AZ EMBER TERÜLETHASZNÁLATÁNAK HATÁSA A HAZAI MADÁRVILÁGRA
Prommer Mátyás
Gömörszőlős, 2011. október 3-5.
Madarak területhasználata
• Fészkelési időszak (filopatria, intenzív területhasználat
• Diszperzió/kóborlás (időszakos megtelepedési területek, kevésbé intenzív területhasználat)
• Vonulás (rövid ideig tartó, nem intenzív területhasználat)
• Telelőhelyek (esetenként hosszú ideig tartó, intenzív használat)
• Mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás)
• Urbanizáció (városok növekedése, kisebb vidéki települések átalakulása/eltűnése = a mezőgazdasági termelés megváltozása)
• Infrastruktúra/Ipar (vonalas létesítmények, bányák erőművek)
Az ember területhasználata
A humán területhasználat hatásai
A természetes élőhelyek eltűnése
– Fészkelőhelyek eltűnése
– Táplálkozóterületek megszűnése
• Speciális eset: fragmentáció
• Fragmentáció:
– Közvetlen hatás: egyes növény- és állatpopulációk feldarabolódása és eltűnése
– Közvetett hatás: a táplálékpiramisban magasabban álló, a fent említett növény- és állatfajokra ‘alapozó’ madárfajok eltűnése (amelyeket a fragmentáció önmagában nem biztos, hogy zavarna)
A humán területhasználat hatásai
A mezőgazdaság hatásai
• Több ezer éven át tartó tájátalakítás
• A természetes élőhelyek átalakítása, feldarabolása
• Az elmúlt évtizedekig: „alacsony” hatásfok
• Táplálékkoncentráció
• A folyószabályozások, a lápok- és mocsarak lecsapolása, és helyükön a növénytermesztés és extenzív állattartás elősegítették a pusztai élőhelyekhez kötődő fajok állományának erősödését à ezek ma „természetvédelmi hungarikumok” az EU-ban (túzok, parlagi sas, kerecsensólyom, kékvércse – a „nyertes” fajok)
• Növénytermesztés + extenzív állattartás à táplálékkoncentráció a természetes élőhelyekhez képest = egyes fajok állománya jóval sűrűbb, mint a természetes élőhelyeken (kerecsensólyom, túzok, fogoly, füstifecske, házi veréb)
• Más – főleg a vizes élőhelyekhez kötődő, nagy területigényű – fajok ugyanekkor tűntek el hazánkból, mint fészkelő fajok (daru, rózsás gödény – a „vesztes” fajok)
Mezőgazdaság – nyertesek és vesztesek
Mezőgazdaság – napjaink kihívásai• A „hatékony mezőgazdaság” problémája
– „Túl hatékony” növénytermesztés
– A mg-i munkák időzítése – termésmaximalizálás kontra természetvédelem
– Intenzív állattartás előtérbe kerülése• Felhagyott legelők
• „Steril” állattartó-telepek
• Vegyszerek használata
• GMO(?)
• Több daru, több vadlúd – több konfliktus a gazdákkal
• Látszólagos ellentmondás a vadgazdák és a ragadozómadarak érdeke között
• Konfliktusos agrár-környezetvédelmi támogatások – avagy melyik ujjamat harapjam?
Erdőgazdálkodás
• A hazai madárfaunát (a vizes élőhelyek átalakítása mellett) a természetes, öreg erdők eltűnése érinti (császármadár, héja, békászó sas, odúlakó madárfajok)
• Speciális esetek: fekete gólya, szirti sas
A mezőgazdaság hatása – egy komplex példán keresztül
A kerecsensólyom-állomány alakulása a folyószabályozásoktól napjainkig
A folyószabályozások előtt
• Kevés adat• Kisebb kiterjedésű „pusztai-jellegű” élőhely
– faj jelen van az alföldön és a hegyvidéken
• „Alacsony intenzitású” ragadozómadár-üldözés
• Stabil, de valószínűleg nem túl nagy állomány
A folyószabályozások után (a 20. század elejéig)
• Megnőtt a pusztai élőhelyek aránya – a faj jelen van az alföldön és a hegyvidéken
• Kis intenzitású növénytermesztés, extenzív állattartás
• Kezdődő nyomás a vadászok részéről a ragadozómadarakon
• Viszonylag nagy állomány (300 pár körül)
1900 - 1980• Az élőhelyek aránya változatlan• A növénytermesztés változik, de az állattartás
nagyrész változatlan (extenzív) marad• Erős nyomás az állományon: lelövés, mérgezés
(szándékos és másodlagos), solymászati célúbefogás
• Eltűnik a vándorsólyom Magyarországról• A faj fokozatosan kiszorul az alföldről és csak a
hegyvidéken marad meg – minimum 13 (ismert), maximum 30 (becsült) pár 1980-ban.
1980 - napjainkig• Intenzív, célzott fajvédelmi program – csökken a nyomás
a vadgazdák és a solymászok részéről• Elkezd érződni a legveszélyesebb vegyszerek
betiltásának hatása• Átalakul az állattartás 1990 után: megszűnik az extenzív
állattartás a hegylábi részeken és a hegyben –beerdősülnek a legelők, eltűnnek a zsákmányfajok
• A hollóállomány erősödésével megjelennek a jóminőségű fészkek a magasfeszültségű traverzeken, a táplálékban gazdag alföldi részeken
• 2006-ban az utolsó pár kerecsensólyom is eltűnik a hegyvidéki részekről
• Erős alföldi állomány (>220 pár 2010-ben)
Urbanizáció• A természetes élőhelyek beépülése àmás típusú élőhelyek kialakulása
• „Nyertes” fajok: a sziklai, és a kis területigényű, erdei, vagy bokros élőhelyhez kötődő madárfajok (vándorsólyom, vörösvércse, gyöngybagoly, feketerigó, molnárfecske, sarlósfecske, karvaly, balkáni gerle) à Budapesti vadon (www.termeszetfilm.hu)
• Elkülönült, egymással nem, vagy alig kommunikáló városi, és erdei szubpopulációk kialakulása (feketerigó)
• Egyes fajok már szinte csak városokban fészkelnek (csóka, molnárfecske)
• A város, mint refúgium: az esztergomi vörösvércsék esete
• A város mint téli szállás: melegebb és táplálékban gazdagabb, mint a környező természetes élőhelyek àa vonuló északi fajok, és a környezőerdők madarai egyaránt behúzódnak a településekre (fenyőrigó, szőlőrigó, esetenként a feketerigó erdei állománya, cinegefajok, északi vándorsólymok)
• (eltérő térérzékelés más állatcsoportokhoz képest)
Urbanizáció – napjaink problémái
• „Sterilizált” városok – épületek felújítása, és az üregek lezárása, az épületek egyes részeinek lehálózása és betüskézése
• Fészkek szándékos leverése („piszkítanak a madarak”)
• Nagy üvegfelületek + fényszennyezés hatása a főleg éjjel vonuló énekesmadarakra
– (A fényszennyezés opportunistája: a vándorsólyom)
• Janus-arcú turizmus – a pilisi parkerdő példája
Infrastruktúra/Ipar
• Vonalas létesítmények
• Bányák
• Erőművek
Vonalas létesítmények• Utak
– Természetes élőhelyek megszűnése– Fragmentáció– Gázolás
• Öntözőcsatornák– A madarakra inkább pozitív hatása van, növeli a diverzitást
• Elektromos légvezetékek– Áramütés, ütközés – középfeszültség – Ütközés (elektromágneses sugárzás?) – magasfeszültség – Pozitív hatás: biztonságos fészkelőhely olyan vidékeken is, ahol
másképpen nem, vagy csak kevés és nem biztonságos fészkelőhely lenne, az amúgy táplálékban gazdag területen – segíti a védelmi célok elérését (fészekládák)
Bányák
• Külszíni (kő)bányák– Természetes élőhelyek eltűnése– Új, az adott környezetben nem, vagy más formában
(kisebb dimenzióban) lévő élőhely kialakulása: fészkelő- és táplálkozóhely
– A sziklai élőhelyekhez (is) kötődnek a nyertes fajok: uhu, macskabagoly, vándorsólyom, házi rozsdafarkú, hajnalmadár (vendégfaj), kígyászölyv, (kövirigó)
• Bányák– Elsősorban a denevérfajok számára lehet kedvező
Erőművek
• Szénerőművek (közvetett hatások)
• Vízi erőművek (természetes élőhelyek megváltozása, eltűnése; a megváltozott áramlásdinamika hatásai)
• Naperőművek
• Szélerőművek (élőhelyvesztés, ütközés)– Ütközés– Élőhelyvesztés
Következtetések és megoldások
• Folyamatosan változó élőhelyek – természetes és emberi hatások –alkalmazkodó madárfajok
• A természetes élőhelyek és az egyes veszélyeztetett fajok védelme nem mindig esik egybe
• Fontos az élőhelyek sokféleségének és mozaikosságának megőrzése, de ebből nem lehet, és nem kell kizárni az ember által létrehozott élőhelyeket – az ember szerepe nem mindig negatív
• Az ember által létrehozott élőhelyeken (mg-i területeken, városokban) kis odafigyeléssel (táplálék és fészkelőhely biztosítása, a mortalitást okozó faktorok csökkentése) nagy mértékben növelhető a madárfajok száma
• Kiemelt figyelmet kell fordítani a speciális élőhely és/vagy nagy területigényű fajok védelmére
• A természetvédelmi programok tervezésekor (támogatási rendszerek, konkrét védelmi programok) a fentieket figyelembe kell venni
KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐFIGYELMET!
Fotó: simakphoto.hu