Unitárius Élet 2006-3

8/8/2019 Unitárius Élet 2006-3

http://slidepdf.com/reader/full/unitarius-elet-2006-3 1/25

A TARTALOMBÓL

Pünkösdi gondolatok Félútnál tovább

Trianoni megemlékezés

Egyházi hírek

Kereszténység és kultúra Emlékezés Bálint Gáborra In Memoriam Prof. Dr. Dán Róbert

Akik elõttünk jártak Bartók Béla unitárius zenész kortársai

Egyházközségeink életébõl

UNITÁRIUS ÉLET 60. ÉVFOLYAM 3. SZÁM2006. MÁJUS–JÚNIUS

Kéthavonta megjelenõ folyóirat

Erdélyi János

Tiszteljük a szüléket;Van egy közös szüle,

Sok ember él kívüle,De senki – nélküle.

Hogy hosszú életû légy,Tiszteld mi éltet ád

S rokont, szülét, barátot:– Szeressed a hazát!



2 UNITÁRIUS ÉLET 2006. május–június

Pünkösdi gondolatokFélútnál és tovább

Úgy adódott, hogy lelkészi karunk május 11-én

tartotta értekezletét, amikor éppen a 26. nap teltel Húsvét óta, és Pünkösdig még 24 nap volt hátra.Pentekosztész, ötven nap, egy nappal az út feléntúl. Bizonyáramindannyian úgyvagyunk, hogy ál-maink, vágyaink, céljaink megvalósítása felé ha-ladva, szeretünk megállni, számadást tartani, leg-alább az út felénél. Visszatekintünk arra, ami ahátunk mögött van, ami már múlttá vált. Értéke-lünk, hogy amit eddig megtettünk, hogyanszolgál-ta az elõrehaladásunkat, tanulságokat fogalma-zunk meg. Számba vesszük, hogy hányszor kellettelõkotorjuk a képzeletbeli vándortarisznyánkból amegsegítõ mesebeli, anyánk sütötte hamuba sültpogácsát, a mindig bátorító, félelmeinket eloszlatóútravalót: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek,higgyetek Istenben, higgyetek énbennem. Majdpedig elõre nézünk. Istentõl kapott, jövõbe látó hi-tünkkel, mert a hit a reménylett dolgok valósága,megyünk „az Élet elébe”, „az élet egyre sûrûbb erde- jébe.” Újabb és újabb célokat tûzünk ki, álmodunkmagunknak, mert

„ a cél megszûnte a dicsõ csatáknak,a cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga”!

Félútig és félútnál tovább, az álomtól a valósá-gig ez a küzdés az ember földi vándorlásának meg-határozója, isteni küldetés, hivatás.

„Hosszú az út, és messze a cél,de te csak menj, és legyél türelemmel!Csak mikor elérsz majd oda, fogod föl eszeddel,hogy maga az út a vándor otthona.”

– olvashatjuk Arnulf Overland Úton címû ver-sében. Petõfi is így biztat: Elõre, csak elõre, nagymessze még a cél! Nagypéntektõl-Húsvéttól indul-va, Pünkösd felé haladva és megérkezve az ünnep-be, a beteljesedésbe, az elsõ tanítványok is így jár-hatták be az utat. A drámai események miattszétszaladtak. Nem tudni, hogy találkoztak-e ti-tokban, de lehet valószínûsíteni, ha a pünkösdieredményt nézzük.

Mindenikük bizonyára számot vetett önmagá-val az eseményekben való részvételérõl, annakeredményes vagy kudarcos voltáról. Számolt vagyleszámolt a múltjával, és egy lelki megerõsödésután már csak a jövõbe nézett, elõre tekintett.Fegyverül a jézusi biztatást övezte magára: Nenyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben,higgyetek énbennem. Élete vízválasztója elõtt le-ült a nyitott sír mellé, ahogy Dsida Jenõ megénekligyönyörû versében „szemlélni” életét:

„Nincs gonoszabb, mint a hitványáruló és rossz tanítvány,…Bûneimnek nincsen számok. Mindent bánok, mindent szánok,…Az én Uram újra él most,országútján mendegél most,

…ahol lépked, jobbra-balra ezer madár fakad dalra, s ring, hullámzik a vetés.…Majd csak csöndes estelen

indulok, hol vitt a lábad, földön kúszom könnybe lábadt szemmel, szinte testtelen. Fennakadva tüskeágon, éjsötét nagy pusztaságon étlen-szomjan vágok át,nagy hegyeken vágok át,…S közben dalolok az égrõl, pálmás, örök dicsõségrõl,vonszolván földdel rokontestemet a homokon,…Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzõn énekelve, portól, sártól piszkosanmenni mindig, biztosan…S kopjék térdig bár a lábam,tudom, az ég kapujábanutolérlek, Krisztusom!”

Egy ilyen számadás és katartikus felismerés el-visz mindenkit, engem is az elsõ tanítványokhozhasonlóan, a „vízválasztóhoz” pünkösdöket terem-teni, ahonnan „életem új forrása ered:

„Legyen, kérlek, e forrásmélyebbrõl fakadó, Nem magának-valóTisztultabb szeretet – imádkozhatjuk Remé-nyik Sándorral. Legyen e tiszta nedv Felbuzgó munkakedv,Önzetlenebb erõ, Malmot hajtó patak,Szolgáló akarat.Sziklából feltörõ.…Hadd mosolyogjak én Azon is, ami fáj. Azon is, ami eVilágban vaksötét, Fáklyavivõ legyek, Míg tart e furcsa lét. Legyek összeszedett,Szelíden is kemény,S hogy ne ítéltessem, Mégse ítéljek én,

Nevessek a világ Játékai felett, De ez a nevetés Legyen egy ölelés, Amellyel mindenkit Magamhoz ölelek.”

Tanítványi elkötelezettségem felismerése, fele-lõsségem megfogalmazódása „egy akarattalegyütt” lenni késztet, hogy többi tanítványtársam-mal, Istentõl kapott pünkösdi lelkesedéssel alkos-sunk egy áldottabb, szebb holnapot, jövendõt.

Minden pünkösdi célhoz érés, beteljesedés ál-landóan megújuló fohásza úgy kell hangozzon,ahogy Pálffy Márton énekeskönyvünk 216. számúszerzeménye utolsó versszaka végén megfogal-mazza:

„Óh, tégy csodát, lobbantsd ki lelked,Uram, lelkünk nincs, azt adj, lelket,

„ Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” (Ján.ev. 14: 1. vers)



2006. május–június UNITÁRIUS ÉLET 3

A múlton csüngõ nemzedékTalálja meg, szeresse meg Egy Istenét!”

A Lélek ünnepén és a Keresztény Egyház szüle-tésnapján a „még nem elég” állandó szomjúsága,éhsége kell, hogy hajtson, ûzzön.

„Nem elég megborzongni,de lelkesedni kell! Nem elég fellobogni,de mindig égni kell! És nem elég csak égni: fagyot is bírjon el, ki acél akar lenni, suhogni élivel. Nem elég álmodozni, Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni,de felismerni kell! Nem elég sejteni,hogy milyen kor jön el; jövõnket- tudni kell! Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni,

az úton menni kell!

Egyedül is! Elsõnek, elõl indulni el! Nem elég elindulni,de mást is hívni kell!S csak az hívjon magával,aki vezetni mer! Nem elég jóra vágyni:a jót akarni kell! És nem elég akarni:de tenni, tenni kell! A jószándék kevés!Több kell: – az értelem! Mit ér a hûvös ész?!Több kell:- az érzelem! Ám nem csak holmi érzés,de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj!” (Váci Mihály)

Az újabb és újabb eredményeket, sikereket,küzdelmeink valóra válását a jézusi bátorítás bizo -nyossá teszi számunkra: Ne nyugtalankodjék a tiszívetek, higgyetek Istenben, higgyetek énben-nem!

Ámen (B. L.)

Kitöltök lelkembõl és prófétálnak fiaitok és leányaitok, ifjaitok látomásokat látnak,véneitek álmokat álmodnak. Ap Csel 2,17; Jóel 3,1

Pünkösd, unitárius hitünk szerint a lélek kitöl-tésének és az elsõ keresztény gyülekezet megala-kulásának ünnepe.

Az Apostolok Cselekedetei könyve ismétli Jóelpróféta mondását, mely szerint Isten így szólt: ki-töltök lelkembõl és prófétálnak fiaitok és leányai-tok, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokatálmodnak.

Felfogásunk szerint a Szentlélek Istennek erejeés jóra vezérlõ segítsége. Hasonlítják tûzhöz, víz-hez, a Biblia szavát használva kettõs tüzes láng-nyelvekhez. Sokan egy-egy tulajdonságát emelikki Istennek és azt elszakítják tõle, külön nevet ad-nak neki és külön személyként kezelik: mintSzentlélek. Pedig a tulajdonságot nem lehet elsza-kítani a hordozójától. Mivel Isten lélek, nem kü-lönálló lényeg Istentõl. Nem beszélhetünk különIstenrõl és külön isteni lélekrõl. Mert a kettõ egy.Mivel Isten lélek, tehát megfoghatatlan, a lelke ál-

tal lehet érezni, amint közvetlenhatmireánk, kap-csolatot teremt velünk. Vagyis, Isten hat mireánkaz Õ Lelke által.

Miképpen történik ennek a léleknek a kitöltése,hatása az emberre? Vagyis az Istennel való kap-csolatteremtésünk?

Ha valamit elveszítünk, érezzük hiányát, üres-séget érzünk lelkünkben és imádkozunk Istenhez,hogyvigasztaló szentlelkével töltse meg lelkünket.

A fizika törvénye szerint az ürességnek szívóhatása van. Például ha megállunk egy szakadékszélén, érezzük, hogy a mélység és üresség milyenszívó, magába vonzó hatással van ránk.

A költészet szerint is, az üresség kitöltés utánkiált.

Gondolhatunk itt nemzetünkre, szépNagy-Magyarországunk szomorú példájára.Nemzet, magyarság és haza, föld szorosanegymáshoz kapcsolódik, nem lehet különvá-lasztani egyiket a másiktól. Hazánkat hiábaszakították szét darabokra, a magyar lélek egynekérzi még mindig.

Természetesen érezzük a teljesség hiányát.Ürességet érzünk a szétszakított részek mi-att, ezért szükségesek a találkozók, azebegényi megemlékezések. Zebegény már za-rándokhellyé változott ahhoz, hogy ezáltal kitölt-sük és szorosan összefûzzük újból azt, ami ezelõtt87 éve még egy volt.

Ha üresség támad, Isten jön és kitölti az Õ lel-kébõl. Belép életünkbe. Néha csendesen, máskorviharosan, mint Pünkösdkor.

Így, Pünkösd nem más, mint Isten látható,megtapasztalható belépése életünkbe. Istennel

való meggazdagodásunk ünnepe.Ennek pedig várva várt eredménye: újból egészlegyen mindaz, ami valamikor egész volt.

Ennek érdekében ma is ott vannak fiaink ésleányaink akik prófétálnak, ifjaink akikmeglátjáka jövendõt és véneink, akik megál-modják reménységünk megvalósulását.

Így lehet összekapcsolni Pünkösd ünnepétnemzeti mivoltunkkal. Adja Isten, hogy nemze-tünk Pünkösdje se maradjon el!

Léta Sándor lelkész

ÑÒ




2006. június 3-án Zebegénybentrianoni megemlékezés volt,

ennek keretén belül zászlóavatás és felszentelés, valamintemlékmûavatás és koszorúzás.

Közremûködtek: Bõzsöny Ferenc narrátor, Bánffy György színész, Takács Bence színész,Döbrentei Kornél költõ, Kiss Dénes Trianon Társaság, Simicskó István KDNP ogy. képviselõ,

Csuka Tamás ref. püspök, Rázmány Csaba un. püspök, Smidelius Zoltán ev. püspök-h.,Kapás László, Forgács Alajos kanonokok, Rácz Sándor az 1956-os Nagy-Bp.-i Munkástanács

elnöke, Horthy Miklós Társaság, Vitézi Rend.

* * *Testvéreim, Szeretett Atyámfiai!

„A sírt, hol nemzet süllyed el,népek veszik körül,S az ember millióinak szemében gyászkönny ül.”

(Vörösmarty Mihály)

Trianonnál nem-csak az ország, anemzet sírját is meg-ásták, miközben el-kezdtek szétzúzniegy ezeréves kultú-rát, elkezdték gya-lázni anyanyelvün-ket, ütni-verni aszólókat és az ének-lõket. Bûn lett a

nemzet, az anyanyelv, és bûn lett az imádság!„Magyarországot nem büntették, Magyarországot

kivégezték!” – írta Henri Pozzi. Én még azt is hozzámerem tenni, hogy nem csupán az országot végeztékki, hanem a magyarságot, és a nemzetet is. A cél egyvolt: megölni, elpusztítani egy országot, egy népet,egy nemzetet, mely ezer éven át gazdagította, azegyetemes kultúrát. Csupán egyet felejtettek el, hogye „hon mely adta életünk, hõsök csodák hona, e nép-nek mely hordoz méla bút, és örömében sírni tud,nincs párja rokona!”

Sajnos azonban a trianoni trauma érezteti ma ishatását, mert öli pusztítja a nemzetet! Állandóan az-zal vádolnak, hogy, aki egészséges szeretettel szeretinemzetét, s tenni is akar érte, az „magyarkodik”.Ezért aztán mind jobban és jobban feladtuk önma-gunkat, és nem hiszünk saját jövõnkben.

Sikerült elérni, hogy egyre erõsebb legyen a más-ság-tudat. Akiket leszakítottak, a nemzet testérõl,

azokat másoknak tekinti a csonka nemzet, miközbennem fogadva el azokat, románnak, ukránnak szlo-váknak, vagy szerbnek nevezi õket.

Trianon megtette hát a magáét, lealacsonyítottés önértékelésétõl megfosztott egy népet. S ha felnem támad a magyarság, örökre eltûnünk a történe-lem nagy olvasztótégelyében. Ha fel nem támad amagyarság, a sír, „hol nemzet süllyed el”, tragikusvalósággá válik. A végek, a tagok, a részek pusztulá-sa hamarosan magával ragadja az egész testet, éssajnos a haldokló nemzet még a jól megérdemelt ke-gyeletet sem fogja megkapni. Szerintem ezt a jogta-lan állapotot csak jogorvoslással lehet megszüntet-ni. Mert ha az emberiség számára minden emberérték, hogy ne lenne az egy nemzet mely az egyete-messég része, s melynek csonkításával megcsonkulmaga az egyetemesség is. Ne feledje senki, aki ma-gát magyarnak vallja, éljen bárhol is ezen a világon,hogy 1920. június 4-én, a trianoni barbár békediktá-

tum elrabolta az 1000 éves Magyarország területé-nek több mint 72%-át, lakosságának több mint64%-át. Rabigába kényszerített több mint 5 milliómagyart. Nekünk kötelességünk, akik december5-én a nemzet egyesítéséért és nem ellene szavaz-tunk, hogy megemlékezzünk minden június 4-én, azelcsatolt területeken élõ honfitársainkról. Minden

magára valamit adó nép emlékezik, még akkor is haaz emlékek könnyeket csalnak az emlékezõk szemé-be. A diktátum aláírásakor az egész országban szól-tak a harangok, és tíz percre megállt az élet. Minden június 4-én szóljanak a harangok, mindenhol aholmagyar él és temploma van, és álljon meg mindenkinéhánypercrenémán emlékezve a tragikus évfordu-lóra, amely a magyar nemzet gyásznapja. Már több-ször kértem és kérni fogom ezután is, hogy legyen eza nap és Zebegény az anyaországi Csíksomlyó, fáj-dalmunk és bánatunk könnyekkel való lemosása,önrendelkezésünknek megtartása, mert csakis ezlehet fennmaradásunk biztonsága.

Trianon gyásza idén Pünkösdre, a Szentlélek eljö-vetelének napjára esik. Bár nem látom a kiutat e fáj-dalmas tragédiából, mégis reménykedem, hogy eljöna Szentlélek és megvilágosítja fájdalmában e nemzetértelmét, és e nemzet végre visszatér Istenéhez, ésnem gyilkolja tovább magzatát, és újra országot épít.Mert Isten és hit nélkül, magyarságunk megélésenélkül aligha leszünk még egyszer együtt és egy aka-rattal. És vegyük már végre észre, hogy e nemzetetnem csupán Trianon szabdalta szét, hanem nagy-mértékben saját maga, és a társadalom primitív kis-hitûsége, amirõl pár héttel ezelõtt ismét tanúbizony-ságot tett. Ideje hát a tettek mezejére lépni, mert amagyar feltámadásban nemcsak hinni kell, hanemtenni is kell érte, hogy megvalósuljon!

Köszönöm!

Rázmány Csaba püspök




Hadifogságom Bretagne-ban1945. március 29. – 1946. május 18.

v. nemes kadácsi FAZAKAS GYÖRGY, a pécsi m. kir. Zrínyi Miklós HonvédGyalogsági Hadapródiskola volt növendéke

– részlet az önéletrajzi leírásból

Többnapi gyaloglás után Widhousen faluban reggel apajtahíján (szénapajta padlásán) ébredtünk, mi a pécsiGyalogsági Honvéd Hadapródiskola III. éves növendékei(III. szakasz C osztálya) – Butzbackból útban Fulda felé.

Sorakozás után a falu fõterére mentünk, ahol a többiszakasz is gyülekezett. Körülbelül 10 óra lehetett, 1945.március 29-én, nagycsütörtökön.

Elindítottak minket arra az útra, ahol az elõnyomulásfolyt. Tudtommal a 4. amerikai hadsereg vonult itt elõre.Mindenkit az elõrenyomuló hadsereg gépkocsijaira és harc-kocsijaira parancsoltak föl. Egy nagy mezõ felé közeled-tünk. A gépkocsioszlop megállt. Itt a mezõn, az „amik” ennikezdtek (nekünk csurgott a nyálunk). Volt néznivaló elég.Emlékszem az egyik katona a kétrészes sisakját levette, azegyikbe a forró hûtõvízbõl leengedettvizet, ebben felmelegí-tette a konzervet és falatozott. A másik pillanatok alatt to- jásrántottát készített. Mindenki az étellel volt elfoglalva.Mi, magyarok egy karámszerûségben voltunk. …Innen a mezõrõl Lauterbachba vittek. Egy iskolaszerûépület udvarán várakoztunk. Három harckocsi vigyázottránk. Azt láttuk,hogy ahány katona annyiféle fegyvere volt…

Itt az udvaron több élményben volt részünk. Kevés en-nivalót kaptunk. Láttunkegy amerikait, aki két újjal öröm-mel vitte szuvenírnak a szép új magyar (Király) géppisz-tolyt. Egy másik amerikai egy éles (piros sávos) magyartojásgránátot nézegetett és már a biztosítószeget akarta ki-húzni. Alig tudtuk rémületünkben kézzel-lábbal megma-gyarázni, ha kibiztosítja a gránátot nagy bajba jutunkmind.

A nap semmittevéssel telt el. Ismerkedtünk afogvatartóinkkal, nézegettük a harckocsikat, úgy-ahogy be-szélgettünk, ismerkedtünk. …

Április hónap 4-én 12 órás autóút után Trierbe vittek.Trierben az állomáson marhavagonokba parancsoltak. Kisélelmet kaptunk. Sokan voltunk összezsúfolva különbözõ nemzetiségûek. Nehéz utunk volt. Végre Stenayba érkez-tünk. …

Innen április 8-án vagonokban Rennes-be szállítottak(Franciaország). Megkezdõdött a rennes-i „életünk”. Azamerikaiak fedett panelhodályokban helyeztek el. Több-emeletes fapriccseken a holminkat katonás rendben kellettelhelyezni. Hajnalban kürtszóra kellett kelni és a táborizászló elõtt sorakozni. Soha nem felejtem el, még sötét volt,reflektorfényben sorakoztunk. A láthatárnál a fény deren-geni kezdett. Az udvaron még sötétség volt. Ezután jött azamerikai himnusz és felhúzták az amerikai lobogót. … Amerikai õröket alig láttunk nappal a táborban, de éjszakasem.Ha bejöttek a táborba, a kapunál levõ bódéban letettékfegyvereiket. …

Kaptunk egy lapot, írhattunk haza. Azon gondolkoz-tam, hova írjak? Székelyudvarhelyrõl menekültünk. Min-denünk ott maradt. Édesanyám és nõvérem Veszprémbemenekültek.Biztospontkénta Nyíregyházánélõ rokonokatgondoltam. A lapomra semmi választ nem kaptam. Másod-szor is kaptunk egy levelet, amire írhattunk haza. Ezt isNyíregyházára írtam.A levelet1945. június 4-én írtam.Ha-zaérkezésemutánpárhónappal a többi levéllel együtt érke-zett meg. …

1945. június 25-én az amerikaiak átadtak a franciák-nak. Átvittek a franciák az út másik oldalán levõ táborren-getegbe. Ezen az oldalon több tábor volt. Sátorban voltunk„elhelyezve”: 40 fõ.20 fõ azegyik oldalon, 20 fõ a másik olda-lon. Középen egy kis út volt, éppen csak el lehetett járni.Olyan zsúfoltság volt, hogy egyszerre kellett megfordulni,mert csak oldalt fekve fértünk el. Aki kiment lefekvés után,már nem tudott a helyére visszafeküdni,kénytelen volt reg-gelig a lábaknál meghúzni magát. …

Rövid idõ után a zubbonyokra PG betûket festettek(„Prizonier du Guer”) és kaptunk egy új fogolyszámot, az énszámom: 1325656.

Az elsõ idõben francia (fehérbõrû) õrség volt. Egy idõ után a kerítésen át megkezdõdött a csencselés. A táborosfelmutatta az óráját, gyûrûjét stb., az õr mutatta mennyicigarettát, vagy dohányt ígér érte. Miután kézzel-lábbalmutogatva megegyeztek, a fogoly kidobta a portékát, az õrpedig behajítottaa dohányt vagy cigarettát.Késõbb az õrökvérszemet kaptak, mutatták a cigarettát vagy dohányt, samikor bedobták: felül a dobozban kis cigarettadarabokvoltak, alul meg papír. … Késõbb a fehér õröket színes af-rikai katonák váltották fel. Ezek jobb indulatúak voltak.Elõfordult egy eset – magam láttam – hogy egy beteg fog-lyot hordágyon vittek ki a táborból és a színes õr kivette aszájából a cigarettát, a beteg szájába tette. Így mutatta kisajnálkozását.

A francia õrök mindig fegyverrel jöttek be a táborba,nem úgy, mint az amerikaiak, akik a kapunál mindig letet-ték a fegyverüket.

A táborban volt egycsencselõhely, mi piacnak neveztük.Itt cseréltek gazdát a megmaradt „értékek”, amit sikerülteldugni,vagy mégnem vették észre.A fizetési eszköz a ciga-retta volt. Az árfolyamok változtak, de általánosan a követ-kezõ volt: napi kenyéradag2-3 cigaretta, 14 karátos karika-gyûrû 14-15 cigaretta, majdnem új boksz csizma 16-17cigaretta, egy karóra 10-15 cigaretta. …

Reménytelenül szenvedtünk. A külvilágtól teljesen el-zárva, a katonai és politikai helyzetrõl nem tudtunk sem-mit. Újságot nem kaptunk. Mindennap hajnalban számo-lás. Himnusz ebben a táborban nem volt. Hetenkéntmotozás. Csencselés a kerítésen keresztül. Undorodtunk azélelemtõl, a penészkenyérlevestõl, „káposzta”levestõl, mar-harépalevestõl. … Maradt a vágyakozás haza. …

November felé körülbelül negyvened magammal„fakommandóra” vittek. Nyitott teherautón vittek a környéktanyáiba fakitermeléshez. Egyik nap méterbe raktam a fát,másik nap gallyaztam, majd fûrészeltem. … Nagyon rossz el-látásunk volt. Legtöbbször marharépalevest adtak, vasárnapegyzsák almát fõztekmeglevesnek (cukornélkül). Estenkéntaz utca másik oldalán levõ kocsmából nagy dáridózást hallot-tunk. Nem tudtunk kinézni, mert ablak nem volt a helyiség-ben, a kijárati ajtót az õr mindig bezárta. …

A táborban megjelent Szalay Jeromos katolikus pap, apárizsi információs irodából jött. Felírta nevünket és az ott-honicímünket. Megígérte, hogyértesíteni fogja az otthonia-kat. Én a nyíregyházi címet adtam meg. Ígéretéhezhíven azértesítést 1945. december 11-én feladta. Budapestre 1946.augusztus 8-án érkezett meg, amit hazaérkezésemutánka -pott meg a nagynéném…

Ebben az idõben Plenaufban voltunk. Egy gyönyörûtengerparti nyaralóhely lehetett valamikor. .. Mi magyarokaz Atlanti falat bontottuk. …

1946 januárjában a rossz idõjárás miatt és a megfelelõ öltözet hiányában igen megbetegedtem, és Plenaufból az el-osztó táborba Lamballe-be szállítottak.

A Lamballe-i táborba 1946. január 19-én érkeztem láza-san, rühesen, tetvesen. Szerencsém volt, mert aKrankenrevirben az egyik szanitéc Gauder (Kovásznai)Gyula hadapród társam volt. … a táborba a genfi vöröske-reszt küldöttsége érkezett, mindenkit egyenként megvizs-gáltak, akinek a keresztcsont tájékán barna foltot láttak, an-nak dupla adag élelmet javasoltak. Ez a barna folt azt jelentette, hogy annyira legyengült a szervezetünk, hogymár a saját testünket éltük fel. Ezért voltunk állandóangyengék, levertek és betegségre hajlamosak. … Ez idõben,amíg a táborban tartózkodtunk megjött Szalay Jeromos cso-magja. A pap több mindent küldött.A legértékesebb egyma-gyar–francia szótár volt. Mi apródok – mert nekünk jött acsomag – egymás között kisorsoltuk. Nekem egy ing jutott...aki a szótárt megkapta több alkalommal megengedte, hogy

szavakat kimásoljunk. Ennek késõbb jó hasznát vettem.Ha jólemlékszem1946. januárvégénhárom magyar fog-lyot, akik parasztnál dolgoztak visszahoztak a táborba. Ki-




hirdették, hogy öt magyart, paraszti munkához értõt keres-nek. A szanitéc, Kovásznai (Gauder) Gyulaazt mondta, hogyitt a jó alkalom, jelentkezzem. Ezért a jó tanácsért azóta semtudtam neki köszönetet mondani. Öt magyar jelentkezett ésegy sántító francia paraszt kivitt minket a táborból a vasút-állomásra. Ami itt következett, azt a megalázó helyzetetsoha el nem felejtem. Még most is sokszor felmerül emléke-zetemben. Ott álltunk a helyiség egyik oldalán, mi hadifog-lyok, a másik oldalon a franciák. Mint vásáron a marhát úgymustráltak. Majd az egyik-másik rámutatott egyikünkre ésmár vitték is magukkal. Utolsó elõttinek egy kissé sántahonvéd maradt. Õ tényleg paraszt volt, de járáshibás, mégishogy sorozhatták be, nem tudom. Õt is elvitte egy francia.Ígyén maradtamutolsónak: a legkisebb, a legvéznább, de ki-hoztak a táborból. Egy kerékpárt toló férfival elindultunk anagy, sötét idegen éjszakába. Késõbb tudtam meg, hogySt.Sasson-ba érkeztünk és gyalog mentünk La Hiss-be,Menage René házába. Õ volt az, aki kihozatott a táborból – õ lett a gazdám. Tõsgyökeres breton parasztember volt. A gaz-dám éppen sántított, mert a napokban egy fáról leesett. Estea házukban várt a család. A családfõ édesanyja, a felesége ésa két kislány. Megérkezve a nagyasztalhoz ültettek. Hogymit adtak enni, azt már nem tudom. Ebben a helyiségben(mely konyha, étkezõhely, így mindenesnek nevezhetõ) rá-mutattak a fal mellett egy ágyra, amire lefeküdtem.

Másnap megismerkedtem a házzal és a környékkel. Általános napirend a következõ volt: ébresztõ jó korán,

mosdás után a lovaknak és a marháknak az élelmet kellettelkészíteni. Ez a munka volt számomra a legnehezebb.Olyan növényt, mint a szamárkóró egy villával és sarlóvalegy adagot összefogva a szecskavágóba kellett tenni, majdkézzel a keréken levõ egy pengével apróra vágni. Ezután ki-ganéztam, az állatokat (lovakat, marhákat) megetettem. A disznókkal, tyúkokkal nem kellett foglalkoznom. Ezt követ-te a reggeli, majd a kinti mezõgazdasági munka. Késõ dél-után volt az „estebéd”, utána ismét a „pik-pik” vágás. Ígyhívják ezt a kórófélét, majd ismét a ganézás, különféle ház-körüli munka, majd a sötétedéskor a lefekvés. …

Amikora háborúbefejezésének az évfordulóját ünnepel-ték a franciák, nagy dínom-dánomot tartottak, ünnepeltek. Amikor a kocsma elõtt mentem hazafelé, igen rossz szem-mel néztek rám. Vasárnap, amikor találkoztunk, mondta isa magyarhadifogságban levõ francia, hogyszerencsém volt,hogy meg nem vertek. Ilyenkor igen indulatos tud lenni afrancia nép. Nem csoda, igen sokat szenvedtek a német

megszállás alatt. Nagy félelemben tartották õket, különö-sen „Bretanyban”.Ha jól emlékszem, az utolsó szombat délután szépen sü-

tött a nap és én csöndben boronáltam egy elég nagy táblán.Elfogyott a honvágyés elkezdtem magyarnótákat énekelni.Igen hangosan énekeltem, mert többen megálltak és figyel-tek. Emlékszem többször is elénekeltem, hogy hazámba vá-gyom Duna-Tisza partja vár, azután kis lak áll a Nagy-Du-na mentében stb. Majd magamban Petõfi versét idéztem feltöbbször: egész úton hazafelé azon gondolkodám. …

Az utolsó vasárnap, ha jól emlékszem (a gazdámtól ka-pott 1946-os naptár szerint is) a fõútvonal melletti földterü-leten dolgoztam reggeltõl. Természetesen templomban nemvoltam. Körülbelül 12 óra felé ismét jött az ismerõs pap(abbé) kerékpárral. Nagy örömmel mondta, hogy a rádió-ban hallotta, az újságokban olvasta, hogy a Francia és Ma-gyar Állam megegyezett. Így tehát liberté Hongroa. Tehát

szabadok a magyarok és ezt én még hogy-hogy nem tudom,kérdezte. … Elment az Abbé. Fel sem fogtam, hogy mit je-lent „liberté Hongroa”. Azt megértettem, hogy szabadok amagyarok, de ez hogyan és miként vonatkozik rám, nemtudtam. Munka közben ezen morfondíroztam. Láttam agazdámat kerékpárral jönni (kb. 13 óra tájt). Megállt, le-szállt a kerékpárról és õ is mondta „liberté Hongroa”, majdszólt, hogy hagyjam abba a munkát és menjek ebédelni. A házba érve a család már ült az asztalnál és úgy nézett ki,hogy várnak. Mindenki mosolygott. A gazdám anyja muta-tott a leveseslábos felé és azt mondta „mösziö Zsorzsmanzs”. Én körülnéztem, hogy mit kell csinálnom, mert ed-dig az ételt õk tették ki a tányérba és adták elém. Láttam,mindenki rám figyel, majd nagy bátorságot vettem maga-mon és egy kis levest kivettem. Láttam, hogy erre a feszült-ségmegszûnt bennük és mosolyogtak tovább. Mégnem tud-tam a megváltozott helyzetet felfogni, hogy most már„mösziö” (úr) lettem és magam szedhettem az ételbõl. Ebédután a gazdám valamiféle újságot vett elõ és olvasni kez-dett. Ezt még nem láttam ottlétem alatt. …

1946. április 3-án, szerdán elköszöntem a családtól. A gazdám visszavitt vonattal Lamballé-be a táborba. …

Ittkell leírnom,hogy 1978 nyarán,egy kisnyugat-euró-pai körült alkalmával a kis családommal felkerestük voltgazdámat. Nem volt egyszerû megtalálni. Végül megtalál-tuk. A falu megváltozott. A vendégkõre nem emlékeztem.Innen nem messze jobbra egy hosszabb útra kanyarodtunka Ladával. Megálltam és behunytama szemem, vissza pró-báltam emlékezni a házra. A ház sarkát megismertem és akisalmáskertet. A kapun tehenek jöttekki.Egy ember sán-tikálva terelgette a csordát. … az út szélin álló kocsinkbólkiszálltam és odamentem a bicegõ emberhez és kérdeztem:Menage René. Azt mondta: ui. Én mondom: „iszi Zsorzspriszonié de ger”. Nagyon elcsodálkozott, benézett a kocsi-ba, ahol a feleségem és két kislányom figyelte a fejleménye-ket és azt mondta várjunk itt, kihajtja a marhákat ésvisszajön. Hát bizony majdnem egy óra múlva jött vissza,de nem egyedül, még két társával, ezeket azelõtt nem is-mertem.

A családomat bemutattam Renének és beléptünkugyanazon az ajtón, ahol régen félénken én is elõször belép-tem a konyhába. …

A Lamballe-i táborban már jobb volt az „élet”. … közel-gett húsvét ünnepe. Szalay Jeromos pap megjelent és ismétmondta nekünk magyaroknak, hogy nemsokára megyünkhaza. … Váratlanul 1946. május 5-én a magyarokat össze-gyûjtötték és marhavagonokba bevagonírozták. Sem étel,sem ital, sem WC nem volt a vagonokban. A gazdámtól ka-pott kis naptárba próbáltam feljegyezni a hazautazásunktörténetét. …

Tehát Rennes-bõl május 5-én elindultunk. Május 6-ánreggel érkeztünk Párizs külsõ pályaudvarára. Május 7-énéjjeli út után reggel 6 órakor Strasbourg pályaudvarára fu-tottunkbe. Kiszálltunka vagonokból és délben már egy lak-tanyában voltunk. Itt mindenkit lefényképeztek. Normáli-san étkeztünk. … itt valami elszámolásféle volt, hogy minthadifoglyok a munkáért a franciáktól fogunk valamit kapni.Persze ez nevetséges volt, mert én egy ceruzát kaptam, má-sokfüzetet,noteszt stb. kaptak. A fakommandón,az Atlantifalnál végzett kubikosmunkáért – a parasztnál eltöltött ke-mény paraszti – mindenes cselédmunkáért ezt adta nekema francia állam. …

1946. május 15-én este Magyarországra értünk. Május16-án reggel Kaposváron állt meg a szerelvényünk…. Má- jus 17-én délelõtt érkeztünk meg Budapestre. … Május

18-án reggel Debrecenbe érkeztem. Debrecenben már egye-dül voltam, a társaim útközben lemaradtak. Itt felültem aNyíregyházára menõ vonatra. Állandóan arra gondoltam,hogyan élnek Nyíregyházán? Május 18-án kora délutánmegérkeztem Nyíregyházára. Mentem a bombázott terüle-ten a fõtér felé. Végre eljutottam a Vay Ádám utcába. A vé-génél a temetõtér elõtt balra fordultam.Az elsõ utcán jobbrafordultam, ez volt már az Ószöllõ utca. Elhaladtam a „jókút” mellett, átmentem a páratlan oldalra, hogy jobban lát-hassam az 52-es számú házat. Szívem a torkomban lükte-tett, nagy izgalommal figyeltem elõre. Ahogy elhagytam aBucsák-pékséget, megláttam végre a kis nádfedeles házat.Látom, hogy nyitva van a kapu és beszélget egy néni valaki-vel, aki a kapun belül volt. Óvatosan átmentem a páros ol-dalra és az ajtóba érve köszöntem „kezit csókolom, édes-anyám”. Édesanyám rám nézett, megfordult, beszaladt akonyhába és közben jajongott. A kint álló néni csodálkozva

megkérdezte, ki vagyok és honnan jöttem.Mondom,hogy kivagyok. Õ elment, én bementem az udvarra, de már a kony-hából látom Csóri nénit, Gyuszi bácsit, nagymamámat ki- jönni. Ezután összeölelkeztünk, megpusziltuk egymást ésbementünk a konyhába, ahol édesanyám sírt. Azthitte szel-lemet, vagy rémeket látott. Hirtelen nem hitte el, hogy énvagyok és valóban hazajöttem. Mikor már én is a konyhábaléptem,elhitte, hogyvalóban én vagyok.Akkor vele is össze-ölelkeztem, sokáig pusziltuk egymást. Édesanyám nem tu-dott szólni csak sírdogált.

Hát nem egészen úgy történt a találkozásunk, mintahogy Petõfi leírta. Végre itthon voltam Magyarországon ésmár nem hadifogoly.

A terjedelmes önéletírásból összeállítottaLéta Sándor lelkész




Egyházi hírek

Templomszentelés Kocsordon

Május 27-e nagy nap volt a kocsordi gyüleke-zetben. Országos ünnepség keretében átadtuk ahasználatnak a felújított unitárius templomot. A felújítás sürgetõ szüksége már 2004-ben nyilván-való volt. Elháríthatatlan akadálynak látszottakazonban a hiányzó anyagiak.

Akocsordi unitáriusok és mindenkori lelkészükmindig megtettek mindent, mindig nagyon sokatáldoztak az elõdeik által épített népmûvészetitemplomuk karbantartásáért és fejlesztéséért. Ezma is így van, de 2004-ben a kiadás már messze

meghaladta azt, amit egy gyülekezet, akár egynagy lélekszámú és módos gyülekezet is megbír.Így volt ez a miénknél tízszer népesebb refor-

mátus gyülekezet templomának újjáépítésekor is. A helybeliek erejét központi, állami és országos re-formátus összefogásból pótolták, hogy új templomépülhessen a régi helyett.

A megvalósítás ötlete és személyes felelõs-ségvállalása RÁZMÁNY CSABA püspök úrtólszármazott. Egy telefonbeszélgetés alkalmával azta tanácsot adta, hogy pályázzunk meg egy unióstámogatást, amihez helyezzünk el az egyház OTP-számláján egymillió forint önerõt. Hirtelen csakannyit tudtam tõle visszakérdezni, hogy tudja,mitvárna el ezzel kocsordi híveitõl az egyház?!

Természetesen tudta, és tanácsot is tudott adni,hogy ezt a terhet arra a legkisebbre csökkentsük,amit híveink önként vállalni fognak. Hogy JAKABZSIGMOND helybeli polgármester úr mit taná-csol, azt itthon tudhattuk meg. A tanácsot ígéret iskövette az önkormányzat hozzájárulásáról, sõt az

elsõ adományok is polgármester úrék részérõl. Ta-nácsa a lehetõ legmeglepõbb volt: szólítsuk meg aközség egész lakosságát vallástól függetlenül azadakozásért. Isten Szent Lelke megis ihletett min-denunitáriust és mégtöbbször annyi más vallásút,

akik támogatni akarták templomunkat. Hiszenazt nemcsak a miénknek, hanem az egész község büszkeségének is tekintik. Hozzájárulásaikat azadományozók NAGY GYULÁNÉ pénztárnokhoz,TARCZALI SÁNDORNÉ presbiterhez, késõbbipénztárnokunkhoz és a lelkészi hivatalhoz adtákbe. Adományaikat az önkormányzat megkétsze-rezte.

Püspök úr ötlete megvalósult. Tavalyelõtt fel-küldtük az egymillió forintot az egyház számlájá-ra, elkezdõdhetett a pályázat versenyfutása. Fel-fogni se tudjuk, mitkellett BALÁZSI ALPÁRNAK,a püspökség alkalmazottjának szaladgálnia, hányszabályzatot kellett áttanulmányoznia. Mennyiszámfejtést kellett GERGELY FELICIÁNNÉ




atyánkfiának, könyvesboltunk, alapítványunk éskft.-nk könyvelõjének elvégeznieahhoz, hogymeg-nyerjük az AVOP pályázatot. Ez a pályázat 10,5millió forintot ért, de úgy, hogy püspök úr ésELEKES BOTOND fõgondnok úr, ill. az Elnök-ség javaslatára a Képviselõ Tanács elõbb három-milliót, majd még százezret, az átadás után újabbfélmilliót, és a templomszenteléssel járó vendéglá-tás költségeire is százezret adott Kocsordnak. Fõ-gondnok úr és KELEMEN ATTILA, a kft.-nkigazgatója Nyíregyházán, az MVH-nál és akocsordi helyszínen is intézte, irányította munká-latainkat.

Hogy ez összesen mennyit tesz ki, azt nem azösszeadás eredménye adja meg, hanem a szegényasszony két fillérénektörténeteaz Evangéliumból. A tizenhatmillió forintos „két fillér"-bõl kellett épí-tészünknek, GAÁL IMRÉNEK gazdálkodnia. Aki

már tizennyolcadik éve úgydolgozik nekünk, hogyminden megbízatásából több olyan munkára telik,amire nema velünkkötött szerzõdése kötelezi, ha-nema lelkiismerete. Ezúttal is ígydolgozott. Pedig a minõségen nem spórolhatott, hiszen SZABÓMIKLÓS minõségi ellenõr vigyázott az elõírásokbetartására. Az evangéliumi allegórián azt értjük,hogy építészünk lényegesen több munkát végzett,mint amennyit ma végezni szoktak ekkora össze-gekbõl.

A templom sok helyreállított alkotóeleméheztöbbolyan új elem is épült, ami nem volt mostanig.Ilyen az egész épületegyüttest ellátó központi fû-tés, a téglamintázatú padlóburkolat, meg a temp-lomot teljesen körülölelõ mûkõ-kocka járda. De

mindennek koronája a jobb oldali templomtornácfalát díszítõ tájékoztató tábla, mely templomunktörténetét és leírását tartalmazza magyarés angol

nyelven. A szöveget a templommennyezet mintáskazettáiról készült színes reprók övezik. Még eze-ket is dúsan faragott fakeret övezi õsi szimbóluma-inkkal. Rovás betûkkel van belefaragva unitárius jelmondatunk: „Csak egy az Isten". Az értékes mû-vészmunka adományozója IRSAY ZOLTÁN bará-tunk Angliából.

Sokan sok munkát végeztek, hogy mentesítse-nek azok költségeitõl. DOBOS LÁSZLÓ akkorigondnok, vállalkozó jelentõs pénzösszegeket ado-mányozott és elszállíttatta nagy mennyiségû hul-ladékainkat. Ilyen szolgáltatást az önkormányzatis nyújtott, ahonnan több napra kaptunk közmun-

kázókat is a templom környezetének rendbetételé-re. A három ZSÉDER testvér: JÁNOS, GÉZA és ATTILA, valamint az utóbbinak fia, TAMÁS többrendben, több napi szakmunkával végezték az épí-tés körüli összes villanyszerelést. Jobban, lelkiis-

meretesebben saját maguknak se dolgoznak, mintahogy nálunk tették. SZABÓ ZSIGMOND kõfara-gó két alkalmazottjával együtt újra aranyozta,helyreillesztette emléktáblánkat, tájékoztató táb-lánkat, falonfüggõ berendezési tárgyainkat.

Az ünnepség közeledtével olyan nyüzsgés,annyi sürgés-forgás folyt, hogy azt kellett gondol-nunk: a Szentlélek szállta meg a gyülekezetet, akiazt akarja, hogy az ország minden tájáról érkezõ vendégeink semmiben se csalatkozzanak. A készü-lõdés fõ szervezõje névtelen akar maradni, mint alelkes segítõtársak is. Nevüket ugyan hivatali kö-telességbõl feljegyeztük minden adományukkalegyütt, de õk úgy akarják, hogy csak Isten arany-könyve szóljon érdemeikrõl. Imádságainkban

megemlékezünk mindenkirõl, aki tett valamitazért, hogy népmûvészeti mûemlék templomunkállagát megõrizhessük, sõt fejleszteni is tudjuk.




Templom és lelkészi lakás felszenteléseKOCSORD

János: 16,33. „Ezeket, azért mondom néktek, hogy békességetek legyen,mert a világban nyomorúságotok van, de bízzatok és legyõzitek a világot.”

I. Kir. 8.46„ ...tedd meg, hogya föld minden népe megismerjenevedet és tudják meg rólad,hogy a te nevedrõl nevezték el azta házat, melyet építettek”!

Már most beszédem kezdeténengedjék meg hát nekem, hogymegköszönjem mindazoknak, a-kik valamit is tettek e templomés lelkészi lakás felújításáért,hogy az elnyerhesse a mai formá- ját. Köszönetünket és hálánkatannak reményében tesszük, hogyez a hajlék valóban Isten házáváválik, ahol az emberek egymásiránti testvéri szeretetben együttés egy akarattal imádkoznak,együtt döntenek közös ügyeikrõl,és egyénenként tesznek megmin-dent hitük megerõsítése és meg -

tartása érdekében.Ezen rövid bevezetõ után el kell mondjam, hogymeg vagyok gyõzõdve, hogy többször felújították

és utána fel is szentelték már ekét hajlékot de egyszer semennyire hivatalos és ünnepélyeskeretek között, amikor Egyhá-zunk két legfelsõbb fóruma azElnökség és az Egyházi Képvise-lõ Tanács részvételével történikaz ünnepélyes felavatás, és az el-végzett munkáért a jól megérde-melt hálaadás.

De mit ér minden fel- vagymegszentelés, ha a ház nem töltibe igazán a maga hivatását? –ha nem folyik benne hûségesszolgálat, hanem megy végbe fa-lai között a legnemesebb keresz-ténységet megtartó és nemzet-felemelõ imádságos munka.Szûkké válik minden ház, ha fa-lai között nem fér meg minden

rászorult, ha falai között nem alegtisztább észérvekkel alátámasztott eszmékethirdetik, melyek úgya határokon inneni és azokon

Május 26-án délután 6-kor megérkezett azMTV1 Örömhír c, mûsorának stábja. Kihasználvaa leáldozóban ragyogó Napot, azonnal körbefil-mezték a templomot Ez bizony szükséges is volt,mert másnap rosszra fordult az idõ. Este fél nyolc-kor megérkezett egyházunk szolgálati kocsija is apüspöki házaspárral, akiket a papi lak ebédlõjé-ben a gyülekezet egy csoportja várt, élükönJAKAB FERENC gondnok úrral és kedves felesé-

gével, akik egynyájasbeszélgetés,megkínálkodásután éjjeli szállásra vitték otthonukba a fõtiszte-lendõ úrékat.

Másnap, 27-én délelõtt 10 órától kihelyezettEKT-i gyûlés volt a templomban. A gyûlés nem ün-neplés, a napirendet és tárgyalást nem lehetett azalkalom méltóságához igazítani. Annál is inkábbkönyörgünk Istenünkhöz, a Szeretet Szentlelké-hez, hogy ruházzon fel bennünket erõvel, aminekkitöltetésérõl szól a közeledõ pünkösd ünnepe.

Tizenegyórakor az áramhálózatnagyleterhelt-sége miatt nem szólalt meg a harang. Isten úgyrendelte, hogy az alig kétéves villany harango-zószerkezet helyett a lelkész és fiai kézzel – és lé-lekkel harangozzanak. Déli tizenkét órára megteltközönséggel a templom. Hisszük, hogy Isten is ottvolt mindazokkal, akiknek köszönhettük a felújí-tást, és mindazokkal, akiknek buzgó imája és zsol-táréneke szenteléssé emelte szerény ünnepségün-ket

Az énekrend a Mátészalkai Zenebarátok Kóru-sának gyönyörûséges énekével kezdõdött és végzõ-dött, amit BALOGH FERENCNÉ zenetanár vezé-nyelt. A kántori szolgálatot JAKAB LÁSZLÓNÉzenetanár látta el. Az imát BALÁZSI LÁSZLÓ fõ- jegyzõ, a prédikációt fõtisztelendõ püspök úr

mondta. Fõgondnok úr, majd a gyülekezet részérõlBÍRÓ EVELIN növendék mondott köszöntõ beszé-det. Végül új pénztárnok asszonyunk adta elõ emelkedett gondolatait költõi formába öntve, Istendicsõségére és a gyülekezet lelki épülésére. Sokanyagi adományát azzal is kiegészítette, hogy meg-újult templomunkról gyönyörû képeslapot készít-tetett, és abból minden vezetõnknek egy-egy pél-dányt ajándékozott.

Az ünnepséget követõ közebédnek a Mátészal-kai Kórház adott helyet, ahol pompás felszolgálás-ban részesültünk. Aszervezést TELKES KATÓ ét-kezdefõnök asszonynak köszönjük. A levest és egymásodik fogást a kórház konyhája készítette. A töl-tött káposztát jókedvû asszonyaink készítették apapi lak konyháján, a süteményeket otthonról hoz-ták asszonyaink a kórházi étkezde asztalaira. Azebéd alatt fõtisztelendõ úr imádkozott éspohárköszöntõt mondott, megköszönve híveinknekés vendéglátóinknak az áldozatkészséget és szere-tetet, amivel kiszolgálták a 120 fõs vendégsereget.

Minden dicsõség a mi egyetlen Istenünké, akimegajándékozott bennünket a megújulással és azünnepszentelés csodálatos élményeivel. Zárjukszámbavételünket azzal, hogy templomunk külsõ- jébenis hirdeti Isten dicsõségét mindenki számára,akit útja arra visz, de még inkább a belsõjével,mely azokat emeli közelebb Istenhez, akik oda be-térnek.

Látogatóinknak rendelkezésére állunk a hétminden napján és a nap minden órájában.

Kocsord, 2006. június 3.

Nyitrai Levente lelkész




túli egy nyelven beszélõ és egy nyelven imádkozótestvéreinket szolgálják. Lehetnek egyszerre so-kan benne, de ezek az emberek soha nem lesznekigazán ott, ha õket nem Isten szent neve vezérli. Azonban én hiszem és meg vagyok gyõzõdve, hogysokan fognak ide betérni, olyanok is akik mindmá-ig messze elkerülték a templomot, és azok, akikide majd betérnek, istentiszteletre, különféle szer-tartásokra, bibliaórára vagy szeretetvendégségrevalóban otthonfogjákéreznimagukat ebben a haj-lékban.

Azért mondom mindezt néktek, hogy békessé-getek legyen, melyre oly nagy szükségünk, van eb-ben a mindennapi békétlenségben, ebben az em-bertelen világban. Mert ha békesség van e házbanés annak lakóiban, akkor e ház a kõbe épített biza-lom szimbólumává válik. Ugyanis az élet nem bé-kétlenség és szomorúság kérdése, hanem töb-bé-kevésbé bizalom kérdése. Az öröm és aboldogság soha nem tárgyi mennyiség, hanem ala-nyi képesség. Tehetség kell a boldogsághoz, éppúgy mint az örömhöz és az élethez, ez a tehetség abizalom. A bizalom tud tûrni mert vár, a bizalom,kockázat mert hisz a holnapban, és gyõz, mertmindig erõsebb mint a körülötte levõ világ. – Abi-zalom egy nagy fellebbezés és elejébe vágás a dol-gok rendes menetének, új értékek, új javak, új be-teljesülések megtapasztalása.

Ezért azt kívánom nektek, kik mától ebben amegújított templomban, egy már jól megalapozottcsalád tagjaiként fogtok részt venni az istentiszte-leteken, a hitben való megerõsödés érdekében, le-gyetek mindenkivel békességben, bízzatok Isten-ben és egymásban.

Kívánom, hogy e hajlék váljon drága egyhá-zunk és nemzetünk számára a hitet és szeretetetmegtartómagyar jövendõ templomává. És mikéntminden unitárius templomon, hirdeti a felírás,hogy „Unus est Deus”, vagy azt, hogy „In honoremsolius Dei” de mindenképpen azt, hogy „Egy az Is-ten”, ezen a házon legyen rajta az a képzeletbelifelírás, mely örök és megmásíthatatlan: „Az nemlehet, hogy annyi szív hiába onta vért”, hogy 438év verejtékes munkája ne hozza meg a maga gyü-mölcsét, hogy ne jöjjön rá e nemzet, hogy vannaktörténelmében olyan események melyekre büsz-kék kellene hogy legyen, mint az 1568-as TordaiOrszággyûlésen kihirdetett vallás és lelkiismeretiszabadság, hogy mindenki azt a vallást gyakorol-

hatja mely hitével megegyezik, mert a hit Istenajándéka, és hogy az unitárius vallás- az egyetlenmagyar alapítású vallás. Ezt legelõszõr e magyar

hazában mondtak ki, akkor, amikor a világot el-uraltaaz inkvizíció. Az ilyesmit nemeltitkolni kell,hanem büszkén hirdetni és tudatosítani a hívek, akeresztény emberek tudatában.

Legyetek hátbékességben és bízzatok Istenben,és akkor hiszem hogy e házban imádkozók és hit-ben erõsödni vágyók munkája nem lesz hiábavaló.Minden templomnak egy a hivatása, hogy bennemindenkor az evangéliumot prédikálják, azt azevangéliumot, mely nem más mint a jézusi kettõsparancsolat: „Szeresd az Istentés szeresd felebará-todat”. E hitbenvaló élés és meggyõzõdés az egyet-len lehetõség arra, hogy soha ne osszon meg vallá-sos meggyõzõdésünk.

Ezzel kifejezem azon örömömet és megelégedé-semet, hogy ahol templomot és lelkészi lakást újí-tanak fel, ott az egyházat sem külsõ sem belsõ ve-szély nem fenyegeti, ugyanis ez a bizonyság arra,hogy egyházunkon hála legyen a jó istennek, apá-ról fiúra szállt, a nemzetet, egyházat, és vallástmegtartó erõ – a hit Isten ajándéka – szó szerintiértelmezése, vagyis az, hogy a hit nem más mintcselekedet, mert halott a hit önmagában.

A cselekvõ hit a cselekvõ unitarizmus építhet ésújíthat meg templomot, hogy abban együtt és egyakarattal és belsõ látással megáldva kell legyenekaz atyafiak.

Ha kintrõl nézzük e csodálatosan szép és han-gulatos kazettás templomot, amit megszépít még 438 éves unitárius múltunk is, akkor csak annyitlátunk, mint Dsida Jenõ: egy híveket befogadó egy-szerû hajlékot, Isten házát, templomot.

De aki belép a hûvös templomba, s belülrõl pil-lant falára és ablakára, megdöbbenten áll, megkö-vülten áll és néz a csodára:Ó titkok titka: a földön itt lent, belülrõl nézzenmindenki mindent, szemet és szívet és harcot ésbékét!

– Áldja meg az Úr a belülrõl látók fényességét!Igen áldja meg a kocsordi unitáriusok lelkének

belülrõl látó fényességét, hogy továbbra is együttés egy akarattal, Jézust követve, evangéliumátmegtartva építsék e drága hajlékban Isten Orszá-gát, egyházközségüket, mindannyiunk öröméreEgy Istenünk dicsõségére, hogy megtudja a világ:

– Isten nevérõl van elnevezve e hajlék! Ámen!





70 éves a Pestszentlõrinci Unitárius Templom

2006. június 4-én, pünkösdvasárnap nagy eseményszínhelye volt a Pestszentlõrinci Unitárius Templom.Már kora délelõtt szinte zsúfolásig megtelt a Havannalakótelep hatalmas háztömbjei által körülvett apró,

hangulatos kis lelki hajlék. A XX. század egyik legna-gyobb világégése, azaz a múlt század elsõ világháborújaután a trianoni területi átrendezõdések következtébennagyon sok magyar volt kénytelen elmenekülni a szülõ-földjérõla minket körülvevõállamok területérõl. Muszájvolt vallási, felekezeti hovatartozástól függetlenül el-hagyniuk a szülõföldjüket és megismerni a nincstelen-séget, a kisemmizettséget. Ebben az idõszakban töme-gesen menekültek az anyaországgá lett, területének 2/3részét és lakosságának kb. egyharmadát (azaz kb. 5millió embert) elvesztett Magyarországra. Ekkor sokannem tudtak lakáshoz jutni, hanem szerte az országban,vagonokban és egyéb ideiglenes lakóhelyeken laktak. Alkalmi munka és a munkanélküliség keserû kenyere jutott a menekülteknek és nemcsak nekik.Pestszentlõrinc (akkori) nagyközség elöljárósága a me-nekültek segítségére tudott sietniúgy, hogy az 1916-banlétesítettdr. Lopták és TársaÉpítészeti és VasszerkezetiGyára különlétesített, fallal körülvett lõszergyárát adtaát a Népjóléti Minisztérium a menekülteknek, „ÁllamiTelep” néven.Ez a telep a Havanna lakótelepépítéséneka kezdetéig, 1977-ig állt fenn. A sorsközösség és a lakókszorgalma, összefogása kedveskisvárost alakítottki eb-bõl a telepbõl. Az unitárius lelkészi munkát, istentiszte-letek tartását, a hitoktatást a budapesti egyházközség lelkészei végezték. 1928-ban került Budapestre Erdély-bõl Petõ István fiatal, tetterõs lelkész. Munkaterület-éhez az Állami Telep is hozzátartozott. Lelkesen látotthozzá a közösségépítéshez.

Pestszentlõrincen egy kultúrházzá, „elõléptetett”ba-rakképületben tartottak istentiszteleteket és gyülekeze-ti alkalmakat, de már ekkor felmerült egy saját temp-lomépítés igénye is. Ám csak 1800 pengõ álltrendelkezésre a 19.000 pengõs költség-elõirányzatból.Így építési engedélyt nem adtak. Szerencsére a Belügy-minisztérium egy 10x10 méteres barakképületet enge-dett át templom célra. Máté Géza építészmérnök ingyenkészítette el az új templom terveit. Bontásból jutottak atemplomépítõk téglához. Ez 200pengõjébekerülta gyü-lekezetnek. A templomépítés ekkor már beindult és lel-kes munkával elérte az unitárius közösség, hogy az1935. október 3-i alapkõletétel után új lendülettel foly-tathatta tovább az építõmunkát. 1936. február 19-énvolt az elsõ istentisztelet a belül kész, de kívül mégvako-latlan templomban. A munka azonban ekkor már nemállt meg, hanem óriási lendülettel folytatódott! 1936.április 16-án kezdõdött meg a gyülekezeti ház és a ta-nácsterem építése, majd 1936. június 7-én szentelték fela teljesen kész Pestszentlõrinci Unitárius Templomot.

Ennek a magasztos eseménynek, amely új fejezetetnyitott az unitárizmus XVIII. kerületi (pestszentlõrinci)történetében megünneplésére gyûltünk össze 2006. jú-nius 4-én. Az ünnepi istentiszteleten Szász Adrienne, agyülekezet lelkésze mondott imát, majd Rázmány Csa-ba püspök úr tartott ünnepi beszédet. Az úrvacsoraiimát és beszédet újfentSzász Adrienne lelkésznõtartot-ta. Az istentiszteletet követõen a gyülekezeti terembenElekes Botond, a Magyarországi Unitárius Egyház fõ-gondnoka nyitotta meg a „70 éves a PestszentlõrinciUnitárius Templom” címû kiállítást.

A kiállítás a Magyarországi Unitárius EgyházKönyvtár és Levéltáránakilletve a XVIII.kerületi Peda-gógiai és Helytörténeti Gyûjtemény segítségével jött lét-re. A tárlat a gyülekezeti alkalmakat követõen látogat-ható. A rendezvényen részt vett a pestszentlõrinci(Budapest XVII. kerületi) Polgármesteri Hivatal részé-



rõl dr. Domaniczky Endre és dr. Bucsi Anikó egyháziügyekért felelõs referensek. Az ünnepi alkalmat állófo-gadás zárta, ahol lehetõség volt kötetlen beszélgetésre,emlékek felidézésére is. A Pestszentlõrinci UnitáriusTemplom elérhetõ a kõbánya-kispesti metró- és autó-busz-végállomástól és vasútállomástól a 136-os autó-busz gyorsjárattal az 5. megállóig utazva.

Pestszentlõrinc, 2006. június 4.Halász István


Pünkösd 2006. 06. 04. Textus: Ap Csel 2, 37/b.„Mit cselekedjünk, Atyámfiai férfiak?”

„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyá- jan, és veszitek a Szentlélek ajándékát”– hangzott2000 éve Pünkösd ünnepén. Tüzes és lelkesítõ beszé-det mondott Péter és János. És ki hitte volna, hogy ezalkalommal az õket hallgató tömeg nem fordul elle-nük, hanem velük együtt érez, velük lelkesedik, sõtmegérti a Pünkösd ünnepének és az akkor indult ke-resztény mozgalomnak legfõbb jellegzetességét, hogycselekedniük kell a lelkesítõ beszédek hallatán. Ésekkor elõször felhangzik a vallásos lélek örök kérdé-se? „Mit cselekedjünk, atyámfiai férfiak?”

Pünkösd jelentõségét sokan és sokféleképpen ma-gyarázták. A két legfontosabbnak tartott jelentõsé-gét az ünnepnek az ún. – Szentlélek kitöltetését – ésa keresztény egyház megalapításának tényét, sokegyházi beszéd méltatta az elmúlt 2000 év alatt. Cso-dálatos az a kép, amit annyiszor a Szentlélek kitölte-tésérõl és a cselekvõkészségrõl megrajzoltak, és cso-dálatos az a tény, hogy az elsõ pünkösd alkalmával3000-en keresztelkedtek meg, de mindez unitáriusszempontból csupán csak „jelkép”. Jelképe a tanítvá-nyi lelkesedés magasra lángolásának, és egy olyanmozgalom az elindulásának, mely hamarosan világ-méretûvé nõtte ki magát.

Unitárius hitfelfogásunk szerint Pünkösdnek a jelentõségét az a cselekvõkészség képezi, mely az elsõ

Pünkösd alkalmával a textusunkban elhangzott kér-désben jutottkifejezésre: „Mit cselekedjünk, atyámfi-ai férfiak”? Unitárius vallásunkat ez a cselekvõkész-ség kell, hogy áthassa és jellemezze. E pünkösdi

ünnep alkalmával erre a cselekvõkészségre hívom felfigyelmeteket, kedves testvéreim, hiszen Jézus is azttanította nagyszerûen, hogy – nem minden, aki aztmondja Uram, Uram megy be a mennyeknek országá-ba,hanem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akara-tát" Ezen cselekvõ unitárius kereszténységrõl kívá-nok elmélkedni ez ünnep alkalmával, amit e templomrövid történetével kívánok alátámasztani, ami a leg- jobb példa a cselekvõ unitarizmusra, a pünkösdi lélekkitöltetésére, és, ami nem más, mint amiért a mai na-pon itt ezen a szent helyen összegyûltünk, hogy ünne-pet szenteljünk ennek a templomnak mely 70 évvelezelõtt épült és a gyülekezetnek mely ugyanakkoralakult!

Aki templomot épít, az nemcsak Istennek, hanemönmagának épít házat. A templomépítés nem csupána hithez, hanem a közösséghez való ragaszkodásnak,és a jövõbe vetett bizalomnak a szimbóluma. Az 1920. június 4-én aláirt Trianoni békeszerzõdés következté-ben, aminek pont a mai napon van a szomorú évfordu-lója, az utódállamok kisajátították hazánk kéthar-madát és menekülésre kényszerítették a magyarság egy jelentõs részét. A menekülteket, akik jöttek Er-délybõl, Felvidékrõl és Délvidékrõl egyaránt, unitári-usok és más vallásúak, az akkori vezetés a régi lõszer-gyár területére telepített le az ún. állami lakótelepre,

ahol annak felszámolásáig, 1977-ig éltek.1928-ban egy fiatal hitoktató lelkészre, Petõ Ist-vánra bízta Egyházunk a lakótelep lelki gondozását,aki prófétai lélekkel öszszegyûjtötte a híveket és meg-




gyõzte õket, hogy a magyar ember bárhol telepedettle a földkerekségén elsõ dolga az volt, hogy Istennekházat építsen. És az építkezés a kevés pénz ellenéreelkezdõdött. A közösség minden tagja pattanásig fe-szült odaadással, és valami leírhatatlan szent vágyó-dással napestig dolgozott, hálával mosolyogva min-den helyére került téglára. A költségvetés tételeit ígydolgozták le anyagi erejük színvonalára, miközbenkét templomot építettek. Egyet, mely helyet ad azimádságnak és a zsoltárnak, és egy gyülekezeti, kö-zösségi helyiséget mely a templom falain kívül is egy-ségbe fogja a híveket.

1935. október 3-án volt az alapkõletétel, 1936. feb-ruár 19-én az elsõ istentisztelet a még vakolatlantemplomban. Aztán 1936. június 17-én, felszentelikateljesen kész templomotés a hozzáépítettgyülekezetitermet. A gyülekezeti élet példaadó lett. Sajnos azon-ban a II. világháború eseményei, a bombázások, nagytörést okoztak az egyházi életben. 1949 nyarán a gyü-lekezet felavatja méltó ünnepléssel a Petõ házaspáráltal adományozott harangot.

Volt még egy sajnálatos Trianonja a gyülekezet-nek, amikor a híveket a Havanna lakótelep felépíté-sekor szétszórták Budapest egész területén. A pün-kösdi lelkület íme meghozta a maga gyümölcsét, a

cselekvõ unitarizmus felmérhetetlen értékeket te-remtett. Pünkösdöt ünneplõ gyülekezet! Kedvestestvéreim. Gondolom, hogy ebbõl a példából megér-tettétek, hogy mit jelent a cselekvõ kereszténység? Azelsõ Pünkösd alkalmával megmozdult és fellángolt atanítványokban és az õket hallgató sokaságban a lé-lek. Megmozdult fellángolt és kérdezett: „Mit csele-kedjünk atyámfiai, férfiak?” És a tömeg válaszában,a megkeresztelkedésben benne rejlett a keresztényanyaszentegyház megalakulása. Bennetek, bennünkszokott e fellángolni a lélek? Ti szoktátok-e kérdezni:Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak, mint ahogyanazt nagyszerûen tették a lõrinciek? Gondolom, hogymai beszédem után már értitek, hogy az egyházat ésbenne unitárius anyaszentegyházunkat a Lélek hoz-ta létre és annak cselekvõ készsége tartja fenn.

Hallgassatok hát lelketek szavára, kövessétek an-nak tanácsát mely isteni eredetû, és meglássátok,hogy vallásos hiteteket sugárzó jó cselekedeteiteknyomán, szebbé, ragyogóbbá lesz ez a sokszor sáros,poros, szmogos, szürke föld, s benne igazán emberrétud majd lenni az ember, ebben a nagy embertelen-ségben! Ámen!


A menekülés és az otthonratalálástemplomainak ünnepei

„Én csak kis fatornyú templom vagyok, Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenõ, A szellemóriások fénye rám ragyog, De szikra szunnyad bennem is: Erõ.

S bár irigykedve holtig bámulom A dómok súlyos, drága titkait, Az én szívem is álmok temploma, És Isten minden templomban lakik.”

(Reményik Sándor: Templomok)

Túrmezei Erzsébet, jeles protestáns vallásos köl-tõnõnk úgyfogalmaz egyik versében, hogy a templomotthona, amelynek ajtaján belépve mindig hazaér.Mestersége mûhelyének is nevezi Isten hajlékát,mely templommá formálja életünket, régi emberbõlúj emberré tesz. Ilyen templomaik vannak itt e kishazában unitárius egyházunk híveinek is. Ezek kö-zül kettõ, a pestszentlõrinci és a kocsordi (azészakkeleti határszélen) jeles ünnepet ültek június4-én és május 27-én.

Az 1920. június 4-én aláírt, a nagyhatalmak általránk erõszakolt és az utódállamok által kierõszakolt

embertelen ország- és magyarságcsonkító trianonidiktátum után az elrabolt országrészekbõl sokan az Anyaországba menekültek és itt leltek otthonra. Va-gonlakás, alkalmi munkák, munkanélküliség, szét-szakadt családok, elveszített szülõföld, kirekesztés,megannyi ok a fájdalomra és kétségbeesésre. De aszékelyudvarhelyi, az Anyaországban nem ismertköltõ, Tompa László megfogalmazta, hogy baj köztedzõdik a székely. És az unitárius székelyek(többnyi-re székelyek, sok más jóérzésû ember támogatásá-val!) minden fájdalmak enyhítésére felépítik erdélyistílusban a pestszentlõrinci templomot, és 1936 júni-usában fel is szentelik az egy Isten tiszteletére. Ez atemplom ünnepelte építésének 70. évfordulóját Pün-kösd áldott ünnepén és a gyászos fájdalom-diktátum(nem békediktátum, mert azóta sincs béke a lelkek-ben!) 86. évfordulóján. A Szervét Mihály tér 1. számalatti templom a kerület ékessége, hiába építette kö-rül a szocreál a szégyenteljes Kádár–Castro Havan-

na-telep nevet viselõ betonkolosszusokkal. Az ünnepiistentiszteleten az évfordulós megemlékezõ igehirde-tést Rázmány Csaba püspök tartotta, visszatekintõ beszédet mondott, különös hangsúllyal a magyarnemzet tragédiáját kiemelve, Elekes Botond fõgond-nok. A gyülekezet szép ünnepi rendezvénye arról ta-núskodik, hogy „ nem fajult el még a székely vér, / minden cseppje drága gyöngyöt ér!”

A kocsordi gyülekezet és temploma egy másfajtahazatalálásról szól. Egy másik keresztény felekezetkiszakadt része döntött úgy, hogy unitárius felfogásszerint kívánja élni hitéletét. Az erdélyi születésû, avilágon egyedüli magyar alapítású egyház hitelveiszerint szervezõdõ közösség 1938-ban építette fel e tá- jakon is, de az Anyaországban is szinte egyedülállótemplomát. Kazettás mennyezetével (amit elsõ lekésze Kereki Gábor festett!), sajátos népi stílusávalnagyon sok látogatót vonz, szinte minden székely je-gyet hordoz magán. (Dr. Kovács Lajos egykori erdélyipüspök fogalmazta meg, amit már minden székely tu-dott és vallott, hogy az unitárius vallás „székely val-lás”! ) A templomot és a mellette lévõ paplakot. Dr.Szente László sepsiszentgyörgyi unitárius mûépítésztervezte. Kereki Gábor mellett más lelkészek is bele-építették Erdélybõl hozott lelkiségüket. Egy elnyertpályázat eredményeként megújult a templom, a pap-lak és környéke, változtatás nélkül. Az újjáavató is-tentiszteleten, május 27-én, amelyre kiszállt az Egy-házi Képviselõ Tanács jubiláló ülése is, megtelt atemplom. Az ünnepi igehirdetést Rázmány Csabapüspök tartotta, az imádság Balázsi Lászlópüspökhelyettes-fõjegyzõ ajkáról hangzott el. Emlé-keztetõ és eszméltetõ beszédet tartott Elekes Botondfõgondnok. A mátészalkai énekesek és helybeliek mû-sorszámai emelték az ünnep áhítatát.

E tavaszi és nyárelõi ünnepeink is arról tanúskod-nak, hogy mindenek ellenére „vagyunk és akarunklenni!”, mert nélkülünk a nemzet története is csonka,mint maga az Anyaország!

Balázsi László püspökhelyettesegyházi fõjegyzõ




Kereszténység és kultúra

Egykori nagy keleti utazónk nyomában

Bálint Gábor, a harminc nyelven beszélõ tudós zseniErdély legkeletibb csücske, a mai Kovászna me-

gye, a régi Orbai-szék több jelentõs keleti utazót ésfelfedezõt adott a világnak.Gondoljunk csak KõrösiCsoma Sándorra, aki Indiában és Tibetben töltöttévtizedeket, vagy Barátosi Balogh Benedekre, akibeutazta Mandzsúriát és Japánt. Kettejük életmû-ve viszonylag jól ismert itthon és külföldön, de har-madik „társuk” a Szentkatolnán született nyelvzse-ni, Bálint Gábor neve egyelõre még csakkeveseknek mond valamit. Éppen ezért, történész

és mongolista révén vállalkoztam életútjának fel-derítésére,és szerepének tudományosújraértékelé-sére.

A nyelvzseni és utazó életútjaBálint Gábor 1844. március 13-án született egy

kis székely faluban, Szentkatolnán. Bakk Pál, helyitanító szerint már gyermekkorában megmutatko-zott kivételes tehetsége.Akitûnõtanuló ifjú egybennagyon csibész gyerek is volt, és nem tûrte a falusiiskola fegyelmet. Mivel unta a falusi tanító óráit,nem is vett részt rajta, hanem inkább a közeli

templomtoronyban játszott. Szülei ezért átvittékKézdivásárhelyre, majd több erdélyivárosban is ta-nult. Már gyerekkorától kezdtek „ráragadni” anyelvek: édesapjától megtanult németül, majd sor-ra elsajátította az ókori klasszikus nyelveket: a hé-bert, valamint a görög és latin nyelvet, majdmegta-nult angolul, németül, franciául is. Mireleérettségizett, mártizenkét nyelvenbeszélt, sõt ta-nulmányaiközöttmársegítette társait is.Eztköve-tõen Bécsben, majd Pesten tanult. Érdeklõdése ak-kor kezdett a keleti nyelvek tanulmányozása feléirányulni. Kezdetben a török követségen próbáltnyelvtanárt keresni. Pénz híján ez az igyekezetemajdnem kárba veszett. Szerencsére találkozott avilághírû magyar turkológussal, Vámbéry Ármin-nal, aki támogatta a tehetséges ifjút. Bálint nemso-kára írt egy török nyelvtankönyvet, melyet máig jóllehet használni. Másik meghatározó élmény voltszámára, amikor joghallgatóként a Pesti Egyete-men megismerkedett Fogarasi János akadémikus-sal, aki éppen egy magyar nyelvi szótárat szerkesz-tett. Sõt, szerencséjére a Magyar Akadémia éppenakkor keresett egy fiatal nyelvtudóst, aki elutaznaazOrosz Birodalomba, hogy a mongol és a mandzsunyelvet tanulmányozza.Fogarasi ajánlására BálintGábort küldték ki, aki „gyorsan” megtanult oroszulés finnül, de belekezdett a mongolba és a mandzsu-

ba is, hogy kinti munkáját el tudja végezni. Még el-utazása elõtt, 1870-ben katolikus hitét elhagyta ésfelvette az unitárius hitet. Az 1870-es évekbenelõbb a Kaszpi-tenger partján élõ mongolokhoz uta-zott, majd fáradságos, több hónapi utazással elju-tott Urgáig, a mai Ulánbátorig, ahol a mongol mel-lett elsajátította a mandzsu nyelvet is.

Katolikusból unitáriusÖnéletrajzi naplótöredéke vall arról, hogyan lett

a fiatal Bálint Gáborból unitárius. Elmondása sze-rint már kiskorától félt a kínzó képektõl aszentkatolnai katolikus templomban, különösenPéter és Pál apostol szobrai tettek rá rossz hatást.Már 1854-ben, alig tízévesen kimaradt a helyi isko-lából, és magánúton végezte tanulmányait. Sajátszavaival élve „erõszakolt templomozás miatt”hagyta félbe elemi szintû tanulmányait. Valószínû-leg az erõltetett vallásosság miatt váltott többszöriskolát fiatal korában. Elõbb Székelyudvarhelyen,majd végül 1864-ben Nagyváradon, a püspöki líce-umban tanult. Szülei kívánságát akarta teljesíteni,akik papnak szánták. Bálint aztán végül egy évmúlva,1865-ben szögre akasztotta a csuhát, és nemlett pap. Saját vallomása szerint az ott látottakat éshallottakat sem testileg sem szellemileg nem bírta.Ezek után nem szolgáltat személyes adatot hitérõl,naplójában 1868/1869-es évbõl csupán a következõ feljegyzést tette: „Ez év tavaszán cseréltem föl a ne-kemmindig ellenszenves római katolikus vallást azunitáriussal.” Új hitét aztán élete végégig megtar-totta.

Viták és küzdelmek

Bálint Gábor 1875-ben érkezett haza, amikor ismagántanári kinevezést kapott a Pesti Egyetemen.Páratlan nyelvtehetségét azonban csak rövid ideig kamatoztathatta. Fogarasi János halála után egyideig Arany János támogatta. Karrierjét az törtemeg, hogy szakmai vitája támadt a „szobatudós”BudenzJózseffel, aki szintén török és mongolnyelvielemzésselfoglalkozott, bártehetsége jócskán elma-radt Bálint mögött. Ezt akkori hatalmával kárpó-tolta. Az Akadémiai Könyvtár Kézirattári adataiszerint Budenz nem javasolta az egyetem vezetõi-nek Bálint alkalmazását, mert ahogyan levelébenkifejtette, nincs olyan jelentõs irodalma a mongol ésmandzsu nyelveknek, hogy azt külön érdemes le-




gyen tanítani. Érdekes módon, Bálint eltávolításaután változott a helyzet, és éppen Budenz lett azurál-altaji tanszék vezetõje. Történt ez annak elle-nére, hogy hazatérte után beszámolóinak hallatántöbb akadémikus, köztük Vámbéry Ármin,Hunfalvy Pál és Ballagi Mór az Akadémia külsõ tagjának is ajánlotta õt. Az 1870-es évek végénazonban elmérgesedett a „finn nyelvészek”, vagyisHunsdorfer (Hunfalvy) és Budenz valamint BálintGábor között a vita. Elõbbiek az akadémiai pozíció- jukat felhasználva, minden tudományos közegbõlkiszorították Bálintot, és nem engedték mûveinekmegjelentetését. Addigra Bálint megjelentette aburját nyelvrõl készített leírását, amely meg is je-lent a Nyelvtudományi Közlöny számában. Ezenkívül megjelentette a „Párhuzamok a magyar és amongol nyelv terén” címû rövid, de nagyon fontosnyelvészeti elemzését, amelyben azt állította, hogya magyar nyelv a turáni nyelvcsalád tagja. Õ telje-senelvetette a nyelvcsalád elméletet, és a jövevény-szavak elméletét is. Egyik igazi székelyes megjegy-zése ez volt:

Erre Bálint Gábor 1879-ben bejelentette önkén-tes számûzetésének tervét, és el is hagyta az orszá-got.

Külföldi elismerésekTizenkét éves külföldi élete során változatos

munkát kapott. Elõbb az oszmán birodalom külön-bözõ tartományaiban kamatoztatta kivételesnyelvtudását. Olyan fontos bizalmi állásokat nyertel, mint pénzügyi ellenõr. Feleségével, SpielmannRozáliával bejárta a Közel-Keletet és Európa délirészét, ahol újabb nyelveket tanultmeg. Az 1890-esévekben arról értesülhetünk, hogy az Athéni Egye-temen arab nyelvet oktatott, vagyis magyar létéregörög nyelven magyarázta el az arab nyelvet, ésírást. Akkoriban nem volt olyan tudós Európában,akiennyi nyelvet tudottvolna, sõtBálinthozhason-ló szinten mûvelte volna. Nagy magyar tudósunkakár két hét alatt is megtanult egy új nyelvet. Még Széchenyi Béla expedícióján Dél-Indiában hihetet-lenül gyorsan megtanulta a tamil, vagyis dravidanyelvet, majd amikor megbetegedett Sanghajban

két hétig kellett várnia a hazafelé menõ hajóra, az-alatt,mégbetegen is megtanult japánul, melyetké-sõbb oktatott is az egyetemen. Röviden úgy jelle-mezhetnénk, hogy külföldi számûzetése sikeresvolt, hiszenbizalmas és megtisztelõ állásokat nyertel Európa-szerte. Úgy foglalhatnánk össze tevé-kenységét, hogy amibe belefogott, azzal mindig si-kert aratott. Mégis õ volt az, aki egy nemzetközinyelv, az eszperantó bevezetése mellett kardosko-dott, hogy másoknak ne kelljen a sok nyelv megta-nulásával sok idõt elpocsékolni.

Végre itthon Az 1890-es években a székely rendek Jakab

Elek történész vezetésével mozgalmat indítottak,

hogy hazahívják, és itthon katedrát ajánljanak Bá-lintnak. Elõször az Akadémián próbálkoztak, de ottBudenz és Hunfalvy miatt nem értek el eredményt.Ekkor maguk a székelyek fogtak össze, sikerült ki-eszközölniük, hogy a vallásés közoktatási miniszterkinevezze Bálint Gábort a Kolozsvári Egyetemurál-altaji tanszék vezetõjének. Bálint Gábor1893-ban foglalta el állását, ahol tizenkilenc évig ta-nított. Ekkor Kolozsvárott a diákok olyan nyelveketismerhettek meg, mint sehol Európában, ráadásulmindezt egyetlenegy embertõl! A nyelvek közülcsak ízelítõül: japán,kabard, dravida, mongol, man-dzsu, és sorolhatnánk. Kis ideig finnt is tanított, deazokat az órákat jobbára arra használta fel, hogybebizonyítsa az akadémikusok hibáit, és elvesse afinnugor nyelvészet létjogosultságát. Talán õ volt azegyetlen, aki ezt szabadon megtehette, hiszen meg-voltak a nyelvi ismeretei hozzá.

Érett korára a hazatért tudósnak legnagyobb ri-válisa, BudenzJózsef is megbocsátott, fõleg, miutánrájött, hogy Bálint mongol gyûjtése kincset ér. Ek-kor hirtelen az Ethnographia leközölte a mongolnépköltészetrõl szóló elfekvõ tanulmányát. Bálintekkor már nem foglalkozott a fõvárosiakkal, hanemaz erdélyi tudományos mûhelynek, az „Erdélyi Aka-démiának” adta le mongol történeti témájú munká- ját, melynek címe: „Amongol császárság története”.Szintén ott jelentek meg kaukázusi, kabard tanul-mányai is. 1901-ben újraértékelte a magyarhonfog-lalás értelmezését, és az eredeti, görög, latin és hé-ber források alapján, valamint saját keleti néprajzimegfigyeléseibõl újraértékelte a magyar történelem

korai szakaszát, és megállapította, hogy a hun biro-dalom népei közé tartoztak a magyarokõsei is. Ezenelmélete azóta ismét létjogosultságot nyert, miutána nyugati és keleti tudósok újraértékelték a hun bi-rodalom történetét.

A hihetetlen munkabírású és tudású Bálint1912-ben nyugdíjba vonult, és sokak megdöbbené-sére a következõ évben meghalt, magával vitte ha-talmas tudását, melyre azóta sem volt többé példahazánkban. Munkái kiadása elkezdõdött Erdély-ben, ahol a tudósok magukénak érzik a nagy szé-kely ember életmûvét. A munkába immáron nem-zetközi tudósok, japánok és mongolok isbekapcsolódnak, mert a még kiadatlan mongol, tö-rök és mandzsu szövegei iránt jelentõs nemzetköziérdeklõdés mutatkozik.

Mai megítélése

Bálint Gábor elsõ igazi méltatása 1944-ben tör-tént. Míg a háború éppen zajlott Kolozsvár közelé-ben, addig az Erdélyi Múzeum Egyesület a keletiutazó és nyelvtudós születésének 100. évfordulójáraemlékezett. Ezt a megemlékezést a romániai hely-zet miatt nemkövette további. Szentkatolna tanító-

ja, Bakk Pál törte meg a hallgatást, és 1969-benközreadta az általa Bálint Gáborról gyûjtött helyimegemlékezéséket. A rendszerváltást követõen,




1994-ben, születésének 150. évfordulójáraSzentkatolnán és Kolozsvárott egy tudományosülést tartottak, ahol megjelent néhány magyar tu-dós: Szegedrõl Berta Árpád, Budapestrõl egy japánvendégprofesszor, Senga Toru. Õk szintén méltat-ták Bálint munkásságát. Ennek sajnos nem lettmagyarországi folytatása.

Szülõfalujában, Szentkatolnán nagy kultuszövezi a tudóst. Ahelyi általános iskolaazõ nevét vi-seli, az iskola falán emlékplakett van, sõt az iskolafolyosóján láthatjuk a Bálint Gábor által megtetttanulmányutakat, Mongóliától Dél-Indiáig, a Kau-kázustól Spanyolországig. Jakab Jolán igazgatónõ megmutatta Bálint Gábor arcképét, mely a tanáriszobát díszíti. Elmondta, hogy létrehoztak egyegyesületet, mely lehetõségük szerint megemléke-zik a falu nagy szülöttjérõl. Az iskola tanára, dr.Borcsa János szintén szívén viseli egykori földijeemlékét, kiskiadója eddig kétkönyvet adott ki róla,és most készíti elõ harmadik kötetét. Közben a ha-zai baptista egyház lelkésze, az erdélyi származásúZágoni Jenõ összegyûjtötte és 2005-ben kiadta Bá-lint Gábor leveleit és a vele kapcsolatos dokumen-tumokat. Úgy látszik az erdélyi lelkesedés lassanelér hozzánk is, és széles nagyközönség számáramegismerhetõvé válik a nagy keleti utazó és nyelv-zseni életmûve.

Élete évszámokban1844. március 13-án született Szentkatolnán1871-ben a Magyar Akadémia felkéri, hogy utaz-

zon Ázsiába, és tanulmányozza a mongol és amandzsu nyelvet.

1871–1874. Utazásai Oroszországban és mongolterületeken

1875–1877. A Budapesti Egyetem (ma ELTE) ma-gántanára

1877–1878. Részt vesz gr. SzéchenyiBéla indiai ex-pedíciójában

1879–1892. Önkéntes számûzetésbe vonul, az osz-mán birodalomban dolgozik, majd Dél-Európavárosaiban egyetemeken tanít.

1893–1912. A Kolozsvári Egyetem urál-altaji tan-szék egyetemi tanára.

1895. Zichy-expedíció tagjaként a Kaukázusban jár.

1913. május 26-án váratlanul meghal Temesváron.

Dr. Obrusánszky Borbálatörténész-orientalista

In Memoriam Prof. Dr. Dán Róbert(1936–1986)

…Kétezer õszén ismerkedtem meg édesanyám-nál Benedek Katalinnal, Dán Róbert özvegyével.Beszélgettünk tudományról, mûvészetekrõl, iroda-lomról, és nagyonmély benyomást tettünk egymás-ra. Ennek eredményeképp megkért Dán Róbert ha-gyatékának feldolgozásra, bibliográfiájánakelkészítésére, félbemaradt kutatásainak feltérké-pezésére. A bibliográfiájának elkészítése kapcsánmerült fel bennem az ötlet monográfiájának újraírására: bár jó páran értekeztek róla, mégis renge-teg társadalomtörténeti adalékot kihagytak életút- jának ismertetésébõl, a tudományos vonatkozások-ról nem is beszélve. …

Dán Róbert aktív résztvevõje volt a hazai tudo-mányos társadalmi nyilvánosságnak az ELTE szá-mos bizottságának tagjaként.

Felmerül bennünk a kérdés, hogyan lehet valakiegyszerrekönyvtáros, profi pingpongozó, arab nyelvés irodalom szakos elõadó, reneszánszkutató, publi-cista, irodalomtörténész, vallásfilozófus, az iroda-lomtudományok kandidátusa, a történettudomány-ok nagydoktora? Többek között úgy, hogy a korról,melyet kutatott minden érdekelte, ami életmódban,idõben, és térben fellelhetõ volt; a legapróbb és leg-különfélébb részleteket is beleértve. Nemkorlátoztamagát egyetlen terültre, egy egyetemes mûvelõdés-

Dán Róbert halála 20. évfordulójára Frank D. Dániel egy terjedelmes monográfiát készített, felhasználva Dán Ró-bert hagyatékát. Ebbõl a monográfiából röviden közétesszük unitárius vonatkozású kutatásait.

A könyv az alábbi tartalomjegyzékkel rendelkezik: I. Frank Dénes Dániel Emlékezzél a hajdani idõkre. Egy életút. A kezdetek. Nagy felfedezések. Reformáció.

Humanizmus? Héber stúdiumok a 16. századi Magyarországon. A lingua primigenia magyar vonatkozásai. Melius-Albo, Erdély és Tortosa. A magyar Erasmus és az anitrinitárius polemikusok. Zsidó bibliográfiai folyóiratokösszesített indexe. A „zsidózás” története az ókortól a reneszánszig. Egy numizmatikai vizsgálat. Istenkirály vagy ember?Glirius, Albo, Maimonidész, és az erdélyi antitrinitáriusok, avagy egy mozgalom filozófiatörténeti háttere. Egy karrier-történet. Szombatosok. A Péchi Simon toposz. Seidel, az elsõ deista Dán Róbert világképe és tudományos módszertana. Pályaképek. 3–36. old.

II. Frank Dénes Dániel Dán Róbert irodalmi munkássága.Teljes bibliográfia. 37–51. old. Megjegyzés: Léta Sándor, lelkész által




1994-ben, születésének 150. évfordulójáraSzentkatolnán és Kolozsvárott egy tudományosülést tartottak, ahol megjelent néhány magyar tu-dós: Szegedrõl Berta Árpád, Budapestrõl egy japánvendégprofesszor, Senga Toru. Õk szintén méltat-ták Bálint munkásságát. Ennek sajnos nem lettmagyarországi folytatása.

Szülõfalujában, Szentkatolnán nagy kultuszövezi a tudóst. Ahelyi általános iskolaazõ nevét vi-seli, az iskola falán emlékplakett van, sõt az iskolafolyosóján láthatjuk a Bálint Gábor által megtetttanulmányutakat, Mongóliától Dél-Indiáig, a Kau-kázustól Spanyolországig. Jakab Jolán igazgatónõ megmutatta Bálint Gábor arcképét, mely a tanáriszobát díszíti. Elmondta, hogy létrehoztak egyegyesületet, mely lehetõségük szerint megemléke-zik a falu nagy szülöttjérõl. Az iskola tanára, dr.Borcsa János szintén szívén viseli egykori földijeemlékét, kiskiadója eddig kétkönyvet adott ki róla,és most készíti elõ harmadik kötetét. Közben a ha-zai baptista egyház lelkésze, az erdélyi származásúZágoni Jenõ összegyûjtötte és 2005-ben kiadta Bá-lint Gábor leveleit és a vele kapcsolatos dokumen-tumokat. Úgy látszik az erdélyi lelkesedés lassanelér hozzánk is, és széles nagyközönség számáramegismerhetõvé válik a nagy keleti utazó és nyelv-zseni életmûve.

Élete évszámokban1844. március 13-án született Szentkatolnán1871-ben a Magyar Akadémia felkéri, hogy utaz-

zon Ázsiába, és tanulmányozza a mongol és amandzsu nyelvet.

1871–1874. Utazásai Oroszországban és mongolterületeken

1875–1877. A Budapesti Egyetem (ma ELTE) ma-gántanára

1877–1878. Részt vesz gr. SzéchenyiBéla indiai ex-pedíciójában

1879–1892. Önkéntes számûzetésbe vonul, az osz-mán birodalomban dolgozik, majd Dél-Európavárosaiban egyetemeken tanít.

1893–1912. A Kolozsvári Egyetem urál-altaji tan-szék egyetemi tanára.

1895. Zichy-expedíció tagjaként a Kaukázusban jár.

1913. május 26-án váratlanul meghal Temesváron.

Dr. Obrusánszky Borbálatörténész-orientalista

In Memoriam Prof. Dr. Dán Róbert(1936–1986)

…Kétezer õszén ismerkedtem meg édesanyám-nál Benedek Katalinnal, Dán Róbert özvegyével.Beszélgettünk tudományról, mûvészetekrõl, iroda-lomról, és nagyonmély benyomást tettünk egymás-ra. Ennek eredményeképp megkért Dán Róbert ha-gyatékának feldolgozásra, bibliográfiájánakelkészítésére, félbemaradt kutatásainak feltérké-pezésére. A bibliográfiájának elkészítése kapcsánmerült fel bennem az ötlet monográfiájának újraírására: bár jó páran értekeztek róla, mégis renge-teg társadalomtörténeti adalékot kihagytak életút- jának ismertetésébõl, a tudományos vonatkozások-ról nem is beszélve. …

Dán Róbert aktív résztvevõje volt a hazai tudo-mányos társadalmi nyilvánosságnak az ELTE szá-mos bizottságának tagjaként.

Felmerül bennünk a kérdés, hogyan lehet valakiegyszerrekönyvtáros, profi pingpongozó, arab nyelvés irodalom szakos elõadó, reneszánszkutató, publi-cista, irodalomtörténész, vallásfilozófus, az iroda-lomtudományok kandidátusa, a történettudomány-ok nagydoktora? Többek között úgy, hogy a korról,melyet kutatott minden érdekelte, ami életmódban,idõben, és térben fellelhetõ volt; a legapróbb és leg-különfélébb részleteket is beleértve. Nemkorlátoztamagát egyetlen terültre, egy egyetemes mûvelõdés-

Dán Róbert halála 20. évfordulójára Frank D. Dániel egy terjedelmes monográfiát készített, felhasználva Dán Ró-bert hagyatékát. Ebbõl a monográfiából röviden közétesszük unitárius vonatkozású kutatásait.

A könyv az alábbi tartalomjegyzékkel rendelkezik: I. Frank Dénes Dániel Emlékezzél a hajdani idõkre. Egy életút. A kezdetek. Nagy felfedezések. Reformáció.

Humanizmus? Héber stúdiumok a 16. századi Magyarországon. A lingua primigenia magyar vonatkozásai. Melius-Albo, Erdély és Tortosa. A magyar Erasmus és az anitrinitárius polemikusok. Zsidó bibliográfiai folyóiratokösszesített indexe. A „zsidózás” története az ókortól a reneszánszig. Egy numizmatikai vizsgálat. Istenkirály vagy ember?Glirius, Albo, Maimonidész, és az erdélyi antitrinitáriusok, avagy egy mozgalom filozófiatörténeti háttere. Egy karrier-történet. Szombatosok. A Péchi Simon toposz. Seidel, az elsõ deista Dán Róbert világképe és tudományos módszertana. Pályaképek. 3–36. old.

II. Frank Dénes Dániel Dán Róbert irodalmi munkássága.Teljes bibliográfia. 37–51. old. Megjegyzés: Léta Sándor, lelkész által




történeti jellegben akarta megragadni az összefüg-géseket (cultural pattern). Rendkívüliségének igazititka, hogy nemcsak kimagasló elméleti(techné-episztemé), hanem a helyes tervezéssel pá-rosuló cselekvés, a gyakorlati tudás (praxis) képes-sége is megvolt benne. A tanulás (elmélet) elõfelté-tele a cselekvésnek; viszont bár tanulni mindenkitud, a cselekvéshez képesség kell (Talmud.Kiddusin. 40.b.). …

Mindig tudta hogy hová – melyik könyvtárba –kellmennieahhoz,hogy a kutatási eredményét iga-zoló irodalmat megtalálja. Dánt leginkább az eret-nek – antitrinitárius mozgalmak eredete és hatásaérdekelte, a XV–XVII. századi európai szellemtör-ténetben. A szentháromság-tagadó vallásfilozófiaiáramlat pedig egy nemzetközi megmozdulás ered-ménye volt, és ebben áll munkásságának igazi je-lentõsége. Õ tárta fel ennek kelet-európai eredetét,kapcsolatait, ideológiai hátterét. MegvilágítottaMatthias Vehe-Glirius tevékenységét Európában,bemutatta Erazmus Johannis recepcióját, JohnDee-t és Conrad Victort, akinek volt feleségétSzenczi Molnár Albert vette nõül. Kutatásaival el-sõsorban azt próbálta megválaszolni, hogy milyenmódonkerült a radikálisantrinitarizmus ideológiá- ja azerdélyi szombatosságkörébe.Önmagát hereti-kusnak, eretnek-kutatónak tekintette, aki rajon-gott a reneszánsz gondolkodókért.

Dán Róbert nem volt ötvenéves mikor meg-halt, hirtelen, váratlanul. Ennek ellenére egy teljes oeuvre-t hagyott maga után. …

Dán Róbert behatóan foglalkozott Dudith And-

rással, a racionalista „magyar Erasmus” Linguaprimigenia kritikájával, aki bár a rabbinikus iro-dalmat elvetette ugyanúgy mint Melius, de ennekellenérevele is vitázott. Dudithnem tartozott a pro-fesszor úr kedvencei közé, mint embert kifejezettenki nem állhatta – de azért kutatta.

Dán professzor egyik vizsgált irányvonala azunitárius irányzat kialakulása és története a hébernyelvhez fûzõdõ viszonyával együtt, olyan nagypolémikusok életútján keresztül, mint: azantitrinitáriusok vezetõ alakja Dávid Ferenc, vagyHunyadi Demeter, Enyedi György. Akik a korbanfölényes héber nyelvtudással rendelkeztek, és atrinitást héber grammatikai érvekkel cáfolták. At-tól kezdve, hogy elkezdték lebontani a héber nyelvés irodalom segítségével a szövegekre rakódott ké-sõbbi értelmezéseket, már egyenes út vezetett ma-guknak a szövegeknek a tagadásáig. A Jézus-Messiás kizárólagos emberi lényegét hirdetõ egyes csoportok már az 1570-es évek táján tevé-kenykedtek az észak-itáliai városokban, a DávidFerenc vezette erdélyi egyházban, és Európa másterületein is. …

Epilógus

Az antitrinitárius szellemi áramlat viharkéntsöpört végig a 16. századi Európában, áthatva a

gondolkodásmódot, életmódot, és mûvelõdéstörté-netet. Ez a vihar Kelet-Európát sem hagytaérintetlenül, melynek megvilágítása Dán Róbert ér-deme. Megtalálta a posztbiblikus zsidó irodalom he-lyét az egyetemes mûvelõdéstörténetben, kimutat-va annak hatását, különös hangsúlyt fektetve ezenideológiatörténeti megmozdulás nemzetközi csatla-kozáspontjaira. Továbbá részt vett a magyar–zsidókultúra közös gyökereinek kutatásában: a könyv-nyomtatáson, nyomdatörténeten, és kéziratokonkeresztül. Dán Róbert filozófiatörténeti jelentõségegoldziheri szemléletében gyökeredzik, ami SimonRóbert kiemelésében Gramsci-tól (1970. 69.l.): Egykor filozófiája nemcsak a katedratudósok által filo-zófusnak tartott gondolkodók (pl: Erasmus) mun-kássága, hanem ugyanakkor egyik vagy másik filo-zófusnak (pl: Seidel), értelmiségi csoportnak (pl:heidelbergi kör), vagy a néptömegek egyik vagy má-sik nagyobb tömbjének (unitarianizmus, szomba-tosság) filozófiája. Egy kor filozófiája mindezekneka felsorolt elemeknek a kombinációja, amelyek egymeghatározott irányba kulminálnak. A kulmináci-ós pont pedig a kollektív cselekvés normájává, azazkonkrét és teljes (integrális) történelemmé lesz.

DánRóbert mûvelõdéstörténeti szemléletének alényege, hogy minden tézist azadott kor emberénekszemével, tudásanyagával, körülményei közé he-lyezve kell vizsgálni ahhoz, hogy értve lehessen fel-dolgozni. Dán Róbert egyedisége, hogy kis töredé-kekbõl képes volt felépíteni egy széles tudományosvalóságot. Kicsinyesen aprólékos gondos kutatóvolt, és nagy ívû gondolkodó.

Még egy gondolat A bibliográfia gerincét egy még Dán Róbert által

összeállított válogatott bibliográfia adta, melyet ahagyatékban találtam, s amit valószínûleg a kandi-dátusi értekezéséhez készített. Ezt körülbelülnyolcvan tétellel kiegészítettem. Hálás köszönet il-leti ezért Benedek Katalint, Dán Róbert özvegyét,akia hagyatékota rendelkezésemre bocsátotta: az õ anyagi és erkölcsi támogatása nélkül ez a munkanem készülhetett volna el. A kutatás közben megta-nultam a Dán kézírását, és az egyetemi jegyzeteit,

melyeket tanulmányai és kutatásai során készített.Szeretnék köszönetet mondani halott mesterem-nek, Dán Róbertnek, aki egy új világot nyitott meg elõttem és mondhatni rendhagyó módon tanított.Ez a monográfia több évig készült, mialatt folyama-tosan (át)írtam, és változtattama kéziraton. Külön-bözõ stádiumaiban többembernek is adtam belõle –a kéziratból és a teljes Dán bibliográfiából egyaránt– különbözõ hozzászólásokat, vitákat remélve, me-lyeknek nagy része sajnos elmaradt.

Frank D. Dániel vallásszociológus




Akik elõttünk jártak

Bartók Béla unitárius zenész kortársai

Az idén Bartók Bélaszületésének125-ik évfordulójáraemlékezve bemutatunknéhány unitáriuskortárs zenei ki-válóságot. Az alábbiakban négy zeneszerzõt említünkmeg:ÁbrányiKornélt,TomkaIstvánt,Molnár Antal Jenõtés Lakatos Istvánt.

Ábrányi Kornél élete ma már többnyire a zenei, azéletrajzi lexikonok és saját,Budapesten 1897-ben írt„Éle-tembõl és emlékeimbõl”címû munkája alapján állíthatóössze.

Ábrányi – elõbbi néven Eördögh – Szentgyörgybányánszületik 1822. okt. 15-én. Mint a „Zenészeti Lapok” c. fo-lyóirat szerkesztõje alapítja meg 1867-ben az „OrszágosMagyar Dalárdaegyesületet”. Részt vesz a „Zeneakadé-mia”létrehozásában,melynek1875–1883-ig titkára,majd1888-ig rendkívüli tanára. 1882-ben a „Zenei Közlöny”-tszerkeszti. A Kenyeres Ágnes szerkesztette „Magyar élet-rajzilexikon”(1967) szerinti„kompozícióinálértékesebbekzenei írásai, fõként visszaemlékezései, amelyek fontos for-rások úgy kortársaira, mint a korabeli zenei életre vonat-kozóan”.

AzUnitárius Egyházhoz való viszonya mégnemkerültfeldolgozásra. A budapesti egyházközség „Halotti anya-könyve”szerint1903.december20-án– aggkorigyengeség idézi elõ halálát és Józan Miklós volt budapesti lelkészszolgálatával helyezik örök nyugovóra.

Tomka István 1855. jan. l7-én születik Bucsányban. A Bartha Dénes által 1965-ben és Boronkay Antal által1984-ben szerkesztett „Zenei Lexikon” szerint a bécsi„Konzervatórium” elvégzése után, a 70-es és 80-as évekvégéig külföldön koncertezik. Az 1888-ik évtõl a „NemzetiZenede” tanára,majd 190l-tõl– mint elismertpedagógus –a „Nemzeti Zenede” igazgatójaként mûködik.

Az Unitárius Egyházhoz való viszonya még tisztázat-lan.A budapesti egyházközség„Áttérési anyakönyve” sze-rint1893.ápr. 21-én csatlakozikazUnitárius Egyházhoz.

Molnár Antal Jenõrõl gazdagabb forrásanyaggal ren-delkezünk.

Életével és munkásságával találkozunk az „UnitáriusÉrtesítõ” címû egyházi lapunk és Borus Róza, 1978-ban, aM. T. Akadémia Irodalomtudományi Intézetében készítettriportjában.

Molnár Antal Jenõ Budapesten születik 1890. jan.7-én.Alexikonok szerint a modernmagyarzenetudományegyik megalapítójaként – amint Kenyeres Ágnes „Magyaréletrajzi lexikona” (1934) közli: „egyike a legelsõknek, akifelismeri Bartók Béla és Kodály Zoltán zsenialitását és1910-ben Erdélyben és 1912-ben a Felvidéken gyûjt nép-zenét.

Középiskolai tanulmányait a Markó utcai gimnázium-ban végzi, ahol megzenésíti a német tankönyv verseit. A hegedû és zongorairodalomba Szilágyi Sándor vezeti be.Mint Bartók elsõ koncertjének ifjú elõadója, Kodály Zol-tántól tanul összhangzattant. A népzenekutatói pályánBartók indítja el. Õ tanítja meg a fonográf kezelésére. Ígygyûjt több száz dalt elõbb Csíkban, majd Ipolybalogon.

1910 és 1913 között a Waldbauer – Kerpely vonósné-gyes,– 1917–1919-ig a Dohnányi – Hubay zongoranégyes-nek tagja. Mint pedagógus a budai „Zeneakadémián”, aSzékesfõváros legfelsõbb zeneiskolájában, majd 1919-tõl1959-ig a „Zenemûvészeti Fõiskolán” tanít, 1934 és 1940között a „Népszerû Zenefüzetek”-nek, 1957-tõl a „Kis Ze-nekönyv”-társzerkesztõje. Ír „Bartók kvartettjei”-rõl(1911), „Táncjátékáról” (1917) és a „Kékszakállu herceg várá”-ról. (1918).

ANyugatban Bartók vonósnégyesérõl ír. E lapmatiné-

in – saját dalainak zongorakísérõjeként fellépõ MolnárJenõ Antal ismeretségbe kerül Adyval, Kosztolányival ésMóricz Zsigmonddal.

1917-ben és 1918-ban „Bartók-tanulmányokat,1921-ben tudományos Bartók-elemzést ad közre. Amintinterjújában elmondja, Bartók kvartettjérõl írt tanulmá-nya olyan nagy feltûnést keltett, hogy pl. Tisza István élesszatírában csúfolja ki.

„A zenemûvészet könyve” címû, képekkel illusztráltmunkája a nagy és már elismert zeneszerzõk mellett közliBartók arcképét is, miért is a „Zeneakadémia” akkori tit-kára Moravcsik Géza dorgálásban részesíti.

Mint a modern magyar zenetudománynak egyik meg -alapítója, sok ismertetést, kritikát, zenepszichológiát, ze-neszociológiát ad közre.

Molnár Antal Jenõ az 1920-as évek második felébengyakran szerepel orgonajátékkal a budapesti Dávid Fe-renc Egyletben, a Brassai Sámuel Ifjúsági Egyletben és azUnitárius Nõszövetség rendezvényein. Legemlékezete-sebb föllépése 1926. júni. 17-én volt, mikoris az UnitáriusNõszövetségben, a Rev. Hury G. Ives amerikai lelkész ésfelesége tiszteletére rendezett templomi hangversenyenorgonajátékkal gyönyörködteti a közönséget. Életét 1983.dec. 7-én Budapesten fejezi be.

Lakatos István, Bartók Béla negyedik kortársaNagyszerlecen születik 1895. február 26-án.

Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt az UnitáriusKollégiumban, s ugyancsak Kolozsvárt, de magánútonvégzi zenei tanulmányait, 1922-ben itt szerez hegedûtaná-ri diplomát, majda budapesti Mûegyetemenmérnökiokle-velet, 1945-ben a kolozsvári Tudományegyetemen a böl-csészkaron doktorál. 1919 és 1954 között a kolozsvárimérnöki hivatal útmérnökeként, a Mariánum hegedûta-náraként, a Mezõgazdasági Fõiskola, majd a Zenemûvé-szeti Fõiskola tanáraként dolgozik. Fõkutatója a Román

Akadémia kolozsvári fiókjának. Mint ilyen foglalkozik amagyar–román és szász zenekultúrával. Az I. világháborúban tüzérhadnagyként harcol:

Doberdónál, Isonzónál, Piavénél. Aháborúután elõadója aKolozsvári Magyar Népközösség zenei ügyeinek.

1939 decemberétõl rendes tagja az Unitárius IrodalmiTársaságnak, az Erdélyi Múzeum – és a Dávid FerencEgyletnek. Tanulmányozza a korszerû útépítés kérdéseit,de foglalkozik zenetörténettel, a magyar mûzenével és aromán népdal irodalmával is. Útkongresszusok és zeneiünnepek alkalmával megfordul Ausztriában, Németor-szágban, Franciaországban, Olaszországban és Csehor-szágban.FoglalkozikBrahms zenéjénekmagyaroselemei-vel. Feldolgozza Ruzicska György emlékezéseit,bibliográfiát állit össze az 1919 és 1940 között mûködõ er-délyi zeneszerzõk munkáiról. Megírja a Kolozsvári Zene-társaság történetét.

Lakatos István az Erdélyi Múzeum Egyesületmegbízásából az „Új magyar mûzene” címen íródó tanul-mányábanmegkísérli Bartók és Kodály mûveinekösszeál-lítását. De, mert a munkák évszámát illetõen nehézségeiakadnak, levélben kér Bartóktól tájékoztatást. Lakatosemlített tanulmánya 1936-ban jelenik meg a TudományosFüzetek85-ik számaként.ABudapesten,1936.július14-eidátumot viselõ Bartók-válaszlevél az 1924–30/3l-ig megje-lent munkákcímével és évszámával a Demény János szer-kesztette „Bartók Béla levelei” címû (Zenemûkiadó Válla-lat 1955) munka 208. oldalán olvasható. Lakatos IstvánBudapesten 1989. szeptember 22-én fejezi be életét.

Afentiekben – röviden – a világhírûzeneszerzõ, azuni-tárius „Bartók Béla – szintén unitárius – zenészkortársaitmutattuk be, bizonyságul, hogy egyházunk tagjai a zene-tudománybanés a zenei életben is jelentõshelyetfoglaltak

el. A Bartók-ünnepségek sorozatában róluk sem feledke-zünk meg. Kövessükpéldájukategytiszta és közérthetõ újmagyar zene megteremtése érdekében.

Kelemen Miklós




Bartók Béla Unitárius Egyházközség

2006. május 14-én templomunkban szószékiszolgálatot végzett Ferenczi Enikõ kolozsvári kór-házi lelkész és UNOSZ-titkár. Istentiszteletünkután megbeszélést tartottunk templomunkban,nõszövetségünk megalakulása érdekében, és elõ -készítettük választói közgyûlésünket.

Templomunkban 2006. május 28-án konfirmá-ciói szertartást tartottunk. Konfirmándusaink:Csepregi Noémi, Kádár Julianna, Orbán Bence,Márkos Renáta és Szász Panni gyülekezetünkelõtt, ünnepélyesen vallást tettek hitünkrõl.

Pünkösd elsõ napján, zsúfolásig megtelt temp-lomunkban ünnepi Istentiszteletet és úrvacsora-osztást tartottunk, mely után megalakult aPerczelné Kozma Flóra Unitárius Nõszövetség.Közgyûlésünk megválasztotta nõszövetségünk ve-zetõségét: elnöknek Dr. Kiss Balázsnét, alelnök-nek: Jobbné Vass Ildikót, titkárnak Léta Erikát,pénztárosnak Aranyossy Máriát jegyzõknekTordai Júliát és Lászlóné Szatmáry Zsuzsannát.

Egyházközségünk gyülekezeti termében ifjúsá-gi találkozókat tartunk minden hét második pén-tekén, este fél hat órai kezdettel.

Minden szerdán 18 órától egyháztörténeti éshitelvi megbeszéléseket tartok olyan felnõtteknekés fiataloknak, akik érdeklõdnek unitárius vallá-sunk és történelmünk iránt.

Az elmúlt hónapokban sikerült felújítanunkgyülekezeti termünket, melyben elhelyeztük Szin-te Gábor festõmûvészünk által egyházközségünk-nek adományozott Bartók Béla-portét.

Léta Sándor lelkész

Hírek a Bartók Béla Egyházközség életébõl

2006. május 14-én az Istentiszteleten FerencziEnikõ, kolozsvári lelkésznõ, kórházlelkész, az Er-

délyi Unitárius Nõszövetség titkára prédikált.Igen jó beszédet mondott, amelynek lényege a nõkszerepérõl szólt.

Istentisztelet után a jelenlévõ nõk összeültek aLelkészi Hivatalban, hogy az alakuló Egyházköz-ségi Nõszövetség leendõ tisztségviselõire javasla-tot tegyenek. Elég sok építõ jellegû ötlet hangzottel, amelyeket remélhetõleg a jövõben hasznosítanitudunk. A püspök úr tervei szerint meg kívánjukalakítani a Magyarországi Unitárius Egyház Nõ-szövetségét. E célból azonbanegyházközségenkéntmegkell szerveznia nõtagozatokat. Bízunkabban,hogy hamarosan követ bennünket a többi gyüleke-zet. Reméljük, hogy az erdélyi nõszövetséggel isszoros együttmûködést sikerül létrehozni.

Hegedûsné Pálfi Csilla

Egyházközségeink életébõl

Tudósítás Beregbõl

A beregi unitárius szórvány (BUSZ) székhelye Vásárosnaményban van. A gyülekezeti termük a200 éves mûemlék jellegû Eötvös-kúriában talál-ható, épp abban a teremben, ahol annak idején anagyasszonyés a báró kisasszonyok elvonultak el-csendesedni, imádkozni.

Isten különös kegyelme, hogy a szórványgond-noknyolc évvel ezelõtt pont ezta helyiséget válasz-

totta ki az istentiszteletek helyéül. A gyülekezetmagja (15 család) Vásárosnaményban tevékenyke-dik. A szórványban Aranyosapátiban (2 család),Gemzsén (2 család), Jándon (2 család),Kisvarsányban (3 család), Mezõladányban (2 csa-lád), Tiszavidon (1 család) is 12 család él.

A vásárosnaményi gyülekezetet (gyermekek-kel együtt 50 fõ) Jóni Jenõ gondnok fogja össze,




míg a beregi szórványtagokat (gyermekekkelegyütt 30 fõ) Felhõs Szabolcs szórványgondnokpátyolgatja.

Összességében a beregi unitárius szórvány 80lelkes gyülekezet Nyitrai Levente lelkész úr gon-dozásában.

Mivel Kocsord csak 25 km-re van, minden va-sárnap délelõtt átmehetnek a beregi hívekkocsordi unitárius istentiszteletre.

Van egy másik lehetõség is az 50 km-re lévõ nyíregyházi ökumenikus SzentLázár kápolnában,ahol minden hó 3. vasárnap délutánján unitáriusistentisztelet van.

Idehazaminden hónap második vasárnap, illet-ve sátoros ünnepek délutánján tart szolgálatot akocsordi lelkész.

Ötödik évfolyamába lépett az ÉRTESÍTÕ, aBUSZ missziós hírlevele, amely negyedévente anagy ünnepek elõtt jelenik meg, tehát évi négy al-kalommal, Deák József atyánkfia szerkesztésé-ben.

A lelki élet mellett az aktívabb atyafiak bekap-csolódnak a helyi közéletbe is. Van egy ifjúsági ésegy felnõtt cigány egyesületük is.

Már ötödik alkalommal részt vesznek a beregiünnepi hét rendezvényein:

– Lakatos László naiv festõ rendszeresen kiállí-tásokon vesz részt képeivel (azUART beregi tagja)

– A nemzetközi Váci Mihály szavalóversenyen3 zsûritag dönti el a Balázs Ferenc-különdíjodaíté-lését.

– A különdíjat idén Tóth Miklós gemzseiatyánkfia adta át, aki maga is díjnyertes volt négyévvel ezelõtt.

A „Balázs Ferenc-különdíj átadása” a Váci Mi-hály vers- és prózamondó versenyen április 29-én Vásárosnaményban.

A díjakat MagyarosiÁrpád,Tóth Miklósés Fel-hõs Szabolcs adták át.

A versenyzõk köre:

• Turterebes /Románia

•Nagykapos/Szlovákia

•Beregszász/Ukrajna

•Vásárosnamény és térsége/Magyarország




Hírek az UART (Unitárius Alkotók Társasága) életébõlIdén a legfontosabb teendõ a közhasznú társaság-

gá válás folyamatban van. Az új felállás megújult ve-zetõsége:

elnök: Felhõs Szabolcstitkár: Biró Albert

gazdasági vezetõ: Bárdkai Ákos

Választmányi tagok:Gergely Felicián, Kelemen Miklós, Dusa Lajos, Sikó Ág-nes, Tirnován Tamás, Nézõ László, Elekes Andor.

A választmányi tagok segítségével életre kell hívni avidéki tagozatokat (Sikó Ágnes vezetésével a pécsi,Tirnován Tamás vezetésével a pápai,Dusa Lajos vezeté-sével a debreceni, Lakatos László segítségével a beregicsoportot stb.)

Szeretnénk Erdélyben és a Partiumban is kiépítenia helyi csoportokat, elsõsorban a Partium folyóiratunksegítségével. (Köztudott, hogy az UART orgánuma aPartium folyóirat lett.)

A Partiumúj szerkesztõsége az UART tagságábólke-rült ki (Biró Albert, Felhõs Szabolcs, Dusa Lajos, Kürti

László, Ószabó István, Bárdkai Ákos). A megalakult helyi csoportoknak alapvetõ feladata,hogy szervesenegyüttmûködjön az ottaniunitáriusgyü-lekezettel, ahogy ez már Pécsett, Pápán, Budapesten és Vásárosnaményban mûködik is. (Például a Bartók BélaUnitárius Egyházközség ebben élen jár, mivel a gyüle-kezeti termükben volt az UART alakuló közgyûlése ésitt volt az elsõ képkiállítása is.)

Szépen alakul a partiumi kapcsolatépítés is. Az idei Varadinum ünnepségen kétfõs delegáció vett részt FelhõsSzabolcs elnök vezetésével. Nagyváradi alkotókkal bõví-tették a Partiumfolyóirat szerzõgárdáját és képviseltettékmagukat a nagyváradi unitárius gyülekezet varadinumiünnepségén is.

Pünkösd után az UART-delegáció részt vesz aPartiumi Írótábor tavaszi 3 napos rendezvényén és ké-szülünk az erdélyi toborzóra augusztusban Kolozsvárottés Vargyason.

Dusa Lajos

Zoltáni Zsolt és Tót Attila, az UART két zenészeegy vásárosnaményi ünnepségen

Így élünk és dolgozunk Füzesgyarmaton és a Gyula éskörnyéke szórványgyülekezetbenRégen volt már ilyen tavaszunk és nyárelõnk. In-

kább télváró novemberre hasonlított az idõjárás sok-szor, de a hangulatunk mégis reménykedõ, tervezgetõ,álmodozó volt. Templomunkra felkerültek a duplaüve-gezésû ablakok, szebbé, világosabbá téve az istenházát.Most felállványozottan készül a teljes belsõ megújulás-ra, hogy úgy várja a júliusi búcsunkat. Az elõzõ lap-összevonás, ami inkább volt csonkaszám, mint dupla-szám, az egyházközség híveinek és szimpatizánsainakszempontjából fontos tényeket „ejtett” ki, ami sokaknaksérti az önérzetét. A karácsonyi elõzetesek egyikén Zol-táni Zsolt hittestvérünk, gitár- és énekmûvész közel 200érdeklõdõ elõtt tartott adventi koncertet templomunk-ban. Kisunitáriusközösségünk városunkban eddig sohanem látott karácsonyt rendezett a sportpalotában közel1500 érdeklõdõ elõtt a Polgármesteri Hivatal, a civilszervezetek, az egyházak, az iskolák részvételével. A mûsor javát hittanosaink, presbiterasszonyaink, fiatalgimnazisták és egyetemisták szolgáltatták jómagamösszeállításában.

Januárban értesítették szerény személyemet, hogyaz 35-40.000 példányban megjelenõ megyeiújság irodal-mi pályázatán 3. díjat nyertem, amit 12-én adtak át amegyei szerkesztõségben. Városunk felekezeti történel-mében elsõ alkalommal szerveztük meg az ökumenikusimahetet, amikor egymás templomában, ahová ma-gunkkal vittük híveinket, szolgáltunk. Emellett

Dévaványára és Váncsodra is meghívtak szolgálatra. Januárban Vörösmarty-estet, februárban Arany Já-nos-estet tartottunk a Városi Könyvtárban. A kihagyottidõszakban temettünk is.

Január 21-én Darvason utolsó útjára kísértük NagyJózsefné Szilágyi Margit 86 évet élt református testvé-rünket. Megtartottuk a soron következõ istentisztele-teket Gyulán is és a helyi Borostyánkert Idõsek Ottho-nában is. Sok alkalommal szerepeltünk helyi ésbélmegyeri nyugdíjasklubjainkkal, énekeseinkkel a me-gye különbözõ helységeiben, ahol feleségemmel verse-ket, énekeket ad- tunk elõ.

Február 19-én megtartottuk a gyermekistentisztele -tet-szeretetvendégséget, amelyen a szolgálatot Zs. NagySándor és Nemes Zsolt hittanosok végezték.

Május hónapja többnyire az Édesanyák köszöntésé-vel telik. Már április végén megkezdtük ezeknek soro-zatát, hogy az elkövetkezendõkben féltucat ilyen ünne-pet tartsunk.

Május 3-án Budapesten részt vettem a Magyar Bib-lia Alapítvány közgyûlésén, ahol jegyzõ- könyvhitelesí-tõként is közremûködtem. A 2006-os év teendõit tár-gyaltuk, vitattuk meg.

Május 7-én templomunk megtelt az Édesanyákatünneplõkkel. A helyi Tv is jelen volt, a felvett mûsorttöbbször leadták. (Csak a mi templomunkból és csak ami ünnepünket!) Ugyanaznapdélután Sarkadon (ahovávisszatérõk vagyunk!) a Mûvelõdési Házban, mint egy200 érdeklõdõ elõtt léptünk fel feleségemmel anyáknapi mûsorunkkal a bélmegyeriek társaságában.

Május 9-én bélmegyeri klubunk tartott

Mezõberényben emlékezetes anyák napját, ahol közel200 érdeklõdõ jelent meg. Dalárdánk és jómagunk isszerepeltünk.



Észak-magyarországi kapcsolatok A tavalyi, debreceni adventi találkozó foly-

tatásaként, május 13-án a miskolciak hívtákvissza a debreceni gyülekezetet. Míg tavalyDebrecenben József Attilára emlékeztünk,most a Bartók-emlékév adta találkozásunktémáját.Eredeti tervek szerint Márk Attila ésLakatos Sándor zenés mûsorával, valamintMárk Attila Bartókról szóló elõadásával ün-nepeltünk volna, de elõadóink otthoni (egy-házközségi) teendõik miatt nem tudtak eljön-ni, az elõadás szövegét Lakatos Csilla olvastafel végül. A református egyházközség (CsabaiKapui) imaterme meghitt színtere volt a lelkitermészetû együttlétünknek. Majd a szép má- jusi délutánon, frissen zöldülõ kertben kerültsor a kötetlenebb találkozásra, ahol jó beszél-getések és a finom rántott húsos ebéd várt

bennünket. A közösség, reméljük, ilyen han-gulatú és tartalmú alkalmakkor erõsödik.

Miklósi-Vári Katalin


Május 15-én megszületett a lelkészi család elsõ uno-kája, Gergõ Dániel, akit mindnyájan féltõ szeretettelvártunk. A jó Isten tartsa meg erõben édesanyjával,édesapjával együtt!

Május 21-én Szeghalom városában, mintegy 300résztvevõvel tartották a vidéki klubok az anyák napjaünnepséget, amelyen itthoni klubunkkal jómagunk isszerepeltünk.

Május 25-én , áldozócsütörtökön harangszóval emlé-keztünk.Este lelkigyakorlaton voltunk DévaványánBé-

res János református lelkésztestvérünk és nejevendégeikent. Május 27-én Kocsordon részt vettünk feleségemmel

a templom és lelkészi lakás avatóünnepségén. Ez alka-lommal tartotta Egyházi Képviselõ Tanácsunk az ülésétis. Ebben az idõszakban, május 12-én, Budapesten a Rá-koskeresztúri Köztemetõben elbúcsúztattuk aszóróparcellábanHorváth Zoltán, 73 évet élt római kato-likus testvérünket.

Június sok ünnepet hozott már az elején. Pünkösdmellett Trianon volt a középpontban. 2-án az Önkor-mányzat kezdeményezésére Trianoni Emléktáblát avat-tunk, szenteltünk az I. világháborús emlékoszlopon. Végre talán elérkezik ennek a szörnyû diktátumnak azújraértékelése az anyaországi köztudatban, politikaigondolkodásban és hozzáállásban. 2004. december 5-etraumája meghozza a maga „bûnbánó” gyümölcseit!Ugyanaznap délután a Városi könyvtárban megtartot-tuk a tavaszi idényzáró irodalmi estet, amikor a

székelyudvarhelyi Tompa Lászlóval voltunk „együtt”.Székely-megtartó verseivel emlékeztünk a trianoni gyá-szos évfordulóra is, tõle és más nagyjainktól idézett ver-sekkel.

Június 4-én és 5-én Pünkösdöt ünnepeltünk itthon, a Vadásztársaság klubtermében, mert a templomunk bel-sõ meszelése történik az ablakcserék után. Délután a he-lyi Idõsek Otthonában és a Gyulai Szórványgyülekezet-ben volt úrvacsorás istentisztelet, amely alkalmakon 52hívünk élt az Úrvacsora jegyeivel. Füzesgyarmaton az

istentisztelet után versekkel és virágozással (a szobor-parkbeli Trianon Kopjafánál) emlékeztünk Trianonra,Gyulán pedig versekkel idéztük a Trianon okozta mér-hetetlen elkeseredést és fájdalmat.

Június 18-án zártuk a hittanos évet, amikor CsordásGergõ és Laskai Gréta tartott gyermek-istentiszteletet. A szeretetvendégségen kiosztottuk az Unitárius Alapít-vány díjait azoknak, akik hûségesen jártak templombaés hittanra, valamint részt vettek ünnepi rendezvénye-inken. A szeretetvendégség tombolázással zárult gyer-mekeink határtalan örömére. Nincs megállás. Készül atemplom is és készülünk mi is a júliusvégibúcsúra. Bar-tók Béla-emléktáblát avatunk, kiigazítjuk a lelkészekemléktábláját Kelemen István nevével, aki az elsõ világ-égéskor volt egyházközségünk lelki istápolója. A búcsúta Bartók-emlékezésnek szenteljük szép mûsorral. Istenmegáldja e kisközösségnemes szándékátés törekvését!

(B. L.)




Dunántúli Unitárius Egyházközség

Az utóbbi három hónap az ünnepek jegyébentelt. Húsvét és Pünkösd ünnepén változatlanulnagy számban gyûltünk össze, mindhárom szolgá-lati helyemen. Engem különösen megérintett ahúsvéti hangulat, ami meghatározó sikerél-

ménnyel párosult. Május 14-én Bartók Béla-emlékünnepélyt tar-tottunk a pécsi gyülekezet körében. Két elõadásthalhattunk, hat elõadó – Árvai Attila (hegedû), Árvai Ágnes (zongora), Bandi Szabolcs (zongora),Bandi Bálint (hegedû), Szomora Lívia és László Virág (fuvola duó) – örvendeztetett meg minketBartók-darabokkal. Koszta Gabriella színmû-vésznõtõl Szilágyi Domokos „Bartók Ameriká-ban” címû versét halhattuk. Az ünnepélyrõl be-széljenek a képek.

Május 21-én a székesfehérvári, valamint apolgárdi gyülekezetben is megemlékeztünk Bar-tókról.

Az elmúlt idõszakban egy temetési és egy eske-tési szertartást végeztem. Siklós-Máriagyûdön

utolsó útjára kísértük Csenteri Ferenc testvérün-ket. A gondviselõ Isten adjon számára örök életet,szeretteinek vigasztalást.

Pécsi református kollégámmal közös esketésiszertartást végeztünk, egyházaink áldásában ré -szesítettük Árgyelán Zsolt és Vernes Judit testvé-reinket.

Június 7-én sikeresen államvizsgáztam, így aPécsi Tudományegyetemen fizikatanári egyetemioklevelet szereztem.

Máté Ernõ lelkész



Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõkviselik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nem

érintõ rövidítések jogát. Folyóiratunk minden pároshónap végén jelenik meg.

UNITÁRIUS ÉLETAMagyarországi Unitárius Egyház lapja

Szerkeszti a Szerkesztõ Bizottság

Fõszerkesztõ-helyettes:Léta Sándor

SZERKESZTÕSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055

Telefon/fax: 311-2801Internet: http://unitarius.lap.hu

Terjeszti a Magyarországi UnitáriusEgyház.

Megjelenik kéthavonta.Felelõs kiadó:

Heltai Gáspár Kft.Index: 25 842

Készült:a Cerberus Kft.

nyomdaüzemébenFelelõs vezetõ:Schmidt Gábor

HU ISSN 0133-1 cv272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu


Elõfizethetõ:A lelkészi hivatalokban(Budapesten és vidéken),vagy befizetési csekken.

Bankszámlaszám:11713005–20011631

Egyes szám ára: 400 FtÉvi elõfizetési díj: 2400 Ft

Következõ lapzárta: 2006. augusztus 10.

H Í R E K

2006. május 30-án déli két órakor tartotta évi közgyûlését aMagyar Ökumenikus Segélyszervezet és ünnepeltefennállásának, mûködésének 15. évfordulóját. Ezen azalkalommal is, mint az elmúlt esztendõkben, egyházunkképviseltette magát.

2006. június 8–12 között megrendezett 77. könyvhéten aHeltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt a 80-as pavilonban voltmegtalálható. Erre az alkalomra jelent meg Kelemen Miklóskönyve, melyben feldolgozta az Unitárius Értesítõ és azUnitárius Élet folyóiratok teljes névmutatóját. A könyvhétalkalmával a pavilon elõtt neves unitáriusaink dedikáltak,úgy mint Kelemen Miklós, Dr. Karner Ottó, Szinte Gábor.

A PerczelnéKozma Flóra UnitáriusNõszövetség 2006. június18-án tartotta elsõ önálló közgyûlését.

2006. július utolsó vasárnapján (30-án) tartjákFüzesgyarmaton a búcsút, melyre nagy szeretettel hívnak ésvárnak minden kedves érdeklõdõt.

Az egyetemes unitárius találkozót az idén is megrendezikSzejkefürdõn, augusztus második szombatján.

* * *

Ajánlom Önnek, Kedves olvasó…

E könyvecskébõl hit és ké- tely, mély emberi érzések, gondolatok, mûvészetszeretõ pécsi unitáriusok munkája tükrözõdik vissza.

Bandi András írásait, Dr. Sikó Ágnes, Vernes Valéria ésOrbók Szilárd képeit, grafi- káit tartalmazza. Szilárd to-vábbá a szerkesztõi munkát is magára vállalta, jómagam a háttérmunkálatokban vettem részt.

A kötet kiadásának költ- ségeit az Unitárius Alapít-vány fedezte. Köszönet érte.

Mindez nem munka volt számunkra, inkább tanul- ság, önismeret-ismeret, ezért örömmel tettük. Remélem, hogy mun- kánk fénye önben is töretlenül fölragyog.

Máté Ernõ lelkész

Documents

Unitárius Élet 2006-3