Irodalom tételek

1.A műfajok sokfélesége Csokonai Vitéz Mihály költészetében

Csokonai élete1773 Debrecenben születettDebreceni kollégista; teológiára járt9 nyelven beszéltKazinczyval levelezett1792-től filozófiai költeményeket írt1795-ben kizárták a kollégiumból1796-őszén egyszemélyes verses hetilapot (Diétai Magyar Múzsa) indított1797-től kezdve a nemességhez orientálódott, a nemesség kegyeit kereste1797 szerelem Vajda Júliával -Lilla- 9 hónapig tartott (férjhez adták)Csurgón tanárItt született legkiválóbb epikai alkotása: A DorottyaDebrecen- szegénység, TBC, emberkerülés, nyomor1805. január 28-án meghalt.

KöltészeteCsokonai költészetének legszembetűnőbb sajátossága a stílusirányzatok sokfélesége.Stílusszintézis: a stílusirányzatok sokféleségének együttes jelenléte az életműben, illetve az egyes alkotásokban. Ezek a stílusok a következők:

- Klasszicizmus (tájleíró verseit társadalombírálattal kapcsolta össze – Az estve és a Konstantinápoly)- Rokokó ( a barokk kései változata, ide tartoznak Lilla versei, rövidek, témájuk a szerelem, jellemző a virágmotívumok használata)- Szentimentalizmus (a szerelmi csalódás utáni versek tartoznak ide – A Reményhez, A Magánossághoz, A tihanyi Echóhoz)- Népiesség

A költői indulás: Klasszicista jegyek- Legkorábbi versei iskolai gyakorlatok voltak. Fontos a természetábrázolás és a leírás. Ezeket a verseit később átdolgozta.

Csokonai Debrecenben kiváló poétikai képzésben részesült. Két verstípust tanult:o       pictura vers – tájak, évszakok, típusok leírásao       szentencia vers - antik vers, gondolati, bölcseleti jellegű.o       E két típus vegyítéséből nő ki a 90-es évek első felének filozófiai lírája, amelyben a felvilágosodás legfőbb gondolatait szólaltatja meg.

A francia felvilágosodás alakjainak (Voltaire és Rousseau) munkái eljutottak Csokonaihoz. Ezek formálták gondolatait és eszméit. Kiemelkedő alkotásai,a Konstancinápoly és Az estve egyúttal a felvilágosodás 2 irányát is tükrözik ↓ ↓a voltaire-i egyházellenesség     Rousseau felfogását a társadalomról  csipkelődő gúnya, racionalizmusa              a romlott társ.-mal szemben a természet   harmóniáját hirdetiRokokó jegyek- boldogságvágyát a rokokóval fejezi ki- világszemlélete vidám, derűs életérzés, játékosság jellemzi. Imádja a bravúros rímeket, a ritmust- összetett költői képeket használt, mely minden érzékünkre hat- legfontosabb jellemzője a miniatűr kultusz, mindent lekicsinyít, apró állatok, kicsinyítő képzők jelennek meg a művekben- ilyen versei: A tartózkodó kérelem (Egy tulipánthoz) és az Anakreón hatására írt versei (21 vers 1802-ben)

Népiesség: a népdalokat is gyűjtő Csokonai írt olyan költeményeket is, amelyekben már a parasztdalok nyelve, ízlése is jelen van népies életképei közül az egyik a Szegény Zsuzsi a táborozáskoro      népies elemekkel tűzdelt a műdal, a „gerlice”, a „pántlika” szavak is ezt mutatjáko      története egy tipikus népi életkép, egy katonát búcsúztat kedveseo      műfaja helyzetdal írt bordalokat is (pl.: Szerelemdal a csikóbőrős kulacshoz) és népi ihletésű gondolati költeményt is (Jövendölés az első oskoláról a Somogyban)

Szentimentalista jegyek:Életének utolsó éveiben több költeményének középpontjában a magányérzése állt. Lilla elvesztése szétzúzta a költő ábrándjait. Írt ódákat, elégiákat. Szentimentalizmus elemei:Az érzékenység kultusza, lelki folyamatok leírása, társadalom és természet korlátai, érzelmek szabadságaEkkor írt versei: A Magánossághoz, A Reményhez, A tihanyi Echóhoz.

2.Petőfi történelemszemlélete

Az apostol alapján"Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek / Az emberiségért valamit!" - kiáltja Petőfi Sándor 1846 áprilisában. Ekkor már túljutott válságkorszakán, cselekvésvágy, lelkes tenni akarás jellemzi. Legfőbb célja a szabadság kivívása, az egyenlôség megteremtése, végső soron a "respublika" kikiáltása.Petőfi a költők legszentebb kötelességének tartja a prófétaszerep vállalását, a társadalmi mozgalom vezetését. Jellegzetesen romantika korabeli szerep ez, a poéta vátesz-költő. Világszemlélete alapvetően megváltozik néhány hónappal később, választási kudarcát követően. Kénytelen tudomásul venni, hogy radikalizmusát nem támogatja szélesebb társadalmi csoport, összeütközésbe kerül a konszolidációra törekvő Batthyány-kormány politikájával is. A népvezér költő magányos igehirdetővé, apostol-költővé változik, aki, ha kell, egyedül is folytatja a küzdelmet a közösségért, vállalva akár a mártíromságot is.Kudarcát, de egyszersmind művészi hitvallását, erkölcsi tartását tükrözi az 1848 szeptemberére befejezett alkotása, Az apostol. Ez az „elbeszélő költemény - a költő eszméinek szótára" - írja Illyés Gyula. A főhős világnézete teljes mértékben azonosítható Petőfiével, és sorsuk között is több párhuzamot vonhatunk (pl.: a névválasztás a költő születésnapjára utal; a falu népe ugyanúgy elkergeti az ifjú jegyzőt, mint a szabadszállásiak a forradalom vezérét, stb.). Az „in medias res" kezdésben már meggyőződéses forradalmárként, apostolként láthatjuk.A költő lesújtó helyzetét érzékelteti a kezdő kép (padlásszoba) nyomorúságának részletező bemutatása, különösen a családapa tehetetlen helyzetének feltárása. A gyermekkorról szóló részek is mérhetetlen szenvedést tükröznek - Petőfi feltűnően aprólékosan ír erről az időszakról a fő cselekményszálhoz viszonyítva. Ezeket az eseményeket foglalja össze a falusi jegyző kedvesének: „Lopott, koldult és szolgált…. így telék el / Gyermek - s ifjúkora. / Elmondta az irtóztató nyomort, / Mely gyermekévein feküdt, / S a lelki szenvedéseket, / Mik ifjúságát terhelék."A forradalmár hős magárahagyottságát, a környezettel való összeütközését, embertársainak értetlenségét és szűklátókörűségét drámai jelenetekben mutatja be a költő: már az iskolában „irígység és gúny" veszi körül Szilvesztert; a felbőszített nép szembefordul jegyzőjével, „Kit tennap még atyjának nevezett"; a hatalom intésére hirtelen megveti mindenki a "lázító" könyv szerzőjét. Szilveszter számára a hosszú börtönévek után keserű csalódás következik: „nemzete (....) a világ / Még mélyebben van meggörbedve, mint / Tíz év előtt, midőn ô szót emelt, / Az emberméltóság naponta törpül, / És a zsarnokság óriásodik." A zárlatban a krisztusi passió elemei ismétlődnek, az apostolt - az általa annyira szeretett - nép leköpdösi és megrugdalja, gyönyörrel nézi halálát. A 11. fejezetben Petőfi hitvallását, küldetéstudatát fogalmazza meg - ez a rész az elbeszélő költemény egyik legpoétikusabb része. Szilveszter kedvenc olvasmányát, a „világtörténetet" tanulmányozza, s más következtetésekre jut, mint a költő korábbi látomásverseiben. Nem említi a hatalmas, mindent eldöntő küzdelmet, „vérözönt" a távoli, boldogabb jövő feltételeként. Híres szőlőszem-hasonlatában nem a népvezér, a tömegeket mozgósító forradalmár-költő jelenik meg előttünk, hanem a mindenre elszánt magányos apostol, aki szent

meggyőződését követve egyedül folytatja a harcot az egész emberiségért: „A szőlőszem kicsiny gyümölcs, / Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. / A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, / S ha a kis szőlőszemnek egy nyár / Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, / Amíg megérik?"Az áhított cél a jövő messzeségébe kerül, melyet a költőapostol nem érhet meg, ugyanakkor biztos az elkövetkezendő sikerben. A föld „érését" Petőfi szerint a „nagy lelkek", kiemelkedő emberek tevékenysége szolgálja. „Érzem, hogy én is egy sugár vagyok." - mondja Szilveszter, és küzdelméhez ez a gondolat ad erőt. A keserű politikai-történelmi tapasztalatok után Petőfi a mű záró soraiban ismét a messzi jövő elismerésébe vetett hitét hangsúlyozza, a 20. fejezetben adva erkölcsi elégtételt sokat szenvedett hősének: „Vénült, kihalt a szolganemzedék, / Uj nemzedék jött..."A mű alapkérdés: arra keresi a választ, hogy van-e fejlődés a történelemben, előrehalad-e a világ, van-e célja? A forradalom kitörése előtt keletkezett látomásversei többségükben határozott választ adnak a kérdésre: az emberiség egyenes úton halad a világszabadság, az általános boldogság felé, még ha küzdelmek árán is.A kétely, hogy van-e célja a világnak, Az apostolban erősödik meg és teljesedik ki. Nemcsak történelemszemlélete változik meg, de másként látja már a szabadságért küzdőknek az utókortól várható megbecsülését is. Az utolsó fejezetben a bizonytalan jövőben színre lép egy „új, hős nemzedék", a történelem célja beteljesül, „a szőlőszem megérik", de addigra - a költemény záró sora szerint - Szilveszterék „rég elhamvadtak a bitófa mellett!".Tehát Petőfi korábbi feltétlen optimizmusát Az apostolban tragikus-önironikus szemlélet váltja fel, anélkül, hogy végső hitét megtagadná. Ez a végső hit válik majd problematikussá Madách Tragédiájában, aki tíz évvel a levert szabadságharc után ugyanezeket a kérdéseket teszi fel.1848 kora őszén, amikor Az apostol megírása a végéhez közeledett, Jellasics csapatai már közvetlenül Pestet fenyegették. A szabadságharc elkezdődött. Ebben a történelmi helyzetben ismét módosult Petőfi művészi felfogása és világszemlélete: „Most csak a magyar sors számít, élet vagy halál." - írja Szerb Antal.

3.Arany János balladái

1.) Életút:1817-ben született Nagyszalontán (ma Romániához tartozik). Túlságosan érzékeny, félénk, visszahúzódó természetű. Tizennégy éves mikor segédtanító lesz (szülei szegénysége miatt). Rengeteget olvasott, főleg latin klasszikusokat.Debrecen:Debreceni kollégiumban tanult. Még mindig szegénység gyötörte. Megszakította iskolai tanulmányait, és színésznek állt be, de kiábrándult belőle. Mikor hazatér – egy látomás miatt- édesanyja meghal, apja pedig megvakul. Emiatt örökös lelkiismeret-furdalás gyötörte szülei sorsa miatt„Közönséges ember”:1836-tól 1839-ig korrektor (vagyis az iskolaigazgató – rektor- helyettese) Szalontán. Lemondott a tanítóságról, mert jobban fizető írnoksággal hitegették, ezt azonban nem nyerte el.23 éves korában megházasodott, felesége: Ercsey Julianna. Házassága után végleg leszámolt mindenféle művészi ábránddal. Föltette magában, hogy nem olvas többet, és „közönséges ember, mint más” lesz. Született egy lánya és egy fia.Az igazi nagy sikert a Toldi hozta meg számára. 1846-ban írta meg a Kisfaludy Társaság pályázatára.cNagykőrösi évek:Meghívták Kőrösre tanárnak az újjászervezett főgimnáziumban. Kitűnő tanár lett: a magyar és a latin nyelvet és irodalmat tanította. A tanári munka fárasztó, kimerítő volt. Maga írta a tankönyveket is. Kedélyvilága elkomorult, egyre többet panaszkodott testi és lelki betegségről.Az Akadémia „titoknoka”:1860-ban Pestre költözött. Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Folyóiratokat indított (Szépirodalmi figyelő, Koszorú). 1865-ben az Akadémia titkára, később főtitkára lett. Ez az év fordulópont volt számára, mert meghalt leánya, és elhatalmasodott betegsége, így lehetetlen volt verset írni.1877-es nyarat Margitszigeten töltötte, itt írta Őszikék verseit. Egyre többet betegeskedett.1882. október 22-én halt meg Pesten.Főbb alkotói korszakok:pályakezdés, és beérkezés: epikus (!) műveket alkot Nagyszalontán (1845-1851)• nagykőrösi évek: lírai műnem, és ballada műfaja (1851-1860)• budapesti (1860-1882)3.) Balladák:• ősi népköltészeti műfaj• magyar műballadát Arany emelte világirodalmi szintre• romantika korszakában lett népszerű• Gregus Ágost: „tragédia dalban elbeszélve”• mindhárom műnem vonásai megtalálhatók benne, mégis epikus műfaj balladáival a nemzet ügyét kívánta szolgálniJellemzői:• sűrített cselekmény

• szaggatott elbeszélésmód• tragikus téma• drámai párbeszédekből, vagy lírai monológokból áll• megjelenik a balladai homály: sejtetCsoportosítása:• történeti balladák: magyarság történelméből, a jelennek szól• lélektani balladák: központi fogalma a bűntudat, és a bűnhődés• egyszólamú: időrendi egymásután van, egy cselekményszálon bontakoznak ki az események• többszólamú4.) Balladái:Ágnes asszony• 1853-ban íródott nagykőrösön, lélektani ballada, ami egyszólamú• az első négy strófában jellemző balladai homály, még csak sejthető valamiféle bűn, de csak szórványos utalások véres lepedő• 9-15. vsz.:színhely a börtön, de az események valójában Ágnes asszonyban zajlanak, a lélekben peregnek• részletező elbeszélések és párbeszédek: így derül ki bűne, hogy szeretőjével megölte férjét• 20. vsz.:a ballada visszatér a vers indításához, és hosszú évek történetét sűríti néhány versszakba• jellemzője a refrén, minden versszaknál megjelenik, a vers folyamán más és más érzelmek skáláját mutatja: megdöbbenés, felháborodás, részvét, szánalom• Ágnes asszonyt a bűntudat, a lelkiismeret-furdalás súlya roppantja össze, kergeti tébolybaWalesi bárdok• 1857-ben írta, skót balladaformát követ• keletkezése nemzeti legenda: 1857-ben Mo.-ra látogató uralkodó pár (Ferenc József és Sziszi) tiszteletére kellett írnia egy dicsőítő ódát• témája: Edward király zsarnoki tetteiért elismerést, dicsőítést vár a legyőzöttektől, 500 vértanúvá vált énekes (bárdok) nem tudja mondani, hogy „Éljen Edward!”• egyszólamú ballada, időrendi egymásután van, és csak egy cselekmény bontakozik ki• fontos elem a bűnhődés motívuma: Edward király megőrül

4.Ady-Léda költészete

A 19. század végének új törekvései az ő költészetében teljesedtek ki első ízben. Neve új korszak kezdetét jelöli irodalmunk történetében. A magyar szimbolista költészet megteremtője.Életrajz• 1877-ben született Érdmindszenten• Zilahon érettségizik, majd Debrecenben jogot tanul• 1900-tól Nagyváradon a Nagyváradi Napló munkatársa• 1903. ismeretség és szerelem Diósi Ödönné Brüll Adéllal (LÉDA)• 1904. Párizsban tudósító, élete során hétszer tölt itt hosszabb-rövidebb időt• 1905-től a Budapesti Napló munkatársa1906. Új versek, a modern magyar líra első nagy állomása• 1910. levelet kap rajongójától, Boncza Bertától (Csinszka)• 1912. szakítás Lédával• 1915. feleségül veszi Csinszkát, egy ideig Csucsán laknak a költő ekkor már súlyos beteg, majd Budapestre költöznek• 1919 januárjában meghal BudapestenKiegészítés: Rövid fogalommagyarázatImpresszionizmus:Egyszeri érzések, hangulatok, pillanatnyi lelkiállapotok megragadása. Egyéni látásmód: a világ dolgait nem tényszerűen ábrázolja, hanem az a fontos, hogy a milyen hatás gyakorol az emberre. Irodalomban: elsősorban a lírára jellemző.Szimbolizmus: XIX. Század vége. Szimbólum = jelkép. Franciaországban létrejött irányzat. Érzések, hangulatok, elvont fogalmak, rejtett összefüggések, mély lényegi tartalmak szimbólumokba rendezése. A képi illetve az elvont sík elemei nem feletethetők meg egymásnak csak egészben, összemosódnak  gazdag jelentéstartalmú. Nem lehet megfejteni ezeket a verseket csak megérezni.Szecesszió: Szecesszió = kivonulás. Hátat fordít a társadalomnak, a valóságos társadalmat tragikusnak látja →pesszimista látásmód. Egyéniség, szubjektum felé fordul. Témái: szerelem  túlfűtött érzés, szenvedély minden fölött uralkodik, erotika használata, Perdita motívum: lesüllyedt és tisztátalan örömlányokkal foglakozik a költő és szánalommal fordul feléjük. Halál, betegség, elmúlás, romlás, pusztulásKöltészete• Verseinek középpontjában önmaga áll• A versek történése fiktív térben és időben játszódik, elmosódnak a tér és az idő határai, lélek tájait mutatja be• A szereplők nem élnek egyetlen konkrét korban sem, mégis benne élnek mindegyikben• Valamennyi vesében találhatók szimbólumok, amelyek többértelműek. Az álmokat vágyakat, a meghatározhatatlant fejezik ki.• Hatással volt rá a francia szimbolizmus, Vajda János költészete és a századvég magyar költői

Léda-szerelem jellemzői• Ady életformájában és szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, nyíltan vállalta kapcsolatát Lédával: Léda férjes asszony volt, zsidó, idősebb a költőnél• Léda művelt, feltűnő jelenség volt, szabad gondolkodású volt a szerelemben, de ragaszkodott a házasság keretihez. Léda ismerteti meg Adyval a francia költészetet, ennek eredményeképpen változott meg Ady költészete, szinte ő teremtette meg.• Ady túl sokat várt ettől a kapcsolattól• Menekültek a hétköznapokból az álomvilágbaLéda-versek = „Léda-asszony • Verseit a nagy szenvedély, életvágy, érzéki forróság jellemzi• Benne van a menekülés vágy, az egyéni megváltódás óhaja, elválások és egymásra találások, ellentétes és diszharmonikus• Hiányérzés, hiábavalóság• Halálhangulat, pusztulás,• Nem eszményi nő Léda, nem boldog szerelem az övék, örök szakítás és kibékülés tíz évi• Szerelmi lírája halálhangulatú: egymást és önmagukat is• Szerelmi érzés nem a boldogság, a beteljesülés, sokkal inkább a soha be nem• Újfajta szerelemfelfogás és• Lázadás, polgárpukkasztás a célMeg akarlak tartani• Megjelenik a szerelemben való ellentét, ezen alapul a vers• Csak a vágyakozás, a reménykedés adja szerelmük tüzétHéja – nász az avaron• Diszharmonikus szerelem motívumai jelennek meg: vergődő nyugtalanság, örökös fájdalom,• Szerelmesek szimbóluma a• Látunk egy szerelmi együttlétet, de ez nem túl idilli, inkább harc• Ady és Léda násza egy csókos ütközet, útjuk a Nyárból az Őszbe tart• Egyre gyorsabban mennek az Őszbe, végül megölik egymást, elpusztulnak• A küzdelem a szerelem általános jellemzője• Általános sorsot példáz a vers: nemek ősi harcát, de a befejezés némi együttérzést sugall, ellenfelek a harcban, de szövetségesek a reménytelenségben• Durva, nyers mozdulatok, hanghatásokÖrök harc és nász• Minden szerelem rejtett ellentmondása a vonzás és taszítás kettőssége• A teljes egyesülés vágya és ennek lehetetlensége jelenik megLédával a bálban• Mátka párok ↔ fekete• A mátka párok boldogok, örülnek a szerelemnek, fiatalok• A fekete pár már öreg, mások, mint a többi• Mikor őt megjelennek, mások megijednek tőlük, attól, hogy ilyen is lehet a szerelem

• Ők valamennyire átveszik a főszerepet, elkezdenek táncolni• Sejtelmes vízió fejezik ki a boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlását• A vers sejteti, hogy nincs igazi örömöt és megváltást jelentő szerelem, a boldogtalanság mindig a boldogság mögött állElbocsátó szép üzenet• Kegyetlen szakító vers, amellyel szerelmük véget ér• Igaztalan költemény, amely nemcsak egy asszony megtagadása, hanem szakítás magával a szerelemmel is• Ady minden nőben önmagát szerette, ezért a kemény szavak, amelyekkel Lédát mélyen megbántja

5.Babits-Jónás könyve

Élete:(1883-1941)A négy nagy Nyugatos egyike. A 20. századi irodalom legkiemelkedőbb lírikusai közé tartozik. Egy jómódú polgárcsalád klasszikus műveltséggel rendelkező gyermeke.Tudós költő, „poeta doctus”, eredeti nyelven olvassa az európai irodalmat. Verseket, regényeket, esszéket ír. Megírja az Európai irodalom történetét, lefordítja Dante poklát, szerkeszti a Nyugatot. A Baumgarten-díj kurátora, az irodalmi élet vezéregyénisége, főleg a ’30-as években.Szekszárdon született 1883-ban. Apja Babits Mihály, anyja Kelemen Auróra Hajnal.Iskolái: Pécs, Pest.Magyar-latin szakos tanár.1908-11: Kihelyezik Erdélybe, Fogarasra tanárnak. Vidéki gyakorlat, akkor kezdenek művei megjelenni. Boldogtalan, rengeteget olvas, megtanul görögül, termékeny évek.Pesti gimnáziumokban tanít később és a Nyugat állandó munkatársa.Apolitikus költő, nem politizál, azonban az első világháború alatt tiltakozik a vérontás ellen.Jónás könyveA Jónás könyvét súlyos operációja után írta, amikor már betegsége miatt megnémult és csak a beszélgető füzeteivel tartotta a kapcsolatot a külvilággal.A mű 1938-ban jelent meg a Nyugatban. A négyrészes elbeszélő költemény bibliai történet mögé rejtett önéletrajz, nagyszabású lírai önvallomás.Önarcképét Jónás személyében festette meg.A küldetéstudat ünnepélyessége mellett itt is jelen van az irónia, sőt a groteszk humor is.A kezdetben gyáva Jónás, aki “rühellé a prófétaságot”semmi áron nem akar Ninivébe menni, menekül az Úr parancsa elől. „magányos erdőszélen” kívánt elrejtőzni. Szánalmas figura lenn a hajófenéken a tengeri vihartól „elcsigázottan”, valamint groteszk alak a cethal bűzős gyomrában üvöltő Jónás.A korábban félénk Jónás Ninivében önmagát is túlkiabálva, kérlelhetetlenül igyekszik teljesíteni küldetését, de szégyenben marad. Az árusok kinevetik, az asszonyok kicsúfolják, bolondos csapattal kísérik. A királyi palotában egyenesen gúnyt űznek belőle, egy cifra oszlop tetejére állítják, hogy onnan prédikáljon.A testi-lelki gyötrelmek kényszerítették arra, hogy prófétáljon: felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól.„mert aki életét hazugságba veszti, a boldogságtól magát elrekeszti”.Babits versének a története híven követi a bibliai elbeszélést, ám a Bibliában a Niniveiek hallgatnak a próféta szavára, így logikus, hogy az Úr megkegyelmezett a városnak.A Jónás könyvében gúny és közöny fogadja a prófétát, akinek nem teljesedik be jóslata. Ebben ott rejlik valami remény is: az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei talán túl fogják élni a megáradt gonoszságot.Babits nagy művének végső tanulsága, hogy a próféta nem menekülhet kötelessége

elől.Nem az önvád szólal meg a Jónás könyvében, hanem Babits belső vívódása az erkölcsi kötelesség és a visszahúzódó természete között. A vers az igazi prófétaság lényegére tanít.Jónás nem akart próféta lenni – bele is bukott szerepébe.„ A szó a tiéd, a fegyver az enyém.. Te csak prédikálj Jónás, én cseleszem”Így zárja le a vitát az Úr közte és szolgája között. Jónás ráeszmél, hogy az ő kötelessége a bátor harc minden embertelenség és barbárság ellen, még ha a küzdelem komikus is és eredménytelen.

6.Kosztolányi-Édes Anna

A Nyugat első, nagy nemzedékének, a századelő művészi átalakulásának a képviselője. Senki a magyar irodalomban nem verselt olyan bámulatos könnyedséggel, tökéletes, bravúros rímeléssel, mint ő. Homo aestheticus: az alkotás függetlenségét hirdeti. Szerinte a közéleti költészet, haszontalan, mert a költő nem tehet semmit a társadalomért, nincs társadalmi szerepe. Az ilyen költő elzárkózik a politikától. Rövid életrajz:-Szabadkán született 1885-ben, itt végezte gimnáziumi tanulmányait. Apja tanár.-Budapesti majd bécsi egyetem, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be-1901. megjelenik első verse a Budapesti Naplóban.-1907. első verseskötetének, a Négy fal között megjelenése-1910 feleségül veszi Harmos Ilona színésznőt, akitől később fia születik.-1936 súlyos betegségben elhunyt Kosztolányi regényei1920-a évekre jellemző műfaj Kosztolányi munkásságában. Modern lélektan felfedezései érezhetők a regényeiben. Különösen a freudi lélekelemzések vannak rá nagy hatással. Törekszik regényeiben a lelki folyamatok feltárására, az emberi cselekvések rejtett okainak, indítékainak a bemutatására. Édes Anna ElőzményekÚj Nemzedék című napilap Pardon című rovatának a szerkesztője, mely jobboldali politikai írásokat tartalmaz. Pályatársai ezért elfordulnak tőle. Maga a regény Kosztolányi megigazolásának bizonyítéka, miszerint elhatárolja magát a politikától. A regény témája és a történet rövidenTökéletes cseléd, aki meggyilkolja gazdáit. Alapötletet felesége adta és eredetileg novellának szánta.Édes Anna a legtökéletesebb cseléd. Régi helyétől nehezen válik meg, ösztönösen tiltakozik az új hely ellen. Vízyné, a jómódú polgárasszony „idomítani” akarja Annát. A lánynak fel kell adnia egyéniségét, el kell tűrnie a megaláztatásokat, a gúnyolódást. Életébe boldog perceket a Jancsival való kapcsolata hozott, ezért fájdalmas annyira csalódása. Anna olyan helyzetbe kerül, amelyből nincs kiút, nem engedik, hogy felmondjon gazdáinak, és házassági szándékát is keresztül húzzák. Gazdái meggyilkolása előtt óriási vihar dúl lelkében, megrémül az az érzése, hogy őt támadták meg. Nem tudja, miért vitte véghez a gyilkosságot. Lázadása ösztönös, öntudatlan. Gyilkos és áldozat egyben. Moviszter doktor az egyetlen, aki felismeri, hogy Anna tette szükségszerű volt. Meg akarta menteni embersége maradványait, szuverenitását. A regényről-Az első és utolsó fejezet egy keretet alkot, amelynek a cselekmény szempontjából nincs jelentősége-Hangvétel irónikus, ezzel az fejezi ki a szerző, hogy távol áll mindenféle politikai irányzattól ↔ Kosztolányi nem társadalmi, politikai regényt ír, hanem emberi sorskérdések állnak a regény középpontjában

-A politikának fontos szerepe van, történelmileg rendkívül zaklatott időszakban játszódik a regény-Kosztolányi a légkörben is az általános emberi magatartást vizsgálja HelyszínKonkrét, Kosztolányi lakásához közeli hely, ezzel is a hitelességet hangsúlyozza az író. Szereplők jellemzéseAnna-Jelképes név, utalás a belső tartalmakra, az érzelem gazdagságra. Minden benne van, ami egy női alakkal kapcsolatban pozitív. (édesanya, manna…)-Jelképes születési évszám. 1900. Benne van az újrakezdés lehetősége-Tökéletes cseléd, de ez az ami megfosztja attól, hogy ember legyen-Ösztönivel érzékeli a dolgokat, nem tudatával-Anna mindenki kezében eszköz-erős alkat; ereje szótlanságában, a szenvedés viselésében rejlik-Kosztolányi keveset beszélteti, ösztönei fejezik ki reakcióit-áldozatot hoz gazdájáért, amikor nem megy férjhez Báthory úrhoz-végkifejletben rejtett indulatai, érzelmei törnek felszínre; áldozat és gyilkos egyben.Vízyné:-Eltorzult személyiség, rögeszméje a cseléd-Ugyanúgy függ a cselédtől, mint a cseléd tőle-Lelkileg zsarolja Annát-Annával lányát akarja pótolni és mintacselédet talál a személyében (próbák)-jót akar, mégis rosszat tesz: nem engedi el Báthory úrralVízy Kornél:-“intézményember” – szinte azonosítja magát hivatalával-személytelen, ő teszi háborodottá Vízynét.Jancsi:-eleinte valóban szerelmes Annába (első erotikus élmény)-később csak “élvezeti cikknek” tekinti Anna kitörési lehetőségei-Férjhez menjen-Patikárius Jancsi-GyermekszülésSérelmek fokozatosan halmozódnak Anna lelkében. Az utolsó csepp az estély. Megöli gazdáit, de a lázadás az ösztönök szintjén történik. Gyilkosság okaiNem kapunk konkrét, racionális választ. Többféle lehetőség van:-Úr-cseléd viszony: természetellenes, nem felel meg az emberi lélek működésének, de Anna problémája túlmutat a társadalmi tényezőkön, a regény középpontjában az emberi függőség, a kiszolgáltatottság áll.-Elfojtás-kitörés tana: Freud: sok észrevétlen megaláztatás tört ki Annából látszólag ok nélkül

7.József Attila-létösszegző versei

1.) Életmű: - 1905 ápr. 11.-én született Budapesten - anyja Pőcze Borbála - apja: József Áron -> három gyerekük születik: Jolán, Etelka, Attila - 1908-ban az apa elhagyja a családot -> nyomor évei következtek - 1910-ben Etelka, és Jolán Öcsödre kerül nevelőszülőkhöz - anya sokáig betegeskedett, és 1919-ban meghalt - Jolán első férje – Makai Ödön- kezdte tanítani Attilát -> Makóra küldte - 1922-ben felkereste Juhász Gyulát, aki felfedezte benne a költőt - első kötete: Szépség koldusa - 1924-ban beiratkozik a szegedi egyetemre magyar- francia-filozófia szakra -> egyik legműveltebb magyar versíró lesz - 1925: megjelenik második verseskötete (Nem én kiáltok) - Horger Antal elbocsátja Attilát a tanári pályáról Tiszta szívvel c. verse miatt - szerelmei: Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit, Kozmutza Flóra - skizofréniával kezelik, közben személyiségzavarban szenvedett - Szép Szó szerkesztője - 1937. dec. 3-án hal meg Balatonszárszón, máig vitatják hogy öngyilkosság történt e2.) Számvetés versei: - 1937-es év versei - egyén, és a társadalom helyzete reménytelen - bezárulnak a költő lehetőségei, ennek oka: József Attila saját elhibázott élete – minden szerep kudarccal végződött (nem volt férj, apa, nem jó szeretőnek, gyereknek, betegnek és költőnek sem) - alaphangja: szigorú, és hegyetlen önmagába nézés, számot vet sorsával, levonja a következtetést, h a kiteljesedés lehetetlenség - csak a gondolatok végét írja le, eredményét -> rövid, tömör versek, logikusan vannak felépítve a versszakok - uralkodóvá válik a három idősík, ezeket ok-okozati összefüggésbe állítja -> múlt+jelen kudarca= nem lehet boldog jövő - időszembesítő versek, és önmegszólítás jellemzi -> létösszegző - eredetileg nincs címük, az utókor adtaTudod, hogy nincs bocsánat… - dialógust tart magával - költő életének kudarca -> minden szerep sikertelen -> halál az egyetlen szerep, amit vállalni tud - utolsó versszak Flórára utal - bűn fogalom fontossága - kulcsmondat: „Légy, ami lennél: férfi.”5.) Utolsó vershármas: - Flórának a két versek, mikor meglátogatja - Balatonszárszón születtek, ekkor engedik ki a szanatóriumból - a vélt elmebaj ellenére fegyelmezett, feszes műalkotások - mindhárom önelemző, de csak a legutolsó egyértelműen a végső leszámolásKaróval jöttél… 

- kép-, és szókincs a gyermekkorból jön - dominál az értékhiányos múlt - karó: verés, büntetés vagy valaminek a hiánya - ha kell, ha nem állandó konfrontáció a világgal (=összeütközés) -> Hét Torony társadalmi elkülönülést, vagy a személyiség önmagába zárását jelképezi - költői kérdések ismétlődnek, felsorolás, egyúttal önostorozás is, egész életen át tartó szereptelenség miatt - végzetes ellentét van a költő által választott szerepek, és a megvalósulási szerepe között - vers zárlata: bezártság felismerése, vigasztalásTalán eltünök hirtelen… - bizonytalanságot érzünk -> talányos a cím - kerete van a versnek, az erdő képe - időszembesítő vers - személyiség eljelentéktelenedik - erdő motívummal indul, ez gyermek motívum, szóval a múlt képei - alapvető emberi kötődések hiánya - önmaga sorsát zárja le - szigorú forma jellemzi -> lazább, oldottabb beszédmód (pl.: közbevetés, áthajlás) - persely = sírgödör - az éltető közösséget már nem találja - utolsó versszak: népdalszerű, négyszer jelenik meg a szép - költő számára legszebb a tél, ami egyenlő a halállal - tűzhely, család = meghitt otthon -> metonímia - vers zárlata optimista: egyéni lét tragédiája fölé emelkedik, az emberiség sorsa nem zárulhat tragédiával - nem hangzik el önvádIme, hát megleltem hazámat… - ez az utolsónak befejezett vers - létösszegző ez is - nyers szókimondással beszél sírjáról a költő - hazája csak a sírja lesz - a költő csak önmaga sorsát zárja le végérvényesen, az utolsó szava a reményé -> az emberiség nem pusztulhat el

8.Mikszáth novellái

Mikszáth az 1880-as évek elején robbant be a tót és palóc témájú novellákkal. Szülőföldjének patriarkális világát bensőségesen ábrázolta. A paraszti élet eszményített, idillikus, nosztalgikus rajza nála már keveredni kezd a helyzetelemző ábrázolásokkal, balladás, tragikus megjelenítésekkel. Ő volt a dzsentri első és igen pontos bírálója is. Belülről, országgyűlési képviselőként is ismerte a Monarchia értékválságos világát, a látottakat a rokonszenv, a humor és az elvszerű kritika változó arányú keverékével írta le. Mikszáth a Jókainál is jelentkező anekdotát írásművészete meghatározó műfajává fejleszti. Nagyepikai műveit is felfűzött, illetve kibontott anekdotákból komponálja. A kisepikában az önálló anekdota mellett a karcolat, a rajz, a zsánerkép és a nagynovella műfajaiban is megszólal, de ezek alapját is rendszerint anekdoták adják. Ábrázolásmódjára a szó eredeti értelmében vett elbeszélés és a karcolat a legjellemzőbb. Nagy megfigyelő volt, néhány jellegzetes vonással lényeget, karaktereket rajzolt. Egy- egy szereplőjét egy annak életelvét kifejező bölcs mondásával vagy egykori nevezetes tettének felemlítésével jellemzi. Érdekes, kalandos, tanulságos történeteket mesélt el. Élőbeszédszerű stílus, szubjektív előadásmód, a hangulatok virtuóz váltogatása jellemezte írásait. Ő a legnagyobb magyar elbeszélő. Fő közege a publicisztika. A lapok tárcáiban, állandó rovataiban közli számos rövidprózai írását, illetve több regényét is folytatásokban. Fő célja az érték felmutatása, az egyéniség, az egyedi színfolt ábrázolása, az egyre sivárabb, uniformizálódó világban. A hagyományos kultúrközösség, a tradíció nála önmagában is érték. Így A gavallérok művében érték maga a régi gesztusokat őrző nemesség, jóllehet az elszegényedés már látszik az eleganciát jelképező öltözet kopottságán, pecsétein. Jellemző hangneme a derű, a nosztalgia, a humor, illetve a hangnemek ötvözete. Mesterien von össze hangulatokat, esztétikai minőségeket, éles hang- és nézőpontváltásai rendkívül hatásosak. Műveinek tárgyköre a teljes magyar valóság, olykor reálisan, olykor eszményítve. Legkivált a kisemberek világában otthonos, de éles szemmel látja a kortárs Magyarország minden jellegzetességét. Hősei eleinte parasztok és egyéb vidéki karakterek, köztük már vannak különcök. Idővel főszerephez jut életművében a dzsentri. Ennek különc változata az úri svihák. Vannak polgár figurái is. A politika élő személyiségeiről is szól mint publicista, sőt némelyiküket beemeli az Új Zrínyiász című regényébe. Műveinek szerkezete is jellegzetes, a kis- és nagyepikában csaknem egyforma. Az expozíció nagy ívű és széles, sok anekdota megfér benne, olykor a terjedelem felét is kiteszi. A bonyodalom az egyik anekdotával indul el, amely így fő cselekményszállá lép elő. A kibontakozást a regényekben számos mellékszál és fordulat késlelteti, a novellákban a ritmus hamar és fokozatosan gyorsul. A tetőpont drámai, a kicsengés hatásos, a megoldást az elbeszélő olykor nem is részletezi. Mikszáth írásművészetét az irodalomtörténet a romantikából a realizmusba való átmenetként szokta értékelni. A világirodalomból Dickens áll hozzá a legközelebb. 1873-ban házasságot köt Mauks Ilonával.

Az a fekete foltAz Az a fekete folt novella elbeszélésmódjára jellemző a drámaiasság, a sok kihagyás miatt a balladákkal rokon.

A történet valahol a Felvidéken játszódik, a szabadságharc után körülbelül egy hét alatt zajlanak az események. A hosszúra nyúlt bevezetésből részletesen megismerjük a körülményeket: a helyszín szinte idilli (fehér fal, piros tető, füstölgő kémény, tulipánok…). Olej életében a legfőbb érték a juhai. A mű szerkezete: expozícióval indul, itt megismerjük a helyszínt, a szereplőket és a bacsa élettörténetét.Olej: a falubeliek az erdők vadállatának hívják, mert nem sírt a felesége temetésén. Mikszáth kívülről láttatja Olejt, E/3-ban ír róla és a lelki vívódásairól. Nincs belső monológ a műben. Olej nem panaszkodik. Az üresség, a kiüresedés jelzi mély fájdalmát. Boris temetése után minden más, üres számára. 16 év után is a felesége hangját hallja a szélben. Ő az egyetlen szereplő, akinek részletesen foglakozik a lelkivilágával. A látszat és valóság közt áthidalhatatlan különbség van, Olej valójában egy érző, szenvedő lény. A legfontosabb érték számára a nyáj, melynek a leírása szinte mesei.Olej olyan, mint egy uralkodó, mikor szemlét tart, egyenként ismeri mindegyiket, s mi is előbb ismerjük meg a nyájat, mint a lányát, Anikát. Az ő neve is egy bárány kapcsán merül fel először, s így tudjuk meg, hogy Olej felesége halott. Azért ilyen elnyújtott a nyáj, a legfőbb érték bemutatása, ábrázolása, hogy annál nagyobbnak tűnjön a büntetés. Olej három urat ismer el: Istent, a Taláry herceget és a tekintetes vármegyét. A pénz soha nem érdekelte. Még a háborúba sem megy el a nyáj miatt. Amikor a mulandóságról töpreng, nem Anika elvesztését hiányolja, hanem a nyájért.Anika: mérhetetlenül naiv. „Anikát ugyan nem sokkal szerette jobban, mint kedvenc bárányát.” a vacsoránál nem számít, hogy jut-e valami neki, az asztalhoz sem ült le. Olej sajnálja, hogy nem fiúnak született, mert akkor juhász lehetett volna. Anika sok utalást tesz arra vonatkozólag, hogy a herceg csábítja: mezei virágnak szólítja, könyörög, hogy megcsókolhassa. Olej sokáig nem fogja fel a dolgot, csak a harmadik napon.A műben a fő ellentét Olej és a herceg között található. A Taláry herceg tiszteletlen Olejjel szemben, nem emel kalapot, be sem mutatkozik, és juhásznak nevezi Olejt. Nyíltan udvarol Anikának, lekezelően bánik mindenkivel, feljebbvalónak érzi magát. Nem ismeri az alapvető tisztességet, rangban Olej felett áll, de erkölcsileg és fizikailag nem. Gyakorlatilag meg akarja venni Anikát.Olej ezzel szemben megadja a tiszteltet, talpig becsületes, egészen az alkuig. Mint bacsa hűséges szolgája a hercegnek, de apaként nem a becsület tartja vissza az alkutól. Meg is fenyegeti a herceget, mint apa. Eddig a pontig jellembélileg hajlíthatatlan, tiszta volt Olej. A herceg azonban felajánlja a brezinai aklot. Olej lelkében küzdeni kezd az önvád és a kísértés. Végül a tisztesség kerekedik felül, de egy percig meginog, s utal arra, hogy tudtán kívül kellett volna elvinnie Anikát.A történtek után gyötörni kezdi a bűntudat, hatalmas változás, a lelke nem bírja elviselni a becstelenség tudatát. Sír, ez a mélypont, eddig erős volt, most betegeskedik, félrebeszél. Nem tud szembenézni a tükörképével, vagyis a saját tetteivel, lelkiismeretével.Még a természet is bűnét olvassa a fejére, ítélő erőnek tűnik. Hallja a felesége számonkérő hangját. A kolompolásban pedig „aklot cserélt becsületért” mondat visszhangzik.A bonyodalom a herceg látogatásával kezdődik. A csúcspontot az alku jelenti. A

befejezésben bontakozik ki a tragédia, látható a balladákra jellemző bűn-bűnhődés motívum, saját lelkiismerete bünteti meg a főhőst. A mardosó, szűnni nem akaró önvádra utal, hogy a főhős cél nélkül elfut. Szégyene örökké kísérni fogja. Az akoltól fosztja meg magát, tehát a legsúlyosabb büntetést vonja magára.Az epilógusban a következményt láthatjuk. Az akol helyén marad egy fekete folt. Ez a folt egy szégyenfolt Olej lelkén, mely soha el nem tűnik. Önmagára mért súlyos ítéletében annak a morális embernek a kétségbeesése nyilvánul meg, aki nem tud becstelen módon élni. Olej megcáfolja a népítéletet: kívülről ugyanannak látszik ugyan, de valójában érző léle

9.Móricz novellái

1879. július 2-án született a Szatmár megyei Tiszacsécsén. Édesapja Móricz Bálint, elszegényedett kisparaszt, anyja a papcsaládból származó Pallagi Erzsébet. Szüleivel együtt Csécsén éltek, 6 éves koráig, amikor bekövetkezett a család anyagi összeomlása. Erre ráment a házuk, s a földjük. A szülők Prügyre költöztek (1884), a legnagyobb fiút, Zsigmondot ideiglenesen anyai nagybátyjához, Pallagi László gépészkovácshoz adták.1890-ben Móricz Zsigmond a debreceni református kollégiumban kezdte meg tanulmányait. Hatodikos korában három tantárgyból megbukott, de a másik anyai nagybácsi, Pallagi Gyula elvitte őt saját iskolájába, ahol le is érettségizett (Kisújszállás, 1899). Debrecenben a református teológiára iratkozott be, fél év múlva ugyanitt már joghallgató, majd átlépett a budapesti egyetem jogi karára. 1903-ban bekerült Az Újság szerkesztőségébe, s tanulmányait nem fejezte be. 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát (Janka), egy felvidéki kisnemes bányatisztviselő lányát. 1924-ben Móricz megismerkedett Simonyi Mária színésznővel, erre Janka kétszer öngyilkossággal próbálkozott, s a másodikba belehalt. (1925)1911-ben Leányfalun házat építettek maguknak, majd Olaszországban utazgattak. 1915-ben önként jelentkezett haditudósítónak a keleti frontra. 1926-ban elvette Simonyi Máriát, majd 1937-ben elváltak.1939-től a Kelet Népe szerkesztője lett. 1936-ban megismerkedett egy kis proletárlánnyal, Littkey Erzsébettel, akit írásaiban Csibének nevezett el. 1942. Szeptember 4-én agyvérzés következtében halt meg Budapesten 63 éves korában.Hét krajcár (1909), Sárarany, Az Isten háta mögött (1911), A galamb papné (1912), Kerek Ferkó (1913), Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1914), A fáklya (1917), Légy jó mindhalálig (1920), Tündérkert (1922), A nagy fejedelem (1927), A nap árnyéka (1934), Kivilágos kivirradtig (1924), Úri muri (1927), Forr a bor (1931), Rokonok (1932), barbárok (1932) Életem regénye (1938), Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941), Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (nem fejezte be)

TragédiaA Tragédia (1909) című novellája már egy ember örökös éhezéséről szól. Kis János más, mint a többiek. Nemcsak külsőleg jelentéktelen, hanem eldurvult lelkű, szinte a vegetatív ösztönélet szintjére korlátozott ember. Az állandó éhezés miatt csak egyetlen dolog érdekelte, az evés. Érzelmi életéből kipusztultak a nemesebb emberi vonások, nevetni is csak egyszer tudott életében, apja halálakor. A lakodalomról való álmodozás és a tényleges meghívás élete legnagyobb vágyát ébreszti fel, hogy egyszer jóllakhasson. Az egész éjszakai álmatlan kínlódás másnap reggelre már lázadó indulatokat hoz felszínre benne. Fellázad Sarudy nagygazda ellen, mert benne látja embertelen életének közvetlen okát, de a bosszút is csak az evés szintjén tudja elképzelni: ki akarja enni Sarudyt a vagyonából. Kis János sejti, hogy valami nagyon nehéz feladatot vállalt. Zsírtalan löttyökhöz szokott gyomra nem bírja a nehéz ételeket. A nevetséges célért folytatott hatalmas küzdelem teszi groteszkké a főszereplőt: csupán önmagát volt képes elpusztítani.Barbárok

Móricz a harmincas években újra a nép problémái felé fordult. Egyik legmegrendítőbb novellája ebben a korszakban született, Barbárok (1931) címmel.Ebben az elbeszélésben a dialógusok uralkodnak. Az írói leírás csaknem teljesen háttérbe szorul, s ez teszi tömörré, balladaszerűvé az írást. Hiányzik belőle a történelmi korfestés is. Móricz nem éli bele magát szereplői lelkivilágába, nem magyarázza az eseményeket, hanem csak szűkszavúan közli a puszta tényeket.A ridegpásztorok társadalmon kívül éltek, elszigetelt magányosságban. Ez a kultúra alatti, babonás világ teremtette meg azt a félelmetes kegyetlenséget, amelyet a veres juhász és társa képvisel. Ez a "vadember" lelkifurdalás nélkül agyonveri Bodri juhászt és tizenkét éves fiát. Nem a szegénység a gyilkosság oka, hanem a vagyonszerzésnek ez az ősi módja. Mindhárom juhász saját nyáját őrzi ki kint a pusztán, tehát módos emberek. A veres juhász természetesnek tartja, hogy a másikat megölje háromszáz birkájáért és két szamaráért.A novella három része a drámai események három "felvonása". Az első és az utolsó rész legfeljebb pár órát, a középső több mint egy évet ölel fel. Az első fejezet tele van feszültséggel. A juhász kutyája folyamatos ugatással jelzi gazdájának, hogy rossz emberek közelednek. A lassan meginduló pár szavas beszélgetés mélyén gyanakvás és védekezés feszül.A két vadember a rézzel kivert szíj megvásárlása ürügyén köt bele Bodri juhászba, aki nem akar megválni tőle, mivel magának és a fiának készítette. A hirtelen beállott sötétségben pillanatok alatt zajlik le a kettős gyilkosság.Az elbeszélés második része bizonyítja, hogy a kultúra alatti létben szépségek is vannak: az a fekete asszony, aki tíz nap múlva fehér vászonruhában keresi emberét, a hűség megtestesítője. A veres juhász félrevezető hazudozásai nyomán elindul "napszállat felé", hogy megkeresse férjét és fiát. Télire hazamegy falujába, de tavasszal újra kimegy a nagy vadkörtefához, s nem tud elszakadni attól a helytől, ahol az ura legeltette nyáját. Augusztusban a puli fia talált rá a sírra, s az asszony tíz körmével kaparja ki szerettei holttestét. Férjének nyakán volt a rézveretes szíj. Ezzel, és a gyilkosság hírével megy el Szegedre.A harmadik rész a vizsgálóbiztos vallatása. A veres juhászra lassan rengeteg lopás és gyilkosság igazolódott, de a Bodri juhász meggyilkolását nem vállalja. Makacsul tagad, mert érzi, hogy ez volt élete legnagyobb bűne. A vizsgálóbíró ugyanolyan nyelven beszél, ugyanolyan kifejezéseket használ, mint a veres juhász. Nagyon jól ismeri a pusztai emberek lelkivilágát, babonás hiedelmeit. S ezt kihasználva akasztja a rézveretes szíjat a kilincsre, s végül ez töri meg a rablógyilkost: mindent beismer, mert primitív ember lévén, félt az áldozat szellemének visszatérésétől.A bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember után: "Barbárok". A természetes igazságérzet ítéletét mondja ki a bíró: nem az indulat szülte, inkább a szomorúság. Bodri juhász és családja is barbár viszonyok között élt, viszont belőlük nem veszett ki az emberség.A rézveretes szíjnak jelképes szerepe van. Az első részben az aljas gyilkosság ürügye, és Bodri juhász lelki gazdagságának, művész hajlamának bizonyítéka. A második egységben a durva lelkületű veres juhász lelkifurdalásának jele: maga tereli a szót a szíjra, amelytől semmiképpen sem akart áldozata megválni. Egyben a bűntény bizonyítéka is ez lesz, s a vallatás során az igazság diadalát jelképezi.

10.Radnóti idill költészete

Radnóti Miklós a nyugatosok harmadik nemzedékébe tartozott. Költő, műfordító és prózaíró volt. Az egyik legtragikusabb sorsú irodalmi alak. 1909. 05. 5-én született zsidó értelmiségi családba. A Radnóti egy felvett név, nagyapja Radnóton született, az ő tiszteletére vette fel. Születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére is. Apja korán megnősült, így apja új feleségét tartotta édesanyjának. Apja halálakor szembesült az igazsággal, mely után egész életében önvád gyötörte. ’35-ben megnősült, diákkori szerelmét, gyarmati Fannit vette el. Tanári diplomát szerzett, ám zsidósága miatt nem kapott állást, így magánórákból, tiszteletdíjakból és műfordításokból éltek. ’40-től háromszor hívják be munkaszolgálatra, az első kettőből még hazatért. Noha ’43-ban áttért a katolikus hitre, attól még zsidónak számított, így ’44-ben a szerbiai bori táborba vitték. A Lager Heidenau-ba. Szeptemberben elkezdték felszámolni a táborokat, a foglyokat, pedig erőltetett menetben Nyugatnak indították.   Költészete két korszakra bontható. Az első korszakban keletkezett a Pogány köszöntő az Újmódi pásztorok éneke és a Lábadozó szél. Az első két kötetben idillek vannak (harmónia, derű, életöröm, szerelem, erotika), azonban elégiák is találhatóak, ezek szegénysége miatt íródtak, nem társadalmi jellegűek. A pogány életöröm is megjelenik ebben a két kötetben, így szeméremsértés és vallásgyalázás miatt elkobozzák köteteit és nyolc napra börtönbe zárják. A Lábadozó szél című kötetben az idill mellett a lázadás hangja is megjelenik. Baloldali gondolatú költeményeket tartalmaz. Mindhárom kötetre jellemző az expresszionista, illetve avantgard hatás. A második korszakban változás figyelhető meg költészetében. Klasszicizálódik, tehát visszatér a hagyományos költői formákhoz. Fegyelmezettebb lesz a költészete. Ennek az okai a zsidóüldözések, a fasizmus erősödése valamint a háborús készülődés. A változás a témában is megfigyelhető: a halálsejtelem, a félelem és az elmúlásra való készülés szerelmi költészetében és tájlírájában is megjelenik. A Tétova óda című szerelmes költeményében például a haláltól való félelem felnagyítja Fanni iránt érzett érzelmeit. Ebben a korszakban keletkezett az Újhold, Járkálj csak halálraítélt és a meredek út című kötetei.Radnóti Ecloga ciklusában megjelenik az idill és a halál összefonódása. Az ecloga ókori eredetű műfaj Theokritosz írt először pásztori bukolikus költeményeket. Ezek edüllionok (=idillek), melyben a nyugodtság, béke és a harmónia uralkodik. A pásztori élet szépségeiről, az ember és a természet harmóniájáról szól. Hexameterben írta, párbeszédes formában. A műfaj Vergiliusnál él tovább, mindent megtartott Theokritosz eclogáiból, de nála már társadalmi mondanivaló is megjelenik. Eclogae címen kötetet adott ki, melyben 10 pásztori költemény van. A cím jelentése: válogatás. Ezután műfaji megnevezéssé vált. A Pásztori magyar Vergilius című kötetbe Radnótit kérték fel Vergilius kilencedik eclogájának lefordítására. Innen kapott ihletet. Radnóti eclogái azonban a háború borzalmairól szólnak, a természet idillje, csak a háború ellenpontjaként van jelen. Radnóti „háborús idilleket” akart írni. Radnóti Ecloga ciklusának csak az első pár eclogájában található meg az idill.Az Első ecloga Radnóti kései költészetének nyitánya. Az ecloga műfaji sajátságaiból megtartotta a pásztori szereplőket, a párbeszédességet, a hexameteres formát, illetve az idillt. A költeményt természeti képpel indítja, a természet idillje jelenik meg a

háború ellenpontjaként. Azonban Radnóti fenyegetettsége a természet idilljére is rávetül: a tavasz nem a közelgő nyár, azaz a béke eljövetelét jelenti Radnótinak. A költeményben a költő lelkiállapotáról is képet kaphatunk: undorodik, irtózik ettől a világtól, ahol mindenütt csak háború dúl. Ahol a költő belepusztul ebbe, vagy erőszak miatt, mint Federico Garcia Loca, vagy önkezűleg, mint József Attila, mert nem bírja a világ borzalmait. A halálsejtelem megjelenik ebben a költeményben: Radnóti sorsközösséget vállal érzi, hogy rá is hasonló sors vár. A költemény zárlata egy ars poetica. A tölgy hasonlattal, allegóriával fejezi ki Radnóti, hogy amíg meg nem hal írnia kell, hiszen megjelölték a tölgyet, hogy ki fogják vágni, de mindaddig hoz új leveleket, amíg ki nem irtják. A halálsejtelem után az utolsó sorok újra a természet harmóniájáról szólnak.A Negyedik Eclogában már nincs hexameteres versforma, nincsenek pásztorok. De a párbeszéd a költő két énje között megjelenik. A természet csak a háború borzalmainak ellenpontjaként van jelen itt is. A költő egyik énjének lázadó, elkeseredett a hangja. Úgy érzi meg kell halnia. Másik hangja az élet mellett sorol érveket, a természet idilljéből vett apró képekkel érvel: „Jártál szellőtől fényes csúcsokon” vagy „láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet”. A költő azonban félbeszakítja a felsorolást. A költő leszámol a múlt szépségeivel, de érzi, hogy változás lesz: a csöndből hatalmas vihar kerekedik. Megjelenik itt is a halálfélelem: „És már tudom, halálra érek én is”. A költő számára a halál jelenti a szabadságot a megváltást a rab életből. Azt írja: „a föld feloldoz”. Másik énje elfogadja, hogy meg kell halnia. Az első eclogában megjelent gondolattal itt is találkozhatunk, hogy mindaddig, amíg él írnia kell.A Hetedik Eclogában is megjelenik az idill és a halálfélelem is. A bori fogság idején keletkezett a költemény. A vers szerkesztőelve a valóság és az álom egybemosása. A valóság a tábor, a szögesdrót látványa, s az álom, melyben az otthon idillje jelenik meg. Radnóti nem biztos abban, hogy vajon hazatérnek-e, abban se biztos, hogy van-e haza. Hiszen a táborba nem jutnak el a hírek.Az A la recherche című költeményében az elveszett világ emlékét kutatja. A cím Proust regényére utal, jelentése: Az elveszett idő nyomában. A háború előtti idilli világot mutatja be, melyben nem voltak halottak, foglyok, éltek a barátok. A múlt időt a hol van? kérdés többszöri ismétlésével nyomatékosítja. A múlt idillje után a háború borzalmait is felidézi. A verszárlatban belenyugszik abba, hogy a múlt harmóniája sosem fog visszatérni, hiszen halottaik emléke mindig ott lesz közöttük. Így nem lehet felhőtlen a boldogság.Az erőltetett menet című költeményben szintén megjelenik az idilli képek és a halálsejtelem összemosódása. A versindításban a halál, a feladás, a beletörődés hangja érvényesül. Radnóti úgy gondolja bolond aki élni akar ebben a világban. Majd az első szerkezeti egységgel ellentétben az élet melletti érveket sorolja: idilli képeket halmoz. Egy-egy pillanatot ragad meg, melyek nyugalmat, békét harmóniát árasztanak: „régi hűs verandán”, „míg hűl a szilvalekvár”. Noha az élet mellett érvelő hang győz, a feltételes módú igék azt sugallják, hogy Radnóti nem biztos abban, hogy még hazatér. Tehát a halálsejtelem jelenik meg.A Razglednicák első versében szürrealista képsorral mutatja be a háború borzalmait. Azonban Radnóti úgy véli, hogy ez a borzalom csak odakint van. A költő

lelkiállapotát a nyugalom jellemzi, a mozgó zűrzavarral szemben Fanni állandó benne. Ez idillként jelenik meg. Fannit angyalhoz hasonlítja.A második versben szintén ellentétben áll az idill és a halál. Ez a költemény akkor keletkezett, amikor Radnótiékat emberségesebb helyre vitték. Radnóti ha a távolba nézett a háború fenyegetettségét látta, azonban ott ahol voltak éppen az idilli természetben volt. Bukolikus tájelemek jelennek meg: nyáj, pásztorlány, patak felhők. A Természet harmóniát áraszt.Radnóti halálsejtelme beigazolódott. A 3000 emberből Radnótival 23-an érték el a Győr melletti Abda térségét, ahol kivégezték őket. ’46-ban exhumálták őket. Radnótit a zsebében levő noteszról azonosították. Ez a bori notesz.

11.Juhász Gyula-Tóth Árpád

Juhász Gyula (1883-1937)Szegedi származású, Pesti Bölcsészkarra járt, magyar-latin szakra. Itt ismerkedet meg Babitscsal és Kosztolányival a Négyesy féle szemináriumon. Mindközül ő volt a legtehetségesebb.1907-ben a Dunába akarta vetni magát a Lánchídról, miközben ifjú kori hölgy ismerőse arra járt és közölte vele, hogy megjelentek verses kötetei.1908-11 Nagyváradra (Kis-Párizs) költözött, a várospezsgő szellemi élete kedvezően hatott rá. Egyik megalapítója A Holnap antológiát kiadó költői mozgalomnak, többször találkozott Ady Endrével. Megismerte Sárvári Anna színésznőt, színikritikát is ír szerelmes lesz, de nem szövődik belőle szerelem a lány részéről.1914-ben Pest egyik szállodájában mellbe lövi magát, Eörsi Julia újságírónő ápolja és valódi kapcsolat alakul ki kettejük között. Idegrohamot kapott és végleg elmebeteggé nyilvánították, de az őszirózsás forradalom kilendítette a betegségéből és újra írni kezdett, friss hangon szólal meg. 1922-ben megismerkedett József Attilával, aki majd Bécsben kalauzolja útján. 1924-ig harmadik verses kötete is megjelenik, 1929-től többször is megkapta a Baugartner-díjat. A siker megbénította és ki-be járt a szanatóriumba. 1937-ben altató gyógyszerrel véget vetett életének.

Tóth Árpád (1886-1928)Debreceni származású. Magyar-német szakos a pesti Bölcsészkaron, nem fejezi be az egyetemet és újságíró lesz.1911-ben megismerkedik Lichtman Annával, de szegények és nem tudnak egybe kelni. Tüdőbetegségben szenved. Hatvany Lajos (mecénás) segíti, majd megnősül.1913-ban megjeleni a hajnali szerenád,1917-ben a lomha gályán melyet Hatvanynak dedikált.1921-től Az Est című napilap munkatársa, mely állandó keresetett biztosított számára. Kiváló műfordító. 1921 –én jelent meg utolsó verseskötete Az öröm illan mindössze 29 verset tartalmazott.1923-ban örök virágok címmel összegyűjtötte műfordításainak nagy részét, könyvét Babits is elismerte. Halála után 1928 végén jelent meg posztumusz kötete Lélektől lélekig, ez a legterjedelmesebb verseskötete.Juhász és Tóth költészetérőlAdy után a nyugat 4 nagy lírikuma Babits, Kosztolányi, Juhász volt. Több minden összekapcsolja őket, nem csak a barátság. Mind a négyen a Négyesy szeminárium tagja, kiváló műfordítók, s az európai irodalom nagy alkotásait nekik köszönhetjük, amiket mai napig olvashatunk. Mind a négyen holdoltak a szépségnek, esztétikumnak, elsődleges iránytűnek tartották. Fontosnak tartották a művészeteket, korábbi nagy alkotókról írtak költeményeket (legtöbbet Juhász).Juhász és Tóth abban mindenképp különbözik a másik két költőtől, hogy mindkettő életükre meghatározó teher a betegség, Juhászt a lelki, Tóthot pedig a testi tartotta fogságba. Igy nem csoda hogy mindkettőjüket átjárta a pesszimizmus hangulata, rezignáltság, mélabú, olykor kilátástalanság. Olyan szavakat találhatunk verseikben, amelyek a bánatot, szomorúságot fejezi ki.Az impresszionista látásmód jellemzője mindkét költőnek, szívesen tükrözik vissza a táj látványának hangulatát, és ezen közben olykor friss vidám hanggal is találkozhatunk első sorban Tóth Árpádnál.Az impresszionista líra: egyik fontos költői képe a szinesztézia.(látás, hallás, ízlelés, szaglás)A szinesztézia olyan költői kép ahol a különböző érzékszervi területek észleléseit egybekapcsolom, hogy ez által, mély, erőteljesebb, érzékletesebb legyen a kifejezés.Tóth Árpád: Körúti hajnalEgy éles kontraszttal indul a költemény amely első és a második versszak,először amíg még

szürkében burkolódzó körutat látjuk,ahol alig van élet,a járdát söprő házmester is csak olybá tűnnek mint valami dzsinnek vagy koboldok.Oriási változás megy végbe midőn felkel a nap millió karátja,mintegy végiggurul a körúton s elárasztja az utat.A harsány fény hatására minden életre kap a fák színét boldogan szívják magukba az életerőt adó fényforrást,üdeség ,frissesség járja át az addig szürke dermedt körúti falak mögött. szinesztéziák jelzik fokozzák a döbbenetes hatást, amit a természet ezen színjátéka rejt „A színek víg pacsirtái zengtek, egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő”ezek színek, de mintha hanghatást kelesztenének, ahogy azt követően megszólalnak az emlékek hangjai a harang, villamos. Miután kezdetét veszi a mindennapi szokásos nappali robot, de hogy ne forduljon „szürkébe” a vers befejezése az 5-dik versszakban a nap „pajkosságával „oldja meg ezt a költő aki”Aranycsókot dob egy munkásleány kezére”Juhász Gyula: Tápai lagziHalásztelepülés Tápé.Juhász szívesen ment Tápára, az ottani halászemberek életét megfigyelni, s amikor 25-dik költői jubileumán a barátai Babits, Kosztolányi, meglátogatták, együtt mentek Tápéra. Török Sophie képe megörökítette a három költőt ott.A 16 soros költeményben, impresszionista eszközökkel sűríti a Tápai halászok mindennapi életét. Egy lagzi keretében idézi fel azokat a jellemzőket,amelyek a munkás kemény ,játékosság nélküli életűket mutatják,nem derűs ünnep „asszony lett a lány”.Ez a tőmondat utal a dísztelen nászra,természetes törvényszerűségére.A brummogó bőgő az élet dallamtalanságát egyhangú lüktetését érzékelteti(1,2,3,versszak eleje)s azt is hogy a lagzi sem jelent valódi örömöt,hiszen ezek az emberek csak az ivásban  lelik kedvűket,s részegségükben elverik az asszonyaikat.Vészjosló a táj,a bőgő hangja mellett,repedt harangot,vonyító kutyát hallani. Amikor eljön, a tél munka híján medveként alszanak téli álmot a házban s csak annyira különböznek a kutyáktól, hogy ők nem kinn heverednek le. Eszünkbe jut erről az életmódról a Tragédiából, Kiss János valamint a vakbélgyulladás Kovács Jánosa. Ez utóbbi mondotta a korházi ágyon „hogy oly gyors kemény kegyetlen élet”.A Tápai halászoknak is ez az osztályrésze hisz alig, hogy vége a lagzinak már szürkül a határ s határba a halálba száll.Anna örökNagyváradon beleszerettet sárvári Anna színésznőbe,ez a szerelem az ő lelkében élete végéig tartott .A nő nem viszonozta,egy idő után ideális képpé formálódót ,kb. 60 verset irt hozzá, amelynek utolsó darabja az Anna örök.Mintha arra készülne Juhász Gyula, hogy megszabadítja az Anna iránt érzett szerelem terhétől magát és sorra veszi hogyan milyen mértékben távolodott el tőle. Szinte büszkén jelenti ki hogy már nem reszket a tekintetétől,már könnyen mondja ki a nevét,s hogy túl van minden nehézségen. Azonban amikor odáig jut egyenlővé nyilvánítja más nőkkel Anna személyét,akkor rádöbben egyáltalán nem megalapozott ez a „kivonulás Annából”Innentől fordulatot vesz a költemény,egymás után következnek azok a megállapítások amelyek éppen azt erősítik hogy a nő egész alakja áthatja ,az elfojtások következtében  létrejött tévesztéseknek is Anna az okozója. Így hát képtelen beletörődni hogy majd ezután életét is Anna fogja uralni és örök marad számára,imaszerű sorral zárván Annát.Esti sugárkoszorúTüneményes alkonyi hangulatba megy át a parkon a költő feleségével, Annával. A

varázslatos csendben, titokzatos illatokban egyszer sosem látott ragyogást, egy sugárkoszorút lát meg a férfi párja hajában. A lenyűgöző hangulattól s látványtól olyannyira átszellemülté válik, hogy egy istennőt képzelt maga elé. Lelkében egyre magasabbra emelkedve eljut az időtlenség állapotába, szinte kiesvén a valóságból. Ezt az égi szerelmet végül is a földi  csendesíti le olyan formán, hogy a felesége megérinti a kezét,ekkor kerül helyes mederbe,s érzi azt az erőt amely a költemény végén megszólaltatja benne a szerelmi vallomást.

12.Jókai-Aranyember

Jókai Mór (1825-1904)A legolvasottabb magyar írók közé tartozik, száznál is több kötete jelent meg. A romantika az ő művészetében teljesedett ki nálunk. Történelmünk nagy állomásait mutatja be műveiben. Tükröt tart a polgárosodás útjára lépő Magyarország elé.Komáromban született, nemesi származású polgárcsaládban.A forradalmi ifjúság vezéregyénisége, ifjúkori barátja Petőfinek.Felesége, Laborfalvi Róza a bukás után hamis papírokkal menti meg az életét, Tardonán bujdosik.Romantikus író, de a realizmus is megjelenik műveiben.Az élete is romantikus, a reformkor kezdetén született, és a polgárosodás fénykorában halt meg 79 évesen.Regényei: Egy magyar nábob, Fekete Gyémántok, Sárga Rózsa, A kőszívű ember fiai.Művészetének jellemzői: Regényeivel megteremtette a magyar olvasói közönséget.A műrőlA mű 1872-ben jelent meg. Jókai jelenében játszódik, és annak a legérzékenyebb pontját érinti: az egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában. Szinte vallomás regény. Főhőse most nem egy eszme megszállott harcosa, hanem vívódó, meghasonlásra kényszerülő ember. Az író azonosul hőse vívódásaival. Tímár Mihály a siker minden kellékét megszerzi magának (vagyont, társadalmi pozíciót, az áhított hölgy kezét), valódi boldogságát azonban csak a társadalomból kivonulva, a természet menedékében meghúzódó családi közösségben találja meg. A romantikától a realizmusig ebben a regényben jut a legtovább.A kapitalizálódás, a polgári életlehetőségek kritikus ábrázolása tehát Az arany ember, valamint ez a mű az illúziókkal való leszámolás, a kiábrándulás regénye, melynek kiúttalanságát az mutatja, hogy Tímárt kora társadalmából egy utópisztikus világba menekíti.A mű témája: Tímár Mihály kalandos története.A valódi helyszínek mellett a drámai küzdelem a férfi lelkében zajlik.A mű 1828-ban kezdődik, innen haladunk előre. Tímár Mihály kezdetben pozitív hős,ügyes hajós, becsületes ember. Fordulat a műben: Ali Csorbadzsi rábízza lányát és rakományát halála előtt, s a vörös félhold titkáról suttog. Tímár választhat. Megtarthatja, vagy odaadhatja Tímeának a talált vagyont. Az első lopástól eltekintve tisztességes ember. Hirtelen, véletlenszerűen meggazdagszik, de az első lopás mindig kísérteni fogja. A bűn árnyéka minden tettére rávetül.A világ szemében „aranyember”, bármihez nyúl, sikerre viszi, az üzletben szerencsés.Egyetlen ponton azonban megtörik Tímár minden próbálkozása, és ez Tímea szerelme. Hálát és végtelen szeretetet ugyan ki tudott váltani a török lányból, de az igazi szerelmet nem kapta meg.Látszólag boldog Komáromban. Jómód, pénz, siker, elismertség, szép feleség. Csak a szerelem hiányzik az életéből. A világ csak az aranyat értékeli, Noémi az első és az egyetlen, aki az embert látja-szereti. Elkezdi látogatni a Senki szigetét, és elkezd kialakulni a kettős élete, ami szinte felőrli a főhőst, öngyilkosságot fontolgat.A balatoni rianás jól tükrözi lelkiállapotát, zaklatottságát. Ide robban be Krisztyián

Tódor, a gátlástalan gazember, a kapitalizmus jellegzetes alakja.Nagy alapigazsága: Akinek pénze van, az mind lopta. Akinek kevés, keveset lopott. Aki nem maga lopta, annak az apja vagy a nagyapja lopott. Megzsarolja Tímárt. Váratlan megjelenése, halála romantikus fordulat, hiszen Tímár öltözékében a balatoni rianásba fullad. A felismerhetetlenségig eltorzult holttestről a világ azt hiszi Tímár az.Noémi a szelíd jóság, természetes nőiesség megtestesítője, Athalie-t szélsőséges szenvedélyek fűtik, féktelen gyűlölet motiválja. Krisztyán Tódor a főhős legnagyobb ellenfele, maga a megtestesült gonoszság. Árnyaltabb jellemrajzot Jókainál rendszerint a mellékalakokban találunk. Ebben a műben például Brazovics Athanázné figurája reálisabb, színes, zsánerszerű. Tímea egy eszményített, mesékbe illő nőalak. Túl jó. Amikor felmerül a gyanú, hogy férje megcsalja, angyali mosollyal, teljes szívéből örül, hogy valaki mellett megtalálta a boldogságot.Utópisztikus a befejezés, hiszen a főhős egy ősközösségi családmodellt épít ki Noémi és gyermekei körében a Senki szigetén.40 év telik el az epilógus és a regény között. Sorsában megbékélt, nyugodt idős embert látunk. Úgy érezzük jól döntött. Illúzió, romantikus elképzelés csupán.Jókai ebben a műben a lélek történéseire koncentrál, Tímár boldogságkeresése alkotja a cselekmény fővonalát. A szerkezete sajátosan többszálú többi művéhez képest. A romantikus cselekményvezetésben hatásos jelenetek (a menyegző napja Brazovicséknál), kiélezett értékhelyzetek (Tímea és Athalie), fordulatok, megkapó leírások (pl.: a Vaskapu leírása), váratlan találkozások, hirtelen ritmusváltások fordulnak elő. Stílusa patetikus, emelkedett nyelvezetű, gazdag, színes, láttató képekkel. Előadásmódja könnyed, áradó, gyakori a visszautalás. Ábrázolásmódja részletező, szerzői mindentudás jellemzi, ami a 19. századi nagyregény sajátossága.

13.Örkény-egypercesek

Örkény István 1912-ben született Budapesten. Eredetileg gyógyszerész volt, de vonzódott az irodalomhoz is, író, dramaturg, lektor volt. 25 évesen már novellákat írt,

a Forradalom címűt József Attila meg is jelentette a Szép Szó c. folyóiratában. Groteszk látásmód jellemzi, azaz a nevetségest ötvözi a borzalmassal. Világlátása

racionális, melybe mindig vegyít valamilyen abszurd elemet. Illúziótlanul mérte fel az emberi életet. Mestere Kafka, de Örkény műveiben még szorosabban ragaszkodik

a valósághoz. Első novelláskötete 1941-ben jelent meg Tengertánc címmel. A második világháborúban munkaszolgálatos volt az orosz fronton. 1945 után születnek meg a háborút, a hadifogság élménykörét feldolgozó művek, például Lágerek népe,

Emlékezők. Az 1960-as években talál rá igazi hangjára: Egyperces novellák, Rózsakiállítás, Tóték, Macskajáték (az utolsó 3 kisregény, amiből az utolsó 2 dráma). 1979-ben halt meg Budapesten. Egyperces novellák Új műfajt teremt velük Örkény.

Az egyperces jelző a terjedelmükre utal, ugyanis egy perc alatt elolvashatók, de kevés szóval sokat akarnak mondani. Groteszk látásmód jellemző rájuk. Többféle műfajt képviselnek: vicc, anekdota, példázat, mese, újsághirdetés. Rejtélyesek, talányosak. Maga a szerző matematikai egyenletekhez hasonlította az egyperceseket: az egyik

oldalon a az író közlés minimuma áll, a másikon pedig az olvasói képzelet maximuma tehát a novellák kétszemélyesek. Maga a szerző jellemzi novelláit, a� kötetet bevezető használati utasításban. In memoriam dr. K.H.G. Az írói közlés

minimálisra redukálódik, mintha az elbeszélő alak csak tudósító lenne. Párbeszédekből épül fel a novella, ami a drámák jellemzője. Elmarad a táj és az idő

bemutatása is. Magyarázatot sem kapunk a történtekre, csak annyit tudunk meg, hogy dühében lőtt az őr. A novella témája a munkaszolgálat. Egy fogoly németül

kezdeményez beszélgetést a német őrrel a német irodalomról. Az őr azonban műveletlen és nem hogy válaszolni nem tud, de még a kérdéseket sem érti: a hatalom hierarchiájában az őr áll felül, az intelligencia tekintetében azonban dr. K.H.G. van

magasabb szinten. Az őr műveletlenségét ideges reakciója is tükrözi viselkedésrajzot� kapunk (K. Havas Géza kritikusra, újságíróra utal a monogram, aki egy koncentrációs táborban halt meg). Nászutasok a légypapíron Műfaja példázat, tulajdonképpen egy

átváltozásról van szó, ugyanúgy, mint Kafka műveiben. Örkény is meghagyja a valóság és a fantasztikum világát, vagyis az emberi és az állati szférát, melyeket folyton egymásba játszik. Az elbeszélői közlésből megtudjuk az alaphelyzetet:

nászutasok nászút nélkül. Ezután párbeszédet kapunk drámaivá válik a szituáció. A� légypapír és a mézeshetek közt egy közös vonást találhatunk: mind a légypapír, mind

a méz ragad. Szimbolikusan értelmezve mindezt a hétköznapok szürkeségére, unalmasságára gondolhatunk, amelyen a férj nem akar változtatni beletörődik tehát a�

groteszk valóságba. Ballada a költészet hatalmáról A történet lényege az, hogy a 4 verssor hatására megelevenedik egy telefonfülke és már nem hajlandó érdektelen

üzeneteket küldeni, megtagadva ezzel az engedelmességet. A 4 verssort nem közlik, csak azt tudjuk, hogy szomorúak és megrendítőek, ha életre keltettek egy tárgyat. A

fülke kivonul a szabadba és érző lényként viselkedik: keresi a szépséget a� virágboltban a kultúrát a könyvesboltban a mámort az italboltban rózsákkal hint be� � �

egy másik telefonfülkét A vadvirágos réten a kirándulók újra eredeti mivoltában fedezik fel a fülkét, amely már képtelen korábbi tevékenységét ellátni: nem ad�

vonalat nem adja vissza a bedobott pénzt csak a 4 verssort, tehát a kultúrát közvetíti,� � de senki sem tesz panaszt, tehát az emberek elfogadják a feléjük közvetített irodalmat

14.Lázár Ervin

A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári ciszter gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, hazahívták és egy öreg tanár magántanítványa lett Sárszentlőrincen.1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégisosztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd TudományegyetemBölcsészkarára járt. „Akkoriban jött a Nagy Imre-féle könnyítés, ennek hullámain eljutottam az egyetemre. Tulajdonképpen már ekkor éreztem, hogy a rosszakaróimnak sok jót köszönhetek. Amikor a felvételinél lapozgattak a bizonyítványomban, ott állt egy színjeles bizonyítvány, amelyben szerepelt, hogy magatartás tűrhető, kettes. Rákérdeztek, hogy ennek mi az oka, én pedig elmeséltem” – emlékezett vissza.[1]1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát.Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író. A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap, és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője.A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).Művészete [szerkesztés]A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg, 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták rádiójátékok formájában. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendett, örvend. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánokcímű kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködik. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-esBerzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.

15.Homéroszi eposzok

Az eposz• az eposz egészen a XVII. század végéig a világirodalom egyik legrangosabb

műfaja• nagyepikai műnemhez tartozó hősköltemény• egész népre, emberiségre kiható jelentős esemény, küzdelem melyet emberek,

emberfeletti erők és istenek vívnak• állt. hosszabb terjedelmű verses epikai mű• időmértékes versformában (hexameterben) írják

Eposzi kellékek: az eposz formai szabályait az Iliászból vonták le• invokáció: égi lény segítségül hívása• propozíció: a tárgy megjelölése• expozíció: a cselekmény megindítása• enumeráció: seregszemle• in medias res: a dolgok közepébe vágás• csodás elemek• deus ex machina: isteni beavatkozás• epizódok közbeiktatása• nagy hasonlatok, állandó jelzők, ismétlődő kifejezések• hosszú verssor

Homérosz és a homéroszi eposzok• Homérosz művei váltak irányadóvá a későbbi korok eposzíróinak• a trójai mondakörből merít àTrója ostroma történelmi tény (Kr. e. XII. század

környékén történt)• a szájhagyományban ez a történelmi esemény a görög törzsek mondáival kibővült

Iliász- az Iliászban összemosódik a történelem és a mitológia, az istenek gyakori szereplők- tulajdonképpen Homérosz formálta a görög isteneket ilyen emberivé - valószínűleg Kr. e. VIII. században keletkezett a mű- 24 énekből áll- a Trója elleni ostrom rövid szakaszát emeli ki ---utalások az előzményekre, következményekre- a görög vezér testvérének Meneláosznak Párisz trójai királyfi elrabolja a feleségét a gyönyörű Helenétàmiatta dúl a háborúennek előzménye az aranyalma története: Péleusz és Thétisz lakodalmára nincs meghívva Erisz a viszály istennője---megsértődik---bosszú: aranyalmát gurít a násznép közé „A legszebbnek” felirattal, amelyen összeveszik Pallasz Athéné, Aphrodité és Héra---Páriszt kérik fel bírának, ő Aphroditénak ítéli az almát (Aphrodité cserébe Helenét ígéri neki)--- a többi istennő megsértődik- a költő az ostrom tízedik évét ragadja ki és ezen belül Akhilleusz haragját teszi a központba --- a cselekmény logikai menete Akhilleusz haragjából indul ki, minden ennek a következménye - Akhilleusz megharagszik mert a fővezér elveszi kedvenc rabnőjét Briszeiszt --- nem

vállalja a harcot, így Trójának könnyebb- Akhilleusz bizalmas barátja Patroklosz Akhilleusznak öltözve kiáll a trójaiak legjobb harcosa, Hector ellen és elesik --- Akhilleusz fájdalmában kihívja Hectort párbajra és megöli majd holttestét végighúzza a csatamezőn- Priamosz, Hector apja elmegy Akhilleuszhoz könyörögni fia holttestéért --- végül megenyhül az öregember bánatán és visszaadja a holttestet- több epizód, mellékcselekmény van a főcselekmény mellett pl. háború, csata eseményei, isteni lények beavatkozása- az epizódok funkciói: késleltetik a főcselekmény menetét, növelik a feszültséget, segítenek megérteni a hősök jellemét gondolkodását- Akhilleusz tipikus eposzi hős --- kiemelkedő személy, rendkívüli tulajdonságokkal, előre tudja a sorsát --- végzetszerű hős- bátor, önfeláldozó, kiváló katona, a harc megkeményítette --- csak akkor változik jelleme amikor Priamosznak kiadja Hector holttestét ---szánalom- Hector érzelmileg fogékonyabb szereplő mint Akhilleusz --- feleségével töltött jelenetekben látszik- az Iliász a harc és tömeges pusztulás ellenére sem lehangoló tragikus mű --- legfőbb értéke a humánum- Homérosz nem foglal állást --- a görögök és trójaiak egyformán szenvednek, élnek, és meghalnak- a mű legfőbb értéke a humánum, emberiség

Odüsszeia- Trója ostroma után hazatérő görög hősök kalandjait mutatja be- legfontosabb közülük Odüsszeusz- valószínűleg nem Homérosz írta az Odüsszeiát hiszen a két mű megírása között legalább egy emberöltő telik el + más értékek jelennek meg- aki az Odüsszeiát írta szintén nagy költő volt aki tudatosan kapcsolódott az Iliászhoz (lehetséges, hogy egy család de a Homérosz szó egyébként is költőt jelent)- a két mű világképe teljesen különböző -- másfajta értékek jelennek meg- nem az arisztokrácia katonai erényeit tartja fontosnak- másfajta embereszmény jelenik meg- Odüsszeusz kíváncsi természet, okos és leleményes, értelemmel küzdi le a hazatérése előtt álló akadályokat- a cselekmény két szálon fut: Ithakában, Odüsszeusz otthonában ahol felesége Pénelopé és fia Telemakhosz küzd a kérők hadával, és Odüsszeusz utazása- 1.-4. ének bemutatja Ithakat (Penelopé és Telemakhosz bemutatása)- 5.-7. ének Ogügié szigetén játszódik, ahol Odüsszeusz Kalüpszó nimfával él --- szerelmi fogságban tartja, de végül úgy dönt hogy hazatér- ezután a phaiákok szigetére utazok ahol Nauszika szerelmét is visszautasítja --- megint a hazatérés mellett dönt- 9.-12. énekben elmeséli a phaiákoknak kalandjait --- 10 kaland- 13. énektől a mű második része --- Odüsszeusz hazatérése, leszámolás a kérőkkel- eleinte nem fedi fel kilétét- egyesül a család --- nincs tragikum

Hasonlóságok és különbségek a két eposzban• mindkettő tudatosan szerkesztett --- egy mozzanatot emel ki egy hosszú

történetből, ugyanakkor részletesen leírja a körülményeket, előzményeket• az Iliász a háborús állapotot mutatja be, Odüsszeia nagyjából békés• Iliászban több a történelmi elem, míg az Odüsszeia inkább fantáziavilágra épít• I. központ témája a harag és az indulat, O. pedig az ész és emberi találékonyság• I. lineáris szerkesztésű nagyjából, O. lazább, több szálon fut a cselekmény• más a nyelvjárás a két műben• eposzi kellékek nagy része mindkettőben megjelenik

16.Kafka-Átváltozás

Prágában született német származású zsidó. Ez a származás idegenség érzetét fogja kialakítani. Negatív élmények fűzik édesapjához. Alapvető élmény a félelem, szorongás, mely meghatározza későbbi életérzését. Egész életében hivatalnokként dolgozott egy balesetbiztosítási intézetben. Nappal a tipikus hivatalnok, éjszakai énje az író. Műveit halála után adták ki. Barátja, Max Brod rendezte össze a kéziratait. Igazából nem tudott kapcsolatokat kialakítani. Tüdőbetegségben halt meg Bécs mellett.Írói világának jellemzése• Magány, elidegenedés és a szorongó létbizonytalanság írója• Jellemző rá a felébredés motívum, de ez az ébredés nagyon gyakran a nyomasztó rémálom• Szereplők egy kiismerhetetlen világban élnek, sorsukat ismeretlen törvények, ismeretlen hatalmak irányítják• Kafkánál a világ abszurd, a hős nem érti sem a világot, sem saját helyét a világban• Hősei egyidejűleg élnek a reális és az irreális világban• Az ember elszigetelődik, emberi kapcsolatai eltorzulnak, mesterkéltek, üresek és erkölcsileg romlottak lesznek• Grosteszk látásmód: tragikum és komikum vegyülése jellemzi• Minden műve sokféleképpen értelmezhető, gazdag a jelentéstartalmukAz átváltozásErre a műre vonatkozik az a jellegzetesség, hogy a fantasztikus és a reális összekapcsolódik, egyszerre van jelen.Nyitómondat: ébredés motívumÍrói magatartás• Rendkívül hűvös, tárgyilagos előadásmód• Sem azonosulás, sem ellenérzés nem figyelhető megRövid történetGregor Statusa családját eltartó, maradi kispolgár volt, akinek szellemi érdeklődését betölti az újság és a menetrend tanulmányozása. Egy napon arra ébred, hogy bogárrá változik. A megváltozott helyzetben az események gyorsan felperegnek. Családja elég furán viseli ezt az átváltozást, nem is foglalkoznak vele igazán. Annyira elhanyagolják, hogy a takarítónő söpri ki majd a szobából a tetemet, s a család megkönnyebbül a szörnyű tehertől.Főhős jelleme• Szorgalmas, lelkiismeretes, kizárólag a munkájának élő ügynök• Viselkedése az átváltozás után abszurd, az érdekli, hogy lekéste a vonatot• Családtagok reakciója is abszurd• Gregor viszonya a családtagokhoz: nincsenek mély kapcsolatok a családban, Gregor jobban kötődik a családtagokhoz, mint azok hozzá• Ő a családfenntartó, a többiek azonban eszköznek tekintik, noha a végén kiderül, hogy el tudnák tartani magukat• Gregor nem élt emberi életet, féregként élt, hiányoztak az emberi kapcsolatok az életéből, ezért nem volt meglepő az átváltozás• Átváltozás után az emberi tartalmak felerősödnek, bogárként Gregornak több

emberi vonása van• Emberi mivoltára utal szobája bútorzatainak védelme és a zene szeretet• Gregor halálával visszaáll a természetes rend, a megrendülés, a katarzis elmarad.Az átváltozás oka: értelmezések sokfélesége• Gregor bűnös volta a világ abszurditásából következik• Gregor átváltozása a főhős tudatalattijának kitörése az embertelen világból• Idegennek érzi magát a világgal, családjával s önmagával szemben is, annyira, hogy még teste is mássá, idegen lénnyé válik

17.Antigoné

Bevezetés 3-as egység jellemző:• egy színhely van – más színhelyekről csak mesélnek -,• a mű egy nap alatt játszódik le – a múltra a párbeszédekben utalnak –• egy eseményről szól.A cselekmény egy szálon fut. A kardal is fontos a műben, kettős szerepe van: elválaszt és összeköt. A sorsnak is nagyon fontos szerepe van: az emberi sorsot az istenek szabják ki, és a sors meghatározza az emberi életet.TémájaAz Antigoné című mű a thébai mondakör egyik eleme. Két értékrend összeütközéséről szól. A konfliktus Eteoklész és Polüneikész halála miatt kezdődik. Eteoklész és Polüneikész Oidipusz király fiai, akik egymás ellen harcoltak és egymás keze által haltak meg. Polüneikész volt az, aki a hazája ellen harcolt, ezért Kreón megtiltotta, hogy eltemessék, de Antigoné a király parancsa ellenére eltemeti testvérét. Ahhoz hogy megértsük az Antigoné-t, ismernünk kell Oidipusz király történetét, a thébai mondakört.SzereplőkAktív szereplők:• Antigoné (Haimón menyasszonya)• Iszméné (Antigoné testvére)• Kreón (a király)• Haimón (Kreón fia, Antigoné vőlegénye)• Teiresziász (vak jós)• Euridiké (Kreón felesége)• őr• szolga• thébai vének karaEmlegetik:• Eteoklész (védte a várost)• Polüneikész (vársora támadt)• Oidipusz• thébai mondakör szereplőiSzerkezete:1. Expozíció, alapszituációAntigoné és Iszméné testvérei meghalnak. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye – a halottat mindenképp el kell temetni – és a királyi törvény. Kreón parancsaaz, hogy Polüneikészt tilos eltemetni. Antigoné a király parancsa ellenére el akarja temetni testvérét, de Iszméné Kreón törvénye mellett áll, de Antigoné hajthatatlan.2. BonyodalomAntigoné mégis eltemeti a halott testvérét. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok, amiért megszegték a törvényeit, ezzel együtt megsértették a hiúságát és a büszkeségét, ezért a belső harc bosszúra sarkallja. Ekkor még azt hiszi, hogy egy merész férfi a bűnös, de később Antigoné lelepleződik.

3. Válság, cselekmény kibontakozásaTöbb késleltető elemmel. Antigonét Kreón elé viszik. A két főszereplő érvei összecsapnak, Antigoné mégis büszkén vállalja a tettét. Iszméné bűnrészességet akar vállalni, de Antigoné ezt nem engedi. Eközbenmegjelenik Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye, aki érvekkel próbálja apját, hogy hagyjon fel őrült tervével, hiszen a város nemhogy elítéli, de dicsőíti Antigonét az istenes tettéért. Kreón viszont egyre önzőbbé válik, érvei csupán személyes jellegűek. Antigonét sziklabörtönbe záratja.4. Sorsfordulat, tetőpontMegjelenik a vak jós, Teiresziász, és kéri Kreónt, hogy tegye jóvá tévedését, ne makacskodjon tovább, de Kreón összeesküvésre gyanakszik, nem hallgat a jósra, sőt durván sértegetni kezdi. A vitában a vérig sértett jós megvetéssel fordul el a királytól, de előtte elmondja baljós szavait, miszerint Kreón a halottakért váltságul a fiával fog fizetni, és a házát hamarosan férfiak és nők sírása tölti be. Kreón e szavak hatására összetörik, bizonytalan lesz, és kétségbeesve kér tanácsot a karvezetőtől, aki gyors cselekvésre ösztönzi. Azt tanácsolja neki, hogy engedje szabadon Antigonét és temesse el Polüneikészt. Kreón visszavonja korábbi parancsait és megkísérli visszafordítani a helyzetet.5. Végkifejlet, katasztrófaBár Kreón felismeri hibáit és megbánja tetteit, a helyzetet már nem tudja visszafordítani, minden késő. Antigoné, Haimón és Euridiké öngyilkos lesz. Kreónt az istenek élettel büntetik,bár ő a saját halálát kívánja. Teljesen összeomlik és hatalmas bűntudata lesz, de összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.Fő konfliktusokAntigoné ↔ KreónA fő konfliktus, vagyis az alapkonfliktus Antigoné és Kreón között van.Két értékrend összeütközése teremti a konfliktust. Kreón szerint Polüneikész hazaáruló, és mivel úgy gondolja, hogy övé minden hatalom, megtiltja, hogy eltemessék. Szerinte Eteoklész tisztességet érdemel, de Polüneikészt ellenségnek tekinti. „A jónak rossznak egy a jussa nem lehet.” Antigoné szerint viszont az isteni törvényt még a király sem változtathatja meg, így a végső tisztelet mindenkinek kijár. Szerinte testvért eltemetni szégyen nem lehet, ezért büszkén vállalja tettét. „Az én vezérem a szeretet, s nem a gyűlölet.”Antigoné ↔ IszménéAntigoné és Iszméné között is konfliktus keletkezik, hiszen Iszméné inkább Kreón mellett áll, fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Iszméné félti a saját bőrét, és Antigonét is próbálja lebeszélni arról, hogy a király parancsát megszegje. Antigoné viszont hajthatatlan, Iszménére nem hallgat, és haragszik is rá egy kicsit, amiért ő nem akar kiállni Polüneikész mellett.Kisebb konfliktusok:• Haimón ↔ Kreón• Teiresziász ↔ Kreón• Iszméné ↔ KreónNéhány szereplő jellemzése

Antigoné: Antigoné egy fiatal királylány. Pozitív személyiség. Családszerető, fontosak számára a szokások, a hagyományok. Érzékeny, érzelmekkel teli ember. Egy határozott, magabiztos lány, aki tulajdonképp túl makacs, megrendíthetetlen, de bátran vállalja tetteinek következményeit. Ő az egyetlen, aki a lelkiismeret parancsát életénél is drágábbnak tartja. A halált értelmetlennek tekinti, nem tartja dicsőségesnek. Ragaszkodik az élethez, nagy az életszeretete. Utolsó kívánsága, hogy ítélői is ítéltessenek igazságosan.Kreón: Kreón célja, hogy a város békéjét helyre állítsa és fenntartsa. Zsarnokként viselkedik, nem hallgat senkire, nem befolyásolható. Semmi nem tudja döntését befolyásolni, tévedhetetlennek érzi magát. Kreón ítélete nem igazságos, mégis túl makacs, hajthatatlan, határozott. A tragédia végén saját bűnei miatt omlik össze.Iszméné: Iszméné óvatos, törvénytisztelő lány. Nem meri kimondani, amit érez, amit gondol. Fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Nem segíti testvérét, Antigonét Polüneikész eltemetésében, de mikor Antigonét vádolják, ő bűnrészességet akar vállalni és ez valamelyest a családszeretetére, és becsületességére vall.Haimón: Haimón bölcs, okos érvekkel próbálja apját meggyőzni, hogy lássa be hibáit, bár ezzel szembeszáll apjával, szembeszáll a kor értékrendjével. Nem tiszteli a kort, a tekintélyt.Inkább Antigonét, a szerelmét választja, ő mindennél fontosabb neki.Teiresziász: Teiresziász kívülálló, így tárgyilagosan tud ítélni. Bár vak, ő lát a „legtisztábban”, a külsőségek, érzelmek nem befolyásolják. Biztos az érveiben, semmi nem rendíti meg, a teljes tudás birtokában van.Kar: Az agg thébaiak kara. Ők a legváltozóbbak, kezdetben dicsőítik Kreónt, majd megpróbálják befolyásolni, végül elmarasztalják.A megoldásIgazi megoldás tulajdonképpen nincs, hiszen Antigoné, Haimón és Euridiké meghal. Mégis végül Antigoné embersége győz, a gőgös zsarnok pedig megbukik. Kreón felismerte hibáit, de már késő, már nem tud semmit visszaváltoztatni, teljesen összeomlik, de büntetése jogos. A bűnös sem menekült meg büntetésétől és ez így igazságos.

18.Madách-Ember tagédiája

 (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova, 1864. október 5.) - magyar költő, író, ügyvéd, politikus. - Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők vezetésével. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. - Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. A pesti egyetemen az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. - 1845. július 20-án feleségül vette Fráter Erzsébetet. Gyermekei: Jolán, Aladár és Anna Borbála. - Kossuth titkárának bujtatása miatt börtönbe került, de végül felmentették. Elvált feleségétől. - 1862-ben a Kisfaludy Társaság, majd egy évre rá az Akadémia is tagjai sorába választotta.

Az ember tragédiája a magyar irodalom és drámaírás kiemelkedő műve, Madách Imre legismertebb alkotása. Az mű sokakat felzaklató kérdései azóta is életben tartják a költeményt, számos kortárs feldolgozása létezik a darabnak A születésétől eltelt majdnem százötven évben a Tragédia egyfajta szimbólumává vált a magyar drámaírásnak, talán a legtöbbször színpadra állított költemény Magyarországon. - -1859 februárjában kezdte el írni az Ember tragédiáját és 1860 márciusában fejezte be, 1862-ben jelent meg először nyomtatásban. - Forrásai: Madách lelki, világnézeti válsága, családi személyes sorscsapások, a kor természettudományos nézetei elbizonytalanították - Célja az volt, hogy egy műben írja le az emberiség történelmét - Az emberiség nagy problémáit öleli fel - Műfaja: emberiség költemény, lírai dráma, világdráma (Goethe: Faust, Byron: Káin és Ábel) - Nem tanít, hanem kérdez - Nem a tipikus magyar gondolatokat hordozza, hanem az európai civilizáció nevében szólal meg - Arany János közel 200 korrekciót végez a művön - A Tragédiát 1883. szeptember 21-én színpadra állították a Nemzeti Színházban - Madách véleménye szerint az emberi történelmet nagy eszmék irányítják. Szerinte egy-egy eszme megjelenik, kibontakozik, de megvalósulása során eltorzul, embertelenné válik, s ebből az ellentétből egy új eszme születik. (Hegeli triáda) Tehát nem a történelmet, hanem a korban uralkodó eszmék sorsát mutatja be.

A szereplők, mind allegorikus alakok -4 főangyal közül Lucifer a lázadás, a tagadás szelleme. - Kétségbevonja a teremtés értelmezését. Megkapja a tudás és a halhatatlanság fáját. -A legokosabb a műben, a hideg értelem megtestesítője, végzete a szüntelen bukás. -Álmot bocsát Ádámra és egy hatalmas utazásra invitálja(történelmi színek). -Ádám nemes eszméket képvisel, ő a küzdés -az emberiség ősatyja, célja a tudás -„belülről láttatott alak” -Éva a szeretet -Övé a kiegyenlítő szerep a sokoldalúságával -Ő menti meg Ádámot azzal, hogy gyermeket várà egy új élet indulását segíti elő A tizenöt színből álló költemény első három színe (I. A mennyekben, II. A Paradicsomban, III. A Paradicsomból kiűzetve) és az utolsó szín (XV. A Paradicsomból kiűzve) keretbe foglalják a köztük lévő tizenegyet. Ezért az első három és az utolsó színre Keretszínekként szokás utálni. A 4-14. színek a történeti színek. Ezek a költemény jelen idejéhez képest a jövőt mutatják be.A történelmi színek alapkonfliktusa: az Ádám által képviselt eszmék és az eszméket megtagadó, elutasító kor közötti összeütközés. Ádámban előbb megfogalmazódik egy nagy eszme, később csalódottan kényszerül elfordulni az eszme megvalósulásától, de csalódása is egy-egy új eszme forrásává, kiindulópontjává válik. Egy-egy színben

vagy a csalódás megy át bizakodásba vagy a bizakodás csalódásba.

IV. szín - Egyiptom (Alapkérdés: milliók egy miatt?) Ádám ifjú fáraó, minden hatalom az övé. Lucifer a minisztere. Ádám Mégsem boldog, mert mindezt nem magának köszönheti. Csak az vigasztalja, hogy meglelte a valódi nagysághoz vezető utat, mely nevét évezredekre hirdetni fogja: s ezek a piramisok. Ez mégsem boldogítja igazán, csak a dicsőségre vágyik. A trón magasából nem hallja a nép fájdalmas sikolyát, erre csak Éva teszi érzékennyé. Éva szerelmének hatására értelmetlennek találja az öncélú dicsőséget. Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabadítja a népet. A szín végén Ádámban megszületik a szabadság-eszme, egy olyan szabad állam vágya, ahol minden ember egyenlő.

V. szín – Athén (Alapkérdés: egy milliók miatt?) Az athéni szín a szabadság-eszme, az egyenlőség kiábrándító megvalósulásával taszítja Ádámot (Miltiádész) csalódásba. Éva a felesége, Lucifer görög harcos. A nép, az egyes ember szabad jogilag, de valójában - lelkileg - mégsem az: ki van szolgáltatva jellemtelen demagógok kénye-kedvének. A demagógok által megvásárolt és félrevezetett tömeg halálra ítéli szabadsága védelmezőjét, Miltiádészt. Ádám csalódásából menekülve a gyönyörben, a hedonizmusban (az érzéki gyönyörök mértéktelen hajszolása) keres vigaszt.

VI.szín- Róma Ádám-Sergiolus, Lucifer-Milo, Éva-Júlia, a kedvese. Éltető eszme híján a közösség széthullott, lezüllött: kéjencek és kéjnők durva orgiájának lehetünk tanúi. Ádám is részt vesz benne kelletlenül, de a bor és a kéj mámorában nem leli örömét. Nem találja meg a boldogságot. A római szín silány züllöttségében Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel a kereszténység hitvallásaként: a szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül újra Ádám. Hiába óvja a leendő kétségbeeséstől Lucifer. Ádám új világot akar teremteni.

VII. szín – Konstantinápoly Ádám-Tankréd, Lucifer- a fegyverhordozója, Éva-Izóra, apáca.A három ókori szín után a középkor következik, s Konstantinápoly újabb csalódás színhelye lesz Ádám számára. Mint Tankréd, keresztes lovagként győztesen érkezik meg a korai kereszténység egyik fővárosába, Bizáncba. Tapasztalnia kell, hogy a felebaráti szeretet jelképéből „vérengző kereszt” lett. Egyetlen i betű miatt eretnekek ezreit küldik tűzhalálba (ahomousion - egylényegű - tana szerint Krisztus azonos Istennel, a homoiusion - hasonló lényegű - szerint nem Isten, hanem ember, csupán hasonló Istenhez). A testvériség-eszme eltorzult, Ádám csalódott, nem akar többé semmiért sem lelkesedni, csakis pihenni akar.

VIII. szín – Prága I. A nyolcadik színben Ádám a kor elismert, híres csillagásza, Kepler. Bár nagy felfedező, mégis a tudomány elárulására kényszerül: hogy megélhessen, horoszkópokat készít magas rangú megrendelőinek. Éva szerepe ebben a színben a legösszetettebb. Müller Borbálaként gyengéd és kacér, kicsapongó életet élő hölgy, akit Kepler ennek ellenére szeret. Eszme nélküli, közömbös világ, akárcsak a római. Ádám itt csak szemlélődő, felfedező tudós. Kepler zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Ádám és Éva viszonya ebben a színben a legdrámaibb.

Éva „csodás kevercse rossz s nemesnek”, mégis vonzza Ádámot, eltéphetetlen kötelék fűzi hozzá,„mert a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt”.

IX. szín - Párizs Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban s legelső szavai:„Egyenlőség, testvériség, szabadság!”. A korábban már külön-külön megszületett eszmék (szabadság, egyenlőség Athénban, testvériség Rómában) most már együttesen öltenek testet. Hatásukra Ádám újra cselekvő hős lesz, rendíthetetlen meggyőződéssel áll a nagy eszmék szolgálatába, a forradalmi nép élére. Bár Lucifer (a bakó) ebben a színben is megjelenik, ezt az álmot nem ő irányítja. Éva két, egymástól eltérő alakban szerepel itt: a büszke márkinő a szépség a költészet varázsát rejti magában, s felkelti Dantonban is a tisztultabb érzelmeket; a durva forradalmárnő Évától borzongva fordul el. Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából. Ez az egyetlen szín, melyet nem a csalódás, a kiábrándulás, hanem a bizakodás hangjai követnek. Szerkezetileg is elkülönül ez a szín a többitől: álom az álomban. Így teszi lehetővé Madách a történeti színek következetességét: e szerint ugyanis Ádámnak minden színből csalódottan kell távoznia.

X. szín - Prága II. Az újra fellelkesült Ádám, Kepler szerepében hittel, bizalommal tekint a jövőbe: miután felvilágosítja legjobb tanítványát a korabeli tudomány értéktelenségéről, újult erővel indul el abba az új világba, mely szent eszméit megvalósítja.

XI. szín – London A londoni szín már Madách jelenét mutatja be, a kapitalizmus korát. Ádám(polgár) itt sem aktív hős, csupán szemlélődő, szemtanú. A Tower magasából bizakodva figyeli a nyüzsgést, a londoni vásárt, közelről nézve azonban undorral fordul el tőle. A táncosok, koldusok, katonák, kéjhölgyek viselkedése kiábrándítja. Csak a négy tanuló hazáért való lelkesedését tartja kedves látványnak e „lapos világban”. De felnőve ezekből a gyerekekből lesznek azok a gyárosok, akiknek embertelen cinizmusa felháborítja.Minden áruvá vált s csődbe jutottak az egyes életsorsok is. Éva alakja itt is eléggé összetett. A nő „bűne” itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította, Éva mégis megőrizte tisztaságát s lepereg róla a kor szennye.

XII. szín – Falanszter( Charles Fourier) Ádám és Lucifer-látógatók, Éva-falanszternő. Ez a szín - az író jelenéhez viszonyítva - már a jövőbe mutat. Ettől kezdve új kérdés lép a nagy eszmék helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. A tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben. Ez a célszerűség azonban gátat szab az egyéniségnek, elpusztít minden szépséget és jóságot. Eltűnt a család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig a „múlt kísértete”. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik őket. Foglalkozásukat koponyaalkatuk (frenológia) alapján döntik el. Igaz, megvalósult az egyenlőség és a testvériség: egyenruhát hordanak az emberek, senki sem éhezik, és nem szenved anyagi hiányt. Nincsenek társadalmi különbségek, nincs erőszakszervezet, katonaság, s a fegyverek ismeretlenek. Mégis boldogtalan, sőt embertelen világ ez: mindenkinek rossz. Ám

mindezt a megmaradás kényszere hozta létre, a természeti végzettel való szembeszegülés parancsa. Ádám újra csalódott a tudomány rideg racionalista rendjében. El akar szakadni a földtől, annyi veresége színhelyétől.

XIII. szín - Az űr Ádám Lucifer segítségével az űrbe repül. Egyre magasabbra emelkedik, a természeti végzet elől menekül. Elvágyódik a föld köréből, de vissza is sírja azt, fáj tőle elszakadnia. Tovább száguld fölfelé, majd egy hirtelen sikoltással megmerevedik. Lucifer úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát,megsemmisítette az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára újraéled. Lucifer mind hatásosabb érvei ellenére is visszavágyódik a földre, s a küzdelmet választja annyi kiábrándító veresége dacára is. Az űr-jelenet a Tragédiatöbb fontos kérdésére ad választ- a maga módján. Ádám a küzdelmet az élet s az ember lényegének tartja, a tétlen semmittevést, a közönyös belenyugvást pedig a legnagyobb bűnnek. Ádám hite, idealizmusa nem törik meg: bármilyen hitvány is eszméje, mégis lelkesítette, „előre vitte az embernemet”. Ez a Tragédia egyik lényeges üzenete.

XIV. szín - Eszkimó-világ Az ember nem tudta legyőzni a természeti végzetet, a tudomány nem menthette meg a földi életet. Az Egyenlítő táján valaha virult az élet, most már csak tengődik a lét: az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. Ádámot Istennek hiszik, hozzá könyörögnek élelemért. Ádám riadtan tekint szét, itt már nem születhetnek új eszmék. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégyenletes felvonása. Lucifer érvei meggyőzőek: az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja. Miután Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból, véget ér az álom.

XV. szín - A Paradicsomon kívül Az álmából felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: csak tőle függ, hogy életét másképpen irányítsa. Lucifer ellenérvei lefegyverzők: az egyén ugyan szabad, de az egész táj determinált, meghatározott törvények eszköze. Ádám végső kétségbeesésében öngyilkos akar lenni. A kétségbeesés szirtfokáról most Éva anyasága szólítja vissza az életbe. Ádám áldozata most már hiábavaló volna, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet. Megadja magát, s belátja, hogy a riasztó kétségek ellenére is vállalnia kell a küzdelmet. Újra kezd reménykedni, kínzó kételyeire az Úrtól várja a választ: „Megy-é előbbre majdan fajzatom?”. Van-e cél a világtörténelemben, létezik-e folytonos emberi előbbre jutás, haladás, vagy bizonyos pont után hanyatlás következik. Ezek Ádám legfájóbb gondjai. Gyötrő kérdéseire nem kap egyértelmű választ. Az Úr azzal nyugtatja, hogy küzdelmeiben végig mellette áll majd, s mellette áll majd Éva is, aki ma szerelem, a költészet s az ifjúság vigasztaló volta fogja segíteni. A világ rendjében helye van Lucifernek is. Ő az élesztő erő, kijózanító szerepe „szép és nemesnek új csírája lesz”. Ádám minden kudarca után újra kezdi harcát. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek, a kudarcból fölemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság.

19.Filmadaptáció

Egy szabadon választott mű filmadaptációja 1. A filmadaptációról általában  Az irodalmi művek filmadaptációja értelmezésként maga is autonóm alkotás, s mint ilyen ő maga is igényli a megértést és az interpretációt, a vele való dialógust és vitát. Követheti pontosan az eredeti mű cselekményét, de el is hagyhat elemeket  ill. tudatosan el is térhet a műtől, azt interpretálva.El nem olvasott könyvet nem helyettesíthetünk be adaptációval, mert abban szükségszerűen valaki más látásmódja, az alkotók műhöz fűződő viszonya artikulálódik.Dramaturgiai és filmnyelvi eszközök: a jelenetek felépítése, időkezelése, kihagyásokFénytechnikaplánok (premier  plán – közeli – érzelmek, metakommunikáció), kistotál (távol), nagytotál (nagyon távoli) zenei betétekAz irodalom nyelvben kódolt szöveg, elvont, fiktív világ  - a befogadó elképzelésében él.A film képek és hangok által közvetlenül jelenít meg, az ideje sűrítettebb, fontosabb a cselekmény (nincs narráció), fontos hangulati szerepe van a zenének.pl. Peter Brook: A legyek ura (1962 -Golding), Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr! (1969) Örkény István: Tóték (1964), Roman Polansky: Macbeth (1971), Fassbinder: Effi Briest (1974 –T. Fontane), Makk Károly: Szerelem (1970 –Déry Tibor), Huszárik Zoltán : Szindbád (1971 –Krúdy Gyula), Gothár Péter: A részleg (1995 –Bodor Ádám), Tarr Béla: Sátántangó (1994 -Krasznahorkai László), Koltai Lajos: Sorstalanság (2005 –Kertész Imre)Szempontokszerző/rendezőcím, téma szereplők/színészválasztásdőrend – linearitás, idősíkok váltogatásacselekményszerkelőreutalások, szimbolikus elemek, visszatérő képek, motívumonyelv – szöveghű/maielnyújtott jelenetek, közelképek, kameramozgások (felső, alsó kameraállás, plánok)színészi  játékértelmezés, összevetés az irodalmi művel, a jelenkorhoz szóló üzenete a filmnek

20.Margit sziget tétel

Margit legendaA legenda olyan irodalmi műfaj, amely az ábrázolt személy jellemének, cselekedeteinek a bemutatásával kívánja az emlékezetre méltó dolgokat rögzíteni, illetve az utókornak kíván erkölcsi tanítást adni, lelkesítő példát mutatni. Egyben a legendák megörökítette csodás események után, azok feljegyzésével és kivizsgálásával kezdődhetett meg az elhunyt szenttéavatási eljárása.A Margit-legenda Árpád-házi Szent Margit életét, halálát és különböző csodáit mutatja be. Valószínűleg Marcellus domonkos szerzetes, Margit lelkiatyja írta latinul 1276 és 1300 között. Ezt egészítették ki az 1272 és 1274 közötti eseményekkel és az 1276. évi vizsgálati jegyzőkönyv anyagával. A XIV. század első harmadában már magyarul is lehetett olvasni, ezt később módosíthatták, míg végleges formája Ráskai Lea másolatából maradt fenn 1510-ből. A legenda hiányzó kezdetét Pray György kiadásából ismerjük.Szent Margit legendája kisebb részekből áll össze egységes művé. Először értesülünk királyi származásáról, a születése körüli eseményekről, gyermekkoráról, a zárdában töltött éveiről, betegségeiről, szenvedéséről és haláláról. Igen sok történetet gyűjt össze a szerző, melyek megvilágítják a királylány jellemét, kapcsolatát az emberekkel és Istennel. A szereplők gondolatainak közlésével megismerhetjük, átélhetjük a Boldogasszony szigetének klastromában élők helyzetét, világát, a zárda belső hangulatát.Az író néha megszakítja előadását, egy-egy kisebb fohászban fejezi ki véleményét, kritikáját a koráról; példaként hangsúlyozza Margit valamilyen erényét, ezzel is buzdítva olvasóját az Istennek tetsző élet gyakorlására.A következő fejezetekben Szent Margit különböző csodáit gyűjti csokorba, bár már életének az elmesélésekor is beszél néhány csodás eseményről (gyógyulás, mezítelen teste bevilágítja a sötét helységet, tűz nem égeti meg a kezét, feje felett lángnyelvet látnak). A halála utáni csodák felsorolásakor többször pontosan megmondja, hogy kivel történt meg a rendkívüli dolog, ami még inkább meggyőzi az olvasót, hogy valóban megtörténtek ezek a természetfeletti jelenségek.Ezután azon apácák felsorolása következik, akik tanúskodnak Margit szentsége mellett. Végül  Margit temetésekor

Arany János-Tölgyek alatt

A Tölgyek alatt című művében több idősík jelenik meg. A jelen idősíkja: Margit-szigeten egy nagy tölgy alatt ül. A második idősik a gyermekkora: tölgyfára mászott. A harmadik idősík pedig a jövő: tölgy legyen a fejfája. Valamint van egy meghatározhatatlan idősík is: mindenhol jó, de legjobb a tölgyfák alatt. Ezek alapján összeáll Arany életrajza. Tehát a mű egy életrajzra való visszatekintés (mint az Epilógusban). Egész életén keresztül elkísérte, s így társává fogadta. A tölgy a természetes életérő jelképét hordozza: a tölgy virul, ő meg csak tengődik (Berzsenyi: Magyarokhoz I. Itt a tölgy, mint az ország jelenik meg). Azzal, hogy a tölgyhöz köti Arany saját életét, azzal a tölgy saját önjellemzés részévé vált. A tölgy jelentését (erkölcs, szilárdság, stb.) kapcsolja magához, de ezt közvetlenül nem mondja ki. A romantikában ez nem volt közvetett (A Tamburás öregúrban is

közvetett: azonosulás és megkülönböztetés kettőssége). Második versszak 3-4. sora: szó szerint ironikus: ezt az idős emberekre mondják, mikor szenilisek. Hatodik versszak: a gyermekkor második visszaidézése. Itt bonyolultabban helyezi el. Nem jelzi nyelvtanilag (jelen idő). Lebegteti az idősíkot. Hetedik szakasz: metafora, a villámlás: félelmetes jelenség, hazamegy. "Áttötve": Arany érzi, hogy ez nem illik ide (ruha). Harmadik versszak: kis bogrács - egy ugrás, döccen a rím (erőltetett). Zubogását hallom: nőrím (--) és a "A vizi malom!": hímrím (u-). Ez így nem jó, távolodik a dallamos zenétől. Sárváry Antal ellenverset írt. Azt mondta, hogy Arany licenciái verselési hibák. Ezek a verselési hibák egy modernebb, prózába hajló, dallamos zenétől távolodó stílus következménye. Sárváry a nemzeti romantikát kéri szám

Krúdy Gyula-Szinbád novellák/Krúdy a margitszigeten lakott és alkotott/

A Szindbád-novellák legjelentősebb alakja, az Ezeregyéjszaka mesevilágából előlépő Szindbád az időtlenségben hajózik. Jelenéről alig tudunk meg valamit, leginkább múltbeli emlékeiről értesülünk. Akárhány évesként jelenik meg, mindig az eltűnt, álombeli világot szeretné felidézni, visszavarázsolni. Felidézett emlékei szinte kivétel nélkül a nőkhöz fűződnek: csak ők mulattatták, csak ők érdekelték. Amit tanult, olvasott vagy utazott, mind csak azért tette, hogy a nőknek hazudhasson, mesélhessen.Ifjúsága múltán, halála felé közeledve (sőt halála után is) időnként visszatér múltjába, hogy megkeresse emlékeit. A múltból azonban emlékként sem maradt meg sok. Megismételt utazásai a jelennél tovább nem viszik, hiszen a múlt, az emlékek valójában felidézhetetlenek. Hatalmassá nőtt a távolság az emlék és a valóság között: az emlékek újraélése teljességgel reménytelen. Ezért érezhető a Szindbád-novellákban valamiféle mélabú, lemondás, kiábrándultság, csalódás: újra rá kell döbbennie saját boldogságkeresésének illuzórikus voltára.

A Szindbád-novellák lényegében mind ugyanazon szerkesztési sémára épülnek: a novella jelen idejében már idős, halál felé közeledő főhősben valamely régi íz, illat, hang, szín vagy látvány hatására felrémlik egy régen elfeledett élmény, a múlt egy-egy darabja, s nyomban útra kel, hogy ezen élmény vagy emlék színhelyét felkeresse, s ott mintegy újraélje a múltat. Krúdy fiatalkorának – utólag megszépült és túlzottan idilli-világa elevenedik meg, melyben vágy és valóság keveredik, s amely így különös időtlenséget hoz létre a befogadó érzékletében. A személyes emlékek tökéletes harmóniája azonban csak látszólagos: a főhőst általában elmulasztott lehetőségek, elvétett cselekedetek, be nem teljesült vágyak késztetik a múlt felkeresésére. Az adott helyszínen Szindbádnak minduntalan szembesülnie kell azzal, hogy a jelenben már semmi sem lehet ugyanolyan, mint a múltban volt; állandó hiányérzet van jelen, mintha csak a vélt értékgazdag múlt elsiratása volna egy-egy ilyen történet. A novellákat rezignált mélabú, a lemondás, a kiábrándultság, a csalódottság fájó érzése hatja át.