2012. december 22-én es-te kezdek hozzá a legújabbcikkem írásához, s már el-múlt a maják által jósolt vi-lágvége lehetõsége. Az életmegy tovább, és úgy látszik,túléltük a veszélyt, amelytõlolyan sokan tartottak. A ma-ja jóslatnak nem volt semmi-féle tudományos alapja, nemis vette komolyan senki, ki-véve az amúgy is könnyenbefolyásolható emberek.

Sokkal biztosabbnak lát-szott a meteorológusok általelõre jelzett hatalmas hóvi-har, amely végül elkerülteChicagót. A 290 hóesés nél-küli napnak azonban végelett. Az O'Hare repülõtéren,ahol a térség hivatalos mete-orológiai központja mûkö-dik, december 21-én 2-3 cen-tis hómagasságot mértek.

Míg a városban alig esettaz égi áldás, addig a közeliperemvárosokban volt egykis havazás, de nagy hóvi-hart a közeli államok Wis-consin, Indiana, Iowa kap-ták. Nálunk itt, Evanston-ban, egy szikrányi hó semesett. A repülõtereken –O'Hare és Midway – többszáz járatot töröltek, ami azév legforgalmasabb utazásiidõszakában katasztrófánakminõsíthetõ.

A chicagói reptereken abajt az orkánszerû szélviharokozta, ami veszélyessé tet-te mind a felszállást, mind alandolást, és bizony sokankényelmetlenül töltötték azéjszakát, a repülõtéren felál-lított tábori ágyakon. A más-napi továbbutazás sem voltbiztos, miután a légitársa-ságok a gazdasági válság ide-jén járatokat ritkítottak, és agépek befogadóképessége iskisebb manapság, mintévekkel ezelõtt volt.

A hóvihar elmaradt, azerõs szél viszont nem csök-kentette az emberek vásárló-kedvét, a hírek szerint a Ka-rácsony elõtti szombat ésvasárnap alatt rekordforgal-mat és -bevétel nyugtázhat-tak az éjjel-nappal nyitvatartó bevásárlóközpontok.

Jómagam nem járultamhozzá a vásárlási versengés-hez, feleségem sem tolong aplazákban, túl sokat tapasz-talt emberek vagyunk, eb-ben a korban nincs szükségkülön izgalmakra. A Kará-csony azonban a szeretetünnepe, ilyenkor összejön acsalád, ami itt az emigráció-ban a közeli barátokat jelen-ti.

Az ünnepi napokat általá-ban együtt töltjük FeketePista családjával, a szent-estét náluk, Karácsony nap-ját pedig nálunk. Igaz, a gye-

rekek már felnõttek, de azimmár több mint hatvan évetartó testvér-baráti kapcsolatörökre megmarad.

Tavaly a Karácsonyt LasVegasban töltöttem, unoka-húgom házában, és érdekes,

hogy az volt az elsõ alkalom,amikor együtt voltunk azünnepek alatt. Gyermekko-runk egybeeset a világhábo-rúval, majd 1956 után azemigrációban mindigmessze éltünk egymástól.

Tavaly a betegsége hozottössze minket, feleségemápolta, idén pedig már múltidõben beszélek róla. Azöregedõ '56-os baráta-ink közül most éppenhárman vannak sú-lyos egészségi állapot-ban, reméljük, hama-rosan felépülnek, mertegyre jobban ritkul-nak soraink.

Igazán a karácsonyiszokásokról és a sajátélményeimrõl szeret-tem volna írni, példáularról, hogy Magyaror-szágon a karácsonyfa-állításaz 1820-as években némethatásra indult, ettõl kezdve aszokás természetes hagyo-mánnyá vált.

A fenyõfákra immárgyertyákat, csillogó díszeketés szaloncukrot akasztottak,a csúcsán pedig betlehemicsillag állt. A magyar szép-irodalomban a karácsonyfaemlítése 1854-ben JókaiMór A koldusgyermek címûkarácsonyi témájú novellá-jában fordult elõ elõször.

Bevett szokássá vált, hogya fát december 24-én állítjuk,és csak Vízkereszt napján, ja-nuár 6-án szabad kidobni. Itt,Amerikában ezekhez a szo-kásokhoz csak hellyel-köz-zel ragaszkodunk, a fát elõbbszoktuk megvenni és feldí-szíteni, és akkor dobjuk ki,amikor a helyi hivatalos fa-gyûjtés kezdõdik.

Sok családnál a mûfa he-lyettesíti a fenyõt, ami töb-bek között azért hasznos,mert nem kell napokig válo-gatni az élõ fát, végül talánolcsóbb is, mint az igazi. Ta-valy unokahúgomnál, LasVegasban egy kis szépen dí-szített karácsonyfa mellettünnepeltünk, a fa még meg-van, csak Kati húgom ha-gyott itt bennünket.

Közel tíz évvel ezelõtt ír-tam már a régi karácsonyiemlékeimrõl, saját magamat

plagizálom, amikor feleleve-nítem az egyszer már közölttörténeteket. Bizonyára keve-sen emlékeznek rá, magam-nak is nehéz volt rátalálni arengeteg, közel ezer cikkemközött.

Talán megbocsátható, haaz egyre jobban korosodóíróember idézi a saját kará-csonyi emlékeit, és maga ismeghatódik a történteken.

„Megelevenedik az a rég-múlt szenteste, amikor agyertyák és csillagszórók fé-nyében úszó karácsonyfá-hoz a csengõ csilingelõ hang-jával hívták be a boldogan

mosolygó gyermeket. A csa-lád: szülõk, nagyszülõk és agyermek együtt énekeltük aMennybõl az angyalt, majdsikongó izgalommal láttamhozzá a szépen csomagoltajándékok kibontásához.

Emlékeimben kristály-tisztán él ma is, amikorMarklin játékvonatot kap-tam karácsonyra, boldo-gabb nem voltam azóta semtalán. Öt- vagy hatéves lehet-tem, a kis lakásban úrrá letta szeretet, és könnyes lesz aszemem ma is, amikor a régeltávozott szülõkre, nagyszü-lõkre gondolok.

Néhány évvel késõbb,1944 decemberében háborúdúlt hazánkban, de kilenc-évesen mégis Karácsonyt ün-nepeltünk. Apám már afronton volt, a nagyszülõkPesten rekedtek, míg mianyámmal és a vészkorszakelõl nálunk megbújtGrünfeld nénivel együtt éne-keltük az elsötétített szobá-ban a karácsonyi énekeket.

Rajtunk kívül még ma-gyar katonák voltak beszál-lásolva a budai hegyen lévõkis házunkba, akik alakula-tukkal Nyugat felé vonultakaz oroszok elõl, s egy éjsza-kára pihentek meg nálunk.Velünk együtt énekelték aMennybõl az angyalt, és aszemük bizonyára könnyeslett a régi emlékektõl.

A fiatal katonák megosz-tották velünk a vacsoráju-kat, és valamennyien adtaknekem valami kis ajándé-kot, hogy mit, arra már nememlékszem. Évek múltánanyám mesélte, hogy meny-nyire félt a katonáktól, akikközül bármelyik felfedhettevolna a nálunk bujkáló zsi-dó néni kilétét, aki apámsport- és klubtársának voltaz édesanyja.

Õ lányával és lányunoká-jával lakott akkoriban ná-lunk. Az unoka késõbb Már-kus Martha néven NewYorkban élt, annak is többmint 30 éve, amikor felkere-sett minket Chicagóban. Amagyar katonák azonbantisztességes, keresztény em-berek voltak, s bár tudhat-ták, de mégsem árulták elanyámat, hiszen zsidók buj-tatásáért kegyetlen büntetésvárt volna rá.

Néhány évvel késõbb,1950 és 1953 között, amikorapámat Recskre internálta akommunista-fasiszta Ráko-si-rendszer diktatúrája, há-rom éven keresztül szomor-kodva teltek a karácsonyiünnepek. A disszidálás utá-ni elsõ Karácsonyt 1956. de-cemberben, Franciaország-ban, Mulhouse városábantöltöttem kollégám, RenéGabier vendégeként.

A Karácsony napján elfo-gyasztott estebéd vagy vacso-ra fõként azért volt emléke-zetes számomra, mert a ven-déglátóim nem beszéltekmagyarul, én pedig nem be-széltem sem franciául, s mi-után Mulhouse a francia El-zászban van, németül sem.

A vacsora részleteire márnem emlékszem, csak a szí-vélyes fogadtatásra, ami raj-tam keresztül a hõs magyarszabadságharcosoknakszólt. Akkoriban nagy ázsió-ja volt az '56-os forradalommenekültjeinek, finom étele-ket tett a díszes asztalra kol-légám csinos, fiatal feleségeés anyósa.

Az ételt valószínûleg amama készítette, aki sokatbeszélt és hangosan mondtaa magáét, pedig a hallásom-mal nem volt semmi baj,csak éppen egy szót sem ér-tettem a mondókából.Renével szótár segítségévelpróbáltuk megoldani a kom-munikációs problémát, deehhez az anyósnak nem volttürelme.

Érdekes, a szerelmes fia-talasszonyok sokkal jobbanérdeklõdnek minden újdon-ság iránt, bizonyos kor utánmár ez is megszûnik, errõlkönyvet tudnék írni, csak azbaj, hogy a feleségem elolvas-sa minden írásomat. Bajompedig van így is elég, nemszükséges forszírozni a dol-gokat.

A következõ Karácsonytmár Kanadában – West-Vancouverben –, Szegõ Pista

K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. január 5. – 2. szám –

Január 26-án szombat este: Gála bál: Chateau RitzHall, Chicagói Magyar klub rendezés.

Február 18-án szombat este 6 órakor Szent mise, utána7 órakor: Farsangi bál. Szent István Király Templom.

CHICAGÓI KRÓNIKA

KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY

Harmath István

CHICAGÓI PROGRAMAJÁNLÓ

Most is leszállt a Mennyből az angyal…

barátommal ünnepeltük, atengerparti bérelt házban,ahol a szomszédban lakókét csinos, fiatal magyarlánnyal – késõbbi felesége-inkkel – töltöttük együtt aszeretet ünnepét.

Akkoriban már viharosszerelem dúlt a tengerpartikis bérelt házban, de a hevesszívdobogások mellett igen-csak hiányoztak az ízes ma-gyaros ételek az asztalról.Ma már nem tudnám meg-mondani, hogy miért éppenpaprikás csirkét kívántunknokedlival, de tény, hogy azamerikai földrészen töltöttelsõ Karácsony napján ezt atipikusan magyar, egyálta-lán nem karácsonyi ételt tá-lalta a két fiatal mennyasz-szony.

Elõször és utoljára! Felesé-gembõl az évek során kitûnõháziasszony lett, Karácsony-kor pedig hagyományosanfinom magyaros ételek - rán-tott hal és töltött káposzta -kerül az asztalra. 1959-benMontrealba költöztünk, acsalád is gyarapodott egy fõ-vel, ui. fiunk született, s azu-tán Fekete Pista barátommaltársultunk az év legszebbcsaládi eseményére.

Eleinte nálunk ünnepel-tünk, késõbb már, a '80-asévektõl kezdve, Chicagóban,inkább náluk. Hisz a szen-testét mindig ott tartottuk,ahol gyermekek vannak.Gyermekek? Hol vannakmár a gyermekek, mindhár-man kirepültek már a csalá-di fészekbõl, ritkán térnekvissza a szülõk házába.”

Idén hagyományosan Fe-kete Pista barátom családjá-nál töltöttük a szentestét,ahol a Jézuska nekem is tettajándékot a fa alá. Barátomlegújabb könyvének címe:50 történet a nõkrõl. Kicsit

mindig irigykedem, amikorúj kötetet kapok tõle, immára tizennyolcadikat.

Az igazság, hogy kétkönyvet is kaptam, a másikKitárulkozó világ címmel,egy olvasmánygyûjteménya negyedik osztályos diákokszámára. Ebben az iskolaitankönyvben Gárdonyi Gé-za, Herczeg Ferenc, Tö-mörkény István, Móra Fe-renc, Tamási Áron, Mik-száth Kálmán, Jókai Mórés Fekete István írásai mel-lett barátom, ifj. Fekete Ist-ván Karácsonyi lecke címûnovellája is bekerült. Egy-szóval Magyarországon isszámon tartják és becsülik,sõt már tanítják is az írásait.

A békés, baráti környe-zetben eltöltött vacsoraután, felségemmel együtt aSzent István Király temp-lomba mentünk, ahol az ol-tár elõtt lángvörös poin-szettia virágok díszelegtek, aképet a négy feldíszített, csil-logó-villogó karácsonyfa tet-te varázslatossá.

A tipikusan amerikaikarácsonyi díszítés és han-gulat rögtön magyarrá vál-tozott, amint felcsendült aMennybõl az angyal az áj-tatos ajkakon. Ft. KovácsJános atya a prédikáció-ban a szeretet ünnepérõlbeszélt, amit Jézus Krisz-tus születésekor, Kará-csonykor ünneplünk.

A templomból hazafelémár kezdett esni az esõ, reg-gelre Karácsony napján márszép fehér hólepel takarta akörnyéket, a Michigan-tóközelsége okozta a hava-zást. Délután nálunk gyûltössze a család, s a vacsoraután összenéztünk a bará-tommal, vajon hányszor is-métlõdik meg ez a békésszeretet jegyében együtt töl-tött ünnepi alkalom.

A Szent István Király templom díszes oltára

Kovács János atya prédikál

Ifj. Fekete Istvánnak

– szerencsére – mindig a

nõkön jár az esze

Apa és fia együtt szerepel a

gyerekek olvasókönyvében