VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1998. DECEMBER

.. ~

WEüRES SANDüR,..:'10'

Az okos aján~VJák: le ét'\iséged.Jó; de hatQbbr~vágyo], fe .,~~~ /i én..(qlötti:vesd le nady..költőségc ormőtla sárq;.pődet,

I z- . .~

szolgáli.,<r'géniuszngk; ad 'l,. ber~.éged,'.- .,/..../

mely pont és végtelenség: akko~, wint a többi.t~t;l~/"""""

Fogd el a lélek árján féi1:yl'0i~~~~'táplálnak, melenge~~fíáJ\Y~l{,ets a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,társukként megölelnek és megint messze szállnak.

Öröldlétetdalödnak'eriilékezet nem adhat.Ne f~X>/'Jto ' 'l reméld, a dicsőséget:Jbár c fék! onn dna.néked?Dal ~'klét -', /' t

i: . -

s aki rdul, "e .

A rádió hatása az előadó-művészetre

ArádiózáS Magyarországon 1925-ben kezdődött el,de az első években még főként a technikai és jogiproblémák megoldása foglalkoztatta, semmint az

irodalom terjesztése. A rádió eleinte a műsoridő zömében

Kosztolányi Dezső

Fohász csillagtalan éjjel

"Nézd, istenem, milyen magam vagyok,mily egyedül e roppant földgolyón.Úgy járok itt, mint az eltévedett,sorsom szemétdombján kiáltozom.Nézd ajkamat, mily hervatag szegény,hisz benne senki sem találja sorsát.Micsoda gúnyfolt üres arcomone ragadozó, gazdátlan pirosság.A végzetek piros pecsétje ezés értelmetlen disszonancia,mely csak beszél és szótlanul eszik,és nem lehet senkit csókolnia.Kiáltó szájamba pecek feszül,szaladó lábamat köti hurok,tele vagyok a fájdalom vizével,mely szemem résén lassan kicsurog.

Mit ér e kéz, mely álmatlan kotor,e törzs, amely magába rogy le folyvást,e megcsúfolt arc hieroglife,ha nem találja a végső megoldást?Mit szemeim, a gyönyör gödrei,mit a fejem, ez ólmos nehezék,ha cepelem émelygő testemet,mint szabadult rab régi szégyenét?Mit ér, mit ér a százszor becstelen, mondd,mit a szivem, ha a verése kín?S csak öntözöm a rosszaság rózsáit,bűnöm bimbóit, sajgó sebeim.Mit ér karom, ha többet nem ölel,csak dolgozom vele és áldozok,mit érek én, mit az egész világ?..."

Ezt mondta csöndesen az átkozott.

2 versmondó

csak zenét sugárzott, azt is többnyire csak gramofonle­mezről. Élő adásokra csak ritkán vállalkozott. A napi 4-5órás adásidő egyötödét írók és politikusok felolvasásaitöltötték ki.A rádió hallgatóinak, illetve tulajdonosainak száma az1930-as években már meghaladta a százezer főt, s a sta­tisztikák elemzéséből kitűnik, hogy a hallgatóság a kö­zéprétegekből (az értelmiségiekből és tisztviselőkből)

verbuválódott. A műsorokat ezért mindenekelőtt az ő

igényeik befolyásolták.Az 1930-as évek elejére a rádió vezetősége már egy vi­szonylag állandó műsorszerkezetet alakított ki. A korábbi,elsősorban zenét sugárzó műsorok mellett egyre inkábbtörekedtek a felolvasások, irodalmi műsorok arányánaknövelésére. Ehhez azonban nemcsak a technikai feltételekjavítására és a stúdiók bővítésére volt szükség, hanem arrais, hogy a felolvasók és közreműködők mikrofon előtti

beszédtechnikáját és beszédstílusát kialakítsák."Szigorú elv, hogy dilettánsokat nem szabad a mikrofonelé bocsátani, tehát csakis hivatásos színészekre osztják alegkisebb szerepet is." - hangsúlyozta Forró Pál a MagyarRádió 1929-es évkönyvében. Felsorolta a stúdió legtöbbetfoglalkoztatott művészeit is: Békeffy István, GózonGyula, Berki Lili, Dénes György, Pethes Sándor, VaszaryPiri, Cselényi József, Nagy Izabella és Kőszegi Teréznevét említve. Ők azonban nem verseket mondtak, hanemtöbbnyire különböző vígjátékok és jelenetek szereplői

voltak.A Nyugat 193212. számában egy névtelen cikkíró kimutat­ta, hogy az előző év első öt hónapjában a rádió napi 10-12órás műsorából a magyar íróknak mindössze 43 óra jutott,s ebből is csupán 4 órát kaptak a költők. Ezt is szintenévtelenül.A Színházi Élet 1933-as számaiban sorozatban mutattákbe néhány szóval és egy fényképpel azokat a hivatásosrádió-közreműködőket, akiket csak hallásból ismerhetett aközönség. Az "előadók": Hollán Lili, P. Czack Margit ésTéthy Anni voltak. A színészek mellett ők mutatták be aversek zömét, s pódiumon is gyakran szerepeltek.1935-36-ban írt rádiókritikáiban azonban még mindighiányolta Hevesi Sándor a költői művek rádióbeli hivatá­sos előadóinak jelenlétét, s bírálta a közreműködők hibásbeszédét is."A magyar irodalom igazán gazdag szép versekben s amagyar stúdiónak aligha van szebb feladata, mint ezekneka verseknek a javát az élőszó mágikus erejével vinni belea hallgatóságba, amelynek nagy része ismeretlenül, sőt

idegenül áll ezekkel a kincsekkel szemben. De a céltcsakis művészileg kifogástalan interpretációval lehetelérni" - írta egy kritikájában. (Rádió Világhíradó 1935.július 28.) Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogyaz előadók esetleg jelentéktelen beszédhibáit gyakran fel-

nagyítja a mikrofon, s hogy nem egy esetben a helyesbeszédet is eltorzítja a tökéletlen technika.Ez idő tájt hangsúlyozta egyre erőteljesebben Hevesi aversek zeneiségének az előadásban való megjelenítését.A költői felolvasások kapcsán vetette fel a helyesbeszédtempó megválasztásának jelentőségét. Arra hivat­kozva ugyanis, hogy a hallgatónak időre van szükségea hallottak megértéséhez, igyekeztek a szereplők minéllassabban felolvasni. Ez olyan mérhetetlen egyhangúságoteredményezett, hogy szinte az egyes verseket sem lehetettmegkülönböztetni egymástól, s ezt a hibát majd mindenfelolvasó költő elkövette.Hevesi Sándor - ha nem is mondta ki ezt egyértelműen ­rádiókritikáival bizonyította, hogy az új technikai eszközmeghonosodásával a verselőadásnak is egy sajátos formá­ja szükséges, s ennek kifejlődéséhez nélkülözhetetlen azolyan rendező, aki nem a "szemével" hanem a .fülével"képes a fellépőket helyesen irányítani.1935-től - amikor Németh László lett az irodalmi műsorokszerkesztője - már évi 100 könyvismertetést, 53 elbe­szélést és 24 költői bemutatót iktattak a műsorba. A versek"A rádió versantológiája" című sorozatban hangzottak el.Ez a sorozat adott helyet hetente egy előadóestnek is.A rádió széles körű elterjedése és technikai tökéletese­dése az ezt követő években jelentősen befolyásolta averseket szavalók stílusát.A mikrofon érzékenysége nemcsak a beszédhibákaterősített fel, de a harsogó pátoszt sem tűrte. Lehetövé tetteazonban a hangárnyalatok finomságainak, apró rezdülé­seinek érvényesülését. A színpadhoz, nagyterernhez és

nagy létszámú közönséghez szokott előadók ésszínészek rákényszerültek a pontosabb értel­mezésre, a beszéd zeneiségének kiemelésére,hangtechnikájuk és hangbeli eszközeik fejlesz­tésére.A stúdió magánya nem tette lehetövé a közönségreagálásainak figyelembevételét, a közönségsikerérzékelését. Ez azonban nemcsak a hatásvadászatottette lehetetlenné, hanem azt is, hogy az élőszó

művészete a maga természetes és megszokottközegében éljen, s hogy az előadó egész személyi­ségével hasson.Nem érvényesültek a színpadon és a pódiumon olygyakran használt színészi eszközök, mert nemláthatta azokat a közönség. A verseket nem lehetettkiegészíteni sem magyarázó gesztusokkal, semhatásos mimikával. Csupán a hang "mágikus ere­jével" lehetett hatni. Azok az előadók érvénye­sültek tehát a mikrofon előtt, akik aszavalásnakezeket az eszközeit tudták sokszínűen alkalmazni.A kezdeti harsányságot felváltotta a halk és finom,úgynevezett "intim" versmondás, amely azonbanéppolyan egyszínű és egyhangú lett gyakran, mintaz állandó nagy hangerő. A kettő szintéziséből ­Gáti József észrevétele szerint - kialakult egy versetés előadót jellegtelenül egybemosó "rádiószerű"

versmondás, amelyből hiányzott a merészség,s a kellemes hatásra törekvésében vált unalmassá.Hozzátehetjük még ehhez, hogyaszövegpontosságérdekében már évtizedek óta olvassák és nem

kívülről mondják a szereplők a verseket, ami ugyancsaknem teszi lehetövé a valódi elmélyülést sem az értelmezés­ben, sem az átélésben. Nem szólva arról, hogy alegtökéletesebb felolvasásnak is mások a hangsúlyai, mintaz élőbeszédnek.

Ignácz Rózsa még joggal írhatta le az 1930-as évek rádiósversmondásáról: "alkotásra" hevítő-sűrítő percek voltak arádió egyenes adásai: hogy nem vették fel a hangot megis­mételhető, javítható lemezre (magnó még nem volt akko­riban), nem lát "senki", de most abban a pillanatban,mikor kigyúl a piros lámpa, bekapcsolnak a hallgatóknagy-nagy körébe, hanghullámok viszik a felhangzó szó­val megteremtendő szépet."A felolvasott és hangszalagon tökéletesített verselőadásokmár nem adják meg ezt az alkotó légkört és ezt a belső fe­szültséget.A rádiórendezők és a közreműködő színészek többségesem tartja hivatásának a rádiós verselőadást. s nem fordítkülönösebb figyelmet sajátos eszközeinek kifejlesztésére.Ascher Oszkár döbbenten állapította meg az 1950-es évek­ben, hogyarádiórendezők a legkülönfélébb módon ér­telmezték a verseket és az előadás módjait, eszközeit.Feltétlenül szükségesnek látta, hogyaversmondásnak,mint a beszédművészet önálló ágánakstílusjegyeit egy-ségesen megállapítottszempontok szerint alakítsák ki, éppú­gy, mint a színjátszásét. Ez a tö-rekvésazonban a rádióban sikertelen maradt.

Dr. Böhm Edit

versmondó 3

Interjú Horváth Sándorral

"A divat csak a percköltészetben tündököl"

Akárpátaljai magyar irodalmat nem szaktuk kor-sza­kokra, irányzatokra bontani, mégis, HorváthSándor hova sorolná önmagát: a hagyomány­

őrzőkhöz vagy a modernek, az avantgárdok útját járja-eköltőként, novellistaként?

Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni: számomra, szá­munkra a magyar irodalom egységes egész ugyanúgy,mint maga a nemzet. Az alkotó - éljen bárhol a világban ­kapcsolódik a nagy egészhez. A kisebbségben élő iro­dalmárok alkotásai nélkül nem egész a magyar irodalom,az elszakított vidékek írástudói pedig a nagy egész részei.Az persze természetes, hogy az adott helyzet, légkör,közeg hat az alkotóra, befolyásolja a művet, ilIetvetükröződik abban.De nem kívánom megkerülni a kérdést. A Kárpátaljánalkotó magyar írók, költők többsége inkább a hagyo­mányőrzőkhöz sorolható. A nyolcvanas évek végéig ez azirányvonal gyakorlatilag egységes volt. Akkor éppen aJózsef Attila Alkotóközösség "idősebb" - a harmincaséveik elején járó - tagjai vállalkoztak valami másra. E cso­porthoz tartoztam én is. Viszont az új, saját hang keresésesoha nem vált öncéllá.A magyarság megmaradásának szolgálata kisebbségbennem csupán feladat, de minden felelősséggel gondolkodóirodalmár kötelessége is. Az egyéni hang mellett tehát eszolgálat felvállalása az, ami jellemezheti a Kárpátaljánélő alkotókat. Ilyen szövegkörnyezetben én magamategyértelműen a feladatot kötelességként felvállaló,tudatosan szolgáló írók közé sorolom. Ez határozza meg a

4 versmondó

gondolatot. A formát pedig mindig az adott téma, a meg­fogalmazás mikéntje dönti el.

Egyik működési területe a szociográfia. Milyen indíttatást,ösztönzést ad ez a szépirodalomhoz csupán közel állótudományág az irodalomnak és Horváth Sándornak, aköltőnek, elbeszélőnek, szépírónak?

A szociográfia a megismerés fontos eszköze. A kisebb­ségbe szorult nemzetrészek tagjainak számára létérdek, amegmaradás feltétele, hogy ismerjék gyökereiket, s pontosképük legyen jelen helyzetükről.

Kárpátalján a nyolcvanas évek végéig szinte arról sem voltszabad írni, hogy itt élnek magyarok. A kommunista ideo­lógia még anyanyelvünket is ellenünk fordította. Meg­hamisították a népszámlálások adatait, a rendszer kiszol­gálói hamis, a hatalmon lévők igényeinek megfelelő képetfestettek a magyarságról, a tényeket pedig - az 1944-eselhurcolásokat, amikor 40 ezer kárpátaljai magyar férfithurcoltak el a sztálini haláltáborokba, s több mint felüksoha nem tért vissza; az '56-os eseményeket, az akkorikárpátaljai tiltakozó megmozdulásokat stb. - eltitkolták,ezekről gyakorlatilag tilos volt beszélni.A kárpátaljai magyarságot több mint négy évtizedenkeresztül félrevezették, arra kényszeríttették, hogy rákény­szerített, hazug világban éljen. A hatalom nyomorító voltá­nak feltárása, az, hogy pontos és reális képet kapjunkközelmúltunkról, jelenünkről, igazi feladat volt, s az ma is.Így az önismeretünket szolgáló munkák fontosak, megírá­suk a fentebb említett szolgálat gyakorlati megvalósítása.Hogy mindez miként hat az irodalmi tevékenységre?Ösztönzi, gazdagítja, hitelt ad neki."Ki mondja meg, ki az igazi írástudó?" - teszifel a kérdéstGyöngyhalászok cimü írásában. Valóban, ki az, akigyöngyöt hoz fel a mélyből, s kinek a kezéből pereg ki ahomok?

Erre a kérdésre számtalan válasz adható. Nincs tökéletes,egyedül igaz megfogalmazás. Közhelyek tömkelegehelyett nézzünk néhány alapelvet. Az írás nem lehetöncélú. Még akik ezt vállalják, azok is hatni, formálniakarnak. Tehát a használni akaró írástudó jó irányba hat,úgy formál, hogy gazdagít. Aztán, hogy értéket alkot-evalaki, vagy hamis a gyöngy, azt már nem mi döntjük el.

"Menni... elmenni ... menekülni lehet. / Megmenekülnisoha." - mondja Menni cimü rövid írásában. Ez a politikuspessrimizmusa vagy az alkotó művészé?

Mindenekelőtt szeretném leszögezni: nem vagyokpolitikus. Igaz, egy ennyire behatárolt világban, mint akárpátaljai magyarság, olyan feladatokat is fel kellvállalni, melyek nem közvetlenül kapcsolódnak azirodalomhoz.

A parancsuralmi rendszer bukása után a kárpát­aljai magyarság végre hozzáláthatott civil szervezeteirendszerének kialakításához; elérte, hogy a megy etársadalmi életében súlyának megfelelő aránybanvehet részt, a politikai életre is befolyással van. Viszonttényként kellett konstatálnunk, hogy korábban nemalakult, nem alakulhatott ki olyan magyar rétegKárpátalján, mely az új viszonyok közepette kezébevehette volna az irányítást. Így aztán logikus és szintekötelező volt, hogy az írók, újságírók, a társművészekképviselői képviselőkké, polgármesterekké, társadalmiszervezetek vezetőivé váljanak. Azt, hogy jó-e ez vagysem, nehéz eldönteni, s gyakorlatilag felesleges is, mivelnem volt más megoldás. Jómagam korábban több társadal­mi funkciót is vállaltam, mára egyetlen egy mellett marad­tam meg, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közös­ségének társelnöke vagyok. Tehát az említett írásban nempesszimizmus van. Sokkal inkább ténymegállapítás:nekünk itt van feladatunk, dolgunk.

Balla D. Károly szerint "Horváth Sándor versei a beszélők

hangján nyerik el végső akusztikájukat. Annak aközösségnek a hangján, amelyből a költő vétetett, amelybetartozik, amelyértfelelősséget vállal." A .Kishazdn " túl ishallatszik ez a hang?

Ha arra gondolnak, hogy olvassák-e a verseimet, írá­saimat Kárpátalja határain túl is... Nos, olvashatják.Az utóbbi években elég sok írásom jelent megMagyarországon, Erdélyben. Fordították a verseimet,novelláimat oroszra, ukránra, észtre, szlovákra. Kap­tam tiszteletpéldányokat Ausztráliából, az USA-ból,azokból a lapokból, amelyekben megjelentek anyagaim.Hogy ez mit jelent? Mit ér? E tekintetben talán az afontosabb, hogy végre igazi, élő kapcsolat van a világbanszétszórtan élő magyar irodalmárok között, az érdeklődök

képet kaphatnak a kisebbségben élő magyar írókmunkájáról is.Persze más kérdés az, hogya "szakmán" kívül mekkoraaz érdeklődés a versek iránt. ..

Kishaza cimü, 1995-ben megjelent versesköteténekmintegy harmadát három ciklus alkotja: AKishaza,A vers és a Szerelern. Helytálló-e a kovetkenetés, hogyköltői világában igen fontos helyet foglal el e háromfogalom (a versen a költészet szimbólumát értve)?

Egy idegen nyelvi közeg szorításában az ember tu­datosan keres biztonságot jelentő fogódzókat. Azanyanyelv, a történelmi múlt eseményei, jelképeifelértékelődnek. Így kialakul egy szellemi haza, melynem mérhető négyzetkilométerekben, és éppen ezérthatárai sincsenek. Kárpátalja magyarsága - meggyő­

ződésem szerint - soha nem érezte hazájának a Szovjet­uniót, Ukrajnát is nehéz hazaként elfogadni, viszontnem tekinthetjük annak Magyarországot sem, hiszhatárain túl élünk, marad tehát Kárpátalja, a Kishaza, aszellemi haza - a magyarság határok feletti egysége.Az írás része e szellem-hazának. Idézhetném JózsefAttilát is: Kell, hogy vers szülessék ... Az írás minden

Horváth Sándor

Velünk marad a zene(BARTÓK)

Csönd, milyen csak lenn, azanyagban nyugszik,

vesz körül egy pillanatnyi létet,magasan felettem,szinte elfeledten kavarog az élet.

Mondd, hogy van az,mit nem foghat fel

(szemlélődjék ezredéveket bár)kétségek keresztjén feszülve az agy,zilált futamaidra hangolva

a lélek - rátaláldallamnyi gondolat alatt.

Hogy van az, hogy szemlélve a részt,a nagy egészt is látod láttatod,s ki nem tudja elméjével ölelni

a mindent,annak, hogy érezze - szívedet adod.

Te emberi, összemberi szellem,az igazságot írtad

hangjegyekben.Az igazságot, mit tudva

bátrabb lesz szavunk,mitől rádöbbenünk -

erősek együtt vagyunk.

Maradni fáj, hazenéd rám kiált - indulj!

Új, s új világok nőnek álmaidból.Patak partján táncot lejt a tündér.A létet gyújtva

fellobban egy csöpp vér,hörögve sír

anyamelltől elszakított gyermek,ős pentatonban

zengsz el egy szerelmet.Jöjj közénk, zúgjon száz csodád,megteremtve bennünk

a harmóniát.

körülmények közt egyfajta kaland, kutatás és egybenmegmérettetés. Az írástudó nem hallgathat el. Egy­szerűen nincs joga némán tűrni a megaláztatást. Aláz­zanak bár meg egyetlen embert vagy egy közösséget.Az elmúlt évtizedekben minket annyi sérelem ért, mindaz egyes embert, mind a magyarságot, hogy ezt elhall­gatni bűn lenne, helyrehozhatatlan hiba. Tehát a versis eszköz, ha tetszik - fegyver. Kard és pajzs.

versmondó 5

Horváth Sándor

NÉRÓ FELGYÚJTJARÓMÁT

Vegyétek vérétkosoknak, bikáknak.Nagy áldozat kell ma.

A szomszédbanúj házakba költöznekhalottszemű emberek.

Olyan nagy itt a csend,mint ott a félelem.

Az utak mára temetőt sem találják.A Minotauroszkopjafákat fal.

A kutakotthagyták az ágast,vizük megfeketedett.

A házak kitört bordáiban kapaszkodvamcszeit arcú emberekvárják a semmit.

Az asszonycsak ösztönből szoptat,a gyerekre rá se néz.

A nagy keresztről

leszállt a Bádog Krisztus.Az árva gerendamagát átkozza,fenyegeti az eget.

Néró új ruhát ölt.Körötte tapsikolnak az istenek.

Néró középen áll,énekel:

"Tüzet viszek, ne lássátok ..."És az istenek azt játsszák, hogynem látják.PEDIG RÓMA MÁR ÉG.

Védekezésünk, identitásunk védelmének fontos eszköze.A szerelemre mint témára, ihletőre nem térnék kibővebben, hisz ennél nincs szebb érzés. Ezt nem magya­rázni kelL ..

6 versmondó

Több verse - például a Néró felgyújtja Rómát - szinteapokaliptikus látomásként érzékelteti a világot. A "tűzet

viszek" - motívum is ihletője a költeménynek (mint a NagyLászlónak vagy SütőAndrásnak ajánlott versek-nek is)?

Jobb szeretem, ha mások magyarázzák írásaimat.Ami a Néró felgyújtja Rómát című verset illeti, az aromániai fordulat előtt született. A falurombolás iszo­nyatát mi, kisebbségben élők, a hasonló módszereknekkiszolgáltatottak talán sokkal erősebben tudtuk átélni,mint az anyaországiak. Így aztán nem csoda, hogy két­ségbeesett kiáltás ez a vers.A tűz, mint motívum egyike a legősibbeknek, alighavan költő, aki ne használta volna. A tűz pusztít, detisztít is. A tűz félelmet ébreszt, viszont reményt is táplál.A tűz éltető elem, s még ezer más tulajdonsággal fel­ruházható. Szeretném megjegyezni, hogy egy ungvárimagyarszakos diák jóvoltából -aki diplomamunkájatémájául választotta munkáim stilisztikai elemzését- márén is tudom, hogy verseimre sokkal inkább az éjszaka, asötét, a homály metaforái a jellemzőbbek.

Írásaiban igen gyakran használ erőteljes, szinte adrasztikumot súroló kifejezéseket. Mi táplálja ezt a sui­kimondást, valami elkeseredett düh, vagy a mai irodalom­ban divatosnak tűnő nyelvhasználat?

Én nagyon remélem, hogy a mai irodalmárok nemazért használnak erős, trágár kifejezéseket, mert ezdivat. A szó egy versben átlényegül, tartalmat nyer,megdöbbent, felráz. Ha ezt az adott szövegkörnyezet,gondolat úgy kívánja, nem kell félni egyik magyarkifejezés leírásától sem. Ha ez pusztán öncélú trágár­kodás, az nyomban kiderül, s megkérdőjelezi a művet.

Viszont, ha ott a helye, s olyan jelentéstartalmat hordoz,amit ott és akkor másképp nem lehet kifejezni, a leg­prűdebb olvasó sem botránkozik meg. A divat - vé­leményem szerint - csak a percköltészetben tündököl.Az igazi gondolatokat hordozó munkák nem a napiigények szüleményei, ezért nem is befolyásolhatjákdivatáramlatok.

Bartóknak két verset is szentel Távolságok című kötetében.Bizonyára a bartóki zene közvetlen hatása ez, de talánIllyés Gyuláé is ott lappang a sorok között?

Bartók és Illyés számomra az összmagyarság gon­dolatával azonosak. Ilyen értelemben valóban hatottakrám műveik. Ismét csak specifikus kisebbségihelyzetünkre utalnék. Úgy tűnik, ilyen közegben azember s az íróember hatványozottan igényli a nagyegységhez, a nemzethez való kötődést. Mi valószínűleg

- a körülmények hatására - mélyebben éljük megmagyarságunkat. Ez valami olyan plusz, ami - akarjukvagy sem - itt munkál agyunkban,szívünkben. Néha nyomaszt, de több­nyire lelkesít. S ez így van jól!

Erdélyi Erzsébet - Nóbel Iván

Versmondás határainkon kívül

Anemzethez való tartozás egyik legfontosabbkötőszövete, genetikailag belénk ágyazott kol­lektív tudata a nyelv. Még a szívünk is más­

képpen dobban, amikor bárhol a világban váratlanulmagyarul köszönnek ránk; barátságosan reagálunk, ízlel­getjük egymás nézeteit, keressük a közös gondolatokat,hiszen jól értjük egymást, mert többnyire nem csak aszavak hangzása, de még a gondolatok logikája is azonos.S ha beszélgetés közben távoli-új-ismerősünktőlmég egy­egy pontos és fontos versidézetet is hallunk, amely közös"nyelvi" bölcsőnk ringását idézi, teljes az öröm, mert jóltudjuk, hogy a vers, a költészet ilyen rajongó szeretetérecsak mi vagyunk képesek.

Ismerős az a réges-régi történet, amely szerint, az egysze­rű ember elvetődött Erdélybe, ahol tágra meresztett szem­mel csodálkozott azon, hogy ni-ni, milyen érdekes, itt ismagyarul beszélnek. Az a politikai és ideológiai balgaság,amely hosszú évtizedeken keresztül arra nevelt nem­zedékeket, hogy felejtse el azokat, akik határainkonkívülre szakadtak, (sokszor a szó szoros értelmében vettrokonainkat) azokat, akik gyönyörű nyelvünket nemfeledve éltették továbbra is kultúránkat, megőrizve bennemindazokat a különösségeket és sajátosságokat, amelyek amás népekkel való együttélés furcsa keveredéséből és egy­másra hatásából fakadnak, szóval az a balgaság ered­ményezte a szomorú történetet. Szerencsére ma már ezenmosolyognunk sem kell, mert a hazai közvélemény ­reménykedjünk - pontosan tudja (mert tudhatja) az elmúltévtizedek politikai vitái és elmélkedései ismeretében,hogy hány millió magyarért kell felelőséget vállalnunk,akik határainkon kívül, szülőföldjükön őrzik anya­nyelvüket.Védik, ápolják és őrzik!

A 90-es évek elején jelentek meg először a hazai vers­mondó versenyeken a határainkon kívül élő versmondók.Először csak egy-egy, majd ahogyan az egyes országokbanváltoztak a politikai viszonyok, és eriyhültek a feszült­ségek, egyre többen érkeztek szinte a négy égtáj mindenirányából: a Felvidékről, Erdélyből, a Vajdaságból,Kárpátaljáról, Szlovéniából, Horvátországból. És maguk­kal hozták szülőföldjük sajátos hangzását, a versválasztásfelelősségét és a versátadás, -tolmácsolás különös tisz­taságát. Ámulva hallgattuk a különös megszólalásokat, ésszemlesütve csodálkoztunk azon a tényen, hogy azideérkező fiatalok számára a vers megszólaltatása nemcsupán produkció, hanem az anyanyelv megőrzésével

együtt nemzeti létük és magyarságuk megtartása is. Nemkönnyű feladat ez, főleg ha tudjuk, és számításba vesszük,hogy idegen kultúrában és nyelvi környezetben élik min­dennapjaikat ezek a fiatalok.Ezt a felelősséget fedezhettük föl azoknak ahatárainkonkívüli műhelyeknek munkájában, amelyeket később

megismerhettünk, amelyekből olyan fiatalok kerültek ki,akik különböző magyarországi versenyekre érkezvén,szinte mindig a legjobbak között szerepeltek.

A magyar nyelvű versmondó kultúra s annak különböző

megnyilvánulásai, elsősorban a versmondó versenyekszervezése a Felvidéken, Szlovákiában a legszervezettebbtöbb évtizede. A rimaszombati Tompa Mihály vers- ésprózamondó verseny olyan felmenő rendszerű országosvetélkedő, amelyen több kategóriában versenyeznek afelvidéki fiatalok a legkisebbektől a felnőttekig.

Számos igen magas színvonalú versmondó versenyt ren­deznek a középiskolák is.

Jelenleg a legalaposabb és legeredményesebb munka aVajdaságban zajlik, ahol két jelentős műhelyben meg­szállott és elhivatott emberek - eltérő módszerekkel ­tanítják a versmondás fortélyait, szervezik igen eredmé­nyesen a vajdasági versmondó kultúrát.

versmondó 7

Kányádi Sándor

LŐRINCZE LAJOS EMLÉKÉNEK

mondó versenyeket, amelyekegyik sajátossága, hogy azidegen nyelvi környezetben élő

fiatalok külön kategóriábanversenyeznek.

hazánkká akkor lett örökreez a sokszor ege-se-földjetöredékes nyelvünk-honunk

s a jövendőbe glóriával

léptünk a nyitott síron átalmondván por és hamu vagyunk

porában is áldott kiértés ezerszer áldott ki általakár a szív fölött a vértszembefeszült a másvilággal

meg akkor váltódott e népés küldetését akkor kaptamikor a röggel az igékmagyarul hulltak a halottra

A Szabadkai Életjel Egyesület keretében Horvát Emma(Emma néni) pallérozza, neveli a fiatalokat, tanítja a szóerejére az elhivatott versmondókat. Szinte az első

megszólaláskor hallani, hogy ki érkezett ebből a műhely­

ből, mert náluk a szép, tiszta beszéd elengedhetetlenalapkövetelmény. (Bárcsak idehaza is mindenhol ígylenne, s nem próbálná néhány versmondó az indulatvagy a rosszul értelmezett egyéni hangvétel mögé rejteni ­ami persze úgyis rögtön kiderül - hiányosságait, "nemtiszta" artikulációját, mondhatnánk úgy is, "csúnyapiszkos" beszédét.)A Krekity Olga nevével fémjelzett Vajdasági MagyarVersmondók Egyesülete - a szervezet tagja MagyarVersmondók Egyesületének is - évi két alkalommalszervezi meg Szép Szó elnevezésű versmondó táborát,melynek keretében kicsik és nagyok sajátítják el első­

sorban magyarországi pedagógusok közreműködésével

a versmondás rejtelmeit. Kiváló versmondók soka­ságát nevelték ki az elmúlt években. Mindkét műhely

legjobbjai a hazai - azaz magyarországi versmondóversenyek győztesi. A Vajdasági Magyar VersmondókEgyesülete kezdeményezésére évente megrendezikKishegyesen a Dudás Kálmán vers- és prózamondóversenyt, amelyre rendszeresen hívnak Magyarországrólis versmondókat.

Az erdélyi, illetve romániai magyar versmondó versenyekközül a Gellért Sándorról és Ady Endréről elnevezettversmondó versenyek a legszínvonalasabbak, amelyekenszintén rendszeresen jelen vannak hazai szakemberek.Innen is érkeznek versmondók magyarországi versmondóversenyekre, amelyeken sikeresen szerepelnek.

Ugyancsak fontos és figyelemreméltó versmondótevékenység van kialakulóban a Kárpátalján is, jólleheta feltételek és a lehetőségek - objektív okok miatt ­itt a legkedvezőtlenebbek. A költészet napján évek ótarendeznek Bátyúban versmondó versenyeket, amelyekről

a legjobbak eljutnak magyarországi versenyekre is.Szlovéniában a Muravidékén - a Lendvai MagyarMűvelődési Intézet szervezésében - szintén évek ótarendezik a költői évfordulókhoz kapcsolódó vers-

Van-e különbség a hazai (ma­gyarországi) és ahatárainkonkívül élő versmondók maga­tartása, tudása és stílusaközött?Van is, meg nincs! A ha­tárainkon kívülről érkező

versmondók tudása nem többés nem jobb, mint a hazaiaké.És szinte ugyanez mondható elazokról a versenyekről is,amelyeket a határainkon kívül

rendeznek meg. Viszont azt is tudnunk kell, hogy több­nyire válogatott versmondók érkeznek a különböző

magyarországi versenyekre.A versválasztás tekintetében az eltérések igen jelentősek.

Az erdélyiek nagy előszeretettel fordulnak a klassziku­sokhoz, a vajdaságiak könnyebben birkóznak meg akortárs költészettel, s ami a legjellemzőbb: ápolják ésrendszeresen műsorra tűzik élő költészetük reprezen­tánsait.

A határainkon túl élő versmondók magatartásábantöbbnyire felfedezhető, hogy tudatában vannak annaka felelősségnek, hogy nem csupán verset mondanak,hanem nyelvüket is őrzik. Ezért az esetek többségébena szépen és érthetően megformált szavaknak, mon­datoknak, a jó intonációnak (és természetesen gon­dolatoknak) különös szerepe van előadásukban; azaz,nem csupán egy gondolatot akarnak elmondani, hanemazt a szép magyar beszéd törvényei szerint igényesenelőadni. A felvállalt "szerep" azért bír különös jelen­tőséggel, mert saját hazájukban példaértékű lehet aszép magyarszó közvetítése. Ez a teljesítmény azért isrendkívül értékes, mert az idegen nyelvi környezetbensok külső hatás ellenére kell megőrizni az anyanyelvetés hangzásának tisztaságát.Különös jelentősége és szerepe van annak a fűtött­

ségnek, amely jellemzi a határainkon kívülről érkező

versmondókat. Ez vélhetően elsősorban abból azidentitás-konfliktusból fakad, amely minden olyanfiatalnak sajátja, aki nem Magyarországon él, vagy nemitt született.Költészetünk és nyelvünk életben tartóinak: a szülők­

nek, a pedagógusoknak a versmondó szakembereknekés versmondó fiatalok százainak óriási a felelőssége

a hátárainkon kívül, mert ahogyan Felsőbüki Nagy Pálírja: "A nyelv fontosabb az alkotmánynál is. Új alkot­mányt szerezhet a nemzet, de új nyel­vet nem, mert akkor már megszűnt

magyarnak lenni."

Kiss László

8 versmondó

- VI~ ll? S I~ ~~Il? I~

ROKON NÉPEK KÖLTÉSZETE FESZTIVÁL-1998-

ARokon Népek Költészete fesztivál már élő

történelem, eleven hagyomány a MagyarVersmondók Egyesületének életében. 1994

októberében Esztergomban volt az 1., 1996 decemberébenBudapesten a II. és 1998 októberében Kerepesen a III.(Ezúton is köszönet a Faluház igazgatójának, továbbáKerepes polgármesterének és mindenkinek, aki segítettea fesztivál munkáját.)

Négy éve már, hogy Gáspár Sándor (a MagyarVersmondók Egyesületének akkori titkára), Kiss László(az Egyesület alapító elnöke) és dr. Nagy Katalin(Sándoruráli, illetve szibériai irodalmakkal foglalkozó­egykori tanára) elindította a világon is egyedülállómozgalmat, amelyhez bármikor csatlakozhat mindenki,aki érdeklődik az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népekirodalma iránt, illetve nyelvrokonaink nép- és mű­

költészeti alkotásaiból egyet-egyet kiválasztva a pódiu­mon is megméretteti magát. Dicséretükre legyen mondva:még színészeink, hivatásos előadóművészeink is kevés­szer veszik a bátorságot e minden tekintetben különleges

irodalmi alkotások megszólaltatására. Örömmel tapasz­taltam, hogy évről évre nő a vállalkozó kedvű diákok,felnőttek, sőt nyugdíjasok száma.

Hogy e fesztivál nemcsak a versenyzőknek, de a szak­embereknek is fontos, mi sem bizonyítja jobban, mint amindenkori zsűri összetétele. Esztergomban dr. DomokosPéter professzor elnökletével dr. Fehérvári Győző, KissLászló, Zalán Tibor és Soóky László; BudapestenDomokos professzor elnök mellett Kiss László, BellaIstván, Virágh László és dr. Nagy Katalin vett részt a zsűri

munkájában. Kerepesen pedig Galkó Balázs elnökletévelTurczi István, Kiss László, dr. Fehérvári Győző és dr.Nagy Katalin segítette, értékelte a "versenyzők" telje­sítményét. Szeretném megjegyezni, hogy az l. és 2.fesztivált Outi Hassi, a Finn Nagykövetség akkori

. kultúrattaséja személyesen is megtisztelte.Az első fesztiválról a Versmondó 1994 decemberi

számában olvashatunk Domokos Péter (Egyre közelebb),Gáspár Sándor (Fesztivál születik) és Fehérvári Győző

(Esztergomi tűnődések); a másodikról pedig a Versmondó

versmondó 9

Lidércnyomást oldó ráolvasás(cseremisz)

Mint a madár elrepül:erről az emberről istisztuljon el a rontás!Mint a madár hirtelenelrepül messzire:ennek az embemek isteste, csontja, tagjaikönnyűek legyenek!Mint az aszat virágalevegőbe felrepül:ennek az embemek iscsontjai, tagjaikönnyűek legyenek!Mint a futó szélnek,ennek az embemek iscsontjai, tagjaikönnyűek legyenek!Mint a hajnali harmata napon felszívódik,úgy szívódjék felróla is a rontás.Mint a vízmosás mentén,mint a nyúlcsapás menténtavaszi víz lefolyik,erről az emberről isúgy folyjon le a rontás!Tíz, kilenc, nyolc, hét,hat, öt, négy, három,kettő, egy, egy sincs!

Fordította: Képes Géza

1997 februári számában Domokos Péter (A dal hatalma),Nagy Katalin ("Kendőkapcsom, evezz, ékem!") tollából.

Bár nem vezettem statisztikát a választott műveket

illetően, mégis bátorkodom megállapítani, hogy egyreszélesül a paletta mind az egyes népeket, mind az egyesműfajokat illetően. Lassan kezd megszűnni a finnekés az észtek "egyeduralma", Sesztalov sem ismétlődik

már. Egyfajta egészséges kiegyenlítődésnek lehetünkszemtanúi: egyre több cseremisz, zürjén, manysi, hanti,sőt moksa, izsór stb. műalkotás is bemutatásra kerül.Hasonló kiegyenlítődés tapasztalható a műfajok terén is:a közkedvelt balladák mellett szép számmal akadnaksiratók, varázsigék, imádságok, sorsénekek, medve­énekek, mesék stb. A műköltészeti alkotások közül averseken kívül önéletrajziregény- és novellarészleteketis hallhattunk.

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül, néhánymegsárgult jegyzet, illetve a bennem élő élmények alap­ján idézem fel a fesztiválokon elhangzott műveket.

10 versmondó

Népköltészeti alkotások: Beköszöntő, Úton az erdeikúthoz, A testvérgyilkos, A menyasszony halála,Vainamöine és Joukahaine dalversenye, Dal az ének­mondásról, Varázsige gabonaüszök ellen (finn); A bátyjátkereső leány (észt); Ének a naphoz, Ha ketten együttlehetnénk (lapp); Kazán városát hova építsék?, Orkinafalu megkereszteléséről, A kétujjas kesztyű (mordvin);Szerelem, haj, szerelem, Hogyan őriztem a méheket?,Lidércnyomást oldó ráolvasás (mari); Anya siratása(komi); A teremtés, Maresi szívem, Anya panasza fiára(izsór); Hogyan hozták fel a földet?, Rapeszke asszonyéneke, Kosmak-erdei ének, Gomba-öreg Anna lánya,Az Aur-folyó-falvi Dárja asszony énekelt éneke (manysi);Fiúsirató, A menyasszony búcsúja (votják); Sirám(kamassz); Történet a világ teremtéséről (karjalai); Szentmonda a Föld teremtéséről (nyenyec).Műköltészeti alkotások: Hja Gyevin: Kékia (moksa­mordvin); Ellen Niit: Két kő, Szélforgó, Ha ismerlekgyermekkoromban, Johannes Semper: Óda az élőhöz,

Óra, Betti Alver: A tulipiros esernyő, Az adakozó (észt);Anton Pirerka: Szüleim halála, Leonyid Lapcuj: A minyelvünk (nyenyec); Paavo Haavikko: Hallom a kezdődő

esőt, Eino Leino: Temetés, Tanító, Pentti Holappa:Csöndes utakon kerestelek, Lassi Nummi: Contertogrosso, Elias Lönnrot: Naplómból, Ludvig Runeberg:Hazánk (finn); Juvan Sesztalov: Öreg ház, Hová is jutokel innen?, Bűvölő, A tajga gazdája, Amikor a napringatott (részlet) (manysi); Mikul Sulgin: Szamotlor,Jeremej Ajpin: Kismadár a fejen (hanti); ValentyinKolumb: Nyomok a hóban, Olik Ipaj: Boldogság (mari),Oki Asalcsi: Mint egy kutya (votják); Anna Haava:Vadvirág, Jaakko Rugojev: Sirató (karjalai) és így tovább.

Nem könnyű verset mondani. Különösen nehézhitelesen megszélaltatni az uráli irodalmi alkotásokat.A bátorság, a szándék önmagában is tiszteletre méltó.De nem mindig elég a szöveghangosításhoz. A típus­hibákat (nem megfelelő szövegválasztás, a szöveg­fonetikai eszközök helytelen használata, szövegér­telmezésbeli bizonytalanságok stb.) -bár idén isismétlődtek- nem elemzem, hisz ezekre már korábbanrávilágított Domokos Péter és Fehérvári Győző.

Viszont a hibák okainak feltárásával és elemzé­sével sokat segíthetnénk a versmondóknak. Azt gondo­lom, hogy egy országos fesztivál jellegénél fogva alkal­matlan az egyénre szabott értékelésre. Nem is ez afunkciója. Viszont a felkészítés-felkészülés szakaszábanalaposabb, körültekintőbb, differenciáltabb lehet a segít­ségnyújtás. A .Jcözpontilag" ajánlott bibliográfia mégkevés. Végig kellene gondolnunk: kik, mikor és hogyanszegődhetnének -közvetlenül vagy közvetve- segítő­

társui a versmondók mellé.A Rokon Népek Költészete fesztivál színvonalá­

nak emelése érdekében ötletszerűen felvetek néhányjobbító javaslatot. l. Össze kellene állítani egy antológiáta vers- és prózamondásra alkalmas szövegekből. (Ugyanisilyen vagy olyan ok miatt nem minden mű alkalmashangosításra!) 2. A választott irodalmi alkotások meg­értéséhez nem árt informálódni az egyes népekkultúrájáról, életéről, hitvilágáról, néprajzáról stb. Nembiztos, hogy a versenyzőknek erre futja idejük, erejük.

Ezért tábori keretben, esetleg hétvégi "előkészítő tan­folyam" formájában megfelelő szakemberek avathatnákbe a versmondókat az európai ember számára sokszoridegennek, egzotikusnak, különösnek tűnő, de kincsesértékeket hordozó világba. 3. A megismert és megértettmű hangosításában tapasztalt versmondók, előadó­

művészek, hivatásos színészek bátoríthatnák a szárny­próbálgatásokat. 4. Szélesíteni kellene a választhatóműköltészeti alkotások körét, (A "klasszikus" nép­költészeti remekek, szerencsére, olvashatók magyarul is.)Ez csak egyféleképpen lehetséges: minél előbb lekell fordítani a legfrissebb műveket, s egy, a Medve­énekhez hasonló gyűjteményes kötetben megjelentetni.Ez persze túlnő a Magyar Versmondó Egyesület kompe­tenciáján. Magyar Írószövetséget is meg kell megnyerniaz ügynek. Erre garancia lehet - Kiss Lászlón, az Egye­sület alapító elnökén kívül - az a három "finnugorszívű" szakember, akikkel részt vettem Sziktivkárban(Komi Köztársaság) a finnugor írók V. konferenciáján:Bella István, Domokos Péter és Pomogáts Béla. 4.A résztvevők körét is szélesíthetnénk. (Igaz, a határonkívüli magyarok eddig is kitettek magukért. Külö­nösen a vajdaságiak, akik a fesztivál előtti napokbanaz éjszakai bombázásoktól tartva többször is ruhástultértek nyugovóra! Ők az élő bizonyítékai annak, hogymicsoda erő lakozik versben és versmondóban!) Nagyálmom, hogy egyszer nyelvrokonaink legtehetségesebbversmondói Budapesten mérjék össze tudásukat.Versengjenek, mint a finn Veinemöjnen és a lappJoukahajnen egykoron, vagy napjainkban a több ország­ban élő lapp jojkaénekesek a norvégiai Kautokeinóban.Hogy ki-ki anyanyelvén szárnyaljon szárnyas szavakszárnyán önmaga és a világ gyönyörűségére.

Úgy legyen!

Dr. Nagy Katalin

Varázsige gabonaüszök ellen(finn)

Nyiszlett-nyeszlett nyavalyás,girhes garabonciás,üszök, apja-anyja nincs,te, szája-sincs, szeme-sincs,földből mire születtél,mohos mocsárból mért jöttélnádnyira nőtt árpámba,te, bitang, a búzámba?Űziek, üszök, földemről,

kergetlek kenyeremből,

lódulj, ahová lódítlak,ahová akolbólintlak,hogyha földből szakadtál,menj a szúrós szittyósba,mohos mocsárból támadtál,menj a mohos mocsárba,hogyha szellő szalasztott,hogyha a földre felhő fújt,szaladj a széllel szemtelen,fuss el a felhővel, förtelem!

Fordította: Rab Zsuzsa

P.s.A fesztivállegsikeresebb előadói a Rokon NépekNapja országos ünnepének hazai, illetve a FinnugorVilágkongresszus magyar nemzeti szervezete általrendezett konferencia külföldi résztvevőinek isbemutatkozhattak Budapesten, a Magyarok Házában.

Néhány verselőzetes Nagy Katalin "félignyers" fordításban

Nyikolaj Abramov*

Kihalásra kárhoztatik

Kihalásra kárhoztatik korunkban a költészet

Milyen mély lesz a neki ásott sírgödör?

Ó, jaj, kegyvesztett lett a poézis

És felesleges ... mint az ötödik sarok.

Pedig kezdetben volt a Szó.Minden más csak utána következett.Mint szemet a tyúk - úgy kerestükEzen a földön a szavakat.

Most mikor a pénz a mindenhatóMintha mindenki megbolondult volnaAz emberek - gonosz kutyákA tiszta beszéd egyre ritkább.

De le kell nyelnünk a keserű magokatS minden visszatér az őskezdethez.

A Szó meg - mint tavaszi darumadárÚjból széttárja szárnyait a világ felett!

versmondó II

Ludmilla Guljajeva"

Mint hóbuckák

Mint hóbuckák - tűnnek CI éveink

Életünk tavaszi patakocskaHideg, gyors, zavaros, szemetesSzívünk öröme, bánata -Minden jó és rossz lefolyik rajta.Fényes napsugárra sötét felhő borulDeresedő hajjal ízlelgetjükA múló idő ízétA fiatalok még álmokkal telveÁm életünk tavaszi patakocskaMint hóbuckák - tűnnek el éveinkDe egyet sem dobnék el magamtól.

Ljubov Koszova Afanaszjeva***

Becsukom szemem

Becsukom szememKinyitom tenyeremKései pillangóm elrepülTudom, szűk neked ez a hely

Próbáld meg hát meleg tenyerem nélkül...Kinyitottam a tenyeremetBelehulltak az első hópelyhekA szintén fehér, de hideg pillangók...

* Nyikolaj Abramov ( 1961 ) vépsze költő, általa, illetve versei által született és születik a vepsze nyelvű szépirodalom.Elsőként fordította le vepszére Borisz Paszternak, Szergej Jeszenyin, Vlagyimir Viszockij, Jevgenyij Jevtusenkoverseit.

** Ludmilla Guljajeva ( IY5 I) komi-permják költönö, filológus. Permjákul ír. Iskolaigazgató Krohalevo faluban.***Ljubov Koszova Afanaszjevna ( 1959) komi-permják költönő, filológus. Permjákul ír. Kudimkárban dolgozik egy

könyvkiadónál.Mindhárrnukkal Sziktivkárban találköztam a finnugor írók konferenciáján. Mindhárman anyanyelvükön, majd sajátorosz fordításukban mondták magnómra a fenti verseket.

Kormos István vers- és prózamondó verseny

MosonszentllliklóS' a hanságszeli falu KormosIstván szülöhelye, A környékbeli településekneve is felbukkan egy-két Kormos-versben:

példaként Mecsérét említhetjük. A kis község önkor­mányzata különdíjat adományozott annak a versmondó­nak, aki Győr-Moson-Sopron rnegye legkisebb lélek­számú településéről érkezett az október első szombatjánrendezett megyei vers- és prózamondó versenyre,Mosonszentmiklósra. A versenynek Kormos adott nevet,helyet pedig szülőfaluja, A szomszédos Mecsér díjátHarang Ottó medvei fiú vitte el, aki Petőfi SándorA csámpás legény című költeményét adta elő. Jó vá­lasztás volt. A fiúban volt annyi kópéság, hogy a vidámverssel jókedvre derítse hallgatóságát. A jó versválasztás,a humor egyébként javára vált a harmincegy megyeidöntöst felvonultató Kormos István-versenynek; ezt azsűri elnöke, Légrádi Gergely is kiemelte. Figyelmetérdemlő, minősítő verseny volt amosonszentmiklósi.Méltó volt Kormos hetvenötödik születésnapjához. Azilyenkor szokásos rituálék sem hiányoztak: koszorúzás aköltő emléktáblájánál, a vendéglátók kedves szavai,

12 versmondó

ígérvényei és folytathatnánk tovább a sort. Fontosabbennél, hogy a 10-14 éves lányok és fiúk -összesenharmincegyen- felkészülten, ünnepibe öltözötten érkezteka bemutatóra. A megyei döntőt kieséses rendszerbenselejtezők előzték meg. Ez hasznára vált a produkciónak.amelynek értékét vagy a választás, vagy az előadás

minősége határozta meg. Zömmel egyéniségre szabottakvoltak a kiválasztott verses és prózai alkotások. Az utóbbi­akból hangzott el több. Ezt akár ritka erénynek is mond­hatnánk abban a közegben, amelyben élünk. Az élőbeszéd

tisztaságában alig-alig pihentünk, a mesék tején nemlóghattunk. A harmincegy tizenéves kicsit elringatta, ki­csit felkavarta vagy éppen meghökkentette, kacagtatta, azélőszó varázsával utaztatta közönségét az anyanyelvhajój án. A zsűri munkáját alaposan megnehezítette, hogya 9-10 évesek és a 14-15 évesek produkcióit kellettösszevetnie. A végletek közti pontokat József AttilaDunánál című verse és Zágon István Anyja meg a szülő

című karcolata jelezte. A döntő szempont aminősítésnél­a már említetteken kívül- az előadás nyelvi ereje és módjavolt. Ne feledjük, kivétel nélkül falusi iskolák küldték

Kormos István

Fehér virág

Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmátholló a szél az ékkő tócsában mossa tollátszép zöld haját lebontja a kukorica elszálle sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál

Fehér virág kezedben szétporló liliomszálszéttipró tenyeredből szökkent e liliomszálszétporló zuhatagból ahogy a szirom elszálleltüntél aki köztünk angyali zene voltál

el tanulóikat a versenyre. Azt mondom, le a kalappala felkészítő tanárok előtt, akik önzetlen odaadással segí­tették diákjaikat, hogy sikeresen szerepeljenek.A Kormos István vers- és prózamondó versenyta Bartók Béla Megyei Művelődési Központ, a MagyarVersmondók Egyesülete megyei szervezete, a RadnótiEmlékbizottság és Irodalmi Társaság tette: lehetővé.

Támogatta a versengést a Nemzeti Kulturális Alap, amegyei önkormányzat, a vendéglátó község. Mosonszent­miklós önkormányzata, Lébény polgármesteri hivatalaés általános iskolája, valamint a már említett Mecsérpolgármesteri hivatala. A résztvevők produkciói ésdíjai: Hegedűs Mónika (Győrladamér) Weöres Sándor:Az ötvenéves KormosIstvánnak; Horváth Helga(Farád) Móra Ferenc:Szépen szóló rnuzsika;Kiss Ágnes (Beled) AranyJános: Juliska elbujdosása;Varga Márton (Fertőd)

Nagy László: Kiscsikó-sirató; Szabó Erika(Rábatamási) ZágonIstván: Az anya meg aszülő; Gulyás Izabella(Farád) -különdíj- Petőfi

Sándor: Szeretlek ked­vesem; Antal Gabriella(Farád) József Attila:Dunánál; Harang Ottó(Edve) -különdíj- Petőfi

Sándor: A csámpás legény;Takács Veronika (Beled)Kormos István: A het­venkedő sün; Kilácskó Rita(Lébény) Lázár Ervin: Ahétfejű tündér; KoltaiBeáta (Farád) -I. díj­Móra Ferenc: Öreg ember,öreg fia; Szalay Kitti(Dunasziget) Petőfi

Sándor: Szeget szeggel; Molnár Anikó (Öttevény) AranyJános: V. László; Svábli Nóra (Mosonszolnok) -különdíj­Fekete István: A két róka; Babos Anikó (Dunaszeg) ­különdíj- A kegyetlen anya /csángó-magyar népballada/;Termeczky Andrea (Dör) Zelk Zoltán: Bál az erdőben;

Kecskeméti Edit (Sopronkövesd) Lakatos István: Igazság;Hajdu László (Hegyeshalom) -különdfj- Fekete István:Nevelés; Magyar Renáta (Tarjánpuszta) Tüzes tolvajTillinkó /népmese/; Kovács Magda Virág (Magyar­keresztúr) -különdíj- Fekete István: Honvágy; VölferViktória (Nagylózs) Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz; BenczeKrisztina (Öttevény) Arany János: Tetemrehívás; FarkasAlexandra (Fertőszentmiklós) Petőfi Sándor: Keserű élet,édes szerelem; Bödecs Petra (Beled) Vörösmarty Mihály:Petike; Szarka Aliz (Rábakecöl) Zelk Zoltán: Szólószőlő, mosolygó alma, csengő barack; Jófejű Anita (Nyúl)különdíj- Benedek Elek: A parázs; Siska Brigitta(Dunaszeg) -I. díj- A hamis vak /népmese/; HorváthKrisztina (Mosonszentmiklós) Petőfi Sándor: AranyLacinak; Egri Gábor (Vág) Zágon István: A gyerek hason­lít; Tamás Lilla (Dunaszeg) -I. díj- Kányádi Sándor:Bajosbő; Fejes Ildikó (Fertőd) -különdíj- Szabó Lőrinc:

Lóci óriás lesz. Végül talán annyit: a csángó-magyar nép­ballada előadóját vállalkozása merészségéért, a szépségiránti elkötelezettségéért; a mesék választóit a legtisztábbgondolataikért; a Bajosbő tolmácsolóját pedig azért di­csérhetjük meg, mert elhitették: sem anyanyelvünk, seméletkedvünk nem hagy el bennünket. Ez volt a Győr­

Moson-Sopron megyei Kormos-verseny üzenete atizenévesek révén.

Varga Lajos

(18

- - lS

- -- .E

versmondó 13

"Istentelen szinjáték"

Lant-virágok Losoncon

Afelvidéki magyar középiskolák legjobbjai szá­mára Madách műveiből, illetve a költő-Író

géniuszától ihletődött, róla szóló versekből válo­gatva rendezte meg a Palóc Társaság Z. Urbán Aladárelnök szervezésében a Lant-virágok című versenyt novem­ber közepén.

Idén harmadszor ért az a megtiszteltetés, hogySzlovákiában zsűrizhettem. A komáromi Jókai-napokutáni "A cirkusz összedől" című, e lap hasábjain megje­lenő írásomban még csak reméltem azt, ami azótabekövetkezett. Nevezetesen: a cirkusz összedőlt. A hőn

áhított, epedve várt pillanat elérkezett, a balkanista politi­ka összeomlása után különösen nagy kedvvel léptem áta határt. A jelentősen megnövekedett feladat, mely minda megújult vezetés, mind a magyarság előtt áll, nemengedhet meg lazítást, félmegoldásokat. A magyar kultúraés művelődés ügye ebben a történelmi pillanatbanmérföldkőhöz érkezett. Jelentőségének és súlyának

megfelelő szerepet kell betöltenie a társadalmi változásoksorán - remélhetőleg végérvényesen demokratizálódóország életében.Egy egészséges társadalomnak felelősen gondolkodóemberekre van szüksége. Nagy megújulás előtt áll tehátminden. Egy országos Madách-verseny része lehet enneka folyamatnak, mint ahogy bármilyen szellemi produktumis az lehet. A tét a szellemi fennmaradás. Hinni kell, hogymindez sikerült, tudatosan. Ez a FELADAT.Gyakran mindez nem volt tetten érhető a versmondókon.Kezdhetném mindjárt a felkészülés színvonalával. Egyországos versenyen -máshol sem- nem lehet kiállni kötet­tel a kézben. Tessék megtanulni!A zsűrizésre készülve elolvastam Madách verseit és leve­lezését. Példámat nem sok versenyző követte, hiszen azelső forduló fele a tragédiából való idézgetésbe fulladt.Kevés volt a jó versválasztás.

14 versmondó

A helyzet a második fordulórajavult, hiszen a Madáchrólszóló alkotások már biztosítottak némi változatosságot.Jellemző volt a pontos értelmezés hiánya ugyanúgy,mint a hangsúlyozásbeli, beszédtechnikai fogyatékos­ságok sora. Megítélésem szerint - mint ahogy már a

Madách Imre

A koldús és gyermeke

Kereszt alatt az útfelenVén koldús kéreget,Mellette szőke kis leányNyújt esdeklő kezet.

Reggeltől a kisded családVigaszt hiába vár,Míg fergetegnek szárnyainAz alkonyat leszáll.

Az ősznek megritkult hajátHideg szél lengeti,A fagylaló esőt soványArcába kergeti.

Dörögve mint órjás ökölEget földet megrázÉs a villám lángostorulA felhők közt cikáz.

S míg fénye dicskört von legottA kőkereszt föléEz mint az égnek kegyjeleTün a kis lány elé.

Ő már nem érzi a vihart,Ő mosolyog, öml,Míg ájtatos sóhajjal aKereszt lábára dűl.

De a vén koldús felkacag,Ő csak villámot lát,Az éjnek érzi csak szelétÉs érzi nyomorát.

múltkori írásomban is megjegyeztem - döntő szerepevan a felkészítőknek. Ordítóan szembeötlő a szakmaiműhelymunka hiánya. Ki kellene építeni, hiszen atehetségek nem tudnak kiválasztódni, akik egyébkéntitt is jelen voltak. (Csermák Annamária, Steiner Zsuzsa,Mikes Mária etc.) Nem lehet elég a tanóra kerete, másfórum jelenti a megoldást. A lelkesedés tettek nélkülkevés. De kevesek Z. Urbán vagy Kispéntek magányosakciói is.Szervezett, összehangolt, koncepciózus munkára vanszükség. Nem szabad feladni, sem a középszer lehúzóereje, sem a zavaró körülmények miatt. Ezen érzéseimcsak felerősödtek Alsósztregován, a Madách család

A szép szó nevében

emlékhelyén. A koszorúktól és magyar zászlóktól meg­telt szemétkuka mellett óhatatlanul eszembe jutottakDöbrentei Kornél: "Istentelen színjáték" című verésnekutolsó sorai:"És mégis csak itt, kínzatva kételytől:

mint ganédombhoz atrágyaférega feladathoz vajon felérek?A FELADATHOZ, mit nem kerestem,de sorsul kaptam.Nagyisten, legalább Te bízzál magad­ban."

Pataki András

Versmondás MosonmagyaróvárottZ. Szabó Lászlóra emlékezve

1998. november 6-án és 7-én Mosonmagyarovárott a"Szakmunkástanulókért" Kulturális Egyesület és azAnyanyelvápolók Szövetsége szervezésében, a HunyadiMátyás Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolarendezésében került sor a szakközépiskolák első országosvers- és prózamondó versenyére. A rangos rendezvénynekméltó keretet adott a városháza díszterme, ahol StipkovitsPál polgármester köszöntötte az 52 versmondót, akísérőket és a szép számú közönséget. A megnyitó után

Oláh János

Tanítómat hallgatom

Ülj le az üres, napsütötte kőre,

és fordítsd a világ minden nyelvérea tanítást, amiben már senki sem hisz,de aminek a mélyén ott lapul méga régi, nagy titok.

Az egyetlen tanítvány legyek bár,én figyelem minden szavad,követlek a legreménytelenebb órán,s boldog leszek, ha hallom,ami másokat már nem érdekel.

dr. Kissné Németh Éva -a verseny háziasszonya ésszervezője- felidézte a nagy tanáregyéniség Z. SzabóLászló munkásságát, aki generációkat tanított vers­mondásra, illetve nevelt értő hallgatóságot.

A szervezők nem jelöltek ki kötelező verset. A ver­senyzők választása - Csokonai kivételével - XX. századiköltők műveire esett (leggyakrabban József Attila-mű

hangzott el).

A felhőkkel elefántcsorda lép,a hegyekkel egész tevekaraván,a patakokkal gyík lüktet a kövön,a széllel béleletlen köntösöd -bejárjuk a világot.

Ha beszélsz, mondd csak el,amit el akartál mondani,Velem, a hallgatóddal ne törődj,

mindent tudni szeretnék,s ezért nem sajnálom a fáradságot.

Mintha mindenkinek beszélnél,úgy intézd szavada világ hetvenhét tája felé,a hetvenhét bezárt kapunahol sohase nyílik föl a zár.

versmondó 15

Illyés Gyula'"KOSZORU

Fölmagasodninem bírhatsz. De lobogsz még,szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidatkígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvénnéha a kíntól,többször a béna dühtől, megalázott.Elhagytak szellemeid.

Újra a fű közt, a

gazban, az aljban.Mint évszázadokon át a behúzottvállú parasztok közt. A ne szólj szám, nemfáj fejem aggjai közt. Anádkúpban remegő lányok közt, mialattátrobogott a tatár. Aszíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csaknéma ajak-mozgás mímelte a szót,mert hangot sem tűr a török, mertarcba csap ostor -:most mutatod meg,most igazán - nekem is, mire vagy jó,most a pedigréd: a címered, hajszálgyökerednekkőharapó erejét.Összemosolygás nyelve; a titkonössze-világló könnyek nyelve; a hűség

nyelve; a föl nem adott hittolvaj-nyelve; remény laissez-passer-ja; szabadság(percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta

mögötti szabadság)nyelve; tanár-kigunyolta diák, szerzsán-legyalázta

baka,összeszidott panaszos, hivatalnokok-unta mamácskanyelve, csomaghordók, alkalmi favágók, mertgyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mertnyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az ifjúfőnök előtt habogó veteránnyelve; a rendőrőrsön azonnalfölpofozott gyanúsítottmélyebbről fakadó tanúság-tétele, mint Lutheré;kassai zugárus, bukaresti cselédlány,bejruti prostituált szüle-hívónyelve; köpések-mosta, dühpírja-törölteorcájú fiaid közül egy, íme:szólni tudó más nyelveken is,hű európaikéntmondandói miatt figyelemre,bólintásra becsült más népek előtt is:nem léphet föl oly ünnepi polcra,nem kaphat koszorútoly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzádvinne, ne lábad elétenne, mosollyal bírva mosolyra vonaglóajkad, fölnevel őédesanyám.

16 versmondó

Csak néhány versmondó akadt, aki hiányosszövegtudás, egyhangú előadásmód vagy rosszartikuláció és beszédhiba miatt szakadt le atisztes teljesítményt nyújtóktól. Igaz kevesenvoltak azok is, akik igazi művészi élménnyelajándékoztak meg bennünket. Hatásábankiemelkedő volt egy kislány, aki József Attila ­minden versenyen elhangzó - versét, a Késeisiratót szólaltatta meg szinte vallomásként,érzékeny átélő képességgel. Benne találtigazán egymásra a költői szöveg és azegyéniség.A prózamondók nehezen birkóztak meg ahosszú szövegekkel, de még Örkény egyperce­seivel is. (A groteszk megszólaltatása bizonynem könnyű feladat.)A verseny üde színfoltja volt az a mesemondó,aki egészséges, bő humorral, szórakoztatottbennünket.A döntőre. a legjobbak ismételt meghall­gatására és a díjkiosztásra másnap a FleschKároly Művelődési Központba került sor. Alegjobbak bizonyították: szeretnek és tudnakverset, prózát mondani.A zsűri értékelésében örömmel nyugtázta,hogy kellő érdeklődés volt a verseny iránt. Afiatalok és tanáraik jó műveket választottákelőadásra. azonban a további versenyek tanul­ságául rámutattak az előforduló hibákra is.Ezeket röviden így foglalhatj uk össze:

- a szöveget idejében, pontosan kell megta­nulni

- olyan mű előadását vállaljuk, amelynekszövegét értjük, érzelmileg is elfogadjuk, s"szinkronban" vagyunk az alkotójával

- a versenyző hang beli adottságai megfele­lőek a mű megszólaltatásához

- felismeri a vers zeneiségét és érzékel­teti azt

- megtanulja tudatosan alkalmazni a be-szédtechnika szabályait

- képes felkelteni a hallgató érdeklődését

- le tudja zárni előadását.

- Mindezekhez járuljon hozzá a versmondóesztétikus megjelenése, magatartása.Igen hasznos volna - akár régióként is - aversmondás tanítására vállalkozó tanárokszámára egy-egy továbbképzést szervezni,hogy ne forduljanak elő a vers- és prózamondóversenyeken mindenütt ugyanazok a tí­pushibák. Fontos, hogy a felkészítő pedagógu­sok figyelj ék a különböző felhívásokat, ésa feltételeket időben közöljék tanítványaikkal.Mosonmagyaróváron most rendeztek először

országos vers- és próza­mondó versenyt.Sikerült!

Karsainé Horváth Klára

Győr, 1998. nov. 21-22.

Radnóti Miklós országos vers- és prózamondó verseny

,/

Ugy vélem, hogy 1971-óta, azaz az első versenymegrendezése óta a Radnóti Miklós vers- ésprózamondó verseny tartja színvonalát, népsze­

rűségét és, ami a legfontosabb, rangját. Annyiban válto­zott - ha jól emlékszem 1996-óta -, hogy az eredetilegkizárólag felnőtteknek (azaz 18 éven felülieknek) szólókiírás most már mindenki számára szól, aki valami­féle versmond ó versenyen győzött, illetve előkelőbb

helyezést ért el.

a Nemzeti K1ulturális '-'''J''-'''_!:> .Mlinü;ztéJriun[lán.lk

Az 1996-os és az idei mezőnyt ismerve, illetve mind­kettőt összevetve azokkal a régebbi alkalmakkal, amikorvolt szerenesém a zsűri munkájában részt venni, úgyvélem, hogy nem tett jót a versenynek a korhatár-leszál­lítás. A néhai Pernye András mondotta egy verseny alkal­mával, hogy "a győztes kiválasztása egyszerű, de atöbbi ... " Hát, a többi, vagyis a "zöm" bizony az átlagosközépiskolai, kulturált, szép, megtanulható versmondástnyújtja. (Természetesen, tisztelet a kivételnek.) Ez perszenem jelenti azt, hogy nem lehet akár Radnóti-díjas is a17-18 éves (mint ahogy volt is), csak azt, hogy a másalkalmakon már nemigen induló vagy önmagukat, úgy­mond, diákokkal összevetni nem szándékozó érett,felnőtt lélekkel, tapasztalattal, megéltséggel rendelkező

versmondók tere beszűkül. Úgy vélem, hogy a zsűri iskénytelen más minőségeket összevetni, ezért némelyesetben kompromisszumokat kötni, különdíjat adni stb.Bizony, a középiskolás korosztály jelenléte vetette felbennem azt a gonoszkodó gondolatot is, hogy csak a

rossz versmondás a kontinuus, a jó versmondásnak aligvan folytatása. Évek, évtizedek standard versei jelennekmeg a versenyen, standard hibákkal, stílusokkal.Még egy: emlékem szerint a (régi) kiírás a választandóversek és prózarészletek körét a 20. századi magyar(bennfoglaltatva ebbe természetesen a kortárs magyarlírát és prózát is) irodalom keretében szabta meg. A világ­irodalom c. vers Radnóti-fordításként kerülhetett arepertoárba. Talán kivételként a népköltészet szerepelt.Így nem okozhatott, hogy úgy mondjam, "stílustörést"sem a hallgatóság, sem a zsűri számára - egy akármi­lyen jól elmondott - A walesi bárdok vagy egy részletAz apostolból.Nos, ennyi öregemberes dohogás után térjünk rá aversenyre. 55 neveiett versenyzőből 52-n jelentek meg,és vettek részt a két fordulóban. Rögtön ide kívánkozikegy megjegyzés: komoly terhelést jelentett az, hogy aversenyprogram lebonyolítására mindössze egy délutánés egy délelőtt állt a versenyzők és a zsűri rendelkezé­sére. Javaslom, hogy ennyi jelentkező esetén legalábbegy fél munkanappal (az első nap délelőttje, tehát érkezés:az előző nap este) hosszabbodjék meg a verseny ideje.A versválasztás eléggé vegyes volt, mivel a kiírás lehe­tővé tette Csokonaitól, Berzsenyin, Petőfin és AranyJánoson keresztül a magyar és román népköltészetet isbennfoglalva számomra alig ismert és ismeretlen maiszerzők kitűnő és igencsak gyenge programverséig, a"verses publicisztikájáig" terjedt. Ez szinte természetes.Az viszont alig magyarázható, hogy a .Jcötelezőnek''

kiírt Radnóti Miklós-repertoár - leszámítva néhányműfordítást - elképesztően szűkös volt. Egy kis statisztika:(ismét) vezetett az Előhang egy monodrámához - hatanmondták, az A'la recherce-t, A félelmetes angyalt négyen -

négyen, a Tétova ódát, a Sem emlék, sem varázslatot,a Szerelmi ciklust hárman-hárman; a Nem tudhatomot,az Ikrek havát, a Csak csont és bőr és fájdalmat, aHuszonnyolc évet, Az áhítat zsoltáraiból-t - kettenmondták. Elhangzott még Száll a tavasz, a Másodikecloga, a Hajnaltól éjfélig, a Szólt és beszélt vala KáinÁbellel, a Bájoló, az Ó, jaj, ragyogás, napszemű reggel,az Erőltetett menet, A vénasszony című furcsa próza,

versmondó l 7

valamint a Diáköngyilkosságok margójára című publi­cisztika. Ha esetleg valamit kihagytam, nem változtata lényegen: az életműhöz képest csekély merítés.A leginkább aggasztó az, ami szerintem a dolog mögöttvan. Az elmondott versek valahogy öröklődnek. Divat(két év előtti írásos "intelem" ld. Versmondó 1997. l. sz. ­ellenére) pl. a Sem emlék ... továbbra is! Ez viszont aztjelenti, hogy versmondóink nemigen forgatják a költő

több ízben megjelent Összes verseit, nemigen foglalkoz­nak magával az életművel.

Említenem kell, mint pozitív jelenséget, hogy ahatárainkon kívülről csaknem évtizede rendszeresenérkező versmondók kiemelkedően szerepelnek. Gyanúmszerint nemcsak a hátrányos (idegen) nyelvi környezet,a nyelvi életben maradás kényszere az, ami ezt létre­hozza, hanem a tudatos szakmai műhelymunka is. Voltpalicsi, somorjai, szabadkai, dunaszerdahelyi, bács­topolyai, zentai, újvidéki és kovásznai versenyzőnk

Szlovákiából és Vajdaságból, egy helységből többen is.(Ez is igazolja a "gyanúmat", ami a műhelyeket

feltételezi.) Ezek a versenyzők nemcsak szép magyarkiejtésük miatt emelkedtek ki - mint az már szinteközhelyszerűen elterjedt, s szinte elvárásként is működik ­hanem versválasztásuk, versértelmezésük, előadói

színességük miatt is. Ezek után nem véletlen az, hogya három Radnóti-díjas közül kettő határon túlrólérkezett magyar versmondó. Itt kell megemlítenem azidei egyik legnagyobb élményemet, egy tizennégy évesvajdasági kislány prózamondását. Azért nem érzemellentétesnek az írás elején említett életkorral kapcsolatos

18 versmondó

véleményemmel, mert ez a kislány - Basity Petra - kivétel.Nem életkora miatt, hanem személyisége, adottságaimiatt. Már az első fordulóban elmondott Radnóti-fordí­tásban is kitűnt szép építkezésével, modulatív hangjával,jó váltásaival, de amit a második fordulóban művelt aBoszorkányok című mondában, az mindenkinekbecsületére válna. Látott és láttatott, tájnyelvet érez­tetett hitelesen, és humorral is győzte. Méltán kaptameg a Magyar Versmondásért Alapítvány különdíját.A három Radnóti-díjas közül Verbászi Beáta(Bácstopolya, Vajdaság) egyenletesen kiemelkedő volt.Bensőséges líráról tanúskodott a Szerelmi ciklus-részlet,szép váltásokkal, jó modulációval, meggyőzően mondta.Egészen más oldaláról mutatta meg magát KarinthyBabits Mihály, a Klasszikus c. Így írtok ti paródiájával.Marjai Virág (Kisbodak) az .Elöhangot" mondta először.

Ritmusában, hangvételében és részleteiben szépen.A vers lezárása, ami a többségnek általában nem sikerült,szép volt. Szilágyi Domokos Kényszerleszállás - a nagyvállalkozás volt. Nehéz, de kitűnően mondható vers.Érzelemmel és értelemmel egyaránt bírni kell. Bírta.Domány Zoltán (Zenta, Vajdaság) más .minöségü" vers­mondó, mint a mezőny többi résztvevője. Érett, kialakult,határozott "felnőtt" egyéniség. Az A'la rechercheklasszikusan szép sorait - éppen hogy csak éreztetve ametrumot - meggyőzően interpretálta, szenvelgés nélkül,férfibánattal és szinte alázattal. Hitelessé tette DomonkosIstván - szerintem nem a legmondhatóbb és értel­mezhetőbb - versét, ami szintén a versmondó személyiségés egyéniség diadala az "anyag" felett.

Radnóti Miklós~

Enek a halálról

Kosztolányi Dezső temetésén

A sír felett szitál az őszi köd,korán van még és íme este lett.Sötét egünkre lassan színezüstkoszorút fon a súlyos fáklyafüst

s felrebbenő madár fenn sírdogál!A lélek oly ijedt és lebbenő,

akár a hűs, könnyűszárnyú felleg,melyre forró csillagok lehelnek.

A test pihen vermében hallgatag,rögök nyugalmas sorsát éli lenn,szétoszlik, szomjas gyökér felisszas zöld lobogással tér újra vissza,

törvény szerint! s oly szörnyű, szörnyű így,mi egy világ volt, kétfelé kering!vagy bölcs talán? a holttest tudja itt.őrizd Uram, a lélek útjait.

Az átlagos jó szintből méltán emelkedett ki: Tál Achilles(Székesfehérvár), Kószás Barbara (Győr) - ő inkábbÖrkény prózájának elmondásával -, Kicsid Gizella(Kovászna), TormaMária (Budapest).Korosztályát (szépkorúak) kiemelkedően képviselteMihályi Jánosné (Szerencs) különösen ízesen, humorralteli Móra Ferenc prózájával.Sajnos nem volt minden megrázkódtatás nélküli averseny minden pillanata. Találkoztunk felkészület­lenséggel, modorossággal, néhol beszédhibával - deennél súlyosabb: valami új divattal. Se címet, se szerzőt

be nem mondó, azt a "produkció" végén odalökő

(mintegy lekonferáló) hányavetiséggel, és jó néhányszövegpontatlansággal. De ne ez legyen az utolsószavam.Remek öltet volt a - fennállásának huszadik évfordu­lóját ünneplő - Bartók Béla Megyei Művelődési

Központ gálaestjén felvonuitatni az "öreg" Radnóti-díja­sokat.A szerkesztő-rendező: Popper Ferenc volt.Köszönet mindazoknak, akik elfogadták a meghívástaz elsőktől (1971) a legutóbbi díjazottakig (1996).Komoly, szép élmény volt: tanúság és tanulság a maiversmondóknak és - gondolom - nekünk is, akik régótafigyeltük(mint öreg zsűritagok) és, hamódunkban áll, figyeljük őket. Énmindenesetre idén is Radnóti-díjjaljutalmaztam volna őket!

Dr. Sződy Szilárd

"Gyöngy a csillag"országos versmondó találkozó

Pásztón hatodik alkalommal kerül megrendezésre a 10-15 éves versmondó gyerekekországos találkozója.

A találkozóra elsősorban a nyelvi irodalmi és kommunikációs program szerint tanuló diákok, illetvea határon túli (erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, felvidéki) magyar ajkú gyermekek jelentkezését várjuk.

Időpontja: 1999. április 23-24.

A találkozó első napján a versmondásra kerül sor, a másodikon pedig a felkészítőknek és mindenérdeklődőnek -neves előadók közreműködésével- szakmai tanácskozást szervezünk,

miközben a résztvevő gyermekeknek kirándulás keretében Nógrád megye nevezetességeit mutatjuk meg.Kérjük a részt venni szándékozókat, hogy jelentkezésüket megyéjük pedagógiai intézetéhez juttassák el,

amely 1999. február 20-ig két tanulót delegálhat.A határon túli érdeklődök és mindazok, akiknek pedagógiai intézete nem szervez megyei fordulót,

közvetlenül alapítványunkhoz forduljanak!A versenyzők által választott költemény szerzője, témája kötetlen, előadási ideje maximum 5 perc.

A versenyzőknek és kísérőiknek igény szerint -térités ellenében- szállást és étkezést biztosítunk.Minden érdeklődőt tisztelettel és szeretettel várunk.

Levelezési cím: Tehetséges Pásztói Gyermekekért AlapítványKissné Ágocs Mária programfelelős

3060 Pásztó, Nagymező u. 36., Tel/fax: 321460-795

versmondó 19

Anyám fekete rózsa

IX. magyar nyelvű nemzetközi vers-és prózamondó találkozó

Az erdőkertesi Kulturális Közhasznú Alapítvány,az Ady Endre MűvelődésiHáz,

az Erdőkertesi Polgármesteri Hivatal,a Magyar Versmondók Egyesülete

szakmai támogatásával, "Anyám fekete rózsa" címmel, kilencedszer rendezi megmagyar nyelvű nemzetközi vers- és prózamondók találkozóját

nemhivatásos versmondók számára.Az édesanyák tiszteletére meghirdetett versenyen

gyermek (12-15 év), ifjúsági (16-21 év) és felnőtt kategóriában lehet indulni.(Színművészeti Főiskolát végzettek és színművészeti képzésben résztvevők

sem vehetnek részt a találkozón.)

A jelentkezőknek három verset vagy prózát kell megjelölni, melyek közül egynekkortárs magyar alkotásnak kell lennie. A zsűri bármelyik verset kérheti az indulotál.

Az előadottmű időtartamanem haladhatja meg az öt percet.A versenyzők más versenyeken elért produkciókkal nem nevezhetnek.

Nevezési határidő: 1999. február 15.

1999-ben (majd, minden páratlan évben) csak határainkon túli magyar ajkúakrészére rendezzük a találkozót. Indokolja ezt a külföldi jelentkezők magas létszáma,

az előadások magas színvonala, továbbá az is, hogy több generációt megmozgató találkozótnem rendeznek részükre. 2000-ben és minden páros évben

a korábbi gyakorlattal egyezően magyarországi és határainkon túli versenyzők részérerendezzük meg a találkozót.

A döntő és a gála időpontja: 1999 április 30 - május 2.

Információ: Ady Endre MűvelődésiHáz2113 Erdőkertes, Fő út 44., Tel/fax: 06 28 476 - 949

A döntőbe jutott versenyzők részére szállást és étkezést biztosítunk,a vendégeket előzetes bejelentés alapján önköltséges alapon fogadjuk.

Díjazás:Fekete rózsa díj

Mindhárom kategóriában:25-20-15 ezer forint értékűjutalom.

Továbbá a szponzorok által felajánlott különdíjak.

Jelentkezésükkor, melyet a döntő helyszínére kell megküldeni,kérjük, közöljék nevüket, életkorukat, pontos lakcímüket (telefonszámukat) és

a versek vagy prózai művek szerzőit és címeit.

20 versmondó

Radnóti-díjas versmondók vallomásai önmagukról*

F.Dőry Magdolna /1996/ Székesfehérvár" ... meghívást kapott Győrbe, a Radnóti Miklós vers- ésprózamondó versenyre. Tudta, ide csak a legjobbakatvárják. A tét pedig nem akármi: a Radnóti-díj. Az amatőr

mozgalom legmagasabb elismerése. Volt már közel adíjhoz, akkor nem sikerült.. .és most, vajon... ? ..És jött arég várt nap is. A Radnóti-verset pontosan mondta, de nemérezte azt jónak. Pilinszky János Ne félj című versénekmondása közben történt valami. Ezt a valamit csodánaknevezik. És a taps, amit a vers elhangzása után kapott!Ezt nem felejtheti. És végül a ballada. Tudta ezt nemronthatja el. Sikerült... Már sorolják a díjazottakat.Radnóti-díjas Farkasné Dőry Magdolna." I Versmondó V.évf. 1. sz . I "Hogy mit jelentett és jelent számomra aRadnóti-díj? Természetesen nagy örömet és egybenszámvetést, összegzést a múltról, kihívásokat, terveket,feladatokat a jövőbe nézve. Büszke vagyok, hogy ilyenrangos elismerés tulajdonosa lehetek, de felelősség isterhel. A díj kötelez a továbblépésre, a fejlődésre, a szín­vonal megtartására és emelésére. Csak így érdemestovábbmenni ezen az úton, hogy majd egyszer én iselmondhassam: ...emlékszem a repülés boldogságára... !"

Korhecz Imola /1996/ Szabadka"A Radnóti-díjra rendkívül büszke vagyok. Ezzel elvilegkiteljesült amatőr vers- és prózamondó pályafutásom.Persze korántsem érzem magam kiforrott előadó­

művésznek. A díj átvételekor negyedikes gimnazistavoltam. Azóta leérettségiztem, és felvettek a budapestiSzínház- és Filmművészeti Főiskola televízió-műsor­

vezető- rendező- szerkesztő- riporter szakára, melyetHorváth Ádám és Vitray Tamás vezetnek. Jelenlegmásodéves vagyok. Természetesen továbbra is azelőadóművészet, azaz a költészet elkötelezettjének érzemmagam, hiszen a versmondásról nem lis igazán I a díjak,elismerések, versenyek jutnak elsősorban eszembe,hanem a lélek tisztasága, a magyar nyelv páratlanképessége, versmondó barátok és cimborák, meg a feled­hetetlen együttlétek. Ezek testesítik meg számomra azigazi vonzerőt."

Kaszás Villo /1996/ Dunakeszi,,19 éves múltam. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemmagyar - kommunikáció - literátor szakán tanulok. 1996­ban nyertem el a Radnóti-díjat. Ami kétszeresen is sokatjelentett akkor. Úgy éreztem, bekerültem egy lazánszerveződő, mégis nagyon egészséges versmondó közös­ségbe, mely nem feltétlenül ragyogó tehetséget, de em­berséget, őszinteséget, újabb és újabb átbeszélgetett,átjátszott éjszakákat, táborokat követett. Lassan megtanul­tam, mi is az a vérbeli versmondó magatartás, az egymástmegtartó testvériség, ahol a világ elől rejtett, egymás előtt

kitombolt érzéseink felszínre kerűlhetnek. Másik szem­pontból, úgy érzem, bizonyítanom kell, hiszen akkoribanhalt meg az első tanárnő, aki verset adott a kezembe, ésaki egészen korai, tragikus haláláig nagy figyelemmelés szeretettel foglalkozott velem. Ekkor, a Radnóti-díjatneki köszönve temethettem el őt igazán. Azóta pedigemlékeztető jel, ha a világ sodrában elvesztem önmagam,rápillantok, és tudom a helyem: versmondó vagyok."

Lukács Jánosé /1994/ Tata,,58 éves vagyok. Tatán élek. Két felnőtt fiam és háromunokám van. Küzdelmes nehéz élet áll mögöttem. 27évesen megözvegyültem. Két kisfiam felnevelése, családiházunk befejezése, a .mindennapi kenyér" megteremtése,igen nagy feladatot jelentett számomra. Nappal dolgoz­tam, éjjel tanultam. Levelezőn érettségiztem, majd közép,aztán mérlegképes könyvelői képesítést szereztem. Mire"révbe" jutottam volna, megbetegedtem. Rokkantosí­tottak. Azóta mondok verset. Ez a "kapaszkodóm", ez aderőt elviselni "nyomorúságomat". 1994. november 5-énlettem Radnóti-díjas, nagy-nagy örömömre. Életemlegszebb napja volt ez. Leírni nem tudom azt a boldogsá­got, amit akkor éreztem. Négy év telt el azóta. Életem nemváltozott. Ahol csak szavalóversenyt hirdetnek, ottvagyok. Ünnep az a nap nekem, amikor szavalhatok,amikor versszerető társaimmal, barátaimmal talál­kozhatok,"

Szép László /1994/ Miskolc.Radnóti-díjasnak lenni, tisztesség és felemelően szépkötelesség. Ez országos rang, mert a vers- és prózamondásterén, az előadó tisztes kemény munkával eljutott arraa szintre, mely most már a legjobbak közé emeli.Igen kemény kötelezettség is, mert bárhol, bármikorlép közönség elé a Radnóti-díjas, előadói munkájaminden esetben magával kell hogy ragadja a hallgató­ságát. Tennie kell ezt úgy, hogy aki még nem jutottel a vers- és prózamondás kegyetlenül nehéz, de mégisfelemelően szép világába, az is odataláljon. Szeresse meg,és adja tovább, a maga és mások számára azt a feleme­lően szép érzést, hogy érti és érzi a költők, írók testet­lelket gazdagító világát. Miskolcon, a Pécsi SándorGuruló Színházi Egyesületben immáron 50 éveversmondó iskolát vezetek, 40-50 fiatal részvételével,részükre próbálom átadni, amit életem során tanultam,hogy szeressék ők is, és legyen életük része a vers- ésprózamondás művelése,"

Bekő Zsuzsanna /1994/ Győr"Eredetileg mérlegképes könnyvelő vagyok. A próza­mondással és a színjátszássál 1972 óta vagyok jóba,ekkor kerültem a győri Ifjúsági Irodalmi Színpadhoz.

versmondó 21

Srécsi Margit

HALLGATAGHallgatag fehér gályaHallgatag síkra zárva

Hol van a dagály sodra

Hol a hullámok ormaHol van a feszes vitorla

Hol van életünk szárnya

Július, jégmezőfényDobpergés dupla-napjaÓ mennyi vaklovagja

Hallgatag fehér gályaHallgatag síkra zárva

Vágyaink delelőjén

szibériánk az ünnepÁrnyékunk hó-halála

De csak rémlő a vendégMi vagyunk a Jelenlét

S a sürgő, nyüzsgő cselédekcsak képek, képek, képek

Hallgat az örökélet

Hosszú, megvető álomTúlragyog a halálon

Szívesen veszek részt versmondó találkozón, ahova hív­nak. Sok értékes díjat és külföldi utazást nyertem,de amatőr részére legszebb elismerés a Radnóti-díj, amit1994-ben én is megkaptam."

Horváth István /1992/ Nagykanizsa"Nagykanizsán lakom, a Tungsram Rt. General Electric­nél dolgozom műszerészként. Nős vagyok, két gyer­mekem van. A Radnóti-díj számomra igazán rangotjelenet, hisz úgy gondolom, nekünk, amatőr előadóknak

ez a legmagasabb előadói elismerés, amit megkaphatunk.Véleményem szerint úgy illik kezelni, mint egy hivatásosesetében a Jászai-díjat, vagy az Érdemes Művész elis­merést. Az irigység mindig távol állt tőlem, de amikorBedő Csaba barátom Radnóti-díjas lett 1986-ban, és ezekután minden közös szereplésünkön őt Radnóti-díjaskéntmutatták be, engem pedig csak versmondóként, bizony

22 versmondó

munkált bennem egy kis irigység. Aztán 1992-ben sike­rült nekem is megkapni ezt a magas elismerést."

Ivánné Bodó Veronika /1992/ Győr"Győri diákéveim alatt Z. Szabó László tanár úrtanítványaként köteleztem el magam egy életre aversmondás mellett. Magyarszakos tanárként a tőle kapotthitet próbálom átadni immár az én diákjaimnak. AKazinczy-érem és a Radnóti-díj erőt ad ehhez a mun­kához, és példát az utódoknak."

Bakkné Orbán Júlia /1992/ Győr.Középiskolai tanár vagyok. Sopron egyik gimnázi­umában tanítom a magyar és világirodalom, valamintaz 'édes' anyanyelv szeretetére tanítványairnat. Tanárom­nak, példaképemnek Z. Szabó Lászlót tartom mind amai napig. A versmondással a kapcsolatom soha nem sza­kadt meg. A Városi Versmondó Körnek vagyok a vezetője.

Két önálló estemmel járom az országot: az egyikközépiskolásoknak szól, a másik általános iskolásoknak.A versekkel beutazhattam a világot, velem voltakbánatomban, boldogságomban, szerelmemhez vittek, s harajtam volt a fény, röpülni is tudtam általuk. Latinovitscsalegyütt vallom: "a vers a lélek anyagtalan repülése, a'LEGSZENTEBB JÁTÉK."

Bodor-Palkó Pál /1986/ Budapest

,,1975 óta foglalkozom versmondással, színjátszással,amatőr csoportok rendezésével. Számos országos ver­senyen nyertem el az l. díjat, és nagyon sokszor végeztema helyezettek között. A Radnóti-díjat 1986-ban kaptammeg, amit azóta is nagy becsben tartok. Talán eddigipályafutásom legnagyobb eredménye. A díj elnyerésétkövetően még néhány évig versenyeztem majd, 1994-bena Csokonai-verseny megnyerését követően befejeztemamatőr pályafutásomat. Ettől kezdődően előadóművész­

ként dolgozom, természetesen elsősorban a versmondásterületén. Emellett önálló műsorom jelenleg is láthatóBudapesten a Mezei Mária Színházban. A versmondásmellett az előbb említett színházban játszom is. A jövő

év elején kerül bemutatásra újabb önálló estem, amelySzergej Jeszenyin életét, költészetét szeretné bemutatni."

Oláh László /1979/ Győr"A Radnóti-díjat 1979-ben nyertem el. Hamarosan ezutánkészítettük el barátaimmal az önálló Dsida estémet,amivel évekig jártuk az országot. Gyakran hívtak ünne­pélyeken, rendezvényeken való versmondásra. Mindigszerettem a súlyos gondolatokat tartalmazó műveket.

1992-ben a Győri Zenei Műhely kért fel, hogy egy zenésirodalmi műsorban Ószövetségi részleteket olvassak fel.Ebből hosszantartó kapcsolat lett. Az Országos Filhar­mónia megvásárolta a koncertet, amivel az egészDunántúlt bejártuk. Az évek során egyre inkább elmélyülta Biblia iránti szeretetem. Megismertem a világirodalomlegszebb, legtöbb mondanivalót tartalmazó művét, azt akiapadhatatlan kútforrást, ami átformálta egész életemet.Jelenleg a Bibliaiskolák Közössége munkatársa vagyok.

Művelődési házakban, könyvtárakban, iskolákban a Bibliaa művészetek tükrében címmel tartunk előadásokat. Ezekkeretében gyakran szólaltatok meg témához illő verseket."

Hodossy Ildikó /1976/ Tatabánya"A Radnóti-díj elnyerésekor még a tatabányai BányászSzínpad lelkes tagja voltam. Azóta sok víz folyt le aDunán ... A verseket most is szeretem, s ha alkalmamadódik, örömmel mondom. A színpadtól sem szakadtamel, a tatabányai Jászai Mari Színház, Népszínház produk­cióiban szerepelek. Sokszor és sok helyen voltam zsűritag

városi, megyei versenyeken. Ilyenkor mindig elmondtam,hogy a versek mennyi élményt, gazdagságot, segítségetnyújtanak annak, aki hagyja, hogy hassanak rá. Mindigöröm és nagy izgalom, ha közönség elé állok, de mindezfokozott, ha egy érzékeny, hozzáértő gyülekezet előtt

mondhatok verset."

Árkiné Szabó Annamária /1975/ Tatabánya"A költészettel 1969-ben a tatabányai Bányász Színpadontalálkoztam. Jó kemény iskola volt. Volt közönség ishozzá. Ezeknek az éveknek köszönhetem, hogy eljutottamGyőrbe, a "versenyek versenyére" . A Radnóti-díj átadásaéletem egyik leggyönyörűbb pillanatai közé tartozik. Avers, amit akkor mondtam, nekem azóta is aBibliám.Abból merítek erőt és optimizmust. Sorsom erről apályáról másfelé küldött. Huszonegy éve nem álltamközönség előtt. Közönség is szeretek lenni."

Hegedűs Péter /1974/ Győr"A Radnóti-díj elnyerése után a győri Ifjúsági IrodalmiSzínpadban folytattam színjátszói tevékenységemet.Később a győri Fiatal Előadóművészek Klubjának tag­jaként tevékenykedtem. Az utóbbi években hivatalielfoglaltságom miatt szerepléseket nem vállaltam, de azirodalom szeretete továbbra is megmaradt."

Dr. Hanza Lászlóné Banyár Irén /1973/ Martonvásár,,1977-ben szereztem diplomát a szegedi Juhász GyulaTanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. 1990 ótaigazgatója vagyok a tordasi Sajnovits János ÁltalánosIskolának. A versmondás a mai napig életem része.Önálló estjeim mellett sok fiatalt tanítottam és tanítokma is a versmondás művészetére, akik igen rangos díjakathoznak a különböző versenyekről. A versek, a szépmagyar beszéd éltető elemem, akár a levegő. Erre tanítot­tam diákjaimat is. Hitvallásomat leginkább Tamási Áronszavaival fejezhetem ki. "Mint jelképes erő és hataloma magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet,hűség és becsület illeti őt.""

Horváth Ildikó /1973/ Győr,,1973-ban kezdtem pedagógus pályámat. Ez évben kap­tam meg a Radnóti-díjat. Lehet, hogy ekkor váltam felnőt­

té. 1977-ben Ady-díjat kaptam. A versmondás szeretetevégigkíséri életem."

Tóth Zsóka lszül: Tóth Erzsébeti /1972/ Tatabánya"Emlékszem, Utassy József Magyarország című versétmondtam a Radnóti-díj elnyerésekor, aztán egy félre-

értésből adódóan a következő esztendőben is eljöttemGyőrbe. Előadtam a produkciót, de Radnóti-díjat min­denki csak egyszer kaphat, s ez így van rendjén. Az elmúltévek alatt nem szakadt meg a kapcsolatom sem aversekkel, sem a versmondókkal. Sok előadás és gyer­mekműsor áll mögöttem. Szvorák Kati énekesselVagyunk címmel közös kazettánk jelent meg, amelyenSzlovákiában élő magyar költők versét mondom.Tatabányán élek, és munkámban fontos helyet foglalel a nyári tehetséggondozó táborok, versmondó ver­senyek és bemutatkozási lehetőségek szervezése. Győr

számomra nagyon kellemes város: Kazinczy-díj,Radnóti-díj, sok szép versélmény, színházi előadások,

amelyeket Győrben láttam. Köszönöm a találkozáslehetőségét versmondó barátaimmal a Radnóti-versenyszervezőinek."

P. Nagy Gabi/1971/ Győr,,1944-ben születtem Győrött. Akkor bombázták a várost.Gyermekkorom óta késztetést érzek, hogy bölcs és te­hetséges költők gondolatait tolmácsoljam. 197I-benRadnóti-, 1977-ben Ady-, és 1988-ban Megyei Művészeti

díjat kaptam. 1988 májusától hívatásos előadóművész

vagyok. Szomorúságom, hogy az élet rövid, de nem aza fontos meddig élünk, hanem az, hogyan. A színházatés a gyermekeket szeretem. Ha jól bánnak vele mindkettő

az élet folytatására, jobbítására ösztönöz.

Mohai Gábor /1971/ Budapest"Az utolsó amatőr verseny volt a Radnóti, amelyen résztvettem 1971-ben. Abban az évben szereztem meg azelőadóművészi engedélyt. A díj elnyerése óta négy évenát a debreceni Csokonai Színház tagja voltam, húszéve pedig bemondóként dolgozom a Magyar Rádióbanés Televízióban. És azóta, hála Istennek, verset is mon­dok kisebb és nagyobb rendszerességgel itthon és ahatárainkon túl élő magyaroknak. És ez nagy szó. Merttudjuk: a világnak manapság nem a vers a legfontosabb.Legalábbis ezt akarják elhitetni a világgal, de velem nemtudják. "Számomra a költészet a legfőbb valóság ... ." ­mondom Szécsi Margittal, akinek költészete meghatározóvolt eszmélésemre és versmondásomra. Ma is az. Pedig,hát, amikor Szécsi Margitot temettük, kicsit mintha velea költészetet is temettük volna. És úgy tűnik nekem,mintha az a temetés azóta is tartana. Mintha vers és olvasóegyre nehezebben találna egymásra. Ugyanakkor itt acáfolat Győrben. A sok fiatal versmondó. Ezért aztánbíznunk kell. Hiszen az emberben eredendően megvan aszép iránti vágy, a teljes élet igénye. Győr a Radnóti-díjatjelenti nekem. Talán ezért is van: valahányszor hallom aváros nevét Radnóti jut az eszembe. És tudom, ezért vanaz is: ha utam erre vezet, soha nem mulasztom el, hogynéhány percre megállj ak az abdai országúton, találkozniRadnótival. Nézni, hogy sétál a töltés oldalán. Hiszem,hogy nem a halálba."

*Válogatás a gálaműsoron résztvevő

Radnóti-díjas versmondók vallomá­saiból

versmondó 23

Egy magyartanár töprengései

Több évtizedes magyar nyelv és irodalom szakostanári munkámban folyamatosan központi szerepetjátszott a színjátszó köri, az irodalmi színpadi

tevékenység.Tapasztalataim, csodálatos -a saját személyiségemet isjelentős erővel formáló- élményeim több kötetes emlé­kezésre is elegendőek lennének. Fantasztikus nagysággalbír az a lehetőség, amelyet kezében tart az az ember, akifelfogja és értő módon kamatoztatja azokat a rezgéseket,amelyeket tanítványai közvetítenek.- Szerepelni szeretnék!- Megpróbálkoznék ezzel a verssel!Mi, magyartanárok mindennapi munkánkban gyakrantalálkozhatunk ezekkel a megnyilvánulásokkal. Termé­szetes, hiszen tanulóink is tudják, hogy egy-egy ünnepimegemlékezés összeállítása, az ünnepség megrendezéseáltalában a magyartanárok feladata. Legtöbbször ígyszervezödik, szerveződhet az a közösség, amelyiknekfontos a siker: egyéni és közösségi munkájuk sikere,ezért rendszeresen vállalkoznak a szereplésre. Vajon fi­gyelünk-e rájuk eléggé?Nekem személy szerint is nagy szerenesém volt. Érdek­lődésemet, vonzódásomat a versmondás, illetve a színját­szás iránt érző, jó szándékú, nagy tudással bíró emberekirányították!Tanításukban fontos szerepet kapott az átadás képes­ségének kialakítása, fejlesztése. Egész életre szóló nagyajándékot kaptam, amellyel gazdálkodnom kellett és kellma is. Középiskolám, ahol ma is tanítok és a közmű­

velődési tevékenységet irányítorn, a Gervay Mihály Posta­és Bankforgalmi Szakközépiskola. Kollégáim közös ügy­nek tekintik, hogy a szakmai, szakirányú tevékenységbenelért eredményeink mellett az irodalmi, művészeti

nevelésben is eredményesek legyünk. Segítenek az érdek­lődő, érzékeny fiatalok felkutatásában. Irodalmi szín­padunk évek óta eredményesen működik: tagjai többiskolai, fővárosi rendezvény állandó szereplői. Folya­matosan részt veszünk területi és országos rendez­vényeken, versmondó versenyeken is.A következő gondolatsorban néhány, talán valamennyiünkszámára fontos tapasztalatot összegeznék, különösen aversenyekkel, versenyeztetéssel kapcsolatosan.Szerintem már a meghirdetés előkészületeinél fontos a ter­vek átgondolása, megvitatása. A közös gondolkodáshozazokban a pedagógusokban kell társakra találni, akik azadott korosztállyal szoros kapcsolatban állnak. Hiszennekik meghatározó szerepük lehet a verseny tartalmának,a művelődéstörténeti és irodalomtörténeti kornak meg­jelölésében.Például a legutóbbi, Szegeden megrendezett Baka Istvánköltészetét bemutató versenyre utalnék: a középiskoláskorosztály hivatalosan 14-18 éves tanulókat feltételez.Baka István költő és korának kapcsolata olyan összefüg­géseket, filozófiai kérdéseket vet fel, amelyek hitelestolmácsolása a korosztály többségének szinte megold­hatatlan feladat. Ha mégis ragaszkodunk hozzá, akkormiért nem élünk azzal a lehetőséggel. amelyet egy vagykét jól megválasztott mű kötelező versként való előírása

jelenthet. Az életkori kategóriák megkötése mellett aműfaji kategóriák pontos, félre nem érthető meghatározásais rendkívül fontos.Igen összetett feladatot jelent a felkészítő, a versenyző ésaz értékelést, minősítést végző számára egyaránt, ha vers­és prózamondást együtt teljesítjük, együtt értékeljük.Még a fellépés előtt ismertetnünk kell a követelményeket,az értékelés szempontjait.

24 versmondó

Baka István

,Atutazóként

Mint aki egy kihűlt váróterempadján riad fel téli reggelens a pirkadattól árvérző üveg-tető alatt a piszkos és ridegcsarnok zugában feltápászkodikkörülnéz és nem érti miért van ittmi ez a nyüzsgés és mi ez a lármamilyen nagyváros pályaudvarárakerült s ez a körötte lüktető

tömeg mily bugyrokból buggyant elő

miért lökdösődik és hová siethonnan fröccsennek szét a részegekbicskás vagányok bekecses kofákingázók szabadságos katonákrikkancsok pályamunkások kopottdisznóbőrtáskashivatalnokoktörülközőket áruló polyákbatyus cigányok ténfergő diákpapírzacskót durrogtató bolondpufajkás fáradt géppisztolyosokborostás vén csavargó lányanyasoványka mellén síró kisbabarendőrök szajhák prédikátorokmily óriási ágyék vagy torokokádja őket s miért futnak vakonha parancsot recseg a megafonmért rajzanak milyen vonatra várnakmiért vajúdnak és agonizálnaksemmit sem ért csak nézi félszegenahogy a szennyes messzi üvegena hajnal romlott vére átszivárogs nem jut eszébe küldetés vagy átoksodorta erre s honnan jött hovamerült miféle múltba otthona

mint aki egy kihűlt váróterempadján riad fel téli reggelenátutazóként úgy születtem éns hideg a csarnok és a pad keménys ma sem tudom hogy honnan és miértűztek ki mily halálos bűnökért

vezeklek míg lesújt vagy megbocsátaz Isten és utazhatom tovább

Probléma lehet, ha egy tanuló az elődöntőn történe­tesen Baka István egyik költeményét, a döntőben pedigLázár Ervin prózáját tolmácsolja. Az értékelés elveinektisztázása még ennél is fontosabb, ha egy versmondó ésegy prózamondó teljesítményét mérjük össze.A felkészítő tanárnak már a felhívás, a meghirdetéselolvasásának pillanatától kezdve felelősségteljes feladatavan. EI kell döntenie, hogy az érdeklődő, a fellépési lehe­tőséggel élni kívánó tanuló számára a kitűzött feladatmilyen szinten teljesíthető. Teljesíthető-e egyáltalán?Ezt követi az előadásra szánt művek megválasztása.A versmondó adottságainak reális megítélése nem könnyű

feladat. Olyan kapcsolatot kell a fiatallal kialakítanunk,hogy bízzon ítéletünkben, elfogadja tanácsainkat.Nagyon sokszor találkoztam, találkoztunk olyan megnyi­latkozássai, mely szerint a magyartanár nem érthet min­denhez, nem vállalhatja, és nem is tudja átvállalni aművészképzés feladatát. Mindez nagyon összetett, komolykérdéseket vet fel. A tanár az irodalmat értő, érző embereknevelésre szegődött. Ám ehhez elengedhetetlenül kapcso­lódik, hogy azok a tanítványai, akik az előadáshoz, a köz­vetítéshez is kedvet éreznek, megkapják tőle a szükséges

segítséget.Mi, magyartanárok vállalhatjuk az érdeklődők, az általunkfogékonynak ítéltek felkutatását, és keresnünk kell atovábbfejlődésüket segítő szakértőket is.Természetesen kínálkozó alkalom egy-egy verseny is.A verseny, amelynek légköre eleve ezt sugallja: értékeljük,becsüljük benned a törekvést, mely idáig eljuttatott.A neves szakértőkből, nagy áttekintő képességgel, tapasz­talattal bíró szakmai bizottság segítség a felkészítő tanárokrészére. Eddigi tapasztalataim alapján állíthatom: azokon amegmérettetéseken gazdagodtunk, ahol a versenyek utánlehetőséget kerestek a vélemények cseréjére, a felkészülésfolyamatának elemzésére, értékelésére. Itt mindig hang­súlyt kapott a hogyan tovább? Ez ugyanis sokkal fon­tosabb az adott pillanatban elért eredménynél, az első vagymásodik helyezésnél is. Szó esik ilyenkor -a már említettszempontokon kívül- a megjelenés esztétikájáról is, ugyan­is nem szabad figyelmen kívül hagyni a versmondó alka­Iomhoz illő öltözködését sem. Résztvevője voltam többolyan őszinte, barátságos beszélgetésnek, szakmai tapasz­talatcserének, melyet követően mind a két fél gazdagab­ban távozott. Az értékelésre vállalkozó, sokszor hivatásosszakemberek, előadóművészek, írók, színészek nem a szín­művészeti stúdiók felvételi mércéjével mértek, hanem azéletkori sajátosságok, adottságok alapján a nevelés továb­bi lehetőségeinek tükrében értékeltek. Nagy és felelős­

ségteljes mindannyiunk feladata, akik ezen a területentevékenykedünk. Tudomásom szerint több olyan fórumműködik, mely az általam is felvetett kérdések részleteselemzésével, illetve szakmai tanácsadással foglalkozik.Azt tapasztalatom, hogy magyartanáraink nem eléggéismerik ezeket a szakmai műhelyeket. Feltétlenül tennünkkell azért, hogy az egyre több, képességeiket és személyi­ségüket fejleszteni kívánó, érzékeny fiatal, illetve az ő

nevelőik is választ kapjanak kérdéseikre; erőt, lelkesedéstmerítsenek további munkájukhoz.

Molnár Gyuláné szaktanár

versmondó 25

Kalliopé dalnokai videokazettán

A Duna Televízió Kalliopé dalnokai című játékos módszereket versmondóknak bemutató műsorának

első tizenkét része videokazettán kiadásra került. Az egyes műsorok tematikusak, és egy-egy költő vagyköltői irányzat feldolgozásra készültek. Beszédtechnika, drámajáték, versrendezés, valamint egy-egy vers

elemzése elmondás alapján képezi az egyes műsorokat.

Gabnai Katalin drámatanár,Stollár Katalin beszédtechnika-tanár,

Bánffy György Jászai-díjas színművész

szakmai segítsége a garancia arra, hogy sikerült olyan, nem csak versmondóknak szánt műsort készítenia két szerkesztő műsorvezetőnek

Kalocsai Andrea és Bartók László előadóművészeknek,

amely végre módszertani segítséget nyújtanak a versmondás művészetének elsajátításához.Ajánljuk versmondó műhelyek, iskolák, önképzőkörök figyelmébe e módszertani anyagot.

Megrendelhető: Duna Televízió Kalliopé dalnokai1016 Budapest, Mészáros u. 48-54.

További információ 356-04-82 telefon- és faxszámon kapható.

1998. december 15.

Ünnepnapok Kápolnásnyéken

Kvargó érzésekkel utaztam hazafelé a Vörösmarty­

versenyről. Nagyon jól éreztem magam ezen aendezvényen, ezért hazafelé bántott is egy kicsit,

hogy miért nem tarthatott tovább, még legalább egy nappal.Nehéz visszazökkenni a szürke hétköznapok monotonvilágába ilyen szép ünnepnapok után. Igen! Mert szá­munkra, számomra ünnepnap minden egyes versmondóverseny. Legalább ilyenkor megemlékezhetünk kis hazánkköltőiről, adózhatunk emléküknek, s megtiszteljük őket

azzal, hogyelőadjuk egy-egy versüket. Ünnepnap azért is,mert találkozhatunk versmondó barátokkal, ismerösökkel;tapasztalatot, újabb barátokat szerezhetünk, és ápolhatjuka már meglévő kapcsolatokat. Mindez így történt itt ésmost is.Kápolnásnyék igazán kitett magáért, s megérdemel min­den elismerést! Mindent elkövettek, hogy a versenyzők ésa kísérők jól érezzék magukat.A szívélyes vendéglátás már a vonat megérkezése pil­lanatában érezhető volt, ahogyan az állomáson várták avonattal érkező versenyzőket. Figyelmük persze az utolsópillanatig sem lanyhult. Kikísértek minket a vasútállomás­ra, s abban a reményben búcsúztak el, hogy jövőre újratalálkozunk!Talán fokozta volna a varázst, ha az elődöntő már pén­teken elkezdődött volna, s így szombaton este a döntő éseredményhirdetés után több lehetőség lett volna a kötetlenbeszélgetésekre. Vasárnap pedig mindenki hazautazhatottvolna, mert bizony sokan távoli városokból érkeztek, skéső estére értek csak haza.

26 versmondó

Elhiszem, hogyazsűrinek nehéz dolga volt, hiszen na­gyon sok versmondó közül kellett kiválasztania, hogy kiaz a 23 versenyző, aki bejuthat a vasárnapi döntőbe.

Nagyon tetszett a verseny döntőjének megnyitása. A gyer­tyák tánca és Vörösmarty megzenésített verse igazi ünnepihangulatot árasztott.A versenyzők közül mély benyomást tett rám ÉzsiásLászló, akit baráti köreiben csak "Vak Latinovits"-nakhívnak.Az elődöntőn bemutatott Kányádi Sándor-verset és adöntőben Vörösmarty Előszóját olyan szívhez szólóanmondta, hogy könnyeket csalt a szemembe. Balogh Józsiújra megmutatta, hogy mindig tud újabb és újabb varázs­zsal hatni a közönségre. A verseny legfiatalabb előadó­

jának, Kopasz Évának annyit üzennék, hogy ne merüljönel szép szeme világa! Folytassa bátran, amit elkezdett, slegyen nyitottabb mások felé is!Úgy érzem, minden egyes versmondó megtett értem any­nyit, hogy ne tudjam elfelejteni az itt töltött napokat.Köszönöm minden résztvevőnek. szervezőnek, a támoga­tóknak, hogy ilyen sok szép és felejthetetlen emlékkeltávozhattam Kápolnásnyékről.

Bízom benne, hogy jövőre újraugyanitt mindenkivel találkozom, ésismét jól érezzük magunkat!Rajtam nem múlik, én ott leszek!Köszönöm Kápolnásnyék!

B.Attila

Vörösmarty visszatért......Kápolnásnyékre.

Legalábbis költői szelleme. Akik visszahozták, azoka versmondók, akik még fogékonyak a klasszikusirodalomra, a szépségre, és akik tudják: Vörös­

marty költészete nélkül szegényebbek lennénk. Egykápolnásnyéki tanárnak, aki egyébként kiváló versmondó,volt egy álma: Létrehozni egy olyan versmondó versenytKápolnásnyéken, ahol a Kárpát-medence legjobb vers­mondói idézik szeretett költőjének verseit. Az álomvalósággá vált. Összefogott az egész település és néhányszervezet, és íme az idén már második alkalommal szó­laltak meg Vörösmarty Mihály és költőtársainak versei.Nem is akárhogyan. A színvonal igazán méltó volt aköltőóriás szellemi hagyatékához. Bevallom, én magam,mint a zsűri tagja, tartottam attól, hogy ama versmondó­dalnokai talán nem értik az időben oly távollévő gondola­tokat, és tán a klasszikus nyelvezettel sem birkóznak meg.E bizonytalanságomat a nem kevés rossz tapasztalattáplálta. A Berzsenyi, a Csokonai-versenyek, sőt a nem­régiben a Magyar Televízió által rendezett Talpra Petőfi

versmondó verseny is bőven hagyott kívánnivalót maga

Vörösmarty Mihály

"BERZSENYI EMLEKE

"Nem kérem, oh sors! kincseidet, nem azUralkodó kényt és ijedelmeit,

Sem harci pályán a megöltekVéreivel ragyogó szerencsét:

Gond és irígység mostoha tárgyait.Csak ami keblem mélyeiben buzog,

Csak amit elmém tiszta lapjánÍrva hagyott az örök teremtés,

Oh adj nekem szót, édeset és erőst,

Azt szűvarázsló hangba kiönteni:A dal hatalmát add nekem, sors!

S megfizetél ez egy életemre."

Így esdekelt a lángkebelű fiú;S mit kért, megadták dúsan az égiek:

Szózatja harsány sáradatkéntElragadó leve zengeménye.

Dallott szerelmet, dalla szelíd panaszt,S megédesűlt a fájdalom ajkain;

Dalt zenge a muló örömnekS az maradóbb s magasabb öröm lőn.

Az ihletettnek ajkairól dicsőnKelt a merész dal, meghaladá porát

A lomha földnek s fellegen túlA napot és nap urát köszönté.

után. Nyilván a körültekintő rendezés és szervezés, atámogatók hozzáállása, a meghívott versmondók igé­nyessége, sőt talán a zsűri és a felkészítők következetesmunkájának is köszönhető, hogy kellemesen csalódtam.Az igazi bizonyíték az volt, hogy az eddigi gyakorlattóleltérően a döntőben kizárólag Vörösmarty-verseketlehetett elmondani, így sem fulladt érdektelenségbe,unalomba a közel kétórás finis. A több mint százközépiskolás és felnőtt versmondó előválogató meghall­gatása után huszonhárman kaptak lehetőséget a pódiumralépéshez a művelődési ház színháztermében. Telt ház előtt,

szerintem több mint kétszáz nézőnek közvetíthették azelőadók Vörösmarty Mihály szebbnél szebb hazafias,szerelmes vagy éppen ironikus érzéseit gondolatait. A fel­nőtteknél a nagyon tehetséges fiatal kaposvári BaloghJózsef vitte el a fődíjat. Az első helyezett budapestiÉzsiás László szinte a lelkével közvetítette a Jóslatot,lévén, hogy számára a nap fénye már régen elveszett.Hihetetlen és katartikus megrázó élmény volt hall­gatni, Fodor Esztert, akinél időről időre tapasztal-

Ég, föld lebegtek adalok árjain;Feltűnt az élet s minden alakjai,

S a nagy jövendő fátyolábanRémületes temető világa.

S mily lelkesítő hangja emelkedékHozzád, te féltett s hőn szeretett haza,

Midőn királyi homlokodnakVészbe merűlt koronája ingott!

Hány hű fiadnak zenge magasztalást,A hívek és jók tapsai közt: mig az

Ál szív ijedve visszadöbbentS a kifajúlt cudarok dagálya

Megszégyenült a honfierény előtt.

S ő e daloknak lélekadó ura,Mint aki végzé alkotását

Egy kicsi bár, de nemesb világnak,

Megnyúgodott a fáradozás után;Megérte, amit ritka szerencse ád:

Évülhetetlen ifjuságátMűveiben örökült eszének.

Most síri éjfél leplezi a jelest;De a setétlő bús ravatal fölött

A halhatatlanság füzéreSorsot, időt mosolyogva fénylik.

versmondó 27

FELNŐTT

Födíj: Balogh József (Kaposvár)I. Ézsiás László (Budapest)II. Fodor Péter (Tapolca)

III. Ekmann József (Nagykanizsa)

IFJÚSÁGI

Fodíj: Orevec Kriszitna (Szabadka)I. Szűcs Péter Pál (Budapest)II. Basity Gréta (Szabadká)

III. Óvári Csaba (Székesfehérvár)

MAGYAR MŰVEKFESZTIVÁLlABAKA ISTVÁN: Szekszárdi mise

Orbán György előadása

hatjuk az előadói fejlődést, a következetes felkészüléstés a hallatlan akarást. A nagykanizsai Ekmann József,bár érett versmondó, reméljük, nem ragad meg a mű­

kedvelői provinciális szinten, hanem továbblép.A középiskolásoknál a vajdasági versmondók taroltak.Krekity Olga az évek során szinte mozgalommá tettea vers mondást a Vajdaságban. Nem feledkezhetünkmeg a szabadkai Németh Emma tanárnő felkészítő

munkájáról sem, aki fiatalok soka­ságát készíti fel magas szinten értő

módon a versmondás művészetére.

Bartók László

11\1l2111rllll\.4

Egy férfi, feketében

IG·ssé hosszúra nyúlt, egyenetlen, mégis szépestének volt részese az, aki a Magyar Művek

esztiválján megtekintette Orbán GyörgynekBaka István Szekszárdi mise című regény éből és verseibőlösszeállított pódiumműsorát.

Különös vonzása van számomra Baka István nevének...Versei egyidőben rendkívüli módon hatottak rám, s csakazt bántam, hogy nem vagyok férfi, merthogy ezek olyannagyon férfi-versek. Most, hogy láttam Orbán György elő­

adását, újfent csak sajnálni tudom ezt a tényt, holott nyil­vánvalóan sok minden máshogy cseng az én számomra, snyilván másként szólaltatnám meg a regényíró Bakát is.Éppen azt tartom az előadás egyik nagy erényének, hogyOrbán-féle megszólalás volt, a benne élő szöveg dallamáthallottuk, de úgy, hogy nem takarta el Bakát sem.Az alap, a Szekszárdi mise (Szépirodalmi, 1984), BakaIstván kevés számú prózai írásai közé tartozik, értékelői

szerint kimagasló mü." ...olyan alkotás, amely egy kisváros ismert alakjaiáltal a teljes egyetemesség igényével mutatja: meg,milyenek viszonyulásaink, indulataink, vágyaink, s azt is,mire vagyunk képesek mindezek ketrecében és kény­szerében. Sőt, többet is elénk tár: azt, amire képtelenekvagyunk." Gacsályi József, az egykori szerkesztő, jó­barát, amúgy könyvtáros méltatja így Baka regényét,amely - ha a fentiekből nem is derül ne ki - félbetöröttálmokról, csak a halálban beteljesedő, mert kegyelmiállapotban megmutatkozó életigazságokról(?), igazság­tételekről szól.Az Orbán György által megjelenített figurák -elsődle-

28 versmondó

gesen az elvetélt zeneszerző, Séner úr akinek egy dal­lamcsírája magát Lisztet is megihlette; vagy éppenSchrőderné, a kották birtokosa; a halálból is visszajáróLiszt- érzékletesen töltik be a puszta fény sugárral ésegy székkel ábrázolt teret.A történet Séner János története, a sikertelenség fájdal­ma és története; a megtalálni vélt Szekszárdi misetörténete, egybefonódva a millennium és a reménységüdítő, majd viharosan megkavart légkörével, a levertszabadságharc csalódottságával és szenvedéseivel, azelhagyott szerelemmel, egy egész elfecsérelt élet hoza­dékával.Amit Orbán György hozzátesz a regényhez, az Bakakülönös intenzitású lírája. Bele-beleszövi a történetbenéhány versét, a nagy lélegzetű és nagy formátumúverseit, mint például Liszt Ferenc éjszakája a Hal tériházban, Gyászmenet, Mefisztó keringő. Ki- és vissza­lépünk a mesébe, s mindezt csupán a fény változásaijelzik. Illetve jelzi Orbán György hangjának változásais - van lírai hangja és van prózai, az utóbbiból több is.Ez sok esetben bántó lehet, de most nem éreztem felvettés idegen hanghordozásnak sem az emelkedettebb-versrnondói- hangot, sem a váltogatott prózait.S ha már a konkrétumoknál vagyunk: egy pódium­műsorról írni csak az előadó személyiségét figyelem­bevéve lehet. Itt ugyanis sok minden múlik azon, hogymennyire találkozik az előadó egész személyiségévela költőről vagy a költő habitusáról alkotott előzetes

képünk és az általa prózában alkotott figurák alkata,verseinek hangütése.

Baka István

Halottak napja

Egy kisfiú siet a parkon át,az esti szélben hintalánc vacog,zörög a megfakult viharkabát,az égen borbélytányér-hold inog.

Az emlékmű talapzatán, akárangyalszárnyakból hullatott pihék,mécsek remegnek, szürke és sivára kő, a park, s páncélozott az ég.

Mint oszlopróllehorgadó plakát,nyirkos, csirizszagú a félelem,s megyek, megyek az őszi parkon át,zsebemben gesztenyék, nyolcévesen.

Orbán György jó figura: egy férfi, fekete garbóban, feketenadrágban, kellemes - bár most kissé nazális - hanggal,majdnem egészen jó beszédtechnikával, színekkel ésszínváltásokra képes modulációkkal. Talán túl sok is ajó képességekből, adottságokból. Olykor-olykor az ezek-

...... -.

ből nyert energia, nem pedig a belső hit gördíti továbba lendkereket. No, persze vannak külső "szemetek" is,amelyek akadályozzák a finom szerkezet működését.Érthetetlenül nyitva hagyott ablak, ami miatt a külső

forgalom zaja időnként elviselhetetlenül hangos.Valószínűleg ez hat zavaróan az előadóra, aki a műsor

folyamán hullámzó teljesítményt mutat. Hullámzót, denem érdektelent. Meggyőző, néha egészen telített érzelmiállapotokat felmutatni képes előadót láttunk, pontosszövegelemzéssel (apróbb szövegzűrökkel!), finommozgásokat, kevés, de stilizált, tehát jelentőséggel bírógesztust, semmi fölöslegeset. Amiben, mint már emlí­tettem, időnként hiányt érzek, az a jelenlét folyamatosintenzitása. De hát annyi minden kizökkenthet egy embertott, a pódium magányában.A produkció mindezek dacára szépen fejlődő ívet mutat, sbár hatásában nem minden hallgatójában váltja ki amegelégedettséget, mégis szép akkorddal zárul..Bakásan'' pörölve az éggel, Liszttel, a zeneköltővel, sajátfájdalmas magyarságával és kisszerűségével, Séner úrszép véget ér. Régebben azt mondtuk volna, katartikusat.Most nem divat ilyen szavakat használni.Hát csak ennyit mondok: bár hihetnénk, hogy az utolsóórák adnak valami megnyugvást, bár hihetnénk, hogymegtaláljuk saját Szekszárdi misénket, ha még lesznekilyenek a mi korunkban.

Tóth Zsuzsanna

versmondó 29

Németh András Radnáti-dijas népművelő szerinta versek örök barátok, a versmondók örök sorstársak.Az irodalom pedig akkor is jókedvre derít, ha szomorű.

Vers-elem-zés

Rózsa Endre

A havazás beköszönte

Alelke mélyén népművelő, színész, versmondó és er­dőkerülő. Tanárember, aki már réges-régen észresem veszi, hogy milyen fontos az, amit csinál. Őrzi

a lángot, őrzi a verseket, az irodalmat, azok számára, akika kultúrát nemcsak mint ponyvaregényt szeretnék felfalni;azok számára, akiknek Ady, Petőfi, Utassy neve többetjelent, mint felragasztható címke.Németh András - a Bandi. Senki nem hívja Andrásnak, csakha nagyon muszáj. Mert az olyan hivatalos, mert az olyamtávolságtartó. Szóval szöges ellentétben áll a mindenkinekmegnyíló személyiségével. Az ő életének verse is ezer elem-

ből áll össze. Mindegyik szép és különleges, mindegyikrőlórákat lehetne mesélni. Ezért is vers-elem-zés.Bandi vándorlása az erdőkerülő hivatással kezdődött.

Semmit nem tudott róla, de mindenét odaadta volna az aliggyerek, hogy a természetben lehessen, hogy nézhesse éshallgathassa, hogyan nőnek a fák. De közbejött a baleset:jobb keze megsérült, így a soproni erdészeti iskola helyetta kapuvári gimnáziumba került. "Micsoda szerencse, hogyígy történt!"- meséli csaknem negyven év távlatából. Agimnáziumban egy véletlen folytán ismerkedett meg a szín­játszással. S bár beteg keze ellenére a helyi tornászváloga­tott tagja volt, az irodalom, a versek egyre jobban kezdtékérdekelni. Hámori Miklós tanár úr színjátszó foglalkozásaiegy olyan úton indították el, melyen soha nem lesz meg­nyugvása, ahol mindig tenni kell valamit. Persze erről

akkoriban még senki nem tudott. Sőt, amikor a kiválóvizsgaeredmény és oly sok sikeres bemutatót követően acívis városba, Debrecenbe jelentkezett egyetemre, még acsalád is belátta: így lesz jó. Ebből a gyerekből tanár lesz,nem követi édesapja hívatását, és messzire hajítja magátólaz ácsszekercét. Mégsem így történt. Származása miattnem lehetett az egyetem diákja, így aztán odaállt apjamellé a tetőre, és készítette a gerendázatot. De a versek vele

maradtak, és esténként, miután lefürödték magukról a napifűrészport - közben a család tervezgette, hogy Bandit építész­nek kellene adni -, ő beleolvadt a kötetekbe, és arra ké­szült, hogy hétvégén a kultúrházban ismét találkozzon aversmondókkal, a színjátszókkal."Furcsa kanyarokat vett az életem. Bár az irodalom voltgimnazista koromtól a legfontosabb értékmérő és érték­teremtő a számomra, nagyon nehezen tudtam a közelébeférkőzni. Mielőtt elvégeztem volna az ELTE népművelő

szakát, sok mindent ki kellett próbálnom. Voltam én ru­házati vállalatnál, dolgoztam különböző a fatelepeken.

1968-ban aztán megváltozott minden körülöttem.Elvégeztem az egyetemet, és attól a pillanattólkezdve azt csinálhattam, amit mindig is szerettemvolna." - vallja magáról. Színjátszó fesztiválokat,seregszemléket szervezett, irányította a versmon-dók fellépéseit és így tovább. Meghatározó egyéni­sége lett Győr-Moson-Sopron (akkor még csak Győr­

Sopron) megyének. Azok a példaképek pedig,akiket mint ifjú színjátszó csodált meg -Z SzabóLászló, Perédy László- a munkatársaivá lettek.Együtt .mozgatték" az amatőr mozgalmat, együttvitték el a határon túlra a magyarokhoz a magyarverseket, a magyar előadókat.

Németh András sok éves munkájának elisme­réseként az idén megkapta a Radnóti-díjat. Azt akitüntetést, amely talán a legrangosabbnak ne­vezhető Magyarországon. Ez a díj is bizonyítja,

hogy a kisebb hullámvölgyek után most ismét van mittenni a versmondás területén, és lehet is mit csinálni.Bandi a Magyar VersmondókEgyesületének elnökségi tagja,a Győr-Moson-Sopron megyei egyesület titkára. Amellett,hogy tanít a Quantum Üzleti Iskolában, az egyesületbázisán, a Bartók Béla Megyei Művelődésé Központbantevékenykedik. Újra beindítja a dunaszerdahelyi versbus­zokat, újra felveszi a kapcsolatot a megyei színjátszókkal,versmondókkal. Kiegyensúlyozott, vidám ember. Voltakéletében nehéz pillanatok. Megszűnt a munkahelye: akkorkicsit partra vetett halként élte meg a helyzetet. De az iro­dalom nem engedi, hogy az, aki egyszer a bűvkörébe

került, messze menjen tőle. "A versek örök barátaim. Aversmondók örök sorstársaim, és mi így hárman együttmaradunk mindig. Ma már nem igazán mondok verset. Mamár nem én vagyok az előadó, bár néha-néha rá áll a szám.De most fontosabb, hogy lehetőséget teremtsek az egye­sület tagjainak művészetük megcsil­lantására. Én csak magamban mor­molok el egy-egy költeményt. Éstudom, kicsit banálisnak hangzik, demég a szomorúaktól is jókedvem lesz."

Fábián György

Fekete havakszakadását számoljafelgyújtva szemem.

Sűrű havazása Föld központja felé,mind mélyebbre ás.

Hó, csak hórnarásmilliárd nyomát pipáljafehéren a menny.

Erős havazásnyers falán nem hatol átmost egy tűszúrás.

Puha havazásfogja le a tárgyak tág,halott szemhéját.

Élénk havazásrimánkodó leveletélve eltemet.

30 versmondó

A Forrás Kulturális Alapítvány, Pápa Város Önkormányzata, Veszprém Megye Önkormányzata,a Magyar Versmondók Egyesülete,

a Pápai Pedagógus Művelődési Ház és a Magyar Versmondásért Alapítványmegrendezi a

Regösök húrjánnemzetközi versmondó versenyt

1999. április 24-25-én.

A verseny célkitűzése:

a magyar- és világirodalom értékeinek ápolása; költők, korszakok vagy témák szerinti megközelítésbena versmondásnak, mint pódiumművészetneka népszerüsitse.

A nevezés feltételei:három vers vagy próza ismerete, melyből egy a szerelemről vagy a boritalról szóló mű legyen a magyar­

és világirodalomból, a kettő szabadon választott műbőlegy a ma élő magyar költőmunkái közül kerüljön kiválasztásra.

A verseny helyszíne:Pedagógus Művelődési Ház, 8500 Pápa, Fő u. 2. Nevezesi díj személyenként 500 Ft, mely összeg

a szállás költségét tartalmazza. (A határon túli versenyzőknek díjtalan.)A jelentkezés korhatára:

alsó korhatár14 év,felső korhatár nincs.

A találkozó kétnapos. Szombaton lesz a kétfordulós elődöntő, ezek alapján lehet bekerülni a vasárnapidöntőbe. A zsűri döntése alapján a verseny legjobbjai díjazásban részesülnek, melyek a gálán kerülnekátadásra. Minden felmerülő kérdésre a jelentkezések beérkezését követően levélben részletes felvilá­

gosítást nyújtunk.

A jelentkezést 1999. március 22-ig a név, szűletési év, cím és a választott versek felsorolásávala Pápai Pedagógus MűvelődésiHázba, Egresits János igazgatónak kell elküldeni.

Telefonon érdeklődni ugyanitt a (36) 89/324-806-osvagy Pataki Andrásnál a (36) 20/9-258-691-es számokon lehet.

Csokonai Vitéz Mihály

A búkergető

Ha szíhatok borocskát,A gondjaim csucsúlnak.Ki boldogabb halandó,Mint aki nem sohajtoz?Ki boldogabb magamnál?Héj, vízivók! be sűrű

Pocsolyába foly világtok!

Szép volt Filéta s ifjú,Szerelem s dalok barátja;De béka-módra zengett,Csigaként tudott szeretni,Bámúlsz-e? Vízivó volt.Héj, víziszák! be sárosElmétek és világtok!

Kancsót, fiú! veszendő

Ez élet és előlünk,

Mint egy palack bor, elfogy.Hát kurta napjainkbólHányat lelopnak a búk!Mért bokrosítsam a bajt?Miért fogyasszam éltem,Míg a gohér virágzik?

Iszom, ha szívem örvend.Iszom, ha bánat éri;S ha szíhatok borocskát,A gondjaim csucsúlnak.

versmondó 31

Beszédhibák II.

A beszédhangok hibái

A beszédhangok hibáit a hangképző szervek rendellenesműködése okozza. Ennek nagysága, az egyének külön­böző készségeitől és képességétől függ. A beszédhanghibáinak leküzdése gyakran hónapokig, néha - súlyosabbesetekben - évekig tart, olykor a hiba rövid hetek alattkijavítható.

A magánhangzókA magánhangzók képzésekor a gége zöngéjét módosítjaa szájüreg alakja és térfogata, így a magánhangzók hibáia módosító artikulációból adódnak. A hibák általánosjellegét mutatjuk be. A labiális magánhangzók illabiálisképzése megváltoztatja a hang színét. Hiba a nyitottabbjellegű hangok zárt ejtése.

A mássalhangzókA mássalhangzók hibás ejtése sokkal elterjedtebb, szem­betűnőbb, mint a magánhangzóké. A mássalhangzótorzításával kialakult beszédet pösze beszédnek,pöszeségnek nevezzük.

Selypessé2 (szi2matizmus)Egyike a legelterjedtebb beszédhibáknak.

SZ-Z-C-DZHangzási megjelenésük alapján sziszegő hangok.Legfeltűnőbb hiba, amikor a nyelv hegye a két fogsor közéékelődik, ilyenkor a sziszegő hang helyett t-szerű zörejkeletkezik. Javítási módja, a nyelvhegyet az alsó fogsormögé helyezzük.Amikor a nyelv erősen nekinyomódik a felső fogsornakvagy a kemény ínynek, akkor a kis csatorna nem alakul­hat ki ez a szigmatizmus addentálális.Laterális szigmatizmusról beszélünk akkor, ha a nyelv ahangképzéskor valamelyik oldalra fordul.Beszédünk javításásnál tanácsos logopédushoz fordul­nunk. Szükségünk van az értő fülre, aki megmondja,hogy mikor képeztük jól a hangot. A torz képzés olyanerővel rögződik, hogy magunktól nehezen tudjuk meg­különböztetni.

S-ZS-CS-DZSEzeket a réshangokat és affrikátákat beszédtechnikailaghangzási megjelenésük révén susogó hangoknak hívjuk.Itt is gyakori az interdentális (fogközi) képzés és a laterális(oldal) képzés. Az ilyen susogó hang színében is hibás, devizuális megjelenésében még szembetűnőbb.

Egyike a legnehezebben javítható hibának. Se szeri, seszáma azoknak a susogó hanghibáknak, amelyek azemberi beszédben megjelennek. A köznapi beszédben

32 versmondó

ezeket észre sem vesszük, de a színpadról, a pódiumrólmár számottevő hibaként halljuk azokat.A szigmatizmusként említett hibák egy része, beszéd­szervi adottságok miatt jön létre. Így a szervi felépítésés a kialakult képzési mechanizmus között szoros kap­csolat áll fenn. Nagyon fontos a fogsor, sőt az egyes fogakelhelyezkedése is a szép beszéd kialakítására. Első­

sorban hiánytalan fogsorra van szükségünk. Befolyásoljaa hangképzést az ún. buldogharapású alkat, amikoraz alsó fogsor az előreugró áll következtében előbbre áll,mint a felső, a legritkább esetben képes helyes sziszegőt

képezni.Az erősen hátrahúzódó áll és alsó fogsor már máskategóriába tartozik, mivel az alsó állkapocs igenmozgékony és viszonylag könnyen hozható előre.

Raccsolás (rhotacizmus)A magyar beszédhangok hibás képzésében a selypességután sorrendben a második helyet foglalja el.

RA hibák két fő csoportra oszthatók: vagy a képzés helye,vagy a módja hibás. A nyelvhegyi pergetés helyett nyelv­csap (uvuláris) pergés keletkezik azáltal, hogy a nyelvgyöki része erősen feldomborodik a lágyszájpad felé, s azuvula pereg.Felnőtt korban az r hiba javítása már igen nehéz, így ennekmegoldásét bízzuk logopédus szakemberre.

A beszédfolyamat hibái

A beszédfolyamat súlyosabb zavaraival a gyógypedagógiafoglalkozik.

HadarásA beszéd szépségét zavaró hibák közül kétségtelenül ahadarás teszi a legkellemetlenebb benyomást a hallgatóra.Nem pusztán gyors beszédről van szó, hanem hadarásátaz jellemzi, hogy kihagy beszédhangokat sőt szótagokatnéha pedig egész szavakat nyel el.A hangtorlódásokat nehezen bírja, gyakori a hosszúmagánhangzók rövid ejtése. A hadarás javítását elsősorbanaz nehezíti, hogya hadarók többsége nem tud hibájáról,vagy ha tud, csak esetlegesnek érzi. A magnetofonfelvételek sokat segíthetnek, mert visszahallgatásakor ahibákat - legalábbis a nagyobbakat - a hadaró már érzéke­li. Javítását bízzuk szakemberre.

A patto2ásA magyar beszéd ritmusát a hosszú és a rövid szótagokhatározott szétválasztása jellemzi. A pattogó beszéd­modort az jellemzi, hogy minden szótag megközelítőleg

egyforma röviden szólal meg. A hadarással ellentétbenitt kimondanak minden hangot, szótagot, tehát a peri­fériás beszédszervek mechanikus működésével nincsbaj; kizárólag a hallásérzet alakított ki ilyen differenci­álatlan lüktetést.

A leppel:ésEz a beszédmód éppen ellentéte a pattogásnak.Keletkezésének okai azonban általában megegyeznek

vele, csakhogy a kialakult ritmus nem rövid, hanemhosszú szótagból áll. Gyakorlati tapasztalatunk azt mu­tatta, hogy a pattogó ritmus inkább férfiaknál alakul ki,míg a leppegett beszéd nagymértékben női tulajdonság.

Dr. Stollár Katalin

Egy eredményes év

(Beszámoló a Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron megyeiegyesület közgyűléséről)

AMagyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson­

Sopron megyei szervezete 1998. december 12-éntartotta meg éves rendes közgyűlését Győrött, a

Bartók Béla Megyei Művelődési Központban. A megyeiszervezet elnöksége eredményes évről, rendezvények,események sokaságának sikeres megvalósításáról adottszámot a közgyűlésen.

Az országban első önálló szervezetként megalakulómegyei egyesület 1997 júniusában a következő fontoscélokat tűzte ki maga elé:

- A Magyar Versmondók Egyesülete megyei szervezete­ként koordinálja Győr-Moson-Sopron megye vers­mondó eseményeit.

- Módszertani és szakmai segítséget nyújt a különböző

szintű, rangú és korosztályi versmondó versenyek­hez közvetett és közvetlen módon. Közvetetten úgy,hogy állandóan figyelemmel kíséri amegye versmondóeseményeit, s ezekről a "Hírlevél" című időszakos

kiadványban beszámol, informál. Közvetlenül úgy,hogy tagjain keresztül jelen van minden eseményen:biztosítja a zsűrit, szakmai továbbképzéseket (tá­borokat) szervez a versmondók számára.

- Minden alkalmat felhasznál az egyesületi tagszer-vezéshez.

A legfontosabb célkitűzések megvalósítását nagy iram­ban kezdtük meg, a megyei szervezet taglétszámarövidesen 42 fő lett. Többszöri nekirugaszkodás után(különböző alaki kifogások miatt) 1998 márciusában acégbírósági bejegyzés is megtörtént. Önálló bankszámlátnyitott a megyei szervezet, amelyen a városi, a megyei ésaz országos pályázatokon elért pénzek megjelenhettek. Azinduló tőkét az országos elnökségtől visszautalt tagdíjak, sa működés elindulásához szükséges támogatás jelentette.A Bartók Béla Megyei Művelődési Központtal (BBMMK)kötött együttműködési szerződés biztosítja a megy eiszervezet infrastrukturális hátterét. A BBMMK - mintbázisintézmény - helyet ad a különböző rendezvényeknek,

biztosítja a telefont, a postaköltséget és a gépkocsit a vidé­ki utakhoz.A közgyűlésen az elnökség több eredményes ren­dezvényről számolhatott be:

- Fertődön a BBMMK-val közösen megrendeztük aMagyar Kultúra Napja megyei ünnepségét.

- Két településen (Fertőd, Bezenye) műsorral működ­

tünk közre az 1848-as forradalom méltó megün­neplésében.

- Tagjaink versmondóként, szervezőként és zsűritag­

ként működtek közre a Kisfaludy-napok MegyeiKözépiskolások Művészeti SzemIéjén .

- Győrszemerén költészetnapi megemlékezést tartot­tunk.

- Meghirdettük és megszerveztük a falusi általánosiskolások versmondó versenyét, a Kormos Istvánvers- és prózamondó versenyt. Az öt elődöntőt tavasz­szal 150 versmondó részvételével, a megyei döntőt

októberben 32 résztvevővel Mosonszentmiklósonrendeztük meg.

- A színjátszókkal közösen versmondó tábort szervez­tünk Csomán.

- Október 23-i műsorral szerepeltünk Fertőszentmik­

lóson a Népfőiskola közönsége előtt.

Közreműködtünk a Radnóti Miklós országos vers­és prózamondó verseny megszervezésében és a Rad­nóti-díjas versmondók gálaműsorának létrejöttében.

- A rendszeres és hatékony tagtoborzó munka ered­ményeként a megyei szervezet jelenlegi taglétszámaelérte a 85 főt.

A jövő terveiről is tájékoztatást adott az elnökség amegyei közgyűlés résztvevőinek.

Az egyesületi munka javítása érdekében ún. területiszervezetek létrehozását tervezzük a megye városaiban.Létrejött a csomai, illetve most alakul a soproni szerve­zet. Szeretnénk, ha Mosonmagyaróváron és Kapuváron

33 versmondó

is lenne szervezeti központ. Felvettük a kapcsolatot ahatárokon túli versmondókkal, a közeljövőben megalakula dunaszerdahelyi (csallóközi) szervezetünk is. Mármeghirdették József Attila vers-, énekeltvers- és próza­mondó verseny járási döntőjét. Januárban megkezdiműködését az egyesületi klub (havonta egy alkalommal),és megkezdjük Pódium Presszó sorozatunkat a RadnótiIrodalmi Társaság és Emlékbizottsággal közösen(előadóestek, író-olvasó találkozók stb.). 1999-ben ismeghirdetjük, megrendezzük a falusi általános iskolásokversmondó versenyét és a Kormos István vers- és

prózamondóversenyt. Győrött versmondó iskolát (stú­diót) indítunk általános iskolás és középiskolásversmondók számára. Ismét megrendezzük a nyáriversmondó tábort és a Radnóti Miklós vers- és próza­mondó versenyt regionális jelleggel. (Vas, Veszprém,Komárom-Esztergom megyék bevonásával) Szeretnénk,ha a Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson­

Sopron megyei szerve-zetének taglétszáma 1999. évvégére elérné a 150 főt.

Németh András

Vers- és prózamondó versenyek, eseményekrendezvény-naptára

(elsőfélév)

Időpont: Rendezvény, Helyszíne: Rendezők: Kategóriák:verseny neve:

január 23. Gálaműsor a Magyar Budapest, Magyar Magyar Versmondók Egyesülete Meghívásoskultúra napja Kultúra Alapítványalkalmából székháza

március Fordított világ Nagyatád, Városi Művelődési Központ Középiskolás és felnőt

Művelődési Központ

április 1-2-3. József Attila vers- Tatabánya, A Közművelődés Háza Alsó korhatár 14. événekeltvers- és A Közművelődés Háza

prózamondó verseny

március-április József Attila vers- Budapest, József Attila József Attila Művelődési Központ \0-\2 éves korcsoportés prózamondó verseny Művelődési Központ 13-14 éves korcsoport

április ll. Költészetnapi találkozó * Magyar Versmondók Egyesülete

április 19. Ratkó József országos Nagykálló A nagykállói Korányi Frigyes Középiskolásokvers -és prózamondó Gimnázium, Nagykálló városa,verseny Ratkó József Irodalmi Társaság,

Szabolcs-Szatmár-Bereg MegyeÖnkormányzata

április 23-24. Gyöngy a csillag Pásztó, Dózsa Gy. Tehetséges Pásztói Gyermekekért Általános iskolaiÁltalános Iskola Alapítvány korosztály

április 24-25. Regösök húrján Pápa Forrás Kulturális Alapítvány, Pápa Alsó korhatár 14. évnemzetközi versmondó Város Önkormányzata, Veszprémversenyt Megye Önkormányzata, Magyar

Versmondók Egyesülete, a PápaiPedagógus MűvelődésiHáz, MagyarVersmondásért Alapítvány

április * Általános iskolások Veszprém Magyar Versmondók Egyesülete 14 éves korigországos vers- és Városi Művelődési Központprózamondó versenye

április 30-május 2. Anyám fekete rózsa Erdőkeretes Az erdőkertesi Kulturális Közhasznú Gyermek, ifjúsági,IX. magyar nyelvű Alapítvány, felnőtt: határon túlinemzetközi vers-és Ady Endre MűvelődésiHáz versmondók számáraprózamondó találkozó Erdőkertesi Polgármesteri Hivatal

Magyar Versmondók Egyesülete

május* Általános iskolások Kecskemét Liga Szakszervezetek Bács-Kiskun 14 éves korigországos vers- és Megyei Könyvtára,prózamondó versenye Magyar Versmondók Egyesülete

*szervezés alatt

34 versmondó

Weöres Sándor1913-1989

Ó ne vidd elkét szemeddela napsugarat!

Ne menj, várj még,mert e tájék

sötétben marad.

*És ha az utcán bottal bandulkolnak,

idegenül néz a napasugár isés oly furcsán mondja minden ember:

"Jónapot, bácsi."

*Szétmálló hangerdő

-csing-ling-ling-száncsengő.

Száncsengö-csing-ling-Iing­tél öblén távol ring.

*A fákon piros láz van.

Lányok sírnak a házban.Hol a szádról a festék:kékre csípik az esték.

Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,nem marad semmi emlék,

az ember szíve vásik,egyik nyár, mint a másik.

*Gyermekkoromban négy kis indát

hajtott bennem a szerelem.Négy lányt szerettem. Ó, azóta

befalta mind a sírverem.Kezük négyféle érintését

még most is érzi a kezem.

*Puha pára

borul rá a hegyekre,hegyek közti zöldes-borzas

Kacskaringós tengerre.Esik eső,

száll a szürke sziklára,

száll a fehér faházra.Csillog-villog

a leányok csuklyája.

*Erős ház, szép zászló,

jó anya,sorsomnak nyugalmas asszonya.

Majd ha cseppig átfolyt rajtammind e lét,

úgy halok az ős-egészbe,

mind beléd.

*Ó ha csillag volnék

kerek égen,csorogna a földre

sárga fényem­jaj de onnan

vissza sose járnék,anyám nélkül

mindig sírdogálnék.

versmondóKiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete

Támogatónk:Nemzeti Kulturális Alap,

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,a Soros Alapítvány jóvoltából lapunk az Interneten is olvasható

http://www.c3.hul-vers

Felelős kiadó: Bodor-Palkó PálA szerkesztőség címe: 1011 Budapest, 1., Corvin tér 8.

Főszerkesztő: Kiss LászlóLevelezési cím: Versmondó, Budapest Pf.70. 1363

Telefon: 06 (30) 223-573E-maii: vers@C3.hu

ISSN 1217-3282

Ára: 112,- FtA Versmondó megrendelhető a szerkesztöség címén.

Előfizetési díj egy évre: 672,- FtMegjelenik évente hat alkalommal.

Számunkat Kováts AlbertÜbü-sorozatával illusztráltuk.

35 versmondó

Alfred Jarry

AZ AGYATLANÍTÁS NÓTÁJA

Finombutor-gyártás, e' vót a mesterségem,A Marsmező-uton, Mindszent-plébánián.Divatos holmikat csinyá't a feleségem,

Hát sose vót bajunk inség mián.Mikor a vasárnap fölyhőtlenül gyütt,Fölő'töttük az ünneplő ruhát,Az agyatlanítást megnéztük együttA Póruljártak-útján odaátt.

Nézd, nézd, hogy forog a gép,Nézd, nézd, hogyagyakba tép,Remeg a pizes, a jómódu nép.

(Kar) : Hahó! szarvat-a-likba, éljen Übü apó!

Két ides csímotánk lekvár-maszatos képpe'Gyütt és papírbabát vígan fityegtetett,Fölcsűcsű'tek velünk a kocsi tetejére,

Póruljártak-útja következett.Má' serege stül á'tak akorlátban,Ütleg mit ér, mind első sorba tér,Én meg mindég egy kűhalornra á'tamHogy csukárnra ne 'priccöljön a vér.

Nézd, nézd, hogy forog a gép,Nézd, nézd, hogyagyakba tép,Remeg a pizes, a jómódu nép.

(Kar) : Hahó! szarvat-a-likba, éljen Übü apó!

Feleségem meg én, fehérlünk agyvelőtül,

A kölykök falják is, minnyájan topogunk,Szemléjjük Palotin-t, hogy üt és vág egy-végbül,

Sebet, ólom-szerszámot bámulunk.Csak látom ám: a masina-sarokbanMiszlikre megy egy sárga bonc-pofa.Öregem, mondok, rád-ismerek. ottan,Megloptá', nem is sajná'lak soha ..

Nézd, nézd, hogy forog a gép,Nézd, nézd, hogyagyakba tép,Remeg a pizes, a jómódu nép.

(Kar) : Hahó! szarvat-a-likba, éljen Übü apó!

Hát kabátujjamat rángatja feleségem:Ostoba hurka te; most mutasd meg magad,Markojj föl egy határ kakát, teremesed képen,

Palotin éppen fé're-pillogat. ­Hallottam ezt a nagyszerű tanácsot,Két-kézre fogtam bátorságomat,Az uzsorásho' vágtam a kalácsot,Mégis Palotin orrára tapadt.

Nézd, nézd, hogy forog a gép,Nézd, nézd, hogyagyakba tép,Remeg a pizes, a jómódu nép.

(Kar) : Hahó! szarvat-a-likba, éljen Übü apó!

Átvetettem magam a gáton, má'hiába,Láttam, hogy a dühös tömeg agyontipor,Hát fejest ugrottam a gép sötét likába,

Honnan nincs visszatérés semmikor.Ide vezet a vasárnapi séta,Agyatlanítás, Póruljárt-negyed,A hipp-hopp, ripp-ropp, velő-verő tréfa,Élve gyüvök és nyuvasztva megyek.

Nézd, nézd, hogy forog a gép,Nézd, nézd, hogyagyakba tép,Remeg a pizes, a jómódu nép.

(Kar) : Hahó! szarvat-a-likba, éljen Übü apó!

Fordította: Weöres Sándor