásban garantálja, hogya gyözelem után a határo­

kat a cseh-morva területek és Magyarország között Lászlószabhatj a meg.

László szokott ifjúi hévvel vágott vissza: rongy szamárbörre, lúdtollal mázolt irás nem érdekli. Ő karddal jelöl kihatárokat, nem vesszövei' És hozzátette: a Muhi csatánálhol voltak a németek és ostmarkiak? A magyarok véreztekott helyettük. Ha Béla elfogadja Batu ajánlatát, és a ma­gyarok csatlakoznak a soknemzetiségü és sokvallású kánseregihez, akkor most ö, László Európa közepén, székvá­rosában fogadná e követeket, mint alárendelt tartományá­nak képviselöit ...

Hazaküldte a követeket, mondván: még tanácskoznia

181

* * *

Németújvári Henrik, Gutkeled István rőviden Rudolfra"szavazott", a kabarokat is uraló Ubul-nemzetség szószó­lója, Ajtony, és rokona,Gyula viszont azt mondta: az igazi

megoldás mindkettő, Ottokár és Rudolf egyidejü leveréselenne.

Oldamur, a kunok vezére kimondta: ők harminckétezer

lovast tudnak kiállítani, ez elég, hogy bármelyik ellenfeletmegverjék.

Erre tört ki a magyar urak ribilliója: ők nem a kunoktólvárják a döntő szót!

Hát kimondta a király: Rudolf mellé áll, mert ellenfele,

Ottokár jóval erősebb. Hogy az ütközet után mi történhetmég - ezt egyelőre nem lehet tudni ...

A kabarok és a kunok "kapcsoltak": hiszen ők is eztakarják ...

László pedig hozzátette: ha az urak nem ak31ják, hogy ő

az ütközet után esetleg Rudolf ellen is forduljon, nem kellabban az ő segítségük, bízzák ezt rá és a kunokra. Ha így

alakulna, akkor majd leveszi pár napra a koronát, és a ku­

nok élén nem mint magyar király, hanem mint a kunok

vezére megy majd. E szavak után adta át Oldamur

Zandirhám örökségét, Atilla kardját László királynak,

mondván: most már megilleti! És László furcsán válaszolt:

ezt az ős Napisten, és a Hadisten akarták így! Fura szavakegy keresztény királytól, annyi szent ...

Így e tanácskozás után tudatták Rudolffal: "elfogadjákalázatos kérését", és segítenek ...

kell az ország főembereivel, csak aztán válaszol. A választrészben már Kézai Simon kancelláriamester bevezető sza­vaiból megtudhatták, amelyet az országnagyok előtt olva­

sott fel királyi üzenetként:"Mi, László, e néven a negyedik, Magyarország, Hor­

vátország, Szlavónia, Dalmácia, Halics és Lodoméria kirá­

lya, Erdély, a macsói bánság, Moldova és Bosznia uralko­

dója és fejedelme, a kis- és nagykunok, jászok, besenyők

és kabarok fővezére és főbírája, kőszőntjük híveinket."

Ebből érteni lehetett: van ő is akkora úr, mint ez az új­

donsült német és római császár és király, még akkor is, haa címben jelzett fejedelemségek egyike-másika éppen ak­

kor nem is volt magyar fennhatóság alatt ...A magyar urak haboztak. Még az egy nemzetségbeliek

sem voltak azonos véleményen. Finta nádor ugyanúgy az

Abák kőzé tartozott, mint Egyed tárnokmester, a nádor

mégis ellenezte, a tárnokmester támogatta az Ottokár elle­

ni hadba lépést. Az új horvát bán, Gutkeled Miklós is

igent mondott, féltve az ő szintén szláv alattvalóit Ottokár

csábításától. Borsa Lóránt erdélyi vajda már másként fo­

galmazott: "Ha belé akarnánk szólni németek és szlávok

dolgába, hogy az Isten pusztítsa el MINDKETTÖT, ennek

most mi sem áll útjában!"Aba Gergely vasvári ispán a távolmaradást tanácsolta,

és a felkészülést a leendő győztes elleni harcra. Csák Mátéviszont, akinek leginkább oka lett volna félrlÍ közvetlen

szomszédjától, a cseh királytól, furcsa módon mégis azOttokárral való szövetséget javasolta, mondván: ha soknémet egyesül a nyugati határoknál, az veszélyesebb lesz

sok, de megosztott szlávnál.

182

'[I

,I

László döntésébe valószínűleg az is belejátszott, hogy

kémeítől megtudta: Ottokár követet küldött Velencébe, a

trónkövetelő Andráshoz, és szítja, bujtogatja a dunántúli

urakat, meg a kun kírály által az udvarból elzavart nyugati

lovagokat afféle puccsra. És csak az alkalmat várják mind­

ezek, hogy ő kitegye a lábát az országból. Persze, tudta,

hogy főképp hannincezer kun lovas ellen az összeeskü­

vőknek semmi esélyük sincsen. Amít víszont ő sem tudott:

még vége sem volt a dürnkruti csatának, amikor anyja, a

Budán élő kun Erzsébet a nevében már kun lovasfutárokat

küldött keletre, a székelyekhez, besenyőkhöz, és tovább,

Nohaj kánhoz: most jöjjenek a tatárok, a székelyek, bese­

nyők vezessék őket, mert most itt az ideje a "kőházak és a

tekenyősbékák", azaz a nyugati keresztény civi lizáció

szétverésének.

* * *

Morvamezőhöz végül is nagy haddal érkezett László.

Az egymással vitatkozó magyar urak mind hozták "hadi­

népüket". Abák, Gutkeledek, Ubulok, Borsák mind, és

velük az Aporok székelyei.

Érdekes látványban lehetett része annak, aki egymás

után nézett a székely és a kun lovasokra, a két, eredet­

mondája szerint hun-utód nép harcosaira. Ezek sokszáz

éve nem is láthatták egymást, hiszen a székelyek már Ár­

pád előtt a Kárpátokon belül voltak, míg a kunok csak

1100 körül értek a magyar királyság határaihoz. Mégis,

viseletük, fegyverzetük szinte' mindenben megegyezett,

csak egy szín különbözött: amia kunok harci öltözékében

184

fekete volt, az a székelyekében fehér. Csak a báránybőr­

süveg volt mindkét náció lovasai n - fekete ... És mivel

mindezt 1246 és 1278 közt sem volt idejük egymástól "el­

lesni", hiszen a kunok a Duna-Tisza közén éltek mía a, b

székelyek a messze keleti határoknál, a magyarázat csak

egy lehet: a két, magának élő nép egyaránt az ősi, örököltviseletet hordta!

Rudolf nem hozott túl sok embert. Sváb, stájer és

karantán, azaz karinthiai vértes nehézlovasok alkották se­

regét, néhány svájci és elzászi lovaggal együtt, valamint a

nürnbergi várgróf és a salzburgi érsek harcosai voltak még

mellette. Együtt sem voltak többen hatezer nehézlovasnál,

és tíz-húszezer kísérő fegyveresnél.

Ennél a kunok önmagukban is többen voltak, de a ma­

gyar urak nehéz- és könnyűlovasai, és Csák Máté

hornyákjai is kitettek vagy ennyi embert

Ám Ottokár sem jött kis sereggel. A német választófe­

jedelmek hadai közül a brandenburgiak mind, és a szá­

szok, bajorok és thüringiaiak nagyobb része mellette száll­

tak harcba. De küldőtt csapatokat a lengyel· király is, és

Ottokár saját lovasai, valamint a Milota fővezér által diri­

gált harcedzett gyalogság majdnem ugyanakkora erőt kép­

viselt, mint a magyarok, kunok, és Rudolf németjei együtt.

Egyvalamitől tartottak a cseh vezérek: az ismeretlen

harcmodorú "ázsiai" kunoktól, de Ottokár azzal nyugtatta

embereit: ha Batut le tudták győzni Vencel király és

Jaroslav vezér katonái, akkor ezek a kunok sem lehetnekgyőzhetetlenek...

Ottokár hadai Drösing és Weidenbach között álltak fel,és vártak a csata kezdetére. A kun lovasok viszont nem

185

187

rövid hajúak, bajuszosak voltak, hegyes re vágott szakállal,mig a hornyákok borotválták arcukat.

A cseh csatabárdosok egy ősi, még a rómaiak által al­kalmazott harcmodort alkalmaztak: hosszú köteleket tar­tottak, ezekbe kapaszkodva alkottak elvileg áttörhetetlenfalanxot. A hornyákok viszont tempós nyugalommal lép­deltek előre, mintha éppen erdőt irtanának. És a lovasokellen bevált kötél akadályokat (a lovasok, a tatárok is fel­buktak a kötelekben) a hegyi emberek hosszúnyelű fejszé­

jükkel egyszerüen szétvágták. A kétélü cseh bárdok rövi­debb nyelükkel nem bizonyultak elégnek a hosszúnyelű

hegyi fanyüvö fejszékkel szemben, A tömött sorban harco­

ló, soha meg nem futamodó cseh gyalogság első négy,legharcképesebb sorát már levágták, áttörték.

"Zabujj hOl Hu-hu'" csataordítással csak törtek előre,

~edig Csák Máté kürtösei már teljes erejükböl fújták ajelet: gyorsan lépjenek hátra, és ugorj ának szét kétfelé,hogya résbe a lovasok betörhessenek a cseh gyalogságközé. Nem hallották meg, nekivadultan harcoltak tovább.Ekkor ért mögéjük maga Csák Máté, akinek iszonyú üvöl­tését viszont meg kellett hallani: "Hornyáki! Precs otal!"­azaz, hegyi emberek, vissza! És ezt nemcsak a hangerő

miatt hallották meg, hanem az ismerős hang miatt is: a

"pán velkomozsni", azaz, a legfőbb úr személyes parancsaszent volt nekik.

Aztán, a szétugró gyalogos hornyákok között fergetegeslovasrohammal törtek előre Csák Máté és Gutkeled Istvánlovasai. Ők döfték le kopjákkal a cseh gyalogság megma­radt hátsó sorai t. Majd ök is szétváltak, és utat engedtekaz Aporok és az Ubulok székely és kabar könnyűlovasai-

186

vártak, hol innen, hol onnan csaptak le, és nyilaztak lenem kevés számú csehet és németet. De hiába "cukkolták"Ottokár seregét, az nem indult el üldözni őket, mert ezt atrükköt (látszólagos megfutamodás, üldözés, majd a lesbenálló többi lovas bekerítő támadása) ismerték már Batu ta­tárjai óta. És a cseh. király kemény parancsot adott: nemszabad üldözni Oldamur kunjait! Oldamur viszont Lászlótóvta: ne vágtasson könnyelműen előre, a csatatér mellettidombon állva nézze végig, amíg Rudolf hadnépe és Otto-.

káré összecsap. Így is történt.A csatát viszont sem németek, sem csehek nem nyerték,

mégcsak nem is az előőrsként oda-odacsapó, és a csehek

hátában felderítő kunok. Hanem a szlovákok! !! Hogy ho­

gyan? Lássuk csak:Egy magyar úr seregéről nem esett még szó. A legerő­

sebb föúri seregről. A Felvidék kiskirálya, Csák Máté ha­daíról. Akik között nemcsak lovasok voltak, de nagy harc­értékű gyalogosok ís. A HORNYÁKOK! Hornyák, vagy

más kiejtésben gornyák? E..z bizony hegyi embert jelent.És ha legfőbb fegyverüket, a hosszúnyelű szekercét néz­zük, akkor azt is látni, hogy békében ezek bizony favágók

voltak. A mai szlovákok ősei.

A harctéri krónikások szerint nemcsak a fegyverzetbentértek el a hornyákoktól a vasnyelű, kétélű harci bárdotforgató, csehek, akiknek bőrpáncéljuk alól combközépigérő fehér ing lógott ki. Alkatilag, külsöleg is mások vol­

tak:Magas, bozontos, sötétebb hajú hegyi emberek álltak

szemben az inkább zömöken izmos, szürkeszemű,

sárgásszőke hajú harcedzett cseh várkatonákkal. A csehek

* * *

együtt zúdult rá az osztrákokat szorongató német lovagok­ra. A mögöttük lévő szászokat, svábokat is lerohanták,menekült, ki-ki merre látott.

Ottokár maga Rudolf ellen indult volna, de még mielöttelért volna hozzá csapatai vereségének híre, ő és lovasai iscsapdába kerültek: Rudolf tartalék félezer lovagja lesből

támadta oldalba a vezérüket kergető cseh királyt. Ebben aközelharcban esett el maga Ottokár is. A csata gyakorlati­lag véget ért. A menekülő cseh-német-Iengyel sereg­maradványok üldözése, irtása (és kifosztása) már a kunlovasság feladata volt. Teljesítették is. Akit nem nyilaztakle, az a Morva folyóba fulladt, mert már annak túlpartjánis kun íjászok álltak. Ottokár hatalmas hadseregéből hír­mondó is alig menekült meg. A cseh király holttestének,amelyet Rudolf németjei meg akartak gyalázni, az odaér­kező László adta meg a nagyellenfélnek kijáró végtisztes­séget.

És ha ezek után valaki ma "ősi ellenségnek" kiáltja ki amagyart és a szlovákot, nem árt, ha a hornyákok hősi har­ca után azt is tudja, hogy még jó néhány évszázadig együttharcolt szlovák és magyar. Például a mindkettőt rabsorbantartó Habsburgok ellen. Az l697-es hegyaljai felkelésbenBuga Jakab serege "bojnyikokból" állott. Akik szinténszlovákok voltak. És pár évvel később, Rákóczi felvidékinagy seregében is egész zászlóaljak állottak a "hegyi em­berekből". A két nép összeugrasztása is "Habsburg­találmány" volt, l848-ban és utána ...

189188

nak. Mert közben hír érkezett a kun felderítöktöl, hogy. Milota visszafordult a eseh, lengyel és sziléziai nehézlo­vasokkal, és a gyalogság pusztulása miatti réshez igyekez­

nek.De Milota lovasai igen meglepődtek: ezek a magyar

harcosok mást csináltak, mint amit megszoktak tőlük. Aszékelyek, kabarok nem döfésre használ ták a kopját, ha­nem lóról dobták ellenfeleik testébe. És míg a tatárok, ku­nok némán szoktak verekedni, a székelyek, kabarok "Üsd,vágd, nem apád!" és "Huj, huj, hajrá" vidám csatakiáltás­sal rohamoztak. És mikor pallosaik már kezdtek kicsor­buini a csehek, lengyelek vértjein, előkerültek a harci csá­kányok, amelyek agyonütöttek embert és lovat egyaránt. Aszékelyek ráadásnak még buzogányt is használtak. És mi­vel eleve gyorsabbak, fordulékonyabbak voltak Milotanehézlovasainál, megkerülve azokat, hátulról is ütőtték­

vágták őket.

Milota .maga is a székely lovasokkal vívott közelharc­ban esett el. Közben abalszárnyon a.németújváriak a mor­va gyalogosokkal viaskodtak, de segítséget kellett kérniükaz Abáktól. Miután a morvákon átgázoltak, Boleszlav len­gyel lovasai jöttek rájuk. Már-már visszavonultak, különö­sen, hogy látták: a tőlük jobbra harcoló osztrákokat rögtönleverik Ottokár meisseni és thüringiai lovagjai.

Ekkor dőlt el a csata: a lengyelek oldalában megjelen­tek Csák Máté és a székelyek lovasai, akik a hornyákokáltal vágott résen áttörve addigra Milota egész seregét

szétverték.A lengyelek hamar visszavonulót fújtak, mielőtt bekerí­

tésbe kerülnének, utána viszont mindkét magyar szárny

A csata után a kunok emlékeztek László harc előtti sza­vaira. És arra is, hogy az ütkőzet kitőrése előtt kőzvetlenül

a király kérésére a titokban mindig a sereggel tartó talto­sok a régi vallás szerint mutattak be áldozatot a Napisten­nek.

És a győzelemittas kunok több helyütt belekötöttek Ru­dolf embereibe, többek között lenyilazták Friedrich herce­get, aki szóban megsértette László királyt.

László teljesíteni akarta ígéretét, ezért megparancsoltaa magyar főuraknak, hogy álljanak újra hadrendbe, ő maga

pedig a kunok élére áll, és együtt verjék szét mindjárt Ru­dolf hadait is ... !

A kunok kérték: támadja meg Rudolfot csak velük, nemkellenek ehhez a magyar urak. László hajthatatlan volt:vagy együtt, vagy sehogy! Ahogy egy MAGYAR KI­RÁLYHOZ illik. (Más kérdés, hogya csata előtt letette akoronát, sisakot sem vett, csak egy fekete kun föveget,egy arany abronccsal, amely jelezte, hogy a KUN KI­

RÁLY viseli ... )És a király tudta, hogy mi következik. A kunokra félté­

keny magyar urak nem hadrendbe álltak, hanem csapata­ikkal Rudolf serege és a kunok közé sorakoztak fel, jelez­ve: a támadáshoz őket is le kell verni. Illetve őket először.

És amíg a király ezen dühöngött, Rudolfnak és megtépá­

zott seregének volt ideje messzire visszavonulni.Kun László dühében a kunokkal végigdúlta Dél­

Csehországot, majd visszatért a pusztába. És a tatárok hi­ába várták a hívó szót, Erzsébet anyakirályné futárai utántöbb üzenet már nem jött.

A folytatást - tudjuk. Ami tény: keleti harcosok, szlo-

190

vákok, magyarok együtt döntötték meg az utolsó nagy eu­rópai szláv államot, Ottokár birodalmát, és együtt ková­csoltak a saját nyakukba rabigát a következő párszáz évre.Ott, Dürukrutnál, a Morva mentén. Már csak az a kérdés:ha László a másik utat választja, és kunokkal, besenyők­

kel, kabarokkal, székelyekkel, tatár szövetségben tovább­megy Nyugat-Európa felé - jobb lett volna? De a történe­

lem, sajnos, nem ismeri a "mi lett volna, ha... " típusú kér­déseket. ..

191

, ,

),

Forrásjegyzék'I

... f,:! .

Ismerőseim már kőnyvem megírása közben figyelmez­tettek: kényes témához nyúlok, vigyázzak, és részletesendokumentáljak minden forrást. Nos, legyen, és akinekkedve van, "járjon utána", mint a népmesékben.

Már a bevezetőben szó esik arról, hogya magyar ős­

gesztá~ hiteles forrásként nemigen használhatók, az Ár­pád-ház belviszályai és az egyház "kozmetikázásai" miatt.Nos, ezt nem kellett "kitalálnom", elemezte ezt már rész­letesen Földes Péter, a Vallanak az ősi krón{kák című

könyv szerzője, és a "honfoglalókhoz csatlakozott hét kuntörzsről" is nála olvastam először.

A hunokat illetően: az Atilla király előtti történetűkről

sok, és hozzáférhető forrás van. Ezeket időrendbe Sánta­Balog Csaba állította, a Hun Birodalom című könyvében(Vagabund Kiadó, Kecskemét, 2006.). És bár a könyv igensok állítását vitatom, nem értek vele egyet, túl "délibábos­nak" tartom - de erénye a rengeteg adat és idézet, példáulbizánci és más krónikákból. (Az e fejezetben lévő, kuno-

192

kat illető részek forrásairól később, a kun fejezetnél szá­molok be.)

Az idézett hun szójegyzékről: ezt eredetileg dr. DetreCsaba nyelvész kutató állította össze a már emlitett ör­mény nyelvű Jszfaháni Kódex és a görög Krétai Kódexalapján. Sánta-Balog részletesen idéz belőle. Én csak amagyar fülnek is ismerős szavakból állítottam össze egybemutatót. Amúgyaszójegyzék többi szavának eredet­elemzése is tanulságos lehet.

A kazár fejedelemségről szóló fejezetnél szerepelnekelőször a bagdadi kalifátus, a VII.-VIII. századi arab hó­dítások és más események· ismertetései, később pedig akhorezmi sahság vagy szultánság ismertetése, még késöbba tatárok végleges veresége a szentföldi csatában. Mind­ezt, és még sok más arab-iszlám tárgyú részletet a jelenleglétező legalaposabb magyar nyelvü orientalisztikai mun­kából, Benke József: Az arabok története című enciklopé­dikus művéből idézem. (Alexandra kiadó, Pécs, 1995).

Magáról a kazár birodalomról és a diplomáciai húzás­ként felvett zsidó hitről először Bartha Antal: A magyar

nép őstörténete címü könyvében találtam tájékoztatást(Budapest, 1988. Akadémiai Kiadó). Ebből derűlt ki az is,hogy a világon már számos olyan mű jelent meg, amelyezzel foglalkozott, csak éppen Magyarországra ezek álta­lában nem jutottak el. A példák: Arthur Koestler: A tizen­

harmadik törzs, London, 1976., Dunlop: A zsidó kazároktörténete, Princeton, New Jersey, 1954., Gold-Pridsak:Kazáriai zsidók története a X pázadban, L.ondon, 1982.,Artamonov: A kazárok története, Leningrád, 1962.,Kokovcov: Zsidó-Kazárország.

193

A többször idézett A. N. Polniak orosz n~elvész mégrészletesebb adatokat idéz, mint én. Például a ~iddis nyelvés a krími gót összefüggéseivel kapcsolatban megemlitiGhiselin De Busbeck-et, a Habsburgok által Bizáncba kül­dött követet, aki szójegyzéket állított össze a krími gótoknyelvéről, és kimutatta, hogy ebből mely szavak azonosaka jiddisb~n lévő alapszavakkal. Az is kiderült, hogya Ki­jevi Rusz kancelláriáján a X. században tartottak olyan

embereket, akik egyaránt értették a kazár-türk és a "héber"nyelvet, bár itt valószínűleg inkább a jiddist beszélőkről

van szó ...Itt esik szó arról is, hogy az askenázik között lévő

nagyszámú szőke és vöröshajú, kékszemű embert sokan aszláv vagy germán keveredés eredményének tartják, de ezéppen a szigorúan zárt, bigottal vallásos askenáziknál nemlehetett tömegesen jellemző, viszont a "lomha járású, vö­rös hajú kazárok"-ra hivatkozik, mint e jelenség okára. (Éshogy a kazárok közt hogy lehettek vöröshajúak? Gondol­junk csak a kunokhoz csatlakozott indogermán eredetű

szőke sárikra. Hát valaho gy igy ... )Friedmann Dénes förabbi A zsidó történelem és iroda­

lom kistükre című műve 2000-ben jelent meg Budapesten,a Makkabi kiadó gondozásában. A granadai főminiszter

majdnem kazár fejedelrmmé választását ő említi.Feltételezni merem, hogy ennyi neves és hozzáértő

szerző véleménye többet nyom a latban, mint néhány szél­

sőséges politikusé, mindkét oldalról.A genetikai kutatási eredményt az Amerikai Humán

Genetikai Társaság tette fel az Internetre, 2004-ben. Azóta

is ott van.

194

A "magyarok" türk voltát igazoló számtalan arab bi­zánci és más idézet már sokszor megjelent magyar 'mű­vekben, magam IS legalább tíz helyről szedtem ezeket ösz­sze" felesleges hely-pazarlás lenne minden könyvet meg­eml1tel11, amelyekben ilyen idézetek vannak.

Hadtsi-Rahim AI-Bagdadinak, Batu kán arab króniká­sának feljegyzéseit viszont nem lehet magyar nyelven el­

ol~a~ni. Még szerencse, hogy akadt egy nagy tudású ésSZIVOS orosz kutató, aki tizenöt évet töltött ezek tanulmá­nyozásával, n,agyjából 1938 és 1955 között. Vlagyimir Janvolt a neve. Es kutatómunkájának eredményeit elsősorban

nem tudományos közlem6nyként hozta nyilvánossá arah " ,

anem egy regény-trilógiát írt köré. E trilógia magyarul ismegjelent 1950-60 között. Az egyes kötetek magyar cí­mel: "Dzsingisz kán", "Batu kán", "Tatárjárás". Érdekes

~og~ ~o,gerius váradi kanonok feljegyzéseit a magyar ura~a~ulas~r~1 pont Jan-nál lehet elolvasni, és nem a tatárjárás­rol szolo magyar publikációkban .. ,

A népi átkok, kiszólások ügyéről: volt az egyetemenegy nagy tudású nyelvész-oktatóm az 1960-as évekbenCzigány Miklós professzor. Igaz, ahol én tanultam, ot~franCIa nyelvet tanított, mert ahhoz is értett, de hobbykéntIgen sokat foglalkozott a magyar szólások, kiszólások éskifejezések eredetével. És az akkori prűd időkben ezt csakélőszóval adta tovább diákjainak ...

Egy érdekességre vigyázni kell, kedves olvasó: több he­lyen esik szó a könyvben karaitokról, kara-kitájokról ésmás távol-keleti népekről. EZT NEM SZABAD ÖSSZE­

KEVERNI eg,y zsidó vallási szektával, amelyet később, aXIV .-XV. szazadban Galíciában, Kelet-Lengyelországban

195

a zsidó mezővárosokban, falvakban ugyanigy neveztek:

karait-nak. A kettőnek - semmi köze egymáshoz!Az őshazáról szóló részben a Shambaláról szóló infor­

mációkat először Kurt Riedel (Géczi Zoltán) Hitler titkosexpedíciói című könyvében találtam meg. (Kecske­

mét'yagabund kiadó, 2006.)A kunokról és a morvamezei csatáról szóló információ­

kat két könyv is tartalmazza, igaz, sokszor egymásnak isellentmondanak, én a logikai igazságot próbáltam a kettő­

ből összeegyeztetni. Az egyik tudományos publikáció;Pálóczi-Horváth András: Besenyők, Jászo k, Kunok címmel1989-ben megjelent kőnyve a Corvina kiadásában. A má­sik szépirodalmi mű, és mégis jóval több annál: szerzője

Kézai Simon feljegyzéseire alapozva igyekezett hiteleskor-rajzot adni V. István, IV. (Kun) László és III. András,az utolsó Árpád-házi királyok időszakáról. Állítom, hogyha e könyv nem létezne, rengeteg név és adat veszett vol­na el a feledés ködében. Szántó György: AranyágacskaCímű művéről van szó, amely ugyan 1958-ban jelent meg aKossuth Kiadó kezelésében, de a szerző az 1920-30-asévekben szedte össze a hatalmas regényfolyamhoz szüksé­

ges történet í anyagot, és 1934-ben fejezte be könyve meg­

irását.(Edesszai Máté és Marvazi, az örmény és arab króniká­

sok feljegyzéseit Pálóczi-Horváth idézi.)A Julianus barátot érintő fejezetben' az alapadatok

Bendefy László két könyvében szerepelnek: Az ismeretlenJulianus, Budapest, 1937., illetve Magna Hungária és aLiber Censuum, Budapest 1943. A Julianus állításait cáfo­ló tényeket, adatokat viszont a már_ említett művekből,

196

Hadzsi Rahim Al-Bagdadi feljegyzései ből, Benke: Az ara­bok története című művéből, Pálóczi-Horváth kun köny­véből és másokból idézem.

És van egy könyv, amelyet okosan kell elolvasni sor-, '

r,ol-sorra, ahhoz, hogy szinte mindent megtudjunk Belső-

Azsiáról, vagy a XIII. század eseményeiről. Igen, a MarcoPolo utazásairól szóló könyvről van szó. Polo visszaemlé­kezéseit sokan próbálták megcáfolni, mondván; fantázia­elemekkel van tele. Nos, olyan is van benne, például ami

Afrika déli részét illeti. Mert ott nem járt. Ahol viszontjárt,és amit onnan leír vagy idéz - azt más forrásokból ismeg lehet erősíteni. A különféle, tatár befolyás alatt állóországocskákró I, népekről, azok előtőrténetéről, anesztoriánus kereszténység elterjedt voltáról, városnevek­ről - mert ezeket később mások is megtalálták, ha máskéntnem, bát utalások, emlékek, európai krónikák feljegyzéseiformájában. És Marco Polo hatalmas érdeme az volt, hogyegy olyan térségről írt részletes úti beszámolót, amelyutána száz évvel, a tatár birodalom összeomlása, az osz­mán-török hódítás, és a mind gyorsabb elsivatagosodásmiatt már jószerivel nem is létezett!

Magam az alábbi magyar kiadás adataira támaszkodom:Marco Polo utazásai, Gondolat, 1984., Budapest. E kiadáskülőn erénye az a tényekben-kiegészítésekben igen gazdagelőszó és névjegyzék, amelyet Vajda Endre készített hozzá.

Nos, ennyi. Lehetne még húsz oldalon át idézgetni min­den olyan kiadványt, amelyből egy vagy két nevet, évszá­mot, mondatot vettem át, de az ilyesmi a doktori értekezé­sek gyakorlata, nem egy olvasmányosnak szánt, ismeret­teIjesztő. könyvé. (Mellesleg "olyat", azaz, doktori disz-

197

szertációt is irt e sarok szerzője,

politikai témából, tehát az ilyen

szerkesztési gyakorlatát is ismeri ... )

2006. augusztus-s·zeptember

csak más történelmi­

művek összeállítási-

Tűrk Atilla

Tartalom

Miértek és hogyanok? 7

;,Isten Ostorának" alkatrésze voltunk? 21Van-e közünk a hunokhaz. és ha /lem, miért igen?

Kazária rejtelmei: .

Levedi, Meskekh, Sarkel - és a menekülés 37Igaz lehetett Emese álma?

Meskekh 46

Ősnyelv, őshaza - kicsit másként.. SSTibet és Hszinkiang között: Shambala? 71

Háromszáz furcsa év 83Kazároktól tatárokig

A Sárga Folyótól a Kárpátokig 83"Kumánia" a tatárokig 95

A Julianus-blőff l 02Öshaza-keresö vagy pápai kém volt?

Gergely pápa és Nesztar püspök "árnyéka" - avagy:Iétezett-e János pap országa? 114

"Tatárjárás" 127Akik eilöl'ölték a történelmet .

"A történelem gyilkosai" 133Dzsingisz hadjáratai Khorezmtöl Bagdadig 137És Batu kán: Moszkvától Triesztig! 144A muhi csatától - a tengerig 152És az utójáték: Hulagu és Bagdad 160

Kunok: egyszer fent, másszor lent 163László, a .. királyiJélvér ..

Morvamező: Rabigát nyertünk magunknak?A sztyeppe ntolsó győzelme a Nyugat felett. 179Magyarok, kunok. székelyek, szlovákok: testvérek a harcban!

Forrásjegyzék 192

/

200

J