Vershelyzet, beszédhelyzet- a versben a lírai, versbeli én szólal meg, akit a szerző teremt meg - a vershelyzet azon körülmények összessége, amelyben elhangzik a versbeszéd. Ez lehet idő, hely, pozíció, amelyben megszólal a lírai én, de utalhat konkrét cselekvésre, ami lehet látszólagos (egy gondolatbeli folyamatot ábrázoló) vagy konkrét (megtörtént cselekvésre utaló). - lehet mítoszi, megteremtett

Versbeszéd - a mód, ahogyan megszólal a lírai én - lehet monológszerű, valakinek (közösségnek, egyénnek, önmagának) a megszólítása, párbeszédszerű (megszólít valakit, aki megszólal vagy nem), meditatív, létösszegző, számbavevő, ünnepélyes, lehangoló, tragikus - a beszédmód lehet ironikus, fenkölt, egyszerű, bonyolult, képekkel telített, egyéni szókapcsolatokkal tarkított (szokatlan, nem hétköznapi képek) - a versbeszéd felhívja a figyelmet egy bizonyos állapotra, érzelmekre a költői eszközök segítségével – éppen emiatt a versbeszéd kódokat tartalmaz

Szövegszervező elv (fókusz, affinitas)

A szöveg egészét, a struktúrát meghatározó elv. Szövegszervező szerepet kaphatnak stíluselemmé válva a legkülönbözőbb nyelvi elemek gyakoriságuk folytán. Pl. Egyetlen grammatikai elem -egy szófaj- dominanciája(főnévi igenév) érvényesül Pilinszky János: Infinitivus c. versében;

Még ki lehet nyitni.Még be lehet zárni.Még föl lehet kötni.És le lehet vágni.Még meg lehet szülni.És el lehet ásni.

Az ellentétezés Ady Endre A Tisza-parton című versének szervezőelve ( a Gangesz part és a Tisza part ellentéte):

Jöttem a Gangesz partjairól,hol álmodoztam déli verőn.....A Tisza-parton mit keresek?

Párbeszédbe vetített monológ Kölcsey Ferenc Zrínyi második éneke című műve:

Te szánjad, ó sors szenvedő hazámat!Te rendelél áldást neki:

S a vad csoport, mely rá dühödve támad,Kiket nevelt, öngyermeki,Taposd el a fajt, rút szennyét nememnek;S míg hamvokon majd átok űl,Ah tartsd meg őt, a hűv anyát, teremnekTán jobb fiak, s védvén állják körűl.Törvényem él. Hazád őrcsillagzatjaSzülötti bűnein leszáll;Szelíd sugárit többé nem nyugtatjaAz ősz apák sírhalminál.És más hon áll a négy folyam partjára,Más szózat és más keblű nép;S szebb arcot ölt e föld kies határa,Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.

Az időmértékes (1-70.sor) és ütemhangsúlyos (71-100. sor) a versritmus (is) szervezi Babits Mihály Húsvét előtt című versét:

Én nem a győztest énekelem,nem a nép-gépet, a vak hőst,

kinek minden lépése halál, tekintetétől ájul a szó,kéznyomása szolgaság,

hanem azt, aki lesz, akárki,ki először mondja ki azt a szót,

.....hogy elég! hogy elég! elég volt!ill.

....Ki a bűnös, ne kérdjük,ültessünk virágot,

szeressük és megértsükaz egész világot:

egyik rész a munkára,másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,bort a feledésre!

.Szervező elv lehet a párhuzam, pl. Babits Mihály Ősz és tavasz között című

versében(párhuzamot von a tavasz eljövetele és az emberi élet között):

Olvad a hó, tavasz akar lenni.

Mit tudom én, mi szeretnék lenni!

Pehely vagyok, olvadok a hóval,

mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.

Mire a madarak visszatérnek,

szikkad a föld, hire sincs a télnek... 

Csak az én telem nem ily mulandó.

Csak az én halálom nem halandó.

Akit egyszer én eleresztettem,

az a madár vissza sohse reppen.

Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki...

Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!