versmondóXVIII. ÉVFOLYAM 2010. NYÁR

A harmadik évezred

versmondóAlapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének lapja

TARTALOM

TANULMÁNYOKWiegmann Alfréd

Beszélgetés Mezei Katalinnal 3Mezei Katalin

Honvágy Arany János után 4A hatalom asztalhoz ül 6Requiem 7Fordított Kõmûves Kelemen 8Ballada múlt idõk szerelmeseirõl 11Áprilisban 14Boldog 15

Dr. Fehér Ildikó„Szent e nyelv” – A beszédtanítástörténete 15

ESSZÉKinizsi Ottó

De-Generáció 24

FORDÍTÁSTokaji András

Érdemes kivárni a dolgokat 28Monika Rinck

das phüh – für arsenij 28Monika Rinck

huss! – arszenyijnak 29

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK –VERSENYEKKiss László – Lutter Imre

A pótszék is kevés volt a vershez! 29A verskultúra lovagjai 30Versmondó rekord a költészet napján 31

Tóth ZsuzsannaMeg a VERS 31

Parti Nagy LajosSzívlapát 35

Versmondók Kazinczy szülõfalujában 39Kazinczy Ferenc

Baróti Szabó Dávidhoz 3910 éves a Költészet tavasza Fesztivál Fekete-Szabó András

Csak így tovább 40Tiberiu Marc

Köszöntõ 41

Seres DénesA költészet egyetemes 41

Cristian ContraşEgy évtizednyi vers 42

Lakatos MihályLelkemben ás a szorongás 43

Józsa LászlóKöltõtalálkozó – szavalóverseny 44

Lakatos IstvánAz ontikus térben 45

Kelemen Éva„Élveboncolás” az Írószövetségben 47

Császár Bíró Lilla„Aki verset mond költõvé kellnövekednie” 48

Róka LászlóEmlékezés Latinovitsra 48

Ficsor MiklósMiserere 53

Nagy László költõre emlékezetekIszkázon…Nagy László

Az én szívem 54XIII. Aquincumi költõverseny 57

VERSENYEKSzeptember végén vers-, énekeltvers-és prózamondó verseny 58Petõfi Sándor

Egy könyvárus emlékkönyvébe 58Kondor Béla – Szécsi Margit Nagy László versmondó verseny 59„Színes forgó” – versmondók találkozója 60

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEKA Magyar Versmondók Egyesületének 2009. évi tevékenységes 61A Vajdasági Magyar VersmondókEgyesületének tisztújító közgyûlésérõl 66

KÖNYVAJÁNLÓA „12 legszebb magyar vers” 69Babits Mihály

Esti kérdés 73Jutalomjáték = Jutalom és játék 74

„Én vagyok Mezey Katalin,A fényképeim is engem mutatnak.Én tetõtõl talpig én vagyokAmeddig lenni hagynak.”

WIEGMANN ALFRÉD beszélgetése

MEZEY KATALINNAL

– Fura dolog a költészet, maga a költés. A költõ ül és költ. Ha például ülsz az íróaszta-lodnál, s valamelyik unokád hozzád fordul, nagyi éhes vagyok, akkor te azt mondod, kislá-nyom, most ne zavarj, éppen költök?

– Ilyet azért nem szoktam mondani. De az persze igaz, hogy az ember nem szívesenhagyja abba a munkát, mert nem biztos, hogy visszatalál azokhoz a gondolatokhoz, ame-lyek éppen megformálódóban vannak. Ha érzi az ember, hogy itt lappang valami, valamifontos, sokszor csak egy érzés, valamit lát belül az ember, megél valamit, akkor célszerûazonnal rögzíteni, leírni, akár pár szóban, mert ha ezt megteszi, késõbb újra lehet folytatnia gondolatot, újra elõvehetõ, s megjelenik az a bizonyos „aha” élmény, az a rátalálás,amelybõl már jó sorok, talán egy egész vers születik. Inkább rátalálunk, megtaláljuk a ver-set, semmint költjük.

Ahogy kérdezted, valóban érdekes a magyar nyelvben ez a költ, költeni szó. A fõnév, aköltõ szó, az egyértelmû, azt általánosan használjuk egy sajátos foglalkozás megnevezésé-re, de az igét nem szoktuk használni csak némi választékos esetben. Biztos, hogy nyelvújí-tási szó, mert azelõtt igriceknek hívták a költõket, s még több ilyen õs toposza volt a ma-gyar nyelvben a versmondó vagy az énekmondó személynek. Érdekes megnézni, hogy azidegen nyelvek milyen jelentésbõl, más igének a fogalmi elvonásával nevezik meg a köl-tõt, például a német Dichter szó a ’sûrítõ’ elvonásából keletkezett. Én nem találom túl szép-nek, de azért kifejez valami lényegit. Igen, az esszenciáját kivonja a valóságból az, aki ver-set vagy éneket fogalmaz, hasonlóan más mûfajokhoz.

– De mihez képest fogalmazza a költõ a verset? Dramaturgiai értelemben a költõ önma-gával beszélget, vagy az olvasóval, az olvasónak akar valamit mondani? Megfigyelted, ho-gyan történik ez? Talán versenként változik ez a szemléleti attitûd?

– Igen, hát egészen biztosan eszébe jut, hogy ezt majd elolvassák, s esetleg ki is húz be-lõle valamit pont ezért. De elsõsorban magával és a költészettel beszélget. Számomra a holtköltõk társasága, a holt írók társasága a legfontosabb, verseimmel velük folytatok párbe-szédet. Erõs az ösztönzés, hogy az ember hozzátegye a magáét a magyar irodalomban mármegszólalt hangokhoz. Nem jut eszébe, hogy József Attila konkrétan azt meg azt írtra, shogy Ady meg amazt írta, hanem általában kötõdöm a régi költõkhöz. Zrínyihez nagyon,Arany Jánoshoz is, fontos az ösztönzés, amit tõlük kapok.

TANULMÁNYOK

versmondó 5

Honvágy Arany János után

Mert nem engem igazolt az élet, önmagamat számkivetve élek. Szaremberek levegõjét szívom, s elrothadok még innen a síron.

Mert nincs más mód kenyeret keresni, a pénzt tõlük kell havonta lesni. A türelem belül vassal éget. szörnyû véggel ijesztget a végzet.

Megpróbáltam úrrá lenni rajtok, kényszeredett parolájuk sajgott. Visszavették százszor, amit adtak, csak a szolgamunkára kapattak.

Adták ugyan, amit, fanyalogva, tudatva, hogy nem becsülnek sokra, hogy a helyem ott van a sarokba, s én csak álltam némán, mosolyogva.

– Érdekes, hogy a keserû sorok nem irodalomtörténeti vonatkozást ragadnak meg, ha-nem messz menõen a lírai én szólal meg itt. Mintha az írókkal személyes viszonyod lenne,amelyben túl az irodalmon beszélgetsz velük, tehát az õ emlékük, egykori helyzetük menténfogalmazod meg a világhoz való viszonyodat.

– Igen. Tulajdonképpen én is sokat gondolkodtam azon, hogy például a két Arany János-hoz szóló verset miért is címezetem Arany Jánosnak, aztán rájöttem, hogy a ’48–49 utániArany János az, akivel az ember azonosult. Azt éreztük, hogy azonos helyzetben élte le azéletét, akárcsak mi. Tudod, én, aki múlt század negyvenes éveiben születtem, én és a nem-zedékem, a 43-asok – most ciki bevallani már ezt a kort – a fiatalságomat, az eszmélése-met a forradalom határozta meg, ’56 az a viszonyítási pont, amelybõl elindultam. Abban apillanatban, amikor elbukott, akkor hirtelen felnõttünk. Megtapasztaltuk a bukás fájdalmát,keserûségét, de azt a reményt is, ahogy kaput nyitott a forradalom. Egy pár nap alatt min-denki más lett, kivirágoztak az emberek, beszéltek, hangosan nevettek az utcán, persze nemmindenki, volt, akik elbújtak és rettegtek, ez is hozzátartozik valósághoz. De az egész for-radalom a hatalommal való szembeszegülés volt, és az ország nagy többsége nagy felsza-badulást érzett, mély lélegzetet vett azokban a napokban. Én tizenhárom évesen talán a leg-fogékonyabb korban voltam. Mint ahogyan egy korabeli fotón látható egy 13 éves gyerek,hátán a géppisztollyal: azt hiszem, Mansfeld Péter is ebben a kamaszkorban volt. Ez az ép-pen a gyereksorból kiszabaduló fiatalság számára meghatározó valami volt, és az Arany Já-noshoz való kapcsolódás talán ebbõl a közérzetbõl fakadt, hogy õ is egy nagy bukás kor-szakában élte le az élete nagyobbik felét.

versmondó

TANULMÁNYOK

6

– „Mert nem engem igazolt az élet / önmagamat számkivetve élek…”, tehát egy sajátosmeghasonlás, a belsõ törekvések, vágyak és a realitás, a jelenben véghezvihetõ lehetõségekközött.

– A nagy remény és a nagy bukás a meghasonlott életet hozza magával. Hiszen amivelhirtelen azonosulni mertünk, a nagy szabadság élménye és a nagy közösségi felszabadulásés összetartozás élménye, az végül is üldözendõnek, sõt bûnösnek minõsült hosszú idõn ke-resztül, tehát akárhogy is nézzük, a nagyobbik részét az életemnek abban a korszakban él-tem, amikor a számomra revelációként ható forradalmi lehetõség önmagát megcáfolta, ésegy súlyos véres gödörbe zuhant az egész társaság, aki azt hitte, hogy hirtelen kivirradt ne-ki. Tehát akárhogy is nézzük ezt a huszadik századot, ’56 november 4-én elvesztettük úgy,ahogy volt. Elvesztettük egyszer már korábban is a két világháború alakalmával ’19–20-ban és aztán ’44–45-ben, de ’56 után totálisnak tûnt ez a veszteség.

Jaj mit ér az ifjúság,ha önmagába fullad!(…)Nagycsütörtök, nagypéntek,arcomig érõ bánat,a szabadságom tört virága,van-e húsvét utánad?

(Nagycsütörtök, nagypéntek)

– Ez a veszteségtudat határozta meg az eszmélkedését egy egész nemzedéknek, a tiédnekis. Amikor elkezdtél költõként létezni, és megjelentek az elsõ verseid, érzelmi vonatkozás-ban nyilván ez volt a trambulin, amelyrõl nekirugaszkodtál a költészetnek. De ugyanakkorvolt egy realitás, volt egy különös kor, amely nagyon sok ellentmondást hordozott, a le-gyõzöttség ájulatában élt az ország, de ugyanakkor voltak olyan társadalmi erõk, olyankezdemények, sokszor még a politikán belül is, amelyek valamiféle progresszió mentén gyü-lekeztek, és talán ez volt az a légkör, amelyben a Kilencek csoportja végül is megjelent,megjelenhetett, és amelynek te is részese voltál. Ekkor derült ki, hogy költõ vagy, és ebbenvalami személyes és közös együttmûködött. Egyáltalán ez a személyes és közös rész ebbenaz idõszakban hogyan oszlik meg benned?

– Az egyetemen szervezõdött ez a csoport, Utassy Jóska volt az egyik kezdeményezõ,Kiss Benedekkel és Oláh Jánossal többek között. És ott volt Rózsa Bandi, aki nagyon kö-zeli barátom volt, õ már egy évvel korábban elvégezte az egyetemet, az Eötvös Kollégium-ból ismertem, és voltak mások, Angyal János, aki késõbb irodalomtörténész lett, de úgy,mint csoportnak a megszervezésében nem vettem részt. Én akkor nem voltam egyetemis-ta, családi okok miatt nem tudtam folytatni a magyar-népmûvelés szakot. Egy fél évre ki-kerültem Zürichbe tanulni, aztán amikor hazajöttem, dolgoznom kellett, Tatabányára men-tem tanítani. Így két és fél év után az egyetemi tanulmányaim megszakadtak, de az Elérhe-tetlen föld többi nyolc tagja, a barátaim folytatták egyetemi tanulmányaikat és dolgoztakaz antológia létrehozásán. És persze föl-föl látogattam Pestre, egy körúti sörözõbe, az Er-zsébetbe ültünk be, ahol barátaim nagy viták közepette végezték a beérkezett versek zsûri-

TANULMÁNYOK

versmondó 7

zését. Sok embernek szóltak, sok ember küldött anyagot, és sok versbõl választották ki azo-kat, amelyek végül is a kötetben megjelentek. Ez számomra kedves emlék, mert bár meg-bírálták a verseimet, engem végül is maguk közé fogadtak.

Érdekes volt, hogy az idõsebb generáció írói, költõi, Nagy László, Juhász Ferenc, Kor-mos István, Váci Mihály örültek nekünk, legalábbis az indulásnál, de még az õ ajánlásuksem volt elegendõ ahhoz, hogy a kötet napvilágot lásson. Közel négy év után végül DarvasJózsefnek, az Írószövetség elnökének a gesztusa tette lehetõvé, hogy megjelenjen az anto-lógia, az Elérhetetlen föld. Kaptunk kritikát is, de ez a kötet tette lehetõvé, hogy kapcsola-tot találjunk az idõsebb generációval, s ismerkedjenek velünk az olvasók, és ez semlegesí-tette a nem éppen jó hivatalos visszhangot. Egyszer Veres Péter is meghívott minket, s aztmondta „Csak azért hívom meg magukat, hogy elbeszélgetve elmondjam maguknak, hogynem egy közönséges konformista, megalkuvó voltam, hanem valamiért, valamilyen ügy ér-dekében voltam megalkuvó konformista, ha az ügy megvalósításához nem is találtam mega lehetséges utat.”

– Azután a társaság tagjai önálló útra léptek. Neked is megjelent elsõ köteted, az Amíga buszra várunk, amelynek az anyaga korábban már a kiadónál volt, ám a kiadás nehézke-sen ment, s bár a szakma elismert, mégsem lettél a hatalom dédelgetett kedvence, hiszen akövetkezõ köteted csak nyolc év múlva jelent meg.

– Sem én, sem a közös antológia szerzõi nemigen jelenhettünk meg. Bár egyikünknek-másikunknak jelent meg önálló kötete, Gyõri Lászlónak például, de egyikünk sem lett a ha-talom támogatottja. Vasy Géza ki is mutatta egy tanulmányában, hogy például 1970-benösszesen két versünk jelent meg a Kortársban és az Új Írásban, míg az elõzõ idõszakban25-28, ami szintén nem sok. De ugyanakkor nagy népszerûséggel járt az antológia megje-lenése. Az olvasók is kerestek, jártunk ankétokra, író-olvasó találkozókra s valahogy ez amásodik nyilvánosság ébren tartotta a népszerûségünket. Ha ez a második nyilvánosságnem fogad be és nincsen mögöttünk, akkor nem lehetett volna azt a hét-nyolc évet kibírni,amire a második kötetem, az Anyagtanulmány megjelent. S más is kitartást adott, példáulaz, hogy Nagy Lászlóhoz elvihettem a verseimet, vagy Weöres Sándor vállalta késõbb afülszöveg írását a harmadik kötethez, az ilyesmi sokat jelentett.

A hatalom asztalhoz ül

versmondó

TANULMÁNYOK

8

A hatalom asztalhoz ül,mindjárt van jó helye.A hatalom viszi a szót, nem rebben a szeme.

Mindenkire komolyan néz,mindenki ránevet.Nincsenek nála fegyverek,mégis, legyen eszed.

Ha ellentmondasz most neki,arcán zavar fut át.Körülnéz, kitér, kedvszegett,félbehagyja szavát.

De másnál kész a bókolás,azt figyeli, dicséri.Elmegy. Nem ismer. Elfeled.De utadat kiméri.

Egy rövid beszélgetésben nem tudunk számot adni a teljes életútról, hiszen számos köte-ted látott napvilágot azóta, versek, gyerekeknek is, drámákat adtál közre, prózai írásaid je-lentek meg, legutóbb egy szép kötet köszöntött a születésnapodon, amelyben korábbi ver-seidbõl Vasy Géza válogatott egy csokorral.

Vasy Géza a kötet tanulmányában arról beszél, és ez érdekes és talán helytálló is, hogya korábbi oppozíció a te generációd és a magad részérõl is valamennyire megszelídült, teúgy szelídültél meg, hogy férjhez mentél, és három gyereket hoztál a világra. A családanyaiteendõk teljesen lefoglaltak és mégis, emellett is jutott idõ az élet gondolati, reflektív meg-élésére. A politika, az egzisztenciális és a személyes lét kérdéseivel való szembenézésre. Eza bizonyos, „aha” élmény, néha elvezet örömteli, máskor tragikus létállapot megfogalma-zásához, megidézéséhez. Az édesapádról szóló requiem, vagy az édesanyád elvesztésérõlszóló versek a tragikus élmények hatására születtek.

Requiem II.

tavasszal majd bezúzza a víz

mellére lehúzódik

juharfa vánkosáról

idõvel eltûnik

Nos, hát azért szoktam mindenkink azt mondani, hogy az írást nem szabad abbahagyni,mert maga az írás a megfogalmazása a bajnak. Az az illyési, „Növeli, ki elfödi a bajt” lo-gikája alapján, ha elkezdek megfogalmazni valamit, tisztábban szembesülök a saját prob-lémámmal, és összefüggésbe kerülhetnek ezek a kérdések mások életélményeivel is. Tehátegy közösség, egy elvont, a gondolatban, a fogalom szférájában létrejövõ közösség jön lét-re. Azt mondja Karácsony Sándor, hogy egy versnek, egy írásnak, egy irodalmi mûnek nema siker a mércéje, a rangja nem az írói fizetésben van, hanem abban, hogy átélik-e mások,azonosulnak-e vele mások, tehát, hogy saját magának érzi-e az olvasó, amit megírtál, ez azirodalomnak és a versnek a valódi mértékadója.

No most, amikor a verset megírja az ember, kiírja magából az élményt, akkor ebben azáttételben találkozik önmagával, meglátja magát egy adott emberi élethelyzetben és ez va-lóban nagy feloldást, nagy lelki megkönnyebbülést ad. Erre szokták mondani, hogy mûvé-szetterápia, hogy írás-, irodalomterápia, vagy libroterápia. Ugyanakkor van még valami azírás csodájában, az a képessége, hogy az idõt meg tudja ragadni és meg tudja örökíteni.Megkérdeztem egy író-olvasó találkozón a gyerekeket, ha nem írnátok le, hogy mire gon-doltatok tegnap háromnegyed egykor, ha nem írtad le, akkor ma már nem emlékszel rá. Er-

TANULMÁNYOK

versmondó 9

re egy gyerek bekiabált, hogy de igen emlékszem, arra gondoltam, hogy mindjárt vége leszaz órának. Na, mondom, ez egy kitûntetett idõpont volt akkor, sikerült eltalálnom, amireemlékszel, de általában azért nem emlékszünk részletesen az elmúlt idõkre. Pedig szeret-nénk. Ezért gyûjtjük a fényképeket, még sokszor úgy is, hogy nem is ismerjük a képen sze-replõ embereket, mégis megõrizzük õket, fontosnak találjuk, hogy az elmúlt idõ, az elmúltkor embereit el tudjuk képzelni. Az írónak, a költõnek van egy történelmi megörökítõ sze-repe. Egyszer Sánta Ferenc beszélt az Írószövetség Kongresszusán arról, hogy sokanmondják, nem fontos az író, de ha nem lennének írók – szólt különös hanghordozásával –,ki tudná, hogy Natasa a Háború és békében mit érzett azon a bizonyos hajnalon…, ha nemlett volna egy Tolsztoj, ma mit tudnánk a napóleoni háborúk Oroszországáról?

– Igen, Márquez mondja, hogy annyi az életed, amennyire emlékezel. De az emlékezetfelfrissítésében segít a költõ. Jómagam már nem emlékszem pontosan azokra az érzésekre,amelyeket évtizedekkel ezelõtt egy szerelemben átéltem, de ha elolvasom például a Fordí-tott Kõmûves Kelemen címû versedet, annak ellenére, hogy te nõ vagy, én pedig férfi, még-is megsajdul bennem valami emlék, hogy hogy is volt mindaz, s többet tudok a szerelemrõl.

Fordított Kõmûves Kelemen

versmondó

TANULMÁNYOK

10

Jaj, nekem, fordított Kõmûves Kelemen,palotám falait növelõ szerelem,vertvasú csákányom hiába emelem.felszökken, felépül Dévavár ellenem.

Elbontom estelig, felépül reggelre,elbontom reggelig, felépül estére,egyedül ne legyek foglya is végtére, bontom, de megépül reggelre, estére.

Bonthatom vágyaim kõfehér falait, ûzhetem, hiába, építõ hadait,az ész most kicsi úr, kicsi úr, nem segít,falakba, falakba vagyok berakva itt.

Jaj nekem, fordított Kõmûves Kelemen,palotám falait növelõ szerelem,vertvasú csákányom hiába emelem,felszökken, felépül Dévavár ellenem.

– Ezt a verset a rádióban mondtad egyszer, úgy szerettem meg, s valóban „ A vers az,amit mondani kell” – ahogyan Kányádi Sándor fogalmaz, s a Magyar Versmondók Egye-sületének is ez a szlogenje –, s azt hiszem, hogy tényleg valami nagyon lényegit fejez ki. Tehogyan látod, a versmondásnak az értelme hogyan kapcsolódik a megszületett vershez?Van egy vita a versmondók és versrendezõk között, hogy a versmondó a verset szubjektíveélje meg, amennyit levesz a vers anyagából, annyi a vers, vagy igenis jó tudni a költõ ak-kori élethelyzetét, emberi kapcsolatait, a vers történeti, politikai vonatkozásait?

– Én azt gondolom, hogy versmondás is éppen úgy az ihlettel, az intuícióval összefüggõdolog, mint a vers megírása. Tehát sok létrára, támasztékra, sámlira nem számíthat az ember,ha egy szöveget a papíron befejezett. Annak akkor már önmagáért kell beszélnie, és ha márvagy még nem tud hatást kiváltani, akkor irodalmi relikviává válik, vagy azzá sem. Nagyonjó az élõ író számára, ha látja, hogy esetleg érdeklõdnek az életmûve, a személye iránt is, nemcsak az egyes versek iránt. Ugyanakkor tudni kell, hogy ahogy az embernek egy adott pilla-natban a gyermekét sincs tovább módja formálni, alakítani, ami benne van abban a gyerek-

ben, amit az elsõ évek szülõi élményei, családi élményei adtak neki, azzal fog boldogulni, va-lahogy így bocsátódnak útra az írások is, az irodalmi mûvek is. Az olvasónak lehet olyan igé-nye – és ez nagy kitûntetés az író számára – hogy még többet megtudjon, még más verset,mûvet is olvasson, de a vers mondását biztosan az intuíció határozza meg, amely a vers elsõolvasásakor keletkezik. Erre tudok egy saját, bár groteszk példával szolgálni. Hetedikes le-hettem, amikor beleszerettem Csokonainak a Szerelemdal a csikóbõrös kulacshoz címû ver-sébe, én, aki egyfelõl lány voltam, másrészrõl egy korty bort sem ittam eladdig, s ma is leg-feljebb a pohár alján két centit, de elmentem vele egy szavalóversenyre és szavaltam nagylelkesedéssel. A zsûri meg volt döbbenve, de nekem mégis valahogy kielégülést adott. És bár-milyen groteszk lehetett, szerettem mondani, hogy „Drága kincsem, galambocskám, / csikó-bõrös kulacsocskám!” De késõbb már érett fejjel is mondtam verset hasonló hévvel. Igen, egyideig az egyetemen Mezey Éva versmondókörében szavaltam, õ nem nagyon szerette, ahogya verseket mondtam. Gyakorolnom kellett a beszédet az Ádám bátyám mondókával. Bizo-nyára Mezey Évát is az az amatõr hevülés botránkoztatta meg, amellyel annak idején a Cso-konai-verset szavaltam. De azóta is szoktam verset mondani, mások versét is, a magamét is,ha megkérnek rá, sokszor nagyobb közönség elõtt is, de most már visszafogottabb vagyok.

– Mondják, zenélik, éneklik a verseidet. Szentirmai Edit kitûnõ elõadómûvész például sa-játos összeállításban mutatott be egy csokrot verseidbõl, mintegy nõi vallomássá, sajátosmonológgá kerekítve ki azokat. Ez gyakorlatilag merénylet, hiszen önkényes sorrendbe, ön-kényes hangsúlyokkal szólalnak meg verseid. Az egyes versek értelmezését alá rendeltékegyfajta mondanivalónak, egyfajta zenei ívnek. Ezt az atrocitást hogyan viselted el?

– Hát nagyon boldog voltam. Ez nagy kitûntetés volt, nagy öröm, hogy összeállította aversekbõl ezt a szólamot, és színpadra álmodta. Pont az következett be, amirõl korábbanbeszéltem, hogy az írás értelme az, ha mások is kezdeni tudnak valamit, sõt mondani tud-nak valamit azzal, amit õ csinált. Ezek az életnek a nagy meglepetései. Mert semmivel nemszolgáltam rá, hogy ilyen nagy tehetséget és energiát fektessenek be emberek egy versmû-sorba. Ez az egyik legnagyobb örömöm, ami az utolsó tíz, tizenöt évben ért.

Én úgy érzem, két ember között a legrövidebb út a vers. Igyekszem a legkönnyebbencélba találó módon fogalmazni, nem akarok rejtélyeskedni. Ha az embernek elmondják aversét, az a legnagyobb visszaigazolás, az a siker.

Számomra ez a legfontosabb funkciója az irodalomnak és ezért kell, hogy ne csak szép,de igaz legyen. Tudom, hogy ezt a felfogást sokan nem tartják helyesnek, de ennek ellené-re ezt gondolom. Mert ha igaz, akkor valóban arra világít rá, vagy abban segíti az olvasót,hallgatót, hogy önmagát jobban megértse, és a saját életében jobban eligazodjon. Mert nemkönnyû az életünkkel mit csinálni. Nem volt könnyû a mi gyerekkorunkban sem, de talánma sem, ma még nehezebb. A javaslatok, hogy mit kezdjünk az életünkkel, hamis értékek-re utalnak. A hamis értékeknek a sugalmazása a legnagyobb bûne az emberiségnek – ne-vezzük néven: hazugsága –, és ez most nagyüzemi méretekben zajlik, s ami még ször-nyûbb, ez most eladhatóvá is vált.

Eladhatóvá vált a mozgóképpel, a televízióval, a rádióval, a bulvársajtó színes magazin-jaival: a hazugság éppúgy sugározható, mint ahogy kellene, hogy az igazság sugározhatólegyen. Ma sokan azt mondják egy ilyen vélemény hallatán, hogy mi az, hogy igazság. Ésmégis mindannyian tudjuk, hogy van különbség az igazság és a hazugság, a jó és rossz kö-

TANULMÁNYOK

versmondó 11

zött. Egyszer John Lukas beszélt arról – és ez nagyon érdekes dolog egy közgazdásztól –,hogy „Szívesen elfogadnám a relatívizmust, hogy nincs különbség jó és rossz között, hanem látnám az értékrelativista, posztmodern gondolkodó kollegáimat, hogy amikor meg-fájdul a torkuk, akkor bevesznek egy aszpirint, mert úgy tartják, hogy nem jó, ha az ember-nek fáj a torka. Ha nem lenne különbség jó és rossz között, akkor a gazdag emberek nema legszebb tengeri szigeteken építenék föl az üdülõiket, hanem egy lepusztult nyomorne-gyedben élnének. Tehát az, hogy nincs igaz és nincs hamis, nincs jó és rossz, mert mindenfölcserélhetõ, nem igaz, mert mégsem cseréli föl senki. A betegséget és az egészséget még-sem cseréli föl senki. Ha módja van rá, akkor az egészséget választja, az éhezés helyett ajóllakást.”, tehát van igaz és hamis – énszerintem is, s azt hiszem, hogy mindannyiunknakvan belsõ élménye errõl. Szóval, ha igaz a vers, ha igaz a próza, ha igaz a dráma, ha igaza film, ha igaz a színdarab, akkor annak az átélése segít élni. És ezért nagyon fontos az el-mondott vers, az elénekelt vers, mert ezt az élményt megsokszorozza. Ezek a gyönyörû ta-lálmányok, a televízió, a rádió, a CD, a DVD, ezek boldoggá tehetnék az emberiséget, hamindazt a bölcsességet, okosságot, tudást, amit az emberiség az évezredek során fölhalmo-zott, közkinccsé tennék. És a mi rossz bizonyítványunk, a ma élõ ember rossz bizonyítvá-nyát mutatja az, hogy hülyeségeket sokszorosítunk és sugalmazunk és prófétálunk, és álta-luk félrevezetjük a fiatalságot és a gyanútlan tömegeket. Ez nagyon nagy hibája a kornak,nem is hiszem, hogy tartható huzamosabb ideig.

– Az olvasók szeretnek, a könyveidet veszik, észrevesz egy elit publikum, hiszen a PrímaPrimisszima díj Príma fokozata, amit nemrég átvettél, ezt az érdeklõdést jelzi. Gyönyörûunokáid vannak, van egy kiadód, a Széphalom, ami jól mûködik.

– Hát nagyon sok munka volt, és nagyon sok pozitív dolog származott abból a munká-ból, amit az ember az évtizedek során elvégzett, megpróbált elvégezni. Igen, igen, minden-képpen azt kell mondanom, hogy a gyerekeim, az unokáim, a munkám számomra is nagyértéket képviselnek. Azonban senki se képzelje azt, hogy ez egy idill, minden emberi kap-csolat konfliktus is egyben, de mégis azt jeleneti, hogy az ember tartozik valakihez, sõt va-lakikhez, hogy sikerült folytatni évezredek generációinak küszködését. Hihetetlen sok em-ber munkájának, gondoskodásának és szeretetének a következménye az, hogy megszületetta szépapám, az ükapám, a dédapám és a nagyapám, aztán az apám és én is megszülettemés fölneveltek. Az ember, az embergyerek sok évig szorul a másik ember segítségére.

– Ha szabad, idézném ehhez a gondolathoz egy versed részletét:

„…élni, nem a gyõzelmes tudásért,s nem bízva semmiféle végtelenben,csupán az egyszeri élet-ruháért, csupán az õsök lépteit követve.

Átörökíteni, amit az elõdöka fajta vigaszára felkutattak,nem hinni erõs várat, sem erõdöt, anyaga lenni csak a folyamatnak.

versmondó

TANULMÁNYOK

12

Élni csupán azért, mert megszülettem,nem hazudva célt, okot,noha élet-halál kérdése így kegyetlen,és véglegesnek tudom, hogy meghalok.”

(Credo)

– Hihetetlen adósság van mögöttünk. Öröm az, hogy nekem sikerült az õ munkájukat to-vább folytatnom, és nem szakadt meg a generációk sora, s remélem ez a lánc a jövõbenfolytatódik. Persze minden kapcsolat sok konfliktussal jár együtt, minden szülõi, nagyszü-lõi kapcsolat tele van kérdésekkel, egy baráti, egy szerelemi kapcsolatban mennyit kellegymással küzdeni, harcolni, szenvedni, de soha nem éreztem azt, hogy ez hiábavaló, merttulajdonképpen ezek az élet tartalmát jelentik. S eközben, talán ami a legfõbb, magamatmegismerni! Nem volt nagy öröm megismerni az embernek önmagát, de ezek a kapcsola-tok tették, hogy jobban tudom magamról, hogy ki vagyok. Különleges kapcsolat köti azembert önmagához. El vagyunk magunktól ájulva, bizonyos mértékig, önmagában még alegkritikusabb ember is egy centrumot érez, és valóban önmagunk számára, az életünk szá-mára nélkülözhetetlenek vagyunk, de mégis ezek a konfliktusok segítenek hozzá ahhoz,hogy rájöjjek és megértsem az embertársak hasonló bajait, bûneit, gondjait. Tehát minden,a legrosszabb kapcsolat is nagyon sok tudáshoz segíti az embert. És hát ebben nyújt az iro-dalom segítséget. Az irodalom kézfogások sora, a felém nyújtott kézfogások sora, és hátilyen kézfogásokat akarok én is továbbadni.

– Úgy tetszik, napi kapcsolatban vagy az olvasókkal, figyeled a reflexiókat. Erre egy ér-dekes példa az a versed, amelyet a Duna Televízióban, sajátos feldolgozásban mutattak be.

Ballada múlt idõk szerelmeseirõl

TANULMÁNYOK

versmondó 13

A férfiak, akik szerettek – volna, úgy néznek rám, mint hiábavalóra, akitõl merõ pimaszság, hogy él még,aki alól rég kifutott a térkép. És úgy legyintenek, mindenttudóan, mintha olyasmit tudhatnának rólam, amit a többi ember elõl rejtek: titkos fekélyt, szégyenletes förtelmet.

És elsorolják számtalan hibámat: rossz kurva vagyok, jártatom a számat, a becsületrõl sohase hallottam, ifjat megrontok, öreget becsaptam. És örülnek, hogy bajjal élek (mással), és megtetéznek csapást új csapással.

S e férfiakat – mert szerettek volna – barátaimnak képzelem azóta. Még mindig bennem sajog a kudarcuk, még mindig szégyenkezve látom arcuk.S míg jobb szeretnék, hogyha nem is lennék,engem máig lefegyverez az emlék, az adósság, oktalan bûntudatban: hogy adni akartak és én nem adtam.

Ajánlás: Herceg, ha mégis értenéd a lelket, add meg lelkemnek azt a nagy kegyelmet, hogy semmi kíntól komisszá ne váljak, ne csak megértsek, de meg is bocsássak. Hogy számolatlan szedjem a kudarcot, mint gyõztes hadvezér a hadisarcot.

– Ezt filmetûdben megcsinálta Vízi Mária a Duna Televízióban, és váratlanul nagyvisszhangja támadt internetes blogokban. Érdekes, hogy a férfiolvasók nagyon meredekdolognak tartják, és keménynek ítélik meg, a hölgyolvasók pedig azonosulnak vele. Érde-kes polémia kezdõdött, amely messzire vezetett.

Tulajdonképpen ez egy férfivilág, az ma is, amelyben élünk, mert alig száz éve csak,hogy a nõk is hivatást választanak. Én nem vagyok feminista, meg nem is akarok semmi-lyen ...ista lenni, de ugyanakkor mégis tudni kell, tudatosítani kell a férfiaknak is maguk-ban, hogy a világ mai arcát õk alakították ki, legalább is közvetlenül. Mert persze mond-ják, hogy a nõk is alakítják a férfiakon keresztül, minden férfi mögött több nõ van. Min-den szakmában van egy hivatalos kör, és ez zömmel férfiakból áll. Például az én szak-mámban, az irodalom területén, a kanonizációk, az irányok kijelölésében és az értékrendkialakításában férfiak vesznek részt, a különféle egyetemi tanszékeken, tudományos inté-zetekben a legtöbben férfiak ülnek. S erre reflektál, hogy az irodalomban a nõk magánéle-ti kapcsolatainak sikere vagy a kudarca aztán a professzionális útjukat is megszabja. Deazt gondolom, hogy nem jobb az sem, ha egy nõkbõl álló vezetõ réteg szabja meg a bol-dogulást A nõknek és férfiaknak ugyanazon jó és rossz tulajdonságaik vannak, csak eset-leg a tulajdonságok arányai mások, de a hibáink, bûneink és erényeink is ugyanazok.A hét fõbûn a nõk és a férfiak esetében is ugyanaz. Itt nem arról van szó, hogy én azt hin-ném, mint a feministák, hogy mennyivel más lenne a világ, ha a nõk lennének pozícióban.Én azt gondolom, hogy a hatalomra, vezetõ emberekre szüksége van minden közösség-nek, és a vezetõ embereket rettenetes veszély fenyegeti azáltal, hogy a mások sorsárólkénytelenek dönteni.

Egyszer Kerényi Károly azt mondta – amikor 1964-ben Asconában meglátogattam, ésrettenetesen büszke vagyok arra, hogy fogadott –, hogy gazember vagy szélhámos minden-ki, aki azt állítja, hogy egy családnál, vagy tíz embernél nagyobb közösséget felelõsséggelképes vezetni. És ezt a politikusokra mondta, politikai vezetõkre értette és mindenkire, akiazt állítja, hogy tíz embernél nagyobb közösség sorsáról felelõsséggel képes dönteni. Éntermészetesen huszonegy évesen csodálkoztam ezen, s vitatkozni kezdtem, de hát akkor milenne a világgal…, mire nagyon fölfortyant, és igaza lehetett, ha abban a megközelítésbennézzük, hogy mekkora kockázat, felelõsség és veszély a hatalmat birtokolni. Aki már vala-ha is próbálta, hogy akár csak valamely kis munkacsoportnak vagy családnak az ügyeibendöntést hozzon, akkor igazat kell adnunk Kerényi Károlynak, ha nem is szélhámos és gaz-ember, de mindenképpen a bizonytalannal és döntése rossz következményével is számolnitudó (és érte a felelõsséget vállalni képes) embernek szabadna csak hatalmat gyakorolni.Tehát ha férfi vagy nõ hozza a döntést más emberek sorsáról, egyaránt kényes és kiélezetthelyzetben van, és nagyon nagy segítségeket kell kérnie a szellemi világból, a Jóistenhezkell könyörögnie, hogy a döntéseik ne okozzák más ember vesztét, vagy akár a magáét.

Nem a férfiak ellen szól, amit beszélek, hiszen mi, nõk nagyon sok mindent érdemtele-nül kapunk, azért, mert éppenséggel tetszünk valakink, s ez elõnyt biztosít számunkra. Haaz egyenlõséget tekintjük, akkor ezeket az elõnyöket el kellene hárítanunk. Tehát ezt a fér-fi-nõ problémát az általánosságban vett erkölcsi értékek, az általánosan vett emberi szoli-daritás jegyében lehetne megoldani, tehát nem a férfi dominancia, vagy a nõi dominanciaa kérdés, nem a feminizmus, nem a macsó mentalítás oldja meg a problémát, hanem azegymás iránti szolidaritás. Persze nagyon nehéz kérdések ezek, ahogyan persze Karinthy is

versmondó

TANULMÁNYOK

14

TANULMÁNYOK

versmondó 15

költõi kérdés

megmondta, hogy az ellentét kibékíthetetlen: „Férfi és nõ hogyan érthetné meg egymást,hisz minndkettõ mást akar, a férfi a nõt s a nõ a férfit.”

– Az elmondottakból valahogy az derül ki, hogy az életed kerek, hogy jól érzed magad abõrödben, hogyan fér meg együtt mégis a három hivatás, a nagymamai, a kiadó vezetése saz irodalmi munkásság? Fõ hivatásod talán mégis a költészet? Például mi lenne, ha nemmaradna idõd ilyen gyönyörû verseket írni:

ÁprilisbanSimonnak

versmondó

TANULMÁNYOK

16

Áprilisban hull a tél,hullik a tavasz,április zölden fakad,április havaz.

Áprilisban szirmokathajigál a szél,felhõképpen kavarog,fatetõkig ér.

Vérehulló fecskefûsárga szirmaiközt szalad egy kisfiú,fut, fut valaki.

Áprilisban fut, szalad,erdõn átlobog,mint a meglódult idõ, meg nem állítod.

– Évek óta szorongató érzés bennem, hogy az úgynevezett hivatali munka miatt, akönyvkiadás miatt kevés idõ jut a legfontosabbra, az írásra. De a kiadót nem tudom felad-ni, mert nem tudom anyagilag egyensúlyba hozni, és nem lehet átadni valamit hiánnyal, ah-hoz ki kellene fizetni a deficitet. De hogyan, ha úgy dolgozol, hogy jószerivel nemhogy fi-zetést nem kapsz, de még saját zsebbõl, sok munka után neked kellene fizetni, és mivelnem tudok – ez egyre szorongatóbb –, a kiharcolt idõben tudok csak írni. Tehát a gyerekek,a család, az unokák boldogulásának a segítése után a legnagyobb vágyam valahogy össze-fésülni mindazt, amit megírtam és meg kellene írni. Mert óriási rendetlenségben van min-den otthon. Aki az életét egy hivatalban, egy munkahelyen tölti, annak az otthon gyártottírásai szerteszét hevernek. Befejezni a félbemaradtakat, és egy életmûbe rendezni a készanyagokat! Ez volna nekem most a legelsõ, de ehhez vissza kellene szorítani a kiadói, ésnem utolsó sorban az irodalmi szervezõi tevékenységet. Az „aha” élmények, ihletett pilla-natok, amikor úgy érzem, hogy verssel találkoztam, mai is gyakoriak, és feladatot adnak.Most a legfontosabbak a prózai mûvek, legalább három regény és novellafüzér van félbe-szerbe. Ezek között nagy adósságot jelent két családregény, amit meg kellene írnom, ésössze kellene szedni hozzá a még élõ tanúktól a történeteket. A családom két ágának azédesanyám és az édesapám ágának a története foglalkoztat, és nagyon kötelez. Szeretnémmegírni õket egészen a XIX. századtól a XX. századon át napjainkig. Aztán, ha nem ada-tik rá idõ, akkor annyi baj legyen, akkor majd vagy kidobják a már elkészült anyagot, vagymegcsinálja más.

BoldogJókai Annának

TANULMÁNYOK

versmondó 17

akinek nem rongyos a lelke,de fényes, mint a nehéz selyem,aki hiszi is, amit mondott, akit nem zsarol a félelem,

boldog, akit nem az önérdekkormányoz, hanem önként szolgál,adósait nem tartja számon, görbe utakon sose jár.

Boldog, akinek láthatatlan púpként a múlt nem ül hátán, nem üzletel gazemberekkel, árnyékán nem táncol a sátán,

akinek a szemén kifénylik, hogy süt benn az Isten napja, akinek lelke nehéz selymét magasságos szél lobogtatja.

– Köszönöm a beszélgetést.* * *

DR. FEHÉR ILDIKÓ

„SZENT E NYELV” – A BESZÉDTANÍTÁS TÖRTÉNETE

„Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századokS azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolásTeremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked isvan lángod:Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv amagyar. Révület fog el, ha rágondolok is.Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe,melybõl származottE nemes-szép alakzat…”

(Füst Milán: A magyarokhoz)

Hallgatom egy most érettségizõ lány versmondását a Színház- és Filmmûvészeti Egyetemfelvételi vizsgájának elsõ fordulóján. Jó külsejû, értelmes teremtés, de a hangja kellemetlenülkemény, torkos hang és erõsen pösze. Az sz, z, c, s, zs, cs, hangok Örkény szavait idézve:„megkapaszkodtak valahol, összegabalyodtak, nem akartak a világra jönni”. (Nápolyi).

Belenézek az önéletrajzába, egy évvel ezelõtt elsõ helyezést ért el egy szép kiejtési ver-senyen, Kazinczy-fõdíjat kapott. Elgondolkoztam, ha õ lett az elsõ, milyen lehetett a többiversenyzõ, vagy a kiejtési versenyen a legsúlyosabb beszédhibák egyikét, az erõs pösze-séget figyelmen kívül hagyták? Vajon milyen szempontok szerint döntött a zsûri? Mit veszfigyelembe az óvodapedagógusok alkalmassági vizsgájánál a felvételiztetõ tanár, van-emég beszédmûvelés a felsõoktatásban?

Magyar–történelem szakos tanárnak készülve Szegeden nekem volt, de csak nyelvésze-ti fogalmak bukkannak elõ az emlékeimbõl, gyakorlatokra, beszédtechnikai feladatokra,beszédjavításra nem emlékszem. A leckekönyvem tanúsága szerint az elsõ évben heti 2 órá-ban, a második évben heti 1 órában tanultam a Nyelvmûvelés és beszédtechnika nevû tan-tárgyat, és félévenként gyakorlati jegyet kellett szerezni.

Mi a helyzet most, a felsõfokú pedagógusképzõ intézményeknél? Mi a követelmény? Hi-szen a pedagógusok beszédéneke mintánaka és példánaka kell lenniegyen a gyerekek szá-mára, mert az otthoni környezet után az óvodában és az iskolában töltik el a legtöbb idõt.

A faluban, ahol születtem, volt ugyan óvoda, be is íirattak, de nem nagyon jártam, in-kább édesanyám mellett gyúrtamürten a „kicsi deszkán a kicsi tésztát”, és hallgattam a Sár-ga csikó, csengõ rajta címû népdalt.

Ez volt a kedvencem a huzsedári-huzsedom miatt, és felelgettem a találós kérdésekre, éshallgattam a verseket a kerti gyomlálás közben…

Idilli kép – valószerûtlenül az, pedig így volt, és nem is olyan régen, igaz, a videoleját-szók és a számítógépek elterjedése elõtt. Magammal hoztam a természetes, jóízû beszédet,amit aztán a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán – durván fogalmazva –sterilizáltak(megtisztítottak), finomabban fogalmazva: alkalmassá tették az általános színpadi megszó-lalásra. Elvesztettem zárt ë hangjaimat. Én már nem úgy beszélek, mint pedagógus testvé-reim, akik még szerencsére még azt mondják: kënyér, mëgyëk, én már mekegek a sok nyílte hangot használva.

Romlott-e a beszédem, vagy javult? Vajon ki ítélheti ezt meg és milyen normarendszeralapján? Van-e egy általánosan elfogadott mérce, és mielyek az elõzményei? Ezek a kérdé-sek kavarognak bennem, amióta beszédtanítással is foglalkozom, hiszen Kodály Zoltán hí-res cikke a magyar kiejtés romlásáról szól már 1937-ben.

„Két rendbeli természetû emberek vannak: némellyek bõ szavúak, köny-nyen, sõt ugyan mint eggy ön kéjén folynak a szók töllök, mások ellenbenszûk nyelvûek, nehezen jõ különb-féle szó és szóllás nyelvekre…”

(Medgyesi Pál: Doce nos Orare quin et praedicare. Bártfa, 1650.)

A magyar iskolarendszerben évszázadokon át a latin nyelv használata évszázadokon átnemcsak a tanítási idõben, hanem azon túl is kötelezõ volt a gyermekek számára. Még aprotestáns kollégiumokban is külön diák vigyázott arra, hogy magyarul egymás között sebeszéljenek a tanulók;, akit „hungarizáláson” kaptak, megszégyenítették és megbélyegez-ték. Kölcsey Ferenc jegyzi meg keserûen visszaemlékezésében, hogy gyermekként jobbantudott latinul, mint magyarul. Hogy milyen volt ez a latin tudás, arról Czuczor Gergely szá-mol be „A magyar nyelv állapotja” címû munkájában: „Közönségesen bevett szokás, hogya kisded grammatikusok latin nyelven tartoznak egymással beszélgetni, minden más anyainyelv beszélése eltiltva lévén tõlök; milly kínnal, milly fülsértõ hangokkal, mennyi barba-rizmussal megy ez véghez. Sok felnõtt embereink szájából is konyha, vagy úgynevezett hu-szár deákságot hallunk hangzani.”

Ebben az idegen nyelvi közegben természetesen nem a magyar nyelv artikulációs bázi-sa erõsödött meg a kimûvelt fõkben, talán ebben kereshetjük a gyökerét a máig tartó hely-telen hangzóejtésnek, a magyartalan hanglejtésnek és a XXI. században még mindig hatókatekizáló és a latin retorikai hagyományokat követõ óvodás hangsúlyozásnak.

A lorettói litánia ritmus- és hangzásvilága mélyen hatott a népiskolai kántortanítók taní-tási stílusára is. Az osztatlan falusi iskolákban minden értelmezés nélkül hangosan, egy-szerre mondatott szorzótábla és memoriter – bár magyar nyelven szólalt meg – nem segí-

versmondó

TANULMÁNYOK

18

TANULMÁNYOK

versmondó 19

tette elõ a helyes hanglejtést és hangsúlyozást. A reformáció elterjedése hozott lényeges ésjelentõs változást hazánkban. Az oktatás nyelve továbbra is a latin volt, de a magyar nyel-vû könyvnyomtatás és a bibliafordítások lehetõvé tettékszik, hogy anyanyelvi irodalom áll-jon az olvasó emberek rendelkezésére. Sylvester János nyelvtanában (Grammatica Hun-garo – Latina: 1539.) még csak általánosságokat mondemlít a kiejtés, az olvasás és az írásszabályairól. Dévai Bíró Mátyás már a hangok helyes ejtésérõl is említést tesz.

Szenczi Molnár Albert 1610-ben megjelentetett Novae Grammaticae Ungaricae címûnyelvtanában már fonetikai megfigyelésének eredményét is közreadja, például az „ö” hanghelyes kiejtésérõl, a hangok idõtartambeli különbségének fontosságáról, valamint a hang-rendi illeszkedésrõl is ír.

Érdekes megállapítás olvasható Szamosközy Istvántól. A székely beszéd tanulmányozá-sakor írja le, hogy a székely ember a mondat utolsó szótagján felemeli a hangot. Ezzel a té-mával foglalkozottik a XIX. században Budenz József is. Ez a mondathanglejtés manapságerõre kapott, azt gondoltam, az angol nyelv terjedésének, a tail-question-nek hatására.

Informatorum skoly Materske (1628.) címû munkájában Comenius már a tiszta hanglej-téssel és a beszédhibák javításának módozataival is foglalkozik. Az egyik fejezet arról szól,hogyan kell a gyerekeket a helyes és értelmes beszédben gyakoroltatni, és külön említi aszülõk felelõsségét e tárgyban. Helyteleníti, ha a szülõ „szeretetbõl elnézi, hogy a gyerekeaz „r”-et ne pontosan és tisztán ejtse, hanem helyette „l”-et mondjon… Comenius „Vesti-buluma” és „Janua” címû mûve közvetlen elõzményei Apáczai Csere János „Magyar En-ciklopédiájának” (1654.). Mindketten az alsó fokú anyanyelvi iskolák felállítását követel-ték. Apáczai azt vette tervbe, hogy a magyar nyelvû oktatást a latin iskola kezdõ osztálya-iban is bevezeti. E gondolatot nyilván az sugallta, hogy a tudományt csak nemzeti nyelvenlehet közkinccsé tenni. Javaslata szerint elõbb az Enciklopédiát tanulják meg a gyerekekmagyar nyelven, és ezután sajátítsák el az idegen nyelveket. A tudományok felosztásábana descartes-i természettudományos szemlélet tükrözõdik. Emellett tervezte a nyelv mûve-lését is: a szavak etimológiájától az egyszerû beszéden át a díszes beszédig, a retorikáig.

„…az kétségkívül igaz, hogy az oly szerencsétlen nép, melyre a tudomá-nyok csak idegen nyelv által szivárkodnak, nagy késõn avagy inkább soha-sem emelkedik a tudományoknak tökéletességére, úgy ellenben bizonyos azis, hogy sokkal könnyebb azoknak tudósokká lenni, akik a tudományoknakmegtanulása végett idegen nyelvek tanulgatására nem szorulnak”

(Apáczai Csere János: Az Enciklopédia elõszavából).

Apáczai is érezte, hogy az anyag kiválogatásában, rendszerezésében, magyarra fordításá-ban és didaktikai tömörítésében fontos munkát végzett. Érdekességként jegyzem meg, hogyKempelen Farkas az emberi beszéd mechanizmusáról, fiziológiájáról írott munkájában(Mechanismus der menschlichen Sprache, 1791.) a beszédhibák leírására és javítására a ma-gyar nyelvbõl veszi példáit. A magyar logopédiai irodalom és a siketnéma oktatással foglal-kozó tudomány Kempelent tekinti a gyakorlati jellegû szakirodalom megteremtõjének.

Verseghy Ferenc 1805-ben megjelentetett „A tiszta Magyarság, avvvagy a csínos ma-gyar beszédre és helyesírásra vezérlõ értekezések” címû írása mérföldkõ a magyar nyelv-

mûvelés történetében. Õ fogalmaztza meg elsõként és különítettei el egymástól a hangot ésa betût: „Egy betû sohase jelentsen többféle hangot és egy hang soha se fejeztessen ki több-féle betûvel.”

1818-ban kiadott Magyar Grammatikájában fogalmazza meg azt, ami a mi számunkramár magától értetõdõ, hogy „a nyelv tulajdonképpen nem arra való, hogy írjuk, hanemhogy beszéljjük.”

1801-bõl, 1806-ból már ismerünk olvasással foglalkozó mûveket. Igen tanulságos, ma ishelytálló az 1806-ban megjelent „Az Olvasás Gyakorlására Rendeltett Könyv”-bõl vettidézet: „A beszédben való homályosságot, a kiáltozást és más e féléket el kell távoztatnunk.Nem kell a szókat igen szaporán, de kelleténél halkabban és tsendesebben sem kell egymásután kimondanunk. Nem kell énekelnünk, hanem beszéllenünk. A hangot ugyan változtat-ni kell a dolgoknak minemûségéhez képest, de a felõl ki kell minden szótagot mondanunk.”

Ebbõl a korszakból már ismerünk egy helyes beszédneveléssel foglalkozó mûvet Fa-lusi Mihály tollából, mely 1805-ben jelent meg a következõ címmel: „ Okos GyermekNevelés Példája, a Köz-nép hasznára”, és arra hívja fel a szülõk figyelmét, hogy ne sely-pítve beszéljenek a gyerekhez, hiszen az utánzás miatt ezt tanulja meg, és csak nehezenvagy egyáltalán nem szokik le róla. Hány és hány szülõ követi el ma is ezt a hibát, éslesz az édes kicsi selypítõ gyerekbõl már egyáltalán nem édes selypítõ felnõtt. Témámszempontjából fontos összefoglaló mû Gáti István „Elmélkedés a magyar dialectusról”1817-ben megjelent Elmélkedés a magyar dialectusról címû munkája, amelyben az élõbeszéd zeneiségét és tónusait vizsgálja. Fájlalja, hogy a beszédet meghatározó lelkiálla-potok, indulatok érzékeltetésére csak a kérdõ- és felkiáltójelet tudjuk használni. Az örömés a bánat jelölésére a kinyílt virág és a hervadó virág jelét ajánlja. Másik mûve a „Fon-tos Beszéd Tudománya vagy Oratoria” (1828.) a magyar nyelvû szónoklattan alapmûve,melyben a beszédállapotról, a különbözõ beszédmódokról ír: a monotóniáról, a lassúság-ról, az éneklõ módról, a „hákogásról”, a kiabálásról és a pontot letenni képtelen stílus-ról: „némelyek megállapodásokat sem tesznek a beszédben, kérésben, hanem mint a fo-lyóvíz menése szakadatlanul foly beszédek.” Bitnitz Lajos megjelenésével kezdõdik aretorika tanításának új korszaka, mert munkáját a jövendõ tanítók, bírók, ügyvédek szá-mára írta, hogy anyanyelvükön (és ne csak latinul) tudjanak hibátlanul nemcsak írni, ha-nem beszélni is. Õ fogalmazzta meg a mûvészi magyar beszéd alapkövetelményeit: „azelmondás teszi a beszédet teljesen tökéletessé, s beszédhibás ember nem alkalmas azékesszólásra: nevetséges, ha a hebegõ ünnepélyes beszédet akarna tartani.” Bitnitz mára beszédpedagógia szükségességét is felveti, munkássága egy korszakot zár le, és egyújat nyit meg egy újat.

Briedl Fidél, Nagy Márton, Mátray Gábor, Szász Károly szavalattani munkái megterem-tettékik a magyar beszédkultúra elméleti és fõként gyakorlati kézikönyveit, és ezzel a hi-vatásos beszélõk új csoportja jelentik meg: az elõadó, a színész.

Az iskolai szónoklattani képzéssel a politikus pályára lépõk gyakorolhatták magukat.A kollégiumokból kikerülõ ifjak kipróbálhatták nemcsak a beszédek megszerkesztését pró-bálhatták ki, hanem elõadásukatát is, a papi szemináriumokban is külön gondot fordítottaka közszereplésre való felkészülésre.

versmondó

TANULMÁNYOK

20

Antonius Hellmayr (1700–1744.), a nagyszombati egyetem filozófiatanára az iskoladrá-mák rendezõtanárainak a következõ tanácsokat adja:

• az elõkelõ származású, de tehetségtelen növendékeket a kórusban vagy egy könnyûjelenetben kell szerepeltetni;

• a szereplõk nagy betûkkel írt, jól olvashatóan másolt szövegében meg kell jelölni akétes hosszúságú szótagokat, és jelekkel kell ellátni azokat a részeket, amelyeknélgesztikulálni, mozogni kell;

• nemcsak a jó hangképzést, a helyes beszédet kell megtanítani a diákoknak, hanem ahanggal való helyes bánásmódot (hangszín, tempó) és az élethû arcjátékot;

• ha elõadás közben valaki elrontja a szövegét, nem szidni, hanem viígasztalni kell, ne-hogy újra hibázzon;

• a fõpróbát egy héttel az elõadás elõtt kell megtartani;• a színészekkel elõre közölni kell, hogy józanok legyenek, bort ne hozzanak.

Az iskoladrámák – bár nem magyarul adták elõ azokat, – mégis – jó alkalmat teremtet-tek a fiatal emberek számára, hogy gyakorolják magukat a nyilvánosság elõtti megszóla-lásban. A tudatos beszélés megerõsítette önbecsülésüket, magabiztosságot adott, és nemutolsó sorban sikerélményt a társak, és miután az elõadásokat a városnak játszották, a kö-zönség elõtt. A szegényebb növendékekre talán a pénzjutalom is ösztönzõen hatott. Min-den felekezet felismerte a drámák morális hatása és célja mellett a színészet másik fontoselemét, a tudatosságra nevelés lehetõségét.

A szereposztással vezéregyéniségeket neveltek, fõként az iskolát patronáló arisztokratacsaládok gyermekeibõl, és láttuk Hellmayrnál, hogy a csekélyebb képességû gyerekeket isszerepeltették, de a drámák tudatosan sok szereplõt igénylõ mûvek voltak, így jutott feladata tehetséges, ám alacsonyabb rangú vagy kevesebb jövedelmû szülõk fiainak is. Ezekbõl akollégiumokból kerültek ki – más oktatási forma nem lévén – az elsõ hivatásos vándorszí-nész-generáció tagjai is.

A protestantizmus megjelenése az anyanyelv használatával jelentõs változást hozottiskolarendszerünkben. A tanítás nyelve ugyan még mindig a latin, de meg-megjelennekmagyar nyelvû iskoladrámák is. 1534 és 1797 között az evangélikusok iskoláiban közel500 elõadást rendeztek az eperjesi, késmárki, soproni kollégiumokban, jól felszereltszínpadokon.

A kolozsvári unitárius kollégium 34 elõadásából 7 magyar nyelvû drámaszöveg maradtránk, és egy odaadó, lelkes iskolamesternek, Bökényi Jánosnak köszönhetõen egy kis falu-si iskolában, Ekelen, 7 alkalommal játszottak egymás után magyar nyelvû darabot.

Miért volt ilyen sikeres az iskolai színjátszás Magyarországon? A történelmi eseményekzaklatottságában kereshetjük az okokat. Az ország három részre szakadása, a Thököly-majd a Rákóczi-szabadságharc miatt a nyugat-európai vándortársulatok csaknem teljesenelkerülték hazánkat a 18. század közepéig. Utána is csak egy-egy kastélyszínház tudta fo-gadni a színészeket, akik fõként olasz és német ajkúak voltak. Ez a körülmény és a magyar

TANULMÁNYOK

versmondó 21

hivatásos színház hiánya még inkább felértékeli az iskolai színjátszás jelentõségét, és ma-gyarázza azt a sikert, amellyel betöltötte hivatását.

Pállya István piarista drámaíró foglalta össze a Ravaszy és Szerencsés címû vígjáté-kához írt jegyzeteiben a színház célját, és nála jelentkezik elõször a tudatosan magyarnyelven való megszólalás igénye.

„Akik az emberi társaságban és böcsületes úri barátságokban forgódnak, azok leginkábbtapasztalják, mely hasznos, mely szükséges, és mely kellemetes légnyen az közönséges jótilletõ dolgokban nemcsak bölcsen és okosan szólani, hanem a szólásban is bizonyos módottartani, és amit szónak mondunk, azt kezünk, szemünk és másféle tagjainknak tisztességesés módos indulásaival nyilvánvalóbban és hathatósabban megmagyarázni.”

Ezt olvasva természetesen Hamlet szavai jutnak eszembe. Stílusosan Kazinczy Ferencfordítása illik ide, de nem tudom megállni, hogy Arany János szavai is ide ne kerüljenek.

„Szavald a beszédet, kérlek, amint én ejtém elõtted: lebegve a nyelven; mert ha oly teliszájjal mondod, mint sok színész, akár a város dobosa kiáltná ki verseimet. Ne is fûrészeldnagyon a levegõt, így; hanem jártasd egészen finomul: mert a szenvedély valódi zuhataga,szélvésze, s mondhatnám, forgószele közepett is bizonyos mértékletre kell törekedned ésszert tenned, mi annak simaságot adjon.”

(Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Fordította: Arany János)

De nézzük, hogyan folytatja Pállya: „“És ugyan ezen munkának tovább való folytatásá-ra az is ösztönt adott, hogy az ilyetén iskolabéli magyar játékok által az ifjúság a magyarnyelvben is gyakoroltassék.”

A Magyar Hírmondó azt írja az egyik pozsonyi szemináriumi elõadásról: „“A teátromigyakorlásból az a különös haszon is háramlott a Nevendék Papságra, hogy ez által magáta prédikálláshoz megkívántató tulajdonságokban is tökélletesítette. A játszó személlyek kö-zött ollyan iffjú Papok is vóltak, kik tsak ide lett jövetelektõl fogva tanúlták meg, különösszorgalmatosság által anyai nyelvünket…”

versmondó

TANULMÁNYOK

22

„Hamlet. Mondd úgy, kérlek, amint én mondottam, min-den erõltetés nélkül, azzal a hanggal és akcentussal,amellyel közönségesen beszélünk. Mert ha a szádat úgyszeded teli, mint némely aktor szokta, annyinak tartom,mintha verseimet az éjjeliõr kiáltaná. A kezeddel sehadazz úgy, mintha a levegõeget akarnád fûrészelni;mozgasd azt lassan, mert indúlataidnak leghevesebb fel-lobbanásában s szélvészében is mindég úgy kell alkal-maztatnod mozdúlásaidat, hogy azok az illendõségetmeg ne sértsék, s valóságos érzést mutassanak.”

(Kazinczy Ferenc)

1601-ben Vágsellyén már tartottak magyar nyelvû elõadást a templomban. Az elsõ ma-gyar nyelvû drámatöredék Rozsnyóból való, 1669-bõl, egy úrnapi játék. 1726 és 1742 kö-zött az úrnapi körmenet során négy nyelven: latinul, magyarul, szlovákul és németül mu-tattak be jeleneteket, bár az iskolai elõadásokon továbbra is a latin volt a kötelezõ. 1753után már tömegesek a magyar nyelvû elõadások, a didaktikus célok is héttérbe szorulnak,és az anyanyelv szerepe és kulturális funkciója felértékelõdik. (Érdekességként jegyzemmeg, hogy a pozsonyi és a nagyszombati leánynevelõ konviktusokban, melyeket a NotreDame-apácák tartottak fenn, francia nyelvû iskolai színjátszás folyt.)

Még azokban az iskolákban is magyar lett az elõadás nyelve, amelyekben korábban so-hasem volt ilyen elõadás. Ezt az iskolarendszer megreformálása és a latin nyelv háttérbeszorítása tette lehetõvé.

A rendek feloszlatása (II. József rendelete) után törés következett beik az iskolai színját-szásban, és többé már nem is állt vissza a rendelet elõtti állapot. A rendek újraéledése utánaz önképzõkörök vettékszik át a színjátszás, az önmûvelés, az önkifejezés irányítását. Nagyés fontos szerepe voltan az anyanyelvi kultúra terjesztésében a magyar nyelvû sajtó meg-jelenésének. A pozsonyi Magyar Hírmondó vagy a Magyar Kurír rendszeresen közölt azelõadásokról kritikákat, és folytonos buzdításaikkal támogatták a magyar színjátszás és ez-zel együtt természetesen a nyelv mûvelésének ügyét. Azok közül, akik diákszínészkéntrészt vettek az iskolai produkciókban, néhányan drámaszerzõk lettek, és még késõbb, ami-kor végre megindult a magyar hivatásos színészélet, és létrejönnttek az elsõ vándortársula-tok, a csapatok vezéregyéniségei a kollégiumokból kikerült, néha kicsapott diákok voltak,akik korábban az iskolai színpadokon sajátították el a legfontosabb tudnivalókat, amelyeka korabeli hatásos színjátszáshoz elengedhetetlenül kellettek.

És végre elkezdõdött a magyar színjátszás hõskora, melynek vadhajtásait a következõanekdota jól jellemzi:

A falusi színkör, azaz a pajta elõtt kérdezi az egyik gazda a másikat:– Mégkezdödött-é mán az elõadás?– Mán biztos, mer a színészek nem a saját hangjukon beszének!1863 májusa fordulópont volt a magyar színészet történetében. A császári leirat elrendel-

te az elsõ Tanoda megalapítását, ahol elméleti és gyakorlati képzés indult színészek számá-ra. Az ünnepélyes megnyitó 1865. január 2-án volt az Újvilág utcában. Az ma Budapestena Semmelweis utca.

Kezdetben a színi- és a zenei oktatás egy épületben zajlott. Paulay Ede vezetésével a kétoktatási forma különvált, és megalakult a Színiakadémia, amelynek természetes jogutódja aSzínház- és Filmmûvészeti Egyetem. A hivatásos színészképzésnek jól feldolgozott irodal-ma van. Az elsõ könyvet Csillag Ilona állította össze „ A százéves színésziskola” címmel,1964-ben, a másodikat Nánay István adta ki „ Tanodától – egyetemig” címmel, 2005-ben.

A magyar szakirodalomban található összefoglaló munkák három felõl közelítették meg abeszédtanítást: az egyik út a színészpedagógia felõl – Nagy Adorján és Gáti József munkái,

a másik az énektanítás felõl – Fischer Sándor könyve,a harmadik lehetõség a logopédia felõl – Montágh Imre és Thoroczkay Miklósnémunkássága.

Montágh Imre sajnálatos módon nem tudta létrehozni a szintézist, amire képessége és is-meretanyaga predesztinálta.

TANULMÁNYOK

versmondó 23

Thoroczkay Miklósné aktív logopédusként és a színészpedagógiában eltöltött több évti-zedes munkája során olyan tudás birtokába jutott, amiely nem csak alkalmassá, hanem ké-pessé is tette a szintézis megteremtésére. Született pedagógus, aki könyvében megértéssel,szeretettel és a tudás átadásának vágyával fordul azokhoz, akik tanulni szeretnének. Jó fel-építésû, tudatos és játékos a „Szépen beszélni jó” címû könyve, amely nemcsak a színi pá-lyára készülõknek ad változatos gyakorlási lehetõséget ad nemcsak a színi pályárakészülõknek,, hanem a pedagógusoknak, politikusoknak, a kommunikáció szakos hallga-tóknak egyaránt. Humorral és könnyed stílussal oldja fel a sokszor nehezen végrehajthatófeladatokat, emellett kitartásra sarkall.

ÖsszegzésNyelvünkben, beszédünkben 35–40 évenként következik bevan jelentõs, jól érzékelhetõ

változás nyelvünkben, beszédünkben, bár az utóbbi években ez a folyamat felgyorsult. Azújabb és újabb technikai eszközök használata új nyelvi és beszédstílust teremt meg, amivelszembe kell néznünk, akár tetszik nekünk ez a folyamat, akár nem. Az angolszász könnyû-zene szövegvilága, a videoklip, az artikulálatlan hangokból álló rajzfilm effektek hatása, amobiltelefonon használt nyelv rövidsége (SMS), mind-mind nagyon erõs és napi befolyástgyakorol gyermekeink szókincsére, elõadásmódjukra, egyszóval a megszólalásukra.

Ahhoz, hogy ezt a folyamatot mederben tudjuk tartani, sõt ellenhatást tudjunk kifejteni,szemléletbeli változásra van szükség.

1965-ben az Egri Tanárképzõ Fõiskola kezdeményezésére rendezték meg azt a tudomá-nyos konferenciát, amely a helyes magyar kiejtéssel foglalkozott.

Kodály Zoltán 1938. szeptember 18.-án elhangzott beszéde óta – „Vessünk gátat kiej-tésünk romlásának!” – ez volt az elsõ olyan tudományos ülésszak, amely a magyar be-szédkultúra egész területét átfogta. Jelen voltak elméleti szakemberek, nyelvészek, de kép-viseltették magukat a gyakorlat mesterei is. A szöveg értelmezésétõl a tájnyelvi ejtésig, atanári beszédtõl az elõadó-mûvészetig, a beszédtechnikai és hangsúlyozási problémáktól azaudiovizuális eszközök felhasználásáig valóban átfogó kép alakult ki beszédkultúránk ak-kori állapotáról és a tennivalókról.

A konferencia tíz pontos határozatot fogadott el. Megvizsgáltam a határozatot, és azt állapítottam meg, hogy minden pont megvalósult. Létrejöttek a nagy összefoglaló tudományos munkák, megszervezték az iskolai kiejtési

versenyeket, Péchy Blanka kezdeményezésére, megalakultak a Beszélni nehéz! – körök or-szágszerte. A rádiókban, televíziókban csak mikrofonengedéllyel rendelkezõk szólalhatnakmeg. Elvileg! Új képzési formák is megjelentek, például a logopédus képzésben külön szaklett a logopédus terapeuta.

Ha formálisan minden megvalósult, és mind az intézményi, mind a társadalmi hátteremegvan a beszédkultúrának, miérttõl van az, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a hivatá-sos beszélõt a közbeszélõtõl? Mitõl került ilyen siralmas állapotba beszédünk, miközben-van, hogy évente több tucat versmondó verseny, kiejtési verseny van országszerte, mégisilyen siralmas állapotba került beszédünk?

Talán, ha megfogadnánk Örkény Istvánnak a fiához intézett szavait, melyet fiához inté-zett, hamarabb érnénk el eredményt.

versmondó

TANULMÁNYOK

24

„Óhajtanám, hogy tanulj meg beszélni, a szabályok szerint, de indulataid és érzelmeidután. Akik latolgatnak, két – s négyfelé pislogva vigyáznak, nem akad-e valamelyik sza-bály köteleibe szavuk, addig ügyeskednek, míg a hurok meg nem szorul, s bele nem fojtjaa mondatba a lelket. Ne kövesd példájukat. Igyekezz úgy beszélni, hogy minden kifejezé-seden érzõdjék a lehelet melege. Mindig mondd ki azt, amit magadban gondolsz azon me-legében.

Magyarul sokféleképpen lehet beszélni, de csak bátran beszélni érdemes.S élni is úgy.”

A felhasznált irodalom jegyzéke:Az iskolai színjáték és a népi dramatikus hagyományok. Szerk.: Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István. Debrecen 1993.Bakos József: A helyes és szép beszéd. Az Egri Pedagógiai Fõiskola Évkönyve, 1958.Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785–1848. Akadémiai Kiadó, 1963.Böhhöm Edit: A szavalás története Magyarországon. Kandidátusi értekezés, 1990. (kéz-

irat)

TANULMÁNYOK

versmondó 25

szárnyalló balettcipõk

KINIZSI OTTÓDE-GENERÁCIÓ

Hanyas vagy? ’82-es?Mi félszavakból is megértjük egymást?Azt mondod?Nekünk nem énekeltek otthon gyerekkorunkban. Nekünk Halász Judit énekelt otthon gyerekkorunkban.Nekünk a bölcsödében, az óvodában énekeltek.Mire megtanultuk azokat a dalokat, már nem kellet többé énekelni õket.Mi nem vagyunk úttörõk.Mi csak kisdobosok voltunk. Néhány hónapig.Mi nem jártunk úttörõtáborba.Mi gyermektáborba jártunk ugyanoda.Mi nem jártunk önképzõkörbe.Mi szakkörbe jártunk ugyanoda.Mi nem hallgattuk sokat a rádiót.Mi már gyerekkorunkban is színes tévét néztünk.Hanyas vagy? ’82-es? Mi a színes tv nemzedéke vagyunk.Azt mondod Udo. Azt mondom Brinkmann.A mi kórházunk Schwarzwaldban volt a város szélén.Mi nem papás-mamást játszottunk az iskolaudvaron.Mi bobby-pamelásat játszottunk az iskolaudvaron.Mi a tévébõl tanultunk meg kérdezz-feleleket játszani.Mi a tévébõl tanultunk meg barchobázni, ötödölõzni.Azt mondod: Kedd, szerda. Azt mondom: Zsákbamacska.Hármas ajtó nyílj ki! Nekünk Spartacus az Elsüllyedt világok, Árkádia hõse.Nekünk mindig volt Három kívánságunk!Emlékszel? Fél szavakból is megértjük egymást.Azt mondod: Michael.Azt mondom: Kit.Azt mondod: Mitch Bucannon.Azt mondom: Baywatch.Mi a Volt egyszer egy életbõl tanultuk a biológiát.Mi a Szomszédokból tanultuk a politikát.A Dallasból tanultuk a kapitalizmust.A Hupikék Törpikékbõl a patriarchális családmodellt.Mi a Fa tusfürdõ reklámban láttunk elõször nõt meztelenül.

versmondó

ESSZÉ

26

Mi szerettük a Fa tusfürdõ reklámokat.Azt mondod: Geszti.Azt mondom: Mézga Aladár.Azt mondom: Rapülõk.Azt mondom: Ász.Az Ászban telefaxon jött a zsûri döntése.Emlékszel?Mi még láttunk Ki? Mit? Tud?-ot.Mi álmunkból felébresztve is dúdoljuk a Delta fõcímzenéjét. Mi elkapcsoltuk a Vers mindenkinek-et.Mi a Cimborában szerettük a verseket.Mi a Zsebtévében hallgattuk a versmondólányt.Nekünk Gyabronka József volt Móka Miki.Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára,S valahány név a naptárba’Emlékszel?Azt mondod: Levente Péter.Azt mondom: Gryllus Vilmos.Tágas égen andalog…Tán a dédi? Á! Dehogy!Mi nem néztük az Égbõl pottyant meséket. Mi már nagyok voltunk. Ciki lett volna...Beismerni.Mi azt hazudtuk, hogy nem nézzük az Égbõl Pottyant meséket.Mi akkor már szerelmesek voltunk.A Kölyökidõs lányokba.Hol van a rendezõ? Csináljon rendet!Azt mondod: Kamaszadó.Azt mondom: Folyt. köv.Nekünk Kovács Robi volt a világ legrosszabb gyereke. Mi sosem tévesztettük össze Gaskó Balázst Galkó Balázzsal. Mi a Repetával készültünk a matek témazáróra. Mi a sat1 és a pro7 adásaiból tanultunk németül.Ein biâchen. Liebe Sünde. Das heiâe Schulmädchen. Uzw...Mi a sat1 és pro7 adásait, ugyanis leginkább szombat éjszaka néztük, titokban, lenémítva.Egyébként sem sokat beszéltek abban a mûsorban.Mi Antal Imrétõl tanultuk a vicceket. Mi Hofit csak késõbb értettük meg. Mi láttuk a tévében Ceauºescu kivégzését.Mi nem szerettük a Panorámát, a Híradót. Nekünk Antal József halála azt jelentette, hogy félbeszakították a Kacsameséket. Mi egy félresikerült nemzedék vagyunk?Mihez képest?Azt mondják, a sok tv miatt keveset olvastunk.

ESSZÉ

versmondó 27

Mihez képest?Azt mondják nem tanultunk meg rendesen olvasni.Ugye, hogy nem igaz?Mi olyan jól megtanultunk olvasni, hogy még a gépesléi prolbmélák sem tundak mezgar-vani miknet.Ézsre sem veszsük a hiábkat.Mi a második írásbeliség nemzedéke vagyunk.Mi sokat írunk.SMS-t. E-mailt. Kommentet. Blogot. Postot. Mi már gyerekként tudtuk kezelni a számítógépeket.Mi a Commodore 64 nemzedéke vagyunk.10 PRINT „Mi C64-en tanultunk meg programozni!”20 GOTO 10RUNMi a számítógépes játékokból tanultunk angolul.READY. PRESS PLAY ON TAPE. LOAD ERROR. Azt mondod: Nintendo.Azt mondom: Sega.Azt mondod: Mario.Azt mondom: Sonic.Elektor kalandorok, szegasztok! Játéktermi fenegyerekek, szegasztok!Azt mondod: Sub-Zero.Azt mondom: Liu Kang.Mi virtuálisan vertük agyon egymást. Mi a Mortal Kombat segítségével vívtuk meg a lakótelepi bandaháborút. Rayden wins. Finish him!Mi Lutra-Album matricákkal folytattunk cserekereskedelmet.Rengeteg pénzt költöttünk matricákra.Még mindig hiányzik az autósból a 202-es.Tudok adni cserébe: 4, 8, 15, 16, 23, 42. Hanyas vagy? ’82-es?Jártál tömegsportra?Én is. A csajok miatt?Én is.Nálunk nem voltak plázacicák.Csak skálaspinék, meg centrummacák.Mi ceruzával tekertük a magnókazettát, hogy ne fogyjon az elem a walkmanban.Nekünk fizetni kellett a tékában, ha nem tekertük vissza a filmet.A mi elsõ mobilszámunk még 60-as volt. Nekünk már tizenévesen lehetett mobilunk.Igaz akkora volt, mint egy féltégla.Telefon és önvédelmi fegyver egyben.

versmondó

ESSZÉ

28

Hanyas vagy? ’82-es? Mi rendesen jártunk iskolába.Nekünk sokat kellet tanulni.Nekünk sok mindent kellett másképp tanulni.Velünk meg tudták szerettetni az irodalmat.Velünk meg tudták szerettetni a matematikát.A szeretet nem vész el, csak átalakul. Még most is szeretjük, csak nem úgy.Mi értjük a mûvészeteket.Mûvészet lenni kérdés:„Bírni el pici egér hátán egész ház, ha bebújni lyuk?”Mi jártunk színházba az iskolával.Elõtte mindig a McDonald’s-ban ettünk.Mi szerettünk színházba járni.Közel volt a McDonald’s.Mi egy félresikerült generáció vagyunk?Mihez képest?Mi is próbáltunk lázadni.Nem ment. Nekünk is volt hosszú hajunk a középiskolában.De senki nem szólt meg érte. Senki nem akarta levágattatni.Ezért aztán levágattuk.Mi lázadtunk a konformizmus ellen.Piros zoknit húztunk az iskolai ünneplõruhához, mint Adrien Mole.De észre sem vették.Fel sem tûnt a tanárurak divatos lila, vagy rikító zöld öltönye mellett. Mi nem tudtunk mi ellen lázadni.Mi nem tudtuk valami ellenében meghatározni önmagunk.Mi nem tudtunk valami ellen összefogni valamiért.Mi nem tudunk újat írni.Mi csak újraírni tudunk.Mi nehezen mutatunk újat.Mi könnyen mutatunk ujjat.Félresikerült generáció vagyunk?Mi azt láttuk, hogy ebben az országban mindenki fél. Mi is féltünk kisgyerekkorunkban, de nem tudtuk, mitõl.Azt mondtuk a sötétségtõl félünk.Aztán azt mondták, hogy többé már nem kell félni.De még most is félnek. Attól félnek, hogy nem tudják, mitõl kell félni?Mi nem tudunk politizálni.Mi nem szeretünk politizálni.Nekünk nem adtak lapot.

ESSZÉ

versmondó 29

Nekünk nem adtak tiszta lapot.Hanyas vagy? ’82-es?Nem, mi nem értjük egymást félszavakból.Mi magunkat sem értjük.Nem?Kérdésre a válasz degenerációja vagyunk. Kérdésre a válasz: De! generációja vagyunk.

* * *

ÉRDEMES KIVÁRNI A DOLGOKAT.„A fordítások, mint a nõk….” (B.Croce)

Monika Rinck 1969-ben Zweibrückenben született. Összehasonlító nyelvtudományt ta-nult a Bochumi Egyetemen, a berlini Szabad Egyetem és a Yale Egyetemen.

Még tavaly nyáron fordítottam pár német verset a Goethe Intézet-Lyrikline pályázatára,onnan semmi visszajelzés. Tegnap este viszont, a Bajza utcai Open Reading Kalász Már-ton-estjére, tisztelgésül a sok német verset fordító egykori kolléga Összes verse megjelené-se alkalmából (körülbelül akkor dolgozott a berlini magyar kulturális központban, mikor éna Kairóiban) elõvettem a Monika Rinck verset, és Kalász nagy örömére fölolvastam. Kide-rült, a fiatal rajna-pfalzi költõnõ Kalász lányával, Orsolyával együtt nagy lendülettel fordítmagyar költõket, és hát a kedves öregúrnak az én fordításom is tetszett. Tetszett a Versmon-dó kéthavi folyóirat jelenlevõ fõszerkesztõjének, Kiss Lászlónak is, és elkérte közlésre. Ta-nulság: ha valamibe az ember munkát fektetett, kár kidobni; ki kell várni, hol lehet alkal-masan elsütni a „terméket”.

A Versmondó informatív és színvonalas: legutóbbi számában szép Cs. Szabó László dol-gok, egy Debreceni Boglárkától pedig a következõ bölcs Benedetto Croce-idézet: A fordí-tások olyanok, mint a nõk, vannak közöttük csúnyácskák, melyek hûségesek, és vannakköztük hûtlenek, de gyönyörûek”. Döntsétek el, a Huss! melyik kategóriába tartozik?

Monika Rinckdas phühfür arsenij

da ist der innigste wind, der zu einer brücke sich krümmtüber die das phüh in begleitung von sylphen hinweggehtso sanft ist noch nie ein molekül in bewegung geratenso weich hat sich noch keine einzige welle gebreitet, gelüpftund wieder gesenkt in ihr mikroskopisches tal, zusammengetan hat sich die luft zu einem bogen mit anfang und endeden man sehen könnte, wenn man ohne schwere wäre wie du.so hat noch keiner die codierten welten der vögel verstandennicht ihre schreie, ihr tirili und das tschilpen nicht, auch nicht das trockene rascheln der federn bei landung, wut oder rast

versmondó

MÛFORDÍTÁS

30

sondern das, was die antwort der luft auf die frage ihres fluges ist.eine konsonantenschwebe, ein luftzug um ein ü gehegt, ein wirbeleine spur, ein verstecktes phüh das zwischen ihren flügeln lebt.

Monika Rinck:huss!

arszenyijnak

im támad szél magától, szél, amely egy híd alá lebukvahalad tova. egy huss! – az hajtja szilfidek kíséretébenoly könnyû, hogy egy molekulája se libben el amint mozogolyan laza, hogy hullámot föl nem borzol, fölhúzmajd újra lemerül a mikroszkopikus völgybe, együtta kezdet és a vég, egyetlen légi ívbenamit csak oly egyén pillanthat meg, ki súlytalan, akár te vagy.lásd nem bírta más a madarak titkos világát megértenise ricsajukat, trilláikat, csiripelésüket, se szárazzörgését tollaiknak ha földet érnek, se dühüket se nyugtukathanem csak azt, hogy a szárnycsapások kérdéseire mit válaszol a lég.mássalhangzóköd,egy kis huzat az ú betû körül, kis örvény,fakó nyom, titokzatos huss! az, ami ott lakik a szárnyaik tövében.

Fordította Tokai András* * *

A PÓTSZÉK IS KEVÉS VOLT A VERSHEZ!Telt ház elõtt ünnepelte a költészetet a Magyar Versmondók Egyesülete

és a Versszínház

Nem fértek el a pótszékek a Mûcsarnokban a Magyar Versmondók Egyesülete és az El-sõ Magyar Versszínház költészet napi gálaestjén: József Attila és Márai Sándor születés-napján annyian gyûltek össze a verset ünnepelni, hogy sokan csak a külsõ teremben és abüfében tudták végighallgatni a szerkesztett versszínházi mûsort.

Az esten a költészet többféle színpadi formája is megjelent: a klasszikus versmondásmellett verszene és performansz is várta a közönséget április 10-én, szombaton 17.00 órá-tól. A költészet napi ünnep címe önmagában is áthallásos volt. Lutter Imre elõadómûvész,az est szervezõje és a Versszínház igazgatója fogalmazta meg a mottót: Nincs más válasz-tás! Ebben igaza lett: a közönség a versmondás mellett döntött, olyannyira, hogy végül nemfértek el a Mûcsarnokban.

Fellépett Körtvélyessy Zsolt, Andai Kati és Bakos-Kiss Gábor színmûvész, Mohai Gá-bor és Kádek Heny elõadómûvész, a 7határ együttes, Turczi István József Attila-díjas köl-tõ. Óriási sikert aratott Takátsné Földi Zsuzsanna, a Budapesti Versmondó Klub siket és na-gyothalló tagjainak egyike, aki Arany János Családi kör címû versét szóval és jelekkelegyütt adta elõ. Õsbemutatót hallott a publikum Karinthy Frigyes Õsz címû versének meg-zenésítésével, és színpadra léptek a Kaleidoszkóp VersFesztivál és más versmondó esemé-

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 31

nyek díjazottjai, valamint Wiegmann Alfréd, az Elsõ Magyar Versszínház mûvészeti veze-tõje. Kinizsi Ottó és Lutter Imre, akik a Magyar Versmondók Egyesületének vezetõi, mo-derálásukkal végigcsipkelõdték az estét, élceikkel, spontán alakított jó- és rosszfiú szere-pükkel igazi színeket vittek az estbe.

Kiss László a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és Pataki András szakmai al-elnök több díjat, címet és diplomát adott át.

Az estet fogadás zárta, amelyen Turczi István költõ, az egyesület irodalmi alelnöke mon-dott pohárköszöntõt, a közönség még éjszaka is ottmaradt a Mûcsarnokban, hogy beszél-gethessen a költészetrõl és a versszínházi jelenségekrõl. A házigazdák Kiss László, a Ma-gyar Versmondók Egyesületének elnöke, Szennik Éva kommunikációs alelnök, Lutter Im-re ügyvezetõ elnök és Pataki András szakmai alelnök voltak.

A Verskultúra Lovagja cím kitüntetettjei:

A Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus A Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus több mint fél évszázada le-

téteményese és gondozója a magyar nyelvû színjátszásnak és verskultúrának. Szakmaiszervezõ- mozgósító tevékenységükkel elévülhetetlen érdemeket szereztek a versmondásnépszerûsítésében. A Magyar Versmondók Egyesületének fontos és kiemelt szakmai part-nere, az egyesület megalakulása óta segíti tevékenységünket, együttmûködünk számos ran-gos országos és Kárpát-medencei verseny közös szervezésében és lebonyolításában. A ki-váló és példaértékû együttmûködés elismeréseként A Verskultúra Lovagja címet adomá-nyozzuk. A díjat Borbáth Erika fõigazgató vette át.

Tóth Zsuzsanna elõadómûvész A Magyar Versmondók Egyesületének örökös tagja, a Versmondó folyóirat korábbi szer-

kesztõ bizottságának tagja, a rendszeres szerzõnk, az Elsõ Magyar Versszínház közremûködõ-je, kiváló drámapedagógus és mûvészeti közíró, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvé-szeti Lektorátusnak szakreferense az Magyar Versmondók Egyesületével közvetlen kapcsola-tot tartó személyisége hosszú évek óta szervezetünk szakmai segítõje. Példamutató munkássá-ga, magas színvonalú szakmai tevékenysége elismeréseként a Verskultúra Lovagja címet ado-mányoztuk Tóth Zsuzsanna részére.

* * *„Ki viszi át a Szerelmet” díjazottak:

Konrád Antal színmûvész, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke ésKáelné Kovács Rita, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület elnöke,mindketten a versmûvészet terén vállalt szervezõi és érdekképviseleti szerepükért kapták a

díjat.* * *

VersGondnok kitüntetésben részesültek:Veréb Csaba és Halász György grafikusoka Magyar Versmondók Egyesülete honlapjainak és programjainak arculati és tervezõi

munkájáért.

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

32

„Magiszter Versmondó” diplomát kaptak:Rékai Nándor színmûvészAradi Balázs versmondóHajvert Ákos versmondóMach András versmondóA kitüntetettek tevékenysége nagymértékben hozzájárult a vers társadalombeli térhódí-

tásához, a versmondás mint hungarikum népszerûsítéséhez és a versszínházi irányzatok ki-teljesedéséhez.

Versmondó rekordok a költészet napján

Amíg az Elsõ Magyar Versszínház és a Magyar Versmondók Egyesülete a Mûcsarnok-ban pótszékezett, hogy a legtöbb vendég ülve nézhesse meg a költészet napja alkalmábólrendezett nagyszabású versszínházi estet, pénteken megdõlt a tömeges versmondás rekord-ja. Miskolcon egyszerre több mint hétszáz diák szavalta József Attila Óda címû versét –amelyet a költõ éppen a rekordkísérlet helyszínén, Lillafüreden írt. A rekordkísérlet a köl-tészet napjához, április 11-éhez, József Attila születésnapjához kapcsolódott.

A versmondáshoz bárki csatlakozhatott, így az iskolások mellett idõsebbek is olvasták averset. A szavalat alatt Sebestyén István, a magyarországi rekordok regisztrátora szigorúanszámolt. Utóbb a Független Hírügynökségnek elmondta, a tömeges versolvasás eddigi re-kordját budapesti diákok tartották, ezt kellett túlszárnyalniuk a miskolciaknak. A kísérlet si-került, több mint hétszázan mondták József Attila versét Miskolcon, ötvennel többen sza-valtak, mint a korábbi rekorderek.

Budapesten is rekorddöntögetéssel készültek. Igaz, Galkó Balázs már harmadszorra tel-jesíti ezt a nem mindennapi vállalkozást: a 105 éve született József Attila összes, azazmajdnem hatszáz versét olvasta fel a költõ Gát utca 3.-beli szülõházának udvarán. Ahogyaz elsõ két alkalommal – 1988-ban és 2005-ben –, most is Márta István zeneszerzõ impro-vizációi kísérték a felolvasást, sõt, hogy mennyire nincs új a nap alatt: Galkó ugyanabbanaz öltözetben, mi több, ugyanabból a szavalófülkébõl mondja el a verseket, mint annak ide-jén a Fiatal Mûvészek Klubjában és az Új Színházban.

E jeles alkalomra a ház udvarára fûthetõ sátrat állítottak, a büfében pedig az úgyneve-zett József Attila-menüt kínálták a közönségnek: libacombot és kuglert. Több ilyen jeles al-kalom azonban nem lesz, ez az utolsó. „Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza” – ma-gyarázta döntését Galkó Balázs, akit a Magyar Versmondók Egyesülete felterjesztéséremárcius 15-én tüntettek ki.

* * *

Megavers 2

Ismét reflektorfénybe került a költészet! Az Aba-Novák Kulturális Központ és a SzolnokTv idén újra megrendezte a Megavers 2 produkciót. A szervezõk ezzel a kezdeményezéssela versek értékei elõtt szerettek volna tisztelegni a költészet napjához kapcsolódva. Az or-szág több pontjáról közel 100 versmondó érkezett Szolnokra, közülük csak 11 juthatott bea döntõbe.

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 33

A Megavers produkciót 2009-ben rendezték meg elõször Szolnokon. Az elsõ mûsorszérianagyon sikeres volt, így aztán a szervezõk-kitalálók immáron hagyományteremtõ szándékkalfolytatták tovább, 2010-ben is Megavers 2 névvel.

A versenyre 12 és 30 év közötti versszeretõ és versmondó fiatalok jelentkezhettek. A dön-tõbe összesen 11 versmondó juthatott be a selejtezõk és a két elõdöntõ végeztével. A fõdíjegy párizsi hétvége volt a költészet városába, amelyet egy helyi vállalkozó ajánlott fel a mû-sor részére.

A szervezõk remélik, hogy jövõre is folytatódik a vetélkedés, amelynek keretében megmé-rettethetik magukat versszeretõk és – mondók.

Meg a VERS

Ez a tavasz – amely ugyan nagyon nehezen akar kiteljesedni – sok örömet hozott a ver-sek terén. Olyat is, amelyektõl kissé megváltozott a véleményem, például a tévérõl. Miköz-ben alapvetõen úgy gondolom, hogy jelenléte nem tesz jót egy olyan bensõséges mûfajnak,mint a versmondás, ezen a tavaszon, most, ebben a felfokozott állapotban, amit akár bol-dogságnak is nevezhetnénk, örültem a tévének.

Szolnokon ért az öröm. Farkasházi István – a MEGAVERS ötletgazdája s lelkes éltetõ-je – meghívott a verseny zsûrijébe, ahol megtapasztalhattam, hogy a média milyen segítsé-get tud nyújtani a versmondásnak vagy bármely más mûvészeti aktivitásnak. (Bevallom,némi nosztalgia is elfogott. Valaha, a hõskorban, Budapest egyik legnagyobb kerületénektelevíziójában dolgoztam, amely a közösségi mûvelõdés igazi szolgálója volt! Hasonlószellemet éreztem most is.)

Az elõzményeket csak hallomásból ismerem, de a mostani két elõdöntõ és a döntõ iga-zolt egy nagyszerû kezdeményezést. Igazán örömteli, hogy a zsûritagok többsége a helyi ér-telmiség kiemelkedõ képviselõje: Valkó Mihály nyugalmazott fõiskolai tanár, újságíró, esz-téta, Huszárik Kata színmûvész, a Szolnoki Szigligeti Színház tagja, Jenei Gyula költõ, azEsõ címû folyóirat fõszerkesztõje, Lengyel Boldizsár, a Szolnok TV kulturális rovatánakszerkesztõje, Zámbori Soma színmûvész, a Budapesti Kamaraszínház tagja, a Magyar Vers-mondásért Alapítvány elnökségi tagja – akinek a kötõdése Szolnokhoz közismert. A döntõzsûrielnöki szerepét Balázs Péter színmûvész, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója vál-lalta. Jó ez, mert a helyi összefogásról tanúskodik, s mert hatalmas erõt képvisel. (Jószeri-vel csak magam lógtam ki a sorból. Mentségemre legyen mondva, hogy én viszont sok vers-mondót ismerek az ország különbözõ versenyeirõl.) Csak a köszönet hangján lehet szólni aSzolnoki Városi Televízió munkatársairól – elsõsorban az író-rendezõ Harcsa Béláról, akia Megavers egyik motorjának bizonyult. Az összes közremûködõ nevének felsorolásáranincs lehetõség (lásd a stáblistát a Szolnok TV honlapján), pedig a program minden egyesalkotójának, szervezõjének, közremûködõjének, támogatójának szeretnék a versmondók ne-vében is köszönetet mondani. Külön az Aba-Novák Kulturális Központ munkatársainak!

Persze, jó lenne, ha végre elárulnánk, mi is a MEGAVERS, amirõl ennyit beszélek… Ugye,mindenki ismeri a Megasztár-t… (Bevallom, még én is, aki ugyan nem az elejétõl ismertema nagy tehetségkutató mûsort, fõként nem lettem a rajongói klub tagja, de bele-belenéztem, svolt egy-kép nap és versenyzõ, amelyeknek köszönhetõen a program végül is megérintett…)

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

34

Nos, a Megavers – azaz valójában már Megavers 2, hiszen 2009-ben debütált a hamarnépszerûvé lett kezdeményezés – a Megasztár kishúga… Lehet, hogy kicsit kevésbé diva-tos, kevésbé csillogó, de egyértelmûen a szolnokiakat s a környezõ települések közösségétszolgáló, a hasznukra váló kezdeményezés. A versmondást népszerûsítõ, a jobb közérzetün-ket erõsítõ rendezvények közül való. Itt a versmondás van középpontba állítva, de ugyan-úgy megvannak a tévés körítések, a bemutatkozó kisfilm, a „dühöngõbeli” beszélgetések…mint a nagyobb testvérnél.

A részt vevõ fiatalok – többségükben a megyébõl és a régióból érkeztek, távolabbról egyjelentkezõ volt – valamennyien rendelkeztek versmondó erényekkel. Ennek az írásnak aterjedelme nyilvánvalóan nem teszi lehetõvé, hogy mindenkinek a teljesítményét külön-kü-lön értékeljük. De az emlékezetes versmondásokról, a döntõbe jutott versenyzõkrõl min-denképpen szeretnék szót ejteni.

Nem könnyû dolog persze ennyi tehetséges fiatalról szólni. Éppen ezért nem mulasztha-tom el leszögezni: valamennyi döntõbe jutott fiatal figyelemre méltó személyiség, érdekesprodukcióval léptek elénk, és noha voltak kifogásaink, önmagában az is szimpatikussá te-szi õket, hogy versmondók.

Az elemzéseket onnan indíthatjuk el, hogy ki, miért, hogyan nyújtott többlet teljesít-ményt, vagy éppenséggel hiányérzet megfogalmazására adott okot. Ezek legtöbbször aversválasztáson, illetve kisebb részt a megvalósításon múltak...

Huszonkét fiatal jutott a tévé képernyõjére (valamennyi rövid bemutatkozás olvashatóaz Aba-Novák Kulturális Központ honlapján – a Megavers 2. címszó alatt), közülük tizen-egyen a döntõbe.

Az itt hallott versek – szemben az elõdöntõk választásaival – túlvállalásról tanúskodtak,mintha mindenki egy számmal nagyobb cipõben korcsolyázna… Nekem egyébként szim-patikusak a nagy vállalások, azt igazolják, hogy hittel, kedvvel rendelkezõ versmondókrólvan szó, akik meg szeretnék mutatni magukat. Úgy fogalmazhatnánk, hogy rendkívül erõsközlésvágy volt a versenyzõkben. Ez volt a legfontosabb motiváció.

A választásokat ugyanakkor néhol erõsen megkérdõjelezhetjük… Nem is értem, hogyankerült elõ némelyik vers, a fiatal versmondók világától távoli mondandókat, világokat idéz-ve. De ne szaladjunk ennyire elõre! Bár nem lesz könnyû, megpróbálok a lehetõ legunal-masabb módon, a döntõn való fellépés sorrendjében írni néhány sort minden versenyzõrõl,leszögezve, hogy az eredmények tükrében elsõsorban a saját véleményemet tolmácsolom,ami adott esetben jelentõsen eltérhet a zsûri egészének véleményétõl (ez utóbbit igyekszemmajd mindig jelezni).

A döntõ elsõ fellépõjével, Császár Bíró Lillával nem most találkoztam elõször. Kifeje-zetten izgalmas, vibráló személyiségnek tartom, aki észrevehetõen dolgozik a pódiumi sze-replésben hátrányt jelentõ hibás sziszegõin. Eddig jellemzõen kortárs verseket hallottam tõ-le, modern, majdhogynem eszköztelen megoldásokkal, mégis bensõségesen fogalmazva.Az elõdöntõben kifejezetten az élen volt, remekül illett hozzá Haraszti Ágnes többrétegûverse. Pontosan fogalmazott, érzékletes volt, s így magával ragadta a hallgatóságot. Éppencsak annyi titkot lebegtetett, amitõl még foghatóbbá vált személyiségének varázsa.

A döntõben, úgy vélem, túlvállalta magát. Nemes Nagy Ágnes megfejhetõ, ám súlyos ver-se, az Istenrõl, nem adja meg magát könnyen. Nem könnyû vers. Sokáig kell elemezni ahelyzetet (ismerve ráadásul Nemes Nagy rejtõzködõ költõi személyiségét), hogy elkerüljük

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 35

a primér, személyes fájdalom megjelenését, s pontosan közvetítsük azt a pillanatot, amikora költõ felismeri az Isten magányosságát. Ehhez képest az önsajnálat maszatossá teszi amondanivalót. Talán ez az interpretációs bizonytalanság okozta, de ez alkalommal sokkalerõsebben érzõdtek Lilla helytelen sziszegõi is. Nagyon bízom abban, hogy az elsõ elkese-redés után átgondolja majd a verset, és legközelebb sokkal érettebb állapotában mutatja megnekünk. (Ezúton is üzenem, hogy ha elfogadja, szívesen megbeszélem vele az egészet.)

Czakó Ádám rokonszenves fiatalember, nem véletlen, hogy a közönség továbbjuttatta.Az elsõ fordulóban számomra igen kedvesen megfogalmazott Szabó Lõrinc-verssel jelent-kezett, s noha a kellõ distanciát nyilván nem tudta érzékeltetni, ígéretes volt. Beszédénekhibáit ugyanakkor szóvá kell tenni, artikulációja néhol kásás, a szóvégeket elnyeli. Ezek ahibák megmaradtak a döntõben is, ám ott választása révén inkább remek kiállása érvénye-sült. Wass Albert versével üzenethordozóvá vált, még akkor is, ha ritmusa, a gondolatokplaszticitása olykor sérült. Csak remélhetjük, hogy továbbra is táborunkban marad.

Demeter Roland – nem árulok el meglepetést, ha elõre megírom, hogy õ lett az idei gyõz-tes – meglepõ fiatalember. Kevés szavú, mondhatni, visszafogott személyiségû versmondó,aki azonban megnyílik az interpretációk során. Az elõdöntõben Ady-verset mondott, egyér-telmûen meggyõzõ módon, bár nyilván nem hibátlanul, adós maradt például a gondolatiívek pontos kidolgozásával. Természetes megszólalásmódját csak idõnként törték meg feles-leges hangsúlyok, kidobások. Értelmezte és tolmácsolta a verset, rendkívül szuggesztív mó-don. A döntõben éretten, vallomásosan mondta el Jónás Tamás versét. Az önazonosság meg-döbbentõ élményén túl elõadói erényekkel is rendelkezett, s a kortárs író versét kortárskénttolmácsolta, azaz értve, értelmezve, érzésekkel megtöltve a sorokat. Úgy vélem, a fiatalem-bernek van mit tanulni még, és csak szorítok neki, nehogy a siker kibillentse a helyes útról,amelyen most jár… És engedtessék meg még annyi: Demeter Roland roma. Voltak, akikbenez azt az érzést erõsítette, hogy a zsûri talán elnézõbb volt vele. Nem így volt. Ha valamielõnyére szólt, az csupán fiatalsága, hite és tehetsége, nem pedig származása, amelynek hát-rányaival – nyilván õ tudja ezt a legjobban – mennyire nem könnyû megbirkózni.

Hám Réka Ágnest egyértelmûen szereti a kamera. Üde, ragyogó mosolya tökéletesen át-megy a gépen, és lenyûgözi a közvetlen hallgatóságot is. Személyisége, finomságai nagy re-ményekre jogosító képességeket mutatnak föl. Kifejezetten magával ragadó volt az elsõ for-dulóban, ahol Móra Ferenc A hegedûm címû novellájából mondott részleteket. Melegséggelteli elõadását ugyan pöttyözte néhány felesleges hangsúlykidobás, néhány széttört gondolat,de kedvessége, érzékenysége miatt felejtettük az apró hibákat. A döntõbe látszólag tökéletesválasztással érkezett, ám ezúttal elmaradt a hatás, így a várt eredmény is. Szép Ernõ köny-nyednek tûnõ, ám kõkemény nõiességet kívánó szövege elmondásakor – s ez nem képzavar,a habkönnyûnek látszó szöveg egy igazi nõ megszólaltatását igényli… – bizony adósunkmaradt az alsó korhatárt éppen átlépõ hölgy. Sok fölösleges nyomatékkal, kevés lebegéssel,édesen, de nem elég átgondoltan, és nem kellõ évõdéssel interpretálta a szöveget. Biztos va-gyok benne, mint ahogy a zsûri többi tagja is, hogy hallunk még Rékáról! Így legyen…

Finta Zoltán tanár úr. Ezzel máris elmondtam róla, hogy õ a felsõ korhatárt súrolja, éshogy bárcsak több ilyen tanár lenne minden iskolában. (Ezt elmondhatjuk a többi tanárver-senyzõrõl is.) Már az elõdöntõben gondolatgazdag elõadást hallottunk tõle, amely kivéte-lesen szerencsés hangi adottságairól is meggyõzött minket. A jó kiálláson túl azonban be-bizonyította a gondolkodó versmondók fölényét, s noha kis összekapások s néhány fölös-

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

36

leges nyomaték meg-megjelent beszédében, az ívek kifényesedtek, a hatás erõteljes volt.Második választása briliáns szövegre esett. Parti Nagy Lajos furcsa szövetû, posztmodernlírája sokak számára idegen, magam lenyûgözõnek találom. A választott vers a Szívlapátcímet viseli, s voltaképpen helyzetkép a hazáról. Nehéz, sok idézettel, fondorlatosan gaz-dag áttételekkel megtûzdelt szöveg. Ám Finta Zoltán lenyûgözõ magabiztossággal oldottameg a feladatot, bár egyes zsûritagok szerint elõadása sokkal több játékosságot elbírt vol-na. Szerintem nagyon meggyõzõ produkció volt. Nem véletlenül lett egyértelmû másodikhelyezése.

PARTI NAGY LAJOSSzívlapát

(Holaha zanzák)

„hezitt állok, mást nem tehetek”

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 37

Egy originál haza-ötlethiányzott péntek éjszaka.Az égbolt füstös, lomha kotlett,szállongott rím és vérszaga.„Elmentem és megyek haza”,de hogy hová, az fel nem ötlött,fáradt agyam a fellazamemórián át kikönyöklött.A Duna csak folyt és Plaza,folyott le rajta kurd, török, lett, múlt és jövõ híg halmaza,folyott le szerzet és öröklet,elmentem én hová haza,s a rím kedvéért negyed öt lett.

*

Ezernyi fajta népbe töppedt,de hetyke elmebajsza áll, láttam egy szónok ordibál:csak keze van, mit égbe lökhet,mert bár a múlt merõ öröklet,miért, hogy sorsa íly fatál,s csörgõként rázva csontos öklet,azt hiszi, megdeterminál?

*

Ha nyelvvel és ha felesel,ha Cola Light, ha langy melasz,ha pótkávé, mit teleszel ,

kenyérrel nénikém tavasz,ha egyfogaddal megeszel,a nyammogásod is vigasz,ha fel-feldobott kõ leszel,ha óvatlan vagy épp ravasz,és mondjuk puff, és rámesel,hazám, hazám, te Mol, te Shell,te szép aranykalászvegasz,tiéd vagyok, bármit teszel,tehozzád mindenem ragaszkodik s adyk

*

Mentem haza, s a haza hol van?halkan szuszogtak kinn a fák,álltak mint ágyúk, huzagoltan,s szétágyúzták az éjszakát.A rím kedvéért: bandukoltam,mögöttem már a Jászai,és jöttek vélem szembe holtankockacsaták vén ászai,aranypufajka rajtuk, könnyü, vattás,itt minden éjjel hídavattás.

*

Az én hazám kopott kabátú,de nékem zizzenõ dzsoging,szemében egy-egy szívlapát bú,csuklik kicsit, kicsit meging,a forma rácsán rendre átbú,

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

38

(bár össze kéne tartanom)a szertelóbált kezü-lábú,de hazafias tartalom,mit illenék kiköltenem:hazám hazám te min – de nem.

*

Engem a látvány meghazáztat,én városom megkönnyezem,Budapest mint egy nyári láz hat,és lázmérõvel szúr szemen.Mint szerteszórt, lágy pislogás,nézlek, higanygõz partidon,te százszor összejárt kamás’,mennyit kibír egy versidom,csámpás rímecskék mennyi ökrét,és mennyi rep kényt, limlomot,mi egy kádmélyi szürcs öröklétrossz lefolyóján elfolyott,vagy most folyik le rajta épp,titá titá ez töltelék.

*

A péntek éj most foszlad át,keletrõl bordó kombiné,tolnak egy rózsaszín ladátaz utcán Zombi s Zombiné.Mivel a Zombi készüléketök lemerült Vecsés alatt,s az eröltetett feltöltéseleszívta nékik a Ladat.

*

Hazám, kiírtam már magam,s ha olykor, dinnyehéj nyomán,verses lovam megúsztatam,novell kéne inkább s román,

s ha épp novell, félig román,vagy tán egészen az,lírám szájában édesül az étel,két szék között, az már igaz,mire megy gyémánttengelyévelki nem nyugodhat egy lován?

*

Hazám, te szép vezérfonál, ne hidd, hogy elveszítelek!A hajnal már a sarkon áll,köztisztaságimunka kezd.Elszódalolt egy évtized,s bár törmelék az lenne még,mi csattogott volt, hév tüzed,akár a gáz, dünnyögve ég,dünnyög a lumbágós derék,a század kissé megtized,kevesebb lend és több kerék,s nátótag lettek Ischlerék.

*

Az éjjel bársony nescafék.Hûltek az utcán, két csapottkanál és tejporszármazék;rányitottam a vízcsapot.Ki ínyenc, az tán fölsikolt,de lassabb volt a gáz, mina kávévíz csak tapsikolt,és dongott, mint a jázmin,szellõzködött a nagy melegbe,míg odva mélyén elsimedvemorgott e nyelvi mû miatt,morogjon, aki buksi medve,édes hazám, ne vedd szivedre,hadd legyek hûs.

Boczek Balázs a közönség egyik kedvence volt az elõdöntõben. Kedvesen, a sok-sok po-zitív visszajelzést megérdemelve tolmácsolta nekünk a közismert Arany-verset, A fülemü-lét. Nyílt személyiségét pici elfogódottság árnyalta (persze ebben az is közrejátszott, hogyelsõként lépett színpadra), sziszegõ hangzóit tisztítani kellene, de alapvetõen tehetségesversmondóval találkoztunk. Második választása nem volt ennyire szerencsés. Szabó LõrincÍbisz címû versével nagy fába vágta a fejszéjét, amely – hogy a képnél maradjunk – bele is

csorbult. A vers utalásai, bonyolult álomrajza lehetõséget adott Balázsnak arra, hogy meg-mutassa erõteljesebb, gondolkodóbb önmagát, de képességei még nem tették lehetõvé,hogy végig erõvel, szuggesztíven tolmácsolja. Valljuk be, kicsit túl összetett, egy teljesenmásik idõbõl való, komoly, világnézeti és erkölcsi kérdésekre választ keresõ szöveggelcsoda lett volna, ha boldogul. Teljesítménye így is reményekre jogosít fel.

Ságiné Nagy Tímeát néhány évvel ezelõtt, torokszorító élmény révén, ígéretes versmon-dónak ismertem meg. Mivel kicsi fia nevelése miatt eltûnt a versenyekrõl, most örültem,hogy ismét felbukkant. Erényei, pozitívumai most is erõsek. Ám megoldásaival nem min-dig értettem egyet, noha zsûritársaimra egyértelmûen mély benyomást tett. Mi okozza el-lenérzéseimet? Azt gondolom, mindkét hallott produkció esetében eltér a versrõl alkotottfelfogásunk. Meggyõzõdésem szerint Pilinszky János Ne félj címû verse sokkal többrõlszól, mint a primér szerelmi bosszúról… Hidegfejû, nyugodt, kétségbeesett és kísértetiesenmagányos fantazmagória, amit nem a fenyegetõzés tüzel. Tímea alapállapotból eltér ettõl,szenvedélyes, vad, heves mimikával kíséri a versgondolatokat. Olykor még némi önsajná-latról is árulkodnak hangsúlyai. Miközben gyönyörûen beszél, szép a hangja, személyisé-ge meggyõzõ, s egyértelmûen a legjobbak között van. (Fõleg a legjobbaktól érdemes mégtöbbet várni.) Nekem, sajnos, a másik produkciójával is komoly gondjaim voltak. Sok ál-talánosítás, rossz tempóválasztás, némi szöveghiba is elõfordult. De ami nekem legjobbanhiányzott, a vershelyzet pontosítása. Az azonosság felfedése egy konkrét anya és Jézusanyjának helyzete között. Az idõsíkok érzékeltetése, az érzelmi állapot hullámzása… Eze-ket tartanám rendkívül fontos, átgondolandó tételeknek. (Szívbõl remélem, hogy Tímeamegoldja majd ezt a feladatot, felajánlottam segítségemet is ebben.) S akkor minden bi-zonnyal magam is akadálytalanabbul tudnék örülni egy rendkívül izgalmas, jó személyi-ségjegyekkel megáldott, tehetséges versmondó teljesítményének. Tímea a találkozó har-madik helyezettje lett.

Tóth Péter szintén tanár. Dicséretes dolog. Példamutató. Ráadásul nem magyar szakos,hanem testnevelõ. Az elõdöntõben József Attila Levegõt! címû versét mondta, alapvetõenpontosan, szikáran. Erõs személyiség, gondolkodik, megrajzolja az íveket, ez remek, bármég több plasztikusságnak, érzelmi azonosságnak tudnék örülni. (Sok pozitívuma melletta sziszegõire is jobban kellene figyelnie!) Nyilván nem véletlen, hogy nem csupán én mon-dom – kicsit lazulnia is kellene. Érzelmi megnyilvánulásai nem elég intenzívek, mintha fél-ne igazán megnyílni, megmutatkozni. Elõadásában a Levegõt! hordozott valamiféle általá-nosságot, alapállása beszûkítette a váltások lehetõségét, s beszédének ritmusa is egyenlete-sebb volt, mint amit a gondolatok sebessége megkívánna. A döntõben valódi sikerdarabotmondott – példásan, Faludy György Haláltánc balladáját. Bevallom, ezt a produkcióját jó-magam sokkal jobban értékeltem, mint az elõzõt. (Jobban, mint a zsûri többi tagja.) Miért?Mert mértékkel bánt a színeivel – de voltak színei. Mert karaktereket villantott föl, de sem-mit nem játszott túl. Mert megóvta magát az általánosításoktól. Mert voltak torokszorítópillanatai. Igaz, hatásában nem volt olyan élénk, mint ahogy a vers elõadásának sokszornagy amplitúdókkal megvalósított mintái, számomra azonban éppen ez a visszafogottság,a belsõ izzás volt izgalmas és meggyõzõ. Mégis azt tanácsolom neki, legyen bátrabb, nyis-sa meg önmagát jobban a közönség elõtt.

Miskolczi Fruzsina bátor ifjú hölgy. Elsõ választása rendkívül jól illett hozzá, dacos ésmagabiztos volt, Kiss Judit Ágnes kortárs szövege igaznak tûnt elõadásában. Jó választás,

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 39

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

jó adottságok – remek kiállás. Nem véletlenül került a döntõbe, bár a vers alaposabb elem-zése, a magán- és mássalhangzók hosszúsága kívánnivalót hagyott maga után. Erõs hang-ja miatt a mikrofonhangerõt sem árt legközelebb gyakorolni. Második választásával újszínt mutatott meg magából. Hervay Gizella valaha szinte slágerként ismert szövegét – Le-vél helyett – szelídebb hangütés jellemezte. Bár nagy örömmel hallgattam a jól ismert szö-veget, sajnálatos módon Fruzsina nem talált benne önmagára. Beszéde maszatosabbnak bi-zonyult, összekapások, elcsúszott hangsúlyok jellemezték. De nem ez volt a legfõbb gond,hanem az, hogy a szerelem összetettségébõl mintha kimaradtak volna az örömteli pillana-tok, a szépség – s csak a fájdalom és az önsajnálat nyilvánult meg. Az az érzésem, hogy aszöveg még nem érett meg benne kellõképpen, ezért nem tudta kiaknázni a versben rejlõlehetõségeket, pedig minden adottsága megvan ahhoz, hogy ezt remekül megoldja. Nagyonremélem, hogy még sokszor találkozunk versmondásával.

Gál Bence a közönség jóvoltából került be a döntõbe. Az elõdöntõben hallott Radnóti-interpretáció a zsûrinek nem tetszett annyira, noha a versmondó adottságai rendkívül ígé-retesek. Az Elõhang egy monodrámához azonban nem hangzott meggyõzõen a jó kiállásúfiatalember szájából. A gondolatok széttörtek, az elõadói alapállást nem tisztázták ponto-san. Jó kis indulatai azonban megmutatkoztak, szép hangját jó volt hallgatni. A döntõbensokkal jobb választással állt elõ. Igaz, kissé csalóka módon választott szöveget, egy tizen-ötödik századi német katonaéneket, amelyrõl kiderült, hogy Faludy verse, Zsoldosdal cí-men. A szöveg remekül illett hozzá, telitalálat volt. Erõs, férfias, energiával teli szöveg-mondást hallottunk, amelyben ezúttal szépen megmutatkoztak képességei. A szóvégekrejobban kellene figyelnie, mert elnyeli azokat.

A Megavers 2 zárása nem sikerült túl jól (ez persze semmit nem von le a találkozó sike-rébõl!). A közönség bejuttatta Kovács Bence – arra hivatkozva, hogy nem volt ideje felké-szülni – nem kellõképpen memorizált verssel jött. Ráadásul nehéz szöveggel, amelyet sem-miképpen sem lehet hitelesen tolmácsolni ad hoc felolvasva. Tanulság? Egy versmondónaknem csupán egyetlen verset kell tudnia, ha indul egy versenyen. Számítania kellene arra,hogy esetleg… Meg különben is; nem azért versmondó, mert szereti a verseket? Szóval, fe-lejtsük el azt a botlást – és tanulj, Bence, verseket! Sokat! Saját örömödre is!

Nagyszerû versmondó alkalom volt a MEGAVERS 2. Csak remélni lehet, hogy folytató-dik, hogy lesz elég erõ, szándék, összefogás a folytatáshoz. Hogy a Szolnok TV megõrziefféle mecénási, valódi kultúraközvetítõ szerepét. Hogy a város vállalkozói továbbra isilyen nagylelkûen és értõen támogatják a mûveltségnövelõ kezdeményezést. Hogy a városvezetése továbbra is szívvel (talán némi pénzzel is) áll a versmondás ügye mellé. Hogy akedves, színvonalas mûsorvezetõk, Farkasházi Réka és Barabás Botond továbbra is sze-mélyes ügyüknek tekintik a versenyt, drukkolnak és szorítanak kedvenceikért. Hogy a zsû-ri – a sok, különféle alkatú és ízlésû ember – továbbra is érdeklõdéssel, figyelemmel kísé-ri, vitatkozza végig a rendezvényt, majd mégis szinte egyértelmûen ugyanazokat emeli ki,mert õk a legjobbak! Vagyis hogy LESZ folytatás. Az egyik támogató gyönyörûen szólt ar-ról a hitérõl, mely szerint a válságból kivezetõ utunk lehet a versmondás, mert verset írni,olvasni, mondani kell. Ez egybecseng a zsûri elnökének, Balázs Péter igazgató úrnak agondolatsorával, amelyben úgy fogalmazott, hogy a mûveltség a béke hõsiessége. Lehet-emást tenni, mint minél több hõst kívánni magunk közé?

Tóth Zsuzsanna

versmondó40

Versmondók Kazinczy szülõfalujában

Nemcsak a tudásukat, tehetségüket megmutató fiatalok, de tanárok és iskolatársak is szépszámban eljöttek az Érsemjénben megrendezett II. Kazinczy Ferenc szavalóversenyre.

A szombaton megtartott versnapra a település mûvelõdési központjában került sor, ahola község polgármestere, Balazsi József köszöntötte a megjelent verstolmácsolókat, ered-ményes versenyzést kívánva mindenkinek. Csorba Sándor könyvtáros elmondta, a mosta-ni találkozó annak a Kéz a kézben címet viselõ, határon átívelõ kulturális programsorozat-nak a része, amelynek elsõ stációja a magyarországi Bagamérban tartott néptáncgála volt.Hátravan még egy Bagamérból startoló, képzõmûvészeti alkotásokat felvonultató vándor-kiállítás megnyitása, azt követõen immár ismét Érsemjénben ropják majd a táncot a népihagyományok kedvelõi. A rendezvénysorozat utolsó elõtti eseményére, a Nótaolimpiáraszintén a határ innensõ oldalán kerül majd sor, valamikor májusban. A hagyományõrzõ éskultúrateremtõ kavalkád Bagamérben megrendezendõ, befejezõ eseményére színjátszástkedvelõ csoportok jelentkezését várják.

KAZINCZY FERENC

Baróti Szabó DávidhozMidõn egy szerencsétlen munkát közle velem.

Mint bánthattalak én meg úgy, barátom,Hogy te engemet ezzel a csömörléstIndító csevegéssel öldökölj meg?!Testét lepje meg a gonosz pokolvar,A csorgó fakadékok, a büdös rüh;És a csontokat hasgató podagraMint a gombolyagot, húzza össze ujját,Ezzel tégedet aki gazdagított,Ily istentelen átkozott darabbal.Ah, nem láttad-e, hogy szegény KazinczydElvesz mérgibe, majd ha olvasandja?Várj, várj, nem viszed ezt el; összegyûjtömA sok Kónyit, a nem magyar Zechentert,S nyomtat Landerer amit hónaponkint;S majd ha összeszedem, barátom, õket,Érdemlett jutalom fog érni érte.Várd bízvást! – Azalatt oszolj elõlem,Akármerre vezet szemed világa,Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek.

Több korcsoportban is díjazták a legjobb versmondókat. A szavalóversenyre huszonkétdiák nevezett be, a Bihar megyei szavalók mellett magyarországi verskedvelõk is hozzájá-

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 41

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

rultak az élményteremtéshez. Külön korcsoportban vetélkedtek az alsó tagozatos gyerekek,majd rövid uzsonnaszünet után az 5-8. osztályosok uralták a színpadot. A szervezõk aztajánlották, hogy lehetõleg partiumi költõk alkotásaiból válogassanak a fiatalok. Végül elégszéles paletta tárult a hallgatóság elé, Zelk Zoltán, Máté Imre, Csiha Kálmán, Számadó Er-nõ versei mellett nemcsak a magyar költészet nagyjainak, de még egy orosz poétának amegidézésére is sor került. Somogyi Sándor bagaméri magyartanár elnökletével, a BorosErnõke Blanka érmihályfalvi tanár és Csorba Terézia érsemjéni tanár alkotta zsûrire hárultaz értékelés felelõssége. A kisebbek között a legeredményesebb szavaló megosztott helye-zéssel Tóth Levente és Szabó Dóra lett. A képzeletbeli dobogó második fokára szintén ket-ten állhattak, mégpedig Bocskai Alexandra és Tóth Sándor-Gábor, míg Kaszta Alexandra aharmadik helyet érdemelte ki. Nagy László, Csige Boglárka és Czifra Róbert elõadását kü-löndíjjal jutalmazták. A felsõ tagozatosak között sem sikerült a legeslegjobb szavaló kivá-lasztása, így Karabin Erika és Boda Bernadett végzett az elsõ helyen, az „ezüstérmen” Ko-vács Gwendolinnak kellett Csengeri Orsolyával osztozkodnia, míg Vinkler Csillát és Nyí-ri Dalmát egyaránt a harmadik helyre rangsorolták. Karsai Attila, Majerkuk Lilla és BaraDávid a korcsoport különdíjasai lettek.

D. Mészáros Elek

* * *

10 ÉVES A KÖLTÉSZET TAVASZA FESZTIVÁL –PRIMAVARA POEZIEI

Csak így tovább!

Történt ezelõtt tíz évvel, amikor a Szilágy Megyei Tanács alelnöke voltam, hogy SzõkeAnna, a Szilágy Megyei Népi Alkotások Háza nem sokkal korábban kinevezett, kisebbsé-gi ügyekkel foglalkozó referense egy délelõtt bejött az irodámba. Lelkesedve elõadta, hogyszeretné megszervezni „A költészet tavaszát” megyénkben, Zilahon. Megmondom õszin-tén, az elején nem igazán bíztam az ügy sikerében, pénzügyi nehézségek, szervezési gon-dok miatt. De Ani

érvei végül meggyõztek. Most, tíz év elteltével, mind, akik évente részt veszünk ezen aszínvonalas, nemzetközivé vált kulturális eseményen, bátran mondhatjuk, hogy Szõke Ani-nak volt igaza. Bebizonyosodott, mint annyi más alkalommal is, hogy a költészet, a kultú-ra népeket, országokat köt össze, megtanít egymást megismerni, együtt gondolkodni.

Gratulálok a lelkes szervezõ-rendezõ csapatnak. Gratulálok azoknak a költõknek, bármi-lyen nyelven is írnak, akiknek alkotásait, köteteit ezen alkalmakkor mutatták be, s amelykötetek könyvtáramban megkülönböztetett helyet foglalnak el.

Csak így tovább!Sok boldog születésnapot!Barátsággal, tisztelettel,

Fekete-Szabó Andrásszenátor

versmondó42

A költészet tavasza fesztivál által – amelyet most tízedik alkalommal rendeznek meg –Szilágy megye kulturális közössége hamarabb épült be az Európai Unióba.

Gratulálok mindazoknak, akik e kiváló kulturális rendezvény létrehozásához hozzájárul-tak, hiszen általa a szilágyságiak bebizonyították, hogy a vers bûvöletében a román-magyarbarátság igenis életképes. A költészet tavasza fesztivál a jövõben is számíthat a Szilágy Me-gyei Tanács támogatására, fõképp azért, mert e rendezvény által megyénk kulturális iden-titásának körvonalai egyre határozottabbak lesznek.

Tiberiu MarcSzilágy Megye

Tanácsának elnöke

A költészet egyetemes

Országosan egyedülálló kezdeményezés házigazdája volt Szilágy megye 200l-ben, ami-kor megrendezte a költõtalálkozót, amelyen román és magyar költõk közvetlenül ismerhet-ték meg egymás verseit, és beszélgethettek el közõs gondjaikról. Azóta minden évben egy-re bõvült ez a rendezvény, és már korán nemzetközivé vált, hiszen nemcsak szilágyságivagy a Szilágyságból elszármazott költõk találkoztak itt, hanem jeles magyarországi köl-tõk és mûfordítók is rendszeresen részt vettek A költészet tavasza nevet viselõ rendezvé-nyeken. Minden alkalommal magas szinten képviseltette magát a magyarországi mûvelõ-dési minisztérium és a Magyar Versmondók Egyesülete is. Köszönjük mindazoknak, akikilyen magas szinten vállalták fel a kapcsolatteremtést és a rendszeres kommunikációt,amely áttörést jelent az európaiság és a civilizált egymás mellett élés felé. Az eddigi pozi-tív tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy nem ellenfelek, hanem inkább sorstársak vagyunk,és problémáink közösek. A jó vers, a költészet egyetemes, általános emberi értékeket hor-doz, bárhol is élünk a világon, vagy bármilyen nyelvet beszélünk. Ezek a találkozók is eztbizonyítják, hiszen már több közös kétnyelvû, sõt, háromnyelvû kötet is született a részt ve-võ költõk verseibõl.

Büszke vagyok arra, hogy a Szilágy megyei kezdeményezés sikeresen folytatódik a gaz-dasági válság ellenére. Ez is azt bizonyítja, hogy a költészet nincs válságban, és nem ismerhatárokat.

Kívánom, hogy még sok ilyen jó hangulatú találkozón vehessünk részt mindannyian!

Seres Dénesképviselõ

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 43

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Egy évtizednyi vers

Három évvel ezelõtt volt bátorságom ahhoz, hogy Zilahot a német Baden városához ha-sonlítsam, mely város a német-francia barátság, kölcsönös megértés és sikeres közremûkö-dés szimbóluma. Ma nemhogy nem vonom vissza e szavaimat, hanem állításomat meg iserõsítem! A Primavara Poeziei – A költészet tavasza fesztivál – egyéb, intézményünk általlebonyolított kulturális rendezvények mellett – a Szilágy megyei és a magyarországi ro-mán, illetve magyar kultúremberek közötti barátság útján tett elsõ lépések, majd a fontosés egyre ambiciózusabb partneri kapcsolatok és közremûködések közé sorolható.

Fesztiválunk – melyet immár a tízedik alkalommal rendezünk meg – jelentõségben régtúllépte Szilágy megye határait. Ezért kötelességemnek tartom, hogy néhány fontosabbmozzanatra külön felhívjam a figyelmet.

Tizenhat-tizenhét évvel ezelõtt a Silvania irodalmi kör néhány tagja meghívottként sze-repelt a zilahi Magyar Kulturális Központban (EMKE). Volt ott vers is, sámsoni vörös boris meg jókedv is, a javából. Hogy kik tartottak ki akkor egészen a találkozó végéig? Kere-kes Edit, Daniel Hoblea, Fejér László, Marcel Lucacíu, Szabó István, én magam, valamintValentin Mesesan és Szabó Vilmos, akik azóta sajnos eltávoztak az élõk sorából. Mily ne-hezünkre esett akkor – jóval éjfél után – megválni a verstõl!

A következõ fontos esemény kolléganõnk, Szõke Anna felzárkózása Szilágy Megye Ha-gyományos Mûvelõdési Központjához. Õ volt a Primavara Poeziei – A költészet tavaszafesztivál kezdeményezõje és annak azóta is a lelke, aki több mint tíz éve keményen meg-dolgozik e fontos kulturális esemény létrehozásáért.

Mérföldkõként emlegethetjük a budapesti Román Kulturális Intézet által 2003 novem-berében, valamint a bécsi Román Kulturális Intézet által 2004 júliusában megrendezett mû-velõdési esteket, amelyeken mi is részt vettünk, és ahol elsõ két-, illetve háromnyelvû kö-tetünket, az ALB NEGRU – FEKETE FEHÉR, valamint a POEME. VERSEK. GEDICHTEcímûeket bemutattuk. Ugyanitt mutattuk be Szilágy megye mûvészeti folyóiratait, az Orig-init, a Caiete Silvane-t és a Hepehupát.

Rendezvényünkhöz értékes kultúremberek csatlakoztak, egyre jobban emelve ezzel a te-kintélyét az évek során: Devecseri Zoltán, Lakatos Mihály, Gujás Márta és fõleg Kiss Lász-ló, a Versmondó fõszerkesztõje, aki jelen volt minden alkalommal, az elsõ kivételével.

A Szilágy Megyei Tanács elnökének, Tiberiu Marcnak, alelnökének, Csóka Tibornak,Seres Dénes képviselõnek, Végh Sándor prefektusnak valamint Fekete András s GheorghePop szenátoroknak is köszönettel tartozunk. Tíz éven át tartó értékes segítségükért és mun-kánk iránt mutatott érdeklõdésükért.

Külön köszönet jár a fordítóknak, hisz nélkülük a román és magyar költõk találkozásanem jött volna létre A költészet tavasza formájában. Említem itt Simone Györfi, Szabó K.István, Lakatos Mihály és Rolland Müller nevét.

Végezetül hadd említsem meg néhány, a rendezvényünktõl elválaszthatatlan kedves ba-rátunkat, B. Simon Györgyöt, Peter Coopert, Valentin Mesesant és Ujházi Lászlót, õket,akik már nincsenek közöttünk, de akik ránk bízták, ránk ruházták kulturális örökségüket.

Cristian Contraşa Hagyományõrzõ Mûvelõdési Központ igazgatója

versmondó44

LAKATOS MIHÁLY

Lelkemben ás a szorongás

Csak ülök, ülök a fotelbenS nézem hogy csökken az életszínvonalSütõtök vagy tán krumpli sül a lerbenS az idõ arcomról újabb színt von el.

Az elsõs Gergõ ölembe ülBoldog hogy indul az úszótanfolyamS hogy a lerben sütõtök vagy krumpli sülNevetek: hát te is úszol már fiam?!

Apád soha nem tanult úszniAz õ barátja kemény medencealj.De most az egyszer jó volna megúszniMert a felszínen csúnyán lebeg a haj.

A fák lombja akár a homokMisike rajzán rajzanak a törpökGyûlnek éhes szörnyek és pokémonokPedig hol van már a torkos csütörtök?

S a legkisebb Levente mászikBi-bi – mondja a világ bipolárisPercrõl percre él sír vagy gurgulázikIllata tej s a rím kedvéért – ánizs.

Csak ülök, ülök a fotelbenS nem tudom holnap lesz-e rajz és meseÉltem mit élek arra érdemes-eHová úszik az úszó hová mászikA mászó ok és cél végül meddig vásik.

Szép gyermekeim nektek sem lesz más lásdA címet.

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 45

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Költõtalálkozó

A költészet tavasza fesztivál 10. évfordulóját nagy készülõdés elõzte meg. A nemzetkö-zi költõtalálkozóra sokan jelentkeztek, mintegy 25 költõ jelezte részvételét. A találkozóraviszont nem mindenki tudott eljönni. Kelem Hunor költõ – mûvelõdésügyi miniszter – isjelezte részvételi szándékát, verset is küldött elõre az antológiába, végül hivatali kötelezett-ségei nem engedték közénk.

A rendezvényt ezúttal is a Népi Hagyományõrzõ Központ szervezte a megyei és a zila-hi tanács hathatós anyagi támogatásával. Természetesen ezúttal is két nyelven – magyarulés románul – folyt minden.

A rendezvényt Szõke Anna kulturális referens nyitotta meg, röviden ismertette a rendez-vény tíz éves történetét, a közös két- és háromnyelvû kiadványokat.

Marc Tiberiu, a megyei tanács elnöke köszöntõjében azon gondolkodott, hol van a köl-tõk, alkotók nyugvóhelye, miután átlépték a lét határait. A költészet tavasza egy olyan or-szágban, amelynek nincsenek reményei, forrásai, reménykeltõ lehet. A versek is téglái le-hetnek az örökké elhalasztott jövõ építésének.

versmondó46

„Sok autó jár itt”

Seres Dénes képviselõ szavaiban optimistábbnak bizonyult. Elismerte, hogy nehézsége-ink vannak, de ez a vers általi közeledés sokkal reménykeltõbb, mint gondolnák egyesek.Románia és Magyarország számára is minta ez a találkozó, amelyrõl a politikusok is pél-dát vehetnének.

A rendezvényen részt vett Fekete Szabó András szenátor, Végh Sándor prefektus, Onor-ica Abrudan alprefektus, Csóka Tibor, a megyei tanács alelnöke, és Sojka Attila, Zilah al-polgármestere.

A zsibói születésû és Nagyváradon élõ Széll Katalin képzõmûvész képkiállítását SzabóAttila nyitotta meg. Értékelte a nagybányai festõiskola stílusán nevelkedett mûvész szelídlátásmódját, a pasztelltechnika használatát.

A költõtalálkozót Fejér László szerkesztõ vezette a hazatérés jegyében. Mindenekelõttegyperces néma felállással adózott mindenki a találkozó egyik résztvevõje, a Zilahon éltamerikai Peter Cooper emlékének, akinek egy versét is felolvasták.

A költõk ábécésorrendben olvasták fel verseiket, elsõnek a mocsolyai születésû BodaEdit. Devecseri Zoltán gyõri költõ eddig még egyetlen fesztivált sem hagyott ki, tolmácsol-ta a gyõri költõk üdvözletét. Gujás Márta Szentendrérõl jött orvos, költõ és képzõmûvész.A zsibói Simone Gyõrffi is megszokott vendége a rendezvénynek, a versek 90%-át rendsze-resen õ fordította magyarra illetve románra. Halmosi Sándor költõ és mûfordító ugyan Szat-máron született, de most Budapesten él, magyar és német irodalmi társaságok tagja. DanielHoblea költõ, mûfordító és tanár a Caiete Silvane folyóirat igazgatója, a most kiadott anto-lógia szerkesztõje. Dina Horvat versei is megjelentek már a Hepehupában. Kiss Lehel sar-masági származású, most Szamosújváron él, régi munkatársa a Hepehupának és a Szilágy-ság hetilapnak. Lakatos Mihály költõ és mûfordító új fordítását is bemutatta: Vaslui megyea NATO-ba megy. Láng Eszter debreceni egyetemi tanár, költõ, irodalomtörténész. MarcelLucaciu tanár, tanfelügyelõ és költõ után a Zilahon született Müller Dezsõ olvasta fel ver-sét. Olasz Valéria költõ Gyõrbõl érkezett, másodszor vett részt ezen a rendezvényen. IonPitoiu Dragomir költõ és prózaíró tucatnyi kötet szerzõje. A költészetet a sötétben világítózseblámpához hasonlította, szerinte a hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a köl-tõknek legyen pénze elemre. Simonfi István versét Kerekes Edit olvasta fel. Peter Cooperözvegye, Florina Stirb verseit is egy kollégája olvasta fel. A zsibói Viorel Tautan költõ ezena napon verssel ünnepelte születésnapját. Versét Hari László fordította és olvasta fel.

A fesztivál díszvendége George Vulturescu, a román írószövetség egyik tanácsának tagja,az észak-erdélyi részleg egyik vezetõje, a szatmári Poesis irodalmi lap szerkesztõje. Elisme-rõen nyilatkozott a helyi hatóságok támogatásáról és részvételérõl, a parlamenti küldöttek ér-deklõdésérõl. Ezúttal Kiss Lászlóval is megismerkedett, és megegyeztek a Versmondó és azáltala szerkesztett Poesis közötti együttmûködésrõl. Ráadásként Karácsony Zsolt kolozsváriköltõ olvasta fel verseit, amelyek késõn érkeztek, ezért nem jelentek meg az antológiában.

A rendezvény záróakkordjaként Viorel Suciu tanár, Zilah volt polgármestere köszöntöt-te a szentendrei önkormányzat képviselõit és munkatársait, akik szintén elmaradhatatlanvendégei és támogatói e rendezvénynek. Emlékeztetett arra, hogy húsz évvel ezelõtt õ írtaalá két város testvér-települési szerzõdését, amely nem maradt üres papiros.

Végezetül a szervezõk minden támogatónak és résztvevõnek emléklapot nyújtottak át azantológiával és a jubileumi kötettel együtt.

A költõk ezt követõen fehér asztal mellett folytatták a beszélgetést, a barátkozást.

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 47

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

A szavalóverseny

Szombaton délelõtt Lakatos István tanár vezette a szavalóversenyt, amelyre mintegy35 diák nevezett be három kategóriában. Bevezetõ szavaiban értékelte a költészet jelentõ-ségét.

versmondó48

Az ontikus térben…

Amikor a hangok közt hangtalanná válok, amikor felismerem, hogy én itt vagyok, adolgok meg ott, hogy az íráshoz nem elég csak a papír és a toll, hanem szakadatlan szen-vedés is kell, akkor a valóság lép elénk metaforafergetegben. Ez lesz az a pillanat, ami-kor elkezdek a helyzethez mért szavakat használni, amikor a nyelvbe öntött világot sike-rül pártatlan helyrõl néznem, mert tudom, hogy már rég nem a kristályban, hanem azörvényben tapasztalom, hogy a KÖLTÉSZET hogyan fûz összeérõ részleteket követhetõegésszé.

Ilyen lehetõséget kínál számunkra ez az ontikus értelemben vett léttér is, amelya nyelv médiumán keresztül jut el tudatunk pandoradobozába. Hiszen ittlétünk éteri esz-szenciájáról csak a költõi nyelv képes adekvát térképet festeni: olyan térképet, mely el-mozdít önnön létünk vegetatív mivoltától, mentesít a kulturális autizmus csapdájától, atartalmatlan dialógusoktól. Olyan lesz mindez, mint Oidipusz Kolonosza: kegyetlenüljózan és egyszerû.

A versolvasás, versmondás – mert hát végképp ez kovácsolt ma össze – kiszakít ben-nünket ebbõl a hiánytól ásító világból, a hétköznapok szürke meghatározottságából,hogy aztán valóságának kereteit kitágítva egyre inkább kitolja személyiségünk határait.

A vers megmutatja, hogyan szervezhetek permanens sétákat gondolataim szellemvas-útján, olyanná teszi a lelkünket, mint egy tisztára mosott kavics. A jó vers létünk funda-mentális kérdéseire úgy hat, mint a Styx vize Akhilleusz testére: sebezhetetlenné és el-pusztíthatatlanná tesz. A jó vers a kegyelem tenyerén hord, mérhetetlen szenvedéseinkkútfõje, megmutatja, hogy milyen az, amikor a felhõk kiürítik könnyzacskóikat.

Segít abban, hogy ellazítsuk az esztétikum idegszálait, melyeket feszessé fent a fé-lelem.

Ha igaz az, hogy Bach zenéje az éggel való találkozást jelenti, hogy egyszer minden-kinek el kell játszania a maga passiójátékát, akkor bizonyára nem idegenkedünk attól aparadox állítástól sem, hogy a vers nem más, mint szabadságunk azon cellája, mely ál-tal bejárhatjuk „végleteinket”, s így és-és, nem pedig vagy-vagy lehetünk, mert veleegyütt oda kell eljussunk, ahol egyediségünk karikatúrája lakozik.

Azt mondják, hogy a költõ a halhatatlanságból faragja ki koporsója deszkáit, s miközben halljuk, ahogyan a hangokat kopácsolja össze csilingelõ verszenévé, hogy aztánmajd vele együtt bomoljunk mi is szét. Mert minden tükörnek össze kell törnie, hogy acserepek mutassák meg igazi valónkat, hogy aztán az egyértelmûség törvényébe belenem törõdve, felismerjük, hogy hogyan is válnak ki a hangok az emelkedett némaságból,s lesznek artikulált beszéddé.

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 49

A zsûri tagjai: a zsûri elnöke Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnökeés a Magyar Mûvelõdési Intézet és a Képzõmûvészeti Lektorátus munkatársa, Lakatos Mi-hály az Oktatási és Kulturális Minisztérium fõtanácsosa, Devecseri Zoltán költõ Kapuvár-ról, Fekete János, a szentendrei Polgármesteri Hivatal fõtanácsosa és Kerekes Edit Zilahról.

A hosszúra nyúlt vetélkedõ után Kiss László értékelte a diákok teljesítményét és a vers-mondók magas színvonalú felkészültségét.

A díjazottak:A VIII–IX. osztályosok kategóriájában elsõ díjat Dimény Leonóra, második díjat Kö-

vendi Anita, harmadik díjat Keresztes Lóránt kapott. Dicséretben Kabai Ágota részesült,míg különdíjban Szabó Evelin, Bálint Szilárd és Szegedi Hilda.

A X–XII. osztályosok kategóriájában az elsõ díjazott Szatmári Renáta, a második OláhLevente és a harmadik Kabai Andrea volt. Dicséretet Vadas Henrietta, különdíjat Nagy Eri-ka, Bai Anna, Bucsi Brigitta, Bándi Mária kapott.

A felnõtt kategóriában mindössze két résztvevõ volt: Marosán Csaba és Bándi Immánu-el Csaba, õk különdíjjal térhettek haza. Marosán Csaba a Hepehupa különdíját vehette átFejér László szerkesztõtõl.

Józsa László

„Élveboncolás” az Írószövetségben2010. április 27.

Meglepõ és érdekes gesztust gyakorolt a Magyar Írószövetség április 26–27-én: az ittmegrendezett, kétnapos konferencia ugyanis nem post mortem járta körül egy szerzõ mun-kásságát, hanem az 1957-ben született Turczi István költõi életmûvét helyezi középpontba.

Kissé zavartan húzhatja össze a szemöldökét, aki a Magyar Írószövetségben hétfõn-ked-den megrendezett, Tények melankóliája címû konferencia alcímével találkozik. Az április26–27-ei esemény ugyanis Turczi István költõ, író, mûfordító, szerkesztõ költõi életmûvéthelyezi fókuszba – olyat pedig ritkán hallani, hogy egy élõ személy munkásságát nem isegy-, hanem rögtön kétnapos konferencia keretében helyezzék górcsõ alá.

Kabdebó Lóránt irodalomtörténész találóan úgy fogalmazott: „elevenen boncolják” aköltõt, akinek azt javasolja, hogy a dicséretet engedje el a füle mellett. A humorosan több-ször is csak „virtuális” minõségében emlegetett Turczi István, a Magyar Írószövetség Köl-tõi Szakosztályának elnöke természetesen nem maradt távol a konferenciától, az elsõ na-pon például kitartóan ülte végig a munkáit, világképét méltató elõadásokat.

Kabdebó Lóránt – aki a fõszereplõ költõ monográfiáját is jegyzi – Turczit méltatvaelmondta: indulásakor a múlt század értékeit összefogva, példaértékkel jelent meg, me-tafizikai derûvel ragaszkodott a megszólalás formáltságához és szakralitásához. Bárköltészetébõl korántsem hiányzik a veszély, õ játékkal igyekszik túllépni rajta – tette hoz-

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

zá. Szerinte a költõ a mai kor értelmezhetõségére kérdez rá verseiben, személyes „rögesz-merendjében” Goethe, Babits, Szabó Lõrinc hagyományának továbbörökítése is tetten ér-hetõ.

Szepes Erika irodalomtörténész leszögezte: Turczi István modern költõ, akkor is, haposztmodern eszközöket veszi igénybe. Tulajdonképpen egész életmûve az emlékezésbenáll – tette hozzá. Horváth Kornélia irodalomtörténész Turczi költõi nyelvének sokrétûségé-be engedett bepillantást: elsõ, Segédmúzsák fekete lakkcipõben címû kötetét középpontbahelyezve, írásait mások mellett Weöres Sándorral és Petri Györggyel rokonította. MígWeöres Sándorhoz szerinte leginkább habitusában hasonlít a költõ, addig Petrihez a nyel-vi-poétikai megoldások, a saját beszéddel kapcsolatos irónia kötik. Bengi László irodalom-történész az író-költõ Deodatus címû mûve felõl közelítette meg a Turczi-jelenséget, hang-súlyozva: írásai mûfajok tekintetében átmeneti jellegûek, folyamatos határátlépést jelente-nek költészet és próza között.

Az „élveboncolás” korántsem olyan tragikus, mint amilyennek elsõre hangzik: érdekes,ahogy kollégák, kortársak mondják a fõszereplõ, a költõ szemébe véleményüket.

Kelemen Éva

„Aki verset mond, költõvé kell növekednie” Ismét versekkel emlékeztek Latinovits Zoltánra Balatonszemesen

„Aki verset mond, költõvé kell növekednie” – áll a Latinovits-díj hátoldalán az idézetmagától a színészkirálytól. Közel negyven középiskolás és harminc felnõtt állt színpadra jú-nius elsõ hétvégéjén a Latinovits Zoltán Mûvelõdési Házban.

Tizenhatodik alkalommal rendeztük meg az országos vers-és prózamondó versenyt,amely hagyományához híven az ország legjobb versmondóit várja a rangos megmérette-tésre. Idén is magas színvonallal büszkélkedhettünk. Vannak visszajáró versenyzõk, akikévrõl évre szeretnék átadni a versekrõl való elképzelésüket, valamint bizonyítani a zsûri-nek és a közönségnek a fejlõdésüket. Viszont minden évben érkeznek új szereplõk, akik-nek talán még nehezebb helytállni az ismeretlen körülmények között. Siófoktól Debrece-nig, Gyõrtõl Kisvárdáig mindenhonnan érkeztek nevezõk, 14 éves kortól egészen 89 éveskorig.

A háromnapos rendezvény elsõ napján koszorúzással indult a program. Balatonszemesfõbb intézményei, szervezetei elhelyezték megemlékezõ virágaikat a színészkirály sírjánál,valamint Róka László igazgató úrtól hallhattunk beszédet, melyben megelevenedtek Lati-novits kortársainak emlékei a színész haláláról.

versmondó50

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket, köszöntelek Benneteket abból az alka-lomból, hogy egy év elmúltával ismét lerójuk kegyeletünket Latinovits Zoltán síremlékénél– a róla elnevezett balatonszemesi vers- és prózamondó találkozó alkalmából.

16 évvel ezelõtt volt kolléganõm, Csonka Márta – aki már két éve itt nyugszik Latinovitsközelében a szemesi temetõ békéjében – indította útjára e nemes versengést, a vers- és pró-zamondók évenkénti találkozóját, szakmai együttlétét, eszmecseréjét, amely a résztvevõkmegmérettetését is jelenti. A kezdetben megyei szinten zajló szavalóverseny a következõ év-ben országos szintû versennyé nõtte ki magát, visszatérõen 70–80 fõ érdeklõdõ közremûkö-désével.

Itt állunk most a „színészkirály”, Latinovits Zoltán síremlékénél, hogy elhelyezzük azemlékezés és a tisztelet virágait, a méltatlan sorsú – az álságos rágalmazásokat, kicsinyes-séget oly sokszor elszenvedett –, igaz ember sírjánál.

Latinovits Zoltán Balatonszemesen hunyt el, 1976. június 4-én, 34 évvel ezelõtt késõ dél-után sétára indult, s a megérkezõ személyvonat kerekei halálra gázolták… Máig vitatják,hogy öngyilkosság vagy véletlen baleset történt-e.

Huszárik Zoltán 1981-ben errõl a következõképpen vélekedett: „Kardot rántott, és kishíján kard által vérzett el. Ezért nem hiszek az öngyilkosságában sem. A forradalom nemfutamodik meg, a forradalmár ütközetben esik el.

Nekiment a vonatnak, mint a hatalomnak, mert azt képzelte, a mozdony fog kisiklani,nem õ.”

– Illyés Gyula könnyek nélkül siratta.– Örkény István így kezdte egy levelét: Zolikám, csillagom, üstökösöm!– Dajka Margit azt mondta: a testvérem volt.– Pilinszky János hitte: Latinovits Zoltán életében sûrûsödik a század tragédiája.– A szigorú-szikár Kassák Lajos elnémult a versét mondó színészt hallgatva.– Hubay Miklós úgy érzi: ekkora falat még a halálnak is torkán akad. – Mezei Mária együtt imádkozott vele mindannyiunk boldogságáért.– Ruttkai Éva vállalta: társa az életben, társa a halálban. Szavak: nem hervadó virágok

a feltámadás emlékoszlopán.

Latinovits, ahogy Nagy László jellemezte, maga az… „emberi teljesség…”. A „Színész-király!”

Posztumusz Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes mûvész. Színházi és filmsze-repei mellett legalább olyan jelentõs az elõadó-mûvészi tevékenysége. Újfajta látásmódjá-val szakított az egyoldalú, távolságtartó versmondói stílussal. Szavalatainak hangulata,csengõ-bongó rímei elõre kimunkált hangsúlyozással és artikulációval párosulnak. Így val-lott errõl õ maga:

„Gondolatom az, hogy az elõadómûvésznek magát a költõt kell megjátszania, vagyis azalkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költõt kelléletre keltenie úgy, ahogy õ a költõt a mû elsõ élményében, az alkotás küzdelmében elkép-zeli.”

Mindenki odafigyelt rá – ha bevallja, ha nem, akkor is!

versmondó 51

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Összeférhetetlennek, „rendszerellenesnek” tartották egyéni véleménye, meg nem alkuvóéletszemlélete, nehéz természete miatt. Mindenkinek az igazat mondta, ha néha kíméletle-nül és túlzottan szigorúan is, de mindenképpen találóan és bátran.

Sok vetélytársa, irigye volt, akik próbálták kikezdeni, ahol lehetett, és ahogy abban azidõszakban szokás volt.

Alkatából kifolyólag élete utolsó éveiben alig kapott szerepeket és folyton zaklatásoknakvolt kitéve. Nem volt botrányhõs, csupán tudatos, felelõsségteljes, szenvedélyes mûvész.

Minderrõl így vallott õ maga:„Én a szakmámat szenvedélyesen szeretem, és szenvedélyes ember is vagyok, különben

nem szerethetném szenvedélyesen. Az agyam pedig egy intellektuális góc. Nem alkalmasarra, hogy a szenvedélyeimet idõben leállítsa. Nem is akarom leállítani, mert ez a bölcsekdolga. Tehát szenvedélyesen szeretni az életet, szenvedélyesen gyûlölni embereket, akik he-reként élnek mások terhére, akik viszont dolgoznak: ezt akarom. És nem vagyok letorkolha-tó ilyen esetekben, amikor kétségtelenül igazam van. Már bulvárlapban is leközölték, hogyén olyan ember vagyok, aki megmondom a véleményemet. Ez a vélemény nehezen támad-ható, mert nem az enyém. Nem magamért van, nem önös érdekbõl van, hanem tiszta lelki-ismeretû, tiszta fejû és mesterségüket magas fokon ûzõ emberek érdekében van, tehát be-csületes emberek oldaláról mondom én ezt az igazat. Néha talán a formában tévedek –igen, mindig errõl beszéltek, hogy a forma… igazam van ugyan, de hát a forma… Nos hát,akinek igaza van, nem sokat törõdik a formákkal. A formákkal mindig az törõdik, akinek fo-galma sincs az igazságról.”

Ezeket a gondolatokat Latinovits 1967-ben vetette papírra… azt gondolom, ma mégmindig aktuálisak.

Ha Latinovits sírjánál, halála évfordulóján, június 4-én igazságról ejtünk szót… egygondolat erejéig mindenképpen emlékeznünk kell egy 90 évvel ezelõtti június negyedikére,az igazságtalanság napjára – Trianonra –, mely napon Magyarország „keresztre feszít-tetett”… Ezen a napon délelõtt 10 óra után megérkezett a hír a békeszerzõdés, vagy inkábbdiktátum aláírásáról. Ekkor megkondultak a harangok, elõször Budapesten, majd pedigminden faluban és városban, a lesújtott országban mindenütt. Két órán át egészen délig,egyfolytában zúgtak a harangok.

Mindenképpen illendõnek tartom a Trianonról való megemlékezést ezen alkalomból ittés most. 1970-ben a San Sebastian-i filmfesztiválon, ahol Latinovits a legjobb férfialakításdíját nyerte el, egy társaságnak egy menükártyára – magyarázatképpen – lerajzolta Ma-gyarország megcsonkítását.

Mindezzel csupán arra szerettem volna nagyon röviden utalni: igenis foglalkoztatta õt amegcsonkított ország sorsa!!!

Befejezésül néhány gondolatát szeretném tolmácsolni, elsõsorban azok számára, akik aholnapi napon és majd a vasárnapi döntõ napján, a számára oly kedves Balatonszemesmostani közönsége elé lépnek a pódiumon:

„Egyre gyorsabban röpülnek az évek, és egyre nehezebb verssé lenni… Mert hiszenmindebbõl az következik: aki verset mond, annak költõvé kell növekednie. Azzá kelllennie…!”

versmondó52

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

…egy verset jól elmondani, akárcsak a szavakat nem szépen, de jól ejteni… tehát igazul,ízesen, hitelesen, hittel, áttételesen, pontosan és határozottan, magamból kiszakadni, ahallgatóságba belezuhanni: a választottak megkönnyebbülése.

Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy meghallgattatok!

Ezután Csonka Márta sírjánál helyeztük el virágainkat, ahol idén is verssel emlékeztünka verseny kitalálójára és szervezõjére.

A szombati és vasárnapi versek igencsak megnehezítették a zsûri feladatát, hiszen aki el-sõ nap kiemelkedõen szerepelt, nem könyvelhette el a másnapi sikert. Nagy különbségekszülettek akár ugyanazon versek között és ugyanazon versmondó két különbözõ verse kö-zött is.

A zsûri elnöke 16 éve, így idén is Kiss László volt, a Magyar Versmondók Egyesületé-nek elnöke, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus vezetõ fõtanácso-sa, valamint a Latinovits Alapítvány elnöke. Idén újra köszönthettük Linka Ágnest, a Ma-gyar Rádió szerkesztõjét, Halmos Klárát, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságánakkulturális fõmunkatársát. Elõször köszönthettük a zsûriben Tóth Zsóka elõadómûvészt, akita versmondás értékelésében saját tapasztalatai is segítettek, valamint Ficsor Miklós nyugal-mazott tanárt, költõt. A közélet és a kultúra minden szegmensébõl érkezõ zsûritagok jól ki-egészítették egymást, így megszületett a végeredmény.

versmondó 53

Radnóti: Hetedik ecloga

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

A középiskolásoknál kimagasló pontszámmal elsõ helyezést ért el Szabó SebestyénLászló, a Debreceni Ady Endre Gimnázium tanulója. Mindkét verse meggyõzte a hallga-tóságot jó versértelmezésérõl és kitûnõ szereplésérõl. Az Ady Endre Gimnázium nagysikerrel szerepeltette diákjait, mivel a második helyezést szintén az õ tanulójuk érte el,Szekrényes Olga már többször járt nálunk, de kimagasló fejlõdésével és remek versévelmegérdemelte a díjat. Harmadik helyen végzett Dobos János, a Pécsi Leõwey Klára Gim-náziumból. Egy különdíjat is kapott elismerésül, a versmondó egyesület nyári versmondótáborára kapott meghívást és teljes jogú ingyenes részvételi lehetõséget a benne rejlõ tehet-ség kibontakozása érdekében. Különdíjat érdemelt még Parrag Dóra (Székesfehérvár),Herman Flóra (Budapest), Tímár Bence (Kazincbarcika), Horváth Csenge (Barcs) és Ta-más László (Budapest).

A felnõttek mezõnye szintén izgalmas versenyt ígért. A zsûri teljes szívébõl gratulált ésörömmel adta át a Latinovits-díjat a szolnoki Ságiné Nagy Tímeának, aki ezen a verse-nyen most járt elõször, de sokéves tapasztalata révén mindkét versével meggyõzte a zsû-rit. Második lett Ézsiás László Budapestrõl, aki látássérülését olyannyira elfeledtette ahallgatókkal, hogy elõadása idén a második díjat jelentette. Harmadik helyezést ért elMach András Budapestrõl, aki szintén nagy tapasztalattal rendelkezik. Ebben az évben„kitûnõ formában tolmácsolta a verseket. Különdíjas lett Mihályi Jánosné (Szerencs),Tóth Péter (Kunszentmiklós), Kiss Eszter (Gyõr), Jánosi Márton (Szentendre) és DankóSzilvia (Biatorbágy).

A verseny létrejöttét olyan támogatóknak is köszönhetjük, akikrõl sokan nem is tudnak.A kezdetektõl minden évben egyre több támogatást, jólesõ elismerést és különdíjat ka-punk Buday Miklóstól, akiben a versek szeretete és a személyes kötõdés elválaszthatatla-nul összetartozik. Tóthné Bazsó Kriszta a díszítésbe a lelkét is beleszövi minden évben,megteremti a méltó hangulatot ehhez a programhoz. Császár Bíró Szabolcs Latinovits-összeállításával gondoskodik arról, hogy a színészkirály megelevenedjen mindnyájunkszámára. Róka László igazgató úr mindenhez segítõ kezét nyújtja, akárcsak Takács Józsefpolgármester úr és Balatonszemes önkormányzata, a támogatásuk nélkül nem valósulhat-na meg a rendezvény. Kiss Lászlónak, ha lehet így fogalmazni, a sok év alatt a szívébenis helyet kapott a verseny, annyi áldozatot hoz érte. A köszönet szóljon mindenkinek, akibármivel hozzájárul ahhoz, hogy 1994 óta minden évben meg tudjuk rendezni e nemesversenyt.

A mûvelõdési ház a virágoktól és a gyertyáktól, a lelkünk a versektõl öltözött díszbeezen a hétvégén. Mindig nagy várakozással készülünk a versenyre, de tudjuk, hogy egyévig kell várni a következõ alkalomra. A sikeresség és elismerés viszont tartja bennünka lelket, hogy érdemes tovább dolgozni és felhívni a figyelmet minden alkalommal Bal-atonszemesre, õrizni és ápolni az emlékét Latinovits Zoltán színészkirálynak.

Császár Bíró Lilla

versmondó54

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

1.Ysa pur es chomu vogmuc...Uram, én érzem, hogy érted,hogy szereted is, nem tudom,kétségem a Te teremtésed.Láttad:Verecke híres útján jöttem én...Ezért szabtad így a jelent?Én végigziháltam azt az utat,de vádolnak mint jövevényt,máshol mint idegent.Most itt állok elõtted põrén,nem szégyellem magam,hozzád kiáltok bizonytalanul,bár tehetném biztos boldogan.Nem mindegy, hogy a hitaz egyes embercsöppnyi világábamit ültet bele.Ha nem értem is, elfogadom:csak Öáltala és csak vele.

2.Ments meg engem Uram,...ha eljön a végsõ nap!Fájdalom-doronggal tört testemlatrok húsába harap,ha elenged mélyre nõtt gyökerem.Szabadnak alkottálés jól tudod, hogy rabként élek,bármit teszek hittel, vagy anélkül,minden pillanatban félek.Nem kérdezem: ezt akartad?Nekem túl nehéz a súlyod,mint regulás póráz a vadnak.Neked nem kell sohamorzsákért hazudnodVagy, aki vagy!Reszket minden tagom,...mert mindent tudsz rólam.

Én nem akaroma bûnt, hát ne büntessaz utolsó napon.Pöttömnyi cézárokvitatják létedet,én meg esdve kérem Tõled,bocsásd meg bûnüket,miközben nem értem,miért engeded õkettúl magasra nõniés hagyni a szenvedõket.Nem bántom ellenségemakkor sem, ha érintik az arcod,pedig ütni szeretnék!Két karom Uram, a Te harcod.Vágyra teremtettedélvekre fogékony testemet,kipirult arccal bolyongok Káin útjain,mi termõ göröngyök közöttgyalogutakon Hozzád vezet.Atyám! Építs nekem egy kunyhót,ahol tisztálkodhatokaz izzó porfelhõk alatt,és nincsenek álarcos koldusok.Csak az ember retteghet Téged;kezeid ütnek ér-réseket a falban,törvényed korbácsol és felemel.A testem, a testem az alap, ha baj van...A tobzódó guruk életfonalát iscsak Te nyisszanthatod el,– a bûn az emberi természet része ámnincs idõ s kedv hinni,csak ha a vég közelHa majd a hegyek omlanak maguk alá,és tüzek csapnak az ûrbe,elem emészt meg elemet,s nincs, aki ásson a kertbe’ ,...akkor, akkor veszek majd felegy eldobott, száraz kenyeret,keresztet rajzolok rá,tudom, Hozzád majd elvezet.

versmondó 55

FICSOR MIKLÓS

Miserere(Demeter Endre barátom emlékére)

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó56

Nagy László költõre emlékeztek Iszkázon,85. születésnapján

Iszkáz Önkormányzata és a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány július 17-én,szombaton koszorúzással egybekötött kerti rendezvényt tartott Nagy László Kossuth-díjasköltõ születésének 85. évfordulója alkalmából.

A Magyar Irodalmi Emlékházak közössége, valamint a Pro Renovanda Cultura Hunga-riae Alapítvány támogatásával megvalósult rendezvényen Nagy András, a költõ fia-jog-utódja tartott köszöntõt, Tóth Erzsébet költõ mondott ünnepi beszédet, majd Nagy LászlóÉg és föld – Az elhagyott udvarok emlékére címû oratóriumát színmûvészek adták elõ,Fehér Ildikó rendezésében. Az atya szerepében Blaskó Péter érdemes mûvészt, a fiúk sze-repében Zámbori Somát, Kinizsi Ottót, Czuczor Dávidot és Eszlári Juditot hallgathattameg a közönség. A rendezvényen közremûködött még Fried Péter operaénekes, illetve He-gedûs Valér zongoramûvész. Az iszkázi szülõi ház udvarán évrõl évre lezajló irodalmi ta-lálkozón s emlékünnepélyen az irodalmi élet és a közélet jelesebbjei is tiszteletüket teszik.Idén ott volt többek között Ágh István Kossuth-díjas költõ, Nagy László testvéröccse,Mátyus Aliz írónõ, a Magyar Mûvelõdési Intézet tanácsosa, E. Csorba Csilla, a Petõfi Iro-dalmi Múzeum fõigazgatója, Ékes József, a Fidesz-KDNP országgyûlési képviselõje, voltEP-képviselõ.

Nagy László dombormûvéhez az iszkázi, a devecseri, az ajkai, a pápai önkormányzatok,valamint a megyei közgyûlés képviselõi helyezték el az emlékezés koszorúit.

NAGY LÁSZLÓ

Az én szívem

Az én szívem játszik,ingemen átlátszik,másik szívvel tündérkedikhajnalhasadásig.

Születtem, felnõttemdurva gaz-erdõben,virág vagyok, attól félek:csalán lesz belõlem.

Szaporodik évemfényben, égdörgésben,ecetért kell elcserélniminden édességem.

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 57

vak muzsikus

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó58

Száz költõtõl érkezett alkotása érkezetta XIII. Aquincumi költõversenyre

Száz költõ 160 alkotása érkezett meg a Pannon Mûvészet Alapítvány, a Magyar Írószö-vetség Költõi Szakosztálya és az Aquincumi Múzeum által meghirdetett XIII. Aquincumiköltõversenyre, amelynek döntõjét szombaton tartják.

Költõverseny Aquincumban (MTI) – A szombati program része az Aaquincumi dalnok-verseny értékelése is. „Az antik verselésre, az antik versformára szeretnénk felhívni a fi-gyelmet, az Aquincumi Múzeum célja az antikvitás kultúrájának a népszerûsítése” – mond-ta Lengyelné Kurucz Katalin szervezõ.

Tájékoztatása szerint vegyes összetételû a pályázók köre:, nagyrészt amatõr irodalom-kedvelõk jelentkeznek, de mivel az írószövetség költõi szakosztálya is a szervezõk közétartozik, ezért olyanok is jelentkeznek, akik az irodalommal „hivatalos” kapcsolatban van-nak, így szerkesztõk, lektorok, s az utóbbi idõben az egyetemisták is megjelentek.

„Ez egy rétegprogram, amely a többi aquincumi programnál kisebb látogatóközönségetszólít meg, de ezt tudomásul is vesszük, úgy érezzük, hogy szükség van ezekre a rendez-vényekre is, ezért tartjuk életben tizenkét éve a pályázatot” – fogalmazott a szervezõ.

Lengyelné Kurucz Katalin kitért az Aaquincumi dalnokversenyre is, amelyet tavalyhívtak életre, hogy felhívják a figyelmet az antik zenekultúrára. „Azért is izgalmas averseny, mert ez kitaposatlan ösvény, akár az antik hangszereket, akár a dallamvilágotnézzük. Az ókorból ugyanis mindössze öt kotta maradt fenn írásban. Egészen más volt akottaírásuk, mint amit most ismerünk, de úgy véljük, hogy a rendelkezésre álló kis töre-dékekbõl is lehet építkezni. Ez volt a rendezvény alapgondolata” – hangsúlyozta Lengyel-né Kurucz Katalin.

Az Aquincumi Múzeum közleménye szerint az idei költõverseny témája az episztola,amelyet élõ vagy holt személyhez, de akár a „csikóbõrös kulacshoz” is lehet címezni.Klasszikus formában megírt pályamûvet vártak. Egy-egy vers terjedelme nem lehetett több32 sornál. Száz költõ mintegy 160 alkotása érkezett be, a pályamûvek közül az elõzsûri 42verset választott ki a döntõbe, ezeket neves mûvészek szólaltatják szólaltatták meg aTrigonon Együttes közremûködésével.

A háromtagú szakmai zsûri választja választotta majd ki szombaton az elsõ három he-lyezett alkotást, amelyért arannyal, ezüsttel, bronzzal ékesített babérkoszorút kapott a szer-zõje. Továbbá közönségdíjat és különdíjakat osztanak ki a szervezõk.

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

versmondó 59

A program része a II. Aaquincumi dalnokverseny értékelése is. A pályázatra oszóló-hangszerre és énekhangra írt, Janus Pannonius latin nyelvû, szabadon választott versét fel-dolgozó, 2-5 perc terjedelmû kompozíciókat vártak. Az elsõ három helyezett alkotást szer-zõjét szintén arannyal, ezüsttel, vagy bronzzal ékesített babérkoszorúval díjazzák. Lesz kö-zönségdíj is, az elismerés sorsát cserépszavazással döntik el.

(MTI)

A XIII. Aquincumi Költõversenydíjazottjai

Arannyal ékesített babérkoszorúMechler Anna

Ezüsttel ékesített babérkoszorúVidecz Ferenc

Bronzzal ékesített babérkoszorúSajó László

Különdíjak

Elõzsûri Rózsa Dániel

ÍrószövetségMiklya Zsolt

Aquincumi MúzeumKoósán Ildikó

Pannon Mûvészet AlapítványRigó Béla

KözönségdíjPalágyi Edit Márta

Az epigrammaíró-verseny gyõzteseRigó Béla

VERSENYEK

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közmûvelõdési Szakmai és Tanácsadó Intézete,és a Magyar Versmondók Egyesülete

Szeptember végén címmel nemzetközi vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyt hirdet.

A meghirdetõ szervezetek célja, hogy a Petõfi-emlékévben, nagy költõnk emlékét mûvei-vel megidézve, Petõfi mûvészetének értékeire irányítsák a figyelmet.

A találkozó 2010. szeptember 24-én lesz Kiskõrösön.

Részvételi feltételek: a vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyen részt vehet minden14. életévét betöltött hazai és határon túl élõ magyar nyelvû amatõr vers- és prózamondó,illetve énekes szólista és együttes.

A versmondóknak az alábbiakból kell készülni:I. kategória (vers, próza)

– legalább két, 5 percet nem meghaladó Petõfi-vers, -versrészlet vagy próza.Legalább egy vers, prózai mû Bács-Kiskun megyéhez kötõdõ alkotótól.

II. kategória (énekelt vers)– legalább egy, négy percet nem meghaladó Petõfi-vers hangszeres kísérettel vagy

szóló énekkel elõadott formában.Legalább két, XX. századi, Bács-Kiskun megyéhez kötõdõ megzenésített vers,egyenként legfeljebb négy percet nem meghaladóan.

A kiíró igényt tart a megzenésített versek illetve elõadásuk elõzetes zsûrizésére, ehhez azelõadni kívánt darabokat lejátszható hangzóanyagon (CD, DVD, kazetta) a meghatározottpályázati határidõig a pályáztató rendelkezésére kell bocsájtani.

Jelentkezési határidõ: szeptember 15.

versmondó60

PETÕFI SÁNDOR

Egy könyvárus emlékkönyvébe

Az életcél boldogság, de elébbFáradni kell, hogy ezt a célt elérd,Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:A becsülettõl soha el ne térjSem indulatból, sem pedig dijért,Szeresd hiven felebarátidat,Ne vond föl közted s más közt a hidat,A hon nevét, a drága szent hazátSzivednek legtisztább helyére zárd,S imádd az istent, s mindenekfelettÁruld erõsen költeményimet.

VERSENYEK

versmondó 61

Kondor Béla – Szécsi Margit –Nagy László versmondó verseny

Pestszentlõrinc – Pestszentimre Önkormányzata,a Kondor Béla Közösségi Ház

és a Magyar Versmondók Egyesülete Nagy László születésének 85. évfordulója alkalmából

NAGY LÁSZLÓ – SZÉCSI MARGIT – KONDOR BÉLAvers- és prózamondó versenyt hirdet.

A verseny fõvédnöke: Nagy András grafikusmûvész, Szécsi Margit és Nagy László fia

A verseny célja:Nagy László, Szécsi Margit költõtársa, Kondor Béla barátja idén ünnepelné 85.születés-napját. Költészetére emlékezve, mûvészetét ápolva, versmondó versenyt hirdetünk határainkoninnen és túl, a magyar nyelvterületen élõ versmondók számára két kategóriában.I. Vers- és prózamondó elõadómûvészek és színész végzettséggel rendelkezõk vagy

hallgatók részére.II. Amatõr – nem hivatásos – versmondók számára

Nevezési feltételek:Betöltött 16. életév, felsõ korhatár nincs. A három költõ egy versének ismerete kötelezõ! Tekintettel az évfordulóra, javasoljuk,hogy a nagyszerû költõ, Nagy László munkásságából is merítsenek. Szabadon választott versként a magyar és a világirodalom mûveibõl válogathatnak aversmondók.

Jelentkezési határidõ: 2010. október 30.

A verseny idõpontja: 2010. november 20.

Jelentkezési cím: Kondor Béla Közösségi Ház 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.e-mail cím: kondorkh@kondorkh.hu

További információ: Czinczkyné Fejes Mónika telefon: 06 1 291-6564, e-mail: czinczky@kondorkh.hu

A verseny helye: XVIII. ker. Polgármesteri Hivatal DísztermeCím: XVIII. kerület, Városház u. 16.

Az intézmény megközelíthetõ a 3-as metróHatár úti megállójától az 50-es villamossal (6. megálló).

Kiss Marianna igazgató

VERSENYEK

versmondó62

Újvárosi Mûvelõdési Ház, Gyõr

„Színes forgó”Versmondók találkozója

Gyõr, 2010. november 27–28.

A gyõri Újvárosi Mûvelõdési Ház – együttmûködve a Magyar Versmondók Egyesületé-vel – teret kíván adni azoknak az általános és középiskolás korú diákoknak, illetve felnõt-teknek, akik a vers- és prózamondást az önkifejezés és a közösségi kérdésekrõl való együtt-gondolkodás fontos eszközének tartják, hogy évente visszatérõ formában bemutatkozhas-sanak egymás és a gyõri közönség elõtt.

A hagyományteremtés szándékával elindítandó versmondó találkozót nemcsak arésztvevõk szakmai továbblépésének szolgálatába kívánjuk állítani, hanem a tematikameghatározásán keresztül arra szeretnénk ösztönözni a versmondókat, hogy ismerkedjenekmeg a kisebbségi (jelen esetben a cigány) költészet világával is. Meggyõzõdésünk, hogy amûalkotásokon keresztüli közelítés megértõbbé, tisztánlátóbbá és együttmûködésre ké-szebbé teszi az embert – ezt szolgálja a cigány költõk szövegeivel való találkozás is.

A „Színes forgó” másik célja, hogy a versmondók elszántabb érdeklõdéssel forduljanaka friss irodalom, a kortárs költõk alkotásai felé, hiszen a bennünket körülvevõ világ fontoskérdéseirõl, egyéni és közösségi létünket meghatározó tendenciákról, gondolatokról, lehet-séges világértelmezésekrõl éppen e forrásokból tájékozódhatnak a leginkább személyreszólóan, ömagukra ismerésük reményében.

A találkozó elnevezése szimbolikus: a „Színes forgó” utal a gyerekek kedvelt játékára,a papírforgóra (s a motívumon keresztül József Attilára) – így mutatva a szoros kapcsola-tot a gyerekifjú – játékosság – költészet hármasságában. A „színes” jelzõ a különbözõ kul-turális hagyományok versek általi találkozására hívja fel a figyelmet, a „forgó” pedig jelziazt a pezsgést, dinamizmust és frissességet, amely a kortárs költészet és próza megjelené-sével remélhetõleg beszüremlik majd a találkozóra.

A résztvevõkA kiírás az általános iskola alsó és felsõ tagozatosainak, a középiskolásoknak és a fel-

nõtt versmondóknak egyaránt szól.

A „Színes forgó” versmondó találkozó idõpontja és helyszíne• 2010. november 27–28.• Újvárosi Mûvelõdési Ház, Gyõr

A kiírás tematikája• Egy szabadon választott vers vagy próza a cigány költészet körébõl• Egy szabadon választott vers vagy próza a friss magyar irodalom körébõl (az elmúlt

10–15 év termésébõl)• Egy szabadon választott vers vagy próza

VERSENYEK

versmondó 63

A leendõ résztvevõk mûválasztásának megkönnyítésére az Újvárosi Mûvelõdési Házmunkatársai ajánló jegyzéket állítanak össze az elsõ két témakörbe tartozó, hozzáférhetõkötetek körébõl, amely a ház honlapján (www.ujvarosiportal.hu és a www.vers.hu) elérhe-tõ lesz.

A „Színes forgó” versmondó találkozó tervezett programja

2010. november 26., péntekA távolabbról érkezõ versmondók és kísérõik fogadása

2010. november 27., szombatMegnyitóAz 1. tematikai egység verseinek bemutatásaEbédA 2. tematikai egység verseinek bemutatásaVacsoraA helység kalapácsa(Gál Tamás színmûvész és Bodonyi András népzenész elõadása)Mûhelymunka (verselemzõi és elõadói gyakorlatok)

2010. november 28., vasárnapA 3. tematikai egység verseinek bemutatásaÉrtékelõ zárás

Egyéb információkA gyõri Újvárosi Mûvelõdési Ház munkatársai készséggel adnak felvilágosítást és segít-

séget az alábbi elérhetõségeken:

Újvárosi Mûvelõdési Ház 9025 Gyõr, Liget u. 55.Tel.: +36-96-315-317E-mail: ujmuvhaz@enternet.huvagyNémeth Ervin +36-30-599-7179 • bencenemet@gmail.comA találkozó ideje alatt a távolabbról érkezõ versmondók és kísérõik elszállásolásáról

gondoskodunk. Jelentkezési határidõ: 2010. október 31.

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

A Magyar Versmondók Egyesületének 2009. évi tevékenysége

– Közgyûlési beszámoló –

A Magyar Versmondók Egyesülete évi rendes közgyûlését 2010. április 10-én 15órátólakor tartotta meg Budapesten, a Mûcsarnokban.

A 2009. évben egyesületünk számottevõ eredményekkel büszkélkedhet Egyesületünk.Eeredményes évet zártunk: az Elsõ Magyar Versszínház tevékenysége megerõsödött;, újformák meghonosításával kísérleteztünk, honlapjaink, illetve a Versrádió megújult dizájn-nal és tartalommal szolgálja versmondóinkat, illetve látogatóinkat. Tapasztalataink alapjánállíthatjuk, hogy a magyar nyelvû versmondó mozgalom tovább erõsödött, javult a verse-nyek színvonala, még akkor is, ha azzal a problémával kell szembesülnünk, hogy „telítõ-dött” a versenyek száma nem szaporítható tovább.

A kabinet napi rendszerességgelen, napi kapcsolatban intézi a rá háruló feladatokat, azMVE tevékenységével összefüggõ programok, versmondó események szervezését, és aszervezet pénzügyi alapjait biztosító pályázatok kezelését. Rendszeresen, illetve szükségszerintûen tartjuk üléseinket. 2010. április 1-jétõl új egyesületi titkárt jelöltkooptált a kabi-net Harasztos Emese személyében, akit a küldöttközgyûlés hivatalosan is megválasztottegyesületi titkárnak.

Sok adminisztrációs munka hárul a vezetõkre, illetve ezen belül is néhány elnökségi tag-ra, amelyen a közeljövõben mindenképpen változtatni szükséges.

Törvényi kötelezettségünknek megfelelõen elkészítettük a közhasznúsági jelentést,amely a számszaki kérdések mellett tartalmazza a Magyar Versmondók Egyesületénekszakmai tevékenységét is.

KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS

A költségvetési támogatás felhasználásaAz egyesületünk a 2009. évi személyi jövedelemadók (SZJA) 1%-os felajánlásából 112

023 Ft összegben részesült. Ez az összeg 5%-kal kevesebb az elõzõ évinél 1%-os felaján-lásnál. A támogatást a jogszabály által meghatározott módon, mûködési és program célok-ra használtuk fel.

Szervezetünk más költségvetési támogatásban nem részesült.

A vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatásEgyesületünk 2009. évi saját tõkéje az elõzõ évhez viszonyítva jelentõsen emelkedett, a

tárgyévi eredménynek köszönhetõen. A tárgyévi eredmény jelentõs változása az egyéb rá-fordításban bekövetkezõ költségcsökkenésnek és a pályázatokon elnyert támogatásoknakköszönhetõ.

(Lásd. az alábbi táblázatot.)

versmondó64

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

A cél szerinti juttatások kimutatásaA Magyar Versmondók Egyesülete a közhasznú tevékenysége során nem nyújtott támo-

gatást sem szervezeteknek, sem intézményeknek, sem magánszemélyeknek.

Kimutatás a kapott támogatásokról

versmondó 65

A 2009–2010. évi pályázatok részletesen, a küldöttközgyûlés idõpontjáig:(Egyes pályázatok a kettõs könyvvitel szabályai szerint, a befolyt összeg érkezése miatt

2008. évi, más támogatások 2009. vagy 2010. évi bevételnek számítanak)

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

Amikkel elszámoltunk:NKA 2009. év elsõ félévi programok: 1 500 000 HUFOKM 2008. évi mûködési támogatás: 700 000 HUFNCA 2008. évi mûködési támogatás: 1 000 000 HUFNCA Versmondó folyóirat támogatása 2008–2009: 1 200 000 HUFNKA miniszteri keret, Versszínház 2008–2009. évad támogatása: 10 000 000 HUFNKA verstáborok 2009: 500 000 HUFNCA 2009. évi mûködési támogatás 900 000 HUFSzülõföldünk pályázat, Kazinczy-verseny 300 000 HUFNKA Versmondó folyóirat 2008: 1 000 000 HUFSzülõföldünk pályázat, A költészet tavasza 600 000 HUFElõadómûvészi Jogvédõ Iroda, Kaleidoszkóp VersFesztivál: 160 000 HUFOKM Kaleidoszkóp VersFesztivál: 200 000 HUF

Elnyert támogatások, amelyeknél a felhasználás vagy az elszámolás folyamatban van:Versszínház 2009–2010. évad: 5 000 000 HUFNCA Versmondó folyóirat 2009–2010: 2 000 000 HUFOKM mûködési támogatás 2009: 1 000 000 HUF

Benyújtott pályázatok, amelyekrõl még nem született döntés:NKA 2010/2. félévi rendezvényekNKA 2010. évi verstáborokNCA határon túli kapcsolatok 2010.Versszínház 2010–2011.

A közhasznú szervezet vezetõ tisztségviselõinek nyújtott juttatások értéke, ill. összege:A Magyar Versmondók Egyesülete tisztségviselõi vezetõi juttatásban vagy egyéb, a mû-

ködéssel kapcsolatos tevékenységükért járó díjazásban nem részesültek.

A közhasznú tevékenységrõl szóló rövid tartalmi-szakmai beszámolóA Magyar Versmondók Egyesülete 1992-ben, a rendszerváltás után elsõk között létrejött

társadalmi szervezetek egyikeként az alábbi funkciókat látta el 2009-ben, közhasznú szer-vezetként – hazai és külföldi tag-, illetve társegyesületeivel, intézményekkel –, közhasznúszervezetként: ifjúsági, mûvészeti, közmûvelõdési, oktatási és érdekképviseleti feladatokatlátott el.

A 18 éves egyesület jelentõs szakmai múlttal, és az ország valamennyi régiójában tag-szervezettel rendelkezik. A Magyar Versmondók Egyesületének tagsága mintegy másfélezer fõ, hazai és határon túli magyarok, a szolgáltatásait igénybe vevõk száma pedig többmint 30 ezer, köztük jogi személyek, intézmények és szervezetek is. Tagjaink között pro-fesszionális és amatõr, fiatal és szépkorú versmondókat, színészeket, költõket, írókat ésmûkedvelõket egyaránt találunk. A tagság mintegy 70%-a hazai, 30%-a pedig határon túlimagyar. Ehhez hasonló megoszlású a 30 ezer fõs holdudvar, akik igénybe veszik az egye-sület szolgáltatásait.

versmondó66

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

versmondó 67

2009. évi fõbb programjaink, rendezvényeink, kiadványaink és kapcsolatainkAz elõzõ évek gyakorlatának megfelelõen számos rangos versmondó verseny, mûhely és

továbbképzés, tábor és szakmai találkozó, illetve egy nemzetközi programsorozat, a Kale-idoszkóp Nemzetközi VersFesztivál került megrendezésre.

A különbözõ kulturális, mûvészeti rendezvények, fesztiválok és versszínházi elõadásokmegrendezésén, lebonyolításán túl egyesületünk a 2009. évben is jócskán szervezett okta-tási programokat, képzéseket és továbbképzéseket.

Kiemelt rendezvényként valósítottuk meg az Északkelet-magyarországi RegionálisVersmondó Egyesülettel közösen a Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztivált. Az egyesü-leti élet „zászlóshajója”, amely Miskolcról indult, majd kinõtte magát és az egyhetes ren-dezvény átköltözött Budapestre. Ez az egyedülálló rendezvény, amely ötvözi a színház- éselõadómûvészetet, a prózairodalmat és a költészetet, 2009. december 4-tõl 6-ig sikeresenlezajlott. A 11. „KaleidoszKópia” VersFesztivál a kortárs költészet és a klasszikus évfordu-lósok lenyomata kívánt lenni.

Képzéseink, amelyek továbbra is elsõbbséget élveznekEgyesületünk prioritásának kö-zéppontjában állnak, jó lehetõséget nyújtottakbiztosítottak a mûvészek, pedagógusok és afiatal tehetségek számára.

2009. szeptemberétõl folyamatosan, havi egy alkalommal: Budapesti Versmondó Kklub– Budapest, BMK

2009. július 10–18. Színész- és elõadómûvész, felkészítõ mûhely, Versmûvészeti Szemi-nárium, Írásmûvészeti Mûhely – a tehetségkutatás és a tehetséggondozás platformja a há-rom részbõl álló nyári egyetem az egyesület szervezésében. Elismert szakemberek általszervezett komplex pódiummûvészeti képzésben, költészeti és prózaírás-fejlesztésben,versszínházi tréningen, darabbemutatókban és egyéb programokban vehettek részt a hiva-tásos pályára készülõ jelentkezõk.

Versenyeink a korábbi évekhez hasonlóan igen sokszínûek voltak, a fiatal tehetségekmegnyilvánulására gyakorta páratlan lehetõségekkel szolgáltak.

Az egyesület által szervezett és/vagy koordinált 2009. évi versenyek száma 46 volt.

Kiemelt versmondó versenyek:• „Regösök húrján” országos általános iskolás vers- és prózamondó verseny

(elõdöntõk: Kiskunfélegyháza, Veszprém, Budapest – döntõ: Budapest)• Kondor Béla, Nagy László és Szécsi Margit országos versmondó verseny• Radnóti Miklós regionális vers- és prózamondó verseny, • Latinovits Zoltán országos vers- és prózamondó találkozó• Ratkó József versmondó verseny

Négy alkalommal, évszakokhoz igazodóan jelentettük meg a „Versmondó” címû mûvé-szeti-közmûvelõdési folyóiratunkat, amely különbözõ események elemzésével, értékelésé-vel orientálja és segíti mindazokat, akik az irodalom ezen hungarikum jellegû szegmensé-vel, a verssel és a versmondó elõadómûvészettel foglalkoznak, mind hivatásszerûen, minda nézõkénti oldalról.

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

A fentieken túlmenõen teljesen megújítottuk, tovább fejlesztettük és üzemeltettük, fris-sítettük 4 honlapunkat (www.vers.hu, www.versmondo.hu, www.versfesztival.hu,www.versradio.hu), valamint a Versmondó Fórumot, és létrehoztuk a Versmondók blogját.Utóbbiak valamennyi honlapunkról elérhetõek.

Folyamatosan bõvítjük saját alapítású és kiadású könyvsorozatunkat.

A Magyar Versmondók Egyesülete több társadalmi szervezettel, állami intézménnyel,nemzetközi szervezettel tart fenn szoros kapcsolatot:

Színházi Dolgozók SzakszervezeteMagyar ÍrószövetségMagyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti LektorátusParnasszus költészeti mûhelyMagyar Szín-Játékos SzövetségVajdasági Magyar Versmondók EgyesületeZilahi Verskedvelõk EgyesületeSzlovákiai Magyarok Vers- és Prózamondó Egyesülete stb.

a Magyar Versmondók Egyesületének elnöksége nevébenKiss László

elnök* * *

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületénektisztújító közgyûlésérõl

Véget ért egy periódus a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének az életében.A szervezet vezetõsége a négyéves megbízatás leteltével, 2010. április 10-én, a költészetnapja elõtt tartotta meg tisztújító közgyûlését Bácsfeketehegyen.

Az elmúlt négy évben kialakult szakmai és pénzügyi helyzetrõl Hajvert Ákos elnök és Far-kas Hajnalka titkár számolt be, majd a vajdasági versmondást érintõ problémákról tanácsko-zott a tizenkilenc jelenlevõ – pedagógusok, versmondók és színmûvészek. A levezetõ elnökitisztet Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Mûvelõdési Szövetség munkatársa vállalta.

A négy év mérlege: – 9 nemzeti versmondó verseny elõdöntõjének megszervezése (Illyés Gyula, Bartók Bé-

la, 1956-os versmondó verseny, József Attila, Ratkó József, Anyám fekete rózsa vers- ésprózamondó találkozó, Többsincs mesemondó verseny);

– 9 saját szervezésû vers- és prózamondó találkozó megtartása (Dudás Kálmán vers- ésprózamondó találkozó, Arcok üveg mögött – mûfordítások vers- és prózamondó versenye,Záporka vers- és prózamondó találkozó tanulásban akadályozottak részére);

– 7 szakmai mûhely lebonyolítása, ahol Pataki András, Wiegmann Alfréd, Németh Er-vin, Tóth Erzsébet, Hajós Zsuzsa, Lingl Zsófia, Stollár Katalin, Krekity Olga, Mess Attila,Táborosi Margaréta, Molnár Róbert, Pál Ágnes, Lódi Andrea, Fekete Ágnes, Barta Júlia,Hajvert Ákos voltak az oktatók;

versmondó68

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

– 12 elõadás létrehozása, több mint 70 vendégszereplés az elõadásokkal Szerbiában,Magyarországon, Szlovákiában, Romániában és Szlovéniában;

– 2 pedagógusképzés, 15. születésnapi gálamûsor, zsûrizések, könyvbemutatók;– 56 benyújtott pályázatból 43 nyert. Mindez a partnerszervezeteinkkel való szoros együttmûködésben valósult meg (Magyar

Versmondók Egyesülete, Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus, For-rás Színház, Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet, Vajdasági Magyar DrámapedagógiaiTársaság, Feketics Mûvelõdési Egyesület).

A tisztújító ülésen felmerült témák közül az elnökségi tagok a középiskolás korosztályvers- és prózamondás iránti érdektelenségét, valamint a támogatás hiányát jelölték meglegégetõbb problémaként.

Krekity Olga, az egyesület alapító elnöke kiemelte, hogy a tanárnak kulcsfontosságúszerepe van a fiatalok érdeklõdésének felkeltésében. Örömteli dolog, hogy az elmúlt tizen-öt év alatt felnõtt egy olyan csapat, amely át tudta venni a vezetést, szakmailag a szerve-

versmondó 69

Erdély – Csikszentimre

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

zést, de a fennálló probléma egyik oka abban van, hogy nem nevelõdött ki egy olyan peda-gógusgárda, amely a gyerekek közelében van és rendszeresen felkészítené õket. Hangsú-lyozta a kapcsolatfenntartás fontosságát a hasonló profilú mûhelyekkel, javasolta a tanárokmotiválását díjazások révén s negyedévenkénti konzultációt a felkészítõkkel. Az utóbbiévek versmondó táboraiban sokszor kapott nagy teret a színjátszás. Késõbb pedig vissza-tértek a kimondottan versmondós foglalkozások és ez összezavarhatta a fiatalokat, fõkénta középiskolásokat, akiknek a színházi elõadás a vonzóbb. Javasolta, hogy a két éve mû-ködõ, hasonló arculatú, de kizárólag színjátszással foglalkozó MaDT (Vajdasági magyaramatõr- és diákszínjátszó tábor) és a Szép szó tábor között nagyobb idõbeli eltérés legyen– legalább egy hónap, mert a fiatalok így eljuthatnak mindkét mûhelybe.

Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója megjegyezte, hogy azamatõrök színjátszó találkozóján a zsûri évekig nem marasztalt el senkit, csak dicsért, azemlített területen mégis mennyiségi és minõségi növekedés tapasztalható. Kivel lehet a bajmásutt? A gyerekekkel? A pedagógusokkal? A zsûrivel? A színmûvész a körültekintõ ésóvatos (enyhén elmarasztaló és fõként dicsérõ) zsûrizés fontosságát emelte ki.

Solymosy Viktória, a Timp kiadó vezetõje szerint szorosabb kapcsolatot kell létesíteniaz oktatási intézményekkel, azon belül a versmondás iránt érdeklõdõ fiatalokkal. Elmond-ta azt is, hogy a VMVE az elkövetkezõ harminc évben is számíthat a Timp kiadó támoga-tására és ajándék könyveire.

Barta Júlia, Magyar Életfa-díjas népmûvelõ, nyugalmazott óvónõ, a VMVE elnökségitagja az óvodai nevelés és a folytonosság fontosságát hangsúlyozta. Szerinte nem lehet el-várni, hogy az a gyerek, aki óvodában nem találkozik verssel, középiskolás korában egy-szer csak versmondó versenyekre induljon. A pedagógusok kulcsszerepére hívta fel a fi-gyelmet a versmondás terén.

Kapornyai Lívia a szabadkai Életjel képviseletében vett részt a közgyûlésen. Hozzászó-lásában elmondta, szerinte is óvodás kortól kell kezdeni a versmondás megszerettetését.Úgy látja, hogy a kezdõ pedagógusnak nincs esélye a versenyeken, ezért könnyen elked-vetlenedik. A gyerek pedig mindig érzi, hogy igazságos volt-e a zsûri döntése. Sajnos van-nak olyan tapasztalatok, amelyek ennek ellenkezõjét mutatják.

Csernai Adrien, a topolyai Auróra Irodalmi és Beszédmûvészeti Mûhely új vezetõje ismegjelent a közgyûlésen, hogy békítõ jobbot nyújtson, s ezzel megszûnjön a rivalizálás atopolyai versmondók és Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének tagjai között.Adrien vázolta, hogy Topolyán is hasonló gondokkal küzdenek a középiskolásokkal.A probléma okát leterheltségükben és a pedagógusok érdektelenségében látja. Reményétfejezte ki, hogy összefogással talán lehet a helyzeten változtatni. A topolyaiak a Szép szótábor szervezésébe és munkájába is nagyon szívesen újra bekapcsolódnának.

Szarka Ákos versmondó, a szabadkai Kosztolányi Dezsõ Tehetséggondozó Gimnáziumtanulója felszólalásában annak a véleménynek adott hangot, mely szerint a középiskolásoknincsenek leterhelve, erre példa õ és még az a tucatnyi fiatal, akik részt vesznek a találko-zókon és a mûhelyek munkájában.

Hajvert Ákos megkérte a jelenlévõ középiskolásokat, hogy segítsenek élménybeszá-molókkal, beszélgetésekkel és promóciós anyagokkal kedvet csinálni azoknak, akik érdek-lõdnek.

versmondó70

KÖNYVAJÁNLÓ

Domány Zoltán Radnóti-díjas versmondó, egykori alelnök javasolta a tagdíj bevezeté-sét. Természetesen szimbolikusan.

A tanácskozás végeztével került sor a korábbi vezetõség felmentésére és az új vezetõ-ség kinevezésére. Farkas Hajnalka, az egyesület titkára jelezte, hogy szívesen lemondtisztségérõl. A titkári poszttal kapcsolatos beszélgetés során felmerült egy közalkalmazot-ti munkahely megteremtésének szükségessége, ugyanis a pályázati összegek kezelése éselszámolása nem kis adminisztrációval és felelõsséggel jár, nem várható el senkitõl, hogyingyen végezze el ezt a munkát. Lódi Andrea elnökségi tag munkahelyi és egyéb elfog-laltságok miatt jelezte kilépési szándékát a testületbõl – elmondta, hogy a mindennapiszervezési feladatokat nem tudja vállalni a jövõben, de ahogy tudja, támogatja az egyesü-let munkáját.

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke az elkövetkezõ négy évre Haj-vert Ákos tanító, többszörösen díjazott versmondó, alelnöke Szatmári Melitta tanító ma-radt, valamint új, második alelnöke Csernai Adrien (Auróra Stúdió) újságíró, versmondólett. A titkári szerepet a továbbiakban Farkas Hajnalka ideiglenesen tölti be. Az elnökségtagjai maradtak vagy lettek továbbá: Barta Júlia Magyar-Életfa díjas népmûvelõ, DományZoltán Radnóti-érmes versmondó, Csõke Csilla német–angol szakos tanár, Bordás Kata-lin magyar szakos hallgató, illetve Csanak Andrea, Szarka Ákos és Leist Brigitta (Élet-jel) versmondók. Az egyesület új felügyelõ bizottságának tagjai Lódi Andrea drámapeda-gógus, valamint Kalmár Zsuzsa és Vukosavljev Iván színmûvészek lettek.

A nagy egyetértésben lezajlott tisztújítást követõen az ülés a közeljövõ terveinek felvá-zolásával zárult. 2010-ben a hátralévõ tavaszi nemzeti versmondó versenyeken (NagyLászló-verseny, Ajka; Szép magyar beszéd-verseny, Gyõr; Anyám fekete rózsa-találkozó,Veresegyház; Falusi krónika, Keszthely) való részvétel után elkezdõdnek a Szép szó tábor(augusztus 15–22.) elõkészületei, majd azt követõen õsszel megszervezzük a hagyományosDudás Kálmán (november 20–21.) és a Záporka találkozót.

Forrás: Savaria University Press Alapítvány

* * *

A „12 legszebb magyar” vers –Újabb konferenciakötet

Április 23-án, Újvidéken mutatták be „A 12 legszebb magyar vers” sorozat ötödik köte-tét. A könyv, mely a Levél a hitveshez címet viseli, az azonos névvel megrendezett 2009-eskonferencia elõadásait gyûjti csokorba. A rendezvény- és könyvsorozat célja, hogy kísérle-tet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekmûvének újraértésére és újraértelmezésére.A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi képzés és a középiskolai tananyagfontos darabjai, melyek az elmúlt évtizedekben nemegyszer a tudományos gondolkodást ismegtermékenyítették az elmúlt évtizedekben.

A 12 legszebb magyar vers konferencia- és könyvsorozat az ötödik állomásához érke-zett. A sorozat megszervezésének ötlete még 2007-ben, egy irodalmiköltõi kirándulásonalkalmával vetõdött fel. Az egyetemista csoportot vezetõ két tanár és irodalomtörténész,

versmondó 71

KÖNYVAJÁNLÓ

Fûzfa Balázs és Végh Balázs Béla csapott ekkor a homlokára azzal a felkiáltással, hogyhiszen éppen abban az évben ünnepeljük a magyar költõi hagyománytörténés híreshedettnagy verse – vagy még inkább: Nagy Verse –, a Szeptember végén megszületésének száz-hatvanadik évfordulóját, s ezt igazán illõ volna méltó módon megünnepelni. Az ötletet tettkövette, s még azon az õszön nagyszabású konferenciát szerveztek a vers születésénekhelyszínén. Ezt követõen pedig a konferencia anyagából, gazdag és sokszínû kiadványtjelentettek meg. A rendezvénynek olyan nagy volt a sikere, hogy – többek között JordánTamás színigazgató és Kerényi Ferenc biztatását és javaslatait elfogadva –, a szervezõkúgy döntöttek: az egyszeri eseményt rendszeressé teszik, és azt egy átfogó koncepcióbaillesztik.

Tizenkét legszebb magyar vers, természetesen, nincsen. Lehet egy és lehet százhúsz leg-szebb magyar vers is, kinek-kinek ízlése és felkészültsége szerint. Sõt, mindenkinek meg-lehet még akár a „maga” tizenkét legszebb magyar verse is. Hogy melyik tehát a tizenkétlegszebb magyar vers? Az abszurd kérdésre, valljuk be, konszenzusos vagy végleges vá-lasz nem adható. Az ennek a kérdésnek a jegyében szervezett konferencia- és könyvsoro-zat szervezõinek azonban vállalniuk kellett azt a merészséget, hogy megnevezzék a szerin-tük legszebb tizenkét magyar verset. Döntésüknek megfelelõen, a Petõfi-konferenciát 2008tavaszán Szombathelyen az Apokrif, õsszel Szécsényben a Szondi két apródja, 2009 tava-szán Esztergomban az Esti kérdés és most Abdán a Levél a hitveshez köré szervezett ren-dezvény követte. S a tervek ismeretében, annak rendje és módja szerint, 2010-ben mind-ezeket követi Szabadkán a Hajnali részegség, Iszkázon a Ki viszi át a Szerelmet, egy évvelkésõbb Nagyváradon a Kocsi-út az éjszakában, Niklán. A közelítõ tél, 2012-ben – ugyan-

versmondó72

tanár úr, így jó lesz...

KÖNYVAJÁNLÓ

versmondó 73

csak tavaszi-õszi elrendezéssel – Székesfehérváron A vén cigány, valamelyik, késõbb kije-lölendõ budapesti pályaudvaron az Eszmélet konferenciája és kötetének megjelentetése.A sorozat zárását végezetül a szervezõk a Valse triste elõtti tisztelgésnek szánják, Csöngeés Szombathely helyszínekkel.

Idõközben pontosan megfogalmazódott a sorozat alapvetõ célja, kidolgozódott a kon-cepciója, kialakult egyfajta sajátos rituáléja, s szinte észrevétlenül megformálódott a lelkesés elhivatott törzsgárdája is. Az elsõdleges cél, mely minden tanácskozás meghívóján is ol-vasható, az, hogy úgymond „kísérletet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekmûvénekújraértésére és újraértelmezésére. A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemiképzés és a középiskolai tananyag fontos darabjai, melyek nemegyszer a tudományos gon-dolkodást is megtermékenyítették az elmúlt évtizedekben.” Az ennek a célnak az elérésétszolgáló eredendõ koncepciót – annak kidolgozójának, Fûzfa Balázsnak a szavait idézve– úgy igyekeztek kialakítani, hogy „korosztályok és szakmák, mindazok, akik az irodalomközelében élnek, találkozhassanak egymással. Ezeken a konferenciákon mindig megjele-nik a diák, a középiskolai és az általános iskolai tanár és a tudós.” Az alapkoncepciónakmegfelelõen – a második tanácskozás óta – a tudományos konferenciához egy úgynevezetttömeges versmondó akció is kapcsolódik. Ennek keretében – Jordán Tamás irányításával –több száz gimnazista és a hozzájuk csatlakozó, érdeklõdõ, együtt szavalja el az éppen akkora középpontba állított verset. Így lehettek tanúi a jelenlévõk és a televízió nézõi azoknak afelemelõ pillanatoknak, amikor Arany versét Drégely várában, a Babits-verset az esztergo-mi bazilika lépcsõin vagy jelen esetben, a Levél a hitveshez címû verset a Radnóti-emlék-hely közelében fiatalok százai közösen elszavalták el.

A célkitûzés és a koncepció része minden esetben az is, hogy az összejövetel tudomá-nyos részéhez az adott vers, a költõ és a helyszín szellemiségéhez kapcsolódó egyéb ren-dezvények, személyes és közösségi élményt nyújtó programok, események kapcsolódnak.A tanácskozást Szabó Zsolt abdai polgármester nyitotta meg, aki – amikor csak tehette –meglátogatta az eseményt. A rendezvényt a helyiek egyébként is teljes mértékben a ma-gukénak tekintették és szeretettel teli segítõkészséggel támogatták. A konferencia hely-színén nyitották meg Horváth István Munkácsy-díjas belsõépítész kiállítását, melyetSomogyi György, Abda nyugalmazott polgármestere méltatott. De a helyszínen lehetettmegtekinteni Kartag Sándor filmjét is, mely Radnóti centenáriumának bori eseményeirõlszámolt be. A jelenlévõk megismerhettek két frissen megjelent abdai kiadványt is. Azegyik a Fûzfa Ottó szerkesztette Radnóti Miklós emléke Abdán, a másik a Radnóti-em-lékhely. Abda címû, mely Somogyi Éva szerkesztésében és az általa készített fényképek-kel illusztrálva jelent meg. A közremûködõk kézbe vehettek két, a konferencia alkalmábólkiadott kötetet is. Az egyik a megelõzõ tanácskozás anyagát tartalmazta, a másik a Rad-nóti-életrajz második, javított változata. Az érdeklõdõk maguk is felkereshették az abdaiRadnóti-emlékhelyet, ahol meghallgathatták Fûzfa Ottó, sok helyi érdekességrõl szólóbeszámolóját, valamint ellátogathattak Pannonhalmára, ahol Ásványi Ilona könyvtárbe-mutatót tartott a számukra, Sirató Ildikó pedig videoóvetítéssel egybekötött elõadásábanelevenítette fel a Radnóti életét feldolgozó legendás musical, az Egy szerelem három éj-szakája fõbb színház- és filmtörténeti mozzanatait. Lackfi János a verseibõl összeállítottnagy sikerû felolvasóestet tartott. Ezeken a rendezvényeken, kirándulásokon, esti össze-

KÖNYVAJÁNLÓ

jöveteleken bõséges lehetõség nyílott ismerkedésre, barátkozásra, személyes és szakmaieszmecserére. Noha a résztvevõk a legkülönfélébb helyekrõl érkeztek, a három napotegyébként is, noha a résztvevõk a legkülönfélébb helyekrõl érkeztek, alapvetõen valami,ma már sajnos ritkaságszámba menõ nyugalomodtság, egymás iránti figyelem és tisztelethatotta át. Valószínûleg ennek is köszönhetõ, mint azt a szervezõk elmondták, hogy máraa rendezvénysorozatnak kialakult egy állandónak mondható, körülbelül harminc fõt szám-láló „törzsgárdája”, lelkes magja alakult ki.

A szervezõk kezdettõl fogva elsõrendû feladatuknak tartották a résztvevõk körének föld-rajzi kiszélesítését is, a határon túl élõ magyarság bevonását is. A mostani tanácskozásra isérkeztek elõadók Kolozsvárról, Pozsonyból, Szatmárnémetibõl, Újvidékrõl, a Vajdaságból,sõt Finnországból és Olaszországból is. Kivételesen fontosnak mondható az, hogy a szinteaz összes magyarországi egyetem mellett minden olyan határon túli egyetem is képvisel-tette magát, ahol magyar nyelvû oktatás folyik. Ezt a tényt igazolta emlékezetes elõadássalFaragó Kornélia, Láng Gusztáv, Tõzsér Árpád, Végh Balázs Béla, s hasonlóképpen ésszemléletes módon nyújtott betekintést a Radnóti-fordítás nehézségeibe Bányai János,Antonio Donato Sciacovelli, Papp Judit és Eliisa Pitkäsalo.

Mivel ezúttal is egyetlen vers állt a tanácskozás középpontjában, természetesen az elõ-adások jelentõs része természetesen az alapos szövegelemzést tekintette eredendõ felada-tának. Ebbõl adott mintaszerû példát Bokánmyi Péter, aki a Radnóti-verset az „irraciona-litás terének” fogta fel, Fûzfa Balázs, aki azt a „szelídség retorikája” érvényesülésekéntértelmezte, Horváth Kornélia, aki abban a „józanság értelmezési lehetõségét” vizsgálta,Nagy Márton, aki saját meghatározása szerint is a „szövegközpontú elemzés” lehetõségétlátta meg benne, Odorics Ferenc, aki többek között Hamvas Béla-i vonatkozásokkal isigazolta abban az „önmegszólítás teljességét” és Palatinus Levente Dávid, aki a verset „abizonyosság széttöredezéseként” elemezte. A vers mûfaji meghatározásának kérdését istöbben felvetették. Így elsõsorban is Mezõsi Miklós, Nyilasy Balázs, Strum László ésSzitár Katalin.

A tanácskozás utolsó napja a szakmódszertan jegyében telt el. Elõbb Boldog Zoltán„provokatív kérdésfelvetéseit” hallgathatták meg a jelenlévõk, Kapiller Sarolta pedig azo-kat a drámapedagógiai eszközöket vette számba, amelyek a Radnóti-vers tanítása soránigénybe vehetõk. Pap Kinga pedig azt a Radnóti-képet mutatta be, amely az irodalompe-dagógiában és az irodalomtankönyvekben megjelenik. Ezt követõen a budapesti RadnótiMiklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium magyartanári munkaközössége mutat-kozott be. Vezetõjük, Gordon Györi János röviden tájékoztatást adott a munkaközösség te-vékenységérõl, elõadásában pedig a költõ összes fotóját tartalmazó kiadvány tanulságaitfoglalta össze. A munkaközösség tagjai közül Fenyõ D. György a tõle megszokott hasz-nos „ötletekkel és gondolatokkal” szolgált, Horváth Beáta a verselemzésben a média fel-használhatóságát kutatta, Mózer Tamás a vers megközelítésének két lehetséges módjátmutatta be. Végezetül egyszerre volt megható és felemelõ, ahogy a tanácskozás zárása-ként. Horváth Sándor általános iskolai tanuló a Levél a hitveshez, Dékány Lászlóné abdailakos pedig a Nem tudhatom… címû verset elszavalta. A két versmondással két, korbanegymástól nagyon különbözõ korosztály tett hitet – mintegy a konferencia valamennyirésztvevõjének szándékát kifejezve – Radnóti Miklós költészetének értékessége és érvé-nyessége mellett.

versmondó74

KÖNYVAJÁNLÓ

versmondó 75

BABITS MIHÁLY

Esti kérdés

idõn az est, e lágyan takarófekete, síma bársonytakaró,melyet terít egy óriási dajka,a féltett földet lassan eltakarjas oly óvatossan, hogy minden füszállágy leple alatt egyenessen állés nem kap a virágok szirma ráncots a hímes lepke kényes, dupla szárnyánnem veszti a szivárványos zománcotés úgy pihennek e lepelnek árnyán,e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,hogy nem is érzik e lepelt tehernek:olyankor bárhol járj a nagyvilágban,vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,vagy kávéházban bámészan vigyázd,hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddelnézzed a lombon át a lusta holdat;vagy országúton, melyet por lepett el,álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;vagy a hajónak ingó padlatánszédülj, vagy a vonatnak pamlagán;vagy idegen várost bolygván keresztülállj meg a sarkokon csodálni restüla távol utcák hosszú fonalát,az utcalángok kettõs vonalát;vagy épp a vízi városban, a Riván

hol lángot apróz matt opáltükör,merengj a messze multba visszaríván,melynek emléke édesen gyötör,elmúlt korodba, mely miként a bûvöslámpának képe van is már, de nincs is,melynek emléke sohse lehet hûvös,melynek emléke teher is, de kincs is:ott emlékektõl terhes fejedeta márványföldnek elcsüggesztheted:csupa szépség közt és gyönyörben járvánmégis csak arra fogsz gondolni gyáván:ez a sok szépség mind mire való?mégis arra fogsz gondolni árván:minek a selymes víz, a tarka márvány?minek az est, e szárnyas takaró?miért a dombok és miért a lomboks a tenger, melybe nem vet magvetõ?minek az árok, minek az apályoks a felhõk, e bús Danaida-lányoks a nap, ez égõ szizifuszi kõ?miért az emlékek, miért a multak?miért a lámpák és miért a holdak?miért a végét nem lelõ idõ?vagy vedd példának a piciny füszálat:miért nõ a fü, hogyha majd leszárad?miért szárad le, hogyha újra nõ?

A SZERZÕRÕL

JUTALOMJÁTÉK = Jutalom és játék

Kodrucz Sándor alapfilozófiája, hogy az élet nagy jutalom, ami tele van játékkal. Min-den képével arra törekszik, hogy ezt meg is mutassa a világnak. E szemléletmód és a töké-letes pillanat keresése és rögzítése az, ami munkáit izgalmassá teszi. Vérbeli fotóriporter.

2010-ben jeles évfordulókat ün-nepel a kerület. 100 éves Pest-szentlõrinc, 80 éves Pestszentimreés 60 éves a kerület. Ezek az évfor-dulók adták az ötletet KodruczSándornak, aki immár 12 évePestszentlõrinc-Pestszentimre ese-ményeit fotózza, hogy az elmúltidõszak történéseirõl készült alko-tásait mutassa be a Kondor BélaKözösségi Házban.

De, miért is Jutalomjáték a cí-me? Sejtelmesen mosolyog az alko-tó, miközben elárulja, hogy õ is ju-bilál. Ez a 75. kiállítása. Ám, nem-csak a saját anyagát gyûjti egy cso-korba, hanem atyai szemét is rajtatartja fia második kiállításán. Aztántervez új kerületi mûvészeti albu-mot, és a 2009-ben, a József AttilaMûvészeti Centrum AlapítványRadnóti 100. születésnapjára meg-hirdetett „Írok, mit is tehetnék” cí-mû összmûvészeti pályázatra készí-tett alkotásokat gondozza, hogykönyv készülhessen belõle, és sajátmunkáiból szerkeszt elegáns kiad-ványt, valamint a József Attila Klubmenedzsereként tevékenykedik.

Jutalomjáték. „Ha a szavakat kettéválasztom, jutalom és játék. Azt hiszem az, hogy ittvagyunk, ilyen szép számmal, és együtt örülünk az alkotóval az itt felsorakozó képeknek,az egy vérbeli mûvész számára jutalom. Az ünnepélyes percek, a látogatók figyelme, sze-retete, baráti ölelések, kézfogások méltó jutalma a szép munkának. Sándor barátunk játszikis. A játszótér szûkebb pátriájából a széles nagyvilágig terjed. Belefér a szoknyát kacéranemelgetõ szellõ és a romantikus hazai Duna-ág. (...) és a némi iróniával kezelt fontoskodókés a szeretetteljes humorral ábrázolt, valóban fontos személyiségek. A jutalomjáték a jel-legébõl adódóan számadás is” – mondta Chochol Károly fotómûvész a tárlat megnyitóbe-szédében.

versmondó76

ks 6187

A SZERZÕRÕL

Kodrucz Sándor (1952. Budapest)Fotóriporter, a Magyar Öttusa Szövetség, a Nemzetközi

Kézilabda Szövetség, a Magyar Olimpiai Akadémia, illetveBudapest, XVIII. Kerület, Pestszentlõrinc-Pestszentimre Ön-kormányzatának hivatalos fotósa. Tagja a Magyar és a Nem-zetközi Újságíró Szövetségnek, a Magyar és a NemzetköziSportújságíró Szövetségnek, a MUOSZ Fotóriporterek Szak-osztályának, továbbá a József Attila Mûvészeti Centrum al-kotóközösségnek, a Moholy-Nagy Alkotókörnek és a NikonEurópai Professzionális Fotósok Klubjának.

A KODRUCZ PRESS FOTÓÜGYNÖKSÉG tulajdonosa.

• 1998-ban a „Világ legjobb kézilabda fotója”pályázat nyertese.• 5 olimpián, 21 világbajnokságon, 27 Európa-bajnokságon fotózta kedvenc sportágait.• 79 könyvben jelentek meg képei, számos falinaptár õrzi optikája nyomát.• 11 állandó kiállítása van és 77 alkalommal, rendeztek képeibõl kiállításokat Európa

és az ország különbözõ pontjain.• 3 földrész, 11 országában intézmények és sportcsarnokok falain is láthatók alkotásai.• Hazánkban 44 iskola, 27 sportegyesület, 59 vállalat, cégcsoport, illetve önkormány-

zatok, minisztériumok, és az Országgyûlés tartott igényt képeire.

versmondó 77

landing

Támogatóink:

Oktatási és Kulturális Minisztérium

A szerkesztõség címe:1011 Budapest, Corvin tér 8.

Elektronikus cím: vers@c3.huHonlap: www.vers.hu • www.versmondo.huwww.versradio.hu • www.versfesztival.hu

Szerkeszti: az MVE kabinetjeFõszerkesztõ: KISS LÁSZLÓ

Telefon: 06 30 9223 573

Készült az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-benFelelõs vezetõ: Magyar Árpádné

ISSN 1217 – 3282Ára 800 Ft

Elõfizetési díj: 3200 FtMegjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók KönyvesboltjábanBudapest VI., Andrássy út 45.

A címlapon Kudrucz Sándor: Antica Athen címû fotója látható

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt.Üzleti Ügyfelek Üzletág, Központi Elõfizetésiés Árúmenedzsment csoport 1900 Budapest

Elõfizethetõ az ország bármely postáján,valamint a hírlapot kézbesítõknél.

E-mailen: hirlapelofizetes@posta.huTovábbi információ: 06 80/444-444

Nemzeti Kulturális Alap

Nemzeti Civi l Alapprogram

nka

Sport best handball picture of the year 1998.