Vámos Miklós - Apák könyveVámos MiklósApák könyve

Scannelte : Baranyai György 2002. február 12.Javította :

A könyv megjelenését a Compaq Computer Magyarország Kft.támogatta.Vámos MiklósApák könyveCOMPAQAB OVo

Vámos Miklós, 2000Felelıs kiadó az AB OVO igazgatójaSzerkesztı Szoboszlai MargitBorító Szurcsik JózsefTipográfia Székelyhídi Ica - Graf-IcaISBN 963 7853 93 6

Vámos Miklóseddig megjelent könyvei:Elıszó az ábécéhez elbeszélések - 1972, Magvetı KiadóJelenleg tizenharmadik a listán elbeszélések - 1973,Magvetı KiadóBorgisx regény - 1976, Kozmosz KiadóVáltás novellafüzér - 1977, Magvetı KiadóÉn és Én regény - 1979, Magvetı KiadóHáromszoros vivát színmővek, hangjátékok - 1981,Szépirodalmi KiadóValaki más válogatott elbeszélések - 1981, Magvetı KiadóHanyatt-homlok két kisregény - 1982, Magvetı KiadóZenga zének regény - 1983, Szépirodalmi KiadóKi nem küldött tudósítónk jelenti publicisztikák - 1985,Magvetı KiadóSzenvedélyes emberek kisregény és elbeszélések - 1985,Szépirodalmi KiadóFélnóta regény - 1986, Magvetı KiadóTeniszezz velem (én se tudok még) elmélkedés - 1988,Magvetı KiadóJaj kisregény - 1988, Szépirodalmi KiadóA New York-Budapest metró regény - 1993, AB OVO KiadóHa én Bródy volnék vallomás - 1994, AB OVO KiadóAnya csak egy van regény - 1995, AB OVO KiadóZenga zének a regény eredeti változata - 1996, AB OVOKiadó135 lehetetlen történet 1 tévémősor emlékezete - 1997, ABOVO Kiadóbár elbeszélések - 1998, AB OVO Kiadó

A szerzı honlapja: vamos.compaq.huA szerzı levélcíme:Buda Stage, 1021 Budapest, Tárogató út 2-4.A kiadó e-mail címe: kiado@abovo.huA kiadó telefonszáma: 329-0306

Produkciós munkák: Dunaújvárosi Nyomda Kft.Felelıs vezetı Farkas István igazgatóReálszisztéma Dabasi Nyomda Rt.Felelıs vezetı Mádi Lajos vezérigazgatóMunkaszám: 00-0648

TartalomI. RÉSZ / 5

1. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveII. RÉSZ / 45III. RÉSZ / 83IV RÉSZ / 115V. RÉSZ / 147VI. RÉSZ / 179VII. RÉSZ / 209VIII. RÉSZ/ 245IX. RÉSZ / 275X. RÉSZ / 305XI. RÉSZ / 351XII. RÉSZ / 399

I.

Ebred a világ. Zöld illatok suhannak a határokon által,hozván a tavasz ígéretét. Parányi szálak búnak elı abarázdákból. Kifeslenek az ágak végín a szőz rügyek.Zsenge füvek parádéja lepi a mezıket. Dombok oldalánvirul az aranycserje. A telet általvészelt diófák szarvaskoronája még kopár. Az új leveleket fakasztó hajtásokvágyakozón kavarják az égi vizeket.

Kos községet, minekutána ide megérkezénk alzno 1705.Szent György havában, 5 ízben dúlták föl abban és arákövetı esztendıben, ebbıl 3 ízben kurucz, 2 ízbenlabancz seregek. 74 portából legalábbis harmada fölégettvagy öszve dılt, más harmada pedig kiürült, mivel abennök lakók elhagyók azokat békésebb vidékekrevándorolván. Imigyen e községben az élet víg pezsegéseteljességgel mérséklıde, földeiket alig mővelék, házkörüli állataik száma is igen megcsappana. Midın legelsıéjszakánkra készülıdénk a házban, Kornél unokám aztkérdé, méghozzá németül: Ne menjünk inkább haza? Amitosztón gyakorta emlegeténk.Így kezdıdtek Czuczor nagyapa följegyzései abban a vászonborítású emlék könyvben, melyet a lányától, Zsuzsánnátólkapott. Egyként kitőnıen beszélt németül, tótul ésmagyarul, írni azonban eladdig csak németül próbált.Magyarhonba visszaköltözvén, anyanyelvén akart naplótvezetni. Talán óhajtotta, hogy Kornél unokája,fölcseperedvén, elolvassa. İk hár5

man társzekér caravanon érkeztek Bajorországból, holCzuczor nagyapa meg a bátyja a nagy port fölverı,Wesselényi fıcinkosságával jelölt összeesküvés utánállapodott meg. A Czuczor testvérek kitartottak amellett,hogy a szövetkezıkhöz semmi néven nevezendı közük nemvolt, de hiába, reájuk valló hamis levelek kerültek elı,így sorsukat - a megnótázást - nem kerülhették el,vagyonukat elkobozták, s talán életük virágát isleszakajtják, ha lóhalálában ki nem futnak az országból.Odakünn a typographus és fuzor mesterségben szereztekjártasságot s állítottak föl officinát. Utóbbkompaktorként is beváltottak. Thüningen korabelicéhjegyzékében Czuczur Brüder néven szerepeltek.Czuczor nagyapa sohsem volt képes megkedvelni aszeleszivataros vidéket és a sörissza bajorokat, homályosgyanúperrel ıket hibáztatta a sorozatos családihalálesetekért. Nem csoda, hogy amidın híradást kapott aVezérlı Fejedelem pátensérıl, azonnal az officinábarohant, ahol a bátyja a léniákat javítgatta. - Szedhetjüköszve a betyárbugyort! - kiáltotta néki már a grádicsról.Mutatta a deák nyelvő sorokat a Mercurius Hungaricusgyőrött példányában. Büntetlenül visszaköltözködhetnek azelnéptelenedett magyar falvak valamelyikébe.Bátyámat nem bírhattam reá semmivel is, hogy vélünk

2. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvehazatérjen, inkább választó megszokott berendezkedésétThüningenben, vivén tovább az officinát. Hírt felıleazoltátul nem kakánk. Zsuzsánnát nyugtalanítja a kisKornél állaotja, a mai ínséges idıkben nem juthat ezalig- serdült (mindöszvesen 4 esztendıs) gyermeknekelegendı étel, nem csak húsban, de tyúkmonyban is hiánytszenvedünk.Tekervényes utazással hazajutván, a Kos alvégénrendelkezésükre bocsátott udvarházban csekély kényelemmelberendezkedtek. Czuczor nagyapa a pénzét azonnal elásta akert végiben, a rózsatövek mögött, a lelıhelyrıl sem azunokáját, sem a lányátnem tájékoztatta. Csupán Wilhelm, a Thüningenbıl magukkalhozott szolga legény tudott róla, ki az ásásbansegédkezett.- Wilhelm, du darfst das nie erzőhlen, verstehst du mich?Czuczor nagyapa megfenyegette, beszédes mozdulattal:nyakát szegi, ha valaha is elárulja bárkinek.- Jawohl!- a riadt legényke minden kérést vagy utasításte kutyavakkantást idézı szóval nyugtázott. MagyarulWilhelmtıl csak annyi tellett: Janaot.Kornélt sokat csúfolta a többi fiú vékony szálú, szalmasárga hajáért, szokatlanul nagy, vitorlaszerő füléért, solykor a beszédjébe keveredı német szavakért. A magyarnyelv gyorsan ráragadt, pedig nem voltak épp nyugodalmas,tanulásra alkalmas idık. Baljós hírek érkeztekmindenünnen.A vézna kisfiú állandóan éhes volt, mégsem csatlakozott afalubeli porontyok zsivajgó csapatához, kik a szüléiktiltása dacára folytonosan a földeken s az erdıbenkujtorogtak, magukévá téve bármit, amit ehetınek véltek.Kornél inkább kereste a nagyapja társaságát, órák hosszatücsörgött a pitvarban, ahol Czuczor nagyapa a haza hozottkönyvkészítı szerszámait tartotta. Kornél segítenipróbált, ám annak rendre rossz vége lett, kézügyességesem ekkor, sem késıbb nem mutatkozott. Vak vezetvilágtalant, gondolta Czuczor nagyapa, az ı tíz kicsiszolgája egyre göcsörtösebbé vált, s mind vészesebbenremegett. Jobb öregujján nem nyeste a körmöt, hosszú,hegyes szerszámmá lett, mellyel fürgébben tudtakihalásznia betőket a skatulákból. Mostanában bármittett, e körme hosszában repedezett, csupán fıvakarásramaradt alkalmatos.- Eridj játszódnia pajtásiddal!A kisfiú nem moccant: - Meséljél inkább!Czuczor nagyapa sóhajtva beléfogott. - Tudod-e, hogyegykori édes atyám, Felsıfenyvesi Czuczor Szaniszló, anemes

séget I. Rákóczi Györgytıl kapta, a Bécs elleni hadjáratután, kivételes vakmerıségéért.- Tudom. Arról meséljél, amikor a mama kicsi volt! Meg amama mamájáról!Czuczor nagyapa a fejét rázta. Még mindig nagyon fájt.Takaros német asszonyt vett nıül Thüningenben. A kevésbeszédő, szorgos Gisella hat gyermeket szült néki, emezek- a legutolsót, Zsuzsánnát nem számítva - csekély idıvelnapvilágra jöttüket követıen visszaadók lelküket aTeremtınek. A hat szülés Gisellát igen megfonnyasztotta,az ı életének sinórja is elszakadt. Czuczor nagyapabeleıszült a felesége halálába, s az akkor háromévesZsuzsánna (Susanna) csenevész testét kétségbe esettenszorította magához reggelenként: - Legalább te maradjálmeg nékem, szentem!A kislány ijedten pislogott: - Was ist das, Kati?-magyarul még nem tudott.- Ach, du muffit mir bleiben, Liebchen!- Czuczor nagyapa.

3. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveZsuzsánna röpke tizenöt év alatt sudár hajadonnácseperedett, majd annak rendje s módja szerint hozzá mentCsillag Péterhez, egy másik bujdokló család sarjához.Csillag Péter csupán hatodfél hónapig élvezhette a házasélet örömeit, akkoron egy vadászaton levetette magáról alova, és oly szerencsétlenül esett, hogy fejét beütvénegy fatörzsbe, értelmét soha többé vissza nem nyerte, mígkét heti eleven halotti állapot végén kiszenvedett.- Nagyapa, mér nem mesélsz?Hát, beléfogott valamelyik régesrégi történetbe, melyet ıis úgy hallott gyermekkorában. Kornél szépapja, CzuczorBoldizsár, a gyors kező piktor, kiváltképp aportrékészítésben bizonyult páratlannak. Memóriája makulanélkül jegyzé, amit látott, modellt sem is ütetett,elegendı volt néki, ha egyszer rátekintett valamely orcára. Felesége, Katalin, messzeföldön híressé lett természetes szépsége által, s gyakrankerült Czuczor Boldizsár vásznaira. Ám róla nemmintázhatták a házastársi hívség szobrát. CzuczorBoldizsár egy ízben rajtakapta valamék officérral, ki avárasban állomásozott. A helyzetet észbe vevé, szépnyugodtan reájok hajtotta az ajtót, szelíd jókívánsággal:"Múlassanak csak kedvükre!" Tanakodtak amazok, majdijedelmük múltával, eszerént tevének. Midınkivilágosodott, Czuczor Boldizsár bıséges reggelitküldetett bé, osztón az officért a feredı házba hívatta.Ottan penig zöld festékkel tetıtıltalpig öszve kente. Azesetnek híre futott, mivel a kapitány bármi módon semsúrolhatta le magáról a zöld színezetet, bujkáltszállásán, míg csak tehette. Végül Czuczor Boldizsárértkütdetett, megalázkodván kérte, adná meg neki a festéktitkát, mert attól nem szabadulván, aligha élhet világcsúfjára. İ ezt mondotta reá: "Officér uram, oly szégyenttett rajtam, mit sohsem moshatok le, igazságos, hogysorsomban osztozzék!"- Múltkor az asszonyt is lefestette! - Kornél. - Tessék?- Nem így mesélte nagyapám uram... és nem is azt kívántanékik a piktor, hogy múlassanak csak kedvükre!- Hanem?- Azt hogy - Kornél rekedtesre mélyítette a hangját, anagyapját utánozván: - Telljék kedvük egymásban!Czuczor nagyapa megvakarta a tarkóját: - Úgy is lehet...- Unokája nem elıször lepte meg éles eszével. Minapában agyerek a számok iránt tudakozódott, s egy hallásramegjegyezte valamennyit százig, alakjukat is belekarcoltaa sajtárba merevedett viasz színébe. - Szépapádraütöttél.- Igaz, mer én is makula nélkül jegyzem, amit látok.8 9

- Valóban? - Czuczor nagyapa a bal tenyerét unokájaszemére tapasztotta: - Soroljad elé akkor, mi mindentláttál a munka asztalon?Kornél fölidézte a munka asztal - a nagyapja regál-nakhívta- látványát, meg is jelent a kép, élesen éshibátlanul, csak kipipálta, amint sorolta, csengı hangon:- 2 winkel, 4 gombolyag spagóca, 1 handdruck, 1vágómasina, 1 papírsatu, 2 árszerszám, 30 lénia méretszerint, 2 tucat stég, 3 fiókos szekrényke a betvekkel ésa spáciumokkal, 7 könyv, több 100 telenyomtatott papíros,1 okuláré és 2 nagyobbító üveg, 2 kerek papíros dobozkaaz orvosságaiddal, melyeket ma még nem vettél be,valamint az emlék könyv, mellette 1 kalamáris, meg 4penna... és 1 légy! - elhallgatott.- Honnan tudod te azt, hogy winkel meg lénia meghanddruck?- Hallottam... meg le is írta nagyapám uram az emlék

4. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekönyvben!Tellett egy darab idıbe, mire Czuczor nagyaparáemlékezett: eszközeinek listáját valóban fölfektette,mielıtt Thüningenben ládába csomagolta ıket. - Eszerént... te tudsz olvasni?- Tudok hát! - Kornél maga elé húzta a nyomtatott lapokegyikét, majd lassan, de határozottan, s mi több, hívenelolvasta. Czuczor nagyapa föltette okuláréját, kísérte aszemével a becses sorokat.A MÉLTÓSÁGOS FEJEDELEM FELSİ-VADÁSZI RÁKOCZI FERENCZ,KEGYELMES URUNK által: Nemzetőnknek s édes Hazánknak aNémet Nemzet kegyetlen Uralkodása alatt lett, hallatlanmeg nyomorittatásárúl, maga Méltóságos Személlyéneknagyméltatlan fienvedésérúl.Az Auftriai Ház erófiakoskodása alól való jéljzabudulásért fogott Magyar fegyvernek ártatlanságárul,az egéfs Kerefitény Világnak eleibe adatott MANIFESTUMKÖZ TUDOMÁNY TÉTEL. Mely elsıben Deák, moftan pedigMagyar nyelven, újjonnan közönségefsé tétetett.A vezérlı fejedelem kiáltványának győrött példányátCzuczor nagyapa egy thüningeni sermérésben kapta,hazulról érkezett utazóktól. Készült rá, hogy maga iskinyomtassa.Hirtelen fölrévedt a múltból. Uram Isten, gondolta, efiúcska nincsen még négy esztendıs, de már hibátlanulolvas! - Szülıanyád tanított erre?- Nem.- Hát kicsuda?- Senki... csak úgy rája jöttem. - Ne fillents!- Nem fillentek... nézegettem a papírosokat, s eccerrecsak tudtam megkülönböztetni a betveket egymástól. Mérraknak néha f-et az s-nek helyébe?- Csak ahol párbetőként... ahol sz van. - Jó, de és azAuftria?- No... ott is sz kéne... kifeledték a zét- Czuczornagyapa nem tért magához ámulatából, ı már sokadszorrafüggesztette szemét a kiáltványra, ám e lapsust nem vetteészre. Kiemelkedı corrector válhatna Kornélkából,gondolta. Hívta a lányát: - Jer ide gyorsan, Zsuzsánna,ládd, amit tud a kis pulykatojás!Kornél újból nekilendült: - A MELTOSÁGOSFEJEDELEM FELSİ-VADÁSZI RAKOCZI FERENCZ, KEGYELMES URUNK .. nagyapámuram, mér nem raktak vesszıt az E-re meg az O-ra?- Milyen vesszıt? - Zsuzsánna közelébb hajolt a papírhoz.10 ll

- Kapitális betőre nem szokás, legföllebb az Á-ra vagyOre - Czuczor nagyapa.- Mi az, hogy kapitális? - Zsuzsánna.- Czím bető - mondta Czuczor nagyapa megrovón. Ennyiazért reá ragadhatott volna ily sok év alatt. Zsuzsánna,az apja minden erıfeszítése dacára, írástudatlan maradt.Kornélka szerencsére nem az anyja eszét örökölte.Kornél unokám elolvasó, miket ide írtam, melyért el ismaradt, hogy reá pirítsak, oly annyira csoda számbavehetı, hogy megtanula olvasni. Altaljában is igentehetségesen bánik a szavakkal. Vajha prédikátor avagytudós professor leszen? Ha nem ily zőrzavaros idıitjárnák, vinném szívesen Enyedre vagy Nagyszombatra,mondanák el róla vélekedésöket a hozzája érto"k. De nemhogy utazni, a faluból kimoccanni is veszélyes. Hírekszerint egy napi járóföldre innet öszve csapásra készül akurucz és a labancz had. Amék megfutamodik, félı, hogyitten nyargal át, s a felbomoló sereg nem ösmer irgalmat.Éjnek évadján kivirradt. Czuczor nagyapa talpra ugrott, akertbe rohant. Nézte, a szomszédság is fönn van-e,álmából riadván elfeledte, hogy a mellettük lévı házak

5. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveimmár lakatlanok. Odalenn a völgyben tüzek égtek, a veresfények szinte Varasdig kirajzolták a tájat.Zsuzsánna is elıfutott, vállán a síró kisfiúval, karján anapok óta elkészített turhával, benne némi élelem, váltásfehér ruha, gyertyák s más szükséges egyebek. - Jöjjönmár! - kiáltott az apjára. Czuczor nagyapa visszaszaladta házba, csizmába ugrott, magára kapta a köpönyegét és akalpagját, fölnyalábolta a saját turháját meg az emlékkönyvet, vetett azután egy utolsó pillantást a házra,legkedvesebb tárgyaira. Viszontlátom-e ıket épségben?Szaladt ki az útra, mely kanyarodott balra-fölfelé aKopasz-hegyre.A falubéliek mind arrafelé igyekeztek, vész idejéncélszerő bébújniok az Óbarlangba. E hasadék a Bikarétfeletti szikla tömbök mélyébe vezetett, szája akkénttorlaszolható el egy háromszöglető szikla darabbal, hogyki errefelé nem ismerıs, sohsem gyanítja, mi rejlikalatta. si emberek lakása volt a hegyben nyíló, oldalánfekvı körtét formázó barlang. A kosi gyermekeket e setétodúval riogatják anyáik: - Ha rossz leszel, az Óbarlangbazárunk!Mire Czuczor nagyapa a lányával és az unokájával odaért,a többiek már berendezkedtek, s alig akartak helyetszorítani nekik. A faluban Czuczorék körül még nemoszlott szét az idegeneknek járó gyanakvás. Zsuzsánnáról- mint valahány özvegyasszonyról - sikamlós pletykákatköltöttek, ıróla pedig rebesgették, az ördöggel cimborál,legfıbb bizonyítéknak bal hüvelykje irdatlan körmétvélték. Pislákolt odabenn fél tucat gyertya s kétolajlámpa, fölöttük koromfellegek kavarogtak a barlangrozsdás színezető boltozatában. Két béres legény ahelyére illesztette a háromszöglető sziklát, a csatazajmorajjá csillapult.- Hol van Wilhelm? - Kornél.- Nincs itt? Folyton elkórincál... vessen magára -Zsuzsánna.Kornélt hamarosan legyőrte az álom. Vakító fényességbekerült. Egy vénséges vén embert látott, mind a tíz ujjánkéspengényi karommal. Fadarabokból vájt állatfigurákatvelük, melyek azután megelevenedvén, ott játszódtak azerdei tisztáson. A Jóistenke bácsi! - gondolta.Czuczor nagyapa szóba elegyedett Dobruk Gáspárral, apatkoló kováccsal, ki fél lábára sántított, evégbılmindenrémő katonaság alkalmatlannak ítélte. O úgy tudta,nem a kurucz, nem is a labancz dúlja Varasdot, hanemBalassi Farkas12 / 13

szabad csapatja. Nem ismernek azok sem Istent, semembert, sarc végett járják e vidéket.- Akkor tán oda kéne adnunk, amit kérnek! - Czuczornagyapa.Dobruk Gáspárnak elkerekedett a szeme: - Bolond kéd,adjuk oda önként, amért esztendık óta verejtékeztünk?- Így is megkapják.Egy durranás mintha közelebbrıl hallatszott volna.Zsuzsánna fölzokogott.- Pszt! - Czuczor nagyapa.Ott kuksolt Kos maradék lakossága az Obarlangban,lélegzet visszafojtva, imádkozva, egymáshoz bújva. Legyenhozzánk kegyelmes az Isten, gondolta Czuczor nagyapa.Eközben a falu fıutczáján már Balassi Farkas szabadcsapatának elıırse járt kertrıl kertre, a kutyákvonyításától kísérve. Kantárszáron vezették a hajtók alovakat, s kivont karddal vizsgálták át azelnéptelenedett portákat, hinni nem akarván, hogyteremtett lélek sem maradt hátra. A zárakat és

6. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvelakatszerszámokat bárddal verték le, szabad prédátengedélyezett nékik Balassi Farkas. Csakhogy a házakbanalig volt érték, szentségelve hajigálták ki az ablakon azócska cserépedényeket. Itt is, ott is lángcsóvát dobtak aházak nádtetejére, pattogott a tőz, az istállókban ésólakban bıgtek az állatok, a kikötözött kutyák majdmegfujtották magukat, szabadulni igyekezvén. Kornél abarlangba távoli morajként érkezı hangokból is fölismerteBurkus - a nagyapja komondora - öblös ugatását.Zsuzsánna sírdogált. - Ne félj - súgta a fia fülébehüppögve -, majd csak megsegélt az Úristen!- Nem félek - dünnyögte Kornél.A csata zaj fertály óra múltával elholt.- Talán tovább haladtak - vélte Borzaváry Daróczy Bálint,az uradalmi kasznár.- Alig hiszem - Czuczor nagyapa -, forralnak valamelyhadi cselt.- Valamelyikınknek ki kéne mennie, körülnézelıdni. -Késıbb - Czuczor nagyapa.Egyre több fény gyúlt a barlang öblének homályában.Czuczor nagyapa benyúlt a turhájába, noha tudta, hiábakeresgél, nem hozott magával írószerszámot. Behunyta aszemét, s fogalmazgatta magában, hogy mit írna, ha volnanála penna és kalamáris.1706. április kalendája. Nyakunkon a háború, s még nemtudhatjuk, épségben hagyták-e a házainkat, vagy nemmaradt belılük semmi is. Élésünk három napra vagyon,beosztással tán négyre. Zsuzsánna sír, rí, Kornél azonbanmeglepı nyugalommal viseli magát, ily módon advánszellemi kapacitásának újabb tanújelét. Ha megérjük, igenbüszkék lehetünk reája. Adjon néki a magasságos Istenegyenes életútat és elegendı erıt.Éjfél tájt Borzaváry Daróczy Bálint két legénykíséretében az Óbarlangból eltávozott, hogy a falutátvizsgálja. Vittek magukkal lámpásokat, ám fölöslegesen,a házak egy része még nagy lánggal égett. Azelszenesedett tetıgerendák átható szaga és dıltbőzterjengett mindenfele. Alig maradt lakás épen. A templomtornya leomlott. Két holttetem hevert az úton, idısebbVízvári Béla meg a felesége, Boriska. A kis présházbanrejtezkedhettek, a banditák rájuk bukkantak, s a jelekszerint agyonszurkálták ıket. Testük a vérmocskosruhákban mintha máris fölpuffadt volna.- Nagy jó uram - az egyik legény -, tán okosabb vón, hafölkerekednık, s mennénk innet, amerre a szemünk lát!- Hallgass!Hová mehetnık, gondolta, a háború mindenütt utolér.Czuczorék háza elıtt még egy hullára leltek, kiben anéhai Wilhelmre ismertek, a legényke végtagjait atörzsétıl elvá14 1 15

lasztották a támadók. Körötte a porban Czuczor nagyapaszétszóródott betőkészlete. Az öntı katlan és a fiókosszekrény darabokra törve. Úgy látszik, Wilhelm a fuzóriátakarta menteni. A banditáknak nem tetszettek a betők, aztreménylették, pénz vagy aranymívő kincs van aszekrényben. Valamivel távolabb Burkus feküdt - ı aszolga legény segítségére siethetett -, fölhasítottoldalán kinyomakodtak a belek.Midın ezekrıl beszámoltak, Czuczor nagyapa szemételfutotta a könny. Szegény Wilhelm fiú, vélünk eljıveszülıfalujától kilenc napi járóföldre, hogy ily gyászosvéget érjen. Békésebb idıkben értesíteni kell majd özvegyédes anyját. Czuczor nagyapa elhatározta, küld pénzt is,latolgatta, mennyi legyen az.Ugy hitték, Kornél az igazak álmát alussza, ám a fiúcska

7. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveleggyakrabban az értelem mezsgyéjén kóborolva töltötteéjszakáit. A hozzá érkezı mondatfoszlányokban a Wilhelmvagy a Burkus név nem szerepelt. Fölfogta Vízvári Béla sa felesége balsorsát, noha a halál fogalmával még nemvolt tisztában. Figyelte nem egyszer, amint a gyászmeneta temetıbe tart, bámulta a deszka koporsókat, érezte ahangulat feketeségét, hallotta emlegetni a szegénymegboldogultakat, ám sohsem fogta föl, hogy valóban azilletı férfiú vagy asszony teste feküdnék abban adobozban. Édes atyja halálát többször elmesélte neki azanyja, Kornél látta maga elıtt a végzetes zuhanást alóról, hallotta a fej reccsenését a fatörzsön - ı isgyakran verte a koponyáját kemény tárgyakba. Apját mindigCzuczor nagyapára ütınek gondolta, az anyja nyakában lógópici medálkép nyomán.A férfiak tanakodtak, virradatkor térjen-e haza ki-kiotthonába, vagy abba, ami abból megmaradt. BorzaváryDaróczy Bálint úgy vélte, korai még, bármikorvisszajöhetnek a fegyveresek, az is megeshet, hogy ittenfelé lesz a csatatér, általvonulnak a kuruczok, alabanczok, netán mind a kettı.Czuczor nagyapa legyintgetett: - Akkor sem vacoghatunk ahegy gyomrában ítéletnapig... nagy az Isten kegyelme,legyen meg az ı akaratja.Orákon át folyta vitatkozás. Czuczor nagyapakijelentette, ı bizony akkor is lemegyem ha a többi mindidefenn marad. Hajnalban fölkeltette Zsuzsánnát ésKornélt: - Indulás!Összeszedték mindenüket, ámde a barlang szájáteltorlaszoló sziklát nem bírták odébb moccantam, míg egylegény föl nem riadt s reá nem állt, hogy segítsen.Hővös szél csipdeste az arcukat, amint ballagtak lefelé.Az elsı kanyar végéig nem pillanthatták meg a falut, ezenidıt Czuczor nagyapa arra szentelte, hogy fölkészítseleányát és unokáját a várható látványra. Ám az mindenelképzelésénél szörnyőbbnek bizonyult. Zsuzsánna puffadtvánkossá zokogta az arcát, hiába mondogatta neki az apja,hogy ez már úgysem segít. Kornél némán szemlélte afeldúlt és kié ett házakat, a döglıdı állatokat, amagasban körözı keselyőlet. Akkor sem sírt, amikormegpillantotta Burkus földi maradványait. Erezte, mindezcsupán a kezdete valaminek, noha képtelen volt szavakbaönteni azt a valamit. Semmiképp nem akarta elengedni anagyapja megnyugtató, forró lapátkezét, ment hát velemindenüvé. Czuczor nagyapa elsı útja nem a házba vezetett- melybıl csupán a konyha és a pitvar maradt tetı alatt -, hanem a kert végibe, a rózsatövekhez. Azokat nembántották a banditák. Biccentett, levizelte az ágyást.Kornél ámulva szemlélte a nagyapjáét - most látta elıször-, mely mind hosszában, mind széltében elérte egy kisebbhurka méretét.A bútorokat darabokra törték, ruhanemőiket s mindenegyebüket elvitték vagy használhatatlanra tiporták.- Mihez kezdjünk most már? - Zsuzsánna.16 1 17

Czuczor nagyapa nem válaszolt, odahúzott egy épen maradtzsámolyt a regálhoz, leült, meghegyezte a pennákat.Téntát töltött a kalamárisba, s írni kezdett az emlékkönyvbe.Gyásznap. Wilhelmet elvesztettük, csakúgy, mint a resmobilis Legjavát. Szerszámaim oda, még nem volt erım,hogy fragmentumait számba vegyem a sárban, ahovákiszórók. Életünk is veszélyben van. Nem tehetünk mást,reménykednünk köll a mi Istenünkben. Justus es Domine, etjusta sunt judicia tua.Oldalt pillantott, látta, hogy az unokája ott kuksol a

8. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveregál alatt, s kurta ón ceruzával firkálgat egy szakadtpapírosra, miközben bal kezével görcsösen kapaszkodik azı nadrágja szárába. - Min munkálkodok Kornél?- Én, nagyapám uram, írok. - Valóban? - Czuczor nagyapa mély nyögést hallatvatérd re ereszkedett, hogy szemügyre vegye azt askartétát. Melyen a girbegurba sorok legnagyobbmeglepetésére többé-kevésbé ol vasható betőkké álltakössze. Gyásznap -írta Kornél -, Burkust elvesztettük, és én el fogom temetni a kertünk végibe, arózsatövekhı... - Oda ne! - horkant föl Czuczornagyapa.A kisfiú nem értette. - Tessék?- Oda ne... temetni olyan földbe köll, amellik nem vizes,majd mi ketten, együtt! - kivezette Kornélt a kertbe. -Mondd csak... honnan tudod te a bető vetést?- Lenéztem nagyapám uramról.A kidılt léc kerítésnél egy korhadt faládára leltek.Abban helyezték örök nyugalomra Wilhelm porhüvelyét, afészer mellett, ahová a ház elızı tulajdonosa egy kisfenyıfát ültetett. Burkust a bordó terítıbe csavarvaföldelték el, melyet Zsuzsánna a nagy ebédlı asztalravarrt. A ház elıtt találták, megtépve, gyanús, barnafoltokkal tarkítva.Estvére lassan visszaszivárogtak a falu többi lakosai is.A hazatérık portáin föl-fölszakadt a zokogás.18Már megsőrősödött az éj, amikor dörrenések hallatszottak,s lópaták dobogása.A nagyapja pokrócostul nyalábolta fel, rohant ki az útra,föl a hegyre. Mögötte Zsuzsánna papucsának élesklaffogása. Másodjára harmad annyian jutottak be azObarlangba, fıleg a közel lakók. Borzaváry Daróczy Bálintsem érkezett meg. Férfiú Czuczor nagyapán kívülmindösszesen kettı, egy idısebb paraszt ember s abicebóca Dobruk Gáspár, eszerint ı a rossz lábával isfürgébben szalad másoknál. A nagy kapkodás folytán mosteleségben s világítóeszközben szőkölködtek, csupán egyárva lámpás pislogott a barlangban.- Ha holnapnál tovább kényszeredünk itt rejtezkedni,valamennyien éhen veszünk! - Dobruk Gáspár.- Míg élünk, remélünk! - Czuczor nagyapa., Veszélymúltáig közösködjünk, testvériesen.Számba vették mindazt, amivel rendelkeztek. CsupánMiszlivetsz nyanya meg a lánya zúgolódott, mert ık hatkerek cipót, két kis tömlı vajat, egy sózott sertéstarjáts több palack bort hoztak magukkal. Czuczor nagyapa rájukförmedt:- Lámpásuk nincsen, mégis kapják a közös fényt... hairigylik tılünk azt a falás élést, táguljanak innet, ámha maradnak, keresztény módjára viseljék sorsukat. Mostpedig gondoljunk azokra, akiket elvesztettünk!E kijelentésre az asszony személyek szinte kórusbansírtak föl. Borzaváry Daróczy Bálint felesége(valószínőbben: özvegye) oly hangosan visított, hogyfélniök kellett, kihallatszik. A barlang falába verdestea fejét, egészen addig, amíg Czuczor nagyapa és DobrukGáspár együttes erıvel becsavarta egy lópokrócba ésmegkötözte. Kornél mindezt szinte érdeklıdve szemlélte.Még most sem félt, pedig sejtette, ama régi világnakvisszavonhatatlanul vége, amikor estvénként a kandallóban19

pattogó fahasábok melegénél hallathatta a nagyapjatörténeteit, jóllakottan, békességben. Sajnálta, hogynincsen velük papíros, penna, kalamáris, gyakorolhatnáfrissen szerzett írótudományát.

9. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveNagyapjának is az járt a fejében, mi mindent vethetne azemlék könyv lapjaira e zőrzavaros napok sommázatául.Nem értem, mely czéllal méri ránk az Isten e csapásokat,mivel érdemlettük ki, hogy otthonunk és birtokunk azenyészeté lett vala. Méh is, mégis, hinnünk köll az Ómindenható erejében, mert oly mélyre hullánk, hogy innetaz út csakis fölfelé vezethet. Nemo ante mortem beatus.Balassi Farkas tévedésben volt: úgy hitte, a falunak mégmindig Rigómezei Lukovits István a földesura, kiköztudomás szerint mesés vagyont szerezett Itáliában. Óazonban hónapokkal azelıtt Bécsbe költözött, értékeitvitte magával, s a birtokát eladta. Balassi Farkas szabadcsapata a talján kincsek miatt fésülte át Kost újra megújra. Nem akartak belenyugodni, hogy csupán limlomotzsákmányolhattak.A felvégen, hol az út kétfelé válik - egyik ága visz föla hegyre, másik le a völgybe, Varasdra, majd végülegészen Szebenig -, egy zöld selyem kendı hevert apocsolyában. Telegdi Jóska, a szálláscsináló hadnagyvette észre. Leszállt a lováról, fölvette, megszagolta,nıi píppere illata csiklandta az orrát. Vonakodva bár, debedugta tenyerét a zavaros vízbe, hátha lel ottanvalamit. Kemény, tojásdad tárgy akadt a kezébe.Megtisztogatta. Cirádás fém tojás. Elsı örömeelpárolgott, amikor ráharapván konstatálta, nem aranybólvaló. Addig forgatta, nyomogatta, míg sikerültfölpattintania a fedelét. Míves óraszerkezet, mutatta anapot, a hónapot és az évet is. Már nem mőködött. Talánbeléfolyt a víz? Alaposabban megszemlélvén, látta,1684. octobris 9 volt rajta, kicsivel tizenkettı múlta.Elkomorodott e dátum miatt, meglepı, hogy az óra épp apárkányi csata napján állott meg: ama harctéren halt megaz édes apja. Fölhúzta a tekerentyőt, rázogatta a fémtojást, ám a szerkezet nem kélt életre. 1684 ótátólkushadna itt a pocsétában? Lehetetlen, hisz semmi rozsdarajt! De aki elhullajtotta, ejthetett le mást is! - maréknyi ágat metszett a bokrokról, seprőként fogta össze,avval csapkodta félre a vizet az útról. Nem találtegyebet.Barlangba költözésük második esteéjén Zsuzsánna bırekisebesedett. Apró férgek gyötörték. Amikor szellıztetéscéljából félrehúzták a szikla követ, ı kiszökött aszabadba, bolyhos törölközıvel és darabka szappannal.Leereszkedett a patakhoz, hogy abban megfürödjék, stestén való fehér ruháját is kimoshassa. Úgy reménylette,bıven visszaérhet, mielıtta sziklát a helyére illesztik.Fellegek takarták az eget, nem világított odafönn sem ahold, sem csillag. A Betétségben rátört a félelem, mertnem látják, és ı maga sem lát. Alig hogy mezítelenrevetkezett, mintha a pokol ördögei támadtak volna reá,végtagjait markos kezek ragadták meg, följebbráncigálták, a füves tisztásra, addigra tudta már,marcona férfiak azok, sejthette, mit akarnak. Ajkátbétapasztották, nem kiálthatott, amúgy sem lett volnaértelme. Lángoló fájdalmat okozván hatolt belé az elsı,követte a többi, ernyedten tőrte, két karját olyanformánhúzták szét, amiképpen Krisztus urunkét, hogy akeresztfára szögezzék. Mondta magában az imákat, ahogyaneszibe ötlıt tek, várván, hogy szenvedésének végeszakadjék. Midın amazok mind lecsöndesedtek, s a karjátis elbocsátották, villámként ütött a testébe valami mégdurvább, lélegzetét megakasztván.Czuczor nagyapa csak reggel vette észre, hogy a lányanincs ott. Nem értette, miképp juthatott ki azObarlangból. A szikla követ ketten is csak üggyel-bajjaltudták megmozdítani.20 1 21

10. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve

- Éjszaka ment el - Kornél -,amikor a nagyapámék félretolták! - Megbolondult? És te mért nem szólottál? - Azthittem, nagyapám uram is látta!Nincs mit tenni, gondolta Czuczor nagyapa, meg költkeresnem! - beszédes mozdulattal hívta oda az idısebbparaszt embert a sziklához. Amaz tamáskodott:- Czuczor uram, napvilágnál veszélyes leszen!- Most nem törıdhetem enmagammal... nyomja már! amint arés föltárult, Czuczor nagyapa kilépett a fénybe. Mégvisszafordult a homályba, s azt mondta: - Legyen gondjukKornélra!O ekkor láthatta utoljára.Telegdi Jóska tucatnyi hajdút állított lesbe a kedvezıkilátású pontokon, hárman is jelezték, valaki közelg ahegyi úton. Figyelték a szerény öltözékő, törökösszablyát és nemezcsizmát viselı vénembert, kinekcsimbókos haját és szakállát mentében turbánná fútta föla szél. Megvárták, míg hajító távolba ért, akkor élesszóval föltartóztatták, fegyvere átadására ösztökélvén.Amaz nem engedelmeskedett, szablyáját kivonta hüvelyébıl,s derekasan küzdött, mígnem több sebbıl vérezvén, atúlerıvel nem dacolhatott. Mégis saját lábán bicegett atáborhelyre, hol Balassi Farkas kivallatni igyekezett.Minthogy megfelelı válaszokat nem kapott, megparancsolta,hogy torturának vettessen alá. Ez sem hozott eredményt,az öreg a kínpadon végezte életét.Az egyik figyelmes ırszem észrevette azután, hogy aKopasz-hegybıl keskeny, folyamatos füstcsóva eregetıdikaz ég felé. Megjelentette Telegdi Jóskának. Ó azonnalrájött, hogy barlangot takar a szirttetı. Egy rajtfölparancsolt oda, fürkésszék által a terepet, nyiladékotkeresvén. A barlangbéliek hallották a hangjukat s atalpuk neszét, lélegzet visszafojtva lapultak.Balassi Farkas, türelme fogytán, indult volna tovább.Telegdi Jóska még egy utolsó próbálkozáshoz kértengedélyt. Az írtkanyarulatba vonatta két ágyújuk közül akisebbiket, s a pattantyús mestert arra biztatta, vegyecélba a hegy csúcsára tar fejtetıként illeszkedı sziklát.- Mi a pokolnak lıdözzünk kövekre? - a pattantyús mester.- Mer én mondom! - Telegdi Jóska.Lecövekelték az ágyútalpakat, kitisztították smegtöltötték a csövet, azután bumm!Az elsı golyóbis célon túl szállott. Nehány hüvelyknyinmúlott, hogy a másodiknak íve lehorgadt, s az Obarlangbejárata elıtti tisztásba vágódott.- Úristen - sikította egy szolgáló leány odabenn -, csaknem mireánk hányják a tüzes labdát?A harmadik telibe találta a hegy csúcsát. A terebélyesszikla több vonalban szétrepedt, s a barlangba zuhant. Arémületes dörrenés minden más zajt elnyelt. Kornélösztönösen hasra vágódott, estében érzékelte, hogy aboltozat darabokra szakad felettük, a bejáratot záróháromszöglető szikla is bedıl, vakító világosság ömlikrájuk, ám ugyanakkor minden elsötétül.-.Balassi Farkas emberei kisvártatva fölkapaszkodtak oda,bemásztak az immár katlanná változott barlangba. Sőrőporfüst gomolygott. A szörnyet holtak tetemére bukkantak,s kisebb-nagyobb batyukba kötött egyetmásra. Midın emezektartalmát Balassi Farkas megszemlélte, haragosan szólottTelegdi Jóskára: - Emiatt fölösen pocsétáztad apuskaporunk!A katonák távoztával csöndesült a vidék. Délután eleredta nagy szemő esı, a gomolygás ekkor sem szőnt meg,lentrıl oly képet mutathatott a hegy, mintha pipázna.Immár nem csak Kos község, de a határa is kihalt, a vadállatok és madarak22 1 23

11. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve

tova menekültek. Halkan dobolt a zápor a kı darabokon,rózsaszínőre oldva a száradt vért. Idevés idı múltánideért a kuructok elıırse. Már messzirıl látták afüstpászmákat, így labancz táborhelyet gyanítottak ahegytetın, mígnem a felderítık jelentették, hogy nincsottan élı lélek. A sereg haladt tovább nyugatnak.Kornél harmadnap reggel ,jött magához, testétólomsúlyúnak s több felé hasadtnak érezvén. Értelmétnéhányszor újra elveszejtette. Végül az estvéli harmatidején vacogva ült föl. Két lábát nem tudta mozdítani,egy súlyos kı csonk alá szorultak. Odafenn csillagoségboltozat hunyorgott, az ı agyában bizonytalan képekkavarogtak. Emlékezett, hogy valami végzetes történt, ámnem bírta fölidézni, micsoda. Hová lettek a többiek?Elébb félénken, majd teli tüdıbıl kiabált segítségért.Szavait vissza hangozták a sziklák. Próbálta huzigálni alábát, oly éles fájdalom mart az altestébe, hogy elakadta lélegzete. Az éjszakát végigdideregte, föl-fölzokogvatehetetlenségében. Sejtette, anyját és nagyapját komolybaj érhette, különben megmentenék. Könyörgött azIstenhez, fogadná el imáit, szabadítaná ki a kı alól, demindenek elıtt hozná ide a hajnali világot sebesen - igenfélt a sötétben.Mire megvirradt, járták az erdei utat. Kornél sejtette,bárkik is azok, okosabb, ha nem nyikkan. Minden tagjafájt. Lehunyta a szemét. Kisvártatva arra riadt, hogyvalami lucskos és forró érinti az arcát. Szırös pofa,hatalmas fogak, rozsda szín nyelv... Fölsikoltott.-Jer ide, Málé! - öblös férfihang. Az állat engedelmesenodaügetett. Kutya volt, csimbókos magyar fajta. Kornélhárom férfit látott. Egyikük a fokosa végével emelgette ateteje vesztett barlangban szétszóródott ruha darabokat,a másik kettı beszélgetett. Kornél nem értette aszavakat. Idı múltán följajdult. Amazok a fegyverükhözkaptak. Aztán észrevették.- E kis legény még életben vagyon - az egyik.- Igen, de bészorultam... - Kornél ajkán csaknyöszörgésféle bukott ki, el kellett ismételnie, hogymegértsék.- Zsiga, gyér ide mán! - hívták harmadik társukat,nekifeküdtek a szikla darabnak, lehengerítették Kornélaltestétıl.- Szent babakukk! - nyögte a Zsiga nevezető, látván, mimaradt a kisfiú lábából. Szegény pára, nem éri meg azesteét, gondolta. - Adjunk néki innya! - melléguggolt,barna posztó borítású kulacsáról lecsavarta a kupakot,nyújtotta Kornél szájához. A savanykás, fölvizezett borcsurgott a kisfiú orcáján kétfelé.- Hogyan hívnak? - Csillag Kornél. - Szüléid?Kornél elmesélte, amennyit tudott. Kérdezte, nem látták-eédes anyját és nagyapját? Külsejüket tüzetesen leírtanékik. A három férfi hümmögött.- Majd. .. elıkerülnek - hazudta Zsiga -, ne félj tesemmit is, addig mi vigyázunk rád. Ebes vagy-e?Kornél bólogatott. A legtestesebb - Mikhálnak hívtákóvatosan a karjába vette. Kornél felüvöltött afájdalomtól. Csak most észlelte, hogy mindkét lábatermészetellenes fordulatba hajlott, a török bugyogó,melybe Zsuzsánna még a házban öltöztette, foszlányokbanlógott, a bırhöz ragasztotta az alvadt vér. Elöntötte akétségbe esés, immár gyermek módra sírt, görcsösenkapkodva levegı után. Míg a férfi vitte, látta a sziklatömbök alól kilógó végtagokat. Az idısebb paraszt emberaz egykori bejáratnál hevert, egy kı szilánk szabályosanketté nyeste a koponyáját, tartalma kibuggyant.Mikhál tüzet rakott a tisztáson, a harmadik - Palkó - egy

12. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvecipónyi szürke madarat kopasztott, a tollakat a lángokbadobálva, égett szaguk bántotta Kornél orrát. Nem mertkérdezıs24 1 25

ködni. Ujjai félénk kutatásba fogtak a saját combjain.Jobb lábába térd fölött valami éles, kemény tárgyfúródott, kirántotta, a fájdalomtól a szíve szünetelt egyverésnyit, s ı újra elájult. Csak estve jött magához.Zsiga ismét megitatta, azután falatonként nyomta aszájába a fölmelegített húst. - Galamb pecsenye, meglıdd,ettıl erıre kapsz! - maga sem hitte, amit mondott. Kornélgyermeki lelke minden bizodalmát eme ígéretbe vetette.Miután degeszre ette magát, megpróbált föltápászkodni, ámZsiga nem hagyta. - Elébb által kell kötözni a sebeket,Palkó jártas a felcser tudományban, majd ı megcsinálja.- Osztán arrúl is essék szó, mi tévık legyünk! - Mikhál.Másfél napja szakadtak el a századuktól, mikor a lovatkilıt ték alóluk. Futottak az ütközetbıl kifele, éltüketmentvén, le a völgybe. Rájuk estveledett, egy elhagyatottprésházban vertek tanyát. Ott szegıdött hozzájuk agazdátlan kutya, kit Palkó - ott honi házırzıjükregondolván - Málénak nevezett. Reggel Zsiga elindultélelemkeresıbe. Kicsi híján beléfutott Balassi Farkashajdúiba. A kertek alatt iszkolt vissza a présházba. -Nem tudom, kik ezek, de ha észnél vagyunk, szerezhetünklovakat!A horhos széléig kúsztak. Látták, mily fegyelmezetlenülporoszkálnak amazok, ez az ı malmukra hajtotta a vizet,vártak, míg a csapat nagyja elhaladt, remélvén, hogy azutóvéd mögött lesznek még lemaradozottak. Valóban, jötteknégyen is, kiket egyenként megtámadtak, fentrıl ugorvareájuk, a földre rántván ıket. Négy lovat szereztek így,meg fegyvert, ruhanemőt s a nyeregtáskák tartalmát. Alegértékesebb zsákmány egy Toledóban vert kard volt,Palkónak jutott. Mikhál kérte a kordovánt csizmát, melyaz elsı, nemes úrnak látszó katona lábán volt. Az ızsebibıl került elı a tojás alakzatú óra is, melyet Zsigakapott meg. Ezüstnek nézte. Fölhúznia nem sikerült, de26ha Isten segedelmével hazajut Somogyba, öccse, azezermester, biztosan helyreigazítja. Jelezte az az óra anapot, a hónapot és az évet is, 1684. octobris 9-fikétmutatott, negyed egyet.Palkó úgy tartotta, legokosabb, ha e néptelen falubanvárakoznak, míg hírt szerezhetnek a harcok állásáról,oktalanság a kuruczok karjaiba futni, állítólag foglyotnem ejtenek, rövid úton elintézik a rabságba esetteket.Az ilyen-olyan szabadcsapatoknál még kevesebb irgalomraszámíthatnak. Mikhál arra adta a voksát, induljanakazonnal, próbálják beérni az övéiket a lehetıleggyorsabban, Isten kegyelmére bízván magukat. Minélkésıbb keverednek oda, annál könnyebb rájuk sütni aszökésnek vádját. Zsiga szívogatta üres pipáját, dobáltaa hús maradékot Málénak. Egyik megoldást sem találtabiztonságosnak. - Várjunk még, meglátjuk, mit hoz ahajnal.- Valamit a fiúcskával is kezdenünk költ. - El-e még?Palkó már levagdosta Kornélról a nadrágot, az egyikzsákmányolt ingbıl tépést készített, általkötözte acsenevész lábakat. - Csodálkoznám, ha valaha futna israjtok.Kornélt álmában üldözték fekete lebernyeges alakok, kikvégül egy szők kútba dugták. Fölriadván, mindkét lábátbenn érezte ama kútban. Megérintette ıket, tapintván avastag gyolcsot, sejtette, mi történt. Próbálgatta azizmait egyenkint, most elıször futott át az agyán a

13. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvegondolat: talán az ı lábai már sohsem lesznek a régiek. Ahárom férfiból kettı az igazak álmát aludta a kihamvadttőz mellett, a harmadik Málé kutyát simogatta, úgybeszélvén hozzá, akárha emberi lény volna.Kornél becsukta a szemét. Nagyapa, gyere vissza hozzám!édes mamuka, te is gyere! gyertek vissza! olyan rossznélkületek! - halkan hüppögött. Álomba sírta magát.Megint üldözték, ezúttal lövöldöztek is.27

Pirkadat tájt labancz raj érkezett a tisztásra, ugyanúgyelszakadtak a derékhadtól, mint a három férfi. Tábortütöttek volna, ha Zsigáék vaktában rájuk nem sütik apuskáikat. Egyik fél sem tudta a Betétben, hogy kit lı, ski tüzel vissza reájuk. Amazok többen voltak,valamennyien lóra kapván, üldözték Zsigáékat le avölgybe.Kornél arra riadt, hogy magasan villog a napkorongodafenn. A három férfi eltőnt. Jóformán csak a négy lovatvitték el, hátra hagyták majdnem mindenüket, a kutyát is.Kornél hallgatta egy darabig önnön szívdobogását, aztánkiáltozni kezdett. Ha valaki rá nem talál, bizonyosanéhen vész. Igen gyöngének érezte magát, értelme fényekormoha pislákolt. Napok teltek így, vagy órák csupán?Idınkint Málé kutya érdes nyelve térítette magához.Egyedülléte rákövetkezı napján a kutya csimbókjaibakapaszkodva sikerült fölegyenesednie, úgy hasalt Máléhátára, akárha lovagolna rajta. Épebbik Iába földig ért,óvatosan tolta magát az eben, ily módon bejárta atisztást. Kinyitogatta a három férfi otthagyta turbókatés batyukat. A tojásdad zsebóra igen tetszett néki, aztmagához vette. Hosszasabb pihenıt követıen az egykoribarlangot is átpásztázta. Amit látott, többé sohsemfeledhette. A szörnyet holtakat idıközben megtépázták adögevık. A halál bőzétıl béfogott orral semszabadulhatott. Kereste Czuczor nagyapa emlék könyvét, ámsehol sem találta, tán valamelyik szikla alá került.A kutya visszavitte a tisztásra. Annak két szélén abokrok és a fák felöltötték legszebb ruhájukat. Kornélnakkopogott a szeme az éhségtıl. Az egyik mélyre hajlóagácia ág végit a szájába vette. Meghökkentıen édes íztadtak a csiklandós pici szirmok, lerágcsálta mind,amennyit elért fektében. Talált szamócát is, fanyar volt,de ehetı.Az estvéli harmat idején borzongva hempergızött a főben,ruháit leszaggatta a testérıl, s a Zsigáék holmijábólvett magára tisztát. Két lábán a kötést berozsdállta azalvadt vér, azt nem merte érinteni.Harmadnap még messzebbre bátorkodott, le a hegyi úton azelsı présházig, melyet fölgyújtottak. A kertbe hajigált,darabokra zúzódott palackok közt akadt kettı ép, Kornélkimentette onnat, ám nem volt képes a dugót eltávolítani.Talált néhány szem fonnyadt és csíraverte kolompért is,nyersen falta föl. Addig mesterkedett, míg az üveg nyakátkét kı közé szorítva letörte, a bor egy része kiömlött. Aszilánkos csırbıl szopogatta az italt. Hamarosanelzsongult. Már nem fázott. Talán... talán lesz még...talán majd jó lesz... valamiképpen.Mennél inkább megerısbödött a lába, annál hosszabbkiruccanásokat tett. A környezı, romokban heverı portákonösszeszedett mindent, amit ehetınek vélt. A tisztáshozközel fıként présházak voltak, Kornél rákapott a borra ésaz égetett borra. Eleintén émelygett tıle, olykor ki isökrendezte, idıvel hozzá szokott. A szesz átsegítette ahővösebb éjszakákon. Nıtt a haja, s úgy becsimbókosodott,mint Málé kutya szıre. Amely mértékben Kornél állapotfajavult, ugyanoly arányban Máléé rosszabbodott, az ı szája

14. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveíze szerint való eleség alig akadt. A kutya isráfanyalodott a hegy levére, ha kellı adagot felhörpölt,lábai szétcsusszantak, szeme keresztbe fordult, Kornéllegnagyobb örömére. Éjszaka azután akként horkolt, mintCzuczor nagyapa szokott, Kornél szerette ezt a hangot.Amíg emberek vették körül, korához képest feltőnıválasztékossággal főzte a szavakat. Magánya leszoktatta abeszédrıl. Ha Málét dirigálta, az inkább emlékeztetett akutya nyelvére, mint a sajátjára.28 29

Megtanulta, miként foghat küszöket a fölsı patakban.Hasra feküdt a parton, karját belógatta a jéghideg vízbe,arra a pontra, ahol emezek sütkérezni szoktak. Ha föltőntegy, a tenyerét finoman alá fektette, s azután kezdteösszezárni az ujait, oly lassúsággal, mintha nem ismozdítaná. Ha elég figyelemmel húzta szét e manipulatiótaz idıben, egyszer csak érzékelte, hogy a halat már fogjaa kezében. Hirtelen kihajította a kövekre. Megvárta, míghalálba csapkodta magát a nedves kis test, azutánelropogtatta, a szálkákat a vízbe köpdösve.Így élt, létében immár alig különbözvén az erdeiapróvadaktól. Girbegurbán összeforrott lábán egyreügyesebben volt képes lépdelni, sıt szükség eseténszaladni, bár iramodása a három lábú kóbor kutyákétidézte.Málénak mind többször vérzett az orra, fogai meglazultak,egyik-másikat el is hullajtotta. Szıre alattfekélyesedett a bır, a sebekbıl parányi élısdiek másztakki. Egy reggel aztán nem tudott többé talpra állam.Kornél szólongatta kedvesen: - Vau-vau! vau-vau!A kutya lesunyt fejel lapított, szeretett volna egyedülmaradni. Kornél ezt nem értette, simogatta, rázogatta,mind érzelmesebben ugatván hozzá.Elvirágzottak a faluban az útra hajló orgonabokrok,melyek talán még soha ily bı sátrat nem bocsátottak akerítésekre. A levegı éjszaka sem hőlt le, Kornél máritalozás híján sem fázott. A nap magasan delelt az égen,a mennynek forró kupolája ráterült a tájra, csupán a déliharangszó hibádzott, no meg a többi ember zaja. Málényelve szárazon fittyedt ki csorba állkapcsából. Kornélnézte a kutya félig hunyt szemét, s megszállta abizonytalan rémület, hogy minden eddiginél súlyosabb bajlészen osztályrésze. Szaggatottan szedte a levegıt,makacsul ugatott, ama gyermeki hiedelemmel, hogy ezáltalhátráltathatja a vészt.Noha délidı felé járhatott, váratlanul setétedni kezdettaz ég. Kornél fölordított, akár a megsebzett vadak.Érezte, itt a vég, lesújt reájuk egy minden eddiginéliszonyúbb csapás, elenyésznek ık ketten is, csakúgy,ahogyan az anyja, a nagyapja és valamennyi teremtettföldi lélek. Nincs már hová menekülnie az ereje vesztettkutyának, s ınéki sincsen jövıje. Hanyatt feküdt, két kisszurtos kezét még egyszer utoljára imára kulcsolta, ám avalaha álmában is tudott szavakat nem találta, csak azbukott ki az ajkán: - Vaúúú...A sietve alkonyuló égen delejes fénygolyóbissá vált anap, korongja fokozatosan Betétült, akárha egy másik,fekete nap tolakodna elébe, kékes lila lángolása megannyiparányi dárdát döfött a fiúcska szemébe, ernyedtenbecsukta, így tett a kutya is. Vége, gondoltákmindketten. Kornél szemhéja alatt tőzkarikák, megettükódon képek derengése, amelyeket sohsem látott, mégisvalamiképp ismerısnek sejdített. Ha volna elegendı ideje,értelmüket fölfejthetné, csakhogy egyre sőrősödött alüktetı semmi.A villás szakállú orvos professor kezet mosott, és

15. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekihirdette a verdiktet: - Közel a vég!Sternovszkyné asszony a keszkenıjébe bújtatta orcáját. Milesz vélünk, ha...? - nem mondta ki. A húga szorosanáltalölelte, akárha tartana tıle, hogy darabkáira esikszéjjel.İ odább húzódott. - Doktor úr, mennyi lehet még hátra? -Jóslásra nem vállalkozhatom, de... kevés.- Mégis. Napok?- Napok vagy órák. Ki tudhatná? Estve felé visszatérekindult kifelé. Honoráriumát a szobalány nyújtotta át,vajszínő kopertában, már a bejárati elıtérben, hol abetegnek küldött30 31

virágcsokrok sorakoztak különbféle vázákban, súlyosillatuk megülte a levegıt.A haldokló fuldoklott. Sebe nem gyógyult jottányit is,hiába hintette meg bıven a fertezést gátló sárga porralaz orvos professor. A békötözésnek értelmét nem látta,mégis elvégezte, a hozzátartozók kedvéért. Okosabb, hanem látják. A penge a bordasor fölött, a kulcscsont alattcsusszant a testbe, oly szerencsétlenül, hogy a tüdıbehatolt, vélhetıleg a szív burkát is érte. Itt megáll atudomány, a döntés az égi hatalmaké.Sternovszkyné asszony visszatért a férje szobájába,odahajolt az ágyhoz. - Szomjúhozik-é az én nagy jó uram?Lemonya friss levére? Készítsen-é a lány?İ a fejével intett nemet.- Pár falást óhajt-é? Gyönge levest? Fejrázás, ugyanúgy.- Volna-é bármi kévánsága?A csonttá soványodott férfi halovány mosolyt erıltetettaz arcára: - Köszönöm, semmi - lehunyta a szemét. Bárcsakhagynák magára végvonaglásában, gondolta. Nincsen remény.Ha nem önnön ostobaságának köszönhetné balsorsát, tánegyszerőbb volna elfogadni. Mi lészen az üvegcsőrrel,amikoron ı visszaadja lelkét Teremtıjének? Képes-é afelesége megtartani s gyarapítani? Hallotta, azolvasztókemencék nem mőködnek, ez nyugtalanította.Pusztán azért, mert én meghalok, még nem szabadkihamvadnia a tőznek! Am a butamester, ifjabbik FarkasImre, akinek irányítania kéne az üvegcsőr munkáját,tömlöcben ül, talpig vasban, amért ıreá támadt. Kezdettılfogva kötekedı alak volt ez a Farkas Imre, hamar eljárt aszája s a keze.Gyötrelmes sóhaj szakadt a torkából. Asszonya újfentétellel, itallal, jó szóval iparkodott kedvét lesni. Omost sem küldte ki. A feleség joga, hogy jelen legyen,amikor... igen. Találgatta, mely napot mutat a kalendáriom, március húszat,avagy huszonegyet? - összezavarodott benne az idı.Emlékezete máskor pontosan lajstromozta az esztendıket,az évszakokat, a heteket, sıt a napokat s az órákat is.Feleségét és gyermekeit gyakran kápráztatta el,megmondván pontosan, hogy például anno 1738 Januarü 19-dikén szakadt Felvinczre ama rettentı tömegő hó, melytıl28-dikáig a ház ajtaját sem volt lehetséges kinyitni.Ennen életének eseményeit kiváltképp nagy kedvvelidézgette baráti és családi körben, fıként a javátszerette mesélni, házasságát, gyermekeinek világrajövetelét, az üvegcsőr megalapítását, a tisztes iparralelért vagyonosodását, valamint béválasztatását a várasmagistrátusába. Mi emezeknek elıtte vala, okosabbfeledni. Ám a felejtés tehetségével ıt nem áldották megaz égiek. Olvasott hajdanán egy olasz krónikát, melyszerint az alvilág határán a Léthé folyóban a feledésvize csordogál, míg a vele közösen eredı Eunoénevezetőben az emlékezésé. Utóbbiból itathatták meg ıt

16. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvevalamiképpen pólyás korában - ámbár ez egyre nememlékszik.Erıi végképp elszálltanak, annyi sem maradt, hogyfelülhessék. Pedig oly szívesen béjegyezné napló könyvébemindazt, ami e bús napokban megfordult a fejében.Útravalónak hagyhatná felesége és három gyermeke számára.Amióta fölcseperedett, kevésszer tért éjszakainyugodalomra anélkül, hogy az Itáliából származó,különlegesen vastag, felezett árkusokból főzött kötetbejegyzést ne tett volna. Állítólag egy híres Bibliakészítı mőhely terméke, eredetileg arra jártódott, hogy aSzent Szöveg kerüljön a lapjaira. Kornél mindig ehhezmért tisztelettel írt a napló könyvbe. Ha maradékai tudnivágyják, miként töltötte a reá szabott idıt ezen aföldön, elolvashatják.32 33

Utolsó óráiról nincsen módja számot adni. Nem írhatja acímet a papiros tetejére: Záró clausula: elmúlásom.Szerencsére végakaratát már tavaly elkészítette, ónládikába zárva, három pöcséttel felül ütve várja, hogy ajogosultak fölbontsák. Napló könyvébe is lemásolta.Megrágta százszor, ezerszer, most ennek dacárarepesztgette a kétség. Jól tevéd-é, hogy az üvegcsőrtBálintra hagytad? Az a fiú tán nem eléggé komoly ahhoz,hogy húsz embert igazgasson, becsülje a heti, havimennyiségeket, alkudozzék a kereskedıkkel, hajbókoljon anemesuraknak, kiktıl a legérdemesebb megrendelésekvárhatóak. Ámbátor az idı bénövesztheti a feje lágyát.Bálint kevéssé ütött reá. Sternovszky (Csillag) Kornélapró termető volt, végtagjai a kelleténél vékonyabbak, sgyöngébbek is. Két lába bár kacska maradt, olygyakorlottan használta ıket, hogy avatatlan szemsántaságát föl sem fedezhette. Ehetett-ihatott, amennyibeléje fért, potrohot nem növesztett, ábrázata mind a mainapig megırizte hosszúkás alakját. Testi adottságainagyjából egészébıl épen maradtak, csupán a haja ritkultmeg szokatlanul íves homlokcsontja fölött, de aligıszült. Szakálla, bajsza sohsem sőrősödött emberesre,inkább a serdületlenek pelyhedzésére emlékeztetett, ezt afogyatékosságát örökké bánta.Be szeretett volna még élni! Bárcsak még egyszer,egyetlen egyszer hallhatná, amint a három olvasztókemencebrummogva fölhevül, a hónapokig elıszárított fa hasábokhirtelen cikkanással fognak lángot, s munkálkodni kezd azáldott hı, melynek a tartósságra és áttetszıségre nézvéstoly kiváló productumokat köszönhetjük. Saját házavalamennyi ablakába is az ı butájából kerültek az ólombetétes üveg tányérok, szívesen büszkélkedett velıklátogatóinak. Most csüggedten nézte,34mint gurul rajtuk a napfény. A tőz hevében születtek,azóta is a meleget szolgálják, télen a szobában tartják,nyáron meg béeresztik, a szeleket zárván ki. Míg ezen morfondírozott, észre sem vette, hogyBálint jött a szobába, odatérdepelt az ágy mellé aföldre. Arcán meg szeppent áhítat. O is tudja, hogynemsoká... - a haldokló sze mét ellepte a könny. Majdcsak megsegéll az Úristen. Eszébe ötlött Czuczornagyapa, Bálint leginkább az ı külsı jegyeit örökölte, máris ugyanolyan végtelen erejő kolosszus, pedig még növésben van. Az egyetlen, amely téren elsıszülött fia reá, atyjára ütött, az emlékezı ereje. Bármely, akár csakfutó lag olvasott vagy hallott szöveget hiba nélkülvisszamondott, nem is feledte többé. Ám a fiú nemörvendett efölött oly igen, mint annak idején ı. Bálintenmaga más kapacitásait szerette, legelébb azt, hogy

17. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveiskolás társai közt egyedülálló énekesnek és táncosnak bizonyult. Ha muzsikaszót hallott, izmos lábfeje azonnal mozgásba lendült. Micsoda parádés éjszaka lesz alako dalmáé, kivilágos virradatig ropja majdan, föl-fölkapván hozzá képest bizonyára törékeny aráját - ó,be kár, hogy azt a lányt ı, Kornél, sohsem láthatja.Pedig már csupán néhány esztendıbe tellik, Bálintkevés híja két hónap múltával tölti be a tizenhetet. Uégsı akaratom.Tettem, amiként tehettem, jobban csinálnom nem adatott.Feleségem, Sternovszkyné asszony, születésekorWindisch,Janka, figyelmezzen rája, hogy az üvegcsőr, aSternovszky uradalom és birtok a lovakkal, a Felvinczbenföltalálható várasi ház és a lajstromozott erdı részek azalant kifejtett módon maradjanak egyben, ne silámuljanak,hanem lehetıséghez képest gyarapodjanak, s vigyázzaminden földi javaimat továbbá, akárha változatlanulmellette lehetnék.Elsıszülött gyermekem, Sternovszky Bálint, huszonegy éveskorában kapja meg jussát. Legyen övé az üvegcsőr és alajstromban 1-tıl35

7-ig sorolt erdı részek. Napló könyvem s másföljegyzéseim is ıreája szálljanak a fentebb jelöltidıpontban.Másodszülött gyermekem, Sternovszky Zoltán, huszonegyéves korában kapja meg a családi birtokot a lovakkal,amennyiben annak igazgatására személyében vállalkozik.Nemleges esetben szálljon által a birtok legkisebbgyermekemre, Sternovszky Kálmánra, aki emellett alajstrom szerinti 8-tól 12-ig sorolt erdı részeket és atordasi érczbányabéli tulajdon hányadomat örökli.Amennyiben azonban a birtok a lovakkal ıreá száll, azérabányabeli tulajdon és a 8-tól 12-ig sorolt erdı részekviszont bátyja, Zoltán kezébe jussanak.Feleségem föltétel nélküli tulajdona maradjon aFelvinczben föltalálható várasi ház s a hozzája tartozóres mobilis, beléje értve az asztalhoz való arany ésezüst míveket, az ékszereket s az elhelyezett fl. 12 000pénz összeget is, miknek hollétérıl pontos tudomásavagyon.Inam mind ezeket teljességgel tiszta fıvel, szabadakarattal, ítélı erım háborítatlan birtokában.Hamarább kellett volna nısülnöm, úgy mostanára unokákvehetnének körül.Zőrzavaros ifjúsága nem adott arra módot. Egészgyerekkora ismétlıdı életveszélyben telt. Legalábbháromszor csupán az isteni gondviselés különös kegyerévén menekedett a biztos halálból. Harmad ízbenmirigyláz támadta meg, lemondottak róla, ki is fuvaroztákkordén a temetı végibe, a közös sírhoz, s alávetették.Télidı volt, szigorú hideg, hajnalra összefagyottalaposan, ám valamiképpen visszatért belé az élet.Szöknie kellett, oly vidékre, hol nem tudták, hogyelkapta a ragályt, odahaza agyonverték volna.Utja a semmibıl indult, tizennégy éves koráig létezéseegy itcze bor árát sem érte meg senkinek. Cigányok leltekrá, velık kóborolt, erdei szegény legények szolgája lett,szén égetıknek segédkezett, kosztért-kvártélyért. Lelke mélyénkushadt a hit: ennél ı többre képes, és jı majd oly idı,midın meg is mutathatja. Mind e közben bárki lába kapcájavolt, osztályrésze megaláztatás és szenvedés, melybıl -ilyen memóriával? - fikarcnyit sem felejtett késıbb,amikor Isten segedelmével jobbra fordult a sora.Istálló fiúként munkálkodott egy birtokon, melynek ura,

18. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveOnczay generális, legfıbbképp lovak futtatásában lelteörömét. Fölfigyelt a szolgálatkész sihederre, amintkitudódott, hogy Kornél folyékonyan beszéli a németnyelvet. Próbát tett véle, elébb lovásznak, késıbbversenyesnek fogadván föl a fiút, kinek csekély testsúlyaés O-alakúra torzult lába erre kiváltképp alkalmatossátette. Az Onczay generális rendezte futtatásokon Kornél,Arabella nyergében, nem talált legyızıre. Austriába, majdAngolországba is kiutaztak, emitt harmadiknak, amottmásodiknak ért célba. Kapott ajánlatokat különféle nemesuraktól, ám ı híven ragaszkodott Onczay generálishoz, akipedig, hazatértük után, megjutalmazta, néki ajándékozvánhárom ménese egyikét, a galóczi fennsíkon lévıt. Ezt - azelsı lovász mester nyomán - Sternovszky-pusztának hívták.Kornél gyorsan megsokszorozta a lovak számát és értékét,nálánál pontosabban senki nem jósolta meg, mire leszképes egy-egy csikó, ha szakszerően trenírozzák. A kokányföldeken Angolországból hozatott zabot és lucernátnövesztett, feleslegét jó pénzen adta tovább más ménesgazdáknak. Idıvel fölvette a Sternovszky elınevet.Onczay generálisról azt terjesztették: elárulta a VezérlıFejedelmet. Kornél nem hitte. Ennyire jó ember alighaképes arra. A generális hófehér hajú patriarkáváöregedett, s haláláig egyenrangú cimboraként kezelteKornélt. Mikoron ı betöltötte a huszonkettediket, komolybeszélgetésre hívta a kas36 i 37

télyba. Az emeleti balkonon borozgattak. Az öregúr nemkerülgette, belevágott a közegibe: - No, fiam, hát aházasodással miképpen állasz? Kornél elpirult: - Momentán... még nem készültemrája. - Eppen ideje penig. Vagyon birtokod, szépreputatiód, nem hibádzik semmi is ahhoz, hogy családotalapítsál. A nıte lenség puszta csigázás a házasélethez képest.Kornél tökéletesen tapasztalatlan volt e téren. Lábátegész életében szégyellte, nem akaródzott levetkeznie másemberi lény jelenlétében. Noha testi kísértésekrendszeresen gyötröttéé, magva, fıleg pitymallatnakidején, oly bıségesen buzgott, hogy elegendı volt hasrafordulnia ahhoz, hogy kilövelljen. Megesett véle néhaakkor is, ha ló hátára ült. Mégsem érintett nıt soha.Egyetlen ízben - hosszas tétovázás után szajhát fogadott,angolországi versenyzése idejében, ám mielıtt bármitörténhetett volna, a pénz felét visszavette tıle, skikergette szállásáról az éktelenül káromkodó lányt.Társaságba ritkán járt, a galóczi fennsíkon nem is lettvolna hová, odalenn a várasban még mindig sehonnainaktartották, németesen pörgetett r-jeit a háta megettcsúfság tárgyává tették.Következı alkalommal Onczay generális elıjött a farbával,ajánlván Kornélnak az egyik unokahúgát, kivel böcsületeshozományt adnak. Kornél úgy érezte, nem mondhat nemet,amúgy is vakon bízott jótevıjében.- Akkor hát mikor vigyelek el, hogy szemre vételezhesseda lyánkát? - Onczay generális.- Nem szükséges. Az ki nagy jó uramnak tetszik, nékem iskell, hogy tessék.Még azon esztendıben megülték a lakodalmat, Onczaygenerális volt a násznagy. Windisch Janka valóbantetszett Kornélnak, kiváltképp halovány bıre és kenderszín, vastag fonatú haja ragadtatta el. A Windischek - osztrák báróicsalád száz esztendıvel azelıtt kerültek rokonságba azOnczayakkal, egy akkor mindkét oldalon nehezményezettházassággal. Sternovszky Kornélt vılegényként csupán

19. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvecsekély ellenkezéssel fogadták, Onczay generális ajánlásasokat nyomott a latban.Nászútra a Windisch család itáliai pereputtyához utaztak,Tergyeszt - deákul Tergestum - várasába. Álló napon áttörették a derekukat a féderes kocsiban, holt fáradtanérkeztek a domboldalra épült majorba, melynek szinteminden pontjáról látszott a tenger. Kornélt oly annyiralenyőgözte a végtelen víztest, hogy az elsı éjszakát aboltozatos erkélyen töltötte, nyugszéken. Újdonsültfelesége egész éhjel várt reá. Másnap estve WindischJanka kézen fogva vitte férje urát a hálóterembe, a négyoszlopos baldachinhoz. Kornél teszifoszán megállott, akandallót szemlélte, amelyben czomb hasábok égtek. Jankahátat fordított, sorban levetette magáról felsıbböltözékét, majd fehér ruháit. Pucér hátsójaelefántcsontra emlékeztetett, csillogott rajta a tőzvisszfénye. Bebújt a velencei csipkés ágynemő alá. -Férjem uram mi végre vár?Kornél nem mozdult. Fölizzott benne a vágy, mégsemkövette asszonyát az ágyba: - Oltsa ki elébb a lámpát!- Szégyenkedik elıttem?Kornél nem válaszolt, maga csavarta le a kanócot. Alegfıbb nehézség, amit a lába görbülete okozott: az úrinadrágból csak üggyel-baJjal tudta kiráncigálni magát.Közönséges napokon ezért járt gyolcsban, mint a lovászlegények. Odahengeredett Janka mellé, a hővös tapintásúdunyha alá. Reszketeg lázban égett. Fogalma sem volt, milehetne a következı lépés. Senki ember fia nemföltételezte róla, hogy ily zöldfülő. Onczay generálisennyivel bocsájtotta útjára: - Osztán a fı dologra gondodlegyen!38 39

Jankát az anyja és a nagynénje némi kiképzésbenrészesítette. Ám aszerint a férfi lészen a kezdeményezı,néki csak tőrnie kell, s oly helyzetbe igyekezni, hogyfájdalmát kevésbítse. Várt tehát engedelmesen. Jó darabidı tellett el, hallgatta a férfi szaggatottlélegzetvételét, majd összeszedte bátorságát,megérintette Kornél vállát. Brre ı is hasonképpcselekedett. A kezek lassan, bátortalanul nekivágtak,vissza-visszatorpanva, majd folytatván óvatoshaladásukat, el-elcsodálkozván egy-egy testdarabkán: hátilyen volnál? Mire az érintett rész azt felelés bizonyám! jer, ismerj meg alaposabban!Tüzet fogott a belsı puskapor, doboltak a vérerek, forrólégáramok kavarodtak össze, elragadtatott hangok törtekki az ajkak résén. Kornél szinte magán kívülre került. Ésakkor- akkor!Képek. Ismerıs jelenetek, amelyeket mintha már látottvolna valahol, valamikor. Más emberek nászéjszakája. Azelsı ábrázolaton tagbaszakadt férfiú tétovázott, nadrágjaövének vörös kı berakásos csatjával babrálva, s Kornélegyszeriben tudta, rég elholt apját látja, annaknászéjszakáján, csakis az anyja lehet a griberlis,bodorított hajú fiatalasszony, kinek góbé mosolyát minthaı is örökölte volna. Következett egy hajlott hátú férfiú,éjfekete hajzattal és szemmel, bizonyára a nagyapja,csupán a bútorok változtak, az arckifejezés meg atétovaság szakasztott egyforma. Nagyanyját, eleddigcsupán egy medálon látta, egészen kicsi gyerek korában,Gisellának hívták, s az ı halála után lett nagyapagalambısz. Már a dédszülei bukkantak föl, sebőben emelterdei rönkházban, égbe szökı, havas hegyvidéken, zavartarcukon a nyitott tőzhely lángjainak imbolygó világa. Ésígy tovább, ükök, szépek, nevenincsek, vagy tizenkétnemzedék, Kornél ámult-bámult, agyába vésıdött a

20. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvehajdankor.- Baj van? - Windisch Janka.Kornél nyugtatólag rámosolygott, s azt felelte: - Életemlegüdvözítıbb momentuma ez.Homályosan derengett benne, hogy átélt ı már valahaefféle képzuhatagot, de nem jött rá, hogy mikor. Idıvelmeg is örökítette e jelenéseket a napló könyvében.Asszonyát Kornél házasságuk folyamán mindig megbecsülte,bıven részeltette Venus örömeiben, ám az a süllyedés avoltnak kazamatáiba többé nem ismétlıdött. Miért éppen anászútja második éjszakáján tört reá a múltravilágosodás? - e kérdésre választ nem talált.Mikor való életében, ifjan és fürgén, elıször járt az éppakkoron birtokába szállott erdıség rengetegében, kezébenvadászflintával, maga sem értette, mely okból jelenti kiünnepélyesen egy tisztáson: - Üvegjártásba kezdünk eszent helyen. Odahaza megismételte, azonos hangsúllyal,csupán az "e"-t váltotta "ama".- Miért? - Janka.- Hogy kereskedhessünk a fénnyel - így ı, templomimagaszttal az arcán.Döntésétıl a felesége higgadt érvei s a jószágigazgatójakülönbféle calculusai nem tántorították el. Az semzavarta, hogy gyönge szemét még setét okuláré megett isbántotta a hutabéli izzás. Szászországból hozatott kétmestert, s alig egy év múlva kiégtek az elsı ablakfábailleszthetı üvegtányérok. Azután a pincetokba valópalackok, a boroskancsók, és a többi productum. Akereskedés villám sebesen lendült föl, hét határbóltódultak a megrendelık. Janka százszor megkérdezte: -Honnét tudta?Nem merte elárulni, hogy égi sugallatot kapott. Most,halálos ágyán, amidın már nem adhatja át a feleségének sa három fiának azt, amit lát, váratlanul indult újra aképek árada40 ! 41

ta. Azokból végre megérthette, mi indította ıt arra, hogyharminc esztendısen, sikeres lótenyésztı létére, üveghutaépítésébe fogjon az asszony ágán örökölt erdıség kellıközepén. Elépergett a Csillag nemzetség története, fakulttáblaképekben. Látta szülıapját, Csillag Pétert, s annakatyját, Pált, ki Bajorországba keveredvén ugyan a tímármesterséggel teremtette elı a napi betevıt, ám annakelıtte a Felvidéken jól menı üveghutája volt, melyet méga törökök dúltak föl. Látta apai dédatyját, Jánost,siheder korában elszökni hazulról, majdan odaveszni ahíres-nevezetes Zrínyi Miklós egyik hadjáratában: törökágyúgolyó szakította kettıbe testét, amikor épp acsizmájáról vakargatta a sarat.Látta saját magát, kisfiúként, egy beesett horpaszú,csimbókos kutyára kapaszkodva. Igen... akkor régen, ott atisztáson is látott, míg értelmét el nem veszítette, ámnem tudta, hogy meg kéne jegyeznie a zavarosnak tetszıképeket. Látta mostan újólag Czuczor nagyapát, amintvalamely ládikát hantol el a kert végiben, a rózsatövekmögött.- A kincs! nagyapa kincsei! a rózsák. .. - akartakiáltani. Szája nem engedelmeskedett.Gyászoló rokonsága szót sem értett e hörgésbıl, úgyhitték, Sternovszky Kornél nincsen már magánál. Valakivizes borogatást rakott a homlokára, a hővös cseppekszétszaladtak a halántékán. Kimerülten hunyta le aszemét. Hallotta az övéi pusmogását, köpenyek és szoknyákszegélye súrlódott a terem padlózatán, bántotta a fülét.Megint arra gondolt, mily nagy könnyebbség volna, hamagára hagynák. Látta Málé kutyát, akkori egyetlen

21. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvetársát, halódni a karjában. Talán Málé is szeretett volnamagánosan eltávozni e világból.Halálra rémült, amikor fényes nappal besetétedett az ég,a napot fölfalta a feketeség. Késıbb megmagyarázták néki:eclipsus volt az. Szeme sohsem heverte ki ama látványégetését, könnyezésre igen hajlandó s gyorsan fáradékonymaradt.Íme a végelszámolás: életem során háromszor is megkaptamIstentıl a Látás nagyszerő adományát, nem kevés ez. Kárazon búsonganom, miért ily késın jöve a harmadik.Végtelen az O hatalma, s kiszámíthatatlanok rendelései.Bizakodhatom-é, hogy gyermekeimmel is nagylelkő lészen?Olmos fáradtságot érzett. Két karját akként rendeztemellkasán, amiképp a szarkofágok fekvı szoboralakjai.Idım lejárt. Az O kezébe adom magamat. Fiat voluntas tuaDomine.Miért is kellett a butamester arcába löttyintenie a forróteát! s ha már, mért tetézte azzal, hogy kardot rántott?Hiszen ı, Sternovszky Kornél, sohsem jeleskedett afegyverforgatásban. A durva butamesternek viszonttucatnyi párbajáról szólt a fáma. Az elsıpengecsattantással kiforgatta az ı kezébıl a fegyvert,ugyana mozdulattal belédöfte a magáét, fölülrıl lefelé.Tisztán érezte, mint fröccsen széljel a tüzes vércsóva amellkasában.Midın négyéves korában jó emberek - vándor cigányokrátaláltak, már alig volt benne élet. Lábadoztábannapokig csak morgott-vicsorgott, mint a kutyák. Azthitték, nem is tud beszélni. Hetekbe telt, mígvisszaszokott az emberi szóra. Most, kiterítvén, többénem képes semminémő hangot adni, borul rá újfent a rút,nyirkos Betétség.42

II.

A felparázsló Napkorong sértett uralkodóként járja égiútját. Nıi keszkenıként lengedez a vetemény. Állandónröpdös valami a halvány kék légben, törött gallyak, árvatollak, kisebb rongyok, homokszemcsék, vadrózsaszirmok.Akárha minden fölöslegest le akarna rázni magáról aFöldanya. Valamint melegszik, úgy töltekez a vidék atermészet örvendı hangjaival. Az istállókban bígnek-búgnak a barmok a nap minden szakában. Dalra fakad sokmadár, és sok ember fia, lánya.Azon esztendıben kiváltképp magas májusfát állíttatott azintézı, Bodó Károly. Vette a fáradságot, hogy személyesenjárjon utána, ı válassza ki az uradalom erdeiben alegsudarabb jávort, melyet a favágók órák hosszáigszekercéztek, mire megadta magát. Négy legény csaküggyel-bajjal vonszolta ki a földes útra, hol tengelyreemelhették. A Forgách kastély parkjában, a picinymesterséges tó elıtti lejtıs térségen jelölte ki azintézı a helyét, váltig panaszkodtak az emberek, ott alegkövesebb a talaj, ha nem ássák elég mélyre,kicsavarhatja a szél, rádılhet a cifra faragású ácsolthídra, vagy a másik oldalon a kertészházra. Hiába, BodóKároly uram ellentmondást sohsem tőrt: - Az intézıutasítása kétségbe nem vehetı!45

Okkal ragaszkodott ama ponthoz, így a májusfa egyként jóllátható az útról, a kertbıl s a nagy földszintibalkonról, ahol a mulatság dandárja rendszeresenlezajlódik.Bidres-bodros leveleiket mélyzöldre váltották már az

22. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveuradalom kétszáz évet is megért, híres diófái, termésüketaz intézı minden ıszön leszállíttatta a sík vidékre, s jóáron adott rajt túl. Azokon a fákon akkora dióktermettek, mint egy-egy kisebb tyúkmony. Héjuk áttetszınvékony volt, feltörésük kicsiny gyermekek számára semjelentett nehézséget. Az intézı maga rajongott a dióért,alig várta, hogy beérjen, néha már Szent Jakab havábanleverette, s az uraság által néki juttatott mennyiségetszívesen fogyasztotta mézbe mártogatva, vagy megtördelvemácsikra szóratván, de akár csálén is, zsebbıl. Szerette,ha érez a szájában valamit, jobb híján tökmagot, bárminıcukorkát, pipa szárát.Régóta szolgált a grófi birtokon, távoli rokonságbanállott a grófnéval az apja, kinek korai halála utánfogadták föl, féligmeddig szívességbıl, ám ı szorgalmávalés eszességével bebizonyította, nem szorul arra reá.Csupán egy visszatérı problemája volt: utálta a zenét.Két botfüllel született e világra. Forgách gróf és acsaládja ellenben nem élhetett muzsikaszó nélkül,hétvégeken koncertek, mőkedvelı opera elıadások,harmóniás éneklések mulattatták a vendégsereget, fıkéntPünkösdnek és Karácsonynak idıszakában.Bodó intézı kedd reggelenként fogadta a zenemestert,akinek a maestro titulus dukált, meghallgatta, mifélemősort tervez, s iparkodott kifogásokat találni a vendégmővészek fölléptetése ellen, győlölte hiábavalóságokrakölteni a pénzt, a más pénzét is. Tizenhét állandózenészt tartottak, köztük két énekest, miért nem ıkkornyikálnak, megalkudott évi bérükért? A vitákból rendrea zenemester került ki gyıztesen, a gróf úr mindig az ıpártját fogta.- Hallgatom - Bodó intézı.- Javításra szorul a klavir, már izentem Schattel úrnak.Nyolcvan dénár és úti költség - a zenemester.- Legyen. Továbbá?- Szállás biztosíttassék a collegistáknak, kikRimaszombatból érkeznek, karéneklésre.- Hány személy?- Eleddig nem kaptam hírt felıle. - Mégis. Ot? Tíz? Száz?- Tán tizenöt. Pénteken napnyugtára várhatóak.Bodó intézı mogorván biccentett. - Osztán mit tudnakazok, amire a falusi legényegylet nem képes?- Harmóniás éneklést, kóta szerint. - Minthogy Bodóintézı arcán nem jelent meg az értelem visszfénye, azenemester magyarázni kezdte: - Maróthi György soltároskönyvébıl adnak elé, a mi kíséretünkre. A kótát fejbıltudják, a basszistához igazodik a tenorista, az altista,a diszkantilista... majd meghallja, Bodó uram, melygyönyörőség!Bodó intézı abban az egyben biztos volt, hogy ı nemhallja meg. Amint a koncert kezdetét veszi, csöndesenkisomfordál a konyhába, arra hivatkozván, hogy a vacsoraelıkészületeit kell fölügyelnie.Mire a zenemester távozott, alant a legényekfelállították a májusfát. Bodó intézı örömest szemlélte,amint a harmatos napfényben táncra perdülnek az ágakrakötött színes szalagok. A zenemester is ezt figyelte akertbıl. Túl nyirkos a lég, ha így marad, megárt ahangszereknek, gondolta. De miért ne javulna? Van még egyegész hetünk.- Maestro! - Forgách gróf integetett az erkélyrıl. Azenemester földig hajolva megsüvegelte. -Jöjjön csak egyszóra! Früstökölt már?46 47

Papírjait átnyalábolva, ugrós léptekkel odafutott. -Természetesen, gróf úr - lihegte. Látta, Forgách gróf a

23. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvereggelizı asztaltól kelt föl, bajsza sarkán tojásmaradéksárgállott.- Mi lesz a báli attrakció?- Méltóztatik tán emlékezni, a rimaszombati collegiumkórusát hívtuk meg.- Igen. Mit adnak?- A legszebb coltárokat, zenekari kísérettel.- Soltárok, igen... - a gróf türelmetlenül biccentett. -Solo énekes? - jól emlékezett, milyen pompás esteétszerzett néki múltkorjában a lengyel énekesnı.- Ezúttal nincsen... Bodó uram így is sokallja aköltséget. - Számít az? Én állom, nem a Bodó!Intézkedjék.- Értettem, gróf úr.A zenemester sietett vissza az intézıhöz, megjelenteni ajó hírt. Élvezte, hogy borsot törhet az orra alá, ámfogalma se volt, honnét szerezzen valamirevaló énekestily rövid idı alatt. Kocsit kért az intézıtıl, aki ímmel-ómmal odaadta a kétlovas hintót. A maestro öreg estvéreért Váradra. Fölzörgette a zenede kapusát, az mingyártráismert, megnyittatta számára a vendégházat, hidegvacsorát is küldve a szobájába. A maestro nyolc évigkoptatta eme iskola padjait. Másnap jó idıbenjelentkezett a dékán titkárságán. Az okulárés hivatalnoknem tudta, kihez van szerencséje, fertály óráigvárakoztatta, emiatt azután alapos fejmosást kapott azurától:- Elıszobáztatja Angelli Titusz uramat? a kiválók közülis kiváló muzsikust és tudóst? iskolánk véndiákegyesületének alelnökét?- Megkövetem, tisztelettel... - a hivatalnok ijedtenhajlongott.A zenemester és a dékán már egymás hátát lapogatta.48- Hát hogyan s mint, kedves Tituszom? mi járatban? - Soloénekesért jöttem.A dékán bevezette irodájába, hol - ahogyan huszonhat éveminden nap - friss bazsalyikum illatozott. A dékán kényesvolt a szagokra. A zenemester leült az egyik zsámolyra, sbeszámolt a gróf úr kívánságáról, melyet a maga módjánelértett. A gróf ugyanis kifejezetten énekesnıre gondolt.A dékán csóválta a fejét, képzett dalnok nem terem mindenbokorban, a zenede tanulói sorában jelenleg nincs, akitoda merészelne állítani a gróf úr báljának válogatottközönsége elé.Támadt egy gondolata. A várasba érkezett Jávorffy Árpádvándor szín társulata, tán akad benne alkalmatos személy.Nosza, szalajtotta az okulárés titkárt, tájékozódjék. Atársulat már elızı estve felütötte a sátrát a piac téren.Jávorffy Árpád délidıben tette tiszteletét a zenededékánjánál, földet érintgetıa alázatossággal. Segíteniazonban nem tudott, társulata csupán cirkuszilátványosságot kínált. Ajánlgatta Lolát, a mőlovarnıt, kiegy almásderes hátán mandolinozva pajzán olasz dalokaténekelt, ám a dékán a puszta beszámolót sem hallgattavégig: - Szóba sem kerülhet.Amint Jávorffy Árpád csalódottan távozott - legalább egyebédre számított -, a titkár fölvetette, meg kéne kérdeniSternovszky Bálint urat.- Ugyan - a dékán.- Ki az a Sternovszky Bálint? - a zenemester.- Környékbéli uraság. Furcsa figura. Már a háza semmindennapi... legokosabb, ha megmutatom, ilyet nemláthatsz sőrőn.Fölültek a zenede fekete homokfutójára. Legalábbharmadfél óra hosszáig kocsiztak a pusztában, mire ahhoza keskeny gyalogúthoz értek, amelynél faragott táblahirdette:

24. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve49

STERNOVSZKY VÁR. NE JÖJJ BÉ!- Nem épp vendég barátságáról híres - a dékán. Utasítottaa kocsist, várakozzék reájuk. Indult elıre az ösvényen,köpenyét két kézzel emelve a magasba, itt-ott saras volta fő. A zenemester gyanakodva követte. Hamarosanmegpillanthatták az épületet. A maestro nem akart hinni aszemének. Ötszöglető olasz bástya állott a sőrőben, denem volt mellé erıdítmény. Mintha más vidékenleszakították volna egy várról a viharos szelek, hogy ekietlen tájékra sodorják. Ablakok helyett lırések nyíltaka szürke falakon. Hosszú tyúklétra vezetett az emeletmagasságában lévı bejárathoz, mely inkább tetszettbarlang szők szájának, mint ajtónak. Fölkapaszkodtak. Rézcsengettyőt találtak, fonott zsinegjét megrángatták.Semmi jele, hogy odabenn hallották volna. A dékán, jelesbasszista lévén, kieresztette öblös orgánumát: - Van ittvalaki?- Ki az? - visszhangzott a válasz. A dékán kettejük nevétkiáltotta. - Mi keresni valójuk errefele?- Sternovszky uramhoz gyöttünk, énekelés dógában!A bejáratot záró fatákolmány mögül valamelyes mozgolódáshallatszott. Hosszasabb idı múltával a fedıszerő ajtókinyílott, beléphettek a toronyba. Sötétségbe kerülvén,eleinte semmit nem láttak. Két fáklya égett a falon.Görnyedt hátú, szurtos képő férfi vezette ıket acsigalépcsın: - Az ispán vónék, az úr hamarosan fogadjakigyelmeteket.A zenemester úgy érezte, méhkaptár belsejében haladnak.Deszka ácsolatú szintre jutottak, zordon étkezıhelyiségbe, az egyik sarkot két hosszú pad szegélyezte,köztük ebédlı asztal, négy nagy gombon nyugvó, erısbükkfa talapzaton, széles lábtartóval, melyet ama vidékenúgy hívtak: "isten fizesse".Az asztalfın hasonló lábtartóval fölszerelt, méreteskarszék állott, szinte trónusnak is beillı, támlájáncsaládi címer faragványa: sziklát repeszt félbe egy szarvformájú ékkı.Hellyel kínálta ıket az ispán, s eltőnt. Nem ültek le. Ahomályt alig szüntette a három kormoló olajlámpa. Azebédlı terem másik oldalán az öreg kemence és terjedelmestőzhelye, lobogott benne a láng. Két kopó hevert elıtte,lógó nyelvvel, az egyik a jövevények láttán fölmordult.Sternovszky Bálint bejött, lépte alatt recsegtek adeszkák. Megtermett férfi volt, bıre sápadt, dúsgesztenye szín haja kétoldalt a vállát verdeste, tömött,beretválatlan szakálla teljességgel belepte orcáját.Ünneplı mentét, pazarul kihányt nadrágot viselt.- Adj Isten!- Fogadj Isten - felelték illedelemmel.A bemutatkozások után letelepedtek, Sternovszky Bálint akarszéket foglalta el, s ámbár lustán hevert benne, többfejjel magasodott a padon ülık fölé. A dékán hímesszavakkal commendálta a zenemestert, ki pedig részletesenelmondotta, miféle fellépésre invitálná az urat, ha ı isúgy akarná.- Honnét veszik énekes tudásom hírét oly bizonyosra?- Beszélik mindenfele - a dékán. - Föltettük, kérésünkrekegyesen mustrát ád.Sternovszky Bálint dallamosan kacagott. - Talán igen,talán nem.- Miket tud az úr, s mely fachba esik a hangja? - azenemester.Sternovszky Bálint nadrágja zsebébıl óralánc csüngött,most elıhúzta az annak végén szarvasbır zacskóba rejtett,tojás alakú zsebórát, födelét felpattintotta, majd így

25. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveszólott: - Immár elırehaladott az idı, estebédrevendégelem az urakat,50 51

visszatérünk a dologra annak utána! - tapsolt egyet. Kétszolgáló leány sietett be, terítették az asztalt hamarnégy személyre. A dékán szót emelt a kocsisáért, az úrérte küldetett, adjanak néki élést az alsó konyhán.Kevés vártatva megjelent a ház asszonya, Borbála, ünnepiöltözékben. A vendégek láttán sem öröm, sem ellenérzésnem ült az arcára, mely a maestrót fonott kalácsraemlékeztette. A vacsora fölségesnek ígérkezett, a kétszolgáló leány erdélyi módra mindent az asztalratornyozott. Komlós cipó, tehén hús tormával, tyúk tiszaborssal, laska vajjal. A három esztendıs veres bor igenjól csúszott, bıven dicsérték.- Sternovszky uram - a dékán -, minek építtettelakótornyát az Isten háta mögé, mért nem valamelybiztonságos várasba?- Nem bízom az emberekben. Bárminı rosszra képesek.Okosabb meghúzódni. Ki nincsen szem elıtt, az nem iskeveredik bajba.- Értem - a dékán tekintetébıl épp az ellenkezıjesugárzott. - Énekelni honnét tanult? - a zenemester.- Nagyapámtól.E válasz hallatán Sternovszkyné a plafonra vetette aszeme világát. Mintha az ura valamely képtelenségetállítana. Az ón tángyérokat a szolgálólányok márleszedték, hozták a török edényben forralt kávét.- Hol szokott föllépni? - a dékán.- Ritkán... családi ünnepségeken néhanap. - Repertoárjamibıl áll?- Hétszáztizennégy dal és ária. - Sternovszky Bálintkiment, egy vastag, ütött-kopott kötettel tért vissza,felütötte a vége táján, odamutatta. - E napló könyvbelajstromot írtam róluk. Melyek mögött kereszt áll,amazokat virginán is verem.- Nem kevés. Nagyapja ura oskolázott zenész lehetett.Sternovszky Bálint komoly képpel bólogatott. Borbálaaszszony arcán vonaglás futott át, ezt észre kellettvenni. A két látogató egymásra nézett.Sternovszky Bálint pedig így szólt: -Atyai nagyapám,Csillag Péter, tímár mester volt, egyúttal a thüningenivárasi zenekar klavir játékosa, maga is szerzett nótákat,melyeknek német szövege Otto von Niebelmayertólszármazott, ı volt az elsı hegedős.Sternovszkynéból kiböffent a nevetés. Kezét a szájáraszorí to tta.A dékán krákogott: - Megkérdezhetem, hogy vajon miért...kérdésünket tán nem találja helyén valónak?- Az én válaszomat találja nem helyén valónak -Sternovszky Bálint -, mivel hogy nagyapám, Csillag Péter,az Ur 1702-ik esztendejében jobblétre szenderült. Hitesfeleségem kételli, miként tanulhattam nagyapámtól amuzsikálás tudományát, ha eccer az ı halálát követıenhuszonnégy évvel késıbb születtem.A két látogató újra egymásra tekintett. Sternovszkyfolytatta: - Látom, kegyelmeteknél sincs hiteleszavamnak. Márpedig én a németet, példának okáért,ugyancsak folyékonyan beszélem, noha sohsem is tanultam,egésziben nagyapámtól öröklöttem.Borbála asszony fegyelmezte vonásait, lesütötte a szemét.- Éppenséggel apja urától is örökölhette.- Igaz. De apám uram egész életében inkább titkolta, hogyösmeri a német nyelvet. Továbbá testvér ecséim semtudnak, ezt mivel magyarázzam? Azonfelül én a törököt isbeszélem, mibıl az apám kukkot sem értett, nagyapám

26. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveviszont két török játszó társsal nevelkedett. Per amoeDei, apám uram a zenéhez sem konyított.52 53

A zenemester óvatosan körbesandított. - Miként voltlehetséges tanulni olyasvalakitıl, ki addigra már...- Magam sem foghatom föl igazábul. Idınkint megszáll atalentum, hogy a múltba jussak, s akkor egészen tisztánérzem, amit eleim éreztek, és tudom, amit ık tudtak. Sohazenei okosításban nem részesültem, de ami muzsikákatCsillag Péter nagyapám tudott, képes vagyok produkálnimagam is. Vezethetnék egy zenekart, úgy, ahogyan ı tette,ha adódna reá alkalmam. Lehunyt szemmel pontosan érzem amelódiát, a metrumot, és... Ne gondolják, hogy cserbenhagyott a józan eszem! - fölállt, fürge léptekkel a kılépcsısor zugához futott, lerántotta a brokát takarót avirgináról, játszani kezdett. A mélabús hármas hangzatokvissza zengtek a torony zord köveirıl, erejükmegsokszorozódott. A dékán lehunyta szemét, a maestro lábfeje rigmusrain gott. Sternovszky Bálint hibátlanul játszotta azt azene darabot. - Mi ez? - a dékán és a ma.estro.- Egy ifjú orgonista szerzene, akivel Csillag Péter egyoskolába járt Lüneburgban. Bachnak hívják.- Bach? Johann Sebastian? - a dékán. - Keresztnevérılnincsen tudomásom.-Jelentıs hírnevet szerzett magának. Minapában kaptam ahírt, hogy halálán vagyon. Jó barátom a leipzigikarigazgató, ı említé levelében.Hallgattak egy sort.- Kótát olvas kegyelmed? - a zenemester.- Annyira, amennyire. Amit énekelek vagy verek avirginán, annak tudom követni a lejegyzett dallamát. Denincsen gyakorlatom benne, ritkán kerül a kezembe kóta.- Egyszóval - a maestro odament a hangszerhez -, az úrnem tanulta ezt, hanem csupán tudja, nagyapjáraemlékezvén?- Ugy valahogyan.- Egészen hihetetlen! - Igen. És mégis való.- Uraságod az áriákat is ilyenféleképpen...? Sternovszkybólintott.- Ijesztı - a zenemester.- Ha e metodussal mások is élhetnének, a mi mesterségünkhaszontalanná válna - a dékán.Sternovszky elmosolyodott. Rágyújtott egy nótára. Hangjaerısen szólott, ám férfiemberhez képest igen magasraszökve. Az olasz szöveget itt-ott elbizonytalankodta,egyes szavakon és sorokon inkább csak átsiklott, ám eztsem a dékán, sem a maestro nem vette észre, annyira rabulejtette ıket a zene. Amint a dallam bezárult, mindkettentapsban törtek ki.- Honnét való eme ária? - a zenemester. - SzintúgyCsillag Péter nagyapámtól. -Jó, de ki szerzene?Monteverdi?- Nem tudom, ebben nagyapám uram sem volt biztos. -Nézzük meg a kótán.- Mondtam már, nincsen kótám.- No de a szöveget honnan veszi akkor?- Hiába magyarázom? Emlékszem arra, mit a nagyapámtudott, nálam így megyen! - ingerülten lecsukta ahangszer fedelét.A két zenésznek nem volt bátorsága tovább hitetlenkedni.A maestro megkérdezte, hajlandó-e Sternovszky uramföllépni Forgách gróf kastélyában, a bálon, s mit adhatnaelı nagyzenekari kísérettel. Sternovszky Bálintvállalkozott a szereplésre, a honorárium iránt nemmutatott érdeklıdést, de megjegyezte, hogy ebben az

27. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveéletében ı még soha nem énekelt zenekarral. A maestro úgyvélte, kétnapi próba akkor is elegendı leszen.54 55

Azt hitték, Sternovszky marasztalni fogja ıket éjszakára,ám ı semmi effélére utalót nem mondott, így hátszedelızködtek. Már búcsúzkodtak, amikor a dékánmegkérdezte: - Miért, hogy énekesként nem tör babérra?Eme hanggal messzire vihetné.- Abban sem vagyok bizonyos, illendı-e énekelnemhallgatósággal szemközt, fıleg díjért... Rokonságom szórmajd reám kígyót-békát. Apám, Isten nyugosztalja, tán kiis tagadna.- Akkor szerencse, hogy... - a zenemester visszafojtottaez ügyetlen gondolat végét.- Köszönet a jól tartásért - a dékán. - Isten áldja.Sternovszky Bálint nézte az ablak résen át, amint a kétférfi tétován nekivág a sötétbe boruló gyalog ösvénynek.Félnek, gondolta. Nappal sem túl barátságos vidék ez, nemhogy éjszaka. Farkasok vonyítanak a zsombékban. De mígennyi a fácán, a fürj, a nyúl, nem éheznek rá emberhúsra.A lakótorony mögötti cselédházak baromfi udvarait semfosztogatják.Amikor Sternovszky Bálint elıször járt e vidéken, a régifalu maradékait még nem hordták teljesen szét a szelek ésa tolvajok. A házak romjain néhol megfeketedtek a kompok.A fiatal erdı már uralmába vette a terepet. Az egykoritemplom helyén nádas nıtt, akárha tó partján volnánk.Fönn a hegy sziklái rozsdásan árválkodtak, róluk sközülük ezernyi búvó patakban zúdult alá az esıvíz,sodorva mindent lefelé a völgybe. Elkorhadtak a régiemberek életének apró emlékei, a tárgyak, amúgy semakadt, ki kézbe vegye ıket.A tisztáson, a sziklás rész mentén, ahová ı a lakótornyotakarta, ki kellett irtania bozótot és a burjánzóvadfákat. Középen egy lyukas réz mozsár hevert, szájávala földbe fúródva. Sternovszky Bálint megpucoltatta,kifényesíttette, azóta is ırzi.A lakótorony két év alatt épült föl, enkező rajzainyomán, azon a tisztáson. - Itt lészen megfelelı!Senki nem értette, miért éppen ide óhajtja, és miért ilyerıdszerő otthonra vágyik. A munkálatok költségei rendretúllépték az elızetes calculatiót. Sternovszky Bálint nemsajnálta. - Ami köll, az meglegyen.A család a haját tépte, amikor kiderült, hogy ıFelvincztıl sok órai járásra vásárolt magának birtokot,két pusztasággá vált falut, a köztük terülı erdıséggel ésrétekkel együtt. Arra sem akadt magyarázat, honnétszerzett rá pénzt, s mibıl fedezte az építkezést. Azüvegcsőr jövedelmei alaposan megcsappantak, miótaSternovszky Kornél visszaadta lelkét a Teremtınek. Bálintfia csekély sikerrel kereskedett, idıt és fáradságot aligfordított reá. A munkálkodásban sohsem lelte örömét,kiváltképp alunni szeretett, vagy ábrándok gombolyagáttekergetve heverészni. Az üvegjártást azonban akkor ishanyagolta volna, ha serényebb természet. Győlölte. Azegymást követı hutamesterek szoros fölügyelet híjánkevésbé tekintették az ı érdekét, mint a saját magukét.Janka mama hiába kürtölte össze a családi tanácsot újrameg újra, Sternovszky Bálintra nem hatott a szép szó, sema fenyegetés. A két öccse a vállát vonogatta, nékik azüvegcsőr dolgaiba beleszólásuk nincsen.Mikor az adósságok oly tetemessé halmozódtak, hogy mársemminı módon nem volt folytatható a jártás és akereskedelem, Sternovszky Bálint hidegvérrel fogadta ahírt: az üvegcsőr hamarosan dobra kerül. - Isten adta,Isten elveszi mondotta csöndesen.

28. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveBorbála a harmadik fiukkal volt viselıs (kit azután mégcsecsszopó korában szólított magához az Úr), nagy hasátkét marokra fogva nyomakodott elébe: - Nem érti, hogy aházunkból is kivetnek? hová mehetnék a két totyogósporontyommal? hol szülhetem meg ezt a harmadikat? errenem gondol?- De gondolok. Ne nyugtalankodjék. Megtettem mindent,amit tehettem.56 57

Ennél többet nem volt hajlandó elárulni. Csak amikor máraz ökrös szekerekre rakták, amijük megmaradt, s mindenkiföl is kászálódott valamelyikre, akkor jelentette ki: -Kosnak vesszük az irányt.- Kos? Az meg merre van? - Nyugatnak. Mindig csak nyugatnak, amég nem szólok. A caravan megindult. Sternovszky Bálint acsaládjával jó néhány hónapra eltőnt rokonai,ismerısei és hitelezıi látókö rébıl.Oly picikének született, hogy a bába azt hitte, meg seméri a hajnalt. Estve kilenc tájt jött a világraSternovszky Bálint, nem sírt föl, csupán a hideg-melegfürösztések után nyikkanton egy icipicit. Fejét, mely azerılködéstıl megkékült, különösen sőrő csigákbarendezıdött haj borította. Másnap estvére azonban a bıreszíne normálisra váltott, s arcára kiült ama merengıkifejezés, mely egész életére rajt maradt.Muzikalitásával már apró gyermekkorában elképesztetteszüleit és tanítóit. Az egyszer eldúdolt nótát hibátlanuladta vissza, azonnal épp úgy, mint akár hetek múltával.Az apja valahányszor a térdére ültette, kurucz nótákatfújt a kisfiúnak, hiába szólt rá a felesége: - Még majdbajba hoz bennünket!- Hadd el, Janka, danolni csak szabad!Bálint e szabadsággal alaposan visszaélt - be nem állt aszája. Ha nem énekelt, akkor zümmögve dudorászott, s hanem dudorászott, akkor fütyült, mint a feketerigó.Nyolcéves korában egy reggel arra ébredt, hogy alig kaplevegıt, s az a kevés is csak nyers sípolással jut át agégéjén. A felvinczi orvos torokgyíkot állapított meg,lemondón ingatva a fejét a vézna fiúcska betegágyánál: -Tudományom határához érkeztem.58Sternovszkyné üvöltve zokogott, kérlelte az Urat, legyenirgalmas az ı fiacskájához, átkokat helyezett kilátásbaarra az Isten ne adja esetre, ha... Bálint napokig nemprodukált más életjelet, mint a szíve alig érzékelhetıdobbanásait. Amíg nem volt magánál, nagy utazásokat tett,számára ismeretlen tájakon. Fölgyógyulván is pontosanvisszaidézhette a látottakathallottakat, ám sokáig nemtulajdonított jelentıséget mindannak, ami élet és halálmezsgyéjén jutott a tudomására.Múlottak az évek. Amidın betöltötte a tizenhatodikat, egydélután lepkékre vadászott a patak partján atestvéreivel. Zoltánt és Kálmánt sokszor rábízta azanyjuk, Bálint illı komolysággal ügyelt az öccseire -mind a kettı az indokoltnál jóval alacsonyabbnak éstörékenyebbnek tetszett nála -, nem engedvén ıket aharmatos főbe ülni vagy a vízhez túl közel szaladni.Az átellenes parton a család juhai legeltek, a pásztor aforró nyári idı dacára sem vetette le a szőrt, loboncospuli kutyája megcsaholta a testvéreket, kik bıszenvisszaugattak. Följebb, ahol a patak kanyarodott, aggfícfák lógatták a vízbe ágaikat, folytonos csobogástkeltve. A fiúk, magukat kifutkosván, leheveredtek azárnyékba, megették a tarisnyában hozott ozsonnát. Amonoton neszezésben hamar elnyomta ıket a buzgóság.

29. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveBálint arra révedt, hogy olyan szépségre vetül atekintete, mely sajdítja a szemét. Egy lány tisztálkodotta túlparton, majdnem anyaszült meztelenül. Hibátlan bırehófehér. Kontyba tőzött, dús haja szénfekete. Ugy élveztea vizet, akár a kölyök kutyák. Bálint eleintén azt hitte,álmodja mindezt, félt, ha megmoccan, a kép szertefoszlik.Estve megtudta, az új hutamester, ifjabbik Farkas Imreegyetlen lányát, Katát leste ki. Izgalma nem ismerthatárt. Éjjel szemhunyásnyit sem tudott aludni, újra megújra látta a lányt, valamennyi pici mozdulata életrekélt, minden egyes hajlata és59

vonása mélyen az agyába vésıdött. A következı napokholdkóros önkívületben teltek, sem enni, sem inni nemkívánt, szokásos nyári kedvtelései - a vadászattól aKolbenspiel-ig - untatták, mindig a patak partjáravágyott, hogy újra láthassa Katát.Az anyja kérdıre vonta. - Mi ütött beléd, fiam?Bálint az izgalomtól nagyon hadart: - Édsanya! édsanya!szívem minden melegével szeretem! akarom! elveszem!- Kicsodát?!- Farkas Kata kell nékem, édsanyám! - Ki az a FarkasKata?A butamester lánya még csak egy hete érkezett FelvinczreVásárhelyrıl, ahol az anyjával élt. Maradását arra ahónapra tervezték. Sternovszkyné még nem találkozottvéle. Azonnal utánajárt, kérdıre fogta Farkas Imrét, kiaz ügyrıl mit sem tudott. Hívatta a lányát.Kata a vállát vonogatta. - Énnékem sohsem volt szerencsémaz ifiúrhoz, azt se tudom, szıke, szeghajú vagy szár!- Szár? - Sternovszkyné nem értette. - Nálunk így mondjáka tar fejőt.- Bálint fiamnak tömérdek fekete haja van! - Megkövetem,de mondám, nem ösmerem.A butamester biccentett. - Jól van. Kimehetsz mostan már.- Sternovszkynénak: - Lássa, tekintetes asszonyom, rá seügyeljen, a fia e szerelmet csupán kitanálta. Dejszenabban a korban van, mikoron így járja. Különben is, Katamost tölti be a tizenhármat, korai volna néki a fıkötı.Ebben ık ketten megnyugodtak. Sternovszkynénak egymalomkı esett le a szívérıl. Bár az ura alacsonyszármazású volt, ı, Windisch Janka, osztrák nemesi családegyik ágából való. Igaz, ez az ág túlságosanelszegényedett, kicsi híja, hogy földönfutóvá nem lettek- ám ne bolygassuk a múltat. Hála a lovaknak és az üveghutának, most már kellıen módosak. Miértengednék, hogy elsıszülött fiuk pórleányt vegyen nıül?Amint újra rátalált, meg is mondta neki. Bálint nemválaszolt, magában eltökélte, másképpen lesz az.Iparkodott Farkas Katát megpillantani, minthogy azonban aleány ennek épp az ellenkezıjén fáradt, két álló napigszínét sem látta. Bálintnak e két nap két évnek tőnt.Idınként úgy észlelte, sőrő, fényes pelyhekben hull reá ahó - álmok, vágyak, emlékképek erdejében bolyongott.Kalandos terveket szıtt. Kicsente az apja csövesmesszelátóját a fegyver szobából, melyet SternovszkyKornél a lófuttatásokon használt, minden lehetségesszögbıl megfigyelte a butamester házát. Katának színétsem láthatta. Levelet írt néki, melyben terjengısenmagasztalta különleges szépségét, felülrıl lefeléhaladván. Arra kérte, adjon néki alkalmat, hogy illendınbemutatkozhassék. A levelet háromszögletőre hajtogatta, slezárta az apja bordó pecsét viaszával. Külsejérenyílvesszı általverte szívet rajzolt, melynek formájávalannyira elégedetlen volt, hogy kis híján darabokra tépteaz egészet. Végül épen hagyta, tőnıdvén, miként

30. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvejuttathatná a küldeményt célba. Föltette, a lány vasárnapdélelıtt megjelenik a felvinczi nagytemplomban, majd ott.Ám Katát a templomban sem látta.Ifjabbik Farkas Imre ugyanis - rosszat sejtve - anagyasszony távoztát követıen többé ki sem erisztette aházból. Arra nem vette magának a fáradságot, hogymagyarázattal szolgáljon. Kata egykedvően fogadta az apjaparancsát. Hímzett, olvasott, segédkezett a konyhán aszakácsnınek, s egész nap erdélyi szülıföldje édes-búsdalait zönögte.Vasárnapra virradóra eleredt az esı. A szél tépkedte atetın a nádat, robajlott az ég, a villámlások nappalifényt teremtve cikkantak odafentrıl. Kata rettentıenfélt. Fontolgatta,60 61

hogy a padlás kamarából, melyet lány szobául rendeztek benéki, lemeneküljön-e az apjához, de nem akarta, hogykinevesse. Reszketve fúrta a fejét a párna alá,fönnhangon imádkozván. Kérlelte Jézust, ne haragudjék rá,amiért atyja ura parancsolatjának engedelmeskedvén nemmutatkozott a templomban. Attól tartott, pokolbéli lényekmászkálnak a padlás kamarában, egyre sebesebben daráltaaz imákat.Hirtelen jeges kéz érintette a karját, fölsikoltottvolna, ám addigra azok az ujjak a szájára tapadtak.Susogást hallott, amelyet a következı mennydörgéselnyomott, fényénél meg is pillanthatta az ördögfajzatot. Határozottan emberi formája volt. Ajjaj, ez azuraság fia... - már eljutottak hozzá a szavak:- Könyörögve kérem, ne kiáltson, bántódása nem lészen,mindöszvesen arra esdeklem, hogy hallgasson meg!Felült az ágyon. Szeme lassankint látni kezdett ahomályban. A kisablak tárva-nyitva, az esı bezuhogott apárkányra. Létrán jött, gondolta. Bálint ott állt az ágymentén, csurom vizesen, sokkal hevesebben reszketve, mintı. Kata megszánta: - Mondja gyorsan, azután távozzék,mielıtt rajt kapják!Bálint térdre ereszkedett, ám nem bírt megszólalni, csakszorongatta a leány karját, úgy érezvén, ennél nagyobbföldi boldogság nincsen. És akkor, abban a kivételesállapotában rázúdult a látományok légiója, régiismerısként, hisz megkaphatta már emezeket, valaha régen,betegsége napjaiban, értelmük akkoron nem mutatkozott.Félmeztelen férfiút pacsmagol be zöldre egy piktor avagyképíró valamely feredı házban, a színt ez utóbbi sehogyansem tudja lesikálni magáról azután. Egyik ıse lehet aképíró, kirıl az apja mesélt is már néki.Rıt szakállú öregember idegen tájakon, fölmálházottlovakkal és dılésig pakolt szekerekkel. Udvarház, holBálint sohsem járt, tisztán kivehette a bútorokat, a rejtélyesfiókokat és szerszámokat a pitvarban. Nyilván Czuczordédpapa ez a patriárka, akit megöltek a kuruczok vagy alabanczok, keresztnevét egyetlen egyszer sem említetteBálintnak az ı atyja, hanem mindig csak így: Czuczornagyapa. Ki tudta venni a föliratot ama nagyalakú emlékkönyv vignettáján, mely a szerszámos asztalon hevert:Czuczor Bálint följegyzései saját kezétüb Így értettemeg, hogy a dédapja keresztnevét viseli.Tudta, Bajorhonból Kosba hurcolkodott Czuczor dédpapa alányával és az unokájával, ergo az ottani ház nézett kieképpen. Kedvtelve járatta tekintetét a múlt feltárulószelencéjében.Látta azután a dédapját, amint a kert végében dolgozik, arózsatövek mögött, egy olyasforma fiú segédletével,amilyen ı mostan, ám amannak rikító haja volt, akár a

31. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvefriss tojás sárgája. Ásnak, hosszan, kitartóan, majd agödörbe helyeznek egy fekete vas szelencét, s gondosanbetemetik.- Wilhelm, du darfst das nie erzihlen, verstehst du mich? - fenyegeti az ásóval.- Jawohl!Megelevenedett a nagyapja végzete is, errıl többszörhallott az apjától. Terebélyes almásderes ló veti lemagáról Csillag Pétert a vadászaton, zuhantában bevágja afejét egy fatörzsbe, értelmét soha vissza nem nyerheti.- Rosszul van? Feleljen, kérem! - Kata föltérdelt apaplan oltalmában.Bálint sóhajtott, belékezdett volna alaposan kiterveltmondókájába, a lány szépségének választékos dicséretébe,mely azután ünnepélyes házassági ajánlatba torkollana. Ámmég meg sem szólalhatott, dörömböltek az ajtón.- Kata, nyissad ki! Nyisd ki, de máris! - ifjabbik FarkasImre.62 I 63

- Mentse magát, ha kedves az élete! - a lány felpattantaz ágyból, taszigatta a fiút az ablakhoz. O csupántessék-lóssék engedelmeskedett, képtelen volt atekintetét leszakajtani Katáról, a hálóing födetlenülhagyta hószín karját és lábát. A lánynak most nem jutottideje a szégyenkezésre. - Nyitom, édes apám!Mire Bálint kijutott a létrára, az ajtó feltárult, FarkasImre belökte a vállával, egyik kezében háromágúgyertyatartó, másikban kard. Mindent megértett. Azablakhoz ugrott, a hármas gyertyafényben láthatta alefelé iszkoló Sternovszky Bálintot. - Megállj! -minthogy választ nem kapott, a súlyos gyertyatartót a fiúután vetette. A gyertyák a zuhanás közben háromfeléhullottak s elaludtak. Odalenn futó árny, távolodólábdobogás.Farkas Imre azon frissiben kivallatta a lányát, ám evvelkevésre jutott, hiszen mondhatott Kata bármit, ı szavátsem hit te. Meg is pofozta, biztonság kedvéért. -Százszor ennyit kapol, ha még eccer meglátom köröttedlegyeskedni!Kora reggel beszélni akart urával, Sternovszky Kornéllal.Haller, a titkár, nem eresztette be: - Késıbb, butamesteruram, ippeg früstüköl.- Bánom is én! - Farkas Imre félrelökte a vézna emberkét,benyitott.Sternovszky Kornél a teáját kavargatta, melyet egy kortyjóféle rummal ízesített. - Mit keres itt?Haller odaóvakodott a butamester mögött: - En mondtam,hogy még...- Bálint fiát leányom szobájában találtam az éhjel. -Hogyan?- Magyarázatot követelek.- Haller, kimehet! - Sternovszky Kornél az asztalraeresztette mindkét tenyerét. Megvárta, míg a titkárbehúzta maga mögött az ajtót. - Aligha hihetem, hogy afiam éjnek évadján elhagyná a házam.- Uraságod tehát úgy véli, hazudok?- Nem ezt állítottam. Hanem hogy Bálint fiamnak nemszokása jóvá hagyás nélkül eltávoznia házamból.- Mégis így tett. Kérdezze meg tıle.- Fogom. Jelenleg még ágyban van, hol hitem szerint egészéjszaka is tartózkodott.- Ha mondom, hogy nem!- Micsoda hangot üt meg velem? Ne feledje, kivel beszél!- Nehéz volna felednem.- Ez meg mit jelentsen?- Értse, amint tetszik, attól még a factum factum marad.

32. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveDe én nem engedem, hogy makula essék leányom jó hírén!- Mit képzel, meddig tőröm impertinenciáját?- Maradjunk a tárgynál: ha a fiát még eccer meglátom aleányom közelében legyeskedni, esküszöm, a kezében hozzahaza a saját fejét!- Fenyeget? engem? minı skandalum! - Sternovszky Kornélfölállt a reggelizı asztaltól, melyen a mozdulattóloldalára borult a csésze, s a fehér damaszt abroszraömlött a tea. - Vegye tudomásul, mehet Isten hírivel!Ifjabbik Farkas Imre kacagni kezdett, oly hevesen, hogySternovszky Kornél azt hitte, megbolondult. Hátrahıkölt,nyúlt a csengıért, hívni akarta az inasát vagy Hallert. Abutamester hamaribb volt, a csengıt odább gurította azasztalon, s fölordított: - Csakhogy engemet nem küldhetel az úr, az üveghutát én építettem föl a semmibıl,nélkülem nem is megyen!64 65

- Megyen az, ha viszik! Nem kéd az egyetlen butamesterezen a földön. Csodálkozni fog, Farkas, milyen hamarelfeledik itt a nevét! Takarodjék! - tett feléje egylépést.A butamester horkantott, akár a vaddisznó: - Azt hiszi azúr, vélem mindent lehet? Azt hiszi, a fiacskájameggyalázhatná a leányom, puszta mulatsága kedviért,ráadásképp engemet kihajíthatnak, koszos kapcaként? Azthiszi, mindent eltőrök?- Amit mondtam, megmondtam! Punctum, kifelé! SternovszkyKornél mellbe taszította butamesterét. Ifjabbik FarkasImre jó erıben volt, meg se rezdült belé, artikulátlanhangon üvöltözött elégtételrıl, contractusról, panaszról,bíróságról, egészen addig, míg Sternovszky megragadta ateáskannát, s az arcába löttyintette a forró lét. Abutamester egy szívdobbanásnyi idıre megvakult,kirántotta a kardját, addigra Sternovszky Kornél is amagáét, ám a butamester gyorsabb volt, az elsıpengecsattantással kiforgatta az ı kezébıl a fegyvert,ugyana mozdulattal belédöfte a sajátját. E tettéérthónapokkal késıbb Felvincz fıterén végzett vele a hóhér.Sternovszky Kornél addigra már a temetıben volt, rézveretes koporsóban, hat sing mélyen az anyaföldben. Katátelvitte az édes anyja, Bálint soha többé nem látta, nemis hallott felıle.Három évvel az apja temetése után Sternovszky Bálintátvette az üvegcsőrt az anyjától. Hozzá jutottSternovszky Kornél iratos ládája és napló könyve is.Testvéröccsei irigyelték, kivált képe a buta miatt, arramindkettınek fájt volna a foga. O viszont győlölte azüveget, s valamennyi butamestert - Katát juttattákeszébe. A lehetı leggyorsabban megnısült, a felvinczimolnár leányát vette el, lényegesen csekélyebbhozománnyal, mint amekkorára egy hozzá hasonló társadalmiállású úrfi számíthatott. Amikor ezt az anyjanehezményezte, Bálint félbeszakította: - Jó feleséglészen, az a fı.Az üvegcsőr tönkremenetele már az ifjú pár mézesheteialatt kezdıdött, a szárító egy éjjel porig égett. Bálintcsak legyintgetett, amikor a hírt vette: - Annyi bajlegyen, legföllebb egy darabig nem szárítjuk az üveget. Haller, ki megmaradhatott titkári állásában, mindkétte nyerét a fejéhez kapta: - Kérem, azt nem lehet,akkor elreped! - Csigavér, Haller. Jut is, marad is.Senki nem értette, miért nem izgatja magát SternovszkyBálint a jártás rohamos apadása miatt. Hosszúdélelıttöket töltött az üvegcsőr mellé örökölterdıségekben, a feleségének azt mondotta, gombászik.- Miként vagyon az, uram, hogy bár örökké gombászik, egy

33. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvefia gombát sem lel? - Lelek én bıvibe, csakhogy mérgeset! Olyat, mintkegyed. Valójában a gombák sem izgatták. Amint beért afák sőrő jébe, azonnal lecsücsült, megozsonnázott, sazután dalra fa kadt. Énekelt naphosszat, ezt ahelybéliek pontosan tudták. Ha kieresztette a hangját,több mérföldre elhallatszott.Megesett, hogy éjszakára sem tért haza, oly messzirekódorgott. Gyakrabban hált Isten szabad ege alatt, mintmások vendégszeretetét élvezve. Szeretett feküdni asötétben a gyepen vagy a homokon, fürkészni acsillagokat, s agya malomkerekei közt finomra ırölniemlékeit. Efféle merengés során döbbent rá, hogy el kellvándorolnia Kosba, megkeresni Czuczor dédapa házát,illetve a helyét, a kertet a rózsatövekkel, aholkiáshatja a vas szelencét, s magáévá teheti az elrejtettkincseket. Isten bizonyára okkal adományozta néki amúltba látás ritka tudományát. Jutalma lehet ezszenvedésiért.Midın pedig egy délutánon megérkezett ama erdıségbe, melya régi falu romjait beborította, pontosan ráismert.Fekete porban bandukolt, az egykori tőzvész nyomaitólmegsöté

66 67

tült földet nem mosták tisztára az esık, a havak. ElıszörCzuczor dédapa házának maradványait kereste. Az elemeirehullott tájban nehezen ismerte föl az emlékeiben életrekeltet. A hegyre vezetı utat maga alá győrte a bozót,biztos határ jelként csak a szirt csorba szikláimutatkoztak. Sternovszky Bálint az izgalomtól önkívületiállapotban igyekezett áthatolni a szúrós bokrokon, indáktekeredtek a lábára, tüskés ágak nyúltak utána, véresrekarmolták. Nem bánta, tudta, az ember nem gázolhatbüntetlenül a múltba.Ugyancsak kiinduló pont lehetett az a derékmagasságot megnem haladó faldarab, mely a templomból maradt. Sőrő nádasnıtte be, mögötte a józan értelem folyóvizet vagy tavatsejtett, ám egyiknek sem volt nyoma. Bálint követte agirbegurba vonalat, melyen picivel ritkásabban burjánzotta természet, talán arra vezethetett az út. Mirelassacskán följutott a hegy tetejére, rászakadt azestvéli sötétség. Ledılt egy kiszáradt fa tövébe,tarisnyájából falt kenyeret kalbásszal, s amúgy ültébenelaludt. Fölmenıivel álmodott. Czuczor dédapa szikladarabokat hányt a patakba, hogy a megduzzadó vízbenferedızzön. Invitálta Bálintot is, kinek nem akaródzott,túl hidegnek vélvén, ám amikor mégis belé eriszkedett,langyosnak és bársonyosnak érezte. Czuczor dédapasimogatta a homlokát, nedves ujjai érdes tapintásúak.Arra ébredt, hogy egy kutya nyaldossa.- Nem mész innet! - elkergette. Az állat tovarebbent,néhány lépésnyire megállt, visszafordult. Sötét szemébenvágyakozó fény gyúlt. Éhes, gondolta Bálint, vetett odaegy darabka kalbászt. A kutya mohó horkantással kapta be.Bálint hajított néki még, s föltápászkodott. Kıdarabokkal teliszórt tisztáson találta magát, melyetelvadult bozót és tucatnyi vadfa borítottembermagasságig. Évekkel késıbb hallotta, hogy azt atisztást68egykoron Bikarétnek hívták. Réges-régen elszabadultDobruk Gáspár, a helybéli patkoló kovács bikája, errefelefogták meg nagy nehezen, igen vad jószág volt. - Itt - mondotta Bálint fennhangon -, igen, itt, nem

34. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemásutt! Tőnıdött, nem volna-e tanácsos, ha a Kataszobájában föl idézıdött többi emlékkép helyszínét idıvelszintúgy megkeres né. Ám csupán Kos szerepelt névszerint. Ha Ó, ki mindezt föl táró, máshová is el akarnávezérelni, adna amazokhoz is kulcsot. Aznap délután rálelt dédapja kertjének körvonalaira.Az egykori rózsatöveket megfojtották a gyomok. Vágottegy fícfa vesszıt, lehántolta, és megjelölte ateret, ahol a vas ládikát sej tette. Ki légyen az amegbízható szolgája, akivel ide visszatér het ásni?Akit - mint Czuczor dédapa tette - megfenyegethet: -Du darfst das nie erztihlen, verstehst du mich?- Jawohl!Nincsen olyan. Czuczor nagyapa vétkes könnyelmőségetkövetett el, hogy azt a fiút titkába béavatta. Ha túlélika vészt, a német legényke vélhetıleg megdézsmálja akincseket. Ne bízzék az ember másban, csak ennen magában.Czuczor nagyapa értékeinek hála, más pénz forrásra többészüksége nem volt. E titkát soha nem osztotta megsenkivel, amiként a megtalált kincseket sem. Olykorgyötörte a lelkifurdalás. Két testvérének tán juttatniakellett volna belılük. Fejben sokszor szétrakta háromkupacba mindazt, amit talált - illetve aminek még nemhágott nyakára. Öccseinek javadalmazását egyre halogatta.Amúgy se hinnék, ha mondanám, honnat s miként szerzettem.Túl kevésre becsülnek így is. Legyenek csak ık a nagyokosak.

Szombatnak délutánján újból föltámadt a szél, cibálta amájusfa szalagjait, a sudár jávor vékony törzse meg-meggörnyedt, olykor nem sok híja volt, hogy el nem tört.A kastély széles homokútjára egymás után hajtottak be ahintók és a féderes kocsik, szétrombolván a gondosgereblyézés mintázatát. A vendégek kiszálltak,megbámulták az erısen hajladozó májusfát, melyen élessisegéssel lobogtak a színes csíkok. Négy hajdú isbélovagolt, a rend fönntartására. Kettı az épületkétszárnyú tölgyfa-ajtajánál, kettı pedig az emeletrevivı lépcsısor tövénél silbakolt.A Forgách kastélyt feldíszítették a bálra. Híresdiófasorára lampionok kerültek, a beléjük helyezettmécseket s a földszinti balkon kı korlátjára tettgyertyák ármádiáját aligha lehet meggyújtani, ha nemcsillapul a szél, mely miatt a lampionok is komolyveszélyben forogtak. A mesterséges tavat keresztezı,cifra faragású híd korlátjára virág füzéreket kötöttek.Bodó intézı úr a kocsisokat irányítgatta, jó elıremegtervezte, hogyan férhet valamennyi a kertbe, anélkül,hogy tönkretennék a gyepet vagy a virág ágyásokat.Izgalmában vadul rágcsálta a diót, telerakta vele amellényzsebét. Úgy hiányzott neki ez a bál, mint az ökrösszekérnek a kátyú.A maestro a földszinti balkonra képzete az estvélikoncertet, ám azután jelentette Forgách grófnak, hogyilyen szélben sem a zenészek, sem a közönség nem éreznémagát kényelmesen, így még idejében beköltöztek a kastélydísztermébe, melyet Forgách gróf grand szálé-nakhívatott. Az inasok már a foájéban kínálták afrissítıket.Sternovszky Bálintot az U rajzolatú kastély másodikemeletének legszélsı szobájába kvártélyozták, annakablakából figyelemmel kísérhette a bevonulást.Messzenézıjét magával hozta. Ezt is a dédapja vasszelencéjében találta, s bár soha nemmutatta senkinek, anyagát aranynak gondolta.Szemlélhette, amint a felesége és a két fia kikászálódott

35. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvea fekete hintóból. Jánoska az anyja bodros szoknyájábakapaszkodva iparkodott elıre. István, az elsıszülött, amaga négy évével büszke katonaként lépkedett, sinórosmentécskében, jobb kezét kis kardja markolatán nyugtatva.Mégis eljöttek, gondolta Bálint. Borbálának csöppet semakaródzott jelen lennie, mikoron az ura énekel. - Muszájmár megint bohócot csinálnia ennen magából?- Értesz is te ehhez!Elképzelte, milyen lesz, amikor a fiait megpillantja anézık között. Nem tudta, örököltek-e tıle valamicskétabból, mit ı is ajándékba kapott. István egyszerőbb dalokvégigkornyikálására sem hajlandó, noha be nem áll aszája, fecseg furtonfurt. Jánoskának viszont megszólalniasincsen ínyére, Borbála állandóan tanácskozik róla azorvossal. Pedig kár türelmetlenkedni, mindennek elfı azideje.Odalenn zörögtek a kerekek, a vendégek benépesítették aföldszinti balkont és az elıcsarnokot. Forgách gróf mégnem mutatkozott, Bodó intézı fogadta az érkezıket. A grófnégy gyermeke - leányok valamennyien - ünneplıreöltöztetvén kergetızött a pázsiton. Sternovszky Bálinttudta, családját nem az ı szobájába kvártélyozzák, hálásvolt ezért, most nem lett volna kedve hozzájuk. Mégegyszer átgondolta a zenedarabokat, melyeket többszörvégigvettek a maestróval, elébb úgy, hogy ı virginálthozzá, végül a kastély zenekarával is. A maestroelégedetten bólogatott, mind a metrumot, mind a melódiáthelyénvalónak ítélte, csupán a deák szöveget kifogásoltaittott: - Nem pontosan így vagyon megírva.- Én ekként tudom.- De nézze, a kótában ott vagyon a szöveg, és...70 71

Sternovszky közbevágott: - Immár nincsen idı studiumra.Maradjon csak, ahogyan a fejembe bément.A zenemester megadón bólintott. Ha erısködött volna,Sternovszky Bálint kénytelen kijelenteni: nincsen másválasztása. Amit a maestro aligha érhet föl ésszel. Nékemis magas, gondolta.Odakinn tölcséres oszlopokban görgették a szelek a port,s rezgették a széles ablakok üvegtányérait, melyekrılSternovszky megállapította, hogy nem az ı egykoriüvegcsőrjébıl valók, ezt a vastagságot sohsem jártották.Kopogtattak, libériás inas jelentette: - Uraságodatvárják a vacsorához.Három egymásba nyíló teremben álltak a kerek és hosszúkásasztalok, rajtuk aranyozott gyertyatartókból áradt afény, noha még élt a nappali világosság. Behallatszott aszéltánc nesze. Sternovszky Bálint üdvözölte Borbálát, akét gyerek kezet csókolt. Szó közöttük nem esett, mígvégigették az öt fogást, a hideg galamb pástétomot, aberbécs levest, a sült kecsegét szürke lével, a kapornyáltehén pecsenyét és a diós rétest.Mire a grand szálé-ba bevonultak, a zenészek már ahelyükön ültek, két sorban, arccal egymás felé, a maestropedig a klavirnak támaszkodva nézegette a kótáit. A fiúkar a fal mentén sorakozott föl, hármas oszlopban.Forgách Pál az elsı sorban beszélgetett legmagasabb rangúvendégével, Limburg gróffal. Váratlanul odabiccentett amaestrónak, anélkül, hogy a fejét arra fordította volna.A maestro intett a zenekarnak, fölcsendült az elsı szám.A két gróf ritmusra himbálta a fejét, ám az eszmecserétzavartalanul folytatták. Amíg a három szólamban zengıkórus el nem nyomta, érteni lehetett, mirıl esik a szó: afelsılendvai cséplıcsapat bandagazdája panaszt nyújtottbe a tekintetes vármegyéhez72

36. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveForgách gróf ellen, ki nyolcvan forintjukat - állításukszerint igaztalanul s a contractus ellenére -visszafogta.Sternovszky Bálint a harmadik, az ötödik és a záródarabban készült énekelni. Gondos kezek odaállítottakszámára is egy kóta tartót, ám ıneki arra nem lészenszüksége. Amint eljött az ideje, odalépett mögé, várta,hogy a bevezetı futamok után a zenemester intsen néki.Más énekesek ilyenkor képzeletben már a dallamok habjánúsznak, készülvén a megszólalásra, Sternovszky Bálinttudta, amikor kell, a torkából hiba nélkül fölharsanmindaz, amit egy tagban örökölt. Volt ideje bámészkodni.Nézegette a hölgyek kipirult arcát, a rezgı legyezıket, agyertyalángok szüntelen ugrándozását, a falat támasztólibériás inasok képére telepedı üres kifejezést, egyidıre lazíthattak mostan.Épp midın már kerekedett a szája, hogy kieressze a nyitóhangot - egy eszt -, elsápadt, megnémult, kıvé vált. Amaestro tudta, a futam ismétlıdik, újra intett, deSternovszky Bálint számára többé nem létezett semmi más,csak az a hófehér orca, az a setét szempár, az a kontybafésült ében hajzat. Nem volt képes bénultságábanmegmoccanni, így nem rohanhatott azon mód oda, hogytérdre vesse magát elébe. A zenemester mindeközbenszázszor is megbánta, hogy a lakótornyos bolondot hívtasolo énekesnek, az ember ne kezdjen hóbortosokkal, tudtaı, csakhogy a szükség törvényt bont. Haragudott adékánra, ki e kalandba bévitte, késı bánat, eb gondolat,mindez az állásába kerülhet. Leszegett fıvel klavirozotttovább, a muzsikusok kitettek magukért, a darab énekhíján is szívszorítón hullámzott végkifejlete felé.Az elsı részben Sternovszky Bálintnak több szerep nem isjutott volna, csak a másodikban. A szünet kezdetén azenemester halálra vált arccal támadt reá: -Adjonvalamely magyarázatot!73

Sternovszky faképnél hagyta, alvajáróként indult ama lényfelé, kinek puszta látása minden mást homályba borított.A maestro nem követte, inkább Forgách grófhoz sietett,mélyen meghajolt elıtte: - Esedezem bocsánatáért, grófúr, amiért így fölsültem Sternovszky Bálint urammal.Fogalmam sincs, mi ütött beléje.A gróf már elég puncsot ivott ahhoz, hogy nagylelkőenvigyorogjék: - Nos, éppenséggel kibírtuk, igaz? A többiekazért szépen dolgoztak, nemde?A körben állók helyeseltek.- Legközelébbre énekesnıt hívjon - tette hozzá a gróf. Amaestro újra földig hajolt, s visszasietett zenekarához.Honnét szedjek énekesnıt? - füstölgött magában. Ritka,mint a fehér holló.Sternovszky Bálint eközben égre-földre kereste FarkasKatát, ám sehol nem találta. A feleségét és a két fiátnagy ívben elkerülte. Az emberek összesúgtak a hátamegett, némelyek váratlan berekedést, mások boszorkányáltali szemmel verést gyanítván. Elegendı pletykaterjengett a lakótornyos nemes úrról a vármegyében.Sternovszky Bálint nem magyarázkodott, de a másodikrészre már oda sem ült a zenészek közé. Hátul ácsorgott,az egyik ajtó félfájánál, izgatottan fürkészve aközönséget. Farkas Kata eltőnt, köddé vált. SternovszkyBálint úgy érezte, megzavarodik. Rázta a hideg, s annyiraszakadt róla a verejték, hogy a ruháján mindenfeleátütöttek a foltok. Már csupán körvonalakban érzékeltemaga körül a világot. Térde mindinkább remegett, alig-alig bírván megtartani a testét. Lecsúszott a fal menténa fényesre súrolt pádimentumra.

37. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveKét közelben ácsorgó inas észrevétlenül kihúzta afolyosóra, ott keltették életre egy pohárkaszilvóriummal, majd föltámogatták a szobájába. Magáhozjıvén, kérdezte tılük, Farkas74Kata úrhölgy hol nyert elhelyezést. Azt a választ kapta,hogy ilyen nevő vendég nincs a kastélyban. Valamivelkésıbb a felesége és a két fia kért bebocsátást, nemfogadta ıket, kiüzent, túl gyöngének érzi magát. Igazatbeszélt, fölsülése legalább annyira megviselte, mintFarkas Kata felbukkanása - ámbár ezek után már abban semvolt biztos, hogy valóban látta.Murányi Emilné két egymásba nyíló szobában kapottszállást a férjével és a három lánykájával, közülükHajnalka- a legkisebb - örökös izgalmak kiváltója volt.Már világra jövetelekor is: a nyakára tekeredett köldöksinórtól kicsi híján megfúlott, csak nehézséggel tudtalecsavarni róla a bábaasszony. Mire sikerült, azújszülött oly kék színőre váltott, mint a nefelejcs.- Uramisten - suttogta az anyja -, megmarad?A bábaasszony nem válaszolt, csapkodta a csecsemıt melegvízzel, aggasztotta, hogy nem sírt föl. Ráadásul akislány egyik szeme égi kék, a másik viszont búza sárgavolt, ez talán valaminı betegség árulkodó jele. MurányiHajnalka azonban néhány nap alatt összeszedte magát,vígan szopta az anyja csecsét, s pontosan úgyviselkedett, mint más hasonkorú újszülıt tek. Ám havontaegyszer, teljesen kiszámíthatatlanul, rájött a roham:lélegzete elakadt, száján zavaros hab bukott ki, bıremegkékült, ahogyan közvetlenül világra jövetele után,végtagjait hányta-vetette, s valamint az értelme szőntmeg, úgy hoszszabb-rövidebb idıre a szívverése is. Ilyalkalmakkor teljességgel hiábavalón szalajtották orvosérta szolgáló lányt, mire megérkezett, Hajnalka már békésmosollyal szopta az ujját, mint aki nem érti, mért támadtkörötte akkora izgalom. Murányiné soha nem utazott sehováKoch doktor kísérete nélkül - jobb félni, mint megijedni.75

Forgách gróf megtisztelı invitációját el sem akartafogadni. Az ı gyermekei túl picikék a bálozáshoz, s ahhozis, hogy veszteg maradjanak egy koncerten. Murányi Emilmásként vélekedett, nem ülhetnek örökké odahaza, ésForgách gróf zokon venné, ha visszautasítanák.Természetesen jön vélük Koch doktor, aggodalomra semmiok.Az utolsó órában Murányi Emil baljós hírt kapott: Agádatmegütötte a szél - írta az anyja -, teste bal fertályátmozdítni sem tuggya, jer azonnajt! Így épp ı nemszállhatott be a hintóba. Mielıtt elvágtatott a feketelován, megígérte, ha rajta múlik, másnap reggelre aForgách kastélyban terem. Murányiné gyanította, ekiruccanás aligha zajlódik izgalom mentesen, Kochdoktornak lelkére kötötte, hogy a teljes apotékakészletét hozza magával. Elıérzete a koncert harmadatáján beigazolódott, Hajnalka szeme kidülledt,lélegzetvétele sziszegısre váltott. Mire a szájánkifröccsent volna a hab, az anyja Koch doktorsegédletével fölrohant vele a szobába, ágyba fektették,homlokára tapaszt helyeztek, karját-lábát lefogták,nehogy kárt tehessen magában.- Elkaptuk idejében, Kata asszony - súgta Koch doktor,amint a kislány egyenletes szuszogása jelezte, hogytúlestek a veszélyen.- Istennek hála.Murányiné nem bánta volna, ha a férje mielıbb befut. Aligismert valakit a vendégseregletbıl. Semmit nem utált

38. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvejobban, mint amikor reá szegezıdött más emberek vizslatekintete. Azt hitte, mindenki ıket figyelte, amint agrand szálá-ból kifutottak az élettelen gyerekkel, arcavörösen égett a szégyentıl s az átélt izgalmaktól. Ilyalkalmakkor a férje hamar meg tudta nyugtatni higgadtérveivel és nagy, hővös tenyerével. Murányi Emilt atársaságban mindig kissé elnézı mosollyal emlegették, lassúdad, hebegı beszédje miatt. Nyúlszájjalszületett, e rendellenességet dús arcszırzete eltakarta,hangja azonban fölfedte. Katát nem zavarta, soha senkimellett nem érezte magát ilyen biztonságban, az apját isbeleszámítva. Murányi Emil kilencven holdon gazdálkodott,földjeit kivételes precizitással mővelte, a szomszédvármegyébıl is csodájára jártak. Szászországból vetıdöttide az az ember, akit intézınek fölfogadott, ı ahazájában megszokott hengeres kazlakat rakatott, avatottszem ebbıl tudhatta, hogy Murányi uram birtokán jár.Koch doktort a Forgách kastély mellék épületébenhelyezték el, a többi vendég cseléddel egyetemben.Kézcsókkal búcsúzott Murányinétól: - Nem hinném, hogy bajlehet, de ha szüksége lészen rám, csak küldjön értem!Amint magára maradt, Kata megszabadult a báli ruhájától.Férje erısködése dacára nem hozta el a szobalányát, egyéjszakára fölösleges, le tud ı vetkezni. Főzıt - melynekmagára öltéséhez elkél a segítség - nem viselt. Fölvetteházi selyemköpenyét s vörös papucsát, leült a karosszékbe, hallgatta a nyitott ablakon beszőrıdı zenét. Akoncertnek már vége, cigány banda húzta a talpalávalót aföldszinti balkonon. Kata lehunyta a szemét. Ez a zene agyermekkorára emlékeztette, az apja minden naphegedőszóval ébresztette. Ott térdepelt az ágya mellett,az álla alá szorított hangszerrel, lágyan zsongtak ahúrok, apa brummogta a szöveget: - Hej, álomszuszék,ébredj, hasadra süt a nap... - Ez volt a legszebb, amit alányáért tett. Kata férje sem ıt, sem a gyermekeit nemkölti muzsikával, de minden másban különb apánál.Kényszerítene magát, hogy ne gondoljon az apja gyászosvégére, hanem inkább a férje urának orcájára. Dúdolok énkettınk helyett is. Bárcsak itt volna már Emil!Halk kopogás.77

- Igen? - indult az ajtó felé boldog lendülettel.Az ellenkezı irányból érkezett: - Kérem, ne ijedjenmeg... én... itt... én!Az ablak négyszögében egy sötét alak. Murányinéfölsikolto tt.- Ne... bocsássa meg, hogy... nem ismer reám?Az asszony a fejét rázta. Fölemelte a gyertyatartót, tettegy lépést az ablak felé. Pedig akkor már fény híján istudta. Olvasta a programban Sternovszky Bálint nevét,meglepte, hogy énekel, kíváncsian és félelemmel várta,milyen lesz viszontlátni, ám Hajnalka rosszulléte mindeztkiverte a fejébıl. - Javíthatatlan! Nem hallott mégarról, hogy föltalálták az ajtókat?Sternovszky behuppant a szobába. - Megkövetem... kettıvellakozom odább... csak át kellett másznom a balkonokon,és... semmit nem változott! - arcára idvezült mosolyterült. Most olyannak látszott, mint annak idején, midınlétrán érkezett Farkas Katához.- Hagyja el... - Kata tisztában volt a szülésekkártételével, amit jótékonyan fedett a bı selyemköpeny.Huszonnyolc bécsi fonttal nyomott többet, mintmenyasszony korában. Emil nem bánta, hajtogatta, hogyjóból jobb a sok. - Kegyed viszont valóban nem változott- hazudta. Bálintot a rengeteg szır ugrándozókölyökkutyából gyanakvó sündisznóvá alakította. -

39. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveMindazonáltal fölszólítom, távozzék. Nem illendıbehatolnia egy erényes asszony szobájába az éj leplealatt.- Még csupán estve van - motyogta Sternovszky Bálint. -Távozzék! Vagy kiáltok!- Könyörögve kérem, ne... hisz semmi bántódása nemlészen, mindöszvesen arra esdeklem, hogy hallgasson meg!Kata akaratlanul elmosolyodott. Az ı emlékeibe is belevésıdtek a régesrégi mondatok. Szintúgy idézettelválaszolt: - Mondja gyorsan, azután távozzék, mielıttrajt kapják!Sternovszky Bálint megkönnyebbülten térdet s fejethajtott. Hányszor de hányszor jutott eszébe az elmúlottévek alatt ama jelenet, melyet az atya, ifjabbik FarkasImre berontása félbeszakított. Ezerszer elgondolta, mimindent mondhatott volna Katának, amitıl a lány szívemegenyhül. Azt is kiókumlálta, mely okos szókkalcsillapíthatta volna le a haragvó apát, fıvesztettmenekülés helyett. Valahányszor ezen merengett, mindigakként zárta le: késı bánat, eb gondolat. Sohsem hihette,hogy az alkalom újra terem, ismét ott lehet Katánál,újfent éjnek évadján, csupán a gyertyák világa árasztnémi fényt, meg Kata szemének páros sugara, mely éppenúgy perzsel, mint akkoron.Ezúttal nem rontom el! Hangos ropogásra lett figyelmes:önkéntelenül tördelte az ujjait. Kezdjed már! kezdjed!jerünk! - ám szó nem hagyta el az ajkát.A folyosó márványkockáin léptek döngtek, mind a kettenhallották, patkolt lovaglócsizma sarka veri a ritmust. Aznem lehet, hogy... - gondolta Sternovszky Bálint, hiszenKata apjával Felvincz fıterén már régesrég végzett abakó.Kopogtattak. Kata összerezzent, határozott mozdulattal azablak felé taszította a férfit.- Kata, drágaságom! - bársonyos férfihang a folyosón.- Emil! Jaj, be jó! Nyitom máris! - ám az ablakot tártaki inkább. Szemébıl oly elszántan sütött a parancs, hogySternovszky Bálint engedelmesen föllépett a párkányra.Nem szabad, hogy most is, éppen ugyanúgyan! nem szabad,nem, nem! - gondolta kétségbe esetten, ha rajta ütnek,mint annak idején, Kata egy életre meggyőlöli, nemszólván az egyéb következményekrıl, a botrányról, apárbajról... - nekirugaszkodott, hogy a szomszédos balkonkovácsoltvas peremére ugorfék.78 79

Az estvéli harmattól síkos fémen megcsúszott, a kifeléhajló spalettára akaszkodott a bal karjával, míg a jobbszerencsét lenül kapálózva keresett fogást a semmiben,azután zuhant lefelé, elébb talppal, majd fejjel aföldnek. Hatalmas döndüléssel csapódott oda, hátát azépület körül kikövezett gyalogösvénybe verve. Teljessötétség.Lassan oszladozott a homály. Odafönn néhány ablak világosnégyszöge imbolygott a feketeségben. Itt-ott gyertyákbukkantak ki, mindenünnen fejek fordultak feléje, ı csakKatáét kereste, bocsánat kérı félmosolyt ültetve azarcára, Kata azonban nem mutatkozott. Innét alulról nemvolt egészen bizonyos abban, melyik ablakból zuhant le,így nem is azonosíthat ta Murányi Emilt a sok férfi közt,valamennyi hitetlenül pislogott reá, nem értvén, mitkeres odalenn, természetellenes kunkorba marjult testtelés végtagokkal.A fájdalom csupán késıbb harapott beléje, addigra deresrekopott körötte a világ, szétrepedeztek a képek, a hangok.Homlokcsontja megett pattogni kezdett sok-sok régesrégiarc, táj, jelenet, folyt benne visszafelé az idı,

40. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveörvénylésének mintha sohsem szakadna vége.Elsıként Bodó Károly uram ért oda, lámpással a kezében,megpillantván a kificamodott testet, az üstökéhez kapott.Sohsincs ezen az átok verte birtokon egy kis nyugság!? mia nyavalya lett evvel?! nem elég, hogy kudarcot vallott akoncerten, csinálja itt a felfordulást. .. - odaguggolt,megérintette a vállát. Akkor vette észre, hogy a fő veresa kiömlött vértıl. - Szőzanyám! - fölegyenesedett. -Kalászy doktort! gyorsan!Kalászy doktor azonban annyit ivott a vacsoránál, hogyhiába zörgettek a szobája ajtaján, csak a reszelıshorkolása szőrıdött ki. Koch doktor viszont magátólsietett oda, hosszú hálóingre kapott köpenyben, hónaalatt széles orvosi táskával. Rövid vizsgálat után azintézı fülébe súgta: - Hívjanak papot.Addigra ott jajveszékelt Borbála, Sternovszky Bálintraomolva, ki úgy érezte, épp ettıl fúl meg. Az asszonyvelıt rázó sikoltozása messzire hallott: -Jaj, én édesuram, ne hagyjál itt bennünket, jaj, uram, kedvesem, netégy vélünk ilyet, jaj, Istenem, ne engedd!Míglen Forgách gróf megérkezett a helyszínre, Bodó intézıalkalmi hordágyként odahozatott egy használaton kívüliágy keretet, emberei ráemelték Sternovszky Bálintirdatlan testét. Akár egy paraszt, gondolta Forgách gróf,majd fennhangon: - Mi történt itten?- Kiesett - az intézı.-Jaj, édes uram, mivé lennénk nélküled? - Borbála. Kochdoktor hiába igyekezett lehámozni a férjérıl, az asszonynem hagyta magát. Két oldalról vonták odább a karjánálfogva. Sietve födött helyre vitték Sternovszky Bálintot.Forgách ekkor jött rá, hogy a felsült solo énekest értebaleset. Meg kéne kérdezni az intézıt, megfizette-é aföllépti díját, hiszen arra semmiképp sem szolgált reá.A kis kerti házba szállították a sérültet, hogy nekelljen átvinniük a kastély balkonján és elıcsarnokábanösszegyőlt tömegen. Koch doktor tapogatta a pulzusát,hallgatta a szívét, álláspontja változatlan maradt,Borbála háta mögül rázta a fejét Bodó Károly kérdıtekintetére. Ám Sternovszky Bálint nem adta ki a páráját,hol a lába moccanása, hol a szemhéja remegése jelezte,még él. Borbála bátorítón szorongatta a kezét, ezt ı nemérezte, a halál mezsgyéjének mocsarában vergıdött. Savasfájdalom lüktetett a fejében, leömlött a mellkasába,dobolt minden ízében és porcikájában.Látta az elıidıt, úgy, amiként akkor régen, Kataleányszobájában. Elébb apja életének állomásait, majd afölmenıiét. Sejtette, végóráit éli, így e képeketutólszor szemlélheti, vélük80 81

mit sem kezdhet. Bánta, hogy oly lustán s kevés céllaltöltötte éveit. Ezredszer döbbent reá, hogy apja urakorai halálának ı volt az okozója, amit sohsem tudottenmagának megbocsájtani. Most az is beléhasított: kár,hogy az édes testvéreit kisemmizte abból, mirıl ugyantudomással nem bírtak, ám attól még talán a jussuk volnaaz. Mindegy most már.Ideje javát úgy költötte el, hogy szinte észre sem vevé,heverészve, dalolva, a semmit tévı házastüzes emberönelégültségével, élvezvén, hogy kiszolgálják, s nem ıszolgál. Istenem! mért is nem szorgoskodtam többet? mértnem meséltem el a fiaimnak, mi tudást öszve győjtögetém?beleírhattam volna az apámtól rám maradt napló könyvbe,ha gondolok szemunciámra. Ám én csak a muzsikávalkapcsolatban tevék jegyzéseket. Oh, mily egoista módonéltem! De késı már a suppánkodás. Setétbe hullott benneminden.

41. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveNem tudta, mennyi idı forgott el, amidın valamelyestmagához jött, immár lakótornya hálóhelyiségében, aszámára sebőben ácsolt fekvı alkalmatosságban. Léctákolmány tartotta a fejét és valamennyi végtagját.Próbálta emelni a karját, nem engedelmeskedtek az izmok.Eh... mindegy... Visszasüppedt a múltba, hol sokkaltajobban érezte magát, s hol nem kárhoztatta teljesbénultságra a sors.Sternovszky Bálint hátralévı napjaiban sem fölülni, semmozdulni, sem beszélni képes nem volt. Mégsem nyughatott,családja történetében barangolt, fáradhatatlan utazóként,s azon merengett szüntelen, miként adhatná továbblátományai substantiáját. Ha legalább egy ujjátemelinthetné, adhatna valaminı jeleket. Hiába gyötrıdött,ki nem fundálhatta.Borbála mindvégig hőségesen ápolta, váltig hangoztatván,hogy tud ı beszélgetni a férje urával, megérti azakaratát a szeme rebbenésébıl. Pedig Sternovszky Bálinttán épp azért nem gyógyult, mert semmit nem akart már.82

III.

Akárha sohsem szándékozna bevégzıdni a hosszú esıksorozata. Vízben állanak a legelık. A düllıkön bokáig,olykor térdig mély a sár. Amikorra már le is mondanánakróla, hirtelen zúdul a tájra az érlelı nyár. A süppedékhelyét elfoglalja a mindenüvé befurakvó sárgás por.Mintha félne, hogy lemarad, sietıs szıkülésbe kezd agabona. Varacsos békák és zomak tücskek tudatják atöbbivel, hogy tele a hasuk. Az általmenet nélküli hıgutahullajtja a jószágot, juhok, sertések puffadó tetemebőzölög.

A megyeház ablakai tárva-nyitva. Kint s bentmozdulatlanságba merevült a Szent Iván havi forróság. Azelpilledt uraknak már a kakaskodáshoz sem volt kedvök,mely másszor igencsak visszhangzott e falak közt. Mostcsupán az általános ingerültség főtötte a felszólalókhangját, amért itt kell rohaszkodniok. Vajda Sándoralispán elıterjesztését tárgyalták, II. József Ó Fölségerendeleteinek megszüntetésérıl. Az alispán csalódottanpislogott, a zajos lelkesedésnek, melyre e témánál joggalszámíthatott, semmi nyoma. Pedig be nagy zúgolódás volt,midın e határozatokat annak idején foganatba tették! Azuralkodó enmaga vonta vissza ıket halálos ágyán.Örvendezhetnénk, hiszen a ránk erıltetett Habsburgregulákat levetve, visszatérhetünk ıseink hagyományaihoz.Az alispán úr elıter83

jesztése preambulummal kezdıdött, nehézkes körmondatokbansürgette, hogy tegyük meg mindazt, amiben a többivármegye már megelızött bennünket. Utána fölsorolta aszükséges döntéseket, melyek tárgyában voksolni kell.Az Uraságoknak és más privilegiált helyeknek agonosztevık ellen élet vagy halálra szolgáltatóTörvénytételek úgy mint jus gladü avagy pallosjog ismétadatik, nem különben az Úr székeknek tartása, a czéllal,hogy a régi hatalmat gyakorolhassák.A házaknak falaira erıszakossan fölfóstött numerusok

42. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemindenütt le töröltessenek, úgy nem különben azok atáblák, melyek minden falunak nevét és numerusát, vagy amezın a föld mérés állapottyában kicsinált sectiokatjegyzik, kiásattassanak.Hogy pedig a föld mérésben való Manipulánsok, értvénazokat, kik idegen nemzetségbeliek s nemtelenek, valamelybal hitegetéseket s tovább való adósságokat,tsalfaságokat ne tegyenek, ezen nemes vármegyébül valókiköltözésekre nyolc nap hagyatott, mely üdı múltával haez ilyetének találtatnának, az alkalmatossak katonánaköszve fogattassanak, az alkalmatlanok pedig a vármegyébülkiparancsoltassanak.Minden vármegyebéli foglalatosságokban scorrespondentiákban bé hozott német nyelvnek eltörüléseután az addig szokásban volt, de egynehány esztendıétülfogva elhagyatott deák nyelv helyretétetik.Az úgy nevezett Normális iskolákban bé hozott tanításirend elhagyattassék, és az iffúság az elıbb szokásbanvolt mód szerint nem német, hanem magyar nyelvenoktattassék.A megyegyőlés lassan jött bele a vivátozásba.Ellenjavaslat alig akadt, s a pro primo rendelvénynél mégszinte némán voksolt a testület. A házszámok letörlésétmár megéljenezték. Stern István kelletlenül csatlakozotta kórushoz, fölrémlettek benne egykori apósa szavai, akiszerint nagyon helyes, hogy II. József O Fölsége végrenekilátott, hogy kialmozzon e fegyelmezetlen istállóban,melyet mindközönségesen Magyarországnak hívunk. Alakótorony a 111-es számot kapta, ez különben is kedvesvolt Stern István szívének. Háromszorosan elsı, gondolta,valamint elölrıl-hátulról ugyanegy.A manipulánsok elleni szakaszt mennydörgı üdvrivalgásfogadta. Mindenki utálta az idegen földrıl nagyhatalommal ideszalasztott, magyarul nem vagy rosszulbeszélı, arrogáns hivatalnokokat, akik hosszú évtizedekóta folyó vitákra tettek pontot néhány levert karóval,megjelölvén a földek, mezık, majorok általuktévedhetetlenül kimért határpontjait. Stern Istvánnakvelık sem volt problemája, az ı birtoka végét eleve karókjelölték, azokat a három manipuláns rövid méricskélésután helyben hagyta. A német nyelv elvetését még nagyobbovációval ünnepelte a megyegyőlés. Többen fölszólamoltakaz idısebb urak közül, kifigurázván a minden irányúnémetesedést, egyikük, Geleji Katona Ádám, azt isbemutatta, miként ugat a házırzı kutyája németül.Vajda Sándor nagy nehezen lecsillapította a kedélyeket,az egész határozatot elfogadottnak nyilvánítván. Végülebédszünetet rendelt. Kitört a zúgolódás, az uraknakeszük ágában sem volt a megyeházán tölteni a délutánt,tértek volna már haza, gyomruk az otthoni bı kosztraácsingózott.- Mi dolgunk maradt hátra? - Geleji Katona Ádám.Az alispán fölolvasta a napirendet. Baróthy Mihály, avárasi deák iskola tanára kéri a vármegyét, hogymentesítsék az84 1 85

adó alól, mert a bérébıl megélni nem képes. Afıszolgabíró jelentésének meghallgatása az apáti bérlı ésa vármegye jogvitájának alakulásáról. Hamburger Pálmeghallgatása, ki szerint a császár Bécsben számáraszemélyesen engedélyezte a szabad bormérést. A dicák,azaz adóegységek újbóli áttekintése és szabályozása. Amegyei börtönben ırzött rabok némelyikének panasza. Ésígy tovább, se vége, se hossza.Az urak morgolódva törıdtek bele, hogy izenni kéntelenekhaza, ebédre ne várják ıket. Csoportokba verıdve vonultak

43. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvea tér túloldalán lévı Fényes fogadóba. Stern Istváninkább az egyik kékre festett padra ereszkedett amegyeháza udvarán. Micsoda idı! Elolvadok -törölgette ahıségben vörösre fıtt arcát. Az utóbbi években valamikéntmegnehezedett a lélegzetvétele. Tágra nyitotta az ingenyakát.Az egyik várasi hajdú jött az udvarra, fáskosárban hozottegy csomó kétrét hajtott papirost, odazöttyintette aföldre. Mit csinál ez? - Stern István látta, hivatalosacták azok. Mire fölocsúdott, a hajdú már a második adagot öntötte atöbbire. Stern István fontolgatta, rákiáltson-e, a hajdúaddigra harmadszor fordult. Hordja kifelé az iratokat azarchívumból. - Hé!- Parancsolatjára - a hajdú.- Mit akarsz azokkal az írásokkal? - El költ égetni.- Micsoda?!- Az alispán úr parancsa. - Nem igaz!- De! - Vajda Sándor az ablakon szólt ki. - Miért kellelégetni?- Ezek a II. József İfelsége rendeletei nyomán tettintézkedések.- Könyvet, papirost tőzbe nem szabad... sohsem lehettudni, mikor vagyon szükség rájuk.- Ugyan már! Vigyed csak, János! - szólt rá Vajda Sándora megtorpanó hajdúra.- Ne! - Stern István odasietett, nem engedte, hogy ahajdú kiöntse a fáskosár tartalmát.- István, minek avatkozol ebbe? - Vajda Sándor.- Könyvet, papirost tőzbe nem szabad - ismételte ıkonokul. A hajdúnak, parancsolón: - Szedd öszve!Fiatal, erısen kopaszodó férfi volt a hajdú, óriásiádámcsutkával, mely most lesiklott a nyakán, s eltőnt ahímzett ing gallérja mögött. Kérdın tekintett azalispánra. Vajda Sándor kifordult az udvarra, átvette akosarat, az iratokat odazuhintotta a kupac tetejére, égıpipája tartalmát is rászórta. A száraz ívek azonnallángra kaptak. Stern István toporzékolva próbáltaeloltani, szétrugdosva a halmot. Az alispán karonragadta, odább húzta: - Maradj már békén, te ostoba! teStern!!!İ kiszabadította magát, újra a tőz oltásáraösszpontosítva, addigra azonban az acták zöme lobogólánggal égett, kesernyés füstöt árasztva.- Könyvet, papirost tőzbe nem szabad! - ordította SternIstván harmadszor is, kirugdosván a parázsból a mégmenthetıt.A Smorakh család Lembergbıl költözött Prágába, majdBécsbe, remélvén, ott könnyebb boldogulásuk lészen, mintszülıvárasukban. Épp amire letelepedének, Mária Teréziakirálynı ekként adott hangot a fajtájukkal kapcsolatosmeggyızıdésének, melyet azután minduntalan idézgettekbirodalomszeme: - A sidók rosszabbak, mint a pestis.86 1 87

Kijelentését németül tette, ám ık így is pontosanértették, a családban hagyományosan legalább háromnyelven társalogtak. A királynı nem a levegıbe beszélt,szigorú ediktumai Bécsbıl és Prágából kiőzték a sidókat.A Smorakhok társzekér caravanon érkeztek Posonyba, hol isbútorkereskedést kívántak nyitni, ám erre a várasitanácstól nem kaptak engedélyt. Ujra fölmálháztak, svonultak dél felé, amint azt Aaron Smorakh, a famíliaekkori feje mondotta: "a hányattatás országútjain."Kacskaringós, gyakori megállással szakaszolt vándorlásuknyolc évig tartott, sok-sok kár s baj érte ıket, alegfájóbb Elisa - Aaron Smorakh felesége - elvesztése

44. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvevolt. Gyászolta férje, anyja, három leánya, Helga,Eszter, Éva, és két fia, Jacob és Joseph. E nyolc sanyarúesztendıben Aaron Smorakh kétségbe esett kereskedésselpróbálta eltartani a famíliát. Ha megkérdezték tıle,mivel foglalkozik, csüggedt mosollyal azt felelte: -Adok, veszek!A nyolcadik év ıszén Hegyhátra értek. E Tokay mellettiközség földesura bérlıt keresett a falusi boltjába,minthogy az elızı, Kertész Ármin, gombamérgezésbenelhalálozott. A bérleti contractust a Smorakh család nagybecsben és aranyozott keretben tartotta, késıbb építettkı házukban a kandalló márványlapja fölött lógott. Acsalád minden tagja kívülrıl fújta, akár egy költeményt.Az 1759. esztendı januarius havának 16.-dik napján azMéltóságos Uraságh Hegyháton Lévı bóttya Aaron Smorakhsidónak exárendáltatván, alább megh írt szerzıdésespontokban lett megh az alku.1 mo Emlétett sidó tartozni fogh az bótban minden félepartékét, vasat és másféle szükséges dolgokat tartani,úgy hogy midın ezen Méltóságos Uraságh az gazdasághozszükBéges eszküzeket és partékét fogja kévánni, az bótbantaláltassék és az szegénységh is ne kinteleníttessékminden csekélységire messzire járni.2do Szabad lészen azon sidónak sót, dohónt, gyertyát,pipákot és más eféle aprólékokat árulni és avvalkereskedést őzni.3tio Ha az Méltóságos Uraságh magának, vagyis tisztyeinekés cselédgyinek lészen szükségek valamelly partékéra, habóttyában nem találtatnék, tartozni fogh megh hozatni ésannak illendı árán administrálni.4to Ezen szerzıdés szerént pedigh fogh esztendınkint százRhénes forintokat fizetni és szokás szerént minden félesztendınek folyása alatt az Méltóságos Urasághnak lefizetni az obveniensit.5to Ezen feltételeket pedigh megh tartani szentültartozik és ha nem akarná, tehát szabad lészen M.Urasághnak is a maga hatalmábul az bót iránt rendelkezni.Hogyha pedigh az szerzıdést megh tartván békességben,csendességben és böcsületben magát viseli, tehát azMéltóságos Uraságh is ütet maga protectioja alatt fogjatartani és nem engedi, hogy valaki eıtet háborgassaigasságh kívül. Ezen szerzıdés pedigh mostantól fogva kétesztendıre fogh tartani, utolsó esztendıben pedigh hakedve Lészen további maradásra vagy az MéltósághosUrasághnak tartására, egy fertály esztendı elıtt meghjelenteni szükséges lészen.Megh pecsételve a föntebb jelölt évben, hónapban, naponés helyt.T. Vámbért BertalanAaron Smorakh e contractus aláírásakor harminckét évesvolt, haja már hófehér, arca csupa ránc. Ugy tartotta, acsalád88 1 89

két nagyhatalmú jótevınek köszönheti sorsa rohamos jobbrafordulását, Vámbéry Bertalan uramnak, és II. Józsefkirályunknak, aki 1781-ben - kegyetlen anyjának halálaután alig egy esztendıvel - akként rendelkezett, hogy asidók "megtőrt kisebbség" legyenek, mivel hogy "imigyenhasznosabbak az állam számára". Aaron Smorakh a kalaposkirály kedvenc mondását is magáénak vallotta: - Megy az,ha viszik!II. József O fölsége tíz évvel hamarább, még MáriaTerézia társuralkodójaként, kötelezte a sidókat, hogy"rendes" családi nevet vegyenek. E célból megjelennitartoznak ama felállított hivatalokban, melyeknek tiszte

45. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveegyébkint a birodalom valamennyi lakójának lajstromozásaszületés, illetve halál esetén. Minthogy a hivatalosnyelv a német, elvárható, hogy a sidók német nevetválasszanak. Aaron Smorakh annak rendje s módja szerintbelovagolt Egerbe, hogy törvénytisztelı állampolgárkéntúj nevet szerezzen a családjának. Mindenekelıtt két nagypolocz bort helyezett a tintafoltos íróasztalra (addigraa család már kivételes engedélyt kapott több szıllıs kertfeles mővelésére), majd megkérdezte a pápaszemeshivatalnokot: - Wie heissen Sie, Herr... ?- Wilhelm Stern - mondta a nevét a meglepett férfi. AaronSmorakh kihúzta magát, s ünnepélyesen így szólott: - Dannwird Stern unser Name sein.- Sind Sie sicher? - Ja, ja.- Also, Stern ?! - Gut.Aaron Stern hazazötykölıdött Hegyhátra, iszákjában amegfelelı hivatalos papirosokkal. Hamar kikerült az újcégér: Stern és Fia. Jacob, az elsıszülött, márjobbkezeként dolgozott.Eva eladósorban volt, két cseléd lány segítségével egésznap a kelengyéjén dolgozott. Aaron Stern egy ládakülönleges,Champagne-ból való habzó boritalt tett félre alakodalomra. A lánynak tucatnyi kérıje akadt a következıévekben, ám Évának egyik sem tetszett. A nıvérei ezenéletkorukban már rég elhajították a pártát. Aaron Sternegyre idegesebben kérdezgette: - Bizonyos, hogy ez se jó?Éva bólogatott. Remélte, hogy nem csak néki, a papának islesz türelme kivárni az igazit.Sternovszky Istvánnal Debreczen várasában ismerkedettmeg, ahová egy beszerzı útra kísérte el az apját. Afogadó nagytermében szüreti bált rendeztek aznap. AaronStern a kedvezıre sikerült contractus feletti örömébengyönyörő estvéli ruhával lepte meg a lányát, melyet anyaki részen pille könnyő brüsszeli recekötés ékített. Amulatságon a környékbeliek úri kompániája vett részt,Sternéken kívül csupán két idegen volt, a fessSternovszky fiúk, rájuk szegezıdött a lányos mamáktekintete a legyezı mögül. István és János egy fejjelkimagasodott a sokaságból. Éva felé sandítgattak, a lányéjfekete göndör haja sötét madárként repkedettporczellánosan csillogó válla fölött. Beiratkoztak Évatáncrendjébe. Azonos idıt töltöttek a lány társaságában,mégis kezdettıl tudták, István szándékai egészenkomolyak. A Sternovszky fiúk két hónapos országbarangoláson voltak, melyre a nagybátyjuk küldte ıket.István az útitervet fölrúgva, néhány nap múltávalHegyhátra lovagolt, hogy újra láthassa Évát. Testvéröccsét a csarodai fogadóban hagyta hátra. A lánnyal nemtalálkozhatott, csupán három levélkét küldött néki, nagytitokban. Egyetlen választ kapott. Hozzám az út édesatyámon által vezet- írta Éva. Magos várat nehézmeghódítani, gondolta Sternovszky István, rajongását agyöngy betők hajladozása fokozta.Éva arról nem tájékoztatta, hogy bejelentette apjaurának: Sternovszky István teszi néki a szépet. AaronStern dühro90 I 91

hamot kapott, galambısz haja libegett a koponyáján,miközben toporzékolt: - Elment az a csöpp eszed? Majd éppa Sternovszkyak... Tudja az az ember egyáltalán, hogy kikvagyunk mink? - Tudja, legyen nyugodt, apám uram.- Valaha is hozzá járul a famíliája, hogy egy sidó lánytvezessen oltárhoz? Hogyan volna ez hihetséges?- Legyen az az ı dolga.Sternovszky István másfél hétig halogatta a bejelentést.

46. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveEdes anyja gyöngélkedett a szívével, István tudta, hamost adja elı a mondókáját, talán bele is hal a mama.Borbála már nem emlékeztetett ama leányra, aki volt, azelmúlott esztendıkben oly igen megkövéredett, hogy nehánylépéstıl is kifulladt, zihálva kapkodott levegı után,mintha a fél határt körülfutotta volna. Szigorú diétátrendelt néki az orvos, ám azt csak látszólag tartotta be.Olykor éjnek évadján is kilopakodott a kamarába, falnivalamit.Amikor Sternovszky István végre rászánta magát, hogybeszéljen az anyjával, Borbála a verandán feküdt anyugszékben, fölpolcolt lábbal, emésztvén sovánkafrüstükjét, mely nem állott másból, mint adag szalonnásrántottából, csupor tejfelbıl, két paprikából, csészetörök kávéból, no meg kevéske aszalt szilvából, ami nemis az étkezés része, hanem orvosság, bélmőködéseszabályozására. Hallván, hogy a fia beszélni akar véle,fáradtan hunyta le a szemét, azt hívén, tudja, mikövetkezik, István újabb kártya adósságba verte magát. -Mennyi?Hiába magyarázta a fia, hogy másról van szó, házasodniakar, Borbála egyszerően nem értette: - Ki az az Éva?- Akit el akarok venni. - Te?- Jaj, anyám, nem is a római pápa! - De hisz te méggyerek vagy.- Elmúltam huszonkettı.- Jó, de akkor is... csak így? egyik napról a másikra?Sternovszky István türelmesen kifejtette, hogy az ilyesdolgok mindig egyik napról a másikra történnek, s kértedöntéséhez az anyai áldást. De nem kapta, Borbála elébbhallani akarta, kiféle-miféle lány az, honnétszalajtották, mi tudható a családjáról, mennyi ahozománya. Sternovszky István egyre fölöslegesebbnekérezte a párbeszédet. - Azt reméltem, örvendezel, hameghallod.- Minek örvendezzek? Amér egy haszon lesı fehércselédkiveti rád a hálóját?- Én vetem ki a hálóm ıreá! - garagyolta SternovszkyIstván, tudván tudva, hogy az igazi feketeleves (SternÉva származása) még hátra vagyon. Tucatnyiszor vágottbele, ám mégsem bírta kiejteni a száján, hogy ajövendıbelije sidó. Éles kés volt néki ez a szó, melyet agerincében forgattak, noha maga egyetlenegy sidót ısmert,Kochán tatát, a falusi főszerest, akinél mindenkikaphatott hitelt. Ám afelıl nem lehetett kétsége, hogysetét balvégzet sújtja Éva fölmenıit s mindenpereputtyát, amelyben ınéki is osztoznia kell, hacsakugyan oltár elé vezeti a lányt.- De mért éppen azt az Évát, akirıl jószerivel semmit semtudunk?- Csupán mert olyan ı nékem, akárha az ikrek vónánk, csakmás szülıktıl lettünk.- Mivégre vennéd el, ha már úgyis az ikred? - Anyám,kérem!Borbála igen hamar híradást szerzett a Stern családhovalétérıl s eredetérıl. A haját tépkedve jelentette ki,hogy velık pedig rokonságba keveredni ı semmi áron nemhajlandó. Sternovszky István addigra ismétlıdılátogatásokat tett Hegyháton, és végleg eldöntötte,boldogságát csakis Stern Éva olda92 1 93

lán lelheti. Égi jelnek vélte, hogy vezetéknevének elejemegegyezett az Éváéval. Odahaza annyira elmérgesedett ahelyzet, hogy Borbála már beszélni se volt hajlandó vele,a másik fia közvetítésével tárgyaltak: - Mondd meg neki,Jánoska, hogy mingyárt asztalon a vacsora!

47. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveSternovszky István belátta, ez így nem mehet tovább.Estve, amikor a többiek már nyugovóra tértek alakótoronyban, inasával, a keszeg Jóskával csöndbenlehordatta a két ládát és a hat nagy turhát, melyekbevalamennyi személyes egyetmását belerakta. A borjúbırútitáskájába pakolta mindazt, amit vész esetén ismentene, pénzt, amennyihez hozzá férhetett, kevés családiemléktárgyát, s mindenekelıtt atyja s nagyatyjaföljegyzéseit, melyeket Apák könyvének titulált. Úgyvélte, az okvetlenül az ı jussa.Odalenn várt reá a kétökrös teherszekér, meg azalmásderes lova, amiként parancsolta. Jóskát fölültette abakra a kocsis mellé, s a sejtelmes sötétségben nekiindultak. Másodnap reggelén értek Hegyhátra, holbekvártélyozták magukat a vendégfogadóba. István délidıigaludt, akkor kiéinosította magát, s elballagott Sternékházatájára. Beizent Aaron Sternnek, majd amikor azfogadta, eképpen szólott: - Uraságod óvja tılem Évaleányát, aggódván, hogy ı és a kegyedék családja nékemelég jó nem lészen. Lássuk, én elég jó vagyok-e imigyen,családom híján, kevés értékkel, enmagamban.Aaron Stern olyasmit morgott, hogy majd elválik, ki mirejó. Beköltöztette Sternovszky Istvánt a kis vendéglakba,mely a háza kertjében állt, a málnabokrok között.Esetleges veje nem kuporoghat a vendégfogadóban,mindeneknek látvánságára. Eldöntetett, gondoltaSternovszky István. Vacsorára várták a Stern házban.Holmiját kipakolta, a kocsist visszaküldte, Jóskát pedigelszalasztotta írószerszámért. Amint megkapta a pennát ésa kalamárist, kinyitotta az Apák könyvét, s békörmölte:Életem folyása immár új medret talált magának. A szülıiházat, a nevezetes ötszegellető Lakótornyot, magam megetthagyóm, talán örökre, hogy itt, a dombok országábantaláljak asszonyt s boldogulást. Félelmeim, ha nagynakis, bátran félre teszem, mert hiszem, a Mindenhatóvigyázza léjteim. Omnis dies, omnis hora, quam nihilsimus ostendit.Aaron Stern izenetet küldött Borbála asszonynak,biztosította róla, hogy a fiát épségben tudhatja. "Kérem,rendelkezzék!"- írta a levél aljára. A választ nem neki,hanem Sternovszky Istvánnak címezték. "Azonnal gyerehaza, vagy kitagadlak!" Mire ı: "Legyen meg a teakaratod!" - és maradt. Aaron Stern felügyeletével mindenestve rövidke idıig találkozhatott Évával. Félszeg,akadozó mondatokat váltottak. Eva egy ízben anyjárólmesélt, kit igen korán elveszített. Sternovszky Istvánbólogatott: - Igen... a tüdı vész.A lánynak leesett az álla. - Tudakozódott felılünk? -Elégedjék meg annyival, hogy tudom.Máskor Aaron Stern adomázott néki keserves bécsi ésprágai éveikrıl, hosszú vándorlásaikról.- A hányattatás országútján - főzte hozzá SternovszkyIstván. - Kitıl hallott errıl? - En csak... úgyse fogja elhinni, de... olykor látoma múltat. Aaron Stern kérdések tucatját zúdítottará, a válaszok egé szen akkurátusok voltak. Akárha azúrfi nyomoztatott volna a família után. Aaron Sternaz üstökét vakargatta. - Eljön-e vé lem a rabbinkhoz?- Szolgálatfára.Ben Lıw rabbi másfél esztendıvel azelıtt érkezett Prágavárasából. Eredeti úticélja Odessza volt, de nem alegegyenesebb irányt követte. Néhány napra megszállt apatak hegyes kanyarulatában épült Sonntag fogadóban. Törtmagyarsággal - t betői mögött puha h-k susogtak -hitsorsosairól kérdezıs94 95

48. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveködön. Hegyhátra irányították. Ott Sternék portája voltaz elsı, hová bekopogtatott. Szívesen fogadták,marasztalták ebédre. İ azonban csupán a helybéli sidóimaházat akarta látni, s igen elcsudálkozott, amidınAaron Stern megmondotta néki: - Olyasmi errefelé nincsen. - Ni-incs? De hol felé gyülekednek a sáboszra amiéink? - Nos, itten, a... a kertben - Aaron Stern nemakarta be vallani, hogy sehol. A sidók örvendenek, hogylyuk van a hát sójukon, és szorgoskodhatnak békességgel,nem óhajtják ma gukra haragítania vármegyei urakattemplom emelésivel.Ben Lıw rabbi azonban nem csak a szavakból értett. - Méga mái napon van itten imaház. Fog lenni.- Hogyan?- Emelünk mi egyet, közös erıvel. Csak jöjjetek öszve apataknak partján délutánkor ti.Sternék értesítették barátaikat és ismerıseiket. Mire ahelyszínre értek, Ben Lıw rabbi szekercével kivágott slehántolt nyolc fiatal agáciát, csúcsukatösszekötözgette. Az így nyert nyolc szegellető alakzatotkellett sövénnyel körbefalazni. Tetıt csupán a frigyládafölé eszkábáltak hasonló módon, amikor az - Ben Lıw rabbikocsijáról, szíves ajándékaként - a helyére került.Késıbben a közösség tagjai nádfedéllel borították az -idıközben valamelyest megmagasított - imaházat.Azon az elsı estvén igen elhúzódott a szertartás, agyülekezet egészen járatlannak bizonyult a héber nyelvbens szokásokban. Ben Lıw rabbi a haját meg a szakálláttépte: - Ilyet nem még soha pipáltam! Semmit se nemtudtok!- Ne mérgeskedjél, tanítsál! - Aaron Stern.Így maradt a rabbi a tervezettnél tovább a hegyhátipatakparton, hol hívei hamarosan házat építettek néki,hogy soha többé el ne hagyja ıket. Bölcsessége híregyorsan terjedt, meszszi tájakról jöttek hozzá a sidók tanácsért, véleményért,okulásért, vagy csak éppen azért, hogy megérintsék akaftánja szegélyét, mely a közkelető vélekedés szerint abıség garanciája. Szokásba jött, hogy házasulandó fiatalpárok elsı útja ide vezetett, még az esketési ceremóniaelıtt. A vármegye urai többször rábuzdultak, hogy asinagógát bezárassák, a gyülekezési engedélyt ismegtagadják, ám a rabbi mindannyiszor megakadályozta, jószóval, furfanggal, személyes bátorsággal. Az sem ártott,hogy a környék két nagybirtokosa közül az egyik, Sigraybaronesz, védelmébe vette: - Kinek árt, ha a sidókdicsérik a maguk istenét? Pláne araég ilyen jó borokatcsinálnak! Ben Lıw rabbi hirdethette tovább a tanaitháborítatlanul. Aaron Stern sejtette, nem juthategykönnyen a színe elé, a rája várakozók sorakikanyarodott a kertbıl, le a parti fícfák hoz. AaronStern a ház építıi közé tartozott, jól ismerte a já rást, a hátulsó bejárat felé vezette Sternovszky Istvánt.Ugy tett, mintha a pöttöm cseléd kunyhóba tartana,végül mégis a nagy ház konyhájába lépett. SternovszkyIstván tétován követte. A konyhában Igor, a rabbilengyel inasa, fızte a kávét a tőzön. Csóválta a fejét,de intett Aaron Sternnek a szemével, hogy menjen csak.Odabenn a rabbi éppen végzett látogatójával, egykaffogó beszédő, pöttöm öregemberrel. - Én sem értem - súgta Aaron Stern. - Sidóulbeszélnek. Sternovszky István bólintott, nékiizgalmában föl sem tőnt, hogy idegenül folyik a szó.Amint a kis öregúr hajlongva eltávozott, Ben Lıw rabbihellyel kínálta ıket. Tekintetét Aaron Stern arcárafüggesztette. - Mi járatban?- Rebbe, ez a fiú belelát a múlt barlangjába, olyas

49. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvedolgokról is tudomása vagyon, amelyekrıl semöszvességiben, sem résziben nem hallott tılünk. Tanácsotkérek, miként vélekedjünk felıle?7

Ben Lıw rabbi alaposan megszemlélte Sternovszky Istvánt,tetıtıl talpig. Végül így szólalt: - Ugy tartod, ahogyanStern uram mondotta?- Lényegiben.- Meséljed el hát, honnét keveredtem én e vidékre?- Nem tudhatom. Én csak azoknak a múltját látom, akikhozzám közel vannak.Ben Lıw rabbi még alaposabban megszemlélte afiatalembert. Nézését Sternovszky István állotta. A rabbibólintott azután. - Jogos. Hát a Sternék közel vannak-é?- Szint a legközelébb.- Tud-é az úr oly szerzıdésrıl, mely nékiök kiváltképpbecses?Sternovszky István bólintott, szavalni kezdte: Az 1759.esztendı januárius havának 16.-dik nagyján az MéltóságosUraságh Hegyháton lévı bóttya Aaron Smorakh sidónakexárendáltatván, alább megh írt szerzıdéses iontokbanlett megh az alku.- Stimmt! - Aaron Stern.- Jól van. - Ben Lıw rabbit zavarta e közbeszólás. AaronStern vállára rakta a kezét. - Nem baj az, ha vagynak,kik náladnál többet tudnak arról, ami volt. Nincsnyugtalankodásra okod. E derék fiatalembernek hihetsz. Ámnagy dobra ne verjed, hogy mely különös látóerıvel bír. -E szavakkal s egy határozott kézmozdulattal elbocsátottaıket. Már kiléptek az ajtón, mikor utánuk szólt: -Azonban ha legközelébb kérdezni kívánsz, jöjj afıbejáraton, végigvárván sorodat.- Igenis - Aaron Stern földig hajolt. SternovszkyIstvánba karolt, vitte hazafelé. - Igazi csodarabbi -motyogta.Eldılt tehát, hogy Sternovszky István benısülhet acsaládba. De még hosszas huzavonába tellett, miresikerült dőlıre jutni ama tárgyban, hogy mely templombanlegyen az esküvı.98Aaron Stern ragaszkodott a sinagógához, SternovszkyIstván, kálomista lévén, a maga hite szerint kívánt volnaházasodni, a születendı gyermekek vallásául is a sajátjátszánta, ennek érdekében reverzális kibocsátását kértejövendıbelijétıl. Éva hajlott az iratot aláírni, annakdacára, hogy az apja kitagadással fenyegette.- Nagyszerő - Sternovszky István -, e frigy révén mind akét család eltaszít bennünket. - Az anyját és az öccsétazóta sem látta, hogy Hegyhátra hurcolkodott, híradástsem kapott felılük.A viták évekig tarthattak volna, ha a Tokay várasikálomista pap nem jelenti ki, hogy ı bizony sidó lánnyala világ minden kincséért sem adna össze egy oly derék,becsületes keresztyént, mint Sternovszky István.-Jól van, nagytisztelető uram, nem is kell magának ilycsúfságot tennie! - faképnél hagyta. Visszavágtatott alován Hegyhátra. Ezúttal ı is a hátsó bejáraton át törtBen Lıw rabbira, kit épp a vacsoraasztalnál talált,nyakában hófehér asztalkendıvel. - Rabbi, miként válhatnabelılem sidó?- Most azonnal, vagy ráér, miután magamhoz vettem szerényestebédem?Sternovszky István elszégyellte magát, curikkolt kifelé,ám a rabbi szíves szóval invitálta, telepedjék mellé, atöltött libanyakhoz. Mire a falatozást abbahagyták, mármeg is beszélték, miképpen csatlakozhat Sternovszky

50. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveIstván a hegyháti sidó közösséghez. Fél évig hetiháromszor kereste föl a rabbi házát, hogy megtanuljamindazt, amit egy jó sidónak tudnia szükséges. A világitörvény szerint persze nem válhat sidóvá, magyarázta BenLıw, no de nem kell mindent a törvény orrára kötni.Az esküvıig elkészült a ház a domboldalon, melyet AaronStern adományozott a fiataloknak nászajándékul. E minden

kényelemmel ellátott épület kertjében nemcsak mulatságokvagy koncertek tartására alkalmas pavilon és szögıkút,hanem kényelmes feredıház is volt. Sternovszky Istvánszemét befutotta a könny, amikor az apósa végigvezetteıket s a násznépet új otthonukban - a munkálatokatsikerült titokban tartania a fiatalok elıtt. Nem tudta,mit adhatna cserébe. Hálától remegı hangon kijelentette:- A mái napon a kegyed tiszteletére Stern Istvánrakurtítom a nevem!Az ünneplı rokonság (a Stern ág, mert a férj családjábólsenki nem volt jelen) e bejelentést megtapsolta.Stern István reggelenként sohsem mulasztotta el afelesége apolgatását. E szókkal eriszté el azután: -Boldog napot, kincsem!Éva a kertben rózsalugast létesített, a fakerítés menténpedig levendula bokrokat, csiklandó illatuk átjárta aházat, mindig került néhány csokréta az asztali vázákba.Stern István nagy elszánással vetette magát a munkába,apósa fehér és veres boraival kereskedett. Sikerülteladnia oly messzi tájakra is, melyekrıl a Stern családeladdig azt sem tudta, hogy léteznek. Kiváló ügyességgeltudta rábeszélni a kereskedıket a kötésekre, így azok,miután a contractus aláscribáltatott s az áldomásfölhajtatott, gyakran jegyezték meg: - Csak sidóval nekezdjen az ember fia! - Stern István mosolyogva engedteel a füle mellett az ilyen beszédet.Amikor egy komolyabb rakomány útnak indult Lembergbe,Aaron Stern hitetlenkedve csóválta a fejét: - Hogy arossz nyavalyába van ez? Bennünket elkergettek onnat,oszt most jó pénzt fizetnek a borunkért?! Bolongyosvilágban élünk.Stern István mindennél büszkébb volt rá, hogy a családiborkereskedés rohamos fölvirágozásnak indult, mióta ıhasznossá tevé magát benne. Egyetlen levelet írt azanyjának, az is legfıbbképpen errıl szólt.Anyámasszony baljóslatát, mely szerént földön futóváleszek, s térden állva könyörgök majd, hogy újrabéfogadjanak, tisztelettel nem teljesítém, szilárdmegélhetésünket két kezem munkájával biztosítóm.Reményiem, a harag elszáll valahára, s meglátogat minket.Ha jó szerencsém kitart, addigra legkevesebb háromanleszünk.Lemberg után Tarnopolban, Odesszában és Vitebszkben ishamar megtanulták a borisszák a Stern nevet. Korábbanbajos volt ekkora távolságra szállítani a márkásinnivalót, illetve legföllebb hordóban. Stern Istvánmegfelelı tokokat készíttetett, huszonnégy palack fért elbennök fejtıl-lábtól, pici fasínek közé csúsztatva,melyek épen tartották ıket. A Stern név hatalmas S-betőjét e ládák tetejébe égették, olyasfajta billoggal,amilyet a barmok jelölésére használtak. Stern Istvánfényes kígyónak látta azt az S-t, álmodott is vélegyakorta.Házasságuk elsı esztendejének végén Éva teherben maradt.A szülés igen elhúzódó és nehéz volt, a bábaasszonymármár mind a csecsszopó, mind az édes anya életéértaggódott.Stern István akként jegyzé be utódait az Apák könyvébe,amiként másutt a Bibliába szokták.

51. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve Az 1775.-ik esztendı július 7.-dikén születettRichard, egy hó napulelébb, mint vártuk. Igen apróbabaként érkezett e világra, ám igen jó gyermeknekbizonyult, pólyás korában is csak akkor rítt, ha fáj dalom gyötörte. Piciny, arányos teste hibátlan volt, akáregy szobor. Egyetlen gyöngesége tán a szeme, melyremár elemista korában okuló irét tétetett Doktor Rákosfalvy.Az 1777.-ik esztendı utolsó napján megszületett a miRobertunk. Elızetes aggodalmainkat szerte foszlatókönnyőséggel. Évám virágzón ragyog.100 101

Az 1 %79.-ik esztendı márcziusának 23.-dikán megszületettRudoánk. O, csakúgy, mint Robert, tán inkább reám ütött,Legalább termet Jógában. Éva feleségem kiváltképpmegkínlódott véle. A gyermek áldást követıen újra olyansudár termetővé lett, amilyennek a debreczeni mulatságbanmegismertem, kívülállók sokszor veszik a gyermekeinklegidısebb testvérének. Kívánom mindeneknek a temérdekboldogságot, mennyi nékem jutott osztályrészül. Igazáncsudán annyit nélkülözök, hogy szülı anyám bocsánatátelnyerhetném, s Láthatnám vég re, János ecsémmelegyetemben. Gyakran gondolok reájuk. tajjon sohsemhiányzom-e nékiük ?Stern István két ízben is ellovagolt az ötszögletőlakótoronyhoz, dédelgetve a lehetıséget, hogy egyszerőenbézörget, ám mindig visszatántorult, félvén, Borbálakiutasítaná. A lakótorony körül feltőnıen elszaporodott agyöngyvirág, Stern István kedvence, ez különösképp fájtnéki.Péntek délután a nagycsalád Aaron nagypapa házában győltössze, az éjszakát és a másnapot is ott töltötték, ígymúlatván együtt a sábesz dologtalanságra kötelezı óráit.A három lány -immár férjes asszonyok - valamelyike hoztamagával a vacsorát, ahogyan számosodott a família, mindtöbb fazékban, csuporban, serpenyıben. Az étkeket azasztalra készítették, a gyertyákat még kora délutánmeggyújtották, hogy amint Ben Lıw sinagógájábólvisszatérnek, már semmi feladat ne maradjon. Vacsora utánaz unokák Aaron bácsit nyaggatták, mesélne a régiidıkrıl. E történeteknek a gyerekeknél csak egyfigyelmesebb hallgatójuk akadt, Stern István személyében.Az ı emlékezete sok törmeléket ırzött a Stern (Smorakh)család múltjából is, e darabkáknak pontos értelmétlassacskán kaphatta meg. Aaron nagypapa kedvvel beszélt,kunkori kitérıkkel, némely részletre újra meg újravisszatérve. Élénk színekkel rajzolódott elı a lembergiSmorakh ház, mely porig égett, amikor a zsindelyes tetıreégı fáklyát dobtak a megvadult mihasznák. Stern István e jelenetet is többszörlátta már, végre kihámlott, mely okból.A gyerekek nem értették, kik azok a mihasznák, s mértvadultak meg.- Pogrom volt - Aaron Stern. - Mi az a pogrom? - Amikor a sidókra rátámadnak, bármely rationalis ok nélkül. Bizony, az emberek nagyon gonoszak is tudnaklenni. - Mi az a rationalis?Erre már nem érkezett válasz. Gyászos csönd lett ateremben, csupán a fahasábok pattogtak a kandallóban. Éva a két nagyobbik fia vállára eresztette atenyerét (a kicsi elaludt az ölében): - Ne féljetek,itten sohsem leszen pogrom. Késıbb, amikor a gyerekeketmár ágyba tették, Aaronnagypapa elmesélte a vıinek, hogyan égették el a családnégy nemzedék óta győjtögetett könyvtárát a lembergiSzéna utczában. - Az ablakon át hajigálta két bitang a

52. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekönyveket, zizegtek a lapok, ahogyan röpültek lefelé,másik kettı tüzet rakott, falapáttal hányták belé atudományt, a literaturát, a szent írásokat, mindent.Hamar lángra kaptak az ívek, a borítók nehezebben égtek,sőrő füstöt árasztva, és az a fullasztó szag beleittamagát a ruhánkba, napokig érezhettük, pedig Elise anyjaterelt mindenkit a ház mögé, majd át a Piacz térre, holszekér várakozott reánk... bizony, így volt ez. Azótátulnem szívesen vásállok én könyvet, mer az az elsıgondolatom, hogy eccer abba is belemarhat a tőz...ostobaság.Aaron Stern házában csakugyan alig akadt olvasnivaló,könyvtára csupán házi és úti kalendáriomokból állott. Atekercseket, melyekkel Ben Lıw rabbi megajándékozta,lelakatolt ládában tartotta.A rabbi ritka vendég volt a Stern házban, noha folyvásthívták. Ellenben heti rendszerességgel látogatott SternIstvá102 103

nékhoz, azt az épületet sohsem nevezték Stern háznak, azelıtte ültetett fasor nyomán egyöntetően Gesztenyésnekhívta a család. Vonzódása Stern Istvánhoz annálkülönösebbnek tetszett, mert hiszen ı - Aaron nagypapaszavai ezek: - "Valójában nem is sidó, csak úgybéfogadtuk."Aaron Stern már-már sértınek érezte, hogy a rabbi, akivoltaképpen ınéki köszönhette letelepedését, helyette egyolyan személyt tüntet ki bizalmával, akinek aletelepedését szintúgy ı segítette elı. Stern Istvántudatában volt e feszültségnek, meg is említette arabbinak, ki erre azt felelte: - Sem nem Aaron Sternnek,sem más idevalósinak adósa nem vagyok, amiként ık semtartoznak nékem semmivel. Mindannyian csupán İnékitartozunk hálával, akit néven nem nevezhetünk.Beszélgetéseik a Gesztenyés ház teraszán folytak, akırisfa asztalon párás nyakú borosüvegek és hámozottgyümölcsök, a nádfotıjökön puha báránybırök. Ben Lıwrabbi talmudikus példázatokat mesélt, Stern Isván, ki mégmindig járatlannak érezte magát választott népetörténetében és hagyományaiban, boldogan jegyzetelt azagyában. A rabbi társaságában kiváltképp bıbeszédővévált, azon kapta magát, hogy úgy kadarász, mintgyerekkorában. Gyakran tiszteletlenül a rabbi szavábavágott, mit igen szégyellt.Többször fölpanaszolta, mily nehéz beleolvadnia aközösségbe. A sinagógában sohsem bizonyos abban,hajlongania kell vagy fölállam, a héber szövegek egyrészét senki nem tanító néki, szajkózza értelem nélkül.Egy szó mint száz, változatlanul idegennek érzi magát asidók közt.- Mindenki idegen e világban - a rabbi. - Legelébb éppena sidók. İsi hazájukból elüldözék a pharaók, szerteszóródtanak a négy égtáj felé. Birtokot szerezniük sokhelyütt jószerivel máig is lehetetlen. Ha ezek utánközibük kéredzkedek mért ne fogadnának bé?- Talán nem rajtok áll. Meglehet, nékem nincs adottságomahhoz, amire születni kell.- És vajjon mi volna az? Körültekintvén, mely sidó élsidóbbul? Tudom én. Sokan esznek tilalmas húst, példánakokáért Aaron Stern uram is... öszvekavarják a tejes észsíros edényeket, a sinagógában keveset mutatkoznak. Nemoly nagy att ractio sidóvá lenni, efelıl megnyugodhatik.További ismétlıdı témájuk volt Stern István mirakulózusemlékezı talentuma. A rabbi szerette volna pontosanérteni, hogyan indul a múlt áradása. Kiváltható vagyfokozható-e bármely viselkedéssel. Béfolyásolható-e, hogy

53. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemelyek a föltáruló idıszakok. Stern István nemszolgálhatott kielégítı válaszokkal, csak annyitmondhatott biztonsággal, hogy amidın felindult,gyakrabban és gazdagabban fınek a képek. Nyugalmasállapotában, például jó ebéd utáni ejtızéskor, azt semtudja fölidézni, mit máskor már béjegyzett az Apákkönyvébe. Ben Lıw rabbi látni kívánta az Apák könyvét, el iskérte volna olvasásra, Stern István azonban nem adta.- Már meg ne orroljon, de én elválni tıleszempillantásnyi ideig sem akarok. -Jogos. Itthelyben belémélyedhetek?-Ameddig csak óhajt.Minél elırébb haladt a rabbi a kötetben, annál többkérdéssel állott elı. Akárha a Sternovszky/Csillag családhistóriájá nak megszerkesztésén fáradozna. Stern Istvánbuzgón felelgetett, s közben az járt a fejében, hogy sema rég nem látott öccse, sem az édes anyja, sem a feleségenem tanúsított ennyi kíváncsiságot az,ı nemzetsége iránt.Ennen fiai sem, ámbár ık tán majd késıbben, a legidısebbis csak a hetedik nyarához közelített.- Stern uram, próbálta-e valaha, lát-é elıre is? -Elıre?!-A jövetelbe.104 105

Stern István döbbenten tekintett Ben Lıw rabbira. Rövidszünet után: - Dejszen a perspectiva látása csupán az İprivilégiuma, akit néven nem nevezünk.- Hagyja ezen aggodalmat énreám, s válaszoljon. - Nem, ajövendıbe sohsem tekintettem.- Nem akar? Avagy nem tud?- Aligha merészelném czélba venni.- Bizony kár. Mily sok bajtól-kíntól menthetné ennenmagát és öszves szeretteit!Stern Istvánnak ez szöget ütött a fejébe. Aznap estve,mikor a rabbi eltávozott, ott maradt a setétbe borulóverandán, nézte az árnysorrá változó gesztenyefákat, mega három pici ezüstfenyıt, melyeket a fiai születésekorültetett. A gesztenyék növésben immár lehagyták aszokásos magasságú felnıtt férfiakat (ıt még nem), afenyık viszont - akár a harmonikasípok - csupán Richard,Robert és Rudolf fejlıdését elızték meg nehányhüvelykkel. Tíz év múlva a gesztenyék mekkorák lesznek?Talán kétszer ekkorák. S a fenyık? Majd meglátjuk.Remélhetıleg...Ha képes arra, amirıl a rabbi kérdezte, már mostbizonyosságot nyerhetne arról, mi reá- reájok - vár. Egondolattól bı verejték lepte el. Eszébe jutott acigányasszony, aki Tokayban jósolt neki. Az egész családbeszekerezett a kirakodó vásárra, mindenkinek vettekvásárfiát. Richard megkapta azt a pici majmot, melyet egynépes cigánycsalád mutogatott belépti díjért, nem voltnagyobb, mint a közepes mérető nyulak. Aaron Stern úgyhitte, kölyök állat, ám a cigányok váltig állították,hogy tizenkét éves, a neve Aster. Eztán már csak ahosszadalmas alkudozás választotta el Richardot a félénktekintető kis majomtól, aki addigra a vállára telepedett,s úgy kapaszkodott beléje, amint a csecsszopók azanyjukba. Az árvitát Aaron Stern többször föladta, ámStern István mindig újra kezdte, a végén ı is fizetett.Szégyellte megvallani, hogy néki talán még inkább tetszik a kis majom, minta fiának. Richard onnantól az állatkával aludt, anyjatiltakozása dacára, nappal is állandóan ölelgette,csókolgatta, Asztikának becézve.A cigánycsalád legidısebb nıtagja, egy roppant kövér,

54. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvetetıtıl talpig vörös selyembe burkolózott asszonyság, asátor homályában jósolt a hozzá fordulóknak, tenyérbıl,kártyából, varázsgömbbıl. Aaron Stern - mindenkimeglepetésére - a família valamennyi férfiú tagjátbefizette. Stern István járult utolsóként a jósnıasztalkájához, melyen egy fekete macska lustálkodott avarázsgömb kovácsolt talapzatánál.- Mibıl van? - Stern István a sejtelmesen csillámlógömbre értette.- A tenyerét! - a cigányasszony megragadta a kezét, s afeje fölött lógó olajlámpa fénykörébe vonta. Sokáigtanulmányozta a különbözı hajlatokat és barázdákat,tapogatva, nyomogatva. Tömzsi ujjait Stern Istvánragadósnak érezte, türelmét vesztvén, vissza akartahúzni, a jósnı nem engedte. - Nagy tüzeket látok -jelentette ki azután, ünnepélyes hangon.- Miféle tüzeket?- Lobogó tüzeket, ember magas lánggal. - Mi ég? Tarló?Fahasáb? Vagy háztetı?- Hófehér, négyszegletes madarak zuhannak a tőzbe, agyonpörzsölıdnek.Stern István többet nem tudott kihúzni acigányasszonyból. Utóbb elmesélte az apósának. - Mitjelenthet?- Semmi jót.- Akkor sem értem.Aaron Stern fintorított: - Es ezért én drága pénzeketfizettem!Stern István a jelenetet százszor is elképzelte. Ahófehér madarakat gerléknek látta, saját háza gyulladtlángra, s a szár106 I 107

nyak mintha oltani próbálnák a tüzet, azért csapnak rájaöngyilkos buzgalommal, a füst fakítja az ég kárpitját. Ámrendre eszébe jutott, hogy ki látott már négyszegletesgerlét?Egy nyári estvén, amikor a gyors vihar fülhasgatómennydörgéssel és sőrő záporral robajlott a ház felett,Stern Istvánban újra fölbolydultak a múlt hordalékai, smiután végigélte, amit annak elıtte már többször, agyábaötlött a rabbi kérdése, meg a cigányasszony jóslata.Mostan, gondolta, mostan, vagy soha sem! -szemétlehunyta, várván, indítsák meg benne az emberfölötti hatalmak a látást, ezúttal a holnapok ismeretlentájain. Szíve dobbanásai fölgyorsulván meghangosodtak,el-elnyomták az ég zengését. Akkor, akkor, ó, akkorfölszakadt az elsı ábrázolat, mely kísértetiesenemlékeztetett a jóslatra, öles lángok csaptak kivalahonnét, s repkedtek a fehér foltok, melyek tán inkábbgyolcsdarabokra hasonlítottak, mintsem madarakra. Ámarra, hogy pontosan kivegye, nem volt módja. Még abbansem lehetett bizonyos, hogy a jövendı parányi elılegétkapta, nem pedig a jóslat keltette ıbenne mindezt.Ben Lıw rabbi hümmögve hallgatta Stern Istvánbeszámolóját, mint ki hiszi is, nem is. - Nincs semmimás?- Ennyit láttam csupán.- Ne adja föl a reményt. Kitıl ezt kapta, ád majd megint,kellı idıben.A borászat azon az esztendıben kiváltképp bıséges hasznothozott, a kései nyár heve degeszre érlelte a szıllıt, ahegy leve csuda zamatossá lett. Stern István S-betősüvegtokjaira tömegével érkeztek rendelések mindenünnen.Aaron Stern boldogan kacsintgatott a vejére: - Ha ez ígymegy, a végín még meggazdagszunk!Stern Istvánról nem csak a család, az egész hegyháti sidó

55. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveközösség igen elégedetten nyilatkozott. Példás férj, kihitvesé108nek kellı tiszteletet s megfelelı anyagi biztonságot ád.Szigorú, de meleg szívő atya, fiai tőzbe mennének érte. Avidék nincstelenjeinek nagylelkő támogatója. A sinagógaszorgos látogatója. A törvények és szokások megtartásábanis élen járó. Okos, szorgalmas, módos, mégsem fennhéjázó.Kevés jele annak, hogy ı azért mégsem... mégiscsak...magyarán, hogy szabad akaratából csatlakozott aközösséghez. Hasonló megbecsülést élvezett a reformátusgazdák körében, borászati kérdésekben elsıként fordultakhozzá, kóstolóként is adtak a szavára. Némely csalárdgazdák cukorral gyógyszerelték a boraikat, szükség eseténpedig kútvízzel gyarapították, az ilyesfajták ellenalakult Hegyhát és Tokay Borvédelmi Egylete, melynekelnökéül Frank Tivadart választották, miután Stern Istváne tisztséget kategórikusan vissza utasította, ıt azutánalelnökké kiáltották föl, egyhangúlag.Stern Éva büszke volt a férjére, társaságban szeretettdicsekedni véle, hogy ı az egyetlen asszony, aki aházasságban a saját nevét kaphatta meg másodjára. Éva aférjének csupán egy gyöngeségét ismerte: amannakkevesebbszer támadt vágya, hogy az ı ágyába bújjék, mintahányszor ı óhajtotta volna. E fogyatékosság, Éva úgyvélte, azzal magyarázható, hogy az ura túlságosan sokatfáradozik a borászat föllendítésén, sok ízben késınkeveredik haza, gyakran elmulasztván a közös vacsorát.Éva nem is sejtette, hogy Stern István nem mindigmunkálkodik, ha nincsen otthon. Hébe-korba egy tehetısözvegyasszony házában tölti az esteét, akivel a borürügyén melegedett össze, mivel annak elholt férje Tokayközség egyik példaadóan mővelt szıllıs kertjét hagytaörökül e világban. Éva váltig unszolta az urát, utaznánakel valamerre, hogy kikerülvén a mindenna pok igájából,megpihenhessék. Stern Istvánnak nem volt ínyére távolividékre zötyögtetnie magát. Ám lassankint az egészcsalád, élén Aaron nagyapával, ugyanazt a nótát fújta,mint Eva: - Utazzatok el, évek óta nem volt nyugovásod!109

Végül jó alkalom adódott, egy lembergi kereskedı, TadeusWeiBberger, szíves szókkal invitálta Stern Istvánt,látogassa meg a kastélyában, családjával együtt. - Avárastól fertály órányira vagyunk, a tó partján, lehetúszni, csolnakázni, napferedızni! - magyarázta darabosnémetséggel, az volt a közös nyelv, minthogy Stern Istvánjiddisül nem beszélt.Hosszas készülıdés után egy hintóval és egy szekérrelindult útnak az öttagú Stern család, két kocsis, hárominas, egy szoba lány, kilenc úti láda, hat batyu, háromkalpag doboz és a majom társaságában. Éva a két kisebbikfiával ült a hintó menetirány szerinti pamlagján, veleszemközt István, Richard és Asztikám. Egy-egy inas akocsisok mellett foglalt helyet a bakon, a harmadik aszobalánnyal a szekérre szorult, a ládák közé, melyeketállandóan igazgatniuk kellett, nehogy rájuk essenenek.Négy teljes napig tartott az utazás, az éjszakákat silányszállásokon töltötték.Tadeus WeiBberger a T alaprajzú udvarház kertjébenfogadta Sternéket, Éva asszonynak hatalmas csokrétávalkedveskedve. Agnieska WeiBberger, a felesége, mindentelkövetett, hogy a magyarországi vendégek jól érezzékmagukat, figyelmessége egészen odáig terjedt, hogyAsztikámnak a cári állatkertbıl szereztetett elemózsiát.WeiBbergerék hat leánya - a legkisebb még pendelyes, alegnagyobb már eladósorban - egyazon széles mosollyal

56. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveugrálta körül a Stern fiúkat, akik mégis idegenül éreztékmagukat itt, nem értvén vendéglátóik beszédét.- Most legalább tapasztalhatjátok, mily czélszerő, ha azember nyelveket tud! - így az apjuk, noha sokszor ı magais csupán találgatta, mit mondtak neki. Elhatározta,hazatértük után a fiaival együtt órákat vesz Ben Lıwrabbitól. Leginkább Évának sikerült társalognia, kigagyogott valamicskét jiddisül, az anyjától, Elisátóltanulta, ez az imádott lény még a hányattatás országútfának egyik stációján vesztette életét. Földimaradványait Aaron Stern késıbb hozatta a hegyháti sidótemetıbe.Tadeus Weil3berger minden estvére valamely mulatságotszervezett nékik. Hol zenészek érkeztek a salonba, húznia talpalávalót, hol kártyaparti szervezıdött SternIstvánnak. İ eladdig csupán a magyar kártyával őzhetıjátékokat tudta, most megismerkedhetett a tarokkal, skivételes szerencsével licitált. Egy-egy komolyabbnyeresége után Tadeus WeiBberger reá emelte a poharát: -Mázele!Stern Istvánra úgy zúdult a hosszú ideje elnyomottjátékszenvedély, akár egy veder forró víz, feje búbjátóla talpáig égette. Élvezte, hogy rezzenéstelen arccaljárhat túl a többiek eszén. Ehhez képest a pénzbenkiszámlálható nyereség kevésbé izgatta. Talán ha nemsodorja magával ily erıvel a játék, fölfigyel arra, mirılpusmognak egy-egy parti közt a helybeli férfiak, és hafölfigyelt volna, valószínőleg meg is érti. Lembergben azifjú győlölködık szétdúlták a fıutcza boltjait skávéházait, a sidók polcairól minden partékát az úttestrehánytak, s gyalázkodó feliratokat pingáltak a falakra. Atársaságban az a többségi álláspont alakult ki, hogy nemérdemes túl nagy feneket keríteni az ügynek, forrófejőifjoncok túlkapásáról van szó, amely hirtelenséggelkezdıdött, ugyanúgy szakad majd vége.Tadeus Weil3berger a kisebbséghez tartozott. Nem értette,miért ennyire magabiztosak az urak. Ha egyszer fölszínretörnek az indulatok, többé nincs biztonságban az ember.Ám a kérdésre - akkor hát mi a teendı? - ı sem tudottelfogadható választ. - Jobb félni, mint megijedni -ismételgette.- Jó, akkor féljünk - valaki -, attól mi lesz jobb? SternIstván eközben megkeverte a paklit, és osztott.- Okosabb vón, ha öszve szednénk magunkat, s mennénkhaza! - súgta neki Éva másnap, a reggelizı asztalnál.110 I 111

- Mi ütött beléd? Te akartál utazni!- Nem tudtam, hogy épp oda viszel bennünket, ahol rosszatforralnak a goyimok.- Rosszat forralnak? - Stern István, akárha víz alólmerülne föl.Eva elmesélte, amit Agnieskától hallott. Stern Istvánheves szívdobogást érzett. Megbolondultak ezek? Másbirtokár_ szétdúrják, pusztán azért, mert eltérı hitenélnek?Szaladt Tadeus Weil3bergerhez. Házigazdája a kert picinyüvegházában öntözgette a növényeket. - Miért nem szólottnékem errıl, Weil3berger uram? - kérdezte németül.- De hiszen egész estve ez volt a thema!- Nem lenne tán czélszerő, ha mi csomagolnánk?- Ide hozzánk még sohsem jöttek a vandálok,mindazonáltal... ki tudja, mit hoz a jövı?Stern István kutyaszorítóba került. Rész szerintlovagiatlannak érezte, hogy most gyáván megfutamodjék,rész szerint viszont felelısséggel tartozik acsaládjáért, így hát... - mennél tovább töprengett e

57. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvedilemmán, annál kevésbé tudta, mit tegyen. Bárcsak ittvolna Aaron nagyapa vagy Ben Lıw rabbi.Aznap délután a kártyapartira hívott urak közül már csakegy jelent meg, Samuel Bratkow, ı is tépett ruhában,arról számolván be, hogy zsarátnokot vetettek a házatetejére, a családja Tarnopolba menekült, ı is sietutánok, ha valaki kívánja, szívesen elviszi. TadeusWeil3berger sebtében fölparancsolta a bricskára alányait, a feleségét és az anyósát. Eltek Weil3bergerekTarnopolban is. Amint a legfıbb értékeit biztonságbahelyezte, követi ıket. Csakhogy a kocsi fédere vészesenmegnyúlt, Samuel Bratkow szabadkozott, ennyiőket nemszállíthatja. Agnieska önként szállt le, az anyja néminoszogatásra követte a példát. A bricska elviharzott asíró-rívó Weil3berger lányokkal. Stern István azonnal fölajánlotta a szekerét,Tadeus Weil3berger visszautasította: - Van hintónk, kettıis.Éva tüstént indulni akart, ám Stern István elébb gyorsanbecsomagoltatott, így félóra múltán ölelték átvendéglátóikat, ajánlván egymást az O oltalmába. AddigraWeil3bergerék is elkészültek, a hintók és szekerek eléfogott lovak türelmetlenül kapálták a murvát. Derünk,amíg lehet, gondolta Éva. Beszálltak a hintóba. SternIstván lehunyta véreres szemét.Dübögés, valahonnét messzirıl.Ó biztosra vette, Samuel Bratkow tér vissza valamiért. Amfélszáz lovas közelgett, ruházatuk csupa bır és szır, amia honfoglaló magyarokat juttatta Stern István eszébe. Ahintóban éles hangon fölvisított Asztikám, erre márvalamennyien rádöbbentek, nyakukon a catastropha. Addigraazok odaértek.Stern István kiugrott a felhérczre, kardot rántott, dehiába, elsıként döfte nyakon egy dárda, a hintó lépcsıjealá zuhant. A robaj megpuhult, a körvonalakelhalványodtak. Mielıtt értelme végképp kihunyt, látta,tőz lobban az udvarház bejáratánál, s az emeletiablakokból hullanak alá a már jól ismert fehér madarak.Csupán késıbb, betegágyában értette meg, hogy egy szívdobbanás idejéig azt szemlélhette, miként emésztik aWeif3berger család messze földön híres könyv győjteményéta lángok.Holtnak vélvén, a támadók nem bántották többé. Márleszállt az éj, mire kissé magához jött. Helybéliparasztok adtak néki szállást és ápolást. MegkerültRichard, aki a park fenyvesében bujkált, csakúgy, mintAsztikám, az ı tébolyodott visítása Stern Istvánt annyiraingerültté tette, hogy többször fegyvert emelt a kismajomra. Richard mindig megvédte.Idegen országban, ismeretség, segítı kezek, nyelv tudásés pénz szőkében Stern István semmiképp sem tudta elérni,hogy asszonya és két fia végsı nyughelyét - ha volt ilyen- né112 113

ki megmutassák. Aaron nagypapa győlölködı leveletintézett hozzá, amelyben örökre elátkozta, amiért alányát és két unokáját nem sikerült megóvnia. Ha nem lettvolna vele Richard, Stern István belémeríti a tırét ennenszívébe.A Stern család soha nem bocsátott meg neki. Hol itttagadnak ki, hol ott.Végül Richard és Asztikám társaságában fölkerekedett,hegyháti birtokát sorsára hagyván, az ötszögletőlakótoronyba kért bebocsáttatást. A Sternovszkyak körébenmegtőrték, ám el nem fogadták. Nem múlott nap anélkül,hogy ne fontolgatta volna: e világbéli vergıdésének végét

58. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveszakasztja. Földig görnyedt a lelki furdalás súlya alatt.Hátralévı éveiben kevés jelét adta, hogy életben van.Idejét fıként kártya vetéssel múlatta. Jobb keze licitálta bal ellen, vérre menı tarokk csatákat vittak. Mássaljátszani nem volt hajlandó.Amidın a Sternovszky család befolyása a megyegyőlésbejuttatta, el-eljárt az ülésekre, ám ritkán szólamlottföl. Mindenkit meglepett, amikor nem engedte, hogy a II.József O Fölsége rendeletei nyomán tett intézkedésekiratait tőzre vessék. Hat embernek kellett lefognia,olyan erı kélt benne. Orjöngve ordította: - Könyvet,papirost tőzbe nem szabad!!!A megyeháza egyik irodájába csukták. Amint a kulcscsikorogva elfordult a zárszerkezetben, Stern Istvánnyomban lehiggadt, arcára visszatelepedett a rá jellemzıközönyös kifejezés. Ezt a kukucskáló hajdúkmegjelentették az alispánnak, ki úgy rendelkezett,erisszék szabadon.Stern István hazavitette magát. Aznap estve beírta azApák könyvébe: Audi, vide, tace, si vis vivere in ace.Ehhez tartotta magát, csöndesen halt meg, majd egyesztendı múltán. A lakótoronyban nem csodálkoztak, hozzászoktak már, hogy a családfık, idejük vége közeledtén,fölhagynak az emberi szóval.114

IV.

Oly északi hegyfalakon is élet sarjad, hol eladdigsohsem. A gyümölcsfák ága földig roskad a dús termésalatt. A baromfiak keveset kárállanak, a tojók buzgónvégzik dolgukat. Az álló vizek színén terjeszkedik atavirózsa. A szántókon látható, idén az aratás bıségesleszen. Ételben-italban szőkölködıkkel a szokásosnálszívesebben bánnak mindazok, kiknek módja megengedi.Olykor napvilágnál is föltőnik az égen a mind teltebb éssárgább Istenkalács.

Soká eltart, míg bétakarítják e gazdag termést, gondoltaStern Richard. A börtönablak vasrúdjaira kapaszkodottfel, s lógott, míg bírta erıvel, részint a testi mozgás,részint a kilátás kedvéért. Amióta áthozták ideSpielbergbıl, egyre azon imádkozott, bár helyeznék atorony átellenes oldalába, honnét a lankát figyelhetné,melyet chartographiai tanulmányai alapján kifli alakúnakemlékezett.Némelyik helybéli gazdát s a legényeiket, a távolságdacára, már arcról fölismerte. Ám minden botnak a végín afeje, inkább egy dombra nézı cella a munkácsi várban,mint bármellik kufsteini. Munkács legalább Magyarország.Kufstein pokláról rémtörténetek keringnek, ott egész állónapon és éjen át lábvasban sínylıdnek a rabok. Leveletírni vagy kapni nem lehetséges, a sétát olykor fél évreis megvonják. Ráadásképp tucatjával dönti115

ágynak - ami csak deszkalap, mert azon hálnak - afoglyokat a tüdı vész, pereputtyuk a tetemet sem kaphatjameg, zsákban hajítják a várárokba, annyi fáradságot semvevén maguknak, hogy elföldeljék, csupán egy kis mészszóratik reájok.Stern Richard nem bizakodott kegyelemben, tudni vélte,hogy élte fonala - mely sejtése szerint igen hosszúranyúlik Munkács várbörtönében csavarodik le motringjáról.Awal gazdálkodhatik tehát, mi eladdig megtörtént.Amelykor a szeme bele nem káprázott, írt, egyéb idıkben

59. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveaz ablakrácsba kapaszkodván nézelıdött, hogy ne a sivárcellát, hanem a kinti világot, a természet júliusiparádéját vihesse magával oda, ahonnét sohsem tér megföldi utazó. Tartott tıle, hogy a mennybe semmiképp nemfogadják bé az égiek. Gyerekkorában sidó hitbennevelkedék, ám hiába iparkodott azon, hogy fölidézze,miként nevezik ama vallás szerint a poklot s azüdvözülést. Vagyoné a sidóknál ördög, angyal? Mindegy aztenéked... egy babot nem adnék rajta.Elengedte a vasrudakat, lehuppant a rücskös kövezetre,térde kalácsába fájdalom szúrt. Szent Jakab havánakmelege sem hozott enyhet sajgó ízeinek. Végtagjait márnem hajlíthatta gyötrelem nélkül. Hamar elkoptattam ıket.Ez is mindegy már most, kevés szolgálatot várok tılük.Szálkás peremő asztalához ült, mely legfıbb szükségleteiközül kettıre - írásra és evésre - szolgált. A harmadikraa faveder, megcsorbult födıvel, így a nehéz szagokállandó társaivá lettek.Kinyitotta az Apák könyvét, melyben már csupán tizenháromfelezett árkus maradt üresen. Stern Richard szorgosankörmölt belé, egymaga többet írt, mint ısei összesen.Pedig cellái, kiváltképp a spielbergi, oly igenszőkölködtek a fényben, hogy szinte vakon rótta aszavakat a lúd tollal. Két naponként kapott egy szálgyertyát, megtanulta, hogyan oszthatja be.t7Korábbi életében nem jutott eszébe, hogy ı maga istehetne följegyzéseket az Apák könyvébe, noha kamasz- sifjúkorában szinte gyakrabban olvasgatta, mint a Bibliát.- Ez is a Sternek bőne, hogy templomba se jársz! meglıdd,lesújt rád a Teremtı! - mondogatta a nagyanyja, kiszerette volna, ha visszavenné a Sternovszky nevet.Stern Richard arra nem hajlott semmi áron. - Nenyaggasson ezzel, Borbála nyanya, érje be az elsıfelivel. Tartozom véle szegény testvéreimnek, meg amamámnak, meg azér apám uramnak is.- Apádat hagyjuk! - rivallt rá Borbála, ki addigra avénséges mesebeli boszorkány alakját öltötte magára. Úgymegkövéredett, hogy a szokványos mérető ajtókon csupánlapjával préselhette magát által. Ám arra ritkán kerültsor, hisz napszám ki sem kelt a köríves támlájúnyugszékbıl, melyet az ı számára eszkábált András, alakótorony ezermester kasznára. Stern Richard szerette anagyanyját, pedig kevés jót kapott tıle. Minden idıkbenarra kérte, danoljon néki. Ha Borbála kierisztette ahangját, messze szállt az ének: Sír az út elıttem,bánkódik az ösveny... Stern Richard szemét azon módelfutotta a könny, ha a nagyanyja rázendített, csupa búsdalt ismert, s ı, az unokája, ilyenkor egészen tisztánföl tudta idézni néhai anyja arcvonásait, melyek márelhomályosultak benne. Robert és Rudolf ábrázatja méginkább ködbe veszett.Nékem a hímes szókra szükségem nincsen, antul jobbanóhajtom a valót!Ezen szavakkal kendé Stern Richard a magáét az Apákkönyvében. Lefogatása után különösen sokat írt belé, márátmeneti börtönében is, pörére várván. Kérésére küldöttékbe néki, más könyvekkel egyetemben.117

Tükröm nem lévén, ujjaimmal vizsgálom, minı kárt tettarcomban az idı. Miótától rabságra jutottam, szakállamnem beretválom, így elfedi a gyermekkori himlı betegségemhátrahagyta ösznyevisznyaságot, mit utána s továbbá isoly igen szégyenlettem. Miattok nem óhajtottam emberitekintetekben megmerítkezni, s kerestem minden alkalmát ajótét magánynak. Hajam csimbókokban hull, erısen

60. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekiritkult. Mellkasomon bezzeg antul inkább burjánzik,itt-ott ıszbe fordulván, a szırzet.Midın lefogtak, még ifjú arszlán voltam, de idebennsebesebben vénül az ember, más dolga nem lévén. Orromegyre kampósabb, homlokom domborulata árkos, asárgadinnye héjára ütvén. Termetem holott nyúlánk vala,az a kis sovány hús mégis ereszkedésnek indult, fıkéntcsípejemnél, szintúgy az állam alatt, hol immárköpenygallér szerő a lebernyeg, melyet annyirautálatosnak találok, hogy napjában többször is belevájoma körmöm, míg kiserked a vér. Még kevésbé szenvedhetem amellkasomon kialakult két nıies, puha halmot, amelyek,kivált ha ülök, tarisnya módjára ereszkednek a hasamfelsı peremére. Kezem más részeimhez arányítva csekélykemérető, bal öregujjam hibádzik, hét esztendıs voltam,midın lemetszette a felcser, lembergi tragédiánkatkövetıen, állítása szerint a kardvágás nyomán végképpelüszkösödött volna, s ha el nem távolítja, kezem, karom,sıt egész életem bánhatja.Valahányszor öregujja hiányára gondolt, mindannyiszorátélte a fájdalmat, amannál marcangolóbbat azóta semtapasztalt, pedig vallatói kegyetlen kínzásoknak vetettékalá, mely veréseket, szúrásokat és égetéseket mái napignyögi, s talán holtáig ki nem veti a teste. O, a hétéveskisfiú, álmából riadt reá, hogy két állig fölfegyverzettférfi feltépi a hintó ajtaját. Sikongó anyját a hajánálfogva cibálták ki onnét, testvéreit görbe karddalszabdalták meg, Robert feje akként röpült le a testérıl,mint az elhajított labda, a hintó felhérczére Rudolfvéresbelsısége csordult, ahhoz, hogy Richard menekülnipróbáljon, bele kellett volna tapodnia. Addigra a hintómásik ajtaját is kitárták, onnét döfött a hátába egypenge, mely szinte ugyanazzal a lendítéssel csapott anyaka, majd a bal keze felé. Értelme legutolsó parazsánálfölsejlett benne egy képsor: igen ismerısnek tetszı ifjúférfiút látott, vasra verve a tömlöcben.Cseperedvén, lassankint megértette, ha bírja elviselni ahajdankor emlékeivel szükségképp együtt járó kínt, aprókortyokat ihat a reá várakozó jövetelbıl is. Miutánkitalálta, hogy az az ifjú férfiú ı maga, nem maradtkétsége, hogy a rabság savanyú kenyerét aligha kerülhetiel. Már a pataki collegium deákja volt, mikorlátományaiban még különösebb híradások birtokába jutott.Szemügyre vehette ennen lakodalmát, majd nászéjszakáját,s hat gyermeke - fiúk egytıl egyig - világrajövetelét.Amennyiben hihet ezeknek a próféciáknak, mátkája idegenajkú fehérszemély lesz, mézszínő bırrel, éjfekete hajjal,s háromszeglető anyajeggyel a szegycsontja fölött.Látományaitól félt, ám mégis bízott bennök.Férfiúvá serdülvén, nyakasan hárította Borbála erıszakostörekvéseit s fondorkodásait, hogy ıt illın megházasítsa.Nem ingott meg a legtekintélyesebb hozományok és alegmagasabb családi állású leányok érdemeinekrészletezése hallatán sem, csak annyit felelt anagyanyjának: - Meglássa, leszen szebb is, leszen jobbis, leszen énnékem valóbb is.A pataki collegiumban két matéria - a geographia és agrammatka -terén a kiválók legkiválóbbikának tartották aprofessorok, hasznosnak bizonyult rendkívüli memóriája.Harmadéves korában már nyolc nyelven beszélt. Kedvenctanára, a franczia születéső de la Motte professor arrabiztatta, próbáljon szerencsét külországban. Ajánlólevelet írt Carmillac academicushoz, a párisi universitashírneves nyelvtudósá118 119

61. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvehoz, ki posta fordultával megizente, amennyiben a magyardeák csak fele oly rátermett, mint ahogyan de la Motteállítja, szemináriumára készséggel béfogadja. Eképpenkerült Stern Richard a franczia fıvárosba, Borbálatiltakozása dacára.- Ha elmész, támogatásunkra ne számíts! - Eszembensincsen magukon élısködni.Való igaz, hogy az sem volt eszemben, mibıl tarthatnámfennen magamat Páris városában. De La Motte rofessor útrakelésemet váltig jovallta, s ama francxia mondássalbocsátott el: Dieux choisit Le courageux! Szó szerért:Isten választottja a bátor. Avagy amiként magyarra tennihelyesebb: Bátraké a szerencse. Ám bátorságom hamarelaadt, midın ott állottam Lutecia hírneves cathedralisa,a Miasszonyunk tövében, egyetlen sou nélkül. Szerencsérehamar sikerült correetitióra szoruló collegistákraLelnem, hármójukat latin, kettejüket görög grammaticáraokítgatóm.Stern Richard - a francziáknak: Risár - a párisiuniversitason is figyelemre méltó elımenetelt tanúsított,s immár a második dekádban bekapcsolódhatott Carmillacacademicus összevetı grammaticai kutatásaiba. Carmillac,kinek az universitasbéli rangja alapján a Maistre címdukált, annak bizonyításán munkálkodott, hogy a franczianyelv alakulása szorosan kapcsolódik az egyes régiókáltalános állapotfához. Kiválasztott három területet,melyeket a kézmővesség, a földmővelés és a kulturálódásszempontjából a legfejlettebbnek ítélt, majd hármat,melyeket a legelmaradottabbnak, s ismét hármat, melyeketközepesnek. Úgy vélte, ahol legelébb szaladt az utakrendezése, legmagasabb a kutak és az emeletes építményekszáma, legtöbben vesznek újságot, kalendáriumot, színilátványosságra bilétát, ott beszélik legváltozatosabbanaz áldott franczia nyelvet, mely a Maistre szerint avilág nyolcadik csodája. E nézetet Stern Richard isosztotta, ámbár ı csupán hét másik linguával vethette össze, míg Carmillac academicustizenöttel, melyek között oly raritások akadtak, mint abaszk vagy a breton - igaz, utóbbi a Maistrenagyanyanyelve volt. Stern Richard Böjtmás havának végénegy Francaroutier nevő faluban találta magát, aPireneusok tövében. A Maistre listáján Francaroutier asor legvégén kullogók közé tartozott.- Risár, egyedül vezeti odalenn a győjtést. Kövesseinstructióimat.Carmillac academicus hetvenhét pontból álló kiskátéjátStern Richard lemásolta magának. E négy árkusból állóiratot hazatérte után az Apák könyve oldalai közécsúsztatta, így a várfogság nehéz éveiben is gyakranelolvashatta. Munkácson az alábbi eszmefuttatásraindította.Minı badarság, hogy ha több kutat ásnak, egyszer s mindgondosabban használják a subjonctif múltjait! Oly nehézmai fımmel megmagyaráznom, mért nem mutattam rá, hogyMesterem öszve vetési elmélete nélkülözi a kellıszilárdságú almot! Bizonyára föltétlen tekintélye nyomtael bennem a ratiót, félvén, érveimet végtelen tudásávalcáfolja, s mindenki elıtt latban maradok. Pedig amithelyesnek vélsz, azt bármely áron hangoztatnod kell, mertaz is vereség, ha nem állasz ki az igazaddal, és Legalábbannyira bánt azután.Stern Richard két írástudó legényt alkalmazhatott a Maistre gondosan kiporciózott pénzén Francaroutier-bar,egyiküknek a falu piacterén kellett jegyeznie a találomrahallott dialógusokat, másikuk a falusi hirdetıtáblán s akorcsmában meg egyebütt föllelhetı mindenrémőfeliratokból másolta le az instructiók szerint apéldaszerő, illetve a hibás mondatokat. A helyi lapot is

62. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveát kellett volna böngészniök, ám ilyen nem létezett.Stern Richard sorra látogatta a polgármestert, a jegyzıt,az orvost, a tőzoltóparancsnokot s a többitisztségviselıt, föltevén nékik a Carmillac academicusmegadta kérdéseket.120 / 121

A válaszokból csupán a kiváló, illetve a tökéletlenfordulatokat kellett leírnia.Francaroutier-ban fogadó nem lévén, a plébánosvendégszeretetének köszönhette kvártélyát, s ami avacsorát illeti, kosztját is, melyért azonban illendınmegfizetett a pap majorosnıjének. Ez az oszloplábúasszonyszemély a templom túloldalán élt a férjével éshárom gyermekével, bizonyára akadt dolga a háza körül, aveteményesben vagy a baromfiudvarban, mégis jóformán korareggeltıl a paplakban sertepertélt. Olykor késı estve,midın a megfáradt kutató nyugovóra tért, még mindighallhatta a majorosnı éles hadarását, melybıl eleinténegy kukkot sem értett. A pap fölvilágosította: -Nyugodjék meg, Domine, e fehércseléd még lány korábaneltörte az állkapcáját, torz a beszéde, idıvel hozzászokik a fül.Fogsága végtelen tőnıdései egyikében Stern Richardrájött, a majorosnı bizonyára a plébános szeretıje volt.Akkoriban a leghaloványabb gyanúja sem támadt.Teljességgel járat lan volt e téren. Ha forró éjszakákonnedves álmok gyötörték, utána napokig önkéntes böjtöttartott, föltévén, ezáltal megtisztulhatik. A nıketbámulta, ám csupán a reménység miatt, rendületlenülvárta, hogy ráleljen ama idegen ajkú fehérszemélyre -mézszínő bır, éjfekete haj, háromszeglető anyajegy aszegycsont fölött -, ki azután hat fiúval ajándékozzameg. Errıl ábrándozott a plébános vendégágyának enyhéndohos szalmazsákján is, alta ace tőrvén a palaszkokcsípéseit, ez álomkeserítı férgek magyarországirokonaiknál valamivel apróbbak, ám ugyanannyivalkiéhezettebbek voltak.Francaroutier lakói minden esztendıben hevesizgatottsággal várták a húsvét utáni elsı vasárnapot,amikor hagyományosan hetedhét falura szóló szabadtérimulatozást csaptak a Grotta elıtti mezıségen. A Grotta afalu fölötti szirt mélyibe122vezetı nyiladék. Oly szők, hogy felnıtt ember csupánkúszva araszolhat beléje, ha van hozzá elegendıkurázsija. A Grotta setét üregeiben rossz szellemekvertek tanyát, féken tartásukra szolgálnak az ilyenkorbévetett áldozatok és a plébános vezette közös imádkozás,estvéli fáklyafénynél, minek utána kezdetét veszi a tánc,s tart kivilágos kivirradtig. Rebesgették, hogy régebbiidıkben eleven csecsemıket is áldoztak, ám ilyesmire alegvénebbek sem emlékeztek, egy veresre sült berbécsetszoktak béhajítani, két kerek cipó, néhány palack helyibor és pálinka, meg liliomokból font koszorúkkíséretében.Minthogy a két legénye aznapra kategorikusan megtagadta amunkát, Stern Richard nem tudta, mi tévı legyen azáltalános vigalom idején, hiszen ıt nem mulatozni küldtékide. Ám aligha talál magának józan beszélgetı partnert. Avásári forgatagban viszont oly frázisokat hallhat, miketmásutt sehol. Iszákjában jegyzıkönyvével, övére erısítettlúdtollakkal és kalamárissal követte a kipirult arcúfalusiak menetét a Grottához. Amire ı a mezıségre ért,már javában folyt a golyó hajító verseny. Fölgyőrt ingőfiúk és férfiúk álltak oda a füvön fehérlı mészcsíkhoz,hogy a vasgömböket minél közelebb dobják a veresre

63. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvepingált karóhoz. Akinek a golyóját találat érte, stúlgurult a célon, ugyanúgy kiesett a versenybıl, mintakié rossz irányba repült.Az erdı szegélyénél a mészárosok ökröt sütöttek. Árultakmézes szívet, spanyol pecsenyét, frissen sült lyukaskalácsot, s a helyi szıllıs kertek sötétbordó levét.Szólt a zene, facipıs fehércselédek ropták az ugróst,fekete mellényt és pörge kalapot viselı legényekkel.Stern Richardot ez a látványosság nem érdekelte,átfurakodott a tömegen a Grotta nyiladékához. Az evéstkésıbbre tartogatta - szerette halogatni az élvezeteket,a legízesebb falatot mindig félrerakta -, így csak egypint bort vett magának.123

A bazalt tömböket durvára horzsolta a szél, az esı, a hó.Cserzetlen állatbırre emlékeztettek. A nyiladékot márfölliliomozták, Stern Richard orrát ingerelte a virágoksőrő illata. Hirtelen reátört a honvágy. Hiszen nemcsupán az Apák könyvébıl, de önnön emlékpatakjaiból isértesült arról, hogy odahaza a lakótorony ugyancsak egybarlang helyén emelıdött, részben annak a robbanástólszéthasadt szikláiból. Látta maga elıtt Borbálát,nyugszékén tespedni. Föltőnt a nevezetes réz mozsár,melyet nagyapja, Sternovszky Bálint talált a bozót irtásután a tisztáson, Borbála újabban, mióta az édességtıltiltotta az orvos, abban rejtegette a magának eltettcsemegéket. Kivált képp a tojás alakú krumplicukrokértvolt oda.Stern Richardnak eszébe ötlött tojás alakzatú zsebórája.Akkor kapta meg, amikor Magyarhont odahagyta, szerencséthozó ajándék gyanánt.A díszes óramívet szépapám találta, midın kivertkutyaként élt a Bikarétnek nevezett tisztáson. Nagyapám,amelykor az ı birtokába jutott, megjavíttató. Tıle apámuramhoz, Stern Istvánhoz vándorolt. İ újra meg újrareparálgatta ennen kezőleg, hogy pontosan jelezze anapot, a holnapot és az esztendıt is. Immár az enyimé. Deváltozatlanul herdiburdin jár, mintha nem óra volna,hanem az ido"ben tanácstalanul bolygó utazó. Olykor egy-két holnapot, másszor egész évtizedet téveszt.A hajnalban fölállított árusbódék legszélén quicheLorraine-t kínálgatott egy hagymaképő paraszt ember, aszekerére kanyarított ponyva alól. A faddhoz kötve kétkis juhászkutya heverészett, szırüket természetellenesenrövidre nyírták. Stern Richard habozott, megkóstolja-e aquiche lorraine-t. Ismétlıdı gyomorbántalmai az éhjel iserısen gyötörték, talán az estvéli bouillabaisse miatt,melyre a plébános úrral bıven küldték a majorosnı sajátborát. Stern Richard nem vetette meg a tenger gyümölcseit, minden ízlett neki, ami sós vízben nıttvagy termett, márpedig a délvidék fekete hallevesébentöbbféle rák, kagyló, sıt némely ehetı algaféle is fıtt.A frissen sült quiche lorraine illata már elnyomta aliliomokét, Stern Richard szájában összefutott a nyál.Tán adnak fél szeletet? Amint így ırlıdött, háta megettelcsöndesült a sokaság, ketté is válott, fekete fédereskocsi közelgett, komor arcú, libériás szolga hajtotta aparádés lovakat. A hagymaképő árus szekerénél kanyarodottaz út a völgybe, a hintó lelassított a fordulóhoz.Ablakán kitekintett az utas, fátyolozott arcú nemesúrhölgy, megpillantván a két kopasz kutyát, fölsikoltott:- Minı szemérmetlenség! Hajts tovább, de gyorsan!A kocsis a két ló közé suhintott az ostorral, azoknekilódultak, nagyot rántva a hintón. A mellsı kerekekkiugrottak az útról, a szakadék felé sodródván. Alibériás férfiú teli torokból ordított ágaskodó lovaira,

64. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveám azok nem bírták az ellennehezékként oldalra gördülıkocsi súlyát. Stern Richard odaugrott elébe, nyomta volnavissza az útra, ereje azonban fokról fokra emésztıdött, akocsi csak tolult feléje, utasfülkéje vészesen megdılt.Stern Richardból iszonyatos hörgés szakadt ki, olyasfélepózban feszült a faküllıknek, mintha épp kerékbe törnék,az úrhölgy kétségbe esett sikoltását a férfiú csontjainakreccsenései kísérték.Szemtanúk beszámolójából vettem, hogy a kocsikerék alázuhantam, rám is hengerült, megroppant mellkasom vált ígyutolsó szalmaszállá, mely a hintót a nemes hölggyelegyetemben nem engedé alázuhanni. Szörnyhalálomatvalamennyien biztosra vették. Kicsiden múlott acatastropha. Csodaszámba ment, amint kevés vártatva mégissaját lábamra állottam, rettentı fájdalommal dacolván.Ily képpen születtünk újjá mind a ketten, magam, sMarquise des Reaux, kivel még azon esztendı végén örökhőséget esküdtünk egymásnak.124 125

Marquise des Reaux egy vagyona vesztett báró legidısebblánya volt, kinek túlzott ájtatosságáról gúnyos pletykákszálldostak megyeszerte. Stern Richard semmit sem tudottróla. A lefátyolozott hölgy kiugrott a kocsiból, fölébehajolt, izgatottan érdeklıdött: - Uram, életben van?Stern Richard csak annyit válaszolt: - Végre.Marquise des Reaux nem értette. - Orvost, orvost! -kiabálta, s a tömegben szerencsére akadt is egychirurgus. Stern Richard lehunyta a szemét, ám úgy islátta a hölgy mézszínő bırét, éjfekete haját, s aháromszeglető anyajegyet a szegycsontja fölött. Aboldogságtól felzokogott, mire a chirurgusfájdalomenyhítı fızetet itatott véle.Amint felgyógyult bordatörésébıl, fölkereste Marquise desReaux-t a birtokán, s óvatosan tudakozódott, kitılkérhetné meg a kezét.- Tılem, Monseigneur, árva vagyok én e világban.Végül azért elıkeveredett egy pocakos nagybácsi,JeanBaptiste des Reaux, ki a gyámja volt, ameddigMarquise des Reaux abba a korba jutott, hogy magarendelkezhetett avval a kevéssel, mit az apjának nemsikerült elkártyáznia. A nagybácsi azonnal áldását adta -a rokonok aggódtak, hogy a lány vénkisasszony marad. Azutolsó akadály - a des Reaux család catholicus volt - iselhárult, mert a jövendı férj a házassági szerzıdésbenvállalta a catholicus szertartást, s a születendıgyermekek vallására nézvést is jogot engedett. Mindegy,gondolta, ha sidónak indultam, most mért ragaszkodnámnagyszüléim hitéhez?Már jegyesek voltak, amikor Stern Richard megkérdezte: -Mademoiselle, árulja el, hogy legelsı találkozásunkkormit talált szemérmetlennek a quiche lorraine árusnál?- Ugyan, Monseigneur szerint tán illendı meztelenrenyírni az állatokat? A csupaszság beszennyezi aképzeletet!Marquise des Reaux javíthatatlan récieuse volt,megtiltotta, hogy jelenlétében a férfiúi alsónemőrıl, abélmőködés bármely vonatkozásáról vagy más effélebotrányos témáról szó essék. Azt sem tőrte, hogy atársaságában Stern Richard egyék, s ı sem volt hajlandóétkezni jövendıbelijével egy asztalnál. Stern Richard arendszabályokat zúgolódás nélkül elfogadta. EsküvıjükMarquise des Reaux óhajtása szerint Nimes katedrálisábanvolt, a püspök úr adta ıket össze. A szertartásramegérkezett Borbála, több tucatnyi távoli rokonkíséretében, végtelennek látszó szekér caravanon. Amikorelhangzott, hogy a Mademoiselle a Marquise de Stern nevet

65. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveveszi föl - "Márkiz dö Sztörn" -, Borbálából kibuggyantegy amolyan öblös, magyaros hahota.Stern Richard csupán egyetlen kérdésben nem vetette alámagát a felesége akaratának: semmi kedvet nem érzett adélfranczia vidék kisbirtokos földesurainak életéhez.Legszívesebben hazahurcolkodott volna Magyarhonba, ámarra nem látott esélyt, hogy a Marquise oda kövesse. Deha már Francaroutier, ı akkor is végzi a dolgát, s asaját tudásával tartja el önmagát, valamint születendıhat fiát, akiket már az esküvıi vacsorán beígért atapsoló násznépnek. Folytatni akarta grammaticaivizsgálódásait, tekintet nélkül arra, mily kevesethozhatnak a konyhára, hisz nem csak kenyéren él az igazember. A Marquise szemrehányásaira a párisi salonokbólszármazó bon rriot-val felelt: - Azt várja tılem, hogyodaadjam Hollandiát Németalföldért? - Minthogy az asszonynem értette, el kellett magyaráznia, hogy virágnyelvenHollandia a drága, csipkébıl készült cicomákat,Németalföld - Pays Bas- pedig az alsóbb test tájatjelenti. Az utczai lányok árulják utóbbit az elıbbiért.A grammatica mellett jövedelmezıbb elképzelést isdédelgetett, mely épp egy holland származású tanulótársabeszá126 I 127

molóján alapult. Az a fiú mesélte, hogy Hollandiábanrengeteg szélmalom mőködik, nem csupán a gabonát ırlikvélük, hanem újabban valami rúgó matériát fejlesztenek,amaz világításra és masinák meghajtására egykéntalkalmas, a takácsok kézi erejét sokhelyütt kiváltjákáltala. Stern Richard e gondolat valóra váltásához nemsok segítséget remélhetett Francaroutier-ban. Akiketbeavatott, kikacagták. O mégis hozzá látott, hogy a desReaux birtok százéves vízimalma mellé egy szélkerekesetépítsen. Meghozatta a tervezéshez nélkülözhetetlentudományos könyveket Hollandiából, s hogy elolvashassa,röpke hat hét alatt jártasságot szerzett a flamandnyelvben. Ezután összevásárolta az anyagokat, és a birtoknéhány eszesebb béresét dirigálva naphosszat a szélkerékconstruálásával foglalatoskodott. Úgy képzelte, azÚjmalom - a falubéliek már akkor így nevezték, mikor mégcsak az épület alapját ásták - a szükséghez képesthasználható majd ırlésre és rúgó matéria gerjesztésére,enmaga föltalálta elmés váltószerkezet révén.Mái napig fel nem foghatom, miért maradtam latban.Gépezetem képtelen volt arra, hogy a szél erejét béfogvamozgásba lendüljön, pedig én annak elıtte mindentmegfontoltam és kiokumláltam, a rám jellemzıp2cnctualitással, többszörösen ellenırizve az öszvescalculusokat. Köznevetség tárgyává lettem, mit a Marquisenékem megbocsátani soha nem tudott.Stern Richard élénk correspondentiában állott Carmillacacademicussal és a párisi universitason megismert mástudós kiválóságokkal, valamint a pataki collegiumbélikapcsolataival, fıként Csokonya Bálinttal, ki már aziskolában költıvé nyilváníttatott. Utóbbi férfiútájékoztatta Stern Richardot a collegium sanyarúállapotjárót. Sohsem kénytelenedett a patinás iskolavezetısége ily nehéz helyzettel dacolni, immár nemcsakkönyvekre, de jóformán árkus papirosokra és kalamárisbavaló témára is alig teremthetı elı a szükséges summa. Amagyar cultura mezeje aszály verte parlag, senkinek nemfontos az, országunk szellemi kútfıi németül olvasnak, haugyan egyáltalán, mintha a magyart beszélni isröstellenék. Az a kevés, kinek pedig tehetsége és módjavolna tudományunkat vagy literaturánkat mívelni, inkább

66. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekülhonban múlatja idejét. Rohamost haloványul a nemzeticharacter.A sorokban lappangó szemrehányás hatására vetıdött felStern Richardban, hogy elébb-utóbb vissza kéne térnieszülıhazájába. Finom körülírással Carmillac academicusvéleményét kérdezte errıl. A Maistre buzdította, hogymindenekelıtt tegyen körutazást Magyarhonban, nézzenalaposan széjjel. Egyúttal győjtsön adatokat,vizsgálandó, megállja-e a helyét a Carmillacteória egyolyan elmaradott országban is. Stern Richard hazafiúiérzeményeibe tapodott ez a félmondat. Minı francziadölyf... egyébiránt még azt sem igazoltuk, hogy aCarmillac-teória bárhol megállná a helyét. Szívesenföltárta volna dilemmáját a Marquisenak, ám az asszony acsúfosan végzıdött szélkerék avatás óta látványosankerülte, néhány hete a háló kamarájába sem erisztette be.Ennek túl nagy híját Stern Richard nem látta, a feleségeeladdig is csupán az enyelgés egyetlen metódusátengedélyezte: a hálóinge közepén gondosan körülszegetthasítékon át.Házasságuk évfordulójának elıesteéjén Stern Richardotfölkereste Jean-Baptiste des Reaux, nagy hímezve-hámozvatudtára adta, hogy hites feleségének súlyos panasza vanellene.- A Marquise-nak? Mon Dieu, még mindig a szélkerék? - Ó,nem, tisztelt úr, annál jóval komolyabb a baj. A Marquisecongressust akar... ért engemet?- Dehogy értem!- Sztörn uram ne tudná, mit jelent az? Én hiába próbáltamlebeszélni, reám nem hallgat, mindahányunkat a pletyka128 129

kígyói közé vezeti. Mondottam neki, várjon türelemmel,majd csak áldott állapotba kerül Isten segedelmivel...- Hát ez a baj? Hogy tılem idáig meg nem fogant?- Pontosan. Fejébe vette, hogy a férje tehetetlenségénekbizonyítását kéri. Ki hallott már ilyet? Errefelé majdötven éve nem volt congressus! Sejtem, mit érez mostan,Sztörn uram. Talán még meggondolja magát.Stern Richard egy szuszra végighadarta valamennyifranczia káromkodást, amire a szókincsébıl tellett.Tudta, nyakig ül a bajban. A Marquise még soha az életbennem gondolta meg magát. Minthogy ı a magyar jogban semvolt járatos, nemhogy a francziában, segítségre, jótanácsra szorult. A tisztelendı atyát választottabizalmasául, aki elmagyarázta: a congressus, vagyis azegyházi bíróság vizsgálatának lényege a tanúk ésszakértık jelenlétében elrendelt párosodás.- Ha csak ez kell néki, tılem megkaphatja! - fogadkozottStern Richard vörös orcával. Már a második üveg bornáltartottak. Ám kecskére bízta a káposztát, harmadnapra azegész falu hírepe, hogy a magyar möszjınek puha a rúdja.Mindenütt összeröhögtek a háta megett. Igyekezettfenséggel viselni balsorsát.Marquise de Stern valóban keresettel élt az egyházitörvényszéknél. Oly biztosnak vélte igazát, hogy azelıírt négy szakértı helyett folyamodványában esengvekérte "tíz ily ügyekben otthonos orvos professor ésbábaasszony" kirendelését. Stern Richard szerette volnamegbeszélni a dolgot, ám a felesége elbarikádozta magát asaját lakrészében. Stern Richard hosszadalmas levelet írtneki, melyben ékesszólóan kifejtette, a Marquise-nak márcsak azért sincs igaza, hiszen amíg ki nem tiltotta azágyából, a coitus legalább huszonnégyszer rendben végbement.130Levelét apró darabkákra szaggatva hozta vissza a

67. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveszobalány. - Asszonyom kikéri magának, hogy ilyenilletlen mondatokat intézzenek hozzá.- El sem olvasta? - Nem.- Honnét tudja akkor, hogy illetlen?Stern újabb levelet írt, azt is széttépve kapta vissza,az egyik fecni hátán e szavakkal: "DÖNTSÖN A TORVÉNY!"Az asszony elızetes vizsgálatára Nimes egyikferedıházában került sor. Az orvosi szakvélemény szerintaz úrhölgy "minden kétséget kizárón megfosztatott aszüzességétıl". Stern Richard ujjongott. Oröme nemtarthatott sokáig. Marquise de Stern arra hivatkozott,hogy amit az orvos professorok konstatáltak, az csupánférjeura "otromba és illetlen, arra nem alkalmas módonvaló közeledéseinek resultatuma". Francaroutierkocsmáiban vidoran fogadták a hírt: - Ugy látszik, amagyar buzgón használó az ujját!A congressus ugyanabba a feredıházba hívatta a házaspárt.Stern Richard, Carmillac academicus tanácsára,kérelmezte: -Asszonyomat jó alaposan fürösszék meg,kitellik tıle, hogy az utczai lányok által használt öszverántó szerekkel éljen.A Marquise, csodák csodája, vállalta a tanúk elıttimosdást, tetıtıl talpig felöltözködve, s csak annyitmondott a férjének: - Be nagyon tájékozott ön amaszemélyek szokásait illetıen!Stern Richard négy friss tojás sárgáját hörpölte föl,mielıtt a Marquise mellé feküdt volna az ágyba, amelynekfüggönyeit a törvényszolgák gondosan behúzták. - Fiútcsinálok néki, az elsıt a hatból! - fogadkozott, ujjaittördelve. Szakadt róla a víz. Ám odalenn semmi mozgolódásnem támadt. - Képtelenség... hiszen énnekem hatfiúgyermekem leszen! hat fiú! hat fiú! - ismételgettepánikba esve, az anyanyelvén.131

- Nem azért hívatták ide, hogy imádkozzék! - Marquise deStern.Múlott az idı. Az egyik töpörödött bábaasszony idınkintbenézett a függönyök mögé, s jelentette a bizottságnak: -Semmi, semmi a világon.- Elvesztem... megbabonáztak! - hörögte Stern Richard,cifra magyar káromkodásokat főzve hozzá, úgysem érti sema magasságos bizottság, sem a szentfazék felesége.A város lakói meg a Francaroutier-ból idesereglettek nagyösszegő fogadásokat kötöttek, ki a férjre, ki afeleségre. A Stern Richardra voksolók elvesztettéktétjeiket, amidın a bizottsági határozat tartalmaköztudomássá vált. A házasságot hamarosan fölbontották, aMarquise újra des Reaux lett, volt férje többé nemtehette be a lábát a birtokra, személyes motyóját apocakos nagybácsi szállította át a paplakba, hol SternRichard immár másodjára kapott átmeneti szállást.- Fogadja el a sors rendelését - a tisztelendı úr.- Méltánylom, hogy legalább az Istent nem keveri bele!Stern Richard.Három napra Pórisba utazott, hogy búcsút vegyenbarátaitól és tanáraitól. Történetét Carmillac academicushitetlenkedve hallgatta. Stern Richard ezúttal azt iselmesélte, mibıl tudta ı oly csalhatatlanul, hogy ezt anıt kell elvennie.- Talán tévedtél - a Maistre -, mégsem ı az.Stern Richard vonogatta a vállát, újra elsorolta, akáregy költeményt: - Idegen ajak, mézszínő bır, éjfeketehaj, háromszeglető anyajegy a szegycsont fölött.Francaroutier-ban összecsomagolta a málháját, ésmegállapította, a könyvein kívül jóformán semmijesincsen. Szekeret vásárolt, négy megbízható lóval, hogy

68. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveváltás terén ne szoruljon a posta állomások gebéire.Mielıtt végleg hátat fordított volna132francziaországi életének, véletlenül összefutott Marquisedes Reaux-val a piac téren. Alig ismerte meg. Az asszonyegy magas cilinderes, szögbajszú úriember karján lejtettvégig a standok között, oly fesztelenséggel, mintha nemis ı volna. Még szembe szökıbb változás, hogy a hajaegészen világos gesztenyeszínre váltott, amit a francziákbrunette-nek neveznek. Stern Richard fölordított: -Marquise!Az asszony nem nézett rá, hővös biccentéssel folytattaútját. Stern Richard még aznap megtudta a des Reauxbirtok egyik kocsisától (tíz frank ellenében), hogy aMarquise gyermekkori scarlatina betegség folytán majdnemteljesen megkopaszodott, azóta parókát hord. - Csodálom,hogy Sztörn úrnak ez újdonság... hisz Francaroutier-banmindenki beszéli!Rabsága múlását Stern Richard látni vélte, mint korhadtcsolnak haladását, amint az végtelen lassúsággal úszik,vagy inkább csak sodródik, valahol a kinti világban.Tőnıdött az idı rejtélyes természetérıl, míg az ablakbanlógott, a verejtékétıl síkos és langyos vasrudakon.Igyekezett mennél föllebb megmarkolni ıket, ám elébb-utóbb csúszni kezdtek az ujjai lefelé, s a durva kıpárkánynál végezte, amely az alkarját horzsolta, nyomahasonlatossá vált a lábvasak dörzsölte sötét veressebhelyekhez.Olykor egy-egy fertály órának sem akart vége szakadni, anapok irdatlan terjedelmét leírni annál is nehezebbnektőnt, mint átélni. Elete pocsolyává vált, megfeneklettbenne a csolnak. Mégis azután a csigaként vánszorgóreggelek, délutánok és esteék végeláthatatlancaravanjából csak összeálltak a hetek, a hónapok, s midına legkevésbé várta a rab, kitelt az elsı esztendı - azApák könyvébe húzott vonalkákkal pontosan szá133

mon tartotta fogsága kalendáriumát. Akárha hosszasveszteglés után meg-meglódult volna az a csolnak, hogyismét fönnakadjon valamely homokpadon, s újra netörténjék semmi, ki tudja, meddig. Lepergett azutáncsodálatosképp a második esztendı is, a végén ugyanolyanhirtelen rándulással, ahogy a sas csap villámkéntáldozatára, örökösnek tetszı, tárt szárnyőmozdulatlansága után.Stern Richard még a spielbergi várbörtönben volt, amikoraz idımadár elejtette legkövérebb zsákmányát, azévszázadot. Az éjféli harangszó a priccse elıtt térdelvetalálta ıt, asztala ott nem lévén, imigyen írt az Apákkönyvébe. Történik-e valami különleges? Elvégre nemminden nap vált százat a kalendárium.Semmi. Hát, leforgott a seculum, ennek is vége van,gondolta. Virrasztott, elébb imákkal dolgoztatván azagyát, majd számlálással. Kilencezer-kilencszázkilencvenkilencnél megállt, alaktalan félelemtört reá, nem hagyván, hogy kiejtse a négynullás summát.Ama szilveszter hajnalán valamelyik rab énekelni kezdett,sötéten búgó hangon: Sír az út elıttem, bánkódik azösveny.. . Stern Richard elbıgte magát. Vége a századnak,amelyben született, és a most kezdetét vevı valószínőlegsemmit sem tartogat már a számára a nyirkos cellafalakonkívül. Spielbergben annyira magasan volt az ablak rés,hogy azon ki nem tekinthetett.Mégis történt valami. Amióta a Marquise eltaszítottamagától, most elıször támadt föl benne a férfiúi vágy.Azt hitte, evvel ı már végleg leszámolt. Határozott

69. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveágaskodás. Sokáig nem vette a fáradságot szemérmemegragadására, hagyta volna ellankadni. De hiába. Arrakénytelenedett, hogy erıs markolással játszódjék véle,könnyebbüléséig.Borbála úgy tanította, hogy amit az ember újév napjáncselekszik, annak jegyében telik az egész esztendı. Aj,ha ez igaz a század elsı óráira is... sok nehézségemlészen. Valóban, attól fogva kevés reggelen jutott túlszárazon. Emiatt bőntudat gyötörte. Gyerekkorában, már alakótornyos években, kijárt hozzájuk a nagytisztelető úr,adni az úrvacsorát, s okítgatni a gyermekeket. Kérdéséreı beszámolt efféle játékairól. A nagytisztelető úr afejét csóválva sziszegte: - Tartózkodj az önfertezéstıl!az ördög incselkedése az! meglágyítja agyad velejét!A cella homályában, önnön lucskában heverve, azzalvigasztalta magát, hogy az ı velején már nincs túl soklágyítanivaló. Napjai vánszorgásában ez volt az egyetlenemlíthetı esemény. Spielbergi életének tere egészenszőkös volt, csak a fele annak, amennyi azután Munkácsonadatott.AZ IDİM AMELY SOI A TEREM OLY KEVÉS! - írta az Apákkönyvébe, kapitális betőkkel. Latolgatta, tán valaminıphilosophiai összefüggésre bukkant. Igaz volna-e, hogyakire az Isten ily szőkös teret mér - cellája ötször ötátlagos lépésnyire rúgott-, annak bıviben szabja idejét.És megfordítva, kinek tágas rónaság jut, annak idejelimitált. Valóban, az ı felmenıi mozoghattak eleget azországban, a világban, s egyik sem volt hosszú élető. Demásként is, amikor ı, Stern Richard, Francziahonbanbóklászott, vágtázó ló módján hagyták el a hetek, ahónapok, míg itt, e homályos kı skatulába zárván, minthavéle az idıt is rabul ejtették volna, ugyancsakéletfogytig tartó sententiával.Visszatekintvén felnövekvésére, gyermekkorát a lembergitragédia vágta kettıbe, késvonásnyi pontossággal. A Sterncsalád körében töltött elsı évek forró fészekszagát nehézfeledni, hát még a hegyháti szıllıs kertek mézes illatát!İrzi a bırén Aaron nagypapa szakállának dörzsölı s mégissimítós érinté134 135

sét, hallja a sidó imádságokat, héber szövegüket agyermekekbe anélkül diktálták belé a vasárnapi Talmud-órákon, hogy szó szerinti értelmükkel foglalkoztak volna.Némelyiket Stern Richard el képes mormogni, ha lehunyja aszemét: Baruch attak adonaj... Sajátságos, hogy nyitottpillákkal nem megyen.A Sternek világa valóságos paradicsom volt a gyerekekszámára, melyet ı visszasírt a rideg lakótoronyban, holBorbála fícfa virgáccsal torolta meg az enyhébb vétkeket,kutyakorbáccsal a súlyosabbakat. Asztikám, Stern Richardmajmocskája tán még nehezebben bírta az ottani reglamát,kevéssel a lembergi katasztrófa után a teljes agylágyulásjeleit mutatta, a legalkalmatlanabb helyekre mászott beéjszakára. Átpréselte magát a kamra pindurkaszellızıablakán, s reggelre bokáig állott a padlón a méz,a zsír, a lekvár és a cseréptörmelék. Borbála nyomatékkalkövetelte, hogy Stern István távolítsa el "azt aszörnyeteget!"Stern Richard zokogva kapaszkodott az apja tenyerébe:Papácska, ne hadd! papácska, kérlek!Asztikám akkor még megmenekedett. Legközelébb azonban akenyérsütéshez befőtött kemencéhez furakodott, feketéreperzselte a karjait, a homlokát és a hasát, a fájdalomtólfélırülten visítozva rohangászott fel és alá, újabbkártételeket okozva edényekben és üvegnemőben, majdamikor üldözıbe vették, az egyik lırésszerő ablakon

70. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekiszökött a lakótorony külsı falára, s ugráltszegelletrıl párkányzatra, az egyik zsalugátert isletépte. Keserves vonításánál csupán Borbála dühöngésevolt fülsértıbb.- Fiam - az apja -, nincsen más választásunk, Asztikámatvissza kell küldenünk oda, ahunnat jött.Hiába könyörgött ı, hiába zokogott, a kis majom örökreeltőnt az életébıl. Az volt a mese, hogy fölkeresték acigányo136kat, s visszaadták nekik. Érett fejével Stern Richardbiztosra veszi, hogy valamely módon végeztek Asztikámmal,bár nyilván nem az apja tette. Stern István túlontúllágyszívő volt ehhez.Jövendılátásom elsı fiascója francaroutier-i házasulásomvolt, a második pedig munkácsi szabadulásom. Azt hivém,börtönöm kapuja sohsem nyílik föl, rabságom életemvégezetéig tart. Erre készülvén írtam oly részletességgelmagamról s tapasztalataimról e könyvbe. Pedig már nemremélhettem, hogy a kudarcot vallott prófécia, mely hatszép fiúgyermekkel kecsegtetett, valóra válhat.Sejtettem, nem lészen ivadékom, ki intelmeimnek ésinstructióimnak hasznát Láthatná. Isten, úgy tetszik,végül meggondolta magát, másképpen rendelkezett felılem.Ugyanolyan váratlanul engedtek szabadon, amiképpenlefogtak annak idejében.Stern Richard odakanyarította a nevét a német nyelvőszabaduló levél alá, csak átabotában olvasta el,essentiáját úgyis tudta: a rabságával kapcsolatbansemminemő kártérítési kereséssel nem állhat elı sem most,sem a késıbbiekben, továbbá tartozik az osztrák birodalomjogrendjét a jövıben maradéktalanul tiszteletben tartani.Elıbbi idıkben is azt tevém, mégis ide jutottam. Oszvesbőnöm annyi volt, hogy a magyar nyelv grammaticaiproblemáiról leveleztem nehány arra érdemes literátorral,nem tudván: amazok a szabad kımőves páholynak tagjai.Máig sincsen világos képem arról, mire törekszik a titkosés titokzatos páholy, csak azt tudom, hogy az énszándékaim nem terjedtek túl a hazai tudományok ésliteratura posványának fölkavarásán. Ha ez törvénybeütközı, akkor a törvény hibás.Mire Stern Richardot lefogták, a jakobinus szervezkedésfıbőnöseinek pöre lezajlott. Kazinczyra, kivel ı márFrancziaországból correspondentiában állott, halálosítéletet mértek. Ez Stern Richardot igen fölháborította,s kegyelmet kérı levelet fogalmazott O fölségénekCsokonya Bálinttal, s több volt137

pataki deák társukkal aláíratták. Fıként eme el semküldött levélen alapult az ellene kreált vád, érvelésüketfelségsértınek minısítette a bíróság.Szabadulásakor fogalma sem volt, hová legyék. Rabságavége táján kapta a szomorú hírt Borbála nagymamahaláláról. Az öregasszonyt kérésére a lakótoronykertjében helyezték örök nyugalomra, a fia, Stern Istvánmellé, akit még Stern Richard pataki deák évei alattvesztettek el. Mindenek elıtt e páros sírhoz zarándokon,noha tudta, a lakótornyot immár idegenek lakják, miutánmellékbüntetésként birtokvesztésre ítéltetett. Borbálanagymama Debreczenbe költözött, mód felett szerényháztartásra kényszerülvén. János nagybátyjának a szószoros értelmében nyoma veszett. Egy régebbi ivócimborájaszerint Bécsben él, dragonyos kapitány, Johann Sternovnéven. Mindazonáltal a tudakozódó levelekre a különbözıkatonai parancsnokságok rendre azt válaszolták, egyetlentöbbszörösen alárendelt német mondatban: a kérésnek

71. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemegfelelı, alapos vizsgálat nyomán közölhetı a keresettszemély viszonylatában, hogy Ofelsége hadseregének emealakulatánál sem a fegyveres, sem a kiszolgálóállományban sem Sternov, sem Stern, sem Sternovszky nevőilletı nem szolgál.Stern Richard a mezı liliomaiból kötött csokrokkalékesítette az apja és a nagyanyja sírkövét, s délidıtılnapnyugtáig térdepelt ottan, gyászolván, emlékezvén,imádkozván. Életét azután Isten irgalmába ajánlva, bototvágott magának a sírhant megetti fáról, s elindult avégtelennek tetszı térben, melybıl most adatott nekibıséggel. VaJjon idım mennyi lehet? - többé nem merthinni a jövı képeinek, melyek térdeltében ismegkísértették, fıként a feleségével és hat fiávalkapcsolatosak. De mindig Marquise des Reaux-rahasonlított a menyasszony, akit semmi porcikája nemkívánt, így borzongva utasította el a látomást.Nincstelensége és céltalansága szabadságát szinteélvezettel viselvén, mindig arra a szekérre kapaszkodottföl, hová szívesen invitálták. Huzamos kacskaringók utánérkezett Patakra, a collegium kapusa mind öltözéke, mindápolatlan szakálla alapján kérdés nélkül bocsátotta be avándor barátoknak fenntartott szerény hajlékba. Itt egytál meleg kását és egy csupor frissen fejt tejet iskapott. Másnap reggel arra nyitotta a pilláit, hogy egyférfiú ül az ágya melletti zsámolyon, a napsugár ferdefénypászmáiban, s figyeli. Ismerısnek tőnik, leginkább aszeme setét bogara, mely párásan csillog.- Richard! Stern Richard! - a férfiú. - Úristen, CsokonyaBálint!- Richard... mivé lettünk? hová jutottunk?Összeölelkeztek, megszólalni nem tudtak, hanem csaksírtak, mélyrıl jövı, hangtalan férfiúi zokogással. Nagysokára megnyugodtak, ki-ki eléadta tömlöcbélihányattatásait, a családjukat ért kártételeket, s híreketcseréltek a többiekrıl. Csokonya Bálintot végig Kufsteinbörtönében tartották, mihez képest Spielberg vagy Munkácsgyógyferedınek számít. Stern Richard csupán most értesültarról is, hogy Kazinczy, akinek halálos ítéletét királyikegyelem enyhítette bizonytalan ideig tartó várfogságra,még mindig raboskodik, kicsivel az ı eleresztése utánszállították az általa oly behatóan megismert munkácsitoronyba. Vajon Kazinczy is a dombot bámulhatjanapszámban, vagy a lanka oldalán lévı cellák egyikébekerült? E kérdésre Stern Richard sok évvel késıbb kapottválaszt, elolvasván Kazinczy fogsága naplóját.Csokonya Bálint helyettes instructorként latint ésgörögöt oktat a collegiumban. O már háromnegyedesztendeje van szabad lábon. Figyelmeztette SternRichardot, hogy besúgók fürkészik minden léptüket, ehhezmért magaviseletet tanúsítson. - Olykor a falaknak isfüleik vagynak! - súgta.138 139

Megígérte, szól az érdekében a nagytisztelető Telegdyprofessor úrnak, ki a grammatkai tudományok cathedrájánakélén állt. Protectiója révén Stern Richard is alkalmazástnyert alma materében, franczia correpetitorként.Föladatai közé tartozott, hogy a collegium könyvtáránakfranczia sectióját rendben tartsa, a catalogus revisiójátelvégezze. E munkában kedvét lelte, s amint sikerült arabságban meggyöngült szemére ókulát szereznie,élvezette-1 térdelt, guggolt, lajtorjázott a polcokmentén naphosszat. Ritkán esett úgy, hogy egy kézbe vettkönyvbe belé ne olvasott volna. Ráhelyezkedett ez életmódra, el tudta képzelni, hogy pápaszemes könyvmolykéntpergeti le hátralévı éveit e világban.

72. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveCsokonya Bálint figyelmeztetését megtartotta, bizalmasansenkivel nem társalgott. Csupán annak nem bírt, vagy nemakart ellenállni, hogy föl ne újítsa levelezését, atömlöcben talán épp ez hiányzott néki leginkább. Acollegium sárgás erezető papirosaira írt, skarlátszínpöcsétviasszal zárta a kopertává hajtogatott fedlapokat.Hírt adott szabadulásáról Carmillac academicusnak, apárisi egyetemrıl azonban szőkszavú értesítést kapott,hogy a Maistre két évvel azelıtt nyugalomba vonult, skevéssel reá követıen eltávozott az élık sorából. Afrancaroutier-i plébános arról tájékoztatta, hogy egykoriszélmalma helyén rossz hírő házat nyitott egy Toulouse-ból a faluba települt bajadér, róla azt rebesgetik, hogymár minden nagyobb városból kitiltatott Francziaországdéli megyéiben. A Marquise jó egészségnek örvend,gyermeke továbbra sem született, a második férjét hamarsírba vitte valamiféle gyors folyamatú betegség, némelyekszerint a bujakór egy Africából idekerült faja.Literátus barátaival is fölvette az elszakadozottfonalat. Leghívebb korrespondeáló partnere DembinszkiEndre lett,ki, miután nıül vette Csokonya Bálint húgát, Debreczenbeköltözött, s az ottani facultáson tanított. Két másikdebreczeni professorral összefogván, az 1795-ös grammatkafölfrissítésén és újbóli publicálásán munkálkodott. Ezzelkapcsolatban Stern Richard hosszabb értekezést tettpostára, vitatkozván a debreczeni hármak túlontúltraditio tisztelı alapállásával.Nemcsak hogy engedni kell új szavak szabályos módon valóalkotását a régiekbıl, avagy a magyar szemLélettóZ nemidegen, más nyelvekbıl kölcsönözött analógiák révén, debátorítsuk az írástudókat ilyesfajta szóalkotásra, és aliteraturában megjelenı, hasznosnak ítélhetıképzeményeket okvetlen szükséges a szójegyzékekbenközkinccsé tenni.Csokonya Bálint e nézetet épp úgy ellenezte, mint asógora. - Apáink nyelve szent és sérthetetlen. Nem valóazt a modernség jelszavával úgy foldozgatni, akár egyszakadt ruhát!Estvénként oly vad vitákat vittak collegiumbelilakószobájukban, hogy hangoskodásuk miatt tanártársaikpanasszal éltek. Ekkoron szabadult börtönébıl KazinczyFerenc, kit mind a ketten autenticus kútfınek fogadtakel, így amint tudomást szereztek a címérıl, közöslevélben intéztek kérdést hozzá. Kazinczy Ferenctılválasz soha nem érkezett, meglehet, a koperta valamelyokból a kezéhez el nem talált.Stern Richardra váratlanul tört a szülei égetı hiánya,noha úgy hitte, belebékült ı már mindenbe. Egyregyakrabban álmodott az anyjával, az alvás és az ébrenlétóráiban is, vonásait saját képzelete alapján tisztogattameg, lassankint eltőntek a szem alatti ráncok, a homlokoldaláról a szemölcs, s az áll alatt kerekedı tokának isnyoma veszett. Alakja megsudaradott a fia fantáziájában.Tömzsi ujjai kecsesre nyúltak, kissé vaskos bokájatörékennyé lett. Ugyanilyen változáson esett át az apja,Stern István, s csekélyebb mértékben a két testvére,Robert és Rudolf is, kik sohsem nıhettek fel, még az ıképzeletében sem.140 141

E vágyálmok arra indították, hogy írjon a hegyháti Sternrokonságnak. Minden egyes szó hosszas mérlegeléseredményeképpen került a papirosra, nem tudta, ki él mégazok közül, akikre emlékezett, s mi maradt az ellenségesérzületbıl, mellyel Aaron nagypapa kiátkozta a vejét alembergi tragédiát követıen. Szokatlan gyorsasággal jött

73. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvea felelet, magától Aaron nagypapától, ki - mint a nyitósorokban tudatta - keze remegése folytán a tollal bánnimár nem képes, Rebecca dédunokájának dictál. RebeccaEszter lányától való Benjamin unokájának másodszülöttgyermeke. O maga, Aaron Stern, hüledezve constatálja,hogy hetvenkilencedik esztendejét tapossa, az egészfamília lázasan készül a nyolcvanadiknak ünneplésire, azthiszik, a magas kor érdem, pedig nyőg inkább, mert egyretöbb a mardosó emlék. E ponton a dédunoka zárjelben azalábbi megjegyzést tette: Aaron bácsi imád panaszkodni,de ha így halad, megéri a századikat is. Rebecca.Levél követett levelet, szíves szókkal hívták SternRichardot, tegye tiszteletét Aaron bácsi nyolcvanadikszületése napján, mely alkalomkor amúgy isösszegyülekezik a közeli s távoli pereputty apraja-nagyja. İ az invitálást köszönettel vette.Septembris 3-Bikán eredtem útnak. Szekerekre kéretıztem.Estve a mezın sötétedtem el, másnap Tokayban. Reggelgyalogszerrel indultam Hegyhátnak, egy nappal korábban,mint vártak.Amire a faluhoz értem, a Nap már magasan járt azégboltozaton, melyet halavány bárányfellegekczikornyáztak. Torkomban dübögı szívvel lépkedtem a kövérfürtöktıl roskadozó szıllıtıkék serege mentén. Arragondoltam, mely gazdag szüretük leszen az idén.Élesen hajlott az út, emberi könyök módján, s a dombonott a temetı. Fejet hajtva lépett a holtak kertjébe,föltevén kalapját, sidó szokás szerint. Homlokcsontjamegett felszakadtak a régesrég iszapjából a héber betők,mutatóujját a szürkésbarna kövek vésetein vezetve, nagyjából kisyllabizálhatta aneveket. Belsejét reszketés rázta, tartott a fájdalomtól,hogy olyasvalakire bukkan az ısi jelekben, akivelrokonságban vagy kapcsolatban állott. De ilyenre nemlelt. Késıbb tudta meg, hogy Aaron nagyapa emelni akartegy sírkövet a Lembergben pusztultak emlékére, ám Ben Lıwrabbi - akkor még élt - ezt nem engedélyezte. A rabbisírjára, végakaratának megfelelıen, csupán egy ısrégisidó áldás került.Stern Richard indult tovább, egyre mélyebbre hatolvaennen múltjában. A patak hegyes kanyarulatában ott ahajdani Sonntag fogadó, egy emelettel és egyoldalszárnnyal bıvítve, frissen föstött homlokzatán:Rabonomitz és Burke. Egy kisebb táblán pedig: Prímakosher etelek, italok - hitel nincs. Stern Richard hevesvágyat érzett, hogy odakanyarítsa a betőkrıl hibádzóvesszıket. Elnyomta magában a dolgozatot javító tanárt,ment elıre a lejtıs úton. A sinagóga mintha jóval nagyobbvolna. Erıs kövekbıl rakták újra. Mögötte a patak medrétegy darabon kiszélesítették, oldalába gránit lépcsıtillesztettek. Négy vénséges vén férfiú ült a sziszegveörvénylı hideg vízben nyakig, szemük csukva, hófehérszakálluk háncs tutajként imbolygott a felszínen.Tisztasági feredı, gondolta Stern Richard, rémlett neki,hogy apjával s nagyapjával ı is vett ilyet, pórusaibanfölidézıdtek a víz dermesztı áramlatai. - Richard! Stern Richard! - az egyik göthöspatriarcha ki emelkedett a patakból, ujja didergımadárként rebbent feléje. - Aaron nagypapa - motyogtaStern Richard, inkább kikövetkeztetve, mint ráismervén. Az ı nagyapja erıs,hatalmas férfiú volt, ez az öregúr inkább gyermekforma,csontjaira pergamenként aszott a bır, ágyékkötıje mögülhamuszín szeméremtest kandikált elı, Stern Richardkényszerítene magát, hogy letépje róla pillantását. Odakell szaladni, át kell ölelni,142 ;I 143

74. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve

meg kell csókolni! - taszították ısi, belsı erık, s amintkarjába zárta azt az idıverte vén testet, amint érintettea borzongó, nedves bırt, amint meghallotta a nagyapjanyikorgó hangját, mely az ı nevét ismételgette sírva-nevetve, egyszeriben tudta, hazaért.Abban a házban, ahová ı született, most Eszter nagynénjelakott. Minden oly ismerıs, de mégis idegen.Stern Richard Aaron nagyapánál költötte el az estebédet,megérkezése hírére már aznap összesereglettek a Hegyhátonélı rokonok, sorra járultak hozzá, Stern Richard elsırenem volt képes az arcokhoz kötni a neveket, melyeketviszont sikerült megjegyeznie. Anélkül, hogy bárki szótejtett volna róla, ı is tudta, újra talált családjanemkülönben, hogy Stern Richard a jövıben itt fog élni,velük, köztük, értük. A tanév végén búcsút vett a patakicollegiumtól, Hegyhátra hurcolkodott. Eleinte Aaronnagypapa vendégszeretetét élvezte, ám a család férfiútagjai már a következı tavaszon házat emeltek neki, atemetı fölötti dombon.Folytatta tanítói munkáját, a hegyháti jeshiva nebulóitoktatta idegen nyelvekre, miközben ı maga isrendületlenül képezte magát. Elmélyült a héberben, aTalmudban, ugyanakkor a magyar nyelv mővelését sem hagytaabba. A Kazinczy Ferenc kezdette nyelvjobbító buzgalombólkellıen kivette a részét. Hat általa creált magyar szóvált idıvel elfogadottá, megérhette, hogy bele iskerültek a szótárakba. Minden jövedelmét könyvekbe ölte.Mikor megtudta, hogy Kazinczy, amint feleségül vevé análánál húsz évvel fiatalabb gróf Török Sophie-t, anyagigondoktól sújtván, eladta értékes könyveit a patakicollegiumnak, haragra gerjedt. Dörgedelmes leveletküldött a költınek. Nem illı nyerni az ezerszeresenáldott collegzum kárára. Válasz e levelére144sem jött. Stern Richard ama napokban végrendelkezett: azı könyveit és írásait halála után adományként kapja megaz iskola.Eszter nagynénje csóválta a fejét: - Inkább néked is megkéne nısülnöd.- Lekéstem én arról.- Mit nem mondasz! - Eszter sorolni kezdte a Richarddalegykorú vılegényeket a hegyháti jelenbıl és közelmúltból.E diadalmas névsorolvasás egészen addig tartott, amígStern Richard megakasztotta: - Hadd már el... különbenis, voltam én házas, nem ízlett annyira, hogy repetáljak!- Ami eccer dugába dılt, fényesen üthet ki másodjára!Sadchenolunk mi olyan lyányt, hogy mind a tíz ujjadatmegnyalod!Stern Richard, csak hogy végleg lezárja a témát: - Az énjövendıbelimnek mézszínő bıre legyen, hozzá éjfeketefürtjei, nem ám hamis, de igazi, valamint háromszegletőanyajegyet hordjon a szegycsontja fölött. Azon felül nemjöhet szóba másmilyen, hanem csupán idegen ajkú.Megálmodtam. Dictum, factum, punctum!Azt hitte, lehetetlent kér. Igen elcsudálkozott, amikorkezdték bemutatni neki az idegen ajkú (szlovák, ruszin,jiddis) menyecskéket, mézszín bırben és eredeti éjfeketehajban sem volt hiány, csak a háromszeglető anyajegy nemakart elıállani. A Stern család nıtagjai fogadkoztak:pingálnak ık anyajegyet egy kevés témával bárkire! Ámmielıtt tervüket valóra válthatták, látogatóba érkezettPrágából egy nagyon távoli és nagyon szegény rokon leány,Yanna. Amint Stern Richard megpillantotta, benne szakadta szó.Yanna személyében olyasvalakit ismertem meg, kinél semkülsıleg, sem belsıleg nem láttam tündökletesebbet.Illett reá ama leírás, bıre, akár az idei méz, haja, akár

75. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveaz ében, a magyart csupán törve be145

szépe, cseh nyelvőnek született. Igaz, midın anászéjszakán kibontottam pompázatos menyasszonyiruhájából, semmiféle anyajegyre nem találtam alabástromérintéső testén, de rögvest a nyakába akasztottam azaranyláncon függı, háromszeglető fekete ékkövet, amitnéki vásároltam, ı azután sem éjjel, sem naal magárólsoha le nem vette azt. Imigyen mégis beteljesedett az,miben én, a kishitő, már régebb óta nem reménykedém.Világra kéredzkedett hamarost az elsı fiúgyermek, épen ésegészségesen. Az Otto nevet kapta. Követte nagyjábólkétéves idıközönkim Ferenc, Ignác, Mihály, József ésJános.Stern Richard unadalmasan magas kort ért meg szeretteikörében.Tán végre valahára kitellett a hét szők esztendı,felmenıimmel egyetemben megszenvedtük a magunkét,innentıl a boldogság évada köszönhet reánk. Ha csillagunkvolna, tarthatna mindörökké, vagy még azon is túl.

V.

A fehér lángolásban levél sem rezdül, megállni látszik azidı. A pincék mélyébe is lecsorog a hıség kocsonyája. Abor immár nyáradui hajlamos, tüzét s illatját vesztegeti.A malazsa szıllı körött lusta méhek lebegnek. A mezıköntáguló repedések nyíltinak, melyekbe, a vénasszonyoklegalább úgy tartják, nem ajánlatos bétekinteni, nehogyszemünkbe csapjon a poklok katlantüze. Ritkán hallatjaszavát a poszáta, a süsétek, a zenege. Csupán a kakukkrikolt egyetegyet, s a harkály koppancsol kitartón aszikkadt törzseken.

A nagyfalusi fogadóba rendszeresen kijártak az urakmulatni. Bordás Benedek közönséges korcsmárosként kezdtepályafutását Varjúlaposon, ám ahogyan teltek az évek,rájött, mennél tehetısebb uraknak kínál innivalót, annáljobban jár. Útszéli csárdáját eladván, vendégfogadótemeltetett Nagyfalun, közel a gátırházhoz. Emittelsırendő cigánybanda húzta a talpalávalót, erdélyiszakácsnék sürgülködtek a konyhában, s szemrevaló ruténfehércselédek szolgáltak föl. A teli bendıjő uraságoktágas vendégszobákban pihenhették ki az ízek orgiáját.Bordás Benedek arra is ráügyelt, hogy a tükrös mosakodóasztalka porcelán lavoir fába mindig kerüljön friss víz,mellé tiszta keszkenı, az éjjeli szekrénykére kosárgyümölcs, hajnali sütető morvánnyal.147

Készséges lányok jöttek csapatostul, ollyik a családjatudtán kívül, mások - kiváltképp Basa halom és Kazárbocor alvégirıl - emelt fıvel. A visszajáró vendégek egykülönösen korhely csapatja meglovasította Bordás Benedeksúlyos kulcs csomóját, szekéren hajtattak a Kis-Tiszához,hogy oda belévessék, kinyilvánítván a határozmányt: - Anagyfalusi fogadó mostanátul soha bé nem csukhat többet!Akként lészen. A szádapókból szüntelenül csorgott ajóféle bor a lopókba, a kemencében sült a töméntelenpecsenye, fıképp a baromfiak, melyeknek hasába mindig

76. oldal

Vámos Miklós - Apák könyverejtettek valamely meglepetést az erdélyi szakácsnék, holegy elébb pozsgásra sütött picibb madár keveredett kionnat, hol egy likas alma, benne a szív s a máj. Ám azuraságok nemcsak a konyhamívészet ilyes rafinériáitrendelték, nagy sikerük volt a Bordás Benedek étellapjánrendszeresen föltőnı egyszerő házi finomságoknak is, minta még langyosan tálalt csörge vagy a szalonnás lángus.Az elıcsarnokban fatábla hirdette: "Bármely kévánságotteljesítünk öszszes képességünk szerént." A látogatókolykor igen csak próbára tették Bordás Benedek uramleleményét, ám ı szinte kivétel nélkül derekasanhelytállt. Csupán akkor rándult diónyi gombóccá a gyomra,ha betértek a fogadóba a vagabundok. E szilaj legényeketmásutt is rettegték a környéken. A vagabundok nem félteksemmitıl, alig múlott el hét anélkül, hogy valamelyiknekpárbaját, csínytevését vagy egyéb kalandját nevisszhangozta volna a szóbeszéd az ivóban. Egyszer,Kisasszony havában, valamelyik áttivornyált éjszakátkövetı reggelen, veresre föstötték a nagyfalusi kálváriána keresztet, s - Isten bocsássa meg vétküket - citromotdugtak a haláltusáját vívó Jézus Krisztus szájába.Másszor a mezítelenre vetkıztetett cigánybandát fejjellefelé béklyózták a bejárat menti tölgyfa ágaira, arrakényszerítvén a halálra vált muzsikusokat, ígyjátsszák el kedvenc nótáikat. A fogadó tükrös nagytermétkörülbelül havonta törték ripityomra. Tehetıs családjukrendre kiegyenlítette a számlát, Bordás Benedek mégsemszenvedhette ıket. Ahányszor meghallotta lovaikpatkójának döbögését a pusztán (immár reá ismert a füle),fohászkodott: - Hogy enne meg tikteket az íz!Csakhogy az íznek más dolga akadhatott, mert avagabundokat nem evé meg. Jöttek azok, hetenkint,rosszabb idıkben naponkint. Akiknek volt már szerencséjükez úrfiakhoz, nagy ívben kerülték ıket. Az ivóban sem ültsoha senki az asztalukhoz. Kordován csizmájuk durvándobolt a padlózaton, az utolsó az ajtót is bevágtamegettük. A sarokasztalhoz érkezvén lovaglóvesszejüketodacsapták, és Stern Otto, a legidısebbik vagabund, kioly vörhenyes loboncot hordott a fején, akár az oroszlán,rögtön elbıdült: - Bort! Fehéret! Karcosat! - Hangjánakereje tiszteletet parancsol, az ivóban csönd lesz, csupána kövér konyhai legyek zümmegése hallik.Orzse néne, kinek az asztalok rendben tartása a tiszte,szalad a törlıronggyal, ám hátat fordítani nékijük nemmer, rögvest a farára csapnának ezek. A hat kupaszemvillanás alatt kiürül, viheti oda Bordás Benedek urama második kantát. Kevés vártatva a harmadikat. Avagabundok tudnak inni, azt meg kell hagyni. Jánoska, alegfiatalabbik, folyton táncolni akar valahányfehércseléddel, némelykor Orzse nénét is körberángatja.Nevetni mégsem merészel a többi vendég, tudják már, nemildomos emezekbe belékötni, hamar ontják a vért. BordásBenedek a vagabundok látogatásait követıen majdnem mindigarra kényszerült, hogy szekérre ülvén fölkeresse azapjukat, a zsinórírással rótt, oldalakra rúgóquittunggal, melybıl lépésrıl lépésre kiolvasható alegutóbbi dúlás tárgyszerő története. Stern Richard, azapjuk, ki is olvasta. - Bár fölfoghatnám, mi148 1 149

mulatságot lelnek abban, ha betörik a kármentı léceitdünnyögte az orra alá, amíg a bugyellárisábankotorászott.- Fiatalok, szelesek! - Yanna, a felesége.Bordás Benedek arra gondolt, letörné a derekukat, ha az ıfiai volnának ezek a bojnyikok, ám a véleményét inkábbmegtartotta magának. Stern Richard köztiszteletnek

77. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveörvendı, tudós férfi volt, akinek a hat fia általelkövetett durva csínyeket is megbocsájtották. A Sterneka környék legtekintélyesebb bortermelı és -kereskedıfirmáját vezették, de mintha inkább a nık dolgoztak volnaazért, hogy a férfiak hóbortjait legyen mibıl fedezni. Azolajos padlózatú irodában Eszter mánya görnyedezett,pedig ı erısen támított a nyolcvanhoz. Vastagokuláréjával oly közel bújt a negyedívekbıl hajtogatottárkusokhoz, hogy az orra hegye gyakran témás lett.Mondogatták az utazó borkereskedık, hogy aki Esztermányával nem próbált üzletelni, az nem is tudja, mi fánterem az alkudozás. Eszter mányát a háta megett Zsidóultimó-nak becézték, mivel a kártyások ezekben az üdıkbenígy hívták a Pagátot, az egyes számú lapot a Tarock-ban.Szemtıl szembe senki nem vetemedett arra, hogy az élestekintető vénasszonyt vagy a családját lezsidózza, amiótaEszter mánya ilyesmiért kicsi híján megvakított egy románkereskedıt a kutyakorbáccsal. Akkor még csupán hetvenkörül járt. Erejébıl szinte mit sem vesztett azóta. Hátaközepéig érı, galambısz haját mindig szigorú kontybacsavarta, ha dühbe gurult, egy-egy fürt kiszabadult abócérból, s önálló életet élve, parányi zászlókéntlobogott.Yanna, Stern Richard uram felesége, ötvenedik életévéhezközeledvén is megtartotta eredeti színeit, melyekért aférje elgyalogolt volna Pest-Budára, sem bıre mézessége,sem haja selymes ébensége nem fakult, csak a szemekörötti árkok jelezték az idı múlását. Yanna Eszter mányajobbkezévé lett. Olytermészetességgel sajátító el a borászat rejtelmeit,mintha Sternnek született volna. E két asszony szavaknélkül is értette egymást. Stern Richard férfiemberreféltékeny sohsem volt, annál inkább Eszter mányára, kiYanna idejének zömére igényt tartott. Ha ı protestált,Eszter mánya azonmód beléfojtotta a szót: - Hadd el,Richard, valakinek a bótban köll lennie, míg te atodomány fellegvárába zárkózol.Yanna fogalmazta meg a szıllıhegy szabályzatát, SternRichard nevében, melyet azután valamennyi gazdaelfogadott. A kézjegyekkel szentesített okmány ahegymester irodájában függött, szövegét azután havontaegyszer kidobolták. A vagabundok egy-egy mulatságtetıpontján a cigánybanda zenekíséretével végigénekelték,a Csínom Palkó dallamára.Mivel a sok utak ártanának a szıllınek, rendeltetett,hogy ki-ki a régi útján menjen. Ha idegen jár aszıllıben, fok ja le a hegymester, mit Istenesen vesz eltılz, az ı szerencséje.Ha valaki szıllıt lopna s a pincéibe vinné,megbizonyosodóskor a szıllejét veszejtse. Ha egy gyermektette, de az apja híre nélkül, fentebb leírt büntetéstılmegmenekedhessék.Aki eme szıllıhegyen egymást öszszeveri, büntesséköszszesen 18 forintra. 5 abból a helységé Lesz, többi azuraságé. Ha kárt tettek, becsültessék, s az isLerovassék.Aki kardot, puskát emel ellenség képében, a hegymesterlefogja, s a házába zárassék. Kinek szıllıgyepüje van, sazt meg nem csiná ja, ha a marha kimegy rajta, kártételétál ja.Senkinek ne legyen szabad szıllejét eladni. Sem bérletétáltaladni, ha a hegymester nem tudja. Aki mégismegcselekszi, 20 forint rovassék...150 i 151

Yanna büszke volt rá, hogry az ı mondatai dallá lettek,Stern Richard azonban ırjöngve falángatta a fiait: -

78. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveBüdös kölkek! Megszentségtelenítetek az ég világonmindent!Nagyjából kéthavonta vesztette el a türelmét végleg afiaival kapcsolatban. Fölsorakoztatta ıket a súlyos,setét bútorokkal berendezett ebédlıben, s circiterugyanazt a fımosást zúdította reájuk. Hogy mégis, mitképzelnek? mért hiszik, hogy ınékik bármit lehet? hogyminden az övék a diófáig? hányszor kell még a családnakkiegyenlítenie a számadást helyettük? mikor nı már bé afejık lágya?A fiúk szemlesütve hallgatták e szózatot. Amikor az apjukkidühöngte magát, Otto felelt a nevükben: - Ne orroljonreánk, apám uram, mi csak szórakoztunk kicsinyég!Addigra Stern Richardból kiforrott a méreg sava, fejétcsóválva bocsátotta el a füikat: - Tegyetek végre valamihasznosat! - visszavonult dolgozó kamarájába. Amaesztendıben héber imádságokat ültetett át magyarra, hogyaz ısi nyelvben járatlanok is mormolhassák kedvükre.(Ugyanı készítette azután az elsı héber-magyarszószedetet, melyet Berg Izidor könyves mőhelye százötvenpéldányban kinyomatott nyolcadfél évre rája. A betőképtisztaságát és a gondos kötést szemlélve Stern Richardnakaz járt a fejében, hogy ez bizonyára ısatyjának, Czuczornagypapának is tetszenék.)A hat vagabundot az este már a nagyfalusi fogadóban érte.Stern Otto szőzleányt követelt, s miután megkapta,karddal kergette ki a szobájából, azt ordítván, hogy haez a susnya nıszemély érintetlen, akkor ı viszont táltosparipa. Testvérei nagy nehezen lecsillapították. Jánoskaajánlotta, kártyázzanak. Stern Ottónak ahhoz nem voltkedve: - Minek kopasszam meg tulajdon édesecséimet?játsszunk inkább idegenekkel! - csakhogy a hatvagabunddal senkinek nem akaródzott zöld asztal152hoz ülnie. - Unatkozom! - bömbölte Stern Otto. -Lovagoljunk le az Oreg-Tiszához, rendezzünk úszóversenyt!- A héten már kétszer általúsztunk... úgyis te nyered!Mihály.- Akkor vívó versenyt!- Abban is te vagy a legkiválóbb. - Akkor meséljetekvalamit!Occsei azonban nem voltak oly bı beszédőek, mint ı maga.Röhögtek, vedelték a bort s az égetett bort nyaklónélkül, és a végén Stern Otto regélt a többieknek,mindarról, amit látó pillanataiban megtudott ahajdankorról s a jövetelrıl. Test vérei hitték is, nemis. A legtamásabb Mihály volt, a negyedszülött, aki márrövidnadrágos korában kinyilvánította, ı híres hadvezérvagy államférfi lesz. Példaképül Nagy Sándortválasztotta. Reménylette, hogy idıvel olyasféle csomóakad az útjába, mint a gordiusi, melyet szablyájával ı isminden teketória nélkül általmetszhet. Igenelcsudálkozott,amikor Stern Otto a tudomására hozta: -Hadvezér ugyan nem lész, de az ország házába senátornakresolváltatsz... a jövı században utczát neveznek elrólad Pest-Budán... vagyis Budapesten.- Budapest? - ezen röhögtek mind az öten. Sıt hatan, mertez a szó Stern Otto számára is mulatságosan csöngött.Mihályt a többi négy testvér fáradhatatlanul gúnyolta eprófécia kapcsán, azon kezdve, hogy onnantól SehonnaiNıtornak hítták. Otto kinyilatkoztatásait nem vettékkomolyan. İ meg azt nem értette, miként lehetséges, hogycsupán az ı szemét nyitják reá az idı folyamára az égiek.Gyerekkorában úgy hitte, olykor-olykor mindenki láthatjaa valókat s a leendıket. Kiváltképp testvérecséitszerette volna meggyızni, hogy ez nem tréfadolog. Havalamely, a közelebbi jövıre vonatkozó jóslattal

79. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveelıállhatna, mely bébizonyosodnék! Ám ilyenre nem adódottmódja.153

A Sehonnai Nátor volt a legkomorabb, a legkitartóbb és alegokosabb mindhatuk közül. A nálánál idısebb Ferenc ésIgnác testi erıben fölvehette a versenyt Ottóval, ám észdolgában rossz sorba álltak. Kevésszer szólottak, s haakartak valamit, elvették kujakkal. Félemlették ıket alányok, a legcemendébbek is. Mihállyal azonban minthamásféle vér keveredett volna e családba, az utánakövetkezı Józsika és Jánoska is inkább ıreá hajazott, nempedig Ottóra. A három kisebb részt vett ugyan a testvérekmulatozásiban, ám a dúlás és az erıszak szinte mindig azidısebbek kezétıl eredt.Stern Otto hadvezérként irányította a vagabundokkiruccanásait, ellentmondást nem tőrt, amidın parancsotadott: - Általúsztatunk a Tiszán, s ellovagolunk azeszlári búcsúba!Mindannyian sejtették, hogy a búcsúban adódik majdvalamely kalamajka, amelyért agg apjok ismét apénztárcájába nyúlani kényszerül, s szidalmazhatja ıket,teljes joggal. E feddések hallatán Ottóban mindigfölvetıdött, hogy a dáridó-korszakot talántán le kénezárni, vagy legalább Mihályt, Józsikát és Jánoskátkihagyni az idırabló életvitelbıl, hiszen az ı agyukatérdemes volna palléroztatni. - Küldhetnık collegiumbaıket!Arról Yanna hallani sem akart. - Okosabb, ha ittenfelécsellengenek, a borászat elébb-utóbb úgyis rájuktestálódik, annak fortélyait legjobban nálunk tanulhatjákmeg.Stern Richard nem értett egyet, ám addigra már kevéskapacitása maradt arra, hogy a való világ dolgaivalfoglalkozzék. Úgy tetszett, a hatból egyik sem jutmegfelelı educatióhoz. Stern Otto emiatt néhabosszankodott, ám hamar elhessintette, oly mozdulattal,ahogyan az állat farka a legyet.A nagyfalusi fogadó rönkökbıl ácsolt asztalára csapott: -Ébresztı! Mire vártok?Bordás Benedek elészalad: - Óhajt az úr?Stern Otto vacsorát rendelt, szokása szerint tizenkétszemélyre, s friss leányokat. A fogadós óvatosantudakozódott, van-e pénze. Stern Otto minapában kapott azanyjától, dölyfösen odavágta: - Nem maradok adósa! - mintaki az efféle kérdéseket tökéletesen alap nélkül valónaktalálja. Sohsem engedte, hogy a testvérei fizessenek,vagy bárki más. Néha eszébe ötlött, hogy ekként is másfizet: a szülei. Vállát megvonta, az örökrészemre adottelıpénzekkel azt kezdek, amit akarok.Magához rendelte a cigányt. A banda alázatos tartásbagörnyedve követte a prímást. Stern Otto rázendített: -Sír az út elıttem, bánkódik az ösveny... - Az apjokkedvenc nótája volt ez, mindig elérzékenyült tıle azöreg. Stern Otto látta néhányszor a múltbéli jelenetet,amint Borbála (a papa nagyanyja) megtanította unokájánake dalt. Ot testvére azonnal bekapcsolódott, valamennyienörökölték a muzikalitást dédatyjuktól, SternovszkyBálinttól. Addigra jöttek a fehérszemélyek. Stern Ottoegyenkint vizsgálta ıket, álluknál ragadva meg. A leányokrész szerint vékonykák, rész szerint fiatalkák voltak,ágybéli buzgalmakban járatlannak látszók. - Nıket kértem,nem gyermekeket!Bordás Benedek nagyot nyelt, sejtvén, mingyárt kezdıdik ahaddelhadd. - Érintetleneket akart az úr... a korosabbakártatlanságáért nem felelhetek. -A pokolba kívánta SternOttót. Ha tudná ez a melák, be nehéz eléteremteni a friss

80. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveszajhákat! Az ilyesfélére hajlamos nıszemélyek mármegmártóztak a vagabundok mulatozásaiban. A nincstelencsaládok, kiknek leánygyermekei csekély pénzekértfölvásárolhatóak, egyre magasabbra srófolják az árat.Mindennek a szegény fogadós issza meg a levét.Eközben Stern Otto biztatgatta a fivéreit, választanánakmaguknak a leányokból, ám azok kelletlenül nézelıdtek,egyikük sem szánta reá magát. Otto sem volt hangulatban.Nem154 I 155

értette, mi van véle. Az ember ifjúsága arra való, hogyegyék, bolondozzék, játszódjék nıkkel és a társaival. Amai napra virradóra odahagytam volna fiatalságom?Míg ezen morfondírozott, Mihály kimondta: - Menjünk innetbékességgel. Foglalkozzunk nemesebb dolgokkal. Látszott,a másik négy véle egy követ fúj, fölcihelıdtek.Stern Ottót átjárta a tehetetlen rosszkedv, lesöpörte azasztalról a palackokat és a poharakat, indult az öccseiután.Bordás Benedek útját állta: - Fizetni ki fog?Stern Otto pénzt hajított a földre, s félretaszította ahagymaszagú fogadóst. Mire kiért a boltozatos kapu elé, atöbbiek már nyeregbe szálltak. - Várjatok, hé! Hovámostan?- Vissza Hegyhátra - Józsika. - Győlés van a Jeshivában.- Miféle győlés? - Nem kapott választ. A testvérek márfordították lovaikat. Stern Otto követte ıket. Elromlotta kedve. Bántotta, hogy az öccsei kisiklani látszanak afennhatósága alól. Növekedésük esztendeiben az öt kisebbföltétel nélkül fogadta el falkavezérnek, mostanábanmintha szakadozna a korlátlan csodálat hálója. De úgydöntött, nagyvonalúan jóváhagyja e kiruccanást. Miért nemehetnénk egyszer oda, ahová Józsikáéknak tetszik?A megáradt patak mintha az alatt is duzzadt volna, míg ıka fogadóban voltak. Odafele még csupán a lovak horpaszáigért a víz, mostan ki kellett akasztaniuk csizmás lábukata kengyelbıl, ha szárazon akartak maradni. Stern Ottolova hátrahıkölt, egy döglött macskát sodortak lefelé avízgöröngyök. O combja szorításával nógatta bátorságra azállatot.Mire a Jeshiva épületéhez értek, már vagy harminc lópatája zsorgatta ott a murvát. Gyalogosan ugyanannyianérkezhettek, mert a két egymásba nyíló terem zsúfolásigmegtelt, a szők folyosón is álltak.- Lekéstük - Mihály.- Jertek! - Stern Otto magához ragadta a kezdeményezést,a kapu helyett a boltozatos ablakok egyikéhez lépett,bemászott rajta. Occsei mögéje nyomakodtak. Odabenn rájukpisszegtek. A dobogón Ottóék egyik távoli rokona, SternMiksa olvasott föl egy papírlapról, melyhez oly közeltartotta a gyertyát, hogy Stern Otto arra gondolt,mingyárt lángra kap.Stern Miksa rekedtes hangja akadozott, szemébe könnyekgyőltek a meghatottságtól. - Látván a magyar AnyaiNyelvünk annyi századok óta a tökélletlenségnek hamvaibansinlıdni, mái napon Magyar Társaságba öszszesereglettünk,honni nyelvünkhez való szeretetünktıl ösztönöztetvén,Nagy Tisztelető s Tudós Bollock Lajos Úrnak, a hegyhátiJeshiva Magyar-Nyelv Tanítójának, a szép Mesterségnek ésBölcselkedés Doctorának javallásából. . .A hallgatóságból kitört a taps. Bollock Lajos az elsısorban ült, többek nógatására fölállott, nehézkesen fejethajtott. Stern Miksa a zaj szőntével folytatta. - A Hazaoltárán mi is csekély, gyenge elménktıl kitelhetıgondolatainkat és iparkodásainkat egyesíteni kívánjuk.Magyar Társaságunk buzgólkodjék a nyelvünk mővelésín, a

81. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveBölcselkedés és a Szép Irodalom fölvirágoztatásán. Légyenkormányzója igyekezetünknek a Magyarok Nagy Istene, hogyóhajtott czélunkat elérvén, a fejlıdés gyümölcseitmagunkon s következıinken örvendezve szemlélhessük.Újra fölharsant a taps. Stern Miksa hajlongott, BollockLajosra mutogatván.- Vivát! - kiáltották itt is, ott is. Stern Otto hangjakizengett a kórusból.A szőnni nem akaró zsivaj percekig tartott, az emberek -Hegyhát ifjúságának színe-virága - süveget dobáltak,összeölelkeztek, kezet ráztak. A Stern testvérekreátragadt a lelkesedés, úgy érezték, kivételes történelmimomentum részesei.156 157

A dobogón egy tizennégy körüli, keszeg fiú veres arccalvárta, hogy szót kaphasson. Idı múltán Stern Miksapisszegni kezdett. Minthogy ez hatástalannak bizonyult,nógatta a fiút, fogjon bele. Ám az még sokáigkészülıdött.Mihály odahajolt Ottóhoz, s a fülébe súgta: - De ha eccermink zsidók vagyunk, mér Magyar Társaságot alapítunk,mért nem rész szerint magyart, rész szerint zsidót?Stern Otto fontolgatta a választ, de már jött is akövetkezı kérdés:- És mért csak a Magyarok Nagy Istene kormányozzaigyekezetünket? mi lesz a mi hitünkkel?- Magyar nyelvhez magyar Isten járja - Stern Otto.A keszeg fiú végre elkezdte szavalatát, Virág Benedekversét declamálta.Míg iffúságod mosolyog-, míg biztat erıvel Járj adicsısé- útjainNem hoz ugyan sok ezüstöt, aranyat a Musa de hoz majdPorunknak is hírt, életetStern Otto váratlanul emelkedett hangulatba került.Valóban, mily nemes dolog az anyanyelv, a bölcselkedés, aszép irodalom, a tudomány... A papa is arra áldozza egészéletét, mi mér ne áldozhatnánk emezek oltárán? - aligvárta, hogy a szavalás befejezıdjék. Még el sem ült ataps, amikor Stern Otto középre nyomakodott, sharangzúgású orgánumán bejelentette: - A Stern családnevében öszszesen ezer forintokat ajánlok a MagyarTársaság nemes czéljainak megtámasztására!Pillanatnyi csöndet falrengetı éljenzés követett,fölkapták Stern Ottót, s a magasba dobálták a Társaságalapítói. Testvérei attól féltek, a végín még elejtik, ıktudták, mily sokat nyom az atest. Szólásra jelentkezett Beleznay Sigismund, valaha azı családjáé volt minden föld a hegyoldalon. - Ha a zsidókily bıkezőek, mink is adunk, erınk szerént! - kétezretajánlott.A példát többen követték, repkedtek a sommák, Stern Miksaalig gyızte jegyezni. A Magyar Társaság diadalmasmegalakulását ünneplendı, valamennyien áldomást ittak.Stern Otto büszkén düllesztette roppant mellkasát,sikerült a maga javára fordítania ezt az estét is. Márhazafelé lovagoltak az éjszakában, engedettkantárszárral, lépésben, amikor Mihály megkérdezte: -Honnét kerül az az ezer?Stern Otto nagyot fújt. - Majd csak valahonnat... -összeszorult a torka a gondolatra, hogy újra kérnie kell.Apám uram a kultúrára csak ád! ha eccer egész életétannak szentelte. Persze, okosabb a mamához folyamodni,kinek pénz dógában lágyabb a szíve. De ezer forint egészvagyon... tán elég lett vón ötszáz... vagy három...mindegy most már. - A kérdést elnapolta. Gyötrıdhet rajtholnap is.

82. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveNyugovóra térvén háló kamarájában mindent elkövetett,hogy kifürkéssze, mely jövendı vár a Magyar Társaságra,hát ha avval érvelhetne az apjának. Ám amikor ıóhajtotta, semmi nem adatott, csupán ennen élményei s akorábban látottak kavarogtak a fejében. A hasára fordult.Leányokra gondolt, mint mindig, ha álomba merülni nemtudott. Afféle nıi személyekre, akiket Bordás Benedekuram fogadójában kapott meg, s nem amazokra, kiknekkurizált. Legkitartóbban Rakamazra udvarolt, Báró Hadházyközépsı lányának, Clarának, de az a család -természetesen- nem nézte jó szemmel egy sehonnai Stern közeledését.Stern Otto sem volt biztos benne, hogy a mindig halovány,kissé vértelen ajkú baronesz oldalán le tudná pergetniegész életét, mindenesetre a lyánnyal járó jelentıshozomány158 159

fokozta házasuló hajlandóságát. Beh szép is volna, haakadna az ı köreiben eladó lyány, aki oly gerjedelemregyújtaná, mint a kis rüfkék, gönczeikbıl áporodotterdıszag árad, bırük mégis makulátlanul sima, akár amárvány.Yanna szerette volna, ha Otto mihamarább megnısül, Esztermánya szintúgy szorgalmazta. - Hat fiút kérek, amenynyitjóanyád szült, amíg még kellı karban vagyok.Persze, az anyja és a nagyanyja tehetıs zsidólánytképzelt az oldalára. Stern Otto tudta (látta), ınekicsupán egyetlen gyermeke lészen, s nem fajtájabéli, akimegszüli. Ám nem akarta elrontani Yanna és Eszter mányakedvét.Másnap a reggelizı asztalnál nekidurálta magát, hogyelıhozakodjék az ezer forintokkal, csakhogy Stern Richardgyöngélkedett, le sem jött a früstökhöz. A harmadnapotStern Otto Rakamazon töltötte, így a magyar kultúramegtámasztásáról odahaza továbbra sem esett szó. SternRichard, Yanna és Eszter mánya a Magyar TársaságÉrtesítıjébıl szerzett róla tudomást, melyet mindennagylelkő adományozónak postáztak. Stern Ottót köszönéshelyett ostorcsapásokkal fogadta az apja: - Elment az acsöpp, maradék eszed? mibıl képzeled, hogy újabbagyatlanságodért is helyt állunk? te szégyentelen! az sembánt, ha mindenki elıtt elveszíted a becsületed? márpedigelveszíted, mert ezt a pénzt mi bé nem fizetjük! épp elégideje turkálsz a családi vagyonban könyékig!Stern Otto két kézzel védte a fejét: - De apa, hogyanhagyhat hidegen a magyar nyelv és a tudomány sanyarúállapotfa, éppen tégedet?!- Magyar nyelv és tudomány, perlapapp! bevetted ezt amaszlagot? elolvastad egyáltalán, hogy mihez adtad aneved? mire pocsétáznád a pénzt? nehány heves ifjúfölbuzdulásából nem lesz sem nyelv mővelés, sem szépirodalom! aki a kultúrátakarja pártfogolni, az a szegény, legatyásodottcollegiumoknak adjon! mit vétettem én, hogy ilyen címeresökör lett belıled? és ezt a példát mutatod atestvéreidnek?! takarodj a szemem elıl, te mihaszna! -ütötte-verte az ostorral.Stern Otto lefogta: - Fejezze be, apám, mert nem állokjót magamért! - egy fıvel hosszabb s egy vállal szélesebbvolt Stern Richardnál. Kis ideig lihegve farkasszemeztek,azután a fiú faképnél hagyta az atyát. Fölment akönyvtárszobába, hanyatt dılt a kandalló elıtt kiterítettmedvebırön. Agyában rajzottak a gondolatok. Ha apja nemfizeti ki a pénzt, letörülhetetlen szégyenfolt vetül reá,aligha lészen maradása e vidéken. Csakhogy az általamegismert perspectivában nem szerepelt más, új helyszín,itt jı a világra a fia, ki - ha igaz - a Szilárd nevet

83. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekapja.Hallotta, az apja odalenn az anyjával és az épp megérkezıEszter mányával veszekszik, majd mérgét kiadandó,ellovagol. Vajon ecséim merre járhatnak?A házban csönd honolt, csak a patak morajlott odakünn.Stern Otto fektében kilátott az ólomléces ablakon, akerti főz koronája akkorára nıtt az idén, hogykönnyőszerrel átmászhatott volna rá egy ügyesebb ember.De tán fordítva is, bejuthat így valaki gonoszszándékkal, szólni kéne apának, kurtíttassa meg azágakat. Edes, főszeres illat csiklandotta az orrát. Mézeskenyér... kedvenc csemegéje. Habozott, lemenjen-e anyikorgó lépcsın, kérni egy szeletet. Ám az is lehet,hogy csupán érzékei csalóka játéka ez. Odaki hétágrasütött a nap. Ha napfénnyel mosolyog be Clara, bı termésvár az almára, gondolta, mert tudta, a jövı héten leszClara nevenapja. Virágot viszek. Meg egy tok óbort, haEszter mánya kegyeskednék adni. Ha nem, majd szépenkicsenem.160 I 161

Oldalára fordult. A padló nagyot reccsent alatta, azegyik léc érezhetın félrebicsaklott. Mi ez? A felsıszintet tavaly építtet te a házra az apja, a részegespallér tömérdek hibát követett el, a fizetség egy részétStern Richard idılegesen, más részét véglegvisszatartotta. Stern Otto fölhajtotta a medvebırt. Azácsolt padlózat egyik csíkja láthatóan elferdült, beesnikészült a párnafák közé. Meg akarta igazítani, akkorvette észre, hogy kijár. Fölemelte. Hosszúkás rés tárultelébe, melyet posztódarabokkal béleltek ki. Méretesfémkazetta kushadt ottan, s két kötet, gyolcsbabugyolálva. Az egyikrıl megállapíthatta, francia nyelvő,igen réginek látszó Biblia. A másik pedig... hú... azApák könyve! létezésérıl tömérdek forrásból tudott, ámsoha senki nem mutatta néki. Az apja az ilyen irányúkéréseket határozottan visszautasította: - Megkapod, haitt lészen annak ideje!Stern Otto habozott, merészelje-é fölütni. Ha az apja itttalálja, a padlóba rejtett cókmókjában kutakodva, agyonis csapja. Mégsem volt képes ellenállni a kísértésnek.Reszketı ujjal nyitotta ki a viharvert kötetet, alegvégén. Háromszázhúsz számozott oldala immár bételt.Stern Richard a belsı borítókat is telerótta rondírással.E naptól fogva Stern Otto minden lehetséges alkalmatmegragadott, hogy a könyvtárszobában lebzseljen, stitokban az Apák könyvét bújja. Stern Richard nemértette: - Mi ütött beléd, fiam? Eddig sohsem olvastál!- Döntöttem, apám - hazudta. - Oszszeszedem magamat, scollegiumba készülök.- Derék beszéd! - Stern Richard hosszú listát írt azalapvetı munkákról, melyeket okvetlenül ismernie kell.Stern Otto odakészített néhányat a padlóra, ám amintmagára maradt, elıvette az Apák könyvét. Ugy érezte, alegfontosabb tudás abban lakozik. Lassan haladt véle,mert csakakkor mélyedhetett belé, ha nem fenyegette a veszély,hogy reá nyitnak.Csillag Kornél rendezett sorait viszonylag könnyenértette, bár sok deák kifejezés jelentését csaktalálgatta. Akkurátus ember lehetett Csillag Kornél, nemcsupán a dátumot tartotta nyilván pontosan, de anyagijavairól is esztendınkint leltárt vetett. Végakaratát éppúgy megtalálta Stern Otto, mint a világ fontosabbdolgairól való elmélkedéseit, valamint összegezésétmindannak, amit Csillag Kornél korán elholt apjáról,Csillag Péterrıl, s az ıt nevelı Czuczor nagyapáról

84. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvetudott vagy tudni vélt, beleértve Czuczor nagyapamegsemmisült emlékkönyvét is, melynek tartalma huszonnégyoldalon át következett- mint Csillag Kornél írta:Emlékezetem alakján aírra téve.Sternovszky Bálint kevesebb lapot töltött meg, az ımacskakaparását nehezebb volt kisyllabizálni. Úgylátszik, ıt csak a muzsika foglalkoztatta. Az egyik oldalaljára a hangnemek teljes csokrát is odarajzolta,körkörös alakzatban.Stern István aggályos részletességgel örökítette megcsaládja lembergi tragédiáját, akárha ily módon próbáltavolna az Apák könyvében hagyni a borzalmas emlékképeket,hátha kevésbé gyötrik azután.Stern Richard fogsága naplóját Stern Otto végigzokogta,száját összeharapva, hogy hangot ne adjon.Általolvasván mindent, megértette, miért nem engedteStern Richard, hogy ı az Apák könyvébe idınek elıttebetekintsen. Nemcsak az apja, a nagyapja is leírta jövıbelátó sejtéseit, emezekbıl megtudhatta, hogy reája nem várhosszas élet, halála hirtelen támadó, gyors lefolyásúlészen. Ugyanakkor Stern István is azt jósolta számára,amit ennen magának ı: hogy egy fia születik, Szilárdnevezető. Távoli a vész tehát, gondolta, hiszen még megsem nısültem, a gyermekem csak an162 163

nak utána foganhat. Igyekezett visszaemlékezni, sajátlátásaiban elıbukkant-e a jövendıbelije, ám ilyes képneknyomát sem találta. Clara lesz az? Avagy mégsem?Visszacsúsztatta az Apák könyvét a résbe, helyére rakta apadlódeszkát. Ures tekintettel meredt maga elé. Minthavalami lezárult volna a betelt naplókönyvvel, melyet -mint Csillag Kornél lejegyezte - egy híres itáliaiBibliakészítı mőhely járton, de a szent szöveget mégsemnyomatták különlegesen vastag, felezett árkusaira, kitudja, mely okból. Egy család ennen Bibliájává lett.Csakhogy immár megtelt, s ez valamiképp baljós jel.Akárha vége szakadna a történetnek e ponton.Stern Otto elhatározta, hozat Itáliából egy másiknaplókönyvet, szakasztott mását emennek, s ı helyezi azelsı följegyzést beléje. Ekként lehet a vég egyben azújnak kezdetévé. Ám csak titokban cselekedhet, különbenStern Richard azonnal rájön, hogy valamelyik fiaáltalolvasta az Apák könyvét, a gyanú ırá terelıdne.Mindezt megfontolván, inkább a szerencsi papírfabrikátólrendelt nagyalakú albumot, vajszínő, írásra alkalmatospapirosból. Ez a kötet az eredeti Apák könyvénélötödrészt nagyobb lett, noha vastagságra avvalmegegyezett. Szarvasbırbıl készült fedelére a Sterncsalád borzáró pecsétjén közismertté vált S kígyótdomborították, aranyra pingálva, a fösték azonbanfiamarost lepergett róla.Sholem alechem. Újra kezdem, illetıleg folytatását nyitoma mái napon az Apák könyvének a magam nevében s jogán.Mint a Stern család eme generációjának elsı szülöttje,kérem, óvjon s támogasson bennünket s házunk népétutunkon İ, kit megneveznünk nem lehetséges.E sorokkal szertelen ifjúkorom lezárom, s ünnepélyeselhatározásomat szentesítem: hátralévı öszszes idımbenbohóságok és fölöslegességek helyett inkább a köz javátszolgálom. Elsıben is meg kell teremtenem a MagyarTársaságnak ígért ezer forintokat saját szorgos mun164kámmal, épp ezért magamat teljes erımmel a családiborkereskedésnek szentelem.Yanna és Eszter mánya azt hitte, kísértetet lát, amikorreggel a napi fuvarbeosztásért az irodába érkezı kocsisok

85. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveközt föltőnt Stern Otto, ki termetben s magasságban álltaa versenyt amazokkal. - Mi kéne? Vagy inkább azt kérdjem,mennyi? Eszter mánya, köszönés helyett.- Munka. Egész napra.A hüledezés elsı rohamainak csitultával befogtákjegyzékek copirozására. Stern Otto kezdetben görcsösenszorongatta a lúdtollat, ám idıvel egészen olvashatóiratok kerültek ki vaskos ujjai közül, melyek épp annyiratémafoltosak lettek, mint a nadrágja, utóbbi kímélésevégett Yanna ráadott egy öreg bırkötényt. Már ebéd utánbekódorgott az irodába Rebecca, majd késıbben SternRichard is, hogy saját szemével gyızıdjék meg arról: nemcsalás, nem ámítás, legidısebb fia önként járomba hajfa afejét.Stern Otto öccsei nem tudták mire vélni bátyjukpálfordulatát, a vacsoránál kérdések özönét zúdítottákreá. Stern Otto csupán annyit felelt: - A vagabundokideje kitellett.Ferencet és Ignácot az este a nagyfalusi fogadóban érte,Mihály, Józsika és Jánoska nem tartott velük: - Ha Ottomarad, mi sem megyünk, dorbézoltunk eleget a múlt héten!Stern Otto a rakamazi látogatásait is fölfüggesztette.Szorgalma s munkabírása a család legidısebbjei szerintStern István fénykorszakára emlékeztetett. Stern Ottoezen idıben külsıleg is atyai nagyapjához hasonult,kiváltképp a tekintete, no meg a haj- s szakállviselete.Már leesett az elsı hó, midın Eszter mánya és Yanna afıírnokkal elkészíttette az üzlet éves számadását. Aforgalom java addigra lezárult, a kötések alapjáncalculálhatóak a kinnlé165

vıségek is. Minden eddiginél fényesebb évet zárt a SternBorház. Be kellett látniuk, hogy ez nagymértékbenköszönhetı Stern Ottónak. Eszter mánya odatolta avasveretes cassát Stern Otto elé az asztalon: - Végy ki apénzbıl annyit, amennyit jónak látsz!Stern Otto elébb kétszázat, majd rövid ideig habozván,még százat tett el. Aznap este az egészet leszámoltaStern Miksa kezéhez, nyugta ellenében. - Folytatásakövetkezik - mondotta. Úgy calculált, három esztendıalatt teljesítheti vállalását. Ha szerencséje lészen,hamarább. Idınkint egy-egy napra váratlanul eltőnt, senkisem tudta, hová megy ilyenkor, Eszter mánya és Yannareménylette, titkon udvarol valamely érdemesebbleányzónak, mint a rakamazi.Chanuka után Mihály elbúcsúzott a családtól, hogy áttegyeszékhelyét Debreczenbe, ahol a collegium - DembinszkiEndre szíves közbenjárására - fölvette rendes diákjainaksorába. Stern Richard büszkén lapogatta a hátát: - Osztánszégyent reám ne hozzál... sokan ismertek ottan engemet.- A füléhez hajolt, belesúgta: - Nem fontos mindenkinekaz orrára kötni, hogy miféle családból jössz... érted! -Minthogy a fia bambán pislogott, hozzáfőzte, méghalkabban: - Zsidók vagyunk, de ez csak mireánk tartozik,na!Stern Otto buzdította Józsikát és Jánoskát, kövessékMihály példáját, amíg nem késı, ám a családi tanács úgydöntött, a két fiú még ne hagyja el az otthonát. Ferencés Ignác viszont arra készült, hogy protectiót szerezvén,Bécsbe utazzanak, s fölvételüket kérelmezzék a tisztiiskolába. Stern Richardot kiverte a hideg a gondolatra,hogy az ı fiai ama császár katonatisztjeként végezzék,akinek a titkos rendırsége oly sok évet rabolt el azéletébıl, ám ellenérzését csupán egyszer fejtette ki,akkor is inkább búsan, mint parancsolón. Ferenc és Ignácazt felelte, más idık járják.

86. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveStern Otto a vállát vonogatta: - Ha megérett a szıllı, lekölt szedni. - Már csak a borászattal kapcsolatoshasonlatokkal fejezte ki magát. Mikor az apjarákérdezett, hogy ez meg mit jelentsen, azt a választkapta: - Menjenek a maguk útján, ha mindenáron katonásditakarnak játszani.A tavasz bı esıket hozott, zubogott le a sárral kevertbarnás lé a hegyoldalakon, az erek patakká, a patakokfolyammá duzzadtak. A gazdák szomorúan figyelték a víznekaz alacsonyabban fekvı szıllıskerteken valóáltalereszkedését. Itt is, ott is elvezetı árkokat ástak,töltéseket emeltek, s a szerszámos kamarákat kiürítették.Stern Richard otthona dombon állt, biztonságban, az ısiStern házat viszont a patak szinte körbekanyarodta, amegemelkedett víz immár betört a pinceszintre, s kívül atámfalat nyaldosta. Az a helybéli vöröses kövekbılkészült, a hátsó falakat azonban válek téglákból rakták,a nedvességtıl valósággal szétolvadtak. Ácsokat hívattak,amazok kívülrıl alásegítették a gerendavégeketvendégoszlopokkal. Ennek dacára aggasztónak tetszett ahelyzet, ha az égi áldás abba nem marad, komolyabb bajvárható.A hegyháti közösség apraja-nagyja az áradássalfoglalkozott, amikor megérkezett Gr. Franz Neusiedlerhelytartótanácsi tanácsos, incognitóban, s a nagyfalusifogadóba szállt. Elsı útja a megyeházba vezetett.Beküldötte névkártyáját ifjabbik Geleji Katona Ádámalispánnak, ki azonnal fogadta. Gr. Franz Neusiedlerelıadta, tiroli származását nem leplezın éneklısnémetséggel: királyi biztosként jött ide, azzal a titkosmegbízatással, hogy Vinkó Lipót tokaji lakosföljelentését kivizsgálja. Vinkó Lipót állítása szerinteme helyen valaminı titkos társaságot alapítottak,felforgató céllal, tagjai egyenruhás polgárırségneknyilvánítván magukat, uniformisban s fegyverrel tartanakgyakorlatozásokat. Vezetıik: Stern Miksa foglalkozás nél166 / 167

küli jurátus és Wimpassing Nándor padkáros. Az alispán úra királyi biztosnak mindenben engedelmeskedvén járjonkezére.Ifjabbik Geleji Katona Ádámnak tátva maradt a szája. Az ıtudomása szerint efféle szervezkedés e vidéken nincsen. Abehívott irodisták jelentették az uraknak, hogyWimpassing nevő padkáros sem Tokajban, sem Hegyháton nemlelhetı, orvosságért Szerencsre szoktak küldeni, azottani padkáros neve Ferenczy Gyızı, idıs özvegyember,csöndesen, visszavonultan él, efféle tevékenységgelaligha gyanúsítható. Stern Miksa valóban alapítottúgynevezett Magyar Társaságot a magyar kultúrafejlesztésére, ám ehhez írásban engedélyt kért. Azokiratot be is mutatták a tanácsos úrnak. Gr. FranzNeusiedler sokat tudón mosolygott: - Az, mirıl önökértesülve nincsenek, még létezhetik. Rendeljék idesürgısséggel Stern Miksát.Minthogy azonban a poroszló Stern Miksa hollétételsötétedésig föl nem találta, az urak a kihallgatástmásnapra halasztották.Stern Miksa az este Szerencsen járt, a Tulipános házban.E csekély mérető curia elbújt magas kıkerítése ésévszázados tölgyfái mögött, róla csak az tudott, akinekbizalmasan megsúgták a hírét. Nevét a kapuja felettdomborodó négylevelő kovácsoltvas tulipánokról kapta. Aház földszintes volt, vastag falai boltra kanyarodók,teteje cserépre verve, ablakai s ajtói nem túl tágasak,így odabenn nappal is gyertyát és lámpást égettek. Hatnégyzetes szobából, valamint konyhából, feredıkamarából s

87. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveaz árny- vagy inkább zsarnokszékbıl állott. A termekazonosak, ha felnyitják a középajtókat, eggyé válhatnak,megszőnik ugyanakkor az elkülönözés kényelme. E belsıelosztás alkalmassá tette mostani használatára: kártyaBalon volt a Tulipános házban, hol az urak kiváltképptetemes sommákra licitáltak.Stern Otto rendszeres látogatónak számított, Stern Miksaalkalminak, ı inkább csak gibicelt, ha megengedték neki.Stern Otto fogvicsorgatva játszott, ha egy-egy vizitalkalmával nem triplázta meg a pénzét, elégedetlenültávozott. Stern Miksa kisebb téteket kockáztatott,melyeket végül mindig elveszített. Kölcsönt vagy hiteltnem kért, ilyenkor fölállt, sértetten figyelte, miképpvíják tovább a harcot a többiek immár nélküle.Aznap Stern Otto csekély szerencsével játszott. Négydohánykereskedı fogta közre az asztalnál, összeszokottkártyások, egymás szándékát szemrebbenésbıl is képesekvoltak érteni. Midın a hazardírozásra kiporciózott summaa partnerei elé vándorolt, Stern Otto föltápászkodott,sarkantyúpengéses bokaveréssel búcsúzva. Stern Miksapulikutyaként szegıdött hozzá. - Osztán most hová? -kérdezte, amikor a vaskapu bedöndült mögöttük.- Mit tartozik az tereád? Eridj dögodra.- Rám ne haragudjál, én neked drukkoltam. Megható, milyerısen küzdesz a Társaságért.- Nem a Társaságért, hanem magamért. Ennen kimondottszómért.Ballagtak a város szíve felé, hol lovaikat megkötötték. ATulipános háznál soha senki nem istrángozott lovat,nehogy arról kiderüljön, hogy odabé tartózkodik. SternOtto hatalmasat rúgott egy kavicsba, a kerek kı vagykétszáz singnyit röpült elıre, éles koppanással találvael egy kerékvetıt.Jócskán elmúlott éjfél, mire a két ló a hegyháti patakelsı kanyaróhoz ért. A mély fekvéső mezı vízben állott,az elcsigázott hátasok lába térdig tocsogott benne, svészesen csúszkált. Stern Otto visszafordult. Unokaecséjeazt hitte, gázlót keres, ám Stern Otto a nagyfalusifogadónak vette az irányt. Lóról szállott, megdöngette akoppantóval a fakaput. Semmi válasz.168 169

Akkor két öklét küldte rája, oly keményen, hogy mindenegyes csapás alatt láthatóan meghajlottak a deszkák.Feketekendıs vénasszony lesett ki a kukucskálón, ágyábólugorhatott föl, haján szürke tollpihe lebegett. - Neverje itt a lármát!- Mióta zárják a kaput? - Stern Otto.- Szőzanyám! - a nyanya megenyhült, s már zörgött a kulcsa zárszerkezetben. - Be rég nem járt erre az ifiúr!Stern Otto szótalanul indult az ivóba, hol már csupán kétrészeg idızött, álomba merülvén az asztalon. Acigánybanda zeneszerszámai a sarokban, rongyokbabugyolálva. Stern Otto elbıdült: - Mi van itt?Siralomház?A két részeg fölriadt, kábán pillogtak reá. AddigraBordás Benedek is elıkacsázott, háló ünögére kapottköpenyben. Stern úr... hogyhogy ily kései órán?- Csak imigyen. Egy pint vereset! - Stern Miksárapillantott. - Neki is!- Köszönöm, én inkább... - kezdte volna amaz, ám SternOtto a szeme villanásával fojtotta belé a szót.Amint a borok megérkeztek, egyhajtóra nyelte be a magáét,majd a bırkötényénél fogva húzta közelébb a fogadóst:Jányok vannak-e?- Vannak.- Milyenfélék?

88. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Milyenfélét óhajt az úr?Stern Otto fontolgatta a választ. Idıtlen idık óta nemérintett asszonyi testet, fölbuzgott benne a vágy. -Bögyöset, farosat, ki mosdik öleltet!Bordás Benedek hátraszaladt a cselédépülethez, hol alányok éjszakai elhelyezést nyertek. Csak ketten voltakmost, a többi már elkélt. Borcsa, a tőzrıl pattantcigánylány, és Fatime, aki messzirıl, a tengernekpartjáról keveredett ide. Bordás Benedek habozott, melyiket ébressze föl, Fatime mellettdöntött, az ı ajtaja esett rövidebb járásra. Fatime mégmindig szülıfaluja szokásai szerint ruházkodott,olyanformán, akárha török imaszınyeget csavart volnamagára. Félénken kérdezte odabentrıl: - Ki az?- Nyiss ajtót. Dógod van.Fatime sötét szembogarában még az álom zavaros köde.Bordás Benedek megsajnálta. - Nekem sem öröm, hogyilyenkor... - ásított.-Jerünk! - Fatime.Stern Otto a hátsó szobában várakozott. Bámult kifele azablakon, vizsgálta, szétfutott-e már az égbolt peremén aderengés elsı halovány csíkja, avagy csupán a szemekáprázik.Kopogtak. Stern Otto beengedte a lányt. - Szolgálatfára.- Mi a neved? - Fatime.- Még sohsem láttalak itt.A lány nem válaszolt, húzogatta magán a szövetet, szemétlesütvén. Stern Otto megragadta az állát, közelébb vonta,akként vizsgálgatván. Majdan pedig, halkan: - Zsidó vagy?- Dehogy vagyok zsidó! - Fatime hangját oly hegyesreszöktette a méltatlankodás, hogy az már sértette SternOtto fülét.- Hát honnét szalasztottak?- Nem mindegy az magának?Stern Otto ráripakodott: - Felelj, ha én kérdezlek,különben...!Ám mire megüthette volna, Fatime vetni kezdte ruházatát,s amint lágy mezítelensége elıfénylett, világosabb lett,mint amíg csak a páros gyertya égett. Stern Otto a lányravetette magát, ahogyan az ı elképzelése szerint férfileli örömét170 I 171

asszonyban. Fatime megfogta a karját: - Nem úgy, nagy jóuram. Hadd vetkıztessem le szépen. Feküdjék hanyottán,zárja bé a szemét, a többit bízza énreám.Stern Otto mérge - ha ı fizet, ne dirigálja egyakármilyen czikka - váratlanul lecsillapult, gyermekiérzemények ömlöttek szét benne, s pillanatokra valóbancsecsszopóvá lett, kit az anyja, Yanna dédelgetett.Azután olyasmit kapott a lánytól, amit még sohsem éltáltal. Számára eladdig a testi örömök megszerzése harcvolt, minél viharosabban igázta le a nıstényt, annálinkább érezte enmagát gyıztesnek, élvezetét is eforrásból nyeré. Fatime megszelídítette, akárha házijószággá édesgette volna a fenevadat, ki benne rejlett.Mire reggel fölébredt, a lány már eltőnt. Stern Otto méga plafont bámulva idézte az éjszaka történéseit, amikor aszobájába rontó két poroszló az ivóba rendelte, sminthogy ı ellenállt, újabb két poroszlót füttyentettekmaguk mellé, együttes erıvel győrték le, béklyózták meg,s vezették végig a folyosón, be a nappali világban feredıterembe. Ott a minden ízében reszketı, ugyancsakhátrakötözött kező Stern Miksa ült szemközt ifjabbikGeleji Katona Ádám alispánnal és Gr. Franz Neusiedlerhelytartótanácsi tanácsossal. Ki megtörölte a bajszát -boroztak az imént -, s ekként kezdte, a birodalom

89. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvehivatalos nyelvén: - Beszél németül?- Igen... amennyire költ - Stern Otto.-Jó pipa! Mindenütt kerestetem, s közben itt lapít afogadóban, kıhajításnyira hálóhelyemtıl.- En itthon vagyok errefele. - Rárivallt Stern Miksára: -Ne röszkessed már magadat halálra, nem esznek meg!- Csak akkor szólhat, ha kérdik! - Gr. Franz Neusiedler.Stern Otto gyilkos tekintettel vágott oda. A királyibiztos nem zavartatta magát, fölütötte az ügy iratait,kezdte a kihallpatást. Mely céllal alakult ama bizonyos Társaság? Mértfontosabb nékik a primitív magyar nyelv, ahelyett hogy anémetet vagy a deákot használnák? Hol tartja a Társaságaz uniformisokat és a fegyvereket? Kár tagadni, azigazság úgyis napfényre kerül. És így tovább,lankadatlanul, hosszú órákon át. Stern Otto idınkintelvesztette az uralmat az idegei fölött, ordítozott,fenyegetızött, az alispán minden esetben rendre intette,s a magas személy megsértése miatt pénzbírságot, illetveelzárást helyezett kilátásba. Stern Otto egyrepocsékabbul érezte magát, szakadt róla a víz, de nemtörölhette le, a kötél mélyen a húsába vágott, gerincemegmacskásodott a kemény derekú széken, ám mindennéljobban mardosta a fölháborodás: milyen alapon vallatjákitt, akár egy bőntevıt? Félt, hogy ı is az atyja sorsárajut, kit valójában ártatlanul vetettek az osztrák császárs magyar király börtönébe, élete virágjában. Egyáltalán,mely jogon uraskodik nálunk is? mér nem elég nekiAusztria? és mér nincs nékünk egy saját, magyarkirályunk? aki érti a nyelvünket, honos a szokásainkban,figyelembe veszi az érdekünket... - mire idáig ért, mármegvilágosodott benne, hogy éppen azt kellett volnatenniük, amivel igaztalanul vádolják, uniformist ölteni,fegyvert ragadni, harcba indulni az önkény ellen, amely amesszi Bécsbıl dirigál, durva kézzel, oktalanulhatalmaskodva. Fejében s mellkasában növekvı labdacsotérzett, zihált, akár a kovácsfújtató.- Rosszul van? - ifjabbik Geleji Katona Ádám alispánintett az egyik poroszlónak, adjon vizet a deliquensnek.Stern Otto átvette volna a kupát, feledvén, hogy a kezéta háta megé béklyózták. Elırecsuklott a széken, állát azasztalba verte, oly hangos csattanással, hogy még ahelytartótanácsi tanácsos is összerezzent.Stern Miksa szinte leányhangon sikoltott föl: - Otto!172 I 173

Gr. Franz Neusiedler kicsusszant az asztal mögül. -Szünetet tartunk. Mihamarább keltsék életre. - Megragadtaa borosüveget és a kupáját, kiment a fogadó kertjébe.Nyáridıben odakünn is ettek-ittak az urak, zöldre pingáltkecskelábú asztaloknál. Letelepedett az egyikhez a padra.Bordás Benedek kapkodva törölte tisztára elıtte adeszkát, s hozta a kockás abroszt. - Szép idınk vagyon! -mondta a helytartótanácsi tanácsosnak magyarul.Gr. Franz Neusiedler keresztülnézett rajta. Ámbár azédesanyja - Lórántffy Annamária - révén jól bírta enyelvet, úgy tartotta, az osztrák császár képviseletébenragaszkodnia kell a némethez.Stern Ottóba azonban semmiképp nem sikerült a parancsnakmegfelelıen életet verni, noha a veréssel a szó szorosértelmében is megpróbálkoztak. Végül újabb instructióértjárultak Gr. Franz Neusiedlerhez, aki mindkét deliquenstbevitette a megyeháza fogvatartó pincéjébe, kezükre slábukra ütötték a lánccal a falhoz erısített vasakat.Stern Otto ülı helyzetben szorult a hideg kövekhez. SternMiksát csupán annyira engedték hozzá közel a sajátláncai, hogy a tenyerével elérte Stern Otto fejét. Ujjait

90. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveismételten a szájába vette, s az így nyert nedvességgelkenegette Stern Otto orcáját, ki azonban semminémőéletjelet nem adott. Stern Miksa hüppögve sírt, az járt afejében, mit szólanak majd ehhez idıs szüléi.Aranyló lépes méz hengeredett puhán valaminı laposfelszínre, álmosítón döngtek fölötte a méhek. Stern Ottopendelyes gyermekként figyelte, amint Eszter mánya finommozdulatokkal kente a mézet. Stern Otto már látta, ahalovány felszín a rétesnek kinyújtóztatott tésztája,mely egy asztalt födött be, terítıként. A mézre szóratottazután a mák, a malazsa és a vagdalt dió, végül acukornak fehér pora - így készítették a vegyes rétest aStern házban.Stern Otto azonban tisztában volt azzal, hogy csupánemlékezi ezt, a háttérben a fogvatartó pince nedvesrefeketült kövei jelezték, emez lehet az álom, nem pedigamaz. Követte a múlt béli képet a jövendı elılege,láthatta, mint támad a víz, majd azután a tőz, s ömlik avér is, nehéz évek várnak reánk. Láthatta Szilárd fiaszületését. Láthatta, hogy sok gyertya világában fény lıdeszkadobogón ágálló férfiak mondják a magukét, miközbena már felnıtt Szilárd halkan súg nékik egy-egy szót...Fájdalma fölerısödvén, újabb idıre az eszméletlenségkútjába hullott.Amint legközelébb magához jött, már leszállt az éj, s ıigen fázódott. Valaki harákolva szuszogott a közelben,családja történetének nyomán kutyára tippelt. Érezte,zsebébıl hibádzik az órája, a tojásforma óra,legféltettebb tárgya! - odanyúlt, amennyire a vasengedte, kitapogatta, hogy a lánc is eltőnt, valakiletépte. A pribékek? Vagy az a lány? Hogy is hívták?Fatime. . .E veszteség elevenebben fájt, mint fizikai gyötrelmei.Vacogott. Ha nem pillanthatott volna elıre, nemcsillapíthatná baljós elıérzetét, hogy kétség kívül avégét járja. De ı tudta, fia lesz, márpedig az csak úgylehetséges, ha túléli e mocskos börtönt, ügyet,korszakot.Másnap a früstöknél kapta Gr. Franz Neusiedler a hírt,hogy az egyik deliquens kiszenvedett az éjjel.- Kár. Kínvallatásnak így alá nem vethetı.Néhány órával késıbb a néki lovas futár hozta lepecsételtpostacsomagból megtudhatta, hiába szekerezett Bécsbılilyen messzire. Ama Hegyhát nevő község, hol Wimpassinger(nem Wimpassing) Nándor és Stern Miska (nem Miksa) titkonpolgárırséget alapított, az ország másik szélin van, odaegy nap alatt elhajtathatott volna. A helytartótanácsitanácsos azonnal174 175

levelet küldött Bécsbe, hogy a hibákat ejtı irodistáthaladéktalanul csapják el.- Mi történjék Stern Miksával? - ifjabbik Geleji KatonaÁdám.- Nemes ember?- Nem. A helybéli borcsiszár zsidóság sarja. - Csapassékmeg.- Hányat?- Huszonötöt. - Publice?- Mindegy.Gr. Franz Neusiedler volt az utolsó, ki még elhagyhattaaz alvéget négy keréken, lábát a szemközti ülésre emelve,mert a hintajába térdig tört be a víz. Több idegen nem istartózkodott ott. A házak harmada, fıként a patak parti,alacsonyabb tájékon, vészesen rogyadozott. A pincékferedıvé váltak, a falak folyósra nedvesedtek. Akövetkezı napon tovább hízott a víz, megfúlt baromfiúk és

91. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemindennemő tárgyak sodrattak örvénylı színén.Ekkor a patak mentén már nem lehetett másról gondoskodni,mint vagyonoknak száraz helyre leendı takarításáról.Amennyi ladik, tutaj s más alkalmatosság volt találhatóvagy készíthetı, az mind kevésnek bizonyult. A magasabbanlakók is ingajáratban szállították el javaikat, ki vonósjószággal bírt, szekéren, ki nem, az magát fogtailyenolyin taligák elébe.Az ár 23 házakba ment be, abból 14 omlott le. A töltésmegnyittatott. A víz csupán a második héten indultapadásnak. A kárvallott családok közé tartoztak aSternek, otthonaik szerencsére állva maradtak, ámegyetmásuk zöme odalett. A nagy fölfordulásban kevesebbszó esett Stern Otto haláláról, temetésére is csak egyhónap múltán keríthettek sort, még akkorsem könnyen. Porhüvelye idıközben igen megpuffadott, ígya rendes méretőnél jóval nagyobb koporsóra volt szükség.A temetıben oly magasságba emelkedett a talajvíz, hogysírt ásni nem lehetett, már a csekély mélységő gödör isrögvest kacsaúsztatóvá alakult. Stern Otto földimaradványait csak akként tudták elhantolni, hogy a nékiszánt vermet szorosan kikövezték, s az így nyertmélyedésbıl a temetés elıtt órákig merték vederrel a híglatyakot. Amikor a sírásók a koporsóra hányták a földet,a gyászoló sokaság tartott tıle, hogy még a szemükláttára veti ki onnan a rögöket az újra feltörı víz.- Megtettük, mit tehettünk - motyogta Eszter mánya,amidın a maga kavicsát a sírhantra rakta. Az járt afejében, hogy mennyire szeretett úszni ez a drága fiú.Szeme könnytelenül izzott, amint fölidézte, hogyan szeliát a hat vagabund a Tiszát, egymást biztatván, zabolátlankutyafalka módjára, élükön Stern Otto, izmos karjánakcsapásitól frecseg a folyó, vörös üstöke lángol, akár azégı csipkebokor.176

VI.

Meglegyinti a tájat az enyészet elsı fuvallata, itt vanaz ısz. Marad még szín, illat, íz bıviben, de immármagtárakba került az élet, hordókba gyülemlett a must.Föllélegeznek a terhüktıl megszabadított bokrok és fák.Amint betakarítják kincseit, végre elhagyhatja magát azanyaföld. A zöldeket lágyítja a sárga, a késıbbembarnásveres szálláscsinálójaként. A kutyák kevésbé tőrika macskatársaságot, mint máskor, amazok visongósnyávogással menekülnek elılük udvar végibe, kerítéstetejire, pallósra vagy kemencesutra.

- Tégedet, lyányom, nem szülésre teremtett az Úristenmondta a verejtékben úszó bába a törékeny alkatúfiatalaszszonynak, midın a hosszas vajúdásnak valaháravégeszakadt, s elınyomakodott a csecsemı igen puffadt, aszokásosnál is vériszamósabb teste.- Ép és egészséges - a bába.A kicsi fölsírt. Verébcsipogás, gondolta az anyja, aszemét alig volt képes nyitva tartani elcsigázottságában.A gyermek a keresztségben a Szulard nevet kapta. Azon avidéken, honnét az anyja származott, gyakorta becéztékígy a kiskutyákat. Szulard sok tekintetben emlékeztetettkölyökvizslára, jámbor szeme, állandóan ráncolódó,csapott homloka s törékenynek tőnı végtagjai miatt.Ábrázata felnıtt korában is179

a jóllakott ebekét idézte. Ezért azután ritkán vettékkomolyan. Növekedése idıszakában kevés nála

92. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveengedelmesebb, szófogadóbb gyerek volt, talán csak azzalvált ki társai közül, hogy furton furt járatta a száját.Kicsi korát egy tenger menti falucskában töltötte, anagyanyja gondjaira bízva.Éltem legszépségesebb esztendei voltak azok, mikor mégnem tudóm sem keresztem, sem balsorsom. Létezésem kevéssékülönözött a mezei állatokétól, a hanczúrozásbanegyenlıként vehettem részt a többi fiúval, testiügyességem révén némi tiszteletnek is örvendhettemközöttük. Kiváltam futásban, úszásban és halaknakiszákkal vagy horgos zsinórral való öszszefogásában.Mire úgy fölcseperedett, hogy iskolába járhatott, anagyanyja elvitte a községi skólába, hol egy teremben ülta négy osztály, s a tanító úr váltva tömte beléjük atudományt.Még azon a héten az anyja beállított. Érette jött. A kétaszszony oly gorombán csapott össze a kisfiú legközelébbijövıjén, hogy a szomszédok fontolgatták, át kellenemenniök. A nagymama, kit Szulard Bábkának hívott, Istenellen való véteknek tartotta, hogy a gyereket kiragadjákmegszokott környezetébıl. - Azt mondod, véglegesenletelepedtél, de hányadszor telepszel le véglegesen? Kitudhatná, mikor lesz a feneked újra borsos, mikor vágszneki a világnak, és akkor megint utadban lesz! Ez egykicsi ember, nem valami tárgy, amit akkor csapsz zálogbaaz anyádnál, amikor kedved szottyan!- Esküszöm, annak az idınek már vége! Fészket raktam, nemcsoda, ha magam mellé kívánom a gyermekemet! Ideje, hogyvalaki végre rakonczára fogja.- Majd éppenséggel te lennél az a valaki, mi? - En,igenis, én.- Márpedig én nem adom! - Ahhoz nincsen jogod!- Nem jognak kérdése! - Dehogynem!Szulard megfélemedve hallgatta a konyhából e veszekedést.A kemence padkáján kuporgott, ölében a cirmos, élvezték apattogó hasábok melegét. Bábka elıször gyújtott be reggelaz idén. Szulard ráemlékezett, valahányszor az anyjameglátogatta, rendre összemarakodott Bábkávai, csak úgycsikorogtak a fogaik. Gyermeki lelke minden erejévelbízott Bábkában és az anyjában, kit Mátuskának hívott.Tudta, az ı jövıje a tét, mégsem aggódott. Néki rosszategyikük sem akarhat.Másodfél óra múltán Mátuska rányitott: - Öltözzél,fiacskám, kimegyünk nagyapádhoz.A két feketébe öltözött asszony közrefogta, kezétszorongatva húzta a keréknyom verte úton, mely adomboldalon lévı temetıbe vezetett. Szulard az öregapjátnem ismerte. Mire ıt elsı ízben idehozta az anyja, Pánibácsi már darab ideje a föld alá került. Bábkát azóta semlátta másban, mint gyászruhában, kisebb korában azt ishitte, hogy az asszonyok folyton feketét hordanak.A sírnál anya s lánya közt egy csapásra megtermett abéke, összeszokott párosként gyomláltak a lapiczkával, stisztogatták a sírkövet, melyre - Szulard még nem tudtaelolvasni - csupán annyit véstek, régies vonású czyrillbetőkkel: Pane Vikulics Boldin, elhalt az 1825-ikesztendıben. Legyen néki könnyő a hant. Meggyújtották akét kartonkarimás gyertyát. Hosszan imádkoztak, magukbanolykor, fennhangon és két szólamban másszor, Bábka mélyenzúgó, vastag zsolozsmáját indaként csilingelte körülMátuskáé. A Miatyánkot és az Üdvözlégyet Szulard istudta, azokba bekapcsolódott a maga cérnacincogásával.Harmadnapra a postakocsin ültek, mind a hárman. Bábka asaját szemével akart meggyızıdni róla, hová kerül az ono180 / 181

kája. Szulard minden földi java belefért a nagyapja

93. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekatonaládájába, melyet ecetes ronggyal töröltek tisztára.Bábka Szulárd kedvencét, fehér kenyérre szelt zsírbansült szőzpecsenyét készített úti elemózsiául. Mátuska nemkért belıle. - Nagyon puffaszt.- Puffaszt, az eszed tokja! Ezen is összekaptak. Szulárd nem bánta, több maradneki. Mátuska újra meg újra elmondta, mily csodásleszen az ı életük ezután. Nehogy valamiféle Istenháta megetti sárfészek re gondoljon ám Szulard, igazinagyvárosba kerül, hol az utak kövezettek, a fıtérenvasárnaponként rezesbanda játszik, s a szín társulat,melyben ı, Mátuska, oszlopos tag és pénztáros, hetikétszer tart elıadást az Aranybárány vendéglı nagytermé ben. - De ez még mind semmi, saját házunk van Istensegedel mével az Alsóvárosban, a kertbe tavasszalibolyát és nefelejcset ültetünk, meglátod, milyen széplesz!- Konyhakert? - vakkantotta közbe Bábka szigorún. Mert azis kell.- Hátul - Mátuska. - De most már nem szorulunk rá.- No, csak ne bízzad el magad, gondoljál a soványabbesztendıkre.Szulard csupán egyvalamit sajnált otthagyni: a cirmoscicát. Bábka szerint a macskák a házhoz tartoznak, haelviszik ıket onnan, belepusztulnak. Szulard keservesensírt, a cirmos szırét morzsolgatva.- Jövünk majd látogatóba, legkésıbben nyárára! - Mátuska.Minthogy ez nem segített, vadonatúj kismacskát ígértSzulardnak, s ı hüppögve belebékült a cserébe. Acirmosnak szeme sem rezdült, amikor a gyerek búcsút vetttıle.Ez volt az anyja elsı ígérete, mely nem teljesedett. Mégsok követte. Nem született kistestvére. Nem járattákdrága oskolákba. Nem lett belıle gazdag földesuraság. Nem vált atársaság közszeretetnek örvendı tagjává. Nem ért megmagas kort.Több napos testgyötretés végén, cudar éjszakai viharbanérkeztek ama városba, hol a postakocsi kerekeit élesendübögtették a macskakövek, Szulard erre riadt álmából. Ateret, melyen kiszállottak, ijesztıen magas házak zártákkörül, mégis erıs szél zúdult reájuk, míg a kocsisleoldozta útimálhájukat. Mátuska Szulardhoz hajolt, smutatta néki: - Ímhol új otthonod! - selyem kendıjezászlóként lobogott.Szulard, félig még az álom párájában, nem értette, miértmondja ezt az anyja. A ládákat és kofferokat a kövezetenhagyták, vállukat a szélnek vetve haladtak elıre a koraiderengésben. A tér oldalán kifli forma utcza nyílott, odakanyarodtak. A harmadik ház fakapuján hosszasanzörgettek, mire egy fıkötıs cselédasszony kinyitotta, skecskebégetésre emlékeztetı hangokat adva tessékelte ıketa boltozatba, honnét az udvarba, majd ajtókon át egyenesta szobákba vezetett az út. Elıkerült egy férfi, ı ismekegésbe fogott, nála ezt - kecskeszakálla lévén -Szulard nem furcsállotta. Olyasféle cvikkert viselt, minta tanító úr odahaza. Megragadta Szulardot, a magasbaemelte, hol egy olajlámpa pislákolt. İ sírva fakadt. Azanyja átvette: - Semmi baj. Azt mondja, örül, hogy ittvagy!- Kicsoda mondja? - Szulard.- Hát ı! a férjem uram! - Mátuska.- Egek! - Bábka. - Tenéked férjed van? - Persze, hogy!Mondtam!!!- Annyi mindent mondasz te... És épp egy ilyen kuburcember!?- Csöppet sem kuburc, hanem Berda Béla, a Nemes Vármegyejegyzıje!

94. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveA férfia neve hallatán fölélénkült, rázogatta Bábkakezét, s hadarászott kecskéül.182 , 183

- Nem értem... milyen nyelven beszél ez? - Bábka.- Hogyhogy milyen nyelven? hát magyarul! - Mátuska. - Eztse mondtad.- Jaj, anyám, Magyarországban vagyunk! mit gondol, melynyelven szólanak itt? románul?Szulard még mindig sírt, és a férfi, Berda Béla jegyzı,nem értette, mért. Arra számított, teljes örömmámorban jımeg az asszony a gyermekével, kit ı nagy kegyesenhajlandó házába fogadni. Berda Béla szeretett különbfajtaneveket ragasztani a dolgokra és személyekre. A nejét holpénznınek (a pénztárosnıbıl rövidítve), hol pedig mőnınek(a mővésznıbıl) hívta, s úgy érezte, ez kitőnıenszellemes. Jó elıre eldöntötte: a fiúcskát ugrifülesneknevezi majd, és ezt is pompás tréfának találta. Csak azanyósára nem jutott eszébe megfelelı bece, gondolta, majdha megpillantja. Késıbb hallotta, hogy az ugrifülesBábkának szólítja, ebbıl alakította magának a Babocskát,ami viszont egyáltalán nem illett arra a nıszemélyre.Az ugrifüles nem ragadt meg Szulardon, antul inkább aSzilárd, minek tanuló társai hívták az iskolában. Elsınapjavégtelen rémületben telt ottan, nyikkot sem értett atanítók - többen váltakoztak - beszédébıl. Úgy érezte,örökre kiszorult a magyar gyerekek zsivajgó csapatából.Akkor sem szívesen szólott idegenekhez, ha az ı nyelvétbeszélték. Mátuska nyugtatgatta: - Gyorsan rája kapsz,egyet se féljél. Ha nekem sikerült, az én rossz fejemmel!Majd idehaza is a magyart hallod.A kisfiú éjszakákon át zokogott, párnája erezetesfoltokban ırizte könnyeit. Hogy Bábka elutazott, igenmagára maradt. Ha csak tehette, az udvaronlábatlankodott, az immár száradt levelő orgovány bokrokmögött, hová Berda Béla a galambdúcait telepítette,melyeket száznál több fekete madár lakott. Szilárd az ınyelvüket nagyobb kedvvel tanulta, órákonát burukkolt velük. Berda Béla természetesen a galambjaitis tréfás becékkel illette, kedvenc tojóját példánakokáért Ikarusnak titulálta. Szilárd inkább a Pilinganévre hallgató hímet preferálta, kinek szokatlanulhosszú, egyenes csıre valóban nyeletlen késreemlékeztetett.Bár tiltották, hamarosan gond nélkül tudott fölmászni adúcokra. Anyja a szeles ısz miatt hívta le onnan, BerdaBéla az általa tartott példás rendet féltette tıle: - Haöszszegamatolod nekem, te is hozod helyre!A gyerek e fenyegetés dacára szíves örömest szöszmötölt adúcokon. Nem csoda, ha Berda Béla idıvel a Galamb Ásznevet adományozta néki, a kártyára utalva, ésvalahányszor így hívta, fergetegesen hahotázott. Minthogysenki más nem követte a példát, Berda Béla újfentmegállapíthatta, sajnálatos, hogy a többieknek nincsfülük a kifinomodott humorra.Szilárd félt a mostohaapjától, sohsem tudta, hányadán állvéle, lehetıség szerint kerülte. Anyját is kerülte, mertMátuska mindig a férje pártját fogta. Szilárd nem jutottközel az anyjához, Bábkát sokkal jobban szerette, hiányátnagyon megfájlotta. Iskolás társai körében sem leltpártfogóra, á-ba kunkorodó a-i és nedves s-ei miattváltig csúfolgatták. Gyötörte a homályos emlék, minthanem elıször történnék ez vele. Csupán a galamboktársaságában talált nyugodalmat és megelégedést. Forrótestüket magához szorította, így nem fázott, csırükneszeit sikerrel utánozta. Ha senki nem látta,fölegyenesedett a dúc rézsuttos tetején, s karját kitárva

95. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveazt játszotta, hogy repül. Lelkében ilyenkorszétrajzottak a boldogság forró madárkái.Ijesztı látványt nyújthatott, amint két csenevészkarjával kavargatta az ıszi eget, csukott szemmel,oldalra döntött fıvel, egyik lábát galamb módra meg-megemelintve. Ám a háziak nem figyeltek rája, az utczafelé pedig takarták az udvar magas184 185

ba szökı nyárfái. Szilárdul hitte, elfı még a nap, midıngyakorlatozása eredményeként a magasba emelkedhet, hogynehány kört leírván az udvar fölött, örökre elröpüljön,jó messzire, vissza a távoli faluba Bábkához, a tengerközelibe, hol utoljára volt boldog. Mióta itt lakott, acsillagszámot is fogyatkozónak látta az égen.Esıben sem tágított a dúcról, tőrte a kövér csöppekpotyogását az orcáján, ilyenkor a szokásosnál iserısebben dobolt benne a vágy, hogy elszárnyaljon délfelé, a költözı madarak nyomvonalán. Lábujjhegyreágaskodott.- Legyere, de rögtön! - rivallt rá az anyja,megpillantván a csurom ázott gyereket a konyha ablakából.Szilárd megijedt, egy pillanatra nem figyelmezettegyensúlyára, talpa sikertelenül keresett fogást a nedvesdeszkán, lekorcsolyázott a széléig, s ı hiábacsapkolódott a karjával, alázuhant, fejjel fordulvánelıre a légben. Hulltában horogként akaszkodott egy másikdúc tartórúdjába a térde, szemmoccanatnyi idıig meg istartotta magát, azután a korhadt fa kettıbe törött, s adúc is zuhant, pontosan a földre döccenı gyerek fejére, agalambok még a levegıben kispricceltek belıle.A közelben lakó s kötényben, papucsban idefutó felcserlemondott róla. - Nézze meg, jegyzı úr, a koponyateljességgel fölnyílott, nyilván az agy is sérült, ezekután mit tehetnék?Az anyja hisztérikus rohamot kapott, úgy kellettelráncigálni az összevérezett díványtól, melyre a kisfiútfektették. Szilárd ajkára könnyő mosoly települt, ı mindez alatt végre megtehette azt, amire oly igen készült:elröpült.Látta Csillag Kornélt, amint a falubéli gyerekekkigúnyolják németes hanghordozásáért.Sternovszky Bálintot, kamaszként és ifjúként, mindkétszerablakból esni lefele.186Stern Istvánt, a lembergi vesz pillanataiban.Stern Richardot a széles francia ágyon, elsı asszonyávalkínlódni a congressus jelenlétében - ebbıl, ahogyan sokegyébbıl, keveset értett.Stern Ottót, parányi sárga virágok - boglárka? gólyahír?kutyatej? - koszorújával a nyakán. E loboncos üstökő,hatalmas szemő embert kiváltképp vonzónak találta.Mátuskát, bomlott hajjal, hiányos öltözékben, vadidegenférfiaknak kedveskedve. Mi ez? - éles fájdalom martbeléje, amiért s ahogyan azok az emberek az anyjáhoznyúltak.A képek sorozata ismétlıdve gomolygott. Be-beszőrıdött ajelen való némely részlete is, az ablakon fénylı függönymézes fénye, anya könnyáztatta arca, egy pofaszakállasférfi, szırös kezekkel - a városi kórházból hívatottorvos professor, ki végül a három hüvelyknyi fejsebetszakmai tapasztalásait félretéve mégis összevarrta, lesz,ami lesz. Szilárd e beavatkozást - mely a doktor szerintkülönösképp fájdalmas - szisszenés nélkül viselte, olyannyira lefoglalta a szemlélıdés a múltban. Tudomástnyert az Apák könyvérıl, még annak hollétét ismegfigyelhette, a betellett kötet Stern Richard

96. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekönyvtárszobájában, a padló résében kushadt, a Stern Ottokezdette pediglen a Stern & Stern Borház irodájában, alegfölsı polcon, számlakötegek alá csúsztatva.Hónapok teltek el, anélkül, hogy a kisfiú magához jöttvolna. Átutazóban a városba érkezett dr. Koch József,akit a császár udvari orvosává emelt, s akinek nem csupánaz ısei voltak hetedíziglen a gyógyítás kiemelkedımunkásai, de három fivére is azzá lett. Az Aranybáránybanszállt. Mátuska térden csúszva könyörgött neki, vizsgálnámeg az ı élı-holt fiacskáját. Berda Béla jegyzı servilismosollyal hajlongott a háttérben, azt mondogatván: - Pénznem lehet akadály.187

- De lehetne, ha pénzéhes volnék - dr. Koch József. - Ámaz ember úgyis csak annyit kér, amennyi jár.Dr. Koch Józsefnek Berda Béla jegyzı egy havi illetményétkitévı summa járt, de hiába, Szilárd bajára ı sem tudottorvoslatot. - Ha valaha lábra kap, mi nem valószínő,vélhetıleg fogyatékos elméjő marad.- Ennyit magunktól is sejtünk - Berda Béla. - Hallgass! -az asszony szeme vérben forgott.Berda Béla bizonyosra vette, hogy pénznıjének elment azesze. Átmenetileg színi ügyködését is föladta, hogyminden idejét a gyerekének szentelhesse. Hová lett az arégi, büszke mőnı, ki az ı kedvéért sem volt hajlandólemondani a szín társulatról?- Bármely férfit elhagynék a szín játszásért, ám nemtermett oly férfi, kiért elhagynám a szín játszást. Eztte nem értheted... te jegyzı!A szín társulat révén ösmerkedtek meg. Három tagúdelegatio jött a megyeházba, pártolásért folyamodtak aNemes Vármegyéhez, petitiójukat az asszony olvasta föl,csengı hangon. Berda Béla magáévá tette ügyüket, pedigcsupán a nıt kívánta magáévá tenni. Bizottmány alakult,megvizsgálandó, mely resolutummal serkenthetı a városbana magyar nyelvő szín játszás, hogy nagyobb becsnekörvendjék, s az elıadásokat az Aranybáránybanelıszeretettel látogassa az úri közönség.Virágba borultak az orgovány bokrok, mire Szilárdfölülhetett az ágyban. Szüreteltek, mire ki is kelhetett.Ruháiba majd kétszer belefért, nadrágját az anyjaspagáttal kötözte rája. E vére szegényedettség egészéletére megmaradt, ehette magát puffadásig bármilyhizalmas étkekkel. Hordozták orvosokhoz, rendeltek nékierısítı gyógyfızeteket és tengeri halak olaját, vittéknyaralni a tengerhez s a Tátra magas csúcsaira, semmi nemsegített.- E gyermek csontjai rejtélyes okból nem képesekmegtartani a húst magukon - mondta a hegyi sanatoriumorvosa.Amely keveset viselt testként, annál többet cipeltlelkében, a halálnak érinthetı közelségiben látottakörökre benne maradtak, cseperedvén, mind inkább kívántafölfejteni értelmüket. Az elsı jelet akkor kapta, midınaz anyja íróasztalában ártatlanul kutakodva megtalált egyszakadt aranyláncot, melyen parányi aranytok - ı még nemtudta, hogy medallion - lógott. Szilárd a többi ékszerhezképest melegnek érezte azt a csillogó fémdarabot,percekre az öklébe zárta. Valahányszor alkalma termett,újra és újra az anyja fiókjaiban kotorászott, s elsıdolga volt, hogy a tokot megszorongassa. Az ennen hevétıláttüzesedı arany lüktetését régi idık üzenetének vette.Addig-addig nyomkodta, míg egyszer a piciny fedélfölpattant. Ismerıs arcmás nézett vissza rá.Stern Otto vonásait egy debreczeni aranymíves mintáztameg, Yanna valamennyi gyermekérıl rendelt ilyen láncon

97. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvehordható ábrázolatot, ám csak hármat vehetett át, mert aziparost azután agyonütötték és kirabolták. Stern Ottoelkunyerálta a róla készültet, Clarának akarván adni, ámvégül másként döntött.Szilárd a tojás alakú zsebórát is meglelte, számára azsem volt ismeretlen, látomásaiban szerepelt elégszer.Vágyott rá, hogy még többet tudjon, ám az anyja mindenkérdezısködésnek zordul ellent állt: - Hagyjál ezekkel azısi dolgokkal, amit tudtam, azt is szívesen elfeledtem.- Jó, de mért nem mondod el, hogy ki volt a papám? és kivolt a nagypapám?- Immár Berda Béla jegyzı úr a papád, és punctum. Balgalélek, örvendj, ne sírdogálj, most már a szerencsemosolyg reánk, szívemben a tırt ne forgasd tovább!188 1 189

Szilárd sóhajtott, annyiban hagyta. Amikor a mamadeclamálni kezdi valamelyik szerepét, nincs esély azıszinteségre. Egy biztos forrás marad: ismét a múlt kútjafölé hajolni. De miként indíthatná újra a képekfölvonulását? Ezen merengett éjszakánként, a sőrősetétséget érezvén legalkalmasabb napszaknak a vágyottcsodatétel bekövetkeztéhez. Ám sokáig csak aztpergethette oda-vissza az agyában, amit azokban ahónapokban kapott, midın súlyos fejsebével nyomta azágyat. A koponyáján máig kitapinthatta a vályút, atökéletlenül összeforrott fejcsonton maradó üregbenritkásan nıtt a haj. Az anyja szégyellte e hasítékot afián, ha csak tehette, takarni iparkodott sapkával,kalappal, a fürtök reá fésülésivel. Szilárd azonban nembánta - ilyen csak néki volt. Ujjai gyakran barangoltakama horhosban, lassankint részletes térképet fektetvénföl valahány pici tereptárgyról. Legalább annyi élvezetettalált a vályú óvatos kapargatásában, s éppúgy játszódottvéle, mint más korabeli gyermekek a hímvesszejükkel.Ugyanúgy tiltották ezt is, az anyja, észre vévén, azonnalreá kiáltott: - Ne bizergáljad!De hiába. Az éj barlangjában maga volt, s olyankor mindaz öt ujja belefekhetett abba az egyenetlen gödörbe,gondolatai megélesedtek, akárha a körmök az agyafelszínét vakargatnák, fölpiszkálván a benneszunnyadókat. Ilyenkor járt a legeslegközelébb ahhoz,hogy elégörögjön mindaz, amit oly szenvedélyesen kívántmegtudni.Abban az idıszakban kevés figyelmet szentelt néki azanyja, nagy dolgok voltak készülıben. Forrongott a város.A magyar urak egyre kevésbé óhajtottak parírozni acsászárnak, rendelkezéseit mind fölháborítóbbnaktalálván. Nevezetes botrány volt, amikor a császárszemélyes kiküldöttét magyar nyelvő beszéd köszöntötte afıtéren, s hiába várta a fordítást. Midın elhangzott akésıbb sokat idézett gondolat (mely azutána helyi napilap jelmondatává lett): -Aki penig nem tudjaa mi nyelvünket; semmit se érthet itten! - vastapsban sujjongásban tört ki a sokadalom. A császári küldött,pocakos, kecskeszakállas emberke, félreértvén ahelyzetet, fölállva hajlongott. Mire a tömeg pfújolt ésabzugolt.Aznap este az Aranybárányban Szerdahelyi Gáspár helyidrámaszerzı tragédiáját, a Boldogtalan Magyarok-at adtaelı a társulat. A cselekmény a tatárdúlás idejénjátszódott, a gaz tatárok mégis az osztrák hadsereguniformisát viselték, s idınként német szavakat keverteka szövegükbe. A csillagos siker éjfélen túl is együtttartotta a közönséget, s a szín játszók újra eléadták azötödik felvonást. Szilárd anyja hıs markotányosnıt adott,mindeneknek megelégedésére, lobogó hajzattal, s oly rövid

98. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveszoknyában, hogy nemcsak a bokája, ám olykor a sípcsontjais ki-kivillant. Szilárd - akit a tragédiamegtekintésétıl Berda Béla eltiltott, rész szerint akései idıpont, rész szerint pedig nem maradéktalanuldicsteljes iskolai elımenetele miatt - más gyerekektársaságában leselkedett a hátsó ablaksornál. Ekkor tőntföl neki, milyen gyönyörő asszony az anyja, s mennyiretetszik a férfinépnek. Furcsa, bizsergetı érzés volt,melytıl napokig nem tudott aludni.Másnap a Nemes Vármegye egyhangúan voksolta meg aresolutiót. Egy másolatát Berda Béla hazavitte, s büszkénfölolvasta a vacsoránál. Szilárd anyja megtanulta.Sokszor minden ok és publicum híján is elszavalta, akárházi munka végzése közben. Szilárd emlékezetébe falhallásután ragadt.Méltóságos bátormezei, jagasics Endre királyi tanácsosUrnak elölülése alatt, Mórocza József és Dániel Ferenctábla bírók, Varasdy Antal fı szolga bíró és Berda Bélajegyzı urak, mint a Nemes Vármegye által a Nemzeti SzínJátszó190 / 191

Társaság fennállásának ezen Nemes Vármegye kebelébenleendı alapítására kiküldött tagok, öszszeülvén a magyarnyelvő szín játszás elısegítése tárgyában, továbbilépéseket javasolnak alázatosan a tekintetes Karok ésRendek elejbé terjeszteni.A segedelem, mellyre egyéb jövedelmein fellyül aTársaságnak szüksége Leend, rész szerint tıke pénzekneköszszeszerzése, rész szerint pedig elıfizetés útján aNemes Vármegye által bátorságosítva megajánlva vagyon. Ámszükséges, hogy a szomszédos vármegyékkel közöstanácskozáson elhatároztassék: pártfogásba veendı amagyar nyelven szín játszó társaság, akár mellyik nemesmegyében tartózkodik is, mert az Austria és Styria felılár víz módra terjedı elnémetesedésnek a Társaság gátulszolgálhat.A további segíttés módja abban állana, hogy a pártolandóMagyar Társaság játékainak 21 elıadásokra 5 esztendeigbizonyos nézık győjtessenek öszsze. Ezen fellyül ollyfundus szereztessék, meny állandó tıke gyanántsegedelmezné a Társaság czéljait és erılködését. Végreadassék minden járásbeli fı és all szolga bíráknakutasításul, hogy felszólítsanak járásaikban minden földesuraságokat, fı és közrendő papokat, tehetısebb egyesnemeseket és honoratiorokat a Nemzeti Szín JátszóTársaságnak gyarapíttatását czélzó hozzájárulásokra.Szilárd egy éjjel arra a hirtelen támadt, képtelengondolatra jutott, hogy ha újra fölmásznék a galambdúcra,megint kortyolhatna a régen volt világok mákonyából. Hálóünögére ködmönt húzott, s kilopakodott az udvarra.Rosszat sejtetı felleg stráfok úsztak át az égen,sávozván a tele holdat. Valamerrıl egy álmatlan ebkétségbe esett csaholása hallott. Szilárd didergett, mezítelen talpát csípték a kihőlt füvek. A dúcoka sötétségben hatalmasabbnak mutatták magukat, mintnappali fényben. Uggyel-bajjal felmászott. Nagyot nıtt,többet nyomott, mint akkoron, a pózna hajladozott a súlyaalatt. Néhány madár fölriadt, méltatlankodva burukkoltak.- Csak én. - Tenyerét végighúzta az egymáshoz szorulóállatok tollazatán. Eszébe jutott a cirmos cica, kithátra hagytak, be rég nem gondolt már reá. AmikéntBábkára sem, nagyanyja arcvonásait szinte nehezebbenképes fölidézni, mint a Sternekét, akikkel csupánrévedéseiben találkozott.Kiállt a dúc szélére, szemét lehunyta, jobb keze ujjaivala koponyája vájatába mélyedt. És ott, a nyikorgó deszkán,

99. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenádszálként hajladozva az éjjeli szélben, egyetlenrovásra a lezuhanástól, végre megkapta, amit akart.Ellenséges érzeményeinek sarjadása szülıanyja iránt ezenaz éjszakán kezdıdött. Kíméletlen kérdéseitıl Mátuskanemegyszer kapott valóságos síró görcsöt, melyet csakerıs orvosságokkal csillapíthattak. Berda Bélahatározottan parancsolta Szilárdnak, hogy a mamájakínozásával hagyjon föl, ám ı többé már nem tágított.Hiába verték, félemlítették intézetbe küldéssel,fenyítették pincébe zárással, tengeri magvakratérdepeltetéssel, semmi nem segített. Amint az anyjaközelébe került, rákezdte, akár egy soha le nem járószerkezet: - Ugye hogy Stern Ottónak hívták az apámat, sszívrohamot kapott a börtönben? Ugye hogy a nagyapám íróember volt, ki bevégezte az Apák könyvét? Ugye hogyközönséges nıszemélyként szolgáltál fogadókban, engedvénaz uraknak, hogy pénzért töltsék rajtad a kedvüket? Ugyehogy két kisebb testvérem lehetett vón, ha azangyalcsináló meg nem szabadít terhedtıl?Választ nem kapott. Berda Béla ostorral vagykutyakorbáccsal csépelte ki a házból, ha tudomástszerzett róla, hogy192 I 193

Szilárd már megint az anyját gyötrötte. Az asszonyrohamosan fogyott, alakja mind inkább a fiáéra hajazott.- Nem veszed észbe, hogy megölöd? te anyaszomorító barom!- Berda Béla.Szilárd szenvedın bólogatott: - Persze, csak énszomorítom ıtet, soha nem ı engemet, ki minden reámvonatkozó adatot megtagad tılem!- Jól van, engemet kérdezzél, megfelelek én tenékedmindenre!Csakhogy Berda Béla jegyzı úr a hites asszonya múltjáróljóformán semmit sem tudott. Szilárd rettentı vádját, melyszerint Fatime afféle czondra lett volna, habozás nélkülutasította el. Képtelenség. Ám a gyanú fészket vertbenne. Mikor ı megismerte, már a szín játszók csapatábatartozott, velık együtt lakozott az Aranybárányleggyatrább padlásszobáiban. Néki sem volt hajlandófölvilágosítással szolgálni a múltja felıl: - Mivolt, azvolt, ha kellek, az izgasson, mi jelenleg vagyoniNo de köztudomású, mifélék a szín játszó nık, gondoltaBerda Béla mostan, megmerítkezve Szilárd kivert kutyákéraemlékeztetı szembogarában. Es már kettejüknek fájt amúlt. Ám míg Berda Bélát csupán a testesedı féltékenységgyötörte, Berda Szilárdban - mostohaapja hivatalosan is anevére vette - az lüktetett nyílt sebként, amitbizonyosságnak fogadott el.Berda Szilárd tizenhatodik születése napján elszökötthazulról. Testén való öltözékén túl csupán váltás fehérruháját s személyes cókját-mókját rakta a bıriszákba,melyet még Bábka varrt neki. A tojás alakú zsebóráróltudta, atyai öröksége. Annak tekintette a szakadtaranyláncot is a medallionnal - hiszen az ı apja arcmásátrejtette. Kiszámlálta magának az anyja rejtekfiókjából avászonzacskóba bugyolált aranypénzek felét, annyilegalább járhat néki nagykorúságát elérvén, bocsánatosbőn, ha elıleget veszen. Mindezekrıl lajstromot írt egyskartétára, melyet a fiókba dugott.Erdıkön, mezıkön haladt által, hol gyalogszerrel, holpedig szekerekre kuporodván. Jó emberek asztalánál jutottéléshez, ha kérdezték, kiféle-miféle, azt felelte,vándordeák, az apját keresi. Irányt nem szabott, orraután ballagván rótta a néki szőz utakat. Kisebb-nagyobbvargabetőkkel jutott végül a képekrıl már ismerısvidékre, hol a venyigék éhesen kunkorodtak a tıkéken.

100. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveA patak hegyes kanyarulatát keresnie sem kellett, egyszercsak ott állott a víz szélén, fülét csiklandotta azegyenletes csobogás. Picinyke halak dobták magukat alevegıbe, parányi csattanással érkezvén vissza.- Itt vónék - szakadt ki Szilárdból a sóhaj.A Stern Richard háza felıl sem kellett kérdezısködnie,arra vitte két derék szolgája, a lába. Ácsorgott elıttedarab ideig, várta, hogy kijöjjön vagy betérjen valaki,de hiába. Akkor átballagott az utcza túlfelére, a Stern &Stern Borház épületéhez, melynek elébe csinos járdátfektettek azóta, hogy ı megláthatta - ha ugyan kifejeziez az ige azt, miként ı tudomást nyert e tájékról.Vadonatúj borhordókat rakodtak ökrös szekérre a kézimunkások, egy galambısz öregasszony irányításával, kibenSzilárd Pannára, atyai nagyanyjára ismert. Szólani nékinem mert, csak nézte, harmatos kutyatekintettel, ejtettvállal, lefelé hajló ajakkal. A vénasszony hamarészrevette, homlokát ráncolva pillogott arra. Végülodalépett hozzá, támadón: - Mi kéne, ha vóna, úrficska?Szilárd nem bírt válaszolni. Meghatottan szemlélte arokon vonásokat az öregasszony arcán. Panna krákogott(utóbbi idıkben titkon rákapott a pipázásra), s maga semértette, mi194 195

ért, barátságosabban: - Nyelet forró levest akar-e? Utánakaphat egy kis kanta bort is.Átvezette a ház földszintjén, hol tucatnyi ember körmöltaz egymásnak fordított író pultoknál. A három összenyílóhelyiség végén hosszúkás granariumba értek, itt aborászathoz szükséges szerszámok tömkelegét tárolták.Középen terjedelmes szıllıválogató asztal foglalta ateret, oldalt lapos kemencében lobogott a tőz. Yannabeljebb tolta a lábost, melyben az ebéd volt. Mindigmegtractálta a skriblereket, juttathat e kákabélőnek is.- Mi a becses neve?- Berda Szilárd, szolgálatfára. De valójában... nemmerem.Yanna csípıre rakta a kezét: - Mitül fél? Nem eszem éngyermekeket! Hány nyarat ért meg?- Tizenhatodikban vagyok. - Kész férfi akkor.Szilárd ezen végre elmosolyodott, kivillantván aprógyöngyfogait.A skriblerek mindent elkövettek, hogy rosszul érezzemagát az étkezésnél, látványosan levegınek nézték. Sajátfatángyérukból, fakalánjukkal ettek. Néki Yanna egyhasználaton kívüli tálat adott, s a nagykalánt, annakcsupán a szélit kaphatta be, folyton az ingére csurgattaa levest, ennen küszködését komikusnak érezte, aligvárta, hogy az ebédnek vége szakadjék.Mikor a skriblereknek Yanna idegen szókkal kívánta, hogyaz étek vérükké váljék, Szilárd félhangosan azanyanyelvén köszönte meg. Amazok visszasereglettek az írópultokhoz. Egy szolgáló lány homokkal tisztogatta azedényt.- Na, most már halljam, mi nyomja a begyét! - Yanna.- Az, hogy... tudom, igen meglepı, de... én... kérném, énide tartozok... mer én is Stern vónék... balkézi Stern.- Hogyan?!Mindent eléadott, amit csak tudott. Yanna szavát sem hitte. Amióta szerencsecsillaguk magosan ragyogott az égen,kéregetık és szélhámosok különbféle módokon iparkodtakmeglágyítani a szívét, hogy kitárja nékik abugyellárisát. Yannát azonban kemény fából faragták.Belecsapott a közegibe: - Ha teszem azt, mindez igaz,mely kívánságot támaszt?- Kívánságom semmi sincsen. Legföllebb, hogy

101. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemegösmerhessem Richard bácsit, Isten tartsa meg soká...Yanna közbevágott: - Tudhatná, hogy a mi hitünk szeréntaz Ó nevét ajkára vennie nem szabad!- Bocsánatáért esedezem.- Onála a bocsánat - Yanna a magasba bökött ahüvelykujjával.Aznap este bemutatta a családnak a jövevényt. Gyanakodvahallgatták. Valóban Stern Otto szemunciájához volnaszerencséjük? Mindahányan Richard bácsi döntését várták.Stern Richard már a hatvanhatodikat taposta, keze és fejeremegése oly igen elhatalmasodott rajta, hogy folyadékotcsupán szalmaszállal vehetett magához. Sokáig szemlélte afiút, adván arra elegendı idıt, hogy a legcsekélyebbrészletet is megvizsgálhassa. Eszébe jutott az a nap,midın ı jött ide, fölkeresni rég nem látott famíliáját,akkori érzéseinek visszfényét döbbenten fedezte föl a fiúszemében. Enyhülten szipogott. - Szolgálhat-e szavaimellé valamely bizonyítékkal? - kérdezte nyikorgó hangon.Szilárd megmutatta a féltve ırzött zsebórát s amedalliont. Yanna fölsikoltott, amikor elsıszülött fiaorcája tekintett rá az arany tokból. Stern Richard horgaskeze már magához rántotta Szilárdot, s hullottak azöregember nedves csókjai a fiúra számolatlanul. Ez márcsak így megyen minálunk, gondol196 197

ta Stern Richard fölindulva, el-elvesztünk családtagokat,hogy idı múltával mégis visszakapjuk ıket. Átölelteunokáját, aki érezte a bırén, mint reszket az öreg. Sorrakövetkeztek a nagybácsik, Szilárd rögvest néven nevezteıket múltba tekintése nyomán, Ferenc, Ignác, Mihály,József, János. Ezen senki nem csodálkozott.- Sokat idısödtek azóta... azótától, hogy... hisz tudjákmakogta Szilárd. Hangját elnyomta a legalább harminc tagútársaság zsivaja. Kérdések özöne záporozott rája. Anyja?Mostoha apja? Hol született? Merre lakozik? Idáig mértnem jelentkezett? Miként lett Berda?Szilárd kimerítı feleleteket adott. Azután kérte anagyapját, mutatná-e meg néki az Apák könyve beteltkötetét, amelyet a padlórésben ıriz. Stern Richardörömmel vezette a könyvtárszobába, hol letérdepelvén,elıvarázsolta a porlepte albumot. Azon az estén éséjszakán Szilárd a számára fölkínált vendégkamarába besem tette a lábát, hevert hasmánt a könyvtárszobában,égetvén tövig egyik gyertyát a másik után. Mohón olvastavégig s élte át képzeletében mindazt, amirıl eladdigcsupán látományaiból értesült. Emelkedett órákat töltötta kopott, szivarhamu perzselte szınyegen. Fıként az afelismerés ütötte szíven, hogy egyes ıseinek nem csupán amúlt, de csekélyebb mértékben a perspectiva ismegmutatkozott. O, legjobb tudomása szerint, mit semsejtett abból, ami jön. Ámbár a benne fölvetülı képeknémelyikének értelmét nem találta, így amazok éppenséggellehetnek a majdan bekövetkezınek elıhírnökei. Meglássuk,gondolta.Másnap a Stern Otto kezdette naplót is kezébe kaphatta,miután pontos lelıhelyérıl tıle híradást nyertek.Mindenki ünnepelte ezért. Am az olvasásra várnia kellett,elıször Stern Richard, majd Yanna, utánuk pedig SternOtto öt testvéreszerzett jogot, hogy a bátyjuk vakmerı dılésőbetőkaravánjait nyomon kövessék.- Túllépnék-e minden czélszerő mértéket, ha alázattalkérve kérném, hadd folytatnám magam a följegyzések sorát?Szilárd.Stern Richardnak a meghatottságtól nehezére esett aválasz. - Mit apád kezdett, értelemszerően téged illet! -

102. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveünnepélyes mozdulattal nyújtotta Szilárdnak. - Apákkönyve, második kötet. Legyen immár a tiedé, tekintettela kivételes helyzetre, idınek elıtte. Vigyázzál reá, akára szemed fényire.Addigra vén este volt, Szilárd attól tartott, visszaélésa vendégjoggal, ha tovább marad. Stern Richard azellenkezıjét bizonygatta: - Hová sietnél? oly sokesztendeig azt se tudtuk, hogy e világban élsz! rengetega beszélnivalónk!Berda Szilárd harmadfél hétig élvezte a nagyapja házánaktestmelegét, amelyhez hasonlatosat sem Bábkávai, sem azanyjánál nem érzett soha. Pedig az itteniek imáit,szokásait és hétköznapi kifejezéseit nem ismerte, nem isértette, mégis boldogan tette a feje búbjára a kölcsönkappelét, mikor amazok a maguk Istenét tisztelték, sáhítattal fogadta, midın a nagyapja reá helyezte azimaszíjakat. Tudta, döntése nem szokatlan e családban,mégis meglepte, mily ováció tört ki, amikor az ünnepireterített vacsora asztalnál bejelentette: - Ha nem bánnák,amint lehetséges, fölvenném a Stern nevet.Miután megtértem legalis otthonombc, az általameltulajdonított arany pénzeket észrevétel nélkülcsempésztem viszsza rejtek helyükre. Tudattamszülıanyámmal, mit határozóm. A vártnál is viharosabbreactio lészen: kitagadással fenyegetett, melyhez BerdaBéla jegyzı úr buzgón centrázott, háládatlannak minısítveéngemet. Sokszorosan fölhánytorgatta nagylelkőségét,irántam való szívjóságát, valamint a kötelmeket, melyekabból fakadnak, hogy a nevére vett. Éreztem, va198 199

gyon némely igazsága, mégsem tehettem mást. Akiknekszemeik vagynak a látásra, lássák. Ámbár talán helyesebbvolna egy idevágó Tora idézet, én azonban még sokáig nemjutok abba a lehetıségbe, hogy a zsidók ısi nyelvébenbiztonsággal eligazodjam.Hamarosan compromissum született, elhelyezést nyertemEger városának Lyceumában, költségeimet Stern Richardnagyapám vállalta magára, ki azonban még azon esztendınovembrisben elköltözött az élık sorábul. Igenmegsiratóm, bánatom azóta sem csillapult.A fıtanoda változatos curriculumot kínál az ifjúságnak,kiket az itteni nép diákuracsoknak titulál. Legnagyobbörömömre, tanulmányaim sorába nem csak a zsidó nyelvet,de az astronomiát, azaz a csillagok tudományát isbeilleszthettem. A Lyceum épületének tetején áll azarchitecturájához simuló Specula, az országos hírőcsillagász toront, hová 320 Lépcsı vezet. Onnatéjszakákon át bámulhattam az ég fényes csodáit alegmodernebb, angol gyártású nézıcsöveken, nappal pedig aforgató kupolás terasz camera obscurájával múlattamtömérdek idıt. Tiszta napfényben árnyék képek láthatókegy fehér asztal lapon, külömbféle egri jelenések,ballagó emberek, kertek, házak, repülı madarak s a többi.Varágh professor úr, az astronomia nagy tudósa,megengedé, hogy az eszközök tisztán tartásávalhasznosíthassam szabad estéimet.Szilárd a Lyceumban már Berda-Stern néven íratta magát akülönbféle lajstromokba. Anyjától s mostoha apjátólhavonta kapott pakkot, a kert és a konyha javaival, aStern házból ugyanolyan rendszerességgel jött jó szó, aleveleket mindig Yanna kezdte, s azután bekezdésenkéntvette át a lúdtollat a többi rokon. Olykor innen is,onnan is érkezett látogató, leggyakrabban mégis Yannajárta meg az utat, valamelyik unokája kíséretében.Büszkén hallgatta a fiú beszámolóit tanulmányielémenetelérıl. Berda-Stern Szilárd egyszer megpróbált

103. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvezsidóul szólani a nagyanyjához, ám kihámlott, hogy Yannajiddisének kevés köze van a szent tekercsek szövegeihez;melyeket Fuchs Xavér professorral, az antik nyelvektanárával fordítgattak.A csillagokon kívül a fıtanoda szín játszó köre láncoltamagához. Az oratorium melletti díszterem a tanuló ifjúságmőkedvelı elıadásainak céljaira szolgált, nagynézıhellyel és tágas, magasra ácsolt színi dobogóval.Szégyenlısségén BerdaStern Szilárd nem tudott úrrá lenni,így szerepformálásra sohsem vállalkozott, azonban atársaság mindeneseként legfıbb kielégülést a súgásmesterségében talált. Nagy érzékkel sziszegte oda a nyíltszínen elakadó játszóknak a következı mondat kulcsszavát,melyrıl amazoknak rögvest eszükbe ötlött a folyta tós.Berda Béla erısen nehezményezte, hogy efféle léhaságokrapazarolja az idejét, ám nem merte tiltani tıle, hiszen afiúnak volt honnét örökölnie a színi költészet irántibuzgalmat. Sajátsá gos, hogy e kedvtelését az anyja isfıcsóválva fogadta: - Reméltem, hogy téged ennélkomolyabb szenvedélyek főtenek!- Ezt épp tıled kell hallanom?- Anyád vagyok, szeretném, ha nálamnál sokkalta többrejutnál.Berda-Stern Szilárd maga sem gondolta életpályának aszíni darabok bemutatása körül való nyizsegést. Inkább acsillagok titkainak fürkészését tekintette lehetségeshivatásának. E tárgyra az eléírottnál jóval több órátszánt, a vizsgálóban maradt egészen addig, míg a házirendki nem parancsolta onnan. Félszemét lehunyva kuporgott anézıcsı elıtt, jobb kezével az élességet állítgatta,ballal pedig jegyzetelt - balkezessége ilyenkorkivételesen elınynek tetszett. Tanítói verésselszoktatták rá, még az alsóbb iskolákban, hogy jobbalírjon, s ha volt jelen valaki, nem is mert másként,nehogy balog sutának csúfolják.200 201

A Lyceum-tér túloldalán feküdt a magyarföld tán legszebbtemploma, az utazók mindig megcsodálták kívül s bévül.Berda-Stern Szilárd is elhozta a dómba valamennyilátogatóját, megmutatta nékik az érseki lakot is, melybentalálható a nemzet megbecsülhetetlen kincse, a válogatottképtár. Ahányszor csak módja nyílott rá, idızött a térenvagy az érseki kert fái ki>zt. A festı ecsetje utánkiáltó látványt kissé rontotta nappal tucatnyi koldus,sötétedés után pedig ugyanennyi estike utóbbiakat ı aLyceum szigorú házirendje miatt csupán a Epeculábólleshette, amint kacér öltözetben mórikálják magukat azarra haladó férfiaknak. Láttukra mindig fölzaklatófájdalmat érzett, méghozzá duplán, rész szerint az anyja,rész szerint támadó férfivágya miatt.A Lyceum-téren találkozott össze egy barna délutánonJávorffv Kálmán uram szín társulatával. E trupp Egervárosában két fc>llépést tervezett, játszó térnek aLyceum dísztermét óhajtották. A Matilde címő jeleskomédiát adták volna. Ám az érsek úr az utolsópillanatban megtagadta tılük az engedélyt. Így a társulatkénytelen volt más szín után nézni, végül a Spitzvendéglıjében produkálták magukat. A nézıhely ez estékenlegalább fele részben üresen tátongott. Berda-SternSzilárd az elsı sorban ült, mind a kétszer. A bevételcsupán 51 váltóforintot tett ki, amint azt JávorffyKálmán az Életképek Egerben idızı tudósítójánakfölpanaszolta. A hírlelı ekként zárta jelentését: Jajnektek szegény színészek! Innen is egyenként lesztek tikénytelenek búcsútalan elmenni, vagy ingyen mulatság

104. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemellett éhen halással küzdeni.Uj életének mottójaként másolta ezt az Apák könyvébe,utolsó egri estéjén. Zalay Mariska, a trupphervadhatatlan mosolyú szubrettje rabul ejté a szívét.Jávorffy Kálmán, tudomást nyervén súgói jártasságáról,alkalmi munkát kínált, s BerdaStern Szilárd tudta, mennie kell, más választása nincsen.Összecsomagolta földi javait, s kora reggel az ekhósszekérre rakta. Zalay Mariskát kialvatlan szemmel mégvonzóbbnak találta, mint egyébkor, kezét szorosan magáhozvonta, miután elhelyezkedtek a második kocsin.A város hideg, üstökcibáló széllel búcsúztatta. A Hatvanikapu felé vették útjukat, állandóan ki kellett térniök ahetivásárra érkezı, jól megrakott parasztszekerek elıl,melyek zörögve gurultak az egyenetlen kövezeten. A délikapu nyitott szárnyain moccanatlan csüggtek a nehézláncok, fölöttük sötéten magasodott a védépület.Már alig látszott Eger, amikor megpillantották a bitókat,amelyeken hét, a törvény által elítélt gaz ember immárbefeketedett holtteste lógott. A trupp nıtagjaisikítozásba kezdtek. Az enyészet sőrő szaga ülte meg atisztást, Zalay Mariska az orra elé kapta kölni vízillatú zsebkeszkenıjét, s hevesen BerdaStern Szilárdkarjába vetette magát. İ igyekezett férfiasan viselkedni,noha tudta, álmaiban sokáig elıtőnik majd e hétbalvégzető zsivány.A turné következı állomásáról sikerült üzenetet küldenieaz anyjának és a Sterneknek, kérvén döntéséhez áldójóváhagyást. Az anyja helyett Berda Béla jegyzıválaszolt, rideg, fenyegetı levéllel, amennyiben-ekkel éshaladéktalan-okkal, a kitagadás szó nyolcszor fordultbenne elı. Yanna csupán annyit írt: Boldogulásod útjatıled függ. Kívánom, hogy a kékességeidhez mért térhezhozzá juthassál. A kopertába egy nagy címlető bankó iskerült. Berda-Stern Szilárd mindkét levelet az Apákkönyvébe ragasztotta, Isirész segítségével.Föladatait Jávorffy Kálmán ekként írta le: - Fiacskám, teleszel a Mődchen für alles, azaz hogyha valamelliknaccsága forró vizet kíván, nosza ugrasz, és forralszneki, hogyha pedig hideg vizet rendel, addig fúvogatod,míg lehől... értesz engemett?202 I 203

Bólogatott. Nem kötötte a színi direktor orrára, hogypontosan tudja ı, milyenek a színi hölgyek, von Haus aus.Legkivált a súgást szerette, olyankor úgy érezte, azegész elıadás sikere az ı szemfülességén nyugszik. Kéjesborzongással töltötte el, hogy minderrıl a közönség nemértesül. Olyan ez, mint a neve sincs codex írók munkája,tılük tudunk meg sok mindent, róluk viszont szintesemmit, alázatos, arctalan szolgálói a szellemnek.Mikoron megkérdezte Zalay Mariskát, hogy ugye hozzájönfeleségül, ha majdan ı eléri nagykorúságát, a lány arcánkétfelé futott a csodálkozás. - Szilárdka, honnéttudhatnók azt? még csak a tizenhetedikben jársz, igaz?Különben se feledd, hogy nyolc évvel vagyok náladidısebb. Mire elvehetnél, már-már vénasszonynak tőnök azoldaladon.Berda-Stern Szilárd tiltakozott, s amikor Zalay Mariskaennek dacára sem mondta ki a boldogító igent, duzzogvamagába vonult. Úgy érezte, elárulták. Abban a hiszembenhagyta ott a Lyceumot, hogy immár megtalálta a jobbikfelét. Ily bizonytalanságban éljen, hosszú évekig? Mindnagyobb fájdalommal gondolt a Lyceumra. Ottanihétköznapjaiból leginkább a csillagokat hiányolta, el istervezte, hogy amint ideje s pénze jut arra, nézıcsöveteszkábál magának, hogy folytathassa ábrándozásait az

105. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveéjszakai égkupolán. Amikor a távoli csillagok fényébebámult, hasonlót érzett ahhoz, mint amikor a múlottidıkbe révedt.Zalay Mariska ragaszkodott hozzá, hogy valahány városbamegérkezett a trupp, külön szobába helyeztessék el, arrahivat kozván, hogy mással osztozva a téren nem képesfölkészülni az elıadásra. Berda-Stern Szilárd rendre azegyik kocsissal kapott közös kamarát, noha annak erısverejtékbőzétıl undorodott. Egy-egy éjszakán beszökhetettZalay Mariskához, megállapodtak, ha gyertya vagy lámpás ég az ablakban, jöhet, hanem, maradjon veszteg. Amint haladtak elıre az idıben,fokozatosan keveredtek ama éljelek, mikor az imbolygóláng megjelent a különbféle párkányokon. Berda-SternSzilárd némán szenvedett. Gyötrelmeit csupán JávorffyKálmán vette észre, s egy ízben vigasztalónak szántelıadást tartott a fiúnak a színi pályán mőködıfehércselédek állhatatlanságáról. - Hamarább bízhatsz egyáspis kígyóban, mint bennök!Berda-Stern Szilárd igyekezett ki nem mutatni, mennyireösszetörte, amit hallott. Ám minél többet gondolkodottfelıle, annál inkább megértette, hogy a direktor úrnakigaza van. Elvégre szülıanyjáról is tudhatta, miféle nıvolt férjhezmenetele elıtt. Mindazonáltal háromnegyedévbe tellett, mire a szívét akként fölerısítette, hogyZalay Mariskától elszakadni képessé lett, akkor is csakúgy, hogy búcsút mondott Jávorffy Kálmán truppjának. Aposonyi magyar társulathoz szegıdött, feladatkörenagyjából azonos maradt, ám a fizetsége feleannyivalmegemelkedett.E városban, hol állandó magyar trupp mőködik, megtaláltama számításom. Színházi munkám mellett a deák nyelv óraadójaként teszek szert jövedelemre. A sors különösszeszélye, hogy megismerkedtem Galántay Margitúrhölggyel, ki a színház fanatikus rajongója, s midınkomoly szándékaimat véle tudattam, elmondta: édesatyja,Galántay Márton, a város jegyzıje. E véletlen egyezésbılbátorságot merítvén kértem anyám s nevelıapámhozzájárulását házasodásomhoz, melyet azután el isnyertem.A felesége egy fiúval és egy lánnyal ajándékozta meg.Mendel és Hanna nevét a szülık akkoron divatos szín mővekfıhıseitıl szerzenék, ezt azonban senkinek nem kötöttékaz orrára.Berda-Sternék nyitott házat vittek, megfordultak ott aváros legképzettebb emberfıi. Csütörtökönként irodalmitea204 205

délutánt szerveztek, mőkedvelı költık olvasták fölverseiket. Kiemelkedı sikert aratott Tolnai Bendegúz, agimnázium magyar nyelv és irodalom tanára, az ı egyikmőve, az Égi háború elıtti csend, meg is jelent aVirágfüzérek-ben. Berda-Sternék több irodalmi éstudományos lapot járattak, Szilárd úgy érezte, amazok nemhibádzhatnak a mővelt ember könyvespolcáról. Erre nemsajnálta a pénzt. Sok egyébre antul inkább. Családiboldogságukat gyakran lyuggatták viták, melyek mind azanyagi ügyeikrıl szóltak. Margit olykor kicsinyesnek,másszor egyenesen Harpagonnak titulálta a férjét. Berda-Stern Szilárd válaszul pazarlással, sıt herdálássalvádolta asszonyát.Fölkavaró hírek érkeztek Pest-Budáról, hol az ifjúliterátorok állandó harcban álltak a cenzura hivatallal.Jókai és Petıfi nevét szent áhítattal emlegették Berda-Sternék salonjában. Amikor az Életképek eme felcímmelérkezett: A Sajtó Szabad!- a reá következı estén soron

106. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekívüli győlést tartottak, ezúttal Tolnai Bendegúzéknál. Alelkesültségtıl vészesen remegı fejő poéta a lapot egészterjedelmében föl akarta olvasni az egybe győlteknek, ámmivel sehogyan sem találta meg az okuláréját, átadta etisztességet Berda-Stern Szilárdnak. A vezetı cikk ekkéntkezdıdött: A forradalom kiütött. Magyarhon dicsıségenapjait kezdi élni. Vidéki levelezıink tudni fogják: hogyezentúl melly dolgokról kell írniok. E szavakatüdvrivalgás fogadta. A társaság éjfélig, sıt azon túl isegyütt maradt, hosszan éltették a márcziusi ifjakat, aforradalmat és a magyar hajnalhasadást.Berda-Stern Szilárd fölolvasásának késıbben súlyoskövetkezése lett. Midın a császáriak meghódoltatták avárost, Ráth Géza teljhatalmú megyei kormánybiztosnak azvolt az elsı dolga, hogy a hangadó rebelliseketlefogassa. A listán Berda-Stern Szilárd neve mögött az avád állott: conspirans.Nem vagyok képes fölfogni, hogy búcsúlevelemet fogalmazoma siralomházban. Mit vétettem én a császár ellen? Olykeveset, amennyit206aligha érzett meg. De a kormánybiztos úr példát akarstatuálni, bármely áron. Most végre kiviláglott, hogyláthattam a jövıt, hisz többször került elibém puskáktorkolat tüze, ám én balga, azt hívéin, Czucxor nagyapavégpercenetét élem újra által.Külön-külön írt a fiának, a lányának, a feleségének, azanyjának és a Sterneknek, ám a szöveg majdnem szórulszóra egyezett.Pirkadatkor benézett hozzá a szolgálattévı tiszt.Szalutált. -.Kérés?-Juttassák ezeket a címzettek kezébe - Berda-SternSzilárd.- Meglészen.- Utolsó kívánságom, hogy a síromra csak annyit írjanak:Csillag.- Csillag? Osztán mi végre?- Nemzetségem ezzel a szép magyar névvel kezdıdött.A tiszt biccentett. Szerencsétlen, gondolta, azt hiszi, akivégzetteknek jut valamiféle sír, s nem a temetı árkábanvégzik. - Van még egy órája! - összecsapta a csizmájasarkát, magára hagyta.Berda-Stern Szilárd életét 1849. január 18-fikán, hajnalihatkor oltották ki a négytagú osztag lövedékei. Ketten aszívére, ketten a fejére céloztak. Egy golyó épp aszemébe vert, vörösre festvén a kendıt, mellyel tılehóhérai látását eltakarták. Tetemét egy vászondarabbaburkolták, majd a temetı árkába vetették, reá hányvanehány ásónyi földet és meszet.Vagy száz év múlva, érthetetlen módon, az árok nyirkosöblében tucatnyi kolompér bokor hajtott ki. Ringattákágaikat a nyugati szelek. Berda-Stern Szilárdvalamiképpen ezt is megsejtette. Sokszor furakodottlátomWyaiba a krumpli virága.207

VII.

Hőlı légáramlatok tisztogatják a horizontot. Égetett avarillata kevereg a hordókénezés nehezebb, s a forrongó borhunczfutabb szagával. Murcit kortyolnak mindenfele,figyelvén, habzik-e kellıképpen, aszerént találgatvaminıségét. A pincékben pezseg a hordók hátára állítottüvegedényekben a víz, keskeny csöveken át gurguláznakbeléjük a nedőt érlelı gázok. Kik hamarább szüreteltek,immár bedugaszolhatják újboros hordóikat atengericsuhéjba tekert csapokkal. Rohamosan kopárodik avilág. Fakó színeket pingál az ısz, elnépteleníti sok

107. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemadár lakását.

Apró gyermekkora óta, ha mély, pihentetı álomból ébredt,szájában frissen szedett, harmatos málna ízét érezte, s anyelvén megmaradt a hővös szemek puha barázdáltságánaklenyomata, egészen a reggeli kávéig, melyet, mióta a magaura, az ágyba rendelt. Mást nem is kívánt, csak a törökmódra fızött erıs feketét, sok cukorral, s a tej lágyfölével, melyet az anyja szóhasználatával pilléneknevezett. Inasai és szobalányai - egyik sem tudottmegmelegedni nála, szinte havonként váltogatódtak - futvavitték a hálószobába a kávét, mert a gazdájuk tőzforrónszerette. Ám elhőlésénél is kevésbé tőrhette, hakilötybölıdött az ezüst tálcára, ami pedig a nagysietségben gyakorta megesett, olyankor ı méltatlankodvavisszaküldte.209

Azt is rögtön észrevette, ha nem a kellı mennyiségőkávéból készült, követelte, hogy a kis rézbıl valómérlegen porciózzák, a bécsi font tizedrésze szükségesegy fızethez. Néha csupán a harmadik próbálkozásrasikerült beadni néki reggeli italát úgy, amint óhajtotta.Egyszavas, parancsoló kérdéseitıl a szolgálatában állókháta lúdbırözött. - Szalvetta? Tiszta? Pille? Foó? Eıs? -az r-ekkel hadilábon állt.Berda-Stern Mendel egyetlen személytıl fogadta el akávét, akármilyenre sikeredett, méghozzá édenhúgától,Hannától, kit ı egy gyermekkori nyelvbotláskövetkezéseként Haminak szólított. Miután az édesanyjukmeghalt, Hami lett a legfontosabb lény az életében, azAdu ász, ahogyan ı maga mondotta.A kártya iránti csillapíthatatlan szenvedélye márpendelyes korában megmutatkozott. A szülei házábansokszor elıvet ték az ördög bibliáját, az urak ultit vagyalsóst, a hölgyek kopogós rummyt játszottak, ám sohsempénzben. O még nem töltıt te be a negyediket, amikor -kevéssel az apja lefogása elıtt - saját kártyapaklitkészített magának, egy iskátulyából vagdosta ki ahuszonnégy lapot, a fele figurás lett, a reájuk rajzoltalakok némiképp a család tagjaira hajaztak.- Ez meg mi? - az apja odatérdelt mellé a padlóra. -Kátya! Gyee, megmutatom, hogyan kátyázok.A kis Berda-Stern Mendel szakavatott mozdulattal kevert,osztott, magyarázott, és az apja tátott száJjalhallgatta. A gyerek föltalált egy vadonatúj, halványan atarokkra emlékeztetı játékot, melyben tiszta logikávalalakította ki a szabályokat. A legerısebb lap az Anyuskavolt, afféle mindent ütı Jolly Joker. Berda-Stern Mendela mamáját gyümölcskosárnak látszó kalapban rajzolta le,nyakában a ház és a kamra kulcsaival. A figurás lapoksorában a kishúga éppúgy szerepelt, mint Morzsa kutya,avagy a hegyháti Sternek közül József és János,mindketten földig érı szakállal. Az apja valamivel többet ért, mint aházırzı eb, egész alakos ábrázolása kevéssé sikerült,csupán az életbélinél is x-ebb láb alapján lehetettráismerni. Mindenesetre a fia kártyapaklija nyomán Berda-Stern Szilárd elgondolkodott, vajon jól tette-é, hogy ilymértékben átengedte az uralmat a házában a feleségének.Ezen azonban már nem sok ideje maradt változtatni, néhányhét múltán lefogták.Az anyja kezdetben azt mondta, hogy a papa elutazott.Berda-Stern Mendel késıbb, megtudván az igazat, s a nékiszánt búcsúlevelet is elolvasván, ráemlékezett, hogykörülbelül azokban a percekben, amidın Berda-SternSzilárdra emelték a puskák csövét, ı különös álmot

108. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvelátott. Termetes, kövérkés férfi, sátor homályában,akinek egy barna bırő asszonyság sugdos a fülébe. Azasztalon kártyalapok és rejtelmes, csillámló gömb. Berda-Stern Mendel tisztán hallotta az asszonyság szavait: -Hófehér madarak zuhannak a tőzbe, agyon pörzsölıdnek.Ugyanez az ember, más férfiak társaságában, kezében cifrakártyalapok, elıtte győrött bankók, nagy halommal.Még testesebb férfi, Isten szabad ege alatt heverészve afüvön, teli torokból dalol, érces hangja messzire száll.Gyermek alkatú ember, lóháton, fekete-fehér uniformisban,más úrlovasok közt vágtázik. A célt fehér porból szórtvonal jelzi, azon ı jut át elsıként, a paták dobogásátfölváltja a közönség rivalgása.Berda-Stern Mendel oly feszes izmokkal ébredt, akárha ıülte volna meg a lovat. Évekig vissza-visszatértek ezekaz értelem nélküli álmok.Azon az ıszön, mikor a hangja mélyülni kezdett, Homonnáraköltöztek, mert a mama átvette a nálánál jóval idısebb,régóta betegeskedı nıvére csipkeverı manufacturájának irá210 211

nyitását. A recekötésben nagy ügyességre tett szert márkelengyéje elkészítésekor, a fogásokat korán elholtnagyanyja tanította néki. A manufacturában külhoni mintáknyomán jártották a gallérnak, ruhaszegélynek alkalmaskönnyebb, és az asztalra vagy bútorokra szánt nehezebbcsipkeanyagokat. BerdaStern Mendel imádta a mőhelyállandóan nedves levegıjét, a fehér szálak változatospókhálóit a fakereteken. Kiváltképp hosszan s szívesenjátszódott az óriási karos mérleggel, melyen a fonalakatlatolták.Az iskolában külön kártyakör mőködött a deákok s a tanárikar számára. Berda-Stern Mendel a társait behunyt szemmelis megverte. Az iskola védıszentje, Szent Antal napján adeákok és a tanárok vegyes csapatokban mérték összetudásukat. Berda-Stern Mendel akárkit kapott társul (apárokat egymáshoz sorsolták), mindig nyerteskéntbiccenthetett a parti végén. Sikerének három forrásavolt. Az egyik a memóriája, mely makula nélkülrögzítette, mely lapok kerültek már le, így pontosantudta, mi maradhatott még a kezekben. A másik azemberismerete. Szemöldökök finom rebbenése, ujjak aligérzékelhetı moccanata sem kerülte el a figyelmét. Aharmadik a szaglása. Orrhámja gyakorlottan jelezte azizgalom, a félelem vagy a kockázat máshoz nem hasoníthatóillatát. Színüket is megkülönböztette, a félelmet mélyzöldnek, a kockázatit vérvörösnek, az izgalmataranysárgának érezte. E képességei révén felnıttkorábanis azonnal rájött, ha valaki lódított, vagy be akartacsapni.Édesanyja remélte, Mendel segítségére lesz acsipkeverıben, ám ı ahhoz sem kedvet, sem képességetmagában nem érzett. Egy darabig úgy tetszett, akárha azapja örökébe lépne, összeeszkábálta Berda-Stern Szilárdnézıcsövét és más mőszerszámait, melyekkel az ég titkaifigyelhetıek. Csillagfényes éjszakákon fölmászott a házuk padlására, egy-egy cserepetfelhúzott a helyéhül, s a résen kidugta a nézıcsövet.Órákon át nem tett mást, csak bámészkodott, hallgatván acsend - meg néhány egér - finom neszezését. Ilyenidıkben, szeme elıtt a végtelen fekete térrel, agyábanmeg-megnyílottak a múlt ajtói. Ám minél messzibb jutottbenne, annál inkább vágyott rá, hogy a jövendıcselekményeit is megpillanthassa, amiként némelyfölmenıjének volt az lehetı.Tizenhét évesen már hivatásos hazárdırnek tekintetteenmagát, noha a szerencsével vívott vérre menı harcokra

109. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenagykorúsága eléréséig várnia kellett. Akkor nyakábavette a világot. Utazott mindenfele, hol a pénzértnégyszögletes vagy kerek asztalnál csatázhatott,éjszakákon át. Végigjárta a déli tenger partján a franciaüdülıhelyeket, hol angol arisztokraták és orosz mágnásokvesztették el emelt fıvel mindenüket. Megfordult a svájcijátéktermekben, az ottani krupiék szigorúbb rendettartottak, mint más országbéli kollégáik. Legtöbbet mégisa Rajna menti városok casinóiban idızött, ahol egészEurópa pénzsóvár játékosai megfordultak. Találkozottnyomorult pointeurökkel, kik óvatosan adagolták apénzüket, hogy különösebb risico nélkül megkereshessék aszoba bérét s napi egy meleg élés árát. De legalább ilyenbeható kapcsolatba került a mérhetetlen vagyonok fölöttrendelkezı kiválasztottakkal. Közeli barátainak sorábantudhatta Rochemouille herceget, a gátlástalan nemesurat,ki, ha jókedve kerekedett, Lajos aranyakat hajigált azablakból az utcza szegényeinek, avagy A1 Ibrahym pasát, akelet egyik dúsgazdag trónörökösét.Most, hogy a Stern Otto kezdetteAák könyve a legfontosabbszületésnaomon a birtokomba jutott, szélszerőnek találom,hogy életem tanulságait én is aírra vessem, folytatvánıseim traditióját, ivadékaimnak okulására.212 / 213

Félemlítı a tartalma, mondta a mama, amikor ideadta. Nemtudom, mire értette, én azt kaptam, amit vártam. Apám ésnagyapám viszonylag keveset írt e könyvbe. Újdonságkéntcsupán a papa ideragasztott búcsúlevele ért, melyet azanyámnak küldött, tudni illik szórul szóra egyezettazzal, mit én kaptam tıle. Érdekes, hogy mindannyiunkkaléppen ugyanazt akarta tudatni. Hogy szeret bennünket,büszke ránk, legyünk okosak és óvatosak, vigyázzunkmagunkra és egymásra.Egész életemet Fortuna szolgálatába állítottam, nemszégyenleve ezt bevallani. Jobb napjaim azok, amelykornem én szolgálom İt, hanem İ Engem. Ám nem elég sokszoresik így. Van még mit tanu jak, okosodjam, tapasztaljak.Számomra a jövendı kilesése nem passióból szükséges,hanem iparom biztonságosabbá tételéért. A roulette és akártya asztalnál szükségképpen veszteni lehetséges csak,ha semminı jelzésünk nincsen arról, mi fog történni akövetkezı szempercenetben. Ezért foglalkozom oly behatóana jóslás minden ágazatával.Nyilvántartotta nyereségei és veszteségei saldóját is azApák könyvében. E kimutatások legfıbb hasznát jóvalkésıbb a felesége élvezte, komoly summákat szedhetettössze megbízottja révén különbözı városok pénzváltóitólés uzsorásaitól, akiknél Berda-Stern Mendel kisebb-nagyobb letéteket helyezett el, a szerencsejátékosokbevett módszerét követve, arra az esetre, ha megszorulna.Amilyen szőkmarkúan bánt az asszonyával addig, oly bıkezőmeglepetéssel szolgált néki eltőnése után. Ám odáig mégsok víz lefolyt a Rajnán, a Szajnán s a többi nagyfolyamon, melyekre nézı szobákban Berda-Stern Mendelébredezni szeretett, délidı tájt, harmatos málna ízével aszájában. Becsöngette inasát, követelvén a forró reggelikávét, pillével. Bármely drága hotelban szállt is, vittemagával saját szolgálóit.Kávézás után fölkelt, meleg és hideg feredıt vett, majdalsónemőjére parasztinget és ráncba szedett, szélesszegélyő szoknyaköpenyt húzott, utóbbi ruhadarabotHomonnán a piaczi kereskedı emberek viselték, s muszujnakhívták. Néhány óra hosszát meditálással, olvasással,írással töltött, utána rendelte magához a borbélyt,beretválásra és hajigazgatásra. Legjobb ötletei akkortámadtak, amikor behunyt szemmel elhevert a karosszékben,

110. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvea borbély fehér állkendıje alatt, s a beretva ide-odasiklott az arcán.Szobájába hozatta bıséges ebédjét. Lehetıség szerintvadakból kanyarított zsíros húsokat kért. Úgyszinténszerette, ha a szülıvárosában szokásos módon a fogásokzárásaként elébe rakták a vérbıl fızött, főszeresfeketelevest, melyet aszalt szilvával ízesítettek.Mindennek következéseként icipicit megpocakosodott. Eztazonban elfedték jól szabott ruhái. Gesztenyebarnaszempárfába sok fehércseléd felejtkezett belé.Korán nısült, Hami legjobb barátnıjét, Pohl Eleonorátvette el. Az igen nyúlánk leánnyal azonnal közösségetérzett, részint mert épp olyan szívesen ırizte a csöndet,mint ı, részint pedig mert az ı apját, Pohl Leopoldot islefogták 49-ben, a városi nemzetır szabadcsapat egyikszervezıjeként. Pohl Leopold úgy tartotta, zsidószármazása miatt nyomta meg a hadbíró a ceruzát: nyolcesztendei várfogságra ítéltetett, melybıl hatot kitöltvénszabadult. Javait elkobozták. Felesége uradalmábanmeghúzódván, annak igazgatásán túl semely hasznosdolgokkal nem foglalkozott. Hosszú idık óta a veje voltaz elsı ember, kivel tartósabb beszélgetésekbebonyolódott. Számukra megunhatatlan közös témát találtak:Pohl Leopold szintén a jövendı megfejtésén munkálkodott akerti lakban, melyet eredetileg Eleonora játszóházáulemelt.214 215

Pohl Leopold a rabság végtelen semmittevésénekidıszakában döbbent rá, hogy élete fordulatainak egyrészét kiszámíthatta volna, ha kellı figyelemmeltanulmányozza a piciny jeleket, amelyeket a sors adottnéki. Gyerekkora víziszonya megmutatta, óvnia kéne aszüleit mindennemő hajókázástól, akkor nem lelték volnaértelmetlenül korai halálukat egy tragicomicus balesetbena megáradt Bodrog folyón. A bırét csúf kelések lepték be,valahányszor fémtárgyat - kivált vasat és ólmot -érintett, ebbıl sejthette volna, hogy a város ifjúságánakfegyverbe hívásáért alaposan meglakol.- A jövı titka - magyarázta a vejének - az emberi ésisteni tudás különbözésében rejtezkedik. Ezt már az antikvilágban is így tartották. Hallott-e Delphoi jósdájáról?- Igen - Berda-Stern Mendel. - Apollon szent ligetébenfekszik, ahol Zeus a sárkányt megölte. Igen. Az a baj,hogy sokszor hiába a prófécia, csak utólag érthetı aveleje. Pythia, Delphoi látnoka megmondotta II. Philipposmacedon királynak, Nagy Sándor apjának: "Ovakodj a harciszekértıl!" Amikor leszúrták, gyilkosa, Pausanias kardjánegy harci szekér vésete volt.- Látom, kiválón sophisticált ember, Berda uram.- Mendel. Vagy Berda-Stern. De csöppet sem vagyoksophisticált. Mit tudok, atyáimtól kaptam.E magyarázatot Pohl Leopold szerénységnek vélte. Megittaa pertut a vejével.- Csak az a kérdés, szabad-é az embernek az istenitudásra ácsingóznia - Berda-Stern Mendel.- Ha Ó nem akarná, úgysem engedné.Berda-Stern Mendel az apósa tudtára adta, hogy ı bizonyahány jósnırıl tudomást szerez, fölkeresi. Olvasták már ajövıjét kártyából, ólomból, zaccból, kristály gömbbıl,leggyakrabban persze a tenyerébıl. Azt is bevallotta, hogy váratlanutazásain nem ingó és ingatlan birtokokkal kereskedik -ahogyan azt magáról terjeszti -, hanem a szerencsejátékoktitkos fellegváraiba látogat, rendszeres jövedelmétekként teremti elı. Az apja csak adósságokat hagyotthátra, s a picinyke évjáradék, melyet a Stern család

111. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvebiztosított számára, csupán szerény életmódra adnalehetıséget. ,- Ki-ki a maga módján, a maga képességei szerint - PohlLeopold. Néhány pohár nemes bor fölhajtása utánünnepélyesen megmutatta legféltettebb kincsét, aLesVrayes Centuries et Proheties-t, Maistre Nostradamusjóslatait.- A próféták királya - suttogta Berda-Stern Mendel. Lyonvárosában nyomták a kötetet, mályvaszín bırbe PohlLeopold rakatta Homonnán.- Érted a franciát? - Pohl Leopold.- Igen. Dédapám, Stern Richard a francia nyelv professoravolt. Tıle öröklöttem. - Ez alkalommal félénken meg ismagyarázta, hogy a tudás csak úgy föltámad benne, azemlékezés révén, bárminı tanulmányok nélkül.Pohl Leopold hitte is, nem is. - Bogozgassuk a quatrain-ek és presage-ok értelmét ziribus unitis.Csöndes délutánokat töltöttek Nostradamus, azaz Michel deNotredame mester négysorosaival, melyek zömét BerdaSternMendel lemásolta magának. Az egyikbıl megsejtette,Maistre Nostradamus is úgy tartotta, tudása java afölmenıitıl örökült reá. Gyermekeit és elsı feleségét apestisjárvány ragadta el, melynek ı avatott doktoráválett... sanyarú sors.A hírneves zsidó orvos keverék nyelve sok fıtörésre adottokot. Olasz, görög, deák, sıt provanszál kifejezéseket éseltorzított szavakat is használt. A provanszállal Berda-Stern Mendel még csak boldogult valahogyan (dédapjatanulmányozta e nyelvjá216 1 217

rást) , ám a görögben inkább Pohl Leopoldra kelletttámaszkodnia. Képzeletét igen megmozgatták a prófétákkirályának beteljesedett jóslatai. Például a II. Henrikfrancia király halálát jövendölı. Berda-Stern Mendelimigyen magyarította:Ifjú arszlán teríti le a vént,A küzdı téren csap öszsze e pár, Aranyketrecben döfi megszemén, Két seb az egy, s jı kegyetlen halál.Éppen ily módon esett: a király lovagi tornán vett részt,aranyozott sisakban. Két ellenfelét már legyızte, midın akövetkezınek, Montgomery grófnak dárdája a harmadikösszelovaglásnál félbe tört, s a csonk az aranyozottrostélyt átverve a király szemébe fúródott. Az elsı sebeta szemén, a másodikat az agyán ütötte.Az ezerkétszáz quatrain közt találtak egyet, mely éppenMagyarországról szólott. Heves viták után együttes erıvelfordították az eredetihez hő verssé. Bekövetkeztét az1848-49-es esztendıkre vonatkoztatták.Élet s halál Magyarhonban urat vált, A szolgaságnálkeserőbb a rend, Nagy városuk jajong, az égre kiált,Pollux ví Castorral, vad harc leend.Tanakodtak, hogy Pest-Buda kiáltott-e az égre, avagyinkább valamelyik harccal bevett erdélyi nagy város.Netán Arad, hol a tizenhármakkal végeztek?Újabb könyveket rendeltek, Nostradamussal meg azastrologia tudományával foglalkozókat. A csillagfejtéstárgyábanBerda-Stern Mendel az apja hátrahagyott irataiban istalált olvasnivalót. Berda-Stern Szilárd az egriLyceumban végignyálazta Kepler jeles munkája, aHarmonices Mundi három avas deáksággal írott kötetét,melyeket az ottani győjteményben megtalált. Lejegyezte,miként fejthetı ki a születés percre pontos dátumánalapuló számvetések nyomán a személyes horoscope.Nice városában járván, Berda-Stern Mendel költséget sfáradságot nem kímélve kitudta, hogyan tehetne szert

112. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveJeanBaptiste Morin de Villefranche alapvetı mővére, ahuszonhat kötetes Astrologia Gallicá-ra. Csak Selvafrancia fordítását kapta meg: La Théorie desDéterminations Astrologzques. Négy nap, négy éjjel el semhagyta a szobáját. Megértette, hogy a bolygók jelentıségea horoscope-ban attól függ, mely házban tartózkodnak.Ennen sorsára való calculusai Morin de Villefrancheokfejtései nyomán sokban módosultak. Az olvasottakatbeillesztette ama structurába, melyet Kepler tanai nyománalakított ki. Bonyodalmas számításokkal kísérletezett,hogy föllebbenthesse a következı évet, havat, napot fedıkárpitot. Azért jött Nice-be, hogy játsszon, ám ezúttal acasinóba be sem tette a lábát.Az ötödik nap reggelén az aranymívesek utcájába sietett,vásárolt egy drága aranygyőrőt saphir kıvel, majdkiegyenlítette hotelszámláját, s a lehetı legrövidebbúton hazatért. Nehéz utazása volt, kemény fagyokkal éshóviharokkal búcsúzott a január. Dél tájt lépett ahomonnai kert almafái közé, szaladt a majorház hátsószárnyába, hová az esküvı után költöztek be. Levetettecsizmáját, kucsmáját és kabátját, megcsókolta Eleonorátháromszor, majd azt mondotta néki: - Drágám, oly boldogvagyok! A jelen esztendı végén, november tizenegyediknapján fiúgyermekünk születik, kinek a Sigmund nevetadjuk, ám ı inkább Sándornak hívatja magát.- Ugyan már, Mendi, honnét szedi? - Eleonora arcánszétterült a pír.218 219

- Kicalculáltam. Azonban a gyermek valamely okból atranssylvaniai Nagyváradon jı e világra.- Nagyváradon? Életembe nem jártam Nagyváradon. - Én semvagyok ısmerıs ott.Következı utazásán kilencvenezer frankot nyert. Egészeste makacsul a hetesre rakott, kisebb összegeket,vesztett újra meg újra, ám ı kivárta a sorát, ahetvenhetedik pörgetésnél minden pénzét odatolta ahetesre. A golyó lelassuló ugrabugrálása egy réssel odábblátszott megállapodni, végül mégis hátrébb pattant, rá ahetesre. Berda-Stern Mendel kábán fogadta agratulációkat. Nyereményét az inasa egy fakofferban vitteutána. Másnap tovább állt, mert számításai szerintlabilis idıszaka kezdıdött, amikor nem érdemeskockáztatnia.E kalandozása során Marseilles-be is elvetıdött. AzÓkikötı piacán végiglátogatta mind a három jósnıt. Azutolsótól, aki Tarot-t vetett neki, azt hallhatta: -Immár a siker útjára lépett. Elınyös utazások várják, jóterveket forgat a fejében.Berda-Stern Mendel biccentett. Fizetés után azt kérdezte:- Mennyire tartja a kártyát?- Tessék?- Megvenném. Az egész paklit. - Hová gondol?- Száz.- Monseigneur, magánál úgyse mőködne. - Százötven.- Mondom, hogy nem... - Kétszáz.- De kérem!Háromszázat adott a kopott pakliért. Immár elleste,miként rakják ki a kelta keresztet, ám a setét sátrakbankevés alkalma nyílott, hogy a színesre föstött lapokattüzetesen tanulmányozza. Az elsı útjába akadó korcsmában rendelt magánakegy kanta sampáni bort, s nézegette a Tarot színesábráit. Huszonkét lapból állt, melyek közül egyszámozatlan: LE MAT a Bolond. A XIII-fiknak viszont nevenincs, csontváz kaszál rajta fejeket, kezeket, lábakat,kék virágokkal teli mezın.

113. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveUjra meg újra végigvizsgálta a lapokat.Elidızött a VII-iknél. LE CHARIOT - a Diadalszekér. Aranyhajú, kerekdedarcú, koronás férfi áll a szószékre hasonlító kocsin,melyet egy vörös és egy kék ló húz. A diadalszekérencímer, abban két bető: S M. Stern Mendel? A Berdahibádzik.Pohl Leopold világosította föl késıbben, hogy az S aSulphur, vagyis a kén, az M pediglen a Mercurium, tehát ahigany jele. E két elem az alchimiában fı szerepet kap. -Ha egyszer megpróbálunk aranyat csinálni, szükségünkleszen reájuk.Berda-Stern Mendel hümmögött, ıneki már megvan a magamódszere az aranycsinálásra. Nem mondta ki, de a VII-fiklap kocsihajtó királyának vonásaiban enmagára ismert,különösen a tág, mandula formájú szemek és a piciny, deferde ajak miatt. Nem csoda, ha a hetessel nyerek,gondolta. A Tarot és az astrologiai számításokegybevágnak. Csupán az zavarta kissé, hogy a jósnık a 7-es számot általában a vén Kaszás jelképének tartották.Persze, nem a Tarot-ban, és nem is a római numerust.Eleonora valóban áldott állapotba került, hasa szépengömbölyödött, a férje két utazása közt látványosnaktalálta gyarapodását. Fejük fölött lebegett a kimondatlankérdés: hogyan s miként jutnának ık Nagyváradra. Berda-Stern Mendel a feleségén kívül két emberrel tanácskoztameg a dolgot. Pohl Leopold úgy vélte, e problemamegoldását a sorsra kell bízni, ha valóban eldöntötte,hogy a kisgyermek Nagyváradon jöjjön e világra, tesz majdarról is, hogy a szüléi idıben odajussanak.220 / 221

Hami, a húga, épp az ellenkezıjére beszélte rá: - Mibıláll Nagyváradra utaznotok? Abból baj nem lehet. Viszontha itthol maradtok, s valami gond adódik... sohsembocsátanátok meg magatoknak!Levelet kaptak a Sternektıl. Mióta nem szorultak rá,Berda-Stern Mendel még kelletlenebbül fogadta el tılük apénzbeni és természetbeni adományokat. De tudta, havisszautasítaná, halálra sértıdnének, az sem jó. A népesStern család tagjait jóformán nem is ismerte, néhányudvariassági vizitet leszámítva, kapcsolata vélük aligvolt. Utoljára Eleonorát vitte el bemutatni Hegyhátra.Már nem ott lakoztak, hanem Tokajban. A Stern & SternBorkereskedés, valamint a família helyben élı tagjai isbeköltöztek az idei, 1866-os kegyetlen tőzvész után,mivel házaikban s ingóságaikban fájó károkat szenvedtek.Ennek hírét vevén, Gerda-Stern Mendel aggódó leveletküldött.Lepecsételt vászontarisnyát hozott a válasz mellé egybéres legény. A terjedelmes levelet Stern Móricz írta.BerdaStern Mendel múltbéli kalandozásaiból tudta, hogyMóricz Rebeccának elsıszülött fia. Rebecca apja voltBenjamin, ki korán elhalt tüdıbetegségben. Az ı anyja,Eszter, Évának - azaz Stern Istvánnénak - a nıvére.Berda-Stern Mendel elégszer látta már a lembergitragédiát, Éva meg a két kisfia, az ötéves Robert és ahároméves Rudolf kardélre hányatását. Jószántából többénem kérte volna. Ám akinek megadatik, hogy a múltbatekinthet, annak nincsen módja válogatni.Drága Mendelünk,Nem is hinnéd, mily sokat emlegetiink, kiváltképpmioltátót Tokajba költözénk. Sok kedves tárgyunk lett apusztító tőz martaléka, ezek sorában legelıt állafölismerhetetlen gomboccá olvadt rézmozsár, melyet mégnéhai Sternovszky Bálint talált a tisztáson, ahoválakótornyát építtette - tudhatod, hisz a mi nemzetségünkbıl vagy

114. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvevaló, elsıszülött fiúgyermeke tiszteletre méltó atyádnak.Akiknek O a Látás képességét juttatta, érzik, ha közelega vész. Mostan pedig komor események várhatóak, annyibizonyos. Eppen ezért kérlek arra, vedd által megırizésrenehány családi reliquiánkat, legelsıbben és fıként azApák könyve elsı kötetét. Folytatása amúgy is a tebirtokodban vagyon. Lehetséges, hogy más kérésekkelelıállani kéntelenedek a közeli jövıben, remélvén, hogyirántunk való érzéseidet inkább dictátja a vér szava,mintsem a távolság gyöngítı ereje.Gerda-Stern Mendelt az elsı Apák könyve maszatosborítójának puszta látványa is oly annyira fölzaklatta,hogy a beléje mélyedést inkább másnapra halasztotta.Pedig szívesen rohant volna vele Pohl Leopoldhoz,böngésszék együtt a Sternek, a Sternovszkyak és aCsillagok történetét. Ám mindez inkább csak ırájatartozik. Magányos éjszakákat töltött a pergamentapintású lapok forgatásával. Széljegyzeteket írt amargóra. Nehezen tudta elképzelni, hogy a megırzésrekapott kincset valaha is visszaadja. Mikor az olvasást sa merengést egy-egy hajnalon abbahagyta, elfújta akormoló gyertyát, és a káprázó sötétségben úgy ölelte áta vastag kötetet, mint az anyák kisdedőket.Már odalett a nyár, az almafák s a godolyák ágai kopáranvirgácsoztak a szélben, mire Stern Móricztól szóbéliüzenetet hozott egy siheder. - Stern úr kéri, keresse ıtfel haladék nélkül Tokajban. Választ vár.- Holnap alkonyatra ott leszek.Berda-Stern Mendel csomagolt. Eleonora arcabefelhısödött, midın a készülıdésre fölfigyelt. - Mendi,hová indul már megint?- Tokajba hínak, sürgısséggel.- Nem volna lehetı, hogy magával tartsak?222 223

- Ha állapotfa engedi, miért is ne?A szülésig még másodfél hónap volt hátra. Berda-SternMendel rábeszélte Hamit, csatlakozzék hozzájuk. A kocsistnem számítva, egy inassal és egy szobalánnyal szálltak anagyobbik hintóra. Kevéske poggyászt vittek magukkal, alegsúlyosabb az a faláda volt, melyet Berda-Stern Mendeldugig rakott ajándékokkal, hogy ne állítsanak be üreskézzel. Volt abban két egész kassai sonka, három darabhomonnai sajt, mint a kisebb malomkövek, akkorák, többpalack helyi recept alapján készült almabor és négy nehézposonyi szıttes, falra vagy ágyra egyként használható.A Stern család Tokaj völgyében szinte az egész utczátelfoglalta. A kereskedı ház székhelye befejezetlenülmagasodott. Korinthi oszlopokon nyugvó tornyocskátálmodott a tetejére az olasz építımester, melyet még csaka hengeres ácsolat jelzett. Különös rendezetlenség uraltaa terepet, a munkálatok inkább tőntek félbehagyottnak,mint félig késznek. A pallér mészoltó medencéjénekdeszkái kifordultak a földbıl, a fehér massza szétfolyt aház elıtti térségen. A lajtorjákat és a mászó lécekszerkezetét akárha vihar tépázta volna meg. Odafenn acsupasz gerendák feketéllettek, mintha máris leégettvolna a tetı. Mi történt itt?Stern Móricz az emeleti salonban fogadta vendégeit,teával és kóser szilvapálinkával. - Köszönöm, hogyelgyöttetek, véreim-ismételgette, gyermeki bárgyúsággal,Berda-Stern Mendel legalábbis úgy érezte. Stern Móriczcsupán kilenc esztendıvel volt nálánál idısebb, mégisvénembernek látszott, cérnakáplár alkata és hófehérbehajló, torzonborz szakálla miatt.A teadélutánnak sehogyan sem akart vége szakadni,észrevétlenül átnyúlt a vacsorába, melyre már hat tájt

115. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveérkezni kezdtek a rokonok. Járultak sorra ıelébük,bemutatkozó mosolyukban Berda-Stern Mendel ugyancsak fölismerni vélte agyermeki bárgyúságot. Várta, hogy tudtára adják, mi végrehívták ide. Az Apák könyve két kötetét magával hozta, deúgy döntött, ha visszakérnék az elsıt, azt mondaná,nincsen véle.A Sternek úgy tettek, mintha csupán kedélyes családiestebédre győltek volna össze, fölhangzottak a szokásostréfák, pohárköszöntık és jókívánságok. A cég legkiválóbbboraiból kaptak kóstolót, a férfiak orcája hamarmegveresedett, kikapcsolódtak a fehér gallérok. Akandalló tüze fokozta a verejtékezést, melynek áthatóillatát az étkeké sem tudta elnyomni. Pedig a fogásokszáma nyolcra rúgott. Mikor a sörbetet isfelhörpintették, a férfiak átvonultak a könyvtárszobába,szivarozni. A teremben sem könyvnek, sem polcnak nem voltnyoma, a famívesekre e helyiségben még tömérdek munkavárt. A szivarok és a fidibuszok a zöld posztóval takartkártyaasztalra készíttettek, a hétkarú arany gyertyatartóelé. Darab ideig csak az elégedett szipákoláshallatszott.Stern Móricz szólalt meg azután. - Most, hogy valahányanegyütt vagyunk, minden érett és a felelısség súlyátelbíró férfi a Sternek nemzetségébıl, vizsgáljuk át,miként lehetséges épen tartanunk magunkat éscsaládjainkat a közelgı veszedelemben.- Miféle veszedelem? - Berda-Stern Mendel. Elnézımosolyok válaszoltak.Stern Móricz a nyakára eresztette a tenyerét, Berda-SternMendel érezte, ujjai erısen remegnek. - Te nem tudhatod,nálatok északon talán még béke honol. De itten az oktalanindulatok gátja átszakadt, mioltától egyenjogúságunknaktörvény cikkelyét megszavazták.- Kik szavazták meg?224 225

- Az ország győlése! Hol élsz te, ecsém? Tavaly decembertizenhetedikén. Azótától az izraelita lakosok akeresztyénekkel minden polgári és politikai joggyakorlására egyaránt jogosítottnak nyilváníttattak. Ámez nem mindeneknek tetszik.Berda-Stern Mendelnek rémlett, mintha hallott volnaerrıl, csakhogy rögvest elfeledte. Az ı élete casinókban,kártyaasztalok mellett folyt, a közbe esı napokat úgytekintette, mint más az éjszakai nyugodalmat. Hirtelenátragadt rá a többiek izgalma. Balsejtelmek gyötörtékeladdig is néhanap, ám minthogy értelmüket nem fejthettemeg, ennen fogadásaira vonatkoztatta. Most hallhatta,miként támadt a Stern család egyes tagjaira különbözıvárosokban a csıcselék. Ujra és újra fölvetült a múltbóla félelmes szó: pogrom. A szétdúlt üzletek képét elevenszínnel festették le. A tokajbéli kereskedı ház épületétis efféle támadás érte a múlt héten. Szerencsére sem itt,sem másutt a család tagjaiban sérelem nem esett. -Egyelıre! mondotta Stern Móricz jelentıséggel töltötthangsúllyal.A családfık tanácsa arra az elhatározásra jutott, hogyvalamit tenniök kell biztonságuk érdekében. Eztóhajtották végiggondolni a mai napon, e végbıl hívták ideıt is. - Te, fiam, kétséget kizárón közibénk tartozol! -Stern Móricz.Berda-Stern Mendel erısen izzadt. Nem volt bátorságakimondani: ı szerencsejátékos, nem pedig zsidó. Azizraeliták traditióit a Pohl família nem tartotta, sEleonórával ık sem éltek zsidó módra. Mégis otthon éreztemagát ebben a decorálatlan teremben, minden oly

116. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemegnyugtatón ismerıs, a gomolygó szivarfüsttıl a rekedteshangokig.- Elsıszülötteink privilegiuma történeteink tudása,visszafele tekintvén a hajdankorba, s olykor aperspectivába is - Stern Móricz. - Egy család tagjaivagyunk. Adjuk öszsze közkinccsé kendızetlenül, mivelkülön-külön bírunk! - Berda-Stern Mendelre pillantott.226Csönd lett, azaz csupán a parázsló fahasábok zözögtek anyerskı kandallóban, s a lélegzetek vétele hallatszott,meg a szájak kis cuppogásai a szivarokon. Percekbe telt,mire Berda-Stern Mendel észbe vette, hogy ıreá szegezıdikvalamennyi tekintet. Ezért hívatták hát ide, hogy amittud, nyilvánossá tegye. Megköszörülte a torkát: - Kéremalássan, nehéz így. .. - elhallgatott. Át kéne gondolniamindazt, amit látott vagy látni vélt, s hogy a különbféleképek következése mi volna. Eszébe jutottak calculusai,melyek a csillagok állásán alapultak, valamint a Tarotvetésébıl nyert jelek, s a próféták királyának jóslatai.- Beszélj, ha még oly szörnyőségest tartogat is számunkraa mondandód - Stern Móricz.Berda-Stern Mendel kifújta az orrát. - Túl nagy teher eznékem. De tudom például, hogy november tizenegyediknapján fiúgyermekünk születik, kinek a Sigmund nevetadjuk, ám ı inkább Sándornak hívatja magát, ráadásul ekisded a transsylvániai Nagyváradon jı a világra, ottanmi még sohsem jártunk, semmit is keresnénk arra tájt...Stern Móriczot látható izgalom fogta el e szavakhallatán. - Nagyvárad? - ismételte nyomatékkal.Kiderült: Stern Móricz azt latolgatja, nem volna-ecélszerő, ha a família összeszedné értékeit, s külhonbaköltözködne, oly vidékre, hol a zsidókat nem háborgatják.Kérdés azonban, merre vagyon ilyen terület. Vele szembenáll a nagy tekintélyő Stern Lipót álláspontja. SternLipót, Stern Mihály fia, hírneves rabbivá lett. Az országtúlfelén, Beremenden, a hitközség helyettes rabbivá éshitszónokká választotta, ami, tekintettel ifjú korára éskevés tapasztalatára, nagy tisztességnek számított. Elsıdolga volt, hogy új iskola építését szorgalmazza, melynektanmenetét maga dolgozta ki, mit azután a szomszédostelepülések hitközségei is elfogadtak követésre méltónak.22 7

Stern Lipót úgy tartotta, a megfutamodás nem segít. Az abaj, hogy a magyarországi zsidók egy része idegenkediksaját traditióitól, más részük pedig éppen hogybezárkózik azokba. E szélsıséges magaviseletek jogosellenérzést keltenek. - Közelítsünk inkább tiszta szívvela honi szellemhez, fogadjuk el a hármas tendenciát:egyként vagyunk emberek, magyarok és zsidók. Lıw rabbitidézem: "Emancipáció és reform szorosan egybefőzvevannak, ki amazt akarja, ennek nem szegülhet ellene."Magunkéinak kell vallanunk a nemzeti eszményeket.Beszéljünk a zsinagógában magyarul, hogy bárkimegérthesse szavainkat. Ha szándékainkatáltaltekinthetik, a kedélyek elnyugszanak.- Csakhogy addigra szétverik a házainkat meg azüzleteinket, és az sem bizonyos, hogy ép bırrel megússzukaz utczanép rohamait! - Stern Móricz.- Sorsunkat semmiképp nem kerülhetjük el.- S ha valami baj ér, ki neveli föl a gyermekeinket? - Kineveli föl a mezık liliomait és az erdei fákat?A vita egyre hevesebben zajlott, Stern Lipót talmudikusérveire Stern Móricz gyakorlatias válaszokat adott,melyek mind inkább kihozták a rabbit a sodrából. Hangjavijjogássá élesült, hosszúkás koponyája vészesenremegett. Ajkát hirtelen elöntötte a tajték, a szó benne

117. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveszakadt, a padlóra hanyatlott, görcsösen rángatózva.Stern Márton dr., a seborvos, reávetette magát, szájátkéspengével feszítette szét, nyelvét kihúzta onnan, s afogak résén medicamentumot csurgatott be egy laposüvegcsébıl. A jelenet csupán Bérda-Stern Mendelnek voltijesztı, a család már sokszor látta ezt. Alig néhány percalatt a rabbi teljesen magához jött, szeme megtisztult,arcvonásai kisimultak, s a rohamnak semminı következésenem maradt. - Merre tartottam? - kérdezte nyugodtan.- Bor és méz példázata - Stern Márton dr.- Nos, igen. Véleményemet tehát alaposan ismeritek.Oszsze kell szövetkezniük a honi zsidóknak, akárorthodox, akár neológ hitőek. El kell utaznunk anagyváradi conferenciára, ahol az izraeliták országosszervezetének megalakítása a legfıbb czélkitőzés.Csönd lett újólag, Berda-Stern Mendel még egyszer atekintetek kereszttüzébe került. O ismét orrot fújt,kissé megfázódott az ideúton, s azután, csak úgy a bajszaalatt: - Eléadok valamit, amin hosszabb ideje gyötrıdöm,hátha értelmetek olyas lényegére tapinthat, mely elıttemrejtve maradott. A nagy Nostradamus, a próféták királyaegyik jóslata nem hágy nyugodni. Ekként megyemAhonnat ínséget várna az ember, A jóllakottság köszöntmajd reánk: Fösvény kutyaszemmel a tenger Ád nékünkolajat és gabonát.- Szabad még egyszer? - Stern Lipót. İ elismételte.Hosszas fennakadás támadt a beszédben. Stern Móriczlevette orrcsíptetıs ókuláját, s salonkabátja szélébetörölgette. Nékem ez magos - dörmögte.Nékem is, gondolta Berda-Stern Mendel. Nem élünk a barbárkorban, amikor még ok nélkül hányták egymást kardélre, sperzselték föl a másiknak birtokát. Immár törvényes renduralkodik a societasban, ha pedig egy-egy banditafölrúgja azt, a hatóságok majd megteendik a kellıintézkedéseket.A rabbi az ablakhoz lépett, háta mögött összekulcsoltkézzel szemlélıdött egy darabig, majd ünnepélyesenkijelentette:228 229

- Perceken bévül a sábesz köszönt ránk. Huszonnégy órárael kell napolnunk tanácskodásunkat.A gyertyákat egész éjjel égve hagyták valamennyi házban,kioltásuk munkának számítana, amiképpen a meggyújtásukis. Az élelmet a tót szolgálóleányok adták be. SternMóricz a sábesz idıszakában elı sem jött hálókamarájából, úgy tartotta, leghelyesebb, ha az Ó általapihenésre szánt napot az ember átfekszi. Nem csoda, hogya pocakja immár görögdinnyeként feszegette a nadrágjakorcát.Berda-Stern Mendel, Eleonora és Hami két szobát kapott,Stern Móricz otthonának földszintjén. Személyzetük acselédsoron nyert lakást. Gerda-Stern Mendel csupánHaminak számolt be a tanácskozásról, várandós feleségétkímélni óhajtván a fölös izgalmaktól. Hami nem értette: -Mendikém, most akkor félnünk kell, vagy pedig?- Á, papperlapp, minden vármegyében megesik, hogy nehánysiheder felönt a garatra, és kissé tör-zúz. Kár ettılbegazolni. Légy te egészen nyugodt, hugi.Ó maga azonban csöppet sem volt biztos abban, hogy aStern család félelmei indokolatlanok. Aznap éjjelnekilátott, elvégezte a Morin de Villefranche metódusanyomán kialakított saját calculatióit, adott földrajzipontra s meghatározott idıszakra, az ephemeridáktáblázatai alapján. Összevetvén a saját horoscope fával,az eredmény sokszor segítette már tetemes nyereséghez acasinókban. Tudta, hogy ekképpen iránymutatást szerezhet

118. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvea dolgok jövetelérıl, csupán azt nem sikerült sohapontosítania, hogy a következı hétre, hónapra vagyesztendıre vonatkoztathatóak. Akár így, akár amúgy, acsillagok állása semmi jóval nem kecsegtetett, a tizenkétházban meglehetısen balul helyezkedett el a nyolcastrologiai test, a Hold, a Nap, a Mercurius, a Venus, aMars, a Jupiter, a Saturnus és az Uranus. Kiváltképp a Saturnus, melyszörnyőséges quincunx-ba szegült a Marssal, mindeztráadásul a 12-ik házba vetítve... O, jaj. Ha mostanpénzszerzı körutazásai egyikén volna, nagy ívben kerülnéa szerencse barlangjait.A gyertyák koromcsíkokat eregettek a fakazettás mennyezetfelé. Odakünn angyalodon. Berda-Stern Mendel halálosfáradtságot érzett, ám sejtette, álomba merülni képtelenvolna. Elıvette az Apák könyve vastagabbik kötetét, itt-ott beleolvasott, noha ama szöveget jószerivel már betévetudta.Sejtése támadt hirtelen, melyet további osztások-szorzások igazolni látszottak. Rádöbbent, nem lehet azvéletlen, hogy a csillagfejtés képessége éppen ınékijutott osztályrészéül. Tudta, ennen astrologiai alapjegyea Mérleg, atyjáé, BerdaStern-Szilárdé pedig a Szőz. Azelsı ház csúcsánál húzódó horizont, azaz a születésiascendens megrajzolásában szintúgy otthonosan mozgott. Azövé a Scorpio, apjáé pedig a Mérleg.Rávilágosult az elméje, hogy felmenıinek Zodiákus jegye aptolemausi tizenkettes sorrend szerint alakult, SternOtto Oroszlán, Stern Richard Rák, és így tovább. Ámameddig az ascendenseket kiszámolhatta, amazok is azastrologia eme ısi sorrendjében következtek, mindigcsupán eggyel mozdulva odább az alapjegytıl. Így jutottınéki ascendensül a Scorpio, s apjának a Mérleg. Eritmust követve a nagyapjáé bizonyára a Szőz lehetett. Haígy igaz, bármely ıséé megmondható, mechanikusan követvéna szimbólumok rendszerét. Akkor példának okáért CsillagKornél jegye csakis a Kos lehetett, ascendense pedig aBika. Horoscope számítással igazolni nincsen mód, mertcsupán atyja és nagyatyja világrajövetelének dátumáttudta órára-percre.Ennek fényében szembe szökı, hogy jövılátása pontosanhelyt áll: az ı gyermeke, Berda-Stern Sigmund, nemvéletlenül230 231

érkezik november 11-én, hanem hogy igazodjék e titokzatosregulához, hiszen a Scorpio jegye következik, melyetrégebbi korok astrologusai még Sasnak tituláltak. AScorpio ember igen végletes, vagy nagyon jó, vagy nagyonrossz, de mindenképp szenvedélyes, meggondolatlan,ösztöneivel viaskodó elegendı bajunk lesz véle.Ugyanakkor a fentieket elfogadva az is kétség kívül való,hogy ascendense a Nyilas, ami sokat csillapíthat aScorpio tulajdonságokon.Alig várta, hogy minderrıl számot adhasson a férfiakgyülekezetében. Kacskaringós magyarázata a kedvezıtlenfényszögekrıl nem úgy sült el, amint képzelte. A felmenıkhoroscopejáig el sem juthatott. Hüledezı, már-márellenséges arcok meredtek rá. Stern Lipót bizonyult alegtamásabbnak: - Komolyan azt kívánod, hogy ısi hitünkhelyett abban higgyünk, amely ábrákba rendezıdnek acsillagok az égboltozaton?- Én nem kívánom, de az astrologia évezredek óta ekkéntfürkészi a perspectivát.- Nem gondolod, hogy az ég ügyeit is az Örökkévalómozgatja, s az Ó akarata ily könnyen aligha fejthetı meg?Berda-Stern Mendelnek erre már nem volt válasza.

119. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Más a tárgyunk mostan - így Stern Móricz, békítın.Arról folyjék a szó, mi tévık legyünk!Berda-Stern Mendelbıl többé egy mukkot sem húzhattak ki,annyira megsértıdött. Én az igazat mondom nékijük, s ıksárral tapasztják bé a számat, gondolta. Mikor a rabbiújra fölvetette a családi részvételt a conferencián,önként ajánlkozott, hogy véle tart. Szilárdan eldöntöttemár, hogy - függetlenül a magyarországi zsidók világigyülekezésétıl - okvetlenül fölpakol, s asszonyávalegyütt Nagyváradra szekerezik. Abból baj nem lehet.Természetesnek vélte, hogy Hami is velük megy.Mindszentek havának végén kéltek útra.Nagyváradon verte az ördög a feleségét, permeteg havasesıben fürdıztek a bágyadt napsugarak.A conferencia, Stern Lipót minden erılködése dacára, nemhozott számot tévı eredményt. A zsidó közösségekképviselıinek zöme attól tartott, ha bármely szervezetethoznának létre, azzal csak magukra bıszítenék ahatóságokat és az uralkodót. Jobb meghúzódni csöndeskén.- Törıdjünk bele - Stern Lipót -, hogy idırıl idırelesújtanak ránk a minket győlölık? hogy a törvény cikkelyvilágos rendelése ellenére sohsem érezhetjük magunkategyenrangúnak a hazánkban? hogy származásunk miatt örökkéfélnünk kelljen?- Jobb félni, mint megijedni! - kiáltotta Schwab Simon, apécsi zsidók rabbija, kinek Stern Lipót régóta a bögyébenvolt. Gyanította, hogy Stern számára a beremendi pozíciócsupán ugródeszka az ı jóval zsírosabb állásához.Berda-Stern Mendel türelmesen végigülte a conferenciát.Ráért, még négy nap hibádzott 11-ig. Aznapra nem csak aváros legkiválóbbnak mondott bábaasszonyát, hanem egyorvos professort is odarendelt a lakosztályba, melyet aHárom Rózsa Szálloda sarok tractusán elfoglaltak. Aszülésnél Hami jelen volt, a kisdedet ı bugyolálta be smutatta föl a vérágas szemő, verejtékben úszó anyának.Fiam, Berda-Stern Signtund negyedfél órás vajúdás utánhagyta el az anyaméhet, méghozzá burokban, amit valahányastrologiai seculatiónál is kedvezıbb jelnek vettem,ámbár a bába és a professor, talán egymást akadályozván,csak nehezen tudta eltávolítani. Kérelmezem az öszszesvallás szerint tisztelhetı vagy akár néven nem neaezhetımagasabb erıket, kik a Mindenségnek uralkodói, az eget ésföldet megalkotók, hogy áldják s védjék fiamat, adjanaknéki s mindannyiunknak egészséget, bıséget, békét.232 233

Nagyvárad a nevéhez méltónak mutatkozott, Homonna ehhezképest porfészeknek tőnt. Berda-Stern Mendel nagy kedvvelkorzózott a hosszú fıtéren, itta a kávéházakban a sert ésa feketét, elképzelte, mily hangulatos lehet ugyanitt atavasz meg a nyár, amikor a kerek asztalok kikerülnek aszabadba, s a túl forró napfénytıl óvó csíkos vásznakatvonnak a közönség feje fölé. Kevés erıfeszítésébetellett, hogy megtalálja a titkos kártyatermeket,amelyekben azonnal törzsvendéggé lett. Hála acsillagoknak és ennen ügyességének, jelentékenyösszegekkel könnyebbítette meg a véle zöld posztóhoz ülıszerencselovagokat.Nem sok kedvet érzett, hogy hazatérjen, Pohl Leopoldsürgetı leveleire kitérı feleleteket küldött. Az apósaazonban elunta az irkálást, beállított. Elıbb tettszemrehányást, csak utána köszönt: - Mely végrefecsérlitek ti itt az idıt s a pénzt, ahelyett hogy végrefölcichelıdnétek? Mégis, mire vártok?- Nyugodj meg. Nyilván kiszáradtál egy kis nerángassra!Berda-Stern Mendel kóser sligovicával tractálta.Pohl Leopold felhörpintette az italt. - Történt valami?

120. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Minden a legnagyobb rendben. A kis Sigmund ép ésegészséges, ugyanúgy, mint a mamája. Csak annyi, hogy...remekül érezzük magunkat ebben a városban.Pohl Leopold gyanakvását e szavak nem foszlatták szét.Szimatoló kopóként circumspiciált, kikérdezte a lányát, acselédeket, megvizsgálta az unokáját, benézett a háromösszenyíló szobából álló lakosztály minden zugába. -Áruljátok végre el, meddig szándékoztok itt maradni?- Amég Sigmundka kissé erıre kap! - Eleonora.Aznap délután Berda-Stern Mendel feltárta az apósánakmindazt, amire fölmenıi horoscope fával kapcsolatbanráébredt. Pohl Leopold lázas izgalomba jött: - Talánminden csalódban ekként megyem azaz ha én Vízöntı vagyok, akkor alányom... nem, nem stimmel, Eleonorám jele az Ikrek... ésaz ascendens tekintetében sem... ez csupán nálatok haladily dupla szabály szerint.Annak, hogy a Sors miért rendelt bennünket Nagyváradra,azóta sem bukkantam nyomára. Ama városban szerencséskézzel játszottam, tömérdek pénzt nyertem. Nem tudom,miként vihetném innen el biztonsággal, útonállók járjákaz erdıket, nagy rendszerességgel csapva le a hintókra ésszekérkaravánokra. Megfogadtam, amennyiben támadás ér,utolsó csepp véremig ellen állok. Az ehhez alkalmatosrevolvereket és hozzájuk való nagy számú lıszereketgondosan beszereztem. Mind a két inast megfelelıharcászati gyakorlatban részesítettem az Oreg-erdı egyiktisztásán. Ambár a csillagok számunkra veszélyt nemjeleznek a mostani idıszakban, az óvatosság sohsem árt.Pohl Leopold nemsokára hazautazott Homonnára, Hamivalegyütt. Berda-Stern Mendel és a felesége Nagyváradonmaradt. Eleonora újra áldott állapotba jutott.Kisvártatva azt a hírt kapták Tokajból, hogy a Sterncsalád ingatlanait feldúlta a fölizgult csajvadék,szıllıskertjeik egy része is leégett, gyújtogatás nyomán.Stern Móricz gyönge szíve rosszul viselte az izgalmakat,hirtelen megállott.Berda-Stern Mendel inasa kíséretében indult a temetésre,féderes kocsin. A zord tél elsı rohamai jégtáblákatsodortak lefelé a Tiszán, a kerepesek aznap már nemakartak átkelni a háborgó folyamon. A kocsit Berda-SternMendel kénytelen-kelletlen visszaküldte Nagyváradra.Néhány báránybekecsbe burkolózott kereskedı társaságábanmegpróbált lefizetni öt kellıen bepálinkázott legényt,hogy vigyék ıket által a nagy csolnakon, mely alkalmasidıben kisegítı jármőként ideodázott a két part között.Sobákok voltak, nehézkesen beszélték a magyart.234 I 235

- Képtelenség, nézzen rá csak, micsoda jégtáblák! - azegyik csolnakos.- Megvárhatjuk, míg csendesedik, és akkoron, gyorsan!Berda-Stern Mendel. Németre fordította a szót: - Nekemokvetlenül át kell jutnom!- Mit mond? Mit mond? - a kereskedık.- Vartapiszli! - Berda-Stern Mendel az általalegpénzéhesebbnek ítélt csolnakoshoz fordult. Akkéntemelgette a tétet, ahogyan a zöld asztalnál szokta, akereskedık nevében is licitálva. Végre a fölajánlottsumma úgy megnövekedett, hogy az öt sobákból háromelvállalta a fuvart. Az utasok nehezen tudtak a partdeszkaborításáról a hullámok dobálta, recsegı-ropogócsolnakba lépni, két legény úgy-ahogy egyenesbentartotta, a harmadik szinte becibálta ıket. - Hanyattukrafeküggyenek, ha kedves az étetjük!A lábdeszkára szorulván, tarkójuk oda-odakoccant avízpermettıl síkos lécekhez. Amint a legények a kötelet

121. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveberántották, s a csolnak magára maradt a hullámzásban,szinte függılegesbe fordult. Valamennyien az egyikoldalra hömbörödtek. Berda-Stern Mendel legalulra került,inasával oly szoros közelségben, amilyet jószántábólcsupán asszonyának engedélyezett. Már megbánta, hogyvállalkozott az átkelésre, noha ı volt az egy, akisejtette: sikerülnie kell. Hiszen még jó darab élet vártreá, legalábbis így látta ennen perspectiváját. Ám akkornehezen tudott bizakodni, csontig ázott a jeges vízben,szemébe döfött a hideg szél.A sobák csolnakosok kapkodva birkóztak a viharosfolyammal, a szeszélyes ritmusban érkezı jégtáblákkal.Errefelé széles kanyart vett a Tisza, a helybéliektudták, a legalattomosabb örvények az innensı feléngabalyognak, ha a vízi alkalmatosság a középvonalig elér,már szinte bizonyosra vehetı,hogy épségben juthat a túlsó partra. Most is, szintevezényszóra csillapult meg a hányódás, midın aképzeletbeli felezın áthajóztak. Ugyanakkor a jégtáblákvonulása egyre sőrőbb lett, az egyik csolnakos már nem islapátolt, csak arra ügyelt, hogy az evezıvelfélretaszítsa ıket. A morajlás mind fülsértıbbé vált,némelyik jégdarab minden igyekezés dacára megdöngette azoldaldeszkákat. A legények egymással ordítozva próbáltákelkerülni a vészt, de a táblák oly sokasága imbolygott ahullámverésben, hogy aligha juthatott rajtuk által acsolnak sértet lenül. Egy súlyosabb, háromszegő jéghasábakkorát durrantott rajta, hogy a dongák szigetelésérehasznált gyanta borsónyi részecskéi záporoztak alábdeszkára. Két kereskedı hadarva imádkozott azanyanyelvén, melyrıl Berda-Stern Mendel rájött, hogyemezek denique nem is magyarok, hanem rusznyákok.Addigra a jégtáblák már szorosan közrefogták a csolnakot,hiába akarták a legények eltaszítani ıket az evezıkkel ésa csáklyákkal, jottát sem moccantak. A dongák segélykérırecsegése fölerısödött, a legények sobák kiáltozása is,várható volt, hogy néhány minután bévül az egészfaalkotmányt kettéroppantja a jégtáblák ereje.- Lul-lei! Lul-lei! Nochamol! Lul-lei! - a sobákok.Berda-Stern Mendel nem értette, mit akarnak, a kereskedıkigen, felültek, karjukat könyöknél összefonták, s amelyütemben a Lul-lei! vezényszó hangzott, akként vetették atörzsüket jobbra, illetve balra, imigyen hintáztatván acsolnakot, mely azután - mindnyájuk nagy meglepetésére -ki is siklott a jégtáblák gyilkos ölelésibıl.Amire ahhoz jutottak, hogy a sobák legények partratámigathatták ıket, a csípıs hideg dacára valamennyienverejtékben úsztak. Berda-Stern Mendel azonmód apostaállomásra sietett, ám e késıi órán sem lovat, semkocsit nem szerezhetett.236 I 237

Az éjszakát az állomással szemközti fogadóban töltötte.Másnap reggelre térdig érı hótakaró borította a vidéket,útra kélni sem tanácsos, sem lehetséges nem volt.Pontosan tudta, a temetést emberi számítás szerint már elnem érheti. A göröngyös szalmazsákról csupán ama percekretápászkodott föl, amelykor szükségét végezni kényszerült,egyéb idıkben heverve bámulta a plafont, oda rendelvén aforró kávékat, pillével. Az étkeket is az ágyban vettemagához. Ablaka a megduzzadt Tiszára nézett, a jégtáblákkaravánja szünet nélkül sorjázott dél felé.- Nagy jó uram, nem kéne visszaindulnunk? - az inasa.Berda-Stern Mendel füle botját sem moccantotta. Gyilkostekintete az inas torkára forrasztotta a szót.Harmadnapon kalamusért, témáért, papírért szalasztotta afiút. Rajzolgatott és számításokat végzett, mind

122. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveerısebben sóhajtozva. Késıbb így emlékezett errıl az Apákkönyvében.Hat napon és éjjelen gubbasztottam a rozzantvendégfogadóban, hol a kutya idı okozta tumult miatt nemhaboztak egymásnak idegen urakat egy szobába telepíteni.Tekintélyes summába került, hogy lakó társ nélkülmaradhassak. Ama végtelennek érzett semmit tevés óráibanvolt alkalmam mindent átgondolni. Életem eddigifolyásában hibát aligha lelhetek, szerencsecsillagomhíven óvott, sohsem hagyott cserben. Elegendı pénzhezjutottam már a kártya és a roulette asztaloknál ahhoz,hogy sem magam, sem ivadékaim ne szenvedjenek hiánytsemmiben is. Csakhogy az igazi gazdagság nem pénzbenmanifestalódik.Jaj, nékem! Astrologiai calculusaim, s még inkább a Tarotjövendölése szerint fellegtelen égboltozatom hamarosanbeborul. A csillagok elıjelzését borzadva fogadom:további két fiam születik, Bendegúz ésJózsef, ámmindkettı halva jövell e világra. Mi még iszonyatosabb:József a pusztulásba édesanyját is magával rántja.Történül mindez a következı két esztendı leforgása alatt.Bár kételkedhetném! Bár másként alakíthatnám a sorsunk!Bár tévednének az égi testek ez egyszer!Az idı fogságából végre-valahára kiszabadulván, olysebesen, amiként lehetett, megtért Nagyváradra. Ott nagyprecizitással ellenırizte rajzait és számsorait. Azeredmény csak ugyanaz maradt. Tőnıdött, miként viseljerettenetes titka súlyát és nyőgét. - Drágám, utazunk! -mondta a feleségének.- Mikor? Hová?- Most azonnal, haza, Homonnára. - Baj van?Nyitotta a száját, ám a nehéz szavak kiejtéséhez nem bírtelegendı erıvel. Uzleti ügyeirıl motyogott.Otthon mégis könnyebb megtenni minden elképzelhetıóvintézkedést, gondolta. Talán kiránthatjuk magunkatvalamiképpen a sors karmaiból. De hogyan? Nehéz az égirendeléssel szemben csatát nyerni. Pohl Leopold és Hami örömkönnyekkel fogadta ıket. Berda-Stern Mendel sejtette, talán meg kéne nyitnia apers pectiva bugyrát elıttük, hátha többen okosabbaklesznek. Százszor nekibuzdult, ám egyszerően képtelenvolt beléfogni. - Mely gond hervasztja az én uramat?- Eleonora.- Csak úgy spekulálok - Berda-Stern Mendel mosolytkényszerített az arcára.- Mi oka annak, hogy mostanán a szoknyám szegélyénüldögél? Fölhagyott volna tán a szerencse hajszolásával?- Nem hagytam föl, csupán kicsiny szünetet tartok... hogytöbb idıt költhessek el családi körben.A felesége tudta, nem az igazat hallja, ám azt is, hogyfogóval sem húzhatja ki belıle. Múltak a napok, a hetek,BerdaStern Mendel mind feszültebben figyelte Eleonoragyarapodó hasát. Az asszony tiltakozása dacára Pécsrıl ésKarlsbadból hozatott orvos professorokkal vizsgáltattameg. Az általuk elıírt diétát személyesen ellenırizte, agyógyító tealeveleket maga238 I 239

adagolta a vadonatúj patika mérlegen, melyet e célraszerzett be, a főkeveréket saját kezőleg forrázta leazután. Eleonora nehezen viselte a széltıl is óvógondoskodást, ám a férje bizonyult konokabbnak.Minden elıvigyázat dacára a kis Bendegúz kék-veresorcával, kicsiny nyakára tekeredett köldökzsinórralszületett. Eleonorám tartja magát, apósom azonbanvigasztalhatatlan, tíz évet öregedett. Bármit megtennék,hogy a másik tragédia bekövetkeztét elhárítsam.

123. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveAmint a felesége egészsége valamelyest helyreállt,BerdaStern Mendel nagy hirtelenséggel Pest-Budárautazott. Az Angol Királynıben vett szállást. Este azétteremben az újságokban megjelent litográfiák alapjánfölismerte a szomszédos asztalnál Deák Ferencet, akiszokásos Kabanoszait szítta. Néhány szó erejéig beszédbeis elegyedtek.- Pesten március a legveszedelmesebb hónap, novemberpedig a legszomorúbb - mondotta a haza bölcse. Ápriliselején jártak.Javaslatára Berda-Stern Mendel báránysültet rendelt, ésnem is csalódott. Úgy képzelte, beléveti magát azéjszakába, fölkeresi a város kártyabarlangjait, és ahetes számra concentrál. Ám semmi kedvet nem érzetthozzá. Pénzre szüksége már nem volt, akkor meg minektékozolja az életét további küzdelmekre a zöld asztalnál,hol azért nem csak nyerni lehet.Távoli ismerısök salonjaiba kért és kapott bebocsátást.Fölhajtott sarkú vizitkártyái megnyitották elıtte avárosi faragású ajtókat. Találkozott többek közöttWahrmann Mórral, kivel a Sternek révén szegrıl-végrılrokonságban állott. Wahrmann Mór örömmel fogadta, srészletes elıadást tartott néki Pest és Budaegyesítésének megkerülhetetlen szükségességérıl. Berda-Stern Mendel e nézeteket magáévá tette. Az ügybuzgó rokonannyira telebeszélte a fejét, hogy ötszáz koronátadományozott a város szegényeinek.- Melyik város szegényeinek? - Wahrmann Mór. Berda-SternMendel Pestet választotta.Eleonora újabb üzenetekben sürgette, térne már haza,nagyon várják. A leveleket Hami is aláírta. Azután PohlLeopoldtól érkezett bíbor pecsétes boríték. Szívesenkérlelte, jöjjön vissza Homonnára.Hiányzanak már az estebéd elıtti magvas eszmecseréink aperspectiváról, a világ soráról, Nostradamusról és atöbbi. Mért késlekedsz a Duna mentén?Berda-Stern Mendel szőkszavúan válaszolt, kijelentvén,nyomós ok tartja Pest-Budán. Pohl Leopoldot azonban nemolyan fából faragták, hogy ennyivel beérje,harmadnaponként bombázta újabb, egyre szigorúbb hangúlevelekkel.Vım uram, szeszélyes helyváltoztatásod már mindenkiresenyvedést és bizonyta lanságot mért. Ideje, hogy férjikötelességednek eleget tégy - míg nem késı! Efenyegetést apatikusan fogadta. A próféták királya is arra tanította az uralkodót, haladjon a kisebb veszéllyeljáró ösvényen.A nyár Pesten még hevesebb volt, mint Homonnán vagyBécsben, ezt az újságok többször is megírták. Berda-SternMendel épp elkergette aktuális inasát, mert nem voltképes úgy servirozni a kávét, ahogyan ı elıírta neki.Berda-Stern Mendel inkább az unalomtól szenvedett,mintsem a hıségtıl. Sohsem hitte volna, hogy az embernekilyen nagyon elmehet a kedve a többi élılénytıl. Taláncsak Hami hiányzott néki, különösen esténként, magányosanfogyasztott vacsorájánál.Ideje javát olvasással töltötte. Elmerült a csillagokvizsgálatában. Kezdetleges nézıcsövet szerkesztett,melyet folyamatosan tökéletesített. Minden témába vágószakkönyvet átnyálazott, amihez hozzá tudott férni. Föl-följárt a Hármashatár-hegy240 241

csillagdájába, eleintén csak beszélgetni, késıbb mártudományosan munkálkodni.Egy este a szállodai foyer-ban Hami várta, azonnal a

124. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenyakába ugrott. Berda-Stern Mendel fölélénkült.Mindenkinek bemutatta. Ezer tervet szıtt, hová vigye atestvérhúgát. A város valamennyi látványosságához elakarta cipelni, az ismerıs salonokban is végighordoztavolna. A szállodában az terjedt, hogy nem a húga, hanem aszeretıje - gyakorta láthatták ıket kézen fogva.Már az elsı éjszakán megvallotta Haminak, mi tartja távolaz otthonától. A lány hüledezett. - Hogyan hihetsz ebben?Berda-Stern Mendel elısorolta legsúlyosabb bizonyítékait, Sigmund nagyváradi születésétıl Bendegúz haláláig.Mesélt azután a különféle csodaszámba menı nyereségekrılrouletteen, baccarában s más szerencse vadászatokon,amelyeket ı többé-kevésbé elıre kiszámított. Isten nevegye bőnéül, most sem tévedhet.Hami fölzokogott. - Akkor hát sohsem látunk többéodahaza?- Dehogynem. Csupán eme veszélyes esztendıt kell távoltöltenem Eleonorától, mert... hisz érted.- Ám akkor mért nem magyarázod meg néki? - Szerintedelhinné? Te sem hiszed. Testvérhúga dolga végezetlenültávozott.A levelek Homonnáról végleg elapadtak. Berda-SternMendelt ez nem bántotta, noha szívesen olvasott volnaSigmundka testi és lelki fejlıdésérıl. Folytatta egyhangúideje pergetését a fıvárosban. Perapit tranquillapotestas, quae violentia nequit. Nyugodt erıvel elérhetıaz, mi erıszakkal soha.Már kevesebb maradt elıtte, mint amennyit maga megetthagyott, amikor híradást kapott az apósától. Pohl Leopoldalehetı legkíméletesebb szavakkal adta tudtára, hogyEleonora ismét terhes. Tılem ne kérdjed, kitıl, nekem semhajlandó elárulni. Csakis magadra vethetsz!Berda-Stern Mendel igazat adott néki. Nehány napot szántpénzügyei intézésére, azután elutazott egy Isten hátamögötti falucskába, s bebocsátást kért a kegyesrendibarátokhoz. Az iránta való jóindulatot a rendháznakjuttatott tekintélyes adománnyal fokozta. Hovalététcsupán Hamival tudatta, kérvén, tartsa titokban mindenekelıtt. A húga engedelmeskedett. Nagy ritkán meglátogatta.Tıle kapta a hírt: Eleonora világra hozta másodikélettelen kisdedét, Józsefet, a szülésbe maga isbelehalt.- Ne jöZj többet ide. Végeztem a kinti világgal!Midın a testvérhúga sírva elfutott, az a személy, kitvalaha Berda-Stern Mendelnek hívtak, fölakasztotta magátaz ablakkilincsre. Abból a kötélbıl vetett hurkot, melyeta csuhája öveként használt. Tettét csupán másodjárasikerült kivinnie, mert a kilincset túl alacsonyrahelyezték. Végvonaglásában a csillagokat átkozta.242

VIII.

Hajnalra dérbe dermednek a meztelen ágak. A pocsolyákfelszínét sőrősbíti a talaj mentét csipdesı fagy. Aházırzı ebek a barmok vagy a lovak közelébe nyomakodnánakéjszakára, nagyobb testek kipárolgásánál keresvénmelegséget. A lehelet pipafüstként ömlik a szájakból.Dideregnek már az itthon telelı szárnyasok s a fagyfalóhónapokat keresztül aluvó négylábúak. Vidéken szintemegáll az élet. Városon is kevesebb a mozgás,bézárkóznak. Éhjelente gyors léptekkel járja a jobbutczákat a városi schilbak, kit a népek bakternaktitulálnak, kézi lámpását el-elfúja a szakállrángatószél.

A nyolcszázas évek fordulóját Csillag Sándor a hysteriáig

125. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvefelfokozott izgalommal várta. Immár annyi esztendıt értmeg, ahány hófehér foga volt, márpedig valamennyi épmaradt. Csakis anyjától örökölhette e forma és használatterén is különleges rágószerszámokat, mert édesatyjasokat kínlódott a sajátjaival, fıként utolsó éveiben.Minderrıl Csillag Sándornak saját tudomása nincsen,csupán Hami mesélt néki korán elvesztett szüleirıl.Arcukat s alakjukat éber álmaiban oly világossággalláthatta, akárha sikerült olajfestményeket nézegetne.Vajon miért nem készíttetett a papa semminémő ábrázolástenmagukról?245

Hami úgy vélte, a lehetı legszigorúbb educatio szükségesa reá maradt fiúgyermek fölneveléséhez, hiszen máregészen apró korától igen zabolátlannak bizonyult. Mégalig járt, amikor a Berta kutya házát az oda kicipeltlámpással felgyújtotta. Égett a fészer és a farakás is. Aleláncolt ebet a szomszédok mentették meg az eleventőzhaláltól. Hami sohsem jött rá, miként bírt a kisSigmund a székrıl az asztalra mászni, hogy a lámpástelérhetvén leakaszthassa a horogról. Hatévesen már bajosvolt egyedül hagynia korabeli vendég kislányokkal,odahaza éppúgy érdekelte a bugyogójuk, mint vizitában.Az alsó osztályokat három iskolában járta ki, azért csakennyiben, mert Homonnán s környékén nem akadt több, Hamitnem vitte rá a lélek, hogy egy ilyen pici gyereketbentlakásosba küldjön. Úgy tervezte, arra majd a késıbbiesztendıkben kerülhet sor. Ám Sigmund ezúttal isáltalhúzta Hami számításait. Mielıtt csúfos eredményő évvégi bizonyítványát - felsıbb osztályba nem léphet -kézhez vehette volna, iskolai formaegyenruhájában világgáment. Nevelı anyja két hétig semely hírt nem kapottfelıle, s azokban a napokban csomókban hullajtotta ahaját.Göcsörtös betőkkel telerótt kártya jött azután, vereskopertában, Miskolc városából. Vastagh Tihamér, csapszékés kávémérés tulajdonos küldötte. Arról tájékoztattaBerda-Stern Hanna Úrhölgyet, kellı tisztelettel, hogy aCsillag Sándor nevezető fiatalember nála kért s kapottalkalmazást, kézi fiúként. Állítása szerint apátlan-anyátlan árva, kinek gondviseletét eddig a címzett láttael.- Ki az a Csillag Sándor? - kérdezte Hami fennhangon,noha sejtette a választ. Azonmód Miskolcra rázatta magátjukker kocsiján.Vastagh Tihamér fogadója a város szélén, kétes hírőutczában volt. Vendégkörében a környékbéli éjszakaipillangók éppoly arányban szerepeltek, mint avékonypénző, duhaj iparosok, avagy a hitelért kunyerbálópaniperdák. Hami efféle helyre a lábát még sohsem tettebe. Most megkeményítette a szívét, s földig érı feketecsipke szoknyáját két kézzel emelte, hogy az olajospadlót a szegélye se érintse, midın a kármentı elényomult. - Jó napot. Vastagh Tihamér urat keresem.- Magam vónék - így a mokány férfi, kinek akkoraádámcsutkája volt, mint egy közepes barack.- A gyerek ügyében vagyok.- Sanyika alszik mostan, mer éccakázott. - Sanyika?! Hm!Kéretem azonnal!- Mondom, hogy alszik!- Én meg mondom, hogy nem baj! - utazócsizmája vasaltsarkát úgy odatoppantotta, megmaradt a helye a fában. Azálomittasan elıkóválygó fiút két csattanós nyaklevesselköltötte magához. A gyerek visszaütött. Hamibanbennszakadt a szó. Sigmund/Sándor sötét szemébıl nyersgyőlölet sugárzott reá. Akár egy fenevad, gondolta Hami.

126. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveÁtjárta a félelem.Beszélgetésük szikár volt, tárgyszerő. A fiúkijelentette, semmiképp nem tér haza. İt Hami sohsemszerette, s ha már imigyen vagyon, okosabb, ha útjaikszéljel válnak. Amennyiben gyámanyja nem adja áldásátitteni életéhez, a Bódva patakba veszejti magát. - Nehiggye, hogy nincs bennem annyi elszánás, mint azapámban!Hami reményvesztetten sóhajtozott. O ugyan nem mesélte ela fiúnak, miként végzett magával Berda-Stern Mendel, node ebben a családban az elsıszülött férfiak nem szorulnakmások beszámolóira. - Csakhogy te nem kénytelenedszkegyelem kenyerére!246 247

- Ez nem kegyelemkenyér, megdógozok érette tisztességgel!- De reád, ha eléred a korhatárt, fene nagy mód vár, teostoba! Mind a te jussod, amit szegény apád félretett, samit néked épségben megıriztem!A fiú vállat vont. - Tudom. Majd küldje el.Hami a vendéglıi asztalra borulva zokogott. Attóltartott, ez életében most látja utólszor a gyámfiát,rajongva szeretett bátyja gyermekét. Egyedüllétre kellhát jutnia vénségére. Apja halála óta e fiú maradt azegyetlen rokona. Nagy sokára keszkenıt húzott elı, strombitaszót idézı orrfúvás után megkérdezte: - És mivégre lettél Berda-Stern Sigmundból Csillag Sándor?Böcsületes neved mér dobod el?- İsi nevünket fölmenıim mér dobták el?Hami e kérdésre nem tudta a választ. A gyerek parázslópillantása lyukat égetett a szívébe. Érezte, akihezleült, BerdaStern Sigmund, a rakoncátlan rokongyerekvolt. Aki mellıl föláll, Csillag Sándor, a kezelhetetlenidegen. Dolga végezetlen - avagy inkább föladván - tértvissza Homonnára.Csillag Sándor három esztendı alatt félhold alakú ívbenhaladt lefelé az országban. Miskolcról Büdszentmihályba,onnét Nyíregyházára, majd Debrecenbe került. Különfélefogadókban talált magának megélhetést. Érzéke aszámokhoz, valamint szorgalma és eszessége mindenüttgyors elımenetelhez segítette. Azután szülıvárosában,Nagyváradon kötött ki, ott már férfiruha-kereskedısegédként. Úgy hitte, a néki oly kedves településen töltihátralévı életét, ám az üzlet tulajdonosa nem nézte jószemmel vonzalmát a lánya iránt, melyet a kisasszonyviszonozni látszott. Csillag Sándor szedhette megint abetyárbútort, Gyula érintésével Aradra, s onnan Makórajutott, immár nıi ruházati boltokba. Következett Szeged,Baja és Pécs. Valamennyi városban örömest alkalmazták asnájdig fiataturat, ki azzal kérkedett, hogy nálánál kevesen ismerikinkább a fıvárosi divatízlést, az anyagokat és akomilfót. Senkinek nem vallotta be, hogy még soha nemjárt Pest-Budán, azaz Budapesten, amiként újabbantitulálják.Pécsett a Straub féle Király-utczai cipıkereskedésbenhelyezkedett el, ahol nagyban is árultak bırt ésszerszámokat a város susztereinek. Hónapos szobát azApácza-utczában vett, egy idıs házaspárnál, hová ahatodik érzéke vezette. Annak a háznak az ablaka elıttmessze virító kecses orgonák illatoztak. Csillag Sándortelfogta a vágy, hogy egy ilyen orgonás ablakú szobábanébredhessen reggelenként, s amint ágyából feltápászkodvánkitárjaáz ablakokat, beszívhassa a mély lila illatot. Mármegalkudott az öregekkel, amikor reáeszmélt, hogy azorgona évente csupán néhány hétre ölti föl pompázatos

127. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveruháját, egyéb idıkben csenevész kóróként búslakodik. Edöntést mégsem bánta meg. Szívesen bandukolt végig azApácza-utczán, hová a szél mindig elhozta a környékbelikávémérések ropogós szagát. A nap átlósan mozgottfelette, örökös szőrt fényben áztatva a margaréta sárgáraföstött falakat.A Straub féle cipıkereskedés volt a város efféle boltjaiközül a legújabb, ám riválisait máris nehéz helyzetbehozta. Straub Miksa bácsit nem csak az iparosok, de avásárló közönség is elınyben részeltette, mivel az arraérdemeseknek jó tanácsot és hitelt egyként adott. Aszülıknek, kik lurkóik számára óhajtottak lábbelit venni,becsülettel elmondta, hogy melyik cipı a legtartósabb,noha kevésbé kényelmes viselet a másiknál. Idısebbasszonyoknak hiba nélkül jósolta meg, hogy valamelytopánka nyom-e tyúkszemet a lábujjukra. A nemszeretemcipıt hónapokkal késıbb is szolgálatkészenvisszacserélte, kijelentvén: - Nálunk, kérem, a vevı azatyaúristen! - majd a szájára csapott, s bocsánatkérınfüggesztette tekintetét a plafon felé.248 j 249

Ámbár a zsidó hitben született, házasságkötését követıenfeleségével, Rommwalter Elsa Ráchellel egyetembenkikeresztelkedett. Indokát ekként összegezte: - HaRómában vagy, beszéljél taljánul!Straub Miksa bácsit mindenki szerette, tar, boltozatoskoponyáját, ıszes harcsabajszát sőrő ködben isfölismerték s megsüvegelték. Amikor Csillag Sándorlegelıször nyitott be a cipıkereskedésbe, csilingeltetvénaz üveges ajtó fölötti csengettyőt, Straub Miksa bácsiépp a helyi lapot böngészte. A Biling-galang hallatánazonnal letette, s bokáit finoman összeütötte: - Pálinkásjóreggelt az úrfinak. Szolgálatfára miben lehetek?- Alkalmazást óhajtanék magamnak.- No csak. Osztán honnét szalajtották?- Bajáról jövök, hol Spolarich és Lindner ruha salonjábandolgoztam. Annak elıtte is ruha boltokban voltam, de mára rongyokból elegem lett, foglalatoskodnám inkábbcipellıkkel.- Dejszen igaza van! Lehet az emberen egy koszosviharkabát, ha a lábán fájintos a cipı, nyomban elegáns.- Szagukért is odavagyok - Csillag Sándor.- No, akkor induljon a raktárba, ottan szimatolhatkedvére. Elsám majd megmondja, merre meddig.Csillag Sándor lankadatlan lelkesedéssel stószolta aStraub cég szürke kartondobozolt termékeit a polcokon,Elsa néni directiójának megfelelıen. Elsa néni valahatöpörödött vászoncseléd volt, ám amióta a cipıkereskedésjól ment, olyanforma alakra hízott, akár egy kisebbkonyhakredenc, s a fiókok porcelángombjaira emlékeztetıdíszítményeket hordott a slaffrakján, melyetmunkaköpenyként viselt. Csillag Sándort elsı látásra aszívébe zárta. - Szorgos a kislegény! - referált róla aférjének este, a családi ágyban.Straub Miksa bácsi hümmegett. - Nekem aszonta, idıvelmegveszi a bótunkat.- Van neki ambitiója, az fix. Kacarásztak.Csillag Sándor komolyan gondolta. Nagykorúságabetöltésekor rendelkezésébe jutott mindama érték, melyetHami ırzött néki. Felutazott Homonnára, hogy a megbízottügyvéddel szót értsen. Számba vevén örökségét,constatálta, hogy immár elegendı vagyonnal bír ahhoz,hogy dolgozni ne kényszerüljön. A házat eladni rendelte,a bútorokat Haminak ajándékozta. Az Apák könyvét, mind akettıt, kézi poggyászába csomagolta, s még az útonelolvasta. A második kötetben sem maradt már üres lap,

128. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveBerda-Stern Mendel astrologiai rajzai, számításai éseszmefuttatásai margó nélkül töltötték be az oldalakat.Amint alkalma nyílott rá, nagy komolyan érdeklıdöttkenyéradó gazdájánál: - Miksa bácsi, mennyiért adná el acipıkereskedést, mindenestül?- Készpénzben? - Nem is babban! Straub Miksa bácsi egy fél pipát elszítt, mireválaszolt. Olyan summát mondott, melyet megkapniálmában sem remélt. - Itt a kezem, csapjon belé!- Ne tréfálj, hékám! Honnét szednéd azt a tömérdek pénzt?- Én dolgom! Adja-e vagy sem? - minthogy az öreg bambánbámult rá, hozzáfőzte: - Iparkodjék a válasszal, mertmeggondolom magam, s nyitok egy concurrens boltot, éppsrévizavé a Király-utczában!- Hallod ezt, Elsám? mibül lesz a cserebogár!Még azon a nyáron megköttetett az üzlet. Csillag Sándor ahelyiséget felújíttatta. A bejárathoz két kovácsoltvaskandelá250 I 251

berre gázlámpákat tétetett, csodájára jártak esténként asétafikáló népek.- Nem oly nagy dolog - Csillag Sándor -, Budapesten már873-ban villanylámpákkal szerelték föl a jobb utczákat.Haladni kell a korral.Az új cégtáblán ez állott: Straub & Csillag, úgy vélte, abejáratott név elhagyása ártana a kereskedésreputatiójának. A Straub házaspárnak fölajánlotta,vezessék tovább az üzletet, oly magas javadalomért,aminıt vissza nem utasíthattak. A lányos mamák figyelmeis reá szegezıdött, jó partinak számított a szépreményőfiatalember. O azonban kevés idıt töltött Pécsett, annakellenére, hogy az Apácza-utczai házat is megvásárolta. Aza hír járta, hogy szülıvárosában - Homonnát gondoltákannak - erısen udvarol valamely aristocrata lánynak,egyesek báró-, mások grófkisasszonyt emlegettek.Csillag Sándor minden alkalmat megragadott, hogy aszékesfıvárosba utazzék. Az Angol Királynı-szállodábanállandó lakosztályt tartott fenn. Az estéli Betétségrendszerint piros lámpás házakban szakadt reá.Nagyvonalúsága az éjszaka pillangóinál fölfüggesztıdött,csupán annyit fizetett nekik, amennyit okvetlenülszükséges. Durva volt velük.- Ez karmol... és csipked, skorpió módjára! - panaszoltaegyikük a Madame-nak.- Abba belehalnál - felelte az. Egy Dél-Amerikábanjátszódó szerelmes regény kézrıl kézre járt abban aházban. Csillag Sándor délelıttönként a Bristolbanücsörgött. Bámulta a Dunát, s a szürke folyamon átívelı hidat, melyenszekerek zötyögtek át Budára. Szent András havábanjártak, szitált a hó. Rendelt még egy bécsi kávét.Csóválta a fejét, amikor a kék uniformisba öltöztetettpincérfiú ballal a tányért, jobbal a csésze fülétszorongatva hozta ki. - Egy kézzel - szólott rá szigorún.252Sokadszorra olvasta az elsı és második Apák könyvét.Ideje belefognia a saját részébe. A Gorove & Tsapapírkereskedésben rendelt nagyalakú íróalbumot, melyreparányi lakatot is erısítettek. Amint kézhez kapta, egydarabig mindenüvé magával vitte. A kulcsot a mellényeórazsebében tartotta. Napokig kedvtelve simogatta apatyolatfehér oldalakat. Van abban valami magasztos, hogymég mind üres, gondolta. Halogatta az elsı tollvonást.Önmagát is meglepte, amikor a Bristolban kalamárist éspennát kért.Kdıdjék a harmadik. Kívánom Csillag Sándornak és

129. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveivadékainak, hogy csupa örvendetes kerüljön e lapokra.Fnz-r,á rVajha volna elegendı erım, hogy képességeimet nevesztegetném alantas élvezetekre. Emezek egész valómatmegrengetik, mégis, minnél több a gyönyör, annál üresebbéválok to"le. Végletes szenvedélyeimen úrrá kell lennem,különben ık lesznek úrrá rajtam. Feladatom: megölni abennem rejtezı alacsony rendő, földhöz ragadt lényt, hogymegtisztulván, szellemem az értelmes világba vezére jen.Nemzetségem rendelkezik az emlékezés kivételesadományával, e privilegium az elsıszülötteké, olykor méga jövı kapuja is föltárul nékünk. Ám mire mentünkezáltal? Nem könnyebbedett meg a sorsunk, nem javult azéletünk, sem magunkat, sem szeretteinket nem sikerültmegóvnunk a balvégzettıl. Okosabb, ha minden erınkkel amára concentrálunk, hiszen a tegnap már bevégeztetett, stalán a holnap is elrendeltetett. Ahogyan Horác tanítja:carpe diem.Amíg a Straub házaspár állta a köszvény rohamait, CsillagSándor utazásait nem sínylette meg a Straub & Csillagcipıkereskedés. Am azután kevesebb erejük maradt azújonnan fölvett alkalmazottak ellenırzésére. Pedig amazoknem voltak oly hőek a gazdájukhoz, mint a régitulajdonosok, enyves tenyerük és nemtörıdömségük mindtöbb kártétellel járt. Csillag253

Sándor pontosan érzékelte ezt, ha üzleti könyveibepillantott, mégsem izgatta magát. Életvitelemet bıvenfedezi a bolt, másnak is juthat a jóból, gondolta.Akkoriban már Wekerle Sándor váltotta a miniszteriszékben Szapáry Gyulát, s az ország készülıdött amillenniumi ünnepségre. Budapest akként csinosította azarcát, mint az elsıbálozó kisleányok. Heves vita folyt alapok hasábjain a viaduct villamos megépítésérıl, mely apesti Duna-parton szállította volna az utasokat. Atöbbség úgy vélte, efféle hosszú viaduct elcsúfítaná acorsót. Annak híján viszont a vágány csak lenn arakparton vezethetı, melyet minden évben elönt az ár.Csillag Sándor a viaduct híve volt. - Haladni kell akorral! - Imádta a közlekedési eszközök mindenváltozatát.896 újév napján is Budapesten éjszakázott, a millenniumiharangzúgás soká visszhangzott az agyában. Néhány nappalkésıbb Veneziába utazott. Villamossal jutott a Nyugatiindóházba. Fölszállt a trieszti gyorsra, mely estenyolckor indult, s másnap fél háromkor érkezettVelencébe. Éjszaka, mikor a Balon kocsiban mármegágyaztak neki, sokáig állt a folyosón, szivarozvabámulta a sötétbe burkolózott tájat. Fölsejlett benne ajövendı egy szikrája: száz év múlva éppúgy közlekednekmajd e vonaton, ám furcsamód a menetidı még akkor istizenkét órányi lesz, tehát alig hatvan perccel rövidebb,mint most, pedig villanygép hajtványú mozdony fogjahúzni, tehát nem lesz sem füst, sem korom. Hihetı ez?Villanyerı a mozdonyba? Honnan? Miként? Ah... Botorság.Bármennyire fogadkozott, heves vére Veneziában is elvittea rossz hírő lányokhoz. Nem csak a Rialto-hídnálkerengıkhöz, hanem a legdölyfösebbekhez is, kik itt egykülön kis szigeten várták ügyfeleiket, hová a gondolieriborsos felárért evezett át. Csillag Sándor az Apákkönyvébe egyre újabb fogadal254urakat körmölt, önmérsékletrıl, tiszta, szellemi életrıl,szorgoskodásról. Midın megtartania emezeket nem sikerült,bőnbánó sorokat vetett a papírra.Hirtelen rátört a vágy, hogy teljes csöndbe és magányba

130. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvezárkózzék, átköltözött az Accademia közelében lévıalberghóból a Lido-szigetre. E nyaralóhely szintetökéletesen elhagyatott volt januárban, egyetlen hotelmőködött, ott is csupán fél tucatnyi szoba lelt gazdára.Mint az étteremben megtudhatta, a vendégek zöme sókúrárajött, melyet a gyönge tüdıre javalltak némely orvosok.Csillag Sándor azonmód elfeledte, hogy az egyedüllétkedvéért jött ide, midın magyar szó ütötte meg a fülét.Bokacsattintós meghajlással - mit Straub Miksa bácsitóltanult - járult honfitársai asztalához, tisztelettudónbemutatkozni. A Goldbaum család - papa, mama, két hajadonleány- négy szólamban vibráló kacagásban tört ki,megtudván, hogy a pécsi Straub & Csillag cég második felehajlong elıttük.- Maguknál vesszük a lábbélit évek óta - Goldbaum Helene,a mama.- Telepedjék ide hozzánk! - Goldbaum Manfred, a családfı.- Miótátul idızik errefele?Az olasz módra fızött kávéital buzgó fogyasztása közbenkanyargó társalgásból kiderült, a Goldbaum családBeremenden élt, Pécstıl félórányi kocsiútra. GoldbaumManfred nadrágszabóból lett varrodatulajdonos, tizennégyképzett szabásznı dolgozik neki, a Németországbólhozatott, lábítós varrómasinákon. Leányaik, Antonia ésIlona, eladósorban, szép hozománnyal - e szavaknálGoldbaum Manfred jelentıségteljesen kacsintott. CsillagSándornak mosolyra húzódott a szája.Talán égi sugallat, hogy e két szépség az utamba került.Idınket hármasban múlatjuk. Bármelyiket boldoganfeleségül venném - legszí255

vesebben mind a kettıt... minı képtelen idea! Triónknapról napra fölszabadultabban s öszszeforrottabbanviselkedik. Csakhogy a feszültség nıttön nı. vajhalehetek-e vélük ıszinte? Attól tartok, valós érzelmeimföltárása mindent elrontana. Denique a gordiusi csomótnekem kell átvágnom valahogyan. E nehéz döntésreelutaztukig már csupán három napom maradt.Antonia huszonegy éves volt, izmos, mint a fiatal kutyák,szénfekete, zárkózott, önfejő. Ilona húsz, szelíd, akár agesztenyefák, ızbarna, rebbenékeny. Testvérek alighakülönbözhetnek mértéktelenebbül. Ilona az anyjára ütött.Meg kissé az apjára. Antonia leginkább tán Hamira. Ezegyaránt könnyítette s nehezítette a döntést.Az utolsó nap délutánján Csillag Sándor megkérte GoldbaumIlona kezét. A házaspár rezzenéstelen arccal hallgattavégig. Majd Goldbaum Manfred: - Megkaphatja, barátom.Csakhogy elébb Antoniát kell férjhez adnunk. Amint az ıfejét bekötik, viheti Ilonkánkat!Csillag Sándor nekibúsultan vette tudomásul jegybenjárása idıtartamának ilyetén bizonytalanságát. Arra nemszámított, hogy Goldbaum Antonia még abban a hónapbanprezentálja kérıjét a szüleinek, Holatschek Imre, aberemendi patikusék egyetlen fia személyében.Révbe értem. Zavaros úrfi koromnak e tisztességesházassággal örökre véget vetek. Ifjú arám az elsıasszonyszemély, kinek társasága bármelykor felüdít.Szüleiben igaz atyára s anyára Leltem. Tojásdadzsebórámat, egyetlen holmimat, mely az apámtól maradtrám, a legénybúcsúm éjszakáján hirtelen fölindulásbanjövendı apósomnak adományoztam. Noha eléggé kapatosállapotban tettem így, mégsem bánom. Tudom, hogy ez azóra ısapámtól, Csillag Kornéltól származik, aki aSternovszky nevet önként választotta azután. Ameddiglátom, egy Telegdi Jóska nevezető bandita találta asárban. Akkoron

131. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenem mőködött, 1684. október 9-ét jelzett, vagyis épp apárkányi csata napján állott meg. Minı véletlen egyezés:ama harctéren holt meg az említett zsiványnak az atyja!Telegdi, elmenekülvén onnat, minden limlomát hátrahagyta,ekként került ısapám birtokába a tojás formájú zsebóra, sazótátul, többször megreparáltatva, száll nemzetségembenmindig az elsıszülöttre. E rendet Fatime tolvajlása semakasztó meg, ellenkezıleg, az Otto erıszakos halálafolytán kibillent sorsot ı igazító helyre. Nem baj, hogye becses emlék birtokomból elkerül, magam sohsem hordtam.Goldbaum Manfred mellényzsebébe inkább stimmel, hozzonnéki mindenkor szerencsét.Goldbaumék nem tartották az izraelita vallási és étkezésiszokásokat, zsinagógába sem jártak, magukat magyarnakvallván, származásuknál fontosabbnak érezték kötıdésükethazájukhoz. Goldbaum Manfred odáig ment, hogynévváltoztatást tervezett, s ha sikerült volnamegegyeznie Helene-nel az új nevükben, már rég Garaynak,Gárdonyinak vagy Garasnak hívnák. A dupla esküvıt mégis apécsi zsinagógában tartották, a két párt Stern Lipótfırabbi adta össze, róla kiderült, hogy Csillag Sándorralrokonságban áll, hívta ıt, látogasson el hozzá egy kiseszmecserére. Csillag Sándor erre ígéretet tett, amitazután sohsem váltott be.Az esküvı után mindkét ifjú pár Csillag SándorApáczautczai házába költözött. Antoniáék csupánátmenetileg. Holatschek Imre Harkányon kívánt önállóegzisztenciát teremteni magának, úgy vélte, a helyi melegferedık miatt e községben a gyógyítással kapcsolatosténykedések biztos üzleti sikerrel kecsegtetnek. Ahozományból az ottani patika megvételére tett ajánlatot,s amikor ezt elutasították, új gyógyszertárat nyitott egyévek óta bezárt korcsma helyén, ugyanakkor házépítésbe isfogott.256 I 257

Ilona sajnálta, hogy négyesük hosszabb távon nem maradegyütt, igen szórakoztató volt, hogy a nıvérévelfedezheti föl az asszony élet, a cseléd tartás és akonyhai teendık rejtelmeit. A két Goldbaum lány olyképpenviselkedett, mintha még fruskák volnának, fékevesztettkacagásuk gyakran szökött a magasba valamelyik szobábanvagy a falatnyi zárt kertben, kiröppent az ablakokon, sszállt az Apácza-utczában, eljutván a szomszédokhoz is."A két nevetıs úrhölgy", így hívták ıket a környéken.Csillag Sándor fülének muzsika volt a felesége kacagása,mely általában egy zenei hanggal magasabban csengett,mint Antoniáé. İ sem bánta volna, ha a sógornıje és aférje örökre náluk ragad. Akárha ekként mégismegkeletkezhetne ama ideális állapot, hogy mindkétGoldbaum lánnyal együtt élhessen.Antonia soha semmi jelét nem adta, hogy megorrolt volnaCsillag Sándorra, amiért a húgát választotta. - Szeretlekbenneteket! - hajtogatta, réveteg mosoly kíséretében.Csillag Sándor kevéssel az esküvıt követın égetı vágyatérzett, hogy újra lássa Budapestet. Tudta, immár nemillendı egyedül útra kelnie, ámbár leginkább ahhoz voltkedve. Ezért hát Ilona születésnapi ajándékának álcázta akiruccanást. Ilona tapsikolva sikongatott: - Jaj, de jó!az Operába is elmegyünk? a viaduct villamoson is utazunk?a földalatti vasútra is felszállunk?Csillag Sándor sokat mesélt neki a fıváros csodáiról, atavaly megnyílt földalatti vasútról, a nemrég épültVígszínházról. De volt, amirıl nem mesélt. Ilona a férjenyakába ugrott, csókolta, ahol érte. Majd elkomorodott: -És...Csillag Sándor pontosan tudta, mire gondol. Megsimogatta.

132. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Visszük ıket is. Mért ne?258A két házaspár az Angol Királynıben vett szállást, közösfogadóterembe nyíló lakosztályokban. Már elsı esteveresre tapsolták a tenyerüket az Operában, a kortársolasz zeneszerzı, Giuseppe Verdi Aida címő dalmővétadták, a fıbb szerepekben Anthes György, Flatt Gizellaasszony, Vasquez Itália aszszony és Erdıs Rikárd, kit aközönség különösen heves ünneplésben részesített, azállóhelyeken talpával is dobogtatta a padlózatot a nép, edübörgés Ilonát és Antoniát megrémítette. A zenekartBenkı Henrik karnagy vezényelte. A színlap és a belépıkártyák örök emlékként a hímzett retikülökben végezték. Apáholyjegyek darabja tíz koronába került. A szünetekbenpezsgıt és kaviárt fogyasztottak, melyet a személyzet apáholyba servirozott. Holatschek Imre több ízbenfölajánlotta, hogy a költségek kiegyenlítésében résztveszem Csillag Sándor hallani sem akart róla. - Emeutazáson én vagyok a bálanya.Vélük egy idıben látogatott a székesfıvárosba II. VilmosNémet Császár, Ferenc József Apostoli Király kíséretében.Valamennyi lap errıl cikkezett. A császárnak igentetszett a Duna-parti város, ám megkérdezte, vajon mértoly kevés Budapesten a Denkmal, azaz a szobor és azemlékmő. Csillag Sándor igazat adott neki. Fölvetıdöttbenne, hogy győjtést szervez a városékítés céljaira. Bártalán inkább a pécsi terek és utczák csinosítását kelleneszorgalmaznia, azokat többet látja, s ottan sincs túl sokDenkmal. Már újra az Apácza-utczai házban voltak, midınazt olvashatta az újságban, hogy Ferenc József ApostoliKirály a magánvagyonából négyszázezer koronát adományozBudapestnek, tíz történelmi jelentıségő szobor emelésére.Derék, gondolta Csillag Sándor.Amely kevés érdeklıdést tanúsított ı a Straub & Csillagcipıkereskedés iránt, annál többet foglalkozott veleIlona. Eleintén csak be-bejárt kvaterkázni Straubékkal,ám azután mind259

inkább megragadta, s lassacskán szorosra vonta a gyeplıt.Straub Miksa bácsi egyre keményebb jellempróbát állottki. Ahhoz szokott, hogy csak a saját feje a fınöke. Ilonaa maga ızike szelídségével legalább annyira konoknakbizonyult. Amikor az idıs házaspár föllázadt, távozássalfenyegetızvén, Ilona kiadta az útjukat, s ı ült be azirodába, melynek zord bútorzatát elsı dolga voltkicserélni. - No, hogy tetszik? - kérdezte a férjétıl,amikor megmutatta neki.- Hm - Csillag Sándor habozott. - Csak bátran!- Olyan, mint egy... budoár. - Az a jó! - Ilona vízzel hígított illatosítótspriccelt szét. - Leg alább fesztelenül érzik magukataz urak, akikkel alkudnom kell. Csillag Sándor nembánta. Hadd játszódjék Ilona a bolttal. Anélkül, hogy észrevették volna, szerepet cseréltek.Reggeli után nem az ember, hanem az asszony indultmunkába. Csillag Sándor mindennap búcsúcsókkal s eszavakkal bocsátotta útjára: - Majd benézek! - ám hatehette, ígérete valóra váltását elbliccelte. Szívesebbenfoglalkozott a háztartással. Az üzleti kimutatásokböngészésében kevesebb örömét lelte, mint a vacsora és azebéd menue összeállításában. E képességét a két asszonyés Holatschek Imre nem gyızte dicsérni, talán csak egyaspectusból érhette némi bírálat: túlságos bıkezőségetrendelt a szakácsnınek a vereshagyma alkalmazásában.Kiváló ízléssel decorálgatta a szobákat, nem sajnálta apénzt japáni vázákra, brüsszeli csipkékre, míves órákra

133. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveés régi fegyverekre. A csöppnyi kertre is gondotfordított, saját kezőleg jelölte ki a virágágyásokhelyét, vérvörös gerániumokat ültetett, s a kıkerítésmentén négy bukszust, melyeket, amint eléggémegterebélyesedtek, a kertész az ı útmutatásai alapjántréfás alakzatúakra nyírt. A halvány zöld bokrokbólkutyaház, német sisakos katona, egyiptomi obeliszk éskövér óriáskígyó lett.260Az Apácza-utczai házból tehát ketten léptek ki amunkanapok reggelén: Csillag Sándorné és Holatschek Imre.Utóbbit kétlovas kocsi várta, Harkányba vagy Beremendrezötyögtette magát. Ilona integetett utána, majd lassúléptekkel haladt végig az Apácza-utczán, keresztezte afıteret, s máris a Királyutcza kövezetén kopogtak magassarkú cipellıi. Valamennyi üzletbıl ki-kiszaladtak aférfiak, hogy kellı tisztelettel köszöntsék. A gúnyosmegjegyzéseket - Csillagéknál az asszony hordja anadrágot - csupán a hátuk mögött tették.Ilonám szinte már nászéjszakánkon teherben maradt. 898december 7 fikén megszületett Nándor fiam, másodfélhónappal hamarább a vártnál, bıre sokáig a kacsatojássárgájához hasonult, mit Lemosni nem volt lehetséges.Midın lefürdették, s pólyába bugyolálván, a kezembeadták, megéreztem azt a semmivel öszsze nem vethetı lázasörömöt, mi az apaság lényege, s mitóZ különös reszketésjárta át a testem, a lelkem. Ráemlékeztem, ugyanezt élteát valahány ısöm, mikor újonnan szülött gyermekét magáhozvehette. E kebel dagasztó boldog ság Lehet az a hajtóerı,mely a családi élet jármába parancsol minket, földiembereket, ezért érdemes küzdeni, élni.Csillag Sándor mindennapi ténykedéseinek centrumába agyermek pesztrálása került. Nevelésébe nem tőrtbeleszólást, még Ilonkának sem (a szülés másnapjátólkövetkezetesen így szólította). Holatschek Imre az estéliétkezések alkalmával mind többször célozgatott rá,legfıbb ideje, hogy Antonia is áldott állapotba kerüljön.Antonia a téma említésekor is zavarba jött, s a nyakáigveresedett.Tudták mind a négyen, hogy neuralgicus pont ez az ifjúpatikárius számára. A helyzetet tovább élezte HolatschekImre sikertelensége Harkányban, gyógyszertára sehogyansem bírt popularitásra jutni. Az emberek ragaszkodtak aPachmann család megbízható patikájához, s még elevenenélt az emléke261

zetükben a rossz hírő korcsma, melynek helyén aHolatschek Gyógyáru és Gyógyszer üzlet várta avevıket. A házépítés sem haladt jól, Holatschekfolyton összeveszett az építımesterek kel, a pénzbıl isidınek elıtte kifutott, s Csillag Sándor köl csönajánlatait dacosan elutasította. Antonia és Csillag Sándor gyakran tanácskozott arról, miként volna sínre segíthetı az egyre inasabb és idegesebb férfi, ám nem találtakmegoldást. - Szülnöd kéne! - Csillag Sándor.- Nem rajtam múlik... - Antonia kifutott a salonból.Csillag Sándor a kertben talált rá. Átkarolta a vállát.Elıttem ne röstelkezzél, sógorasszonyka. Mondjad csak, mia problema.Akadozó beszámolójából kiderült, Holatschek Imremegfelelı szerve nem úgy functionál, amiképpen kellene.Alig hogy a szükséges pont irányába nyomulna, rögvestrátér arra, mit kissé halogatnia kéne.Antonia feje már lángolt. Csillag Sándor sóhajtott. - Nemoly nagy ritkaság ez. Ejaculatio praecox. - Tüzetesenelmagyarázta az orvosi kifejezés értelmét.

134. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Honnan tudod?Csillag Sándor vonogatta a vállát. Nem óhajtotta asógorasszonya orrára kötni, hogy tájékozottságátkéjhölgyektıl nyerte. Szoros közelségben támasztották akerítést, a válluk összeért. Antonia forró volt, pihegı.Most a férfi vörösödött el. Errıl a legcsekélyebbmértékben sem lehet szó, gondolta. Az Apák könyvéneklapjait azokban a hónapokban virágnyelven írtfogadkozásokkal töltötte be. Újra és újra leírta, hogyellent kell állnunk a kísértéseknek, hiszen az emberabban különbözik az állattól, hogy rationalitásávaluralhatja alantas érzelmeit, amelyeknek ifjú korában mégrabszolgaként engedelmeskedik.Olaj volt a tőzre, hogy Ilona kevés vártatva ismétkigömbölyödött, s alig egy évre Nándor után megszületettKároly. Addigra már a Holatschek házaspár szinte állandóharcban állott, marakodásuk fölverte az Apácza-utczacsendjét. Csillag Sándor és a felesége odáig jutott, hogyvárni kezdték, mikor hurcolkodnak végre Harkányba amazokketten, hisz nagyon elnyúlott az átmeneti állapot. Arraazonban nem vitte ıket a lélek, hogy ezt az érintettektudtára adják.Antonia arcán véglegesedett a szégyen savanyú vonása,amiért zavarja a húgáék életét. Ilona már megint viselısvolt, áhítatos mosollyal fogadta a gratulációkat.Terhességei alatt a végsı napokat leszámítva ugyanúgyfolytatta munkáját a cipıkereskedésben. Ebédjét azElefánt-fogadóból hozatta, ozsonnáját a Nádor-kávéházból.A Nádor kese hajú fıpincére, Laky úr, ha tehette, sajátkezőleg servirozta Ilonkának ezüst tálcán a lágy tojást,a két pirított zsemlyét és a kapucinus kávét föllel. Amásodik terhesség derekán bátorkodott megkérdezni: -Asszonyom, hogyan képes lankadatlanul dolgozni, emeállapotában?- Úgy, hogy kissé távolabbra kell húznom a széket azíróasztaltól.E bon mot-t úri körökben városszerte ismételgették.Egy ıszi napon, mikor a port körkörösen hajszolták aszelek, Holatschek Imre nem tért haza. Levelet küldöttmaga helyett a kocsisával. Antonia elolvasás utánmiszlikbe tépkedte, s vérágasra sírta a szép szemét.Harapó fogóval sem tudták kihúzni belıle, mit írt aférje, ám azért sejtették. Napokkal késıbb CsillagSándornak meg is mondta Antonia. - Belefáradt amindennapok harcaiba, így hosszabb idıre elutazik, nekeressem, ne várjam, majd jelentkezik.262 263

Csillag Sándor gondolataiba mélyedt. Enyhe nyomásfeszítette a mellkasát bévülrıl. Kusza érzeményeit nemtudta szavakba önteni. Elhinni sem akarta, hogy alapjábanvéve irigyli a sógorát. Évek óta nem volt egyedül. Mindgyakrabban ötlöttek eszébe múltbéli kiruccanásai, fıkénta budapestiek. Meg kéne nézni, áll-e már a tíz történelmijelentıségő szobor az Apostoli Király koronáiból.- Emlékszel a dalmőre az Operaházban? - kérdezteAntoniát. - No persze. Életem legeslegboldogabb napjaivoltak azok. - Valóban? És miért?- Együtt voltunk éjjel-nappal... - lesütötte a szemét.Tekintetük összetapadt. A salonban beszélgettek, avirágmintás kanapén. Csillag Sándort a villamos ruganynálezerszer nagyobb erı rántotta Antonia felé. Többé nemvolt megállás, sem ratio.Midın eszméletükre révedtek, Antonia könnye bı sugárbanfolyt, végig az arcán, a vállán, növekvı sötét foltbagyülekezve a kanapé huzatán. Csillag Sándor kapkodvacibálta magára ruhadarabjait, s erre nógatta Antoniát is

135. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- valamelyik cseléd bármikor bejöhet. Arra szoktattákıket, hogy kopogjanak az ajtón, de gyakranelmulasztották. Néhány pillanat múltán újra ott ültek,rendezett öltözékben, a virágmintás kanapé két szélén.- Ó istenem, mivé lettünk? Ó istenem, mi lesz vélünk?suttogta Antonia.Csillag Sándor nem volt képes vigasztalni vagymegnyugtatni, kétségbeesése mélyebb volt az asszonyénál.- Mi lesz, ha Ilonkám megtudja?- Nem tudhatja meg soha. Erre esküdjünk!Betartani bajosabb volt, mint gondolták. Nem számoltakAntonia pirulásaival, amelyeknek nehezen tudta okát adnia húga elıtt. Arra sem készülhettek föl, mily kevésséképesek tekintetükön s mozdulataikon uralkodni. Amint egy percremagukra maradtak a házban, máris estek volna egymásnak,szerencsére Antonia észbe kapott, fennhangon parancsoltaa kocsisnak, fogjon be azonnal: - Egészségügyi sétára, aTettyére!Kar a karban, nyugalmat erıltetve tagjaikra, sétáltak azerdı sőreje felé. Megbizonyosodtak róla, hogy odáig akocsis már nem láthat, s azonnal letépték ruháikat.Néhány fertályóra alatt is többször juttatták egymást acsúcsokra. Csillag Sándor önkéntelenül fojtogatta a nıt,ki azonban nem bánta, torkából vékony szőkölés tört elı,ennek hallatán- a férfi a hetedik paradicsomban éreztemagát. E mézédes hangocskákért elgyalogolt volna étlen-szomjan Triesztig, sıt akár Rómáig. Karmolták is egymást,oly hevesen, hogy kiserkedt a vérük.Tudták, a tőzzel játszanak. Csillag Sándor újra és újramegkeményítette a szívét, s kerülni igyekezett asógornıjét. Hogy ezt kivitelezhesse, egyre gyakrabbanidızött a cipıkereskedésben. Ilona örömmel vette.Mondogatta mindenkinek: Úgy látszik, Sándornak végre-valahára benı a feje lágya.Antonia értette a férfit, sorsába beletörıdött. Viszonyukújbóli fellángolásában nem reménykedett, azt mindigmeglepetéssel fogadta. Régóta tudomásul vette, hogyHolatschek Imre ıhozzá vissza sohsem tér. Készítgette alelkét az élete végéig tartó magányosságra, melyet csupánpillanatokra enyhíthet a sógora. Iparkodott magáthasznossá tenni a háztartásban, fıként a gyermekek körül,s hamarosan elküldték a pesztrát, mert Antonia e munkátszívesen, nagy szeretettel végezte. A kis Nándor ésKároly második anyját imádta benne. Toncsinakszólították, ez volt az általuk leggyakrabban kiejtettszó. A Toncsizás Ilonára és a férjére is átragadt.Az utolsó nyolcassal kezdıdı esztendı végén jártak, gyorsléptekkel közelített a jövı század. Csillag Sándor nemminden264 265

napos izgalommal várta, mintha valamiféle úJjászületéstremélne a nevezetes dátumfordulótól. Elhatározta,szilveszter estéjét Budapesten töltik, az Angol Királynı-szállodában. A feleségét nem ragadtatta el a terv. -Addigra a hatodik hónapban leszek.- Ne aggódj, Ilonkám, visszük magunkkal Huszárikprofessort.- Es Toncsi?- Jön ı is. A szüleid nemkülönben. Egy egész emelet arendelkezésünkre áll.A Straub & Csillag cipıkereskedés olyan jól ment, hogy apénz igazán nem számított. Két fióküzletet is nyitottak,az egyiket a Jókai-, a másikat a Nepomuk-utczában.Csillag Sándor minden alkalmat megragadott, hogyIlonkáját drága ajándékok özönével kényeztesse. Az

136. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvealsóvárosi örmény ékszerésznél folyószámlát nyitott,elvárván, hogy az újdonságokat legelébb néki mutassákmeg. Pórisból hozatott ruhakölteményeket, a méltán híresWorth ruhatervezıtıl. Üvegcseszám rendelte a Caronparfümöt, dobozszám a vörös orosz kaviárt, melynek az ıIlonkája sohsem tudott ellenállni, hozzá a legkiválóbbMoét és Chandon pezsgıket itták.A századzáró utazást december 28-fikára tervezte. Amegelızı napon azonban Ilona rosszul lett, iszonyatosgörcsökben fetrengett, s holt sápadt arccal jelentette aférjének, hogy kissé vérezget. A lóhalálában érkezı dr.Huszárik ágyba parancsolta, s bőbájdió levével történıbedörzsölést rendelt. - Utazásról értelemszerően szó semeshetik!- Lemondjuk - Csillag Sándor.- Ne... - Ilona. - Ti csak menjetek nyugodtan. - Hovágondolsz!- Leghatározottabb kérésem ez. Fölösleges, hogy miattamszenvedjen ily sok ember. Nem lesz semmi problema, aprofessor úr majd gondomat viseli.- Szolgálatfára, Madame - dr. Huszárik.Csillag Sándor szinte az indulás pillanatáig ellenkezett,ám a felesége nem tágított. Egész kis szekérkaravánfordult a kanyargós útra, az elsı kocsiban GoldbaumManfred és Helene, a másodikban Csillag Sándor és Toncsi,a harmadikban a személyzet. A kis Nándor és Károly otthonmaradt, az Irgalmasok kolostorából sebőben szerzıdtetettSchwesterre bízva. Mielıtt Csillag Sándor a hintóbalépett volna, még egyszer visszafordult, látta Ilonát azablakon át. Az asszony felült az ágyban, arcán fáradtmosollyal integetett.Budapest halk, borongós idıvel fogadta látogatóit. AzAngol Királynı-szálloda föllobogózva, fenyıágakkalékesített ablakokkal készült az ünnepségre. CsillagSándor elfoglalta a lakosztályt, melyet egymagábantúlságosan nagynak talált. A két baldachinosgyermekfekhely és az óriási franciaágy mementókéntemlékeztette szeretteire, kiket kénytelenedett Pécsetthagyni. Állandóan fázott, hiába főtötte az inasa akályhát izzó vörösre. Ha csak tehette, Antonia szoknyájánült, pontosabban attól illendı távolságban, mert itt mégkevésbé voltak biztonságban a személyzet fülétıl éstekintetétıl. Éjnek évadján azonban a nı rendre átszökötta férfihoz, néhány aranyfényő órácskát nyertek egymásnak.Csupán arra kellett ügyelniük, hogy önfeledt hangjaikat apárnába fojtsák.Az 1900 beköszöntét jelzı se-vége-se-hossza harangzúgásis az ágyban érte ıket. Sem a disznótorosra, sem akecsegére, sem a ház specialitására, a citromoskorhelylevesre nem volt étvágyuk, jóllakatták egymástmindazzal, mi nékik tiltott gyümölcs volt. Csillag Sándorhanyatt dılt a lepedın, s rnegtartot266 I 267

ta magának, amit gondolt. Minek fájdítani Antonia szívét?A "bárcsak" kezdető mondatok kártékonyak. Csupán egyetlenilyesféle hangzott el, az is az asszony szájából. Hajnalinégykor, mikor kisurrant volna az ajtón, még odasúgta: -Életem leggyönyörőbb éjszakája volt ez. Mindenszázadvégen így lesz?Huszadik század, mit tartogatsz számomra? van-e még,amirıl nem tudok, s mégis vár reám ? Etetem immárbelecsöndesedett ama mederbe, hol biztosan elcsordogál asetét fellegekbe veszı óceánba, melyet mindközönségesenhalálnak hívunk. Én ugyan nem hívom! - jön az magától.1900 - mily nehezemre esik leírni - január 2-dikánváratlanul megszületett a harmadik fiam, ki az Andor

137. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenevet kapta. Nem Lehettem ott, útban voltam hazaBudapestrıl. E kis jószág is, akár a másik kettı, avárhatónál jóval korábban kért bebocsáttatást e világba,így igen véznának s kevéssé életképesnek tetszett. Ettılazonban már nem riadtunk meg. Tlalóban, Andorka nehányhét alatt behozta lemaradását.Adna az ég elegendı Lelki nyugalmat, hogy beletörıdjemabba, minek változtatása nem lehetséges, s adjon elégerıt ahhoz is, minek véghez vitele rajtam múlik.Újabb elhatározását háromnegyed évig sikerültmegtartania. Antonia iránt érzett vágyait ennélhosszabban sohsem tudta legyőrni. Sógornıje mindigváltozatlan örömmel fogadta, nem tett szemrehányást aszünetek miatt, értette ı pontosan, maga is azértimádkozott, bár hamvadna el e gyötrelmes vonzalom.Csillag Sándor még több idıt szánt a cipıkereskedésre,mint addig, s ugyanannyit a három fiú gondos nevelésére.Szinte már látta ıket fölcseperedni, Andort bírónakképzelte, Károlyt orvosnak, Nándort, az elsıszülöttet, acsaládi vállalkozás tovább vivıjének. Jó testvérek,egymást mindig segítık, asszonyaikkal szilárd hatosszövetségbe tömörülık, ıt kilenc egészséges unokávalmegajándékozók.E szép terv már akkor hiú ábrándnak tőnt, amidın a srácokaz elemi iskolába kerültek. Mind a hárman égetni valórosszcsontnak mutatkoztak, a csínyekbıl alaposan kivettékrészüket, a tanulásból azonban csöppet sem. Oket zárta bea pedellus büntetésként, az ı agyonpacázott, szamárfülesirkájukat tőzte a tanító úr a szégyentáblára elrettentıpéldaként, ıket dörgedelmezték unos-untalan, kicsapássalfenyegetvén. Nem segített sem a nádpálca, sem akukoricára térdepeltetés, pedig mindkettıvel sőrőn élt azapjuk és a tanító úr. Az osztály ismétlést rendre csakúgy kerülhették el, hogy az iskola igazgatójának ésoktatóinak méretes csomagokat vitt a hordár a Straub &Csillag cipıkereskedés árukészletébıl.- Valamennyi pedagógus a mi talpainkon mendegél! CsillagSándor e csüggedt kijelentése szájról szájra szálltaVademberben, az intelligencia találkozóhelyén. Bora éskosztja miatt Csillag Sándor gyakran járt ide, olykorAntoniával is ebben az étteremben találkoztak, és nohaigen illedelmesen viselkedtek, e rendez vous-kat nemkötötték Ilona orrára. A Vadember ablakait oly alacsonyraképezték, hogy rajtok ki s be közlekedhetett az ember.Egy ízben fölbukkantak Ilona szülei. Amint Csillag Sándormeglátta Goldbaum Manfredet és Helene-t, lovagiatlanulfaképnél hagyta Antoniát, az ablakon át menekülvén.Antonia vérvörösen üdvözölte a szüleit, akik föl nemfoghatták, mit keres a lányuk kísérı nélkül nyilvánoshelyen. Antonia zavartan makogott valamifélezenetanárról, kitıl zongoraórákat venne, eztmegbeszélendı találkoznának itten.- Hol van hát a tanár úr? - Goldbaum Manfred szemöldökeegyre ívesebbre kunkorodott.- Hát... késik.908 ıszén megint hosszú önmegtartóztató periódus végénjárt Csillag Sándor és Antonia. Több hete szót is aligvál268 I 269

tottak. A család a férfi negyvenedik születésnapjárakészült. Délelıtt a gyerekek iskolában voltak -remélhetıleg -, a cselédség a nagytakarítás utolsósimításait végezte. Csillag Sándor és Antonia aszobanövényeket öntözte-rendezgette. Mozdulataikharmóniáját élvezték. A házban szétömlött a tiszta télinapfény, az elégedett csöndben csupán a két magyar vizsla

138. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekörme neszezett, a veranda ajtaját kaparászták, szívesenbejöttek volna, Ilona ezt tiltotta, ám távollétében ıkketten olykor mégis megengedték nekik.Immár hosszú percek óta álltak a pálma két oldalán,melynek kerek fadézsáját Csillag Sándor saját kezőlegpingálta sötétbarnára. A leveleket puha ronggyal töröltékát s vízpermettel szórták be, a talajt komposztlabdaccsalfrissítették föl. Több teendıt nem találtak. Múlott azidı, Antonia lélegzete súrolta Csillag Sándor nyakát.Pillantásuk egyszerre tévedt a Veneziából hozatottfalitükörre. A férfi hajába deres sávokat szántott azidı, arcának lendületes csontjai mintha már nehezentőrnék magukon a húst. A köztük lévı nyolcéveskorkülönbség eddig nem, most azonban világosanmegmutatkozott, ezt gondolták mind a ketten, s azonosmozdulattal biccentettek rá, nyugtázván.Akkor vették észre, hogy Ilona figyeli ıket a verandáról,a két kutyát simogatva. İk azt hitték, régóta acipıkereskedésben van, zavartan vizsgálták magukat ésegymást. De csak álltunk itt, semmit sem láthatott,vélték. Antonia elvörösödött, Csillag Sándor szintúgy.Ilona már eltőnt. Abban sem voltak bizonyosak, hogyvalóban látták, s nem bőntudatuk őzött velük csalfajátékot. Antonia kisietett a konyhába, Csillag Sándorpedig elindult a cipıkereskedésbe. Ilonát számlák fölégörnyedve találta. Az asszony megkérdezte tıle, éppenúgy, mint máskor: - Munkára kész?Amire a férfi összecsattantotta a bokáját: - Szolgálatrajelentkezem!E kis komédiát szinte mindennap eljátszották.Születésnapjára többek között egy illatos levélkétkapott, a borítékot két pecsét zárta. A rokokó asztalkántalálta, abban a szobában, melyet nagyképően zeneteremnektituláltak, lévén ott egy fehér pianino.Kedves Sándor,Negyvenedik születésnapja alkalmából azt kívánom, vessenki bátran élte sajkájából minden hamisságot ésszínlelést. Hiye el, kár erre pazarolnia az erejét.Eridjen nyugodtan arra, amerre ösztönei vezérlik. Rövidaz élet. Rám mindig számíthat, ameddig szükségem érzi,bőneiért feloldozom, s megbocsátom mindazt, amit tettvagy tesz vagy tenni fog. Vegye ezt születésnapiajándékul.Oleli társa, útitársa, munkatársa, szülıtársa,IlonaNem hitt a szemének. Ez azt jelentené, hogy...?! Ilyennincs... Újra és újra elolvasta. Tompa nyomás nehezedetta mellkasára. Miféle salakból vagyok én... s mely nemesanyagból gyúrták asszonyomat!A letargia bénultságában nehezére esett, hogy fölálljon,s átmenjen a salonba, hol már az ıt ünneplı vacsoráraterítették a tizenkétszemélyes asztalt.- Sándor! - a felesége dugta be a fejét az ajtón. -Ideje, hogy esti toilette-be bújjék.- Ilona...- Majd - már ott sem volt.A kínos tárgy taglalására sohsem került sor. CsillagSándor halogatta hosszan, Ilona pedig úgy tett, mintakinek nincs2 70 I 2 71

semmi gondja. A férfi megmutatta a levelet Antoniának,akire szintúgy rátört bőne mázsás súlya, azon minutábancsomagolni akart, hogy ne rontsa tovább a levegıt a húgaházában. Ám mielıtt az elsı koffert megtölthette volna,Ilona ellentmondást nem tőrı hangon küldte Nándorért aziskolához. Neki sem adódott alkalma, hogy az ügyet a

139. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvehúgával tisztázza. Amikor nekirugaszkodott, Ilonaeréllyel közbeszólt: - Nem kell.Antonia náluk maradt tehát. Csillag Sándorral odahazakerülték egymást, pillantásuk összeakadásától isóvakodtak. Csillag Sándor kevesebb idıt töltött azApácza-utczai házban. Belépett a Polgári Teke Egyletbe,majd a Pécsi Dalárdába, mind a kettıben sikeresnekbizonyult. A dalárda föllépésein olykor szólót isénekelt, sötét baritonja hasította a levegıt.Évekkel késıbb döbbent rá (látta a múlttá vált idıben),hogy Ilona egy éjszaka kicsente a mellénye zsebébıl azApák könyve harmadik kötetének kulcsát, s gondosanvégigolvasta valamennyi bejegyzést. Onnét hámozta kitehát. E fölismerés fájdalmát követın sem volt képesasszonyára haragudni. Ne vedd észre más szemében aszálkát, ha gerenda van a tiédben. Inkább az Apákkönyvére haragudott meg, s az átkozott Csillagemlékezetre. Boldogok, kik nem tudnak arról, amirıl nemokvetlenül kell.A házastársak esténként szakítottak idıt, hogy önnönsebeiket magányos lelkigyakorlattal orvosolják. Ilonátmardosta a féltékenység, ám tudta, hallgatnia kell arról,mint a sír. Azzal csitítgatta önmagát, hogy nincsen jóházasság, csak rossz és még rosszabb - e mérce alapjánszerencsésen ment férjhez. Történt, ami történt, legalábba családban marad. Ne légy kicsinyes, ismételgette némánezerszer, százezerszer, ne irigyeljed tılük azt akeveset, az egyik az urad, a másik az édennıvéred.Csillag Sándor már csak kétszer írt az Apák könyvébe.Köszönöm az értek, hogy 1. Ilona megért.2. Gyermekeim szépen fejlıdnek.3. Ép és egészséges a család valamennyi tagja. 4. Anyagigyarapodásunk megnyugtató.5. Hibáimért s vétkeimért nem sújtott le rám az ég.Juthat ennél több egy embernek?Még azon a héten olvashatta az újságban a hadüzeneteket,kitört a háború. Amibıl Pécsett sokáig csak kevesetéreztek. A bevonulókat a városi tőzoltóság zenekara ésvirágcsokrokat dobáló hölgyek búcsúztatták. CsillagSándor tudta, ı maga túl koros, a fiai pedig túlserdületlenek ahhoz, hogy a hadsereg számítson rájuk.- Meglássátok, a háború hosszú évekig elhúzódik! -mondotta a Vademberben. Halkra fogottan hozzáfőzte: -Attól tartok, el is veszítjük.Bejelentését általános gúnykacaj fogadta. Akkoribankezdték terjeszteni róla a háta megett, hogy elméjeolykor-olykor cserbenhagyja.Rémlátomások gyötörnek. Úgy tőnik föl, éltem fonala igensokáig tekereg. Azt hiszem, leszen még egy világégés,jóval az elsıt követın. Ami a legrémítıbb: elıérzetemszerint éhen halás lesz a vesztem. Miképpen volna ezlehetı? Csıdbe taszítana valamely tévedésem? Igyekszemkerülni minden hazard lépést, óvatosságom - gyávaságom? -immár a nyulakéval vetekszik.Ez volt Csillag Sándor utolsó bejegyzése az Apákkönyvébe. Mert, követvén a traditiót, elsıszülött fiánakjuttatta a köteteket. Nehéz szívvel, különösen azutolsót, melyet ı maga kezdett. Aggódott. Lehet, hogy eza családi ereklye nem hoz szerencsét.272 273

Múltak az évek. Világra jött Pécs város hetvenezrediklakosa, történetesen Straub bácsi egyik unokájaszemélyében. A polgármester emlékérmet és díszokleveletnyújtott át a szülıknek, az ünnepségre Csillag Sándort ésb. nejét is meghívták.A zsidó törvényeket és reiv,deleteket Csillag Sándor

140. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvesajnálatos módon nem látta elıre. Mire kiterelték avasútállomásra, hogy két épp otthon bujkáló gyeimeke,valamint Ilona és Antonia társaságában puskatussalnógassák a marhavagonba, már elırehaladottcukorbetegségben szenvedett. Hetvenhat éves volt,elaggott, magába forduló. Az utazás második napjánakdelén tetemét a bokrok közé hajították a nyílt pályamentén. Kóbor kutyák és rókák jártak rá. Maradványaitcsupán a háború végén találták meg s hantolták el, akörnyéken vívott tankcsata német és szovjet áldozataivalegyütt.

IX.

Aki teheti, nem mozdul ki ilyenkor. Abalszerencsésebbeknek választásuk sincs, dühöng a tél,bejárati ajtókat torlaszol el a hó. Ritkán ragyog ki afény a borúból. A buckákat megkeményíti a jég, soká nemengedik még magukat félrehányatni az e célra használtfalapátoknak. A menny ártatlanul pislog, mintha föl nemfoghatná, miként zúdíthatott alá a világra akkorafehérséget. Kevés idı múltával újra elsötétül,megnyílanak mérhetetlen zsákjai a friss havaknak.

Színre lépése elıtt legalább három órára volt szükségeahhoz, hogy magát kellı formába segítse. Rekeszizomgyakorlatokkal kezdte, tenyerét a háta tövére helyezvejárkált fel-alá, beszíva az éltetı elemet, s leküldve atüdı alsó bugyrába. Erezte ilyenkor az ujjain a nyomást,melyre a hang talapzataként mindenkor szüksége volt.Kígyóként sziszegve bocsátotta ki azután a légoszlopot,egyenletes, láthatatlan zsinórként.Következett a meditatio, ennek során igyekezettátgondolni az elızı fellépésétıl a mai napig tartóidıszakot. Bármilyen erıvel fegyelmezte agya munkáját,mindig az lett a vége, hogy elkalandozott a távolabbmúltba. Gyakran jutott eszébe az a hét, amelyetédesapjával, öccseivel és Toncsi nagynénjével Budapestentöltött. Gyermekkora, de tán egész ifjúsága legszebbnapjai lehettek azok. 913-at írtak akkoron, ı tizenöt275

esztendıs volt. Orrában a nagyváros főszeres szagai,fülében a szapora kocsizörgés, meg a villamos vasútkerekeinek semmivel össze nem vethetı visítása a fémsínpáron. E jármővet a havazás is csak ideig-óráigállította meg, nem úgy, mint az Omnibusz Vállalatlóvontatta társaskocsijait, melyek - az ı nagy bánatára -szüneteltették mindkét járatukat. Négyszer is fölszálltaka villamos vasútra, hol a Kossuth Lajos-ucca, hol pedigaz Erzsébet-híd felé. Kipróbálták a földalatti vasútsalonkocsiját is, Nándor minden megállónál ki- ésbelépett, a kalauz úr által bátoríttatván: - Ugyanannyibakóstál.- Kész férfi vagy! - mondogatta neki Toncsi néni. Gúnynakhitte, elvégre az iskolai tornasorban mindig az utolsóelıtti helyre került. Tudta, alkata Csillag Kornélısatyjáét idézi. Tanuló társai Tökmagnak becézték, mitnagyon röstellt, s ellene kézzel-lábbal tiltakozott.Apját soha nem látta oly fölszabadultnak, mint amabudapesti kiránduláson. Anyját Pécsett tartották a

141. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvecsaládi cég ügyei, s mintha a majdnem mindig feketébenjáró, valamely okból az örökös gyász tónusát árasztóasszony távolléte hatott volna pezsdítıen a papára. Akáregy gyerek, mindent látni akart. Toncsi néni kacagvakövette, a két valódi gyerek vállát pillanatra sembocsátva el: - Károlyka, Andorka, Toncsi nénire vagytokbízatva, nélkülem egy lépést se tehettek, értve vagyok?ám a szeme úgy nevetett, hogy intelmeit nem vettékkomolyan. İ, Csillag Nándor, már inkább a felnıttekhezsorolta magát, mégis együtt viháncolt az öccseivel.Toncsi néni és a papa tett azért jó pár lépést nélkülük,Csillag Nándor ezt akkor nem vette észre, ma már, acsaládi látás örököseként, tudja.A 913-as fıvárosi vizit rosszul kezdıdött, a tervekkelellentétben nem az Angol Királynıben szálltak - az apjamegsér276tıdött, amikor nem sikerült kicsikarnia azokat alakosztályokat, amelyeket szinte a magáénak vélt -, hanema Hungáriában, a Duna partján. Csillag Nándor órákon átbámulta a kilátást szobájuk ablakából, a budai várat, ahófödte dombokat, a folyam szürke felszínén sodródójégtáblákat. Kiváltképp éjnek évadján szeretettodalopakodni, s arcát a hideg üvegtáblára tapasztani.Párát vetett a lehelete. Többször megszámlálta a Dunatúloldalán csillogó fényeket, ám mire a végére ért,néhány kialudt, egyszersmind újak gyúltak, rendre hatvans nyolcvan között zavarodott belé.Kilátogattak az Állat- és Növénykertbe, amelyért a fiúk areméltnél is nagyobb mértékben lelkesedtek. Apjukbeszámolójából megtudhatták, hogy újjáalakítása a tavalyiesztendıben fejezıdött be, akkoron emelte ki aszékesfıváros a korábbi nyomórúságos és rozzantállapotából, közel ötmillió koronát áldozva erre, ígymentvén meg az összedőléstıl. A papa alig ismert rá,akként dicsérgette, mintha az ı érdeme volna: - Minıgazdag állatállomány! mely gondos mővészettel emeltépítmények! a természethően kialakított sziklahegyeket azember valódinak vélné! na és a kényelmes pihenıkkelellátott sétautak! a téli és nyári sportpályák! ajátszóterek és az ingyenes mozgókönyvtár!A papa kissé selypített, minél fogva szavai a fiúkállandó mulatságául szolgáltak. Csillag Sándor ekkor márnegyvenöt esztendıs volt, ám a haladás iránti ifjontilelkesedése jottányit sem csökkent. Tervezgette, hogyodahaza Pécsett szorgalmazni fogja egy ehhez hasonlatosállat- és növénykert alapítását (mibıl azonban semmi semlett). Ugyancsak kívánatosnak vélte, hogy kövessék abudapesti példát, s létesüljenek Pécsett is nyilvánosillemhelyek, amilyeneket Budapesten László Ferencvállalata tartott fönn. Emezeket a papa akkor ismegcsodálta, ha amúgy elvégzendı szükségét nem érezte.277

Emlékezetes délelıttöt töltöttek a Rudas-gyógyfürdıben, apapa elmagyarázta, hogy az intézmény neve a Dunánáltalvivı repülı hídra, azaz kompra vezethetı vissza,melynek óriási fenyı rúdja épp a fürdı bejáratánál ért apartra. 883-ban építette át a város a régi török fürdıtgızfürdıvé, kupolacsarnokba foglalván a fı medencét s azazt környezı négy hőtımedencét, valamint kinyitván a kétnagy népfürdıt, külön férfi és nıi osztállyal. A papamegmutatta a szénsavas kádakat, továbbá a Balon,porcelán, márvány és kıfürdıket, a fiúknak mindegyikbenmeg kellett mártózniuk. Végighallgathatták, hányféle kórtorvosol sikerrel az itteni gyógyforrás, melynek hıfoka -a papa ezt is fejbıl fújta - télen-nyáron egyaránt

142. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenegyvennégy Celsius fok. A látogatás az újonnanmegnyílott izzasztó-soványító száraz levegı termekben, atepidariumban, a sudatoriumban és a calidariumbanfolytatódott.Csillag Nándor sem az állatokat, sem a fürdıket nemszerette annyira, mint az apja vagy az öccsei, ellenben amozgókép színházakért valamennyiüknél inkább bolondult.Kétszer is elmentek a Fıvárosi Nagymozgóba, a Rákóczi-út70.-be, hol (a vállalat reclamja szerint) állandóankiváló mősor - legelsıran.í filmek várják az úriközönséget. A jegyet telefónon rendelte nekik a szállodaportása, már ez is olyan izgalmas volt, a hívó számraCsillag Nándor holta napjáig emlékezni fog: 53-27. Avetítéseket bravúros zongorajátékkal kísérte egy köpcös,Kossuth-szakállas férfi, ki a keménykalapját mindig atapsoló közönségre emelte.Alkalmanként öt-hat rövidfilmet adtak. Csillag Nándor azegyikben látott elıször operaénekest. Az ijesztıtekintető, sötét mellényes ember tágra kerekített szájjaláriázott, s legalább a jobb kezét az égnek lökte, gyakrana balt is. Mindeközben a szemét akként forgatta, mintha ahalálán volna. Csillag Nándor ekkoriban már évek óta vett zongora- éshegedőleckéket Ibrányi tanár úrtól, aki házhoz jött azApáca-uccába. A zeneórákat az apjuk a három gyereknekszánta, ám Károlynak és Andornak botfüle volt. CsillagNándor sem mutatott különösebb képességeket a klimpírozásterén, de az egyszer hallott melódiákat bármikor visszatudta adni fütyölve vagy dúdolva.- A néhai Sternovszky Bálintra ütöttél! - így az apja.Társasági összejöveteleken a fiú, szülei kérésére,szabódva bár, de azután egyre inkább belelendülvénszórakoztatta a vendégsereget e mutatvánnyal. Fıkéntdalokat és nótákat rendeltek tıle, jutalmul a hölgyekpénzt győrtek a zsebébe, a kapatosabb férfiak inkább ahomlokára simították, amiként a cigányprímásnak szokták.Tizenkét éves korától a katholikus templom kórusában isénekelt; amit nem mindenki nézett jó szemmel, tekintettelarra, hogy bármennyire magyarnak vallotta magát CsillagSándor, azért mégiscsak izraelita, éppúgy, mint a nejecsaládja, a Goldbaumok. Hiszen a két Goldbaum lányesküvıjét is a zsinagógában rendezték, nem pedig akatholikus templomban. Csillag Sándor oda sem bagózott aháta megett sustorgókra, s diadalmasan feszített alant,ha a kis Nándor szólózott a karzaton, az orgona tövébenállva. - Az én Nándikám! - tudatta a padsorban mellette,mögötte, elıtte ülıkkel, hiába pisszegtek rá mindenünnen.Csillag Nándor szégyellte az apja dicsekvését, ezerszerkérlelte, hogy maradjon csöndben. Csillag Sándor erretöbbször ünnepélyes ígéretet tett, ám soha nem tudtabetartani, amint meghallotta a fia lágy, olajos hangját,a büszkeség heve elragadta. - Ha így folytatja a gyerek,egy második Caruso válhatik belıle!Nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ı maga feleségévelés sógornıjével egyetemben saját szemével látta, mi több,278 279

saját fülével hallotta az isteni Carusót Budapesten, aholis gyászosan leszerepelt. Egyetlenegyszer lépett föl amagyar királyi Operaházban, a József Királyi Herceg-sanatorium egyesületének javára. - O Radamest adta, énmeg ötven koronát a jegy darabjáért, így is alig kaptam,távirati elıjegyzésre. Óriási volt a tülekedés, azemberek megbolondultak, sokan mutyiban váltottak belépıt,négyen egyet, és felvonásonként cseréltek. Az isteniCaruso nagyon indiszponált volt, csupán a Nílus-partijelenet után szedte össze magát valamelyest. Negyven

143. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekörüli, testes ember... volt akkor. Tizenkétezer koronafellépti díjat vett föl, tizenkétezret!Csillag Nándor már pendelyes korában tátott száJjalhallgatta az apja Vidor lemezeit, amelyeket agrammophonra egymaga sosem rakhatott föl. A lemezekkartonborítóján kibetőzhette, hogy "Enrico Caruso, mindenidık legnagyobb tenoristája, csak a Victor Company-velkészít lemez felvételt." La donna é mobile! - énekelteCaruso zongorakísérettel, és vele a kis Csillag Nándorcérnahangon, az apja nagy gyönyörőségére. Hamarosanbetéve tudta, csakúgy, mint Nemorino románcát,legfıbbképp a zokogó áriát. Rídi, Pájáccsó!- az olaszszövegbıl mukkot sem értett, mégis kihallotta a zenébıl,mirıl szól.A székesegyház olasz származású orgonistája lett az elsıénektanára, ki valaha ígéretes operista karriert hagyottItáliában egy csalfa menyecskéért. A lánnyal Triesztbeszökött, honnét már egyedül vetıdött Pécsre. A hetykebajszos, kecskeszakállas férfit városszerte SignorDölyfös-nek hívták, mert a ritka beszédő, sokat dohányzó,karót nyelt ember jóformán senkivel nem barátkozott. Nemtudták, hogy zárkózottságának oka igen prózai: tíz évalatt sem volt képes megtanulni magyarul, amit nagyonröstellt, s igyekezett leplezni. Csillag Nándort zordszigorral oktatgatta, ám az órák végén csokoládéval jutalurazta a jó munkát. Egy ízben elárulta, hogy ı maga annakidején Guglielmo Vergine tanítványa volt, e nápolyimester nevelgette a többi között Missianót, a híresbaritont, és Carusót, a híres tenort. Amint ezt CsillagNándor odahaza elmondta, énektanára ázsiója nagyot nıtt aszülık szemében.Signor Dölyfös igen hamar szorgalmazta, hogy CsillagNándort fölvihesse meghallgatásra a budapestiZeneakadémiára. Ott nagy feltőnést keltett - kikiáltottákcsodagyereknek. Attól fogva havonta utaztak a fıvárosbacorrepetitióra. A büszke atya duplájára emelte a fiazenei képzésére havonta költhetı pénzösszeget.Csillag Nándornak aznap is énekórája volt, amikor atrónörököst megölték Szarajevóban. Napokig mindenki aSchillerféle főszerüzletrıl beszélt, melynél a végzeteslövések eldördültek, a rakpart és a Ferenc József-utcakeresztezıdésénél. Csillag Sándor fıleg ez utóbbirészleten szörnyülködött. - Minı tırdöfés lehet a Kaiserund König szívének, hogy a gyermekét épp a rólaelnevezett utca sarkán gyilkolták meg!Alig egy hónappal késıbb az ég jóformán elsötétült, olyanszélvihar kerekedett, amilyenre a legvénebb emberek sememlékeztek. Nem eredt el az esı, de sistergı nyilasvillámok csapkodtak. Vastag fák fordultak ki tövestül,szilárdnak látszó háztetık hullottak az utcára. Pécsetthét súlyos sebesültrıl számoltak be a lapok. Budapestenaz amerikai tornado jelenségére hasonlító fergeteg többember halálát okozta, letépte három templom kupoláját, smegrongálta a Lánchíd szerkezetét is.- Valami nadjon készülıd! - morogta Signor Dölyfös.A Monarchia megszakította a diplomáciai kapcsolatokatSzerbiával. Pécsett se vége, se hossza nem volt ahazafias fölvonulásoknak. Katonazenekar játszotta aRákóczi-indulót s az ismert toborzó nótákat, a lelkesjárókelı urak a sétapálcát pus280 I 281

kaként emelték a vállukhoz, úgy masíroztak föl-alá,miközben a hölgyek és gyerekek lampionokat lengettek.- Mi lesz ebbıl? - Ilona e kérdést naponta többszörszögezte a férjének.- Egy kis csihipuhi Szerbiában - Csillag Sándor.

144. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveCsillag Nándor eleinte esküvıkön és ünnepségeken énekelt.A híre szétszaladt. Hamarosan mősoros estekre ismeghívást kapott, hivatásos énekesek közé. Ugy hirdettéka plakátokon: Csillag Nándor, az arany torkú kisgyermek,Pécsrıl. Szerepléseire az apja vagy Toncsi néni kísérteel.Már belepték az újságok címoldalait a haditudósítások,amikor rozsdabarna borítékot hozott a postás, Milánóbólküldték. A levelet Signor Dölyfös fordította le. - Kapszte felkéretés, jótékonysági koncertorv Milan városra.Mint a továbbiakból kiderült, a bevételt teljes egészébena Németországban rekedt olasz munkásoknak szánták aszervezık, hogy e balszerencsések, kik munkájukat márelvesztették, visszatérhessenek a hazájukba. CsillagNándor anyja ellenezte az utazást. - Legyen eszetek!Háború van!Csillag Sándor azonban biztosra vette, hogy Olaszországsemleges marad, s elvitte a fiát Milánóba. Az olasz estilapokból kisillabizálta, hogy másnap Caruso is egyjótékonysági koncerten lép föl Rómában. Vonatra szálltak,hogy megnézhessék. Arról az estérıl Csillag Nándorévekkel késıbb ekként emlékezett meg az Apák könyvében.914 október 19-én a kiválasztottak közt lehettem, akikhallhatták Caruso éneklését a Teatro Constanzi színpadán.Az egybegyőlt közönség valamennyi mővészt hevesünneplésben részesítette. Ám mindaz nem is hasoníthatóama boldog füttyögéshez és tapsorkánhoz, mely EnricoCaruso produkcióját fogadta. Midın a nagy Carusoelénekelte a híres "Kacagj, Bajazzó!" áriát, honfitársaiállva bravóztak, és atetszés nyilvánításnak sehogyan sem akart vége szakadni.A zenekart dirigáló Maestro Toscanini legalábbnegyedóráig csapkodta pálcájával a pulpitust, hogy aprogrammot folytathassa, újrázást engedélyezni nemóhajtván. A színház igazgatója odasietett hozzá, s kezéttördelve nagy nehezen rábírta, tegyen kivételt. Caruso -mindannyiunk boldogságára - megismételhette a számot.Életem legfontosabb élménye volt ez. Azóta van rólafogalmam, miként kellene énekelnem az embereknek.Pályafutásának nem akadt oly állomása vagy szerepe,melyet be ne árnyékolt volna a nagy Caruso nyomasztójelenléte. Másra sem törekedett, mint hogy lerázzamagáról az olasz tenor gyötrelmes súlyát, s a konkrétmegoldásait is - eleintén képtelen volt nem utánozni.Karsay Ede, budapesti mestere, figyelmeztette: - Kéretikezt azonnal abbahagyni! A zsenit utánozni nem lehet,avval csak nevetségessé teszi magát. Legyen inkább egyközepes Csillag, mintsem egy elsı osztályú Carusoimitátor.Javasolni könnyebb volt, mint véghez vinni. Az övéhezhaBonlatosan fogékony elme, ha oly sokszor hallhattaCaruso fájdalmas zokogását Canióként, csupán akkéntszabadulhatott tıle, ahogyan a vipera marását kellkimetszeni a húsból, éles késsel. Csillag Nándor folytonönmagára kénytelenedett emelni valamely képzeletbélipengét, ha egyáltalán színpadra akart lépni.Balszerencséjére, leggyakrabban Canio és Turidduszerepére kérték, melyekben Caruso fölülmúlhatatlannakbizonyult.Kezdı énekes korában Csillag Nándor még rátartinhirdette, nagyobb csillag lesz ı, mint Caruso.Mosolyogtak rajta, nevével kapcsolatos viccnek vélvén. Ámı komolyan gondolta. Szerette volna, ha legalább "magyarCaruso"-ként emlegetnék. Extravagáns hajviseletével ésöltözködésével külsıleg is példaképéhez idomult. Aszínpadi jelmezekre emlékeztetı zakók, köpönyegek,kalpagok viselésétıl idıvel eltekintett, ám bohémruházkodása az apja szerint azután sem lett polgári.

145. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve282 I 283

Imádta a drága párisi illatszereket, a divatvadhajtásait, s emezeknél is jobban a technikavívmányait. A méregdrága újdonságokat részint azegészsége (a hipochondria enyhébb-súlyosabb hullámairitmikusan törtek rá), részint pedig a kedélye (a kétkezimunka mindig megnyugtatta) föllendítése érdekébenszerezte be.Hamarább rendelt László Gyula importeur-tıl amerikaigolyóscsapágyú gyorsfúrót, mely alkalmas márvány, kı, falés vas kifúrására öt milliméterig, mint bármely pécsiiparos. Úgyszintén beszerezte magának a csodakalapácsot,mely tizennyolc féle szerszámot egyesített, acsavarkulcstól a főrészig, a dörzsártól a fémvonalzóig,mindezt nikkelezve, a hozzá ráadásnak küldött kicsinyüllıvel és satuval postázta Weissberger V. M. császári éskirályi udvari szállító.Pécsett bizonyosan ı volt az egyetlen, aki főthetıhullámfürdıkádat rendelt Bécsbıl. Az egészség testi éslelki ápolására szolgáló alkalmatosság oldalnézetbenfélholdra emlékeztetett, szembıl óriási bölcsıre. Negyvenliter vízzel teliengedve az ember pompás hullámfürdıtvehetett benne, ha sikerült önnön testsúlyávalmeghintáztatnia a készüléket, melyhez Csillag Nándorgızfejlesztıt és gızizzasztót is vásárolt. A gyártó,Becker Károly, garantálta, hogy kádja a kiloccsanást alegerısebb hullámzásnál is meggátolja. E termékbenCsillag Nándor nem csalódott. Oly gyakran - mindenmásodik napon - rendelt magának fürdıt benne, hogy azinasa a háta mögött Vízipók néven emlegette. Csalódástkeltett viszont a lúdtalpfőzı, melyet egyedül a Székelyés Tsa orthopád suszteráj készített Budapesten, a Muzeum-körút 9. szám alatt. A valódi Zagóriai mellszörp jólbevált, reggelenként fölhajtott egy pohárkával, egyógynedő mindennemő köhögését féken tartotta.Természetesen több grammophon berendezést is vásárolt, etéren Schwartz és Manotone készülékeihez ragaszkodott. ASchwartz és Manotone grammophonok - a cég jelmondataszerint - Beszélnek, nevetnek és énekelnek az összesnyelveken. Lemez katalógusukban elsı mővészek fölvételeiszerepeltek, amelyeket Csillag Nándor szinte kivételnélkül meghozatott. Arról ábrándozott, hogy egyszer az ıhangját is lemezre vegyék, mint Caruso áriáit, erreazonban soha nem került sor.Több más makacs reménysége sem vált valóra. Mindeniparkodása dacára nem sikerült szerzıdést kapnia sem alondoni Covent Garden, sem a milánói Scala vezetıitıl. Ekét híres operaházban legyızhetetlen ideálja sikertsikerre halmozott. Amikorra ez Csillag Nándornak idıszerőlehetett volna, Enrico Caruso már a tengerentúlon hoztalázba a zenebarátokat, fıképp a Metropolitangyémántpatkónak nevezett híres páholysora elıtt. CsillagNándor tiszta szívébıl irigyelte, nem csak a dollárszázezrekért, hanem a tíz-tizennégyszeres újrákért, anegyedórát meghaladó ünneplésért, melyben a New Yorkbanlakó olaszok jártak élen, a karzaton állva bravóztak ésdobogtak. Csillag Nándor egész pályafutásának legnagyobbsikerét a bécsi operaházban aratta, ahol a Kesztyő-áriátkétszer ismételtették meg vele, ám az ı kedvéért ahallgatói sosem álltak föl. Ezt nem tudta megbocsátaninekik, olykor fizetı csıcseléknek hívta ıket.Legtitkosabb vágyálma, hogy a mesterrel egy színpadonénekelhessen, elérhetetlennek tőnt. Csillag Nándormásodvonalbeli társulatokban és színházakban szerepeltEurópában sokhelyütt, ez kényelmes megélhetést és tiszteshírnevet biztosított számára, boldogságot és lelki

146. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenyugalmat azonban nem. Csupán a fészerben létesítettpiciny mőhely munkaasztalánál szorgoskodva kötött néharövidebb-hosszabb békét - inkább fegyverszünetet -önmagával.284 285

Ritka világos pillanataiban azért fölvetıdött benne agyanú, hogy adottságaiból és szerzett tudásából talánmégsem futja olyas formátumra, amilyen a nagy Carusóé, áme pillanatok közé hosszú esztendık ékelıdtek, melyekalatt a rosszindulatú impresszáriókat, a sekély ízlésőkarzati népet, a corrupt intendánsokat, az ostobakritikusokat s az áskálódó vetélytársakat okoltakarrierje nem megfelelı ívéért. Néha egyszerően abalszerencsét. Halovány arcából kilángolt a szokatlanulkerek, világosbarna szempár, szája köré keserő kunkorokatvájt az állandó elégedetlenség.Több ízben kacérkodott a külföldre telepedésgondolatával, fıleg amsterdami és bránstadti szezonjaidıszakában. Legerısebben az utóbbi esetben, mertBránstadtban ismerkedett meg a jövendıbelijével. Ilse egylelkész operarajongó lánya volt. A várost keresztezıfolyócskán, a két kıhídtól délre, kilencszáznyolcvanbécsi lépés hosszú hajóhíd is átvezetett. Csillag Nándorelıadás után ezen bandukolt szállása felé a holdsütötteéjben, néhány énekes és zenekari tag társaságában.Gyakran csapódtak hozzájuk kipirult nézık. Olykor akompánia betért egy pofa serre az éjfélig nyitva tartóBrasserie-be. Csillag Nándor nem ivott, de kacifántospohárköszöntıivel magára vonta a figyelmet. A nyúlánk,vajszıke Ilse pedig azzal, hogy egy fedeles korsó sertképes volt egyhajtóra magába dönteni. Midın CsillagNándor kifejezte álmélkodását, a lány így szólt: - Mi,Németek, szeretjük a jó sert. Kóstolja meg!- Köszönöm, inkább nem. Árt a hangszálaknak.- Ez gyógyszer! Ha valami, hát az a híg Brause árt, amitmaga szopogat.Ilse már aznap este elmondta az élete történetét. Anyjátkorán magához szólította a Teremtı, apja újra nısült,mostohájával nehezen állhatják egymást, mindketten abbanreménykednek, hogy a lány végre valahára férjhez megy. IlseCsillag Nándorra függesztette búzakék tekintetét, mintaki válaszra vár.A választ három hét múltával meg is kapta: a magyarénekes tette tiszteletét náluk, lánykérıbe jött, akkoracsokor bíbor rózsával, mint egy malomkerék. Ilse apjatitkolni iparkodott elégedettségét, mert a hozományt nemakarta túlzásba vinni. Pedig már attól tartott, Ilsepártában marad. A hetedhét országra szóló lakodalmat alány szülıfalujában sokáig emlegették, még a kutyáknak isjutott az áfonyás szarvassültbıl.A Csillag rokonságnak Ilse csöppet sem tetszett, nyílttermészetét alpárinak, gyakori kacagását lónyerítésnekminısítették. Bizonyosnak gondolták, hogy Csillag Nándornémet földön rak fészket, ám ı szerzıdése lejártakorfeleségestül érkezett Pécsre. Az Apáca-uccai ház alsószintjén alakítottak ki számukra lakrészt, ám onnanhamarosan a saját otthonukba hurculkodtak, Csillag Nándora Nepomuk-ucca egyik elhanyagolt, eredetileggabonaraktárnak emelt épületét vásárolta meg. Ilse -mindenki bámulatára - a második héten már magyarszavakkal, a második hónapban pedig magyar mondatokkalbeszélt, s fél év múltán csupán jellegzetes r jeileplezték le német származását. Nagy ügyességet árult elestélyek és fogadások szervezése terén is, cseresnyefaborítású salonjuk a város értelmiségi elitjének szokásos

147. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvetalálkahelyévé vált.Csillag Nándor activ korában keveset élvezhette a házát,a mimészek vándormadár életét élte. Szerette volna, haIlse ırıkös kísérıjéül szegıdnék, afféle szolgálatkészmindenesként. Ám Ilse győlölte az utazást. Állandóvitatéma lett ez. Az asszony azzal vádolta, hogy pusztaféltékenységbıl hurcolná ıt magával. Márpedig ı nem fogszállodai szobákban unatkozni Európa különbözı pontjain.Csillag Nándor erre leszerzıdött egy nemzetközitársulatba, mely három hónapos turnésorozatra286 287

indult Dél-Amerikába, Puccini két operájával. -Argentínába se jön velem? - kérdezte mérgesen.- Nem mehetek - Ilse talányosan mosolygott. - Miért nejöhetne?- Állapotom végett.Csillag Nándor így értesült róla, hogy gyermeke születik.Kevés ideje maradt örvendezni, két teljes szerepetkellett megtanulnia olaszul.Csillag Balázs rétestésztaként elnyúló vajúdást követıenérkezett e világra, igazolván a régi mondást: mindenkezdet nehéz. Nem elıször döbbentem rá, hogy komolykötelességeim vannak a családommal szemben. Immár nemengedhetem meg magamnak, hogy a mővészet szent oltáránáldozzam, döntéseimet pénzügyi szempontból is meg kellfontolnom. Apám tanácsát követvén, keresetemet háromrészre bontom. Harmadát a Postatakarékba helyezem,mindennapos megélhetésünkre. Harmadát az általa javasoltsvájci bankházban teszem le. Harmadából pedig lehetıségszerint ingatlan vagyonomat javítom és bıvítem.Szilárdan ellen állok Szalma Bertalan muzsikustársamkapacitálásának, ki szerint a nagybácsikája segítségévelvásárolható malomrészvéyek által háromszorta kövérebbhaszonra tehetnék szert. Kövérebbre, megengedem, ámegyszersmind nagyobb kockázatot vállalván. Márpedig egycsaládfı számára a legelsı szempont a biztonság. Ha eztaz emberek nem felednék el, a világ bajainak jó részeorvoslódna, s a robbanás irányába ható feszültségekhelyett érvényesülhetne a dolgok megnyugtató rendje.Egy délután az apja náluk járt. Kérdezte a fiát, gyakranír-e az Apák könyvébe.- Eleget - Csillag Nándor.- Kíváncsivá teszel. Belepillanthatok? - Parancsolj.Amint az apja a fenti gondolatokat végigolvasta, rögtöntudni akarta, miként léphetne kapcsolatba SzalmaBertalannal.- Úgy hallom, Monte Carlo operaházába szerzıdött CsillagNándor.- És a nagybátyja?- Ot nem ösmerem. Mit óhajtana tıle, apám? - Vennékmalomrészvényt.Csillag Nándor gondolkodóba esett. Ilsével ismegtanácskozta a dolgot, az asszony azonban e kérdésbennem akart állást foglalni. - Tegye, ahogy jónak nézi,Nándorkám.Mire pedig hosszas habozás után rászánta magát, azok abizonyos malomrészvények már rég elkéltek. Bánkódniaazonban nem sokáig kellett, mert a sorozatos panamák amalomvállalatot csıdbe taszították, a részvények immárannyit sem értek, mint a papír, amelyre nyomtatódtak.Csillag Nándor áldotta az eszét, újra megfogadta, eztánsem cselekszik alapos és huzamos fontolás híján.Az apja nem volt képes abbahagyni a sopánkodást: - Hovátettem az eszemet, én boldogtalan! mért nem fogtad le akezemet? mért nem zártad rám az ajtót? micsoda meshügevagyok, jaj, jaj!

148. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveCsillag Nándornak hirtelen agyába ötlött: - Apám, hogynem próbálta kifürkészni a jövendıt? állítólag minekünkaz sikerülhet! vagy nem?Csillag Sándor törölgette a verejtéket középen tarkoponyájáról. - Kigyöttem a gyakorlatból... asszed, nempróbálom ki újra meg újra a lottérián? Áh... romlunk,öregszünk.Csillag Nándor bólogatott. Obelé végképp csupán atöredéke jutott az elsıszülötti képességnek. Nem is igengyakorolta magát benne, keveset hederített a múltra, smég kevesebbet arra, ami várható. Pedig talán jobban kénefigyelnem, gondolta, mindkétfelé.288 I 289

Délutáni alvásidejét szánta arra, hogy az Apák könyvefejezeteit lassan, soronként araszolva átolvassa, mindenlehetséges összefüggés értelmét keresvén. Hátha alkalmasmetódus ez, hogy látását erısbítse.Eletében elıször tapasztalta énekesi ambíciójánaklanyhulását. Nem bánta, ha egy-egy csábítónak tetszıkontraktus meghiúsult. Szabad estéit a mőhelyébentöltötte. Érdeklıdése homlokterébe a fafaragás melléegyre inkább az öreg órák reparálása került. Kétgrammophon készülék állott a polcon, így váltakozvahallgathatta lemezeit, a csere miatt beálló csöndetminimálisra rövidítve. Melba, Caruso, Galli-Curci hangjaömlött szét a lámpák hunyorgó fényében, elnyomván az órákketyegését és ütéseit.Akárha az idımérı szerkezetek társaságában inkább érzettvolna indíttatást arra, hogy alámerüljön az Idıbe, egyilyen nyugodalmas estén pillantotta meg, miféle vég várrá. Sokadmagával fulladozik, zárt, félhomályos térben.Nem értette. Tőnıdött, megossza-e az apjával. Ám CsillagSándor akkoriban szívgyöngesége miatt hosszabb kúráraBalatonfüredre utazott.A 926-os és 7 es esztendıkben holott lelki nyugalmamraráleltem, elegendı baj ért. Apám betegségével kezdıdött,majd az én gégém rendetlenkedésével folytatódott. Többelıadást voltam kénytelen visszamondani, mint eladdigegész pályafutásom alatt. Pénzügyi helyzetünk - hálaóvatosságomnak és takarékosságomnak - mégsem váltkritikussá. Bár sokat vesztettem a pengı bejövésekor azátváltásnál, mégis sikerült nyaraló házat vásárolnom aBalaton partján, Szemes községben. Úgy tervezem, idıskoromat ott töltöm majd. Máris megkezdtem egy mőhelyfölállítását a gazdasági épületben.290Második fiam az Endre nevet kapta, s az elsıhöz képestbámulatos könnyedséggel született, épen, egészségesen.Úgy látszik, Ilsém belejött. Lehet, hogy meg sem állunkhatig, ami a családi rekord, Stern Richard nevezetőısatyám tartja. A gyermekáldás talán a lehetı Legnagyobböröm, mi egy férfit érhet. Nincsen hát panaszom. Taláncsak ba jós éber álmaim nyugtalanítanak, de úgydöntöttem, nem rágom magam miattuk.Tőnıdöm, olvassa-e valaha ivadékaimon kívül bárki más esorokat. S ha igen, kihámozhatja-e belıle, mikéntzajlottak napjaink ezen a földön.Pályafutása csúcsán járt. Váratlan ajándékkéntjutalomjátékot kapott az utazó társulattól, melybengyakran szerepelt. Kérésére a Parasztbecsület és aBajazzók került színre. Az elıadással két hónapigturnéztak azután országszerte, de - Csillag Nándorlegnagyobb bánatára - az útitervbıl Pécs városa kimaradt.A siker átlagos volt, sosem vallott szégyent, ám az azünneplés, amelyért érdemes oly sok áldozatot hozni,ezúttal is elmaradt.

149. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveA sorozat végén Csillag Nándor többszöri vonat-átszállással iparkodott hazafelé, s már az útoneltőnıdött, mivel töltse élete ıszét, az éneklésselfölhagyván. Kiszámolta, hogy tartalékait, beleértve aszemesi nyaraló házat is, körülbelül nyolc-tíz esztendıalatt merítené ki, ha eközben semmit nem gyarapodnék.Orák reparálását foglalkozásként aligha őzheti. Akkor hátmitévı legyen?Hónapokig morfondírozott. Kevés fellépést vállalt,operait egyáltalán nem, inkább csak koncerteken ésalkalmi mősorokban énekelt, mutatós olasz dalokat.291

Ilse harmadszor is áldott állapotba került, ahogyan ıfejezte ki: - Íme bizonyság, mostanán itthol tartózkodol!vagy otthol? - a magyar nyelv e finomságait németészjárása nehezen követte.Csillag Nándor egy reggel - mindenki meglepetésérebenyitott a konyhába. A szakácsnı kicsi híján elejtette aréz serpenyıt. - Ohajt az úr? - kérdezte idegesen, azthívén, baj van, Csillag Nándor ilyenkor még aludniszokott.- Mi készül früstökre?Ez még meglepıbb volt. Az énekes emberemlékezet óta sohanem reggelizett. A szakácsnı szótlanul mutatta arántottát és a hajszál vékonyra szelt pirítóst, amit anagyságos aszszonynak készített.- Ilsém ezt rendelte? - Nem.- Akkor honnét veszi, hogy erre van gusztusa?- Már megbocsásson az úr... az asszonyom mindennap eztfogyasztja reggelire. - Elég baj - becsörtetett az ebédlıbe, hol az immárgöm bölyödı Ilse a függönyöket igazgatva bámult kifelé anapfény be. Csillag Nándor a vállára tette a kezét, sköszönés helyett azt mondta: - Ami a szívnek aszerelem, az a gyomornak az étvágy. Ilse hátrahıkölt:- Pardon?- A gyomor a karmester, mely szenvedélyeink nagyzenekarát vezényli. - Kis szünet után hozzáfőzte: - EzekRossini mester szavai. Tudja, Sevillai borbély, TellVilmos, satöbbi.- Ismerem Rossini operáit. De hogyan megy ez ide? - Mátólén állítom össze a napi menue-t.A Csillag ház étrendje alaposan megváltozott. Olykülönlegességek kerültek az asztalra, mint a fürjtojás, aszarvasgomba vagy a csiga. Csillag Nándor magyar éskülhoni szakácskönyvek egész ármádiáját szerezte be, s amazok receptjeitkívánta megvalósítani. A szakácsnıt elcsapták, utódaisőrőn váltották egymást. Csillag Nándor nem röstellteszemélyesen felügyelni a piaci vásárlásokat, ahúsrendelést a mészárszékekben, s olykor a konyhában ismagához vonta az irányítást. Akárhányszor Ilse vagy másrokona ezt nehezményezte, gıgös arckifejezésseljelentette ki: - Ha Pesaro hattyúja megtehette, nekeméppúgy szabad!Immár mindenki tudta, hogy Gioacchino Antonio Rossinivolt Pesaro hattyúja.- Nándor, magának a Rossini sose volt a fachja, mit akarmost tıle? - Ilse.- Attól, hogy nem énekeltem, még követhetem afilozófiáját, vagy nem?Életem delelıjén a boldogságomat, s ezzel kiváltképpsaját magamat Leptem meg, az epicureusi élvezetekbenkeresem. Ételben, italban, olvasásban, akvarell vázlatokkészítésében, meditálással töltött békességes órákban.Szemlélvén a nap nyugtát a Tettyén, tüzet rakván a

150. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvedomboldalon, szabad ég alatt sütögetve, kortyolva rá jóveres borokat, végre megtaláltam Lelkem nyugodalmát.Ráébredtem: nincs teljesebb öröm, mint amikor a test és alélek jól lakottan elpihen.,játszódom a gondolattal, hogy saját receptjeim alapjánkészített fogásaimmal megvendégeljem városom gourmet-ités gourmand fait, delicat vendéglıt nyitván. Oröm leszátélni örömüket. Tervem az apám ugyanúgy ellenzi, amikéntIlse, sıt tán még annál is inkább, ám a papa immár otttart, hogy szinte mindent ellenez. Pedig kinek ártanékazzal, ha vendégek magas niveau-jú ellátására áldoznámfölös idımet? Miért volna megvetendıbb foglalatosság ez,mint a híres Csillag cipıkereskedés? A cég nevébıl apámaz idei év elején kiebrudalta Straub bácsiét, arrahivatkozva, hogy túl zsidósan hangzik. Minı hypocritaidea! Ha a papa benéz a tükörbe, amit Lát, nyomósabbanjelzi származásunkat, mint az, hogy Straub.292 293

Am ennél fenyegetıbb veszéllyel kell most fölvennem aharcot. Leírni sem merészelem, babonás vagyok. Adnaelegendı erıt s türelmet az ég.Csillag Nándor makacsul kitartott eredeti szándékánál. Azidı tájt elhagyatottan állt a borostyános ház, jó százesztendıvel azelıtt építette a városi tőzoltó egylet, áma 910-ben emelt új szertár fölavatása óta nem használták.Ezt vette bérbe Csillag Nándor. Éttermének a hangzatos"Vendéglı á la Rossini" nevet adta, ám ez a köztudatbasoha nem ment át. -Derünk a Csillag Nándiba! -mondogatták a törzsvendégek. Mert a Nándiban olyanfrancia leveseket, olasz pecsenyéket, spanyol édességeketfogyaszthatott az úri közönség, mit sehol egyebütt.Csupán hét asztal volt, s a pécsiek kénytelen-kelletlenmegbarátkoztak a vendéglıi helyfoglalás gondolatával,tehették azt személyesen, távbeszélın avagy hordárralküldött üzenettel. A Nándiban az ételkülönlegességektöbbségét parányi lángocskákkal ékítve tálalták föl a tótasztali leányok. Esténként a grammophon Verdi, Rossini ésPuccini áriákat játszott.Kerek ablakot vágatott Csillag Nándor a parányihelyiségbe, melyet irodaként használt - valaha azügyeletes tőzoltó kamrája volt -, így állandóan szemmeltarthatta vendégeit és alkalmazottait. Ha ismerısökvacsoráltak nála, márpedig a városban majdnem mindenki azvolt, nem mulasztotta el személyesen köszönteni ıket.Hasra hízott, törékeny termetét ez mulatságossáalakította. Ilse megjegyezte, hogy most már az emberekazt hihetik, mindketten terhesek - ı a nyolcadik hónapbanvolt. Csillag Nándor nem bánta a pocakot, múlt századipofaszakállat növesztett mellé. E szırzet azután egyetlenhét leforgása alatt fehéredett meg, amikor az Apákkönyvében is megemlített fenyegetı veszély valósággálett.Ilse egyre különösebben viselkedett. Megszülte Tamást, áma csecsemı szoptatására egyetlen alkalommal sem vállalko294zott. Úriasszonyok körében bevett volt, hogy e feladatothelyettük a szoptatós dajka lássa el, csakhogy Ilse azelsı két fiát maga táplálta, ehhez ragaszkodott. Többszörkifejtette, hogy a gyermek egészségét szülıanyja tejeszavatolja, s barátnıit arra buzdította, kövessékpéldáját.Magyar tudása mintha rohamosan kopott volna, egyregyakrabban hibázott, keresgélte a szavakat. - Oregülök? -kérdezte ijedt arccal. Férje tiltakozása nem nyugtattameg. Gyakran lelte a szobalány bezárkózva, midın semminıkopogtatásra ajtót nyitni vagy akár válaszolni

151. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvehajlandónak nem mutatkozott. Egy ízben másfél napigkuksolt a szobájában étlen-szomjan, a férje, az apósa ésanyósa rimánkodására fittyet hányva. Csillag Nándor nemértette, mi ütött beléje. Ám Ilse soha nemmagyarázkodott.Amikor egy délután meggyújtotta a Balon brokátfüggönyeit,a ház kevés híján porig égett. A rémült személyzetkihívta a tőzoltóságot. A parancsnok, miután a lángokatelfojtották, jegyzıkönyvben rögzítette a történteket, ígyIlse állapotáról szétszaladtak a mendemondák a városban.A család orvosa nyugtatgatta Csillag Nándort, elıfordulaz ilyesmi, a szülés erıfeszítésétıl összezavarodik azasszonyi test ideghálózata. - Az egyszerő nép akkéntmondja: fölmegy a tej az agyba. Okosabb volna tán, ha anagysos asszony mégiscsak szoptatná a picit!Ilse kifejezéstelen arccal hallgatta az orvost. Hiábanoszogatta az ura szelíden, majd egyre hevesebben, nemnyilvánított véleményt. Am alig tette ki a lábát adoktor, Ilse a padlóra vetette magát, a fejét olyképpverdeste oda, mintha az volna a célja, hogy a koponyájátösszetörje. Csillag Nándor a szobalány segítségével semtudta lefogni.Ezen önveszélyt képezı rohamok állandóvá lettek. Toncsinéni volt az egyetlen, aki valamelyest csillapíthattaIlse ırjön295

gését, nagy kebleihez vonva az asszony fejét szelíderıvel. Csillag Nándornak elébb az orvos, majd a családvalamennyi felnıtt tagja javasolta, vitesse el afeleségét, mielıtt végzetes kárt tenne magában. Óilyenkor toporzékolni kezdett: - Hogyisne! Ilsém nem megya sárga házba! arról szó sem lehet!Ám a helyzet romlott tovább. Immár a gyermekek biztonságasem volt szavatolható. Csillag Nándor két- ilyesfajtabetegek ápolásában jártas - apácát fogadott, akik éjjel-nappal vigyázták Ilsét.Föl nem foghatom, mely vétkünkért mérte ránk e büntetésta Sors. Azt reménylettem, hogy hajlott korom békésvisszavonultságban tölthetem, ám mindennapjaimbabeköltözött az állandó rémület: mely borzalmascselekedetre indítja Ilsét a rajta elhatalmasodó kór.Városszerte ujjal mutogatnak rám, balsorsom közkedveltsopánkodási témává vált nemcsak az asszonynép körében,hanem a kávéházi uracsok társaságaiban is. Végzetünkoperaszerzı tollára kínálkozó tragédia. Ennél nagyobb bajaligha sújthat miránk.E nézetét akkor is fönntartotta, amikor bevezették az1938. XV. törvénycikket. Különnyomata a Nádorban és aVademberben kézrıl kézre járt.1. İ. Felhatalmaztatik a m. kir. minisztérium, hogy atársadalmi élet egyensúlyának hatályosabb biztosításavégett szükséges és halaszthatatlanul fontosintézkedéseket, - ideértve az értelmiségi munkanélküliségleküzdése végett szükséges intézkedéseket is, - a jelentörvény kihirdetésétıl számított három hónap alatt azalábbi İ-okban megjelölt tárgykörben és alapelvek szerintrendeletben tegye meg az esetben is, ha az intézkedésegyébként a törvényhozás ügykörébe tartoznék.Átkozott fiskális bikkfanyelv!A rendelkezések lényegét elmagyarázták neki atársaságbeli ügyvédek. Kamarák alakíttatnak az ügyvédek,a hírlapírók, a mérnökök, az orvosok, a mővészek ésszinte valamennyi értelmiségi foglalkozást őzık számára,ám a tagságban a zsidók arányszáma a húsz százalékotsemmiképp nem lépheti túl.Hamarosan kiderült, hogy ı, Csillag Nándor, ki a közeli

152. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemúltban még Európa jelentısebb operaházaiban szerepelt,nem lehet kamarai tag, valakik úgy döntöttek, zsidónakszámítandó, mivel hivatalosan sosem tért át "más bevettfelekezetbe". Fájt, de gyakorlati jelentısége alig volt,mővészi pályafutását amúgy is lezártnak tekintette.Abbeli nézetét, hogy Ilse betegségénél súlyosabb csapásnem jöhet, akkor is fönntartotta, amikor életbe lépett az1939. IV. törvénycikk, a zsidók közéleti és gazdaságitérfoglalásának korlátozásáról. Kivonatolt általánosindoklása - az Országgyőlés 702. .számú irománya -megjelent a lapokban. Ez világosan érthetı szöveg volt.Amíg e törvény megalkotása elıtt az országnak egyedül anyugati szomszédja, vagyis Németország tett a zsidókkiszorítására erélyes intézkedéseket, azóta Európának sokmás állama lépett erre az útra.Szőzanyám, gondolta, ki leszünk szorítva?! El sem tudtaképzelni, hogyan volna az véghez vihetı.Mind szélesebb körő lett annak a felismerése, hogy azsidóság sajátos, minden néptıl élesen elkülönülınépcsoport.Csillag Nándor dührohamot kapott. Annyira ordított, hogyöt embernek kellett lefognia. A városban terjedt a szóbe296 I 297

széd: elkapta az agybajt a nejétıl. Járókelıket állítottmeg az uccán, a törvénycikk indokolását közlı hírlapgyőrött példányával csapkodta a levegıt, rögeszmésenhadarva. - Én ne volnék magyar, aki a magyar nevemmelszereztem dicsıséget a hazámnak, Európa legfontosabboperaházaiban? aki magyarul tökéletesen beszélek, héberülviszont egy kukkot sem? akinek az ısei közt olyan is van,kit 849-ben azért lıttek agyon, mert a magyarszabadságért harcolt? hát itt már mindenkinek elment azesze???Hosszú részeket olvasott föl a győlöletes szövegbıl, shiába menekültek volna az emberek, végig kelletthallgatniok, ráncigálta ıket. A leggyötrelmesebbbekezdéseket elszavalván levegı után kapkodott.Azt a hírlapot egy darabig a családi iratok közötttartotta. Késıbb az Apák könyve fölhasadt borítójánakrésébe dugta. Balázs fia dobta ki onnét, amikor a kötetekhozzá jutottak. Számarányukat messze meghaladóan vettek és vesznek részt a zsidók továbbra is az önzı vagyoni érdekbılelköve tett bőncselekményekben és különösen azokban,amelyek az ország gazdasági létének aláásásáraalkalmasak. A külföl di fizetési eszközökkel őzöttvisszaélések elkövetıi csaknem kizárólagosan zsidók,s az államhatalomnak nagyarányú felkészültséggel kellállandóan ırködnie, hogy visszaéléseik ezen a téren azország gazdasági helyzetét meg ne rontsák. A törvénya "zsidó"szót annak a körnek a meghatározására hasxná ja,amelyre vonatkozólag a különleges jogi szabályozástéletbeléptetni óhajtja. Ezzel szemben az "izraelita "jelzı a hitfelekezet meghatározására szolgál. Azok,akiket a törvény a "zsidók" név alá foglal, nemszükségképp azonosak az izraelita hitfelekezetbetartozókkal; a zsidók köre tágabb kör.A törvénykorlátozza a zsidók részvételét a törvényhozásban, atörvényhatósági és a községi önkormányzati testületekbenés az ezekre vonatkozó választójog gyakorlásában;a közhivatalviselési képességet a zsidóktól a jövırenézve általánosságban megvonja;az ügyvédi, a mérnöki, az orvosi, a sajtó ; a szín- ésfilmmővészeti kamarákban a zsidók tagságát általánossában hat százalékra korlátozza;

153. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekizárja a zsidókat az idıszaki sajtó szellemi, aszínházak és filmvállalatok szellemi és mővésziirányításából; kizárja ıket a közhatósági engedélyektılfüggı jogosítványokból;közszállításokban a zsidó vállalkozókat fokozatosan hatszázalékra szorítja vissza;ipargyakorlására jogosító iparigazolványok ésiparengedélyek kiadását zsidók részére általábanmegtiltja mindaddig, amíg a részükre már kiadottjogosítványok száma községenként a hat százalék alá nemesik;a gazdasági vállalatok és más keresı foglalkozásokkörében az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottaksorában a zsidó alkalmazottak számát általában tizenkétszázalékra szállítja le;felhatalmazást ad a minisztériumnak a zsidókkivándorlását elımozdító intézkedésekre;végül hatályos rendelkezések útján gondoskodik a törvénykijátszására irányuló cselekmények megtorlásáról.- Talán akkor most kéne kivándorolnunk - ezt Ilonavetette föl a családi kupaktanácsban. - Ha ténylegelımozdítják.298 I 299

- De hát ez a mi hazánk is! - Csillag Nándor. - Mi ittvagyunk otthon! Menjenek el ık!- Ne ordítsál fiam, megfájdul tıled a fejem. Nem aszínpadon vagy. Akkor is halljuk, ha normálisan beszélsz.Csillag Sándor fölutazott Budapestre, szükséges éshasznos hivatalos okmányokra szert teendı. Régikapcsolatai azonban megszakadtak, az ajtók sorrabezárultak elıtte.A Magyarsárban acsarkodó cikkek ostorozták a pécsihatóságokat, amiért oly kesztyős kézzel bánnak a városzsidóival. A példák közt Csillag Sándor, "a lábbelikértpimaszul magas árat kérı, a szegényeket aljasulmegkopasztó cipıüzér" éppúgy szerepelt, mint a fia, azaz"a zsidó hájoligarchia illusztris képviselıje, a Nánditulajdonosa, ki helyet és traktát mindig biztosít ahonfitársaink vérét szipolyozó hitsorsosainak".Mindkettejüknél zárójelben közölték a Stern nevet is.Csillag Nándor vicsorgott, ahogyan patkoláskor a lovak.Micsoda impertinencia! Iratok özönével igazolható, hogyCsillagok vagyunk! Egyáltalán, honnan ásták elı?A család nehezen tudta lebeszélni arról, hogy be neperelje a redakciót. Olaj volna a tőzre. Az étterem és acipıkereskedés engedélyeit záros határidıvel bevonásfenyegette.- Mi jöhet még? - kérdezte az apa a fiát, és a fiú azapját. Logikus mentı ötlet lehetett volna atulajdonjogokat a német származású Ilse nevére íratni, ámıt addigra, épp a férje kérelmére, cselekvıképtelennek ésbeszámíthatatlannak nyilvánították.- Szereznünk kell egy Aladárt! - Csillag (Stern) Sándor.- Aladárt? - Csillag (Stern) Nándor nem értette.- Süket vagy? Aladárt! Strohmann-t, világos?Kolozsvári Anti lett a család Aladárja. Kolozsvári Antiközismert ingyenélı és kávéházi komád volt Pécsett.Csillag Nándor rendszeresen juttatott neki kisebb-nagyobbsegélyeket,300melyeket a noteszében "Antiügyi Adó" megjegyzésseltüntetett föl. Kolozsvári Anti a hírlapírásból itta kimagát, s akkor sem volt józan, amikor - fölemelt apanázsellenében - hivatalosan a nevére vette a cipıkereskedéstés az éttermet. Az átruházó okiraton szereplı aláírásábakét betőhiba is csúszott, de senkit nem zavart, hogy a

154. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveszerzıdést Kolosvári Antall-ként parafálta.A németek már megrohanták Lengyelországot, amikor CsillagNándor mérlegelni kezdte, hogy ami reájuk vár, az talánvan akkora csapás, mint Ilse bolydult agyveleje.Fölvetıdött a kivándorlás gondolata, ám a család sehogyansem tudott megegyezni az úticélban. Csillag NándorSvájcra voksolt. Toncsi Amerikára. Csillag SándorAusztráliára, a kenguruk miatt. Ilona és a szülei Kanadátrészesítették elınyben, Goldbaum Manfred két öccse márodakinn élt.Ez volt az egyetlen téma, melyhez Ilse is hozzászólt: -Németország! Deutschland! - hajtogatta.- Ugyan, kérem... pont Hitler miatt kell innenelmenekülni!- Nem Hitler! Németország! - mondta erre Ilsetürelmetlenül. Azon kevesek közé tartozott Európában,akik még nem vettek tudomást a Führerrıl.Addig-addig tanakodtak, míg a család szinte valamennyitagját elvitték, zömüket tehervonatokon. Ilse, amintáthaladt a félköríves, A MUNKA SZABADDÁ TESZ föliratalatt a dupla vaskapun, minden eddiginél ijesztıbbrohamot kapott. Elrugdosták tıle a kezét görcsösenmarkoló két kamaszfiát. Ilse nıstényoroszlánként vetettevolna magát utánuk. Amikor a sárba taszították, újra megújra támadt, német nyelven sikítozva valamit. A két ırpuskatussal verte agyon, nem érzékelvén, hogy Ilse anémet általános iskola negyedik osztályában használatosirodalomkönyvbıl hadar egy memoritert, Heine versét,amely301

az ıszi táj szépségeit ecsetelte. Azt a tankönyvet 36-bankivonták ugyan a forgalomból, Heinével és sok másköltıvel együtt, na de a két katona annak elıtte jártiskolába.Csillag Nándor mindezt nem láthatta, addigraelválasztották a többiektıl. Szerencséje volt, ı Kanadábakerült. A szortir brigádot nevezték Kanadának a lágerben,mert e részlegben viszonylag komoly esély volt atúlélésre. A Kanadában dolgozók az elgázosítottak utánmaradó göncöket és tárgyakat szortírozták szét, azaranyfogakat, győrőket, szemüvegeket és más, a HarmadikBirodalom javára hasznosítható értékeket választották ela megsemmisítendı szeméttıl. Csöndes szabotázsuk legfıbbmódszere az volt, hogy egy-egy drágábbnak látszó tárgyattitokban kicsempésztek és bedobtak a latrinába.A kanadások mély részvéttel figyelték minden reggel amunkabrigádok ki- és bevonulását. Akárha egymást támogatókísértetek vánszorogtak volna a centrális úton, azétkezéshez használt edénykéjük spárgából csomózott övükönfityegett. Naponta rostálták a munkabrigádokat, csekélyketárgykészletük a kanadások kezén át jutott a depóba vagya szemétégetıbe.Valamivel Csillag Nándor után került a Kanadába egy nagyádámcsutkájú, hallgatag ember. Amióta Csillag Nándormellé helyezték, egyetlen mondat hagyta el az ajkát: -Fleisch Tivadar, kiskereskedı, Kiskunhalas, kéremtisztelettel.Következı megszólalására néhány hetet kellett várniok.Akkor így szólt: - Nézzétek!Tojás alakú zsebórára lelt az egyik kérgesre mocskolódottzubbonyban. Mutatta a napot, a hónapot és az évet is.Pontosan járt, békebeli ketyegéssel.- Arany? - valaki.Csillag Nándor szó nélkül kivette Fleisch Tivadarkezébıl. Hosszan nézegette, a szeméhez emelvén, nagyonmegromlott a látása az utóbbi idıben.

155. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve302- Ismerıs? - Fleisch Tivadar.Csillag Nándor bólogatott. Könnyeit látván, több kérdésnem esett, a kanadások mindent értettek. Csillag Nándorszorongatta az órát, a míves hátlemez cirádái fölidéztéka múltat. Ekként tapinthatta a mintázatot az apja, anagyapja, az ükapja, és így tovább, egészenCsillag/Sternovszky Kornélig. Tudta, hogy a zsebórát azapja, Csillag Sándor a legénybúcsúja éjszakájánajándékozta jövendı apósának. Szegény Manfréd bácsi, aberemendi nadrágkirály tehát...Béke poraira. Ot a munka már valóban szabaddá tette.Csillag Nándor csupán néhány percig hezitált, majd azórát a zsebébe süllyesztve alázatos tisztelettelkikéredzkedett. Elmormolt néhány magyar imádságot, meg azegyetlen hébert is, amit tudott, miközben a tojásdadzsebórát a latrinának adta. Barukh attak adonaj.Karácsonyra tarka estet szervezett a rabszínház, CsillagNándort fölkérték, adjon elı valami szépet. Húzódozott,nem tud ı már énekelni.- Nem mindegy, hogy tudsz-e? - a szervezı. - Én táncolnifogok, pedig... - legyintett. Lajtai Bélának hívták, aháború elıtt a prágai operaház balettmestere volt. Mostmeg a legcsont vázabb az egész barakkban. Csillag Nándorhozzá képest szinte kövérnek tőnt, pedig testsúlyánakmajd a felét elvesztette.Akkor hát kezdjük a fölkészülést!Esténként hétrét görnyedve, a barakk falának dılveélesztgette régóta nem használt támaszát. Rekeszizomgyakorlatai kevés zajjal jártak, skálázni azonban csak azudvaron mert, azt hívén, nem tőrnék a többiek. Ám amintbelefogott, rögvest köréje győltek rabtársai, zeneszóraéhes füllel. Közönségnek ı soha nem tudott ellenállni,unszolni sem kellett, énekelt nekik egykori repertoirefából. Zokogó tenorja fölrepült a táborra boru303

ló sötétségbe, hosszan vibrált az egyenbarakkok felett,sok ezer bezárt ember hallgatta. Itt is, ott is tapsolnikezdtek.Sikerem van, gondolta. Ha most hallana a nagy Caruso,talán megdicsérne.A tarka estre bohócjelmezt is fabrikált magának egyszakadt lepedıbıl, a nagy gombokat megperzselt végőfaággal rajzolta rá. - Kacagj, bajazzó! - énekelte atábor tizenkét nyelvő közönségének magyarul, s az áriavégén sírva roskadt térdre. A szőnni nem akaró vastapsotmár nem volt képes megköszönni. Lázrohamot kapott,eszmélete cserbenhagyta. Reggel nem tudott fölkelni apriccsrıl, hiába rugdosta a német törzsırmester. Rázta ahideg, a szeme kifordult, a bıre pikkelyesedett.Fleisch Tivadar támogatta az Appel Platz-ra.Mindkettejüket átparancsolták abba a sorba, mely akerítés mentén araszolt az oldalépületbe. Zuhanyozóelıterébe jutottak. Fleisch Tivadar segített CsillagNándornak levetkezni, ócska cipıjét gondosan a falhozállította.Amikor a zuhanyrózsák alatt haláltusájukat vívták atömegben, Fleisch Tivadar megszólalt. Azt mondta: -Anyám, édesanyám!Tud beszélni, ha akar, gondolta Csillag Nándor. A sajátanyja jutott eszébe, majd a gyerekei. Balázsról tudta,muszos, valahol Oroszországban. Ilse talán a nıitáborban, Endrus és Tamáska viszont...Fekete szeder és áfonya ízét érezte elszoruló torkában.Az utolsó képen, amely még az agya vetítıvásznára került,menekülı szarvasnyáj rohant felfelé a domboldalon,

156. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvepatájuk alatt örvénylett a bíborvörös por, agancsuksípolva karmolta a földre hajló eget.

304

X.

Újév táján ki-kitisztul. A metszı hidegben dereng avégtelenség, esztendızáró vágyak, fogadalmak, reményekszállnak fölfelé. A telihold elmosódó pereme jobb idıtígér. Hajladoznak a fenyvesek, tobozaikban jövendı fákmagvai készülıdnek az útra. Sokan fürkészik az egetotthonukban, vagy attól messzire. Kik hajnalban még ébrenvannak, láthatják, ha Boldogasszony szürke fellegeelnyeli a Holdat, azután a csillagokat is. Ilyen éjekvégeztével gyakori, hogy a vastag égpárna kiszakad,tartalma aláhull, nem hó, nem is esı, inkább valamelyjégzúzalék, fenyegetın dobol az ereszeken, párkányokon,tetıkön.

Az irodában nem égett a villany, petróleumlámpákszolgáltatták a fényt. Három vénasszony lapozgatta anagy, téglaformájú nyilvántartó könyveket, fakókékegyenköpenyük vegyszertıl szaglott. A halál árnyailebegtek az ódon illatú félhomályban, mert szintemindegyik ügyfél azzal kapcsolatban kért vagyszolgáltatott adatot. A három néni íróbegyes ujja finomreszketéssel csúszkált a feketébe kötött anyakönyvekszéles oldalain. Ha végre ráleltek a keresett névre,azonos mozdulattal koccantották oda a körmüket.Csillag Balázs beállt a sor végére, úgy saccolta,háromnegyed órába telhet, mire valamelyik kopottíróasztal elé járul304 305

hat. Megkordult a gyomra. Állandó éhség gyötörte. AJókai-uccai pékségbıl frissen sült cipók illatát sodortaerre a szél, átszivárgott a rosszul szigetelt ablakokon,de a teremben uralkodó nehéz szag azonnal elnyomta.Csillag Balázsnak eszébe jutott a Brotzettel. Mikor mégegyütt volt a család, a két öccsével estebédnél vérremenı harcot vívott, hogy kinek jusson az a karéj kenyér,melynek haján ott díszelgett a sütöde pici cetlije, a cégnevével, a gyártás helyével és idejével. A mama tiltotta,hogy megegyék a Brotzettel-t, a nyomdafesték mérgezı! -ık azonban mégis mindig bekapták. Fejükbe vették, hogy azegész brúgó legízletesebb falatja az a darabka, melyen apapír összesül a kenyér héjával, s együtt keményednekkülönleges csemegévé. Jobban szerették, mint a szakácsnısütemény-remekeit, melyeket a Csillag család vendégei nemgyıztek magasztalni.Nehéz megmondani, mit szerettek azon a vacak, lisztfoltoscédulkán. Csillag Balázs görcsösen ragaszkodott ehhez azemlékhez, s visszaérkezvén Pécsre, elsı útja a Császár-sütödébe vezetett. A kisasszony, akivel gyerekkoruk ótaismerték egymást, elsírta magát, amikor meglátta, s nemvette át a pénzt a kilós kenyérért. Csillag Balázslecsücsült a Széchenyi-téren a járda szélére, egy ültıhelyében fölfalta azt a brúgót. Elıbb a belét,kimarkolva, aztán a haját, csíkokra tépve. A Brotzettel-ta végére hagyta. De már nem ízlett úgy, mint amikorEndrussal és Tomikával marakodtak rajta. Többé aBrotzettel sem lesz olyan, mint régen, gondolta.A várakozók rajta kívül csupa nık. Számítgatta, melyik

157. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenénihez kerülhet. Mindhárom íróasztal elıtt ült egy-együgyfél, és e pillanatban valamennyi sírt. Csillag Balázsfigyelte a semmivel össze nem téveszthetı hangokat, azjárt a fejében, hogy bármi történik e világban, mindigasszonysírás a vége. De ha az embert síró nık veszikkörül, az már nem lehet annyira rossz, mint... Oklegalább élnek.Az eddig hallottak alapján már tudta, az itt intézhetıügyek közül az eltőntnek nyilvánítás tart a legtovább,remélte, hogy a többiek más okból jöttek. Amikor kétvénasszony a háromból sopánkodva lement az irattárnaknevezett pincébe, régi okmányokat keresendı, rátört acsüggedés. Pedig hová sietnél? Semmi dolgod.Két hónappal azelıtt még a 7149/2-es lágerban volt,tizenötezred magával. Fıleg németek, olaszok, románok.Magyar úgy másfélezernyi. Szállongtak a közelgıszabadulásról szóló hírek, szinte szünet nélkül.- Kicserélnek bennünket! - hajtogatta reggeltıl estig egySzilvásváradról való ménesgazda, akinek az egyik lábátlevágták a rabkórházban, miután a sebe elüszkösödött.Makacs reménykedését a nap egyetlen percében sem adtaföl, olykor még álmában is ezt motyorászta. Szélesebbkörben hittek abban, hogy a háborúnak rögtön vége, s ki-ki mehet haza békességgel.A türelmetlenebbek közt mindig akadt néhány, aki aszökést fontolgatta, a bátrabbak meg is próbálták. Alegrégebbi foglyok rebesgették, hogy egy kis csoportrománnak állítólag sikerült. De mindenhetes esemény volt,hogy gúzsbakötött szökevényeket hoztak vissza az ırök,ezeket aztán a parancsnoki épület alagsorában kevés híjánagyonverték. Csillag Balázst három szökési kísérletbevették volna be, egyik sem valósult meg.Két munkaszolgálatos társával, Nagy Zolival és dr. KádasPistával esett fogságba, akiket még Pécsrıl ismert. Fehérálcaruhás, sítalpon közlekedı egység zárta ıket körül averetyei hídnál. Addigra nemcsak a munkaszolgálatosszázad, hanem az egész második magyar hadsereg rendjefölbomlott, az általános káoszban mindenki futott, amerrelátott. İk hárman inni akartak a befagyott vízbıl, s éppegy lécdarabbal próbálták feltörni a jeget, amikordallamos orosz parancsszavak hangzot306 307

tak föl megettük. Másfélszáz katona állt a hídon,másfélszáz hófehér kísértet.Csillag Balázs futni kezdett feléjük, szívében amegkönnyebbülés forró örvénye kavargott. - Dobraj gyen!Nye sztrelájes! Mü vengerszki! - kiáltotta. Ennyitvalamennyien tudtak, szájról szájra járt amunkaszolgálatosok közt, hogy ezt kell mondani. Olelıkarok helyett azonban géppisztolytussal fogadták, úgytaszítván mellbe, hogy visszacsúszott a híd alá, társaikapták el. Dr. Kádas Pista gagyogott valamicskétfranciául, magyarázni kezdte Rousseau nyelvén, hogy ıkmagyar zsidók, akiket a származásuk miatt kergettek azaknamezıkre. Az orosz tiszt valamit félreérthetett, mertaz aknamezı szó hallatán fölhorkant. - Sam dé miny? -ismételte fenyegetı hangsúllyal, majd leütötte. CsillagBalázs és Nagy Zoli odatérdelt volna dr. Kádas Pistamozdulatlan testéhez, ám ıket fegyvercsövekkel döfölveelvezették.A lágerban találkoztak újra. Nem tudták, miért kerültekide, a Wermacht és más reguláris harci egységek tagjaivalazonos elbírálással, de nem volt kitıl érdeklıdni. NagyZoli Beremenden született, jól ismerte a Goldbaumcsaládot, és Holatschekéket is. Arról még nem értesültek,hogy e két família valamennyi tagját elhurcolták,

158. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvehírmondó sem maradt közülük. Nagy Zoli a pécsi m. kir.Erzsébet-tudományegyetemen hallgatott jogot, míg el nemtávolították a második zsidótörvény miatt. Csillag Balázsugyanezen okból hiába jelentkezett oda. Dr. Kádas Pistaügyvéd volt, ıt is az 1939. IV. törvénycikk rendelkezéseifolytán zárták ki a kamarából, utána zugírászkodássalpróbálta fenntartani magát.Hármójukat ugyanazon a napon hívták be munkaszolgálatra.Csillag Balázs nem izgatta magát. Ez volt a negyedikbehívója, az apja idáig rendre elintézte a mentesítését.Azt hitte, a papa most is kijárja, hogy leszereljék.A SAS - Siess, Azonnal, Sürgıs - behívó szerint Nagykátánkellett megjelenniök. A vonatról Nagy Zoli és dr. KádasPista társaságában még úgy szálltak le, mint tanulmányikirándulásra induló, léha fiatalemberek, aszázadparancsnokság kertjében azonban egy csapásraágyútöltelékké alakultak. Az artikulátlanul ordítókatonatiszt tudomásukra hozta: ha ez idáig úgy hitték,emberek, gyorsan feledjék el ezt a tévképet, mert koszoszsidók, nem mások. Az ırszemélyzet tagjaihoz nembeszélhetnek, csak válaszolhatnak, ha kérdezik ıket,akkor is három lépés távolságból. Civil holmijukatkiteszik az asztalra, s érzékeny búcsút vesznek tóluk. Apénztárcáktól is, csak ötven pengıt tarthatnak maguknál.Csomagot hazulról nem kaphatnak. Leveleiket cenzúráznifogják. Látogatót havonta egyszer fogadhatnak, kizárólaga legközelebbi hozzátartozóik körébıl. Nemdohányozhatnak, mivel a rendelkezések szerintcigaretafejadagban nem részesülnek. 1Jje1-nappal viselnikötelesek a sárga karszalagot. Zsidó származásúkeresztények fehér karszalagot kapnak, kommunisták és másbőnözı elemek sárgát, fekete folttal. A gyakorlóegyenruhára vigyázni kötelesek, annak minden sérüléséértanyagi felelısséggel tartoznak. A tábori sapkára rozettátnem tőzhetnek.Csillag Balázsból kiböffent a nevetés. Mulatságosgondolatnak vélte, hogy bármelyik koszos zsidó szerezzenegy rozettát a katonasapkájára, melyrıl azt elızıleggondos kezek eltávolították. Humorérzékét egy óráskikötéssel jutalmazta az a torka szakadtából üvöltıtiszt, akirıl hamarosan megtudhatták, ı Muray Lipótalezredes. A muszosok úgy becézték: a nagykátai hóhér.Hátracsavart karját s kiugrani készülı vállát kiköttetéseharmadik percében lángba borította a fájdalom, azötödikben átterjedt az egész testére, a nyolcadikbanelájult, ám Muray ales parancsára vödör vizekkeltérítették eszméleté308 309

re. A nagykátai hóhér nem szerette, ha áldozatai azöntudatlanságba menekültek, a koszos zsidók éljék csak áta fenyítés minden egyes pillanatát.Rá kellett döbbennie, hogy ezúttal nincs az a protekció,mely segíthetne rajta. Néhány hetes "kiképzés"következett, melynek mindennapos csúcspontja az ötóraitea volt, ahogyan Muray ales hívta önnön találmányát:pontban délután ötkor - tizenhét nulla-nullakor, ígymondták - az erre a célra kiszemelt zsidókat aparancsnoki épület pincéjébe terelték, s ott akeretlegények a szó szoros értelmében addig verték ıket,míg mozogtak. A vérfagyasztó segélykiáltásokat tán még akörnyezı falvakban is hallhatták. Csillag Balázst egyszersem pécézték ki, Nagy Zolit kétszer, elıször a karja törtel, másodszor a sípcsontja. Még akkor is sántított,amikor bevagonírozták ıket, s vitték a frontra, a 14-ikkönnyő hadosztály részeként. Recsicáig tartott a többnapos vonatozás, onnét gyalogszerrel folytatták útjukat

159. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekelet felé.Mire elérték a Dont, a század létszáma a felére csökkent.A keret egyre vadabbá vált, a legtöbb áldozatot mégis afagyhalál szedte. Sokan maradtak az út szélén, üresarccal huppanva a hóba, abban a hiszemben, hogy rövidkeszusszanás után föltápászkodnak majd. A katonák tudták,kár pazarolni rájuk a golyót.A muszosok spanyolbakokat és szögesdrót akadályokatlétesítettek, s az orosz partizánok által újra meg újrafölrobbantott vasúti síneket állították helyre. Esziszifuszi munka egyre reménytelenebb volt, néha csupánfél napig közlekedhettek a szerelvények. Akadt olyanszakasz, melyen - Csillag Balázs megszámolta - két hétleforgása alatt kilencszer cserélték a detonációszétdobálta-meghajlította síneket és a feketére égetttalpfákat.A ,januári dermesztı hidegben azt a parancsot kapták,hogy tisztítsák meg a terepet a reguláris hadsereg elıtt,azaz szedjék föl az aknákat egy lejtıs tisztáson, melynektúloldalán magas fenyıfákat imbolygatott a szél. A muszosszázadban elterjedt, hogy abban az erdıben már az oroszelıırsök tanyáznak. Csillag Balázs nem hitte. Ot azok atőlevelő fák Balatonszemesre emlékeztették, a papanyaralóházára. Mindegy. Ha az embernek hason fekve,gyalogsági ásóval kell kiturkálnia a fagyos földbıl ataposó aknákat, s bármelyik felrobbanhat, secko jedno,hogy vannak-e orosz katonák az erdıben.A fák homályában mozgás támadt. İk egymásra pisszegtek,meglapultak. Aprótermető kecske bukkant föl. Azaknamezıre tipegett, jóíző legelészésbe fogott. Amuszosok lélegzetvisszafojtva várták, mikor robban, ám abak, úgy látszik, túl könnyő volt ahhoz, az aknákat afelnıtt ember súlyára állították be. Csillag Balázskedvtelve nézegette a karcsú állatot. Az orosz kecske éppolyannak látszik, mint a magyar, gondolta. Csak sovány.Nagyon sovány.Körülbelül ezekben a percekben, tılük nyolc versztányitávolságban beindult az orosz offenzíva, ék alakbantörték át a frontot, szétszórva a német, olasz és magyarerıket. Csillag Balázs muszos százada szinte teljesegészében odaveszett. İk hárman azonban csodával határosmódon megúszták.Nagy Zoli, dr. Kádas Pista és Csillag Balázs mindigösszetartott, a rokonszenv és az azonos érdeklıdésalapján. - A jogász részleg! - mondták róluk a többiek.Véd- és dacszövetséget kötöttek, hogy együttes erıveléljék túl a háborút. E fogadalmat Nagy Zoli nem tartottabe, faanyag rakodása közben megszédült, s a rázuhanótalpfák és gerendák fölismerhetetlenre zízzták. Csekélykemotyóját testvériesen elosztották. Csillag Balázsnak egykönyv és egy fénykép jutott. A fotón barna,310 311

göndör lány mosolygott, ellenállhatatlan derőlátással,puha anyagú fürdıdresszben, valamiféle strandnak látszóhelyen, vakító fehérségő falnak támaszkodva. A kép hátánez állt, Nagy Zoli pedáns zsinórírásával: ,.Joli, amikorlegelıször. 1943. aug. 21." Csillag Balázs százmilliószorelábrándozott azon, amit és ahogyan Joli legelıször,1943. aug. 21-én.A könyv a század elején kiadott Háztartási tanácsadóvolt. Csillag Balázs találgatta, mért épp e szakmunkávalvágott neki Nagy Zoli a háborúnak, ám minthogy abeleragasztott ex libris szerint "Kondraschek Helgatulajdona - még neked sem adja kölcsön!" - sejthette,Zoli is találta vagy hozzá hasonlóan örökölte.Legnehezebb perceiben mindig e könyvbe menekült. Ha

160. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenagyon éhes volt, végigolvasta az ügyes háziasszonyfızési trükkjeit, s az öt-hatfogásos étkezéseket,melyekkel a munkából hazatérı férjeket lehetettelkápráztatni. Ha fázott, a kötésmintákat nézegette. Hanagyon gyötörték a tetvek, a mosás és vasalásmesterfogásait tanulmányozta. Az agyába vésıdött aháromszázhatvanöt oldal valamennyi bekezdése. Nem tudottbetelni velük.Józan gondolkodású úriember nem nısül meg, míg legalább3000 korona biztos évi jövedelme nincsen. 1000 koronábólnagyon-nagyon szőkösen élhet meg egy magányos ember.Házaspárnak nem kétszer, de inkább háromszor annyiszükségeltetik.A fiatal házaspár a középosztályból nagyon szépenberendezkedhetik háromszobás lakásban. Egy háló-, egynappali szoba és egy ebédlı megfelelhetnek mérsékeltjövedelmő hivatalnokoknak, tisztviselıknek, ifjúkereskedıknek. Lakást ma már fürdıszoba nélkül kivenninem célszerő, építeni nem korszerő. A régimódi fajanszszobai mosdók vagy lavoirok nem elegendıek a modern embertisztálkodásához.Vendégszoba, vagy mint sikkesen szokás nevezni magyarulis, a szalon, már fényőzés, mert a nappali szobát mindigbe lehet úgy rendezni, hogy abban fogadhatunk.A középosztályban a vendégszoba kiemelten fontos szerepetjátszik. Ez az otthon fénypontja, a háziasszonybüszkesége, itt vannak a legdrágább bútorok, alegfényesebb díszletek. A nyomott bársony vagy mintásselyempamlag falközépen, kétoldalt karszékek, félkörbenpárnázott székek. Az asztalon névjegytartó és díszkötésőkönyvek. Az ablakokon gazdagon ráncolt, nehéz függönyök,a falakon és bútorokon kisebb-nagyobb képek ésdísztányérok, Makart-bokréták és nippek. Itt fogadhatjuka látogatásunkra érkezı távolabbi rokonokat, a barátokat,ismerısöket, üzleti contactusokat, s ugyanitt tarthatóaka családi ünnepségek.Ehhez érkezvén, Csillag Balázs szeme mindig megteltkönnyel. Fölrémlett az Apáca-uccai ház, a nagypapáé,aztán a Nepomuk-uccai, vasárnapi ebéd idején. Amikor azállóóra elgongatta a tizenkettıt, a papa töltött magánakegy kupica gyomorkeserőt, és fölhajtotta. A nagyasztaltmegterítette a szoba lány. A szakácsnı fél órával késıbbüzente általa: a család helyet foglalhat. A paparagaszkodott ahhoz, hogy ilyenkor valamennyien ünneplıbeöltözzenek, a három fiúnak oda kellett já rulnia agépiesen mosolygó, agyongyógyszerezett Ilse elébe, ésszertartásos kézcsókkal üdvözölni. Utoljára ı maga ismegtette.- Dánksın! - mondta Ilse négyszer, oly azonoshangsúllyal, akár egy grammophon készülék.A 7149/2-es lágerban az idı folyása lelassult, olykormintha végleg meg is szőnt volna. Innen már írhatotthaza, a Vöröskereszt orosz és magyar nyelvő egyen-levelezılapjain, saját magát FELADÓ HADIFOGOLY kéntkellett föltüntetnie. Csu312 313

pán néhány sor fért arra a kártyára, Csillag Balázsnakmég annyi helyre sem volt szüksége. Én jól vagyok. Tihogy vagytok? Gyorsan írjatok! Választ soha nem kapott.Gyakran próbálta elképzelni, milyen lesz, amikorviszontláthatja szeretteit és szülıvárosát. Néha álmodottis errıl. Rendszerint gyerekként lépett be a Nepomuk-utcai ház boltozatos kapuján, késı este volt, az apja megaz anyja a szalonban ült a kandallónál (holott csak azApáca-utcai házban volt olyan), gyertyafényben, jöttérebiccentettek, majd az anyja azt mondta, német kiejtéssel:

161. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Menjél aludni hamar! - s ı engedelmeskedett.A depresszióra hajlamos dr. Kádas Pistában erısentartotta a lelket. - Meglıdd, hazamegyünk, elıbb, minthinnéd! Esténként meséltette. Dr. Kádas Pista történeteimindigaz ügyvédi éveihez kanyarodtak, beszédmodora is atárgyalótermit idézte, hangja öblösödött, szaporodtak a"nos"-ok és a "megjegyzendı"-k. Olyan világ tárult fölCsillag Balázs elıtt, hová hiába kért bebocsátást. Pediga családban mindenki bizonyosra vette, hogy ıbelıleügyvéd lesz. Már elemista korában vád- és védıbeszédekettartott az ebédlıasztalnál.- Bravo, bravisszimo, fiskális uram! - az apja.Csillag Balázs az iskolában fıként a görög és latinnyelvben jeleskedett, Homeros, Vergilius, Ovidiusverseket néhány olvasás után hiba nélkül szavalt el. Alatin is a jogi pálya felé vivı országút kilométerkövénektetszett.- Tudom, jogász leszek idısebb koromban! - Honnan tudod?- dr. Kádas Pista.- A mi családunkban az elsıszülöttek sok mindent tudnak.Magam sem értem.Dr. Kádas Pista addig unszolta, míg vonakodva-akadozvaelmondta neki, miképpen van ez a Csillagoknál. Dr. KádasPista nyugtalanul hallgatta. Nem ez volt az elsı eset alágerban,hogy minden átmenet nélkül megbomlott egy addig teljesennormális ember agya. Vitatkozni nem mert, inkább továbbikérdésekkel próbálkozott, reménykedvén, a barátjahirtelen elneveti magát, tréfacsinálóhoz illın. CsillagBalázs azonban ragaszkodott ama képtelenséghez, hogy ıvalamely rejtélyes okból látja a múltat s a jövendıt.-Akkor azt is sejtetted, hogy idekerülünk?- Nem, csak annyit, hogy baj lesz, nagyon nagy baj. Azúgy van, hogy csupán képek jönnek, néha egészenelmosódva.- De ha a papádnak is... ha tudta, mi lesz, mért nemvándoroltatok ki, amíg lehetett?- Én is folyton ezen morfondírozom. Talán mert más látni,s megint más elhinni. - Hm... azt nem tudnád látni, hogy kikerülünk-einnen? - Mondtam már, hazamegyünk, elıbb, mintgondolnád! És... szabadulásunk valahogyan a tejel állkapcsolatban... ne nézz rám ilyen gyanakodva, nem vagyokırült!- Tej... - Dr. Kádas Pista sóhajtott. Ennél meglepıbbszóval aligha állhatott volna elı Csillag Balázs. Tejetsosem láttak a 7149/2-es láger foglyai, legföljebb azt aragacsos, fehér kondenzátumot, mely a pótkávéba keverveis émelyített. Olyasfajta bádogdobozokban volt,amilyenekben a Csillag cipıkereskedés a Csillagcipıpasztát árulta.A fakitermelésben Csillag Balázs kétbalkezesnekmutatkozott, ám a farönkök mennyiségének saccolásában éskiszámításában annál inkább jeleskedett, az orosz ırökhamarosan vele vétették föl a lajstromokat s készíttettékel a kimutatásokat. Csillag Balázs igen gyorsan megtanultoroszul, így alkalmi tolmácsként is hasznát vették.Mindent elkövetett, hogy maga mellé szervezze dr. KádasPistát, ám ez nem sikerült neki, a göthös, sasorrú férfitvalamiért ellenszenvesnek találták az314 I 315

orosz katonák. Csillag Balázs beillett volna közéhük,nagy, kissé hegyes vágatú szürke szemével, karikábahajló, hosszú lábával és kese bajszával, melyet már alágerban növesztett. Ezt az érzetet tudta fokozni, mikor

162. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveújra beköszöntött a tél, s magára öltötte az orosz ırökáltal kiselejtezett pufajkát és usankát.Kegynek számított, ha valakit áruszállításra vezényelteka városba. Két duplakerekő teherautón hajtottak ki alágerstrasséról a páros vaskapun, ez volt alegbizsergetıbb pillanat, maguk mögött hagyni aszögesdrótokat. A sofırök mellett egy-egy orosz katonaült a fülkében, a foglyok a platókon állva zötykölıdtek.A visszaúton az áru tetején hevertek, kézzel-lábbalkapaszkodva. Megesett, hogy valamelyikük lezuhant, akkora teherkocsi fékezett, visszatolatott, két ember aparancsnak megfelelıen földobta az élettelen testet, svégig fogták, hogy le ne essen újra. Nem számított, hameghalt, az embert az oroszok leltári tárgynaktekintették.Csillag Balázs gyakran, dr. Kádas Pista ritkán került aszállítók közé. Egy ízben a város túlfelére vettek irányta teherkocsik. Általában nem közölték velük, hogy miértmennek, a fogoly ráér megtudni a helyszínen a dolgát.Ezúttal hombárra emlékeztetı faépítmény olajosdeszkakerítéssel határolt udvarára hajtottak be. Afoglyok leugráltak, s azonnal cigarettára gyújtottak,kiszálláson ezt eltőrték az ırök. Egyikük bement azirodára, a másik a kövér, portásnak látszó asszonysággalviccelıdött, aki pontosan olyan kurta szivart szívott,mint a katona. A társa hamarosan visszatért, odaintetteCsillag Balázst: - Beballagnak, kihordják a kannákat, föla platóra, egy sor áll, egy sor fekszik rajtuk, világos?Az épület a kolhoz tejgyőjtı állomása volt. Jó húsbanlévı nık kezelték a plafonról leereszkedı öles tejcsapot,egyenként rángatva alá a vastag falú kannákat, melyekcsörömpöltek a keményfa kockákból vert padlózaton. A foglyok sóvárannézték a bı sugárban csorgó tejet. Az asszonyokmegkínálták ıket. Szinte mindenki püffedtre itta magát afából faragott kupákból, e dızsölés többüknek napokigtartó hasmenést okozott.Mikor a társaság elkezdte kihordani a kannákat, CsillagBalázs félreállt a fal mellé, ürítkezni. Dr. Kádas Pistakövette a példát.- Hátul nincs kerítés - Csillag Balázs. - Tízigszámolunk, és... !Dr. Kádas Pista döbbent arcot vágott. Ám amint CsillagBalázs határozott léptekkel elindult a faépület mögé,árnyékként követte. Minden másodpercben várták az oroszvezényszó fölharsanását, a fegyver kibiztosítását jelzıfémes csattanást de nem történt semmi. Amikor túlértek akerítés hiányzó részén, rohanni kezdtek, átugorván az ittkanyarodó patakon (melyet Csillag Balázs igen ismerısnektalált), hogy mielıbb a nádasba érjenek, hol nagyobb azesélyük a kilıtt golyókkal szemben. Ám golyók nem jöttek.Futottak, ahogy a lábuk bírta, térdig tapicskolva azingoványban, elnehezülve a végtagjaikra akaszkodóhínártól. Háromnegyed óra hosszáig menekültek így anádasban, egymás sarkát tiporva. Elıször dr. Kádas Pistarogyott a pocsolyába, Csillag Balázs megállt fölöttezihálva, hátrafelé pillantgatva. Szaggatott lélegzetüketnem számítva csend lett, csak az iszapos vízbe csöpögıverejték neszezett. A tej megvolt, gondolta CsillagBalázs, most aztán?Két szomorúfőz szegélyezte a vonalat, ahol a patak medrehúzódhatott, mielıtt a télvégi vízbıség ingovánnyáváltoztatta a terepet. A nagyobbikra fölkapaszkodtakszárítkozni. Levetkezvén, rázta ıket a hideg. Sziszegvecsapkodták magukat és egymást.- Gyerünk tovább, mielıtt utolérnek! - dr. Kádas Pista.316 I 317

163. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve

- Nyugalom. Vizes ruhában biztosan megbetegszünk, pedighosszú út áll elıttünk... ha szerencsénk van.- Igen, ha...!Amint a gönceik kissé megszikkadtak, folytatták útjukat.Csillag Balázs makacsul ragaszkodott a patak vonalához,arra gondolván, így elvesztik a nyomukat a keresı kutyák.Olvasott ilyesmit gyermekkorában, a May Károly féleindiánregényekben. Csörtetett elıre, bakancsa spricceltea híg sarat. Dr. Kádas Pista egyre lankadtabban haladtmögötte. Elképzelni sem tudta, miként juthatnánakgyalogszerrel valahova, ahová érdemes. Egyre jobbanfázott, gyomrában jeges szivaccsá gémberedett az éhség.Kérlelte Csillag Balázst, üljenek le szusszanni egyet.- Nem lehet. Ha az elsı napot kihúzzuk, van sanszunk.Gyere! - belékarolt, húzta magával.Addig tartott ez az erıltetett menet, míg rájuk szakadtaz éj. Akkor Csillag Balázs ismét keresett egy alkalmasfőzfát, melynek a törzse négy póznányi ágba torkollt,fölmásztak, hátukat egymásnak vetve lovagoltak alegvastagabbikon.- Eddig jó - Csillag Balázs. - Reggelre éhen halunk. -Dehogy halunk!- Vagy megfagyunk. - Dehogy fagyunk!- És több gondunk nincsen.- Hányszor mondjam még, hogy hazajutunk?Dr. Kádas Pista erre már nem volt képes felelni, a fogafülsértın vacogott. Csillag Balázst idegesítette ez anesz, átölelte dr. Kádas Pistát, s ringatta, ahogyan agyerekeket szokás. Töprengett, honnét szerezhetnénekennivalót. Nemzetsége ısatyja, Csillag/Sternovszky Kornélsokáig élt egy elhagyatott tisztáson, akár az erdeiapróvadak, pedig ı még gyermek volt, és sebes lábát sem használhatta. Mégis megtanulta, hogyanfoghat halakat a patakban.Amint pirkadni kezdett, Csillag Balázs óvatosankiszabadította a karját szendergı társa alól, eligazgattaıt az ágon, majd lemászott. Patak van itt is, szélesebb,mint amaz, csak eltart bennünket. Kipróbálhatja, ugyanúgymőködik-e a módszer, most, cirka kétszázötven évelmúltával. Ugyanúgy mőködik-e az ember, a huszadikszázad közepén, s ugyanúgy mőködnek-e a halak, az oroszhalak, itt, a semmi zsombékos erdejében. Hasra feküdt aparton, karját belógatta a jéghideg vízbe. Várta, hogyfölbukkanjon egy úszó elemózsia.Picit elszundított. A víz sziszegésére ébredt.Arasznyival érzéketlenné dermedt ujjai alatt egy opáloshátú, dundi hal lebegett. Csillag Balázs látni vélte azoktondi kifejezést a szemében: Mi ez az öt vörös rúd?ilyet még sose láttam! - óvatosan közelített feléjük.Csillag Balázs ısatyja metódusát alkalmazta, várt, míg ahal szinte a bıréhez ért, akkor kezdte összezárni ujjait,oly lassúsággal, mintha nem is mozdítaná. Ha elégfigyelemmel húzza szét e manipulációt az idıben, egyszercsak úgy lesz majd, hogy a halat már fogja a tenyerében,nem marad más dolga, mint hirtelen kihajítani a partra.Számolt magában háromig, és zutty! - ám a hal a kezéretapadt, szúró fájdalmat okozva. Jaj, megmart! - tisztaerıbıl rázta az alkarját, mégsem szabadulhatott aharapástól, a rángatózó pici élılény - három hüvelyknyisem volt, a vízben jóval nagyobbnak tőnt- egészen addignem eresztette, míg a bal kezébe követ ragadván a szószoros értelmében cafattá verte. Mutatóuája vérzıhúscsomó. Bekötözte egy rongydarabbal, s hüledezvefigyelte, meddig erısödhet még a lüktetés. Már a halak isvérszomjasak, gondolta.318 I 319

164. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve

E sebesülés nyomán a mutatóujja örökre kajla ésdarabosabban mozgó maradt. Ám ez akkor nem izgatta.Tovább kísérletezett, másféle halakra vadászva.Tucatnyival tért vissza dr. Kádas Pistához. Nyersenropogtatták el ıket, versenyt köpdösve a szálkákat.Két napig bujkáltak az ingoványban, szándékuk szerintnyugatra haladván. Dr. Kádas Pista azonban több ízbenhatározottan úgy érezte, útirányuk körkörös. - Itt márjártunk!- Az lehetetlen.- De emlékszem erre a korhadt fára!Csillag Balázs elbizonytalanodott. A nap kelte és nyugtaalapján igyekezett tájékozódni, meg a fatörzsek mohásoldala szerint, a gimnáziumban úgy tanulták, arra vanészak. De azért... térkép kéne. Elıbb-utóbb ki kelllépniök e mocsaras erdıbıl. Ha nem kapnak segítséget ahelybéliektıl, nincs esélyük a túlélésre. Számítgatta,milyen távolságra lehetnek Pécstıl. Az orosz résztversztában tudta, ám ekkora léptéknél elhanyagolható akilométerenkénti 67 méter plusz. Kimondani is borzalmasvolt: uszkve 1400 (azaz EZERNÉGYSZÁZ) kilométerválasztotta el ıket szülıvárosuktól. Mielıtt behívtákvolna katonának, két barátjával fogadásból fölgyalogoltBudapestre. Hat napig tartott. Éjszakákra parasztházakbakéredzkedtek be, rendszerint az istállóban kaptakszállást. Ezt véve alapul, kábé másfél hónapba telne,mire hazakutyagolhatnak, föltéve, hogy útjukmegszakítások nélküli. Föltéve továbbá, hogy nemkapcsolják le ıket az oroszok. Vagy a németek. Vagy amagyar tábori csendırség. Elıbb-utóbb keresztezniük kella frontvonalat.Nekivadult bozótoson hatoltak át, a tüskés ágakfelhorzsolták a bırüket. A pataknak nyomát vesztették.Több sebbıl vérezve értek a keskeny földútra, mely abozótost keresztezte. Friss keréknyomok jelezték asárban, hogy szekerek járnak itt,tehát erre vagy amarra valamiféle település kushad adombok mögött. Dr. Kádas Pistának volt egyszerencsepénze, azzal sorsolták ki, melyik iránybainduljanak. Szeszélyes kanyarokkal vitte ıket a földút.Hamarosan egy rönkházhoz értek, kéményébıl koromfeketefüst kúszott az acélszürke égre. A megláncolt farkaskutyafelfigyelt rájuk, öblösen ugatott. Hasra vetettékmagukat, hosszabb ideig csak leskelıdtek.Kijött a ház mögül egy tömzsi alak, eleinte férfinakvélték, ám kucsmás öregasszonynak bizonyult. Rászólt azállatra, nyilván hogy ne ugasson. Az eb azonban jelzetttovább. Az öregasszony valamit odavetett neki, a kutyafölugorva csattintotta rá az állkapcsát, morogva-szuszogva rágta, nyelte. Csillag Balázsnak és dr. KádasPistának csurgott a nyála. Ovatosan kúszni kezdtek a házfelé. De az a dög csaholt rájuk, pedig még nem isláthatta ıket. Az öregasszony megint rászólt, s megintvetett neki, az állkapocs kemény roppanása hallatán dr.Kádas Pista összerándult.- Nyugi - súgta Csillag Balázs.Ekkor vette ıket észre az öregasszony. Bámult feléjük,azután bement a házba.- Fussunk innen! - Csillag Balázs.Dr. Kádas Pista lemondón ingatta a fejét, úgy érezte, nemképes lábra állni.Addigra az öregasszony újra fölbukkant. Gızölgı ételthozott, favájdlingban, odarakta a hófoltos főre. A kutyamegérezte a szagát, ám a lánc nem engedte odáig, vérbenforgó szemmel hánykolódott s vonított. Csillag Balázsfölegyenesedett, elfutott az ételért. Meg akartaköszönni, ám az öregasszony már visszatért a rönkházba.

165. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveAz edényben krumplileves volt, a szélére helyezve kétsötét színő orosz zsömlye. Kanaluk nem lévén, annak ahéjával merték a szájukba az ennivalót. Fe320 I 321

jedelmi lakomának találták. Oly hosszú éhkopp utánrosszul is lettek tıle.Végtelen kóborlásuk során rengetegszer kaptak ételt ilymódon. Akárha az orosz vénasszonyok abban reménykedtekvolna, hogy az ı messzire vezényelt fiaikat és unokáikathasonképpen etetik más tájakon. Csillag Balázs százszor,ezerszer intette önura gát és dr. Kádas Pistát:óvatosságukat ne csökkentsék az efféle élmények.Ellenséges birodalomban jártak, hol legalább négy nemzetuniformisba öltöztetett tagjai vadásztak rájuk. Haladásraváltozatlanul az éjszaka sötétjét véltékbiztonságosabbnak. Mint hogy térképük nem volt, igensokáig gyalogoltak nyugat helyett északnak, kevés híjánKurszkig. Nehezen jutottak át a Szoszna és a Tuszkarfolyón, elıbbin kezdetleges tutajt barkácsolva, utóbbin -a csónakelkötésben megzavarván - úszva.Egy lelıtt német hadtápos tiszt oldaltáskájábóltérképeket, iránytőt, távcsövet zsákmányoltak, svalamennyi márkát és rubelt, immár vehettek maguknak egy-egy tanyán kenyeret és sózott halat. A térkép alapjánpontosabban jelölhették ki útirányukat: Glucsov, Konotop,Nyezsin. Ukrajna lankáin jártak. További két szélesfolyamon keltek át, mire Kijev alá érkeztek. Ittvesztegeltek néhány napot egy elhagyott magtárban,melynél két láncra vert kutyát felejtett a valahai gazda,mind a kettı éhen halt.Indultak délnyugat felé. Napok óta verte ıket a havas,jeges esı. Dr. Kádas Pista egy este rosszul lett, mindentkiadott magából, több testnyiladékán. Csillag Balázssejtette, a barátja menthetetlen, a flekktífusz ittgyógyíthatatlan.Fölkéredzkedtek egy szekérre. Csillag Balázs attóltartott, amint az árkos arcú parasztember rájön, milyenállapotban van dr. Kádas Pista, rémülten a lova hátáracsap s faképnél hagyja. Az idıs ukrán azonban nem voltijedıs. Segített a sa322roglyába fektetni dr. Kádas Pistát, aki folyamatosanfélrebeszélt. Anyját kérlelte, ne verje meg a kínai vázamiatt.Csillag Balázs fölült a bakra. Az ukrán parasztembertörte az oroszt, panaszkodott, nehéz idık járják, mindentelrombol a Nyemecka. Csillag Balázs azt hitte, anémeteket becézik így e vidéken, ám kiderült, hogy afolyó neve ez. - Derékig vízben van mind a három falu -magyarázta az ukrán -, szétázik a házak alapzata, már-márlecsúsznak a domboldalon, földönfutóvá leszünkmindahányan. - Tudakozódott azután, honnét valók ıkketten. Csillag Balázs elmondta, amennyire futotta aszókincsébıl. Valahányszor kiejtette a ,Jevrej" szót, aparasztember szemében megjelent valami hıkölésféle.Csillag Balázs nem törıdött vele, majd szól, ha terhesneki a társaságunk, gondolta. Históriája végén hallgattakegy sort, aztán: - Nye harasó - morogta az ukrán.- Dá - Csillag Balázs rábólintott.A parasztember megkínálta mahorkával. Ot fia van,mesélte, három a fronton, egy a föld alatt-Volokalamszknál esett el -, egy meg otthon, akemencesutban, mert az az egy csonkabonkának született.- Szerencse - Csillag Balázs. - Dá - az ukrán.İ adta a tippet, vigye a barátját sürgısen Dorosicsba,hátha... Kijevtıl nyugatra, Zsitomir mellett van Dorosics

166. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekolhozfalu, ahol a hatóságok ideiglenes tífuszkórházatrendeztek be, mindenünnen odaküldik a szerencsétleneket,járvány van. Úgy mondják, nem kérnek semmiféle papirost.- Nem fél, hogy elkapja tıle? - Csillag Balázs.- A magasságos Istennek a rendelését ki tudhatná rajtakívüle? - szláv módra vetette a keresztet.323

Még két szekérre kellett fölimádkoznia dr. Kádas Pistát,s rengeteget támogatnia gyalogszerrel, míg eljutottakDorosics kolhozfaluba. Egy terjedelmes, omladozótéglaépületen orosz felirat hirdette: KARANTÉN. A látványlehangolta. Nem kórház volt ez, hanem valamiféleelkülönítı, amit nem a betegek, hanem az egészségesekérdekében létesítettek. Különbözı gazdasági épületekben,így nyitott fészerekben is feküdtek a haldoklók, sokuknaksem ágy, sem szalmazsák nem jutott, hevertek a sárban, azégre szögezett, merev szemmel.Csillag Balázs a felvételi irodát kereste, nem voltolyan. Egy bırkötényes, kövér férfi injekciós tőketforralt, szabad tőzön, bográcsra emlékeztetı edényben.Néki igyekezett elıadni Csillag Balázs, hogy mi járatban,a férfi végig sem hallgatta, hüvelykével a háta mögébökött: - Hármas.A pajták meg voltak számozva. Csillag Balázsa vállánvitte be a hármasba dr. Kádas Pistát. Elhaladt egyhatalmas istálló mellett. Két méteres magasságigholttetemekkel rakták tele. Meg kellett állnia, hogyökrendezzék. A hármasban talpalatnyi helyet sem talált.Az összesőrősödött emberi bőz az orrába csapott, elnyomvavégre a hullaszagot. Amikor sikerült lefektetnie dr.Kádas Pistát két másik közé, odakuporodott a lábához,noha tudta, okosabb volna elrohannia innét, mielıtt ı ismegbetegszik. Nem volt ereje, hogy föltápászkodjék. Ennyiaz élet, gondolta. A tetı deszkáinak résén becsorgott ajéghideg esıvíz, mosta le az arcáról az erılködésverejtékcsöppjeit. Sok-sok kilométeren át kellettcipelnie dr. Kádas Pistát, hogy e förtelmes helyrekerüljön... ezért kár volt annyit küszködni.Most elıször ingott meg kıszikla-szilárd hite, hogyhazajuthat, hogy lesz még jövı, amelyben a Nepomuk-uccaiházban megint ebédre terítik a nagyasztalt a suhogódamasztabrosszal, gızölög a sáfrányos húsleves aporcelántálban, s a család négy férfi tagja sorban kezet csókol a mamának (ezábrándképben a mama még jól volt), aztán sokáig csak azevıeszközök zenélnek a tányérokon, meg a falióra ketyegszüntelen.Számítgatta, merre tarthat az idı határtalan tömbjében,vándorlásuk napjait újra kézbe vette emlékezetében, sarra az eredményre jutott, hogy talán április 29-e van.Holnapután lesz a mama születésnapja, gondolta. Kevéshíján elsírta magát. Egy kopasz, fekélyes arcú férfitépett rongydarabot nyújtott oda: - Nesze!Idıbe telt, mire Csillag Balázs rájött, magyarul szóltakhozzá, legszívesebben átölelte volna azt az embert, ámaztán észhez tért, a rongyot sem vette át, hiszen ez atífuszkórház. Kérdezte tıle, vannak-e még magyarok.- Voltak. Most már csak mi négyen.Ugyanolyan muszos századból kerültek ide, mint ık ketten.A fekélyes arcú részletesen elmesélte idáig tartókálváriájukat, s várta volna cserébe Csillag Balázsékét,ám az ı fáradtsága éhségénél is erısebbnek bizonyult,mondat közepén süppedt álomba.Fülrepesztı ordítozásra riadt föl. Vakító fehér fények,vörös kavargás, durva benzinszag. Kétségbeesett hangok,legalább öt nyelven, a zőrzavarból Csillag Balázs tisztán

167. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekivehette a magyar szavakat: - Tőz van! Ránk gyújtották apajtát!A lábra állni képesek megvadult állatok módjára romot takaz oldalfalnak, noha azok a deszkák már nagy lánggalégtek. Az egyik sarokban valakinek sikerült kitörnienéhányat, a résen egymást passzírozták át az emberek,Csillag Balázs is odafurakodott, foggal-körömmel küzdve,ám amikor végre maga mögött hagyhatta a tőzbe borulóépítményt, csodálkozva látta, hogy az elıtte futók mindelesnek. Ilyen csúszós a fő? - mire e kérdésre választkaphatott volna, érzékelte a torkolat324 325

tüzeket, s a testébe csapó golyókat is: két géppuskakelepelt az udvaron, az élı fáklyaként menekülıketlekaszálták. Kihunyó tudatában még összeállt a kép: ezeka szemetek így akarnak megszabadulni a fertızıbetegektıl.Három napig hevert ott, csúnyán összeégve, saját vérébefagyva. Két lövedék találta el, az egyik a vállán, amásik a hasán, ez utóbbi a hátán távozott. Amikorvisszanyerte az eszméletét, kora hajnal volt. Maradtideje latolgatni, mit tegyen. Sejtette, ha rátalálnak,végeznek vele. Nem hiányzik nekik egy szemtanú. Kúszvakéne elveszkelıdnie az erdıig, oda, amerrıl szegény dr.Kádas Pistával megérkeztek. Am annyi ereje sem maradt,hogy fölüljön. Ugy döntött, holtnak tetteti magát, mígújra leszáll az éj. Ez annál is könnyebbnek bizonyult,mivel hamarosan az eszméletlenség kútjába zuhant. Eleintecsupán percekre, késıbb órákra tért magához. Látta, akettes és a négyes pajtát is felgyújtották. A hatóságoktehát idıszerőnek vélték az ideiglenes tífuszkórházlikvidálását. Ezt soha senki nem fogja elhinni.A terep néptelennek látszott. Talán rajta kívül nincs ismás túlélı. De mi lehet az egyes és az ötös pajtában?Áh... oly mindegy.A következı éhjel elvánszorgott az erdıbe. Teremtettlélekkel nem találkozott, csupán egy kóbor kutyát kellettleráznia magáról. Hat napig bujkált abban a fenyvesben,ismét a patak hüvelyknyi halain és zuzmókon élve. Amintlehámozta magáról a ruhát, borzadva tapasztalta, hogy abıre több helyen a szó szoros értelmében összesült agönceivel. Arcáról leperzselıdött a szemöldök, s a hajaegy része is, mellérıl és karjáról a szırzet. Egész testecsupa seb, genny és fájdalom, itt-ott már megindult azüszkösödés. Ennyi, gondolta. Ezt nem lehet túlélni. Erejerohamosan fogyott, míg újra ott tartott, hogy moccannisem bírt. Hagyta, hogy beborítsa a tehetetlenség szürkeleple.Priccsen tért magához, pézsmaillatú takarók alatt. - Holvagyok?- Tyeperovban. Aludjon csak! - biztatta egy dallamos nıihang oroszul.Engedelmeskedett. Lázálmaiban az apját látta énekelni,bohóc jelmezben, olyasfajta közönségnek, mint a 7149/2-esláger foglyai.Amikor ismét visszanyerte eszméletét, a mandulaszemőörmény ápolónı fölvilágosította, egy tábori kórházbanvan.- Hogy kerültem ide? - Fogalmam sincs.Soha nem tudta meg, kik voltak az életét megmentı jótétlelkek, csak annyit sikerült földerítenie, hogy egyteherautó platójáról rakták a tábori kórház elıtt azegyik üres hordágyra. Az orvos szerint gyógyulásacsodaszámba vehetı, hiszen a testét másodfokú égési sebekborították. A háta, a mellkasa és a jobb combja olyanrücskösre hegedt, hogy hátralévı életében nem akaródzott

168. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvelevetkeznie mások jelenlétében. Arcán csupán egygyufacímkényi sötét forradás maradt, a szája baloldalán,e sérülés évekig ırizte az égés fájdalmát, ajka mindenmoccanására. Mosolyogni már csak emiatt sem volt kedve.A kórházból ismét lágerba került, ezúttal a 189/13-asba.Onnét 1945 tavaszán jutott haza. Leggyötrelmesebb azutolsó három nap volt, végtelen órákat vesztegelt atehervonat Beregovón, Munkácson, majd a határon. Ott leis szállították ıket. Csillag Balázs nem várt tovább,elgyalogolt Nyíregyházára. A korábban Oroszországban ésUkrajnában megtett távokhoz képest ez könnyő kis sétalehetett volna, csakhogy izmainak maradandó sérüléseifolytán nehézkesen és szögletesen járt.Nyíregyházán újra tehervonatra szállt, egy egész napigtartott, mire a szerelvény bezötyögött a bomba verteKeleti pá326 327

lyaudvarra. Pécsre a Délibıl indultak a vonatok, ha ugyanegyáltalán. Mi lehet a többiekkel? Kínzó balsejtelmekgyötörték. Nem érzett erıt ahhoz, hogy útját azonnalfolytassa.A romos Budapest undokul fogadta, csípıs szelekkel ésellenséges tekintető járókelıkkel, akik széles ívbenkerülték ki, akárha leprás volna. Csillag Balázs azthitte, a kezét és a nyakát borító krátersebektılundorodnak, nem jutott eszébe, miféle szagot áraszthat -utoljára Beregovón tisztálkodott, az állomás kútjánál.A papa egyik barátját kereste, Roland bácsit, aki gyakranjárt náluk Pécsett. Zongorahangoló volt, többek között azOperaházban, szívesen dicsekedett vele, ki mindenkimagasztalta a munkáját a világhírő vendégmővészek közül.Roland bácsi a Hajós-utcában lakott, ám amikor CsillagBalázs bezörgetett a gangról, csak egy zord tekintetőasszony lesett ki a sárgult csipkefüggöny mögül, sipítvaismételgetvén: - Nincsen itthol!Csillag Balázs leült a gangra, hogy megvárja. Kije lehetRoland bácsinak ez a szipirtyó? A ház lakói jöttek-mentek, átlépve rajta. Elbóbiskolt. Reggel arra ébredt,hogy egy kutya nyalogat ja az arcát. A gang végérılszólongatta az ebet a gazdája: - Bundi, nem szabad, pfúj,Bundi, jössz ide rögtön, Bundi!A kutya, azonosíthatatlan fajták keveréke, élesmordulással hagyta ott. Csillag Balázs fölkelt, leporoltamagát, feladta Roland bácsit. Kigyalogolt a Délipályaudvarra, megvárta, míg elindult egy tehervonatPécsre, s a legutolsó vagonra ugrott föl, melyenépítkezéshez használatos bakokat szállítottak.A Nepomuk-utcai házban egy vadidegen család lakott, besem engedték. Nekik ezt a lakhelyet kiutalták. SemmiféleCsillagokról nincsen tudomásuk. Az Apáca-utcai házbanhasonló jelenet játszódott le. Csillag Balázsnak nem voltkedve vitatkozni. Kiült a Széchenyi-térre. Ott bukkant ráegy iskolatársa, sadott szállást néhány napra. Ez a rövidke idıszak többkínnal járt, mint a muszos században, a fogságban vagy atífuszkórházban töltöttek együttvéve. Megkapta a híreket.Rádöbbent: csa fádjából egyes-egyedül ı jött vissza.Nincsenek többé szülei, nincsenek testvérei, nincseneknagyszülei, se nagynéni, se nagybácsi, se unokahúg.Kamaszkori barátai sincsenek. Még a cserfes szomszédkislány, Babuska sincs, akivel örökké papásmamástjátszottak a kertben. Csillag Balázs megesküdött neki,hogy feleségül veszi. Ugy látszik, nıtlen maradok,gondolta.Nem a házassághoz, a puszta élethez is nehezen találtmagának indokot. Beköltözött a református gimnázium

169. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveszükségszállássá alakított kollégiumába, feküdt azemeletes ágyon, bámulta a plafont. Békebeli súlyánakkétharmadát nyomta, de nem tudott hízni. Persze, többet sjobbat kéne ennie. A konyhán naponta egyszer meleg ételtadtak, Csillag Balázs rendszerint le se ment érte,jószándékú emberek hozták fel neki.Egyszer aztán fölkerekedett, hogy újra ellátogasson aNepomuk-utcai házba. A szomszédos tőzfalon még látszottakegy nyilas plakát maradványai, melyen diadalmas magyartank fıtt szembe, alatta-felette jelszavak és évszám. Egyszív - egy akarat! Elıre a gyızelemre! Csillag Balázshüledezve nézte. Kilencszáznegyvennégy végén ezek azállatok még gyızelemrıl papoltak?Ezúttal egy félénk, fürtös hajú lány nyitott ajtót.Csacsogós kedvében volt. Porubszky Mária a neve,beremendi rokon, vigyáz a kicsikre, Vargháék pedigélelemért mentek Sikondára.Csillag Balázs nem tudta, hogyan rukkoljon elı amondókájával. - Rágyújthatok? - kérdezte tétován.- Nem, ártana a piciknek! - a lány megmutatta Vargháékkét gyermekét, az egyik, kétéves forma, a rácsos ágybanaludt, a másik, néhány hónapos, a bölcsıben. - Ugye,milyen édesen szusziznak?328 329

Csillag Balázs csak állt ott, igyekezett az ingéberejteni eltorzult nyakát és kezét. Már elfeledte, mikéntbeszél az ember fiatal nıkkel - ha ugyan tudta bármikor.Gólya módjára váltogatta fájós lábait. - Miénk volt ez aház. És van itt valami, ha megvan még egyáltalán... nemérték, csak nekem... amolyan családi napló... - indult alépcsıfeljárathoz, mely alá keskeny félszekrénytácsoltatott az apja. Régebben ott tartotta a kottáit.Aztán Csillag Balázsnak adták e kulcsra zárható tárolót.A ház új tulajdonosai fölfeszítették, s tőzifát raktakbele. Legalulra újságpapírokat gyömködtek, föltehetıen abegyújtáshoz. Ezek között lelt rá az Apák könyveköteteire, lényegében sértetlenül. Az utolsót ı kezdte,egy vastag, kemény táblás, kockás füzetben, ám csupánennyi állott benne, az elsı oldalon: Az Apák könyveLegújabb kötetét ezennel megnyitom. Semmi több. Néhánynappal késıbb kapta a SAS-behívót.Magához szorította családja múltját, és sírt, noha a lányebbıl semmit sem láthatott. Könnyvezetékei ismegsérültek, gyakran kellett csöpögtetnie a szemébe.Porubszky Mária mutatóujja érintette a karját. -Megmondja azért, hogy hogyan hívják magát?Azt akarta felelni: Nem mindegy? Ám azután: - CsillagBalázs. És magát?- Ej, de figyelmetlen! Bemutatkoztam én, Porubszky Máriavagyok. De már nem sokáig.- Mért?- Mert Csillag Balázsné leszek. - Mi?!- Jól hallotta.- Az én Csillag Balázsném? - A magáé.- Megbolondult?- Nem, eleve bolondnak születtem! - nevetett,csilingelın. Jóslata, melyrıl bevallotta azután, hogyártatlan incselkedésnek szánta, egy esztendın bévül valóra vált. Alakodalmat a szülei beremendi házában tartották.Porubszky bácsi asztalos volt, csakúgy, mint a fölmenıi.Csillag Balázs elment a székesegyházba. A fıtisztelendıurat jól ismerte, annak idején törzsvendég volt a papaéttermében. - Be akarok iratkozni katholikusnak - mondtaneki.- Miért?

170. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Máguk vannak legtöbben... Vagy nem?A tiszteletes atya tudta, mi történt a Csillag családdal.Nem kérdezısködött tovább, hittanra küldte. Tíz év körüligyerkıcökkel együtt hallgatta a parancsolatokról, avértanúkról és a Biblia jeleneteirıl szóló elıadásokat.Hamarosan fölkereshette a zsidó hitközség irodáját. Akapualjban rozsdásodásnak indult fémtábla: BalraSzertartás Jobbra Hevra. Jobbra fordult. Kivárta a sorát,s odanyújtotta az íróasztal mögött ülı vénasszonynak azigazolást, amelyet a székesegyházban kapott. Azkisilabizálta. Arcán szétömlött a hüledezés: - Mi ez?!- Nem akarok zsidó lenni.- Értem... és akkor én most mit tegyek? - Jegyezze be azanyakönyvbe.A vénasszony vállat vont, fölütötte a megfelelı kötetet,s néhány sort körmölt az UTÓLAGOS BEJEGYZÉSEK rovatba. -Igazolást is óhajt?- Adjon.Kapott egy pecsétes papirost, mely tanúsította, hogy azsidó hitközségi anyakönyvben a mai napon az alábbiváltoztatás eszközlıdött: UB 238/1945. Nevezett a Pécsi1.-sı Plébániahivatal által kiállított 67/1945. sz.tanúsítvány alapján minden kétséget ki330 I 331

zárón 1945. augusztus 25-én az izraelita vallásról a róm.kat. vallásra tért át. Ezen igazolást kibocsájtottaWeinstein Rózsi. S. k.Csillag Balázs a cédulkát az inge zsebébe csúsztatta, solyan érzéssel lépett az uccára, mintha valamithátrahagyott volna magából. Amióta megtudta, mi történt aszeretteivel, mást sem tett, mint erılködött, nem akartarra gondolni, hogyan végzıdött az életük. Ám azok aképek újra meg újra odanyomultak a látóterébe, a hozzájukkapcsolódó hangokkal és szagokkal, ezt pedig nem lehetettkibírni ép ésszel, szökni kellett tılük, bármi áron - haszabad ég alatt volt, rohanásba fogott, őzte önmagát, míglélegzete elfúlt, ha fedett helyen, apró léptekkel körbe-körtézett, akár a saját farkukat kergetı kutyák. Attóltartott, megzavarodik, ha ez így megy tovább.Néhány régi ismeretsége fölújult, hívták társaságba, ámott is örökké az elvesztettekre terelıdött a szó,olyankor ı ész nélkül menekült. Csupán Porubszky Máriaközelében szállta meg a békesség, a lány nem erıltette abeszélgetést, csacsogott helyette is, léteztek együtt,mint két szomszédos növény a réten. A házassággondolatával nehezen barátkozott meg, volt kifogásabıven: - Mária, ha valaha le mernék vetkızni, el fogszörnyedni tılem, s egy életre megundorodik.- Na de kedves Balázs, maga ne tudná, hogy vannakfontosabb dolgok is, mint a test?A magázódást az esküvı után sem hagyták abba. CsillagBalázs a nászéjszakán épp olyan zavartan viselkedett,mint több ıse, emlékezett is rájuk azokban a percekben,míg Porubszky Mária meg nem ragadta a kezét: - Rámfigyeljen mostan, Balázs, hagyja a múltat!E mondat életmentı orvosságnak bizonyult. - Hagyom amúltat - ismételte ı, a stréber kisdiák hangján. Behunytszemmel viselte, hogy újdonsült asszonya óvatosanvégigvezesse ujfait az ı sérülés-árkaiban, mély sóhajtásokkal.Föloldódott az elvakult szeretetben, melyet PorubszkyMária árasztott feléje, Csillag Balázs számáraérthetetlen okból.Másnap hajnalban a beremendi veteményeskertbenkiszaggatta az Apák könyve összes kötetébıl az enyhénpenészes illatú oldalakat, az általa megkezdettben lévı

171. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveüres lapokat is, a szemétté vált papírhalmot gondosanelégette. Aztán a borítókat. Az elsı albumé adta megmagát legnehezebben, pedig már foszladozott, különösen agerince, ı azonban nem tágított. Hagyom a múltat -motyogta. - Hagyom a múltat a francba. Hagyom a múltat.Nem köll emlékezni... - a költ is örökség, kijavítottamagát: - Nem kell! NEM KELL! - már ordított.Porubszkyék háza a beremendi izraelita temetı közelébenállott. Annak gondnoka korán kelt, két új sírtkénytelenedett kiásni, mert a segédje napok óta nemmutatkozott. Volt baja elég. - Üvöltözni sem kell! -üvöltötte.Da Nobis Domine Pacem.A ceruzarajz a szobavécét ábrázolta, melyen a kórteremlakói a dolgukat végezhették, legalábbis azok, akik föltudtak kelni. Háttérben látszott az egyik kétszárnyúablak, a sarki ágy rácsa a kórlappal, meg az ott fekvıbeteg csupasz lábaszóra. A szobavécérıl épp az imént álltföl valaki - a rajzon egyik szobatársra sem hasonlított -, s elégedettségtıl gömbölyödı arccal mutatott gızölgıproduktumára.Azt a toalettet még a harmincas években készítette akórház asztalosa, noha ez az ige túlzás, egyszerően kereklyukat főrészelt a hokedli ülılapjába, s abba helyezték aporcelánbilit, melyet a hatvanas évek elején vastag falúüvegedényre cseréltek. Utóbbi kissé lötyögött a résben,ebbıl apró balesetek adódtak.332 333

Amikor e rajzot a jogászszövetség értesítıjének hátárafirkantotta, dr. Csillag Balázs már nem volt képes aszobavécé használatára, még a csikóba kapaszkodva semtudott fölemelkedni párnáiról. Mőve alá odaírta a latinkönyörgést, ám azzal a határozott rossz érzéssel, hogy amondatba nyelvi hiba csúszott. Pedig egész életébenbüszke volt rá, hogy a gimnáziumi görög és latin órákontanultakra tisztán emlékszik, a kifejezések Barlay tanárúr agyondohányzott hangján szóltak a fejében, e tudásállandó készenlétben lapult az agyában, bármikorelıfüttyenthette, akár egy kezes házırzı kutyát. Sok-sokestét töltött kezes házırzı kutyáját futtatván, azAtheneum kiadta Görög és latin költık antológiájá-tolvasgatván. Marcsi ezt sosem értette: - Hogy nem unjameg ugyanazt az egy szem kötetet?- Ha választania kell, hogy az ember egy könyvet olvassonel százszor, vagy száz könyvet egyszer, jobban jár azelıbbivel idézte Barlay tanár urat. Marcsi számára idegenészjárás volt ez, ı mindent akart, méghozzá azonnal, s hanem azonnal, akkor rögtön.Da Nobis Domine Pacem. Jó ez így? Furcsán hangzik.Az agya idınként fölmondta a szolgálatot. Ettıl inkábbszenvedett, mint a fizikai fájdalmaktól. Eleinte sóváranvárta, hogy a fia és Marcsi látogassák, most már nembánta, ha ritkábban futottak be, rossz érzés volt, hogyilyen romos állapotában találják. Naphosszat hevert azágyon, lehunyt szemmel.Uszkve húsz éve tett szent fogadalmat, hogy örökreelvágja az emlékek fonalkötegét, így szabadulvánmindattól, ami földolgozhatatlan. Most mégisreflektorfénybe kerültek az agyában saját múltjánaksikátorai és fıútvonalai, vagyis az élete.Gyakran látta a beremendi temetıt, erısen nyomta alelksmeretét. Elsı munkahelye a háború utánúJjászervezıdı pécsi helyhatóság közlekedési ügyosztályalett, ide SomogyiImre ajánlotta be, a vasúttársaság mérnöke. Már az apjais az volt, míg nyugalomba nem vonult, idısb Somogyi Imre

172. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveCsillag Nándor belsı baráti körébe tartozott. Ót iselvitték. Mindenkit elvittek. Somogyi Imre a Mecsekbenbujkált a nyilas idıkben, cserkész gyakorlata segítette atúlélésben. Pécs viszonylag hamar szabadult, Pesten mégutcai harcok folytak, amikor itt már kinyitottak akávéházak. A Nádorban rázendített a nıi zenekar, kisséhiányos felállásban és foltos kosztümben, de hatalmaslelkesedéssel. Csillag Balázs ott futott össze SomogyiImrével. Az idı tájt latolgatta, ne költözzenek-eBeremendre, hogy távolabb kerüljön az Apáca- és aNepomuk-utcától, meg minden mástól, ami a háború elıttivilágot idézte.A közlekedési ügyosztály vezetıje lehetıvé tette, sıtbuzdította, hogy beiratkozzék az Erzsébet-tudományegyetemre. Nagy szükségünk lesz kimőveltemberfıkre!Ez nyomós ok volt a Pécsett maradásra. Hónapos szobátbéreltek, szemközt a székesegyházzal. Reggelenként aMarcsi készítette vajas-tojásos kenyérrel a zsebébenindult pénzt keresni. Marcsi csipkeabroszok horgolásávaltett szert némi mellékesre. Csillag Balázs ebben azidıszakban Marcsillá-nak szólította, olykor Marcsillagom-nak, amit mindketten igen viccesnek találtak.Csillag Balázs hivatali kapcsolatba keveredett arendırkapitányság közlekedési csoportjával. A kapitányságéppen akkor foglalta el a régi csendırlaktanya épületét,ahová a hátsó kapun át belovagolhattak a rend ırei. Acsoportfınök - az ı apja is gyakori vendég volt CsillagNándor éttermében - jóbarátként tárgyalt vele, shamarosan állásajánlatot tett neki. - Kevés a megbízhatóemberem, még kevesebb, akinek a feje nem káposzta. Arégiek mind elszökdösnek, félnek a felelısségrevonástól.334 I 335

- Ne haragudj, de hogyan festenék én uniformisban?Nézz rám!- Senki sem úgy született. Majd megszokod.Marcsi kapva kapott e lehetıségen, minden rábeszélıkészségét bevetette a férjét puhítandó, perdöntı érvkénta kevés híján másfélszeres fizetés (pengı helyett immárropogós forintban) mellé járó szolgálati lakás elınyeitecsetelve. Milyen felséges érzés lehet, ha az emberkulcsra zárhatja az ajtót, s nem kell hallgatnia másokveszekedését. Ha saját konyhája van, fızhet a nap bármelyórájában, és senki nem dézsmálhat ja meg a készleteit.Saját fürdıszobája ajtaján nem dörömbölhetnek, amikor éppáztatja magát a kádban. Ez Csillag Balázs számára isjelentékeny vonzerıvel bírt. Amint beköltöztek,rászokott, hogy a Görög és latin költık antológiájá-t aforró vízben heverészve olvassa.Alhadnagyi rangot kapott, s amikor alig egy év múltánáthelyezték a közigazgatási csoporthoz, vezetı-helyettesnek, fıhadnaggyá léptették elı, kettıt ugratván,ami ritkaságszámba ment. Kezdetben a személyi okmánycsereáltalános koncepciójának kidolgozásával foglalkozott.Ekkortájt beszélték rá, hogy kérje fölvételét a Pártba.Féléves tagjelöltség után megkapta a vörös könyvecskét.Nagy körültekintést igénylı feladatokat bíztak rá:bonyolítsa le az egyházi iskolák, a szerzetes rendek és anyilvános házak államosítását. Legtöbb gondot az utóbbiokozott, a szajhákat csak erıszakkal távolíthatták el aváros négy vörös lámpás mőintézetébıl, kettınélmegdobálták, egynél tettleg bántalmazták az akcióbanrészt vevı rendıröket.Ha tehette, széles ívben elkerülte gyermek- s kamaszkorahelyszíneit. Csöppet sem bánta, hogy az Apáca-uccábólGeisler Eta utca lett. A Nepomuk utcai házra bontás várt,

173. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveaz egész negyedre átfogó rendezési terv készült,útszélesítésekkel.Váratlan látogatást tett a pécsi kapitányságon abelügyminiszter. Csillag Balázst azzal mutatták be neki:- Hamarosan doktor úr lesz!A miniszter feltett néhány kérdést, tudakozódott acsaládi állapota iránt. Csillag Balázs (fölötteseiszerint kissé hanyag) vigyázzállásban felelgetett. - Nısvagyok, gyermek mégnincsen. - Es a szülei? - Sincsenek. - Hm?- Errıl nem akarok beszélni. Leléphetek? - meg sem vártaa választ.Késıbb értesült róla, hogy a miniszter tovább érdeklıdöttfelıle, azt hívén, nyilas vagy horthysta papát hallgatel. Néhány hét múlva Budapestre vezényelték, aminisztérium állományába. - Mi van, ha nem vállalom? -kérdezte a közvetlen fınökétıl.- Az van, hogy olyan nincsen.Úgy hitte, Marcsilla el lesz keseredve, ám tévedett. Azaszszony boldogan tapsikolt: - Juj, de isteni, Balázska,és akkor ugye elvisz színházba? elvisz moziba? elviszoperába?Utolsó pécsi megbízatása a beremendi kistemetıáthelyezése volt. Amikor a fıkapitány a tudomására hozta,azt hitte, rosszul hall. - Áthelyezni? egy temetıt? azisten szerelmére, minek?- Mert erımő épül azon a területen. Az iparosításfontosabb, mint a halottak, ezt mindenki beláthassa.- Es miért kell ehhez rendıri erı?- Mer a kistemetı a zsidó temetı, Csillag elvtárs. Értengemet! - a fıkapitány hunyorított.Azért engem küld, mert... le vagyok zsidózva, gondoltaCsillag Balázs. Elolvasta az ügyre vonatkozóföljegyzéseket. A336 I 337

huzavona folyt már egy ideje. A beremendi hitközség és apécsi fırabbi is harcot indított, beadványaikban alegenyhébb kifejezés a "hullagyalázás" volt. A fırabbinakannyit sikerült elérnie, hogy a hatóságok engedélyt adtakaz ép sírkövek átszállítására a Pécs városi zsidótemetıbe. Csakhogy amint két tereprendezı kubikosmegjelent a helyszínen, féltucatnyi beremendi zsidóelkergette ıket. A beremendi rendırırs állománytáblaszerinti teljes létszáma négy fıbıl állott, valójábancsak ketten voltak, erısítést kértek.Csillag Balázs a lovas rajt vezényelte Beremendre, sezúttal maga is nyeregbe szállt. Mire a faluba értek, azülepén a bırt és a nadrágot foszlányosra dörzsölte afényesre sikálódott csendırnyereg. A kistemetı kapujábanmost is ott strázsált az odabenn nyugvók néhányfölbıszült utóda. Egy feketekendıs öregasszony, kivalamelyest hasonlított Ilsére, öklét rázva hadonászottCsillag Balázs orra elıtt, míg ı nagy nehezenleereszkedett a lóról. - Mit képzelnek, maguk, hé! nemzaklattak még eleget bennünket? nem tisztelik ahalottakat sem? hé!Bonyolította a helyzetet, hogy Marcsi apja és anyja isott ırjöngött, emlegetvén a család valamennyi itt fekvıhalottját. - Miféle örök nyugalom az ilyen? - hirtelenészrevették a vejüket. Másodpercnyi elbizonytalanodásután úgy döntöttek, nem köszönnek vissza.Szóval, ık is... - gondolta Csillag Balázs. Sejthettemvolna. Kézföltartással próbált szót kapni, csaksokadszorra sikerült. Akkor azt mondta: - Emberek,figyeljenek ide. Parancs az parancs. Ha segítenek,valamennyi sírkövet meg tudjuk menteni. Ha nem, akkor

174. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvecsak annyit, amennyivel estig boldogulunk. Holnap jönneka traktorok.- Persze - vijjogta az Ilsére emlékeztetı vénasszony -, aköveket igen, a tetemeket nem?338- Nénikém, mit csináljunk a tetemekkel? Jobb azoknak márodalenn - Csillag Balázs csöndesen beszélt, de nagyonelszántan. Épp elég ehhez hasonló jelenet részese volt afronton, tudta, ezek az emberek be fogják adni aderekukat.- Maga nem zsidó, igaz? azt se tudja, mi fán terem az,ugye? - rikácsolta a vénasszony, göcsörtös ujjaivalbökdösve a levegıt.Amikor a kövek sorra kifordultak a talajból, szívébenmegannyi tompa döfést érzett. Magára szólt: nem mindegy?a tiéidnek sírjuk sincs! - kiballagott a temetıbıl, úgyérezte, egy staub enyhítené benne a feszültséget.Mégse kellett volna annyit cigiznem, gondolta a kórháziágyon. Hányan figyelmeztették, hányszor! Ám ı csaklegyintett. - Egyszer úgyis meg kell halni valamiben. - Igen, szívem - Marcsi -, de nem mindegy, hogymikor. Erıs a sansz, hogy az hamarosan bekövetkezik.Noha Sal gó dóktor igen bizakodó: - Most, hogy azembólián úrrá let tünk, megvan minden reményünk apozitív fejleményekre.Már az is pozitív fejlemény volna, ha föl tudnék kelni.Nehezen bírta elvégezni a dolgát az ágytálba, zsenírozta,hogy lányok és asszonyok csúsztatták a feneke alá,miközben megpillanthatták összeaszott pucér testét afélrehajtott takaró alatt, szemérmét is, mely akarataellenére mindig kikunkorodott a pizsamagatyából. Egészéletében szégyellte magát, nemcsak rücskösre égett bıremiatt, fiatalabb korában azért, mert olyan göthös volt, aháború után azért, mert pocakot eresztett és csúnyánkopaszodott, az utóbbi években pedig azért, mert annyiramegványadt. Csak felsıs gimnazista korában aratott némisikert a lányoknál, azóta legföljebb bámulni merte anıket, s ha valamelyik véletlenül visszanézett, zavartankapta el a tekintetét.339

Most, magatehetetlenné hitványulva a kórházi ágyon,bántotta a gondolat: túl kevés asszonyi rajongás jutottneki. Csupán három nıvel volt dolga, nem számítva aközépiskolai félszeg csókokat. A másodikat elvettefeleségül. A harmadik - suta munkahelyi szerelem - avállalati kiránduláson szövıdött, s egy szilvásváraditisztáson teljesedett be. Iduskávai, aki abérelszámoláson dolgozott, talán épp azért élvezteannyira, mert nem kellett megszabadulnia a ruháitól, ígyvalamelyest megszabadulhatott a gátlásaitól.Ott a főben döbbent rá: alapos félreértésben volt ı atekintetben, mi mindent mővelhet egymás örömére férfi ésnı. Átfutott benne a válás ötlete, ám amintmegpendítette, Iduska rögtön lehőtötte: - Ne vicceljél,Balázska, házasok vagyunk, egy rahedli gyerekkel!- Nekem csak egy van. - Nekem viszont három.Újra meg újra az agyába tolakodott a szilvásváradi emlék,akár egy anziksz kártya, mely semmit nem vesztett afényébıl. Amióta szent esküvéssel megfogadta, hogykiszakítja magát a családi múltlátás tradíciójából, talánmost elıször tőrte, hogy a gondolatai szeszélyeskecskebakként ugrándozzanak az idıhegység szirtjein.Eleinte csak a háború utáni esztendıkig.A fıvárosba cuccolyán, a Kispesten újonnan emelt belügyitelep parányi, másfél szobás szolgálati lakását nemvették igénybe, mert tanyát üthettek a terézvárosi

175. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvecsaládi házban, amelynek alsó szintjét Marcsi nyolcvankétéves nagynénje lakta, a fölsırıl viszont e nagynénibátyja, egy nyugdíjas orvos vándorolt ki Kanadába, aharmadik testvérükhöz, különleges engedéllyel.Porubszkyék titkon remélték, ha Csillag Balázs századosodaköltözik, a hatóságok békén hagyják az ingatlant.Marcsi nagynénje, özvegy doktor Harmath Lujza a házat következetesen "a villa"-ként emlegette, Magyarországotpedig így: - Balkán ez, édes gyerekeim, a legsötétebbBalkán!Csillag Balázst idegesítette a fennhéjázó öregasszony, ésegy lépést sem tett a villa - valójában szerényenkivitelezett, s a 4es bombatalálat után gyatránhelyreállított épület - megmentése érdekében, így aztannak rendje-módja szerint államosították, bérlıvéváltoztatva özvegy doktor Harmath Lujzát és ıket is.- Örüljünk, ha nem utalnak ki néhány szobát valamiidegennek! - vélte Csillag Balázs. Porubszkyék nemörültek, kapcsolatuk a fiatalokkal gyakorlatilagmegszakadt.Harmadik munkanapján hívatta a miniszter. - Erıt,egészséget, Csillag elvtárs. Remélem, már beilleszkedett.Tájékoztatom, hogy közvetlenül alám fog tartozni,számomra végez iratelıkészítést.- Értettem.Hamar kiderült, hogy Csillag Balázst a minisztere, RajkLászló lényegében személyi titkárának tekinti, veleíratta a beszédeit is. Gyakran rendelte az irodájába,kötetlen beszélgetésre. Magánérintkezésben - azazzártajtók mögött - hamar fölajánlotta, igyanak pertut areprezentációs konyakkal. Mindig igen érdeklıdınek ésmegértınek mutatkozott. Hozzájárult, hogy Csillag Balázsfolytassa jogi tanulmányait a pesti egyetemen, salkalmanként kérdezısködött a tantárgyak és a vizsgákfelıl. - Irigyellek. Én is inkább iskolába járnék.Csillag Balázs feltétlen tiszteletet érzett Rajk Lászlóiránt, sıt tán a rajongás egy válfaja volt az. Bentidolgairól senkinek nem beszélhetett (aláíratták vele,hogy teljes titoktartási kötelezettséget vállal, ami amunkaviszonya bármely okból történı megszakadása eseténtovábbi tíz évig tart), errıl az érzelemrıl sem adottszámot Marcsinak. Rajk elvtárs maga volt az élı le340 341

genda, a spanyol polgárháború hıse, a mesebeli legkisebbfiú, akinek önerejébıl sikerült az államgépezet legfelsıcsúcsaira jutnia. Az ı példája lebegett Csillag Balázselıtt, ezért törte magát, éjszakákon át égetve a lámpát,makacsul mormolva a törvényszakaszok szövegét. Gyakrancsücsült az ágy szélére, s ott zsolozsmázta a tananyagot.Egyszer a háromajtós szekrény tükrös ajtajára tévedt atekintete, látta önmagát, amint ültében hajlong,szakasztott úgy, ahogyan a vallásos zsidók imádkoznak.Hagyjuk a múltat! - megálljt parancsolt a fölsıtestének,attól fogva feszes vigyázzülésben darálta a bevágandót.Marcsi az ágy túloldalán forgolódott álmában, a reájellemzı hangossággal. Keményen, zöngésen horkolt,ahogyan a férfiak szoktak. Csillag Balázs sokáig nem mertszólni. Egy reggel mégis megemlítette. Marcsihátrahıkölt: - Miket beszél, Balázs, hogyan horkolhatnékén, nézzen rám!- Éppenséggel... ami azt illeti... - valóbanképtelenségnek tőnt, hogy e légies asszony horkoljon. Atémát többé nem érintette.A diplomaosztó ünnepségen Marcsi átszellemült arccalfigyelte, hogyan tapsolja meg a többi - jóval fiatalabb -végzett, amint dr. Csillag Balázs ırnagy átveszi a bordó

176. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemappát. O maga arra gondolt, mit fog szólni Rajk elvtárs,ha bemutatkozik neki doktorként, s tudtára adja: vörösdiplomát kapott. Marcsi míves zsebórát vásárolt neki ezalkalomra, s kissé csalódott volt, amiért a férje nemörült eléggé.Dr. Csillag Balázs visszasietett a minisztériumba. Azíróasztalán boríték várta. Hüvelyknyi arany toboz voltbenne, meg egy kartonlap: Gratulálok! R A bető lábalendületes ívben kanyarodott le a papírról, s dr. CsillagBalázs biztosra vette, folytatódott a hatalmas miniszteriasztalon.342Alig várta, hogy személyesen köszönhesse meg. R. azonbannem volt a hivatalában, azon a héten nem is jött betöbbé. İk viszont nyaralni mentek, a minisztérium siófokiüdülıjébe. Az üdülıparancsnok, egy undorítóan elhízottalezredes, már a második nap reggelén röpgyőlést tartotta beutaltaknak. A szocialista mezıgazdaság helyzetérıltájékoztatta ıket, mely a kedvezıtlen idıjárási viszonyokmiatt az idén késésben van, ez súlyos problémákatokozhat. A nehézségeket a beutalt elvtársak nem nézhetiktétlenül. - Önkéntes felajánlásként délelıttönkéntnégyórás társadalmi munkára megyünk a siófoki emgétéeszcsébe. Indulás nyolc órakor a fıbejárattól.A bejelentést bágyadt csönd fogadta. Dr. Csillag Balázsszólásra jelentkezett. - Alezredes elvtárs, évi ötvenhéten át építjük a szocializmust, nem lehetne nélkülözniminket abban a két hétben, amikor azért utaltak be ide,hogy kipihenjük magunkat?- Magát hogy hívják? - az alezredes düllesztette amellét. - Dr. Csillag Balázs ırnagy.- Álljon vigyázzba, ha hozzám beszél!- Tréningruhában? Ne hülyéskedjen már.Az arcokon átfutott a rémület. Mind berezelt, gondoltadr. Csillag Balázs. Az alezredes fölfújta magát, akár egypöfeteggomba: - Ennek még folytatása lesz.- Én is ebben bízom.Senki nem nevetett. Dr. Csillag Balázs nem elıszörtapasztalta, hogy a humorát kevesen értik. Az alezredeselrendelte, hogy minden felnıtt beutalt gyülekezzenmásnap reggel a mondott helyen és idıben, könnyőmunkaruhában.- A feleségek is? - dr. Csillag Balázs.Az alezredest már határozottan idegesítette az okoskodóırnagy. - Mondom: minden felnıtt!343

- Sajnálom, az én nejem nincsen a Belügyminisztériumállományában, így ırá az ön parancsai nem vonatkoznak.Marcsi kérlelhette azután, dr. Csillag Balázsragaszkodott hozzá, hogy az üdülıben maradjon, s azasszony tudta, nincs apelláta. Ezért aztán délelıttönkéntegyedül napozott az üdülı stégjén, citromsárgafürdıruhájában, mely csak úgy vonzotta a hímtekinteteket.A többi feleség valamennyi férfival együtt délelıttönkéntkapált, egyelt, gyümölcsöt szedett. Furamód sokkal jobbanlebarnultak, mint Marcsi.Az üdülıparancsnok följegyzést készített Csillag ırnagyrenitens magatartásáról, a minisztérium káderosztályánakcímezve. Ott azonban nem foglalkoztak vele, teljes volt afejetlenség. R. hetek óta nem került elı, rebesgették,hogy lefogta az ÁVH. Dr. Csillag Balázs képtelenségnekvélte a híreszteléseket, meg volt gyızıdve róla, hogy R.valamiféle titkos megbízatást kapott. Véleményét egészenaddig hangoztatta, míg a minisztérium dolgozóitkörlevélben nem tájékoztatták R. és társainak bőnügyérıl.Dr. Csillag Balázs szerzett magának belépıt a

177. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvetárgyalásra, a Vas- és Fémmunkások Szakszervezeténekszékházába. Szeptember volt, fülledt meleggel búcsúzott anyár. A Magdolna utcai épületet teljes belügyi készültségvette körül, ez volt az elsı eset, hogy hiába mutatta azigazolványát, nem mehetett elıre. Mindenkinek az övéhezhasonló volt. A tárgyalás kilenc órakor kezdıdött, ám aszéksorok már háromnegyedkor megteltek. Néma csöndhonolt, a mikrofonokat igazgató hivatalsegéd általkeltett neszek hangosabbnak tőntek a valóságosnál, fıkéntgumitalpú cipıjének csosszanásai a fényesre vikszeltparkettán.Amikor bevezették a vádlottakat, dr. Csillag Balázs aligismert rá R.-re, a miniszter bıre megsárgult, hajátrövidebbre nyírták. Dr. Csillag Balázs az ötödik sorszélén ült, kedvezı helyen ahhoz, hogy magára vonhassa R. figyelmét, ám hiábaiparkodott, ez nem sikerült. Még a tekintetét sem tudtaelkapni, pedig több ízben pillantottak egymásra. Nemismer rám? gondolta döbbenten.A vádlottak sorában meglepve látta Szalai Andrást, akitmég Pécsrıl ismert, róla legalább olyan nehezen tudtaelképzelni, hogy a láncos kutya kémje, mint RajkLászlóról. Cifrább vádakat is fölhoztak ellenük. R.például egyetemi éveiben rendırségi spicliként mőködöttvolna. Provokációval börtönbe juttatott több százépítımunkást. A spanyol szabadságharc idején iskémkedett. Azután a Gestapo téglája lett. A háború végeóta a jugoszláv kémszolgálat tagja, s az amerikaiaknakszintúgy kémkedik. Az utóbbi idıben azon fáradozik, hogyvégrehajtsa Tito tervét, Rákosi, Gerı és Farkas elvtársakmeggyilkolását.R. egészen halkan beszélt, dr. Jankó Péter, a Népbíróságkülörttanácsának elnöke többször rá is szólt, hogy nyissaki végre a száját.- Megértette a vádat? - Igen. - R.- Bőnösségét beismeri? - Igen.- Az egész vonalon? - Az egész vonalon.Már megint az orra alatt motyogott, hanglejtése dr.Csillag Balázst arra emlékeztette, ahogyan ı magolta ajogi bikkfanyelven fogalmazott paragrafusokat. Többé-kevésbé ez a szöveg is jogi bikkfanyelven fogalmazódott,márpedig R. arról volt híres, hogy a lehetı legtömörebbenfejezte ki magát, beszédeit is ilyenre kellett írni.- Bemagolt szöveget mond - nyögte dr. Csillag Balázsaznap este a konyhában.344 345

- Micsoda?! - Marcsinak fogalma se volt, hol járt a férjeaznap. - Semmi...- Nagy újságom van a maga számára! - Marcsi arcántalányos mosoly fénylett. Amikor a titkát elmondta,ugyanolyan csalódást érzett, mint a zsebóra átadásakor. -Nem is örül?- De örülök - mondta dr. Csillag Balázs gépiesen. Az járta fejében, hogy bizonyára begyógyszerezték R.-t. O mégilyen halottnak sosem látta a tekintetét.Most, az intenzív osztályon, végsı stádiumba kerülıbetegtársai arcán visszaköszönt az a megüvegesedettarckifejezés, melyet R. viselt a tárgyaláson. Iszonyúvolt végighallgatni, amit az utolsó szó jogán mondott.Már eleue kijelentem, hogy rám vonatkozólag, akármilyenLegyen is a Népbíróság ítélete, az ítéletet igazságosnaktartom, mert az ítélet igazságos lesz.Ilyen körülményes zagyvaságok hagyták el a szőkszavú éslogikus gondolkodású R. száját.A Népbíróság különtanácsa szeptember végén hozta megítéletét. Rajkot, Szınyit és Szalait halálra, Brankovot

178. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveés Justust életfogytiglani fegyházra, Ognyenovicsotkilenc évre ítélték.R. kivégzésérıl október közepén adott hírt a Szabad Nép.Dr. Csillag Balázs sokáig nem volt képes aludni, ha mégisálomba merült, magát látta az akasztófán, s ordítvaébredt föl. Bepaliztak, gondolta, ahogyan bepaliztákegymást... és mindenki mást. Csalás az egész, hazugság asok blabla békefrontról, igazságos harcról,egyenlıségrıl, testvériségrıl. Marakodnak a hatalomért, saz erısebb letapossa a gyöngébbet. Nincs új a nap alatt.346Ugy érezte, R.-rel együtt ı is meghalt, immár harmadszor.Másodszor akkor, amikor tudomást szerzett róla, hogymiként végezte az apja, az anyja, a két testvére, anagyanyja, a nagyapja és az összes többi rokona. Elıszörpedig Dorosics kolhozfalu tífuszkórházában.Ordítozása senkit nem zavart, addigra már kirúgták aminisztériumból, segédmunkásként dolgozott egyangyalföldi üzemben, örökös éjszakai mőszakban. Ilyenalja melóhoz nem kértek önéletrajzot. Mire hazaért,Marcsi már fölkelt, noha veszélyeztetett terhes volt,állandó fekvést írt elı az orvos. Dr. Csillag Balázs nempróbált jobb munkahelyet szerezni, tudta, mindenüvéutánatelefonálnának. Még szerencse, ha ennyivel megússza.Amint lehetett, beiratkozott az átképzı tanfolyamra, smarós szakmunkás oklevelet szerzett. A brigáddal ı iselnyerte a Sztahanovista címet.Késıbb, amikor már váltott mőszakos volt, óvodás korúfiuk éjnek évadján betotyogott hozzájuk, rázta a sírás.Dr. Csillag Balázs könnyő alvó lévén, hamarább riadt föl,mint a neje: - Mit keresel itt, fiam? mi a baj?- Nadon horgol a mami! - panaszolta a gyerek. Már Marcsiis fenn volt: - Mit csinálok?- Horgolsz!- Ugyan fiam, hogyan horkolhatna, nézz rá! - Dr. CsillagBalázs.Különös nyomatékot kapott ez a mondat itt, a kórteremben,ahol szinte mindenki horkolt, csak dr. Csillag Balázsnem. Oneki nem sikerült aludnia. Ha égett a lámpa,változatlanul a Görög és latin költık antológzájá-tolvasta. Ha sötét volt, élete filmjét nézegette. Atekercsek összekeveredtek.Rajk Lászlót és társait 1956-ban rehabilitálták, soktóber elsı szombatján ünnepélyesen újratemették aKerepesiben.347

Dr. Csillag Balázs oly hosszú idı után megint találkozottR. feleségével, s a régi munkatársakkal is, már egyiküksem volt a minisztériumban. Amikor R. koporsóját a földbeeresztették ünnepélyes, lassú gyászzenével, dr. CsillagBalázs negyedszer is meghalt. Végzetesen magábazárkózott, sem Marcsi, sem a fia nem tudta szóra bírni.Ötödször kicsivel ezután, november 4-én halt meg.Kenyérért állt sorba, a hatéves fiával. Utóbb föl nemfoghatta, miként vihette magával a gyereket az utcára.Egy arra haladó orosz FUG tüzet nyitott a tömegre, ki-kirohant, amerre látott, s ı a kavarodásban néhány percre afia nyomát vesztette. A srác is elkékült a rémülettıl,attól fogva egy ideig dadogott.Hatodszor egy ıszi délutánon halt meg, immárleszázalékolva, keresztrejtvényfejtés közben. Az utóbbiidıkben rákapott e szórakozásra, villámsebesen rótta aszavakat a vízszintes és függıleges sorokba, olymegfeszített összpontosítással, mintha valamifélevilágversenyre készülıdne. Hirtelen úgy érezte, a szíveléggömbbé fúvódik, szétrepesztve maga körül mindent,

179. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveeszmélete azonnal kihunyt, homloka az asztalra koppant, acsipketerítı mintája a bırébe nyomódott. A mentıorvosnakaz agyhalál elıtti legutolsó másodpercben sikerültújraindítania a szívét, a mellkasára mért ökölcsapásokvalamelyikével. Három bordája megrepedt.Hat halál már több mint sok egy embernek. Még nagyobbszükségét érezte, hogy makacsul ragaszkodjék az életmentıjelszóhoz: Hagyjuk a múltat! Nem bírta újra átélni atőzhalált, R. tárgyalását, kivégzését, vagy azokat avégtelen másodperceket, amikor a fia életéért reszketett.Még kevésbé volt ereje ahhoz, ami az apjával, azanyjával, a testvéreivel, a nagyszüleivel s az összestöbbi rokonával történt.Ám most, hetedik halála közeledtét sejtvén, szükségétérezte, hogy fölidézze mindazt, aminek látásáraképességet örökölt. Behunyta szemét, kilenc generációelsıszülötteinek arckifejezésével, várván, hogymeginduljon a képek áradása, a Csillagok, Sternek, Berdákés Sternovszkyak magántörténelme.Csupán sötétséget érzékelt a szemhéja alatt, sfénykarikák pattogását.Nem megy. Már nem. Berozsdásodtam. Csók, Balázska, hogyan van? - Marcsi, színleltderővel. Hoztam citromot, friss zsemlyét, limonádét,rejtvényújságokat! - Köszönöm - dr. Csillag Balázs nemnyitotta ki a szemét.Amióta újra kórházba került, a felesége jelenlétét mégterhesebbnek érezte, mint azelıtt. Peches állat az ember,akkor is elvárják tıle, hogy szeressen, amikor semmikedve hozzá. Marcsi harcos lendülettel vetette magát aférje ápolásába, gondoskodásának heveny rohamait dr.Csillag Balázs túl hangosnak és túl erıszakosnak találta.Hiába mondta ı, hogy két narancs elég, Marcsi hatotrakott az éjjeliszekrényre. Még a legutóbbi zsemlyékbılis maradt, s íme, máris itt az újabb szállítmány, bántóreflektorfénybe borítván a tényt: gyakorlatilag nem képesenni. Hálás volnék, ha békén hagyna, gondolta.Kevéssel késıbb befutott a fia is, szakadt róla averejték, épp olyan izzadékony volt, mint az apja. - Hogyvagy, papa?- Közepesen. - Nem akarta megijeszteni. - És Salgó doktormit mond?- Enyhe javulás.E párbeszéd szinte minden alkalommal így zajlott köztük.Aztán beállott a csönd. Dr. Csillag Balázs tudta, a fialegszívesebben menekülne innét, fáj neki, hogy ilyenállapotban kell látnia ıt. El kéne küldeni. Ám ahhoz semérzett erıt. Nem baj. Az ember bírja ki, ha az apja...348 349

Élete nem volt hosszú, kevés örömmel, még kevesebbértelemmel. Egyszer azért venned kellett volna afáradságot, hogy ezt elmeséld a fiadnak. Vajon ı lát-ebármit abból, ami volt? Sose kérdezted meg tıle.Talán hiba volt hallgatnod a szüleidrıl, meg atöbbiekrıl. Ha jobban leszel, okvetlenül beszélnetekkell. Eltoltad magadtól a múltat, de valamiképppen ajelen is ment vele... észre se vetted, mily hiábavalóanperegtek napjaid, éveid. Talán a fiadnak több szerencsétád a sors, az ég, az isten, vagy a rosseb tudja, mi.Ha legközelebb jön, belekezdek. Ameddig eljutok, tisztahaszon.Aznap éjjel állt be a halál. Már két és fél órája januármásodika volt, Marcsi ennek örült, a férje így legalábbnem elsején távozott, amikor a születése napjátünnepelték a kórházban. Megkaphatta a tortát, elfújhattaa gyertyákat, ihatott egy korty pezsgıt, s átvehette az

180. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveajándékokat, többek közt a Füles évkönyvét. Abban a nagyrejtvényt fejteni is kezdte. MOZART. BAKKECSKE. HÁBORÚ ÉSBÉKE. VOLGA. AZ ÉLET ÁLOM. AMETISZT. BAKTAY ERVIN.PULISZKA. INDIA. ÁRVÁCSKA - eddig jutott.Az utolsó pillanatban a Tadzs Mahal elıtti térségen járt,egy gyerekkorában kapott képeslap fekete-fehér fotójaszerint. Egész életében vágyott rá, hogy oda eljusson,noha tudta, reménytelenül. A boncolási jegyzıkönyvszerint a szíve élete megpróbáltatásainak hatásáralegalább a kétszeresére nıtt, s immár átlógott a mellkasajobb oldalára, nyomván a környezı szerveket, fıként atüdejét. Amikor a gyászbeszédet tartó kollégájaártatlanul azt mondta: - Nagy szíve volt! - Marcsifölzokogott, s a sírgödörbıl kiásott homokhalomra vetettemagát.350

XI.

Az elcsigázott világra úgy ömlik a reggeli napfény,ahogyan egy szakadt zsákból zúdul a porba az élet. Nehézszolgálatú útszéli akácok kihőlt törzsét borzongatja azárnyalatnyi enyhülés. A hónapok óta sorsukra hagyottablaküvegek mutatják, rájuk férne egy alapos csutakolás.Járdákra merevedett piszkos hófoltok zsugorodnak. Vízöntıvedrekben könnyezik a jég. Ám az esti hideg megfagyasztjaa túl türelmetlen növények kisdedeit. Böjtelı légörvényeia délelıtti langyinat emlékét is szertefúják.

Hatéves korában kivették a manduláját, addig CsillagVilmos oly ösztövér volt, hogy az óvónı "Cingárszkynak"becézte. Utána kissé elhízott, így az általánosban"Pocikénak" csúfolták. Csupán a gimnáziumi évek alattnyúlt meg. Külalakja jobbulását nagyon lassan nyugtázta.Elsıbe jártak, amikor kihallgatta két osztálytársnıjebeszélgetését- a fiú- és lányvécének közös szellızıkürtjevolt. Átszivárgott a füst, Ági és Márti cigarettázott, aszigorú tilalom ellenére. Taglalták, milyenek a srácok azosztályban, ahol jelentıs nıi túlsúly volt, huszonnyolc-tizenhárom. Összesen egy fiút találtak jófejnek, afrancia születéső, hórihorgas Belmondót (Claude Prefautvolt az igazi neve), aki késve érkezett kızébük, családjabonyolult nemzetközi történetét nem szívesen mondtavégig.351

- Es Csillag Vili? - Márti.- O olyan... - Ági hangja elbizonytalanodott. - Kisjófej.Nevetgéltek.- Kisjófej, téllelt. Kisjófej! - Márti úgy ismételgette,akár egy frissen kapott jelszót.- A legfrankóbb a szeme.- Aha. Megfigyelted, hogy színjátszós? - Igen. Néhaszürke, néha zöld.- Viláltosbarna is tud lenni.Becsöngettek. Csillag Vilmos nem moccant. Almában semgondolta volna, hogy ı az ezüstérmes srác az osztályban.Megvizsgálta uraltát a tükörben. A szeme ezúttal a folyókzöldjét idézte.Majd egy esztendıvel késıbb Ágival franciatanulás kapcsánfélszeg csókot váltottak a lány szüleinek lakásában, a

181. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekonyhaasztalnál.- Nem jól csinálod! - Álti.- Oö... így szoktam - füllentette Csillag Vilmos. Neki ezvolt az elsı eset. A lány mutatta, mi lenne a teendıje.Csillag Vilmos fogékony tanítványnak bizonyult. Ágit azosztálybéli lányok vonzásskáláján eléggé hátra sorolta,az viszont elırébb léptette, hogy ı nagyon tetszettÁginak. Nem a lányt akarta, hanem a szerelmet magát.Egy ízben csak a lány nıvére, Vera volt otthon.Hasonlított a hőltára, de már kész nı volt, nagymellekkel, amelyek puszta látványától izzadni kezdettCsillalt Vilmos.- Ágit keresed? - Nincs itthon? - Megvárhatod.Vera ugyanabba a gimnáziumba járt, érettségi elıtt állt.Panaszkodott, reménytelennek érzi, hogy matekból átcsuszszanjon fő alatt. - Képtelen vagyok bevágni ezt a sokhülye levezetést.- Gyártsál egy hatlövető puskát. És dugd el a... - nemmerte folytatni. Félénken pislogott a lány szőkszoknyájának szegélye irányába, hol a fekete harisnyafölsı, sötétebb körsávja is kivillant.- Jól van, Vilike, majd gyártok egyet - megcirógatta azarcát, a vörösre festett körmök úgy húztak át a fiúlátóterén, mint öt lángoló repülıgép. - Figyelj...megvolt már neked a húgom?- Ulty érted... - Ja. Hm?Elpirult, s tétova mozdulatot tett. - Errıl így nemtudok... nem szeretnék.- Szóval mélt nem. Sejtettem, hogy csak a pofája nagy. -Mert ı... azt mondja?- Ja.Csillag Vilmosnak fogalma sem volt, miként kéneviselkednie e kényes helyzetben, hogy férfiúi önérzeteépen maradjon. Önkéntelenül rágni kezdte a szája szélét.Vera mozltékony ujjai odasiettek, szétválasztották azajkat és a fogsort. - Ne bántsad. Hm... elzöldült aszemed.Egy másik alkalommal Ági helyett újra csak Verát lelteotthon. Sokáig beszélgettek, iskoláról, nyári szünidırıl,tanárokról. Vera hirtelen témát váltott: - Növeszd melt ahajad, Vilike. Jobban állna. - Hozott egy kefét,összeborzolta a fiú enyhén göndör fürtjeit, Beatles-frizurát tupírozott neki. Meltszemlélték az elıszobatükrében. Csillag Vilmos tudta, a következı hónapokbanakkor sem melty borbélyhoz, ha igazgatói intıt kap -tiltották a gombafazont.352 I 353

Ági mind megbízhatatlanabbá vált, Vera pedig mindkészségesebb beszélgetıpartnerré. Csillag Vilmos sosemmerészelte a maga vonatkozásában lánynak tekinteni ezt afeszülı szoknyás, vastagon kihúzott szemő nıt.- Mit csináltál a hajaddal, Vilikel - Megfésültem. És...bevizeztem!- Olyan édes vagy! - Vera összekócolta. - Fölébresztedbennem a ragadozót.- Milyen ragadozót?- A cápát! - úgy csattogtatta fogsorát, mintha bekapná.Legközelebb azzal fogadta: - Ági sajna most sincs.- Hol van?- Mittomén. Színjátszókör. - Aha.- Na jó. Megmondom az igazat. Misivel kavar. Érted!? -Hogyhogy kavar?- Vele jár. - Jár???- Ja.- De... azt hittem, velem jár!-Jellemzı. Még nem bírt idıt szakítani, hogy tudtodra

182. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveadja, már nem.- Értem. - Le kellett ülnie az elıszobában aszennyespadra. Minden erejét összeszedte, hogy sírva nefakadjon, mégis kibuggyant a könnye.- Na... Vilike... - Vera magához ölelte, hüvelykjévelmegtörölgette a szemét. - Gyere! - kézen fogva vezette aszobájába. Ott, súgva: - Kégli van.- Tessék? - e szót még nem ismerte. - İseimParádsasváradon. Érted!?Amikor vetkızni kezdett, Csillag Vilmos zavarba jött, segy darabig úgy tett, mintha nem látná.354- Te is! - Vera segített. Nemcsak a vetkezésben.Csillag Vilmos ezerszer, milliószor elképzelte már ezt,de mindig sokkal hosszabbnak.A lány fanyar mosollyal hengeredett le mellé az ágyra. -Még gyakorolni kell. - Vizsgálatba vette a nyeretlenkétévesként rakoncátlankodó testrészt, mely most azigazak álmába merült, összekucorodva. - Hm. Te nemvagy...?Csillag Vilmos, hosszabb szünet után: - Mi nem vagyok? -Körülmetélve.- Miért volnék?- Mert nálatok úgy szokás. - Hogyhogy nálunk?- Hát a zsidóknál, na.- Deeehogy vagyok én zsidó! - Pedig azt hittem.- Honnan veszed?- Ági mondta. Meg úgy is nézel ki.- Ugyan, kérlek... - beharapta az ajkát, amint az apjajellegzetes fordulata kicsusszant a száján.Vera elmagyarázta neki, hogy a külseje alapján csak aznem nézné zsidónak, aki még nem látott olyat. Kissé lágyvonások, sötét, hullámos haj...- Lágyak a vonásaim? - Ja.- Kár. - Nyugi bele, mi is zsidók vagyunk, nem olyan nagybaj az! - huncut mosollyal várta, hogy a fiú elnevessemagát, de hiába. - Mibıl gondolja az Ági, hogy énzsidó vagyok?-Jaj, hagyd már, nem érdekes. Talán mégse... a tengerzöldszemed legalábbis gyanús.- Gyanús, hogy igen, vagy gyanús, hogy nem?355

- Ja, hogy nem.Csillag Vilmos alig várta, hogy az apja este hazatérjen.A papa az idı tájt már többet tartózkodott a kórházban,mint otthon, a háborúban szerzett szívbaja egyresúlyosbodott. Családtagjaival ritkán állt szóba, ígyCsillag Vilmos is leszokott arról, hogy a gondjaitmegtárgyalja vele.Az apja, amint belépett, éles nyögéssel a kanapéravetette magát. Csillag Vilmos sóhajtott. - Beszélhetnénk?Az apja erısen verejtékezett, törölgette a homlokát. -Ulj le. Mi baj?- Négyszemközt.- Négyszemközt vagyunk, fiam. Anyád a konyhában. - Debármikor bejöhet.- Ugyan, kérlek - az apja arcán szétfolyt az a részintszórakozott, részint üres vonás, mellyel a külvilágotrekesztette ki magából.Csillag Vilmos gyanította, kevés az esélye, mégisbelevágott: - Hogy van az, hogy én semmit sem tudok amúltadról, vagy arról, mi volt a helyzet a te szüleiddel?- Ezt ne.- De miért?- Rég volt. Nem érdekes. - De érdekes.

183. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Szállj le.Csillag Vilmos dühbe gurult: - És az, hogy. .. monddcsak, te zsidó vagy?Az apja felugrott, visszakézbıl szájon vágta. CsillagVilmos nekitántorodott a könyvespolcnak, egy másodpercreazt sem tudta, hol van. Az ajka fölhasadt, a vér az ingenyakára folyt. Hallotta az ajtó nyikordulását és az anyjasikolyát: -Jézus!-Jézust hagyjuk - az apja zsebkendıt nyújtott.Csillag Vilmost az apja soha nem verte, igaz, ı ritkánadott rá okot. A suliban mindig megszerezte a szükségesosztályzatokat ahhoz, hogy ha nem is a jelesek, de azerıs jók közé sorolódjék. Ha nem oly gyönge a memóriája,kitőnı tanuló lehetett volna. Ám ı egy-két nap múltángyakran arra sem emlékezett, amit pedig szó szerintbemagolt. Ha az anyja hébekorba háztartási munkára fogta,engedelmesen mosogatott, törölgetett, ment a közértbe.Csupán egy nagy pofonra emlékezett, azt sem a papa adta.Hatévesen a fejébe vette, hogy kistesvér kéne neki,nyúzta a szüleit szívósan. Az anyja rövid útonleszerelte: - Apádat kérjed.Az apja pedig: - Ne üsd az orrod a felnıttek dolgába. Ámıt ilyen könnyen nem intézhette el, kérdések özönétzúdította a szüleire, mért, mikor, hogyan, de mért nem.Valamelyik végtelen trialógusban úgy fölhergelte magát,hogy a hangja kutyavonításba csúszott, amikor odavágta: -Hogyha pedig nem csináltok nekem kistervért, akkordögöljetek meg! - Rendben - az apja.- Nahát, Vilcsikém, ez már igazán több a soknál! - azanyja pofon verte.Akkor azonban nem folyt a vére, mely most sehogyan semakart elállni. A mama szipogva hozta a vöröskeresztesdobozt, gézpárnát szorított a fölhasadt ajakra - amunkahelyén elsısegély-nyújtó tanfolyamotvégzett. Tudniakarta, mi történt a két férfi közt, ám egyik semmutatkozott hajlandónak beavatni.Orákkal késıbb az apja félrevonta: - Gyere az erkélyre!Odakinn rágyújtott, s kínálta a fiának a Mátra dobozát:Kérsz?- De papa, én nem dohányzok... meg is tiltottad! - Ugyan,kérlek... tényleg nem szívsz?- Nem.356 357

- Okos. - Darab ideig némán pöfékelt. - Fiam. Jól jegyezdmeg, amit mondok. Ez a téma tabu. Tudod, mi az a tabu?Helyes. Százszázalékos tabu. Ezerszázalékos. Nincsenolyan, hogy zsidó. Csak ember van. Világos? Szar ember,meg jó ember, meg közepes ember. Nincsen se zsidó, secigány, se semmi. Ertesz engem? - megragadta a fia ingét,olyan durván, hogy a fölsı gomb kirántódott a lyukból.- Igen - félt.- Akkor ezt tisztáztuk.- De még nem... még bele se...Az apja félbeszakította: - Leléphetsz.Csillag Vilmos évekig merengett azon, hogy vajon miért ekatonai szakkifejezést használta a papa. Folyton készült,hogy a témát újra szóba hozza. Várta a megfelelıalkalmat. Ám az apja még a korábbinál is kevesebbetérintkezett vele és mindenki mással.Egyszer az az ötlete támadt, hogy levelet ír neki.Hetekig fogalmazgatta, a nagyalakú kockás spirálfüzetben.Itt-ott sormintákkal cirkalmazta a piszkozatot. Úgytervezte, ha elkészül, átmásolja a vajszínő levélpapírra,melybıl százas készletet kapott az anyjától atizennegyedik születésnapjára, s még egyet sem használtföl.

184. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveKedves papa PapaKedves édesapám Drága ApaApám, én írok neked Onnek az apámnak azért írok, mert úgyérzem, beszélgetésben beszélgetni nem tudok nem akarsz nemtudsz nem tudunk.Olyan jó lenne volna Annyira szeretném, ha szóba állnálha nem úgy élnénk, mint a totál idegenek két hővös angolgentleman, akiknek kevés semmi közük van egymáshoz. Miértnem akarsz velem egy normális rendes emberi kapcsolatbanlenni kapcsolatot? Amikor kicsi voltam, én egész komolyanazt hittem, a családokban az a szokás, ami nálunk, vagyishogy ki-ki rohan a maga dolga után, és nem foglalkozik atöbbivel. Azt hittem, ez mindenütt így van megy. Tátvamaradt a szám, amikor láttam, hogy a Giduskánál BudaJánoséknál mindig közös vacsorára győlnek össze, és szépsorban elmondják egymásnak, hogy milyen volt a napjuk mitörtént velük aznap, szóval megosztják a jót s a rosszat,azaz jóban-rosszban együtt, ahogy a mesében, érted!?XYXYXYXYXYXYXYXYXYXYXAmeddig Mióta Amióta az eszemet tudom, te kicsit mindigtöbbé-kevésbé beteg vagy, és semmi más nincsen, csak hogy tégedethagyjunk lógva békén, mert neked árt az izgalom. De mértmiért izgalom az, ha valaki beszél megnyílik beszélget?Ha egy apa és a fia Ha egy apa a fiát úgy tekinti Ha egyapa és a fia közt Létrejön a bizalom? Ha éreztetikkifejezik jelzik a kölcsönös szeretetet? Hol rontottukel, apa?Mikor romlott MitılMié?I?I?1?I?I?(?I?I?I?I?i?I?t!I358 359

Nem értem, miért van ez kell ennek így lennie? Kérdeznékén valamit Mondd, téged egyáltalán egy csöppet semérdekel, hogy velem mi van? Soha Semmit nem tudsz rólam,és én sem tudok rólad semmit. Talán az se izgatna észrese vennéd, ha kimaradnék a gimnáziumból. Szerinted hányastanuló vagyok? Mi a kedvenc tantárgyam? (történelem,magyar irodalom) Egyáltalán, hányadikba járok? (2.)És miért nem akarod átadni nekem mindazt, amit te tudsz?Miért nem kérdezed, hogy állok a lányokkal? Nevetséges,de amióta élek, csak csupán mindössze egyetlen fontoskomoly beszélgetés volt, az is azért, mert lebıgettelektiteket a barátaitok elıtt, gondolom, emlékszel. Hatévesse voltam, az óvodában hallottam a többiektıl csúnyaszavakat, megkérdeztem a vendégség kellıs közepében: apu,mi az a basz? De te akkor se nevettél, mint a többiek,csak rám szóltál, hogy szégyelljem magamat, éskizavartál, gızöm se volt, mi rosszat tettem. Másnapaztán nekiláttál a tudományos magyarázatnak, hogy anövényeknél a porzó meg a bibe, az embereknél pedig akölcsönös szeretet és megbecsülés, én egy büdös szót nemértettem az egészbıl, de féltem, nehogy megint magamravonjam zúdítsam a dühöd mérged haragod, és amikor már amadár- és állatvilágból vett példák elfogytak,bólogattam, hogy értem. Aztán a Farkas Pityu lebbentetteföl a fátylat a nagy titokról, elsıre nem hittem el,olyan undorítóan hangzott, szajkóztam neki, amit tıledhallottam, hogy a porzó meg a bibe, az embereknél pedig akölcsönös szeretet és megbecsülés, annyira rondánröhögött rajtam, hogy az még undorítóbb volt, hasbarúgtam, jó alaposan elkalapált, te verekedni setanítottál meg, csak annyit kaptam tıled, hogy ne hagyjammagam, könnyő azt mondani.Mennél Minnél Minél többet írok, annál kevésbé van benne

185. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveamit akarok szeretnék a lényeg.Mire azonban e levél elkészült volna, dr. Csillag Balázsmár nem volt az élık sorában. Csillag Vilmos nem hagytaabba az írást. Hónapokig tartott, mire egy-két mondatothozzátett vagy kihúzott. Nem a szöveg volt a lényeg,inkább a merengés fölötte. Hosszú évekig fogalmazódott acímzettjét vesztett vallomás.Te már nem ismerhetted Kulin Gabit, harmadikosok voltunk,amikor hozzánk került az Apáczaiból. Osztályfınökínegyszer ısi családokról volt szó, melyek a tizenhetedikszázadig visszavezethetık, és a hülye Csonti pont a KulinGabira szállt rá. Magas, vállas srác volt, lányosfürtökkel.Eszembe jut, mit szóltál volna, ha én viselkedek úgy,ahogyan ı: hiába macerálta a Csonti, meg aztán a diri is,hogy vágassa le, szart rájuk, amíg a dirinek elszállt azagya, bejött az osztályba egy nullásgéppel és háromnegyedikes fiúval, lefogatta velük a Kulin Gabit, ahhozkellett is három negyedikes, és egy kopasz csíkot vágotta hajában hosszába, mondván, na, majd most elmésznyiratkozni! A Kulin Gabi tényleg elment a borbélyhoz, svágatott magának egy másik kopasz csíkot, keresztbe!Majdnem kicsapták a gímibıl.De most nem ezt akarom mesélni, hanem hogy végül fölállt,kijelentette, hogy ha már annyira tudakozódik a tanár úr,elárulom, hogy az én ıseim a tizenkettedik századigvisszavezethetık, mert mi a Kulin bán leszármazottaivagyunk, ezért telepítették ki a szüleimet Nagykátéra. ACsonti hápogott, azt mondta, biztosan volt valami más okais. A Kulin Gabi fölcsattant, én nem hazudok, semmi másbőnük nem volt, csak a kutyabır, mert a vagyont addigramár elkártyázták. Az Lett a vita vége, hogy ülj le, fiam,ne feleselj velem.360 361

A Kulin Gabival nagyon jóba lettem, Hidegkúton laktak,onnan járt be négyszeri átszállással, többször kimentemhozzájuk, a mamája sütött buktát. Kérdezgettem, sokatmesélt a családról, és amikor visszakérdezett,szégyenkeztem, mert nekem fogalmam sincs semmirıl.Anya összevissza beszél, ha az ı felmenıirıl kérdezem.Keveri a neveket és a számokat. Azt se hajlandóelmesélni, hogyan ismerkedtetek meg ti ketten. Tudom aMarci bácsitól, hogy te a Rajk egyik titkára voltál, dehogyan kerültél oda? Említette, hogy munkaszolgálatbólgyalogoltál haza, mindenkidet megölték a nácik. Másnincs. Ennyi jutott nekem a családi legendáriumból. Úgy érzem magam, mint aki a semmibıl jött, márpedigaki a sem mibıl jött, arról föltehetı, hogy a semmibe istart - tényleg ezt akartad ? Tényleg így akartad ?Apa ?! ?Sok mindent nem írt le soha. Fıleg azt, hogy az apjahiánya nem enyhült, épp ellenkezıleg. A seb talánbegyógyult, ám a heg alatt állandósult a fekély.Hátralévı középiskolás idejében a szavalóversenyekenviharos tetszést aratott a Tiszta szívvel-lei. Elegendıvolt kimondania: Nincsen apám, se anyám máris sírta igazkönnyeit, melyeket a diákság és a tanári kar a mővésziátélés legmagasabb fokának érzett.Ahogyan múltak az évek, az anyja még bıbeszédőbbé vált,mondhatni, be nem állt a szája. Immár sokszor mesélt anéhai férjérıl, ám az általa festett kép a legcsekélyebbmértékben sem hasonlított a valóságra. Dr. Csillag Balázsa házimunkában jeleskedı mintaférjjé magasztosult, aki aháború alatt az antifasiszta mozgalom kiemelkedı alakjavolt, amiért csupán azért nem nyerte el méltó jutalmát,

186. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemert a jelleme nem tőrte a vezetı beosztássalszükségképpen együtt járó megalkuvást.Csillag Vilmos szerény ellenvetéseit (azért ez nemegészen így volt) nagy rössel és hangerıvel hárította azanyja: - Ugyan, édes Vilcsikém, mit tudsz te? semmit setudsz!Ebben az egyben igaza lehetett a mamának. Bár azért...olyasmi is akadt, amirıl ı nem tudott. Csillag Vilmospontosan emlékszik arra az utolsó hónapra, amit az apjaotthon töltött, viszonylag tőrhetı egészségi állapotban,mielıtt végképp magába szippantotta volna a kórházinagyüzem. Leszázalékolt nyugdíjasként viselkedett, késınkelt, korán feküdt, naphoszszat az erkélyen ücsörgött,pokrócba bugyolálva a karosszékben, ölébenkeresztrejtvény, oda-odapillantva firkantotta a betőket,szinte vakon. Csillag Vilmos sokszor kiment hozzá, s csaknézte, az apja fejebúbján égnek állt a gyér haj,fölgyőrte a nyaka mögé igazított párna.Egy ilyen alkalommal az apja megszólalt. - Fiam. Annyirameglepıdött, hogy csak késve válaszolt: - Igen? - Monddcsak. Mit szólnál ahhoz, ha elköltöznék?- Tessék???- Anyáddal már nem értjük meg egymást. Házastársikapcsolatunk régóta nincs. Terhére vagyok. Egykollégámhoz költözhetem. Új életet kezdhetek. Mi avéleményed?Csillag Vilmost megdöbbentette ez a hat szabatos mondat.Már el is felejtette, hogy az apja férfi, az anyja pedignı, ha ugyan érzékelte valaha: Még meglepıbbnek találta,hogy a papa új életet kezdene, mikor olyan közel állahhoz, hogy - ezt azért valamennyien sejtették.Tökéletesen abszurd ötlet egy ekkora fordulat, most...arra a kis idıre. Ámbár akinek csupán néhány év (hónap?hét? vagy ki tudja?) maradt, talán bátrabb döntésekethozhat a többi halandónál.Az apja várta a választ, homloka íves árkaiban egy-egyametisztfényő verejtékcsöppel.362 I 363

- De... miért? - Csillag Vilmos. - Hosszú - dr. CsillagBalázs.Csillag Vilmost sötét, hideglelıs érzés fogta el, ha arragondolt, hogy az apja többé nem volna itt,karnyújtásnyira tıle. - Mamának már mondtad?- Említettem. - És?- Kiröhögött. - >- Nem hiszi, hogy merem. - Aha.- Es te?- Szerintem... mered.- Véleményed kérdezem.- Ahhoz tudnom kéne, hogy mért...Az apja félbeszakította: - Mondtam, már nem jövünk ki. Mimást kéne tudnod?- Hát... akkor, a véleményem... Szerintem nem érdemes,amíg beteg vagy. Jobb neked idehaza, ahol a mamaelsıosztályúan kiszolgál, és én is itt vagyok, szükségesetén. Aztán, ha majd meggyógyulsz, ráérsz ezen tőnıdni. - Ha majd meggyógyulok - ismételte az apja,tárgyilagosan. Abban a pillanatban mind a kettentudták, hogy dr. Csil lag Balázs már nem gyógyul meg.Az apja szuszogott, akár a szaglászó kutyák, aztán azölében tartott keresztrejtvénybe mélyedt, lezárván abeszélgetést. Csillag Vilmos még sokáig figyelte. A papalendületbe jött, sebesen rótta a betőket a négyzetekbe, samint egy-egy szótorzó értelme megvilágosodott, tünékenymosolyféle övezte az ajkát.E kép tartott a legtovább. Csillag Vilmos az apja halálát

187. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvekövetı öt esztendı múltán már csak erılködve tudtafölidézniaz arcát, tíz évre rá pedig a fekete-fehérpillanatfelvételek ırizte férfiban is nehezen találta apapát. Ha álmodott róla, gyakran látta úgy, a teraszon,pokrócba gubózódva, párnától égnek meredı gyér hajátfinoman rezegtette a szél, szája körött az a bizonyosmajdnem-mosoly.Meghalt az apja, mielıtt ı elvégezhette a gimnáziumot,mielıtt leérettségizhetett - jeles, jeles, jeles, négyes(francia), négyes (matek) -, mielıtt sikertelen fölvételivizsgát tehetett a bölcsészkaron, a színmővészetín, ajogon és a tanárképzı fıiskolán, három esztendı leforgásaalatt - addigra beletörıdött, hogy magasabb iskolábasosem léphet, anélkül kell boldogulnia.Ezekrıl Eme dolgokrólMinderróZ már nem szerezhettél nyerhettél tudomást. Azélet egyéb harcterein kivívott apróbb-nagyobbgyızelmeimrıl sem, melyekre gyedig büszke lehettél volna.Talán. Nálad nehéz kiszámítani. Amikor a gímibenmegnyertem a szavalóversenyt, a Még nem elég-gel, aztmondtad, inkább szégyenkezel, amiért ilyen álhazafiasverseket skandálok. Tehenem én róla? Benne volt aszöveggyőjteményben! Mér nem vetted magadnak afáradtságot fáradságot soha, hogy fölhívjad a figyelmem:nem minden frankó, ami a tankönyvekben áll olvasható.Nem kaptam tıled semmiféle útmutatást, útravalót,szemléletetvagynehéz eztnem adtad át azt sem, amit te nem neveltél, se az életre,se a nem foglalkoztálnem törıdtél nem számítottam364 365

Nem hányok a szemedre semmit, de amit az embergyerekkorában nem kap meg, az örökké hiányozni fog neki,és ezt nem én mondom, hanem Jung. Bizonyára sosemfeltételezted volna, hogy én majd ilyesmit olvasok,ameddig te tudhatod, erısen közepes voltam minden téren.Mit gondolhattál, hogy mi lesz belılem?Eszedbe jutott ezegyáltalán?Hivatásos rock zenész lettem, ez bizonyára meglepne,hiszen akkor még nem is Létezett ilyesmi, csak volt aStúdió ll, a Toldy Mária meg a Sárosi Kati meg a NémethMarika, akit anya szerint úgy szerettetek, úgy-de-úgy,tudod, ahogy csak ı bírja mondani. Hinnéd-e, hogy négysrác fölmegy a színpadra, három gitár plusz dob, esetlegmég egy elektromos orgona, és ez a banda tízszer -százszor - nagyobb zajt tud csapni, mint egy teljesszimfonikus zenekar.Kár, hogy ezt te nem már nem addigra többé mire Jó volnabeszélgetni veled, apa.APUKÁM ÉDESAPA APUSKA Beszélgetnünk kellett volna.Jó lett volna, ha többet beszélgetünk. vagy legalábbegyszer. egyetlenegyszerseCsillag Vilmos keveset járt a temetıbe, úgy tartotta, azı apja nincsen ottan, ha van bárhol, hát legfıképp az ıemlékezetében, ennek folytán tökéletesen mindegy, hogylátogatja-e a mások által a gyászra hivatalosan kijelöltföldterületet. Elméletét dacosan hirdette a barátikörében, s általában helyeslésre talált.- Édes Vilcsikém, a temetıbe azért minden paraszt kimegya szeretett halottjához, csak te vagy az, aki nyomjahelyette a nagyképő dumákat!366- Hagyj békén, anya.

188. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve-Jó, akkor legalább engem vigyél ki a kocsiddal, be semkell jönnöd, sétálgathatsz odakinn, tíz percre vanszükségem, még annyira se, ötre!Ez maga volt a kelepce. Az ember nem utasíthatja visszaszülıanyja esdeklı kérését, az viszont már abszurd volna,ha a temetı íves kovácsoltvas kapujánál ténferegne,puszta dacból ragaszkodván önnön ideológiájához, miközbena mama elhelyezi a papa kis márványtáblájára erısítettmárványkupában az emlékezés csokrétáját. Ha már... akkorbekísérem, és csinálom vele rendesen, gondolta.El nem kerülhette a temetıi vizitet, hát halogatta,körmönfont ravaszsággal. Mikor végre sort kerítettek rá,már újra február lett, szeles és zimankós. Csillag Vilmosmorgolódott: - Megvárhatnánk a tavaszt!Az anyja ırjöngött: - Van fogalmad, mióta kuncsorgálok,hogy vigyél ki a temetıbe? Ha ez olyan nagy tehertétel,akkor maradjál magadnak, megyek szépen a villamosokkal,mint a többi paraszt!Ez volt anya adu ásza, a többi paraszt, kiknek aszintjére lesüllyedni szánalmas, ám olykor kénytelenség.Csillag Vilmos sosem értette, honnét származott az anyjaegyetemes gıgje, mely szerint vagyunk mi, a kulturáltak,a morál, modor és stílus doctorandusai, a mindenszempontból megfelelık, velünk szemben áll a többiparaszt, akiknek mindebbıl semmi vagy alig elégségesjutott. Pedig a mama apja - és nagyapja - valószínőlegegyszerő asztalos volt, a Beremend nevő kisközségben,felerészben talán földmőveltek is - ennek fényében a"többi paraszt" még nevetségesebbnek tőnt. Sehol egyarisztokrata, vagy legalább egy értelmiségi, akineklehetett volna némi jogalapja, hogy megkülönböztessemagát a bárdolatlan plebstıl.367

Csillag Vilmos a nagyapjára egyáltalán nem, a nagyanyjáracsak fakón emlékezett, akárha egy fénykép negatívjánláthatta volna, ötéves korára mind a ketten meghaltak.Anya az ı sírjukat is látni akarta. A többi felmenınyughelyérıl egy hihetetlen rémmesét adott elı a fiának:a falusi temetıt, hová a Porubszkyak emberemlékezet ótahelyezték a halottaikat, se szó, se beszéd, megszüntettea szocializmus - "szociálizmus", ahogyan a mama ejtette -, a mozdítható sírköveket átszállították Pécsre, acsontok maradtak a talajban, valami gyár vagy erımő épültoda. Baromság. Miért akarna valaki pünkt a temetı helyérerakni egy gyárat? Csillag Vilmos e történetet besorolta amama fantazmagóriái közé. Volt abból bıven, eggyel több(vagy kevesebb) nem számít.Az anyja idınként elképesztı históriákkal rukkolt elı, snem csak a néhai férjével kapcsolatban. A beremendiasztalos lassacskán ötven, majd száz fıt foglalkoztatómanufaktúra tulajdonosává avanzsált. Mire Csillag Vilmosfelnıtt, a beremendi családi fészek három szobájahuszonkettıre szaporodott. Támadt a semmibıl a homokfutómellé egy hatlovas hintó, mely leginkább Csillag Vilmoskedvenc mesekönyvének - Hetvenhét magyar népmese-csiricsáré litográfiájára hasonlított, ám azon a burkuskirály utazgatott, s nem a beremendi Porubszkyak. Akezdeti két hektár húsz holdra hízott. Nyalkahuszártisztek lovagoltak elı déd- és ükatyai szinten.Csillag Vilmos csupán a saját, megbízha tatianmemóriájára támaszkodva vethette föl: - Anya, régebbennem ezt mondtad!- Ugyan kérlek, mit tudsz te, Vilcsikém? semmit se tudsz!okosabb, hogyha hallgatsz, mint...- ...szar a főben! - a mama szavajárása volt ez is. -Pontosan.

189. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve368Ehhez hasonlatos változások történtek dr. Csillag Balázséletútjában, pécsi rokonságának jómódjában, és mindenegyébben, amirıl a mama kiselıadásokat tartott. Az ıszülei 1953ban adták föl beremendi életüket, s költöztekBudapestre, immár súlyos kórtól nehezülten. Oly hamarmeghaltak itt, akárha a bőnös város pusztította volna elıket. Csillag Vilmosban idınként feltámadt a vágy, hogykiderítsen valamit a múltról, ám ha az anyját kérdezte,beindult a hajdan volt dolgok dagasztása, a hajdan éltemberek növesztése, és ı úgy érezte, talán még kevesebbettud, mint annak elıtte. Nem értette, mi öröme lehet amamának e notórius tódításban - ez a legudvariasabbfogalmazás a számbajöhetık közül.A virágárusok bódéi mentén állt meg a mustársárgaDaciával, s rögtön átvette az irányítást, ı választotta avirágokat, ki is fizette. Akként karolt az anyjába,mintha az járni alig képes beteg volna.A nagyszülık hantját szerény, zöldre zuzmósodott sírkıtakarta, melybe búbánatos angyalt vésett a mesterember.Alatta fölirat: DELIS MUNDUM GUVERNAT.Csillag Vilmos egyszer rákérdezett: - De hát nem zsidókvoltak?- Nem nagyon - a mama.- Hogy lehet valaki nem nagyon zsidó?- Ugy, hogyha nem akar. Hithő katolikusok lettek a háborúután, rendszeresen jártak a Bazilikába, és én még ma isfizetem az egyházi adót.- Egyházi adót? Olyan is van? - Sok minden van, amirıl te nem tudsz, édesVilcsikém. Csillag Vilmosnak volt egy olyan érzése,hogy a GUVER NAT ba inkább B kéne V helyett. Nembiztos. Sosem tanult la tint. Oroszt tanult, nyolc évenát, ám egy cirill betős felirat ja369

vitásában sem érezné magát illetékesnek. Nincsnyelvtehetségem, gondolta. Milyen van? Kérdés.Saját megítélése szerint kevésre vitte, az anyja úgyvélte, semmire. A Szputnyik együttes, mely nyarankéntbalatoni szórakozóhelyeken nyomta a talpalávalót, télenpedig ORI-rendezvényeken szerepelt, nehezen vehetıkomolyan, annak dacára, hogy megjelent egy kislemezük(Qualiton), és a rádió is rögzítette négy sajátszerzeményüket, melyekbıl hármat "zésített", azazsugárzásra alkalmasnak talált. E számok közül a Szántódirév bekerült az 1972-es Táncdalfesztivál középdöntıjébe,azaz kétszer is láthatták-hallhatták a tévénézık aSzputnyik együttest. Huszonkét éves korára ennyi telttıle. İ szerezte a Szántódi rév zenéjét. A refrén elsısora - "Mit elvesztünk a réven, a vámon nyerjük meg, ó-ó!" - néhány hónapig közszájon forgott a tizenéveskorosztályban. A mama akkor azért büszke volt az ıVilcsikéjére, kacarászva fogadta a barátnık gratulációit.Ám a fiának négyszemközt még akkor is azt tanácsolta: -Acsúcson kell abbahagyni... most biztosan fölvennének azegyetemre, jelentkezzél!- Melyikre?- Bölcsészkar, jog, közgáz, nem mindegy? Az a fı, hogydiplomád legyen!- Mér, neked van?-Jaj, édes Vilcsikém... egy az, hogy én nı vagyok,különben is, javába dúlt a háború, amikor egyetemremehettem volna, plusz a megszorítások, ugye.- Ugy érted, a zsidótörvények?- Ugyan, kérlek, miért kell mindig mindent kiélezni?- Nem kell élezni, magától éles. Zsidók voltatok, vagy

190. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenem? - Ezt így, ilyen formában nem mondhatjuk.- Igen vagy nem? - Csillag Vilmos elvesztette a türelmét.370- Most mit kiabálsz? Ezt érdemlem én? - már sírt. A témakibontása ezúttal is elmaradt. Csillag Vilmos nemerıltette. Akkor sem juthatott közelebb az igazsághoz, haaz anyját bıbeszédőségi rohamában találta. Amikor szókerült a beremendi sachterrıl, megtudhatta, hogy a mamaelsı unokatestvére volt, s kivételes tehetséggel énekelt.Ha azonban Csillag Vilmos rákérdezett, hogy azsinagógában-e, ilyesmivel fizette ki az anyja: - Danoltaz mindenütt, ahol nem szóltak rája.Egy ízben kiderült, hogy a legnehezebb idıkben a mama egyViki nevő barátnıjénél húzta meg magát.- Bujkáltál?-Jaj, Vilcsikém, akkor mindenki bujkált! márlégitámadások voltak! - s a mama végtelen hosszban idéztea légiveszélyt bejelentı korabeli rádióbemondót.A sok-sok valóságmorzsából Csillag Vilmos nagy nehezenösszerakta, hogy Porubszky bácsi inkább szláv lehetett(szerb?), vagy mischung, Porubszky néni viszont talánegészen zsidó, a leánykori neve - Ganzer Helén - gyanús,de százszázalékos biztonsággal útba nem igazít. Honnéttudjuk, hogy nern sváb? Akár így, akár úgy, föltehetı,hogy a nürnbergi törvények értelmében a mamát éppúgyelhurcolhatták volna, ahogyan a papa teljes pereputtyát.Engem is, ha... Persze, a való életben nincsen ha.Az anyja mind sietısebben szedte a lábát, megpillantván aszürke kolumbárium-blokkokat. Utött-kopotttelefonregisztere borítójáról olvasta le a számot, apaelhelyezésének numerikus címét. Csillag Vilmos csak arraemlékezett, hogy a tömérdek egyforma mőmárvány táblakiadta négyzetháló fölsı sorában keresendı.Valóban.371

Dr. Csillag Balázs (1921-1966)Nyugodjék békében!A két évszámot eltakarta a férfiököl mérető vázácska,melyet a mama egy évvel a temetés után fizetett ki, dehárom hónapig tartott, mire a megbízhatatlan sírkövesodaerısítette. A mama állandóan dohogott: - Mi aszőzmáriának ígérgeti, ha egyszer nem csinálja? mi aszőzmáriának veszi el a pénzt, ha annyit se képeskibökni, hogy mikorra lesz kész? vagy nem? azt hiszi,elılegezek neki a végtelenségig? mit képzel, mi vagyokén, a Nemzeti Bank? mi a szőzmáriát czórakozik?- Anya, hagyd már a szegény Szőz Máriát!- Teneked nem osztottam lapot! - az anyja agresszívkorszakainak egyikét élte.Csillag Vilmos ilyenkor kerülte, mint a félıs kutya akötekedıset. Anyám olyan harapós kutya, amelyik ugat is,gondolta. De mennyit! A mamának, ha támadó kedvében volt,be nem állt a szája. Leggyakrabban magának beszélt, deigen fennhangon, szemét félig lehunyva, vadulgesztikulálva. - Ha azt gondolja, velem kukoricázhat,nagyon téved! velem aztán nem kukoricázhat, ezt mindenkitudhatja, aki ismer, vagy nem? édes mindegy, hogy ı miótaüzletvezetı a Benczúr utcai közértben, én legalább annyiideje vagyok vevı a Benczúr utcai közértben, és az többetnyom a latban! vagy nem?Ezekre a "vagy nem?"-ekre csak az anyjában járatlanokpróbáltak választ közbeszúrni. Túl röpke volt alélegzetszünet, ömlött tovább a szófolyam lankadatlanul,nagynéha a változatosság kedvéért fölhangzott egy-egy"vagy igen?" is. Csillag Vilmost kamaszkorában mégbıszítette az anyja ilyesfajta monológja. Egyszer

191. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemegkérdezte tıle: - Most beszélgetünk vagy szólózol?- Mingyá kapsz egy nyaklevest! nincs nekem elég bajom,igazán má csak az hiányzik, hogy a gyerekem is rajtamköszörülje a nyelvét! mi az, hogy elfogyott a tej?rendeljen elegendıt! a tej és a kenyér alapszükségleticikk, amit mindenállampolgárnak biztosítani kell! vagynem? akkor is, ha rárohad! naná, hogy beírtam apanaszkönyvbe, azt nem teszik a kirakatba! egy oldalra elsem fért! mégiscsak pofátlanság! a vevınek megvannak ajogai! vagy nem?A mama még a papa sírjánál is lamentálni kezdett, amikorészrevette, hogy valaki - vélhetın a papa alatti lakóhozzátartozója - a mi vázánkra drótozta a maga három szálrózsáját, a szirmok odalógtak Bányavári Geyzához, kiszületett 1917-ben, meghalt 1966-ban, gyászolja felesége,fia, lánya és a többiek. Ez olaj volt a tőzre, a mamaforgatta szemgolyóit, s széttárt ujjakkal gereblyézte alevegıt: - És a többiek! nagyon klassz! jó, hogy nemmingyá a tizedes és a többiek! de mér nem vesznekmaguknak egy vázát a többiek, vagy a lánya, vagy a fia,vagy a felesége? mér telepszenek bele a mienkébe? vagynem? milyen jogon? milyen alapon? - Bányavári Geyzaványadt rózsái messzire repültek, a drótdarabbal együtt.Csillag Vilmos szégyellte magát, amiért ilyen kevéstürelemmel viselte a mamát, ezerszer elhatározta, hogylegközelebb higgadtan, sıt szeretettel hallgatja végig,mert az ember úgyse nevelheti a szülıanyját. Ám amikorbeköszöntött a legközelebb, mégsem tudta visszanyelni azingerültség gombócát, mely a torkába nyomult, az anyjaszózatának második percében. Halálosan összevesztek, amama bevágta az ajtót és elrohant, pedig az ı lakásábanvoltak. Menjek utána? várjak, míg visszajön? úgyisvisszajön! vagy nem? - beharapta az ajkát, ugyan, kérlek,ne kezdd már te is.372 1 373

Huszonkét évesen költözött el otthonról, egy zenésztársaáltal kiürített zuglói albérletbe, hol a házinéni süketvolt, mint az ágyú, így tilalmait - se nıvel hentergés,se késı éccakai hazajárás, se fülsiketítı jejejézés! -nem kellett komolyan venni.Az anyja nagyon megbántódott, amikor bejelentette, deigyekezett jó képet vágni a dologhoz. - Mi kifogásomlehetne ellene? Ez az élet rendje, a gyerekek felnınek,kirepülnek, fészket raknak.Csillag Vilmos szívesen képzelgett jövendı lakrészeberendezésérıl, a különbejáratú szobát, melyhezvécéhelyiség is tartozott, bútorozatlanul kapta meg.Hosszabb távra vette ki, semmi esélyt nem látott arra,hogy önálló lakásra tegyen szert. Legföljebb akkor,amikor az anyja... ne... Isten tartsa meg sokáig!ilyenkor vallásos volt, máskor nem. Képtelen elhinni,hogy a sorsát valaki irányítaná, vagy akár csakfigyelemmel kísérné. Ha volna ırangyala, bizonyára tenneróla, hogy ne efféle link rock zenész legyen, kétes ésvéges egzisztencia.Hosszú ideje semmi nem villanyozta föl úgy, mint aköltözködés. A mama eleinte készséggel segített. Ám hamarkibújt a szög a zsákból: másodpercig sem gondoltakomolyan, hogy a fia tényleg veszi a betyárbútort, segyedül hagyja ıt a hetvenhat négyzetméteren, melyetmagáénak vallhat. - Tulajdonképpen... célszerőbb volna,ha én mennék abba az albérletbe, nekem már elegendı annyihely, akkor maradhatsz te itten... néha majd megengeded,hogy a cselédszobát használjam... vagy nem?- Aha, szóval úgy költözzünk szét, hogy mégis lakjunkegyütt?!

192. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Ne zabolj, édes drága Vilcsikém, vedd úgy, hogy nemszóltam semmit. Legyen meg a te akaratod.Csillag Vilmos felordított: - Miképpen a mennyekben,azonképpen itt a földön is, vagy nem???3 74A mama szeme, akár az üveggolyó: - Honnét tudod te ezt,édes Vilcsikém?- Ugyan, kérlek... hittanra járattál ötvenhatban... márelfelejtetted?- Jaj, oly régen volt, azt hittem, semmire se emlékszelbelıle. Drága jó nagyanyád óhaját akartam teljesíteni,Isten nyugosztalja.Újra meg újra elıállt vele, milyen fölösleges a fiánakelköltöznie. Itt ez a lakás, ı szívesen átadja a kétnagyszobát, elég neki a személyzeti meg a konyha, hakell, a fürdıszobát se használja, van mosdó a kisvécében.Csillag Vilmos megkérdezte, miért mondta akkor, hogynincs kifogása. A mama rögvest visszavonulót fújt: -Jó,jó, jó, legyen minden, ahogyan akarod, én nem avatkozombele.Vagy nem? - tette hozzá Csillag Vilmos némán. Vagy igen.Amikor az ágyát, az íróasztalát és a könyvespolcátberakta a zenekar mikrobuszába az egyik ród segítségével,az anyja ott ugrált köröttük, tartotta a kocsiajtót,javasolta, mely irányba helyezzék el a bútorokat,egyáltalán, úgy viselkedett, mintha ı maga költözne. Ámamint Csillag Vilmos beült a ród mellé, a mama zokognikezdett, s olyképpen integetett, mintha a fia a frontraindulna. Csillag Vilmos röstellte magát a járókelıkelıtt. Az is fölösleges volt, édes mindegy, hogy mitgondolnak a vadidegenek.Kevéssel ezután Csillag Vilmost hívta egy háromtagúbanda, szálljon be hozzájuk negyediknek, hat hónaposskandináviai vendéglátózásra. Stockholmban, Oslóban ésBergenben fognak játszani, sétahajókon. Kérette magát egydarabig. -Á... én tengeribeteg vagyok.- ITem tengeribeteg, agybeteg, ha ilyen bulira passzolsz!a banda vezetıje kiszámította, fejenként legalább egyhasznált autót összezenélhetnek. - Egy kétévesVolkswagent, minimum.375

Apa, most elmegyek, és nem tudom, visszajövök-e. Ezeketneked írtam, az évek során folyamán. Ha megkapod, talánmegértedEbbıl azért kiderülGondolok rád. Többet, mint hinnéd. Szevasz.Ölel fiad Vili VilmosA lapokat egy vastag borítékba helyezte, leragasztotta.Indulása elıtti napon kivitte a temetıbe. Soká kellettvárnia, míg annál a kolumbárium-tömbnél épp nem jártsenki. A levelet fölrakta a tetejére.Az anyjának telefonon vallotta be, hogy többé nem jönhaza. A mama nehezen akarta megérteni. - Hogy érted azt,hogy kinn maradsz, édes Vilcsikém?-Jaj, anya... szerintem te vagy az egyetlen ember aföldön, akinek ezt magyarázni kell!- Na jól van, ne kiabálj, de ha egyszer lejár a vízumod?!- Szarok én már a vízumra, menekült státusért folyamodom,Nansen-útlevelem lesz.- Nan-sen? - a mama úgy ejtette, mintha káromkodás volna.- Ez a neve, vagy nem?-Jó, de... miért nem jössz szépen haza?- Mert jobb lesz nekem itt. Prímán keresek, majd küldökpénzt, még nem tudom, hogyan kell... ne izgulj, mindenrendben... többé-kevésbé beilleszkedtem, hamarosan lesz saját

193. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvelakásom... a zenekar fele marad, azaz rajtam kívül mégegy srác.- Istenem, istenem! Mit fogtok ott csinálni?- Amit eddig, zenélünk a részeg norvégoknak. - Na de akkor... akkor én már nem is látlak? ezekszerint? - Ugyan, kérlek, kijössz az elsı adandóalkalommal, majd én mindent megszervezek.-Jaj, édes Vilcsikém... de nagy szerencse, hogy a drágaédesapád már nem él, mert ebbe rögtön belehalna!- Dehogy halna, örülne a fia szerencséjének, hogyszabadon élhet, jól megy neki... hidd el, anya, mindennagyon szép lesz! - Vagyis... ez azt jelenti, hogy... tényleg nemjössz haza? Hosszan hallgattak mind a ketten. Végül azanyja kimond ta azt a borús mondatot, ereszkedıdallammal: - Akkor fiam se lesz... unokám se lesz...- Miért ne lenne?Ám e bágyadt közbevetést az anyja meg sem hallotta: -Tudatában vagy, hogy te vagy az utolsó Csillag?-Jól van, anya. Ne sírjál. Majd még beszélünk. Vigyázzmagadra.Amikor lerakta a kagylót, Csillag Vilmos érzékelte, hogyminden porcikája verejtékben úszik. Disszidáltam... nincstöbb Csillag Magyarországban - anyanyelvtudásának romlásae helytelen raggal kezdıdött.Nyolc év után kapott elıször vízumot Magyarországra.Amikor még Európában volt, eszébe sem jutott, hogymegpróbálhatná. Aki elhagyta a Magyar Népköztársaságot,az automatikusan hazaáruló gazemberré vált. CsillagVilmos nem bánta, sokáig hallani sem akartMagyarországról, nemhogy visszatérni oda.376 377

Skandináviából Párizsba keveredett, majd a tengerentúlra.Amerikában már sehogyan sem tudott zenészkéntelhelyezkedni, repertoárja az angolszász rockklasszikusaiból állt, ezekre az ı kiejtésével ott senkinem volt kíváncsi. Pincérkedett. Aztán a United ParcelService-nél helyezkedett el, csomagokat szállított házhozegy ızbarna furgonnal, az Encyclopaedia Britannicától aMayflower mosogatógépig.A feleségét az Újvilágba tartó repülıgépen ismerte meg.Shea félig amerikás magyar volt, félig amerikás indiai,Delhiben született, ahol az apja épp taxivállalatotalapított. A cég ugyanolyan gyorsan ment fuccsba, mint aházasság, Shea-t (Sé-nek ejtették) az anyja visszavitteaz Államokba, Brooklyn szegénynegyedébe, a nagyszülıkhöz,akik harmincháromban vándoroltak ki. Shea kicsi volt,törékeny, nagyszájú, és Csillag Vilmosnak leginkább aztetszett, amikor a nagy szájával beszélni kezdett, egybalett-táncosnı könnyedségével váltogatva az öt nyelvet,amelyet gond nélkül használt. Olykor hatodikat,hetediket, nyolcadikat is, melyeken pedig csupán néhányszót ismert. Ha olasz étteremben vacsoráztak, a pincérrela Verdi-operákat idézve folytatott párbeszédet,hamisítatlan nápolyi kiejtéssel. Még a kínai vendéglıkbenis elıállt egy-egy célba találó mondattal, boldog vigyortcsalva a hajlongó személyzet arcára. Tucatnyi szóval úgygazdálkodott, mint a leleményes háziasszonyok, akik aspájzban talált maradékokból nagy hirtelen képesekínycsiklandó levest varázsolnia váratlanul beállítóvendégeknek.Csillag Vilmos szellemi törpének érezte magát Sheaoldalán, hiszen ı az angolt sem bírta elsajátítaniannyira, hogy kezdı mondata hallatán ne ült volna ki azamerikaiak szája sarkába a külföldieknek járó,személytelen, kissé zárt mosoly. Sheavel oly léhaság volt

194. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveaz élet, mint egy hangulatos kirándulás, nem számított,mi lesz másnap. Ha valamicske pénzre tettek378szert, Shea azonnal talált rá módot, hogy a nyakárahágjanak. Csillag Vilmos szorongásaival nem törıdött: -Egyszer élünk. Vagy nem?Éneklıs hangsúlyozása Csillag Vilmost erotikus izgalombahozta, így sokáig észre sem vette, hogy a lány az ı angolkiejtését gúnyolja.Oly hamar született meg a fiuk, akárha Shea már elsıközös repülıútjukon teherbe esett volna. Pedig ott mégcsak az ujjbegyek keltek vándorútra, a Pan Amlégitársaság lenge mőszırtakarója alatt. Csillag Vilmoskétségbeesett, amikor Shea bejelentette: - Van egy hírema te számodra. Ugorhatsz egy generációt.Csak lassan esett le a tantusz - a token. - Ez aztjelenti, hogy... szóval...- Oh, yeah! Nem is örülsz?-Jaj... nekem még a munkavállalási engedélyem sincsegészen rendben.- Dont you worry, majd én megoldom. Megoldom mindent. Hamegoldom, akkor örülsz te?Shea valóban majdnem mindent megoldott, csak CsillagVilmost nem tudta megoldani, az ı számára az USAellenséges terep maradt, ahol csak óvatosan mert mozogni,nehogy a hétköznapi élet piciny aknáira taposson. Az voltminden hivatalos irat és nyomtatvány, csakúgy, mint azidegenekkel folytatott telefonbeszélgetések. Soha nemjutott odáig, hogy aggodalom nélkül hallgassa, haváratlanul fordultak hozzá az utcán vagy nyilvánoshelyen.Ami Shea-nek természetes volt, az az ı számára mindvégigfeladat maradt. Hiába biztatta Shea, hogy hitelkártyávalfizessen, ı jobban szerette a készpénzt, mertvalahányszor átadta a hitelkártyáját az eladónak, apincérnek vagy a pénztáros379

nak, menetrendszerően összerándult a gyomra, háthaelviszik, és nem hozzák vissza.Véget nem érı tanácskozást folytattak arról, mi legyen agyerekük neve. Az ultrahangos vizsgálat révén tudták, fiúlesz, átlagos súlyú. Shea valamely egzotikus névrevágyott, indiai nemzetségének hódolva, ám Csillag Vilmosnehezen tudta elképzelni, hogy az ı fia Radzs legyen, ahíres színész nyomán, vagy Rabindranath, a híres költıután, vagy Ravi, a híres szitármővész nyomán.- Nálatok minden férfinév úgy kezdıdik, hogy Ra? -Csillag Vilmos.- Ne gúnyolódjál! A magyarban meg sok az e, na és? -Jó,de azért neked is amerikai neved van.- Elég baj. Az ember legyen büszke a származására.- Szerinted az nem hangzik hülyén, hogy RabindranathCsillag? !- De. A Csillag miatt. Vehetnél te is valami normálisabbcsaládi nevet... - látva Csillag Vilmos szemöldökénekrándulását, helyesbített: - Úgy értem, ami itt jól jön...jól megy... a Csillagba betörik a bicskájuk, úgy mondják,Tshilleg, vagy Kszilleg, kell az neked? Legyél példáulVilmos Star! William Star! Az isteni, vagy nem?A "vagy nem" még mindig a mamát juttatta eszébe, aki ottsírdogál a Márvány utca 4.-ben. A komódon afényképkiállítás. Az esküvıi fotó. A papa katonaruhában.Csillag Vilmos a Mosoly Albuma szabványfelvételén,meztelenül hasalva egy elmosódó asztalkán, lábai az égbekalimpálnak. Aztán az érettségi kép. Meg a Szputnyikegyüttes bélyegnyi reklámfotója, a Rádió- és

195. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveTelevízióújságból kivágva, a felirattal: "Középdöntıbekerült friss tehetségek!"Ha van friss tehetség, akkor nyilván van állott,szikkadt, sıt romlott tehetség is, gondolta, az volnékén.Ami a fia nevét illeti, a "Star"-t azonnal elvetette,visszhangozván az érvet - Az ember legyen büszke aszármazására! -, az indiai keresztneveket rövidízlelgetés után. - Különben is. A gyerek háromnegyedigmagyar, s csak negyedig indiai.Shea ezt belátta. Abban maradtak, praktikus szempontokmiatt olyat választanak, ami egyként létezik angolul ésmagyarul, továbbá egy indiai számára sem túl nyelvtörı.- Apádat hogy hívták? - Shea. - Csillag Balázs.- A zs nem OK. Akkor a nagyapádat?- Hát... az egyiket nem tudom, a másik asszem... Miska.Vagy Miksa!- Te hülye vagy! Nem tudod a nagypapádnak a nevét?- Ez a legkevesebb, amit nem tudok. Semmit nem tudok anemzetségemrıl. - Régies, a használatból újabban márkikopott angol szót használt.Shea elnevette magát. -A nemzetségedrıl? Talán afelmenıidrıl!- Azokról se.- Te hülye vagy! Nem is vagy rájuk kíváncsi?- Nem vagyok hülye. De nincs kitıl megkérdezni.Magyarázni kezdte, hogy már csak az anyja él, és velenehéz ilyesmirıl szót váltani, általában kitér a kérdéselıl: "Ugyan, édes Vilcsikém, minek bolygatni ezeket azantik dolgokat!"- De akkor lehet, hogy valami súlyos titok lappang aháttérben!- Túl sok krimit nézel a tévében.- Honnan tudod, hogy nem? Lehet, hogy ti háborús bőnösökvagytok!- Hát te hülye vagy! - Összerándult, amikor kimondta:Zsidó létünkre?380 I 381

- Attól még!? - Shea keveset tudott a közelmúlt európaitörténelmérıl.A témát Shea késıbb is föl-fölhozta. Egyszerően nem hitteel, hogy Csillag Vilmos ennyire múlttalan.- Bár ismerted volna a papát, akkor értenéd.Pedig felnıtt fejjel ı maga sem értette. Hogyan lehet egykisfiút fölnevelni így, a teljes csönd burkában?- Semmit sem tudok. Elejtett szavakból próbáltamkövetkeztetni, az eredmény homályos, hiányos, zavaros. Apapa szüleinek jóformán a nevét sem tudom, pláne anagyszülıkét. Soha nem beszélt, sem errıl, sem másról.Nem elfogadható indok, hogy tönkrevágta a munkaszolgálat,meg a Rajk-per, és az állandó, mind súlyosabbszívpanaszok. Azért nem kellett volna ennyirenegligálnia. Talán ha nem hal meg olyan korán... mégnekem se nıtt be a fejem lágya addigra, nem kérdezgettemeleget, nem voltam makacs, nem sejtettem, hogy ilyenkevés az idınk. Illetve sejtettem, de akkor nem ez voltterítéken. A mama pedig... nos, a mama túl kelekótyaahhoz, hogy hiteles forrásnak tekintsük.Minél tovább mondta, annál képtelenebbnek találta ı magais.Henry Csillag a brooklyni Flatbush Medical Center-benjött a világra, s csupán másodperceken múlott az élete, anyakára tekeredett köldökzsinór kicsi híjánmegfullasztotta, a bıre már mélykékre váltott, az orvositeam-et kapkodós rémületbe ejtvén.Shea a szülés után sokáig nem engedte magához a férjét,

196. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvearra hivatkozott, hogy a nıgyógyász szerint még nemidıszerő. Végül bevallotta, hogy már nincsen benne vágy aférfi iránt. Csillag Vilmos nem értette: - Hogyhogynincsen benned vágy? Hová lett?382- Bár tudnám! Higgyed te el, én magam se nem értem. - Nade... akkor most mi lesz velünk?Shea nem válaszolt. Csillag Vilmos a pestilakáshirdetések jeligéjét idézte: - Minden megoldásérdekel!A felesége azonban sosem olvasott pesti napilapokat.Milyen megoldást akarsz? Én költözzek? Te költözzed?Csillag Vilmos megértette, milyen nagy a baj. AddigraShea már a gyerekkel sem törıdött. Idınként aszívinfarktus klasszikus tüneteit produkálta, kiverte averejték, zsibbadt a bal karja, másodpercekre eszméletétvesztette. Járkálni kezdtek különbözı fehérköpenyesekhez,nıgyógyásztól pszichiáterig, elhangzott sokféleszakkifejezés, vegetatív neurózis, pánikbetegség,gyermekágyi depresszió, kapott gyógyszert, lelki segélyt,küldték alvókúrára, csoportos analízisbe ésjógatanfolyamra. Semmi nem használt. Henryt - CsillagVilmos makacsul Henriknek, sıt Nyolcadik Henriknek hívta- az apja gondozta.Kitették a szőrét a United Parcel Service-tıl, notóriuspontatlansága miatt. Shea ekkoriban került egy NewHampshire-i szanatóriumba, melyet csak részben fedezett aSocial Security. Shea anyja fölajánlotta, lakjon a vejeés a kicsi nála, noha ı maga is welfare-en élt, államisegélyen. Csöppnyi otthona a La Guardia reptér közelébenvolt, a Brooklyn-Queens Expressway mentén, e kétszernyolcsávos autóút forgalmának állandó dübörgésétıl éjjel-nappal csörömpöltek az ablaküvegek.Csillag Vilmos sokáig hiába keresett munkát. Csak areptéren sikerült elhelyezkednie, de nem a La Guardián,hanem a Newarkon, ahová majd két órába tellett aközlekedés. Az volt a feladata, hogy a repülık gyomrábaberakja a csomagokat, s más repülıkébıl ki. E munkakörbenösszegyőltek Kelet-Európa számkivetettjei, két lengyel,egy bolgár, három román, öt orosz, két endékás, még egyalbán is akadt. Nem csoda, ha sose tanulok meg angolul,gondolta Csillag Vilmos.383

Magyarország! - jutott eszébe egy különösen fárasztómőszak után. Ennél az is jobb.Fölhívta a követséget, megtudta, hogy csak személyesenkaphat információt. Brooklynból félnapi autózásra van aszövet Bégi fıváros, de nem az ı tizenkét esztendısImpalájával, amely az út kétharmadánál olyan hangokatadott, mintha palesztin terroristák tüzelnének a hőtıbıl,majd - a szó szoros értelmében - kiadta a páráját. Az AAAsárga segélykocsija nemsokára lefékezett mögötte, ám aszerelı alighogy bepillantott a motortérbe, rögtön visszais csukta: - Erre már keresztet vethet.Több órás ácsorgás után vette föl egy tószállító kamion,ám csak Delaware határáig vitte, ott aztán hiába lengettea karját, ráesteledett. Elgyalogolt a következı útmentipihenıhelyig, egy padon éjszakázott. Másnap többszöriátszállással érkezett meg a magyar nagykövetségre,kevéssé bizalomgerjesztı állapotban. De nem csak ezértbántak úgy vele, mintha leprás volna. Az ügyintézını arcaelégetett pirított kenyérre emlékeztette. Fapina,állapította meg, s e rég nem használt szó kellemesbizsergéssel pattogott a koponyájában faltól falig.Kiderült, a helyzete nem reménytelen, minthogy a MagyarNépköztársaságban illegális távozta után nem folytatták

197. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvele ellene az ilyenkor általában szokásos bőnügyieljárást, így - amint a kék kosztümös asszony mondotta -"nincsen ítélete". Ha volna, sem az enyém volna, hanem azövéké, gondolta.- Azért ne higgye, Csillag elvt. .. úr, hogyvirágcsokrokat lengetı szőzleányokkal fogadják majd! - azügyintézını. - Es ne feledje kiváltani az illetékes USAhatóságoknál Henry Csillag amerikai útlevelét, mert ıugyebár USA állampolgár.Fölvilágosították, hogy a gyerek - kiskorú lévén -útlevélkérelméhez a mama hozzájáruló nyilatkozata isszükséges. Csillag Vilmos úgy hitte, ez nem lehetprobléma, ám Shea megmakacsolta magát: - Sehová nem viheted a gyerekemet,értetted? Majd épp egy ilyen ütıdöttre bízom, mint te!- Bagoly mondja verébnek! - rögtön rájött, hogy ezt nemkellett volna. Shea ırjöngeni kezdett, akár az igaziırültek, ajkára sárga tajték ült ki, két ápolónı jöttfutva, meg egy orvosnak látszó fehérköpenyes, lefogták,injekciót adtak a karjába. Shea mindezalatt angolraváltott, s oly sebesen hadart, hogy abból Csillag Vilmosmukkot sem értett. Mindig ezt csinálja, ha ki akarbabrálni velem.Valahányszor fölhozta e témát a feleségének, a dührohammegismétlıdött. Bele kellett törıdnie, hogy Henry CsillagUSA állampolgárt - ki addigra már tudta a nagybetőket,nemcsak az angolokat, hanem a magyarokat is - nem vihetimagával az óhazába. Ettıl elbizonytalanodott. Ki tudja,visszaeresztenek-e? Ha nem, látom-e valaha a fiam?E kérdésekre a pirítósarcú ügyintézını biztató válaszokatadott: - Miért ne eresztenénk? Nem olyan nagy fınyereménymaga.Csillag Vilmos egyetértett.- Különben is, azok az idık már elmúltak - a nı. - AMagyar Népköztársaság nem börtön, hanem egy nagyon decenskis szocialista állam, emberi jogokkal meg minden!Mi lehet az a meg minden? - tette föl magának a kérdéstCsillag Vilmos, amikor a zürichi átszállás után a SwissAir gép landolt a Ferihegyi reptér betonján. A kapitányfranciául és magyarul is megköszönte, hogy az utasok asvájci légitársaságot választották, kifejezte reményét,hogy hamarosan újra viszontláthatják ıket valamelyikgépük fedélzetén. Ugy legyen, gondolta Csillag Vilmos.Ezután még háromnegyed óráig nem szállhattak ki. Odakünnhétágra sütött a nap, az utastérben rohamosan emelke384 I 385

dett a hımérséklet, a verejtékmirigyek serény munkábafogtak. 1982 májusát írták, mégis szinte nyárikánikulával fogadta Budapest. Útlevelét a kekifelsıshatárırtiszt tüzetes vizsgálat után a mellsı zsebébecsúsztatta, a lapkát is rágombolta, s fölállt: - Kérem,kövessen!Keskeny tárgyalóterembe kísérte, hol tövirıl hegyirevégigkérdezte, milyen körülmények közöd hagyta el azországot, s a válaszokból jegyzıkönyvet diktált egygépírónınek, aki a melegben állandó ásítozhatnékkalküzdött. Mindez órákon át zajlott. Csillag Vilmos kérte,hadd szóljon az anyjának, aki bizonyára odakint vár rá,erre nem kapott engedélyt. Az útlevelét nem adták vissza,a tiszt azt mondta, valószínőleg csupán átmenetileg, ügyevizsgálatának lezártáig vonják be, hivatalos igazolásellenében.Mehetett most már. Kikullogott az amerikai repterekhezképest babaháznak tetszı épületbıl, mely elhagyatottnaktőnt, a következı gép érkezési idıpontját még nem jeleztea mechanikus tabella. Az anyja nem volt ott. Sehol egy

198. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvetaxi. Leült a bıröndjére. Derengett neki, hogy vanbuszjárata Vörösmarty téri MALÉV irodához, de nem tudta,merre kéne keresnie. Végül egy magánautónak látszó Skodakanyarodott oda, a volánnál ülı férfi fölajánlotta, ezerforintért elviszi.Amint kiszállt a kocsiból, egy vénasszonyt látott akapuboltozatban, valamit kiáltott, és futni kezdett aSkoda irányába - Csillag Vilmos csak nehezen értette meg,hogy az édesanyja fut feléje. Egymás nyakába ugrottak, amama összenyálazta mohó csókjaival, s már hadarta,mennyire örül, milyen fincsit fızött az ı édesVilcsikéjének. Az s-ek, sz-ek és cs-k furán csikorogtak.Jaj, istenem... a mamának idıközben protkója lett.Este a vacsoraasztalnál, amikor a tányérjára kerültek amama aszalt gyümölcsei, melyekre világéletében büszkevolt,386úgy érezte, hazaért. Az anyja szerint a hozzáértésselaszalt körte vagy szilva soha nem romlik meg, igazándibólezt kéne magukkal vinniük a sarkkutatóknak, azalpinistáknak és az őrhajósoknak. - Az, ha itt-ott kisséfehéredik, nem számít. Az nem penész, csak egy kis olyanizé... só.Az élet sója, gondolta Csillag Vilmos, és bekapta. De nemsós íző, hanem édes, mállós, reszelıs. Nyeldekelni kellkitartón, ha az ember le akarja nyomni.Másnap délelıtt kivillamosoztak a temetıbe, ezúttalCsillag Vilmos kérésére. İ ugyan taxit rendelt volna, ámaz anyja nem hagyta: - Ugyan, édes Vilcsikém, csak nemköltöd a pénzecskédet azokra a rablókra, elment az eszük,olyan sokat kérnek egy ilyen fuvarért, közben meg istenia közlekedés, tudom, hol kell átszállni, vettem nekedjegyeket! - és meglett a mama akarata, zötyögtek avillamosokon, arcukba vágott a langy légvonat.Mire leszálltak az utolsóról, a nap beúszott a szürkefelhıvatták mögé. Élesen zümmögtek a rovarok avirágárusok standjai körül. Csillag Vilmos egyszeribenotthon érezte magát, intézkedni kezdett, ahogyan a régiszép idıkben, kiválasztotta a minikoszorút a mamaszüleinek, s a rövid szárú (hogy beférjenek a vázácskába)rózsákat a papának.A Porubszkyak sírját csak nehezen találták meg, annyirabenıtte a gyom. A sírkı immár elfeketedett, a DELISMUNDUM GUVERNAT ot csak az betőzhette ki, aki tudta, holkeresse. A mama fújtatva tépkedte az elvadult növényekszárait, sopánkodott, amiért nem hozott magával kiskapátvagy metszıollót.- Van neked? - Csillag Vilmos. - Nincs, de kérhetekkölcsön. - Kitıl?387

Az anyja rámeredt, szeme befátyolozódott. - Segítsélinkább!Sokáig kínlódtak ott, csekély eredménnyel. Végül a mamafeladta, ki kell jönni még egyszer, fölfegyverkezve.Elhelyezte a minikoszorút középre, meggyújtott kétmécsest, s imádkozni kezdett. Csillag Vilmos leolvashattaaz ajkáról. Hiszekegy. Üdvözlégy. Miatyánk. Talán nekemis kéne, gondolta, ám valamiképpen idétlennek érezte,hogy az anyját utánozza.A papa sírhelyére egyáltalán nem sikerült rálelniök. Amama tehetetlenül himbálta a fejét: - Nem értem, itt kelllennie, esküszöm!Csillag Vilmos gyomra kitörni készülı vulkánná változott,amikor észrevette Bányavári Geyza tábláját, született1917-ben, meghalt 1966-ban, gyászolja felesége, fia,lánya és a többiek. Fölötte - ahol emlékezete szerint a

199. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvepapa volt - most dr. Máva Sombor nyugodott, 1955-1980.Huszonöt év jutott neki, állapította meg Csillag Vilmos,ám csak azért, hogy minél késıbb vágjon belé az a másik,jeges gondolat. A mama is fölfedezte Bányavári Geyzát, skezdte visszafelé szedni a levegıt: - Mi ez? mi van?hogyhogy? mi történt itt??? - szabályos fulladási rohamtört rá, lekuporodott a kolumbárium tövébe, szőkölvekapkodott levegı után, vérszínőre sötétülı arccal.Egy temetıi kertész visszavitte ıket a furgonja nyitottplatóján a fıbejárathoz, s ajánlgatta, hogy mentıt hív azirodából, ám a mama egészen mást akart az irodán, CsillagVilmos csak nehezen tudta megakadályozni, hogy be netörje az ügyfélteret az íróasztaloktól elválasztóüveglapot. Artikulátlan hangokat adott, a matróztrikóslány, aki a temetıvállalatot képviselte, a strébertanulók figyelmével próbálta kihámozni aszófoszlányokból, hogy tulajdonképpen mi a mamaproblémája. Vaskos fekete könyveket lapozgatott azután,míg kétséget kizárónmegállapíthatta a tényállást. - Dr. Csillag Balázsurna@ülkeszerzıdése 1976. január másodikán lejárt,tisztelt hölgyem, mert akkor a tíz esztendı elmúlt.- De mért nem értesítettek?- Van fogalma róla, hány ilyen esetünk van? Képtelenségmindenkit postailag értesíteni, de mindigkiplakatírozzuk, hogy mely egyéni nyughelyek illetveurnafülkék határideje járt le. Azonban ilyenkor is hátravan még a türelmi idı, mely a lehetıségektıl függıntizenkettıtıl tizennyolc hónapig terjedhet. Ha ezenidıintervallum alatt az elhunyt hozzátartozói nemjelennek meg az ügy rendezése vagyis a hosszabbításvégett, a vállalat nem tehet mást, kiüríti a jogtalanulfoglalt helyeket.- Pofátlanság! - az anyja úgy rázta le magáról CsillagVilmos csitító tenyeret, mint kutya a vizet. - Már ahalottakat se hagyják békibe? Szép kis örök nyugalom!- Sajnálom, tisztelt hölgyem, nem mondhatok egyebet. Úgyvélem, aki ilyen hosszú ideig nem látogatja a halottját,arról joggal föltételezheti a vállalat, hogy nem isfontos neki.- Miért ne volna fontos? Csak azért, mert az utóbbiidıben kicsit elfoglaltabb voltam, és ritkábban jöttem,attól még...A matróztrikós lány elvesztette a türelmét: - Tisztelthölgyem, az ön elhunytja a türelmi idı lejártával öt ésfél éve került ki a helyérıl! Azóta nem tőnt föl önnek.- Öt és fél éve? Az teljességgel kizárt!A lány már fölényben érezte magát, vonogatta a vállát:Minimum.-Jó, legyen magának igaza. Mennyibe kerül, hogyvisszarakják oda? - a mama elıhúzta a kopottbrieftaschnit, melyet pénztárcául és igazolványtartókénthasznált.- Sajnos, nem áll módunkban. - A lány ajka két párhuzamoscsíkká merevült.388 389

- És ha szabad kérdeznem, miért nem áll módjukban? amamát a higgadtság mindig földühítette.- Mert a lejárt urnafülkékbıl a hamvak közös sírhantbakerülnek, melyet alapos fertıtlenítés után betemetünk.A mama háromszor ismételtette el magának, mire fölfogta.Nem volt képes beletörıdni, üvöltve követelte, hogybeszélhessen a matróztrikós lány fınökével, majd - azzala köpcös férfival sem tudott zöldágra vergıdni - a temetıigazgatójával. Akaratát akkor sem teljesíthették volna,ha a kedvéért megszegik a szabályokat, ugyanis a lejárt

200. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveurnafülkékbıl kiszedett több száz fémdobozt jeltelenülhajigálták a közös sírba, így már senki ember fia nemtalálhatja meg dr. Csillag Balázst. A mama hiábazokogott, hiába lett rosszul a szívével, hiába tartottaföl a köztemetı teljes irodai személyzetét, el kellettfogadnia a tényt, hogy a néhai férje hamvai egy bizonyosparcella homokfoltos gyepe alá kerültek, csak nagyjábólmegjelölhetı helyen. Egészen zárásig üldögélt a mamaannak a parcellának a szélén, egy hiányzó támlájú padon,folyamatosan szipogva és hüppögve.Csillag Vilmos sejtette, nincs mivel vigasztalni. Csakállt mögötte, kezét az anyja vállán nyugtatva.Már a villamos peronján kapaszkodtak, amikor, lelkierejétösszegyőjtve, megkérdezte: - Mama, hogy van az, hogyennyi évig nem látogattad a papát?Az anyja szemét elborították a könnyek. - Folyton azeszemben volt, csak aztán valami mindig közbejött. - Márújra sírt. - Amilyen trehány dög vagyok... pedig nemigazság, hogy hiába élte túl a háborút, a hadifogságotmeg a Rajk-pört, a végén mégiscsak jeltelen sírba került,akár egy bőnözı. Nem ezt érdemelte éntılem az a drágaember, annyi évi boldog, felhıtlenül boldog év után...mintaházasság volt a miénk, hidd el, csodájára jártak azemberek.Ezt már nehéz lett volna szó nélkül hagyni. - Ugyan,anya, ezt te se gondolod komolyan!- Miért ne gondolnám, édes Vilcsikém? Szegény apukádrasok rosszat lehet mondani, de világéletében példás férjés családapa volt.- Igazán? Szerinted példás családapa az, akigyakorlatilag soha nem áll szóba a fiával?- Jó, hát egy kicsit szőkszavú volt, az tény.Csillag Vilmost azonban már sodorta az indulat. - Példásférj, mi? aki súlyos betegen azt fontolgatta, hogyelköltözik hazulról!?A mama kupánvágottan pislogott. - Honnan veszed ezt? -Tıle! Mondta.- Ezt csak úgy kitalálod. Hogy bosszantsál.Tudta, egész hátralévı életében sajnálni fogja, mégsemkegyelmezett az anyjának. Elmesélte, tövirıl hegyire.A mama csak hallgatta, s nagyokat trombitált azsebkendıjébe. Csillag Vilmosból elpárolgott atámadókedv. Na, most ez mire volt jó? - kérdezteönmagától.Az anyja csak másnap este szólt hozzá: - Haragszol rám,amiért így elvesztettük... elvesztettem a papát?Rázta a fejét. Elvesztettünk mi már minden egyebet is,gondolta.Ugy érezte, nem ülhet örökké otthon, alkalmi munkátkeresett. A nagycsarnokban talált, egy giwnáziumiosztálytársa üzletében, aki élı hallal foglalkozott.Csillag Vilmos merítıhálóval emelte ki az üvegmedencébıla háziasszonyoknak a pontyokat, harcsákat, fogasokat,némi borravalóért megtisztította és föltrancsírozta ıket.Állandóan tervezte, hogy hazatér az USA-ba. Indulásaidıpontját minden alkalommal elhalasztotta. Kezdetbenhetenként váltott levelet Shea-vel és a brooklyni390 391

anyósával, a postafordulta egyre lassult. A fia afényképeken szakaszosan növekedett. Végül már ı isküldött néhány gyerekes sort, a megszólítást és a zárástügyetlen magyarsággal, a többit angolul. Ekként írta alá:HENRYK.Mischung, gondolta Csillag Vilmos.Múltak a hónapok. Vágyott a fiát újra látni, ám ahhoztalán nem elég erısen, hogy cselekedjék. Az anyjára

201. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemennykıcsapásként törı betegség az utazás lehetıségétismét kiradírozta a közeljövıbıl.A majd egy év alatt, amíg az anyja a Kékgolyó utcaiklinikáról a temetıbe jutott, Csillag Vilmos jócskánmegıszült. Remélte, Henryk befut a temetésre, de csakrészvét-táviratot küldött, melyben már csupán egyetlenmagyar szó volt, Csillag Vilmos családi neve. Shea és azanyja nyilván ellenem hangolja a kölyköt.Most már nehezen tudta volna megindokolni, mit is keres ıMagyarországon. Fölszámolta a Márvány utcai lakást, apénzt elhelyezte az Értékforgalmi Bankban, ahonnan ahatályos jogszabályok szerint csupán megszabottrészletekben veheti majd ki, turistautazásai alkalmával.Nem baj, jövünk nyaralni a Balatonhoz Henrykkel.Gépe a Kennedy Airporton landolt. Senki nem várta, aminnem lepıdött meg. Sajnálta a pénzt taxira, felült areptereket összekötı shuttle buszra. Amíg a Newarkondolgozott, a sofırök megálltak a kedvéért a NorthernBoulevard sarkánál, onnét csupán negyedóra járásnyiralakott Shea anyja. Most azonban hiá ba kérte, a szikhturbánt viselı buszvezetı nem tette meg neki aszabályellenes szívességet, így legalább félórásgyaloglás várt rá, amikor két bıröndjét a járdaszigetreeresztette.Emlékezett e környékre, tudta, ha a Grand CentralParkway-en átjutna valahogyan, kutyagolását jelentısenmegrövidíthetné. Csakhogy a sugárút tömérdek sávján szintepillanatnyi szünet nélkül iramlottak a jármővek,morajlásuk sebzett vadállatok üvöltéseként hatolt azidegrendszerébe. Csomagok nélkül talán átslisszolhatnavalamiképpen, ám a két bırönddel esélytelen. Maradt ahosszabb út.Lépkedett a rámpán, amely egy autótemetı mentén vezetetta gyaloghídra. Már égtek az utcai lámpák, legalábbiselméletben, errefelé csupán kivételképpen maradt bennükép körte, az utcagyerekek kilıdözik csúzlival.Az autótemetın túl olajos garázslejárat elé kanyarodott acsorba betonelemekbıl készült út. A félig a talajbasüllyesztett épületnek olyan üzemablakai voltak, mintCsillag Vilmos gimnáziumában a politechnikai mőhelynek. Akitört üveglemezeket itt is, ott is oda nem illıkkelpótolták. Rég csıdbe mehetett ez a telep, az ajtók tárva-nyitva, a cégtábla - KLINE & FOX, THE WIZARDS OF FORD -egyik oldalt leszakadt a rúdról, fül gılegesen lógvahimbálózott, gyönge nyikorgással. Szellemes. Élvezte,hogy érti a szóviccet: The Wizard of Oz = Óz, a nagyvarázsló, igen, tehát AFord Nagy varázslói. Csiribí-csiribá, csak a kezemet figyeljétek, hipp és hopp, egyFord Taunus, léghőtés, bırülések, szervókormány... Aszervót nem tudta angolul, sose mondják, mert mindegyikkocsiban van.KLINE & FOX.Klájn end Fáksz, motyogta Csillag Vilmos. Ezek ittenvalahogy így ejtik. A Kline eredetileg Klein lehetett, aFox meg talán Fuchs, és akkor... Some more, jezus... ohyeah. Elképzelte ıket. Klein Béla, nem, Klein Albert,nem, hanem Klein Miklós, zongorakészítı.. A háború elılmenekültek ide Kispestrıl. Klein Miklós elébb házaló,majd porszívóügynök, aztán tisztviselı a Fordnál, végülösszeismerkedik Fuchs Ödönnel... Fuchs Jenıvel... FuchsRichárddal... aha, ezek a Baradlayak, A kıszívő em392 393

ber fiai. Akkor inkább Fuchs Rezsıvel ismerkedik összeKlein Miklós, addigra Ray Fox és Mike Kline lett belılük,elhatározzák, autószalont nyitnak, car show room-ot, ahol

202. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveszerviz is van, megszerzik a Ford engedélyét, az üzletfölvirágzik, terjeszkedik, egészen addig, míg beüt a nagygazdasági világválság, és...Nem, ezek itt még tavaly is virágozhattak, egészenfrissek az olajnyomok. Már maga mögött hagyta a telepet,zihált az erılködéstıl, le kellett raknia a bıröndöket,rájuk ült. Amikor folytatta útját, iszonyú gyöngénekérezte magát.Lehet, hogy valamelyik nagyapám vagy dédapám iskitántorgott Amerikába?Mind gyakrabban kényszerült szünetet tartani, a zakója ésa nadrágja átiszamósodott a verejtéktıl, kövér csöppekültek meg a haja tövén, csípték a fejbırét.Már elég közel járt a Project-hez, így becézték a sivárlakótelepet, ahol Shea anyja élt, a New York városrászoruló családjainak megsegítését célzó, átfogó várositerv részeként épült, az ötvenes évek végén. Mindenbetonfelületet csiricsáréra pingáltak az utóbbi idıkben ahippik? drogosok? hajléktalanok? fene tudja, kicsodák.Még hallotta a Grand Central Parkway robajlását, és már aBrooklyn-Queens Expressway-ét is, utóbbi volt Shea anyjaéletének megkeserítıje. A zaj most a Niagara vízesésreemlékeztette Csillag Vilmost. Nászútra oda mentek,követvén több millió amerikai példáját. Sosem felejti azta kivételes pillanatot, amikor a hullámzó sziklaöbölben amotoros hajó bevitte ıket a habos zuhatag alá. Alátvánnyal vetekedett az összhangzat, ezermilliárdvízcsepp folyamatos záporozása az ideges felszínen.NiagaraFalls, motyogta Csillag Vilmos, a feleségekiejtését utánozva, hetven százalékos sikerrel.- Mi van?Két színesbırő térdelt a betonon, hulladékból rakotttőznél, melynek maró füstje e pillanatban legyintettCsillag Vilmos orrába. Nem tudott válaszolni, elıbbkrákognia, aztán krihácsolnia kellett. - Pillanat -sziszegte.- Hozzánk beszél ez a köcsög? - az egyik férfi foszladozófekete bırzakóban volt, s ugyanolyan anyagú nadrágban,melynek hasadékán kikandikált a térde.Csillag Vilmos a "köcsög" szót nem értette. - Mi van?kérdezte most ı.- Utánozol, faszfej? - a másik férfi valamivel fiatalabbvolt, húsz-huszonkettı, alul jeans, felül semmi.Mellkasát, vállát, karját színes tetoválások borították.Csillag Vilmos ezt sem értette. Álmélkodva nézte a férfibırén egymásba folyó rajzolatokat. Még mindig köhögött.- Húzzál innen a retkesbe, mint a gyorsvonat! - abırruhás.- De a szajrét hagyhatod! - a fiatalabbik.Csillag Vilmos a bronxi szlengben nem volt otthonos,tétován szorongatta a bıröndök fülét. Érezte ahangsúlyokban a támadó élt, de nem gondolta, hogy az ıjelentéktelen cucca vagy személye bárkit cselekvésreindíthat. Amint levegıhöz jutott, enyhén fejet hajtott: -Nice to meet you. - Indult tovább.Orülök, hogy megismerhettem. Ugy tanulta, ez köszönés. Agyanú árnyéka sem merült föl benne, hogy a szavak eredetiértelme ilyesfajta helyzetben kihívó lehet. Mireészbekapott, amazok ketten már a földre rántották, srugdalták, a meztelen felsıtestő szöges bakancsban volt,a másik stoplis kosárlabdacipıben, Csillag Vilmosigyekezett ıfeléje hengeredni. Várta, hogy abbahagyják,hisz mi értelme ennek? Egy magyar mondat bukott kibelıle: - Elég már... nekem semmi bajom a négerekkel!394 395

- Nigger? Azt mondja, nigger?

203. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveA sarkak és cipıorrok zuhataga telibe találta a gyomrát,a szemét, az orrát, s amikor a szöges bakancs a heréjébedöngölt, elvesztette az öntudatát. Ujra a Niagaravízesést látta maga elıtt, színes, túlexponált Polaroid-fölvételeken, amilyeneket Shea készített, és fekete-fehérben, amilyeneket ı.A két férfi idıvel elunta a mozdulatlan testbántalmazását. - Él ez még? - a bırruhás.- Látod, hogy mocorog. - Nézzük a cuccát.Kizsebelték. Pénzét szétosztották, tárcáját és okmányaita tőzbe dobták. A bırruhás a hitelkártyáját meg akartatartani, a másik kivette a kezébıl, s azt is elégette,túl veszélyes. A bıröndöket föltépték, ám csak egy párcipıt és két pulóvert vettek magukhoz. A Budapestrılhozott ajándéktárgyak mind röpültek a tőzbe, legjobban aMatrjoska babák égtek, melyeket Csillag Vilmos az Astoriaaluljáróban vásárolt egy borostás férfitól. A két kispalack Tokaji aszút fölbontották, ám túl édeskésnektalálták.Csillag Vilmos hajnalban tért magához. Testéttöbbmázsásnak érezte, s darabokra hullónak. Valamiborzalmas történt vele, igen, ám kezdetben képtelen voltfölidézni, hogy mi. Eszmélete újra meg újra kihunyt.Látta a holmija maradványait, kedvenc bársonyzakójanedves mosogatórongyként hevert a porban.Az esti hővösség leszálltakor sikerült végre fölülnie.Elborzadt, amikor az arcát megérintette, orra helyénlüktetve fájó csomót tapintott. Vékony hangon felzokogotttehetetlenségében. Ételre, italra, orvosra van szüksége,különben... A múltját már elvesztette, közel állt ahhoz,hogy a jövıjét is elveszítse. Észnél kell lennem,dünnyögte. Szájából formátlanul buggyantak ki a hangok,négy-öt foga hiányzott.Sejtette, hiába kiabálna segítségért, legföljebb atámadóihoz hasonló alakok figyelmét vonná magára, haugyan egyáltalán. Négykézláb kínlódta magát elıre,arrafelé, amerre sőrőbben derengtek a fények. Szemébenszúrós csillagok fogócskáztak. Azok a fények nagyon, nagyon-nagyon lassanközeledtek. Nem vette észre, hogy a La Guardiakörnyéki grundok egyikére tévedt, útirányávalellentétesen haladva. NO TRES PASSING! táblák jelezték,hogy idegeneknek tilosa bemenet. Ennek dacára akörnyékbeli srácok vasárnap délelıttönként baseball ésfootball pályának használták, míg a biztonsági ırök el nem kergették ıket. Egyszer Csillag Vilmos issoftballozott itt a munkatársaival.Bozótosba került, csak cikcakkban haladhatott. Rázta ahideg, pedig az elsı hajnali napsugarak márvégigsimítottak a tájon. Kicsit pihenek. A földrerogyott. Az oldalára dılt, abban a pózban, ahogyan azanyaméhben fekszik az embrió, csigolyái így fájtaklegkevésbé. Milyen pofát vág majd a fiam, ha beállítok, ilyenállapotban? Ez volt az utolsó, a legutolsó gondolata.Álomba merült, melybıl többé nem tért magához. Fejefölött az aranyesıbo kor amerikai változata virított.Hullatni kezdte rá égısárga szirmait.Két hét múltán találta meg három kisgyerek, frisbee-thajigáltak egymásnak, az után szaladtak be a bozótosba. AGreat Neck-i seriff szállt ki a helyszínre. A nyomozásdossziéját az év végén helyezték a megoldatlan ügyekfióksorába.További tények földerítésére nincs remény. Tettesismeretlen, áldozat ismeretlen. Akta lezárva.396 I 397

XII.

204. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve

Minél inkább elnyúlik a tél halódása, annál káprázatosabblesz a tavasz. A zord napoknak utolsóin a dalos madarakhajnali karénekére ébred a táj, szívbıl óhajtván aközelítı újjászületést. Erezhetı, hogy nem soká kellvárni, fiamarost beköszöntenek a legtisztább színek,illatok, ízek, formák, összetételek, amelyek talán mégmindig és mindennek dacára jobbá tehetik a világot. Ilyenidıkben úgy tőnik: a természet már-már a mővészet szakábavág.

Henrykrıl Budapesten mindenki kedvezıbb véleménytalkotott, mint ı maga. Nyúlánk alakja akár férfias islehetett volna, ha nem annyira önbizalom-hiányosan görbea tartása. Ha megszólalt, néhány zavart aaam vagy hhhhbukott ki a száján az értelmes szavak elıhírnökeként. Haizgatott volt, szünet nélkül rágta az ajkát, s körömmeltépte a bırt a hüvelykujja felsı percérıl, elsı vérig,néha tovább. Noha arra törekedett, hogy hibátlanulbeszélje az apanyelvét, olykor angol kifejezéseket szúrta magyarok közé, szinte öntudatlanul. Mondatai zömekérdıvé kunkorodott, akkor is, ha száz százalékig biztosvolt a dolgában, ami nála azért ritkaságszámba ment.Társaságban félreült a sarokba, sértett arckifejezésselfigyelte azokat, akiknek sikerült cllazulniok. Közönségesviselkedés, mondta, vagy inkább gondolta róluk. Pedigirigyelte ıket.399

Macintosh Classic számítógépén nyitott egy fájlt, melybenaplójegyzeteket írt, egészen rendszertelenül, amikoréppen eszébe jutott. Magyarországon már magyarul,kezdetben igen hibásan. Ragaszkodott ahhoz az elavultcomputerhez, ha valaki ajánlotta, cserélje le,hüledezett: - De hisz ez egy ipari mőemlék! - arracélzott, hogy az egyik prototípust elhelyezték a Tudományés Technika Múzeumában, Washington D.C.-ben, ı a sajátszemével látta. Három könyvet is végigolvasott aMacintosh birodalom létrejöttérıl, elképzelte a kétteenagert, amint valamelyikük szüleinek garázsábanösszebuherálják a user friendLy számítógépet, melyneksikerébıl kinıtt a világvállalat.E csodás történet leginkább gyerekkora meséireemlékeztette. Az apja esténként odaült az ágya mellé,szemét félig lehunyva fogott bele, egyszer volt, hol nemvolt, és elindult a legkisebb fiú a nagyvilágba,szerencsét próbálni, vándorbottal a kezében, tarisznyávala vállán, melybıl sosem hiányzott a hamuban sült pogácsa.Változatos kalandok végén éppúgy elnyerte a felebirodalmat a királykisasszony kezével, mint a Macintoshfiúk a hírnevet s a dollármilliárdokat. Ezek szerintvannak - lehetnek - még csodák.Henryk csupa rossz hírő ublic school-ba járt, a FlatbushCommunity School-ban és a Lee High gimnáziumban aligakadt rajta kívül fehér tanuló. Az alsóbb osztályokban afekete bırszín volt a jellemzı, a gímiben egyre inkább asárga. Jól értette a beszédüket, a feketék szlengjébenéppoly otthonosan mozgott, mint a sárgák nazálishadarásában. A tanárok beérték azzal, ha az órákleperegtek anélkül, hogy a nebulók összeverekedtek volna.Az oktatók többsége fegyvert vagy önvédelmi spray-thordott a zsebében vagy a táskájában.Úgy tartották, Henryk kissé gyönge fölfogású.Példamegoldáskor gyakran csak krákogott a fehér táblánál,melyhez hiábaláncolta oda a karbantartó a filc irönt, valaki mindigellopta. A gondosabb tanerık a sajátjukat hozták, a

205. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvegondatlanabbak lemondtak a tábla használatáról. Ám kevésgondos tanár dolgozott azokban az iskolákban. Henrykreháromszor lesett az osztályismétlés réme, végül mégissikerült tizenkét év alatt abszolválnia a tankötelességmegszabta szenvedéseket. Egyik tanára sem vette észre,hogy alapjában véve jó esző fiú, csupán a memóriája nemmőködik. A legalaposabban bebiflázott anyag is kihullotta fejébıl, mire fölszólították, a nevek és a számokösszekeveredtek az agyában, arra viszont kristálytisztánemlékezett, hogy a könyv hanyadik oldalán szerepelt akérdéses szöveg, és milyen betőtípussal, színnel,tördelésben. Látta, de nem tudta elolvasni. Tízéveskorában szemüveget kapott, remélte, ez segít, ám csakannyi változott, hogy a betőket és számokat jelképezıvonalkák nagyobb méretben vetültek föl, elolvasniatovábbra sem sikerült ıket.Szórakozottsága már pici gyerekkorában is szóbeszédtárgya volt. Ha a nagyanyja - akit ı Grammynek becézett,a díj nyomán - leküldte a kínai főszereshez, aholfelírásra vásárolhattak, Henryk szinte minden alkalommalelfeledte, mit kéne vennie. Találomra kért ezt-azt ShiTshung bácsitól, akinek az unokái közül egy-kettırendszerint osztálytársa volt. Amennyiben Grammy listátírt neki, akkor e papírfecnit hagyta fönn a lakásban vagyel útközben. Egyszer az iskolában adatlapot kellettkitöltenie, és ı mindkét szülıje rubrikáját üresenhagyta, képtelen volt fölidézni a pontos nevüket.Mentegetızését - már rég meghaltak - Mrs. Marber nemfogadta el: - Egy fehér angolszász protestáns kisfiúnaktudnia kell, kikbıl sarjadt!Henryk azzal is beérte volna, ha tudja, mit jelent a"sarjadt", eme Middle English igealak, melyet a tanárnıShakespearetıl vett. Rémülten pislogott a szemüvegemögül, mint rendel

sen, ha a feleletét várták. Emlékezete megbízhatatlanságaaz évek múltával nem csökkent, fokozódott. Közeliismerıseinek a nevét félve ejtette ki, hátha nem jóltudja. Okkal. Még nagyobb akadályt jelentettek a számok.Ha a Harvey Avenue 82-be volt hivatalos, a 28-bantudakozódott a keresett cím iránt. Hiába akart mindentfölírni, már amikor elhangzott a 82, az ı fejében 28képzıdött (vagy 39, vagy 173), ezt bocsátotta a papírra atolla hegye. Győlölt telefonálni, mert a noteszébılkiolvasott szám szétpárolgott az agyában amatizedmásodperc alatt, míg fölemelte a kagylót. Megnézteújra a noteszben, ám a memóriája, akár az ereje vesztettmágnes, most is a szükségesnél hamarább ejtette el aszámot. Ruhacsipesszel feszítette kitárt helyzetbe akönyvecskét, s a telefonnak támasztotta, hogy végig amegfelelı soron függhessen a tekintete.Képeket és dallamokat viszont hibátlanul rögzített, ígyaz iskolai énekkarok mezzo szólamának oszlopává lett.Grammy szerette volna, ha tanul zenét, ám a különórákranem jutott pénz. A Lee High énektanára, Mr. Mustin néhafoglalkozott vele, tanította fuvolázni, Henryknek azonbana kottaolvasáshoz nem volt türelme. Tizenévesen sikertaratott szabadkézi rajzaival, s a gimnázium fazekasszakkörében formázott korsókkal és csuprokkal, de onnanis hamar kimaradt, mert Miss Lobello megjegyzést tett avastag szemüvegére. Tény, hogy már az általános végéreelérte a negyedik dioptriát, a kerek lencsék nagyításábana szembogara olyan hatást keltett, akár a nyugtalanhalaké.Hiába erısködött Grammy, Henryk az érettségi után nempostázta a jelentkezési lapját sehová, biztosra vette, az

206. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveı eredményeivel csupán a legsilányabb állami egyetemekrejuthatna be, azoknak a diplomájával kitörölheti majd afenekét. Két tervet fontolgatott. 1. Jelentkezik ahaditengerészetnél, ott mindenkit bevesznek, aki bírja agyőrıdést - a hivatásos katonaipálya nem annyira rossz, békeidıben. 2. Munkát vállal aRoosevelt Avenue 47 (vagy 74?) szám alatti kis ügyvédiirodában, ahol tetszett neki a dús idomú titkárnı.Nyaranta kifutófiúként dolgozott a Domino Pizza cégnél, evállalat alapszabálya, hogy amennyiben a telefonhívástólszámított harminc percen belül nem ér célba a rendelés, akuncsaftnak nem kell fizetnie érte. Abban az ügyvédiirodában a titkárnı szinte minden alkalommal így fogadta:- Lejártám a harminc perc! - az esetek többségébenviccelt.Henryk azonban rendre azt válaszolta: - Akkor ingyenbevan a pizza... jó étvágyat, hölgyem! - kifarolt ahelyiségbıl, tekintetét egy pillanatra sem szakítva el anı tömött dekoltázsáról. Nedves álmaiban oda fúrhatta bea fejét, a forró dombok közé.Az egyes terv hamar dugába dılt: a szemüvege miattkiszuperálták. A kettes terv mőködni látszott,ajánlkozását a titkárnı továbbította az illetékesnek, s acég tulajdonosa behívta Henryket job interviezu-ra. -Miért éppen nálunk keresel munkát?- Vonz az igazság.A testes ügyvéd vállat vont, biciklis futári állástajánlott szeptember 15-tıl, két havi próbaidıre,gyalázatos hetibérrel, s a csekély értékő biztatással: -Aztán majd meglátjuk.Henryk azonnal rábólintott. Grammy örül majd, hogy állástszereztem, gondolta. Különben is, még elıttem az egészhosszú, izgalmas nyár.Két fiúval barátkozott a gimnáziumban, az álláig semértek, kis termető koreaiak voltak. Ok hátizsákos európaikörútra készültek. Henryk addig fızıcskézte Grammyt, mígengedélyt kapott, hogy kivegye a bankból a saving accountja tartalmát, a nyaranta összespórolt pénzét, hogy ahaverjaival tarthasson. Egy feltörekvı légitársaságcharter gépén keltek át az óceánon, e diákoknak szántrepülıúton semmiféle ételt vagy italt nem402 403

szolgáltak föl. A két koreai rengeteg kaját hozottmagával, megkínálták. Henryk a túlfőszerezett gombócoktólheves gyomorgörcsöket kapott, s félóránként állt sorba agép farkában a vécénél.Barangolásuk útvonala a Youth Hostel katalógus szerintalakult, azokba a városokba igyekeztek, melyekben azifjúsági szállót az ára, a fekvése és tisztasága alapjáne kötet szerkesztıi magas pontszámmal ajánlották. Amaximális tíz pontot KeletEurópában egyetlen Youth Hostelsem érdemelte ki. Nyolcat kapott a prágai, hetet abudapesti, mely csupán a nyári idıszakban üzemelt, máshónapokban dormitory, tehát kollégium. A két koreait nemérdekelte Kelet-Európa. - Most már vasfüggöny sincsen,pont olyan lehet, mint Nyugat-Európa, csak szegényebb -az egyik.Henryk mondta nekik, hogy ı magyar származású, látniszeretné az Ohazát. Ennek hallatán a másik koreaielbizonytalanodott, végül azonban ı is vonzóbbnak találtaDél-Tirolt és Olaszországot. Ekkor még Bécsben jártak,megállapodtak, hogy tíz nap múltán találkoznakVelencében, ahol nincs jó Youth Hostel, ám Velencét akkoris látni kell.Az osztrák-magyar határt Henryk egy német kamionsofırfülkéjében lépte át. Arra számított, hogy valamiféle

207. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvemeghatottság vesz rajta erıt, de semmi nem történt.Jellegtelen vámépületek, szenvtelen egyenruhások,hasonlóan Európa más ország-átlépı pontjaihoz, csak asorállás hosszabb.Váltakozó szerencsével autóstoppolt Budapestig, e számáraismeretlen közlekedési módról még a Brooklyn KözösségiKönyvtárban olvasott, a Napi 25 dollárral Európában címőkiadványban. Hollandiában azután tapasztalhatta,vadidegen autósok tényleg be-beveszik a kocsijukba az útszélén integetıket. Imádta csinálni. Nem értette, hogy akivénhedt hippik, akikugyanott lengetnek, miért mondogatják, bealkonyult ahitchhiking korszakának, az autósok félnek astopposoktól, bezzeg a hetvenes években! Az utolsó szakaszt egy tégla formájú, elöl-hátulfurcsán le kerekített automobilban tette meg, amelyiszonyú benzinszagot árasztott. Vezetıje, egyválltrikós, nála alig valamivel idısebb srác,gagyogott néhány szót angolul, Henryk kérdésére magya rázni kezdte, hogy ez egy Wartburg. - Keletnémet gyártmány. - De már nincsen Kelet-Németország. Vagy van?- Nincs. Viszont mikor ez lett készülve, még volt. Kétizés... két ritmusos.- Ritmusos?- Egybe ömlik a benzin meg az olaj.Henryk mosolyogva bólogatott, mint aki érti.Amikor az autópályán feltőnt a magyar fıváros elıjelzıtáblája, a válltrikós megkérdezte, hová tart. Henrykmutatta a Youth Hostel címét a katalógusban.- Szerencséd van. Itt megyünk el nála... elıtte.A Budaörsi úti szállás betontömbje Henryket Queensközkórházára emlékeztette. A földszinti büfében már aznapkét tucatnyi amerikaival futott össze. Ok vitték el aváros vadonatújnak tetszı pubjaiba, ahol szinte kizárólagangolul beszéltek a vendégek. - Ez most az aranylázidıszaka itt - magyarázta Jeff McPharson erıs írakcentussal. - Ha kicsit odafigyelsz, megcsinálhatod aszerencsédet!Henryk kicsit odafigyelt. Egy hét múltán írt Grammynek,tudatta, nyár végéig Magyarországon marad. Kérte, küldjeutána a kis Macintosh Classic-et a United Parcel Service-szel, mely már irodát nyitott Budapesten.Csoda érdekes számomra, hogy ıseim földjén járhatok. Kár,hogy te nem vagy itt velem. Volna kedved utánam jönni?Tudnék küldeni repülıjegyet.404 405

Kiderült, hogy sokkal jobban értek magyarul, mintgondoltam. Grammy, mi mért nem beszéltünk egymássalmagyarul? Hiszen te is magyar vagy, igaz?!A papa meg a mama szája tátva maradna: most már majdnemmindent lehet kapni. Itt-ott a hitelkártyám iselfogadják. Kár, hogy ezt ık nem érhették meg.Gyakran eszébe jutott a két kis koreai, vajon mennyiideig várták a Piazza San Marcón, az árkádoknál?Remélhetıleg nem túl sokáig.Grammy hosszú válaszlevele szokatlan gyorsasággalérkezett. Édes Henryk, Orülök, hogy jól érzed magad Budapesten. Nekem azjóformán ide gen város, hisz tudod, hogy miSzekszárdiak vagyunk, meséltem neked. Szekszárdiak? -esküdni mert volna rá, hogy ezt még sosem hallotta. Az Magyarországon van? - megnézte atérképen. Szekszárd...Halkan fölcsendült kisgyermekkora porlepte éveibıl aversike: - Szekszárdon születtem, színésznıt szerettem! -a papa mondogatta ezt a mamának, amikor még minden

208. oldal

Vámos Miklós - Apák könyverendben volt. Nagyokat nevettek. O, Henryk, a totyogósgyerkıc, szajkózta utánuk: - Szikszard! Szikszard! - amia papának annyira tetszett, hogy fölkapta, dobálnikezdte, Henryk sikongatott, a mama is sikongatott, anagymama is sikongatott, a papa pedig újra meg újra alevegıbe hajította, egyre följebb, és csak skandálta: -Szekszárdon szü-let-tem, szí-nész-nıt sze-ret-tem!Budapestre egyetlenegyszer vittek föl a szüleim, tízéveskoromban, amikor intézték a kivándorlási papírokat. AHungária-szállodában laktunk, a Duna partján. Menjél el,nézd meg, és gondolj rám.Henryk e kérést nem tudta teljesíteni. A Duna-parton nemtalált Hungária Szállodát, csak Forumot ésIntercontinentalt.Hebrencs férjem mindig tervezgette, hogy csinálunk majdegy szép körutazást Európában, melynek csúcspontja amagyarországi vizit lesz, ellátogatunk Szekszárdra, amitı is Szikszardnak ejtett, mint te pici korollban. Ám ısosem volt képes valóra váltani a terveit. Amiként azindusok jó része, inkább az ábrándjaiban élt, nem pedig aföldön. Szerintem te azt sem tudod, hogyan hívták. Pedigmondtam már neked, de soha semmire nem figyelsz oda.Igazam van? Ugye, nem tudod? Gamash Kupar Ez volt a neve- legyen neki könnyő a föld ; amikor megismertem abrooklyni LeeAvenue-n, egy étteremben. Én ott mosogattam,ı meg pincérkellett. Bizony, kicsi Henryk, így kezdıdötta mi életünk. Nyughatatlan ember volt, hajtotta folyton avére, és én nem tudtam visszatartani semmitıl. Mire észbekaptam, márDelhiben csücsültünk, tönkre menve, egymocskos utcában, ahol a lakosok hetven százaléka azúttestre végezte a dolgát, és ott is aludt. El kellettmenekülnöm abból a veszedelembıl, amit ı jelentett,vissza a U.S.-be, a szüleimhez. Soha többé nem mentemférjhez.Henryknek derengett, hallott ı már arról, hogy a nagyapjaindiai volt, ám még sosem állt össze benne a kép, hogyezek szerint indus vér is csörgedezik az ereiben, attólolyan sötét a bıre színe. A New York-i taxisofırök nagyrésze indiai, pontosabban szikh, tehát a katonai kasztbólvaló. Némelyik vezetés közben is turbánt visel. Olyanok,mint a... - e gondolatmenet végén leesett neki a tantusz:szóval, ezért...! Nemrég egy budai étteremben megkérdeztetıle a cigányprímás: - Roma vagy? - Pardon?A testes férfi jelentıségteljesen bólogatva visszatért abandájához. - Tagadja a csávó.Henryk ezt a szót sem ismerte.Kedves vagy, hogy invitálsz, de nekem már nincs kedvemfölbolygatni a Lelkemben mindazt, amit régen Lezártam.Kétlem, hogy tudok még magyarul. Ha magyar szavak jutnakeszembe, mindegyikhez va406 407

lami fájdalom tagad, így Irát inkább nem erıltetem. Teezt aligha értheted. Mulass jól odaát, élzcd az életet,aztán gyere haza!Addigra Henryk má_- a Macintosh nemrég nyílt óbudaibemutatótermében volt eladó. Augusztusra hírlapíróváavanzsált, az elsı angol nyelvő hetilap számára készítetttudósításokat, Fıvárosi életképek címmel. A szerkesztıséghét tagjából négy amerikai volt, közülük ı beszéltlegjobban magyarul. A kulturális rovatot Ann állítottaössze (ı írta valamennyi cikket), egy nyakigláb, szıkenı, akinek két vesszıparipája volt. Ragaszkodott akeresztneve írásmódjához, vagyis ahhoz, hogy a végén - azEnn-ek zömével ellentétben - nincs e bető. Ugyanilyenrögeszmésen küzdött azért, hogy amerikai honfitársai neviselkedjenek bunkó módjára Magyarországon, ismerjék meg

209. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvee kis nép mővészetét, irodalmát, szokásait. Amintkiderült, hogy Henryk alapjában véve magyar, rögtönfegyvertársnak tekintette, s a pártfogásába vette.Mióta Budapesten Lakok, lehet rá minden okom, hogymegelégedjek. Amely téren otthon nem sikerült semmi,itten ennél inkább. Elfogadják félszeg természetem, meg afurcsa viselkedésem, amihöz a nem egészen tökéletesnyelvtudásom is értendı. Pénzügyem is rendben áll. Annakellenébe, hogy nem törekedek arra rá, szinte csak magátólalakulnak ki a dolgok.Ann fogalmazta a kérvényét munkavállalási engedélyért,mellékelte a fıszerkesztı ajánló sorait. Albérletet isszerzett Henryknek, ám ez hamarosan fölöslegesnekbizonyult, a fiú odaköltözött hozzá. Ann a Csillaghegynevő kerületben, szabvány családi ház tetıterében élt. Apadlás épült be, egyetlen nagy helyiséggé, nyitottkonyhával, csupán a parányi fürdıszobát választották le asarokban. Amikor Henryk elıször mászott föl atyúklétránál alig szélesebb külsı falépcsın ide, nem hitta szemének. Míg az épület alsó két szintje a városbanszokványos családi házakra hasonlított, a tetıtérbe egy skótvadászkastély részlete került. A méretes kandallóban Ualakú vaskarok tartották a fahasábokat, a fújtató, apiszkavas és a tüzelı igazgatására szolgáló fogók akárhaShakespeare korából származnának. A tölgyfa burkolatúferde falakat antik fegyverek és tájképek díszítették. Abútorzat ehhez idomult, különösen a tizenkét személyesétkezıasztal a szigorú derekú székekkel.A család, amelynek vendégszeretetét Ann élvezte, önerıbılépítette otthonát, mondhatni, puszta kézzel, s amikor ıbérbe vette tılük a nyári konyhát, még nem volt tetı aházon. A férfi belerokkant hosszú évek erılködésébe,leszázalékolták. - Vagyis idı elıtt nyugdíjazták,egészségromlás miatt. - Sanyarú helyzetüket látva, Annvérét fölforralta a harci tőz. Azt ajánlotta, majd ıbefejezi a házat, a tetıteret is beépítteti, ha cserébenlelakhatja a ráköltött összeget.- Meddig élhetsz te itt ezért? - Henryk. - Hetven-nyolcvan évig biztosan.Ann lakótársa fenyegetı morgással fogadta Henryket. ABond (James Bond) névre hallgató korcs kutya szénfeketevolt, mérete az átlagos borjakét alig múlta fölül.- Ne félj, nem bánt! - nyugtatta Ann, amikor az eb Henrykvállára eresztette mindkét súlyos mancsát, közvetlenközelrıl lihegve az arcába. Igaza volt, a kutya csupánszeretetre vágyott, hatalmas farka cséphadaróként dobolta padlózaton.Henryk a kutyába is belezúgott, bár annak azért nemörült, amikor Bond (James Bond) szeretkezés közbenodanyomakodott hozzájuk az ágyba. Ann nem bánta. - Nincsszívem elzavarni. Tudod, talált kutya, s az ilyenekmindent a szívükre vesznek. Rajtam kívül nincs senkije.E mondat éles nyílvesszıként érte Henryket. Én is találtkutya vagyok, gondolta.408 409

Ann társaságában indult a Hungária Szálloda keresésére.Kiderült azonban, hogy Ann a hajdani Hungária Kávéházragondolt, melyet immár New Yorknak hívtak. Henrykbelenyugodott, hogy nincs, ám a magas szıke nı soha nemadta föl. Egy angol nyelvő helytörténeti könyvbenrábukkant a hírre. Fölolvasta Henryknek. - A HotelHungária a pesti Dunakorzó egyik ékköve volt, a korabeliifjúság kedvelt rendez-vous helye. A háború végén aszövetséges légierı lebombázta, a romokat azutánelbontották.

210. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveHenryk ezt nem akarta megírni a nagyanyjának. Hetenkéntváltottak levelet. Grammy érdeklıdött, mikor tér már hazaa kisunokája, ı azt felelte, még marad, okosabb volna, haGrammy jönne ide.Bondot (James Bondot) a Dunához vitték sétáltatni, ahatalmas kutya közismertté vált a csillaghegyipartszakaszon. Félelmet keltı külseje dacára embert,kutyát vagy más állatot nem bántott, kizárólag akkorbıszült fel, ha úgy találta, Ann védelemre szorul.Olyankor azonnal támadott.Egy esti sétáltatás háromnegyedórája alatt Ann elmesélte,hogy a szülei hamar elváltak, az apját azóta évi kétszerlátja, hálaadáskor és karácsonykor. Az anyjaPhiladelphiában él, mesekönyveket illusztrál. Az apjaviszont írja a meséket, Floridában - valaha nagy párosvoltak. Ann némelyiknek a központi figurája, saját nevén,amit gyerekkorában szeretett, késıbb viszontidegesítınek, sıt sértınek talált. Egyetemi évei kezdeteóta elszakadt a szüleitıl. Az anyja pitiánersége éppannyira kihozza a sodrából, mint az apja betonfejmakacssága. Anyai nagyszülei skót, az apaiak pedigholland származásúak, elıbbiektıl örökölte szeplıs bırétés kukoricaszínő haját, utóbbiaktól minden nyelvenkiejthetetlen családi nevét: Schouflakkee.- Hát akkor nem Ann Jagger vagy?- De, most már. Nevet változtattam. - Mick Jagger nyomán?- Persze.- Én inkább Lennon lennék. Henryk Lennon. - Legyél!Amikor Ann a családi hátterérıl kérdezte, Henryk elmondtaazt a keveset, amit tudott.- Volna kedved nyomozni az ıseid után? - Ann. - Nyomozni?Hogyan?Ann elmagyarázta, Magyarországon kábé a múlt századközepéig meg lehet találni az anyakönyvekben az ısöket.Ha az ember tudja, mikor és hol született az apja, fölkell kutatni a születési anyakönyvi kivonatát. Abbanbenne lesz a két szülıjérıl valamiféle adat, születésihely, idı, esetleg lakhely és foglalkozás is. Aki elégkitartó, meglelheti a nagyszülık házassági anyakönyvikivonatát (saccolni lehet, hogy nagyjából mikor volt azesküvı, s azon éveket végignyálazni), abban ismét találadatokat a férj és a feleség atyjáról-anyjáról. S ígytovább. - Csak akkor futsz zátonyra, ha a helyet illetıenelakadsz, mert abban a körzetben kell keresned, aholszülettek, vagy házasodtak.- Te honnan tudod ezt? - Henryk.- Cikket írtam róla. A magyarok most meg vannak ırülve amúltjukért, tömegestül készíttetik a családfájukat,keresik a nemesi címert meg az ısi birtokleveleket.Henryk elıször Szekszárdra vonatozott. Grammy születésiadatainak birtokában azt hitte, ügye egyszerő. Mársikerült megértetnie magát az irodista hölggyel, amikorkiderült, hogy nem tudja Grammy leánykori nevét. Fölhívtatelefonon. A nagyanyja sikított, amikor meghallotta ahangját. - Henryk! hát ideátvagy?- Nem, még odaát. Grammy, neked mi a leánykori neved?410 I 411

- Tessék?- A leánykori neved! Hallasz engem? - Igen. Ne kiabálj.-Jó, csak mondjad gyorsan, mindjárt kiürül atelefonkár... - a vonal megszakadt. Ujabb kártyát vett atrafikban. Grammy, kérlek, mondjad a leánykori neved,mielıtt újra... - Minek az neked?- Hosszú. Majd megírom levélben, csak mondjad már! -Nem... inkább nem.- Mi a baj? Szégyelled?

211. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Nem... de... - ismét elhalt az összeköttetés.Megütközést kelt bennem, hogy Leánykori nevem felıltudakozódol. Nem vagyok bőnözı, aki után nyomoznikellene, írta a nagyanyja következı levelében. Ráadásulezt is sokszor megmondtam már teneked. Steuer Rachelkéntláttam meg a napvilágot.- Nagyanyád vagy német, vagy zsidó - vélte Ann. -Sejtettem én ezt.- Melyiket? - A zsidót. - Mibıl?- Azok ilyenek. - Milyenek?A lány nem válaszolt.Henryk dühbe gurult. - Ilyesmit nem lehet mondani. Ittkezdıdik a fasizmus!- Nem, itt kezdıdik a te kibírhatatlan sértıdékenységed!- Ezen egy elefánt is megsértıdne!- Lószart sértıdne! Annyira összevesztek, hogy Henryk kevés híjánelköltözött. Legközelebbi szekszárdi kiruccanásánmegtudhatta: há rom Steuer Rachel született Szekszárdvárosában azon a napon,412amikor Grammy. Az irodista nı csodálkozott: - HáromSteuer Rachel, ugyanazon a napon, egy kisvárosban! -közlékenységi rohama támadt, elmesélte, hogy ı magaPakson született, de a családi házat, amely a szüleiévolt, államosították és lebontották. - Kellett a hely,tudja, amikor az erımővet építették.Henryk nem tudta. Sietett, hogy elfaxolhassa Brooklynbaaz anyakönyv megfelelı lapjának fénymásolatát Grammynek,a Roosevelt Avenue-i postahivatal közvetítésével. Anagyanyja hamar válaszolt.Mint már mondottam neked: engem a múltam nemfoglalkoztat, köszönöm, igen, de inkább köszönöm, nem. Ámazért rád ismerek, mindig ilyen kergebirka voltál. Nézdmeg újra a levelem, én azt írtam: Steiner - STEINER ; nempedig SteuerlHenryk elszégyellte magát. Számítógépében lemásoltaszázszor egymás alá ezt a különös csengéső nevet, BoldNew York betőtípussal, fél inch-es méretben. Ennek dacáraképtelen volt megjegyezni. - Nem Steuer, hanem Stouer! -mondta, amikor Ann érdeklıdött, mit írt a nagyanyja.Három a magyar igazság. Magyar népi szólás, a doormantıltanultam. Harmadik szekszárdi utazásom eredménnyelkövetkezett. Azaz tehát:Steiner Rachel 1927. július 3-án született Szekszárdon,reggel fél 7-kor. Atyja Steiner Walter, patkoló kovácsmester. Anyja Duba Gabriella. Mindketten a Retek u. 18sz. alatti lakosok. Az apa vallása róm. kat., azaz rómaikatolikus, az anya vallása nincs föltüntetve.Anyai ágon eddigre lehetett eljutnom.Ann tapsikolt: - Patkoló kovács, ez gyönyörő! Gratulálok!Írd be az önéletrajzodba.- Tulajdonképp mi az, hogy patkoló? - Henryk.Amint megtudta, agyában kirajzolódott a jelenet: SteinerWalter, a tagbaszakadt, mezítelen fölsıtestő férfi -arcra Mar413í

fon Brando, alakra Arnold Schwarzenegger - hatalmaskalapáccsal döngeti az izzó vasat az üllın, majdszusszanásnyi szünetet tart, letörli verejtékét, lábáhozeresztvén a szerszámot, egy szoborhoz hasonlatosan,melyet Henryk a Dózsa György úton látott.Önéletrajzát (a patkoló kovácsot mégsem írta bele)állandóan küldözgette a nagy amerikai muftik budapestileányvállalataihoz, mert az újságírást hamar megunta. De

212. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenem csak azt. Eleinte magának sem akarta bevallani, hogyAnn iránti vonzalma kihőlıfélben, csupán Bondot (JamesBondot) imádta változatlanul.Mire a levelek hullani kezdtek, Grammy számot vetettazzal, hogy az unokáját egyelıre nem láthatja viszontBrooklynban. - Holnap érkezem - mondta a telefonban.Henryk szívét csordultig töltötte a nagyanyja irántiszeretet, melyrıl mintha elfeledkezett volna azokban alázas hetekben. - Jaj de jó, jaj de jó, idejön anagymamó! - e magyarul rögtönzött dalocskávalkörbetangózta a padláslakást.Ann megértette. - Idejön? Úgy érted, ide?- Well... - Henryk lekonyult. - Hová menne?- De ez az én otthonom, csak én hívhatom meg. - Igen?Hívd.- Hogyan hívhatnék meg valakit, akit nem ismerek? Henrykrámeredt, hosszú pillanatokig farkasszemeztek. AztánHenryk csomagolt. Fölhívta Jeff McPharsont. A srác rögtöntudta, kivel beszél. Jellegzetes ír hangsúlyaitól rezgetta membrán: - Helló, Henryk, idıtlen idık óta nemláttalak! Mizujs?- Van mindenféle. Jeff, befogadnál néhány éjszakára? -Mondom a címet.Jeff a királyi várba vezetı szerpentin mentén lakott, egynégyemeletes ház tetején, szintén padlásból kialakítotttérben.Penthouse. Ugy látszik, az amerikaiak erre buknak,gondolta Henryk, miközben a harmadik menetben cipelte föla cókmókját Jeff segítségével a negyedikre, majd acsigalépcsın még följebb. Lift nincs.Szürcsölgette az Isten hozott!-italt a konyhapultnál,miközben töredelmesen bevallotta, holnap Grammy is befut.Bocsáss meg.- Számít? Hátha fız nekünk paprikásh thsirkét. - Haegyáltalán fel tud mászni ide.- Ugyan, öregem, majd fölhozzuk! - Jeff kedélye hajnalinapfényként világította be az élet sötétebb szögleteit.Éjfélre Henryk megtudhatta, hogy a lakás Jeff tulajdona,van már arra mód, hogy külföldiek ingatlantszerezhessenek Magyarországon. Kettıre, hogyJeffingatlanüzletekbıl él, lerobbant házakat vásárol,fölújítja ıket, s busás haszonnal adja tovább. Négyre,hogy Jeff a férfiakat kedveli, ám nincs probléma, Henryknem az esete, ı az afféle pasikra bukik, mint Doug, atársa, ki mostan üzleti úton van Romániában. - Szeretutazni, én meg nem. Jól kiegészítjük egymást.Doug színes és fekete-fehér fényképei bekeretezve lógtakmindenfele. Doug a Palatínus strandon. Doug Velencében.Doug a Balatonnál. Doug Ibizán. Általában fürdıruhában,de legalább félmeztelenül. Henryket arra az emberreemlékeztette, akinek lópatkoló kovács nagyapjátelképzelte.Jeff méregzöld sportkocsiján robogtak ki Grammy elé areptérre. Jeff az utolsó percben kerített egy celofánbabugyolált csokrétát az öregasszonynak. - Nem tehetekróla, a virág a gyöngém.Grammyt azonnal levette a lábáról. - Helyre legény abarátod! - súgta Henryknek (magyarul, hogy csak ı értse),hát rafordulván az anyósülésen. Gyér haja kislányoscopfba fonva lobogott a légvonatban.I 45

- Mi az, hogy bejre?- Kedves. Rendes. Figyelemreméltó. Ma nem így mondják?Henryk nem tudta.Jeff estebédet fızött hármuknak, kínait. - Canardlaqué!jelentette ünnepélyesen, amikor lekapta az ezüstnek

213. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvelátszó tál cirádás tetejét.Grammy el volt bővölve. - Na, és mivel foglalkozol? -kérdezte Henryktıl. A társalgás angolul folyt.- Most éppen váltok.- Velünk társul - Jeff, bátorító mosollyal. - Ingatlanbanutazunk, itt jelenleg abban van a fantázia.Henryk nagyanyja három hét után távozott, abban a biztostudatban, hogy unokája egyenesbe került. Jeff megmutattanekik a vidéki udvarházat, melynek átépítése a soronkövetkezı feladat. Az öregasszony elsírta magát.Szekszárdi gyermekéveit juttatta eszébe az épület. Jefffölajánlotta, szívesen leviszi Szekszárdra, ı még amúgysem járt arra, ám Grammy elhárította. - Nincs ott márabból semmi, ami itt benn van - a homlokára mutatott.Jeff végig kitartott amellett, hogy Henryk az üzlettársa.Miután Grammy gépe a magasba emelkedett, Henrykmegköszönte e kegyes hazugságot. Jeff a fejét rázta. -Nem hazugság ez, öregfiú, szükségünk van új erıre... habeválsz, tulajdonrészt is kaphatsz a vállalatban... Douglesz a fınököd.Henryk igen gyorsan szavazati joggal rendelkezı partnerlett a korlátolt felelısségő társaságban, melynek eredetinevét -JED (Jeff & Doug) - az ı kedvéért megváltoztatták.A HEJED nemcsak Magyarországon, de Erdélyben és aFelvidéken is eredményes ingatlanüzleteket hajtott végre,fıként kis- és középmérető kúriák, kastélyokátalakításában voltak sikeresek. Doug, a kanadai óriás,utánozhatatlan leleménnyel alkudozott416az iparosokkal, akik tartottak tıle. Zerge léptekkelszökellt az állványzatokon, hófehér mőanyag sisakban,melyen az volt a márkajelzés: EASYJeff a megrendelıkkel tárgyalt, s a papírmunkát végezte,Henryk pedig a belsı dekorálással foglalkozott. Korhőbútorokat vásárolt falusi körútjain, s részben hozzáértımesterekkel hozatta rendbe, részben sajátkezőleg újítottaföl. Soha semmi nem okozott még annyi örömöt neki, mintez a munka. Kiváltképp a friss faforgács és az enyv szagahozta lázba.Esténként Jefféknél ücsörögtek (Henryk már saját lakásábaköltözött, két utcácskával odébb), s mővészettörténetialbumokat nézegetve itták a történelmi magyar borokat.Henryk komoly szaktudásra tett szert a bútor-, szınyeg-és fıleg a lámpastílusok terén, a zsámbéki lámpamúzeumbanı volt az egyetlen törzsvendég. Az újgazdagok úgy adtákmeg egymásnak a HEJED Co. telefonszámait, akárha belépésijelszó volna a felsı százezer köreibe.Henryk elsı magyarországi kocsija egy tízéves terepjáróvolt, Cherokee Jeep, Jeff valamelyik ivócimborájátólvette. Próbaútra Pécs városába utazott vele. A megyeilevéltárban a vártnál szívélyesebben fogadták,becsületszóra elhitték, hogy tudományos kutatást akarvégezni, kapott ideiglenes olvasójegyet. Az iskolaitanteremnek tőnı helyiségben egy idıs levéltárosszolgálta ki a kutatókat. Henryk neki megvallotta, hogyaz ısei után nyomoz.- Mi a neve a családnak? - a levéltáros. - Csillag.- Tüke pécsiek?Henryk a tökét nem értette, bizonytalanul bólintott. -Mivel foglalkoztak?- Sajnos, nem tudom.417

Néhány hete járt már az állami anyakönyvi hivatalbanBudapesten, a születési dátum alapján kiállítottak nekiegy okmányt az apjáról, Csillag Vilmosról, ki született1950. február 5én. Apja: dr. Csillag Balázs (1921).

214. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveAnyja: dr. Csillag Balázsné szül. Porubszky Mária (1929),mindketten pécsi illetıségőek.E nyomvonal vezette Pécsre. Mutatta az iratot alevéltárosnak. Az gondosan átolvasta, és azt mondta: -Válasszon ki egy személyt, s a születési dátum alapjánkezdje nézni azokat az éveket.- Melyiket válasszam?- Próbálja talán dr. Csillag Balázst.Nem találták. Henryk átnyálazta 1920-at és 1922-ıt is,hát ha... A keze koromfekete lett, de hiába. A nagypapanem mutatkozott. A nagymama sem.- Biztos, hogy Pécsett születtek? - a levéltáros. - Nem. - Mer ha igen, akkor meg kı annak lennie. Várjunkcsak, nem lehet, hogy... - közelebb hajolt, és súgva:- ...zsidók voltak? - De. Lehet.- Nem tudja - kijelentésnek hangzott, nem kérdésnek. -Mindenki nagyon rég meghalt.- Az a szerencse, hogy a zsidó anyakönyvek egy hitelesmásolatát mi ırizzük, negyvenkilenc ótátul.A zsidó anyakönyvben Henryk rögtön rábukkant dr. CsillagBalázsra - január elsején született. Szép, gondolta.Minden új esztendıvel együtt a nagypapát isköszönthették. Az EGYÉB rovatban az alábbi bejegyzésttalálta: UB 238/1945. Nevezett a Pécsi 1.-sıPlébániahivatal által kiállított 67/1945. sz. tanúsítványalapján minden kétséget kizárón 1945. augusztus 25-én azizraelita vallásról a róm. kat. vallásra tért cít. Ezenigazolást kibocsájtotta Weinstein Rózsi. S. k.Négyszer olvasta el, szavanként, mire sikerült fölfognia.Az öreg levéltáros a keskeny asztallap másik oldalárólhajolt a tégla formájú könyv fölé, a fejük szinteösszeért. Göcsörtös ujja a rubrikára ereszkedett. -Oszintén megvallva, ilyen bejegyzést én anyakönyvben mégnem láttam.- Ez azt jelenti, hogy nagypapám zsidó volt eleinte,aztán meg már viszont... - nem mondta ki.- Sokat szenvedett a család a nehéz idıkben, ugye?- Épp az, hogy én nem tudom... én ezt se nem tudom! Haddpróbáljam meg Porubszky Máriát.- Próbálja.Porubszky Mária nem került elı.- Nyilván másutt született - a levéltáros. - Akkor nincsmegoldás?Henryk amerikai akcentusa mosolyra indította az öreglevéltárost, amin ı megsértıdött, így nem tette fölkérdéseit. Némelyikre pedig kaphatott volna választ. Alevéltáros sejtette, a zsidó temetıben kéne próbálkozniae fiatalembernek, hiszen ha egy család pécsi, a névalapján van rá esély, hogy föllelhetı egy-két nagybácsivagy dédszülı, s ha a sírkıre vésett évszámmal térnevissza ide, sikeresebben keresgélhetne. Henryket azonbanarra nevelte Amerika, hogy ügyeit maga intézze, nem kérttanácsot. A zsidó temetıbe így is eljutott, bár aköztemetıbe indult. Az ottani irodán azt a választ kapta,hogy csak akkor tudnák ellenırizni a réginyilvántartásokban, hogy vannak-e itt az ı Csillagaiközül, ha a pontos halálozási dátumokat megmondaná.- Nézze meg a zsidó temetıben! - javasolta az egyiktisztviselı.Nehezen talált rá, kétszer is túlhajtott rajta a CherokeeJeeppel. Keskeny utcácskából nyílt a bejárat, a sárgakıkerítésbe il418 419

fesztett, feketére mázolt vaskapun ceruzával írt fölirat:HOSZSZAN CSÖNGETNI! Megtette, ám senki nem nyitotta ki.Orákkal késıbb visszatért, a kaput tárva-nyitva lelte.

215. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveDr. Csillag Balázs, Porubszky Mária, ismételgette, akáregy imádság elsı sorát. Talán itt lesznek?A nagyapám zsidó volt, de nem akart az Lenni. Mert azsidókat üldözték itt a háború alatt. Viszont 1945.augusztus 25-én a hábor.ínak már vége lett. Mi értelme,hogy valaki akkor térjen át a római katolikusságra, haviszont a veszélyes idıben végig zsidó maradt? Én nemértem.Feljön a további kérdés, hogy ezek szerint az apám iszsidó volt? És én is zsidó vagyok? A hitközségen azt azinformációt kaptam, hogy az anya számít. Anyámhindusztáni volt, félig, és félig magyar. feff szerintGrammy nagyon gyanús, egy Steiner, pláne egy Rachelnyilván zsidó. Grammy tagadja, azt mondja, egy lópatkolónem lehetett zsidó, hanem inkább sváb, ami azonban német.Viszont egy német családnak miért kellett volnakimenekülnie innen? En ezt se nem értem.A Levéltáros szerint attól még, hogy valaki a rómaikatolikus felekezethez tartozott, prímán Lehetett zsidó.Zavaros. Mondta, hogy aki áttért, a nyilasok (Nazis) csaküldözték továbbra is. Hát ezek után végül mi vagyok én,ilyen ısökkel? Indiai, sváb, biztosan zsidó, talán zsidó,kitért zsidó, és persze Amerika is benne van már...Turmix. Egy olyan istenigazából összerázott coctail.De jó volna tudni, hogyan történtek a dolgok, amikor énmég nem éltem. De jó volna, ha egyszer, egyetlenegyszerbelenézhetnék a múltba. De jó volna, ha a "Back totheFuture" idıgépén visszarepülhetnék! Nem lehet, arendes élet nem olyan, mint Hollywood.Azért az tényleg egy kalandfilm, ahogyan a papanyomtalanul eltőnt. Mindössze annyi bizonyos, hogyvisszarepült a U.S.-be, rátaláltak a nevére a Swiss Airegyik utaslistáján. Ez minden. A Szövetségi NyomozóIrodán azt mondták, bizonyára új életet kezdett egy másikálLamban, talán egy másik országbcca, Mexikóban, vagy akárDél Amerikában, föltehetıen nem a saját nevén, szintelehetetlen rábukkanni.Szégyen-gyalázat, hogy az apám így vitte magával asemmibe a családunknak az egész történetét. Elvesztette.Meg szeretném találni. Egy fele-t nyitottam, "apa etcetem" néven, abba másolok mindent, amit a családomrólfölderíthetek. Ki fogorra printelni, több példányban. Eza kevés most már maradjon fenn. Ha egyszer gyerekemszületik, átadhassam neki. O már ne a nullra pontrólinduljon.A pécsi zsidó temetı elhanyagoltnak tőnt, a sírkövektöbbsége dülöngélt. Henryk nem volt biztos abban, hogyillendı-e belépnie ide farmernadrágban, Teva szandálbanés Ray Ban napszemüvegben. Bátortalanul haladt elıre.Próbálta kisilabizálni a német (yiddish) és magyarfeliratokat, a héber jelek véseteit csak megsimította.Nincs itt valamiféle iroda, s abban egy nyilvántartás? Abejárat melletti emeletes épület valamenynyi ajtajátzárva találta. Hátul a lépcsıföljárat inkább lakásrautalt, babakád és hintaló jelezte, pici gyerekek élnekitt. Milyen lehet egy temetıben - egy zsidó temetıben -felnıni?Találomra indult a hosszanti sorokba. Azt tudta, hogy dr.Csillag Balázs 1921-ben született, Porubszky Mária, afelesége pedig 1929-ben. Csak az a kérdés, mikortájthalhattak meg?Azoknál a köveknél, amelyeken el tudta olvasni a neveket,hosszabban idızött.Koller Ignác és neje, Hédy.Weiss Béla. Weiss Róbert. Weiss Alexander. WeissIzabella. Weiss Vilma.Weiss Albert és Weissné Skorka Aranka. Stern Lipót.

216. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveStern Mihály. Stern József.Dr. Schweizer Jenı és Wieser Judit.420 421

Walser Imre. Roth Máté.Roth Mojzes és Holatschek Eszter. Moohr Ernı.Straub Miksa. Rusitschka Ottó.És... enyhe szédülés fogta el. A Csillag családsírboltja!A két telefonfülkényi építmény kimagaslott a többi közül,kupolája a Széchenyi téri török temploméra emlékeztetett.Hihetetlen... ezek az én ıseim! - gondolta. Elöntötte averejték.Ott nyugodott Dr. Csillag Antal, ki meghalt 1933-ban, Dr.Csillag Bencze, ki 1904-ben, és Dr. Csillag Ervin, kipedig 1877-ben.Úristen, ık lehetnek azok! - remegett a térde. Nyilván anagypapa, Dr. Csillag Balázs apja volt Dr. Csillag Antal,az ı apja Dr. Csillag Bencze, az övé pedig Dr. CsillagErvin. Óriási. Följegyezte a neveket. Orvosok? Vagyjogászok, mint a nagypapa? És a feleségek miért nincsenekitt? Talán majd fény derül erre a levéltárban.Távoztában vette észre a kisebb kert mérető, füvesterületet a bejárat menti sarokban, ahol szürkeegyensírkövek sokasága állott, csak úgy a kerítés tövénektámasztva. Régesréginek látszottak, a betőketgyakorlatilag lesimogatták már róluk a szelek, az esık, ahavak. Oldalt útjelzı táblára emlékeztetı fémfelirat:BEREMEND. Nem tudta, mi lehet az. Majd megkérdezemvalakitıl, gondolta. Fölírta, különben elfelejtené.Sokáig ácsorgott az égett füvön. A délután szaga egyreédeskésebb lett. Vadméhek dongása csiklandozta adobhártyáját.- Marad még?Tarka ruhát viselı öregasszony állt mögötte, fejénkifakult muszlinkendı, lábán elgyötört fapapucs. Henryknem értette: - Bocsánat?!- Csak mer bezárnék. -Ja... jó - indult kifelé.- Nem sürgetem! - a vénasszony elébe állt. - Maradjonnyugodtan, ameddig jól esik.- Tessék mondani, mi az a Beremend?- Beremend? - az öregasszony úgy pislogott, mint akitturpisságon kaptak.Henryk mutatta neki a fémtáblát.-Ja Beremend! Az egy falu, itten, Pécstıl nem messze,lentebb.- Miért írták ide?- Nem tudom, én csak szívességbıl... rám bízták akulcsot, amég elutaztak Bajára, lakodalomba.- Köszönöm akkor - kilépett az utcára.Az öregasszony ment utána, s rögtön bezárta a vaskaputkívülrıl. - Isten áldja.Visszasietett a levéltárba, ám Dr. Csillag Antalnak, Dr.Csillag Benczének és Dr. Csillag Ervinnek nem volt nyomaaz anyakönyvekben.- Semmit nem jelent - a levéltáros -, az iratok mindighiányosak. En a maga helyében hinnék a köveknek.Henryk Pécsrıl egy Somogy megyei falucskába autózott,,Jeff és Doug ott várta egy lakókocsiban, ünnepivacsorával. A szabad ég alatt ették meg. Henrykrészletesen beszámolt arról, mire jutott.A HEJED Co. két rozzant ingatlant vett munkába Somogymegyében. Jeff mindkettıre biztos vevıt szerzett már.Somogyvámosban szinte reménytelen feladatnak látszott,hogy a fölszámolt téesz által alaposan lelakott romokhelyén újra olyasféle udvarház emelkedjék, mint azeredeti tulajonos, bizonyos Windisch család idejében, a

217. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvetizennyolcadik században. Ez az422 423

osztrák nemesi família többfelé gyökeret vertMagyarországon, Somogyvámosban az egyik elszegényedett ágélt. Apadozó birtokuk maradéka 1950-ben lett a VörösCsillag Termelıszövetkezet fıhadiszállásává, a legszebbtermeket irodákká, a mellékszárnyat magtárrá alakították.Mióta a téesz megszőnt, elhagyatottan állt, derékig érıgyomok nıttek szinte minden szobában.Henrykben még nem halt el a pécsi lendület, kora estekisétált a falusi temetıbe. Átballagott a rozsdás,félköríves betők alatt - FELTÁMADUNK! -, nézegetni kezdtea kereszteket és sírköveket. A módosabb családok olyanépítményeket emeltettek maguknak itt, melyekben, gondoltaı, akár lakni is lehetne. Gépiesen elolvasta a neveket. Alegmonumentálisabb sírboltokon a gróf Windischek ésbizonyos Illés család osztozott.Amint a nap a dombok mögé bukott, a levegı fokozatosankihőlt. Henryknek az a különös ötlete támadt, hogy azegyik ágy formájú kriptára heveredjék, kíváncsi volt,érzi-e az alant nyugvó holtak vagy a halál jelenlétét.Fiatal fák nıttek az ösvényen, ágaik Henryk föléhajlottak. Percegtek az esti szél által egymáshozérintett levelek. Az égen bárányfellegek siklottak át.Henryk lehunyta a szemét, nem elıször élte át, hogy atermészet magasztos szépsége fájni is tud. Elképzelte,milyen, ha már nem érezheted ezt sem. Ha megszőnszlétezni e világban. Mivé leszel? Hová jutsz? Ha ugyanegyáltalán...- Bíró? - kérdezte egy örvendezı nıi hang.Henryk kinyitotta a szemét. Széles arcú, szıke, ámbárıszbe hajló asszony nézett le rá, kezében fémöntözıkannával. Ugy mosolygott, akár egy régi ismerısre.- Bocsánat, de... - Henryk fölült.- Bíró? - ismételte az asszony, üdvözült mosollyal. -Bíró Jóska!?424Henryk a torkát köszörülte. Most vette észre, hogy asírban, amelyen feküdt, Bíró Mihály és Bíró Mihálynényugszik, gyászolja ıket szeretı fiuk és lányuk. Felállt,szégyenkezve leporolta magát.- O de rég járt erre! - az asszony rázogatta a kezét. -Ami azt illeti...- Tudom, sok a dolog Pécelen is. - Pécelen?- Vagy már továbbkeverült onnat?!Henryk mind nehezebb feladatnak érezte, hogy bevallja azigazat. Ám ezt megúszta, az asszony váratlanulfölsikoltott: -Jaj, de mit is beszélek, maga nem a BíróJóska, hanemaz a másik, a pajtása, aki nyárára lett ide kiadva, aVilmoska... Csillag Vilmoska! Mi szél hozta erremifelénk? - Ismerte az apukám? Apukám a Csillag Vilmos... ıvolt. -Jesszusom... - az asszony a szája elé kapta akezét, ame lyen sok nyomot hagyott a mezei munka. -Persze... hogyan is gondúhattam, hisz annyi éve már!De mintha tegnap lett vón.Nehéz olyat kitalálni, mint amit az élet tud. Te jesvéletlenségbıl egy sírra heveredtem a somogyvámositemetıben, s kiderült, hogy Bíró Mihálynak a végsınyughelye az. Mit tesz Isten, pont akkor jött oda özvegyPalóznaki Ervinné született Mandell Ági, aki a BíróMihály fiának gyerekkori pajtása volt. Ezekhez aBíróékhoz került a papa nyaranként az ötvenes években,mert a Bíróék pénzért üdültettek fıvárosi kisfiúkat,alkalmanként hármat-négyet. Mandell Ági szerint a papa

218. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvevolt az egyetlen újra meg újra visszatérı vendég.Hihetetlen!!! Kértem, írja le, milyen gyerek volt a papa.Azt felelte, törékeny. Visszahúzódó, nem olyan nagyhangú,minta falusi kölykök. Arra emlékezik még, hogy a szemeszíne folyton változott, kedvétıl függın, olykor szürke,máskor zöld vagy éppen világosbarna. Úgy vettem ki, tet425

szett a papa Mandell Ág-inak, de letagadta, ı BíróJóskába volt szerelmes (" belezúgva; így mondta).Megtudtam, hogy Bíró Mihályt zsidó volta miatt elvitték anyilasok, valamelyik németországi Lágerból jött haza, sazután gabonacserélı Lett. A faluban nincs malom, aparasztok a búzát Bíró Mihálynál cserélték be lisztre, aminıségtóz függı komplikált aránytáblázat szerint, ı abúzát elfuvarozta a Legközelebbi malomba. Ebbıl élt. Amíga súlyos betegség (rák) le nem verte a lábáról. Halálaután a gyerekei eladták a házat, a TSZ (mezıgazdaságiszövetkezet) óvodája került bele, jelenleg már üresenáll. Bíró_Jóska kımőves Lett, s Mandell Ágz leg jobbtudomása szerint Pécelre költözött.A nagypapám állítólag a Belügyminisztériumban volt"kisfejes; ez is Mandell Ágz szava. Rajé László volt aminiszter, akit fölakasztottak. Hogy a nagypapámmal mitörtént, arról neki nincsen híre. Följegyeztem a címét, sa pékség telefonszámát, ahol az irodán dolgozik, én ismegadtam az adataimat.Henryk hetekig maradt a faluban, az asszony többszörmeghívta vacsorára. A disznótoros Henryknek olyannyiraízlett, hogy a kínálást harmadszorra is elfogadta.Napokig gyöngélkedett azután, ennek ellenére úgytartotta, életében nem evett még ilyen jót.A somogyvámosi uradalmat a Windisch család egyik távolileszármazottja vásárolta meg, egy Bécsben élıüzletasszony, Frau Rose Windisch. Negyven felé járt, apulykáéra emlékeztetı lebernyeges nyaka miatt jóvaltöbbnek tőnt. E kevéssé vonzó testrészét mindig rafináltláncokkal és gyöngysorokkal ékesítette, így a szemfolyton odatévedt. Frau Rose Windisch kutyaugatást idézıkaffogásai beszélte az angolt, és soha semmi nem tetszettneki. Járkált a félig kész helyiségekben, magasra vontszemöldökkel, fejét állandóan csóválva: - I cant believethis!- hanghordozásán érzıdött a Berlitz nyelviskolapedantéri,ja.- Mit nem tud elhinni már megint? - kérdezte JeffHenryktıl, halkra fogottan.- Ki fogja fejteni, ne félj.Frau Rose Windish tótenyészetet akart létesíteni azuradalomban, osztrák és német vendégek fogadásáraalkalmas Gasthof-fal, melynek fı attrakciója amindennapos lovaglás lesz. Úgy vélte, az a színvonal,amit a HEJED Co. képvisel, nem üti meg a nyugat-európaimértéket. Hamar kiderült azonban, hogy az övé sem, ízléseaz osztrák kispolgáré, vadonatúj kerti törpéknek jobbanörült volna, mint a tizenkilencedik századidombormőveknek, melyeket Jeffék nagy körültekintésselrestauráltak.İk hárman alig várták, hogy a szekánt asszonyságtólmegszabaduljanak, azt sem bánták, hogy a szerzıdésbenkikötött vállalási ár tíz százalékát mondvacsináltminıségi kifogásokra hivatkozván visszatartotta.- Legyen vele boldog! - Jef@Henryk Jeepjén hagyták el az uradalmat. A falu végétjelzı táblánál megálltak, s nagy egyetértésbenlevizelték.Jeff és Doug két hét szabadságot vett ki, Málta szigetéreutaztak. Henryk bejárt az irodába - immár három egymásba

219. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenyíló helyiséget béreltek a Bem rakparton -, fecsegett atitkárnıvel és a könyvelıvel. Munkája nem lévén,ráébredt, milyen magányos. Rendezgette az apa et cetemfele-t. Számítógépes családfát készített, amelyet a HEJEDCo. fémhídra emlékeztetı, tervrajzok sokszorosításárahasznált nyomtatóján ki is printelt. Lakásában a falratőzte.426 42 7

Majd hozzáírom, ha lesz mit, gondolta.Gyakran az agyába tolakodott Ann, még gyakrabban Bond(James Bond), azon ritka nevek közé tartozott e kettı,melyekre álmában is emlékezett - talán mert gyakranszerepeltek benne. Figyelmeztetnie kellett önmagát, Anniránti érzelmei mennyire langyossá váltak a végén. Bondot(James Bondot) viszont fenntartás nélkül imádta, utoljáratalán az anyjához bújt olyan rajongással, mint a borjúmérető fekete kutyához. Bond (James Bond) nagyvonalúantőrte, olykor végignyalta Henryk arcát, a nyelve érdesvolt, meleg és nedves.Lehet, hogy kéne szereznem magamnak egy kutyát... egy jónagyot.Két barátja távollétében megfogalmazódott benne, hogyinkább kétlábon járó társra volna szüksége. Abban biztosvolt, hogy a férfiak nem érdeklik, ám arra nem vett volnamérget, hogy a nık igen. Akármilyen szorosságbakeveredett Ann-nel, egybeolvadnia a lánnyal sosemsikerült úgy, amilyennek a szerelmet a regényekbenábrázolják. Olyasmit ı még nem érzett. Tehát sose voltamszerelmes. Vagy a regényírók tódítanak.Estéit éttermekben kezdte, night club-okban végezte,leggyakrabban a Zanzibárban, ahová sok angol ajkú járt,fıleg britek, az ott mért fekete sör miatt. Henryk nemrúgott be, de két pint Guinness zsongította annyira, hogyelégedetten ballaghasson haza, közel lakott. Gyakranjöttek szembe kutyasétáltatók, Henryk úgy bámulta azebeket is, mint a nıket. A kutyák zöme odanyomakodotthozzá, farkát csóválva szaglászta, ı pedig leguggolt,boldogan simogatta a hátukat. Megérdeklıdte a kutyusnevét, életkorát, fajtáját, ha a gazda nem sietett.Lagymatag memóriájából ezek az adatok rögtön kihullottak,így a következı találkozáson újra föltette kérdéseit.Minél nagyobb volt a kutya, annál inkább szerette Henryk.Élt a környé429

ken egy dán dog, attól mindig elolvadt. Hasonlóboldogsággal üdvözölte a négy fekete labradort, akikrılmár tudta, hogy anya és három kölyke. A kicsik héthónaposak voltak, három kan, termetben már beérték amamát.- Mi is a nevük?- Milédi, Atosz, Portosz, Aramísz, még mindig - felelte abarna lány, aki a négy pórázt nem a kutyákon tartotta,hanem a saját nyakába vetve.- Bocsánat, de furcsa nevek.- Nem olvasta A három testır-t?- En amerikai vagyok, mi nem olvasunk, csak nézzük mindiga televíziót. - Viccnek szánta. Kiejtése a mondat közepénmegbicsaklott ("vadzok"), mosolyt csalva a lány arcára.Henryk elıhúzta a füzetét, melybe az újonnan tanultmagyar szavakat írta, följegyezte: - Milédi, Atosz,Portosz... mi volt még?- Aramísz. - A lány arcán halvány szeplık virítottak.Henryk nagyot nyelt. - Hazakísérhetem?

220. oldal

Vámos Miklós - Apák könyve- Könnyő lesz. Épp ebben a házban lakom. Viszlát! - alány beterelte a kapun a fekete Labradorokat. Henryk nemtudta elszakítani a tekintetét az izmos lábakról,melyeket combközépig takart a szoknya.Másnap este soká ideodázott azon az útszakaszon, háthamegint összefutnak, de hiába. Harmadnap eltökélte, addigácsingózik a kapu elıtt, míg fölbukkannak. Tíz perc utánlejött a lány a kutyáival. - Ránk vár?- Honnan tudja?- Láttam az ablakból.Henryk bemutatkozott. A lányt Zenthe Máriának hívták. Kiskeze határozottan szorította meg Henrykét. İ megkérdezte,találkozhatnának-e szánt szándékkal. Mária merengett.Nehéz ügy.- Valaki miatt?- Igen. - A kutyákra mutatott. - Miattuk. - Elmagyarázta,nem hagyhatja ıket magukra hosszabb idıre, a kölykökszétszednék a lakást.Összetegezıdtek. Henryk azt javasolta, kiránduljanak aDunakanyarba hétvégén. Mária szabódott, ennyi kutya túlsok egy autónak. Henryk erısködött, a Cherokee Jeepbebeférnek.Szentendrére indultak. A lány szakadt törülközıketterített a hátsó ülésre, "hopp!" vezényszóvalodaparancsolta a Labradorokat, engedelmesen be isugrottak. Henryk látta a visszapillantó tükörben, hogyenyhén unott arckifejezéssel nézelıdnek, akár a MadisonAvenue úriasszonyai a limuzinokban.Mária saját meghatározása szerint "rongyos" volt,szınyegeket, függönyöket, falvédıket, párnákat tervezett,varrt, szıtt. Nemrég diplomázott az iparmővészetín.Hódmezıvásárhelyen született, onnan került Budapestre,amikor felvették a fıiskolóra. Egy komoly kapcsolat utánvolt, a hátramaradt romokon ücsörgött. Milédi eredetilegJózsef, a barátja kutyája volt, ám annyira a lányhozpártolt, hogy a szakítás után közös megegyezéssel reászállt. József fémszobrász. Az ı mőteremlakásában éltek.Mária addig maradhat benne, míg sikerül önálló otthont ésanyagi forrásokat teremtenie, így állapodtak meg. Józsefátmenetileg a mamájához költözött. Alighogy kitette alábát Mária életébıl, Milédi teherbe esett a Duna-parton,nyolc kölyköt szült az ismeretlen atyától, kit Máriacsupán messzirıl látott, s német juhásznak vagy vegyesfelvágottnak tippelt. Amikor József hírét vette amésalliancnak, mintha megharagudott volna Milédire. Azótará se bagózik. Ugy néztek ki a kölykök, mint a kis feketepatkányok, ötöt sikerült elajándékozni, három Máriánálragadt. - Nem bánom, nagyon a szívemhez nıttek.- Érthetı. - Henryk nyakába csapott a négy kutya forrólehelete.430 I 431

Békásmegyernél jártak, amikor kezdıdtek a bajok. Aramíszhalk öklendezésbe fogott, fejét s nyakát rázta a görcs.- Ajjaj - Mária. - Állj meg, hányni fog.Henryk azonban nem tudott elég gyorsan félrehúzódni.Aramísz a gyomra tartalmát az ülésre és a padlóraürítette, jutott belıle Henryk hátára is. Máriaszabadkozott, papírzsebkendıkkel igyekezett takarítani.Amint tovább indultak, Portosz kezdte az öklendezést. Ésígy tovább. Hánytak a kutyák kitartóan, egymás után, aCherokee Jeepet uralmába vette a belek savainak nyersszaga. Mária kétségbeesetten csitította az állatokat,könyörgött nekik, kiabált is velük, azok csak néztek rá,szomorú sötét szembogarukban mintha ugyanaz a gondolattükrözıdött volna: Már megbocsáss, a természetparancsának engedelmeskednünk kell.

221. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveMária szívesen visszafordult volna, de Henryk azt mondta,kár elrontania napot. - Egyébként is, szerintem mármindent kihánytak, amit lehetett.Szentendrén, s aztán Visegrádon látványosságnakbizonyultak a négy fekete kutyával. Henryk gazdájukkéntviselkedett. Este tízre értek haza, az állatok elaludtaka hátsó ülésen.- Köszönök mindent - Mária. - Várj meg, rögtön jövök,csak fölterelem a falkát, s aztán kitisztítjuk a kocsit.- Ugyan... majd holnap elintézem. De azért gyereviszsza... legalább egy órácskára.A négy kutya hajnali háromig maradt bezárva amőteremlakásban, mindent megrágtak, ami a foguk ügyébekerült. Henryk felkísérte Máriát, aki a csatatér láttánezúttal nem esett kétségbe. - Úgyis ideje nagytakarítani.Henryk ott maradt. Mikor Jeff és Doug hazatért, már úgymutatta be Máriát: - A jövendıbelim.- Tényleg?! - Mária.- Nem értem - mondta Jeff, gondolta Doug. Henrykmegismételte angolul: - My fiancée.- Biztos ez? - Mária.- Gratulálok! - mondta Doug, bólogatta Jef@Mária késıbb szóvá tette, hogy azért az ı véleményét ismegkérdezhetné.- Hát... bocsánat. Mi a véleményed?- Ne olyan gyorsan, elıbb még ismerkedjünk. - De már énismerlek!Mária a fejét rázta. - Nagyon sok mindent nem tudszrólam. Fontos dolgokat.- Akkor mondjad el.- Ezt így nem lehet. Majd szépen sorban. Alkalmaspillanatokban.Henryk beletörıdött, hogy várnia kell. Kedves Grammy,Sorsom változatlanul jó. A HEJED Co. egyre fejlıdik, demost nem errıl akarok írni. Hanem arról, hogy úgy érzem,talán már itt a HEJEM, véglegTalálkoztam valakivel, egy lánnyal, és ha rajtam múlik,össze is házasodunk. Boldog volnék, ha megismernéd. Nemtudnál átjönni megint? Hadd küldjek repülıjegyet!A nagyanyja azonnal telefonált. - Megyek majd, de mégvárjunk ezzel egy kicsit. Ne olyan gyorsan. Elıbbismerjétek meg egymást jó alaposan.- İ is ezt mondta. - Okos lány.Mária azokban a napokban alig ért rá, faliszınyegeketkészített. Négy darabot rendelt tıle egy biztosítótársaság. Kora hajnaltól a szövıszék fölé görnyedt, csaka háromszori kutyasétáltatás idejére tartott szünetet. HaHenryk látni akarta, ilyen.. 432 I 433

kor csatlakozhatott hozzá. Lementek a felsı rakpartkiszélesedı járdájára, követték a kergetızı falkát, másdolguk nem volt, mint bocsánatot kérni az ijedısebbjárókelıktıl.- Mondd, te hiszel a reinkarnációban? - Mária.Henryk nem tudta, mit feleljen. Még soha nem tette fölezt a kérdést, így válasszal sem rendelkezett. Kisgyerekkorában járt templomba, a nagyanyja szerette volna, harendes amerikai - White Anglo-Saxon Protestant- válnékbelıle, ám minthogy körötte senki nem vette komolyanIstent, ı is üres ceremóniának érezte a vallást, s aminttehette, ugyanúgy kimaradt belıle, mint az iskolaicserkészéletbıl.A reinkarnáció Mária világnézetének sarkköve volt. Ahalál mindig születés is egyben, magyarázta. A testpusztulása után a lélek körülbelül százötven évig bolyongkülönbözı pályákon, amelyek a megtisztulását szolgálják,

222. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvecsak ezután kezdheti következı életét. Aki elızılegférfinak született, valószínőleg nı lesz, s fordítva.Henryk számára az a távlat, hogy a halála után a lelkeegy másik lényben repetázhat, új volt, izgalmas éscsábító, mindazonáltal nehezen tudta elhinni.- Nem kell elhinni - Mária. - Ha megérsz rá, olyantermészetesnek találod majd, mint azt, hogy kék az ég.Henryk ebben nem bízott, noha vágyott rá. Újabbbeszélgetések során megtudta, Mária fıként egy RudolfSteiner nevő német filozófus tanait osztja, aki a századelején vált ismertté. - Szellemi látó volt. Vannak olyanemberek, akik rendelkeznek a magasabb fokú látásképességével, azaz olyasmiket is látnak, amit a többieknem. Állítólag lehet rá születni, de önneveléssel iselérhetı. A mi idınkben már inkább az önnevelés aktuális.A mai ember elvesztette a belsı látás képességét. Vannakúgynevezett szellemi érzékszerveink, de azok nem mőködnekmaguktól, hanem csak akkor, ha kifejlesztjük ıket.Rengeteg irodalmam van errıl, ha érdekel, kölcsönadhatom.A rengeteg irodalom döntı többsége azonban németül volt.Henryk semmiféle idegen nyelvet nem beszélt, a magyar ésaz angol az anya(apa)-nyelve volt.A szellemi látás vagy az önnevelés: megannyi ismeretlenbirodalom. Ugyanolyan hihetetlen, mint a reinkarnáció,egyszersmind ugyanolyan vonzó.Máriáról kiderült, hogy angolul, németül, franciáulremekül beszél, dánul sem lehet eladni. Nagy operabarát,ennél fogva olaszul is gagyog.Tényleg nem ismerem még, gondolta Henryk. - Te miért nemjártál egyetemre? - Mária.- Idejöttem helyette. Ez az én egyetemem. - Aha. Nem voltbátorságod belevágni?- Én nem ezt mondtam.- De azért ez is igaz, ugye?Henryk gondolkodott egy darabig, azután belátta. - Honnantudtad?- Jellemzı ez a Halakra. - Halakra?-Asztrológiailag. A Halak jegyében születtél, vagy nem?Henryk nem tudta. Mária megkérdezte, mikor született, adátum hallatán bólogatott: - Halak, igen.Mária jártas volt a horoszkóp-készítésben, a nagyanyjátóltanulta. Évek óta mindenkinek megcsinálta, akivelkapcsolatba került, és aki engedélyt adott rá.- Engedélyt kérsz? - Henryk.- Természetesen. Ez nagyon intim dolog, sok olyasmi tárulhat föl, aminek a nativus... az illetı talán nem öről.Vagy annak nem ırül, hogy én rájövök. Szóval...megcsinálhatom a tiédet?434 435

- Igen.- Hány óra hány perckor születtél? Kell az aszcendenshez.- Gızöm sincs.Fölhívta a nagyanyját, hogy megkérdezze, ám Grammy semtudta. - Akkoriban épp mosolyszünet volt az anyáddal.- Mosolyszünet?- Igen. Tudod, mi nem nagyon örültünk, hogy hozzámentapádhoz... sıt.= És ezt miért nem mondtad eddig soha? - Kérdezted?- Hogyan kérdezhetnék olyasmirıl, amirıl fogalmam sincs?A vonal túlfelén csönd, majd halk szipogás.Henryk témát váltott. - Máriáról nem is érdeklıdsz?- Hogyan érdeklıdhetnék olyasvalakirıl, akirıl fogalmamsincs?Mindketten sértetten rakták le a kagylót.Mária azt mondta, ı az aszcendenst csak a születés pontoshelye, napja, órája és perce alapján tudná megállapítani,

223. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvede hallott olyan asztrológusokról, akik valamiképpenkikalkulálják az ember legfontosabb életeseményeibıl.Levelet küldött egy ilyen asztrológusnak Szegedre,megírta neki, mikor halt meg Henryk anyja, mikor tőnt elaz apja, mikor érkezett Magyarországra, s mikorismerkedtek össze ık ketten. A válasszal (tízezerforintba került) nem volt elégedett. - Szerinte Kos azaszcendensed. De én nem látok benned semmi Kost. Azokannyira tüzesek, hogy lángra lobban köröttük a ház, ésfolyton fejjel mennek a falnak. Persze, lehet, hogy mégisKos vagy, csak a bolygók úgy helyezkednek el a tizenkétházban, hogy az aszcendensed kevésbé jellemzı rád, mint aNapod, vagyis a Halak.- Akkor ez mostan jó nekem, vagy rossz?436- Ilyet nem mondhatok. Mennyire érdekel ez téged? -Nagyon.Mária bólintott. Részletes magyarázatba fogott. İ acsillagok alapján nem jósol, csak a személyiségrekövetkeztet. Tehát bizonyos alapadottságokra, melyekkelaz ember kezdhet, amit akar, s amit tud. Szerinte asorsunk alakulását legföljebb negyedrészt befolyásolhatjaa horoszkóp, a többi a géneken, a családi háttéren, anevelésen és az önfejlesztésen múlik. Mindenesetre aHalak jegyében születettek kissé nehezen érzékelik ahatárvonalat önmaguk és a világ között. Gyakranmagányosak. Ez a tizenkettedik jegy, a legösszetettebb, alegkifinomultabb egyéniségeket adja. Általábanrendelkeznek valamiféle mővészi érzékkel, talánképességekkel is, sok köztük a zenész. - Gyakran hízásrahajlamosak... rajtad ugyan ennek még semmi jele. Tudod,ki volt Enrico Caruso?- Nem.- Világhírő operaénekes volt. Állítólag a valaha éltlegjobb tenor. İ is Halak. Mármint a Napja. AztánElizabeth Taylor. Vagy Zorán. Róla hallottál?- Nem.- Magyar rock énekes. Aztán, várjunk csak. Sharon Stone,ıt biztosan ismered.- Te honnan tudod ennyi sok emberrıl?- Megnéztem a Ki kicsodá-ban. Most már néha arcróleltalálom. Fıleg a Skorpiót, a Szüzet és az Ikreket.Henryk kijegyzetelte Dane Rudhyar: The Astrology ofPersonality címő könyvét, amelyre Mária polcán bukkant.Angolul még mindig gyorsabban olvasott, mint magyarul. Acsillagfejtés megint olyasmi volt, amiben borzongvamerülhetett alá, annak dacára, hogy kétségei nem múltakel. Állítható-e, hogy attól is függ az ember jelleme,mikor és hol született? Hát...437

nem. Ugyanakkor bizonyított tény, hogy a Hold járásáhozigazodik az óceánok ár-apálya, meg a nık menstruációja,pedig a Hold még a legeslegkisebbek egyike. Állítható-eakkor, hogy az égitesteknek ne volna valamiféle hatásukránk, emberekre? Hát... nem.Igyekezett megtanulni a jegyek sorrendjét, akár egyverset: Kos, Bika, Ikrek, Rák... Itt mindig elakadt, apapírra sandított, hogy folytathassa: Oroszlán, Szőz,Mérleg, Skorpió... Újra segítségre szorult: Nyilas, Bak,Vízöntı, Halak. Képtelenségnek vélte, hogy e tizenkétrövid szóból álló mondókát sem akarja bevenni az agya, ajegyekhez kapcsolódó idıtartományokat még kevésbé.Irigyelte Máriát, akinek a memóriája olyan volt, mint avas, amit a lány egyszer látott, hallott, tapasztalt, azörökre belévésıdött. József, a fémszobrász elıtt Máriaegy dán fiúba volt szerelmes, az ı kedvéért tanult meg

224. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvedánul, gyakorlatilag két hónap alatt, a ritka igealakokjegyzéke máig ott lógott a vécéajtón. Henryk még a magyarszókincse tökéletesítésében sem haladt úgy, mint szerettevolna.- Ha ennyire bánt, hogy rossz az emlékezıképességed,miért nem fejleszted? - Mária. - Az ember mindenttökéletesíthet önmagán, csak akaraterı dolga.Henryk a lány útmutatásai szerint számsorokat, majd névsorokat biflázott be. Valamelyes javulást ténylegérzékelt. Mária nem költözött hozzá, s Henryknek semengedte,hogy a mőteremlakásba telepedjék. - Rossz ómen. - Ámen?- Ómen. Elıjel. Azt hiszem, görög szó. Vagy latin. - Demost már ismerjük egymást!- Nem eléggé. Én még azt sem tudom, neked mi a legfontosabb az életben. - Te.- Ne csacsiskodj. Komolyan!- Ilyen kérdéseket csak te vagy képes föltenni. És akkoraz ember rögtön buta óvodásnak érzi magát. - Egy óvodás tudná a választ a maga szintjén.Gondolkozzál. Azt sütöttem ki: legfontosabb, hogy azember boldog legyen. Mire ı: Melyik ember? Mondtam:Én. Mire ı: Onzı álláspont, de rendben. Mi kellahhoz, hogy boldog légy?Ez megint egy olyan igazi Mária féle kérdés. Soroltam:Pénz, aztán egészség, biztos családi háttér, nagyjábólezek. És neked? Elkomorodott. Mert semmiben nem értünkegyet. Amiket énmondtam, azok ıszerinte a kispolgári élet kliséeszményei. Pedig a pénz nem boldogít, nézzem meg, hánymilliomos boldogtalan. Ax egészség olyasvalami, mint alevegı, attól nem boldog az ember, amíg lélegezhet,jóformán észre sem veszi. A biztos családi hátteret semsoro ja ide, mert az ember úgyis csak magára számíthat.Szerinte a boldogsághoz nem efféle dolgokra van szükség;hanem elvontakra, például szilárd és mindig követetterkölcsi elvekre, aztán tudásra, akaraterıre, kitartásra.És szerencsére. Sajná ja, hogy ennyit sen tanultam megmég. Aligha jöhetne hozzám.Mikor ezt a szemembe mondta, hazatértem. Sírtam. Tudtam,van némi igazsága. De azt is tudtam, hogy ıt akarom,annyira, amennyire csak tudok akarni. Visszafordultam.Egyvágtában fölrobogtam az ötödikre, hogy bekopogjak amőteremlakásba, már készet voltak bennem a szavak.- Ha nem tanultam eleget, tanítsál, ha nem vagyoktökéletes, szeressél! - hadarta Henryk a nyíló feketevasajtónak. Mária beeresztette.- Most már eléggé ismersz ahhoz, hogy...? - kérdezteHenryk a reggelinél.- Talán igen. De te nem ismersz eléggé. Állandóan idealizálsz engem, pedig én tele vagyok rossztulajdonságokkal.438 I 439

- Például?- Túlzott magabiztosság. Szilárd meggyızıdés, hogyfolyton mindenkit oktatnom kell. Némi tudálékosság. Rosszidıbeosztás. De hát én Vízöntı vagyok, nem túlgyakorlatias, mint tudod.Henryk Mária hibáit is szerette, pedig olykor idegesítették. Tapasztalhatta, hogy Mária rossz tulajdonságai éppenugyanazok, mint az erényei. A magabiztosság jól jött, hahivatalokban kellett ügyintézni. A néptanítói hevületbılszármazott mindaz, amit Henryk a lány mellettelsajátíthatott. A tudálékosság a tudással egy tırılsarjadt. A gyakorlatiasság hiánya együtt járt a lélektisztaságával.

225. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveE gondolat nyomán juthatott a fölismeréshez: valószínőlegmindenkinek a hibái azonosak az erényeivel. Saját magátis megszemlélte e nagyítón. Elég lassú. (Alapos éskitartó.) Kicsi az önbizalma. (Szerény és óvatos.) Nemtúl mővelt. (Tudásra szomjas.) Pocsék a memóriája. (Hamarmegbocsát.)Kapcsolatát Máriával egyre szorosabbnak érezte, annakellenére, hogy a lány továbbra sem engedte magához túlközel. A legbántóbb az volt, hogy Mária négy éjszakábólátlagosan ket tıt egyedül akart tölteni amőteremlakásban, azokon az estéken Henryk búsanhazakullogott. A lánynak a házasság puszta említésére isvillámlani kezdett a szeme: - Nem. Még nem.Henryk egyszer az ágyban kérdezte meg: - Ha teherbeesnél, hozzám jönnél?- Akkor végképp nem.- Oh, my... Én ezt nem értem!- Pedig egyszerő. Ha gyerekünk lesz, és házasok vagyunk,válás esetén harcot indíthatnál, hogy elvedd tılem. Hanem vagyunk házasok, semmit se tehetsz ellenem.- De miért tennék ellened bármit?- A te esetedben ez különösen rázós, megeshet, hogygondolsz egyet, visszautazol Amerikába, vinnéd magaddal agyereket. ..-Jaj, Mária, te olyan furcsán látod a dolgokat!- Realistán. Most nehéz elképzelni, de az én barátnıimmár mind elváltak, láttam, hogy olyankor az emberekkivetkıznek önmagukból.- De nézzed a házasság sok jó oldalát, a biztonságot,azt, hogy vagyonközösség lesz, válás esetén a magyar jogszerint mindennek a fele a tiedé!- Mondtam már, hogy én nem vagyok anyagias.Henryk úgy érezte, robbanni készül a feje, akár egytúlfújt focilabda. Ki hallott ilyet? A lányok mind arravágynak, hogy asszonyok legyenek, csak épp az az egy akivétel, akivel ıt hozta össze a sorsa. Sejtette, hiábaérvelne, Mária vasakaratáról úgyis lepattanna. Nem maradtmás, el kellett fogadnia olyannak, amilyen.Mária annyira könnyedén szülte meg a fiamat, minthaállandóan ezt gyakorolta volna. Csillag Konrád 1996.április 14-én jött a világra, 2 és fél kilogramm súllyal,48 centi hosszban. Az úgynevezett MÁV kórházban a fıorvoscélszerőnek vélte, hogy Konrádkát incubatorba helyezzék,Mária ehhez nem járult hozzá, azt mondta, semmi szükségrá. Igaza lett.Konrádka hamar gyarapodott, tíz nap múltán hazavihettük.Addigra r-ammy is szerencsésen ideért, lelkendezve ölelteát a dédunokáját, bevallván, úgy hitte, ezt már nem érimeg.Értesítettük Mária szüleit is, ám ık nem jöttek. Ugyanúgyharagusznak Máriára, amiért nem házasodtunk össze, mintén. Habár én már nem is haragszom, beletörıdtem, hogyıvele semmi nem megy nor440 I 441

urálisan. Csak a nagyanyja, Erzsi néni utazott fölHódmezıvásárhelyrıl. Grammy még nálunk volt. Azt hittem,jól meglesznek, de szinte ellenségesen kerülgettékegymást. Erzsi néni állandóan a fiam horoszkópjátnézegette (Kos, Bika aszcendenssel, nagyszerőfényszögekkel), talán több idıt szánt erre, mintKonrádkára.Akkor már Urömön laktak, egy háromnegyedig kész családiházban. A padlástérbe kerül Mária mőterme, az alagsorbaHenryk dolgozószobája, ám emezek még csak a tervrajzonléteztek. A HEJED Co. embereinek kéne befejezniük azépítkezést, csakhogy a cégnek annyi megrendelése volt,

226. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvehogy e munkák folyton halasztódtak. A földszintinappaliban Henryk nyers kövekbıl rakott kandallót,szakasztott mását annak, amelyet Ann tetıterében látott.Úgy hitte, az autentikus piszkafa, fújtató és fogóbeszerzése Magyarországon nem lehetséges, tátva maradt aszája, amikor az Ecserin rájuk bukkant. Sorozatbangyártotta egy vállalkozó.Hiába volt vége a főtési szezonnak, ı bizony szívesenbegyújtott esténként. Mutogatta Máriának, milyen pompásanszelel a kürtı. Órákig bámulta, hogyan teszik a lángokmagukévá a repedt hasábokat. Boldog vég, fénnyé ésmeleggé válni, gondolta.A kutyák hatalmukba vették a kertet, kiásták ésszétrágták a növényeket. Mária nem bánta. - Majd rendbehozzuk, ha lesz rá idınk.Idejük azonban még nagyon sokáig nem volt, mindenpercüket lekötötte a jövevény. Henryk átmenetilegelhanyagolta a HEJED Co.-t, ám Jeff és Doug nemzúgolódott. Poénkodtak inkább. - Ha nekünk gyerekünklesz, egy darabig mise járunk be!Mária azt akarta, hogy Konrádot megkereszteljék. Henryknem értette. - De hiszen állandóan szidod az egyházat!-Attól még jár neki a keresztvíz. - Mire jó az?- Mire jó a fogmosás?Henryk ezt a meddı vitát is föladta. Ahhoz azonbanragaszkodott, hogy Jeff vagy Doug legyen Konrádkeresztapja. Máriának nem volt kifogása. - Melyik?- Döntsék el ık.- Mind a kelten! - Jef@Fiamnak két keresztapja lett, barátaim és partnereimszemélyében, a keresztanya tisztére Olgát, Máriagyerekkori barátnıjét kértük föl.A vállalat ügyei nem mentek rosszabbul, amíg én fıálkísúatyaként ügyködtem, sıt! Doug kiszagolta, hogy vannakállami pénzek, amelyeket a régi kastélyok renoválásárameg lehet kapni pályázat útján, e téren szerencsésekvoltunk.Jelenleg az országban és Erdélyben öt helyen dolgozunk.Sose gondoltam volna, hogy olyasmivel is lehet pénztkeresni, amiben az ember élvezetét leli. Munkánk nyománújrateremtıdik a múlt, kıben és fában, maradandóan.A távoli United States egyre halványulóbb emlékké válikszámomra. Néha úgy érzem, mintha csak álmodtam volnaazokat az éveket, tehát gyakorlatilag az egész gyermek-és kamaszkoromat. Én most már biztosra veszem, hogy ittfogok élni, amíg csak engedi az Isten, a Végzet, aszerencse, az ég, az összes csillag, vagy... ? Ittszületett a fiam, ha majd e jön az ideje, itt is temessenel, az ıseimnek a földjén.Konrádot az anyja Tapsinak becézte, az apja olykorConynak, ami majdnem ugyanannyit tesz. Konrád valóbannyulacskára emlékeztetett, fıként a hunyorgása.Lábacskája O alakba hajlott, pelenkázás alkalmávalboldogan rugdalta a levegıt, fáradhatatlanul, akár egyelemes játék.A szakkönyvek által jósoltnál hamarább kezdettforgolódni, kúszni, beszélni, járni. Henryket elfogta amegörökítés csil442 443

lapíthatatlan vágya, fényképezett, videókamerázott,hangfelvételt készített, továbbá följegyzéseket az "apaet cetera" fájlba. Onnan tudható, hogy a fia elsıösszefüggı mondata így hangzott: - Medünk ejıje, hátfa! -a babakocsi mozgására célzott.Hamar elkápráztatta a szüleit. Másfél évesen márvisszamondta a meséket - minden szóra pontosan

227. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveemlékezett. A néhányszor hallott verseket hiba nélkülgagyogta újra és újra. A számok éppúgy megragadtak azagyában, mint a szavak. Nem rám ütött, gondolta Henryk.Konrád a bölcsıdében is föltőnést keltett, a kirakósjátékokat és fejtörıket villámsebesen oldotta meg,ügyesen bánt a cipıfőzıkkel és gombokkal. Az óvodábanminden ünnepségen ı mondta a köszöntıt, a verset,énekelte a szólót. Rajzait a falra kitették.Még nem volt hároméves, amikor egy délután az alagsorbantaláltak rá - addigra csak megépült ott Henrykdolgozószobája -, a bekapcsolt számítógép elıtt ült,nyomkodta a billentyőket.- Mit csinálsz? - Henryk. -Jajzolok.Tényleg egy rajzprogramban ügyködött, a monitoronszögletes ház volt kialakulóban.- Van az oviban computer? - Henryk angolosan ejtette. -Asszem nincs.- De akkor... te honnan tudod ezt? - Te is tudod!A szülık alig akarták elhinni: Konrád szép csöndesenmegfigyelte, miként kell üzembe helyezni a számítógépet,s immár sokadszorra mulattatta magát vele. Amikor Henrykbeszámolt errıl Jeffnek és Dougnak, Jeff biccentett: - Hakijárja a srác az óvodát, bérelt helye van a cégnél.A szögletes házat Konrád sokszor újrarajzolta, egyreinkább hasonlított erıdre.- Mi ez? - Henryk. - Jakótojony.- Micsoda?- Jakótojony! Abban jaktak a jégi embejek. - Hol láttálilyet?Konrád a mutatóuJját a homlokához érintette.Jefféknek igazuk van, gondolta Henryk, építészmérnök lesza gyerek.Azon a nyáron, amikor negyedik esztendejébe lépett,Konrád minden segítség nélkül megtanulta a nagybetőket.Máriától kapott egy kicsiny lakattal zárhatóemlékkönyvet. Az elsı oldalra azt körmölte, pirossal,zölddel és kékkel:PAPA ÉPITKEZ.MAMA SZÓNYELET CSINÁL. ÉN MEG IROM.E három sort a szülei évekig idézgették egymásnak ésbaráti társaságban.A borító címkéjére késıbb odaírta, ákombákom betőkkel:APÁK KÓNNYE- Hogyhogy Apák könnye? - Henryk.- Könyve! - Konrád írásban is kijavította. - Apák könyve.- De miért?- Csak. Mint neked az Apa et cetem. Henryk elámult. - Eztis tudod?- Benne van a számítógépbe.444 445

- Elolvastad?!-Jaj, papa... én még csak a nagybetőket tudom! - OK.Henryknek nem jutott eszébe, hogy a számítógépen egygombnyomással minden szöveg csupa nagybetővé alakítható.Mária ekkortájt már a közelgı teljes Napfogyatkozásbővöletében élt. Mindent összeolvasott róla. OkvetlenülSiófokra akart utazni, mert a csillagászok számításaiszerint onnét látszik majd legtisztábban. - Ha eztelszalasztjuk, legközelebb 2081-ben lesz, azt már mi nemérjük meg.Konrád megérheti, gondolta Henryk, s valamiképpbelehővösödött a lelke.Mária úgy érezte, nagy dolgok vannak eljövendık.Nostradamusra hivatkozott, aki ezt az eseményt ismegjósolta. Henryk sehogyan sem értette, miképpenolvasható ki a Napfogyatkozás a próféták királyának

228. oldal

Vámos Miklós - Apák könyvenégysorosából, melyet Mária fordított le.1999 hetedik hava,Égbıl a Nagy Mongol király fejı. E Rettentı Vezérnek Leszszava, Mielıtt még a Marsé az erı.De már ıt is elkapta a misztikus borzongás: mi van, hatényleg különleges események veszik kezdetüket augusztustizenegyedikén? Beszerezte a sugárkutató intézet általjóváhagyott sötét szemüvegeket, s egy hétre kibérelt egykertes házat Siófokon.A Napsötétedés elıestéjén pokoli dugó keletkezett abalatoni autópályán, ırjítı cammogással araszoltak akocsik. A kutyák nehezen bírták az utazást, szőköltek,csorgott a nyáluk, deminthogy nem kaptak vacsorát, nem volt mit kihányniuk.Konrád köztük ült hátul, rendületlenül simogatta ıket, störölgette a pofájukat nedves ronggyal.- Ha holnap borús lesz az idı, én gutaütést kapok -morogta Henryk.Ám a hajnal áttetszı fényekkel költötte ıket. Alaposanmegreggeliztek, s kiültek a verandára, hogy el nemulasszanak valamit. Henryk jegyzettömbbel és tollal,Konrád az emlékkönyvével és színes ceruzákkal. A kutyákvadul kergetıztek a pázsiton.Konrád rajzolgatott. Henryk odasandított. A lapon nemlétezı táj virított, meredek domboldallal,csatajelenettel, s öthat Nappal az égen, melyekágyúlövések is lehettek.Alul három szó, pirossal.BARLANG ÓRA KEZDİDIK- Miért írtad ezeket? - Henryk. - Csak.Mária aggódva meredt a Napba. - Nem kéne már fölvennünk aszemüvegeket?- Még korai.A kutyák idegessége fokozódott. Érzik, hogy valamirendkívüli történik, gondolták mind a hárman.Az égi jelenet 11: 2tı1 12:46-ig tartott.Henryk igyekezett pontosan lejegyezni, amit látott. Nemsejtette, hogy ısatyja, Csillag Kornél is megtetteugyanezt, igaz, ı emlékezetbıl, idıs fejjel próbáltafölidézni, amit gyermekként élt át. Azokat a mondatokatnem olvashatja már soha senki, örökre elenyésztek.446 447

Birtokomon munkálkodó vélek vetı cigányok regélték, hogyNapsötétedéskor óriási griff madár száll a Légben, seltakarja a Napot. vezellete ártalmas harmat, mely döghalált hoz. Azért köll a kutakat befödni a Napsötétedésidején. Babona ez, mit könnyen elhisz a tudatlan? Vagypenig igaz? Ha tunnám, ide írnám.Magam is tudatlan voltam akkoron, nem sejtvén, minımirákuLum vette elejit. Korai estveledésnek gondolám agyorsan beálló sötétülést. A fellegek színét változásbahozta, mély zöldre föstvén emezeket s a tájékot. Amelegnek rohamos alább szállását érzettem. Amikéntsőrősödött a Betétség, a madarak és bogarak ijedéseakként nıtt, repkedtek ösznyeuisznya, németlik dögölve aföldre hullott. A vélem Lévı eb keservesen vonyított.Halálra rémültem.Mire a Napnak utolsó fényes sarlója egészen elfeketült,az éjjeli csillagok hirtelen látszottak föltőnni azégboltozaton. Idáig emlékezem, utána értelmem elhagyott.Azt hivém, végem, s vége a világnak. Penig a históriáméppen hogy megkezdıdött.Másoktól hallottam késo"bben, minı varázst szalasztottamel: a Nap körül dimántos láng győrő csillámolt, szentglória gyanánt. Boldogok Lehetnek, kiknek egére ilypompát varázsol az Úr.

229. oldal

Vámos Miklós - Apák könyveAmidın ez is elmúlott, úgy mondják, sebesen hajnalodott,immár másod ízben ama napon. A megfélemült állatok semberek örvendtek, köszönték az újjá születı fényt.

230. oldal