Szinapszis 2014. december

2014. DECEMBER // SZINAPSZIS 1

szinapszisa semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja

XI. évf. // 01. sz.2014. december

SZINAPSZIS // 2014. DECEMBER2

[rovatcím]

ELÉRHETŐBBszinap

ÉRINTHETŐBB

szis


impresszum

FŐSZERKESZTŐ FEKETE AIMIE

TÖRDELŐSZERKESZTŐ RESZKETŐ RÓBERTSZERKESZTŐK BARBALICS VIKTÓRIA EngLER nÓRA gERgICS EnIKŐ InZÁM BERnADETT KRAUSZ MÁTÉ LÉVAI ESZTER PÁSZTOR ZSÓFIA TAMÁSSy ZITA VÁSÁRHELyI-nAgy FLÓRA ZÖLD BÁLInT

OLVASÓSZERKESZTŐ FARKAS ZSUZSÁnnA

MARKETING FELELŐS CSŐRE JUDIT

KÜLSŐ MUNKATÁRSAK DR. IVAnICS TAMÁS DR. KOMÁRy ZSÓFIA FIBI gyÖRgy KÓKAI JUDIT KÓSA LÁSZLÓ SOMOgyI AnDREA SZIgETI SZILÁRD TRIMMEL DÓRA

KIADÓ SE HALLgATÓI ÖnKORMÁnyZATFELELŐS KIADÓ VÁMOSI PÉTERNYOMDAI MUNKA AVALOnI nyOMDAIPARI KFT.

SZInAPSZIS - A SEMMELWEIS EgyETEM HALLgATÓInAK LAPJA ALAPÍTVA 2005-BEn. KIADJA A SE HALLgATÓI ÖnKORMÁnyZAT - XI. ÉVFOLyAM 1. SZÁM

A MEgJELEnŐ CIKKEK nEM MInDEn ESETBEn TüKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉg ÉS A FELELŐS KIADÓ VÉLEMÉnyÉT.

MEgJELEnIK HAVOnTA, 2000 PÉLDÁnyBAn1089 BUDAPEST, nAgyVÁRAD TÉR 4.

szinapszisA SEMMELWEIS EgyETEM HALLgATÓInAK LAPJA

szerkesztőségiköszöntő

Kedves Olvasó!

Egy megújuló szerkesztőség első munkáját tartod a kezedben. Mint Szinapszis, ezzel a lapszámmal szeretnénk visszatérni, és az egyetemi közéletben egy elérhető, dinamikus fórumot biztosítani nektek - hallgatóknak és kedves olvasóknak egyaránt.

Mint szerkesztőség, szeretnénk elérni, hogy hallgatóként és olvasóként is elérhetőbbnek és érinthetőbbnek találjátok a Szinapszist: olyan hallgatói fórumnak, ahol a ti kritikátok, ötleteitek és anyagaitok is érvényesülhetnek. Ezt a nyitottságot szerkesztőségünk alapelvként fektette le, és ennek megfelelően várjuk észrevételeiteket és részvételeteket a kiadvány gondozásában.

A Szinapszis tartalmának újragondolásával egy olyan rugalmas gerincet szeretnénk adni a kiadványnak, mely állandó rovatokból áll, mint a TDK, a Tudomány és Technológia, Műhely és Karrier rovat, vagy akár a Kulturális tartalmak és a Skicc képregény sorozat, amit érdeklődve vagy akár elmélyülve is érdemes tanulmányozni. Reméljük, hogy sikerült olyan anyagot készítenünk nektek, melyet a vizsgaidőszak kávészüneteiben szívesen forgattok majd.

Maradunk tisztelettel,- a Szerk.

„Olyan módszerre van szükség, ami az ige hatalmát a gondolat válságán keresztül a tett erejébe tudja átvitetni.”

Hamvas Béla


tartalom

SKICC

TARTALOM

NÉHÁNY GONDOLATAZ OLVASÁSRÓL

gondolati kalandozások tanulmányokról és hétköznapokról rövid, képsoros formában

„Hogy miért nem szerettem olvas-ni? A válasz igen egyszerű: hozzá-férhetőség.”

FELMÉRY LILIINTERJÚ

30

KÖNNYEBBEN BUKHATSZ, HA A LAKÓTÁRSAD BÖLCSÉSz

A kapcsolatrendszer jelentősége a medikusok sikerei és kudarcai mögött

18

24

12

42

EZERARCÚ A-VITAMIN

Avagy mégiscsak megtanulhatunk fütyülni a sárgarépától?

A klasszikus balett absztrakciója


TÁRGYIASULTEVOLÚCIÓ

25

34

37

38

15

TAnÁR ÚR KÉREM: DR. IVAnICS TAMÁS VERSEI

FUN FACT: SZEMBETŰnŐ APRÓSÁgOK

VILÁGJÁRÓ: FALUDy gyÖRgy OKÁn gOZÓRÓL

PROGRAMAJÁNLÓ

VIVIAN MAIERNYOMÁBAN

26

6

9

22

23

HALLGATÓI HÍREK

KARRIER: Egy nyELVLECKE MInDIg BELEFÉR!

TDK: IMPLICIT TAnULÁS VIZSgÁLATA ADHDBAn

BOE: CSODÁK MInDEn nAP

40KÓRHÁZIÉLMÉNYEK

“Lekapcsolta a lámpát, felkapcsolta, hogy megnézze, biztos le van-e kapcsolva, majd lekapcsolta és

távozott. Újra lélegezni kezdtem és elaludtam.”


írta: szigeti szilárdáok HÖk elnÖkÁOK

A választások eredményeként 2014. november 4-én megalakult az ÁOK HÖK Választmány, akik a kar több mint 4500 hallgatóját képviselik a 2014/2015-ös tanévben. Ezúton is szeretnénk megköszönni a választáson résztvevők bizalmát. Reméljük, az elkövetkező időszakban sikerül a HÖK tevékenységét még közelebb hozni felétek, hallgatókhoz és a külvilág felé pedig sikerül egy megújult HÖK-képet festenünk. A tervek szerint a jövő tanévtől már elektronikus rendszer váltaná le a papír alapú szavazást, így megkönnyítve mindannyiunk munkáját. Ehhez elengedhetetlen, hogy Ti hallgatók valamennyien voksoljatok, fejezzétek

ki szándékaitok abban a 2 percben, amit a szavazásra rá kell szánnotok.

A csapatunk tervében számos újító ötlet áll, melyek megvalósítása nagy erőket igényel; legfőbb célul az egyetem és a kar fejlődését, javulását tűztük ki. A legfontosabb tanulmányi kérdés a negyed- és ötödév tömbösített oktatásának bevezetése, hogy napjaink nagy részét ne utazással kelljen eltölteni, hanem az időt a klinikákon való gyakorlatokkal töltsük el, amelyek egyedi turnusbeosztások szerint valósulnának meg. A bevezetés számos változtatást és új hozzáállást is igényel mind az oktatók, mind a hallgatók részéről, de bízunk benne, hogy a minőségi oktatás felé visz, és emeli diplománk értékét. A terveinkról, a szabályokról

és a rendelkezésetekre álló lehetőségekről rendszeres hírlevelek és hallgatói fórumok útján kívánunk tájékoztatni titeket. Fontos a pontos tájékoztatás, hiszen egy kósza hír pl. az augusztusi vizsgaidőszakról nagymértékben elbizonytalanít tömegeket. A fórumokra szeretnénk megnyerni az egyetem vezetését is, hogy kérdéseiteket feltehessétek, azokra első kézből kaphassatok választ. Mindemellett a pályázati lehetőségekről, TDK-cserékről, külföldi szakmai gyakorlatokról is külön tájékoztatót tervezünk, így k információáramlást e téren is.

NéHÁNy gONDOlAT A TANéV RENDEzVéNyEiRől:

A képzési évek létrájának lassú, de bizA képzési évek létrájának lassú, fokról-fokra történő abszolválását kísérik a madármászás, a felező és az ötödölő.

Terveink szerint immáron a 3. évben rendezhetjük a Városligeti Műjégpályán a Jégfarsangot, hagyományosan, ami a maga 12.500 m2-ével és csodálatos panorámájával tökéletes helyszín.

BEMUTATKOZNAK AZ

A 2014/2015. évi ÁOK HÖK választmány

hallgatói hírek

2014. szeptember és november között zajlottak a karokon a hallgatói önkormányzati választá-sok. Még korábban, ez év júniusában választotta újra a HÖK Elnöksége Vámosi Pétert (ÁOK) a SE HÖK elnökének. Ősz végére összeállt a HÖK egyetemi szintű munkáját koordináló csapat is. Ennek tagjai Császár Andor (ÁOK) kollégiumi referens, Nagy Ádám (FOK) szociális referens, Nagy Lilla Nikoletta (ETK) nemzetközi ügyekért felelős referens, Szalay Bence Balázs (ETK) informa-tikai referens és Szilágyi Annamária (ÁOK). A SE HÖK alelnöke Kuron Bence Gergő, az ÁOK HÖK korábbi elnöke lett.


írta: trimmel dóraekk HÖk elnÖk kapcsolatban. Jelenleg felméréseket

végzünk a hallgatói igényekről, és információt gyűjtünk a külföldi lehetőségekről. Előttünk álló feladat még a követelményrendszer kialakítása.

MEgúJulT iNTERNETEs FElülETEKOktóber végén - november

elején elkészültek az EKK HÖK hivatalos levelezőlistái. A gyorsabb és egyszerűbb kommunikáció érdekében ezeken a levelezőlistákon értesítjük hallgatótársainkat az őket érintő hírekről, változásokról, eseményekről. Folyamatban van weboldalunk fejlesztése is, ahol az aktuális hírek mellett rengeteg egyéb fontos információ is elérhető lesz.

EsEMéNyEiNKVálasztmányunk jelenleg az

EDuCATiO-kiállítás előkészületein dolgozik. Fontosnak tarjuk, hogy hiteles képet kapjanak az érdeklődök a karon lévő szakirányokról. legyen szó az alapképzésről vagy mesterképzésről. A diplomaosztó megszervezésében és lebonyolításában szintén részt veszünk. Hagyományainkhoz híven szeretnék a végzősöknek kedveskedni a végzős bankett megszervezésével. A vizsgaidőszak végeztével hallgatóink Teaesteken vehetnek majd részt. Ezeknek az estéknek igyekszünk színvonalas programot biztosítani különböző előadások keretin belül. Tavasszal megrendezésre kerül majd immár másodszor ezzel hagyományt teremtve az önálló kari napunk is.

2014. 11. 03-án megalakult az EKK HÖK új Választmánya. Az új testület 12 fős, hagyományaihoz híven összetételében mind a három tagintézet hallgatóit képviselik. Rengeteg új célkitűzésünk reformtervünk van az idei évre. legfontosabb feladataink között szerepelnek a következők: a szociális támogatások ügye, az ERAsMus, a kommunikációs lehetőségeink bővítése és a kari rendezvények.

legfontosabb feladatunknak tartom egy olyan Hallgatói Önkormányzat képének a kialakítását, ahol a hallgatók bátran és bizalommal fordulhatnak hozzánk, valamint megfelelően tájékoztatva vannak az őket érintő döntésekről, változásokról. Az eddigi évektől eltérően nagyobb hangsúlyt fektetünk a szociális támogatásokra is. A tárgyalások már megkezdődtek a Dékáni Hivatallal egy új működőképes konstrukció kialakítása céljából. Biztosítottak minket együttműködésükről és támogatásukról az ösztöndíjak és támogatások időbeni kiutalásáról. Aktívan részt veszünk az öt kari egységes szociális támogatásokkal kapcsolatos tárgyalásokon is. Az egyeztetéseknek köszönhetően a közeljövőben megjelenik egy új elbírálási pontrendszer is.

CélKEREszTBEN Az ERAsMusEgyeztetések és tárgyalások

folynak a külföldi szakmai gyakorlat ERAsMus keretein belüli végzésével

EKKA Medikus Kupa 2015. március 27-29-én lesz Debrecenben, ahová reméljük, minél többen eljöttök, és mi sE-sek leszünk a leghangosabbak, legeredményesebbek és legvagányabbak.

A humorral teli stand up-TDK tervezett ideje március vége. Ha évek óta foglalkoztat valami, amit tudományos köntösbe tudsz öltöztetni, és előadnád diáktársaid előtt, akkor ne habozz, gyere és mutasd meg nekünk felfedezésed, legyen az a teleportálás, az alkohol dependens szuperhős transzformáció vagy a Vizsga indukált Amnézia megelőzésének tanuláselméleti háttere.

A 2015-ös évben április 28-ra tervezzétek be a sportnapot (zágrábi úti sporttelepen), ami reméljük a korábbi évekhez hasonlóan idén is felkelti érdeklődéseteket, és együtt élhetjük át a mi kis fesztiválunkat.

További aktualitásokat elérhettek honlapunkon, ahol elérhetőségeinket is megtaláljátok:

www.semmelweis.hu/aokhok Ötleteiteket szívesen fogadjuk,

valamint a bizottságaink rendelkezésetekre állnak, ha bármi kérdésetek van akár tanulmányi, szociális vagy külkapcsolati ügyekben is.

sikeres tanulást, szerencsés vizsgaidőszakot kívánunk mindnyájatoknak, az ünnepek idején pedig szusszanjatok egy kicsit. Boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk! – az ÁOK HÖK CsAPATA.

ÚJ H Ö K T E S T Ü L E T E K


kérdéskörében. E téren is változásokat szeretnénk a sikeres pályázati időszak lebonyolításának érdekében.

Tervezett hallgatói kérdőívezéssel a véleményekre, ötletekre, problémák feltárására vagyunk kíváncsiak. Kérjük ezekhez a hallgatók bizalmát, türelmét, és nyitottságát!

KiEMElT KARi RENDEzVéNyEiNK PÁR szÓBAN:

Tavasszal a bécsi adventi kiránduláshoz hasonlóan egy pozsonyi utat is tervezünk. A másodéves hallgatók tiszteletére a felezőbulival szeretnénk kedveskedni,. gondolkodunk egy jótékonysági esemény szervezésén is, illetve megbeszélések zajlanak egy másik egyetem karával egy nagyszabású közös rendezvényről. A kar gólyáinak számára olyan programokban gondolkodunk, melyek eddig hiányoztak, és melynek keretében a hallgatók felveszik a kapcsolatot oktatókkal, valamint egymással is többet találkozhatnak kötetlenül, magasabb szintű közösségépítést biztosítva.

Tanulmányi versenyekkel, pályázatok kiírásával inspirálni szeretnénk a kar hallgatóit, és előadássorozatokat is szervezünk, amelyek a nagybetűs életre készítenek fel. Jegyzetbörzénken könyvek cserélhetnek gazdát, ezzel is kímélve a pénztárcákat.

Természetesen minden programlehetőségről, rendezvényről, határidőkről, teendőkről tájékoztatást adunk, valamint rengeteg hasznos tanáccsal is készülünk az év folyamán.

A hamarosan elkészülő honlapon megtalálható minden információ, valamint facebook-oldalunk (sE-ETK HK) is várja a lelkes lájkolókat!

írta: kósa lászlóetk HÖk elnÖk

Egyetemünkön a választások közül legkésőbb, november közepén, az ETK HÖK tisztújítása zajlott le. úgy vélekedem, hogy egy olyan választmány és elnökség jött létre, amiben a személyek gondolkodásbeli, szakértelmi és szakiránybeli sokfélesége garanciát jelent a hatékony és sikeres munkára. szeretném megköszönni mindenkinek, aki élt szavazati jogával, és bizalmat szavazott az őt képviselő hallgatóknak.

Előfordulhat, hogy jelenleg az emberek egy része a Hallgatói Önkormányzat hallatán kevésbé pozitív dolgokra, pletykákra asszociál, ami mostanában fel is erősödött - sajnálatos módon. Tekintettel erre is, legfőbb célunk az, hogy tovább nyissunk a hallgatók felé, lássátok azt, hogy valóban értetek vagyunk, jobbá, gondtalanabbá és színesebbé szeretnénk tenni a tanulmányi tevékenységeteket és közéleteteket, mindennapjaitokat! A HÖK ne szimplán egy problémamegoldó szerv legyen az emberek szemében, hanem egy minden ötletre nyitott közösségként szerepeljen! Olyan pozitív változásokat és plusz dolgokat, lehetőségeket szeretnénk nyújtani, melyekre sokan felkaphatják a fejüket, valamint arra sarkallják a hallgatókat, hogy vegyék fel velünk a kapcsolatot, illetve egymással is többet kommunikáljanak.

Többen is kérdőjellel a fejükben lépik át az egyetem küszöbét a HÖK feladatait, céljait és identitásának ismeretét tekintve. Ezen mindenképpen szeretnénk változtatni. A HÖK-hallgató kommunikációt minden csatornán és fórumon javítanunk kell. Rengeteg probléma megfogalmazódott a szociális támogatások és kollégiumok

ETK írta: kósa lászló,etk HÖk elnÖk

Mint minden évben, így idén is már szeptember végén megalakult a FOK HÖK 2014/2015. évi választmánya. Az előző évhez hasonlóan somogyi Andrea V. éves hallgatót bízta meg a vezetéssel a választmány. A tavalyi projekteket befejezve beüzemelésre került a FOCi könyvtárában a hallgatói használatra beszerzett nagy teljesítményű fénymásoló.

Október 29-én harmadszor is megrendezésre került a német, angol és magyar nyelvű fogorvosképzésben résztvevő hallgatók szervezésében a FOKtóberfest. Az este nagyon jó hangulatban telt, sörözés, játékok és zene várta a fogorvostanhallgatókat.

November 14-én pénteken, megrendezésre került a Fogorvostudományi Kar önálló nyílt napja, melyre több mint 200 látogató érkezett. Az érdeklődök kérdéseit oktatók előadásai és a hallgatói önkormányzat képviselői válaszolták meg. Azok akik lemaradtak volna a nyílt napról, a januári Educatio kiállításon még feltehetik kérdéseiket.

A FOK HÖK idén is sok szeretettel várja a hallgatói megkereséseket legyen szó tanulmányi ügyekről, ösztöndíjakról, vagy bármilyen hallgatókat érintő kérdésről.

FOK írta: somogyi andreaFok HÖk elnÖk


IMPLICIT TANULÁSVIZSGÁLATA ADHDBAN

Egy kutatóegyetemen tanulva a félévek teltével az ember egyre inkább úgy érzi, neki is illendő lenne becsatlakoznia a tudományos életbe. Ha amellett döntöttünk, hogy az egyetemi “kötelező körök” után maradt (nem túl sok) energiánkat még szeretnénk hasznosan befektetni, fontos, hogy olyan feladatot válasszunk magunknak, ami tényleg érdekel minket és szívesen foglalkozunk vele - nehogy felesleges tehernek érezzük majd. Ha végre keresgélni kezdünk a témák között, rögtön szembesülünk a ténnyel, hogy a rengeteg kutatás közül nagyon nehéz választani. A diák vagy egy tanárt keres fel, aki valamiért megnyerte a szimpátiáját, vagy egy témakör körül tapogatózik. Mi az utóbbit választottuk.

írta: Bognár zsóFia És kristóF emese

Csak annyi volt a fejünkben, hogy a neurológia is érdekes, a pszichológia is, és tudtuk, hogy a gyerekek aranyosak. Így jutottunk el az ElTE Pszichológiai intézet Nyelv és Emlékezet kutatócsoportjához és ott Németh Dezső docenshez. Még a neuropszichológia tárgyon belül is sok lehetőségünk volt, végül egy önálló kutatás elindítása mellett döntöttünk, amiben egy már igazolt elméletet dolgozunk fel újra, gondolunk tovább. A kutatásunk célja a figyelemhiányos, hiperaktív gyerekek implicit tanulásának és az információ konszolidációjának összehasonlítása egészséges gyerekek hasonló folyamataival. Ha sikerrel járunk, az eredmények felhasználhatóak lesznek olyan oktatási módszerek kifejlesztésében, melyek nem csak a “direktben való, tényszerű” tanulást használják fel, hanem a gyerekek akár úgy is tanulhatnak, “hogy szinte észre sem veszik”.

tudomány & technológia


Az ADHD az egyik leggyakoribb gyermekkori pszichiátriai kórkép; egy egyesült államokbeli epidemiológiai kutatás szerint iskoláskorú gyerekek között 3-5%-os a 6 hónapra vonatkozó prevalenciája. Általában korai gyermekkorban, legjellemzőbben 3-4 évesen manifesztálódik, és a fiúkat gyakrabban érinti, mint a lányokat. sokszor jelenik meg más társbetegségekkel együtt; például magatartási zavarok, depresszió, szorongás, Tourette-szindróma, diszlexia, bipoláris zavarok mellett.

ADHD-ban kimutatták egyes agyi területek normálistól eltérő működését, melyek összefüggésbe hozhatóak a jellemző tünetekkel. Fontos kiemelni, hogy ADHD-ban nem a túlzott aktivitás a problémák eredete, hanem hogy impulzivitás vezérli a cselekedeteket. A gyerekek feledékenyek, szétszórtak lehetnek, változó a figyelmük, mindig valami új ingert keresnek. Nehezükre esik ráfokuszálni vagy tartósan foglalkozni olyan gondolatokkal, amelyek külső eseményekhez köthetők, így nehéz ezek alapján eljárniuk. Tanulnak az aktuális eseményekből, de nehezükre eshet azokat múltbeli történésekkel összekapcsolni, vagy egy lehetséges következményt

előre megjósolni. A célkitűzésben és terveik megvalósításában hátráltatja őket, hogy nem tudják figyelmen kívül hagyni azokat az eseményeket, melyek zavarják ezen célok megvalósítását. A DsM-iV-definíció tovább pontosít, miszerint ADHD-n belül három különböző csoport különíthető el a domináló jellemvonások alapján. Így az egyik csoportra a jellemző a lobbanékony, impulzív viselkedés, a másikra főként a koncentráció zavara, a harmadikra pedig inkább a nyugtalan viselkedés.

Az említett jellemvonásokhoz kapcsolódóan több kutatási eredményt is felmutattak már az agyi funkciók különbözőségére. Általánosságban elmondható, hogy a frontostriatalis és cerebellaris strukturák térfogatbeli és ezáltal aktivitásbeli csökkentségét mutatták ki, valamint többek között csökkent arousalt és regionális agyi véráramlásbeli különbségeket rögzítettek a normálishoz képest. Mivel a véráramlás „hiperfrontalitása” a normális agyra jellemző, a „hipofrontalitás” ADHD-ban magyarázat lehetne az alacsony centralis arousalra. A frontostriatalis strukturák fontos szerepet játszanak a cselekvés megválasztásában, továbbá

az önszabályzás a prefrontalis kéreghez, a középagyi és a kisagyi régiókhoz köthető. Az említett eredmények tehát magyarázatul szolgálhatnak több viselkedésbeli jellemvonás kialakulásának mikéntjére. További bizonyíték, hogy az ADHD-ban terápiásan bevált Ritalin (methylphenidate) például a kutatások szerint növelte a homloklebeny illetve a nucleus caudatus területén a véráramlást.

Munkánk fókuszpontjába az ADHD-s gyerekek tanulási készségeit helyeztük, hiszen ez a fő frontvonal, ahol egy iskolás nehézségei megmutatkoznak. Azért is érdemes kiemelten foglalkozni ezzel, mert ma már ismeretes, hogy a tanulásnak explicit és implicit formája létezik (azaz tudatos és tudattalan), azonban az iskolában az explicit, tényszerű tanulás kerül előtérbe.

Kutatásunk alapjául egy már korábban alátámasztott hipotézis szolgált (Barnes és munkatársai: Two forms of implicit learning in childhood ADHD), miszerint még ha rosszabb is az ADHD-s gyerekek explicit tanulási készsége, az implicit tanulási készségük hasonló az egészséges gyerekekéhez. Mi ezt az eredményt azzal szeretnénk kibővíteni, hogy


“

vizsgáljuk a tanulásban szintén nagyon fontos szerepet játszó konszolidációs folyamatot is - azaz a tanulást követő pihenési fázis utáni teljesítményt - amelyben már a pihenési fázis során létrejött információrögzítés is látszik.

A tanulási készségek felmérésére játékos számítógépes és szóbeli feladatokat adtunk a gyerekeknek. A legtöbb lényege, ami a “hagyományos” tanulást vizsgálta, az azonnali és késleltetett visszaidézés volt: egyre több számot kell megjegyzni egymás után, egy Corsi-kocka nevű eszközön a térbeli memóriát tettük próbára; valamint a képernyőn mutatott szavakat és képeket kell azonnali és egy idő múlva visszaidézni. Vizsgáljuk azt is, hogyan használják a nyelvet (például mennyi töltelékszót használnak vagy egy adott kategóriában mennyi és milyen jellegű szavakat sorolnak fel). Egy feladattal nézzük, hogy az alany mennyire kockázatvállaló személyiség, ezzel kapcsolatban is érdekes korrelációkra számítunk. A legfontosabb feladat, amivel az implicit tanulást nézzük: az AsRT.

Az AsRT (Alternating serial Reaction Time Task) lényege, hogy a képernyőn látható négy mező egyikében látszólag véletlenszerű sorrendben felvillan egy alakzat, melynek mozgása valójában több rejtett szekvenciát követ. Egy példamintázat: ”Először az 1. mezőben bukkan fel az alakzat, aztán egy random mezőben, utána a 2. mezőben, majd egy random mezőben, azután a 3. mezőben, majd egy random mezőben.” és ez a minta később ismétlődik. A gyerekek feladata, hogy mindig ahhoz a mezőhöz tartozó billentyűt nyomják meg, amelyikben az alakzat megjelenik, lehetőleg minél gyorsabban és pontosabban. Az esetek legnagyobb részében az alany nem veszi észre a rejtett szekvenciát

az alakzat megjelenési sorrendjében. Nem tudja azt megnevezni az egyre konkrétabb kérdésekre sem (“észleltél valami furcsát?” „Valami szabályszerűséget?” „Ha megmondjuk, hogy volt szabályszerűség, meg tudod mondani, hogy mi volt az?”). Mindemellett azonban az alany teljesítményében javulást észlelünk, egyre gyorsabban nyomja le a megfelelő billentyűt, mintha úgymond a keze ráállt volna a jó megoldásra, tehát implicit módon történt a tanulási folyamat. A mi részünkről újítás volt a korábbi vizsgálatokhoz képest, hogy ezt a feladatot kétszer végeztettük el a

gyerekekkel: a másodikat 24 órával az első után, ennek megfelelően az eredményekben várjuk a konszolidációs folyamat utáni jobb teljesítményt.

Milyen sikereket várunk még a TDK munkától a kutatás eredményein kívül?

A tudományos rész mellett sok szervezésbeli és kommunikációs fogást is tanulunk. Mivel közvetlenül mi vesszük fel és tartjuk a kapcsolatot a gyerekek kezelőorvosával és szüleivel, fontos, hogy pontos és hiteles tájékoztatást adjunk. A szülőkkel való beszélgetés során fel kell kelteni az érdeklődést, a

hajlandóságot a vizsgálatban való részvételre. Ami talán mindennél fontosabb: meg kell találnunk a közös hangot a 7-16 éves gyerekkel, le kell kötnünk a figyelmét kétszer 1-1,5 órára - ami ADHD-s gyerekeknél időnként nagy kihívás. sok esetben segítségünkre van a szülővel való rövid beszélgetés, amiből tanulhatunk néhány fogást a gyermekhez; megtudjuk, mennyire kell hozzá óvatosan közeledni, várni hogy ő nyisson felénk, vagy milyen módszerrel motiválható. A hangulat akkor jó, ha a gyerek a játékokat élvezi, sikerélménye van. Persze bármikor abbahagyhatja a vizsgálatot, fontos figyelni, mikor van szüksége egy

kis szünetre, beszélgetésre, motivációra. Jó ha úgy érzi, a vizsgálat az ő kedve szerint folyik (itt alkalmazva a “mikor kéred a szurit, ebéd előtt vagy ebéd után?” technikát - persze szuri nélkül).

A munka kellemetlenebb része a szervezési feladatok ellátása. A szülők felkeresése, időpont egyeztetés, dokumentáció. A munka megkezdése előtt az Egyészségügyi Tudományos Tanács etikai engedélyén túl hozzájárulást kellett kérnünk a kórház igazgatóságától és etikai bizottságától, az orvosoktól, a szülőktől és

a gyerekektől - ami sok papírt és időt emésztett fel - de így legalább beleláttunk abba is, hogy kell egy kutatást úgy megszervezni, hogy jogilag is védve legyünk minden szempontból.

Mindent összevetve a TDK munkánkat tudományosan és emberi szempontból is élvezzük és szívesen töltünk vele időt. Az igazi sikerélmény az, mikor látjuk; a gyerekek élvezik, hogy együtt játszunk, csak rájuk figyelünk - szívesen jönnek vissza a következő napon is - a szülők pedig hálásak, hogy ezzel a problémával foglalkozunk.

A frontostriatalis strukturák fontos szerepet

játszanak a cselekvés megválasztásában,

továbbá az önszabályzás a prefrontalis kéreghez,

középagyi és a kisagyi régiókhoz köthető.


Vitamin. Ez az a szó, amely napjainkban majdnem olyan sokszor mosolyog vissza ránk a színes hirdetőtáblákról, mint a Coca-Cola felirat. Mégis, ha kérdezősködnék egy buszmegállóban, még a tájékozottabb válaszadók közül is kevesen tudnának természettudományos értékű definíciót adni. sokan kapásból rávágnák: „vitamin az, ami kell a szervezet működéséhez”. Ez így igaz. Azonban ennek a kritériumnak eleget tesz egy gáznemű elem, az oxigén is. Minden állat (és növény) szervezetének szüksége van rá, hiszen az eukarióta sejtek mindegyike bizonyos tápanyagok „elégetésével” nyer energiát. Tehát az a gázkeverék, amit belélegzünk, 21% vitamint tartalmaz? Az interjúalany erre talán így korrigál: „a vitaminok táplálékban találhatók”. Ez szintén igaz kijelentés. Tegyük fel, hogy van nálam egy alma, amit jóízűen rágcsálni kezdek áldozatom faggatása közben. Mindeközben mit fogok hasznosítani a gyümölcsből? Először is víz, szénhidrátok, szervetlen ionok szívódnak fel. Ezek nélkül sem lehetne élni. De vajon „vitaminnnak” tekinthetjük-e az előbb felsoroltakat? itt már jó esély van rá, hogy megkönyörülünk a felénk sugárzó értetlen-kérlelő tekintet tulajdonosán, és megkockáztatjuk a szakszerű magyarázatot. Per definitionem, a vitamin olyan kis molekulájú szerves vegyület, amelyet

EZERARCÚ A-VITAMINavagy mégIscsak megtanulhatunk

fütyülnI a sárgarépától?az adott szervezet nem tud előállítani (a rendelkezésére álló „építőelemekből”) önnön enzimkészletével; mással nem helyettesíthető, de elengedhetetlenül szükséges egyes meghatározott funkciók betöltéséhez, így mindenképpen külső forrásból kell bejutnia. A vitaminok egy vagy több biológiai folyamat kivitelezésében vesznek részt, méghozzá olyan folyamatokéban, amelyek nem mehetnének végbe más módon.

A vitaminokat már a XX. század elején két csoportba sorolták: kezdetben A-vitaminnak nevezték a zsírban-, és B-vitaminnak keresztelték a vízben oldódót. Hamarosan kiderült, hogy mindkét betű több komponenst takar. A „zsíros szekció” vizsgálata során először elkülönített anyag azonban nem csak kronológiailag volt befutó (meg is tartotta „csoportjának” nevét), de az is beigazolódott, hogy az A-vitamin szerepe a gerinchúrosok (Chordata) törzsétől kezdve olyan univerzális jelentőségű az állatvilágban, hogy méltán érdemelte ki első helyét a „vitamin ABC”-ben.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a konvencionális A-vitamin elnevezés mai fogalmaink szerint már nem egyetlen vegyületet, hanem vegyületcsaládot jelöl. Ezen vegyületeket retinoidoknak nevezzük. A retinoidok béta-jonon molekularészt és konjugált kettős kötésrendszerrel rendelkező tetraterpén láncot tartalmaznak; utóbbi a molekulák jellegzetes színéért, illetve a speciális energetikai viszonyokkal rendelkező

kötésrendszer gerjeszthetősége folytán azok fényérzékenységéért felelős. Fontosabb azonban, hogy mindkét vonás – a gyűrű és a lánc - részt vesz a vitaminhatás kialakításában.

A retinoidok provitaminokként - melyek leggyakoribb formája a sárgarépában is megtalálható béta-karotin-, valamint úgynevezett preformált A-vitaminként, - retinol formájában – szívódnak fel. A felvett provitamin és vitamin hatása között jelentős különbség van. A retinoidok és előanyagaik felhalmozódhatnak a nehezen ürülő zsírraktárakban és a májban. A provitamint ennek ellenére korlátlan mennyiségben bevihetjük (a sárgarépa valószínűleg csak fulladásos halált okozhat), mert állatokban lényeges biológiai funkciója nincs, míg a „kész” vitamin, amely már jelentős hatással rendelkezhet, túladagolva halálos lehet! Erre egy sarkkutató szomorú esete hívta fel a figyelmet: 1913-ban Xavier Mertz kényszerű utolsó

írta És aFelVÉteleket kÉszítette: Vnm Flóra


vacsorája nem volt más, mint egy szánhúzó kutya mája. Mint később bebizonyosodott, a sarki állatok májában hihetetlen mennyiségben akkumulálódik a retinol. Mielőtt azonban kidobnánk az uzsonnára bekészített májkrémes kenyeret (hacsak nem jegesmedvéből készült), megjegyzem, hagyományos háziállataink belsőségei messze nem tartalmaznak toxikus mennyiséget.

A retinol, jóllehet már önmagában képes bizonyos folyamatokat mediálni, egy oxidációs folyamatsorban sokkal aktívabb vegyületté, retinsavvá alakulhat. Maga a retinsav, mivel nagyon bomlékony vegyület, nem mozog jelentős mértékben sem a vérben, sem a szövetekben - megteszi ezt helyette a stabilabb retinol, amely apoláris molekula lévén sejten kívüli szállítófehérjékhez kötődik (pl.: RBP, albumin). A szállítófehérjék nem csak járművéül, de testőréül is szolgálnak a retinolmolekulának (stabilizálják),

ezen felül speciális receptorfehérjékhez kötődve irányíthatják egy – a receptorral rendelkező – adott sejtpopulációba juttatását is.

A bekerült retinol ezután a sejt igényei szerint alakulhat tovább: vagy zsírsavakkal kapcsolódva (észteresítve) raktározódik, vagy pedig retinsav lesz belőle és valamilyen hatást vált ki. Azt, hogy végül melyik utat „választja”, bonyolult szabályozási hálózat irányítja. Ezt a rendszert kívülről jövő impulzusok és maga a végtermék, a retinsav befolyásolja. utóbbi fokozza a retinol észteresítését, így több kerül a raktárakba, ahelyett, hogy felhasználódna. A retinsav negatív visszacsatolással állítja be önmaga állandó koncentrációját – legalábbis fiziológiás körülmények ( és dózisok) között. A retinol retinsavvá való oxidációja két lépésben zajlik. Először retinal képződik, majd a retinalból továbboxidálódva retinsav. A folyamatsor kulcslépése a retinal retinsavvá konvertálása. Ezt több

izoenzim katalizálja. ugyan a reakció végterméke ugyanaz, ezek a dehidrogenáz enzimek különböző hatásfokkal, elhelyezkedéssel (szervezeti, szöveti és sejtszinten is) és szabályozással működnek. Feltételezik, hogy az adott enzimek meghatározott szállítófehérjéknek címzik a „futószalagról lekerült” retinsavat, így előre determinálhatják annak felhasználását is.

A retinsav – a többi apoláris vitamin és hormonmolekulához hasonlóan – úgynevezett magi receptorokon keresztül fejti ki hatását, amelyek meghatározott DNs motívumokat ismernek fel. Ez élettani értelemben azt jelenti, hogy a retinsavat kötött – így aktivált – receptor közvetlenül a magi DNs-en hatva befolyásolhatja gének kifejeződését vagy éppen elcsendesítését, már ha azok rendelkeznek a fent említett bázisszekvenciával (retinoid responsive element - RARE). Jelenleg több száz ilyen retinsavra érzékeny gént

RALDH1 (retinal dehidrogenáz-1) felnőtt egér agykérgében,Alexa594 fluoreszcens szekunder antitesttel festve


ismerünk. Ez is mutatja, hogy milyen általánosan fontos molekuláról van szó. Már az ivarsejtek képződéséhez és éréséhez (spermatogenesis, oogenesis) is nélkülözhetetlen, szintúgy az embrionális struktúrák kialakításának szinte minden lépéséhez. Persze születésünk után is rabjai maradunk.

sokat vizsgálták az idegi struktúrákra való hatását. Nem csak az embrionális idegrendszer fejlődésében, hanem az érett idegszövet morfológiájának és működésének fenntartásában is kulcsfontosságú. Egyfajta „túlélő faktora” a neuronoknak: szükséges életben maradásukhoz, normális funkciójuk betöltéséhez. segíti az új szinapszisok kialakítását és a már meglévők megtartását, így lényeges szerepet játszik olyan komplex, központi idegrendszeri folyamatokban, mint a memória, a tanulás vagy épp az oxigénhiány okozta sérülés utáni idegi regeneráció.

A retinsav másik kiemelt – s éppoly összetett –célpontja az immunrendszer. Potenciálja a T-lymphocyták és más immunsejtek érését, bizonyos géntermékek mennyiségének szabályozásán keresztül „kordában tartja” a gyulladásos folyamatokat.

Kutatócsoportunk azt tűzte ki célul, hogy e két szervrendszert „egy kalap alá hozva”, neuroimunológiai folyamatokban vizsgálja a retinsav képződését és szerteágazó hatásait. Vizsgálataink során arra keressük a választ, hogy a közvetlenül intracranialisan indukált gyulladás milyen hatással van a központi idegrendszer endogén retinsavmetabolizmusára. Mivel valóságos kulcsszereplője egy seregnyi folyamatnak, bármilyen érzékelhető szintváltozás jelentős változásokat okozhat az idegi és immunműködések lefolyásában. Korábbi méréseink során igazoltuk, hogy a felnőtt agyi liqorból egy

speciális analitikai eljárással (HPlC) a retinsav mennyisége pontosan kimutatható. Ez azt bizonyítja, hogy érett idegrendszerben a liquor, mint diffúziós közeg, lényeges lehet a neuronok megfelelő retinsavellátásában. Fontos megjegyezni, hogy a felnőtt retinsavszintézis színhelyei intracranialisan nem mások, mint az agyhártyák és magát a liquort termelő agykamrai érfonatok. Amellett, hogy ezen képletek nagy felületen keresztül választhatnak ki retinoidokat a folyadéktérbe, fontos határstruktúrát alkotnak, így jelentős szerepet játszhatnak a periféria és az agy neuroimmunológiai kommunikációjában is. Akár koponyán belül, akár kívül söpör végig a „gyulladásos tűzvész”, a két oldal között élénk párbeszéd zajlik. Az agyi erek -„békeidőben”- jól záródó védőfalként alkotják a vér-agy gátat. Ez a védvonal gyulladásos stimulus hatására megnyílhat, így a vérből immunsejtek áramolhatnak be az agyba, küzdelemre és „ölésre” készen. Ennek nyilvánvalóan fontos szerepe van a kórokozók elpusztításában, kontroll alól kikerülve azonban jelentős kárt tehet a károsító hatásokra érzékeny neuronokban. A retinsav, mint neuroprotektív, elharapódzó immunfolyamatokat féken tartó és az agyi endothelréteget zártabb állapotban tartó hatóanyag nagyon fontos szerepet játszhat a destruktív hatások megelőzésében. Eddigi eredményeink alapján

azt várjuk, hogy egy markáns gyulladásos stimulus során az agyhártyák és az érfonatok retinsavtermelése fokozódik, így előzve meg az immunrendszer „pürrhoszi győzelmét”.

Ma a drága gyógyszerek korát éljük. Az ilyen mechanizmusok felfedezése és leírása azonban óhatatlanul arra irányítja a figyelmet, hogy akár egy megfelelően dozírozott vitamin, vagy hatékony, de olcsón előállítható és így bárki számára hozzáférhető vitamin analóg kiegészítő terápiát vagy akár alternatívát jelenthet olyan elterjedt neurológiai kórképek kezelése során, mint például a sclerosis multiplex, az agyhártyagyulladás vagy a stroke. Megfontolandó lenne az A-vitamin származékokon alapuló terápiás módszerek sokkal szélesebb körű tesztelése.

Addig is, míg eljutunk a biztonságosan alkalmazható retinoidokig; büntetlenül élvezhetjük a béta-karotin tartalmú zöldségek áldásos hatásait és elhitethetjük magunkkal, hogy a megfelelő provitaminszint biztosításával elegendő retinsav képződik ahhoz, hogy egészséges idegi működésünket kihasználva megtanuljunk elfütyülni egy dalocskát…

RALDH1 felnőtt egér agykérgében,

Alexa594 fluoreszcens szekunder antitesttel festve


TÁRGYIASULTEVOLÚCIÓ

Az elmúlt néhány évben sokszor és szándékosan helyezkedtem megfigyelő pozícióba. A látottakat és

hallottakat – utcai jeleneteket, beszélgetéseket, híreket és kapcsolatokat elemezve és kiértékelve erős a gyanúm,

hogy van valami az emberben, ami időtlen: szellem – intellektus. Ennek megfelelő törvények szerint élünk

erkölcsi relativizmusban, akaratban, kívánságban. Lehet, semmi nem változott. Semmi, csak a díszlet: az evolúció tárgyiasult. Salamon király durván 3000 éves

megállapítása jut eszembe: Quid est quod fuit ipsum quod futurum est quid est quod factum est ipsum quod

fiendum est nihil sub sole novum nec. “Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs

semmi új a nap alatt.”

Az ember evolúciója a technológiák fejlődésében és a tudományok folyamatos előretörésében figyelhető meg. A létrehozott tárgyi vívmányok az ember képességeinek kiterjesztését, korlátainak átértelmezését és a hatalom megerősítését szolgálják. Az ember tehát létrehozott és működésben tart egy materializált teremtést, mely teremtés egy folyamatos emberi teljesítmény, aminek megfelelően a tárgyak fejlesztés alá kerülnek, piaci versenyre kelnek egymással és szelektálódnak. Ez a tárgyiasult evolúció, mely egyrészt súlytalanná teszi a biológiai evolúciót, mivel gátat szab a természetes szelekciós erőknek, másfelől viszont át is

írta:Fekete aimie

veszi annak szerepét: mesterséges szelekcióba kezd.

A legszembetűnőbb különbség a biológiai és a tárgyiasult evolúció között az utóbbi sebessége és ingerintenzitása, mely komoly fizikális és pszichés terhet helyez az emberre. Cunctae res difficiles non potest eas homo explicare sermone non saturatur oculus visu nec auris impletur auditu. „Minden dolog fárasztó. El sem tudja mondani az ember. szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani.”

érthető módon a tárgyiasult evolúció relatíve rövid időn belül képes forradalmian új technológiákat előállítani, mivel nem rendelkezik

olyan kódolt korlátokkal, mint a biológiai evolúció az emberben. Míg az ember által előteremtett tárgyak függetlenné válnak a gyártási utasítást eredetileg „magában hordozó” személytől, (mert annak ismerete tárgyiasult módon örökíthető át), addig az emberben a gének hordozzák a „gyártási technológiát”, melyet kizárólag természetes vagy mesterséges biológiai úton képes változtatni és átörökíteni. Ebből következik, hogy a tárgyiasult evolúcióban a fejlesztési pontok sokkal hozzáférhetőbbek, míg az emberi szervezet képtelen lépést tartani a mindennapokba (tehát adott egyed természetes


“A tÁRGY FEJLŐDIK, AZ EMBER

PEDIG KÖRNYEZETTÉ VÁLIK; AZ EMBERNEK KELL ALKALMAZ-KODNIA A „TEREMTMÉNYEK”

(tERMÉKEK, TÁRGYAK) ÁLTAL ALAKÍTOTT KÖRNYEZETÉHEZ.

AZ EGYENLET TEHÁT ELSZEMÉLYTELENEDIK.

környezetébe) beépülő technológiákkal anélkül, hogy az „eszközhasználó ember” egyensúlya bizonyos területeken fel ne borulna.

A természetes egyensúly megbomlása megnyilvánul az adott tárgy vagy technológia egyenlőtlen eloszlásában is, melyet rengeteg materiális faktor határoz meg, mint például az adott régióra vonatkozó politikai, gazdasági és kulturális status quo. A tárgyiasult evolúció tehát nem populációkra terjed ki, hanem csak bizonyos csoportokra egy adott populáción belül – a szelekciós erő tehát nem feltétlen az életerősebb vagy alkalmasabb, hanem a tehetősebb és tulajdonképpen szerencsésebb egyedeket fogja a rendszerben előnyben részesíteni, fenntartani.

A Homo technomanipulatus belső repair mechanizmusainak hatásfoka nem elégséges ahhoz, hogy e gyors tárgyiasult evolúcióval lépést tartson; jelentős degeneratív trendek jelentek meg a populációban, melyeket a tárgyiasult evolúció bizonyos kereteken belül akár normalizálni is képes, így esetenként a degeneráció csak a segédeszközök elvételekor válik szignifikánssá, esetleg akkor sem (magas vérnyomás, lúdtalp, rövidlátás). A tárgyiasult evolúcióhoz kapcsoltan is működik repair mechanizmus: az orvostudomány, mely tudományt szintén az ember tart fenn és fejleszt, mint magát a tárgyiasult evolúciót. érdekes különbség viszont, hogy míg a biológiai evolúció repair mechanizmusai utólagos korrigálást valósítanak meg, addig az orvostudomány eszközei között ott van a prevenció lehetősége is és feladata gyakorlatilag a szelekció gátlása.

A biológiai evolúció egyik alaptétele, hogy az egyed

alkalmazkodik a környezetéhez, és a környezeti hatásokra adott válaszának megfelelően túlél (fejlődik) vagy szelektálódik. A tárgyiasult evolúció esetében ez az egyenlet nem csak megfordul, de módosul is: a tárgy fejlődik, az ember pedig környezetté válik; az embernek (és a természetnek) kell alkalmazkodnia a „teremtmények” (termékek, tárgyak) által átalakított környezethez. Az egyenlet tehát elszemélytelenedik.

Elszemélytelenedik az ember is. A tárgyiasult evolúcióban fenntartott trendeknek kíván megfelelni: divatot követ a ruházkodásban (vagy annak hiányában), a luxus elektronika használatában, a táplálkozásban, a szórakozásban és a művelődésben - akár kapcsolataiban is. Bizonyos értelemben tehát elesik az önazonosság lehetőségétől, annak genom alapú és szellemi értelmében is – kibontakozása és fejlődése is részlegesen

tárgyiasul: személyiség helyett sablont dolgoz ki, ami külső hatásokra válaszul cserélhető. Az alkalmazkodás felszínessége és mesterkéltsége pedig belső feszültséget kelt, melyhez a tárgyiasult evolúciót kibontakoztató társadalmi nyomás társul. A Homo technomanipulatus ismét segédeszközökhöz fordul, nem önmagában keresi a megoldást, hanem tovább hajtja magát a tárgyiasult evolúció versenyében, önmanipulációt alkalmaz: a kör bezárul.

Az ember cselekedetei az állatokéhoz viszonyítva tudatosabbak (ideális esetben

tudatosak), és ennek a tudatnak (szellem vagy intelligencia) köszönhető, hogy az ember sokkal kevésbé helyhez és időhöz kötött. gyakran eszembe jutnak Dr. szikla Károly szavai: „minden határokat az ember talált ki magának,


hogy eligazodhasson a világban”. Hogy mennyire igazi ez az eligazodás vagy mennyire manipulált, az egy újabb érdekes kérdés a fejlődéstörténetünkben, mivel az embernek első sorban az ismeretei korlátozottak. Ehhez paradox módon társul információéhsége (kíváncsisága?), melynek belső igényéből fakadóan alakítja ki és tartja fenn a tárgyiasult evolúciót is. Végső soron minden „termékünk” és próbálkozásunk arra szolgál, hogy függetlenítsük magunkat az „élet törvényétől” (legyen az biológiai szelekció vagy mindenható isten) saját önző vagy önzetlennek vélt érdekünkben. Ezért technomanipuláljuk a környezetünket, de nem sokat tudunk tenni az ellen, ami „kezdettől fogva belénk van írva”1, így az egyén szintjén lépést tartani sem vagyunk képesek a tárgyiasult evolúcióval. Mutatóinkat önmanipulációval próbáljuk javítani.

Az önmanipulációnak több formája is jelen van ebben a problémakörben: ilyen a gyógykezelés, orvosi beavatkozások; mesterséges megtermékenyítés vagy fogamzásgátlás, a genetikai manipuláció illetve az önmanipuláció legáltalánosabb formája: a fiziológiás adottságok és képességek alternálása. utóbbi a hétköznapokban is „normalizált” gyógyszer- vagy kávéfüggő, rendszeres alkoholfogyasztó, szélsőséges esetekben pedig a drogok széles választékával élő és kísérletező Homo biomanipulatus.

A tárgyiasult evolúció sebessége az ismeretek folyamatos halmozásával egyre gyorsabbá válik. Az ember sok esetben csak akkor képes helyt állni, ha stimulálja önmagát. A koffein és a nikotin a legáltalánosabb formái az önstimulációnak. Amivel nem számolunk stimulációs szereink életvitelszerű használatakor az maga a tény: aktív életszakaszunkat a természetes regeneráció terhére hosszabbítjuk meg. A tudatlanságunkkal mindig visszaélnek: ha valamit nagyon sok ember által elfogadottá teszünk, előbb-utóbb társadalmi szinten is elfogadottá válik, ebből nem feltétlen következik, hogy az a valami ‘jó’. sokat akarunk markolni és minél gyorsabban. A hosszútávon jelentkező káros hatásokat viszont már sokszor nem is azonosítjuk e komplex „túlcivilizált” rendszer hozadékaként, amiben élünk. A potenciális életidőnk a sejtjeinkbe van írva – a gén adja a lehetőséget, a minket érő környezeti hatások pedig indukátorként vagy inhibitorként viselkednek, de a potenciális életidőből csak elvenni tudnak, hozzátenni 1| “Azt állítod tehát, hogy amit ő tud rólunk, az kezdettől fogva belénk van írva?” Mészöly Miklós: saulus

nem. Bár isaac Asimov 200 éves ember koncepciója nem feltétlen marad elérhetetlen távolságban a tudomány előrehaladásával, mégis kisebb nagyságrendben gondolkodva igen sokat képes az életminőségünkön rontani az a tudatlan felelőtlenség, amivel az ember alkoholizál, fogamzásgátol vagy bármilyen módon „gyógyszereli” magát. Olyan ez, mint az oxigénadósság – később megfizetünk érte.

Mindeközben ’a’ természetes környezet sokszor elég lenne már ahhoz, hogy a tulajdonképpen túlélésre edzetlen szervezetünket kiszelektálja. A fejlettnek nevezett társadalmakban már nem a fizikai erő a legmeghatározóbb tényező a párod megnyerésében, a karriered sikerében vagy a hatalom megszerzésében és megtartásában, hanem szellemi képességek egész sora vált jelentékenyebbé. „Ami biológiai szempontból a hasznos életkor vége, az gyakorlatilag a kezdete az átruházott evolúció szempontjából leghasznosabb életszakasznak.” (BiOlOgiKON) Az nyer, aki a tudásával, a karizmájával vagy éppen a pénzével minél nagyobb teret hódít és minél több embert képes megnyerni magának. Az ember létrehozta a tárgyiasult evolúciót, a tárgyiasult evolúció pedig megformálta a tárgyiasult embert.

Ajánlott irodalomCsaba györgy: BiologikonSemmelweis Kiadó (2009)


a kapcsolatrendszer jelentősége a medIkusok sIkereI és

kudarcaI mögött

Két év után is élénken emlékszem rá, hogy amikor a rettegett második év elején az egyik nagy alapozó tantárgyból a tárgy tanulmányi felelőse lett a gyakorlatvezetőm, az első gyakorlatunk azzal kezdődött, hogy szembesített minket az intézet legfrissebb bukási statisztikáival. A csoportunkból egy vagy két embernek illett volna kudarcot vallani a tendenciához hűen, ha jól emlékszem, ezt a kvótát abban a félévben pontosan teljesítettük is.

A bukás számai ijesztően magasak voltak a szemünkben, és akkor nem csak én akadtam meg itt, aki addigra már jócskán fulladoztam a csírázó kisebbségi komplexusban, de a megbízhatóan jól teljesítő csoporttársaim is elidőztek a számolgatással. szinte leplezetlenül néztünk egymásra, mintha mindannyian azt találgatnánk, hogy ki az az egy vagy kettő. ő? Vagy ő? Vagy… én? De ez utóbbi gondolat egy rendes orvostanhallgatóban azért mégsem szokott felmerülni, mint

reális eshetőség. A téma szakértői szerint általában még akkor sem, amikor a kudarc már a küszöbön áll.

Kétségtelen, hogy egymás sikerére legtisztább rálátása maguknak a csoporttársaknak van, és vannak helyzetek, amikor a kudarcot nem bonyolult megjósolni, most azonban tekintsünk el az olyan váratlan nehézségektől, mint egy komolyabb egészségügyi probléma, a családi, magánéleti traumák, valamint a rossz anyagi helyzet. A bukás hátterében sokszor nem a megfelelő elkötelezettség hiánya áll - a külföldi felmérések többsége pedig leszögezi, hogy még azok között a medikusok között is, akik végül elhagyják az orvosi egyetemet, ritkán van szó arról, hogy hiányoznának azok a szellemi adottságok, amelyeket a tananyag elsajátítása megkövetel. Ahogy sikeres orvostanhallgató ismérve sem feltétlenül a magasan átlagon felüli intelligencia − az információfeldolgozás módja, a tanulásmódszertan, az

KÖNNYEBBENBUKHATSZ, HA A LAKÓTÁRSAD BÖLCSÉSZÍRTA: GeRGics enikő

karrier


időgazdálkodás sokkal inkább kulcsfogalmak −, az a medikus, aki alulmarad, tehát nem szükségszerűen bír szerényebb képességekkel vagy kevesebb elhivatottsággal, mint jól teljesítő társai.

Mégis úgy tűnik, létezik az orvostanhallgatóknak egy kudarcot vallani hajlamos típusa, de legalábbis vannak szempontok, amelyek alapján a bukás kockázata valószínűsíthető.

Caven s. Mcloughlin ohiói iskolapszichológus megfigyelte, hogy a medikusoknak ebben a csoportjában nagyobb számban fordulnak elő nők és etnikai kisebbségek tagjai, valamint olyan hallgatók, akik koruknál vagy iskolázottságuknál, egyéb előképzettségüknél fogva kirívó példának számítanak. Egyetemi társaiknál gyengébb kapcsolati tőkével rendelkeznek, ritkán tagjai tanulókörnek, nincs tanulópartnerük, esetleg szociálisan hátrányos helyzetűek, ezenkívül az is jellemző, hogy a családjukban nincs hagyománya az orvosi pályának, illetve hogy a lakótársaik nem orvostanhallgatók. A Mcloughlin által - egyébként szubjektív megfigyelések alapján - felvázolt kockázati csoport tagjai tehát valamilyen jelentős szociális hátrányossággal küzdenek, vagy legalábbis az orvostársadalomban gyengébb az integrációjuk, mint sikeres társaiké.

Nem nehéz belátni, hogy a jól kiépített kapcsolatrendszer fontossága kiemelt az orvosi egyetem évei alatt az egyén sikerei mögött. Az elméleti modul során megkezdődő pályaszocializáció egy


olyan zárt világot alakít ki, amelyben a korábbi kapcsolatok fenntartása nehézkessé válik. Az egyetemre való bekerülés, az új környezet és a bizonyos értelemben új életforma mellett itt az orvosi pálya misztifikációja a nem egészségügyi kötődésű ismerősök szemében, a medikusok kevés szabadideje is nagy mértékben hozzájárul ehhez az egyébként természetes folyamathoz. A tanulmányok mellett gyakran egyedül az egyetemhez kötődő kapcsolatok tűnnek hatékonyan fenntarthatónak.

Egy ilyen zárt, szinte izolált közegben természetesen a társas támogatottság jelentősége még inkább felértékelődik. Az orvostanhallgatók sikereiben a szociális tényezők fontosságára már 1988-ban publikált vizsgálati eredményeiben Robert l. Hendren pszichiáter is felhívta a figyelmet.

Hendren 41 problémás orvostanhallgató sorsának alakulását figyelte a george Washington university school of Medicine and Health sciences intézményben. A hallgatókat korábban megállapított kockázati tényezők alapján választották ki, szerepet kapott többek között a nem, a kor, a rassz, a felvételi teszten elért pontszám, a korábban felvett sikertelen kurzusok és megfigyelt személyiségjellemzők is. A hallgatók legjellemzőbb nehézségét azonosítva négy különböző csoportba sorolta őket, a siker mutatója pedig a későbbi (évismétléstől független) diplomaszerzés volt.

Az első csoportnak szakmai téren mutatkoztak hiányosságai, ez vonatkozhatott a szellemi képességekre, a vizsgakészségekre,

az időbeosztásra és -szervezésre, valamint a gyenge háttértudásra is, 57 százalékuk teljesítette az egyetemet. A második csoportnál személyes problémákat figyeltek meg, fokozott szorongás, ingadozó motiváció, önbizalomhiány akadályozta őket a tanulmányaikban, és a kérdéses időszakban még a legközelebbi személyes kapcsolataikban is megéltek valamiféle stresszt. 71 százalékuk sikerrel vette az akadályokat - egyúttal ez a csoport mutatta a legnagyobb hajlandóságot arra is, hogy ajánlott esetben pszichoterápiás segítséget is igénybe vegyen. Az első két csoportban azonos arányban, a sikeres medikusok fele ismételt évet.

Külön vették górcső alá azoknak a hallgatóknak a tanulmányait, akik mind az első, mind a második csoportra jellemző, tehát szakmai és személyes gondokkal is küzdöttek, ők szintén 71 százalékban értek el sikert.

A harmadik csoportba azokat a hallgatókat sorolták, akik nehezen teremtettek kapcsolatot

a hallgatótársaikkal, az egyetemi oktatókkal és dolgozókkal, és összességében mind baráti, mind munkakapcsolatok kialakítására kevésbé voltak fogékonyak. Közülük mindössze 8 százalék szerzett diplomát, tizennégy hallgatóból csupán egyikük.

Hendren vizsgálati csoportjának relatív alacsony létszáma ellenére az eredmények elgondolkodtatóak, a kapcsolatteremtés jelentősége minden bizonnyal nagyobb, mint azt feltételezni lehetne. Ebben az esetben arra is jó esély van, hogy kialakuljon egyfajta ördögi kör. Az orvostanhallgatónak, aki megbukik, gyakran ez az első komolyabb kudarc, ami életében éri. Ez a megrázkódtatás

Mcloughlin szerint már önmagában is elég ahhoz, hogy mellőzzék egyetemi társaik társaságát, érdeklődésük saját tanulmányi előremenetelük, az egyetem visszajelzései iránt lankad, gyakran akkor sem kérnek tanácsot az oktatóktól, amikor ennek számukra való fontosságát felismerik, ez a folyamat pedig odáig fajulhat, hogy az egyén mindenféle

az orvosi diploma megszerzésében a közösség és a személyes-, illetve

munkakapcsolatok szerepe legalább annyira döntő fontosságú lehet, mint az önismeret, elhivatottság, céltudat,

valamint a hatékony tanulási technikák és a jó időbeosztás

“


tanulmányokkal kapcsolatos tevékenységből kizárja magát, tehát még inkább a közösség peremére szorul.

Mcloughlin másik érdekes, bár szintén bizonyítás nélkül maradt kijelentése, hogy a bukásra ítélt orvostanhallgatók nem kevésbé elkötelezettek a siker iránt, mint jól teljesítő társaik; a különbség szerinte az, hogy míg utóbbiak képesek magukra majdani orvosként gondolni, szerinte előbbiekre jellemző, hogy mindössze orvostanhallgatóként próbálnak megfelelni, és ennél nem látnak messzebb.

Ez a látásmód a tanulási módszereikben is megfigyelhető: megtartják a korábban a középiskolai tanulmányok során elsajátított és ott valóban különösebb erőfeszítés nélkül is sikerrel használt technikákat, sokszor hiányzik a lényeglátás, az összefüggések megtalálása. Mcloughlin azonban úgy véli, ez a kevéssé hatékony metodika sok medikus esetében sikerrel működik is, amennyiben az egyénben megvan a kellő akarat és kitartás, hogy a részekben elsajátított anyagot ismételje és újra ismételje, ahányszor csak szükséges. A hatékony tanulás tehát végső soron nem feltétel, elég a kellő önfegyelem.

A kérdés viszont változatlanul áll: ha a pszichológus vélekedése helyes, miért azonosulnak ezek a hallgatók nehezebben választott hivatásuk, a jövendőbeli orvos szerepével, ha orvostanhallgatóként sikerrel szocializálódnak? Hogyan függ össze ez a bukás valószínűségével? Oka vagy következménye-e, esetleg egyik sem?

Medikusnak lenni még a társadalom egyre kevésbé

az önismeret, elhivatottság, céltudat, valamint a hatékony tanulási technikák és a jó időbeosztás. Csakhogy amíg utóbbiak jelentősége abszolút evidens, a szociális tényezőkkel ritkábban számolunk, pedig lehet, hogy érdemes lenne, az érintetteknek legalábbis mindenképpen, hiszen a kudarc patológiájának megismerése egyben a siker kulcsát is jelentheti.

zárásképpen és útravalóul: idén először a madármászás hagyományos betűcsoportjai között felbukkant a kemény öniróniával Csúszómászók névre keresztelt csapat, ahová az orvosi kar megkezdésének évszámától függetlenül csatlakozhattak a 2014-ben harmadéves hallgatók. A második év befejezése a madármászás tradíciójának keletkezése óta változatlanul nagy vízválasztónak számít az egyetemi életben, a csapattagok közül azonban többen a saját bevallásuk szerint el sem mentek volna, mert úgy érezték, nem ismerik eléggé jelenlegi évfolyamtársaikat, nem kötődnek egyik betűhöz sem olyan mértékben, hogy szívesen csatlakoznának a csoporthoz. A Csúszómászók idén a fogorvosi kar hallgatóit leszámítva a legnagyobb létszámú csoportot alkották.

megbecsült orvosképe mellett is kétségtelenül nagy dolog, a tágabb környezet szemében - több más, kevésbé hízelgő benyomás mellett - lenyűgöző, tekintélyt parancsoló. Egy ilyen attribútum könnyen válik az egyén öndefiníciójának részévé, és még ha időközben változik is az érdeklődése, elhivatottsága, nehezen válik meg az identitás egy ilyen elemétől. Valószínűleg kevés nemzetközi gazdaságot, ipari formatervezést vagy művészettörténetet hallgató egyetemista azonosítja a saját személyét kar és szak alapján, ez az orvosképzés során azonban automatikusan, szinte a felvételi percében megtörténik. Talán ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a végül diplomát nem szerzett orvostanhallgatóknak még egy nemzetközi fóruma is létezik a közösségi médiában. Több hozzászóló húsz-harminc év után sem dolgozta fel igazán ezt a kudarcot, pedig későbbi szakmájukban sikeresnek érzik magukat.

lehetséges, hogy a magukat jellemzően orvostanhallgatóként, de nem jövendő orvosként azonosító medikusok esetében a hiányzó hivatástudat a probléma gyökere? Ekkor azonban egyúttal azt is feltételeznünk kellene, hogy a bukások mögött pályaalkalmatlanság áll. Márpedig nem kevés medikus bukik, ismétel, diplomát szerez és végzi a munkáját. Alkalmatlanok lennének rá? Aligha.

Annyit mindenesetre ki lehet jelenteni, hogy az orvosi diploma megszerzésében a közösség és a személyes-, illetve munkakapcsolatok szerepe legalább annyira döntő fontosságú lehet, mint

Forrásirodalom:

Caven S. Mcloughlin, Ph.D.: Characteristics of Students Failing Medical Education: An Essay of Reflections (Med Educ Online, 2009)

Robert L. Hendren, D.O.: Predicting Succes and Failure of Medical Students at Risk for Dismissal (Journal of Medical Education, 1988)


Hadd mondjam el, kedves hallgatótársam: tévedsz. saját magad (tovább)képzésére mindig kell, hogy szakíts időt és energiát.

Ötödéves fejjel ismét beültem egy nyelviskola megkopott padjaiba, heti kétszer négy órában – mert ha már játszunk, játsszunk nagyban. Minden kedd és csütörtök estémet egy Erzsébet körúti gangos bérházból átfaragott, oktatóteremnek csúfolt szobácskában töltöm: és be kell, hogy valljam, tetszik. Örülök, hogy belevágtam – a minden órán

ellenünk (vagy értünk?) elkövetett kegyetlen szódolgozat ellenére –, és abban is egészen biztos vagyok, hogy következő szemeszterben is folytatni fogom.

Első és legfontosabb tapasztalás: a sikerélmény. Könnyen, gyorsan és gördülékenyen megy a nyelvtanulás – főleg az egyetemen tanult szakterületek mellett. Meg kell reszkíroznom a kijelentést: kikapcsol. Pihentet. Felfrissülést jelent valami egészen mást tanulni, mint a gyógyítás legkülönfélébb

EGY NYELVLECKE MINDIG BELEFÉR!

Évek óta halogatod, hogy újra leülj nyelvet tanulni? Jó

volna felfrissíteni, de mikor? Mindennap szembesülsz vele,

hogy rongyolódik az a vért izzadva született nyelvtudás –

majd legyintesz, hogy erre nincs időd, és mész tovább?

szakterületekre kiterjedő fortélyait.észre sem vesszük, de az első két

évben akaratlanul is, félig-meddig elsajátítunk egy új nyelvet – a latint –, s ahogy azt tudjuk, csak az első két nyelven nehéz túljutni. utána az ember kialakít magában egy sémát, és a további nyelveket erre felfűzve, egyre rövidebb idő alatt, egyre nagyobb hatékonysággal sajátítja el.

Belátom, nem biztos, hogy mindenkinek beleillik az egészséges világképébe, hogy saját szórakoztatására nyelveket

írta: BarBaliCs Viktória


Egy rohanó világban élünk – mondják sokan – azonban az adventi időszak közepén, egyre közeledve a Karácsonyhoz mindannyian lelassítunk kicsit, átgondoljuk mi történt az elmúlt időszakban, mi az, ami boldoggá tesz minket, s miért vagyunk hálásak.

Minden nap törekszünk arra, hogy jobbak lehessünk: jól sikerüljön a következő demó, eredményes legyen a kutatómunkánk, oldjuk meg az előttünk álló akadályokat, stb. ilyenkor általában arra fókuszálunk, hogy magunkat építsük, majd elégedetten summázzuk, hogy „igen, ismét valamivel több lettem”. Azonban leendő orvosként a környezetünkre is érdemes figyelni, számos lehetőség áll előttünk, hogy egy közösséget és ez által másokat is építsünk. A Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete egy olyan közösség, ahol minden nap tehetünk valamit másokért, önzetlenül, nem csak karácsonykor. immár több mint 450 orvostanhallgató gondolja úgy, hogy tenne valamit a társadalomért. Célunk, hogy a gyerekek ne féljenek az orvosi vizsgálat során, visszaszorítsuk a felelőtlen alkoholfogyasztást, minden középiskolás tudjon és merjen alapszintű újraélesztést nyújtani, csökkenjen a nem kívánt terhességek száma és a nemi betegségek

tanuljon. Ez esetben keress egy célt. Egy időpontot. Miért akarod? Mihez szükséges? Mikorra?

Csak hogy saját berkeinkben maradjunk: nem jön rosszul az Erasmus-programokhoz sem a nyelvismeret. Egy alapfokú vizsgáért öt pont, egy középfokúért tíz, míg egy felsőfokúért tizenöt, maximálisan pedig ötven pont adható. Könnyen megszerezhető pontoknak tűnnek, főleg annak tudatában, hogy egy féléves TDK-munkáért egy, egy féléves demonstrátori munkáért pedig két pont jár.

s ha már a kiutazásnál tartunk: a legtöbb ország elvárja az angol és/vagy a német nyelv ismeretét, de vannak helyek, ahová csak francia, spanyol, dán, holland vagy épp svéd nyelvismerettel utazhatunk.

A tudományos diákköri munkáról már nem is beszélve! Ki ne találkozna nap, mint nap idegen nyelvű cikkekkel, amelyek oly szép halomba rendezve állnak az íróasztal legtávolabbi sarkán, várva a pillanatot, hogy egyszer majd lesz munkakedv lefordítani őket…

A távolabbi jövőre kitekintve pedig úgy gondolom, sem egy kongresszuson, sem egy állásinterjún, sem pedig egy esetleges klinikai oktatói munka vagy külföldi munkavállalás során sem fogjuk tudni nélkülözni minimum egy idegen nyelv ismeretét.

Továbbra is kérdés maradt a hogyan és mikor? Ha máskor nem találsz rá időt, ötödévben fogsz, garantálom. Nem lesz mentség. sem újabb kifogás. TDK-munka, klinikai munka, mentőtiszt-képzés és megannyi egyéb teendő mellett is bele fog férni az idődbe. Még ha ezek mind együtt szerepelnek a naptáradban, akkor is. Csupán a szemed alatt egy árnyalatnyival mélyebb szarkaláb fog rá emlékeztetni reggel, amikor a tükörbe nézel, hogy ma eggyel több napirendi ponttal kell megbirkóznod…

CSODÁK MINDEN NAP avagy egy önkéntes egyesület hétköznapjai a Semmelweis Egyetemen írta: kókai JUdit

terjedése, az elhízás mértéke és a kardiovaszkuláris rizikó redukálódjon, ne éljenek tévhitek a tumoros megbetegedésekkel vagy éppen a szervdonációval kapcsolatban. Valamennyi programunk során ezeket a célkitűzéseket tartjuk szem előtt, s hétről hétre lehetőség van aktív részvételre. Tagjainkat minden héten hírlevélben értesítjük az aktualitásokról, s a széles palettából mindenki kiválaszthatja a számára leginkább testhezálló programot. Az egyetemi kötelezettségek mellett nem könnyű időt és energiát fektetni az önkéntes programokba, azonban hiszem, hogy megtérül az így feláldozott idő.

A gyerekek őszinte nevetése a Teddy Maci kórház során, az érdeklődő kérdések egy-egy prevenciós óra után, a csillogó szempárok mellkas kompresszió gyakorlásakor, egy kötetlen beszélgetés egyetemünk tanáraival, néhány hálás tekintet a karácsonyi adományok átnyújtásakor. Mindez a rohanó világ mércéjével mérve nem sokat jelent, azonban lelassítva ezekért a pillanatokért lehetünk igazán hálásak, s egy-egy program után azt mondhatjuk „igen, ma is valamit átadtam, s több lett a világ”.

ilyen apró csodákban van részünk nap mint nap, kívánom, hogy minél többen átélhessétek ezt!

BOEBU

DA

PE

ST

I ORVOSTA N H A L LG ATÓK

EGY

ES

ÜLE

TE


műhely

Valahogy ez az egész úgy kezdődött, mint a futás. so-sem szerettem úgy igazán olvasni – eltekintve persze attól a néhány különösen sikeres könyvsorozattól, me-lyek köteteit pár nagyon rövidnek tűnő nap alatt beda-ráltam, amint megjelent az új rész. Ezeken kívül nagyon ritkán került könyv a kezembe. Csak hogy visszatérjek a kezdeti hasonlathoz: a futással még ilyen viszony-ban sem voltam, egyenesen utáltam a mozgásformát. Majd felismertem a telefonomban rejlő lehetőséget, és elkezdtem mérni a kilo-métereket.

Valami hasonló tör-tént az olvasással is. Amint valahogy bele le-hetett csempészni némi technikai újdonságot, az egész érdekesebb lett számomra. Nagyjá-ból egy éve történt meg először, hogy a telefo-nomon végigolvastam egy regényt. A telefonon olvasás azonban erősen szuboptimális könyv-fogyasztási forma, de egyfajta hídként veze-tett át engem az e-book olvasók világába.

Persze rögtön lehet mondani, hogy miféle megszentségtelenítése ez a könyveknek, a gondosan kiválasztott tipográfiának, a kézzel rajzolt fejezetkezdő iniciáléknak. Hol marad így az új könyv illata, lapozáskor az oldalak surranó hang-ja, majd a befejezést követő dicsőségteljes kihelyezés a könyvespolcra? számomra ez az egész mégis teljesen másról szól.

Hogy miért nem szerettem olvasni? A válasz igen egyszerű: hozzáférhetőség. E sorok írása közben éppen-séggel eszembe juthatna, hogy én bizony ma este még el szeretném kezdeni olvasni Tolkien történetét ‘Frodóról

meg a gyűrűről’, de a könyvtár este tizenegykor már ré-gen zárva, saját példányom pedig nincs. Így legalább másnapig kénytelen leszek várni, felülni a füstös buszra és a füstmentes villamosra, beballagni a könyvesboltba, leemelni az áhított példányt a polcról, fizetni a kasszá-nál, és kezdődhet az olvasás. De persze az esetek több-ségében nincs másnap pont két órám arra, hogy könyvet vegyek, vagy beszaladjak érte a könyvtárba - megindul a halogatás, és napokkal, hetekkel később is csak fek-

szem esténként az ágyam-ban, és erősen gondolok arra a díszített borítóra, meg az író előszavára; mintha ott lenne mindez nálam.

Ekkor siet segítségünkre a huszonegyedik század és adja kezünkbe az e-book ol-vasót – két kattintás az in-terneten, esetleg egy gyors banki tranzakció, és máris izzíthatjuk a fantáziánkat, ha ez egyfajta pavlovi reflexként még nem következett volna be. és ez egy előny még csak a sok közül. De csak hogy a legegyszerűbbekkel kezdjük, vegyünk egy példát. éppen Frodó utolsó heroikus küz-delmeiről olvasunk, mikor megtámad minket egy ‘deus ex machina’, és rögtön meg

kell szakítanunk az olvasást, pedig már csak néhány ol-dal maradt hátra a történetből – indulni kell otthonról. A következő kiszemelt áldozat legyen a példa kedvé-ért Tolsztojtól a Háború és béke. A buszon persze nem szeretnénk olvasnivaló nélkül maradni, ezért az indulás előtti két percben gyorsan keresünk egy kisebbfajta bő-röndöt, hogy minden kötetet magunkkal tudjunk vinni.

A nem is olyan távoli jövőben – nevezzük jobbára jelennek -, ahol a könyv illata már spray-ből érkezik; ott egyszerűen csak bedobjuk a táskánkba a kedvenc

NÉHÁNY GONDOLAT AZ OLVASÁSRÓL írta: kraUsz mátÉ

kÉP: ResZkeTő RÓBeRT


könyvolvasónkat, ahol a világiroda-lom klasszikusaitól kezdve egészen kortárs művekig bármit megtalálha-tunk, és nyugodt lélekkel sétálunk ki a buszmegállóba, mert tudjuk, hogy csak az akkumulátor élettartama vá-laszthat el az olvasás élményétől.

Persze ezek mind csak preferen-ciák. semmiképpen sem szabad te-metni 2014-ben a papír alapú iro-dalmat. Hiszen alapvetően mindkét formának egyetlen célja van: a tartal-mat – legyen az epika, líra, publicisz-tika – eljuttatni az olvasóhoz. A prob-léma sokkal inkább abban rejlik, hogy van-e elég olvasó, akarunk-e olvasók lenni. A forma? A forma, “mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.”

MAgADBAn KUTATSZ...magadban kutatsz, hogy meleget találjszétsöpröd belsőd, ott pislákol egy lángkedvesen szólsz hozzá, el ne enyésszenszavad gyújtótűzként gerjeszti fel

kirobban belőled, pusztít mindenholtápláléka te vagy, megy, merre mutatodszelíd domboldalra, bárány legelőreott hagysz tüzes katlant, bégetésük falakba égve

galambot látsz, csőrében vízcseppelmost elszenesedett emlék, sistergő üzenettelkezek nyúlnak feléd, hogy lázadat oltsáküszkös próbálkozás, pernye, izzó parázs

baráthoz szólsz, kiégett lélek válaszoltenyered nyújtod, hamu, mit kezed markola szavak, miket kiejtesz, zsarátnokot teremnekmáglya vagy, kegyetlen tűzhenger

távolban felhők gyűlnek, arra veszed utadlépteid nyoma élettelen talaja zápor illata vezet előreha odaérsz, majd ő ad meleget

kezemet kékbe tettem, hogy eget fessekde a Hold nem engedte, hogy befejezzemhát, ezüstöt fogtam, udvarát kihúzni akartamde a nap jött hangosan, ezüstből készíts aranyatmost itt állok, kezem kék és aranyszívem szürke, szememben zavartestem lassan zöldben világítszentjánosbogár bontja szárnyait

KEZEMET KÉKBE TETTEM...

Az egyetemi tanár is csak ember. Ez nem mindig egyértelmű, ezért lázasan igyekszünk bizonyítékokat gyűjteni arra nézve, hogy a ka-tedra Olympus-fennsíkján beszélő lények hozzánk hasonló hús-vér teremtmények. Különösen a vizsgaidőszak közeledtével nehéz ezt belátni…

A kétkedők meggyőzésére voltunk hát olyan bátrak, és megpróbáltunk bizonyítékot szerezni oktatóink emberi mivoltára.

Decemberi számunkban a Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élet-tani Intézet docensének, Dr. Ivanics Tamásnak verseit olvashatjátok.

ÍGY ÍRNAK ŐK


[rovatcím]


kultúra

VIVIAN MAIERA XX. század egyik leghíresebb fotósa lehetett volna, de

munkáira csak az elmúlt években figyeltek föl. Remek alkotásai az internetnek köszönhetően hamar bejárták a világot, ám ezt a művész maga sajnos már nem érhette meg. Vivian Maier története csupa rejtély és misztikum,

mely csak arra várt, hogy fölfedezzék.

Vivian Maierről nem sokat tudni. Magányos farkasként élte le életét, család és közeli barátok nélkül. Nincsenek titkos naplók vagy eldugott följegyzések sem, melyek segíthetnének személye pontos megismerésében. Az igazi Vivianről már csak régvolt ismerősei és alkotásai mesélnek.

Alkotásai, melyeket szó szoros értelemben föl kellett fedezni, mivel ő maga sosem publikálta azokat. szenvedélyes fotós volt, de nem hivatásos. A tehetségéről árulkodó képei láttán nem is gondolnánk, de mindennapi betevőjét egyszerű dadusként kereste meg.

Amerika-szerte több családnál is megfordult. Az ő beszámolóik alapján Vivian egy rendkívüli mód különc és távolságtartó teremtés volt. Állandóan férfi ingeket viselt és bárhol is vállalt munkát, a számára elkülönített, kulccsal zárható szoba mindig alapfeltételként szerepelt munkaadói felé. Valós és metaforikus zárkózottságának eredetét azonban a múltjával együtt teljes homály fedi, mivel a személyét érintő konkrétumokról

soha nem beszélt senkinek. Furcsa szokásaitól eltekintve azonban mindig elégedettek voltak munkájával, mivel a gyermekek iránt kellő szigorral és szeretettel viseltetett. A fényképezés viszont munkaidejében is állandó prioritást élvezett. A közös séták során nyakában mindig ott lógott megbízható Rolleiflex fényképezőgépe, exponálásra készen, hogy még véletlenül se maradjon le a fontos pillanatokról. Vivian azonban nem holmi családi fotókat készített. Vérbeli utcafotós volt.

Képes volt a megfelelő témák megragadására a városi élet mindennapos forgatagában. Fényképein tükröződik szociális érzékenysége, kísérletező szelleme és olykor még abszurd humorérzéke is. Hacsak ösztönösen is, de tudta, hogy mit és miért csinál. Mindezt bizonyítják az előtereket, fényviszonyokat rendszeresen és aktívan kihasználó kompozíciói.

Vivian képein megfigyelhető még egy-két kompozíciós sajátosság, melyek inkább fényképezőgépének

ÍRTA: ResZkeTő RÓBeRT

a tehetség olykor váratlan helyről érkezIk


egyedi fölépítésének köszönhetőek. ilyenek a képek négyzetes formátuma, tónusokban való részletgazdagsága, illetve a kompozícióiban vissza-visszatérő alsó perspektíva. Ez utóbbi jelleg, a gép működési elvéből adódott (fölülről kellett a keresőbe nézni és a kamerát nem kellett az archoz emelni), ami az eszközt egyúttal arra is kíválóan alkalmassá tette, hogy egyfajta ‘kémkameraként’ az utca embereinek minél őszíntébb reakcióit rögzítse. De még mielőtt zsenialitását teljesen az általa használt gépnek és az egyszerű véletlennek tulajdonítanánk, érdemes megjegyeznünk, hogy korábban említett tudatossága

A modernkori tündérmese 2007-ben egy raktár aukción kezdődik, ahol is a fiatal történész John Maloof a készülőfélben lévő könyvéhez keres archív fényképeket. sikeresen licitál egy hatalmas doboznyi filmnega-tívra, ám a friss szerzemény nem váltja be a hozzá fűzött reményeit, így a filmekre további porosodás vár. Azonban egy idő után elkezdi furdalni a kíváncsiság és másodjára is átfutja a negatívokat. laikusként nem tudja, hogy a fényképek képviselnek-e bár-milyen eszmei értéket, ezért kísér-letképp feltölt egy párat az internet-re. A fényképek elképesztő sikernek örvendenek és virális mód kezdenek terjedni, ami a média érdeklődését is fölkelti. Mindez csak még tovább fokozza John kíváncsiságát, aki vé-gül egyszemélyes kutatómunkába kezd, hogy minél többet tudjon meg a titokzatos fotós személyéről. A

VIVIAN MAIER NYOMÁBAN

film ezen kutatómunka követésén keresztül mutatja be nekünk Vivan Maiert.

Egy dokumentumfilm legfonto-sabb eleme az érdekes alaptörténet. Ez utóbbin ugyan sokat dobhatnak a látványos elemek és a jó történetve-zetés, de ha a választott téma nem kelti föl a nézők érdeklődését, akkor hiábavaló minden igyekezet. itt a biz-tos alapoknak köszönhetően szeren-csére nincsenek ilyen problémák.

Azonban legyünk őszinték, a film nem tökéletes. John Maloof igyekszik a saját történetét elmondani, ami-vel nem is lenne különösebb gond, de sajnos saját narratívája sokszor túlnő a keret szerepén és önfénye-zésbe megy át, így nem vezeti, ha-nem megtöri az elbeszélés folyamát. Olyannyira, hogy a film nézése során többször megkérdőjelezhető a hősi-es küldetéstudat, és fölmerül, hogy a

feltehetőleg erre a területre is kiterjedt. ugyanis nem véletlen, hogy ez volt választott eszköze, ahogy az sem, hogy annak jellemzőit képeinek előnyére tudta fordítani.

élete során több mint 150 ezer képet készített, bejárta az egész világot, de az anyagi jólét és a siker mindvégig elkerülte. Pedig mára már az utóbbi évek egyik leginkább fölkapott fotósa, kinek életével és munkásságával könyvek és filmek tömkelege foglalkozik. De Vivian ezt már nem élhette meg. 2009-ben hosszas hanyatlás után és szegénységben hunyt el. Egy képéért manapság több ezer dollárt is megfizetnek.


képek publikálása mögött csak pusz-tán anyagias érdekek húzódnak. Ez bizony komoly hiba, de ha jóhisze-műek vagyunk, akkor összeesküvés elméletek helyett ezt betudhatjuk az elsőfilmes rendező tapasztalatlan-ságának.

De visszatérve az alapokhoz; mégis mi az, amitől ennyire megra-gad minket a Vivian Maier-sztori? Az egyszerű válasz az, hogy szeretjük a feltörekvő tehetségekről szóló törté-neteket. újra és újra hajlandóak va-gyunk könyvet ragadni vagy moziba menni, hogy az általuk közvetített tanulság megnyugtató motivációt nyújtson fáradt mindennapjainkban; a kitartó munka előbb-utóbb meg-hozza gyümölcsét. A főbb cselek-ménypontok többnyire azonosak, csak a körítés változik. Vivian töké-letes karakter ebből a szempontból, akivel könnyedén azonosulhatunk.

Egy teljesen hétköznapi ember, a föl nem fedezett tehetség, aki bárme-lyikünk lehetne. Az egyetlen tragikus csavar, hogy ő maga még azelőtt el-hunyt, hogy munkásságát fölfedez-ték volna. és bár e tény kétségkívül elszomorító, mégis további meg-nyugvásul szolgálhat a nézők szá-mára; valamilyen mértékben mégis mind hagyunk valamilyen nyomot magunk után. Akár kisebbet, akár nagyobbat. Miképp Vivian Maier is.

Finding Vivian Maier (2013)dokumentumfilm, 83’rendezte: John Maloof, Charlie Siskel

“SZENVEDÉLYES, DE NEM HIVATÁSOS

FOTÓS VOLT


Mi, akik inkább az irodalmat, festé-szetet, színházat ismerjük, nem is tudjuk, hogy hányadán álljunk ezzel a műfajjal.Az első találkozás a balettel -mint mindenben- nagyon fontos. A hatás belevésődik az emberbe, bármilyen előjellel. A balett egy speciális ér-zelmi-értelmi látványvilág. színpadi műfaj, közvetítő anyaga az emberi test, amit pedig közvetít az az em-beri lélek, és mindaz, ami azon túl van. Befogadása, értelmezése és szeretete azon múlik, hogy a néző lelkében, értelmében és testében mi játszódik le a darab nézése, hallga-tása közben, mit vált ki mindaz, amit a táncos a színpadon a testével, a mozgásával tesz. Mondhatnám azt is, a balett a nézőnek maga az abszt-

rakció, de természetesen a koreo-gráfia által pontosan meghatározott és szuggerált keretek között. Minden lépés kiszámított és megtervezett, ez még akkor is igaz, ha soha nincs két egyforma előadás. Az absztrak-ció érzelmi-zsigeri és gondolati téren egyaránt hat – szerencsés esetben – a befogadót „eltalálja” egy történet, egy szituáció, egy mozdulat testi-érzelmi-hangulati-tartalmi ereje és igazsága vagy hamissága. Akár a balettirodalom nagy klasszikus al-kotásai, akár az elmúlt évtizedekben született örökérvényű koreográfiák hozzásegíthetik a nézőket a balett élvezetéhez, a műfaj szeretetéhez. Megtaníthatnak közelebb férkőzni saját érzelmeinkhez, önmagunk lé-nyegéhez. Mindegy, hogy a Diótörő

FELMÉRY LILIés a klasszIkus Balett aBsztrakcIója

írta: pásztor zsóFi

Korosztályunkban vannak olyanok, akik soha nem ülnek a félhomályban álmosító előadásokon, nem alszanak el a Mikszáth téren egy 3000 oldalas könyv felett várva a

megváltó kávészünetet, nem indulhatnak el kedd este az éjszakába egy üljünk-be-egy-sörre-találkozás után, nem

az a legnagyobb stresszforrásuk, hogy harminc tételből legyen meg minimum tizenöt, nem azzal telik gondolataik kilencven százaléka, hogy mi lesz belőlük, és legfőbbkép-

pen nem az érdekli őket az emberi testen, hogy mi ro-molhat el benne, hanem, hogy milyen emberfeletti dolgot

tudnak vele csinálni, ami egyszerre anatómiailag elképzel-hetetlen és művészileg tökéletes… Ők a balettművészek. Felméry Lilivel beszélgettem erről a teljesen más életút-

ról, a balettről.


vagy a seregi-balettek adják az első „bevésődést”, bizton állíthatom, az élmény maradandó!

Hogyan maradhat meg valami a mai világban, ami nem változik, mint a balett?A válasz nagyon egyszerű, az elő-ző gondolataim is erről szóltak. Az emberi lélek vágyai korlátlanok, a szellem mindig túl tekint a valóság történésein, a balett a maga abszt-rakciójával ezt az „emberrel egyidős” törekvést hitelesíti. A keretek ősidők óta adottak, a „szépség” utáni vágy örök. A „történeteink” minduntalan ismétlődnek. A tragédiák, szerelmi bonyodalmak –koroktól függetle-nül – megszólítják és megérintik az embert. A klasszikus balett a maga különleges esztétikai látványával és tradícióival elragad, és teljesen elvon a mindennapi bajoktól, elvarázsolt világba kalauzolva kikapcsolja azo-kat. Bekapcsolja viszont az önrefle-xiót, ahol a „szépség és a harmónia” felfedezése és megtalálása, az ámu-lat, a felismerés, a csodálkozás vagy a döbbenet a néző egyéni érzelmeit igényli. Így találkozik az örök emberi a mindennapok egyéni tapasztala-tával. A technika viszont változik, az idővel folyamatosan fejlődik.

sokszor egyféleséggel vádolják a klasszikus balettet. igaz ez? Ezt még annyira nem hallottam, ne-kem biztos nem az. Nyilván van egy

megszokott, kialakult lépésrendszer, de maguk az előadások a legkülön-bözőbb skálán mozognak. A lépések megszokottságát feloldja az érzelmi világ színessége, amit a testünkkel adunk át. Ez nagyon nehéz, hiszen egyetlen eszközünkkel, a testünkkel kell megteremtenünk az előadások színes érzelmi világát, de az biztos, hogy nekünk és a közönségnek is a legkülönbözőbb dolgokat jelenthet két külön előadás.

Hogyan adja át a koreográfia lénye-gét, szellemiségét a balettmester, elmagyarázza az érzelmet, vagy a mozdulatot mutatja meg, ami ké-sőbb azt leképezi?Először betanulom a lépéssoroza-tot, ami egy ideig nincs érzelmileg megtöltve, utána hatalmas munka beletenni az érzelmeket, a történe-tet, a saját lényemet. Persze először meg kell érteni minden mozdulat je-lentését, hogy aztán átadhassam a közönségnek. A mesternek nagy a feladata, néha tisztán technikai inst-rukciót ad, néha csak annyit mond, hogy szenvedélyesebben vagy ép-penséggel félénkebben. Ami még na-gyon nehéz, egy szerepet megérteni, megformálni, felépíteni, a darab alat-ti változásokat megjeleníteni, példá-ul Júlia szerepében először egy naiv kislányt kell formálnom, aki a darab folyamán éretté válik, és aztán az egész tragédiában végződik.

Ti mit adtok ehhez, mennyire lehet-tek kreatívak?Minden táncosnak más a szemé-lyisége és a testi adottságai. én Felméry lili vagyok, próbálom a sze-mélyiségemet minden szerepembe belevinni. Mi jó lenne abban, ha mindenki ugyanolyan Hattyú vagy Csipkerózsika lenne? Van, hogy va-

“a balett egy

speciális érzelmi-értelmi

látványvilág


lakinek valamilyen szerep jobban áll, mint a másik. Van magasabb, alacso-nyabb, líraibb alkat, karakteresebb, karakánabb külsejű, és ez megmu-tatkozik a szerepformálásainkban is. én például általában a naiv sze-repkört játszom. Például Makrancos Katában Bianka vagyok, az Anyegin-ben Olga, de ez kortól is függ. seregi lászló Júliája a szívem csücske, az első és legmeghatározóbb élmény, ami mindörökre beleégett a lelkem-be. Hálával gondolok mindazokra, akik hittek bennem és lehetőséget adtak Júlia megformálására.

Mi a te különlegességed? Mi az, ami rád illik? Mi az a szerep, amit meg tudsz jeleníteni? Miután bekerültem a táncművésze-tire, ami kilencéves képzés volt, sok lehetőséget kaptam, amivel éltem is, ilyenek voltak a versenyek és kurzu-sok. A táncos világ nagyon szűk kö-zeg, ismerjük egymást, hallunk egy-másról, vagy éppen láttak valahol, hogyan táncolok. Tizennyolc évesen eltáncolhattam egy ösztöndíjjal seregi Júliáját, és így bekerültem – mint címzetes magántáncos – az Operába, ezután jöttek a szóló sze-repek egymást kö-vetve, de voltam karban is, mindig igyekeztem tisztes-séggel végezni az aktuális feladatom. A tehetségemet föntről kaptam. Azt adják, nem te-remtődik magától. A testi adottságok nagyon fontosak: ki mennyire vékony, könnyű, milyen a lábadottsága, de ezért nagyon sokat kell dolgoznunk, sajnos a test magától nem néz ki úgy, ahogy szeretnénk. és főleg nyáron kell odafigyelnünk az alakunkra, ami-kor nincs munka.

Hogyan formál maga a tánc? Miben változtathatja meg a jellemed egy szerep, mit tanulhatsz belőle?Ha nem így alakul az életem, biz-tos más ember lennék. Először is kilencéves korom óta így élek. Mi, táncosok hamar növünk fel, a pálya rövidsége miatt. gyerekként reggel-től estig iskolában voltunk, nem volt szabadidő bringázni, nem mehettünk bulizni. zárt közösségben nőttünk fel, aminek a mai napig része vagyok. Ez hatalmas biztonságérzetet ad, persze hátrányai is vannak, és most már tudatosan figyelek arra, hogy le-gyenek külső kapcsolataim, és ne le-gyek „szakbarbár”. Másodszor a siker és a kudarc formál a legjobban, mint embert, és ez sok mindenre nagyon hamar megtanított, a kapcsolataim-ban is ritka az őszinteség, és kevés az igazi mély barát.Csak a megélt, átélt élményeket le-het kamatoztatni. Amit a magánélet-ben megtapasztalok, azt könnyebb színpadra vinni. Amit megéltem, abba tudok kapaszkodni, abból tu-dok meríteni. Nem feltétlenül a sze-relemről van szó, mert azt mindenki ismeri, tapasztalta, persze könnyebb egy olyan Rómeóval táncolni, akiért

dobog az ember szíve. Nehéz va-lamit a semmiből, tapasztalat nélkül felépíteni, a már megélt élmény hitelesít, fedeze-tet ad. Nyilván ha valaki az Anna Kareninát táncolja, a magánéletében még nem ugrik a vonat elé. Persze

az eljátszott szerepekből is lehet tanulni. és persze vannak szerepek, amikhez meg kell érni.

Mi volt eddig a legnehezebb felada-tod?

számomra a Júlia próbái voltak a legnehezebbek, mivel ez volt az első komoly főszerepem, és az első olyan is, ahol egy igazi lelki folyamatot kel-lett felépítenem. Fizikálisan A rosszul őrzött lány, ahol végig a színpadon kellett lennem, és ráadásul végig spiccen ugrálnom. De minden próba-folyamatban vannak hullámvölgyek. sajnos elég kishitű vagyok, és gyak-ran el tudom veszteni a magamba vetett hitet, de soha nem kételked-tem, hogy ezt akarom csinálni.

Miben vagy te más, mint egy átlag ember, játszol-e a hétköznapjaidban szerepeket, mint a színészek?szerintem táncosoknál nincs ilyen. itt, ahogy veled kávézom, nem ját-szom szerepet. Kevésbé vagyunk olyan közismert személyek, mint a színészek, de más is az, amit mi csinálunk. A balett, akárcsak egy sportbeli teljesítmény, hatalmas fizi-kai megerőltetés. Egy előadás után örülünk, ha hazajutunk, annyira kifá-radunk. Nincs is lehetőség rá, hogy a mindennapokban mást adjunk, mást közvetítsünk magunkról, mint akik vagyunk. A klasszikus balettben a fi-zikai és a színészi teljesítmény kéz a kézben jár. Csak együtt jelentik, azt, amit. Persze ami más, az az, hogy napi szinten életünk elég nagy része a külsőség körül forog, tízéves korunk óta azt nézegetjük, hogy milyen a hajunk, milyen a tartásunk, milyen az alakunk.

Mi a célod a közönséggel, mi az a visszajelzés, aminek a legjobban örülsz?.A legjobb visszajelzés a taps, a nézők szeretete. A mesterektől, kollégák-tól, a vezetőségtől kapott dicséret is az, és a premier után esetleg megje-lenő kritikák. és persze visszajelez a saját lelkiismeret is. Mindennap „tü-körbe nézni”, ez kötelező feladat.

“Nyilván ha valaki

az Anna Kareninát táncolja, a magán-

életében még nem ugrik a vonat elé.


Nekünk azért különleges ez, mert valami olyat látunk, ami meghaladja a test és a megszokott esztétikum határait, ebből ti mennyit érzékel-tek, hogyan változtat ez meg titeket, mennyire tudatosul?Azt mi is érezzük, hogy ez egy éteri világ, az is a célunk, hogy a közönsé-get felhúzzuk, elvigyük oda, de ezt mi is megéljük azzal, hogy eggyé válunk a szerepünkkel, és egy előadás után hosszú idő magunkhoz térni, feldol-gozni, ahogy visszatérünk ebből a világból.

Vannak példaképeid? Kik a jó tánc-partnerek? Fontos az, hogy jó, köz-vetlen viszonyban, netán barátok legyetek?ilyenek Hágai Katalin, Volf Katalin, hogy csak kettőt említsek a nagy elődök közül – főiskolásként mindig megnéztem őket. De ők nemcsak példaképek, hanem tanácsadók is, akik - ha kell - segítik a mindennapi munkát. A partnerekkel való együtt-működést sok ideig tanuljuk, ehhez kell egy jó viszony, összhang, sze-rencsére én eddig csak olyanokkal táncoltam, akiket nagyon kedveltem.

A szűk közegben nyitottak vagytok-e másfelé, más érdeklődés, más em-berek iránt? Az a jó művész, aki intel-ligens? Állítólag a tánc művészete az önismeret lépcsőin visz végig, mély dolgokat is elő tud hozni, és emiatt is nyitottabbak a táncosok az egyé-niség különbözőségére?Ha egy szerepre felkészülök, utána-nézek, általában olvasok, van, hogy filmeket nézek, színházba járok. Tö-rekszem, hogy nyitott legyek. Az ön-ismeret nagyon fontos, mélyen ma-gamba kell néznem, sok mindent kell megváltoztatni, volt, amit nehezen viseltem. De változtam is. A válto-zás az élet „velejárója”. De egyben a tökéletesedés felé vezető út is. Az ember abba a bizonyos folyóba nem

tud bele lépni kétszer. Hál’ istennek. A változás egyben igazodás. A célok meghatározzák a vágyakat. A vágyak pedig a célokat…és ez jól van így…

Vannak-e kételyeid a pályáddal kap-csolatban? Vannak-e benne kivet-nivalók? lenne-e más, amit csinálni tudnál? Az nagyon kétségbeejtő, hogy van egy szakma, amit szeretek, de negy-venöt évesen abba kell hagynom, és nem is tudom, hogyan lesz tovább. szabadidőben a család, amit majd én is szeretnék, és sajnos meg is kell

élni valamiből, de a tánchoz értek, ebből élek. Remélem, megtalál majd valami, amit ugyanígy szerethetek. Hiszek az élet értelmében és ter-vezhetőségében. De kellenek hozzá szövetségesek, egyedül semmi sem megy…

Milyen előadásokra készülsz most?Jelenleg a Diótörőben táncolok. Ezt az előadást mindenkinek nagy sze-retettel ajánlom. Az Opera színpadán találkozhat vele a közönség. gyere-kek és felnőttek számára egyaránt érdekes és élvezetes.


FALUDY GYÖRGY:APÁMHOZ

esszé helyett – egy vers ürügyén töBBnyIre önmagamról, a mű keletkezéstörténete helyett a Befogadás

körülményeIről, tücskökről, hangyákról, rezonancIáról

A Málta melletti gozo szigetére egy évre elegendő olvasmánnyal érkeztem. Már hónapokkal az utazás előtt fontolgattam, milyen könyveket fogok magammal vinni, végül súlyproblémákat is figyelembe véve a következők kerültek a végleges listába: Aiszkhülosz: Drámák, leo Oppenheim: Az Ókori Mezopotámia, a szöveg vagy a korszak ősiessége miatt - Máltára utazni egyben időutazás is, rengeteg a prehisztorikus emlék; lénárd sándor: Völgy a világ végén, az önként vállalt száműzetés motívuma miatt; Vörös győző: A magyar egyiptológia története, erről tudtam, ha az utazás esetleg nem sikerül jól, akkor is örömet tud szerezni; Euphrosyne Doxiadis: The Mysterious Fayoum Portraits c. album, melyben gyönyörűen megfestett római kori múmiaportrékat lehet nézegetni; Faludy györgy: Versek, a máltai versek miatt és személyes rajongásom okán; Jan Assmann: The Mind of Egypt - ezt olvasva pattant ki a fejemből az utazás ötlete – és persze a száz év magány.

Mindezek közül szinte semmit sem olvastam el a brazíliai őserdőben otthonra talált magyar származású orvos, Milne Micimackójának latinra fordítója, lénárd sándor regényén kívül. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy egyszerűen jól éreztem magam

majdnem az első naptól fogva, ottlétem alatt nem foglalkoztam az élet nagy kérdéseivel, az utazás pont olyanra sikerült, amilyennek elképzeltem.

De miért is megy az ember egyedül egy kis máltai szigetre és főleg mit lehet csinálni majdnem három hétig egy akkora földterületen, amelyet az ember három óra alatt átér gyalog, különösen tavasszal, amikor még fürödni sem lehet a tengerben? ( Kérdezte ez utóbbit főnöknőm, Ádám Veronika.) Hát semmit. és a cél ez volt. Egy kicsit körben járni, nem haladni. létezni, csak úgy. szemlélődni. Aktívan átélni a nap minden percét. érzékelni az időt mint dimenziót, egy tömbben. Megtapasztalni, hogy milyen az, amikor az ember rendelkezésére áll egy adott időmennyiség, megszakítások nélkül, határoló tényezők nélkül.

A Puskin utcai laboratóriumban eltöltött egy év után azt vettem észre, egy virtuális valóság tölti ki a napjaimat és napi ténykedésem a következőkre szorítkozik: hány szekundumkor kell a rotenont adni, szétpukkadtak-e a mitokondriumok vagy még élnek, hány tengerimalacot kell ma megölnöm, hogyan lehet a leggyorsabban a legtöbb ábrát megrajzolni, mi hány, mi mennyi, hány százalék, a görbék lefelé tendálnak

vagy felfelé, netán nem csinálnak semmit. Mindez nem jelentett lelki táplálékot, energiatartalékaimat az utolsókig felhasználtam. Ráadásul a kutatómunka vagy labormunka? mellett semmi egyébnek nem jutott hely. Hogy mennyire elsivárosított ez az életmód, arra akkor jöttem rá, amikor a budapesti közlekedési vállalat sztrájkja miatt kísérletezés helyett egy egész napot a Falk Miksa utcai galériákban és régiségkereskedésekben töltöttem és láttam, hogy az élet amúgy nagyon is életszerű, vannak színek, illatok, az utcán vannak emberek, a Budai Vár a Margit-hídról nézve gyönyörű, sőt ott még azt is meg lehet tapasztalni, hogy a szél az ember arcába fúj. Egyszerre úgy éreztem, egy év kiesett az életemből. Az elvesztegetett időt sürgősen be kellett pótolnom és attól való rettegésemben, hogy egy egész élet el tud telni mechanikus tevékenységekkel, amihez ekkortájt- talán szüleim súlyos betegsége miatt vagy a közelgő harmincadik születésnapom ejtett pánikba?- az a felismerés is társult, hogy az idő mint kiterjedés az egyes ember számára nem végtelen - elutaztam gozora, hogy az életet elementáris mivoltában tudjam átélni, és hogy időt nyerjek (vissza).

Hogy mik voltak az elementáris élmények? A napfény, a rengeteg

írta: la Fontaine

világjáró


[rovatcím]


zöld - gozo gyönyörű zöld szigetté válik március-áprilisban, az Astoria januári szürkesége és a Puskin utcai tömb szürkés drapp hangulati hullámai után a színek szinte valószerűtlennek tűntek- a virágok, az érintetlen partszakaszok, a végtelen horizont, a hideg, a szél és a tenger. időm nagy részét azzal töltöttem, hogy sziklákon ülve bámultam a horizontot. szükségem volt a határtalanság, a behatárolatlanság érzésére. Ha az ember ezt sokáig csinálja, teljesen természetessé válik, hogy végül elvegyül az elemekkel: a vízzel, a kővel, a levegővel. Ezt egy városban nem lehet érzékelni.

legalábbis akkor ebben megnyugodtam. ilyenformán az utazás előtt a rajtam úrrá lett pánik némiképp enyhült.

Faludy versét az utolsó napokban olvastam a Máltán készült versei után. Ne menj tücsöknek, fiam! „nem hallgat tücsköt senki sem” idézi egyébként főiskolai vegyésztanár apja szavát a költő. Ki a tücsök? Aki nem dolgozik? Aki nem tesz olyat, ami hasznos, ami jó valamire, ami alkalmazható de legalábbis

megszámolható vagy aki nem gördíti tovább a hétköznapok menetét, aki nem járul hozzá merőben egzisztenciális létezésünkhöz, mindennapi boldogulásunkhoz, az tücsök?

„ …A verandánálltál, lombikjaid között,

s óvtál: ne csapjak fel költőnek,a vers nem kell ma senkinek-

s tudom-e, hogy mi lesz velem,ki bízik a bizonytalanban

s anyagját az anyagtalanbankeresi? S mennyi türelemmel

magyaráztad: a tudományjólétet, áldást hoz meg békét

s ha én is vegyésznek megyek,biztos kenyér vár rám

s mellesleg írhatok bőven verseket.”

gozo szigetén két tücsökkel is találkoztam. Az egyik tücsök festőnő, művészember. Persze soha életében nem dolgozott. Már két éve élt Máltán, amikor az őskori, föld alatti templomban, a Hypogeumban tett látogatása után elkezdett festeni.

A másik tücsök egy fiú, egy ikerpár egyik tagja. ő nem tud festeni.

Nagyapja gozoi házában él és egész nap nem csinál semmit. sörözik és beszélget a turistákkal.

Fel lehet ezt vállalni? A tétlenség miatti szégyenkezés nélkül?

Fel. Robinzoniádámból két tapasztalattal gazdagabban jöttem haza. Egy: a létezés önmagában öröm. A szürkeség ellen pedig csak egy ellenszer van: olyat érdemes csak csinálni, ami örömet tud szerezni. Hiszen az élet nem más, mint küzdelem az energiaforrásokért. Karrier, társadalmi elismerés, erkölcsi megbecsülés, a tudomány allegóriájának szolgálata nem elég. Akik ezeknek az üres eszméknek hódolnak, azoknak nem csillog a szemük.

Persze lehet, hogy csak egy tanulság van: titkon tücsökpárti vagyok.

„ A jó tanács lepergett rólam-én csak magamat követhettem,

hogy az maradjak, aki lettems így ciripeljek öregen

krónikus és gyógyíthatatlanboldogságomban, öregem.”


fun fact

Az emberi szem alapvetően hihetetlenül célszerűen felépülő szerv: a természet minden trükköt elkövetett, hogy az eltérő módon felépülő struktúrák a legoptimálisabb viszonyokat biztosítsák a látott tárgy optikai leképezéséhez. Ehhez a különböző fénytörő közegek, és szervezetünk „legátlátszóbb” képlete az üvegtest (corpus vitreum) biztosítja az infrastruktúrát. A szemgolyó (bulbus oculi) nagy részét alkotó üvegtest egyfelől térkitöltő elem, másfelől a szem belső nyomásának fenntartásával a retina biztos rögzítését biztosítja. Elnevezése csak az átlátszóságra utalva helytálló, ugyanis nem szilárd, hanem nagyrészt folyékony: állományát speciális fehérjék, szigorúan rendezett kollagénrostok és a kollagénhez rögzülő hidratált hialuronsav alkotja. Köszönhetően a csaknem 90% fölötti víztartalmának és a térbeli rendezettségének, az üvegtest kiváló fényáteresztő képességgel rendelkezik. A kifejlett corpus vitreumban – legalábbis normális esetben – nem találhatók erek. A szem embrionális fejlődése során azonban jelen vannak a fejlődő képleteket tápláló véredények. A hyaloidealis érhálózat mesenchymális eredetű, legfontosabb tagjai a látóideg felől a lencséhez húzódó vasa hyaloidea, és a lencsét körülvevő tunica vasculosa lentis. A fejlődés

során ezek az erek fokozatosan elzáródnak – az acelluláris kollagénrostok komprimálják őket – majd nagyrészt felszívódnak. érett újszülöttben már nincsenek jelen, helyüket néhány rost és egy centrális „alagút”, a Cloquet-csatorna foglalja el. Mivel azonban a szem a szervezet többi részétől fokozottan elzárt, az üvegtest maga pedig lényegében sejtmentes, a fent említett felszívódás nem tökéletes. Az érmaradványok egy része szétszóródott „törmelék”, szakszóval muscae voliantes (kedves szókép: „repülő legyek”) formájában, az üvegtest folyadékterében marad. Ezek leginkább akkor válnak láthatóvá, ha erős fény jut a szembe, hiszen a fényszóródásnak köszönhetően a retina ilyenkor fáziskontraszt-mikroszkóphoz hasonló módon alkothat képet a lebegő parányokról.

Természetesen más is okozhat ehhez hasonló, ám erőteljesebb látási tüneményt (bevérzések, retinaleválás), amit már mindenképpen kórjelzőnek kell tekinteni. A fentebb vázolt mindennapi látvány azonban ne aggasszon senkit. sőt, a magyarázat után talán máshogy gondolunk majd a kis ’homályfecnikre”. Nem ok nélkül incselkednek velünk egy napos nyári délután: arra az időre emlékeztetnek, amikor nemhogy fénye nem volt a szemünknek, de még csak ki sem nyílt a meleg sötétben...

SZEM-BETűNŐ nos, nem mondok újat azzal, hogy mindannyiunk életében előfordulnak olyan dolgok, amelyek nem kerülhetik ki a tekintetünket. ez fokozottan igaz akkor, ha magában a szemünkben vannak! valószínűleg minden ember ismerősei a látott képbe beúszó apró cafatok. a jelenlétük azonban olyannyira mellékes és megszokott, hogy kevesen kezdenek el gondolkodni a mibenlétükön és kialakulásuk okán. a kisebbségnek, akiket azonban éveken át neuraszténiába hajszolt a rejtélyen való tépelődés, most megnyugtató magyarázattal szolgálhatok. ugyan legtöbbször teljesen veszélytelen jelenség, mégis helyet kapott az orvosi szakszótárban. hivatalos elnevezése nem más, mint myodesopsia.

“HA ERŐS FÉNY JUT A SZEMBE, A FÉNYSZÓRÓDÁSNAK

KÖSZÖNHETŐEN A RETINA FÁZISKONTRASZT-MIKROSZKÓPHOZ HASONLÓ MÓDON KÉPET ALKOTHAT

A LEBEGŐ PARÁNYOKRÓL.”

írta: Vnm Flóra


programajánló

THÁliA szÍNHÁzESKüVŐTŐL VÁLÓPERIG

ÖRKéNy isTVÁN szÍNHÁzSTUART MÁRIA

MADÁCH szÍNHÁz TANULMÁNy A NŐKRŐL

Férj és feleség akár szerethetnék is egymást, csakhogy ez szinte

lehetetlen. Két dolog miatt: az egyikük a férj, másikuk a

feleség. A Thália Színház saját darabjában Feydeau utolsó hat

egyfelvonásosát egyesíti Hamvai Kornél. Vétek lenne eltitkolnom azt a tényt, hogy Feydeau saját házassága mintájára születtek a bohózatok, mely egyszerre

fájdalmas és mulatságos. 1910 körül járunk, Párizsban. gérard-

nak és Clarisse-nek túl kell élniük, hogy az inas hipnotizál, a miniszterelnök beles az ablakon,

lefekvéskor érkezik az anyós halálhíre, a gyerek nem hajlandó bevenni a gyógyszerét. Azonban a végső csapás foghúzás közben érkezik. Öröm és bánat egyben,

ahogy azt kell.

Főbb szerepekben: Csányi Sándor, Schell Judit, Tamási Zoltán, Szombathy gyula, Molnár Piroska, Fodor Annamária

Előadási napok: 2014. december 19. 2015. január 17. és 23.

Skócia és Anglia királynői zárt falak között…Kálnoky László fordítása nyomán dolgozta át Mikó Csaba Schiller darabját, majd gáspár Ildikó rendezői

munkájának köszönhetően kelt életre az Örkény Színház Stuart Máriája. A skót királynő utolsó napjait bemutató mű izgalmas

és feszült, a múlt és a jelen színei keverednek itt-ott. Dráma,

melyben mégis helyet kap a nevetés. Ez az előadás egy több mint egy 200 éves mű modern

elemekkel vegyített átdolgozása, mely könnyen emészthetővé és

átláthatóvá teszi a régmúltat. A darab 2014-ben elnyerte a

Színikritikusok díját legjobb női főszereplő és legjobb jelmez

kategóriákban.

Főbb szerepekben: Sárosdi Lilla, Hámori gabriella, Polgár Csaba, Váradi Milán, Pogány Judit, Takács nóra Diána

Előadási napok: 2014. december 29. 2015. január 04. és 25.

„Nem leszek a játékszered” „Nem vagyok ideges fő a nyugalom”

„Szeretni bolondulásig” „A szerelmet félteni kell”. Csupa ismerős dallam

köszön vissza ebben a modern musical comedy-ben. Akár a

színészekkel együtt dúdolhatjuk a régmúlt - és meglepetésként - napjaink slágereit. Az előadás

két és fél óra tömör nevetés és pityergés, mintha a rendező olyannak alkotta volna meg a darabot, mint egy női lelket,

így görbe tükörként szolgál ez a darab a fiatal és idősebb női korosztálynak is, a férfiaknak

pedig sok jó tanáccsal szolgál a -valljuk be- nem kicsit kesze-

kusza női lélek megismeréséhez. Magyar Attila narrálásában az idő csak elrepül, az előadás végén a

székemben ülve csak azt kívánom: még még még!

Főbb szerepekben: Magyar Attila, Trecskó Zsófia, Szerednyey Béla, Szulák Andrea, Polyák Lilla, Molnár nikolett, Simon Boglárka

Előadási napok: 2015. január 28-29-30-31.

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG. ÉS SZÍNÉSZ BENNE MINDEN

FÉRFI ÉS NŐ…írta: inzám Berni


A Szépművészeti Múzeumban 2015. február 15-ig megtekinthető húsz Rembrandt és három Vermeer festmény mellett több mint 100 festő összesen 178 munkája az európai kultúrában holland “arany évszázad”-ként emlegetett 17. századból.

Korábban ilyen átfogó gyüjtemény nem volt látható a magyar kiállítások történetében, továbbá még Vermeer képet sem láthatott itthon a magyar közönség. A kiállítást előkészületei 4 éven át tartottak.

A kiállítás a stockholmi nationalmuseum, az amszterdami Rijksmuseum és a Kremer Collection együttműködésével valósult meg.

JEgyEK igéNyElHETőK A sEMMElWEis

KulTúRA FACEBOOK CsOPORTOKBAN illETVE Az EgészségTuDOMÁNyi

KAR KulTuRÁlis BizOTTsÁgÁN KEREszTül.

REMBRANDTÉS A HOLLANDARANY ÉVSZÁZADFESTÉSZETE

Az Egészségtudományi Kar Kulturális referenseként nagyon élvezem a hivatalomból adódó kötelező, nagyon fárasztó színházba látogatások sorát. nyilván az utóbbi állítások nem igazak, hiszen annak, aki szereti a színházat, sosem lehet elég a komédia, sosem lehet túl sok a dráma. A következő néhány sorban szeretném ajánlani nektek azokat az előadásokat, melyeket vétek lenne kihagyni a vizsgaidőszak egy-egy lazítósabb hetében..


epilógus

january 31, 2014 at 7:57 pm

22:00 Az úgy volt, hogy az ágyszomszédom mesélte, neki havonta cserélik a katéterét - mert ez akkor, abban a helyzetben érdekes témának tűnt. Tetézte az új információt azzal, hogy látott már kétvégű katétert is. Ezt kifejezetten furának véltem, mondván, az embernek csak egy pénisze van. Ezen aztán jót röhögtünk, mire benyitott az éjszakás nővér, azt mondta “kuss” és lekapcsolta a villanyt. Kuss lett.

Az ágyszomszédom sietve bevett egy altatót, ami tette, amiről elnevezték. Nekem nem volt ilyen szerencsém, éjjeliszekrényemen csak egy zelk zoltán vers hevert, de túl sötét volt az olvasáshoz. Behunytam hát a szemem, beinhaláltam a sötétséget és próbáltam aludni.

22:30 Kigyúltak a fények, csak úgy reccsent belé a retinám. Az ajtón bejött az utolsó vizit orvoscsapata, és ők mégsem használhatnak zseblámpát. Ács bácsiról elmondták, hogy a Bácsi ács és holnap hazamehet. Az ágyszomszédomról megállapították, hogy alszik, amit a szekrényén lévő altatóval, illetve a szomszédja szekrényén lévő zelk zoltán verssel hoztak összefüggésbe. Tőlem megkérdezték, hány vesém van. “Kettő” feleltem naivan, mire a főorvos elnézően mosolygott és “kis hazudósnak” nevezett. A negyedik ágynál időztek leghosszabban, tanácstalanul hümmögve, a kezüket tördelték aggodalmasan. Végül megkönnyebbültek, mert az ágy üres volt, s leléptek.

Még fel akartam nekik tenni egy bonyolult találós kérdést: miszerint ebben a szobában a betegek laknak és az orvosok a vendégek, vagy az orvosoké, és a betegek a vendégek? Egyszerűen tudnom kellett, kinek a dolga lekapcsolni távozásukkor a villanyt. Az utolsó oltja a lámpát szabály nem volt náluk érvényben, de az igen, hogy az utolsó csukja az ajtót.

Kibújtam a paplan alól és vesekatéterem uréterzsákját gyöngéden magam után vonva elindultam a kapcsoló felé. Csisz-csosz, tip-tip, percek alatt meg is tettem két rozoga lépést. Már majdnem odaértem, amikor benyitott az éjszakás nővér. Hidegen végigmért és felfedezte, jól áll nekem a pizsamaalsó, kár is, hogy most nem viselem. Azt mondta, ha még egyszer a kapcsolóval szórakozom villanyoltás után, ráírja a lázlapomra, hogy meghaltam, és reggel aztán mondhatok, amit akarok, az orvos úgyis a lázlapnak hisz. Ellentmondást nem tűrve lekapcsolta a villanyt én pedig megszégyenülten visszatértem az ágyamba. De legalább sötét lett és csend.

23:00 Arra ébredtem, hogy egy fiatal nővérke ül az ágyam mellett és az uréterzsákom üríti egy vödörbe. “Jó estét” mondtam meglepetten és ő azt válaszolta: “Jó estét kívánok” és nagyon örültünk, hogy ekkora az egyetértés. Valami kényelmetlen érzésem támadt, hogy valami nem stimmel, de sikerült elaludnom.

23:05 A nővér nem volt sehol, de a villany égett. Füleltem egy kicsit, de az éjszakás nővér a másik szobában vitatkozott egy beteggel, hogy az miért vérzik. Kidugtam a lábam a takaró alól, ezt meghallotta és ott termett. Azonnal halottnak tettettem magam, ez látszólag megnyugtatta. lekapcsolta a lámpát, felkapcsolta, hogy megnézze, biztos le van-e kapcsolva, majd lekapcsolta és távozott. újra lélegezni kezdtem és elaludtam.

KÓRHÁZI ÉLMÉNYEKírta: FiBi gyÖrgy


2:20 Az ébresztett fel, hogy nem tudtam megfordulni. Kis tapogatózás után rájöttem, az uréterzsák megint megtelt, de a nővérke nem tért vissza kiüríteni. Talán az éjszakás nővér falta fel a portyája során. Hallottam is időnként reszelős légzését az ajtó közelében. Csukott szemmel, két kézre fogott vesekatéterrel osontam a mellékhelységhez.

Ott valahogy mindig megnyugodtam, azt jelentette számomra, hogy a számtalan szervem közül egyik-másik még működik. Fél kézzel, rutinból elvégeztem a szükséges intézkedéseket, majdnem rágyújtottam egy kis dalra, amikor hallottam, nyílik az ajtó és kattan a villanykapcsoló. Az uréterzsákban azonnal összekoccant két jégkocka. Jesszusmáriajózsefpálpéterésatöbbiapostolokmegegyöszvér, észre fogja venni az ajtón kiszűrődő fényt...

Az ajtóhoz húzódtam, sunyin kinyúltam a kulcslyukon, lekapcsoltam a vécében a fényt és vártam a sötétben. Hallottam, ahogy csikorognak a nyakízületei, amint végignéz az ágyakon. Azon fohászkodtam, hogy az ágyam mindezenközben azt a benyomást keltse, hogy éppen benne fekszem és gyógyulok.

Hamarosan távozott, fellélegeztem, ezek szerint csak az ágyakat számolta meg. Kiléptem és úgy huppantam be az ágyba, hogy a jégkockák csilingelve összetörtek a katéterzsákban. Teljes lett a nyugalom.

2:40 Az éjszakás nővér bejött, felkapcsolta a villanyt, nyomatékosan lekapcsolta, majd kiment.

3:05 Az ajtót figyeltem álmatlanul. legutóbb a nővér rosszul csukta be és sarkig tárult, a folyosóról minden fény bejött oda, ahová amúgy senki nem akart bejönni. Mégsem láttuk szívesen. Biztonságosnak tűnt, kisurrantam hát, de az éjszakás nővér már ott is volt az ajtóban, keze lecsapott a kapcsolóra. éppen időben bújtam be az ágyszomszédom infúzióállványa mögé. Áldottam ekkor a kórházi kosztot. Az éjszakás nővér lekapcsolta a villanyt és becsukta az ajtót. Elértem hát a célom. sötét volt. és én nem tudtam elaludni reggelig.

4:30 Mint az elmúlt egy hétben, most is forgolódtam, mert minden alváskártyámat elhasználtam még villanyoltás előtt. Azon tűnődtem, hogy ha kikerülök innen, ezentúl éjjelente csonka régi tornyokon fogok majd huhogni, nappal pedig szunyálok a faodúmban. De ott legalább nem lesz, aki rám nyisson.

6:00Vizit. Minden a legnagyobb rendben. Ács bácsi ugyan eltűnt - miután kijelentették, hogy hazamehet - le is lécelt az éjszakai buszjárattal. Ágyszomszédom lassan ébredezik. Nekem kicserélték a lázlapomat, mert állítólag “valaki valami hülyeséget firkált rá.” Kézbe veszem a zelk zoltán versnél kinyitott könyvet, de eléggé félhomályos a szoba. Megkérdem az orvosokat, fel lehet-e kapcsolni a villanyt.

Nem lehet, mondják. Mostanában elég magas a villanyszámla.


WRITE HERE THE NAMEOF THE PRODUCT

Sectempo rehendit occum event iducia con non rerum resota quodi que voluptum quost, simollo oditatum

lroem ipsum space for text.

Sectempo rehendit occum event iducia con non rerum resota quodi que voluptum quost, simollo oditatum lroem ipsum space for text.WRITE HERE THE NAME

OF THE PRODUCT

skicc

könyvtári bosszúság...

tárgyfelvétel...

kÉszítette: ResZkeTő RÓBeRT

KÉPREJTVÉNY Kedves Olvasó!

E szövegtől balra egy ötletes képrejtvényt találsz, melynek megfejtését a Szinapszis facebook oldalán üzenetben várjuk.

A helyes megoldást beküldők között értékes könyvajándékokat sorsolunk majd ki. Ne maradj le!

Amennyiben neked is van egy leleményes rejtvényed, mellyel szeretnéd a többiekket próbára tenni,ne habozz! Küldd el nekünk: segítünk a kivitelezésben és a következő számban a tiéd is megjelenhet!

Beküldő: schlekmAnn nikoleTT

2014. DECEMBER // SZINAPSZIS

[rovatcím]

Kellemes karácsonyi

ünnepeket és sikerekben

gazdag vizsgaidőszakot

kívánunk!

a szerk.


[rovatcím]

további tartalmakért keress minket a facebookon!

/szinapszis

Documents

Szinapszis 2014. december