Transcript
Page 1: A mezei juhar (Acer campestre)

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 2. szám (2014. február) 55

A juhar nemzetségnév szláv jövevényszó, már egy 1232-bõlszármazó oklevélben olvashatjuk ihor írásképpel. A tudomá-nyos fajnév, a campestre a latin campus = mezõ szó mellék-névi alakja, s a mezei tag arra utal, hogy e faj gyakran a síkvi-dékek, alacsonyabb régiók mezõkkel ölelt kisebb erdõfoltjai-ban, facsoportjaiban, mezsgyéiben nõ. A latin eredetû fajnévnemcsak a magyar fajnévben öltött testet, hanem sok európainyelvben is. Így a német Feld-Ahorn, az angol Field maple, afrancia Èrable champêtre mind erre utal. Korábban használ-ták nálunk a fodor juhar, csipke juhar megnevezést is, amelyelõtagok a faanyag hullámos rostjai alapján ragadtak e fajra.Érdekesség, hogy az elsõ magyar dendrológia szerzõje, Gros-singer János Keresztély 1797-ben még csak két juharfajt említ,az Acer majus alatt a hegyi juhart, míg az A. minus alatt a me-zei és korai juhart egyaránt értette.

AlaktanaE fafajt idõsebb korban ma zömében 10–15 m magas egye-dek képviselik, holott jó termõhelyeken akár a 20–30 m ma-gasságot is elérheti. Ilyen egyedeket ma már alig lehet találni,mivel évszázadok óta gyomfaként üldözik, s a gyengébb mi-nõségû termõhelyekre szorították vissza, ahol a gyakori faki-termelések és a sarjaztatás miatt „letörpült”. A mai egyedekalapján az is nehezen hihetõ, hogy e fafaj akár 150–200, deegyes irodalmi források szerint 300–350 évig is elélhet. Ilyenmatuzsálemi korú egyed nálunk már nem található.

Gyomfaként való üldözése arra is visszavezethetõ, hogynem nevel hosszú, egyenes törzset, s szürkésbarna, kicsi,szögletes és morzsolható kéregcserepekkel fedett törzse aföld felett rendszerint már hamar elágazik, vastag, felálló ágak-ra bomlik. Ezek gyakori továbbágazódásával sûrû, kerekdedlombkorona alakul ki. Hajtásrendszerében sok a rövidhajtás,ezért lombozata sûrû. Van egy érdekes alakja (f. suberosum)is a mezei juharnak. Ez a másodéves gallyain paraanyagokbólálló léceket fejleszt, amelyek a szárcsomóknál befûzõdnek. Eza parás mezei juhar nagyon gyakran csak cserjetermetû, sokegyforma, tõben elágazó törzset nevel, s gyakran lehet veleerdõszéleken, mezsgyéken találkozni. Az a vélekedés, hogy anem parásvesszejû alapfajhoz képest szárazságtûrõbb, mégnem bizonyított. E fafaj nagyon jól sarjad kivágás után tuskó-ról, de gyökérsarjakat is tud nevelni, amelyekkel távolabbgyalogolhat. Törzse édes nedvet tartalmaz, amelybõl koráb-ban a törzs megcsapolásával cukrot fõztek.

A mezei juharban az Acer nemzetség szürke eminenciásáttisztelhetjük, mivel elsõ látásra sem levelében, sem virágzatá-

ban, sem termésében nem lehet semmi különlegeset felfe-dezni. Meglehetõsen kicsi, 4–10 cm hosszú és széles leveleivannak, rendszerint öt, ritkábban három karéjra tagolódnak.A középsõ három karéjon gyakran mellékkaréjok képzõd-nek. A karéjok e fajnál tompák, az acer szóval ellentétbennem hegyesek. A levél egyetlen érdekessége, hogy nyelébentejedények futnak, ezért annak megsértésekor fehér tejnedvfolyik ki belõle. Igaz, a tejnedv-termelés nem olyan intenzív,mint a korai juhar esetében.

Virágzatai általában 25 éves kor felett, lombfakadással egyidõben jelennek meg a hajtásvégeken, a kevés virágú sátoro-zó bugák kezdetben felfelé állnak, majd lekonyulnak. Sárgá-szöld, kicsiny virágai alig tûnnek szemünk elé, leginkább abeporzást végzõ hártyásszárnyúak szorgoskodása hívja fel rá-juk a figyelmet.

Ha közelebbrõl vizsgáljuk a virágokat, akkor egy érdekesjelenségre figyelhetünk fel. A morfológiailag kétivarúnak tet-szõ virágok funkcionálisan valójában egyivarúak. Az egyikvirágban a jól fejlett termõ mellett rövid porzószálú porzókattalálunk, amelyeknek a portokja nem is nyílik fel. Ezen nõjel-legû virágok fejlesztenek késõbb termést. A másik típusú vi-rágban a jól fejlett és mûködõképes porzók mellett csököttmagház található. Ezek a porzós virágok a virágzat külsõ vi-

A mezei juhar (Acer campestre)

botanikai jellemzéseProf. dr. Bartha Dénes – intézetigazgató egyetemi tanár, NYME EMK NTI

www.azevfaja.hu

A tudományos nemzetségnév Linnétõl, 1753-ból szárma-zik, ám a juharokat már Ovidiusnál és Pliniusnál is acerlatin köznéven találjuk, amely név kétséges, hogy össze-függ a latin acer = éles, hegyes vagy a görög akrosz =csúcs szavakkal. Egyesek ezt a szót az indogermán ak- =hegyes tõre vezetik vissza, s vélhetõen a korai juhar he-gyes karéjai alapján ragadt a nemzetségre az acer név.

Mezei juhar. Csapody Vera akvarellje

Page 2: A mezei juhar (Acer campestre)

rágai. A mezei juhar is jól példázza, hogy az õsibb juharok-nak kétivarú virágai voltak, míg az evolúciósan fiatalabb fa-joknak már egyivarú virágaik vannak, azaz a fejlõdés a két-ivarúságtól az egyivarúság irányába mutat. Sõt bizonyos ju-harfajok (például a hazánkban özönfajként terjedõ zöld ju-har) már kétlakiságot mutat, azaz külön egyedeken fejlõdneka porzós, más egyedeken a termõs virágok. A mezei juharegyedek között is felfedezhetünk olyanokat, igaz csak 1–2%-os arányban, ahol az ivari szétválás már tökéletes.

Ikerlependék termései kicsik, a szárnyak egymáshoz ké-pest egyenes szögben állnak, így felsõ élük vízszintes vonal-lal határolható. A fiatal termések gyakran vörösesen futtatot-tak, a meg nem termékenyült virágokból léha, azaz csírázás-ra képtelen termések fejlõdnek.

ElterjedéseA mezei juhar elterjedésének súlypontja Közép- és Dél-Euró-pában van. Érdekes módon megtaláljuk Afrikában is, Algérialegészakibb részén, viszont hiányzik az Ibériai-félsziget javarészérõl, szórványos Szicíliában, a Peloponnészoszi-félszige-ten és Kis-Ázsiában. Megtalálható viszont a Kaukázusban ésa Kaszpi-tengertõl délre esõ területeken is. Északon Skóciadéli részéig, Dániáig hatol, a Skandináv-félszigetnek csak alegdélibb csücskében él. Kelet-Európában majdnem a Volgá-ig hatol, de a Fekete-tengertõl és a Kaukázustól északra hú-zódó sztyepp-övezetben már nem fordul elõ. Elterjedési tér-képére pillantva még az is szembetûnik, hogy a magashegy-ségek (pl. Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Szudéták, Kauká-zus) felsõbb régióit elkerüli. Ez a tény az elterjedési területé-bõl is adódó nagymérvû hõigényével hozható összefüggés-be, amit csak az alacsonyabb régiók hosszabb vegetációsidõszakú helyein kap meg. A jégkorszak alatt négy Földközi-tenger melléki menedékterületen, ún. refúgiumban vészeltát, az interglaciálisokban és a jégkorszak után ezekbõlhódította meg a mai területeket.

ElõfordulásaHazánkban a sík- és dombvidéke-ken található meg elsõsorban, defelkapaszkodik a középhegysé-gekbe is, igaz 500 m tengerszintfeletti magasság felett már alig ta-láljuk meg. Ennek oka a már emlí-tett magas hõigénye. A Kárpát-me-dencei vertikális megjelenését az 1. táb-lázat szemlélteti. Legmagasabban a Petro-zsény melletti Piatra Rosi-n kapaszkodott fel

(1196 m), de ott már csak cserjetermetû. Tapasztalt tény,hogy a magashegységekben a patakvölgyekben nyomul fel.

Sokféle erdõtársulásunk jellemzõ elegyfája, így gyakori acseres-tölgyesekben, a mész- és melegkedvelõ tölgyesekben,az erdõssztyepp-tölgyesekben. A gyertyános-tölgyesekbenés a keményfás ligeterdõkben már ritkábban kerül szem elé,de ennek az is oka, hogy ezeken a jobb termõhelyekenvisszaszorították a korábbi erdõhasználatok. Érdekes, bárcsaknem megsemmisült társulás a hazánkból Fekete Gáboráltal 1965-ben leírt mezei juharos-tölgyes. A Gödöllõi-domb-vidékrõl jelzett, s korábban az Északi-középhegység alacso-nyabb, kontinentális klímahatásnak kitett részein, platókon,enyhe domboldalakon megjelenõ társulás ökológiai tekintet-ben a gyertyános-tölgyes és a cseres-tölgyes között áll. Agyertyán ebben a társulásban kevésbé érzi jól magát, csakszórványosan jelenik meg, viszont a második lombkorona-szintben tömeges az árnyalást jól elviselõ mezei juhar.

Magyarország legnevezetesebb mezei juhar egyede a gyu-lai vár melletti parkban állt vihartól tépázva. E közel négy mé-ter törzskerületû fa alatt komponálta a hagyomány szerint Er-kel Ferenc a Bánk bán dallamát.

VáltozatosságaA juhar nemzetségben jelenleg 124 faj ismert, amelyeket 16szekcióba sorolnak. A szekciók között jelentõs különbségekfedezhetõk fel morfológiai és vélhetõen evolúciós tekintet-ben. A mezei juhar a Platanoidea szekcióban kapott helyet,ebbe tartozik a korai juhar is.

A mezei juhar fajon belüli változatossága leginkább a leve-leknél és a termésnél jelentkezik. Ez alapján három alfaját kü-lönítjük el, a subsp. marsicum alfaj esetében a levél három-

karéjú és a termésfallal burkolt mag moly-hos. A subsp. campestre és subsp.

hebecarpum alfajok esetében alevél 5 tagolatú, elõbbinél ko-pasz, utóbbinál molyhos a mag-

ház és a levélfonák is. Ezeket az al-fajokat eddig kevésbé kutatták, így

elõfordulásuk, termõhelyi igényeik te-kintetében nem rendelkezünk biztos in-

formációkkal.A juharfajok között a természetben alig

jellemzõ a hibridizáció. A mezei juhar eseté-ben is csak két természetes útonkeletkezett hibridfaj ismert. A Dél-Európában élõ francia juharralalkotott hibridjét (A. × bornmuelle-

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 2. szám (2014. február)56

AZ ÉV FÁJA

1. ábra. A mezei juhar elterjedési területe

Nagytáj Felsõ határ (tszfm. m)Északnyugati-Kárpátok 750Közép-Kárpátok 700Északkeleti-Kárpátok 810Keleti-Kárpátok 810Déli-Kárpátok 720Dél-magyarországi hegyvidék 750Erdélyi-szigethegység 720Magyar-középhegység 750Horvát Alpok 940Átlag 740

1. táblázat. A mezei juhar vertikális megjelenése a Kárpát-medencében (Forrás: FEKETE - BLATTNY, 1913)

2. ábra. A mezei juhar hazai elõfordulása (Forrás: Magyar Flóratérké-

pezési Program, 2013, Sopron)

Page 3: A mezei juhar (Acer campestre)

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 2. szám (2014. február) 57

ri) Borbás Vince nagynevû botanikusunk írta le a Balkán-fél-szigetrõl, míg a szintén dél-európai tompakaréjú juharral alko-tott hibridet (A. × jakelyanum) tavaly fedezték fel az Isztriai-félszigeten. Kertekbõl ismert a hegyi juharral mesterségesenlétrehozott hibridfaj is (A. × ramosum). A legismertebb mes-terséges hibrid (A. × zoeschense) a híres német dendrológus,Schwerin gróf zoescheni faiskolájában jött létre, a mezei juharmellett a másik szülõfaj az Appennini-félsziget déli felében élõolasz juhar. E hibridet díszkertészeti célokra használják.

Bár maga az alapfaj kevésbé mutatós, 37 kultúrváltozat is-mert, amelyek habitusban, a levél színében, mintázatábankülönböznek. Hazánkban öt fajtát árusítanak a díszfaiskolák,közülük a keskeny tojásdad koronájú, egyenes törzsû ’Zentai’magyar nemesítés eredménye.

Figyelemre méltó taxon a parádi vagy más néven mátraiõsjuhar. Ezt Papp József botanikus fedezte fel 1954-ben aMátra hegységben tett kirándulása során a Tarna völgyében.Kezdetben a mezei juhar egy érdekesebb levélváltozatának,atavisztikus alakjának gondolta, majd további vizsgálódásokés összehasonlítások után faji rangra (Acer acuminatilobum)emelte. Rövid idõn belül védelem alá is helyezték az akkor is-mert egyetlen egyedet, s botanikus kertekben elkezdték ve-getatív úton szaporítani. A magyar botanikusok körében sokvitát váltott ki ennek rendszertani helyzete, de egyértelmû ál-láspont nem született mind a mai napig, hogy önálló faj-evagy sem. Papp József már a taxon leírásakor jelezte, hogysok hasonlóságot mutat a felsõ-miocén szarmata-rétegébõlszármazó fosszilis juharfajokkal. Az utóbbi években a Mátra-alján Aldebrõ közelében újabb, de fiatalabb egyedeket talál-tak ezen érdekes juharból, ami azért is örvendetes, mert azeredeti fa ma már rossz egészségi állapotnak örvend.

A mezei juhar az éghajlati szélsõségeket, az erõs téli hide-get és a tartós szárazságot jól viseli, széles ökológiai amplitú-dója miatt a száraz-félszáraz termõhelyû tölgyeseink leggya-koribb elegyfája. A vadrágásnak jól ellenáll, ezért igazánmegérdemelné már, hogy megfosszuk a gyomfa címtõl, sökológiai szerepét felismerve nagyobb teret szánjunk nekiegyre jobban átalakuló erdeinkben.

AZ ÉV FÁJA

A mátrai õsjuhar hajtása és virágzata

Megújult az Erdészettudományi

Közlemények honlapja

Letölthetõek az erdészeti tudományos szakfolyóirat lapszámai

Letisztult minimalista formában, áttekinthetõ menürend-szerrel, felhasználóbarát szerkezetben újult meg az Erdé-szettudományi Közlemények honlapja. A weboldal egyiklegnagyobb elõnye, hogy a szaktudományos folyóirat eddigmegjelent összes lapszáma – az Erdészeti Lapok digitális ar-chívumához hasonlóan – lapszámonként egyben, illetvecikkenként is letölthetõ, pdf formátumban. Az archívummellett megismerhetõ a folyóirat szakmai küldetése, tudo-mányos céljai, a szerkesztõbizottság személyi összetétele.És ami szintén nem mellékes, a jövendõ szerzõk is részletesformai, tartalmi instrukciókat, útbaigazítást szerezhetnekpublikációik, kézirataik beküldése elõtt. Ennek határideje akövetkezõ kötethez már nincs is túl messze, 2014. március10-ig várják az írásokat! A szakfolyóirat megújult honlapja awww.erdtudkoz.hu webcímen érhetõ el.

Nagy László

Új belépõk

Gyõr-Moson-Sopron megyei MagánerdõGazdálkodási és Környezetvédõ Helyi

Csoport: Giczi Dávid egyetemi hallgató,Giczi Róbert egyéb felsõfok, Németh Attila egyéb

középfok; Vértesi Helyi Csoport: Németh Márta egyéb fel-sõfok; Debreceni Helyi Csoport: Takács Péter tanuló, Ba-logh József tanuló, Bálega Zsolt erdésztechnikus, Stelcz Nor-bert erdésztechnikus; Miskolci Helyi Csoport: Fidrus Gá-bor egyéb középfok, Török Gábor erdõmérnök, Gáspár Lász-ló egyéb felsõfok; Szombathelyi Helyi Csoport: Dr. Csa-naki Eszter egyéb felsõfok; Székesfehérvári Helyi Cso-port: Dr. Gombás Katalin erdõmérnök; ZalaegerszegiHelyi Csoport: Lukács Péter erdésztechnikus, Belsõ Lászlóegyéb felsõfok, Stropka Dávid erdésztechnikus; Balassa-gyarmati Helyi Csoport: Bolgár Róbert erdésztechnikus;Kecskeméti Helyi Csoport: Nagy Anett egyéb felsõfok,Csikós Béla Gábor erdésztechnikus, Király Zsuzsanna er-désztechnikus; Erdélyi Helyi Csoport: Lurcza János erdõ-mérnök, Molnár Gábor erdõmérnök, Kiss Dénes erdõmér-nök, Farkas Attila egyéb felsõfok, Széles Anna erdõmérnök;Nagykanizsai Helyi Csoport: Heilig Petronella erdész-technikus, Lukács Viktória Katalin erdésztecnikus, VándorPéter egyéb felsõfok; Csongrád megyei Helyi Csoport:Traj Lajos; Bajai Helyi Csoport: Bodor László erdõmér-nök; Gyõr Erdõgazdaság Helyi Csoport: Kökény Ger-gely Levente erdõmérnök; Egri Helyi Csoport: Bányai Bé-la egyéb felsõfok, Boldizsár Tibor Bence, Ecsegi László erdõ-mérnök, Simon Péter erdésztechnikus; Kaposvári HelyiCsoport: Vitman László erdésztechnikus.