15

Válság és megújulás

Az ezredforduló a termelési-tech-nikai rendszerek, az információ-csere, a népmozgás globális

volta következtében világnézeti forron-gást mutat.

Ha csak megkíséreljük áttekinteniazokat az új életösszefüggéseket, ame-lyeket korunk földtudománya, bioló-giája – akár ökológiája, akár moleku-láris biológiája – vagy a világûrkutatástár elénk a szellemi világhálón ször-fözve, vagy ha a szépirodalomban,filmmûvészetben, képzõmûvészetbenvagy éppen építészetben fellelhetõtarkaságot vesszük számba olvasónap-lónkból – megjelenítve Dél-Amerika,Afrika, a Távol-Kelet emberének ésszokásrendjének-kultúrájának eman-cipálódását a fehér ember kultúrájá-hoz –, nos, akkor fel-felsejlik, hogyezekben mennyi új eszmerendszer, új„világnézeti kánon” látszik erõsödni!És mennyi bomlik szét, vegyül egy-másba! Világnézeti kánonok fona-déka, amelyek közül nem tudni, me-lyek rögzülnek majd „izmusokká” –kérdezi magától az ember, rendezveceruzajegyzeteit. (Ha egyáltalán lesz

értelme „izmusokról”, tehát keretbefoglalt világkép[ek]rõl beszélni a 21.században, vagy akár ma.)

Kíséreljük meg a 20. századi kul-túra- és technikatörténelem tanulmá-nyozásából leírható eszmetörténeti vo-nulatokat „meghosszabbítani” a jövõirányába…

Új Föld-szemlélet

Új Föld-szemlélet körvonalai látszanak.Az ûrkutatás az elméleti tudományból– a matematikából és csillagászatból –mûszaki tudománnyá, azaz tapasztalatitudománnyá is nõtt. Az ember ûruta-zásait követõen (1961–1969) a szom-szédos égitestekrõl anyagmintákat hoz-nak. Mûholdakat felbocsátva (1970-esévek), a fotózást tökéletesítve négyzet-méternyi pontossággal fényképezik le aFöld növény-, talaj- és tengervilágát,azok mozgását. A mûholdrendszer tar-tozéka már a globális fegyverrendsze-reknek, és természetesen a világ bár-mely pontján fogható kép- és szóbeli in-formációközvetítéseknek. S a számító-gépen már kis unokáink bámulattalnézik a Földrõl készült mûholdas ûr-fotós-programot.

Még nem leírt témakörökben ésütemben változik a köznapi és a tudo-mányos gondolkodás a Földrõl, a világ-ûrrõl, a földfelszín alatti „világ”-ról. Azûrutazások szétrombolták az évszáza-dokon át a felhõk közé helyezett„mennyország”, a földkutatás pedig aföldfelszín alá helyezett „pokol” kép-zetét. (Vagy más, elérhetetlen távolsá-gokba helyezték azokat.) …

Az új Föld-szemlélet létrejöttét se-gítette az, hogy a világûrbõl tekintünka Föld égitestre. Az ûrfelvételek és ageológiai kutatások alapján biztonság-gal beszélünk a Föld természettörté-nelmérõl, mutatják ki a kutatók a kis-méretû égitestek becsapódását, tûz-hányókitörések keltette katasztrófákat,amelyek a növény- és állatvilágot újfejlõdési utakra terelték. (Például azemlõsök kifejlõdésében.) Magabizto-san beszélnek a Föld lemezeinek moz-gásáról, amely az egyes földrészekállat- és növényvilágának rokonságát ismagyarázza (1985) … És beszélnek ar-ról, hogy a Föld olyan élõ egységkéntfogható fel, amelynek bármely pontjánjöjjön létre változás – az erdõk kivágá-sával, a fosszilis energiahordozók el-égetésével stb. –, az kihat bolygónkegészére, befolyásolja az élõvilágegyüttes sorsát. S beszélnek arról, hogy

Mûholdak a Föld körül, 2010

Az elsõtávközlésimûhold,a Telstar, 1962

A cikk részlet a szerzõ nagyobbmunkájából („Korunk kultu-rális körképérõl”), amely a kö-vetkezõ témákat tárgyalja az1970–2005 közötti évtizedektörténelmébõl: 1. A magyarkultúra a globális kulturálistérben, 2. A közmûveltség a fi-gyelem központjában, 3. Azeuroatlanti térségen kívülinépek megjelenése a kultúrá-ban, 4. Informatikai forrada-lom, információs (tudásala-pú) társadalom, 5. A képi, ze-nei, mozdulatnyelvre épülõkifejezési formák erõsödésérõl,6. A világnézeti forrongáskora, 7. Az unió közös kultúr-politikáját várva, 8. A kisnemzeti kultúrák sorsa.Biodiverzitás és kulturálisdiverzitás, 9. A jövõ kérdései.

16

az antropogén, emberi té-nyezõ hogyan befolyásolhatjaa következõ évtizedekben aFöld egész életét (Gaia-szemlélet, 1979).

Új gond jelentkezik. Leg-alábbis azok számára, akikkövetik és megkísérlik értenia földtudományban (és -is-meretben) lejátszódó elõre-haladást. És párosítják ezentermészettudományos isme-reteket az ember politikai,termelõi, kulturális aktivitá-sának követésével. A „gond”szerintünk a következõ.

Az ember látja már lakhe-lyét, a Földet, mint élõ egysé-get, méri az öntörvényû Földgolyó vál-tozásait, a növény- és állatvilág egyeskihalásra vagy szaporodásra ítélt fajai-val; látja az ember befolyását a nememberi környezetre; látja, az embernemcsak rombol, hanem teremt is: amesterséges növény- és állatvilágot(kutyát, lovat, mesterséges alapanyagú,élelmet adó élõvilágot). Az emberek(tudósai) átlátják tehát Gaiát, a kuta-tók átlátják a Föld-folyamatokat, ésazokban az ember nevû emlõs szere-pét! De képtelenek arra, hogy akár asaját, Földet építõ-romboló tevékenysé-güket intézményekkel szabályozzák!

Kortársaink (még) mosolyognak,amikor azt mondjuk: az élõ Föld, Gaianem óvható és nem uralható hatékony,világérvényességû szabályozás, szankciókés végrehajtásra is felhatalmazott világ-intézmények nélkül! Mondjuk: a tudo-mány felelõssége – mind a társadalmat,mind a természetet vizsgáló tudomá-

nyoké –, hogy erre a figyelmet felhívja.Kortársaink egy része (még) mosolyog,amikor klimatológusok, fizikusok csa-patai foglalnak állást: nem lehet szabá-lyozatlanul hagyni a Föld nem meg-újuló energiaforrásainak, a természetikörnyezetnek az elhasználását. Nemlehet a Földdel való bánásmód meg-határozója pusztán egy-egy nagyvállal-kozó vagy tõkéscsoport érdeke! Le-gyen szó fosszilis energiahordozókbányászatáról és energiapolitikáról,víz-, talaj- és erdõgazdálkodásról, vagyéppen a nagy ezredfordulós „biznisz”,a gyógyszer- és mûtrágyavegyészet ter-mékeinek használatáról. Egyáltalán:amikor az új Föld-szemlélet felveti azemberi tevékenység globális szabályo-zásának szükségét, mennyire lehet ki-vonni a tõkebefektetést e szabályozásigénye alól? Tegnap még csak az államtúlszabályozta (szovjet) utasításos gaz-daság válságáról, ma már bukásáról

beszéltünk. De már indít-ványozzuk a vitát arról is: apolitikai adminisztrációnaknincs más célja, mint az egyesállami-hatalmi adminisztrá-ciókat megvásárló tõkeérde-keltségek számára a piacot,munkaerõt és a „rendet” biz-tosítani? (A fosszilis eredetûszennyezések világméretû sza-bályozását követelõ kiotóinyilatkozat be nem tartásaegyes nagyhatalmak részérõléppen erre biztatja a politiku-sokat!) A 19–20. század for-dulóján a szocialisták elérték,hogy törvényekben rendezzéka tõkés viszonyát a munkavál-

lalókkal. Lehet, hogy most, a 20–21.század fordulóján megerõsödik egy újmozgalom, amely majd eléri, hogyvilágjog szabályozza a tõke (a vállalko-zó) viszonyát a természeti környezethezis? Sürgetjük, hogy ma már a tõkések-nek ne csak a munkavállalókkal, hanema természettel is szabályozott viszonyalegyen!

Új ökologizmus

A földi élõvilág szereplõit egységbenlátó „Gaia-szemlélet”-re épül az újökologizmus, amely ember és termé-szet viszonyát vizsgálja felül (1. ábra), ésátértékeli az elsõ ipari-technikai forra-dalmak (19–20. század) diadalittas tech-nokrata programját: a természet „le-gyõzésének” célkitûzését. A környezet-védõ mozgalom az 1960-as évekbenindult, s az ezredfordulón Európábanés Amerikában kormeghatározó politi-

Az internet révén eddig nem is remélt információkhoz juthatunk.Ugyanakkor a gyermekek pszichés fejlõdésére (is)

kedvezõtlen az egyre több, számítógép elõtt töltött óra

Az esõerdõk elpusztítása nem csak Dél-Amerika gondja, hatásaaz egész Földre kiterjed. Felégetett õserdõ Amazóniában

A természeti kincsek gátlástalan kinyerése nem folytatható globáliskövetkezmények nélkül. Külszíni fejtésû óriás rézbánya Chílében

17

kai programmá, erkölcsi paranccsáemelkedett.* Napjainkban éli igazánnagy változását: jó szándékú városi,kissé rousseau-ista, kissé polgárpuk-kasztó polgári radikális és szociál-demokrata mozgalomból (1970–1990)most nõ át globális szemléletû mozga-lommá. Lassan meghódítja – legalábbisreméljük – azokat is, akik az élõ ter-mészettel naponta találkoznak terme-lõi, környezetformáló munkájuk során:a vidéki terek népességét, nem utolsó-sorban az agrárlakosságot.** És meg-hódítani akarja – akarjuk – azokat atechnokratákat (víz-, erdõgazdálkodó-kat, ipari vállalatok mérnökeit, kémi-kusokat, fizikusokat), akik a természetikörnyezet elemeit használják munká-jukban. (Akikre korábban csak úgy te-kintettek, mint a természet „szennye-zõire”, rombolóira.) Az ökologizmusaz elmúlt évtizedekben számos gyer-mekbetegség (anarchizmus, életide-genség stb.) után valószínûleg a 21.század új világszemléletének egyikalapja lesz. 1992-ben az emberiség és aFöld jövõjét tárgyaló riói világkonfe-rencián elfogadták a „fenn-tartható fejlõdés” alapelvét.Visszatekintve az elmúlt 14évre és elõretekintve a kö-vetkezõ évtizedre talán le-írhatjuk: a fenntartható fej-lõdés egyelõre még csakökológiai – tudományos éserkölcsi alapozottságú –program. De amíg nem válikökonómiai (közgazdasági ésa termelésfenntartást is ma-

gában foglaló) programmá, addig sike-re kétséges.

Új életfilozófia?

Új életfilozófia van keletkezõben? A Gaia-szemlélet és az ökologizmus képviselõibizonygatják, hangoztatják a földi élõ-világ egyes fajainak egymásra utaltsá-gát. Új erkölcsi értékrendet követelnekviszonyunkban az állat-, növényvilág-hoz, sõt a talajhoz, vízhez, levegõhöz.A molekuláris biológia viszont már ar-ra is kényszeríti az embert, hogy lássabe a földi életegyüttesek alapjainak kö-zösségét. Hogy az ember nem függet-len a természeti környezetétõl, hanemazzal együtt élõ, fejlõdõ egysége a földiéletnek. – A legmegrázóbb józanodástkétségtelenül a génkutatás eredménye-inek filozófiai továbbgondolása hozza.A génkutatás a DNS felfedezésével(1953) utat tört az ezredforduló talánlegszenzációsabb tudományos eredmé-nyéhez: az emberi géntérkép megalko-tásához (HGP, 2000), az ember- ésállatvilág közös genetikai állományá-

nak feltárásához (a csimpánzzal 98%-ban megegyezik), és a közönség – igaz,fejcsóválva – elfogadja, hogy az emberirövid távú memóriát a muslincáévalösszehasonlításban vizsgálják. (No ésitt volt 1997-ben Dolly, a klónozott bir-ka esete: a viták már nemcsak arrólszólnak, szabad-e a génmanipuláció anövénytermesztésben, a gyógyszeripar-ban, de arról is: szabad-e az emberesetében.)

Fontos szerepet kap a genetikaazon ellenérzések visszafogásában,amelyek a globális kultúra terévelszemben újraélednek a lokális társa-dalmakban, és amelyek tartanak a ke-veredéstõl a bevándorlókkal, a külön-bözõ embertípusokkal. Kétségtelen: aglobális népmozgások a különbözõfizikai jegyekkel (bõrszín, orr-, fül- ésfej-, valamint testformákkal) rendelke-zõ emberegyedek együttéléséhez és ke-veredéséhez vezetnek a 20. században.A genetika most megkérdõjelezhetet-lenül bizonyítja a tegnap rasszistái szá-mára is az ember genetikai egységét,és meghátrálásra kényszeríti õket:hiszen már az „õsi Ádámot”, a közösférfi õst keresi a tudomány valahol Af-rikában.

És e ponton ismét a tudomány fele-lõsségéhez érkezik gondolatmenetünk.Vajon becsüli-e azt a készséget és is-meretegyüttest a tudomány, amelyik atermészet- és társadalomismeretek szin-tetizálására tesz alkalmassá? Hogy a 20.századi természettudományok követ-keztetéseit azok társadalmi kihatásávalütköztesse. Amihez mindkét „ismeret-

együttes” – a természet- és tár-sadalomismeret – uralására isszükség van. Részdiszciplínák-ra tagolt, impaktfaktor-idézett-séget kergetõ „tudományosközéletünkben” hol van azilyen kutatók helye? Vajonnem kellene felülvizsgálni min-denekelõtt a filozófia tudomá-nyának 19. századi tematikaiútelágazásait? Amikortól a fi-lozófia jobbára csak a társada-lomismeretek szintetizálásáravállalkozik. És visszatérni a fi-lozófia ezeréves hagyományai-hoz: amikor az még a világegészének megragadását tekin-tette céljának. A természet- éstársadalomismeretek „új szin-

A biológiai sokféleség egyezményét kimondó riói konvenciónak isemléket állít a biodiverzitás világnapja. Az emléknapon aktivisták

tájékoztatják az érdeklõdõket. Bonn, 2008. május 22.

1. ábra

* Vö. Glatz Ferenc: Az ökológiaiszemlélet történetéhez. História2007/7.** Vö. Glatz Ferenc: Ember, termé-szet és az új történetszemlélet. His-tória 1987/2.

18

tézis”-ét. Az ezredforduló törekvése ezaz elvárásunk.

Régi és új vallások

Régi és új vallások élnek egymás mellettés születnek. A világban zajló népmoz-gások révén a helyi kisközösségekbenis megjelennek az eddig a Föld külön-bözõ kultúráiban kialakult felfogásokaz ember és a transzcendentális viszo-nyáról. A nagy vallások – a zsidó-ke-resztény, az iszlám, a buddhista, a kon-fucianizmus – mellett számtalan kis ésúj vallás követõi jelennek meg, alapíta-nak anyaegyházaiktól sok ezer kilomé-ter távolságban helyi egyházakat. (S avallás, ne feledjük, egyben napi kultu-rális aktivitásnak – szöveggyakorlás,éneklés, gondolatvilág-alakítás – is ke-rete. És az egyházak nemcsak hitbuz-galmi szervezetek, hanem egyben „ci-vil”, szociális-kulturális-egészségügyifunkciókat ellátó intézmények is.)

E keveredések mellett természete-sen a tudomány is birkózik a vallással,a „hit” és az „ismeret” (tudás) viszonyá-nak újraértékelésével. A 19–20. századleegyszerûsítése: a vagy vallás (hit),vagy tudomány (ismeret) – tovább nemtartható. Kiderül: a kettõ viszonya ál-landó kölcsönviszony. A Gaia-szemlé-let testvérkánonja, az evolucionizmusmondja ki, hogy az „alacsonyabb ren-dû” életformákból fejlõdött ki a „ma-gasabb rendû”. Többek között az em-ber. Sõt laboratóriumban megteremtikaz elsõ egysejtûek keletkezésének fel-tételezett körülményeit. A fizikusokállítják, hogy a világegyetem egy atom-nál kisebb részecskébe szorult mérhe-tetlen energia elszabadulásának azeredménye, mintegy 15 milliárd évvelezelõtt. (A „Nagy Bumm” elmélete,1957.) De csak feltételezést (hitet) tud-nak adni az embereknek arról, hogy ezvalóban így is történt. (És nem egymindent átlátó lény, Isten teremtette aföldi életet vagy az univerzumot.) A hitteremtette, Földön kívüli szellemi „bi-rodalmak” csak visszaszorulnak a „fel-hõk magasságából” a fényévmilliókba.Nem tûnnek el…

Az ezredfordulóra a tudomány isszerényebben beszél már a világról…Nem tudunk mindent, nem igaz a„mindent tudás” tudományos önpropa-gandája, mondják a presztízsüket féltõkutatók, amikor (képzett) tanítványaikarról faggatják õket: miért nem lehet avilág anyagi egységét bizonyítani? Haegyszer a világmindenség, benne aFöld is anyagi alapokon, anyagi ele-

mekbõl építkezik! Ahogy azt õk tanul-ták. És miért nem beszélnek nekikarról, hogy a kvantumelmélet és a rela-tivitáselmélet nem összeegyeztethetõ.Pedig az egyik a földi világban még azelektromosságig menõen is igaz, a má-sik pedig a Föld vonzáskörébõl kilépve„mûködik”, és nem lenne nélküle ûr-kutatás. Csak épp a kettõ nem egyez-tethetõ. S kérdezik, hogy a húrelmélet(amely az atomnál sokszorta kisebb ki-terjedésû energiahúrokat tartja a végsõmozgatónak) anyagi természetû „hú-rok”-ról beszél-e vagy sem? (Mert ez afizikatudomány új slágere, az einsteiniés a bohri fizika összeegyeztetési tö-rekvése.) Tény: a hit, a feltevés (a hi-potézis) viszonya a tudományos és köz-napi gondolkodás szintjén napjainkbanis alakul, és mind a két világszemléletikánon – istenhit vagy ateizmus – év-százados arroganciájának feladásárakényszerül. (Ahogyan a katolikus egy-házfõ is együtt jelenik meg a zsidó, aziszlám hit fejével vagy a dalai lámával,úgy a tudományos akadémiák is tudo-mányos partnerként kezelik a teoló-giát.)

Új individualizmus

Új individualizmus bontakozik ki. Meg-jelenik ez mindenekelõtt a tömegkom-munikációs forradalom (rádió, televí-zió) és a személyi számítógép ered-ményeként. Ezek az eszközök ugyanislehetõvé teszik, hogy az ember akár aközösségtõl függetlenül is, egyénilegszerezzen be ismereteket, sõt adjon to-vább. Ugyanakkor kiábrándulást is mu-tat ez az új individualizmus a különbö-zõ kollektivista (nacionalista, szocialistaés azok variációi) eszmékbõl és áramla-tokból. Az új individualizmus az egyénvilágnézetének és életprogramjának ki-teljesítését és a különbözõ kánonoktól,gondolatrendszerektõl való függetlensé-gét állítja. Öröm a szellemi önállóságfelfedezése fölött, szenvedés is a szelle-mi magánytól. Az új individualizmus:életérzés, életprogram. Megjelenése kü-lönbözõ filozófiai áramlatokban tettenérhetõ, leggyakrabban a posztmodern-nek nevezett irányzat részeként. (Az ál-talunk vizsgált tucatnyi posztmodern-meghatározásnak szinte mindegyikekapcsolódik az általunk új individualiz-musnak nevezett életérzéshez.) Mind-

Dolly (1996–2003), a klónozott birka ma márkiállítási tárgy

19

ehhez hozzáfûzzük: tévedés len-ne összekeverni az individualiz-must az egoizmussal. Az indivi-dualista minden egyéniségettisztel. Tiszteli a másikat épp-úgy, ahogy tiszteletet kér a ma-ga egyéniségének. Az egoista amaga érdekeit, felfogását tartjacsak mérvadónak és annak el-ismertetéséért küzd. Míg az in-dividualista toleráns, konszen-zusteremtõ világot képzel el,addig az egoista az egyéni érdekharcának fogja fel a világot...

A tudomány a „húzóágazat”

A világnézeti forrongásra vonatkozóelõzõ megjegyzéseink többsége a 20.század tudományfejlõdéséhez köthetõ,mindenekelõtt a természettudományokfejlõdéséhez. Lehet, hogy egyéni ér-deklõdésünk ezen következtetés oka.(Természetesen elfogultak is lehetünk,hiszen visszataláltunk fiatalkorunk sze-relméhez – akadémiai tisztség eredmé-nyeként –, a matematikához és a ter-mészetkutatáshoz.) Mégis a sok kérdésután, megkockáztatjuk a kijelentést is:a tudományos aktivitás a 20. századnakelsõ számú motorja és elõrehajtó erejevolt nemcsak a technika és fegyverke-zés szempontjából, hanem az emberigondolkodás egésze szempontjából is...

Az ember spirituális életében új kor-szakot nyit az ezredforduló! És milyenirányban megy tovább? Történészkéntújraértékeljük a 19. és 20. század fõkultúrtörténelmi folyamatait. Lehetazt mondani: amíg a 19. század azáltalános ismeretek, az írás-olvasás,az értési képesség tömegforradalmavolt, addig a 20. század a tudomá-nyos gondolkodásé? Ahogy a 19.századhoz köthetõ az érzelemvilágkiteljesedése, az érzelmek pontos ésvállalt megfogalmazása, elfogadásaa nyilvánosság elõtt (szembefordu-lás e téren a középkorral), addig a20. század az értelem, a racionalitásés a tudomány forradalmára alapo-zódik. Az már biztosnak látszik, is-mételjük: a tudomány a 20. század-ban a kulturális aktivitások húzó-ágazata volt, és az ma is. Kérdés:marad-e holnap?

Következtetés: A 20. század ipari-technikai és tudományos forradalmai

feltörték a lokális társadalmak eddigi vi-lágképeit (zsidó-keresztény, iszlám, budd-hista, természeti vallások stb.), sõt a vi-lágûrkutatás eredményeit nyomon követõgondolkodók megkérdõjelezik az eddigivilágkép-teremtések, a világnézeti káno-nok szükségességét is. A globális kulturá-lis térben ütköznek és új szintézist ígérnekaz eddigi egyistenhívõ vallások éppúgy,mint az ember és természet, egyén és kö-zösség viszonyáról eddig kialakult gondol-kodási rendszerek (filozófia).

Kérdés: Mennyire vesz részt a ma-gyar értelmiség ezekben a szellemivilágunkat felforgató, értékrendeketátrendezõ mozgásokban? Mennyirekanalizálja ide, a honi szellemi életbe,napi gondolkodásba a világot foglal-koztató problémahalmazokat?

Vajon nem foglalja el túlságosanmagát a politikai rendszerváltozás ér-dekes – mert botrányt botrányra hal-

mozó – izgalmaival? És nemolyan témakörökben mozog ott-honosan, amelyek a világon igenkevés nem honi embert érdekel-nek? És mennyire „világképes”ez a magyar értelmiség? Ké-pes-e a lokális hagyományokközvetítésére a világ, az átalaku-ló új kulturális, szellemi irányza-tok felé?

(2005. január: Akadémiaielõadásra készülve, Gaia-szem-lélet és történettudomány címmel.Ennek egyik része volt a tudo-mányos világkép változásainakföldtörténeti áttekintése. Leve-

lezõ tagi akadémiai székfoglalónkban[1994] azt kerestük: hogyan helyezke-dik el a magyar nemzet a kor nemzetikisállamokat teremtõ világában, a ren-des tagi székfoglalónkban azt kerestük:az átalakuló világban hol lehet a kis-nemzeti kultúrák helye.)

GLATZ FERENC

Ajánlott magyar nyelvû irodalomAl Gore: Mérlegen a Föld: Ökológia és emberi lé-lek. Bp., 1993; A tudomány világkonferenciája1999. június 26–július 1. Akadémiua különszám,1999; Barrow, John D.: A világegyetem eredete.Világ–Egyetem. Bp., 1994; Brundtland, Gro Har-lem et al.: Közös jövõnk. A környezet és fejlesztésvilágbizottság jelentése. Bp., 1988; Czelnai Rudolf:A világóceán. Modern fizikai oceanográfia. Tudo-mány–Egyetem. Bp., 1999; Fukuyama, Francis: Atörténelem vége és az utolsó ember. Bp., 1994; GlatzFerenc: Tudomány a 21. században. A „kulturálisdiverzitás”-ról. Fizikai Szemle, 1999. 8. 283–284.;Glatz Ferenc: Új szintézis felé. Beszédek, cikkek1998–1999. Bp., 2002; Hawking, Stephen W.: Az

idõ rövid története. A nagy bummtól a feketelyukig. Bp., 1989; Huntington, SamuelPhillips: A civilizációk összecsapása és a világ-rend átalakulása. Bp., 1999; Juhász Árpád:Lemeztektonika. Új geológiai ismeretek a föld-rajztanításban. Bp., 1985; Környezetügy. Tanul-mányok Láng István tiszteletére. Bp., 2004;Lovelock, J. E.: Gaia. A földi élet egy új nézõ-pontból. Bp., 1990; Mészáros Ernõ: A Föld rö-vid története. Múlt, jelen, jövõ. Tudomány–Egyetem. Bp., 2001; Oláh György: Életem és amágikus kémia. Bp., 2002; Ökológia az ezred-fordulón I–III. Szerk.: Borhidi Attila ésBotta-Dukát Zoltán. Stratégiai kutatások aMagyar Tudományos Akadémián. Mûhelyta-nulmányok. Bp., 2001; Stiglitz, Joseph E.: Aglobalizáció visszásságai. Bp., 2002; Sullivan,Walter: A vándorló kontinensek. Bp., 1985;Toynbee, Arnold–Ikeda, Daisaku: Válaszd azéletet. Bp., 1992; Venetianer Pál: A DNS szépúj világa. Bp., 1998; Világtalálkozó a fenntart-ható fejlõdésrõl. A találkozó programja, részt-vevõi, dokumentumai és értékelése. Fenntart-ható Fejlõdés Bizottság. Johannesburg, 2002.

A Gaia-szemlélet képviselõi egységes, élõ egészkénttekintenek Földünkre

Kevert rasszjegyeket mutató gyerekek