VVIIII.. NNEEVVEELLÉÉSSÜÜGGYYII KKOONNGGRREESSSSZZUUSS

Budapest, 2008. augusztus 25–28.

„„AAZZ OOKKTTAATTÁÁSS KKÖÖZZÜÜGGYY””

ZZ ÁÁ RR ÓÓ KK ÖÖ TT EE TT

Magyar Pedagógiai Társaság Budapest

2009

2

A kongresszus fő támogatói: Nemzeti Kulturális Alap Oktatási és Kulturális Minisztérium Szociális és Munkaügyi Minisztérium A kötetet szerkesztette: Benedek András Hunyady Györgyné Olvasó lektor: Vargáné Fónagy Erzsébet Kiadványszerkesztő: Börcsökné Soós Edit Nyomda: Juhász Nyomda, Szeged ISBN 978-963-06-7276-4

3

TARTALOM

1. ELŐSZÓ ......................................................................................................................11

2. ELŐZETES DOKUMENTUMOK ....................................................................18 2.1. Felhívás ................................................................................................................18 2.2. Szakmai háttéranyag .......................................................................................20 2.3. A VII. Nevelésügyi Kongresszus Tézisei ..................................................51

3. A VII. NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS PROGRAMJA ..........................86 3.1. Nyitónap (Művészetek Palotája) ..........................................................................86 3.2. Szekciók és Kerekasztal-beszélgetések .....................................................93 3.3. Zárónap (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) ...........................95

4. A PLENÁRIS ÜLÉSEKEN ELHANGZOTT KÖSZÖNTŐK ÉS ELŐADÁSOK..............................................................................................................96

4.1. Nyitónap (Művészetek Palotája) ...........................................................................96 Hiller István oktatási és kulturális miniszter: Oktatás és nevelés a XXI. szá-

zadban (Nyitóelőadás)...............................................................................................97 Kiss Péter kancelláriaminiszter köszöntője ................................................................102 Simon Gábor az SZMM államtitkárának köszöntője................................................106 Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének köszöntője .......110 Békés Pál az IBBY elnökének köszöntője ..................................................................114 Halász Gábor: A jelen és jövő iskolája – közoktatás Magyarországon és

Európában ................................................................................................................117 Csapó Benő: Az oktatás Magyarországon az ezredforduló körüli évtizedek-

ben – fejlődési tendenciák és megoldásra váró problémák................................139 Fülöp Márta: Verseny a társadalomban – verseny az iskolában ..............................158 Nyiri Kristóf: Tanulás és tudás a mobil világban.......................................................185 Csányi Vilmos: Nevelés és humánetológia .................................................................195

4.2. Zárónap (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) ......................... 209 Péceli Gábor Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektor

köszöntője ............................................................................................................... 210 Sólyom László köztársasági elnök fővédnöki köszöntője ........................................211 Mátrai Zsuzsa: Új korszak küszöbén: A túlélés pedagógiája ....................................214

4

5. A SZEKCIÓÜLÉSEKEN ELHANGZOTT ELŐADÁSOK (ABSZTRAKTOK) ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK ................................................. 223 1. SZEKCIÓ: A gyermek és az iskola .................................................................. 223

Bárdy Péter: A gyermek és az iskola ....................................................................224 1.1. A gyermek és az iskola

Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák – ma..............................................226 Perjés István: Nevelés és iskola: a sorstörténet ABC-je.....................................227 Winkler Márta: Örömmel kezdeni a tanulást ......................................................231 Kőpatakiné Mészáros Mária: Integráció az óvodában és az iskolában ............235

1.2. Intézményes nevelés és család Bárdy Péter: Bizalom és felelősség – gondolatok a családról és az isko-

láról.....................................................................................................................236 Császár Cirill: Pedagógia értékvesztés nélkül ......................................................239 Pálhegyi Ferenc: Életünk lenyomata gyermekink lelkén....................................241 Kovácsné Duró Andrea: Gyermekbántalmazások – agresszió a család-

ban és az iskolában (A „Tabula Rasa” Pedagógiai Közhasznú Ala-pítvány tevékenysége).......................................................................................245

Heltai Miklós: Család és iskola: azonos feladatok két helyen............................252 Szvatkó Anna: Hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztése érdekében vég-

zett munka egy fővárosi nevelési tanácsadóban (Részlet kutatási be-számolóból) .......................................................................................................259

1.3. Egészséges életre és aktív állampolgárságra nevelés

Meleg Csilla: Életminőség: társadalmi probléma és pedagógiai válasz.............262 Forrai Tamás: A tantárgy neve: Szolgálat. (Szociális kompetencia-fej-

lesztés a miskolci Jezsuita Gimnáziumban)...................................................271 Farkas Olga: Állampolgári kompetenciák fejlesztése a szakképzésben ...........272 Varga András: Az iskolai testnevelés és diáksport szerepe az egészség-

megőrzésben .....................................................................................................279 Hamar Pál: Az egészséges életre nevelés tantervelméleti vonatkozásai...........290 CS. F. Nemes Márta: A családpedagógia utódvédelmi rendeltetése.................294 Vass Zoltán – Molnár Péter: A társadalmi megújulás lehetőségei Ma-

gyarországon 2025-ig (avagy „az információs és tudásalapú tár-sadalom virágzása kontra az egészség és testkultúra hanyatlása”)..............301

Izsépy Mária: Az iskolai napközi otthoni nevelés jelentősége ..........................309

1.4. Az 1. szekció ajánlásai.........................................................................................313

2. SZEKCIÓ: A tanulás ........................................................................................... 317 M. Nádasi Mária: A tanulás ..................................................................................317

2.1. Eredményes tanulás, hatékony tanulásszervezés M. Nádasi Mária: Gondolatok a tanulásról, a tanításról ....................................320

5

Kerényi Mária: Kérdések a tanulásról ..................................................................324 Wagner Éva: Gondolatok a tanulásról .................................................................331

2.2. A XXI. századi műveltség és az iskola Mátrai Zsuzsa: Tanuláselméletek és didaktikai modellek ..................................336 Vass Vilmos: A XXI. századi műveltségkép megjelenése a tantervekben.......341 Zalay Szabolcs: A tanulás élménye .......................................................................346 Szilágyi Katalin: Sajátos utak, egyéni megoldások a szakképzésben.................352 Légrádiné Lakner Szilvia: A tanulás speciális formái – a felnőttképzési

metodika megújítása: a tapasztalati tanulásra épülő tréningek....................357 Radnóti Katalin: A tanítás újszerű elemeinek alkalmazása a felsőokta-

tásban, a tanárképzés gyakorlatában...............................................................363 Fáyné Dombi Alice: A tanítás tanulásának üzenetei ..........................................369

2.3. Korszerű kommunikációs és információs eszközök alkalmazása az oktatásban

Kárpáti Andrea: Információs és kommunikációs technológiák az okta-tásban. Az információs és kommunikációs technológiák szerepe a tudásgazdaságban .............................................................................................375

Péterné Czakó Edit: Digitális középiskola...........................................................388 Jámbor Judit: A ZK-térkép rejtelmei ...................................................................393 Jókai Erika: Tanulási és tanítási stílusok elektronikus környezetben ...............399 Horváth Cz. János: Új tanulási környezetek a tudásalapú társadalom ok-

tatási rendszerében Magyarországon .............................................................406 Hunya Márta: A pedagógusok IKT kompetenciái (Az sdt-monitor, az

országos oktatásinformatikai mérés és a calibrate projekt tapaszta-latai) ....................................................................................................................412

Török Balázs: Tanártovábbképzés hatásvizsgálata IKT-metria haszná-latával..................................................................................................................420

Molnár György: IKT-val támogatott új tanulási környezetek szerepe az oktatásban..........................................................................................................426

Pethő Balázs: Interaktív tábla használata az oktatásban Magyarországon ......434

2.4. A 2. szekció ajánlásai .........................................................................................441

3. SZEKCIÓ: A pedagógus .................................................................................... 445 Hunyady Györgyné: A pedagógus szakma ..........................................................446

3.1. Pedagógus-kompetenciák a XXI. században, felkészülés a peda-gógus szakma gyakorlására

Körösiné Merkl Hilda: Bevezető gondolatok .....................................................450 Falus Iván – Gáspár Mihály: Pedagógus kompetenciák a XXI. század-

ban, felkészülés a pedagógus szakma gyakorlására ......................................453 Kálmán Attila: Az ember csak belülről formálható............................................459

6

Szilágyiné Szemkeő Judit: Új kihívások................................................................461 Árendás Péter: Pedagógus kompetenciák a XXI. század elején (Rész és

egész – egyén és szervezet)..............................................................................467 Kotschy Beáta: Kompetencia-alapú képzés a pedagógiai gyakorlat né-

zőpontjából........................................................................................................471 Szabó Antal: Tanári mesterszak Nyíregyházán ...................................................473 Estefánné Varga Magdolna: Kutatás-fejlesztés az EKF-en a kompeten-

cia–alapú tanárképzés támogatására (A HEFOP 3.3.2 projekt) .................476 Iker János – Bogáthné Erdődi Judit – Katona György: A kompetencia-

alapú pedagógusképzés előkészítésének (HEFOP 3.3.2 projekt) eredményei a gyakorlatban, a Nyugat-magyarországi Egyetemen..............482

Lőrincz Ildikó: A tanító változó kompetenciái ...................................................490 Sturcz Zoltán: A tantestület nyelvtudása, mint az iskolafejlesztés egyik

eszköze...............................................................................................................496

3.2. A pedagógusmunka szabályozása és értékelése, a közoktatás em-beri forrásai

Nagy Mária: A pedagógusmunka, a közoktatás emberi forrásai.......................503 Sági Matild: A tanári munka értékelése ................................................................508 Tóthné Csorba Mária: A pedagógusok mentálhigiénéje ....................................510 Brezsnyánszky László: Szakmai profilok a differenciálódó iskolavilág-

ban ......................................................................................................................513 Erdeiné Nyilas Ildikó: A gyakorlatvezetők szerepe a pedagógusképzés

folyamatában .....................................................................................................519 Holik Ildikó: Gyakorlóiskolák pedagógusai.........................................................523 Ádám Anetta: A tanári professzió magániskolai arcai........................................530

3.3. A pedagógus kollektíva az iskolában, az iskolafejlesztés személyi feltételei Várnai Andrásné: A pedagógus kollektíva az iskolában, az iskolafej-

lesztés személyi feltételei..................................................................................533 Locsmándi Alajos – Varsányiné Salgó Julianna: Iskolai kollektívák kö-

zötti együttműködések, az együttnevelés megvalósításának érdeké-ben (Kéttanáros modell) ..................................................................................535

Zsombok Lajos: Régiós és kistérségi együttműködés ........................................537

3.4. A 3. szekció ajánlásai .........................................................................................542

4. SZEKCIÓ: Struktúrák és folyamatok............................................................. 545 Turi Katalin: Struktúrák és folyamatok ...............................................................546

4.1. Programok, intézmények, képzési szintek: az iskolaszerkezet kér-dései

Benedek András: Új folyamatok és régi struktúrák az oktatásban?..................548

7

Lannert Judit: Programok, intézmények, képzési szintek: az iskolaszer-kezet kérdései ....................................................................................................553

Turi Katalin: Jövőkép a többcélú intézményekben. Versengés és együtt-működés? ...........................................................................................................555

Horn Dániel: A lengyel oktatási reform hazai tanulságai ..................................556 Sinka Edit: Az iskolaszerkezet változásával is járó átalakulások az ezred-

forduló utáni magyar közoktatásban..............................................................557 Nagyné Takács Ágnes: Teleházak „kalákában” ..................................................558 Gömöryné Mészey Zsuzsa: Legyél életed szakértője! ........................................560

4.2. Az oktatás és a munka világa, egész életen át tartó tanulás

Trencsényi László: Vitaindító gondolatok. „A tanulás mindenütt” – „Tanulás életen át” szekcióban.......................................................................562

Gaul Emil: Zabolátlan bőség.................................................................................564 Nagy Ádám: Az ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Az iskolán kívüli fej-

lesztő és segítő munka helyet kér magának...................................................566 Rakó József: Pro Pátria –hűséggel ........................................................................574 Simonyi Gyula: Mi a globális képzés?...................................................................576 Piróth Eszter: Egy életen át… ..............................................................................582 Nagy Jenőné: Múltunk – Jelenünk – Jövőnk.......................................................583 Györgyi Erzsébet: Az élethosszig tartó játék ......................................................584 Novák János: Színház és média a gyerekek javára ..............................................588 Takács Gábor: A magyarországi gyerek- és ifjúsági kultúra egyik „in-

tézménye”: Káva Kulturális Műhely ..............................................................590 Novák Géza Máté: Érték(t)rend és drámapedagógia (Egy színházi ne-

velési projekt hatása tizenévesek értékorientációjára)..................................595 Bárdos Jenő: Nyelvtudás régen és most (Nyelvi radikalizmus) ........................597

4.3. Szakmai képzés a közoktatásban és a felsőoktatásban Szenes György: A szakképzés jelene és jövője....................................................602 Bihall Tamás: A gazdaság szerepe a szakképzésben...........................................603 Kálmán Anikó: Felsőoktatás-felnőttoktatói kompetenciák...............................604 Szabóné Berki Éva: Szakmai tanulási utak .........................................................612 Köntösné Rajnai Annamária: Megfelelni a társadalmi elvárásoknak................616 Vig Zoltán: Internetes attitűdváltozások a felsőoktatási hallgatók köré-

ben (2002-2007) ................................................................................................618

4.4. A 4. szekció ajánlásai ..........................................................................................619

5. SZEKCIÓ: Oktatás és társadalom .................................................................. 621 Loránd Ferenc: Oktatás – társadalom..................................................................622

5.1. Az iskola társadalmi kohéziót támogató szerepe

8

Forray R. Katalin: Az iskola társadalmi kohéziót támogató szerepe. Mit tehet az iskola a társadalmi kohézió erősítéséért?.........................................626

Monoriné Papp Sarolta: A bennünk élő iskolakép .............................................627 Kőpatakiné Mészáros Mária: Integráció és esélyteremtés – az inklúzió

nemzetközi és hazai gyakorlata .......................................................................628 Halmosné Kovács Zsuzsa: A kompetencia-mérés gyakorlati tapasztalatai .....629

5.2. Oktatás és társadalom: hátrányos helyzet és egyenlőtlenségek Nahalka István: Oktatás és társadalom: hátrányos helyzet, esélyegyen-

lőtlenség .............................................................................................................631 Svéda István: Társadalmi helyzet és integráció egy vidéki iskolában ...............632 Takács István: Hátrányos helyzetű fiatalok a szakképzésben ...........................637 Munkácsy Katalin: Képekkel irányított matematikatanulás - esélynöve-

lés a kisiskolákban.............................................................................................644 Csillag Ferenc: SNI-s tanulók az oktatási rendszerben......................................650 Radicsné Szerencsés Terézia: Új szerepkörben az Egységes Gyógype-

dagógiai Módszertani Intézmények (EGYMI) .............................................654 Kozma Szabolcs: SNI tanulók és az iskolafokozatok közötti átmenet............657 Závogyán Judit: A kompetencia-alapú oktatás gyakorlata a szarvasi Fő

téri Általános Iskolában és Óvodában ...........................................................659

5.3. Sajátos nevelési igényű tanulók oktatása Köpf Lászlóné: Akadály nélkül .............................................................................665 Kapcsáné Németi Júlia: Mit tehet az iskola a társadalmi kohézió erősíté-

séért?...................................................................................................................670 Tatai-Tóth András: Az esélyegyenlőséget szolgáló törekvések a tör-

vényalkotásban, különös tekintettel az SNI témakörére .............................672 Csépe Valéria: SNI - Tapasztalatok, megfontolások és ajánlások ....................675 Singer Péter: A sajátos nevelési igényű tanulók a középfokú iskolákban

(Ízelítő egy kutatás eredményeiből) ................................................................680 Nagy Gyöngyi Mária: Az SNI tanulók státuszhelyzete a jogszabályvál-

tozások tükrében ..............................................................................................682 Jankó-Brezovay Pálné: Diagnosztika és fejlesztés – integrációs folyamat,

avagy a jövő tennivalói.....................................................................................684 Kókayné Lányi Marietta: Az együttnevelés pedagógiai gyakorlata ...................687 Csiky Erzsébet: A korai intervenció pedagógiai, pszichológiai értelme-

zése .....................................................................................................................691 Nagyné Réz Ilona: Korszerű vizsgáló eljárások a pszichodiagnosztika

szolgálatában, tapasztalatok, távlatok.............................................................696 Schiffer Csilla: Az inklúziós index hazai adaptációja..........................................700 Ammerné Nagymihályi Emília: Gyógypedagógus életpálya..............................703 Mikes György: „Együtt a kollégiumban”.............................................................704

5.4. Az 5. szekció ajánlásai ........................................................................................706

9

6. SZEKCIÓ: Az oktatás eredményessége ........................................................ 709 Setényi János: Az oktatás eredményessége ..........................................................710

6.1. Az oktatás eredményessége Setényi János: Az oktatás eredményessége ..........................................................712 Radó Péter: Hatékonyság és eredményesség a közoktatásban..........................714

6.2. Mérés, értékelés, minőségbiztosítás az oktatásban Balázsi Ildikó: Mérés, értékelés és minőségbiztosítás a közoktatásban ...........715

6.3. Értékelés és fejlesztés Báthory Zoltán: Értékelés és fejlesztés ................................................................716

6.4. A 6. szekció ajánlásai .........................................................................................718

7. SZEKCIÓ: Intézményfenntartás, irányítás és finanszírozás .................. 719 Palotás Zoltán – Bajzák Erzsébet M. Eszter: Intézményfenntartás, irá-

nyítás és finanszírozás ......................................................................................720

7.1. Iskolaszervezés, hatékony iskolaszervezet Palotás Zoltán: Feladat- és felelősség megosztás a közoktatás-irányítási

rendszerben .......................................................................................................722 Golnhofer Erzsébet: Az intézményvezetők szerepe az oktatási intéz-

mények fejlesztésében......................................................................................724

7.2. A közoktatás helyi irányítása, térségi együttműködés a közokta-tásban

Ifi István: Közoktatási intézmények helyi irányítása ..........................................725

7.3. A közoktatás finanszírozása Polónyi István: A hazai közoktatás-finanszírozás ellentmondásai ...................726

7.4. A 7. szekció ajánlásai ..........................................................................................727

8. SZEKCIÓ: A fejlesztés ....................................................................................... 729 Derényi András: A fejlesztés .................................................................................730

8.1. Az oktatás fejlesztése: fejlesztési politika, innovációk támogatása Mihály Ottó: A közoktatás fejlesztése, hazai stratégiai megközelítések...........734 Jeney Lajos: Az iskolaépítészet, mint a fejlesztési stratégia része .....................736

8.2. Támogató rendszerek, pedagógiai tanácsadás, kutatások Hajdu Sándor: A szakmai szolgáltatás változásai; a megyei közoktatási

közalapítványok szerepe ..................................................................................739 Lénárd Sándor: Együtt vagy egymás ellen? – a fejlesztések támogatásá-

nak különböző útjai..........................................................................................740

10

Takács Ildikó: Mit tegyünk a halogató egyetemi hallgatókkal? (Személyi-ségvizsgálat és tanácsadás)...............................................................................742

Baráth Tibor: Támogató rendszerek, pedagógiai tanácsadás, kutatások..........748

8.3. Oktatás és média: a reformok és a fejlesztés nyilvánossága Vedovatti Anildo: A nyilvánosság szerep az oktatásban ...................................749 Puskás Aurél: Hálózatok, hálózati tanulás támogatása az Új Magyaror-

szág Fejlesztési Terv pályázataiban ................................................................750

8.4. A 8. szekció ajánlásai ..........................................................................................752

6. ÖSSZEFOGLALÓK A KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉSEKRŐL ...... 755 Szebedy Tas: Reform és/vagy lehetőség?.............................................................................756 Sándor Ildikó: Játék és nevelés ..............................................................................................759 Villányi Györgyné: Kisgyermekkor intézményi és térségi dimenzióban .........................760 Bodnár Gabriella: Tehetséggondozás és esélyteremtés ......................................................762 Mayer József: Agresszió és nevelés .......................................................................................764 Sáska Géza: A kúszó centralizáció ........................................................................................770

7. A VII. NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS AJÁNLÁSAI............................ 775

8. FÜGGELÉK.............................................................................................................. 794

8.1. Kísérőrendezvények – Kongresszus előtt és után ................................. 794

8.2. A VII. Nevelésügyi Kongresszus kísérőrendezvényei......................... 798

8.3. „A gyermek jussa, hogy kifejezhesse önmagát” ................................... 799

8.4. A VII. Nevelésügyi Kongresszus megjelenése a médiában .............. 802

8.5. Testületek ......................................................................................................... 804

8.6. A Kongresszus résztvevői ............................................................................. 809

8.7. Névmutató ........................................................................................................ 831

11

1. ELŐSZÓ

2009 tavaszán került e kötet nyomdába. Előkészítése, ha nem is tartott annyi ide-ig, mint a VII. Nevelésügyi Kongresszus megszervezése, mégis közel félévet igé-nyelt. Ennek fő oka, hogy legteljesebb formában kívánjuk dokumentálni a kong-resszus szakmai előkészítését, tényleges tevékenységét, a kongresszusi ajánlások formálódását, a közös munka eredményeit. Az Előszóban felidézzük e sokak ön-zetlen szakmai közreműködésével megvalósult esemény, a kongresszus létrejöt-tének, munkájának főbb fordulópontjait.

Az ezredfordulót követő éveket – és ezt az 1993-ban megrendezett megelőző

kongresszus időszakával összehasonlítva fontos kiemelni – a szakmai kommuni-káció rendkívüli intenzitása jellemezte. Talán ezzel is összefügg az, hogy alig több mint egy évtizeddel a VI. Nevelésügyi Kongresszus megrendezését köve-tően szűkebb szakmai körökben már felmerült egy újabb kongresszus kezdemé-nyezésének gondolata. Bár az oktatás és nevelés legaktívabb szereplőinek min-den évben számos tanácskozás és közoktatási konferencia kínált szakmai fóru-mot, ezek csupán egy-egy téma elmélyültebb megvitatását tették lehetővé. Nem adtak módot arra, hogy a résztvevők tágabb összefüggések mentén vitassák meg a közoktatás aktuális problémáit és a jövő kihívásait. Pedig ebben az időszakban történelmi jelentőségű változások zajlottak Magyarországon. Elég csak az Euró-pai Unióba való belépésre utalnunk, vagy arra, hogy a piacgazdaság kiépülésé-nek és a nemzetközi gazdasági folyamatokba történő integráció időszakában megnövekedtek a társadalmi és gazdasági feszültségek. Mindez értelemszerűen hatással volt és van az oktatásügyre, a nevelésre, annak elméletére és gyakorla-tára. Ezek a folyamatok a pedagógia és annak művelői számára számos kérdést, problémát vetnek fel. Ezt felismerve a Magyar Pedagógia Társaság vált a kez-deményezőjévé az újabb kongresszus előkészítésének. A Társaság – a hagyomá-nyok szellemében – 2005-2006-ban számos tanácskozáson napirendre tűzte a VII. Nevelésügyi Kongresszus megrendezésének kezdeményezését. A kezdeti viták kevésbé szóltak a magas szintű tanácskozás időszerűségének kérdéséről, inkább a keretek kijelölése és a tanácskozás előkészítésének tartalmi kérdései kerültek előtérbe. A Magyar Pedagógiai Társaság a 2006. május 25-ei közgyűlé-sén döntött arról, hogy kezdeményezi a VII. Nevelésügyi Kongresszus összehí-vását, s ehhez társakat keres, elsősorban a civil szervezetek, illetve az oktatás-ügyért felelős testületek körében. Az egyeztetések 2006 derekán jutottak abba a fázisba, hogy – mérlegelve az előkészítéshez szükséges időtartamot – a konkrét időpont is kijelölték: a Társaság a négy napos kongresszus nyitónapjának 2008. augusztus 25-ét javasolta.

A VII. Nevelésügyi Kongresszus kezdeményezéséről és a megrendezésének időpontjáról szóló döntés viszonylag gyorsan született meg, az előkészítés azon-ban közel két éves jelentős szervező munkát igényelt. Ennek szakmai alapjait a Magyar Pedagógiai Társaság és Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bi-zottsága együttes kezdeményezése, illetve az Országos Köznevelési Tanács és

12

13 – a Közoktatás-politikai Tanácsot alkotó – civil szervezet által közösen ki-adott Felhívás képezte. A kötetünkben is szereplő dokumentum elkészítését, egyeztetését, majd megjelentetését követően 2007. február 14–én sajtótájékoz-tató keretében vált publikussá a kongresszus előkészítése. A Felhívás felszólított minden érdeklődő és érintett pedagógiai intézményt, oktatási szervezetet, szak-mai egyesületet s más civil szervezetet, hogy csatlakozzanak a kezdeményezés-hez, és tevőlegesen is vállaljanak részt az előkészítő munkálatokban.

Ezen a ponton a történelmi hűség kedvéért érdemes talán kiemelni két lénye-ges mozzanatot. Elsőként azt, hogy az 1848-as Első Egyetemes Magyar Tanítói Gyűlés előkészítéséhez hasonlóan – amelyet pedagógusok kezdeményeztek és a Magyar Nevelési Társaság felhívásával vált egyetemessé – a VII. Nevelésügyi Kongresszust is, mint láthattuk, civil szakmai kezdeményezés hívta életre. A Magyar Pedagógia Társaság szerepvállalása, épp úgy, mint az V. és a VI. Neve-lésügyi Kongresszus esetében, most is karakterisztikus volt. A másik mozzanat, amelyre indokolt utalni, a politika szerepe. Még az 1993-ban zajló VI. Nevelés-ügyi Kongresszus tényleges meghirdetését megelőzően és szervezési folyamatá-ban is érzékelhető volt a politika jelenléte. Képviselői, bár nyíltan nem támadták, de nem is támogatták az akkori elképzeléseket. Visszatekintve a 2008-ban le-zajlott jelentős eseményre – immár a kongresszus után fél évvel – kijelenthető, hogy az oktatáspolitika nem gyakorolt közvetlen, befolyásoló hatást sem a kong-resszus megrendezésének időpontjára, sem tematikájának kialakítására. Szerepe az előkészítésben ugyanakkor mégsem tekinthető abban az értelemben passzív-nak, hogy az állami támogatás tette lehetővé a minőségi helyszínek – a nyitó nap esetében a XXI. századot érzékeltető Művészetek Palotája komplexumának, a többi napon pedig a 225. éves fennállását ünneplő, a tradíciót és innovációt szimbolizáló Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kulturális vi-lágörökségként nyilvántartott központi épületegyüttesének – kiválasztását.

A kongresszus előkészítése széles szakmai bázison valósult meg. A Felhívást

kezdeményező, és az ahhoz csatlakozó csaknem 200 szakmai szervezeten túl fo-lyamatosan bővült a feladatokkal foglalkozók száma. Megalakult a Kongresszus két testülete: a Tudományos és a Szervező Bizottság. Az előkészületek, a meg-rendezés szerteágazó feladatait kétségtelenül a Szervező Bizottság végezte el, de nélkülözhetetlen volt a Tudományos Bizottság munkája is. Ez a testület elemezte a hatodik kongresszus óta eltelt másfél évtized oktatásügyi törekvéseit, változá-sait és a jövőbe mutató feladatok főbb trendjeit. Szakmai háttéranyagával a szé-lesebb szakmai közvéleményt is mozgósította. A kongresszusi Tézisek kidolgo-zásával, megvitatásával s előzetes közzétételével jelentősen hozzájárult a kong-resszus sikeres tartalmi tevékenységéhez.

Az előkészületek lényeges vonása volt a részvétel és a tematika teljes nyitott-

sága. Ez utóbbi – összehasonlítva a korábbi kongresszusok tematikáival – azok-nál komplexebbé vált, tudatosan vállalta a társadalom és a gazdaság felé irá-nyuló nyitás jegyeit. A szekciómunkát szervező mintegy félszáz szakember kö-zel egy éves önkéntes előkészítő munkája eredményeként formálódott az a rész-

13

letes program, mely irányt és keretet adott a nevelésügyről folytatott rendkívül kulturált, az eltérő megközelítéseket toleráló és szakmailag szintetizáló, külső ér-tékelők által is színvonalasnak ítélt szakmai-társadalmi párbeszédnek. E kong-resszusi zárókötet jól szemlélteti azt a tematikai és felfogásbeli sokszínűséget, ami a plenáris üléseken elhangzott előadásokon, a szekcióprogramok keretében a résztvevők által vállalt előadások, hozzászólások tartalmában, valamint a kerek-asztal beszélgetéseken is kifejeződtek.

A VI. Nevelésügyi Kongresszust követő másfél évtizedre visszatekintve, tör-

ténelmi perspektívában nézve nagyon rövid idő alatt jelentős horderejű válto-zások zajlottak le a magyar közoktatásban és annak tágabb társadalmi és gazda-sági környezetében. Magyarországon jelentősen átalakult a társadalom rétegző-dése: új tulajdonosi réteg alakult ki, érzékelhetően nőtt a szegényedés, a leszaka-dás, az átalakulásnak nem csupán nyertesei voltak, hanem növekvő számú vesz-tese is. A pedagógus szakma fejlődésére is számottevő hatással van, hogy az or-szág politikai tagoltsága nőtt, a társadalmi kommunikáció polarizálódott és a megosztottság a mindennapok világában is egyre inkább érzékelhetővé vált. A különböző érdekekkel rendelkező és eltérő normákat követő rétegek és csopor-tok, illetve az őket képviselő szervezetek közötti érdekkonfliktusok erőteljesek. Pedagógiai szempontból különösen jelentős kihívássá vált, hogy változott az egyének és a közösség kapcsolata: az egyének nem ugyanolyan módon és nem ugyanolyan mértékben várják és várhatják a közösségtől, mint korábban, hogy biztonságot nyújtson a számukra; egyének sokasága számára megoldhatatlan problémaként jelentkezett az öngondoskodás szükségessége. A verseny az egyé-ni és a családi lét kikerülhetetlen valóságává vált, ugyanakkor az együttműkö-désnek és a szolidaritásnak új, a korábbiaktól alapvetően eltérő formái alakultak ki.

A változások a nevelésügy területén is érzékelhetőek voltak, s nem hagyták

érintetlenül az intézményeket és viselkedési normákat. A problémák a nevelés-ügy mindennapjaiban pedagógiai kérdésekké váltak. A közoktatás gyakorlatában ezek a kérdések olyan feszültségeket jeleznek és termelnek, amelyeket nem lehet csupán elméleti problémaként kezelni, megkerülhetetlen a velük való szembe-sülés, a gyakorlati válaszok keresése. A kongresszusi szlogen – Az oktatás köz-ügy – megfogalmazása 2006 végén ezért is tekinthető szimbolikus üzenetnek. A kongresszus meghatározó célja volt az oktatásügy szereplői és a társadalom kö-zötti párbeszéd erősítése. Ezért a VII. Nevelésügyi Kongresszus szervezői nem csupán a pedagógus szakma és az iskolák találkozóját kívánták megszervezni, hanem olyan programot terveztek, amely képes az egész magyar társadalmat mozgósítani. Nemcsak arra kívántak lehetőséget adni, hogy az oktatás megmu-tassa magát a társadalomnak, hanem arra is, hogy a társadalom megfogalmazza, mit vár az iskoláktól, és – annak érdekében, hogy ezt meg is kaphassa, – milyen támogatást nyújt az iskoláknak. Noha a kongresszus érdeklődésének a közép-pontjában – ahogy ez a korábbi hasonló kongresszusokat is jellemezte – döntően a gyermekek és a fiatalok nevelése állt, de nyitott volt a tanulás minden formá-

14

jára, a kisgyermekkori fejlesztéstől, az alapiskoláztatáson át a munkavégzésre felkészítő szakmai képzésig, ideértve az egész életen át tartó tanulás minden formáját.

A szervezők abból indultak ki, hogy a VII. Nevelésügyi Kongresszus akkor

lesz képes a tágabb társadalom és a szűkebb nevelésügyi szakma felé releváns és a magyar közoktatás jövőbeni fejlődését orientáló üzeneteket megfogalmazni, ha megtörténik e változások számba vétele és a közoktatás szempontjából történő értékelése. Ezért törekedett arra, hogy a plenáris és szekcióüléseken egyaránt je-len legyenek a gazdaság képviselői, kifejezve azt, hogy a verseny (is) teljesen más, mint ami az előző korokra volt jellemző. A munka világában kétségtelenül érvényesülő válságjelenségeken túl, pedagógiai szempontból jelentős az a felis-merés, hogy az új, nemzetközi versenyben résztvevő gazdasági szervezetekben meghatározó jelentősége van a tudás menedzselésének, a munkába beleépülő ta-nulásnak, a magas szintű kooperációt igénylő munkatevékenységeknek. A ne-velésügy számára is megszívlelendő az a tény, hogy az oktatásban erőforrást, cé-lokat és eszközöket jelent a gazdasággal kialakított stabil partneri viszony.

Hasonló összefüggések felismerésére adott lehetőséget az oktatás és a társa-dalom komplex kölcsönhatásának elemzése. Tény, hogy a hazai társadalmi fe-szültségek jelentős része vagy közvetlenül kötődik az oktatási rendszerhez – gondoljunk a kirekesztésre, a speciális igények kezelésének gyakorlatára – vagy elképzelhetetlen e feszültségek hatékony kezelése, remélt csökkentése az okta-tás-nevelés szerepvállalása nélkül. A VII. Nevelésügyi Kongresszus ezért is te-kintette fontos feladatának az elemző kitekintést az oktatás társadalmi-gazdasági környezetére, az elmúlt évtizedben lezajlott nagy átalakulás pedagógiai hatásai-nak értékelésére. A tanácskozás foglalkozott ugyanakkor azzal az új átalakulás-sal is, amelyet a „tudásgazdaság” felé történő nyitásként élünk meg, és amelynek pályáját napjainkban formálódó döntésekkel hosszú időszakra kijelölhetjük.

A rendszerváltás utáni periódusban az intézményes nevelésben is napi ta-

pasztalattá vált az értékek pluralizálódása, ütközése, korábbi stabil (vagy szi-lárdnak hitt) mércék, normák felbomlása. A pedagógiában is meghonosodott az értékválság kifejezés. A kongresszus előkészítése során folyamatosan érzékel-hető volt, hogy a pedagógusok és a szélesebb értelemben vett társadalmi közvé-lemény számára az egymás mellett élő, különböző értékrendet valló kultúrák vi-lágában mennyire lényeges kérdés az erkölcsi nevelés. Ezzel kapcsolatban a pe-dagógusok nap, mint nap olyan alapkérdésekkel szembesülnek, mint pl.: lehet-e teret adni a semleges toleranciának, s így elhárítani a nevelési tevékenységet, az azért vállalt felelősséget? Vagy: lehet-e megóvni a gyermeket a külső, sokszor negatív hatásoktól, az ellentmondásos értékrendektől és életformáktól? Ezek a kérdések sokakat foglalkoztatnak, szülőt és pedagógust egyaránt, és sokak véle-ménye fejeződik ki abban az állításban, hogy feltételezhetően a jövőben is fel-adata lesz az iskolának az értékek világában való eligazodás segítése, a dönté-sekhez szükséges képességek fejlesztése.

15

Történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy az oktatásban és különösen a ne-velés gyakorlatában idő kell a változáshoz. (Mindig szívesen hivatkozott példa erre Eötvös József sok évtizedes reformtörekvéseinek lassan kibontakozó – s mint az évszázadnyi távolságból már egyértelműen megítélhető – korszakos je-lentőségű szakmai-pedagógiai hozama.) Ezért is vált az előkészítő munkát vég-zők számára koncepcionális elvvé, hogy bár korunkban a változások, a reformtö-rekvések tempója felgyorsult, a döntések előkészítése, a fejlesztések sikere csak olyan párbeszédre épülhet, melyben az oktatásügy különböző szereplői számára a konstruktív részvétel adott. Ehhez kívánt megfelelő szakmai keretet biztosítani a VII. Nevelésügyi Kongresszus.

A 2008 tavaszára elkészült Kongresszusi Program kellően tág teret biztosított az eszmecserére. A kongresszus munkájába – az előkészítés fázisában, a kiegé-szítő programokba, illetve meghívott vendégként, regisztrált résztvevőként (935 fő) – összesen mintegy 1200-an kapcsolódtak be. A nyitónapon az ünnepélyes köszöntők mellett hét előadásban elemezték oktatáspolitikusok és kutatók a ne-velés, oktatás helyzetét Magyarországon és Európában az ezredforduló körüli évtizedben, felvázolva a fejlődési tendenciákat és a megoldásra váró problémá-kat. A megnyitó ünnepélyességét növelte egy sokszereplős – civil és szakmai szervezetek által részben önszerveződő – pedagógiai és kulturális tematikájú szabadprogram, kiállítás sorozat, szakkönyvvásár s a napot záró gálaműsor. A további két napos szakmai program nyolc szekcióban szerveződött, párhuzamo-san négy félnapos ülés keretében. Ezeken 185 előzetesen programba vett, abszt-raktban is megjelentetett előadás hangzott el, amelyet számos hozzászólás, kap-csolódó referátum gazdagított. A kongresszus második és harmadik estéjén a szekcióüléseket követően 3-3 kerekasztal-beszélgetésre is sor került, amelyek témái a szekcióüléseken is átívelő jelentősebb problémákkal foglalkoztak, módot adva arra, hogy szélesebb horizonton is kialakuljon párbeszéd, közös gondolko-dás. A kongresszus negyedik, zárónapján megjelent és beszédében az oktatásügy aktuális kérdéseit, perspektivikus feladatait elemezte a kongresszus fővédnöke, a köztársasági elnök; előadást tartott a MTA Pedagógiai Bizottságának elnöke s a házigazda intézmény, a BME rektora. A plenáris ülésen elhangzó szekció-beszá-molók, a kerekasztal-beszélgetésekről szóló összefoglalók adtak részletes hátte-ret a Kongresszus Szerkesztő Bizottsága által előkészített Kongresszusi Ajánlá-soknak.

A Szerkesztő Bizottság négy napon keresztül folyamatosan végezte munká-

ját. Szerepét inkább a szekciókban született szerteágazó, egymást rendszerint megerősítő, olykor azonban vitató szakmai javaslatok krónikásaként, mintsem a tömörítéssel, kiemeléssel, szándékkal-szándéktalanul értékelő, a javaslatokat megítélő, súlyozó szerkesztőként értelmezte. Tevékenysége túlnyúlt a tanácsko-zás periódusán. Miután a kongresszus – számos kiegészítés után – elfogadta az Ajánlásokat, megbízta a Szerkesztő Bizottságot, hogy (együttműködve a Szer-vező Bizottsággal) keresse meg mindazokat, akik munkájuk és helyzetük révén alakító kapcsolatban állnak a közoktatás bármely szektorával, s akiktől a kong-resszus egy-egy konkrét probléma, javaslat, kritikai észrevétel alapján világos és

16

nyilvános választ, felelős döntéseket és cselekedeteket vár. Ezeket a pedagógiai sajtóban folyamatosan, illetve egy két év múlva összehívott utókonferencián át-tekintő módon számba vesszük, és a széles közvélemény elé tárjuk, hogy a hazai gazdasági, tudományos, politikai és szakmai élet képviselőinek közreműködésé-vel mi valósulhatott meg a kongresszus fejlődést ösztönző ajánlásaiból.

A kongresszus utóéletének e távlatos feladatainál konkrétabb és közelebbi te-

endő volt munkájának minél teljesebb dokumentálása. Mint említettük, ezt a célt szolgálja ez a kötet, amely magába foglalja az előkészítés fontosabb dokumen-tumait (Felhívás, Szakmai háttéranyag, Tézisek), a tanácskozás programját (Kongresszusi Program), a plenáris üléseken elhangzott előadások és köszöntők szövegét (11), a szekciók munkáját tükröző előadások és hozzászólások jelentős részének (133) összefoglalóját, valamint a hat kerekasztal-beszélgetés rezüméjét. Hangsúlyos eleme a kötetnek a Kongresszusi Ajánlások teljes szövege. Végül bizonyos, hogy a történeti emlékezés számára is fontos lehet a Függelék: a kong-resszus előkészítésével, lebonyolításával és utóéletével kapcsolatos minden in-formáció.

Írásunk elején utaltunk arra, hogy az elmúlt éveket a szakmai kommunikáció rendkívüli intenzitása jellemezte. A Nevelésügyi Kongresszus számára nem volt könnyű pozícionálnia magát a szakmai és társadalmi kommunikáció, valamint a hasonló célokat betöltő programok gazdag világában. E felismerés jegyében fo-galmazódott meg feladatként, hogy ha napjainkban, az internet világában új kommunikációs formák jöttek létre, éljen ezzel a VII. Nevelésügyi Kongresszus is. A 2007 elején megnyitott, majd a részvételi regisztráció kezdetekor 2007 no-vemberében professzionális alapra helyezett kongresszusi honlap – www.nk7.hu – az előkészületek időszakában és azt követően a tartalmi és szervező munka lé-nyeges technikai hátterét biztosította. Tartalmilag minden dokumentum prakti-kusan erre a felületre felkerült, a Fórum keretében a szakmai érdeklődők, kriti-kusok és támogatók, több százan on-line véleményt is megfogalmaztak. E hon-lap a jövőben is élő, interaktív archívumként szolgálja az immár megvalósult kongresszus és egy feltételezhetően a jövőben ismételten kezdeményezésre ke-rülő nevelésügyi kongresszus ügyét. A honlap eddigi több mint 30 ezres látoga-tottsága, a 2008 augusztusi közel öt ezres látogatói szám azt jelzi, hogy jelentős igény van ezekre a korszerű info-kommunikációs megoldásokra. Szervezési szempontból pedig arra kell utalni, hogy a kongresszusi regisztrált résztvevők kétharmada már az internet segítségével jelentkezett, töltötte le a szakmai anya-gokat, s fogalmazta meg kérdéseit, javaslatait. Ahogy a munka világában is egy-re inkább teret kapnak az atipikus foglalkoztatási formák, úgy kell szembe-sülnünk az oktatás intézményi világában és a tanulás dimenzióiban a szociális kapcsolatainkat is jelentősen befolyásoló új kommunikációs technikákkal. Így az oktatás innovációját is szemléltette a kongresszus, amelynek nyilvánosságát a legszélesebben értelmeztük, s üzeneteit a társadalom egésze számára szeretnénk közvetíteni.

17

Az elmúlt hónapokban számos visszajelzés érkezett és értékelés készült a VII. Nevelésügyi Kongresszusról. Ezek alapvetően pozitív hangon szóltak a szakmai előkészítésről, a párbeszéd konstruktív módjáról, a kulturált kommuni-kációról. A visszajelzések természetesen fontosak és jól esnek a szervezőknek, azonban e kötet Előszavában ismételten ki kell emelünk, hogy a kongresszus előkészítése és megvalósítása érdekében nagyon sokan dolgoztak. Ezúton is kö-szönetet mondanunk a kongresszusi testületekben résztvevőknek, a szekciók és kerekasztal-beszélgetések aktív szervezőinek, a színes és sok-sok fiatalt mozgó-sító nyitó napi programban és a gálakoncerten közreműködőknek; annak a közel kétszáz regisztrált kongresszusi résztvevőnek, akik az előadásokon, vitákon, kerekasztal-beszélgetéseken aktívan megnyilvánultak, s természetesen azoknak – így a szakmai hostessként közreműködő 34 pedagógia szakos hallgatónak –, akik a szervezésben a legközvetlenebbül segítették a munkánkat.

Köszönet illeti támogatóinkat: az Oktatási és Kulturális Minisztériumot, a

Szociális és Munkaügyi Minisztériumot: közel azonos mértékű anyagi támogatá-suk lehetővé tette a résztvevői létszám növelését, hozzájárult a technikai feltéte-lek megteremtéséhez. Köszönjük továbbá a Budapesti Műszaki és Gazdaságtu-dományi Egyetem, a Microsoft Hungary, a Művészetek Palotája, a Nemzeti Kul-turális Alap, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet közvetlen és közvetett támogatását, amellyel jelentősen hoz-zájárultak a VII. Nevelésügyi Kongresszus sikeres megrendezéséhez.

Budapest, 2009. március

Benedek András és Hunyady Györgyné

18

2. ELŐZETES DOKUMENTUMOK

2.1. Felhívás

A Magyar Pedagógiai Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet, a Magyar Diáksport Szövetség, a Magyar Szakképzési Társaság, a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyarországi Evangé-likus Egyház, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma, a Megyei Jogú Vá-rosok Szövetsége, az Országos Köznevelési Tanács, a Pedagógusok Szakszerve-zete, a Szülők Egyesülete a Gyermekekért, a Települési Önkormányzatok Orszá-gos Szövetsége, a Történelemtanárok Egylete

2008. augusztus 25-re

összehívja a VII. NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUST

„AZ OKTATÁS KÖZÜGY” Az 1993-ban megtartott VI. Nevelésügyi Kongresszus óta Magyarországon a társadalmi átalakulás az oktatási rendszerben is radikális változást eredménye-zett. Ennek egyik következménye lett az új jogszabályi háttér megszületése, amely érintette az iskolaszerkezetet, a tartalmi szabályozást, a követelményeket, az értékelést és a minőségirányítást egyaránt. Az iskolarendszer vertikális és ho-rizontális szerkezetének a módosulása mellett az oktatásban nagymértékű ex-panzió zajlott le, ami együtt járt a tankötelezettség időtartamának meghosszab-bodásával. Kiépültek a piacgazdaság és a demokrácia intézményei, átalakult a társadalom szerkezete, alapvető változások zajlottak le a gazdaság és a munka világában is.

További oktatáspolitikai, szerkezeti, illetve financiális következményekkel járt, hogy hazánk 2004-ben tagja lett az Európai Uniónak. Az időszak reformtö-rekvései azonban sokszor – politikai közmegegyezés híján – megtorpantak.

Az átalakulás során sok, új, ma még megoldatlan probléma is keletkezett. Ilyenek például a globalizálódás által felerősített kulturális, technológiai, kör-nyezeti és gazdasági következmények, a leszakadók és a veszélyeztetettek nö-vekvő létszáma, a változások kedvezményezettjei és vesztesei között nagyra nyílt olló, amelyekre a ma iskolájának, a pedagógus szakmának is megoldásokat kell keresnie.

Az oktatási rendszer nincs kellőképpen felkészülve az iskolázatlan felnőttek gyerekeinek oktatására, szelektíven működik, ma már az iskolák közötti különb-ségek jelentős mértékben befolyásolják az egyes gyermekek tanulási- és élet-esélyeit. Az oktatásügy és a munkaerőpiac kapcsolatai romlottak; a nevelés-ok-tatás intézményei sok tekintetben működési zavarokkal küzdenek; erőtlen az

19

óvodák, az iskolák és a civil szféra – szülők, ifjúsági mozgalmak, média – együttműködése.

Mindezek indokolják azt, hogy a nevelés-oktatás iránt elkötelezett társadalmi és szakmai szervezetek 15 év elteltével újra országos kongresszuson vitassák meg a magyarországi nevelés ügyét azzal a céllal, hogy a civil szféra, az iskola-fenntartók, az állam, az érintett szakmák elméleti és gyakorlati képviselői együt-tesen

− elemezzék az oktatásügyben halmozódó problémákat és a megtett reform-lépések hatását,

− mutassák be a társadalomban, illetve a gazdaságban zajló folyamatok és az oktatásügy kölcsönhatását Magyarországon, s egyben tegyenek javaslatot a kívánatos és lehetséges fejlődés irányaira;

− teremtsenek alkalmat a nevelésügyért, az oktatásért közvetlen felelősséget viselők eszmecseréjére, együttműködésének erősítésére;

− mindezzel érdemben járuljanak hozzá ahhoz, hogy a nevelésügy társadalmi közüggyé váljon.

A kezdeményezők felhívják az érintett országos civil szervezeteket, az ön-kormányzatokat és az iskolafenntartók társulásait, a munkaadók és munkaválla-lók képviselőit, a szakmai egyesületeket, az intézményeket, hogy csatlakozzanak a felhíváshoz, vegyenek részt a kongresszus előkészítésében és lebonyolításá-ban, támogassák e történelmi jelentőségű rendezvény megvalósítását!

A csatlakozási szándékot a VII. Nevelésügyi Kongresszus Szervező Bizott-ságánál (e-mail: nk-szb@eik.bme.hu ; telefon: 1-4632655) lehet bejelenteni.

Budapest, 2007. február

20

2.2. Szakmai háttéranyag1

Kiindulópontok

1. A VII. Nevelésügyi Kongresszus megszervezésére másfél évtizeddel az elő-ző hasonló rendezvényt követően kerül sor. Ez alatt a történelmi perspek-tívában nézve nagyon rövid idő alatt a magyar közoktatásban és a közoktatás tágabb környezetében olyan horderejű változások zajlottak le, amelyek akár történelmi léptékkel is rendkívülinek mondhatóak. Érdemes abból kiindulni, hogy a VII. Nevelésügyi Kongresszus akkor lesz képes a tágabb társadalom és a szűkebb nevelésügyi szakma felé releváns és a magyar közoktatás jövő-beni fejlődését orientálni képes üzeneteket megfogalmazni, ha megtörténik e változások számba vétele és a közoktatás szempontjából történő értékelése.

2. A mostani helyzetet a megelőző kongresszuséval összehasonlítva fontos ki-emelni, hogy az elmúlt egy évtizedet a szakmai kommunikáció rendkívüli in-tenzitása jellemezte. A közoktatás legaktívabb szereplőinek minden évben konferenciák, gyakran egy-egy téma elmélyültebb megvitatását is lehetővé tévő tematikus programok sorozatán volt alkalmuk megvitatni a közoktatás problémáit és a jövőbeni kihívásokat. A kialakult pedagógus továbbképzési rendszernek és a hálózatosodást, a horizontális tanulást és tapasztalat-meg-osztást támogató fejlesztési programoknak köszönhetően pedagógusok ezrei vehettek részt aktív szakmai kommunikációban. Ez egy átfogó, történelmi hagyományokkal rendelkező Nevelésügyi Kongresszus számára azt jelenti, hogy nem könnyű pozícionálnia magát a szakmai és társadalmi kommuniká-ció és a hasonló célokat betöltő, rivális programok gazdag világában.

3. A közoktatásról nem gondolkodhatunk úgy, hogy ne helyezzük bele abba a tágabb társadalmi, gazdasági és politikai környezetbe, amely igényeket fo-galmaz meg az iskolákkal szemben, és amelynek az alakulása alapvetően meghatározza a közoktatás fejlődésének a lehetőségeit. A VII. Nevelésügyi Kongresszus sem tekinthet úgy a közoktatásra, mint a környezetétől izolált, zárt világra. Ahhoz, hogy az iskolai nevelés helyzetét, fejlődésének perspek-tíváit, az iskolák és a nevelői szakma előtt álló kihívásokat a Kongresszus reális módon vizsgálhassa nem elég az iskolák belső világának vagy a neve-lésügy belső problémavilágának a megvitatása. Arra is szükség van, hogy át-tekintsük, vajon a tágabb társadalmi, gazdasági és politikai környezet milyen kényszereket támaszt, milyen lehetőségeket tár fel és milyen igényeket fo-galmaz meg az iskolák és a közoktatás rendszere felé.

1 Az anyagot Halász Gábor a Tudományos Bizottság elnöke állította össze a testület tagjaitól előze-

tesen kapott javaslatok és a testületben lezajlott viták alapján. Első változatát a Tudományos Bi-zottság 2006. decemberében vitatta, meg. Az ennek alapján elkészült újabb változatot a Tudomá-nyos Bizottság 2007. márciusi ülésén újfent megvitatta, és itt döntött annak további kiegészítéséről, illetve a Kongresszus honlapján történő közzétételről.

21

4. A nevelésügyi kongresszusok egyik meghatározó célja az oktatás és a társa-dalom közötti párbeszéd erősítése. A Tudományos Bizottság abból indul ki, hogy a VII. Nevelésügyi Kongresszus szervezői nem csupán a pedagógus szakma és az iskolák találkozóját kívánják megszervezni, hanem olyan prog-ramot, amely az egész magyar társadalomé. Nemcsak arra akarnak lehetősé-get adni, hogy az oktatás megmutassa magát a társadalomnak, hanem arra is, hogy a társadalom megfogalmazza, mit vár az iskoláktól, és – annak érdeké-ben, hogy ezt megkapja –, milyen támogatást nyújt az iskoláknak. Noha a Kongresszus érdeklődésének a középpontjában – ahogy ez a korábbi hasonló kongresszusokat is jellemezte – döntően a gyermekek és a fiatalok nevelése áll, ez az érdeklődés nyitott a tanulás minden formájára, így az egész életen át tartó tanulásra és a munkavégzés vagy a szakmai képzés során zajló tanu-lásra is.

5. Ahhoz, hogy a Kongresszust tartalmilag megfelelően előkészíthessük, meg kell próbálnunk egyetértésre jutnunk részben abban, hogyan látjuk az iskolák és a közoktatási rendszer belső problémáit, részben abban, miképpen ítéljük meg a külső környezetből fakadó kényszereket, igényeket és kihívásokat. Ennek alapján lehet javaslatot megfogalmazni arra, hogy milyen célokkal, milyen tartalommal és milyen formában tartjuk lehetségesnek a Kongresszus megszervezését, mit tartalmazzanak a tanácskozás inputjaként használható anyagok és milyen ajánlások megfogalmazására tegyünk javaslatot a Kong-resszusnak.

6. Az iskolák és a közoktatás helyzetének, a közoktatás előtt álló perspektívák-nak és kihívásoknak az elemzéséhez olyan megközelítést érdemes választani, amely a következőket tekinti át: a) Azokat a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, amelyek az is-

kolák és közoktatás jövőbeni fejlődése szempontjából a leginkább meg-határozóak.

b) Azokat a közoktatás rendszerén és az iskolák belső világán belül zajló fo-lyamatokat, amelyek a leginkább megoldást igénylő kérdéseket vetnek fel, és amelyek alakulása nagymértékben meghatározza a közoktatás jö-vőbeni fejlődését.

A társadalmi, gazdasági és politikai környezet legfontosabb jellemzői

7. Ha összehasonlítjuk azt a társadalmi, gazdasági és politikai környezetet, amelyben az előző Nevelésügyi Kongresszus másfél évtizeddel ezelőtt ülé-sezett azzal, amelyben a következő fog tanácskozni, nem túlzás azt mondani, eltérő világok tárulnak a szemünk elé. Az 1993-as rendezvényre mindössze néhány évvel azt követően került sor, hogy megszűnt kontinensünk ketté-osztottsága és Kelet-Közép-Európa országai – több évtizedes kitérő után – visszatértek a demokratikus államok közösségébe. Az 1989-ben drámai hir-telenséggel elindult és látványos gyorsasággal lezajlott átalakulásra senki nem volt felkészülve Európának sem a nyugati, sem a keleti felében. Az elő-

22

ző kongresszus sok szempontból az átmenet mélypontján tanácskozott: a gazdasági növekedés ebben az évben mindössze nyolcvan százaléka volt az öt évvel korábbinak, és ekkor érte el a legmélyebb pontot, a munkanélküli-ség aránya pedig 13–14%-os volt, azaz az átmenet egész időszakában a leg-magasabb értéket mutatta. A pénz romlása ebben az évben 20% felett volt, amire később csupán két évben volt példa. Ez az év a remények és az aggo-dalmak éve volt. Noha a jövő sok szempontból kiszámíthatatlannak látszott, világosnak tűntek az új demokratikus európai államok előtt megnyíló pers-pektívák. Tizenöt évvel ezelőtt még ritka jószágnak számítottak a számító-gépek. Nem ismertük az internetet és a mobil telefont, és nem tudtunk mág-neskártyákkal fizetni. A telefon-előfizetésre itt-ott még évekig kellett várni, és az utakon nagy arányban közlekedtek még Trabantok, Zsigulik és Wart-burgok. Nem voltak még mindenfelé óriás bevásárló központok, állami tu-lajdonban működött a gazdaság meghatározó része, nem volt még TAJ szá-munk és nem ismertük a háziorvos fogalmát. Nem létezett még kincstár, a közintézmények a pénzmaradványukat törvényes módon próbálhatták meg részvényekbe fektetni a nemrég újjászületett tőzsdén. Azt a szót, hogy glo-balizálódás, leginkább csak a szakközgazdászok használták. A kétszintű érettségi fogalmát legfeljebb a szakértők maroknyi csoportja értette, a Nem-zeti alaptanterv még csak élénken vitatott tervezetekben létezett, és senki nem láthatott még létező iskolai pedagógiai programokat. Amikor az előző Kongresszus szervezése elindult, még nem létezett az Európai Unió (csupán az Európai Gazdasági Közösség) és Magyarország szomszédságában javá-ban dúlt a horvátországi és a boszniai háború. A most szerveződő Kongresz-szus egy megváltozott világban fog ülésezni. Magyarország és közvetlen környezete túljutott a példátlan mértékű átalakuláson. Ez azonban nem je-lenti azt, hogy ma kevesebb nyitott kérdés állna előttünk. A világ, ezen belül Európa, és Európán belül Magyarország jövője ma is nyitott, és ma is meg-oldatlan dilemmák sokaságával kell szembe néznünk. A VII. Nevelésügyi Kongresszusnak egy teljesen megváltozott, de nem kevesebb bizonytalan-sággal teli környezetben kell válaszokat keresnie a közoktatás jövőjének a kérdéseire.

8. A közoktatás társadalmi környezete. A magyar társadalom az előző Kong-resszus óta eltelt másfél évtizedes időszakban történelmi nagyságrendű vál-tozásokat élt át. A változások nem hagyták érintetlenül az életünket meg-határozó intézményeket és viselkedési normákat, a társadalom tagjait össze-fűző kötelékeket. Átalakult a társadalom rétegződése: új tulajdonosi réteg alakult ki, és az átalakulásnak egyaránt voltak nyertesei és vesztesei. Az or-szág politikai tagoltsága jól láthatóvá vált: a különböző érdekekkel rendel-kező és eltérő normákat követő rétegek és csoportok, illetve az őket képvi-selő szervezetek közötti érdekkonfliktusok erőteljesen érezhetőek lettek. Az összetartozás érzésében, a bizalomban, a közös érdekek felismerésében vagy a kulturális azonosságtudatban megragadható társadalmi kötelékek fellazul-tak. Változott az egyének és a közösség kapcsolata: az egyének nem ugyan-

23

olyan módon és nem ugyanolyan mértékben várják és várhatják a közösség-től, mint korábban, hogy biztonságot nyújtson a számukra, és egyének soka-sága számára vált nyilvánvalóvá az öngondoskodás szükségessége. A ver-seny az egyéni és a családi lét kikerülhetetlen valóságává vált, ugyanakkor az együttműködésnek és a szolidaritásnak új, a korábbiaktól alapvetően el-térő formái alakultak ki. Noha sokféle új biztonsági háló épült ki azok szá-mára, akik időlegesen vagy tartósan kiszorulnak a versenyből, ezek csupán korlátozott és időleges biztonságot nyújtanak az egyén számára. Az a fe-szültség, amely egyfelől a piacgazdaságra jellemző, és a piacgazdaság in-tézményei által védett verseny, másfelől a társadalmi kohézió megőrzése, és az ennek érdekében szükséges versenykorlátozó intézmények erősítésének a szükségessége között húzódik meg, ma a fejlett demokráciák mindegyikében kiemelt figyelmet kap. A modern piacgazdaságokban, így Magyarországon is az egyik legnagyobb horderejű társadalmi dilemmává vált az, vajon mi-képpen tartható fenn és erősíthető meg a társadalom összetartozása, mikép-pen védhetőek és erősíthetőek a közösségi értékek egy olyan környezetben, amely ugyanakkor garantálja a piaci verseny fenntartását. Az elkövetkező évtizedekben a sikeres és kevésbé sikeres országok között többek között az alkothat választóvonalat, hogy képesek lesznek-e megerősíteni a társadalmi és közösségi kötelékeket úgy, hogy eközben nem sérülnek a jólét alapját biz-tosító piaci mechanizmusok.

9. A tanulásról és a tanulás fejlesztéséről való tudásunk változásai. A kognitív tudományoknak, ezen belül a tanulással foglalkozó kutatásoknak valamint az idegrendszer működésével foglalkozó tudományoknak, ezen belül különösen az agykutatásnak a fejlődése nyomán az elmúlt évtizedekben drámai módon megnőtt az emberi intelligenciáról és a tanulásról szóló tudásunk. A legújabb kutatási eredmények Magyarországon is elindították a tanulásról, a tanulás fejleszthetőségéről és a tanulás optimális megszervezéséről szóló szakmai gondolkodás megújulását. A kutatási eredményeket ismerő szűkebb szakmai közösség számára ma már jól ismertek azok az elméletek és kísérletek, ame-lyek a tanulásnak a már meglévő, személyes tudástól függő egyéni jellegét, az intelligencia sokféleségét vagy az érzelmeknek a tanulásban játszott sze-repét támasztják alá. A kognitív folyamatokkal, az idegrendszer, ezen belül az agy működésével foglalkozó tudományok fejlődése nyomán az elmúlt év-tizedekben bekövetkezett „kognitív forradalom” hatásai azonban egyelőre csak a terület iránt érdeklődő szűkebb szakmai közönséget érték el. A társa-dalom tagjainak többsége továbbra is leegyszerűsített képzettel rendelkezik az emberi tanulásról és a tanulás számára kedvező feltételekről, és a tanulás-sal kapcsolatos elképzeléseinket továbbra is döntően azok a tapasztalataink határozzák meg, amelyekre iskolai élményeink során tettünk szert. A tanu-lásra gondolva a leggyakrabban ma is a könyvek által közvetített ismeretek memorizálása jut eszünkbe, és kevésbé gondolunk azokra a bonyolult fo-lyamatokra, amelyek a magasabb rendű kognitív funkciók kifejlődését és működését jellemezik. Csak ritkán gondolunk arra, hogy magát a tanulást is

24

tanulnunk kell, és hogy a tanulás képessége maga is fejleszthető. A „kognitív forradalomból” fakadó oktatásfejlesztési következtetések széleskörű levoná-sára mindmáig nem került sor. Noha jelentősen nőtt azoknak az iskoláknak a száma, amelyek mára nyitottá váltak a korszerű tanulásszervezési technikák befogadására, és nem reménytelen azzal számolni, hogy az arányuk a nem túl távoli jövőben elérheti azt a kritikus tömeget, amely lehetővé teheti e technikák tömeges elterjedését, e folyamat ma még a kezdeténél tart.

10. A tanulás szerepe az egyén és a társadalom életében. Az előző Kongresszus óta eltelt időszakban látványos változás történt abban, ahogyan a tanulásnak az egyén és a társadalom életében betöltött szerepéről gondolkodunk. Másfél évtizeddel ezelőtt, amikor a tanulás szót kimondtuk, a legtöbben iskolás korú fiatalokra és az iskolák pedagógiai tevékenységére gondoltunk. Ma a tanulás fogalmát jóval tágabban értelmezzük. Úgy gondoljuk, a tanulás végigkíséri egész életünket, és nemcsak akkor tanulunk, amikor iskolába járunk vagy tankönyveket veszünk a kezünkbe, hanem az élet szinte minden helyzetében, legyen szó akár munkáról, akár a szabadidő eltöltéséről. Tanuló társadalom-ról beszélünk, ami alatt azt értjük, hogy a tanulás áthatja a társadalom egé-szét: jelen van a gazdasági szervezetekben, jelen van a politikában és a kor-mányzásban, ott van a mindennapi érintkezéseinkben, és szinte minden te-rületen alapvetően meghatározza azt, mennyire vagyunk képesek problémá-kat megoldani. Mindig és mindenhol tanulunk. Ezért egyre inkább azokat az intézményeket, azokat a szabályokat, azokat a környezeti feltételeket kell jó-nak tartanunk, amelyek kedveznek a tanulásnak és azokat rossznak, amelyek gátolják a tanulást. Magára az iskolai tanulásra is ebből a tágabb perspektí-vából kell tekintenünk. Akkor gondoljuk eredményesnek az iskolai tanulást, ha az felkészít bennünket a tanuló társadalomban való életre, ha képessé tesz minket a mindig és mindenhol szükséges tanulásra. Az egész életen át tartó tanulás paradigmája radikális módon átalakította az oktatáspolitikai gondol-kodást is. Az oktatáspolitika és az oktatásfejlesztés ennek a fényében egé-szen más módon tematizálja az oktatás problémavilágát, mint ahogyan azt másfél évtizeddel ezelőtt tette. Olyan problémák kerültek az oktatáspolitikai gondolkodás középpontjába és ezeket olyan fogalmakkal jelöljük, amelyek-kel az előző Kongresszus idején még alig találkozhattunk. Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése, az ehhez szükséges intézményi megoldások kidol-gozása és kiépítése magas szinten elfogadott kormányzati stratégiák témá-jává vált. A Kongresszus szakmai előkészítése során folyamatosan szem előtt kell tartanunk, hogy a közoktatásról való gondolkodás is ma már csak az egész életen át tartó tanulás tágabb kontextusán belül lehetséges.

11. A gazdasági környezet. A magyar gazdaság az elmúlt két évtizedben az euró-pai és globális gazdaságba integrálódott piacgazdasággá vált. Ez óriási áldo-zatokkal járó alkalmazkodási folyamat keretei között zajlott le, amelynek so-rán milliós nagyságrendben kellett embereknek munkát és életformát vál-toztatniuk, új technológiák alkalmazását megtanulniuk, korábban nem ismert munkaszervezeti formákhoz adaptálódniuk, új munkakultúrát elsajátítaniuk.

25

A gazdasági átrendeződés nemcsak az egyének életét érintette, hanem a köz-szféra egészét. A gazdaság jövedelemtermelő képessége és a közszolgálta-tások forrásigénye között, különösen az átalakulás első éveiben, óriási sza-kadék keletkezett, amely a kilencvenes évtized folyamán közszolgáltatásokra fordított kiadások reálértékének rendkívüli csökkenésével járt együtt, noha ennek mértéke valamelyest kisebb volt, mint a volt szovjet blokk országai-nak a többségében. A gazdasági átmenet súlyos hatásait napjainkig érzik mind az egyének és a családok, mind a közszféra intézményeinek egésze, és a folyamat teljes mértékben mindmáig nem fejeződött be. Ugyanakkor, még mielőtt ez a – valójában csak több évtizedes átmenet során megvalósítható – folyamat lezárulhatott volna, megjelent egy újabb, talán még nehezebb al-kalmazkodási kényszer, amit a tudásgazdaságba vagy információs gazda-ságba történő átmenet jelent. Az a tény, hogy a gazdaság által megtermelt javaknak egyre nagyobb hányadát alkotják azok, amelyek az információk és a tudás intenzív feldolgozásán alapulnak, sőt maga az információ és a tudás válik az egyik legfontosabb termékké, a termelési viszonyok történelmileg új rendszerét hozza létre. Ennek a napjainkban zajló átalakulásnak, melynek aktív részesei vagyunk, ma még szinte beláthatatlan, de már ma is jól érez-hető hatásai lesznek a tanulás és a nevelés világára. Fontos hangsúlyozni, hogy magyar társadalomnak úgy kell adaptálódnia ehhez az új kihíváshoz, hogy eközben a piacgazdasághoz és az ezzel járó gazdasági versenykény-szerhez is még csak részben tudott alkalmazkodni. A tudásgazdaság ver-senyképes munkaszervezeteinek a világa teljesen más, mint ami az ipari ter-melésre épülő gazdaság munkaszervezeteit jellemezte. Ezek olyan szerve-zetek, amelyekben meghatározó jelentősége van a tudás menedzselésének, a munkába beleépülő tanulásnak, a projektformában végzett és magas szintű kooperációt igénylő munkavégzésnek. A hazai munkavállalói réteg, bele-értve ebbe az oktatásból kilépő fiatalokat, kevéssé van felkészülve arra, hogy ilyen szervezetekben hatékony munkát végezzen. A VII. Nevelésügyi Kong-resszusnak, amikor kitekint az oktatás gazdasági környezetére, egyszerre kell reflektálnia egyfelől az elmúlt évtizedben lezajlott nagy átalakulásra és en-nek mindmáig érzékelhető hatásaira, másfelől arra az új átalakulásra is, ame-lyet a tudásgazdaság felé történő átmenetként írunk le, és amelynek ma még csupán a kezdeteinél tartunk.

12. A gyermekek és az ifjúság helyzete. Annak a fiatal generációnak a jellemzői, amelynek a neveléséről az iskoláknak ma és a jövőben kell gondoskodniuk, óriási mértékben eltérnek azoknak a generációknak a jellemzőitől, akik a mögöttünk lévő évtizedekben jártak iskolába. A ma élő gyermekek és fiata-lok, és azok, akik az elkövetkező években lépnek be az iskolázásba máshogy viszonyulnak a tanuláshoz, mint az idősebb generációk. Az autonómia és a személyes szuverenitás nagyobb mértékét igénylik, erősebben jellemzi őket az individualizmus, a jövővel kapcsolatos elvárásaikat nagyobb mértékben befolyásolja a bizonytalanság tudata, a hiteles dialógus hiányára hajlamosak apátiával vagy elfordulással reagálni, közösségi aktivitásba nehezebben be-

26

vonhatók. A mai és a következő nemzedékek az elektronikus kommunikáció világában nőnek fel. Az e nemzedékekbe tartozók egészen fiatalon elsajátít-ják az információs technológia alkalmazását, olyan virtuális hálózatok tag-jaiként kommunikálnak egymással, amelyekbe a felnőtt nemzedék legtöbb tagja szinte egyáltalán nem lát bele. Ugyanakkor mindezek hallatlanul diffe-renciált módon jelennek meg a fiatalság körében, ami leképezi a felnőtt tár-sadalom differenciáltságát és megosztottságát, legyen szó akár jövedelmi helyzetről, akár világnézeti elkötelezettségekről. Miközben a fiatalok egy ré-sze az információs társadalom normái szerint szocializálódva már a XXI. század világában él, sokuknak családjuk elemi létfenntartási gondjaival kell együtt élniük, és kiszorulnak ebből a világból. A gyermekek jelentős há-nyada, különösen azok, akik többszörösen hátrányos szociális feltételek kö-zött élő családokba születtek, ma jóval nehezebb anyagi körülmények között él, mint az előző Kongresszust megelőző időszakban. Az ő esetükben a sike-res iskolai tanulás elemi feltételei is hiányozhatnak. A gyermekek harmoni-kus fejlődésének azonban azok a körülmények sem feltétlenül kedveznek, amelyek a jobb anyagi körülmények között élő családokat jellemzik. A meg-szokott életszínvonal megőrzésére vagy javítására a szülők jelentős hányada csak akkor képes, ha a szűken rendelkezésre álló idő meghatározó hányadát jövedelemszerzésre fordítják, és ezt többek között a családi együttléttől, a gyermekekkel való foglalkozástól kell elvonniuk.

13. Technológiai változások. Az előző Nevelésügyi Kongresszus óta meghatá-rozó jelentőségű változások zajlottak le az életünket és munkánkat meghatá-rozó technológiai környezetben. A legjelentősebb ezek közül kétségtelenül az információs és kommunikációs technológia (IKT) drámai mértékű fejlő-dése, és ennek behatolása a mindennapi élet és a munkavégzés szinte minden színterére. Az elmúlt évtizedben a világ egészét behálózó és lényegében mindenki számára hozzáférhető, nagytömegű információ gyors továbbítását lehetővé tevő kommunikációs technológia, az Internet a tudás létrehozásának és megosztásának, valamint a munka, a termelés és a tanulás globális szintű megszervezésének olyan új lehetőségeit teremtette meg, amiről az előző Kongresszus idején még csak a legmerészebbek mertek álmodni. Az új tech-nológia behatolása az élet és a munka minden területére azzal jár, hogy a tár-sadalom életében való aktív részvétel feltételévé vált az, hogy mindenki ké-pes legyen e technológiai használatára. Ahogy korábban az írni-olvasni tu-dás, ma az ún. digitális írástudás vált olyan képességgé, amelynek az elsajá-títását az iskoláknak minden gyermek számára biztosítaniuk kell. Az nagy-tömegű információ gyors, és bárhová történő közvetítésére képes új techno-lógia elterjedése alapvető változásokat idéz elő a társadalom szerveződésé-ben. Az emberek közötti kommunikáció és a lehetőségeinek a kitágulása, a kapcsolati hálózatok sokaságának megszületése, az ügyek intézésének ezek-re épülő új formái új lehetőségeket és új kihívásokat jelentenek a társadalom számára. Ugyanakkor új szakadékok is kialakulnak azok között, akik képe-sek kihasználni az új technológia nyújtotta előnyöket, és azok között, akik

27

különböző okokból – így digitális írástudás, a kommunikációs eszközökhöz való fizikai hozzáférés vagy a szükséges nyelvtudás hiányában – erre nem képesek. A gazdag kommunikációs hálózatok nemcsak a tudás és a hasznos információ terjedését könnyítik meg, hanem az erőszak és a rombolás erői számára is teret nyitnak. A mindenki számára hozzáférhetővé vált informá-ciók végtelen tömegében való eligazodás új képességek kialakulását igényli. Virtuális valóságok keletkeznek, amelyek kitágíthatják az egyén életterét és lehetőségeit, de egyúttal veszélyes csapdákat is jelenthetnek a számára.

14. Politika és kormányzás. Az elmúlt két évtizedben Magyarországon tejes mértékben átalakult a közügyek intézésének, ezen belül a politika alakításá-nak és a kormányzásnak a rendszere. Az egymással versengő politikai erők küzdelemére és együttműködésére, az egymással szembenálló, de egymásra utalt autonómiák kiegyensúlyozására épülő parlamentáris politikai és kor-mányzási rendszer jött létre. A magyar társadalom, beleértve ebbe az átala-kulásból kiemelkedett, és a közügyek intézésében meghatározó szerepet ját-szó új politikusi réteget is, e folyamat során nem kevésbé drámai alkalmaz-kodásra volt késztetve, mint amilyenről a gazdasági átalakulást elemezve tet-tünk említést. Itt is elmondhatjuk: ez az alkalmazkodás nem minden csoport esetében sikerült vagy záródott le, ami értelemszerűen megmutatkozik a po-litikai és kormányzási rendszer problémamegoldó képességének a zava-raiban. Ugyanakkor – és ez az, amit itt különösen hangsúlyozottan ki kell emelnünk – itt is két egymásra rakódó alkalmazkodási folyamat kihívásaival kell szembesülnünk. A politikának és a kormányzásnak az a parlamenti pár-tok versengésére épülő, a XIX. században kialakult és stabilizálódott for-mája, ami a fejlett piacgazdasággal rendelkező államokat mindmáig jellemzi, egyre kevésbé képes hatékony problémamegoldásra egy olyan környezetben, amelyet a globalizálódás és a társadalmi-gazdasági viszonyok komplexitásá-nak a növekedése jellemez. Egyre több olyan probléma keletkezik, amelyek megoldása nem lehetséges a nemzeti politika keretei között, és amelyek szükségképpen átcsúsznak a nemzetközi és nemzetek feletti keretek között szerveződő politika és kormányzás keretei közé. A nagy társadalmi alrend-szerek problémavilágának a kezelése olyan szempontok és olyan érdekek fi-gyelembe vételét igényli, amelyek a parlamenti demokráciának a múlt szá-zadból öröklött mechanizmusai között nem vagy csak nehezen tudnak arti-kulálódni. A fejlett államokban ezért szinte mindenütt olyan kormányzási re-formok történnek, amelyek radikálisan átalakíthatják a közügyek intézésének öröklött demokratikus formáit. A kormányzásnak a politikai eszközök komp-lex együttesére, ezek intelligens használatára, a szakértői tudás és a politikai felelősség közötti összjáték kifinomult formáira, a hálózatok építésére, az in-tenzív kommunikációra, a politikai tanulásra és az elszámoltatási mechaniz-musok új formáira épülő formái alakulnak ki. Mindennek azonban komoly kulturális feltételei vannak, amelyek megteremtésben meghatározó szerepe van az oktatásnak is.

28

15. Politika és demokratikus polgári aktivitás. Magyarországon – a volt szovjet blokk többi országához hasonlóan – rövid idő alatt és olyan módon épültek ki a demokrácia politika intézményei, hogy ezek mögül hiányzott két alap-vető feltétel: az erős civil társadalom és a demokratikus politikai kultúra ha-gyományai. A demokratikus kormányzás XXI. századi új modelljével a ma-gyar társadalomnak úgy kell megbarátkoznia, hogy valójában még azon az alkalmazkodási folyamaton sem ment végig, amelyet annak korábbi mo-dellje igényelt. Több, mint másfél évtizeddel a demokratikus átalakulást kö-vetően ma is jelentős deficittel kell számolnunk, akár a civil aktivitást, akár a demokratikus politikai kultúrát tekintjük. Mindehhez hozzátartozik az, hogy a demokratikus politikai rendszerek mai fejlődése a fejlett államok szinte mindegyikében olyan feltételek között zajlik, amelyre az állampolgári akti-vitás és elkötelezettség gyengülése, a civil társadalom gyengülése jellemző. Ez jelenik meg például a közösségi tevékenységekben való részvétel csök-kenésében, a szavazási hajlandóság gyengülésében vagy a társadalmi szerve-zetek tagságának a visszaesésében. Ezek a folyamatok nemcsak a demokra-tikus kormányzás fenntarthatóságát veszélyeztetik, hanem a bizalom és az együttműködési hajlandóság gyengülésén és a társadalmi tőke leépülésén ke-resztül a gazdasági versenyképességet is. A társadalmi tőke megerősödése, az együttműködési hajlandóság és a bizalom növekedése Magyarországon is egyre inkább a gazdasági versenyképesség és az életminőség javulásának egyik legfontosabb feltételévé válik. Mindezek miatt az oktatással kapcso-latban egyre erőteljesebben jelenhet meg annak az igénye, hogy hatékonyab-ban járuljon hozza a szociális kompetenciák, a közösségszerveződés és álta-lában a társadalmi kooperáció erősítéséhez.

16. A nemzetközi környezet változásai. Az előző Kongresszusra alig két évvel a Varsói Szerződés felszámolását, az utolsó szovjet csapatok kivonulását és a Szovjetunió felbomlását követően került sor. Amikor az előző Kongresszus tanácskozott, még nem lehetett tudni, mit hoznak az olyan, nem sokkal ko-rábban lezajlott változások, mint Németország újraegyesítése, Jugoszlávia széthullása és a dél-szláv válság, a balti államok függetlenségének helyreál-lítása vagy a volt Csehszlovákia kettéválása. Egy olyan kontinensen és olyan időszakban éltünk, amelyre kényes és törékeny politikai egyensúly volt jel-lemző. Ma tagjai vagyunk az Európai Uniónak, a legfejlettebb demokráciá-kat és piacgazdaságokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) és az Észak-atlanti Védelmi Szerződés Szervezetének (NATO). Azt, hogy a nemzetközi környezetben és Magyarország pozíciójá-ban ilyen horderejű átrendeződés zajlik le, alig néhány évvel az előző Kong-resszus megszervezését megelőzően a legnagyobb fantáziával rendelkezők közül is csak kevesen képzelhették el. Mindezeknek a változásoknak a fel-dolgozására nemcsak a szélesebb a magyar társadalomnak, de az ország kul-turális és politikai vezető elitjének sem lehetett elég ideje, valójában e válto-zások társadalmi, kulturális és politikai feldolgozása ma is zajlik. Annak a nemzetközi közösségnek a támogatása, amelynek az előző Kongresszus

29

megszervezése óta aktív tagjává váltunk, jelentős szerepet játszott, és játszik ma is az oktatás területén lezajlott változásokban. Az Európai Uniónak egy olyan időszakban lettünk a tagjai, amikor e közösség oktatásügyi szerepe látványos módon felerősödött. A közösség a gyorsabb fejlődés érdekében ma már aktívan koordinálja a tagállamok belső nemzeti oktatáspolitikáját. Ma és az elkövetkező években az uniós támogatások alkotják a közoktatás fejlesz-tésére felhasználható források meghatározó hányadát, és – ezt érdemes külön hangsúlyozni – a közösségi forrásból támogatott programoknak azokat a cél-jait, amelyeket nemzeti fejlesztési programjainkban fogalmazunk meg, ter-mészetes módon egyeztetjük a forrásokat biztosító közösséggel. Ennek nyo-mán kiemelkedő oktatáspolitikai kérdéssé válik az, hogy miképpen tudjuk összeegyeztetni saját nemzeti céljainkat annak a tágabb közösségnek a célja-ival, amelynek részévé váltunk. Ez a jövőben olyan területeken is érezhetővé válik majd, mint a nemzeti standardok meghatározása és ezek érvényesülésé-nek az értékelése. A felsőoktatásban a tágabb Európa államai között megkö-tött kormányközi együttműködés keretei között (Bologna Folyamat) a nem-zeti rendszerek harmonizálását célzó radikális átalakítási folyamat indult el, am