13-24. oldal

Tart

alo

mTa

rtal

om

Antal Emília: Halleluja! 1-2 Mohay Réka (11. B): Aranyérem Tokióban 2-4

Mohay Réka (11. B): Közel Istenhez 5-7Csontos Gábor (8. A) - Kovács Noémi (10. B): Kárpátalján jártunk 8-9

Kovács Péter (10. D): Torockói kirándulás 9-10Huszka Attila, Nárai Kristóf (9. A): Római Ministráns Találkozó 2010 11-12

Fehér/Fekete 13-24Balogh Boglárka (12. B): A 12. B megszállta Rómát 25-26Darabos Kata (10. B): Kórusunk Marienstattban 26-27

Fogt Adél (9. A): Beszélgetés Somogyi Zsuzsa tánctanárral 27-28Török Adél (12. D): A tánc öröme 29-30

Ludézer Dóra (11. E): Munkácsy kiállítás iskolánkban 30 Kovács Péter (10. D): „... az élvezetért kell csinálni, nem az eredményekért!” 31-32

Futó Huba, Dancsó Imre (10. B): Grappling világbajnokunk 32-33Kiss Franciska (9. C): Mazsola 2010 33-34

Kovács Blanka (9. E): Kilencedikes lettem 34Nagy Dóra (12. C): „Hétre ma várom a Nemzetinél...” 35

Kovács Kitti (12. C): Manipulálom 35-36 Cseh András (11. A): Próbálkozzatok az olvasással! 36-37

Költőtoll 38-40Halmos László (11. A): Vágyak és sorsok 40-41

Udvardy Enikő (9. A): Nyári dallamok 41Vörös Anna (9. A): Új arcok a tanári körül 42

Kulcsár-Szabó Péter (10. A): Tisztelethiány napjainkban 43Nagy Dóra (12. C): Könyvtár fakultáció? Igen! 44Fogt Adél (9. A): Mit ettem tavaly nyáron? 44-45

Marján Babett (10. A): „Visszahúz a szívem...” 45-46Hetényi Roland (10. B): Újjáéled a tanyavilág! 46-47

Mézner Gabriella: 46 sor a Munkaügyi Központról 47-48 Historia Domus 48

Impresszum

Kiadja:

Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos GimnáziumaFelelős kiadó:

Páva PéterFőszerkesztő:

Antal Emília – Dr. Kovács GusztávOlvasószerkesztő

Maisch Patrícia (2009) - Tarjányi József (2005)Diák szerkesztők:

Mohay Réka (11. B), Halmos László (11. A), Szalóky Bence (11. E), Fogt Adél (9. A), Vörös Anna (9. A), Kovács Péter (10. D)

Fotó:Sándor Zsófia (10. E) • Bergics Balázs

Tördelőszerkesztő:Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség:7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • szinesff@gmail.com

Nyomdai munkálatok:Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám �

Halleluja!Antal Emília

Az első nap szentmisével indult, ahol a közös imádság, éneklés és Kornél atya köz­vetlen bemutatkozó szentbeszéde lendü­letet adott mindenkinek, amit a közös játékok, vidám történetek csak fokoztak. A legfon­tosabbak azonban Fábry Kornél atya gon­dolatai voltak, melyekből hadd idézzek szabadon a jegyzeteimre és az emlékeimre hagyatkozva!– Legyen mindig béke a szívü­nkben, mert haragudni sok energiát emészt föl.– A megbocsátás folyamat, melyhez egy ember is elég. (A kibékü­léshez kettő kell.) A megbocsátás megszü­ntetheti a köztü­nk lévő akadályokat. Tudjunk megbocsátani önmagunknak, embertársainknak, ellensé­geinknek, és mondjuk is ki, mert a kimondott szónak ereje van. Nem az számít, kinek van igaza, hanem a feltételnélkü­li megbocsátás. Fohászkodjunk így: „Uram, áldd meg őt!”– Az érzelem önmagában semleges. Gyak­ran a másik embert tesszü­k felelőssé érzel­meinkért. Ne engedjü­k magunkat érzel­mileg zsarolni, mert akkor elveszítjü­k a szabadságunkat. Ha valami bánt, mondjuk meg a másiknak, mert nem vagyunk gon­

dolatolvasók, és nem tudjuk, mi esett rosszul a társunknak.– Fontos, hogy tiszták legyenek a szabályok, mert úgy sokkal könnyebb helyzetben va­gyunk. Időnként gondolkodjunk el azon, ki a nehéz ember a számunkra?– Jó bizalmat adni felebarátunknak. Rá tu­dok­e hagyatkozni a másikra? Bele merek­e ü­lni a „talicskájába”?– Tudjuk elfogadni a nehézségeket is. Gyak­ran „rúgkapál a patás”, ezért nem minden sikerü­l úgy, ahogy szeretnénk. Tudjuk azt mondani, ha a Jóisten ezt látta jónak, akkor legyen így! Keressü­k a jót, tudjunk örü­lni a legapróbb dolognak is. Bízzuk az Úrra a gondunkat, segít megoldani. Mondjuk azt nehézség idején: Halleluja, dicsőség az Úrnak!– Adjunk pozitív visszajelzéseket egymás­nak. A szeretet döntés. Tudjuk azt tenni, ami a másiknak jó!– Keressü­k az olyan emberek társaságát, akiknek a közelében szabadnak érezzü­k ma­gunkat, akiknek a közelében jó lenni! Ne kritizáljuk egymást! Legyü­nk derűsek!– A tantestü­letben fontos, hogy egységes legyen! ­ Időnként tegyü­k fel a kérdést,

„Jöjj Szentlélek…” Lelkigyakorlattal kezdődött ez a tanév a tanároknak ismét Püspökszentlászlón, úgy ahogy Orbán atya 1999-ben elindította. Idén Fábry Kornél atya a fiatal kaposfüredi plébános közvetítette derűs személyiségével a Szentlélek sugárzó erejét.

Káv

éházi G

on

do

latok

� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

Aranyérem TokióbanMohay Réka 11. B

Nem mindennapi sikert ért el gimnáziumunk egyik érettségizett diákja, Najbauer Eszter. Idén nyáron, a Tokióban megrendezett 42. Nemzetközi Kémiai Diákolimpiáról aranyéremmel tért haza. Ez a diákolimpia a magyar résztvevők szempontjából az utóbbi tíz év legjobb eredményét jelentette, hiszen a négyfős csapatból ketten arany, ketten pedig ezüstérmet szereztek.

Mohay Réka (11. B): Eszter, miként értékeled a sikeredet?Najbauer Eszter (2010): Ez igazából a csapat sikere, egész versenyen segítettü­k egymást. Az eredménnyel természetesen na­gyon boldog voltam, tavaly óta készü­ltem erre a megmérettetésre. Az viszont biztos, hogy Mostbacher tanárnő rengeteg bele­fektetett munkája és az egyetemről kapott sok segítség nélkü­l ez soha nem sikerü­lhetett volna.M. R.: Milyen feladatok voltak az olimpián?N. E.: A verseny egy elméletei és egy gya­korlati fordulóból állt. A gyakorlatin három feladatot kellet megoldanunk: elő kellett állítani egy szerves vegyü­letet, volt egy vi­zuális kolorimetria és egy polimertitrálás és meghatározás. Az elméletin kilenc feladat volt, sok spektroszkópiával, polimerrel és szervessel.M. R.: Mi jelentette számodra a könnyebb és mi a legnehezebb feladatot?N. E.: A könnyebb feladatok főleg az elméleti fordulón voltak, a gyakorlatin talán a kolorimetria tűnt a legnehezebbnek, mivel ilyet azelőtt még soha nem csináltam.

M. R.: Milyen volt a diákolimpia hangulata? Kikkel voltál egy csapatban? Kikkel barátkoz­tál a nemzetközi mezőnyből?N. E.: Az olimpia fantasztikus élmény volt, remek dolog több, mint hatvan országból származó emberrel megismerkedni. Három fiú volt még a csapatban, ők budapestiek: Somlyay Máté az Apáczaiból, Szigetvári Áron a Fazekasból, és Sveiczer Attila az Eötvösből. A magyar csapat nagyon össze­tartott, legtöbbször együ­tt voltunk, de a lengyelekkel is sokat beszélgettü­nk, és a szlovénekkel is összebarátkoztunk.M. R.: Milyennek tartottad a verseny szerve­zését?N. E.: A versenyt a japánokra jellemző pon­tossággal szervezték meg, minden zökke­nőmentesen zajlott, csak a gyakorlati for­dulónál volt egy kis csúszás. A programok sokrétűek és érdekesek voltak, ezen a téren is tetszett a szervezés.M. R.: Mennyi ideig voltatok Japánban? Meny­nyire ismertétek meg Tokiót?N. E.: A verseny kilenc napos volt, de az első és utolsó nap utazással telt. Tokióban igazából nem nagyon sétáltunk, főleg bu­

milyen a hitü­nk, milyen a képü­nk Istenről? Hogyan jelenik meg az életü­nkben? Vannak­e Istennel kapcsolatos élményeink? Milyen jeleket vettü­nk észre? Élő­e a kapcsolatunk az Úrral? Tudunk­e, szoktunk­e hálát adni? Adjunk hálát mindig mindenért! A dicső­ítésben hatalmas erő rejlik! Ha hálát adok, békét kapok.

Az este a kápolnában közösen imádkozott kompletórium lelkileg erősített bennü­nket, éreztü­k az egység és az imádság erejét! A tanáriban a tanév eleji nehézségek idején gyakran derűsen egymást is biztatva hangzik fel azóta is : Halleluja!

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám �

RiP

ortr

észoztunk és vonatoztunk, mert akkorák a távolságok. A japán kultúráról viszont elég jó képet kaptunk a programok segítségével.M. R.: A diákolimpiára külön felkészítésre is jártál az ELTE Kémiai Intézete tanárainak óráira. Mennyiben jelentett ez többletet az iskolai és a saját felkészülésedhez viszonyítva?N. E.: Az olimpiai felkészítés hatalmas többlet, mivel a verseny főleg a középiskolai tananyagban nem szereplő témaköröket fedi le. Minden évben van néhány kiemelt téma, idén ez, többek között, a spektroszkópia és a polimerkémia volt, ezért ezekkel kapcso­latos előadásokat hallgatunk, és ilyen fela­datokat oldunk meg.M. R.: A mostani aranyérem mennyire fontos az egyetemi tanulmányaid szempontjából?N. E.: Előnyt hivatalosan nem jelent, viszont jó dolog az, hogy sok tanárt már a felkészítés során megismertü­nk. Természetesen az a tudás sem veszik el, amit a versenyre való készü­léskor megszereztü­nk, így sok téma már ismerős.M. R.: Milyennek látod az ELTE kémia szakát? Eddig milyen benyomásokat szereztél az oktatásról?N. E.: Nagyon sokan vagyunk egy évfolya­mon, és ahhoz sem olyan könnyű hozzá­szokni, hogy a tanárok nem ismernek minket személyesen. Az oktatók viszont nagyon felkészü­ltek, és az is jó, hogy matekból és kémiából van emelt csoport, ahol 10­15 fő körü­li a létszám, és az előadásokat, illetve a gyakorlatokat is kü­lön tartják.M. R.: Hogyan zajlik az életed Budapesten?N. E.: Igen jó szakkollégiumba kerü­ltem, ahol a többiek szakmai és emberi szem­pontból is kiválóak. Amúgy rengeteget kell tanulni, főleg matekot, és vannak olyan tárgyak is, amiket fölöslegesnek érzek, pél­dául a Gazdaság, menedzsment és minőség­biztosítás nevezetű óránk, de talán majd ehhez is hozzá fogok szokni.M. R.: Miért a kutatói pályát választottad?N. E.: Szeretem az új feladatokat, és a kutatói pálya éppen erről szól. Már a középiskolában is remek dolog egy­egy szép feladat meg­oldására rájönni, és remélem, ez az élmény fog a kutatásban is visszaköszönni.M. R.: Magyarországon vagy kü­lföldön kép­zeled el a jövődet?

N. E.: Mindenképpen szeretnék néhány évet kü­lföldön is kutatni, de alapvetően Magyar­országon szeretnék élni. M. R.: Szerinted mi a magyarázata annak, hogy az első öt helyezett dél­ázsiai, amikor a nemzetközi kémiai diákolimpia három ala­pító országa közül az egyik Magyarország volt? Miért eredményesebb a kémia oktatása ma Ázsiában, mint Európában vagy az USA­ban?N. E.: Az egyik magyarázat szerintem az, hogy sokkal nagyobb a választék. Például Kínában állítólag a tévében mondják be az olimpiai felhívást, és az első válogatásra hárommillió ember jelentkezik! Nálunk a KöKéL­t, a levelezős előválogatót, körü­lbe­lü­l csak harmincan kü­ldik be. A másik ok pedig az lehet, hogy mindenki rengeteget dolgozik, és fel sem merü­l bennü­k, hogy lehetne kevesebbet is. Japánban az egyik kísérőnk például azt mesélte, hogy reggel héttől este tizenegyig dolgozik minden nap. M. R.: Miért a kémiát választottad fő érdek­lődési területedként, amikor a fizikát és a ma­tematikát is kedveled?N. E.: Ebben a véletlennek is szerepe volt, mert általánosban is nagyon jó tanárom volt, aki már akkor elindított minket a

kémiaversenyeken, viszont fizikából nem versenyeztem. Ezért már a gimnázium elején is a kémiára koncentrál­tam. Matekból pedig sosem voltam olyan

� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

jó, hogy azért feladjam a kémiaversenyzést, így maradt a kémia. M. R.: Véleményed szerint, mi a kiváló ered­ményeidnek a legfőbb alapja?N. E.: Szerintem a sok segítségnek kö­szönhető, amit otthonról és az iskolából is kaptam. Számomra nagyon fontos, hogy olyanok legyenek a tanáraim, akikre emberileg is felnézek, és itt a Lajosban ez maximálisan teljesü­lt. Persze, otthon is sokat kellett tanulni, de nem ez a legfontosabb.M. R.: Már eldöntötted mivel szeretnél a kémián belül kutatóként foglalkozni?N. E.: Jelenleg legjobban a szerves szin­tetikus kémia érdekel, és a szerves szer­kezet­meghatározás, főként NMR spek­troszkópiával. M. R.: Milyen gyakran jössz haza, Pécsre? N. E.: Eddig minden hétvégén hazajöttem, megpróbálok ezentúl is, bár nem biztos, hogy sikerü­l, mert minden második héten, pénteken, este hatkor fejeződik be az órám. M. R.: Ellátogatsz a Nagy Lajosba?N. E.: Szeptember első napján már benéz­tem, de ennek a szerencsétlen órarendnek köszönhetően szerintem csak vizsgaidőszak­ban, vagy az őszi szü­netü­nk idején ­ ha nem esik a középiskolással egybe ­ tudok majd újra jönni.M. R.: Kikkel tartod a kapcsolatot a gimná­ziumból?

N. E.: Az osztályfórumunk erre kiváló lehetőség, ám amióta Pesten vagyok, talál­koztam már többször Júliával, Martinnal, Ágostonnal, Csabival is, de már Bencével is összefutottam. Ezenkívü­l Orsival és Niki­vel is levelezek, tehát főleg az osztállyal. A tanárok közü­l pedig Mostbacher tanár­nővel, Antal Emília tanárnővel, Orovica tanárnővel és Lovas tanár úrral tartom a kapcsolatot.

***Mostbacher Éva tanárnőt is megkérdeztem, miként értékeli Eszter teljesítményét, miben látja sikereinek zálogát?Eszter fantasztikus gyerek! Rengeteg tehet­séget kapott Istentől, hiszen nem csak kémiá­ból ért el kiváló eredményeket, de fizikából, matematikából is nagyon jó tanuló volt, sőt remekü­l fuvolázik is. Einstein azt mondta egyszer, hogy az igazi sikerhez 10 százalék tehetség és 90 százalék szorgalom kell. Eszter nem is hagyatkozott csak a tehetségére, hanem nagyon szorgalmas volt, mindent megtett a sikereiért, kitartóan, fáradtságot nem ismerve tanult, képezte magát. Úgy érzem, rokonlelkek vagyunk, közös a hul­lámhosszunk. A jó kapcsolatunk nem sza­kadt meg azzal, hogy már egyetemre jár, megkeressü­k egymást e­mailben, de telefo­non is.

CSALÁDUNK HÍREIBorbély-Bartis János kollegánknak és feleségének 2010. június 4-én

Gergő fiuk után kislányuk született, akit Annának kereszteltek.

Kalász Andrásnak és feleségének 2010. június 24-én született meg első gyermeke, Borbála.

Mindkét családnak gratulálunk.

Werner Imre atya kapta az elmúlt tanév végén az öregdiákok közül a Nagy Lajos Emlékplakettet.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám �

RiP

ortr

éKözel Istenhez„Az út az, amely mindig megmu­tatja a célba érés legjobb mód­ját, s útközben gazdagodunk.”Mohay Réka 11. B

A zarándoklat a keresztény emberek számára szimbolikus jelentőségű, hiszen Jézus és tanítványai is zarándokutat jártak, a hit zarándok útját. A kereszténység kétezer éves történelme alatt több, különlegesen erős spirituális erővel rendelkező zarándokhely jött létre a világon, melyeket a mai napig sokan keresnek fel. Jeruzsálem, Róma és Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok legfontosabb célpontjai, melyek magukban foglalják a lelki megújulás lehetőségeit is. Természetesen akadnak, akik inkább kíváncsiságból, az úgynevezett vallási turizmus lehetőségeként indulnak ilyen útra, mások állóképességük egyik próbájának szánják, és vannak, akik kitartóan, elmélyülten járják be a nevezetes utakat, járművel vagy gyalogosan. Az El Camino, vagyis maga Az út, sok ezer embert vonz évről-évre és a több száz kilométeres vándorlás felejthetetlen élménynek számít. A Coelho-idézet az út fontosságáról meggyőző erejű, ám mégsem ez indította iskolánkból Szalahov Mária tanárnőt arra, hogy vállalkozzon a zarándoklat megtételére.

Szalahov Mária: Öt évvel ezelőtt egy teljes nyarat Spanyolországban töltöttem, és ak­kor kezdtem érdeklődni a compostelai út iránt. Amikor pedig elmentem az iskolai csoporttal Mariazellbe, az út mély lelki fel­töltődést jelentett számomra, ugyanakkor a megtétele fizikailag nem merített ki. Mondták is viccesen a kollégáim, „te az El Caminora teremtél!”. Mindezek együ­ttvéve ott motoszkáltak a fejemben, amihez újabb ösztönzést nyújtott egy csíksomlyói talál­kozás. Budapestről érkezett oda gyalogosan egy férfiú, s ő is említette El Caminot, mondván, az annyira biztonságos út, hogy egyedü­l is megtehető. Így azután július ele­jén úgy döntöttem, elmegyek az útra.Mohay Réka (11. B): Hogyan készült fel lelkileg, ismeretekben, fizikailag?Sz. M.: Egy belső hangra hallgattam, ami­kor elkezdtem tervezni az utat, éreztem, meg kell tennem, s nem lesz útközben sem­mi probléma. Tudtam, hogy az út, melynek célállomása, Santiago de Compostela, a kö­zépkor óta ismert katolikus zarándokhely, és a Szent Jakab Bazilikában őrzik idősebb Szent Jakab apostol sírját. Olyan neve­zetes személyiségek is megtették ezt a

zarándoklatot, mint Assisi Szent Ferenc. Szent Jakab Betszaidában szü­letett, apja mesterségét örökölve halász volt, és Jézus hívó szavára, azonnal követte Őt. Spanyol­országban hittérítő munkáját folytatta. Ő volt az első vértanú az apostolok sorában. Az útra fizikailag kü­lön nem készü­ltem, mert rendszeresen mozgok. Itt, az iskolában aerobikra járok, hetente egyszer kosarazom, és amikor időm engedi, szombaton elme­gyek fallabdázni. Miután hazaértem, azt is elhatároztam, eljárok kocogni, hogy őriz­zem azt a jó formámat, amelynek az út alatt is örü­lhettem.M. R.: A zarándokút több szakaszból áll. Ön merre ment, hány kilométert tett meg gyalo­gosan?Sz. M.: Aki ki akarja hagyni útja során a Pi­reneusokon való átkelést, az Pamplonából indul Santiagoba. Barcelonáig repü­lővel utaz­tam, onnan vonattal érkeztem Pamplonába, amely a Pireneusi­hegység dél­nyugati lábai­nál, Spanyolország északi részén található. A középkorban a város fontos kereskedelmi csomópont volt, gazdagsága részben a Santiago de Compostelába tartó zarándokok által biztosított állandó forgalmon is alapult.

� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

Itt váltottam ki a zarándokútlevelet, amely­ lyel igénybe vehettem a kü­lönböző zarándok­szálláshelyeket az úton, amely 707 kilométert tett ki. Ehhez, ráadásként, gyalogoltam még 120 kilométert és megnéztem az óceánt, így összesen 827­830 kilométert mentem. M. R.: Jól bírta a gyaloglást, nem akadt sem­milyen problémája?Sz. M.: Nagyon jól, nem vett túlságosan igénybe. Naponta 25­30 kilométert tettem meg, így tartott az út harmincegy napig. Egy kis gondom adódott, az út legelején túl vékony zoknit húztam és a túrabakancs úgy feltörte a sarkamat, hogy emeletes vízhó­lyagok nőttek rá. Amikor papucsban sé­tálgattam az egyik városban, több gyerek megbámult, és mutogatta az édesanyjának a „nevezetességemet”. Ezután sportcipőben folytattam a gyaloglást és nagyon örü­ltem is a lábaimnak, mert jól bírták a hosszú menetelést. Amikor pedig már az óceán felé mentem, áthaladtam egy 15 kilométeres, lakatlan szakaszon, miközben óriási vihar tett próbára. Ez eléggé félelmetes volt, de ezeken kívü­l semmilyen gondom nem adó­dott.M. R.: Végig egyedül gyalogolt vagy találko­zott szimpatikus zarándokokkal?Sz. M.: A hátitáskámra kitűztem egy kis nemzetiszínű szalagot, hogy mindenki lássa, honnan érkeztem. Amikor Pamplonában leszálltam a vonatról, már csatlakozott hoz­zám egy zarándok, és később is összehozott a Sors több, kedves, értelmes emberrel, többek között két német lánnyal, egy spanyol férfi­val, de miskolciakkal és olaszokkal is. Útköz­ben mindenki kedves és segítőkész volt, én pedig szerencsés alkat vagyok, mert könnyen barátkozom. Több szakaszban és többekkel zarándokoltam együ­tt, és azóta is tartom néhányukkal e­mailben a kapcsolatot.M. R.: Milyenek voltak a zarándokszállások?Sz. M.: Változó színvonalúak, de többnyire 5­10­20 kilométerenként lehetett ilyeneket találni. Nyomtak egy­egy pecsétet a zarán­dokútlevélbe és 5­10 eurót kellett fizetni egy éjszakáért, ami nagyon kedvezményes árnak számít.M. R.: Miként zajlott egy­egy napja?Sz. M.: Én fél hatkor keltem, és hatkor el is indultam a következő állomásra. Ilyenkor

még teljesen sötét volt, mert Spanyolországban fél nyolc – nyolc körü­l kel fel a nap, viszont csak tízkor megy le. Így mindennap gyönyör­ködhettem a napfelkeltében. A napnyugtában már nem mindig, ugyanis néhány szálláson, a házirend szerint, fél tízkor hirdettek takaro­dót. Vicces is volt, hogy felnőtt emberek már fél tízkor aludni készü­ltek, de igazából el is fáradtunk estére. Napközben egy nagyobb pihenőt tartottunk, kis evéssel összekötve, majd a célállomásokon körü­lnéztü­nk, zuha­nyoztunk, vacsoráztunk.M. R.: Imádkoztak közösen?Sz. M.: A szálláshelytől fü­ggött. Az önkor­mányzatok és magánemberek által ü­zemel­tetetteken nem tartottak közös imát, de az egyháziakon igen. Vasárnaponként azért általában eljutottunk misére, amelyeket fő­ként spanyolul tartottak, de voltak angol nyelvűek is.M. R.: A nyelv nem okozott nehézséget?Sz. M.: Spanyolul jól értek, beszélek is vala­mennyire, ám sokkal jobban tudok ango­lul és németü­l. A közös nyelv amúgyis az angol, kivéve az olaszoknál, akik igen ked­vesek, viszont általában kevésbé tudnak angolul. M. R.: Milyen volt a megérkezése Santiago de Compostelába, amelyről azt olvas­tam, nevének jelentése, Szent Jakab, csillag mezeje? Sz. M.: Először az óriási sorokról szólt. Hosz­szan álltak emberek, hogy bemehessenek a katedrálisba, azután, hogy odajussanak Szent Jakab szobrához, a harmadik helyen

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám �

RiP

ortr

épedig azért, hogy átvehessék a latin nyelvű tanúsítványt az út megtételéről. Nekem szerencsém volt, hogy úti ismerőseim fog­laltak nekem helyet, így kevesebbet kellett várakoznom. Santiago régi egyetemi város, 1985­ben a várost az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította, 2000­ben Európa kulturális fővárosa volt. Szép, és látnivalóinak fő helyén áll Szent Jakab katedrálisa. Jakab apostolt Heródes fejeztette le Jeruzsálemben, és követői Jaffába szállították holttestét, ahol meglepetésü­kre egy hajó várakozott, hogy visszavigye Spanyolországba, majd Galícia partjainál, nem messze Santiagotol, értek földet. Testét, két követőjével együ­tt ott, Flaviában hantolták el, és hétszázötven évre meg is feledkeztek róla. A IX. század elején egy Pelagius nevű remete látomást látott, apró csillagokkal körbevett fényes csillag ragyogta be a hegy egyik elhagyatott oldalát. Odaérve megtalálták sírjukat és Szent Jakab tiszteletére először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899­ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997­ben lerombolták. Magát a sírt azonban megkímélték. 1075­1128 között épü­lt az a bazilika, mely lényegében ma is áll. Szent Jakabot ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak” tisztelték. M. R.: A katedrális mennyire magkapó?Sz. M.: Nagyon kü­lönleges, kívü­lről barokk, de amikor belépü­nk, látható, hogy román stílusú, latin kereszt alaprajzú, háromhajós, nagyszerű katedrális. A középső kaput ket­téosztó, szépen faragott oszlopon ü­l Szent Jakab apostol. Mivel Szent év van és Szent Jakab napja vasárnapra esik, kinyitották azt a kaput, amelyet csak ilyen nevezetes alkalmakkor tesznek szabaddá. A hagyo­mány szerint, aki ezen a kapun át lép be a templomba és átöleli Szent Jakab szobrát, az bűnbocsánatot nyer.M. R.: Mikor érezte úgy, hogy nem hiába tette meg az utat?Sz. M.: Úgy terveztem az utamat, hogy augusztus huszadikára érjek Santiago de Compostelába. Amikor este arra sétáltam, éppen ingyenes orgonakoncertet tartottak, és ezt Isten ajándékának éreztem. Más­nap pedig részt vehettem az ü­nnepi zarán­dokmisén, amely csodaszép volt. Nem is

tudom pontosan megfogalmazni, de annyira felemelő és megfoghatatlan érzés, amitől még az ember gyomra is elszorul, miközben tisztában van vele, csak ritkán lehet részese ilyen élménynek. Ott és akkor igazán közel érezheti magát Istenhez.M. R.: Így visszatekintve, mit jelent Önnek a mostani zarándoklat?Sz. M.: Kérdezted a közös imádkozást. Ez az út nem volt annyira jól szervezett, mint a mariazelli, de az egyéni imádkozásra jó lehetőség nyílt. Ezenkívü­l egy ilyen jellegű, hosszú út alatt az ember mégiscsak átgondolja eddigi életének főbb állomásait, rendszerezi a fejében a már megtett lépéseit. Jó helyen vagyok­e? Helyes úton járok­e? Nekem annak idején nagy gondot jelentett a pályaválasztás, és most megerősítést kaptam, hogy jól választottam. Arra is rá­jöttem, minden bosszantó dolgon nem ér­demes idegeskedni, és ennek nem csak én, hanem a diákok is hasznát fogják látni. Az a Coelho idézet, amit „A zarándoklat” című naplóregényéből találtál, az is erről szól, a lelki gazdagodásról, amit egy ilyen za­rándokút alatt meg lehet szerezni. Most már azt is tudom, az az egyik legfontosabb dolog az életü­nk során, úgy az iskolában, mint a magánéletben, hogy olyanokkal éljü­k le, olyan emberekkel vegyü­k magunkat körü­l, akikkel közös célokat tudunk találni.

� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

Nyá

ri

Eset

-les

Hajnali 2­kor, esőben indultunk. Minden­ki izgatott volt, nem is tudtunk aludni a bu­szon, pedig – ahogy Bodáné tanárnőt ismertü­k – tudtuk mozgalmas napjaink lesznek. Záh­ony­Csap határállomásnál töltöttü­nk egy „kisebb pihenőt”, az ukránok nem sietik el az ellenőrzést. Nem kedvetlenedtü­nk el, vidám történetek mesélésével folyt az ismerkedés, hiszen kü­lönböző osztályokból jöttü­nk. Ung­váron Popovics Béla várt bennü­nket, aki a kí­sérőnk lett. Történelem tanár Munkácson, rengeteg érdekességet mesélt nagy szeretettel és rajongással, és saját véleményét sem rejtette véka alá. A városnézés érdekes volt, kü­lönösen a vár mellett lévő skanzen, ahol népviseletbe öltözött csoportok érdekes hangulatot teremtettek.

A séta után Munkácsra mentü­nk, ahol a várat alaposan körbejártuk. Gyönyörködtü­nk a kilá­tásban. Béla bácsi mutatta, hogy Feszty Árpád honnan tekintve festhette a híres körképet. Tudjuk, ebben a városban szü­letett Munkácsy Mihály, ami most nekü­nk kü­lön is érdekes. A városban már fáradtnak éreztü­k magunkat, de Szolyván a sztálini lágerek áldozatainak emlékparkjában a közös imádság és a napfény megerősített bennü­nket. Irány a Vereckei­szoros és a Vereckei­hágó! Gyönyörű tájon tör­ténelmi ismereteinket gazdagítva érkeztü­nk a kilátóhoz, ahol meghatva énekeltü­k el a Himnuszt. Nem kü­lföldinek éreztü­k ma­gunkat, hanem a honfoglalók utódainak. Késő este értü­nk Voloczra a szállodába,

Kárpátalján jártunkCsontos Gábor 8. A – Kovács Noémi 10. B

Jártatok már Kárpátalján? Mit tudtok róla? A mi ismereteink a Te Deum után sokat bővültek, mert június 27-én Bodáné Gálosi Márta tanárnő szervezésében elindultunk egy kicsit felfedezni. Kárpátalja Trianon előtt Magyarország része volt, ma Ukrajnához tartozik. Az itt élő magyarok őrzik nyelvüket, szokásaikat és testvérként kezeltek bennünket. Egy kicsit hazamentünk, otthon éreztük magunkat ezen a gyönyörű vidéken.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám �

ahol megkóstoltuk a borsos levest. Erről a spe­cialitásról eltértek a vélemények! Másnap is ko­rán keltü­nk. A Sipot vízesés után a Szinevéri Nemzeti Parkban sétáltunk. De kóstoltunk ásványvizet, néztü­nk fatemplomokat, virágos réteket, és láttuk a szegény falvakat. Beregszá­szon énekszóval köszöntü­k meg Popovics Béla tanár úrnak, hogy minden mondatával haza­szeretetre nevelt bennü­nket. Szállásunk Nagy­bozsván volt vendégszerető, kedves magyar családoknál. Romániába is csak több órás várakozás után jutottunk be. Megismerkedtü­nk Szaploncán a vidám temető groteszk fogalmával, de igazán nagy élmény Koltón a Teleki kastély volt. Másnap Nagybányán az Ásványmúzeum és

a hangulatos belváros tetszett, és a Sárkányok Kertjének bizarr, mesébe illő konglomerátumai. Utolsó megállónk Nagyvárad szecessziós szép belvárosa volt. Összefoglalva megtapasztaltuk a Verec­kei­hágón az összetartozás élményét, érez­tü­k, jó magyarnak lenni! Új barátokat talál­tunk más osztályokból, Ritter Betty tanárnő megkóstolhatta a Betty Ice­t, Antal Emília tanárnőről megtudtuk, hogy party­arc, Bodáné Gálosi Márta tanárnőnek, aki re­mekü­l és lelkesen megszervezte az utat, még Kárpátalján is van titkos hódolója! Ha azt kérdeznétek, visszamennénk­e, a válasz tel­jesen egyértelmű… Természetesen!

Torockói kirándulásKovács Péter 10. D

Az idén nyáron abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy július 26-31. között egy hegymászó táborban vehettem részt néhány osztály- és évfolyamtársammal, Páva Péter igazgató úrral, és Bodogán László atyával együtt. Célunk a torockói Székelykő 1128 méter magas csúcsának megmászása volt.

Nyár

i Eset-les

Július 26­án reggel 5 órakor indultunk az iskola udvaráról a kisbusszal. Rögtön fel­tankoltuk a kocsit, aztán a Shrek­es matricák

lekaparása után elindultunk Baja felé. Szeged és Békéscsaba érintésével értü­k el a biharkeresztesi határátkelőt. A zavartalan „határátlépés” után

�0 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

utunk Nagyvárad, Kolozsvár majd Torda felé folytatódott. Megcsodáltuk az új román autópályát (egyelőre kívülről), megpróbáltunk átkelni alatta (ami nagy nehezen sikerült is) és túléltü­nk 20 km­nyi rémálmot (alias kátyús utat). Gyönyörű torockói szállásunk elfogla­lása után első este egyből ízelítőt kaptunk a helyi vendégszeretetből. Aztán az esti/késő esti „eligazításon” rájöttü­nk, hogy holnap nem is lesz olyan egyszerű felmásznunk a Székelykőre, mivel Torockón három napja szakadatlanul zuhogott az eső. Másnap a reggeli elfogyasztása után össze­pakoltunk és elindultunk. Az eső nem akart elállni, minden csupa sár volt. Ahogy egyre „haladtunk” fölfele (néha, sőt gyakran lefele), megálltunk és Bodogán atyának hála mindenki kapott egy kapaszkodóbotot. Délután két órára értü­k el a csúcsot. Szomorúan vettü­k észre, hogy az eredetileg piros­fehér­zöldre festett két kő, immár a „román nemzeti szí­nekben” pompázik. Megebédeltü­nk, majd elindultunk lefele. Ki gyorsabban (értsd fe­néken csúszva, mint Ádám), ki lassabban (értsd nem volt normális bakancsa, mint nekem) haladt Torockószentgyörgy felé. Este hat órára értü­nk vissza a szállásra. Mindenki jól bevacsorázott, majd az „eligazításon” meg­beszéltü­k a holnapi tervet: irány a tordai só­bánya és a Búvó­patak. 28­án reggel beü­ltü­nk a kisbuszba és be­mentü­nk Tordára, hogy megnézzü­k a sóbá­

nyát. Amint leértü­nk, próbáltuk kideríteni, hogy a kü­lönböző dolgok (pl.: bowling, minigolf stb.) mennyibe kerü­lnek, de nem volt magyar felirat. Ellenben a BELÉPNI TILOS! ­ feliratot el tudtuk olvasni. Utána a Búvó­patak csodálatos kitörési pontjához indultunk. Próbáltunk átkelni a víz felett is, csak a fölötte lévő kötélhidat éppen elsodorta a víz és munkások dolgoztak rajta…. A má­sik oldalon sajnos nem jutottunk be a bar­langba, de így is szép volt. A laza pihenőnap után következett az utolsó túranap az Ordas­kő meghódítása. A nap elején a torockószentgyörgyi várat látogattuk meg, majd egy­két patakon való átkelés után kb. délután egy órakor megálltunk egy forrásnál ebédelni. Folya­matosan haladtunk tovább, azonban a „remek” román térképeknek köszönhetően nem találtuk meg az ösvényt, ami egészen a csúcsig vitt volna, így csak megkerü­ltü­k a hegyet, majd visszamentü­nk Torockóra. Utolsó este, utolsó „eligazítás”, utolsó ruha­szárítás. Másnap hazafelé vettü­k az irányt és igazgató úr lassúnak nem mondható veze­tése miatt, már délután öt óra körü­l haza is értü­nk. Felejthetetlen egy hetet töltöttü­nk Torockón. Még egyszer szeretném itt is megköszönni Páva Péter igazgató úrnak és Bodogán László atyának, hogy részt vehet­tü­nk a kiránduláson!

Nyá

ri

Eset

-les A résztvevő tAnulók névsorA:

kanizsai Péter �0. D, kazal Márton �0. D, kovács Péter �0. D, krix Miklós �0. D, kuruc Ádám �0. B, simon Gergely �0. D, takács kristóf �0. D

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Római Ministráns Találkozó 2010Huszka Attila és Nárai Kristóf 9. A

Ezen a nyáron rendezték meg a 10. Római Ministráns Találkozót, melyen a Szent Atya a világ minden pontjáról érkező ministránsokat nagy szeretettel várta. Ezen a zarándoklaton a pécsi egyházmegye ministránsai is részt vettek, melynek színeiben iskolánk tanulói is ott voltak.

Amikor meséltü­nk a zarándoklatról, sokan megkérdezték tőlü­nk, hogy, hogyan érdemeltü­k ki ezt a jutalmat. A válaszunk minden esetben ugyanúgy hangzott, hogy mindenekelőtt az Úrnak kell szolgálni. Nekü­nk is megadatott ez a lehetőség, hogy az oltárnál szolgálhassunk. Már 7 éve ministrálunk, mindketten másképp kezdtü­k el. Egyikü­nk advent 1. vasárnapján öltötte magára a ministránsruhát először. Sze­rintem, először mindketten izgultunk, nehogy elrontsunk valamit, de idővel belerázódtunk Róma nagyon­nagy város, ha nem fi­gyeltü­nk akár egy percre is, már elvesztettü­k a csoportot. Fehér pólót és fehér sapkát kaptunk, narancssárga nyaksállal, ami a németeknek nagyon tetszett. Nem tudtunk úgy elmenni

az utcán a nyaksálban, hogy legalább tízen meg ne kérdezték volna, hogy „change” vagy „tauschen”, és bájosan lobogtatták előttü­nk a fehér kendőjü­ket. Egy hetet voltunk Rómában, és az alatt nem együ­tt ment mindenki, ha­nem kisebb csoportokra voltunk osztva ­ a könnyebb haladás érdekében. Rengeteg or­szágból, rengeteg féle ministráns érkezett, főleg német ajkúak, itt gondolok németekre, osztrákokra és svájciakra. Ők tették ki az ott lévő ministránsok nagy részét. Mi, magyarok csupán csak 1600­an voltunk, de ebben a számban benne vannak a határon kívü­l élő barátaink is. Nekü­nk, magyaroknak volt egy közös misénk szerdán a pápai kihallgatás után. Ezen a misén találkoztunk más egyházmegye

Nyár

i Eset-les

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

ministránsaival, és Imrefi Mór ciszterci szerze­tes atyával is, aki a Váci egyházmegyével ment Rómába. Érkeztek még Brazíliából is (egy busznyi ministráns) és volt még 6 ministráns Albániából is. Az egy hét alatt sikerü­lt megnézni a négy nagy bazilikát, a Lateránit, a Szent Pétert, a Santa Maria Maggioret és a Szent Pál bazilikát ­ ami a személyes kedvencem, mert ez maradt meg bennem a leginkább. Ahogy beléptü­nk a templomkertbe, gyönyörű látvány fogadott minket: volt ott négy pálmafa, s azok körbe voltak ü­ltetve bokrokkal, és persze a kert közepén áll Szent Pál szobra. Ezen kívü­l

megnéztü­k a Szent Lépcsőt is, amin Krisztus ment fel Pilátus elé. Ezt a lépcsőt egy hercegnő hozatta el Jeruzsálemből. Az utolsó Rómában töltött napon megnéztü­k a Szent Callixtus katakombát. A katakomba hatalmas, csak kí­sérőkkel látogatható. A temetkezési helyet ma a Szalézi rend őrzi. Természetesen minden nap volt Szentmisénk, melyet Nyúl Viktor, Király József, és Csibi Imre atyák mutattak be.

Az egy hét alatt sok mindent láttunk. Róma túl nagy ahhoz, hogy egy hét alatt bejárjuk, de a legfontosabb helyeket bejártuk.

Nyá

ri

Eset

-les

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

XX. évf. 9. (76.) szám, 2010. Veni Sancte

a tartalomból:

A mecseki máriA-kép • TeremAvATórA készülünk • szerzeTesek száműzeTésben • beszélő TárgyAk • 75 éves Az iskolA épüleTe • Az én plébániám • cserkészTábor • HivATások, foglAlkozások •

búcsúzunk

a mecSeKi mÁria-KÉPSzabó Dániel 11. a

mi ,,lajosos” diákok minden bizonnyal ismerjük Graits Endre festő freskóit, hiszen a 20. század elején élt művész készítette többek között a belvárosi és az Ágoston téri templom, valamint megannyi Baranya megyében található templom belső festményét.

Aztviszontazerdeitúrákatkedvelőkközülkevesentudják,hogy az Állatkert nyugati oldalán a piros kereszt turistaútonmintegy50méterthaladvaaTV-toronyfelétalálhatunkegyMá-ria-képetfafülkében,előttetérdeplővel.FelkerestemaBelvárositemplomplébánosát,FarkasBélaatyát,akinagyörömmelmeséltaképtörténetéről.„AkegyképeredetérőlB.HorváthCsilla„AMecsekEgyesület története”címűmunkájábanakövetkezőketírja: „A képet ScholtzGyula pécsi sörgyáros ajánlotta fel azEgyesületnek...Aválasztmányköszönettelvetteazajándékot...AképetGraitsEndrepécsifestőkészítette1900májusában.TrollFerenckanonokvezetésévelkörmenetkeretébenszenteltékfel.Aképazévtizedekfolyamángyakorlatilagteljesentönkrement.Avaslemezmegrozsdásodottéslekopottrólaafesték.TüskésnéSzemesAnnaszorgalmazásáraaPécs-Belvárosi Plébánia felvállalta a rendbetételét. A kép restaurálását, festésétMauksznéDiettrich Csillarestaurátorvégezteel.Sokanadakoztak,jótékonyságihangversenyttartottunk,pályázatunkatPécspol-gármestere,Dr.PávaZsoltúrtámogatta.”Ezekeredményeként2010májusánakutolsónapjánLantosnédr.ImreMáriaismertetteeMária-képillet-veazútszéliképektörténetét,azeseményenbeszédetmondottKelePálapátúr,ésaképetmegáldottaFarkasBélaplébános. AMária-képkörnyékéta47.számúSzentLászlókirálycserkészcsapatrovercserkészeitettékrendbe:TarjányiJózsef,KörnyeiBálint,KövesdiBalázs.Mindenkinekajánlom,hogyhateheti,egymecsekitúrakeretébenlátogassamegeztaténylegnagyszerűenrestauráltképet.

2 2010. Veni Sancte

teremaVatóra KÉSZÜlÜnKWinD JuDit

Iskolánk folyosóján sétálva évről évre egyre több terem ajtaján láthatjuk, hogy a számok alatt ott szerepel egy név is. azonban nem csak a terem nevét jelzik ezek a táblák. ennél sokkal több áll rajtuk. Nevek, melyek viselői évekkel ezelőtt fontos szerepet töltöttek be a Nagy Lajos gimnázium életében – például: Khün Szaniszló, Nyolczas Ipoly, Marosy Cézár. Most, az idei tanévben végre megérett az alkalom, hogy Arató Orbán atya neve is felkerüljön egy teremajtóra.

Amikor elkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat,Orbán atyamár nem tanított, hanem a háttérbőlirányítottaaz iskolát.Havégigsétáltafolyosón,mindigvoltpárbarátságosszavahozzánk,diákokhoz.Ottvoltcsendbenmindenhol.Olyanvolt,minthaőriztevolnaaziskolát,mindenre,mindenkirefigyelt,vigyázott.Egyfajtabiztonságotnyújtott.Mikorleérettségiztem,márnemvoltköztünk. Mostazértistöltelnagyörömmelezazesemény,mertszakdolgozatomatOrbánatyaéletútjárólírom.Ebbennagysegítségemrevancsaládjais–AratóCsaba,illetveAratóCsongor. Hogy a mai „lajosisták” is tudják, ki is volt, mennyi mindent tett az iskoláért, írtam egy rövidösszefoglalótOrbánatyaéletútjáról.

Dr. arató miKlóS orbÁn

1923. július 5-én született Pécsett. Édesapja dr. Arató Jenő táblabíró, édesanyja Szmodis Etelka. Négy testvér közül Ő a legidősebb – öccsei: béla (1925-), László (1927-) és csaba (1941-). Gyermekként katonai pályára készült, de a Jóisten más sorsot szánt neki. Középiskolai ta-nulmányait a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában végezte el. Nyolc éven át „vas-tagbetűs” diák volt az évkönyvekben, mert min-den év végi jegye jeles volt.

Érettségiutánajogikarrairatkozottbe,ahol1947-ben „Sub Laurea AlmeaMatris” – az AlmaMaterbabérjával–avattákdoktorrá,azazmindenszigorlatátkitűnőeredménnyeltettle.1947.augusztus29-énlépettbeaZirciApátságba.A noviciátus éveimég be sem fejeződtek, amikor1951.július29-én,szintetitokbanszenteltékpappá,Székesfehérváron.Mivelaszerzetesrendeketszét-szórták,világipapkéntszolgált.1954-igfolytattatanulmányaitBudapesten, aHittudományiAkadé-mián.KözbenabudapestiUlászlóutcaiSzentlélek-kápolnábanvoltkisegítőlelkész.1954-55-benhitoktatóBudapestBarossGábor-telepenésBudatétényben,1955-58-bankáplánNagytétényben,1958-bankáp-lán Budafok-Felsővárosban, 1959-63-ban pedig

2010. Veni Sancte 3

Törökbálinton.1963-banadminisztrátori,1966-banpedigplébánosikinevezéstkapottBudapestBarossGábor–telepiplébániára.EztaplébániátvezetteaCiszterciRendbevalóvisszatéréséig. Tagja,majdalelnökevoltazországosegyházművészetiésMűemlékiTanácsnak,sazországszámostemplomábannyújtottsegítségetatemplomberendezésénekaII.VatikániZsinatszellemébenvalóátalakí-tásához.TársszerzőjevoltaLiturgikuslexikonnak. Alsógimnazistakorátóltagjavolta47.sz.SzentLászlókirály(P.C.F.)cserkészcsapatnak.Amagyarcserkészetkatakomba-korszakában–1948és1988között–mindabudapesti,mindapécsitevékenységnekegyikvezetőszemélyiségevolt. 1990-benszólítottaazApátÚrPécsre.Azévszeptember1-jétőlazállamiNagyLajosgimnáziumhittanárakéntkezdtemegaztafáradságosmunkát,melynekeredményekéntszeretettiskolája1993.június12-tőlújraaCiszterciRendZirciApátságáé. Orbán atya alapította az Incipit Vita Nova alapítványt, újjászervezte a Ciszterci Diákszövetséget,létrehoztaaCiszterciPedagógiaiMűhelytapécsitanárokszámára,hogyazújjáalakítottiskolábanatanárikarciszterciszellemiségétkialakítsa.Majd1995-től,hogyszélesebbközönségishallhassaaszínvonalas,jóelőadásokat,ebbőlaMűhelybőlnőttkiaKeresztényÉrtelmiségiFórum.MegindítottaésszerkesztetteaFehér/Feketeújságot.Rendíthetetlenül fáradozottaz iskolanemcsakszellemi,hanemkézzel fogható,láthatófejlesztésénis.Mégköztünklehetettatornacsarnokátadásán,résztvehetettatízévesjubileumirendezvényeken. 2003.október16-ánPécsettéletének81.,szerzetességének57.ésáldozópapságának53.évébenhaza-hívtaamennyeiAtya.

SZERZETESEK SZÁMŰZETÉSBEN

HatVan ÉVe HUrcoltÁK KUnSZentmÁrtonba a ciSZterci PaPtanÁroKat

JÓZSA LÁSZLÓ12.SZÁM,2010.JÚLIUS15.KUNSZENTMÁRTONIHÍRLAP

A második világháború befejezését követő évtizedek alatt, a szovjet mintára berendezkedett európai szocialista országokban tervszerűen hajtották végre a történelmi egyházak, elsősorban a katolikus egyház leépítését, melynek nem titkolt végső célját a vallásos világnézet teljes meg-semmisítésében fogalmazták meg. Magyarországon a Rákosi-korszak egyházüldöző politikájának legkegyetlenebb intézkedései az 1950. év nyarán váltak valóra, miután a püspöki kar nem volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, hogy aláírja az állam és az egyház közötti úgynevezett „megálla-podás” szövegét, melynek pontjait Rákosi és környezete diktálta volna. Elkezdődött hát az iskoláiktól még 1948-ban megfosztott szerzetesrendek elhurcolása az ország egyik részéből a másikba, hogy az egyházat térdre kényszerítsék, s egyúttal a legitimitás látszatát keltve elkobozzák, állami tulajdonba vegyék a férfikolostorokat és a női zárdákat. Június 9-ről 10-re virradó éjszaka megindult az első deportációs hullám: a Jugoszláviáva1 határos sávból 320 férfi szerzetest és 700 apácát hurcoltak el leponyvázott teherautókon. Nem tudták, hová viszik őket. Az úton a fegyveres katonák a beszélgetést is megtiltották. Ez volt a főpróbája a szerzetesrendek feloszlatása programjának.

Kunszentmártonbaháromhelységből:Bajáról,PécsrőlésSzentgotthárdrólszállítottákazéj leplealatt,ávóskíséretmellettazokonabizonyosleponyvázottteherautókonafehér-feketeruhásciszterciszerzeteseket,akikazállamosításelőttkiválóanfelkészültgimnáziumitanárokkéntműködtekaciszterci

4 2010. Veni Sancte

rend középiskoláiban. A bajai rendházból kilenc atya került hozzánk, köztük dr. LászLó Vince, agimnáziumegykorinagytekintélyűigazgatója,anyugdíjaskorúPataki káLmán,cseHy Alfonzhittanár,fAlubíró győző, a tehetséges zongorista, dr. Jáki adorJán festőművész, az írói tehetséggelmegáldottsulyok ignác, demégsimonyi mArián, is, akinek 1945 februárjában egyBajára hulló német bombatőbőlleszakítottamindkétlábát.Ilyenállapotbankellettateherautópadjánszorongvaahosszútávolságotmegtennie.AtizenkétszemélyszámáraépültkunszentmártoniKármelbenakkorötatyaéskét testvérteljesítettszolgálatot.Azősegítségükkelpróbáltakilencbajaivendégelhelyezkedni,devalamirenemszámítottak,hogytudniilliknapnyugtáigalétszámtetemesenmegfognövekedni! Nemkismeglepetésre a délután folyamán begördült a rendház udvarára a pécsi ciszterci kolostor18 lakójátszállítógépkocsi,estefelépedigösszetörten,kimerültenmegérkezteka távoli szentgotthárdiapátságbólatöbbségükbenidős,egyélettisztesmunkájábanmegrokkantciszterciatyákis.Tízenvoltak,közülükcsakkettőfiatal.AKármellakóinakszámaegyetlennapleforgásaalattaházigazdáékkalegyütttöbbmintnegyvenreemelkedett.APécsrőlérkezettatyákközülnéhánykiemelkedőszemélyiség:küHn szaniszLó,a főgimnáziumegykori igazgatója,ágosTon Julián,ahírnevesesztétaéspapköltő,HorváT Adolf,aMecseknövényvilágánaktudósfeltárója,aroppanteredetimódly dezső,HArdy gilberT,akikésőbbDallasbankamatoztatta tudását,mAyer móric,középiskolainémet tankönyvek írója,Horányi lukácsgordonkaművész,nyolczAs ipolykarnagy,zeneszerzőésorgonista.Szentgotthárdősiapátságábóltöbbekközöttvárkonyi fidélperjel,gondán felicián,HorváT kázmér,simon marót,szAbó TiHAmér és végHelyi zolTánkerültakarataellenéreaKöröspartivárosba.AzéjszakaielhurcolásésmegfélemlítőfenyegetésmindenmozzanatárakiterjedőleírásolvashatóafiatalKeletyGézacisztercihittanár„Szeretetbőlélni”című,1997-benmegjelentköteténeklapjain,aholkéthosszúfejezetetszentelKunszentmártonnak.MarótiArnoldaVigiliacíműkatolikusfolyóirathasábjainfolytatottélményeketvisszaidézőbeszélgetéstBarnaGáborral,részletesenkitérvearrais,hogyanlehetetettaszerzetesrendekfeloszlatásautánháttérbeszorítottpapielkötelezettségetösszeegyeztetniafizikaimunkaéletformájánakkövetelményeivel. Azállamhatalomnemkíméltköltségetés fáradságot,hogyaszerzeteseketembertelenül szétszórjaskitépjeőketotthonukból,desemmitnemtettazért,hogylétfenntartásukhozakáregykaréjkenyeretisadjon.Anagylelkűkármelitákszerénytartalékainéhánynapalattkimerültek.Akörnyékbelitanyákjólelkűnépecsodálatosáldozatkészséggelésmeghatószeretettelgondoskodottszalmazsákról,takarórólésmindennapiélelmezésükrőlháromhosszúhónaponát.Anegyvenkétfelszenteltpapmindenreggel5órától9óráigbezárólagakápolnábanésafolyosónfelállítottszükségoltároknálelmondtaaszentmiséjét.EkkormégnemvoltakgyakorlatbanaII.vatikánizsinatálta1kezdeményezettcsoportosegyüttmisézések,az úgynevezett koncelebrációsmisék.A ciszterciek vasárnapokon és ünnepeken szívesen segítették akármelitaatyákkápolnaimunkájátmisével,gyóntatással,prédikációkkal. Anapjelentősrészefizikaimunkávaltelt.Adeportáláscsupánkülsőmozgásukatkorlátozta,aházonbelülmindenkinekmegvoltamagaszerepeés feladatköre.Az idősebbekvállaltákaközreműködéstakonyhaielőkészítőmunkákban:szorgosanhámoztákakrumplit,aprítottákazöldbabot.Kétpécsiatya:dr.oppermAnn bAlduin és Horányi lukács–azegyiktekintélyeslatin-magyartanár,amásikszenvedélyesmuzsikus–csodálatosderűvelvégeztehónapokonátanagymosásszolgálatát.Fáradhatatlanulgörnyedtekamosóteknőfölött,ésvasaltákazegésztáborfehérneműjét.Hárman,aköltőágosTon Julián,ahatalmasműveltségűkelecsényi ákosésanagytechnikaikészséggelmegáldottmaróti arnoLd,apécsirendháztagjai,magukravállaltákakonyhai favágást,avízszivattyúüzemeltetésétésazemésztőgödörgyakoriszippantását.AKármeltenyérnyikertjébenpaprikáttermesztettek.Nemfeledkeztekelazidősésbetegatyákrólsem.Igyekeztekasanyarúkörülményeketszámukraelviselhetőbbétenni.Azönuralomnaktisz-teletreméltópéldájátmutattafeltöbbekközötta84esztendősküzdy Aurél,akitörődötten,betegenisderűsnyugalommalfogadtaelakényszerűzsúfoltságot,ésviseltealegelemibbkényelemhiányátis.Apécsirendháznesztora,HAng dánielamaga83évévelasztoikusnyugalomésazalkalmazkodókészségmintájátnyújtottaafiataloknak.Akiválómatematikusésfizikus,évekenátafrancianyelvlektoraapécsiegyetemen,öregfejjelKunszentmártonbanoroszulkezdetttanulni.KülönösgondjukvoltSimonyiMariánra,

2010. Veni Sancte 5

Ezatárgynemmás,mintegyBAROMÉTER.Tudományosmegfogalmazásszerintlégnyomásmérésére szolgálómeteorológiaiműszer, ami azidőjáráselőrejelzéstszolgálja.1643-bantaláltafelEvangelistaTorricelli.Afeltalálóazegyikvégénlezárt,higannyalteltcsövetnyitottvégévelegyhi-gannyal töltött edénybe állította. A higanyoszlopmagasságaahigannyalteliedényrenehezedőlég-

BESZÉLŐ TÁRGYAK

–BAROMÉTERAFIZIKAELőADóNÁL–

Vincze bálint 10. b

Van, aki csak elmegy mellette – hisz sok diák a fizikaterem láttán teljesen leblokkol – de van, aki észreveszi, talán még szemügyre is veszi azt a hatalmas ismeretlen kerek tárgyat, ami az előadó előtt függ már közel 100 éve.

akikezdetlegesművégtagokkalcsakkétmankósegítségével tudta továbbvonszolnimagát.Hordszékenvittékmisézőhelyéreésazebédlőbemégisderűslélekkelviseltenyomasztókiszolgáltatottságát.ágosTon Juliánkezealólahosszúésrendkívülforrónyárhónapjaibanegészkötetreterjedőversgyűjteménykerültki,hangotadvaalélekbelsőgyötrelménekésszorongásainak,helyenkéntazértfelvillantvaareményfény-sugarátis.A„Kerítésekkörül”címűkéziratosfüzetbenmegörökítettverseketkelecsényi ákos látta el rendkívülkifejezőszínesillusztrációkkal. Apártállam1950.szeptember7-énkiadottrendeletemegvontaaszerzetesrendekműködésiengedélyét.Szabadok lettek, deotthontalanok,mert kolostoraikba többénem térhettekvissza, sőt rendi ruhájukatis fekete reverendával, vagy civil ruhával kellett felváltaniuk.Állami engedéllyel plébániákon, illetvefizikaimunkakörbenhelyezkedhettekel.gondán felicián ésdr.szűcs AlAdárgyógykezeléscéljábólrövid ideigKunszentmártonbanmaradt.AzidőscseHy Alfonzatyát–akinekélőhozzátartozójanemvolt–egyjólelkűcsaládfogadtabe.Kétévtizedenátszolgáltanyugdíjaskisegítőkéntanagytemplomihíveket.Asokakáltaltiszteltésszeretettmaróti erVin arnoLd,kiválótechnikaiérzékénekköszönhetőenmegbecsültdolgozójalettaVasipariVállalatnak,majdaszentesiKontaktagyárnak.Napjainkig„Ervinbácsi”,„Öcsiatya”,„Öcsibácsi”-kéntemlegetikismerősei.Mamár90éves,denéhányévvelezelőttméglejöttBudapestről,hogyakunszentmártoniKármelbenésanagytemplombanisbemutathassahálaadógyémántmiséjét.Azidehurcolt37szerzetesközülmárcsakőmaradtéletben. Ahalálfélelemésrettegéshatvanévelőttiszomorúidőszakánakelmúltával,ágosTon Juliánmárványbavésettverssorainkeresztül,abiztatójövőbevetettreménységérzéseivelemlékezünkaz1950.esztendőnyaránKunszentmártonbanraboskodóciszterciatyákra:

„Halál az élet: mégis folytatás,nagyböjt után húsvét, örök titok,minden halál után föltámadás!”

6 2010. Veni Sancte

nyomásnakmegfelelőenváltozott.Ezenazelvenalapulabarométerműködése. Nekemsokkaltöbbetjelentezaműszer,miveldédapámBálintIstvánadományoztaacisztercieknekhálából,hogyháromfiátfelkészítettékavalódiéletre. Azénnagyapámisittepadokatkoptatta,ren-geteget mesélt az itt töltött évekről, a csodálatosjellemekkelrendelkezőszerzetesekről,aszigorról.Abbanaszigorbanazonbanhatalmasszeretet,vallá-sosságlakozott.Nagyapáméskeresztapámelmon-

dásaiszerintnemcsoda,hogyédesapjukilyenhasz-nos,értelmestárgyatajándékozottaziskolának.Kiisvoltő–azéndédapám?1891.április17-énláttameganapvilágotBaján,ősikisiparos család sarjaként. Édesapja esztergályosvolt,dekoraihalálamiattnemérhettemeg,hogygyer-mekeimilyennagyszerűembereklettek.Édesanyja,férje elvesztése után éjt nappallá téve dolgozott,hogyeltudjalátniazárvánmaradt13gyermekét.Hat gyermek (Mihály, Dezső, Katalin, Jolán, Ist­ván, Margit) élte túl a nehéz körülményeket.Be-lőlükneves tanárok, iskolaigazgatók lettek.Asorbóldédapám, István lógottki,hiszőacsaládihagyománytfolytatvakisiparos–nevezetesenórás-

ékszerész– lett. Iskolai tanulmányai végeztévelnégyévigtanoncoskodott,majdPécsrekerült,mintsegéd, 1914-ig. Ezután bevonult katonának és azI. világháború borzalmai után 1918-ban szeretettvárosába, Pécsre jött vissza. Ekkor önállósítottamagátésüzletetvásároltaKirályutcábana11-esházszámalatt(macasino)aNemzetiSzínházzalszemben.Ebben az időbenhíres ember lett,minta jó iparosok általában.Elit környezetben régi ésújbarátokatszerzett,akikkelkiállításokra,szín-házba,bálokrajárt.Itttaláltráéletepárjára,asza-badkai születésű Balázs Gyöngyire, akivel 1925-ben összeházasodott, és a már említett háromgyermekboldogszüleivéváltak.Aboltmesésvolt,ékszerdoboznak nézett ki. Sok tanoncot foglal-koztatott,tanítottki,akiknekaleszármazottaimégma isBudapestendolgoznakebbena szakmában.Bajai és pécsi iparos kiállításokon arany, illetvebronzplaketteketszerzett.Azéleteígygyökeresenmegváltozott.Abajaiszegénycsaládbólszármazófiúbólünnepeltmesteremberlett,deaII.világhá-borúésazállamosításelvettetőleazüzletetéscsaládiházát.Nemsokkalaháborúutánmégistalpraállt,1952-benBudapestreaFővárosiÁllamiPénzverőVállalathoz hívták, ahol aranytárgy ké-szítőésértékbecslőmesterkéntdolgozott7évig.SzíveazonbanvisszahúztaPécsre,ittaSallai(maFerencesek)utcábanmegnyitottamásodikönállóüzletét.

Azidőazonbanazórásfelettiselszállt,változa-toséletpályájaután1967-benhunytel.Mégisörök-ségülhagyott–kitudjahánycsaládnál–órákatésékszereket,iskolánkbanpedigabarométert.

2010. Veni Sancte 7

75 ÉVES AZ ISKOLA ÉPÜLETE

„dr. Hóman Bálint, vallás­ és

közoktatásü­gyi miniszter dr. Horváth Konstantin, zírci perjellel

a szentelésre megy.”

„Dísz­ és tornaterem”

„Virág Ferenc, pécsi pü­spök megszenteli az új gimnáziumot.”

„A Ciszterci Rend pécsiNagy Lajos­gimnáziumának belső látképe.”

„A kémiai előadóterem.”

„Bitter Illés, clairvauxi apátúr

az intézet szentelésére

indul.”

Kaszás andrás (9. b): Milyen tervei voltak gyerek korában, és mikor döntött úgy, hogy papi életet fog élni?Ronta László: Már kiskoromban pap szerettemvolna lenni, de később ettől elment a kedvem.Idősebb koromban a katonaságba soroztak, majdegy hónappal a leszerelés előtt, mikor én voltamazügyeletes,meghallottamazIstenihívást.Ekkordöntöttemelvégleg,hogypapleszek.K. a.: Hol kezdte papi hivatását?r. l.:ElőszörEgerágonvoltamkáplánháromévig1973-tól 1976-ig. Később a Pécstől nem messzefekvőOlasztelepülésentöltöttemháromévet1976-tól 1979-ig. 1979-ben áthelyeztek Beremendreplébánosként.Ittmárjelentősebbideigszolgáltamaz egyházat és Istent, 14 évig. 1993-tól Sellyénvégeztemafeladataimat, itta templomonissokatkellettsegíteniarosszállapotamiatt.Emlékszem,innenapüspökúrátakarthelyeznimárkorábban,dea templomépítésétnemakartamfélbehagyni,ezértcsak2000-benkerültemaharkányiplébániára,ahonnanmég 19 településre járok elvégezni papikötelezettségeimet.K. a.: Milyen papi kötelezettségeknek kell eleget tennie?r. l.: A misézésen kívül esketek, keresztelek,temetésekenveszekrészt,acaritasnaksegítek,méghittanórátistartokagyerekeknekaziskolában.K. a.: Ha van egy kis szabadideje, azt mivel szereti tölteni?R. L.:A szabadban szeretem eltölteni ezt az időtakárakutyámmal,vagymásvalakivel,vagyakáregyedül.Régihobbimavadászat,ezzelisszívesenmúlatomazidőt.

Aharkányi templomotszívesenéssokan láto-gatják.A tőlenemmessze fekvő reumakórházbólgyakran ellátogatnak a betegek is a templombaimádkozni az egészségükért.Akórus éneke, és aministránsokott létemégszebbé teszia szentmi-sét.AmisékenRontaLászlót16ministránssegítifeladataielvégzésében.Közülüksokanmárgimna-zisták, devannak, akikmégaharkányi általánosiskolatanulói. Aharkányiiskolanyolcévfolyamánkörülbelül200diáknaktartahitoktatóhittanórákat,amikvidá-mak, és érdekesek szoktak lenni, így nem csoda,hogyennyidiákjárszívesenaszentmisékreis.

8 2010. Veni Sancte

aZ Én PlÉbÁniÁmHARKÁNY

KaSzáS anDráS 9. b

A harkányi templom két részből áll: Az úgy nevezett kiskápolnából, ami 1802-ben épült, és a később hozzáépített tágasabb terű épületrészből, Ami 1986-88 között épült a hívek adományaiból Hopp Ferenc (aki a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában érettségizett) irányításával. A templom északi falán sajátos kálváriát alkotva Jézus szenvedéstörténete látható Morvai László tűzzománc alkotásain. Harkányban ma Ronta László a plébános. Hogy megismerhessék az emberek az életéről kérdezgettem.

Az idei nyáron nagy örömöt jelentett, hogy Tokió-ban Najbauer Eszter (2010) a Nemzetközi Kémia Diákolimpián aranyérmet kapott. magyarország kémikusai 2 arany- és 2 ezüstéremmel a világon a 4. helyen vannak. Tíz évvel ezelőtt Hegedűs Ákos fizikából szerzett aranyérmet, 1998-ban ké-miából Csékei Márton. Akkor a Színesben vele is készült beszélgetés, így fogalmazott: „Boldog embernek tartom magam, de nem versenyek és díjak miatt. Hanem, mert szerető családban nevelkedtem, és úgy érzem, meg tudom találni az élet szépségeit. Sikeres embernek azt tartom, aki megtalálja a megelégedettséget, nem bízza el magát, nem hajszolja bele magát a munkába, hanem örömmel tevékenykedik. Sikeres az, aki a maga választotta cél felé halad.” Azóta eltelt 12 év, és Marci úgy él, ahogy akkor eltervezte! Sikeres ember!antal emília: Hogyan emlékszik vissza a Nagy Lajosban eltöltött évekre? csékei márton:Azthiszem,mindenvoltosztály-

társamegyetértabban,hogyalajosistaévekalattalegemlékezetesebb„jelenség”azosztályfőnökünk,kémiaésfizikatanárunk,Atyaúristenünk,másodikédesapánk,azazKromekSándorTanárÚrvolt.Pél-dánakittazalábbipárbeszéd:Márnememlékszemmilyenproblémamiatt,Zemp-lényiZitatanárnőrohanvafutKromekhez:– Jaj Sándor, majd megfagyott bennem a vér!!MireSándorunkcsípőbőleztaválasztadta:– Még jó, hogy olyan alacsony a fagyáspontod!Az egész osztály fetrengett a röhögéstől. AnnakidejénegyébkéntmiattaválasztottamaLajost,nembántammeg. Bár hogy őszinte legyek, szerintemeléggéburokbanvoltam.Ezperszenembaj,hiszenígy diákcsínyek helyett inkább kémián és mate-konjártazagyam.A„rosszalkodást”azótaisfo-lyamatosanpótolom,viszontegyetemreolyanala-pokkalmentem,hogyazelsőkétévbenaligkellettvalamittanulnom.a. e.: Hogyan alakult a pályája? Mi a munkája? Szakmai sikerei?

2010. Veni Sancte 9

cSerKÉSZtÁbor

Dr. Várnagy elemér

Öregcserkész

Cserkészcsapatunk öregcserkész raja legutóbbi rajgyűlésén úgy határozott, hogy ez évtől kezdve nyár elején csupán egynapos kirándulásokat szervez az eddigi többnapos túrák helyett. Ennek oka, egyre kevesebben leszünk, a megmaradtak életkora is többnyire 80 év körül mozog. Így mozgás-teljesítményünk is csökkenőben van.

Mégis2010.június10-énmeglátogattukazősiMárévárát,elsétáltunkahűsítő„Gergely–Évaforrás”-hoz.(Ismeretes,hogyGárdonyiEgriCsillagokc.regényénektörténeteezenavidékenkezdődik.)BornemisszaGergelyésCeceiÉvaemlékénekfelidézésemellettmásokaisvoltaMáré-völgyfelkeresésének:a’30-asés ’40-esévekbengimnáziumunkcserkészcsapatakétalkalommal is itt táborozott.–Perszemostsemhagyhattukki a közeliMagyaregregy–Kárászközségeket, aholWerner Imre cserkésztestvérünk, ny.nagyprépost, egykoriesperesplébánosévekenát lelkipásztorkodott.AMezei-féle fazekasmanufaktúraértékeinekmegtekintéseutánpedigNémethKárolykorábbipolgármesterbarátunkvendégszeretetébenrészesültünkakárászipincesoron.

HiVatÁSoK, FoGlalKoZÁSoKA VEGYÉSZ

–BESZÉLGETÉSCSÉKEIMÁRTONNAL–antal emília

10 2010. Veni Sancte

Cs. M.:SikeresérettségiutánazELTEvegyészsza-kárairatkoztambe,ahol2004-bensikerültdiplomátszereznem.Tanulmányaimfinanszírozásacéljábólnyarantadinnyétárultam,egyszertélenfenyőfátis,illetve kétszer sikerült kijutnomAmerikába.Vol-tamkertépítő,raktártakarító,kertész,festő,pincér.Mindegyikmunkanagyontanulságosvolt,éshabármindegyiketélveztem,rádöbbentettarra,hogyérde-mestovábbtanulni. Diplomautántémavezetőm,KotschyAndrásjavas-latáraaKémiaDoktori IskolahallgatójakéntazELTÉ-nmaradtam.2005-benszakmaigyakorlatonvoltamaBASF ludwigshafeniközpontjában, aholbetekintést nyertem az ipari kutatásba. Bár aBASF-rőláltalábanamagnókazetta juteszünkbe,tudnikell,hogyafogkrémalapanyagtólafestékenátavitaminokigmindentgyártanak,ezavilágleg-nagyobbvegyiparicége. Habárazegyetemalattpreparatívszerves-ésfémorganikus kémiára szakosodtam, felhasználóiszintenazanalítikátisismernemkellett.2007nya-ránnéhányegyetemikollégávalmeghívástkaptunkaKongóiDemokratikus(haha)Köztársaságba.Egyamerikaiolajcégnekkelletttalajmintaelemzéseketvégeznünk.Élménydúsutazásvolt,smegtanultunkértékelniolyandolgokatis,amikitthonaminden-napiéletbentermészetesek,mintpéldáulivóvíz,elektromosáram,bogár-éspókmenteshálószoba,napsütés,eső.Merthogyottszárazévszakvolt,amiaztjelenti,hogyállandóanfelhősazég,denemesikegycseppesősem. Kongóból visszatérve befejeztem a doktorifokozathoz szükséges labormunkát, megírtamaz értekezést (amit 2008-ban meg is védtem),selkezdtemdolgoznijelenlegimunkahelyemen,aServierKutatóintézetben.Ezegy20000főtfog-lalkoztatófranciagyógyszercégmagyarországiku-tatóközpontja.Azakadémiaikutatásutánfurcsavolt az ipari szemlélet,dehamarmegszoktam,smegszerettem.Alegfontosabbtényezőazidő,emiatt állandóan nagy a hajtás, demeg is vanmindenfeltételeazeredményeskutatásnak.A. E.: Hogyan képzeli a jövőt? Milyennek látja a mai fiatalok helyzetét? Cs. M.: Szabadidő?Az nem sok van, de azértigyekszemhetirendszerességgelsziklátmászni,Kedvesemmel hétvégéken túrázni.Ha jó idővan,motorraljárunk,harossz,akkormegazöregMer-

cedesemmel,aminekabütykölésétszinténahobbi-jaimközévehetjük. Jövő?Azanyagiakat illetőenmagyarviszony-latbannemlehetokompanaszra,mégisfelháborít,hogy adó és egyéb címeken mennyi pénzt gom-bolnak le az emberről a semmiért. S ilyen tekin-tetbenegyáltalánnemvagyokoptimista.Bárnemhelyeslem,ésnemörülök,hogyígyvan,demaxi-málisanmegtudomérteniazokataszakképzettfia-talokat,akikazitthoniküszködéshelyettinkábbakülföldiboldogulástválasztják. Amásiknagyproblémaazoktatás,merthogyegynemzetjövőjételsősorbanafiataloktaníttatásahatározzameg.Sajnoseljutottunkoda,hogyatanáriszakma megbecsültsége nulla, nem csak anyagiértelemben. A szülőknek túl sokat kell dolgozni,hogy fent tudják tartani családjukat, emiatt nincselégidőagyerekre,sszerintemezazokaamaina-pokraolyjellemzősúlyosiskolaikihágásoknak.

Végül egy idézet-üzenet amai fiatalságnakKromekTanárÚrtól:„Kiskoma, a tudás az egyet­len, amit soha senki el nem vehet tőled!”Naezérttanuljatok,higgyétekel,megéri!

2010. Veni Sancte 11

búcSúZUnK

IN MEMORIAM DR. ERDŐSY EMIL (1943)

(Dr. balogh ágneS neKrológJa felhaSználáSáVal: tamáSi balázS)

Jogász generációk méltán szeretett és tisztelt tanárától, a Pécsi Tudományegyetem Örökös Professzorától búcsúztunk augusztus 9-én a pécsi temetőben.

erdősy emilaSomogymegyeiKányánszületett,ésapécsiCiszterciGimnáziumbanérettségizett1943-ban. EgyetemitanulmányaitisPécsettvégezte,ahol1948-banavatták„summacumlaude”jogidoktorrá.EztkövetőenaJogiKarKözigazgatásiésStatisztikaiTanszékénhelyezkedettel,majd1949és1960közöttazOrvostudományiEgye-temGazdaságiIgazgatóságánelőadóként,illetveosztályvezetőkéntdolgozott.ABaranyaMegyeiFőügyészségügyészekénttevékenykedett1960-tól10esz-tendőn keresztül. 1970-ben végleg elköteleztemagát az elméleti büntetőjo-gikérdésekésazegyetemioktatásiránt,ésadjunktuskénttértvisszaaJogiKarra.

AMagyarTudományosAkadémiadoktorafokozatot1987-benszereztemeg„Amegengedettkockázatabüntetőjogban”címűértekezésével.EgyévmúlvaegyetemitanárráneveztékkiazÁllam-ésJogtudo-mányiKarBüntetőjogiTanszékére,aholamagyarbüntetőjog-tudományelmúltévtizedeinekmeghatározószemélyiségekéntműködött.Munkásságasoránjogászgenerációkatoktatott,ésmonográfiák,tankönyvek,tanulmányoksokaságátpublikálta.

KiemelkedőszintűtudományosmunkásságaelismerésekéntPécsMegyeiJogúVárosKözgyűlése2009-ben„ProCommunitate”Emlékérmetadományozottszámára.

ErdősyEmiligazipéldaképvoltkollégáiéstanítványaiszámára,mertnemcsakegymagasszínvonalútudományosmunkásságot folytató tekintélyeséssokoldalú tudóst tisztelhettekbenne,aki istenhitéhez,elveihez,azáltalavallotttudományosértékekhezhaláláighűmaradt,hanemegymindigkedvesésjóked-vű,jóindulatú,segítőkészprofesszort,tanártis,akimásoktudományosambícióitritkaságszámbamenőönzetlenséggeltámogatta.

Végüllegyenszabadegyszemélyesélményemetisleírnom.Magampárévvelezelőtt,Dr.BaloghÁgnes–Erdősyprofesszortanszékiutódjának–PhDvédéséntalálkoztamvele,aholővoltavizsgabizottságelnö-ke.Ahivatalosrészutánifogadásonazünnepeltengemisbemutatottaprofesszorúrnak.Pársemlegesésudvariasmondatután,amikorkiderült,hogylajosistaöregdiákvagyok,ésaCDPO-banistevékenykedem,felvillanyozódott,szélesmosollyalközölte,hogyőisciszterciöregdiák,ésazonnalfelszólított,hogyte-gezzem,mert„...tudod,kedvesbarátom,énúgyérzem,ciszter-diákokközöttezígytermészetes...”.Annakellenére,hogykoraésrangjaalapjánavendégekaddig„kézről-kézreadták”,mindenkiszeretettvolnavelepárszótváltani,őmagamelléültetett,éslegalábbfélóránkeresztülfaggatott,érdeklődött,kérdezettagimnáziumjelenéről,ésanekdotázott,egykoritanárairólmeséltnekem.

KedvesProfesszorÚr,EmilBácsi,nyugodjbékében!

12 2010. Veni Sancte

ELMENT A NEGYEDIK LELKI FIÚ IS–MEGKÉSETTRIPORTERÉNYIANTALNÉHAIÖREGDIÁKKAL–

KÖzzéteSzi: KaláSz gyula ny. igazgatóhelyetteS

Hároméve,82évesenmégújságunkbanfelidéztekedvesemlékétKűhnSza-niszlóezüstmiséjéről.Ajubilánsigazgatóúrnégy,akkorministrálólelkifiaegyi-ke,azutolsóis,mamárazégioltárnálfolytatjaaszolgálatot.Súlyosbetegenadottvisszatekintéstéletútjára,búcsúzóul,ahogyőfogalmazott:azutolsószójogán.

1925.áprilisl2-énhúsvétvasárnapszülettemPécsett.EgyTettyeoldalánfekvőkisutcábanteltel35évem.Szegényekvoltunk,deszüleimabetlehemibarlangmelegétvarázsoltákapartbaépültkicsiházba,aholboldogan,szeretetbenéltünkszüleimmelésöcsémmel. AzÁgoston tériElemiNépiskolában (1931-től)végeztemel azelemi iskolanégyosztályát.Aztánjöttekaszép,deküzdelmesgimnáziumiévekaCiszterci

RendNagyLajosGimnáziumában. Tanáraimpéldájánszerzetestanárszerettemvolnalenni.Ezutóbbisikerültcsak,mert1950júniusábanmagyar-latinszakosközépiskolaitanáriokleveletszereztemazakkorinevénPázmányPéterTudományegyetemBölcsészetiKarán. 1950 júliusábanneveztekki tanárnakapécsiPollackMihályÉpítőipariTechnikumba.Akkormégnemsejtettem,hogyezakötelék50évigtartmajd.Az50évelsőfeleakeményállamiésmunkahelyidiktatúralégkörébenteltel.Amásodik25évmárazenyhülésjeleithozta.1990-tőlpedigazemberigaziénjeérvényesülhetett. KitüntetéseimközüllegszívesebbenaPollackMihályMűszakiFőiskolaaranyplakettjéreemlékezem,amelyetaműszakitanárokpedagógiagyakorlatának10évenáttörténővezetéséértkaptam.Akoronátazéletműreazl997-benkapottkormánykitüntetés,aMagyarKöztársaságEzüstÉrdemkeresztjetette.Azirodalomtörténettanításavilágnézetiállásfoglalástiskíván,ezértegészpályafutásomalattvigyáztamarra,hogyakeresztényvilágnézettelellentétestanításnehagyjaelazajkamat.Magánéletemlegnagyobbjutalmaafeleségem,akivel56évetéltemboldogházasságban.Kétleánygyerme-kemésazőegészcsaládjuk,négyunokám:életemkincsei.Aggodalmam,szeretetem,imádságomkísérjeőketéletútjukon! Sokezerdiákomatnemcsaktanítottam,detőlüksokatistanultam.Kollegáimmalannyiküzdelmesésszépnapottöltöttemegyütt,hogymost,életemlejártánbúcsúzvamondom,hogyjóvoltvelükegyüttélni. AzÚrtólkaptaméletet,kamatoztatnivalóértékeket.Mostazőkezébeteszemkincseimet.Reményemaz,hogyirgalmas,megbocsátószívvelvizsgáljatetteim.

***

Erényi AntAl (1943)dr.DeákyHonórosztályábanérettségizett.Középiskolaitanár,életének86.évében,hosszúbetegségutánaugusztus9-énazÖrökHazábaköltözött.Családja,barátaiaugusztus27-énvettektőlebúcsútaLyceumtemplombanszentmisekeretében.

***

HELYESBÍTÉS:Elnézéstkérünk,hogyaTeDeumszámbanSelényiDezső(1951)nevehelyettSzelényiDezsőjelentmeg.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

A 12. B megszállta RómátBalogh Boglárka 12. B

Elindultunk 35-en, plusz Ritter Betty tanárnő meg Gál Karesz atya, Teri néni (aki az utazást szervezte) és a két buszsofőr meg az egyikőjük lánya, valamint Eszter nővére. Így lettünk 42-en. Szép nyári délután…és mi utazunk. Úticél Róma, közben Assisi.

Kiszállunk! De szép! Tiszta mediterrán… És egy közös mise, amelyen megtudjuk, hogy Szent Ferenc helyi menőcsávó volt! Aztán tovább, és kb. 22 órával az elindulás után vég­re Róma. Hát, a szállásról elég annyi, hogy minden házban légkondi, táboron belü­l jacuzzi, este közösen a pubban, ha nem jön a biztonsági őr, és lekü­ld. És reggel. Kényelmes cipő fel! Városnézés! Sok gyönyörű templo­mot, épü­letet, bazilikát láttunk… leírni sem lehet, hogy mennyire szép volt.

Második nap Rómában. Szent Péter bazili­kával és a kupolával, ahova 551 lépcső vezet fel (!!!) De megcsináltuk…és a kilátás megfizethetetlen! Este közös vacsora a Pantheonnal szemben,

ahol egy kisvendéglőben – nagyon közvetlen pincérek segítségével – megismerhettü­k az olasz konyha egyik remekét, a pizzát. Itt szeretném megjegyezni, hogy az olasz mentalitáshoz és KRESZ ­ mentességhez hamar hozzászokott az osztály. Nem lehet kihagyni az utcai áru­sok hadát sem, akik valószínűleg csak két szót ismernek angolul (beautiful, liar) de azt elő­szeretettel kiabálják utánad. De a „mádzsár” szót is gyakran használták…

Összegezvén a három napot elmondhatom, hogy sok szépet, sőt gyönyörűt láttunk: Trevi­kút, Piazza Navona, Spanyol lépcsők, Négy folyó kútja, Narancsvidékliget, és még sorolhatnám. Róma legkisebb utcáit is bejár­

tuk és láttuk, ahogy a több száz éves házakban még laknak hétköznapi emberek. Napi húsz kilométer gya­loglás még belefér, és Rómában is élnek furcsa emberek (Gondolok itt arra a kiállításra, amely egy kerítésen volt kiállítva, és csak szemétből állt).

Utolsó napon mindenki bepa­kolta hatalmas bőröndjét a buszba, és mindenki sajnálatára elindultunk haza. De nem siettü­nk annyira, hiszen Ravenna környékén megálltunk fü­­rödni a tengerben. A víz kellemes, szép napsü­téses idő és homokos tenger­part. De nem feledkeztü­nk el azokról sem, akik ekkor már az iskolában vol­tak. Miközben napoztunk csak rájuk gondoltunk!

A legfontosabb érdeme ennek a kirándulásnak az volt, hogy mint igazi összetartó osztály értü­nk ha­za. Mindenhova együ­tt mentü­nk (kivéve, amikor 1­2 ember lemaradt) és nagyon jókat beszélgettü­nk. Az úton a fiúk és Karesz atya „zsírhaver”­jai és a Kung Fu Panda

Nyár

i Eset-les

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

(amelyet a buszon „nézett” az osztály) törte meg a csendet. Mivel a 28oC­ból hazaértü­nk a 14oC­ba, sikerü­lt elérnü­nk, hogy az osztály háromnegyede megfázott. Azt hiszem, az egész osztály nevében mondhatom, hogy VISSZA AKARUNK MENNI!

Nem feledkezhetü­nk meg arról sem, hogy köszönetet mondjunk! Köszönjü­k Ritter Betty

tanárnőnek, Teri néninek, Gál Karesz atyának és a buszsofőr uraknak, hogy összehozták ezt az utazást, és egy felejthetetlen élménnyel ajándékoztak meg minket!

És ha a 26­os terem környékén járva „I love Roma” feliratos pólót lát az olvasó, jusson eszébe az a fantasztikus város, ahol nekü­nk szerencsénk volt járni.

Nyá

ri

Eset

-les

Kórusunk MarienstattbanDarabos Kata 10. B

Ámen. Hangzott az utolsó szó, indulásunk előtt. Majd a busz ajtaja becsukódott, és már indultunk is. Mindenki „kényelmesen” elhelyezkedett, és 17 óra múlva már meg is érkeztünk Marienstattba, ahol egy óra várakozás után megtudtuk, melyik családnál leszünk ebben a szűk egy hétben.

Az első nap délelőttjén fogadócsaládjaink által szervezett programokon vettü­nk részt, mely mindenki számára nagy élmény volt. Ezután Pater Jakob vezetésével megtekintettü­k a kolostort és a könyvtárat, ahol megtalálható a legkisebb könyv, mely tartalmazza a Mi Atyánkat több nyelven is. A kolostorlátogatás után egy kü­lönleges élményben lehetett ré­szü­nk, együ­tt imádkoztunk a szerzetesekkel a vesperás ideje alatt. A következő programunk a bazilika megtekintése volt az előbb említett Pater Jakob irányításával. Majd a németek által furcsának tartott beéneklés következett a mise előtt, és rövid koncertü­nkkel zártuk az estét. Utána fáradtan mentü­nk haza vacsorázni (bár volt olyan, aki nem csak vacsorázott aznap este).

A következő nap szerencsére kései keléssel kezdődött, majd a vendéglátó diákokkal együ­tt Rheingauba buszoztunk. Itt megtekintettü­k az Eberbach kolostort, ahol nem csak éne­keltü­nk, hanem piknikeztü­nk is, bár az igaz, hogy a piknik nem a szabadban, hanem egy „szobában” zajlott le. Ezután rövid vezetés következett a kiedrichi St. Valentin bazilikában, amit egy közös kávézás követett a plébánián. A vendéglátás befejeztével adtuk leghosszabb koncertü­nket a bazilikában, a Zengető együ­ttes­sel és a német fúvós együ­ttessel. Fellépésü­nk nagyon jól sikerü­lt, bár a koncert elején a közönség a meglepettségtől tapsolni is elfe­lejtett. Miután alaposan megáztunk, visszabu­

szoztunk Marienstattba, ahonnan a fogadó családok hazaszállítottak minket. „Otthon” egy újabb kellemes estét tölthettü­nk együ­tt a németekkel.

A harmadik nap hétfő volt, ez iskolát jelen­tett. A reggeli kelés, vagy inkább hajnali éb­redés nem volt kedvü­nkre való, de megérte. Két érdekes órán vehettü­nk részt, ami kinek tetszett, kinek nem. Nekem, személy szerint görög és biológia volt az első két órám, ami számomra elég furcsának bizonyult. Ezután zenei projekten vettü­nk részt, ahol a németek magyarul, mi pedig németü­l tanultunk énekelni. A zenés órák után a kolostorban ebédeltü­nk. Itt meg kell említenem a desszertet, amiről még máig sem tudom mi volt valójában. Ebéd után ellátogattunk az enspeli Stöffel­ parkba, ahol rövid vezetés után válogathattunk a fosszí­liáknak nevezett kövek között. Ez mindenkinek nagy élmény volt. A park megtekintése után egy kisebb túra következett Rotenhainba, ahol megnéztü­k azt a várat, ahol este közös kon­certü­nket adtuk a német kórussal. Az éneklés jobb volt, mint az előző előadásunkon, bár ha nem lett volna olyan hideg, talán még jobb lett volna. Ezt követte a közös esti grillezés, mely sokak számára a hét fénypontját jelentette.

Következő napunk délelőttje közös ének­léssel, nyelvtanulással és próbával telt, mely megalapozta a nap jó hangulatát. Ezután a bindweidei vasércbányába utaztunk, ahol

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

két csoportban – sárga esőkabátban és bá­nyászsapkában – tekintettü­k meg a régi bánya egy múzeumként működő folyosóját. A bánya és az idegenvezetés nagyon érdekes volt, de sokunkban felmerü­lt a kérdés, vajon a bányászok sü­ketek, vagy bírja a fü­lü­k az óriási hangzavart, mely a bányászattal jár (?). Ezt követően Marienstattba buszoztunk, ahol utolsó koncertü­nket adtuk. Az előadás óriási sikert aratott. A közös művek, melyeket a né­metekkel együ­tt adtunk elő, állva tapsolásra késztették a közönséget. A koncertet Michael Jackson: We are the world című dalával zártuk, ahol a koncerten résztvevő összes diák szerepet vállalt. A szólisták nem csak a németek közü­l kerü­ltek ki, hanem kórusunk néhány bá­tor tagja is megcsillogtatta tehetségét. A

koncertet követte a búcsúest, mely során mindenki na­gyon jól érezte magát és Havasi Gábor karnagyúr, néhány fiú segítségével a magasba repü­lt. Sokaknak közü­lü­nk ez volt a legjobb, de egyben a legszomorúbb estéje, mert tudtuk, hogy holnap ilyenkor már nem Németország vendégei le­szü­nk.

Másnap reggel elbú­csúztunk a fogadó néme­

tektől, akik immár második családunkká váltak. Indulás után még sokáig integettek és futottak utánunk új ismerőseink. A hazafelé vezető út kellemes volt, azoknak, akik aludni tudtak. Az egyik megállásunknál köszönetet mondtunk, vagy inkább énekeltü­nk a három kísérő tanárnak, akik nélkü­l ez az utazás nem jöhetett volna létre, ők név szerint: Csekőné Kádas Klára tanárnő, Boda Zsuzsanna tanárnő és Havasi Gábor tanár úr. Végü­l hajnali fél egy felé érkeztü­nk meg Pécsre, és szerencsére a kö­vetkező nap rendelkezésü­nkre állt, hogy végre kipihenhessü­k magunkat.

Ez a hét igazi közösséget varázsolt kórusunk­ból és merem állítani, hogy mindenki számára örök emlék marad.

Beszélgetés Somogyi Zsuzsa tánctanárralFogt Adél 9. A

Azt mondják, tánc közben az ember éppen aktuális érzelmeit fejezi ki mozgásával. Táncolni sokféleképp lehet: szórakoztatva nagy közönség előtt, versenyen megmérettetve magunkat vagy egy csukott ajtó mögött a szobánkban. A következőkben egy tánctanár segítségével nyerünk mélyebb betekintést a tánc rejtelmeibe…

Fogt Adél (9. A): Ön szerint miért fontos, hogy a fiatalok táncot és illemet tanuljanak?Somogyi Zsuzsa: A tánc tulajdonképpen egyidős az emberiséggel. Az ősi állapotban

a művészetek még nem váltak szét kü­lön­böző ágakra, és nem is tudatosultak a mai megszokott formájukban. De ez az ősművészet ­ összművészet az emberek

Ku

ltúr

a

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

mindennapjainak szerves részét alkotta. Gyakorolták a hétköznapokon és ü­nne­peken, a kü­lönböző szertartásos, rituális al­kalmakkor. Az kü­lönböző művészeti ágak kialakulásával egyes ókori filozófusaink megkü­lönböztettek értékes művészeteket pl. költészet, zene, dráma, és értéktelen művészeteket pl. kertművelés és tánc. A tánc­művészet fejlődésére történelmü­nk során egyfajta sajátos hullámzás volt jellemző. Voltak korok, melyek hátráltatták, gátolták, mint a középkor egyes időszakai, vagy az első és második világháború ideje, és vol­tak nagyon inspiráló, fejlődést elősegítő időszakok, mint a reneszánsz, vagy a XIX. század. Napjainkra a táncművészet kivívta önállóságát, elfoglalta megérdemelt he­lyét a többi művészeti ág között. Része tehát az emberiség kultúrkincsének, illik megismerni, és akár gyakorolni is. Ezekkel az ismeretekkel gyarapíthatjuk általános műveltségü­nket, fejleszthetjü­k mozgáskul­túránkat. Napjainkra felfedezték a tánc fel­használásának újfajta lehetőségeit például a gyógyításban. Az illem pedig? Egész életü­nk során kü­lönböző – véletlenü­l kialakult, vagy tudatosan választott – közösségekben éljü­k mindennapjainkat. El kell fogadtatnunk ma­

gunkat, és el kell fogadnunk másokat. Nem mindegy, ezt hogyan tesszü­k.F. A.: Ön miért választotta az oktatás e két nem szokványos területét?S. Zs.: Három éves koromban anyukám beíratott Bártfai Márta néni balettiskolájába, ahol 11 évet töltöttem. Ott az ember „mérgezetté” válhatott. Az ottani ismereteket a mai napig tudom hasz­nosítani, emellett hihetetlen jellemformáló ereje volt. Ettől kezdve mindig is foglalkoztam tánccal, a „civil” szakmám mellett is. Mostanra pedig inkább ez lett a fő foglalkozásom. Bízom abban, hogy ez a két terü­let egyre fontosabb, és elfogadottabb lesz. Remélem, egyre többen gon­dolják fontosnak, hogy legalább egy alapszintű tánctudásra szü­kségü­k van, és ismerniü­k kell a viselkedéskultúra szabályait.F. A.: Miért éppen a tánccal társítják a helyes viselkedés ismeretét?S. Zs.: A test és a lélek szorosan összefü­gg, a hang és a mozdulat az emberiség hajnala óta a kommunikáció eszközei. A zene és a tánc, a tánc és a társas viselkedés nem vá­lasztható szét. A nap minden ébren töltött pillanatában verbális, és nonverbális kapcso­latban vagyunk másokkal. Együ­tt kell tehát megismernü­nk, és együ­ttesen kell alkalmaz­nunk ezeket a terü­leteket.

Ku

ltú

ra

JÓ HÍREINKlovÁsz zsoltot, 2004­ben érettségizett diákunkat pappá szentelték, szolgálati helye Pécsett az éppen 80 éves Pius templom. A Veni Sancte szentmisét a Bazilikában ő celebrálta.

Dr. kovÁcs GusztÁv kollegánknak, újságunk szerkesztőjének megjelent Fü­r eine Kultur des Lebens című munkája.

BArtusz-DoBosi lÁszló tanár, író, szerkesztő kollegánknak Tü­skés Tiborról szóló tanulmányai a Jelenkor és a Vigília folyóiratok nyári számaiban jelentek meg. Az iskolai könyvtár honlapján illetve a könyvtárban olvashatók.

HuszÁr Ferenc grafikusművész kollegánkról kiállításai kapcsán Pécs TV 25 perces portréfilmet készített, melynek egy részét az iskolában forgatták. Honlapunkon ez is elérhető.

Dr. MolnÁr Aliz és Dr. sÁrDi Ferenc iskolánkban dolgozó orvosok a Vöröskereszt Világnapján kitü­ntetésben részesü­ltek.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

A tánc öröme„Tartós örömet csak magadban és munkásságodban lelhetsz.” (Ludwig van Beethoven)

Török Adél 12. D

Meséltem már Nektek, a tánc mit jelent számomra, s talán nevetve olvastátok, mikor arról írtam, hogy első lépéseimet is már zenére tettem meg. Sok régi álmomból felébredtem már, de a tánc megmaradt számomra annak, ami: a lelkemben kavargó megannyi érzelem kifejezésének legegyszerűbb eszköze.

Az írás jó. Ren­det rak az ember fejében, lelassítja a száguldozó gon­

dolatokat. De a tánc! A tánc más. A lélek dolgait nem igazán tudja általában megfogalmazni az ember. Mikor gyötör egy érzés, legyen akár jó vagy rossz, az egész világ megszűnik körü­lötted, és csak arra tudsz koncentrálni. Ilyenkor jó, ha az ember lehunyja a szemét,

és csak mozog, kiü­rítve az agyát. A táncot nem kell tanítani. Ösztönösen benne él minden emberben. Táncklubosaimnak is szoktam mon­dani, hogy ne engem utánozzanak, meg szá­molgassanak, hogy milyen lépés következik, hanem érezzék a zenét, így pontosan tudni fogják, hol tart a koreográfia. Egy táncos nem attól lesz jó, ha tökéletesen le tud másolni egy mozdulatsort. Erre igazából bárki képes kellő gyakorlással. Az igazán profikat azért

ritter Betty közoktatási szakértő kollegánkat tagnak delegálta a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a Dél­dunántúli Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságban.

kiss Péter atya több elkötelezett diákunk – Almási Róbert (2010), Bedics Gábor 12. C, Virth Benjamin 11. C, Cseh András, Tasnádi Balázs 11. A – számára lelkigyakorlatot szervezett júliusban, a Rend központjában. A Ministránstalálkozón Rómában a Pécsi és a Kaposvári Egyházmegye képviseletében sok végzős és jelenleg is lajosista tanulónk vett részt plébánosuk ajánlása alapján. Almási Róbert részvételének költségét Kele Pál nyugalmazott apátplébános atya a négyévi hittel végzett szolgálatáért jelentős mértékben támogatta.

MostBAcHer évA tanárnő pályázata alapján Andres violette, Bedics Gábor, eördög Ádám és szakács zsolt 12. C osztályos tanulók jelentős összegű ösztöndíjat kaptak versenyeredményeikért. Mayer Martin János és najbauer eszter éva (2010) szintén eredményeik miatt polgármesteri ösztöndíjban részesü­ltek.

A zenGető együ­ttes tagjai a nyáron – Burján Eszter (2010), János Kamilla, Ruzsinszky Emma (12. D) Blumenschein Alinka 11. D – Törökországban vendégszerepeltek.

A �0. A osztály (Spengler András) kezdeményezésére gyűjtést szerveztek az árvízká­rosultak megsegítésére. A befolyt összeget, 80 000 Ft­ot a csikóstöttösi plébániára juttatták el.

Ku

ltúr

a

�0 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

élmény nézni, mert olyan erővel élik meg az érzelmeiket tánc közben, hogy az ember érzi, átéli pontosan ugyanazt, amit a művész. Ettől lesz libabőrös az ember karja... Szóval, ha szégyellős vagy, hajtsd be a szobád ajtaját, rakd be a kedvenc zenéd, csukd

be a szemed, add át magad az érzelmeidnek, és táncolj! Mire véget ér a szám, és magadhoz térsz ebből a fenséges, eufórikus állapotból, csak nyugalmat, kiegyensúlyozottságot fogsz érezni. Ez az, amit a tánc adni tud. Ez a tánc öröme.

Munkácsy kiállítás iskolánkbanLudézer Dóra 11. E

Idén az a megtiszteltetés érte iskolánkat, hogy otthont adhatott egy páratlan, mondhatni világszínvonalú kiállításnak: Munkácsy Mihály Krisztus Trilógiáját tekinthették meg a látogatók a Nagy Lajos falai közt. A Debrecenből érkező tárlat Munkácsy utolsó (sokak szerint legjobb) műveit mutatta be: Krisztus Pilátus előtt, Ecce homo és Golgota című festményeit. A kiállítás egyik érdekessége, hogy együtt a három képet még maga Munkácsy Mihály sem látta!

A bemutatás helyszínének kiválasztásá­ban fontos szerepet játszott, hogy 2010­ben Pécs lett Európa Kulturális Fővárosa, Pécset így még vonzóbbá téve a turisták számára. Ennek megtekintését egyetlen ide látogató sem hagyhatta ki. A Trilógia rengeteg vendéget vonzott, sokan az ország másik feléről érkez­tek. Az idei évkönyvü­nk borítójára is, egy a kiállításon készü­lt pillanatkép kerü­lt. Az előkészü­letek és munkálatok már télen el­kezdődtek, hiszen a bemutató szigorú felté­teleinek megteremtése sok körü­ltekintést igényelt (például a hőmérsékletnek 25°C­nak kellett lennie, és a zárt tér megfelelő szellőz­tetését is meg kellett oldani). A falakat vö­rösre festették és a világítást is pontosan megtervezték, hogy a három monumentális alkotás jobban érvényesü­lhessen. Az értékes

festményekre éjjel­nappal biztonsági őrök és kamerák vigyáztak. Sokszor pislogtunk be kíváncsian az ajtón, remélve, hogy lát­hatunk valamit a képekből, ám a kis kép­kockák nem pótoltak minket. Végü­l az összes osztály megtekinthette Munkácsy festményeit. Sokak érdeklődését keltette föl, hogy a 6­7 méteres művek megfestését ho­gyan kivitelezte Munkácsy. Ez szerintem maradjon az ő titka… A három festmény együ­tt már nem sokáig látható, mivel a ’Krisztus Pilátus előtt’ című alkotás a ka­nadai Hamilton Galéria tulajdona és csak 2012­ig maradhat Magyarországon. Az pe­dig, hogy láthattuk Munkácsy Mihály Krisztus Trilógiáját bőven kárpótolt minket a díszterem nélkü­lözéséért.

Ku

ltú

ra

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Sportszelet

„...az élvezetért kell csinálni, nem az eredményekért.” Kovács Péter 10. D

2010. júliusában a spanyolországi Soria-ban és környékén került megrendezésre a korosztályos tájfutó Európa-bajnokság. A magyar csapat szép eredményeket ért el. A legjobb helyezés egy EB 2. hely lett a 15-16 éves korosztályban, melyet iskolánk tanulója, Kazal Márton 10. D osztályos tanuló ért el.

Kovács Péter (10. D): Gratulálok Marci! Számítottál erre a helyezésre?Kazal Márton (10. D): Köszönöm szépen! Igazából egyáltalán nem. A tavalyi szerbiai EB­n voltam hatodik, de ez a második hely... Első húsz volt a cél.K. P.: De ha már tájfutás, akkor tulajdonkép­pen mi is ez?K. M.: Hűha! Az emberek manapság azt hiszik, hogy a tájfutás egyenlő a tájban va­ló futással. Részben ez igaz, azonban a táj­futás a tájékozódási futás rövid változata. A lényege az, hogy kapunk egy térképet. Ez a térkép elég részletes, általában 1:10000­hez nagyítású. Itt be van rajzolva egy pálya, amely mentén kü­lönböző helyekre ellenőrző pontokat raknak ki. A pontokat a megadott sorrendben kell teljesíteni és a dugóka nevű eszközzel érvényesíteni. És a végén az nyer, aki a legrövidebb idő alatt ér a célba.

K. P.: Milyen felszerelése van egy tájfutónak?K. M.: Ugye az egyik legfontosabb a tájo­ló. Lényegében egy iránytű, aminek a sze­lencéje forgatható. Akkor van az előbb már említett dugókánk, ami lényegében egy ujjra rögzített chip, amelyet az ellenőrző pontokon lévő leolvasó helyezü­nk be. A célnál lévő utolsó dobozba állítjuk meg az időt. A ruhánkat mi úgy hívjuk, hogy bozótruha. A nevével ellentétben nem véd meg a szúrástól. Ez egy erős nylon, hogyha belefutsz a sűrűbb növényzetbe a ruha ne nagyon szakadjon le rólad, de azért néha megesik. A cipőnk egy speciális szöges cipő, de nem akkora szögek vannak bennü­k, mint az atlétikában.K. P.: Mióta űzöd a sportágat és hogyan kezd­ted el?K. M.: 2004 őszén kezdtem el. Igazából a szü­leim már kiskorom óta vittek az erdőbe. Először apukám hátába, nyakába vitt túráz­ni, meg hát édesanyám tájfutó volt, csak abbahagyta. És hát valamikor 10 éves ko­romban azt mondta, hogy kéne valamit sportolni, akkor ezt választottam.K. P.: Mi a szépsége ennek a sportnak, miért szereted?K. M.: Hát, ki mit talál benne! Szerintem azért jó, mert nem csak eszetlenü­l kell ro­hangálni benne. Ezzel nem akarok meg­sérteni más sportágakat, de ide kell térkép­ismeret, tájékozódási ismeretek stb. No meg hát az erdő, az erdő, én ezért imádom.K. P.: Visszatérve az idei nyári versenyre. K. P.: Milyennek érezted, nehéz volt a pálya, vagy a könnyebbek közé tartozott?K. M.: A pálya 6,7 km volt légvonalban. Hát, nyilván ez egy Európa­bajnokság volt. A terep viszonylag jól futható, bár voltak

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

Spo

rtsz

elet

nehezebb sziklás részek. Kb. 1000­1200 m magasan voltunk, a táj tele volt fenyőerdőkkel. Kemény pálya volt.K. P.: Pontosan, hogy is zajlott a verseny? Mennyivel maradtál el az első helytől?K. M.: 17 másodperc hátrányom volt, ami egy ilyen normál távú versenyszámban semmi. Igazából a végén a szerencsén múlott. A négyes pontnál utolértem az előttem indult orosz fiút, és onnantól együ­tt futottunk. Végig láttuk egymást, azonban az utolsó előtti pontnál ő bevállalt egy mászást, amit én már nem. Itt 40 másodpercet hozott raj­tam, így végü­l ő lett a harmadik. Ha én is elmentem volna arra...K. P.: Szerinted mennyire van jövője ennek a sportnak?

K. M.: Szerintem van. Bár nyil­ván nincs benne annyi pénz, mint például a fociban, de én azt gondolom, hogy ez nem is olyan hatalmas probléma. Nem olyan népszerű sport, de ki fogja állni az idők pró­báját. Manapság egyre több ember vágyik az erdőbe, ezért egyre többen is figyelnek fel a

tájfutásra. Igazából, én azt mondom, ezt az élvezetért kell csinálni, nem az ered­ményekért. Szerencsére a pécsi fiatalok jó helyzetben vannak. A PVSK a hazai után­pótlás­tájfutás egyik fellegvára. Sajnos Ma­gyarországon nincsenek meg azok a körü­l­mények a felkészü­léshez, mint például Svédországban vagy Dániában, ezért a felnőtt versenyeken a magyarok már nem nagyon szoktak odaérni.

Grappling világbajnokunkFutó Huba és Dancsó Imre 10. B

Idén nyáron került megrendezésre a horvátországi Dakovoban a Grappling világbajnokság, melyen Pozsárkó Eszter 10. B osztályos tanuló 1. helyezést ért el.

F. H., D. I.: Mikor kezdted el ezt a sportot űzni?P. E.: Körü­lbelü­l 5 éve.F. H., D. I.: Más sportágakban is ki­

próbáltad magad előtte?P. E.: A kempo előtt jártam úszni, vívtam is, de egyiket sem csináltam egy évnél to­vább, így egyik sem hagyott bennem mély nyomot. F. H., D.I.: Honnan jött az ötlet, hogy küzdő­sportot válassz?P. E.: Egyik ismerősöm már régebb óta kempózott, és megkérdezte, hogy nincs­e kedvem bemenni egy edzésre. Amikor ott voltam nagyon megtetszett az egész, és nem

sokkal ezután el is kezdtem edzésre járni. F. H., D. I.: Mi fogott meg benne?P. E.: Sose tudom megunni, mert nagyon változatos és sokoldalú, mindig lehet újat tanulni.F. H., D. I.: Térjünk rá a VB­re. Hogyan jutottál ki a csapatoddal? És a grappling és a kempo között mi a hasonlóság?P. E.: A grappling nagyon hasonlít a kem­póhoz. Tudtuk, hogy idén nyáron lesz ez a torna, így kipróbáltuk az országos bajnoksá­gon, és mivel 1. helyezést értem el, így kvali­fikáltam magam a VB­re.F. H., D. I.: Hogyan készültél erre a megmé­rettetésre, és mennyi időt vett el a nyaradból?P. E: Öt héten keresztü­l edzettem a nyáron, ezen kívü­l volt még két edzőtáborom. Ezek után már jöhetett a VB.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Eset-lesF. H., D.I.: Önbizalomból nincs hiány… Az egyes mérkőzések előtt is ennyire magabiztos voltál?P. E.: Mérkőzések előtt nagyon izgultam, nem számítottam a sikerre. Úgy mentem oda, ha egy 3. helyezéssel mehetek haza, akkor is nagyon boldog leszek, hiszen 14 ország legjobbjai voltak ott, és velü­k kellett megkü­zdenem.F. H., D.I.: Bejutottál a döntőbe. Ott milyen lebonyolításban kellett megküzdened az arany­éremért?P. E.: 3 csapat jutott be a döntőbe ­ a magya­rokon kívü­l még az ukrán és a horvát. Ott körmérkőzések alapján Giből 3. Nogiból 1. lettem. F. H., D. I.: Ez mit jelent pontosan?P. E.: A Nogi és a Gi is egy birkózási fajta, azzal az eltéréssel, hogy a Nogiban feszü­lős ruhát kell húzni, míg a Giben hasonló ru­hát, mint judóban, így ott bele lehet ka­paszkodni az ellenfél ruhájába, ami nagy segítség, ha le akarom gyűrni őt. F. H., D. I.: Hogy fogadták a csapattársak az eredményeidet?P. E.: Velem együ­tt örü­ltek, és azóta azzal szívatnak, hogy „kaphatok egy aláírást?!”F. H., D. I.: Milyen hatással van a kempo az életedre? Megváltoztál, amióta küzdősportot űzöl?

P. E.: Nem hiszem, hogy nagyon megvál­toztam volna, nem lettem agresszív, pedig sokan úgy gondolják, hogy erőszakossá teszi a kü­zdősport az embert, de szó sincs erről, ugyanolyan nyugodt vagyok, mint öt éve!F. H., D. I.: Kellett edzést kihagynod tanulás vagy hasonlók miatt?P. E.: Kétszer hagytam ki edzést, hogy dolgozatra tanuljak, de mindkét esetben hármast írtam…F. H., D. I.: Egy világbajnok ennyit megen­gedhet magának…P. E.: Azért, mert világbajnok lettem, nem szálltam el magamtól…F. H., D. I.: Vannak mások is az iskolából, akikkel együtt sportolsz?P. E.: A VB­n még ott volt Péterfia Enikő (9. D), Péterfia Karola, aki tavaly végzett a 12. D­ben. Enikő ezü­stérmes lett, Karola pedig bronz. Még kempozik az iskolából Szablár Dániel (11. A), Eszenyi András (8. A) , Gyenis Martin (9. C).F. H., D. I.: Hogy látod a jövőt? Még több bajnoki cím?P. E.: Még nem tudom, hogy mikor lesz versenyem, addig csak edzésre járok, de várom a következő versenyt!F. H., D. I.: Köszönjük szépen az interjút és további szép eredményeket, kívánunk!

Mazsola 2010Kiss Franciska 9. C

Napokon át tartó találgatások a megmérettető feladatokról. „Szerintem ki kell énekelni a kakaós csigát a zacskóból.” És hasonlókkal kezdődött a készülődés a várva- várt napra.

Az első esemény, amin csak a „kivá­lasztottak” vehettek részt: az „elő­szecska­avató”. Megkérdeztem néhányukat, hogy szerintü­k miért pont őket szúrták ki a „na­gyok”. Persze a legtöbbjü­k bevallotta, hogy azért választották ki, mert ő „okos, szép és szerény”. Mi, megfigyelők egy darabig együ­tt­érzést tettető arccal figyeltü­k a tizenkette­

dikesek által kijelölt megpróbáltatásokon áteső – a Széchenyi téri szökőkútban ugráló – osztály­, és évfolyamtársainkat. Majd gyorsan elszaladtunk fagyizni azzal, hogy „addig úgyse mennek sehova…”. Fagyival a kezü­nkben meglepődve láttuk (vagyis nem láttuk), hogy az „elő­szecskák” eltűntek. Az éneklést sem halljuk. Kétségbeestü­nk: Most mi legyen? Kérdezzü­k meg valakitől,

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

Eset

-les

hogy merre mentek? De hogyan? „Ööö… Elnézést, nem tetszett látni egy Tesco­ s szatyorba öltözött csapatot, akik a ’Sü­ss fel, nap’ ­ot éneklik?” Végü­l a buszpályaudvaron értü­k utol őket, ahol fogkefével súrolták a követ. Mintha hetek teltek volna el, mire eljött a „mazsolák napja”. A sok feladat… áfás számlát kérni egy nyalókáról, udvarlás, vers­írás, „Milyen értékesebb dologra tudsz cse­rélni egy gémkapcsot az utcán?”.

Mindenki nagyon jól érezte magát, szin­te „túl hamar” eltelt a délután. Eljött az eredményhirdetés. Az összes kilencedikes és hetedikes nagyon izgult: „Na, ki a legjobb osztály?”

Azért a legjobb öröm a káröröm. Már tervezgetjü­k mi lesz négy év múlva, amikor majd mi fogjuk „szecskáztatni” a „kicsiket”, akik most gyanútlanul ü­ldögélnek valahol egy általános iskolai padban.

Kilencedikes lettemKovács Blanka 9. E

Hogy őszinte legyek, ez már vagy a negyedik cikk, amibe belekezdek. Hiába, egyszerűen nehéz szavakba öntenem mindazt, amit az első hetek alatt éreztem, első gimnáziumi tanévem során, és a nyáron.

Na persze, jól feladtam magamnak a leckét, azzal, hogy ennyi mindent kavarog­tattam magamban: szorongást, örömet, mint kollégista, némi honvágyat és végtelen sok kíváncsiságot. Igen, egyszerűbb lenne most is ugyanazt válaszolni, mint az isme­rősöknek, akik azt kérdezik, milyen az új iskola: minden nagyon jó. De igazából ez az egész olyan abszurd. Itt van körü­lbelü­l harminc ember – ha most nem számítom az előkészítőn megismert embereket ­, akikről pár héttel ezelőtt még fogalmam sem volt, most pedig már úgy érzem, mintha évek óta ismerném őket. Persze ezt csakis jó értelemben mondhatom, mert bár még nem töltöttü­nk el huzamos időt együ­tt, szerintem nagyon jó kis osztály leszü­nk. Gondolom ez részben a Ciszternában játszott fergeteges pusziharcoknak és ismerkedős já­tékoknak, részben pedig az osztálytársaim nyitottságának és vidám természetének kö­

szönhető. Talán kezdek megnyugodni. Egész nyáron bujkált bennem némi félelem, és így visszagondolva sajnálom a családomat, akiknek több mint két hónapon keresztü­l azt kellett hallgatniuk tőlem, hogy: „jaj, biztos milyen szerencsétlen leszek, meg fogok bukni…” és még sorolhatnám. De mindegy, a lényeg, hogy most már valami egészen mást érzek, amit nem könnyű definiálnom. Talán még a megnyugvás szó áll hozzá a legközelebb, esetleg.

Hát… átfutva ezt a pár soros irományt, eléggé össze­vissza cikket dobtam össze, és lehet, hogy értelme sincs, de legalább jó érzés volt kiírni magamból mindent. Remélem, ha majd negyedik év végén visszaolvasom, ugyanilyen jó érzéssel fogok visszagondolni mindenre. Csak akkor a „most pedig már úgy érzem, mintha évek óta ismerném őket”rész igaz lesz.

Ifjúsági Világtalálkozó madrid2011.blog.hu

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Színlelő

„Hétre ma várom a Nemzetinél…”Nagy Dóra 12. C

Randevúzni csodálatos. A készülődés. A hangulat, a beszélgetések, a virágcsokor. Egy szóval varázsa van a dolognak. És ez csak egy délután egy emberrel… Képzelj el egy egész napig tartó találkát egy színházzal, és az összes színészével.

Ez valósult meg szeptember 19­én a Budapesti Nemzeti Színházban. A színészeknek ez csak eggyel több színpadon töltött nap volt, de a látogatóknak sokkal több: nyílt próbák, találkák a művészekkel, beszélgetések, kiállítás­megnyitó és kulissza­járás. A leglátogatottabb program a Három nővér próbája volt. Itt kü­lönlegessé tette, de nehezítette is a munkát, hogy a rendező – Andrei Serban – nem magyar származású. A szövegkönyv angol, az előadás magyar, a rendezői instrukciók egy igen furcsa, kevert nyelven hangzanak el. A felfogás modern, a mondanivaló a régi, nem beszélve arról, hogy a színpadkép csodálatos. Szóval megéri megnézni ezt az „interkulturális” darabot.

Ráadásul az ebben az előadásban ját­szó színészek öltözőibe és magánéletébe is bepillanthattunk a kulisszajáráson. Így tudtuk meg többek között, hogy milyen köny­vek sorakoznak Alföldi Róbert polcán, hogy Kaszás Attila öltözője még mindig hordozza emlékét, és hogy miként sminkelnek Lear királyt Kulka Jánosból, és még sok érdekes dolgot a tagokról és az épü­letről egyaránt. Aztán mikor bársonyszékekkel és mo­nológokkal teli aggyal kiléptü­nk az épü­letből, lenyűgözött minket a kivilágított Bajor Gizi park, a Duna és persze maga a fényárban úszó Nemzeti. Azt hiszem ez volt az a randevú, amire még sokáig emlékezni fogok.

ManipulálomKovács Kitti 12. C

Mi lenne, ha az ember képes lenne mások gondolataiban olvasni, mindezt úgy, hogy miközben álmodik, beleférkőzik a másik álmába és a saját tudatalattiján keresztül ráveszi az alanyt, hogy ő maga engedjen bepillantást legtitkosabb ábrándjaiba? Mi lenne, ha gondolatokat, ötleteket tudnánk lopni mások tudatából? És a legmerészebb feltevés: Mi lenne, ha magát a gondolat magját tudnánk elvetni mások fejében, befolyásolva ezzel döntéseiket és manipulálva érzéseiket? Lehetetlen?

Erre és hasonlóan hátborzongató kérdésekre keresi ­ és adja meg a választ Christopher Nolan legújabb sci­fijében, az Eredetben. A film tulajdonképpen egy zenéjében és látványvilágában kü­lönleges, de egyébként Mátrix­történetre hajazó, kommersz, amerikai akció­sci­fi­

nek álcázott alkotás, azonban a háttérben futó fő szálban meg­bújik valami.Valami, ami már igencsak emlí­tésre méltó, erkölcsi dilemma. És kivetítve a magunk egyszerű, „trü­kkmentes”, fogyasztói vilá­gára nagyon is találó és aktuá­

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

Vág

atla

n

Próbálkozzatok az olvasással!Tamási Áron: RézangyalCseh András 11. A

Tamási Áronnak ezt a novelláját már nem tudnám úgy jellemezni, mint az előzőt ezért megpróbálom másképpen.

Kortárs volt Galambos Lázár! Így kez­dődik a történet. Galambos Lázárt az író egy katolikus, vagy mindenesetre hívő emberként mutatja be, aki naponta imádkozik becsü­letes és jó ember. Van egy felesége és egy kisfia, akit szintén rászoktatott a rendszeres imádságra. Dolgozik szorgalmasan és ellenáll a gonosz világnak, amiben él. Ámde egy alkalommal meglátogatja álmában egy rézangyal, és levágja az imádkozó nyelvét. Ezután ez a rézangyal elmagyarázza neki, hogy a föld kezd romlani. A levegőben mérges gázok, a folyókban mérgek az emberekben bűnök vannak. És ez az egész az imádkozó, ájtatos, de valójában gonoszlelkű emberek miatt van így. Ezek miatt az angyalok egy csoportja, amibe ő is beletartozik alakított egy pártot, ami azt a célt tűzte ki, hogy a jó embereket

összegyűjti és közösséget alkot velü­k, hogy megakadályozza a föld pusztulását. Ebbe a csoportba való belépéssel jár együ­tt az, hogy nem szabad ájtatoskodni. Az angyal ezután levágja a felesége és a kisfia imádkozó nyel­vét is.

Másnap egészen estig nem derü­l ez ki, de amikor imádkozás ideje lenne, egyikü­k se tudja ezt megtenni. Ekkor meséli el Lázár a családjának az angyal látogatását, és azt az utasítást miszerint el kell menniü­k egy városba ahol be, kell állniuk egy templom építkezésére dolgozni. Meg is egyeznek, hogy ezt fogják tenni. Eladják, minde­nü­ket összecsomagolnak és elmennek a vasútállomásra ahol Samuka segítségével megszerzik a vonatjegyet és feljutnak a

lis. Valóban képesek vagyunk másokat befolyásolni, és ha igen­ mert igen­, akkor tudatosan élü­nk­e is ezzel a képességü­nk­kel? Lássuk be, mások álmában való bolyongás nélkü­l is tudunk manipulálni, épp ahogy hatást tudnak gyakorolni ránk is! Hatalma van felettü­nk a reklámoknak, a médiának, a világhálónak és meglepő, de be nem vallott módon a barátainknak, sőt idegeneknek is! Bár a filmben egy kósza, rossz gondolat elü­ltetése halálhoz vezetett, nem szabad degradálnunk a való életben is oly gyakran felmerü­lő manipulálást, még ha a következménye nem is ilyen tragikus. Ugyanis a befolyásoltság nem csupán ab­ban merü­l ki, hogy hagyjuk másoknak

megmondani, melyik mosószert vagy kis­párnahuzatot vásároljuk meg, hanem képesek megváltoztatni értékrendü­nket, kiirtani erkölcsi meggyőződésü­nket és megingatni hitü­nket! A manipulációval – történjen akár egy feje tetejére állított világban, álmunkban, akár egy szokványos kávázó teraszán, a belvárosban, – minden­képp számolnunk kell! Ahogy a filmben főhősü­nknek is meg kell birkóznia az álom és a valóság megkü­lönböztetésével, úgy számunkra is mindennapos kü­zdés, hogy kü­lönbséget tegyü­nk, és felleljü­k a mai kon­zumorientált, pénzhajhász, sokszor hitevesz­tett világban az igazat, az értékeset, és ne csupán a valódit!

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Kö

nyv

elővonatra. A kocsiban ahol ü­lnek, rajtuk kívü­l van egy pap, egy rabbi, egy idős hölgy, és két jólöltözött úr. A pap Szentírást olvas, a rabbi imádkozik, míg a többiek beszélgetnek. A pap és a rabbi kölcsönösen megvetik egy­mást. Később bejön egy kéregető féllábú ember, a rabbi és a pap se ad neki pénzt, de Lázár ad neki jócskán majd vitába száll emiatt a pappal. Ezután a fü­lke elcsendesü­l, egy ideig beszélget az öreg matróna a zsidóval majd azok is abbahagyják. A zsidó elmegy, ezután megjelenik a bü­fés hölgy. Az idős nő vesz, tőle némi ételt aztán kiderü­l, hogy a pénze hamis és a zsidótól kapta. Lázár kisegíti, a hölgyet ám mikor megérkeznek és leszállnak, meglátja a zsidót. Odamegy és megdorgálja. Ezután Lázár, Samuka és Sára a felesége elindulnak, hogy megkeressék a templomot, amin dolgozniuk kell. Nagy nehezen meg is találják, ám a munkavezető nem hagyja őket dolgozni. Samuka elindul, hogy megoldja a problémát. Megtalálja a pü­spököt és beszél is vele. Elmondja neki az apja álmát és elviszi őt a szü­leihez, akik elmesélik neki, ami velü­k történt. A pü­spök engedélyezi nekik a munkát. Napközben dolgoznak, majd éjszaka kint alszanak az építkezésen. Samuka elmondja Lázárnak, hogy látott egy építkezést ahol templomot bontottak, és hogy szerinte ott kéne, hogy legyenek. Ezután elrakják az élelmiszer az egerek elől, és egy drótra akasztják. Éjjel hatalmas dörgés és villámlás kezdődik, majd belecsap a villám a drótba. Ez után megjelenik a rézangyal és elmondja nekik, hogy tévedés történt és a másik építkezésen kéne lenniü­k. De ekkor már halottak voltak. Rézangyal feladja világmegmentő tervét és eldobja a kardját. Megbánja, hogy ártatlan emberek halálát okozta.

Ezt a művet azért választottam, mert a rézangyal szó nekem mindig is szimpatikus volt. Nemcsak azért mert ismerek egy ilyen patikát is, aminek ez a neve, hanem a csengése miatt. A rézangyal, mint olyan ebben a műben kívü­lállót jelent. Az angyalok egy kü­lön csoportja, ami az imádság ellen harcol, hogy ne pusztuljon el a föld. Ez Isten elleni lázadás igazából. Itt érdekes, hogy ha valaki végig gondolja, amit olvasott rájön,

hogy minden bűn, amit valaki elkövet, nem úgy történik, meg hogy az akarata szerint rossz, hanem egy olyan dolog, ami jónak látszik az elkövető szemében. Senki sem követ el bűnt úgy hogy valamilyen szinte ne hinné azt, hogy az jó. Ezért is kell vigyázni és mérlegelni, mert lehet, hogy amit mi jónak látunk az valójában nem az. Rézangyal is így járt.

Galambos Lázár jó ember volt. Becsü­­letes, vallásos, jó szándékú, családapa. De túlságosan hiszékeny és meggondolatlan. Furcsállom, hogy nem gondolta végig, hogy az imádságra Isten szólította fel az emberek, Isten pedig tökéletes, tehát nem lehet, hogy meggondolta magát és mást akar. Márpedig Isten akaratával ellentétesen cselekedni bűn. Ezt Lázár nem gondolta végig, ez szerintem a mű egyik fontos mondani valója, hogy hiába vagyunk ájtatosak és jó szándékúak, ha elménk pallérozatlan, akkor könnyen rossz útra sodródhatunk.

Ez a történet kézzelfogható közelségbe hozza azt a problémát, ami az emberiség egyik fő baja. Sajnos az emberek vagy túl­ságosan előre gondolkoznak és a jelenben nem érnek el semmit, így a jövő sem jön el számukra, vagy a múltban élnek és a hibái­kon törik a fejü­ket.

Ide akartam beszúrni egy kedves idézete­met, lehet, hogy kissé gyerekes hogy egy rajz­filmből szedem a bölcsességeimet, de engem nagyon megragadott:„Van egy mondás, a múlt már történelem. A jövő még rejtelem, de a jelen, az adomány!”

Az embernek kismértékben persze figyel­nie kell rá, hogy tudjon előre tervezni, és fontos hogy tudja honnan indult, és hogy a múltbéli életéből tanuljon, de ha valaki nem figyel a jelentre, amiben él, és amiben tenni tud magáért és másokért, akkor az élete szo­morú lesz, mert a jelenje sosem boldog vagy sikeres.

Tamási Áron hangsúlyozta mind a két művében, hogy Isten nélkü­l nem lehet tartós sikert elérni. És ez így is van.

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

Kö

ltő

toll

N yári szélKálmán Nóra 12. A

Ma ketten állunk a partonLelkü­nket a nyári szél eggyé borzolja

Fázó, libabőrös szívü­nkönAz Élet bizarr kételyét mutatja.

Szemében lelkét kutatomDe én látom lénye már oly rég máshol jár

Új tájakon, új vágyakonSzámára az élet már régen mást kínál.

Október 23.Pelles Márton 12. C

Október huszonharmadika van,Egy nagy magyar forradalom napja.

Ötven évvel ezelőtt e földön,A magyar elnyomta, tenger a vörös.

Itt ötven évvel ezelőtt vér folyt,És az sajnos, a népü­nk vére volt.

D itt, félévszázaddal ezelőtt,Egység volt, magyar magyarra nem lőtt.

Együ­tt keltü­nk fel az elnyomás ellen,Nékü­nk egy jobb világ kellett.

Isten, és minden angyala velü­nk volt,Mária országa felszabadult.

Két röpke hétre egész MagyarországA béke szigete lett, mint Vatikán.De örökké még ez sem tarthatott,A hazánk szovjet állam maradott.

De ők hittek abban, hogy valaha,Boldogság lesz minden magyarban.

Még mi is várjuk az eljövendőt,Isten add meg nekü­nk a szebb jövőt.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Kö

ltőto

llRég volt, hogy álltunk a parton,

Lelkü­nket a hazug szél eggyé borzoltaLágy érzelmü­nk már nincs talponS létü­nket a sors is száz felé elfújta.

Nem látom szemét és lelkétCsak szellő hozza hírét: ő messze kutat

Új érzések után, de eszétMinden bűnös új már réges régen untat.

Újra csak ketten a partonLelkü­nket a szél csak egymás mellé fújja:

Félnek, nem szólnak már egy hangonHisz a két bensőnek más és más a múltja.

Nézem szemét, őt nem lelemMost már látjuk az eddigi nem véletlen:

Bár régen egyek voltunk kettenAz egyik szív még mindig zölden éretlen.

Találkozás az ÚrralRéder Zsófia 11. D

Mély álomba merü­ltem el…Látványa olyan volt, mint amikor a Nap kel

Fénylőn felém közeledettÉs simogatva megérintette lelkemet.

Arca sugárzott, tiszta volt;Tekintete, mint nyári eső – megnyugtatott.

Ki e tökély? Tán az Isten?Azt gondoltam a földön ilyen csoda nincsen…

Közelebb úszott a fénnyel…Megláttam arcát, már nem volt bennem kétely.

A Megváltó volt, a KrisztusA mennyei hazából ékezett, már biztos.

Átszegezett kezét nyújtvaFélénk lelkemet szeretettel teleszórta.

Így szólt a világ Megváltója:„A szeretet lesz szíved – lelked megnyitója!”

�0 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

Kö

ltő

toll

Aki sosem adja felCzigány Kinga 11. B

Mikor a világra jöttél,Akkor sem álltak neked a csillagok,

Meg sem ismerhetted azt,Ki tápláljon, vagy karjában ringasson.

Nem volt soha senkid,Hogy szeressen, hogy szeresd;

Nem akartál ismerni,De téged sem ismertek.

Hitted: nem vagy egyedü­l, hiszMagányod ott volt: egyetlen társad.

Sokszor mondogattad, s végü­lElhitted, hogy nincs is egyéb vágyad.

Akármit is tettél,Csak bajt hoztál magadra.

Elherdáltad életed!Vajon miért nem bánkódsz rajta?

S most, hogy a sötét égbolt felé lépdelsz,Feltekintesz, s a múltat mégsem siratod.

És miért? mert meglátsz odafennEgy alig pislákoló csillagot.?

Vágyak és sorsokHalmos László 11. A

Mit értünk vágyak és mit sors alatt? Az ember természete nagyon összetett, és sok minden befolyással van rá. Számomra nagyon érdekes dolog elgondolkozni azon, hogy egy ember jelleme és személyisége, gondolkodásmódjának kialakulása mekkora mértékben függ a neveltetéstől, a környezettől ahol felnőtt, a fiatalkorban ért csapásoktól vagy átélt sikerektől.

Kezdetben, amikor megszü­letü­nk, min­dannyian ugyanolyan igényekkel rendelke­zü­nk. Élelemre és szeretetre vágyunk ­ és nem törődü­nk a környezetü­nkkel. Az, hogy

ki milyen környezetbe, milyen családba szü­­letik, az nem rajtunk múlik, már azelőtt el volt tervezve mielőtt szü­leink megszü­lettek volna. Félreértés ne essék, nem az eleve el­

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Kö

ltőto

llrendeltségről beszélek, nem arról miszerint szü­leink kezdetektől fogva egymásnak vannak teremtve, hisz alakulhatott volna másképp is. Amit ki szeretnék fejteni: Az, hogy mi itt vagyunk ezen a Földön és tu­dattal rendelkezü­nk, az egy adott pillanat eredménye. Ha valamelyikü­nk akárcsak egy órával később is fogan, lehet ugyanaz a neve, járhat ugyanabba az iskolába, de az már egy másik ember, másik tudattal. Sokan vannak, akik más helyre szerettek volna szü­letni, de ez nem lehetséges. Az, hogy egy embernek milyen vágyai lesznek, és hogyan alakul majd sorsa, fü­gg attól a

közegtől, amiben felnőtt, a neveléstől, amit kapott és attól a megmagyarázhatatlan dologtól, amit minden ember ott hordoz magában kü­lön­kü­lön, az egyéniségtől. A vágy és a sors egymásnak rokona, de nem feltétlenü­l édestestvére. Alapvetően az lenne az ideális, hogy sorsunk úgy alakuljon, ahogy azt vágyaink meghatározzák, azonban sokszor nem valósulnak meg elképzeléseink, terveink. Szokták mondani, hogy ki­ki a maga sorsa kovácsa, ami egy bizonyos fokig igaz is, viszont van, amikor nem a saját kezü­nkben van a „kalapács”.

Nyári dallamokUdvardy Enikő 9. A

Nyár kellős közepe. A szegény, iskolától elcsigázott „gyermek” az előző éjjeli bandaparti után fáradtan ébredezik a szobájában. Csikordul a kilincs, és drága szülei lépnek be az ajtón. Amint rájuk néz, baljós előérzete támad. Gyorsan végiggondolja, hogy mi rosszat tehetett, de nem talál semmi kivetnivalót a közelmúltban elkövetett tetteiben. Előérzete azonban nem csal. Anya bejelenti, hogy milyen régen mozdultak ki a házból. Ez az este azonban remek alkalom lenne rá, hogy együtt menjenek valahová. Ekkor Apa szólal meg: irány a csodálatosan felújított Széchenyi-tér, hátha találunk valami jó programot!

Anya körü­lnéz a szobában, megállapítja, hogy már megint nincs rend, és Apával együ­tt elégedetten távozik az ajtó irányába. Magára maradt, és a döbbenettől csak hápogni tu­dó emberkénkben egy világ omlik össze. A mai terv az egész napos ágyban fekvés, alvás, chipsevéssel egybekötött tévénézés volt. Erre, tessék. Egy egész este kárba vész. Élőholtként vánszorog egész nap a lakásban, várva, hogy jöjjön a felszólítás: öltözés, kin­csem, készü­lődni kell! Ruhagombolás, cipőfűzés, és irány a kocsi. Üres tekintettel mered az út mentén elsuhanó fákra. „Biztos valami szörnyen unalmas dolog lesz…”­ gondolja. Parkolás után, úton a tér felé terve ku­darcot vall: hiába forgatja fejét jobbra­balra, senki ismerőst nem talált, aki kimenekíthetné szorult helyzetéből. Szenvedő ábrázattal leü­l Anya mellé, szemben a színpaddal, ám már kíváncsi. Öt

perc után határozottan várja, hogy elkez­dődjön a koncert. Tíz perc múlva alig tud egy­helyben maradni, kérdőn néz körbe, majd a színpadra. Épp felállni készü­l, hogy hozzon magának innivalót, mikor felcsendü­lnek az első akkordok. Meglepődve huppan vissza székére; észre sem vette, hogy a zenészek mi­kor foglalták el a helyü­ket. Másfél óra múlva teljesen más hangu­latban követi szü­leit az autó felé. Hazaúton az ott hallott dallamokat dúdolja. Mikor kikászálódik a kocsiból, álmosan maga elé mormogja: „Azért nem volt ez olyan rossz… tényleg rég voltunk így együ­tt.” Fü­rdés, fogmosás után mosollyal az ar­cán alszik el.

Másnap bemegy a CD­ket, DVD­ket árusító ü­zletbe. Kapásból megveszi a tegnap koncertező együ­ttes mindhárom albumát. Nyár végére 15 koronggal gazdagodott gyűj­teménye. Azóta éjjel­nappal zenét hallgat.

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

Új arcok a tanári körül– Beszélgetés Városi Anna tanárnővel –Vörös Anna 9. A

Mostani interjúalanyom Városi Anna tanárnő, iskolánk új fizikatanára. Beszélgetés közben derült ki, hogy a tanárnő is „bejárós” , méghozzá igen messziről utazik minden nap Pécsre; Bonyhádról.

Vörös Anna (9. A): Mennyire fárasztó minden nap ennyit utazni?Városi Anna: Nem, nem fárasztó! Nagyon szép a Mecseken végigmenni autóbusszal, közben nézem a szép tájat, dolgozatot javítok, vagy olvasok. Szeretem, ha kulturálisan is fej­lődöm. V. A.: Hogyan, és miért választotta a fizikát?V. A. T.: Pécsen nagyon megszerettem a fizikát, de előtte fizikát és matematikát is tanítottam. Azt gondolom, hogy a fizika sokkal közelebb áll az élethez, mint a matek. Kü­lönösen a mostani fizika ad magyarázatot a minket körü­lvevő világra. Ezért is tartom hasznosnak, hogy a gyerekek fizikát is tanul­hatnak.V. A.: Miért a tanári pályát választotta?V. A. T.: Igazából nem tanárnak készü­ltem, de ezt a döntésemet sosem bántam meg.Úgy érzem, nem fáradok el annyira, mintha más lenne a foglalkozásom. A fiatalok közt a lel­kem is kicsit megifjul.V. A.: A Nagy Lajos előtt hol tanított?V. A. T.: Kezdőkoromban általános iskolá­ban is tanítottam, majd három évig Barcson egy középiskolában, és tizennyolc évet pedig Bonyhádon. Végü­l idejöttem a Nagy La­

josba, mert már régi vágyam volt, hogy itt taníthassak.V. A.: És miért szeretett volna itt tanítani?V. A. T.: Engem főleg az iskola szellemisége fogott meg, illetve Pécs maga is vonzott, mert annak idején, amikor tanultam, nagyon jól éreztem magamat itt. A Kulturális Főváros cím miatt pedig kü­lönösen kíváncsi voltam. V. A.: Milyen volt a tanárnő első

tanítási napja itt, a Lajosban?V. A. T.: Szerintem jó hangulatban telt, megfogott, hogy a gyerekek, a szertárorosk és a hetesek milyen jól tudják a feladatukat. Korrekt módon viselkedtek. Nagyon jól telt az első napom!V.A.: Milyen a benyomása a diákokról?V.A.T.: Azt még nem látom át, hogy a vallási nevelés milyen hatással van rájuk, de szerintem nagyon illemtudóak.V.A.: Mi a hobbija?V.A.T.: Van három gyerekem, ezért hobbiból állandóan főzök. Szeretek kertészkedni, olvasni. Pécsen szívesen eljárok színházba, kiállításokra.V. A.: Mi a tanárnő forgatókönyve az elkövet­kezendő évekre?V. A. T.: Szeretnék ebben az iskolában ta­nítani nyugdíjas koromig. Célom, hogy a gyerekek jól szerepeljenek a versenyeken, főleg az OKTV­n, és hogy nagyon jó érettségit tegyenek fizikából. Remélem, egyre több diák fog bekerü­lni a műszaki – és orvosi egyetemekre, és hogy valóban legyen Magyarországon egy nagyon okos, értelmiségi generáció.V. A.: Köszönöm a beszélgetést!

Új

arc

ok

...

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Lyuk

asó

ra

A tisztelethiány napjainkbanKulcsár­Szabó Péter 10. A

A tisztelethiány oka véleményem szerint az, hogy a szülők egyre lazábbak, és/vagy egyre kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel, és még az, hogy az emberek félreértelmezik a szabadság fogalmát. Régen ez nem sok gondot okozott, mivel a gyerekek a földön, vagy a ház körül dolgoztak, illetve iskolába jártak. Ez mára teljesen megváltozott, mivel a gyerekek hazajönnek az iskolából, lezöttyennek a gép elé, és msn-eznek, filmet néznek, stb. a szülők pedig sokszor éjszakába nyúlóan dolgoznak. Ennek következtében a gyerekek azt csinálnak egész délután, és egész este, amit akarnak. Ha akarnak, akkor tanulnak, ha nem, akkor nem. A szülők pedig olyan feszültek, és túlterheltek, hogy erejük sincs a gyerekükkel/gyerekeikkel foglalkozni. Annyira feszültek, és fáradtak, hogy hazajönnek, és bedőlnek az ágyba. Így aztán esélyük sincs arra, hogy kiérdemeljék a gyerekek tiszteletét.

Pedig a gyerekeknek (főleg így ka­maszkorban) szü­kségü­k van arra, hogy néhány felnőttre felnézhessenek, tanácsot kérhessenek tőlü­k. Olyan felnőttre van szü­kségü­k, aki érti az ő nyelvü­ket, és a gondolatait, tanácsait el tudja mondani az ő nyelvü­kön. (Ezért a mai világban egyre nagyobb szü­kség van a barátokra. A rendes, megbízható, mély barátságokra.) A tisztelethiány egy másik kiváltója egy agresszor, ami mindenhonnan támad. Az utcán, a tv­ben, a rádión, az interneten, e­mail­en, telefonon, egyszerűen minden­honnan. Ezt az agresszort úgy hívják: rek­lám. A reklámokból azt sugározzák, hogy vedd meg, mert ez neked jár, mert megér­demled, ez a tiéd, csak rád vár. Mert ez ne­ked alanyi jogon jár, nem kell tenned érte semmit csak beü­lni az autóba, (abba az autóba, amit először a tv­ben láttál, ami nagyon környezetbarát, merthogy hybrid, és kényelmes, és klímás, és olcsó. Csupán 5 millió forint.), elmenni az Árkádig, és megvenni. DE. Ha anyu, vagy apu nem ad pénzt, az iPodra, vagy újabb mobilra, netán számítógépre, akkor utáljuk, mert milyen gonosz, mert ez nekü­nk jár. És „miazmár, hogy megfosztanak a jogaidtól”?!

Én 3 és fél évig a Bártfa utcai iskolába jártam. Ott aztán sok szép példát lehetett látni a tisztelet meg­nemlétére. Azt akarom ebből kihámozni, hogy ha esetleg az em­ber rossz társaságba keveredik, akkor az a társaság egyszerűen a szü­lők ellen tudja fordítani a még (formálódó, fejlődő, jel­lemben még instabil) gyereket. Esetleg erő­szakkal is rávehetik, hogy lopjon, hazudjon, drogozzon, cigarettázzon, igyon, stb. Még egy ok, ami – szerintem – ezért felelős. Fent már leírtam, hogy a gyerekek hazajönnek, leü­lnek a gép elé, és haszontalan dolgokkal ü­tik el az időt. Ez azért nem jó, mert ellustulnak. Olyan mértékben, hogy az már hihetetlen. Nem járnak sportolni, kirán­dulni, se sehova máshova. Nincs kedvü­k a nagypapának egy kenyérért elmenni a sarokra, de azt elvárják, hogy a nagypapa fü­ttyentésre haptákba álljon, és például haza­vigye őket az iskolából.

Senki ne gondolja, hogy az én szü­leim ilyenek, mint a fent leírtak, ez csak úgy általánosságra vonatkozik, viszont az alapja az én vagyok.

Linkajánlówww.teremtesvedelem.hu

www.h2onews.org/magyar.html

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

Lyu

kasó

ra

Könyvtár fakultáció? Igen!Nagy Dóra 12. C

Nyilván az ember várja, hogy tizenkettedikben kevés órája legyen. És természetes, hogy az előrehozott érettségi előnye a lyukasóra. De hogy ilyen sok „lyuk” és ilyen kevés óra?

Fakultáció nélkü­li tizenket­tedikesként, hátam mögött egy tesi és angol érettségivel huszonhárom „tantermi­normális­beü­lős” órám van és tizenöt olyan, amit a fakultáció, vagy a számom­ra már nem kötelező két tantárgy töltene ki. Így lehet, hogy „őslakos”

lettem a könyvtárban és csü­törtökön fél

tízre járok iskolába. A holt idő teljesen jól kitölthető olvasással, házi írással, alvással, evéssel, beszélgetéssel, rajzolgatással vagy értelmetlen ü­csörgéssel a Lajos kü­lönböző pontjain. Én általában ezeket a tevékeny­ségeket a könyvtárban végzem, ahol – ha sikerü­l meggyőznöm Robi bácsit, hogy tény­leg nincs első kettő órám és beenged a suliba – mindig szívesen látnak. Hát, ezért és így lettem boldog könyvtár­fakultációs.

Mit ettem tavaly nyáron?Fogt Adél 9. A

Az elmúlt nyáron sok időt fordítottam az édességekkel való ismerkedésre. Úgy vélem, ebben a témában is a gyakorlat teszi a mestert. Erről szeretnék mesélni:

Volt szerencsém megkóstolni az év tor­táját, amely nem más, mint a szilvás gombóc torta. A mai napig összefut a nyál a számban a gondolatára… Mielőtt bárki elszörnyedne és megfogadná, hogy tőlem nem kér gasz­

tronómiai tanácsot, had vázoljam fel, hogy milyen kulináris élvezetet jelent egy szelet valójában. Ízlelgetés közben felrémlik, hogy „benne van a tudás, benne van az íz, benne van az idő, benne van a só, benne van a válasz: embernek lenni jó”. Maga a finomság

tejszínkrém, Sacher­karikákkal, melynek kö­zepén egy marcipántekercs kelti a szilvás gombóc képzetét. Mindez vékony kakaós piskóta lappal fedve, tetején és oldalán tej­színhabbal, valamint aszalt szilvával és zöld marcipánlevelekkel díszítve. Egy kellemesen meleg augusztusi délutánon, Debrecen egyik aprócska mellékutcájában, egy otthonossá­got árasztó cukrászda teraszán, még inkább habosan valószínűtlen. Nos, most, hogy beleharaptunk a sü­ti világ krémjébe, evezzü­nk át a fagylaltok birodalmába! A tavalyi nyár talán legna­gyobb élménye ezen a téren, a menta fagyi. Ó, igen! Bár a pisztácia vagy a citrom sem elhanyagolható, de ezek szinte minden fagylaltos pultban megtalálhatóak, ellen­tétben a fentebb említett nyalánksággal. Menta fagyihoz azelőtt, még soha nem volt szerencsém. A jégkrém változattal már szoros barátságot kötöttem, de amikor Balatonlellén korzózva ráleltem erre az ínyencségre, nagyon

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Lyuk

asó

ra

megörü­ltem. Nem szoktam ilyent mondani, de örömöm szinte szavakba önthetetlen volt. A legjobban talán az tudja szemléltetni szimpátiámat ezen édesség irányába, hogy a balatoni tartózkodásom ideje alatt, minden nap ellátogattam abba a fagyizóba, egy gombóc mennyországért. Szenvedélyes ra­gaszkodásomat az is bizonyítja, hogy egy alkalommal, mikor nem készítették el a

gombócba zárt csodát, elkeseredésem láttán, felvették a másnapi listára a hűsítő finom­ságot. Tudom, sem a Balaton, sem Debrecen nincs a szomszédban, de azt javaslom, hogyha arra jársz, ne hagyd ki ezeket az íny­csiklandozó édességeket.

Jó ízlelgetést!

„Visszahúz a szívem…”Marján Babett 10. A

Gondolnád, hogy egy nap hiányozni fog az osztálytermed, a Brenner szobor alatti ücsörgés, vagy a megszámlálhatatlanul sok lépcső, ami a kémia előadóba vezet fel? Hogy „Laudetur Jesus Christus”-t köszönhess, hogy elmondhasd a tanítás előtti és (ha a tanár el nem felejti) utáni imát? Hogy hetente egy kora reggeli órát osztálymisén tölts? Hogy évzárón matrózblúzban vagy öltönyben főj meg a nyári hőségben?

Nem hiszem. Mi sem gondoltuk volna, hogy mindezek az apróságok hiányozni fog­nak ­ mi, az öt visszatérő, akik hosszabb­rövidebb időre eljöttü­nk a Nagy Lajosból. És hogy miért tértü­nk vissza? Hogy nekü­nk mi hiányzott, és hogy miért jó újra lajosistának lenni? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ Biró Adriennel (11. C), Élő Kincsővel (11. E), Mészáros Ádámmal (10. A) és Marján Benjaminnal (12. E). A barátok ­ ők azok, akik mindnyájunknak hiányoztak. Az osztálytársak, akikkel együ­tt szecskáztattak minket, akikkel végigizgultuk a szü­netet egy­egy kémia témazáró előtt, akikkel az osztálykirándulásokon egész éj­szakákat beszélgettü­nk át. De lehetnek ők évfolyamtársak, akikkel a folyosókon beszél­getü­nk, idősebbek, akik tanácsokkal látnak el, vagy éppen fiatalabbak, akiket mi pátyol­gatunk. Kincsőnek, aki a tanév első pár napját Budapesten töltötte, de hamar visszatért az iskola berkeibe, leginkább az osztálya és az iskola hangulata hiányzott. Ádám, aki egy évig magántanuló volt, míg Svájcban tanult, kü­lön kiemelte, hogy a barátai mellett leginkább Dobosi tanár úr vaktérképei után „fájt a szíve”. Szerencsére, ahogy a tanár urat ismerem, ezt a hiányt

gyorsan enyhíti majd, hogy Ádám ne bán­kódjon sokáig. Adrienn egy évig Amerikában volt egy csereprogram keretében, és idén tért vissza, hogy folytassa a tanulmányait a Nagy Lajosban, mert szerinte itt folyik Pécs gimnáziumai közü­l a legszínvonalasabb ok­tatás. Én és a bátyám, Benjamin egy évig Budapesten éltü­nk, de szeptembertől már ismét lajosisták lettü­nk. Mivel egy, még csak nemrég alapult, gimibe jártunk, már mindkettőnknek nagyon hiányzott, hogy egy nagy múltú, tekintélyes iskolába járhas­sunk, ahol meg vannak a tradíciók és a kö­zös szokások – például az osztálymise, ami a bátyámnak kü­lönösen hiányzott. Adrienn és Benjamin a tanárokról is be­széltek: szerintü­k ugyan szigorúbbak, mégis

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

Lyu

kasó

ra

Újjáéled a tanyavilág!Hetényi Roland 10. B

Kakasok százainak rikoltó hangja tölti be a ködös kökényi tájat. Reggel 6 óra van, és a nyuszikák már izgatottan a ketrec oldalára ugorva várják a sok finomságot, a tyúkok meg vadul rugdalják az ajtót, hiszen már alig várják a kukoricát, meg a sok-sok csigát, melyek a kert hűvös, nedves részein portyáznak. Igazi zsákmány nekik, mikor egy-egy még idetévedő kis éti csigát látnak meg, majd vad kiáltozással nekiszaladnak, és mikor az egyikük megfogta indul a harc. Tyúkanyó, csőrében a zsákmánnyal, fut nagydarab társai elöl, melyek majd’ szétpukkadnak a tegnapi kukoricától. A legkövérebb, és egyben a legszebb közülük, viszont egyenest a tojóházat veszi célba, és oly sebesen fut, mintha egy embernek illemhelyre lenne szüksége. Szép, kövér és napsárga tojás az eredmény.

Így indul hát egy nap a mi kis „gazdaságunkban”. A kipihent gazda, ez esetben én, elmegy szépen kaszálni a faluvégre, hiszen hamaroson beköszönt az ősz, és vele együ­tt a tél, amikor nincs fű, s a nyulak is vacogva tömik magukba a káposztalevelet. Addig is kellően nagy szénaboglyát kell, hogy gyűjtsek, kü­lönben drága mulatság lesz az egész.

Három, talán még négy nap is eltelhetett a legutolsó takarítás óta, s az állatok már tü­relmetlenü­l kiáltoznak, hogy a felgyü­lemlett trágyájuktól végre megszabaduljanak, s helyette friss, zöld fűvel ta­

karózhassanak. Trágyájuk bio­erőforrásként alkal­mazható, így a nem messze lévő kertü­nkben egész­séges, jó minőségű élelmiszert (zöldséget, gyümölcsöt) állíthatunk elő. Ha esetleg a termés egy része káros, még mindig öreg hiba lenne azt a kukába hajítani, hiszen rögtön három módszert ismerek annak hasznos, és környezetkímélő felhasználására. Gyü­mölcsről lévén szó, az új törvény értelmében kiváló minőségű magyar pálinkát főzhetü­nk belőle, ha erre nem alkalmas, hát az állataink bizonyára örü­lnek majd neki, és visszaforgatják trágya formájában a talajba. Rothadt lévén a termés, a kertü­nk hátsó részében ásott lyukba tehetjü­k, melyet földdel illik fedni, s pár hónap múlva humuszban igen gazdag táptalaj képződik növényeink és gyü­mölcsfáink számára. Viszont ha a „hagyományos”, kényelmes módszert választjuk, a szeméttelepen metángáz (CH4) termelődik lebontó folyamatok során, mely a CO2­nál 25­ször veszélyesebb ü­vegházhatást okozó gáz. Ma már komoly pénz rejlik ennek a metángáznak a kiaknázásában, ugyanis a szerves anyagok jó részét baktériumkultúrákkal lebontják, és a metángázt elégetve, majd belőle elektromos áramot

sokkal jobbak, mint más gimnázium taná­rai, mert nem csak a tananyagot igyekeznek letuszkolni a torkunkon, hanem jó, erkölcsös emberekké próbálnak nevelni minket. Hogy Benjit idézzem: „Következetesek: a magánéletü­ket és a vallásukat is úgy élik meg, ahogy azt tanítják nekü­nk.” Nekem az osztályom és az iskola mel­lett kü­lönösen a könyvtári légkör, az ottani társaság jelentett nagy hiányt. És hogy

milyen érzés volt visszatérni? Erre mind­nyájan megkönnyebbü­lten mosolygunk: fan­tasztikus! A két fiú, Benji és Ádám számára olyan, mintha el se mentek volna, és Kincső részéről ez szinte igaz is. Adrinak már nagyon hiányzott az érzés, hogy lajosista legyen: várja a Mazsolabált és az Osztályéneklési fesztivált. Én pedig boldog vagyok, hogy megint itt lehetek, és végzős koromig nem fog semmi után fájni a szívem!

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 65. szám ��

Lyuk

asó

ra

gyártva városok, falvak ellátását biztosítják. Ezek az úgynevezett Biogáz­erőművek. Most építenek egyet Várda község határában. A keletkezett szén­dioxidot, pedig a lúgos szennyvizekbe vezetve algák szaporítására fordítják, melyek még több mustgázt képesek megkötni. Érdekes, és örömteli esemény volt, mikor a gyü­mölcsfáinkat tyúktrágyával ösztönöztü­k na­gyobb hozamra, s láss csodát: kihajtott belőle a ku­korica. Ugyanis néhány szem kukorica egészben maradt, és ezek a talajba kerü­lve a rendkívü­l gazdag trágyával kikeltek. Ezen év során a gyü­mölcsfák megsokszorozták leveleiket, így megnőtt a napfé­nyelnyelés, tehát több, ízletesebb és jobb minőségű gyü­mölcsöt várhatunk jövőre. Jómagam a nyúl­tenyésztésbe fogtam bele, mely egy sor előnnyel jár: biztosítjuk a jó minőségű húsellátást, pénzki­

egészítésnek sem utolsó, valamint nem túl erős trá­gyája növényeinknek kiváló. A léleknek pedig mi tenne jobbat, mint kis nyuszik első lépéseit, anyjuk önfeláldozó viselkedését, és az állatok közti szeretet látni. Ezen kis betekintés után könnyen rájöhetü­nk, mennyi egymást segítő, és erősítő körfolyamat van a mezőgazdaságban és környékén, melyeket sok száz év óta ismer és használ a magyarság. Legyü­nk bátrak, hiszen az állatokkal való törődés, a gazdálkodás tudo­mánya mind ott csörgedezik a vérü­nkben. Bizakodó vagyok, hiszen még a mi kis falunkban is létezik még az összefogás, és szívesen osztjuk meg egymással tudásunkat, és segítjü­k a kis gazdaságok létrejöttét. Így országunk felemeléséhez semmi másra nincs szü­kség, csupán elővenni és leporolni az ősi tudást.

46 sor a Munkaügyi KözpontrólMézner Gabriella

Két éve dolgozom a Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Pécsi Kirendeltség és Szolgáltató Központban, amelyet az átlagpolgár csak úgy rövidít, hogy „A Munkanélküli”-ben. Lehet, hogy így is van értelme, azonban a későbbiekben lesz arról szó, hogy mit is jelent valójában, hogy ez a Hivatal egyben Szolgáltató Központ is.

A Belvárosban, a Zrínyi utca közepén, a Mátyás Király Zenei Általános Iskolával átellenben áll egy 4 emeletes, magyar és EU zászlós épü­let. No, ez a Munkaü­gyi Központ. Ide jönnek mindazok, akik elveszítették az állásukat, vagy pályakezdők, és még nem sikerü­lt munkát találniuk. Mindjárt az elején el kell mondanom, hogy ha jönnöd kell ide, kedves Olvasó, hozzál magaddal hideg élelmet; Tolsztoj Háború és Békéjét… mert hosszú nap áll előtted. S főleg, ne aznap kívánj teljesen egyedü­l lenni. Gondolatban éljü­nk át egy ilyen vége­nincs na­pot, hogy mi is történik: Hasonlóan más hivatalokhoz, a Munkaü­gyi Köz­pontban is először sorszámot kapsz, amely megjelenik valamikor a monitoron, és tudni fogod, hogy me­lyik irodába kell belépned. Az első sorszámoddal nyilvántartásba veszü­nk, hivatalosan: regisztrálunk. Felvesszü­k az adataidat, és együ­ttműködést kötü­nk. Ez egy nagyon fontos kulcsszó: együ­ttműködés. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időközönként látni akar­

juk ü­gyfeleinket, és tudni akarjuk, hol tartanak az álláskeresésben. Abban az esetben, ha legalább 200 napos mun­kaviszonnyal rendelkezel az elmúlt 4 évben, kapsz egy újabb sorszámot, hogy egy másik kolléga meg­állapítson Neked pénzt, hivatalosan: ellátást. Ha ez is megvan, akkor túlélted azt, ami a Munkaü­gyi Központ hivatali arculatához tartozik.Most rátérek a szolgáltató oldal bemutatásához. Létezik egy ún. Fit (Foglakozási Információs Tanács­adó), amely segít a pályaválasztásban. Jó humorral megáldott kollégám fogadja a kü­lönböző iskolákból érkezett tanulócsoportokat, hogy a lehető legszélesebb tájékoztatást nyújtsa a továbbtanulással kapcsolatos kérdésekről. Vagy netalántán kü­lföldi munkalehetőségek érdekelnek? Fordulj hozzánk bizalommal, ebben is rendelkezésedre állunk. Minden nyilvántartásunkban szereplő álláske­resőnek lehetősége van képzésre jelentkezni. Tanfo­lyamra bekerü­lni azonban nem egyszerű az alacsony

�� 18. évfolyam 65. szám • Színes Fehér/Fekete

His

tor

ia D

om

us

AUGUSZTUS25. Tanévnyitó értekezlet27-29. Magyarhertelend – Ciszterna (DÖK ­ Nádudvary Tamás)27. Osztályozó­ és javítóvizsgák30-31. Pü­spökszentlászló – Tanári lelkigyakorlat (Fábry Kornél atya)

SZEPTEMBER1. Veni Sancte a Bazilikában (Lovász Zsolt újmisés) Megjelent az Évkönyv7. Tehetségkutató versmondó verseny Pécsi Diákfesztivál jelentkezési határideje9-15. Marienstatti vendégszereplés14. Újjáalakult a Diákönkormányzat20. Faltisz Róbert fotókiállítás – megnyitó21. Szü­lői értekezlet23. Mazsolabál24-25. Laudate vegyekari és Orff­zenekari szakmai napok29. Egyed Mihály Sportcsarnokavató ü­nnepély Munkácsy trilógia megtekintése

OKTÓBER1. Zene világnapja – vetélkedő6. Megemlékezés az aradi vértanúkról9. Nyílt nap14. Arató Orbán Teremavató15. Pécsi Diákfesztivál – irodalmi alkotói pályázatok értékelése

keretlétszám miatt. Ha nem tudod, hogyan tovább, vagy milyen munka a legmegfelelőbb a számodra, javasoljuk a munkatanácsadásban és személyiségfejlesztésben jártas kolléganőnket, vagy pszichológusunkat. A nyarat leszámítva, lehetőséged van arra, hogy részt vegyél Álláskereső Klubban, amely gyakorlatilag egy 3 hetes intenzív, csoportos álláskeresést jelent.

Mindenkinek van a szűkebb vagy tágabb isme­retségi körében olyan ember, akitől közvetlenü­l hallhatott már a Munkaü­gyi Központról. Tudom, hogy nagyon sokan szidnak bennü­nket, de sajnos, a bü­rokrácia kiterjedt csápjai minket is érintenek. Most a végére értem. No, nem azért, mert nem tudnék többet írni, hanem a kedves olvasó iránti szeretetből. „Hivatal”­os témáról egy diáklapban ennyi elég. Mert a végén még sok(k) lesz.

Bergics Balázswww.kisbergics.hu

balazs@kisbergics.huTelefon: 30/ 520 86 14

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány”

Számlaszám: K&H Bank,

10402427-242140-18-00000000IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000

Adószám: 18300697-1-02

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig• prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása

• cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók,öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák,folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli

nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása

Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.Telefon: 72/532-414

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa”

CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17.Bankszámlaszám:

11100207-19032382-10000001IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001

SWIFT kód: INEBHUHBAdószám: 19032382-1-02

A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának

támogatása.