Romana 16.

Angéla WellsHázasodjunk Rióban

Isabella, a milliomoslány, heves viták után indul útnak Brazíliába a rokonaihoz, ahol apja keresztfiához, a számára teljesen ismeretlen Antonio Macao de Braganzához kell feleségül mennie. Szíve azonban azé a forróvérű idegené, akinek a házassági ajánlatát azonnal el is fogadja. Isabella csak az esküvő napján tudja meg, hogy újdonsült férje nem más, mint Antonio. A férfi ravaszsága miatt érzett csalódottságában Isabella elmenekül Rióból...

Eredeti cím: Errant Daughter

Megjelenés: 1990. október

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

1. FEJEZET

Talán elment az esze, hogy idejött?

Isabella visszanézett a válla fölött. Reménye azonban hiábavalónak bizonyult, a sötétben már nem látszott a hófehérre meszelt hacienda, amelyet alig negyedórája hagyott el. A ház mintegy háromszáz méterre volt a kis citromültetvénytől, amelyben most bóklászott.

Nyugtalanul járkált, megpróbált kivenni valamit a sötétségben, de hiába, semmi sem mozdult.

Csak saját magát okolhatta rémes helyzetéért. Hirtelen felnevetett. Gondolta-e volna ezt négy héttel ezelőtt, amikor Londonból Rio de Janeirón keresztül Portó Alegróba utazott dühödten, azzal a szilárd elhatározással, hogy gyűlölni fogja Brazíliát és az ismeretlen rokonokat, akiknél három hónapot kell eltöltenie? És most itt rostokol, éjjel, a pusztaságban, hogy megóvja unokanővérét, Rosinát, nehogy összekülönbözzön családjával, ahogy ő, Isabella, összeveszett apjával.

Fázott. Csak képzelődött, vagy valóban hűvös az esti szél? Milyen jó lett volna, ha egy kendőt még a vállára terít nyári ruhája fölé, de hát túl sok idejébe telt, amíg meggyőzte Rosinát arról, hogy ne szökjön meg Aleixóval, és utána is még rengeteg fontosabb dolga akadt.

Isabellától tulajdonképpen távol állott, hogy beavatkozzon más emberek dolgába, de - bármennyire is különbözött a vérmérsékletük - megszerette a tizenhét éves Rosinát. Pontosabban valamennyiüket szerette: Roberto bácsit, Renáta nénit, és unokatestvéreit, Toninót és Luis-t.

Hirtelen megreccsent valami a bokrok között, a lány összerezzent. Nem szabad pánikba esnie! Biztosan csak valami ártalmatlan rágcsáló.

- Rosina! - hallott Isabella egy férfihangot. Halkan felkiáltott.

- Bizonyára vár valakit - mondta a férfi gúnyosan.

Mintegy tíz méternyire egy lovas alakja rajzolódott ki a sötétségben.

- Azt hittem, dél felől jön majd, nem hátulról lopakodik - vágott vissza a lány.

- Ne haragudjon, nem akartam megijeszteni, de meg kellett változtatnom a tervet.

- Legalább pontos lenne! Megérdemelte volna, hogy már ne találjon itt senkit. Ebben a pillanatban előbújt a hold a felhők mögül, és Isabella meglátta a lovas arcát. Rosina mesélte, hogy Aleixo húsz éves, s ami Brazíliában nagy ritkaság, világos a bőre és a haja. Ez az ember nem felelt meg a leírásnak. Isabella egész másnak képzelte a fiatal diákot, akibe unokatestvére beleszeretett.

Ez a lovas nem volt fiatal diák. Húszas éveinek végén, harmincas éveinek elején járhatott. Rendkívül férfias arca, kiálló arccsontja, energikus álla, szépen ívelt szája és klasszikus metszésű orra volt. Testtartásából mintha valami pimaszság sugárzott volna. De micsoda szemei voltak! Csodaszép sötét szemek!

Isabella ökölbe szorította a kezét, körmei mélyen a húsába vájtak. Toninó mesélt egyszer egy legendát a környéken fel-feltűnő titokzatos lovasról. Senki sem tudja, honnan jön, hol él. Mint derült égből a villámcsapás, úgy tűnik fel hirtelen. Percek alatt

2/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

sokmérföldes utat tesz meg, röpke óra alatt hatalmas marhacsordát terel össze. Óriási bikák állnak meg és maradnak mozdulatlanul egyetlen szavára vagy intésére. A nők hiába epekednek utána, hasztalan próbálják elcsavarni a fejét, minden kísérletük hidegen hagyja. Amilyen váratlanul megjelenik, olyan hirtelen el is tűnik, hogy aztán mérföldekkel odébb, egészen másutt bukkanjon föl, fáradhatatlanul keresve az egyetlen, igazi szerelmet.

Isabella szíve hevesen kalapált, torka elszorult. Az a bizonytalan érzése támadt, hogy valami veszély leselkedik rá. Természetesen nem hitt az efféle mesékben, de bárki volt is ez a férfi, az biztos, hogy nem Aleixo, s ez már eleve csak rosszat jelenthetett.

- Szerencsére maga nagyon türelmes, és megvárt - szakította félbe az ismeretlen a lány gondolatait. - Ezt leszámítva én még sohasem csalódtam nőben, és biztosan most sem fogok.

Isabella még mindig bénultan állt. Lázasan próbálta gondolatait összeszedni, hogy legalább egy értelmes kérdést meg tudjon fogalmazni. Mielőtt azonban bármit is szólhatott volna, a férfi lovával közelebb léptetett, derékon ragadta, és fölemelte magához a nyeregbe. Mindez egy pillanat alatt játszódott le. Isabellának meg kellett kapaszkodnia a nyeregben, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Hirtelen elszállott minden félelme, és helyébe elkeseredett düh költözött. Éles hangon segítségért kiáltott.

A lovas úgy megszorította, hogy nem kapott levegőt.

- Olyan a hangja, mint egy hajókürté!

- Az apám két ország rendőrségét küldi magára! - Isabella zihált a dühtől. Jóleső elégtétellel gondolt Jaime Guimaresre. Bár igen kevés dologban értették meg egymást apjával, és kapcsolatuk mindennek volt nevezhető, csak harmonikusnak nem, de a bajban mindig számíthatott rá. Ha megtudja, hogy elrabolták a lányát, biztos rögtön cselekedni fog.

- Két országét? - nevetett az idegen. - Hízelgő, amit mond, Senorita. Nyilvánvalóan megéri magácskát elrabolni. Na, hagyja már abba a ficánkolást, mert a végén még mindketten leesünk a lóról.

- Ha tudni akarja, kiválóan lovagolok - sziszegte a lány, de azért kelletlenül engedelmeskedett. - Nem tudom, ki maga és mit akar tőlem, de maga semmi esetre sem Aleixo Covilha. Mit csinált vele? És hová visz engem?

- Mindent a maga idejében, senorita Guimares. - Olyan szorosan ült a lány mögött, hogy Isabella a nyakán érezte a férfi leheletét. - Bár a társasága cseppet sincs ellenemre, ez nem a megfelelő hely és idő, hogy mindent megmagyarázzak. Arról azonban biztosíthatom, hogy nincs oka a félelemre. Rövidesen célhoz érünk, és újra együtt lehet Aleixóval. - Némi habozás után még hozzátette: - Sajnos egy kis baleset történt vele. Ezért nem tudott személyesen eljönni. De hamarosan rendbejön újra.

- Megsérült!? - kiáltott rémülten a lány. Áldozatul esett volna saját tervének? És az idegennek is köze lenne a dologhoz? Rosinát akarta volna elrabolni - mert az nyilvánvaló volt, hogy vele keverte össze -, és aztán váltságdíjat követelni érte?

Roberto bácsiról mindenki tudta, hogy gazdag ember és sikeres építész. A tervük azonban meghiúsult. Pedig nem szokványos emberrablást szerveztek; Rosinát nem az egyetemi városban, vagy az utcán akarták elragadni. Nem, a meggondolatlanságát próbálták kihasználni.

3/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- A sérülése nem súlyos, csak fáj a sebe, és akadályozza őt a mozgásban - mondta sajnálkozva az idegen. - Attól tartok, egy héttel el kell halasztaniuk a nászutat. Ez bizonyára nem esik majd nehezére, senorita, hiszen erős oldala a türelem.

- Maga csirkefogó! - szitkozódott Isabella. - Mit csinált vele?

- A világon semmit. A jegyese kissé túl temperamentumos fiatalember, ő maga okozta a balszerencséjét - válaszolta a férfi nyugodtan.

Isabella lenyelte a dühös választ. A férfi nyilvánvalóan jól szórakozott rajta, és még mindig azt hitte, hogy ő Rosina. Ez persze nem vigasztalta meg a lányt, hiszen az ő apja legalább annyi váltságdíjat tudott volna fizetni, mint Rosináé. Amint fény derül a kilétére, pénzt fognak követelni - cserébe a szabadságáért. De ő nem könnyíti meg elrablói dolgát - ahogy ifjú unokahúga ezt bizonyára megtette volna -, fogadta meg magában.

Elképzelte, hogyan viselkedne most Rosina az ő helyében. Akaratlanul is elmosolyodott. Hirtelen támadt egy jó ötlete. Nemhiába tanult három évig a Praxford College-ban zenét és színjátszást. Majd csak megbirkózik az egy kicsit habókos, könnyelmű fiatal lány szerepével! így talán kiszabadul.

Gyengeséget színlelve hátrahanyatlott. Komolyan össze kellett szednie magát, nehogy teljesen hatalmába kerítse az a kellemes érzés, amit az erős férfitest közelsége váltott ki belőle.

Egy kérdésben igazat adott a férfinak: most nem volt sok értelme folytatni a társalgásukat. Inkább megpróbált néhány tájékozódási pontot megjegyezni.

- Senorita, szenvedései véget értek. Megérkeztünk.

Egy udvarra értek, amelyet alacsony épületek öveztek. Az idegen leugrott a lóról, kezét nyújtotta a lánynak és lesegítette. Ebben a pillanatban kinyílt az egyik istállóajtó, és a ki vetülő fénysugár megvilágította az udvart.

Kistermetű, fekete hajú ember sietett elő.

- Senior? Valami baj van?

- Nincs semmi, Eduardo. Csak kilovagoltam. Gondoskodj a kancáról!

- Igen, senior. - A lovász a lóhoz lépett.

Amikor a leányrabló lesegítette a nyeregből, Isabella átkarolta a férfi nyakát és suttogva megszólalt:

- Jaj, de megszédültem. - Egy pillanatra akarta csak elterelni a férfi figyelmét, hogy alkalmat találjon a szökésre.

A férfi azonban derékon fogta, és közömbös hangon így szólt:

- Néhány méter, és máris a szerelménél lesz. - Átható pillantást vetett rá. - Ha egy csók magához téríti, Aleixo bizonyára megteszi önnek ezt a kis szívességet. Nem gondolja?

Micsoda egy aljas fickó! Szórakozik vele, holott aggódnia kellene, hogy bármelyik pillanatban ájultan rogyhat össze.

- Kaphatnék egy pohár vizet? - rebegte, miközben megpróbált a lehető leghatásosabban a földre omolni.

4/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Hát persze, senorita. - A férfi erős karjába kapta a lányt, és gyorsan keresztülvitte az udvaron. - Az ember azt gondolná, maga nem is igyekszik olyan nagyon Aleixóhoz - gúnyolódott. - Pedig higgye el nekem, óriási meglepetés lesz a vőlegényének, ha megpillantja magát.

Isabella bosszankodva látta be, hogy egyáltalán nem érzi magát kellemetlenül elrablója karjában. A férfi egyelőre meghiúsította szökési tervét. Csupán egy vigasza maradt. Ez a pimasz alak fog a legjobban meglepődni, ha majd találkozásukkor megpillantja Aleixo arcát.

Az emberrabló keresztülment egy csarnokon, és benyitott egy ajtón. Karjában Isabellával a szobába lépett. - Az ég szerelmére, Tony, mit tettél?

Isabella valahogy így képzelte a fogadtatást. Nagy bőrdíványon egy fiatalember feküdt farmernadrágban és pólóban. Most hirtelen felült. A mozdulat szemmel láthatóan fájdalmat okozott neki, mert felnyögött, és arca krétafehérré vált. Isabella gyors pillantással mérte végig. Haja világosbarna, szeme barna, arca fiatalos. Egészen biztosan Aleixo.

- Megváltoztattam a tervemet, Aleixo - válaszolta a férfi, akit, mint most már Isabella is tudta, Tonynak hívtak, és óvatosan letette a lányt. - Eredetileg mindent úgy akartam csinálni, ahogy megbeszéltük. Már elterveztem, hogyan mondom el, hogy a baleset miatt nem tudod tartani az ígéretedet, és majd azt tanácsolom neki, siessen haza, bújjon vissza az ágyába, még mielőtt rájönnek, hogy eltűnt. Aztán eszembe jutott, hogy ezzel az erővel akár ide is hozhatom.

Tony átölelte Isabella vállát.

- Mivel te most nem vagy képes rá, majd én elvezetem az autódat a rejtekhelyig. Miért ne vehetné egy férfi feleségül a választottját, ha megrúgta egy ló?

Isabella hihetetlen megkönnyebbülést érzett. Mégsem emberrablók kezébe került. Szája szöglete megrándult, amikor Aleixo feldúlt arcára nézett.

- De Tony! - tört ki a sebesült fiúból, miközben bordáját fogva megpróbált fölállni. - Ez nem az a lány, akit feleségül akarok venni. Ez nem Rosina!

- Nem Rosina? - Tony maga felé fordította Isabellát. - Az ördögbe is, akkor kicsoda maga? Hogy jutott eszébe az az átkozottul hülye ötlet, hogy másnak adja ki magát?

- Csak ne olyan hevesen! Végül is ki tévesztett össze engem Rosinával? Én soha nem mondtam, hogy Rosina vagyok. Ő meggondolta magát és én felajánlottam neki, hogy közlöm az elhatározását Aleixóval.

- Rosina meggondolta magát? De mikor és miért? - Aleixo szinte őrjöngött. - Rájött valamire az apja? És ő, ő jól van? - Újra megpróbált felállni, de Isabella kiszabadította magát Tony karjaiból és mellétérdelt. Bárcsak ne avatkozott volna kettőjük dolgába! Akkor Aleixo és Rosina most itt lennének, együtt, boldogan, és összeházasodhatnának! Természetesen a legjobbat akarta unokahúgának', és ha Rosina elhatározása szilárdabb, biztosan nem is hagyja magát lebeszélni.

- Hirtelen meggondolta magát - magyarázta Isabella, amikor látta, mennyire elkeseredett Aleixo. - Rosina hajlott volna rá, hogy elhagyja otthonát, de aztán kétségei támadtak Rájött, hogy apja sohasem bocsátana meg neki és Aleixónak, s a jövőben mindkettőjük előtt zárva lenne a szülői ház. Rémesen indulna közös életük.

5/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- De hát olyan biztos volt a dolgában! - Aleixo képtelen volt felfogni a történteket. Isabellát hirtelen lelkiismeret-furdalás kezdte gyötörni.

- De hát ez nem valamiféle hirtelen ötlet volt! Már három éve ismerjük egymást...

- A fiú képtelen volt tovább beszélni.

- Ó Aleixo, higgye el, csak a maga iránt érzett szerelemből akarja előbb az egyetemi tanulmányait befejezni! Hiszen ezt kívánja az apja, és bízott benne, maga megérti, milyen fontos számára, hogy a család is beleegyezzen ebbe a házasságba. Ha valóban megérti, akkor ki kell várnia, amíg Rosina bemutathatja magát otthon. - Isabella várakozóan pillantott a fiatalemberre. - És ha tényleg úgy szereti Rosinát, ahogy én gondolom, akkor biztos nem akarja, hogy ne tarthassanak hagyományos esküvőt, csak azért, mert összekülönbözött a családjával.

Tony tapsolni kezdett. Isabella meglepetten nézett hátra.

- Bravó! Milyen megható előadás! - Sötét szeméből leplezetlen gúny áradt, szája mosolyra húzódott. - Ugye nem akarja bemesélni nekünk, hogy a kis Rosina az utolsó pillanatban csak úgy magától meggondolta magát!?

- Nekem teljesen mindegy, hogy maga mit gondol! - Isabella megsemmisítő pillantást vetett a férfira. Természetesen neki is része volt Rosina döntésében, és ezt nem is szégyellte. Saját tapasztalatából tudta, milyen rossz, ha az ember haragban él a családjával. - Tény, hogy Rosina megváltoztatta az elhatározását - folytatta hidegen. - És túlságosan is bánatos volt ahhoz, hogy ezt maga mondja el Aleixónak. Ezért ajánlottam fel, hogy elmegyek helyette a találkára. Amikor aztán összetalálkoztunk, egyszerűen nem adott rá lehetőséget, hogy tisztázzam a helyzetet.

- Maga viszont tudta, hogy nem én vagyok Aleixo, hisz akkor azonnal lelepleztem volna a csalást - mondta Tony jéghideg hangon.

- Én nem tudtam - válaszolta Isabella hevesen. - Már késő volt, amikor rájöttem a tévedésre. Mikor azt mondta, hogy megváltoztatta a tervet, azt gondoltam, azért, mert én jöttem Rosina helyett.

Tony felnevetett.

- Én csak szívességet akartam tenni egy barátomnak, és akkor, tessék, mi történik? Csak tovább bonyolítom az ügyet. Leendő felesége helyett elhozom a szobalányt...

- Én nem vagyok szobalány! - tiltakozott Isabella. Hirtelen észrevette, hogy még mindig ott térdel Aleixo előtt. Fölállt és megvetően nézett Tonyra. - Tulajdonképpen mit izgul? Hiszen nem történt semmi azon kívül, hogy nevetségessé tette magát! Vagy igen?

- Ahogy vesszük, szépségem. Mert ha észrevették, hogy nincs otthon, akkor feldühödött szülőkkel kell majd veszekednem, akik meg akarják védeni a lányuk becsületét. Ehhez pedig semmi kedvem.

- Ne aggódjon, senor! Az én becsületem egyes egyedül rám tartozik. Maga csak vigyen vissza a nagybátyám haciendájára!

- A fenébe is! - szólalt meg ebben a pillanatban feldúltan Aleixo. - Tudtam, hogy valahol láttam már ezt a nőt, Tony. Rosina angol unokatestvére. Barátom, te Roberto Guimares unokahúgát raboltad el.

- Tényleg?

6/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Nos, így van - erősítette meg büszkén Isabella. - Isabella Guimares vagyok, és feltételezem, hogy nem fognak tovább itt tartani, ha már egyszer mindent megbeszéltünk.

- Szóval maga Angliából jött - mondta Tony elnyújtva a szavakat. - Nos, azt hiszem, nem érti teljesen, milyen helyzetbe került. Mielőtt azonban megmagyaráznám, szeretnék bemutatkozni. Antonio Macao de Braganza a nevem, és itt, a környéken töltöm a szabadságomat. És sajnos most a tudomására kell hoznom, hogy nem olyan egyszerű visszavinnem magát a nagybátyja házába, mint gondolná.

- Rendben van, hazatalálok magam is - indult Isabella az ajtóhoz;

- Kérem, senorita Guimares, várjon! - kiáltott utána Aleixo. - Tonynak igaza van. Nem térhet vissza a nagybátyja házába, mintha mi sem történt volna.

Isabella megfordult.

- De hiszen tényleg nem történt semmi - mondta. - A barátja ugyan egy kissé meggondolatlanul viselkedett, de végül is nem esett bántódásom.

- Nem én, hanem maga viselkedett felelőtlenül, senorita - tiltakozott Tony. - Angliában talán nem tudják, hogy nem helyes, ha az ember mások dolgába üti az orrát?

- Hát ez mindenekelőtt magára vonatkozik - vágott vissza Isabella dühösen. Alig tudott uralkodni magán. A legszívesebben megpofozta volna a férfit, aki úgy beszélt vele, mintha nem tartaná beszámíthatónak.

- Épp ellenkezőleg, senorita Guimares - hangzott a hamiskás válasz -, csak segítettem egy barátomnak nehéz helyzetében. De a maga cselekedeteinek mozgatórugói már nem tűnnek ilyen önzetlennek. - Egy pillanatig habozott, aztán szelíd hangon megkérdezte: - Lehet, hogy féltékeny volt? Az unokahúga végül is fiatalabb, és máris férjhez ment volna. Magának meg még nincs udvarlója. - Jelentőségteljesen a lány ujjára nézett, amelyen még nem ragyogott jegygyűrű. ,

Isabella most már nem teketóriázott. Felemelte a kezét és képen törölte Tonyt.

Csodálatos módon a férfi nem védekezett. A szeme sem rebbent, csak mosolygott és végigsimított az arcán. Isabella visszafojtotta a kikívánkozó bocsánatkérést. Valamiért azt várta volna, hogy Tony védekezzen. Akkor most ő sem érezne bűntudatot. így viszont haragudott a férfira és magára is.

Hiszen ő természetesen a legjobbat akarta Rosinának. De esze ágában sem volt magyarázkodni egy rossz modorú, önhitt brazil előtt.

- Ezzel is csak a feltevésemet igazolja - állapította meg a férfi rezzenéstelen arccal. - Bármilyen érdekes is ez az élénk eszmecsere, sajnos nem vezet sehova. Azt javaslom, próbáljunk inkább a probléma megoldására összpontosítani.

- Volna szíves megmagyarázni, milyen nehézségbe ütközik, hogy visszatérjek a nagybátyám házába?

- Maga ugye hangosan kiáltozott, amikor Tony elragadta? - kérdezte Aleixo aggódó hangon.

- Igen - válaszolta Isabella.

- Nos, a kiabálása a holtakat is felébresztette volna, de ha őket nem, hát a környék házőrző kutyái egészen biztosan hallották a sikoltozását - vetette közbe száraz hangon

7/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Tony. Láthatóan élvezte a lány zavarát. - Le merem fogadni, hogy a nagybácsija házában mindenkit felébresztett a sivalkodásával, és most ott igen nagy lehet az izgalom.

- Te jóságos ég, ennél rosszabbul már nem is sülhetett volna el a terv – nyögött föl Aleixo, és tenyerébe temette az arcát.

- Miért nem mondhatjuk el a családomnak egyszerűen a valóságot? - kérdezte Isabella. - Aleixo meg akarta szöktetni Rosinát, aki azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ezért én mentem el a találkára, hogy beszéljek Aleixóval. Azonban ő sem tudott eljönni, mert balesetet szenvedett, és ezért egy barátját küldte maga helyett...

- Tényleg, miért is ne? - szakította félbe Tony. - Ha végleg meg akarja hiúsítani barátaink házasságát, akkor ennél jobbat ki sem találhatott volna.

- Ilyen bosszúállónak hiszi a bácsikámat?

- Ezt maga nem érti - mondta Tony türelmetlenül. - Ebben az országban a férfiaknak kötelességük megvédeni a családhoz tartozó nőket. Egy hajadon lány az apja és a bátyjai gyámsága alatt áll. Ha rosszul viselkedik, és hagyja magát elcsábítani, nem csak az ő becsületén esik folt, hanem családja férfitagjainak becsületén is.

- De hiszen ez képtelenség! - kiáltott fel Isabella. - Senkit sem lehet felelőssé tenni egy másik ember viselkedéséért. A lényeg az, hogy Rosina meggondolta magát. Az apja inkább fellélegezhet, hogy nem szökött meg hazulról.

- Nem sokat ért a dologból, senorita Guimares. Sajnos most nem tudom elmagyarázni magának, mit értenek a brazil férfiak a családjuk iránt érzett felelősségen. Higgye el, hogy én viszont tudom, és a maga kis húgocskája is pontosan tudja, mi történik, ha az apja tudomást szerez a tervről. És Aleixón az sem segít, hogy Rosina megváltoztatta az elhatározását.

- Jaj. - Isabella lemondott róla, hogy tovább magyarázza véleményét az üggyel kapcsolatban. Végeredményben őt is ennek az országnak a hagyományai szerint nevelte az apja. Éppen elégszer lázadt fel szigorú elvei ellen. Régimódinak tartotta értékrendjét, olyannak, ami nem illik a modern időkhöz.

Ugyanakkor nem ez volt a megfelelő pillanat, hogy megossza véleményét Tony de Braganzával Különösen azért nem, mert az a kellemetlen érzése támadt, hogy a férfi nézetei teljességgel megegyeznek apja és bácsikája nézeteivel. És ha már nem tudja megváltoztatni a gondolkodásmódjukat, akkor legalább az eset következményeit szerette volna enyhíteni.

- Gondolja, Rosinának megtiltaná a nagybátyám, hogy találkozzon Aleixóval?

- Nem ismerem személyesen a nagybátyját, csak azt tudom, amit Aleixo mesélt róla. Rengeteg lehetősége van arra, hogy elválassza őket. Összeköttetései révén kirúgathatja Aleixót mixeri állásából a Country Clubból. Lehet, hogy amint elvégzi a lánya az egyetemet, hozzáadja őt egy idősebb férfihoz. Mennyi ideig dacolhat Rosina apja akaratával? Ugye a maga bácsikája hívő keresztény? Akkor pedig előfordulhat az is, hogy zárdába küldi a lányát, nehogy még egyszer túljárjon az eszén.

- Elég, elég! - kiáltotta Isabella. - Ne fesse az ördögöt a falra! Nem tudom elképzelni, hogy Roberto bácsi olyan férfihoz kényszerítené a lányát, akit az nem szeret, de abban igaza lehet hogy megpróbálja Rosinát és Aleixót örökre elválasztani egymástól. -

Mekkora bajt kevert! Isabellát egyre jobban nyomasztotta ez a helyzet. Rosina sohasem bocsátja meg neki, ha le kell mondania Aleixóról.

8/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Nem hagyhatjuk, hogy Rosina gyanúba keveredjen! - Lázasan törte a fejét. - Megvan! Ha valaki megkérdezi, hol voltam, egyszerűen azt mondom, hogy sétálni mentem, mert nem tudtam aludni. Megijedtem valamitől, felkiáltottam, vaktában elrohantam valamerre, és nem találtam vissza.

- A férfiak feltehetően a keresésére indultak. Mivel magyarázza majd, hogy sehol sem találták?

- Ó, ez pofon egyszerű - válaszolta Isabella sugárzó mosollyal. - Majd elmondom Roberto bácsinak, hogy a pampák titokzatos cowboya szöktetett meg. Együtt töltöttünk egy csodálatos órát, aztán hazahozott. - Kihívóan nézett Tonyra. - A családom aligha fog egy szellem keresésére indulni.

- Hacsak nem követték a nyomokat, amelyek elvezetik őket ehhez a házhoz - vélekedett Tony közönyös hangon.

- Ez tényleg kellemetlen lenne magának. - Isabella kezdte élvezni a helyzetet. Izgató élmény volt vitatkozni ezzel a férfival.

- Nekem nem is annyira, mint szegény barátomnak. Én ugyanis tudok mozogni, őt viszont a sérülése ágyhoz köti.

Aleixo keserűen felnevetett.

- Én csak abban reménykedhetem, hogy a rendőrség még Rosina apja és bátyjai előtt rám talál, különben minden házassági tervemről lemondhatok.

- Ugyan, hát ez lehetetlen. - Isabella fáradt volt és fázott. - Az ember azt hihetné, hogy a kőkorszakban vagyunk. És most szeretnék visszajutni az ágyamba. - Az ajtóhoz indult.

- Magának persze mindegy, hogy mi történik. - Tony visszatartotta a lányt. - Csak magára gondol. És ha már a kőkorszakot emlegeti, hadd emlékeztessem rá, hogy Brazíliában van, ahol a kőkorszak egyáltalán nem olyan távoli dolog. Az Amazonas vidékén ma is élnek emberek kőkorszaki körülmények között.

- Úgy tűnik, itt, Portó Alegróban sincs ez másként - vágott vissza Isabella. - És hadd utaljak rá, senor de Braganza, hogy azért kerültem ebbe a siralmas helyzetbe, mert tenni akartam valamit egy másik emberért, az unokatestvéremért. - Dacos pillantást vetett a férfira. - Az országa és az ostoba hagyományaik pedig egyáltalán nem érdekelnek. Felőlem mindenki azt gondolhatja, hogy le akartam lépni egy férfival, ha ezzel sikerül elterelnem a gyanút Rosináról. Ezt a szégyent még elviselném. - Most olyan izgatott lett, hogy majdnem könnyezett. - Nem ez lenne az első eset, hogy kegyvesztetté válnék a családomnál. - Majd nagybátran még hozzátette: - És valószínűleg nem is az utolsó.

- Ez lesz a megoldás - mondta Tony derűsen, és megfogta a lány kezét.

Isabella figyelmesen megnézte magának Tonyt. Most, hogy nem volt rajta az arcát félig eltakaró kalap, egyáltalán nem tett rá félelmetes benyomást. Magas homlokát sűrű fekete haj keretezte. Ha más körülmények között ismerkedik meg vele, nagyon vonzónak találta volna. Ebben a pillanatban azonban csak az ellenkezés ördögét ébresztette fel benne.

- Ezt hogy érti? - kérdezte.

- Azt hiszem, megtalálta a megoldást - magyarázta Tony. - Mivel maga nem ebben az országban nőtt fel, a bácsikája nyilván elnézőbb lesz magával, mint tulajdon lányával

9/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

szemben. - Sokat sejtetően mosolygott. - Maga Isabella Guimares, emancipált angol lány, aki éjjel kilopódzott, hogy találkozzék a szerelmével.

Isabella egy pillanatig elgondolkodott a javaslaton.

- Ez elképzelhető - egyezett bele végül. - Persze ennek ellenére lehetséges, hogy a bácsikám megharagszik Aleixóra...

- Ezt nem tartom valószínűnek, Isabella Guimares. - Tony csodálattal nézte a lányt. Pillantása Isabella kiugró arccsontjára siklott, onnan puha, érzéki ajkára, kis, energikus állára, csodaszép, kék szemére. - Aleixónak már épp elég baja van. Majd átveszem a szerepét. Végeredményben én is hibás vagyok a történtekben.

- Értem. - Isabella nem tudta pontosan, mit gondoljon erről. Becsülte Tonyban, hogy átvállalja a felelősség egy részét. Az is tetszett neki, hogy így Rosinát teljesen ki lehet hagyni az eseményekből. De Roberto bácsi mindenképpen értesíteni fogja apját a történtekről. Ez persze nem túl kellemes, mert apja iszonyúan dühös lesz Amúgy is éppen elég nézeteltérés van már közöttük...

Nem szívesen emlékezett vissza, hogyan váltak el Londonban a heathrow-i repülőtéren. Apja arra kérte, kezdjen új életet a rokonoknál, és verje ki a fejéből Simoi Laytont. Próbáljon meg úgy viselkedni, ahogy azt egy Dél-Amerikában nevelkedet. fiatal lánytól, az ő korában elvárnák.

Ha most értesül állítólagos éjszakai találkájáról, nyilván azt hiszi majd, hogy dacból történt az egész. Valamikor később ugyan elmondhatja az igazat, de csak akkor ha Rosina és Aleixo már összeházasodtak. Addig tűrnie kell apja haragját.

Mivel azonban apjának már úgyis megvolt róla a véleménye, a lényegen nem sokat változtatott volna ez az eset sem.

A fenébe a brazilokkal és a férfi-nagyképűséggel! Isabella már bánta, hogy beleavatkozott ebbe az ügybe. Hagynia kellett volna, hogy unokatestvére elkövesse a maga hibáit.

- Na, mi van? - kérdezte Tony. - Miért habozik? Legrosszabb esetben hazaküldik büntetésből Londonba. Ennek csak örülhetne. Végre itt hagyhatná ezt az országot a becsületről vallott, idejétmúlt eszméivel együtt. - Hangjából némi gúny érződött.

Négy héttel ezelőtt Isabella még valóban örült volna ennek, most azonban már nem. Nagybátyja családjában megtalálta azt a szeretetet és biztonságot, amit apja magányos házában sohasem érzett. Elvált szülők egyetlen gyermeke volt, és sohasem teremthetett kapcsolatot a vele egykorú rokonaival - egészen addig, amíg meg nem ismerte Toninót és Rosinát. Nem vágyott vissza Londonba. Isabella nem akart azonnal engedni Tonynak.

- Beismerem, hogy ebben az országban számomra rengeteg dolog ismeretlen és érthetetlen. Egyfelől nagyon tetszik nekem az a türelem és megértés, amely a különböző bőrszínű és kultúrájú emberek egymás mellett élését jellemzi. Másfelől viszont hátrányos megkülönböztetésben van részük a nőknek, és nem tartják őket képesnek arra, hogy vigyázzanak magukra.

Tony elnézően mosolygott.

- Más alkalommal készséggel felvilágosítom a férfiak felsőbbrendűségéről, most azonban a beleegyezését várom a tervemhez. Nos, mit szól hozzá?

Isabellának nem volt más választása. Némi vonakodás után beleegyezett.

10/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Ha maga jónak látja, nekem sincs ellene kifogásom. - Nyilvánvalóan ez volt az egyetlen megoldás.

A férfi szelíden végigsimította a lány haját. Olyan mozdulattal, mintha birtokba akarta volna venni.

- Kettőnk kapcsolata érdekesnek ígérkezik - mondta. Lehajolt a lányhoz. Isabella egy pillanatig attól tartott, hogy a férfi szájon akarja csókolni, de az ajka csak a homlokát érintette futólag. Már ez a könnyed érintés is felzaklatta. Tony nem veheti észre, hogy mi zajlik benne.

- Bízzál bennem! - suttogta a férfi gyengéden.

Isabella elfordult, nehogy Tony észrevegye a zavarát. Bizalom! Simon is mennyit beszélt róla! Még mindig szerette a fiút, pedig az apja eltiltotta őket egymástól. Tony-val szemben viszont valóban bizalmatlan volt. Kínosan érezte magát.

- És mi van, ha Rosina már mindent elmondott? - Isabella egy utolsó, elkeseredett kísérletet tett, hogy kimásszon az ügyből.

- Ez nem valószínű. - Tony átlátta a szándékát. - Ahogy én ismerem, az unokahúgod nem olyan bátor, mint te, és nincsenek olyan jó ötletei. De most már, légy szíves, döntsd el, mit akarsz! Szeretnélek hazavinni, még mielőtt a nagybátyád kihívja a rendőrséget.

2. FEJEZET

Tony azt javasolta, menjenek autóval a haciendára. Isabella azonban ezt túl fel tű nőnek tartotta. Úgy gondolta, jobb, ha lovon mennek, annál is inkább, mert még mindig reménykedett, hogy senki sem hallotta a sikoltását, és észrevétlenül visszajuthat a házba.

Lovaglónadrág nélkül kellett nyeregbe ülnie. Ki is dörzsölődött a combja, hiába csavarta rá bő szoknyáját. A fájdalom még inkább Tony ellen ingerelte.

- Úgy látszik, nem becsültem túl a hangerődet, Isabella. Mindenkit felvertél a kiabálásoddal. A haciendán olyan díszkivilágítás van, mint a riói party után. - Tony megállította a lovat, Isabella is megállt mellette. A lány egyre fogyatkozó bátorsággal figyelte a mozgolódást a citromliget túlsó oldalán. Néhány perc múlva magyarázatot kell adnia bácsikájának eltűnése okáról. Amúgy nem jött egykönnyen zavarba, de erre' a helyzetre nem volt felkészülve.

- Félsz? - kérdezte Tony. - Ne aggódj, majd én beszélek.

Mielőtt Isabella bármit válaszolhatott volna, unokatestvére, Tonino hangja hallatszott:

- Te vagy az, Isabella? - Rövid idő múltán ott állt előttük.

- Valóban te vagy az, Isabella! Hála Istennek, nem esett bajod. Mama egyik sírógörcsből a másikba esik, apánk pedig borzasztóan veszekszik Rosinával. Luis meg! egy félórája föl-alá lovagol a bozótosban, és téged keres.

Tonino inkább kíváncsian, mint nyugtalanul mustrálta Isabellát és kísérőjét.

11/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Azt hiszem, lesz mit megmagyaráznotok - vélekedett. Pillantása nem hagyhatott kétséget Isabellában afelől, hogy mi vár rá.

- Magától értetődően a megfelelő időben, mérvadó személynek megfelelő magyarázattal fogunk szolgálni - mondta Tony jóindulatú elnézéssel. - Időközben megmondhatja a fivérének, hogy az elkóborolt bárányka sértetlenül visszatért a nyájhoz.

Meg sem várva Tonino válaszát, Tony mosolyogva így szólt Isabellához:

- Gyere, kedvesem, haladéktalanul járuljunk a bácsikád elé.

Tonyt és Isabellát egy szolgálólány vezette Roberto Guimares dolgozószobájába. Isabella még sosem látta nagybátyját ilyen feldúltnak.

- Jól vagy? - kérdezte komoly arccal, és amikor a lány bólintott, Tonyhoz fordult: feltételezem, hogy önnek köze volt az unokahúgom eltűnéséhez, senor. Várom a magyarázatát.

Fölállt és fenyegetően megindult Tony felé.

- A lányom elmondta nekem, hogy Isabella találkára indult közös hálószobájukból. Ezért nem értesítettem a rendőrséget.

Rosina tehát valószínűleg a következményektől való félelmében nem merte elárulni a titkát. Tony jól mérte fel a helyzetet. Isabella egy csöppet sem érezte kellemesen magát a saját bőrében. Nem mintha nehezére esett volna vállalni a bűnt, de sajnálta Roberto bácsit. Szörnyen megviseltnek látszott. Ám jobb, ha benne csalódik, mint a saját lányában.

- Mindenről én tehetek,, senor - magyarázta Tony.

Isabella közbe akart szólni, de Tony könnyedén megszorította a karját.

- Ha megengedi, bemutatkozom. - Bőrzakójának belső zsebéből névjegyet vett elő. - A nevem Antonio Macao de Braganza. Nemrégen ismertem meg az unokahúgát, és első látásra beleszerettem.

Isabella elhűlt. Ezt igazán nem várta. Miért is bonyolódott bele ennyire ebbe az ügybe? De nem szólt egy árva szót sem. Tony bizonyára jól tudja, miért választja ezt a taktikát.

Roberto Guimares elvette a névjegyet és figyelmesen elolvasta. Isabella nem tudta biztosan, hogy csak képzelődik-e, vagy a nagybátyja arca tényleg tiszteletet, sugároz hirtelen.

- Igen, a Ribatejo Rancho. Hallottam már róla. Óriási marhacsordáik vannak.

- Igen, első osztályú állatok - erősítette meg Tony. - Most átmenetileg a Granja Branca-i Pelopony-ménesnél dolgozom. Az igazgatóság pontos jelentést kért az itt folyó tevékenységről.

- Az ön tevékenysége azonban, a jelek szerint, inkább az unokahúgomra irányul

- mondta szemrehányóan Roberto Guimares. Tony mélyen a szemébe nézett.

- Senor Guimares, én három hete, Romanesék partyján láttam meg az unokahúgát, és úgy éreztem, elért a végzetem.

12/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Természetesen az egész hazugság volt, de Tony nagyon ügyesen hazudott, hiszen a fél város ott volt Romanesék legidősebb lányának az esküvőjén. A történet hihető volt, találkozhattak volna, mert Isabella is részt vett a partin.

- Nem tudtam többé feledni őt. Azóta olykor kávéházakban és üzletekben találkozgattunk, de sehol sem lehettünk egyedül. Ezért beszéltem rá az unokahúgát, találkozzunk a citromligetben, hogy zavartalanul tervezgethessük közös jövőnket. - Tony gyengéden rámosolygott Isabellára, aki azonban rezzenéstelen arccal nézett vissza. -Megkértem Isabellát, legyen a feleségem. Amikor igent mondott, boldogságomban óriási könnyelműséget követtem el. Felpattantam a lovamra, őt is felkaptam, és együtt ellovagoltunk egészen a Granja Brancáig. Ott aztán rábeszélt, hogy hozzam vissza.

Tony házasságról beszélt! Nem ebben állapodtak meg! Isabella dühödten meredt rá. Felfoghatatlan volt, miféle terveket kovácsol Tony az ő beleegyezése nélkül. Nincs más hátra, meg kell mondania bácsikájának az igazat.

- Bácsi! - kiáltotta izgatottan. - Nem áll szándékomban férjhez menni ehhez a férfihoz...

- Amíg ön nem adja áldását a házasságunkra - fejezte be a mondatot Tony.

- Én nem vagyok az apád, Isabella - vetett ellent Roberto Guimares. - A te korodban végül is sok lány férjnél van már. És ha meggondolom, én is csak néhány napja ismertem Renátát, amikor elhatároztam, hogy nőül veszem. De gondoltál-e már rá hogy mit szól majd apád a hírhez?

- Valószínűleg nagyon boldog lesz. Apa mindig azt szerette volna, hogy egy brazilhoz menjek feleségül.

- A bátyám mindig azt akarta, hogy boldog légy, Isabella - Roberto Guimare: elhallgatott. Nem látta értelmét, hogy tovább beszéljen.

- Semmi jelentősége - válaszolta dacosan Isabella. - Nekem ugyanis nem áll szándékomban férjhez menni Tony de Braganzához...

-... amíg meg nem kaptad az atyai áldást. - Tonynak újra sikerült az ellenkezőjére fordítania a mondat értelmét. Isabella szóhoz sem jutott. - Isabella nevében is szeretném megkövetni önt, amiért ilyen felfordulást idéztünk elő ma éjjel, és nem hagytuk nyugodtan aludni a háza népét. De remélem, megérti afölötti boldogságomat, hogy ' unokahúga igent mondott. Kérem, nézze el nekem a történteket! - Tony átkarolta a lány vállát, és magához vonta.

- Meglátogathatom azért olykor a házában az unokahúgát, amíg nem sikerül kapcsolatba lépnünk az édesapjával, és meg nem kapjuk az engedélyét a házasságkötésünkhöz?

- Roberto bácsi... - Isabellának elakadt a szava. Mit mondjon most erre? Fáradt volt, és szeretett volna végre ágyba kerülni. Bizonyára Rosina is türelmetlenül várta, hogy megtudhassa, mi történt. Bár Tony taktikája nem tetszett neki, de azt sikerült elérniük, hogy senki sem gyanúsította Rosinát.

Isabellának esze ágában sem volt még egyszer találkozni Tonyval. Valószínűleg ő sem akarta látni többet a lányt. Ha egyszer végre elcsitulnak ennek az éjszakának az izgalmai, soha többé nem fognak találkozni. Néhány nap múlva majd azt mondja a rokonainak, hogy meggondolta magát, és nem akar hozzámenni Tonyhoz. Ma már úgysem tud változtatni a történteken, sőt gondolni sem akar rájuk.

13/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Nos, mi van, kedvesem? - Most alkalma nyílott volna, hogy ő is mondjon valamit, de Tony már mindent elmondott.

- Sajnálom, hogy aggódtál miattam. Bocsáss meg! Holnap a többiektől is bocsánatot kérek.

- Mi szeretünk téged, Isabella, és azt szeretnénk, hogy boldog légy! - Roberto bácsi megölelte unokahúgát, és újra Tony felé fordult.

- Senor Braganza, nem tetszik nekem, ami a hátam mögött történt. Maguk ketten nagy izgalmat okoztak nekünk. Mindazonáltal merem remélni, hogy tisztességesek a szándékai, különben nem jött volna ide. Én is voltam fiatal, és tudom, milyen az, amikor valaki szerelmes. Ha becsületesen viselkedik az unokahúgommal, mindig szívesen látott vendég a házamban. - Kezet nyújtott Tonynak, és hozzáfűzte: - Isabella olyan országban nőtt fel, ahol más szokások uralkodnak, mint nálunk. Ez magyarázhatja oktalan viselkedését.

- Köszönöm, uram.

Az ajtón kívülről hangok hallatszottak.

- Visszajött Luis és Tonino - jegyezte meg Roberto Guimares. - Megyek, és megmondom nekik, hogy minden rendben van. Aztán megnyugtatom Renátát és Rosinát is. - Megértően nézett Isabellára. - Bizonyára szeretnél még egy pillanatra négyszemközt maradni Braganza úrral, mielőtt mára elbúcsúzik tőled.

Roberto Guimares kiment a szobából.

Alig ment ki nagybátyja, Isabella dühödten nekiesett Tonynak.

- Remélem, most elégedett vagy!

- Persze, nagyon. - Tonyt láthatóan szórakoztatta Isabella felháborodása. - Elértük, amit akartunk.

Önelégültsége szinte elviselhetetlen volt. Isabella mégis megpróbálta megőrizni nyugalmát.

- Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen mesét akarsz beadni a családomnak. Még hogy belém szerettél! Határozottan túllőttél a célon!

- Én csak meg akartalak védeni ezzel, drága. Mi, brazilok nagyon megértőek vagyunk a szerelmesekkel, de nem szenvedhetjük a csapodárokat.

- Te mindenre megfelelsz.

- Hát persze. - Tony mulatott rajta. - És nem értem, miért vagy olyan dühös.

- Én meg azt nem értem, miért akartad, hogy meghívjanak a nagybátyám házába. Itt nincs semmi, ami érdekes lehet a számodra. - Isabellának hirtelen eszébe jutottak a nagybátyja értékes porcelánjai és ezüsttárgyai... Ha valaki egy profi tolvajt beenged a házba, és megengedi, hogy szabadon mozogjon mindenfelé, akkor az illető egy vagyont szedhet itt magának össze. Vajon innen fúj a szél?

- Ki tudja? - mondta Tony nyugodt hangon. - Az jutott az eszembe, ha már úgyis majdnem jegyesek vagyunk, elkísérhetnélek téged és Rosinát a Country Clubba.

- Remélem, megengedheted magadnak. - Az előkelő klub bizonyára túlzottan drága egy ilyen fiatalember számára. A gauchók nem keresnek annyit, hogy meg tudják fizetni a tagdíjat a Country Clubba. Vajon Tony honnan kerít rá pénzt?

14/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Már tag vagyok. Nem meséltem, hogy ott ismerkedtem meg Aleixóval is? Isabella lekicsinylőén nézett végig Tony öltözékén, bőrkabátján, szűk nadrágján és lovaglócsizmáján.

- Valaki nyilván kezességet vállalt érted.

- Hogyhogy? - kérdezte a férfi meglepetten. - Az lehet, hogy egy gaucho nem élvezi azt a társadalmi elismerést, amely munkája alapján megilletné, de ugyanakkor ebben a végtelenül nagy országban igen kevés lehetősége adódik az embernek, hogy elköltse a pénzét,

- Aha, értem! - Isabella csípőre tette a kezét, és kihívóan nézett a férfira. - Szóval csak arra spórolsz a fizetésedből, hogy egy exkluzív klubnak a tagja légy, és ott hajszóld a szerencsét.

Ha azt hitte, hogy ezzel kihozza Tonyt a béketűrésből, csalódnia kellett.

- Hát nem ezt teszi mindenki? Hiszen ez nem bűn.

Isabella megvonta a vállát. Nem akarta, hogy látszódjék rajta, mennyire zavarban van.

- Csak az a bűn, ha másvalakinek adod ki magad, mint aki valójában vagy.

- Szélhámosnak tartasz? - Mosolyogva kérdezte ezt, de Isabella most résen volt. Nem tudta eldönteni, hogy a férfi valóban ilyen arcátlan, vagy csak ő ítélte meg rosszul. Mindenesetre nem akarta tovább provokálni.

- Nem valószínű, hogy az vagy.

- Akkor csak remélhetem, hogy az elkövetkezendő napokban többet tudsz meg rólam. Elmegyünk együtt a klubba, amelynek, mint hallottad, tagja vagyok. - Tony könnyedén meghajolt.

- És hálásnak kell lennem ezért a kíséretért?

- Ugyan, drágám, neked nem, legfeljebb az unokahúgocskádnak. Mindenesetre' tartozol neki ezzel a szívességgel. Elfelejtetted, hogy a nyári szünetben Aleixo mixerként dolgozik a klubban? Gondoltam, nem ártana, ha ők ketten kellemes környezetben találkozhatnának, és jobban megismerhetnék egymást. Vagy nem csak a lányrablást ellenzed, hanem kettejük barátságát is?

- Nem, természetesen nem! - kiáltott dühösen Isabella. - De ha Roberto bácsi eléri apámat, még mielőtt befejezzük ezt az őrültséget, akkor nagy árat kell fizetnünk érte.

- Értem. - Tony elgondolkodva nézett rá, és Isabella reménykedni kezdett. Talán mégsem olyan érzéketlen, mint gondolta. Hátha kitalál valamit, amivel megvédheti apjától. Tulajdonképpen nem félt tőle, csak ki nem állhatta a végtelenül hosszú veszekedéseket.

A következő pillanatban rájött, hogy tévedett. Tony ugyanis a karjaiba zárta, és mélyen a szemébe nézett.

- Ebben az esetben viszont gondoskodnunk kell róla, hogy neked is megérje a dolog, drágám.

Isabella egyszerre ott érezte a férfi ajkát a száján, engedett a követelőzésnek, ajkai szétnyíltak. Tony megcsókolta. Először gyengéden, majd szenvedélyesen. Isabellának egyre inkább kedvére volt Tony gyengédsége.

15/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Jóságos ég, mi történik velem? - gondolta. Arcára szégyenpír szökött. Lehet, hogy apának volt igaza, és ő valóban könnyelmű? Hiszen Simont szereti. Csak ő csókolhatta meg eddig, de az sohasem ébresztett benne ilyen érzéseket. Tony idegen, és mégis mennyire felkavarta a csókja. Pontosan tudja, hogyan kell elcsavarni egy nő fejét.

Védekeznie kellett volna, de erőtlen kísérletei jóformán semmilyen hatással sem voltak Tonyra. Ellenállás nélkül adta át magát a férfi simogatásainak, aki sűrű haját simogatta, és még szorosabban ölelte magához. Hogy lehet, hogy minden ellenérzése dacára olyan kellemes volt az erős karokban?

Végül mégis sikerült kibújnia a férfi öleléséből, s megkönnyebbült, amikor Tony elengedte.

Nyugodtan pillantott le a lány kipirult arcára.

- Ugye érted, mire gondolok? Nem is találsz engem visszataszítónak. Miért ne használhatnánk ki a helyzetet és szórakozhatnánk egy kicsit, amíg apád haza nem visz?

Honnan veszi a bátorságot, hogy így beszéljen vele? Isabella mély lélegzetet vett, és megpróbálta leplezni felháborodottságát.

- Azt kérdezed, miért, Tony de Braganza? Megmondom én neked. Mert megvetlek, amiért ebbe a lehetetlen helyzetbe hoztál. - a Hangja hűvös volt. Isabella újra uralkodni tudott magán. Egy pillanatig hallgatott, majd diadalmasan hozzátette: - Ezenkívül menyasszony vagyok, és amint lehet, szeretnék férjhez menni. - E szavak közben kihívóan nézett Tony de Braganzára.

- Szóval két férfinak vagy a menyasszonya egyszerre? Csodálkozom, hogy a nagybátyád egy szóval sem említette ezt. - Tony nem hitte el, amit Isabella mondott.

- Még nem hivatalos - tette hozzá gyorsan.

Simon még nem ajándékozta meg jegygyűrűvel, de azt ígérte, feleségül veszi, mihelyt elég pénzt keres ahhoz, hogy a megszokott életmódját folytathassa mellette Isabella. Simon visszatér majd Angliába, feleségül veszi őt, függetlenül attól, mit szól hozzá az apja. Végül is az ő életéről van szó.

Egy pillanatra mintha megdöbbenés tükröződött volna Tony arcán. Azután a férfi mosolyogva mondta:

- Őszinte részvétem a vőlegényednek. Úgy tűnik, kiszámíthatatlan a vérmérsékleted, és hajlamos vagy rá, hogy meggondolatlanul cselekedj. Ez arra inthet minden férfit, hogy kétszer is meggondolja, mielőtt feleségül vesz téged. - Egy darabig hallgatott. Azután, még mielőtt Isabella válaszolhatott volna, folytatta: - Másfelől viszont szép vagy és kívánatos. Ami sok mindenért kárpótol. Ha egy férfinak sikerül elérnie, hogy elég sokáig csendben maradj, sok örömét lelheti benned.

- Ez soha senkinek nem fog sikerülni! - kiáltotta felháborodottan Isabella. Mérgesen emelte ütésre a kezét, de a férfi elkapta és megszorította.

- Csak nem akarsz egy éjszaka kétszer megpofozni, Isabella? - mondta fenyegető hangsúllyal. - Én türelmes ember vagyok, de ne feszítsd túl a húrt! Ma éjjel sok rendkívüli dolog történt. Sikerült megmentenünk az unokatestvéred jóhírét. Elhiszem, hogy nem akarsz a feleségem lenni, de attól még lehetünk jó barátok. Nem gondolod? - Elengedte a lány kezét. Meg sem várva a választ, az ajtóhoz ment. Ott visszafordult és kurta meghajlással búcsúzott. - A holnapi viszontlátásra, drágám. - És anélkül, hogy még egyszer visszanézett volna, elhagyta a házat.

16/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Isabella szinte nem látott a dühtől, amikor utána nézett. Több oka volt rá, hogy ne kössön barátságot Tony de Braganzával. Az egyik ezek közül a férfi fölényes viselkedése volt. Gátlástalanul érvényesítette akaratát, és nem volt tekintettel mások érzéseire. Egész lénye apjára emlékeztette.

Isabella lerogyott egy székre. Mibe keveredett! Az események átcsaptak a feje fölött, és a következmények beláthatatlannak tűntek.

3. FEJEZET

Rosina sápadtan és kisírt szemmel feküdt az ágyán. Amikor Isabella belépett a szobába, felugrott.

- Csakhogy itt vagy! - kiáltotta Rosina szemrehányóan. - Becsaptál! Azt mondtad, nekem fogsz segíteni, közben pedig csak a szerelmeddel akartál találkozni!

Isabella kimerült volt. Az éjszaka eseményei nem múltak el nyomtalanul fölötte. Nem volt ereje, hogy az igaztalan vádak ellen védekezzen.

- Rosina, édes, ez nem igaz! - kezdte volna, de Rosina belefojtotta a szót.

- Ne próbálj megint becsapni, Isabella! Papa mesélte, hogy eljegyeztétek egymást Tonyval! - Rosina reszketett a felindultságtól. - Most már értem, miért egyeztél bele olyan könnyen az elmúlt hetekben abba, hogy egyedül hagyjalak. Engem gyötört a lelkiismeretem, amiért titokban találkozgattam Aleixóval, te meg eközben szintén a találkáidra mentél!

Isabella előtt most kezdett csak világossá válni néhány dolog. Amikor Rosina azt mondta, könyvtárba megy, a valóságban Aleixóval találkozott, hogy terveiket szövögessék. Milyen bolond voltam, gondolta Isabella, hogy nem jöttem rá, mi jár Rosina fejében a tanulás helyett! Rosina talán már korábban is a bizalmába fogadta volna őt, ha adódik rá alkalma, s ha Isabella nem jár olyan sokat egyedül sétálni, hogy megismerje a környéket.

- Ide hallgass! - szólt rá Isabella meglehetősen határozottan. - Ez egy hosszú történet. Elmondom, de ne szakíts félbe. Utána felteheted a kérdéseidet.

Isabella türelmesen beszámolt a történtekről, és arról, milyen célt szolgált állítólagos eljegyzése Tonyval.

- És Aleixo sérülése tényleg nem súlyos? - kérdezte aggódva Rosina. - Egy ilyen esésbe bele is halhatott volna.

- Csak két bordáját törte - nyugtatta meg Isabella -, ez ugyan fájdalmas, de nem veszélyes. Tony de Braganza gondoskodik róla, hogy találkozhassatok a Country Clubban. Bár nem sokáig beszélgettem Aleixóval - tette hozzá -, de nagyon rokonszenvesnek találtam. Úgy tűnt, megérti a döntésedet, és örült, hogy nem okozott neked csalódást.

- És veled mi lesz, Isabella? - kérdezte kíváncsian Rosina. - Most már értem, mi történt, de papa komolyan azt hiszi, hogy férjhez akarsz menni ehhez a Tonyhoz.

17/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Ezen majd holnap elgondolkodom. - Isabella nem akart beszélni Tonyról. Nem volt tisztában saját érzéseivel. - Nagyon sajnálom, hogy ennyit aggódtál miattam, nem tudtalak korábban értesíteni. Én meg egész idő alatt attól tartottam, ne hogy eláruljam a titkodat.

- Nagyon féltem, és csak abban reménykedtem, hogy mielőbb hazajössz. Ó, Isabella. - Rosina átölelte unokatestvérét. - Nem is tudom, hogyan köszönjem meg Remélem, Tony de Braganza nem lesz a terhedre.

Isabella ugyanezt remélte, de abban kételkedett, hogy egykönnyen le tudja rázni a fiút. Majd meglátjuk, gondolta, mit hoznak a következő hetek.

Mire Isabella kijött a fürdőszobából, Rosina már aludt. Isabella nem lelte meg ilyen hamar a nyugalmát. Hogyan folytatódik majd ez a kaland? Hiszen mit sem tud Tony de Braganzáról - azon kívül, hogy marhatenyésztéssel foglalkozott. Vajon csak barátságból segített Aleixónak, vagy volt valami más oka is rá? így akart volna szabad bejárást szerezni Roberto bácsi házába? Lehet, hogy ő is szerepet játszott a tervben!

Minden bizonytalansága ellenére kénytelen volt belemenni a játékba, hiszen Tonynak csak egy szavába került volna, hogy mindenkit lebuktasson. Rosina sorsa az ő kezében volt. Ha viszont a színlelt jegyesség túl soká elhúzódik, Isabella nehéz helyzetbe kerülhet.

Biztos lehetett abban, hogy a bácsikája mindenütt érdeklődni fog Tony felől Amíg többet meg nem tud róla, csak remélheti, hogy a férfi nem viszi túlzásba a játékot. Talán apja is jelentkezni fog időközben, és véget vet mindennek.

Vajon mit szól majd apja a nagy újsághoz? Rövid idő alatt kétszer is ellenszegült az atyai akaratnak. Ennek nem lesz jó vége.

Isabella nem tudott elaludni. Túl sok minden járt a fejében. Gondolatban még egyszer átélte az apjával folytatott nagy veszekedéseket. Még egy hónapja sincs, hogy bement hozzá a dolgozószobájába, s örömtől repesve elmondta neki, hogy szerelmes.

Jaime Guimares kevés megértést mutatott érzései iránt.

- Szerelem - mondta megvetően. Minél gyorsabban elfelejted, annál jobb! Bár Isabella nem várt apjától különösebb lelkesedést, leplezetlen elutasítása mégis megdöbbentette.

- Látom, nem értesz, apa. Simon feleségül akar venni.

- Valóban? Nos, akkor keserű csalódás vár rá. Nekem határozott elképzeléseim vannak a jövődet illetően, és ezekbe nem illik bele egy léha komédiás.

Nem kellett hozzá sok fantázia, hogy apja kitalálja, mi lehet Simon foglalkozása. A színiiskolán kívül Isabellának vajmi kevés alkalma nyílott az ismerkedésre. Amióta hazaköltözött az internátusból, nagyon visszahúzódva élt, szigorú ellenőrzés alatt. Eddig nem volt ez ellen különösebb kifogása, mert örült, hogy apja elengedi a színiiskolába.

- Simon most tette le a záróvizsgát. Egy napon nagyon híres lesz, mert nem egyszerűen csak tehetséges, hanem kimagasló egyéniség a színészek közt. - Isabella nem folytatta szerelme közelebbi bemutatását. Simonnak görögös arcéle volt, sűrű szőke haja, magas, karcsú termete. Mindez azonban aligha érdekelte volna apját. ő viszont kitalálta lánya gondolatait, és gúnyosan nevetett Isabella csalódott és sértett ábrázatán. Saját boldogtalan házassága úgy látszik, nem csak volt feleségével, hanem minden nővel szemben megkeményítette a szívét. Laura csodaszép asszony volt, Isabella apja Rio de

18/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Janeiróban ismerkedett meg vele, amikor egy angol kabarészínházzal ott vendégszerepelt. A férfi az ő kedvéért költözött Londonba. Isabella alig volt két éves, amikor anyja, Laura Armstrong Guimares egy másik férfi kedvéért elhagyta apját Isabellát nevelőnők, tanítónők és házvezetőnők nevelték, amíg meg nem ismerkedett Simonnal. Miatta lázadt fel apja ellen, bármennyire félt is tőle.

- Apa, kérlek... - könyörgött, feltörő könnyeivel küszködve.

- Nos, most már eléggé nagy vagy, édes gyermekem, és rájöhettél, hogy más is van az életben a szép ruhákon és felszínes társalgáson kívül - vágott a szavába érzéketlenül az apja. Isabella szóhoz sem juthatott. - Azt reméltem, elmegy a kedved a színészkedéstől, ha egy darabig hagyom, hogy csináld.

- Ó, nem! - kiáltotta Isabella. - Változatlanul művész szeretnék lenni, akárcsak... - Egy ideig habozott, aztán összeszedte minden bátorságát és befejezte a mondatot: -....akárcsak anya. Ezért szeretnék még a mostani óráimon kívül énekórákat is venni, és...

- Elég legyen ebből az ostobaságból!

Hiba volt szóba hozni Laurát. Jaime Guimares már nem mosolygott. Felállt, megkerülte az íróasztalát, és Isabellához lépett.

Nézte a lányát, majd komoly, de tőle szokatlanul szelíd hangon így szólt hozzá:

- Isabella, kedvesem, sohasem szabad olyan emberrel házasságot kötnöd, aki nem a mi társadalmi rétegünkhöz tartozik. Tapasztalatból beszélek. Anyád, Laura, csodaszép nő volt, de nem kapott olyan színvonalú neveltetést és műveltséget, amilyen a mi társadalmi helyzetünkben feltétlenül szükséges. A mi kapcsolatunk ezért kezdettől fogva kudarcra volt ítélve. Tizenhárom évig hallani sem akart róla, hogy gyermeke szülessék Kész csoda, hogy te mégis a világra jöttél. Aztán kevéssel születésed után el is hagyott bennünket. - Hangja rekedtesen csengett.

- Nos, Simon nem született olyan jómódú családba, mint te, apa, de ugyanabból az országból származunk...

- Ő is brazil?

- Brazil? Nem, természetesen nem...

- Akkor egészen biztos, hogy nem való hozzád, Isabella. Az a szándékom, hogy néhány hónapon belül felszámolom az üzleteimet itt Angliában, és hazatérünk Brazíliába. Ott majd bemutatok neked egy férfit, aki ideális férj lesz a számodra.

Ha valaki más mondja ezt, Isabella tréfának vette volna, de apja oly elszántnak látszott, hogy tudta, amit Jaime Guimares mond, az a keserű valóság.

- Férjet szereztél nekem? Az ilyesmi a középkorban volt szokás.

- Ha ez a véleményed, akkor minden nevelés, amit kaptál, hiábavaló volt. néhány országban a szülők még ma is gondoskodnak arról, hogy gyermekük megfelelő házastársat találjon. Az a férfi, akit kinéztem neked, tehetős, és nagyon jó családból származik. Ha az ő felesége leszel, mindened meglesz, amire csak vágysz.

- Hivatásom is lesz? - Isabella képtelen volt felfogni, hogy az apja helyette akar dönteni a jövőjéről.

19/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- A nőket nem arra teremtették, hogy dolgozzanak. Nekik az a sorsuk, hogy férjhez menjenek és gyerekeket hozzanak a világra. - Jaime Guimares elsápadt a dühtől. Isabella még nem fejezte be.

- És milyen az a férfi, akit kinéztél nekem, apa? Fiatal? Jóképű? Magas és erős - kérdezte megvetően. Egy pillanatig attól félt, apja megüti, de Jaime elfordult, visszament az íróasztala mögé.

- Az még nem garancia a harmonikus házasságra, ha valaki jóképű. Én jól ismerem azt a férfit, aki nőül akar venni. Családjaink szomszédok voltak. Együtt nőttem fel Euricóval, és elválaszthatatlan barátok voltunk, amíg huszonnégy éves koromban feleségül nem vettem Laurát. - Isabella apja megrendült. Az emlékezés láthatóan fájdalmas volt.

Isabella nem jutott szóhoz, bénultan hallgatta apját.

- Három évvel később Eurico elvett egy gyönyörű brazil nőt. Iolándának hívták. A nő azonban meghalt, amikor világra hozta első gyermekét. Eurico teljesen összetört. Állandóan kapcsolatban voltunk egymással, akkor is, amikor én az itteni üzleteim kiépítésével foglalkoztam, hogy megadhassak anyádnak mindent, amire csak vágyott Közben újra és újra elhatároztam, hogy meglátogatom Euricót, de csak hat évvel ezelőtt...

Isabellának elállt a szava attól, amit apjától hallott. Még hogy egy olyan férfihoz menjen, aki annyi idős, mint a tulajdon apja!

- Nem! - kiáltotta elborzadva. - Semmi sem vehet rá arra, hogy belemenjek egy ilyen házassági alkuba! - Reszketett az idegességtől. Soha azelőtt nem beszélt még ilyen hangon az apjával. - Szeretem Simont és az ő felesége leszek! Tizenkilenc éves vagyok, és már nem kell a beleegyezésed sem! Nem tudod megakadályozni, hogy hozzámenjek.

- Nem kapsz többé anyagi támogatást, és kitagadlak a végrendeletemben. Nagyon csodálkoznék, ha a fiatalember még ilyen körülmények között is pályázna a kezedre.

- Nincs szükségem a pénzedre, és Simonnak sem, majd meglátod! - Isabellát felháborította apja zsarolási kísérlete. Kiviharzott a szobából, felkapta a kabátját, és meg sem állt Simon Layton lakásáig.

Simont láthatóan nagyon meglepte ez a fordulat. Azt javasolta, várjanak az esküvővel, amíg meg nem engesztelődik Isabella apja. De a lány Simon karjaiba vetette magát, és bizonygatta a fiúnak, hogy nincs szüksége az apai beleegyezésre. Azonnal hozzá akart menni Simonhoz. Ezt viszont Simon nem akarta. Vigasztalgatta, csókolgatta a lányt, és százszor is Biztosította őt szerelméről. Azt szerette volna, hogy Isabella vele háljon, de a lány érintetlenül akart férjhez menni, és nem látta okát, hogy megváltoztassa a meggyőződését, még ha régimódinak tartják is miatta. Simon korábban mindig nagyon megértőnek mutatkozott, ezen az estén azonban Isabellának többször is energikusan kellett őt visszautasítania. Végül a fiú zabolátlan vágyai visszariasztották.

Kijózanodva tért haza. Csalódott volt, amiért Simon nem fogadta lelkesedéssel házassági szándékát. Bizonyára anyagi gondjai voltak. Lehet, hogy apja nem alaptalanul gyanúsította meg őt? Nem, ez semmi esetre sem lehet igaz. Simon kívánta őt, ezt bizonyította ez az este is. Vajon miért riadt vissza a fiú gyöngéd ostromától? Hiszen oly szívesen tett volna Simon kedvére.

Később a fiú bocsánatot kért tőle. Mindent megtett, hogy visszaszerezze a lány bizalmát, de továbbra sem volt hajlandó az apja beleegyezése nélkül feleségül venni. Nem keres eleget- mondta-, hogy olyan életkörülményeket teremtsen számára,

20/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

amilyenekhez apja házában szokott. Várniuk kell tehát, amíg Jaime Guimares megenyhül, vagy Simon befutott színésszé válik.

Egy hét múlva Isabellát újra a dolgozószobájába hívta apja. Az íróasztal fölött egy újságot nyújtott át neki, amelyben néhány sor alá volt húzva.

Ismeretlen színészt szerződtettek az új Brayne J'emples-sorozatra. Simon Laytont, aki a híres Praxford College-ban végezte tanulmányait, kétszáz jelentkező közül választották ki a sorozat főszerepére. A forgatást Madrid közelében kezdik.

Isabellának nem kellett tovább olvasnia a hírt. Apja önelégült arckifejezése mindent elárult.

- Ezt te intézted el? - suttogta. Pontosan tudta, mekkora befolyása van apjának az üzleti világban, és hogy pénzével mindent el tud érni.

- Felkeresett a szerelmed. Tudtára adtam, hogy nem áll szándékomban támogatni őt anyagilag, amíg kapcsolatban áll veled. Megmondta, mi az ára annak, hogy békén hagyjon téged.

- Értem. - Csak a büszkesége segített neki abban, hogy visszafojtsa a könnyeit. - És miért tartaná magát az ígéretéhez?

- Arról is gondoskodtam, hogy ne találjon itt téged, ha történetesen megszegné a szavát. Azt akarom, hogy három hónapra utazz el Brazíliába, a fivéremhez és a családjához.

- És mi van, ha nem vagyok hajlandó?

- Akkor nagyon kellemetlen lesz itt az életed. A jövő héten üzleti útra indulok. A házat bezárom. A távollétemben sem pénzed, sem lakásod nem lesz.

Isabella már bánta, hogy ennyire függ az apjától. Korábban nem érezte szükségét, hogy arra kérje, nyisson külön számlát az ő nevére. Most már késő volt.

- Miért teszed ezt velem, apa? Akkora nagy bűn, ha valaki szerelmes?

Apja azonban nem mutatott együttérzést.

- Nem bűn, de a házasság előtti intim kapcsolat nem erkölcsös. Layton elmondott mindent a viszonyotokról. Azt hitte, ezért majd beleegyezem a házasságkötésetekbe! Ezzel szemben örülhet, hogy ép bőrrel megúszta.

- De apa! - kiáltotta felháborodva Isabella. - Mi...

- Hallgass! Erről többet nem akarok hallani! Megtörtént a legrosszabb. Csak remélni tudom, hogy amíg ott leszel Brazíliában, észhez térsz. Unokatestvéredtől meg tanulsz egyet-mást a lányok kötelességeiről, az erkölcsi elvekről, a családtagok kölcsönös megbecsüléséről...

Isabella túl büszke volt ahhoz, hogy egyáltalán védekezni próbáljon. Ha az apja egyszer a fejébe vette, hogy rosszat gondol róla, ám tegye!

Simonban is csalódott. De ő legalább szerelemből hazudott. Neki viszont lehetőséget sem adott az apja, hogy feleletet adjon a vádakra. Igen, Simon hazudott, de csak azért, hogy őt el ne veszítse.

- A fivérem már hónapokkal ezelőtt meghívott téged. Most elutazhatsz. Remélem könnyebb lesz veled szót érteni, ha majd hazajössz. A színészkedést a Praxfoi College-ban úgyis csak azért engedtem, mert túl fiatalnak tartottalak a házassághoz. - Ha

21/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

egyáltalán észre is vette, mennyire megbántotta lányát azzal, hogy három év kemény munkáját néhány megvető szóval így lefitymálta, ez a legkevésbé sem látszott meg rajta. - Most már látom, hogy hiba volt - mondta Jaime Guimares. - Rossz társaságba keveredtél, és hamis elképzeléseid alakultak ki az életről. - Nyilvánvalóan azt várta, hogy Isabella megpróbálja megvédeni a barátait. De ő csak hallgatott. Szégyenletes viselkedésed romba döntötte minden reményem, hogy egyszer még férjhez tudlak adni - magyarázta apja fáradt hangon. - De a hozományvadászoktól még megvédhetlek. - Észrevette, hogy Isabella elsápad. Hangja valamivel szelídebbé vált: - Azt hiszed, nincs bennem semmi érzés, de gondold meg, tizenhárom évig vártam rád. Ezalatt az idő alatt a feleségem különböző férfiakkal csalt engem. Számomra a válás vallási okokból szóba sem jöhet. Minthogy anyád elhagyott engem többé nem lehetek apa. Te vagy az én egyetlen gyermekem, a legdrágább kincsem..

Nem fejezte be a mondatot. Isabella eltűnődött. Vajon tényleg szomorú volt apja, vagy csak színlelte a bánatot? De túlságosan megbántotta Isabellát, így a lány gyorsan elnyomta magában az ébredező részvétet. Jaime Guimares kemény üzletember volt, egy nő aligha tudta volna megbántani!

Nem is csoda, hogy anyja elhagyta, ha egyszer szülőgépnek tekintette a nőket. Isabella megértette az anyját. Apja nem tudott neki szeretetet adni, ezért elment egy másik férfival.

- Nos? Hogy döntöttél? Elutazol a bácsikádhoz, vagy gondoskodsz magadról?

Isabellából hiányzott a bátorság, hogy az utóbbit válassza. Ugyan, mit is kezdene télen Londonban, Simon nélkül? Megszokta, hogy gondoskodnak róla, magától értetődő volt számára a jólét, és el sem tudta volna képzelni az életét másképpen.

Figyelmesen nézte apját. Komolyan gondolta volna? Szeme alatt sötét árkok húzódtak, arca sápadt volt, és nagyon fáradtnak látszott. Korábban fel se tűnt neki. Ennyire megöregedett az apja. Isabella biztos lehetett benne, hogy apja komolyan gondolja, amit mond.

- Rendben, apa, elfogadom a bácsikám meghívását.

Legalább egy apró győzelmet aratott. Apja most már méltatlannak tartja arra, hogy a barátja felesége legyen. Ennyi vigasza maradt Isabellának.

És most, négy héttel az eset után Isabella nyugtalanul hánykolódott az ágyában. Nem jött álom a szemére. Emlékek kínozták. Simonról semmi rosszat sem akart elhinni, úgy gondolta, apja tehet mindenről.

Egy nappal az apjával való veszekedés után összefutott Simonnal az utcán. A fiú azt kérte, értse meg őt, csak szerelemből egyezett bele a madridi útba. De amint befutott színész lesz, és elég pénzt keres, visszatér Londonba, hogy Isabellát kiszolgáltatott helyzetéből megszabadítsa. Simon megadta spanyolországi címét. Fiatalnak és előkelőnek látszott, olyannak, mint azok a hősök, akiket annyira szívesen alakított. Isabella nagyon szerette őt, és már elfelejtette, hogy milyen rámenősen közeledett hozzá, már csak a fiú gyengédségére emlékezett.

Megölelte Simont, biztosította őt a szerelméről, és megígérte, örökké hű lesz hozzá. Mit számít három hónap távollét, ha azután már soha többé nem válnak el? Isabella ezért arról is szívesen lemondott, hogy karriert csináljon, mint az anyja.

Amióta Brazíliában volt, minden héten írt Simonnak. Vágyakozva várta a fiú válaszát, és a jövőjéről szőtt tervein Tony de Braganza sem tudott változtatni.

22/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Végül Isabella szemhéja elnehezült, gondolatai szertefoszlottak. A lány elaludt.

4. FEJEZET

Tíz nappal később Isabella a Country Club uszodájában egy nyugágyon heverészett. Mellette egy kisasztalon jégbehűtött limonádé állt, amelyből szalmaszállal kortyolgatott. Félszemmel Tonyt figyelte, aki erőteljes tempókkal szelte az uszoda vizét. Sokat gondolkodott erről az emberről, akit a jegyesének tartottak. Időközben némi engedményre kényszerült: be kellett látnia, alaptalanul gyanúsította azzal, hogy lopási szándékával akart bejutni a nagybácsija házába. Nem, csak azért használta ki a kínálkozó alkalmat, hogy egy kicsit elszórakozzék. Egy helybéli család vendégszeretetét akarta élvezni. Egyszerűen jól érezte magát a família nőnemű tagjainak társaságába:

Kívánhat-e ennél többet egy szabadságon lévő gaucho?

Hirtelen megjelenése a vakációzók között nagy feltűnést keltett. Isabella nem minden neheztelés nélkül figyelte, hogyan flörtölnek vele a lányok. Sőt, még a férjeik által elhanyagolt, idősebb asszonyok is nagyon vonzónak találták Tonyt.

A vele való együttlét próbára tette Isabella idegeit, ezért a lány tartott is tőle. Társaságban Tony udvariasnak és előzékenynek mutatkozott, azonban amint magukra maradtak, a férfi nem hagyott kétséget afelől, milyen kevésre tartja őt. Isabella éppoly önfejűnek és hajthatatlannak látta, mint apját, Jaime Guimarest.

- Te tényleg elhatároztad, hogy apád akarata ellenére hozzámész ahhoz az emberhez? - kérdezte tőle Tony előző nap, miután különösebb erőfeszítés nélkül megverte teniszben.

- Természetesen! - A lány nem látott a méregtől, amiért kiváló teniszező létére ilyen csúfosan alulmaradt. Egy úriember legalább az egyik játszmában hagyta volna nyerni. Tony azonban végig éreztette vele a fölényét, és gátlástalanul kijátszotta a gyengéit. ,.

Nem ez volt az első eset, hogy Tony alaposan kifaggatta Isabellát. Remekül értet hozzá, hogyan szedje ki a lányból legbensőbb titkait. Egyre többet tudott meg róla, míg ő még csak annyit árult el magáról, hogy marhatenyésztésből él.

- Természetesen! - visszhangozta gunyorosan a lány szavait. - A makacsság a egyik legjellemzőbb tulajdonságod, ugye, Isabella?

- A barátaim hűségnek nevezik ezt - hangzott az ingerült válasz.

- Apád nyilván nem érdemli meg a hűségedet.

- Nem, kizárólag a saját terveivel törődik. - Alig tudta leplezni bosszúságát a magánéletébe való beavatkozás miatt. Ugyanakkor megkönnyebbülést érzett, amiért kibeszélheti azt, ami legbelül kínozza. Bánta, hogy összeveszett az apjával, és csak az a tudat vigasztalta, hogy Simon szereti őt és szüksége van rá.

- Természetesen az meg sem fordul a fejedben, hogy apád hajthatatlansága arra vezethető vissza, hogy szeret téged és meg akar védelmezni.

Nem lep meg, amit mondasz, hiszen éppolyan régimódi vagy, mint ő. De neked igazán semmi közöd ahhoz, hogy én mit teszek. A mi kapcsolatunk ugyanis nem jogosit

23/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

fel téged arra, hogy a magánéletemben vájkálj. Bizonyára értesz valamit a marhákhoz, meg effélékhez, sőt ezen a téren talán még szakértő is vagy, de az életszemléletemről alkotott véleményed teljes tájékozatlanságról árulkodik.

- Óriási tévedés, lényegesen többet tudok a női nemről, mint a marhatenyésztésről válaszolta Tony nyugodtan. - Úgy viselkedsz, mint valami kiscsikó, amelyik a saját lábára próbál állni.

A gúnyos válasz bosszantotta Isabellát, de nem akarta folytatni a társalgást. Elfordult, és faképnél hagyta Tonyt. A férfi azonban megfogta a karját.

- Isabella Guimares, te nem valami szívtelen atya által eltaszított tragikus hősnő vagy, hanem egy olyan ember őrülten elkényeztetett lánya, akinek több a pénze, mint az esze - tört ki a férfiból.

- Te meg egy szánalmas, fölkapaszkodott senki vagy! - Isabella kissé szégyellte a durva választ, pedig a férfi igazán rászolgált.

- Véleményem szerint nem elég, ha egy nő szép, gondolnia kell embertársaira is. - Keményen megszorította a lány karját, és komolyan nézett rá. - Örülhetsz, hogy nem én vagyok az apád, én aligha vennék tudomást a szeszélyeidről!

Ha tudná, hogy az apja egy gazdag, ifjúkori barátjához akarja feleségül adni, bizonyára Tony is több megértést tanúsítana lázadása iránt. Isabella azonban megalázónak tartotta volna, hogy mindent bevalljon a férfinak, és valahogy nem is nézte ki Tonyból, hogy bármit is elnézne neki.

- Mindenesetre elképzelni is szörnyű, milyen lenne, ha te lennél az apám!

- És mint férj talán kevésbé lennék félelmetes? - szegezte neki a kérdést egyenesen Tony.

- Az maga lenne a lidércnyomás - felelte a lány határozottan. - És most elengednél? Szeretnék zuhanyozni, természetesen, csak ha nincs ellenedre.

- Miért lenne?

Tony elengedte a karját. Isabella megdörzsölte egy kissé, hogy jelezze, milyen fájdalmas volt Tony szorítása. A férfit azonban nem hatotta meg a színészkedés.

- Bár én még nem fejeztem be a mondandómat, de most valóban szükséged van egy kiadós zuhanyozásra. - Pillantása végigsiklott a lány kipirult arcán és felhevült testén. - Csalódtál, Isabella? Nem nyerhetsz örökké. Egy jól teniszező férfi mindig legyőz egy jól teniszező nőt, ha csak szándékosan nem hagyja nyerni.

- Azt persze tőled hiába is várnám! - fordított hátat dühödten Isabella. Érdekelték is már Tony nézetei! Néhány nap és vége a nyaralásnak, vagy ha apja közbeavatkozik, akkor talán még korábban megszabadul a férfitól.

- Miért is várnád?! - kiáltotta utána Tony. - Ezüstkanállal a szádban születtél, már ez épp elég nagy előny.

Tudta, hogy a férfinak igaza van. Azért volt dühös, mert módszeresen bolondot csinált belőle, mintha ezzel akarná megbüntetni. Milyen jogon ítélkezik felette?

Bárcsak felbonthatná ezt az eljegyzést! De tekintettel kell lennie Rosinára, és igyekeznie kell, hogy kijöjjön Tonyval, amíg véget nem ér ez az álarcosbál.

24/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Rosina csodálatos férfinak tartotta Tonyt. Ő tette lehetővé, hogy nyilvános helyen találkozzék Aleixóval. Apjának és fivéreinek nem volt idejük rá, hogy elkísérjék anyját pedig nem érdekelte a klub. Tony segítsége nélkül kénytelen lenne továbbra is titokban találkozni szerelmével.

Aleixo hamar kiheverte sérülését, és most újra a klubban dolgozott. Társaságába Rosina csak úgy sugárzott a boldogságtól. Remélhetőleg előbb-utóbb eléri, hogy apja elfogadja Aleixót, ha nem is leánya jövendőbeli férjének, de legalább egyik barátjának.

Amíg ez be nem következik, addig Isabellának és Tonynak el kell viselniük egy mást, bármily nehezükre is esik.

- Mi van, ma nem úszol, Isabella? - Egész közelről hallotta Tony mély hangját, amely felriasztotta ábrándozásából. A lány lustán nyújtózkodott.

- Nem, most nem, talán majd később. - Hátradöntötte nyugágya támláját, és nézte hogyan törülközik Tony. Sötét napszemüvege eltakarta a tekintetét.

Fantasztikusan jól néz ki, ezt el kell ismernie. Akaratlanul is összehasonlította Simonnal, aki szívesen mutogatta kisportolt, izmos testét.

Tonynak nem volt szüksége rá, hogy testét rendszeresen eddze, barna bőre alatt domborodó erős izmait kemény munkájának köszönhette. Isabellának el kellett is mernie, hogy Tony rendkívül vonzó külsejű férfi.

- Meddig maradsz a Granja-Branca-ménesnél? - kérdezte, amikor a férfi kinyújtózott a mellette lévő nyugágyon.

- Amíg el nem végzem ott a dolgom - hangzott a kitérő válasz. - Miért kérdezed? Szeretnél már végre megszabadulni tőlem?

Isabella vállat vont. Nem kell okvetlenül Tony orrára kötnie, hogy eltalálta.

- Csak azért kérdezem, mert az elmúlt néhány napban nem sok mindent csináltál, Többnyire itt töltötted az idődet, vagy a nagybátyám házában.

- Van valami kifogásod ellene?

- Nem, nekem nincs, de nem hiszem, hogy a főnököd a Rancho Ribatejon örül majd, ha megtudja.

- Ezzel ne törődj, kedvesem. Ő megbízik bennem - biztosította Tony. - Különben is dolgozom. Olykor hajnali három-négy óráig ülök a könyvek fölött.

- Te a könyvelést ellenőrzöd!? - kiáltott Isabella csodálkozva. - Azt hittem, gyakorlati dolgokkal foglalkozol, olyasmivel, mint az istállózás, meg az állatok etetése, edzése.

Tony figyelmesen nézte a lányt.

- Na és? Mi nem tetszik?

- Szokatlan, hogy egy gaucho könyveléssel foglalkozzék.

- Aha - Tony felült, térdére könyökölt, állát a tenyerébe támasztotta. - Szóval kétségbe vonod matematikai képességeimet. De hát én sohasem állítottam, hogy gaucho volnék. A nagybátyádnak azt mondtam, hogy a Rancho Ribatejon állok alkalmazásban, és hogy ott nagy marhanyájak vannak...

- De hát utaltál rá... - A lány zavarba jött. Bár már nem emlékezett egészen pontosan, hogy mit mesélt Tony, de tudatosan félrevezette, amikor abban a hitben hagyta, hogy

25/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

egyszerű gaucho. Az elmúlt napokban is rengeteget beszélt a végtelen Pampákról és arról, milyen szép az élet lóháton...

Éppen ellenkezőleg, Isabella - vetette ellen Tony. - Te vontad le azt az elhamarkodott következtetést, hogy az izmaim nagyobbak az eszemnél. Úgy bántál velem, mintha máshoz sem értenék, csak ahhoz, hogyan kell megülni a lovat.

Valóban ekkorát tévedett volna? Tényleg, Isabella sohasem kérdezte Tonyt arról, hogy mi a foglalkozása, egyszerűen nem tartotta fontosnak. Meg aztán olyan jólesett tovább szövögetni a legendás cowboyról szóló álmot. Hogy zavarát leplezze, megszólalt:

- De te sem tettél semmit, hogy eloszlasd a félreértést.

- Miért tettem volna bármit is? Nagyon érdekesnek találtam a végkövetkeztetésedet. Ráadásul alapjában véve az vagyok, aminek gondolsz: gaucho. A Rancho-k ibatejon dolgozom. Ez az egyik legnagyobb rancho Brazíliában, az ország legdélibb csücskében fekszik. Ötvenezer különleges fajtájú marhánk van. - Egy pillanatig várt. szemmel láthatóan mulattatta Isabella meglepődött pillantása. Aztán folytatta: - A legtöbb tenyésztő egy fajtát tart, amelynek az ellenállóképességét egy indiai fajtával való keresztezés útján sikerült megnövelni. Nálunk Ribatejoban viszont igen enyhe a klíma, és az elmúlt évek során egy újfajta fűvel eredményesen feljavítottuk a legelőket. Úgyhogy most elsőosztályú marhaállománnyal büszkélkedhetünk a ranchon.

- Újból bevetettétek a pampákat? - hitetlenkedett Isabella. - Ez úgy hangzik, mintha azt mondanád, kávéskanállal töltöttétek fel az óceánt.

Tony halkan felnevetett.

- Nem kézzel vetettünk, drágám. A fűmagot repülőgépről szórtuk szét. A rancho akkora, hogy akár egy napig is lovagolhatsz rajta anélkül, hogy egy teremtett lélekkel is találkoznál.

- Szereted a munkádat? - Isabella a férfi szavaiból azt érezte ki, hogy Tony vágyakozik a tágas, füves pusztaság után. Már ismeretségük kezdetén folyton ez volt a benyomása, amikor a férfi pillantása valami elérhetetlen távolságba révedt, és méla-búsan a pampákról mesélt. Elbeszélése felébresztette Isabella kíváncsiságát, tudni szerette volna, milyen lehet ott élni, ahol nappal perzselő a forróság, éjjel pedig csillagoktól fénylik az égbolt.

Tony nevetett.

- Ott születtem, ott nőttem fel. Ha távol vagyok tőle, visszavágyom. - Pillantása elsötétedett. Isabella elragadtatva figyelte Tonyt, és kíváncsian fürkészte, vajon mit érezhet. - Bárcsak élne még az apám, és látná, mi mindent sikerült elérnünk az utóbbí években. Kitartó igyekezetünk meghozta gyümölcsét.

- Apád is ott dolgozott? - Isabella egy percig úgy látta, Tony teljesen elmerül gondolataiban, és nem is figyel a kérdésére. Aztán a férfi mégis válaszolt:

- Ribatejo az apámé volt. Tőle örököltem a ranchet. Eltartott egy ideig, amíg Isabella felfogta a mondat értelmét.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy te vagy a tulajdonos? - Nem akart hinni fülének. Azt hitte, Tony csak ugratja.

- Igen.

- Tied a rancho és az ötvenezer szarvasmarha?

26/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Lehet, hogy néhány százzal több vagy kevesebb - Tony jót mulatott a lány ámuló, hitetlenkedő tekintetén.

Isabella távolról sem érezte olyan mulatságosnak a helyzetet. A férfi a bolondját járatta vele. Milyen kínos! Amikor először mentek együtt a klubba, a lány leereszkedően világosította fel Tonyt az itteni szokásokról, holott Tony nyilvánvalóan sokkal otthonosabban mozgott nála ebben a környezetben. Jóságos Ég, milyen jól szórakozhatott magában!

- Hogy jössz ahhoz, hogy a bolondját járasd velem? - Dühe nagyobb volt a zavaránál. - Miért nem mondtad meg az igazat?

- Hogy miért? - kérdezte Tony gunyorosan. - Éppen elég önbizalmad van, úgy véltem, nincs szükséged rá, hogy még erősítsem is. És, hogy őszinte legyek, gondol tam, nem árt, ha azt hiszed, hogy egy egyszerű gaucho a vőlegényed.

Isabella elvörösödött a dühtől. Elvégre ő nem sznob, ellenérzése nem Tony foglalkozásának, hanem magatartásának szólt.

- Nem is szólva arról, hogy én valóban gaucho vagyok - folytatta Tony. - Gyakran járom be a területet az embereimmel lóháton. Kint üldögélek velük a szabadban, és kint is alszom.

Arckifejezése elkomolyodott.

- Huszonnégy éves voltam, amikor meghalt az apám. Azt mondták rólam, nagyon vad vagyok. Bár szóval és tettel is mellém álltak sokan, végeredményben mindenért egyedül viseltem a felelősséget. Jó néhányan nem bíztak a képességeimben. Be kellett bizonyítanom nekik, hogy értem a dolgomat, és hogy magam is tudom azt, amit másoktól megkövetelek.

- Erről mindjárt az elején fel kellett volna világosítanod.

- Valóban? - Tony meglepődést színlelt. - Nem gondoltam, hogy bármivel is tartozom neked. Épp ellenkezőleg. Én voltam az, aki levette a válladról a felelősséget Rosina szerelmi kalandja ügyében. Egyébként természetesen már régen elmeséltem volna neked mindent, ha az érdeklődésnek akárcsak egy parányi szikráját is látom rajtad. Egészen mostanáig egy szót sem kérdeztél az életemről. Azt is reméltem, hogy így önmagamért fogsz megszeretni, nem pedig a vagyonomért.

Viselkedésed alapján igazán nem tarthattalak olyan embernek, aki felelős pozícióban van - védekezett izgatottan Isabella. - Ahogy ellovagoltál velem, az például nagyon felelőtlen dolog volt.

Akkor egy pillanatra visszatértem vadóc múltamba, de nem bántam meg. - Csodálattal nézett a lányra. - Az én családomban a nőrablás teljesen megszokott dolog, unokatestvérem akkor rabolta el a feleségét, amikor az éppen az esküvőjére ment, természetesen egy másik férfival. A nagyapám pedig a főnöke lányát szöktette meg egy sötét éjszakán.

- És ez talán mentség a tapintatlanságodra? - Isabella nem várta meg a választ, felállt. Még hogy ötvenezer marha! Hihetetlen. Hát miféle ember ez?! - Megyek Rosinához, a bárba. Más társaságra van szükségem.

Tony leplezetlen csodálattal bámulta a lányt. Fehér fürdőruhája csak még jobban kiemelte gyönyörű, barnára sült lábának vonalát. Nagyon kívánatos volt.

27/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Nekem is, elkísérlek. - Szintén felkelt a helyéről.

Nem sok értelme lett volna elmagyaráznia Tonynak, most inkább egyedül szeretne lenni, hogy feldolgozza magában a hallottakat. Tony megsértette és csúfot űzött belőle. Soha nem történt még vele ilyesmi. Hirtelen gyanú ébredt benne.

- Roberto bácsi tudja, hogy ki vagy?

Miért kérdezed? Hiszen jelen voltál, amikor átnyújtottam a névjegyemet.

Hát persze, csak nem látta, mi volt ráírva. Nem csoda, hogy Roberto bácsi olyan magától értetődően hívta őt meg a házába. A gazdagok mindig összetartanak, gondolta keserűen Isabella.

Dühösen lépett oda az úszómedence szélén álló Tonyhoz. Mielőtt a férfi bármit tehetett volna, belökte a vízbe.

Isabella megvárta, amíg Tony feje felbukkant a víz alól, és elégedetten állapította meg, hogy a férfi arcáról eltűnt a fölényesség. Isabella belebújt strandpapucsába, vállára dobta tarka törülközőjét, és felemelt fővel elindult a bár felé.

Valószínűleg hatodik érzéke súgta meg, hogy hátra kell fordulnia. Ösztönösen megérezte a veszélyt, aztán megpillantotta az ádáz képpel mögötte lopakodó Tonyt.

Isabella biztos lehetett abban, hogy most bosszút áll rajta. Mivel egyetlen porcikája sem kívánta, hogy őt is vízbe hajítsák, futni kezdett. Semmi esetre sem szeretett volna jelenetet rendezni Rosina előtt a klubban, ezért hirtelen irányt változtatott és a golf-pálya melletti liget felé szaladt. Ott el tud rejtőzni, amíg Tonynak elpárolog a mérge.

Nem bánta, amit tett. Alig tudta visszatartani a nevetését, olyan mulatságos látványt nyújtott a férfi, amikor belepottyant a vízbe.

Isabella jókedvűen futott tovább, abban a biztos tudatban, hogy behozhatatlan előnye van Tonyval szemben. Nem érheti már utol. Leült egy fatörzsre, hogy kifújja magát. Itt minden csöndes volt. Jól kicselezte Tonyt. Bizonyára visszafordult már, száraz ruhát vett, és most a bárban öblíti le a dühét.

De Isabella tévedett. Hirtelen ott állt mögötte Tony.

- Milyen szép helyet találtál.

A lány ijedten ugrott fel.

- Tony! Nem gondoltam, hogy idejössz.

- Tényleg nem? - A férfi sejtelmesen mosolygott. - Nagyon könnyen megtaláltalak. Ezzel a színes törülközővel olyan vagy, mint egy pillangó a zöld fűben, csak nem képzeled, hogy büntetlenül belökhetsz a vízbe?

A lány látszólag nyugodtan megvonta a vállát.

- Azt hittem, érted a tréfát!

- Hát persze, hogy értem, és bosszút is állok érte.

Most egészen szorosan állt mögötte. A vízcseppek még ott csillogtak a testén Isabella reszketett és szíve hevesen kalapált. Kétségbeesetten nézett körül, hogyan menekülhetne meg.

- Na nem, szerelmem. - Tony átlátott a lány szándékán. - Nem szöksz meg előlem Bármikor utolérhettelek volna, csak kapóra jött, hogy a tó felé szaladsz.

28/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Isabella erre nem gondolt. A golfpálya kellős közepén ott volt egy tó, amelynek azonban nem volt olyan tiszta és meleg a vize, mint az úszómedencéé. Nem érdemes tovább bosszantani Tonyt.

- Csak nem tennél ilyet! - nézett rá kérlelően a férfira.

- Nem, ha van más megoldás. - Tony magához vonta és megcsókolta a lány ajkát. Isabella a törülközőn keresztül is érezte a férfi kellemesen hűs bőrét. Nem ellenkezett, amikor Tony kioldotta a csomót, és a törülköző a földre hullott.

Tony lehúzta a lányt maga mellé a fűre, és Isabella menten elfeledte, hogy nem rég még neheztelt Tonyra. Teljesen átadta magát a férfi csókjainak, és minden porcikájával élvezte testének érintését.

Tony lágyan megcsókolta, majd amikor látta, hogy a lány nem ellenkezik, egyre szenvedélyesebben tapadt az ajkára. Isabella nem gondolt többé a környező világra csak azt a kimondhatatlan gyönyört érezte, amit Tony simogatása váltott ki belőle.

- Isabella, gyönyörű vagy - suttogta Tony, és ajka lejjebb kalandozott a lány testén, a nyakáról a mellére.

Isabella úgy érezte magát, mintha elvarázsolták volna, halkan felnyögött, teste ritmikusan mozgott a férfi teste alatt, keze beletúrt Tony sűrű, sötét hajába. Boldogság töltötte el.

Könnyedén megérintette a férfi meztelen vállát. Tony is remegett az izgalomtól Isabellának hirtelen eszébe ötlött, hogy Simon karjaiban sohasem volt ilyen csodás érzése. Simon! A lány felsikoltott, és hirtelen felébredt a gyönyörű álomból.

- Mi történt, drágám? - Tony fölült, és aggódva nézett a lányra. - Fájdalmat okoztam?

- Nem. - Isabella hangja remegett az izgalomtól. Ő is felült, fogta a törülközőt és megpróbálta megcsomózni a vállán.

- Zavart valami?

- Minden! Nem érted? - kétségbeesetten kereste a megfelelő szavakat, hogy megmagyarázza különös magatartását. - Hagytuk, hogy elragadjanak bennünket az érzelmeink. Azért löktelek a medencébe, mert feldühítettél. Te is begurultál, és akkor ahelyett, hogy veszekedtünk volna... - Nagyon bonyolult dolog volt. Bárcsak bele se fogtunk volna!

- ...szerelmeskedni kezdtünk - fejezte be helyette a mondatot Tony. - Nem, Isabella. Ez a dolog nem ennyire egyszerű. - Lassan feltápászkodott, és a kezét nyújtotta a lánynak, hogy felsegítse. - Ez nem a veszekedést pótolta. Becsületesebb volna, ha bevallanád, hogy kívánjuk egymást.

Isabella belekapaszkodott a felé nyújtott kézbe. Tíz napot töltöttek együtt, és egyszer sem érintették meg egymást. Most meg ez a könnyed érintés, ahogy megfogta Tony kezét, elég volt hozzá, hogy összezavarja.

Becsület! A te cselekedeteidet aztán igazán nem a becsület vezérli! A bácsikám azért bízik meg benned, mert becsületes embernek tart...

Mindent elkövetett, hogy uralkodjon a hangján. Tony csalódott. Na és? Ő talán nem? A férfi felkorbácsolta az érzékeit, felszabadította a szenvedélyeit, amihez pedig semmi joga nem volt.

29/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Csak mondd tovább! - biztatta Tony hűvösen. Elsápadt. - Éppen a becsületemről akartál valamit mondani.

Veszélyesnek tűnt tovább bosszantani, de megérdemli, hogy egyszer végre megtanulja, hogyan vélekedik róla Isabella.

Szerettelek volna még egyszer figyelmeztetni, hogy Roberto Guimares unokahúga vagyok, és elvárom, hogy nagyobb tiszteletet tanúsítsanak irántam. - Tony hallgatott. A csend elbizonytalanította a lányt, de azért folytatta: - És az, hogy milliomos ranch tulajdonos vagy, és nem gaucho, egy csöppet sem tesz érdekesebbé a szememben.

- És kívánatosabbá sem? - kérdezte Tony szelíden.

- Én Simont szeretem - válaszolta határozottan Isabella - és hozzámegyek feleségül. Miért érdekelne engem más férfi? - Tony keserűen felnevetett.

- A szerelem és a vágy tárgya nem okvetlenül azonos. Az első pillanattól kezdve kívántuk egymást, és mindketten boldogtalanok voltunk, mert a társadalmi szokások nem engedték, hogy engedjünk a vágyainknak.

- Hogy mersz így beszélni velem? - Isabella dühösen kereste a választ erre az aljas feltételezésre. - Egyáltalán nem kívánlak, és a legkevésbé sem viszonoztam a tolakodásodat, a csókodat sem viszonoztam. - Mindez persze hazugság volt. Feszülten figyelte, hogy fogja Tony megcáfolni az állításait. A férfinak azonban jóval több tapasztalata lehetett a nőkről annál, hogy Isabella be tudja őt csapni.

Tony közönyös arccal segített megcsomóznia a törülközőt, és egy kissé meglódította a klub felé.

- Na, menj Rosinához, és ha még egyszer eszedbe jutna, hogy a vízbe lökj, gondold meg előtte kétszer is.

Szóval Tony mégis csak meg akarta büntetni a maga módján. Isabella a fák között, a klub felé futva, még hallotta maga mögött a férfi nevetését. Mi történt vele? Hol volt már a büszkesége? Hagyta, hogy ez a jóképű brazil csak úgy kéretlenül betolakodjon az életébe és megcsókolja. Nem is védekezett. Tony számára talán csak játék volt az egész. Számára azonban megsemmisítő élményt jelentett.

Gyűlölte Tony de Braganzát. Milyen nevetséges, hogy azt hiszi, ő, Isabella bármi vonzót is találhat benne. Azért egy kicsit gyötörte a kérdés, mi történt volna, ha hirtelen nem jut eszébe Simon.

5. FEJEZET

Másnap a Country Clubban nagy bált rendeztek.

Este Isabella ott ült a szobájában a tükör előtt, és figyelmesen vizsgálgatta az arcát. sötét volt, szeme kék, szempillája hosszú és sötét, szemöldöke finom ívelésű. ajka festék nélkül is élénkpiros. Tulajdonképpen semmi szüksége nem volt rá, hogy kifesse magát, de aznap este egy kevés rúzst kent a szájára, és szemhéját kék festékkel kente be. A haját feltűzte, és ujjatlan, mély kivágású piros ruháját vette fel, amelynek testhez simuló felső

30/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

része és bő szoknyája volt. Szerette ezt a ruhát, jól állt neki, és azon az estén különösen jól akart kinézni.

Végül felvette a hosszú, arany fülbevalóját. Ellenőrzésképpen még egy pillantást vetett a tükörbe. Elégedett volt magával, tudta, hogy nagyon vonzó jelenség.

A bálon találkozni fog Tonyval. A férfit tegnap látta utoljára, amikor hazavitte őt és Rosinát a klubból. Rosina nagyon beszédes volt, és fel sem tűnt neki, unokanővére milyen elutasítóan viselkedik Tonyval szemben.

Isabellát még mindig foglalkoztatta, ami a fák között történt. Tony viselkedése meglepte, a saját magatartása pedig, amit Tony ölelése váltott ki belőle, egyszerűen elképzelhetetlen volt a számára. Eddig nem tartotta magát gyengének, Tony azonban egyszerűen lehengerelte. Ezzel szemben védtelen volt.

A férfi kétségtelenül győzelemként könyvelhette el, hogy Isabella nem tiltakozott, mikor a karjai közé kapta. Az viszont hihetetlen pimaszság volt a részéről, hogy azon nyomban közölte: a szeretője akar lenni, s azt feltételezte Isabelláról, hogy ő is épp úgy kívánja ezt. Hogy juthatott ilyesmi Tony eszébe? Nem csoda, ha ezek után lenézi Isabellát, aki hagyta, hogy egy férfi megcsókolja, holott máshoz akar feleségül menni. Bárcsak itt lenne Simon! Biztosan átölelné, és elmondaná, milyen sokat jelent neki Isabella. Miért hagyta magára őt? Kész lett volna otthagyni apját és lemondani az örökségéről, csak hogy együtt lehessen Simonnal.

Simont csak a büszkesége tartotta vissza. Azt akarta, hogy Isabella a megszokott színvonalon élhessen mellette. Mintha az anyagi jólét fontosabb lenne a szerelemnél!

Isabella azóta sem hallott semmit Simonról. Egy levél sem érkezett eddig tőle. ilyen lassú lenne a posta?

Isabella megpróbálta elhessegetni magától a szomorú, gondolatokat. Ma el kell játszania Tony jegyesét, és úgy kell tennie az emberek előtt, mintha szerelmes lenne a férfiba. Remélte, hogy nem veszti el majd a fejét a férfi testének közelsége tánc közben. Kész szerencse, hogy nem egyedül lesznek majd a klubban.

Talán majd még arra is alkalom nyílik a bálon, hogy véget vessen ennek a színjátéknak. Amióta Rosina hivatalosan is bemutatta Aleixót apjának, Isabella azon mesterkedett, hogy Tonyval összevesszen és felbontsa az eljegyzést.

Ebben a pillanatban Rosina lépett a szobába.

- Mindenki készen van? - kérdezte Isabella. - Indulhatunk?

- Igen, tíz perc múlva indulunk - felelte Rosina és egy levelet nyújtott át Isabellának. - Ez a levél ma érkezett, és tévedésből Papa íróasztalára került. Apám az elnézésedet kéri, hogy csak most kapod meg.

Simon írt, gondolta Isabella boldogan. Tudtam, hogy ez a mai nap különleges Szinte észre sem vette, hogy Rosina kiment. Izgatottan feltépte a borítékot.

A levél olvastán boldogságát csalódottság váltotta fel. Simon arról írt, milyen az idő Spanyolországban, mennyivel melegebb van, mint Angliában, és hogy jól haladnak a forgatással. Ezenkívül köszöni Isabella leveleit, és örül, hogy jól érzi magát brazíliai rokonainál. Csupa elcsépelt frázis, sehol egyetlen kedves szó!

Isabella levelei a vágyairól és reményeiről szóltak, arról, mennyire szereti Simont. A válasz azonban minden volt, csak szerelmes levél nem. Isabellán furcsa szorongás lett

31/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

úrrá. Nehéz lett a szíve. Végeredményben Simon színész, aki a legcsodálatosabb érzéseket is képes kifejezni!

Amikor az utolsó oldalhoz ért, legszörnyűbb gyanúja is beigazolódott: Simon köszönetet mondott a barátságáért és minden jót kívánt. Úgy döntött, Amerikában csinál majd karriert, egyébként találkozott egy csodálatos nővel, akit feleségül fog venni mihelyt véget ér a forgatás. Új címét nem tudja megadni, de biztos benne, hogy bella is sok szerencsét kívánna neki, akárcsak ő a lánynak. Isabella elsápadt, nyomorultul érezte magát. Révülten ereszkedett le az ágyra. Megrázta a felismerés, hogy apjának igaza volt. Simon sohasem szerette, hiszen akkor nem írta volna ezt a levelet Nem csinált volna úgy, mintha csak felületes barátság fűzte volna őket össze. Isabella tudta, hogy egy szerelem véget érhet. De Simon levele éppen azt cáfolta, hogy a férfi valaha is komoly érzéseket táplált volna iránta.

Hirtelen minden megvilágosodott előtte, Simont csak a vagyona érdekelte. Apja pénzével akarta biztossá tenni a jövőjét, és valószínűleg más nőkkel is találkozgatott kapcsolatuk idején, akik szegényebbek voltak ugyan nála, de bőkezűbben osztogatták kegyeiket. Vajon apja tudott minderről, és csak azért nem szólt, hogy megkímélje lányát ettől a megaláztatástól?

Isabella remegett. Iszonyú fájdalom hasított belé. Simon fogadkozásai, szerelmi ígéretei csak üres szavak voltak. Gyorsan keresett egy másik nőt, akinél megvigasztalódhatott. Simon képes lett volna hitegetni őt, amíg apja bele nem egyezik a házasságba? Vagy lehet, hogy csak gyávaságból nem mondta meg az igazat? Vagy ő, úgy látszik, nem volt elég vonzó a fiú számára. Visszautasította az atyai gondoskodást, amivel elveszítette apja szeretetét és megbecsülését - semmiért.

Isabella! Nem jössz? - Rosina hangja rázta fel Isabellát szomorú elmélkedéséből Letörölte a könnyeit. Nyomorultul érezte magát már a puszta gondolattól is, hogy mennyi mindent mondott el leveleiben Simonnak. A fiú valószínűleg azért válaszolt, hogy véget vessen a levélözönnek. Különben soha többé nem is hallott volna róla. csak jutna eszébe valami hihető kifogás, hogy itthon maradhasson! De vajon milyen ürügyet találhatna ki? Nem, ott a helye, el kell mennie a családdal a bálba! Büszkesége legyőzte bánatát. Végeredményben ő is színésznő. Még ha nincs is oka hogy szépnek találja az életet, de legalább itt a lehetőség, hogy ma este eljátssza élete nagy szerepét.

- Jövök már! - mondta határozottan.

Csillogó fények, vidám, mulatozó emberek. A kivilágított és feldíszített klub megtelt vidámsággal és lármával. A vendégek táncoltak és nevetgéltek.

I sabella egyedül ült nagybátyja asztalánál. Szórakozottan meredt a kezében tartott pohárra. Luis és Tonino valahol baráti társaságban mulattak. Rosina végre összeszedte minden bátorságát és bemutatta apjának Aleixót, aki most kivételesen vendégként volt jelen a klubban. Most vele táncolt.

Isabellát is felkérte egy fiatalember, és mire visszatért az asztalhoz, bácsikája és nagynénje eltűnt valahol a tömegben.

Szinte automatikus mozdulattal emelte poharát az ajkához, és észre sem vette, hogy tömény alkoholt iszik. Érzékszerveit az alkohol elzsongította. Miért nem szeret engem senki? - töprengett borongósan. Anyám elhagyott, amikor még egészen kis gyerek voltam. Apám gondoskodott ugyan rólam, de nemigen törődött a lelkemmel. Amikor visszautasította az apja által tervezett házasságot, Jaime Guimares arra a téves

32/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

következtetésre jutott, hogy lánya tisztességtelen életet él. Amióta Isabella Brazíliában van, apja még csak nem is érdeklődött utána, és a címét sem hagyta meg, ahol végszükség esetén elérhetné.

Jaime Guimares valószínűleg nem akart többé tudni eltévelyedett lányáról. Meg Is érdemelné, hogy a lány egy hozzá nem illő férfival szűrje össze a levet. Ezzel Isabella legalább megmutathatná neki, hogy független nő, aki saját választása alapján köt házasságot.

Megint meghúzta a koktélos poharat.

Most még Simonban is csalódnom kellett, gondolta szomorúan. Minden szerelme, minden reménysége hozzá fűződött.

Meg aztán Tony de Braganza! Azt ígérte, találkozni fognak ma este, de Tony nem jött el. Senki sem szeret engem, gondolta Isabella.

- Ez a tánc a mienk - hallotta hirtelen a háta mögül Tony hangját.

Isabella ijedten fordult hátra. A férfinak nagyon jól állt a világos estélyi zakó sötét nadrág, de Isabella nem volt abban a hangulatban, amikor az ilyesmi feltűnt neki.

- Nincs kedvem táncolni, de ha már rászántad magad, hogy eljöjj ma este, hozz nekem még valamit inni - mutatott rá üres poharára.

Tony nem vett tudomást az elutasításról, leült a lány mellé.

- Sajnálom, hogy csak most értem ide. Üzleti ügyeket kellett intéznem. - Figyelmesen nézte a lány szomorú arcát. - Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy csalódott leszel.

- Nem kell mentegetőznöd - nevetett keserűen Isabella. - Megszoktam már, hogy az üzleti ügyek mindig megzavarják a szórakozásomat. - Nem tudta már visszafogni magát. - Olyan vagy, mint az apám - folytatta. - Tudod, hogy egyetlen egyszer sem látogatott meg az internátusban? Persze nagyon nagyvonalú volt. Mindig a legjobb iskolákban taníttatott, járhattam lovagolni, síelni, zeneórára, de mit nem adtam volna azért, ha néha meglátogat! Még a születésnapomon is mindig akadt valami fontos dolga.

Hányszor kellett könnyeivel küzdve végignéznie, ahogy iskolatársnőit szülei ölelgetik!

- De te magad mesélted, hogy nem volt mellette a felesége, aki szerette volna, és megosztotta volna vele a gondjait - emlékeztette Tony a lányt. - Pedig ez nagyon fontos egy férfinak, aki vállalata jövőjét építi, és a családjáról is gondoskodnia kell. Gondolom az is szeretetének a jele volt, hogy keményen dolgozott, és mindent meg adott neked, amire csak vágytál.

- Soha meg nem kérdezte volna, hogy mit szeretnék. Ezért voltam olyan boldog amikor megengedte, hogy beiratkozzam egy színésziskolába. Abba persze sohase egyezett volna bele, hogy kabarékban lépjek fel, mint az anyám. Pedig ez volt a leg hőbb vágyam. Ő meg csak időtöltésnek tekintette az egész színészetet, amit addig csinálhatok, amíg elég érett nem leszek, hogy hozzámenjek brazíliai iskolatársához Egy özvegyemberhez, akit soha nem is láttam.

Megtörtént. Nagy igyekezetében, hogy bebizonyítsa Tonynak, milyen önző is az apja, kikotyogta fájó titkát.

- Isabella, kedvesem - simogatta Tony a lány karját. - Mi baj van? Mi történt?

33/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

A lány mindent elkövetett, hogy megőrizze tartását. Nem akart feltűnést kelteni tömegben. De már olyan régóta vágyott rá, hogy valakivel megossza a titkát. Nyomasztotta apja terve, még ha nem vált is valóra. Jaime Guimares férjhez adta volna öreg barátjához. Az ő érzelmeivel pedig mit sem törődött.

Tony nyilván nem az az eszményi bizalmas barát, akire vágyott, de végül is kinek mondta volna el, ami a szívét nyomta? A férfi bátorítóan nézett rá, és ez megkönnyítette Isabellának, hogy tovább meséljen. Más férfi bizonyára erkölcsi prédikációt tartott volna.

- Szerettem volna, ha van valakim, valakim, akiben megbízhatom. - A szeretem szó nem hagyta el a lány ajkát egyszer sem. - És akkor találkoztam Simonnal...

Jóságos ég, mit csinálok, gondolta Isabella. Nem állt szándékában senkit sem beavatni Simon hűtlenségének történetébe. Könnyek szöktek a szemébe. Túl friss volt még. Mégsem tudok jól színészkedni, gondolta. Dühösen törölte le a könnyeit.

Beszélj tovább, Isabella. - Tony résztvevőén nézett rá, és vigasztalóan szorította meg a kezét. - Mi történt Simonnal? Isabella érezte, hogy a férfi őszintén együtt érez vele, és kiöntötte a szívét.

Amikor megismertem Simont, azt hittem, imádságaim meghallgatásra találtak. azt hittem, mi ketten... -Egy pillanatig nem tudott megszólalni. - De most mindennek vége. Ma levelet kaptam tőle. Simon elhagyott, és feleségül vesz egy másik nőt. A vallomás után megkönnyebbült. Sikerült legyűrnie a könnyeit is. Sőt, rá tudott nézni Tonyra. - Mint látod, apám szétrombolta ezt az álmomat is. És megóvott egy lidérces álomtól - vágta rá hevesen Tony. - Nem érted? Tudta, hogy milyen ember ez a te Simonod. Apád meg akarta akadályozni, hogy fájdalmat okozzon neked.

Ehelyett ezt sikerült elérnie - tört ki Isabella szemrehányóan. - Gondolod, hogy valamit is jelentett volna nekem az örökségemet megosztani Simonnal? Mindenemet szívesen odaadtam volna neki, amim csak van, és éltünk volna boldogan, ha apám bele nem avatkozik.

Boldogtalan lettél volna, Isabella - mondta Tony nyersen. - A szerelemben mindenki ad és kap. Az a férfi, aki hagyta, hogy apád megvesztegesse, mindenedet elvette volna és nem adott volna semmit sem cserébe.,

- Nem, nem igaz! - Isabella hirtelen felállt. - És erről nem akarok többet beszélni. Ś különben is bálban vagyunk! Menjünk táncolni! - Isabella erőltetett vidámsággal mosolygott Tonyra.

Tony egy szót sem szólt. Felállt, és a táncparkettre kísérte Isabellát. A lány most biztonságban érezte magát, és nem tiltakozott akkor sem, amikor a fiú arca az övéhez simult. Belélegezte Tony illatát. Behunyt szemmel adta át magát a tánc ritmusának, eközben régóta kikívánkozó könnyei végigcsorogtak az arcán.

A zenekar szünetet tartott, és Isabella ráébredt, hogy most vissza kell mennie nagybátyja asztalához. Nem volt bátorsága ilyen állapotban rokonai elé állni.

- Tony, nem szeretném, ha így látnának - suttogta a férfinak, aki zsebkendőt nyújtott neki, hogy letörölhesse könnyeit.

- Haza szeretnél inkább menni? Azt mondhatnám nekik, hogy fáj a fejed.

- Igen, kérlek. - Isabella hálásan fogadta a javaslatot. Kint várt, amíg Tony elmagyarázta a helyzetet a családnak.

34/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Nemsokára már Tony kényelmes fehér Mercedesében ült, és a bácsikája haciendiája felé utazott.

- Sajnálom, hogy elrontottam az estédet - mentegetőzött Tonynak a kapu előtt. - Kedves tőled, hogy hazahoztál.

- Csak azért mentem el a bálra, mert látni szerettelek volna - válaszolta Tony és becsukta maga mögött a kaput. Isabella tulajdonképpen arra számított, hogy rögtön elbúcsúzik. - Isabella, beszélnem kell veled!

- Igen, tudom - válaszolta a lány. Hiszen fel kell bontaniuk az eljegyzést. de éppen most?

- Azt hiszem, igen. - Tony kinyitotta a nappali ajtaját. Isabella előrement, a férfi követte. Kezét gyengéden a lány vállára tette, és maga felé fordította. Fürkésző pillantást vetett a lány arcára. - Isabella, elég rég óta áltatjuk már egymást. - Tony egy pillanatra elhallgatott, majd így folytatta: - Légy a feleségem! - éS ügyet sem vetve a lány megdöbbenésére, átölelte.

- Legyek a feleséged? - kérdezte Isabella hitetlenkedve. - Hát ez nevetséges hiszen nem is szeretjük egymást.

Tony elragadóan mosolygott.

- Nem, közöttünk sokkal több van, szerelmem. És az én vágyakozásom irántad egy csöppet sem nevetséges. Lehet, hogy elsietettnek tűnik az ajánlatom, mert csak rövid ideje ismerjük egymást. Mégis arra kérlek, légy a feleségem, mert Ribatnak úrnőre van szüksége, nekem meg feleségre, aki gyerekekkel ajándékoz meg. Gyönyörű vagy és szenvedélyes, Isabella Guimares, az Isten is egymásnak teremtett bennünket. És mivel az a kellemetlen szerelmesed nem áll már az utunkban, semmi sem akadályozhatja meg, hogy feleségül vegyelek.

- De én igen! - kiáltotta felháborodottan Isabella. Közben azért tudatában volt a rá leselkedő veszélynek. Rábízta magát Tonyra, és az most kihasználja a gyengeségét Ráadásul valóban vonzódtak egymáshoz. Hogy utasítsa el most a férfit?

Meg akarta mondani neki, hogy mennyire gyűlöli, de nem jöttek a szavak az ajkára. Mert az, amit Tony de Braganza iránt érzett, bizonyára nem gyűlölet volt.

- Isabella! - suttogta Tony gyengéden, és megsimogatta a lány arcát. - Csak nem azt akarod mondani, hogy miköztünk nincsen semmi? Tegnap, amikor a golfpályán olyan szenvedélyesen válaszoltál a gyengédségemre, tudtam már, hogy hozzám tartozol.

Isabella túlságosan is meg volt zavarodva ahhoz, hogy válaszoljon. A férfi közelsége felizgatta. Megpróbált kiszabadulni az öleléséből, de az erős karok nem engedték. Érezte, miként foszlik semmivé minden ellenállása.

Hiszen ő is azt akarta, hogy szeressék, csak másképp képzelte el. Egy férfi suttogjon gyengéd szavakat a fülébe, bókoljon, és ígérjen örök hűséget, akárcsak Simon. Ahogy Simonra gondolt, rádöbbent, milyen nevetséges is, amit kíván. Miért jobbak Simon hamis ígéretei Tony őszinte szándékainál? Tony nem szerelemről beszél, hanem vágyról. Legalább igazat mondott.

- Kérlek, Tony! - védekezett.

35/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

A férfi valószínűleg félreértette Isabella kérését, mert lehúzta a lányt egy bőrdíványra, és maga is melléfeküdt. Tovább becézte, simogatta, és szenvedélyesen megcsókolta.

Isabella képtelen volt ellenállni a rátörő érzéseknek. Tonynak ma is sikerült minden erőfeszítés nélkül felkorbácsolnia a szenvedélyét. Hogy utasíthatná vissza, amikor úgy kívánja a férfit?

Tony kinyitotta a lány hajcsatját, és csodálva figyelte a leomló fürtöket. Szeme tüzelt a vágytól.

Isabella, légy a feleségem! Gyere hozzám! - kérlelte a lányt elfúló hangon, miközben a lány ruháját lehúzta a válláról, és megérintette a mellét. - Szeretném, ha csak az enyém lennél!

- Nem mehetek hozzád - tiltakozott a lány kétségbeesetten. - Hiszen nem szeretsz!

- honnan is tudnád, mi a szerelem? - kérdezte gyengéden Tony. Honnan is tudnám, vallotta be magának titokban Isabella. Korábban azt hittem, az apám vagy Simon szeret, de ez is csak vágyálomnak bizonyult. Ennek a küzdelemnek Tony és köztem csakis valamiféle kölcsönös ellenérzés lehet az alapja, a szerelmes érzésekhez mindenesetre nincs sok köze. Azt azonban nem tagadta a lány, Tony érintése felgerjesztette benne a vágyat. Alig ismerjük egymást, de szüntelenül veszekszünk.

- Nem, nem mindig - válaszolta Tony gyengéden, és Isabellának eszébe jutott a tegnapi nap néhány gyönyörű pillanata. - És ha veszekedtünk, akkor is csak Simon miatt! - folytatta Tony. - Az elkövetkező években lesz még elég időnk, hogy alaposan megismerjük egymást.

- Nem, nem - tiltakozott Isabella gyengén, de nem ellenkezett, amikor Tony csókokkal borította a keblét.

Az esze azt diktálta, hogy nem helyes, amit tesz, a teste azonban még több gyengédségre vágyott. Amikor Tony kezdte lehúzni ruhája cipzárját, Isabella megfogta a férfi kezét.

- Kérlek, Tony, hagyd abba!

- Azért nem akarod, mert nem jó, vagy mert meg akarod várni az esküvőt, kedvesem?

- Mindkettő! Nem, egyik sem. - Zavarodottan kutatott az agyában az értelmes válasz után, de nem tudott összefüggően gondolkodni. Tony teljesen összezavarta. - Lehetetlen, hogy hozzád menjek. Apám ellenezné - mondta végül. Érdekes módon ő már nem tartotta teljesen lehetetlennek a házasságot Tonyval.

- Nekem csak a te beleegyezésedre van szükségem, Isabella - erősködött Tony. Sem apád pénze, sem a beleegyezése nem fontos. Én el tudlak tartani téged és a családomat.

Isabella habozott. Mit mondjon most erre? Milyen lenne az élete Tony óriási ranchóján? Maga elé képzelte az éjszakákat Tony karjaiban, azt a háztartást, amit ő vezetne, és a gyerekeket, akik az ő házasságukból születnének. Nem csábítóbb ez, mint a színpadi karrier és az örök civakodás az apjával?

Tony de Braganzáról azt az egyet nem lehetett állítani, hogy hozományvadász lenne. Az sem zavarta, hogy a férfi őszintén megvallotta, gyönyörű testéért venné el feleségül. Ha hozzámenne, számos előnye származna a házasságból. Végre megszűnne az atyai gyámkodás, és nem kellene annyi megaláztatást elviselnie apjától. hirtelen Keserű érzés

36/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

lett úrrá rajta. Simon és az apja is eltaszította magától. Lehet, hogy a keserű tapasztalatok kiölték belőle a szeretet képességét? Tony igazán vonzó volt, és nagyon fel tudta szítani a vágyát. De vajon mindez elég-e ahhoz, hogy hozzá menjen feleségül?

Kétségek gyötörték, de be kellett ismernie, hogy Tony ajánlata szörnyen csábító De bevallhatja-e ezt a férfinak is?

Tony elkapta a lány tekintetét. Mintha a gondolataiban olvasna. - Isabella - suttogta -, nem látod, hogy a sors egymásnak rendelt bennünket Isabella megborzongott. Tony annyira magabiztos volt. Elbűvölve figyelte az asztali lámpa fényénél a férfit, amint lassan felállt és letekintett rá. Erő és határozottság áradt belőle. Most már szinte meg volt győződve arról, hogy találkozásuk eleve elrendeltetett, és hogy dőreség lenne hadakoznia a sorsa ellen. Mégis habozott végleg elkötelezni magát.

Hirtelen feltárult az ajtó, és Isabella rémületére nénikéje állt a küszöbön. - Drágám, Tony azt mondta, fáj a fejed, de Rosina látta, hogy levelet kaptál Európából, és úgy vélte, inkább az lehetett az oka... Én... - Renáta Guimares felgyújtotta a lámpát, és földbegyökerezett a lába. Isabella lángvörös arccal húzta vállára a ruháját. Tony Isabella elé állt, hogy eltakarja nagynénje szeme elől.

Ebben a pillanatban Roberto Guimares lépett a szobába, és egyetlen pillantással felmérte a helyzetet. Arckifejezése megmerevedett.

Most Isabella nyerte vissza leghamarabb a lélekjelenlétét. Mielőtt bácsikája megszólította volna, felugrott, Tony mellé állt és kezét a karjára tette.

- Roberto bácsi, Renáta néni, szeretném, ha elsőnek ti tudnátok meg. Tony és én úgy döntöttünk, hogy rögtön összeházasodunk. Mivel azonban apát most nem tudjuk elérni, az ő beleegyezése nélkül tesszük. Mindketten azt szeretnénk, ha az esküvőt a lehető leghamarabb megtarthatnánk.

6. FEJEZET

- Te vagy a legszebb menyasszony, akit valaha is láttam - mondta Rosina, csodálattal a hangjában, - Ki hitte volna, hogy ilyen következményei lesznek a tervünknek, hogy megszököm Aleixóval?

Igen, senki sem sejtette. - Isabella szeretetteljes pillantást vetett unokatestvérére, azután újra a fehér gardéniára összpontosította a figyelmét, amit éppen a hajába tűzött, hogy eltakarja a fehér fátylat rögzítő csipeszeket.

Isabella ugyan jobb szerette volna, ha szűk, családi körben tartják az esküvőt, de Roberto bácsi és Renáta néni ragaszkodott a nagy felhajtáshoz. Apja távollétében ők voltak a legközelebbi rokonok, és nagy örömüket lelték benne, hogy akkora esküvőt rendeznek, amekkorát Jaime Guimares rendezett volna a lányának.

- Jó partit csinálsz - magyarázta Roberto Guimares. - Tony de Braganza jómódú ember, és kitűnő híre van az üzleti világban. Az ő feleségeként mindened meglesz, amiire csak vágysz, szép otthonod és kiemelkedő társadalmi helyzeted.

37/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Isabella engedelmesen bólintott, és arra gondolt, hogy bácsikája nézetei teljesen megegyeznek apja nézeteivel. Házasságának Tonyval azonban a világon semmi köze nincs a gazdagságához, vagy társadalmi rangjához.

Elfordult a tükörtől. Fehér csipkeruhája suhogott, ahogy odalépett az ablakhoz, hogy kinézzen.

A kertben már mindent előkészítettek a fogadáshoz. A vakítóan fehér abrosszal leterített, hosszú asztalokon tálalnak majd. A szertartást a falu templomában rendezik. A kertben kis napernyők alatt a gyepen asztalok álltak. Itt foglalnak majd helyet a vendégek.

Hányszor is szemlélgette Isabella az elmúlt napokban azt a smaragdokkal és gyémántokkal ékesített gyűrűt a kezén, és tette fel magának félénken a kérdést: vajon szeret-e engem igazán? Beszélt már róla, hogy feleségre van szüksége, és hogy családot akar alapítani, de szerelemről mindezidáig még egyszer sem szólt. Csak a vágyát mutatta ki szavakkal és gyöngédséggel. Vajon miért nem próbálta meg elcsábítani? Lehet, hogy a házassági ajánlat Tony szerelmének néma bizonyossága?

Még csak rövid ideje ismerte a férfit, aki akkor beszélte rá a házasságra, amikor éppen minden reményét elvesztette, hogy jövőjét valaha is Simonéhoz kötheti. Tony közelsége fölizgatta, érintése felkorbácsolta az érzékeit. Mi késztette őt arra, hogy elfogadja a férfi ajánlatát? Bizonyára több oka is volt rá. Először is erős testi vágya. Másrészt pedig így akart bosszút állni az apján és Simonon. A döntést csak siettette hogy nagynénje akkor hirtelen belépett a szobába.

Isabella mégsem bánt meg semmit, sőt, a múlt héten, az előkészületek során öröme csak nőtt. Mégis beleszeretett volna Tonyba? Vagy csak határozott egyénisége nyűgözte le?

E pillanatban Isabella az őt foglalkoztató számos kérdésre nem talált választ, még mindig nagyon keveset tudott Tonyról, bár lassanként egyre jobban megismerte. Az, hogy vőlegénye Aleixón kívül senkit sem hívott meg az esküvőre, meglepte.

- Legközelebbi rokonaim, nagybátyám és nagynéném éppen az Egyesült Államokban nyaralnak. Szívesen látnám Victor unokatestvéremet, de a felesége a második gyereküket várja, és nehezen tudnának átruccanni Sao Paulóból. Victor nem szeretné magára hagyni.

- Isabella, mi történt? - kérdezte Rosina nyugtalanul. - Csak nem gondoltad meg magad?

- Nem, persze, hogy nem - bizonygatta Isabella mosolyogva. Most már különben is késő lenne nagyobb feltűnés nélkül lemondani az esküvőt. Esze ágában sem volt ilyet tenni. Csak egy kicsit szomorú volt, amiért az előző napokban ritkán látta Tonyt Minden teendőjét el akarja intézni a Granja-Branca-ménesnél, mielőtt nászútra mennének Rio de Janeiróba.

Csak rövid időre találkoztak, akkor is mások jelenlétében, és kizárólag azokkal az esküvői előkészületekkel foglalatoskodhattak, amelyeket Roberto bácsi apja képviseletében fontosnak tartott.

Ha apjára gondolt, Isabella méregbe gurult, és el is szomorodott. Nem ez volt az első eset, hogy az apját sehogyan sem tudta elérni. Járta a világot, és sohasem közölte ,hogy éppen hol tartózkodik. Hiszen olyan mindegy, próbálta elhitetni magával Isabella, de a

38/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

szeme megtelt könnyel. Valószínűleg úgyis találna valami kivetnivaló Tonyban, és megpróbálná megakadályozni az esküvőt.

- Rosina, drágám, Isabellánál vagy? - kiáltotta Roberto Guimares ebben a pillanatban. - Ideje, hogy anyáddal és Toninóval együtt elinduljatok.

Rosina ajtót nyitott, és apja belépett a szobába.

- Isabella, gyönyörű vagy - mondta őszinte csodálattal a hangjában. - Kár, hogy apád ma nem láthat. Büszke lenne rád.

- Tényleg azt hiszed? - Isabella igyekezett uralkodni a hangján. - Egy eredményes üzlet nagyobb büszkeséggel tölti el.

- Ne ítélj olyan szigorúan - mondta a bácsikája szomorúan. - Nem láthatta előre, hogy mi fog történni.

- Az üzlet apa számára mindig is fontosabb volt. - Isabella kényszeredetten nevetett.! Nem akarta bánatával feleslegesen terhelni a nagybátyját. Titokban viszont kételkedett benne, hogy bármi is távol tarthatná apját az üzleti ügyeitől. És bizony elég régen volt már, hogy büszke lett volna a lányára.

Még csak fel sem hívta, amióta Brazíliába érkezett. Ezt apja közönyének végső bizonyítéka ként könyvelte el. Miután bácsikája hiába próbált kapcsolatba lépni vele, ő megkísérelte felhívni apja egyik londoni klubját, de hiába. Mivel nem akart Roberto bácsikája költségére állandóan tengerentúli beszélgetéseket bonyolítani, nem próbálkozott többet. Mégis valahogy bizonyos volt benne, hiányérzete lenne, ha úgy tűnne el apja életéből, hogy nem volna alkalma még egyszer megölelni. Persze apja valószínűleg nem élne az alkalommal.

- Kész vagy, Isabella? - kérdezte Roberto bácsi. - Vagy szándékosan meg akarod váratni a vőlegényedet?

A lány egy utolsó pillantást vetett a tükörre. Ruhája és fátyla varázslatos, haja művészien feltűzve, sminkje is tökéletes. Igazán elégedett lehetett, szép menyasszony volt, rokonai pedig elsőosztályú esküvőt rendeztek neki. És mi van a vőlegénnyel? Néhány másodpercre, csak puszta kíváncsiságból megpróbálta maga elé képzelni Simont vőlegényként, de nem sikerült. Helyette Tonyt látta maga előtt, ragyogó kék szemével és érzéki szájával. Bár már első találkozásukkor megcsókolta, még mindig szinte idegen volt a számára. Ma éjjel nagyon közel lesznek egymáshoz. Olyan közel, amilyen közel csak férj és feleség lehetnek. Ezzel új fejezet kezdődik az életében.

- Kész vagyok, Roberto bácsi - mondta nyugodtan. Megfordult és a bácsikája karján kivonult.

- Ez a tánc az enyém! - Hat óra telt el az esketés óta, amikor Tonino felkérte Isabellát egy szambára.

- Miért ne? - A lány nevetve tűrte, hogy elragadja a bácsikája költségére szórakozó tömeg. Lába a zene ritmusára mozgott, de gondolatai még ott jártak az esküvőn, a kicsi, zsúfolt templomban.

Guimaresék sok barátja és rokona fogadta el a meghívást. Roberto Guimares ismert személyiség volt, aki gyakran rendezett nagyszabású estélyeket. És melyik dél-amerikai tud ellenállni egy esküvői meghívásnak? Egy brazil semmi esetre sem.

39/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Isabella arra számított, hogy Tony nem veszi majd olyan komolyan a szertartást. de a férfi ünnepélyes arccal várta az oltár előtt. Sötétszürke öltönyt viselt, világosszürke mellényt, és ezüstös árnyalatú nyakkendőt. Gomblyukában szegfű virított. Tony úgy festett, ahogy egy gazdag nagybirtokost elképzel az ember. Isabella azon tűnődött, hogy az elegáns külső nem kalandorszívet takar-e.

Tony remekül játszotta a szerepét. Hangosan, világos, érthető hangon ismételte a házassági eskü szövegét, míg a lány csak suttogni tudott. Nagy hatással volt rá a vőlegény.

Míg végigmentek a vendégek sorfala közt, hálásan támaszkodott a férfi karjára. Most már az ő gyűrűjét viselte, és immár nem volt joga visszautasítani Tonyt, hiszen eskü kötötte hozzá. Ez a felismerés kicsit idegessé tette.

- Bocsánat, a lábadra léptem, Tonino?

-. Olyan volt, mintha pille szállt volna rá - hangzott a gáláns válasz. Unokatestvérének nem kellett a szomszédba mennie egy szellemes válaszért. - Nem szeretnél inkább pihenni egy kicsit? Amióta rázendített a zenekar, egyfolytában táncolsz. Nem akarom magamra haragítani a vőlegényedet. - Hangja csöppet sem csengett tréfásan.

- Viccelsz, Tonio? - csodálkozott Isabella. - Tony nem a testőröm, és különben is mi kifogása lehet az ellen, hogy az unokatestvéremmel táncolok?

- Neked még nagyon sokat kell tanulnod rólunk, Isabella - mondta Tonio komolyan. - A brazilok nagyon büszkék férfi mivoltukra. Mi itt egy patriarchális társadalomban élünk.

- Tényleg? - ugratta Isabella.

- Igen, és ezt ne feledd. Brazíliában a férfinak szüntelenül bizonyítania kel férfiasságát. Féltékenyen őrködik minden felett, ami az övé, különösen ha a feleség ről, vagy a barátnőjéről van szó.

- De hát ez özönvíz előtti felfogás.

- Talán igen. - Tonio megvonta a vállát. Isabellának úgy tűnt, Tonio engedékenysége inkább udvariasságból fakad, mint meggyőződésből. - Ennek ellenére, saját érdekedben ne feledd - fűzte hozzá elgondolkodva, miközben kivezette a táncparkettről. - És ha szabad tanácsolnom, Tonyval kíméletesen közöld a felvilágosodott nézeteidet!

- Köszönöm a jó tanácsot. - Isabella elfordította a fejét, hogy a fiú ne lássa mosolyát. Tony kénytelen őt olyannak elfogadni, amilyen. De Toninót nem akarta megzavarni. - Nagyon rendes vagy, Tonino. Mindig jól éreztem magam a társaságodba Van még valami, amit okvetlenül tudnom kell a szokásaitokról?

- Még egy dolog. - Tonio nadrágja zsebébe nyúlt, és egy kis skatulyát húzott elő. - Van még valami, amit te nem vehetsz meg magadnak, de amiről úgy gondolom okvetlenül szükséged van rá. - Mosolygott, de Isabella látta rajta, hogy komolyan gondolja. - Az életed teljesen megváltozik, és azt hiszem, ennek nagy hasznát veszed majd.

Isabella csodálkozva vette el az ajándékot. Kinyitotta a dobozkát, és egy arany láncot talált benne, különös formájú amulettel.

- Tonino, ez csodaszép! - kiáltotta elragadtatottan.

40/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Figának hívják - magyarázta, láthatóan nagy örömmel, amiért a lánynak tetszik az ajándéka. - Mágikus ereje van. Távol tartja tőled a gonosz szellemeket. De a varázserő csak akkor hat, ha ajándékba kapod. Magad nem vásárolhatsz ilyet.

- Ó, Tonino! - Isabella úgy meghatódott, hogy nem találta a megfelelő szavakat Ezért inkább arcon csókolta a fiút. - Mindig, amikor rajtam lesz az amulett, rád fogok gondolni.

- Örülök, hogy tetszik. - Toninónak szemlátomást kínos volt a szeretetteljes gesz tus, ezért sarkon fordult és elment.

Isabella egyedül maradt. Bár már alkonyodott, még érződött a nappali fülledtség Isabella megivott néhány pohár pezsgőt, és most felhevült volt, bár kissé bódultnak érezte magát.

Tonyt sehol sem látta. Amint visszaértek a templomból a haciendára, Roberto bácsi elkezdte bemutatni őt a vendégeknek, akik nagyon szerettek volna megismerkedni vele.

Körültekintett. A vendégek láthatóan jól szórakoztak. Vajon elvonulhat-e néhány percre? Szerette volna rendbe hozni és felfrissíteni magát, megigazítani a frizuráját. Elhatározta, hogy fölmegy a szobájába. Senkinek sem tűnik majd fel, ha egy félórára eltűnik.

Szobájába érve a Toninótól kapott ajándékot betette egy ékszeres kazettába, majd leeresztette a haját, és nekilátott, hogy kefével kifésülje. Mint valami fekete selyemfátyol, úgy omlott a vállára. Nagyon megkönnyebbült. Bárcsak ki tudna bújni a ruhájából is valahogy! Félig a tükör felé fordult, és válla fölött hátrapillantott. Az esküvői ruha sok kis gombjával aligha fog egyedül megbirkózni.

- Szóval itt rejtőztél el! - hallotta hirtelen Tony hangját a háta mögül. Isabella riadtan fordult meg. Tony észrevétlenül jött a szobába, és kíváncsian meredt a pohárra, ami a mellette lévő kisasztalon állt.

- Csak limonádé - vetette oda nyersen, mert azt hitte, férje a szemére akarja hányni, hogy túl sok pezsgőt ivott.

- Tényleg az - erősítette meg Tony is, amikor egy hajtásra kiitta a pohár tartalmát. Nagyon üdítő.

- Valami baj van? - kérdezte Isabella. Érezte, hogy valami nincs rendben.

- Talán nincs jogom hozzá, hogy megkeresselek? Végül is én vagyok az egyetlen férfi, akivel eddig nem táncoltál. Miért kerülsz, kedvesem?

- Hogy jut ilyesmi az eszedbe?

- Tévednék?

Tony olyan különösen mosolygott, hogy Isabella legszívesebben nyomban visszatért volna a vendégekhez. Tony túl közel jött hozzá, pillantása szinte áthatolt rajta. Isabellának még szoknia kellett a gondolatot, hogy ők ketten immár férj és feleség.

- Nekem mégis valahogy az a benyomásom, hogy kerülsz engem - mondta Tony.

- Kérlek, Tony, ne haragudj - védekezett. - Nagyon kimerítő volt a mulatság.

- Én is nagyon fárasztónak éreztem.

- Azt hittem, te akartad így.

41/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

A férfi viselkedése idegesítette Isabellát, és mégis ellenállhatatlanul vonzódott hozzá. Tony de Braganza veszélyes férfi volt. Most, hogy már a férje is, Isabella egy kissé tartott tőle.

- Pontosan, kedvesem.

Megbabonázva nézte, hogy közeledik hozzá a férfi, érezte a belőle áradó, meghatározhatatlan, fákat és fűszereket idéző illatot, ajka enyhén szétnyílt, és alig várta, hogy közvetlen közelről szívhassa be az illatát.

- Szerencsére gyorsan jóváteheted a mulasztásodat.

Meg sem várta a lány válaszát, a karjába kapta és megcsókolta.

Isabella önkéntelenül is a férfi zakója alá csúsztatta a kezét. Aztán tovább kutatott még közelebb akarta érezni a testét, benyúlt a mellénye, majd az inge alá, míg az izgalomtól remegve meztelen bőrét nem tapintotta.

Tulajdonképpen azt várta, hogy Tony csókja heves lesz, mintha birtokba akarná venni. Legnagyobb meglepetésére azonban inkább óvatos volt, és gyöngéd. Nem sietett, hagyott időt Isabellának, hogy beteljen a csókjaival.

Aztán egyszer csak vége lett. Tony eltolta magától, miközben Isabella megpróbálta visszanyerni az önuralmát. Most már biztos volt benne, hogy Tony az Egyetlen férfi sem képes ilyen szenvedélyesen, s ugyanakkor ilyen gyöngéden csókolni egy nőt, ha nem szereti.

- Vissza kellene mennünk a vendégeinkhez - mondta Tony rekedten. - Kimerültnek látszol, drágám, igyál valami frissítőt. - Olyan vágyakozó pillantással nézte a lányt, hogy nem volt nehéz kitalálni, mire gondol. - Vagy hozzak neked egy pohár limonádét?

- Nem - sietett Isabella elhárítani az ajánlatot. - Nem, köszönöm, inkább friss levegőre van szükségem. - Gyorsan el innen, gondolta, vissza a többiekhez, hisz ez az időpont nem alkalmas vágyaik beteljesítésére. Az alkoholtól is kába volt még kissé, ráadásul bármikor megzavarhatják őket.

Egy óra múlva Portó Alegróba indulnak, ott töltik a nászéjszakát egy luxusszállóban. Másnap délután pedig Rióba repülnek. Majd a hotelszobában, kettesben, ha ott lesz nekik az egész éjszaka, akkor végre szerelmeskedhetnek. Isabella már nagyon várta, bár egy kicsit tartott az ismeretlen élménytől.

Isabella éppen ki akart lépni a szobából, amikor megszólalt a telefon. Tony vette fel. Egy darabig hallgatott, majd szívből nevetni kezdett.

- Ez fantasztikus, Victor! És Ruth jól van? A mi esküvőnk napja egyben a ti gyereketek születésének napja is! - Tony Isabellára nézett, mintha be akarná vonni őt is a beszélgetésbe. Aztán kissé megváltozott hangon folytatta. - Szívből gratulálunk, Ruth. Persze, hogy megértjük. - Élénk párbeszéd következett unokatestvére feleségével.

Kopogtak. Isabella ajtót nyitott, és Rosina lépett be.

- A papa téged keres, Tony - mondta. - Be szeretne mutatni egy régi barátjának. - Csak most vette észre, hogy Tony telefonál. - Mondjam meg neki, hogy nem érsz rá?

- Nem - válaszolta Tony, és Isabella kezébe nyomta a kagylót. - Ruth az, az: unokatestvérem felesége. Néhány órája lánya született, és most veled szeretne beszélni.

42/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Isabella átvette a kagylót, és beleszólt. Tony és Rosina közben kimentek a szobából. Bár Victort és Ruthot személyesen még nem ismerte, de Tony nagyon közel állhatott hozzájuk, és Isabella meg volt győződve róla, hogy mindketten nagyon rokonszenves emberek.

Szívből gratulálok, Ruth. Biztosan nagyon boldog vagy - mondta Isabella.

- Leírhatatlanul- válaszolta Ruth. - Kicsit aggódtam, mert Victor jobban szeretett volna még egy fiút, de most nagyon örül Caterinának is. Sajnálom, hogy épp a legrosszabbkor született, és így nem tudtunk elmenni az esküvőtökre. Tony elvállalta a keresztapaságot, és nagyon reméljük, hogy a keresztelő után egy darabig nálunk maradtok.

Ruth túláradó boldogsággal beszélt. Aztán megnyugodott a hangja.

- Nem mesélte neked Tony, hogy az én apám angol volt? - Nem is várt választ, folytatta. - Sajnos nem sokkal a születésem előtt meghalt, de a nagyapám még él. tavaly meglátogattam Angliában. Milyen jó lenne erről egyszer hosszabban elbeszélgetni!

- Én is szeretném - válaszolta őszintén Isabella. - Alig várom, hogy megismerkedjem a családoddal.

- Én is kíváncsi vagyok rád - Ruth nevetett. - Bár úgy érzem, mintha már régóta ismernélek. Tony mindig büszke volt rád, és magánál hordta a fényképedet. Jól emlékszem, mennyire megütközött, amikor figyelmeztettem, ne legyen olyan biztos benne, hogy te is hozzá akarsz menni. - Majd derűsen hozzátette: - Időközben nyilván magad is meggyőződtél róla, milyen céltudatosak a család férfitagjai. De tényleg olyan jóképűek, hogy alig akad nő, aki ellen tud állni nekik.

Isabella nem értette teljesen, miről beszél Ruth, de valami homályos sejtelem kerítette hatalmába és szédülés fogta el. Egy székre hanyatlott. Volt valami, amit nem értett teljesen, de ami szörnyen fontos lehetett - talán döntő fontosságú.

- Tony megmutatta neked a képemet? - kérdezte zihálva.

- Igen - erősítette meg Ruth. - Néhány évvel ezelőtt, pár hónapra rá, hogy Victor és én összeházasodtunk. Victornak el kellett utaznia, és Tonyt kérte meg, hogy törődjön velem. Akkor nagyon összebarátkoztunk, és megosztotta velem a titkát, hogy a keresztapja lányát akarja majd feleségül venni. Akkor mutatta meg a fényképedet. - Kuthból megint kitört a nevetés. - Azt mondtam neki, milyen pimaszság, hogy ilyen biztos a dolgában, és azt képzeli, hogy egy ilyen szép lány, mint te, csak úgy hozzámegy majd, anélkül, hogy ő a kisujját is mozdítaná érte. Világosan elmagyaráztam neki, hogy ez nem fog menni. El sem hiszed, mennyire örülök, hogy hallgatott rám.

- A keresztapja lányát - ismételgette hitetlenkedve Isabella.

- Igen. - Ruth csodálkozott Isabella válaszán. - Az apád Jaime Guimares, nemde? Tony még nem ismert téged személyesen, amikor már biztosan tudta, hogy téged vesz majd feleségül. Még soha nem láttam senkit, aki olyan biztos lett volna a dolgában, mint ő. Persze Victort kivéve.

Isabella egyszerűen nem hitt a fülének. Itt valami nem stimmel. Annak a férfinak, akit apja szánt neki, nem Tony volt a neve. Nem is beszélve arról, hogy az elmondottak alapján az az ember az apjával egyidős lehet. De valami összefüggésnek kell itt lennie. Hirtelen ötlete támadt.

- Ruth - kérdezte bizonytalan hangon -, te tudod ki volt Eurico és Iolanda?

43/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Persze. - Ruth elcsodálkozott. - Tony szülei. Az anyja Tony születésekor halt meg, az apját pedig hat éve érte halálos baleset lovaglás közben. Nem tudtad?

- Sejtelmem sem volt róla. - Nyilván félreértette az apját. Nem a barátjához, hanem a barátja fiához akarta adni.

Szóval már megint az orránál fogva vezették. Görcsösen szorította a telefonkagylót. Abban a hitben élt, hogy saját maga dönt az életéről. Közben pedig belesétált a csapdájukba.

Tony szemrebbenés nélkül hazudott neki. Szerencsére időben megtudta az igazságot, még mielőtt véglegesen feladta volna a függetlenségét.

Egy darabig még látszólag elfogulatlanul társalgott Ruth-tal, nehogy gyanút fogjon. Aztán elbúcsúzott és letette a telefont.

Ruth akaratlanul árulta el a titkot. Ebben Isabella bizonyos volt. Ruth nyilván azt gondolta, hogy Isabella mindent tud. Tony viszont soha egy szóval sem említette, hogy ismeri Jaime Guimarest. Ez is bizonyítja, hogy nem volt őszinte hozzá. Nem szereti őt, csak előre elhatározott tervét akarta megvalósítani.

Szerencsére még nem volt késő keresztülhúzni a számításait. Bár már megvásárolta őt, de nem sok öröme lesz benne!

Lassan föltápászkodott, és igyekezett úrrá lenni izgatottságán. Szíve ijesztően kalapált. Össze kell szednie magát, hogy azonnal cselekedni tudjon.

Tony de Braganza tehát apja beleegyezésével vette őt feleségül, és valószínűleg most önelégülten ünnepli magát a nagy vadász. De a zsákmányáról ezúttal le kell majd mondania!

7. FEJEZET

Szobája küszöbére érve Isabella megfordult. Tony állta el az útját.

- Ne fáradj, Rosina majd segít átöltöznöm - mondta Isabella nehezen leplezett indulattal a hangjában. Állát dacosan fölszegve, szúrós pillantást vetett a férfira.

Az elmúlt néhány órában visszahúzódtak egy kicsit, hogy felkészüljenek az útra. Isabellának így volt rá ideje, hogy eltűnődjön férje kétszínűségén. Tony hazugsága mély sebet ejtett rajta.

- Rosina feltehetően nem fog örülni, ha zavarjuk, miközben Aleixóval táncol. - Isabella tartózkodása mulattatta Tonyt. - Remekül kihasználja a bácsikád engedékenyebb hangulatát, és egészen nyíltan kimutatja érdeklődését a fiatalember iránt.

- Nyilván azt gondolod, hogy ez mindenekelőtt a te érdemed - nézett rá Isabella szemrehányóan, miközben el sem mozdult a, küszöbről.

Tony egy ideig elgondolkodva állt. Aztán elmosolyodott.

- Úgy gondolom, mindketten hozzájárultunk a helyzet javulásához. Rosina és Aleixo most lehetőséget kapott, hogy bácsikád beleegyezésével alaposabban megismerjék

44/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

egymást, és érzelmeiket még egyszer átgondolják. Szerintem ennél jobban nem is végződhetett volna a történet. - Kinyújtotta a kezét, és a lány válla fölött belökte az ajtót. - Most pedig kénytelen-kelletlen be kell érned az én segítségemmel, szerelmem, ha csak nem akarsz esküvői ruhában megérkezni a szállodába.

A lány dühösen hátat fordított és bement a szobájába. Tony pontosan tudta, hogy Isabella nem boldogul egyedül a ruha rengeteg gombjával. Nem volt más választása, igénybe kellett vennie a szolgálatait, noha a puszta jelenléte is a legvégsőkig feszítette a lány idegeit.

Mereven, ökölbe szorított kézzel állt, és tűrte, hogy Tony minden sietség nélkül kigombolja a ruháját. A férfi összefogta a lány haját és a vállára tette, Isabella a nyakán érezte a fölé hajló férfi meleg leheletét.

Isabella izgatónak tartotta volna a helyzetet, ha szívét nem keményítik meg a férfi iránti ellenséges érzelmek. Most azonban behunyta a szemét és imádkozott, hogy kínjai mihamarabb véget érjenek, s végre egyedül maradjon, hogy átöltözhessen.

Egy, kettő, három... Isabella érezte, hogyan gombolja ki Tony a ruháját, egyik gombot a másik után. Megpróbált valami másra figyelni. Természetesen megtehette volna, hogy egyáltalán nem utazik el vele. De félt a botránytól. Nem akart bánatot okozni a nagybátyjának és a nagynénjének. Nem is szólva arról, hogy a bosszú annál eredményesebb, minél tovább meghagyja Tonyt abban a hitben, hogy egy félénk alázatos nőt vett feleségül, akit kedve szerint ugráltathat. Micsoda meglepetésben lesz része!

Kilenc, tíz, tizenegy... mennyit vacakol, miért nincs még készen? - türelmetlenkedett Isabella. Tony ajka váratlanul Isabella hátát érintette. A lány ijedten összerezzent.

Tony felnevetett, de nem erőltette tovább a dolgot.

- Köszönöm - mondta a lány bizonytalan hangon -, a többit egyedül is elintézem.! Elhúzódott Tony elől, szeretett volna egyedül maradni.

- Ahogy óhajtod - válaszolta a férfi. Tekintetéből azonban nem egyetértés tükröződött. - Ha mégis meggondolnád magad, csak kiálts. Luis szobájában várlak.

- Jó, köszönöm. - Isabella örült, hogy végre egyedül maradhat. Úgy érezte, a küszöbön álló veszekedés meghaladja majd erejét. - Hamar kész leszek.

Isabella feszülten várta, hogy Tony kimenjen a szobából. Fellélegzett, amikor becsukódott mögötte az ajtó. Sietősen kibújt az esküvői ruhából, felakasztotta, és kivette a szekrényéből azt a kétrészes ruhát, amit az útra akart felvenni.

Világos, rakott szoknyája alól kilátszott a térde, a mély kivágású felső rész éppen takarta a csípőjét. A puha bőröv kiemelte karcsú derekát. Az útiruhához nyakláncot és magassarkú szandált vett fel.

A forróság ellenére Isabella kibontva hagyta a haját. Kefével kifésülte, fürtjei lágyan omlottak a vállára. Keze reszketett az idegességtől, még ha akarna, sem tudna magának rendes frizurát csinálni.

Felfrissítette sminkjét, és még egyszer körülnézett a szobában, amelyet néhány hétig megosztott Rosinával. Nagyon boldog időt töltött itt.

Csak egy kiút van a kutyaszorítóból: meg kell győznie Tonyt arról, hogy számára mégsem ő az ideális feleség. Érvényteleníthetik a házasságot, vagy benyújthatják a válópert. Attól függően, melyik a gyorsabb és kevésbé feltűnő eljárás. Sajnos ez majd

45/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

elidegeníti a családjától, amely erkölcsi és vallási okokból felbonthatatlannak tartja a házasságot. Ezért nem valószínű, hogy valaha is visszatérhet a haciendára.

Nagy árat fizet érte, de bele kell törődnie. Minden jobb annál, mint egy olyan férfi feleségének lenni, aki alkut kötött az apjával, és most mindenáron be akarja hajtani a követelését.

Isabella lehunyt szemmel ült Tony mellett a Mercedesben. Tony maga vezette az autót az egyórás úton, végig a tengerparton. Isabella még egyszer végiggondolta a tervét.

A szállodai szobában megdöbbent a nagy franciaágy láttán. Szerencsére volt még két karosszék is, amelyeket összetolva, pótágyként lehetett használni. Majd elalszik ott, gondolta, mihelyt sikerül meggyőznie Tonyt, hogy nem maradhat a felesége.

A hotelszolga alig húzta ki a lábát, Tony máris odalépett hozzá, és gyengéden a karjaiba zárta.

- Végre, Isabella - suttogta.

Aznap délelőtt még gondolkodás nélkül a férfi karjaiba vetette volna magát, most azonban csak erősödött az elhatározása, hogy elhagyja Tonyt. Felháborította ez a közeledés.

- Kész, vége, Tony. Ne áltassuk már egymást, mindent tudok - mondta kertelés nélkül.

Tony egy kicsit eltolta magától, de még mindig erősen fogta a karját.

- Mit tudsz, Isabella? - kérdezte kifürkészhetetlen arccal. Isabella érezte, hogy a férfi nyugalma fogytán van. Amit most hallani fog tőle, biztosan kihozza a sodrából.

- Miről beszélsz, Isabella? - kérdezte ismét.

- Az egészet apámmal együtt tervelted ki. Ő a keresztapád. És engem valami ajándékfélének szánt neked! Az első perctől kezdve nem voltál őszinte hozzám - mondta keserűen. - Akarsz még többet hallani? - A lány kitörése azonban célt tévesztett.

- Ugyan, Isabella - mosolygott Tony. - Hát mi abban a szörnyű, hogy házasságunk tetszeni fog apádnak?

Tehát igaz volt! Isabella azon kapta magát, hogy az, utolsó pillanatig reménykedett, Tony megcáfol mindent, és hogy a szíve mélyén mégiscsak egy kalandvágyó gaucho, aki gyógyíthatatlanul szerelmes belé.

Tony olyan erősen szorította, hogy nem tudott kiszabadulni az öleléséből, de eltökélte, közli a férfival elhatározását.

- Ez rettenetes! - kiabálta dühösen. - Apám tudja, hogy sohasem mennék bele egy olyan házasságba, amit mások közvetítettek. Mielőtt idejöttem Brazíliába, azt mondta, lemondott erről a tervéről. Most viszont látom, hogy mégis behúztatok a csőbe, és egy olyan házasságba kényszerítettetek, amilyet magamtól sohasem kötöttem volna.

Tony döbbenten nézett rá. Arca feszültségről árulkodott.

- Túl érzékenyen fogod föl, drágám - mondta gyengéden. - Gondolom, Ruth-nak köszönhetem ezt a dühkitörést.

- Csak ne próbáld másra hárítani a felelősséget! Végül is nem sejthette, hogy eddig hazudtál nekem.

46/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Nem hazudtam, Isabella - mondta Tony hűvösen. - Legföljebb azt vetheted a szememre, hogy kihasználtam az előnyeit annak a helyzetnek, amelybe a sors akaratából kerültünk. Végeredményben aligha gondolhatod apádról és rólam, hogy Rosina elrablását is mi terveztük meg.

- Hazug vagy és jellemtelen. Megvetlek! - Isabella elkeseredése nyilvánvaló volt, tekintetéből megvetés áradt. - Kezdettől fogva megtévesztettél, kihasználtál, mert idegen vagyok ebben az országban...

- Csak szeretnélek emlékeztetni arra a jelenetre, amikor magad mesélted a nagynénédnek, hogy mihamarabb szeretnénk összeházasodni.

- Persze, mert olyan szemrehányóan nézett rám. - Isabella úgy fel volt zaklatva! hogy alig tudott megszólalni. - Olyan megalázó helyzet volt. - Isabella kezdte összeszedni magát. - Kezdettől fogva ez volt a terved, ugye? Megalkudtatok rám! Sohase láttad bennem az embert, mindig is áru voltam a szemedben, amellyel üzletelni lehet - Zihált, hangja remegett az izgalomtól. - Bár sikerült elérned, hogy hozzád menjek feleségül, de a házasságból nem lesz semmi. És ha tudni akarod az igazat, még mindig Simont szeretem. Ha nem lehetek az övé, másé sem leszek soha.

Szándékosan azért hozta szóba Simont, hogy Tonyt felbosszantsa. Sikerült.

- Nem voltam egészen magamnál, amikor elfogadtam az ajánlatodat. Az egész olyan gyorsan történt. Ha több időm lett volna rá, hogy végiggondoljam a dolgot, korábban észhez térek.

- Még mielőtt késő lett volna? - kérdezte Tony keményen. - Mert most már késő a pap órákkal ezelőtt áldását adta a frigyünkre. A feleségem vagy, és az is maradsz.! Az apádat, lehet, hogy a kisujjad köré csavarhatod, anyád nagyszerűen értett ehhez,! de én rá foglak kényszeríteni, hogy teljesítsd a kötelességedet.

- Ugyan, mit tudsz te az én anyámról?! - Isabella még ebben a kellemetlen helyzetben sem engedte, hogy az anyját megsértsék.

- Apám mesélte, hogyan tette tönkre Jaime Guimares életét, hogyan vonszolta magával, végig egész Európán. Az asszony a valóság elől egy csillogó álomvilágba menekült. Apád pedig feladta a kedvéért hazáját és büszkeségét. Cserébe egészen a te születésedig nem kapott semmit.

- Hogy mersz így beszélni róla!? - kiáltotta Isabella felháborodottan. - Nagy művésznő volt, mindenki szerette. Csak apám képtelen volt kimutatni az érzelmeit, ő sohasem tudta megvallani, amit érzett. És féltékeny volt anyám csodálóira. Ezzel űzte el magától. - Ezt a magyarázatot találta ki Isabella, hogy mentséget találjon maga előtt anyja viselkedésére. Hiszen ő maga sem igen értette, hogyan hagyhatja el egy anya a gyermekét.

- A szeretőire volt féltékeny, Isabella, és nem akarta, hogy az ő erkölcseit vedd át.

- És ez ellen az a legbiztosabb recept, ha hozzád ad feleségül. - Isabella közben annyira dühbe gurult, hogy képtelen volt fékezni a nyelvét. - Kihasználtad a szerelmi bánatomat, hogy megvalósítsd apám terveit, de időben észre fogod venni, hogy rossz üzletet kötöttél, Tony de Braganza!

Sarkon fordult. Szeme könnyekkel telt meg. Tony látszólag nyugodtan hallgatta végig a vádakat, de most, amikor a lány ki akart menni a szobából, hirtelen elfogyott a türelme.

47/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Néhány gyors lépéssel utolérte, derékon ragadta, felkapta és az ágyhoz vitte. Isabella kiáltani akart, de mielőtt egy hang is elhagyta volna a torkát, Tony ajka az ajkára tapadt. A férfi teljes súlyával ránehezedett.

Ebben a csókban nyoma sem volt a gyengédségnek. Bármilyen erővel próbálta is Isabella elfordítani a fejét, a férfi nem engedte. Kinyitotta az öve csatját, kezét becsúsztatta a blúza alá, és megfogta a mellét.

Isabella átlátta a férfi szándékát, és megpróbálta kiszabadítani magát. A férfi egy pillanatra abbahagyta a csókokat, de csak azért, hogy levetkőztesse, majdnem teljesen meztelenre.

Isabella tehetetlen dühvel látta, hogy milyen könnyen bír vele a férfi. Semmit sem tehetett ellene, Tony sokkal erősebb volt nála. Most, amikor a férfi ajkával már a mellét becézgette, teljes megadással tűrte.

Isabella felnyögött. Annak ellenére, hogy megalázó volt, ahogy Tony bánt vele, mégis felébresztette benne a vágyat. Isabellát megdöbbentette saját viselkedése. Hogy kívánhatja még ezt a férfit azután, amit vele művelt?

A férfi keze csípőjére, majd combjára csúszott, érintése nem maradt hatás nélkül. Tony nagyon tapasztalt volt, pontosan tudta, mi hozza izgalomba a nőket. Isabella sem tudott ellenállni neki. Még ha erőszakkal kényszeríti is, hogy vele háljon, akkor is élvezni fogja.

Isabellát elragadták gondolatai és érzelmei. Tony a férje, szeretni akarja, és bízni benne. Arra vágyott, hogy mindent elfeledjen szenvedélyesen ölelő karjaiban. De mi lesz utána? Kétségbeesetten gondolt arra, hogy mi történik majd azután. Zokogva fúrta arcát a párnába, és már nem védekezett.

Tony hirtelen elengedte - valószínűleg azért, hogy maga is levetkőzzön. De nem történt semmi. Isabella fölemelte a fejét, titokban azt remélte, hogy meglátja Tonyt meztelenül, mielőtt odaadná magát neki. De Tony teljesen felöltözve állt az ágy végénél, és onnan nézett le rá. Isabella zavartan felült, a ruhája után nyúlt és reszkető teste elé szorította. Boldogtalan pillantást vetett Tonyra. A férfi arca kifürkészhetetlen volt, tekintete hideg és üres.

- Láthatóan mégsem csináltam olyan rossz üzletet - mondta végül nyersen. - És ha még egy kicsit igyekszel, személyemben talán megfelelő pótlékot találsz a playboyod helyett.

Nem kellett volna túlfeszítenie a húrt. őrültséget követett el. Minden újsütetű férj zokon vette volna, amit mondott, hát még ha egy tüzes brazil az illető! De Isabella semmi áron sem vallotta be nyíltan, hogy csak saját magát okolhatja mindenért.

- Te szörnyeteg! - kiáltott Isabella dühösen a férfira.

- Nem, én egyáltalán nem vagyok szörnyeteg. Ha az lennék, letéptem volna rólad a ruhád, és elvettem volna azt, amihez jogom van. De tekintettel voltam a ruhatáradra, uralkodtam magamon, és egyelőre tiszteletben tartom a tartózkodásodat.

- És ezért most hálásnak kell lennem? - gúnyolódott Isabella. Tony szándékosan megalázta. Közben valószínűleg remekül szórakozott rajta, hogy milyen könnyen izgalomba tudja hozni.

- Ha már hálás nem akarsz lenni, legalább udvarias lehetnél - hangzott a kimért válasz. - Ha tetszik, ha nem, Jaime Guimares a keresztapám, és ha megnyugodtál, magad

48/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

is be fogod látni, nem tudsz változtatni azon, hogy házasok vagyunk, legalábbis belátható időn belül nem. Holnap terv szerint Rióba utazunk. Ha ott jól akarsz szórakozni, igyekezz egy kicsit, hogy kevésbé legyél ellenséges.

Isabellának el kellett ismernie, a körülményeken egyhamar nem tud változtatni. De vajon milyennek képzeli Tony kettejük kapcsolatát?

- Tony... - Isabella habozott egy ideig, majd bátorságát összeszedve folytatta: - A véleményemet nem fogom megváltoztatni, de kérlek, ígérd meg... - A lány kérő tekintettel nézett rá, de Tony csak gunyorosan mosolygott.

- Nem ígérek semmit, Isabella. Indulj ki abból, hogy akár a legtöbb férfi, én is csak akkor szeretek egy nővel hálni, ha ő is legalább annyira szeretné, mint én. - Egy pillanatig várt, aztán folytatta. - És ma éjjel nem szándékozom zavarni az álmodat. Ha tehát a karosszékben akartad volna tölteni az éjszakát, tegyél le róla

Isabellának megint tapasztalnia kellett, hogy Tony milyen könnyedén átlát rajta. A férfi majdnem kedvesen mosolygott.

- Szóval, megértettél, kedvesem? - kérdezte gyengéd hangon.

Mi mást tehetett volna Isabella? Egyetértőén bólintott. Két erős férfi alkut kötött! az ő bőrére: apja és Tony de Braganza. Egyelőre kénytelen engedni, de sosem fogja megadni magát, soha.

- Rendben. Akkor bizonyára nincs ellenedre, ha lemegyek a bárba, hogy egy kicsit jobb hangulatba kerüljek. - Mosolya egy pillanatra megingatta Isabella elhatározását, Tony azonban megfordult, kiment a szobából és csendesen becsukta maga mögött az ajtót.

Mi lehet a szándéka? - tűnődött fáradtan Isabella, miközben kiment a fürdőszobába. Alkoholba fojtja a bánatát? Vagy keres magának egy nőt, aki ellenkezés nélkül ágyba bújik vele?

De egyáltalán miért gondolkodik ezen? Hiszen ehhez az egész ügyhöz semmi köze. Letörölt egy könnycseppet az arcáról. Körülötte az egész világ darabokra tört, de talán még sincs minden veszve. Holnap Rióban lesznek, ebben a fényes, színpompás csoda városban, a karnevál városában. Ott, ahol anyja, a híres Laura Armstrong oly sok ember szívét hódította meg egyéni stílusával, humorával, szellemével és csodálatos hangjával.

Ha Tony szeretné, vagy akár csak kedvelné, hajlandó lenne feláldozni érte művészpályájának minden reményét. Egy férj, gyerekek és a rancho éppúgy nagy kihívást jelentenének a számára.

De immár szertefoszlott minden. Újra a régi célok azok, amelyeket meg kell valósítania. Bizonyítania kell a tehetségét, mégpedig ugyanott, ahol egykor Laura Guimares is elkezdte a pályáját.

Ez a gondolat elégtétellel töltötte el. Kinyitotta a vízcsapot, belépett a fürdőkádba és hagyta, hogy a meleg vízsugár felfrissítse. Tony gyengédségének még az emlékét is le akarta mosni magáról. Visszatért az önbizalma. Majd csak kibírja addig, amíg alkalma nyílik odébbállni. Ki kell törnie ebből a rákényszerített kapcsolatból, és meg kell teremtenie saját életének a feltételeit.

Másnap délután fél négykor landolt a riói nemzetközi repülőtéren a brazil légitársaság Boeing 747-es gépe.

49/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Amikor Isabella kilépett a légkondicionált repülőgépből, szinte megcsapta a perzselő hőség.

- Jól vagy? - kérdezte Tony. Előtte szállt ki, és most megfogta karját, hogy lesegítse a lépcső utolsó fokain.

- Köszönöm, jól - válaszolta a lány, és rögtön kihúzta karját a férfi kezéből. - Nem gondoltam volna, hogy ekkora a hőmérsékletkülönbség.

- Itt télen-nyáron ilyen forróság van - magyarázta Tony. Nem tett több kísérletet, hogy a lányhoz érjen, amíg beértek a repülőtér épületébe. - Délebbre, Rio Grandé do Sulban általában hűvösebb van. Télen néha fagypont alá is süllyed a hőmérséklet. Oldalról Isabellára pillantott. A lány arca kifejezéstelen volt. - Remélem, Rio megfelel majd a várakozásaidnak - tette hozzá Tony.

- Te nem szereted a várost? - kérdezte Isabella udvariasan. A nyilvánosság előtt mindig vigyázott a látszatra. Hogy valóra válthassa a tervét, nem szabad magára haragítania Tonyt.

- Rövidebb időt szívesen töltök itt - válaszolta Tony -, de a szörfölést és a Copa-cabanát nem említeném egy napon a lovaglással a pampákon. Jobban szeretem a magányt. Nem kedvelem a túlzsúfolt strandokat.

- Pedig mennyivel izgalmasabb itt az élet. Érdekes emberek, mindenféle szórakozás...

- ...és nyomor és korrupció. Távolról lehet, hogy jól mutatnak a város nyomornegyedei, de semmiképpen sem illenek a turisták városnéző programjába.

- Ne rontsd el az örömömet!

- Eszem ágában sincs. Azért jöttünk ide, hogy jól érezd magad. Közben odaértek az épülethez.

- Várj meg itt - mondta Tony -, hozom a csomagokat.

Ott hagyta Isabellát a tömegben. A lány egy darabig nézelődött, de gondolatai hamarosan visszatértek a tegnap este történtekhez.

Szinte hihetetlen, de Isabella még aludt, amikor Tony reggel visszatért a szállodai szobába. Nem tölthette mellette az éjszakát, mert amikor felébredt, érintetlen volt mellette az ágy, akárcsak este. Tony felöltözve jött ki a fürdőszobából, jó reggelt kívánt és azt mondta Isabellának, hogy tizenöt perc múlva várja az étteremben a reggelihez.

Később bérelt kocsival indultak a repülőtérre. Tony hallgatagon ült a volánnál, Isabella pedig ráérősen gyönyörködött a mellettük elsuhanó, színpompás látványban.

- Hol fogunk lakni Rióban? - kérdezte Isabella a leszállás után.

- Nem fogsz csalódni, Isabella. Csak néhány napunk van, ezért azt találtam a legjobbnak, ha Rio egyik leghíresebb szállodájában foglalunk szobát. Közvetlenül a Copacabanánál fekszik, kilátással a Corcovadóra és a híres Krisztus-szoborra. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked.

Amikor Isabella megpillantotta a híres, fehér homokos tengerpartot és a mélykék tengert, valóban el volt ragadtatva a lélegzetelállító látványtól, amelyet még a part és a szállodák közt húzódó háromsávos út sem zavart meg. Isabella szíve hevesen kalapált, hisz végre közel volt a céljához.

50/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Néhány perc múlva már a szállodában voltak. A fényűző előcsarnokban átvették a kulcsot, és a lifttel elindultak a szobájukba.

- De hiszen ez nászutas lakosztály - mondta Isabella szemrehányóan, miután a boy letette a csomagokat és elment.

- Amikor a szobafoglalást intéztem, még helyénvalónak találtam, hogy ezt vegyük ki.

Tony körülnézett az elegáns helyiségben, észrevette a virágkölteményeket a vázában, az ágy mellett a jéggel teli vödörbe készített pezsgőt, és elégedetten bólintott.

- Egy hét múlva már te is így fogod jónak látni. - Tony hangja nyugodtnak tűnt, de szavai jelentőségteljesek voltak. Ki akarta nyitni a pezsgős üveget, Isabella azonban megpróbálta visszatartani.

- Én nem szeretnék inni, Tony! Semmi sem változott, kérlek, tudod, hogy érzek. Csak azért jöttem ide, mert el akartam kerülni otthon a botrányt. Reméltem, hogy értelmesen meg tudjuk beszélni a jövőnket. Óóóó... - Isabella összerezzent, amikor a pezsgősüveg dugója hatalmas pukkanással kirepült, neki a mennyezetnek.

Minden tiltakozása ellenére Tony neki is töltött a pezsgőből.

- Ez majd megnyugtatja az idegeidet - nyújtotta át az egyik poharat. A lány habozva vette el és ivott egy kortyot az italból. - Ami a jövőnket illeti, arról már határoztam. Innen Ribatejoba viszlek. És minél hamarabb megbarátkozol ezzel a gondolattal, annál jobb, szerelmem. Sem apádnál, sem a bácsikádnál nem vagy igazán otthon. Én a férjed vagyok, és erről többet nem akarok vitázni veled.

Isabella idegesen szorongatta a pezsgőspoharát. Tartott Tony testi fölényétől. Minden erőfeszítés nélkül legyőzhette őt, akárcsak a teniszpályán. Nem áltatta magát, ez most nem játék. Most Tony büszkesége és férfiúi becsülete forgott kockán.

Isabella remegett. Lázadása elfogadhatatlan kihívás volt Tony számára. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a férfi erőszakkal viszi magával, ha tovább ingerli. Egyelőre azonban Tony még kifinomultabb eszközöket használt, hogy megtörje az ellenállását.

- Isabella - vette ki a lány kezéből a poharat. - A lényeg az, hogy házasok vagyunk. Az viszont, hogyan lettünk azok, teljesen lényegtelen. - Egy pillanatig várt, aztán folytatta. - Valóban akkora baj, hogy az apád egyetért velem? Vagy csak azért jöttél hozzám feleségül, hogy bosszút állj rajta?

- Teljesen mindegy, hogy miért egyeztem bele a házasságba, most már mindenesetre megbántam - jelentette ki Isabella. Értelmetlennek tartotta, hogy szerelemről társalogjon Tonyval. Hiszen a férfi csak olyan szavakat ismert, mint a vágy" és az „elhatározás".

- Hát akkor most már együtt kell élned ezzel, szerelmem - hangzott a gúnyos válasz. Tony a lány vállára tette a kezét, és erősen megszorította. Fürkészve pillantott rá.

51/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

8. FEJEZET

Amikor Isabella felébredt, először nem tudta, hol van, és mi történt vele. Fölült az ágyban, körülnézett, lassan felismerte a nagy, lakályos szállodaszobát. Aztán észrevette Tonyt is, aki ott feküdt a világos bőrdíványon, és egy képes újságot lapozgatott.

Meddig alhattam, és mi történt vajon előtte? - tűnődött nyugtalanul Isabella. Arra még emlékezett, hogy ivott egy második pohár pezsgőt is. Nem akarta Tonyt megbántani azzal, hogy visszautasítja, és egy kis bátorságot is merített az italból.

De vajon mi történt azután? Ivott volna még egy pohárral? Az még derengett, hogy hirtelen nagy fáradtságot érzett és lefeküdt az ágyra. De másra nem emlékezett.

- Csakhogy felébredtél végre - tette le Tony a képesújságot és felállt. Az ágyhoz lépett, közben folytatta: - Akartam még tizenöt percet adni neked, és aztán finoman fölébresztettelek volna. - Tekintete nem hagyott kétséget afelől, mi járt a fejében.

- Sokáig aludtam? - Isabella fölpattant, és végigsimította kócos haját. Hirtelen megéhezett.

- Elég sokáig aludtál, de nem is csoda, hiszen megittál egy fél üveg pezsgőt - válaszolta nyugodt hangon Tony. - Remélem, éhes vagy - tette hozzá mosolyogva. - Ebben a szállodában van Brazília egyik legjobb étterme. Foglaltattam egy asztalt az ablak mellett. Evés közben csodálatos kilátásban gyönyörködhetsz majd. - Az órájára pillantott. - Kész leszel félóra alatt?

- Természetesen. - Isabella már előre örült a jó ételnek, és megkönnyebbüléssel töltötte el, hogy emberek közé mehet. Túl sokáig volt már kettesben Tonyval. - Sajnálom, hogy megvárakoztattalak. Nem szoktam délután aludni. - Remélte, hogy Tony jó kedvű marad már egész estére.

- Ne szabadkozz, Isabella. A délutáni pihenés remek dolog. Alkalmasint a legkellemesebb szokások közé tartozik. - Felgyújtotta a lámpát. - Nem is szólva arról, hogy én sem töltöttem teljesen haszontalanul az időmet. Néztelek alvás közben, és zavartalanul gyönyörködhettem a szépségedben. Ezenkívül kipakoltam a bőröndödet, és'.' kikerestem azt a ruhádat, amelyiket ma este szeretnék látni rajtad.

- Nem kellett volna. - Isabella dühös volt, mert kínosan érintette a dolog. Honnan veszi magának Tony a bátorságot, hogy az ő beleegyezése nélkül a személyes holmija közt kutasson? Erre a gondolatra a dühtől kipirult az arca.

- Lehet, hogy nem - válaszolta nyugodtan a férfi -, de szívesen tettem, és a ruháidnak is jót tesz, ha kilógják magukat.

Kinyitotta az egyik ruhásszekrényt és kivette azt a piros ruhát, amelyet Isabella a Country Club bálján viselt.

- Ki vasaltattam, hogy fel tudd venni ma este a kedvemért.

Isabella alig figyelt rá. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a férfi a személyes holmijához nyúlt, különösen bántotta, hogy bizonyára selyem fehérneműit is alaposan megszemlélte. Ugyanakkor ez azt is eszébe juttatta, milyen volt, amikor a férfi keze a meztelen bőrét érintette. Megpróbálta elhessegetni a gondolatait. Pusztán önvédelemből is tiltakoznia kellett. Végül is ne Tony döntse el, hogy ő melyik ruháját veszi fel.

52/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Azt a régi rongyot? Nem, azt semmiképpen sem veszem fel - mondta, noha nagyon szerette ezt a ruhát.

- Dehogyisnem veszed fel! - Tony válasza nyugodt volt, Isabella mégis elbizonytalanodott. Bosszúságot vélt felfedezni Tony hangjában. - Ma már egyszer én is engedtem a te kérésednek, most te is megtehetnéd, amit én kérek.

Isabella egy pillanatig habozott. Mi ez? Csak nem fenyegetés? Már csak kíváncsiságból is szeretett volna ellentmondani, de valami mégis óvatosságra intette. Miért kockáztasson könnyelműen? Az egész nem tarthat már sokáig, és újra szabad lesz.

- Nos, rendben van, felveszem, ha annyira akarod. Bár nem értem egészen, hogy miért éppen ezt választottad. Vannak sokkal elegánsabb...

- Hogy miért éppen ezt? - szakította félbe Tony. - Egész egyszerűen azért, mert ezt viselted, amikor elfogadtad a házassági ajánlatomat. Talán emlékszel még arra az estére. - Tonynak nagyon élénken élhetett az emlékezetében ez a jelenet, mert a szeme most is úgy csillogott, mint akkor. Mosolyogva tette hozzá: - Azonkívül nagyon jól áll neked. Úgy festesz benne, mint egy vad, szenvedélyes, makrancos cigánylány.

- Hát ha ennyire ragaszkodsz a makrancossághoz, azt megkaphatod - feledkezett meg hirtelenjében Isabella minden óvatosságáról, és vissza akarta akasztani a ruhát a szekrénybe.

- Ha harc, hát legyen harc - kapta el Tony a lány csuklóját és magához húzta. - Ez nem te vagy, Isabella! - mondta gyengéden.

- Nem akarom, hogy folyton védekeznem kelljen! - Isabella szíve hevesen vert, mint mindig, amikor Tony megérintette. A férfi izgalomba hozta, de ezt nem volt hajlandó beismerni.

Ha Tony valóban szeretné őt, persze szívesen bevallaná. Ehelyett azonban csapdába csalta és fogva tartja. Haragja újból fellángolt.

- Ha elengedsz, azt a ruhámat veszem fel, amelyiket csak akarod.

A lány attól tartott, Tony újabb erőszakos csókkal bünteti majd, de a férfi azonnal elengedte. Isabella kissé csalódott volt, nem kínálkozott rá több alkalom, hogy megvetését kimutassa. Tony hagyta, hogy kimenjen a fürdőszobába, és utána kiabált, hogy ne várassa sokáig.

Isabella és Tony éjjel kettőkor távoztak az éjszakai lokálból, ahová vacsora után mentek. A lány az utolsó tánc után vidám volt, szinte röpdösött jókedvében. Szorosan összeölelkezve, olyan tökéllyel és szenvedéllyel mozogtak a tüzes ritmusú muzsikára, hogy feltűnést keltettek a lokálban. A többi pár helyet csinált nekik a parketten, és a tánc végeztével lelkesen megtapsolta őket.

Egy időre Isabella minden baját elfelejtette. A zene felpezsdítette a vérét, a tánc úgy rabul ejtette, hogy minden gondja messze szállt. Most, amikor kilépett az utcára és a hűvös éjszakai levegő megcsapta, hirtelen tudatára ébredt, hogy az éjszaka még nem ért véget.

Megtántorodott. Tony egyik karjával gyorsan átfogta a derekát, nehogy elessen. A lány ösztönösen elhúzódott az érintése elől, bár egyáltalán nem érezte kellemetlennek. Tony arcszeszének illata is felizgatta. Vigyáznia kellett, Tonynak semmiképpen sem szabad azt hinnie, hogy megváltozott a véleménye, még ha el is kell ismernie, hogy ezen az estén remekül szórakozott. Tony rengeteg mindent megmutatott neki, és Isabella

53/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

kellemesen érezte magát egy izgalmas ember társaságában. Magában kénytelen volt beismerni, hogy Tony nagyon vonzó, még ha meg is sértette és feldühítette őt.

Hirtelen apja szavai jutottak eszébe: ?A jó külső még nem elég a jó házassághoz". Tony elbűvölő és figyelmes lovagnak mutatkozott, és Isabella élvezte a közelségét Az sem kerülte el a figyelmét, hogy a nők megfordulnak Tony után, és irigykedve néznek Isabellára.

De apjának mégis igaza van. A kellemes külső önmagában mit sem ér. Nem szabad hagynia, hogy a hatása alá kerüljön, ahogy a testi vágynak sem szabad engednie, ellentmondásos érzéseitől óvakodnia kell. Tony ellenkezésre ingerelte, ugyanakkor nagyon vonzotta is.

A férfi szorosan magához ölelte.

- Nos, drágám, elfáradtál? Nem szeretnél lefeküdni? - kérdezte kedvesen.

Szavai hideg zuhanyként érték Isabellát. A lány megremegett. Valahogy át kell vészelnie ezt az éjszakát. El kell érnie, hogy Tony ne követelje tőle házastársi kötelességének teljesítését. Holnap aztán majd megvalósítja a tervét. De az éjszaka hálni lévő része úgy állt előtte, mint egy sötét, fenyegető árnyék.

- Fáradtabb vagyok, mint gondoltam volna - tettette az ásítást Isabella. Mintha valahol azt olvasta volna, hogy a férfiak nem hálnak olyan nővel, aki fáradt, beteg vagy eltört a lába.

- Nem vagyok meglepve - jegyezte meg Tony szárazon, miközben a parkolóba kísérte a lányt. - Szerencsére senki sem írja elő, hogy mit csináljunk, így aztán holnap sokáig alhatsz.

- Ó, igazán kár lenne az időért - mondta Isabella, miközben beült az autóba. Miután Tony is beszállt, buzgón folytatta: - Holnap reggel jó korán szeretnék úszni menni, aztán városnézésre.

- Az biztosan megoldható. - Isabella vállalkozó kedve láthatóan meglepte, de nem tette szóvá. Begyújtotta a motort és elindultak.

- És azután fölmehetünk kötélpályán a Cukorsüvegre.

- Miért ne? - derűs pillantást vetett a lányra. - Ha akarod, fölmehetünk a Corcovadóra is. Az kétszer akkora, mint a Cukorsüveg. És onnan feledhetetlenül szép a kilátás.

- Remek! - Isabella hátradőlt a kocsi kényelmes ülésén és összefogta vállán a kendőt. Egyszerre fázni kezdett. Tony ebben a pillanatban nagyon engedékenynek bizonyult. Isabella nem is akart mást elérni. Remélhetőleg ilyen is marad a hangulata.

Egy félóra múlva Isabella a szállodaszoba előtt állt, miközben Tony kinyitotta az ajtót. Isabella a most következő veszekedés puszta gondolatába is beleborzongott.

- Mehetek először a fürdőszobába? - kérdezte, és már indult is, meg sem várva a választ.

- Igen, drágám, de még ne - néhány lépéssel beérte a lányt és elállta az útját, s szenvedélyesen a karjába zárta Isabellát.

- Kérlek, Tony, eressz. Sürgősen ki kell mennem a fürdőszobába!

- Igen, de te még sürgősebben kellesz nekem - mondta Tony rekedt hangon, miközben a lány hátát simogatta. - El sem tudod képzelni, micsoda élmény volt nekem ez

54/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

az este, látni, ahogy mozogsz, eszel és nevetsz. Felkorbácsoltad a vágyamat, elepedek érted.

Isabella el akarta lökni magától Tonyt, de a férfi megragadta a kezét és az arcához szorította.

- A látványod, az illatod, az érintésed megőrjít. - Forró ajkával csókolgatni kezdte a lány tenyerét.

Tony mély, érzéki hangja megtette a hatását. Isabella vágyott rá, hogy megadhassa neki, amit kért. De ha most kielégíti a férfi vágyait, maga sem lenne jobb, mint azok az utcalányok, akiket az éjszakai lokálok előtt látott. Ráadásul saját terveit is kudarcra ítélné.

- Nem változott a véleményem, Tony - mondta gyorsan, tönkretéve ezzel az egész, gyönyörű estét. De végeredményben Tony is ezt a jelenetet készítette elő közeledési kísérletével. - Nem akarok a feleséged lenni, sem most, sem a jövőben.

- Én viszont megmondtam neked, hogy nincs más választásod, Isabella. Ideje, hogy felnőj végre, és felnőttként viselkedj. Eddig türelmes voltam veled, azt tanácsolom hogy, ne feszítsd túl a húrt. Én is csak ember vagyok. - Ezt rögtön be is bizonyította, akarata ellenére magához vonta a lányt.

- És én nem különben - vágott vissza haragosan Isabella -, és ez a tény biztosítja számomra a szabad döntés jogát.

- Elismerem, hogy jogod van szabadon dönteni, de nem tűröm tovább, hogy minden nyomós indok nélkül megtagadd tőlem házastársi jogaimat. - Tony hangja kemény volt, tekintete engesztelhetetlen. - A mi házasságkötésünk érvényes szerződés, senki sem szeghet meg büntetlenül egy szerződést.

- Hát akkor büntess meg - szólította fel Isabella büszkén Tonyt. - Annál semmi sem lehet rosszabb, mint hogy veled éljek, miközben Simont szeretem.

Tony káromkodva eltaszította magától a lányt, aki az ágyra esett.

- Téged hallgatva az ember azt gondolná, hogy bilincsbe verve, kipeckelt szájjal vezettelek az oltárhoz.

- Mindenesetre becsaptál, úgy mentem az oltár elé. Ismerted nézeteimet a mások által közvetített házasságokról, és tudtad, hogy sosem lennék olyan ember felesége, akit az apám szemelt ki nekem. Te persze bölcsen nem említetted nekem ezt a tervet, amit apámmal közösen főztetek ki. És most azt várod, hogy boldog legyek?

- Miért is ne? Végül is én nem az az idősebb ember vagyok, akit vártál. - Fenyegetően a lányhoz lépett. - Ideje szembenézned a tényekkel, Isabella. Nem vagy gyerek, hagyj fel végre a romantikus képzelgésekkel. Férfinak és nőnek nem kell ahhoz okvetlenül szeretnie egymást, hogy együtt háljanak, és én nem vagyok hajlandó állandó önmegtartóztatásban élni. - Láthatóan nehezen tudott csak uralkodni magán Zihálva lélegzett és így folytatta: - Abban a korban, amikor más fiatalemberek feleség után néznek, én azzal voltam elfoglalva, hogy ellenőrzésem alá vonjam a ranchót. Abban a boldog tudatban éltem, hogy van egy lány Angliában, aki rám vár. Egy olyan férfi lánya, akit szeretek és tisztelek. És most itt vagy nálam, és a feleségem vagy...

- Csak azért lettem a feleséged, mert amikor megkérted a kezemet, nagyon rossz állapotban voltam. És különben sem tudtam, hogy ti már mindent kiterveltetek. - Tony magatartása annyira felbőszítette, hogy minden óvatosságról megfeledkezett.

55/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Minden férfinak terve van azzal a nővel, akinek udvarol - magyarázta Tony

- Igen, de nem mindig folyamodnak csaláshoz. Jogom lett volna megtudni, ki vagy te valójában, és miben egyeztél meg az apámmal. Ha őszinte lettél volna, mindjárt az elején elmondod.

- Ezzel csak az előítéleteidet és a makacsságodat piszkáltam volna fel, és eleve minden esélyemet elpuskáztam volna. Azért nem említettem az apádat, mert azt akartam, hogy elfogulatlan maradj velem szemben.

- Mert tudtad, hogy akkor nagy ívben elkerüllek. Miért nem vagy legalább magadhoz őszinte, Tony? Csak papíron vagyunk házasok, és sohasem lehetünk boldogok egymással. - Isabellának elcsuklott a hangja a sírástól. - Tony, kérlek, hát nem érted! - rimánkodott. - Én többet várok az élettől, mint hogy valaki gondoskodjon rólam, és hogy helyem legyen azokban a társadalmi körökben, amelyekben te forogsz. És te is olyan asszonyt érdemelnél, aki szeret és becsül téged...

- ...és aki engedelmeskedik nekem? - fejezte be Tony a lány mondatát. - hiszen te éppen erre tettél ígéretet, szerelmem. És ha nem gondoltad komolyan, amit ígértél, korábban kellett volna eltöprengened ezen - mondta kíméletlenül. - Vésd jól az eszedbe, Isabella, nem mondom még egyszer. Ribatejonak örökösökre van szűksége... - hevesen magához rántotta Isabellát. - És te, senora de Braganza, te fogsz engem megajándékozni az örökösökkel. Jobban szeretném, ha önként tennéd...

Isabella remegve állott előtte. Íme, legvadabb félelmei is valósággá válnak. Üres tekintettel nézett Tonyra.

A férfi egészen gyengéd mozdulattal cirógatta meg a lány arcát, aztán elengedte.

- Ha eleget tettél a követelésemnek, szabadon meggyászolhatod nagy szerelmedet, azt a színészt. Nem foglak megakadályozni benne. - Egy darabig hallgatott, majd csendesen hozzátette: - Ez nagy engedmény. Többet nem várhatsz tőlem. Gondold meg jól, aludj rá egyet. - Tony hátat fordított neki, az ablakhoz lépett, és így szólt: - Menj aludni! Holnap fárasztó napunk lesz, mindkettőnknek pihenésre van szüksége.

Megint megúszta, ebbe a gondolatba kapaszkodott Isabella, miközben a fürdőszobában vetkőzött. Mindent elkövetett, hogy közös megegyezéssel váljon el Tonytól. A férfi nem engedett, nem hagyta elmenni, csupán rövid haladékot adott. Ha lefekszenek egymással, Isabellának még nehezebb lesz felbontania a házasságot. Haladéktalanul cselekednie kell tehát.

Másnap reggel Isabella kipihenten ébredt, bár este sokáig nem tudott elaludni, hisz Tony ott feküdt mellette, és így képtelen volt elengedni magát. Mindenesetre igyekezett kihasználni az időt, és még egyszer minden részletében végiggondolta a tervét. Ma eljött a cselekvés ideje, és ez felajzotta.

Előző este elmentek azelőtt az éjszakai mulató előtt, ahol anyja még lánynevén, Laura Armstrongként lépett fel. Isabella magát is el tudta volna képzelni ennek az elegáns, drága bárnak a pódiumán. A nagy nevek nyilván már hónapokkal korábban le szoktak szerződni, de a kisebb számokat talán rövidebb határidővel is be lehet iktatni a műsorba. Az ugyan elég régen lehetett már, hogy Laura nagy sztár volt itt, de a neve talán még elég jól cseng ahhoz, hogy segítsen lánya útját egyengetni.

Isabella alig váltott be valamennyit az úticsekkjeiből. A maradékból fedezheti néhány napig a kiadásait. Valahol majd talál olcsó szállást. A lehető legkevesebbet fogja költeni, így majd csak kihúzza, amíg megköti az első szerződését.

56/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

A nagy probléma az, hogyan fog észrevétlenül megszökni Tonytól. Éjszaka ezen törte a fejét, és végül megtalálta a megoldást. Rio nagy város. Ha sikerül elvegyülnie a város forgatagában, el tud rejtőzni Tony elől.

Azzal nyugtatgatta magát, hogy Tony büszkébb annál, semhogy egy olyan nő keresésére induljon, aki nyilvánvalóan tudni sem akar róla. Talán végre belátná, hogy nem köthetik össze a jövőjüket. Végül is ezt diktálja az ésszerűség, és Tonyt úgyis az esze vezérli, nem az érzelmei. Isabellának legalábbis ez volt a benyomása.

Ebben a pillanatban Tony jött ki meztelen felsőtesttel a fürdőszobából.

- Á, hát már felébredtél? Remek! - mosolygott a lányra. Úgy tett, mintha nem is emlékezne az esti veszekedésre. - Ha még mindig szeretnél úszni menni, akkor induljunk!

Tony elmosolyodott, amikor észrevette, hogy csodálkozik a lány kiegyensúlyozott viselkedésén.

- Legjobb lenne, ha autóval lemennénk a parton Leblonig, és ott fürödnénk. Nem olyan híres a strandja, mint a Copacabana vagy Ipanema, de legalább olyan szép.

- Ha gondolod - egyezett bele Isabella. Elragadtatással nézte, ahogy Tony trikót húz izmos felsőtestére. - Nos, akkor ma azt csináljuk, amiben tegnap megállapodtunk?

- Természetesen - mondta Tony némi meglepődéssel a hangjában. - Hacsak nem gondoltad meg magad tegnap óta.

- Nem, nem - vágta rá Isabella. Kibújt az ágyból és felvette a köntösét. - Örülök, hogy megismerem végre Riót.

Tulajdonképpen mire számítottam, tűnődött Isabella, miközben lófarokba kötötte a haját. Hogy rossz kedve lesz? Vagy hogy vádaskodni kezd? A barátságos üdvözlés mindenesetre váratlanul érte. Önelégültsége valószínűleg abból a tévedésből eredt, hogy azt hitte, tegnap egyszer s mindenkorra tisztázták házasságuk minden problémáját. Szerencse, hogy ő már rég árkon-bokron túl lesz, amikor Tony rájön, mekkorát tévedett.

Miután nagyot strandoltak Leblonban, és túlestek egy kiadós városnézésen is, visszatértek a szállodába ebédelni. Isabella elérkezettnek látta az időt, hogy véghezvigye terve első részét.

Amíg Tony a zuhany alatt állt, ő összecsomagolta ékszereit, útlevelét és a ruhái egy részét, majd levitte táskáját a hallba. Megkérte a portán ülő hölgyet, hogy néhány óráig vigyázzon a csomagjára.

Torkában dobogó szívvel, pár másodperccel azelőtt ért vissza a szobába, hogy Tony félmeztelenül kijött a fürdőből.

- Azt gondoltam, ebéd után megnézhetnénk a botanikus kertet. Vagy ha inkább ahhoz volna kedved, megint elmehetünk strandolni. Vagy - vált hangja gyöngédebbé - akarsz inkább itt maradni és pihenni egy kicsit?

Isabella érezte, hogy most kell cselekednie, de szinte megdermedt a félelemtől Még egyszer végiggondolta, hogy mindenképpen el akar menni. Nem maradhat ezzel a nagyképű férfival, aki biztosra veszi, hogy csak idő kérdése, és behódol neki.

Komoly erőfeszítésébe került, hogy megszólaljon.

57/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Láttam, van a szállodában egy szépségszalon. Ebéd után elmegyek a kozmetikushoz és a fodrászhoz.

- Még szebb akarsz lenni? - siklott végig Tony tekintete Isabella arcán és testén Most minden Tony beleegyezésétől függ. Isabella bizonytalan hangon próbálta meggyőzni.

- Nem szokta meg a bőröm az erős napot. Megkérdezem, milyen hidratáló krémet használjak. És a fodrászhoz is ideje elmennem.

- Tényleg?

Tony odalépett hozzá, és a lány megdermedt. Nem szabad elbizonytalanodnia a férfi közelségétől, mert ez meghiúsítaná a tervét.

Tony megfogta a lány egyik hajfürtjét, majd elengedte és gyengéden megsimogatta az arcát.

Isabella elszégyellte magát, amiért rászedte Tonyt.

- Ugyan már, miért akarsz még ennél is szebb lenni? Nem tudod, hogy én így is elbűvölőnek tartalak?

- Tony - suttogta Isabella elhaló hangon. Szégyenkezve döbbent rá, hogy Tony gyengéd hangja játszi könnyedséggel meg tudja törni az ellenállását.

- Isabella...

A lány nem ellenkezett, hagyta, hogy Tony karjába vonja, lehunyta a szemét és kezét a férfi meztelen vállára tette. Tony bőrének érintése hűvös volt, de a csókja tüzesen forró. Isabella szenvedélyesen viszonozta a gyöngédséget, hiszen ez már úgyis a búcsú. Még ha Tonynak sejtelme sincs róla, hogy soha többé nem tarthatja őt a karjában. Legnagyobb ámulatára valami sajnálatfélét érzett emiatt.

Tony Isabella hátát simogatta. A lány észrevette, hogy Tony zihál az izgalomtól.

- Isabella, nézz rám! - kérlelte rekedten a lányt. A lány ellenkezés nélkül engedelmeskedett.

- Hagyjuk az ebédet, felejtsd el a fodrászt, és maradj itt velem! Legalább annyira kívánsz engem, mint én téged. Csak ez az ostoba büszkeséged nem engedi, hogy beismerd.

Tony szenvedélyes pillantása zavarta Isabellát. Könnyű lenne engedni most a csábításnak - ám semmiképpen sem lenne helyes. Isabella úgy vélte, hogy a szexuális vonzódáson alapuló házasság üres és értéktelen. Ezt példázta szülei házassága is.

- Tony, szörnyen éhes vagyok - tiltakozott Isabella, hogy időt nyerjen. - És a fejem is megfájdult egy kicsit a naptól. De elmúlik, amint eszem valamit. És a fodrász is nagyon pihentető tud lenni. Estére biztosan sokkal jobban leszek.

- Ezt vehetem ígéretnek? - kérdezte Tony gyengéden, de Isabella pontosan tudta, a férfi türelme fogytán van már.

- Biztos lehetsz benne - bizonygatta Isabella.

A férfi elengedte, de az arcán nehéz lett volna eligazodni.

- Nem tart soká! - kiáltott még oda Isabella a fürdőszoba ajtajából. Lezuhanyozott és könnyű vászonruhába bújt. Közben megpróbálta visszanyerni belső nyugalmát. Tíz perc múlva lent ültek az uszodánál, ízletes salátát ettek és száraz fehérbort ittak hozzá.

58/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Három órakor Isabella elérkezettnek érezte az időt. Felállt és megpróbált elfogulatlanul viselkedni.

- Várnak a szépségszalonban - mondta, és remélte, hogy a férfi nem veszi észre, milyen nehezen jönnek az ajkára a szavak.

Tony felnézett a könyvéből.

- Itt várlak. Aztán szép legyél ám, Isabella!

Különös búcsú volt ez, ahhoz képest, hogy végleg elválnak. Isabella tudta, hogy soha nem fogja elfeledni Tonyt.

A szálloda halljában leült a számos asztal egyikéhez, elővett egy szállodai levélpapírt, egy golyóstollat, majd írni kezdett.

Ebéd közben szakadatlanul a búcsúlevélen törte a fejét. Most viszont mégis kurtán adta Tony tudtára, hogy miként azt ő is tudja, soha nem állt szándékában beváltani házassági ígéretét. Az ő küldetése más, és most éppen e cél elérése felé vezet az útja. Arra kérte Tonyt, csomagolja össze a szobában maradt holmiját, és hagyja a szállodában, hogy amint munkát és szállást talál, elhozhassa. Továbbá még arra kérte Tonyt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket házasságuk érvénytelenítése érdekében: e levél egyetértésének bizonyítéka. Végezetül kifejezésre juttatta reményét, hogy Tony egy napon rátalál majd arra az asszonyra, aki valóban szereti őt.

Aláírta a levelet, majd eljegyzési- és jegygyűrűjével együtt egy borítékba rakta és leadta a szálloda portájánál.

Pár perccel később kis csomagjával beült egy taxiba, és a város egy másik lakónegyedébe vitette magát. Bánatosan nézte az andalgó, bóklászó turistákat, de aztán összeszedte magát. Minden hidat felégetett maga mögött, és késő lett volna bármit is megbánnia.

Végül talált egy kiadó szobát. Kicsi volt és sötét. A ház a város egyik régi negyedében, egy szűk utcában állt. A szobában nem volt ugyan klímaberendezés, de tiszta volt. Az ablak egy piacra nyílt, szilva, mangó, datolya és ananász illata lengte be a szobát. A bére nem volt olcsó, de Isabella kivette, abban a reményben, hogy hamarosan munkát talál.

Fáradtan dőlt végig az ágyon. Vajon Tony mikor fedezi fel a szökését? Két-három óra múlva bizonyára keresni kezdi. Lemegy a fodrászhoz kérdezősködni, és ott majd kiderül, hogy nem is jelentkezett be. Isabella megremegett, amikor elképzelte, mit fog szólni Tony. Hiszen - bár semmibe se vette őt - eltűnése mégis sérthette férfiúi hiúságát és büszkeségét.

Isabella úgy gondolta, sötétedésig a szobájában marad. Aztán majd elindul az éjszakai lokálba.

Nagy műgonddal öltözködött estére, felvette azt a piros ruhát, amit Tony úgy szeretett, fényes fekete haja kibontva omlott a vállára.

Kora este nagy önbizalommal lépett a Cabana Laranja Clubba és közölte, hogy az igazgatóval kíván beszélni.

Folyékony portugálsággal mutatkozott be.

- Isabella Guimares a nevem, Laura Armstrong lánya vagyok, és akárcsak anyám én is kabarédizőzként lépek fel. Pillanatnyilag nincs szerződésem.

59/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

9. FEJEZET

Mindenesetre nem volt olyan könnyű kabarédizőzként elhelyezkedni, mint ahogy Isabella képzelte. Egyik éjszakai lokálból a másikba ment, de senki nem mutatott különösebb érdeklődést iránta. Még azt a lehetőséget sem adták meg neki, hogy legalább egy meghallgatáson részt vehessen. Hol udvarias elutasításban volt része, hol pedig azon csodálkoztak, hogy az álláskeresésnek ezt a módját választotta.

Isabella kénytelen volt kevésbé elegáns lokálokban is szerencsét próbálni, így bukkant rá a Tejo Clubra. A menedzser felvette, de olyan nevetségesen alacsony gázsit fizetett, amiből Isabella nem tudott megélni. Mivel a műsor végeztével nem volt hajlandó a vendégek asztalaihoz odaülni, borravalóra sem számíthatott. Azzal vigasztalta magát, hogy így legalább színpadi tapasztalatokra tesz szert, bár a közönség nem volt éppenséggel előkelő, többnyire csak ittas férfiakból állt. De egy ilyen Tejo Club is jobb a semminél.

Parányi, dohos levegőjű öltözőjében egyetlen csupasz villanykörte szórt némi szánalmas fényt. Isabella a tükör előtt ült és igyekezett kifejezőbb sminket készíteni magának. Bepúderezte az arcát és az orrát, szemhéját sötét festékkel árnyékolta be. Ez ugyan kiemelte szemének színét, de a szeme alatti sötét karikákat nem tudta eltüntetni. Miközben ajkát vörösre rúzsozta, azon tűnődött, vajon meddig bírja még ilyen körülmények között.

Időközben beváltotta úticsekkjeit, hogy legyen pénze kozmetikumokra és ruhára a fellépéseihez. A maradék pénzzel nagyon takarékosan kellett bánnia, és csak egy jobb szerződés reménye éltette.

Kívülről taps és kiabálás szűrődött be. Isabella ebből arra következtetett, hogy Sarita és Dorinda, a két egzotikus táncosnő száma elérkezett a csúcspontjához. Néhány perc múlva Isabella következik, neki kell dalaival a közönség jó hangulatáról gondoskodnia.

Isabella elborzadva mustrálta a tükörben rikító színekkel kifestett arcát. A menedzser ragaszkodott ehhez a színpadi sminkhez. Mit szólna Tony vagy az apja, ha így látná? Dühösen letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából. Amikor elhagyta a férjét, egyúttal apjának is búcsút mondott. Tony és Jaime Guimares számára ő már bizonyára nem létezik.

Isabella felállt. Testhez simuló aranylamé ruhája combközépig fel volt sliccelve Nagyon magas sarkú cipőt hordott. Isabella hosszú fekete kesztyűt húzott, és felvett két hamisan csillogó karkötőt. E merész maskarában nagyon kihívóan festett, de a menedzser így kívánta.

A két mexikói táncosnő, akikkel Isabella megosztotta az öltözőjét, nevetve jött be.

- Sok szerencsét, édesem - kacsintott rá az egyik bajtársiasan -, azt hiszem, szükséged is lesz rá. A közönség ma különösen vad.

- Köszönöm - mosolygott rá Isabella. E pillanatban a két lányon kívül egy barátja sem volt. - Mindent elkövetek majd, hogy elégedettek legyenek.

Amíg bekonferálták a számát, Isabella a színfalak mögött állt és azt a kis aranytalizmánt szorongatta, amit Toninótól kapott. Minden este a nyakában viselte ezt a figurát, már egy hete. Azóta tartott ez a szenvedés. Az amulett jelentette Isabellának a kötődést a múltjához. Egy emlék az esküvője napjáról, amikor hozzáment Tonyhoz, akit

60/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

nemsokára el is hagyott. Időközben sok csalódáson ment keresztül, és volt ideje töprengeni. Túl későn ébredt rá, hogy mégis szereti Tonyt.

A sors kegyetlenül megtréfálta: el kellett mennie ahhoz, hogy felfedezze valódi érzelmeit. Ez a felismerés jobban fájt minden másnál. Ruth telefonhívása nagyon érzékeny hangulatban érte Isabellát. Máskor bizonyára könnyebben viselte volna el a hírt, és nem ragadtatta volna magát dühödt és meggondolatlan cselekedetekre.

Nem tudta volna megmondani, mikor szeretett bele Tonyba, hiszen kezdettől fogva csak azon fáradozott, hogy akadályokat emeljen kettejük közé. Egy ideig ez sikerült is. Belekapaszkodott Simon emlékébe, és tagadta, hogy apja jól ítélte volna meg a fiút. Simon levele aztán minden illúzióját eloszlatta, és végre beismerhette, mennyire tetszik neki Tony. Sokat piszkálta és bosszantotta, de Tony mégis sokkal gazdagabbá tette az életét.

Amikor váratlan házassági ajánlatát elfogadta, már szerette Tonyt, bár az esze még tiltakozott ez ellen az érzelem ellen. Kétségbeesetten remélte, hogy Tony viszont szereti őt, és az érzéki vonzalom kettőjük között ennek a szerelemnek a része. Már-már el is hitte, amikor megtudta az igazat. Isabella elhitette magával, hogy gyűlöli Tonyt. Ám amióta elhagyta őt, tudta, mennyire becsapta saját magát.

Most azonban már késő. Tulajdonképpen sosem volt igazi választási lehetősége. Hiszen akár szerette, akár nem, most már nem élhet vele együtt. Képtelen lenne elviselni a gyengédségét, gyerekeket szülni neki, abban a tudatban, hogy csak azért vette feleségül, mert a keresztapja lánya.

Isabella alig tudta visszatartani a könnyeit, de ebben a pillanatban az ő számát konferálták be.

- A Tejo Club büszkén jelenti be önöknek gyönyörű, tehetséges, tengerentúlról érkezett énekesnőjét: Lauritát.

A zenészek rázendítettek, Isabella gépiesen elmosolyodott, és kilépett a reflektorfénybe. Mélyen búgó hangján énekelni kezdte műsorának első számát.

A dal meglehetősen egyszerű téma körül forgott. Isabella a hallgatóság tudtára adta, hogy ő nem megvásárolható, és ha egy férfi úgy gondolná, hogy ajándékokkal megszerezhető, csalódnia kell, hiszen őt csak szerelemmel lehet meghódítani.

A dal szövege olyan közel állott ahhoz, amit érzett, hogy sírás környékezte, de aztán sikerült megteremtenie a szükséges távolságot önmaga és a szöveg közt, és felülkerekednie gyengeségén. Először portugálul énekelt, aztán a turisták kedvéért angolra váltott.

A közönség soraiban hirtelen nyugtalanság támadt. Isabella egy férfit látott utat vágni a tömegben. Nem ment ritkaságszámba, hogy valamelyik néző megpróbálta megérinteni a művésznőket. Isabella tartott is ettől.

A szíve félelmében hevesen kalapálni kezdett. Visszahőkölt. Egy talpig feketébe öltözött férfi egyenesen feléje tartott. Csak amikor a reflektorfénybe ért, ismerte fel Tonyt. Nagyon megváltozott, arca komor volt, ajkát összeszorította, szemében harag szikrázott.

- Kérlek, ne! - kiáltotta Isabella, és megpróbálta eltaszítani magától Tonyt.

A férfi kitépte a kezéből a mikrofont, földhöz vágta, vállára kapta a lányt, és kivitte az éjszakába. A közönség tombolt és tapsolt.

61/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Maradj itt, el ne mozdulj! - parancsolt rá Tony, amikor hirtelen letette a járdára. - Fogok egy taxit. Ha csak egy lépést is teszel, olyat csinálok... - fenyegetőzött.

Isabella dermedten állt, amíg Tony a közeli kereszteződéshez futott és megállított egy taxit. Isabella nem sokat tehetett volna, erőtlennek, szinte magatehetetlennek érezte magát.

A taxi megállt, Tony kinyitotta az ajtót és beültette Isabellát a hátsó ülésre. Maga is beült melléje, és abba a szállodába hajtatott, amelyikben a lány távozása előtt laktak.

Tony tehát mégsem ment a ranchóra, ahogy Isabella feltételezte. Akkora volt benne a bosszúvágy, hogy mégis Rióban maradt. A lány ijedten figyelte Tony haragos arcát. Nyilvánvalóan esze ágában sem lesz kibékülni.

Isabella kimerülten dőlt hátra a taxi ülésén, és behunyta a szemét. Bízott benne, hogy méltósággal viseli majd a büntetést. Ha Tony megütné, az sem fájna annyira, mint az a tény, hogy szereti a férfit, de nem vallhatja meg szerelmét.

A szállodához érve Tony kifizette a fuvart, és Isabellához fordult:

- Mész a saját lábadon, vagy vigyelek? - kérdezte.

- Tudok menni. - Emelt fővel vonult be Tony mellett a szálloda halljába. Nem merte megérinteni a férfi karját, annyira szégyellte magát öltözéke miatt. Ha egyedül lenne, talán ki is zavarnák, gondolta, annyira nem illett feltűnő sminkje és ruhája a szálloda eleganciájához. Egy kicsit hátrébb megállt, amikor Tony elkérte a portánál a kulcsot. Kíváncsi tekintetek követték őket, amint a lift felé tartottak.

Tony kinyitotta a szoba ajtaját és előreengedte Isabellát. A lány úgy érezte, kellőképpen fel van vértezve Tony haragjával szemben, de a férfi első szavai mégis megdöbbentették.

- Ezt hagyd abba, Isabella! - mondta nyersen és dühösen.

- Mit hagyjak abba? - kérdezte a lány, és rosszat sejtve hátrált.

- A sztriptízt, mi mást? - Tonyn látszott, hogy alig tud uralkodni magán. - Soha nem lesz még egy olyan néződ, aki annyira élvezné a vetkőzőszámodat, mint én. Na, rajta, vetkőzz!

Isabella döbbenten meredt a férfira.

- Én egy dalt énekeltem, nem pedig vetkőzőszámot mutattam be. Az ég szerelmére, Tony!

A férfi egy szavát sem hitte.

- Mire vársz még? - kérdezte fagyosan. - Zene nélkül nem megy? - odalépett a rádióhoz és bekapcsolta. Érzelmes latin-amerikai dallamok csendültek fel. - Ez az, ez a legmegfelelőbb - mondta elégedetten.

- Tony, térj észhez! Nem bírom - könyörgött. Vajon miért kell őt így megalázni?

- Azt hiszed, nem tudom, mi folyik az efféle klubokban!? - kiáltotta haragosan a férfi. - Az utóbbi napokban, amíg kerestelek, éppen eleget láttam. Elismerem, nincs rossz hangod, de ugye nem akarod azt mondani, hogy csak ezért kaptad a szerződést?

Isabella elpirult. Tony megjegyzése az elevenébe vágott. A menedzser kezdetben azt akarta, hogy vetkőzzön, ő azonban nem volt hajlandó erre. Furcsa módon a főnök

62/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

tudomásul vette az ellenkezését, és csak azt a cinikus megjegyzést tette, hogy Isabella meggondolja még magát, ha majd éhesebb lesz.

A lány biztos volt benne, hogy olyan éhes ő sohasem lesz, nem is szólva arról, hogy úgyis otthagyja a Tejo Clubot, amint talál valami szolidabb helyet.

A lány viselkedése arról győzte meg Tonyt, hogy gyanúja nem volt alaptalan, és még jobban elöntötte a düh.

- Minél előbb elkezded, annál hamarabb túl vagy rajta - mondta hűvösen. Tekintetéből megvetés áradt. - Ha idegenek előtt meg tudod tenni, megteheted a férjed előtt is.

- Tony, kérlek, úgy sajnálom... - Isabella a könnyeivel küszködött, de semmiképpen sem szeretett volna sírni Tony előtt. - Nem lett volna szabad csak úgy megszöknöm. Teljesen jogosan vagy dühös. Ha bosszút akarsz állni, nem tudlak ' megakadályozni benne, de hidd el nekem...

A férfi arcán nyoma sem volt a részvétnek. Kérlelhetetlenül várta, hogy a lány végre vetkőzni kezdjen.

Ha gyűlölte volna Tonyt, a helyzet fájdalmas lett volna, de így, hogy szerette, kínszenvedés volt. Tony megtagadta tőle a szerelmet és a gyengédséget, csak a szex érdekelte. Tulajdonképpen semmi sem változott, hiszen ugyanez volt már korábban is. Csak most még a bosszúvágya is rontotta a helyzetet. Hogy fogja ezt elviselni, gondolta Isabella.

Mivel Tony nem mutatott szánalmat, Isabella engedelmeskedett a felszólításnak. Tony megvető pillantásától kísérve vetkőzni kezdett, lehúzta karjáról a karkötőket, azután a hosszú, fekete kesztyűt. Ügyetlen ujjakkal kinyitotta ruhája cipzárját, és a ruha a földre hullott. Ha most félénknek mutatkozna, még megalázóbb lenne a helyzet, gondolta a lány.

Ott állt Tony előtt egy szál melltartóban és bugyiban, lábán magassarkú, vörös szandállal.

- Emeld fel a lábad!

Tony az ágyra, ült. Isabella odatartotta neki a lábát, a férfi pedig levette róla a cipőt.

- A másikat is! - Isabella felemelte a másik lábát, Tony föléhajolt, és lehúzta a cipőt arról is.

- A többivel megbirkózol magad is.

Tony egészen halkan beszélt, de Isabellát nem tévesztette meg hangjának szelíd csengése. A férfi hátradőlt és figyelte a lányt. Kétség nem fér hozzá, azt követeli tőle, hogy a szeme láttára teljesen meztelenre vetkőzzön.

Isabella lehajtotta a fejét, hosszú haja a válláról a mellére omlott. Kikapcsolta a melltartóját, és kilépett a bugyijából.

Ebben a pillanatban Tony fölpattant, karjába kapta Isabellát, simogatni és szenvedélyesen csókolgatni kezdte meztelen testét. Isabella szíve szaporán vert, jóleső melegség öntötte el és nőttön-nőtt benne a vágy.

Ezt a férfit szerette tiszta szívből, és az elmúlt hetekben gyakran vágyott utána. Még ebben a pillanatban sem, amikor úgy bánt vele, mint egy utcalánnyal, még most sem

63/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

tudta elfojtani izgalmát. Mély gyengédséget érzett Tony iránt. Beletúrt a férfi sűrű hajába, és magához szorította.

- Isabella, édes Isabellám - suttogta a férfi szenvedélyesen.

Közelsége, illata, érintése elragadtatással töltötte el a lányt, Még szorosabban bújt Tonyhoz, és érezte, a férfi is izgalomba jön.

Tony hirtelen eltaszította magától és halkan felnevetett.

- Az előadás nem sikerült valami jól, szerelmem - mondta. - Ha majd Ribatejoba érünk, még egy-két apróságra meg kell, hogy tanítsalak. De miért is ne kezdhetnénk most?

Hangja hidegen csengett, tetőtől talpig végigmérte Isabellát. A férfi cinikus tekintete sértette a lányt. A ruhája után kapott és meztelen teste elé szorította. Sebzett állatként húzódott el Tonytól, nem értette a hirtelen hangulatváltozás okát.

- Ó nem, ezúttal nem szöksz meg tőlem, szerelmem - mondta fenyegetően, és követte a lányt.

Macska-egér játék volt ez, de Isabella látta, hogy Tony szinte magánkívül van. Arca vörös volt, szeme csillogott. Kívánta Isabellát, és ezúttal meg is akarta szerezni.

- Ma nem fogod eljátszani a szende szüzet, hiszen mindketten tudjuk, hogy már nem vagy ártatlan - vágta oda nyersen, miközben a lány felé nyúlt. Isabella tiltakozni próbált, de a férfi nem engedte szóhoz jutni. - Nem kell hazudoznod, már akkor tudtam, amikor feleségül vettelek. Apád azt írta, hogy nem lát esélyt a kettőnk házasságára, mert te összeszűrted a levet azzal a színésszel. - Tony rámeredt Isabellára. - Apád jól tudta, nem szeretnék csalódni, ezért kötelességének érezte, hogy tájékoztasson. - Tony arckifejezése megijesztette Isabellát. Bénultan, védekezésre képtelenül hallgatta a vádakat. - Itt, Brazíliában nem ritka, hogy egy férfi végez a feleségével a nászéjszakáján, mert kiderül, hogy a nőnek volt már előtte valakije.

Isabella egy szót sem tudott kinyögni.

- Hány férfival volt dolgod Simon előtt?

Isabellát nem tévesztette meg a férfi hangjának szelídsége. Tony alig tudta elfojtani dührohamát.

- Miért véded azt, ami már nincs is? Magába a szerelembe lennél szerelmes, sötéthajú szépségem? Amikor a karomban tartalak, és érzem, milyen erős benned a szenvedély, azt kell hinnem, hogy kielégíthetetlen vagy.

Tony kitépte a lány kezéből a ruhát. Isabella ismét ott állt, védtelenül, kiszolgáltatva a férfi fürkésző tekintetének.

- Nem igaz.

Tony rá se hederített.

- Tony, tévedsz, esküszöm - erősködött Isabella.

- Akarod, hogy megfizesselek érte? - kérdezte Tony. - Ne hazudj, Isabella! Ismerem az efféle klubokat, mint amilyenben dolgoztál. Ott csak úgy kereshetsz elég pénzt, ha a testedet is eladod. - Erős kézzel ragadta meg a lány vállát és magához húzta. - Hány szeretőd volt az elmúlt hetekben? Három, négy... Minden éjjel valaki más? Mivel fizettek? A bankókat a párnád alá csúsztatták, vagy ilyen ékszereket ajándékoztak neked?

64/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Mielőtt felismerhette volna Tony szándékát, az már le is tépte a nyakáról a vékony aranyláncot, és az amulettet a szoba másik végébe hajította.

- Hagyd abba, hagyd abba, de azonnal! - kiáltozta Isabella kétségbeesetten.

- Ezúttal nem - válaszolta Tony fagyosan. - Ma nincs szerencséd. A kérésed nem hat meg. Akár tetszik neked, akár nem, a bácsikád beleegyezett a házasságunkba, és ezzel az én gyámságom alá helyezett. Most pedig ideje, hogy megmutassam neked, a szexuális gyönyörhöz nem szükséges okvetlenül a szerelem. És gondoskodni fogok róla, hogy ezt a leckét soha ne felejtsd el.

Ne, ó, kérlek, ne, imádkozott magában Isabella. Tudta, hogy Tony úgysem hallgatná meg kérését. A férfi fölkapta és odavitte az ágyhoz. Sietősen levette az ingét és a lány mellé feküdt.

- Tényleg azt hitted, hogy megszökhetsz tőlem? - Két tenyere közé vette a lány arcát és a szemébe nézett. - Hát nem kaptál tőlem meg mindent? Feleségül vettelek, tiéd a rancho és tiéd a jövőm is. Mit akarsz még?

Szerelem, bizalom, gyengédség és barátság. Isabella pontosan tudta, mit szeretne, de nem mondhatta meg. Nem tudta megmondani. Behunyta a szemét, hogy ne kelljen látnia a férfi imádott arcát. Szüksége volt Tonyra, ugyanakkor azt is tudta, hogy elveszítette őt.

- Isabella - suttogta gyengéden, megcsókolta a lány arcát, nyakát, és végül a mellét. Hirtelen mintha kicserélték volna. - Nem muszáj mindenképpen így történnie. Nekem is ajándékozhatod magad...

- Csinálj, amit akarsz! - Isabella teljesen kimerült. Arcán könnyek csorogtak végig. - Nincs mit adnom neked. - A szerelmemen kívül, tette hozzá gondolatban, de az neked nem kell.

Azt várta, hogy Tony levetkőzik és úgy jön majd oda hozzá, de a férfi fölkelt és betakarta a hálóingével.

- Vedd ezt fel, Isabella! - Tony hangja végtelenül szomorúan csengett. - Holnap reggel elutazunk Ribatejoba. Már nagyon régen eljöttem. Amíg apádat meg nem találjuk, nem tehetünk semmit. Csak akkor bonthatjuk fel a házasságunkat. Addig velem kell jönnöd, és ott kell élned, mintha a feleségem lennél.

- Érvényteleníttetni akarod a házasságunkat?

Két héttel korábban diadalként könyvelte volna el Tony bejelentését. Ma ugyanez felért egy halálos ítélettel, bár nem volt más, mint logikus következménye az eddig történteknek.

- Hiszen ezt akarod te is, nem? A házasságkötésünk valószínűleg életem legnagyobb tévedése volt. Mi ketten annyira különbözőek vagyunk, hogy nem élhetünk együtt.

Felvette az ingét, és kiment a szobából. Isabella magára maradt. Nem tudta, hová ment Tony. Egy ilyen férfinak, mint ő, számtalan alkalma lehet rá, hogy megvigasztalódjon egy másik nővel.

Amikor másnap reggel Isabella felébredt, Tony újra ott volt. Már lezuhanyozva és felöltözve, javában csomagolta a bőröndjeit.

A szobalány hagyományos brazil reggelit hozott. Tejeskávét és vajaszsemlét. Reggeli közben udvarias társalkodás folyt. Isabella további szemrehányásokra számított, de

65/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Tony úgy bánt vele, mint valami távoli rokonnal. Teljesen korrektül viselkedett, de ez legalább annyira bántotta Isabellát, mintha sértegették volna.

- El kell intéznem néhány telefont, mielőtt elmennénk - mondta Tony.

Míg Isabella összepakolta a saját holmiját, Tony beszélt Ribatejoval. Értesítette az intézőt érkezésükről, és utasította, hogy küldjön értük kocsit Portó Alegróba. Azután elintézett néhány üzleti telefont.

Isabella lopva figyelte Tonyt. A férfinak kisportolt alakja volt, széles válla, karcsú csípője, hosszú lába. Isabella nem győzte bámulni erejét és elegáns külsejét.

Tony mintha csak megérezte volna, hogy figyelik, megfordult és fürkésző tekintettel nézte Isabellát. Hideg pillantását Isabella elviselhetetlennek érezte, ezért felállt és a fürdőszobába ment, hogy felfrissítse sminkjét. Arcának sápadtságát pirosítóval igyekezett elfedni. Nem mutathatja nyíltan, mennyire kétségbe van esve. Vidámnak kell látszania. Ezzel tartozott magának és büszkeségének.

Késő délután egy autó hátsó ülésén, a férje mellett ült. Elgondolkodott Tony életén. Hat évig csak a ranchón dolgozott, magánélete úgyszólván egyáltalán nem volt. Most harminc éves, feleséget szeretne és gyermekeket, hogy ne csak birtoka legyen, de otthona is.

Lopva átpillantott Tonyra. A férfi hátradőlt, csukott szemmel ült, mint aki teljesen ellazította magát. Isabellának Victor és Ruth jutott eszébe, meg a két gyerek. Vajon

Tony irigyelte Őket a,boldogságuk miatt? Vajon ő is olyan feleségre vágyott, akit szerethet, vagy pedig csak testi kielégülés után? Esetleg csak kötelességét szerette volna teljesíteni, hogy örökösei legyenek?

Mindenesetre Tonynak jó sokáig kell majd várnia, amíg célhoz ér. Hosszantartó és nehéz dolog egy házasságot fölbontani.

Isabella részvétet érzett a férje iránt. Hirtelen ötlettől vezérelve a térdére tette a kezét.

- Baj van? Nem érzed jól magad? - kérdezte Tony.

Bár az érintés egészen könnyű volt, Tony észrevette, kinyitotta a szemét és aggódva nézett rá.

Isabella gyorsan elkapta a kezét.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy messze vagyunk-e még - mondta zavartan.

- Jó félórája már, hogy a mi földjeinken utazunk. Tíz perc múlva otthon leszünk. - Rövid szünet után még hozzátette: - Házasságunk híre a rancho alkalmazottai körében nagy fölbolydulást idézett elő. Valószínűleg fogadóbizottság vár majd bennünket, udvariatlanság lenne elrontani az érkezésünk miatt érzett örömüket. Ezért arra kérlek, a következő órákban játszd el a boldog ara szerepét. A te színészi képességeiddel ez nyilván nem okoz majd különösebb gondot.

Tony nem tudhatta, valójában milyen nehezére esik Isabellának ez a színjáték. A lány látszólag nyugodt hangon fogadta a kérést.

- Természetesen, nem szeretnék csalódást okozni.

66/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Valóban, a ház bejárati csarnokában összegyűlt alkalmazottak túláradó örömmel fogadták az érkezőket. Isabella remekül játszotta a szerepét. Egy óra múlva Tony fölvezette a második emeletre, és megmutatta neki a hálószobát.

- Ez ugyan a háziúr szobája, de ne aggódj, nem leszek a terhedre - mondta, és hagyta, hogy a lány körülnézzen.

Az ízlésesen berendezett szobát egy óriási, virágokkal díszített, baldachinos ágy uralta. Az ágy mellett gyümölcsös tál állott.

- Te másik szobát rendeztetsz be magadnak? - kérdezte Isabella némi habozás után.

- Nem, erre nincs szükség - nyitotta ki Tony az egyik ruhásszekrényt. - Már túl sok időt töltöttem távol. Van néhány probléma, amit nekem személyesen kell megoldanom, és nem tűr halasztást.

- Nem maradsz itt? - Elég nagy baj, gondolta Isabella, hogy Tony gyűlöli, de remélte, legalább néhány napig együtt lehetnek. Még ha fájdalmat okozott is neki, mindig örült, ha láthatta a férfit. Azt hitte, az elválásig van még egy kis idejük.

- Nincs ok az izgalomra - nyugtatgatta Tony, miközben elgondolkodva szemlélte a feleségét. - Senki nem vár tőled semmit. A személyzetet utasítottam, bánjon veled úgy, mint egy díszvendéggel, amíg vissza nem térek. A házban azt csinálsz, amit akarsz, ha lovagolni akarsz, csak szólnod kell az istállóban. Csak azzal a lóval menj, amit a lovászok ajánlanak, és sohase lovagolj ki egyedül.

- Kitűnően lovagolok - magyarázta büszkén Isabella, de rögtön meg is bánta, amikor meglátta Tony feszült arcát.

- Ezt már mondtad egyszer. De Ribatejo nagyon nagy, és már éppen elég időt fecséreltem el azzal, hogy téged hajkurásztalak.

Ez természetesen célzás volt eltűnésére a riói hotelból. Isabella azóta már szégyellte az ügyet. De akkor nem látott más kiutat, mert még nem jött rá arra, amit most már tudott.

A lány kihúzta a csatot, amellyel föl volt tűzve a haja. Megkönnyebbülést érzett, amikor a hajkoronája a vállára hullott.

- Sokáig maradsz távol? - kérdezte csendesen. Hangja kicsit gyámoltalannak tűnt. - Egy hétig, vagy tíz napig. Ennyi elég? Ennyi idő alatt visszanyered a nyugalmadat, szerelmem?

Isabellának fájtak Tony szavai. Nem felelt, szótlanul figyelte, hogyan csomagolja össze a férfi a holmiját.. Egy idő után megkérdezte:

- Terepjáróval mész?

- Természetesen nem - válaszolta csodálkozva Tony. - Lóval, ahogy az egy gauchóhoz illik.

- De Tony, a terepjáróval sokkal gyorsabban menne - próbált ellentmondani Isabella. - Az utóbbi időben olyan keveset pihentél. Ha kocsival mennél, előtte ki tudnád pihenni magad.

Tony közönyösen megvonta a vállát.

- Kipihentem magam a repülőgépen, és különben sincs szükségem sok alvásra. Jobban szeretek lovagolni.

67/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Legalább egyél előtte valamit - keresett újabb kifogást Isabella. Megpróbálta halogatni a búcsúzást.

- Van nálam elemózsia. Most kérlek, bocsáss meg, de szeretnék megfürdeni. - Mosolyogva tette még hozzá: - Az elkövetkezendő napokban nem nagyon lesz rá lehetőségem, ezért most szeretném alaposan kiélvezni a fürdést. - Az órára pillantott. - Ha fáradt vagy, evés előtt alhatsz még egy keveset.

Isabella nem akart.

- Akkor azt javaslom, menj le. A házvezetőnő, Lucia már biztosan vár, hogy megmutathassa a házat és meghallgassa az utasításaidat.

Nyilvánvalóan meg akart szabadulni tőle, Isabella sarkon fordult és elindult az ajtó felé.

- Várj egy pillanatra! - kiáltott utána Tony, és kijött a fürdőszobából. - Ha nem mindegy neked, hogy mit gondolnak felőlünk az emberek, legyél egy óra múlva az istállóknál, hogy elbúcsúzzunk egymástól.

Választ sem várva becsukta maga mögött az ajtót.

Isabella megfogadta férje tanácsát és megkérte Luciát, mutassa meg a házat. Egy óra múlva lement az istállóhoz. Ott óriási sürgés-forgás volt egy tüzes fekete mén körül. Ezt nyergelték éppen Tony számára.

- Seniora - szólította meg egy lovászfiú félénk mosollyal. - A senor azonnal elkészül, csak még kiadja az utolsó utasításokat.

Ebben a pillanatban Tony lépett az épületbe. Isabella most látta őt először gauchónak öltözve. Annyira tetszett neki, hogy a szíve hevesebben kezdett kalapálni. Vörös kockás, felgyűrt ujjú inget viselt, fekete nadrágot és magas szárú lovaglócsizmát Nyaka köré piros kendőt kötött. Öltözékét széles karimájú, fekete kalap egészítette ki.

- Isabella, szerelmem! - kiáltotta a férfi és a lány elé sietett. Hóna alatt összegöngyölve egy ponchót tartott, kezében pedig korbácsot. Isabella észrevette férje arcán ironikus kifejezését, a körülöttük állók azonban nem.

Az egyik férfi elvette Tony kezéből a ponchót és a korbácsot.

- Minden rendben? - kérdezte Tony.

- Igen, senor, minden elő van készítve. Élelem, víz, lasszók, kések és a rövidhullámú rádió-adóvevő.

- Rendben - bólintott hálásan Tony. Azután Isabellához fordult és átölelte. - Kedvesem! - mondta, hogy mindenki hallja. - Úgy fáj, hogy el kell most hagynom téged. Alig várom, hogy újra veled lehessek.

- Tony, kérlek, hagyd abba - suttogta Isabella. Bántotta őt, hogy Tony ilyen könnyedén hazudott.

- Őriznünk kell a látszatot, Isabella. Te vagy a Ribatejo rancho úrnője, és a következő napokban egyedül leszel ezekkel az emberekkel. Tekintélyed kell, hogy legyen előttük. Ezért megmutatom nekik, mennyire bízom benned, és hogy szeretlek. Érted?

Mielőtt a lány válaszolhatott volna, a férfi kezébe fogta az állát, magához vonta,j és olyan szenvedélyesen megcsókolta, hogy a lány beleszédült és a világ forogni kezdett vele.

68/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Egy búcsúkiáltást vetett oda mindenkinek, majd felpattant a várakozó ló nyergébe Lazán tartotta kezében a gyeplőt, és lassan elügetett.

Isabella viszonozta a búcsúkiáltást. Meggyőzően alakította a szerepét. Hosszasan integetett a férje után. Végül elfordult, hogy ne vegyék észre szemében a könnyeket.

Tudta, nem úgy kellett volna elbúcsúznia, hogy „viszontlátásra, minél hamarabb", hanem egy „Isten veled"-del örökre búcsút mondani, mert most vége, csakugyan örökre elvesztette Tonyt. A férfi úgy lovagolt tova, akár a legendás cowboy - akinek első találkozásukkor hitte -, a szerelmet keresve, amit sohasem találhat meg. Csak a szenvedélyes csók, amit még most is ott érzett az ajkán, emlékeztette Isabellát arra, hogy Tony igen is létezik.

10. FEJEZET

Kilenc hosszú, magányos nap után Isabella úgy érezte, légüres tér veszi körül, annyira vágyott Tony után. Egy barna kanca hátán minden nap kilovagolt, és ezek a kirándulások jelentették egyetlen örömét és szórakozását. Szerette, amikor vad vágtában száguldott vele a ló, a szél belekapaszkodott a hajába, arcát sütötte a nap. Minél jobban megismerte ezt a csodás, tágas országot, annál jobban megszerette. Megpróbálta elhessegetni annak a gondolatát is, hogy itt-tartózkodása hamarosan véget ér.

Amikor a kilencedik napon visszatért a lovaglásból, az udvaron ott állt a fekete csődör, és üdvözlésképpen nagyot nyerített.

Megjött Tony! Isabella izgatottan ugrott le a nyeregből, és az őt mindig tisztelettudó távolságban követő lovászfiúra bízta a lovat. Aztán odaszaladt ahhoz az emberhez, aki Tony lovával foglalatoskodott.

- Megjött de Braganza úr? - kérdezte elfúló hangon, és a szíve hevesen vert.

- Igen, senora, két órával ezelőtt érkezett meg. - A férfi mosolyogva nézett Isabella után.

Szóval két órája itthon van már. Hol lehet most? Akármilyen izgatott volt is, megpróbált nyugalmat erőltetni magára. Lassú léptekkel ment be a házba. Mennyit álmodott erről a percről, hogy vágyott rá, hogy viszontláthassa Tonyt, és újra a közelében lehessen. Tony iránt érzett szerelme mellett minden más eltörpült. Hogy is képzelhette valaha, hogy valóban szeret egy olyan önző, beképzelt, pénzsóvár alakot, mint Simon Layton?

- Isabella? Felismertelek a lépéseidről. - Tony állt előtte.

Isabella gondolataiba merülve ment keresztül a ház előcsarnokán, Tony kis irodájának ajtaja nyitva volt, onnan lépett eléje a férfi.

Isabella egy pillanatig szólni sem tudott. Némán nézte a férjét. Tony munkaruhát viselt, de nyilván már lezuhanyozott, hiszen a haja még nedves volt.

Napbarnított arcán feszült, gondterhelt kifejezés ült. Szája szögletében még mosolygás közben is ott maradt egy keserű ránc.

69/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Most tudtam meg, hogy hazajöttél. Lovagolni voltam. - Isabella hangja természetellenesen csengett, valahogy idegennek tűnt. Vagy csak heves szívdobogása zavarta meg?

- Látom - mosolygott Tony.

A lány csak most vette észre, hogy Tony éppolyan alaposan szemügyre veszi, mint korábban ő figyelte Tonyt. Hirtelen ráébredt, milyen szerencsétlenül nézhet ki. Vajon miért nem hagyta Tony, hogy átöltözzön, mielőtt viszontlátnák egymást? Alaposan megizzadt, blúza a testére tapadt, haja zilált volt.

- Le kell zuhanyoznom - mondta zavartan, és el akart osonni a férfi mellett, de Tony megfogta a karját.

- Majd később. Most beszélnünk kell - mondta. - Jó híreim vannak a számodra - Egy kézmozdulattal betessékelte maga előtt a lányt a szobába.

Isabella úgy meredt Tonyra, mint akit megbűvöltek, miközben leült egy székre Megmagyarázhatatlan félelem lett rajta úrrá. Már intézkedett volna a házasságuk érvénytelenítése ügyében? Másról aligha lehet szó. Miért lenne egyébként ilyen elégedett? Miközben kint volt a ranchón, állandó rádiókapcsolatban állt az irodájával.

- Apádról van szó.

- Hát megtaláltad! - kiáltotta Isabella, és feszülten nézett a férfira.

- Úgy van. - Némi habozás után így folytatta: - Isabella, azt hiszem, nem tudtál róla, de apád az utóbbi időben nem volt egészséges.

- Apa beteg? - kérdezte Isabella. - Nem tudtam róla.

Aggódva nézett Tonyra. Kíméletesen tudomására akart volna hozni valamit? Vagy : valóban jó híreket fog közölni vele?

- Nem is tudhattad, el akarta titkolni előtted. Néhány hónappal ezelőtt az orvosai egy szívműtétet javasoltak neki.

- Uramisten! - Isabella rémülten ugrott fel ültéből.

- Nyugodj meg! - kapta el Tony a lányt, amikor látta, hogy megtántorodik. - Az operáció sikeres volt, beültettek a beteg koszorúér mellé egy másik érdarabot. Időközben rendbe is jött már. Az orvosok teljesen elégedettek az eredménnyel. Csak megvártam az utolsó leleteket, és apád engedélyét, hogy elmesélhessem neked, mi történt vele. Tegnap rádión értesítettek, hogy minden a legnagyobb rendben van, ezért siettem vissza.

- Most már értem, miért nem érte el őt senki! - mondta Isabella izgatottan. - De mondd, te végig tudtad, hogy mi történt vele? - Isabella átölelte Tony vállát. - Roberto bácsi is bizonyára tudott mindenről. Miért nem mondott nekem senki semmit? - A lányt sértette, hogy eltitkolták előle apja betegségét. - Ott lett volna a helyem mellette. Tony, miért küldött el? Ennyire lenéz?

- Ugyan, drágám - Tony végigsimított a lány haján. - Azért küldött el, mert szeret téged. Azt akarta, ha nem sikerülne a műtét, a családod körében legyél. Olyan emberek között, akik szeretnek téged és gondoskodnak rólad... És akik az ilyenkor szokásos formalitások elintézésénél is segítenek.

70/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Mellette lett volna a helyem! - ismételgette Isabella zaklatottan. - Egyedül is boldogultam volna, ha komolyra fordul a helyzet. Ez más nőkkel is előfordul, és én sem vagyok gyengébb náluk.

- Ezt senki nem is állította. - Tony kibontakozott a lány öleléséből, és megfogta reszkető kezét. - De apád brazil, és ezért megvannak a saját elképzelései arról, hogyan kell viselkednie egy férfinak. A mi társadalmunkban a nőket oltalmazni szokás. Megpróbáljuk megóvni őket az élet megpróbáltatásaitól. Számunkra ez nem pusztán kötelesség, hanem öröm, és egyben az életünk értelme is, a védelmünkben álló nőt megkímélni a kellemetlenségektől. S ha ez nem sikerül, akkor a brazil férfi becsülete és büszkesége csorbát szenved. Apád meg volt győződve róla, hogy helyesen cselekszik.

Isabella könnyekkel a szemében ereszkedett le a székre. Most már mindent értett. Amikor apja megtudta, hogy milyen operáció vár rá, a testvéréhez akarta őt küldeni. Simonon kezdettől fogva átlátott és tudta, hogy ez a kapcsolat nem lesz tartós. Ezt a helyzetet használta ki, hogy ne kelljen a brazíliai vakáció igazi okát elmondania.

De Tony még nem ért a végére a történetnek. Ki kellett pakolnia mindent, ami eddig nyomasztotta.

- Apád bennünket régóta egymásnak szánt, mert szeret mindkettőnket, és biztosan tudja, hogy egymásnak teremtett minket az Ég. - Keserűen nevetett. - Amikor apám temetésére Brazíliába érkezett, megmutatta a fényképedet, és én is egyetértettem az elképzelésével. Nagyon tetszett nekem a gondolat, hogy Angliában, biztos oltalomban él a jegyesem, aki arra készül, hogy egyszer majd a feleségem lesz. - Tony elgondolkodva nézte Isabellát. - Rendszeresen írt rólad, beszámolt az iskolai előmeneteledről, és az volt a szándéka, hogy beszél neked is rólam, de aztán valahogy addig halogatta, amíg végül már késő lett.

- Igen - mondta a lány halkan. Tony szomorkásán folytatta.

- Néhány hónapja aztán közölte, hogy nem akarsz megismerkedni velem. Még arra sem adtad meg neki a lehetőséget, hogy elmondja, ki vagyok, hogy hívnak. Tájékoztatott szerencsétlenül végződő kapcsolatodról is azzal a csibésszel. Mivel azt hitte, hogy a szeretője lettél, már nem tartott téged hozzám illő feleségnek.

- Tony, az ég szerelmére! - Isabella megpróbált mindent megmagyarázni Tony-nak.

- Nem - vágott közbe a férfi -, hadd mondjam végig, Isabella. Jogod van megtudni mindent. Szeretném azt is bebizonyítani neked, hogy az apád nem csapott be. Sohasem szűnt meg szeretni téged, és a boldogságodat akarta. Ami közöttünk történt, az csakis az én hibám. - Isabella szótlanul nézte Tonyt. A férfi az ablakhoz lépett, és megfordult.

- Megcsalatva éreztem magam, és hihetetlenül dühös voltam rád, amiért ilyen bánatot okoztál apádnak. Hiszen annyira súlyos beteg volt. És haragudtam rád azért is, mert szétromboltad a legszebb álmaimat. - Áthatóan nézte Isabellát. - Eltökéltem, hogy nem hagyom magam olyan könnyen visszautasítani. Jaime elmondta, hogy a bácsikádhoz készülsz. Kerestem valami ürügyet, hogy a saját szememmel láthassalak. Valószínűleg abban reménykedtem, hogy nem felelsz meg majd a várakozásaimnak, hogy már távolról sem vagy olyan szép és kívánatos, mint amilyennek a fényképeken láttalak. Meg akartam győzni magam, hogy boldog lehetek, amiért nem kaptalak meg.

- Cinikusan felnevetett. Isabella elfordult. Neki is fájt látni, milyen csalódott volt a férfi. - Ezért aztán összekötöttem a kellemeset a hasznossal, és felkerestem a Granjl Branca-ménest, amely ott van nagybátyád ranchójának tőszomszédságában. Ott

71/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

eszembe jutott, hogy a nagybátyád és az unokatestvéred is tagja a Country Clubnak. Ezért én is beléptem. Aztán sajnos láttam, hogy a rokonságod nemigen érdeklődik a klub élete iránt, és nem visznek téged sem a rendezvényekre.

- És akkor ismerkedtél meg Aleixóval? - Isabella lassanként megértette, milyen körülmények hozták őt össze Tonyval.

- Igen - erősítette meg Tony. - Ez a beszédes fiatalember részletesen beavatott Rosina unokatestvéredhez fűződő szerelmébe. Összebarátkoztam vele, hogy rajta keresztül megismerhesselek téged. Hidd el nekem - folytatta gondolatnyi szünet után az elbeszélést-, elborzadtam, amikor a balesete után megosztotta velem a tervét, hogy megszökteti Rosinát. Semmiképpen sem szerettem volna, ha a családod botrányba keveredik. Idegenként aztán még annyi esélyem sem lett volna rá, hogy lássalak, mint addig. Minél bonyolultabbá vált az ügy, annál inkább el voltam szánva rá, hogy megismerkedem veled.

- Szóval egyáltalán nem is akartad Rosinát elvinni Aleixóhoz.

- Nem, haza akartam küldeni. De aztán egy butuska tinédzser helyett ott találtam azt a nőt, akiről hat éve álmodoztam, aki a képzeletemben már a feleségem volt, amíg az apja minden illúziómat szerte nem oszlatta.

Annak az éjszakának az emléke ironikus mosolyt fakasztott Tony ajkán.

- Ma már tudom, milyen zavarodottan viselkedtem akkoriban. Vágytam az ismeretségedre, ugyanakkor meg is akartalak büntetni, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hoztál. És be akartam bizonyítani magamnak, hogy nem tudsz olyan egyszerűen félresöpörni.

- Kérlek, Tony, hagyd ezt abba! Ennek ma már nincs jelentősége.

Isabellát némi megkönnyebbüléssel töltötte el, hogy apja nem szőtte tovább házassági terveit a háta mögött, de fájt neki az a megvetés, amit Tony szavaiban vélt felfedezni.

- Dehogyisnem, Isabella! - vágott a szavába nyersen Tony. - Nekem nagyon fontos, hogy megtudd az igazat, mielőtt elválnak útjaink. Mire a látszat kedvéért eljegyeztük egymást, már éppen elég alkalmam volt, hogy a közeledben legyek, és, szándékom szerint, ellenszenvesnek találjalak. Elkényeztetettnek láttalak, önfejűnek, volt már legalább egy szeretőd, és mindenáron anyád nyomdokaiban akartál járni. Tudtam, hogy sohasem leszel hozzám való feleség.

- Akkor miért kérted meg a kezemet?

Tony nem válaszolt azonnal. Isabella feszülten várta a magyarázatot.

- Nagyon szép vagy, Isabella - mondta végül komoly arccal. - Természetes, hogy nagyon vonzónak találtalak. Elhitettem magammal, hogy apád szellemében cselekszem, ha flörtölök veled, és ily módon is megmutatom, hogy Simon Laytonon kívül is vannak férfiak. Sajnos hamarosan kicsúszott a kezemből az események irányítása.

Isabella állta a férfi átható tekintetét.

- Értem.

- Tényleg? - kérdezte Tony kételkedve. - Tudod, hogy magamnak állítottam csapdát? Azon a napon, amikor a golfpályán megcsókoltalak, rabul ejtettél a gyöngédségeddel.

72/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Hirtelen nem volt már fontos nekem, hogy hány szeretőd volt előttem, és úgy éreztem, addig nem nyugszom, amíg az enyém nem leszel.

Isabella hitetlenkedve rázta a fejét.

- Pedig ez az igazság, szerelmem - bizonygatta Tony keserű mosollyal. - Azzal áltattam magam, hogy könnyen megkaplak. A te erkölcsi elveid nem lehetnek olyan szilárdak, mint a mieink. Bíztam benne, hogy sikerül elfeledtetnem veled Simon Laytont. Egyetlen dolog tartott vissza tőle, hogy elcsábítsalak: Jaime Guimares, a keresztapám. Ezért, hogy megkapjalak, feleségül kellett vegyelek.

- És amikor megkaptam Simon búcsúlevelét, úgy gondoltad, itt a kiváló alkalom, hogy megkérj - mondta Isabella kifejezéstelen hangon.

- Igen - vallotta be Tony. - Bár gyötört a lelkiismeret, amikor letettük a házassági eskünket, de azzal vigasztaltam magam, hogy végül is te önként jöttél hozzám. Simont nem szerethetted igazán. Igazából azonban tudtam, hogy nyomást gyakoroltam rád, és nagynénid váratlan hazaérkezése is a karjaimba űzött. - Tony nehezen vette a levegőt. - Igen, az esküvőnk napján nagyon bűnösnek éreztem magam. Amikor aztán megtudtad, hogy Jaime keresztfia vagyok, fogalmam sem volt, hogyan mászom ki ebből a kelepcéből. Az volt a szándékom, hogy a nászutunk után mindent bevallók. Mielőtt azonban még bármit is megmagyarázhattam volna neked, azt vágtad a fejemhez, hogy még mindig Simont szereted.

Ez persze nem volt igaz. Isabella védekezésül találta ki, így akarta megőrizni büszkeségét. Most viszont már semmi oka nem volt rá, hogy kitartson a hazugsága mellett. Tonynak mindent meg kell tudnia. Isabella lehajtotta a fejét.

- Mi ezt a házasságot hazugságokkal kezdtük…

- Igen - vágott a szavába Tony -, és ez egyedül az én hibám. Sohasem fogom megbocsátani magamnak, amiért olyan helyzetbe hoztalak, hogy meg kellett szöknöd tőlem, és annyi szörnyűségen mentél keresztül. Rémesen sokat kellett szenvedned, míg észhez tértem, és ráébredtem, hogy mi ketten nem köthetjük össze a jövőnket. Nem is tudom, hogy kérjek bocsánatot.

Isabella még sohasem látta Tonyt ilyen alázatosnak.

A férfi az íróasztalhoz lépett és kinyitotta az egyik fiókot.

- Nem lett volna jogom elvenni ezt tőled. Nézd, megcsináltattam. Visszaadta Isabellának az aranyláncot a talizmánnal, amelyet néhány nappal azelőtt olyan dühösen tépett le a lány nyakáról. Azóta annyi minden történt, Isabella teljesen megfeledkezett már a nyakékről. Most végre tisztázhatták ezt a kérdést is.

- Köszönöm szépen! - kiáltott fel Isabella - Örülök, hogy nem veszett el. Ezt a talizmánt Tonino unokatestvéremtől kaptam az esküvőnk napján. - Tony láthatóan meglepődött. Isabella nagy levegőt vett és folytatta. - Ne tegyél magadnak szemrehányást a Rióban történtek miatt! Értékes tapasztalatokra tettem szert, és az apámtól kapott úticsekkekből egészen jól kijöttem.

- Tényleg, Isabella? - Tony szemmel láthatóan nem hitt a lánynak. - Nem csak a lelkiismeretemet akarod megnyugtatni?

- A lelkiismereteddel magadnak kell elszámolnod, Tony. - Isabella látszólag nyugodt volt. - Nem hazudnék, csak azért, hogy levegyem rólad a bűntudat terhét. Ma is ugyanolyan ártatlan vagyok, mint azon a napon, amikor megérkeztem Brazíliába. -

73/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Mosolygott. Tonynak fogalma sem lehetett róla, mit is jelentenek valójában ezek a szavak.

- Az Istenért, Isabella! Nincs szükségem a részvétedre. Ha tudnád, mi mindenen mentem keresztül. Azt hittem, én hajszoltalak bele... Napok óta nem tudok aludni.

- Elég ebből Tony - pattant fel Isabella, megragadta a férfi karját, és könyörgő pillantást vetett rá. Elszorult a szíve a gondolattól, hogy a férfi miatta szenvedett. - Hidd el, nincs okod rá, hogy szemrehányást tegyél magadnak. Éppen ellenkezőleg, hálával tartozom neked. így legalább megtudtam, hogy nem vagyok színésznek való. Belőlem sohasem válna egy második Laura Armstrong. - A közönség csodálata, amit anyja olyan hőn áhított, nem volt egyéb önámításnál, üres látszatnál. Isabella már nem vágyott rá.

- Sajnálom - fogta meg Tony Isabella kezét -, mindent sajnálok, ami közöttünk történt. Még szerencse, hogy apád újra jobban van. Meghívtam Ribatejoba, itt majd megerősödik az operáció után. Kíméletesen kell a tudtára adnunk, hogy mit tettünk, és főként, hogy ezután még milyen lépéseket szándékozunk tenni.

Hirtelen elengedte a lány kezét és az ajtó felé indult.

- Hová mész? - kiáltott utána a lány. Nem akart egyedül maradni.

- Az egyik gauchónak megszületett az első gyereke. Nagy mulatságot rendez, amelyre engem is meghívott. Neked nem kell eljönnöd.

- Vacsorára hazajössz? - kérdezte Isabella. Őt lepte meg a leginkább, hogy ebben a helyzetben ilyet kérdez.

- Épp elég ennivaló lesz ott. - Tony alig észrevehetően elmosolyodott. - És ne aggódj, Isabella, én egy másik szobában alszom majd.

- Tony - tartotta vissza Isabella a férfit. Meg akarta vallani neki a szerelmét, de a következő pillanatban már tudta, hogy most ezzel nem terhelheti Tonyt. A férfi kérdő pillantást vetett rá, mire Isabella gyorsan magyarázkodni kezdett. - Semmi, semmi, csak meg akartam mondani, mennyire sajnálom, hogy nem én vagyok az az asszony, akiről álmodtál. - A lány nem tudta folytatni.

Tony néhány lépéssel mellette termett és átölelte.

- Isabella, ne vigyél a kísértésbe! Még mindig nem tudod, hogy te vagy az egyetlen nő, akire mindig is vágytam? Csak az az ostoba büszkeségem akadályozott meg benne, hogy bevalljam neked. Amikor elhagytál, rájöttem, hogy ez az igazság. Nem csak kívánlak, de egyetlen rohammal meghódítottad a szívemet és az eszemet is.

- Mit akarsz ezzel mondani, Tony? - Isabella zavarodottan nézett a férfira. Tony mélyen a lány szemébe nézett, és halk hangon megvallotta:

- Mindaz, ami miatt feleségül vettelek, ma már nem érvényes. Csak egy számít: az, hogy szeretlek. - Tony zihált, reszketett az izgalomtól. - Bemagyaráztam magamnak, hogy megsértetted a büszkeségemet, amikor azt mondtad, még mindig Simont szereted. Közben pedig csak őrülten féltékeny voltam. Ennek ellenére biztos voltam benne, hogy ha megölelnélek és gyengéden becézgetnélek, elfelejtenéd Simont.

Isabella mondani akart valamit, de egy szót sem tudott kinyögni. Vajon hihet-e Tonynak? Reménykedve nézett rá, és várta a folytatást.

- Amikor elhagytál, már nem tudtam tovább áltatni magam - folytatta Tony. - Rájöttem, hogy szeretlek. Nem csak a szépséged ejtett rabul, megszerettem egész

74/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

lényedet, csodáltam a bátorságodat, a humorérzékedet és a fantáziádat. Akkor megfogadtam, hogy visszaadom a szabadságodat, ha egyszer újra megtalállak. Hiszen végeredményben ezért harcoltál olyan elkeseredetten. - Tony szomorkásan elmosolyodott. - Szörnyen aggódtam miattad, és súlyos szemrehányásokkal illettem magam. Amikor aztán tényleg rád találtam, elfeledkeztem minden jószándékomról, és sajnos elvesztettem az önuralmamat.

- De még mindig fel akarod bontani a házasságunkat, ugye? - suttogta Isabella.

- Igen, Isabella - válaszolta Tony. - Be kellett látnom, nincs más lehetőségem. Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy akaratod ellenére magamhoz kösselek.

Mielőtt a lány felfoghatta volna szavainak értelmét, a férfi sarkon fordult, és ügyet sem vetve Isabella döbbent tekintetére, kiment. Nem adott rá lehetőséget, hogy a lány válaszoljon.

Kész őrület! Isabella a tenyerébe temette arcát. Tony szereti őt, azt akarja, hogy a felesége legyen, mégis elküldi.

Végtelen boldogság érzése töltötte el. Tony szereti! Most már csak utána kell mennie, hogy bevallja a szerelmét. Lehet, hogy el sem fogja neki hinni, azután a sok ostobaság után, amit korábban mondott és tett. De ő most kész bármilyen áldozatra, hogy meggyőzze Tonyt.

Óvatosnak és ügyesnek kell lennie. Először elmegy zuhanyozni és átöltözni. Azután majd megkeresi Tonyt.

Ha Isabella történetesen nem tudta volna, hol tartják az éjszakai mulatságot, a villódzó fények, a zene és a szabad tűzön sütött hús illata megmutatták volna neki az utat.

Magas sarkú szandáljában óvatosan kellett lépkednie.

Azt a piros ruhát vette fel, amelyik úgy tetszett Tonynak, haja a vállára omlott. Úgy festett, mint egy kis cigánylány. Vadnak, szenvedélyesnek és egy kissé makrancosnak látszott, ahogy Tony egyszer korábban jellemezte.

- Senora! - kiáltotta az egyik paraszt. - Azt hittük, beteg.

- Egy kicsit fájt a fejem, de már elmúlt - felelte Isabella. - Semmiképpen sem szerettem volna kihagyni ezt az ünnepséget. Most, hogy hazaért a férjem, remélem, jobban megismerkedhetem magukkal is.

Az emberek örültek, hogy ő is eljött. Isabella megkérdezte, melyikük a boldog apa. A férfiak egy fiatalemberre mutattak, aki a tűz mellett állt. Isabella odalépett hozzá, és a fiatalember sugárzó mosollyal fogadta a jókívánságait.

- Egyen valamit, asszonyom - kínálta az egyik nő a nyílt tűzön sülő hússal. - Ezt kóstolja meg, úgy hívják, hogy Churrasco -magyarázta.

Isabella megkóstolta az ételt, és nagyon ízlett neki. Figyelmét azonban nem a hús kötötte le, tekintete szakadatlanul a tömeget fürkészte, Tonyt kereste az ünnepi forgatagban.

- Igyon a baba egészségére, asszonyom - nyújtott oda neki valaki egy poharat. - Ezt hívják Caipirinnának. Cachaca egy kis citrommal, cukorral és jéggel. A külföldiek általában szeretik.

75/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Köszönöm - mosolygott Isabella. - Tulajdonképpen én nem vagyok külföldi. Remekül néz ki - kortyolt bele a fehér rumból készült koktélba. Az ital tűzként égette a torkát. - Hol lehet Tony?

A vendégek körében hirtelen nyugtalanság támadt. Egy fiatal gaucho érkezett, fagerendát cipelve, amit a földre hajított és odaállt mellé, különös pózba vágva magát. Aztán jött egy másik fiatalember, aki ugyanolyan öltözetet viselt, mint az első památ-; inget, szűk nadrágot és sarkantyús bőrcsizmát. Ő a gerenda másik végénél állt meg. Rázendítettek a zenészek, és a két férfi táncra perdült. Isabellát magával ragadta a kíváncsi tömeg. Lenyűgözte az egyre gyorsabbá, szilajabbá váló tánc.

- Ezt a táncot chulának hívjuk, senora. - Az a férfi állt mellette, aki az előbb itallal kínálta. - Ez egyfajta párbaj, amit a férfiak odakint, az állatok mellett töltött hosszú éjszakákon vívnak meg. Nem kell hozzá sem korbács, sem tőr.

Isabella csodálkozva nézett rá. A férfi mosolyogva folytatta.

- Így szoktuk mi rendezni a nézeteltéréseinket, vérontás nélkül. A nézők feladata, hogy megítéljék a teljesítményt, és eldöntsék, ki győzött. Minél fontosabb valakinek az a dolog, amiért küzd, annál jobban táncol. A harc kimenetele így mindig sportszerű.

- Mindketten kitűnően csinálják. - Isabella őszinte csodálattal figyelte a táncolókat.

A kihívó fél most egy akrobatikus ugrással kápráztatta el a tömeget. Lelkes taps volt a jutalma. A lány, akinek a kegyeiért a két férfi táncolt, kihúzott a hajából egy vörös virágot és a győztesnek dobta.

- A senor, az ön férje még jobban táncol - állította az egyik férfi. - Ha kíváncsi rá, milyen az igazi chula, kérje meg a férjét, mutassa meg.

Jó is lenne, de ahhoz meg kell találnia Tonyt. Fürkésző pillantással nézett körül, és az egyik asztalnál, néhány más férfi társaságában fel is fedezte. Háttal ült neki, és láthatóan nem érdekelte különösebben a mulatság.

- Miért is ne? - köszönt el Isabella a férfitól, aki oly sok mindent mesélt neki ma este. Odament Tony asztalához.

Fogalma sem volt arról, hogyan fogja rávenni férjét, hogy hagyjon fel ezzel az önmarcangolással. Ne mondjon le róla, hiszen neki, Isabellának szüksége van Tony szerelmére. Eljött a pillanat, amikor meg kell győznie őt erről. Tony vállára tette a kezét.

- Isabella, te mit keresel itt? - nézett rá meglepődve a férfi. - Mindenkinek azt mondtam, hogy nem érzed jól magad.

- De közben jobban lettem - magyarázta Isabella. - Miért ne lehetnék itt?

- Mert nincs itt semmi keresnivalód. - Tony, zavartan simította végig a haját, amikor észrevette Isabella szemében, hogy megbántotta. - Úgy értem, nem lenne helyes, hamis reményeket ébreszteni bárkiben is.

Isabella eleresztette a megjegyzést a füle mellett. Erre még visszatér, gondolta.

- Szeretném, ha eltáncolnál nekem egy chulát. Azt mondják, abban verhetetlen vagy-

- Isabella, te semmit sem értesz? - kérdezte Tony, szemrehányással a hangjában. - Nem látod, hogy nem vagyok valami táncos kedvemben?

- Kényszerítsd magad! - Kihívóan megállt a férfi előtt, csípőre tett kézzel. - Hol van a nagy lelkesedésed, meg a bátorságod? Vagy keressek inkább valaki mást?

76/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

Tony dühösen ragadta meg a lány karját. - Mit jelentsen ez?

Isabella kitépte a karját a férfi szorításából. Levette a fülbevalóját és a földre hajította, oda ahol az előbb a két férfi táncolt.

- Ki táncol a kedvemért?- kiáltotta hangosan. A körülöttük állók elhallgattak és lopva feléjük néztek.

- Fáradtak vagyunk, senora - mondta az egyik fiatalember zavartan. - Előbb innom kell valamit. - Lehajolt, hogy fölvegye a fülbevalót.

- Hagyd ott! - Tony hangja hidegen és elszántan csengett. Utat vágott magának a tömegben, intett a zenészeknek, és előkészült a tánchoz. Kezdődött a táncpárbaj Isabelláért.

Ezeket a perceket Isabella sohasem fogja elfelejteni. A sötét brazil éjszakát, a villódzó lángok forróságát, a lélegzet-visszafojtva figyelő tömeget, és a két férfit, akik úgy táncoltak, mintha az életük függne tőle. Pedig tulajdonképpen Isabella élete függött tőle, a jövője forgott kockán. Figyelte a táncolókat és magában fohászkodott, hogy sikerüljön a terve.

Mindent arra tett fel, hogy Tonyt tartják a legjobb táncosnak. Ezt támasztotta alá saját, a táncparketten szerzett tapasztalata is. Ezt a játszmát Isabellának kell megnyernie! A két férfi úszott a verítékben, és levegő után kapkodott, amikor végül fülsiketítő taps közepette Tonyt kiáltották ki győztesnek.

A férfi lehajolt, felemelte a földről a fülbevalót és Isabellához lépett. A tömeg megnyílt előtte. Tony karonfogta a lányt és elvezette, maguk mögött hagyva a fényt és a zajt.

A sötét udvarban Tony megállt, maga felé fordította Isabellát és hevesen megölelte. A lány élvezte Tony szenvedélyes csókját. Már régóta vágyott rá.

Tony reszkető kézzel simogatta a lányt, válláról lehúzta a ruhát, cirógatta meztelen bőrét, mellét, megérintette csípőjét, leplezetlenül kimutatta, mennyire kívánja.

Isabella is levetkőzte már minden tartózkodását. Kikapcsolta a férfi nadrágjának övét, kezét becsúsztatta Tony inge alá, hogy érezze a bőrét.

Tony felnyögött, és ránézett a lányra.

- Tudod, mit teszel velem? - Hangja rekedt volt a vágytól. - Azt akarod, hogy most, itt rögtön a magamévá tegyelek?

- Nem.

Tony félreértette a választ. Isabella érezte, hogy a férfi valósággal megdermed. Sietett tisztázni a dolgot.

- Nem, szerelmem, már elég látványossággal szolgáltunk az embereknek eddig is, a házban egy jó széles ágy vár ránk.

- Isabella, te most bosszút akarsz állni rajtam? - Tony megpróbált uralkodni magán.

Isabella szerette volna megszabadítani a kínjaitól. Nem akarta hagyni, hogy továbbra is kétségek közt hányódjon.

- Nem, szerelmem, ez nem bosszú. - Végre megvallhatta szerelmét. Isabella sugárzott a boldogságtól. - Én is szeretlek, Tony. Ha tudnád, mennyire szeretlek! Akkor jöttem csak rá, amikor elhagytalak, és azt hittem, késő bevallanom, mert már gyűlölsz engem.

77/78

Angéla Wells Romana 16. Házasodjunk Rióban

- Te szeretsz engem, Isabella? Mindazok után, ami történt? - Tony csodálkozva nézte Isabellát, mintha nem értené, mit mond a lány. - El sem merem hinni - tette hozzá.

Isabella érezte, hogy Tony elbizonytalanodik és boldoggá tette a lehetőség, hogy meggyőzheti a férfit érzelmei komolyságáról.

- Majd bebizonyítom neked - ígérte halk hangon. - Gyere, Tony! - fogta kézen a férfit, és bevezette a házba.

A hálószobába érve Isabella segített lehúzni Tony bőr lovaglócsizmáját. A férfi felállt, karjába kapta a lányt és óvatosan az ágyra fektette. Levetkőztette, majd maga is levette a ruháját. Hosszan elnézte Isabellát, szépségét csodálva. Cirógatta, simogatta a testét, gyöngéd szavakat suttogott a fülébe, míg végül a lány semmit sem kívánt jobban, minthogy teljesen Tonyé legyen.

- Tony! - simult hozzá Isabella a férfihoz. - Valamit meg kell még tudnod. - Isabella érezte a férfi feszült várakozását, és sietett befejezni: - Simon nem mondott igazat apámnak. Nem volt a szeretőm, csak aljas módon hazudott, amikor ezt állította.

- Isabella... - A lány észrevette, mennyire örül Tony a vallomásának.

- Látod, mégiscsak apám lánya vagyok - mondta nem kevés büszkeséggel. - Megvártam azt a férfit, aki úgy szeret, mint én őt, és azt hiszem, most megtaláltam.

- Ó, igen, drágám, megtaláltad. - Tony hangja diadalmasan csengett.

Több szóra már nem volt szükség. Szeretkeztek. Közben Isabella képzeletében megelevenedett a legendás cowboy, aki, íme, végre rátalált egyetlen, igazi szerelmére. Sok tévelygés után valóban Tony asszonya lett, megtalálta élete értelmét.

Jóval később egymást szorosan átölelve feküdtek. Kimerültek voltak és boldogok. Tony megsimogatta Isabella karját.

- Nem lehetséges, hogy valaki egyszerre legyen Ribatejo úrnője és kabarédizőz? - kérdezte halkan. - Egy napon még a szememre fogod vetni, hogy elálltam az utadat, és nem csinálhattad azt, amihez igazán kedved volt.

- Ne bosszants! - Ajkával Tony vállát csókolgatta. - Hozzád van igazán kedvem.

- Isabella hallgatott egy darabig, majd folytatta: - Időközben rájöttem, hogy szeretetre és csodálatra vágyom. Azt gondoltam ezt csak a közönség adhatja meg nekem.

- És most mit gondolsz? - kérdezte Tony mosolyogva.

- Csak azt tudom, hogy apám mindig szeretett, és hogy te... - Isabella azt szerette volna, ha Tony fejezi be helyette a mondatot.

- És hogy én...

- Szóval, hogy te is szeretsz, és ha majd egy napon gyerekeink lesznek, ők is szeretni fognak, ugye?

- Hát persze, szerelmem, szeretni fognak.

Tony megcsókolta a lányt, és Isabella újból megkívánta a férfit. Boldog várakozással gondolt a jövőre. Ezzel a szerelemmel új életet kezdett.

78/78