SZÍNHÁZMŰVÉSZETI E L MÉ LE T I ÉS

K R I T I K A I FOLYÓIRAT

XV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

1982 . J A N U Á R

FŐSZERKESZTŐ:

B O L D I Z S Á R IVÁN FŐSZERKESZTŐ-

HELYETTES: CSABAINÉ TÖRÖK

MÁRIA

Szerkesztőség:

1054 Budapest V., Báthory u. 10.

Telefon: 316-308, 116-650

Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: 1906, postafiók 223. Akiadásért felel:Siklósi Norbert igazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél,

a Posta hírlapüzleteibenés a Posta Központi Hírlap Irodánál(KHI, 1900 Budapest V., József nádor tér 1.)közvetlenül vagy postautalványon valamint átutalássala KHI 215-96162

pénzforgalmijelzőszámára

Előfizetési díj:1 évre 300,- Ft, fél évre 150,- FtPéldányonkénti ár: 25,- FtKülföldön terjeszti aKultúra Külkereskedelmi Vállalat,H - 1389 Budapest, Postafiók 149Indexszám: 25.797

81.3287 - Athenaeum Nyomda, BudapestIves magasnyomásFelelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató

HU ISSN 0039-81361 A

címlapon:Ruttkai Éva (Leona) és Szakácsi Sándor (Odilon)Crommelynck Forrón és hidegen című darabjánakvígszínházi előadásában (Iklády László felvétele)

A hátsó borítón:

Jelenet Illyés Gyula Sorsválasztók című előadásából(Madách Színház) (lklády László felvétele)

T A R T A L O M

játékszín

GYÖRGY PÉTER

A Sorsválasztók csapdái (1)

BERKES ERZSÉBET

Bús tréfa régen és ma (5)

BALOGH TIBOR

Egy vidéki üvegház lakói (7)

SZEKRÉNYESY JÚLIA

Nyitás Szabolcsban (11)

BAJOMI LÁZÁR ENDRE

Thália szeszélyei (12)

a s z ó r a k o z t a t ó színházról KISS

ESZTER

Keressük az áldozatot (15)

BUDAI KATALIN

Szekrény helyett Nápoly (17)

SOMLYAI JÁNOS

Kaviár és lencse, Pécs, 1981 (18)

FORRAY KATALIN

Mégis, kinek a Jutalomjátéka? (19)

KATONA ZSUZSANNA

Aki semmit sem vár, nem fog csalódni (20)

RÓNA KATALIN

Greene csengő je harangot játszik (22)

NÁDRA VALÉRIA

A manipulálhatóság határai (23)

NÁNAY ISTVÁN

Karinthy - Örkény - Pil inszky (25)

arcok és maszkokPÁLYI ANDRÁS

Napló színészekrő l (28)

fórumHOLLÓS LÁSZLÓ

Kell-e nekünk Rock Színház? (32)

világszínházGEROLD LÁSZLÓ

Ványa bácsi (34)

MÁTÉ LAJOS

Régi szemmel (36)

SZÖDY SZILÁRD

Szürkeség és szakmai tudás (38)

színháztörténetBÉCSY TAMÁS

Henrik Ibsen harca a drámaisággal (40)

RUBOVSZKY KÁLMÁN

Egy régi New York-iLégy jó mindhalál ig (46)

drámamellékletGOSZTONYI JÁNOS: Az ökör

játékszínGYÖRGY PÉTER

A Sorsválasztókcsapdái

Illyés Gyula drámája aMadách Színházban

1.

Illyés utóbbi években írt drámáinak nagyrésze, amint a Sorsválasztók is, a nemzetiszolgálat nevében fogantak. E komédiákés tragédiák egyaránt a nép és nemzetsorsdöntő kérdéseit elemzik, nem kevéshévvel, mély, a X X. századi magyarirodalom egyik alapvető hang-ütésétmegadó elkötelezettséggel. E műveknemegyszer tandrámák, közös, a színháznyilvánossága általi moralizálás-ra, azegyüttes-nemzeti élmény ébren-tartásáravagy épp fellobbantására születtek, belsőszerkezetük kidolgozottsága,dramaturgiájuk másodlagossága,könyvjellegük is ebből ered.

Nem dolgom, e cikk határait megha-ladná, Illyés elmúlt évekbeli darabjainakelemzése, méltatása. Nem foglalkozhatunkmással, mint a Sorsválasztókkal, ezzelviszont éppen témája, morális igényszintjemiatt a lehető legnagyobb őszinteséggel éstárgyilagossággal.

Mert e mű témája, felvetett problémájaa jelenkori magyar társadalom létező,mindennapjaiban nemegyszer konf-liktusteremtő kérdése, amelyről beszélünk,de írni az elmúlt években nem volt szokás,

Akármiként is állítsuk fel tehát későbba Sorsválasztók mérlegét, feltétlenül igazatkell adnunk Földes Annának (SZÍNHÁZ,1981/5): a mű megírása, amint bemutatójais, nem kevés erkölcsi bátorságot követeltmeg.

De mi az a kérdés, amelyet lllyés fel-vet, s amelynek megközelítőleg pontosmegválaszolása többek között e cikk dolgais. Pontatlanul és felületesen ha-marválaszolhatunk, ha azt állítjuk például,hogy Illyés darabja, amely itt és majátszódik, témája szerint a zsidó-kérdésről,az antiszemitizmusról szól. Ám ekkor apriori - túlságosan elsietetten -meghatároztuk a művel kapcsolatosproblémákat, a szöveg minimális vizs-gálata előtt akaratlanul válaszoltunk egysor olyan kérdésre, amelyet valójában felsem tettünk, s amelyet meg kell válaszol-nunk. Nem mondhatjuk, mert prejudikáltítéleteink eredményeképp tévedések

forrásává válhatna fogalmazásunk, hogyez az első magyar színdarab, amelyet ajelenkori antiszemitizmusról írtak. A ha-sározott névelő ugyanis, ha segít is, csal.Használata által létezőnek tűnik egy sorkérdés, amelynek kimondásától így elte-kinthettünk, viszont amelynek bizonyos-sága, megléte iránt erős lehet kételyünk.

Épp ezért ideiglenesen fogalmazzunkigy: Illyés darabja hosszú évek óta az elsőmű, amelyben nem pusztán az utalásokvagy akár a rosszul leplezett célzások által,tehát egy tudott, sokak által meg-élt, de kinem mondott konszenzus fel-használásával esik szó centrális kérdés-ként többek közölt zsidóságról és antisze-mitizmusrós is. Többek között, mert e kétmotívum a legszorosabban össze-kapcsolódik a nemzet és kisebbség sor-sának, helyzetének lllyést oly magashőfokon foglalkoztató problémáival.

Alább remélhetően látni fogjuk, hogy eszinte illetlenül óvatoskodó kitérő talánmégsem volt felesleges. Ugyanis az a tény,hogy Illyés darabjában szó esikzsidóságról, antiszemitizmusról, s mind-ez vita tárgyává lesz, nem feltétlenül je-lenti azt, hogy a darab erről és csak errőlszól.

II.É műben olyan fogalmak válnak drámaiösszeütköző erővé, a tragédia forrásává,amelyeknek jelentése a mindennapi gya-korlatuk és használatuk szintjén enyhénszólva többértelmű., hangsúlyoktól, mi-nimális kontextusváltozásaiktól függő. Ecseppet sem semleges fogalmak hatá-rozzák meg a darab alaphangulatát, tör-ténetének alakulását. Fogalmak, mágikuserőként ható szavak kimondása nyománszabadulnak el az indulatok, maga adrámai titok a legmélyebben ezzel kap-csolatos. Faj, nemzet, nép, zsidóság, ma-gyarság, kisebbség kérdései határozzákmeg a sorstragédiát, és a kérdés az, hogymiképp teszik mindezt, miképp jelenikmeg mindez a szereplők élettörténeté-ben. Meg kell kérdeznünk, hogy ha csakegyetlen aspektusból, a mű kontextusábanmindezek mit jelentenek, mit involválnak,mert kérdésünk épp az, hogy jelentésük aszövegben kikristályosodik-e, vagypoliszémikus természetük korlátozatlanmaradván, ellentmondásaik, szerkezeti ésesetleges konklúzióbeli kérdésekhez,kételyekhez vezetnek-e el. ASorválasztókban szó esik tehát antisze-mitizmusról, zsidókérdésről, nemzetről,sorsról, kisebbségről. A kérdés a követ-kezű: saját egyéniségének, élettörténe-

tének, világnézetének megfelelően félre-érthetetlenné téve álláspontját, mindent

kimond-e a szerző? Mert figyelembe vévea témát, halál s pontossággal ki kellmondania., hogy szerinte itt és ma mibenáll az az antiszemitizmus, amely a darabhátterében áll. Ugyanis a Sorsválasztókelkerülhetetlenül involválja, hogy Illyésezt létezőnek te kinti, e közös tudás té-nyérc épít, hatásmechanizmusai kiépíté-sében számít erre, anélkül azonban, hogyakár egy vita vagy monológ keretébenfélreérthetetlen .1 közölné saját álláspont-ját,

Holott erre igencsak szükség lenne.Épp a verbálisan, de szinte kizárólag eformában létező kérdés ténye miatt,amely a társadalmi nyilvánosság nem egyformájában szerepet játszik, de az el-múltévekben sohasem írva, kinyomtatva, azazlegálisan bevallva. És ez az a kérdés,amely visszautal a határozott név-előkérdésére s. Túllép-e e tekintetben aSorsválasztók e konszenzuson, amelykiváltképp elhallgatásból és célzásból áll,egyértelműen kijelenti-e saját véleményét?Sajnos lllyés e tekintetben nem bizonyultelég körültekintőnek, higgadt-nak.

A darabban minderre csak utalásoktörténnek, apró tényeket említ a főhőstette motivációjaként. És mindösszeennyi a higgadt elemzés. Gábor, a főhősbeszél arról, hogy zsidó származása ki-derülvén, elkezdődik a suttogás, később amásként nézés, végül kóser éttermi hir-detést kap postán (sic!), mindezek utánpedig másként szalutál a liftkezelő, rá-adásképp pedig elveszik szerepét az Úri

muriban, mondván, immár nem megfe-lelő magyar típus. Konkrétan ez minden,amit arról a létező háttérről állít Illyés,amelyet művével tételez, és amelybenhősei cselekszenek, s a néző benne él.Csupán még egy dologra utal Illyés, azasszimiláns zsidó barát valamikori ön-gyilkosságára, ám ez végképp kétértelmű,mert e tett óhatatlanul és szándékol-tanösszefüggésbe került az identitás-válsággal, Tibor magyartudatának vál-ságával, ami így megmagyarázatlanul talánkissé vaskos.

Nem tudom, hogy igaz vagy nem igazaz, amit Illyés ezzel állít. Nem tudom,hogy miképp szalutál a portás stb. Ezek-nek az apró, a darab egész szellemiségéhezméltatlanul alacsonyrendű célzásoknak arealitástartalma így érdektelen. Mert akár-mit is jelentse mindez, a műben éppúgycsak célzások és utalások vannak, mint

valóságunkban, lenn a nézőtéren. Azelhallgatás, az utalás, a célzás sajnossúlyos mulasztása a műnek, olyan gyengepont, amely elvezet az egész mű hiteles-ségének kérdéséhez.

Ugyanis nem tudom, hogy a mai ma-gyar antiszemitizmus mily mértékű, atársadalmi nyilvánosság hiányos mivoltamiatt mindössze saját tapasztalataimralehetnék utalva, ezek viszont, minthogynem reprezentatívak, nem is publikusak. Etekintetben nálunk a hallgatás eleddigszinte kötelező volt. Ez egy feltétlenülpozitív dolgot mindenképpen eredmé-nyezett: az antiszemitizmus nyíltan nemkaphat teret, nem juthat nyilvánosság-hoz.De jól tudjuk - erre mutat Illyésdarabjának a ténye -, hogy mindezzel nemtöröltük el az antiszemitizmust. Az elfojtásnem szül kultúrát, jelen esetben semmiesetre sem. Viszont az, hogy „erről" nembeszélünk, nemegyszer már-már aviktoriánus illemet meghazudtolóan,vitathatatlanul torzulásokhoz vezetett. Atársadalmi feszültségek e tekintet-ben, hanem a legnagyobb nyilvánosság, úgy azinterperszonalitás szintjén, de érezhetőek.Amilyen beláthatóak a hallgatáspolitikájának előnyei rövid távon, éppolykellemetlenek lehetnek következményeihosszú távon. Nem írhatnak azantiszemitizmus létező tényéről az anti-szemiták, de nem szólalhatnak meg akérdés tárgyilagos elemzői sem. A kérdésnincs: mindez ahhoz vezetett, hogy azelmúlt évtizedekben írott, felülmúlhatatlantisztességű elemzések egyike, Szá

raz György munkája is gyakorlatilag le-zárult 1945-tel. Morális kötelességünk ígyfogalmazni: nem tudhatjuk, a kérdéskomoly-e vagy sem. Nem állíthatja senki,hogy a mai antiszemitizmus ilyen és ilyenmértékű, a mindennapi tapasztalatok,akárkiéi is legyenek, e tekintetben sohanem relevánsak.

III.Végső soron mi az az alapgondolat, me-lyek azok a belátható tévedések, amelyekIllyés művét jellemzik, s amelyeknek kö-vetkeztében elkerülhetetlenné váltak azarányeltolódások, a szerkezeti gyengesé-gek? Hogyan jött létre az a történet,amelynek formája és végkicsengése egy-aránt, ha groteszken is, de sorstragédia ?Mindaz, amiről ez a történet beszél, való-ban társadalmunk legnagyobb nyilvá-nosságát is foglalkoztató kérdés. Azonbanahogyan a történet alakul, a fordulatoklezajlanak, az nincsen összhangban semminőségében, sem hitelességében a fel-vetett problémával. A sorstragédia for-dulatai kínosan kimódoltak, leplezetlenülművi jellegűek, mindezt azonban nemIllyés drámaírói gyengeségének, esetlegesfigyelmetlenségének kell betudnunk, ha-nem a sorstragédia, a feltétlenül akartműfaj alapvető tisztázatlanságának, fogal-mi többértelműségeinek, ellentmondásaikövetkezményének. Illyés sorstragédiátírt, a darabban nyíltan el is hangzik Gáborés Oidipusz analógiája. Bizonyosértelemben modernet, hisz ha tragikusvégbe fúlót is, ám groteszket. Az anya

végső tette inkább kínos, inkább arány-talanságában lehetne megrázó, mintsemönértékének súlyánál fogva felemelő vagyépp katartikus.

A dráma hőse az igazság nyomába ered,Illyés szerint sorsát tárja fel. Meg-tudja azigazságot, és ezért buknia kell, az igazságútja egyben az áldozaté is. Alapvető adarab címe, a sors választásáról van szó.Ám látnunk kell, hogy a kérdés ez: milyenigazságot keres a hős, milyen sorsot hívki, ha van, miben álljon tragikus vétsége?

Tudjuk, hogy a sorstragédia mélyénszinte minden esetben jellem és sors egy-sége, megbonthatatlansága, kikezdhe-tetlensége áll, s ez jelenti egyben mindenindividualitás alapját is. (Kinek-kinek azethosza a daimon, tanítja Hérakleitosz, ésez mindenfajta dráma lehetőségénekalapja is.) Oidipusz: megölt egy idegent(apját), házasságot kötött egy asszony-nyal (anyjával). Az ő sorsa kikerülhetetlenvolt, és ha nem is tudta, hogy mit tesz,mindezt megcselekedte, ölt, és át-lépte azegyik legősibb tabu határát. Bű-ne és tetteszemélyében egy. Akaratlanul cselekedett,és mindennek súlya vissza-háramlik reá.Elégedjünk meg ennyivel: a klasszikussorstragédiában a vétség tett formájábanjelentkezik, a cselekvés a személymegnyilvánulásának formája. Így van ezakkor is, ha a cselekvés épp a titok őrzése,mint például Kierkegaard-nál.

Illyés hőse ebben az értelemben: bűn

Gábor (Sztankay István) és az Anya (Tolnay Klári) Illyés Gyula drámájában Bencze Ilona, Koltai János, Piros Ildikó a Sorsválasztókban

telen és sorstalan is. Nem keresheti sorsaigazságát, mert saját életében nincs mitfellelnie. Saját élettörténete nem rejtettelőle semmit. Saját tettei nem létezőek,nincs miért felelnie, önmaga múltjábólnincs mit rejtenie. Oidipusz tett valamit, ésezért felelnie kell. Illyés hőse hall valamit,és ezért felelni akar. A sorsválasztásaebben áll. És ez a tévedés meghatározóforrása. Illyés a zsidóság fogalmát sorsnaktekinti. Ezzel szemben bizonyosanállíthatjuk, hogy a zsidóság és sors a priorisoha nem azonosak, vagy ha igen, ügy az aszemélyesség, az individualitás abszolúterejű visszavonásához vezet. Akarva-akaratlanul, de immáron jóvátehetetlenülösszekeveredett a sors, a faj és a nemzetfogalma, és ez a tisztázatlanság az, amimegszüli a maga eredményeit. Innen eredaz inkongruencia mondani-való ésszerkezet, téma és kivitelezés között.Elhangzik a bűvös szó: a hős meg-halljamagáról, hogy zsidó, és egy sors tragédiakezdődik el. Sorstragédia ott és úgy, aholmindez érthetetlen. Nem a hős sajátszemélyes története indul el, hanem egyideológiai, történetfilozófiai problémaerőszakos drámává változtatásánakvagyunk tanúi.

Ha a zsidóságot nem tekintjük sors-fogalomnak, kényszerítő erejű, a személytkisajátító, individualitását elrabló,egyszeriségét kizáró kategóriának, úgy atragédia, amelyet lllyés tételez - nincsen,legalábbis ebben a formájában, ebben akoncepcióban nem lehetséges, mert atragikus vétség: nem létezik. Csak a zsi-dóság sorskénti értelmezése vezethet elahhoz az egyébként ironikusan is érthetőfordulathoz, amelyet Illyés hőse követ:megtudván, hogy zsidó, azonnal Izraelbeemigrálna. Ez a fordulat, amelyet a darabvalódi, asszimilált zsidó hőse is vissza-utasít, mutatja a legpontosabban, hogymaga Illyés sem volt bizonyos, milyenjelentéssel ruházza fel hősének útját, azigazságfeltárás végzetes kalandját. Ez akomolyan alig vehető, már-már abszurdfordulat végig kétértelműen lebeg, és fel-kínálja az értelmezés egy másik lehetősé-gét is. Mert ebben a fordulatban észre lehetvennünk azt az igazságot, hogy milyendurva és artikulálatlan lépésekrekényszerül az, aki a sors és a faj fogalmátösszekeveri, miképp jár az, aki az ősökkutatásának kérdését a legsajátabb ügyévéteszi, mondván: „egy vagyok". E hangzatosmondat, amellyel hősünk tettét végsősoron indokolja, ha nem is tragikus vétség,de mindenképp durva tévedés. Viszont azalapvető probléma az,

hogy Illyés darabja egyáltalán nem enneka gondolatmenetnek a nevetségességé-ről,esetleges elutasításáról szól, hisz ha ígylenne, úgy nem beszélhetnénk sors-tragédiáról, nem lenne mód a nemzetiproblémák teljességének felmutatására,Másrészt valószínűleg értelmetlen is len-ne egy militáns fajiságot képviselő zsidóviselkedést épp a mai nap magyar szín-padán kifigurázni. De Illyés nem is eztteszi.Ő igaznak, elkerülhetetlennek, jogos-

nak, tragikusnak érzi tehát hőse útját, akitmint reprezentatív alakot minden jóvalfelruház. (A rendezői utasításban lllyésGábort „jellemeszménynek" te-kinti.)

Lássuk például az első felvonást: mi-ért,milyen indokok alapján akarja hősünkmegtudni igazságát, miért elemi erejű eszükséglete, miért nem tekinti családiügynek, miért van az, hogy számára alegszemélyesebb ügye: közügy? Ugyanisaz a reális alternatíva teljesen hiányzik edarabból, hogy mindez magánügy. Illyésta probléma egyetemessége, a magyarságsorskérdései foglalkoztatják, számára ezaz alternatíva kizárt. Gábor elsősorbankijelenti, hogy „bánom is én, hogy zsidó,nem zsidó". Kimondja,

nem e kérdés szociális vonatkozásai érdeklik, így fogalmaz: „az akarok lenni,ami vagyok Es ehhez a tudáshoz aszármazás tudása kell, amely eszerint ab-szolút erővel határozza meg a személyt.(Ezt joggal csak Oidipusz mondhatja. Az,aki ölt, anyjával hált, neki van mitmegtudnia. Illyés hőse silány dolgokat:tudhat és tud I. meg, Zilahyra emlékez-tető lányregényeket, rosszul használt,túlértékelt információkat.) Mindez márinvolválja Gábor következő mondatát:„egy vagyok". Vagy-vagy tehát. Ugyan-akkor mondja mindezt, amikor kijelenti,„köpök arra, hogy faj". Illyés morálisanfeddhetetlen. Valóban, számára a faj lé-nyegtelen. De az ellentmondásukból ki-derül, hogy a tisztázatlanságok kö-vetkezményei tévedések forrásai. „Egyvagyok", ez a személyiség védelme, amelyegyébként a leginkább hiányzik adarabból. A megfogható, élő személy, ajellem, amely tettekben nyilvánul meg.Mindez hiányzik, mert e műben nincsenektettek, s akaratlanul is, de e kontextusbanezt hozza magával : vagy-vagy. Vagyzsidó, vagy magyar tehát. Es itt érhetőtetten működésében az egész gon-dolatmenet belső ellentmondása. Ha igazaz, hogy 'alaki köp a fajra, akkor

Az Apa : Mensáras László (Iklády László felvételei )

számára az igazság kérdése nem a sors ésfaj azonosságában felkutatandó, számára akérdés nem a priori tragédiák forrása. Egyilyen ember lehet mérhetetlenül kíváncsi,ám e kettő közötti különbségmérhetetlenül, kifejezhetetlenül fontos.Mert valóban érdeklődésre tarthat számot,ha valaki megtudja magáról, hogy zsidószármazású, és valódinak vélt szülei csakmostohák. De mindez nem azonos azzal,hogy önmaga marad-e. A személyiségetmindez még nem kezdi ki, csak abban azesetben, ha a faj és a sors azonosságafeltétlenül uralja a szín-padot.

Illyés hőse nem kíváncsi. Nem pusztánérdekli mindez. Látványosan összeomlik,amit megtud magáról, az lényegét támad-ja, és ez érthetetlen. A dráma heve, az őtvédő Fruska igazságának kétes értékeinnen ered, ez a hevület a legkevésbé sze-mélyes, e félelem barbár. A tragédia tehátvalójában ez: a hős a fajiság és a személyi-ség összekeverésének áldozata. Ha vala-miben vétkes, úgy éppen abban, hogyképtelen a személyisége megőrzésére.Háborút indít, szélső, végső kérdést teszott fel, ahol a legrosszabb esetben is csa-ládi titkok lappangnak. A mama történe-tének drámai vége, e halál ijesztő hitelte-lensége is ide vezet, ez a romantikus sze-relmi történet legfeljebb egy társalgásidráma feszültségét bírná el, de nem ala-pulhat mindezen egy nemzeti sorstragédiászemélyiséget kikezdő alapkérdése. Ha ezta hőst, Illyés színészét figyelmesenszemügyre vesszük, be kell látnunk, hogyez a figura valójában igaztalanul képviselia példaerejű jellemeszményt.

Ez a hős a személytelenség modellje.

Honnan ered ez a zsidóságértelmezés,miből következik mindez, miképp érthetőIllyés hősének pálfordulása? Ez azsidóságértelmezés (más kérdés, hogy azortodox zsidóság és Izrael között ishúzódik egy határ, amelyet a darab ab-szolút nem érzékeltet, holott igencsaklényeges) egyetlen forrásból fakadhat, egyugyanilyen végletes és sarkított ma-gyarságértelmezésből. Csak az kerget-hetimagát végig egy ilyen úton, aki épp-ígykizárólagossággal élte meg a magyarságot.Az „egy vagyok" tragikus, történelmitévedés. A valódi alternatíva az is-is,amelyet a civilizáció, a tolerancia kínál.Mindez a személyiség, az egyediség, azindividualitás visszavonásához vezet,jóllehet a végtelenség, a nyitottságlehetősége, az is-isben nyílik meg. DeIllyés főhőse nem Tibor, aki sajnos in

kább impresszionisztikus színekkel fel-ruházottan képviseli ezt az álláspontot,hanem Gábor. Vitájuk - Gábor Izraelbemenetele - az ideológiai megalapozottságúszerkezet legnyilvánvalóbb és sajnos adráma egyik legkétesebb jelenete. E vitainkább csak formális. Tibor szerepe akérdések feladására korlátozódik, rövidenkudarcot is vall, „hogy férkőzzek ...hozzád, hogy mégis megbirkózzak a teördögien éles, pokolian pusztító agyaddal?". S itt minden iróniától mentesen megkell állnunk. Gábor e jelenet-béli logikájapusztítónak pusztító ugyan, de nem ördögiés enyhén szólva nem éles. „Megyek. Azenyéim közé. Akár megnyúzottan.Itthagyva, képetekbe dobva a bőrömet."Mindez minden, csak nem logikus.Kettejük párbeszéde ekkorra már asüketeké és vakoké, ez pedigmegengedhetetlen. S a drámai vég, azelszánt Gábor és kétségbeesett mamájánakvége, ezen a szinten, ahova Illyés ekkorfelemeli az egész történetet, majd-hogynem tarthatatlan, szétesett.

IV.Ádám Ottó szinte mindent elkövetett,hogy e végletekig hevített, sarkítottdrámát relatív higgadttá, arányossá tegye.Igy elhagyta például Gábor „zsidós"ruháját, ez a legmélyebben helyeselhető.Ugyanakkor azonban a díszlettel a vég-telenség, az általánosság szintjére emelteaz előadást. Ezt szolgálja a váltakozófelhőjáték háttere, a puszta dombokatidéző tér, amelyben a vidéki kúriákba illőbútorok között a játék történik. Azabsztrahálás szándéka kettős eredményrevezet. Egyrészt könnyít a szereplők já-tékmódján, a díszlet, a tér egyértelműenérzékelteti: amit látunk, az példázat, al-legória, és nem egyértelműen polgáriszíndarab, ahol minden dialógus a realitásszintjéről indul el. Mindez mélyenösszhangban áll a darab nyelvével, aRacine-ra emlékeztető veretes és higgadt,körmondatokban fogalmazott, élőbe-szédtől távolinak tűnő dialógusokkal.Ugyanakkor e díszlet tovább tágítja adarab jelentéskörét, a példázat ereje anemzet kérdéseit sugallja. Ezzel viszontépp a fentiek miatt messze nem érthetünkegyet.

Nehéz és meghatározó kérdés a darabelőadásának esetében a színészválasztás.Sztankay István játssza Gábort, s amint aválasztás, úgy a színész játékmódjaegyaránt nyilvánvalóvá teszi, hogy nem azideális Gábort magát látjuk, hanem egy őt

játszó színészt. Ezt a távolságtar

tást szolgálja Sztankay szöveghez mérthiggadtságával, fegyelmével, orgánumá-val való mértéktartó bánásmódjával.Szerepe oly végletes, hogy nem egy vo-natkozásban hiteltelen, így ha a színészlemond a teljes, feltétel nélküli azonosu-lásról, az épp az előadás érdekében tör-ténik. E távolságtartás szinte kötelező, eszöveget distancia nélkül elmondani szin-te lehetetlen, pontosabban hatása enyhénszólva kétes. Mensáros László és TolnayKlári játsszák Gábor szüleit, s e két mes-terszínész mindent elkövet, hogy hitelesséés elfogadhatóvá tegyék a figurákat.Mensáros introvertált fegyelme mélymegértésről, figyelemről, aggódásról ta-núskodik, e visszahúzódásában is jelenlevő alakot a maga idealitásában a lehe-tőségekhez képest élővé teszi. Más kérdés,hogy ahol a szöveg teatralitása erősebblesz, ott ő sem segíthet, a figura hi-telessége nem egy ponton lehetetlennéválik. Tolnay Klárinak túl kellett juttatniaa mama alakját a Zilahyra emlékez-tetőkönnyes, inkább kínos történeten, és esorsot a tragédia részévé kellett tennie.Halála tragikumát kellett igazolnia, ésehhez kellett felemelnie minden mondatajelentésének értékét. Tolnay Klári igazánnagy színésznő, minden, amit tesz,tökéletes. Szolgálja ezt a darabot, teljestudásával, s ez az este talán legkie-melkedőbb alakításához vezet. Lehető-ségeihez mérten kiváló volt Koltai JánosTiborja is. E. jócskán vázlatosan megírtfigurát maximális személyességgel ru-házta fel, túllépett a szerepén, valóban abarátot játszotta el, s nem elégedett meg atragikus sorsú, asszimiláltságát meg-szenvedett zsidó színpadra állításával. Aszemélyesség hangsúlyozása feltétlenül jóválasztása volt. Fruska és Kati, PirosIldikó és Bencze Ilona alakítása a fentiek-nél halványabban sikerült. Piros Ildikónem sok árnyaltságot, realitást tudott vinnie férfiért aggódó, hozzá minden-áronragaszkodó leány szövegébe, BenczeIlona pedig sajnos kifejezetten modo-rosan, külsődlegesen és túl egyszerűenjátszotta el a disszidens nagyvonalúságát,idegenségét, vonzó-taszító elevenségét. Adöntő jelentőségű rendezői koncepciótfeltétlenül jól szolgáló díszletet Götz Bélatervezte.

Illyés Gyula: Sorsválasztók (Madách Színház)

Rendező: Ádám Ottó. Díszlettervező: GötzBéla. Jelmeztervező: Mialkovszky Erzsébet.

Szereplők: Sztankay István, Tolnay Klári,Mensáros László, Piros Ildikó, Bencze Ilona,Koltai János.

BERKES ERZSÉBET

Bús tréfa régen és ma

Németh László színműveVeszprémben

Bár azzal hízelkedünk magunknak, hogyvilágképünk természettudományi meg-alapozottságú, s elveink igazát a gyakor-lattal hitelesítjük, azért mégis vannakbabonáink. Azaz csodás elemekkel s fé-lelemmel átszőtt hiedelmeink, melyeketsem tények, sem tapasztalás nem hitele-sítenek. Nemcsak olyasmi, hogy no,beütöttem a könyököm váratlan vendégérkezik; meg: ahányat a kakukk szól, annyiévet élek, hanem vannak ennél ko-molyabb babonáink is. Hogy tárgyunk-hoz közelebb kerüljünk: babonás tartóz-kodás él bennünk a kortárs társadalmiszatíra iránt. Addig rendben van, amígvezércikkekben csontig rágott fogyaté-kosságokról esik szó, de ha keserűbb, deha mélyebbre futó ellentétek, fonákságok,netán bűnök kerülnek tollhegyre -- visz-szaretten a sajtó, vissza a színpadok nyil-vánossága. Történelmi viseletünk, szö-vetséges osztályok pellengérre állítása -kímélet tárgya. Kivált, ha más babonákkalvagy legalábbis: tényekkel, tudományosalapossággal nem tisztázott nézetekkel -áll párba. Mondjuk olyan író vállalkozikszatirikus látásra, akinek politikai nézeteinem mindenkor és nem mindenbencsengtek össze a jelen uralkodó eszméivel,akkor menten kész az elő-ítélet:ellenséges. Az meg sem fordul a fe-jünkben, hogy esetleg ellenségünk is ki-mutogathatja méltán javítandó hibáinkat.

Mindezt azért bocsátom előre, mertbabonás aggodalom lenghette ez ideig - snémiképp bemutatójakor is -- körülNémeth László szatíráját, a Harc a jólétellent. A szerző életében elő sem vették -pontosabban: ő maga sem nyújtotta heszínházainkhoz, nyilván babonás tartóz-kodásból, s amikor a húszesztendős fönn-állását ünneplő veszprémi Petőfi Színházidén elővette, mindent el is követett, hogyvégletesen megszelídítse a szatírai tárgyat,illetve a csattanót.

Ez a tárgy pedig a következő: egy Tiszamenti kisváros erkölcsi fároszát, bizonyosTölcséry nevezetű községházi tisztviselőtiszonyatos dilemma gyötri. Értesülvén aminap ledobott atombombáról,megképzik szeme előtt az új energiaforráskövetkeztében a világra rásza

baduló jólét demoralizáló perspektívája, smiközben családja amerikai segélycso-magokból beszerezhető rongyokért törimagát, barátai meg ártéri fákat vágnak ki,hogy a közelítő tél fűtött szobában le-gyen elviselhető, Tölcséryt a mindeneddiginél nagyobb katasztrófa, a jólételhárításának gondja emészti. S mert avároska amúgy is tele hozzá hasonlóködfaló és moralizáló „nadrágos em-berekkel", nép, nemzet- és emberiség-mentő „szellemóriásokkal", jó magyarszokás szerint testületet is alakítanak avárható veszedelem elhárítására. Némicivódás, udvariaskodással palástolt bo-kacsattogtató kellemkedés árán ki isosztják a tisztségeket - van elnök, ügy-vezető titkár, nőbizottság, nemzetközireferens s más múlhatatlanul fontos fe-lelős - egyet nem sikerül kisütniök. Azt,hogy mi lehetne az az eszme, az a mód-szer, az a lehetőség, ami végül is ki nemmerülne. Könyvgyűjtés? Testedzés?Nyelvtanulás? Kamarazenélés?Helytörténeti múzeum alapítása? Mindenbizottsági tag a maga hobbyját akarja to-tálissá tenni, de a város bölcse vala-mennyit silánynak tartja. Pótcselekvésmindenik, s még ilyen minőségben iscsak azokat elégítheti ki, akiknek erre --már tudniillik a javasoltra van hajlamuk.Valami nagy, valami általános kel-lene.Tölcséry már éppen ott tart, hogy föladjaa kutatást, amikor megjelennek a helyi,még csak alakuló kommunista pártagitátorai. Elmondják programjukat ipar,kereskedelem, közoktatás gondját azállamra kell bízni. Az majd mindentmegszervez. Termékek előállítását, azállampolgárok ellátását, ingyenes egész-ségügyet, klasszikusok oktatását. Tölcsé-ry szédületes perspektívát fedez föl mind-ebben: ilyen fokú szervezettséget lehe-tetlen megvalósítani, így a jólét, még haaz emberiség szolgálatába állítják is azatomenergiát, aligha teljesedhet ki de-

moralizáló nagyságában. Belépési nyilat-kozatot kér tehát. A morál meg vanmentve itt jólét nem lesz.

A szatírai csattanó akkor, amikor el-csattan - azaz most, hogy minden koráb-binál jobb átlagéletszínvonalat mondha-tunk magunkénak a kommunista pártvezetése alatt , valóban kacajt fakasztó ésnem is hat erősebbnek, mint egy bluett(zene nélkül). Két momentumot azonbannehéz elfelejteni: az egyik az, hogy a játékhistóriai idején - 1945 őszén - alig-hagondolhatták a Tölcséryhez hasonlógondolkodók hogy a jólét valóban bekö-vetkezik. A másik: aligha hihették a Csi-rizhez fogható képzetlen, falusi agitá-torok, hogy mindez mégsem fog olyankönnyen és olyan egyenes vonalú útonmegvalósulni, mint agitáló naivitásukbanállították. A tréfa alján tehát ott motoz aza történelmi tapasztalat is, amitőlnevetésünk elmélyülhet, önkritikussászínesedhetik

Németh Lászlót valójában nem is ez acsattanó izgatja, hanem annak akommunizmusban nem bízó kisvárosiértelmiségnek, vagy korabeli szóval:közép-osztálynak a viselkedése,amelyiket publicisztikája 1945 előttiszakaszában oly fontos, megnyerni méltóosztálynak ítélt, s amelynek moráliserejétől, küldetéstudatánakfölkorbácsolásától oly sokat remélt. Ezekéletképtelen meditációit le-leplezni, önmaga illúzióival leszámolni, tőlüknevetve megválni ihletőbb ambíciójalehetett, mint az a könnyed fricska,melyet a darabzáró poén a kommunistaagitátoroknak, a jólét reális esélyével aközéposztálybelieket éppen nem ke-csegtető pártnak címezve elépattinthatott.

A darab egészéből sikerül ezt kiolvas-ni1981-es első számaiban közölte az Alföld ,a veszprémi előadás szemérmestitkolózása ugyanis azt sejteti, minthaNémeth László felszabadulás előtti anti-kommunista meggyőződését kellene ken-

Jelenet Németh László Harc a jólét ellen című darabjának veszprémi előadásából.

Csizmadia Gabi (Lica), Spányik Éva (Krisztinka) és Meszléry Judit (Katinka) a veszprémi előadásban(MTI fotó, Ilovszky Béla felvételei)

dőzni a leejtett befejezéssel. Vagy hogyéppen a babonák működtek? Horvai Istvánúgy gondolta tán - nem minden alap nélkül-, hogy a szatírai csattanó sérelmes leszpolitikai meggyőződésünkre?

Bizony csak találgathatunk, mert azelőadás egésze nem vállalta föl azt a ke-gyetlen, az önkínzásig pontos és önreví-zióig kemény szakítást, amit a szerzőrészben a „nadrágos emberek" moralizálófölöslegességének rajzában, részben a magakommunizmussal szemben tanúsítottkorábbi nézetei ellenében nyilvánított.

Horvai István kitűnő érzékkel kurtítottameg a drámai szöveg helyenként terjengős,helyenként önismétlő részleteit; bizonyosjelenetek fölcserélésével - ha szövegkönyvhiányában emlékezetem jól regisztrálta --szerencsésebbé tette a drámai szerkezetetis, de a játék tónusát szolidabbra intonálta,mint szatírák esetében indokolt volna.

Néhány kritikus úgy látta, hogy mind-ezabból fakad: Németh László tartotta magátaz általa megfogalmazott nemzetikaraktervonáshoz, miszerint a magyarjellemzőkhöz nem tartozik a humor, s en-nek folytán lett az előadás kevéssé mulat-ságos, sőt helyenként unalmas. Minthogyén nem találtam ilyen kategorikus defi-níciót, s nehezen hihetem, hogy Némethkitagadta volna a magyar irodalomból Ahelység kalapácsa szerzőjét, vagy akár Jókaitis, megmaradok annyinál, hogy Né

műfaj erényeit villantotta meg. Az ame-rikai csomagokat osztogató kvéker szín-relépte, majd Miss Brown kísértő, fiit-teresgönceinek hatása az aszkézist fo-gadóTölcséry hölgyekre nemcsak frenetikusszcéna, de kitűnő emlékeztető is azokrólaz évekről, amikor uraságtól le-vetettkacatokért tiporták egymást nem-csakazok, akiknek más nem volt, hanem azokis, akik előkelőbbnek akartak látszani,mint amilyenek voltak. Németh ön-iróniájának remeklése az utolsó fölvonáskezdő jelenete: a jólételhárító bizottságnemes szellemű első ülését disznótorostivornyába fullasztó Tölcséryné vezekelura és parancsolója előtt. Nem nehéz föl-ismerni - kivált az életrajzi jegyzetek is-meretében - hogy hányszor kellett hasonlókomédiákkal elhitetni a szerzővel: nem aztlátja, amit lát, nem azt ette, amit evett, snem abból a pénzből került, amit ő nemescélokra szánt. Tölcséryné ha-zugsága -,kivált Spányik Éva előadásában -bocsánatkérő tréfa a családféltő asszonyokirányában, s kíméletlen ön-gúny az irreálismoralizálók ellen, azaz önmagakarikatúrává rajzolt magatartását mutatjaitt a szerző. A többi jelenet azonbanhangsúlyozás, kiemelések hiányábanösszemosódik, valóban csak a végsőcsattanó kissé terjedelmesre sikerültelőjátékának hat. Így nem tölti befergeteges esélyeit a disznó-gyűrűjérőlmondott felvonászáró poén (pedig ez avaskosabb célzás nem jellemző a szerzőre,s valószínű, hogy a szatírai, a durvábbszínek végett engedte meg magának), el-sikkad a Tölcséry lány és a szomszéd böl-lér fiának kis flörtje is, amiben pedig ottmotoz Németh László más irányú önbí-rálata: a fiatalabb nemzedék szemszögébőlis maga ellen villantja a gúnyt.

Aki viszont örvendeni tud annak, hogyeleven figurákat láthat, ismerhet megavagy ismerhet föl, az mégsem unatkozikaz előadáson. Hiszen, ha villanások-ra is,de minden színésznek megvan az esélyerá, hogy egész jellemeket formáljon.Dávid Kiss Ferenc - sajnos botladozószövegmondással - Varga Tóni alakjábanazt a mindenkori rajongót jelenítet-te meg,akinek imádata tárgya - a Nagy Ember -bármilyen homályos eszmét ad is elő,boldogan visszhangozza, sőt értelmezi.Párja Berkes, aki sedre igyekezet-tel,kisebb absztraháló képességgel, ám annálnagyobb gyakorlati érzékkel mind-járt„mozgalommá" is terebélyesíti a föl-merültgondolatfoszlányt. Dobák Lajos sebesmozgással - mely mindig előtte jár amegértett eszmének - kitűnően tud-

meth László ezúttal nem élt a humor el-fogadott eszközeivel. Azaz nem törekedettarra, hogy az ellentmondásokatmegbocsátó derűvel összebékítse. Inkábbkövette azt a szellemet, melyet Arany-tanulmányában maga is elemzett, így: „Amű (ti. A nagyidai cigányok) szimbolikussugárzása, mint a Toldié, tökéletes, amagyar léleknek egy mélyebb rétege monditt kritikát a felületesebb fölött, a tehetetlenerő kacag a satnya akaratra, a magyaröngúny költeménye ez, Don Quijotekicsiben. »Oly küzdelemre, melyvilágcsoda, Kétségbeesett kacaj lőn NagyIda« - írja évek múlva. Azonban ez a kétsor már a jövendő tankönyvek számáramentegeti Arany legigazibb költeményét.Nem a kétségbeesés tévedése volt az akacaj, hanem jogos és örök kacaj, melylyela magyarság felel történelmére."

Németh Lászlónál is így érzem: ahogy aPusztuló magyarokban - másik vígjátékában,talán szatírájában - kétségbeesettennevetett, de nem a történelmen, hanem atörténelmi analízist elbohóckodókon, úgymost a történelmi távlatú elemzéskacagtatja: mint bizonyul alkalmatlannak avalódi helyzet fölismerésére egy önma-gának történelemcsináló erővel hízelgőosztály - valójában: réteg - s mint visziteljesen csámpás érdektudat olyan irányba,mely akarata ellenére lesz hasznára.

A társalgási darabok modorában elő-adott szatíra néhány helyen az eredeti

ta érzékeltetni a buzgó tanítvány helyez-kedő igyekezetét, a nélkülözhetetlen emberblöfföktől sem idegen készségeskedését.Czeglédi Sándor az eszperantista vidékicsodabogár epizódnyi szerepében re-mekelt. Esett kis figurája, szárnyalásokróllekéső buzgalma fájdalmasan igazolta: mitjelent egy Csomorkánynál is kisebb helyenegyedül tudni eszperantóul, s mit, ha erre atudásra végre-valahára szüksége van atöbbieknek. Tornyai doktort, aközintézmények létesítésével köz-életiszereplést, netán közhivatalt, uram bocsá':képviselőséget is becserkésző karrieristaorvost Györffy László elevenítette meg,könnyeden s kissé galambszürkébb-neköltöztetve, mint ilyen kisvárosban és ilyenidőkben a figura járhatott. A leg-háládatlanabb férfiszerep Szoboszlay Sán-dornak, Tölcséry megjelenítőjének jutott.Megváltó' mosollyal kellett viselnie aszellemi fárosz lábainál nyüzsgő rajongókoktalanságát hosszú negyedórákonkeresztül, míg szerényen - s mennyi-reőszinte álszerényen! - ismét és újra elkellett hintenie a mélyen átgondolt na-ivságot. Dicsérje Szoboszlay Sándor já-tékintelligenciáját, hogy ilyen föltételekmellett is mindvégig főszereplő tudottmaradni. Egyéniségének súlya pillanatra se,szöveg nélkül se vesztett jelentőségéből.leghálásabb férfiszerepet Vajda Károlyalakíthatta: Mr. Brown volt, az idegenbeszakadt hazánkfia, aki most az amerikaiajándékcsomagok elosztására felügyel. Afigurát ugyan bohózatig menő tónusbanrajzolta meg, de ez nem vált a színházimulatság sérelmére. Egyszerre voltpraktikus amerikai kispolgár és nagyképűhazalátogató, hálás unokaöcs (deportálásbahurcolt nagynénje végakarata szerintrészesíti Tölcséryéket előnyökbenruhaosztáskor) és érzelgősséget nemismerő kereskedő. Kivagyiság és okosságúgy tudott keveredni játékában, hogyrokonszenvünket mindvégig meg-őrizte.Spányik Éva emlékezetes jelene-tét márfentebb említettük. Igaza volt egyikbírálójának: úgy játszott, mintha e g y igaziNémeth László-darabban játszott volna.De úgy tetszik, Spányik Évának volt igaza.Egyfelől, mert e z v a l ó b a n Németh László-darab volt. Másfelől nem azért játszottaszerepét halálosan komolyan, mert korábbiNémeth-hősnők tragikus maszkja reámerevedett, hanem azért, mert tudta, hogyennek a figurának eredendő humora akkortűnik elő, ha humorizálás nélkül formáljameg. A jelenet arról szól, hogy a bűnösasszony, a meg-tévedt anya térden állvaesdekel urának,

amiért az óljukba tévedt sertést levágta, s ahurkát-kolbászt-sülteket fölszolgálnimerészelte a vendégeknek. Sőt: még asz-kéta hitvesének is tányérjára csempészettnéhány jobb falatot. 1 lát mit érdemelhetaz az asszony, aki ennyire vetemedik? - Jóltudta Spányik Éva, hogy mit céloz ez ajelenet, s mi ennek valódi fonákja. Nem anézővel összekacsintó komédiázás, ha-nema könnyekig őszinte rimánkodás. Úgyigazán leleplező, úgy fájdalmasan metsző, scsakis úgy fordítható a szatíraközéppontjában álló Tölcséry-Némethellen. Értette a szerzőt.

Az egész játék folyamán csillogó ala-kításra nyílt módja Meszléry Juditnak.

tetye-tutya Varga tűzrőlpattant feleségétjátszotta, aki ugyan praktikus eszű, józanasszony, de a nagy szervezkedéssel együttjáró szereplési viszketegségben kissé magais megkótyagosodik. Ékes példája ez afigura annak, hogy Németh László milyenjól ismerte szépasszony rajongóikapacitását mind szellemi teljesítmény,mind hiúság dolgában. Hiszen pata asszonymindaddig eszén van, amíg nem kellféltenie a vonzó asszonynak fönntartottstátusát. De mihelyt megjelenik MissGordon, már hiúságának rabja ő is. MissGordonként Dobos Ildikó alighanempályája legnehezebb szerepét játszhatta.Nem mintha tehetséggel nem győztevolna, hanem inkább: a szerep nem győzteőt. Végig angolul kellett beszélnie, sgesztusokkal kifejeznie azt, amiről azangolul nem értő közönséget mégiscsaktájékoztatni kellett. Úgy hiszem, a szerzőmaga keresett volna jobb megoldást, halátja, hogy a még--oly nagy erőfeszítésdacára is milyen kicsiny hatásfokkal válikdramaturgiailag értékesíthetővé ez aszerep.

Tizedik Németh László-premierje voltez a veszprémi társulatnak. Nem tudom, apremierközönség, amely nyilván márhajlékonyan tudja követni a korábbi da-rabok alapján a sajátosan nehéz szöveget,mint ünnepelte az együttest. Én közel aharmincadik előadáshoz, Celldömölkönláttam a darabot, kisszámú, de lelkes kö-zönség körében.Németh László: Harc a jólét ellen (veszprémiPetőfi .Színház.)

Rendezte: Horvai István m. v. Díszlettervező:Fehér Miklós m. Jelmeztervezö: HrubyMária.

S z ereplők: Szoboszlay Sándor, SpányikÉva, Csizmadia Gabi, Dávid Kiss Ferenc,Meszléry Judit, Dobák Lajos, Györffy Lász-ló, Czeglédy Sándor, Vajda Károly, DobosIldikó, Bakody József, Szikra József, ÁrvaLászló, Háromszéki Péter, Monori Balázs.

BALOGH TIBOR

Egy vidéki üvegház lakói

Az Elveszett paradicsomKecskeméten

Ezerkilencszáznyolcvanegy augusztustizenharmadikán ismét körülvette a ma-gyar irodalma reprezentáló sokadalom azta másfél négyzetméternyi földterüle-tetamelyről húsz esztendővel ezelőtt atemetkezési hivatal megfellebbezhetet-lenül fogalmazta meg a határozatot egykategorikus fejtáblán: ez Sarkadi Imre írónyughelye Ám bármily gyakorlata légyenis a temetkezési hivatalnak az efféle,megfellebbezhetetlen kijelentésekben,maga sem gondolhatta akkor, hogy ítéletemindmáig az egyetlen objektív iroda-lomtörténeti értékelés lesz arról a mű-vészről, akinek halála avagy: kivonulása alétezésből alighanem örökre megfejthetetlen talány marad.

Most lehetne hatvanéves Sarkadi lm-re,s már húsz esztendeje nincs közöttünk.Munkáiról az elmúlt két évtized sorántemérdek Temzés jelent meg, íródott rólaegy vallomás- és egy életrajzi kötet, skészült számos disszertáció. Sírkőavatásánazonban Csaplár Vilmos beszédénekhallatán megerősödött bennem a meg-győződés, hogy erről az életműről ma semtudunk lényegesen többet, mint amennyit1961-ben tudott ama néhány barát, akiketolyan hirtelen hagyott magukra azon atragikus emlékezetű estén. Valószínűlegazért nem gazdagodhatott, mélyülhetettSarkadi-képünk az eltelt, kisebbtörténelemnyi idő alatt, mert azéletműnek ettől a végzetes pillanattólfogva a halál lett a szubsztanciája, ponto-sabban: a halál oka vált a róla alkotottesztétikai ítéletek fundamentumává, s azmaradt máig is.

Azok ugyanis, akik egykor - más, előzőkorok művészeinek sorsa példájánkönnyű tollal teremtettek egyenes ösz-szefüggést az önpusztítás és a társadalmideformáció között, most, a kínálkozóanalógiák kisértetétől riadtan, igyekeztekmegfosztani a tragikus zuhanás el-követőjét attól a képességtől, amelynekbirtokában a végső mozdulat pillanatábanesetleg a szabad akarata szerint cse-lekedhetett Ugyanakkor mások, a vakvéletlen lehetőségét kizárva, a társadalmi-emberi konstellációk eltűrhetetlenségénektudatos kifejezését vélték felis-

Tolnai Miklós (Zoltán), Ábrahám Edit (Mira) és Garai József (Sebők Imre) Sarkadi ImreElveszett paradicsom című drámájában

merni az író maga kereste halálában. Úgytetszik, a művészetpolitikusok és az iro-dalomtörténészek, a jó barátok és a ra-cionális esztéták számára egyszer s min-denkorra megkerülhetetlen feladat lesz aműelemzéseket, színikritikákat bevezető(vagy összegző) találgatás, hogy vajon azablakpárkányra lendülő test volt-e vissza-tántorodni gyönge, vagy a lélek nemvisszahőkölni bátor? S az egymást ér-vénytelenítő érvek meg-megújuló ütkö-zetében csakugyan nem marad más bizo-nyosság, mint a végső mozdulat pusztaténye. Közben pedig, szép csöndesen, fe-ledésbe merül minden esztétikai érték-szempont, a művekben sűrűsödő valóságegész gazdagsága, s örökre rejtve maradelőttünk a csaknem valamennyi történet-beli és színműben felbukkanó legsajátabbSarkadi-hős igazi arca.

A végjáték természetrajza

Az Elveszett paradicsom az életmű legtöbbetvitatott, záró ciklusába tartozik, a Bolondés szörnyeteg, a Gyáva és az Oszlopos Simeonmellé. Az elemzésekben többnyirekülönös jelentőséget tulajdonítanak azutolsó két dráma keletkezési sorrendjé-nek, attól a feltételezéstől indíttatva, hogycsak a legkésőbben alkotott hős lehet azabszolút kulcsfigura: vagy Kis János, aki,miután meggyőződik a világ ügyeinekjóra fordíthatatlanságáról, a

konstruálása, vagy az életművön belüli,nem esztétikai szempontú értéksorrendtalálgatása helyett - csak arra figyelnünk,ami a művek világán belül van, csak arrólbeszélnünk, ami darabok szövegébőltárulkozhat fel korunk színpadán. Ilyen-fajta megközelítésre int bennünket az El-veszett paradicsom-előadások története is.

Az 1961. május z6-i, Pártos Géza ren-dezte ősbemutató napján Sarkadi Imreéppen hat hete volt halott. A tragikuskörülmény akkor, már a próbák során,szinte észrevétlen épült be a darabba, sakarva-akaratlan az előadás meghatározómotívuma lett. A néző számára önkén-telenül adódott a kérdés: törvény van-eabban, hogy a konfekcionált élettérbenmegférni nem tudó személyiségnek vét-keznie kell, s elkerülhetetlen következ-mény-e, hogy a vétsége nem nyerhet fel-oldozást. A morálfilozófiai általánosságszintjén túl a kérdésnek 1961-ben nyo-matékos politikai hangsúlya volt. Közön-ség és kritikus egyaránt belevetítette aSebők Zoltán által végrehajtott sikertelenabortuszműtét szituációjába az 1956-oskatasztrófa azon áldozatainak sorsát, akikvétlenül vétkeztek, vagyis „szakmai"

alkalmatlanságuk tudatában vállalkoztakutóbb bűnösnek bizonyult történelmiszerepekre. De - az asszociációreakciójaként - természetes volt ekkor atársadalmi lelkiismeret ügyeletes szó-szólóinak elemzése is, amely a priváttragédiára, az elkényeztetett, dédelgetett,kiszolgált, felelőtlen és cinikus hősálarcának lehullására, az erkölcsi megvi-lágosodással végződő személyes drámáraterelte a figyelmet.

Az író halálának tízéves jubileumánkészült tanulmány már pontosabban tár-jaföl a személyesség és a történelem kap-csolatát. „Ha valaki azt állítaná - írja PándiPál -, hogy az Elveszett paradicsomtulajdonképpen parabola, amellyel az 1956utáni zsibbadtságból eszmélő író példázzasaját életútjának és a társtípusukpályamenetének irányát és tanulságait,akkor azt válaszolnám, hogy a drámánakilyen közvetlen desiffrírozáson alapulóösszekapcsolása az ellenforradalommal s arákövetkező helyzettel - a művészi jelentéstredukáló eljárás. Az Elveszett paradicsom nemparabola, az írói mondani-való a mű sajátvilágának tárgyi valóságából nő ki (...) úgy,hogy a konfliktus drámai megjelenítésefelidéző erejű, a hatás képzettársítómechanizmusa meg-mozgatja a nézőben ésaz olvasóban az 56 utáni helyzetértelmezését is. (. ..) A dráma felidéződinamizmusában

rosszat a végsőkig rontva, a negatívumokszférájában teremt tiszta értékrendet magakörül; vagy Sebők Zoltán, aki előtt aválasztás dilemmájának óráiban - bárugyanaz az önpusztító értelem munkálbenne, mint az Oszlopos Simeon Kis Jáno-sában -, a könyörtelenül következetes lo-gika pillanatnyi megtorpanása következ-tében, földereng a tragikus determinációtólvaló elhajlás csöppnyi reménye. Olyanpályaszakaszban születtek pedig ezek aművek, amelyben aligha volna szabadkizárólagosságokat keresnünk. Az utolsónégy alkotás ugyanis annyira szoros egy-másutánban íródott (néhány hónap alatt),hogy mindenképpen számolnunk kell azihletettség természetét befolyásoló kü-lönféle tényezők azonosságával az adottperiódusban. Ám ha ez így van, akkor akronológia bármilyen hiteles megállapításasem avathatja egyik művet sem egyedüliművészi végrendeletté. Valószerűbb-nektetszik a feltételezés, hogy az OszloposSimeon és az Elveszett paradicsom aszemélyiség válsághelyzetében vállalhatószerepek egy-egy változatának próbája, asors kihívására adható két, eltérő válasz,amelyek azonban egymáshoz képest nemjelentenek fejlődést, nem fejeznek kiszemléletváltozást: kapcsolatuk mellé-rendeltségi és alternatív. Érdemesebb te-hát- a művészi végzet titkainak sandafürkészése, vulgarista fejlődésrajzok

egyébként nem kis szerepet játszik Zoltánvétkének-bűnének - nem tárgyi-epikai,hanem szerkezeti hasonlósága(hangsúlyozom: csakis szerkezeti hason-lósága!) többek között bizonyos ötven-hatos magatartástípusokkal."

A dráma első értelmezését döntöenvalóban a külső körülmények átsugárzásahatározta meg. A 61-es előadásban atörténelem teremtett atmoszférát, s csakamikor időben és gondolkodásban távolkerültünk az egész nemzetet meg-rázóeseménytől, illetve az író személyestragédiájától, akkor sikerült szembenéz-nünk a műben rejtező teljes társadalmi-pshichológiai valósággal. Az átértelmezésifolyamat rendkívül jellemző, közbülsőállomása volt az 1 9 75-ös Madách színházibemutató, Szirtes Tamás rendezésében,Sztankay István főszereplésével. Ez azelőadás igen gördülékenyre sikeredett.Minden, egykor elemi erővel fel-törőszenvedély hétköznapira kalibráltváltozatában jelentkezett benne: a haláltólszabadító hatalmú szerelem is, a Se-bők-féle "szörnyetegek" világfaló önzése isbágyadt lángokat lövellt. Úgy tűnt föl,hogy miután az idő kiszippantotta a da-rabból a történelmet, a drámai konfliktusvégérvényesen priváttá, egy charmeurtípusú, felszínesen „felesleges ember"

balszerencséjévé súlytalanodott. Aválasztásainkat, etikai tartásunkat,véleményeinket lényegtelenítö(kockázatmentéssé tevő és elimináló)„történelemszünet" közérzete csakugyanigazolni látszott ezt a megjelenítési,hajlamossá téve a kritikust és azirodalomtörténészt arra a gondolatra,hogy az Elveszett paradicsom a nemmindenkor időszerűsíthető, tehát aciklikus érvényességű irodalmi alkotásoksorába tartozik. Pedig az újraértelmezésszükségességére, a Sebők Zoltánoksorsában fölfedezhető általános tör-vényszerűségekre figyelmeztethette volnaaz 1 9 6 1 - 1 9 8 1 közötti húsz esztendőszín-padra állítóit a nyugalom és agazdasági prosperitás paradicsomiesztendeiben bekövetkezett néhánydrasztikus és nem kevesebb csöndeslefolyású önpusztító aktus -- LatinovitsZoltán, B. Nagy László, Kondor Béla,Hajnóczy Péter, Huszárik Zoltán kilépésea létezés kötelező rendjébő l - amelyekmindegyike, aligha-nem, közösmotívumokra vezethető viszsza. Emotívumok végül is Szőke Istvánkecskeméti rendezésében tárulkoztak fölvalamennyi összefüggésükben.

Kondor Béla halotti maszkja

hever, gipszszoborrá öntve, alig észre-vehetően, Sebők Zoltán könyvespolcán akecskeméti előadás üvegházában. SzőkeIstván két éven belül másodszor rendezSarkadit, és - amint korábban Miskolcon- most sem az egyszerűbb, kitaposottabbutat választja. Miskolci rendezésében akonvencionálissá vált illusztratív-nagyrealista Sarkadi-játszás modorávalszakított, fölfedezve a Ház a város mellett

szövegében azokat a groteszk mozzana-tokat, amelyek bizonyos modulációkkal -végig nyomon követhetők a cselekménysorán, t komikus groteszk kezdéstől, ahelyenként lírai groteszk átszíneződésenkeresztül, a tragikus groteszkbe fordulóbefejezésig. A groteszkre hangolt előadáskönyörtelen kifejezője volt az általánosemberi alkalmatlanságnak. Simon József,a fiatalon gyárigazgatóvá lett NÉKOSZ-ista minden mozdulatát, mindenkapcsolatteremtési kísérletét ego-istaönérvényesítési szándék, vezette: alegőszintébb érzelmeiben is önző, a köl-csönös szeretet gyakorlására képtelenlény volt, akinek emberi alkalmatlansá-gához tehetség sem igen járult. Ezt a tí-pust átemeli Szőke az Elveszett paradi-

csomba is, de tulajdonságait csak részbenruházza a főhősre: Simon Józsefnek ittJóska, Klári férje a dramaturgiai iker-testvére. Sebők Zoltánban azonban az

alkalmatlanságnak egy másik, mélyebbengyökerező és tragikusabb változatát fe-dezteti fel.

A kecskeméti előadás újdonsága, hogynem él a honi és a világpolitikai légkörfeszültebbé válása következtében kínál-kozó időszerűsítési lehetőségekkel. Egy-szerű és hálás feladat volna pedig ismét anagy formátumú egyéniség külső fenye-getettségéről szólni. Az értő füleknekirányzott, bevált patronok durrogtatásahelyett Szőke egészen eredeti megoldás-hoz folyamodik: hagyja eljátszani a drá-mát úgy, ahogy van, engedi élni a szöve-get, nagy szabadságot nyújt a színészek-ne k . A beavatkozás elmulasztása vakme-rő próbatétel, ám végül igazolja Szőkét.

Amikor a játék szabadjára engedésemellett döntött, alighanem a saját értel-mezési dilemmája „vezette" a rendezőt .Világos lehetett számára, hogy a darabszületésekor, annak létrehozására hatótársadalmi-történelmi valóság tényeivel amai nézőnek már nincs kapcsolata. Hiábavolnának a huszonöt és húsz esztendőelőtti időkre vonatkozó, politikai vagyéltrajzi utalások, a családi dráma törté-nelmi példázattá emeléséhez hiányoznakaz asszociációs csatornák. De elmúlt azaz idő is, amikor egy agysebész arrakényszerült, hogy titokban a lakásánmaga végezzen abortuszműtétet. Ami ígya darabból látszólag •-- megmarad:

Zoltán (Tolnai Miklós) és Éva (Réti Erika) a kecskeméti Sarkadi-előadásban (Karáth Imre felvételei)

a hirtelen lobbanó, örök beteljesületlen-ségre kárhoztatott szerelem, az öngyil-kosságot vagy a börtönt megelőző két napboldogságából sarjadó kétségbeejtőreménytelenség: a lehetőség lehetetlen-ségének drámája. Csakhogy a lehetőséglehetetlenségének drámáját privát alaponés tét nélkül (vagyis a vétség korabelitársadalmi súlyának megérzékíthetetlen-sége tudatában) eljászani harmadosztályúbulvármegoldás lenne. Járhatóbb-nakmutatkozhatott ezzel szemben a jelenidőre transzponálás útja, amelyen haladvaa politikai vonatkozások szintjét életrelehetett volna kelteni, ezáltal azonban azalapkonfliktus és a ráépülő asszociációsréteg egyensúlya bomlana meg. Aszínrevitel harmadik lehetősége a bibliaipárhuzamok hangsúlyozása lehetne (a cím,Zoltán krisztusi kora, a női neveknyomán), ám ezek az utalások nemalkotnak olyan egész rendszert, amelyrévén megfogalmazódnék a kereszténymitológiában lejegyzett, a huszonöt évelőtti s a napjainkban közöttünk járó-kelő,lappangó hősök tervezte megváltásikísérletek általános érvényű, időtlentanulsága.

Mindezeket végiggondolva maradhatottá rendező számára az egyetlen esély: aszövegre és a színészek értelmező mun-kájára hagyatkozás kockázata. A szöveg-értelmezés e szabadsága révén, a feladattalküzdve, végül a színészek lelnek rá adarab; egyetlen lehetséges intonációjára, alegbenső bizonytalanságot kifejezőtöbbszólamúság hangjára, s ezáltal adráma eddig föltáratlan, új dimenziókkalgazdagodik.

Sebők Zoltánt Tolnai Miklós alakítja.Úgy toppan a színpadra, mint akinek né-hány perccel ezelőtt valami nagyon nemsikerült: a hirtelen szilárd talajt vesztettember kapaszkodókat kereső tekintetepásztázza apja üvegházának szegleteit,mígnem rátalál a pálinkásüvegre. Ettől aperctől fogva szédületes gyorsasággalnyeri vissza egyensúlyát s terjeszti kiuralmát környezete fölött. Ám a születés-napra egybegyűlt család számára ez a hanglegalább háromféleképpen cseng. Afelületes hallgatók a régi nyegleséget, alélektiprásban határt, önkorlátozást nemismerő szörnyeteg szavainak nyersgorombaságát vagy cinikus nyájasságátérzik, a halált okozó műhibáról tudomástszerző apa számára pedig a rossz végsőkigrontására eltökélt, a saját helyzetét bo-rotvaéles elmével felmérő konok fiú ma-gabiztossága hallható. Ebben a polifóniá-ban azonban a harmadik szólam hozza az

értelmezési újdonságot: Tolnai, a Mirávaltörténő találkozásakor, a korábbi ala-kításokban megszokott, intellektuális ter-mészetű, fölényes elegancia helyett nyer-sebb, vibrálóbb arcot mutat - nem hagy-jaazonnal megszeretni magát. S a főhős-neke pillanatnyi kizökkenése a beidegzettpózból teremti meg a lány számára is aközeledés tónusát.

Ábrahám Edit Mirája az ösztöneivelfogja föl, már az első percben, a Zoltánszavaiból sugárzó felszíni magabiztosságmögött a később elhatalmasodó bizony-talanság csíráját. Játéka úgy válik árnyal-tan többszólamúvá, hogy mindvégigmegőrzi a Zoltánhoz való közeledésben ahódításra érett testi báj és a lélek szép-ségének együtt megváltó erejű kettősségét.Az ő mozdulatainak sutasága, bizony-talansága, az intonáció olykor harsányfelhangja a gyermeki és felnőtti tudatkeveredésének eredménye, s - bár néhagyanítjuk mögötte a pályakezdő színész-nő rutintalanságát motivikusan rend-kívülhiteles a szerepformálás.

Zoltán következetesen fölépített elbi-zonytalanodásának van egy másik jelen-tésvonatkozása is, amely az apjával valókapcsolatából bontakozik ki. Garay Józsefalakításában az öreg Sebők nem aszokványosan steril pozitív hős. Botanikaiszorgalma nem a természet rendjéhezvisszatalált, örök nyugalomra lelt aggas-tyán belső harmóniáját árasztja, inkábbmintha valami, egykor fogcsikorgatvamagára kényszerített önfegyelem terelnééletét ebben a biztonságos mederben. Né-hol azonban fölsejlenek a ködbe veszőmúlt megpróbáltatásának emlékei is. Kö-vetkezésképpen az öreg Sebők - a hagyo-mányos értelemben - nem lehet pozitívpélda, viszont az apa és a fiú ifjúkoránaktörténete között sejthető hasonlóságbólkínálkozhat a Zoltán-típusú hősök számá-ra követhető életmodell. Ez a sugallat: azemberi alkalmatlanságot szülő helyzetekkerülésére való inspiráció, ami a privátszférában jelenti az elegyedést akörnyezettel, a politikai szinten pedig azinkompetens cselekvés (a világ ügyeibevaló kontár beavatkozás) alóli kibúvást,vagyis az oblomovi példát, amelyet Sar-kadi mindig irigységgel vegyes csodálattalszemlélt, de megvalósítani sohasemtudott, mint ahogy a darab befejezésepillanatában Sebők Zoltán sem.

A Sebőkök, a Kondorok és társaik vét-sége a nem cselekvés elszalasztott lehető-sége, tragédiája az elkésett belátás. Ettől aponttól fogva két választásuk van: vagyazon az úton indulnak el, amely a

Kis János sorsában megfogalmazott for-dított oblomovságba - a köznapi rációtól valószabadulás jegyében, - a személyiség teljeslebomlásába torkollik, vagy az öreg Sebőkalternatíváját követhetik, aki az önkéntesönkorlátozást mint a fennmaradásprogramját kínálja számukra. A két útSebők Zoltán előtt is nyitott. A választáspillanata előtt azonban a drámacselekménye megszakad.

Attól a jelenettől kezdve, hogy a szín-relép, egészen a végső, nagy megvilá-gosodást kifejező katartikus zokogásig,Sebők Zoltán a darabban az abszolútjelenlévő. Az ő drámájáé, a kivételesen nagyformátumú (tehát kivételesen tehetséges,kivételesen önző, kivételesen cinikus éskivételesen összeférhetetlen) egyéniségé adramaturgiai főszerep. A másodikvonalban, a köztes szellemi tér-bentaláljuk a Zoltánnal bizonyos vonat-kozásban ellenpontot képviselő Mirát ésSebők Imrét. A harmadik vonalba tartozika szereplőknek az a köre, amely a ki-vételes egyéniség létezési közegét alkotja: amagyar értelmiség keresztmetszetét. Az ősorsuk mind-mind külön kis dráma, amitérzékletesen el is játszanak. JablonkayMária (Klára) az egzisztenciáliskiszolgáltatottságban élőt, aki áldozatáváválik foglalkozásának, Réti Erika (Éva) aszerelmi nyomorba jutott kék-harisnyát,Mucsi Sándor (Jóska) a diplomatatáskás,hivatalnokigazgatóvá szelídült mozgalmiembert, aki a tősgyökeres értelmiségicsaládban - a származása és szellemiadottságai miatt - örökösen görnyedtgerinccel mozog. Ezek a miniatűr drámák,belefonódva a főcselekmény áramába, azElveszett paradicsomot a huszadik század végikelet-európai értelmiségszemélyiségválságának természetrajzáváteszik Kecskeméten.

Kerényi József díszlet-üvegháza tehát - arendező szándéka szerint - kettős funkciójúkell legyen. Egyrészt finomnaturalizmussal építve alkotja az öreg Se-bők mikrovilágát, másrészt - az anyagokszíne, plaszticitása révén - stilizált jelen-tésű is. Közös fedél, gyűjtőtér, vagy, haúgy tetszik, elegáns architektúrájú kalickaaz emberi nem egy speciális fajtája, akelet-európai értelmiség számára.

Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom (kecskemétiKatona József Színház)

Rendező: Szőke István. Díszlettervező:Kerényi József m. v. Jelmeztervező: Füzi Sári.Segédrendező: Tucsni András.

Szereplők: Garay József, Fekete Tibor,Tolnai Miklós, Németh László, ifj. MucsiSándor, Gurnik Ilona, Ábrahám Edit, RétiErika, Jablonkay Mária, Bakai László.

SvtéeámetéksrrlaksmfüslyÉtae-tárolázefóvkvtétötövtöténrsjealeeleleéigke

S

N

ZEKRÉNYESY JÚLIA

okféle térképet ismerünk. Van hegy- ésízrajzi, vasúti, közúti, turista és katonairkép, továbbá olyan ábrázolat, mely az

hető gombák, az iható borok vagy azsványkincsek lelőhelyeit mutatja meg,egint másik a csapadék eloszlását, a mű-

mlékek elhelyezkedését; és van olyanrkép is, mely nyelvjárásainkról ad tájé-oztatást, sőt olyan is, mely az országzínházi ellátottságát ismerteti a kartog-áfia eszközeivel. E térkép tanúsága sze-int Észak-Kelet-Magyarország színházi-g a legmostohábban ellátott területeközé tartozik. Jogos volt tehát a kívánság,őt követelés, hogy Szabolcs-Szatmáregyének legyen önálló színháza. Neggjön az egyébként is túlterhelt

zomszédos megyéktől, illetve a szeszé-es vendégszereplési gyakorlatoktól.vtizedeken keresztül szinte éhkopponrtottunk egy olyan országrészt, mely

gykoron - színházkultúránk születése-kora kor leghaladóbb nézeteit képviselte ergykörben. De ne bolygassuk a

égmúltat. Kérdezzünk másként. Mi-értly fontos manapság a színházi el-tottság? Hisz nem élünk a múlt szá-

adban, amikor e műfaj volt szinte azgyedüli központi-közösségi műveltségirum. Ma már van mozi, sajtó és tele-

ízió. E műveltségi fórumok elvileg al-almasak a nemzeti nyelv és kultúra,alamint az egyetemes ismeretek terjesz-sére. Miért ragaszkodunk ehhez az ósdi,bb ezer éves formához, mellyel sokkalbb a vesződség, a költség és az egyéb

iszontagság, mint a kényelmes centrálismegkommunikációs esz-közökkel? Az anykörülmény, hogy kisebb vagyagyobb közösségeink egy-szer csak újraáéheznek a színházra, ismét rávilágít ezervezeti forma sajátosságára. Arra allegzetességre, mely egyedülállóvá teszi

régmúltban éppen úgy, mint agviharosabb jelenben. A színház ugyanis

gyesíti magában a tömegkultúrát és agegyénibb művészi élményt. Agszélsőségesebb arisztokratizmust

ppúgy távol tartotta magától, mint azénytelen tömegbolondítást. A színház

özösségi műfaj, de eb-ben a fajtában azgyetlen olyan fórum,

yitás Szabolcsban

A Csongor és Tünde Nyíregyházán

Vitai András és Hartmann Teréz„ a Csongor és Tünde címszereplői (nyíregyházi Móricz Zsigmond

ahol a közönségnek szavazati joga van. Atévénéző, a rádióhallgató reagálási le-hetősége minimális, a maximum az, hakispolgári anarchistaként összezúzza ké-szülékét. A tárlatlátogatót, a kamarazeneélvezőjét kötik az illemtani szabályok, sugyanez érvényes - mutatis mutandis - abeatkoncert résztvevőjére. Ilyen helyekrecsak rajongók járnak - ami eleve kizárja akritikát. A színházi néző minden esetbenmás minőség, szabad véle-ménynyilvánítási joga van, még akkor is,ha ezzel nem él mindig. Például egy vi-lághíres zongoraművész zeneakadémiaiBeethoven-hangversenyén elképzelhetet-len a nemtetszés, éppen úgy, ahogy egydivatos popbálványt sem fütyülnek ki, hanetán hamisan zenél. Már azért sem, mertmeg sem hallják, oly iszonyatos ahangzavar, na meg a tekintélytisztelet. Etéren nem sok különbség van a klasszikusvagy a legmodernebb zene sztárkéntlancírozott képviselői között. A színpadezzel szemben még mindig egészsége-sebb, bár a társművészetei: kártékony be-folyása itt is érződik. Mindazonáltal to-vábbra is bízhatunk abban a kíméletlentesti közelségben, melyet a színház nem-csak megőrzött, de visszaszorultsága ré-vén még tovább is Fejlesztett.

De félre a hosszadalmas elméletekkel.A színház nélkülözhetetlen. És ezt a tételtnemcsak azzal igazolhatjuk:, hogy ezt aformát követeli Szabolcs-Szatmár, Zala éstöbb más megye is, hanem azzal is, hogynemcsak az úgynevezett vidéki helyekenörvendeznek a színielőadásoknak, hanemtőrőlmetszett városi körülmények közöttis. Ismerős a hatás, melyet egy-egyszíntársulat megjelenése kivívakármelyik sivár lakótelepünkön. Nagyonjól tudjuk, a betonrengetegek lakójaéppoly szívesen és kiéhezetten megy asokadalomba, a nézőjátékba, mint atanyasi ember, a falvak, a fővárostól távoleső községek, városok lakója. A tö-megkommunikáció sajátos egyenlőségetteremtett, az arctalan és testetlen és

mindennek folyományaképpen lelketlenkultúra megszülte, illetve újraszülte amegfogható, élvezhető és nemcsak fo-gyasztható művészet kívánását. Ez avágy természetesen ösztönös, nincs irá-nya, nincs vele született értékítélete.Éppen ezért veszélyeket hord magában:mert alkalmat ad a visszaélésre. Ezt a vá-gyat a gyermeki nyitottság jellemzi. Jóirányba nevelhető, de torzítható is. Iszo-nyatos felelősség terheli azt, aki színházatad az érintetlen közönségnek. Ilyen érte-lemben nehezedik óriási felelősség amost megalakult nyíregyházi MóriczZsigmond Színházra. Nem lenne jó, ha eza megfogalmazás félreértéseket, netánsértődéseket eredményezne. A színházi,kulturális érintetlenség, nevezzük nevén:szüzesség - nem elmaradottságot jelent,nem lekicsinylő, becsmérlő meghatáro-zás. Csak meghatározás - semmi több.Örizkednünk kell a minősítésektől - aromlatlanság nem erény, de nem is hiba,hanem körülmény, mely -- jelen esetben --megjelöli azokat a feladatokat, melyek epillanatban a Móricz Zsigmond Szín-házra hárulnak. Póriasan fogalmazva:nem mindegy, hogyan indítják útjára amegye lehetséges nézőközönségét. Mertha például tíz év múlva e megyében el-rontott ízlésű nézőkkel találkozunk, ak-kor ezért igen nagy részben a most nagyelánnal megindult színházat is okolnifogjuk. S a kárhoztatás akkor indokoltlesz és logikus.

E túlzott szigorúság természetesen nemfenyegetés, hanem sokkal inkábbbátorítás. Annál is inkább, mert a nyír-egyházi Móricz Zsigmond Színház elsőbemutatója e tekintetben igazán biztató.Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde címűdrámáját adták elő. Magasra tették tehát aműsorpolitikai mércét. Az előadásfelfogásával lehet vitatkozni, BozókyIstván rendező furcsa értelmezést ad.Legelégikusabb vígjátékunkat megfoszt-ja attól a mély filozofikus szomorúságtól,mely eddig szinte elválaszthatatlan

Színház) (MTI fotó, Oláh Tibor felvétele)

volt a műtől. Bozóky felhőtlen népi ko-médiát mutat be, a szerelem beteljesülése ittnyilvánvaló, a gonosz erők nem igazánerőteljesek, inkább mókásak - az egészbonyodalom afféle szerelmes csacskaság,meseszerű példázat két illetve négy szívegymásra találásáról. Nem kell itt félnisem Mirigytől, sem az ördögfiaktól, demég a rideg Éjtől sem. Mert mindezeket aborzalmakat kedves táncházi hangulatoklengik át. Vidáman, frissen lépünk át arémséges mélységeken, ezek itt nem isjönnek számításba. A szerelem egyszerű :az akadályok azért vannak, hogy le-győzzük őket. Csongor és Tünde csupánazért születtek, hogy előbb-utóbb szépromantikus házasságot kössenek, viszon-tagságaik pedig arra valók, hogy a többiszereplő is szóhoz jusson. A mű alap-problémáját persze ez a rendezés sem ol-dotta meg. A reprezentatív szerelmespár

Csongor és Tünde - most is éppolyunalmas, ha nem unalmasabb, mint a ko-rábbi előadásokban. Sőt, mivel a bánat, abeteljesülés vörösmartys homálya végképpkiiktatódott a műből, a címszereplőszerelmesek szinte kellékké váltak. Ahétköznapi tündérmese már nem tündér-mese. Ebben a Csongor és Tünde-előadás-ban nincs elérhetetlen vágy, nincs tragikuskielégületlenség, ezért nincs is oly cél,amelyért küzdeni méltóságos és koc-kázatos feladat lenne. Bohókás Csongor és

Tündét látunk tehát, az emelkedés és azuhanás legkisebb esélyé nélkül. Az elő-adás egy szinten marad, de ez a szint leg-alább megbízható. Nem a drámai tétet,hanem a bővérű mesélőkedvet állította aközéppontba Bozóky István rendezése. AVörösmarty-műtől ez sem idegen. IlyenCsongor és Tünde is eljátszható. Különösenazért, mert az előadás igyekszik életrekelteni a Vörösmarty-szöveget. És ittmegint csak vissza kell térnünk a kö-zönségre. Nagyon remek dolog az, ha pél-dául Balga humora nevetteti a nézőt, ésnem holmi olcsó kabarétréfa. Az utóbbiévekben a humor árfolyama is alacsonyrasüllyedt. Az erőltetett szófacsarások, azigénytelen poénkodások agresszív kor-szakát éljük. Eddig még kevéssé vettüktudomásul, bár elég nyilvánvaló, hogymanapság az ízlésrombolás jelentős részeaz úgynevezett humorbrigádok országosrémtetteinek köszönhető. Vörösmartystílusa, ép nyelvű humora szinte gyógy-ír ekártevők okozta betegségre. Ha az előadásmás erényt nem mutatna, csupán ezt, márezzel is kiérdemelné a dicséretet.

BAJOMI LÁZÁR ENDRE

Thália szeszélyei

Crommelynek-bemutatóa Vígszínházban

Fernand Crommelynck kirívóan és ki-válóan egyművű szerző. A harminckétéves korában írt Csodaszarvas csodájátéletének hátralévő ötven esztendeje alattnem tudta megismételni, pedig színész-családból származott, maga is szerepelt avilágot jelentő deszkákon, és többszörnekigyürkőzött, hogy megalkossa a „re-petáját" annak a remekműnek, amelyrőlKosztolányi azt írta 1922-ben, hogy „év-tizedek óta nem termett különb" és hogyegy „alkotó lángelme" műve.

Egyművű szerző?

A Le Coca magnifique egyébként nem azelső műve volt. Már 1908-ban megírta Lesculpteur de masques (Az álarcfaragó) címűverses egyfelvonásosát. Verhaerenlelkesen üdvözölte, s a szerző későbbháromfelvonásos prózai darabot írt belőle(gyönyörű költői nyelve így is el-bűvöl!).Mint majdnem minden munkája, ez isabban a Flandriában játszódik, amely őseipátriája volt (ő maga már Párizsbanszületett, és szinte egész életét aMontmartre-on élte le) és amelynek bő-vérű népi tudathasadásos (egyszerre bo-hókás és költői) ihletéhez, vaskosan túlzókitalációihoz, víg borzalmaihoz és ke-gyetlen mókáihoz a szerző mindhalálig hűmaradt. Pascal, az álarcmíves, beleszeretsógornőjébe, amit a felesége fájdalmasbeletörődéssel visel el, míg a végén megnem hal, a szobrász és Magdeleine pedigmajdnem megőrül. Remek brueghelijelenetek sorjáznak a darabban, amelyVerhaeren találó megállapítása szerint a„szép, heves és csupasz erőszak ötvözete".Kitűnő a kézmíves környezet ábrázolása,erőteljesek a jellemek, remek a hangulat.A tragikus kifejlet és a vijjogó farsangikörmenet ellentéte feledhetetlen. (Ez adarab megérdemelné a felújítást!)

Ez után született az örökbecsű Csoda-

szarvas, amelyet rögtön (1921) a LesAmants puérils (Gyermekded szerelmesek)követett, Gaston Batynál. Ez azonban nemsikerült: avas szimbolizmusa valamilyengyönge Maeterlinckre emlékeztet,ködösen költői célzásai elég homályosak.Tengerparti villában játszódik,

két kamasz szerelme körül, akik - Crom-melyncknél szinte törvényszerűen! - avégén öngyilkosok lesznek. A drámaikapcsolatrendszer önkényes, a cselekményszéteső (sajnos, ez is megszokottcrommelyncki hiba!), igazán csak a szol-gálólányok alakjai (Zulma, Fideline) si-kerültek, s már előrevetítik a Forrón éshidegen remek Alixét.

1925-ben került Jouvet színpadára (demindössze öt előadásra!) a Tripes d'or(Aranybendő), az egyik szerepben magá-val a zseniális színésszel. Ez is a szoká-sosan nyüzsgő flamand környezetbenjátszódik, pompás ötletekkel megtűzdelve,dús nyelvezettel. Egy vén ember - hogymég egy utolsót élvezzen! - fel-akasztjamagát, miután megírta bohókásvégrendeletét. (Azt a darabban roppantfontos bútort testálja unokahúgára, melyetchaise percée-nek finomít a francia, ésamelyet Jókai oly találékonyan kereszteltel „gyomorszék"-nek; a falba rejtett két-százezer aranyfrankot pedig unokaöcs-csére hagyja.) A komédia tulajdonképpenakörül forog, hogy miképp teszi tönkre azörökös életét a vagyon, hogyan válikzsugorivá. Pierre-Auguste a pénzzel vív-jareménytelen harcát (azért reménytelen,mert önmaga ellen hadakozik). A .II. fel-vonásban jelenik meg az alapevtő, cím-adóötlet: hősünket az őt kezelő állat-orvos (!)rábírja: egyen aranyat. Ez a kuruzslásazonban nem Sikerül, mert a fiúnakszékrekedése lesz, s a végén csak úgyszabadul meg az aranytól, hogy bele-hal(szerzőnk shakespeare-i következetes-séggel küldi a másvilágra hőseit...). Azötlet itt is jobb, mint a megvalósítás, amimegint általános crommelyncki tulaj-donság.

1929 végén mutatta be az Oeuvre Szín-ház Carine ou la jeune fille folle de son âme(Carine avagy a lelki bolond lány) címűdarabját. Carine öt évig várt a zárdában,amíg hozzámehetett szíve választottjához.A nászéjszaka után azonban mindenfelborul. Az egész hosszú egyfelvonásosegy farsangi éjszakán játszódik, dominós,álarcos, élveteg urak és hölgyek szaladgá-lása közepett, és persze a végén a két ifjúszerelmes meghal. A szöveg itt is aprózaverset súrolja.

Újra az őrült féltékenység

Ezután következett a Chaud el froid ou l'idéede Monsieur Dom (Forrón és hidegen avagyDom nagyságos úr eszméje), amelyet apárizsi Comédie des Champs-Elysées1934. november 24-én mutatott be, s egyhónapig tartott műsoron. 194o vé-

gén a megszállt Brüsszelben játszották,majd 1967-ben a párizsi Théâtre deI'Oeuvre újította föl, Léona szerepébenaz akkor negyvenegy éves Danielle De-lorme-mal, akit a magyar mozinézők jólismernek (Cím nélkül távozott, 1950; Anyomorultak, 1957; Cléo 5-től 7-ig, 1961stb.).

Ez is olyan ízes és sűrű nyelvű, furaflamand farce, melyben fel-feltűnnek afabliau-k goromba mókái, de amely egy-két csörömpölően komikus jelenetébenMoliére-t, másutt viszont Giraudoux stíl-virágos trilláit idézi. Tekinthetjük azasszonyi ingatagság szatirikus tanulmá-nyának vagy - ahogyan a szerző mon-dotta egy nyilatkozatában „egy asszonyposztumusz féltékenysége történetének".A cselekmény két szálon fut. Az egyik azaz örök emberi féltékenység, amely-nekrejtélye szerzőnket egész pályája soránoly hevesen izgatta, s amely izgalomnakoly remekbe sikerült lecsapódása a

Csodaszarvas, az a féltékenység, amely-nek,mondhatni, bolondja volt, s amely-rőlKosztolányi így nyilatkozott a Renais-sance Színházban, amikor bevezette az1923-as hazai bemutatót: „Hölgyeim, akiféltékeny, az őrült. Uraim, aki nemféltékeny, az szintén őrült." A Csoda-szarvas féltékeny Brunója tébolyultanválik saját tündér neje kerítőjévé, s mostLéona sem mondható egészen ép elmé-jűnek: szinte mindent fordítva csinál, ésszeretője kérdésére, hogy miért zokog,azt feleli, mert nem szomorú...

Na, de mi is történik ebben a tragiko-médiában, amelynek cselekménye (me-gint csak a szerző szerint) „teljesen ma-gától fejlődött, mint azok a koncentrikuskörök, amelyek a vízbe hajított kő nyo-mán keletkeznek". Amikor még meleg,vagyis eleven volt, Dom nagyságos urat,a tunya flamand aranypolgárt, kikapósfelesége szemérmetlenül, a fél faluvalmegcsalta. Léona azzal igazolta kéjes el-járását, hogy férjeurával csak érdekházas-ságot kötött, s különben is a faragatlanfajankó halvérű, rútul horkol, ocsmányulvájja a fogát . . . A darab azzal indul, hogyIda asszony, Léona legutóbbi szeretőjé-nek, Thierrynek házsártos neje „kiszáll"

Domékhoz, és felpofozza az ütlegeléstmazochista kéjjel kereső Domnét, pedig ajómódú Thierryt már egy tagbaszakadtkan, az ifjú Odilon váltotta fel. A kikapósLéona úgy evez ugyanis volt, jelen ésjövendő szeretői közt, mint az ügyes rév-kalauz, aki fölényes biztonsággal kerüli kia zátonyokat. Van egy minden hájjalmegkent hajósinasa Alix nevű szolgálója

személvében. Ez a kis huncut nem sze-reti a fiúkat, és talán leszbikus szálak fű-zik gazdasszonyához, de mindenesetreagyafúrt talpraesettséggel cselédkedikmellette, s szapora ravaszdisággal intézizavaros szívügyeit a daliás Thierry, Odi-lon, a rusnya Bellemasse tanító meg azoktondi polgármester között. HanemDom, a kissé titokzatos vidéki nagyságosúr hirtelen elhuny a szomszéd szobában.Kihűlt teteme forró helyzethez vezet,mert nemsokára megjelenik egy szép ifjúhölgy, akiről kiderül, hogy tíz álló eszten-dőn át a szeretője volt. Alix azt állítja aközség vezetőinek, hogy gazdája halálaelőtt valamilyen eszméről, holmitársadalompolitikai ötletről beszélt neki.Nosza, nekilendül a (baloldali?) tanító, a(jobboldali ?) Thierry és a (középutas ?)polgármester képzelete: mi a fenét eszel-hetett ki ez a Dom? A szürke mezővárosiillető körül legenda szövődik, ismeretleneszméje pártharcok tüzébe kerül, azagyonszarvazott ipse új politikai tanokelőfutárává válik. Így bontakozik ki acselekmény második, „közérdekű" szála,miközben az első is tovább bonyolódik:Léona szemében a kihűlt férj felmagasz-tosul, féltékeny lesz utólag a tehetetlen,teddide-teddoda urára, s attól tart, hogy aravatalt könnyeivel elárasztó Félie, férjetitkos szeretője, kiebrudalja az özvegyidicsőségből, megöli magát és ő fekszikDom uram mellé a sírba. Ám agyafúrt-sága nem hagyja cserben: sikerül Félie-tösszeboronálnia Odilonnal, s ekképp anőcsata az ő diadalával végződik, mertFélie ismét rákap a forró csókok ízére,felleli a szerelmet, Léona pedig a dicső-séget. Boldogan mondja férjéről: „Őmost már az enyém, egyedül az enyém,mindenestül !"

Amint látható (s amint azt a kecskemétiCsodaszarvast elemző írásában Szántó Juditoly szépen bebizonyította folyóiratunk198o. májusi számában), e darabbanvisszatér a Csodaszarvasban uralkodó fél

tékenységi mozzanat, és most is teljesenképtelen kifejlethez vezet: a férjét váltigcsaló feleség féltékennyé lesz ura tetememellett, s nem nyugszik, amíg vissza nembódítja a hullát. Abszurd ötlet, morbidszituáció - szóval igazi crommelynckikonfliktus. Sajnos a Csodaszarvassalszemben - a szerző itt nem tudta a tébolytelfogadhatóan tálalni, az eszebódultságotlegalább lélektanilag magyarázni. Ami acselekmény első és fő szálát illeti: nemhiszünk a mulya férj kettős életében,Félie síron túli rajongásában és hirtelenpálfordulásában, amellyel Léona csapdá-jába (Odilon karjaiba) hull, nem hisszükel, hogy a rideg Thierry, a nevetséges ta-nító, a bárgyú polgármester és az otrom-ba Odilon meghódította a szép Léonát(bár meglehet, hogy csak játszadozottmindegyikkel, és igazában ő is a lányokatszereti?), és még sok mást sem hinne el anéző, ha a szerző sebes tempójú villám-jelenetei hagynák gondolkodni. Ami pe-dig a „közületi" cselekményszálat illeti,ez oly alaktalan, oly zavaros, hogy tulaj-donképpen hidegen hagy bennünket. Aszerző 1967-ben azt nyilatkozta erről,hogy „Eredetileg egyik legfőbb törek-vésem az volt, hogy a darabon keresztüla fasizmus iránti megvetésemet fejezzemki". Valóban, közvetlenül Hitler hata-lomra jutása után írta, de sajnos ezen atiszteletre méltó kijelentésen kívül az ég-világon semmilyen motívum, megjegy-zés, kiszólás, célzás sem utal a bohózat-ban a nácizmus lényegére. Színművemind a magánszféra, mind epdig a poli-tika terén magán viseli a rögtönzés je-gyeit, alakjai inkább színes elképzelések,a helyzetkomikumhoz pászoló bábfigu-rák, mintsem hús-vér személyek. Fura-ságukban és különcségükben valóbanmulatságosak, mint ahogyan a meglepőfordulatokkal változó helyzetek is azok.A mű élvezetét azonban megnehezíti aszerző szintén furcsán eredeti nyelve,mely még az olvasónak is értelmezési

Ruttkai Éva (Leona) és Tóth Éva (Félie) a Forrón és hidegen vígszínházi előadásában

gondot okoz, hát még a nézőnek (aki aszínészek nem is mindig érthető tolmá-csolásától is szenved) ! Már maga a címis elég talányos: lehet, hogy a souffler chaudet froid (egy szájból hideget-meleget fú)szólásmondásra útal, arra a kétkulacsos-ságra, melyet La Fontaine is elmarasztaltegy meséjében (Le Satyre et la Passant, V.könyv. 7.) :

Arriére ceux dont la boucheSouffle le chaud et le froid.

Crommelynck tömör és merész stílusát(avagy nem vakmerőség-e mandzset-tagombként viselt könnycseppről be-szélni?), amelynek hasonlatpattantyúinem mindig találják el a nézőt a tantuszleesésére szánt idő hiánya miatt, TellérGyula Karinthy Csodaszarvas-nyomdoka-in haladva magyarította. Olyan remekfordulatokkal él, mint például a Léonáraripakodó Ida kifakadása, aki megtorlássalfenyegeti vetélytársnőjét, ha emez „to-vábbra is Thierry után meresztgeti nad-rággomboló szemét". Egy helyt Léonaazon kesereg, hogy Dom úr meg Féliemiként enyelgett: „nevetséges becene-veket gügyögtek egymásnak, turbékoltak,mindenféle nyakatekert szócicomátaggattak egymásra, csiricsárét, mint a pa-pírvirág". Nos, ez a vád kissé magát aszerzőt is illethetné, egy kis expresszio-nista nyakatekerményért ő sem megy aszomszédba! Hányaveti irályát, amely-nek ki- és beköpései olykor Tersánszkykamasz nyelvöltögetéseireemlékeztetnek, nem volt könnyűvisszaadni. Szerintem azonbanszabadabban szárnyalhatott volna, olyanszabadon, amint azt a helységnevekátköltésében tette: Erdőugor

nya, Villámszentkereszt, Malmóc, Ve-nyigefalva, Rövidkarajos és Hosszúkara-jos, Szentpityók, Kalászrakasz. (Sajnos,manapság a szövegmondás nem áll az írómagaslatán, és ezért ezekre az apró re-meklésekre se a színész, se a néző nemnagyon figyel... Végül: igazán nemméltatlan a szerző kajánságához, hogy afordító Félie családi nevét egy kitűnőmagyar grafikustól kölcsönzi.)

Se nem forró, se nem hideg

Ruszt József gondos és míves rendezésehabozni látszik a népi vaskosság és amértéktartó klasszikusság között. Bizony,nem irigylem értelmezési gondjai-ért!Ennek a kétkulacsos darabnak a sú-gólyuka (ha volna!) egyként fújhatna hi-deget-meleget, tragikumot-komikumot.Azt hiszem, hogy Crommelynck fejéntalálta a flamand szöget, amikor a bohó-zatiságra tette a hangsúlyt. Viszont - in-nen az ő kétkulacsossága! - a komédiá-zást klasszikus szabályok közé szorította:a szereplők mozgatása olykor operaibalettnek is beillik, szabályos lépdelésükpontosan megszabott és klasszikusannemes. Egyszerű és nagyszerű a színpad-kép is Csikós Attila díszleteivel, olyan,ahogyan azt a szerző megszabta, vagyis„a rend, a fényűzés és az állandóság han-gulata árad" belőle. Ehhez a tapintatoselképzeléshez azonban nem maradt kö-vetkezetesen hű a rendező: hőseit nagyonsokszor hemperegteti párosával a földön,fölöslegesen. Szerencsére Jánoskúti Mártaízléses jelmezeinek ez a földhözragadtharsányság nem árt, lévén a padló ragyo-góan tiszta műanyag.

A darab sok tekintetben Léona személyénáll vagy bukik, akinek - saját szavaiszerint - „úgy lobog a vére, mint azolajfolyó". Ruttkai Éva pazar vérmér-sékletével minden képtelenségre képes,csúfondárosan csábító, kihívóan kéjkel-lető, az asszonyi ingatagság káprázatoshintáján pazar pompával libeg fel és alá,ám az eleven csapodárságból a holt hű-ségre váltó Léona pálfordulását ő semtudja elhitetni. Vetélytársa, a dúskeblű ésgazdagfarú Idát alakító Szegedi Erika,tisztességgel vezeti különös büntetőex-pedícióit. Bánsági Ildikó Alix hálás sze-repében tökéletes, Moliére legemlékeze-tesebb szolgálóihoz méltó. Tóth ÉvaFélie-je is hitelesen crommelyncki figura,a szerző minden emberalkotó erényével(és hibájával. . .). A hímek közül BalázsPéter Bellemasse Balázsa válik ki, szedett-vedett esetlensége emlékezetembe idézi aBellemasse szerepét az ősbemutatónjátszó bájosan balga Jean Tissier fe-ledhetetlen figuráját, akire talán még ná-lunk is emlékszik néhány mozinéző: aharmincas évek bulvárkomédiáinak voltegyik oszlopa. A polgármester névtelenszerepében (ez is crommelyncki követke-zetlenség: ő az egyetlen, akinek még ke-resztneve sincs, egyszerűen csak „Bourg-mestre") Bárdy György szokásos ru-tinjával nyűgözi le a nézőt, aki hálásanhallgatja kissé palócosra vett nagyképűdikcióját. Thierry egysíkú alakjával BácsFerenc nem tud remekelni, s ez áll azOdilont megtestesítő (hangsúlyozom atestet!) Szakácsi Sándorra is. A színlaphibájából nem tudom, kit dicsérjek a ki-válóan adagolt zenei aláfestésért.

Szomorúan zárom írásomat: Thália mégLéonánál is szeszélyesebb asszony! Íme,adva van egy kitűnő színpadi érzékkelmegáldott (de rögtönzőtehetségé-bentúlontúl bízó...) szerző; egy ötlet-, helyzet-és nyelvdús szöveg; továbbá egy ügyes ésokos rendezés, valamint egy a mesterségminden csínját-bínját értő társulat, élénegy hét országra szóló tehetségűprimadonnával és. . . az eredmény? Egysem nem forró, sem nem hideg színpadiprodukció.

Fernand Crommelynck: Forrón és hidegen (Víg-színház)

Fordította: Tellér Gyula. Rendező: RusztJózsef. Díszlet: Csikós Attila. Jelmez: János-kúti Márta. Szcenikus: Éberwein Róbert.

Szereplők: Szegedi Erika, Bánsági Ildikó,Balázs Péter, Ruttkai Éva, Szakácsi Sándor,Bárdy György, Bács Ferenc, Tóth Éva.

Balázs Péter (Bellemasse) és Bánsági Ildikó (Alix) Crommelynck színművében (lklády Lászlófelvételei)

A szórakoztató színházról

Legalábbis Brecht óta tudjuk, hogy a legszebbszándékú tantó-nevelő színház sem éri el a cél-lát akkor, ha nem szórakoztat. A szórakoz-(tat)ás ugyanakkor nem esztétikai kategória,tehát aligha volna szerencsés színházi elmé-letek kiindulópontjává tenni. Egészen egy-szerűen kell beszélni erről, már csak azért is,mert a színházban sem egyforma módon szó-rakozik mindenki. Vannak, akiket kizárólag alegsilányabb ízléstelenség tud "kikapcsolni";Polonius szavainak kifacsarásával: „Plautusnem elég könnyű nekik". Másokat az intenzívérzelmek és az intenzív gondolatok töltenek elönfeledt örömmel; ők éppen a potomságokonunatkoznak. A két véglet között számos átmenettalálható.

Mindez csak a „modern embernek" okozgondot. Valószínűtlen, hogy a görög városál-lam nézője végigunatkozta volna a tragédiákat,abban a reményben, hogy utánuk következik a„szórakoztató" szatírjáték. Shakespeare sem

választotta ketté életművét Hamlet-típusúlétfilozófiai "kísérleti" drámákra és Sok hűhósemmiért-féle közönségcsalogató végjátékiengedményekre. Csak a polgári színházbantörtént meg a szerencsétlen fölosztás, amelykülön tárgyalja a „ fajsúlyos" (tehát unalmas)és a „könnyű" (tehát szórakoztató) műveket.Továbbá a X X . század kétes érdeme, hogykisipari szolgáltatássá, az agyműködésétkikapcsoló néző kényelmi igényeinek megfelelőüzleti vállalkozássá lilán nyitotta a színház egyrészét.

Ha már így esett, legalább ne szégyelljük.Nekünk megvan az a furcsa szokásunk, hogy

az elnevezést restelljük, nem a minőséget,amit bármilyen elnevezés örve alatt nyújtunk.A világon sokfelé vannak kommersz szín-házak. Nálunk is vannak, de mi nem úgy hívjukőket. Miközben arról beszélnek néhányan,

hogy az „áruszerűen viselkedő"

kultúra tartsael magát, a kommersz továbbra is pejoratívfogalom ezen a területen. De mit jelent az, hogykommersz? Azt jelenti, hogy kereskedelmiértékű, tehát eladható. A z a legfőbb célja,hogy megvegyék. Ha tehát egy színházmindenekelőtt a közönségigényre hivatkozik,akkor nem szabadna szégyellnie, hogy elsősor-ban ennek az igénynek a kielégítésére törekszik.

Más kérdés, hogy a kommersz is devalvá-lódik, vagyis nem minden esetben jelenik megesztétikumként, azaz művészetként. Ma a jókommerszet szerte a világon inkább a szak-maiszínvonal jellemzi. Mesterek csinálják, nemművészek. E z is csak nálunk szégyellni való,ahol mindenki művész szeretne lenni. Pedig egy

mestersége fortélyait kiválóan értő színész, aszínpadi hatás lélektanával tisztában levőrendező teljesítménye egyáltalán nem kevés.Bes

tseller regények, világsikerű hollywoodi

filmek, turisztikai Shakespeare-előadások -például a jelenlegi Királyi ShakespeareTársulatban! - jelzik, hogy másutt nem alantas

a kommersz. Csak jól kell csinálni. Művész-kedni - sajnos - még mindig lehet jé/dilettánsmódon, mert a legtöbben elájulnak azálművészi halandzsától. A szakmailagelégtelen kommersz azonban önmagalétjogosultságát kérdőjelezi meg.

Még egy dolgot fontos megemlíteni: a kom

mersz nem jő/tétlenül tartalmatlan. Sőt, nap-jainkban annyit ad magára, hogy progresszívművészeti áramlatok, humanista gondolatok,nemritkán baloldali politikai tendenciáknyomdokain jár. Nincs siralmasabb és káro-sabb a hazug ideákat, nyárspolgári illúziókatterjesztő kommersznél - éppen mer/ szélesebbkörben hat. Ugyanez igaz a „másik oldalról

"

nézve is: nincs nevetségesebb, mint amikor akommersz túlságosan komolyan veszi magát,és azt hiszi, hogy ő fogalmazza meg alegnemesebb morális elveket, az igazi erkölcsimaximákat, az emberiség jövőjét, az üdvtant.

Mindebből úgy tetszik, mintha a szórakoz-tatást a kommersszel azonosítanánk. (Tehát aszórakoztató színházat is a kommersz szín-házzal.) Ez nem egészen így van, sőt éppen azellenkezője igaz. Megátalkodott véleményünkszerint Euripidész szórakoztatóbb, mintScarnicci és Tarabusi, még ha ezt a vé-leményünket valószínűleg számosan vitatják is.A tapasztalatok arra intenek, hogy éppen aszórakoztatást leggyakrabban emlegetők azok,akik a maguk pozitív példáit a kommerszterületéről hozzák. Ami - az eddigiek talánkellően alátámasztották - nem ok arestelkedésre. Csak attól kell tartani, hogy azebben az értelemben vett szórakoztató színházszószólói ideológiát is gyártanak maguknak,

ami a „szórakoztató"

jelző nélküli színház ellenirányul. A szórakoztatás mértéken fölüliemlegetése - ez is tapasztalat - előbb-utóbb akommersz elszaporodásához vezet. S adömping a legritkább esetben használ aminőségnek.

KISS ESZTER

Keressük az áldozatot

Egy krimi tanulságai

A színház tudvalevőleg közművelődésiintézmény. Ezen belül is a közvetítésnekegy sajátos módját valósítja meg. Nem

szorítkozik pusztán információtárolásra és -átadásra; hanem művészetet és művé-szettel

közöl, vagyis az információt az esztétikumszintjére emeli, s ezzel egyben élménnyéés szórakozássá is teszi annak befogadását. A

közölt tartalmakat nem-csak megismerjük,

hanem azok átélésén, megélésén keresztültörténik a megértés.

A színházat ugyanakkor a közönség élteti, a

közönségből él mind anyagi, mind szellemitekintetben.

Baj csak akkor van, ha valaki ezt a köl-csönös függést ellentmondásként fogja fel.

Hogy mi szükség erre az általános fejte-

getésre? Magyarázzák meg a konkrét tények.Úgy tűnik ugyanis, hogy mai magyar színházi

gondolkodásunkat erősen befolyásolja a

fenti hamis elgondolás. Több színházunkőszi évadkezdésekor úgynevezett„közönségcsalogató", közönségsikerrelkecsegtető bemutatót tűzött programjára.Ez érthető is, nincs benne semmi

kivetnivaló. De mitől vár-ható

közönségsiker? Természetesen az igazi

szórakoztató művektől. Ne törődjünk tehát

a színvonalas kózművelődés-sel;szállítsuk le igényeinket: szórakoz

tassunk ! (A kettőt egyszerre nem lehet! ?)Csakhogy a közönséget nem lehet be-csapni.

Ha nem akar - ha nem tud - nem

szórakozik.A szegedi Nemzeti Színház Kisszín-

házának műsorán októbertől szerepel Mario

Fratti A nagy trükk című darabja, FélixLászló rendezésében. Az olasz szerző

jelenleg New Yorkban él, műveiveltöbbször nyert televíziós és színházi díjakat,

darabjait Európa több országában és az

Egyesült Államokban is előadták. Színháza

brechti és pirandellói hagyományokonnyugszik, sokszor épít eltávolító, öntudatraébresztő drámai effektusokra. Eltekintveegy rövid szatirikus jelenettől, melyet a

Petőfi rádió sugárzott 1970-ben, egyetlenműve jelent meg magyarul ( A z évforduló;

Nagyvilág, 1981/2.), amely tartalmas,újszerű írói pályát sejtet, s kíván-

csivá teszi az olvasót az előadásra. Desajnos csalódnunk kell.

A nagy trükk bűnügyi tragikomédia kétrészben. A műfaji meghatározás sok min-dent takarhat. Fratti bevallottan krimit írt,a színház bevallottan krimit vitt színre,mint azt a színlap is hirdeti. Krimit, tehátazt a műfajt, amely színvonalasan képesszórakoztatni, a hétköznapok rohanásaközben az olvasók és tévénézők hatalmastáborának nyújt kikapcsolódást. Ma ioFratti darabja akkor kezd gyanússá válni,amikor kiderül, hogy többnek akarlátszani, mint ami.

A színlap idézi Nemes György szavait:„ . . . tévesen közelítünk a krimihez, haemberi tényezőket, viszonyokat, jel-lemeket, társadalmi hátteret keresünkbenne." Ezek a tényezők valóban nemtartoznak a krimi lényegéhez. A nagytrükk ott siklik mellékvágányra, aholmegpróbál „úgy tenni", mintha nem krimilenne, ahol a társadalmi mondanivalólátszatát akarja kelteni. De mivel maga aműfaj mond ellent ennek a törekvésnek,társadalmi mondanivaló helyett megma-rad a kínos közhelyek szintjén, melyekhangoztatását társaságban zavart csendkövetné. A hatalom, a kiszolgáltatottság,az ember bábu mivoltának örök problé-máiról próbál a szerző szót ejteni, de ép-pen az ilyen örök problémák fulladhat-nak sokszor vulgarizálásba. (A cselek-ményt - úgy gondolom -, krimiről lévénszó, nem szükséges elmondanom.)

„Fantasztikus, hogy micsoda lehetősé-gei vannak az embernek. Bárkit megöl-hetsz és bárkinek megkegyelmezhetsz." -mondja Kirk, az egyik szereplő, akinekszemélye azt hivatott bizonyítani, hogy anormális világ a hazug, szennyes és őrült,míg az őrültekháza a tiszta emberekmenhelye, s aki rádöbbenti a mit sem sejtőnézőt (olvasót), hogy akinél a fegyver,azé a hatalom. Ilyen és ehhez hasonlósápadt közhelyek formájában jelentkez-nek a társadalmi kérdések a műben, de ezéppen elég ahhoz, hogy megakadályoz

za a krimi kibontakoztatását is. PoszlerGyörgy véleménye szerint a krimi

. jót és rosszat, abszolút jót és abszo-lút rosszat állít szembe, mint a mese. Eze-ket markáns, csupa fény, csupa árny ala-kokban reprezentálja. Harcukból szövi atörténetet, a harc szakaszaiból építi aszerkezetet, a jó győzelméből kínálja atanulságot . . . A műfaj ehhez még hozzá-ad valamit. Az üldözés-menekülés fe-szültségét. A logika-ellenlogika játékát.A gyanúteremtés-feloldás mechanizmu-sát. Az elkövetés-megtorlás dialektiká-ját." (Kritika, 1981/9.) És éppen itt vanFratti művében a hangsúlytévesztés. Mi-vel társadalmi drámát is akart kovácsolnia krimi műfajának valóban megfelelőalaphelyzetből, ezért a krimi egész hatás-mechanizmusa megsemmisült a műben.Megsemmisült a logikai játék, a feszült-ség; s a feloldás úgyszintén. Mivel azon-ban maga az alapszituáció nem drámai,ezért mesterkélt és külsődleges marad adrámaiság erőltetése is. A néző mármostgondolkodóba eshet, hogy mit is lát. Arendezőnek sem lehetett könnyű dolga anyersanyaggal. Félix László azt a meg-oldást választotta, hogy a mű társadalmioldalát próbálta hangsúlyozni, s ezzelnem jól választott. Ez a választás ugyanismegakadályozta, hogy valódi szórakoz-tató, izgalmas és feloldó bűnügyi történetkerülhessen színre, s megfosztottaönmagát attól, hogy az események néholvalóban ötletes és hátborzongató fordu-latait kihasználva élménnyé varázsolhassaa közepesen megírt művet. (Nem beszél-ve a műfajparódia lehetőségéről, amelytalán megemelhette volna az előadást.)Ebből a szálból maradt az, hogy a krimiillúzióját a kísérteties zene és az időn-ként közbeszúrt szeretkezési aktus zajaikeltik.

Már maga a színpadkép is a „társa-dalmi mondanivalóra" enged következ-tetni. Kellemes, jómódról árulkodó, bárkissé kétes ízléssel berendezett polgáriotthont látunk, Varga Mátyás díszletter

vező munkáját. A fényűző stílbútor és amodern forgószék keveredése, s a „nagy-úri" kedvtelésekre valló festmények, eg-zotikus maszkok sok mindent elárulhat-nának az ott élők világáról. (A darabnapjainkban történik New York államban,egy magányos villában.) A látványteljességéhez hozzájárul Diana (MáriássMelinda) jelmeze: a nőiség megtestesülé-se, amely a nyitó kép erejét növelné, ha ...Ha valóban drámáról lenne szó. Arendezői felfogásnak társadalmi-lélek-taniirányban való kiélezettsége meg-fosztja aszínészeket attól is, hogy a fordulatoscselekményre építve kedvükrekomédiázzanak. E koncepció szerint jel-lemeket kellene megformálniuk, csak-hogy magából a műből hiányoznak a drá-mai jellemek. (Mint a drámai szituáció is,mely a tragikum forrása lehetne.) Ebben ahelyzetben egyedül a Dianát alakítóMáriáss Melinda képes hitelesebben áb-rázolni érzelem- és hangnemváltásokat: afelháborodás és bizalom, a félelem, a játékés a hisztéria árnyalatait.

Az egyetlen szereplő, akinél az író le-hetőséget adna a jellemformálásra: War-ren, a gyáva, beteges idegorvos, akineksátáni terve indítja el a bonyodalom-sorozatot, mely azután kisiklik kezeiközül, s ő maga keveredik e bonyodalmakhálójába. Az orvost megjelenítő BagóLászló teljesítménye azonban csakmesterkélt szövegmondásra korlátozódik.A Kirk figuráját játszó Vass Gáborbelenyugszik eleve adott lehetőségeibe,idomul a vértelen szerephez.

A mű dialógusai nem drámaiak; nemhordozzák az emberi-társadalmi viszo-nyokat; de a bűnügyi történetek pár-beszédeinek izgalmas többértelműségétsem. Így azután egy öszvérműfaj állelőttünk, ahol az áldozat egyedül a kö-zönség, amely akár szórakozni akart, akár„közművelődni" - hoppon maradt.

Mindennek végső oka pedig nem első'sorban a színészekben, még csak nem is arendezőben keresendő, hanem a tévesdarabválasztásban. Mert a színház ugyanközművelődési intézmény, de hogy ezt afunkcióját betölthesse, nem szabad a köz-művelés hamis álláspontját fölvennie.Ilyenkor fordul elő, hogy két szék között apad alá esünk.

Mario Fratti: A nagy trükk (a szegedi NemzetiSzínház Kisszínháza)

Fordította: Lajos Mari. Rendező: FélixLászló m. v. Díszlet: Varga Mátyás. Jelmez:Ék Erzsébet. Maszk: Mánik László.

Szereplők: Máriáss Melinda, Vass Gábor,Bagó László.

Vass Gábor és Máriáss Melinda Mario Fratti A nagy trükk szegedi előadásában (Hernádi Oszkár felv.)

BUDAI KATALIN

Szekrény helyett Nápoly

Scarnicci-Tarabusi vígjátékaa József Attila Színházban

A Scarnicci-Tarabusi darabgyártó szer-zőpáros a megunhatatlan Kaviár lencsévelfészkelte be magát a magyar nézőkszívébe. Jó iparosmunkát végeznek, ked-ves bulvárdarabokat írnak, és segítenektovábbéltetni a „forróvérű olasz" nem-zetkarakterolcígiai közhelyet. E művecs-kéjükben is ezt játsszák ki, igaz, a fan-tasztikumok régióiban, megtűzdelve azalapötletet a pikareszk regények fő mo-tívumával: zabigyerek apakeresésével.Don Lotariónak, a nápolyi zug-petárda-készítőnek ugyanis sürgősen nemesiszármazású apát kell produkálnia, hogymegesettt leányát összeboronálhassa a pa-tikusék fiával. Pénzért akadna is egy régivágású katonatiszt, azonban a szekrény-ből is előmászik egy apajelölt, a szom-szédban lakó Bossi de Cortes család elhü-lyült ivadéka, akinek mániája az örökbe-fogadás, Pénz is áll a házhoz, egy bank-rablás eredményeképpen. A végén perszea magát már vicomte-nak képzelő DonLotario és grófnőként viselkedő unoka-t e s t v é r e visszazökken az eredeti kerék-vágásba, a pénzt vissza kellszolgáltatniuk, albérlőjük, a rabláselkövető je meglakol, a nyomravezető ijutalomból azonban a fiatalok rangosfelmenők nél-kül is egybekelhetnek.Ennyi.

Mese, délolasz temperamentum, krimi-izgalom, humoros erotika. Semmi baj adarabbal, egy évadban egy ilyen elmegy.De: ebből az árufajtából van ezerszerszellemesebb is; továbbá ilyen laza sem-miséget első bemutatónak azaz kipihent(vagy annak vélhető) erők felvo-nultatásának szánni dőreség. Mi leszjúniusban? Bonyolítja a dolgot, hogy aszínpadraállítást Gábor Pál, jeles filmren-dezőnk vállalta el a megbetegedett Beré-nyi Gábor helyett. Mármost a filmrende-zőket mindig egy konkrét mű , az abbólkifejthető mondanivaló s annak a másközegbe való transzponálásának izgalmavonzotta a színpadhoz. Jancsó M iklósután sorban jelentkezett a színházban.Dömölky János, Sándor Pál, legújabbanBódy Gábor. Mindnyájan rögeszmésenérkeztek, valami. nagyon kikívánkozottbelőlük, amit filmen nem, vagy nem ilyenközvetlentapinthatóságban tudtak volna

csak megragadni. Gábor Pál esetében ezaz izgalmas találkozó elmaradt. Színpadidebütálását esetlegesség (ettől perszemég lehetne reveláló hatású): baráti szí-vesség és az olasz miliőben való jártassághívta életre. Ezért láthatólag semmi sze-mélyes hozzátennivalója nem akadt Acsodák Nápolyban születnek című darab-hoz.Rendesen, rutinosan megcsinálta, deegyetlen mozzanatra sem mondhatják anézőtéren ülők: „ezt még nem láttam, ezúj, ez itt nálunk a József Attilábanszokatlan ' " .

Gábor Pál mégis jelentősen beavatko-zott a darabba. Annak eredeti címét - Apapák a szekrényben születnek megváltoztattaa fentebb olvasható kissé patetikusanköltői címre. Ez a változás modor-beliváltoztatást is sejtet. Az eredeti címabszurd, csakúgy, mint a történet. (.Ho-gyan végződhetne egy Bossi de Cortesvillaföld alatti alagútja egy nápolyi kis-embergardróbszekrényében?) A csodák Nápolybanszületnek cím viszont meg-emeli,édesbúsnak, „tündéri realitású"-nak festi afantázia szülte játékos eseményeket.Mindkét cím értelmezése azonban anaturalista sík feletti játékot kívánná meg:ehelyett a legelcsépeltebb neorealizmusfogad jelmezben (Kemenes Fanny),díszletben (Szlávik István), játék-stílusbanegyaránt. Egymásba nyíló erkélyek,lépcsők érzékeltetik: itt mindenki tudmindenről, közös a gond, közös az öröm.Az asszonyok hétköznap slampospongyolában, egyébként színpompás ru-hácskákban járnak, kebleik kikandikál-nak, „mamma miá"-znak, a kivilágítottműanyag San Gennaro előtt pedig unos-untalan térdre vetik magukat. Pedig egy-

két eszközzel felnagyíthatók lennének akörnyezet valódi furcsaságai, a figurákabszurd mivolta: mert hát minek nézzüka tizenkét éve reménykedésben fonnya-dozó elvetélt orvosnő arát (Kállay Ilona),a temetőben boldogan posztoló gyász-huszár vőlegényét (Makay Sándor), azütődött arisztokratákat (Solti Bertalankettős szerepe);, az örökké álmos éjjeliőrt(Soós Lajos), a barlangászkutatónak ál-cázott úri gengsztert (Bánffy György)?Ezek lennének a „naturbursch" nápolyiakvagy a nosztalgiázva figyelt „örökolaszok"?

Igazságtalanság lenne a színészeketbármiért is elmarasztalni. Ok jó szándék-kal, maximális erőbedobással teszik adolgukat, hiszen, ha az elemzőbb ren-dezői útmutatás el is maradt, a szerzőpárméltányosan gondoskodott róluk. Kitű-nő csapat van együtt a színpadon. Krá-nitz Lajos egy kicsit felengedhet a komor,nehézkes parasztember-szerepekből skomédiázhat kedvére zug-petárda-készítőként. Elgondolkodtató, hányfélétpróbálhatna még, hogy végre „látvalássuk".

Kállay Ilona az utóbbi években nem tudrossz lenni, egy-egy füstkarika-kifújását,lábátvetését tanítani kéne a főiskolán. Ahangja varázsos, a darab hihetetlenbevalói átbillentésének sikerére éppen az őfigurája s az ő színes egyénisége lehetne abiztosíték. A. másik ki-emelkedőszínészegyéniség: Szabó Éva. Nem tudni,meddig lesz képes a színészi alázat ritkaerényét megkeseredés nélkül gyakorolni.Kikapós menyecskeként most mindentmegmozgat, hogy folyjon a játék,elsodorja a jókedv, semmi fa-

Jelenet A csodák Nápolyban születnek József Attila színházi előadásából (lklády László felvétele)

nyalgás nem érződik rajta, hogy kitűnőművészi képességeit már megint takarék-lángon kell tartania, igazi lehetőségekhíján. Az sem az ő hibája, hogy neki kellmegtestesítenie a délolasz hölgyekrőlbelénk vésődött sztereotípiákat.

Van ennek a felemás előadásnak egykivételes pillanata: Tyll Attila két-háromperce. O az az apajelölt, akit egy zugügy-véd (Kaló Flórián fanyar humorral alakít-ja) kerített Don Lotariónak. Nyugalmazottkapitány, valaha jobb napokat látott.Ahogy katonásan parolázik, bokátcsapkod, finnyáskodik: abban a lecsúszottegzisztenciák minden önáltatása,kétségbeesett igyekezete benne van. Mi-kor kiderül, hogy számítani lehet valódiapára is, tehát rá nincs szükség, porráomlik, alig tudja méltatlankodással lep-lezni keserűségét afölött, hogy elesik napiegy tál ételtől.

Solti Bertalan hiteles kórképét adja amániás szenilitásnak, kitűnő humorralmutatja be az örökbefogadós kedvű DeCortes grófot.

Jól veszi észre a groteszk lehetőségeitMakay Sándor is, a nősülni elfelejtőgyászhuszár szerepében.

A megszokott sémáktól azonban nemmenekülhet sem Soós Lajos a részeges,aluszékony portás, sem Dancsházy Hajnala „rosszul őrzött szexi bakfis" ska-tulyájában.

Bánffy György professzor-gengszter-ként kimért és merev, a „jellem" (ezt csakidézőjelben mondhatjuk ugyanis ezekrőlaz alakokról) kétarcúságát nehézkesenjelzi.

Több évad műsortervét összevetve úgytűnik, ilyen típusú művekből kime-ríthetetlen készletei vannak a József AttilaSzínháznak. Kívánjuk, hogy raktárukatböngészve jobb minőségűekre lel-jenek,remek színészeik pedig ne veszítsék eltürelmüket, figyelmüket, játék-kedvüket azegyformaságban.

Scarnicci-Tarabusi: A csodák. Nápolyban szü-letnek (József Attila Színház)

Fordította: Lajos Mari. Rendező: GáborPál m. v. Dramaturg: Lendvai György. Arendező munkatársa: Bodori Anna. Díszlet:Szlávik István. Jelmez: Kemenes Fanny.

Szereplők: Kránitz Lajos, Dancsházy Haj-nal, Kállay Ilona, Solti Bertalan, Soós Lajos,Szabó Éva, Makay Sándor, Bánffy György,Kaló Flórián, Józsa Imre, Tyll Attila, BorbásGabi, Loránd Hanna, Tihanyi Péter, GerébAttila, Kürthy Lajos, Szilágyi Éta, KövesÉrnő, Dávid Ági.

SOMLYAI JÁNOS

Kaviár és lencse,Pécs, 1981

A Madách Színház 1967-es nagy sikerűbemutatója óta - melyet hosszan tartóteltházas széria követett - nem egy vidékiszínházunk döntött úgy, hogy szinténszínpadra állítja a Kaviár és lencsét. E dön-tések azonban mind kevesebb megfon-toltságról, a bemutatók mind kevésbéfelkészült munkáról tanúskodnak. Pedigakkor, tizennégy évvel ezelőtt úgy tűnt,szerencsésen gazdagodott a vígjáték-iro-dalom; s ha könnyű, kacagtató bohózatralesz szükség, akkor a Scarnicci-Tarabusiszerzőpáros darabjához a biztos sikerreményében lehet nyúlni. A vidéki szín-padra állítások után viszont őszintén bekell vallani, hogy ez tévedés, holott adarabban változatlanul kiváló szerep-lehetőségek vannak, és ezenkívül szintesemmi.

Ám a gyenge irodalmi mű ez esetbennem gátolja, de lehetővé teszi, sőt éppenmegkívánja, szinte követeli a nagyszerű,tökéletes alakítást, az őszintén felszaba-dult, ha tetszik, fékevesztett bolondozást,melynek viszont mindenkor átgondolt,tudatos, megtervezett munka kell hogy azalapja legyen. Ha azonban, amint erre apécsi előadás is példa, ebből a felszabadultjátékból rutinosan felhasznált komikushatások, viccek sorozata válik, akkornemcsak a darab hiányzó mondanivalójalesz nyilvánvalóvá, de maguk alá temetikaz egész előadást is, minden esetlegesértékével együtt. Így a nézőnek az ígértkét és fél órás gondtalan szórakozás he-lyett csupán - olykor-olykor nevetések-kelmegszakított - türelmes várakozás jutosztályrészül. A színházból, elvárásaihozképest, csalódottan távozhat.

Meglehet, 1967-ben, a talán kevesebblehetőség okán is, nagyobb szükség volt amulattatásra, akár olyanra is, ahol az, hogymiről szól egy vígjáték, szinte mellékes.Ehhez egy könnyű, semmit-mondó, ám jólmegírt olasz vígjáték - mely végre nemkényszerít arra, hogy ismét a magunkgondjával, bajával nézzünk farkasszemet -megfelelő is. Az akkori sikerhez ez ishozzájárulhatott, de csak úgy és azzal,hogy a kisigényű darabból nagyonkomoly, átgondolt,

invenciózus munka minden lehetségesértéket felszínre hozott.

Az, hogy a darab miről szól, tulajdon-képpen nem lényeges, pár szóval elmond-ható. Leonida Papagatto, hála kimeríthe-tetlen fantáziájának, töretlen, legyűrhe-tetlen lendületének, kisebb-nagyobbügyeskedésekkel szerzett javakból tartja elcsaládját. Mint hívatlan vendég jelenikmeg számára idegenek esküvői vacsorá-ján, hogy onnan, nylonzacskókkal béleltkabátja alatt, elhozhasson a jobb falatok-ból, amit aztán szomszédja segítségéveleladni próbál. Jótékonysági egyletet szer-vez, természetesen családja bőkezű támo-gatására. Ezeket az. apróbb szélhámossá-gokat szellemesen, őszintén, megbo-csáthatóan teszi. Ellentétben a jóté-konyságra hajlamos „nagyvilági" társaságegyik tagjával, aki az övénél nagyobbbűnöket gyomorbajos humortalansággal,gátlástalanul követ, követne el, ha nemvígjátékról, illetve ennyiben nemkrimiparódiáról volna szó. Ám mind-ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogyezek az elemek a Kaviár és lencsében mármáshonnan is igen-igen jól ismert sémákszerint jelennek meg.

Ezek után annak okát, hogy a vidékibemutatók mind kevesebb sikerről szá-molhattak be, abban kereshetjük, hogymaguk az előadások nem tudták a darabjátéklehetőségeit kimunkálni. A rólukszóló kritikák ezért is hiányolhatták egy-regyakrabban a „szereplők mögöttesét".

A pécsi előadás hibáját is az okozza,hogy hiányzik belőle az a három felvo-náson át kitartó gyors, pergő ritmus, aminélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nézőfigyelme ne lankadhasson el, hogy nejusson ideje a darabon elmélkedni. A vic-cek, a komikus fordulatok közti szünetekhosszúak, s ezáltal a darab nemcsak át-láthatóvá, de hellyel-közzel érdektelennéis válik. A szerepek adta lehetőségek amulattatásra, a „bohóckodásra" többnyirekiaknázatlanul maradnak. Ez az előadássem járult hozzá semmi újjal akorábbiakhoz.

Jó példája ennek a díszlet. A szigorúanhagyományos módon, mondhatni fantá-ziátlanul felépített „nápolyi lakás" ez-úttalmár olyan elcsépeltnek, megszo-kottnakhat, hogy a szentkép, a cinzano, amérsékelt rendetlenség lassan már fel semtűnik. Ennek ilyennek kell lennie, hiszenilyen szokott lenni. Ám önmagában véveegy vígjátékban a még naturalistarészletezésű és jól ismert megoldá-

sokat alkalmazó díszlet sem volna baj, haélne, ha a játékot segítené. Így példáuléletszerűen hat ugyan, hogy a csapbólvalóban folyik víz, lehet inni, mosdani,ám ezt a hatást máris semmissé teszi,hogy a családfő reggeli terítékébenkávéscsésze, bár iszik belőle, láthatóanüres. Mivel a rendezésnek nem sikerültkialakítania a mozgások gördülékenykoreográfiáját, a díszlet csak az előadástere s nem a történés közege, színhelye.Azt már csak zárójelben jegyzem meg,hogy még a művelődési ház színpadánakkétségtelen mostoha körülményei közöttis gondot kellene fordítani a kel-lékek, adíszlet rendeltetésszerű működésére.Biztosítani, hogy az ajtó, az ablak a kellőidőben, a kellő energiával legyennyitható, csukható, s hogy magát ajátéktól függetlenítve szükségtelenül neengedjen bepillantást a díszletek mögöttiszürke vászonfalakra.

E könnyű bohózat központi figurájaLeonida Papagatto, akinek családja „meg-élhetéséről gondoskodni" a feladata. Azőt alakító L u k á c s Józsefé pedig húzni,vinni, előrelendíteni az előadást. Ez an-nál is inkább az ő feladata, mert a többiszerep az övénél jóval halványabbanmegrajzolt. De hogy e főszerep komo-lyabb játéklehetősége meg is valósuljon,ahhoz a rendezésnek egy tömörebb, egy-ségesebb együttes játékot kellett volnalétrehoznia. igy nem csoda, hogy Lukácsjátéka, jó részletmegoldásai mellett is,egyenetlen. Hol harsány, azért is, hogylankadó érdeklődésünket visszaszerezze,hol pedig meg-megújuló lendületteligyekszik partnerei kisebb és rosszul iskihasznált szereplehetőségeit felszínresegíteni. Az ő lendületét s néha szerepé-ből is következő harsányságát csak aszomszédot alakító Mester István veszi

át, bár nála ez sajnos már szinte kizárólagaz elkalandozott figyelmű nézőnek szól.

Nem ártott volna a biztos sikerre, ne-vetésre számot tartó dialógusok, dialó-gusrészletek közét néhány leleményesötlettel kitölteni. Az éppen szöveg nélkülszínen levőknek is feladatot adni, mertebből is következik, hogy Vári Éva afelesé„ Raszter Ildikó a lány szerepébenmár inkább „visszafogott"., mintha nemis ebben a bohózatban, de egy másik ésalakításuk eszközei szerint mélyebb tar-talmú vígjátékban játszanának. Szólnikell még egy szereposztási tévedésről is:Tomanek Gábor annál férfiasabb jelen-ség, hogysem könnyen hihető legyen evígjáték alig kidolgozott ideggyengegrófisarj-szerepéhen.

A nem egységes stílusra példa lehetmég a harmadik felvonás is.Meglehetősen váratlanul, túlzottanérzelmesre sikerült. Egy csapásraeltűnnek a nevettető helyzetek, s nemmarad más hátra, mint örülnünk, hogy azigazság győzedelmeskedik, a jó elnyerijutalmát, a rossz büntetését. Az előadásvégi taps nem tudni, minek szól; a soványtársadalmi szatírának, hogyigazságérzetünk megnyugodhat, vagyannak a néhány percnek, mikor nevettünk,honorálva a színészek fáradozásait s amagunk türelmét.

Scarnicci -Tarabusi : Kaviár és lencse (pécsiNemzeti Színház)

Fordította : Mészöly Dezső.Rendező:Konter László. Díszlettervező: Csányi Árpádm. V. Jelmeztervező: H u r o s Annamária.Maszk: Léka László.

Szereplők: Lukács József, Vári Éva, La-bancz Borbála, Raszler Ildikó, ZágoniZsolt, Szivler József, Fekete András, MesterIstván, Péter Gizi, Tomanek Gábor,Galambos György, Takács Margit, SzalmaLa-jos, Pintér Gvula.

FORRAY KATALIN

Mégis,kinek a Jutalomjátéka?

S l a d e d a r a b j a a M a d á c h S z í n h á z b a n

Eddig úgy gondoltam, a művészek éle-tének várva várt lehetősége és megérde-melt elismerése lehet egy jutalomjáték.Arra is emlékeztem, hogy többnyireválaszt o t t szerepeket játszanak el az arraérdemesek, sőt olvasmányélményeimbenszinte csupa siker tapad az ilyen fellépé-sekhez. Ma viszont úgy látom, hiábaterjedt el a színházlátogatók körében mára bemutató előtt, hogy „Haumann Péterjutalomjátékát" láthatják a MadáchSzínházban (az Egyetemi Színpadon)a kitűnő művész érdekében is jobb tuda-tosítani: ez nem Haumann Péter, hanemBernard Slade Jutalomjátéka.

Scottie Templeton ötvenedik szüle-tésnapja alkalmából barátai meglepik egyjutalomjátékkal, melyen felelevenítikéletének jelentős eseményeit, megjelennekbarátai, elvált felesége, ritkán látott fia,hogy elmeséljék: az apróbb döccenőktőleltekintve színpompás, gondtalan életetélő Scottie szeretni való figura; élete atársaság, mindene a barátság. Lé-haságatermészetébő l fakad, de ha valaki mélyenkutat személyiségében, az az önzetlenszeretetet is fellelheti . Erre alkalmat,sajnálatos módon, a hirtelen reá törősúlyos betegség szolgáltat. Az élettel le-számolni kívánó férfi kétségbeesett kí-sérlete eddig elhanyagolt fia szereteténekmegszerzésére -- ez a születésnapi játék-ban részletesen előadott sztori váza. Apaés a rá egyáltalán nem hasonlító fia végültermészetesen egymásra talál , és sikerreljár a kórházi kezelés is.

Színház a színházban, élet és halál,szülő és gyermek konfliktusa - mind--megannyi lehetőség egy izgalmas drámaszületéséhez. Ehelyett azonban csupaelvetélt ötlet, kidolgozatlan jellem ésszituáció fárasztja a szórakozni vágyót.Sokszor bebizonyosodott már, hogy aközönség igényli a bulvárdarabokat, te-hát szükség van rájuk. De egy színháznépnevelői , közművelődési feladatáról,ízlés- és tudatformáló munkájáról igenszegényes lehet csak a bizonyítvány, hamár a darabválasztás megreked egy olyanalacsony (irodalminak végképp nemmondható) szinten, mint amilyet aJutalomjáték képvisel. Az elszigetelten, burok-

Vár i Éva és Labancz Borbá la a Kaviá r és l encse pécsi e lőadásában

ban vagy steril környezetben élő emberdrámája, amint álproblémákká degradál-ja azt, ami a felszínen vagy a mélybenbennünk munkál - sajnos már visszakö-szön a színpadokról. (És bár a MadáchSzínházat egy ideig nem kell félteni ki-alakult törzsközönségének elvesztésétől,a színház maga választotta „biztonsági"műsorpolitikája idővel gátat fog szabni azesetleges újító törekvéseknek, amik-nekvégül is egy fiatal nézőgenerációmegnyerése is a célja lehetne.)

Viccek laza láncolata, lírai és komikushelyzetek váltakozása a darab, az általánosérvényű emberi gondok margóra szorí-tásával. De a drámai szerkezet gyöngesé-

génél sokkal súlyosabbak azok az etikai,ideológiai problémák, melyeket az írottszöveg és az előadás egyaránt felvet. Aszínházba járó állásfoglalást vár, valamitöbbletet olvasmányélményéhez képest,és szívesebben veszi még az övétől ellen-tétes véleményeket is a művészi, értel-mezési tisztázatlanságoknál. Arra a márszinte pirulás nélkül fel sem tehető szte-reotip kérdésre, hogy „Miről szól a da-rab?" - olyan válaszok adhatók, amelyekmagukban kell hordják a válaszolóellenérzését is. Mert remélhetően arrólmégsem akar meggyőzni sem író, semrendező, hogy az ilyesfajta jópofa bohém,mint Scottie Templeton jutalom-kéntkapja eddigi magaviseletéért a sikeresbefejezést. Scottie Templetonnaknincsenek normális és bármilyen társadal-mi rendszerre jellemző társas kapcsolatai.Nem sokkal jobb, ha csak úgy fogjuk fel:mindenki úgy él jól, ahogy akar; ez egypélda rá. Mert nem túl etikus példakéntállítani az érzelmi szegénységet. Végetnem érően lehetne sorolni azokat az el-lenérzéseket, amelyeket a Jutalomjátékkelthet a nézőkben. Csak abban bízha-tunk, a közönség inkább ismerkedni akar

csak egy jópofa figurával, mintsem hinniaz általa képviselt ideákban.

Szirtes Tamás szinte érthetetlen tisz-telettel kezelte Bernard Slade darabját. A

Jövőre, veled, ugyanitt ... sikerét a Ju-

talomjáték, a nézők körében sem fogjaelérni. Csak sajnálni lehet, hogy a ren-dező és a színészek ennyi energiát áldoz-tak a darab pesti bemutatására.

A színészekről a legjobb szándék mel-lett is csak azt mondhatjuk: jobb sorsraérdemesek a Jutalomjátéknál. A főszerepetalakító Haumann Péter számára valóbanparádés szereplehetőség ScottieTempleton megformálása. De alakításakülsődleges, megfelelően az elnagyolt,zavaros rendezői koncepciónak. Ez perszeHaumann mesterségbeli tudása miattmeglehetősen szórakoztató, de nem pó-tolhatja a szerep hiányosságait. Legna-gyobb érdeme, hogy rokonszenves egyé-niségével élővé tette a figurát. Alakításaott volt meggyőző és igazán kitűnő, aholkinevette szerepbéli önmagát, meg-mutatva ezzel, hogy a főszereplő nemszánnivaló, hanem nevetséges. Ponto-sabban: szánandó, de csak mert környeze-tén kívül önmagát is becsapta egy életenát.

Nem tudni, mi indította Ungvari Tamásta darab lefordítására, de véleményemszerint a magyar közönség meg-érdemelne már - ha a színházak minden-áron ehhez ragaszkodnak - egy jó, igé-nyes bulvárdarabot. Ez pedig a fordítófelelőssége is.

Bernard Slade: Jutalomjáték (a Madách Szín-ház vendégjátéka az Egyetemi Színpadon)

Fordította: Ungvári Tamás. Rendező: Szir-tes Tamás. Díszlet: Csányi Árpád. Jelmez:Vágó Nelly. Zeneszerző: Victor Máté. Fotó:Keleti Éva. Grafika: Kaján Tibor.

Szereplők: Haumann Péter, Cseke Péter,Zenthe Ferenc, Gombos Katalin, Káldi Nó-ra, Tóth Enikő, Sunyovszky Szilvia.

KATONA ZSUZSANNA

Aki semmit sem vár,nem fog csalódni

A Népszínház két előadásáról

A Népszínház úgynevezett tájolóelő-adásainál már megszoktuk, hogy a kivá-lasztott darabok műfaji skálája szűkspektrumot mutat (ami önmagában mégnem lenne baj): bohózat, vígjáték, zenésbohóság, vígoperett, jobb esetben tra-gikomédia. Ezúttal sem ér bennünketmeglepetés: mindkét új produkció -Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marciszerencséje és Somerset Maugham: Imádokférjhez menni - jelölhető az előbbi kategóriákegyikével.

Közös bennük, hogy népszerű és iro-dalmilag rangos szerzők darabjaira épí-tenek (Tersánszkyt Örkény István iga-zította színpadra), zenét, mozgáskore-ográfiát is alkalmaznak - s hogy érthe-tetlenül hosszúra nyúlnak.

Kakuk Marci kalandjai, a kültelkivagánypoéta viselt dolgai regényből,számos tévé- és filmadaptációból ismerő-sek a néző számára. A városi „népmese"egy szabad, természetes életmódot ide-alizál, olyan világot, ahol a természet adtafortélyos ügyesség az életben maradás-hozelengedhetetlen, s ahol igazabb erkölcsötképvisel a lusta, éhenkórász és szegénycsavargó, mint gazdag, de szánnivalóanbugyuta úriember/úriasszony kortársai. Azélet perifériájára szorultak egyszerű éstiszta lelkiismeretű hétköz-napi józanságagyőzedelmeskedik Kakuk Marci általezekben a történetekben, s ezt a hőst,sajátságos társadalmon kívüliségében,mely nyilvánvaló lázadás a ha-zugerkölcsök és a szerepjátszó világ el-len,méltán szerethetjük is.

A rendező - Petrik József - azonban nemszán ily mondandót hőseinek. Ellen-beneljátszat velük egy történetet, melyhelyzet- és jellemkomikumai révén ne-vetést fakaszt, sőt - az író, valamint Ör-kény István jóvoltából - még fordulatoscselekményével le is köti a néző figyelmét,de nem él a művészet mögöttes jelentés-rétegeivel. Pusztán nevetőizmaink ra, ero-tikus érzékenységünkre apellál, de ezt acélját sem váltja valóra tökéletesen. A fi-gurák értelmezésénél nem lép túl a szövegkonkrét, direkt jelentésein.

A cselekményt a következőképpen

Sunyovszky Szilvia (Hilary) és Haumann Péter (Templeton) Slade Jutalomjáték címűdarabjában (Madách Színház) (lklády László felvétele)

foglalhatjuk össze: Kakuk Marci és társaimunkára szegődnek a szertelen és bo-hókás Méltóságáék udvarába. Méltóságónéelveszíti értékes medálját, melyet csakhosszú keresgélés, bonyodalmak, humorosszituációk sorozata után talál-nak meg,természetesen Kakuk Mard ügyessége éstalpraesettsége folytán. IdőközbenMéltóságáné, a cseléd, a cím-lapon„kültelki lápvirág"-ként jelzett Rozi és azószeresué Linka lánya egyaránt beleszereta veszedelmesen jóképű , tehetségesenhandabandázó legénybe, s mindenalkalmat kihasználnak, hogy megnyerjékmaguknak. Végül hősünk a jószívű ésegyszerű cselédlány mellett dönt., és amedálkeresés is szerencsét hoz neki.

A rendezés különös figyelmet szentelRozi (Kárpáti Denise játssza) bájainak, segy rögtönzött „fél strip-tease"-zel azelőadás "erotikus vonalát" erősíti . Arendező láthatólag többet nem is akarTersánszky művével, csak hogy jókatderüljön a néző az orángutántestű és -értelmű Bojnyikon, a mindig részeg köz--rendőrön, a jámboran affektáló Méltósá-gos asszonyon, az „elidiótásított" ószerescsemetén, a „maga mindent kétszer mond,kétszer mond" szórakozottságú Méltó-ságos úron stb., és hogy velük szembentisztán, fényesen ragyogjon fel az ártat-lanságig őszinte Kakuk Marci glóriája.

Van ritmusos könnyűzene, van tánc, miegyéb kell a kellemes szórakozáshoz?Mondhatnánk: semmi. De a Karinthy-idézet, hogy tudniillik „a humorban nemismerek tréfát" , itt is szent követel-ményként lebeg szemünk előtt. Ebben azelőadásban azonban olyannyira tré-fáraveszik a humort, hogy annak valóditartalma nem mutatkozhat meg. A figurákcsupán klisék, a színészek csak a köz-helyek szintjén tudják kidolgozni szere-püket, s ezért nem az írót kell hibáztat-nunk. A zene is csak a dalszövegek éne-kelhetőségi szintjét éri el, és a díszlet (haugyan a fadobogóra stilizált, művirágokkalékesített „udvarházkaput " annakminősíthetjük) is inkább akadályozza aszínészek mozgását, semmint segítené.

Túl hangos, túl harsány az előadás, és aszínjáték végi „brechtesített" finálé -melyben gyengébbek kedvéért össze-foglalják a látott produkció Tersánszkyadta (?) üzenetét -- csak ront a helyzeten.

Hiszen ha eleve az a rendezői-alkotóihozzáállás, hogy minden magasabb esz-meiséget mellőzve, pusztán humorosfigurákat és helyzeteket akar bemutatni

a nagyérdeműnek, akkor legyen követ-kezetes ebben a szándékában, és ne akarjaaz utolsó néhány percben behozni a be-hozhatatlant.

Somerset Maugham sziporkázó dialó-gusokat irt hősei számára. Az lmádok

férjhez menni szövege remek humorral,szellemes bár nem túl eredeti - helyzeteksokaságával bír. .Adva van ugyanis egyunatkozó, elkényeztetett, meglehetősenönző, ámde fenemód csinos hölgy(Victoria) a századelő háborús Angliájá-ban, aki nem tud dönteni hősi halottnakhitt, majd halottaiból váratlanul feltá-madó, jópofa, de kissé faragatlan első, ésjólnevelt, udvarias, ámde savanyú ésötlettelen jelenlegi férje között. A törté-net során „hosszan vívódik" , mig végülférjei legnagyobb örömére egy harma-diknál, az öreg, de igen gazdag Mr. Pa-tonnál köt ki.

Maugham eleve nem törekszik többre,mint hogy darabja két órára kikapcsoló-dást nyújtson az angol középosztálybelihumor kedvelőinek. Adva a lehetőség egykönnyű és értelemszerűen hamarfeledhető, de jó mulatságot kínáló szóra-kozás megteremtésére. Az előadástkönnyen el is feledjük, de nemmondhatni, hogy közben jól szórakozunk.Itt ugyan-is még a tréfákon iskényszeredetten kacagunk. A színészijáték - egy-két kivételtől eltekintve,például Ferenczy Kriszti-na Victoriaszerepében, Nyerges Ferenc mint a vénkéjenc Taton és Eszes Sándor a tenyeres-talpas Bill figurájában - a köz-helyszintűkarakterábrázolástól is meszsze van.Műkedvelőkként nyafognak, érzelegnek,pökhendiskednek a szereplők (ebbenkülönösen a Eredet alakító színész jár azélen).

A zene ebben az előadásban is fontosszereplő, de míg a Tersánszky-darabban,ha különösebb jelentéstöbblet nélkül, delegalább stílusát tekintve egységesenszólal meg, itt ízlésünket bántja az una-lomig ismert operettslágerekből és tánc-dalokból (Kicsit s zom ork ás a hangulatom... stb.) összefércelt „muzsika" . Arendezői „ötletek" (a két férj sztepp-tánca, Victoria „biciklis belépője" vagybordásfalgyakorlatai stb.) banális, funk-ciótlan és hatásvadászó elemek.

Petrik József a maga nemében korrektmunkát végzett a Kakuk Marci színpadraállításakor, Karinthy Márton azonban -úgy tűnik igencsak félvállról vette ezt azelőadást.

Mindkét bemutatóra egyaránt érvé-nyesproblémáról kell még szólni. Vajon miértháromfelvonásosak ezek az előadások ? AKakuk Marci szerencséje esetében a történetsokszálú, sok figurát mozgatóeseményessége miatt talán még érthető, de.a Maugham-darab harmadik felvonása márdramaturgiailag is felesleges. A másodikfelvonás végén egyértelművé válik ahősnő választása, a férjekben is megérik adöntés, és a néző is felfogja az eseményekvégkifejletét. Minek még egy óra ebből azálproblémára épülő, öncélúan csak adialógus kedvéért -- meg-csavarttörténetből? Talán a látványos sztepptáncvagy a kapafogúra maszkírozott, férfiéhesvénkisasszony néhány perces jelenetekiván egy önálló felvonást ? 1 la lenne aszínház műfajában vágó, az ő munkájátkellene elmarasztalni. Mivel azonban ilyenfoglalkozási ág a szín-ház intézményébennincs, a dramaturgtól és a rendezőtőlkérhetjük számon e hibát.

A Népszínház e két „tájoló"-előadása

mintha a színház méretes népművelő-

szórakoztató koncepciójának igényességét

veszélyeztetné. Hogy ne legyen igazsága a

címbeli mondásnak, s hogy ne váljunk

sztoikusan közönyössé: a színház-nak

magasabb mércéket kell áll ítania ön--maga

számára, hogy általa a néző is magasabb

mércéket állíthasson az életben saját maga

elé.

V ersánszky J ó z s i Jenő: Kakuk Marci szerencséje(Népszínház Józsefvárosi Színháza)

Színpadra igazította: Örkény István. sánszkyJózsi Jenő és Jankovich Ferenc verseirezenét szerzett: Behár György. Rendező:Petrik József. A rendező munkatársa: PintérAndrás. Dramaturg: Forgách András. Díszlet-jelmez: Csikós Attila. Mozgás: Barta Judit.

Szereplők: Kőhalmi Attila, ll lyés Mari,Szűcs Ágnes, Köti Kati, Somfai Éva,Horváth Ferenc, Geier Ferenc, Borhy Ger-gely, Hol] János, Harangozó György, RétiSzilvia.

Somerset Maugham - Nádas Gábor - Szemes Iván:lmádok férjhez menni (Józsefvárosi Színház

Fordította: Nemes L á s z l ó . Rendező : KarinthyMárton. A rendező munkatársa: MuskátLászló. Dramaturg: Márai Enikő. Díszlet:Lovas Pál m. v. Jelmez: Rimanóczy Yvonne.Koreográfus: Barta Judit.

Szereplők: Ferenczy Krisztina, SebestyénAndrás, Esze s Sándor, Nyerges Ferenc, Tán-csics Mária, Lesi án Katalin, Mátyus Emmi,Mészáros Mihály, Balogh Kati, T. NagyAndrás.

„tebbgteeleánemövdbjóvtemsnekta

hckláhtevm

k

jánfrncgmbmetasen

Kertész Péter (Mastermann) és Székhelyi József (X). Graham Greene Akiért a harang giling-galangja aJózsefvárosi Színház előadásában (lklády László felvétele)

Amennyiben emberek vagyunk, amitszünk, vagy gonosz, vagy jó; amennyi-en gonoszat vagy jót cselekszünk, em-erek vagyunk; és paradox módon jobbonoszat cselekedni, mint semmit semnni; legalább létezünk. Igaz az, hogy az

mber dicsősége, hogy elkárhozhat. Agrosszabb, amit gonosztevőinkről, az

llamférfiaktól a tolvajokig elmondhatunk:em eléggé emberek ahhoz, hogylkárhozzanak" - T. S. Eliot gondolat-enetét gyakorta idézi, hisz lényegében

nmagára, a maga munkásságára is ér-ényesnek érzi napjaink angol drámairo-almának nagy öregje, Graham Greene. Aűn, a terror, az erkölcs, a manipuláció, a

és a gonosz kérdése Greene vissza-isszatérő motívuma, akár az en-rtainmentekhez sorolt szórakoztatóűveiről, akár komoly regényeiről essék

zó. A társadalmi valóság talajáról szól-ak művei - legalábbis így szoktuk meg,zt várjuk, ha Greene-regényt veszünkézbe, ha új színpadi alkotásának bemu-tójáról hallunk.De hát minden művésszel megeshet,

ogy megunva a komolyságot, egyszerresak szórakoztatni akar. Vagy mókásedvében meg akarja fricskázni a nézőt:ssátok, tudok én ilyet is! Higgyétek,ogy komolykodom, de én játszom vele-k. „Blődlizek". Nézzük, elhiszitek-e,agy még ebben is hajlandók vagytokegkeresni a mondanivalót.Nos, azt hiszem, ezúttal ne nagyon

eressük a mélyebb tartalmat. GrahamGreene Ak ié r t a harang giling-galang címűtéka, még ha címében - az eredetiben is,emcsak Ungvári Tamás szellemeskedőordításában - utal is Hemingwayegényére, semmi egyébben nem akar aagy regényíró elődhöz közelíteni. Asengő - még csak nemis harang - ugyanyakran szólal meg ezen a színpadon, deindig csupán azért, hogy utána valakit

eeresszenek a lakásba. Mást keresnek,ást találnak - nem baj, végül is soha-sem

redménytelen az újabb és újabblálkozás. Greene, ha nem is ír mélyen-

zántó mondanivalójú drámát, minden-setre hol tréfás, hol hátborzongató jele-etek sorából szerkeszt színészi játékra

feltétlenül alkalmas színpadi művet. Nemmutat meg súlyos tartalmakat, eszmeiösszefüggéseket, de játszható színpadihelyzeteket teremt.

A darab könnyed, egyszerű történe-tecske. Talán szatíra akar lenni, ám a csakitt-ott előbukkanó ironikus felhangjaiinkább a szórakoztatást segítik. Talándivatos kriminek ígérkezik, de titka nemigazán titok, hisz nem az a kérdés, hogy kia tett elkövetője, netán, hogy miért tette.Lehetséges, hogy a stílusparódia ötlete isfölmerült a szerzőben, ám ebből vajmikevés jut el a Józsefvárosi Színháznézőihez.

Greene játékának története túlságosan isegyszerű, majdhogynem gyermekded. Agyilkos és a kisstílű csaló szerepcseréje, azarra vetődők pillanatnyi helyzetéből adódóvéletlenek, a félreértések sora - ennyi adráma. A szerző szórakoztatni akarásanyilvánvaló. A történet és a szerkesztéssokszor alig több egy bohóctréfánál. S haaz író szándéka förgeteges hatású játékvolt, akkor az eredmény nem több egynéhol jó ritmusú, de inkább hosszúra nyúltburleszkjelenetnél. Nem illik számonkérni a bohózattól a filozófiai mélységeket,még akkor sem, ha egy-egy részletbenmaga is abban tetszeleg. De a több fűszer,a nagyobb lendület annál inkábbhiányolható a darabból.

Iglódi István, dicséretére legyen mond-va, akár hitte, akár csak úgy tett, minthaigazi drámával állna szemben, nagyszerűstílusú előadást rendezett ebből a vé-konyka szövetből. A komédiázás, a ne-vettetés minden lehetőségét kihasználta.Semmit sem akart igazán komolyan venniGreene játékából. Ugyanakkor pontosanmegérezte, hogy csakis nagyon komolyanlehet eljátszani ezt a darabot. Egy kisbelső mókázás a színpadon alapjaibanrengethette volna meg a nézőtérszórakozását és ezzel az előadás egészét.Iglódi István körültekintően, pontosanszervezte meg a színpadi történet, a kava-rodás és a tisztánlátás legapróbb részleteit.Nincs elnagyolt hatásvadászat, nincssemmi be nem határolt lépés, mozdulat,arcjáték vagy elejtett szó. Itt a játék ér

dekében minden nagyon precíz, kigondolt,kimunkált. lglódinak tökéletesen igazavan, ez az egyetlen módja, hogy GrahamGreene mókája érvényesülni tudjon aszínpadon.

Meller András díszlettervezőnek ha-sonlóan nagy érdeme van abban, hogy aközönség jól szórakozik a JózsefvárosiSzínházban. Az írói instrukció olyan - elsőpillantásra egyszerűnek tűnő -- játék-teretkövetel, amelyből hol itt, hol ott pattan kiegy ágy, pördül ki egy konyha. MellerAndrás díszlete funkciója szerint isfőszereplővé tud válni az igazán elisme-résre méltó színészi teljesítmények mellett.

A színészi alakítások sorában egyen-rangúként kell szólni Kertész Péteről ésSzékhelyi Józsefről. Párosuk egyszerrejátékos és komoly. Biztosan állnak a ko-mikus és a félelmetes választóvonalán.Sokszínű, groteszk hangvétellel játsszaKertész Péter a kisstílű szélhámost ésSzékhelyi József a hidegvérű gyilkost.Szerepcseréjükből vérbeli komédiázó-kedv, ritmusteremtő készség árad.

Bősze György a külsőséges eszközök-re,megoldásokra csábító szerepben azzalválik ellenállhatatlanul komikussá, hogyférfiként nőt játszva az affektált hangsú-lyok, a finomkodó mozdulatok mellettlelkében is nőt formál.

Fonyó István kemény, súlyos és kacag-tató. Pontosan egyensúlyoz az irónia és akomédia határmezsgyéjén az ezredes fi-gurájának megteremtésében. Szerepe sze-rint megfelelő Katona János és KocsóGábor játéka. Csak Hável László játszottmást a szomszéd alakjában, mint a többi-ek. Ő képtelen tudomásul venni, hogy azA k i é r t a harang g i l ing- ga langban az előadáslegalább a játékkal többet akar elérni, mintegy kabarétréfa.

Graham Greene: Akiért a harang giling-galang(Népszínház, Józsefvárosi Színház)

Fordította: Ungvári Tamás. Rendező: Igló-di István. A rendező munkatársa: GyarmatiIstván. Dramaturg: Márai Enikő. Zene: Or-bán György. Díszlet: :Meller András m. v.Jelmez: Rimanóczy Yvonne.

Szereplők: Székhelyi József, Kertész Pé-ter, Fonyó István, Katona János, HávelLászló, Bősze György, Kocsó Gábor.

RÓNA KATALIN

Greene csengőjeharangot játszik

Bemutató a Józsefvárosi Színházban

NÁDRA VALÉRIA

A manipulálhatósághatárai

Poliakoff darabjaBudapesten és Miskolcon

A Radnóti Színpadon egy mindösszehuszonnyolc éves angol szerző , StephenPoliakoff: Es te, szépségem ... című darabjátjátsszák. A produkció, ha egészenpontosan akarok fogalmazni, meglepő . Anemzedék, amelyhez Poliakoff tartozik,színpadon, íróként eddig még nem voltjelen. Poliakoff drámaírónak siheder, de adarab, amelyet az elmúlt évadban a deb-receni Csokonai Színház Cukorváros cím-mel már bemutatott, nem ügyetlen. lz-galmas, feszült , előre nem kiszámítható,jól játszható színpadi mű . Főszereplő jeegy „valamikori" középiskolai tanár, akima az ifjúság rajongásig bálványozottlemezlovasa, egy angol kisváros rádiójá-ban. Sem a munkáját, sem azt a zenétnem szereti , amelynek megélhetését, sőtnépszerűségét köszönheti. Szinte magasem akar hinni mágikus hatalmában,amelyet csil logó, bárgyú hazugságaival afiatalokra gyakorol. Keserűen, hazugul, denagyon hatásosan teszi fel egyik le-mezta másik után „az évszázad vetélke-dő jében" , ami olyan arcátlanul ostoba,hogy szinte provokál. Leonard Brazil , alemezlovas, a butaság, a manipulálható-ság, az üresfejűség határait keresi, a ra-jongás átcsapását gyű löletbe vagy leg-alább ellenkezésbe. Úgy tűnik azonban,hogy ezek a határok egyszerűen nem lé-teznek. Többek között ez ingerli a nagyL. B.-t arra, hogy a környezetében min-denkit gyötörjön és megalázzon. Hall-gatóságával, ezekkel a fiatalokkal ugyan-is valóban bármit el tud érni, egyet kivé-ve, nem tudja felébreszteni az igényessé-güket , az önállóságukat, nem tudja fel-piszkálni a gondolataikat. Kiválaszt ma-gának egy „átlaglányt", egy supermarketeladónő jét , aki egyszerre képviseli a töb-bieket, ugyanakkor nagyon különbözik istő lük. L. B. segíteni akar a kiválasztottNicola Daviesnek, de közben őt is, minta többieket, egyre felháborítóbbanmegalázza. Nicolából végül kitör a dac,de hirtelen támadt indulatából későbbcsak arra telik, hogy kidobáljon a hűtő-pultból néhány csomag fagyasztott zöld-séget. A többit majd „legközelebb" . . .

Leonard Brazil a 60-as, 70-es évek diák-mozgalmának átlaga. Mint a mostanit

megelőző nemzedék átlagfiúja, méltópartnere Nicola Davicsnek. Leonardkedvencei a Beatlesek voltak, ő még for-radalmárnak készült (nyilván nem aBeatlesek hatására), mint akkoriban alegtöbb fiatal . Valójában programtalanforradalmár volt , csak nemeket tudottmegfogalmazni. Az Eper és vér címűfi lm festett pontos képet errő l az esetle-gességrő l . Apáik kompromisszumaival,konszolidációjával pusztán az elutasításttudták szembeáll ítani. A Leonardékatkövető nemzedék már nem akar forra-dalmár lenni. Nem ismeri John Lennonnevét, de Lear királyét sem, és sohasemhallgat Rossinit . Nem akar akarni. Nem akartudni saját magáról sem. Szürke és unalmaslett az élet, ezért nyer számára akkorafontosságot minden, amivel el-szórakoztatják. Ez a vákuum szüli a Leo-nard Brazilokat. Mi más következhetne a„mi még akartunk valamit " kudarcából,mint a „mi már azt sem akarjuk" . Élniigen, mert azt nem kell akarni, az életcsak történik velünk. H la pedig márélünk, legyen az minél szórakoztatóbb.L. B. segít létrehozni, előáll ítani azt,amit gyű löl. Leonard Brazil saját gyen-geségét, tehetetlenségét veti meg ezekbena fiatalokban. Abbahagyhatná kiábrándí-tó foglalkozását, ahogy a tanítást is ab-bahagyta, ha ellen tudna állni saját ha-talmának a lelkek felett. De nem tud, ígyamit eddig kicsiben tett , a továbbiakbannagyban fogja a londoni rádió munka-társaként. Távozásával utat enged az „újundokuknak" , egy ostobább, brutálisabb,agresszívabb karrierizmusnak, Rezének,amelyet szintén ő hívott életre. Akreatúrák egyre félelmetesebbek és visz-szataszítóbbak, de minden megy továbba maga útján. Ez a végső konklúziója adarabnak, mely végső konklúzió ugyanelég vérszegény, de legalább őszinte.

Leonard Brazil szerepében GálvölgyiJános élete eddigi legjobb színészi alakítá-sát nyújtja. Megéli szerepét. LeonardBrazil ja teljes ember, akirő l a nézők iselhiszik, hogy úgy képes il lúziót kelteni,mint kevesek. A technikusa, Rex, jelenvan, látja, hogy a leveleket maga találjaki, ő is ott él, tudja, hogy a lekoszlottstúdióban szó sincs semmiféle csil logás-vil logásról, mégis átéli mindazt, amitLeonard hazudik. Gálvölgyit mindenpartneréhez finom, érzékenyen árnyaltkapcsolat fűzi. Szereposztási telitalálatMoravetz Levente Rexe. Rex jellemének,magatartásának rétegeire az L. B.-vel valóközös munkájuk folyamán derül fény.Gálvölgyi János és Moravetz Levente

ezeket a fokozatokat érzékeltetik meg-győzően. Az első felvonásban Moravetzőszinte áhítata, ahogy a „mestert" figyeli,ahogy igyekszik kitalálni a gondolatait ,kívánságait , a nézőt is becsapja Rex va-lódi egyénisége felő l . Később Rexnekmár nem is nagyon kell igyekeznie, hogykitalálja a nagy Leonard szándékait, azo-nos hullámhosszra helyezkedett vele.Mintha valóban abban a pillanatban érte-né meg Leonard ötleteit a vetélkedőn,ahogy rajongott főnöke-ellenfele ránéz.Majd közös játékuk a mikrofonnal a mik-rofonért abban a bizonyos megígért ésmegkapott egy percben végképp lelepleziRexet.

Ugyancsak meggyőző Huszár Lászlóalakítása a nagy L. B. kollégájaként. Hu-szár néhány jelenetében egy egész emberisorsot játszik el. Egy kiszolgáltatott, re-ménytelenül lecsúszott vidéki bemondót,aki körömszakadtig ragaszkodik nyomo-rult állásához, ezért kiszolgáltatott, min-denki által megalázható, akinek csak egycseppet is jobban megy nála.

A darab értelmezésének kulcsa NicolaDavies és Leonard kapcsolatának való-ságos motivációja. Herceg Csilla (Nicola)és Gálvölgyi János játéka a következőmotivációt sugallja: a kettejük között lé-vő valóságos korkülönbség teszi reálissáazt a tényt, hogy Leonard mielőtt lemez-lovas lett volna, már több mindennelpróbálkozott. Például valóban volt kö-zépiskolai tanár, de mint ilyen azértmondhatott csődöt, mert nem talált utata tanítványaihoz. A vetélkedő után Leo-nard egy kivételesen őszinte pillanatábanbeszél is arról Nicolának, hogy már csakértük, a fiatalokért érdemes dolgozni. Acsődöt mondott középiskolai tanár a ha-gyományos út helyett egy másikat keresaz ifjúsághoz. Lemezlovas lesz, mert afiatalok rajongásának tárgya ez az általarossznak, üresnek tartott zene. Leonardabban a téveszmében él, hogyha ezen azúton korlátlan befolyásra tett szert a fia-talok között, valami értelmes dologra isrá tudja venni őket. I la másra nem, hogyne lopjanak, vagy hogy mondjanak ne-met erre az egész értelmetlen ostobaság-ra, amelyet a rádió hullámán ő maga köz-vetít nekik. Nem kisebb dolgot kívántő lük, mint azt, hogy forduljanak szembeazzal a manipulációval, amelyet ő maga, anagy L. B. tart életben. Gálvölgyi HercegCsil la hangjában, beszédmodorában ép-pen hogy nem a tipikust hallja meg, ha-nem azt, amiben ez a lány a többitő l kü-lönbözik. Annyiban fakó a hangja,amennyiben nincs benne semmi álfeldo-

Moravetz Levente és Gálvölgyi János Poliakoff És te, szépségem ... című darabjának előadásából aRadnóti Miklós Színpadon (Keleti Éva felvétele)

bottság, amennyiben őszinte és nem eről-tetett. Teljes névvel mutatkozik be, nembizalmaskodik. Ebben a lányban azt a le-hetőséget véli felfedezni, amivel eddignem találkozott. Más körülmények közöttértelmesebben tudna élni. Ha valakit fellehet rázni, ezt a lányt talán lehet. Ezértakar vele olyan nagyon találkozni, ezértjuttatja be a vetélkedő döntőjébe. NemNicola az igazi átlaglány, hanem Jane,ellenfele a vetélkedőben. Mind Nicola,mind Leonard számára kiábrándító atalálkozás. L. B.-nek szembe kell néznieannak a manipulációnak a vigasztalaneredményével, amelynek ő maga is ré-szese, Nicolának pedig a vágyai és illúzi-ói hamis és értelmetlen voltával. Látszó-lag elmennek egymás mellett. Leonardegy percre sem veszíti szem elől a lányt avetélkedőn. Reménykedik, csal, provokál,a hátával is Nicolát figyeli. Egyreostobább és megalázóbb feladatokrakényszeríti, mint például: ki tud nagyob-bat sikoltani. Semmi nem segít, a lánybancsak a dac nő. A vetélkedő után, miutánmeggyötörte, megöleli, ordít vele, pro-vokálja, aztán lemond róla és átlép rajta.L. B. ezután végképp meggyőződik arról,hogy nincs mit tenni, a kudarc a kényel-mesebb és kellemesebb megoldásrólgyőzte meg, Londonban csinálja továbbugyanezt, Pedig sikerült felráznia Nico-

Amikor ugyanezt a darabot BányaiGábor rendezésében is megnéztem a mis-kolci Nemzeti Színház Kamaraszínházá-nak előadásában, nem azt hiányoltam; hogynem pontosan arról szólt, amit a RadnótiSzínpadon láttam, hanem azt, hogy nemszólt semmiről.

Egy ABC-nek álcázott helyiségben ül aközönség körben, a játéktér középütt.Kivéve Nicola szobáját, amely elvész aterem túlsó végében az ott történtekkelegyütt. Valaki vásárol, csörömpölve, ve-szekedve fizet - elkezdődött a játék. Le-onard Brazil nem jön he, nem megy ki,nincs éjszaka, nappal, másnap, újabb nap,ott ül szegény Földes László (Hobó) asötétben, kezdettől végig. Ezen a szín-padon, ebben a darabban nem létezik seidő, se megkomponáltság, se ritmus, mégzene is alig. Ami főként ahhoz képest fel-tűnő, hogy egy lemezlovasról szól a darab.

Földes László, a kiváló és népszerűegyüttesvezető nekikezd Leonard Brazilszövege könyv nélküli felmondásának.Embertelen vállalkozás, mert a szerepkülönösen nehéz beszédtechnikaiszempontból. Földes Lászlónak nem si-kerül felmondani a szöveget. Talán meg setanulta. Találtam a szünetben a bejáratiajtón egy spárgán lógó „Panaszkönyvet",amelyben - bárki megnézheti - akövetkező bejegyzés olvasható: „És te,szépségem, igen, igen, te... Miért nemtudtad a szövegedet és a szerepedet el-játszani?" A színészet egy szakma, egymesterség, nem hiszem, hogy csak a be-mutatón derült ki: Földes Lászlónak ezt seideje, se alkalma nem volt elsajátítani.Abban viszont biztosak lehetünk, hogyFöldes László nem kockáztatná meg, hogyBányai Gábort felléptesse a Hobóban.Bányai Gábor keze nyoma az elő-adáson,mint fordított Midász királyé van jelen.

Földes László maga is érezheti a sze-reposztási tévedést, becsületére legyenmondva, a szerepjátszásnak a látszatát semakarja kelteni. Mivel nem tudja a szöveget,amit tud, azt viszont elmondani nem tudja;mondja, ami éppen eszébe jut. Hogykülönbséget tegyen a szituációk között,néha felemeli a hangját. Ezért a kudarcértnem neki kell szégyenkeznie. Az elsőszereposztási „tévedést" követi a többi. Azegyetlen bemondón kívül nagyjábólmindenki egyidős. Szó sem lehetnemzedékbeli, akár ízlésbeli különbségről.Az egyetlen színész, aki jelen van, aNicolát alakító Igó Éva. Egyedül

lát, csak a hatás jelentkezett késleltetetten.A lány tehetetlen dühében kidobál néhánycsomag mirelit árut a pultból. Ennyiretellett tőle.

Ez az előadás győzött meg arról, hogyGálvölgyi János nemcsak kitűnő parodista,komikus, hanem kiváló színész. Imponálóbeszédtechnikai tudása is olyan, amivelkevesen dicsekedhetnek. Az említettszínészek is jól oldották meg a feladatukat,amennyiben egyenrangú partnerei tudtaklenni Gálvölgyinek.

Amivel mindezek után különösen elé-gedetlenek vagyunk, az az előadás elna-gyolt és erőltetett befejezése. Herceg Csillaés a Susant alakító Thirring Violadarabvégi törése-zúzása két nő magán-hisztériájának tűnik. A vetített képek pedigfölöslegesek. Ha a vetített képek hordoztamondandót nem fejezi ki az előadás maga,akkor már vetíteni sem érdemes. GosztonyiJános olyan mérték-ben rendezte a darabotcsak a stúdióra, az ott történtekre, hogy azkibillen normális egyensúlyából. A másikkét szín-teret még berendezni iselfelejtették. Igy alakul ki az a furcsaság,hogy van egy teljes játékteret felhasználóberendezett stúdió és egy jelzett szoba,valamint egy jelzett supermarket. Ez azaránytalanság bosszulja meg magát a kétlány sokkal halványabb együttes játékában.

viszont ő sem játszhat el egy egész dara-bot. Mindennek ellenére emlékezetes,ahogy a vetélkedőn elmondja a koncert-ről szóló élményét.

Rexnek bizonyos fokig a nagy L. B.-tkellene utánoznia. Ebben az előadásbanez meglehetősen nehéz, így itt TardyBalázs is azt és úgy játszik, ami éppeneszébe jut. Különös rendező i ötlet a le-csúszott, kiszolgáltatott bemondót egy jókedélyű , ruganyos léptű , bonvivánkülsejűszínésszel játszatni, ugyanis ellenkezőhatást kelt , mint amit a szerepemegkívánna (Ábrahám István).

Bányai Gábor némiképp „átültette" adarabot magyar viszonyok közé. A z

eredmény elég szerencsétlennek mond-ható, ugyanis felemás jelleget kölcsönözaz előadásnak. A hamis és erőszakolt„honosítás" az előadás minden pillanatá-ban jelen van a reklámoktól a norvég-magyar labdarúgó-mérkőzés eredményé-nek bemondásáig. Ugyanakkor nyilvánfeledékenységből maradt benne a kö-vetkező: Ki városunk nagy szülötte, aki-ről Shakespeare drámát írt ? Nem csoda,hogy egyik lány sem tudja a választ. Learkirály ugyanis.

A darab végével Miskolcon se tudtakmit kezdeni. Igó Éva felemel egy konzer-vet, hogy összetörje az üzletet, aztán nemdobja el, még megrongálódna a díszlet,vagy megsérülne valaki azok közül anézők közül, akik a pult mellett ül-nek.

Bár Földes Lászlót látszólag senki éssemmi nem tudja kizökkenteni egyked-vűségéből, az előadás végén azért bizto-san nagyon megkönnyebbül a közönséggelegyütt.

S tephen Poliakoff: És te, szépségem.. (RadnótiMiklós Színpad)

Fordította: Bart István. Rendező:Gosztonyi János. Díszlet és jelmez: JojártZoltán. Zenéjét összeállította: B. Tóth László.

Szereplők: Gálvölgyi János m. v., Mora vetzLevente, Herceg Csilla, Thirring Viola,Huszár László, Simorjay Emese m. v.,

Kreisz .Árpad. Stephen Poliakoff: És Te, szépségem, igen-

igen,Te... (miskolci Nemzeti Színház)

Fordította: Bart István. Rendezte: BanyaiGábor m. v. DíszIettervező : Szlávik István.Jelmeztervező: Szakács Györgyi. Zenei mun-katárs: Herédy Éva.

Szereplők: Földes László m. v., TardyBalázs, Igó Éva, Sándor Erzsi, AbrahámIstván, Milviusz Andrea, Major Zsolt.

NÁNAY ISTVÁN

Karinthy - Örkény -Pilinszky

Rendhagyó színházi vállalkozások

Az elmúlt hónapokban több olyan kez-deményezésnek lehettünk tanúi, amelyeka hagyományos színházi kereteket fesze-getve jöttek létre. A Népszínház néhányművésze és stúdiósa Vándorfi László ren-dezésében Karinthy Frigyes jeleneteibőlkészített színpadi látomást - a színháztudtával és némi segítségével (jelmezek,kellékek), de a színház szervezeti kereteinkívül, mintegy magánvállalkozásként -,amelynek az Egyetemi. Színpad adott ott-hont.

Pécsett egy fiatal amatőr rendező ne-véhez két különleges produkció fűződik.Vincze János, a pécsi Tanárképző Főis-kola és a Mecseki Ércbányászati Vállalatközös fenntartásában működő NyitottSzínpad vezetője Örkény István P i s t i j é t

mutatta be: amatőr együttessel egész es-tét betöltő profi előadást teremtett.Ugyancsak ő rendezte Pilinszky JánosG yerekek és katonák című színművének apécsi Nemzeti. Színház égisze alatt be-mutatott előadását is, amelynek szerepeitrészben a színház színészei, részben aNyitott Színpad amatőrjei játszották.

Ezek a vállalkozások egyrészt a kis-szinházi formák iránti érdeklődésre utal-nak, és e formákban rejlő kimeríthetetlenlehetőségeket bizonyítják, másrészt a mais élő amatőr-profi ellenségeskedéstarthatatlanságát, illetve ennek az ellen-tétnek a valódi tartalmát világítják meg.

A Népszínház színészei amatőr hitteldolgoznak; a Nyitott Színpad amatőrjeinek produkciója a hivatásosok mértéjével mérve is kitűnő; de amikor az amatő-rök és a professzionisták együtt dolgoz-nak, kiütköznek azok a különbségek,amelyek az eltérő módon dolgozó, a mű-vészi képességeiket eltérő módszerekkelfelszínre hozó két „tábor" között ter-mészetszerű leg fennállnak, s amelyek ki-egyenlítése az eddigi magyar próbálko-zások esetében a rövid próbaidő, a meg-felelő metodika, az erre a feladatra fel-készült vezető hiánya s más okok miattnem sikerült.

E három előadásnak azonban nemcsakszervezeti , munkastílust érintő tanulságai

vannak, mindegyik produkció a maganemében - hibáival. együtt is - művészi-leg figyelemre méltó, sőt jelentős.

Omnibusz

Vándorfi László eddigi rendezéseire aművek nagyon pontos, a .hagyományosmegközelítések sztereotipiáit elvető új-raértékelése, il letve a látványközpontúszínpadi megvalósítás volt jellemző. Ezekaz erényei a Karinthy-összeállításban ismegfigyelhetők. Az előadás időtartamá-hoz képest viszonylag kevés karcolat,jelenet füzére az előadás, ezek a jelenetekjobbára azok közül a nagyon népszerű ésismert kabarészámok közül valók,amelyekre az évek során egy bizonyoselőadási stílus rakódott. Ezzel a stílussalgyökeresen szakított ez az előadás. A. szí-nészek és a rendező ezekben a kisművekben is meglátta azt, amit Karinthymás, „filozofikusabb" írásaiban az iro-dalmárok és a rádiósok, a filmesek - La-tinovits Zoltán közreműködésével -- máreddig is kimutattak. A könnyedség, acsacskaság ezúttal is csak álca, e jelenetekmélyén is -- Karinthy gondolkodásárajellemző szürreális, abszurd és keserű for-mában - a társadalmi valóság hazugságai-nak lényege fogalmazódik meg. Csak kikell bontani ezt a magot, csak olyan szi-tuációkba kell helyezni a jeleneteket és amonológokat, amelyekben a maguk va-lójában érvényesülhetnek a gondolatok.

Ezt a környezetet, ezt a szituációt arendező egy szürreális térben, il letve el-esett, a háború, a gazdasági válság segyéb társadalmi, politikai, gazdaságigondoktól sújtott kisemberek társaságá-ban találta. meg.

A színpad jobb oldalán, elöl szakado-zott huzatú, bőr autóbusz- -- omnibusz-ülések vannak, jobboldalt egy kiégett,tönkrement jármű (omnibusz?, autó-busz?) ajtaja a földön, középen hátul egykis dobogó, rajta mindenféle kacat, fö-lötte egy húrjavesztett, repedt testű nagy-bőgő. Fegyverropogás zajával kezdődikaz előadás, majd egy fénypászmával meg-világított, valószínűtlenül vékony és ma-gas férfi, fehér hegedűvel az álla alatt, tű-nik fel a dobogón, és lassú mozdulatok-kal elesik, feje, kezei., bennük a hegedűés a vonó,. a dobogó közönség felé esőoldalán lehanyatlik. Egy vak ember jönbe, s a színpad elején egy karácsonyi csi-lingelő játék gyertyáit bizonytalan, tapo-gatózó mozdulatokkal meggyújtja. G y a -

nús alakok. rohannak át a színen.Megjelenik egy kopott bundájú, slamposnő, hóna alatt egy mutató nélküli utcaióralap-

pal, majd újabb nő kötést, egy férfi W.C.-csészét, egy másik írógépet, egy harmadikhegedűt, egy negyedik gipszszobrot hozmagával. Mindegyikük odakuporog azülésre, melléjük érkezik tolószéken ahatodik szereplő, akinek lavórja és bennetelefonja van. S elindul a jármű, s lassanújrakezdődik a világégés után megmaradtés véletlenül összeverődött társaságcivakodó, egymást maró, önző és butaélete. Időről időre két oldalról halk „hal-ló, halló" szólítgatással két clown jelenikmeg. Á kisebb egy nagy koffert cipel, anagyobb parányi bőröndkét szorít a mel-léhez. S végül bevonul piros melegítő-ben, egy kitömött csellótokot maga utánhúzva - a késeit tartja benne - gorilla-járással egy kétes figura: Állkapocs Sa-mu. A kezdetben éppen csak fel-feltűnő,majd egyre nagyobb szerepet játszó Áll-kapocs kézben tartja, terrorizálja az egésztársaságot.

Az előadás arra épít, hogy az elhangzóKarinthy-szövegeket a közönség nagyrésze jól ismeri, tehát ha a megszokottóleltérő módon interpretálják azokat, a né-zőt szellemi részvételre késztetik, a néző-nek állandóan szembesítenie kell a meglévőKarinthy-képét a színpadról közvetítet-tel.Ugyanakkor a riadt, szomorú clownok, asodródó utasok s az egyre inkábbeluralkodó Állkapocs minden jelenetnekés magánszámnak többletjelentést ad.Más szóval, a ciklikusan szerkesztett mű-sorban a cselekmény linearitása folytán azegyes művek jelentése megsokszoro-zódik. Az előadás figyelmeztető kiáltás aközépszerű állkapocsok gátlástalan ha-talma ellen, és óvó intés az utasoknak,nehogy a kiterített clownok sorsára jus-sanak.

A tárgyi elemek, a zenei effektusok és aszínészi megoldások általában egymástkiegészítő, értelmező funkciójúak, néhaazonban vagy didaktikussá válnak, vagycsupán sejtetik az összefüggéseket. Atársulat különböző iskolázottságú, fel-

készültségű művészekből áll, s bár pél-dásan fegyelmezett együttesjáték jellemziaz előadást, színészi stílusában nem egy-séges a produkció. Az előadás stílusánakjelzésére idézzük fel a Tegezés című jele-netet. A tolókocsiban ülő Ferenczy Cson-gor és az egykedvűen maguk elé bámulóemberek sorában, az ülésen helyet foglalóBotár Endre között indul a dialógus.Közöttük van azonban Jobba Gabi.Egyedül ő reagál a diskurzusra, kezdet-ben érdeklődve, majd egyre értetlenebbülkapkodja a fejét a két beszélő között. Sahogy vehemensebbé válik a szóváltás,úgy csúszik egyre lejjebb az ülésen, samikor tettlegességgé fajul a beszélgetés, akét férfi szinte belegyömöszöli a nőt aszékbe.

Bősze György és Mihály Pál szomorúclownja hibátlan alakítás. Ellenpontjukat,Állkapocs figuráját Trokán Péter játssza,ő képviseli azt a stílust, amely az egészjátékban kívánatos lenne, s amely csaktöredékesen jelenik meg a többiekjátékában. Trokán ezt a közveszélyes tí-pust az elidegenítés finom eszközeivelegyszerre kívülről és belülről ábrázolja.

Pisti a vérzivatarban

Kemény, múltat faggató s a múlttalőszintén szembenéző előadás a NyitottSzínpad Örkény-bemutatója. Az együttesÖrkény Istvánnak egy interjúrészletétválasztotta előadásának magyarázó-propagáló szövegéül, amely interjú kétkulcsmondata így hangzik: „A kijelentőmondat helyett a kérdő mondat az, amelyaz én egész írói struktúrám alapja", illetve„Minden írásomban igyekeztem úgyfeltenni a kérdést, hogy az olvasó próbál-jon válaszolni rá." Ez az előadás is kér-dez, és a fiatal együttes úgy teszi fel akérdéseket, hogy a zömmel szintén fiatalnézőkkel együtt adhassanak feleletetrájuk.

Minden nemzedék jogos kívánsága,hogy megismerje a múltját. Nemcsak a

természetes kíváncsiság hajtja ezt a meg-ismerésvágyat, hanem a tudni akarás és azelszámoltatási kényszer. Az apák-nagyapák tetteinek eredményét ugyanis afiúk élvezik vagy szenvedik, s ahhoz,hogy a fiúk fiának továbbhagyományozottjövő valamennyire is mentes legyen amúlt tévedéseitől, ismerni kell a múltat, ésa múlt tanulságaival gazdagabban kellalakítani a jelent.

Vincze János nem a feltétlen hódolótisztelet gesztusával nyúlt a darabhoz. Amű lényegét, mondandóját, felépítéséttermészetesen tiszteletben tartotta, de amaga szemléletmódja, a maga és a társu-lata kérdéseinek fontossága szerint mó-dosította is a szöveget. Egyes jelenetekettömörített, más jelenetek sorrendjétfelcserélte, a vízen járó Pisti monológjávalkeretet adott az előadásnak, szerep-cseréket, szöveg-átcsoportosításokat haj-tott végre. Kevesebb lett a darabot némi-képpen epikussá tevő „egyperces". Azepizódszerkezetű darab így inkább na-gyobb tömbökből építkezővé vált.

Á pesti színházi verzióval ellentétbenmegtartotta az eredeti szerzői elképzelést,és nem sokszorozta meg Pisti figuráját,megváltoztatta viszont Rizi funkcióját.Rizi ebben az előadásban fiatal, olyan,mint a Szőke lány, egy Pisti „háreméből".De kitüntetett szerepű. Nem kívül-álló,hanem olyan, mintha Pisti énjének új - holésszerűtlen, hol józan, de egy-kénttragikus kifejletű -, tettekre sarkalló részelenne. Ez az előadás a pestinél istisztábban mutatja be, hogy Pisti sorsábannem egy emberélet sűrűsödik, hanem akülönböző figurákban, köztük a fő-szereplőében is, lehetséges történelmiviselkedésformák jelennek meg.

A rendező üres térben játszatja a da-rabot. Á színpadot jobbról és balról ajtó-szerűen behajtható, széles, szürke falakhatárolják le, az egyes jeleneteket ezek-nek a falaknak váltakozó ki- és b for-dítása, illetve a legszükségesebb bútorok,kellékek elhelyezése választja elegymástól. A falakat, a kellékeket moz-gatók az együttesjátéknak a színészekkelazonosan fontos funkciójú résztvevői.Egyetlenegy állandó, éppen ezért hang-súlyos díszletelem van a színpadon: hátul,középen egy batár. Á lejtős játék-térenegyszer mozdul meg ez a kocsi, amikor aDuna-parti kivégzés után cl-éneklik aSzózatot. Á következő jelenetek alatt aszínpad bal oldalán elöl áll az üresutazókocsi, majd amikor a homunkuluszmegszületik, visszatolják eredeti helyére,ahol a városnéző- és az atombomba-jele-

Jelenet az Egyetemi Színpad Omnibusz című előadásából (Sárközy György felvétele)

netekben lesz ismét szerepe (ekkor köréjegyű lnek, illetve innen futnak szét a sze-replők).

A rendező átgondoltam használja a kel-lékeket, a ruhákat és a zenei és hangef-fektusokat. Ezek egyfelő l kort és hely-színt jelölnek, másfelől segítenek az asz-szociációk kibontásában. A színészekmunkájáról szólva nem annyira az egyéniteljesítményeket érdemes kiemelni bárPilinczés István (Pisti) , Mikuli János(Félszeg), Csorba Erika (Mama) és Gyar-mati Zsuzsa (Rizi) szerepformálása külön-külön is hiteles és szakmailag jóhanem az együttes egységesen magasszínvonalú munkáját. Egyetlen hamishang, rossz mozdulat nincs az előadásban,a kis szerepek alakítói ugyanolyanszeretettel, hittel és biztonsággal vesznekrészt a produkcióban, minta főszereplők.Á munkájuk értelmébe vetett hit, a szak-mai felkészültséggel párosuló fanatikusszínházszeretet, a nyitott gondolkodás ésőszinteség sugárzik az előadásból.

Vincze, úgy tűnik, leginkább azt a Pi-linszky-instrukoiót tartotta fontosnak,h o g y „egy-egy jelenet sokszor inkábbkép, mozgókép, mint jelenet ". A beállí-tások valóban képszerűek, ám ezek a ké-pek egy tónusúak, olyanok, mint azegyenletesen bebarnuló fotográfiái. sora. A

monotonitás uralja az előadást, kevésbenne a „forgószél" és a „lelassulás".

A játék terét, akárcsak a P i s t i esetében,Werner József tervezte. A színpad köze-pén egy nagy, középen kettévágott ebéd-lőasztal áll . Baloldalt a színpad elejénmagas dobogó, rajta térben eltolt ajtó--keretek, ezek nyílásában jelenik meg aHattyúnyakú és az Öreg változat, a kétnői főszereplő, akiknek nyaka, csuklóifehér gézzel vannak betekerve. A képSchaár Erzsébet kőbe-műanyagba der-medt szobrait idézi, amelyeket a költő isoly nagyon szeretett. jobboldalt nagy

halom hontok, ebben játszanak a gye-rekek, ezen keresztül törnek be a szín-padra a katonák. A hátteret vastag, nehézfüggöny zárrja le, amely mögött, ha szét-húzzák, egyszer egy Hitler-alak, másszormonstranciát tartó ministránsfiú látható(a megoldás utal Pilinszky „kettősszínpadára"). A színpad elején, a né-zőtérre is benyúló hídon van a Fiatallány, az álom álmodójának és egyik sze-replőjének a fekhelye.

A játék tulajdonképpen pontosan kö-veti a szerző előírásait, mégis hiányzikbelőle valami. Talán a tekintetek, a gesz-tusok pontos megtervezettsége, a szerep-lők közötti kapcsolatok megteremtése, akülönböző stílusú színészek játékánakösszehangolása, a gyerekek s főleg a ka-tonák szerepének tisztázása és hangsúlyosjelenlétének megkomponálása.

Ugyanakkor hallatlanul erős színpadi

Jelenet a pécsi Örkény-bemutatóról

Gyerekek és katonák

színház produkciójaként rendezte megVincze János Pilinszky János művét. Ezaz előadás korántsem olyan egységes,mint amilyen az Örkény-bemutató. Ennekoka részben az lehet, hogy a rendezőhözalighanem közelebb áll az örkényigroteszk, mint Pilinszky lírai elvontsága,másrészben az, hogy a felkínált színházikeretekben látszólag könnyebb, valójábannehezebb dolgozni. A színházi üzem-menet kényszere és esetlegességei, a proliés az amatőr színészek összehangolása, aprodukcióra kívülről és belülről ható erőkés ellenerők kiegyensúlyozása sok erőt,energiát, időt vesz el a gyakorlottrendezőtől is, hát még az ebbe a munka-formába éppen belekóstolóétól.

A. rendező arra törekedett, hogy a műálomszerűségét teremtse meg. Ezúttal istett egy-két dramaturgiai változtatást - ígyszerepeket vont össze, néhány más-honnan vett Pilinszky-mondattal, versselegészítette ki a szöveget stb. --- annakmegfelelően, hogy a költő szabad kezetadott neki a darab színpadra állításakor.Ám azokat az elképzeléseket, amelyeketPilinszky utólag levélben csatolt darab-jához, már kevésbé sikerült megvalósí-tania. Pilinszky megemlíti, hogy a „darabritmusa hol reális, hol lelassuló fél-álomidő", „nem szabad sose félni attól,hogy egy-egy jelenet túlzottan lelassul,ami nem zár ki. esetleges forgószeleket.Épp az idő-iszonyt kívántam legyőzni,"

pillanatok születnek. Koszta Gabriellaszínészi és emberi jelenlétének intenzitá-sával hitelesíti a Fiatal lány passzív - hiszvele és benne történnek az „események"- szerepét. Az „időiszony legyőzésének"

dilemmáját gyönyörű színpadi metaforá-ban jeleníti meg a rendező: a belső szín-padon már látott ministráns bejön, leülaz asztal bal sarkához, és az oltáriszent-ség-tartót felteszi az asztal szélére. A veleszemben ülő Fiatal lány kezében vekkervan, ezt az asztal jobb sarkára teszi. Moz-dulatlan, hosszú csend. Az örökkévalóságszimbóluma és az elmúlás jelképe állszemben egymással. Ám az óra nem jár.

Az ehhez hasonló sűrített megoldásazonban ritka az előadásban. Ezúttal nemsegít a nézőnek az amúgy is nehezenfelfejthető darab megértésében a zeneimontázs sem, amely klasszikus zeneiközhelymotívumokból áll össze, s kife-jezetten zavaró, hogy az elkerülhetetlenátdíszletezéseket azok a katonák végzik,akiknek a harmadik részben kulcsszere-pük van.

Á nézők mégis megilletődött, szív-szorító csendben figyelik az előadást. Hi-ába világosodik ki a nézőtér, a közönséga darab befejezése után sem mozdul ésnem tapsol. Egy „torzó-szertartás" ré-szesévé vált.

Karinthy Frigyes: Omnibusz (Egyetemi Szín-pad)

Összeállította és rendezte: Vándorfi László.Látványtervezők: Kulifay Tamás, Pelyhe Já-nos. Asszisztens: Silló Sándor és KőváriCsilla. Dramaturg: Márai Enikő.

Szereplők: Jobba Gabi, Trokán Péter,Mihály Pál, Ferenczy Csongor, BőszeGyörgy, Botár Endre, Dombóvári Ferenc,Kocsó Gábor, Vlahovics Edit, FráterAndrás, Hankó Attila, Márai Botond.

Örkény István: Pisti a vérzivatarban (pécsiNyitott Színpad)

Rendezte: Vincze János. Játéktér: WernerJózsef. Technikai munkatársak: Elek Gábor,Gross Tamás, Laufer László.

Szereplők: Pilinczes József, Guttin And-rás, Mikuli János, Peák László, Tóth László,Csorba Erika, Muschberger Ágnes,Gyarmati Zsuzsa, Buczó Zoltán, CsepregiAnnamária, Dubicz Júlia, Havasi Györgyi,Kocsi László, Mátyás László, NagyAnikó, Németh Ervin, Paupa Ferenc, SárfiLívia, Selmeczi Zsuzsa, Takács József,Vajtai Mária, Werner József.

Pilinszky János: Gyerekek és katonák (pécsiNemzeti Színház és Nyitott Színpad)

Rendezte: Vincze János. Játéktér: WernerJózsef. Technikai munkatársak: Elek Gábor,Gross Tamás, Schlégcl Tamás, Tóth Károly.Asszisztens: Kmetz Éva.

Szereplők: Koszta Gabriella, Muschber-ger Ágnes, Sólyom Katalin, Cserényi Béla,Vajek Róbert, Paál László, Krasznói Klára,Arany Kató, Szalma Lajos, Bánky Gábor,Gyarmati Zsuzsa, Csorba Erika, Nagy Ani-kó, Werner József, Kocsi László, MikuliJános.

PÁLYI ANDRÁS

Napló színészekről

Reflexív monológ

Hogyan kell megszólalni egy Pilinszky-darabban? Nem titkolhatom el abbeliszemélyes örömömet, hogy Koszta Gab-riella színpadi jelenléte a pécsi Gyerekek és

katonák előadásában lehetővé teszi szá-momra e kérdés megfogalmazását. Ma-gam részéről mindig meg voltam győ-ződve, hogy a Pilinszky-darabok nemegyszerűen dialogizált lírai művek, ha-nem színpad után kiáltanak; a gyakorlatierőpróbát azonban mindig csak az elő-adás jelentheti, különösen, ha ennyirerendhagyó, színjátszási hagyományaink-hoz első pillantásra oly nehezen köthetőalkotásról van szó, mint amilyen ez a da-rab is. A Várszínház balsikerű Síremlék-bemutatója után úgy tűnt, hogy a szkep-tikusoknak van igazuk, az Előképek egye-temi színpadi előadása után úgy vélhet-tük, hogy azt a színészetet, amit e dara-bok igényelnek, talán a legjobb értelem-ben vett, retorikától és „rájátszástól"mentes amatőrök tudják megvalósítani. Apécsi Gyerekek és katonák most hivatásosszínészek és amatőrök közös stúdió-bemutatójaként jött létre, ahogy errőlNánay István kritikája is beszámol, szá-momra mégis Koszta Gabriella „profi"színészete itt az igazi szenzáció. Azt hi-szem, elsőnek találta meg azt az utat,mely a (hivatásos) színjátszási hagyomá-nyainktól a Pilinszky-darabok megszó-laltatásához vezet. Megjegyzem, hogySólyom Katalin is egy dramaturgiailagkevésbé hangsúlyos szerepben megleli amaga igazi „pilinszkys" hangját, kettejükközt akár érdekes párhuzam is vonható,ám e napló szubjektív jellege megengedi,hogy megmaradjak a kiragadott példánál.

Nem csupán azért, mert a Gyerekek éskatonák pécsi előadásában a darab több-kevesebb dramaturgiai átrendeződésenment át, s e változás egyik lényeges pont-ja az eredetileg Aranykontyúnak nevezett„fiatal lány" szerepének mintegy ke-retjátékként való kiemelése. Számunkramost a darab ilyetén való szerkezeti át-alakulása csupán azért érdemel említést,mert a színész, aki a „fiatal lány" alakjátéletre kelti, a megírt változatnál nagyobbteret és időt kap a „bizonyításra". Ez

Jelenet a Pilinszky-előadásból (Kálmándy Ferenc felvételei)

arcok és maszkokelsősorban mégsem könnyítés, inkábbnehezítés: így nem oldható meg a figuraegy-két ötlettel, amire a Pilinszky-drama-turgia mozaikszerűsége könnyen csábít-hat, ezúttal valódi belső kidolgozásra vanszükség, mindvégig autentikus színészijelenlétre. „Cselekvés helyett passió, hő-sök helyett rezonőrök, cselekménysorhelyett állóképek, dialógusok helyettreflexív monológok" - írja a Pilinszky-féleszínház egyik méltatója. Ebben az egymondatban végül is összefoglalva áll aszínészi megjelenítés minden problémájaés gondja. Mit kezdhet a színész apasszivitatással, a rezonőrséggel, az álló-,képekkel, a reflexív monológokkal ? Nemvalamiféle marionettszínház ez inkább?Tényleg eleven, hús-vér figurákra van ittszükség? 'Nem inkább bizonyos kon-templatív befelé fordulásra? De hogy jönez össze azzal a színészettel, melyneknyitját többnyire a szituáció meglelésé-ben és az ebből fakadó akcióban látjuk ?

„Keleten tudták, hogy a kontemplációaz erők megduzzasztása és felraktározása,s az erők felhasználhatók művészetreéppen úgy, mint gondolkozásra vagyharcra. A szemlélődés a cselekvésneknem. ellentéte, hanem szükségszerű előz-ménye és kiegészítése." Hamvas Bélaszavai jutnak eszembe Koszta Gabriellaszínpadi jelenlétérő l, bár első hangzásraindokolatlanabbnak tűnhet ez az idézet,mint ami lyen valójában. A Pilinszky-színházban - csakúgy, mint Pilinszkylegfőbb ihletőjében, a Wilson-féle szín-házban - van valami „keleti" a szónakabban az értelmében, ahogy Kelet ésNyugat kulturális-szellemi hagyományátszembe szoktuk állítani. Azt is mondhat-nám, a Pilinszky-féle reflexív 'monológ-hoz aktív szemlélődésre és szemlélődőaktivitásra van szükség. Olyan színészibefelé fordulásra, elmélyülésre, „lelkigyakorlatra", ami - bármennyire para-doxonként hangzik is - a színpadon fel-fokozott expresszivitásként jelenik meg.e g y tűnik, Koszta Gabriella ezen az útonkeresi a megoldást. Nincs könnyűhelyzetben. A rendezői elképzelés szerintaz egész darab látomásszerű képsora egyereket váró „fiatal lány" álmakéntjelenik meg. Ugyanakkor ez a lány újra sújra belép az általa megálmodott „álló-képekbe", megszólítja, megérinti a többiszereplőt, s az előadás drámailag talánlegsúlyosabb jelenetében leül ahhoz azasztalhoz is, melyet eredetileg csak terí-teni és leszedni van hivatva. Egyszerrelétezik tehát kívül és belül, egyszerre „el-mélkedik" és „cselekszik" . Illetve nem

egyszerre, hanem egymás mellett, de itt akétféle lelki attitűd valóban feltételeziegymást, az egyik szükségszerű előzmé-nye és kiegészítése a másiknak. Mit is ért-sünk ezen? És hogyan éri cl, amit elér?

Mondhatnánk, hogy itt rejlik az a titokszínészetében, amit mi a nézőtérről, bár-mennyire is okoskodunk, legfeljebb kö-rüljárni tudunk, de nem megfejteni. Dehát ebben a színházban éppen nincs szük-ség áttetsző megfejtésre! Az, amit fen-tebb felfokozott expresszivitásnak nevez-tem, nem annyira fogalmi megragadható-ság, inkább jelenlét kérdése. Manapságoly' divatos, „nyugati" kifejezéssel élveazt is mondhatnánk : metakommunikáció.E metakommunikációs szinten viszontszínész és néző mindvégig szót értegymással, ami jól mérhető a nézőtérifigyelem feszültségével, s ez Koszta Gab-riella alakításának lényege. Persze nemszokványos értelemben vett alakításrólbeszélek, ez nyilvánvaló. De akkor mi-ről? A Gyerekek és katonák nem abszurddráma, hanem jellegzetesen abszurd utánialkotás, ám felfedezhetjük benne az ab-szurd örökségét: az egyes megszólalásoklátszólagos motiválatlanságát. Ez a tényviszont minden „hagyományos" lélek-tanidrámánál fontosabbá teszi itt a színészibelső motivációt. Csak innen, ebből a„lelki gyakorlatos" belső motivációból, akontempláció által felduzzasztott-felraktározott erő motivációjából lehetmegszólalni egy Pilinszky-darabban. S ha aszínész ezt a „kulcsot" megtalálja, a figuratöbbé nem marionett, hanem elevenvalóság. Koszta Gabriella élő alakot, sor-sot hoz a színpadra, anélkül, hogy az ere-deti reflexív monológot elvinné a meg-

szokott és más darabokban természetesenhelyénvaló lélektani ábrázolás felé. Úgytud gazdálkodni színészi eszközeivel,hogy saját maga számára is új tartománytfedez fel : azt a színpadi létezést, melybena jellemtörténet helyett a sors-történenrekerül a hangsúly.

Ironikus színészet?

Voltaképp sajnálom, hogy nem is oly rége rovatban foglalkoztam Spindler Bélaalakításával a kaposvári Marica grófnőben

(SZÍNHÁZ, 1981/4.). ...A mostani Vígözvegy-bemutató után úgy érzem, kissémagam elől „írtam el" a témát. Hiszmindaz, amit akkor Spindler játékánakáltalam sejtett lényegeként megfogalmaz-tam, elmondható a kaposvári Víg özvegy

Danilo Danilowitscháról is, talán méghangsúlyosábban, akár felsőfokú jelzőkkíséretében. Valóban impozáns az a szak-mai tudás, amivel Spindler színre lép, snemcsak azt írhatjuk le róla, hogy mindenszava érthető és pontos, hogy a prózaidialógus, a tánc, az ének számára egy-ként drámát jelent, azaz emberi tartalmavan, tehát nemcsak a mozgáskultúra, azakrobatikus tudás, az, ahogy ura a testé-nek, a lebilincselő e Spindler-alakítások-ban, hanem az is, ahogy azzal a fölénnyelgazdálkodik, amit csak az eszközeinekteljesen birtokában lévő színész engedhetmeg magának. Mindezt elmondtam máregyszer, bővebben; mégis úgy érzem,Spindler Béla olyan többletet hoz mostanijátékával, hogy muszáj róla ismét szótejteni.

„Alighanem az irónia az egyetlen al-kalmas ellensúly, mikor a művészetetolyan komoly célra használják, hogy a

Fiatal lány: Koszta Gabriella (Kálmándy Ferenc felvétele)

tudat próbatételének porondja legyen."Susan Sontag szavai ezek, s magam ré-széről szívesen tenném oda mottónakSpindler alakítása fölé. Nem túlzás a mű-vészet „komoly céljáról" beszélni egyoperett kapcsán? Nem túlzás egy még olyragyogó színészi produkciót is „a tudatpróbatételének porondjaként" méltatni?Es főként: valóban iróniáról van itt szó?S ha igen, miféle iróniáról? Nem inkábbnagyon is „egy az egyben" operett, amitSpindler művel? Nem épp azzal vonvarázskörébe, hogy oly mértékben ismerie műfaj csínját-bínját, akár egy mágus amaga mestersége titkait? Mindezek a kér-dések leírhatók állító mondatként is; hamégis kérdésként fogalmazom meg, azértteszem, mert igazából az izgat, ami e kér-déseken túl van. Igen, az izgat Spindlerjátékában, hogyan válik egyoperettalakítás a - nézői - tudatpróbatételévé. S ha valóban azzá válik,miféle irónia által ? Végtére a Víg özvegy

meséje ugyanolyan egyszerű és együgyű,mint bármely más operetté. Aszerelmesek három felvoná-

son át szenvednek, mindenféle bonyoda-lom és csűrés-csavarás történik, hogy vé-gül boldogan összeölelkezzenek. Klasz-szikus, fülbemászó melódiák, pompás ki-állítású előadás -- erre szoktuk azt mon-dani, hogy „jó kikapcsolódás". És ezzelkimondva-kimondatlanul elhatároljuk a„komoly" művészettől. Igen ám, de aszínész, ha megteszi - és Spindler meg-teszi -, az operettben is a bőrét viszi avásárra. A lényeg alighanem azon múlik,hogy ezen mit értünk.

Elmondható-e róla, hogy „belép" aszerepbe, hogy „bebújik" a figura bőrébe?Azt hiszem, ennek ez esetben épp azellenkezője az igaz. Mintha inkább afigura közeledne a színészhez, minthaegyenesen Copeau mondása válna valóra,mely szerint a „figura megfosztja a szí-nészt mindenétől, hogy életre kelhessen",azaz valósággal kiszorítja az embert asaját bőréből. A színész pedig mindentmegtesz, hogy helyet teremtsen a figurá-nak. Ha e teremtő aktus folyamatába jólbelegondolunk, mindjárt nyilvánvaló

lesz, mennyire felszínes dolog egy ízig-vérig eleven táncoskomikusi alakítást azáltala előhívott színpadi és nézőtéri ke-délyállapot szerint megítélnünk. Ha aszínész valóban „kiüresedik", ha valóbanodaadja mindenét, hogy a figura meg-szülessen, akkor a legrózsaszínebb operettis kissé borzongató lesz. Természetesennemcsak Spindler Béláról mond-ható elmindez, hanem a színháztörténetvalamennyi igazi bohócáról. S ha már le-írtam a bohóc szót, nem állhatom meg,hogy ne idézzem Aragont: „Olyan úr, akifel akar nőni az eseményekhez: ez a bohócdefiníciója." A Spindler Béla általmegformált Danilo követségi titkár ilyenúr. Fel akar nőni az eseményekhez, s eb-ben rejlik bohócsága. És Spindler valóban„kiüresedik", hogy ez a bohóc meg-szülessen. Operettet játszik, maradékta-lanul eleget tesz a műfaj követelményei-nek; mégis e teremtő aktusban ott húzódikaz irónia.

Persze nem az az irónia, ami rejtettgúnyt, kívülállást, távolságtartást jelent.Nem az az irónia, ami, mondjuk, egy ope-rettparódíát jellemezhet. Inkább olyanértelemben használom itt e kifejezést,ahogy többnyire csak irodalmi művek-kelkapcsolatban szoktuk: mint a stílusélénkségének, fordulatosságának eszkö-zét. Á színpadon a stílus pedig maga aszínész. A stílus nem egyéb, mint az amód, ahogy a színész kiüresíti magát, éshagyja, hogy mintegy megszállja a figura.Minél mélyebb, minél kíméletlenebb ez azaktus, annál inkább „a tudat próba-tételévé" válik az operett. Annál inkábbigaz lesz, hogy nem pusztán „egy az egy-ben" jelenik meg, ami megjelenik, ha-nemönmaga tükreként is. Annál inkábbnemcsak „jó kikapcsolódásban" van ré-szünk, hanem látjuk is magunkat e ki-kapcsolódás közben. Spindler sajátos szí-nészi iróniája, mely ihletét a teremtő aktuskomolyságából és következetességébőlveszi, valóban alkalmas ellensúlynakbizonyul, hogy az operettet „komolycélra" használjuk. S mert erős színész-egyéniségről van szó, még hozzáfűzhe-tem: akár tetszik ez nekünk itt, a néző-téren, akár nem, így van. Akár észrevesz-szük, akár nem, a hatást nem kerülhetjükki. Legfeljebb az a kérdés, hogy a zsöly-lyéből felállva, ki hogyan kamatoztatjamagában az élményt. Lehet, hogy van, akicsak egy jó színházi este emlékét viszimagával. De aki végigjárja a színésszelazt a kalandot, amire az játékával invitálja,annak igazi katartikus élményt nyújt ez az- operett.

Danilo Danilowitsch: Spindler Béla (Fábián József felvétele)

Egy ártatlan, feslett lány

Ljubimov Háromgarasos operájával különkritikai méltatás foglalkozott a S Z Í N HÁZdecemberi számában, ezen belül UdvarosDorottya Pollyjával is, s az ott leírtakkalmagam is egyetértek. Udvaros Dorottyavalóban nagyszerűen debütált e szerepbena Nemzeti színpadán, ami szolnokialakításainak ismeretében nemmeglepetés. Valóban ragyogóan énekel,táncol, jól érti a brechti játék lényegét, snem kis érdeme van abban, hogy Polly anemzetibeli Háromgarasos operában azelőadás egyik főszereplőjévé válik; úgy

emelkedik ki a jeles együttes-munkáróltanúskodó ensemble-ból, hogy véletlenülsincs benne semmi hatásvadászat, semmimagakelletés. Ami a különös érték azalakításában, azt egész egyszerűen ígyhívják: a színészi személyiség varázsa. Aza varázs, ami Udvaros Dorottya körültámad, ahogy belép a színpadra, ahogyegy-két gyors és biztos mozdulattal a nyíltszínen kisminkeli magát, mi-előtt dalrafakadna, vagy ahogy egyszerűen csak jár-kel, nemcsak a rendezői elképzelés --mondjuk inkább így: a létrejött előadásszerves része, hanem egyúttal annak a„feladatnak" a megoldása is, amire abrechti példázat színre állítói nemigenszoktak kellő figyelmet szentel-ni Pollyfigurájában. S ez nem egyéb, mint Pollyjellembeli kettőssége.

Mert igaz ugyan, hogy a Peachum há-zaspár gyermeke mondhatni az anyatej jelszívta magába a gengszterizmust, ám aPeachum-kaliberű nagy gengszterek sokatadnak a látszatra: lányuk ártatlanságára is.Ez a brechti színjáték lényegéhez tartozik.Nem egyszerűen arról a mechanizmusrólvan szó, mely azonnal működésbe lép,ahogy a „kézműves" Bicska Maxi megmeri hódítani a „nagyipari" méretekbendolgozó gengszter, Peachum lányát,hanem arról is, amit e mechanizmusbanmai publicisztikai zsargonnal „emberitényezőnek" nevezhetnénk. VagyisPollynak, miközben pályája töretlenül ívelaz alvilági szülői otthonból a BicskaMaxi-féle rablóbanda vezéri posztjáig,megvan a maga drámája. Mint mindenszerelmesnek, aki valóban szeret. Arról,hogy Bicska Maxinak érzelmileg mitjelent a lány, különféle interpretációkkülönféleképpen vélekedhetnek, de Pollyalakja csak egyféleképp értelmezhető:neki valóban meghódították a szívét, ővalóban gyermekkori ártatlanságát adjaoda Bicska Maxinak az istálló-beliesküvőn. De miképpen egyeztethető összeez Polly gengszterkarrierjével?

hogy megmutatja Polly kettősségén, eznagyon brechtiesen hangozhat, még-sempontos e kifejezés. Mondhatnánk,mélyebb motivációról van itt szó, sem-mint puszta megmutatásról. Vagyis az,amit megmutat, emberi evidenciaként.jelenik meg: már az első pillanatban egyártatlan, feslett lány perdül a színpadra,akinek ugyan a vérében van az üzletiszellem, akiben ugyan rögtön megérez-zük azt a hideg számítást, amivel majdBicska Maxi menekülésekor átveszi abandavezérséget, de aki mégis üde, naiv,bájos. Vagyis egyszerre jut szóhoz Polly-jában a Peachum-szellem öröksége és azifjúság mindenkori gyermekdedsége.Mondhatnánk azt is, hogy úgy lép a szín-padra, mint egy gyermekded bűnöző, s azelőadás végén úgy veszünk tőle búcsút,hogy azt a „profit" látjuk, aki jól tudja,meg kell őriznie fiatalos üdeségét, amihasznos eszköz a kezében. Tehát nagyonis megvan a maga belső útja, noha elsőremegüti azt a hangot, ami Pollykettősségét jelzi. Hogy mennyi ebben aszínész egyéni varázsa és mennyi a

"maszk"? Ugyan ki tudná megmondani?És miért lényeges? Udvaros Dorottyaolyan színész, aki. a színpadi lét és a játékegyneműségével keríti hatalmába a nézőt.Amit megmutat, az ő maga. S eztermészetesen azt is jelenti, hogy belülteremti meg a „maszkot". Itt már mindenfintor és minden mozdulat következ-mény: nem annyira arcjátékkal és gesz-tikulációval alakít, inkább egyénisége„változik" Pollyvá, s olyan érzések, in-dulatok, szenvedélyek lángolnak fel ben-ne, melyeket talán ő maga se ismert volnameg önmagában a Brecht és Ljubimovfelkínálta „maszk" nélkül. De ennekmegállapításával ismét a nagy színházirejtély küszöbén toporgunk. A színészvan-e a szerepért vagy fordítva? S nemaz-e a színész lényege, amivé szerepeiformálják ? A színpadi létezésnek az azevidenciája, mely Udvaros Dorottyát jel-lemzi, azt sugallja, hogy ne annyira meg-fejteni akarjuk e kérdéseket, mint inkábba bennük megfogalmazódó egységre fi-gyeljünk: színész és szerep elválasztha-tatlanságára.

Polly: Udvaros Dorottya (Iklády László felvétele)

fórumHOLLÓS LÁSZLÓ

Kell-e nekünkRock Színház?

A Sztárcsinálók huszonhét -tizenegy vidéki és tizenhat budapesti -előadását több mint negyvenezren látták.Miklós Tibornak és Várkonyi Mátyásnak,a Rock Színház alapítóinak és a rock-opera szerzőinek nevéhez röpke tizennégyhó-nap leforgása alatt olyan előadások fű-ződtek, mint az Evita, a West Side S/oly újhazai változata az Ódry Színpadon, az

örvényben című musical a győri KisfaludySzínházban és a Sztárcsinálók. Á tizennégyhazai társulatból összeválogatott RockSzínház születésének nehézségeiről, afiatal társulat gondjairól, elképzelései-rőlbeszélgettem velük.

- Miért merült fel bennetek a Rock Szín-házmegalapításának gondolata?

-- Hazai rangot akartunk szerezni egyolyan műfajnak, amely a rock-opera és aszínház találkozásából született, és amelyiránt nagy az érdeklődés. Vállalkozásunkata fiatalok zenéjére, a rockra építettük, és aközös zenei nyelv segítségével a fiatalságnagy tömegeit szerettük volnaszínházrajongóvá tenni. Előttünk egy zeneimegalapozottságú totális színházeszményképe lebeg. Olyan szín-házé,amely szakít a kompromisszumokkal. Akia zenés műfajban nem tud énekel-ni,táncolni, az nem lehet jó színész. Apopzene „kitermelt" egy sor tehetségeselőadót és muzsikust, akik - tekintve, hogymeglehetősen kicsi a hazai felvevő-piac -csak tengnek-lengnek. Közülük egyretöbben tűnnek el a süllyesztőben.Ugyanakkor sok fiatal színésznek szintemár anyanyelve ez a zene, és alig várják,hogy megfelelő bizonyítási lehetőségetkapjanak. Elkezdtünk tehát keresni olyanzenészeket, akiknek színészi adottságaikvannak, és olyan fiatal színészeket, akiktudnak énekelni, táncolni.

Az első perctől kezdve érdeklődtekvállalkozásunk iránt. A sok-sok tervez-getés, előkészítő beszélgetés után a Mű-velődési Minisztériumtól bizonyítási le-hetőséget kértünk - egyetlen alkalomra. Átervünk tetszett, elfogadták, sőt mégkétszázötvenezer forintot is adtak a meg-valósítására. Az előadásokat az ORI bo-nyolította le. Nem tudtuk, hogy mirevállalkoztunk! Tulajdonképpen ketten

„kapartuk össze" a produkciót. Az Evitacímű rock-opera bemutatása lényegébentársadalmi munka eredménye. A margit-szigeti tíz előadásért a közreműködők csakjelképes összeget kaptak.

- Hogyan született meg a Sztárcsinálókcímű rock-opera?

- Nehezen. Minden sokkal bonyolultabbés hosszadalmasabb volt, mint ahogygondoltuk. Á Sztárcsinálók közel ötszörakkora anyagi ráfordítást igényelt, mint azEvita. Sokszor úgy tűnt: nem lesz azegészből semmi. De a MűvelődésiMinisztérium ezúttal is jó partnernek bi-zonyult, s a KISZ KB és az Állami Ifjú-sági Bizottság is szívügyének tekintette aszínház sorsát. Az ő közvetítésükkel végülis sikerült megszereznünk a Pénzügy-minisztérium támogatását és az előadásiengedélyt. Garanciát vállalt értünk a győriTanács, és a Kisfaludy Színháznak issokat köszönhetünk. Írtuk a darabot, le-kötöttük a színészeket, és közben azt semtudtuk, színre kerül-e egyáltalán rock-operánk. Július elején tudtunk elő-szőrpróbálni, s 25-én már megtartottuk apremiert. A közreműködőknek viszonylagtisztességes nyári gázsit fizettünk, igaz, análunk szokásos nyári szín-házi munkasokszorosáért. De szívesen dolgoztak. Anagyjából azonos érdeklődésű emberekbőlnagyszerű közösség alakult ki. Mindenkiugyanazért a célért dolgozott, szintefanatikus hittel. Milyen további elképzeléseitek vannak? A színházunk így, ebben az »egy-

nyári" formában nem működhet tovább. Atársulatot már csak úgy tarthatjuk együtt,ha állandó tevékenységet biztosítunkszámára. Most már csak rendszeres,tudatos képzéssel és közösségi munkávalléphetünk előbbre. Új színház létesítésérevajmi kevés reményünk van, deelképzeléseinkhez megtaláltuk a modellt.Ahogy a győri Kisfaludy Színház otthontadott a Markó Iván vezette GyőriBalettnek, úgy szeretnénk mi is ön-állószekcióként csatlakozni valamelyikszínházi társulathoz. Természetesen meg-őriznénk önállóságunkat, s határozottanjárnánk tovább megkezdett utunkat. Kétdarabot játszanánk rendszeresen, egészenaddig, amíg van rá közönség. Ez a nyáripélda alapján évente legalább száz-százelőadást jelentene.

Ennek a színháznak a fővárosban van alegnagyobb vonzásköre. De mi mégsemcsak Budapesten akarnánk játszani.Gyakran járnánk az országot. Szín-házunkszéles tömegeket szeretne meg-mozgatni.A zene segítségével mindenki

könnyebben azonosulhatna a mondani-valóval. Tulajdonképpen jó értelembenvett népszínháznak is kellene lennünk.Sokat tanultunk már eddigi kudarcaink-hól is. A Minisztérium és az ifjúsági szer-vezetek keresik a lehető legjobb megol-dást. Türelmet kértek tőlünk. Bízunkbenne, hogy lesz állandó színházunk. Es ha mégsem?- Nem is tudom... Túl sokat áldoztunk

mi már ezért a színházért. Ha mégisnegatív döntés születne, bár őszinténszólva ezt nem hiszem, akkor is továbbküzdenénk. Sajnos, nagyon megy az idő.Most még pezsgés van a színház körül,mindenki akarja, segíti. De ha ez a pezs-gés abbamarad. .. Emlékszem, a PetőfiSzínház megszűnésével hosszú évekreháttérbe került a musical ügye. Á mikudarcunk az egész műfajt visszavetné.Pedig erre a műfajra szükség van. Igényli aközönség, és igénylik a színészek.Mindenesetre reménykedünk.

A Rock Színház további sorsának vár-ható alakulásáról, működésének lehető-ségeiről volt szó azon a beszélgetésen is,amelyen Müllner Jenőné, az ÁIB titkár-ságának nevelési osztályvezetője, Har-sányi László, a KISZ KB kulturális osz-tályának vezetője és Rigó László, a Mű-velődési Minisztérium színházi osztályá-nak vezetője vett részt. Véleményük szerint szükség van-e ma

Magyarországon Rock Színházra?Müllner Jenóné: Feltétlenül. Ez a fajta

színház segítené a fiatalok műsorválasz-tását, a kibővült szabad idő hasznosabb ésszínvonalasabb eltöltését. Kielégítené ze-nei igényeiket, s közben az egyéb szín-házi előadásokat is megkedveltetné velük.Egy ilyen típusú kezdeményezés fel-karolása ifjúságpolitikai szempontból isfontos. A Rock Színház a fiatalok szín-háza lehetne. A színház létét már önma-gában is igazolja a kísérleti időszakbanmutatkozó közönségsiker.

Harsányi László: A kérdésre egyszerű aválasz: igen. Ez a műfaj már régenmegérett arra, hogy hivatalosan is átlépjea korlátait. A mai populáris zene óriásinépszerűségnek örvend, a közönségigényli ezt a zenés műfajt. A fiatal művé-szek között sok olyan tehetséges, vállal-kozó kedvű ember akad, akik tenni akar-nak valamit, akik vállalják is a terheket.Nem nyújtják állandóan a tenyerüket,hanem először bizonyítanak, s csak az-után kérnek.

Rigó László: Á Rock Színházra szükségvan. Ekkora közönségigény alól nemvonhatja ki magát a színház. Most előszörjelentkezett egy olyan tehetségesalkotógárda, amelyik megfelelő művésziszínvonalú színházat tudna létrehozni.Vállalkozásuknak szűkebb színházi szak-mai szempontból is jelentősége volna. ARock Színház léte, formanyelve, esz-tétikuma visszahatna a hagyományoszenés színházakra. És amiről ritkán szok-tunk beszélni: nagyon is ráférne a magyarszínésztársadalomra, főleg a fiatalokra,egy olyan képzési forma, amelyneksegítségével sokoldalúbb, mozogni, tán-colni, énekelni, beszélni jobban tudó szí-nészek kerülnének ki a főiskoláról. ÁRock Színház létrejötte ezt is maga utánvonhatná.

- Miben látják a Sztárcsinálók értékeit,jelentőségét

Harsányi László: A nehéz körülményekellenére is színvonalas előadás született. Aszínészek lelkesedése, hite valósággalátragadt a nézőkre, s ettől vált forróhangulatúvá az általam látott két előadás.Régóta hiányoljuk már: hol van-nak abátor kezdemenyezések, az igaziáldozatvállalások ? Aki látta aSztárcsinálókat, az rátalálhatott.

Rigó László: A napi tizenkét-tizenötórai elképesztő munkával létrejött Sztár-

csinálók az Evitához képest határozottelőrelépést jelent. A meglepően érett, ki-munkált, biztos alapokon álló produkció-nak megvolt a gondolati-zenei íve, belsőritmusa. A rock-opera úgy vetette föl a maannyira fontos generációs problémákat,hogy közben kerülte az olcsó, közhelyesmegoldásokat, az ellentétek élezését, s ahangsúlyt a váltás természetességére he-lyezte. Elutasította a manipulációs törek-véseket, és határozottan kiállt az emberitisztaság, a morális értékek, a jó hagyo-mányőrzés mellett. Persze azért bizonyoshiányosságok is kiütköztek. Látszott, hogyez egy nagyon betanított, egyetlenprodukcióra összeállt társulat. Rájuk férne még a folyamatos és alapos képzés.Néhány figyelemre méltó színészi alakításmellett föltűnt egy tehetséges zenei ren-dező: Kovácsi János.

Müllner Jenőné : Az az érzésem, hogyegy példamutató színházi műhely jöttlétre. Igazolja azt, hogy ha valamit öröm-mel csinálunk, akkor saját magunkon istúl tudunk tenni. Jó lenne, ha a társulatúgy fejlődne, hogy a folyamatos, hagyo-mányos színházi munkarendben is meg-találná az örömét, megtartaná lelkesedé-sét. Ehhez kell segítséget adni nekik,

Létrejöhet-e a mai viszonyok között egyúj színház

Rigó László : Különös, hogy ebben anagyon szorító, nagy körültekintést éstervszerű munkát igénylő gazdasági éspénzügyi helyzetben megnőtt a színház-alapítási kedv. Véleményem szerint aszínházalapításhoz először is szándék ésjó koncepció kell. Ha ez megvan, akkortámogatni kell a szándékot. Szabolcs-Szatmár megye a nehéz gazdasági viszo-nyok között, jelentős központi támoga-tással létrehozta a nyíregyházi MóriczZsigmond Színházat. Sem az állami, sema társadalmi szervek nem vitatták ennek ajogosságát. A másik példa a Győri Balettesete. A. sok tehetséges fiatal mű-vészMarkó Iván vezetésével, rendkívülgyorsan kivívta magának a jogot, hogyegy színház önálló tagozataként működ-jön. Ebben az ötéves tervben megalakulta nyíregyházi színház, a veszprémigyermektagozat, a pécsi önálló bábtago-zat, a közeljövőben létrejön a zalaeger-szegi színház is, és kiterjesztett műkö-déssel önállósult a Játékszín.

- Mi lesz tehát a Rock Színházzal

Rigó László : Elméletileg három lehe-tőség között válogathatunk. Önálló szín-házat csak akkor hozhatnánk létre Buda-pesten, ha egy másik színházi társulat he-lyére költözne az együttes. Jelenlegugyanis nincs olyan üres színházépület,ahol játszhatnának. A Rock Színház nagylélegzetű vállalkozás, a kívánatosköltségvetést lehetetlen biztosítani szá-mára. Tehát új színházi alakulat létreho-zása irreális, ésszerűtlen lenne. Reáli-sabbnak tűnik több társadalmi és államiszerv közös összefogásával és támogatásá-val egyfajta befogadó színház kialakítása.A társulat például működhetne egy mű-velődési központban vagy egy már meg-lévő színházi alakulat tagozataként. Bár ahelyiséghiány itt is gondot jelentene. Aharmadik s egyben legcélszerűbb meg-oldás az lenne, ha a Rock Színház egyországos hatáskörű, több tagozatú buda-pesti színház fiókjaként működne, kicsit agyőri mintára. A társulat megtarthatnáönállóságát, megnőne a színészek bizton-ságérzete, lehetőség nyílna a harmoniku-sabb művészi kísérletező munkára, és azutánpótlásképzés is tervszerűbb lehetne.Természetesen a Rock Színház előadásait ahelynek megfelelően kellene kialakítani.Év közben kisebb, úgynevezett ka-maradarabokat játszhatnának, nyarantapedig egy-egy nagyobb produkcióval azország különböző szabadtéri színpadjainléphetnének fel. A Rock Színház tehát

részben utazószínház lenne. De előadá-sait szabad napokon például a fővárosiNagycirkuszban vagy az új Sportcsar-nokban is tarthatná. Most éppen ennek aharmadik lehetőségnek a megvalósításándolgozunk.

Harsányi László: Szívem szerint én is aharmadik lehetőségre szavaznék. Ugyan-akkor lelkiismeret-furdalásom is van. Fél-tem ezt a jelenleg még egymásban hinnitudó, de mivel tétlenségre vannakkárhoztatva, az idők folyamán lassan-lassan szét-eső lelkes, fiatal társulatot.Kicsit én is adósuknak érzem magam.Ők már bizonyítottak. A Sztárcsinálókat

még legalább száz alkalommal elő lehetneadni. Meg-vannak a díszletek, a jelmezek,megvan minden. A darab készen áll azújabb be-mutatóra. Tudom, hogy az újSportcsarnok, de mások is kötnénekvelük szerződést. Csak éppen a jogiszemély hiányzik. Éppen azért, amígnincs végleges megoldás, én nem vetnémel az átmeneti jellegű másodiklehetőséget sem. A KISZ szívesenvállalja a segítőtárs, a támogató szerepét.

Müllner Jenőné: Nekem is a harmadikváltozat tetszik a legjobban. De addig is,azt hiszem, semmi akadálya sincs, hogypéldául a Játékszín megbízza a társulatot aSztárcsinálók bemutatásával legalább né-hány előadás erejéig. Talán a színházak ismegértőek lennének, s elengednék szí-nészeiket erre a néhány fellépésre.

Rigó László: Pillanatnyilag a Játék-színnel, a Népszínházzal és másokkal istárgyalunk a mielőbbi végleges megoldásérdekében. De időpontot még nem tud-nék mondani...

Helyreigazítás

Az 1981. októberi számunk Verejtékesszórakoztatás című cikkében a szentendreiMukányi előadás szereplői között tévesenszerepelt Rátonyi Hajnalka neve. Aművésznő nem volt a produkciórésztvevője. A hibás köz-lésért elnézéstkérünk.

világszínházGEROLD LÁSZLÓ

Ványa bácsi

Harag György rendezéseaz Újvidéki Színházban

Különféle könyvekben nézem napok óta aCsehov-előadások fotóit. Csak a színészekszemeit látom. A tekinteteket jegyzemmeg, ezek vésődnek belém. HegedüsGyuláé, ahogy Sabelszkijként - azIvanovban - félrebillent fejjel, botra tá-maszkodva néz szemgolyóival feldúcoltmázsás szempillái alól. Varsányi Iréné,ahogy Anna Petrovnaként állát alsókarjárafektetve, a szeme alatti sötét árnyékfolytatásába mereng ugyanabból az 1923.évi vígszínházi Ivanovból. A többieké. Anővéreké. Gombaszögi Fridáé, VarsányiIréné, Fejes Terié, Mezei Máriáé, DaykaMargité, Kiss Manyié, Tolnay Klárié,Békés Ritáé, Ruttkai Éváé, Pap Éváé,Szásáké, Annáké, Jelenáké, Másáké és aférfiaké. A szemek bánatosak, révedezők,merengők, messzenézők, sehovánézők,szépek és fájdalmasak. Emberiek.

De csak szemek, melyekből hasztalanpróbálom megfejteni a Csehov-művekközeli és régebbi előadásait, milyenhangszerelésűek voltak, pasztell-szomo-rúak, fájdalmasan nosztalgikusak, hisz

térikusan elvágyódók, vagy másmilyenek.Hogy sikerül majd megfejtenie valaki-

nek az Újvidéki Színház Ványa bácsi-elő-adását, aki csak a fotókat nézi, anélkül,hogy élőben látta volna Harag Györgyrendezését - ötlik fel bennem. Mit mondVárady Hajnalka, Daróczi Zsuzsa, BicskeiIstván, Soltis Lajos, Pásthy Mátyás meg atöbbiek szeme? Elárulja-e Harag Csehov-rendezésének jellegét? Meglepődvetapasztalom, az újvidékiek Ványabácsijáról készült fényképeken szinteészre sem veszem a szemeket. A szemekhelyett a színpadkép ragad meg.

Ismét átlapozom, megvizsgálom a már -napok óta - forgatott különféle köny-vekben levő különféle Csehov-előadásokfotóit. Most kizárólag a színpadképekreösszpontosítok. Nem tudnak különös-képpen lekötni, valahogy sablonosak.Tisztes polgári szobabelsők vagy ha-gyományos csehovi kertek. Arra kellgondolni, ahogy a szemek nem árultak elsemmit a merengésen, a távolbanézésenkívül, ugyanúgy ezek a szoba- vagykertdíszletek sem vallhatnak a Csehov-művek megjelenítéseiről, arról, sikerült-ea Csehov elképzelte vígjátékként elját-szani őket. Egyszer csak, számomra ismeglepő módon, összekapcsolom a sze-meket és a díszletképeket. A lélek tükre-ként világító szemek az enyészet végte-lenbe futó perspektívátlanságát mutatják ;nem az okot, hanem a következményt -

a fonnyadást. A szabályos-pontosan meg-tervezett, de lélek nélküli színpadképek -néhány fénykép, festmény a falon, alattukkanapé, jobbról asztal néhány szék-kel,mindenütt rend, tisztaság . . . - pedigegyenesen bénítón hatnak. Itt csakmegtervezett, szigorúan szabályos életekélhetők szigorú szabályok szerint.Elképzelhetetlen a lazítás, pláne a komé-diázás, az az életforma, amely megmutatjaés magában rejti a pusztuláshoz, azenyészethez, a lebénuláshoz vezető elke-rülhetetlen utat. Ezért látható az elő-adásfotókon csak az eredmény, s nem ahozzá vezető folyamat is.

Harag György előadásainak színpad-képemerőben különbözik a Csehov-művekmegjelenítéseinek színpadképeitől.

A Három nővér sással övezett kertbentörténik, messziről a tó vize csillog, a ta-von át egy stég vezet valamerre, a játékszínhelye egyenetlen talajú, a néhányrétegnyi vastag szivacson - szinte lehe-tetlen járni rajta -, ezen a süppedő, mo-csaras talajon épül fel minden szükségesszobabelső és kinti helyszín.

A Cseresznyéskert - az eseménytelenségposványába szorultságának Három nővér-beli folytatása - a fehérbe öltözte-tettenyészet érzését teremti meg a vászonbabugyolált gyerekszobával vagy a - nemvirágzó, hanem pókhálós - fehérbe vontkerttel.

A Ványa bácsi előadásában (ismét,akárcsak a Cseresznyéskert esetében DoinaLevinta Bocaneti színpadképe) sem ahagyományos szobabelső- és kertdíszletjelenik meg Harag György Csehov-szín-padán.

Nincs az írói utasítás szerinti ebédlővagy szalon, mindössze egy-két bútor-darab jelzi a színhelyeket, amelyek nemzárt helyiségek. Csupán a szobasarkokatjelző oszlopok mutatják, hogy nemegyetlen végtelen tér a színpad, hanemmegannyi egymásba nyíló dobozra (ket-recre?) osztott világ - lehetetlen nem arragondolni, hogy a Csehov említettehuszonhat szobás házlabirintus adta az öt-letet a díszlet kiképzéséhez -, amelyben az„eltévedt életek" keresik egymást ésönmagukat. Feldúcolt világ ez (a szobákatjelző-határoló oszlopok nemcsak egyromos ház, sokkal inkább romos életektámasztékai!), amelyben nem jelent kö-vetkezetlenséget a tárgyak összevissza-sága, ahol természetszerű, hogy egymásmellett találhatók a különféle stílusú ésmegmunkálású bútordarabok, függő-lámpák, sőt ruhák is. S általában olyan

Csehov Ványa bácsija Harag György rendezésében (Újvidéki Színház)

rendetlenség ez, amely azt tükrözi, hogy azitt élőknek - a magát tudósnak gondoló,modorosan üres professzornak, azönmagában dosztojevszkiji vagy scho-penhaueri lehetőségeket hitt (vágyott?), deezeket megvalósítani képtelen vidékigazdálkodónak, az erdőtelepítés pót-cselekményébe menekülő vidéki orvos-nak, a szerelmüket rosszul megválasztottszépasszonynak és a csúnyácskaleánykának nincs türelmük mértékkel ésízléssel törődni. De nem a Csehov-művekjátszásának hagyománya szerintfonnyadoznak (karinthyasan hangzana:ványadoznak) a Ványa bácsi szereplői,hanem mert értelmetlenül élik az életüket.Harag színpadán nem kilométeres csendekjelzik, hogy nem történik sem-mi, hanemfelnőtt emberekhez méltatlan kamaszostréfák mutatják az enyészet folyamatát.Azt játsszák el, ahogy tönkremennek. Esahogy e koncepció kibontásánaktermészetes közege a szokványostól eltérő„rendetlen" színhely - a fotókon a szemekhelyett a színpadkép a főszereplő! -,ugyanúgy természetesek azok a már-márbohózati jelenetek is, amelyeket elsősorbanAsztrov doktor, Ványa bácsi és Tyeleginjátszanak el.

Amikor színültig telítődik tehetetlen-ségük pohara, akkor nem sóhajtoznak,hanem komédiázva vigadva-sírva -énekelni és táncolni kezdenek, ilyenkornem szomorkásan, hanem groteszkülhangzik fel a Vecsernyi zvon kezdetű dal.

Mikor Asztrovért jönnek, beteghezhívják, akkor szerszámosládaként csörgőorvosi táskáját félrebillent feje tarkójáraemeli, s groteszkül meghajol: elnézést,de...

Amikor az alig távozott Asztrovrólálmodozó Jelena fütyörészve hever anyugágyban, a nőbe gyerek módjáraszerelmes Ványa bácsi kismadárkéntrepdes körülötte: a kezét szárnynakhasználva „röpköd", miközben hol azegyik, hol a másik lábát emelgeti, an-gyalian elmosolyodik, s félrebillenti a fejét- egy pillanatra talán elhiszi, hogy boldog.

Miközben a Dadus hangos pi-pi kiál-tással hívogatja a csibéket, a hárommeglett férfi kisgyerekként négykézláb-raereszkedve tör be a színre, s tréfásszökellésekkel és hangos vakkantásokkalugrálják körül, támadják le a függő-ágybanüldögélő Jelenát, aki az első pillanatbanmegrémült a furcsa látványtól, majdráhangolódik a tréfára.

Míg a ház népét összekérető profesz

szorra várnak, Jelena és Szonya ruha-próbát tartanak, de hogy ez ne legyenpuszta unaloműzés vagy szokványos nőiidőtöltés, Ványa bácsi is beöltözik ésbillegeti magát a hatalmas állótükör előtt.

Hasonló ellenpontozó megoldás - szinteminden jelenet hangulati kontrapunktraépül ! -, amikor a nyugágyban heverészőJelena fölé hajolva, mögé, térdelve Ványaszerelmi vallomását mond-ja el, s miutánmindketten távoznak a színről, az eddigleselkedő-hallgatózó Tyelegin siet az üresnyugágy mögé és ismétli meg komikusanutánozva Ványa nagyjelenetét.

De komikus, ahogy az egész házatkínzó-egzecíroztató professzortól a ke-replő-unalmas Dadus szabadítja meg atöbbieket.

Akárcsak az a jelenet, amikor a véglegtávozó, elutazó professzor iskolásfüze-tekre emlékeztető sárga borítású köny-vének egy-egy példányával „tiszteli meg"

az ottmaradókat.Jelenetről jelenetre kimutathatók, le-

írhatók azok a megoldások, amelyek amegszokott Csehov-előadásokban elkép-zelhetetlenek lennének - a disztingvál-tanfinom és kimért Jelena mohón hajtogatja aborosflaskát -, de Harag György-nek azértelmetlenül élés folyamatát mutatókoncepciójába szervesen beletartoznak,akárcsak a szokatlan, esetleg zavarónak istűnő, de a szereplők véleményét,lelkiállapotát, érzéseit pontosan tükrözőbeszédtempó-módosítások. (Az erdőkhasznosságáról deklamáló Szonya úgymondja el a nyilván Asztrovtól hallottvéleményt, mint a felelő kisdiák a leckét.Kifejezve így szerelmes rajongását a férfiiránt és saját gyerekes ragaszkodását megkiszolgáltatottságát is. Vagy a járástérképét bemutató doktor a közönyhangjára vált át, amikor látja, hogy Jelenátegyáltalán nem érdekli, amit ő azöldfelületekről s az erdő állat-állományáról mond.)

Mintha Harag György rátalált volna aCsehov elképzelte vígjátéki stílusra. Ko-médiának, de fanyar, tragikomikusrahangszerelt komédiának játszatja a Ványabácsit.

Ez a közelítési forma teszi lehetővészámára, hogy megoldja a legtöbbszöregysíkúra sikeredő epizódszerepeket.Pásthy Mátyás Tyeleginje a tealeső ki-szolgáltatottságát egyesíti a pajtáskodóbelefeledkezéssel és gúnyos kívülállással.Hasonló szerepet kap Jordán Erzsé

bet Dadusa. Nagy Gellértné Kiss JúliaMarija Vasziljevnája szinte csak fizikai-lag, szó nélkül van jelen, de ahogy időn-ként végigvonul díszes ruhájában, hoszszúszipkáját magasra tartva, egy-egy fi-nomkodó mozdulattal, franciás ejtésűfélmondataival maga az ittfelejtett infan-tilizmus, a vakon élés jelképe.

Haragot, megszokhattuk eddigi ren-dezéseiből, a tudatos koncepció mellett apontos színészválasztás is dicséri.

Pataki László úgy jeleníti meg a pro-fesszort, hogy a hagyományos színjátszáseszközeivel él. A jellegzetes patakismozdulatok hozzák, körülhatárolják Sze-rebrjakovot. Remek alakítás.

Bicskei István szerepei alapján a ren-dező érezte, hogy a komikusra hangoltVánya bácsi koncepcióját rá lehet építeni.Valóban Bicskei hozza a szerepnek ezt adimenzióját, ellenállhatatlanul mókázik, sközben Ványa nyomorát is megmutat-ja,talán feleslegesen öregembereskedik,szükségtelenül csoszog, motyog olykor ésa harsányabb kitörései sem egészenhitelesek.

Soltis Lajosnak Asztrovként sikerült aszenvtelenségbe csúszó kiégettségeteljátszania, de a rendezői elképzelés sze-rint nem búbánatosra, hanem komikusangroteszkre formálva az orvost. Sze-repépítése külön tanulmányt érdemlő.

Várady Hajnalka Jelenaként eleintelátszólag nem találja helyét az együttes-ben, holott inkább arról lehet szó, hogyJelena nem találja a helyét a számára ide-gen emberek között. Amikor megígériSzonyának, hogy beszél az érdekébenAsztrovval, érezzük, a Ványa bácsi szépasszonya megtalálta a módot, hogy az őtmegillető foglalkozást űzze: elbűvöl-jönés játsszon a körülötte levőkkel. Eb-ben aszerepértelmezésben kap igazi el-lenpontozó hangsúlyt a jól adagolt ko-mikum.

A koncepció szempontjából leghálát-lanabb feladatot Daróczi Zsuzsa kaptaSzonyaként. Nemcsak Csehov, fiarag is alegtöbb megértést tanúsítja a szeren-csétlen lány iránt, akit azonban a szí-nésznő egyetlen pillanatra sem formáltbágyadtan érzelgősre. A szerep lehetősé-gein belül nagyszerűen villantotta felSzonyácska emberien groteszk, szánan-dóan komikus vonásait is.

A Ványa bácsival Harag György befe-jezte újvidéki ciklusát. A három elő-adásból sajátos Csehov-értelmezés éskorszerű szenzibilitású rendezői világ-képáll össze.

Amatőr színházi világfesztivál, Monaco, 1981

MÁTÉ LAJOS

Régi szemmel

Valamikor 1951-ben, egy kora januáridélelőttön, felújítópróba volt a NemzetiSzínházban Gorkij Jegor Bulicsovjából.Somlay Artúr változatlanul a címszerepetjátszotta, de sok élvonalbeli színésztgyengébbekkel váltottak fel.

A főpróbán Somlay egyre elégedet-lenebbül morgott, foghegyről végsza-vazott, hátat fordított a hozzá beszélő-nek.Majd egyszerre csak megállt, előrejött asúgólyukhoz és leszólt a szín-háznézőterén ülő vezetőségnek :

- Mi a fenének játsszuk ezt újra? Hogybebizonyítsuk, mennyit romlott a színháznégy év alatt?

„Szolid" eleganeia

Ez az élmény, melynek szem- és fültanújavoltam, jutott eszembe ez év augusztusvégén, Monacóban, amikor újabb estielőadásra készültem. Somlayt idézvetehettem volna fel a kérdést:

-- Azért rendezzük ezt a fesztivált, hogybebizonyítsuk, mennyit romlott az amatőrszínjátszás négy év alatt?

Az Amatőr Színházak NemzetköziSzövetségének (AITA/IATA) védnökségealatt ugyanis négyévenként rendezik megMonacóban az Amatőr Szín-házakVilágfesztiválját. Ezúttal - 1957 óta -hetedszer! A négy évvel ezelőtti-ről ugyankevés összevetésem van (néhány előadástláttam csak), de az ezt megelőzőről,--1973-ban - tudósítottam is a SZÍNHÁZolvasóit („Szabad" szín-házak fesztiválja -Monacóban. SZÍNIIÁZ, 1973/12.).

Akkor úgy hittem - s ma is úgy hiszem:joggal -, hogy az amatőr színházaknakezen a világfesztiválján a résztvevő húszegyüttes valóban tükrözte azamatőrszínjátszás akkori állapotát.

Tudtam, és tudomásul is vettem, hogyez a fesztivál kiegyensúlyozottabb, mint azavantgarde jellegű wroclawi vagy azifjúsági jellegű nancyi és palermói. Deéreztem, hogy a fesztivál „reprezentálni"

igyekezett „a világ ama-tőr színjátszását ésannak minden irányzatát". Valahogy olyanszéles skálán, mint ahogy a közönség isszéles skálán reprezentálta az amatőrszínház iránti

érdeklődést. Mellettem egy fehér se-lyemszmokingos, zsabóinges amerikai ült,mögöttem egy szakadt farmeros,mosdatlan holland hippi.

Most - 1981-ben - éppúgy hiányzott afehér selyemszmokingos amerikai, mint amosdatlan hippi. Szolid közönség töltöttemeg a Salle Garnier t és a két - eléggéalkalmatlan - szabadtéri színházat: a ForteAntoine-t és a Théâtre aux Étoiles-t.Tiszta, szolidan elegáns nyári öltönyök, anőkön egy-szerű esti, délutáni ruhák. Aszínpadon ugyanaz a mértéktartó „szolid"

elegancia, mint a nézőtéren...Nem érezhettem, hogy világszínházi

kirakatot látok. Nem hihettem, hogy itttalálom a mai amatőr színház mindenirányzatát: szegény vagy mezítlábasszínházat éppúgy, mint kegyetlent vagygazdagot! Inkább az volt az érzésem: egyszínházban szegény fesztivál szemlélőjelehetek. Noha a műsoron szereplőhuszonhárom előadásból csak tizenhatotsikerült megnéznem, nem hiszem, hogy akép a továbbiakban sokat változott volna.Talán a lengyelek A paradicsombadeportálva című szerkesztett játéka (TeatrScena 6) vagy a Kolumbiából ésZambiából érkező együttesekmódosíthattak valamit az összképen.

Nem hallgathatom el azt a gyanúmat,hogy az együtteseket küldő országokóvatos mérlegelés után választották ki azelőadásokat: a kis hercegség-be illik-e aküldendő prokukció? Ugyan-is többkülföldi tapasztalattal egyez-tetve semtudom elfogadni, hogy a világ amatőrszínjátszása ennyire elszürkült,sterilizálódott, érdektelenné vált volna.Noha erre mutató tendenciákattapasztaltam már az elmúlt két évbenOlaszországban és Belgiumban is.

1973-ban nagy lelkesedéssel üdvö-zöltem a bemutatók szakmai vitáit, a be-mutatókon kívüli kerekasztal-beszélge-téseket, stúdiómunkákat. Úgy éreztem,bekerültem az amatőr színjátszás világotösszefogó vérkeringésébe! Most ez a„körítés" is sokkal halványabb volt. Azelőadások értékelése lapos udva-riaskodásba, tapintatoskodásba, óvatos-kodásba fulladt.

Érdekes volt viszont az AITA/IATA 15.kongresszusának témája. A fesztiváltmegelőzve folyt le a szövetség hagyo-mányosan kétévenkénti kongresszusa. Akongresszus igyekszik mindig mun-kaprogramot is adni. Ezúttal a plenáris-ésszekcióülések négy kérdést tárgyaltak: azamatőr színházak társadalmi,

pedagógiai funkcióját, az amatőr szín-házés a hagyományok kapcsolatát, az amatőrszínház szórakoztató feladatát.

Ez utóbbi témához eleven hozzászólásvolt a fesztivál műsora. Látni való volt,hogy az itt bemutatkozó amatőr színházakfontosabbnak érzik a szórakoztató funkcióbetöltését, a színházi hagyományokőrzését, mint akár a pedagógiai, akár atársadalmi szerep vállalását. Köztudott,hogy a színház akkor vállal igazitársadalmi feladatot magára, ha vállalkoziküzenet közvetítésére, alkalmassá válikarra, hogy fórummá legyen.

Az általam látott tizenhat előadásbólösszesen három olyan produkciót találtam,amely vállalkozott erre a feladatra. A többiegyüttes inkább csak szórakoztató,színvonalasan esztétizáló előadás-ratörekedett. Ezek óvakodtak attól, hogymélyebb, társadalmi igényű mondanivalótfogalmazzanak meg. Meg-elégedtek a„míves", szép előadások létrehozásával, ésmég az egyén, az individuumpszichológiai problémáit is igyekeztekmessze elkerülni. Az individuálisproblémák kibontása, a pszichológiaihitelesség is abban a három elő-adásbanbukkant fel - vagy legalábbis jelezte azigényt -, amely társadalmilag fontoskérdéseket is tárgyalt. Pontosabban:ezekben az előadásokban is az egyéni,pszichológiai ábrázolás erősebb volt atársadalminál.

A színészi játék átgondoltsága, inten-zitása, szakmai tökéletessége viszont nemváltozott az elmúlt nyolc év alatt. Aszínjátszók nyolcvan-kilencven százalékátnézve az ember elhiszi, hogy igaz az akissé fellengzősnek ható megállapítás,miszerint hivatásos és amatőr színészközött csak annyi a különbség, hogy azutóbbi nem művészi tevékenységévelkeresi kenyerét. Az általam legkevésbékedvelt, leglaposabb, legkülsőségesebbprodukcióban is rangos, plasztikus,atmoszférateremtő, a drámai vi-szonylatokat kifejező, a szituációkat meg-elevenítő színészi munkával talákoztam.

Á rendezők (igen sok esetben maguk isszereplői előadásuknak) pontosak atérszervezésben, az atmoszférateremtésbenés jó játékmesternek bizonyulnak. Afranciák (meg a franciául beszélő svájciakés belgák), valamint az olaszok erősenőrzik a színházi hagyományt. Ez nem csupána színpadi produkciókból tűnt ki, hanembelőlük verbuválódtak a hagyományőrzőszínház szekcióvitájának résztvevői is.

Kit és hogyan érdekelneka társadalmi kérdések?

A színes bőrű maliak közéleti töltésű sza-tírája mellett az NSZK-ból, Hollandiá-bólés Finnországból érkezett olyan együttes,mely a fórumszínház eszméjénekigyekezett hódolni.

Az esseni T h e a t e r d e r J u g e n d PeterThomas Kopt' o d e r Zahl (Fej vagy írás)című egyfelvonásosával egy kissé „newleft"-es ízű tandrámát mutatott be.

Valahol Amerikában négy dokk-munkás meg akar leckéztetni egy szak-szervezeti funkcionáriust. A „Ieckézte-tés" túl jól s ikerült : megölték a funkcio-náriust. Most mind a négyen börtönbenülnek, nem sok reményük van arra, hogyelkerüljék a villamosszéket. Ha nem derülki, melyikük ölte meg a funkcionáriust,mind a négyükre kivégzés vár. Alegidősebb, Bull, azzal az öt-lettel áll elő,hogy húzzanak sorsot, ki vállalja magára agyilkosságot. A három ember nagynehezen rááll a sorshúzás-ra, csak Leftytiltakozik sokáig.

Már itt sejteni lehet, hogy a halál-sorsLeftyre jön ki. Igy is történik. De Leftynem fogadja el a feldobott pénz ítéletét.Újra feldobják az egydollárost. IsmétLefty írása jön ki.

Leftyre a sors tehát már kétszeresenrászavazott. Vita keletkezik Bull és Leftyközött. A. vita tettlegességgé fajul, Bulldulakodás közben - ugyancsak akaratlanul- megfojtja Leftyt. Meghalt tehát az, akita sors erre kijelölt . . De a „sors" másértelemben a többieket is kijelölte ahalálra. Most már nincs módjuk arra,hogy elkerüljék a villamos-széket.

Első pillanatra tetszetős dráma, itt-ottprogresszívnek is tűnik. De egy kisutánagondolás során kiderül, hogy blöff.Ennyit az ókori tanmesék is tudtak: senkinem kerülheti el a sorsát.

Mégis lett volna alkalom ebben azelőadásban némi társadalomábrázolásra éspszichologizálásra is. A rendező DorisPlewa - azonban nem tudott élnilehetőségeivel. Kihagyott minden igaziatmoszférateremtő eszközt, és ki-bontatlanul hagyta a szituációk nagyobbikrészét. Tehát: éppen azzal maradt adós,ami mégis üzenetközvetítővé tehettevolna az előadást: az erőteljes színészijátékkal.

A holland Maasrricht '46 nevű Toneel-groep (amatőr együttes) H ug o Clausszexuálpatológiai drámáját a V r i j d a g o t

mutatta be. V r i j d a g -p é n t e k . A péntek aklasszikus ókorban Vénusz napja volt ,

a keresztény kultúrában pedig az utolsóítéleté. A műsorfüzet előre megfogal-mazza az „üzenetet" : a dráma hőseVénusznak áldozott, de ez a péntek az ő„fekete" péntekje, utolsó ítélete lesz.

Egy középkorú férfi, Georges, péntekentér haza a börtönbő l, ahol másfél évetült, mert megerőszakolta saját lányát.Otthon természetesen új helyzeten talál :a felesége összeállt Erikkel, a voltbaráttal. Gyereket is szült neki. Ahazatérés pillanatában veszekedés támadGeorges és felesége, Jeanne között, Máraz első nagy veszekedés köz-ben Georgeshallucinálni kezd. Beállía Erik, a voltbarát. Újabb veszekedés. Újabbhallucinációk. Majd egy flashback(visszajátszás) bemutatja a megerőszako-lás történetét, melybő l kitűnik, hogy alány erőszakosabb volt apjánál. Georgesgyengesége okozta a bajt. Újra a jelen-ben: Georges megölni készül Jeanne ésErik közös gyermekét. De megijed sajátszándékától, nem teszi meg. Végezetülráerőszakolja Jeanne-ra és Erikre, hogy alakás emeleti szobájában újra egymáséilegyenek. Közben Georgeshallucinációiban átéli a fenti szeretkezést.De a lakás felső emeletén ezalatt nemtörtént semmi. Georges tehát újratévedett. A hiba őbenne van.

Az eredeti szövegből és a szituációkbólvalami olyasmi derülhet ki, hogy Georgesgyáva határozatlansága, ideg-gyengesége,kispolgári bizonytalankodása hozzamagára a bajt.

\ műsorfüzet szerint az előadás tele vanfeszültséggel, érdekes fordulatokkal.Ehelyett belép a színpadra egy érdekte-len, szürke ember sapkában. Ezt a sapkátegész előadás alatt a fején tartja. Nemveszi le evés, ivás, veszekedéssőt szeretkezés közben sem.

A hallucinációkat úgy oldotta meg arendező (Georges Meuwis), hogynyúlfarknyi zenét játszott be, majd ahallucinációk tartalmát adó szövegetgéphangon. Saját hallucinációit Georgesalakítója egy nyugdíj előtt álló művezetőnyugalmával vette tudomásul. Annyirasem volt zaklatott, mintha kedvencvendéglőjében kifogyott volna apacalpörkölt.

Ha csak ezt a két előadást láttam volna,a szórakoztató és hagyomány-őrzőprodukciókkal szemben, akkor áldozatuleshetnék egy olyan általánosításnak, hogymíg a szórakoztató, kommersz színházbővelkedik rendezői és színésziremeklésekben, addig a fórumszínházügyetlen rendezők és dilet

táns színjátszók kezén tönkresilányul.Ám a svédül beszélő finnek Teater

Gruppen N. N. N. elnevezésű együttese,Georg Malvius látomásos rendezésében,Büchner Woyzeckjével az ellenkezőjétbizonyította. Malvius, akit a magyaramatőrök jelentős része személyesen isismer, a színjátszás harmadik fajtájánakelkötelezett rendezője: elő-adásaitimprovizációkból a mozgás és a szó, azene és a világítás egyensúlyára építi.

Malv ius híven követi a darab büchneriszerkezetét, nem helyez át jeleneteket, deerőteljes húzásokkal tömörít A játékidő:hatvan perc.

Georg Malvius fiatalokkal dolgozik.Mégis minden önálló figura karakteresenjelenik meg. Nemcsak Woyzeek és Marie,hanem a Tamburmajor, a Kapitány, aDoktor is plasztikus, cizellált,feszültséget és atmoszférát teremtő szí-neszi munkát mutat.

Malvius végig feszültséget tart, erő-teljes színpadi hatásokkal él, és rendkívülgyors tempót diktál. Egyetlen jelenetbensem szöszmötöl. „Kegyetlen színházi"hatásokkal él, miközben valami furcsa,északias költészettel meg tudja teremteniaz előadás romantikus vonulatát.

A játék üres színpadon folyik, mely-nekhátterében ül az egyetlen zenész, aki holdobütésekkel biztosítja az erős drámaieffektusokat, hol Büchnerhez nem illő,mai jellegű , lágy gitárzenével teremti mega költői kontrasztokat! A játékban nemaktív szereplők a szín két oldalánelhelyezett lócán ülnek, s a több kisebbszerepet játszók ott cseréI-nek inget-kabátot egy-egy újabb szín-padifelbukkanáshoz.

Mi, magyarok nehezen tudunk sza-badulni a Stúdió K előadásának emlé-kétől. Egy angol rendező elemzése szerinta két előadás nagyon különböző,összevetése lehetetlen, de mindkételőadás egyaránt kitűnő!

Bizonyosan igaza van, mégis meg kellmondanom, hogy Fodor Tamásértelmezése nekem büchneribbnek tűnik,mint Malviusé. A különbség ugyan-iskoncepcionális. Értelmezésem szerintFodor rendezésében egyértelmű :Woyzeck és Marie a társadalom áldozata.A társadalmi erőszak képviselői aKapitány, a Doktor, a Tamburmajor, sőta boltos-korcsmáros is.

Malviusnál viszont Woyzeck és Marie isfelelős azért, ami velük történik.Woyzeck -- mintha a viktimológia meg-

testesítője lenne - maga hívja fejére asorsot. Marie pedig egyenesen kihívóanviselkedik: nem áldozata a férfiaknak,hanem csábítója. Malvius individuali-tásukban szemléli hőseit, és ezért a Ka-pitány, de elsősorban a Doktor mint-egy„privát" perverzióból, kéjsóvárságbólkegyetlenkedik.

Ebben a legjobb előadásban is, melykétségtelenül a fórumszínház szelle-miségét képviseli, erőteljesebb hang-súlytkap az egyén pszichológiája, mint atársadalmi erőszaké. Malviusék köz-vetítika büchneri üzenetet, de az individuumboncolása folytán, hangsúly-eltolódássalmódosítják is.

A konzervativizmus előretörése

Már-már úgy tűnik, hogy a fogyasztóitársadalomban működő amatőr színházaknem érzik a társadalom problémái-nakakkora súlyát, mint mi itt Közép-Kelet-Európában. Még akik szembefordulnak isa fennálló társadalommal, azok is inkábbpszichologizálnak, mint„szociologizálnak".

A kongresszus szekcióvitáiban is ki-tűnt, hogy erősödött egyfajta konzerva-tívabb szemlélet, mely az esztétikusszórakoztatás irányában igyekszik be-folyásolni az amatőrök színházát. Még atársadalmi funkciót vizsgáló szekcióban isvolt olyan erőteljes álláspont, mely a l' artpour 1' art művészi értéket előbbrevalónak tekintette a társadalmi értéknél.Az AITA/IATA jelenlegi elnökségeegységesen igyekszik a kor-szerűszínházeszményt előnyben részesíteni:nem amatőr és hivatásos, hanemfórumszínház és kommersz színház közötthúzza meg a határvonalat. Néhányanviszont - és éppen a házigazda Studio deMonaco irányítói - mereven az olyanamatőrség kizárólagosságát hirdetik,amely színvonalasan szórakoztat éselzárkózik a társadalmi kérdések elől.Nem kedvelik a félprofi, harmadik utas,avantgarde előadásokat. Ennek azelsősorban a szekcióvitákban kifejeződőálláspontnak minden bizonnyal hatása volta válogatások, meghívások mérlegelésénélis.

Ennek következtében a korábbiakkalellentétben, az idén inkább törekedtek aművészi és politikai kiegyensúlyozott-ságra, mint a színvonalra és az érde-kességre. A „harmadik világ" színját-szóinak megjelenése (Mali, Zambia) isinkább az UNESCO-program előttitisztelgés volt, mint igazi érdeklődés afejlődő országok társadalmi ügyei iránt.

SZŐDY SZILÁRD

Szürkeségés szakmai tudás

A jó értelemben vett amatőr törekvések -amelyek lényege, hogy ne a kőszínházmásolása legyen az ideál - kisebb hánya-dát jellemezték a Monacóban, a VII.Amatőrszínházi Világtalálkozón látottprodukcióknak. A nagyobb rész minthavalami színházpótló, nagyszínházat (ebbőlis a legkonvencionálisabbat) utánzófunkciót vállalt volna magára. Ezt a ten-denciát igazolja a hevenyészett statisztikais. Tizenhatból nyolc együttes klasszikus,illetve klasszikusnak számító drámát, hatkortárs drámát vagy legalábbis meg-formált színjátékszöveget mutatott be.Mindössze két együttes készítette maga azelőadás dramaturgiai vázát, illetve szö-vegkönyvét. Ha ezt a statisztikát kibőví-tem a műsorfüzet által jelzett, további hétprodukció adataival, az arány alig módo-sul. Kilenc - nyolc - hat a végső összeg-zésben. (Néhány szerző, a teljesség igényenélkül: Tirso de Molina, Ionesco,Ghelderode, Büchner, Sartre, Goldoni,Radicskov, Csehov.) A választott drámaianyag persze korántsem határozza meg aszínielőadás milyenségét. Csakhogy jelenesetben többnyire a drámák eljátszásáraszorítkozott az együttesek jó része, nemértelmezésére, újraformálására, gondolat-közvetítésére.

De még a legunalmasabb, legérdektele-nebb, legholtabb előadás is magas mester-ségbeli szintről tanúskodott mind a színé-szi játék, mind a technikai felkészültségtekintetében. Ritka kivételtől eltekintveminden színjátszó pontosan élt a szituá-cióban, még a realisztikus megközelítésű„alakítások" sem vesztették hitelüket.

Mesterségbeli tudás jellemezte a leg-expresszívebb stilizált játékmódot, azakrobatikus táncot és a kissé avítt natura-lizmust is. Szcenikai, térszervezési, szí-nészvezetési, akusztikai problémákkalnem küszködött egyetlen előadás sem.Rendezői tisztázatlanságokkal sem, leg-feljebb igénytelenséggel. Fontosnak tar-tom ennek hangsúlyozását, hiszen Ma-gyarországon a leggondolatgazdagabbrendezői törekvések csorbulnak kiszínpadképtelen, beszédhibás, színész-technikai minimumot nem ismerő szín-játszók miatt.

Tendeneiák

Két tendencia rajzolódott ki a fesztiválon.Az egyik pólus a jó értelemben vett ama-tőr színház, melynél az amatőr jelző bizo-nyos mértékig nem szociológiai, hanemesztétikai kategória. Ezen azokat a sajátszínházi törekvéseket értem, amelyek alétrehozók kollektív elgondolását, létét,gondolatait sugározzák egy sajátos formaieszköztár kialakulásával együtt. Ez azeszköztár nem jobb vagy rosszabb a tra-dicionálisnál, sőt sokszor tradicionáliselemeket is használ, hanem más. Ezek azegyüttesek és előadások mindig hordoztakés sugároztak társadalmi töltetet,gondolatot, lett légyen klasszikus drámavagy általuk kreált kanavász az alapanyag.Ide tartozott elsősorban a finnekWoyzeckje (Teater Gruppen N. N. N. -rendező: Georg Malvius), A kopasz énekes-nő, amelyet a svéd Wendelsberg's Teater-grupp adott elő Ingela Wennergren ren-dezésében és bizonyos mértékben a szlo-vákiai Z-Divadlo Zeleneč sajátos értel-mezésű Tirso de Molina Don Juanja. Amásik pólus számomra szintén pozitívtartalmú; az abszolút professzionista szín-ház, amit amatőrök csinálnak. Ilyen elő-adás csak egy volt a fesztiválon, de azmaradéktalan élményt nyújtott. A skót OldGrammairians, Amateur Dramatic Societyelőadásában Csehov Medvéje (rendező:George McQueen).

Hol jobb, hol gyengébb szinten, deérdektelen, üres, manírokkal teli színházatcsináltak a belgák (Ghelderode: Un soir depitié - Egy kellemetlen éjszaka), a japánok(Junji Kinoshita: A Tale of Hikoichi -Hikoichi meséje), az olaszok (Goldoni: LeMorbinose). Bizonyos mértékig az ausztriaiTheater im Werkraum Euripidész-Sartre:Trójai nőkje is ehhez a körhöz tartozott.Más-más szinten, de az egyként avítt,megkövült játékmódban osztozott aholland együttes (Hugo Claus : Vrijdag -Péntek) és az igen fontos társadalmiproblémákat feszegető kanadai társulat(Ted Galay: After Baba's funeral - A Babatemetése után). A nyugat-német előadásalapanyaga (Peter Thomas : Kopf oder zahl- Fej vagy írás) szintén gondolatébresztődráma. De az erőltetett realista játékstílustképtelenek voltak hitelesíteni, elsősorbana színészi kvalitások hiánya, másrészt arendezői sztereotipiák miatt.

A szórakoztató törekvések pozitívpéldája egy spanyol együttes fergetegesamerikai musical-film persziflázsa volt(En Pepitu Enamorat - Pepitu szerelmei) .

színháztörténetEzzel szemben a francia együttes és a dánszínház aranyos életképekből összerakott„népszínművekkel" kívánta szórakoztatni anagyérdeműt, kevésbé sikeresen. (Lesvilains - Jobbágyok - La Compagnie de LaMahoudiere, illetve KarinaGlostrup Amator Scene).

Előadások

Az én nemzedékem számára lonesco kétdarabja ( A kopasz énekesnő és A lecke) akorszerűség, a modern színjátszás lehe-tőségének csúcsát jelentette. Á svéd és asvájci társulat - más-más módon - iz-galmasnak, sokféle mondandót rejtőnek,de már klasszikusnak, sőt drámatörténe-tileg múltnak tekintette a darabokat. Atávolságtartást a svédek hiánytalanul éspontosan végigvitt némafilm-stilizációvalérték el, a svájciak clown-felfogással. Ásvéd előadás nem mozgásrendszerébenutalt a némafilmre (mint ahogy ez a leg-kézenfekvőbb lett volna), hanem a sze-replők maszkjaiban, öltöztetésében, a fel-iratok megjelenésében, a zenei utalás-rendszerben. Mr. Smith Ben Turpinként, atűzoltóparancsnok Chaplinként, Mr.Martin Ramon Novarróként jelent meg, anői szereplőket is a korabeli panopti-kumból választották ki. Feszültséggel teli,kitűnő ritmusú előadás volt. A távol-tartásvalamivel egyszerűbb módját találták mega svájciak a clownszerű figurákkal Aleckében. Ettől kissé felületesebb volt azelőadás, a morbiditás és a „fekete humor"

elsikkadt ebben az interpretációban.Az After Baba's funeralt - A Baba temetése

után - angol nyelvű kanadai társulatmutatta be. Az előadás nemcsakkonvencionális volt, stilizált realista dísz-letek között aprólékosan naturalista, kissészétesően egymás mellett, végszóramegéledő „alakításokkal", hanem zavaróanavítt játékmódú is. Es mégis egyre többetgondolkoztam rajta. A problematika,amelyet felvetett, izgalmas és élő. Egyszláv emigránsokból álló család jön összea „baba", a nagymama temetése után. Azelső és a második generáció sorsa, azóhaza emléke, a gyökerek utáni nosztalgia,a beilleszkedés problémái bontakoznak kia játék során. A szereplők saját akcentusúangolt beszéltek, hangsúlyosan,szándékoltan. Es lassan rájöttem, mi az,ami első benyomásra ellenszenvet, későbbelismerést váltott ki belőlem. Ezek azemberek azt a szín-házeszménytkonzerválták játékukban, amit otthon,utoljára láttak, ideálisnak véltek és tudtak.Nincs más mércéjük,

mint az, ami az óhazá(k)ban beléjük ivó-dott, ezt őrzik, konzerválják. Mint az elsőnem szakember által készített koloniálbútorok a barokkot, Igen - ez „koloniálszínház" volt.

A maliak Le mur Humainja (Az emberifal) kollektív alkotás. A kis afrikai tele-pülés a gyarmati sorból való kilábalás utánugyanazt a nyomorult életet éli, mintelőtte. A gyarmatosítók helyett saját újburzsoáziájuk elnyomása alá kerültek.Kitűnően karikírozott figurák játsszák afalu közösségét. A törzsfőnök és barátjaelőtt felvonuló falunépe egy-szerre derűtfakasztó és szívszorongató. Kitömött,felnagyítottan torz testek kavalkádja:dongaláb, puffadt has és hátsó-rész,görögdinnye nagyságú heresérv és amindezekhez tartozó karikírozottmozgásrendszer és tánc. Remek a beszéd-ritmus, az egymást üdvözlés szertartá-sainak koreográfiája. A „fentről jött"

vendég „gépkocsija": botra szerelt ke-rekek, kormánnyal, dudával. Az előadásegyik csúcsa: a vendég dadogó francianyelven mondott beszédét (közhelygyűj-teményét) a törzsi nyelvre fordítják, de atörzsi nyelven elmondottakat ugyanezen anyelven adja tovább a tolmács a ven-dégnek. Élő, izgalmas „agitka" színházvolt ez a javából.

Az olasz La nuova compagnia del teatroVeneto Goldoni: Le Morbinoséját adta előkét részben, kifogástalan, stílusosszcenírozással, pompás rokokó jelme-zekkel, több commedia dell' arte maszkanyíltszíni - ötletes és poentírozott - dísz-letváltásával, pontosan működő és de-koratív világításeffektusokkal. És hidegenhagyva a nézőt, érdektelenségével,semmitmondásával.

Szakmailag kitűnő volt a skót Medve is.Csakhogy ez már az első pillanatbanfelizzott. A stilizáltan groteszk színpad-képbe libben be balerinacipőben a filigránPopova. Tipegése, finomkodó kéz-ésfejtartása, artisztikus mozdulatai adtákmeg az előadás angyali komikumát. Lukaés Szmirnov reálisabb mozgásrendszeretartalmazott annyi groteszk bájt, hogystiláris egységben maradt a játék. Pontospoentírozás, ritmus, erőteljes váltásoksorozata volt az előadás. Az ősi komé-diapatronok is felfénylettek ebben azértelmezésben - mivel e patronok soha-sem a várt pillanatban robbantak. Egypillanatra sem váltak harsánnyá, túlzása-ik, karikírozottságuk a fanyarság ízeithordozta. Néha a tragikomikum mély-ségéig is eljutottak.

BÉCSY TAMÁS

Henrik Ibsen harcaa drámaisággal

Részlet egy nagyobb tanulmányból

Az 1879-ben írt Babaszoba (Nóra) címűdrámájának eseménymenete a következő:Nóra férjét, Helmer Torvaldot mostnevezték ki bankigazgatónak, s Lindéné,az asszony régi barátnője azért jönhozzájuk, hogy állást kérjen. Nóraelmondja neki, hogy férje évekkel eze-lőtt nagyon beteg volt, s csak egy dél-vidéki út segíthetett rajta. A pénzt őteremtette elő, Krogstad is megjelenik,hogy kényszerítse Nórát: eszközölje kiférjétől, hogy ne bocsássa cl abból abankból, melynek most lett az igazgató-ja. Kiderül: annak idején ő adott kölcsöntNórának. Kezest is kért, s Nóra az éppenakkor haldokló apja nevét hamisította akötelezvényre. Nóra többször megkísérli,hogy férjét rávegye, ne bocsássa elKrogstadot, de Helmer a felmondó leveletelküldi a szobalánnyal. Ezután Krogstadközli Nórával, hogy mindent megírtHelmernek egy levélben, amelyet bedob alevélszekrénybe. Nóra mókázással,játékkal stb. eléri, hogy férje csak egy napmúlva nyissa ki a levélszekrényt. Ekkorazonban Helmer elolvassa Krogstadlevelét, s Nórát kétszínűnek, hazugnak,elvetemültnek nevezi, mert a hamisításfeneketlen ocsmányságát elkövette. Akülvilág szemében úgy fognak élni, minteddig, de nem engedi Nórát agyerekekhez. A szobalány Krogstadújabb levelét hozza, amelyben - Lindénéhatására - visszaküldi a hamisítottaláírással ellátott kötelezvényt. Ezzel,Helmer szerint, elmúlt a veszedelem, smegbocsát feleségének. Nóra azonbanelszámol férjével, akiről kiderült, hogynem volt és nem is lehet igazi társa, sezért elhagyja otthonát.

Az 1896-ban, tizenhét évvel később írtJohn Gabriel Borkman eseménymeneteigen kevés. Ella meglátogatja ikertest-vérét, aki Borkmannak, a volt bank-igazgatónak a felesége. A volt bankársikkasztott, nyolc évig ült börtönben, skiszabadulása óta, öt év óta a fentiszobában él, nem mozdul ki onnan.Börtönbe kerülésekor Ella magához vetteBorkmanék fiát, Erhartot, s évekig őnevelte. A II. felvonás elején Frida Foldalzongorázik Borkmannak, majd el-

menetele után a lány apja érkezik. Bork-mannal évek óta tartó barátságuk mostszakad meg. Ella is fölkeresi, s megtudjuk,hogy régen szerették egymást. Akkoribanegy Hinkel nevű ügyvéd is szerelmes voltEllába. Hinkelnek módjában voltBorkmant bankigazgatóvá kineveztetni, decserébe Ellát kérte. Borkman hozzájárult, selvette ikertestvérét. Ella azonban nemment hozzá az ügyvédhez, aki bosszúbólbecsukatta Borkmant. Tudta ugyanis, hogyegy nagyobb vállalkozáshoz Borkmanelsikkasztotta a bank-betéteket. Ella neki iselmondja, most azért jött, hogymegbeszélje: Erhart mellette maradjonhaláláig, s akkor rá íratja vagyonát. EbbeBorkmanné, aki kihallgattabeszélgetésüket, nem egyezik bele, mert őarra nevelte fiát, hogy le-mossa a családrólazt a szégyenfoltot, amit Borkmansikkasztása okozott. Mind-egyikük aztszeretné, hogy Erhart melléje álljon, őttámogassa. Hivatják, döntsön ő. Erhartazonban a maga útját járja, szerelmes egyasszonyba, akivel elhatározták, hogyelutaznak, s Frida Foldalt is magukkalviszik. A mű végén Borkman, Ellátólkísérve, a kert egyik magas-latáraigyekszik fölkapaszkodni, és ott meghal.

A drámák eseménymenetének elmon-dásával sajnos terhelnünk kellett az ol-vasót. A legfontosabb tanulságok ugyan-is csak akkor rögzíthetők, ha az esemé-nyek legalább nagy vonásokban előttünkállanak.

Először is feltűnő - Ibsen művei-rőlbőven ismert -, hogy mindkét ese-ménymenet valamilyen régi tettre vagytettekre alapozódik. Ugyanakkor egyér-telmű, s ez a tanulság a sokkal fontosabbszámunkra, hogy a Babaszobaeseménymenete a dráma lényegéből alig-alig tár föl valamit; míg a John GabrielBorkman eseménysorának az elmondása -ha részleteiben nem is, de - alapjaibankinyilvánítja annak lényegét: egy halálaelőtt álló ember régi bűneit.

A régi tetten kívül azonban a Babaszo-bában megjelenik egy új is. A régi tettNóra hamisítása, az új Krogstad követe-lése. A második drámában lényeges új tettnincsen. Ami annak számít, pusztaesetlegesség: Ella sok-sok év óta mostlátogatja meg ikertestvérét és régi sze-relmesét.

Krogstad mostani fellépése valódiszituációt teremt, amelybe Nóra régi tetteis beépül. Követelésére Nóránakmindenkihez megváltozik a viszonya; régiviszonyrendszerei most már nem ha

ladhatnak az időben úgy, változatlan tar-talommal tovább, ahogyan eddig halad-hattak. Ella látogatása azonban nemteremt sem hármójuk, sem hármójuk ésErhart között új viszonyrendszereket.

A régebbi drámákban a szituációtmegteremtő mozzanatok a társadalmimozgásirányokból szükségszerűen kö-vetkeztek. Itt: egyedi esetekből, vélet-lenül. Véletlen, hogy Krogstad éppenannál a banknál dolgozik, ahová Helmertéppen most nevezték ki igazgató-nak. Ellalátogatása annak a következménye, hogyéppen most derült ki, halálosan beteg.(Ezért akarja Erhartot újból magáhozvenni.)

A drámai akciók alapjellemzője, hogyvalamelyik alak benső dinamizmusai ob-jektiválódnak egy másik alakhoz valóviszonyában. Vagyis valami akkor drámaiakció, ha az - Lukács György ter-minusával - emberek közötti megtörténés. Haegy drámai alak csak benső világát tárjaföl egy másiknak, de ez a közöttük levőviszonyon semmit sem változtat, nemminősíthető drámai akciónak. Még akkorsem, ha eme önfeltárás következtében azadott alak jellemét, viselkedését,gondolkodásmódját stb. jobban megértjük,vagy ha egyáltalán: ezáltal ismerjük meg.

A két régi tett egyéniségből fakadódinamizmusok következménye. Nóra férjeiránti szerelméből hamisítja a kötelez-vényt, naiv mivoltában, amely az élettörvényeit tartja igaznak és nem a büntetőtörvénykönyv törvényeit. Borkmant Ellaelhagyására is, a betétek elsikkasztására ishatalomvágya késztette, vagyis akcióibenső dinamizmusából eredtek.

Krogstad új követelése helyzetéből ésegyéniségéből fakad, s új sorokat indít el.Ezek közül az egyik be van építve azesemények menetébe, s ez az a folyamat,amelynek során Helmer végül megtudjaNóra hamisítását. Á másik folyamat nincsbeépítve az eseménymenetbe, s ezért nemnyilvánítja ki ennek elmondása a drámalényegét. Ez ugyan-is Nóra félelme ésennek következményei. Egyénisége miattnem a törvény erejétől, tette törvényeskövetkezményeitől fél, hanem attól, hogykiderül férje előtt a régi tett. „Nem, lehe-tetlen! - hogy ti. törvényes követ-kezményei legyenek (B. T,) - Hisz sze-retetből tettem." - mondja. A hamisítástIbsen sem tartja a jelen esetben bűnnek,noha persze megérzékelteti a törvényeskövetkezmények lehetőségét. Akötelezvény hamisítása lehet bűn is,

de lehet teljesen pozitív indítékból, ahelyzet kényszerének hatására bekövet-kezett cselekvés is. Nóra régi tettét Ibsenöt lépésben hozza a befogadó tudomására.Erre azért van szüksége, hogy közbenideje és módja legyen Nóraegyéniségének és a tett reá hárultkövetkezményeinek (önmagán ta-karékoskodott, nehéz alkalmi munkákatvállalt stb.) a bemutatására, amelyekbőlkiderül, a tett etikailag pozitív, s csaktörvényesen negatív. Ezzel persze bebi-zonyítja, hogy Nóra egyénisége pozitív.

Krogstad feltűnése nemcsak félelmetindít el Nórában, hanem szenvedést is, svoltaképp ez az a második folyamat,amelynek az eredménye a fontos. Aszenvedés tartalmilag a legősibb, s ered-ményében a legigazabban drámai folya-mat: a szenvedéseken keresztül, azokrévén eljutni a világ újraértelmezéséhez.Nóra az alapvető következtetést abbólvonja le, hogy míg Helmer Krogstadlevelének elolvasása után két-színűnek,hazugnak, elvetelmültnek nevezte őt, sfeneketlen ocsmányságnak mindazt, amittett, és a gyermekeket is el akarta vennitőle -- addig a kötelez-vény visszaküldéseután mindent meg-bocsát neki, mert„Hitves módjára szeretted férjedet".Helmer sohasem őt ítélte meg, hanemsaját helyzetét, s Nóra tetteit csak azehhez való viszonyban. Azonban ahhoz,hogy Nóra a maga számára a megfelelőkövetkeztetéseket levonhassa, két dologszükséges. Szenvednie kell, hogyegyéniségének mélyebb erői felszínretörhessenek, hogy ezek képessé tegyék avalóság mélyebb megismerésére; illetveHelmernek kell úgy viselkednie, hogynyilvánvalóvá váljon Nórához valóviszonyának a lényege. S ezt ítélheti megteljesen új nézőpontból Nóra. Eztermészetesen belső folyamat.

Ibsen többször mutatott meg egy-egymű lényeges részeként benső folyama-tokat; pl. Bernick konzul erkölcsi meg-javulásának belső folyamatát A társada-lom támaszaiban. A Nórában végbemenőbelső folyamat sokkal összetettebb. Egy-felől a világlátás megváltozásának tényeis, az ehhez elvezető út is bonyolultabb,mint az erkölcsi megjavulásé.

Ibsen természetesen nem magát a belsőfolyamatot ábrázolja; ezt ugyanis drá-mában nem lehetséges ábrázolni. Azokata külső mozzanatokat állítja elénk, ame-lyek a félelmet és szenvedést szükség-képpen kiváltják, és' azokat a megnyi-

latkozásokat, amelyek a bensőben alakulóúj világlátásnak a kibontakozásárautalnak. Csak két példát említünk.

Nóra, hogy megakadályozza régi tettéknek kiderülését, Rank doktorhoz akarsegítségért fordulni. Az orvos azonbanrájött, hogy hamarosan meghal, s ezértmost bevallja szerelmét. .Nóra erre meg-változtatja szándékát, s el sem mondjakérését. Ez is egyértelműen az egyéni-ségéből fakadó dinamizmus, amely a ket-tejük között levő viszonyban való meg-történés, s így drámai akció. Rank ez-után ezt kérdezi: „ D e talán menjek el -örökre?" Nóra, férjére hivatkozva,marasztalja, s hozzáteszi: ,,Ó, én mindigroppant örülök, ha látom." Rank meg-jegyzi: „Néha úgy hittem, hogy velemcsaknem ugyanolyan szívesen van, mint:Helmerrel." Nóra erre következő válaszamég a mostani helyzetre is utal, deelőkészíti a mélyben alakuló új világ-látás egyik részeredményének a felszín-retörését is: „Látja, egyeseket szeretünk,másokkal pedig csaknem ugyanolyszívesen vagyunk." Rank jelentéktelen„Igaz, igaz" körbevetése után az újviláglátás egyik részeredménye bukkanföl: "Odahaza természetesen főképpapusért rajongtam. De mindig repestem,valahányszor lesurranhattam a cseléd-szobába, ott sosem, pirongattak, s össze-hordtak hetet-havat." Az új világlátáscsak akkor következhet be, ha apja irántirajongását is áttöri, s igy felfedezheti:apja éppúgy csak játékbubának tekintette,ahogyan a férje. S ennek alakulásajelenik meg az idézett mondatban.

A másik példa. ;Amikor Nóra mársemmiben sem bízik, csodában remény-kedik. Kéri Lindénét, hogy esetlegeshalála (öngyilkossága) után tanúsítsa:senki sem tudott a hamisításról. Zak-latottsága is hozzájárul, hogy Lindénénem. érti, mit akar. Erre reagál így Nóra:„Hogyan is érthetnéd? Hisz most jön acsoda." A mű végén derül ki, miregondolt. Itt mondja ki, nem szereti márHelmert, s erre akkor jött rá: „Az este,amikor a csoda elmaradt, amikor kitűnt,hogy nem az vagy, akinek képzeltelek." Aszenvedéseken keresztül, az érzelmekbenzajló folyamati már előre érezteti vele,hogy férje nem az, akinek képzeli, demég mindig reméli, hogy mégis olyan.Ezért vár tőle valamit, de ezt már ekkorcsodának minősíti. [lel--mermegnyilatkozásai azután a tudatosságszintjére hozzák, most már láttatják veleHelmer egyéniségének milyen-

ségét, s ő le is vonja a következtetéseket.Látható, nem igazolható minden eset-

ben az az Ibsennel kapcsolatos gyakorimegállapítás, miszerint nála minden meg-történt már, amikor a cselekmény megin-dul. Ez nem igazolható sem a Baba-szobában, sem A társadalom támaszaiban.

Egyértelműen így van azonban a JohnGabriel Borkmanban.

Ella feltűnése semmiféle új folyamatotnem indít el, sem önmagában, semBorkmannéban, sem Borkmanban.Mindegyikük csak azokat az érzelmeket,indulatokat, eseményeket és azok értéke-lését mondja ki, amelyek sok-sok év ótabennük élnek. Ella megjelenése elindít-hatná az Erhartért folyó „harcot". Azon-ban, amit mindhárman várnak, hogy ti.Erhart melléjük álljon, eleve reménytelenés kilátástalan. Ilyen egyfelől a dol-goknak az életben levő rendjéből kö-vetkezően - a fiú a saját útját járja, nemszüleiét --; másfelől Erhart szerelme miattis. Ha mégis erről a „harcról" lenne szó,csak Erhartban indíthatna el újfolyamatot, ám ekkor a mű egészenmásról szólna. Ella tehát sem szán-dékában, sem szándék nélkül, vagyis csakeredményében, nem indít el új viszony-változásokat. Mindez azt is jelenti, hogya szituációt kizárólag a régen megtörténtesemények létesítették, s most nincssemmi, ami azokat aktualizálná, és olyanmozzanat lenne, ami a régi szituációt amost kialakulónak a részévé tenné, mintamit például Krogstad mos-tanikövetelése tesz a Nóra körüli régiszituációval. Másodszor azt is jelenti,hogy nem indul el olyan új esemény-sor,ami valódi drámát hordozhatna. Mostugyanis nem derül ki más, mint a háromember régi kapcsolata, és a már akkorkialakult viszonyrendszereik.Ugyanakkor - és alapvetően lényeges! -mindezeket csak a befogadó ismeri megmost; a darab szereplői minden mostelőkerült mozzanatot régóta tud-nak. Ittezért nincs igazi drámai akció, hiszencsak a régi szituáció összetevő elemeiderülnek ki, és ezek is csak a befogadószámára. Drámai akciók csak akkorlennének lehetségesek, ha az alakokvalamelyike most tudna meg vala-melyrégi tényt vagy tettet, s ezáltal változnameg most a másikhoz való viszonya.

A legfontosabb mindebből, hogy a Ba-

baszobában másról van szó, mint amit azelőttünk lezajló eseménysorok elsősorbanhordoznak, a John Gabriel Bork

manban pedig nem, az események itt csaka régi tetteket nyilvánítják ki a be-fogadószámára.

A Babaszoba drámai szituációjának ki-alakulásában lényeges szerepe vanHelmer tartalmainak. Ez azzal isigazolható, hogy Nórát nem a hamisítástörvényes következményei érdeklik ésizgatják, s a dráma sem ezzelfoglalkozik. Ezért Helmer nézeteijárulnak hozzá a szituációkialakulásához, s nem a törvény fenyegetőereje. Milyenek Helmer nézetei?

elmer Nórát a feleség szociológiaistátuszából nézi és ítéli meg, s azok-ra acselekvésekre van szüksége, amelyek afeleség szociológiai státuszából fakad-nak.

A szociológiai státusz fogalma első-sorban a társadalmi munkamegosztásbanelfoglalt helyet jelenti. Minden. stá-tuszhoz hozzárendelődnek cselekvés- ésviselkedéssorok, értékrendszerek, de jo-gok is. A kapitalista társadalomban ki-alakulnak intézmények is, amelyek funk-ciókat hoznak létre. Ezekhez a funkciók-hoz éppúgy hozzárendelődnek cselekvés-és viselkedéssorok, valamint értékrend-szerek, mint a foglalkozásokhoz. A kapi-talista társadalom, a kispolgári világszemlélet a családot is intézménnyé avatja,amelyben létrejön a férj, a feleség, vala-mint az apa, az anya és a gyermek funk-ciója. Ezek a társadalmi munkamegosz-tásban elfoglalt helyhez is hasonlóak,hiszen ebben az intézményesített szer-kezetben más foglalkozása van az apának- a pénzkeresés -, mint a feleség-nek. Azövé az otthoni teendők ellátása vagyirányítása, s a férj minden tekintetbenvaló kiszolgálása, eszméit, gondolatait,ízlését és szexuális vágyait tekintveegyaránt. Az anya, a feleség, miként agyermek, az apától anyagilag is függ.Akár a foglalkozásoknak, akár afunkcióknak a cselekvés- és viselke-désrendszerei a foglalkozásból és afunkcióból nőnek ki, s így ezeknek semmikapcsolatuk és közük nincs a foglalko-zást űző vagy a funkcióban levő egyedszemélyiségéhez; vagyis azok nem az ille-tő személyiségéből kinövő cselekvések,viselkedések és tettek. A feleségnek ak-kor is a házimunka vagy felügyelet adolga, ha erre semmi benső indíttatásanincsen. A gyerekek nevelése is elsősor-ban az ő dolgához tartozik, miként a férjvágyainak, gondolatainak a kiszol-gálása, még akkor is, ha a nevelésre vagyférje ízlésének, gondolatainak ki-szolgálására személyisége nem alkalmas,ha vágyai kielégítésére ő maga nem érez

vágyakat. Egy bankigazgató funkciójáhoza tisztesség, a megtámadhatatlan be-csületesség tartozik. Az már a státusszaljáró szerep problémaköre, hogy mindenesetben és mindenkivel szemben megakarja tartani főnöki mivoltát; vagyis hogybeosztottai egyikével sem akar személyeskapcsolatot létesíteni.

Nóra körül Helmer ezen, státuszaiból ésszerepéből fakadó nézetei építenek kiolyan erőteret, amely a szituáció ki-alakulásához és a benső folyamat lebo-nyolódásához elengedhetetlenül szüksé-ges. Helmernek vannak akciói, ám ezeknem egyéniségéből, hanem státuszaibólfakadnak. Egyénisége alapján esetleg mégelnézné, hogy Krogstad egyszer megté-vedt, de bankigazgatói státusza és főnökiszerepe nem tűri, hogy folyton éshangosan tegezze. Ezért státuszából ésszerepéből fakadó akciója, hogy elküldi afelmondólevelet. Mivel Nórához a feleség-státusz törvényeinek megtartása vagymegszegése alapján viszonyul, azon tetteittartja pozitívaknak, amelyek ebbőlerednek, s azokat ítéli el, amelyek Nóraszemélyiségéből fakadnak. Nórának sze-rinte az a dolga, hogy szórakoztassa férjét,szexuális vágyait akkor elégítse ki, amikorő csak akarja: „Mi az? Ugratsz, kicsiNóra? Nem akarsz? nem akarsz? Tánmégis a férjed vagyok!" - mondja amulatságból való hazatérés után. A hami-sítás esetében sem Nóra tettének szemé-lyiségéből eredő oka érdekli, hanem, hogysaját bankigazgatói és férji státuszátmennyiben érintik ezek, s Nóra mennyi-ben szegte meg a feleség-státusz tör-vényeit. Ezen törvényszerűség alapjánvenné el Nórától a gyermekeket.Ugyancsak státuszból fakad, hogy a kö-vetkező pillanatban felmenti Nórát, mertbankigazgatói státuszát már semmi ve-szély nem fenyegeti. A felmentésben afeleség-státuszt említi: „Hitves módjáraszeretted férjedet." Mindez mutatja, hogybenső világát teljesen átjárták astátusztörvények. Akcióiban természe-tesen éppen ezért társadalmi tartalmaknyilvánulnak meg, hiszen a státusz ésegyéniség egymáshoz nem illő volta ekkormár lényeges társadalmi probléma.

A drámában tehát nem a régi tett-ről, akötelezvényhamisításról van szó. Többen -talán G. B. Shaw nyomán - azért tartjákIbsent az első modern drámaírónak s ezt adrámát az első modern drámának, mertlegfontosabb akciója már apró tettekértékeléséből, az értékelés alapjánkövetkezik be.

Bármiféle drámaélet vagy dramaturgiatörvényszerűségei szerint teljes képtelen-ség, hogy alapvetően döntő drámai akcióezzel kezdődjön: „Ülj le, Torvald, megkell beszélnünk dolgainkat." Ter-mészetesen nem a „megbeszélés" drámaiképtelensége kezdődik, hanem „Most el-számolunk, Torvald", vagyis az elszámo-lás nagyon is drámai momentuma. Amegírt jelenetben sem „megbeszélés" zaj-ik, Nóra ott is elszámol férjével.

Méghozzá saját feleség-státusza elle-nében, s úgy, hogy Helmer sok régi tettétés a hozzá való viszonyát érté-keli. Azelszámolásra azért van szükség, mert Nóraaz elmúlt napok szenvedései során rájött,hogy őt apja és férje játék-babánaktekintette, vagyis státuszának törvényeialapján kezelte. Ezért „...most beszélünkelőször komolyan komoly dolgokról";„sohasem ültünk össze, hogy kibogozzunkvalamit"; „Te sosem értet-tél meg engem.- Rosszul bántatok velem, Torvald.Először apus, aztán te."; „Sosemszerettetek. Csak örültetek, hogybabusgathattok"; az apja előtt eltitkolta avéleményét, itt pedig „csupán a te ízléseddöntött s magam is ehhez az ízléshezigazodtam"; „igazi koldusként éltem nálad- a betevő falatért. A mókázás fizetségéért,Torvald."; „A ti lelketeken szárad, hogysemmi sem lett belőlem."

Mindebből egyrételmű, hogy értékel, ésebben a feleség-státusz jelenik meg;vagyis az, hogy őt férje ennek betöltésérekényszerítette, s egyáltalán nem érdekelteegyénisége. Mondataiban benne van astátusz kialakulásának egyik lényeges oka,a metaforikus értelmű „mókázás"fizetsége, a betevő falat.

A dráma arról szól, hogy Nóra mi-kéntés hogyan jut el odáig, hogy státusza ellenegyénisége alapján fellázadjon. Azelőtérben a hamisítás problémaköre áll, acselekményetapok a régi tettet hozzákfelszínre, de a mű nem erről szól. Így adráma lényege szerint kettősséget hordoz.

Nincs azonban semmiféle kettősség aJohn Gabriel Borkmanban. Mivel a régidolgokat is csak a befogadó tudja megmost, mivel tehát csak megismerésük azúj dolog, s csak kiderülnek, feltárulnak arégi esetek, nincs is itt semmi-féle drámaiakció. Tekintve, hogy a dialógusok nemváltoztatnak rég kialakult viszonyaikon,azok csak önfeltárások, önvallomások, sígy nem drámaiak. A dialógusokbólpersze nemcsak a régi eseményeketismerjük meg, ha-

nem az alakok egyénisége is feltárul;Ibsen természetesen itt is kitűnően megírtalakokat állít elénk. A drámaiságot, vagyannak látszatát, az igazi drámaimozzanatok kísérőjelensége, a feszültségteremti meg. Ez azonban nem akciókból,hanem mesterségesen, írói cselfogásokbólalakul ki; abból ti., hogy a befogadóapránként tudja meg, mi történt régen, s avisszatartottság eredményez feszültséget.Éppen úgy, mintha a Babaszobában csakNóra kötelezvény-hamisításáról lenne szó.

Jellemző, hogy az új folyamat hiányamiatt olyan mozzanat sem válik drámaiakcióvá, amely pedig alakilag teljesen az;Foldal és Borkman barátságának meg-szakadása mégsem drámai akció, mertnem következik semmiből és nem ered-ményez semmit. Csak jelzi a halála előttálló ember benső világát.

A téma így egyértelműen epikus. AlmásiMiklós írja a darabról: „Érdekes, hogyIbsent Borkman személyében nem a bukáskörülményei, hanem a lelki reflexek, amegmaradt és tehetetlenség-re ítélttevékenységi indítékok érdeklik." LukácsGyörgy is ezt jegyzi meg: ,,... Solness,Borkman, Almers (Kis Eyolf) és Rubeksorsában az életük felett álló két hatalomteszi egymást problematikussá.Feláldozzák az életüket valaminek, ésaztán megkérdezik : érdemes volt-e ezértfeláldozni azt?" Akár ebből a szemszögbőlértelmezzük a művet, akár abból, hogybenne egy társadalmilag rég halott emberbiológiai halálának előzményeit, annakpszichológiai alakulását látjuk,mindenképpen kiderül, hogy a téma epikaiés nem drámai. A lelki reflexek, azindítékok éppen annyira merőben bensőrezdülések, mint az arra a kérdésre adottválasz, hogy érdemes volt-e feláldozni azéletet, vagy amennyire a halál előttipszichikus folyamatok. Ezek ugyanis nemjelenhet-nek meg emberek közöttiviszonyban való megtörténésekként,hanem csak a benső világban, aminekhiteles rajza csak epikus műbenlehetséges.

Henrik Ibsen művei között több olyattalálunk, amelyekben a dráma művemé-nek törvényszerűségei közül jóformáncsak a másodlagosak jelennek meg. Ennekmajdnem kizárólagos oka a téma epikaivolta. Ha az eredendően epikai témákmégis dialógusokban létező világbanprezentálódnak, a megjelenő téma és azalakok jelleme nem bontakoztatható kiigazán. Ha ugyanis a dráma egész világadialógusokban jelenhet

csak meg, akkor csak az a téma fejlődhetki, amely dialógusokban bontakozhat ki,Azonban ha a téma csak benső folyamat,vagy ha olyan egyéniség a hordozója,amely csak „kisugárzásában", a körülöttekialakult „aurában" jelenik megvalójában mint például Hedda Gableré -,akkor a téma nem bontakozhat ki igazáncsak dialógusokban, vagyis drámaivilágban.

A téma és a drámaiság problémájajelenik meg a Solness épitőmesterben is(1892). Valódi drámai szituáció itt sincs.Hilda megjelenése csak Solness és az őközötti viszonyban létesít szituációt, nohaitt sem egyértelműen. A mű többi alakja akettejük közötti szituáción kívül marad,Némiképp, egyszer, vala-hogyanérintkezik ezzel Ragnar Brovik, azáltal,hogy Solness, Hilda hatására, jóváhagyjatervrajzait.

A téma itt is, minta John Gabriel Bork-manban egy öreg férfi fizikai, biológiaihalálának előzményei. Ennek lényege pe-dig - éppúgy, mint abban a műben -annyira bensőséges, és annyira csak ahalála előtt álló ember saját ügye, hogyegyes etapjait emberek közötti megtör-ténésekké alig-alig lehet átfordítani.

A téma epikai volta abból is látszik,hogy Hilda megjelenése még közöttük iscsak látszólag alakít ki új viszonyrend-szert. Hilda már tíz éve, a lysangeritemplom tornyának fölépítése és megko-szorúzása óta ugyanolyan viszonyban vanSolness-szel, mint most. Solness pedigmár teljesen kész az ilyen jellegűtalálkozásra. Igy viszonyuk nem most-és-szükségszerűen kialakuló, hanem a régenkialakult csak most realizálódik. Ateljesen új viszony Solness és új házánaktornya között alakul ki. Ez azonban csakepikai viszony, hiszen a drámaiakkölcsönösek; a toronynak őhozzá nem lehetviszonya. Drámaivá legfeljebbszimbolikus jelentései avatják.

Á mű pusztán ennyi eseménymozza-natból áll: Hilda megérkezik, és Solnessiránti imádata-csodálata ráveszi azépítőmestert, hogy maga vigye a koszorútúj háza tornyának tetejére, ahonnanleszédül és meghal. Vagyis ezen esemé-nyek mögött is folyamat húzódik. EztHilda megjelenése indítja cl, és a torony-ból való lezuhanással végződik; tehátSolness bensejében zajlik le. Ez pedig: ahalál előtti eufória kialakulása párhu-zamosan azzal, amely könnyen megold-hatónak látszóvá teszi önmaga előtt atoronyba való - fizikai! -- felmenetelt. Eza kettős jellegű folyamat akadály- .

talanul halad, semmi olyan erő nincs,amely kérdésessé tehetné, hogy fölmen-jen-e a toronyba. Drámában ezt a fo-lyamatot sem lehet ábrázolni, s ezért amúlt eseményeinek elősorolásában objek-tiválódik, pontosabban az elmondás kon-notációjában.

Ennek a történetnek csak akkor vanértelme, ha a torony és az oda valófölmenetelre késztető ok és maga a föl-menetel is szimbolikus. A torony szimbo-likus jelentése csak a Hilda és Solnessközötti viszonyban, az ő számukrajelenik meg; a mű többi alakjánakszámára a torony csak tárgyitényszerűségében létezik. Ennek az azoka, hogy a mű témája Solness és Hildabensejében van, s az eseménymenet ezekobjektivációja. Hilda és Solness valaminta befogadó - számára a toronynak többszimbolikus jelentése alakul ki: amúltban el-végzett nagy tetteket jelenti, amerészséget, a nagyságot és dicsőséget;továbbá azt a veszélyt, amit a „csak azértis" tettek jelentenek; még továbbá az ifjú-ságnak semmi másra, mint saját vágyaikielégítésére törő dinamizmusát, illetvemagát a halált stb. stb. Azonban akár-milyen gazdag és sokrétű a torony jelen-tése kettejük viszonyában, nem hordozza atéma lényeges oldalát: az öregedő férfihalála előtti benső folyamatait és azifjúságnak azt az erejét, hogy halálbaküldi az idősebb generációt. Solness ben-seje csak „rátapad" a toronyra; az utóbbijelentés pedig csak szubjektív vélekedés.Ugyanis sohasem az ifjú generáció küldihalálba az időset, hanem a természetszükségszerű törvényei.

Ahhoz, hogy a halál előtti benső folya-matokból lényeges műalkotás - noha nemegyértelműen dráma - jöjjön létre, azkell, hogy ez a két ember nagy, jelentősszemélyiség legyen.

jelentőségüknek, súlyuknak a meg.

alkotása - vagy megmutatása - semmi-képp nem lehetséges az adott téma miattdrámai akciókon keresztül. Igy azegyéniségek jelentős mivoltának a felépí-tése is és megmutatása is a múltbeliesemények elősorolásának mikéntjében,valamint belső világaik feltárása általlehetséges. Hadd utaljunk ismét arra,hogy akár a múlt elmondása, akár a bensőfeltárása csak akkor drámai, haviszonyban történik meg, és viszony-változást eredményez. Itt nem ez törté-nik, hiszen Hilda és Solness között -noha különböző okok miatt, de - márrégen létrejött ez a viszony, s nem is

változik, csak épp a kimondásban reali-zálódik.

Hilda elmondja, mit váltott ki belőle atíz évvel ezelőtti találkozás. Solnessakkor futó hangulatból megcsókolta, s aztígérte, hogy hercegnője lesz, ha fel-nő, éskirályságot kap tőle. Hilda mind-eztegyértelműen komolyan vette, tíz éven áthordozta magában, s most azért jött:„Mert a királyságomat akarom. Ahatáridő letelt." Solness voltaképp nememlékszik a tíz év előtti esetre, és Hildárais csak halványan. Később azonban úgytűnik neki, hogy mindenre pontosanemlékszik, hogy mindez benne is igy éltazóta. Ám ennek kizárólag az az oka,hogy ő ilyen találkozásra - vagyis ahalálra - benső világában elég régótakészen áll. Kajával, a könyvelőnővel valókapcsolata is azért jött létre, mert Solnesskészen áll az olyan kapcsolatra, amelybenaz ifjúság a maga követelésével a halálbataszítja. A. kapcsolat voltaképp azért nemrealizálódott igazán, mert Kaja nem voltkészen arra, hogy azt nyújtsa, amit Hilda:a halál előtti eufória kialakítását.

Látható, hogy Hilda egészen máskéntértelmezte a tíz évvel ezelőtti találkozást,mint Solness, s ennek az értéke-lésnekköszönhető, hogy most megérkezett.

Maga az értékelés is, az is, hogy tízévig készült és várt a találkozásra -vagyis arra, hogy az értékelés valóraváljon -, Hilda jellembeli, egyéniségbelinagyságát van hivatva megmutatni.Azonban ha csak egy kicsit is belegon-dolunk, azonnal előtűnik: patologikuseset ez; maga az értékelés is, a tíz évnyivárakozás és készülődés, de az ezekalapján való ideérkezés is. A patológiadrámai jelentőségét természetesen márLukács György észrevette: „A patológia adrámaiatlan emberek és helyzetekdrámaivá tevésének egyetlen lehetősége.Ez adhatja csak meg nekik azt akoncentráltságát a cselekvésnek, azt azintenzitását az érzéseknek, amely a tettetés a helyzetet szimbolikussá, az alakokata közönségesből, a mindennapibólkiemelkedővé teszi." Ugyanakkorazonban maga az előzmény, a tízévnyivárakozás és készülődés egyértelműenepikus. Épp ez a várakozás, az epikaifolyamat válik patologikus jellegűvé, s ezbiztosítja, hogy Hilda megérkezéselegalább látszólag drámai folyamatot in-dítson el.

Solness nagysága is patologikus érté-keléseken keresztül épül föl. Amikor

életének, múltjának lényeges tényezőithosszan elmeséli Hildának, ez a múlt ésönfeltárás egy csöppet sem változtat az őviszonyukon. Csak Solness nagyságát vanhivatva megjeleníteni - és a halál előttieufória rögzítődik bennük. Solnessnagyságát jelzi, hogy régi házuk le-égésétmint karrierjének, munkájának lehetőségétmegteremtő, benső alapot értelmezte; hogysorsát úgy értelmezte, miszerint másoknakotthonokat csak a saját otthonának afeláldozásával volt lehetséges építenie;hogy a régi ház kéményében levőrepedésben olyan eszközt látott, amelyenfölkapaszkodhat mint építőmester (noha arepedésnek semmi köze nem lett a tűzhöz);hogy életét úgy értelmezte, miszerint nekiminden-ért fizetni kell, „Nem pénzzel.Hanem boldogsággal."; hogy feleségesorsát ugyancsak önmagából magyarázza.Mindezek felsorolása egyénisége nagy-ságát építi fel. Ebből kiindulva önérté-kelését is prezentálja: „Hiszi-e Hilda, hogynéhány kivételes, kiszemelt ember-benkülönös erő és hatalom létezik? S ezek olyállhatatosan - és oly kérlelhetetlenültudnak kívánni, óhajtani és akarni, hogyvégül okvetlen elérik céljukat? (...) Nem,egyedül nem hajtunk végre ilyen nagydolgokat. Nem, nem - ehhez segédek ésszolgák is kellenek. Csakhogy azok nemjönnek maguktól. Nagyon is állhatatosankell hívni őket." Az az ember, akinekéletét ilyen jelek és bensejének ilyendinamizmusai vezérlik, aki képes„segédeket és szolgákat" állítani önmaganagy feladatának végrehajtásához önmagamellé -- az nagy és jelentős személyiség.Ezek közül természetesen egy sem tény;ezek mind értékelések, minősítések -méghozzá ugyancsak patologikusak.

Azonban mind Hilda, mind Solnessesetében a patologikus értékelések meg-jelenési formája éppúgy, mint viselkedé-sük, teljesen természetes és normális. Ezépp azt van hivatva bemutatni, hogy őkketten nagy egyéniségűek, „kivételes éskiszemelt" emberek, akik éppen ezért nempatologikus esetek. Amik a nem kivételesés kiszemelt emberek esetében patologikusmegnyilvánulások lennének, az őesetükben - mivel ők kivételesek - nempatologikusak. Azonban ezt pusztán sajátmaguk, illetve Henrik Ibsen értékeléseavatja ilyen-né. Solnessről, objektíve, csakazt tud-hatjuk, hogy minden sikerült neki,nagy karriert futott be, szemben az öregKnut Brovikkal, akit ő tett tönkre,

méghozzá szabályszerűen, a kapitalistavilág törvényei szerint.

Teljességgel egyértelmű, hogy Ibsenazért értékelte ilyen nagy egyéniségű-nekSolnesst és Hildát, mert enélkül adrámaiság egyik lényeges jegyét nemtudta volna megteremteni. Drámai alakugyanis csak az lehet, aki valamiképpenkiválik a mindennapok emberei közül,akár „fölfelé", akár „lefelé" - akár pozitív,akár negatív aspektusban. Az igazi drámalétrejöttéhez természetesen a nagyegyéniségek autonóm tetteire is szükségvan, amelyek emberek közöttimegtörténésekben jelennek meg. Itttényszerűségükben patologikus,viselkedésükben és megjelenési formáik-ban természetes módon nagy emberek,jelentős személyiségek jelennek meg; atéma viszont, amely bennük és általukmegjelenik, nem objektiválható emberekközötti megtörténésekben, hanem csakbenső világuk feltárásában, amelyekesemények elmondásában rögzítődnek ésjelennek meg. Vagyis epikusan.

Ez a nagyság, kiválóság hiányzikazonban John Gabriel Borkmanból.Almási Miklós jegyzi meg, GeorgBrandest is idézve: „A képzeletnek va-lóságteremtő ereje van (... ) Ezért veszikörül Solness alakját egy képzelet-belidicsfény - nemcsak a lány látja így, de anéző is -, és ezért látszik szebbnek,jelentősebbnek még Borkman is:monumentális torzónak érezzük éle-tét,pedig valójában hiányzik egyéniségéből azemberi jelentőség. Georg Brandes igentalálóan jegyzi meg, hogy az egykoribankár nagyságának rajza azért ilyenbizonytalan, mert csak saját szavairajzolják ilyennek!"

Hogy a befogadó körüli társadalmivalóság mennyire meghatározó a drámaialakok megítélésében is, bizonyság ráBorkman. Manapság, amikor annyi ön-túlértékelő embert látunk, aki önmagátminősíti akár szavaival, akár viselkedésé-vel igen jelentős személyiségnek, Bork-man egyénisége még alacsonyabbnak, azegész ember kisszerűnek mutatkozik,éppen az említett okok miatt. Borkmanegyénisége más korokban sem voltbizonyítottan nagy (lásd Georg Brandesvéleményét), de nem minősült talán eny-nyire egyértelműen negatívnak. Ehhez azítélethez természetesen szociális érzékeny-ségünk is hozzájárul: Borkman habozásnélkül sikkasztotta el a kisemberekpénzbetéteit, akik emiatt tönkre is mentek.(Ella és Borkmanné utalnak rá.)

Borkman nagyságát tehát kizárólag nekiönmagának kellene elhinnünk.

Nóra nem azért válik jelentős sze-mélyiséggé, mert szenved, s talán nem isazért, mert ennek hatására képes az életetmélyebben, igazabban látni. (Amirepéldául Borkman egyáltalán nem voltképes.) Egyénisége azért válik jelentőssé,mert képes ebből a felismerésből a sajátéletét is alapvetően megváltoztató kö-vetkeztetést levonni, és megtenni a meg-felelő lépést. Ezt persze nem lehet az életmélyebb igazságainak felismerése nél-kül,amihez nem lehet eljutni szenvedésnélkül. De a szenvedés minden emberosztályrésze; arra viszont már nem min-denki képes (vagy hajlandó), hogy eztvállalja is és így mélyebb ön- és való-ságismereti szintre jusson; és még keve-sebben képesek és/vagy hajlandók vál-toztatni saját életük menetén a felisme-rések hatására.

Solness nagysága másként épül föl:Hilda hozzá való viszonya is hozzájárul,nemcsak régi tetteinek és értékelésénekelsorolása. Mivel tudjuk, hogy megvívta amaga harcait és nagyhírű építőmester lett,s mivel látjuk, hogy meri vállalni atoronyba való felmenetelt szimbolikusértelemben is: szavai-nak objektíve is vannémi hitele. Teljes hitele azért nincs, mertHilda a szerelmes nem egészen objektívrajongásával nézi és minősíti; mertrégebbi harcai-hoz a kíméletlenség ishozzátartozott (az öreg Brovikottönkretette), s mert a toronyba valófelmenetelének egyik fő oka a halál előttieufória.

Mindezek - ahogyan utaltunk rá - alap-vetően összefüggésben vannak a témákdrámaiságának kérdésével. A drámaiságoteddig kizárólag a műnemi törvény-szerűségek alapján vizsgáltuk. A drámai-ságnak, a drámának azonban tartalmijellemzője is van.

Az ábrázolt világ nemcsak a drámaműnemi törvényszerűségei által válhatdrámai világgá, hanem akkor is, ha azt atéma egyik tartalmi aspektusa avatja azzá.Így a befogadó drámának minősíti azokata műveket, amelyek az eredendően epikustémának megmutatják vagy felerősítikdrámai aspektusát, még akkor is, ha azábrázolt világ erőteljesen az epikatörvényszerűségeivel formálódott meg. Azepika alaptörvény-szerűségetermészetesen itt sem jelenik meg, vagyisa világ nem az írónak az elbeszélésében éselbeszélésével megformált világ; ezzelnyilván teljesen epikává lenne.

Mikor kap az epikus téma szükség-képpen drámai tartalmat?

Először utaljunk arra, hogy az emberibensőből kibomló, szituációt teremtődinamizmusok és ezeknek emberekközötti, most változó viszonyokban meg-történések ként való lebonyolódásai, ame-lyek kizárólag dialógusokban jelennekmeg (ami a dráma legáltalánosabb mű -

n e m i meghatározása), tartalmilag mindigegyértelműen mint az ember sorsa érzéke-lődnek és értékelődnek. Vagyis mindendráma műnemi törvényszerűségei tartal-milag emberek sorsát hordozzák és nyil-vánítják ki. Ilyen értelemben s o r s ésdráma reflexiós viszonyban vannak, sezért elválaszthatatlanok. Szeretnénk egymondat erejéig hangsúlyozni, hogynemcsak tragédia és sors, hanem dráma éssors is reflexiós viszonyban vannak. Haez igy van, akkor bármely történet, amelysorsot állít elénk, szükségképpen felidézia dráma fogalmát és érzetét is. Azonbanez így túl általános, a sorsot nyilvánértelmeznünk kell.

Mikor látunk-érzékelünk egyáltalánegy eseménysorban sorsot? Ehhez kéttartalmi tényező szükséges. Az első: akimegteszi a tetteket és/vagy akivelmegtörténnek az események, annak jelen-tős egyéniségűnek kell lennie: a

t ársadalmi sors ugyanis nem mindenkinekosztályrése. Sorsa minden embernek csakbiológiailag és a legáltalánosabb értelem-ben értett társadalmiságában van. A tár-sadalmi-történelmi körülmények általmeghatározott adott korabeli sors viszontcsak olyan embernek adatik meg, aki atársadalom adott korban levő alapdi-namizmusait, alapvető mozgásirányait amaga benső tartalmaivá képes építeni;vagyis aki épp ezáltal válik jelentősszemélyiséggé. Mert a biológiai sorsugyan alapvetően fontos és lényeges, dedrámában csak a társadalmi sors ábrázol-ható; a biológiai sors ábrázolására a re-gényben van lehetőség.

A másik tartalmi tényező, hogy az ese-ménysor nem lehet a jelentős személyiségéletében epizód.

A régebbi tragédiák, ahogyan márLukács György utalt rá, azzal is emelték ahős megtörténéseit sorssá, hogy a végénmeghalt. Ez a tény egyértelművé tette,hogy a látott eseménysor nem volt, nemlehetett az ő életében olyan epizód,amelyet esetleg még más epizódokkövethetnek. I-la ti. más epizódok követ-kezhetnek még, akkor most még nem le-het eldönteni, melyik emelkedik sorssá.

Solness és Borkman egyaránt meghal

nak, s ez a tény valamilyen fokonmindenképp sorssá avatja az eddigi ese-ményeket, vagyis egy bizonyos fokigdrámává. Teljes mértékben azért nemválnak a bemutatott események sorssá,mert Borkmanban elsősorban a biológiaisors jelenik meg, a halál előtti apró, ben-ső rezdülések; társadalmi sorsát tekintvemár réges-rég halott. Foldallal valóbarátsága is azért szakad meg, mertFoldal kinyilvánítja; nem hiszi, hogyBorkman valaha is visszatérhet a bankélére. A pszichológiai rezdüléseket jelzi,a halál előtti állapotot mutatja, hogyminden kapcsolata elszakad (Foldallal ésFridával is), ám ezeknek a kapcsola-toknak nem volt semmiféle társadalmitartalma. Solness halála pedig szimboli-kus értelemben válik sorssá, de így semegyértelműen társadalmi, hanem biológiaisorssá, az öregek és fiatalok prob-lémakörében.

A \órával megtörténők és az ő tetteazért nem minősíthető epizódnak - annakellenére, hogy nem hal meg -, merthosszú távra és alapvetően változtatjameg az életét (akárhogyan minősítjükeljövendő életének tartalmait).

Mindezekből az is kitűnhet, h o g y a

sorsnak van még egy ismérve. Tagad-hatatlan ugyanis, hogy a jelentős epikusművek is sorsokat ábrázolnak: Odüssze-uszét, Don Quijotéét, Bovarynéét, AnnaKarenináét, Adrian Leverkühnét. Azepikai és a drámai művekben megjelenősorsok között még az sem tesz kü-lönbséget, h o g y a sorshoz mennyi ahozzájárulása az adott személyiségnek, ésmennyi kizárólag a körülményeknek. Akülönbség „csak" annyi, hogy a drámaisors gyorsan bekövetkező és megvalósulósors. Ehhez meghatározott személyiségés meghatározott körülmények kellenek.

A megtörténések tehát akkor válnakdrámává, ha ( t ) az egyén benső tartal-mainak jelentős részei társadalmi tartal-mak (itt a jelentős egyéniség szerepe); ha(2) az adott én ezen lényeges tartalmaikizárólag emberekkel - és nem más,külső tényezőkkel - való viszonyaibanléteznek; ha (3) e viszonyok az általamegtetteket és a vele megtörténőketgyorsan fordítják sorssá, vagyis ha azegyéniségnek és a körülményeknek aminőségei egyaránt olyanok, hogy talál-kozásuk gyorsan válhat sorssá.

Ibsen nemcsak a dráma műnemi, ha-nem tartalmi törvényszerűségeivel is bir-kózott. Kora ugyanis nem kínálta egy-értelműen azokat az élettényeket, ame-lyek és az amelyekhez való viszony

egy dráma számára adottságok, vagyisamelyek lényegében drámatémák. Őazonban mindig kereste a témák drámaiaspektusait.

Nóra szituációja egyértelműen igengyorsan avatja a vele és az általamegtörténteket sorssá; tartalmai tár-sadalmi tartalmak (a szociológiai státuszés az egyéniség problémakörében); sminden belőle és irányába megnyilvánulódinamizmus közte és valaki más közöttiviszonyban való megtörténés.

Borkman nem kerül új szituációba, segyéniségének kizárólag privát -- mond-hatni: partikuláris - tartalmai nyilvánul-nak meg; halála inkább biológiai, minttársadalmi sorsszerűség. A vele megtör-ténők nem is gyorsak, csak éppen m o s !

lezajlók, ami látszólag teszi csak gyorssáaz eseményeket. \ dialógusok önfeltárások, viszonyoktól függetlenül meg-jelenő tartalmak. A mű ezért nem igazándráma.

A kettő között van Solness, akinektartalmai némiképp társadalmi tartalmak, scsak egy részükben privátak; biológiaisorsában némiképp - a szimbólum révén -általánosabb társadalmi tartalmak ismegjelennek. A megtörténések azonbanelsősorban Hilda és közte megjelenőprivát tartalmú viszonyokban, de azértmégis viszonyokban való meg--történések, a mű többi alakja mindezekenkívül marad. Sorsa viszont gyorsanbekövetkező sors: a pszichológiai.folyamatokat Hilda megjelenése gyorsít-ja fel.

\ drámaisággal való harc -- műnemi éstartalmi vonatkozásban egyarántHenrik lbsen egész életművénvégighúzódik.

RUBOVSZKY KÁLMÁN

Egy régi New York-iLégy jó mindhalálig

Sokak számára talán nem mondunk új-ságot, ha elismételjük, hogy MóriczZsigmond Légy jó mindhalálig című regé-nyét közvetlenül a Tanácsköztársaság le-verése után kezdte írni, és folytatásai1920-ban láttak első ízben napvilágot aNyugatban. Könyv alakban 1921-ben je-lent meg az Athenaeum kiadónál, és idő-közben 1922-ben elkészíttették a regényifjúsági változatát is.

Az első megjelenés óta se szeri, se szá-ma azoknak az adaptációs változatok-nak,melyeknek csak egy részét ismeri aközvélemény. Ki gondolna ugyanis utánaannak a figyelemre méltó ténynek, hogyebből az alkotásból két film, háromhangjáték, egy diaváltozat és egy opera iskészült! De ne felejtsük ki sem-miképpenazt az 1929-ben a Nemzeti Színházbanbemutatott színdarabváltozatot sem,amelyet Móricz Hevesi Sándorösztönzésére írt meg nagy ambícióval,hiszen írásaiból is tudjuk, de a drámaíróMóriczról szóló, 1979-es, nyíregyházikonferencián elhangzott párbeszédekből isez derült ki, hogy ha ő nem is e műfajbanalkotta legjobb műveit, mindig nagyvágyai közé tartozott a színház. Nos, ami aLégy jó mindhalálig színdarab-változatabemutatóinak számát illeti, igazán nempanaszkodhatna.

Móricz levelezéséből és a nagy írórólszóló könyvekből egyértelműen kiderül,hogy az író műveit, adott társadalmikörülmények között, kénytelen volt egy-szersmind üzleti vállalkozásnak is tekin-teni. Ugyanakkor egész élete e rideg tör-vények érvényesülésével szembeni ke-mény küzdelem és ellenállás. Sokszorszisszen fel fájdalmasan egy-egy lelkesenelkészített színpadi regényadaptációjánakbemutatója után, azonban a környezeteáltal diktált szabályok alól nem képeskitörni. Íme, a színdarab amerikaiváltozatát is az Athenaeum irodalmi ésnyomdai részvénytársaság igazgatójával,Fejes Sándorral való üzleti jellegű ci-vakodás közepette hozza szóba, saját fegy-verével kívánva leszerelni a vállal kozót:„Kedves Barátom,nagybecsű leveledre válaszolva, engeddmeg, hogy háromhetes betegségemre

emlékeztesselek. Mialatt itt feküdtem azágyban, azalatt háromszor keresett felIncze Sándor s Marton Sándor dr. és olyannagyarányú ajánlatot tettek nekem,amilyet még nem kaptam. A Légy jó mind-halálig számára egy európai propagandát,sőt amerikait. Incze épp most vanBerlinben, ebben az ügyben." A levélkeltezése 1929. XII. 23. (Móricz Virág:Apám regénye 396. old.)

Hogy a darab berlini propagandája nemjárt sikerrel, azt Móricznak egy évvelkésőbbi Az Estben (1930. XI. 16.)megjelent nyilatkozatából tudjuk:

„- Kíváncsi vagyok, mi lesz Légy jómindhalálig című darabommal? A németeknem vették meg. Eljött Berlinből adarabot megnézni Elisabeth Bergner.Elolvasta a szöveget és azt mondta, hogynagyon szép, de ő nem látja."

Az Egyesült Államokban megjelenő TheNew York Times viszont már a Móriczimént idézett levelét követő héten (XII.z9-én) ismertetőt közöl (talán nemvéletlenül), Elisabeth de Punkosti alá-írással, mely az újságot 1929. december 4-én keltezett levelében ekként tudósítottaBudapestről:

„A jelenlegi budapesti színházi álla-potokat talán az jellemzi leginkább, hogyaz elmúlt héten hat premier volt a városnyolc színházában. Sikeresnek azonban, aszó igazi értelmében, ezek közül csak egytekinthető.

Ezt a darabot az egyik állami színház-ban, a Nemzeti Színházban mutatták be.Szerzője Móricz Zsigmond magyar re-gényíró és folklórgyűjtő, és a színdarabcímét valahogy így lehetne visszaadni«Be Gond Till You Die» (Légy, jó mind-halálig).

" Ezt követően a tudósító apró-lékosan elmondja a számunkra ismert műcselekményét.

Ha sikernek lehet mondani, hogy a Légyjót Ámerikában is bemutatták, akkor aztmondhatjuk, hogy a mű amerikai pro-pagandája eredményes volt, hiszen a kö-vetkező, 1930-as év tavaszától megsza-porodnak a magyar újságokban a „nagy

üzletről" szóló tudósítások: „Amerikarészére megvásárolták Móricz ZsigmondLégy jó mindhalálig című színdarabját. NewYorkban fiú fogja játszani a főszerepet. (.. .) Újból hódító útra indul egy nagysikerű magyar színdarab. Albert Kauf-mann a Paramount Budapesten járt igaz-gatója megvásárolta Móricz Zsigmond-nak Légy jó mindhalálig című nagy sikerűszíndarabját, amely eddig 70 előadást értmeg ebben a szezonban az állami színhá-zak színpadán. Kaufmann a Schubert-

házzal együtt fogja a darabot New York-ban bemutatni. Egyben opciót vett azújdonság beszélőfilm-jogára is." (Ma-gyarország, 1930. május 25.)

Szeretnénk e közlés néhány felületes-ségére felhívni a figyelmet. Először is adarabot nem Albert Kaufmann, hanem S.Jay Kaufman vásárolta meg, aki nem aParamount igazgatója volt, hanem csupánegyik ügynöke. Ugyancsak téves aSchubert elnevezés is. Helyesen Shu-bertnek kell írni, és ez arra utal, hogy azelőadás közönségét, ha nem tévedünk, ahíres színházi ügynökség, a ShubertTheatre Corporation szervezi. Erre a TheLottery amerikai bemutatójának eddigismeretlen színlapján is van utalás.

A tévedések egy részét a Magyarországis korrigálja 1930. november I 3-iszámában, majd hírül adja: „Az amerikailapok most jelentik be, hogy MóriczZsigmond darabjából, a Légy jó mind-halálig-ból megkezdődtek már a próbák.A Majestic színházban fog színre kerülnielőször angol nyelven, és a színház no-vember 23-ára tűzte ki a bemutató elő-adást.

A New York Times, mint rendkívüliérdekes darabot, az új magyar színpaditermékek egyik legjelentékenyebb mű-vét konferálja be a Légy jó mindhalálig-ot, angol címe The Lottery. A darabpróbáján jelen voltak már Nagy Endre ésIncze Sándor is, akik sok jó tanáccsalszolgáltak a New York-i rendezőnek."

A The Lotteryt tehát a Majestic Theatre-ban mutatják be. De felmerül az a kérdés,hol van ez a Majestic színház NewYorkban? A tekintélyes The OxfordCompanion to the Theatre (Edited byPhyllis Hartnoll. London, 1957) szerintkét Majestic színház létezik ez idő tájtNew Yorkban: az egyik a ColombusCircle-ön, a másik a 44. utcában a Broad-way és az Eight Avenue között. Ezutóbbi most is ott tartja előadásait, azon-ban annak idején nem itt adták elő a dara-bot, hanem a Brooklynban működő Ma-jestic Theatre-ban. Ezt bizonyítja a mostmegismert és mellékelt színlap is. Nemtudjuk biztosan, de elképzelhető, hogy eza 44. utcai színházzal is üzleti kapcso-latban állt. Annak a Brooklyn-i Majes-ticnek, ahol a The Lotteryt bemutatták, azaz Edward Douglas Stair volt az elnöke,aki a Who is who in America? 1930-31.(A. N. Marquis. London. Chicago) címűkönyv tanúsága szerint is a MajesticTheatre Company (Brooklyn) éskülönféle újságok hasznában volt ér-dekelt.

Mi az érdeklődő levelünket 1980 ja-nuárjában természetesen a 44. utcai Ma-jestic színházba küldtük, de az anyagaikatarchiváló The Shubert Archive a TheLotteryről semmilyen anyagot nem talált:

„Kedves Mr. Kálmán,Az Ön Majestic Színháznak küldöttlevelét, mely Móricz Zsigmond TheLottery című darabjára vonatkozik, hoz-zánk továbbították. Sajnos azonban mi agyűjteményünkben semmilyen anyagotnem találtunk sem a szerzőről, sem azelőadást-ól.

Azt javaslom, hogy forduljon a NewYork Public Library Színházi Gyűjte-ményéhez (Theatre Collection), III Ams-terdam Avenue, N.Y.C. I0023. Egészenbiztos vagyok benne, hogy ők segítenekÖnnek.1980. március 10.

Üdvözlettel Brigitte Küppersarchivátor"

Ez a levél is megerősíti, hogy a szín-darabot nem a 44. utcai Majesticben, ha-nem egy lexikonban nem szereplőbrooklyni névrokonában mutatták be,hiszen az előbbi színház anyagának archí-vuma (The Shubert Archive) nem tartal-mazza az előadás dokumentumait, és bára The Brooklyn Majestic Company ve-zetőségében a Shubert urak is szerepetjátszottak, e színház anyagát, a jelek sze-rint, nem olyan gonddal vagy egyáltalánnem őrzi a The Shubert Archive.

Így jutott hát el levelünk még 1980

márciusában a The New York PublicLibrary Performing Arts Research Cen-terbe, ahonnan szinte azonnal, még 1980.

április 21-én választ kaptunk:

„Kedves Dr. RubovszkySajnáljuk, de a Billy Rose Színházi

Gyűjteményben nem találjuk a The Lot-tery szövegkönyvét. Az adaptálás S. K.Laurentől származik. Vannak újság-cikk-kivágásaink és szemelvényeink aprodukcióról, és ha bármelyik ezek közülsegítene Önnek, küldje vissza forma-nyomtatványunkat, és díjszabás ellené-ben én biztosítani fogom Önnek a xerox-kópiák megszabott árán az anyagot.

Ha ez Önnek nem elegendő, aWashington D. C.-ben működő Libraryof Congress információs részlegéhez for-dulhat abban a reményben, hogy a szö-vegkönyv talán ott a rendelkezésére áll.

CJdvözlettel Paul Myers, gondnok.The Billy Rose Theatre Collection"

A dokumentumokat természetesenmegrendeltük, és így jutott a birtokunkbaa The Lottery premierjének programjáttartalmazó The New York MagazineProgram 7 . 11. és 13. oldalának xerox-másolata, valamint az előadás hátom ér-dekes fényképe.

Ezenkívül, megfogadva Paul Myers ta-nácsát, a The Library of Congresshez isírtunk, amely 1980. július r s-én rövidenválaszolt:

„Noha valamennyi kartotékunkat ala-posan átkutattuk, beleértve a SzerzőiJogvédő Iroda katalógusát is, nem tudjukmegállapítani a Móricz Zsigmond TheLottery című drámájáról készítettfeljegyzések tartózkodási helyét."

A Th e Lo t t e ry szövegkönyve tehát akutatások pillanatnyi állása szerint el-tűntnek tekinthető, azonban arra, hogy adarab cselekménye milyen lehetett, né-hány dokumentumhól lehet következtet-ni:„Pesszimizmussal nézem amerikai pre-mieremet, amely egyáltalán nem izgat -mondja Móricz Zsigmond (...) Az

amerikai Kaufmann vette meg a dara-bot,most lesz a bemutatója New York-ban.Hétfőn kaptam levelet Nagy Endrétől, akimost odaát van. Beszélt egy színésszel,aki a darabban játszik, és azt mondta:kitűnő! Azt írta Nagy Endre, menjek átazonnal. Nem megyek! Várjuk megelőször a nyolc órai vonatot... Lesz-ebelőle siker! A családom persze lázbanvolt és nem tudták megérteni az énközönyömet, pesszimizmusomat.

Nem izgat! Már a címe miatt sem. Azamerikai, amelyet bibliás nemzetnek hit-tem, ezt a címet adta a darabnak: TheLottery (A lutri). Biztosan reklámdara-botcsináltak belőle a lutri elleni propa-gandára. Ez a darabok sorsa Amerikában"

G. .) „-- Nos hát ezért menjek én oda!Mert valóság az, hogy van egy magyarglóbusz, mely a saját törvényszerű-

ségei szerint él..." (Az Est, 1930. november 16.) E sorokból arra következ-tethetünk, hogy az átdolgozott változatotmaga Móricz sem ismerte, csak bizonyosjelek alapján tett keserű következtetéseket,melyek nyomát Móricz Virág könyvében,az A p á m regényében is meg-találjuk ( 3 9 7 -

3 9 8 . old.):„Először is a Légy jó mindhalálig

propagandája: két év múlva valóban elő-adták Amerikában Marton Sándor köz-vetítésével, néhány kisvárosban, de hogy!Csináltak belőle egy lutriellenespropagandadarabot, melyben sokkal többszó esett a szerencsejátékról, mely abbanaz időben igen elharapózott oda-kint, mintMisiről. A második felvonás közepén mégnem lehetett megállapítani, melyik gyereka főszereplő. Csúfos bukás lett belőle,undor, dührohamok, el-keseredés."

E néhány sorral kapcsolatban is en-gedtessék meg, írójával szembeni tiszteletmellett, egy kis kiigazítás: 1929 de-cemberéhez képest nem két év múlva, ha-nem egy év múlva, 1 9 3 0 . november r - 7 - énvolt a bemutató, és nem csak néhánykisvárosban (erről nincs biztos tudomá-sunk), hanem New York Brooklyn vá-rosrésze legjobbnak hirdetett színházában.A programfüzet ezt bizonyítja. Azbizonyos, hogy tervezték másutt is be-mutatását:

„Ugyancsak tegnap volt az első elő-adása, de még csak Brooklynban, MóriczZsigmond Légy jó mindhalálig címűkitűnő és nagyértékű színművének, ame-lyet The Lottery címmel hoztak színre. Adarab igen nagy és mély hatást tett aközönségre, ha majd később behozzákNew Yorkba, egyes szereplőket az új

Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című darabjának 1930-as előadása New Yorkban

előadás számára fel kell cserélni" - tudó-sítja Korda Sándor 1930. november 19-énkábeltáviraton Az Estet. Korda itt NewYorkon nagy valószínűség szerint annakManhattan negyedét érti. A The Lotterycselekményét azonban legteljesebben azaz ismertetés fogalmazza meg, melyet aThe New York Times 1930. november z3-iszáma közöl.

„Azok közül az új színdarabok közül,melyek többé, kevésbé közvetlenülBroadway, Brooklyn és Queens számáraérdekesek, nem több mint három heteláttuk Owen Davis komédiáját »A feleségtávollété«-t; S. J. Kaufman új produkcióját»A lottó«-t, és Reginald Owen amozidráma új iskolájához tartozó darabjáta »Jack karrierjé«-t. Ez a trió ter-mészetesen szorgalmas hetet jelentett abrooklyni újságok újságírói számára, melyMr. Davis komédiájával kezdődött, ésamelynek premierjéről Faltbush TheStandard Unionjában a következőketolvashatjuk: (. ..)

(. . .) A továbbiakban még arról szá-molunk be, hogy a Majestic Theatre-benJunior Durkinon és Augustin Duncanenkívül még vagy félszázan szerepeltek aMóricz Zsigmond magyar művéből S. K.Lauren által készített adaptációban. Alottó (The Lottery), melyet csekély vál-toztatással egy hét múlva Atlantit City-benis fognak játszani, úgy tűnik, Durkinmester révén lerombolja a boldog gyer-mekkori hit mítoszát (to tear do the SantaClaus), a The Eagle pedig ezt a kö-vetkezőképpen ecseteli;

»Az a színhely, mely a sajátos témávalösszefüggő A lottóban elénk tárul, nemegészen szokatlan. Az a fiatalember, akiegy tőle fiatalabb fiúnál végzett házi-tanítóskodással tölti idejét, és minden estea kollégiumi város egy vak lakójánakolvas fel újságból, szorgalmas és am-biciózus. Ez a vak ember minden hétenmegkéri a fiatalembert, hogy vásároljonegy ticketet a nemzeti lottóra.« »A fia-talember beleszeret a tanítványa kisebbiknővérébe, ez a lány megszökik az iskolakorábbi felsős diákjával, akit a fiatalemberjó barátjának gondolt. A szökéstmegelőzően azonban ellopja azt a lottó-cédulát, melyet a fiatalember öreg védenceszámára vásárolt, és amelyet meg-mutatottennek az állítólagos barátnak is. Afiatalember ekkor még nem tud arról, hogyegy soron kívüli húzáson az őlottócédulája 50 00o koronát nyert. Ez abarátnak hitt személy ugyanis a fiatalem-ber pénztárcájába a nyertes lottócédula

helyére olyat csempészett, mely nemnyert.«

»A szökésben levőknek sikerül az állo-másra jutni, és miután a vak ember megvan arról győződve, hogy a fiatalember alottócédulát egyszerűen eladta, a fiatal-embert letartóztatják. Úgy látszik, ez amagyar iskola legálisan ítélkezhet sajáttanulói felett, és így ezt a fiatalembert is amagasztos tanári törvényszék vallatja.Abban a pillanatban, amikor ez a testületmeghozza ítéletét, a fiatalembernek fel kellfedeznie, hogy gyermekkorának immárvége szakadt (there is no Santa Claus).(Ezt az ítéletet a következő pillanatbankénytelenek megváltoztatni, mert értesí-tést kapnak a rendőrségtől, hogy a lány-szöktető csaló mindent bevallott.)«

Hogy siker volt-e az előadás? Lehet,hogy az volt, de ennek inkább az ellen-kezőjét látjuk dokumentálni. Kíváncsi-ságból ugyanis megnéztük, hogy a BestPlays sorozatban szerepel-e a The Lottery.Ez a sorozat arról nevezetes, hogyazoknak az előadott színdaraboknak közlia teljes szövegét, valamint az elő-adásfénykép-illusztrációját, melyek a kérdésesévben New Yorkban sikeresek voltak.Nos, átnézve a Best Plays of 1929-1930(New York, 1934) kötetet, abból magyarszerző sem hiányzik, pl. Molnár Ferenc,azonban a The Lottery nem szerepel asikeres darabok között. Még csak megsem említik. Igaz tehát az az állítás, hogymég ilyen átdolgozott formában semaratott közönségsikert Amerikában a Légyjó mindhalálig.

A most napvilágra került programfüzet-lapokból és -fotókból az eddig emlí-tetteken kívül még a következő, változ-tatásra vonatkozó információkat olvas-hatjuk le: Noha a szereplők listája, melyeta megszólalás sorrendjében közöl aprogramfüzet, azt tükrözi, hogy a történetidőrendje egészében a móriczi elkép-zelések szerint zajlik, és ezt a felvonásokhelyszíneinek tagolása is megerősíti,mégis felfedezhetünk néhány furcsaságot.Az egyik az, hogy a cselekményegyáltalán nem Debrecenben játszódik,hanem Budapest egyik külvárosában(„The action takes place in a small town asuburb of Budapest"). Ez a kis elővárostele van füstös gyárkéménnyel, amint azegyik jelenetet ábrázoló fotóból is kiderül.Magára a díszletre egyébként a rendezőMarion Gering nem sok gondot fordított.Adott esetben a díszlet elé vont ponyvajelentette az újabb jelenet dísz-letét. Aszereplők közül Michael Nilas,

John Torok, Prof. Valkai, Viola Doroghy,Bella Doroghy, Andras Tannenbaum,Orcy, boys, Uncle Steffan, Alex Doroghy,director, policemen, Mrs. Torok, Prof.Bagol, Prof. Batori, Prof. Sakardi. Prof.Juhas, Prof. Jeles a magyar változatmegfelelő neveinek átírásai. Új szereplők: Chico, Pogany (ezt a feltehetően magyarJohn Pogany játszotta), Erno, Peter, Robi,Solma.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy aproducer S. Jay Kaufman, az adaptátor S.K. Lauren, a rendező Marion Gering éstársa, Watson Barrat, valamint a fő-szereplő, egyébként a fénykép szerint te-hetségesnek látszó ifjabb Durkin, vajon azamerikai színjátszás első vonalába tar-tozott-e? Abból, hogy nevük egyetlen, akor legnevesebb amerikai színházi embe-reit is felsoroló könyvben nem szerepel,arra következtetünk, hogy szó sem lehe-tett első vonalról.

Joggal feltehetjük azt a kérdést, hogyvajon mi szükség van arra, hogy egy ajelek szerint korántsem elsőrangú szín-házibemutató emlékének teret szenteljünk. Úgygondoljuk, hogy az ilyen szín-darab-áttelepítések révén létrejött adaptáció-művek a „magyar glóbusz" kultúrájánaknagykövetei voltak és lesznek. Azt semállítjuk ugyan, hogy már a Légy jómindhalálig móriczi színpadra vitele is alegideálisabban sikerült volna, hiszen máraz tele van az oldottabb dramaturgiánaktett engedményekkel, azonban azt, hogy azamerikai néző a The Lottery alapjánhitelesen ismerte volna meg világunkat, ajelek szerint még kevésbé van jogunkkijelenteni:

„Szegény Nyilas Misi ... Az életemkülsőségekben nemigen gazdag, mert sosekerestem a külsőségeket: mindig televoltam az érzések zúgásával s az elég volt,még sok is . . . A Nyilas Misi tragédiájábanvalóban nem a debreceni kollégiumszenvedéseit írtam meg, hanem a kommunalatt s után elszenvedett dolgokat. Ezt,tudja, még eddig soha senkinek ki nemvallottam. Én akkor egy rettenetes viharáldozata voltam. Valami olyan naiv sgyermekes szenvedésen mentem át, hogycsak a gyermeki szív rejtelmei közt tudtammegmutatni azt, amit éreztem, s lám azegész világ elfogadta, s a gyermek sorsátlátták benne. Az ember örök gyermek, sgyermek marad, ha a feje deres is. Talán azaz egy szép dolog van az életben, s ez azegy vigasztaló." (Móricz Zsigmond leveleKardosné Magoss Olgának 1930. dec. 12-én.)