Závada Péter

AHOL MEGSZAKAD

1

2

Závada Péter

AHOL MEGSZAKAD

Libri KiadóBudapest

3

© Závada Péter, 2012

A szövegeket gondozta Simon Márton

Második, javított kiadás

4

I.

5

6

Boldog óra

16h-20h-ig korsó Soproni 190 HUF

Élek, s ez ritka alkalom.A fény kisujjnyi, tört fehér sugár a kerti asztalon.Tán megjössz, mire körbeér.

E nyári kert az árnyaké.Nyugodt ez így ma. Gondolom. A fény, akár az árpalé szivárog át a lombokon.

Ma mégse jössz. A sarkon állsz.A nap korongja fölragyog: ezernyi égi vaskohász locsolja szét a sörhabot.

Tudom, hogy ez nem épp vidám:e nemjövés, ez ócska szesz -élek, s ez nem az én hibám, Ígérem, orvosolva lesz.

7

Film helyett

Ma film helyett megnéztük azt a fát.A híres részt, mikor vörösre vált, és már nem önmaga többé a sárga.Az arcodról visszaverődött a levelek filmkocka-villogása.Még az a pergő hang is járt vele - mint egy némafilm, ha nincs zene. Aztán láttuk, ahogy egy korhadt törzstőlhárom sorstársa egyre távolabb dől.Az egyik, a legszélső, egész távol:sorozatfelvétel a pusztulásról.Majd néhány őszi vágóképpel későbbegy elég bátortalan ölelés jött,valami furcsa szerelmi történet:csókolóztak benne egy fa törzsénektámaszkodva - lehet, hogy épp mi ketten: néma szereplők egy képzelt ligetben.

8

Átmeneti rendek

Beszélik még, hogy csak egy anticiklon.Te úgy látod, tavasz, tartós derű.Már dolgozik valami andalítón friss, vegetációrítus-szerűa természetben. Egy tragikus ritmus, hogy most a Nap egy álhalál után majd föltámad, mint Ámon-Ré vagy Krisztus,s legyőzi a sötétet Újbudán.De mindezek csak átmeneti rendek.A konyhában hétről hétre kiégegy villanykörte. Újat kéne venned. Közértbe mész, de nem tudod, miért.Süt a tavasz a körút menti fákról, szél borzolja a fürtös lombokat, mint nők haját egy roppant ventilátor, s nem marad belül semmi gondolat.Egy tócsa vagy csak. Fölszárít az orkán. Csészényi tea - halkan párologsz.Felhő leszel, vízgőz az Úrnak jobbján. A földre hullasz, mint a záporok.

9

Egyszer betört

Délelőtt csordultig telt habos éggel.Estére lecsapolt akvárium volt.A nagyszekrényben már semmi se fért el-anyád mindent kék nejlonokba zsúfolt. Faltól falig széles összetett ablak: egy felnőtt pár és annak két kis ikre.Egyszer betört: őrült nehéz üveglap-gyalog cipeltük föl az ötödikre.Később egy összkomfortos téli este.Megint a panelbéli szoba-konyha.Kiálltunk az álerkély-félszigetre, onnan bámultunk le a forgalomra.Homályos érvelésként folyt az utca.Benne az autók: ismétlődő témák.A piroson egy nő vágott át futva, súlyos szatyrokkal - féltünk, hogy nem ér át. A város sűrű tejködökre gondolt,s hogy egy év alatt mennyi mindent átélt. Kivittem, ami még az asztalon volt: két borospoharat, pár piszkos tányért. Izzósort hoztál, megnéztük, hogy ég-e.Úgy mondtam ki a halált, mintha várnám. Lucfenyőnk volt - némán meredt az égre: világító nyíl egy Kijárat-táblán.

10

Bontás

Belém ülsz. Ülünk, mint két egymásba csúsztatott szék. TV szól a szobából.Ma mégse megy. Lemászol. Nézem a függöny bojtját.A szomszéd házat bontják.Az ablakok betörve.Lelátni a gödörbe.Most magamhoz szoktatlak. Már nyitva van az ablak. Vastag az ég, vízhatlan. Megfürdünk a huzatban. Erősen koncentrálok. Mármint csak arra, rád, hogy mit kéne most éreznem. Nem passzolunk lélekben. Befekszel az ölembe, mintha a bölcsőd lenne. Megmarkolod a farkam. Együtt szorongunk halkan.

11

Amíg alszom

Mert adva vagy, akár az érthetetlen életigenlés, a vér zaklatott rohamai a púpos kéz-erekben,mint fényes és beszédes ablakoküvegén a szájról felszálló pára, mint egy berögzült mozdulat fölött az eszmélet rideg realitása, jóllehet már közvetve sincs közöd időhöz, térhez - mégis felsorollak, s más neveket: élő szerettekét, helyeit, színeit gyerekkoromnak, dédapám májfoltos, ernyedt kezét, de ólmos szemhéjaim leragadnak:nehéz redőnyei egy kirakatnak.

12

Résistance naïve

Apai nagyapám fiúkorában tudtán kívül vett részt az ellenállásban. Vaskos kis téglalapokká hajtogatott papírcetliken kézbesítette az üzeneteket. Lövése sem volt, hogy mi áll rajtuk. Minden bizonnyal mások lövése.Még inkább lövetése. A családokat az evangélikus templom melletti utcában, egy fehérre meszelt sarokházban és a hozzáragasztott raktárépületben zsúfolták össze. A házak fölülről nézve mint a négyrét hajtogatott papírcetlik. Nagyapám az ablakon keresztül kolbászt és tejet is becsempészett.Nem kellett nekik. Nem értette, miért. Mire föl ez az arisztokratikus finnya?

13

Macskakör

Mit kaptál, csak a jellemem. Külcsín vagyok, semmi más. Azt remélted, kell legyen a lét mögött identitás.

Nem számoltál a többivel, bár formában nincsen hiány. Hogy vagyok, még nem tölti felkongó egzisztenciám.

Szeretni puszta illemtan.Ki üres, részed nem lehet. Semmim sincs, de velem van az, hogy elengedtelek.

14

A varrás mentén

Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-té-sek-az-or-szá-gút-szu-rok-ka-bát-ján-Asz-falt-var-ró-gép-szag-gat-ta-fe-hér-öl-

15

Nyári gyilkosságok

Akár a csodák, képtelen kivárni.„Az égkék is úgy szép, ha hirtelen.” Szántszándékkal ilyen megfontolatlan. Irány van. Minden más csak kényelem. Mint a fény, ő is úgy szokott hazudni: tükörbe. Hibára halmoz hibát.Friss kudarcba kezd időről időre.Magát új hallgatásba menti át.„Az immunrendszer szilárd fogyó holdja: csontfehér félkör, belülről vakít.”Két fél centjét semmivé méricskéli. Megszámolja magánya sarkait.„A nyár a fáradt tüdőt utánozza.A kilégzést - a hőség bomló váza.” Baljával megint átölel valakit, hogy jobbjával magáról letárcsázza.

16

Vonul a réten át

Úgy volt, hogy tán eláll, most mégis rákezd kopogva - nem lehet nem észrevennem: kész orpheuszi visszafordulás ez, mármint átvitt, ősképi értelemben.Hogy délutánra is marad a hat fok, hogy jóval a naptári hónapon túl az ébredő tavasz egyszer csak ad hoc fogja magát, és újra télbe fordul.Épp hátrasandít csak: sarkában jár-e a február - a sorsa, hogy hitetlen bukott hőssé legyen, hogy holnap már ne zúgjon a jégeső a Népligetben.

Mert lassanként a szürkeség elillan, és felfehérlik majd az ég damasztja.Hisz minden az antik példa szerint van - gondolok itt az ébredő tavaszra, meg E.-re, persze, hogy el kell, hogy vesszen: a kormos téllel kell őt hátrahagyni - így tér meg minden önmagába, asszem.Ez amolyan paradeigma vagy mi.Hogy gyönge, szórt fénnyel dereng a nappal, hogy mint egy hős, ki sors szerint hitetlen, sarkában kormos, összetört havakkal vonul a réten át a Népligetben.

17

Preghiera invernale

Mi bántja? Fehér csöndjeit ma mért nem szórja szét? Orcája mért ily sápatag?Betett magának tán a fagy? Magára vessen! - Ön rendelt így mindent voltaképp.

Ki más? E sértődött időt, e koszlott, sprőd avart, a nagy, táskásra sírt eget, mi új havakkal hiteget, a friss sarat, mit régi, rossz abroncsunk fölkapart.

Nem túl nagy ár ez így? - mármint a télért - kérdem én.Tagadja még? Ön is remeg.Tisztelt Uram, engedje meg, legyen nagylelkű, higgye el, nem csorbít érdemén.

18

Eljár fejünk fölött az év, lassacskán eltelik!Küldjön hát könnyű, mély havat, mely, mint az álom, megmarad a párafátylas ablakok szemhéján reggelig.

Szép szó, mázas ígéretek?Ó, Uram, rég kevés! Tegyen bármit, akárhogy is, most már egész karácsonyig, mint díszdobozban, ott lapul bennünk a kétkedés.

19

Csak addig

Csak addig vagyok érdekes, amíg az első találkozás zavarától izgatottan, két sör között töviről hegyire, a legapróbb részletekig elmesélem, hogy 1996 táján a Bay Area-ban, valahol Monterey és Santa Cruz között egy elhagyatott, rozsdaemésztette lakókocsiparkban egy két és fél szobás, téglákkal aládúcolt kaszniban színjózanul, egy taoista szociális munkás higgadtságával néztem végig, amint vendéglátóim kolumbiai drogbárókat megszégyenítve ujjnyi vastag kokaincsíkokat húznak ki laminált jogosítványkártyájukkal a párás tükörre, hogy aztán később, gépkocsinkat megállítván egy szigorú tekintetű, partvisbajuszú őrmester fújja le a szóban forgó kártyákról a vastagon ráülepedett port, majd tökéletes naivitást színlelve

20

- mintegy emberségéről téve tanúbizonyságot - engedjen utunkra a körülöttünk tátongó kaliforniai éjszakában.

21

22

II.

23

24

A szív helyén

Tegyél ki úgy az ébredő betonra, tömött, precíz sorokba rendszerezve, akár a tér kofái hajnalonta a nektarint a műanyag rekeszbe.

Ott, hol a nyár édes fügéit méri, árnyékokkal bújócskázik a reggel. Tegyél ki úgy az ébredő betonra, a szív helyén egy műanyag rekesszel.

25

Tiszta vatta

Nyilvánvaló: osztozkodás a nyár is. Hatnak itt a jól bevált vektorok. Tócsába száll, megissza a kanális, az útszéli medrekben elcsorog.

Az alvilágba hull a tiszta vatta, körös-körül tapintható sötét - a lomb a földnek végül visszaadta: Démétér siratja Perszephónét.

26

Jákob Pestszentlőrincen

Nem jobb nekem, mint bárhol máshol, itt sem. Mivé akartam, nem lehettem azzá.Csak néz merőn, nem ismer rám az Isten; zakója sár, vizes papír tapad rá,

nyirkos platánlevél. Ellép mellettem.Sapkája miatt sejtem, Ő lehet.Tán szégyenlős - vele is megeshet, nem?Ki híres, csak nagy ritkán integet.

27

Jövőre harminc

„...én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint ”

Jelenések könyve 2:23

Vesémbe látsz, Istenem, mint a röntgen. Viharlámpásod csontig átvilágít.Jövőre harminc - szívem visszadöbben.Ellátni innét már a másvilágig.

Felelj dübörgő, fémes tapsaiddal, valómban járjon át az égi szólam!Nézd, félrever a szív, remeg a pitvar − defibrillálj, ma még ne mondj le rólam!

28

Még ma velem leszel

maradhasson a testben benn a létra szökhessen a hormonszint egyre feljebb a prepubertásban a neurózis hogy évek múltán vélt helyén kezeljed

maradhasson a pálca bűntelenség a tehetség a gyász hiperbolája maradhasson az öreg tölgy a kertbenvessen árnyékot a gyerekszobára

29

Nem tart

Csapong az ősz, kabátot bontogat. Csapongok én is. Semmi fontosat.A szeptember merő banalitás.A lényeget talán majd valaki más.

Nem tartlak már: kötél a fregolit. Nem tart az ég. Ránk szakad, beborít. Zavartan néz, pislog, kérdőre von hideg szemed: szép, zárlatos neon.

30

Indián nyár

Mint napsütötte reklám-indián, rézbarna most az árnyas Orczy tér. Folt egy fakó dagerrotípián.Csak állsz, ahogy a lábadon kifér.

Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér. A szeptemberre külön színvilág van: összekutyulva barna és fehér,rumoskóla egy részeg indiánban.

31

Hommage au vieux Pinocchio

ne hagyj így darabokban az éjjel lapszabászat csak túráztatja tompa körfűrészét a bánat

széthullok mint a farost puha forgács az arcom várom a hajnalt kisiparost végre összeragasszon

32

Pesti sampon

(Reklám)

Oktogon. Felhők szűrte fény. Napsáv a Cafék üvegén.A sarkon barna hajszalon mereng a bíbor hajnalon.

Blahán tél. Szürke homeless-ek. Mint egy nagy náthás orr, csepega kőkút. Taknya föl buzog.Sár. Vonyító mínuszok.

Deák. Száz nikkel kisgyerek: Demszky-pózna rengeteg.Friss sebként tátong a Gödör. Pultos lányt fejfájás gyötör.

Móricz. Borús ég. Ködpamacs.Villamos csöng. Ásít a Match. Délibáb, csalfa látomás: egy munkás metróárkot ás?

33

Kálvin tér. Szitáló havak. Járda-tetris: műkő, falap.A közöny aszfaltozta lét építi néma hostelét.

Moszkva tér. Hétköz. Napsütés. Dreherrel kever snapszot és sütőrumot a virradat egy McDonald’s-boltív alatt.

Baross. Lágy szellő andalít.Egy bágyadt éjjel-nappalit épp légüresre fosztanak: egy mindennapos mozzanat.

Úgy vonz a beton, szinte fáj. Kovalens kötés: egy laza sejtstruktúrába integrál.Inkább otthon, de nem haza.

34

Csak addig (2)

Csak addig vagyok érdekes, amíg könnyelműen és már-már öntelten, egy olasz városi védőszent-teszem azt Szent Zénó - vagy mártír szerepében tetszelegve elmesélem, hogy soha sem csaltam meg senkit-leszámítva persze az elkeseredett, fatalista csókolózásokat, melyeket időről-időre a lelkiismeret-furdalás viharfelhője árnyékolt be-, még a Garda-tó partján elterülő, festői Gargnanóban sem, a fülledt,leánderektől fuldokoló sikátorokban,amelyek mind, egytől-egyiga partra futnak ki, magányosan töprengő lócák lábához, még a veronai Aréna kemény és jéghideg kőpadján sem az Aida közben, az évszakot meghazudtoló, szűnni nem akaró jégesőben, filippínóktól vásárolt kéteurós esőkabátok alatt, hogy még akkor sem és ott sem.

35

36

III.

37

38

Fokok között

Mire elkezdem, talán meghalok.Megint sokat iszom, sokat dohányzom. A szemeim bedobott ablakok. Keresztüllátni a hideg szobákon.Mire megszületsz, tán befejezem. Mindig is egy kislányt szerettem volna. Nem gondolkodtam még a neveken. Bármi lesz is, a léted indokolja.Te elkezded, s én is megszületek: apró darázslárva egy mászókában.A fokok között tartok szünetet. Komoly, nyugodt hídpillér lesz a lábam. Eldöntőm, hogy éppen Lili vagy Hanna - füzetbe vésik majd az angyalok.Uj szavam lesz már minden szavamra. Talán elkezdem, mire meghalok.

39

A véletlenek logisztikája

Legyen a reggelek zajos redőnye. Szobám, mikor aranyba burkolózik. A lomha fény, hogy sarkait beszője az asztaltól a fiókos komódig.

Legyen a gang, az udvar téglalapja.A kovácsoltvas korlát görbe rácsa.Ahogy a csupasz fal mentén haladva az omladozó bérházat bejárja.

Legyen a glett alatt a kábel - miért ne? A szomszéd nő, aki csak álmában józan. A frissen mázolt ajtófélfa kékje, a sárga csekk a lépcsőfordulóban.

Legyen a porszemek jobbkéz-szabálya. A lüktetés, amint a ház szívében egy bonyolult fűtőrendszer kazánja éppen vizet pumpál át a verőéren.

Holdfényes éjszakák áramszedője. Szerelmektől szikrázó idegpálya.Nem létező véletlenek előre megtervezett, precíz logisztikája.

40

Mese

Óvodás koromban anyám játékboltban dolgozott. Boldog gyereknek kellett volnalennem.

41

Ahol megszakad

Kémlelni meg-megvillanó eget.Fraktálokat: belül hány új határ van.Utazni, venni villamosjegyet, állni rohanó órák huzatában.Belőled magamba áthallaniegy s mást - pár ködös képem, másom nincsen.Kopottas portré, lámpa - asztali -,köldökzsinór - nincs hová kifeszítsem.Anyajeggyel az életvonaloningázni, leszállni tragédiáknál.Ahol megszakad, filccel folytatom: megrajzolom a bőr drapériáját.Lemodellezni egy-egy érzeten, hogy tűnik a hús-vér valóság léggé - mint teherdaru, csóválom fejem: tán nem szerettelek. Vagy nem eléggé.

42

Benne, téged

A vers a télről annyi bőrt lehúz, esőkbe bújik és ereszbe fagy.Nem számolom, talán jövőre húsz mosódik el, hogy így, temetve vagy.

Egy álom-alkalom: borús közért, a hentesárupult, cukorkapolc - nézem a tükör domború körét, és benne téged: látlak, ott pakolsz

egy messzi sor mögött (a matt kövön a rácsos műanyagkosár telis-tele), s magam hiába győzködöm, hogy most, ha látlak, akkor látsz te is.

43

Ajánló vízhez

Mint tájfotó egy zsebbe készített bédekker hátlapján, oly mozdulatlan e szürke, délelőtti bódulatban a part, a sáros víz s a félsziget.

Uszadék, kő: mind példanélküli - csak most, csak itt -, egy eddig sosem látott, nagy műgonddal rejtett, titkos világot bontanak ki a töltés rézsűi.

Szemközt mohos, derékig vízben álló fa törzsek, nád: egy tájhoz írt ajánló, mit elkerült még a turistahad,

egy csupasz ág, egy hátára fordult hal - s nem látszik még, hogy mit viszünk magunkkal, s mi lesz, mi majd belőlünk itt ragad.

44

Valami fényes

Mikor ezerkilencszáznegyvennégyben Danzigban megfőtt a pipereszappan, a lélek rózsaszínű gőzként szállt föl: része volt a krisztusi áhítatban.Mert, noha megpróbált férfiak voltak, és temethettek volna zsugorítva, épp az üdvösség alternatíváját hagyták a gyötört lélek előtt nyitva.A porhüvelynek sem volt makulája,színezüst tálcán csillogott fehéren: maga volt a tisztálkodási kényszer egy hanyatló nép idegrendszerében. Akkor még halvány gondolat se voltál. Nagyapának Edit csak később tűnt fel, miután a világ már megtanulta, hogy lehet lemosni a bűnt a bűnnel.A nő, aki hónapokig nem beszélt a háború után. Egy árva szót se. Mondták: beleszorult valami fényes, mint az a híres kard abba a kőbe. Nagyapa próbálkozott - mintha ujjat szappannal a jegygyűrűből-, hiába.A család felszólító módja volt az.Te kellettél, a lánya, hogy kirántsa.

45

Tőlünk jobbra

Az ablakunk a régi alkatrészgyár ablakaival néz farkasszemet.Filmként pereg le benne az egész nyár: látszik az égből egy keskeny szelet s az erkély alatt a franciaudvar: a mélyéből kanyargó vaklépcső fut fel a dombra - rozsdás vaskapuval zárul. Nem a miénk a legszélső ablak az emeleten: tőlünk jobbra van még egy, aztán már csak a mecset. Megbújik hátul - nem verik nagydobra. Velünk nem játszanak isteneset.Fénytelen lakás. Gyorsan megszerettem: a félhomályt, hogy nem vág be a szél még ősszel sem - a függöny meg se rebben, s akár az edzett, orvosi acél, olyan kékek télen a délutánok.Csak én vagyok bennük tájidegen, ahogy körözök - sohasem találok szabad helyet. A járdaszigeten ramadánkor szürke Range Rover parkol. Senki nem fér el: nyomják a dudát.A többségüket ismerem már arcról, félig-meddig ők viszik Újbudát.Az egyik srác a nonstopban törzsvendég.

46

Én még mindig a helyem keresem.Talán itt élem le, amennyi van még: azt a remélem, nem is kevesem.Lesz verseskönyvem, feleségem, autóm, s találok végül valamit, amit éppen csak hagyni kell, nem kell akarnom: mert maga a steril, vegytiszta hit.És az se bánt majd, hogy egy paradoxon, csak belenyugszom, mint egy kisgyerek, hogy olyan istenre kell hagyatkoznom, kit sem nem értek, sem nem ismerek.

47

Hiánydramaturgia

Az ablakunkból látszik egy emlékmű. Csak az látszik - minden mást kitakar.Ormótlan kőszobor, jelzésértékű. Tegnap elfedte a hózivatar.

Hajnalban épp a házunk előtt forgott a vihar magja, mint egy turbina. Eltüntette az egész utcafrontot: Brecht-féle hiánydramaturgia.

Reggelre fehér gyász terült a parkra. A hó óvatos pelyhekben szitált.Az emlékmű ott feküdt letakarva, mint műtőben a frissen exitált.

Es akkor az a hűvös rettegés - úgy lebegett fölöttünk, mint a kés.

48

Klauzália

Szembejön az árnyékuk: egy roncsolt arcú cigányfiú és egy gigantikus dán dog.A tegnap üres telek két ház között-kutyával őrzik. Szeretsz itt lakni.Lassan már én is ismerek minden buktatókövet, murvával felszórt parkolót.Ez a virágágyás, ahol elmondtad, hogy térképnyelved van - a széle rojtos, mély és gondterhelt barázdák szántják - és talán pont a hetedik kerületé. Behunytuk a szemünket, és én a nyelvemmel ráböktem egy pontra csak úgy vaktában: itt fogunk élni! Régi titkokról van szó, mint mikor a sövényt megkerülve pókháló ment a szádba.Vidéki nyarakról hallgatunk.Aztán az autók visszapillantó tükre - mintha direkt könyökölnének oldalba - és a romos, hátukat mutató bérházfalak; sietve tör közöttük utat a járda aszfaltcsíkja.

49

Sötétedik. Ismerlek: lassan gyereket szeretnél, saját lakást; talán tényleg pont itt, a Klauzálon. Jobb kézzel a mobilt markolva, a ballal a csípőd fölött keresztbenyúlva kettesbe kapcsolni egy japán gyártmányú, környezettudatos kisautón. Épp itt áll egy melletted. Én vagyok az az autó. Benézel, üres ülésen bekapcsolt biztonsági öv, mint mikor valakit hátulról átkarolnak.

50

Hallstatt

„Soha annyira ősz nem volt ezen a világon... ”Szerb Antal

Asszem, ez már a regénybeli ősz.Bejár hozzám egy Szerb A-i fuvallat. Olyan hallstatti. Elég szeriőz.A kinti lombok is erre utalnak.Pofátlan, állhatatos, ferde szél.A fagyos konyhakőre csak rádupláz. Átjár rajtam, és mindent látni vél - a szív echte huzatos Ulpius-ház. Asszem, ez nem egy reményteli ősz.A vaklépcső is, nézd meg, vastagon van szedve. A szembogár el-elidőz lágy kurzorként képernyőablakomban: fekete város, tó - annyira ül a leírás. Már a Bartók is mattul.Ma minden könyvben ősz van legbelül. Olyan szemérmesen, olyan rohadtul.

51

In memoriam H. Zs.

Rászedtél. Taps is volt. Most már abbahagyhatod.

52

Csak addig (3)

Csak addig vagyok érdekes, amíg első ránézésre is nyilvánvaló hiperszenzitivitásom és sebezhe-tőségem dacára a viszontagságok közepette, ha úgy tetszik, a sors Szküllái és Karübdiszei között homéroszi hérosszá érett, rendíthetetlen férfi látszatát keltve elmesélem - többek között azért, hogy világossá váljon, hogy megbízom benned, sőt, hogy a köztünk kibontakozó bensőségesség okán mintegy megtisztelve érezd magad, miszerint mától te, és csakis te vagy súlyos és néma titkaim újdonsült őrzője-, hogy hét év permanens droghasználatot követően ugyanarra a pszichiátriára jártam, melynek falai mögött anyámat a kilencvenes évek elején, a hallgatag tölgyfákkal környezett, titkos ösvényekkel átszőtt, kékfüvű parkban és a hozzá tartozó gigantikus és szomorú kőépületben halálra kezelték.

53

54

IV.

55

56

Mecset a Bartók Bélán

Hommage à Kosztolányi

Lágy adzán s friss pékségillat csorog be a nyáresti sötétet áterezvén e vén falak közé, ahol karöltve lebzsel muszlim, zsidó s bigott keresztény;

és most, ahogy a fahéjszagban döngve kering az áhítattal mormolt refrén, úgy ír bennem is ringó kört a körre az álom régi, sercegő lemezként.

Korongján nyüzsgő zsinagóga, hárem, keresztesek: a földúlt Jeruzsálem, arca sok egzotikus istenségnek;

fölé mered figyelmem görbetűje, hogy tűnt hangfoszlányokból összeszűrje csillogó szemcsékké a mindenséget.

57

Nugát

„A Sztratoszférába feljutó vulkáni eredetű savak szintén elősegíthetik a gyöngybázfényű felhők kialakulását... ”

A nyári űr ma díszdoboznyi bonbon: rumos, diós - kering a sok planéta, hegyekben áll a tejnugát a Holdon, zsebembe szárad édes olvadéka.

De holmi krémre, mondd, babám, ki gondol, e gejl, cukorkagyári hordalékra?Te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom-savaktól ég, akár az égi szféra.

Legyél csokimban málnagranulátum, leszek csigádban jó fahéj, ígérem, s ha jő papírod oldalán a dátum,

mi majd bután kacagva, kéz a kézben, akár egy-egy falatka, föl-le járunk a zord idő metálprotézisében.

58

Piknikmedve

Kezed zsebemből napra nap kisiklik. Pokrócainkon megszáradt a sár.Bögrénkben, nézd, kihűlt az epres Pickwick. Mint teából a gőz, elszállt a nyár.

A fűben eldobált, üres staniclik.Kifosztva áll egy uzsonnáskosár.Hát véget ért e víg, tóparti piknik -érzed, hisz szívünk egy rugóra jár.

S elszállt a vágy is, lám, a nice weatherrel, nem őrködik fölötte senki sem, nem írok zöld tisztást morcos vadőrrel, s nem hívlak úgy, hogy cukros szendvicsem,

csupán a rőt avar ropog ma zárszót várván az őszt, e torkos Medve Lászlót.

59

Áspis

Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis, s én, mint a légért kapkodó egér.Bár szívemen melengethetnék mást is, egy csókod minden fulladást megér.

Máskor pedig, mint trópusok boája, filmekből ismerős constrictorok, a szád, édes, te is úgy tátod á-ra, s feltárul, fel, a vége-nincs torok.

Testemben mindahány parányi csont van, akár a tökmag héja, összeroppan irgalmatlan diótörőd alatt.

Mint zöld mambák, ha prédájukat űzik, a félelem szívembe begyűrűzik -mivégre, mondd, e gyilkos indulat?

60

Szellemtelep

Beállt az ősz, mint egy heroinista.Vérbarna tajtékát locsolja szerte-széjjel, amerre megy. Esküszik, tiszta,s ha akarná, se lenne pénze szerre.

Hogy nincs csaja. Meg kajája se. Nyista.A buszra tán még futja. Megy Újpestre, a Szellemtelepre. De jönne vissza.Szal’ egy kis aprót, hogyha netán lenne.

De Főnököm, nem úgy! Ne értse félre!Nem szeszre költi, hanem tűcserére-habár az ingyen van. Csak tudja, hogy van

az ember, amikor a vérnyomása a plafont veri, érti, egyre-másra,ebben az őszi idegállapotban.

61

Restancia

Ismerjük már e körbetartozást. Benntartja még, bár rég letelt a hó. Erőlködik az ég szemlátomást, mondják: hajnalra fagy is várható.

Egy szem nem sok, ma annyi sem pereg. A szél vonul csak fénylőn, egymaga. Itt-ott egy tócsa tükre megremeg.Avar ropog nyomán, ha megy haza.

A kedvre mindez oly merőleges -sötét teák, forró erőleves,s máris mindent derűsebb színbe lát

az ember: hogy bár lóg neki e tél, az első szem kárpótol mindenért, ha épp lehull, s fölötte ível át.

62

Nuit parisienne

December lett, s a cigiről leszoktam.Le? Még mit nem! A színdohányra át. Párizs volt, kétezer-tíz, főszezonban; néztük a Montmartre fénysodronyzatát

s az üzletsort; a Sacré-Coeurhöz nyomban föl is kaptattunk - ott kaptunk lakást, kis tetőtérit (hány üres garzon vanparlagon - gondoltam -, nem érhet mást

ilyen szerencse), ott talált az advent; kabátom gombját csak egy cérnaszál tartotta, s tudtam már, vészhelyzet áll fent: csoda, ha kibírja az éjszakát.

De belül meleg volt a pillanatban, s az este kint felejtett pillepaplan.

63

Szinopszis

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.Múltunk lakik ma minden létigében.Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfaág a lelógó ereszbe: beléd oly görcsösen kapaszkodom.Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek: a polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek - eltűnt időnkben mennyi révület!És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy, hogy is mehetne bármi nélküled?

64

Csak addig (4)

Csak addig, és nem tovább, amíg megtámadhatatlan, arisztotelészi logikával, a megalkuvást nem ismerő tényfeltáró zsurnaliszták svádájával bizonygatom, hogy mennyire javíthatatlanul és végérvényesen nem vagyok érdekes.

65

66

Konkáv

Még viszonylag későn is sokan érkeznek, a testek fölfogják a zajt, a szoba tompán morajlik: mint mikor valaki tele szájjal beszél. Hamar elfáradok. Majd otthon folytatjuk - gondolom, meg hogy a közös emlékek tehát szükségszerűen egymásba nyíló szobák.Aztán szó nélkül ülünk valami villamoson, és eszünkbe jut, hogy a félelem konvex tér - nincs hova elbújni. Egy ideje gyakran alszol nálunk. Ez is feltűnt. Foglalt helyem van az álmaidban: operában a bérleteseknek.Kint visszhangos, nagy hidegek járnak: a házak falának kutyaugatás csapódik, hajnalra fagypont alá süllyed a hőmérséklet, megdermed a főterek zaja, mint mikor beleüvöltenek egy hűtőszekrénybe.Egy ideje azt várom, hogy alvás helyett megvigasztalj, amiért nem szeretlek.Éjjelente keresztbe fordulok a matracon, mint az óra lapján a nagymutató.

67

Te meg a letört kicsi vagy. Azt álmodom, hogy ok és okozat vagyok egyben, önmagára utaló félmondat, pihenő anafora, saját rebbenésétől megriadó madár, fölszeletelt kés. Aztán egyszer csak reggel lesz - már hány ilyen hétfő rontott rám hívatlanul -, és fény vág be a redőny vetemedett lécei között, mint amikor létrákat mosnak egyenes, ipari vízsugárral.

68

Tartalom

I.

Boldog óra 7Film helyett 8Átmeneti rendek 9Egyszer betört 10Bontás 11Amíg alszom 12Résistance naïve 13Macskakör 14A varrás mentén 15Nyári gyilkosságok 16Vonul a réten át 17Preghiera invernale 18Csak addig 20

II.

A szív helyén 25Tiszta vatta 26Jákob Pestszentlőrincen 27Jövőre harminc 28

69

Még ma velem leszel 29Nem tart 30Indián nyár 31Hommage au vieux Pinocchio 32Pesti sampon 33Csak addig (2) 35

III.

Fokok között 39A véletlenek logisztikája 40Mese 41Ahol megszakad 42Benne, téged 43Ajánló vízhez 44Valami fényes 45Tőlünk jobbra 46Hiánydramaturgia 48Klauzália 49Hallstatt 51In memoriam H. Zs. 52Csak addig (3) 53

70

IV.

Mecset a Bartók Bélán 57Nugát 58Piknikmedve 59Áspis 60Szellemtelep 61Restancia 62Nuit parisienne 63Szinopszis 64Csak addig (4) 65

Konkáv 67

71

www.libri-kiado.hu

Felelős kiadó a Libri Kiadó ügyvezetője Felelős szerkesztő Dunajcsik Mátyás Olvasószerkesztő Barsi NikolettaA borítótervet Szüts Miklós festményének felhasználásával Somogyi Péter készítette Műszaki szerkesztő Kovács Balázs Sándor Készült 2012-ben Nyomdai előkészítés Kebok Nyomtatta a Kinizsi Nyomda Felelős vezető Bördős János ISBN 978-963-310-095-0

72

Fotó © Rév Marcell

Závada Péter 1982-ben született Budapesten. Az ELTE angol-olasz szakán diplomázott. Hónapokig élt

Kaliforniában, Rómában majd Párizsban. Dolgozott nyelvtanárként és reklámszövegíróként. Kamaszkorától fogva az Akkezdet Phiai rap és slam poetry csapat tagja.

2009 óta publikál verseket, megjelent többek közt a Holmiban, a Jelenkorban, az Ex Symposionban és a

Literán. Ez az első könyve.

73