Karácsony és az év végeközeledik, bár amikor eze-ket a sorokat írom, mégtöbb mint egy hét választ elminket a Thanksgiving – ahálaadás – ünnepétõl. Ame-rikában novemberben, azutolsó csütörtökön tartjuk acsaládok számára talán leg-fontosabb ünnepnapot, Ka-nadában pedig októberben,a második hétfõn.

1957-ben, amikor az Új-világba érkeztünk, aThanksgivingnek semmijelentõsége nem volt szá-munkra. A sültpulykátólidegenkedtünk, a húsa túlszáraznak tûnt, nem értet-tük, mit szeretnek rajta azamerikai emberek. Késõbbmegkedveltük a speciálisételeket, és miután magunkis amerikaiak lettünk, azt ismegértettük, hogy a csalá-dok számára ez milyen je-lentõs ünnep.

Európai ember számáraérthetetlen, a családtagoktöbb száz mérföldet, sokesetben még messzebb ve-zetnek, repülnek, utaznak,hogy együtt töltsék az õsz-végi csütörtököt, sokszoraz egész hétvégét, szeretet-ben és békében ünnepelje-nek. Mi most éppen Detro-itba készülünk, a feleségemnõvére családjához, akik-kel, az idõ múlásával, saj-nos egyre kevesebbet talál-kozunk. Ahogy öregszünk,úgy lett egyre nehezebb az5-6 órás, hosszú utazás, ésilyenkor már havazásra islehet számítani, bár, ha eztjósolná a meteorológus, ak-kor lemondanánk a családitalálkozót.

Az elmúlt években sok-szor írtam Detroitról, a he-lyi Szépmûvészeti Múzeumérdekes látnivalóiról márrészletesen beszámoltam,amint a közeliDearbornban található FordMúzeumról is. Detroitban1962 õszén jártunk elõször,rögtön azután, ahogy kana-dai állampolgárok lettünk,és végre volt hivatalos útiokmányunk, utazhattunk,és nyugodtan átléphettükaz ország határát, nem vol-tunk többé hontalanok.

Azóta számtalanszorvoltunk az egykori hatal-mas iparvárosban, a mo-dern autógyártás központ-jában, de a mai napig nehézmegértenem, miért van az,

hogy Detroitból délnekmenve jutunk Kanadába.Logikusan nincs is erre ész-szerû magyarázat, így van,és ezt kell elfogadni.

Most persze nem földraj-zi tanulmányt készülök ír-ni, hanem beszámolót Mu-szorgszkij Borisz Godunovcímû, négy felvonásos ope-rájáról, amelyet zenés nép-drámának ismer a zenetu-domány. Az opera premie-rét november 7-én tartottáka Lyric Operában, mi tíznappal késõbb, egy szerdadélutáni matinéra voltunkhivatalosak. Kritikustár-sammal jobban is szeretjük

a koradélután kezdõdõ elõ-adásokat, hiszen a hosszúesti operák után nehezenmegy az alvás, az ember-ben órákig forrong a felka-vart élmény, akkor is, ha so-kadszor látta már a darabot.

A Borisz Godunov címûoperával való ismeretségemtörténete 1948-ra nyúlik vis-sza, Muszorgszkij operájá-ról akkor hallottam elõszörFekete Pista barátom érde-kes elõadásában. Akkori-ban vasárnaponként a Pa-saréti téren lévõ ferencesrendi templomba jártunk a10 órás szentmisére, jóma-gam ministráltam – a latinnyelvû szertartáson –, mígnálam három és fél évvelidõsebb barátom a felettébbcsinos J. Lilla kisasszonytkísérte.

Mindketten katolikusiskolába jártunk, tehát kö-telezõ volt a vasárnapi mi-sére járni. No, persze nema csinos lányok miatt, a jóemlékû Gilbert atya ke-mény fenyítést adott – ak-koriban, a dörgedelmespofonok még nem voltaktiltva – a renitens ifjú mi-nistránsoknak az áhítatzavarásáért.

Ministráns társam akko-riban többször CzeizelBandi barátom volt, akitmanapság dr. Czeizel End-re orvos-genetikus pro-fesszorként ismernek az or-szágban. Bandi a ciszterek-hez járt, én az Érsekibe, debarátom kicsit többet tudottlatinul, a szertartás menetétis jobban ismerte nálamnál,ezért csak követtem, amitcsinált, a végén pedigGilbert atya aláírta a jelenlé-tünket igazoló bizonyít-ványt. A mise után a térengyülekeztek a pasaréti srá-cok, és hallgattuk az idõ-sebbek elõadásait. Egy al-kalommal Fekete Pista me-sélte el rendhagyóan és ma-radandóan az Operaházbanátélt élményeit.

Édesanyja vitte el erõ-szakkal az operába, ahol acsaládi páholyból nézte éshallgatta felettébb élvezet-tel a Borisz Godunov-elõadást. Számomra Pistabarátom részletes beszá-molója azért érdekes ennyiév után, mert az õ elõadásaarról szólt, hogy állt egyember a színpadon a csilla-gokkal borított díszletekalatt, és ott ordítozott az es-te folyamán, a számáraórákig tartó, véget nemérõ, hosszú felvonásban.

Most, amikor elmond-tam, hogy a minap mit isláttunk az operában, rögtönújból elmesélte a régi törté-netet. A sztorit mindkettenélveztük, pedig legalábbszázszor hallottuk a törté-netet. Csak a feleségem csó-válta a fejét, és mondta,nem értem, mit tudtok tima is hangosan röhögni afélévszázad elõtti, régi tör-téneten. Azt hiszem, az voltaz utolsó alkalom, hogyédesanyja operába vitte abarátomat, a kemény kom-munizmusban már nemnagyon tellett páholyra, Pis-ta barátom pedig inkábbMimi néni tánciskolájátkultiválta az operák helyett.

Muszorgszkij operájáttöbbször játszották a chica-gói Lyricben, feleségem em-lékeiben jobban megma-radtak az elõadások, jóma-gam Verdi, Puccini,Rossini, Mozart stb. stan-dard operáira emlékszemélesen, mindig ezeket ked-veltem. A BohéméletRenata Tebaldival, az Aida

és késõbb a RigolettoLuciano Pavarottival a fõ-szerepekben, a TrubadúrFranco Corellivel és így to-vább, se szeri, se száma avilághíres énekeseknek,akik csodálatos mûvészetétChicagóban megismertük.

Magyarok is voltak néhá-nyan, Solti György, FischerÁdám és Gyõriványi RáthGyörgy karmesterek, Mar-ton Éva, Rost Andrea,Vizin Viktória énekesnõk,valamint Földi András éne-kes, aki pályája végén a fia-tal énekesek képzésével fog-lalkozott.

Az ifjú cárevics gyilkos-sága miatt lelkiismeretfur-dalásban sínylõdõ Boriszcár szerepét énekelték aLyricben már nevesebbbasszisták, a szláv nyelvetanyanyelvi szinten beszélõBoris Christoff és NikolajGyaurov. Ezúttal a fõszere-pet az olasz FerruccioFurlanetto alakította, aki a

helyi kritikusok szerint fe-ledtetni tudta az orosznyelvben jártasabb neveselõdeit.

Az elõadás az alapos rö-vidítés dacára is elég hosz-szúra sikeredett, félórásszünettel három órát egy-helyben ülni, eléggé megvi-

K Ö Z É L E T – 9. oldal2011. december 17. – 51. szám –

CHICAGÓI PROGRAMAJÁNLÓDecember 18-án vasárnap, a Szentmise után, Kará-

csonyi ünnep, Szent István Király templom.Január 2-án hétfõn, du. 2:30-kor: Salute to Vienna

koncert, Orchestra Hall. Január 28-án, szombaton, este 6 órai kezdettel: Ha-

gyományos Gála bál, Chicagói Magyar Klub rendezés.

CHICAGÓI KRÓNIKAHarmath István

KÖZÉRDEKÛ BÉRMENTES HIRDETÉS

Ahol Kanada délre van az USA-tól

seli a békés kritikust. A rö-vidített változat jobban istetszett, miután az eredeti,kilenc képbõl álló opera,hét képre redukálódott az újprodukcióban. Nem volt hi-ányérzetem, mert az ún.lengyel képet kihagytaJulia Pevzner rendezõ, sígy kimaradt a nõi szerep,amit a szerzõ egyébként iskésõbb, 1872-ben tett azoperához.

Azt viszont el kell ismer-nem, hogy a címszerepeténeklõ olasz basszistanagyszerû teljesítménytnyújtott, mint színész ésmint énekes. Az õrülésiképben nyújtott alakításátnem felejtem el egyhamar.Az ötödik képben, amikor akisfia, Fjodor – újra nadrág-szerepben Emily Fonsmezzoszoprán – Oroszor-

szág hatalmas vászontérké-pével játszik, amelybe a sa-ját hatalmát hallucináló Bo-risz tekeri, takarja testét,egyszerre bizarr és egybenmegrázó alakítás.

Számomra mégis a kró-nikaíró szerzetes, Pimenszerepét éneklõ olasz And-rea Silvestrelli alakítása tet-szett legjobban, igaz, mártöbbször láttuk és hallottuka Lyricben. Legutóbb tavaly,Bartolo szerepét énekelte aFigaro házassága címû Mo-zart-remekmûben, elõttepedig 2009-ben Ozmin volta Szöktetés a szerájban.Egyébként Silvestrelli mélyés szépen csengõ basszus-hangját látatlanban is felis-merem. A nagyszerû basz-szista kiváló magyar dikció-ját 2009 õszén hallottuk aMilwaukee szimfonikusokkoncertjén, ahol BartókBéla A kékszakállú hercegvára emlékezetes elõadásá-ban a herceg szerepét éne-kelte.

Ismét bosszankodtam adíszletek hiánya miatt, bármár kezdek hozzászokni,és csodálkozva látom,hogy az üres, lejtõs színpa-dot modern világítótechni-kával is meg lehet tölteni.Igaz, kellettek hozzá még astatiszták – szegény mu-zsikok, jómódú bojárok –,valamint a cca. száztagúkórus, akik MichaelBlack, az új kórusmesterszakavatott keze alattnagyszerû aláfestést adtakaz orosz népi motívumo-kat is felvonultató Mu-szorgszkij-remekmûben.

A Lyric felnõttkórusamellett az 1956-ban alakultChicago Children's Choir is

állandó résztvevõje az ope-ratársulat elõadásainak, eb-ben az operában is komolyszerepük volt. Talán közöt-tük van a társulat követke-zõ igazgatója, amint az idénvisszavonult WilliamMason – general director –,aki elõbb a gyermekkórus-ban énekelt, majd 1952-ben, a Toscában énekelte apásztorgyerek szerepét.

Hosszú út vezetett ad-dig, amíg 1997-ben ArdisKrainik váratlan elhunytaután átvette a társulatot,amelyet 16 sikeres éven átvezetett. Most új korszakkövetkezik, amelyet a ma-gyar szülõktõl származóúj igazgató, Anthony Fre-ud visz tovább a jövõben.A társulat anyagi helyzetekitûnõ, hiszen évtizedekóta pozitív mérleggel zár-

ják az éveket. A Magyarországon

megjelenõ Népszabad-ság napilap online kiadá-sában olvastam, hogy anemzetközileg ismertkanadai karmesternõ,Keri-Lynn Wilson né-hány nappal a bemutatóelõtt lemondta a MagyarÁllami Operaház új DonGiovanni- elõadásait.

„A kanadai karmester-nõ lemondásáról szerdánOrbán Viktor miniszterel-nöknek is levelet küldött,amelyet aznap az MTI-hezis eljuttatott. Ebben leszö-

gezi: a Magyar Állami Ope-raház fontos nemzetikultúrkincs, ezért irt közvet-lenül a kormányfõnek,hogy kifejezze sajnálatát,amiért visszalépett a DonGiovanni-elõadások ve-zénylésétõl.”

Jó, hogy ültem, amikorezt a hírt olvastam, nemtudtam elképzelni, hogymit képzel a kanadai hölgy,vajon mi köze van OrbánViktornak az operaházügyeihez. Az egészben azaz érdekes, hogy a karmes-ternõ férje, Peter Gelb aNew York-i MetropolitanGeneral Managere, aki bi-zonyára tisztába van azzal,ha valaki lemondja a fellé-pését, azt nem BarackObama elnökkel közli elsõ-nek, mert annak halványli-la gõze sincs, hogy mi törté-nik az operaházban. Úgyhiszem, Orbán Viktor semszaladt a levéllel az operába– ha egyáltalán jár oda –,miután semmi köze sincsehhez az ügyhöz.

Azért kíváncsiságból,privátim utánajártam a do-lognak, kaptam is magya-rázatot, csak éppen arranem, ha a mûvésznek nemtetszik valami a dalszín-házban, miért gondoljaazt, hogy azt a miniszterel-nök fogja megoldani. Sze-rettem volna hallani azt abeszélgetést, ami OrbánViktor miniszterelnök és atitkára között zajlott, miu-tán megmutatta neki, azország szempontjábólilyen rettentõen fontos leve-let. Úgy látszik, az országpolitikai megosztottságátmég ilyen jelentéktelenügyek is zavarják.

Részlet a Borisz Godunov elõadásából

Ferruccio Furlanetto civilben

William Mason, a Lyric volt generál direktora

Ferruccio Furlanetto, Borisz Godunov szerepében

Ferruccio Furlanetto és Emily Fons