Április 27-én késõ este in-dultam útnak, ezúttal is LasVegas felé vitt az AmericanAirlines hatalmas gépe. Azszokásos három és félórás útezúttal kicsit tovább tartott,miután a gépünk többszörkeveredett viharba. Az erõshullámzást az ügyes piló-tánk szépen elkerülte, deazért így is eléggé „bumpy”– zötyögõs – volt az utazás,és a gép a kerülõutak miattkéséssel ért a Las Vegas-ireptérre.

A városkép is pont fordí-tottja volt a megszokottnak,eddig mindig a MandalayBay Casinót láttuk meg elsõ-ként, most viszont a Stripmásik végén lévõ Stratos-phere Casino felõl érkez-tünk. A landolás után cca.30-35 percbe tellett, míg akocsinkhoz értünk, és chi-cagói idõ szerint éjjel két óramúlt, mire ágyba kerültem.

A látogatás, a „Fényekvárosában” immár a har-madik volt az utóbbi hathónapban, mostanában itttalálkozhatom a feleségem-mel, aki tavaly decemberóta él a városban, ahol gon-dozza az ápolásra szorulóunokahúgomat.

Bizonyos fokig jó ez a tá-vollét, mert a távolság miattkevesebb szóváltás lehetsé-ges, és amennyiben telefo-non adódik valami nézetel-térés, nejem a készülék ki-kapcsolásával vet véget azsörtölõdésnek.

Viszont hiányzik azegyüttlét, hiszen több mint54 éve vagyunk házasok,megszoktuk már egymást,még ha az egykori nagy sze-relem, mostanra már taka-réklángon is ég. A szeretetés a családi béke fontosmindkettõnk számára, anagy viharok már rég elvo-nultak a fejünk felett.

A sivatagi völgyben lévõLas Vegas idõjárása ilyen-

kor, tavasszal a legkedve-zõbb, ragyogó napsütésesnapokat élünk, még bárány-felhõ is csak ritkán akad azégen. A hõmérséklet május7-én, amikor a beszámoló-mat írom, 88F (31C), ésilyen volt – egy-két fok elté-réssel –, amióta megérkez-tem, s remélem, ilyen is ma-rad, amíg itt vagyok.

A kedvezõ hõmérsékletmellett jó a száraz levegõ,így nem izzad olyan köny-nyen az ember, mint Chi-cagóban, ahol ilyen melegmellett a telített páratarta-lom teszi kellemetlenné anapokat. Itt cca. 10 száza-lék pára van a levegõben,ezért sok vizet, folyadékotkell inni, egyesek szerintnapi két litert.

Az orvosok nem ajánl-ják az alkoholt, de jóma-gam azért koktél nélkülnehezen fogok hozzá azírásnak. A koktélt itt néha afröccs, vagy hosszúlépéshelyettesíti, vagy egy üvegsör, ha éppen arra van ked-ve az embernek.

Május 17-én megyek vissza Chicagóba, hogy otttudjak lenni Orbán Viktormagyar miniszterelnök fo-gadtatásán a Szent István Ki-rály templomban.

Tulajdonképpen nem Or-bán Viktor az elsõ magyarminiszterelnök, aki Chica-góban járt, a rendszerváltáselõtt töltött egy-két napot vá-rosunkban Grósz Károly,aki akkoriban pártvezetõifunkciója mellett miniszter-elnök volt. Grósz látogatásá-ra a helyi magyarok közülrajtam kívül talán senki sememlékszik, hiszen a kom-munista vezért nem érde-kelte a helyi magyarság,amint minket sem a minisz-terelnök személye. Egyszó-val az egymás iránti érdekte-lenség kölcsönös volt.

A Chicagóban mûködõkereskedelmi irodában tar-tott fogadást Horchler Fri-gyes, az iroda vezetõje szer-vezte, oda magyar emigrán-sokat nem hívtak meg, attólfélve, hogy politikai indula-tokat kavart volna a találko-zás. Az iroda titkárnõje, azegykori 1956-os menekültSass Magda, mesélte el a fo-gadás részleteit, amelyneksorán Ft. Eördögh András,a Szent István Király temp-lom plébánosa adott át leve-let Grósz Károlynak. KésõbbBandi atya mondotta, hogyGrósz olvasatlanul tettezsebre a levelet, pedig a tar-talmát ismerve bizonyáranem „tette volna zsebre” abenne foglaltakat. Sass Mag-da késõbb, 1996-ban felesé-gül ment Kertész Imre ké-sõbbi Nobel-díjjal kitünte-tett magyar íróhoz.

A fenti néhány sor legyenrésze a chicagói magyarságtörténelmének, s bár sokmagyar élt és él Chicagóban,de a helyi magyarság életé-bõl kevés írott érték marad.Ezt próbálom alkalmankéntpótolni a Chicagói krónikák-kal, amelyben jegyzetelem ahelyi magyarság fontos ese-ményeit.

Itt, Las Vegasban mosta-nában naponta 60 percettöltök egészségügyi sétálás-sal, további 60 percet pedigúszással. Szeretnék fogyni isegy kicsit – nejem szerintigazán rám férne –, de ez ne-hezebben megy, mint fel-szedni az extra fontokat.

Az igazság, hogy Chica-góban nem vigyázok túlzot-tan az étrendemre, itt vi-szont azt eszem, amit a kis„jutasi” õrmester nejemelém tesz. Nincs nassolás,késõ esti utóvacsora, ami alegrosszabb a fogyókúramellett. Itt kiadós reggelit ka-pok: két tükörtojást egy sze-

let pirítóssal, mellé egy bög-re (latte) tejeskávét és kisadag gyümölcsöt.

Ebédre általában leves,estére a régóta óhajtott fõ-zelékek: tök, kelkáposzta,paradicsomos káposzta, éstegnap friss sárgabarackkaltöltött gombóc. Az effajtaételek, vagyis a házi koszthiányzik leginkább a chica-gói étrendembõl, ilyesmitnem lehet olasz vagy kínai,vendéglõbõl rendelt kajávalpótolni.

A minap nejem remekhalászlét fõzött, amineknemcsak én, hanem a veg-asi magyar barátaink is na-gyon örültek. Régóta nemízlelt csemege, amelynekalapanyagát nejem egy ha-talmas ázsiai halas üzletbõlszerezte be. Elállt a lélegze-tem, amikor megláttam arengeteg különféle halat,amelyek legtöbbjét nem na-gyon ismertem.

Végül a megszokott „cat-fish” lett kiválasztva, aztszoktunk enni Chicagóbanis, karácsonykor rántva, Fe-kete Pista barátom ked-vence. Sokan mondják,hogy a „catfish” harcsafaj-ta, pedig Szathmáry Lajoshíres szakács és étteremtu-lajdonos barátom annakidején felvilágosított a vita-tott halfajtáról.

Lajos szerint a „catfish”,kinézete ellenére a pon-tyok családjához tartozik,miután a mesterséges tó-ban nevelt halakat szója-babgolyócskákkal táplál-ják. A ragadozó harcsa,nem él szójababbal, amintaz oroszlánt sem lehetzöldséggel vagy gyümölcs-csel, káposztával vagy ép-pen dinnyével táplálni.

A súlyveszteség mellett,szeretnék kicsit lebarnulni acsodás napsütésben, ez nemlesz nehéz, itt azonban fõlegarra kell ügyelni, nehogyrögtön rákvörösre süljön leaz ember. 1972-ben vagy1973-ban, amikor elõszörjártam Las Vegasban, alapo-san megtanultam a sivataginapozási leckét.

Akkoriban a televíziósképcsöveket gyártóGriffith's Electronic válla-lat salesmenedzsere vol-tam, a területem az ameri-kai közép-nyugat volt. Egyelektronikus kiállításra jöt-tünk Las Vegasba, amelyemlékeimben sokáig, mintegy kisváros élt.

Késõbb, amikor unoka-húgom ideköltözött, a városlakossága jóval millió feletti-vé változott. A sivatagi nap-sütéshez nem voltam hoz-zászokva, így a uszoda mel-lett, mielõtt észrevettem,rákvörösre sültem, estére or-vost kellett hívni, aki valamicsodakenõccsel gyógyítottaaz égési sebeket. Akkormegtanultam a leckét, azótavigyázok a napozással LasVegasban.

Amióta legutóbb itt jár-tam, egy új magyar kisven-déglõ nyílt a városban, aho-va Csonka Zoltán barátomvitt látogatásra. A restaurant,a Judit's Bistro, három hó-

nappal ezelõtt indult egypizzéria helyén, a régebbenlétesült üzleti negyedben.

A tulajdonosok, CsekeJudit és férje, Cseke József,megpróbálnak életet verniLas Vegas magyar társadal-mába. Kemény fába vágtáka fejszét, mert kevés magyarél Las Vegasban, ezért a ven-déglõ továbbra is pizzériamarad, ahol speciális olasz-amerikai konyhát vezetnek,de már magyar ételek is kap-hatók.

A marhapörkölt és a csir-kepaprikás nokedlival állan-dó helyet kapott a menün,amint a lángos is, ésvasárnaponként ma-gyaros napot tarta-nak. József cukrász-mesternek tanult Ma-gyarországon, igaz,itt fõként Dobos-tor-tákat készít, azt iscsak rendelésre, csi-nálna szívesen mástis, ha igény mutat-kozna rájuk.

Judit mesélte,hogy itt élõ muzsikuscigányok pacalt kér-nek állandóan, de ed-dig nem állt kötélnek,mert fél, hogy nya-kán marad, amit nemfogyasztanak el a ren-delõk. Pedig a pacalnem frissen készítettétel, nyugodtan lefagyaszt-hatná a maradékot, a leg-jobb helyeken is ezt teszik.

Ami fontos lenne még, ajobb üzletmenethez az ital-mérési engedély, de arramég várniuk kell. Zoli bará-tom nutellával töltött pala-csintát rendelt, amit én jó ré-gen Ft. Vas László atyától ta-nultam, õ kérte a feleségem-tõl a mandulaízû nutellát,amikor nálunk vacsorázott.

Jómagam két szelet piz-zát és nejem kívánságáralángost vittem haza az újmagyar bisztróból. A tulaj-donosoknak ezúton kívá-nok sok sikert és jó üzletme-netet a jövõben.

A Judit's Bistro címe:5625 S. Rainbow Boulevard,Suite E. Las Vegas, NV,89118.(a Rainbow ésRussellnál). Tel: 702-227-0777 begin_of_the_skype_highlighting 702-227-0777end_of_the_skype_ high-lighting. Amennyiben olva-sóink közül valaki LasVegasban jár, és magyar há-zi kosztra vágyna, ajánlom aJudit's Bistrót.

Május 12-én, szombatoneste állandó kritikustársam,a nejem kíséretében men-tünk a Wynn Las VegasCasino – Hotelbe, ahol a LeReve - The Dream (Az álom)néven híressé vált showtnéztük meg, a tévéhirdeté-sekbõl ismert jellegzetes éskülönleges építésû, nagy-szerû Wynn hotelben.

Kívül-belül elegáns épü-let, már évekkel ezelõtt meg-nyerte tetszésemet, de mostelõször láttam itt showt, sõtjátszottam is egy kicsit a ru-letten. Régóta kiszemeltemmagamnak ezt aBellagióban látott, az „O”-hoz hasonló vizes látványos-

K Ö Z É L E T – 9. oldal2012. május 26. – 22. szám –

CHICAGÓI KRÓNIKAHarmath István

Parádé a vízben és a levegőben

ságot, amelyre ezúttal voltszerencsém meghívást esz-közölnöm a pr-csoport me-nedzserétõl.

Az évek során már sok-szor próbáltam, de általábanaz idõpontban nem tudtunkmegegyezni, ami most vég-re sikerült, és nem bántukmeg, mert fantasztikusanlátványos és egyben eroti-kus elõadást láthattunk.

A színházi nézõtér a ha-talmas úszómedence köréépült, bár bemenetelkor avízbõl szinte semmit sem le-het látni a mesterségesentáplált gõz miatt. Amikor 7óra után pár perccel meg-kezdõdött az elõadás, a gõzeltûnt, és medence láthatólett. Az addig gyérnek tûnõközönség is szépen megtöl-tötte a nézõteret, ha telt háznem is volt, de sok üres széknem maradt a nézõtéren.

Az elõadás kezdetén egytalpig felöltözött fiatal párjött be a színtérre, és hama-rosan egy szolid szerelmesjelenet kezdõdött. Bár a mû-sor hirdetése erotikus lát-ványt ígért, a tény az, hogy aszereplõk sosem lépték át ajó ízlés határait, amivel kö-zönségessé degradálták vol-na a showt.

A szereplõgárda tagjai ki-dolgozott testû akrobaták,akik közül sokan hihetetlen,cca. 40-50 m magasból, kö-télen lógva érkeztek, hogyazután légben, talajon ésvízben végezzék lélegzetállí-tó mutatványaikat. Érdekes,hogy a nõi ruhák a vízbõl ki-lépve is ízlésesen és jól mu-tatnak a hölgyeken, bizo-

nyára a férfiak is, de én a csi-nos és bomba jó testû, jóalakú lányokra koncentrál-tam a figyelmemet.

Az igazság, hogy a höl-gyek sokkal mutatósabbakvoltak, mint a kopasz fejûférfiak, akik kidolgozotttestükkel, feltehetõen ne-jem számára jelentettek iz-galmasabb látványt. A ha-talmas medencében állan-dóan voltak szereplõk sok-szor hihetetlen hosszú idõttöltve a víz felszíne alatt.Bizonyára vannak a vízalatt csövek és oxigéntartá-lyok, amelyek lehetõségetadnak a lélegzésre.

A lányokból sokszor csaka lábuk látszott a víz felett,piros, hosszú sarkú cipõjü-ket látni, mint az olimpiaiszinkronúszó csapatnak.Míg az olimpiai szinkron-úszók csipesszel zárják azorrukat, itt ilyet nem lát-tunk, mert az rontaná a höl-gyek arcát.

Az akrobatahölgyek,amint már írtam, felettébbcsinosak, mindannyian ki-váló tornászok, akik nagy-szerûen táncoltak, mozog-tak, s természetesen a víz-

ben is ragyogóan úsztak ésvégezték fantasztikus mu-tatványaikat. A férfiakat leg-inkább az erõ jellemezte, éstermészetesen mindannyi-an kiváló akrobaták, demindez manapság nem elégLas Vegasban, hiszen tán-colniuk is kell tudni.

A fantasztikus magassá-gon, kötélen lógva végzettmutatványoknak csak egyrészét láthattuk, miutánegyszerre több csapat is dol-gozott a légben, vízben, va-lamint a földön – vagy in-kább, hol a vízben, hol pe-dig a víz feletti lévõ terepen.

Érdekes, hogy a szerep-lõk nem csúszkáltak, semcipõben, sem mezítláb, ami-kor a vizes felületen ugrál-tak, táncoltak, vagy fantasz-tikus akrobatamutatvá-nyokkal kedveskedtek a né-zõknek. A vízben álló felületbizonyára preparálva vanvalamivel, ami lehetõvé tetteaz akrobatikus táncok be-mutatását.

Késõbb a sajtótájékozta-tóban olvastam, hogy víz afeletti felületen rengeteg kislyuk van, ezért a víz lefolyikróla, s így sima felületen dol-gozhatnak a szereplõk. Azelõadást zenekar és énekeskísérte, bár a szövegbõl nemsokat lehetett érteni.

A Le Reve – The Dreamshow 2005-ben indult út-nak, és az 1608 személyt be-fogadó, kör alakú színház ál-talában közel telt házzalmegy, 109.00-tõl 214.50 dol-láros helyárakkal. A mûsor-hoz 91 szereplõre van szük-ség, akik 17 különbözõ or-

szágokból érkeztekLas Vegasba.

A sajtótájékoztatószerint a vízben oxi-géntartályokkal felsze-relt búvárok segítik azakrobatikus tornászo-kat, táncosokat a lég-zésben. A ruhák kü-lönleges anyagból ké-szülnek, amint a pirosmagassarkú cipõk is,amelyekben lyukakvannak, hogy a ben-nük szorult víz ne za-varja a szereplõket.

A technikai infor-mációk egyébként azújságírókat sem érdek-lik túlságosan, miutána látványosság volt azérdekes, ezért én sem

foglalkozom velük. A nagy-szerû, látványos elõadást vi-szont melegen ajánlom aLas Vegas-i látogatást terve-zõ olvasóimnak.

Május 15-én fejeztem bea Las Vegas-i beszámoló-mat, és még két napot töltökebben a vakációs és renge-teg szórakoztatást nyújtóparadicsomban. Életem leg-kellemesebb, legemlékezete-sebb és legjobb nyaralásáttöltöttem itt, abszolút civili-zált környezetben.

Las Vegasban ugyanisnincsenek szúnyogok, akikzavarnák az esti szabadbanvaló étkezést és beszélgetést.Az idõjárás az elmúlt közelhárom hét alatt tökéletesvolt, jobbat nem is kívánhat-tam magamnak. A napi egy-órás sétálás és úszás levettnéhány centit a derékbõsé-gembõl, és természetesenfogytam is néhány fontot.

Az már csak hab a tortán,hogy indián barnára sikerültlesülnöm, égési sebek nél-kül. Most hazatérek Chica-góba, hogy a következõ írá-somban beszámolhassakOrbán Viktor chicagói láto-gatásáról.

Wynn Casino Hotel