ROMANA 46.

Emma Darcy: Kettős szerepEgy jóképű és nőtlen igazgatónak érthetően minél szürkébb titkárnőre van szüksége. Roy Feilding

ezért veszi fel a már-már túlságosan visszafogottan öltözködő s látszólag csak a munkájának élő Ann Carmodyt. A lány jó szolgálatot tesz a cég éves közgyűlésén is, mert a tengerparti szállodában

ügyesen távol tartja a főnöktől a vezető munkatársak meghívott feleségeit, akik kivétel nélkül Roy kegyeiért versengenek. Az igazgató úr egyre élénkebben érdeklődik Ann ránt, s elismerése

kifejezéséül értékes gyöngysort vásárol neki. A lány félreérti a közeledésétÉ

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

1. FEJEZET - Kérem, foglaljanak helyet, hölgyeim! A személyzeti főnök előírásszerűen mosolygott. Megvárta, amíg a három pályázó leül, csak utána foglalt helyet kényelmes karosszékében. Arin nem tudta mire vélni ezt a szokatlan ünnepélyességet. Amikor lopva a másik két nőre pillantott, rögtön látta, hogy kemény versenytársai lesznek az utolsó, mindent eldöntő beszélgetés során. Mégis abban reménykedett, hogy ő az esélyesebb. Egyre azért nem számított: hogy egyszerre hívják be mindhármukat. A másik kettő nyugodtnak és szenvtelennek tűnt. Pontosan olyan benyomást keltettek, mint amilyet ilyen alkalmakkor elvárnak a jelentkezőktől: ruhájuk csinos és ízléses, arcfestésük visszafogott volt, s egyszerű hajviseletük ügyes fodrászt sejtetett. Ann azon gondolkozott, hogy talán hibát követett el, mert hangsúlyozottan jelentéktelennek tüntette fel magát, aztán félretette a kétségeit jobb, ha nem kockáztat. A személyzeti főnök fontoskodva megköszörülte a torkát. Magas beosztást elért, igazi hivatalnok, gondolta Ann, aki élvezi, hogy nélkülözhetetlen a gépezetben. Kézelőgombját a cégjelzés díszítette, s maga volt a megtestesült önbizalom és hozzáértés. Megigazította aranykeretes szemüvegét. Ann már a második találkozásuk során felfigyelt erre a mozdulatra, amely mindig valami fontos közlendőt vezetett be, s igyekezett leplezni fokozódó nyugtalanságát. - Először is szeretnék mindannyiuknak gratulálni - szólalt meg a férfi önelégülten és kissé beképzelten. - Jelentkezők százai közül választottuk ki önöket, így lettek a kérdéses állás első számú várományosai. Mindazonáltal be kell látniuk, hogy csak egyiküket vehetjük fel. A döntés nem az én kezemben van. - Itt látható élvezettel hatásszünetet tartott. - Személyesen Mr. Fielding, cégünk igazgatója mellé keresünk személyi titkárnőt, aki képes mind a hivatali, mind a gyakorlati élet adta feladatok maradéktalan ellátására. A két nő boldogan elmosolyodott. Elvégre Roy Fielding több szempontból is remek fogásnak számít, gondolta Ann. Ügyes piacpolitikával sikerült kivezetnie vállalkozását az 1987-es tőzsdei összeomlás viharaiból, s csábító volt a kilátás, hogy olyan férfival dolgozhatnak együtt, akinek a kisujjában van az üzlet. Ezenkívül az igazgató úr köztudottan igen vonzó megjelenésű legényember, aki kedveli a szebbik nemet. Remélhetőleg képes szétválasztani az üzletet és a magánéletet, töprengett Ann. Nem nagyon kedvelte a szoknyavadászokat. Főnöknek jobban szeretett volna egy odaadó családapát, habár Bili Leyman veje esetében tapasztalhatta, hogy az irodában sok férfi egyszerűen megfeledkezik a családjáról. No de gondolnia kell az előrejutására. Szó sem lehet arról, hogy egy ilyen remek állást visszautasítson. Bekerült a legjobbak közé, s ha most megfelel, a jövőben még sokra viheti. - Bizonyára tudják, hogy Mr. Fielding igen elfoglalt - folytatta a személyzetis, s kenetteljes hangja egyre elviselhetetlenebb lett Ann számára. Talpnyaló, gondolta lenézően. Remélhetőleg Roy Fielding nem ezt az undorító csúszást-mászást várja el új személyi titkárnőjétől. - Megbízott, hogy mindhármójukat kísérjem az irodájába, ahol személyesen hozza meg a döntést. Nagyon sajnálom, hogy kettőjüket kénytelenek leszünk elutasítani... - emelte fel elhárítóan a kezét a férfi, mintha az ártatlanságát akarná, bizonygatni. - Ilyen az élet. Most pedig, kérem, kövessenek! - Felállt, s a felvonóhoz vezette őket. Pillanatok alatt felértek a legfelső emeletre. Ann-nek alig volt ideje szemügyre venni az őszibarack- és krémszínű bútorokkal pazarul berendezett előszobát, ahol a hatalmas ablakból pazar kilátás nyílt Sydneyre. Az előszobában egy rokonszenves, barna hajú hölgy sorban végigmérte mindhárom jelöltet, majd közölte, hogy Mr. Fielding már várja őket. Ann észrevette, hogy jegygyűrűt visel, s azon töprengett, vajon az esetleges férfiúi próbálkozások elhárítása érdekében hordja-e. A személyzeti főnök bekopogott az egyik ajtón, kinyitotta, s egy mozdulattal betessékelte őket. Ann tétovázott. Roy Fielding csak nem egyszerre akar beszélni mindnyájukkal?! A másik két

2

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

titkárnőjelölt gondolkodás nélkül belépett, s a férfi türelmetlen intésére Ann is sietve követte vetélytársait. Még egy dörgedelmet kell végighallgatnunk, mielőtt egyenként vallatóra fognának, gondolta. A személyzeti főnök lépett be utolsóként, becsukta maga mögött az ajtót, és várakozásteljesen a háttérben maradt. Az ajtótól néhány lépésnyire mindhárman megálltak. Eltartott egy ideig, míg Roy Fielding hajlandó volt tudomást venni róluk. Teljesen belemerült a munkájába, s úgy tűnt, hogy nem vesztegeti az idejét olyan hétköznapi dolgokra, mint a látogatókkal szembeni udvariasság vagy előzékenység. Az elfoglalt és faragatlan férfi jellegzetes esete, állapította meg ingerülten Ann. Az igazgató úr kétségkívül nem a jó modorával érte el, hogy Ausztrália egyik vezető üzletembere lett. A fejét kicsit lehajtotta, és sebesen írt valamit. Ann szinte érezte, hogyan dolgozik az agya. A szemöldöke ugyanolyan sűrű és fekete volt, mint a szempillája. Az arcán kékes árnyék látszott, amely világosan mutatta, hogy kétszer kell naponta borotválkoznia. Végre felnézett, s Ann egy csapásra megértette, miért rajonganak érte annyira a nők. Sötétbarna és pimasz szeme volt. Sorra végigmérte őket, aztán tekintete visszatért Annhez. - Maga abban a szürke kosztümben... maga marad - jelentette ki kurtán. - Köszönöm, hogy rám áldozták a drága idejüket, hölgyeim! - bocsátotta el a többieket. Lehajtotta a fejét, s tovább írt. A beszélgetés ezzel véget ért. Ann szinte kábultan állt, miközben a személyzeti főnök kiterelte a másik két jelentkezőt a szobából, s velük együtt eltűnt. Egyszerűen nem tudta elhinni, ami történt. Szóval ilyen módszerrel választják ki az igazgatók a személyi munkatársaikat! Felsorakoztatják őket, mint a kezdő táncosnőket a színházban, megtekintik a kínálatot, aztán kijelentik: Maga ott! Lépjen ki! Minél tovább gondolkozott, annál megalázóbbnak érezte az egészet - nemcsak maga, hanem a két másik nő miatt is. Futólag szemügyre vették, s egy szó nélkül el is bocsátották őket! Pedig valószínűleg egyformán jó ajánlásokat hoztak. Annyit legalább megérdemeltek volna, hogy megtudják, miért részesítik a másikat előnyben. Roy Fielding nem tisztelte sem a személyüket, sem a tudásukat. Kutyába sem vette őket. Vajon mindenkivel így bánik? Vagy csak a nőkkel? Az igazgató úr türelmetlenül felpillantott: - Üljön le! - reccsent rá Annre. - Mindjárt végzek. A lány leült, s fojtott dühvel figyelte. A füle tökéletes, de az orra kissé szabálytalan. Nem egészen egyenes. A felső ajka keskeny, ezért a teltebb alsó ajka még érzékibbnek hat. Sajnos, állapította meg Ann rosszkedvűen, mert a legszívesebben leszedte volna róla a keresztvizet. Arca sötétbarnára sült, ha nem vigyáz, hamarosan fel fogja fedezni magán a bőrrák első jeleit, gondolta kárörvendően. És különben is, már harmincnyolc éves. Tisztában volt a főnöke életkorával, mivel a pályázat benyújtása előtt elolvasta Roy Fielding rövid életrajzát a Ki kicsoda? legfrissebb kiadásában. Azt is tudta róla, hogy megszállott sportember, aki megköveteli az alkalmazottaitól, hogy kövessék a példáját, s állandó testedzéssel őrizzék az erőnlétüket. Ann számára nem sokat jelentett a régi mondás: Ép testben ép lélek. Ismert okos és érzékeny embereket, akik nem csattantak ki az egészségtől. Ebből kiindulva Roy Fielding elvei nem érdeklik, amíg nem kényszerül arra, hogy kövesse is őket. Esze ágában sincs belépni valamelyik sportklubba! Az igazság kedvéért mégis el kellett ismernie, hogy új főnöke a korához képest remekül néz ki. Eltekintve az alsó ajkától, az elpuhultság vagy a gyöngédség legkisebb jelét sem fedezte fel rajta. Ellenkezőleg, Fielding annyira férfiasnak tűnt, hogy Ann a szokásosnál is jobban tudatában volt női mivoltának. S ebből már adódott is a nyugtalanító kérdés: miért éppen őt szemelte ki? Szürke kosztümjét nem arra szánták, hogy viselője testi bájait hangsúlyozza. Az ausztrál gyapjúszövetet ugyan szépen varrták meg, de a kabát jóval a csípője alá ért, a rakott alj pedig bő volt, s jóval a térde alatt végződött. Az egyszerű fehér blúz magas állógallérja szorosan a nyakára simult, ahogyan azt a század elején a szemérmes viktoriánus divat előírta. Ann angol apjának finom bőrét örökölte, ezért aztán többnyire nem is festette ki magát, leszámítva a halvány rózsaszín szájfényt. Ragyogó kék szemét - szintén apai

3

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

örökség - csak sejteni lehetett a nagy és vastag szemüveg mögött, amelyet a kontaktlencse helyett viselt. Szőke haját sima kontyba fogta össze. Nagy gonddal készülődött erre a bemutatkozó látogatásra, s elégedett volt az eredménnyel. A titkárnők gyöngyének tűnt, még egy szoknyabolond férfi sem fedezhetett fel rajta ennél többet. Hacsak nem velejéig romlott az illető! Nem, nem követi el kétszer ugyanazt a hibát. A legutolsó munkahelyén nem vigyázott eléggé, és Bili Leymannek könnyelműen még az anyjáról is mesélt. A főnök olyan jó és kedves volt hozzá, mintha az apja lett volna, ő pedig magányában egyre jobban ragaszkodott hozzá. Igen kellemetlenül érintette Bili döntése, hogy nyugdíjba vonul. A rokonszenvtől vezettetve felajánlotta, hogy a vállalatnál marad, és titkárnői minőségben átsegíti az új igazgatót, Roger Hopmant a kezdeti nehézségeken. Milyen keserűen csalódott, amikor megtudta, hogy Bili visszaélt a bizalmával, és beszélt a vejének, Rogernek a Chantelle-hez fűződő rokoni kapcsolatáról! Így kezdettől fogva kiszolgáltatott volt. Roger állandóan a mellét, a csípőjét, a lábát bámulta... Vetkőztető pillantása nem hagyott kétséget a szándéka felől. A lány szinte meggyűlölte a csinos ruhákat. Egy nap a főnöke erőszakoskodni kezdett vele. Tudomást sem vett a tiltakozásáról, s ezekkel a lenéző szavakkal alázta meg: Amilyen az anya, olyan a lánya. Ann őrjöngött a dühtől és az undortól. Pofon vágta Rogert, aztán felmondott. Még most is elvörösödött, ha eszébe jutott a jelenet. Bármi is vitte rá Roy Fieldinget, hogy őt válassza - semmi esetre sem vonzó megjelenése volt az. Mindenesetre soha többé nem lesz olyan ostoba, hogy bárkinek is beszéljen a családjáról. Soha többé! Fielding végre letette a töltőtollat, s tetőtől talpig lassan végigmérte Annt. Alig észrevehetően elidőzött karcsú bokájánál, majd visszatért az arcához. A lánynak a szempillája sem rezdült. Egyenesen ült, mintha karót nyelt volna, csak a szíve vert szaporán, annyira felháborította Roy Fielding arcátlan viselkedése. - Mi a neve? - kérdezte tőle a férfi minden átmenet nélkül. - Carmody, uram. Ann Carmody. - Halkan és távolságtartóan beszélt. A főnök bólintott, s alig észrevehető mosoly jelent meg a szája szögletében. - Kellemes a hangja, Carmody. Egészen elviselhető. Ann méltóságán alulinak tartotta, hogy válaszoljon erre a leereszkedő bókra. Vajon Roy Fielding ugyanezt mondta volna egy férfi jelentkezőnek is? De nem ám! A nőkkel még ma sem bánnak egyenrangú félként. Az arcán elutasítás jelent meg, s szentül megfogadta: megtanítja Roy Fieldinget, hogy tisztelje a titkárnője szakmai tudását. - Hány éves? - Huszonnyolc, uram. - Nem látszik magán. - Bármikor behozhatom a születési anyakönyvi kivonatomat, uram. - Valójában nem szívesen tette volna, mert a férfi így megtudná, hogy valójában az Angel névre keresztelték. Az Annt, mint az Angel rövid alakját, csak úgy kitalálta magának. Ezzel remek alkalmat szolgáltatna egy újabb gúnyos megjegyzésre! - Nem szükséges. Biztos vagyok benne, hogy a személyzeti osztályon minden adatát alaposan ellenőrizték. - Az igazgató úrhátradőlt forgószékében, s félig leeresztett szemhéja alól tüzetesen tovább tanulmányozta Annt. Egy ideig úgy tűnt, nem tudja, hogyan is folytassa a beszélgetést, aztán kurtán kijelentette: - Ide hallgasson, Carmody! Az irodában nincs helye semmiféle lelkizésnek, ábrándozásnak. Végezzük a munkánkat, és kész. Világos? Ann titokban fellélegzett, habár bosszantotta a feltételezés, hogy a nők nem tudnak uralkodni az érzéseiken. - Teljesen világos, uram - válaszolta figyelemre méltó hidegvérrel. - Vagyis elvárja tőlem, hogy mindig nyugodt és higgadt maradjak, teljesen mindegy, hogyan viselkednek velem szemben. Fielding elmosolyodott.

4

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Nem, nem erre gondoltam, ez túl sok lenne - nézett rá áthatóan. - Csak arra akarom figyelmeztetni: nehogy egy napon azt higgye, belém szeretett, mert akkor repül. Ebből elég volt legutóbb... Ann legszívesebben az arcába nevetett volna visszataszítónak találta az elbizakodottságát. Meg kell adni, van némi érzéki varázsa - a szó legszorosabb értelmében -, de hogy ellenállhatatlannak tartja magát, ez aztán a nagyképűség csúcsa. - Biztosíthatom, uram, hogy részemről nem fenyegeti veszély - felelte szárazon. - Kitűnő - könnyebbült meg szemmel láthatóan a férfi, s egyből közvetlenebb lett. - Annyira szenvedtem ettől a rémes ügytől, hogy már majdnem elszántam magam: ez alkalommal egy titkárt veszek fel. Csak tudja, elég kellemetlen lenne azt kémi egy férfitól... - Elhallgatott, s a homlokát ráncolta. - .. .hogy főzzön kávét? - fejezte be Ann készségesen. - Ezt is, meg mást is - legyintett a főnök, s újból szemügyre vette Annt. - Száz szónak is egy a vége: azért van itt, Carmody, hogy megoldja a gondokat, nem pedig azért, hogy ujabbakat gyártson. Ann állta a tekintetét, s azon gondolkodott, hogyan lesz képes elviselni ekkora önbizalmat. Roy Fielding csupán az új főnöke, és ezen felül semmit, de semmit nem akar tőle. Egyszer már az állásába került egy undorító botrány, amely olyan szorosan tapadt az anyja nevéhez. - Minden rendben lesz, uram - ígérte. - Hogy őszinte legyek, a fiatalabb férfiakat kedvelem. Roy meglepetten felhúzta mindkét szemöldökét. - Valóban? Ann megint csak nehezen állta meg nevetés nélkül. A megjegyzése elevenbe talált. Elégtétellel nyugtázta Roy Fielding félig megrökönyödött, félig sértett arckifejezését. - Igen - folytatta könyörtelenül. - Több bennük az életerő, és... nos, az évei előrehaladtával minden férfi elpuhul. Nem önre gondoltam, uram - tette hozzá gyorsan. - Fogadok, hogy ön minden tekintetben kivétel. Csupán a teljes megnyugtatása végett fejtettem ki bővebben a véleményemet. Fielding bólintott, habár úgy tűnt, nem igazán tetszik neki Ann nyíltsága. - Akkor csak remélni tudom, hogy futó kalandjai nem hatnak ki a munkájára, Carmody. Ez az állás ugyanis teljes embert kíván. Bizonyára közölték magával. - Nálam mindig a munka az első, uram - bólintott komolyan a lány, bár a beszélgetést egyre nevetségesebbnek találta. - Nem lesz oka panaszra. - Ez teljesen őszintén hangzott. - Az egészségemmel kapcsolatban is megnyugtathatom - tette hozzá gonoszkodva. - Rendszeres testedzéssel őrzöm meg a józan ítélőképességemet - Nagyszerű! - jelentette ki leplezetlen gúnnyal hangjában a férfi. - Akkor izgatottan várom, mihez kezd ezzel - hajolt előre, s azokra a lapokra bökött, amelyeket éppen teleírt. - Itt van néhány lényeges szempont, amelyet feltétlenül figyelembe kell venni a négy hét múlva esedékes évi közgyűlésünk előkészítésekor. Rendszerezze őket, s készítsen egy könnyen áttekinthető és még könnyebben érthető beszámolót! Jelentkezzen nálam, ha elkészült! Ann felállt, az íróasztalhoz lépett, s átvette a papírokat. Roy szeme ragyogott az elégtételtől. - Az irodája rögtön az enyém mellett van - mutatott az egyik ajtóra. - Ott mindent megtalál, amire szüksége van, Carmody. A józan esze kivételével. Ann nem félt egyetlen kihívástól sem, ameddig az a munkáját érintette. Mindig élvezte, ha bizonyíthatott, s ma különösen fontosnak tűnt, hogy megyőzze Roy Fieldinget: megfelel a követelményeknek. - Mikorra kéri, uram? - kérdezte szinte mellékesen. - Ebédig csinálja meg az első változatot. Legkésőbb a délutáni postával el kell mennie - válaszolta a főnök, aztán addig kísérte a pillantásával Annt, amíg be nem csukódott mögötte az irodájába vezető ajtó.

5

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Hihetetlen, gondolta. Ez a lány aztán nem tesz lakatot a szájára, pedig azt hinné az ember, hogy kettőig sem tud számolni. Azért választotta őt, mert első pillantásra úgy nézett ki, mint egy derék tanárnő, aki már minden reményét feladta, hogy valaha is felkeltse egy férfi érdeklődését. A másik két jelentkező becsvágyó törtetőnek tűnt, akik uralkodni akarnak a főnökükön, nem pedig engedelmeskedni neki. Miért vette volna a nyakába a gondot, hogy megmutassa nekik, ki is az úr a házban? Ann Carmody... Ingerültségét kelletlen elismerés váltotta fel. Meg kell hagyni, kitűnően megfelelt. Hűvös és tárgyilagos. Pontosan ez kell az irodában, bármennyire is rajongjon a fiatal fiúkért. Itt csak a józan ész számít. Átlapozta a három személyi aktát, amelyet aznap reggel készítettek az asztalára. Ann Carmodyét különös gonddal olvasta el, s megjegyezte magának a lényeges pontokat. A lány három évig a Killara Főiskolán tanult, ezt követően két évig a piackutatásban, majd egy évig egy nagy részvénytársaságnál dolgozott. Aztán a Leyman Commodities céghez került, s négy év alatt felért a ranglétra tetejére: Bili Leyman személyi titkárnője és helyettese lett. Éppen egy hónappal azután mondott fel, hogy az öregúr kiszállt az üzletből, és Roger Hopman lett az utóda. Vajon miért? - töprengett Fielding. Erről az állásról akkor még nem tudhatott, mert két héttel később hirdették meg. Akkor más az oka. Elhatározta, hogy ennek utánajár. Az ajánlólevelei igazán figyelemre méltóak. Ann Carmodyt egybehangzóan rátermett, megbízható és körültekintő munkatársként jellemezték, akinek a távozását határozottan sajnálják. Nem utaltak semmiféle szabálytalanságra, mulasztásra. Ezen nem is csodálkozott, hiszen ő rendelte el, hogy minden pályázót alaposan világítsanak át. A legkisebb folt elég lett volna ahhoz, hogy ne jusson a legjobbak közé. Valami még sincs rendben ezzel az Ann Carmodyval... Nem kételkedik a rátermettségében, és ha a lány túl sokat képzel magáról, úgyis hamar kiderül. Nem, ez valami más, nehezen meghatározható dolog lesz. Márpedig Fielding éppen azt szerette, ha a közvetlen munkatársai fejében úgy olvashatott, mint egy nyitott könyvben. Minél jobban ismeri őket, annál biztosabb lehet benne, hogy nem éri váratlan meglepetés. Ann Carmody ellenben eddig csak meglepetéssel szolgált. Vagy megjátszotta a belőle áradó hűvös fölényességet, vagy a szerelmi viszonyait illetően túlzott. A kettő nem vág össze. De miért nem jön rá, mi a furcsa? Lázasan töprengett, anélkül hogy előbbre jutott volna. Nem szívesen érezte magát hátrányban más emberekkel szemben, s ez a Carmody hosszú évek óta az első nő, aki szinte pillantásra sem méltatja. Nincs hiány rajongókban, van hozzá elég pénze. Vajon Janice is a karjába omlana, ha visszatérne hozzá? Ezt inkább nem akarta megtudni. Akkor hagyta, hogy bolondot csináljon belőle, mert elvakította a szerelem, s mert azt hitte, Janice osztja az álmait. Akkor ragadta meg az első nagy lehetőséget, s anyagilag mindent egy lapra tett fel. Hol volt Janice, amikor sarokba szorították? Ahelyett, hogy támogatta volna, kijelentette, inkább elhalasztja az esküvőt, amíg kiderül: győztessel vagy vesztessel van-e dolga. Pont akkor lett volna rá a legnagyobb szüksége. Azóta többször is megfogadta, hogy soha többé nem veszti el egy nő miatt a fejét Ma a lába előtt hevernek a lányok és asszonyok, készen arra, hogy vele álmodozzanak vagy legalábbis osztozzanak álmodozásai gyümölcsében. Ennek aztán nincs köze a szerelemhez, legfeljebb a testi vonzalomhoz. Hozzászokott, hogy ez a helyzet Miért lenne szüksége szerelemre? Virágzó vállalkozást vezet, amely a szeme előtt növekszik napról napra. Még néhány esztendő, s az éves forgalom meghaladja az egymilliárd dollárt. Felelős ezért a sikerért. Megfeledkezett Ann Carmodyról, s felvillanyozva egy új beruházás terveiért nyúlt. Az iratcsomag ma reggel érkezett meg. Nagyobb nyilvánosságra van szükségük, itt az ideje, hogy hírverést csapjanak a vállalatnak. Fel kell kelteniük az újságok, a rádió és a televízió figyelmét... Két órával később belépett Ann, s letette elé a feljegyzései alapján készített beszámolót. - Azt hiszem, minden szempontot figyelembe vettem, uram - mondta. Roy meglepetten nézett fel rá. Nem azért,- mert ilyen gyorsan oldotta meg a feladatot - hogy jól vagy rosszul, az mindjárt kiderül -, hanem azért, mert most először vette észre a lány szemét. A ragyogó, búzavirágkék szempár feltűnően világos, hibátlan bőrrel párosult.

6

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Még ebéd előtt át óhajtotta nézni a szöveget - emlékeztette az új titkárnő csípősen, s ezzel figyelmét visszaterelte a jelentésre. - Igen. Nagyon köszönöm - futotta át az első oldalt elgondolkodva. - Másoltam magamnak egy példányt - folytatta Ann, s helyet foglalt azon a széken, amelyen előzőleg is ült. - Az esetleges változtatásokat rögtön felírom. Fielding kényszerítette magát, hogy összpontosítson. Oldalról oldalra haladt, s egyre jobban elképedt. Ann a címszavakat az egyes területek szerint csoportosította, s olyan világosan fogalmazta meg a dolgokat, hogy a részletek is könnyen érthetővé váltak. A legkisebb gépelési hibát sem tudta felfedezni, helyesírási vétségről nem is beszélve. Határtalanul elégedett lehetett volna, ha ugyanakkor nem érzi magát legyőzöttnek. - Jó munka, Carmody - jelentette ki erőltetett nyugalommal. - Ha így folytatja, legyőzhetetlen csapat leszünk. A lány elmosolyodott, s Roy megállapította, milyen telt az ajka. Telt és szabályos. Úgy tűnik, ennek az Ann Carmodynak nincs is hibája. - Ha egyetért vele, uram, megkérem a levelezőket, hogy címezzék meg a borítékokat, és... - Csinálja! - bólintott Fielding. - Készíttesse el a szükséges másolatokat is! - Ahogy kívánja, uram - állt föl Ann. - Van még valami tennivalóm? - Ebédeljen meg! Ma délután az új beruházás terveivel foglalkozunk. Amint a titkárnő elment, Fielding felemelte a telefonkagylót, hogy beszéljen Bili Leymannel. Nem tudott úrrá lenni a kíváncsiságán. Ráadásul Ann túlfeszítette a húrt. Le akarja szállítani a magas lóról! Ezért türelmesen telefonálgatott, míg Észak-Queensland egyik fürdőhelyén el nem érte az öregurat. - Roy Fielding? - kérdezte Bili meglepetten. - Mit tehetek magáért? Remélhetőleg nem feledkezett meg róla, hogy időközben visszavonultam. - Csak egy apró felvilágosítást szeretnék kérni, Mr. Leyman - nyugtatta meg Roy. - Egy bizonyos Miss Carmodyról, aki a cégénél dolgozott. - Ann? Remek lány. Nagyon tehetséges, ráadásul szemet gyönyörködtető látvány! Őt kellett volna kineveznem a vállalat ügyvezetőjévé. Akkor jobban mennének a dolgok, mint a mihaszna vejem irányításával, akinek mindjárt az volt az első baklövése, hogy elveszítette Annt. - Ma reggel vettem fel - vetette közbe Roy. - Ehhez csak gratulálni tudok, jobbat nem is tehetett volna. Ann aranyat ér. - Feltűnt, hogy maga írta az ajánlólevelét, nem pedig a veje. - Ann kért meg rá, s ebben teljesen igaza volt. Mi dolgoztunk együtt - Bili tétovázott, mintha már így is túl sokat mondott volna, aztán érezhető tartózkodással megkérdezte: - Kíváncsi még valamire, Roy? - Szeretném tudni, miért lépett ki. Hosszú szünet következett. - Ez lényegtelen - válaszolta végül Leyman. - Remekül kijön vele, amíg betartja a játékszabályokat. Ann szereti a munkáját. Ne feledkezzen meg erről, s igazi kincs lesz a jutalma. - Ezzel nem válaszolt a kérdésemre. Nem fejezné ki magát egyértelműbben? Leyman felsóhajtott. - Hát jó. De csak Ann érdekében. Talán ennyivel tartozom is neki. Meg kell ígérnie, Roy, hogy a dolog szigorúan köztünk marad. Nem akarom idegenektől visszahallani, ilyenfajta hírverésre nincs szüksége a cégemnek... Ann azért mondott fel, mert szexuálisan zaklatták. Ez az igazság. - Köszönöm, Mr. Leyman. Értékelem a bizalmát, s nem fogok visszaélni vele. Élvezze továbbra is a jól megérdemelt pihenést! Az öregúr felnevetett.

7

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Ebben biztos lehet. Ne dolgozza agyon magát, fiam! Nincs sok értelme több pénzt keresni, mint amennyit értelmesen el tud költeni. Csak egyszer élünk. Higgyen egy öregembernek! - Elhiszem. Roy mosolyogva tette le a kagylót, s hátradőlt. Hirtelen mindent megértett Kezében volt a rejtély kulcsa. A küzdelemről, amelyet a délelőtt folyamán vívott Ann-nel, utólag kiderült, hogy nem más, mint nevetséges színjáték. Ő figyelmeztette, hogy hagyja békében, s a lány ugyanezt tette vele! Szívből felnevetett. Meg volt győződve róla, hogy a lány szándékosan színezte ki a szerelmi életét. De nem ez a lényeg. Bármi is legyen a véleménye az idősebb férfiakról - ő nem puhult el. Erről Mona számolhatna be részletesebben. Miért kellene öregnek éreznie magát harmincnyolc évesen? A legszebb férfikorban van, sikeres, és ért hozzá, hogy élvezze a sikert. Sok idő telik el még addig, amíg odáig jut, mint Bili Leyman. Újabb nehézségeket kell legyőznie, új feladatokat megoldania. Vajon milyen lehet Ann Carmody a rettenetes szürke kosztüm alatt?

2. FEJEZET Megmutattam neki, gondolta Ann diadalmasan. A saját fegyverével győztem le, s a szemem láttára nyalogatta a sebeit Megérdemelte! És milyen arcot vágott, amikor a kalandjaimat hoztam szóba! Olyan felszabadultan kuncogott, hogy az elővárosi helyiérdekűben mellette ülő férfi ijedten felpillantott. Szegény feje hiába próbálta kideríteni, mit talált a hölgy ennyire mulatságosnak. Ann nagy nehezen fegyelmezte magát. A végén még részegnek tartják! Pedig életében még egy korty szeszes italt sem ivott, s nem is fog. Az elért sikertől részegült meg! Először megkapta az állást. Másodszor: érvényt szerzett az akaratának. Mostantól kezdve Roy Fielding a főnöke - és semmi több. Végül még arra is rákényszerítette a férfit, hogy elismerje a munkáját. A délutáni órák mutatták meg, mit is jelentett ez valójában. Mintha új, izgalmas játékba kezdett volna, s ez az első pillanattól kezdve lenyűgözte. Roy Fielding kétségkívül érti a dolgát. Olyan szakértelemmel elemezte az új beruházás terveit, hogy Ann nem győzött csodálkozni. Nagy hatással volt rá a főnöke, ahogyan megragadta a lényeget, rámutatott a hibákra, és eredeti, de átgondolt megoldásokat keresett. Kétségtelenül izgalmas lesz együtt dolgozni vele. Ann úgy fellelkesült, hogy még néhány saját javaslatot is tett. Fielding kissé megütődött ezen, de elég tisztességes volt ahhoz, hogy a titkárnő ötleteit tárgyilagosan megvizsgálja és - amennyiben hasznosnak bizonyultak - elfogadja. - Van esze, Carmody - mondta. Ann örült az elismerésnek. Annyira, hogy majdnem elnevette magát. Szerencsére volt annyi lélekjelenléte, hogy elfojtsa az örömét. Különben Roy Fielding még azt hiszi, hogy kedveli. Amiről természetesen szó sincs - bármennyire ragyogjon is a sötét szeme! A vonat begördült a wollstonescrafti állomásra. Ann felugrott, és sietve keresztülverekedte magát az utasokon. Éppen sikerült leugrania, mielőtt a távműködtetésű ajtók becsukódtak volna. Így jár az ember, ha túl sokat foglalkozik Roy Fieldinggel. Vidáman sietett haza társasházi lakásába. A nappaliban anyja képeire esett a pillantása, s a meghatottságtól könnyek szöktek a szemébe. - Győztem, anya - suttogta, s elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában. Nem volt könnyű ezeket az ellágyulásokat leküzdenie, de eddig még mindig sikerült. Gyengéden felemelte az egyik fényképet. Chantelle természetesen és kedvesen, minden mesterkéltség nélkül mosolygott, amikor Ann lekapta. Ezen a képen nem az ünnepelt színpadi és tévécsillag volt, hanem édesanya. - Nem csupán magamért küzdöttem, anya. Érted is. A szép arcot nézte, s arra gondolt, mennyire áhítozott az anyja a szeretetre. A körülötte legyeskedő fiatalabb férfiak mindig meggyőzték, hogy a kor nem foghat rajta, mert neki az a sorsa, hogy szép, kívánatos és csábító maradjon. Bármennyire is gyűlölte Ann az anyja világát, őt magát soha nem szűnt meg szeretni. Chantelle mindig jót akart, s mindenkiről csak jót feltételezett. Álomvilágban élt, ahol a mindennapi élet száraz tényei nem számítottak. A lányáért azonban mindig kiállt. Az ő kicsi

8

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Angeljét őszintén szerette. Ann nem szégyellte az anyját, mert jó ember volt, aki csak önmagának ártott. Csupán azoknak az emléke kínozta még mindig, akiknek közük volt a halálához. Mindenféle mendemondák keringtek szexről, kábítószerről és orgiákról. Mindez az ostobaság és a vak bizalom következménye volt Chantelle rendületlenül hitt egy jó és szép életben, de ezt senki nem értette meg a lányán kívül. Felsóhajtott, s a képet visszatette a helyére. Szinte gépiesen kapcsolta be a magnót A zene volt az egyedüli vigasza és szórakozása, egyike azon kevés örömöknek, amelyben osztozott az anyjával. A muzsika segített neki elviselni a magányt, s elfeledtette vele a szomorú emlékeket. Ma különösen megvolt rá az oka, hogy vidám legyen. Sikert ért el, s ezt meg kellett ünnepelni. Megkereste a legújabb zenés játék kazettáját, betette a magnóba, és a nyitány hangjaira betáncolt a hálószobába. Levetette a szürke kosztümöt, s gondosan felakasztotta egy vállfára, a fehér blúz pedig a szennyeskosárba került. Aztán belebújt a selyemköntösbe, amelyet a vidám, rikítóan vörös pipacsok miatt mostanában a legszívesebben viselt, s a konyhába sietett, hogy elkészítse a vacsorát. A nyitányt belépő követte, s Ann elkezdett énekelni. Kevés dolog szerzett neki ekkora örömet. Sokszor irigyelte az énekeseket, s azon töprengett, vajon helyesen választotta-e meg a foglalkozását. Vajon nem kellett volna engednie anyja unszolásának, hogy maradjon a zenénél? Talán hiba volt hátat fordítania a szülei világának. De ez tette tönkre mindkettőjüket: először az apját, aztán az anyját. Szédítő magasságokkal és feneketlen mélységekkel teli, veszélyes világ a szórakoztatóipar, ahol az élet bizonytalan és törékeny. Ezzel szemben azt a pályát, amelyet választott, ő irányítja. A siker és a kudarc egyedül tőle függ. Érti a szakmáját. Roy Fielding is hamarosan rádöbben, hogy mennyire. Majd megmutatja neki, milyen rendkívüli teljesítményre képes! Sajnos a főnökéhez hasonló férfiak számára a nők csupán arra jók, hogy ágyba bújjanak velük. Ann abbahagyta az éneklést, dac ült ki az arcára. Megvoltak az elvei, s ezeket nem adja fel a szex kedvéért. Az emberek úgyis túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a testiségnek. Neki nincs szüksége rá. A szerelmi ügyek csak felőrlik az idegrendszert. Egy kis önfegyelemmel könnyen elkerülhető az egész. A szürke kosztüm ma reggel remek szolgálatot tett. Aki férjre vadászik, másképp öltözik. Csak így tovább, s Roy Fieldinget tökéletesen meggyőzi arról, hogy férfiként teljesen közömbös a számára. Holnap ebédidőben beszerez még két ilyen együttest - minél előnytelenebb és szürkébb lesz, annál jobb. Vásárol még néhány erkölcsös szabású blúzt, s máris megvan az irodai egyenruhája. Ahhoz pedig senkinek semmi köze, mit visel alatta. Tudniillik a drága fehérnemű volt az egyik gyengéje. Micsoda élvezet lesz elrejteni a kacér csipkecsodákat a kíváncsi tekintetek elől! Valójában a tarka, különleges ruhadarabokért rajongott, akárcsak az anyja. Sajnos ezt a szenvedélyét a munkahelyén nem nagyon élhette ki. Sokszor azt kívánta, bárcsak egy másik században született volna, amikor a divat gazdagabb és költségesebb volt, s tágabb teret hagyott a képzeletnek. Ma ez már csak a színpad világában lehetséges, amelyhez azonban nem volt köze. Hirtelen elnevette magát. Mit szólna Roy Fielding, ha egy szép napon rendesen felöltözne? Kétségkívül mulatságos lenne. A főnök rákényszerülne, hogy beismerje: a titkárnőjének nem csak esze, de ízlése is van. No de ezzel inkább vár még. Túl korai még egy ilyen merész húzás. Roy Fielding másnap reggel még köszönni is elfelejtett. - Na végre! - kiáltott fel türelmetlenül, mielőtt Ann becsukta volna maga mögött az ajtót. - Már vártam. Kávét kérek! Mindent megtalál az irodájában. Tej és cukor nélkül iszom. Siessen, kérem! - Igen, uram - válaszolta a lány gúnyosan. - Egyébként jó reggelt! Fielding tudomást sem vett a szemrehányásról, még a papírjaiból sem nézett fel. Ann elkészítette a kávét, töltött egy csészével, s átvitte az igazgatói irodába. - Remélhetőleg elég erős a kávé, uram - mondta, habár igen gyengére főzte. Miért nem adott pontosabb utasítást? Végül is a személyi titkárnője nem a cselédje, aki pontosan ismeri a gazdája szokásait, s minden szeszélyét türelemmel viseli. Minél előbb észreveszi magát Roy Fielding, annál jobb...

9

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Az ég szerelmére, Carmody! - csattant fel a férfi. - Nem a tanára vagyok. Abbahagyná ezt az állandó uramozást? - Sajnálom, uram. - Carmody! Nem értette, mit mondtam? Ann maga volt a megtestesült jámborság. - Elnézést, Mr. Fielding. Csak meg akartam adni a kellő tiszteletet Tudja, emlékeztet az apámra, és... - Elég, Carmody! - fortyant fel a főnök, aztán rögtön le is higgadt. - Ne feledkezzék meg a postáról! Már az asztalára készítettem. - Nem fogok, Mr. Fielding - hangsúlyozta szándékosan a megszólítást Ann. Elégedetten látta, hogy igencsak próbára tette az igazgató úr türelmét. Különben a férfi kezdte az egészet. Csak ne gondolja, hogy mindent megengedhet magának! A szobájában leült az íróasztalhoz, s a postával kezdett foglalkozni. Tíz perccel később Roy Fielding feltépte az ajtót. - Ez mosogatóié, Carmody! -jelentette ki tajtékozva, s a titkárnő orra alá dugta a csészét. - Mosogatólé, Mr. Fielding? - színlelt meglepetést Ann. - A jövőben kétszer ilyen erősre főzze a kávémat! - Ó, értem. Felettébb sajnálom, Mr. Fielding. A jövőben biztosan elégedett lesz. - Azt én is nagyon remélem - tette le koppanva a csészét a főnök, s hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Ann-nek lelkiismeret-furdalása támadt. Fielding valószínűleg már kora reggel óta az íróasztalnál ül, s egy bonyolult feladat megoldásán töri a fejét. Feleslegesen érzékenykedett, mert nem köszönt neki s egyből kávét kért. Egyébként a kávéfőzés általában a titkárnők feladata, s mivel a kávéfőző az irodájában áll, nem kerül különösebb erőfeszítésébe. Nem, nem viselkedett sportszerűen, pedig ez az általa különösen nagyra értékelt erények közé tartozott. Mától kezdve úgy készíti el a főnök kávéját, ahogyan kéri. A megszólítás kérdésében nem tudott ilyen gyorsan dűlőre jutni. Talán sikerül egyszer és mindenkorra leszoknia az uramozásról, ha Fielding nem viselkedik többé úgy, mint egy zord iskolaigazgató, na de addig... Azért aligha bocsáthatja el, mert tisztelettel szólítja meg! Mindenesetre nem szabad túlzásba vinnie a hangsúlyozott udvariaskodást. Néha egy-egy óvatosan elejtett uram, s ez világosan jelzi majd az erőviszonyokat. Ehhez tartotta magát, s a délelőtt folyamán be-beszúrt a szokásos Mr. Fielding-ek közé egy-egy uram-ot. Olyan ügyesen csinálta, hogy a főnök nem szólhatott semmit, s a munka menetét sem akasztotta meg. Röviddel tizenegy előtt Fielding szólt, hogy bejelentkezett a fogorvosnál, és megbízta, hogy vegyen át minden telefonhívást, amíg vissza nem ér. Ann egészen addig remekül játszotta a főnök tökéletes titkárnőjének szerepét, amíg Mona nem telefonált. - Royjal szeretnék beszélni - csicseregte. - Közölje vele, hogy Mona keresi! - Mr. Fielding pillanatnyilag házon kívül tartózkodik - felelte Ann, s azon gondolkozott, milyen csábos test tartozhat ehhez az érzéki hanghoz. - Sajnos azt sem tudom, mikor jön vissza. Mit mondhatok neki? Mona elgondolkozott egy pillanatig, kacéran felnevetett, s olyan üzenetet hagyott, amely Ann arcába kergette a vért. Ez a nő egyszerűen üzenetrögzítőnek használja, amelyen akár legbizalmasabb gondolatait is eljuttathatja a címzetthez! A golyóstoll majdnem átfúrta a papírt, olyan dühösen írt. Mona imádottja nem sokkal tizenkettő előtt ért vissza. Ann igyekezett elrejteni a felháborodását nem sok sikerrel. A munka az munka. Fielding megtiltotta az ábrándozást az irodában. Azért van itt, hogy dolgozzék, nem azért, hogy a szerelmi életét szervezze! Ráadásul már a második nap ilyen kényes ügybe bonyolódik! Ha ez így folytatódik, a férfi kereshet magának másik titkárnőt. Elhatározta, hogy ezt közli is vele. Átment az irodájába, hogy átadja az üzeneteket. Minden beszélgetést külön cédulára jegyzett fel. - Olvassa! - parancsolta kurtán a főnök. - Szóban egészítse ki azzal, amit fontosnak talál!

10

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Először az üzleti hívásokról számolt be neki. Az a bizonyos cédula a végére maradt, s így kétszeresen is örült, hogy Fielding felszólította: fűzzön megjegyzéseket a hívásokhoz. - Az utolsó hívás egy bizonyos Monától jött. Meg akarta köszönni a virágokat, s tudatni óhajtotta önnel, hogy szénaláza van. Roy a homlokát ráncolta. - Jól értette? Szénaláza? - Igen, uram - igyekezett közömbös hangon beszélni Ann. - Szó szerint azt mondta, lázban ég, annyira kívánja a következő menetet a szénában. Bármikor. Roy önelégülten mosolygott. Ha unottnak vagy zavartnak tűnt volna, Ann napirendre tér a dolog felett. Végül is nem vonhatja felelősségre a főnökét a barátnője tapintatlansága miatt, de ezzel az önhitt vigyorral betelt a pohár. Elöntötte a düh. Nem tévedett Roy Fielding a férfinem egyik kiemelkedő példányának tartja magát, s elvárja, hoy a nők bárhol és bármikor a lába elé omoljanak, hogy kielégíthessék a vágyait! És miért? Mert gazdag, jóképű, s van bizonyos vonzereje. Micsoda szemtelenség, hogy ennek ellenére figyelmeztette őt: ne kezdjen ki vele! Annből eltűnt minden tapintat, nevetségessé akarta tenni ezt a beképzelt majmot. - Úgy tűnik, a képességei igen nagy hatással voltak a hölgyre, uram -jelentette ki halálos komolysággal. Fielding arcáról lehervadt a mosoly. - A magánéletemmel kapcsolatos megjegyzéseit tartsa meg magának! - szólt rá nyersen. - Csak eleget tettem a felszólításának, uram - védekezett Ann. - Őn kért meg rá, hogy egészítsem ki az üzeneteket azzal, amit fontosnak tartok. - Mi tűnt fontosnak, Carmody? Kételkedik a telefonáló szavahihetőségében? Ann úgy tett, mintha elgondolkozna. - A hangok csalhatnak - szólalt meg aztán -, de Monáé kétségkívül őszintén csengett. - Felragyogott az arca, mintha remek ötlete támadt volna. - A jövőben talán otthon kellene elintéznie az ilyen bizalmas hívásokat, így a saját fülével győződhetne meg a hívó személy odaadásáról. A férfin látszott, hogy mindjárt szétveti a düh. - Igazán gyakorlottan elemzi a hangokat - sziszegte ingerülten. A lány nem esett ki a szerepéből. - Ezt nem állítanám magamról, uram - mondta nyíltan. - De ha igen, akkor is csak a férfihangok esetében... Kétségtelen, hogy most ön lett volna az illetékes. - Elég, Carmody! - mondta veszedelmesen halkan a főnök. - Mehet ebédelni. - Nagyon köszönöm, uram. Ann az ebédidőt kihasználva bement a városba, hogy a legismertebb áruházakban egyszerű, dísztelen kosztümöket keressen. A lelke mélyén mulattatta a gondolat, hogy Roy Fielding a következő találka alkalmával önkéntelenül elemezni fogja Mona epekedő hangját: mennyire őszinte a rajongása. Nagyon megalázta, hogy át kellett vennie Mona hívását, de sértett büszkesége elégtételt kapott. Mr. Fielding a jövőben valószínűleg nem nagyon fog ragaszkodni ahhoz, hogy ő közvetítse a barátnői üzeneteit. A következő napok folyamán a főnök a maga módján érzékeltette vele, hogy nagyra tartja a teljesítményét, s ez ösztönözte. A férfi kifejezetten közömbösnek mutatkozott, meg sem próbált közeledni hozzá, s beszélgetéseik szigorúan az üzleti ügyekre szorítkoztak. Néha azonban, amikor Ann a legkevésbé számított rá, olyan figyelmesen és elgondolkozva nézte, hogy a lány szinte zavarba jött. Ha elkapta a pillantását, Fielding gyorsan mondott valami jelentéktelen dolgot, s úgy tett, mintha csupán elkalandozott volna a tekintete. Annt azonban nem tudta megtéveszteni. Olvasott a férfiak tekintetében, s a főnök úgy nézett rá, mintha épp akkor vetkőztetné le gondolatban. Egyre jobban sajnálta, hogy meggondolatlanul szóba hozta: állítólag jobban kedveli a fiatalabb szeretőket. Azzal se nagyon kellett volna dicsekednie, milyen jól tudja elemezni a hangokat Bár Fielding minden beszélgetéssel újabb alkalmat adott neki, hogy gyakorolja ezt a

11

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

képességét, arra a gondolatra, hogy a férfi titokban nőként veszi szemügyre, lúdbőrös lett. Még csak szemrehányást sem tehet neki. Azzal dobná vissza a labdát, hogy képzelődik, mert fel akarja hívni magára a figyelmet. Az ingügy végképp meggyőzte Annt, hogy jogos volt a gyanakvása. - Ma este vendégségbe megyek, új ingre van szükségem -jelentette ki egy ízben Roy, miután egész délelőtt keményen dolgoztak. - Hosszabbítsa meg az ebédidejét, Carmody, és hozzon nekem egy frakkhoz illő inget! Negyvenes nyakbőség. - Én vegyek magának inget? - kérdezte a lány megrökönyödve, őszintén remélte, hogy rosszul hallott. A férfi a homlokát ráncolta. - Negyvenes nyakbőség - ismételte tagoltan, mintha a titkárnő először nem értette volna meg. - Negyvenes - szorította össze a fogát Ann. - Hol vásárol, uram? - Nem én vásárolok, Carmody. Maga vásárol. Ann többször mélyet lélegzett. Sok főnök megkéri a titkárnőjét, hogy hozza el a tisztítóból a ruháját, vegyen ajándékot, vagy valami mást intézzen el, aminek alapjában véve semmi köze sincs a szűken értelmezett munkaköréhez. Ez már csak így megy a férfiak világában, s ezen az sem változtat, hogy a legtöbb titkárnő nem szívesen végzi el ezt a kis többletmunkát A főnökök valahogy mégis természetesnek tekintik, s elvárják tőlük. De hogy fehérneműt vásároljon Roy Fieldingnek: ez túlmegy minden határon! - Nem emlékszem, hogy a szerződésemben valami hasonló szerepelne - mondta fojtottan. Az igazgató úr szemmel láthatólag remekül mulatott rajta. - A szerződésében az áll, hogy maga a személyi titkárnőm, Carmody - emlékeztette kajánul. - Elmagyarázzam, mit jelent? Ann kis híján felrobbant a méregtől. A személyi kitétel alatt bizonyára egészen más dolgok értendők, amelyek nála szóba sem jöhetnek! A makacs ellenállásnak mindazonáltal nem lett volna értelme. - Negyvenes, frakkhoz illő ing - ismételte beletörődve, és kiment az irodából. Kezdeti felindulásában különben még főnöke fejéhez vágta volna a kézitáskáját. - Piszok alak! - szidta halkan magában. - Őntelt hólyag! Ezért vett fel titkárnőt, s nem egy titkárt, mert egy gyenge nőt kedve szerint ugráltathat. De most emberére talált! Ha a jövőben pótfeleségként kívánja foglalkoztatni, alaposan el fog csodálkozni. Bosszúból a legkülöncebb inget választotta, amit csak talált a belvárosban. Csupa fodor volt, még a kézelője is. Titokban megkönnyebbült, amikor a férfi pillantásra sem méltatta a csomagot, amelyet az irodában átadott neki. Teljesen magától értetődőnek vette, hogy a személyi titkárnője maradéktalanul teljesíti a kívánságait Ahogy mindig is szokta. Amikor Ann másnap reggel beért az irodába, igen rossz hangulatban találta Fieldinget. A férfi hátradőlt a forgószékben, a lábát feltette az íróasztalra, s egy ceruzát tördelt egyre kisebb darabokra. A darabokat egyenként a szemétkosárba dobta. Piff... paff... puff! - Hogy érzi magát? - kérdezte, s közben dühösen bámulta. - Remekül, uram - felelte Ann jókedvűen. - Mert sikerült bolondot csinálnia belőlem? - fakadt ki haragosan a főnők. - Hogyan? Nem értem, uram. Fielding felugrott s megkerülte az asztalt. Felbőszült tigrishez hasonlított. - Nézzen rám, Carmody! - rivallt rá haragosan. - Nézzen csak meg jó alaposan! Ann engedelmesen végignézte tetőtől talpig. - Igen, uram? - kérdezte ártatlan arccal, bár egy kicsit megijedt a férfi lángoló tekintetétől. - Sima fehér ingeket hordok, Carmody, hozzá komoly, ízléses nyakkendőket és hagyományos öltönyöket. Én nem tartozom azon férfiak közé, akik örömüket lelik abban, ha bezsongott

12

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

kakaduként parádézhatnak - emelte fel a hangját a főnök. - Tegnap este mindennek ellenére kénytelen voltam felvenni azt a rémes inget, amit volt szíves választani nekem! - Rémesnek találta, uram? - ismételte Ann álszent képet vágva. - Nekem kifejezetten tetszett. - Hát magának egyáltalán nincs ízlése? Butaságokat kérdezek - csapott a homlokára a férfi -, hiszen elegendő, ha magára néz az ember. Mondja, nincs másik ruhája ezen a szürke zsákon kívül? Már hetek óta ezt hordja. - Nyilván elkerülte a figyelmét hogy három különböző szürke kosztümöm van, uram -jegyezte meg mereven Ann. -Elismerem, jellegükben talán hasonlóak lehetnek, de itt az irodában tökéletesen megfelelnek a célnak. Ha kifogása van az öltözködésem ellen, eltekintve a különböző ízlésvilágunktól... - Maga nő, Carmody! - szakította félbe hevesen a főnöke. - Mit akar bizonyítani azzal, hogy olyan unalmasan és szürkén öltözik, mint egy férfi? - Tudom, hogy melyik nemhez tartozom, Mr. Fielding, s ezt sem önnek, sem másnak nem kell bebizonyítanom. Ezenkívül biztos vagyok abban, hogy a munkaszerződésem nem írja elő, milyen ruhát viseljek. Szabad arra emlékeztetnem, uram, hogy első beszélgetésünk alkalmával nyomatékosan felhívta rá a figyelmemet, hogy nem tűr meg az irodában semmiféle női szeszélyt? - Carmody! - rivallt rá Fielding. - Megígérem, hogy nem fogom szirénnek tartani, ha néha felvesz valami rendes ruhát is. - Ragaszkodom a kosztümjeimhez - felelte hidegen Ann. - Kérem, felőlem! De a jövőben ne vásároljon nekem fodros inget! És egyáltalán, semmi fodrosat. - Fielding katonásan megfordult, s az íróasztalához lépett. Minden mozdulata visszafogott dühéről árulkodott. Ann érezte: nem sok hiányzik ahhoz, hogy a férfi vállon ragadja és alaposan megrázza. Erőfölényben van, s kétségtelenül heves tud lenni, ha felbosszantják. Fielding lehuppant a forgószékébe, s vészjóslóan pislogott Annre. - Még egy kérdés, Carmody. Magától függ, hogy ez lesz-e az utolsó, amire válaszol. - Itt hatásszünetet tartott. Ez tiszta rosszindulat, gondolta a lány. Nem mondja ki nyíltan, de felmondással fenyeget, mintha tőle függne a sorsom. Csinálja csak! Vannak más állások is! Talán nem ilyen vonzóak és érdekesek, de még mindig elég jók ahhoz, hogy ne legyek Roy Fieldingre utalva. - Ha ragaszkodik ezekhez a... kosztümökhöz, amelyeket már hagyományosnak sem nevezhet az ember - folytatta alattomosan a férfi -, miért vette meg nekem azt a fodros szörnyűséget? Ann egy pillanatra eljátszott a felmondás gondolatával, de a kísértés nagyobb volt, hogy elbánjon ezzel a beképzelt alakkal. Arcizma sem rándult, s a hangja sem árulkodott felindultságáról. - Nincs ízlésem, uram, ezt éppen ön szögezte le az imént. Javasolhatom, hogy a jövőben mást bízzon meg a bevásárlással? Mindkettőnket sok bosszúságtól kímélhetné meg, s a munkakapcsolatunkat is zökkenőmentesebbé tehetné. A főnök mosolygott, de annyira erőltetetten, hogy lerítt róla: csak az önuralmát akarja bizonyítani. - Biztos vagyok benne, hogy nem ismétli meg ezt a hibát - mondta halkan és fenyegetően. - Bízom a kitűnő felfogóképességében, amelynek segítségével minden helyzethez képes alkalmazkodni. Ann dacosan kihúzta magát. Mindegy, mi következik, most nem engedhet. - Attól tartok, hogy a bizalma ebben az esetben nem megalapozott, uram - jelentette ki megfontoltan. - Bár ön a hétköznapi ruháimat unalmasnak találja, valójában szenvedélyesen rajongok a színes, különleges ruhákért. Feltűnő darabokat azonban sohasem viselek a munkahelyemen. Szívesen elhallgattam volna ezt a gyengémet, amely ennek a fodros... szörnyűségnek a kiválasztásával lelepleződött. Sajnálom, uram, de be kell látnia, hogy nem bízhat meg az ízlésemben. Ezzel az ésszerű okfejtéssel szemben semmit sem lehetett felhozni. Roy Fielding öklével az asztalra csapott, s felkiáltott:

13

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Az ördögbe, Carmody, csak feleslegesen vesztegetjük az időnket! - Aztán villámgyorsan megváltozott az arckifejezése, s szemmel látható érdeklődéssel hozzátette: - Különleges ruhákat említett, Carmody? Mit értsek ezen? Jellemző, hogy kiragadja az egyetlen szót, amivel sarokba tud szorítani, bosszankodott Ann. Közben meg úgy néz rám, mintha éppen a hétfátyol-tánchoz készülődnék. Piszok, piszok, piszok! - dühöngött magában. Ő maga terelte ebbe az irányba a beszélgetést, de miért kell a férfinak személyeskednie? Többször mély lélegzetet vett, hogy nyugodtan tudjon megszólalni. - Megbocsát, uram? - kérdezte olyan szárazon, mintha épp egy üzleti megbeszélést fejeztek volna be. - Nem kívánom feleslegesen vesztegetni az időnket, és az íróasztalomon már vár rám a beszámoló anyaga. - Rendben. Hozza át, ha elkészült! Ann-nek elégedettnek kellett volna lennie. A szópárbajt minden következmény nélkül megúszta, s legalább elgondolkoztatta a férfit. Sajnos a gondolatai nem abba az irányba terelődtek, amerre ő szerette volna. Ezen viszont nem lehet változtatni. A visszavonulás az egyetlen lehetséges megoldás. Minden akaraterejét össze kellett szednie, hogy határozottan sarkon forduljon, s viszonylag méltóságteljesen távozzék az igazgatói irodából, de sikerült. A szobájában leült az íróasztalához, s gondolatban annyi szitkot vágott Roy Fielding fejéhez, amennyi csak eszébe jutott. Ma bizonyossággá vált, amit régóta gyanított. A főnöke csak a nőt látja benne, s a nőket pedig csak arra tartja jónak, hogy a vágyait kielégítsék. De ne merje ezt vele is folytatni, mert megbánja! Ő körömszakadtáig védekezni fog... 3. FEJEZET Az elkövetkező két hét során Ann fellélegezhetett, mert a ruhaügy többet nem került szóba. Úgy tűnt, a főnök lezártnak tekinti a témát, mert nem bízta meg bevásárlással, s megkímélte sokatmondó pillantásaitól is. A barátnőitől sem jött több telefonhívás, vagy ha igen, maga intézte el. Együttműködésük simán és zavartalanul zajlott. Üzleti ügyekben kevés szóból is megértették egymást. A legtöbb időt az éves közgyűlés előkészítésével töltötték. A szerteágazó vállalkozás vezető alkalmazottait tájékoztatni kellett a legújabb tervekről, és ösztönözni kellett őket, hogy ezeket a részlegükön belül fejlesszék tovább. Fielding minden munkatársát bevonta a döntésekbe, s bátorította őket, hogy saját ötleteikkel és javaslataikkal támogassák a felsőbb vezetést így mindenkiben azt az érzést keltette, hogy részese a vállalat egyre növekvő sikerének. Minél oldottabb lett a hangulat, annál kevesebbszer hangzott el az uram. Ann teljesen áttért volna a Mr. Fielding-re, ha néha nem lett volna az az érzése, hogy éles választóvonalat kell húznia kettejük közé. Például akkor, ha a férfi mosolygott. Vagy ha felragyogott a szeme, mert rátalált a legalkalmasabb megoldásra. Most már arra is hajlott, hogy elismerje: Roy Fielding jól néz ki. Valójában a legvonzóbb férfi, akivel eddig találkozott. Természetesen ez a vonzerő csak az irodában hatott rá, magánemberként teljesen hidegen hagyta. Nem felejtette el rendszeresen emlékeztetni magát erre. A szobája teljes mértékben megfelelt az ízlésének. Méreteiben nem volt olyan lenyűgöző, mint az igazgatói iroda, de az őszibarackszínű szőnyeg, a világos skandináv fabútorok és a kényelmes karosszékek éppoly ízlésesen mutattak. Még a krémszínű polcok és a számítógép is beleillettek a környezetükbe. Csak a kilátás hagyott némi kívánnivalót maga után. Nem lehetett összehasonlítani azzal a lenyűgöző látvánnyal, amely Fielding ablakából tárult az ember szeme elé, de Ann ezért még nem szerette kevésbé az irodáját. Mint előző munkahelyein, itt is igyekezett baráti kapcsolatot kialakítani a munkatársnőkkel, akikkel a különböző osztályokon akadt dolga. Bizonyos értelemben mindig egy kissé tartózkodó maradt - túl gyakran férkőztek a közelébe botrányra éhes emberek, akik tudták, hogy Chantelle lánya -, de kedvelte a társaságot, s alapjában véve nem volt visszahúzódó természet. Jobban kedvelte a nők társaságát a férfiakénál. Felszabadultabbnak érezte magát, ami talán azzal függött össze, hogy bentlakásos leánygimnáziumba járt. Sarah Dennishez, az egyik titkárnőhöz különösen szívélyes viszony fűzte, bár kevés közös témájuk akadt. Sarah-nak férje és két

14

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

iskolás gyereke volt, valamint lelkesen hódolt kedvtelésének, a belsőépítészetnek. Nemrégiben vettek egy házat, amit a férjével közösen a pincétől a padlásig fel akartak újítani. Sarah-t annyira foglalkoztatta a dolog, hogy szinte alig beszélt másról. Ann egyszer érdeklődött nála azokról a nőkről, akik előtte dolgoztak Royjal. - Nem pletykálok Mr. Fielding dolgairól - felelte Sarah nyíltan. - Nem szereti, én pedig meg akarom tartani az állásomat - Ezt megértem - nyugtatta meg gyorsan Ann. - Csak annyit mondok - nézett rá elgondolkozva Sarah -, sohasem vettem észre, hogy bármelyiküket is bátorította volna. Egyszer azt mondta: Bolond, aki a saját fészkébe piszkít. Figyelmeztetlek, Ann: nehogy beleszeress. Csak bajod származik belőle. Ann felnevetett, hogy eloszlassa Sarah aggodalmait. - Eszem ágában sincs! - Nem kérdezősködött tovább, inkább Sarah terveire terelte a szót. Rendkívül megnyugtatta Roy jelszava, miszerint bolond, aki a saját fészkébe piszkít. Sejtette, hogy ezért hagyhatott fel a merengő pillantásokkal, s ezt nagyon is rendjén valónak találta. Talán már nem is a nőt látja bennem, hanem csak a tökéletes munkatársat, aki teljes mértékben alkalmazkodik hozzá, vélekedett. A közgyűlés időpontja vészesen közeledett, s hirtelen sok lett a tennivaló. Annt azonban nem zavarta a fokozódó munkatempó. A közgyűlés volt az első igazán nagy erőpróbája, s ezért örült neki. A főnök egyre fontosabb feladatokat bízott rá. Bár csak a kiemelkedő teljesítményt díjazta igazán, Ann bízott önmagában. Tudta, mire képes, s a kilátás, hogy egy hetet tölthet Brisbane közelében a Gold Coaston, az ausztrál Arany-parton a Mirage Szállodában, még jobban vonzotta, holott tudta, hogy túlnyomórészt ott is munkával tölti az időt. A Mirage nemzetközileg elismert ötcsillagos szálloda, s a legjobbak közé tartozik Ausztráliában, írta a képes tájékoztató füzet, amelyet érdeklődve lapozott át. Építészetileg csodálatosan illeszkedik a buja trópusi tájba, s a nagyváros idegőrlő hajszája után felhőtlen pihenést és remek fürdőzést ígér a hűs tenger mellett Még kilenc nap, gondolta Ann álmodozva, de gyorsan félretette a tájékoztatót, amikor benyitott Fielding. Kimerültnek látszott, s a lány semmiféle okot nem akart adni a szemrehányásra. - A hétvégéjét nekem kell szentelnie, Carmody - jelentette be minden kertelés nélkül a férfi. - Túl sok a munka, egyedül nem győzöm. Ann azonnal beleegyezett, úgysem tervezett semmi különöset. - Szívesen, Mr. Fielding - válaszolta szolgálatkészen. - Mikorra jöjjek holnap? - Nem itt dolgozunk, Carmody. Sydneytól északra, Fernlea-be megyünk, csak pár órányi autóút. Van ott egy tanyám. Ma fél, öt körül indulunk, előtte beugrunk magához, hogy összecsomagolhasson. Ugye Wollstonescraftban lakik? Ann bólintott. Már hallott Fernlea-ről. A tanya állítólag gyarmati stílusban épült, fényűző kúria, amelyet versenyistállók és kert vesznek körül. Ezzel nem nagyon foglalkozott, inkább Fielding gondolkoztatta el. Idővel hozzászokott, hogy az iroda semleges környezetében testközelben dolgozzanak, de hogy több napot és éjszakát egy fedél alatt töltsenek: ez valami teljesen más volt, s ettől ösztönösen irtózott. - Nem afféle hétvégi kiruccanásra megyünk, Carmody - folytatta gúnyosan a férfi, amikor észrevette a habozását. - Nem lesz időnk unatkozni, azonkívül ott lesz anyám is. Fernlea-ben él. - Természetesen, uram - tért vissza önkéntelenül is Ann ehhez a távolságtartó megszólításhoz, s lázasan törte a fejét, milyen ürüggyel utasíthatná vissza a meghívást. - Az édesanyjának nem lesz ellene kifogása? Úgy értem, ilyen váratlanul beállítani egy vendéggel... Nincs a közelben szálloda, ahol megszállhatnék? Fielding türelmetlenül megrázta a fejét - Fernlea az én házam, Carmody, ahol az történik, amit én akarok. Elérhető közelségben akarom tudni magát - Gyorsan kiment mielőtt a titkárnő újabb kifogással állhatott volna elő.

15

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Ann abban reménykedett, hogy a ház elég tágas ahhoz, hogy kitérhessenek egymás útjából, ha éppen nem dolgoznak. Egyáltalán nem lenne ínyére, ha közelebbi kapcsolatba kerülnének. A főnök pontosan fél ötkor, indulásra készen bekopogott. Beszálltak a felvonóba, és lementek a garázsba, ahol egy fekete Porsche állt Fielding könnyedén megfogta Ann könyökét, miközben a kocsihoz vezette, s besegítette. Csak egy illemszabály által előírt mozdulat volt de a lány fellélegzett amikor elengedte. Gyorsan köszönetet rebegett. Inkább azért, hogy a férfi elengedte... - A nőkre vigyázni kell - jegyezte meg a főnők mellékesen. - Kivétel nélkül mindegyikre. Ann bosszankodott, nehezére esett ezt a nagyképűséget szó nélkül lenyelnie. Szemrehányást tett magának, hogy ennyire feszélyezi a férfi közelsége. Hetek óta szorosan egymás mellett dolgoztak, s a főnök most is teljesen józanul viselkedett. Csak mert megérintette... Az olyan férfiak, mint ő, minden nőnél ezt csinálják. Tudatosan használják a lovagiasságot és az udvariasságot arra, hogy megőrizzék fölényüket a nők egyenjogúsági törekvéseivel szemben. Fielding az ülés alá csúsztatta az aktatáskáját, becsusszant a kormány mögé, s becsukta az ajtót. A közelsége a sportkocsi szűk utasterében összehasonlíthatatlanul izgatóbbnak bizonyult mint a tágas irodában. Sokkal jobban zavarta Annt. A férfi minden mozdulatát éberen figyelte, míg kihajtottak a föld alatti gépkocsitárolóból, és besoroltak a nevezetes Harbour Bridge, a Kikötő-híd irányába hömpölygő forgalomba. - Hogy mindent tudjon, Carmody - törte meg a csendet a főnök -, az anyám vezetékneve nem Fielding, hanem Mallory. Kétszer ment férjhez, s kétszer özvegyült meg - pillantott a szeme sarkából Annre. - Ma minden bizonnyal ki fog sajátítani magának, így a maga estéje szabad. Holnap annál több lesz a dolgunk. Végeznünk kellene, mielőtt a húgom és a családja megszállja a házat Úgy tűnt, nem vár választ, ezért Ann hallgatott Anya, húg... Egyáltalán nem tetszett neki, hogy ilyen hirtelen megismerkedik Roy családjával. Fielding a főnöke, de ennél többet nem akar tudni. Határozott képet alkotott róla, az életében elfoglalt egy bizonyos helyet, de itt be is fejezte. Bármilyen változás rossz irányban befolyásolná az együttműködésüket. Bár a személyi titkárnője, a hangsúly mégis a második szón van. - Ne felejtsen el estélyi ruhát magával hozni! Holnap ünnepeljük a húgom születésnapját Semmi komolyabb, csak szűk körű családi vacsora. - Nem szívesen... - Nekem dolgozik, Carmody - szakította félbe a férfi. - Ez nem elég? Ann haragosan feléje fordult, de Fielding a forgalmat figyelte. Miért kényszeríti, hogy részt vegyen egy olyan vacsorán, ahol ő mindenképp kívülálló marad? Sajnos nem utasíthatja vissza a meghívást. Ez felérne egy sértéssel, mivel a vendége lesz. - Egy különleges ruha most senkit sem lepne meg, a rémes szürke kosztümje annál inkább. Úgyis régóta szeretném tudni, mennyire rossz az ízlése. - Fielding továbbra is feszülten a forgalomra figyelt, csak a szája sarkában bujkált vidám mosoly. Ez a szemtelen alak! Így bosszulja meg az inget. Nem felejtette el az elszenvedett vereséget. Ezért ötlötte ki ezt a hétvégi meghívást. Remek alkalom, hogy a büszkeségén esett csorbát kiköszörülje. Ann felháborodása lassan alábbhagyott, aztán elkezdte pontosabban felmérni a helyzetet. Fielding mindenekelőtt a munkájára gondol, személyes indokai csak ezután jöhettek szóba. De szívesen játszik, s nyerni is akar. Minden egyes lépésben! S most kétségkívül nyert, mert Ann beleesett a saját kelepcéjébe. Kénytelen lesz felvenni az egyik rendes ruháját, különben megint kezdődik a bevásárlás körüli vita, amely - mint meglepetten megállapította - korántsem zárult le. A szembenálló felek csupán meghatározatlan idejű tűzszünetben állapodtak meg. Elég tárgyilagos volt ahhoz, hogy elismerje Roy képességeit. A férfi éles esze ugyanúgy lenyűgözte, mint az a szívósság, amivel a felmerülő nehézségeket elhárította. Az a fajta, aki csak akkor adja fel, ha már tényleg nem maradt más választása. De őt is ilyen kemény fából faragták! - Fernlea vidéken van, uram - vetette ellen. - Azt hiszem, valamelyik kosztümöm alkalmasabb lenne.

16

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Hogy anyám és a húgom a szememre vethesse, miért nem tájékoztattam? - kérdezte nevetve a férfi. - Nem, Carmody, ha a családom ünnepel, az alkalomhoz illő öltözék szükséges. Szürke kosztümben tilos megjelenni. Ann felsóhajtott: - Meg fogja bánni ezt az utasítását, Mr. Fielding, de ha ragaszkodik hozzá... - Pontosan. Gondolkodóba esett. Semmi köze a főnöke anyjához és húgához. Nem ismeri őket, tehát nem kell tekintettel lennie rájuk. Ezenkívül a férfi magára vállalta a felelősséget a választásáért, bár előre figyelmeztette. Ezek után ne csodálkozzék semmin, s ne is tegyen szemrehányást neki! A kheongszam jutott eszébe, amelyet legutóbbi szabadsága idején vásárolt Hongkongban. Ha a főnök különlegességet akar, megkaphatja. Csak győzzön csodálkozni! Talán ezek után majd óvakodik attól, hogy kételkedjék az ízlésében. - Mondja, merre menjek! - kérte Fielding, amikor Wollstonescrafthoz közeledtek. Ann elmagyarázta a legrövidebb utat a háztömbhöz, amelyben lakott. Szerencsére a bejárat előtt akadt egy szabad parkolóhely. - Sietek - mondta. Kikapcsolta a biztonsági övet, és kinyitotta az ajtót. - Csak nyugodtan, ráér. Határtalan elképedésére a férfi is kiszállt. Megállt a kocsi másik oldalán, s a lánynak szörnyű gyanúja támadt. - Mit akar? - kérdezte élesen. - Én is felmegyek, hogy segítsek lehozni a csomagját. Ann megijedt. Roy Fielding nem léphet be a lakásába! Meglátja az anyja képeit, s kérdezősködni fog. Addig nem is hagyja abba, míg át nem látja az összefüggéseket, s ezt nem engedheti meg. A magánéletéhez semmi köze. - Nem szükséges - hárította el. - A bőrönd nem lesz túl nehéz, magam is elbírom. A főnöke zokon vette a visszautasítást. - Egyszer és mindenkorra tisztázzunk valamit, Carmody! Éljen az elvei szerint, ha akar, de hadd járjam én is a magam útját! Ebbe beletartozik, hogy kinyitom a nők előtt az ajtót, és viszem a csomagjukat. Tudom, hogy ez nem illik a maga egyenjogúsági szabályzatába. Bizonyos határig eltűröm ezt az őrültséget, de ne vigye túlzásba, mert megbánja! Ann nem mozdult. Valahogyan meg kell akadályoznia, hogy a férfi felmenjen vele a lakásba. Semmi keresnivalója a magánéletében. Egy elhibázott lépés, s kiegyensúlyozott kapcsolatuk máris veszélybe kerül. - Rendben, uram - mondta megfontoltan -, miattam cipelheti a bőröndömet. De a lakásomba nem vagyok köteles beengedni. Az az én birodalmam. Fielding szeme összeszűkült. - Mi a baj, Carmody? - kérdezte gúnyosan. - Talán az egyik fiatal szeretőjét rejtegeti az ágy alatt? Vagy egyszerre többet is? A lány szívesen visszavágott volna, de túl kényes volt a helyzete ahhoz, nogy bármit is kockáztathasson. Gyanúsítgassa csak, az még mindig jobb, mint ha megtudja az igazságot. Mindig elrakta az anyja képeit, ha látogatót várt. Gyűlölte a kíváncsiskodó kérdéseket, amelyeknek mindig volt valami kellemetlen mellékíze. Mivel most elkésett, Roy nem léphet be a lakásba - még ha alaposan össze is kapnak miatta. - Túl messzire megy, uram - mondta halkan. Ann nem tudta, mi térítette jobb belátásra a férfit a hangja vagy a tekintete, amely elárulta megbántottságát. - Igaza van. Bocsánatot kell kérnem. Minden joga megvan hozzá, hogy otthon ne zaklassák. Na menjen, Carmody, itt lent megvárom.

17

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

A lány végtelenül megkönnyebbült. A szíve hevesen dobogott, amikor felért. Roy Fielding... A férfi a lakása előtt... A tanya... Ez az egész csöppet sem tetszett neki. Ha az ehhez hasonló személyes összeütközések megismétlődnek a hétvégén, az idegei felmondják a szolgálatot. Nem zavarta, hogy állandó feszültségben kell dolgoznia, de a szabadidejében nyugalomra volt szüksége. Hogyan találja ezt meg Fernlea-ben? Sietve becsomagolt, s közben azt latolgatta, milyen meglepetések várhatnak rá Fernlea-ben. Lesz-e saját fürdőszobája? Ha nem, reggel és este kénytelen lesz végigmenni a folyosón. Akkor elő a sárkánymintás köntössel, mert a jelszó: különleges! A kheongszammal együtt betette a bőröndbe. Ha dolgozik, természetesen az egyik szürke kosztümöt viseli. Kell még két tiszta blúz és a lapos sarkú cipő, hátha lesz ideje sétálni. Amikor bezárta a bőröndöt, remélte, hogy nem felejtett el semmi lényegeset. A főnök nagy léptekkel fel-alá járkált a járdán, amikor kilépett a házból. Látni lehetett rajta, hogy szemrehányásokat tesz magának a tolakodó viselkedése miatt. Amint észrevette Annt, arcvonásai megmerevedtek. Elvette a bőröndöt, s berakta a csomagtartóba. Aztán segített beszállni a lánynak, s ismét a kormány mögé ült. Amikor elérték az autópályát, üzleti ügyekről kezdett beszélni, s Ann-nek hamarosan úgy tűnt, mintha az irodában lennének, ahol nem állnak közéjük a személyes dolgok. Egyre inkább felengedett. Talán nem is lesz olyan rossz a hétvége, csak a jót is észre kell vennie. Néhány nap távol a várostól, ráadásul óriási kert, finom ünnepi ételek és izgalmas társaság... Nem volt igaza, hogy húzódozott. Amíg Roy csak a főnök szerepét játssza, nincs félnivalója. Már besötétedett, amikor elérték Fernlea-t. Ann alig tudott többet kivenni, mint a fákkal szegélyezett feljárót, amely a méltóságteljes, emeletes épülethez vezetett. Az összes külső lámpa égett, éles fény vetődött a terasz kovácsoltvas rácsára. Vajon ezt a díszkivilágítást a ház urának üdvözlésére szánták, vagy esténként mindig bekapcsolják? - töprengett Ann. A kerti lámpások fényében hatalmas mandulafenyők s viruló azáleabokrok pompáztak. Igazán lenyűgöző látvány volt. A ház mögött különböző nagyságú melléképületek sorakoztak félkörben, valószínűleg a pajták, az istállók s a személyzet lakásai. Ann tudta, hogy Fernlea-ben versenylovakat tenyésztenek, de Fielding nem szólt egy szót sem, ő meg nem kérdezősködött. A férfi megkerülte a házat, s beállt az egyik garázsba. Ann nem akarta feleslegesen bosszantani, ezért megvárta, amíg kiszáll, és kinyitja az ajtót. Még meg is köszönte. Fielding felkapta az aktatáskáját és a lány bőröndjét. - Erre - mutatta. Széles, macskaköves udvaron mentek keresztül. Ebbe torkollott bele egy árvácskával és kankalinnal szegélyezett járda, amely a házhoz vezetett. Magas, sovány nő állt a nyitott ajtóban, s barátságosan mosolygott. Kockás szoknyát, hozzá zöld pulóvert viselt. Ann sejtette, hogy túl van a hatvanon, de lényegesen fiatalabbnak látszott. - Roy! - kiáltotta örömmel. - Korábban érkeztetek, mint vártam. A férfi szeretettel átölelte. - Pénteken este mindig rettenetes a forgalom, de megtettem minden tőlem telhetőt - mosolygott kedvesen. - Jól nézel ki, anya. - Hiszen jól érzem magam - felelte nevetve az asszony, s Ann felé fordult. - Ő Carmody - közölte a főnök. - Jó estét, Mrs. Mallory! - mosolyodott el Ann, s kezet nyújtott. Mrs. Mallory melegen megszorította a kezét. - Jó estét, kedvesem! - Rosszallóan pillantott a fiára. - Roy sajnos javíthatatlan. Attól félek, magának kell megmondania a keresztnevét. - Ann-nek hívnak. Mrs. Mallory bólintott. - Ez már jobban hangzik. Jöjjön, kedvesem, megmutatom, hol fog lakni! A nagy előcsarnokból Ann kíváncsian bepillantott a tágas nappaliba, amelyet óriási kandalló uralt. Balra lépcső vezetett az első emeletre.

18

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Tudom, hogy Roy nagyrészt a dolgozószobájában tartja majd fogva - mondta Mrs. Mallory -, de érezze magát mindenütt otthon, ha lélegzetvételnyi szünethez jut. Az éjjeliszekrényére odakészítettem néhány képes folyóiratot, ha elalvás előtt olvasni szeretne. Kérem, szóljon, ha bármire szüksége van! - Nagyon köszönöm, de ön, olyan figyelmes, hogy mindenre gondolt. Ann egyből jobban kedvelte Mrs. Malloryt, mint a fiát. A szoba is azonnal elnyerte a tetszését. Értékes, antik bútorokkal rendezték be. A legszebb benne a baldachinos ágy volt amelyet hímzett selyemtakaró borított. Legnagyobb örömére a szobához tartozott egy teljesen különálló fürdőszoba is. A csempe színe megegyezett az ágytakaróéval. Fielding lerakta Ann bőröndjét az ajtó mellé, és már ment is. - Igazán csodálatos! Nagyon köszönöm - lelkendezett Ann. Mrs. Mallory elrnosolyodott: - A legjobb jár annak, aki a fiamnak dolgozik. Tudom, milyen magas követelményeket támaszt másokkal és önmagával szemben. Úgyszólván meg kellett zsarolnom ahhoz, hogy hazajöjjön ezen a hétvégén. Remélem, nem okozott magának túl sok kellemetlenséget. - Egyáltalán nem - nyugtatta meg Ann. - Az első a munka. Mrs. Mallory kissé meglepetten nézett rá, de nem tett fel további kérdéseket. - Jöjjön le, kedvesem, ha elkészült! Fél óra múlva vacsorázunk. Úgy tűnik, Mrs. Mallory nem rokonszenvez azokkal a nőkkel, akik számára a pályafutásuk a legfontosabb, gondolta Ann, de ezen nem csodálkozott. Kétszer ment férjhez, s ezzel nyilvánvalóan tartósan befolyásolta fiának a nőkhöz való viszonyát. A nőkre vigyázni kell -jutott eszébe Fielding elejtett megjegyzése. Nem kétséges, a vagyona kényelmes életet biztosít az anyjának, még ha ritkán is van vele. Ann nyugodtan kicsomagolt, kicsit felfrissítette magát, s amikor eltelt a fél óra, lement. Roy és az anyja a nappaliban beszélgettek. Tétován megállt a küszöbön. A férfi vette észre elsőnek, és felállt. - Miért nem jön beljebb, Carmody? - kérdezte. - Üljön le közénk! Mit szólna egy italhoz? Egy pohár sherryt? - Nem, köszönöm - vágta rá Ann, s boldog volt, hogy Mrs. Mallory is feláll, és belekarol. - Amúgy is készen van a vacsora - jelentette ki, s a szomszédos ebédlőbe vezette. A hosszú asztal egyik végén, amelynél tizenkét ember is kényelmesen elfért volna, három teríték volt. Ann-nek feltűnt, milyen értékesek a bútorok és a porcelán. Roy kinyitott egy üveg fehérbort, tölteni akart, de a lány ismét visszautasította. - Ma este szabad, Carmody - emlékeztette a főnök. - Miért nem engedi el magát egy kicsit? - Nem akarom megsérteni, Mr. Fielding - válaszolta Ann határozottan. - Egyáltalán nem iszom alkoholt. A férfi láthatólag nem hitt neki, de az édesanyja megmentette a helyzetet - Mit inna, Ann? - kérdezte barátságosan. - Limonádét vagy gyümölcslevet? Ann megkönnyebbülten elmosolyodott. - Köszönöm, limonádét kérek. A beszélgetés félbeszakadt, mert egy középkorú, egyszerűen öltözött nő lépett be. Látható örömmel üdvözölte Royt, és felszolgálta a levest. - Köszönöm, Reneé! - mondta Mrs. Mallory. - Hozna egy kancsó limonádét Miss Carmodynak? Ann, bemutatom Reneé Thayert. Bill-lel, a férjével együtt ő látja el a ház körüli teendőket. Ann szólt néhány udvarias szót, s miután megérkezett a limonádé, hozzáláttak az első fogáshoz. A tökkrémleves ízletes volt, s Roy nem fukarkodott a dicsérettel. - Tudom, mennyire szereti - mondta a házvezetőnő elpirulva. - Gyakrabban kellene hazalátogatnia, Mr. Roy. Nincs finomabb, mint az igazi házi koszt.

19

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

A férfi felszabadultan mosolygott. Barna szeme melegséget sugárzott, s kemény, határozott arca ellágyult. Hiszen Fernlea-ben senkivel sem kell megküzdenie, gondolta Ann. Itt már minden az övé, így megengedheti magának, hogy kedves legyen. - Hol él a családja, Ann? - érdeklődött Mrs. Mallory, miközben a második fogásra vártak. Egészen természetes kérdés volt, de Ann érezte, mennyire figyel a főnök, hogy később, egy adandó alkalommal felhasználja ellene a válaszát. Nem felejt el semmit, aminek egyszer hasznát veheti. - Nincs családom, Mrs. Mallory - felelte rövid habozás után. - Árva? - kérdezte gyorsan a férfi. Ann nem tévedett. Felébresztette a kíváncsiságát, s Fielding most nem tágít, amíg ki nem elégíti. Nem maradt más választása, mint hogy semmitmondó általánosságokban válaszoljon. - Hogy árva lennék-e, Mr. Fielding? - ismételte meg, hogy időt nyerjen. - Nos, apám gyermekkoromban meghalt. Angliából vándorolt ki, ahol még élnek rokonaim, azonban a nagy távolság miatt nincs velük szorosabb kapcsolatom. Anyám árva volt, s különböző nevelőotthonokban nőtt fel. Néhány évvel ezelőtt halt meg. Anyai ágról egyáltalán nincsenek hozzátartozóim. A puszta tények semmit sem tudattak a család valódi sorsáról. Semmit nem árultak el apja alkoholizmusáról, amely olykor feldobta, olykor értelmetlen dühvel töltötte el a tehetséges zenészt. Semmit nem mondtak anyja szeretet utáni hajszájáról, amely magánemberként és szakmailag egyaránt a végzete lett s nem sejtették Ann gyermeki kétségbeesését, amellyel végignézte szülei romlását, akik egyre kevesebb biztonságot nyújtottak neki. - Akkor sokszor érezheti magát magányosnak - mondta együtt érzően Mrs. Mallory. - Biztosan ezért választott ilyen időrabló foglalkozást. Ann elmosolyodott e következtetés hallatán. Barátságtalan választ akart adni, de a főnök megelőzte. - Nehogy azt hidd, anya! - mondta. - Carmody megszállott. - Megszállott? - nézett kérdőn Mrs. Mallory a fiára. - Igen, a munka megszállottja. Minden rábízott feladatot elvégez, és ez még nem is elég - kacsintott a férfi Annre. - Nem így van, Carmody? Találkozott a pillantásuk, s a másodperc töredékéig tökéletes egyetértés uralkodott köztük. Ann gyorsan lesütötte a szemét. - Szívesen dolgozom - ismerte el. - Azért biztosan más is érdekli - makacskodott Mrs. Mallory. Választ azonban nem kapott, mert Reneé behozta a főfogást: marhasültet zöldségkörettel. Ann fellélegzett. Nem szívesen beszélt magáról, mert túl nagy volt a veszély, hogy egy óvaüan pillanatban elszólja magát. Állandóan arra kellett gondolnia, hogy ezt a hétvégét munkával, s nem pihenéssel tölti. Mielőtt Mrs. Mallory folytathatta volna, Ann megelőzte, s a kedvteléseiről és Fernlea hétköznapjairól faggatta. Az édességig - tejszínhabos almatorta volt - Mrs. Mallory egyfolytában a lótenyésztésről és az évszakokkal együtt változó kerti munkákról beszélt. A kávénál távoli vidékeken tett utazásairól mesélt, míg végre Ann felállhatott és elbúcsúzhatott. - Valóban le akar feküdni? - kérdezte az asszony csalódottan. - Hiszen olyan kellemesen elbeszélgettünk. - Sajnos nagyon fáradt vagyok - szabadkozott Ann, bár pontosan tudta, hogy a főnöke átlát rajta. - Nagyon köszönöm a remek vacsorát. Jó éjszakát! - Nyolckor reggelizünk, Carmody! Ne felejtse el! - kiáltott utána a férfi. - Pontos leszek, uram. Ann örült, hogy végre egyedül van. A Royjal való szinte titkos egyetértés még mindig foglalkoztatta. Ez több volt, mint érzéki szenvedély. Azt le tudná győzni. Az a boldogság ijesztette meg, amely hirtelen eltöltötte. Óvakodnia kell a férfitól, veszélyes. Az érzelmi függőség csak bajokat okozna. Ezenkívül nem akarja elveszteni a munkáját, amely ugyan megerőltetőbb, de kielégítőbb is az

20

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

eddigieknél. Eddig a munka volt jó kapcsolatuk alapja, bár Fielding sohasem fogadja el őt egyenrangú félnek, mert hisz a férfiak felsőbbrendűségében, s zsarnoki hajlamai vannak. Megbocsáthatatlan ostobaság lenne, ha valamiképp hozzáláncolná magát.

4. FEJEZET Másnap reggel Ann a szokásosnál korábban ébredt. A kényelmes ágy ellenére nem aludt valami jól. Felkelt, lezuhanyozott, és felöltözött. Aztán kiment a teraszra, hogy lenézzen a kertbe s élvezze a reggel varázsát. A nap éppen akkor kelt fel, s lágy pasztellszínekkel festette be az eget. Finom párafelhő lebegett a zöldellő mezők felett, amelyek a kert túlsó végétől a látóhatárig húzódtak. Nem tudott betelni a látvánnyal. Sydneyben nem lehet ilyen szépet látni. Ott a levegő sem ilyen friss és simogató, a csendről nem is beszélve. A madárcsicsergést hallgatta, míg hangos fröcskölés nem terelte el a figyelmét. A korláthoz lépett, s a bokrok között felfedezett egy úszómedencét, amelyet olyan ügyesen illesztettek a környezetbe, hogy eddig észre sem vette. Fielding úszott, ez valószínűleg mindennapi edzésadagjához tartozott. Erőteljes karcsapásokkal haladt a medence egyik végétől a másikig, egyenletes tempóban szelte a vizet anélkül, hogy kifáradt volna. Miután a medencét többször átúszta mindkét irányban, könnyedén kiugrott a vízből, felvett egy törülközőt, s dörzsölni kezdte magát. Ann nyugtalan lett. Úszás közben már megcsodálta a férfi izmos karját, most arányos testében gyönyörködött. Széles válla ugyanolyan hibátlan volt, mint karcsú csípője, s az apró, fekete fürdőnadrág rásimult feszes fenekére. Hosszú, erős és izmos lábán sem talált kivetnivalót. Roy nem sokáig törülközött. Miközben felvette a fürdőköpenyét, megfordult. A felsőteste szinte teljesen szőrtelen volt. Csupán a mellkasán göndörödön néhány szőrszál, máshol a bőre simán fénylett. Ann meglepetésére felnézett, és észrevette, hogy figyeli. - Jó reggelt! - kiáltotta. - Ha maga is úszni akar... az öltözőben talál fürdőruhát. Ann-nek kiszáradt a szája, nem tudott azonnal válaszolni. - Nagyon köszönöm - mondta végül. - Biztosan hideg a víz. - Fűtik a medencét. - Köszönöm, inkább nem. Gyorsan visszasietett a szobájába, s reggeliig ott is maradt. Fielding teste lenyűgözte, s ettől megijedt. Már tudja, mi rejtőzik a drága öltönyök alatt, és soha nem felejti el. Semmi értelme többé az önámításnak, hogy Roy csak egy egészséges, izmos testű férfi. Igenis hat az érzékeire. Mivel nem bujkálhatott egész nap, pontosan nyolckor lement. Végtelenül megkönnyebbült, amikor Royt a reggeli újságba merülve találta. A férfi éppen csak felnézett, hogy üdvözölje. - Elveheti a Heraldot, ha maga is olvasni akar! - tette hozzá. Ann narancslevet töltött magának, s átfutotta a nagybetűs címeket, amíg Reneé be nem lépett a friss pirítóssal, rántottával és sonkával. Ann köszönt neki, megvárta, míg Roy félreteszi az újságot, s csak akkor állt neki reggelizni. - Jól aludt, Carmody? - érdeklődött a főnök. - Igen, köszönöm. - Mindig ilyen korán kel? - Csak ritkán. - Nem is sejtettem, hogy ilyen mestere a faggatásnak, Carmody - nézett fel derűsen a férfi. - Bár anyám igen készséges alany, mégis meg kell hagyni, hogy nagyon ügyesen csinálta. Ann megvajazott egy szelet pirítóst. - Érdekelt, amit az édesanyja mesélt, Mr. Fielding - felelte óvatosan. - Hmm - mondta evés közben Roy. - A legtöbb ember szívesen beszél magáról. Maga miért nem, Carmody? Ann számított erre a kérdésre. - Nem akartam tolakodó lenni, uram.

21

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Roy halkan nevetett. - Most is tökéletes, mint mindig. Ann szíve hevesebben dobogott. Csak nehezen tudott a reggelijére figyelni, s még nehezebben tudott megfeledkezni a vele szemben ülő férfiról. - Mi érdekli? - kérdezte a főnöke némi szünet után. - Leszámítva a munkáját, a fiatal férfiakat és a különleges ruhákat. - Ennek nincs jelentősége a munkánkkal kapcsolatban, uram - nézett rá bizalmatlanul a lány. Roy állta a tekintetét. - S ha mégis tudni szeretném? Ann lehajtotta a fejét, nehogy a szeme elárulja. Némán tovább evett, s úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést. - Még nem válaszolt, Carmody. - Valóban nem, uram. - Nos? Ann összeszedte magát, s gúnyosan elmosolyodott. - Akarja hallani az igazat, uram? - Ki vele! Letette a villát és a kést, s kényszerítette magát, hogy Royra nézzen. - Semmit sem bíz a véletlenre. A tudásszomja nem nekem szól, legalábbis nem a személyemnek. Csak azért akar minél többet megtudni rólam, hogy adott esetben felhasználhassa ellenem. Elegendő fegyverre van szüksége, uram, hogy soha ne veszítsen. Fielding egy pillanatra meghökkent, aztán felnevetett. - Akkor én olyan vagyok, mint maga. Mindkettőnket ugyanabból a fából faragták. - Még akkor is nevetett, amikor hátratolta a székét, és felállt - Jöjjön, Carmody, kezdjük! A kávét bevisszük a dolgozószobába - rendelkezett, s már égett a tettvágytól. Minden mozdulatából erő és határozottság áradt. Az összes férfi, akit Ann eddig ismert, elbújhatott mögötte. Munka közben Ann könnyebben tudott olyan közömbösen a főnökre nézni, mint korábban, de azonnal összeszorult a gyomra, ha a férfi a vállán keresztül belenézett a papírjaiba, meddig is jutott ebben vagy abban a pontban. Nem tartottak ebédszünetet. Reneé kávét és szendvicset hozott nekik, aztán tovább dolgoztak, míg Fielding négy órakor ki nem jelentette: - Mára befejeztük, Carmody. Hamarosan itt lesz a húgom. Pihenjen egyet, fél hétkor várjuk a nappaliban. Ann a szobájába sietett, s örült, hogy még van ideje felvértezni magát az előtte álló estére. Levetkőzött, magára kapta a sárkány mintás köntöst, s ledőlt az ágyra, hogy egy kicsit pihenjen. Túl sok kínzó gondolat kavargott a fejében, s nem tudta elűzni őket Lapozgatta az újságokat, amelyeket Mrs. Mallory készített oda, de semmi sem kötötte le. Bárcsak zenét hallgathatna! A zene gyógyír volt a számára, amely mindig új életre keltette és erőt adott neki. Végül már nem bírta elviselni a nyugtalanságot. Felkelt, lezuhanyozott, s hajat mosott. A szárítással, amelyre most külön gondot fordított, szerencsére jobban telt az idő. Mivel a kheongszam mellett döntött, úgy érezte, más tekintetben sem kell visszafogottnak lennie. Szemüvegét kontaktlencsére cserélte, majd szemhéjfestékkel és tussal hangsúlyozta a szemét. Miközben felhúzta a leheletvékony harisnyát, amely elengedhetetlen volt a combtőig felhasított ruhához, eszébe jutott, hogy Roy eddig csak a szürke kosztümjében látta. Most remélhetőleg nagyot fog nézni. Rendkívüli elégtétellel töltötte el a gondolat, hogy ugyanúgy ámulatba ejtheti a testével, ahogy a férfi tette vele ma reggel. A kheongszam szinte páncélként feszült rajta, s minden mozdulatra csillogott. A selyembrokát ugyanolyan kék volt, mint a szeme a ruha alján, a merész oldalsó hasítéknál és az ujján gazdag aranydíszítés fénylett. A magas mandaringallér remekül illett Ann karcsú nyakához, s feleslegessé tett minden ékszert. Belelépett a magas sarkú szandálba, amelyet csupán két ügyesen keresztezett

22

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

pánt tartott a lábán, aztán megszemlélte magát a tükörben. Roy különleges ruhát akart, hát most megkapja. Nagyon elégedett volt magával. Pontosan fél hétkor kilépett a szobából, s egy pillanatra megállt a felső lépcsőfordulóban. Gyermek- és felnőtthangokat hallott Tehát Roy húga és családja megérkezett. Tudta, ha belép, mindenki elnémul majd. Kihúzta magát magasra tartotta a fejét, s óvatosan elindult lefelé. Körülbelül a lépcső feléig ért el, amikor Roy kipillantott a nappali nyitott ajtaján. Éppen a bárszekrényhez igyekezett, de hirtelen megtorpant, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Halkan mondott valamit amit ugyan Ann nem értett a magasból, de elég volt ahhoz, hogy a társalgás félbeszakadjon. A férfi kijött eléje az előcsarnokba, s a lépcső alján várta. Az utolsó cseppig kiélvezte a győzelmet Tetszett neki, hogy így csodálják. Roy pillantása elidőzött a mellén, aztán karcsú derekától gömbölyded csípőjén keresztül karcsú bokájára siklott, majd ismét visszatért az arcára. - Hol hagyta a szemüvegét? - kérdezte fojtott hangon. - Ünnepélyes alkalmakkor kontaktlencsét viselek, Mr. Fielding - felelte Ann higgadtan. A boldogságtól legszívesebben táncra perdült volna. - Nahát Carmody... - A főnök nem találta rögtön a megfelelő szavakat - Maga aztán érti, hogyan lehet az embert teljesen elképeszteni. A lány remekül szórakozott. - Remélem, nem lőttem túl a célon. Fielding hitetlenkedve ingatta a fejét. Sötétkék öltönyt viselt, hozzá fehér inget és egyszerű nyakkendőt, s szinte ódivatúnak tűnt. - A családomat el fogja kápráztatni - jelentette ki. - Biztos benne, hogy így akar velem mutatkozni, Mr. Fielding? - kérdezte Ann álszent arccal, amikor leért a lépcsőn. - Visszamehetek és felvehetem a szürke kosztümömet. A férfi lefegyvérzőén mosolygott. - Ami sok, az sok, de én magam vagyok a hibás. Alaposan megleckéztetett s ebbe bele kell törődnöm. Túl könnyen azért nem megy. - A karját nyújtotta, s betessékelte Annt a nappaliba. Mindenki őt bámulta, még a gyerekek is - egy két- és egy négyéves kisfiú, meg egy karonülő csecsemő, akit a divatos padlizsánszínű ruhába öltözött Mrs. Mallory tartott az ölében. Egy fiatalabb férfi, aki körülbelül harmincéves lehetett és egyszerű szürke öltönyt viselt, lassan felállt mintha ülve nem látna eleget. A fiatal nő, aki ízléses zöld bársonyruhában állt a kandalló mellett, szintén nem tudta levenni a szemét Annről. - Ellie, a húgom - mutatta be Roy. - Brian Sanders, a férje, és sorrendben a három gyereke: Jason, Kirk és Leonie. - Hatásszünetet tartott aztán a zavar legkisebb jele nélkül folytatta: - Ő pedig Carmody, de szívesebben veszi, ha Ann-nek szólítják. - Nem, nem Ann! - kiáltott fel Ellie Sanders, és megrázta a fejét. - Nincs két olyan nő, akit Carmodynak hívnak, és ennyire hasonlítanak egymásra. Nem, ahhoz túl jól emlékszem. Szó sem lehet tévedésről. Angel az igazi neve! Angel Carmody. Ann-nek majdnem elállt a szívverése. Nem azért, mert váratlanul felismerték, hanem mert Ellie Sanders feltétlenül kapcsolatba hozza az anyjával, s akkor minden kiderül. Pont Roy Fielding előtt! Nincs több titok. Nincs több fegyvere, amivel védekezni tud, és képes távol tartani a férfit. A fátylat, amely mögött Chantelle halála óta rejtőzött, letépték. Keze még mindig Roy karján nyugodott, de észre sem vette, hogyan mélyed a körme az öltöny finom anyagába. Tehetetlenül meredt Ellie Sandersre, mintha a fiatalasszony egy nyelvét öltögető mérgeskígyó lenne, amely bármelyik pillanatban kész a halálos marásra. Roy húgának göndör fekete haja szinte hullámzott az izgalomtól. Tágra nyílt szemmel nézett rá, amely csillogott a bizonyosságtól. A szája félig kinyílt, mintha a nyelve hegyére toluló szóáradatot alig bírná visszatartani. Hogyan hallgattassa el? Ann görcsösen gondolkozott, de semmi értelmes megoldást nem talált. Máskor oly éles esze pont a legnagyobb bajban hagyta cserben. Ellie Sanders túl izgatott volt ahhoz, hogy megvárja Ann válaszát

23

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Nem emlékszel, anya? - kiáltotta anélkül, hogy észrevette volna, milyen nagyot vét a tapintat és az illendőség ellen. - Senki sem felejtheti el Angel Carmodyt, aki hallotta az utolsó hangversenyét Rose Bayben. Míg az Ave Mariát énekelte, a lélegzetét is visszafojtotta mindenki. - Ellie, drágám... Ellie nem hagyta magát félbeszakítani, s ismét Annhez fordult. Arcán őszinte csodálat tükröződött. - Mennyeien szép volt, a hideg futkározott a gyönyörűségtől a hátamon. Mrs. Mallory, aki állhatatosan nézte Annt, kábultan megcsóválta a fejét. - Valóban, kedvesem - mondta. - Őszintén be kell vallanom, hogy már tegnap este ismerősnek tűnt az arca, de nem tudtam hova tenni. A hangjának fel kellett volna keltenie a figyelmemet. Ez a tiszta, csengő hang. - Az isten szerelmére, hogyan jön maga ahhoz, hogy Roynak dolgozzon? - vágott az anyja szavába Ellie. A fekete fürtök még viharosabban táncoltak a fején, és sötét szeme izzott a kíváncsiságtól. Ann számára minden szó felért egy arculcsapással. Kábultnak érezte magát, de nem engedhette, hogy Ellie Sanders tovább beszéljen. Valahogyan be kell fejezni ezt a szerencsétlen beszélgetést, vagy legalábbis más irányba terelni, hogy ne ő legyen továbbra is a középpontban. - Helyzeti előnyben van, Mrs. Sanders - kezdte vontatottan -, mert én eddig sem magával, sem az édesanyjával nem találkoztam. Ami pedig a bátyját illeti... biztos vagyok benne, hogy elmondta: milyen állást töltök be a vállalatánál. Nem akartam elrontani a születésnapját. Kérem, ne zavartassák magukat, élvezzék ezt a vidám, családias estét! - Gépiesen elmosolyodott, s könyörgő tekintettel Fieldinghez fordult: - Szívesen leülnék, és akkor befejezheti, amit miattam félbehagyott. Kínos csend telepedett a szobára, miközben a férfi az egyik székhez kísérte. Ann leroskadt. Csak veleszületett büszkesége segített abban, hogy viszonylag összeszedettnek látsszék, s ne mutassa, mennyire az elevenébe találtak. - Egy limonádét, Carmody? Ha jól emlékszem, nem iszik alkoholt. Ann elkerülte a tekintetét, nem tudott volna most a szemébe nézni. A férfi hangja együttérzésről árulkodott, de ennek nem hitt. Valószínűleg csak azért viselkedik tartózkodón, nehogy lemaradjon a következő leleplezésről. - Igen, kérek - felelte halkan, és remélte, hogy a főnök kimegy a szobából. De mi haszna lenne? Bármikor megkérdezheti a húgát. Ellie folytatta a kíváncsiskodást. - Egyszerűen nem értem! - kiáltott fel újra. - Tudom, hogy nem tévedek, Érthető, hogy nem emlékszik rám, fiatalabb vagyok és néhány osztállyal maga alatt jártam. De Angel Carmody... ki nem ismerte volna közülünk? Még a templomba is szívesen mentünk, hogy hallhassuk, ha szólót énekelt. Ann a szavakat már nem is arculcsapásnak, hanem tőrdöfésnek érezte. Ellie elvágta a menekülés útját, s Roynak esze ágában sem volt kimenni. A jéghideg limonádét már előre odakészítették a bárszekrényre. Bármit megadott volna, hogy letagadhassa a személyazonosságát, de a józan esze azt súgta, hogy ezt könnyen ki lehet nyomozni. Valóban a Rose Bay-i intézetben nevelkedett, amely Sydney legdrágább magániskolái közé tartozott. Az anyja ragaszkodott hozzá, az ő kicsi lánya csakis a legjobbat kaphatta. A képe minden évben megjelent az iskolai újságban, és - ez volt a lényeg - Ellie Sanders ezek szerint az egyik fiatalabb növendéktársa volt. Ann-nek nem maradt választása. A szerencsétlenség megtörtént. Csak egyet tehetett: megpróbálja az egészet a lehető legkisebb veszteséggel megúszni. - Ez már nagyon régen történt, Mrs. Sanders - mondta olyan közömbösen, mintha nem is lenne köze az ügyhöz. - De hogy aktákat tologasson! - méltatlankodott Ellie. - Hogyan lelheti ebben örömét? Ez a tehetsége bűnös elherdálása. - Ellie, talán Ann szeretne...

24

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Hogyan tudott szakítani az énekléssel? - Ellie rá sem hederített az anyja közbevetésére. Tudta, hogy nyomon van. - Olyan hanggal, mint a magáé! Mi történt? Mi vitte rá, hogy abbahagyja? - Kifulladva elhallgatott, s feszülten nézett Annre. - Túlbecsülte a képességeimet, Mrs. Sanders - felelte Ann. - Fiatalon könnyű elkápráztatni az embert. Jobbnak tartotta a hangomat, mint az valójában volt. Miért nem fogja be a száját? Miért nem keres másik témát? - Ellie - kapcsolódott be a beszélgetésbe a bátyja. - Akárhogyan is ítélted meg Carmody csodálatos énekesi képességeit... biztosíthatlak róla, hogy nem csak ebben tehetséges. Vagy azt hiszed, felvennék olyan titkárnőt, aki nem érti a dolgát? - Ann felé nyújtott egy pohár limonádét, s közben félig gúnyosan, félig kihívóan nézett rá. Aztán ismét a húgához fordult, s jó hangosan azt mondta: - Egyébként elhiszem, hogy Carmody tud énekelni. Rájöttem, hogy mindenre képes, bármit is kérjek tőle. Ann megmarkolta a poharát. Soha nem hitte volna, hogy egyszer még hálás lesz Roy Fieldingnek, de most az volt. Még akkor is, ha csak azt akarta bizonyítani, mennyire körültekintő főnök is ő. Legszívesebben a nyakába ugrott volna. Aztán Brian Sandersre esett a pillantása. Brian olyan szemérmetlenül méregette, mintha pontosan tudná, milyen képességei miatt is alkalmazta Roy. Különösen a kheongszam oldalsó hasítéka foglalta le, mert sokáig rajta felejtette a szemét, aztán mindentudón elmosolyodott. Véletlen volt, vagy Roy szándékosan fejezte ki magát ilyen kétértelműén? Mrs. Mallory eleresztette a füle mellett a megjegyzést. - Honnét tudhatnál arról, hogy Ann tud énekelni? - kérdezte a fiát. - Sohasem jöttél el az iskolai hangversenyekre. Ann... Angel... igen, a név egyezik. Valóban úgy énekelt, mint egy angyal. Ha csak egyszer hallottad volna, ma is emlékeznél rá. - Ez igazán hízelgő, Mrs. Mallory - válaszolta Ann csípősebben, mint akarta. Brian férfiakra jellemző lekicsinylése feldühítette. - Mr. Fieldingnek igaza van, nem csak az éneklés érdekelt. A vég nélküli próbák hamarosan untattak volna. Nézze, kedves Mrs. Sanders - fordult Ellie-hez -, nem történt semmi különös. Egyszerűen másik foglalkozást választottam. Az üzleti életben magasak a követelmények, s a szellemi erőfeszítést igen izgalmasnak találom. Ellie-n látszott, hogy nem hiszi, de nem mert újból ellentmondani. Megtette helyette Mrs. Mallory. - Ilyen tehetséget eltékozolni... halálos vétek. A lány időközben magához tért az első meglepetéstől. Mindegy, mit gondol róla Mrs. Mallory, vagy kinek tartja Brian Sanders. Ő tudja az igazságot. A többiek meg csak találgassanak! Nem érdekli az egész. Kihúzta magát, és elhatározta, hogy nem tűr el több személyes kérdést. - Biztosan nagyon fiatalon ment férjhez, Mrs. Sanders - terelte el magáról a szót, s végignézett a három gyereken. Ellie felszabadultan nevetett: - Éppen csak megszáradt a tinta a bizonyítványomon, ahogy mondani szokták. De szólítson Ellie-nek! - Brian székének karfájára ült, s gyengéden a férfira mosolygott. - Brian huszonkettő, én meg csak tizenhat éves voltam, amikor egymásba szerettünk, így nem csoda, hogy koravén fruskának tartott. - Szó sincs róla - nevetett a férje. - Bár igaz, hogy fiatal voltál, de nagyon jól értetted a módját, hogyan nehezítsd meg a dolgom. Jason, az idősebbik kisfiú hirtelen összeszedte a bátorságát, s Annhez lépett. - Miért nem fekete a hajad? - kérdezte. - Képeken már láttam kínai nőket, azoknak mindig fekete a hajuk. Ann csak erre az alkalomra várt. Mindannyiuk figyelmét a gyerekekre irányította, míg Ellie ki nem jelentette, hogy itt az ideje a lefekvésnek. Mrs. Mallory a kis Leonie-t vette a karjába, Brian a

25

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

kétéves Kirköt vitte, Ellie pedig Jasont fogta kézen. Az ajtó becsukódott mögöttük, s Ann ijedten vette észre, hogy kettesben maradt Royjal. A férfi egyik könyökével a kandalló szélének támaszkodott. Csodálattal a szemében nézett rá, de látszott, hogy ugyanakkor remekül szórakozik. - Angel? - nyújtotta el szándékosan a szót. - Nem én választottam a nevemet, Mr. Fielding - felelte Ann, s megpróbált unottnak tűnni. - Ahogyan maga sem. - Lehet, de a legtöbben nem változtatják meg a keresztnevüket. Ann türelmeüenül felsóhajtott: - Mr. Fielding, mi lett volna, ha Jonathannak keresztelik? Nem a rövidebb Joe vagy Johnnyt használta volna, amikor kikerül a szülei felügyelete alól? - Egy null a maga javára, Carmody - mosolyodott el a főnök. A lány szíve egyre gyorsabb ütemben kalapált. Megértette, miért volt Roynak olyan könnyű dolga a nőkkel. Ha nemcsak a szája, hanem a szeme is mosolyog, mint most, egyszerűen ellenállhatatlan. - Másrészről - folytatta a férfi -, nem hiszem, hogy ilyen dühödten viselkednék, ha Jonathannak szólítanának. Talán zavarna, még talán bosszantana is, de... - Tekintetéből eltűnt a meleg fény, s a szeme összeszűkült - Úgy gondolom, nem is annyira a neve, hanem a félbeszakadt énekesi pálya emlegetése hozta ki ennyire a sodrából. Ann elátkozta a remek felfogóképességét. Megmaradt a fáradt gúnyos hangnál, hogy védje magát. - Az emléke ugyanúgy untat, Mr. Fielding, mint az, hogy megint ennél a témánál tartunk. Az élet nem állt meg. A főnök nem hagyta magát megtéveszteni. - Valamit titkol, Carmody - mondta komolyan. - Mint ahogyan a gyönyörű testét is rejtegette a rosszul szabott kosztümökben. - Nem a testemet alkalmazta - emlékeztette Ann ingerülten -, s nem is a hangomat. Nem szeretném, hogy eddigi zavartalan együttműködésünket bármelyik is tönkretegye. Vagy ön elfogadhatónak tartaná, uram, hogy a szakmai tudását a teste vagy a hangja alapján ítéljék meg? Feszülten nézték egymást. Ann kihívó válasza nem csökkentette, hanem inkább növelte a köztük lévő feszültséget. Nem sok hiányzott, hogy robbanjon. A férfi tekintete elárulta, hogy ebben a pillanatban legszívesebben elvitte volna valahová Annt, ahol teljesen birtokba veheti. Talán Roy Fielding és a hozzá hasonló férfiak nem ismernek más célt. Talán a természetük hajtja - nem, kényszeríti - őket arra, hogy mindent és mindenkit leigázzanak a környezetükben, gondolta a lány. Minden porcikája tiltakozott a gondolat ellen. - Nos? - A félhangosan kimondott szó visszhangzott a csöndben. Ann és Roy összerezzent a hallatán. Mrs. Mallory állt a küszöbön, s hol Annre, hol a fiára nézett. Úgy tűnt, a maga módján értelmezi a helyzetet, mert halkan elnevette magát, s a szeme elégedetten ragyogott. - Mi az, hogy nos, anya? - kérdezte a férfi élesen. Még nem nyerte vissza teljesen az önuralmát. - Semmi, fiam, egyáltalán semmi - csillapította gyorsan Mrs. Mallory. - Csak épp az fordult meg a fejemben, milyen elbűvölően néz ki Ann. Ma már alig öltözik valaki ilyen ízlésesen, amit tiszta szívemből sajnálok. Minden megdrágult, különösen a kézimunka. Amikor fiatal voltam, csak olyan estélyi ruhát viseltem, amelyet gyöngyökkel, flitterrel vagy arannyal díszítettek. Ann kicsit zavarba jött, de Mrs. Mallory felszabadultan mosolygott, s melléje ült. - Akkoriban még nem vonták ennyire kétségbe a nőiesség értékét - folytatta. - A nők inkább hangsúlyozták, és jól érezték magukat A férfiak körülrajongták őket... - Carmody ki nem állhatja az udvarlást - szakította félbe Roy. - Alighanem pórul járna, aki megpróbálná a szépet tenni neki. Még ahhoz is ragaszkodik, hogy maga cipelje a bőröndjét. Mrs. Mallory elképedt.

26

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Ne tévesszen meg Carmody ruhája! - folytatta a fia harapósan. - Csupán az ízlését tükrözi. Rajong a különlegesért. Ellie és Brian időközben visszatértek, s hallották az utolsó szavakat. - Nem csoda - szólt közbe vidáman Ellie. - Az intézetben mindig az volt a látogatás csúcspontja, ha megjött Angelért az édesanyja. Majd kiesett a szemünk, még az apácák is megadták magukat ennyi világi báj előtt. Angel édesanyja egészen új jelentést adott annak a szónak, hogy csillogás. Ann hirtelen félni kezdett. Te jó isten! Miért nem hallgat el végre ez a nő? De nem Ellie-nél robbant a bomba, hanem Briannál. - Ellie éppen most mesélte el, hogy Chantelle az édesanyja - szólalt meg, mielőtt még Ann más irányba tudta volna terelni a beszélgetést. - Így tényleg nem csoda, ha szép hangja van. - Most mit csinál az édesanyja? - érdeklődött Ellie kíváncsian. - Régóta nem hallottam róla. - Kérlek, Ellie... - nézett figyelmeztetően a lányára Mrs. Mallory. - Édesanyám néhány évvel ezelőtt meghalt - mondta Ann az igazat. Nagy erőfeszítésébe került, de nem maradt más választása. Így Roy is megtudta. Chantelle. Az anyja vezetéknevét sohasem használták. Chantelle - a nő, aki feltűnően élt, s még feltűnőbben halt meg. Ausztráliában valószínűleg nincs olyan ember, aki ne emlékezne rá. Chantelle? Ez csak a híres énekesnő, a színházi és tévéműsorok csillaga lehet, akit körülrajongtak fiatal szeretői, s aki sohasem ment a szomszédba egy-egy sikamlós megjegyzésért, amit aztán a sajtó pletykarovatai remek körítésben tálaltak. A legtöbbet halálának botrányos körülményein csámcsogtak. - Meghalt? - ismételte hitetlenkedve Ellie. - Hiszen nem volt még olyan öreg... - Ti éppen Európában utazgattatok Briannál, Ellie - szakította félbe Roy szigorúan. - Baleset történt, s meg szeretnélek kérni, hogy maradjunk ennyiben. Hát tudja, gondolta Ann boldogtalanul. Olyasvalakinek, aki olyan alapos újságolvasó, mint ő, Chantelle nevének említésekor biztosan eszébe jutott az a piszkos botrány. Hetekig nagybetűs cím volt az újságokban, különösen a bírósági vizsgálat szerepelt sokat a címoldalakon. - Még nem is meséltem neked a kiskutyákról - kapcsolódott be idegesen a beszélgetésbe Mrs. Mallory. Túlságosan is átlátszóan igyekezett másra terelni a szót, ezért roppant kínos volt a helyzet. - Ma reggel születtek, öt kicsi, puha gombolyag... Ann ivott egy korty limonádét A torka kiszáradt, és megfájdult. Elég volt egy pillantást vetnie a férfira, hogy tudja, mit gondol. Chantelle-t holtan találták az ágyában, meztelenül, két fiatal férfival együtt - a zenekara tagjai voltak -, akik szintén túladagolták magukat. Ann nem akart minden apróságot felidézni. Chantelle és a barátai új kábítószert próbáltak ki, amely feloldja a gátlásokat, de egyébként teljesen veszélytelen. Nem akartak meghalni. De valaki valahol végzetes hibát követett el, s nem hígította fel eléggé a szert. Ann nem számított rá, hogy Roy megtudja, ki volt az anyja. Ha sejtette volna, sohasem csúszott volna ki a száján az a megjegyzés, hogy a fiatalabb férfiakat kedveli. Pontosan azt gondolhatja most, mint Roger Hopman. Amilyen az anya, olyan a lánya. A ma esti öltözéke is csak ezt erősíti meg. De hát mit számít ez? Bizonyos értelemben Chantelle mindig ártatlan maradt. Ann megingathatatlanul biztos volt ebben, habár senki sem hitt volna neki. Belépett Reneé, s közölte, hogy a vacsora tálalva van.

5. FEJEZET Ann a többiekkel együtt felállt, s követte a társaságot az ebédlőbe, de idegennek és elveszettnek érezte magát. Még Roy sem volt volt elég erős ahhoz, hogy áthatoljon azon a falon, amelyet a többi ember távoltartására épített maga köré. Leült az ünnepien terített asztalhoz. Ha szóltak hozzá, gépiesen válaszolt anélkül, hogy sejtette volna, miről is folyik tulajdonképpen a szó. Csak annyit fogott fel, hogy már nem a kutyákról, hanem a lovakról beszélnek. Minden fogásból evett, nem túl

27

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

sokat, de nem is feltűnően keveset. A vacsora végeztével átvonultak a nappaliba, ahol Roy felbontott még egy üveg pezsgőt, hogy koccintsanak Ellie egészségére. Ann udvariasan mosolygott, s ő is kifejezte jókívánságait Valószerűtlennek érezte magát, mint egy szellem, akinek egy meghatározott órában el kell tűnnie. Talán tíz-tizenöt perc múlva elbúcsúzhat, és visszamenekülhet a szobájába. - Csodálatos születésnap volt. Már csak egyvalami hiányzik, hogy tökéletes legyen a boldogságom - sóhajtott fel Ellie, és várakozásteljesen a vendégre nézett. Ann könnyelműen viszonozta a pillantását. Gondolatban már a szobájában járt. - Tudom, hogy sokat kérek - folytatta a fiatalasszony, s könyörgően összetette a kezét. - Elénekelne nekünk egy dalt? Megtenné a kedvemért, mert ma van a születésnapom? - Ellie! - csattant fel szemrehányóan Mrs. Malloiry. - Most aztán tényleg messzire mégy. Még ha Ann hajlana is rá, hogy teljesítse a kívánságodat, nincs itt senki, aki kísérhetné. - Angelnek nincs szüksége kíséretre, anya - makacskodott Ellie. - Csalhatatlan a hallása. - Ismét Annhez fordult, s megismételte a kérését. - Légy észnél, Ellie! - avatkozott közbe Roy. - Tíz évvel ezelőtt hallottad utoljára énekelni. Azóta Carmody más területeken jeleskedik. Az epés megjegyzés mélységesen bántotta Annt. Lopva a férfira pillantott. Gunyoros mosolya egyértelműen elárulta, mely területekre célzott: szexre, kábítószerre és féktelen orgiákra. Noha meggondolatlan viselkedésével ő maga szolgáltatott okot arra, hogy a férfi így vélekedjék róla, hirtelen meggyűlölte. Ahhoz nincs joga, hogy Chantelle-t is lenézze! Sajnos Roy Fielding egyre inkább hasonlít azokhoz a férfiakhoz, akik kihasználták az anyját anélkül, hogy a valódi értékeit felismerték volna. - Merész feltételezésekbe bocsátkozik, Mr. Fielding - mondta olyan ellenségesen, hogy azonnal fagyos lett a hangulat. Aztán felállt. - Egy dalt, de nem többet, Mrs. Sanders - jelentette ki büszkén. Senki sem szólt, míg a boltívhez ért, amely tökéletes színpadi hátteret nyújtott a fellépéshez. Amikor sarkon fordult, négy feszült arcot látott. - Születésnap ide vagy oda, Mrs. Sanders, nem magának énekelem ezt a dalt - szólalt meg Ann. Merőn Roy szemébe nézett, s keserűen hozzátette: - Hanem az anyámnak, akitől tanultam. Nagy levegőt vett, s a bizonytalanság legkisebb jele nélkül énekelni kezdett, olyan tisztán és csengőn, hogy azonnal lenyűgözte hallgatóit Az Ave Mariái énekelte, amely Chantelle egyik kedvence volt. Minden egyes hang a szíve mélyéről szólt. Ezt más meg nem érthette. Az ária végeztével jó éjszakát kívánt és távozott. Senki sem törte meg a csendet csak a léptei koppantak a lépcsőn. Felment a szobájába, ahol biztonságban érezhette magát Roy Fieldingtől és a családjától. Talán ösztönösen védekezett így, talán az este megpróbáltatásai merítették ki túlságosan - mindenesetre rögtön mély álomba merült, amint lehajtotta a fejét a párnára. Másnap reggel fél nyolckor ébredt. A főnök előzetesen nem közölte vele sem a reggeli, sem a munka kezdetének időpontját, de nem akarta megvárni, míg a férfi bekopog. Nem állna jót magáért, ha Fielding csak egyetlen szóval utalni próbálna a tegnap estére... Felkelt gyorsan lezuhanyozott, s felvette a szürke kosztümjét. Az arcát egyáltalán nem festette ki, s ismét a kerek szemüveg került a kontaktlencsék helyére. Belelépett a lapos sarkú cipőjébe. Ha Roy vasárnap később reggelizik, még marad egy jó órája sétálni. Nem tudta, hogy Sandersék itt maradtak-e éjszakára, de még csendes volt a ház, amikor lement. Senkit nem lehetett látni, Reneé kivételével, aki a konyhában tett-vett. - Megmondta Mr. Fielding, mikor akar reggelizni? - kérdezte tőle. A házvezetőnő meglepődött. - Vasárnaponként mindig kilenckor van reggeli, Miss Carmody. Mr. Roy nem szólt magának? Ha éhes, és korábban akar... - Ó, nem, nagyon köszönöm - szakította félbe Ann. - Nem szükséges. Csak azt akartam tudni, mennyi időm van sétálni.

28

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Nem sokáig időzött a gondosan ápolt kertben. Elkerülte az istállókat is. Senkivel nem akart találkozni. Lesétált a kanyargós feljárón, amely a birtok bejáratáig vezetett, s csak olykor-olykor állt meg, hogy megcsodálja a legelésző lovakat. Visszafelé megpihent a tónál, amelynek vizére éppen népes vadkacsacsapat ereszkedett le. A madarak mókásan lebuktak a víz alá, és hangosan hápogtak. A látvány remekül elszórakoztatta Annt, míg véletlenül a ház irányába nem nézett. Roy a felső terasz korlátjára támaszkodva állt. Vajon a távolság ellenére őt figyeli? Úgy tűnt, mert amikor abba az irányba fordult, a férfi gyorsan visszament a szobájába, s becsukta maga után az ajtót. Nagyon helyes! Miért kémkedik utána? Törődjön csak a maga dolgával! Akár pillantásra se méltassa! Békés hangulata elszállt. Kezdettől fogva tudta, hogy ez a hétvége szomorú meglepetéseket rejteget, de azt nem sejthette, milyen szomorúakat. Roy Fielding nehogy azt higgye, hogy most a markában tartja! Csak egyetlen, még oly halvány utalás a múltjára, aztán megnézheti magát! Az órájára pillantott. Mindjárt háromnegyed kilenc, nem szabad tovább itt rostokolnia. Ügyesen úgy intézte, hogy percre pontosan kilenckor ért a reggelizőszobába. Roy már az asztalnál ült, s az egyik vasárnapi lapot böngészte. Egyedül volt. - Jó reggelt! - üdvözölte Ann óvatosan. - Jó reggelt, Carmody! - állt fel a főnök, s kihúzott neki egy széket - Kellemes volt a reggeli séta? - Igen, köszönöm - mondta kurtán a lány. Elvette az egyik újságot, s belemerült az első oldalon lévő cikk olvasásába. Reneé felszolgálta a bőséges reggelit. Feszült hallgatásba burkolózva ettek, aztán Roy kijelentette, itt az idő, hogy munkához lássanak. A házvezetőnő még hozott nekik egy kanna friss kávét, aztán magukra hagyta őket a dolgozószobában. Úgy tűnt, a főnök csak erre a pillanatra várt, mert áthatóan Annre nézett: - Nagyon sajnálom, hogy tegnap este megbántottuk, Carmody. Nem volt szándékos. Ann tartózkodó maradt. - Nem kezdjük el inkább a munkát, uram? - kérdezte hűvösen. A férfi egy borítékot vett fel az íróasztalról, s feléje nyújtotta. - Anyám megmosta Ellie fejét, miután maga visszavonult. A húgom erre megírta ezt a levelet, s a lelkemre kötötte, hogy ma reggel rögtön adjam át. Hálás lennék, ha elolvasná. Ann érezte, hogy Roy nem hagyja békén, míg el nem olvassa. A boríték nem volt leragasztva. Kivette az összehajtott papírt, s szenvtelen arccal végigfutotta a kézzel írt sorokat. Kedves Ann! Kérem, higgye el, nem állt szándékomban megbántani, őszintén sajnálom, hogy miattam olyan dolgokra kellett emlékeznie, amelyek különösen fájdalmasak a maga számára. Csodáltam az édesanyját, és Angel Carmodyt - bármennyire is nevetségesnek tűnik - egyenesen tiszteltem. Ez nem mentség, de talán magyarázat a tegnap esti tapintatlan viselkedésemre. Még egyszer kérem, bocsásson meg. Nem vagyok mindig ilyen meggondolatlan. Ha újra találkozunk, természetesen maga dönti el, milyen hangot ütünk meg. Megígérem, hogy soha többé nem emlékeztetem a múltra. Őszinte barátsággal Ellie Sanders

Ez igazán nemes lélekre valló megnyilvánulás volt, s Ann nyomban meg is bocsátott Ellie-nek. Ősszehajtotta a papírt, visszacsúsztatta a borítékba, s beletette a kabátja zsebébe. Roy minden mozdulatát árgus szemekkel figyelte. A tekintetében kétségbeeséssel vegyes együttérzés tükröződött. Érezhetően magyarázatot várt, amely végérvényesen fellebbenti a titkárnője múltjáról a fátylat, s érthetőbbé teszi a tegnap esti zaklatott viselkedését. Ann egy röpke pillanatra kísértést érzett, hogy minden titkát rábízza. De ez a késztetés, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. Nincs semmi értelme megbízni egy olyan férfiban, mint Roy, aki csak élvezeti cikként fogyasztja a nőket. Nem

29

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

szabad elfelejtenie, hogy a főnök megtiltott minden lelkizést és ábrándozást. Csak újabb gyengéjét árulná el, ha beszélni kezd. - Teljesítettem az óhaját, elolvastam a levelet - felelte anélkül, hogy a férfit pillantásra méltatta volna. - Ma mi lesz a feladatom? Fielding összeszorította a száját. Dühös pillantása elárulta, mennyire csalódott. Felvett egy paksamétát az íróasztalról, és Ann kezébe nyomta. - Nézze át ezt a kimutatást, Carmody, s röviden foglalja össze a lényeget! Ann megtisztelve érezhette volna magát, hogy a főnök ennyire bízik az ítélőképességében, de már több hasonló bonyolult feladatot megoldott a férfi legnagyobb megelégedésére, ezért minden különösebb lelkesedés nélkül látott munkához. Egy órakor Fielding kijelentette, hogy mára eleget dolgoztak, s elkezdett rendet rakni az íróasztalán. - Az ebédet tizenöt perc múlva tálalják a teraszon - tette hozzá. - Utána visszamegyünk Sydneybe. Sandersék nyilván már hajnalban elutaztak, mert Annen és Royon kívül csak Mrs. Mallory foglalt helyet az asztalnál. Az asszony nagyon kedves és előzékeny volt, s gondosan elkerült minden utalást az előző estével kapcsolatban. Ann ennek ellenére tartózkodó maradt, s minden hozzá intézett kérdésre olyan közömbösen és röviden válaszolt, amennyire még az udvariatlanság legkisebb jele nélkül lehetséges volt. Feszélyezte Roy közelsége, továbbá el akarta kerülni az esetleges újabb faggatózást. Amint befejeztek az evést, arra hivatkozott, hogy be kell csomagolnia, s magukra hagyta a háziakat. Tíz perccel később becsukta a bőröndjét Meggyőződött róla, hogy éppen olyan tisztán és rendesen hagyja ott a szobát, mint amikor beköltözött, s levitte a poggyászát az előcsarnokba. Lerakta a bőröndjét a lépcső mellé, s újra kiment a teraszra. - Bármikor indulhatunk, uram - mondta Roynak. - Hol várjak? - Jaj, Carmody! - nyögött fel a férfi. - Üljön le egy kicsit mellém! - vetette közbe Mrs. Mallory. - Roy majd magáért jön, ha elkészül. Gyerünk, fiam! - noszogatta. - Tudom, mennyire nem szereted a vasárnap esti csúcsforgalmat. Minél előbb indulnotok kell. Roy gyanakodva nézett rá. - Először kizsarolod, hogy hazajöjjek, utána meg alig várod, hogy megszabadulj tőlem. Legalább légy következetes, anya! - Az vagyok, Roy - felelte Mrs. Mallory. - Nem is veszed észre, mennyire. A férfi csüggedten az égre emelte a tekintetét, s felállt. - Csak a jó isten képes kiigazodni a nőkön - mormolta, és eltűnt a házban. Ann fellélegzett. A főnök előtt nem szólt volna egy szót sem Ellie leveléről, de az édesanyja kedvesen fogadta, s megérdemelte a választ. - Nem szeretném eltitkolni, hogy a lánya tegnap este levelet írt nekem - kezdte, s letelepedett Mrs. Mallory mellé. - Kérem, mondja meg neki, hogy jólesett az együttérzése, s egyáltalán nem neheztelek rá. Csak minden olyan... - mosolyodott el megkínzottan. - Attól tartok, az ilyen dolgok mindig váratlanul érik az embert. - Éppúgy sajnálom a történteket, mint Ellie - mondta őszintén az asszony -, s nagyon örülök, hogy van alkalmunk még egyszer beszélni. Tapintatlanul vájkáltunk a magánéletében, pedig nem volt jogunk hozzá, mert ez senkire sem tartozik - sóhajtott fel. - Nem is akarom megint elkezdeni. Tudnia kell, hogy mindig szívesen látjuk. Nyugodtan kísérje el Royt, ha egyszer megint hazalátogat! Mindig kedves vendég lesz a házunkban. - Nagyon köszönöm - válaszolta Ann mereven. Arra gondolt, milyen furcsán nézett rájuk tegnap este Mrs. Mallory, amikor visszajött a nappaliba. Talán azt hiszi, hogy több van köztük személytelen munkakapcsolatnál? - Roy mindig nagyon magányos volt - folytatta Mrs. Mallory fájdalmasan. - Az apja egész kiskorában meghalt, s mivel a birtokon laktunk, nem volt szomszédunk, a fiamnak nem voltak

30

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

játszótársai. Éppen tizenegy éves lett, amikor másodszor is férjhez mentem. Egy évre rá megszületett Ellie, akkor meg már intézetbe kellett adnunk Royt, hogy jó szakember legyen belőle. Nehéz évek voltak neki is, nekünk is... Ann zavartan nézett maga elé. Rájött, miért beszél erről Mrs. Mallory, de az asszony álma soha nem válhat valóra. Már maga a gondolat is nevetséges! Semmit nem érez Roy iránt, s ez fordítva is igaz. Szívesen másra terelte volna a szót, de nem akarta megbántani az asszonyt - Tudom, hogy Roy még mindig magányos - ismerte el nyíltan Mrs. Mallory. - A szakmai sikerei és szerteágazó üzleti kapcsolatai ellenére is. Már régóta szeretném, ha megállapodna, megnősülne, s családot alapítana. Biztosan jó apa és férj lenne, ha akarná. Mindenesetre figyelmes gyerek, és nagyvonalúan támogatta Ellie-t és Briant, amikor az állatorvosi rendelőt berendezték. Ann megragadta az alkalmat, hogy végre témát váltson. - Brian tehát állatorvos? - kérdezte látható érdeklődéssel. - Soha nem jöttem volna rá. Mrs. Mallory nem vette észre az elterelő hadműveletet, és készségesen mesélt a veje rendelőjéről, amelyet az egész környék dicsért. Ann megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Roy érte jött. Az anyja elkísérte őket a kocsihoz, kedvesen elbúcsúzott tőlük, s integetett utánuk, míg el nem tűntek a fák között. Amint elérték az országutat a férfi megtörte a csendet: - Nagyon bizalmasan beszélgettek - mondta szemrehányóan. - Nem akartam udvariatlan lenni, uram. Ha kívánja, hogy a jövőben ne szóljak egy szót sem... Roy káromkodott, s elhallgatott. Ann szótlanul kibámult az ablakon. Az út első harmadában némán ültek egymás mellett Annyira feszült volt a légkör, hogy szinte szikrázott a levegő. - Az anyám a jövendőbeli feleségemet látja minden nőnemű lényben, akit hazaviszek - fakadt ki indulatosan Fielding. - Ha célozgatott is ilyesmire, nem szabad komolyan vennie. Ez nem hangzott valami tapintatosan, s Ann-nek így nem esett nehezére, hogy hasonló hangnemben válaszoljon. - Hogy az édesanyja mit gondol vagy mit nem, az nekem teljesen mindegy, Mr. Fielding - mondta. - Maga lenne az utolsó, akihez férjhez mennék! - Ez eddig is világos volt a számomra! - förmedt rá a főnök. - Csak arra akartam utalni, Carmody, hogy én nem hitegettem az anyámat. Remélhetőleg volt magában annyi tisztesség, hogy megértette vele, hányadán állunk egymással. Ann nem hagyta magát kihozni a sodrából. - Erre nem volt szükség - felelte nyugodtan. - Egyébként nem sokra tartom azokat akik szándékosan lerombolják mások dédelgetett álomvilágát. Vannak emberek, akiknek ez mindenük. Fielding nem szólt semmit, s az út további része jeges hallgatásban telt el. Ann sejtette, hogy a férfi valamin erősen gondolkozik, de nem tudott rájönni, min. Az arca kifejezéstelen maradt, hunyorgó szemmel az utat figyelte. Ha magányos, gondolta Ann dühösen, az egyes-egyedül az ő bűne. Miért viselkedik ilyen nyersen és elutasítóan? Nem mintha szorosabb kapcsolatot kívánna kialakítani vele... A világért sem! Miatta akár élete végéig egyedül maradhat... Amikor megérkeztek Wollstonescraftba, Roy felvitte az ajtóig a bőröndjét. - Szép álmokat! - vetette oda kurtán, s eltűnt, mielőtt Ann elbúcsúzhatott volna. A főnök egész héten barátságtalan és szűkszavú volt. Még azt is elkerülte, hogy a titkárnőjére nézzen, mintha vonakodna tudomásul venni a létezését, hacsak nem kényszerítette rá a közös munka. Ann igen elégedett volt ezzel az állapottal, és levegőnek nézte Roy Fieldinget. Megint tombolt a hidegháború. Mindent elkövetett, hogy áthatolhatatlanná tegye a közöttük lévő falat, és mégsem érezte magát biztonságban. Sokszor azon kapta magát, hogy a férfi meztelen testét látja maga előtt. Ez a kép bevésődött az agyába, s még élesebb lett, amikor Roy másodszor is elküldte bevásárolni. Péntek volt, az utolsó munkanap a közgyűlés kezdete előtt. Már megérkeztek a vasárnap délelőttre

31

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

szóló repülőjegyek is. Ebéd előtt Ann még bevitt néhány levelet aláírásra az igazgatói irodába. Ősszerezzent, amikor Fielding hirtelen felemelte a fejét. - Vegyen nekem ebédidőben fél tucat alsónadrágot! - parancsolt rá. - Hagyományos szabás, hatos nagyság. Világosabban fejezzem ki magamat? Ann alig tudta palástolni a dühét. - Ez csak önön múlik, uram. - Inkább nem, Carmody! Ann hirtelen úgy érezte, hogy a férfi gyűlöli. Annyira, hogy nyíltan hadat üzen neki. Mit gondol ez az alak? - dohogott magában. Ha hat alsónadrágra hivatkozva akar felmondani, akkor legalább legyen oka rá! Valószínűleg nincs is szüksége új fehérneműre. Biztosan csak azért eszelte ki ezt az újabb bosszantást, hogy őt megalázza, és a tekintélyét fitogtassa. Ann Carmody majd keresztülhúzza a számítását... A fiatal eladólánnyal együtt remekül szórakozott a fehérneműosztályon, mert most még jobban eleresztette magát, mint a frakkhoz illő ing vásárlásakor. Vajon ugyanezt a felszabadult örömöt érezte az anyja is, amikor polgárpukkasztóan viselkedett? Ráérősen válogatott a tarka kínálatból, végül a fehértől a feketéig mindenféle színűt választott. Az apró, színes minták jelentették az igazi botránykövet: a merészen felszabott nadrágokon piros szívecskék, sárga keresztek, fekete nyilak, valamint fehér csillagok, pajzán tenyérlenyomatok és hópelyhek pompáztak. Tapintatosan megkérte az eladólányt, hogy ne átlátszó papírba csomagolja az árut, és jól ragassza le. Ha Roy ellenőrizni akarja, mit vásárolt neki, tépje csak szét a papírt. Feldobott hangulatban tért vissza az irodába, de az arcán nem látszott semmi. - Az alsónadrágok, uram - mondta kifejezéstelenül, s az íróasztal sarkára helyezte a csomagot. Fielding érdektelen pillantást vetett rá, majd lassan felemelte a fejét. Áthatóan nézett a titkárnőjére, mintha valamilyen árulkodó jelet akarna felfedezni rajta. Annnek minden akaraterejét össze kellett szednie, de végül is megőrizte közömbös arckifejezését. - Bízom benne, hogy jól választott, Carmody - bökte ki végül a férfi. - Remélem, kényelmesek lesznek... A csomag egész délután felbontatlanul hevert az íróasztalon. Ann azt gyanította, hogy a főnök ezzel akarja elbizonytalanítani. Sikerült is neki, mert a lány néha alig bírta magát fékezni, hogy valamilyen ürüggyel ki ne szaladjon a közeli bevásárlóközpontba. Percek alatt vehetne hat normális alsónadrágot, s észrevétlenül kicserélhetné a csomagokat. Aztán mégis meggondolta magát. Amikor késő délután hazaindult, a csomag még mindig ott hevert, ahová letette. Az időzített bomba ketyeg. Vajon mikor robban? Ann egész szombaton rettegett. Nem kellett volna ilyen rútul megtréfálnia a főnököt. Tényleg nem. Másrészről, ha az igazgató úr nem bízik az ízlésében, miért nem intézi el személyesen a vásárlásait? Az üzletek egész nap nyitva vannak, s egy főnöknek még csak el sem kell kéredzkednie, ha ki akar menni a városba. Bőven lett volna ideje rá, hogy olyan fehérneműt vegyen magának, amilyen neki tetszik. Őt csupán szeszélyből küldte el pénteken! Amúgy is erkölcstelen nőszemélynek tartja. A megbízatásaival is csak ezt erősíti meg, akkor meg mindegy. Talán mégis hiba volt ennyire felbosszantani... Alsónadrágok! Ennél mélyebbre már aligha süllyedhet! - füstölgött magában.

6. FEJEZET Ann vasárnap reggelre elfelejtette minden aggályát. Összecsomagolt, felvette az egyik szürke kosztümöt, amelyet szinte már egyenruhaként viselt, s taxival a belföldi repülőtérre vitette magát. Úgy beszélték meg, hogy az előcsarnokban találkoznak. A főnök persze már ott volt. Üdvözölte, de nem tett célzást az alsónadrágokra. Míg az indulásra vártak, közömbösen egy folyóiratot lapozgatott. A lány is megpróbált olvasni, de a sorok összefolytak a szeme előtt, pedig feltette a szemüvegét. Úgy tűnt a férfit sem köti le igazán az olvasmánya, mert egyszer sem lapozott. Végre beszálláshoz

32

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

szólították őket. Egymás után felmentek a lépcsőn a gépre, aztán hallgatagon elfoglalták helyüket az első osztályon. Simán felszálltak. Hamarosan kikapcsolhatták a bizonsági övet, s a légikísérő itallal kínálta őket. Fielding pezsgőt kért, Ann narancslevet. Lassan megnyugodott. Már majdnem teljesen biztos volt abban, hogy a főnök az irodában felejtette az alsónadrágokat s nem tartott az összeütközéstől. - Jól van, Carmody? - kérdezte ekkor olyan váratlanul a férfi, hogy Ann akaratlanul is összerezzent. - Köszönöm - pislogott bizalmatlanul. - Remekül. - Akkor élvezze az életet, ameddig módjában áll! - jelentette ki fenyegetően Fielding. - Ugyanis szándékomban áll saját kezűleg megfojtani, ha valaki meglát valamelyik új alsónadrágomban. Ann maga elé képzelte az igazgató urat először a szíves, utána a tenyérlenyomatos, végül a hópelyhes nadrágocskában, s a szája elé kapta a kezét. Szerencsére sikerült elfojtania a nevetést, különben a főnök nyomban beváltotta volna a fenyegetését. Ezek szerint valóban kellettek neki az alsónadrágok, gondolta. - Nézze, Mr. Fielding! - kezdte határozottan. - A húga nem is olyan régen azt kérdezte tőlem, miért nem lettem énekesnő. Az egyik ok az, hogy nem szívesen hagyom magamat kihasználni, mert okultam az anyám szomorú példáján. Ez vonatkozik magára is, uram. Nincs joga csak azért kihasználni, mert nő vagyok. Azért foglalkoztat személyi titkárnőként mert megvan hozzá a szaktudásom. Ha elküld bevásárolni, azzal lebecsül és megsért - mondta szikrázó szemmel. - Képzelje magát a helyembe! Mit érezne? A férfi arckifejezése megenyhült. - Ha nem hallottam volna énekelni - szólalt meg rövid töprengés után -, nem venném komolyan. Azért fizetem, hogy teljesítse a kapott megbízásokat: olyan jól és kielégítően, amennyire csak lehet. Mivel úgy tűnik, valóban irtózik a bevásárlástól... Rendben, Carmody. Eleget dolgozik az ilyen apró szolgálatok nélkül is. Ann úgy érezte, nagy tehertől szabadult meg. - Sajnálom a dolgot - ismerte be készségesen. - Megerőltető hét volt. Attól félek, kissé túllőttem a célon. - Valóban! - fortyant fel Roy, aztán rögtön lehiggadt s bocsánatkérően mosolygott. - Egyébként igaza van. Megerőltető hét volt. Egymásra néztek, s Ann egy pillanatig azt hitte, belátott a főnök álarca mögé. - Remélem, hogy a következő könnyebb lesz - tette hozzá a férfi halkan, s lehunyta a szemét. Ann győzött A főnök legalábbis méltányolta a büszkeségét. Őrülnie kellett volna, vagy legalábbis elégtételt éreznie. Ehelyett újabb kétségek gyötörték. Nem Roy Fielding volt az első megnyerő férfi az életében, de egyikhez sem vonzódott ennyire. Ráadásul még csak nem is kedveli! Sem őt, sem azt ahogyan a lelki békéjét és az önuralmát próbára teszi. Miért pont a főnököm? - töprengett dühösen. Ennek véget kell vetni! Főleg azért, mert az elkövetkezendő hét napban egymásra utalva dolgoznak majd. Minden körülmények között meg kell őriznie a hidegvérét, s ebből nem engedhet. Mondani persze könnyebb, mint megtenni. Roy Fielding sajnos kiszámíthatatlan. A brisbane-i repülőtéren egy fehér Cadillac várta őket. Ann megriadt. Bár a gépen szorosabban ültek egymás mellett, de ott nagyobb volt a belső tér. A kocsi hátsó ülésén úgy érezte, sokkal jobban ki van szolgáltatva a férfi vonzerejének, s az út a gépkocsivezető tájékoztatása szerint legalább negyvenöt percig tart. A lehető legkevesebbszer nézett Royra. Elegendő volt egy pillantást vetnie a férfi izmos combján feszülő nadrágra, hogy felébredjenek benne az emlékek, s ezt lehetőleg el akarta kerülni. Fielding kizárólag a forgalmat figyelte. Csak amikor elérték a tengerpartra vezető utat, akkor nézett Annre. - Remélem, a női büszkesége nem akadályozza meg abban, hogy ma este felszolgálja az italokat a lakosztályomban. - A hangja ingerülten csengett, s Ann világosan kihallotta belőle a figyelmeztetést nehogy még egyszer ellenszegüljön. - Nem szeretem, ha a munkatársaimmal folytatott bizalmas beszélgetés idején valamelyik szállodai alkalmazott is jelen van.

33

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Nincs ellene kifogásom - felelte Ann. - Ez a hivatali kötelességeim közé tartozik. - Már előre örült, hogy megismerkedhet a cég vezető munkatársaival, és összemérheti magát velük. - Ez igazán örvendetes. Egy nap megkérem, hogy fejtse ki sajátos véleményét a kötelességeivel kapcsolatban. Így talán elkerülhetnénk a további kellemetlen meglepetéseket. - Remélem, hogy szolgáltam néhány kellemes meglepetéssel is, uram. - Persze. Ezért dolgozik még mindig nálam, bizonyos nehézségek ellenére is. No de térjünk vissza a mai estéhez, Carmody! Szeretném, ha alaposan megismerkedne az alkalmazottaimmal, s a benyomásait közölné velem. Ann nem mutatta, mennyire meglepődött. A főnök nagyra tarthatja a véleményét, ha ilyesmit kér tőle... - Biztos vagyok benne, hogy a megfelelő embereket választotta, uram - mondta őszintén. - Különben nem lenne ilyen sikeres a vállalata. - Hmm - tétovázott Roy. - Állandó feszültségben dolgoznak. Ettől egyesek megtáltosodnak, mások meg belerokkannak. Nagy mozgásteret adok nekik, így a legmerészebb ötleteiket is megvalósíthatják, amíg hajlandók érte vállalni a felelősséget, s nem hárítják a beosztottjaikra. Csupán az a kérdés, meddig bírják az állandó idegi megterhelést teljesítményromlás nélkül. Néhányuk talán attól szenved, hogy a felesége nem támogatja eléggé. Ezt kellene kiderítenie. Ann dermedten nézett rá. - Jól értem, uram? - kérdezte. - Szaglásszak a munkatársai körül? Mint egy kém? - Kém? Ugyan már - húzta el a száját Fielding. - Ilyesmit sohasem kérnék magától. Az a véleményem, hogy aki jól érzi magát és elégedett, az jobban dolgozik. Magas fizetést adok, s a teljesítményt nagyobb hatáskörrel jutalmazom. Ez a biztosítéka az alkalmazottaim elégedettségének. Ha mégis magánéleti gondjaik támadnának, amelyekben segíteni tudok, szívesen megteszem. - Természetesen, uram. - Mindenki magával hozza a feleségét, én állom ennek a hétnek a költségeit. Maga ezt nem értheti, Carmody, mert teljesen más, mint ezek a nők - mosolygott a főnök lenézően. - Nem engedhetem meg magamnak, hogy közelebbről is törődjek a hölgyekkel. El sem hinné, micsoda ajánlatokat kapnék, még állítólag boldog, férjes asszonyoktól is. Szükségem van a munkatársaimra, Carmody, s nem akarom kockára tenni a jó viszonyunkat csak azért, mert a feleségek a szemüket meresztik rám. Valóban más lennék, mint a többi nő? Ann a ravaszul kacér kheongszamra gondolt, s szinte szégyellte magát. Hirtelen megértette, milyen helyzetben van a férfi. Egyáltalán nem tartja magát ellenállhatatlannak, s elege van abból, hogy állandóan a nyakán lógnak a nők. Vonzereje, gazdasági befolyása és a pénze újabb és újabb hódolókat vonzott. Megpróbált tárgyilagos maradni, és félretette az előítéleteit. Tulajdonképpen nem lehet rossz néven venni Fieldingtől, hogy egyik-másik ajánlatot elfogadta. Hiszen ő is csak ember. Eszébe jutott az anyja. Nem ugyanebbe a csapdába esett-e ő is? Az emberek ráakaszkodtak, elvakította őket a sikere és a szépsége. Chantelle pedig mindig engedett a kísértésnek, azt remélve, hogy valódi támaszt, igazi barátot talál. Ez a vágya azonban sohasem teljesült. - Megértem, milyen nehéz helyzetben van - mondta együtt érzőn Ann. - Még hogy nehéz? - kiáltott fel a főnök elkeseredetten. - Mit tudhat maga erről? Mindazonáltal segíthet nekem, Carmody, mert maga is nő. Próbálja meg kideríteni, hogy valóban boldogok-e a munkatársaim feleségei, vagy csak úgy tesznek! - És ha nem azok? - kérdezte Ann óvatosan, s elhatározta, hogy megvárja a választ. - Mihez kezd akkor? Fielding vállat vont. - Szívesen elébe megyek néhány dolognak. Néha elegendőek apróbb változtatások. Például rugalmas munkabeosztás, több szabadidő, egy régóta áhított utazás. Valami, ami csökkenti a feszültséget. Egyetértene ilyesfajta lépésekkel?

34

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Ann-nek tetszett hogy ennyire törődik a munkatársaival. Már szinte rokonszenvesnek találta. Legalábbis egy kicsit. - Megteszem, ami tőlem telik - ígérte, majd meggondolatlanul folytatta: - Ezért nem nősült meg, Mr. Fielding? Mert... - Elnémult, s zavartan elfordult. - Kérem, felejtse el az utolsó kérdést. Tapintatlan voltam. Az igazgató úr nem sértődött meg, inkább jól mulatott. - Nem kell mentegetőznie, Carmody. A kíváncsisága érthető, még ha annyira közömbös vagyok is magának, mint amennyire hangsúlyozza. Hogy őszinte legyek, újra és újra eljátszom a házasság gondolatával. Már csak azért is, mert terhes és időrabló mindig újabb nőt keresni, aki egy éjszakánál hosszabb időre leköt, eljön velem az estélyekre, gondoskodik a fehérneműmről, és bevásárol - nézett kihívóan Annre. A rokonszenv, amelyet Ann az előbb érzett nyomban el is múlt. Az ágya! A kényelme! Szóval azt hiszi, hogy a teste és a pénze elég ahhoz, hogy valaki férjhez menjen hozzá. Talán vannak olyan nők, akiknek ez valóban elég, de ő nem tartozik közéjük. Erősen kételkedett benne, hogy az a nő sokáig boldog lehet, aki belemegy egy ilyen alkuba. Bármennyire is elhalmozná Roy pénzzel, egyszerre mindig csak egy ruhát viselne, egyszerre csak egy házban lakna s csak egy kocsit vezetne. Bele lehet halni az unalomba, ha más nem jut neki a házasságból. Természetesen a testi kapcsolaton kívül. Ebben a tekintetben Mona kétségkívül elégedett benyomást keltett, de ő nem Roy felesége. - Az a bajom - folytatta a férfi -, hogy egy bizonyos idő után a legvonzóbb nőt is unalmasnak találom. Aztán elképzelem, hogy a hátralevő éveimet vele kell leélnem, és inkább lemondok a házasságról. - Hiszen el is válhat -javasolta Ann harapósan. - Azért, hogy a válóperrel elveszítsem mindannak a felét amit kemény munkával szereztem meg? Csak gyengeelméjű lehet, aki ilyet tesz, Carmody, s én remélhetőleg nem vagyok az. - Valóban nem, uram. Ezzel befejezték a beszélgetést. Fielding méla hallgatásba burkolódzott s Ann azon tépelődött, vajon nem éppen most jut-e arra a következtetésre, hogy Mona is kezdi untatni. Elérték Southportot, átkeltek a Broadwater-tengerszoroson, amelynek mindkét partján remek hajók horgonyoztak, s eljutottak a hosszúkás Spil-félszigetre, amely elválasztotta a szorost a nyílt óceántól. Hamarosan rákanyarodtak a Mirage Hotel bekötőútjára, s közvetlenül a főbejárat előtt álltak meg. Ann kiszállt a Cadillacből, és áhítatosan körülnézett. Nem tudott betelni a látvánnyal, olyan gyönyörű volt minden - az épület merész vonalaitól kezdve egészen a homlokzat díszítéséhez használt anyagokig. A Mirage teljes mértékben megfelelt a nevének. Légies volt, mint a délibáb, s minden csillogott-villogott rajta, mint Csodaországban. A nehéz üvegajtókon és az előcsarnok hátsó üvegfalán át akadálytalanul a tengerre lehetett látni. A padlózatot csillogó, préselt kagylóporból készült lapokkal burkolták. A lágyan változó színek és a padlólapok mintája azt a benyomást keltette az emberben, hogy finoman hullámzó vízen jár. A csarnok elülső, nyitott részén egy férfi ült. Amikor meglátta Royt és Annt felpattant fonott székéből, s üdvözölte őket. Éber, kék szeme és rövid, szőke haja volt, amelybe már ősz szálak vegyültek. A kifogástalan világosbarna öltöny elárulta az üzletembert, a serénység pedig, amivel az igazgató urat köszöntötte, a törekvő alkalmazottat. A két férfi körülbelül egyidős lehetett Szívélyesen kezet ráztak. Larry Pearsonről kiderült, hogy a cég utazási részlegét vezeti. Leplezetlen érdeklődéssel szemlélte Annt. Hogy a figyelme személy szerint neki szólt-e, vagy a főnők titkárnőjének, azt a lány nem tudta eldönteni. - Személyesen ellenőriztem az előkészületeket. Minden a tervek szerint halad, zavartalan közgyűlésnek nézünk elébe. - Kitűnő, Larry - felelte elismerően Fielding. - A többiek már itt vannak?

35

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Bob, Alex, Nick és Terry már ma reggel bejelentkeztek a feleségükkel együtt, ahogy kívánta. - Larry felnevetett. - Mindannyian az úszómedencénél lebzselnek, s már előre örülnek, hogy az ön társaságában tölthetik el a délutánt A többiek a nap folyamán érkeznek, a legutolsók meg csak holnap reggel. Ann figyelmét vízcsobogás terelte el. Meglepetten körülnézett és felfedezte, hogy az előcsarnokot egy korallpiros márványkorlát két részre osztja. Az elülső, magasabban fekvő részt kényelmes fonott bútorokkal rendezték be. A termet tengerkék, színes kagylómintákkal díszített futók tették még élénkebbé. A hátsó, alacsonyabban fekvő rész inkább télikerthez hasonlított, amelynek legfőbb látványossága a vízesés volt, amely egy színes fényekkel megvilágított medencébe zuhant alá. Mindez könnyed, vidám hangulatot árasztott. A szállodafiú, aki a Cadillacből kiszedte a csomagokat melléjük tolta a csillogó réz poggyászkocsit. - Megmutathatom a szobájukat, uram? - kérdezte udvariasan. Fielding bólintott. - Viszlát Harry! - mondta barátságosan, és karon fogta Annt. A lány szándékosan úgy szállt be a felvonóba, hogy a fiú és a kocsi közéjük kerüljön. Zavarta a férfi futó érintése, pedig a főnök csak udvariasságból fogta meg a karját. Nyilván nem gondolt semmi rosszra, de Ann érverése minden alkalommal felgyorsult, ha ilyen közel kerültek egymáshoz. Egy emelettel lejjebb mentek. Amikor elhaladtak a vízesés mellett, Ann észrevette a medence alján heverő pénzérméket, mint a római Trevi-kút, gondolta, s kísértést érzett, hogy maga is bedobjon egy pénzdarabot hátha egy szép napon visszatérhet ebbe a Paradicsomba. Az üvegfal mögött buja, délszaki kert tűnt fel, sokfelé ágazó mesterséges tóval, amelynek tükre fölött több kecses gyalogoshíd ívelt át. Az első híd mögött bújt meg az úszómedence és a lakószárny. Az épületegyüttes hangsúlyozottan alacsony volt, belesimult a tájba, s a karcsú oszlopok elfeledtették az emberrel, hogy szállodában van. Az építészek mindenekelőtt a fényhatást tervezték meg alaposan. A nagy ablakokon keresztül a napfény beáradt a belső helyiségekbe is, és visszaverődött a világos, fehérre és rózsaszínre festett falakról. A szállodafiú először Roy lakosztályába vezette őket, amelyhez hálószoba, pezsgőfürdővel felszerelt fürdőszoba, nappali és dolgozószoba tartozott. Utóbbi elég tágas volt ahhoz, hogy kisebb értekezleteket is lehessen tartani benne. Ann szobájában is világosak voltak a falak, s a berendezés kényelmes fonott ülőbútorokból, bárszekrényből, színes tévéből, kecses íróasztalból és széles franciaágyból állt. Ráadásul remek kilátás nyílt a tengerre. Ez volt a legnagyobb és legfényűzőbb szálloda, amelyben valaha is lakott. S mégis akadt egy kis baj. A szobája ugyanis közvetlenül a főnök lakosztálya mellett volt, s csupán egy kétszárnyú ajtó választotta el őket! A hordár elmagyarázta, melyik a villany-, a klímaberendezés-, a rádió- és a tévékapcsoló, s melyik gombbal lehet hívni a szobapincért, de Ann alig figyelt rá. Csak az összekötő ajtóra tudott gondolni. A fiú nyitva hagyta, s akkor sem csukta be, amikor elment. Alig tűnt el, máris belépett a főnök. - Lemegyek az úszómedencéhez - közölte, s közben nyugodtan kigombolta az ingét. - Magának is jönnie kellene, hogy megismerkedjék a többiekkel. Ann görcsösen igyekezett, nehogy Roy kezére és domború mellkasára nézzen. Nem akarta elkísérni a férfit. El akarta felejteni, milyen arányos a teste, s mit érzett, amikor megleste Fernlea-ben úszás közben. Ha vele megy, nem tud ellenállni a kísértésnek. Roy észreveszi, hogy figyeli, és... - Ez utasítás, uram? - kérdezte bizonytalanul. - Utasítás? Nem, Carmody, inkább meghívás - vette szemügyre alaposabban a főnök. - Tulajdonképpen mi a baja? Miért forgatja ki állandóan a szavaimat? Ann elpirult.

36

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Nem állt szándékomban, uram. Csak először ki szeretnék csomagolni, és... - Ezt elintézi a szobalány. - Szívesebben csinálom magam. Fielding tekintete elsötétült, s Ann elhatározta, hogy elébe megy a dolgoknak. - Nem figyelmeztetett, hogy egymásba nyílnak a szobáink - vetette a főnöke szemére. - Mégis, mit várt? - kérdezte Roy bosszúsan. - Talán rohanjam körbe a fél szállodát, ha meg akarok magával beszélni valamit? Szóval megint csak a kényelemszeretete... - Mindenesetre azt vártam, nyugtom lesz magától, ha nem dolgozunk - dühödött fel Ann -, s nem kell végignéznem, hogyan vetkőzik a küszöbömön. - Zavarja, Carmody? - kérdezte a férfi alattomosan. - Túl bensőségesnek, ezért illetlennek találom. - Mert eszébe juttat bizonyos dolgokat? - mosolygott gúnyosan Fielding. - Talán attól fél, hogy az éjszaka közepén belopódzom magához és megerőszakolom? - Badarság! - fortyant fel Ann. - Annál jobb, Nebáncsvirág kisasszony! Ugyanis ilyen mélyre még nem süllyedtem. Ne játssza itt nekem állandóan a sértett liliomszálat! Tisztában vagyok vele, honnan jött. S ezen nem változtatnak a lehetetlen kosztümjei sem. A harag és a zavar még pirosabbra festette Ann orcáját. - Jogom van a magánélethez, Mr. Fielding! - védekezett hevesen. - Azt akarom, hogy ez az ajtó zárva maradjon. Kopogjon, ha beszélni szeretne velem! Továbbá azt szeretném, hogy várja meg a kopogás után, míg szólok, s magam nyitok ajtót, amennyiben feltétlenül szükségesnek ítélem. - Ha azt hiszi, hogy közben lesz ideje szórakozni, akkor alaposan téved - jelentette ki metsző hangon Roy. - Azért van itt, hogy dolgozzék! Tehát azt ajánlom, ne sokáig várakoztasson, ha kopogok. - Visszament a lakosztályába, s bevágta maga mögött az ajtót. Ann a kulcsot kereste, de nem találta. Majdnem összeesett a fáradtságtól, s a legszívesebben elbőgte volna magát. Egy férfi sem gyötörte meg még ennyire, mint Roy Fielding. Egyre nehezebben tud szembeszállni vele. Leroskadt az ágyra, s a tengert bámulta anélkül, hogy valóban látta volna. Amikor a szobalány kopogott, nem válaszolt. Aztán elkezdett kicsomagolni. Közben betette a magnóba az egyik magával hozott kazettát, s a zene megnyugtatta. Ennek ellenére egész délután nyomott volt a hangulata. Tisztában vagyok vele, honnan jött. Hogy mondhatta ezt Roy? Csak az anyját ismerte a pletykalapokból, s ugyanolyan felületesen és rosszul ítélte meg, mint a többiek. Ann igen csekély szexuális tapasztalattal rendelkezett. A Killara Főiskolán egyszer lefeküdt egy egyetemistával. Azóta meggyőződése volt, hogy az emberek többsége túlértékeli a testiséget s másik élménye sem győzte meg az ellenkezőjéről. A kijózanodás ekkor még gyorsabb volt, mert szépreményű partnere, akinek az unszolására végül engedett, nagy csalódásnak bizonyult. Akkoriban hiába töprengett, miért is érzi magát tulajdonképpen csalódottnak: mert túl sokat várt, vagy mert nem eléggé felszabadult? Mindenesetre azóta félénken elhúzódott minden férfitől, aki arra akarta kényszeríteni, hogy többet adjon, mint amennyire képes. A délutánt értelmetlen tépelődéssel töltötte, s csak a hangos kopogtatás riasztotta fel gondolataiból. Az órájára nézett - már csak húsz perc, aztán jönnek Roy munkatársai, s fel kell szolgálnia az italokat. A főnők valószínűleg az utolsó utasításokat akarja kiadni. Nem szabad megvárakoztatnia. Az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. A férfi hátat fordított neki. Az ablak előtt állt. - Jöjjön, Carmody! - parancsolt rá. - Valamit tisztáznunk kell. - Mivel Ann nem mozdult, Fielding türelmetlenül intett. - Jöjjön, üljön le! Már csak néhány percünk van, mindjárt itt a szobapincér. Ann becsukta az ajtót, s az asztal melletti karosszékhez ment. Félt leülni a kétszemélyes kanapéra. Az ölében összekulcsolta a kezét, s nyugodtan megvárta, míg Roy is helyet foglal vele szemben.

37

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Nagyon elégedett vagyok a munkájával, Carmody - kezdte a főnök ellenséges arccal. - Gyors a felfogása, okos, és olyan apróságokra is figyel, amelyek másoknak elkerülik a figyelmét. Mindez rendkívül értékessé teszi a szememben. - Szünetet tartott, aztán mérgesen folytatta: - De azt nem tűröm, hogy mindent, amit teszek vagy mondok, ellenem fordítson. - Uram,én... Fielding nem hagyta szóhoz jutni, s közben vádlón rámutatott. - Elismerem, délben túl messzire mentem, de maga kezdte, Carmody. Nem lényeges, hogy akarta-e vagy sem. Ennek véget kell vetni, méghozzá azonnal! A közgyűlés miatt vagyunk itt, és semmi, ismétlem, semmi sem akadályozhatja ezen a héten a munkánkat. Ez azt jelenti, hogy ha olykor veszélybe kerülnek is a becses elvei, maga tartja a száját, és végzi a dolgát. Elég világosan fejeztem ki magamat? - Igen, uram. - Ann belátta, hogy a főnöknek igaza van. Ha nem adja be a derekát, nem tudnak eredményesen együtt dolgozni. Különben is, a legfontosabb kérdésben - a csukott összekötő ajtó esetében - a javára dőlt el a vita. A beleegyezése egyáltalán nem lágyította meg Fielding szívét, mert a férfi öklével az asztalra csapott, s előrehajolt. - Nahát, még ez is, Carmody... ez az örökös uramozás! Szólítson csak még egyszer így, s nem állok jót magamért. Nem vagyok az apja! Nem vagyok annyira öreg, s nem is táplálok atyai érzelmeket maga iránt. Felfogta? Ann arra a megállapításra jutott, hogy a férfi indulatkitörését kétségkívül a belső nyugtalanság okozza. Ő is érzi, hogy önkéntelenül vonzódnak egymáshoz? Talán ugyanúgy kínlódik, amiért nem tudja eldönteni: engedjen-e neki, vagy sem? - Értem, Mr. Fielding, s őszintén örülök, hogy elégedett a munkámmal. Szeretném... - Itt elnémult. Amit mondani akart, többet árult el a valódi érzelmeiből, mint jónak tartotta. - Miért hallgatott el ilyen hirtelen? - kérdezte a főnök ingerülten. - Folytassa csak, nem eszem meg! Mit szeretne, Carmody? Ann tétovázott. Jobban vonzódik Royhoz, mint ahogy eddig beismerte. Ismeretségük rövidsége és minden zavaró körülmény ellenére. - Ó,semmit... - Az ördögbe is, Carmody! Ne járassa velem a bolondját! Ki vele! Ann kutatva nézte az arcát, de a békülékenység legkisebb jelét sem fedezte fel rajta. - Szeretném, ha a segítségére lehetnék - mondta halkan. - Ez minden. Úgy tűnt, a férfi rosszabbtól tartott, mert láthatóan megnyugodott. - Akkor tegye azt, amit mondok! - szólította fel nyomatékosan. - Többet nem kívánok. Mindig tegye egyszerűen azt, amit mondok! - Ahogy óhajtja, Mr. Fielding. - Ann okosabbnak tartotta, ha enged, habár tudta, hogy feltétlen engedelmességet sohasem lesz képes tanúsítani. Fielding megérezhette ezt, mert bizalmatlanul méregette, s úgy tűnt, töri a fejét, hogyan tehetné próbára. Végül felcsillant a szeme. - Szeretném, ha a jövőben Roynak szólítana. Ann megijedt A bizalmas megszólítás megnehezíti, hogy megtartsa a három lépés távolságot. - Azt hiszem, ez azon a határon túl... - Ezt hadd döntsem el én! - szakította félbe durván a főnök. - De... - A mennydörgős mennykő csapjon bele, Carmody! Miért kell örökké ellentmondania? Ann idegesen az ajkába harapott. A férfi észrevette a zavarát, s elégedetten mosolygott. - Mindegyik munkatársam így szólít, akivel itt találkozni fog - magyarázta -, és az asszonyok is. Tudniuk kell, mit gondolok magáról, Carmody. Bizonyos értelemben maga közelebb áll hozzám

38

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

bárki másnál, s nem árt, ha ezt a tudomásukra hozzuk. Így elkerülhetjük az esetleges félreértéseket. Bármennyire is örült Ann a neki szánt szerepnek, tartott a nagyvonalú ajánlat beláthatatlan következményeitől. - Akad más, amit félremagyarázhatnak - hívta fel a férfi figyelmét. - Mégiscsak szomszédos szobában lakunk. - Ezt magára bízom, Carmody. Ha valaki ilyen merész gondolatra ragadtatná magát, biztosan sikeresen elhallgattatja. A nőktől sem kell félnünk. Elég egy pillantást verniük a vénlányos szürke kosztümjére, s minden szóbeszéd elnémul. Nincs igazam? - húzta fel kérdőn a szemöldökét Fielding. - Nos... hajlandó vagyok a keresztnevén szólítani, uram, ha maga is ezt teszi. A férfi felnevetett. - Ann vagy Angel? Melyiket választja? Ne féljen, Ann! A többieket nem lesz nehéz megtéveszteni, s nálam biztos helyen van a titka. Hadd jöjjön rá mindenki magatól mint én! Addig pedig továbbra is együtt, s nem egymás ellen dolgozunk. Rendben? - Rendben - bólintott Ann. Csak próbálja meg Roy felhasználni ellene a múltját! Egyetlen rossz szó, s meglátja, kivel van dolga.

7. FEJEZET Halk kopogás jelezte, hogy megérkezett a szobapincér. Begurította a poharakkal és italokkal megrakott zsúrkocsit. Éppen elkészültek, amikor megérkeztek az első vendégek. Ann-nek szinte szárnyakat adott Roy bizalma, így nem elégedett meg a szerény szemlélő szerepével, amelyre kezdetben számított. Háziasszonyként itallal kínálta az összegyűlteket, aztán közéjük vegyült, kérdezősködött, új szempontokat gyűjtött a közgyűlés napirendjéhez, és élvezte a feléje áradó nagyrabecsülést. Egyszer elkapta Roy vidám pillantását. Ismét úgy tűnt mintha titkos egyetértés fűzné össze őket. Ann egyre jobban megértette a férfit és munkamódszereit. Legalábbis ezt bizonygatta magának. Repültek az órák. Mindenki Ann társaságát kereste. Nem csoda, hiszen ki akarják deríteni, hányadán is állok a főnökkel, gondolta, s minden mosoly mögött érezte a mohó kíváncsiságot. Időnként megbeszélte az észrevételeit Royjal, olyan nyíltan és felszabadultan, mintha sohasem lett volna nézeteltérésük. Az üzlet csak üzlet s a véleménycsere most is izgalmas és érdekes volt. Fél kilenc körül a főnök véget vetett az összejövetelnek. Eljött a vacsora ideje, s az asszonyok már a szálloda előcsarnokában vártak. Roy személyesen mutatta be nekik Annt, mielőtt mindannyian helyet foglaltak volna a Horizons teremben, a Mirage legjobb éttermében. Ann Roy mellett ült az asztalfőn. Hízelgett neki a megtiszteltetés, habár világos volt előtte a főnök hátsó szándéka: a többi hölgyet kell távol tartania. Észrevétlenül méregette nőtársait. Mindannyian el voltak ragadtatva a lehetőségtől, hogy néhány napig együtt pihenhetnek a férjükkel, dicsérték a szállodát és élvezték a fényűző környezetet. Lelkesen áradoztak Roynak a nagyszerű kiszolgálásról és a gyönyörű parkról. Kivétel nélkül elégedett arcokat látott maga körül, úgy tűnt, egyik feleségnek sincs oka panaszra. Egyetlen este persze nem elég ennek a megítélésére. Igen, az asszonyok kétségkívül büszkék a férjükre, s ezt apró gyengédségekkel ki is mutatták. Ennek ellenére egy sem akadt köztük, aki valamikor az est folyamán ne nézett volna leplezetlen csodálattal Royra. Úgy tűnt nem lehet ellenállni a vonzerejének, s Ann azon töprengett, hányan tartanák meg házastársi esküjüket, ha Fielding bátorítaná őket. Végül is ő a cég feje. Senki sem emelkedhet magasabbra nála, bármennyire is megállja a helyét a posztján. Persze Fieldingnek nem csak az üzleti életben elfoglalt helye számított. Jó megjelenése és érzéki vonzereje még kívánatosabbá tették, továbbá kedves és figyelmes házigazdának bizonyult. A vacsora után kávét és italt szolgáltak fel. A társalgás újból megélénkült, míg Roy tapintatosan nem utalt arra, hogy a férfiakra kemény hét vár, s szükségük van a pihenésre. A társaság szétoszlott, mindenki nyugovóra tért. - Nos? - kérdezte a lánytól Roy, miután elbúcsúztak a többiektől, s visszaindultak a szobájukba. - Túloztam?

39

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Nem - ismerte el Ann. - Jól teszi, hogy ennyire tartja a távolságot, habár ez csak még érdekesebbé teszi a nők szemében. Az a benyomásom, egyetlen asszony sem érzi tehernek a férje állását. Mindegyik büszke arra, amit a férje elért, s mindent megtenne azért, hogy meggyorsítsa, a felemelkedését. Szeretik a hatalmat és a befolyást, ami osztályrészül jutott nekik. - Nem téved? - Nem. Legalábbis nem hiszem. Természetesen egy ilyen este után nem lehet megmondani, megértik-e egymást a házastársak. Roy elmosolyodott. - Tiszteletet ébresztett bennük, Ann, és kíváncsivá tette őket. Úgy ült ott, akár egy felvilágosult apáca, csak limonádét ivott... Erről jut eszembe: mi a kifogása az alkohol ellen? Ann hirtelen semmiféle gátlást nem érzett hogy elmondja az igazat: - Végig kellett néznem, hogyan teszi tönkre az embereket az ital. Az apám alkoholista volt. Sok zenész nem tud ellenállni az italnak. A mulatók, ahol dolgoznak, az éjszakai élet... Májzsugorban halt meg tízéves koromban. A férfi nem szólt semmit. Némán mentek egymás mellett, mint azok a barátok, akiknek nincs szükségük szavakra. Ann örült az egyetértésnek, amely a munka kapcsán alakult ki közöttük. Tudta, hogy ez nem lehet tartós, de ebben a pillanatban olyan közel érezte magát Royhoz, mint valamikor az édesanyjához. - Biztosan soha nem is élt kábítószerrel - jelentette ki váratlanul a férfi őszinte meggyőződéssel a hangjában. - Valóban nem - válaszolta kissé nyugtalanul Ann, hogy a férfi ennyire beleéli magát a helyzetébe. Most vajon a nemi élete iránt is érdeklődni fog? Feszülten várt, de Roy nem folytatta a kérdezősködést - Nem lehetett könnyű élete - mondta végül. - De unalmas sem - mosolyodott el a lány. Végigmentek a folyosón, s megálltak az ő szobájának ajtaja előtt - Maga soha nem is tudna unalmas lenni, Ann. Ann szíve hangosan dobogott A szavak végtelenül jólestek neki, s félt, hogy Roy észreveszi a meghatottságát A kelleténél körülményesebben vette elő a kulcsát a táskájából, bedugta a biztonsági zárba, s elfordította. A férfi nem szólt semmit, de nem is mozdult Ann egész testében remegett. Érezte, hogy Fielding valamilyen jelre vár, de nem volt benne biztos, mire gondol. Vajon Roy tudja? - Jó éjszakát! - hadarta zavartan, és nem mert ránézni. - Jó éjszakát! - búcsúzott kurtán a főnök, s továbbment a lakosztály ajtaja felé. Ann szándékosan lassan készülődött a lefekvéshez. Meg akart nyugodni, de minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult. Amikor nagy sokára ágyba bújt, nem tudott elaludni. Túl izgatott volt s Roy nem ment ki a fejéből. Kétségbeesésében végül bekapcsolta a tévét s a szálloda adóján sugárzott videofilmet nézte, míg el nem nehezült a szemhéja. Roy nem kérte meg, hogy menjen vele úszni, habár ő minden napot az úszómedencében kezdett. Ann ezt a közgyűlés résztvevőitől tudta, akik ilyenkor elkísérték - az egészségük miatt vagy szolgalelkűségből, nem derült ki. Mindenesetre mindegyik férfi pontosan ugyanolyan edzett és izmos volt, mint a főnök. A napok kisebb vagy nagyobb csoportokban folytatott értekezletekkel teltek, úgyhogy sokszor az étkezések is kimaradtak. Jobb esetben az úszómedencénél reggeliztek. Délben bekaptak egy szendvicset a tanácsteremben, esténként pedig a Horizonsban vacsoráztak. Egyszer nyárson sült csirkét ettek a szálloda teraszán. Akármilyen rendezvény volt is, a személyi titkárnő mindig Roy mellett foglalt helyet. Ez így maradt egész héten. A legtöbb időt megfeszített munkával töltötték, ami ellen Ann-nek semmi kifogása sem volt. Szívvel-lélekkel csinálta. A munka megvédte. Ezen a téren biztosan és hozzáértéssel mozgott, s Roy elismerése szárnyakat adott neki. A főnök mindent megbeszélt vele, adott a véleményére, s minden este ragaszkodott ahhoz, hogy a hivatalos rész lebonyolítása után kettesben összegezzék a

40

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

nap történéseit a lakosztályában. Sajnos megvolt az a rossz szokása, hogy közben egyre több személyes jellegű kérdést tett fel, amelyek minden alkalommal elbizonytalanították Annt, s új feszültséggel terhelték a kellemes légkört Ilyeneket kérdezett: hogyan érezte magát Ann az intézetben, milyen volt az anyjával való kapcsolata, miért szereti a zenét, milyenek voltak az előző állásai? Közben úgy tett, mintha a válasz nem is érdekelné, azonban olyan áthatóan nézte, és olyan várakozásteljesen hallgatott, hogy Ann gyanakodni kezdett. - Miért akarja tudni? - kérdezte egyik este méltatlankodva. Roy vállat vont. - Mi rossz van abban, ha valamit megtudok magáról? Ezt akár burkolt hadüzenetnek is fel lehetett fogni. - Mit a szándéka, Roy? Hová akar kilyukadni ezzel az örökös faggatással? A főnöke megkínzottan elmosolyodott. - Maga rejtély számomra, hát meg akarom oldani. - Ismerem az ilyet, amint megoldotta a feladványt, máris untatja a dolog - állt fel határozottan Ann, s a szobája felé indult. - Jó éjszakát! - Becsukta maga mögött az összekötő ajtót, s remegve nekidőlt. Egy ideig így maradt, míg le nem csillapodott. Roy érdeklődik iránta, mert más, mint a többi nő. Mert nem lett belé szerelmes hanyatt-homlok. Csak egyszer hagyjon alább az ellenállása, csak egyszer adja meg neki azt amit akar, s máris mindennek vége... Menthetetlenül elvesztené az állását, s ezt nem akarta. Most is, mint minden este, bekapcsolta a tévét Végzetes vonzerő címmel sugároztak egy érzelmes filmet. Milyen találó cím, gondolta, s addig nézte, míg a kép össze nem folyt a szeme előtt. Mintegy a tanácskozás lezárásaként Fielding meghívta vacsorára legközelebbi munkatársait feleségükkel együtt a szálloda egyik különtermébe. Közösen értékelték az együtt töltött hetet, s mindenki egyetértett abban, hogy a közgyűlés sikeres volt. Roy több bort ivott a szokásosnál, de nem látszott rajta. Szórakoztató és kedves volt mint mindig. A fejedelmi búcsúvacsora után kávét, konyakot és portóit szolgáltak fel. Senkinek sem akaródzott lefeküdni. Amikor Ann kiment a mosdóba, Amanda Pearson csatlakozott hozzá. Egy örökkévalóságig tartott, míg a nő megfésülte vállig érő fekete haját, s felfrissítette magát. Közben folyamatosan Annt figyelte a tükörből. Végül nem tudott parancsolni a kíváncsiságának. - Larry azt mondja, maga rendkívül okos és talpraesett nő - kezdte körülményesen. - Feltételezem, hogy annak is kell lennie, ha Royjal dolgozik. - Olyan hódolattal ejtette ki Roy nevét, mintha egy elérhetetlen istenről lenne szó. Ann elmosolyodott. - Tökfejekhez kevesebb türelme lenne. - Biztosan... Nagyszerű férfi, nem igaz? És állandóan vele lenni... Nem bolondul érte? - Vannak hibái is - jelentette ki a lány nyugodtan. - Mint minden férfinak - nevetett hamiskásan Amanda. - Ebben a tekintetben egyik sem kivétel. - Alattomosan Annre nézett. - Azt mondják, remek szerető. - Ezt sajnos nem tudom megítélni - tettetett Ann teljes közömbösséget. - Ó! - vágott csalódott arcot Amanda. - Akkor nem feküdt le vele? - Hogyan jut ilyesmi az eszébe? - háborodott fel őszintén a lány. - Kérem, ne haragudjék - engesztelte gyorsan Amanda. - Véleményem szerint egyáltalán nem lenne bűn lefeküdni Roy Fieldinggel. Hihetetlennek tartom, hogy nem tette meg. - Szemügyre vette Ann szürke kosztümjét - Ha Larry nem tett volna egy megjegyzést... - Milyen megjegyzést? - vágott közbe Ann. Amanda felsóhajtott. - Szépen elszóltam magam, nem? Soha nem tanulom meg befogni a számat. - Tudni szeretném, milyen megjegyzést tett a férje - követelte Ann.

41

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Ó, semmilyet. Semmit nem mondott - tért ki Amanda a válasz elől. - Szóról szóra ismételje meg, kérem! - makacskodott a lány. Ha pletykák keringnek róla és Royról, nem találhatna jobb alkalmat arra, hogy szembesüljön velük. Elég nehéz volt szembeszállnia Royjal, s azt már nem tudta volna elviselni, hogy a szeretőjének tartsák. - Nos, ha nem zavarja ez a kifejezés... - tárta szét Amanda bocsánatkérően a karját. - Azt mondta, hogy maguk ketten olyan szétválaszthatatlanok, mint a sziámi ikrek. Ezt mindenki tudja. Ann fellélegzett. A hasonlat illett Larryhez, s tulajdonképpen semmit nem mondott - Mindenesetre, ha az ember alaposabban megfigyeli, hogyan néz Roy magára, amikor nem veszi észre... - tette hozzá Amanda jelentőségteljesen. Ideges borzongás futott végig Ann hátán. - Tényleg nem tudom, miről beszél -jelentette ki nyersen. Amanda még bizalmasabban mosolygott. - Ezt pont most mondja, kedvesem, a rejtelmek éjszakáján? Inkább gratuláljon magának! - Végre eltette a rúzsát és becsukta a táskáját. - Mit jelentsen ez? - kérdezte Ann zavartan. Rossz előérzete támadt - Á, semmit - nyitotta ki az ajtót Amanda - Hogyan történhetne bármi is, ha nem egyezik bele? Másrészt nekünk, nőknek előjogunk, hogy meggondolhatjuk magunkat. Na jöjjön, kedvesem! Ann feldúltan tért vissza a többiekhez. Csak bosszantani akarta Amanda Pearson, mert Roy nem foglalkozott vele eleget? Vagy tudott valamit ami neki eddig elkerülte a figyelmét? Például azt, hogyan néz rá a főnöke, ha ő nem veszi észre... Vajon miért ivott olyan sokat ma este a férfi? Igaz, egy megerőltető, megfeszített munkával teli hét végét ünnepelték, amely üzleti szempontból különösen sokat ígérően zárult. Mégis... Talán irigyli Amanda azért a helyért, amit betölt Roy mellett. Bármit gondol is Mrs. Pearson, Ann elhatározta, hogy nem szerez neki örömet. Azt est hátralevő részében nem nézett Royra, s megpróbált nem törődni azzal, hogy valóban figyeli-e titokban a férfi. Fellélegzett, amikor véget ért az estély. Roy szokatlanul hallgatag volt amikor a különteremből a lakószárny felé tartva keresztülvágtak a parkon. Úgy tűnt az est nem hozott igazán kikapcsolódást a számára. Közel sem volt olyan kiegyensúlyozott mint máskor. Még a hangja is erőltetettnek tűnt amikor végre megszólalt - Megkérem, hogy jöjjön be hozzám egy percre! - fordult a lányhoz. - Szeretnék adni magának valamit. Ann habozott. Még a fülében csengtek Amanda szavai. Ma este nem szívesen lépett volna be a lakosztályba. - Azt hittem, mára végeztünk -jegyezte meg kitérően, s ugyanakkor bosszankodott hogy egyáltalán meghallgatta Mrs. Pearson rosszindulatú megjegyzéseit Roy igazán semmiféle okot nem adott rá, hogy ne bízzék benne. - Nem tart sokáig - biztosította a férfi, s bevezette a nappaliba. Ott megkérte, hogy várjon egy pillanatig, majd eltűnt a hálószobában. Ann izgatottan várt. El nem tudta képzelni, mit akar tőle Roy. Fáradtnak s levennék érezte magát, mert véget ért ez a hét. Roy napközben kiszipolyozta, de esténként mindig új erőt adott neki. A férfi oldalán elevennek érezte magát. Roy egy kerek bársonydobozkával tért vissza, s a lány kezébe nyomta. - Kitűnő munkájának elismeréseképpen - mondta melegen. Ann meglepődött. Helyes dolog ékszert elfogadni a főnöktől? Erősen kételkedett benne. Óvatosan kinyitotta a tokot, és megilletődve nézett a kettős gyöngysorra, amelynek kapcsolóját gyémánttal és zafírral díszítették. Ha a nyaklánc valódi - és ez nem lehetett kétséges -, több ezer dollárba került Bizonytalanul nézett a férfira. - Ilyesmit nem fogadhatok el. Roy a homlokát ráncolta.

42

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Már elfogadta. Szeretném, ha viselné. Ne ellenkezzen! - Csodálatos ajándék, de túlságosan értékes. - Badarság! - fortyant fel Roy. - Minden asszony kapott azért ajándékot, mert ezen a megerőltető héten elkísérte a férjét. Nekik Larry vette meg az én utasításomra. Ezt a gyöngysort azonban személyesen rendeltem magának, Ann, az ékszerész csak ma délelőtt hozta el. Nem küldöm vissza, hanem saját kezűleg a nyakába akasztom. Ann szinte bénultan nézte, ahogyan lassan kiveszi az ékszert a bársonytokból. Larry... Amanda... Nyilvánvalóan tudtak az ajándékról, és a maguk módján értelmezték. Hogy jól vagy rosszul, az csak Roytól függött. Vajon mit kaphattak a többiek? Hasonlóan értékes dolgokat? Roy már kinyitotta a kapcsot mikor Ann ismét meg tudott szólalni: - Én nem vagyok feleség, mint a többiek - tiltakozott. - Csak a munkámat végeztem, amiért rendes fizetést kapok. A férfi hallgatott és közelebb jött. - Ne! - kiáltotta Ann, és félénken hátrahúzódott. - Kérem, ne! - De! Ann érezte a hangjában az eltökéltséget, s tudta, nem lenne értelme ellenkezni. Némán állt, míg Roy óvatosan a nyakába tette a láncot. Közben azon gondolkodott, mit tegyen, ha a főnöke esetleg ki akarná használni a helyzetet Lehunyta a szemét, hogy ne lásson, de nem tudott megfeledkezni Roy közelségéről. Orrában érezte az arcszesz illatát, bőrén a férfi ujjainak gyengéd érintését. Megpezsdült a vére, amikor Roy megigazította nyakán a láncot. Félt az érintésétől, ugyanakkor vágyott is rá. - Kinyithatja a szemét - szólt rá gúnyosan Roy. - A mű elkészült. Nem nyúlok többet magához. Ann mélyet sóhajtott. Minden rendben. Amanda Pearson tévedett. Lassan felemelte a szempilláját. Roy még mindig szorosan előtte állt. Az arca annyira közel volt, hogy világosan látta a vágyat a szemében - a vágyat, hogy átölelje és a magáévá tegye. Már nézett így rá egyszer, még Fernlea-ben. Erre a pillantásra gondolt Amanda? Félelem fogta el. Lehajtotta a fejét, s gyorsan beszélni kezdett, nehogy a férfi észrevegye a rettegését. - Nagyon köszönöm, Roy, igazán kedves. Most azonban megbocsát? Lesz egy film, amit nem szeretnék elmulasztani. A Szerenád holdfénynél Robert Goldinggal a főszerepben, ő a legérzékibb férfi, akit filmvásznon valaha is láttam. Roy arcán gyötrelem és csalódottság tükröződött. - Ann! - szakadt ki belőle, s kinyújtotta a kezét - Kérlek! Ann lassan az ajtóig hátrált, de nem tudta levenni a szemét a férfiról. - Semmi esetre sem szeretném elmulasztani a filmet. A táncjelenetek isteniek, soha nem láttam jobbat. - Alig tudta, mit beszél. Amikor a hátával az összekötő ajtónak ütközött, megfordult, és a szobájába menekült. Még ott is maga előtt látta Royt. Látta a szemében a vágyat, s tudta: soha nem fogja elfejteni a tekintetét. Mondhat vagy csinálhat bármit, ezen a héten túl közel került Royhoz. A kapcsolatuk sohasem lesz már olyan kiegyensúlyozott, mint korábban. Lehúzta dísztelen fekete cipőjét, s kibújt az unalmas szürke kosztümből és a fehér blúzból. Csak a rózsaszínű csipkés fehérneműt hagyta magán. Ez illett hozzá valójában. A tükör elé lépett, hogy levegye a gyöngysort. Micsoda butaság volt, hogy elfogadta. Vissza kell adnia, méghozzá a lehető leghamarabb. Mielőtt Roy még félreért valamit. Ma már túl késő van, de holnap reggel azonnal átviszi. Levette az ékszert, s óvatosan végigsimította a csillogó gyöngyszemeket. Miért vett neki ilyen drága ajándékot? Így akarja az ágyába csalni? Ilyen keserűen vélekedik a nőkről, akiket szerinte túl könnyen meg lehet kapni? Például meg lehet vásárolni egy ilyen gyöngysorral... Nem áltatta magát: Roy kívánja, mert eddig ő a legkisebb lépést sem tette felé. Ellenkezőleg: semmibe vette a büszkeségét, az önzését és a vonzerejét. A férfi erre csak egyfajta választ adhatott: eltökélte, hogy legyőzi. Elképzelhetetlen a számára, hogy a végén ne ő maradjon

43

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

felül. Ann-nek felkavarodott a gyomra. Mivel hívta ki ennyire maga ellen a sorsot? Az egyetlen férfi, akire valaha is igazán vágyott, csak dacból és sértett hiúságból akarja megszerezni. Csak egy módon lehet ennek a kínos helyzetnek véget vetni. El kell szakadnia Roytól, soha nem láthatja viszont. Nincs más választása. Könnyek öntötték el a szemét. Levette a szemüvegét, s megtörölte nedves szemhéját. Szomorúan elfordult a tükörtől, s kitárta a teraszra nyíló üvegajtót. Az éjszaka koromsötét volt sem a holdat, sem a csillagokat nem lehetett látni. Csak a hullámok halk morajlását sodorta feléje a hűs szél a tenger felől. A gyászos sötétség jól illett komor hangulatához. Az ajtókeretnek támaszkodott, s szabad folyást engedett a könnyeinek. Nem tudta, mennyi ideig állt ott, elvesztette az időérzékét. Csak a lakosztály felől hallatszó hangos kopogás oszlatta el szomorú gondolatait. Mit akarhat Roy? Miért kopogtat ilyen későn? Úgy döntött, nem válaszol. Amit a férfi mondani akar, várhat holnap reggelig. Most nem akarja látni. Határozottan visszafordult s kibámult az éjszakába. Halk kattanást hallott, s a félelemtől végigfutott a hátán a hideg. Csak nem merészel Roy... Nem, erre nem tartotta képesnek. A férfi azonban már benn volt a szobájában, s egyenesen feléje tartott Ann az ijedtségtől nem bírt megmozdulni. Földbe gyökerezett lábbal állt, s tágra nyílt szemmel, tehetetlenül bámult.

8. FEJEZET Roy megtorpant, mintha valami égi jelenséget látna. Szemügyre vette a vékony, csipkés fehérneműt, amely inkább kiemelte, mint eltakarta Ann nőiességét, elidőzött hosszú combjánál, gömbölyű vállánál és karcsú nyakánál. Minden kis részletet alaposan az emlékezetébe vésett. - Hogy mer egyszerűen besétálni a szobámba? - jött meg a szava a lánynak. A hangja természetellenesen élesen csengett. Csak most vette észre Roy lenge öltözékét, s egyre nehezebben tudta megőrizni az önuralmát. A férfi rövid, bordó fürdőköpenyt viselt, amely szabadon hagyta a mellkasát és a lábát. Úgy tűnt, a köntöse alatt nincs semmi, s Ann élénken elképzelte a meztelen testét. - Ez itt az én szobám - ismételte nyomatékkal. - Hogy képzeli, hogy rám tör? - Kopogtattam - felelte ellenségesen Roy. - Nem válaszolt. - Miért kellett volna válaszolnom? Késő éjszaka van. - Hiszen még nem feküdt le! - Ennek ehhez semmi köze! - De, igenis van. Csak ehhez van köze. Nem hiszek el mindent, amit mondanak, Miss Carmody. Néha helyesebbnek tartom, hogy személyesen járjak utána a dolgoknak. Mint például most. Nem filmet akart nézni, valami nyálas alakkal a főszerepben? Mi a baj, Ann? Miért csapott be? - Nem tartozik magára! - Ann nem hagyta magát sarokba szorítani. - S hogy pontosan tudja... Robert Golding ebben a filmben nem egy nyálas alakot játszik, hanem... - Hazudott nekem! - vágott közbe Roy. - Szó sincs róla, csak meggondoltam magam. Talán tilos? - Felőlem azt mond, amit akar. - Roy szeme szikrázott a dühtől és a megvetéstől, miközben mindkét kezével a csábos fehérneműre mutatott. - Szóval ezt hordja az unalmas szürke kosztümök alatt. Legalább tudom. Pontosan úgy van, ahogyan régóta sejtettem. Becsapja az embereket, tudatosan és szántszándékkal. Ann dacosan felszegte az állát. - Azt veszek föl a ruhám alá, amit akarok - védekezett. - Senki sem látja. Roy nem figyelt a szavaira. - Ügyesen és tervszerűen cselekszik, Angel Carmody - ismételte vádlóan. - Remekül bújócskázik, kitűnően meg tudja téveszteni az embereket de én nem dőlök be ennek. Én nem! - Ha azért jött hogy ezt közölje velem, Mr. Fielding, már végeztünk is -jelentette ki hidegen a lány. - Távozzék, kérem! - Megfordult, s ismét az éjszakai sötétségei kezdte bámulni a teraszról.

44

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Még nem. - Roy néhány lépéssel átért a szobán, vállon ragadta Annt, s alaposan megrázta. - Hazugság, mindig csak hazugság? Az orgiák, a munka megszállottja, az ellenállhatatlan vágy, hogy az éjszaka kellős közepén egy másodrangú színészért epekedjék. .. Miért hazudozik állandóan? Ann válla fájt a szorítástól, s a férfi fenyegető pillantásától megijedt. - Igen! - kiabálta magánkívül. - Hazudtam, mert nem lett volna értelme megmondani az igazat. Úgysem hitte volna el. Őnzően csak magára gondol, s csak azt látja meg, amit akar. - Na jó - szólt rá Roy. - Mondja el az igazat! De óvakodjék minden hazug szótól! Ebből végképp elegem van. - Magának... magának van elege? - A dühtől és a csalódottságtól Ann már képtelen volt világosan gondolkodni. - Engedjen el, s takarodjék a szobámból, mielőtt elveszítem a türelmemet és idecsődítem az egész szállodát! A férfi még jobban megragadta vad elszántság tükröződött az arcán. - Mielőtt elmegyek, valamit meg akarok tudni - sziszegte. Magához rántotta a lányt, aztán keményen és könyörtelenül megcsókolta. Sem vágy, sem gyengédség nem volt ebben a csókban, csupán az eltökélt szándék, hogy legyőzze. Ann másodpercekre szinte megbénult, Roy kíméletlen férfiassága lehengerelte. Feszes combja, amely az övéhez préselődött széles mellkasa, amely a keze alatt süllyedt és emelkedett perzselő ajka - mindez olyan heves vágyat ébresztett benne, hogy átmenetileg teljesen megfeledkezett magáról. Valami mégis hiányzott ami az odaadást ébren tartotta volna. Roy nem érez iránta semmit, csak meg akarja szerezni, s térdre akarja kényszeríteni. Ann beleszédült a gondolatba. Bármennyire is kívánta a férfit, inkább meghalt volna, semmint ilyen körülmények között engedjen neki. Amikor Roy végre eleresztette, úgy érezte, megalázták és kihasználták. A legkülönbözőbb érzések váltakoztak benne, képtelen volt a férfi szemébe nézni. - Menj! - kérte könnyektől elfúló hangon. - Kérlek! Roy hátrált egy lépést. - Ann, én... Ann nem bírta tovább, hogy így nézze. A szekrényhez akart menni, hogy elővegye a pongyoláját, de izgalmában megbotlott az ágy szélében, s elesett volna, ha Roy el nem kapja. - Ne! - kiáltotta, s kétségbeesetten a férfi kezére ütött. - Kérlek, ne... - Csak segíteni akartam - engedte el azonnal Roy. Ann a szekrényhez lépett, előrángatta a selyempongyolát, és gyorsan belebújt. Szorosan megkötötte az övet, kidörgölte a könnyeket a izeméből, s megpróbálta visszanyerni az önuralmát. - Ann, mit hozhatok fel a mentségemre? - Roy hangja bűntudatosan, szinte félénken csengett - Nem azért jöttem, mert... Te piszkáltál fel. Nem akartam. Egyszerűen megtörtént. - Nem kértelek, hogy idegyere - kiáltotta felbőszültén a lány. - Hogy merészelsz engem hibáztatni a saját minősíthetetlen viselkedésedért? Azt állítod, hogy nem akartad? Akkor aligha surrantál volna be ide köldökig nyitott fürdőköpenyben! Roy elsápadt. - Csak azt ismételhetem... tényleg nem akartam átjönni. Már majdnem lefeküdtem, amikor eszembe jutott a film, amit említettél. Egy percre belenéztem, és... A fenébe is, Ann, egy férfi képtelen mindent elviselni, és te... - Ó, persze, természetesen - szakította félbe keserűen Ann. - Mindig a nők a hibásak! Ilyen könnyen nem úszód meg, Roy. A szavaid nem győznek meg, mert én tudtam, hogy ma van a rejtelmek éjszakája. Ezért nem kell megjátszanod az ártatlant - mérte végig megvető pillantással. - Próbálkoztál, de nem sikerült, és ezt nem bírtad elviselni. A mindig győztes Roy Fielding, akit két vállra fektetett egy mozihős. Micsoda vereség az olyan ellenállhatatlan férfi számára, mint te vagy!

45

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Beszélj világosan! - parancsolta dühösen Fielding. - A rejtelmek éjszakája? Mit jelentsen ez? Ismétlem, semmit, de semmit nem terveztem el előre. Talán egy pillanatra elvesztettem a fejemet. Ennél többet nem vethetsz a szememre. Ann kitért haragos pillantása elől. - Ennek semmi értelme, Roy, különben is fáradt vagyok, nem szeretnék tovább vitatkozni. Menj innen, és vidd magaddal a gyöngyödet is! A tükör előtt van az öltözőasztalkán. És még valami: azonnali hatállyal felmondok. A közgyűlésnek vége. Nincs egymásnak több mondanivalónk. Roy tüntetőleg összefonta a karját a mellén. - Nem mozdulok innen egy tapodtat sem, amíg nem tisztáztuk ezt az ügyet, Ann, Még egyszer kérdem: mit jelentsen az, hogy ma van a rejtelmek éjszakája? Milyen éjszaka, Ann? Mire gondolsz? - Megint megpróbálsz becsapni - fakadt ki keserűen a lány, és összefacsarodott a szíve. Fájt neki Roy árulása. - Voltam olyan ostoba, hog először nem hittem annak a nőnek. Amikor aztán odaadtad a gyöngyöt, hirtelen minden világos lett. Mégis megpróbáltalak eltéríteni a szándékodtól, de téged nem lehet lebeszélni, ha elhatároztál valamit. Nem akartad megadni magad, s orvul rám törtél, hogy kiharcold a győzelmet. A férfi arcán zavar, bosszúság, lassan derengő felismerés, végül csak harag tükröződött. - Kiről beszélsz? - kérdezte élesen. - Ki az a nő, és mit mondott? Annt elhagyta az ereje. Egyszerre fáradtnak és összetörtnek érezte magát, mintha magas láza lett volna. - Mi a jelentősége ennek, Roy? Igazoltad a szavait, egyedül ez számít. - Larry... Amanda... - erőltette az agyát Roy. - Kiment veled a mosdóba, és elég sokáig nem jöttetek vissza. Biztosan ő... igen, semmi kétség, így kellett történnie. Micsoda szörnyeteg! - szorult ökölbe a keze. - Ugye ki akart faggatni? Ann hallgatott. - Ez a bestia, ez az aljas bestia! - Roy idegesen fel-alá járkált a szobában. - Mindezt azért, mert téged részesítettelek előnyben. Nem bírta elviselni, hogy egy szürke kisegér álljon a középpontban, ne ő. Ezért kellett megaláznia, megmutatnia, mit is érsz a szemében. - Megállt Ann előtt, s gúnyosan utánozta a párbeszédet: - Amanda, alattomosan: Lefeküdt már magával, gyermekem? Te, felháborodottan: Mit képzel? Amanda, sokatmondó mosollyal: Nos, akkor ma van a rejtelmek éjszakája. Már biztosan beszerezte az ajándékot, amivel meg akarja vásárolni a kegyeit. így történt, Ann? Ki vele! - Körülbelül így. - Ezzel aztán ki is mondtad az ítéletet felettem - folytatta Roy. - Bármi volt is a szándékom... bűnösnek találtattam. A védekezés és bizonyítás leghalványabb reménye nélkül. - Egészen közel lépett Annhez. - Akkor hadd mondjam el, hogy nagymértékben alábecsülsz. Elismerem, előítéleteim vannak a nőkkel szemben, de erre megvan az okom. Veled másképp alakult minden. Egész héten nagyon igyekeztem, nehogy megbántsalak, és úgy bánjak veled, ahogyan azt te szeretnéd. Tiszteletben tartottam a szabadidődet és a magánéletedet, és akkor is teljesítettem a kívánságaidat, amikor szöges ellentétben álltak az enyéimmel. - Roy, kérlek... - szakította félbe Ann. - Még nem fejeztem be - kezdte újra a járkálást a férfi, aztán megállt Ann előtt, s áthatóan ránézett - Viselkedtem egyszer is helytelenül ezen a héten, Ann? A mai estétől eltekintve tudsz mondani akár egyetlen esetet is, amikor nem feleltem meg az elvárásaidnak? Ann elgondolkozott: Nem, bármennyire is igyekezett, nem vethet semmit a szemére. A megérkezésük napján folytatott vita óta pontosan olyan tapintatosan viselkedett, ahogy elmondta. A saját nyugtalanságát nem írhatja a férfi számlájára. - Nem - ismerte el vonakodva. - Jól éreztem magam melletted.

46

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Reméltem is - bólintott Roy. - Akkor térjünk át a mai estére! Lehet hogy meglep, Ann, de nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet megvásárolni a kegyeidet. Ahogyan az anyádról beszéltél... ahogyan szembeszálltál velem... Sült bolondnak kellett volna ahhoz lennem, hogy elhiggyem: ki tudlak használni. Ezt súgja az eszem és a szívem, még ha kétségbe vonod is. Igenlő válaszra várt, de Ann még önmagával tusakodott. - A nők bolondulnak érted, Roy - mondta végül habozva -, pedig nem csinálsz titkot belőle, mennyire lenézed őket. Pontosan tudom, mit gondoltál rólam akkor Fernlea-ben, amikor rájöttél, ki volt az anyám. - Te magad adtál rá okot, hogy így vélekedjek - emlékeztette a férfi. Ann bólintott. Valóban ő tüntette fel magát rossz színben, most aztán védekezhet. - Az Ellie születésnapját követő reggelen magyarázatot vártam tőled. Nyugodtan és elfogulatlanul végighallgattalak volna, de te... - sóhajtott fel Roy. - Továbbra is a megközelíthetetlen nebáncsvirág maradtál. Ha tudtam volna, miért játszod előttem ezt a szerepet! - A munkába állásom napján kezdődött. Ahogyan szinte véletlenszerűen kiválasztottál a három jelentkező közül... Ahogyan figyelmeztettél, hogy lehetőleg ne szeressek beléd... Alaposan felbosszantottál, és visszavágtam. Tudom, hogy nem kellett volna, de túl dühös voltam. - Ezt ismerem - nézett rá Roy keserűen és szemrehányóan. - Például engem is rettenetesen feldühít, hogy visszariadsz az érintésemtől, mintha leprás lennék. Minden alkalommal.. - Megrázta a fejét, felhúzta a vállát, majd sóhajtva leengedte. Aztán ökölbe szorította a kezét, de úgy tűnt, ez sem könnyít rajta. Végül megállt, és vádlón a lányra mutatott. - El kell ismerned, hogy meglehetősen kiábrándító tudsz lenni, Ann. Olyan ajándékkal leplek meg, amelyet személyesen választottam ki, és erre te mit csinálsz? - emelte fel megint a hangját - Előadsz valamit egy filmcsillagról, aki után majdnem elepedsz! - Leeresztette a kezét, s lehalkította a hangját is. - Nem volt valami udvarias dolog tőled, hogy finoman fejezzem ki magam, s az a férfi még nem született meg, aki ezt a sértést szó nélkül lenyeli. Túl messzire mentem, ezt őszintén elismerem. A csalódás, amit okoztál... Egyszerűen elvesztettem a fejem. Annyi minden összejött... Nem akarom egyenként felsorolni, úgyis tudod. Ez megmagyarázza ugyan a viselkedésemet, de nem menti. Mondhatok ennél többet? Kívánhatsz ennél többet? Ann még mindig habozott. Mégis tévedett volna? Rosszul olvasott a férfi szeméből és a nyakas viselkedése miatti felháborodást vágynak vélte? Ha bizonyosságot akar nyerni, Roynak most nem szabad elmennie. Valamilyen ürüggyel maradásra kell bírnia. - Miért ajándékoztad nekem a gyöngysort? - kérdezte egyenesen. - Mert neked akartam adni! - emelte fel a kezét Roy, mintha az éghez fohászkodna türelemért. - Már nem tehetem azt, amit akarok? Múló szeszély volt, költséges szeszély, ha akarod, de megengedhetem magamnak. A válasz nem győzte meg Annt. Nem hangzott őszintén. Valami visszatartja Royt, különben nem használt volna ilyen nagy szavakat. Amikor a férfi észrevette, hogy nem hisz neki, újból dühbe gurult. - A fenébe is, Ann! Mindenáron térdre akarsz kényszeríteni? - Meg kell tudnom az igazat, a színtiszta igazat, hogy elfelejtsem, ami ma este történt - makacskodott a lány. Ha Roy nem csak egy könnyen kapható nőcskét lát benne, talán visszavonja a felmondását. Akkor hajlandó tovább dolgozni neki, de az érzelmeit eltitkolja. - Na jó! Ha ennyire ragaszkodsz hozzá - kiáltotta felindultan Roy. - Furdalt a lelkiismeret, mert úgy éreztem, néhányszor megbántottalak. Őrömet akartam szerezni neked. Egyszer azt mondtad, a segítségemre akarsz lenni. A segítségemre voltál, Ann, nagyon is. Azzal akartam kimutatni a hálámat, hogy olyasmit ajándékozok neked, amit te magad sohasem vennél meg. Az ár nem érdekelt.

47

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Ez a gyöngysor a kibékülés jele akart lenni, de ha te nem hajlasz rá... - Megütközve elhallgatott, mert Ann sírni kezdett. Nem tudta visszatartani a könnyeit. Roy törődik vele, az érzései nem közömbösek a számára... Olyan végtelenül megkönnyebbült, annyira örült és ugyanakkor annyira szégyellte magát, mert rosszul ítélte meg a férfit... Újabb és újabb könnycsepp gördült le az arcán. Szüksége volt erre a megkönnyebbülésre. Túl nagy volt benne a feszültség. - Kérlek, ne sírj! - könyörgött Roy. Elindult felé, aztán megtorpant, s tehetetlenül ökölbe szorította a kezét. - Mindig elfelejtem, hogy nem szabad hozzád érnem. Hogyan lehet ezt kibírni? - Bocsáss meg! - zokogta Ann. - Nem akartalak megbántani... És nem akartam sírni... Mindjárt abbahagyom. A férfi az öltözőasztalkához lépett kézbe vette a nyakláncot, és gépiesen forgatta az ujjai között miközben türelmetlenül várta, hogy Ann megnyugodjék. - Inkább nekem kellene bocsánatot kérnem - mondta lehajtott fejjel. - Tényleg nagyon sajnálom, hogy annyi gondot és izgalmat okoztam neked. Talán túl ideges voltam, de ez még egyáltalán nem jogosít fel arra, hogy zaklassalak. Soha többé nem fog megismétlődni, megígérem. Ann most már hitt neki. Roy nem tervezte el előre azt a csókot egyszerűen így alakult. És ha teljesen őszinte: Ő maga is túlfeszítette a húrt, nem is egyszer, és nem csak a Robert Golding filmmel. Ha másképpp csókolta volna meg, lágyan, gyengéden... A gondolatra ismét patakzani kezdtek a könnyei. A férfi mélyet sóhajtott s fátyolos hangon folytatta: - Nem szeretnélek elveszíteni, Ann. Tudom, sokat kérek azzal, hogy felejtsük el a történteket. De komolyan gondolom, amit ígértem. Nem kell félned hasonló esetektől. - Ó, Roy... - hüppögte a lány. Roy megint a gyöngysort nézte. - Jobb lesz, ha visszaküldöm az ékszerésznek - mondta szomorúan. - Biztosan nem akarod viselni. - Dehogynem! Boldogan! - csúszott ki Ann száján. Már nem tépelődött azon, hogy okos dolog-e egy ilyen ajándékot elfogadni Roytól. Csak egyet tudott biztosan: bármi is történjék, azt a becses ajándékot mindig értékes kincsként fogja őrizni. A férfi meglepetten megfordult. - Olyan kedves volt tőled, hogy örömet akartál szerezni - magyarázta elpirulva Ann. - Minden, amit gondoltál... Komolyan, Roy, ezt igazán nagyra értékelem. De neked kell tudnod, mit teszel. Ha közben helyesebbnek tartod visszaküldeni... Attól félek, nem érdemlem meg. - Természetesen megérdemled - ellenkezett Roy -, s szeretném, ha viselnéd. Neked vettem. A tiéd. És jól is áll - fűzte hozzá. - Ó, nagyon köszönöm. - Ann csak suttogni tudott, olyan ideges lett Roy közelségétől. Azon kapta magát, hogy megbabonázva bámulja a férfi fedetlen mellkasát, s gyorsan felnézett. Összetalálkozott a pillantásuk, de a rabolt csók még elválasztotta őket. A férfi hirtelen felnevetett. - Ha már a beismerésnél tartunk... Néha talán valóban fontoskodó lehettem. - Nem igaz - tiltakozott Ann, aztán újból elpirult, mert buzgalmában elárulta magát. - Úgy értem... nem értél volna el ilyen kiemelkedő sikereket, ha nem lenne önbizalmad. Ez csak világos. - És ha nem lenne az, te biztosan felhívnád rá a figyelmemet. Ebben igazán tehetséges vagy. Visszavonod a felmondásodat? - Szívesen, ha te is úgy gondolod - sütötte le a szemét Ann. - Jó. Akkor mindent megbeszéltünk. Őrülök, hogy... nos, hogy jobban megértjük egymást, Ann. Jó éjszakát! - Jó éjszakát!

48

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Kábultan nézett a férfi után. Roy olyan gyorsan távozott, ahogyan jött, s bezárta maga mögött az ajtót. Még sokáig állt a teraszon, és a tenger megnyugtató mormolását hallgatta. Miután a férfi elment, azonnal ráébredt az igazságra. Nem áltathatja magát tovább. Szereti Royt! Nem csak azért, mert vonzóbbnak találja a többi férfinál. Nem csak azért, mert kíváncsi rá, milyen vele az ágyban. És nem csak azért, mert megszokta a vele való munkát és örömét lelte benne, hogy megossza vele a gondolatait, ötleteit és reményeit. Ez mind igaz, de nem elég. Megbocsáthatatlan bűnt követett el, a férfi figyelmeztetése ellenére! Beleszeretett. Testestől-lelkestől. Halálosan. Őrökre. Hirtelen megsajnálta azokat a nőket, akik előtte Fielding igazgató úrnak dolgoztak. Mennyi ideig hitegették magukat, míg eljött a megrázó felismerés? Talán néhányan hosszabb ideig ellen tudtak állni a férfi vonzerejének, de Roy előbb-utóbb mindenkit levett a lábáról. Felsóhajtott. Egy vigasza legalább van: Roy törődik vele, nem közömbösek neki az érzései. És nem akarja elveszítem. Végigsimított a gyöngysoron, amit még mindig a kezében szorongatott Roy Fielding elismeri a munkáját, különben nem vett volna neki ilyen értékes ajándékot A férfi kedveli a társaságát, becsüli a tudását, és testileg is vonzónak találja. Ebben biztosan nem téved. Talán van esélye, ha mellette marad. Talán viszonzást nyer a szerelme. Talán több szerencséje lesz, mint titkárnő elődeinek és az összes többi nőnek, akik eddig körülrajongták. Talán... Remélhet? Ann nyugtalanul töltötte az éjszakát A történtek foglalkoztatták egyre, és ha elszenderült egy időre, nyomasztó álmaitól ismét felriadt. Megkönnyebbülést érzett, amikor végre eljött a reggel. Roy vajon alszik még? Csak rá tudott gondolni. Oldalra fordult, s megnézte az órát: Fél hét. Roy koránkelő. Valószínűleg már az úszómedencében teljesíti a kötelező edzésadagját. Nagy kísértést érzett, hogy elmenjen sétálni és megkeresse, de ez ellentmondana eddigi viselkedésének, s ezzel elárulná magát Nem, mindennek ugyanúgy kell maradnia, mint eddig. Roy nem közölte vele a reggeli időpontját, a felkavaró esti események után nem esett szó ilyen hétköznapi dolgokról. Valószínűleg most is átkopog, mint eddig minden reggel, s megvárja, míg elkészül. Türelmetlenül várt, de senki sem jelentkezett. Negyed kilenckor kénytelen volt szomorúan belátni, hogy Roy nem akar vele reggelizni. A közgyűlés véget ért. Nincs többé szüksége rá. Telefonon reggelit rendelt, s éppen letette a kagylót, amikor felhangzott a hőn áhított kopogás - hangosan és határozottan. A legszívesebben az ajtóhoz rohant volna. Minden lépéssel gyorsabban vert a szíve, s mély lélegzetet kellett vennie, mielőtt lenyomta volna az összekötő ajtó kilincsét. Roy a nappaliban állt, s az íróasztalról papírokat rakosgatott az aktatáskájába. - Jó reggelt! - köszönt neki vidáman Ann. - Jó reggelt! - dörmögte mogorván a férfi. Krémszínű öltönyt viselt, ami kiemelte napsütötte bőrét. Amikor felnézett, Ann megijedt eltökélt arckifejezésétől. - Tudod, hogy tízkor jön a kocsi, amelyik kivisz a repülőtérre - emlékeztette. - Igen - mondta Ann kissé habozva. - Megkértem a hordárt, hogy egy negyedórával korábban vigye le a bőröndödet. Én még maradok. Még el kell intéznem valamit. - De... - Ann nagyon szeretett volna vele maradni, ugyanakkor nem akarta leleplezni magát. - Nincs szükséged rám? - kérdezte tétován. Roy ránézett sötét szemével. Most nem vágyat, hanem hideg szigorúságot lehetett kiolvasni a tekintetéből. - Nincs - válaszolta nyersen. - Eleget dolgoztál. Utazz haza, és pihend ki magad! Hosszú, nehéz hét volt, rászolgáltál a pihenésre. Elég, ha szerdán jössz be az irodába. Értelmetlen lett volna ellenkezni. Ann azt is tudta, miért ilyen elutasító Roy. Vissza akarja állítani a korábbi három lépés távolságot kettejük között, és megvárja, amíg a tegnap esti események leülepednek. Aztán spongyát rá, s újból friss erővel foghatnak a munkához. Ennyi az egész. - Köszönöm, szívesen élek az ajánlattal - nyögte ki. Alig kapott levegőt a rátörő fájdalomtól. A férfi némán bólintott, s újra a papírjaival kezdett foglalatoskodni.

49

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

Ann visszavonult a szobájába, s becsukta az ajtót. Gyorsan és körültekintően becsomagolt, s kényszerítette magát, hogy egyék pár falatot, amikor a szobapincér behozta a reggelit. Megitta a frissen facsart narancslevet, s a ropogós kiflit kávéval öblítette le. Háromnegyed tízkor megjelent a hordár, hogy levigye a bőröndjét. A vízesésnél eszébe sem jutott, hogy pénzérmét dobjon a medencébe. Ugyanaz a fehér Cadillac vitte ki a repülőtérre, amelyik a szállodába hozta. Csak egy dolog változott. Most egyedül ült a hátsó ülésen. Ann a repülőúton egyvégtében szidta magát Hogyan lehetett ilyen ostoba? Roy Fielding nem az az ember, aki szerelmes lesz a titkárnőjébe! Munkatársként becsüli, ez minden. Hiú reményekben ringatta magát. A főnök kivétel nélkül minden nőt megvet. Talán néha szüksége van a társaságukra, de akkor is csak egy bizonyos okból. Ő is csak egy bizonyos célra kellett neki, amely fontosabb volt a férfi számára a testi kielégülésnél. Lehet, hogy felizgatta és felébresztette a vágyát, de a jövőben nem fog ennyire megfeledkezni magáról. Ezt szúrós tekintete kétségkívül elmondta. Persze minden rosszban van valami jó. Ha megelégedett volna azzal a szereppel, amelyet a férfi szánt neki, a tegnap este egészen másképp alakult volna. Elég lett volna egy beleegyező szó, egy apró bátorítás, s Roy lefeküdt volna vele. De Fielding mindig csak magára gondol. Túlságosan lefoglalja ahhoz a saját személye, hogy tudomást vegyen mások érzéseiről, s ha nézeteltérése támad a titkárnőjével, még egy értékes gyöngysort is megkockáztat, hogy bebizonyítsa: milyen nagyszerű főnök. Nem, a helyzet reménytelen, s Ann nem szívesen ámította magát. Ha továbbra is Roynak dolgozna, s úgy tenne, mintha a férfi csupán a főnöke lenne, abból csak újabb színjáték kerekedne. Roy megvetné, ha lelepleződne, s ez előbb-utóbb bekövetkezne. Chantelle azt hangoztatta, hogy a szerelmet ki kell mutatni. Nem mindenki mutatja ki egyformán nyíltan, de a teljes eltitkolás egyet jelent a szerelem halálával. Az anyja mindent megtett azért is, hogy a szerelmet megtartsa. Ann hirtelen megértette, mit csinált az utóbbi időben - különösen Chantelle halála óta: elrejtőzött, minden kockázatot elkerült, s így szürke, színtelen személyiség lett, aki mindennap megtagadja az anyját Bújócskázott. Így mondta Roy, s több szempontból is igaza van. Akárhányszor rápillantott az anyja valamelyik fényképére, zavarba jött, és nyomorultul érezte magát Chantelle soha senkit nem csapott be. Nyílt és tisztességes volt, s mindig hű maradt önmagához - tekintet nélkül a többiek véleményére. Saját törvényei szerint élt és halt meg, megvetette a kicsinyes szabályokat, és szabad, független, mindig új kalandot kereső egyéniség maradt. Természetesen Chantelle is elérte a szabadsága korlátait, de ha egy lehetőséget elszalasztott akadt helyette másik. Ebben hitt. Nem mindig választott helyesen, de ragaszkodott a döntéséhez, és vállalta a következményeket. Mindig következetes volt, s nem menekült félmegoldásokba, nem keresett kifogásokat. Élni akart, nem másoknak megfelelni. Meg akarta mutatni a világnak a valódi arcát, és senkit nem akart megtéveszteni. Soha nem tagadta volna meg a lányát, mint ahogyan Ann megtagadta őt. Nem, nem szabad eltitkolni a szerelmet. A szerelem ajándék, amelyet felkínálunk másoknak. Nem szabad arra várni, hogy viszonozzák. Elfogadják a szerelmünket, vagy sem - az ajándékot akkor is mi kaptuk. Hétfő reggelre Ann tisztába jött önmagával. Döntött, s boldogabb és elégedettebb volt, mint valaha. Mindenekelőtt felhívta az anyja ügynökét, aki ujjongott az örömtől. Szerdára találkozót beszélt meg vele. Aztán átnézte a ruhatárát, s az összes jellegtelen ruhadarabot - köztük a szürke kosztümöket is - elvitte egy jótékonysági egyesületbe. Ezt követően két napig a város legelőkelőbb üzleteit járta, s kedvére felöltözködött Szerdán reggel korábban kelt a megszokottnál. Megmosta a haját, s laza hullámokba fésülte. Különleges frizurája minden divatfotós figyelmét felkeltette volna. Hosszas válogatás után kiválasztott egy mintás selyemruhát az új szerzeményei közül. A szemhéját a lágy esésű kelme színeihez illő porfestékkel árnyékolta, s a színes kontaktlencsétől még kékebbnek látszott búzavirágszínű szeme. Arra is figyelt, hogy a körömlakk és az ajakrúzs színe megegyezzen. A háromnegyedes ujjú ruhát mintha ráöntötték volna. Hosszú sál díszítette, amelyet a válla körül redőkbe rendezett, s amely elöl lazán lelógott. Igazán izgalmas színek voltak rajta: a minta a türkizkék és a rózsaszín különböző árnyalataiból állt össze. A rózsaszín cipő és táska tökéletessé

50

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

tette az összhatást. Mielőtt Ann elhagyta volna a lakást megállt Chantelle fényképei előtt. Megsimogatta a legkedvesebbet, s halkan azt mondta: - Szeretlek, anya. Ma büszke lehetsz rám, mert végre magamra találtam. Ismét a te Angeled vagyok. Miközben vidáman lépdelt a Sydneyt az elővárosokkal összekötő villamosvasút állomása felé, a járókelők kivétel nélkül megfordultak utána. Az útburkolatot javító munkások keze megállt a levegőben, amikor elsuhogott mellettük. Néhányan elismerően füttyentettek. Angel csendesen mosolygott, elégedettséggel töltötte el, hogy így megnézik. A peronon várakozók utat nyitottak előtte. Amikor a vonat befutott az állomásra, a férfiak hátraléptek, s engedték, hogy ő szálljon be elsőnek. - Ki ez? - kérdezte valaki. Ann évekig utazott anélkül ezen a vonaton, hogy bárki is figyelemre méltatta volna. Ma újra Chantelle lánya, Angel! Amikor Wynyardban kiszállt s kilépett a pályaudvarról, ismét a figyelem középpontjába került. Ez így is maradt addig, míg el nem érte azt az épületet, amelyben Roy irodája volt. Munkatársai, akikkel benn találkozott, hitetlenkedve bámultak rá. Sarah Dennis, a másik titkárnő értetlenül megcsóválta a fejét, amikor Angel belépett Roy előszobájába. - Ann? - kérdezte bizonytalanul, s úgy nézett Angelre, mintha égi tünemény lenne. - Valóban te vagy az? - Jó reggelt, Sarah! - köszönt neki Angel vidáman. - Mától kezdve Angel Carmody a nevem. Mr. Fielding már bent van? - Igen, de... - Sarah aggodalmaskodó arcot vágott - Attól félek, baj lesz, ha így mégy be. - Ne félj, Sarah! - biztatta Angel. - Pontosan tudom, mit csinálok. - Valójában ideges remegést érzett a gyomrában, amikor benyitott az igazgatói irodába, de ez nem változtatott az elhatározásán. Roy az íróasztala mögött ült, s iratokba mélyedt. Fel sem nézett amikor Angel belépett. Pontosan úgy, mint akkor, amikor a másik két jelentkezővel együtt bemutatkozott. Ann örült, hogy három nap után ismét láthatja a férfit, ugyanakkor szomorúságot is érzett. Halkan becsukta az ajtót - Jó reggelt, Roy! - mondta. Tudta, hogy utoljára köszön neki, s minden szeretetét ebbe a három szóba sűrítette. A férfi felemelte a fejét az ismerős hangra, a leplezetlen öröm meglágyította feszült arckifejezését. - Jó reg... - Elakadt a hangja a meglepetéstől, amikor meglátta Angelt. Felpattant a székről, aztán gyorsan visszaült. Gépiesen lapozgatni kezdett az aktákban, s lopva egy-egy pillantást vetett a titkárnőjére. Angel átváltozása teljesen váratlanul érte. - Szóval... hmm... nagyon csinos vagy ma reggel - jegyezte meg végül. - Köszönöm, Roy. Ez a valódi Angel Carmody. Nincs többé Ann, aki eltitkolja valódi énjét az emberek elől. Mától kezdve újra azt hordom, ami nekem tetszik - mosolyodott el. - Többé nem fogom titkolni, hogy imádom a különleges ruhákat. A főnök hátradőlt és ő is elmosolyodott. - Hát, ha végigmégy az utcán, ezentúl biztosan több lesz a baleset de nincs ellene kifogásom. Bár az észbontó külsőd nem segít éppen összpontosítani, majd megtanulok együtt élni a gondolattal, hogy így kell dolgoznom. Feltéve, ha reggelente tíz perccel korábban bejössz, hogy alaposan megnézhesselek magamnak. - Erre már nem lesz szükség - nyitotta ki Angel a táskáját. Elővette a gyöngysort és a felmondólevelét s letette az asztalra. Roy arcáról lefoszlott a mosoly. Előrehajolt, s megragadta a lány csuklóját - Megígérted, hogy maradsz! Angel összerezzent Roy nem változott meg. Meg akarja szerezni, le akarja győzni, érvényesíteni akarja az akaratát, kerüljön bármibe. De ő már kiszabadult abból a csapdából, amibe önként sétált bele.

51

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Fáj a kezem, Roy - mondta halkan. A férfi egy ideig tétovázott, aztán elengedte. - Bocsáss meg! - nyögte ki rekedten. - Legalább meghallgatsz? - Nincs értelme, Roy. - De van! - Az öklével az asztalra csapott, és felállt, mintha testi fölényére lenne ahhoz szüksége, hogy szembeszálljon vele. Egy ideig bizonytalanul nézett rá, aztán döntött. - Érdeklődtem utánad Bili Leymannél -jelentette ki. - Tudom, hogy azért hagytad ott a vállalatát, mert szexuálisan zaklattak. Ma sem értem, hogyan feledkezhettem meg pénteken annyira magamról, hogy átmenjek hozzád, de esküszöm, többet nem fog előfordulni. A jövőben biztonságban érezheted magad. Jobban, mint bárhol máshol, ha ilyen... kihívóan öltözködsz. - Felállt az íróasztaltól, s az ablakhoz lépett Egy ideig némán bámulta az utcát, aztán megfordult, és folytatta: - Nincs okod felmondani. Tudod, miért maradtam tovább a szállodában? Hogy tisztázzam a dolgot Pearsonékkel. Biztosíthatlak róla, nem hagytam kétséget afelől, milyen viszonyban is vagyunk valójában. Úgy megleckéztettem azt az áskálódó némbert, hogy egyhamar nem fogja elfelejteni. Milyen viszonyban is vagyunk valójában - ezek a szavak még jobban megerősítették Angelt az elhatározásában. Szinte sajnálta Larry feleségét, hiszen Amanda is csak Roy vonzerejének esett áldozatul. - Nem kellett volna - mondta. - Nem haragszom Amandára. - Nem érdekel! - fortyant fel a férfi. - Nem látod, hová vezetett ez az ostoba pletyka? Nem fogadom el a felmondásodat, felesleges, és... - Nem, nem az - intette le nyugodtan Angel. - Talán hajlandó leszel néhány percre rám figyelni. Akkor elmondanám, miért nem dolgozhatok továbbra is neked. - Na, csak rajta! - sürgette türelmetlenül Roy. Ugrásra készen megfeszült a teste, mintha bármelyik pillanatban védekezésre kényszerülne. - Pénteken olyasmit mondtál, ami szíven ütött. Bújócskáról és megtévesztésről beszéltél, ami... - Miért kell elölről kezdeni az egészet? - szakította félbe kelletlenül a férfi. - Mert különben nem értesz meg. Ahhoz közelebbről kellett volna ismerned az anyámat. Én jó pár évig, különösen a halála óta, tudatosan a személye ellen éltem. A szívem mélyén szerettem, de nem akartam, hogy közöm legyen hozzá. Egyszerűen kiszorítottam az életemből, mint sok más embert. Mint téged is, Roy. - Észrevette, hogy felkeltette a férfi érdeklődését, s folytatta: - Azáltal, hogy megtagadtam az anyámat, hogy megtagadtalak téged, magamat is megtagadtam. Ezt a felismerést neked köszönhetem, Roy. A felmondásomnak nincs köze a péntek estéhez. Azt is elhiszem, hogy nem ismétlődne meg, de ez most már nem fontos. - Akkor mi a fontos? - kérdezte élesen a férfi. - Miért akarsz mindenáron felmondani? - Sajnálom, Roy. Tudom, hogy cserbenhagylak, de nincs más választásom. Mert különben hűtlen lennék önmagamhoz. - Több pénzt akarsz? Több szabadidőt? - nézett rá könyörögve Roy. - Mondd, hogy mit akarsz, s megkapod! - Az a tervem, hogy énekesnő leszek -jelentette ki Angel. Roy meghökkent, de gyorsan összeszedte magát. - Szép hangod van, elismerem, de a valódi értéked az eszedben rejlik. Többet értesz a gazdasági folyamatokból, mint bármelyik férfi, s ez a munka megy neked. Kedvvel csinálod. Láttam, hogyan ragyogott a szemed, ha megoldottál egy-egy különösen nehéz kérdést. Ezt nem tagadhatod le. - Nem is akarom, Roy. Igen, kedvvel csináltam, jó volt veled dolgozni, de ennek vége. Elhatároztam, hogy hasznosítom a többi képességemet is, amivel megáldott a természet Ez a konokság egyre inkább sarokba szorította Royt. - Nem engedlek el! - kiáltotta hevesen. - Szükségem van rád! Mondd meg, mit akarsz, s a tied! Angel újból reménykedni kezdett. Aztán eszébe jutott, hogy Roy most is csak magára gondol.

52

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Személyesen szabtad meg az együttműködésünk feltételeit, amikor felvettél - felelte neki, s mélyen a szemébe nézett - Nemcsak magadnak, hanem nekem is. Nem dolgozhatok tovább veled, mert elkövettem azt a hibát, amitől a leginkább óvtál. Beléd szerettem. Roy hitetlenkedve bámult rá. - Szeretsz engem? Semmi több. Semmi jele annak, hogy viszonozná Angel érzelmeit. A lány mosolya mögé rejtette csalódottságát - A szerelem nem bűn, Roy - jelentette ki. - Nem lehet neki parancsolni, akkor jön, amikor akar. De te nem fogsz tőle szenvedni. Elmegyek. Most rögtön. Feljött az én szerencsecsillagom is. Érzem, hogy sikerre vezet. Roy szótlanul Angelre meredt, a gyámoltalansága szinte megható volt. A lány odament hozzá, lábujjhegyre állt, s puszit nyomott a homlokára. - Isten veled, Roy! Minden jót kívánok. - A hangja remegett a meghatottságtól. Roy át akarta ölelni, de ő kisiklott a karjából. Már majdnem elért az ajtóig, amikor visszatért az élet a férfiba. - Ann! -kiáltotta. - Várj! Angel ismét egy reménysugarat látott felvillanni, ugyanakkor tudta, hogy túl sokat vár. Megfordult, s nézte a férfit, aki nem tud veszíteni. - Legalább viseld méltósággal a vereségedet! - kérte. - Semmi sem változtatja meg az elhatározásomat. - Nem sétálhatsz ki egyszerűen az ajtón! - vetette a szemére a férfi. - De igen, Roy, mert az irántad érzett szerelmem miatt nem maradhatok. Csak megkíméllek attól, hogy ki kelljen dobnod. - Az ég szerelmére, várj! Nem hiszek neked. Nem hiszek el egyetlen szót sem abból, amit mondtál. Soha a legkisebb célzást sem tetted - lépett közelebb. - A viselkedésedből sokkal inkább arra következtettem, hogy utálsz. - Számít ez most valamit? - kérdezte Angel, s szívdobogva várta a választ Roy felemelte a jobb kezét, s tréfásan megfenyegette. - Te vagy a legmakacsabb nőszemély, akivel valaha is találkoztam, Angel Carmody! - kiáltotta. - Hogy számít-e?! Persze hogy számít, mert bolondulok érted. Hallod? Majdnem megőrülök, annyira vágyom rád. És te mit csinálsz? Először meggyőzöl arról, hogy a vonzalmam egyoldalú, s az is marad, aztán meg hirtelen kijelented, hogy szeretsz. Hogy jön ez össze? Lehetetlen nőszemély vagy! - Ha elmegyek, minden gondod megoldódik. - Nem, egyáltalán nem az a megoldás, hogy elmégy - vett mély lélegzetet Roy. - Összeházasodunk. Ez az egyetlen lehetséges megoldás. - Feleségül akarsz venni? - kérdezte akadozva Angel. Roy bólintott. - Persze. Pontosan ezt akarom. Angel szívesen elhitte volna, hogy szerelemből teszi az ajánlatot, de még túl jól emlékezett rá, mit vár a férfi a házasságtól: nőt keres az ágyába, aki ezenkívül elkíséri az estélyekre, gondoskodik a fehérneműjéről, s bevásárol. Olyan nőt keres, aki nem untatja. - Miért? - kérdezte hosszabb hallgatás után. - Mert néhányszor le akarsz feküdni velem? - Emiatt sohasem nősülnék meg. Csak meg szeretném akadályozni, hogy elveszítselek. Te vagy az első nő, aki képes velem megosztani az életemet. És ezt értékelem. Nagyon is. Angel érezte, hogy őszinték a szavai. Hitt neki, de ez nem változtat azon, hogy a férfi nem szereti. Megint csak magára gondol - az életére, az óhajaira, az igényeire. Nagy volt a kísértés, hogy engedjen és beérje azzal, amit a férfi kínál. Csak igent kell mondania, s elégedett, kiegyensúlyozott

53

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

élet vár rá. Csakhogy megfogadta, ezentúl más szempontok vezérlik. A szerelemben pedig vagy mindent, vagy semmit - Sajnálom, Roy - mondta leverten. - Megértelek, és tudom, hogy komolyan gondolod. De próbálj engem is megérteni! Nem mehetek hozzád, mert szeretlek. Csak a céljaid érdekében használnál fel. Ha pedig egyszer férjhez megyek, és ez még egyáltalán nem biztos, akkor csak azért teszem, ha magam miatt szeretnek, s nem azért, mert hasznos vagyok egy férfi számára. - Ne! - kiáltotta Roy kétségbeesetten. - Várj! - Utolérte, s megfogta a kilincsért nyúló kezét. - Soha nem engedlek el, soha! Ann, én... Angelnek minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy hű maradjon az elhatározásához. - Ann nem létezik többé. Mától ismét Angel Carmody vagyok, ő pedig nem elégszik meg félmegoldásokkal. Itt tarthatsz, Roy, mert erősebb vagy nálam. Ennek ellenére a válaszom: nem. - Miért vagy ilyen hajthatatlan? - Roy önmagával harcolt. Erősebben szorította a kezét, de mivel Angel nem mozdult, elengedte. - Akkor hát menj! - kiáltotta keserűen. - Csak bajom volt veled, amióta betetted ide a lábad. Remekül megvoltam nélküled, s nincs rád szükségem a jövőben sem. Menj csak, ha annyira akarsz! Remélhetőleg soha többé nem találkozunk! Soha többé... Ann nem tudta, elviseli-e, hogy soha többé nem látja Royt, hogy soha többé nem lesznek együtt, hogy soha nem tudja meg, milyen vele élni... A fájdalom a szívébe markolt. Talán elég lenne, ha férjhez menne hozzá. Talán egy nap mégis megszereti a férfi. És ha nem? Ha az egész életét arra áldozza, hogy hasznára legyen, s hiába vár a szerelmére? Még egyszer kutatva ránézett Csak egy apró jelet keresett amiből arra következtethet hogy boldogok lehetnek... Nem, a férfi nem szereti. Csak a visszautasítás bosszantja. - Sajnálom - suttogta. - Szeretlek, Roy, de a szerelmed nélkül nem élhetek veled. Angel habozás nélkül hozzálátott, hogy megvalósítsa új terveit. Az anyja ügynöke szívélyesen üdvözölte, s lelkesen helyeselt, hogy Angel énekesnő akar lenni. Rendszeresen elkísérte Chantelle-t azokra az iskolai hangversenyekre, ahol Angel fellépett már akkor meggyőződött a tehetségéről, de hangsúlyozta, hogy türelmesnek kell lennie, mert a sikerhez idő és jó reklám szükséges. - Chantelle lányaként természetesen sok ajtó szinte magától nyílik meg maga előtt - tette hozzá -, de a döntő szempont a saját teljesítménye lesz. Csak akkor felelhet meg azoknak az elvárásoknak, amelyek az édesanyja nevéhez kapcsolódnak. Angel nem hagyta magát megijeszteni. Eltökélte, mindent megtesz, hogy elérje, amit az anyja is akart. Egy munkaebéd közben minden teendőt megbeszélt az ügynökkel, majd elváltak. A tánciskolába indult, ahová kislányként minden szombaton balettezni járt, s több tanfolyamra is beiratkozott. Miután ezt is elintézte, vásárolt egy mai táncokat bemutató videokazettát egy fekete trikót s egy hatalmas, színes virágcsokrot, ami kifejezte reménykedő hangulatát. Bizakodva, azzal a szilárd elhatározással tért haza, hogy nem hagyja elvenni a kedvét. Ha ez az út nem járható, majd egy másikat választ. Az élet tele van csodálatos lehetőségekkel, mondogatta mindig Chantelle. Ugyan nem tud mindent kihasználni, de ez korántsem indok arra, hogy az ember egyoldalú legyen. Ann Carmody nem merte megragadni a lehetőséget, s nem merte elvenni az élettől a neki járó részt Angel Carmody nem lesz ilyen félős. Csinosan öltözködik, izgalmas utazásokat tesz, s felemelt fejjel járja be a világot Lemondott a meleg vacsoráról, s megelégedett egy szendviccsel. Megnézte a híradót aztán felvette a fekete trikót. Hogy valamivél feldobja a tornaruha komorságát, egy égővörös sálat kötött a derekára. A testgyakorlás a legjobb eszköz arra, hogy az ember alaposan elfáradjon, s utána jól aludjék. A legjobb eszköz, hogy ne gondoljon Roy Fieldingre. Félretolta a nappali bútorait, hogy legyen elég helye, s berakta a videomagnóba a kazettát. Bemelegített, aztán elindította a filmet Addig utánozta a tánclépéseket, míg izmai nem tiltakoztak a szokatlan erőfeszítés ellen. A zene olyan hangos volt, hogy nem hallotta meg rögtön a csengetést. Valakit idegesít talán a szokatlan zaj? Lehalkította a készüléket. Mielőtt kinyitotta volna az ajtót, elővigyázatosan beakasztotta a biztonsági láncot

54

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

10. FEJEZET Örült, de meg is ijedt amikor megpillantotta Royt. Az öröme azonban hamarosan elszállt, mert a férfi dühös arca arra utalt, hogy folytami akarja a reggeli vitát. A pillantása elárulhatta, mert Roy elébe vágott a kérdésének: - Nem azért jöttem, hogy megismételjem a reggel mondottakat Ann... azaz Angel. - Fáradtnak látszott barna szeme kedvetlenséget sugárzott. - Bejöhetek? Beszélnem kell veled. Angel csak arra tudott gondolni, mennyire szereti. Roy eljött hozzá, hogy lássa. Önként szánta rá magát erre a látogatásra, hogy beszéljen vele. Kiakasztotta a láncot, s kinyitotta az ajtót. Roy megütközve nézett rá. - Éppen táncoltam - magyarázkodott Angel, s idegesen babrálta a trikó mély kivágását, amely sokat megmutatott a melléből. Roy tapintatosan nem nézett rá, míg bementek a nappaliba. Ott először Chantelle fényképei tűntek fel neki. - Az édesanyád? - kérdezte. A lány bólintott. Olyan feszült volt a hangulat, hogy nehezére esett a beszéd. Roy a kedvenc képét vette fel, s figyelmesen tanulmányozta. - Nem nagyon hasonlítasz rá - állapította meg egy idő múlva. - Leszámítva a szemedet. Angel megköszörülte a torkát. - Inkább az apámra ütöttem. Roy bólintott, s a képet óvatosan visszatette a kandalló párkányára. Aztán félénken, kutatón Angelre nézett: - Szeretnék tőled valamit kérdezni, ami talán számodra jelentéktelen, de nekem annál fontosabb. Mikor tudatosodott benned először, hogy szeretsz? Angel valóban nem tudta, miért számít ez, de nem késlekedett a válasszal: - Pénteken este, miután visszamentél a lakosztályba - vallotta be az igazat - Addig harcoltam az érzéseim ellen. Nem akartalak szeretni. Azt gondoltam... - sóhajtott fel -, bárhogy is volt, az után a rettenetes veszekedés után lett hirtelen világos minden. Hidd el, én nem akartam! Akaratom ellenére történt hiába védekeztem ellene. - Tudom, hogy érzi magát az ember egy ilyen pillanatban - mondta halkan Roy. - Én is voltam szerelmes. Janice-nek hívták... Össze akartunk házasodni. A pályám kezdetén úgy nézett ki, soha nem lesz belőlem sikeres üzletember. Erre Janice elhagyott. Nem akart egy vesztessel élni. Angel őszintén sajnálta. Nem csoda, hogy olyan gyanakvó lett a női nemmel szemben... - Szegény Roy - suttogta. - Nagyon fájhatott - Igen, fájt, de már régen elmúlt. Utána nem is akartam tudni a nőkről. Később, amikor befutottam, állandóan körülöttem dongtak. Hát nem mulatságos? Angel még sohasem látta ilyen komolynak. - Nem, Roy - mondta -, ez egyáltalán nem vicces. Hidd el, többet vagy képes nyújtani a sikereidnél és a pénzednél! Talán némelyikük valóban őszintén szeretett. - Egyikük sem utasította volna vissza a házassági ajánlatomat úgy, mint te ma reggel. Gondolkodás nélkül elfogadták volna, hogy aztán később benyújtsák a számlát. A lány mosolyogni próbált. - Mindig is gyanakvó maradsz a nőkkel kapcsolatban. - Sohasem szerettem igazán Janice-t - folytatta elgondolkozva Roy. - Azt sem tudtam, mi a szerelem. Csak azóta vagyok tisztában vele, mióta elhagytál. Angel mintha új életre kelt volna A szíve gyorsabban vert, a vér dübörgött az ereiben. Reménykedés ült ki az arcára, s a legszívesebben táncra perdült volna örömében. Meg akarta ölelni Royt, de a férfi komor arckifejezése visszatartotta. A férfi még viaskodott magával. Még túl korai lett volna kérni az

55

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

utolsó szót, a mindent eldöntő lépést. Feszülten várt, alig mert levegőt venni, minden idegszálával a férfira figyelt. Vajon kimondja, amit annyira szeretett volna hallani? Roy ránézett, mintha csak tőle várhatna segítséget. - Megpróbáltam elfelejteni Janice-t - folytatta halkan a vallomást -, sokkal inkább a büszkeségem, semmint a reménytelen szerelmem miatt bebeszéltem magamnak, hogy nincs szükségem rá, s a végén önelégülten el is hittem. - Nehezen lélegzett, mintha minden szó külön erőfeszítésébe kerülne. - Ma reggel is büszkeségből engedtelek el, de azóta nem lelem a helyemet. Hirtelen minden értelmét vesztette: a munkám, a terveim... Képtelen voltam világosan gondolkozni, egyáltalán nem is akartam gondolkozni. Minden olyan üres, értéktelen lett... Megpróbáltam elképzelni a jövőt s rájöttem, hogy nincs jövőm, Angel. Nélküled nincs. - Elhárítóan felemelte a kezét mintha a szemrehányásnak akarna elébe vágni. - Ne érts félre, nem arra kérlek, hogy titkárnőként gyere vissza hozzám. Ne érezd azt, hogy kihasznállak! Tetszés szerint vehetek fel embereket, akik elvégzik azt, amihez neked nincs kedved. - Milyen szerepet szántál nekem? - kérdezte Angel halkan. - Képes vagyok megváltozni - folytatta hevesen Roy, s közben le nem vette róla a szemét. - Csak alkalmazkodnom kell a körülményekhez, de hát nem ezt csináltam eddig is? Láttad, hogyan dolgozom, Angel, és nem kételkedhetsz bennem. A végén még nagy pénzeket keresünk együtt. Jó üzletember vagyok, és a szórakoztatóiparban... - Jól értelek, Roy? - Kérlek, ne szólj közbe! Tudod, hogy amúgy is televíziós jogokat akarunk szerezni. Átvehetnénk egy lemezgyártó vállalatot, befektethetnénk némi pénzt egy színházba, saját ügynökséget alapíthatnánk. Támogathatnálak, megoszthatnám veled az életedet, és hozzásegíthetnélek a sikerhez... - Ó, Roy! - ujjongott Angel, s megfeledkezett a tartózkodásáról. Szerelem és vágy hajtotta előre. A férfihoz futott, s a mellére borult. - Mondd, hogy szeretsz! Mondd ki! Roy átölelte, s magához szorította. - Kedvesem! Mindegy, ki vagy és honnan jössz. Azt csinálsz, amit akarsz, csak maradj velem! - Hangja remegett a szenvedélytől. - Bármit is tégy, Angel Carmody, szeretlek! Érted? - Igen, Roy - simult hozzá még jobban Angel. - Ezt nem lehet félreérteni. - Hidd el, nem akarlak a céljaim érdekében felhasználni. - Elhiszem. A férfi felsóhajtott, s várakozva nézett rá: - Akkor hajlandó vagy feleségül jönni hozzám? - Igen. - Biztos vagy benne? Nem gondolod meg magad? - Soha. Ezt megígérem. - A becsületszavadat adod rá? - A becsületszavamat adom rá. Roy tétován elmosolyodott. - Hát nem butaság? A karomban tartalak, és mégsem tudom elhinni. - Azért csak próbáld meg! - suttogta Angel, s a száját nyújtotta, hogy eloszlassa az utolsó kételyeket is. Több bátorítás nem is kellett. Ez a csók más volt. Roy könnyedén és ingerlőn megérintette Angel ajkát majd viszonzásra várt. Csak akkor lett merészebb, amikor a lány boldogan engedett. Nyelvük hegye játékosan végigsimította egymást, és az egyre szenvedélyesebbé váló csók emésztő vágyat ébresztett a lányban. Amikor a férfi egy idő után elengedte, Angel kinyitotta a szemét és kábultan bámult rá. - Kívánlak, Angel! Mondd, hogy te is kívánsz!

56

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Igen - felelte a lány, s már nem kételkedett benne, hogy helyesen cselekszik. Royjal minden más lesz, mert ő az egyetlen, akinek egészen oda tudja magát adni. - Én is kívánlak - erősítette meg suttogva, s kézen fogva a hálószobába vezette Royt. Lassan levetkőztették, gyönyörködve nézték, gyengéden cirógatták egymást, élvezettel fedezték fel a másik testének titkos tájait. - Még az álmaimban sem voltál ilyen szép - ismerte el Roy, miközben a lány tökéletes vonalait csodálta. - Én is sokat álmodoztam - ismerte el Angel. - Milyen lenne a karodban feküdni.., szeretni téged... - Ilyennek képzelted? Angel megremegett, amikor Roy magához húzta. A férfiassága lenyűgözte, s élvezte, hogy végre hozzásimulhat. - Boldog vagy? - suttogta Roy, s a szőke hajsátorba temette az arcát. - Igen. A férfi gyengéden hátrahajtotta a fejét, megcsókolta a halántékát, az arcát és a száját, s nem titkolta tovább, hogy szenvedélyesen kívánja. Aztán ölbe vette, óvatosan az ágyra tette, és melléfeküdt. Egyre tüzesebben csókolta, gyengéd cirógatással ingerelte, s fokozta a vágyát. Angel soha nem hitte volna, hogy ilyen szabadnak érzi majd magát egy férfi mellett. Roy érintése elbűvölte. Ő éppolyan elragadtatással érintette meg a férfit, s élvezte cirógatasának hatását. Minden új és izgalmas volt - ahogyan a férfi mellkasán lévő szőrszálakkal játszott, ahogyan belecsókolt a nyakába, és ahogyan végigsimította feszes hátizmait. - Mondd, mit csináljak! - kérdezte Roytól. - Mondd, hogyan teltetlek boldoggá! - Azzal, hogy olyan vagy, amilyen vagy - felelte őszintén és kedvesen Roy. Angel készségesen magába fogadta, amikor a férfi végül ráfeküdt, s eggyé vált vele. A szenvedély izgalmát mély megelégedés váltotta fel. Minden olyan csodálatos és szép volt, hogy Angelnek könnyek szöktek a szemébe. Lábát Roy combja köré kulcsolta, s önkéntelenül alkalmazkodott a férfi mozdulatainak ritmusához. Bátorította, teljesen magába fogadta, s erőteljes lökéseit remegő várakozással viszonozta. Keze öntudatlanul a férfi hátát markolta. Hallotta Roy zihálását, és érezte a remegést, amely a közelgő beteljesülést jelezte. Képtelen volt világosan gondolkodni. Elborították s egyre magasabbra repítették a kéj hullámai. Halkan felsikoltott, aztán teljesen elernyedt, és átadta magát a boldog tudatnak, hogy egészen a férfihoz tartozik. Roy oldalra fordult, anélkül hogy Angelt elengedte volna. A lány hallotta mély lélegzetvételeit, s teljesen hozzásimult, hogy az összetartozást minden porcikájával kiélvezze. - Először az életben nem érzem magam egyedül - mondta a férfi, s megsimogatta a selymes fürtöket. - Mindig szeretni foglak. Bármit is tégy, bármi is legyen belőled, tudnod kell, hogy mindig szeretni foglak - suttogta Angel. A férfi a két kezébe fogta az arcát, s hosszan, bensőségesen megcsókolta. - A szerelem állítólag csodaszer, javítja az énekhangot. Azt hiszem, ezt ki kellene próbálnunk, Angel. A lány felnevetett. - Ebben biztosan nem foglak megakadályozni, bár pillanatnyilag nincs kedvem énekelni. Csak itt akarlak tartani. Soha nem engedlek el. - Ebben meg én nem foglak meggátolni - kacsintott rá a férfi. - Bár én vagyok az erősebb. - Felvágós - duzzogott Angel. - Egyforma erősek vagyunk. - De csak a szerelemben. Angel hevesen átölelte a férfit még mindig csodának érezte, hogy Roy hozzátartozik. - Egész életünkben versenytársak maradunk? - kérdezte, s apró csókokkal ingerelte. Roy megrázta a fejét.

57

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Biztosan nem. De ha így folytatod, rögtön bebizonyítom, hogy nem tartozom azok közé a férfiak közé, akik a kor előrehaladtával szerinted elpuhulnak. - Ó, Roy! - nyújtotta ki a kezét Angel, s gyengéden végigsimította az arcát. - Soha semmit sem kell többé bebizonyítanod, drágám. Roy megfogta a lány kezét, és megcsókolta. - Neked sem, Angel... angyalom. Számomra minden szempontból tökéletes vagy. Bárcsak korábban észhez tértünk volna! Ha arra gondolok, mennyi időt elvesztegettünk! - Inkább arra gondolj, mi minden vár ránk! Roy felnevetett. - Erre az éjszakára céloztál? - csókolta meg a férfi. Hajnalig szeretkeztek, közben meghitten beszélgettek, nagyokat nevettek, s észre sem vették, hogy múlik el lassan az éjszaka. Néhány nappal ezelőtt Angel még nem hitte volna, hogy valaha is ilyen közel kerülhetnek egymáshoz: testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. - Angel Carmody! Várakozásteljes moraj futott végig a szorosan egymás mellett ülő nézők sorain. A színfalak mögött Roy átölelte Angelt, s egy pillanatra magához szorította. - Ne félj, drágám! - nyugtatta. - Megnyered őket magadnak. - Remélhetőleg igazad van - nevetett idegesen Angel, s kibontakozott az ölelésből. - Mikor hagysz fel az állandó kétkedéssel? A férjed vagyok, jól tudom, mit beszélek - tolta gyengéden előre Roy. - Menj! A közönség már nagyon vár. A műsorvezető intésére Angel kilépett a vakító fényözönbe. Lassan a nagy színpad közepére ment. Karcsú alakja remekül mutatott a ragyogó kék ruhában. Roy külön erre az estére csináltatta. Tulajdonképpen a kheongszam utánzata volt, csak a gyöngyhímzéssel szegélyezett szoknyarész különbözött tőle. A gyöngyök színesen szikráztak a reflektorfényben. A művésznőt taps köszöntötte. Angel elmosolyodott, s kezébe vette a mikrofont. Már többször énekelt a tévében, s nemrégiben készített egy lemezt is. Amely szépen fogyott, de ezek a fellépések a mostanival összehasonlítva szerény szereplések voltak. Most a sydneyi Domain parkban rendezett nagyszabású szabadtéri hangversenyen lép fel, amelyet új hangversenyügynöksége főnökeként Roy szervezett Angel Carmody születésnapjára, valamint édesanyja, a felejthetetlen Chantelle emlékére. Meleg nyári este volt. A közönség zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. Elült a taps, következhet a hangverseny utolsó száma és egyben csúcspontja. Angel előtt más, Royjal szerződésben álló, fiatal művészek is énekeltek. Az eseményt a tévé rögzítette, s országszerte élőben sugározta. A karmester felemelte a pálcáját, és beintett. Felcsendült a zene. Angel Royra gondolt, aki izgatottan a színfalak mögött áll, és feszülten őt figyeli. Chantelle-re gondolt, aki rengeteg nézőt nyűgözött le a hangjával, s végül a kis Angelre, aki évekkel ezelőtt ünnepelt gyermekszínész volt s a leánynevelő intézetben meg a templomi kórusban szerezte az első babérokat. Kristálytisztán és csengőn énekelni kezdett. A közönség megbabonázva hallgatta. Pisszenés sem hallatszott. Amikor elhangzott az utolsó hang, a tömeg néma maradt. Aztán a nézőtér különböző pontjain felharsant a taps, egyre hangosabb és határozottabb lett, s szűnni nem akaró ünnepléssé szélesedett. - Az Ave...! - Az Ave Mariát - követelték egyre többen. Angel kérdőn nézett a karmesterre, aki megrázta a fejét. Ezt nem próbálták el a zenekarral, s nem akart kockáztatni a sikeres műsorszám után. - Énekeld el kíséret nélkül! - kiabálta be Roy a kulisszák mögül. - Anélkül is menni fog. - Igaz ez? - vonta félre a műsorvezető. Angel bólintott.

58

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Hölgyeim és uraim! Csendet kérek! Angel Carmody közkívánatra elénekli az Ave Mariái, méghozzá zenekari kíséret nélkül. Csendet kérek a művésznő előadása alatt! A zaj azonnal elcsitult, a közönség izgatottan várt A műsorvezető visszaadta a mikrofont Angel szemét elhomályosították a könnyek. Egyetlen dal sem jelentett neki ennyit, mint ez, amelyet édesanyja hagyatékának tekintett. Vajon Chantelle is hallgatja valahol? Egész szívét beleadta az áriába, amely kiáramlott a sötét éjszakába, hogy aztán visszataláljon a nézőkhöz. Olyan áhítatos csend lett, akár egy templomban. A ráadás után kitörő lelkesedéssel ünnepelték. Angel átnyújtotta a mikrofont a műsorvezetőnek, elbúcsúzott a nézőktől, s a színfalak mögé menekült, ahol Roy ujjongva átölelte. - Nagyszerű voltál! Egyszerűen tökéletes. A közönséged szeret ha nem is annyira, mint én - nézett rá vágyakozva. - Menjünk haza, mielőtt megfeledkezem magamról! Angel felnevetett, s szájon csókolta. Fernlea-be hajtottak, ahol Mrs. Mallory és Sandersék vártak rájuk, hogy megünnepeljék Angel születésnapját és a sikert. Végignézték a fellépést a tévében, s már behűtötték a pezsgőt. Brian töltött, s Angel kivételesen hagyta magát rábeszélni egy pohárra, azzal a kifejezett kéréssel, hogy Roy azonnal vigye a szobájába, ha becsípne. - Te voltál az est fénypontja! - lelkesedett Ellie. - Én már az elején tudtam. És hozzá ez a ruha! Elragadóan néztél ki. - A dicséret engem illet - jelentkezett Roy. - Én terveztem. Angel túl egyszerűnek találta, rimánkodnom kellett neki, hogy felvegye. Ha nem figyelek oda, még paradicsommadárként parádézik a színpadon. Angel megrovó fintort vágott, de ez nem zavarta a férjét, aki lehajolt hozzá és megcsókolta. - Csodálatosan néztél ki, drágám - súgta a fülébe. - Akkor kivételesen és utólag igazat adok neked - felelte ugyanolyan halkan Angel. Roy felnevetett. - Mi a következő tervetek? - kérdezte Brian. - Ti mindig tele vagytok meglepetéssel, mellettetek szinte unalmasnak érzi magát az ember. - Sokszor még magunkat is meglepjük - felelte Roy, s mosolyogva nézett Angelre. - Azt hiszem, a feleségemnek fontos közlendője van a számotokra. Angel minden zavar nélkül végignézett a társaságon, aztán kijelentette: - Kisbabát várok. Mrs. Mallory repesett az örömtől. - Kedves gyermekem! - kiáltotta, s még hevesebben ölelte át Angelt, mint az esküvőn, amikor a menyét boldogan befogadta a családba. - Mennyire örülök neked... neked és Roynak! Ugye te is örülsz, fiam? - Persze - válaszolta komolyan Roy. - Mindenesetre Angel énekesnői pályafutása átmenetileg megsínyli. - Ne hallgass rá! - kiáltotta nevetve Angel. - Ugyanúgy örül, mint én, már csak azért is, mert egy ideig megint az irodájában dolgozom. - Az irodánkban - javította ki a férje. - Amink van, az kettőnké. A gyerek is közös lesz. Ellie és Brian is szívből gratulált, s figyelmeztette az ifjú párt, hogy egy gyerek alapjaiban megváltoztatja a házasságot. - Izgatottan várom, mihez kezdtek vele - mondta Ellie. - Természetesen ebből kovácsoljuk a következő sikerünket - jelentette ki határozottan Roy. - Angel minden téren tökéletes, anyának is tökéletes lesz. És természetesen gondoskodik arról, hogy én tökéletes apa legyek - tette hozzá tréfásan. - Ezt én nem is hallottam! - tiltakozott Angel. - Úgy állítod be, mintha állandóan kifogásaim lennének!

59

Emma Darcy Kettős szerep Romana 46.

- Csak ha feltétlenül szükséges - engesztelte nevetve Roy. - Ezennel átmenetileg átveszem az irányítást. Hosszú és megerőltető nap volt, mind a művésznő, mind a leendő anya számára. Most ágyba duglak. Kívánj mindenkinek jó éjszakát, s ellenkezés nélkül kövess, különben nem kapod meg a születésnapi ajándékodat! - Most láthatjátok, ki az úr a házban - mondta Angel, s hagyta, hogy Roy felsegítse a székéről. Mindenkit megölelt, és megköszönte a jókívánságokat. Roy belekarolt, és felmentek a szobájukba. Végre megint kettesben lehetnek... Lassan, tartózkodó gyengédséggel szeretkeztek, míg a növekvő szenvedély magával nem sodorta őket. - Jövő ilyenkor, a következő születésnapomon velünk ünnepel egy kisfiú vagy egy kislány - mondta ábrándozva Angel, s befészkelte magát Roy karjába. - Valld be, kifúrja az oldaladat a kíváncsiság, mert még mindig nem tudod, mit kapsz tőlem ajándékba! - Nem is kíváncsiskodtam. - Nyíltan nem, de rejtve igen. - Sem így, sem úgy. - Szeretem a titkokat - Én pedig téged - harapdálta meg Angel gyengéden a fülcimpáját - Egyáltalán nem szép dolog, hogy titkaid vannak előttem. - Na végre! - csókolta meg hosszan Roy. - Tudtam, hogy mégiscsak győz a kíváncsiságod. - Legalább áruld el, mi az! - kérlelte Angel. - Akkor ráérsz holnap reggel megmutatni. Roy felsóhajtott. - Egy nyaklánc, s a függőn a neved gyémántokból van kirakva. - Roy, ez csodálatos! - Szerintem jól fog állni - dünnyögte a férfi félálomban. - Reggel majd felpróbálod, ígérd meg, hogy mindig kényeztethedek, amíg csak élünk! Angel nem szólt semmit. Hozzásimult, s várt, amíg a férfi el nem aludt. Kényeztetni akarja... Hiszen mindennap ezt teszi a szerelmével. Lehetne ennél boldogabb? Él, szeret, és mellette van Roy, a legcsodálatosabb férfi a világon. Roy eddig is sokkal többet adott neki, semmint sejtette. Többet, mint amennyit a legdrágább ajándékok érnek. Az idejét, a segítségét, a belé vetett hitét. Vajon ő is jelent neki ugyanennyit? Eszébe jutott, mennyire örült a férfi a babának, s minden kétsége elszállt. Közös gyermekük, szerelmük záloga jelképezi az összetartozásukat.

60