Upload
others
View
3
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Miskolci Egyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Büntető Eljárásjogi- és Büntetés- végrehajtási Jogi Tanszék
Személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések és azok
végrehajtása
Szerző: Károlyi László
Konzulens: Dr. Nagy Anita
egyetemi docens
Miskolc
2013.
University of Miskolc
Faculty of Law
Department of Criminal Procedure and Prison Law
Coercive measures aimed at the limitation of personal
freedom and the enforcement of sanctions pertaining thereto
Author: László Károlyi
Consultant: Dr. Anita Nagy
associate professor
Miskolc
2013.
1
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés.................................................................................................................... ...4
2. A kényszerintézkedésekről általában.............................................................................5
3. Az őrizetbe vétel............................................................................................................7
3.1. Az őrizetbe vétel fogalma.................................................................................7
3.2. Az őrizetbe vétel feltételi..................................................................................8
3.3. Az őrizetbe vétel elrendelése............................................................................9
3.4. Az őrizetbe vétel időtartama, megszűnése, megszüntetése............................10
3.5. Az őrizetbe vett jogai és az őrizetbe vétel foganatosítása..............................12
4. Az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések......................................13
4.1. Az ideiglenes kényszergyógykezelés..............................................................13
4.2. Az elővezetés..................................................................................................14
4.3. Történeti fejlődés............................................................................................15
4.4. Az erkölcsi jellegű szurrogátumok.................................................................16
4.4.1. A lakhelyelhagyási tilalom...................................................................16
4.4.1.1. A lakhelyelhagyási tilalom feltételei, tartalma, elrendelése..........................16
4.4.1.2 A lakhelyelhagyási tilalom tartama, megszűnése, megszüntetése...................17
4.4.1.3. A lakhelyelhagyási tilalom felülvizsgálata,
a tilalom megszegésének szankciója......................................................18
4.4.1.4. Összegzés a terhelt jogi helyzetéről a lakhelyelhagyási tilalom alatt................18
4.4.1.5. Statisztikai adatok..............................................................................19
4.4.2. A házi őrizet.........................................................................................19
4.4.2.1. A házi őrizet tartalma, elrendelése, tartama, fenntartása, megszüntetése........19
4.4.2.2. A házi őrizet ellenőrzése, végrehajtása, megszegésének szankciói...............20
4.4.2.3. A terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközök.............................22
4.4.2.4. Statisztikai adatok..............................................................................23
4.4.3. A távoltartás.........................................................................................23
4.4.3.1. A távoltartás intézményének bevezetése a magyar büntetőeljárásba..................23
4.4.3.2. A távoltartás feltételei, tartalma, elrendelése, időtartama....................................24
4.4.3.3. Utaló rendelkezések a távoltartás körében...........................................................26
4.4.3.4. A távoltartás megszegésének szankciója.............................................................27
4.5. Az óvadék mint anyagi jellegű szurrogátum...................................................27
2
4.5.1. Az óvadék fogalma és engedélyezésének feltétele...............................27
4.5.2. Az óvadék elfogadására irányuló eljárás..............................................27
4.5.3. A terhelt jogi helyzete az óvadék letétele után.....................................28
4.5.4. Az óvadék sorsa....................................................................................29
4.5.5. Statisztikai adatok.................................................................................29
4.5.6. Összegzés..............................................................................................30
4.6. Záró gondolatok..............................................................................................30
5.Az előzetes letartóztatás története................................................................................31
5.1. Egyetemes történet..........................................................................................31
5.2. Magyar történet...............................................................................................32
5.2.1. Az előzetes letartóztatás története
az 1896. évi XXXIII. törvénycikktől az 1973. évi I. törvényig..............32
5.2.2. Az előzetes letartóztatás története
az 1973. évi I. törvénytől napjainkig.......................................................35
6. Az előzetes letartóztatás..............................................................................................36
6.1. Az előzetes letartóztatás fogalma, feltételei....................................................36
6.1.1. Általános (konjunktív) feltételek...........................................................36
6.1.2. Különös (diszjunktív, alternatív) feltételek...........................................37
6.1.3. Az előzetes letartóztatást kizáró okok...................................................38
6.2. Az előzetes letartóztatás elrendelése...............................................................38
6.3. Az előzetes letartóztatás időtartama................................................................40
6.3.1. Az előzetes letartóztatás időtartamának alakulása
a vádemelés előtti eljárási szakaszban...................................................40
6.3.2. Az előzetes letartóztatás időtartamának alakulása
a vádemelés utáni eljárási szakaszban...................................................41
6.3.3. Az előzetes letartóztatás maximális időtartama.....................................41
6.4. Az előzetes letartóztatás felülvizsgálata...........................................................42
6.5. Az előzetes letartóztatás megszűnése, megszüntetése......................................42
6.6. Statisztikai adatok.............................................................................................43
7. Az előzetes letartóztatás végrehajtása.........................................................................44
7.1. Jogszabályi háttér.............................................................................................44
7.2. A végrehajtás helye..........................................................................................44
7.3. Az előzetes letartóztatás foganatosítása a büntetés-végrehajtási intézetben....45
3
7.4. Az előzetesen letartóztatott jogállása................................................................47
7.5. Jutalmazás és fegyelmi felelősségre vonás.......................................................50
7.6. Az előzetesen letartóztatott szabadulása...........................................................51
8. Összefoglalás...............................................................................................................52
Irodalomjegyzék..............................................................................................................54
Jogszabályok jegyzéke....................................................................................................55
Weblapjegyzék................................................................................................................57
Melléklet..........................................................................................................................58
4
1. Bevezetés
Magyarország Alaptörvénye szabályozza a legalapvetőbb emberi jogokat. Ilyen a
szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog.1 A személyes szabadságot garantáló
alapjog, mind a jogsértő természetes személyekkel szemben, mind az állammal
szemben védi az egyént, és csak végső esetben, de akkor is csak igen szigorú garanciális
feltételekkel korlátozható.2 A biztonsághoz való jog részben arra a jogállami elvre utal,
hogy személyes szabadságától önkényesen megfosztani senkit sem lehet. Ez a fizikai
biztonságot jelenti, azaz biztosítékot az őrizetbe vétellel vagy a letartóztatással
szemben.3
Azon "végső esetek" egyike, amikor az emberi jogok (cserében megfelelő garanciák
nyújtásával) korlátozhatók, maga a büntetőeljárás. Itt két érdek ütközik: az állam
büntetőjogi igényének érvényesítése irányába ható érdek az egyénnek az emberi jogok
biztosítása iránti érdekével.4
Európában és ezen belül Magyarországon is három nemzetközi egyezmény fejti ki
hatását a kényszerintézkedések terén:
- az ENSZ Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott "Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata"5,
- az ENSZ Közgyűlése által 1996. december 16-án elfogadott "Polgári és Politikai
Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya"6 valamint,
- a Rómában 1950. november 4-én kelt "Egyezmény az emberi jogok és alapvető
szabadságok védelméről"7.
A személyi szabadsághoz való jog legsúlyosabb korlátja a letartóztatás, amely
értelemszerűen a mozgásszabadságot is megvonja. Az Alaptörvény értelmében ugyanis,
mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad
mozgáshoz, valamint tartózkodási helye szabad megválasztásához.8
1 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk (1) bekezdés 2 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk (2) bekezdés 3 Sári János- Somody Bernadette: Alapjogok Alkotmánytan II., Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 109. oldal
4 A Kriminológiai Közlemények különkiadása, Budapest-Szolnok, 1995, 387. oldal 5 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata: 3. cikk és 9. cikk 6 Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya: 9. cikk 7 Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről: 5. cikk 8 Magyarország Alaptörvénye XXVII. cikk (1) bekezdés
5
Léteznek a letartóztatással kapcsolatos olyan büntetőeljárási kényszerintézkedések is
(lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet), amelyek elsősorban a mozgásszabadságot
korlátozzák.
Szakdolgozatom kiválasztása során az a tény motivált, hogy a személyi szabadságot
korlátozó kényszerintézkedések és azokon belül is különösen az előzetes letartóztatás
egy sarkalatos kérdéskör a bűncselekmények felderítése során. A választott téma
elemzéséhez hozzátartozik, hogy az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés és
nem szabad hagyni, hogy az eljárás során indokolatlanul elhúzódjon. Mindezekre
tekintettel különös kiemelést érdemel a végrehajtása is. A büntetőeljárási
rendelkezéseknek mindenekelőtt- a törvényesség szigorú betartása mellett- biztosítaniuk
kell az eljárások gyors és eredményes lefolytatását. Ennek érdekében a törvény
megengedi, hogy az arra jogosult hatóságok az elkövető bűnösségének megállapítására
szolgáló bizonyítékokat, valamint a terhelttel szemben a büntető igazságszolgáltatás
érvényesülését kényszerintézkedések alkalmazásával, az állampolgárok jogainak
korlátozásával is biztosítsák.
2. A kényszerintézkedésekről általában
A kényszerintézkedések olyan kényszertartalmú eljárási cselekmények, melyeket a
büntetőügyekben eljáró hatóságok alkalmaznak a büntetőeljárás sikeres lefolytatása,
valamint a bizonyítás teljessége és a felelősségre vonáshoz szükséges adatok feltárása
érdekében. Ezt a Büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott esetekben és módon
végzik.9 Ezek az intézkedések szükségszerűen együtt járnak az állampolgári jogok
különböző mértékű korlátozásával. A kényszerintézkedések jogintézményének elméleti
igazolása azon a felismerésen alapul, hogy a bűncselekmények éppen az alapvető
jogokat sértik vagy veszélyeztetik, és hogy a gyanúsítottat is megillető alapvető jogok
nem állhatják útját a bűnüldözésnek és az igazságszolgáltatásnak. Ezen érdekkonfliktus
feloldása a törvény által megvalósulhat, amennyiben egyensúlyt teremt az alapvető
jogok érvényesítése és a bűnüldözés, illetőleg a büntető igazságszolgáltatás között.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a törvény szigorú anyagi és alaki feltételekhez köti az
állampolgári jogok korlátozását az által, hogy az eljárásba garanciákat helyez, és
jogorvoslatot biztosít. A kényszerintézkedések alkalmazása, tehát akkor tekinthető
9 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 169. oldal
6
törvényesnek, ha mindenben megfelel a rá vonatkozó törvényi feltételeknek.10
Ezek a
feltételek, illetőleg követelmények a Büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseiből
olvashatók ki:
a) Az összes emberi jogot tiszteletben kell tartani a büntetőeljárás lefolytatása során. Ez
a részkövetelmény nemcsak a közvetlenül, elsődlegesen érintett alapjoggal- pl. a
személyi szabadság elvonásával- kapcsolatos, hanem a közvetetten, másodlagosan
érintett alapjogokkal is (pl. vallásgyakorlás joga, tartózkodási hely szabad
megválasztásának joga).
b) A személyi szabadságot és biztonságot kiemelten is biztosítani kell. A személyi
szabadságot korlátozó kényszerintézkedések, éppen ezért kerültek a legkörültekintőbb
módon szabályozásra.
c) Az előbb említett részkövetelményeknél figyelembe kell venni az arányosságot is.
Az arányosság követelményének két döntő összetevője van. Az egyik a
kényszerintézkedések helyettesíthetősége, a másik az adott ügyben fennálló
szükségessége.
d) A részletszabályok betartásának, a kényszerintézkedések törvényességének
biztosítása az eljáró hatóságok kötelessége.11
A büntetőeljárási kényszerintézkedések csoportosítása több szempont alapján is
lehetséges, de alapvetően az általuk biztosítani kívánt eljárásjogi cél, valamint az általuk
érintett emberi jogok és szabadságok korlátozása szerinti felosztás bír elsődleges
jelentőséggel. A további kiegészítő jellegű felosztások (alanyok, a határozathoz
kötöttség, a hatósági tanúk szükségessége) inkább viszonylagos jelentőségűek.12
A szakdolgozatom címéhez és témájához igazodva a korlátozott jogok szerinti
csoportosítás ismertetése bír jelentőséggel:
- a tulajdonhoz való jogot, illetve más vagyoni jogokat érintő korlátozás pl. a lefoglalás,
a zár alá vétel,
- a személyi sérthetetlenség jogát csorbítja pl. a motozás, a testi kényszer alkalmazása,
- a magánszféra, illetve a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog korlátozást jelenti pl.
a házkutatás, a még nem kézbesített postai küldemények lefoglalása,
10 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 301-302. oldal 11 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 304-305. oldal 12 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 305. oldal, 307. oldal
7
- az egyéb jogokat korlátozza pl. a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok
megőrzésére kötelezés, amelynek végső célja a szükséges adatok lefoglalása, és végül
- a személyi szabadságot elvonó, illetve korlátozó, valamint a tartózkodási hely szabad
megválasztásnak jogát korlátozó kényszerintézkedések körében találjuk a legsúlyosabb,
az emberi, állampolgári jogokba legmélyebben beavatkozó intézkedéseket.13
A terhelt személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedések a témakör
legérzékenyebb intézményei, hiszen itt a terhelt személyi szabadsága jogerős bírói
határozat nélkül is elvonható.
Külföldön a bírói ítélet nélküli fogva tartás legfőbb problémája annak időtartama. Az
Európa Tanácson és az utóbbi években az Európai Unión belül is megfigyelhető a
törekvés egy általános felső limit kialakítása iránt.14
A kényszerintézkedések általános ismertetését követően, az egyes személyi szabadságot
korlátozó büntetőeljárási kényszerintézkedések kifejtésére kerül sor. A
Büntetőeljárásról szóló törvény és a szakirodalmak többsége is, az őrizetbe vételt
követőn ismertetik az előzetes letartóztatás szabályait. A szakdolgozatom további része
ettől a logikai sorrendtől annyiban mutat majd eltérést, hogy az őrizetbe vételt követően
az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések szabályainak kifejtésére
kerül majd sor. Célszerűbbnek találom az előzetes letartóztatást és annak végrehajtását
ezek után és egyúttal a dolgozatom végén ismertetni, mert ez a két témakör szorosan
összefügg egymással, és terjedelmét is tekintve alkalmas arra, hogy külön
megvilágításban kerüljön kifejtésre.
3. Az őrizetbe vétel
3.1. Az őrizetbe vétel fogalma:
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény értelmében, az őrizetbe vétel a terhelt
személyi szabadságának átmeneti elvonása.15
Ez a személyi szabadságot korlátozó
kényszerintézkedés azonban nemcsak a büntetőeljárás során, hanem azon kívül is
13 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 172-173. oldal 14 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 176. oldal 15 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 126. § (1) bekezdés
8
alkalmazható. Ennek alapján a büntetőeljárás körén kívül négyféle őrizetbe vétel
rendelhető el:
a kiadatási (1996. évi XXXVIII. törvény 19.§ (1) bekezdés,
a az idegenrendészeti és a kiutasítást előkészítő (2007. évi II. törvény 54-56. §),
a szabálysértési (2012. évi II. tv. 73. §), valamint
a közbiztonsági őrizet (1994. évi XXXIV. törvény 38. §).16
Az őrizetbe vétel e négy esete a továbbiakban nem kerül bővebb kifejtésre.
3.2. Az őrizetbe vétel feltételei:
Általános feltétele, hogy a terhelttel szemben bűncselekmény elkövetésének
megalapozott gyanúja álljon fenn. Különös törvényi feltétele, hogy az adott
bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő; további különös feltétele, hogy a
terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető.17
Az őrizetbe vétel különösen tettenérés esetén rendelhető el. Tettenérésről akkor
beszélhetünk, ha a terhelt a bűncselekményt egészben vagy részben szemtanú vagy
szemtanúk jelenlétében követi el, vagy őt a bűncselekmény helyszínén, illetve a
helyszínéről menekülve vagy üldözés közben bizonyítékokkal terhelten fogják el.18
A
tettenérésen kívül az őrizetbe vétel elrendelésének egyéb okai is léteznek. Ezek a
következők:
az elfogató paranccsal körözött terhelt megtalálása estén történő és
a tárgyaláson bűncselekmény alapjául szolgáló rendzavarást elkövető személy
őrizetbe vétele.
"Az őrizetbe vétel többnyire halasztást nem tűrő eljárási cselekmény, nemritkán
azonnali reagálás az elkövetett bűncselekményre, amikor is a hosszabb eljárást igénylő
előzetes letartóztatás elrendelésének bevárása indokolatlan kockázattal járna."19
Őrizetbe vétel- az előzetes letartóztatás céljain túlmenően- a büntetőeljárás rendjének
fenntartása és az eljárási cselekményeket zavaró körülmények kiküszöbölése érdekében
is alkalmazható. Ilyen célból előzetes letartóztatásnak nincs helye.20
16 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 351. oldal
17 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 126. § (2) bekezdés 18 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 177. oldal 19 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 303. oldal 20 Büntetőjogi Döntvénytár 6830.
9
Az őrizetbe vétel speciális esetét jelenti a különleges eljárásokban alkalmazott
kényszerintézkedés21
és az úgynevezett tárgyalási őrizet.22
Ez utóbbi esetre akkor
kerülhet sor, ha a bírósági eljárás során a meg nem jelent vádlott elővezetését korábban
már elrendelték. Ebben az esetben- szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény
esetén- ha a vádlott lakóhelye, illetve tartózkodási helye ismert, a kitűzött új tárgyalási
határnapot megelőző naptól a vádlott tárgyalási őrizetét kell elrendelni.23
Megjegyzés: A bírósági gyakorlatban a tárgyalási őrizetnek visszatartó erőt
tulajdonítanak.
3.3. Az őrizetbe vétel elrendelése:
Őrizetbe csak a terhelt vehető.24
Az őrizetbe vétel elrendelésére általában az eljáró
hatóság jogosult. Ezt általában a nyomozó szerv vezetője gyakorolja.25
A nyomozó
hatósággal szemben annyi megszorítás érvényesül, hogy amennyiben elrendeli az
őrizetbe vételt, vezetője köteles erről 24 órán belül az ügyészt értesíteni.26
Alapvetően
elmondható, hogy a tárgyalt kényszerintézkedés elrendelésére a vádemelés előtt az
ügyész és a nyomozó hatóság is jogosult. A bíróság is elrendelheti az őrizetbe vételt, de
a vádemelés előtt nem kerül olyan helyzetbe- a nyomozási bíró sem-, hogy ezt
megtehesse. A vádemelés után azonban a bíróság is elrendelheti az őrizetbe vételt. Ebbe
az esetkörbe tartozik a tárgyalási őrizet és a tárgyaláson büntetőeljárás alapjául szolgáló
rendzavarást elkövető személy őrizetbe vétele. A tárgyalási őrizet elrendeléséről szóló
határozatot a kényszerintézkedés foganatba vételekor a rendőrség kézbesíti a vádlott
részére.
Az elfogás nem azonos az őrizetbe vétel fogalmával. Ugyanakkor a tetten ért elkövetőt
bárki elfoghatja, de köteles őt haladéktalanul átadni a nyomozó hatóságnak, illetve, ha
erre nincs lehetősége, köteles a rendőrséget értesíteni.27
Az őrizetbe vételt alakszerű
21 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 555. § (4) bekezdés 22 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 281. § (6) bekezdés 23 www.magyarorzsag.hu:
https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410006/420012/420014/Kenyszerintezkedesek_szemellyel_ka
pcsolatos20091202.html?ugy=orizet.html 24 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 303. oldal 25 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 352. oldal
26 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 58. § (2) bekezdés 27 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 178. oldal
10
határozattal kell elrendelni, amelynek az általános kellékeken28
felül a következőket is
tartalmaznia kell:
a gyanúsított legfontosabb személyi adatait,
az előzetes letartóztatás valószínű elrendelésének okát, illetve azt, hogy a
gyanúsított bíróság elé állítása valószínűsíthető a Büntetőeljárásról szóló törvény
517. §-ának (1) bekezdése alapján,
a fogva tartás helyét,
az elrendelést közvetlenül megelőző fogva tartás jogcímét és annak kezdő
időpontját (az őrizet tartamába ugyanis be kell számítani a terheltnek az őrizetbe
vétel elrendelését megelőző hatósági fogva tartását),
az őrizetbe vétel kezdetének és lejártának időpontját (nap, óra),
a határozat indoklásában le kell írni a gyanúsítás alapjául szolgáló cselekmény
lényegét és az őrizetbe vételt megalapozó tényeket, körülményeket.29
3.4. Az őrizetbe vétel időtartama, megszűnése, megszüntetése:
Az Alaptörvény értelmében: "A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe
vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé
kell állítani."30
Ezzel összhangban az őrizetbe vétel legfeljebb 72 óráig tarthat. Ebbe az
időtartamba bele kell számítani a terheltnek az őrizetbe vételét megelőző hatósági fogva
tartását is. A 72 óra órára és percre pontosan számítandó, s nem értelmezhető 3 napként.
Az őrizetbe vétel rendszerint az előzetes letartóztatás elrendelését megelőző
kényszerintézkedés. Ideje alatt az ügyésznek dönteni kell arról, hogy indítványozza-e az
előzetes letartóztatás elrendelését. Amennyiben igen, a 72 óra alatt a bírósági
határozatnak is meg kell születnie. A korábban ismertetett tárgyalási őrizet és a
tárgyaláson büntetőeljárás alapjául szolgáló rendzavarást elkövető személy őrizetbe
vételének maximális időtartama sem haladhatja meg a 72 órát. Az őrizetbe vétel véget
ér az alábbi esetekben:
a 72 óra elteltével,
ha feltételei már nem állnak fenn,
ha a bíróság elrendelte a terhelt előzetes letartóztatását,
28 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 169. § (2) és (3) bekezdés 29 A felsorolt 6 pontra vonatkozóan: 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 58. § (1) bekezdése 30 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk (3) bekezdés
11
ha nem rendelték el a terhelt előzetes letartóztatását, akkor is ha a 72 órás időtartam
még nem járt le,
tárgyalási őrizet esetén akkor ér véget, ha a tárgyalási őrizetet a bíróság nem
tartotta fenn vagy a vádlott előzetes letartóztatását nem rendelte el.
Az őrizetbe vétel megszüntetéséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság
határoz. Ismételten történő elrendelésére ugyanazon bűncselekmény miatt folyó
eljárásban, csak akkor van lehetőség, ha a körülmények megváltoztak. Ilyen
változásként értékelhető, ha az eljárás korábbi szakaszában meglévő bizonyítékok
mellett olyan új bizonyíték vagy bizonyítékok kerültek elő, amelyek a terhelt
letartóztatásához alapul szolgálhatnak.31
A legszigorúbb, teljes szabadságelvonással járó büntető eljárásjogi
kényszerintézkedések közé tartozó, úgynevezett "hatnapos" őrizet alkalmazásának
lehetőségét a Büntetőeljárásról szóló törvény az 555. § által szabályozott különleges
eljárások során biztosítja. Ez a kényszerintézkedés élesen elkülönül a "hagyományos"
értelemben vett őrizettől, a tárgyalási őrizettől és az előzetes letartóztatástól. Az itt
alkalmazandó szabályozás- tekintettel a különleges eljárások természetére- kifejezetten
kizárja a lehetőségét annak, hogy a bíróság elrendelje a terhelt előzetes letartóztatását a
különleges eljárások során. Ennek az indoka az, hogy különleges eljárásokra (pl. a
pénzbüntetés átváltoztatására, a feltételes szabadság megszüntetésére, előzetes
fogvatartás és házi őrizet utólagos beszámítására) az ügydöntő határozat meghozatalát
követően kerül sor, túlnyomó részben éppen a jogerős ügydöntő határozat nem a
törvénynek megfelelő rendelkezései kiküszöbölése érdekében. A "hatnapos" őrizet azért
vált szükségessé, mert a különleges eljárások jellegéből fakadóan, ritkán előforduló
kivételektől eltekintve elengedhetetlen a terhelt jelenléte. A Büntetőeljárásról szóló
törvény értelmében alapelvi szintű szabályozást nyert az, hogy a terheltet megilleti a
védelem joga. A terhelt jelenlétének kötelezővé tétele, éppen ezen jogának
csorbítatlansága érdekében történik. Ezen kényszerintézkedés további sajátossága az,
hogy időtartamát a jogalkotó nem órákban. hanem napokban határozta meg. A hatnapos
időtartam pedig a gyakorlati megvalósulás szempontjából komoly problémákat vet fel.32
31 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 178-179. oldal 32 http://www.belarex.hu/f0800.htm: dr. Kajtor Gegely: Néhány gondolat a "hatnapos" őrizetről
12
Az őrizetbe vétel maximális időtartama tekintetében eltérő szabályozás figyelhető meg
az Európai Unió tagállamaiban. Ezt az alábbi grafikonnal kívánom szemléltetni:
3.5. Az őrizetbe vett jogai és az őrizetbe vétel foganatosítása:
Az őrizetbe vett személy (terhelt, gyanúsított) jogosult arra, hogy védőjével a
kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék. Amennyiben
az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni,
hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, akkor azt számára az ügyész,
illetve a nyomozó hatóság rendeli ki. Ha kijelenti, hogy nem kíván védőt megbízni, az
ügyész, illetve a nyomozó hatóság nyomban védőt rendel ki számára. A nyomozásra
megállapított általános szabályok értelmében az őrizetbe vett személyt 24 órán belül ki
kell hallgatni. Őrizetbe vétel esetén egyrészt értesítési kötelezettség áll fenn, amelynek
értelmében az őrizetbe vétel elrendeléséről és a fogvatartás helyéről 24 órán belül
értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót; ennek hiányában a terhelt által
13
megjelölt más személy is értesíthető. (Katona őrizetbe vétele esetén az elöljáróját is
értesíteni kell). Másrészt intézkedésre lehet szükség, amely alapján a terhelt felügyelet
nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa gondozott más személyt gondozás
céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra alkalmas intézménynek kell átadni. A
kiskorú gyermek elhelyezéséről a gyámhatóság útján kell gondoskodni. A terhelt által
gondozott más személy esetében a gyámhatóságot kell értesíteni. Továbbá intézkedni
kell a terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és lakásának biztonságba
helyezéséről is.33
A Büntetőlejárásról szóló törvény az őrizetbe vétel szabályainak kifejtésénél nem
rendelkezik külön az őrizetbe vett személy elhelyezéséről. E tekintetben az előzetes
letartóztatatásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, vagyis a 135. § (2)
bekezdését figyelembe véve a rendőrségi fogda szolgál az őrizet helyéül. Az őrizetbe
vétel foganatosítására tehát kizárólag a Rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995.
(XII. 13.) BM rendelet, ismertebb nevén a Rendőrségi Fogdaszabályzat irányadó.34
4. Az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések
Az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések ismertetése előtt, említést
érdemel két olyan személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, melyeknek csak
lényegesebb szabályait emelem ki.
4.1. Az ideiglenes kényszergyógykezelés:
A Büntetőeljárásról szóló törvény 140. § (1) bekezdésének értelmében: "Az ideiglenes
kényszergyógykezelés a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói
elvonása jogerős ítélet nélkül," abban az esetben, ha megalapozottan lehet következtetni
arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni. Az ideiglenes
33 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 304.oldal, valamint Fenyvesi Csaba-
Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs,
2004, 353. oldal
34 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 304.oldal, valamint Fenyvesi Csaba-
Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs,
2004, 354. oldal
14
kényszergyógykezelés az előzetes letartóztatással konkuráló olyan intézmény, ahol a
bíróságnak nincs választási lehetősége a tekintetben, hogy előzetes letartóztatás helyett
ideiglenes kényszergyógykezelést rendeljen el, vagy fordítva. A tárgyalt
kényszerintézkedés elrendelésének alapja a terhelt elmeműködésének kóros állapota,
ezért alkalmazására csak elmeorvos-szakértő véleménye alapján kerülhet sor.
Elrendelésére a Büntetőeljárásról szóló törvény csak a bíróságot jogosítja fel. Az
ideiglenes kényszergyógykezelést az erre kijelölt egészségügyi intézetben- az
Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI)- kell foganatosítani.35
Az
ideiglenes kényszergyógykezelés más célú, de a szabadságkorlátozás szempontjából az
előzetes letartóztatással azonos jogi elbírálás alá eső jogintézmény.36
4.2. Az elővezetés:
Az elővezetés a személyi szabadságot átmenetileg korlátozó kényszerintézkedés. Egyes
szakirodalmak ezt az eljárási cselekményt a személyi szabadságot korlátozó
kényszerintézkedések körében tárgyalják, még mások és maga a Büntetőeljárásról szóló
törvény is az eljárás rendjének biztosítása, illetve az eljárási szankciók körében. Az
elővezetés célja, hogy az érintett személyt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó
hatóság elé állítsák, vagy biztosítsák az eljárási cselekményen, illetőleg a szakértői
vizsgálaton való részvételét. Csak a terhelt és a tanú elővezetése rendelhető el, és csak
abban az esetben, ha idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen,
haladéktalanul nem menti ki, vagy az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik.
Elővezetés elrendelésére van joga az eljáró hatóságnak abban az esetben is, ha a terhelt
vagy a tanú önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható ki. A
törvényben meghatározott személyek elővezetésének elrendeléséről a bíróság, az
ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendelkezik. Az elővezetést az eljáró hatóság
írásbeli határozattal rendeli el. Az elővezetést általában a rendőrség hajtja végre. Az
illetékességi területén más nyomozó hatóság is végrehathatja, de kizárólag csak az általa
nyomozott ügyben. Ezt az intézkedést általában a napnak a hatodik és huszonnegyedik
órája között kell végrehajtani. Speciális szabály vonatkozik a katonára: elővezetése iránt
elöljáróját kell megkeresni. A Büntetőeljárásról szóló törvény ismeri az elővezetés
35 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 318.oldal, valamint Fenyvesi Csaba-
Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs,
2004, 339-340. oldal
36 Büntetőjogi döntvénytár 2699.
15
enyhébb formájú korlátozását, az úgynevezett útba indítást.37
Ebben az esetben a rendőr
azt ellenőrzi, hogy az érintett személy elindult-e a hatósághoz.
A nemzetközi egyezményekkel összhangban Magyarország Alaptörvénye és a
Büntetőeljárásról szóló törvény is biztosítja a személyi szabadság alapvető védelmét. Az
arányosság elve értelmében előzetes letartóztatásra csak akkor kerülhet sor, ha az
elkerülhetetlenül szükséges. Megfelelő helyettesítő intézmények hiányában a bíróságok
nehéz helyzetben lennének, főleg abban az esetben, ha bizonytalan az, hogy a terhelt az
eljárási cselekményen megjelenik, ugyanakkor a személyi szabadság szigorú és tartós
korlátozása sem tűnik indokoltnak. Ennek a dilemmának a feloldása érdekében tette
lehetővé a jogalkotó az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések
alkalmazását. Ezek a terhelt rendelkezésre állását szolgálják a személyi szabadság
kisebb mértékű korlátozása mellett. Alapvetően két fő csoportra oszthatók: egyrészt az
erkölcsi jellegű, másrészt az anyagi jellegű szurrogátumokra.38
4.3. Történeti fejlődés:
A szabadlábon történő védekezés joga egészen a római jogig vezethető vissza.
A középkor során a helyettesítő jogintézmények háttérbe szorultak. Ez az inkvizitórius
büntetőper elterjedésével magyarázható. Itt a kényszervallatás a fogva tartás részét
képezte, amely összeegyeztethetetlen volt a szabadlábon történő védekezéssel. Az
előzetes letartóztatás alternatíváinak lehetőségét a felvilágosodás kora fedezte fel újra.
Az újkori magyar szabályozás ismerte az óvadék és a kezesség intézményét is. Az
óvadék letételére a jobbágyoknak is lehetőségük volt. A legsúlyosabb bűncselekmények
esetén azonban mind az óvadék, mind a kezesség kizárt volt. A Bűnvádi Perrendtartás
nagy figyelmet szentelt a letartóztatást és a vizsgálati fogságot helyettesítő
intézményeknek, és ennek keretében szabályozásra kerültek a mai lakhelyelhagyási
tilalomnak és házi őrizetnek megfelelő intézmények, ezeken felül a Bp. ismerte a
biztosítékot, annak részletes szabályaival együtt. A II. világháború utáni büntetőeljárási
kódexek meglehetősen mostohán bántak ezzel a kérdéskörrel. Az 1951-es Bp. és
innentől kezdve 2000 márciusáig az összes magyar büntetőeljárási kódex a
37 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 162. § (1)-(6) bekezdés, valamint 69. § (1)-(2) bekezdés 38 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 328-329. oldal
16
letartóztatásnak (beleértve az előzetes letartóztatást is) csak egyetlen szurrogátumát
ismerte, nevezetesen a lakhelyelhagyási tilalmat, amelynek megszegése esetén a terhelt
letartóztatásba (előzetes letartóztatásba) volt helyezhető.39
4.4. Az erkölcsi jellegű szurrogátumok
4.4.1. A lakhelyelhagyási tilalom
4.4.1.1. A lakhelyelhagyási tilalom feltételei, tartalma, elrendelése
Ezen kényszerintézkedés alkalmazására abban az esetben kerülhet sor, ha a terhelttel
szemben fennállnak az előzetes letartóztatás feltételei, de a terhelt személyi
körülményei (egészségi állapota, idős kora), családi viszonyai, a bűncselekmény jellege
és az eljárás során tanúsított magatartása nem teszik szükségessé előzetes letartóztatását,
illetőleg az előzetes letartóztatás által elérni kívánt célok így is biztosíthatóak. A
lakhelyelhagyási tilalom tartalmát tekintve kétféle tilalmat állít fel: egyrészt a terhelt a
tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg, másrészt
meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhat el. A terület vagy körzet
a közigazgatási egységet képező lakóhelyhez képest szűkebb mozgásteret jelöl. E körbe
tartozik például a terhelt lakóhelye, munkahelye, gyógykezelésének helye. A tárgyalt
kényszerintézkedés jellegénél fogva leginkább a terhelt szökésének megakadályozására
alkalmas, de bizonyos körülmények fennállása esetén akár a bűnismétlés elkerülésére,
sőt a bizonyítás meghiúsítását, megnehezítését, illetőleg a tanúk befolyásolását vagy
megfélemlítését célzó terhelt általi cselekmények megelőzésére is hasznos lehet. Az
alapján, hogy ez az intézkedés az előzetes letartóztatás egyik alternatívája,
elrendeléséről kizárólag csak a bíróság határozhat. A lakhelyelhagyási tilalmat elrendelő
határozatban a kényszerintézkedés célját biztosító korlátozások mellett, az is előírható,
hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzék. Amennyiben a
bíróság úgy rendelkezik és a terhelt is beleegyezik, a rendőrség a terhelt mozgását
nyomon követő technikai eszközt is alkalmazhat annak érdekében, hogy ellenőrizze a
lakhelyelhagyási tilalom megtartását.40
A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének
feltételeit tekintve összességében elmondható, hogy általános feltételi egyezzenek meg
39 Mezey Barna: Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 396-400. oldal; Kovács Zsuzsa
Gyöngyvér: Az előzetes letartóztatás helyettesítésére szolgáló jogintézmények, Debreceni Jogi Műhely
(internetes folyóirat), V. évfolyam 3. szám, 3/2008 (2008. július 1.); valamint Herke Csongor:
A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 50-54. oldal 40 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 137. § (1)-(3) bekezdés; Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: Az
előzetes letartóztatás helyettesítésére szolgáló jogintézmények, Debreceni Jogi Műhely (internetes
folyóirat), V. évfolyam 3. szám, 3/2008 (2008. július 1.); valamint Farkas Ákos- Róth Erika:
A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 192-193. oldal
17
az előzetes letartóztatás általános feltételeivel, és az előzetes letartóztatás különös
feltételei közül valamelyik igazolható legyen, továbbá ennek a kényszerintézkedésnek
az alkalmazása a büntetőeljárás lefolytatást ne nehezítse, ne akadályozza.
4.4.1.2 A lakhelyelhagyási tilalom tartama, megszűnése, megszüntetése
- A vádirat benyújtása előtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az elsőfokú bíróságnak a
tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, az ezt követően elrendelt vagy
fenntartott kényszerintézkedés pedig az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának
kihirdetésig tart.
- Amennyiben a lakhelyelhagyási tilalmat a másodfokú bíróság rendelte el, vagy annak
elrendelésére vagy fenntartására az elsőfokú bíróság által, az ügydöntő határozat
kihirdetése után került sor, akkor a kényszerintézkedés a másodfokú eljárás befejezéséig
tart.
- Ha a lakhelyelhagyási tilalmat a másodfokú bíróság az ügydöntő határozat kihirdetése
után rendelte el vagy tartotta fenn, illetőleg ha azt a harmadfokú bíróság rendelte el,
akkor a kényszerintézkedés az eljárás befejezéséig tart.
Amennyiben a bíróság a vádirat benyújtása előtt rendelte el a lakhelyelhagyási tilalmat,
és azóta hat hónap eltelt, anélkül, hogy az ügyész vádat emelt volna, akkor az ügyész a
határidő lejárta előtt öt nappal indítvány tesz annak érdekében, hogy a bíróság a tilalom
fenntartásának szükségességét megvizsgálja. A terhelt kérelmére a vádirat benyújtásáig
az ügyész, azt követően a bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat részlegesen feloldhatja, ha
tartama alatt a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely
miatt a tilalommal érintett terület, körzet elhagyása, vagy a tartózkodási hely, illetőleg a
lakóhely megváltoztatása szükségessé válik.
A lakhelyelhagyási tilalom megszűnik ha:
- tartama lejárt,
- az eljárást jogerősen befejezték,
- a nyomozást megszüntették,
- a nyomozás határideje lejárt és a lakhelyelhagyási tilalmat a bíróság a vádemelésre
nyitva álló időtartamra tekintettel nem hosszabbította meg, és végül ha
- a vádemelést elhalasztották.
18
Amennyiben a kényszerintézkedés elrendelésének oka megszűnt, úgy a
lakhelyelhagyási tilalmat meg kell szüntetni. Erre a vádirat benyújtásáig az ügyész is
jogosult.41
4.4.1.3. A lakhelyelhagyási tilalom felülvizsgálata, a tilalom megszegésének szankciója
A lakhelyelhagyási tilalom tekintetében garanciális jelentőséggel bír az a hathavonta
sorra kerülő bírói döntés, amely arra vonatkozik, hogy a kényszerintézkedés fenntartása
továbbra is indokolt-e. Ez az oka annak, hogy ezen erkölcsi jellegű szurrogátum esetén
meghosszabbításról nem beszélhetünk, csakis fenntartásra kerülhet sor, ami az adott
esetben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése keretében történő határozatának
meghozataláig tart. Amennyiben az ügyészi szakban újabb hathónapos felülvizsgálat
válik esedékessé, úgy azt kell elvégeznie a bíróságnak. A lakhelyelhagyási tilalom
megszegése négy módon szankcionálható. Amennyiben a terhelt a tilalmat megszegi,
vagy ha az eljárási cselekményeknél idézés ellenére nem jelenik meg (feltéve, hogy
távolmaradását előzetesen nem ment ki vagy nem igazolja), az arra utal, hogy a
kényszerintézkedés alkalmatlannak bizonyult az adott cél elérésére. Ebben az esetben a
következő szankciók valamelyikének alkalmazására kerül sor:
- őrizetbe vétel,
- az enyhébb lakhelyelhagyási tilalom helyett a szigorúbb házi őrizet, vagy
- a legszigorúbb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, azaz előzetes
letartóztatás elrendelése, vagy
- ha ilyen súlyos szankcionálásra nincs szükség, akkor rendbírság kiszabása a terhelttel
szemben.42
4.4.1.4. Összegzés a terhelt jogi helyzetéről a lakhelyelhagyási tilalom alatt
A lakhelyelhagyási tilalom alá helyezés a terhelt eljárásjogi helyzetét, a védelemhez
való jogát egyebekben nem érinti. A kényszerintézkedést elrendelő határozatában
azonban a bíróság előírhatja azt, hogy a terhelt meghatározott időközönként a
rendőrségen jelentkezzék, emellett a lakhelyelhagyási tilalom célját biztosító más
41 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 137. § (5)-(8) bekezdés 42 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 194-195. oldal, valamint
Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 343. oldal
19
korlátozásokat is elrendelhet. Ez utóbbiak megtartását a rendőrség ellenőrzi. A
katonával szemben elrendelt lakhelyelhagyási tilalom rendelkezéseinek megatartását a
parancsnok vagy akadályoztatása esetén más elöljáró ellenőrzi. A terhelt hozzájárulása
szükséges a mozgását ellenőrzés céljából nyomon követő technikai eszköz
használatához. Lakhelyelhagyási tilalom esetén a terheltet megillető mozgási szabadság,
valamint lakóhelyének szabad megválasztáshoz fűződő joga áll korlátozás alatt.
4.4.1.5. Statisztikai adatok
A nyomozás és a vádemelés során alkalmazott lakhelyelhagyási tilalmak száma a 2013.
január 31-i állapot tükrében, országos szinten 219.43
Véleményem szerint a lakhelyelhagyási tilalom a leghumánusabb előzetes letartóztatást
helyettesítő erkölcsi jellegű kényszerintézkedés. Emberközelisége révén lehetővé teszi
annak az esélyét, hogy a családok együtt maradjanak, a családi, rokoni és baráti
kapcsolatok ne szakadjanak meg. Ilyen jellegű természetét az is kifejezi, hogy az a
terület vagy körzet, amelyet a terhelt engedély nélkül nem hagyhat el, a terhelt
lakóhelyén kívül magában foglalhatja munkahelyét is, amely lehetővé teszi azt, hogy a
terheltet ne érjék egzisztenciális hátrányok.
4.4.2 A házi őrizet
4.4.2.1. A házi őrizet tartalma, elrendelése, tartama, fenntartása, megszüntetése
A házi őrizet a korlátozás mértékét tekintve, a középső helyet foglalja el az előzetes
letartóztatás és a lakhelyelhagyási tilalom között. A Büntetőeljárásról szóló törvény
130. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az előzetes letartóztatás helyett
lakhelyelhagyási tilalmat, házi őrizetet vagy távoltartást is elrendelhet. Ebből az
következik, hogy a tárgyalt kényszerintézkedés elrendelése, tartama, fenntartása és
megszüntetése az előzetes letartóztatásra irányadó szabályok szerint alakul. Ezekre a
törvény is csak utaló rendelkezéseket tartalmaz. Kifejtésükre külön nem térek ki ebben a
pontban, hiszen az előzetes letartóztatás szabályainál úgyis ismertetésre kerülnek majd
ezek a rendelkezések. Lényegesnek találom azt kiemelni, hogy a Büntetőeljárásról szóló
törvény 210. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a lakhelyelhagyási tilalom és a házi
őrizet elrendelésekor a nyomozás bíró mindenképpen köteles ülést tartani, még abban az
43 Az ügyészség honlapja: http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/
20
esetben is, ha például az ügyészség nyomozati iratok alapján indítványozza a
gyanúsított előzetes letartóztatásának hat hónapon belüli meghosszabbítását, azonban a
nyomozási bíró ezt nem látja indokoltnak és házi őrizetre vagy lakhelyelhagyási
tilalomra kívánja változtatni az előzetes letartóztatást (1. és 2. számú melléklet). A házi
őrizet esetén a terhelt mozgási szabadsága és a tartózkodási helye szabad
megválasztásához fűződő joga áll korlátozás alatt. Ezen kényszerintézkedés elrendelése
estén a terhelt a bíróság által kijelölt lakást ás az ahhoz tartozó bekerített helyet csak a
bírósági határozatban meghatározott célból, az ott írt időben és távolságra (úti célra)
hagyhatja csak el. A törvény ilyen célként nevesíti a mindennapi élet szokásos
szükségletei kielégítésének biztosítását (pl. bevásárlás) és a gyógykezelést. A házi őrizet
csak abban az esetben rendelhető el, ha a bűncselekmény jellegét és a büntetőeljárás
időtartamát, vagy a terhelt eljárás során tanúsított magatartását figyelembe véve, ez
előzetes letartóztatással elérni kívánt célok így is biztosíthatóak.44
A "házi őrizetnek a
napok bizonyos óráira történő rendszeres feloldása ellentétes e kényszerintézkedés
céljával, ezért még munkaviszony létesítése céljából sem megengedhető."45
4.4.2.2. A házi őrizet ellenőrzése, végrehajtása, megszegésének szankciói
A Büntetőlejárásról szóló törvény értelmében a bíróság rendelkezhet arról, hogy a házi
őrizet előírásainak megtartását a terhelt hozzájárulása esetén, a rendőrség a terhelt
mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze. A kényszerintézkedés
előírásai megtartásának ellenőrzésére vonatkozó részletszabályokat egyébként külön
jogszabály, méghozzá a 6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes rendelet tartalmazza. A házi
őrizet esetén a bíróság, a kényszerintézkedés céljára azt a lakást és ahhoz tartozó
bekerített helyet jelöli ki, ahol a terhelt életvitelszerűen tartózkodik. Ezt a terhelt a
bírósági határozatban megjelölt célból, az ott előírt időben és távolságra (úti célra)
hagyhatja csak el. A rendőrség a házi őrizet előírásai megtartásának ellenőrzését
többféle módon is elláthatja:
- járőr útján,
- eseti ellenőrzéssel
44 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 138. § (1)-(3) bekezdése, valamint Király Tibor:
Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 316. oldal 45 BH2009.235
21
- folyamatos rendőri ellenőrzéssel (ha a bíróság az előzetes letartóztatás tartalmának
lejártát követően rendelte el a terhelt házi őrizetét és más módon nem biztosítható az
ellenőrzés),
- ha a bíróság így rendelkezik és ahhoz a terhelt is hozzájárul, a terhelt mozgást nyomon
követő technikai eszközzel.
Az első két ellenőrzési módra általában akkor kerül sor, hogyha egyes, csekély súlyú
bűncselekmények elkövetésével vádolt olyan személyekről van szó, akiknek személyi
körülményeire (pl. idős, beteg) vagy foglalkozására (pl. közszolgálati tisztviselő) is
tekintettel vannak. A rendőrség ellenőrzi, hogy a terhelt:
- a kijelölt lakásban tartózkodik-e,
- a kijelölt lakást a házi őrizet elrendeléséről szóló bírósági határozatban megjelölt
célból, az ott írt időben és távolságra (úti célra) hagyta-e el,
- a lakóhelyét, illetőleg a tartózkodási helyét nem változtatta-e meg, valamint
- a mozgását nyomon követő technikai eszközt nem távolította-e el, vagy nem tette-e
működésképtelenné, illetőleg, hogy azon más, rendeltetésszerű működét befolyásoló
változtatást nem végzett-e.
Az ellenőrzés során a rendőrségnek ügyelnie kell arra, hogy a szükséges mértéken túl,
törvényes ok nélkül ne zavarja a terhelt magánéletét. A kötelezettségek megszegéséről a
rendőrség a bíróságot haladéktalanul értesíti, s ha ennek feltétele fennáll, a terheltet
őrizetbe veszi. A házi őrizet szabályainak megszegése azt jelzi a jogalkalmazó számára,
hogy az intézkedés nem volt alkalmas az adott cél elérésére. Súlyosabb ellenszegülés
esetén a terhelttel szemben előzetes letartóztatás elrendelésére is sor kerülhet.
Csekélyebb súlyú szabályszegés esetén a rendbírság is elegendő lehet abból a célból,
hogy a terheltet a szabályok betartására szorítsák. Mellékesen megemlíthető e körben az
is, hogy maga a házi őrizet elrendelése is lehet egyfajta szankció: a lakhelyelhagyási
tilalmat megszegő terhelt házi őrizetének elrendelése, a tilalmat megszegővel szemben
alkalmazható négyféle szankció egyike. Abban az esetben ha a házi őrizet alatt álló
személy, e kényszerintézkedés céljára kijelölt lakóhelyét, illetőleg tartózkodási helyét
meg kívánja változtatni, a bíróságnál- a vádirat benyújtásáig az ügyész útján-
indítványozhatja a házi őrizetét elrendelő határozat módosítását. Amennyiben a bíróság
engedélyével a kívánt változás bekövetkezik, a bíróság erről értesíti a házi őrizettel
kapcsolatos feladatokat addig végző rendőrkapitányságot, valamint az új lakó- vagy
22
tartózkodási hely szerinti rendőrkapitányságot. Speciális szabály az, hogy katonával
szemben szolgálati viszonyának tartama alatt házi őrizet nem rendelhető el.46
4.4.2.3. A terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközök
A Büntetőeljárásról szóló törvény 137. §-ának (4) bekezdése értelmében a bíróság úgy
rendelkezhet, hogy a házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség- a terhelt
hozzájárulásával- a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze.
A technikai eszközzel való ellenőrzésnek két fő rendszere van. Az egyik az úgynevezett
programozott kapcsolatfelvevő rendszer, amely három részből áll:
- a terhelt karjára vagy lábára erősített encoderből (kód olvasó),
- a terhelt telefonjához rögzített ellenőrző boxból és
- az ellenőrzőhelyen felállított számítógépből.
Ez utóbbi a beállításoktól függően véletlenszerűen vagy előre meghatározott
időközönként telefonkapcsolatba lép a terhelttel, akinek fel kell vennie az otthonában a
telefonját. Az, hogy a telefont a terhelt (és nem más személy) veszi fel, az encoder által
adott jelek révén ellenőrizhető. Ennek a rendszernek az a hátránya, hogy nem lehet a
terheltet állandóan ellenőrizni. Emellett léteznek bizonyos kiegészítő módszerek is a
házi őrizetes személy ellenőrzésére. Ilyen a monitoron keresztül történő vizuális
megerősítés vagy a hang- és írásellenőrzés. Ezek a módszerek egyrészt alkalmasak az
encoder pótlására, másrészt biztosabb és gyorsabb ellenőrzést tesznek lehetővé.
A másik fő rendszer az állandó jelzőrendszer, amely szintén három részből áll:
- a terhelt karján (lábán, nyakán stb.) elhelyezett jeladóból,
- a vevőkészülékből és
- az ellenőrzőhelyen felállított számítógépből.
Ebben a rendszerben a terheltre rögzített jeladó bizonyos időközönként (pl. fél
percenként) rejtjelezett jelzést ad le, amelyet a házi őrizet céljára kijelölt lakásban
felszerelt vevő- telefonvonalon keresztül- továbbít a számítógéphez. Mivel a vevő- a
beállításától függően- csak a maximum 30-60 méter távolságból érkező jeleket veszi, a
terhelt nem képes a lakást anélkül elhagyni, hogy ezt a számítógép ne rögzítené.
Amennyiben a beállított időközönként, akár csak egy alkalommal is nem érkezik jelzés
a vevő felé, akkor a számítógép azonnal jelez, és a hatóság megteheti a szükséges
46 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 138. § (4)-(5) bekezdése; 6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes
rendelet; Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 196. oldal; Vokó
György: Büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005, 185. oldal; valamint
Vokó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2006, 386. oldal
23
intézkedéseket. A számítógép ugyanígy észleli azt is, ha a terhelt megpróbálja az adót
manipulálni. Ennél a rendszernél elsősorban technikai jellegű problémák merülhetnek
fel (az elöregedett telefonkábelekből, a telefonhálózat zavaraiból, a rádió berendezések
vételi zavaraiból stb. eredően).
Az USA-ban 2004 előtt, a foganatosított házi őrizetek 56 %-ánál alkalmazták az állandó
jelzőrendszert, 42% esetén pedig a programozott kapcsolatfelvevő rendszert, míg
minden ötvenedik esetben elektronikus ellenőrzőrendszer nélkül került sor házi
őrizetre.47
4.4.2.4. Statisztikai adatok
2003. január 1-én 26 fő, 2004. január 1-én már 83 fő és 2013. január 31-én 139 fő állt
házi őrizet alatt.48
Véleményem szerint nem segíti az egységes jogalkalmazást az, hogy a törvény nem
szabályozza részletesen a házi őrizetet, hiszen visszautal az előzetes letartóztatással
kapcsolatos rendelkezésekre. Ennek ellenére mégis előnyösebbnek találom ezt a
szabályozást, mint a régi Be. vonatkozó rendelkezését, ami a lakhelyelhagyási tilalomra
utalt vissza, az pedig az előzetes letartóztatásra. Ezekből kifolyólag hasznosabb lenne a
jogalkalmazók dolgának megkönnyítése céljából röviden szabályozni a házi őrizet
elrendelését, tartamát, fenntartását és megszüntetését.
4.4.3. A távoltartás
4.4.3.1. A távoltartás intézményének bevezetése a magyar büntetőeljárásba
A családon belüli erőszak kiküszöbölésére számos európai államban alkalmazzák a
távoltartás intézményét. A közép-kelet-európai régió országaiban sorban születnek a
családon belüli erőszakot szabályozó, a távoltartást jogrendszerükbe beiktató törvények.
Hazánkban az Országgyűlés a Büntetőeljárásról szóló törvényt módosította, és ezzel
2006. július 1-ével bevezette a távoltartás személyi szabadságot korlátozó büntető
eljárásjogi intézményét, amely a terhelttel szemben alkalmazható. Ez azonban
korántsem összetévesztendő a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható, és a
47 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 344-345. oldal
48 Vokó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2006,
386. oldal, valamint Az ügyészség honlapja: http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/
24
2009. október 1-től elrendelhető ideiglenes megelőző és megelőző távoltartással.49
A
hatályos szabályozás szerint a távoltartás három formáját különböztetjük meg:
1. Ideiglenes megelőző távoltartás- 2009. évi LXXII. törvény
2. Megelőző távoltartás- 2009. évi LXXII. törvény
3. A szakdolgozat témájának szempontjából relevanciával bíró távoltartás- 1998. évi
XIX. törvény
4.4.3.2. A távoltartás feltételei, tartalma, elrendelése, időtartama
Ez a kényszerintézkedés a terhelt szabad mozgásához és a tartózkodási helye szabad
megválasztásához fűződő jogát korlátozza. Elrendelésére szabadságvesztéssel
büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén van lehetőség, feltéve, hogy az
előzetes letartóztatás elrendelése nem szükséges, mert a távoltartással elérni kívánt
célok ezzel is biztosíthatóak. További feltétele az is, hogy a bűncselekmény jellegére, a
terheltnek az eljárás előtt és annak során tanúsított magatartására, valamint a terhelt és a
sértett viszonyára tekintettel, megalapozottan feltehető, hogy lakókörnyezetben hagyása
esetén a terhelt a következő cselekményeket eszközölné:
- a sértett tanú befolyásolásával vagy megfélemlítésével meghiúsítaná, megnehezítené
vagy veszélyeztetné a bizonyítást, illetve
- a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy a sértett sérelmére
újabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követne el.
E feltételekből kitűnik, hogy a távoltartás kettős célt szolgál: egyrészt az eljárás és a
bizonyítás sikerét, másrészt a sértett, illetve más személyek védelmét. Elrendelését nem
csak az előzetes letartóztatás, hanem a házi őrizet és az ideiglenes
kényszergyógykezelés is kizárja, hiszen ezek a kényszerintézkedések már önmagukban
is megakadályozzák a bizonyítás meghiúsítását és a bűnismétlést. A távoltartás
elrendelése esetén a bíróság határozatában megállapítja a terheltre vonatkozó
szabályokat. Ennek keretében a terheltet a következőkre kötelezheti:
- hagyja el a határozatban megjelölt lakást és attól a bíróság által meghatározott ideig
maradjon távol ( e tekintetben akár a házi őrizet ellentéteként is felfogható),
- tartsa távol magát a határozatban megjelölt személyektől, aki nem csak a sértett, de a
közvetlen sérelmet nem szenvedett kiskorú személy is lehet. Ennek kapcsán a törvény
49 Nagy Anikó körjegyzős cikke: www.e-telepules.eu/templates/admin/op/.../cikk-tvoltarts-intzmnye,
valamint Mádiné dr. Tóth Johanna r. őrnagy: Családon belüli erőszak, távoltartás:
www.hajduszoboszlo.eu/digitalcity/servlet/.../Családon+belüli+erőszak
25
taxatíve felsorolja azokat a helyeket is, amelyeket a terhelt köteles elkerülni. Ezek a
következők: a meghatározott személy lakó- és munkahelye, az általa látogatott nevelési
és nevelési-oktatási intézmény, a gyógykezelés céljából rendszeresen látogatott
egészségügyi intézmény és vallásgyakorlása során rendszeresen látogatott épület.
- tartózkodjon attól, hogy a határozatban megjelölt személlyel közvetlenül vagy
közvetve érintkezésbe lépjen.
A határozatban a bíróság azt is előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a
távoltartás alapjául szolgáló büntetőeljárást folytató nyomozó hatóságnál jelentkezzék.
A távoltartás feltételit jól szemlélteti az alábbi táblázat:
Általános (együttes) feltételek Különös (vagylagos) feltételek
Pozitív feltételek
(távoltartási okok)
Negatív feltételek
(távoltartást kizáró
okok)
1. szabadságvesztéssel büntetendő
bűncselekmény
2. kétirányú megalapozott gyanú
1. kollúzió veszélye
2. bűnismétlés
veszélye
1. a terhelt előzetes
letartóztatásának
elrendelése nem
szükséges
2. magánindítvány
hiánya (egyes
bűncselekmények
estén)
A Büntetőeljárásról szóló törvény kizárólag a bíróságot hatalmazza fel a távoltartás
elrendelésére, aki az erről szóló határozatot köteles megküldeni a sértettnek. Az
ügyésznek a kényszerintézkedés elrendeléséről szóló határozatot akkor is meg kell
küldeni, ha a annak elrendelését a sértett, a sértett törvényes képviselője vagy a
terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője indítványozza.
A távoltartás indítványozására jogosultak körét a törvény taxatíve felsorolja, ezek a
következő személyek lehetnek: az ügyész, a magánvádló, a pótmagánvádló, a sértett, a
cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes képviselője,
valamint a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője. Arra
való tekintettel, hogy a családon belüli erőszak körébe tartozó egyes bűncselekmények
csak magánindítványra üldözendőek, különös jelentőséggel bír az, hogy e
bűncselekmények elkövetése esetén a magánindítvány előterjesztése előtt nem
26
rendelhető el a távoltartás. A bíróság a tárgyalt kényszerintézkedést többnyire az ügyész
indítványára rendeli el. Időtartama tíztől hatvan napig terjedhet, ennek
meghosszabbítására nincs lehetőség. Amennyiben a terhelttel szemben távoltartást
rendeltek el, az eljárást soron kívül kell folytatni. Abban az esetben, ha a
kényszerintézkedés által védett személy lakóhelye megváltozik, vagy e személy,
illetőleg a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely
miatt a határozat megváltoztatása indokolt, a bíróság a távoltartás elrendelésének
indítványozására jogosultak, valamint a terhelt és a védő indítványára, a vádirat
benyújtása után pedig hivatalból is, a határozatot módosíthatja, vagy a távoltartást
megszüntetheti. Ugyanígy jár el a bíróság abban az esetben is, ha a büntetőeljárás során
a terhelttel szemben olyan kényszerintézkedést rendeltek el, amely miatt a távoltartás
módosítása vagy megszüntetése szükséges. A bíróság az előbbiekről szóló határozatát a
védett személynek megküldi.50
4.4.3.3. Utaló rendelkezések a távoltartás körében
A vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóság vagy az ügyész, azt követően pedig a bíróság
a terhelt meghallgatása után haladéktalanul köteles megtenni az alábbi intézkedéseket.
A távoltartás elrendeléséről huszonnégy órán belül értesíteni kell terhelt által megjelölt
hozzátartozót, ennek hiányában a terhelt által megjelölt más személy is értesíthető. A
terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa gondozott más
személyt gondozás céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra alkalmas
intézménynek kell átadni. A kiskorú személy elhelyezéséről a gyámhatóság útján kell
gondoskodni, a terhelt által gondozott más személy esetében a gyámhatóságot kell
értesíteni. Intézkedni kell a terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és lakásának
biztonságba helyezéséről is. A katonával szemben elrendelt távoltartás esetén pedig az
elöljáróját is értesíteni kell. A törvény nem jelöl meg konkrét határidőt, hanem a
"haladéktalanul" kifejezést használva utal arra, hogy ezeket az intézkedéseket a fennálló
lehetőségekhez képest a legrövidebb időn belül kell megtenni.51
50 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 138/A. § (1)-(5) bekezdése és 138/B. §; Farkas Ákos-
Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 198. oldal; valamint Fenyvesi Csaba-
Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás (Kiegészítő füzet), Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2007, 15. oldal
51 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 138/A. (6) bekezdés
27
4.4.3.4. A távoltartás megszegésének szankciója
A kényszerintézkedés jellegéből kifolyólag előfordulhat, hogy bármennyire is igyekszik
a terhelt tartani magát a bíróság által előírt korlátozásokhoz, véletlenül mégis találkozik
a védett személlyel vagy véletlenül megnyomja a mobiltelefonján tárolt telefonszámot,
esetleg az e-mail-ek esetén a címzettlistából véletlenül a védett személy címére kattint.
Ezekben az esetekben nem indokolt szankciót kilátásba helyezni. Azonban abban az
esetben, ha a terhelt a távoltartás szabályait szándékosan szegi meg, és ezt utólag nem
menti ki, előzetes letartóztatása rendelhető el. Amennyiben az előbb említett szankció
nem szükséges, mert enyhébb kötelességszegést követett el, rendbírsággal sújtható.
Mellékesen az is megemlíthető, hogy a távoltartás indítványozására a nyomozó szerv
vezetője tesz előterjesztést az ügyészhez. A nyomozó szerv vezetője ebben az
előterjesztésben tehet javaslatot annak az indítványozására is, hogy a terhelt a nyomozó
hatóságnál meghatározott időközönként jelentkezzék. A nyomozó szerv haladéktalanul
tájékoztatja a bíróságot, ha tudomására jut, hogy a terhelt a távoltartás szabályait
szándékosan megszegte.52
4.5. Az óvadék mint anyagi jellegű szurrogátum
4.5.1. Az óvadék fogalma és engedélyezésének feltétele
A Büntetőeljárásról szóló törvény 147. §-ának (1) bekezdése értelmében az óvadék
olyan összeg, amelyet a bíróság határoz meg, és amely a terheltnek az eljárási
cselekményeken való jelenlétét biztosítja. Elrendelésére csak abban az esetben van
lehetőség, ha fennáll a terhelt szökésének vagy elrejtőzésének a veszélye, vagy más
okból megalapozottan feltehető, hogy jelenléte az eljárási cselekményeknél másképpen
nem biztosítható. A BH2012. 116 alapján "óvadék letételének kizárólag a Be. 129. §-
ának (2) bekezdés b) pontjában megjelölt ok esetén van helye".
4.5.2. Az óvadék elfogadására irányuló eljárás
Az óvadék megállapítását az előzetes letartóztatásról döntésre jogosult bíróságnál csak a
terhelt vagy a védő indítványozhatja. Harmadik személynek erre nincs lehetősége és
2006. évi törvénymódosítást követően már arra sem, hogy annak összegét letegye.
Ellenben a bíróság nem vizsgálja azt, hogy a terhelt az óvadék összegét milyen
forrásból teremti elő. Amennyiben azt nem tárgyaláson indítványozzák, az óvadék
52 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 139. § (2) bekezdése, valamint: 23/2003. (VI. 24.) BM-IM
együttes rendelet 72/A. § (1)-(2) és (4) bekezdése
28
megállapításának tárgyában a bíróság ülést tart, amelyen az ügyészt, a terheltet és a
védőt is meghallgatja. Az ülés a védő távollétében is megtartható. Abban az esetben, ha
ezen anyagi jellegű szurrogátum megállapítását tárgyaláson indítványozzák,
értelemszerűen a tárgyalás keretén belül dönt arról a bíróság. Az ítélkező fórum döntése
két részre tagolható. Egyrészt arról dönt, hogy megállapíthatónak tartja-e az óvadékot, s
ha igen, akkor másrészt annak az összegéről is dönt. A törvény nem határozza meg az
óvadéknak sem a minimumát, sem a maximumát. Azt a terhelt személyi körülményeire
és vagyoni helyzetére figyelemmel kell megállapítani.53
Az alapján, hogy az óvadéknak
a törvény sem az alsó, sem a felső határát nem rögzíti, a bíróság mérlegelési jogköre
annak megállapításánál igen széles körű. A bírói gyakorlat az óvadék megállapításánál
tekintettel van arra, hogy annak összege elég visszatartó erőt jelentsen amellett, hogy
nem idézi elő a terhelt pénzügyi helyzetének ellehetetlenülését. Véleményem szerint
ebben az esetben a terhelt anyagi helyzetének áttekintése a bíróság részéről
elmélyültebb vizsgálódást igényel. Alapvetően a bíróság az óvadék összegéről való
döntésének meghozatala előtt azt mérlegeli, hogy a terhelt személyi körülményeire és
vagyoni helyzetére tekintettel, az óvadék letétele a terhelt megjelenését valószínűvé
teszi-e.
A bíróság határozatában lakhelyelhagyási tilalmat, valamint házi őrizetet is elrendelhet,
továbbá az óvadék megállapításáról az előzetes letartóztatást elrendelő határozatában is
rendelkezhet. Az előzetes letartóztatás óvadék ellenében történő megszüntetése ellen,
kizárólag az ügyész és a pótmagánvádló jogosult fellebbezésre. Amennyiben a bíróság
elutasítja az óvadék megállapítása iránti indítványt, az arra jogosultak új indítványt csak
akkor terjeszthetnek elő, ha abban új körülményre hivatkoznak.54
4.5.3. A terhelt jogi helyzete az óvadék letétele után
A fogva levő terheltet haladéktalanul szabadon kell bocsátani miután, a jogerősen
megállapított óvadékot a bíróságon készpénzben letették, vagy annak letételét külön
jogszabályban meghatározott módon igazolták. Az óvadék letétele után szabadlábra
helyezett terhelt előzetes letartóztatását a bíróság két esetben rendelheti el:
53 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 147. § (1)-(4) bekezdése, valamint Farkas Ákos- Róth Erika:
A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 205. oldal
54 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 147. § (4)-(5) és (7) bekezdés
29
- egyrészt akkor, ha a terhelt az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg,
és elmaradását előzetesen alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése
után nyomban alapos okkal nem igazolta,
- másrészt akkor, ha az óvadék letételét követően a terhelt előzetes letartóztatásnak oka
merült fel.55
4.5.4. Az óvadék sorsa
Az óvadék összege visszajár a terheltnek, ha:
- a terhelt előzetes letartóztatását a bíróság elrendelte, de erre nem azért került sor, mert
az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg és elmaradását előzetesen
alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése után nyomban alapos okkal
nem igazolta (azaz az óvadék ebben az esetben betöltötte volna célját, de más okból
szükségessé vált a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelése),
- az ügyész a nyomozást megszüntette, illetőleg annak határideje lejárt, vagy az ügyész
a vádemelést elhalasztotta,
- a bíróság az eljárást jogerős ítélettel vagy megszüntető határozattal befejezte.
Amennyiben szabadságvesztés kiszabása esetén a terhelt a büntetés letöltését
megkezdte, az óvadékot ekkor lehet számára visszaadni. Abban az esetben ha, a terhelt
az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg, és elmaradását előzetesen
alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése után nyomban alapos okkal
nem igazolta, és a bíróság elrendelte előzetes letartóztatását (azaz az óvadék nem
töltötte be célját), elveszti jogát az óvadék összegére.56
4.5.5. Statisztikai adatok
A nyomozás és a vádemelés során alkalmazott óvadékok 2003. július 1-től 2013. január
31-ig a következő módon alakultak:
- a felajánlott óvadékok száma (beleértve a még el nem bírált óvadék-felajánlásokat is)
országosan: 1459,
- a bíróság által elutasított óvadékok száma országosan: 810,
- a bíróságok által elfogadott óvadékok száma országosan: 645.57
55 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 147. § (6) bekezdés és 148. § (1) bekezdés 56 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 148. § (2)-(4) bekezdése, valamint Farkas Ákos- Róth Erika:
A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 207. oldal
57 Az ügyészség honlapja: http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/
30
4.5.6. Összegzés
A szakdolgozatom megírása során áttanulmányozott szakirodalmak szerint az óvadék
már régóta viták kereszttüzében áll. A vele szemben felhozott legfontosabb ellenérv az,
hogy csak a vagyonosabb rétegeknek nyújt előjogokat. Ez az érvelés azonban nem veszi
figyelembe a Büntetőeljárásról szóló törvény azon rendelkezését, amelynek értelmében
az óvadék összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére
figyelemmel kell megállapítani. Az óvadék mellett szóló érvek közé tartozik, hogy
megóvja a terheltet a büntetés-végrehajtás hátrányos következményeitől. Az ártatlanság
vélelméből fakadóan is szükség van arra, hogy a jogerős ítélet megszületése előtt minél
kevesebb korlátozás érje a terheltet. Logikus Angyal Pál álláspontja, aki azon a
véleményen volt, hogy az alkotmányjogi érvek és az eljárási érvek ütközése esetén
szükség lehet az előzetes letartóztatásra, de csak elkerülhetetlen szükség esetén.
Ugyanakkor, ha megfelelő az óvadék nincsen elkerülhetetlen szükség. Véleményem
szerint, ha az óvadék mértékét helyesen állapítják meg, megfelelő visszatartó erővel
rendelkezik. Ebben az esetben pedig a terhelt az óvadék elvesztése miatt való félelmétől
meg fog jelenni az eljárási cselekményeken.
Az Egyesült Államokban az óvadék igen nagy népszerűségnek örvend, sőt igazi
angolszász jogintézménynek tekinthető.
4.6. Záró gondolatok
Hazánkban nagy probléma az előzetes letartóztatások nagy száma, annak ellenére, hogy
a vele elérni kívánt célok gyakran más eszközökkel is elérhetők lennének. A fentiekben
tárgyalt előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések lennének ezek a "más
eszközök". Ezek az intézkedések azonban az előzetes letartóztatáshoz képest jóval
ritkábban kerülnek alkalmazásra.
A statisztikai adatok összevetése is ezt bizonyítja. A nyomozás és a vádemelés során
alkalmazott előzetes letartóztatások száma a 2013. január 31-i állapot tükrében országos
szinten 2501. Ehhez képest szintén a 2013. január 31-i állapot tükrében országos szinten
a lakhely elhagyási tilalmak száma 219, a házi őrizeté 139, míg a az óvadékok száma
ezekhez képest is nagyon csekély. A felajánlott óvadékok száma (beleértve a még el
nem bírált óvadék-felajánlásokat is) 10, a bíróság által elutasított óvadékok száma 2,
míg a bíróságok által elfogadott óvadékok száma 8.58
58 Az ügyészség honlapja: http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/
31
Véleményem szerint ezek az adatok azzal is magyarázhatóak, hogy 2000 márciusa előtt,
csak egyetlen szurrogátum, nevezetesen a lakhelyelhagyási tilalom létezett. Bízom
benne, hogy ezek az adatok a közeljövőben növekvő tendenciát fognak majd mutatni, és
ezzel arányosan az előzetes letartóztatások nagy száma is csökkenni fog.
A továbbiakban a szakadolgozatom 6. oldala alján leírtaknak megfelelően először az
előzetes letartóztatást, majd annak végrehajtását kívánom ismertetni. E téma kifejtése
előtt célszerűnek találom azt, hogy betekintést nyerjünk az előzetes letartóztatás
fejlődésének történetébe.
5. Az előzetes letartóztatás története
5.1. Egyetemes történet
A római jogban a bűnvádi per és a comitialis per is ismerte az előzetes fogva tartást. A
római köztársaság idején az egyéni szabadság védelmének fejlődésével egyre ritkább
lett a letartóztatás, s helyébe a vádlottnak a senator őrizetébe való átadása lépett. A
császárság korában az előzetes fogva tartásnak két fő formája alakult ki: egyrészt a
custodia militaris, amikor is a vádlott egy kifejezetten erre a célra szolgáló katona
őrizete alatt állt, másrészt a letartóztatás legsúlyosabb nemeként a fogházban
végrehajtott custodia publica. A bíró bármelyiket szabadon elrendelhette és
mindegyiknél lehetőség volt a kezesség melletti szabadlábra helyezésre.59
A vizsgálati fogság első megjelenése a kora középkorban a frank királyság
megerősödéséhez kötődik. A középkornak ebben a szakaszában az előzetes fogva tartás
elsősorban az ítélet végrehajtásának biztosítására szolgált. A régi germán jog szerint
nemcsak a tetten ért személyt, hanem mindazokat is meg lehetett kötözni és hurcolni,
akiknél a bűncselekmény eszközét vagy tárgyát megtalálták. A vizsgálati fogság a
középkori Itáliában a kánonjog hatására jelent meg, melyet a XII.-XV. századi olasz
világi törvénykezés fokozatosan átvett az inkvizitórius perből, és lefektette annak
intézményi alapjait. A XIII. században a "prise par soupçon" bevezette a
bűncselekmények hivatalból való üldözését és a vizsgálati fogság főszabállyá tételét. Az
angol inquisitio ex officio a vizsgálati fogságot az eljárás alapjává tette és abból csak az
esküdtszék döntése alapján lehetett szabadulni. Ebből az következik, hogy Angliában a
59 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 37. oldal
32
fogva tartás volt a főszabály és az jelentett kivételt, ha a terhelt (eskü, kezesség,
biztosíték mellett) szabadlábon védekezhetett. A XVI. században, Németországban és
Ausztriában az V. Károly nevéhez fűződő 1532-es Constitutio Criminalis Carolina
vezette be a vizsgálati fogságot. A Carolina szerint akkor volt helye letartóztatásnak, ha
valaki súlyos bűntett elkövetésének jelentékeny gyanúja alatt állt. Ennek a
letartóztatásnak a gyökerei nem a kánonjogi, hanem inkább a római jogi fogva tartásban
találhatóak.60
Ahhoz, hogy a letartóztatás fejlődésének magyar történetéhez jussunk el, az angolszász
rendszer kifejtését mellőzném és inkább a kontinentális rendszer XIX. századi
fejlődésével folytatnám az eddigieket. Ez utóbbi rendszernek a lényege abban nyilvánult
meg, hogy a fogva tartásnak két formája alakult ki. Az egyik egy igen rövid ideig tartó
őrizet (régen ezt nevezték előzetes letartóztatásnak), amelyet akár a rendőrhatóság is
elrendelhetett és elsősorban a később elrendelésre kerülő hosszabb tartamú fogva tartás
kezdetét jelentette. Ennek az őrizetnek az elsődleges célja az volt, hogy a terhelt
rendelkezésre álljon a bíróságon a hosszabb tartamú fogva tartás elrendelésekor. A
másik a hosszabb tartamú fogva tartás volt, amelyet csak a bíróság rendelhetett el, a
törvényben meghatározott feltételek fennforgása esetén, az ott megjelölt időközönkénti
felülvizsgálattal (meghosszabbítással). A hosszabb ideig tartó letartóztatás (régebbi
kifejezéssel vizsgálati fogság) a rövid tartamú őrizetet követhette. Elsődleges célja a
terhelt rendelkezésre állásának biztosítása, illetőleg a kollúzió veszélyének elhárítása
volt. Másodlagosan bűnmegelőzési céllal is rendelkezett. Míg az angolszász
rendszerben a főszabály az azonnali elfogás és óvadék melletti mielőbbi szabadlábra
helyezés volt, addig a kontinentális rendszerben az elfogásnak igen kimunkált feltételi
jelentek meg. Ez utóbbi rendszer esetében, az óvadék főszabály szerint csak helyettesítő
intézménye lehetett a letartóztatásnak.61
5.2. Magyar történet
5.2.1. Az előzetes letartóztatás története az 1896. évi XXXIII. törvénycikktől az 1973. évi
I. törvényig
A letartóztatás szabályozásának magyar történeti gyökerei a XIV. századig nyúlnak
vissza. Az I. (Nagy) Lajos korából származó 1351. évi XVIII. törvénycikk volt az első
olyan magyar jogszabály, amely megemlíti a letartóztatást. Az első igazán jelentős
60 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 38-39. oldal 61 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 42. oldal
33
lépést azonban csak a korának nemzetközi összehasonlításában is kiemelkedő műnek
számító 1896-os Bűnvádi perrendtartás tette meg a letartóztatás (vizsgálati fogság)
részletes szabályozásával. Az 1896-os Bp. (1896. évi XXXIII. törvénycikk) új
korszakot nyitott a magyar büntető eljárásjog történetében. 1900. január 1-én lépett
hatályba a 3.200/1899. számú IM rendelet alapján. Ez volt az első olyan magyar kódex,
amely a büntető eljárásjog minden kérdését részletesen szabályozta, és talán egész
Európa legkorszerűbb büntető perrendtartása volt. Az 1896.évi Büntető Perrendtartás a
személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések két alapvető formáját ismerte,
nevezetesen az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot. Bursics Zoltán szerint a
Bp. a vizsgálati fogság mellé az előzetes letartóztatást azért hozta be, mert a vizsgálat
nem kötelező eljárási szak. A büntetőeljárást végig le lehet folytatni vizsgálat nélkül, ha
pedig nincs vizsgálat, vizsgálati fogságról sem lehet beszélni. A Bp. kodifikációs
munkálatai során is érvényesült azon általános elv, amely szerint senkit sem lehet
szabadságától megfosztani bűnösségét kimondó és büntetést kiszabó bírói határozat
nélkül. Ettől a garanciális szabálytól csak a büntetőeljárás sikere érdekében, az előzetes
letartóztatás és a vizsgálati fogság okainak fennállása esetén lehetett eltérni. A Bp.
értelmében előzetes letartóztatás elrendelésére a következő esetekben volt lehetőség:
- ha valaki a tettest vagy a részest tetten érte (tettenkapás), illetve ha mint szemtanú
vagy a szemtanú által figyelmeztetett a tettest elfogta vagy üldözőbe vette,
- szökés esetén, ami azt jelentette, hogy e terhelt azzal a céllal rejtőzött el, hogy magát
az eljárás alól kivonja,
- collusió, azaz összejátszás esetén,
- ha terhelt nem magyar honos és attól kellett tartani, hogy újabb idézésre vélhetően
nem jelenik meg, s végül
- praeventio esetén, amennyiben a terhelt az eljárás alatt újabb bűncselekményt követett
el, vagy ha bizonyíték volt arra, hogy a terhelt a megkísérelt bűncselekmény
végrehajtásával, illetve újabb bűncselekmény elkövetésével fenyegetőzött.
Bármely az eljárásban résztvevő hatóság jogosult volt határozatot hozni e
kényszerintézkedés elrendeléséről. Leggyakrabban a vizsgálóbíró, a vádtanács vagy az
ítélőtanács gyakorolta ezt a jogkört; sürgős estben a járásbíróság és a rendőri hatóság,
elfogató parancs esetén pedig bármely közhatóság. A tettenkapás kivételével
34
valamennyi előzetes letartóztatási ok egyben vizsgálati fogsági ok is volt.62
Az 1951-es
Bp. megjelenéséig elsősorban az 1896-os Bp.-t módosító jogszabályok voltak hatással a
letartóztatásra (előzetes letartóztatásra). Az 1951-es Bp. és innentől kezdve 2000
márciusáig, az összes magyar büntetőeljárási kódex az előzetes letartóztatásnak csak
egyetlen szurrogátumát ismerte, nevezetesen a lakhelyelhagyási tilalmat. Az 1951. évi
Bp.-ben megmaradtak az 1896-os Bp.-ben megállapított előzetes letartóztatási okok, de
a tettenérés csak akkor vált ilyen okká, ha a terhelt kiléte nem állapítható meg, és nem
letartóztatási ok önmagában a magyar állampolgárság hiánya. Az 1973. évi I. törvény az
előzetes letartóztatás elrendelésének, úgynevezett általános feltételeit és konkrét okait
különböztette meg. Az általános feltételek az alábbiak:
- a nyomozás elrendelésének és az alapos gyanú közlésének meg kell előznie az előzetes
letartóztatást,
- a bűncselekménynek, amely miatt a terheltet előzetes letartóztatásba veszik,
szabadságvesztéssel fenyegetett (az is elég, ha ezt a Büntető Törvénykönyv Különös
Része alternatív büntetési nemként tartalmazza) és
- ne álljon fenn kizáró ok (mint pl. a magánindítvány hiánya).
Az alapos gyanú az előzetes letartóztatás előfeltételeként kétoldalú: egyrészt annak az
alapos gyanúját jelenti, hogy az elkövetett cselekmény bűncselekmény, másrészt, hogy
azt a terhelt követte el.
E feltételek együttes megléte (lévén szó konjunktív általános feltételekről) és egy
különös ok megléte szükséges az előzetes letartóztatás elrendeléséhez. Az 1973. évi I.
törvény hat különös okot tartalmazott. Ezek a következők: ha a terhelt
- személyazonossága nem állapítható meg,
- megszökött, a hatóság elől elrejtőzött, illetőleg a bűncselekmény súlyossága folytán
vagy egyéb okból szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani,
- a lakhelyelhagyási tilalmat megszegte,
- alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén az eljárást meghiúsítaná vagy
megnehezítené, illetőleg veszélyeztetné,
62 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 46-47. oldal, valamint
50-51. oldal, továbbá Róth Erika: Az elítélés előtti fogvatartás dilemmái, Osiris Kiadó, Budapest, 2000,
36- 40. oldal
35
- az eljárás alatt szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követett el,
illetőleg alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyás esetén a megkísérelt vagy
előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy újabb bűncselekményt követne el,
- szabadlábon hagyása a bűncselekmény jellege folytán a köznyugalmat zavarná (ez az
ok semmiképpen sem nevezhető eljárási oknak, és emiatt később a törvényből ki is
maradt).
Az előzetes letartóztatás elrendelésére a vádirat benyújtásáig az ügyész, illetőleg az
ügyész jóváhagyásával a nyomozó hatóság, míg az ügy bírói szakaszában kizárólag a
bíróság volt jogosult.63
5.2.2. Az előzetes letartóztatás története az 1973. évi I. törvénytől napjainkig
Az 1980-as években, főleg a nemzetközi konvenciók hatására változások következtek
be a büntetőeljárásban. Az 1987. évi IV. törvény megvonta a nyomozó hatóság jogát az
előzetes letartóztatás elrendelésére, azt a vádirat benyújtásáig kizárólag csak az ügyész
gyakorolhatta. Az 1989. évi XXVI. törvény az előzetes letartóztatás elrendelését
kizárólagos bírósági jogkörbe utalta, s ez alapján az ügyészt az indítványozás joga illette
meg.64
A büntetőeljárást és ezen belül a személyi szabadságot korlátozó
kényszerintézkedéseket (pl. az előzetes letartóztatást is) szabályozó jelenleg hatályos
jogszabály az 1998. évi XIX. törvény. Ezt a törvényt az Országgyűlés 1998. március 10-
én fogadta el, kihirdetésére 1998. március 23-án került sor és 2003. július 1-én lépett
hatályba. A jelenleg is hatályos Büntetőeljárásról szóló törvény hatályba lépését
követően több módosításon is átesett.
2013. május 17-én alakult meg "az egyetemi szféra és a jogalkalmazók legjobbjaiból
összeválogatott" kodifikációs munkacsoport, amelynek feladata egy új büntetőeljárási
kódex kidolgozása, ezen belül is különös hangsúlyt fektetve a hatáskörök, illetve a
felelősség tisztázására és pontosítására.65
63 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 52. oldal és 54. oldal;
Róth Erika: Az elítélés előtti fogvatartás dilemmái, Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 69-71. oldal; valamint
Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 305. oldal
64 Róth Erika: Az elítélés előtti fogvatartás dilemmái, Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 76-79. oldal;
valamint Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 305-306. oldal
65 www.hvg.hu: http://hvg.hu/itthon/20130513_Pentektol_atirjak_a_buntetoeljarasi_torve
36
6. Az előzetes letartóztatás
6.1. Az előzetes letartóztatás fogalma, feltételei
A Büntetőeljárásról szóló törvény 129. §-ának (1) bekezdése értelmében "az előzetes
letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő
határozat meghozatala előtt". Az előzetes letartóztatás az egyik legsúlyosabb, sőt
legkíméletlenebb beavatkozás az egyén jogaiba a büntetőeljárás során, mert nemcsak,
hogy a terhelt mozgásszabadságát néhány négyzetméternyire szűkíti le, hanem teljesen
megfosztja őt az addigi megszokott életvitele lehetőségétől is.
Ezen legszigorúbb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésnek általános és
különös feltételei vannak. "Az általánosak együttes (konjunktív) feltételek, a különösek
pedig vagylagos (alternatív) feltételek. A különös feltételkehez nemcsak pozitív, hanem
negatív feltételek is tartoznak. A pozitív különös feltételeket letartóztatási okoknak, a
negatívakat pedig letartóztatást kizáró okoknak nevezzük."66
6.1.1. Általános (konjunktív) feltételek
Ezen feltételek mindegyikének fenn kell állnia ahhoz, hogy az adott esetben a terhelt
előzetes letartóztatásának elrendelésére sor kerülhessen. Ezek a következők:
- Az eljárás tárgyát képező bűncselekmény szabadságvesztéssel fenyegetettsége: Be.
129. § (2) bekezdésének első mondata. Ehhez elégséges a szabadságvesztéssel való
vagylagos fenyegetettség is.
- A kétirányú megalapozott gyanú fennforgása. Ennek egyik iránya szerint fennáll
annak a gyanúja, hogy az elkövetett cselekmény bűncselekmény, amellyel kapcsolatban
a nyomozás már megindult vagy azt elrendelték. A másik pedig az, hogy ez a gyanú a
terhelttel szemben áll fenn, és ezt vele közölték.
- Nem áll fenn az előzetes letartóztatást kizáró ok.
- (Fiatalkorúak ellen folyó eljárás esetén többletfeltétel az, hogy az előzetes letartóztatás
elrendelését a bűncselekmény különös tárgyi súlya szükségessé tegye.)
66 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 311. oldal
37
6.1.2. Különös (diszjunktív, alternatív) feltételek
Ezen feltételek közül az előzetes letartóztatás elrendelése szempontjából az egyiknek
fenn kell állnia. Ezeket a Büntetőeljárásról szóló törvény 129. §-ának (2) bekezdése a)-
d) pontig felsorolva tartalmazza. Az egyes különös okok a következők:
- A terhelt megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött,
vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel
büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése miatt eljárás indult. A szökés a terhelt
eltávozása lakó- vagy tartózkodási helyéről. Az elrejtőzés ezzel szemben a lakó- vagy
tartózkodási helyen történő elbújást jelenti, gyakran külön rejtekhely kialakításával. A
kettő közös fogalmi eleme az a célzat, hogy a terhelt ideiglenesen vagy véglegesen
kivonja magát a büntetőeljárás alól. A bűnismétlés ténye csak akkor tekinthető
letartóztatási oknak, ha a már elkövetett újabb bűncselekmény is szabadságvesztéssel
büntetendő.
- Megalapozottan feltehető, hogy a terhelt jelenléte az eljárási cselekményeknél
másképp nem biztosítható. A megalapozottság alapja a terhelt szökésnek vagy
elrejtőzésének a veszélye vagy más ok. Ebben az esetben a bíróság feltételezésre
alapítva határoz az előzetes letartóztatás elrendeléséről. A menekülés veszélyének
fennállása egy olyan kérdés, amelynek megállapítása számos körülmény figyelembe
vételével bírálható csak el. Például: A terhelt külföldi kapcsolatai, életkora, előélete,
egyénisége, vagyoni helyzete, családi állapota, lakó- vagy tartózkodási helyének az
ország határához való közelsége, egyéb tárgyi bizonyítékok (pl. repülőjegy egy olyan
országba, ahonnan nincs kiadatás) stb.
- Megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása estén a terhelt meghiúsítaná,
megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást. Ezt különösen a tanúk
befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz vagy okirat
megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével érheti el. Ez az ok az
összejátszás (a kollúzió) veszélyére utal. Ennek veszélye azonban a büntetőeljárás
előrehaladásával lényegesen csökken.
- Megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a terhelt a megkísérelt
vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő
újabb bűncselekményt követne el. E pontban a bűnismétlés nem valósult meg. csak
fennáll a veszélye. Annak megítélése tekintetében, hogy ez a veszély valóban fennáll-e,
csak számos körülményen alapuló valószínűségi következtetésre van lehetőség.
Ilyenkor vizsgálni kell az előző bűncselekmények fajtáját, elkövetési módját és számát,
38
időbeli egymás utáni következését, valamint a rájuk kiszabott büntetéseket. Ebből
kifolyólag, egyetlen előző bűncselekmény esetén, nehéz a bűnismétlés veszélyére
következtetni.67
Az ismertetett négy különös feltételen kívül létezik két további rendelkezés is, amely
alapján helye lehet az előzetes letartóztatás elrendelésének. Ezek a következők:
- Amennyiben kihirdetésekor az elsőfokú ügydöntő határozat még nem emelkedik
jogerőre, a bíróságnak döntenie e kell a tárgyalt kényszerintézkedés felől. A
Büntetőeljárásról szóló törvény 327. §-ának (2) bekezdése értelmében az előzetes
letartóztatás elrendelésére abban az esetben is sor kerülhet, "ha az ítéletben kiszabott
szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell
tartani". Az eljárásnak ebben a szakaszában a bűncselekmény tárgyi súlyát már a
bíróság ítélete állapítja meg. Ezt pedig a kiszabott büntetés időtartama jelzi.
- A Büntetőeljárásról szóló törvény 480. §-ának (1) bekezdése szerint " katonával
szemben előzetes letartóztatást akkor is el lehet rendelni, ha ellene katonai
bűncselekmény vagy a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben
elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő más bűncselekmény miatt folyik az eljárás,
és a terhelt szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon".68
6.1.3. Az előzetes letartóztatást kizáró okok
Az előzetes letartóztatás negatív különös feltételei két csoportra oszthatóak azon az
alapon, hogy az elkövetett bűncselekményre vagy az elkövető személyére tekintettel
zárják-e ki a kényszerintézkedés elrendelését. Az előbbire példa a magánindítvány
hiánya vagy a kívánat és a jogszabályban meghatározott szerv feljelentésének hiánya.
Utóbbira példa az, hogy a képviselő ellen csak az Országgyűlés előzetes
hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntető
eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni, kivéve tettenérés estén.
6.2. Az előzetes letartóztatás elrendelése
Az előzetes letartóztatás elrendeléséhez elengedhetetlen, hogy egyfelől fennálljon
valamennyi általános feltétel és legalább egy különös feltétel, másfelől viszont ne
67 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 129. § (2) bekezdés 68 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 313-316. oldal; valamint Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex
Kiadó, Budapest, 2012, 182-184. oldal
39
forogjon fenn egyetlen előzetes letartóztatást kizáró ok sem. Az előzetes letartóztatás
elrendelésére kizárólag csak a bíróság jogosult. Az eljárás nyomozási szakaszában az
ügyész indítványára a nyomozási bíró, míg a bírósági eljárás szakaszában indítványra
vagy e nélkül az eljáró bíróság az elrendelő szerv. Az előzetes letartóztatást
határozatban kell elrendelni, ez a határozat azonban fellebbezéssel megtámadható.69
A
nyomozási bíró határozata ellen bejelentett fellebbezést a törvényszék másodfokú
tanácsa, a törvényszék egyesbíróként hozott határozata elleni fellebbezést az ítélőtábla
tanácsa bírálja el. Amennyiben a büntetőeljárásnak magánindítványra van helye, a
kényszerintézkedés elrendelésére a magánindítvány előterjesztése előtt nem kerülhet
sor.70
A vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóság, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság az
előzetes letartóztatott meghallgatása után haladéktalanul megteszi a következő
intézkedéseket, ha ezek az őrizetbe vétel során nem történtek meg.71
Az előzetes
letartóztatásról és a fogvatartás helyéről huszonnégy órán belül értesíteni kell terhelt
által megjelölt hozzátartozót, ennek hiányában a terhelt által megjelölt más személy is
értesíthető. A terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa
gondozott más személyt gondozás céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra
alkalmas intézménynek kell átadni. A kiskorú személy elhelyezéséről a gyámhatóság
útján kell gondoskodni, a terhelt által gondozott más személy esetében a gyámhatóságot
kell értesíteni. Intézkedni kell a terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és
lakásának biztonságba helyezéséről is. A katonával szemben elrendelt előzetes
letartóztatás esetén pedig az elöljáróját is értesíteni kell.
Amennyiben az őrizetben levő gyanúsított előzetes letartóztatása indokolt, ennek
indítványozására legkésőbb az őrizetbe vételt követő harminchat órán belül úgy kell a
nyomozó hatóság részéről az ügyésznél előterjesztést tenni, hogy a bíróság az őrizet
határidejének lejárta előtt döntést tudjon hozni. A gyanúsított előzetes letartóztatásának
ügyész indítványozása esetén a nyomozó szerv az ügyész írásbeli utasítása alapján
intézkedik a gyanúsított bíróságra kíséréséről a Rendőrségi Szolgálati Szabályzatról
szóló rendelet szerint.
69 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 308. oldal 70 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 131. § (3) bekezdés és 130. § (3) bekezdés 71 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 134. §
40
6.3. Az előzetes letartóztatás időtartama
Garanciális szempontból igen jelentős az előzetes letartóztatás tartamának pontos
törvényi meghatározása. Ennek az a célja, hogy a hatóságot az eljárás gyorsabb
befejezésre késztesse. A Büntetőeljárásról szóló törvény a vádemelés előtti szakban az
előzetes letartóztatással kapcsolatban viszonylag konkrét, hónapokban kifejezett
határidőket állapít meg, míg a vádemelés utáni szakban már kevésbé konkrét és
lényegében az előzetes letartóztatással kapcsolatos határidőket inkább bizonyos eljárási
fázisokhoz kapcsolja.72
Az előzetes letartóztatás időtartamát illetően a vádemelés előtti
és a vádemelés utáni eljárási szakaszt élesen el kell határolni.
6.3.1. Az előzetes letartóztatás időtartamának alakulása a vádemelés előtti eljárási
szakaszban
Amennyiben az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtása előtt rendelték el (ilyenkor a
nyomozási bíró az elrendelő szerv), akkor ez a kényszerintézkedés az első fokú
bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig
tart. A nyomozási bíró az előzetes letartóztatást alkalmanként legfeljebb három
hónappal meghosszabbíthatja. (A gyakorlatban előfordul az, hogy ha a nyomozási bíró
észleli a neki megküldött nyomozati iratok alapján, hogy a nyomozás semmit nem
haladt, a rendőrök nem végeztek nyomozati cselekményeket, ebben az esetben nem
három, hanem csak egy vagy két hónapot fog hosszabbítani. Az is előfordulhat, hogy a
nyomozó hatóság a nyomozást befejezte, viszont az előzetes letartóztatás határideje
lejárna, és így az ügyészségnek az előzetes letartóztatás hátralévő idejéig nem lenne
módja a vádirat benyújtására, ilyenkor a vádirat megszerkesztésére az ügyész eleve csak
egy hónap hosszabbítást kér.) Ez a jogosultság a nyomozási bírót legfeljebb az előzetes
letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig illeti meg. Ezt követően a
nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályok szerint, a törvényszék egyesbíróként
eljárva, alkalmanként legfeljebb két hónappal hosszabbíthatja meg az előzetes
letartóztatást. A vádirat benyújtását megelőző szakaszban, ezen kényszerintézkedés
határidejének lejárta előtt öt nappal tesz indítványt az ügyész a bíróságnak a határidő
meghosszabbítása iránt. A nyomozó hatóság az előzetes letartóztatás határidejének
72 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs, 2004, 321. oldal
41
lejárta előtt legalább tíz nappal tesz előterjesztést az ügyészségnek az előzetes
letartóztatás meghosszabbítása iránt.73
6.3.2. Az előzetes letartóztatás időtartamának alakulása a vádemelés utáni eljárási
szakaszban
A vádirat benyújtása után az első fokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes
letartóztatás az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.
Amennyiben a kényszerintézkedést az első fokú bíróság az ügydöntő határozat
kihirdetése után rendelte el vagy tartotta fenn, illetőleg ha azt a másodfokú bíróság
rendelte el, akkor az előzetes letartóztatás a másodfokú eljárás befejezéséig tart; a
másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy
fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás a
harmadfokú eljárás befejezéséig tart; de mindegyik esetben legfeljebb a nem jogerős
ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart. Amennyiben az első fokú vagy a
másodfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezik és ezen a bíróságokat
új eljárás lefolytatására utasítják, akkor a másodfokú, illetőleg a harmadfokú bíróság
által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás a megismételt eljárásra utasított
bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig
tart.74
6.3.3. Az előzetes letartóztatás maximális időtartama
A Büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezik az előzetes letartóztatás maximális
időtartamáról. Ezt a kiszabható szabadságvesztés mértékétől függően határozza meg a
felnőtt korú terheltek esetén. Ez alapján az előzetes letartóztatás megszűnik az alábbi
esetekben:
- ha annak tartama az egy évet eléri, és a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,
- ha annak tartama a két évet eléri, és a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,
- ha annak tartama a négy évet eléri, és a terhelttel szemben tizenöt évig terjedő vagy
életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,
73 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 131. § (1)-(2) bekezdés, valamint a 23/2003. (VI. 24.) BM-
IM együttes rendelet 66. § (1) bekezdés 74 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 131. § (4)-(5) bekezdés
42
- az előzőekben felsoroltakon kívül, akkor is megszűnik az előzetes letartóztatás, ha annak
tartama a három évet eléri. Ez utóbbi eset alól kivételnek van helye, akkor ha az előzetes
letartóztatás elrendelésére vagy fenntartására az ügydöntő határozta kihirdetése után került sor,
továbbá akkor is, ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés
folytán megismételt eljárás van folyamatban. Az itt említett kivételektől eltekintve, a
fiatalkorúval szemben elrendelt előzetes letartóztatás megszűnik, ha annak kezdetétől két év
eltelt.75
Az előbbiekben meghatározott időtartamokat meghaladhatja az előzetes letartóztatás abban az
esetben, ha annak megszüntetését követően a terhelt a lakhelyelhagyási tilalom vagy a házi
őrizet szabályait megszegi. Ekkor az előzetes letartóztatás ismételt elrendelésére kerül sor és az
időtartam számítása az ismételt elrendeléstől újra kezdődik.
6.4. Az előzetes letartóztatás felülvizsgálata
Amennyiben a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás
tartama a hat hónapot meghaladja, és az első fokú bíróság még nem hozott ügydöntő
határozatot, az első fokú bíróság az előzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálja.
Újabb hat hónap elteltével, azaz ha az előzetes letartóztatás időtartama bírói szakban az
egy évet meghaladja, a másodfokú bíróság vizsgálja felül, hogy indokolt-e az előzetes
letartóztatás fenntartása. A vádirat benyújtását követő egy év elteltével legalább
hathavonta sort kell keríteni a kényszerintézkedés indokoltságának felülvizsgálatára,
amely a másodfokú bíróság feladata, amennyiben az eljárás harmadfokon folyik, akkor
a harmadfokú bíróság végzi a felülvizsgálatot.76
A 6/2013. számú büntető elvi határozat
értelmében "a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás
hathavonta történő felülvizsgálatának előfeltétele a fogva tartás hat hónapot ténylegesen
és folyamatosan meghaladó foganatosítása. Folyamatos a fogva tartás akkor is, ha az
előzetes letartóztatást- megszakítás nélkül- házi őrizet váltja fel".
6.5. Az előzetes letartóztatás megszűnése, megszüntetése
A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak is arra kell törekednie, hogy az
előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Amennyiben a terhelttel
szemben ezen kényszerintézkedés elrendelésére került sor, az eljárást soron kívül kell
lefolytatni. Az előzetes letartóztatás a következő esetekben szűnik meg:
- a tartama meghosszabbítás vagy fenntartás nélkül lejárt,
75 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 132. § (3) bekezdés és 455. § 76 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 132. § (1)-(2) bekezdés
43
- az eljárást jogerősen befejezték,
- a nyomozást megszüntették,
- a nyomozás határideje lejárt és a bíróság az előzetes letartóztatást nem hosszabbította
meg,
- a vádemelést elhalasztották,
- a Büntetőlejárásról szóló törvény 327. §.ának (3) bekezdése szerint az első fokú
bíróság az előzetes letartóztatást megszünteti, és azonnal intézkedik a vádlott
szabadlábra helyezéséről, ha a vádlottat felmenti, próbára bocsátja, az eljárást
megszünteti, ha nem szab ki végrehajtandó vagy részben felfüggesztett
szabadságvesztést, ha felmentés estén nem rendel el kényszergyógykezelést.
Meg kell szüntetni, ha ez elrendelésének az oka megszűnt. Például az elrendelés
alapjául szolgáló valamennyi különös feltétel megszűnt és helyette vagy helyettük más
alternatív feltétel megléte nem állapítható meg.
Az előzetes letartóztatást az ügyész is megszüntetheti, de csak a vádirat benyújtásáig.
A tárgyalt kényszerintézkedés megszüntetése iránt a terhelt és védője is nyújthat be
kérelmet, amelyet a bíróság köteles érdemben megvizsgálni és indokolt határozatot
hozni. Ez alól egyetlen esetben beszélhetünk kivételről, méghozzá akkor, amikor a
terhelt és védője a három hónapon belül benyújtott ismételt indítványban nem
hivatkozik új körülményre. Ebben az esetben az indítványt a bíróság érdemi indokolás
nélkül elutasíthatja.77
6.6. Statisztikai adatok
A nyomozás és a vádemelés során elrendelt előzetes letartóztatások száma 2013. január
31-ig, országos viszonylatban 2501.78
Az előzetes letartóztatások száma a 2007 és 2010 közötti periódusban növekvő
tendenciát mutatott. Ezt az alábbi grafikonnal kívánom szemléltetni:
77 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 133. § és 136. § (1)-(2) és (4) bekezdés 78 Az ügyészség honlapja: http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/
44
7. Az előzetes letartóztatás végrehajtása
7.1. Jogszabályi háttér
Az előzetes letartóztatás végrehajtásának részletes szabályait a büntetések és az
intézkedések végrehajtásáról szóló 1971. évi 11. törvényerejű rendelet, valamint a
szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996.
(VII. 12.) IM rendelet tartalmazza. Ezek mellett a Büntetőeljárásról szóló törvény és a
büntetés-végrehajtási intézetek kijelölésről szól 21/1994. (XII. 30.) IM rendelet is
tartalmaz e témakör szempontjából releváns rendelkezéseket.
7.2. A végrehajtás helye
Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.
Amennyiben a nyomozási cselekmények elvégzése indokolttá teszi, az ügyész úgy is
rendelkezhet, hogy az előzetes letartóztatás legfeljebb 30 napig rendőrségi fogdában is
végrehajtható. Abban az esetben, ha a végrehajtást büntetés-végrehajtási intézetben
rendelik el, akkor az előzetesen letartóztatottat az eljáró ügyészség, illetve bíróság
székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) büntetés-végrehajtási intézetben kell
elhelyezni. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka kivételes esetben, eltérően is
45
rendelkezhet a fogva tartás helyéről, azaz más büntetés-végrehajtási intézetet is
kijelölhet. Az előzetesen letartóztatottakat a nem jogerős ítélet meghozatala után, a
bíróság engedélyével az ítéletben megállapított végrehajtási fokozatnak megfelelő
büntetés-végrehajtási intézetben lehet elhelyezni. Az előzetesen letartóztatott
fiatalkorúakra az előbbi mondatban megállapított rendelkezések irányadóak annyi
eltéréssel, hogy őket a bíróság engedélyével a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási
Intézetében kell elhelyezni. A fogvatartó intézmény vezetője értesíti az ügyészt, ha a
tárgyalt kényszerintézkedés végrehajtási helyének megváltoztatása indokolt. Az
előzetes letartóztatás a nyomozás befejezéséig rendőrségi, az eljárás befejezéséig az erre
kijelölt katonai fogdában is végrehajtható.79
Az előzetes letartóztatás rendőrségi
fogdában történő végrehajtására csak kivételes esetben kerülhet sor. Ilyen lehet például,
ha a gyanúsítottat hosszabb időn keresztül naponta kell kihallgatásra vagy helyszíni
kihallgatásra vinni. Az is előfordulhat, hogy a gyanúsított cellájába fedett nyomozót
helyeznek el és így próbálnak információt szerezni az ügyben, bár ez nem mindig felel
meg a jogszabályoknak.
7.3. Az előzetes letartóztatás foganatosítása a büntetés-végrehajtási intézetben
A büntetés-végrehajtási intézet az előzetesen letartóztatottat a bíróság végzése alapján
kiállított értesítés, továbbá a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész,
azt követően a bíróság rendelkezése alapján fogadja be. Az előzetesen letartóztatott
elhelyezésekor is be kell tartani az elkülönítésre vonatkozó szabályokat, tehát az
előzetes letartóztatás végrehajtása során el kell különíteni:
- az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől,
- a férfiakat a nőktől,
- a büntetőügyben eljáró hatóság rendelkezésétől függően az ugyanabban az eljárásban
letartóztatottakat.
Továbbá az előzetesen letartóztatott fiatalkorúkat el kell különíteni a felnőttektől. A
lehetőségekhez képest az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni az előzetesen
letartóztatott előéletét és a terhére rótt bűncselekményt, például (a lehetőségekhez
mérten) nem helyeznek el együtt egy szándékos emberöléssel vádolt és egy közlekedési
bűncselekménnyel vádolt előzetesen letartóztatott személyt. Amennyiben az előzetesen
letartóztatott az elítéltekkel együtt végez munkát, velük együtt is elhelyezhető, azaz
79 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 135. § (1)-(2) bekezdése; valamint a 21/1994. (XII. 30.) IM
rendeket 1-3. §; valamint az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 116. § (2)-(3) bekezdése
46
ebben az esetben az elkülönítés általános szabályaitól el lehet térni. Az előzetesen
letartóztatott katonát és rendvédelmi szervek tagjait a többi előzetesen letartóztatottól
lehetőleg el kell különíteni. Az előzetesen letartóztatottat zárkában kell elhelyezni, de
kivételes esetben zárt körleten lévő lakóhelyiségben is elhelyezhető. Erre akkor kerülhet
sor, ha a befogadási bizottság őt kérelmére munkavégzésre vagy oktatásban, illetve
képzésben való részvételre osztotta be. A zárkában vagy adott esetben a
lakóhelyiségben elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként tíz
köbméter légtér és négy négyzetméter mozgástér jusson. A zárkaajtók nyitva vagy zárva
tartásáról az intézet parancsnoka határoz. Itt adott esetben köteles figyelembe venni az
ügyész vagy a bíró előírásait is. Az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetőeljárás
feladatának megvalósítása érdekében rendelkezési jogot biztosít az ügyész, illetve a
bíróság számára. Ez a rendelkezési jogkör részben kizárólagos, részben fakultatív. A
kizárólagosság ennek a jogkörnek a másra történő átruházhatatlanságát jelenti, a
fakultatív jogkör esetében pedig a konkrét ügytől függően vonja magához az ügyész,
illetve a bíróság egy-egy kérdésben a rendelkezés jogát.80
A rendelkezési jogkör
kizárólagos eseteit a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 237. §-ának (1) bekezdése a
következőkben jelöli meg:
A büntetőeljárás szakaszától függően az ügyész, illetve a bíróság dönt az előzetesen
letartóztatott:
- intézetben történő elhelyezéséről,
- az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól való elkülönítéséről,
- levelezése, telefonálása és látogatása ellenőrzéséről (nyomozati szakban az előzetesen
letartóztatott gyanúsított befogadásához készített ügyészi rendelvényben az ügyész
meghatározhatja, hogy a fogvatartott levelezését saját maga ellenőrzi, ekkor minden
levelet megküld a büntetés-végrehajtási intézetbe, ha a büntetés-végrehajtási intézetre
bízza a levelezés ellenőrzését, akkor a büntetés-végrehajtási intézet csak akkor küldi
meg az ügyésznek a levelet, ha olyan információt talál benne ami a bűncselekményre
vagy az ügyre vonatkozik),
- levelezésének, telefonbeszélgetésének, a látogató fogadásának és a csomagküldemény
korlátozásáról, illetve tiltásáról,
80 Dr. Csernyánszky Lajos- Dr. Horváth Tibor- Dr. Heylmann Katalin- Dr. Kabódi Csaba- Dr. Lőrincz
József- Dr. Nagy Ferenc- Dr. Pallo József: Büntetés-végrehajtási jog, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007, 232-
234. oldal; valamint Vokó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-
Pécs, 2006, 376-378. oldal
47
- előállításáról, a nyomozó szervek részére történő kiadásáról, az intézetben való
kihallgatásáról, valamint
- más intézetbe való átszállításáról, kivéve a Központi Kórházba vagy az IMEI-be
történő orvosilag indokolt sürgős átszállítását.
7.4. Az előzetesen letartóztatott jogállása
Az előzetesen letartóztatottak sajátos jogi helyzetben vannak, melynek révén nem lehet
őket az elítéltekkel azonos elbírálás alá vonni. Ennek az oka azzal magyarázható, hogy a
Büntetőeljárásról szóló törvény által alapelvi szinten biztosított ártatlanság vélelme alatt
állnak: "Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős
határozatában nem állapította meg" (Be. 7. §). Ugyanakkor az előzetesen letartóztatott a
büntetés-végrehajtási intézet fogva tartottja, ezért köteles betartani a végrehajtási intézet
rendjét. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.
törvényerejű rendelet értelmében az előzetesen letartóztatott köteles:
- a büntetés-végrehajtási intézet rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni,
- a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkában díjazás
nélkül, alkalomszerűen részt venni,
- a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek magát alávetni (a műtétekre az
egészségügyi jogszabályok az irányadók),
- a tartására fordított összeget (jelenleg ez 8.000 Ft/nap) a munkadíjából megfizetni,
- az okozott kárt megtéríteni.
A büntetés-végrehajtási intézeten belül az előzetesen fogvatartott csak felügyelet mellett
járhat. A mozgási szabadság ilyen fokú korlátozottsága a fegyház fokozatban
szabadságvesztésüket töltő elítéltek esetén figyelhető még meg. Az előzetes
letartóztatásban lévő személyek nagyobb elszigeteltségét támasztja alá az a körülmény
is, hogy korlátozottan és rövid időre sem hagyhatják el a büntetés-végrehajtási intézetet,
kivéve ha a súlyosan beteg hozzátartozóját kívánja meglátogatni, vagy a hozzátartozója
temetésén kíván részt venni (ez a rendkívüli eltávozás esete). Erről azonban a
rendelkezési jogkör gyakorlóját (az ügyészt, a vádirat benyújtása után pedig a bíróságot)
haladéktalanul, indokolt esetben rövid úton értesíteni kell annak érdekében, hogy ezt
engedélyezze.81
81 Dr. Csernyánszky Lajos- Dr. Horváth Tibor- Dr. Heylmann Katalin- Dr. Kabódi Csaba- Dr. Lőrincz
József- Dr. Nagy Ferenc- Dr. Pallo József: Büntetés-végrehajtási jog, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007, 234.
oldal, valamint a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 243. §
48
Az előzetesen letartóztatottak rétege, elsősorban a korábban tárgyalt sajátos jogi
helyzetüknek köszönhetően többletjogosultságokat élvez a büntetés-végrehajtási
intézetben. Jogaik, tehát az elítéltekéhez képest bővebbek. A büntetések és az
intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 118. §-ának (1)
bekezdése értelmében az előzetesen letartóztatott:
- Büntetőeljárási jogait gyakorolhatja, ezen jogainak gyakorlásában nem korlátozható. A
Büntetőeljárásról szóló törvény értelmében biztosítani kell, hogy a terhelt a védőjével -
ha külföldi, akkor államának konzuli képviselőjével- érintkezhessen. Amennyiben
bizonyítható, hogy a terhelt az előzetes letartóztatás foganatba vételét követően a
védőjével való kapcsolattartás felhasználásával szökést készít elő; a tanúk
befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszközök, okirat
megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével az eljárás meghiúsítására
törekszik; illetőleg újabb, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésére
hív fel, a bíróság- a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára- a védőt az eljárásból
kizárhatja.
- Saját ruháját viselheti. A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet értelmében az évszaknak
megfelelő felsőruházatból és lábbeliből egy váltásra valót folyamatosan magánál tarthat.
Amennyiben nincs megfelelő saját ruhája, lehetővé kell tenni, hogy azt a letéti pénzből
megvásárolja, vagy a csomagküldésre jogosultaktól megkérje. Abban az esetben, ha a
saját ruházat az előbbiek szerint nem biztosítható, az büntetés-végrehajtási intézte
köteles az előzetesen letartóztatottat az évszaknak megfelelő polgári ruházattal
(segélyként) ellátni. A munkáltatásban részt vevő és az elítéltekkel közösen elhelyezett
előzetesen letartóztatott, köteles a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított
formaruhát viselni. Amennyiben ehhez nem járul hozzá, a munkáltatásban való
részvétele nem engedélyezhető, illetve az erre irányuló engedélyt vissza kell vonni.
- A letétben levő pénzből meghatározott összeget a saját szükségleteire fordíthat.
Amennyiben az előzetesen letartóztatott a munkáltatásában nem vesz részt, ez az összeg
a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összeg.
- A hozzátartozóival és- Az ügyész, a vádirat benyújtása után a bíróság jóváhagyásával -
más személyekkel levelezhet, legalább havonta egyszer fogadhat látogatót és kaphat
csomagot. Ezen joga a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható. Kivételt
élvez ez alól a védőjével való érintkezés joga. Az előzetesen letartóztatottak
kapcsolattartási joga az elítéltekéhez képest tágabban értelmezendő. Amennyiben a
bíróság nem rendelt el meghatározott időre szóló látogatási tilalmat, úgy az elítélteket
49
megillető kapcsolattartási feltételeken túlmenően többletlátogatásokra is igényt
tarthatnak. A Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés
Megelőzésre létrejött Európai Bizottság (CPT) szerint az előzetes letartóztatásban lévők
számára minden héten legalább 30 perc időtartamú látogatást kellene biztosítani.
Emellett a többi kommunikációs formához való hozzájutás szempontjából is előnyt
kellene, hogy élvezzenek az elítélt fogvatartottakhoz képest. Ezzel szemben a
büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet
szerint a havi egy látogató fogadása a minimumszabály, továbbá nem tartalmaz
előnyösebb rendelkezést az előzetesen letartóztatottak művelődéshez való jogához
sem.82
- A büntetés-végrehajtási intézetben a rendelkezésre álló művelődési és sportolási
lehetőségeket igénybe veheti. Itt visszautalnék az előző pontban érintett CPT
álláspontra, mely szerint a Bv. tvr. nem tartalmaz előnyösebb rendelkezést az előzetesen
fogvatartottak művelődéshez való jogához.
- Anyagi és egészségügyi ellátásban részesül.
- Kérelmére részt vehet a termelőmunkában, amelyért díjazás illeti meg,
- Panasz, kérelem előterjesztésére jogosult. A panasz valamely meglevő sérelem
orvoslásához vezető folyamat elindító aktusa. A kérelem valamilyen jövőbeli cél
elérésre irányul.83
- Kártérítésre tarthat igényt. Az előzetes letartóztatás végrehajtása során az előzetesen
fogvatartottat ért kárért a Polgári Törvénykönyv szerint a büntetés-végrehajtási
szervezet felelős. A munkájával összefüggésben ért kárért fennálló felelősségre a munka
törvénykönyvéről szóló törvény az irányadó.
- Jogosult vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak
kinyilvánítására és gyakorlására. Minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy az
egyház lelkészének, illetve más képviselőjének a gondozásában részesülhessen,
biztosítani kell az egyházi házasságkötést, keresztelést és az egyházi temetést is. Az
elítélt csak abban az esetben tiltható el az istentiszteleten való részvételtől, ha a
büntetés-végrehajtási intézet rendjét vagy biztonságát veszélyezteti. Ez a törvényi
szabályozás irányadó az előzetesen letartóztatottakra is, hiszen a vallásgyakorlás
82 Pallo József-Törőcsik Balázs: Egyes speciális fogvatartotti csoportokat érintő sajátos kérdések,
Börtönügyi Szemle, 2011/3. szám, 6-7. oldal 83 Dr. Csernyánszky Lajos- Dr. Horváth Tibor- Dr. Heylmann Katalin- Dr. Kabódi Csaba- Dr. Lőrincz
József- Dr. Nagy Ferenc- Dr. Pallo József: Büntetés-végrehajtási jog, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007, 237.
oldal
50
kérdésben nem célszerű köztük és az elítéltek között különbséget tenni. A büntetés-
végrehajtási intézetben megtartott egyházi rendezvényeken az ugyanazon
büntetőeljárásban letartóztatottak is részt vehetnek, ha biztosítható, hogy az érintettek
egymással ne érintkezzenek.84
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási
Intézetben a 2012-es évben kápolnát szenteltek fel "a jobb emberré válás lehetőségének
reményében".85
- Pihenésre, a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra jogosult.
A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 246. §-ának értelmében kiemelhető az előzetesen
letartóztatottak azon joga is, hogy részükre engedélyezhető az oktatásban való részvétel,
ha az intézetben szervezett iskolai oktatás folyik. Engedély csak akkor adható, ha az
oktatásban való részvétel nem veszélyezteti a fogvatartás biztonságát és nem ütközik a
rendelkezési jogkör gyakorlója által hozott előírásokba. Az ugyanazon a
büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére vonatkozó szabályokat az oktatás
során. valamint a művelődési és sportolási lehetőségek igénybevételkor is be kell
tartani.
7.5. Jutalmazás és fegyelmi felelősségre vonás
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű
rendelet 120. §-ának értelmében az előzetesen letartóztatott a következő jutalmakban
részesíthető:
- dicséret,
- annak engedélyezése, hogy soron kívül csomagot kapjon,
- látogató fogadása soron kívül,
- a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése,
- tárgyjutalom,
- pénzjutalom,
- fenyítés elengedése.
Az előzetesen letartóztatottaknál a jutalmak száma kevesebb, mint az elítélteknél.
Esetükben nem alkalmazható a végrehajtott fenyítés nyilvántartásának törlése. Rövid
84 Dr. Csernyánszky Lajos- Dr. Horváth Tibor- Dr. Heylmann Katalin- Dr. Kabódi Csaba- Dr. Lőrincz
József- Dr. Nagy Ferenc- Dr. Pallo József: Büntetés-végrehajtási jog, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007, 238.
oldal, valamint a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 247. §
85 http://www.boon.hu/kapolnat-szenteltek-a-megyei-bortonben/1926380
51
tartamú eltávozásra és kimaradásra sincs lehetőségük. A látogatási idő
meghosszabbítását sem teszi lehetővé a jogalkotó.86
A 11/1996. (X. 15.) IM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében "fegyelmi vétséget
követ el az a fogvatartott, aki a büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megszegi, más
fogvatartottat fegyelmi vétség elkövetésére szándékosan rábír, vagy más fogvatartott
részére fegyelmi vétség elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt".
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű
rendelet 121. §-ának (1) bekezdése alapján az előzetesen letartóztatottal szemben a
következő fenyítések alkalmazhatók:
- Feddés. Ez a fenyítés legenyhébb módja, szabályai a két fogvatartotti kategóriánál
(előzetesen fogvatartottak-elítéltek) teljesen azonosak.
- Személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése, három hónapig terjedő időre.
Ez az elítéltek esetén 6 hónapig terjedő időre, legfeljebb ötven százalékkal
csökkenthető.
- Húsz napig terjedő magánelzárás. Az elítéltek esetén a magánelzárás fegyházban
harminc, börtönben húsz, míg fogházban tíz napig terjedhet.87
Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú magánelzárása tíz napig terjedhet. A
magánelzárás kiszabása ellen az előzetesen letartóztatott a büntetés-végrehajtási bíróhoz
fellebbezhet. A fenyítés végrehajtása nem akadályozhatja az előzetesen letartóztatottat a
büntetőeljárási jogainak gyakorlásában.
7.6. Az előzetesen letartóztatott szabadulása
A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet értelmében "az előzetesen letartóztatottat a lejárat
napján, illetve az előzetes letartóztatást megszüntető rendelkezés napján kell
szabadítani". A büntetés-végrehajtási intézet az előbbi rendelkezés bevárása nélkül
szabadítja azt az előzetesen letartóztatottat, aki az első fokú, illetőleg a másodfokú
bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztést letöltötte. Amennyiben a
bíróság tárgyaláson szünteti meg az előzetes letartóztatást, az erről szóló végzés átadása
86 Vö. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet
41. § (2) bekezdésével 87 Vö. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet
42. § (2) és (4) bekezdésével
52
után az előzetesen letartóztatottat helyben kell szabadítani. Az előzetes letartóztatásból
szabaduló részére a büntetés-végrehajtási intézet szabadulási igazolást ad.
8. Összefoglalás
A büntetőeljárás eredményes lefolytatása nehezen képzelhető el kényszerintézkedések
nélkül. Az egyes személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések tekintetében az
őrizetbe vétel szabályozása véleményem szerint elfogadható. Viszonylag kevés olyan
rendelkezése van, amelyek vitára adhatnának okot. Elsősorban a kezdő időpontjának
megállapítása kapcsán merülnek fel viták és ellentétes vélemények, de ez inkább
gyakorlati, mintsem elmélet jellegű probléma. 2000 márciusáig a lakhelyelhagyási
tilalom volt az egyetlen előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedés. A
lakhelyelhagyási tilalom a leghumánusabb és ugyanakkor a legkockázatosabb személyi
szabadságot korlátozó kényszerintézkedés. A kockázati tényező miatt elrendelésére a
gyakorlatban általában akkor kerül sor, ha a bűncselekmény csekély súlyúnak
mondható, az eljárási cselekmények nagy részét már sikeresen lefolytatták, a tanúkat
kihallgatták. A házi őrizet a legköltségesebb kényszerintézkedés. Ahhoz, hogy ne
kerüljön sor a házi őrizet szabályaink megszegésére, az ellenőrzésére szolgáló módok
közül a folyamatos rendőri ellenőrzés a legalkalmasabb és itt merülnek fel az anyagi
problémák. A terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmas ugyan az
ellenőrzésre, de egyrészt költséges, másrészt a terhelt hozzájárulása nélkül nem
alkalmazható. Az imént kifejtetteteket az elrendelt házi őrizetek csekély száma is
alátámasztja. Véleményem szerint a távoltartás intézménye helyesen van szabályozva.
Ennek ellenére egy gyermekelhelyezési- vagy válóperben komoly visszaélésekre adhat
okot, főleg abban az esetben, ha nem került sor a felmerült bizonyítékok, illetve adatok
alapos vizsgálatára. Az óvadék intézményét heves viták övezik. Véleményem szerint, ha
az óvadék összegét helyesen állapítják meg, megfelelő visszatartó erővel rendelkezik.
Nem tartom azonban igazságosnak, ha annak összegét például egy korábbi és fel nem
derített vagy az előzetes letartóztatásra okot adó rablás elkövetése révén szerezték meg.
A bíróság ugyanis nem vizsgálja, hogy a terhelt az óvadék összegét milyen forrásból
teremti elő. Az előzetes letartóztatás elrendelésének szükségessége és a törvényi
53
feltételek fennállása tárgyában eltérő álláspont figyelhető meg a nyomozó hatóságok, az
ügyészségek és a bíróságok között. Az előzetes letartóztatásnál egy "kétszűrős rendszer"
működik. Az első az ügyészség, mint törvényességi és jogi szűrű, a második pedig a
bíróság. A nyomozás az esetek döntő többségében 1 éven belül befejeződik. Elhúzódás
elsősorban a bírósági szakaszban figyelhető meg. Ennek számos oka lehet, többek
között idesorolható a vádlott meg nem jelenése, a tanú meg nem jelenése,
megfélemlítése (pl. a terhelt rokonai megfélemlítik), a szakértői vélemény késedelme,
illetve a védői taktika is irányulhat perelhúzásra. A büntetőeljárás bírósági szakaszában
a büntetőügyek elhúzódásának megakadályozást szolgálják a büntetőeljárást gyorsító
rendelkezések. Ezek közé tartozik a "Kifogás az eljárás elhúzódása miatt" elnevezésű
jogintézmény (Be. 262/A-262/B. §). 2013. június 21-én az Országgyűlés
törvénymódosítást fogadott el a büntetőeljárások elhúzódásának megakadályozása és
egyes bíróságok (a törvényszékek és a Fővárosi Ítélőtábla) leterheltségének csökkentése
céljából, továbbá házi őrizet elrendelése estén a terhelt mozgását nyomon követő
technikai eszköz alkalmazására a terhelt hozzájárulása nélkül is lehetőség nyílik. Ez a
szeptember 1-én hatályba lépő törvénymódosítás és a korábban kimunkált eljárást
gyorsító rendelkezések előrevetítik a jogerős bírósági ítélet minél előbbi meghozatalát.
54
Irodalomjegyzék
A Kriminológiai Közlemények különkiadása, Budapest-Szolnok, 1995.
Belegi József dr., Berkes György dr., Czine Ágnes dr., Kónya István dr., Márki Zoltán
dr.: Büntetőjogi Döntvénytár 1979-2007 I-II. Döntvénytár (2008), HVG-ORAC Kiadó,
2008.
Dr. Csernyánszky Lajos- Dr. Horváth Tibor- Dr. Heylmann Katalin- Dr. Kabódi Csaba-
Dr. Lőrincz József- Dr. Nagy Ferenc- Dr. Pallo József: Büntetés-végrehajtási jog,
Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007.
Dr. Lajtár István: A büntetés-végrehajtás garancia- és kontrollrendszere
Magyarországon, HVG-ORAC Kiadó, 2010.
Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012.
Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg
Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004.
Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás
(Kiegészítő füzet), Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2007.
Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002.
Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008.
Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: Az előzetes letartóztatás helyettesítésére szolgáló
jogintézmények, Debreceni Jogi Műhely (internetes folyóirat), V. évfolyam 3. szám,
3/2008 (2008. július 1.)
Lőrincz József: Börtönpolitika és börtönügy, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2009.
55
Mezey Barna: Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
Pallo József-Törőcsik Balázs: Egyes speciális fogvatartotti csoportokat érintő sajátos
kérdések, Börtönügyi Szemle, 2011/3. szám
Róth Erika: Az elítélés előtti fogvatartás dilemmái, Osiris Kiadó, Budapest, 2000.
Vokó György: Büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005.
Vokó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-
Pécs, 2006.
Sári János- Somody Bernadette: Alapjogok Alkotmánytan II., Osiris Kiadó, Budapest,
2008.
Jogszabályok jegyzéke
Magyarország Alaptörvénye
Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről
1996. évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről
1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról
56
2007. évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és
tartózkodásáról
2009. évi LXXII. törvény a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható
távoltartásról
2012. évi II. törvény a szabálysértésről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési
nyilvántartási rendszerről
2012. évi XXXVI. törvény az Országgyűlésről
21/1994. (XII. 30.) IM rendelet a büntetés-végrehajtási intézetek kijelöléséről
19/1995. (XII. 13.) BM rendelet a rendőrségi fogdák rendjéről
6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás
végrehajtásának szabályairól
11/1996. (X. 15.) IM rendelet a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartottak fegyelmi
felelősségéről
6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes rendelet a házi őrizet végrehajtásáról
20/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó
nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények
jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól
36/2003. (X. 3.) IM rendelet a kényszergyógykezelés és az ideiglenes
kényszergyógykezelés végrehajtásáról, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és
Elmegyógyító Intézet feladatairól, működéséről
6/2013. számú büntető elvi határozat
57
BH2009. 235
BH2012. 116
Weblapjegyzék
www.magyarorzsag.hu:
https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410006/420012/420014/Kenyszerintezkedes
ek_szemellyel_kapcsolatos20091202.html?ugy=orizet.html
dr. Kajtor Gegely: Néhány gondolat a "hatnapos" őrizetről
http://www.belarex.hu/f0800.htm
Az ügyészség honlapja:
http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/
Nagy Anikó körjegyzős cikke:
www.e-telepules.eu/templates/admin/op/.../cikk-tvoltarts-intzmnye
Mádiné dr. Tóth Johanna r. őrnagy: Családon belüli erőszak, távoltartás:
www.hajduszoboszlo.eu/digitalcity/servlet/.../Családon+belüli+erőszak
www.hvg.hu:
http://hvg.hu/itthon/20130513_Pentektol_atirjak_a_buntetoeljarasi_torve
www.boon.hu
http://www.boon.hu/kapolnat-szenteltek-a-megyei-bortonben/1926380
58
1. számú melléklet
Budaörsi Városi Bíróság
A jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt X Y ellen az Érdi
Rendőrkapitányságon…szám alatt folyamatban levő büntető ügyben a Budaörsi Városi
Bíróság, Budaörsön, 2011. év december hónap 28. napján meghozta a következő
v é g z é s t.
A 2011. év szeptember hó 08. napjától 2011. év szeptember hó 10. napjáig bűnügyi
őrizetben volt,
2011. év szeptember hó 10. napjától előzetes letartóztatásban levő
X Y gyanúsított (aki…született,
anyja neve:…
állandó lakóhelye…
szig. száma:…
magyar állampolgár)
előzetes letartóztatását megszünteti, és a vádlottnak a…szám alatti lakásban történő
házi őrizetét rendeli el, az első fokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott
határozatáig, de legfeljebb 2012. évi március hó 10. napjáig.
A házi őrizet ideje alatt a bíróság által kijelölt lakást a terhelt csak a bíróság
határozatában meghatározott célból, különösen a mindennapi élet szokásos
szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából az ott írt időben és távolságra
(úti célra) hagyhatja el, ezért a bíróság felhívja a terheltet, hogy orvosi irattal igazolja,
hogy házi őrizete elrendelése estén gyógykezelésre hol, mikor, milyen időtartamban kell
megjelennie.
A végzés ellen a kézbesítéstől számított három napon belül fellebbezésnek van helye.
I n d o k o l á s
A Budakörnyéki Bíróság a 2011. szeptember 10. napján kelt…számú végzésében X Y
gyanúsított előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során
hozott határozatáig, de legfeljebb 2011. október 10. napjáig elrendelte a Be. 129. § (2)
bekezdésének b) és d) pontjában írt okokból.
59
A Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. szeptember 13. napján
kelt…számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A gyanúsított
ellen elrendelt kényszerintézkedést a nyomozási bíró…számon, 2011. január 10. napjáig
hosszabbította meg a korábbi indokok alapján. E végzést a másodfokú bíróság…számon
hagyta helyben.
Az ügyész 2011. december23-án,…számon indítványozta, hogy a bíróság X Y
gyanúsított előzetes letartóztatását a Be. 129. § (2) bekezdésének b) és d) pontjában
foglalt okból az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig,
legfeljebb azonban 2012. március 10. napjáig hosszabbítsa meg. Az indítvány szerint az
előzetes letartóztatás okai változatlanul fennállnak, a gyanúsított előélete, a
bűncselekmény tárgyi súlya miatt.
A terhelt kérte- orvos szakértői véleményt csatolva, betegségre is hivatkozva- a
kényszerintézkedés megszüntetését, illetve enyhébb fokozatra (lakhelyelhagyási
tilalom) változtatását.
Az ügyészi indítvány és a terhelti kérelem részben megalapozott.
A nyomozás eddigi adatai alapján a bíróság álláspontja szerint X Y gyanúsított továbbra
is megalapozottan gyanúsítható a korábbi végzésekben is szereplő bűncselekmények
elkövetésével, miszerint:
X Y középiskolát végzett, ennek ellenére több esetben adta orvosnak adta ki magát,
ennek ürügyén orvosi végzettséghez kötött, illetve gyógyító tevékenységet végzett. Így
kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeket orvosként vizsgált, vényköteles gyógyszert
írt fel és adott be betegeknek, infúziót kötött be, illetve orvos által kiállítható okiratokat
készített és használt fel.
A B sértett 2011 májusában ismerte meg a gyanúsítottat, aki orvosként mutatkozott be
és előadta, hogy magán-mentőszolgálatot kíván létrehozni, amiben ő adná a szaktudását
és kapcsolatait, A B pedig mint adminisztrációs, logisztikai munkatársra lenne
szüksége, aki a kezdetekhez anyagi eszközöket szolgáltatna. 2011. június 30. napján
X Y ügyvezetésével megalapították a …Kft-t. A vállalkozás beindítása és fenntartása
céljából a gyanúsított 2011. június 29. és 2011. augusztus 5. napja közötti
60
időszakban…lakásán több részletben 1.200.000 Ft-ot vett át A B sértettől, melyből
400.000 Ft-ot visszafizetett, a fennmaradó 800.000 Ft-tal nem számolt el, majd A B
számára elérhetetlenné vált.
X Y gyanúsított 2011. június 25. napján magát orvosnak kiadva megvizsgálta A B
nagymamáját, akinek infúziót kötött be, majd arra hivatkozva, hogy a betegnek
vényköteles immunerősítő gyógyszert hoz, A B-től átvett40.000 Ft-ot. Az átvett
összeggel a gyanúsított nem számolt el, és a gyógyszert sem vitte el a sértett
nagymamájának.
B E sértett 2011 júniusában ismerkedett meg X Y gyanúsítottal, aki neki is orvosnak
adta ki magát. A gyanúsított mentőautó illetve az ahhoz szükséges orvosi eszközök
vásárlására 2011. június 22. és június 23. napján 230.000 Ft-ot vett át B E-től
egy…Áruházban. A gyanúsított arra hivatkozott a sértettnek, hogy betegszállításra
specializálódott céget kíván létrehozni, melyben a sértettet is bevenné. X Y
foglalkozásával, illetve az által végzett és végezni tervezett munkával, valamint a
vállalkozásával kapcsolatban B E-t megtévesztette. A sértett utóbb a gyanúsítottat sem
személyesen, sem telefonon elérni nem tudta, az okozott kár nem térült meg.
C D sértett 2011 júliusában ismerete meg a gyanúsítottat, aki neki orvosként
mutatkozott be és előadta cégalapítási tervét, valamint azt, hogy a cégben két
mentőautót működtetnének. A fentiekre hivatkozva 500.000 Ft-ot kért kölcsön, azonban
a sértettnek nem állt rendelkezésére. 2011 augusztusában a gyanúsított közölte a
sértettel, hogy kisebb összeg is elég lenne a vállalkozás beindításához, erre tekintettel C
D sértett 2011. augusztus 11. napján a…Kórházban 120.000 Ft-ot adott át a
gyanúsítottnak, aki az összeg visszafizetését 2011. augusztus 31. napjáig ígérte,
azonban azt határidőre nem fizette vissza, majd a sértett számára elérhetetlenné vált.
D E sértett 2009 óta ismeri X Y-t, mint orvost. 2011. augusztus 20. napján X Y
gyanúsított megkereste a sértettet és egy mentőautó felszerelésére hivatkozva 50.000 Ft-
ot kért kölcsön 2011. augusztus 31. napjáig történő visszafizetéssel. A gyanúsított a
határidőre az összeget nem fizette vissza, az nem is állt szándékában.
E F 2011 júniusában ismerete meg X Y-t, mint orvost. A gyanúsított vázolta a sértettnek
cégalapítási tervét és erre a célra 2.500.000 Ft kölcsön kért E F-től. E F ügyvéd előtt
61
2011. június 29. napján 2.500.000 Ft-ra kölcsönszerződést kötött a gyanúsítottal, ekkor
első részletként 500.000 Ft-ot adott át a részére. Ezt követően a kölcsön további
részletének átvétele előtt elérhetetlenné vált, a kölcsön átvett összegét sem fizette
vissza, azt nem a kölcsön szerinti célra fordította.
X Y orvosi jogosultsága színlelésével ismeretségi körében rászoruló személyeket kezelt,
így F G…lakost megvizsgálta, hamis orvosi beutalót állított ki, majd orvosként aláírta
és hamis bélyegzőjével lebélyegezte.
2011 júliusában magát orvosnak kiadva megjelent G H lakásán, akinek vényköteles
nyugtatószert adott be.
E cselekmények alkalmasak a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés b)
pontja szerint minősülő jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének,
2 rb. a Btk. 318.§ (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő
nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének, 2 rb. a Btk. 318. § (1)
bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, a
Btk. 285. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő kuruzslás
bűntettének, és a Btk. 274. § (1) bekezdésének b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás
bűntettének megalapozott gyanúja megállapítására.
A bíróság álláspontja szerint a megalapozott gyanú tárgyát képező vagyon elleni
bűncselekmények tárgyi súlya, a büntetőjogi felelősség megállapítása esetén kiszabható
büntetés mértékére, valamint a terhelt többszörös visszaesői minőségére figyelemmel
tartani kell attól, hogy a gyanúsított szabadlábra helyezése esetén megszökne,
elrejtőzne. (Be. 129. §-ának (2) bekezdés b) pontja).
X Y gyanúsított többször volt már büntetve. Előéleti adatai szerint jelen cselekmények
elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és az
utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a
szabadságvesztéssel fenyegetett jelen bűncselekmények elkövetéséig három év még
nem telt el. (Btk. 138. §-a 16. pontja), valamint ellene más büntetőeljárás is folyamatban
van, ezért feltehető, hogy szabadlábra kerülése esetén újabb szabadságvesztéssel
büntetendő bűncselekményeket követne el.
62
Mindezekre figyelemmel a bíróság álláspontja szerint az előzetes letartóztatás
elrendelésének a Be. 129. § (2) bekezdésének b) és d) pontjában írt különös okai X Y
gyanúsított esetén továbbra is fennállnak, de nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a
terhelt által csatolt orvos szakértői vélemény szerint X Y betegségeinek orvosi
gyógykezelése bv. intézetben nem oldható meg, az előírt szabályok betartása nélküli
kezelése a beteg egészségi állapotának romlását idézi elő. A terhelt állítása szerint heti
3-szor kórházi kezelésen kell részt vennie.
Az ügyészi indítványban nem szerepel, hogy milyen további nyomozati cselekmények
elvégzése indokolja a kényszerintézkedés fenntartását, erre csak a rendőri
előterjesztésből lehet következtetni. Viszont az abban írtak- íratok beszerzése,
esetlegesen további tanúk kihallgatásának felmerülése- nem indokolják a
kényszerintézkedés fenntartását. Sőt a terhelti kérelemben foglaltakat támasztják alá,
miszerint az összes tanú ki lett hallgatva, így a gyanúsított már nem tudja őket
befolyásolni. Aggályos a terhelt betegségeire vonatkozó szakvéleményben szereplőket
annyival elintézni, hogy a terhelt eddig nem jelezte egészségügyi problémáit. A
szakvéleményből kiderül, hogy azok már évek óta fennállnak.
A bíróság aggálytalannak tartja a szakvéleményt, hiszen az a Budapesti XX., XXI. és
XXIII. kerületi Bíróság kirendelése alapján készült a SOTE szakértői intézetben, s
nyilvánvaló, hogy a fogva tartásban lévő terhelt nem tudta torzítani annak tartalmát,
vagy az abban szereplő megállapításokat.
Összefoglalva: az előzetes letartóztatás céljai a házi őrizettel is elérhetőek.
Ezért a bíróság a Be. 207. § (2) bekezdés a) pontja és a Be, 210. § (3) bekezdés a) pontja
szerinti eljárás során, a 138. §- (1)-(3) bekezdésére figyelemmel, a Be. 129. § (2)
bekezdésének b) és d) pontjában meghatározott okokból, a Be. 131. § (1) bekezdésére is
figyelemmel X Y gyanúsított előzetes letartóztatását megszüntette és a terhelt házi
őrizetét rendelte el.
Figyelmezteti a bíróság a terheltet, hogy a Be. 139, §-ának (1) bekezdése szerint,
amennyiben a házi őrizet szabályait megszegi, vagy eljárási cselekményen idézés
ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy az akadály
63
megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja, őrizetbe vehető, továbbá házi
őrizet esetén a házi őrizete vagy az előzetes letartóztatása rendelhető el, illetőleg ha ez
nem szükséges, rendbírsággal sújtható.
A végzés elleni fellebbezés lehetősége a Be. 215. § (1) bekezdésén alapul,
Budaörs, 2011. december 28.
…………………………….
nyomozási bíró
A kiadmány hiteléül:
64
2. számú melléklet
Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság
…szám
A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a …számú ügyben
Budapesten 2012. év január hó 23. napján megtartott tanácsülésen meghozta a
következő
v é g z é s t:
A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt X Y ellen az
…Rendőrkapitányságon …szám alatt indított büntető ügyben a Budaörsi Városi Bíróság
2011. év december hó 28. napján kelt …számú végzést megváltoztatja:
A házi őrizet az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozandó
határozatáig, de legfeljebb 2012. év február hó 10. napjáig tart.
Egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja.
A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
I N D O K O L Á S
Az első fokú bíróság végzésében X Y gyanúsított előzetes letartóztatását megszüntette
és a Budapest…szám alatti lakásban házi őrizetét rendelte el ellen az elsőfokú bíróság
tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, de legfeljebb 2012. év március hó
10. napjáig.
A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az előzetes letartóztatás fenntartása
végett.
A fellebbezés írásbeli indoklásában az ügyész hivatkozott arra, hogy a házi őrizetet a
bíróság az iratok tartalma alapján rendelte el, jóllehet a Be. 210. § (1) bekezdés a)
pontja alapján az ülés tartása kötelező lett volna
Álláspontja szerint a bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy X Y
gyanúsított orvosi kezelése – amelyre tekintettel a kijelölt lakást elhagyhatja – egy héten
több napot is jelent, így önmagában nehezen elfogadható a házi őrizet.
65
Továbbá utalt arra, hogy a bíróság nem vette figyelembe azt sem, hogy a hivatkozott
szakvélemény szerint a gyanúsított 2010. május óta nincs ellenőrizve a …Kórházban,
amennyiben pedig valóban igen súlyos az állapota, nehezen magyarázható, hogy miért
nem vette igénybe az orvosi segítséget szabadlábon. Elmondása szerint betegségét több
mint 5 éve …kezelte, illetve…-ban kapott kezelést. Azonban a betegségekről orvosi
dokumentációt bemutatni nem tudott, a szakvélemény kórelőzményi része a gyanúsított
elmondásán alapszik. A büntetés-végrehajtási intézetben, illetve kihallgatásai során
epilepsziás rohamai voltak, azonban ezt az orvosi vizsgálatok nem igazolták, rabkórházi
felvételét nem tartották indokoltnak, illetve at orvosi vélemény szerint a szimuláció sem
zárható ki.
A gyanúsított bemondásán alapuló szakvéleményben foglaltak ellenőrzése jelenleg is
folyamatban van, a teljes orvosi dokumentáció beszerzésére a nyomozó hatóságnak nem
volt lehetősége. Időközben beszerzésre került a büntetés-végrehajtási intézet orvosi
dokumentációja és az OEP nyilvántartása. A gyanúsítotti nyilatkozat szerint daganatát
2,5 hónapja diagnosztizálták, azonban az iratok szerint 2009. december11. és 2011.
szeptember 08. közötti időszakban nem vett részt semmiféle OEP ellátásban, így kérdés,
hogy hol diagnosztizálták betegségét. Betegségét tekintve 2009-ben általában 3 havonta
vett igénybe járóbeteg ellátást, majd 2010-ben és elfogásáig semmiféle ellátást nem vett
igénybe, jóllehet elvileg súlyos állapota és betegségei indokolták volna.
Fentiekre figyelemmel a gyanúsított házi őrizetének elrendelése nem nyújt elegendő
biztosítékot az eljárási jelenlét biztosítására, az eljárás eredményes lefolytatására
különös tekintettel arra is, hogy külföldön élő rokonai vannak.
Ezért az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az előzetes letartóztatás
meghosszabbítását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen állapította meg, hogy az előzetes
letartóztatásnak a Be. 129. § (2) bekezdésében foglalt általános feltétele és a Be. 129. §
(2) bekezdés b.) és d.) pontban foglalt különös okai az eljárás jelenlegi szakaszában is
megállapíthatók.
66
Tényként az is megállapítható, hogy az igazságügyi orvos-szakértők X Y gyanúsítottat
2011. november 07. napján vizsgálták meg és ez alapján 2011. november 16. napján
készítettek szakvéleményt, amelyben egyértelműen megállapították, hogy autoimmun
betegségének orvosi gyógykezelése büntetés-végrehajtási intézetben nem oldható meg,
az autoimmun kórképek az előírt orvosi szabályok tartása nélkül a beteg egészségi
állapotának romlását idézik elő.
A Be. 60. § (2) bekezdés értelmében ha e törvény a kényszerintézkedések alkalmazása
estén az érintett személy alkotmányos jogainak korlátozását megengedi, az ilyen
cselekmény elrendezésének az egyéb feltételek megléte mellett is csak akkor van helye,
ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó más cselekménnyel nem biztosítható.
A másodfokú bíróság osztotta azt az elsőfokú bírói álláspontot, hogy az előzetes
letartóztatással elérni kívánt célok – figyelemmel X Y gyanúsított egészségi állapotára –
enyhébb kényszerintézkedéssel is elérhetők.
Arra a szakvélemény is kitér, hogy a terhelt egészségi állapotára vonatkozóan a
szükséges dokumentációk birtokában lehet csak nyilatkozni, azonban ezek beszerzése –
ahogy azt az ügyészi fellebbezés is tartalmazza – jelenleg is folyamatban van.
Önmagában az ügyész fellebbezésében megjelölt tények alapján a másodfokú bíróság a
szakvélemény megállapításait nem tekintheti semmisnek. Ezért a rendelkezésre álló
adatok és íratok alapján nem találta indokoltnak az előzetes letartóztatás alkalmazását.
Rámutat arra a másodfokú bíróság, hogy X Y gyanúsítottal szemben az elsőfokú bíróság
a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések közül a fokozatosság elvét
figyelembe véve az előzetes letartóztatás utáni második legsúlyosabb
kényszerintézkedést alkalmazta.
Egyébként pedig – ahogy arra az elsőfokú bíróság is figyelmeztette a gyanúsítottat – a
Be. 139. § (1) bekezdés értelmében ha a terhelt a házi őrizet szabályait megszegi, vagy
az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal
előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem
67
igazolja, őrizetbe vehető, továbbá házi őrizet esetén az előzetes letartóztatása rendelhető
el, illetőleg ha ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható.
Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a Be. 138. § (3) bekezdés értelmében a
házi őrizet elrendelésére és tartamára az előzetes letartóztatásra vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Be. 131. § (1) bekezdés alapján a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes
letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig,
de legfeljebb egy hónapig tart.
Ezért a másodfokú bíróság a végzés megváltoztatta és a házi őrizet elrendelésének
tartamát pontosította. Az elrendelés kezdetét – figyelemmel a Be. 215. § (5) bekezdés II.
mondata szerinti halasztó hatályú ügyészi fellebbezésre tekintettel – a korábban
meghosszabbított letartóztatás lejártának időpontjától számította.
Az ügyészi fellebbezés arra helyesen hivatkozott, hogy elsőfokú bíróság megszegte a
Be. 210. § (1) bekezdés a ) pont rendelkezéseit, amikor a házi őrizet elrendeléséről nem
ülésen határozott.
Azonban ez az eljárási szabálysértés – ahogy arra a BH 2004. évi 226. számú eseti
döntés is rámutatott – nem minősül abszolút eljárási szabálysértésnek, ezért a végzés
hatályon kívül helyezése nem indokolt.
Ezért a másodfokú bíróság a Be. 215. § (3) bekezdés alapján tartott tanácsülésen a Be.
347. § (1) bekezdés értelmében alkalmazandó Be. 372. § (1) bekezdés alapján az
elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, egyéb rendelkezéseit pedig a Be. 371.
§ (1) bekezdés alapján helybenhagyta.
A jogorvoslatot a Be. 386. § (1) bekezdés zárja ki.
Budapest, 2012. év január hó 23. napján
Dr. …a tanács elnöke
Dr. …a tanács tagja, előadó
Dr. …a tanács tagja
A kiadmány hiteléül:
……………………………
Bírósági írnok