XVII. ÉVFOLYAM 2009 . ÖSZ

Tartalom

TANULMÁNY

Ágh Itván:1944. október végeRigó Béla:Nem tudhatom - tudatomRadnóti Miklós:Nem tudhatomCarl Spitteler:Csak királyArató László:Radnóti, a halál szülötteRadnóti Miklós:Huszonnyolc év"Én és a világ"Hont Iván szubjektív utóhangjaiegy monodrámáhozTverdota György:Újratemetés és kisajátításRadnóti Miklós:Tajtékos égN. Horváth Béla:Neoklasszicista törekvésekJózsef Attila és Radnóti költészetébenRadnóti Miklós:Járkálj csak, halálraítélt!Asztalos Gábor:Radnóti Miklós nyomábanSzamosveresmartonRadnóti Miklós:VeresmartRédei Miklós:Egy versmondó így látja

VERSSZÍNHÁZ

Devecseri Zoltán:Negyedik parancsolatVTiegmann Alfréd:...emlék és ... varázslatSzennik Éva:

Kortársalgó 57TÁBOROK

3 Lutter ImreLatinovits szellemében 62

4 Hegedüs Ágota:Görbe tükröm 62

5 Csere Ágota:Szakítós 64

9 Lazarev Oleg Alekszandrovics:Inycsík 65

14 Deák Csillag:Junior Parnasszus írásmüvészeti és

17 kreatív workshop 65

VERSENYEK24

Császár Bíró Lilla:

31 "Aki verset mond, költővé kell növeked-nie" 68

32 "Örök pódiumon" 5. Országosvers- és prózamondó verseny 70VII. Radnóti Miklós Országos

39 jubileumi vers- és prózamondó verseny 71XVI. Bartalis János vers-

39 és prózamondó verseny 72Kaleidoszkóp VersFesztivál 73XIII. Dudás Kálmán nemzeti vers- és

47 prózamondó találkozó 74

51 KÖNYV AJÁNLÓ

Horgas Béla:54 Tartózkodó kérelem az olvasóhoz 75

KÖZHASZNÚ JELENTÉS

A MVE 2008. évi közhasznúsági55 jelentése 78

Radnóti Miklós:56 Éjszaka: 79

versmondó

TANULMÁNYOK

Ágh István1944. október vége

Akkor a répaföldön dolgoztunk mindahányan,hétköznap, mégis ünnep volt az esős időben,

hogy végre valahára együtt anagycsaládban,bátyám és két nővérem közelében lehettem,mert visszaadta őket az alma máter, Pápa,Érsekújvár és Veszprém, a háborús szünetre,s nekem se kellet járnom, otthoni iskolánkatkatonák, menekültek számára foglalták le.

Ahogya marharépák sokaságát csiráztuk,én csak az apraját, mert nem bírtam még kilóssal,megjelent a kisbíró, parancs, hogy egy családotszállásolnak be hozzánk, akik tízen is voltak,fekete bársony ruhás ember és nők után akicsik csutkababával, ám arra nem emlékszem,hovafértek a házban, amíg tovább nem álltaka behemót lovakkal, hosszú ekhós szekéren.

Senki se mondta, honnan és miért menekülneka mi falunkon át, s miért baj az, ha svábok,csak hogy a Délvidékről, de melyik úton jöttek,s látták-e, amit tudni vélünk a krónikából,jöttek-e, mint afoglyok Cservenkán is keresztül,megszálltak-e, mint nálunk, épp Szentkirályszabadján,a munkatábor mellett, ahol más miatt űzött

század pihent, s mint falka hajszoltan elporoszkált.

Az itt hiányzó férfi, amott őre talán azerőltetett menetnek, mely a semmibe marsol,ahogy Radnóti Mikós élte, s razglednicávalértesít odaátról, pontosan mi volt akkor,feszül. mint húr, ha pattan, a test a költeményben,tarkólövésre bukva, s az Így végzed hát te is,a sárral kevert vértőlfOlsejlőelőérzet,

valóra válik, bár még be sem következik.

Közben az oktalan nép jámbor világán végigfOldönfutók vonszolják léptük végtelen hosszát,itt a bácskai kislány csutkababáját félti,s a költő meghal, versben már Szentkirályszabadján,országúti keresztek bólintanak mohásan,ha a szekéren biccent, s zökken a nyaklott teste,kiárad Mindenszentek lassú litániája,Halottak napi gyertyák gyulladnak körülötte.

S ahogy a valóságból kitetszik látomásom,egy élmény szörnyű képe jelenik meg előttem,

a megfeszített Krisztust látom sárga plakáton,rajzszögekkel a füstös kocsma falára tűzve,

Ne káromkodj! - és legyek lepik, mint lépes mézet,én pedig málnaszorppel, hajcsár- és kocsisformaidegenek közt állok, akkor még aligfélve,inkább csak meglepetten, ártatlan csodálkoztam.

3

TANULMÁNYOK

Rigó Béla

Nem tudhatom - tudatomSzemléltetőműelemzés

Tisztelt hallgatóim - akik harmadnapon is feltámadtak -, engedjék / engedjétekmeg, hogy talányos címemet némileg megmagyarázzam. Dolgozatom a Radnóti­recepcióval foglalkozik: pontosabban, milyen kötelezettségeink és lehetőségeink van­nak e téren az iskolai oktatásban, és milyen eszközökkel tudjuk hatékonyan kiaknázniezeket a lehetőségeket?

Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik szerint a Radnóti-év összehozása önmagábansiker, a minden szempontból (sajnos még) sokáig mérceként tekintendő József Attila-évméltó folytatója. (Ezt a sikert korábbi hiányok is fémjelzik: nem volt Szabó Lőrinc-,

Illyés- vagy Márai-év. Félő, a jövőben a kihagyásokra több esélyünk lesz, mint a foly­tatásra.)

Az ünnepi év számos lehetőséget kínál: a tudomány lefolytathatná végre a Radnóti­revízió félbemaradt szakmai vitáit. (Jelenleg az antitézisnél tartunk, Sokan értenekegyet az elsőnek Beney Zsuzsa által megfogalmazott ítélettel, mely szerint Radnótit ­költészeten kívüli okokból - korábban túl magasra értékeltük.) Ettől ftiggetlenüllétezikegy másik Radnóti-revízió is. Egy szlovákiai magyar püspök panaszkodott jeles iroda­lomtörténészünknek, hogy ottani fiatalok kérték számon tőle, miért nem inkább egymagyar költőnek csinálnak kultuszt Radnóti helyett. Az irodalomtörténész PetrovicsSándor jelenlegi helyét firtatta, amire csak egy lemondó püspöki legyintés volt a válasz.

Úgy gondolom, ebben a helyzetben mindenképpen meg kell tartani a Radnóti általelfoglalt pozíciót irodalomtanításunkban. A holokauszt élményét ugyanis jelenleg csaka Bori notesz közvetíti iskolásainknak. A Pilinszky-életmű tanításában a hangsúly aholokauszt versekről a későbbi művekre tolódott át. A Sorstalanság fogadtatásábanpedig benne van egy nemzetközi érdeklődésre is számot tartó monográfia lehetősége,

de Kertésznek és művének közeljövője irodalomoktatásunkban semmi jót nem ígér. Bárúj ordas eszmék sehonnan sem uszulnak ránk, azokat mi már házilag (hazailag) is elő

tudjuk állítani. Ez ellen Radnótival sem tehetünk semmit, de legalább adjunk esélyt ahelyünkre lépő új generáció(k)nak, hogy választhassanak.

Bizonyára hallgatóink között is van, aki költészettől idegen szempontoknak tartja azáltalam felhozottakat. De jó lenne az irodalomtudomány szakembereinek végre tudo­másul venni, hogy kivételes helyzetüket az iskolai magyaróráknak köszönhetik. Ennekigénye szabja meg az egyetemi oktatás volumenét. E nélkül az egész szakmát a zenetu­domány vagy a művészettörténet - jóval szűkösebb - keretei közé szorítaná a racionali­tás.

A címben ígért szemléltető (demonstratív) műelernzés lényege, hogy egy adott műfeldolgozása minél jobban beépüljön az oktatási (nevelési) folyamatba, minél többkapcsolódási pontja legyen közönségének eddigi ismereteivel, és minél több kapcsoló­dási pontot adjon további ismeretek beépítéséhez. Ezt figyelembe véve választottuk ki amaximálisan elkoptatott szövegű Nem tudhatom című Radnóti-költeményt, szemléltető

módszerünk szemléltetésére.

4 versmondó

TANULMÁNYOK

Radnóti Miklós

Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,nekem szülőhazám itt e lángoktól öleltkis ország, messzeringó gyerekkorom világa.Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ágas remélem, testem is majd eföldbe süpped el.Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepelegy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyona házfalakról csorgó, vöröslőfájdalom.

Ki gépen szálljOlébe, annak térkép e táj,s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,mlg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,erdőt, fiittyös gyümölcsöst, szö/lőt és sírokat,a sírok közt anyókát, ki halkan slrogat,s miföntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem.az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,piros zászló kezében, körötte sok gyerek,s a gyárak udvarában komondor hempereg;és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,s az iskolába menvén, a járda peremén,hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,ím itt e kő, de föntről e kő se látható,nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,mígjelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Ha valami újdonsággal kívánunk elöjönni, akár szövegfelolvasással is indíthatunk.Ám egy olyan versről van szó, amelyet (Bálint András müsorában láthattuk) szavalásközben abba lehet hagyni, a közönségre bízva a szöveg folytatását. (Ilyesmit utoljára averonai Arénában láttam, ahol DanielOren karmester a közönséggel énekeltette végig arabszolgakórus harmadik ráadását.) Érdemes tehát tanítványainkat beszéltetni a verssel

versmondó 5

TANULMÁNYOKkapcsolatos élményeikről. Máris kész az első feladat: illesszük be Radnóti versét haza­fias költészetünk nagy vonulatába. A sort Balassi Búcsúja hazájától nyitja meg (legfel­jebb Bornemissza Siralmas énnékem-je előzi meg), az életét számtalanszor kockáratevő végvári vitéz itt mondja ki először (na, jó, másodszor) "édes hazám", innen lehetJózsef Attilára átugrani, aki Balassi kifejezését idézi. A két pillér közé pedig nagyonsok verset összehordhat a szorgalmas diákcsapat. Ha ezek "üzenetét" pár mondatbanmegpróbálják összefoglalni, hamar eljutunk egy müködő modellhez. Balassi akkorfogalmazza meg vallomását, amikor elhagyni készül hazáját. József Attila egy könyör­telen realizmussal rajzolt komor freskó végén "magyarnak számkivetve" jut el a (felté­telekhez kötött) vallomásig. Petőfi "gyalázatában" imádja nemzetét. Ez az ellenponto­zás követelmény, Aki derűben, harmóniával körülvéve csak úgy minden ok nélkülelkezdi versben szeretni a hazáját az egyéb huncutságokra is képes. Hazafias verseinkcsakazértis versek. De hol van a Nem tudhatomban ez a csakazértis ellenpontozás?

A következő stáció a szöveg közös birtokbavétele. A szemléltetö műelemzés alap­követelménye, hogy mindenkivel mondatokra bontva megértesse a szövege t. Ebbebelefér számos félreértés, de tilos minden szövegtől függetlenül elfogadott magyarázat.Ezt pedig nem könnyű végig vinni. Mindjárt rájövünk, ha belevágunk.

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent ..."Ki az a más? Hát a pilóta! szoktuk mondani. Pedig az nem lehet, mert a költő, a lírai

én pontosan tudja, hogya pilótának mit jelent e tájék: térképszerű látványt, térképenbeazonosítható hadicélt. Máris van tehát egy megválaszolatlan kérdésünk, Tegyükzárójelbe és menjünk tovább!

A második versszakban a lírai énből lírai mi lesz. És bekerül egy nem előkészített

fogalom: a bűn.

.Hisz bűnösök vagyunk, akár a többi nép"A harmadik szakaszban (egy sor csupán) egyes szám második személyű az állít­

mány. Visszamenőleg úgy érezhetjük, az egész verset ennek a megszólítottnak mond­ták. De ki a megszólított? Ki ez a virrasztásával megszemélyesített szárnyával mitizáltéji felleg? Szaporodnak a zárójelek. Eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor a demonstrá­ció résztvevői érzik, hogy alulinformáltak. Lehet, hogy szövegcentrikus irodalomeszté­tikák ezt eretnekségnek tartják, de bizonyos művek nem érthetőek megfelelő informá­ció hozzáadása nélkül. Az információhiánynak sokféle oka lehet, de a lényeg egyszerű:

az alkotó egy bizonyos információközösségben él - feltételezett - közönségével. Akinem tartozik a körbe, mert nincs meg a műveltsége, mert más kor gyermeke stb., annakpótolnia kell hiányosságait. (A tanulók eleve ilyen pótlásokat igényelnek, ez a tanításifolyamat egyik legfontosabb része. Persze a különféle szinteket képviselő közönségmiatt a pótlás nehéz feladat, ha valakit számára evidens dolgokról tájékoztatunk, még amű élvezetét is tönkretehetjük. Ezúttal azonban szerencsénk van. Minden világos lesz,ha megelevenítjük azt a szűk három hetet, amiben ez a vers találkozott közönségével éselnyerte mai, végső formáját.)

Kor-kórkép

Ez a premier tele van szimbolikus motívumokkal. Ezt legjobban Ferenc Győző

könyvét felhasználva eleveníthetjük fel. Radnóti feleségével, húgával, szűkebb barátikörének egy részével, (Ortutay, Hont Ferenc, Major Tamás, Boldizsár Iván stb.) életeutolsó szilveszterét tölti. Ekkor olvassa fel a jelenlevőknek. Ez az elkövetkező napok­ban többször megismétlődik, Tolnai Gábor, Vas István többször is hallják a verset. Ahatás döbbenetes. Radnóti életében még sosem tapasztalta, hogy szerettei ennyire el­lenállnak egy művének. Elismerték erényeit, de az egészet utálták. Nekik egészen mástjelentetett, amikor Magyarországot átölelték a lángok, egén megjelentek a szövetségesbombázók. Azt a szilveszter éjszakát a fennálló rend "faji", politikai üldözöttei töltötték

6 versmondó

TANULMÁNYOKegyütt, akik tudták, hogy a bombák a rendszerrel együtt őket is elpusztíthatják, mégisez az egyetlen esélyük az életben maradásra. Az ott egybegyűltek életművéből is sokmindent összegyűjthetnénk, de lássunk egy kis ízelítőt a holokauszt különböző nagymagyar áldozatainak írásaiból.

Gelléri Andor Endre három évvel idősebb Radnótinál, hozzá hasonlóan rnunkaszol­gálatos lett, onnan került koncentrációs táborba, amelynek megérte felszabadítását, deez már nem tudott rajta segíteni. Idézett szövegünk az Egy önérzet történetéből való.Gelléri ekkor középiskolás. Annyi idős, mint diákjaink.

,,- Nagy zaj keletkezett a tantermen kívül, s az egész osztály kifelé fülelt, míg csakki nem nyílt az ajtó, s azon egy sápadt arcú, Turul-sapkás fiatalember nem dugta be aképét:

- Ki a zsidókkal! - ordította ez a fiú.S nekünk kettőnknek, mert csak ketten voltunk, fel kellett állnunk, és indulnunk kel­

lett kifelé, ahol pofonok csattogtak már, és sírás is hallatszott, meg a zsidózás hallat­szott még csúnyán.

S ekkor felállt az osztályunkból egy Rogátsy nevű fiú, akinek az apja becsületesfényképész volt a Körúton, felállt, és odament a három ordító diákhoz:

- Kik maguk? - kérdezte nyugodtan.Ekkor megkapta őt az egyik diák, és lekent neki egy nagy pofont, gondolva, hogy ez

a szegény, nemes Rogátsy nyilván zsidó lehet. De Rogátsyt igen kedvelték az osztály­ban, s minden szó és magyarázat nélkülodaugrottak a barátai, s olyan erős döngetéskezdődött, aminőt még nem is láttam iskolánk falai között. S míg ők verekedtek egy­mással, a keresztények, a jó Rogátsynak volt ideje rám pillantani s inteni, hogya sza­baddá vált ajtón osonjak ki. S én osontam is kifelé, vegyes érzelmekkel. Inkább, hogyoda akartam állni én is a verekedők közé, hadd verjenek engem Rogátsy és társai he­lyett, de Rogátsy újabb szigorú pillantással eltiltott engem ettől, s másik társammal aW.c. fele vettük az utunkat.

S lapultunk a W.C.-ben, de nem nagyon sokáig, mert a turulisták oda is benéztek, smost aztán verni kezdtek engem is. És vertek, és verte k, engem, az atlétát, le egészen alépcső aljáig, ahol feleszméltem, és egy kidobott öreg rajzszéket ragadtam fel. S eztforgattam magam körül, zúgva és halálra szántan, és rettentő kezemtől és zúgó székem­től elijedve, már a kapunál voltam, már eldobtam fegyveremet, hogy az utcára jutvaeltűnjek, amikor jobb kéz felöl odalépett hozzám még egy elrejtőzött turulista.

- Te büdös zsidó - mondta nekem hidegen, indulat nélkül, és mint akinek ez a pa­rancsa, harag, indulat nélkül még egyszer az arcomba csapott. S amikor én szembefor­dultam vele, hogy öklömmel az ő arcába vágjak, hirtelen kés villant meg. Ez egy másikturulista volt, a hátam felől, aki ugyancsak harag és felindultság nélkül igyekezett en­gem hátba szúrni. De valahogy e1ugrottam a szúrás elöl, s így csak új felöltőm anyagáthasította ketté a támadóm.

Hazautaztam villamoson. S amikor bejöttem, és megláttam a szüleimet, hát sírvafakadtam. S amikor anyám meglátta szétszabdalt kabátomat, ő is zokogni kezdett, mígapám nagykalapácsot ragadott, s úgy üvöltötte:

Ki merte bántani az én édes fiamat? S te hagytad magad?Félig igent és félig nemet intettem. Aztán elmondtam mindent. S apám ekkor lebo­

rult az asztalra, s kalapácsára hajtva a fejét, ő is sírni kezdett."Rejtő Jenő nevének hallatán valószínűleg meglepődnek növendékeink. Hát ő is?

Úgy bizony, a robusztus fizikumú nye1vakrobata éppen egy évvel az emlékezetes szil­veszter előtt halt meg Ukrajnában. A Csontbrigádból idéztünVejtő a pusztítás köze.ledtét jelző 1938-ban írja meg akkor hihetetlennek tűnő látomását a haláltáborokról.Utólagos szemmel láthatjuk, hogy legendás fantáziája szegényesnek bizonyult a való­sághoz képest.

versmondó 7

TANULMÁNYOK"Valahol egy majomszerű, keskenyarc tűnik fel. Óvatosan közeledik. Ember? Nem

valószínű. Ez a fej egy koponyacsont, barna, ráncos, vékony iruával bevonva. A sze­mek helyén két sötét folt. Az üreg mélyén halvány, nedves csillogás. Rövid, gyorsfejmozdulatok. Előrehajlik, aztán hosszasan figyel, így, lábujjhegyröl, dermedten, minta menekülésre ál1andóan kész állat.

Fécamp érzi, hogy perzsel a nap. Mozdulni nem tud.Újabb majomszerű csontarcok tűnnek fel, egyforma mind, és eszelősen fürge pillan­

tásokkal siklanak ide-oda a tehetetlen ember körül. ..Most egy kétméteres csontváz közelít, valószínűtlenül hosszú homlokkal. Dorongot

tart a vál1án, mint ahogya dupla csövű puskát viszik könnyedén. Szétterpesztett lábbalál1 a csoport előtt.

- Gyenge Hiéna - mondta megelégedetten, és bólogatott. Többen utánamakogták,mintha valami szélütött kórus szerepelne itt:

- Gyenge Hiéna ... Gyenge...- Új Hiéna és Gyenge...Amit az egyik mond, azt elismétli nyomban a többiek kórusa, mintegy örülve a szó­

nak, gépies fontoskodással.- Már ma eszünk Van Gyenge Hiéna...- Már ma eszünk eszünk... - újságolják egymásnak falevélsusogásszerü, hangsúly-

talan, halk beszéddel a csontmajmok.Az óriási csontváz int a doronggal, és mint a karmester jelére, elnémul a kórus. Va­

lami furcsa torokhangon, mintha litániát mondana, szinte énekelve szól:- Nem esszük meg, mert Törvény van! Gyenge Hiéna is Hiéna, amíg él. Ez az er-

kölcs!- Ez az erkölcs...- Mert valaminek kel1lenni! - Valaminek kell... lenni! ...És lihegtek. Némelyik sípolva. És álltak, és bámulták Fécampot.- De holnap már eszünk! - mondta a szólista.Holnap eszünk. .."Szerb Antalt idézzük meg harmadik tanúnak. A népszerű jeles tudós, a szel1emi fri­

volitások kedvenc írója kiscserkészként ismerkedett meg Sík Sándorral, aki azonnaleszményképe lett. Kapcsolatuk sokáig megmaradt, bár a Prohászka püspök által kike­resztelt fiú egy idő után a katolicizmussal szemben is fogalmazott meg kételyeket. Síkazonban az ilyesmit az önálló gondolkodás természetes velejárójának tartotta, eszébesem jutott kiátkozni a kis eretneket.

A felnőtt Szerb Antalnak sokáig a humánus kultúra volt a val1ása. Az üldöztetésekidején nem vált hívő izraelitává, csak a zsidó sorsot vál1alta társaival együtt. Zsidó íróvagyok, mondta magáról, aki magyarul ír. Olyan szöveget választottunk tőle, amelycsupán félig az övé. Utolsó nagy munkája a Száz vers antológia. A világirodalom szá­mára legkedvesebb verseiböl állította össze ezt a kétnyelvű kötetet.

A gyűjtemény nem csupán a zseniális művek, hanem a parádés fordítások sereg­szemléje is. Szerb Antalnak köztudottan különleges hallása volt a vershez, éppen ezértnagyon ritkán bátorkodott belekontárkodni a költészetbe. A Száz vers egyikét azonbanő maga fordította. Elővetülő sorsának ismeretében nyugodtan állíthatjuk, ezzel a gesz­tussal is üzenni akart.

8 versmondó

TANULMÁNYOKCarl Spitteler

Csak királyCornelius Clemens konzul szólt: "Kívánom,hogy minden rabszolgám csak azt a munkátkapja, amelyhez kedve, vágya vonja.Csak mit szívesen, azt végezzük jól el.Rossz helyre téve mit sem ér az ember,Jó fazekas is kontár kerti munkán. "

De egyszer szemlét tartott birtokáns látott egy szolgát, akin gúnyolódtaks többiek, mert az sután s ügyetlenmunkált az úton, tétován, ütésesaját ujját sebezte kalapáccsal.

Kedvetlenűl fordul tiszttartójáhoza konzul és szemével kérdi, mint van."Bocsáss meg ", szólt az, "mindent megpróbáltama kallótól a takács műhelyéig,

de ez bizony nem értett semmihez sem. "

Cornelius Clemens most türelme-vesztveily szóval fordult az ügyefogyotthoz:"Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged? "A rabszolga bánatfelhőzte arcátsötét gőggel emelte: "Csak király. "

A konzul hallgatott, részvéte felkelts az ember sorsán hosszan eltűnődött.

S mert kegyes úr volt, így szólt: "Öljétek meg. "

Utólag megjegyzem, ezzel a verssel valaha kísérleteztem. Jó képességű tanulókbólálló középiskolai osztályomban röpdolgozatot írattam. A padsorok szerint a és b cso­portra osztott tanulóknak négy-négy külön feladatot adtam, csupán az ötödik volt kö­zös, rövid esszében kellett kifejteniük, mi számukra a Csak király üzenete. Persze ma­nipuláltam őket. Az egyik csoport harmadik kérdésnek Petőfi Királyok ellen című ver­sét kapta, a másik a Hetedik ec1ogát. Senki nem mondta a diákoknak, hogy a különböző

kérdések között bárminő kapcsolat lehet, de ők erre maguktól rájöttek. Akiket Petőfivel

fertőztem meg, azok többsége úgy vélte, hogya rab király esete világosan példázza,hogya felséges úr hatalom nélkül csak egy tökfilkó. Míg a Radnótival előkészítettek

közelebb jutottak a költő és fordító szándékaihoz.Ezek mellé tehetjük Radnóti Miklósné naplójának egy részletét. Radnótit az utcán

kapja el egy erre a célra kiállított baka, aki becipeli a zsákmányt akaszárnyájába:"... ahol egy borbéllyal kopaszra nyíratják, mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neked.Guggolva kell tűrnie a műveletet, aztán saját magának kell elsöpörni, eltakarítani alevágott hajat, sőt még hatvan fillért is kell fizetnie a borbélynak. Aztán kivezénylik azudvarra, hátulról fejbe verik, és jó óra hosszat vagy még tovább a legszörnyűbb gyakor­latoztatást csinálják, főleg bukfencezést a puszta poros, piszkos földön aztán hasoncsúszást, feküdj-öt, mikor már nem bírja, akkor megrugdossák, és közben hoznak bemásik kettőt azzal a felkiáltással: megint fogtunk kettőt! - két sárga karszalagos mun­kaszolgálatos az is, és így nyilvánvaló, hogy ez a kaszárnya szellem: előre megszerve­zett vadász, a kínzandó alanyokra. A tiszturak kommentálják a kínzást, hogy: ne félj,koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek, és én (vagyis ők) méghúsz év múlva is itt leszek. - A két újabb áldozat közül az egyiknek szívbaja ván, mint

versmondó 9

TANULMÁNYOKmondja és sírni kezd, mire jó összeverik. Véres lesz az arca, nem engedik akkor, mikorMiklóst, hanem elvezetik lemosni, ne vigyen magával külsérelmi nyomokat.. ."

A hazaszeretet próbája

A vers három szakaszra oszlik. Az első 28 soros, a második 7 soros, a harmadik egysoros. Számos, vagy inkább számtalan elemzését ismerjük. Egy szakmai közönség előtt

ezeket fölösleges részletesen ismertetni vagy éppen megfejeini újabb gondolatokkal.Csupán azt emelném ki, hogy Radnóti elsősorban a hazaszeretet intimitását emeli ki,ezért megy érveket gyűjtve vissza a gyermekkor em1ékeinek világába. Ennek taglalásá­nál azonban sokkal fontosabb most számunkra egy kérdés megválaszolása. Ki az amás? Formailag egyszerű a válasz, hallottam is párszor: mindenki, aki nem Ő. De ez ígykapásból nem igaz, hiszen a pilóta - bár sokan őt teszik a "másság" csúcsára - nemlehet más, mert pontosan tudjuk, hogy számára mit jelent e tájék. Némi gondolkodássalsok mindenkit kizárhatunk a más kategóriából. A Hitlerrel való szövetség híveiről, abetörő bolsevik rém által fenyegetettekről és még sok mindenkiről nagyon pontosantudhatja a költő, hogy számukra mit jelent ez a haza. Nem úgy általában, hanem konk­rétan itt és most. Hiszen ezt a kérdést Radnóti abból az alkalomból teszi fel, hogy lán­goktól ölelt kis országunkat most már rendszeresen kezdik bombázni a szövetségesrepülőgépek. Nappal az amerikaiak, éjjel az angolok. Ennek paradox módon sokanörülnek. A közeledő front a háború végét, Hitler bukását jelzi, vagyis azt az esélyt,hogya fasizmus üldözöttei életben is maradhatnak. Igaz, a bombák őket is elpusztíthat­ják, de korántsem olyan biztosan, mint a gyilkoló hadigépezet. Ezért csapnak össze azindulatok ama szilveszteri vers felolvasás alkalmából is. Szó sincs arról, hogya valósá­got bármelyik vélemény befolyásolhatná. A bombázók az ő véleményüktől függetlenüljönnek és pusztítanak. A vita arról folyik, hazának kell-e tekintenünk a bennünket el­pusztítani készülő hatalmat, ellenségnek kell-e tekintenünk az ellenségessé vált hazátpusztító fegyvereket. A vers mondandójában érdekelt mások szerint a pilóta értünkkeresi a hadicélokat. Radnóti velük vitázik. A hazát az életünknél is jobban kell szeret­nünk, fenyegetettségünk nem ok arra, hogy akármilyen szintű pusztulását kívánjuk.

A második szakasz kérdése: ki az a mi? Radnóti gondolatmenetét folytatva úgy véli,bármilyen a helyzetünk, ettől még saját népünkhöz tartozunk, vétkeiben is osztozunk.A későbbi bűnös nép/népek bélyegzőt csupán a vesztesekre rásütő gyakorlattal szem­ben Radnóti - neki van erre morális alapja - a többi nép bűneiről és felelősségéről isbeszél. Mondandójának lényege azonban: nem kívánhatjuk - magunkat mentve - ártat­lanok halálát. "Élnek dolgozók itt, költők is bűntelen". Az egykori szilveszterező társakszellemi utódai ma is köztünk élnek. Ök Radnótit azzal is megvádolják, hogy végül abűntelen költők kategóriájában magát is kimenti a felelősség alól. Ez már a harag elfo­gultsága. Radnóti azokról a dolgozókról és költőkről beszél, akiket nem kell tisztítóbombázással megszabadítani a haláltól. Felveti: van-e jogunk mások, ártatlanok életé­nek veszélyeztetésével növeini saját életben maradásunk esélyeit? És ami elméi is fon­tosabb, egy ilyen bombázás nem csak az ellenséget győzi le, hanem a fenyegetett csecs­szopókkal együtt a jövőnket is fenyegeti. Mert a mi kategóriába mindnyájan beletarto­zunk, tehát a mi jövőnkről van szó.

Az utolsó sor megint egy kérdést vet fel, ki az a ki nem mondott, csupán az igerag­ban rejlő te? A szilveszteri éjszakán felolvasott versben még nem ez a sor szerepel.Egyes tanúk szerint Radnóti azt írta: Szűz Mária borítsd ránk virrasztó éji fátylad! Má­sok (Fi fi is) arra a változatra emlékeznek: Nagy szárnyadat borítsd ránk hazánk védasz­szonya. Ez a sor több okból verte ki a biztosítékot. Nem csupán a keresztény kurzuspropagandájának idecsempézése miatt háborogtak a mások. A különféle csodavárólegendák primitivitásai zavarták őket. Radnóti azonban a fenyegetett emberek érthető

vakhitét is felvállalja. Szerencsénkre egy kicsit mégis meghátrál, így a dacosan oda-

10 versmondó

TANULMÁNYOK

csördített befejezés helyére egy gyönyörű kép kerül. A szárnyas virrasztó éji felleg képegyszerre transzcendens és reális. Ha felhő borítja az eget, akkor nem lehet bombázni.Ez a realista csoda.

Konklúziók

Versben sok mindent lehet csinálni, mondják, de hazudni nem lehet. Radnóti ebbena költeményében árulta el legvilágosabban, hogy lélekben magyarnak és katolikusnakérzi magát. Ez tény, függetlenül attól, hogy ebben a hitben mennyi az önáltatás. De ezaz alapja annak, hogya Radnóti holokauszt költészetből hiányzik a bosszúvágy. Pedigez a költészet épp abban különleges, hogy nem az utólagos emlékező írja meg - min­dent túlélve - kálváriáját, hanem valaki a szögesdrót mögött a halálmenetekben alkotgyönyörű verseket. Talán ez a gyűlölethiány magyarázza a Radnóti-versek nem csök­kenő népszerűségét egy olyan társadalomban, ahol időnként valami föl tudja szítani azegykori gyűlöletek tüzeit.

A Nem tudhatom egyébként változó gyakorisággal van jelen kultúránkban. Iskolaiünnepélyek kedvenc darabja, ezért is érezzük, hogy inkább más verseket választunk aköltötöl. Talán ha a kimondás drámáját tudnánk érzékeltetni, akkor megértenénk, hogyez a vers a magyar irodalom egyik legjelentősebb üzenete.

FüggelékMegjelent az ÉS-ben

Gondozni csak pontosan, szépen ...

Vannak szóra sem érdemes pontatlanságok. Például, amikor Kartal Zsuzsa - Radnó­tiját gondozva (ÉS 2009/27) - azt mondja, hogya költő .hexameterekkel... és párrím esfrancia alexandrinusokkal győzte le a keretlegényeket... " Ezek a szellemi erőfölényt

biztosító fegyverek ugyanis (paradox módon) nem francia (f. a.), hanem német ­nibelungizált - alexandrinusok (n. a.) voltak. A magyar prozódiára adaptált f. a. (attólfüggően, hogy hím- vagy női rímmel záródik) hatos vagy hetedfeles jambus, amelyet aharmadik versláb után álló sormetszet oszt ketté. N. a. esetén a sormetszetet egy betol­dott csonka versláb erősíti. A különbség egyetlen szótag. Fontos ez? Radnótinak fontosvolt.

A sokszázados "alexandrinus" tradíció két változata különböző utakon érkezetthozzánk, így különbözik a magyar verselésben betöltött szerepük is. A legtöbb f. a.szövegünk fordítás. (Gondoljunk a kiváló költők - Szabó Lőrinctől Nemes Nagy Ágne­sig - által megszólaltatott francia klasszikus drámákra!)

A magyar n. a. inkább eredeti művekben található meg. Száz évvel Radnóti előtt

(1843.) Garay János Az obsitos első felében n. a-ban, a másodikban - magyar alexand­rinusoknak is nevezett - négyütemű tizenkettesekben meséli Háry János kalandjait.Ezzel felteszi a kérdést: a korszerű verses epikához újítsuk-e fel- többszázados haszná­lattal megkoptatott - tradicionális versformánkat, vagy próbálkozzunk egy nálunk mégszokatlan tradícióval. A választ akkor gyorsan megadta a János vitéz és a Toldi, de egyévtized múlva (1855-56-ban) már Arany János gondolta úgy, hogy az élete főművének

szánt hun trilógiát inkább n. a.-ban írná meg. Végül (1863-ban) mégis a magyaros ale­xandrinushoz visszatérve készült el a trilógia első darabja, a Buda halála. (A két válto­zatból idéznék egy-egy sort, lássuk, hogyan mondja a költő ugyanazt, kétféle ritmushozalkalmazkodva. N. a.: ,,Én majd a pálca lészek, / te légy, öcsém a kard.", magyarosan:"Légy te, öcsém, a kard; / én leszek a pálca ...")

Arany kedvét a túlzottan feszes ritmus és a kötelező hímrím vehette el. (A f. a. fel­váltva használ hím- és női rímpárokat.) A huszadik század elején Tóth Árpád úgy tá­masztotta fel az alexandrint, hogya lehetőségekhezképest liberalizálta: szabadon hasz-

versmondó 11

TANULMÁNYOKnált hím- és női rímpárokat, gond nélkül ment át f. a.-ba is n. a.-ból. Így alakította kiegyik legjellegzetesebb versformáját. Legalább két tucat példát találunk rá.

Hogy mindebböl az Arany rajongó és a Nyugat első generációját filológusként istanulmányozó Radnóti mit ismert, azt bizonyítani nem, csupán valószínűsíteni tudjuk.Az ő költészetébe saját fordításain keresztül kerültek be az alexandrínusok. F. a.-bansok verset fordított Ronsard-tól Apollinaíre-ig. Egy Victor Hugo-fordításának (Stella) ahatása saját f. a. versein (Kolumbusz, Ijjuság) is érezhető. N. a. verseinek forrása egyér­telmű. Walter von der Vogelweide Ó jaj, hogy eltűnt minden című verse nem csupánritmusában példakép. Tipográfiájában széles szóköz jelzi a sorrnetszetet, ezt ismétlimeg Radnóti utolsó n. a. versében, az Erőltetett menetben.

Radnóti pontos költő volt. Élete alkonyatát is hidegvérű aprólékossággal rögzítette.Kartal - érdekes és sok mindenben tanulságos - írásával az a bajunk, hogy túl gyakrantalálunk benne pontatlan fogalmazásokat, meg nem gondolt gondolatokat. F. a. ügybenis tévesen hivatkozik Kappanyos Andrásra. (Így gondezd Radnótidat ÉS 2009/26)Kappanyos sok mindenre kitekintő tanulmányában a f. a. kontra n. a. problémát megke­rüli, "évszázadokat összekötő párrímes alexandrinok"-ról beszél. Ennél problematiku­sabbak az olyan Kartal rnondatok, miszerint Radnóti "egy költőtárspapot kért meg, névszerint Sík Sándort", hogy keresztelje meg. Sík a költő életének kulcsfigurája. Csakennek nem ismeretében lehet leírni olyasmiket, hogy "Radnóti Miklos vallása a kultúravolt". Ez talán egy másik Sík-növendékre, Szerb Antaira még igaz lehetne, de Radnótikatolikussá válása dokumentálható folyamat, nagymértékben meghatározza sorsát ésköltészetét.

És az sem szerencsés, ha a költő fogadtatásáról elmélkedve a tényektől eltávolodvafantáziálunk: .Szép verseket klasszikus, kötött. néha rímes formákban nem volt divat. ",Ha megfelelő főnévi igenévvel sikerül kiegészíteni ezt a mondatot, és hozzátesszükmég folytatását, hogy .Radnotit .irodalmiasnak" tartotta sok pályatárs, ez meg a múltszázad első felében volt a műértők szitokszava ...", akkor egy tetszetős, de semmivelnem igazolható elmélethez jutunk. Mert mit kezdünk - ilyen mércével mérve - Babits­csal vagy mondjuk, Kosztolányival, aki ugyan arról litáni ázott - Radnóti számára isfontos versében -, hogy az ő korában .prozára szerelte a verset a költó~', ám ezt hibát­lan anapesztusokkal sietve, bravúros rímekkel csengetve tette. Vagy mit kezdjünk aharmincas évek közepétől jelentkező neoklasszicizmussal, az induló Weöressel, vagyéppen a "drága" Attilával, aki n. a.-ban is írt verset, hexameterekben és szapphói stró­fákban udvarolt Flórának. Ráadásul Radnóti neoklasszicizmusa egyértelműen a posz­tumusz kötetében megjelent versekben manifesztálódik. Annak bírálóit pedig már nemzavarták az irodalmiasságok. Döbbenten lelkesedtek Radnótiért. Senki sem nézte kibelőle, hogy ilyen nagy költő (lesz).

De miért nagy? Erre a kérdésre többnyire az általa közvetített morális értékekethozzuk elő. Költői értékeinek inkább csak a leltárát tesszük ehhez hozzá: mennyi kultú­rát cipelnek erőltetett menetben hajszolt verssorai, milyen pontosan tartják be itt is azelőírt lépésszabályokat. Ez mind igaz, de kevés.

Zárt, szigorú formákhoz alkalmazkodva a költő gúzsba kötve táncol. (Ezt leginkábba műfordításokban érhetjük tetten, ahol az eredeti mű dokumentálja újraköltőjének

kényszerű megalkuvásait.) Radnóti költői életművét tanulmányozva, mint egy-egyizgalmas kalandot követhetjük végig, hogyan ismerkedik meg valamilyen formával,hogyan hódítja meg, és hogyan válik az a forma költészetének karaktert adó részévé.

Közhely róla leírni, hogy pályája végén legfontosabb mondandóit két tradicionálisversformára (n. a. és hexameter) bízta. De miért ezekhez ragaszkodott? Hexametereirenem a (latinos) szigor, hanem a (görögös) könnyedség a jellemző. És meglepően "ma­gyarosnak" érezzük a ritmusukat. A költő azzal kísérletezett - sokszor sikerrel -, hogyverslábai egyúttal önálló ütemek is legyenek. (Erre egy példa utolsó hexameteréből, a

12 versmondó

TANULMÁNYOKNyolcadik ec!ogából: "Csak hiszed. I Ismerem I újabb II verseid. I Éltet a I méreg.")Éjszaka című verse pedig egyedülálló ritmikai remekmű. A páros rímű leoninus itt ahexameterrel játszik. Az első sorpárban csak egyetlen szótag hiányzik a fülünk általkiegészítésre váró hexameterből, aztán egy versláb a hiány, aztán tovább csonkol aköltő. Már-már azt érezzük, elfogy a vers, de megfordul a trend, újra növekedni kezd averssor és vége.A n. a. befogadása dokumentálható - az időrendi sorrendbe rakott - utolsó kötetben.1941. április 6-án írja Tarkómon jobb kezeddel című versét. Ezt olyan sikeresnek érzi,hogy április 27-én ­vállalva a stílustörést!- hexameterek helyettn. a.-ban írja a Máso­dik ec!ogát. Május 18­án írt Péntek című

versében a sormetszet­nél kettétöri az alex­andrinust. Két napmúlva megint egy n. a.születik, a Csodál­kozol, barátném. Kétév után már játszani isenged a megszelí­dített forma. Mintészrevétlenül című

verse virtuóz módonegyszerre őrzi és sértia hagyományokat. Azalexandrinus páros rí­mét keresztrímekkelcseréli fel, a páratlansarok női rímes f. a.-k,apárosak hírnrímes n.a.-k. Ezt a bravúrosjátékot két versnyireköveti a Nem tudha­tom, rögtön utána egyhatsoros kis alexand­rin remekmű (3 f. a. +3 n. a.) a Gyermekkor. Valamivel később egy újabb kettétört sorú alexandrinus játék, aZsivajgó pálmafák, amelyben már vannak - a formát tovább feszegető - szövegbetol­dások is. Ugyanezt tapasztalhatjuk a Sem emlék, sem varázslat végén. Az első

Razglednica is n. a. A "pontos" Radnóti érzelmeit tudással ötvöző mester. Titkai ezértmegfejthetőek, csak nagyon meredek út vezet hozzájuk. Aki gondozni aka/ja sajátRadnótiját, az járja be.Rigó Béla, Tverdota György, és N. Horváth Béla előadásai Radnóti Miklós születésének századikévfordulóján alkalmából 2009. május 28-30-án Győrött a József Attila Társaság, a RadnótiIrodalmi Társaság és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara által megen­dezett konferencián hangzott el. Köszönet a szerzőknek, hogy hozzájárulásukat adták a közlés­hez. Tverdota György és N. Horvát Béla tanulmányai elsőként a győri Műhely folyóirat Radnótiszámában jelentek meg.

versmondó 13

TANULMÁNYOK

Arató László

Radnóti, a halál szülötteKegyeletsértő beszély

Beke Juditnak hálával és szeretettelSzubjektív előhang

Nem szeretem Radnóti Miklós költészetét. E kijelentésem két kérdést vet föl:- Miért beszélek akkor mégis róla?- Miért terhelem meg előadásom hallgatóit személyes indulatok közlésével?Az első problémafölvetésre az a válaszom, hogy Radnóti költészete tagadhatatlanul

jelentős költészet, a másodikra pedig az, hogy antipátiám személyes hátterének felfedé­se nélkül hiteltelenek lennének a szavaim.

De miért nem szeretem Radnóti Miklós költészetét? Erre a kérdésre van egy tanáro sés van egy magánemberi magyarázatom. Tanárként "zavar", hogy Radnóti költészetetúl könnyen adja magát, szinte fölkínálkozik azon irodalomszemlélet számára, amely arnűveket puszta élet- és kortörténeti dokumentumként kezeli, holott egy műalkotás

minőségét szerintem alapvetően nem ezek az összetevők határozzák meg. Emel1ettversei zömének stílusát eklektikusnak és kimódoltnak érzem. Költői nyelve nem újítot­ta meg radikális an a magyar versbeszédet, nem hordoz és alkot új világlátást, nemmozgat meg összetett gondolati tartalmakat.

A fenti kifogások egy részét fogalmazza meg egy teljesen más szempontból és ne­gatív értékelés nélkül - a memoárregény vallomásosságának hangfekvésében - VasIstván, Radnóti egyik legjobb barátja, akinek hatása a magyar líra későbbi történetérealighanem jelentősebb, mint iskolánk névadójáé*: "Miklós hivatásszerű gondossággaltartotta rendben, úgy is mondhatnám, hagy megszervezte a maga irodalmi életét. [...]Tudatosan költői életet élt, nemcsak annyiban, hogy bármilyen lassan is, állandóan ésfolyamatosan dolgozott, hanem úgy is, hogy mindazt, amit látott és érzett, mint költői

anyagot fogadta magába. Ma már tudom, hogy e nagyszerű képessége és gyakorlatanélkül semmiképpen sem tudta volna véghezvinni utolsó hónapjainak lélegzetelállítóköltészeti csodáját. De én, aki az életet nagyobbrészt civil módra éltem, és a költői lét­nemcsak az írás, hanem az érzékelés is - kiszámíthatatlanul szinte rohamszerűen törtrám, amint közelebb kerültem új barátomhoz, fölismertern benne ezt az irigylésre méltóadományt, az élet költői készenlétét, és megpróbáltam ebben is követni. De hiába, Mik­lósnak behozhatatlan előnyei voltak, pontosabban, énnekem voltak leküzdhetetlenhátrányaim. Többek között a gondolkodás - vagy nevezzem töprengésnek? Ezzel nemakarom azt mondani, hogy Miklós nem gondolkozott. Sokat gondolkodott a mesterség­ről, az irodalomról. De nem sokat gondolkodott az életről, a világról, a történelemről.

Ami megint csak nem azt jelenti, hogy nem voltak gondolatai. Sőt nagyon határozott éshelyes gondolatai voltak: ha valamiben nem értettünk egyet, utólag be kell látnom,hogy többnyire neki volt igaza. De a gondolkodás nem nagy szerepet játszott sem azéletében, sem a költészetében. Ha van értelme annak a fogalomnak, hogy »gondolatiköltő« - Miklós ennek épp az ellenkezője volt."[I]

Valójában igencsak súlyos szavak ezek: Radnótit irodalmi íróként, nem pedig anyelvvel csatázó súlyos és jelentós gondolatok művészekéntmutatják be.

Most pedig következzék a Radnóti-költészet iránti magánemberi antipátiám indok­lása! Én előbb tudtam azt, hogy Radnóti jobban focizott és rosszabbul pingpongozott,mint az apám, mint azt, hogy milyen verseket írt.

* ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

14 versmondó

TANULMÁNYOKTudniillik Radnóti és az én - immár halott - apám jó barátokként egyszerre voltak

orvostan-, illetve bö1csészhallgatók Szegeden.Bennem kisgyerekként az az infantilis vélemény fogalmazódott meg, hogy aki az én

egyszerű, hétköznapi apám barátja volt, az nyilvánvalóan nem lehetett nagy költő.

Felnőttként természetesen azt gondolom, hogy ez az ítéletalkotás egyszerűen szólvahülyeség, de vállalnom kell, hogy jelenlegi befogadásomat is befolyásolja ez a hajdanigyermeki tévképzet.

Ugyancsak apám révén tudtam meg olyan apró életmozzanatokat Radnótiról, hogypéldául rengeteget foglalkozott a hajával, a haj- és kézápolással, és rendszeresen jártmanikűröshöz, hivatásos körömszépitőhöz, Mindezeket természetesen bátran nevez­hetjük nagyon emberi, érthető, sőt szerethető apróságoknak, de számomra a manikűrö­

zés a Radnóti-költészettel szembeni averziórnnak mintegy óriásmetaforájává lett. Tud­niillik később ezt a típusú, finnyás szépségkultuszt véltem fölfedezni abban a lírai be­szédmódban is, amelyet az én .Jcarcosabb'' ízlésem kivetett magából.

E szubjektív előhang végeztével pedig térjünk át az előadás címében exponált prob­lémára! Az alábbiakban megpróbálom megmutatni, hogy miképpen vált Radnóti sze­mélyes sorsa révén háromszorosan is a halál szülöttjévé. Hogy a traumatikus esemé­nyek mentén miképpen konstruált magának olyan életművet, amely mintegy ezeknek atraumáknak a megszépítő eltakarására, elfojtására, idillikus ellenpontozására épült. Egyolyan költőileg megforrnált-megszépített és stilizált életet és művet, amely számomraszépségkultuszában, esztéticizmusában problematikus, ugyanakkor amelynek tradicio­nális szépségkultusza, idillizáló hajlama és stíleklektikája a huszadik század botrányá­nak példafelmutató átélése közben, a munkatábor mocskában új jelentést és jelentősé­

get nyert.

Radnóti költészetének visszhangja itthon és kü1földön

Úgy tűnik, a hazai irodalomtör­ténetnek és -elméletnek is az a véle­ménye Radnótiról, hogy nem tartozika magyar versbeszéd radikális meg­újítói közé. Az elmúlt harminc évbenugyanis alig született számottevő (újértelmezést hozó, új szempontokatfelvető) szakirodalmi megnyilvánu­lás ebben a témában - szemben pél­dául József Attila, Szabó Lőrinc,

Pilinszky János vagy Nemes NagyÁgnes tudományos recepció-jánakszámbeli növekedésével. U­gyanakkor azonban feltétlenül tu­datosítanunk kell, hogy Radnóti költ­észetének nemzetközi visszhangjarendkívül erős: példának okáért 1972óta csak angolszász nyelvterületenvagy nyolc különböző fordítás­gyűjtemény, több teljes életmű­

fordítás készült; ugyancsak itt nagy,890 oldalas monográfia is születettaz oeuvre-ről. E külföldi népszerűség

egyik oka valószínűleg az, hogy

versmondó 15

TANULMÁNYOK

Radnóti egyszerre reprezentatív alakja a magyar és az úgynevezett holokauszt­irodalomnak.[2] Ez utóbbi szövegcsoport alkotásait a nyelv, illetve a beszédmód szem­pontjából általában két nagy alcsoportra szokták osztani: az egyikbe a shoáról szólójiddis és héber nyelvű művek tartoznak, a másikba azok az alkotások, amelyek a holo­kausztot a tradicionális nyelvhasználatot ellehetetlenítő eseményként értelmezik. Azutóbbi csoportba tartozónak tekinthetjük például Paul Celan költészetét, Pilinszkyéletművének egy jelentős szegmensét vagy Kertész Imre prózáját. Ezen művek közösnevezője abban határozható meg, hogy azt a megroncsolt vagy redukált nyelvet juttat­ják szóhoz, amelyet a XX. század univerzális botránya sebzett fel; azt is mondhatnánk,hogy kísérletet tesznek egyfajta új, némasággal, kopársággal, a szavak hiányával, ritkí­tásával és újraértelmezésével, a szintaxis magasfeszültségével, töredezettségével, ki­csavarásával vagy éppen "költőietlen" mechanikusságával beszélő müvészi nyelv fölta­lálására, újrateremtésére.

Radnóti viszonya mindkét csoporthoz meglehetősen problematikusnak tűnik: egy­részt ő mindvégig magyar nyelven ír, másrészt még az utolsó, a lágerben töltött idő­

szakban is a legartisztikusabb, a Berzsenyi, Vörösmarty és Arany nevével fémjelzettköltészeti tradíció régi szavaival beszél. Mégpedig gyönyörűen. (Számolni kell azzal alehetőséggel is, hogya Radnóti-költészetnek éppen ez a jellegzetessége, azaz az utolsóévekben egyre meghatározóbbá váló intertextuális hangoltsága, szövegközi utalásokatmozgositá karaktere. elődöketfelidéző jellege teremti meg majd azt az új értelmezésihorizontot, amelyből sor kerülhetne - részemről is - az életmű újraértékelésére.[3])

Radnóti tehát nem beszédmódja, hanem sorsképlete, megélt és megköltött élete ré­vén válik a holokauszt irodalmának képviselőjévé. Alakja és életműve egymásra ésegymásba íródva teszi őt a nyugat számára a holokauszt egyik irodalmi reprezentán­sává. Amint ezt a rendkívül szűkös magyar nyelvű nem pusztán filologizáló vagy isme­retterjesztő, hanem értelmezésre is törekedő Radnóti-szakirodalom egyik legjelen­tősebb szövegének alkotója, Vári György írja: "Radnóti a magyar holokauszt arca."[4]

Radnóti, akit háromszor szült meg a halál

Ezt az arcot, mely az utolsó hónapok "költészeti csodájában" nyerte el önnön végső

természetét, a halál formálta meg, hozta világra eqy egész élet(mű) folyamatában, melyprocesszus három drámai kulminációs esemény köré szerveződik.

Az első Radnóti születése, mely meggyilkolta anyját és ikertestvérét, a második a ti­zenkét éves gyerek megrázkódtatása, mely akkor érte a kisfiút, amikor megtudta világ­rajövetelének történetét, a harmadik pedig az abdai mártírhalál, mely visszamenőlege­

sen az egész életművet átértelmezte, és a magyar holokauszt reprezentációjává tette.Előadásom gondolatmenetének alaphipotézise az, hogy e három halál egyetlen nagy

történetként Írja meg Radnóti életét-életművét, vagyis az 1909. május 5-ei halálos szü­letés és az J944. november 8-ai halálba, ezáltal költői öröklétbe való halás egyetlenlogikai-kompozíciós Ívvel fogható össze. A költő által minden jel szerint tudatosanmegkonstruált mártírsors s mártírium-költészet alapvetése valószínűleg a mélylélektankontextusában értelmezhető a legvilágosabban.[5] E feltevést tűnik alátámasztani az1938-as Meredek út című kötet nyitóverse, a Huszonnyolc év című költemény:

16 versmondó

TANULMÁNYOK

Radnóti MiklósHuszonnyolc év

Erőszakos, rút kisded voltam én,ikret szülő anyácska. - gyilkosodlöcsémet halva szülted-é,vagy élt öt percet, nem tudom.de ott a vér ésjajgatás közöttúgy emeltek föl a fény felé,akár egy győztes, kis vadállatot.ki megmutatta már, hogy mennyitér:mögötte két halott.

Mögöttem két halott,előttem a világ.oly mélyről nőttem én,mint a haramiák;oly árván nőttem én,a mélységből ide,a pendülő. keményszabadság tágas ésszeles tetőire.

Milyen mély volt gyerekkorom,s milyen hüvös.Hívó szavad helyett kígyószisszent felém játéka imkis útain, ha este lett

s párnáimon vért láttam én.a gyermeket elrémito,nagy, hófehér pehely helyett.

Milyen mély volt gyerekkorom,s milyen magos az ifjúság!A két halál megérte-é? ­kiáltottam a kép felé,mely ott sütött szobám falán.

Huszonnyolc éves voltál akkor.a képen huszonöt talán,ünnepélyes ifju nő,

komolykodó, tünődő.

Huszonnyolc éves voltál akkor,tnost ugyanannyi lettem én,huszonnyolc éve, hogy halott vagy,anyácska! véres szökevény!

Anyácska, véres áldozat,a férfikorba nőttem én,erősen tűz a nap, vakít,lepke kezeddel ints felém,hogy jól van így, hogy te tudod,s hogy nem hiába élek én.

A vers rendkívül plasztikusan[6] mutatja be azt az önértelmezést, melynek alanyaönnön eredetét kettős gyilkosságban jelöli meg. Ily módon válik ekvivalenssé Radnótiszámára a létezés és a bűnösség eseménye. illetve állapota, amely az egész életművet abűntudat és az áldozati jóvátétel kontextusába helyezi: annak az embernek, aki ígyérkezett a világra, muszáj nagyot alkotnia (életében és műveiben egyaránt) azért, hogyigazoltnak tekinthesse a kettős rokongyilkosság árán nyert egzisztálását, hogy ne csakkönyörögve remélje, hanem ki is mondhassa, "hogy nem hiába élek én".

Ugyanerről prózában és radikálisabb megfogalmazásban így ír Ikrek hava című el­beszélésében:

,,- Nem igaz!- De igaz, fiam. Az anyád, az édesanyád meghalt, amikor te születtél. Egyéves vol­

tál már te, szegény apád akkor vette feleségül az anyádat,- Hazudik![...]

Ülök az ágyban, szúrást érzek a szememben, didergek, és tudom, hogy igaz. [...]A néni jön be, kis mélyedést paskol a paplanon s egy képet tesz elém.- Itt az anyád, látod, nem hazudtam! - morog csöndesen a bácsi.

Nézem a képet. Egy szép, komoly, idegen asszony áll a képen, fehér rózsák vannaka kalapján, fodros fehér ruhája van és oldalt néz, elgondolkozva. Nem nyúlok hozzá,csak nézem. A néni az ágyhoz lép, és a kép mellé fekteti a Frommert. Lassan kihúzoma kezem a takaró alól. Fölemelem a pisztolyt, az arcomhoz szorítom, behunyom afélszememet és célba veszem az ablak kilincsét.

versmondó 17

TANULMÁNYOKA néni felsír. Leteszem a pisztolyt, hanyatt fekszem. Nem gondolok semmire, ma­

gányt érzek és didergek.[... ]- Teljesárva vagyok! - ordítok, feldobom magam az ágyban, a falnak fordulok és

nyitott szájjal zokogni kezdek. Összekuporodom,[7] a térdem fáj és a fülem hasogat. Apárna nedves lesz, lejjebb csúszom, a takaró alá. A párna csücske kerül a szám elé,összeharapom és elszakítom. Szédülök.

Mikor felébredek, üres a szoba. A félhomályban fénylenek az ablakok. Fáradt va­gyok és valahogy idegen magamnak. - Úgyis meghalok - gondolom, - lesz majd ittijedtség... Bosszú fészkelődik bennem, meg szeretnék büntetni mindenkit, mindenért.Összefonom a karomat a hátamon, mint az iskolában szoktam. Várom a halált. [...]

- Hogy halt meg anya? - kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit.- Tanulj, és ne kérdezz butaságokat! Meghalt!

- Hogy halt meg? miért halt meg? - A hangom megijeszthette, mert felém fordult ésösszekulcsolta a kezét.

- A szíve nem bírta, ikerszülés volt.- Ikerszülés volt? - mondtam ámulva utána. - Mi mindent rejtegetnek ezek még! -

esikordítottam össze a fogam, s a kezem ökölbeszaladt... Micsoda család! Minden más­képpen van, mint másoknál, rendes embereknél!

- Hol az ikertestvérem? - támadtam a nénire gyanakodva.- Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt. - És?- Mit és?- És ... és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek?- Azért - töröl ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni -, de ezen már úgysem le-

het segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelldmagad!

- Dehogyisnem való! - dühöngtem.- És apa?- Hát nem hagysz békén? Apád nem volt Pesten, egy órával később érkezett meg.

Tanulj, és hagyj békén!Egy nagy lélegzettel visszanyeltem torkomból a szívemet.- Huszonnyolc éves volt akkor szegény Ilona - sírta hirtelen a néni és kiment a

konyhába. Rányitottam, de visszanyomta az ajtót és megfordította a kulcsot a zárban akonyha felől. - Tanulj, és hagyj békén. - kiabálta nedves hangon.

- Én a falhoz vágtam volna apa helyében azt a kölyköt, tudja? - ordítottam az ajtón át.- Bolond vagy? Milyen kölyköt? - nyílt ki hirtelen az ajtó.- Engem - sziszegtem összeszorított szájjal -, mindenki meghalt neki, csak én ma-

radtam! És most azt se lehet tudni, hogy én haltam-é meg, vagy a testvérem."A fentiekből szinte nyilvánvalónak tűnik, hogy az ezúttal a szerző önalakjaként

megjelenített elbeszélőben öntudatlan gyilkos mivolta súlyos bűntudatot és öngyűlöle­

tet szült. Az apa általi kivégzés fantáziaképei egyszerre jelenítik meg azt az elementárisindulatot, amellyel az elbeszélés narrátora önmagát és az őt a létállapotszerű bűnösség

státuszával sújtó személyeket, körülményeket ... végelemzésben magát a sorsot akarjabüntetni. De mivel az Ikrek hava főszereplője alapvetően nárcisztikus és életszerető

karakter, a továbbélés ösztönparancsa még egy újabb bűnnel is megterheli: létezésénekminden pillanata parazitikus jellegű lesz, hiszen a vele biológiailag csaknem teljesenazonos ikertestvérétől szívta/szívja el vitalitását.

Az eredettörténet ekképpen való tudatosítása Radnótit tizenkét évesen tudattalamilés tudatosan eljegyezte a mártírhalállal.

Az életmű intertextualitásának ezután megképződött a (meta)pszichológiaiszövegközisége is, amelynek jegyében az oeuvre és a személyiség egybetartozását

18 versmondó

-

TANULMÁNYOKhitelesítő áldozati halál rnűvészi mintái között olyan alkotókat említhetünk még, mintPetőfi, József Attila, García Lorca... És ne feledjük a mártírium szellemiségének eredetiés abszolút csúcspontját: a jézusi sorsot. Radnóti tudatosan felépített vértanúsága egy­fajta reflektált imitatio Christi-ként is értelmezhető, amint ezt a huszonkét éves korábanírt Arckép című vers is illusztrálhatja:

Huszonkét éves vagyok, Ígynézhetett ki ősszel Krisztus isennyi idősen; még nem voltszakálla, szőke volt és lányokálmodtak véle éjjelenként!

Mindezek alapján az áldozatság szerepkörét reflektáltan kimunkáló attitűdöt ígyfoglalhatnánk össze: én, Radnóti Miklós nagyon szeretem az életet, de ha gaz világihatalmak jóvoltából sorstársaim közül sokaknak meg kell halnia, akkor hadd haljak énpéldázatos halált, mert amúgy is adós vagyok két élettel.

Ez a sajátos sorsérzékelés egyetlen paradox kontextusba vonja össze a túlélő és azáldozat egzisztenciáját, mely összefüggés Radnóti alakját egyszerre emeli be egy jel­legzetesen magyar történelmi létérzékelés és az úgynevezett poszt-auschwitzi traumarelációjába. Ez utóbbi kifejezés alatt azt a lelki beállítódást értem, amelyet kivétel nél­kül minden holokauszt-túlélő megtapasztalt annak a (sokszor öngyilkosságba hajszoló)bűntudatnak formájában, amely nem képes elhordozni a "miért éppen én éltem túl?"kérdésének irracionalitását. Radnótit tragikus születéstörténete üldözötté válásánakpillanatában egyben bűntudatos túlélővé is tette: a heidenaui és bori láger tapasztalatai,az értelmezhetetlen gyilkoltatás procedúrája újra elevenné tette az anya és a testvérugyancsak racionalizálhatatlan, öntudatlan meggyilkolásának szenvedéstörténetét. Ígyaz abdai mártírhalál eseményében múlt és jelen olyan egységet alkot, mint az egyiklegnagyobb Radnóti-vers, az A la recherche bergsoni és prousti struktúrák menténmegalkotódó időszerkezete. Akit Abda határában lelőnek, az egyszerre a holokausztbotrányának reprezentánsa és egy harmincöt évvel korábbi kettős gyilkosság levezeklő­

je - a vér, amelyet föliszik a por, megfizeti a túlélő öngyűlöletének és bűntudatának,

valamint a költői halhatatlanságnak rettenetes árát.

Hazug igazságok, igaz hazugságok

A reflektált mártírium megalkotása, mely az életet müvé, a művet pedig életté for­málja, Radnótiban - naplója és levelei tanúbizonysága szerint - súlyos és permanensönismereti krízist generált. Az olvasó számára megdöbbentő és felkavaró az a széttar­tás, az az inkongruencia, amely a költő elvi-irodalmi állásfoglalásai és énképének refle­xiói között tapasztalható. Előbbi megnyilvánulásaira a tisztánlátó okosság és a metszöszenvedély a jellemző, amint ezt az a híres levele is bemutatja, amelyet Komlós Ala­dámak írt, arra a felkérésre válaszolván, hogy adjon verset a tervezett magyar nyelvű

zsidó költői antológiához: " ... A szobám falán három »családi kép« van, három, fény­képmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany festményének másolata,ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben fölfedezett fest­ményének másolata az öreg Kazinczyrol. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik »nembennfentes« látogatóm, de az Aranyról is sokan (nem a kozismert, népivé stilizált arc)megkérdezik.: »a nagybátyád?« vagy »a rokonod?« Igen - felelem ilyenkor, Arany ésKazinczy. S valóban nagy-, nagy-, vagy dédnagybátyáim ők. - S rokonom a hitétváltóBalassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a kálvinista Kölcsey, a katolikus Vörös­marty, vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő, vagy Füst Milán, hogy közelebb jöjjek. S

versmondó 19

TANULMÁNYOK

az ősök? A Berzsenyi szemével látott Horatius éppúgy. mint a zsidó Salamon. a zsoltá­ros Dávid király, Ésaiás vagy Jézus. Máté vagy János stb. rengeteg rokonom van. Desemmi esetre sem csak Salamon. Dávid, Ésaiás, Szép Ernő vagy Füst! Vannak távolab­bi és közelebbi rokonaim. Nem mondtam ezzel újat Neked, azt hiszem. Ezt így érzem ésezen a »belső valáságon« nem változtathatnak törvények.

Zsidóságomat soha nem tagadtam meg, »zsidó felekezetű« vagyok ma is [. ..], denem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakor­lom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnaktartom és nem »szellemiségem« és »lelkiségem« és »költőségem-, meghatározójának.l.,] én így érzem, és nem tudnék hazugságban élni. A zsidóságom "életproblémám ;mert azzá tették a körülmények, a törvényeIv, a világ. Kényszerhől probléma. Különbenmagyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam, s nem érdekel [...]. hogy mi a véleményeerről a mindenkori miniszterelnöknek. .. "

A fenti sorokból szinte süt a már-már kérlelhetetlenül tiszta szellemi igazságigény,mellyel számomra lehetetlen egyet nem érteni. És ugyanakkor ez a mélyen átélt éshiteles, hitvallás szerű állásfoglalás reflektálatlanul siklik át bizonyos tényszerű csúszta­tásokon. A levélnek arra a részletére gondolok, melyben Radnóti - nyilvánvalóan ön­maga számára is igaznak tartva, amit mond - arról ír, hogy soha nem volt zsidó nevelé­se. Ez az egyik olyan önéletrajzi hivatkozása, amelyben manífesztálódik elöttünk, hogyRadnóti bizonyos tartalmakat elfojtott magában, mert tudatosításuk identifikációskonstrukcióit számára életveszélyesen aláásták volna. Tudniillik filológiailag bizonyít­ható, hogy az Ikrek havában megörökített tizenkét éves kori krízis előtt Radnóti igenisrészesült zsidó vallásos nevelésben. (Például aligha minösíthetö pusztán fiktív színező

motívumnak a korai Beteg a kedves című vers következő néhány sora: ,,'" Hallod-éhalott apám! te szoknyás / koromban tanítottál lenge imákra: / imádkozz érte most,mert elfajzottan / tőled én ujmádi pásztorok közé, akik/ nem szoktak imákat énekelni '").

Hasonlóképpen ítélte szinte tökéletes elfojtásra az anya- és testvérgyilkosság vala­mint a parazita-lét miatti kettős bűntudata mellett sajátos, ugyancsak kettős anyakomp­lexusát. Kettős e komplexus, ugyanis a költő igen sokáig szerelmes volt mos­tohaanyjába. A kisfiú teljesen természetes és kivédhetetlenül szenvedésteli ödipálisvonzalma sajátosan meghasonlott, amikor kiderült, hogy az inceszustilalom szétfoszlá­sa után is természetesen ugyanolyan elérhetetlen tárgya marad vágyainak a gyönyörű,

érett asszony, a mostohaanya. E három, súlyos önismereti trauma[8] valószínüleg elvi­selhetetlennek tünt Radnóti számára, ezért kellett megalkotnia a Gyarmati-ház mintegyetlen család és az innen kisarjadó Fanni-szerelern magánmitológiáját. Ez utóbbiéletesemény vonatkozásában is kozmetikázásra ("manikűrözésre") szorult Radnótirészéről az oeuvre és az önéletrajz is, tudniillik szigorúan titkolni kellett, hogya hitvesiszerelem és hűség nagy költőjének néhány nem jelentéktelen verse, például a Harmadikeeloga, a Zápor után és alighanem a Csodálkozol barátném ... nem Fannihoz, hanemRadnóti festörnűvész-fotográfus szeretőjéhez íródtak.

Kérdés, hogy e mélyen emberi drámákat miért kellett mintegy titkosítani vagy másesetben a tudattalanba szorítani, és elvállalásuk helyett egy sehol sem létező tisztaságúénképet fikcionálni a helyükre? A válasz valószínűleg Radnóti identifikációjánakimitatio Christ-vonatkozásában rejlik: a jézusi áldozatiságot ugyanis csak egy makulát­lanul tiszta és idillien jámbor személyiség veheti magára. [9]

Ha pedig az alkotó el tudja hitetni magával, hogya fenti szerep a sajátja, akkor azegész életművet át lehet és át kell kozmetikázní (".manikűrözni") a külső fenyegetettségkontra belső harmónia súlyosan leegyszerűsltett bipoláris világképe mentén. Eszimplifikáció pedig valószínüleg elvezet minket a talán legveszedelmesebb és legkín­zóbb elfojtott tudattartalomhoz, nevezetesen Radnóti azon sejtelméhez, hogy költészete

20 versmondó

TANULMÁNYOKnem képes saját mércéjének megfelelni, hogy versbeszéde megtorpan az esztétikai játékhatárainál, nem képes áttörni az egzisztenciális téttel rendelkező szólás világába, éshogy e súly nélkül a művészet: csalás. ~ Jr;.1.1l'2"",111Amint ezt az Ikrek havában megfogal- tmazza egy önmaga fiktívalteregójakéntmegjelenő, Jean Citadin nevű költő

szavaival: ,,- Cocteau bűvész - magya­rázta. és fölemelte az ujját. [. ..} Cocteaubűvész, és én nem szeretem a bűvésze­

ket. Csalnak, Cocteau is csal. A mutat­ványai mögött semmi sincs. A költő nebűvészkedjék. a költő érintse meg aszivemet! mint Villon. mint Ronsard,mint Verlaine! [ ...} Nem, még nem va­gyok költő [. ..} Még nagyon foglalkoztata nyelv. akadályokat gördít elém, rossz­indulatú és makacs. Még érezni a ver­sen, hogy írták. Még sok benne a mutat­vány, a bűvészet. Mondom, nem sze­retem a bűvészkedést. Úgy fejezze ki azérzelmeket a vers, mint egy fütty, egyjajszó, vagy egy csuklás borozás után!Ne érződjék, hogy anyagból épül! Érzeda követ a strasbourgi katedrálison?"

A fentiekben vázolt elfojtások sú­lyos, belső szenvedéstörténete olyan, az igazmondás kapujába eljutó, nagyon jelentős

művekben kulminál, mint az Á la recherche, az Első és a Nyolcadik ecloga, valamintaz Erőltetett menet. De - Beney Zsuzsa nyomán úgy sejtem -, hogy Radnóti élet­művének mélyén ott lappang egy másik költő, aki önmaga drámáit elvállalva, a metsző

tisztaságukban szent borzalmat keltő angyalok megszólaltatója lehetett volna. Zárszó­képpen hadd idézzem meg ennek az önmagát az idillikusan szimplifikált világképű

művek közé rejtő, ismeretlen, nagy művésznek az egyik (vagy inkább egyetlen?) ver­sét:

A félelmetes angyal

A félelmetes angyal ma láthatatlanés hallgat bennem, nem sikolt.De nesz hallatszik, feljigyelsz,csak annyi, núntha szöcske pattan,szétnézel s nem tudod ki volt.Öaz. Csak újra óvatos ma. Készül.Védj Illeg, hiszen szeretsz. Szeress vitéziil.Ha vélem vagy lapul, de bátormihelyt magamra hagysz. Kikél a lélekaljából és sikongva vádol.Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a nieregs csak néha alszik. Bennem él.de rajtam kívül is. Mikor fehéra holdas éj, suhogó sarubanfut a réten s anyám sirjában is motoz.Érdemes volt-e? - kérdi tőle folytons felveri. Suttog neki, lázítvafojtón:

versmondó

megszülted és belehaltál!Rámnéz néha s előre letépi a naptársorjukra váró lapjait.Már tolefűgg örökremeddig s hová. Szavamint vízbe kő, hullott szivembetegnap éjszakagyűrűzve. lengve és pörögve.Nyugodni készülődtem éppen.

. te már aludtál. Meztelenálltam, mikor megjött az éjbens vitázni kezdett halkan itt veleni.Valamifúrcsa illat szállt s hideglehellet ért fülön. .Vetkezz továbbl »­

így bíztatott, - ne védjen bőr sem,I?yers hús vagy úgyis és pucér ideg.Nvúzd Illeg magad, hiszen bolond,

21

TANULMÁNYOKki bőrével, mint börtön ével henceg.Csak látszat rajtad az, no itt a kés,nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

De mégsem: nem szabad az el nem készült életművet kijátszani az elkészülttel szem­ben, csak érdemes talán sejteni amazt is emez mögött. Az elkészült életműről pedigmásodik zárókőkéntálljon itt Pilinszky János zseniális jellemzése. Jellemzése, melybenő "manikűrözés"helyett a törékeny és keresett szépség megragadására az "üvegfúvás"méltóbb és tisztelettudóbb metaforáját alkalmazta.

"És ezekbe az üvegfúvók aggodalmas finomságával alakított mondataiba szabadultbe a világ talán legmegalázóbb szerencsétlensége. Ügyetlenségböl nem változtatta mega (bukolikus, idilli) stílusát? Alig hiszem. Az, amit barbár ésszel szituációs zsenialitás­nak neveztem, de amit egyszerűenhűségnek is mondhatnék, hozta létre költészete utol­só korszakának valóban »kiszámíthatatlan« remekeit. S itt érzem, hogy minden elemzésmennyire kevés. A legtöbb, amit tehetek, a puszta tény leírása, hogy ez a »képtelenötvözet« létrejött. Létrejött az, amire eleve készült, s amire egyáltalán nem készült fel.Eklogákban közölte azt, amit még egy Beckett is csak fejlövész stílusban meré­szelt."[ 1O]

Jegyzetek

[1] Vas István: Nehéz szerelem. Miért vijjog a saskeselyű? Szépirodalmi Könyvkiadó,1981. ll. kötet, 176. o.

[2] - Minderről lásd Szegedy-Maszák Mihály Radnóti Miklós és a holocaust irodalma ci­mű tanulmányát a szerző Irodalmi kánonok (Csokonai Kiadó, Alföld Könyvek,1998.) című kötetében.

[3] Ugyanis a szakirodalomban a huszadik század utolsó évtizedeiben mindinkább előtér­

be kerülő, úgynevezett posztmodern értelmezői szemlélet a szerzői eredetiséghez,radikális újítóerőhöz képest mindinkább felértékeli a művészi tradíciókkal mint kö­zös nyelvekkel folytatott szövegközi műveleteket. A költő által beszélt nyelv képze­tévei szemben a nyelv által beszéltetett költő képzetét. Ehhez a "posztmodern értel­mezéshez" jó kiindulópontot jelenthet Németh G. Béla pompás Radnóti­elemzésének újraolvasása (Az életremény és a halálhívás vitája. In: Századutóról ­századelőről. Magvető, 1985.)

[4] Vári György: .rnert annyit érek én, amennyit ér a szó", Jelenkor, 2002.13.[5] Ugyanakkor ez az értelmezés óhatatlanul kegyeletsértő jellegű, de meggyőződésem

szerint a kegyeletsértés a hagyományápolás, a múlt megelevenítésének egyik legter­mékenyebb s így paradox módon leginkább tradíció-fenntartó, hagyományéltető

formája.[6] Ez a vers is példázza Radnóti költészetének művészi-poétikai problematikusságát,

amennyiben több ponton is alulmúlja a saját maga által fölállított esztétikai mércét,több helyen is belső, poétikai indokoltság nélkül megbontja stílusának egységét. Hapéldául megvizsgáljuk ezt a három sort: " a pendülő, kemény / szabadság tágas és /szeles telőire. -" akkor egyrészt azt állapíthatjuk meg, hogy komplex, struktúrájábansíkváltó képpel állunk szemben (mely absztrakt fogalomhoz konkrét, fizikai tulaj­donságokat jelölő jelzőket kapcsol), olyan nyelvhasználati móddal, amely összetettlélektani folyamatok fizikai-érzékletes szintre való átemelésével operál, másrésztpedig azt, hogy ez a József Attilánál nagyon termékeny nyelvi aktus ebben a műben

korántsem éri el azt a gondolati intenzitást, telítettséget és pontosságot, amely a képmintájául szolgáló József Attila-költészet sajátja. Itt bizony én inkább epigonizmust,mint tudatos és jelentésteli utalást, elődfelidézést érzékelek. Hasonlóképpen, ha anegyedik versszak első két sorát tekintjűk: "Milyen mély volt gyerekkorom, / s mi­lyen magos az ifjúság" - akkor az az érzésünk támad, hogy az esetlegesen ízes táj­nyelvi szóhasználatot ("magos") nem hitelesíti aszövegegész kontextusa - sem atéma, sem a versben megteremtett beszélő nem motiválja használatát.

22 versmondó

TANULMÁNYOKE problémák mentén mi, jelenbeli olvasók is eljuthatunk ahhoz a meghasonlott, ön­kritikus megállapításhoz, amely, "Jean Citadin" nevű alteregójának tanúsága szerintRadnótit is kínozta, hogy tudniillik, költészete jó, de nem nagy művészet, hogy"Még érezni a versen, hogy írták. Még sok benne a mutatvány, a bűvészet." (lkrekhava).

[7] Az összekuporodás mozdulata a magzat egyik legjellegzetesebb tartását idézi föl,amint azt az alábbi naplórészlet is megerősíteni látszik. ,,1941. ápr. 3. [...] Az országV,6-kor tudja meg, hogy miniszterelnöke öngyilkos lett. A kormány lemondott. [...jMihez kezdjek?Anyába volna visszamenni jó! De Anya meghalt." (Radnóti Miklós: Napló)

Azt is mondhatnánk, hogya fenyegetettség érzése - amely némely mai történelem­hamisítók véleményével ellentétben nem a nyilas uralommal vette kezdetét Magyar­ország két világháború közötti történetében, hanem már az első zsidótörvények be­vezetésével - a prenatális, azaz a születés előtti létbe való regresszió vágyát kelti fel;az a fantázia pedig, amely az anyaméhbe való el- és visszabújást óhajtja, erőteljesen

érintkezik a halálvágy szférájával.[8] E pszichológiai feldolgozatlanságokról, elfojtásokról Beney Zsuzsa Radnóti angya­

lai círnű nagyszerű tanulmányában olvashatjuk a legmélyenszántóbb megállapításo­kat. Jelen előadás - Szegedy-Mászák Mihály, Németh G. Béla és Vári György ta­nulmányai mellett - több ponton is adósa az emlitett írásnak. Lásd Beney Zsuzsa:Radnóti angyalai. Jn: Irodalomtörténet 1996./1-2., különösen a 192-195. oldalt!

[9] "Ó, költő, tisztán élj te most, / mint a széljárta havasok / lakói és oly bűntelen / mintjámbor; régi képeken /pöttömnyi gyermek Jézusok. .Járkálj csak, halálra ítélt, 1936.)

[10] Pilinszky János: Radnóti Miklós. ln: Élet és Irodalom, 1974. november 7.

versmondó 23

TANULMÁNYOK

"Én és a világ"(Hont Iván szubjektív utóhangjai egy monodrámához)

Radnóti Miklós: Előhang egy monodrámához című költeménye viszonylag későn

került be a költő 1945 után kiadott gyűjteményes köteteibe. Sőt, a Radnóti Miklós ösz­szes költeményeit kiadó könyvekben is a függelékekben található. A vers szolgált ala­pul a sokkal inkább ismert Negyedik eclogához. Az Előhangot 2 - emlékezetem szerint- az 1970-es évek közepén egy Ki mi tudon mondták el. Érdekes módon Major Tamás,a zsűri elnöke értékelésében megjegyezte, hogy még ő sem ismerte ezt a művet, pedig ­mint ez a továbbiakban kiderül - tudnia kellett volna róla. Ma már egyre több vers­mondó versenyen hangzik el, de azt hiszem, kevesen tudják, hogy miért pont ez a címe,milyen monodrámához írt Radnóti előhangot, és ki az az Ilona, akinek ajánlotta. AzElőhangot - részben dramatikus eszközök felhasználásával - 1978-ban a FüggetlenSzínpad-emlékesten Jobba Gabi mutatta be.

Jt'dt!lw..~" '".f'F'~bA.", ...O.1-.t~1 fn."(~- e:..,! .~~g~; -l(t"" id!." "'(-0'~ta(~..... ;y;.,rpt á ~ ./p.t,- 'eIi~r-e v7/",!

Nem igazán kedvelem azévfordulókat, emlékéveket,hasonlóan a kötelező évesünnepekhez: karácsony,húsvét, névnap, születés­nap, házassági évforduló.Kedvetlenségemnek nemcsak az az oka, hogy ilyen­kor csak egy-két napra szóla "szeressük egymást, gye­rekek", illetve a kerek év­fordulók esetében az adottévben emlékezünk megvalakiről, valakikről, akik­ről addig alig emlékeztünk,és az ünnepi év elmúltávalemlékezetünk tovább ko­pik. Nem is lenne igazam,mert azért örülök, hogyakár évente néhány napra,vagy adott esetben leg­alább egy éven át jobbanszeretünk, élesebben emlé­kezünk, és egyáltalán nembiztos, hogy a hétköz­napokon, "évköz-években"kevésbé szeretünk, tom­pább az emlékezetünk.Inkább az zavar - és ma­radjunk az évfordulóknál ­, hogy az ünnepi megern­

lékezéseket, rendezvényeket gyakran furcsa hangok zavarják meg. Azok, akik bármi­lyen ok miatt a csendesebb években visszafogottabban nyilvánítottak véleményt, ilyen­kor egész elképesztően nyilatkoznak meg. Emlékszem: 1990-ben, József Attila születé­sének 85. évfordulóján hangzott el a Magyar Televízióban ilyen mondat: József Attilamár nem aktuális. Most, a Radnóti-évben az egyik "csodás" honlapon (nem nevezem

24 versmondó

TANULMÁNYOKmeg, mert miért reklámoznám) lehetett olvasni, hogy "Szégyen Magyarországnak,hogy egy nemzetidegen költőnek szentelik ezt az évet", Szerencsére, hamar le is vettékezt a megjegyzést, de félek, hogy akadnak hasonló jellegű állásfoglalások is. Mondhat­nák egyesek: ez belefér a demokrácia véleményszabadságába. Mondom: ez már nem.S ha már személyes megjegyzéseket írok: kétévvel ezelőtt emlékeztek meg Hont Ferencszületésének centenáriumáról, és olyan szintű

politikai (még a Parlamentben is elhangzó)támadások érték Radnóti kortársát és barátját,a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumánakegyik alapítóját, a szegedi Szabadtéri Játékokötletadóját, létrehozóját, egyik rendezöjét,hogy - Radnótihoz kapcsolódva - szégyenem­ben rágtam ökleim. Pedig másnak kellett vol­na. Ezért, szeretem-nemszeretem, mégiscsakkellenek ezek az évfordulók, hogy megszó­laljanak igazibb hangok is: " ... fölindulnaktestvéri tankok szertedübögni rímeit. "

Ha kérdeztek volna (mégha "nem is magzatko­romban"), talán korábban és jobban emlékezveadtam volna közre, nem véletlenül szubjektív­nek nevezett soraimat.

Fénykép a 30-as évek végéről, eredetije aszerző tulajdonában.

Az Én és a világ lényegében elfelejtett, és többek közt Radnótihoz, Schöpflin Gyulá­hoz és Hont Ferenchez kapcsolódó színházi kísérlet. Egyszemélyes színpadi mű, csu­pán annyiban .rnono'', hogy egy szereplőre (Gerő, művésznevén: Görög Ilonára) terve­zett színpadi alkotás.

A lényege pontosan az, hogy egy kollektívalkotógárda hozza létre. A cím nem iga­zán eredeti: azonos vagy hasonló címekkel találkozunk a magyar irodalom, főleg azars-poétikák történetében.

ForrásokA monodráma előtörténete - mint számos más hasonló megnyilvánulásé, Szegeden

kezdődött az 1920-as években. Főleg baloldali fiatalok - elsősorban Juhász Gyula tá­mogatásával - jelentették meg az Indulunk címü verseskötetet (József Attila, BerczelliAnzelm Károly, Homályos Ferenc néven Hont Ferenc is írt benne verseket), alapítottákmeg Igen elnevezésű mozgalmukat, s szervezték meg az Igen-matinékat, amelyek aXX. századi pódiummüvészet szintén kevésbé ismert rendezvényei voltak. Innen veze­tett egyenes út a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához, ahol már Radnóti is jelenvolt.

A szegedi fiataloknak a későbbiekben is jelentős szerepe volt mind a Szegedi Sza­badtéri Játékok megszervezésében, mind más budapesti mozgalmakban, előadásokban.

Amonodráma előtörténetéhez legszorosabban a Független Színpad Munkaközösség­ének tevékenysége kötődik.'

Az Én és a világ előkészítése

versmondó 25

TANULMÁNYOK

A monodráma ötlete 1939-ben merült fel, amikor a Független Színpad nyilvánoselőadásait betiltották, és a közösség tagjai részben más csoportokkal együttműködve

(például Major Tamás színjátszócsoportjával, amelynek eredménye a népligeti DudaGyuri) továbbra is színházi előadásokat mutattak be; másrészt műhelymunkával éstudományos tevékenységgel foglalkoztak. Hont Ferenc ekkor kezdte intenzíven gyűjte­

ni a dokumentumokat a magyar színjátszás kezdeteiről, amelynek eredménye talánlegjelentősebb könyve: Az eltűnt magyar színjáték (1941.).

A Független Színpad Magyar Munkaközösség Szövetkezet néven egy ideig mégfolytatta működését, de így sem engedélyezték a nyilvánosan előadásokat: AiszkhüloszLeláncolt Prométheuszát a Társadalom-egészségügyi Múzeumban ismeretterjesztő

előadásként engedélyezték s átálltak a belső műhelymunkára, Kollektív színdarabirás­sal foglalkoztak (például a Kutyaharapást szőrivel c. verses-dramatikus játék).

A Magyar Munkaközösség 1939-ben olyan sajátos alkotás létrehozására vállalko­zott, amelyet az író­dramaturg (az ekkorNagypál István névenszereplő Schöpflin Gyu­la), a költő (RadnótiMiklós), a rendező

(Hont Ferenc), a színész(Görög Ilona), a kép­zőművész (Buday Györ­gy), a zeneszerző (ittSzabolcsi Bencét kértékfel), a szocio-fotós (Ká­rász Judit), a társa­dalomtudósok (a népraj­zkutató Ortutay Gyula,az irodalomtörténészBaróti Dezső) közösmunkával hoztak volnalétre. A 20-as évekavantgárd színpadi kí­sérleti törekvéseinekmegfelelően nagy szere­pet kapott volna a moz­gásművészet. Itt nemelsősorban Pala-sovszkyÖdön kísérleti színház­ára, hanem a SzentpálOlga vezette mozgás­müvészeti iskola köz­reműködésére szá­mítottak.Nehéz kideríteni, hogykinek a nevéhez fűződik

a monodráma ötlete akollektív munkacsoport tagjai közül. ii Többen a színésznőt: Görög Ilonát, másokSchöpflin Gyulát tartják ötletadónak. Ha már szubjektívnek nevezem a jelen tanul­mányfélét, valószínűsitem, hogy Hont Ferenc jelentős szerepet játszott mind az alapöt-

26 versmondó

TANULMÁNYOKlet, mind a kidolgozás "ötletelésében". Mint korábban említettem, ekkor már komo­lyabban foglalkozott színjáték-hagyományainkkal, így a tervezett monodráma magánviselte a középkori színjátéktípusok (elsősorban a moralitások) és a protoreneszánsz(commedia dell'arte) sajátosságait.

Az előkészítő munkálatok főleg magánlakásokon folytak, többnyire Szép GyörgynéVII. kerületi Jósika utca 26. sz. alatti lakásán. Nem szabályos színházi próbákról be­szélhetünk, inkább (ma divatosan brainstormingnak nevezett ötletrohamokról. Azt semtudjuk pontosan, hogy a felkészülés melyik fázisában írta Radnóti az Előhangot. KocsisRózsa 1939-re datálja'", mások 1940 elejére. A munkák nem jutottak el igazából a pró­bák szintjéig. Még 1940-ben többször találkoztak az alkotók, talán 1941-ben kezdtékvolna a színpadra állítás munkáit, de közbeszólt a háború.

A monodráma jellege és tartalma

Az Én és a világ az egyén vívódásáról szól, aki hiába menekül a külvilág riasztó je­lenségei elől, akár a múltba, akár a jövőbe vagy a különböző életformák közé. Azegyén keresi jogait, tevékenysége körét, de a társadalom elidegeníti magától: a gépeltárgyasítja, a pénz áruvá alázza. A gép és a pénz itt jelennek meg mint amoralitásoknemcsak erkölcsi, hanem tárgyi megszemélyesítései is. Az indíttatás nemcsak antikapi­talista jellegű, a "nyájkollektivizmus", amely beolvasztja az egyént, a sztálinizmusra isutal. A láthatóan-érzékelhetően közelgő világháború pedig megsemmisíti az ént ésvilágát egyaránt. Az egyén úgy érzi, hogy kora társadalmában nem teljesedhet ki, ezérténje "bűvös körébe" zárkózik. A problémát a kor fiatal nemzedéke veti fel, az ő jövőt

sejtő iszonyata zokog fel amonodráma nőalakjánakajkáról.A commedia dell'arte szabályaihoz híven nem írták meg előre a drámát, hanem ka­

navász készült, s a tervek szerint a munkafolyamat közben alakították volna ki a végső

szöveget. Ekkor írhatta Radnóti a szereplőnek amonodráma prológját, amely szórólszóra megegyezik az Előhang első soraival:

"Kérdeztek volna magzat-koromban ...Ó, tudtam. tudtam én!Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba!nem ringat és nem ápol, -ellenemre van!...

Az előjáték azzal fejeződik be, hogy a hősnő

elindul: vissza- és előrenézve a történelembenkeresse és megtalálja önmagát.

Az első kép (felvonás?, szín?) a középkorba ve­zet. Itt hiába idézi fel a jobbágyélet idilli képeit,mint parasztleányt a ,jus primae noctís", vagyisaz első éjszaka jogán a kastélyba hurcolják. Jó­lelkű papok mentik meg, így időlegesen békéttalál a vallásban, és azt reméli, hogyamegváltóhalál a mennyek országába juttatja. A baloldaltlátható kép eredeti középkori freskó. A FüggetlenSzínpad egy korábbi előadására ("Háromkörösztyén leán") háttérként tervezték felhasz­nálni.A következő képben a megalázott parasztleányután, mint egy utópisztikus-militarista világ diktátomőjét látjuk viszont hősnőnket, akia hatalomtól is megundorodik, s lakatlan szigeten vágyik pihenni. Nem nehéz e mögött

versmondó 27

TANULMÁNYOK

felfedezni, hogy az enyhén spanyolos stílusú diktátornői kép az éppen befejeződő spa­nyol polgárháborúra utal.

Menekülése, majd a további részek még vázlatosabb robinson(nő)i magánya hamarmegszűnik, tragikomikus bohózatba illő körülmények közé kerül mint kannibálfőnök(vagy varázslónő). Nem talál önmagára a következő, Hollywoodot idéző jelenetben,sem mint ünnepelt filmsztár, sem pedig mint az ünnepléstől visszavonult polgári asz­szony.

Kétségbeesésében pszichikumát boncolgatja: érzelmi, gondolkodó, erkölcsi "énjei­vel" viaskodik hosszasra tervezett monológban (ez ismerős az Előhangból).

A tervezett utolsó jelenetben ráébred arra, hogya szélsöséges individualizmus azéntől való menekülést jelenti. Visszatér a valóságba, és megérti, hogy "a világ bennünkvan és mi a világban". Élete értelmét a munkában, a közösségi élet vállalásában találjameg. A monodráma az alkotó munka hinmuszával zárul.

Buday György színpadképe mégAz ember tragédiája 1937 -es sze­gedi szabadtéri előadására készült,de hasonló tervek készültek amonodráma háttér-képeként is.A monodrámát végig egyetlenszemély játssza, aki nem az epikusszínház elvei szerint "meséli el" atörténetet, hanem a jelenben pergő

cselekményként alakítja. Időnként

Hang, hangok szólalnak meg,jelképek, tárgyi szimbólumoksegítik hozzá a cselekvéshez. Azavantgárd színpadokról ismert,szimultán futó hírszalag betétek,álarcok, világítástechnikai trükkökbiztosítják az egyedül, de nemönmagában játszó egyén akcióját.Mondanivalója és formája, szinte­tikus felépítése, színházköz­pontúsága a magyar avantgárdeszmeileg előremutató, érdekes

kísérletévé avatja ezt a mindmáig kallódó színjátéktöredéket.

Egy monodráma utóélete

Mint korábban említettem, a találkozások, előkészületek, tervezgetések ritkultak.Hont Ferenc befejezte Az eltűnt magyar színjátékot, a könyv folytatásán gondolkodott.1941-ben Radnóti és Schöpflin még foglalkozott amonodráma megírásával, de szept­emberben - egyelőre még csak 3 hónapra - Radnótit behívták munkaszolgálatra. Felte­hetően ebben az időszakban egészíti ki - részben be is fejezi - a művet Schöpflin Gyu­laiv

. Hont Ferenc ekkor már a Vigadó-matinékat tervezi". Radnóti 1943-ban írja meg azElőhang feldolgozásával a Negyedik eclogát", Itt a költő a Hanggal folytatja párbe­szédét, ez is utalhat a monodrámában tervezett külső hangra. A monodrámáról az elkö­vetkező években alig történik említés. A jegyzetekben felsorolt művek is röviden emlí­tik. Idén - bevezető megjegyzéseim ellenére jó, hogy léteznek emlékévek - úgy látszik,mégis előkerült és hozzáférhetővé vált, válik minden érdeklődő számára.

28 versmondó

A két vers összehasonlítása

ELŐHANG EGY "MONODRÁMÁHOZ"Ilonának

Kérdeztek volna magzat-koromban...Ó, tudtam, tudtam én!Üvöltöttem: nem kell a világ' goromba!nem ringat és nem ápol, -ellenemre van!

És mégis itt vagyok.fejem rég keménys tűdom erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.

A vörheny és kanyaróvörös hullámai mind partradobtak.Egyszer el akart nyelni, -aztán kiköpött a tó...

S a sziv, a máj, a szárnyas két tüdő,

a lucskos és rejtelmes gépezethogy szolgál.: ó miért? S a bimbózó virág­nem nyíllik még ki husomban a rák.

Szülcttem. Itt vagyok.Felnőttem. S mire?Igértek néked valamit?kérdeztem egyszer énmagamban még sűldokoromban.

S mindjárt feleltem is:Nem. Senki semmit nem igért.

S ha nem igért, a senki tudja mért.

Szellőtől fényes csúcsra röpit fel a vágI's lenn vár a gőzt lehelő iszap.A hallgatag növények szerelme emberibb.

A madár tudja tán, hogy mi a szabadságmikorfölszáll a szél aláés ring az ég hullámain.A hegyek tudják hogy mi a méltoság.hajnalban, alkonyatkor is,a lomhán elheverő hegyek. ..

Hegy lettem volna, vagy növény, madár...vigasztaló. pillangó gondolat,tünő istenkedés. Ma máraz alkotás is rámszakad.

Kérdeztek engem? Szambaveuek.Ó, a szám ... a Inh'ös és közömbös'Nem érdeklern. nem gyülöl, nem szeret,csak-megfojt.

Nézd én vagyok. Nem egy, nem kettő,

nem három és nem százhuszonhárom.Egyedül vagyok a világon.

Én én vagyok.S te nem vagy te. s nem vag)' Ő sem.Gép vag)'. Hiába sziszegsz. Én csináltalak.Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy, nem kapsz többolajat, túl nagyra nőttél.

S szolgálnifogsz, hiába sziszegsz!

Én én vagyok, én én vagyok,megőrülök, én én vagyok. én én ...megcsuszom a végén I

versmondó

TANULMÁNYOK

NEGYEDIK ECLOGA

KÖLTŐ

Kérdeztélvolna csak magzat koromban ...Ó, tudtam, tudtam én'Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!És megmaradtam. Afejem rég kemény.S tűrlom erősödött csak, hog}' annyit bőgtem én.

A HANG

S a vörheny és" kanyaróvörös hullámai mind partradobtak.Egyszer el akart nyelni, - azuin kiköpött a tó.Mit gondolsz. miért vett mégis karjára az idő?

S a sziv, a máj, a számvas két tüdő,

a lucskos és rejtelmes gépezethogy szolgál... ó miért? s a rettentá virágnem nyílik még husodban tán a rák.

KÖLTŐ

Szűlettem. Tiltakoztnm. S mégis itt vagyok.Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.Szabad szerettent volna lenni nundigs őrök kisértek végig az uton.

A HANG

Jártál szelliitőlfényes csúcsokon.s láttál, ha este jött, a hegyre töppedtbokrok közt térdepeini eg)' jámbor oz-sutát;láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet.s mczitlen ijju asszonyt folyóból partra lépnis egyszer kezedre szállt eg)' n"gy sznrvasbogar...

És már tudom, hatátra érek én is,emelt s leejt a hullámzó idő;

rob voltam és magányom lassannövekszik, mint a hold karéja nő.

Szabad leszek. a föld feloldoz,s az összetört világ a földfelettlassan lobog. Az irotobltik elrepedtek.Szotlj fel, te súlyos szárnyu képzetet!

A HANG

Ring a gyűmolcs, lehull, ha megérik;elnyugtat majd a mély. emlékkel teli föld.De haragod füstje még szálljon az égig,s az égre irj. ha minden összetört!

1943. március 15.

29

TANULMÁNYOKÉn én vagyok magamnak.s neked én te vagyok.S le én vagyok magadnak.két külön hatalom.S ketten mi vagy/mk.De csak ha vállalom.

Ó. hadd leljem meg végre honnomat!segits vigasztaló, pillangó gondolat!

Még csönd van. csönd. de már a vihar leheli.érett gyümölcsök inganak az ágakon.A lepkét kánnyű szél sodorja. száll.Érik bennem. kering a halál.

Ring a gyümölcs. lehull ha megérik.Füstölg a halál. f;lni szeretnék.Lélek vagyok. Arkangyalok égi haragjaég bennem. riaszt a világ.

SŰI1I erdő kerit. po/felhőben a távoli nyáj.Porfelhőben a távoli nyáj. Porkoszorus katonák.Dögölj meg. dögölj meg, dögölj meg hát világ

Ringass emlékkel teli föld.Takarj be! védj. villámmal teli ég!Emelj fel emlék'

Lélek vagyok. Élni szeretnék!

i A Független Színpad története sincs még eléggé publikálva. Legfontosabb megjelentáttekintése: Kocsis Rózsa: Igen és nem c. monográfiája a magyar avantgarde színházimozgalmakról (Magvető, Bp. 1973.) Hont Iván: A Független Színpadtól a szocialistaszínházig (Doktori értekezés, a szerző tulajdonában, 1986.) Dobai Gábor interjújaHont Ferenccel (1977.) az OSZMI levéltárában Jász István: A Független Színpad és amagyar valóság (Doktori értekezés, 1978.)

ii A továbbiakban válik igazán szubjektívvé ez a tanulmány, mert olyanok szóbeli visz­szaernIékezéseire kell támaszkodnom, akik már nincsenek közöttünk (Hont Ferenc,Görög Ilona, Kocsis Rózsa, Baróti Dezső, Major Tamás stb.). Közléseik valószínű­

síthetők, de nem bizonyíthatók. Hont Ferenc 1941 óta vezette, szinte napról napranaplóját, de nincs pontos utalás korábbi tevékenységeiről. Hont Ferenc és Görög Ilo­na kéziratos hagyatékanyaga az OSZMI levéltárában található meg. Feldolgozása,rendszerezése még nem fejeződött be.

iii Kocsis Tózsa: i.m. 600. old.iv A Petőfi Irodalmi Múzeum 2009. május 5-én rendezett Radnóti-emlékestjén tervezték

bemutatni a Schöpflin által megírt, összeállított monodrámát. A szerzőnek nincs tu­domása arról, hogy végül elhangzott-e.

y A négy pódiumműsort tartalmazó sorozatból hármat (az utolsót betiltották) 1942-benmutattak be. Hont Ferenc erről Költészet a dobogón címmel írt egy brosúrát. Erre ké­sőbbi számunkban visszatérünk.

vi V.ö. 2. sz. jegyzet

30 versmondó

TANULMÁNYOKTverdota György

Újratemetés és kisajátítás

(JózsefAttila és Radnóti Miklás "komor föltámadása")

Tanulmányomban azt a többrétű összefüggést veszem szemügyre, amely a két kor­társ alkotó: József Attila és Radnóti Miklós utóéletét egységbe fonja. Radnóti egy pon­ton hathatósan közreműködött idősebb társa utóéletének alakításában, kultuszánakápolásában. Ö rendezte sajtó alá és tette közzé Galamb Ödön: Makoi évek című emlé­kezésének függelékeként a költő ifjúkori verseinek egy terjedelmes korpuszát, s ennekkapcsán megfogalmazta több ízben is leírt gondolatát arról a különös fordulatról,amelynek során az alakulóban lévő költői termés a halál következtében az életmű kris­tályos alakzatává szilárdul: "És az olvasónak s nekünk, kortárs-költőknek megadatottaz, hogy láthattuk a bámulatos metamorfózist, mikor egy folyton épülő mü teljesenkészen átfordul az időtlen öröklétbe, a nemzet kincse lesz és népszerű lesz. S ehhez azkellett, hogy egy csodálatos kedvességű fiatal férfit kiszedjenek a tehervonat ütközőiközül és összetört tagokkal és régen összetört lélekkel eltemessenek Balatonszárszón.Fagyasztó érzés és rettentő tanulság A tiszta és mindig világosságot áhító lelkentörvényszerűen teljesedett be a sors Ilyen természetes halált csak egy költő halt méga magyar irodalomban, Petőfi Sándor, a magyar szabadság költője a segesvári csataté­ren".[l] Ezek a mondatok hét-nyolc év múlva szerzőj ükre is pontosan ráillettek, csaképpen "a tehervonat ütközői közül" kifejezést kellett kicserélni "a tömegsírból és átlőtt

koponyával" szavakra, s Balatonszárszó helyett Győrt jelölni meg a temetés helyszínegyanánt. A szöveg egyfelől változatlanul érvényes, ami a közös tragikus költősorsot, smindkettejük "komor föltámadását", életművük gyászban fogant megdicsőülését illeti,másfelől hatalmas a különbség, amelyet a kicserélt szövegrészek a halálukhoz vezető

okok között megállapítanak.A két költő kultusza között igen jelentős és tanulságos párhuzamok állíthatók föl,

sőt, mintha a Radnóti-tisztelet József Attila megdicsőülésének természetes folytatása,az új történelmi helyzethez történt aktualizálása lenne. A Radnóti-kultusz születésétazonban az adott keretek között nem teljes terjedelmében, hanem annak az esemény­nek, a két költő újratemetésének középpontba állításával veszem szemügyre, amelyJózsef Attila utóéletében is fontos eseményt jelentett, de amely Radnóti tiszteleténekkialakulásában döntő jelentőségre tett szert. Radnóti jelen volt 1942. május 3-án, aFiumei úti temetőben, amikor idősebb költőtársa hamvait ünnepélyesen elhelyezték.Naplójában rögzítette a folyamat végső állomásait. Előbb a hírt a földi maradványok­nak a fővárosba szállításáról, amelyet Szántó Judit közölt vele: ,,»Attila Pesten van.«Döbbenten nézek rá, hirtelen nem értem, hirtelen egy »no, ugye mindig mondtam«ágaskodik bennem vidáman. Aztán megértem. »Felhozták Szárszóról, még nem tudom,mikor lesz a temetés, az estet nem engedélyeztékc.; Aztán a temetés - konspirációtsem nélkülöző - szervezéséről számolt be: "Egy este papírdarabot találok az előszobá­

ban, aláírás nélkül, az írást nem ismerem: »Attila temetés holnap 1Oórakor Fiumei út.«.Az esti lapokban semmi hír róla. Miért?" Végül feljegyzést írt a temetésről is, amelybőlkét kritikus megjegyzést idézek: "Rátz Kálmán is itt van a nyilasaival. Hisz valamikorsakkozott Attilával a Japánban. A vasárnapi újságok sem tudatták a temetés időpontját.

A szervezetekben úgy látszik szétszaladt a hír, de ki értesítette Rátz Kálmánt? Az újsá­gok émelyítően kegyeletesek."ill

Az újságok az ő második újratemetésekor is ugyanolyan "émelyítően kegyeletesek"voltak, s ha nyilasok talán nem is, de a születő kultuszra rátelepülő más típusú élőskö­

dők Radnóti hamvainak a Fiumei úti temetőben történt elhelyezésekor, 1946. augusztus

versmondó 31

TANULMÁNYOK

14-én ugyancsak megjelentek. A költő viszolygása azonban az újratemetést kísérő

minden visszatetsző jelenség dacára mégis csak részben indokolt, s ezt a vele történtkegyeleti aktus talán meggyőzőbben példázza, mint az, amely József Attilával esettmeg. Az újratemetés ugyanis döntő fordulat, amely egy kultusz intézményesüléséteredményezi. Az újratemetés révén minden nemes igyekezet a halott emlékének ápolá­sára kilép a hűséges barátok, a lelkes hívek szűkebb közösségéből, nyilvános megerősí­

tést nyer, a szentesítés aktusában részesül, intézményi, tárgyi dimenziót kap. Az újra­temetés a rehabilitálás olyan művelete, amely ünnepélyes körülmények között, szélesközönség egyetértő asszisztenciája mellett zajlik le. Az ilyen módon felmagasztaltteljesítmény értékének kétségbe vonása, a megdicsőülési folyamat visszafordítása, hanem is lehetetlen, de nehéz vállalkozás.

A Radnóti-kultusz szertartásmestereit, köztük elsősorban Tolnai Gábort, de OrtutayGyulát vagy Baróti Dezsőt is sok jogos kritika érte a múltban. Ez az elutasító, távolság­tartó attitűd, bármennyire érthető is, nem vezethet azonban el a kultusz létjogosultságá­nak kétségbe vonásához. A Radnóti-tisztelet természetes módon, majdnem szükségsze­rűen hajtott ki a második világháborút követő évek kulturális közegében. Majdnemlehetetlennek tűnik, hogy az újratemetésre ne került volna sor. Az esemény mindenbizonnyal akkor is megtörtént volna, ha a legszerencsésebb pillanatban, 1946 könyv­napjára nem jelent volna meg a Révai kiadó gondozásában a költő posztumusz verses­kötete, a Lábadozó szél. Nem tudok róla, hogy kiadástörténetét feldolgozták volna.Annyi azonban e nélkül is bizonyos, hogya kötet törzsanyagát az a versösszeállításképezte, amelyet a költő 1944. március 20-án az Országos Széchényi Könyvtárbanletétbe helyezett, illetve amelynek egy példányát Gyarmati Fanni őrizte meg. Ehhezcsatolták a sajtó alá rendezők azoknak a verseknek a szöveg ét, amelyeket a költő a boritáborból hazatérő fogolytársaira bízott.

Sorsának tragikus alakulását tenni meg hírneve kialakulásának fonásává legföljebbcsak akkor lenne indokolt, ha a kötet megjelenése nem előzte volna meg az újrateme­tést. Bóka Lászlónak a Tajtékos égről írott kritikája perdöntő bizonyíték az elismerésirodalmon belüli megalapozottsága mellett. Bóka ugyanis a szerzö sorsa tragikus fordu­latának ismerete nélkül, hazajöveteIében reménykedve állapította meg, hogy .mostvált, éppen ezekben a versekben vált igazán nemzeti költővé".ill A József Attilávalvaló párhuzam ezen a ponton is érvényes. Mindkét költő kultusza kezdeti stádiumábanhozzáférhetővé vált a közönség számára a szövegkorpusz, amely lehetövé tette a tragi­kus sors mögött rejlő aranyfedezetre történő hivatkozást. József Attila összegyűjtött

versei halála után félévvel, 1938 könyvnapjára láttak napvilágot. A Tajtékos ég vers­anyagából szinte pillanatok alatt kialakult az a repertoár, amely az olvasók és a krítikaáltal preferált, hivatkozott versek listáját tartalmazta: a Hetedik ecloga, a Levél a hit­veshez, az Erőltetett menet, az A la recherche és társaik. A költő hívei nem csak egytragikus sorsú embert, egy mártírt, hanem ezeknek a verseknek a szerzőjét temettékújra. A meglepetést rendkívüli mértékben felfokozta az az öt vers, a Razglednicák,amelyek a tömegsírból történt exhumálás alkalmával váltak ismertté.

Radnóti MiklósTajtékos ég

Tajtékos égen ring a hold,csodálkozom, hogy élek.Szorgos halál kutatja ezt a korts akikre rálel, mind olyan fehérek.

Körülnéz néha sfelsikolt az év,körülnéz, aztán elalél.Micsoda ősz lapul mögöttem ujra

32 versmondó

TANULMÁNYOKs micsoda fájdalomtól tompa tél!

Vérzett az erdő és aforgóidőben vérzett II/il/den óra.Nagy és sötétlő számokatírkált a szél a horn.

Megértem azt is, ezt is,súlyosnak érzem a levegőt,

neszekkel teljes, langyos csönd ölel,mint születésem előtt.

Megállok itt a fa tövében,lombját zúgatja mérgesen.Lenyúl egy ág. Nyakonragad?nem vagyok gyáva, gyönge sem,

csak fáradt. Hallgatok. S az ág isnémán motoz hajamban és ijedten.Feledni kellene, de énsoha még semmit sem feledte/n.

A holdra tajték zúdúl, az égensötétzöld sávot von a méreg.Cigarettát sodrok magamnak,lassan, gondosan. Elek.

1940. június 8.

A Radnóti egyéni pusztulásáról rekonstruált történet egy történelmi kataklizma kol­lektív tapasztalatában gyökerezik. A háborút túlélő megmaradottak tömegei lesték ahíreket hozzátartozóikról, akik nem tértek haza a frontról, a hadifogoly-táborokból, ahaláltáborokból, abban reménykedve, hogy szeretteik a szerenesés túlélők közé kerül­tek. Közben rémhírek terjedtek, amelyek a hazavárt áldozatok halálát jósolták. A költő­

ről is jelent meg hír egy egri lapban, amely szerint "Radnóti Miklós fiatal népi költötfasiszta banditák Szegeden megölték". [4] Egy háborús bűnös tárgyalásán pedig azegyik tanú azt vallotta, hogy az erőltetett menetből lemaradó Radnóti! a keretlegényekútközben puskatussal verték agyon.[S] Ezek a hírek ugyan nem bizonyultak igaznak, deamikor az abdai tömegsírt 1946. június végén feltárták, s az egyik tetemet a nála találtírott és tárgyi bizonyítékok alapján Radnóti Miklóssal azonosították, majd amikor erről

az özvegy és a barátok értesültek, világossá vált, hogy a költő sokadmagával mártírha­lált halt.

Az újratemetés mindenkinek kijár, akiről bebizonyosodott, hogy rosszul temették el,akinek földi maradványai méltatlan elbánásban részesültek. A bármilyen okból hebe­hurgya sietséggel tömegsírban elföldelt halottak utóbb többnyire átestek az újrateme­téshez vezető folyamat legmegrendítöbb eseményén, az exhumálás műveletén, A sírokfeltárása és az agnoszkálás, a földi maradványok személyazonosságának megállapításanormális esetben pontos jogi, adminisztratív szabályok szerint, szakemberek, a feladat­hoz értő orvosok által végrehajtott eljárás. Bizonyos esetekben, például József Attilahamvainak balatonszárszói feltárása alkalmával a feladat elvégzése nem jelentett ne­hézséget. Ha több ismert halott hosszabb ideje nyugszik jeltelen sírban, mint RajkLászlóval és társaival történt, már nehezebb a személyek kilétének felismerése. Isme­retlen, az adott környezetben idegen személyek földi maradványainak vizsgálata során

versmondó 33

TANULMÁNYOK

versmondó34

viszont nagymértékben fennáll a tévedés kockázata. Gerencsér Miklós könyvében egy­részt a Radnóti és áldozattársai exhumálása körüli jogi szabálytalanságokat tette szóvá,másrészt amellett érvelt, hogyaKatonapolitikai Osztály, az Ává elődje mintegy önké­nyesen vette kézbe a Győr megyei tömegsírok feltárásának intézését.[6]Tény, hogy Radnóti özvegye és a költő barátai már csak egy második exhumálásnaklehettek részesei. Radnóti hamvait ugyanis a győri izraelita temetőben az abdai tömeg­sír feltárása után, június 25-én eltemették, s a Budapestre szállítás érdekében újra kikellett hantolni. Az egyszerű koporsóba tett maradványokat az időközben befolyásosközéleti emberré előlépett Ortutay Gyula határozott fellépésének köszönhetően augusz­tus 12-én szemlélhették meg. Ekkor vették át az abdai sírban a költő ruházatában találtszemélyi tárgyakat, dokumentumokat, köztük a Razglednicákat tartalmazó Bori noteszt.Az újratemetés és a kétszeri exhumálás folytán mind a holttest azonosítása, mind sze­mélyi tárgyai mibenléte és átörökítésük számos ellentmondást, kételyt támasztott. Afiumei úti temetőben 1946. augusztus l-l-én, Sík Sándor által elvégzett katolikus teme­tési szertartás tehát voltaképpen Radnóti második újratemetése volt.

Idáig a hamvak budapesti elhantolása lehetett volna egy család és egy szűk barátikör magánügye. Az eseményt az a körülmény tette a Radnóti-kultusz kiindulópontjává,hogya közvélemény a tragikus halált és a halotti búcsúztatást összekötötte a Tajtékoség. valamint a Bori notesz megrendítő verseinek számbavételével. Ekkor következett beaz a jelenség, amellyel József Attila kultuszának születésekor találkoztunk: egybeesett a

gyász és a klasszikusérték birtoklása fölöttérzett orom, a halottibúcsúztatás és a felma­gasztalás, ahogy ezt Be­nedek Marcell a Tajtékoségről írott méltatásábanmegfogalmazta: "Hairodalmi tanulmányt ír azember, egyben nekroló­got is ír". [7] Vagy ahogy

Trencsényi-WaldapfelImre az elfogódott kul­tikus beszédtől a szakmainyelvezetig történő elju­tás parancsát megfo­galmazta: "Ha hozzá, aköltőhöz akarunk méltóklenni, ki kell küzdenünkmagunkból az irodalom­történetíró tárgyilagosszavait".[8]A kultikus beszédmódkötelező ismérve, apszeudo-vallásos nyel­vezet lépten-nyomon fel­bukkant a Radnótirólszóló írásokban. Számosolyan formulával találko­zunk újra, amelyekkel aJózsef Attiláról szóló

TANULMÁNYOK

szövegekben ismerkedtünk meg, de ennek a párhuzarnnak nem érdemes túlzottan nagyjelentőséget tulajdonítani, hiszen a kultikus beszédmód általános jellemvonásával ál­lunk szemben, amely viszonylag szűk területről, a zsidó-keresztény vallási hagyo­mányból, a szentek történetéből vagy esetleg a görög-római mitológiából veszi példáit.A kultuszpanelek közül természetesen azok mentek át használatba, amelyek a legjob­ban illeszkedtek a költő sorstörténetéhez.

Az abdai tragédiát, mint ismeretes, hosszú, kínokkal teli gyalogmenet előzte meg,amelyet a pihenés, megállás helyei tagoltak szakaszokra, földrajzi nevek, amelyek averskéziratok alatt is szerepelnek. Így válhatott a méltatások, nekrológok uralkodótoposzává a krisztusi keresztút alapfogalma: a stáció. E kultikus formulát érdemes an­nak legkifejlettebb változatával, a költőt az újratemetésekor a kommunista párt nevébenbúcsúztató Nagypál István, azaz Schöpflin Gyula szavaival felidéznünk: "végig kellettjárnia az iszonyat kálváriáját, Borból Cservenkán, Mohácson, Szentkirályszabadján átaz abdai vesztőhelyig. Végig akarta jámi ezt az utat, az utolsó csöppet is kiinni a po­hárból és tanúságot tenni róla. Ez az öt vers - öt stáció - a szenvedés és öntudat üllőjén

kovácsolódott szűkszavú tökély. A négy »razglednica« - levelezőlap ... - félelmes,magasztos fintor az élet köznapja felé; a keltezések: »a hegyek közt«, »Cservenka«,»Mohács«, »Szentkirályszabadja« egy ország pusztulásának kiáltó útjelzői. S az egyesversek: a hegyek közötti, hazanéző, kimondatlan búcsú igézete; a cservenkai: a gyilko­lás tébolyára ráütő félelmetesen szép ellenpont; a mohácsi: az iszony, ahogyan azt ma­gyar nyelven még ki nem fejezték; a szentkirályszabadjai: a beteljesülés".[9] A formulamég egy előfordulását idézem annak illusztrálásaképpen, hogya szabadalom nem ma­radt magyar kulturális körben. A Radnóti verseit románra fordító Eugen Jebeleanu aRevista Literarába írott cikkében élt vele, a Razglednicákról szólva: "Az egyik zsebé­ben megtalálták utolsó öt vers ét. Öt állomása ez az ellenálló nagy költő, harcos és már­tír kálváriájának."[l O] Radnóti utolsó útjának a passióra történt mintázása magyarázza,hogy a versek világát és a versen kívüli realitást az utolsó versekben olyan szoros egy­ségben látták a kortársak, köztük Szegi Pál: "A versnek, úgy érezzük, már szerves ré­szévé lett az aláírt dátum és helymegjelölés is. Beleszól, belezenél, belekiált ez a végső

szürke adat. »Nagyvárad Csapatkórház. 1942. aug. 25.«, majd »1944. aug.-szept.Bor.«, s végül, a még ki nem adott versek alján, kis dunántúli faluk nevei".[ll]

A kultikus nyelvhasználat másik állandó eleme a költőnek tulajdonított prófétai elő­

relátás volt, akár a történelem menetére, akár személyes sorsának alakulására vonatko­zott. Lengyel Balázs szerint "egy évtizeddel előre látta sorsát. Hihetetlenül pontosanérzékelte a 30-as évek elejétől kezdve állandósuló fenyegetettséget."[12] Tolnai GáborPetőfi előrelátásáhozhasonlítja halott barátjáét: "Egyik utolsó találkozásunkkor Petőfit

tetted elém... A Petőfi-strófához ezt fűzted hozzá: - Én biztosan nem maradok meg ...- Verseid és idegeid tökéletesen tudták, amit mi még ma sem tudunk és nem akarunkvalóságnak tartani".[13] Sík Sándor hasonló módon Petőfire hivatkozott: .Jvlintha ­akárcsak Petőfié - az ő finom idegzete, érzékeny lelke is előre megérezte volna a ször­nyű befejezést, melynek kérlelhetetlensége árnyékba borította az egész rövid és munkásélet horizontját".[14] Érdekes, hogya segesvári tömegsír képzetével nem találkozunk aRadnótiról szóló írásokban. A prófétai tisztánlátás formulájának használatában leg­messzebb Cs. Szabó László ment, egyúttal fikció és valóság relációját minden eddiginélszorosabbra fonva: "Minden úgy történt, ahogy verseiben jósolta. Az élet óramű pon­tossággal kitöltötte a versek képzeletbeli keretét valódi hegyekkel s azokban valódikötörökkel, valódi drótsövénnyel s a körül valódi gyilkosokkal". [l 5]

A kultuszpanelek számbavételét az időbeli korlátok miatt félbeszakítom, mert fon­tosnak tartom kiemelni a kultikus magatartás három lényegi elemét, amelyekkel a Jó­zsef Attila-kultusz születésekor már találkoztunk. Az egyik a koporsóban nyugvó halot­tai szembeni kollektív, irracionális lelkifurdalás, amely annál motiválatlanabb, mivel aköltő kínzóinak és gyilkosainak szűkebb és tágabb köre elég pontosan megjelölhető

versmondó 35

TANULMÁNYOK

volt. Igaz, éppen a barátok egyikének-másikának lelkiismeretét nyomhatta az önvád,hogy talán többet segíthettek volna barátj ukon. Ilyen nyugtalanság érződik ki TolnaiGábor mondataiból: .Verejtékezve bámulok magam elé, mardos a fájdalom, hogyélniakarásomból nem tudtam átplántálni valamennyit tebeléd". [16] Bóka László inkábbmentséget keresett: "felajánlottam az alakulatomat, ahol sok mindenkit el tudtunk rejte­ni".[17] Trencsényi Waldapfel Imre bűntudata már inkább motiválatlannak tűnik: "kiaz, akinek a gyászába ne vegyülne mardosó bűntudat, ha másért nem, hát azért, hogy ezalatt az idő alatt úgy élt és úgy járt-kelt a világban, nuntha valahol a messzeségben mégRadnóti Miklós is az élők közösségéhez tartoznék?"[ 18] Ugyanennek az érzésnekadott hangot Nagypál István: "az élvemaradott fájó szégyenkezéssel néz szembe a holtbaráttal, mintha bűn terhelné, arniért megmaradt az élők közt; mintha ő lenne a szöke­vény az elpusztult barátok köréböl".[19] Benedek Marcell A walesi hárdokat idézte,akárcsak Lengyel Balázs: ,,»Sírva tallóz, aki él«. Sírva és szégyenkezve, amiért életbenmaradt".[20] Kenyeres Imre is csatlakozott a bűntudatos túlélőkhöz: "Nagyon rosszakvoltunk, arniért engedtük, hogy mások is gonoszok legyenek hozzá" .[21]

Az irracionális bűntudat ellenpárja, a felelősök nagyon is reális megbélyegzése, fon­tos szerepet játszott a korai Radnóti-recepcióban. József Attila öngyilkosságáért köz­vetlenül senki sem volt felelőssé tehető, ezért az ő esetében inkább bűnbakkeresésről

beszélhetünk. Radnóti kultuszának egyik felhajtó ereje az a gyűlölet volt, amellyel azegykori áldozatok gyilkosaik, kínzóik ellen fordultak, amellyel megbélyegezték azokata kortársakat, akiket közvetlenül vagy közvetve felelősnek tartottak a közelmúlt ször­nyűségeiért. Ennek az indulatnak szinte korlátlan közvélemény-formáló ereje volt,mivel az embertelenség megnyilvánulásai mindenki előtt nyilvánvaló, letagadhatatlantények voltak. A vádak sokkal nagyobb súllyal esnek a latba, ha a főbenjáró bűnöket

valamilyen nemzeti érték képviselőjével szemben követték el. Aligha volt erre a sze­repre alkalmasabb személy Radnótinál. Ha átlapozzuk a Cserépfalvi Kiadó által megje­lentetett Mártir írók antológiáját, az itt szereplő alkotó művészek közül alighanem őt

tekinthetjük a legjelentékenyebbnek. A költőt számos emberi és művészi tulajdonságarendkívüli módon alkalmassá tette arra, hogy őt idézzék példa gyanánt akkor, amikor aszélsőjobboldal barbár magatartása miatt a magyar kultúrát ért veszteségekre kelletthivatkozni. Ezt az általánosan jelenlévő szellemiséget a korai recepcióban legélesebbenZelk Zoltán képviselte.[22]

De még Zelk számon kérő hangú írásainál is többet mond a kultusz indulati töltésé­ről az a bírósági tudósítás, amely a Tálos András hadapródőrmester tárgyalásán kitörtbotrányról számolt be. Tálos egyíke volt a keret legkegyetlenebb, legembertelenebbtagjainak, aki Radnóti megkínzásában is vétkes volt. Tárgyalásán nagy tömeg jelentmeg, nyilván volt áldozatai és azok hozzátartozói, s a tárgyalásra elővezetett foglyotvéresre verték. A Tálassal együtt előállított másik foglyot is bántalmazták, hiába han­goztatta a szerencsétlen, hogy neki ehhez az ügyhöz nincs köze. Sőt, a börtönőrt és asegítségére siető rendőrt is elagyabugyálta a tömeg, akik az őrizetükre bízott foglyokvédelmére keltek. [23] Radnóti kultusza ebben az erőtérben bontakozott ki.

Végül szót kell ejteni a kultikus gyakorlat egyik érzékeny kérdéséről, a kisajátítás­róI. Tapasztalataim szerint, aki nem ellenséges vagy nem közőmbös egy alkotó iránt, azjól teszi, ha tudatosítja magában a kisajátításra való hajlamot. Nincs elsajátítás kisajátí­tás nélkül. Amennyiben e hajlam nem túlzottan erőszakos, egyoldalú, követelőző,

amennyiben a kisajátító nem veszíti el párbeszédképességét, vagy amennyiben kisajátí­tó gyakorlata védekező jellegű, viselkedése elfér a normalitás határai között. JózsefAttila esetében éppúgy, mint Radnótinál, számos ponton megtörtént a normalitás hatá­rainak átlépése. E normasértés egyszerű és megbocsátható formája a részrehajlás,amely például a Népszava temetési tudósításában érhető tetten: "E versei közül a leg­szebbek a Népszavában jelentek meg - hozzánk tartozott".[24] A cinikus, manipulatív

36 versmondó

TANULMÁNYOKeltökéltségű, ártalmas változatra Bóka László egy olyan írása nyújt példát, amely nemvéletlenül nem került be a szerző írásait tartalmazó gyűjteményekbe: "Hát ki lenneolyan itthon ma, mint ő, »Angyalföld és a Lágymányos proletárjainak költője«, ahogybüszkén nevezte önmagát! Ki lenne ma nála hangosabb szívű költője a kornak? Mindenszenvedésnél borzasztóbb ez a gondolat, hogy nem él és nem harcol velünk. Mert az ő

mértéket és arányt és latin rendet szerető szeme gyönyörűségét találná a tervek szépteljességében és az ő megtéveszthetetlen becsületessége és puritán igazmondása ítéletlenne és útmutatás ... Milyen borzalom az, hogy ma nem szólhat, amikor minden költő

szólhat s amikor már nem átkot kell mondani, hanem az élet örömét is lehet dalolni,ami úgy illenék éppen őhozzá".[25]

A korai Radnóti-recepció mindazonáltal még nem veszítette el rugalmasságát, ki­egyensúlyozottságát. A költő marxista elveit Lengyel Balázs sem tagadta, Sík Sándor istanúsította, hogy "olyan világnézet híve volt, amelynek abban az időben börtön ésmegvetés volt az osztályrésze".[26] Ugyanakkor Zolnai Béla, a védekező kisajátításjegyében akadálytalanul figyelmeztethette az olvasót, idézve a költő levelét, Radnótikatolikus hitére: ,,»Mintegy tizenöt esztendeje határoztam el magamban, hogy har­mincnegyedik évem betöltése előtt megkeresztelkedem. Krisztus harminchárom esz­tendős múlt s még nem volt harmincnégy, amikor megfeszítették - ezért gondoltamígy... tizennyolc éves koromtól katolikusnak érzem és vallom magam. Spekulációnakvagy menekülésnek valóban nem hihető ma már a megkeresztelkedés, hiszen semmimorális előnye nincs ... Erdélyben raboskodtam ... Lapátoltam szenet és cipeltem acukorzsákokat, azóta egy angyalföldi faárugyárban lövedék ládákat csinálok napi tízórán át«. 1943. május 2-án Sík Sándor keresztelte. Még másfél évet élt". [27] Sem Sza­lay Sándor, a szociáldemokrata párt, sem Nagypál István, a kommunista párt szónokanem tartotta összeférhetetlennek, hogy a katolikus temetési szertartás után búcsúztassael a költőt. Utóbbi még egyformán vallotta Radnótit József Attila és Babits Mihálylegjobb tanítványának. A nekrológokban és a Tajtékos égről írott méltatásokban mégnagy hangsúlyt kaphatott a költő kísérletező, játékos, groteszk korszaka, az avantgárd,az expresszionizmus, a szürrealizmus befolyása alkotói gyakorlatára, Apollinaire­élménye.

Bóka László kisajátító gesztusa is jelezte, hogy az újratemetés idején már felrémlet­tek azok a narratívák, amelyek a Radnóti-recepció fő irányaiként kínálkoztak, s ame­lyekről Kappanyos András egy közelmúltban elmondott előadásában beszélt, de ural­kodó szerephez sem a minden konfliktust véglegesen megoldó szocialista perspektíva,sem a holokauszt képlete nem juthatott.[28] A korai recepció Auschwitz előtti fogalmikeretben, humanizmus és barbárság oppozíciójában, tehát egy olyan koordinátarend­szerben bontakozott ki, amelynek keretében a költő háború előtti és alatti költői gyakor­lata is alakult. Az újratemetett Radnóti a barbárságnak áldozatul esett humanizmusképviselőjekéntjelent meg a korabeli magyar közvélemény előtt. Kultusza egészsége­sen, torzításmentesen indult, s hogy nem így folytatódott, abban az egész háború utánitörténelem tragikusan elhibázott irányvétele a ludas.

ill Radnóti Miklós. Jegyzet a hátrahagyott versekhez ln: Galamb Ödön: Makoi évek. Cserépfalvi, Bp.1941. 107-

113. - Újraközölve. Kortársak Józse! Attilárol, II [Szerk. Bokor László, s. a. r. Tverdota György],Akadémiai,

Bp. 1987. 1440.ru Radnóti Miklós: Nap/ó. Magvető, Bp. 1989.207-208.m Bóka László: Tajtékos ég, Magyarok, 1946. augusztus 11.8. sz. 472-473. - Újraközölve: B. L.:

Arcképvázlatok és tanulmányok, Akadémiai, Bp. 1%2. 437.Hl Igazság (Eger), 1945. április 12.3.m Radnóti Miklos ha/áláról val/ottak cl Népbiroságon, Szabad Szó, 1947. február 9. 2.

versmondó 37

TANULMÁNYOKIQl Gerencsér Miklós: Abdai talányok. A Radnóti-mitosz cáfolata, Antológia kiadó, Lakitelek, 1998.,

275.UJ Benedek Marcell: Tajtékos ég, Radnóti Miklás versei, Utunk, 1946. október 26. 8.ill Trencsényi-Waldapfel Imre: Radnóti Miklos. In: T.-W. 1.: Humanizmus és nemzeti irodalom,

Akadémiai, Bp.1966. 394-397.

ru Nagypál István: Radnóti Miklos, Fórum, 1946. szeptember, l. sz. 7.JlQl (K. J.): [Kiss Jenő]: Radnóti Miklos emléke a román sajtóban, Utunk, 1947. október ll. I.WJ Szegi Pál: Radnóti Miklás, Válasz, 1946. 1. sz. 90-91.u1l Lengyel Balázs. Radnóti Miklos, in: L. B.: A mai magyar líra, Officina, Bp. \948. 94.UJl Tolnai Gábor: Levél Radnóti Mikloshoz, Független Magyarország, 1946. augusztus 12.2.Lill Sík Sándor. Radnóti Miklos, Vándortűz, 1947. június, 4. sz. 4.Lli1 Cs. Szabó László: Meredek út. Radnóti Miklós emléke, in: Cs. Sz. L.: Két part, Révai, Bp. 1946.

293-294.UQl Tolnai Gábor: Levél Radnóti Mikloshoz, Független Magyarország, 1946. augusztus 12. 2.M Bóka László: Radnóti Miklos, in: B. L.: Arcképvázlatok és tanulmányok, Akadémiai, Bp. 1962.

150.um Trencsényi-Waldapfel Imre: Radnóti Miklos. ln: T.-W. 1.: Humanizmus és nemzeti irodalom,

Akadémiai, Bp.1966. 394-397.

ll2l Nagypál István: Radnóti Miklos, Fórum, 1946. szepternber, l. sz. 7,Lfill Lengyel Balázs. Radnóti Miklos, in: L. B.: A mai magyar líra, Officina, Bp. 1948. 94.illl Kenyeres Imre: Radnóti Miklás, Diárium, 1946. október-december, 89.ml Zelk Zoltán: Költő a tomegsirban, Szabadság, 1946. augusztus 13. 4.; Zelk Zoltán: Radnóti

Miklos temetése,Szabadság, 1946. augusztus 17. 4.

[lJl Véresre verte a felizgatott tömeg a törvényszéken Radnóti Miklos költő gyilkosát. Megverték afoghazon. a

rendőrt is, a tárgyalást nem lehetett megtartani. Kossuth Népe, 1947. február 10.3.J1:!.l Eltemették Radnóti Miklost, a költőt, Népszava, 1946. augusztus 15.7.u2l Bóka László. Radnóti Miklos emléke. Haladás, 1949. május 12.3.[ZQl Lengyel Balázs. Radnóti Miklos, in: L. B.: A mai magyar líra, Officina, Bp. 1948. 95.; Sík Sán­

dor. RadnótiMiklos, Vándortűz, 1947.június, 4. sz. 4.

a1l Zolnai Béla: Vesztett tanítványok nyomában, Radnóti Miklos, Gedeon Jolán, Halász Emma,Haladás, 1947.

május 22. 15.00 Kappanyos András: Így gondozd Radnótidat - előadás, megjelenés előtt

38 versmondó

TANULMÁNYOK

N. Horváth Béla

Neoklasszicista törekvések József Attila ésRadnóti költészetében

I.

József Attila és Radnóti költészete, sorsa több ponton is találkozik. Hogy az idősebb

pályatárs hogyan értékelte a Járkálj csak halálraítélt kötettel országos ismertségetszerző Radnótit, arról nincs adatunk. Arról azonban van, hogy Radnóti hogyan láttaJózsef Attilát s költészetét. Egyetlen nagyobb összefüggő szöveg tanúskodik erről, aJegyzet a hátrahagyott versekhez, Galamb Ödön Makói évek címü kötetének függelé­ke, Naplójegyzete tanúsága szerint nem volt kedvére való a Cserépfalvitól kapott fel­adat, hogy írjon bevezetőt: "S most mit írjak! A költő kirostálta könyvei megjelenéseelőtt ezeket a verseket s most kiadjuk. .. érzem Attila rosszalló tekintetét..."(l) Ez azaggálya visszatér a Jegyzet a hátrahagyott versekhez szövegében is, különböző fordula­tok mentegetik mind a kirostált verseket, amelyek nem kerültek be a kötetekbe, mind afiatal költő próbálkozásait. Radnóti József Attila poétikai rangját és irodalmi helyétPetőfihez méri, mellé helyezi. A szöveg ezen befejező része láthatóan megszabadul afeladat kényszerétől, s áttünik a lelki rokonság. Abban is, ahogya József Attila és Pető­

fi közötti hasonlóságot láttatja. Petőfi "természetes halálát" a segesvári csatatéren ígykommentálja: "Nem bírta volna elviselni azt, ami utána következett. Attila sem." Azéletmű sorsát, a költő halálát pedig így láttatja: "A versek mindig külön hangsúlyt kap­nak a halállal. A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hírtelen egész lesz s a kom­pozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahulltával láthatóvá lesz, azéletmű fényleni és nőni kezd."(2)

Járkálj csak, halálraítélt!

Járkálj csak, halálraítélt!bokrokba szél és macska bútt,a sötét fák sora eldől

előtted: a rémülettől

fehér és púpos lett az út,

Zsugorodj őszi levél hát!zsugorodj, rettentő világ!az égről hideg sziszeg leés rozsdás, merev füvekreejtik árnyuk a vadlibák.

Ó, költő, tisztán élj te most,mint a széljárta havasoklakói és oly bűn telen ,mintjámbor. régi képekenpöttömnyi gyermek Jézusok.

S oly keményen is, mint a soksebtől vérző, nagy farkasok.

A Naplóban, amelyet Radnóti utolsó bevonulásáig vezetett, több bejegyzés kom­mentálja a halál utáni létet, az életmű recepcióját. Az 1940. december végi bejegyzésé­ben megjelenik a halálban beteljesülő költészet gondolata, csaknem szó szerint, mint amakói versekhez írott szövegben. Eszerint egy másfél évvel korábban munkásoknaktartott előadáson fogalmazódott meg először a gondolat, amint a Petőfi - József Attilapárhuzam is, az elviselhetetlenségről. Itt azonban még megtoldja egy mondattal: "Aztcsodálnám, ha élni tudott volna, s ezt csodálom néhányunknál is, akik még élünk.t'(a)Az újratemetésről hírt adó szövegrészletben is érződik a létnek az abszurditása, az érte-

versmondó 39

TANULMÁNYOKlem, a tisztesség veszélyeztetettsége, ami Radnótinál szükségszerűen párosul a halálgondolatával: "Talán ötszáz ember van a temetőben ... Gáspár Zoltán beszél, a Vándorkórus énekel s Rátz Kálmán is itt van a nyilasaival... Az újságok émelyítőenkegyelete­sek."(4) S amikor Erdélyi József - aki a Japánban a kivégzendö magyar írók halállistá­ját állította össze -,l943-ban egy nyilas lapban szélsőbaloldaliként írta le József Atti­lát, s a költő félzsidó származásáról értekezett, Radnóti ezt fűzte a hírhez: "Hát itt tar­tunk már? Proust nagyobb író lenne, ha nem lenne félzsidó? Vagy műve kevésbé fran­cia így? ... Jelszó: Petőfi ~ harsogják, s íme a tanulság.t'(s)

József Attila életében is csak a fiatalabb költő kapcsolatkeresését ismerjük. 1936.október 26-i dátumú az a levél, amely a szerkesztő József Attilának íródik, s amiben kétversét küldi Radnóti a Szép Szónak. Noha a lap a Himnusz a Nílushoz című verset csak1937-ben közli, s nincs adatunk József Attila reagálásáról, a levél egyik mondata min­denképp túlmegy a szerkesztő - versével házaló szerző szokásos kapcsolatán: "Kérlek,hogy azonnal olvasd el s küldj választ Ferivel [Fejtővel], mert ha nem használható,vagy a következő számban nem találod helyét, akkor máshol helyezem el."(6) A határo­zott hang s a szelíd fenyegetés, amit még az aláhúzás is kiemel, arra enged következtet­ni, hogya levél s a kérés megalapozott volt. Ferencz Győző Radnóti-monográfiájábanígy láttatja a két költő kapcsolatát. "Radnóti még József Attila életében felismerte köl­tészetének nagyságát. Szívélyes, baráti kapcsolat volt köztük, József Attila élete utolsóéveiben többször járt Radnótiék Pozsonyi úti lakásában, de műhelykapcsolat nem ala­kult ki köztük".(7) József Attila írásaiban nem találjuk nyomát a személyes kapcsolat­nak, bár kétségkívül számos alkalommal együtt találjuk nevüket. A Vajda János Társa­ság, majd a Korunk antológiákban, egy szám erejéig a Gondolatban, a Zeneakadémia1937. újévi estjén s a Szép Szóban. Az I. számban az alapítók után Radnóti következika Decemberi reggel című verssel.

József Attila és Radnóti költői pályája, sorsa között kétségkívül több hasonlóságvan. Radnóti is Szegeden kezdi pályáját, s a történet több szereplője is közös. Így SíkSándor, akinél Radnóti doktorál, s akinél József Attila is tervezte doktori értekezését.Sík Sándor szemináriuma nagy hatással volt Radnóti pályájára, s kettejük kapcsolata istöbb volt tanár-diák kapcsolatnál, l 943-ban ő keresztelte meg. Radnóti is találkozik azegyetem József Attila révén elhíresült professzorával, Horger Antallal, a nyelvészpro­fesszor a Lábadozó szél kötet ellen is kivont szablyával óvta a hazát. Zolnai Béla pro­fesszor, akivel József Attilának ugyancsak konfliktusa volt, Radnótit támogatta, s ami­kor a költő megkeresztelkedett, őt kért e fel keresztapának.(8) (A ceremónián ZolnaitOrtutay Gyula helyettesítette.) A költői indulásban is némiképp hasonló sorsot jelez,hogy szinte egyszerre zajlik az Újmódi pásztorok éneke és a Döntsd a tőkét, ne sirán­kozz kötetelkobzási pere.

Radnóti pályájának kezdetén az avantgárd hanghoz erős szociális tartalom társul. AJózsef Attila által szerkesztett Valóság című lapban, amiben a híres-hírhedt Egyéniségés valóság is megjelent, szerepelt Radnóti Emlékezz, Hiroschi című versével, mindjártJózsef Attila és Lukács György (Laurent György álnéven megjelent) tanulmánya után.Utóbb a Férfinaplóban megjelent vers agitatív hangütése, szemantikája okán okkalrokonítható József Attila agitatív, proletkultos verseivel és a korai József Attila ava nt­gárdos prózaversszerű alkotásaival, frazeológiájával. A Bálint Györgynek ajánlott, s atátrai kirándulás intim képeivel induló 1932. július 7-ben olvashatjuk ezt a Döntsd atőkét kötet verseire hajazó mondatot, gesztust, maniert: "Proletár öröm ez, proletárok!Kiáltsatok mindannyiunknak fürdőző, hosszúlábú asszonyt!" Radnóti is kapcsolatbanállt a kommunista mozgalommal de annak eszmeisége nem érintette meg olyan mélyen,mint József Attilát. Inkább az avantgárd szociális lázadását jeleníti meg a költői gesztu­sokban, a költői nyelv hangszerelésében, amelynek programszerű megfogalmazását

40 versmondó

TANULMÁNYOKadja a huszonharmadik születésnapjára írott 1932. május 5.: .Jvlost kürt szava számon aszó/és elvtársaimnak hangos indulása!"

A pályakezdő Radnóti is szembetalálja magát Babitscsal. Babits a Könyvről könyvrerovatában Új népiesség címmel birálja Sértő Kálmán Falusi pillanat és Radnóti Lába­dozó szél kötetét. Elhibázottnak vélhetjük - s nemcsak az utókor tudatával - az össze­vetést, az egy lapon említést. Sőt, Babits mindkettőt Lisznyaihoz hasonlítja: "ALisznyaiak és Vas Gerebenek nem haltak ki, sőt soha úgy el nem burjánzottak, mintma." Radnótiról igy ír Babits: "Ebben a költészetben a Kraftausdruckok pótolják azerőt, a pongyolaság a spontánságot, paraszti születés a hivatottságot, s a fenegyerekséga tehetséget.t'(o) Valószinüleg Radnóti Szél se fúj itt már versének szerencsétlen szóvá­lasztása emlékeztette Babitsot Lisznyaira, másrészt Radnótit paraszti származéknakvélte, nyilván nem ismerve korábbi pályáját, származását. Babitsot okkal ingerelteSértő Kálmán ez idő tájt emelkedő csillaga, hisz az Új nemzedékben, az Új költők

anthológiája előszavában irott méltató szavakból is fenntartás érezhető. "A fiatal köl­tők, nagy részben maguk is a nép, a »százados szelíd szegénység« gyermekei, vissza­szállnak a szegénység egyszerű érzéseihez, nyelvéhez, gondolkodásmódjához, s száza­dos emlékeihez, mitológiájához, fantáziakincséhez is."( ID) Vélhetően ez a poétika, ez akultúra és az a költőszerep amelyben "az ifjú költő népe reprezentánsának érzi magát, sa hivatottság teljes pátoszával szólal meg" sem állhatott igazán közel hozzá. Még akkorsem, ha a "forradalmi hangra" Illyés Három öregjéből idéz, s a Radnótit elmarasztalóírásban az illyési népiség az etalon. Némiképp hasonló a történet, mint ahogy NémethLászló is népisége miatt marasztaIta el .Landbursch Attilát". Radnóti nem írta meg aTárgyí kritikai tanulmányát, csak gúnyverseket írt Babitsról az "agg koszorúsról"( II). Smajd ő is megírta az engesztelő verset. Jóllehet 1934-ben az Új magyar líra című írásá­ban Babits a "Nyugat harmadik nemzedéke" terminust bevezetve még Radnóti nevétkihagyta, de kapcsolatuk rendeződik, s az ifjú költő a Nyugat törzsasztalához tartoziknem sokkal később. Majd a Babits halálára írott a Csak csont és bőr és fájdalom című

versnek ugyanúgy diskurzus a formája és tartalma is, mint a [Magad emésztőJ-nek. A"magad emésztő", szikár alak jelenik meg nyolc év múlva ebben a versben, akit mege­vett a rák, s akinek alakjával a költészetről, a mértékről, a műről folytat diskurzust azutód. József Attila ennek a nagy diskurzusnak egy személyes történeti keretét adja.

II.

Radnóti klasszicizmusát nyilvánvaló egyértelműséggelaz eclogákhoz, egy, a klasz­szikus kultúrára visszatekintő beszédmódhoz, műfajhoz kapcsolja az irodalmi tudat.Annyiban kétségtelen ez az összevetés, hogy Vergilius világa, a bukolikus költészet azantikvitást, annak római korszakát, kultúráját idézi. A magyar irodalomtörténetben aneoklasszicitás Kazinczyék kora. "... a neoklasszicizmus a felvilágosodás eszmei­filozófiai rendszerének és a korszak klasszikus művészeti és irodalmi megnyilvánulásiformáinak önálló egységet alkotó utolsó fázisa."(12) Kazinczyék honosították meg azt aVergilius nevéhez kapcsolható világot, amely Árkádiát jelentette. A neoklasszicitásnosztalgikusan tekintett az eltűnt aranykorra, amit az antikvitás számára képviselt. "AzÁrkádia azzá vált, aminek a római költő gondolta: a lélek állapota, a jelen sötét hori­zontjával szembe állított aurea actas.t'(in Ily módon ebben a nosztalgikus antikvitáskul­tuszban a szépség, az értelem, a mű, a harmónia világa, a vergiliusi Árkádia, tulajdon­képp egy metafora, amely szükségszerűenopponálja a valós világot, annak kaotikussá­gával, kulturálatlanságával, erőszakosságával.

versmondó 41

TANULMÁNYOKRadnóti vonzódását a neoklasszicizmus világához az a külsődlegesnek tűnő gesztus isjelzi, hogy szobájának a falán Arany és az öreg Kazinczy képe lógott. A portrék egyút­tal magyarságtudatát is hordozzák, amint az a Komlós Aladárnak címzett levélből iskitűnik, amelynek legfontosabb kérdése az, hogy nem tartja magát zsidó költőnek,

hanem magyar költőnek. (Persze a neoklasszicizmus is erős nemzettudattal párosultutóbb, amint az a magyar nyelvű kultúra, irodalom megteremtésében játszott szerepé­ből is kitűnik.) Az 1937-es írás közben Kazinczy előtt tiszteleg. A "jót s jól" a 30-sévek közepétől, az Újhold verseitől egyre határozottabb poétikai eszmény. Talán nemválasztható el ettől a folyamattól, hogy az írásra, az alkotásra vonatkozó önreflexívcímekben egyre gyakoribbak a műfajmegjelölések: elégia, óda, himnusz. A harc s afegyverek világának oppozíciója a béke, az alkotás: "Igaz, jó szerteütni néha, de béké­ben / élni is szép lenne már s írni példaképpen." Radnóti másik eszménye az öregkoriArany. Arany-kötetet vitt magával a munkaszolgálatra is, amíg el nem kobozták tőle.

Berzsenyihez is sajátos kapcsolat fűzte. A Csodálkozol barátném nyilvánvaló allúzió, aLevéltöredék barátnémhoz fikcióját idézi. Ugyanakkor a "Vajúdik fönn a hegység, ahágók omlanak, / és itt e völgyben is repednek már a falak" világomlást idéző képeibena Magyarokhoz ódai víziója is érezhető. Az azonos versmérték, az alexandrinus ezenfajtája és néhány motívum az Erőltetett menettel is rokonítja, mintegy annak előképe­

ként. S talán nem is első­

sorban az "ó bárha azthihetném" hasonlóságaokán, hanem a kétség ésremény vibráló oppozí­ciója révén, ami az E­rőltetett menetben olyplasztikus képekben ésemlékképekben állítottaszembe az élet, boldogság- halál, pusztulás vízióját.Radnóti 1936-ban egytanulmányban, Berzsenyihalálának 100. Évforduló­ján, arra a költőelődre

emlékezik, akinek versei­ben a horaci bölcsesség ésa menekülés, a visszahú­zódás ösztönös félelmealkot egységet. Idéz aKazinczyhoz írott egyiklevélből: "Siessünk Bará­tom, a képzelődések or­szágába! nincs ott semdér, sem zápor, ott nun­denkor megtaláljuk mind­azt, amí valóba lelkeinketfeszíté, ott a Dargó Iomjaifedeznek, ott Te az enyimvagy."( 14)

Radnóti neoklasszi-cizmusának meghatározó vonása a költői vonzódás az antik formákhoz, az antik ésantikizáló versbeszédhez. "A forma ihlete lélegzetet teremt, a klasszikus magyar vers

42 versmondó

TANULMÁNYOKlélegzetét, az antik vers idom hagyományát lírai költészetünkben. De »kényes egyen­súly« ez, lezárni a romantika végtelenét és klasszikus formába tömi a folyton törekvő

világ növekvő állomásait."(15) - írja Berzsenyiről, némiképp saját poétikai fordulatárais utalva. Ebben a teremtő gesztusban Szegedy-Maszák Mihály a "nyelv fölmagasztosí­tásának szándékát látja.t'(re) A költői beszéd, az írás, az antikvitás nem a megszólalásgesztusa Radnótinál, hanem, mint a már idézett irás közben mondja, kapcsolatot te­remtve a régi mesterrel, Kazinczyval, a feladat ez: "írni példaképpen". Az írás ugyanisnem egyszerűen az emberi kultúra legnagyobb tette és eredménye, hanem annak emb­lémája is. S az antikvitást idéző, az ókori kultúrát megtestesítő hexameter ezért szólal­hatott meg önreflexív idézetként is, mint az emberiség és emberiesség jelképe is a He­tedik ec/ágában: "Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is". Itt már magaa fogalom, a hexameter válik szimbólumává az írásnak, a kultúrának. A Második eclo­ga még az írás hatalmát és felelősségét hangsúlyozza: "Írok, mit is tehetnék. S egy versmilyen veszélyes, / ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes, mert bátorság ez. "IS....

Radnóti megsokszorozza az írás jelképiségét azáltal, hogy nemcsak felhasznál egyantik versformát, hanem alludiál is egyalkotásmódra és alkotásra és természetesen egyértékeszményre. Ennek a "Nachdichtungen" alkotásmódnak sajátos szövegköziségéből

teremtődik az áthallásokban gazdag világ, sajátos korrespendenciákat képezve. SzerbAntal az imitáció elveként írja le a klasszicisztikus művészet lényegét, mondván, hogya klasszicisztikus művész a mintát hűségből és tiszteletből utánozza. Erre az alkotás­módra több példa is idézhető a Meredek út verseitől kezdve. A Nyugtalan áránaszklepiadészi strófáiban a berzsenyis áthallásokban a mű csonkaságának, a költeménytöredékességének fájdalma és az élet torzó volta együtt írják le a kort. A címben jelzettnyugtalanság valóban ott van a formális és aformális kérdésekben, a beszéd, az írástörtségének hangsúlyozásában. A klasszikus, kiegyensúlyozott formával sajátos ellenté­tet képeznek a változó kontrasztok, a magasság-mélység, árnyék-napfény korai roman­ticizmusa. A nyugtalanság-kiegyensúlyozottság, a kor zaklatott rohanása, őrülete - azalkotás értékőrző nyugalma olyan tipikus alkotói szemléletet és antitetikus versképző

szerkezetet is jelentenek, amelyet több müből idézhetnénk. Az Első ec/oga pásztoránakkérdésére, hogy "Hát te hogy élsz", a költő az ágyúdörej, üszkösödő romok világábanígy jelképezi önmagát: "Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint / ott az atölgy..." S majd ez, az örök állandóság képe, hite tér vissza a Levél a hitveshez és azelső Razglednica képiségében: "Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban, / tuda­tom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan."

A rájátszásnak, az allúziónak, a Nachdichtungen alkotási módnak legismertebb éslegszebb példája az Erőltetett menet. Többszörös rájátszás érzékelhető ebben a formaibravúrra is építő alkotásban. Közismert, hogy Walter van der Vogelweide O weh warsint verschwunden című versének fordítása, tipográfiai tördelése visszatükröződik azErőltetett menet szerkezetében, logikai struktúrájában. Az alexandrinusnak ez a Radnó­ti által kedvelt formája több verséhez is alapul szolgál. (Csodálkozol barátném, Nemtudhatom, Sem emlék, sem varázslat). S mint az elemzők rámutatnak, az ereszkedő,

emelkedő jambikus ütemek és a verssorok közti fehér foltok valóban visszaadják amozgás szaggatottságát, eröltetettségét. Radnóti a Vogelweide-műból átveszi a világleképeződésének antitetikusságát is. Vogelweide versének múlt-jelen oppozíciója, álomés valóság kontrasztja, a világ szétszakítottsága az Erőltetett menet szimmetrikus szer­kezetében, és a látszat-valóság, hit-reménytelenség, életvágy-haláltudat kompozícióte­remtő végletes ellentéteiben tér vissza.

Ahogy Radnóti említett verseiben a beszéd tisztasága, az antik versidom egy belső

rendre épülő világot szimbolizál, úgy idézhetnénk egy József Attila-sort a belső világmegteremtésének igényére: "Még jó hogy vannak jambusok". Persze mindjárt le kellszögezni, hogy ugyan József Attila kései költészetében is találunk antik formákat, he-

versmondó 43

TANULMÁNYOKxametereket és a Drága barátaim kezdetű vers klasszikus sírvers, hexameteres formá­ban, a József Attila-i klasszícitás más természetű. Amíg Radnóti veseíben egy művelt­

ségeszményhez társuló versforma az értelem, a kultúra mindenhatóságát állítja szembeaz azt tagadó, semmibe vevő társadalmi gyakorlattal, a József Attila-i letisztult vers­formákat lélektani igény teremti. Ez az igény nem választható el azoktól a folyamatok­tól, amelyeket a költő pszichoanalízise és betegségének manifesztációja jelent. Perszeazzal együtt, hogy József Attila költészete is rezonál az avantgárd halálára, hogy az azavantgardisztikus versbeszéd és szerkezet, amelyet - Emil Verhaaren hatására is - anagy valóságtablók számára kialakított 1933 után eltűnik költészetéből. Az Óda és a[Magad emésztól tűnik az utolsó ilyen versnek, a szerelem és a lélektan tablója, hisz akésőbbi társadalmi tematikájú művek (Falu, Levegőt', Hazám) nagyon is kötött formátöltenek, s a létezés nagy filozófiai tablója, az Eszmélet ugyancsak klasszikus versformátkövet. A József Attila-i versformák letisztulását a legpregnánsabban az 1935 eleji szo­nettek mutatják. Ugyanakkor érzékelhető, hogy ez a klasszikus versforma egy analizá­ló, az énre, a beszélőre reflektáló versbeszédnek ad foglalatot. A 9 szonett tárgyaugyanis az én valamilyen szintű értelmezése. Az első három darabban csak közvetettentörténik ez meg (" ...kik elnézik, hogy nincsen kenyerem": Modern szonett, "Leülepszik,nem illan el bajom": [Leülepszik]), a Légy ostoba azonban megnyit egy nyílt beszédetés feltár egy gondolati struktúrát, A beszéd alapvetően a szabadság, autonómia, bűn,

bűnhődés fogalmakkal leírható gondolati tartományra fókuszál, formája pedig a vita.Ez lehet egy külső vita, mint a Bartha Istvánnal folytatott diskurzus szövegszerű leké­peződése Istenről, a bűnről, a szabadságról, de a vita folytatódik a belső szinteken is,amikor a pszichoanalízis adja meg a gondolati koordinátákat. A Légy ostoba a JózsefAttila-i vitamódszerrel ad absurdumig viszi a tagadást, a rend csak mint a folyó söpre­déke ülepszik le, nem pedig az emberi kultúra (szabadság, eszmék, jóság, béke) ered­ményeként. A szonett befejező három sora azonban váratlanul feloldja a tagadást. Szer­vesebb a vita, belső diskurzus eredménye az Én nem tudtani. A "bűnről szóló tanítás"mínt mese, azaz a freudi Ödipusz-mítosz és a szív barlangjában levő szörnyűségek

szoros önértelmező funkcióba kerülnek az elfojtott bűnbe vonva. Amit aztán felold a.most már tudom" antitézise, fogalmilag és értékítélettel utalva a bűnre ("eredendő

gazság"). A szonett zárt formarendszerébe belefeszül ez a vita (amint az Istenről folyta­tott is a Boldog hazug és a Szonett parafrázisaiban), s noha pontosan felépül a petrarcaimodell, épp a kötöttségek fogják meg az értelmezés és önértelmezés gondolati szabad­ságát, kiteljesedését. Talán ebből is következik, hogy a bűn problémáját aztán hosszabbterjedelemben, három változatban is megírja József Attila. A bűn-ben a másik szörnyű­

ség, a rituális apagyilkosság szcenírozódik. A forma ugyan nem annyira kötött, de a 8­6-os sorpárok mintha a szonett 8-6-os szerkezetét követnék.

A klasszikus szerkezet és a müvaji kötöttség önszabályozó voltának talán legismer­tebb példája A Dunánál. Mint azt Tverdota György feltárta, ez a nagy terjedelmű mű

párhuzamosan keletkezett a Szabad-ötletekkel.( 17) "Verset kellene írni, már tegnapelőtt

kellett volna szállítanom. Nagyon jó az, hogy Magának minden jó, akármit írhatok éséppen azt, amit eszembe jut"(18) - írja az Átmentem a Párisiba kezdetű pszichoanaliti­kus iratban, világosan utalva a kétféle szöveg összetartozására és lényegi különbségére.A vers, amit "szállítani kellett volna" a Szép Szó Mai magyarak régi lllagyarokról szá­mába ígért nyitóvers. A Dunánál. A "kellene írni" pedig arra utal, hogy egy másfajtakésztetésnek, írásnak szívesebben eleget tesz a beszélő. Az okát is megadja: akármitleírhat, ami eszébe jut. Valóban így viszonyul a két szöveg egymáshoz. Mint NémethG. Béla híres elemzése kimutatta: A Dunánál szerkezete a pindaroszi óda hánnasságátköveti.( 19) Az odafordulás a tárgyhoz, az anti strófa és az epodus persze ugyanazt azalkotói igényt takarja, mint a Szabad-ötletek: az önelemzés, az önfeltárás szükségletét.A Dunánál is bevallja a múltat, a költőnek az anyjához kapcsolódó ambivalens élmé-

44 versmondó

TANULMÁNYOKnyét, a családtörténetet és egy sajátos genezist. Az emlékek azonban szabályozott mó­don, nyelvileg, szintaktikailag artikulálva sorakoznak a versben, míg a másik szöveg­ben a műfaj és az analitikus szituáció imitációja csaknem korlátlanná teszi a megneve­zés, kimondás szabadságát, a nyelvi tabuk rituális áttörésével.

A József Attila-i versbeszéd elemzése valószínűleg arra az eredményre juthat, hogyaz utolsó évet az a versforma uralja, amit a 4 soros 8-9 szótagszámú sors variációk épí­tenek fel. Melczer Tibor egy tanulmányában Radnóti nemzeti klasszicizmusáról ír.Valószínűleg beszélhetünk József Attila összefüggésében is ilyesmiről, hisz nemcsak aPetőfi, Arany, Balassi áthallások és - a kortársak közül számosan - érzékelhetöek azérett költészetben, hanem annak a versformának a határozott pozíciója is, amit a rímes,négysoros, hangsúlyos és jambikus lejtésű strófák képviselnek, egyfajta magyaros,részben a régi magyar irodalomra, részben a XIX. századra visszamenő versformaként.Az utolsó év legkülönbözőbb témájú versei ezt a szerkezetet követik. Sajátos ebből aszempontból a Fiára-ciklus, ami mögött meghúzódik a költői szándék, hogy egy virtu­óz játékkal, a legkülönbözőbb versformákkal - az antik verseléstől a lazább formákig ­kápráztassa el a meghódítani kívánt lányt, költői nagyságát bizonyítva. A Rejtelmekszimultán ritmusa a kétütemű hetes sorokra is épül, mégpedig az ütemek cserélgetésé­vei (3-4, 3-4, 4-3, 4-3, 4-3, 3-4, 3-4,4-3; 4-3, 4-3, 4-3, 4-3). A Megméressél négy soranagyon homogén a 9-es szótagszámmal, bokorrímeivel, pontos asszonáncaival. Ez avers önmagában is bravúr. A vallomás indítéka is feltárul: .mivel az árnyakkal beteltenI a nők között Flórára leltem." Az "árny" nem egyszerűen a múltra utal, hanem valószí­nűleg arra a lelki tartalomra, amit a Kései siratá sejtet: .mindent elrontasz te árnyék." Sebből a dichotómiából, az anya-nő kettősségből bomlik ki ez a vallomás, a középkorihimnuszok és a XVII. századi virágének motívumait, hangnemét ötvözve egy klasszici­záló játék keretében. Persze az emelkedett stílus, a hiperbolisztikus hangnem mögött ottvan a szomorú valóság, a "porráomlás", az "ólálkodó semmi", az, amivel "pöröl szo­rongó szerelmem."

A Flóra-versek többsége is ezt a formát követi, s a Költőnk és kora után keletkezet­tek is. Az utolsó három vers a négy soros strófaszerkezetre épül és feltűnő a gondolat ésa sorvégek egybeesése. Tehát egy szigorú szerkezetet variálnak a 8-9-es sorváltozatok.A [Talán eltiínök hirtelen] még azzal is kitűnik, hogya négy soron belül kettes egysé­gek képződnek, további zárt rendszert alkotva. Azzal együtt, hogya három utolsó versközül ennek a szövege a leginkább díszített, szemben a másik kettő fogalmiságával.ténykijelentéseivel. Ez a letisztult forma az életpálya végén annak a belső szükséglet­nek is foglalata, amely puritán egyszerűséggel veszi számba az életkudarcokat. Hisznyilvánvaló, hogya [Karával jöttéL] Hét Torony metaforája, a [Talán eltűnök hirte­len...] zöld erdő-száraz ágak metaforikus antitézise, az [íme, hát megleltem hazámat]Ikis betűvel írtl "szép szó" fogahni metaforája oly módon uralkodó képek, hogy egykijelentésekből és azok visszavonásából épülő szöveg kisugárzó elemei. De a sikerte­lenséget, a reménytelenséget sugallják.

.Költőhalál, fennkölt és hősi kép, I tagolt beszéd mely hallgatót talál, - I mily mesz­szí már" - fogalmazza meg Radnóti az Ó, régi börtönök szonettformájában azt az él­ményt, egyéni sorsélményét és korélményét, amely neoklasszicizmusát táplálta. Avalóság szétesettségének modernista szemléletét, a részek fragmentalitását a beszédmegformáltságával szembesíti, mint egyfajta létezés elemi követelményével: "Mi leszmost azzal, aki míg csak él, I ami, csak élhet, formában beszél." Nem lehet kétséges, aköltőről van szó, akinek szabatos szava van a hanyag társadalomra, s akinek szerepe azantikvitás értelmezése szerint a tanítás: "S tanítna még. De minden szétesett.! Hát ül ésnéz. Mert semmit sem tehet." Vagy ahogy József Attila fogalmazta egy évtizeddelkorábban: "Okos fejével biccent s nem remél."

- versmondó 45

TANULMÁNYOK

Jegyzetek

1. Kortársak József Attiláról II. Szerk. Bokor László, s. a. r. Tverdota György.Bp., Akadémiai, 1987.,1435.

2. Kortársak József Attiláról II., 1440.3. Lm. 1339.4. Lm. 1661.5. Lm. 1835.6. József Attila levelezése. S. a. r. Stoll Béla, Bp., Osiris, 2006., 1722.7. Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Bp., Osiris, 2005., 278.8. Ferencz Győzö, i.m. 182-184.9. Babits Mihály: Könyvről könyvre. Bp., Mogor, Helikon, 1973. 106.10. Ferencz Győző, i.m. 268-269.11. Babits Mihály: Esszék, tanulmányok 2., Bp., Szépirodalmi, 1978,372.12. Pál József: A neoklasszicizmus fogalmáról. In: Itk, 1979.5-6.638-647.,658.13. Pál József: A neoklasszicizmus poétikája. Bp., Akadémiai, 1988., 162.14. Radnóti Miklós művei. Bp., Szépirodalmi, 1982., 644.15. Lm. 647.16. Szegedy-Maszák Mihály: Irodalmi kánonok. Debrecen, Csokonai, 1998., 173.17. Tverdota György: József Attila. In: Kortárs, 1936. május, 199417.78-86.18. .Miért fáj ma is?" Az ismeretlen József Attila. Szerk. Horváth Iván, Tverdota

György. Bp., Balassi- Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1992., 388.19. Németh G. Béla: A klasszikus óda megújításának mesterpéldája. In: 7 kísér­

let a kései József Attiláról. Bp., Tankönyvkiadó, 1982.,207-229.

46 versmondó

TANULMÁNYOK

Radnóti Miklós nyomában SzamosveresmartonEgy-két évre visszanyúló szándékom volt Radnóti Miklós nyomainak felkeresése

Szamosveresmarton, azon a partiumi tájon, ahol a költő mártirútja elkezdődött. Végül ­2006 nyarán - sikerült többször járnom a faluban. És sok mindent találtam. Még áll aház, amely a lélekölő munka után testének nyugalmat adott. Az emberek még ma isnagy tisztelettel beszéltek arról a családról, amely már az első percektől kezdve meg­szerette, szívébe fogadta őt. Akik közvetlenül idézhetnék emberséges arcát, sajnos mármind "elmentek"; csak sírjaikat találtam. De még emlékeztetnek rá a hajdani lövészár­kok felrobbantott kövei, mintha a költőt kívánnák idézni: béke legyen. A tragikus már­tírhalált halt lírikus, Radnóti Miklós élete félezer éves tipikus magyar költősorsot pél­dáz: Janus Pannoniusét, Balassiét, Zrínyiét, Csokonaiét, Petőfiét, József Attiláét...

Magatartásában emberi és magyar, akinek a boldogság hiányában a létezés értel­metlen. Sajátos lírájának forrását a köznapok örömei, a nemzet és az emberiség egye­temes problémái képezték. Erről tett hitet még akkor is, amikor erre már lehetőség isalig adatott.

Egy kor erőszakra épült kegyetlenségének vált áldozatává, mint más milliók. Halálaóta számos értékelés, tanulmány bizonyítja, hogy helye líránkban a legnagyobbak kö­zött van. Életműve szerves része és eredeti színfoltja a XX. századi magyar irodalom­nak. Kevés költő embersége és mártíriuma ihletett annyi alkotót - esztétát, irodalmárt,képzőművészt - emléke előtti tisztelgésre, mint éppen az övé. A róla szóló vallomásokarról adnak számot, mit is jelentett az őt túlélőknek, s az őt csak költészetéböl ismerők­

nek példája, embersége, mártíriuma, öröme és fájdalma, életszeretete és aggódásai,féltései és kínjai, hite, figyelmeztetése, prófétai haragja, elszánt következetessége, be-csülete és utolsó leheletig tartó írás- és szóláskényszere ..

Első alkalommal, 1940. szeptember 5-től kezdődően, 105 napot töltött mun­kaszolgálatban, ennek nagy részét a partiumi Szatmár megyében, Szamosveresmartonés Tasnádon töltötte.

Második alkalommal 1942. július I -től csaknem I I hónapos rettenetes rnun­kaszalgálatra kényszeríttették, amely Erdélyben kezdődött, a Bihar megyei Margitta ésÉlesd környékén, s a hatvani cukorgyárban meg egy budapesti üzemben folytatódott. AmegaIázó munka borzalmait mindenhol fokozták a szadista parancsnokság és a keret­tisztesek kegyetlenkedései is. Munka után a szabadidőben is gyakoriak voltak a fe­gyelmező és a "harcászati" gyakorlatok. "Az emberek belehülyülnek, a jobbra át ésbalra át-ba", jegyzi naplójában. Itt már felismerhette, hogya munkaszolgálat valódicélja és lényege nem pusztán a katonai feladatok sikerének segítése, hanem a behívot­tak megalázása, meggyötrése, elpusztítása.

Harmadik és egyben utolsó munkaszolgálata 1944. május 20-án kezdődött és meg­gyilkolása napjáig (1944. november 9.) tartott. A váci gyűjtőtáborból Szerbiába vitték,Borba, a rézbányák vidékére, a hegyekbe, ahol a Bor-Belgrád közötti vasútvonalatépíttette a német hadsereg. Innen küldözgette haza a kis kockás noteszlapokra írt köl­teményeit. .........

A sors kegyetlensége, hogy munkaszolgálati behívóját "azonnal" jelzéssel, éppenazon a napon kapta meg, amikor a magyar hadsereg - I940. szeptember 5-én - meg­kezdte bevonulását Észak-Erdély és a Székelyföld területe felé.

Szeptember végéig a behívottakat Isaszeg, Gödöllő, Szada és Veresegyház környé­kén táboroztatták, majd október 2-án éjjel 3 órakor marhavagonokban útnak indítottákSzinérváralja felé, ahova október 5-én (szombaton) érkeztek meg. Innen a csapatokat ésa lovas kocsikat a Szamos túlsó oldalán fekvő Szamosveresmart felé irányították, ahovakomppal lehetett átjutni. Szakadt az eső. Mire a század átjutott a Szamoson, koromsötétlett. Veresmarton bokán felül érő sár húzta, áztatta a bakancsokat. A faluban vigaszta-

versmondó 47

TANULMÁNYOKlan sötétség volt. Sehol semmi fény, csak a munkaszolgálatosak saját lámpái működtek,ameddig ki nem merültek az elemek. Megérkezésük éjszakáján, 25-én, felöltözve, eső­

től lucskosan egy pajtában aludtak. Sokan, felnőtt férfiak gyermekmódra sírtak.Szamosveresmart - mai román nevén Rosiori - a Nagybánya - Erdőszáda - Szat­

mámémeti országút jobb oldala és a Szamos folyó bal partja között elterülő falu, körül­belül azonos távolságra Nagybányától és Szatmárnémetitől. Átellenben a Szamos jobbpartja mellett Szinérváralja található. Az akkori l700-as lélekszámú település lakossága- a 45-50 zsidó származásút kivéve - román etnikumú görög katolikus volt. Katona­stratégiai jelentőséget az 1938-40-es években kapott, amikor a háborús készülődések

programjában hídfője lett annak a román védelmi, a királyról elnevezett Carol II. erőd­

vonalnak, amelyet a francia Maginot-vonal mintájára épített a román katonaság a tria­noni határ megvédése érdekében a román-magyar határral szemben. Ennek keretébenminden ország-, megyei vagy helyközí úton, főleg hidak előtt tankakadályokat, csapdá­kat, szögesdrótakadályokat létesítettek. Továbbá a terepviszonyoktól függően, bizonyostávolságra egymástól, masszív betonépítményeket, kazamatákat, ütegállásokat hoztaklétre, tankelhárító ágyúk, gépfegyverek, lángszórók stb. beszerelésére. A veresmartíbetonerődötkülönösen nagy harcí eredmények betöltésére szánták. A helység jelenkorítudós króníkása, volt katona-szakértő,nagy hazafias büszkeséggel említi falumonográ­fiájában, mint francía mintára épített Magínot II. védelmi erődöt. Hála a sors kegyel­mének, használatukra nem került sor. A magyar katonaí parancsnokság víszont elren­delte ezeknek gyors lebontását. Ennek érdekében utász századokat vezényeltek a hely­színekre, melyeknek parancsnoksága alá munkaszolgálatos századokat osztottak be. Ígykerült Radnótí Míklós egy katonai munkaszolgálatos századdal együtt 1940. október s­től november 30-ig Szamosveresmartra. Nyomait és emlékét kereső szándékombannem sikerült találnom Veresmartonon őt ísmerő szemtanút. Ez a próbálkozás most mármegkésett, az emberí élet tartama míatt ís.

Radnóti Miklós naplój ából kiderül, hogy a megérkezésük éjszakája utáni napon, ok­tóber 6-án vasárnap, a munkaszolgálatosakat a gazdálkodó földművesek házaihoz osz­tották el.

A falu akkori tizenéves fiataljai, ha még élnek, ma 70-80 év feletti nagyszülők. Jólemlékeznek a faluba érkezett munkaszolgálatosokra, de nem találkoztam olyannal, akinév szerint emlékezett volna valakire is közülük. Arra viszont egyértelmű az emléke­zés, hogy szüleik nagy tisztelettel viszonyultak hozzájuk, bennük művelt, kedves, fi­nom, barátságos embereket ismertek meg. Az a szóbeszéd járta a faluban, hogy "azokmínd doktorok". Sajnálták őket megalázó munkára kényszerültségük miatt. Ez averesmarti munkaszolgálat különben egy szelídebb formája volt ennek a kényszerűség­

nek, ami annak volt tulajdonítható egyrészt, hogyaházaknál való elszállásolás általelkerülhetetlenül érintkezhettek a lakossággal, másrészt a századot szerencsére ember­séges utászok vezették, akik nem önkényeskedtek velük. Még főzögettek is a magukrészére, kosztjavítás szándékával, saját edényeikben a lakosságtól vásárolt élelmiszernyersanyagokból, bár ez rendeletileg tiltott volt.

Az említett naplójegyzeteiben található beszédes elbeszélés-láncszemek és szemé­lyek megnevezése alapján biztos vágányra jutottam, hol lakott és kinél Radnóti Miklós.Öt a többgyermekes Nistor Vasile házába osztották, ahol először ll-en, majd 9-enaludtak egy földes szobában, szalmazsákon. Szomorú és szegényes körülmények vol­tak, de a család tisztelete otthonossá tette a helyet, amit a munkából megtérve "estiotthonnak" nevezett Radnóti.

A házigazda 6-8 éves széparcú, szőke, sötétszemü leánykája, Olguca és a 16 évesértelmes, okos fiú, Likuca, már az első napon kedvencének fogadta Radnótit. Likucamásnap már megsimogatta a haját, és Miklósnak nevezte, reggel pedig, "Szervusz Mik­lósl-sal" köszöntötte. Olguca általában csak Líkuca védőszárnyaí alatt, szeretettel pis-

48 versmondó

TANULMÁNYOKlogott. Innen jártak munkába a "farol II vonal" drótsövényeit puszta kézzel bontani és adrótakadályok betonba ágyazott vaskaróit kiemelni. Először naponta 8-tól 14 óráig,később 7-12 és délután 13-17 órás program szerint.

Sajnos az "esti otthonnak" hamarosan vége lett. Hat nap eltelte után, október l2-én,szombaton el kellett költözniük Nistoréktól, mert ez a szállás kívül esett a "körzet"-en,ahol a munkát végezték, s amelyet a század részére engedélyeztek. Sajnálta, hogy nemláthatja többé esténként a családot, a tejet forraló Ilonkát, az anyát, és Likuca sem húz­za le többé a bakancsát este, hogy rokonszenve jeIéül nagyokat köpjön rá, amikor tisz­títja.

Azután is gyakran visszajárt a Nistor családhoz. Azt is tudta, amikor október IS-énNistor Vasíle bátyja azért jött Putnokról, hogy elvigye Olgucát, akit örökbe fogadtak.mert nem volt gyermekük. Radnóti rosszalló értetlenséggel kérdezte az anyát "Es oda­adja?" A válasz egyértelmű volt. - "Oda. Van elég és lesz."

Radnóti sorsa az első 8-10 nap után jobbra fordult. Mentesült a fizikai munkától. Aszázad irodájába osztották be. Anyagkimutatásokat, vételezéseket, nyilvántartásokatkészített és utászmérnökök mellett részt vett az erődlétesítmény övezetek feltérképezé­sében. Sokat küldözgették szolgálati ügyben a környéken lévő erőd-leszerelésimunkáknyílvántartásával kapcsolatban.bnNovember első napjaiban a századot átirányítottákDobrára, Krasznabéltek mellé. Radnóti néhányad magával Veresmarton maradt, azottani utászkülönítményhez vezényelve. Amolyan irodaszolgálati beosztás volt ez.Gyakran ellátogatott Likucáékhoz és Szinérváraljára, felesége nagybátyjáékhoz, Gyar­mati Sándor bácsiékhoz. A komp felé mentében mindíg találkozott a mindig jókedvű,

életerős, viccelődő Flórián földrnűvessel, aki Szamoslankán lakott az út mellett, akineknevét meg is örökítette Veresmartra emlékező versében.

Többször ellátogatott Szatmárnémetibe és egy november végi vasámapon Nagybá-nyára is ..

Kolezéron átutazva megcsodálta az apró fatemplomot, melynek alacsony törzséből

előkelő áhítattal szökött fel a torony. Ugyanakkor kortörténeti dokumentummal is szol­gált, megjegyezvén, hogy tőle kétszáz méternyire már épül a csúf "Richter-féle" szab­vány kőtemplom. Hasonlóan történelmi dokumentumot jegyez fel november 10-én,amikor a krassói gyógyszerésznél rádiót hallgatva megtudja, hogy Chamberlain meg­halt, és hogy Molotov Berlinbe repült.

Olyan otthonosan járt-kelt a Veresmart környéki szatmári tájon, mintha itt születettvolna valamelyik faluban. Talán Kisko1cson, vagy Szamoskrassón. Úgy érzem, ide illiktalálóan egy költői gondolat, amit 2006-ban Somlyó György Radnóti Miklós című

költeményében fogalmazott meg:

"Hős, látnok, mártir - mily fakó nevek,ha csak a múltból ködlik fel alakjuk.De te itt voltál köztünk, egyre halljukMég el se csendült nevetésedet."

A gyakori semmittevés és a leszerelés bizonytalansága miatti gyötrelmek közepetteteltek az esős, sáros és téliesre fordult novemberi napok Veresmarton. A Nagybányamögötti hegycsúcsok már hó sapkával díszelegtek és hideg volt a faluban. Végül dec­ember l-jén megjött a parancs,' átvezényelték Krasznabéltekre a Vezető Csoport pa­rancsnokságához, ahonnan Tasnádra irányították. Itt leszerelést váró 70 ember közékerült, de 35-nek vissza kellett maradnia bizonyos visszaélések miatt, elmulasztottmunkák elvégzésére. D. főhadnagy visszautasított minden javasolt listát. A diplomáso­kat választotta ki mint .felelösöket" a visszaélésekért! "Első haszna tanári diplornám­nak." - jegyzi be naplójába. December 4-től IS-ével bezárólag büntető századi beosz­tásban volt része. Reggel 5-kor ébresztő és sötétedésig (du. 5-ig) gyötrő munka, SZUl'O-

versmondó 49

TANULMÁNYOKnyos őrök felügyelete mellett. Alaktanya körzetét nem lehetett elhagyni. Mínusz 10-20fokos hideg. Még mosdani sem tudtak.

December l6-án végre beköltözött a jókedv. Bizonyossá lett a leszerelés. Aznapverseket költött, "emléklapokat" az orvosoknak, szakácsoknak és a sza­kaszparancsnoknak. Tausig dr. viszont neki költött vissza egy "emléklapot".

.Különbet nem szült még hitvány emberöltőnk

Mint Radnóti Miklós, hű koszorús költőnk.

De mert rigmusait nem fojtotta borba,Került ő Tasnádon büntetőtáborba.

Ott is verseket ró okos szöke feje,Éljen még száz évig, s Pantheonba vele!

(Tausig Bandi barátodtól sz. par. hely.)

December 17-én délután indult Tasnádról és IS-án reggel 5-kor érkezett Budapest­re. Még aznap Gödöllőn megkapta a leszerelési okmányt is. E három hónapi munka­szolgálat viszontagságai és az azt lezáró kétheti büntetőtábor borzalmai ellenére semtalált felülvizsgálni valót 1940. augusztus végi érzelmeiben. Egy későbbi, 1942-benkelt vallomásában így írt erről: " ...magyar költő vagyok ... hazám tájai kinyíl nak előt­

tem, a bokor nem vág rajtam külön nagyobbat, mint máson, a fa nem ágaskodik lábujj­hegyre, hogy ne érjem el a gyümölcsét. Ha ilyesmit tapasztalnék, megölném magam,mert másképp mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és másképp gondolkodni sem. .."

Ö Erdély földjén is a maga töretlen humanista-patrióta magatartását őrizte meg.Amilyen gyöngéd, gyámolító szeretettel viszonyult az idegen ajkú lakossághoz, gyere­kekhez, vagy a gyámoltalan öreg néne iránt, olyan igazán tudta szeretni az övéit is. S,hogy mint szerette övéit, minden ott megélt szenvedés ellenére azt mutatják Erdélyáltala leírt tájai s a leírások tükrözte érzelmek.

December 2-án Szatmárról Béltekre utaztában tehergépkocsival, a következő soro­kat jegyezte naplójába: "Újra úton ér az alkony. Nagymadarásznál a befagyott Homo­ródban világit a kármin ég. Erdődre már szürkületre érünk, szép gótikus templom vi­gyáz a magas dombról. A sötét házak fölött egy pillanatra Petőfi fénye villan el. Decsorogni kezd a szememből a könny, mar a hideg és vág a szél."

Vagy a veresmarti táj költői metamorfózisáról, átalakulásáról egy december 22-eibejegyzésében: "Még a fák is vigyázzba állnak mostanság, mint egy óriás SzolgálatiSzabályzat, olyan a táj. Hideg van."

November 19-én pedig "vergiliusi kép" gyanánt azonosítja a veresmarti tájat: "Azárkokon, a csapdákon már keresztül szántottak a parasztok, az aknák gödreiben tócsacsillog. Körül ökrök vonják az ekét."

S mi lesz mindebböl - az átélt rettenetek után és azok ellenére - a már odahaza,Budapesten írott költeményében, a .Veresmart't-ban? Beszéljen erről maga a költe­mény:

r

50 versmondó

TANULMÁNYOKRadnóti MiklósVeresmart

Megcsöndesült az út és rajta mintegy terhes asszony, holló billeg át.Sóhajt az út, - no végre hollo!és ellocsogja néki bánatát.

Hallgatja őt a megsebzett vetés,a harcra tört vidék pillája rebben,még nem felejtett, bár az alkonyataltatja egyre s folyton édesebben.

Apró veremben apró akna bú,méregtől csillog, szétroppenne. demár nem merészel. Orzi rosszallóna káposzták sötét tekintete.

S a bölcsre kókadt napraforgók mögöttés ott az ifju fák tövénacélkék köd lebeg vizszintesen:a vérre váró sűrű drótsövény.

De hajnalban, ha harmat üli meg(szelíd gyujtozsinár a szára)nagy óvatosan közte kúszik els kinyit a tök arany virága.

S a csönd majd ujra permetezni kezd,a sáncok ormán néha gólya áll,a futóárok nyúl tanyája mas már holnap átszánt rajta Florian.

És visszatérnek mind a mlvesek,aki takács volt, ujra szőni fogés éjjel szép fonállal álmodik,mig fel, nem keltik gyöngyös hajnalok.

S az asszonyok is hajladoznak ujra,lábuknál nődögél egy új világ,hiú, mákszinruhás lánykák zajongnaks kicsiny fiúk, kis öklelő gidák.

S a föld bölcs rendje visszatér, amitó csillagok szakállas fénye áztat;állatok s kalászok rendje ez, nehézs mégis szelíd szolgálati szabályzat.(1941. január 10.)

A hadi készültség brutalitásának képeivel ilyen szelíd szavakkal száll szembe a köl­tő és a remény, a természet és a benne munkáló ember. Flórián, a román fóldműves

versmondó 51

TANULMÁNYOKcsakúgy, mint a költöt is jelentő mívesek. Így hitt a természet és az ember pusztítássalszembeszegülő. szép ellenállásában.

Epilógus

Amint már jeleztem előbbi soraimban, Radnóti Miklós nyomainak megtalálásaSzamosveresmarton nehezen indult. A kérdezettek válaszai csupán általánosításokvoltak. Előrelépéshez csak azután jutottam, miután megismerkedtem Radnóti Miklós"Napló"-jával, a veresmarti időkre vonatkozó bejegyzéseivel. A varázslatos két gyer­mekszereplő, Olguca és Likuca említése rögtön megnyitotta az emlékezés folyamát.Így jutottam el a Nistor család 1940-ben 3 éves, ma 69 éves, nyugdíjas, román nyelv ésirodalom szakos tanár utódj ához: Nistor DinuGheorghe-hoz, aki ma is Veresmarton él.Ö lett kedves szimpatikus beszélgetőtársam. Örömmel töltötte el, hallani a családjárólszóló értékes bejegyzéseket egy jelentős irodalmí alkotásban. Ö ugyan 66 év távlatából,akkori gyermekértelmével csupán a házuknál lévő bácsik sokadaImára révedezhet ho­mályosan, de megtudhattam tőle családja életének néhány mozzanatát, sikereit, tragédi­áit. Mivel Radnótinak a Nistor családdal való kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatarésze volt itteni két hónapot eltöltött életének, úgy vélem, nem érdektelen megemlíteninéhány történést életükbő!.:

- A házigazda, Nistor Vasile 1952-ben mezőn dolgozva, vihar közeledtével, a kö­zelben legelésző ökreit a szekérhez akarván vezetni, halálos villámcsapást szenvedett.62 évet élt.

- Likuca (e név a román László=Vasile (Vasilicuta) becenevének felel meg), elvé­gezve a kötelező 3 év katonaságot, 1947-ben megnősült. Szorgalmas gazdálkodó lettbelőle, szép állatokat tartott, rangos gazdasági udvart és épületeket létesitett. Szerette éssegítette az özvegyen maradt nevelőanyját és kiskorú testvéreit. A téli disznóölésekelképzelhetetlenek lettek volna nélküle, ameddig élt. Még a kollektív gazdasági idők­

ben is volt saját szekere és lova. 1976 őszén, a mezőn, kukaricatábla szélére csomókbakihordott takarmánytököket rakta éppen, amikor a kukoricásból előugrott néhány szar­vastehén és üsző. Ezektől a ló úgy megijedt és megbokrosodott, hogy Likuca nem tudtamegfékezni. A ló alá került és a szekér is átment rajta. Ezáltal olyan súlyos agyi, gerincés belső sérüléseket szenvedett, hogy néhány napi haláltusa után Szatmáron, a korház­ban meghalt. 52 évet élt. Ha élne, 82 éves, lenne. És élhetne! Vannak még a faluban 82évet meghaladó korban többen is. Ö lehetett volna legilletékesebb ismerője

Veresmartról Radnóti Miklósnak!- Az anya, Ilonka, akit a falubeliek Ilkának neveztek, hihetetlen és egyértelmű tisz­

teletnek örvendett mindenki részéről, aki ismerte. Élete magyarázatát adta, rövid, dehatározott válaszának, amít Olguca örökbefogadásakor, Radnóti rosszalló kérdéséreadott: "És odaadja?" - "Oda. Van elég. És lesz!" Ezen rövid válasz-szavak mindeniké­nek megvolt a maga értelmes háttere:

- Az "Oda" azt jelentette, hogy az anya, gyermekei boldogulását, életüknek jobbsorsra fordulását mindenek felett valónak tartotta. Ez a magyarázata Olguca örökbeadá­sának is. A "Van elég" azt takarta, hogy, a családnak akkor 1940-ben már tagja volt azakkor 3 éves Dinu-Gheorghe és az egy éves Lenuca is. Az "És lesz!" egy újabb gyer­mek jöttét jelezte. 194I-ben született még egy kislány, aki az Olguca nevelő anyjairánti tiszteletből, annak keresztne vét, az Irma nevet kapta!

- Az anya, Ilka olyan volt, mint a .xlalbéli" édesanya, aki "éjszaka font, nappal var­rott", aki özvegyen maradva is három kiskorú gyermekkel, biztosította azoknak a tanu­lási lehetőséget, hogy kitörjenek a Radnóti által is említett szegénység nyomorúságá­ból. Dinu középiskolai tanár, Lenuca gyógyszerész, Irma pedig tanítónő lett. Ilka 1987­ben halt meg, 78 évet élt.

52 versmondó

, ,-TANULMANYOK

- Olguca, az 1940-ben örökbeadott "széparcú, szőke, sötétszemű leányka, 66 évvelkorosabban, most Ózdon él férjével Nánási László középiskolai tanár-igazgatóval. Nemsikerült telefonkapcsolatot létesítenem velük. Mindketten nyugdíjasok.

- Még egy említésre váró név: Flórián, a versben megörökített szántóvető averesmarti temetőben nyugszik. Sírját vastag betonlap fedi. Hajlított vascsőből készítettsírkeresztjén, vaslemez táblán még olvasható az olajfestékkel írott név: Silaghi Florian,1888-1963.

Asztalos GáborNagybánya

A Versmondó 2005.14. számában megjelent tanulmány némileg rövidített változata.

Forrásmunkák és adatközIők:

1. Radnóti Miklós: Napló. Melczer Tibor utószavával és jegyzeteivel. Bp., MagvetőKönyvkiadó, 1989.

2. Pomogáts Béla: Radnóti Miklós. Nagy magyar írók. Bp., Gondolat Kiadó, 1984.3. Radnóti Miklós: Versek és műfordítások. Seres Zsófia előszavával. Kolozsvár,

Dacia Kiadó, 1987.4. Rus Vasile: Rosiori. Poveste monograficá fárá sfártit... Satu Mare, Editura Bion,

2004.5. Nistor Dinu-Gheorghe, nyugdíjas román nyelv és irodalom szakos tanár. A beszél-

getések ideje: 2006.6. Saba Margareta, tsz nyugdíjas, háziasszony. A beszélgetések ideje: 2006.7. Negreanu Margareta, nyugdíjas tanítónő, Nagybánya. A beszélgetések ideje: 2006.8. MerIi Ferenc, nyugdíjas órásmester, Szinérváralja. A beszélgetések ideje: 2006.

versmondó 53

TANULMÁNYOK

Egy versmondó így látja

100 éve született RadnótiOlyan mondatok megfogalmazására törekszem, amelyek visszaadnak valamit abból

a tiszteletből, szeretetből, amelyet a költő tragédiával végződő életútja s az ezen az útonkibontakozó költészet iránt érzek.Érdeklődő vonzódásomban szerepet játszott a költő származása, halálának körülmé­nyei, a születésekor bekövetkezett tragédia és apja korai halála.

A költő alkata is közel áll hozzám: érzékeny, melankolikus kedélyű, hajlamos a szo­rongásra. Úgy vélem, a lelki beállítódás és a körülmények sora mély kölcsönhatásbanvan az életművel. A poéta az árvaság, az idegenség, a kiszolgáltatottság tudatával éri ela felnőttkort. Önálló költői világ megteremtésére törekszik, ennek fontosságát ki is fejti1934-ben írt doktori disszertációjában, melyben az eredeti nyelvteremtésről mint kifej­tendő eszközről beszél. Saját, egyedi formanyelvét a magány fájdalmának és a léleklázadásának megjelenítésére használja. Radnótira talán legnagyobb hatással a fasizmustérhódítása volt, mély szorongással szólt arról, amit a fenyegetett élet iránt érzett.

Sorsa tipikus sors, minden ártatlan, tiszta, nemes eszméket őrző és képviselő embersorsának a jelképe, az áldozat szerepébe kényszerülve. Törekvései az életmű végéhezközeledve egységbe forrnak adottságaival, s a maga nemében páratlan költészet szüle­tik, nemzeti és európai értelemben egyaránt.

A tragikus sors beteljesülésének eseményeihez tartozik, hogy a barátai többszörakartak segíteni a munkaszolgálatosok erőltetett menetébe kényszerített költőnek, hogymegments ék a pusztulástól, aki a mártíromságot szinte eleve elrendeltnek tekintette.Egyszer engedett a segíteni akarásnak: amikor a bori táborból két menetszázad indult,barátai unszolására került a másodikból az elsőbe.

Ez az életébe került... Rédei Miklósnyugalmazott tanár, versmondó

54 versmondó

versmondó

Devecseri ZoltánNegyedik parancsolat

"átirat" Radnóti Miklos l 00. születésnapjára

Tiszteld az Időtlen időt.

- apádat-anyádat,s minden énekes prófétáját,ki a semmiből hitet fakasztott,a mindenütt velünk - levőket:

Tiszteld, akiket írni küldöttközénk a teremtő.

kinek már bölcsője is ballada,derékalja - siratáének,s adott anyja lett az Ország ­kapottfia Ö aszülőhazának

(minek általa neveztetett)'

Tiszteld a félni nem merőket,

- szentek rejtőznek előlünk­

alig hallható suttogássebet gyógyító varázs-szavait!

Emlékezd a zsoltár-fakasztókat,a bűntelen szűletettet,

öccsét - anyját - apját ha siratja.a mindenűtt veletek levőket...Az álom remekműveit

eltüntetiaz este gyalulatlan kerítése,miképp a szenvedést is ­Tiszteld a madárlátta feleséget,- virrasztó kezét a vállára küldte,midőn elillan t az őriző angyalama karddal; fönn a hegyek köztnem óvhatta már-

Tiszteld azt, aki föladjas aki szavaival szembeszáll,pontos versekkel szól és száll a szószáz éven túlra is majd.száll, szál, hogy odaérjen!

Tiszteld, akit a teremtő

közénk írni küldött!

VERSSZÍNHÁZ

55

VERS SZÍNHÁZ

...emlék és ...varázslatAz első Magyar Versszlnház bemutatója Győrött

Fontos eseményre került sor Győrött a Városháza patinás dísztermében 2009. má­jus 28-án. Az Első Magyar Versszlnház - a Magyar Versmondok Egyesületének Radnó­ti-díjas előadómíívészei közreműködésével - verskancertet adott Emlék és varázslatcímmel, a Radnóti Miklos szuletésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett konferen­cián. amelyet a Nyugat- magyarországi Egyetem - Apáczai Csere János Kar rendezett.

A bemutató remek szervezői ötlet révén kapcsolódott a Győrött megrendezett há­romnapos tudományos konferenciához, annak ünnepélyességékez nagyban hozzájárul­va.

Volt valami különleges abban, hogy az előadás a délutáni napfényben zajlott le egyolyan gyönyörű teremben, amelynek fő falán, közvetlenül az elnöki emelvény és pulpi­tus mögött az ország címere volt látható. Ismét az a címer, amelynek egykori államanem tudta megvédeni a költőt, akit most ünnepel, s amely országban ma egyre hango­sabbak azok, akik azt a hatalmat idézik, amely a költő elveszejtésében szerepet játszott.

A Magyar Versmondók Egyesületének helyi képviselője, Popper Ferenc mondottbevezetőt, utalva a győri versmondó hagyományokra s ismertetve a fellépő művészek

és a szerkesztő személyét.A "koncertet" - afféle kamarakoncertet - elvileg kis térre, intim helyszínre szánták,

de hála a rutinos előadóknak s a lelkes nézőseregnek, a terem hatalmas méretei ellenéreigazán finom, ihletett pillanatok születtek, s így feledtük a hátteret és politikai realitást.Belekeri.iltünk a költő varázslatába és vele emlékeztünk. Igen, vele emlékeztünk, mertsajátos módon Radnóti valahogy már nem csak a költőtársak, barátok, egykori harcos­társak emlékezetében él, hanem az egy generációval későbbiek, a miénkben is, s remél­jük, így lesz ez a következő nemzedéknél is. Egy-egy versnél valóban olyan hangulattámadt, mintha egy régi iskolai vagy vállalati ünnepségen volnánk. S a régi szelíd estékmár saját radnótis estjeinket, szerelernvallomásainkat idézik, hangulatos nyáresti boro­zásokat, valóban az emlékezetbe ágyazódott soraival. S erre a hangulatra persze ráját­szott a város is, a Radnóti-versenyek emlékeivel, magukkal az előadókkal, akik egykor,ezeken a versenyeken tűntek fel, s lettek avatott tolmácsolói a költő sorainak.

Meghökkentő, de finom üzenetet hordozott a bevezető tétel egyetlen verse, a müsorcímére rájátszó Sem emlék, sem varázslat. Záró sora ma is szívbemarkoló, mégis szer­kesztői lelemény volt, hogy e pesszimista alaphangra azután rácáfoljon maga az élet­mű: azoknak a verseknek a sora, amelyek ezen életmű legmarkánsabb darabjai, s ame­lyek utalnak arra az utóéletre, amelyben a költő bízott.

A szerkesztö, és egyben az előadás spiritus rectora, Kiss László "hozott anyagból"dolgozott. Tehát az előadók repertoárján lévő versekből válogatott, úgy is, hogy volt,akinek csak két Radnóti-verse volt. Ám érdeme, hogy az anyagok koncepciózus elren­dezése révén, végül is igen kerek, szép, egymásra épülő "koncertet" komponált. Andan­ték, majd allegrók, presztók követték egymást. A személyes életút kezdeti állomásai, akorai szerelmek, a kibontakozó nagy szerelem, az alkotás gondjai, a háború évei, anosztalgiák, a végső nagy pokoljárás versei követték egymást, hogya hittel teli Him­nusz a békéről zárja le, s emelje spirituális magasságba a szenvedés és halál végső

tragikumát. A tételek között a győri Richter János Zeneiskola növendékei muzsikáltaktehetségesen, a Kodály-, Handel- és Purcell-műveket finoman alárendelve a verseksorának. (Farkas Diána zongora, Gál Borbála fuvola.)

Öröm volt érzékelni a természetes előadói sajátosságok mellett azt a spontán, vagytán nem is olyan spontán (hisz a Magyar Versmondók Egyesülete az egykori Művelő-

56 versmondó

VERSSZÍNHÁZdési Intézettel mióta is ad sajátos hátteret a magyar versmondó művészetnek?) egységesizlést és hangmegütést, amellyel az együtt ritkán fellépő előadók megszólaltak. Meg­szólaltak, s mintegy tárházát adták azoknak a képességeknek, amelyek nélkül nincs jóelőadó-művészet: a szép hang, a jó orgánum és a gazdag lelkiség (Mohai Gábor, BorsAnikó), a férfias erő és gondolatiság (Wahl László), a személyesség (Virágh Tibor), azérzékenység, az empátia (Tóth Zsuzsanna), a finom formáló erő és odaadó jelenlét(Tóth Zsóka), az értelmes tisztaság ( Horváth Ildikó), hogy csak kiragadott példákkal,némi esetlegességgel jelöljünk meg néhányat ezekből. (Nehogy félreértés essék, itt csakfő irányokat érzékeltettünk, az előadók ennél lényegesen gazdagabb eszköztárral ren­delkeznek.) S öröm volt látni, hogya korosztályi sokféleség mellett is érzékelhető voltaz egység, valamiféle kontinuitás.

Ez a különleges bemutató ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy az előadói számokörökös átgondolásra szorulnak, az "itt és most" érzelmi töltését minden egyes repro­dukciónál hozzá kell adni a jól ismert szöveghez. Az "itt és most"-ban kell újrateremte­ni a verseket. Ennek az elvárásnak szép bizonyítékát adták Tóth Zsóka és Tóth Zsu­zsanna megszólalásai. (Erről a szükségről egyébként a zongoraművész, a kitűnő

Bogányi Gergely is nyilatkozott.)Végül is az évfordulók mégsem öncélúak, a jól ismert Radnóti-versek mellett a rit­

kábban hallottakat újra elővehetjük, ízlelgethetjük soraikat, motyogjuk magunkban,eltűnődünk azon a magától csendülő üres vizespoháron, mely "Boldog, mert véled él.",de ha utánagondolunk ma is reveláció a békére vonatkozó sor : "Te tünde fény! futóreménység vagy te,! forgó századoknak ritka éke", No, lám, ma béke van és mégsincs,helyette békétlenség van, erőszakos. Így hát ma is érvényesek a szavak, forgó száza­doknak valóban ritka éke az áhított béke, amelynek eljövetelét mi is áhíthatjuk együttRadnótival.

Az előadás bebizonyította, hogy megéri a fáradozás, "a költő ír, a macska miákol, akis halacska ... ". A Versszínház tisztességgel mutatkozott be fontos, elsősorban értelmi­ségi közönség előtt, s reméljük, hogy ők az éppen most bontakozó intézmény jó hírétviszik szerteszét. Csak örülhetünk, hogy a Magyar Versmondók Egyesületének e föhaj­tása újból műsorra került a Petőfi Irodalmi Múzeumban október 14-én.

Wiegmann Alfréd

Kortársalgó

Bella István Kortársalgó címmel indított kulturális-közéleti beszélgetéssorozatot aVersszlnház Budapesten 2009. február 26-a csütörtöktől. A Magyar Versmondok Egye­sülete egykori fővédnökéről, Bella István Kossuth- és József Attila-díjas költő, író,műforditárál elnevezett, havonta jelentkező, olykor komoly, máskor vidám beszélgetése­it Turczi István, a Magyar Versmondák Egyesületének irodalmi alelnöke, József Attila­díjas költő vezeti. Minden hónap utolsó csütörtökén találkoznak olyan költők és irok,akik egy adott téma kapcsán mondják el gondolataikat, miközben verseiket, prózáikat aszerzők mellett előadóművészek tolmácsolják. Az események szerves része a zene is. Amegszokottól eltérő hangnemet, dramaturgiailag szerkesztett beszélgetéseket és nemmindennapi hangulatot ígér a Versszinház, amely a versek körül mozog, mégisfeledtet­ni próbálja azt a megrögzött társadalmi tudatot. hogya vers a kötelezően megtanulan­dó, majd e!feledhető iskolai szöveg. A téma mindig aktuális, mindenkit érintő. Csak avendégek változnak. A szlnvonal és a hangulat nem.

versmondó 57

VERS SZÍNHÁZ

Szennik Éva interjúja Turczi Istvánnal

Mit gondolsz a Magyar Versmondák Egyesületérőlmint költő és mint irodalmi alel­nök?

Nagyon nehéz ezt a kettőt elválasztani, mert mindkettő egyetlen ember arca vagypozíciója. Először költőként találkoztam a Magyar Versmondók Egyesületével, egyrendezvényre voltam hivatalos, és azt tapasztaltam, hogy nagy nyüzsgés van. Szimpati­kus volt, ahogya rendezvény össze tudta fogni a fiatalok azon részét, akik még érdek­lődnek a versművészet iránt. Meglátásom szerint olyan emberekből áll az egyesület,akiknek fontos a vers minőségi terjesztése. Ma már nem a közösségi mozgalmak idejétéljük. A '80-as években úgy működött ez, hogy felsőbb utasításra különböző közössé­gek jöttek létre. Később ez a mozgás teljesen megváltozott, hiszen a civil szféra kezdettel szervezkedni, és létrehozta a saját közösségeit azokkal az emberekkel, akiknek azérdeklődése, a gondolkodásmódja, a habitusa és az érzelmi világa hasonló. Így születettmeg a Magyar Versmondók Egyesülete is, amelynek nemcsak múltja van, jelene ésjövője is. Így látom irodalmi alelnökként. Költőként leginkább azt mondanám, hogyavers rövid, gyorsan olvasható, de igényel valamiféle azonosulást. Azt tapasztalom,hogya fiatalok újra kezdik felfedezni, megszeretni a verset. Volt bizony egy pausa,egyféle eltávolodás, előtérbe inkább az internet és a különböző videojátékok kerültek,de azt látom, hogy most újra erősödőben van ez a műfaj. És most visszakapcsolódom atisztségemhez: mindennek fontos közvetitője lehet az egyesület. Kifejezetten örülökannak, hogy nem mindig csak a klasszikusok, az irodalom elismert, tanított személyi­ségei kapnak helyet, hanem a kortárs irodalom is megkapja a kellő figyelmet. Az egye­sület jelenlétével erősíti az igényes, kortárs irodalmat, ami azért rendkívül fontos, mertez bizonyíthatja a szélesebb közönség, a társadalom számára is, hogy az irodalom él, ésnem pusztán a könyvek, a lexikonok része. Hogya szellemi tápláléknak csak egy létező

eleme a könyv, ami mellett nemcsak megtudhatjuk, de meg is érezhetjük az irodalomízét, ha a szerzőkkel és az előadókkal személyes kontaktusba kerülünk. Hogy sajátközösségi terünket alakítjuk, és ha költészeti találkozókon vagy irodalmi esteken ve­szünk részt, azzal valódi impulzusok érnek, és akár aktív résztvevőkké is válhatunk,kipróbálhatjuk az írást vagy az interpretálást.

A közöl15'égtalálkozókat és az irodalmi esteket említetted. A közönség mennyire ki­váncsi manapság a költészetre, a költőkre?

Nagyszerű költők vannak, akikre nem kívánesi a közönség és gyenge költők hadavan, akik a média segítségével hirtelen nagyon népszerűek lesznek. A nagy népszerű­

ség persze nem tart örökké, mert nem lesz mögötte az aranyfedezet, az írott szó. Min­den korszaknak megvoltak a felkapottjai. Egy jó példa erre Petri György esete, akitnagyon szerettem. Egy kritikus azt írta, hogy úgy veszi észre, hogy évről évre csökkenPetri György népszerűsége és a verseinek az üzenet értéke nem olyan erős, mint a '80­as években. Nagyon érdekes, hogya társadalom szerint aktualitását kezdi veszíteni az atípusú költészet, amelyet ő képviselt. Veszélyes dolog az elavulás. Egy dolog a vers ésegy másik dolog a költő. Az élő szerző megjelenik, fotó készül róla, sőt véleménye van.Modifikálja azt a képet, amit egyébként csak a versei által képzelhetünk el, esetleg egymásik kép alakulna ki róla. A Magyar Versmondók Egyesületének és nekem a közöscélunk az, hogy kialakítsunk egy egészséges egyensúlyt a vers és a verset alkotó sze­mély között. Úgy, hogya közönség ezáltal kapjon egy viszonylag reális képet arról,hogy ki mindenki alkot ma Magyarországon.

Az első Kortársalgón a magyar irodalom nagy öregjei voltak a vendégeid. A közön­ség hogy fogadta a kezdeményezést?

58 versmondó

VERSSZÍNHÁZA beszélgető partnereim Szakonyi Károly, Kossuth-díjas drámaíró, a Digitális Iro­

dalmi Akadémia alapító tagja, Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, író, műfordító, aMagyar Televízió és a Magyar Rádió nívódíjasa, Czigány György Prima Primissimadíjjal kitüntetett, József Attila-díjas költő, és Deseő Csaba, a jazz-hegedülés magyaror­szági megteremtője voltak. Nagyon sok fiatal volt az első alkalommal. Az ifjú generá­ció különösen vevő erre. Érdekli őket az, hogy mit mond ez a hetvenöt éves, első látás­ra nagypapaszerű figura. Megtapasztalhatták a fiatalok, hogy a kortárs, idősebb költők

is örökifjak és olyan élményeik vannak, amilyenek nekünk, fiatalabbaknak, sőt. .. Fel­hőtlenek, humorosak, és lehet a szövegeken nevetni. Nem nyeglén, ahogya hétköznap­okban egy-egy viccen vagy mondvacsinált történeten, esetleg mások nyomorán röhög­nek az ilyen találkozást soha meg nem tapasztalók. Hallhattunk az esten érdekes anek­dotákat Weöres Sándorról. Én nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem ezek atörténetek másodkézből is nagyobb élményt nyújtanak, rnint egy nagyon megcsinált,trendi film. Örömmel tapasztaltam, hogyaKortársalgó közönsége is jókat mulatott atörténeteken.

A Kortársalgó sajátossága. hogya költők mellett van egy színész és egy zenész, akika maguk nyelvére fordítják le a publikumnak az ugyancsak jelen lévő szerző írásait. Eza könnyebb fogyaszthatóság miatt lényeges?

Alapvetően két probléma van. Az egyik, hogy nincs átjárás a generációk között. Afiatalok nem tudnak az öregekről, az öregek nem veszik tudomásul, hogy fiatalok isvannak utánuk. A Kortársalgó egyik nagy hozadéka lehet ez a kézfogó. A másik baj az,hogy a különböző művészeti ágak képviselői sem tudnak egymásról. Vagyis: az írónem tudja, mit játszik a színész, a színész nem tudja, mit alkot a képzőművész, a kép­zőművész nem néz filmeket. Nincs átjárás a különböző művészeti ágak között sem.Ezért van az, hogya Kortársalgóban rendszeresen író, színész, zenész találkozik. Meg­próbáljuk összeédesíteni a kűlönböző műfajokat. Ez a két alapvető gondolat. Ennekjegyében indult el a Bella István KortársaIgó, és vallom, hogya különleges története­ken és őszinte pillanatokon túl ez ettől rendkívüli.

Hogyan invitálod a leendő vendégeidet? Mit mondasz nekik?

Semmit nem kell mondanom, mert ismernek engem. Amikor felhívtam Baranyit,mondtam neki, hogy ekkor és ekkor lenne ez a dolog. Azt kérdezte csak, ki lenne aházigazda. Mivel én vagyok a moderátor, szívesen elvállalta, mert tudja, hogy nem érikellemetlenség. Nem fogok belekötni, nem hepciáskodom, nem bántom meg és felké­szülök. Nincs ennek különösebb trükkje, csak az ember tisztelje meg a vendégét azzal,hogy tudja, kivel találkozik. A pályatársak iránti tisztelet alapkérdés. Tessék megtisz­telni a másik költöt! Lehet, hogy én másképp gondolkodom, más módon fordítok ver­set, nem az olasz, hanem az angol költészetet részesítem előnyben, de attól még a mi­nőséget, amit ő képvisel, el kell ismerni. Ilyen egyszerű.

Ők voltak a nagy öregek, és rögtönfordultál is afiatalokfelé: a második Kortársal­gó alkalmával egészen érdekes társaságo t ültettél össze ...

Úgy döntöttünk, lazítunk egy kicsit, és megkerestem Térey János, József Attila- ésSzép Ernő-díjas költőt, írót és Szálinger Balázs Junior Prima-díjas költöt. Témánk, agenerációk közötti átjárhatóság, egymás közti rivalizálás, valódi értékek, és költészetimarketing volt. Érdekes ez annak tükrében, amit az előbb mondtam, és pont ezért ishívtam meg őket. Mert más generáció, és a látható problémáról beszélni kell. A kétköltőtársam mellé rendeltük Galkó Balázst, aki előadóművészként József Attila költé­szetében a legavatottabb versmondó Magyarországon. Meghívtuk Fekete-Kovács Kor­nélt is, a kortárs dzsessz egyik legeredetibb zeneszerzőjét. Érdekes kavalkád volt. Re-

versmondó 59

VERSSZÍNHÁZ

mek közönség mellett, változatos, sajátos hangvételű, sok érdekességgel szolgáló be­szélgetésnek lehettünk tanúi. Aztán a harmadik alkalommal megkevertük a két nemze­déket: a beszélgető társaim Ungvári Tamás József Attila-díjas költő és Karafiáth Orso­lya, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett költője volt. BornaiTibor a KFT zenekar frontembere saját zenéjével és szövegeivel mondta el véleményétaz irodalomról, a költészetről, a közéletről. Boncolgattuk a hatalomhoz és a közönség­hez való viszonyukat. Ez a Kortársalgó tényleg három generáció találkozása volt vers­ben és zenében. Ráadásul mindhárman médiaszemélyiségek, emiatt kétfajta arcuk van:a média felé sugárzott arcuk, és az alkotói arcuk. Ennek a kettősségéből jött ki az afeszültség, amely az est legértékesebb hozadéka volt. És figyeltek egymásra, ami pél­damutató a ma költőinek.

A Kortársalgák végén többnyire a helyszínen maradtok és félreültök. Miről beszél­gettek ilyenkor?

Elsőként azt kérdezik, milyennek találtam a beszélgetést, és mennyire volt levehető

a közönségnek a téma és a vélemények. Aztán megkérdezik, mennyi a honoráriumuk.Tényleg! És ebből most szűrjük le a gyors tanulságot, ami nem az, hogy kell nekik apénz, hanem éppen az, hogy anélkül jönnek el, hogy ezt előtte megkérdezték volna.Mutass ilyen embereket még ... Aztán társalgunk irodalomról, költészetről, események­ről, és különböző szakmai kérdéseket boncolgatunk. Persze megbeszéljük azt is, ki kitutál, vagy éppen szeret, ki kire irigy, kire haragszik. Mert ők is csak emberek. ..

A júniusi Kortársalgó rendhagyó volt, hiszen a Parnasszussal közös estet tartott aVersszinház. Miben volt ez más?

Ez dupla esemény volt, a májusi és a júniusi Kortársalgó a nyárra való tekintettel aParnasszus költészeti folyóirattal közösen, az Írószövetség Klubjában zajlott, a kéthónapra tekintettel két részben. Vendégeink Ágh István Kossuth- és Déry Tibor-díjas, aHetek költőinek egyike, Vasy Géza irodalomtörténész, kritikus, a Magyar Írószövetségelnöke és Pomogáts Béla József Attila- és Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Litera­túra főszerkesztője volt. A zenét egy jó barátom, Binder Károly zongoraművész,zene­szerző napjaink meghatározó kortárs és jazz-zenesze szolgáltatta. Itt a közélet pontakkora szerepet kapott, mint az irodalom, mert tetszik vagy sem, nem függetleníthető

egymástól a kettő. A közönség összetétele is eszerint változott: itt az érdeklődők melletta szakmai közönség volt nagyobb számban jelen. Persze nem véletlenül, mert a Par­nasszus nyári lapszámbemutatóján azok is részt vesznek, akik a folyóiratban publikál­nak, és azok is, akik velük szoros baráti vagy szakmai kapcsolatban állnak. Meghatáro­zó, az irodalom szempontjából véleményformáló beszélgetésnek lehettünk tanúi, és ezta közvetítő közeget igyekszünk erősíteni a Versszínház 2009-20 l O-es évadában is.

Szennik Éva

60 versmondó

TÁBOROK

versmondó 61

TÁBOROK

Latinovits szellemébenversművészeti táborok

Latinovits szelleme ott van, ahol a vers. Ha pedig a vers ott van, ahol Latinovitsszületett és pihen, akkor szinte kötelező az ő szellemiségét és erejét követni, magunkbaszívni. Évek óta Balatonszemes ad otthont a versmondás, és immár a versírás nyáriműhelyeinek a Magyar Versmondók Egyesületével. A módszer azonos, csak a szerep­lők, az új versmondó-előadóművész palánták változnak. 2009 nyara, Balatomszemes,Latinovits Művelődési Ház, Szem-S Panzió. Európai színvonalú közösségi térben,biztonságos, őrzött szállással, a Balaton partján, népszerű költők, irók, színészek, elő­

adóművészek, ismert televíziós személyiségek társaságában.Versszínházi tréninggel indította idén nyáron versművészeti kurzusait a Magyar

Versmondók Egyesülete. Költőknek, leendő színészeknek és versmondóknak is őnálló

műhely indult, így három tábor zajlott egyszerre Balatonszemesen július 18-tól 26-ig.A táborokban oktatóként részt vett többek között Wiegmann Alfréd rendező, a Vers­színház művészeti vezetője, Kinizsi Ottó színész, a Versmondók kreatív alelnöke, akiállandó sorozatszereplői munkája mellett színházi színészként és drámatanárként istevékenykedik, Karafiáth Orsolya költő és Bedecs László irodalomtörténész.

Három az egyben: három alkotótábor, egy időben, egy helyen, ahol az ország leg­különbözőbb pontjaiból érkező, különbözö korosztályú alkotók azt gondolják, hogyavers, a színház, az irodalom nem szégyen, hanem segítség, a mindennapok színesebbétételére. Egy műhely, ahol megtanulhatják az érzéseket kezelni és reprodukálni, a gon­dolatokat művészi nyelven, hétköznapi módon kinyilvánítani. Egy csapat, ahol többcsoportban, azonos célért, de egyénre szabottan kapnak komplex képzést, színészmes­terségből, hangképzésböl, kommunikációból, színpadi mozgásból, írásból, dramaturgi­ából, a gyakorlatra, színpadra és hétköznap okra építve.

A táborok eredményességét jól mutatja, hogy a korábbi évek gyakorlatához hason­lóan idén két tavalyi résztvevő is harmadrostás volt a Szinház- és Filmművészeti Egye­tem színész szakán, a költők közül többen önálló kötettel rendelkeznek. Erre ráerősítve,

a nyári táborok felhőtlen hangulatát és a szakmaiságot egyaránt szem előtt tartó műhe­

lyek első része most egy intenzív, komplex színházi képzés volt, amit Pataki András, aForrás Színház igazgató-főrendezője vezetett. A három tábor egyike a Versművészeti

Szeminárium Lutter Imre előadóművész, drámapedagógus, a Magyar VersmondókEgyesületének ügyvezető elnöke és Szennik Évi rendező, kommunikációs alelnökirányításával. Ebben a szekcióban a versmondók és verskedvelők a pódiumművészet, aversrendezés, az előadóestek készítésének érzelmi és technikai hátterének megismeréseés elsajátítása révén színházi közegbe helyezhették a verset. A Színész és Előadómű­

vész Felkészítő Műhely a színészmesterség, a színpadi beszéd és mozgás, a rendezés ésa dramaturgia mentén építette fel tematikáját, és a színjátszás legfőbb kulisszatitkaitvillantotta fel, gyakorlati módszerekkel.

Hegedűs ÁgotaGörbe tükröm

Mióta meghíztam,száműztem tukromet.görbévé zsugorodott,elvarázsolt kastély homályosfoncsora vigyorgott vissza.

62 versmondó

TÁBOROKGúnya marta le fényét,pattogzott jégpocsolya.Félrenézve akasztottam le,nem fértem ki vele az ajtón.Kövéren megfeszült, reccsent,milliárd darabkájaropogott a talpam alatt,sírva söpörtem össze,kupac csillámporrá.Összetört tükör,hét év boldogtalanság.Jó, attól legalábblefogyok.

A színészműhelyt Bakos-Kiss Gábor idén végzett színművész és Kiss László rende­ző, a Versmondó folyóirat főszerkesztője vezették. József Attila-estjével fellépett RékaiNándor színművész. A harmadik tábor, az Írásművészeti Műhely célja, hogy a nemprofesszionális vagy pályakezdő írók verstani, írástechnikai, költészetesztétikai ismere­teit bövítsék, speciális prózaírói feladatokkal kész mű alkotására ösztönözzék. Az írókszekcióját Turczi István, a Magyar Versmondók Egyesületének irodalmi alelnöke,József Attila-díjas költő, a Parnasszus költészeti folyóirat főszerkesztője vezette. Atáborozók egységes hangképzésen, kommunikációs kurzuson és mozgástréningen vet­tek részt, előadásokat hallhattak az irodalom és a média viszonyáról, a hangjáték és aköltészet összefüggéseiröl, a hangzó vers és próza technikai fortélyairól. A Versművé­

szeti Táborok záróakkordja július 26-án a Latinovits Művelődési Házban rendezett estvolt, ahol a különbözö szekciók előadás formájában prezentálták műhelymunkáikat.

Huszonhét év munka tapasztalata áll a Magyar Versmondók Egyesülete nyáriversmondó tábora mögött. A kezdetekkor az volt a cél, hogy egy, a világ zajától mentesszigeten megvesse lábát a versmondás. Napjainkban az a cél, hogya versek szigetét ajövő társadalmával egy speciális híddal összekössük. Az elmúlt években a versmondásreneszánszát kezdte élni, ezáltal a versmondó műhelyek, intenzív kurzusok iránt ismegnőtt az igény. 2000 óta háromszorosára növekedett a vers táborokba igyekvő fiata­lok száma. Éppen ezért számtalan olyan tábor is létrejött, amely valójában csak a ki­kapcsolódást szolgálja, hobbi szintű tábor, miközben valódi szakmai alapokkal nemrendelkezik. Egyesületünk azonban, mivel valódi letéteményese a pódiumművészetnek,

neves szakembereivel (színészek, költők, írók, előadóművészek, rendezők és dramatur­gok) versművészeti szeminárium keretében az igényes szórakozás mellett a jövő hiva­tásos előadóművészeinek nevelésén dolgozik a tíznapos versművészeti táborban, non­stop munkával, etalonokkal, és ifjú tehetségekkel. Versmondóink többsége a legered­ményesebb a különböző versmondó találkozókon, színházakban vagy versenyeken, ésami a legfontosabb: lelkileg kiegyensúlyozott emberként a társadalom aktív részeseikívánnak lenni. Ez az oka annak, hogyadrámapedagógiát alapmódszertanként kezel­jük. A Magyar Versmondók Egyesülete arra törekszik, hogyaVersművészeti Tábor azország legerősebb nyári versművész-képzö műhelyévé váljon.

A tábor résztvevői a legkülönbözőbb korosztályokat képviselték: 14 éves kortól 60éves korig jelentkeztek. A táborozók két szekcióban több különbözö szakmai csoportbakerültek: a viszonylag hasonló szakmai szinten álló versmondók tematikusan alkottakegy-egy csoportot: önálló szekciót képviselt a Versművészeti Szeminárium, a Színészés Előadóművész Felkészítő Műhelyben két külön csoport dolgozott, mig az Írásművé­

szeti Műhely elkülönítetten folytatta munkáját.

versmondó 63

TÁBOROK

A programban a foglalkozásokat úgy készítettük elő, hogy a tábor időrendi beosztá­sa rendszerességet tükrözzön, de rugalmas legyen. Azért, hogya táborozó fiatalok azértelmes időtöltést is megtanulják szeretni, és hogya szervezőkészségüketnövelj ük.Mindezt úgy, hogy azt érezzék: itt valóban minden az ő egyéni hozzáállásukon, menta­litásukon, és a közösség összetartásán múlik. "Ök a főnökök" , de az egyes helyzetek­ben kikerülhetetlen a tapasztaltabbak segítsége mind saját korosztályukból, közössé­gükből, mind a felnőttektől. A bizalom már az első közös "helyzetekben" kiépült, és eza biztonságérzet megmaradt a későbbiekben, a tábor végeztével is (később pedig anagybetűs életben gyümölcsözik majd). Szükséges a jelenlévők karakterének megkere­sése és feltárása nemcsak a tanárok, de önmaguk előtt is. Ha ez sikerül, a versmondósaját érdeklődési körét lehet tágítani, vagy éppen fókuszálni egy bizonyos témakörre, sazt később bővíteni saját mezsgyéjén. Ilyen esetekben a tanítványok önmagukra talál­hatnak és sokkal könnyebben kinyilatkoztathatják érzéseiket: megnyílhatnak. Egy kivá­ló módszer első lépésként erre - csak a példa kedvéért - a név előtti bemutatkozásgesztikulációval: virágként vagy állatot imitálva - mutogatva, csöndben, szavak nélkül.

Csere Ágota:

Szakítós

Ontlos sült és testes bor,ezt adhatom Neked,másban. én, kedves Tibormár nem segíthetek

Tudom, a hátizsák nehéz,és belepte a por,mint életünk az unalom,vidd hát, kedves Tibor.

Mert karod csupa szinizom,probléma nem lehet.Kedves Tibor, most búcsúzom.Na. gudbáj, ég Veled.

A foglalkozásokon a játékos légzés- és beszédtechnikai gyakorlatokon túl bizalom­játékok, helyzetgyakorlatok és mindenféle szituációs feladat segít a versmondóknak aszínpadi mesterség elsajátításában. Lényeges szempont azonban akorosztályonkénticsoportbontás: a hasonló korú tanítványok hasonlóképpen gondolkodnak. Mégis törek­szünk arra, hogy minden csoportban akadjon egy-egy, a professzionalitás felé közelítő

versmondó, aki támpontot jelenthet a többi társára nézve, s aki tud kontrolláIni és fej­leszteni is egyúttal. A program egyébiránt az egyéniségekre és a közösségépítésre épül,ezt a célt szolgálja egyrészről a szubjektív gondolkodásmód és érzésvilág erősítése,

hiszen az érteni-érezni kettős képesség birtoklása és alkalmazása elengedhetetlen vers­mondáskor; másrészt viszont a színpadi társakhoz és a közönségszólításhoz megkerül­hetetlen a közösségépítés, az estek felütésétől a zárlatig, ami gyakran néhány óra, oly­kor pedig csak néhány perc (egy-egy vers előadásakor). Ez a sajátosság a pódiummü­vészet egyik legnehezebben elsajátítható és alkalmazható titka. (Ez utóbbi egyébkéntolyan észrevétlen, kézzel fogható eszközökkel veszi kezdetét, mint a vers tábor közöspólója; de realizálódik a bizalomjátékokon alapuló globális helyzetgyakorlatokban.) Akreativitás növeléséhez a versismeretet is felhasználjuk: olykor különböző verssorokbólállíttatunk össze helyzetgyakorlatokat. függetlenül az adott költemények témáitól; más-

64 versmondó

TÁBOROKkor egy bizonyos szintig eljutott helyzetet bonyolíttatunk tovább úgy, hogya végénversekkel válaszoljanak egymásnak a szituáció szereplői.

Figyelünk a versmondók koncentráció-képességére is. Megértetjük velük, hogy azösszpontositásra nem kizárólag mennyiségileg (tehát szövegtudás szempontjából) vanszükség, hanem az emocionális háttérre is hasonlóképpen kell koncentrálni. A szöveg­tudás erősítésére, biztosítására versmondás közben egészen más feladatokkal instruál­juk a versmondót (például írja le a nevét, jellemezze saját magát, oldjon meg írásbanszámtani feladatot, bukfencezzen, miközben mondja a verset), vagy megzavarjukversmondás alatt ...

A Magyar Versmondók Egyesülete ifjúsági közoktatási és kulturális tevékenységéta nyári alternatív közegben is eredménnyel folytatta. És ez a folytatás 2010-ben semmarad el.

Nálunk a helyed, ha fejlődni akarsz. Itt a helyed, ha nem akarsz művész lenni, deszereted a versek világát, vállalod önmagad és évekre meghatározó önismereti anyagravágysz.

Jelentkezz, ha fejlesztenéd a kifejező eszközeidet, mert szükséged lesz rá tanulmá­nyaid, munkád terén.

Gyere, ha csak jól akarod érezni magad! Jövőre is...Lutter Imre

Lazarev Oleg Alekszandrovics

Inycsík

minden oly ismerős nekemés mind oly idegenismét e földön létezemés várva nem váram a végzetemminden oly jó és bíztatókostoltam már mind ínyemre való

Junior Parnasszus írásművészeti és kreatív workshopBalatonszemes, 2009. július 18-26.

Már az alkotótábor címével meggyűlt a bajunk. Nem a postacímre gondolok. A Ba­golyvár utca és a Szem-S Panzió kimondottan jól hangzott. Az alkotóműhely címébentaláltunk aggodalomra okot adó szót. Nem a workshop, vagy műhely, az rendben,elvégre azért mennénk, kreatív, e nélkül mit keresnénk ott, írásművészeti, ez gyönyö­rű, főleg az összetett szó második fele, erre már csak a Parnasszus szó tesz rá egylapáttal, mindenek csimborasszója. De ott áll legelöl, a Parnasszus előtt a junior szó.Korhatárt nem jeleztek a felhivásban, akkor meg miért ez a cím?

Erőt veszek magamon és rákérdezek a kényes jelzőre a műhelyvezetőnél: TurcziIstván József Attila-díjas költő, a Parnasszus költészeti folyóirat alapító főszerkesztője,

a Magyar P.E.N. Club alelnöke (itt abbahagyom a felsorolást, írásom túllépné a terje­delmi határokat).

Felesleges kérdés. A junior itt nem az életkorra vonatkozik.Még meg sem kezdődött a tábor és már meg is kezdődött. Jönnek a hírek, kemény

megterhelésnek leszünk kitéve. Turczi már osztja táborozóinak e-mailen az úgyneve­zett nulladik típusú feladatokat (álomleírás, szimboleum, nemzeti jelkép, megszemélye­sítve, fekete humorral megspékelve stb.), ez a beszállókártya. Nulladik típusú találko­zások?

versmondó 65

TÁBOROKLegyőztünk minden akadályt. Narancsriasztás, orkán, özönvíz, állornástűz, lesza­

kadt villamosvezeték, sínekre dőlt fák. Július 19-e reggelén összeáll a csapat, zömébena Magyar Író Akadémia végzettjeiből. Az átlagos életkor magas, szerénységem nagyotemel e statisztikai értéken, de van gimnazistánk és két egyetemi hallgatónk is. Rémál­munkat házi feladataként előre megírtuk, de a valóság izgalmasabb a fikciónál. Kreatívírásmaraton indul, az egész csapat fáradhatatlanul dolgozik, felolvas, értékel. Csak ahőség miatt kapunk szusszanásnyi időt. Úgy rászokunk a kihívások teljesítésére, hogyaz utolsó napon, búcsúzáskor házi feladatot könyörgünk ki. Megfertőződtünk.

A változatos feladatok mellett naplót is kell írnunk. Az utolsó kreatív napon felol­vasunk belőle, az utolsó előtti napon emlékeztetnek minket, reményteli írópalántákat,hogya naplófelolvasás nem marad el, sőt, a tábor vezetősége, a Versművészeti Szemi­nárium és a Színész és Előadóművész Felkészítő Műhely résztvevői is jelen lesznek. Alegjobb írásokat a záróünnepségen a Latinovits Zoltán Művelődési Házban az előadó­

művészek olvassák fel.Turczi szerint én a pénteki napot is megírom. Előre. Nem rossz gondolat. A baj az,

hogy az elmúlt napokkal sok a lemaradásom, lyukas a naplóm. Úgyhogy egyelőre nemelőre, hanem "hátra" kéne megírnom. Hagyhatom mentorom ötletét a földön heverni?Semmiképpen. Hagyjuk a múltat. Megírom a holnapi napot.

Balatonszemes, 2009. július 24. péntekMár reggel rosszat sejtek. Jön a díjkiosztás. A felhozataIt figyelembe véve, könnyen

megeshet, nem leszek dobogós, írásom sem adják elő. Ezen gyorsan túl kell lépni. Elő­

re. Máris kompenzálok. Hagyom a fenébe ezt az egész naplót, és elmegyek a fodrász­hoz. Visszatérek a mai naphoz. Minek fessem a falra az ördögöt?

2009. július 23. csütörtökA kopaszra borotvált fodrász imázsa nem sok jót igér, mégis behelyezkedem a haj­

mosó lány keze alá, a nagy hőségben jól esik a nem túl meleg víz. Már a kopasz széké­ben ülők, utálok valakinek a tükörképével beszélgetni. Nyakában vastag aranylánconarany olló. Vágás? - kérdi. Csak szárítás és azt szeretném, ne látszódjék, hogy fodrász­tól jövök. Ez nem tetszik, mégis nekiáll. Az eredmény nekem nem tetszik, felfújt fejemvan. Maradtam volna a naplóírásnál, akár a pénteki napnál. A táborba érve első dol­gom, hogy lepusztítsam mesterséges frizurámat, még most sem jó, de legalább nemzavaró, majd a melegtől jobban tönkremegy. Nekiállok a naplóírásnak. Mit csinálok énebből ilyen nagy problémát? Elvégre azt csinálok, amit akarok. A napló magánügy.Lehet, verekednének érte a kiadók? Csak nem az én naplómra, cikkemre áhítozik aszínvonalas Versmondó lap?

Almainkban a szimbóleumok kiröhögik saját magukat, míg föl nem ébrednek, akkormeg rajtunk röhögnek. Azt gondoltuk, nem fogják megmondani, kiszabni, mely szavakszerepeljenek szövegeinkben (azt tudtuk, megkövetelik, mi ne legyen benne). Ennélrosszabbra fordult sorsunk. Nyomatják, milyen mondattal kezdődjön, mi legyen azutolsó mondat. Meg már temetnének. Ezek a halálunkra spekulálnak. Befizettük a tábordíját és praktikus módon velünk íratják meg saját nekrológunkat. Még jó, hogy sírt nemkell ásni ebben a nagy hőségben. Megmondta az édes jó nagynénikém, ma már semmisem szent. De élelmes csapat ez, Alma, Ágota, Anna, Csillag, Gigi, Kriszta, Marcsi,üleg nem hagyja magát elpusztítani, bármilyen sok a feladat. Erre más módszert vetnekbe, semmi fennkölt kifejezés, mint például nekrológ. Egyenesen a szenzációhajhászbulvárzsurnalizmus mocsarába süllyesztenének. Megmártózunk benne.

Aztán a stílus, még az is legyen nekem, tán még megfelelő zenekíséretet ismellékeljek cd-n, pl. oratóriumot szövegem alá? Ez egy urbánus népdalszerzőtől igazánnem várható el. Na meg az illusztráció, pillanatfelvétel, kit érdekel ez a mai videoklipes

66 versmondó

TÁBOROKvilágban, minden mozgókép. Még jó hogy nem az egész családi albumot kellettelhozni, így csak maradt hely a sminkkoffernek. A fénykép, ha már pillanatfelvétel,beszéljen maga. És hagyjuk már nyugodni a kortárs költó1<et, ne mind idézgessük őket,

sem szóban, sem írásban, vagy uram bocsá' hús-vér formájukban. Egy kivételt lehetnetenni, ha csinos, parókát hord, vagy legrosszabb esetben sárga sapkát visel. Írjunkháziállatunkról egypercest, legyenek benne megadott szavak. Hát az nem egyértelmű,

hogy kedves kis házi ál1ataink egytől egyig gyönyörűállatok, akkor is ha úgy nevezzükJózsi, Béla, Péter. Egy újságcikket újra írni, elolvassa azt bárki? Én sziámi egypercestírok. Istenem, csak nem teremtettem új műfajt? Minden költőnek volt/van anyja, meg isírták. Drága jó anyánkat mi tényleg ne háborgassuk, ne feledjük, a szűzanya

országában élünk. És hogy jön ide ez az idegen nevű és szívű A Mór és Cupp Idó? Kikezek és mit akarnak itt a nyilaikkal, vannak itt magyarok elegen, én mint bombázó,mélységesen lenézem az ilyen ócska fegyverekkel flangáló macsókat. Turczi első napazt mondta, egy feladatra azt lehet mondani: Passz. Igaz, hogy ezt Petritől szedte, de acím sem volt elég neki. Az első sor, Hogyan lehet jóvá tenni a rosszat, na meg azutolsó, majd úgyis eltűnünk a sűrű semmiben közé varázsoljunk szöveget. Márlefáradtam azzal a feladattal, hogy nem találok szavakat magamra, amit szintén megkel1ene imi. József Attila nem írta meg? Igaza volt Petrinek. Passz. Kimegyek a partra.

Azt már most tudom, hogy nagyon fog hiányozni ez a jó csapat, Alma, Ágota,Anna, Gigi, István, Kriszta, Marcsi, Oleg, az izgalmas feladatok, a felolvasások, ajótanácsok és a hasznos kritikák, maga a kreatív írás. Jó lenne folytatni, István néhamegfogná a kezünket és ráléphetnénk a Parnasszusra vezető első lépcsöfokra. (Istvánmost azt mondaná, itt rossz a szöveg, felmehetünk az égbe. Most az egyszer valóbanazt szeretnénk.)

Deák Csillag

versmondó 67

VERSENYEK

"Aki verset mond, költővé kell növekednie"Latinovits Zoltán)

Tizenöt évvel ezelőtt indult egy családias versmondó verseny Balatonszemesen, amiegybeesett a művelődési ház névadó ünnepségével. Az akkor még maroknyi középisko­lás, a lelkes fiatalokból álló versenyzők igen nagy átéléssel készültek szavalataikra, smár akkor érezte mindenki, hogy feledhetetlen élményként marad meg emlékeikben aSzemesen töltött idő. Azóta minden évben megrendezzük a versenyt ugyanazon a hét­végén, Latinovits Zoltán halálának idején, ugyanazon a helyszínen, csupán megnőtt ajelentkezők és a korcsoportok száma.

Rendhagyó módon ebben az évben a versmondó verseny szervezője és lebonyolító­ja a Magyar Versmondók Egyesülete és a Latinovits Alapítvány. Természetesen itt kellköszönetet mondani Balatonszemes Önkormányzatának a verseny folyamatos anyagitámogatásáért, nemkülönben a Nemzeti Kulturális Alapnak és az Oktatási és KulturálisMinisztériumnak.

Latinovits ZoltánhozNézd, itt vagyunk újra' Sokadjára és sokan! Eljöttünk megint, hogya világgal fele­

seljűnk, és felmutassuk lelkünk egy-egy rejtett, parányi szeletét. amely hitiink szerintarra szolgál, hogy kifordítsuk sarkából a világot, vagy legalábbis a versek által is ne­mesedjen a lélek. gazdagodjon és er(isödjön a hit.

Az a hit, amely képes a jóra. s a megválaszolhatatlanban is segít eligazltani.

Eljöttünk újra, hogy sínek igazsága ellenében a TE művészeted e/(itt tisztelegjünk'Mint ahogyan tették ezt sokan, akik közül a legnagyobbak már az égi pódiumon veledegyütt vá/ják a költészet feltámadását.

Tisztelgünk a Ml tudásunkkal, hogy mélto örököseid lehessenek néhányan, azok kö­zűl, akik ezen a napon a TE példádat követve szólaltatják meg az irodalom gyöngysze­meit. Ők is kitárulkoznak, Ők is odaadják tudásukat a nagyobb közösségnek. Ők ishisznek abban, hogy a művészetek nélkül az emberi lét csupán vegetáció, mert az hor­dozza az értelmes emberi lét igazi minőségét. Az irodalom. a költészet szépsége feltárjaszámukra a harmóniát és eligazít az igazság sokszínűségénekvilágában.

A versmondók, a költészet tudásának és átadásánakfelszenteletlen apostolai.

Nézem a rendkívüli művész, a szinészkiráy portréját, s hallom senki mással összenem téveszthető verselését, és azon tűnődöm. hogy mi lehet az a földöntúli erő a tekin­tetében s hangjában, amely ma is lenyűgöz és megbabonáz. A versek sajátos hangsú­lyai, afűrkészo és nyilt tekintet, a kíméletlen tmfelmutatás és kitárulkozás; megmutatá­sa mindannak, ami lelkünk legmélyéből sarjad, majd szárba szökkenve, áthatolva tejeslényünkön katartikus művészetté nemesedik.

Itt vagyunk megint és eljövünk újra meg újra' A latinovitsi éthosz soha nem maradmagára, mert gondoskodó kezek, óvó tekintetek nem engedik kihunyni a csillag ragyo­gását.

Kiss László,a Latinovits Alapítvány elnöke

Az ideit nevezhetjük a legszínesebb találkozónak, hiszen hallhattuk a balatonőszödi

Szedleczky Lászlóné megrendítő szavalatát, aki 95 éves kora ellenére olyan erővel

szólalt meg, hogy sok fiatal megirigyelhette volna. A Szlovákiából érkezett Nagy Gá­bor egy több évvel ezelőtti sérülése miatt sem mozogni, sem beszélni nem tudott, és ez

68 versmondó

VERSENYEKa mai napig érződik is az élőbeszédjéből, de ha megtanul egy verset, azt hiteles álélés­sel tudja mondani.

A középiskolások idén is többen jelentkeztek, ugyanis 38 jelentkezőt hal1gatott mega zsűri, közülük 12 embert juttattak a döntőbe. A felnőtteknél a 25 jelentkezőből nyol­cat hallhattunk a második körben, köztük dőltek el a helyezések. A zsűri idén megújult,Kiss László és Halmos Klára mellett újra köszönthettük körünkben Galkó Balázs szín­művészt, Orbán Györgyelőadóművésztés Tolnai Mária drámapedagógust, a KaposváriEgyetem Színház Tanszékének docensét. Igen heves vita keretében húzták meg a ha­tárvonalakat, ezért lehetünk biztosak benne, hogy jó helyre kerültek a díjak. A középis­kolások közül harmadik helyen Varga Veronika végzett a zalaegerszegi Zrínyi MiklósGimnáziumból. Megosztott első helyen végzett a budapesti Babits Mihály Gimnáziumtanulója, Héricz Patrik és a barcsi Dráva Völgye Középiskolából Tatai Gergő. A felnöt­tek közül a hántai Dömök Krisztina lett a harmadik, aki eddig minden évben a középis­kolások mezőnyében indult, de eljött hozzánk az érettségi letétele után is. Másodikhelyen a szintén minden évben jelenlévő budapesti Szűcsné Baráth Zsófia végzett, és azálló taps az idei Latinovits-díj nyertesének, a már említett szlovákiai Nagy Gábornakszólt.

A középiskolások közül különdíjasok: Varga Tóth József - Tata, Eötvös JózsefGimnázium, Horváth Krisztina - Esztergom, Szent István Gimnázium. Pető Márta ­Budapest, Baár-Madas Református Gimnázium.

A felnött kategóriában különdíj as lett Tóth Péter - Kunszentmiklós, Lövész Dániel ­Szentlőrinc, Mach András - Budapest, Kiss Eszter - Győrszentiván, Kereszty Ágnes ­Homokkomárom.

A versenyzőkből, zsűriből és szemesi illetve környékbeli vendégekből ál1ó megem­lékezők lerótták tiszteletüket egy-egy szál virággal a találkozó kitalálójának és megva­lósítójának, Csonka Mártának sírjánál, aki június 9-én hunyt el, pont egy évvel ezelőtt.

Amit bizton állíthatunk, hogy mellettünk állt idén is, hiszen ami állandósult az eddigiévekben, az most is megvalósult: a legcsaládiasabb, legbarátibb hangulatú versenyttudhatja magáénak a balatonszemesi Országos Latinovits Zoltán vers-és prózamondóverseny.

Császár Bíró Lilla

versmondó 69

VERSENYEK

"ÖRÖK PÓDIUMON" 5. ORSZÁGOS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓVERSENY

Pintér Tibor emlékére

2009. november 21-én, Veszprémben

Rendezők: a Veszprém Városi Művelődési Központ és aa Magyar Versmondók Egyesülete.

A verseny célja: Pintér Tibor, az országszerte ismert előadóművész, rendező, nép­művelő életének 72. évében, 1999. október IS-én hunyt el. Egész munkásságát a vers,az irodalom népszerűsítésének szentelte.

Az elismert szakember művészeti vezetőként, zsűrizései során, valamint módszerta­ni Írásaival is sokat tett azért, hogy a különböző korosztályokból minél többen vállal­kozzanak az irók-költők üzenetének megszólaltatására. Emlékét, szellemi örökségétmegőrizni hívjuk immár ötödik alkalommal a versenyzöket Veszprémbe, ahol PintérTibor élt és dolgozott.

A nevezés feItételei: A versenyzőknek a teljes magyar irodalomból szabadon vá­lasztva, három (közülük egy ma élő) szerző versével vagy prózájával kell készülniük.

A verseny résztvevői:

I. kategória:II. kategória:III. kategória:IV. kategória:

5-8. osztályos diákok9-12. osztályos középiskolásokfelnőttek

szépkorúak (60 év felettiek)

A zsűri döntése alapján a korcsoportok legjobbjai díjazásban részesülnek.Jelentkezés: név, életkor, foglalkozás, lakcím, telefonszám és a választott

művek közlésével,2009. októher IS-ig a verseny helyszínén:

Városi Művelődési Központ és Könyvtár - Farkasné Molnár Csilla8200 Veszprém, Dózsa Gy. u. 2. Telefon: (88) 429-lll, Fax: (88) 429-693

E-maiI: fmcsilla@gmail.com

Nevezési díj: 1.000 Ft (a befizetéshcz esekket küldünkl)

70 versmondó

VERSENYEK

A Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-SopronMegyei Szerveze­te, a Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság, valamint a Bartók Béla

Megyei Művelődési Központ Nonprofit Kft. Meghirdeti a

VII. RADNÓTI MIKLÓS ORSZÁGOS JUBILEUMIVERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYT

A verseny időpontja: 2009. november 13-14. (péntek, szombat).

Helyszíne: Győr, Bartók Béla Megyei MűvelődésiKözpont Kht.

A nevezés fe/tételei: két vers, próza vagy műfordítás Radnóti Miklós műveiből és kétvers vagy prózai alkotás a magyar irodalomból (a kezdetektől napjainkig).A versenyre nevezhetnek: tekintettel Radnóti Miklós születésének 100. évfordulójára azegész ország területén, valamint a határokon túl élő magyar ajkú nem hivatásos vers- ésprózamondók.Ajelentkezés alsó korhatára: 14 év, felső korhatár nincs.A versenyt ifjúsági (14- 19. év) és felnőtt kategóriában hirdetjük meg.Nevezési díj: személyenként 3.000.- Ft, melyet a küldő intézmény átvállalhat.Szállásköltség: 2500,- Ft.Jelentkezni a nevezés i díj befizetésének igazolásával a mellékelt, illetve az internetről

letölthető jelentkezési lap-on, vagy név, születési év, levelezési cím és a választottművek felsorolásávallehet a következő címen:

Magyar versmondók egyesülete gyi'ir-moson-sopron megyei szervezete,Popper Ferenc elnök, 9021 Győr, Baross G. u. 19.A befizetéseket a következő számlára kérjük: 11737007-20701033Jelentkezési határidő: 2009. október 20.

A verseny kétnapos: pénteken lesz a kétfordulós elődöntő, ennek alapján lehet bekerül­ni a szombati döntőbe. A zsűri döntése értelmében a verseny legjobbjai díjazásbanrészesülnek, és meghívást kapnak a 2010. év őszén Győrött megrendezésre kerülő, aRadnóti-díjak elnyeréséért folyó, Radnóti Miklós országos felnőtt amatőr vers- és pró­zamondó versenyre. A verseny ideje alatt a vidéki, illetve a külföldi résztvevők ellátá­sát (étkezés, szállás) a rendező szervek biztosítják.

Bővebb felvilágosítás az alábbi címen kérhető: Magyar Versmondók Egyesülete Győr­

Moson-Sopron Megyei Szervezete, 9021 Győr, Baross G. u. 19. Popper Ferenc, elnök:96/312-583; illetve: 06 30/369-83-01 telefonon.A jelentkezés beérkezése után megküldjük a verseny részletes tájékoztatóját.

Várjuk jelentkezését'

Magyar Versmondók EgyesületeGyőr-Moson-SopronMegyei Szervezete

Radnóti Emlékbizottságés Irodalmi Társaság

versmondó

Bartók Béla Megyei MűvelődésiKözpont Nonprofit Kft.

71

VERSENYEK

Asociatia Culturala "APÁCZAI CSERE JÁNOS" Cultural AsociacionKözművelődésiEgyesület

Adress: 500168 Brasov, stro G-ral Dumitrache, nr. 20, bl. 257, ap. 9, RornaniaTel: 00-40-(0)740-420638, fax:00-40-(0)268-472l0 1, e-mail: hbeszter@index.hu

Cod IBAN: R009BRDE080SV0585 1760800 (ROL), R082BRDE080SVl0364680800 (EUR), BRD Brasov, Ag. Muresenilor

XVI. BARTALIS JÁNOS VERS- ÉS ÉNEKMONDÓ VERSENY2009. november 12-15.

Brassó, Reménység Háza

Az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület (Brassó) vezetősége, a 2009. évbenis meghirdeti a Bartalis János költő nevével fémjelzett vetélkedőt, két kategóriában:

• Versmondó verseny,• Énekmondó verseny (megzenésített versek,

hangszerkísérettel. Zenekarokat nem fogadunk!).A vetélkedő irodalmi anyaga mindkét kategóriában:

• egy szabadon választott Kányádi Sándor-vers /megzenésített vers,• egy szabadon választott XX. századi magyar költő ver­

se/megzenésített verse.Egy-egy vers előadási ideje nem haladhatja meg a 6 percet.Ugyanaz a versenyző jelentkezhet mindkét kategóriában!Részvételi tudnivalók:A versenyen részt vehet minden, 16. életévét betöltött versmondó/énekmondó (felső

korhatár nincs), aki nem végzett színművészetí főiskolát, illetve nem működik hivatá­sos előadóként.

A jelentkezési lap tartalma: a versenyző neve, lakhelye, születési adatai, személyazo­nossági igazolvány/útlevél száma, személyi száma (CNP), foglalkozása, munkahelye,(diákok esetében az oktatási intézmény neve), e-maii címe, telefonszáma, a KányádiSándor-vers címe, a szabadon választott vers szerzője és címe. A jelentkezési lap el­küldhető: hbeszter({iiindex.hu e-mail címre, 0268-472101 faxszámra, vagy az 500168Brasov, str. Gen. Dumitrache, nr. 20, bl. 257, ap. 9, (Ház YBakó Eszter) postacímre.A szervezö visszaigazolja a jelentkezést és közli a további tudnivalókat.A versenyzőnek rendelkeznie kell egy művelődési/oktatási intézmény vagy civil szer­vezet ajánlásával. Egy ajánló intézményt/civil szervezetet max. három versenyző kép­viselhet!

Részvételi díj: 15,00 lej (helyben kell kifizetni).A versenyzőknek szállást és étkezést biztosítunk. Utazási költséget nem térítünk meg.Kísérőt csak kivételes esetekben, a jelentkezők számának függvényében fogadhatunk,akinek fizetnie kell a szállás- és étkezési költségeket (kb. 100 lej/nap).Minden versenyzőt könyvcsomaggal jutalmazunk. Az első három helyezett pénzjuta­lom mellett (I.díj: 250, II.díj: 230, III.díj: 200 RON), jelentős ajándékcsomagban isrészesül. Az elért eredmények sorrendjében, számos különdíjat osztunk ki, intézmé­nyek, egyesületek, magánszemélyek adományait.

Jelentkezési határidő: 2009. november 6.

További felvilágosítás: Házy Bakó Eszter, 0040-740-420638, e-mail:hbeszterCá)index.hu

72 versmondó

i.'..ii.·..ii.i..·.·~""IIl~~1,,",.~... -~

KALEiDOSZKÓPVIR\lh/IIVAI

VERSENYEK

www.versfesztival.hu

Kaleidoszkóp VersFesztivál

KaleidoszKópiaElőadóművészet. Vers a zenében. Vers koreográfiában. Vers előadóestben. Vers aversben. Versszínház. Szakmaiság. Sztárok. Valódi sztorik. Mainstream. Underground.Színek. Szavak. Kavalkád. Kaleidoszkóp: pódiumi est, mozgásszínház, koncert, vers­mondás, performansz, emlékest, zsűri, verseny, versláb, VersFesztivál, Magyar Vers­mondók Egyesülete. A költészet él, a versmondás hétköznapi, a Kaleidoszkóp vers,ahogy még nem ismered...A Magyar Versmondók Egyesülete és tagszervezete, az Északkelet-magyarországiRegionális Versmondó Egyesület, a Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztivál közbensőévében visszaidézi a kezdeteket, és azokat a művészeket, akik a Kaleidoszkóp szineitgazdagítják/gazdagították. 2009 decemberében, két napon át, különkiadással jelentke­zik: jön a KaleidoszKópia!

Kategóriák:

VERSMONDÓ VERSENY (2 vers)I vers a kortársaktól, lehetőleg, de nem kizárólag a Kaleidoszkóp VersFesztivál lekto­rainak valemelyikétől:

- Bella István (1940-2006)- Buda Ferenc- Gyurkovics Tibor (1931-2008)- Dukay Nagy Ádám- Turczi István- Vass Tibor

I vers az évfordulás klasszikusoktól:- Petőfi Sándor (1823-1849.)- Reviczky Gyula (1855-1889.)- Ignotus (1869-1949.)- Ady Endre (1877-1919.)- Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969.)- Radnóti Miklós (1909-1944.)- Márai Sándor (1900-1989.)- Weöres Sándor (1913-1989.)

A versenyeken minden, 12. életévét betöltött versmondó részt vehet, felső korhatárnmcs.

RÖVID ELÖADÓESTEK (meghívásos)A KaleidoszKópia tervezett időpontja: 2009. december 4-5-6.Helyszíne: a Repeta Sarok (Budapest, V. kerület, Curia u. 2.)A VersFesztiválról felvétel készül, amelyből részleteket a Magyar Televízió sugároz,hangfelvétel formájában pedig az ősszel megújuló Versrádió tesz közzé. A legnívósabbprodukciók előadóit a rangos Kaleidoszkóp-díjak mellett különdíjak várják. A Kaleido­szkóp VersFesztivál saját honlapja ízelítőt ad a korábbi VersFesztiválokból:www.versfesztiva1.hu

versmondó 73

VERSENYEK

Jelentkezési határidő:2009.november 20.Jelentkezési díj: 3000,-Ft/fő,

amelyet az alábbi bankszámlaszámra lehet átutalni, a jelentkezéssel egy időben:

Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület54500181-10001332 (A jelentkezési dij átutalás a nélkül a nevezés érvénytelen!)Jelentkezési lap: kizárólag elektronikusan kérhető az alábbi e-maii címen:

jelentkezo(aJversfesztival.huTovábbi információ: Szennik Évi kommunikációs alelnök 06 (20) 512-8004

magyarversmondok(ivgmai l.com

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete és a Feketics Művelődési Egyesület aVajdasági Magyar Művelődési Intézet szakmai támogatásával

2009. november 21-21-én megszervezi a

XIII. DUDÁS KÁLMÁN NEMZETI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓTALÁLKOZÓT.

A versenyben minden 12. életévét betöltött magyar nyelvű versmondó részt vehet. Ajelentkezőknek készülniük kell két verssel vagy prózával a magyar irodalomból, és egyművel a kisebbségi irodalomból. A jelentkezőket 2009. november 21-én délelőtt 9 és10 óra között várjuk a bácsfeketehegyi Kultúrotthonban (JNA 24.). A verseny hagyo­mányosan elődöntővel kezdődik szombaton, és a vasámapi döntővel zárul.A Dudás Kálmán Találkozó egyben vajdasági elődöntője a VIII. Kárpát-medencei"Csengey Dénes" Vers-, Prózamondó- és Énekelt Vers Versenynek (ez utóbbi felhívásmegtekinthető a www.vmmi.org portálon).Érdeklődni Barta Júliánál a 0241738-003-as telefonszámon lehet hétköznapokon 19-21óráig. Jelentkezés név, lakcím, életkor, telefonszám vagy e-maii cím, valamint a háromválasztott vers vagy próza megnevezésével telefonon a fenti számon, és az alábbi cí­men:Barta Júlia, Lenin u. 29. 24323 Bácsfeketehegy, vagy abartatenyi((ogmail.com és vmve. versmondo(rlJgmail.com e-maii címeken lehet.

Jelentkezési határidő: november 15.

A Találkozó keretében szombaton ünnepi műsorra keni! sor versmondó egyesületünk15 éves fennállása alkalmából, egykori és jelenlegi tagjaink közreműködésével. Vendé­geink a budapesti TrainingSpot Társulat tagjai lesznek Hamvas Béla: Ababérligetkönyv című interaktiv előadásukkal.

74 versmondó

KÖNYVAJÁNLÓ

TARTÓZKODÓ KÉRELEM AZ OLVASÓHOZ

Ennek az előszóféleségnek a címében nemcsak azért idézem Csokonai udvarló ver­sét, hogy varázsos modorából ezzel is elcsenjek némi csínt, és így nagyobb eséllyelpályázhassak az Olvasó figyelmére, rokonszenvének elnyerésére. Nem, ennél többről

van szó - szeretném, ha lenne - e féleségben; kérelem és tartózkodás, magyarázat ésbiztatás erős érzései és szándékai keverednek bennem.

Tartózkodásom abból a szeméremérzetből és tudatból fakad, mely világossá tetteelőttem, hogy a magyar költészet itt következő antológiájáról szólni rendkívüli lehető­

ség. Bátortalanabb pillanataimban a tessékelés néma gesztusa is megkísértett, hiszenhogy jövök én ahhoz, hogy hozzájuk, ezekhez a versekhez és költőkhöz feltoljam ma­gam. Ezért hangoztatom a tartózkodást, hogy mégis jöhessek, hiszen álszerény kuka­sággal örörnérzésemet, otthonosság-élményemet sem szeretném eltitkolni, melyet szer­kesztőtársaim és a széljegyzeteket adó írótársaim nevében is tanúsíthatok. Az az "ér­telmi szenvedély" kapott el valamennyiünket - Balassa Péter szép és pontos szavaitidéztem -, melyhez természetesen nem csak a költészet révén juthat el az ember, de ígyszinte biztosra mehet; a magyar verseknek ez a koncentrátuma biztos tipp; a holt ma­gyar költőknek ez a társasága föltétlen elragadja a kívánesi lelket. Márpedig valameny­

nyien kíváncsiak vagyunk,szorongó drukkal lessük amásik történetét: mit mondnekünk? Ö hogyan csinálta,miképpen élte végig, milyenválaszokat talált? Vagy kér­déseket legalább. Ráismerhe­tünk-e benne a magunkéra?Kicsikarhatjuk-e a lehetősé­

get, hogy ugyanazt mégismásképpen éljük át? Ez aszemélyesség kikerülhetet-

i......~ len, ezt nem kell szégyellni,ebben nincs semmi gőg vagyembertől idegen törleszke­dés, így leszünk holtak ésélők: egyetlen társaság egyrétforma asztal körül, aholmindenki elfér. S a verseketolvasva, magunkra öltve ésmagunkba öntve a szentszavakat, átérezve és meg­értve a játék komolyságát,tehát tovább görgetve jelen­téseiket: a nagyság részesei

leszünk, ég és föld teátrumának szereplői. S miközben tudjuk, hogy ez csak varázslat,csak olvasás, fölmagasztosulásunk e távolságtartás mulatságosan szorongató formáibanis megtörténik. Nem állom meg, hogy ide ne írjam: a szerkesztői ábrándban ilyenkor azis megcsillant, hogy a Verses öröknaptár olvasói, a rétforma asztal körüllakomázókegymást is jobban megértik. Ahogyan a széljegyzeteket író, oly különböző ízlésű ésvilágnézetű társaink is szinte egy húron pendültek ebben a munkában. Egy időtlen

remény tört így át a mai idők szétszaggató viharain, minden összecsendülésre erősza-

versmondó 75

KÖNYVAJÁNLÓ

kos ingerültséggel, gyanakvással felhördülő kórusain, mely azt bizonyította legpará­nyibb rezdüléseivel is, hogy bizonyos szellemi szint fölött egyetértés van, összhangzat.

A gyűjtemény gondolata Végh György költő képzeletében született - és műhelyé­

ben kezdett alakot ölteni. A hagyatékában maradt terv megvalósítását már öt évvelezelőtt megkíséreltiik Takács Mártával. A .minden napra egy vers" alapötlete perszeközben tovább alakult, és a Liget folyóirat műhelyében, szerzői-baráti vonzáskörébentalált végleges formára. A végleges természetesen csak azt jelenti, hogy lehetséges,hiszen a versek itt vannak, és a napok rendjéhez igazodva kapaszkodnak össze, holszorosabb, hol lazább fogással. A szerkesztök tudják, hogya magyar költészet hatalmastárházából másféle, akár több azonos értékű öröknaptár is fölépíthető lenne ... Tartózko­dóan kérem tehát az Olvasót, hogy semmiféle társadalmi, irodalomtörténeti rangsort nekeressen a gyűjteményben, és a hiányzó neveknek ne tulajdonítson különös jelentést,mert mindez elsősorban a válogatók ízlésére, a Liget ökologikus szemléletére vall,amelytől távol áll a mennyiségi méricskélés és a különbözö szempontok szerinti egyen­súlyozás.

A széljegyzetek, ezek a kis személyes hangú melléírások - mellébeszélések! ­szakmailag természetesen korrektek, de semmiféle teljességre nem törekszenek; együt­tesen sem - semmiféle előre megtervezett rendbe nem illeszkednek. A kommentárokkalcsupán társaságot kívántunk adni az Olvasónak: kapaszkodót, ha először, biztatást, hatöbbedszer találkozik a verssel. S ha úgy adódik, hogy egy-egy mozzanatot valaki más­képpen érez vagy ért - hát legyen a kommentár vitatható ellenpont. Végső soron - ésezt sem hallgatom el - azt is reméljük, hogyaversbeszédek és a .mellébeszélések" aszép esetlegesség és a személyesség előre kiszámíthatatlan elevenségével ugyan, demégis csak egyetlen, áttekinthető tárrá állnak össze, időkastéllyá, melyben az olvasóegyedül, de nem magára hagyottan barangolhat. S akkor talán a széljegyzetekből mégiskiadódik egy szerves értékrend, egy tágas és mai világszemlélet - ismét Csokonaivalszólva -, a .futós idő" megragadásának költői-olvasói kísérlete. Akkor a kommentároktalán tovább folytatódnak az Olvasó meditáció iban, aki cserék, változatok sorával sajátképére, hasonlatosságára építi tovább az öröknaptár vers-univerzumát.(1991.)

Toldalék a negyedik, átdolgozott kiadáshoz

Tizennyolc év telt el az öröknaptár első, 1991-es megjelenése óta, s hogy toldalé­komat a negyedik kiadásban most azzal indíthatom: úgy érzékelem és gondolom, azidőmúlás egyetlen hangot sem kezdett ki az előszóféleségben leírt mondataimon - eztalán szaporítja a könyv újbóli megjelentetését indokló érveket, és a változtatásokhozkapcsolódó szerkesztői-kiadói reményeket. Szaporítja még akkor is, vagy éppen azért,ha a globális és a nemzeti viszonyok a kulturális javak közös gyarapodásának, az ösz­szekapcsoló szellem működésének ma nem kedveznek. A vers, mint a Belső Hangsúgása, nem korszerű - talán az "öröknaptár" kifejezés maga is érdektelen? Vagy még­sem? S ha nem, mint gondolom, ajánljam védekezés gyanánt, a Babitstól tanult inte­lemre hallgatva, hogy "semmi nem vagy, ha nem vagy ellenállás"? Ajánljam kapaszko­dónak, menedéknek, a szellem őrzőjének? A Liget egykori munkatársának kedvenckifejezését idézve: ennyire talán mégsem "zsivány a helyzet", és a patetikus petárdákkülönben sem visznek sehova. De mi visz? A testetlen választ elhárítva, ebben a tizen­nyolc év utáni toldalékban a kézbe fogható, nézhető, olvasható, meggondolható kötetremutatok: létezik. Fölépülésébe persze az idő, különféle szinteken és módokon nagyonis beleszólt, hiszen a holt költők társaságát fájdalmasan megnövelte, s mert a napokszáma nem változott, ahány "új" vers bekerült könyvünkbe, annyi "régi"-ről le kellettmondanunk, s az antológia naptárt mintázó jellegét ehhez igazítva átrendeznünk. Ésmegjelent az idő versválasztásaink fokozott, a Liget műhelyéhez kapcsolódó szubjekti­vitásában is, amikor az alapvetőnek tekintett esztétikai színvonal mellett elsősorban a

76 versmondó

KÖNYVAJÁNLÓpályatársi együttműködés, a folyóirat körül alakuló történet tényeit engedtük hatni. Ittszeretném ismételten kérni - tartózkodóan! - az Olvasót, hogy semmiféle irodalomtör­téneti rangsorolást ne keressen a könyvben, és új külalakjában, a létrehozását erkölcsi­leg és anyagilag is támogatók döntéseiben, örömében, a megalkotásában közvetlenülrészt vevő munkatársak körének bővülésében, végső soron az egész történésben a kul­túra teremtő és megtartó erejének vonzását, korszerű bizonyságát lássa. A nyomdatech­nikai változás, a versekhez és jegyzetekhez végig színes képeket társító szerkesztés isennek a világérzékelésnek a szellemében működött - nem dekoratív tálalásnak, illuszt­rációnak, hanem az antológia elemi rétegének szánjuk a képeket. A modern magyarfestészet számunkra hozzáférhető (alkalmanként személyes ismereteinkhez, élménye­inkhez is kötődö) alkotásaiból abban a meggyőződésben válogattunk, hogy az irott és afestett (rajzolt) művek éltetik egymást, és az olyan, első pillanatban talán egymástóltávolinak tetsző alkotás is, mint például Petőfi Sándor Halhatlan a lélek és Vajda LajosFelmutató ikonos önarckép című műve: szellemileg összekapcsolható. A modern ma­gyar festészet esztétikai értéke, szemlélete révén a korábbi századokban született költői

alkotásokkal is harmonizál. A Verses öröknaptár negyedik, átdolgozott kiadása - sajá­tos antológiaként - ennek a gondolatnak a megvalósítását is kínálja az Olvasónak: aszabad, személyes képzelet játékát. Használatát. A "megkedvelt költészet - ahogy TóthEszter írta - a mindennapi életben is szolgál annyira s olyképpen, mint a húsleves vagya hegymászókötél". Megerősítésül és mintegy tanúbizonyságul az ő Önarckép virággalcímű remekét idézem, vele zárom toldalékomat:

Én mindig épülő, kitegy rózsa is, törékeny,megtámaszt: egy vonalnyiihlet, az öröklétben.

Én egyre roskadó, énpár hamuhodó rost,a rózsát, szirmahullot,kezemben tartva, most.

Horgas Béla

versmondó 77

KÖZHASZNÚ JELENTÉS

A Magyar Versmondók Egyesületének2008. évi közhasznúsági jelentése

A Magyar Versmondók Egyesülete saját bevételekből (részvételi díjak, nevezési dí­jak), szponzori támogatásokból, illetve döntő mértékben pályázati forrásokból elnyertösszegekből gazdálkodik.

Fő támogatóink a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Civil Alapprogram, az Euró­pai Szociális Alap és az Oktatási és Kulturális Minisztérium, de kaptunk támogatást aSzülőföld Alapból és a Fővárosi Önkormányzattól is. Az alapszabályban rögzítettszakmai munkán belüli üzleti tevékenységből származott bevétel a Hídvégi-VernyikProjektházzal közösen megvalósított Rubophen Versíró Verseny megrendezéséből.

Kisebb arányú bevétel származott még a tagdíjból és az l %-os felajánlásból, valamint aVersmondó újság szerény értékesítéséböl.

A pályázatokból nyert pénzeszközök felhasználásával működtettük az egyesületet(működési támogatások), illetve valósítottuk meg és támogattuk a versmondó rendez­vényeket, eseményeket (projekttámogatások).A jelentősebb, 2008-as saját szervezésű rendezvények:

Versgála 200S. A költészet napja tiszteletére.Regösök húrján ... " az 5-S. osztályosok versmondó versenye

budapesti és Pest megyei döntő, Budapestregionális döntő (Dunán inneni) Kiskunfélegyházadunántúli döntő (Dunán túli) Veszprém

.Regösök húrján ... H Gaia műsor, BudapestSzécsi Margit - Nagy László - Kondor Béla vers- és prózamondó versenyOrszágos Latinovits Zoltán vers- és prózamondó verseny"Örök pódiumon... " Pintér Tibor vers- és prózamondó emlékverseny"Lélektől- lélekig" gyermekművészeti fesztivál, Siklósl O. Kaleidoszkóp nemzetközi versfesztivál, BudapestA költészet tavasza vers- és prózamondó verseny, Zilah

Közreműködésünkkel valósult meg és támogattukaz Illyés Gyula IV. nemzeti vers- és prózamondó versenyt,a "Reneszánsz daloskönyv" magyar vers-, próza- és énekmondó versenyt

Versmondó táborokGyermek versmondó tábor, BalatonszemesVersművészeti szeminárium, BalatonszemesSzínész- és előadóművész-előkészítő műhely, BalatonszemesParnasszus írásművészeti műhely, Balatonszemes

Közreműködésünkkelvalósult meg és támogattuka vajdasági Szép Szó versmondó tábort,a szilágycsehi versmondó tábort

A előbbieken kívül 22 versmondó-találkozót, tábort és rendezvényt támogattunk,elsősorban szakmai részvétellel, határon innen és túl.Versszínházi projektek:

Elindítottuk az Első Magyar Versszínházat, amely dr. Világosi Gábor, a MagyarKöztársaság Országgyűlésének alelnöke patronálásával, az OKM és az NKA támogatá­sában működik, egyelőre nem intézményesített formában.Kiadói tevékenység

Kiadjuk, évente négy alkalommal megjelentetjük a Versmondó című folyóira­totműködtetjük a www.vers.hu .internetes portált, valamint az alábbi honlapokat:

7S versmondó

KÖZHASZNÚ JELENTÉSwww.versfesztival.hu; www.versmondo.hu; www.versradio.hu

A Magyar Versmondók Egyesületének 2008. évi közhasznú egyszerűsítettévesbeszámolójának mérlege:

Az összes közhasznú tevékenység bevételeEbből:

1. Helyi önkormányzattól kapott támogatásSzemélyi jövedelemadó 1%-a

2. Pályázati úton elnyert támogatásEbből áthúzódó tétel2009-re az Elsö Magyar Versszínházra

3. Közhasznú tevékenységbőlszármazó bevétel4. Tagdíjból származó bevételek5. Egyéb bevételek

Közhasznú tevékenység ráfordításaiEbből

l. Anyag jellegű ráfordítás(számlás kifizetések)

2. Személyi jellegű ráfordítások3. Értékcsökkenés leírás

Tárgyévi közhasznúsági eredmény

Budapest, 2009. május 2.

26880 OOO Ft

700 OOO Ft159 OOO Ft

16200 OOO Ft10 OOO OOO Ft9641 OOO Ft

174 OOO Ft6 OOO Ft

16161000 Ft

15 977 OOO Ft

14 OOO Ft170 OOO Ft

10719 OOO Ft

Az MVE elnöksége

Radnóti Miklós

ÉJSZAKA

Alszik a sziv és alszik a szivben az aggodalom,alszik a pókháló közelében a légy a falon;csönd van a házban, az éber egér se kapargál,alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,kasban a méh, rózsában a rozsabogár,alszik a pergő búzaszemekben a nyár,alszik a holdban a láng, hideg érem az égen:fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

/942.június J.

versmondó 79

Támogatóink:

Oktatási és Kulturális Minisztérium

Nemzeti KulturálisAlap

Mikszáth Kiadó - Horpács

A szerkesztőség címe:10II Budapest Corvin tér 8.

Elektronikus cim:vers@c3.huHonlap: www.vers.hu * www.versmondo.huwww.versradio.hu * www.versfesztival.hu

Szerkeszti: az MVE kabinetjeFőszerkesztő: KIss LÁSZLÓ

Telefon: 06 30 9223 573

ISSN 1217 - 3282Ára 800 Ft

A Versmondó megrendelhető a szerkesztőség

eimén

Előfizetési díj: 3200 FtMegjelenik évente hat alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók az ÍrókKönyvesboltjában

Budapest VI., Andrássy út 45.

A címlapon DRADICS ÁRPÁD alkotása látható

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. ÜzletiÜgyfelek Üzletág, Központi Előfizetési ésÁrúrnenedzsment csoport 1900 Budapest

Előfizethető az ország bármely postáján, valmint ahirlapot kézbesitöknél.

E-mailen:hirlapclolizetes0)posta.huTovábbi információ: 06 80/444-444

Dradics ÁrpádRadnóti: Három hunyorítás cimű verséhez.

Lassan ébredő virágcserép, technika: elektrografika 2009.