MÉDIUMISMERET I.
Forgó Sándor
MÉDIAINFORMATIKAI KIADVÁNYOK
MÉDIUMISMERET I.
Forgó Sándor
Eger, 2011
Lektorálta:
CleverBoard Interaktív Eszközöket és Megoldásokat Forgalmazó és Szolgáltató Kft.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszí-
rozásával valósul meg.
Felelős kiadó: dr. Kis-Tóth Lajos
Készült: az Eszterházy Károly Főiskola nyomdájában, Egerben
Vezető: Kérészy László
Műszaki szerkesztő: Nagy Sándorné
Kurzusmegosztás elvén (OCW) alapuló informatikai curriculum és SCORM kompatibilis
tananyagfejlesztés Informatikus könyvtáros BA, MA lineáris képzésszerkezetben TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0005
MÉDIUMISMERET I.
5
Tartalom
1. Bevezetés ........................................................................................................ 11
1.1 Tartalmi áttekintés .............................................................................. 12 1.2 A kurzus tömör kifejtése .................................................................... 12 1.3 A médiumismeret I. tárgy oktatásának célja ...................................... 13 1.4 Kompetenciák és követelmények ....................................................... 13 1.5 Tanulási tanácsok, tudnivalók ............................................................ 13
2. Társadalmi kommunikáció, médiakommunikáció ..................................... 15
2.1 Célkitűzés ........................................................................................... 15 2.2 Tartalom ............................................................................................. 15 2.3 A tananyag kifejtése ........................................................................... 15
2.3.1 A kommunikáció fogalma ...................................................... 15 2.3.2 Az interperszonális kommunikáció ........................................ 16 2.3.3 A médiakommunikáció .......................................................... 18 2.3.4 A médiakommunikáció jelensége és változatai ..................... 20 2.3.5 A telekommunikáció .............................................................. 20 2.3.6 A tömegkommunikáció .......................................................... 21 2.3.7 A tömegkommunikáció rendszere .......................................... 25 2.3.8 Az információ és a kapuk ....................................................... 26 2.3.9 A Laswell-formula ................................................................. 27
2.4 Összefoglalás...................................................................................... 29 2.5 Önellenőrző kérdések ......................................................................... 29
3. Megismerési formák – a külvilág ingerei .................................................... 31
3.1 Célkitűzés ........................................................................................... 31 3.2 Tartalom ............................................................................................. 31 3.3 A tananyag kifejtése ........................................................................... 31
3.3.1 Az érzékelhető világ ............................................................... 31 3.3.2 A látható világ ........................................................................ 33 3.3.3 Hangtan – a hallható világ...................................................... 36
3.4 A külvilág ingerei és a biometria (Webinárium) ................................ 39 3.4.1 Biometria – a test mint üzenethordozó ................................... 39
3.5 Összefoglalás...................................................................................... 40 3.6 Önellenőrző kérdések ......................................................................... 40
4. A médiarendszerek korszakolása ................................................................. 41
4.1 Cél ...................................................................................................... 41 4.2 Tartalom ............................................................................................. 41 4.3 Tananyag ............................................................................................ 41
4.3.1 A jelzőrendszerek ................................................................... 41 4.3.2 A kommunikációs technológiák történetének
korszakolásáról .............................................................................. 42 4.3.3 Az Ong-féle írásbeliség-szóbeliség ........................................ 43
MÉDIUMISMERET I.
6
4.3.4 A Donald-féle evolúciós pszichológiai felfogás .................... 44 4.3.5 INNIS, MCLUHAN és CASTELLS és a technológiai
determinizmus ................................................................................ 45 4.3.6 A Fülöp Géza-féle kommunikációs forradalmak ................... 47 4.3.7 Az individuális és társas-közösségi hálózatalapú médiumok 48
4.4 Összefoglalás...................................................................................... 49 4.5 Önellenőrző kérdések ......................................................................... 49
5. Az információs lánc ....................................................................................... 50
5.1 Célkitűzés ........................................................................................... 50 5.2 Tartalom ............................................................................................. 50 5.3 A tananyag kifejtése ........................................................................... 50
5.3.1 Az információ útja ................................................................. 50 5.3.2 Az információs lánc ............................................................... 52 5.3.3 Az információszerzés ............................................................. 54 5.3.4 Az információtovábbítás ........................................................ 55 5.3.5 Az információ előállítása ....................................................... 56 5.3.6 Az információ feldolgozása ................................................... 56 5.3.7 Az információtárolás .............................................................. 57 5.3.8 Az információ megjelenítése.................................................. 57
5.4 Az információ átviteli lánc a médiában (webminárium) .................... 58 5.4.1 Információs munkamenetek a médiában ................................ 58 5.4.2 A napilapok ............................................................................ 59 5.4.3 Az elektronikus sajtó .............................................................. 59 5.4.4 A szerkesztőség felépítése...................................................... 60 5.4.5 Az on-line sajtó ...................................................................... 61 5.4.6 Az új médiumok és a médiakonvergencia.............................. 62
5.5 Összefoglalás...................................................................................... 63 5.6 Önellenőrző kérdések ......................................................................... 63
6. Az információszerző eszközök ...................................................................... 65
6.1 Célkitűzés ........................................................................................... 65 6.2 Tartalom ............................................................................................. 65 6.3 A tananyag kifejtése ........................................................................... 65
6.3.1 Az információszerző (input) eszközök ................................... 65 6.3.2 Az emberi szem és az optikai érzékelők ................................ 67 6.3.3 A hagyományos fényérzékeny anyagok ................................. 68 6.3.4 Az érzékelők és az átalakítók ................................................. 69 6.3.5 Fényérzékelés és a képérzékelők ........................................... 71 6.3.6 A hangfrekvenciás átalakítók ................................................. 73 6.3.7 A mikrofonok ......................................................................... 74 6.3.8 Információszerzés a médiában ............................................... 75
6.4 Összefoglalás...................................................................................... 77 6.5 Önellenőrző kérdések ......................................................................... 77
MÉDIUMISMERET I.
7
7. Az információtovábbítók .............................................................................. 78
7.1 Célkitűzés ........................................................................................... 78 7.2 Tartalom ............................................................................................. 78 7.3 A tananyag kifejtése ........................................................................... 78
7.3.1 Az információ továbbítása ..................................................... 78 7.3.2 Az információtovábbítás rövid története ................................ 79 7.3.3 Az információs csatorna ......................................................... 81 7.3.4 Shannon és Weaver híradástechnikai modellje ...................... 82 7.3.5 A csatornák és az átviteli közegek ......................................... 85 7.3.6 Vezetékes átviteli közegek ..................................................... 86 7.3.7 A kábeltévé ............................................................................ 87 7.3.8 Vezeték nélküli átviteli közegek ............................................ 88 7.3.9 A vezeték nélküli információtovábbítás elve és eszközei ...... 90 7.3.10 Mobilkommunikációs rendszerek .......................................... 90 7.3.11 A mobil rendszerek generációi ............................................... 91 7.3.12 Az internet és az on-line média .............................................. 93 7.3.13 Számítógépes hálózatok ......................................................... 94 7.3.14 A hálózatok és az adatátviteli technológiák ........................... 94
7.4 Összefoglalás...................................................................................... 95 7.5 Önellenőrző kérdések ......................................................................... 95
8. Az interfészek ................................................................................................. 96
8.1 Célkitűzés ........................................................................................... 96 8.2 Tartalom ............................................................................................. 96 8.3 A tananyag kifejtése ........................................................................... 96
8.3.1 Az interfész fogalma, funkciója és működési elve ................. 96 8.3.2 A vezetékes interfészek .......................................................... 98 8.3.3 A vezeték nélküli interfészek ............................................... 100 8.3.4 Az interfészek a médiában ................................................... 102
8.4 Összefoglalás.................................................................................... 103 8.5 Önellenőrző kérdések ....................................................................... 103
9. Az információ tárolása ................................................................................ 105
9.1 Célkitűzés ......................................................................................... 105 9.2 Tartalom ........................................................................................... 105 9.3 A tananyag kifejtése ......................................................................... 105
9.3.1 Az agyagtól a papírig ........................................................... 105 9.3.2 A rögzítőeszközök csoportosítása ........................................ 106 9.3.3 A mechanikai hangrögzítés .................................................. 109 9.3.4 A fény által történő hangrögzítés ......................................... 112 9.3.5 A mágneses rögzítés története .............................................. 113 9.3.6 A mágneses képrögzítési rendszerek ................................... 116 9.3.7 Az optikai rögzítés ............................................................... 118 9.3.8 A DVD-től a BD (Blu-ray) diszkig ...................................... 119
MÉDIUMISMERET I.
8
9.3.9 A mágneses-optikai elv és a MiniDisc ................................. 120 9.3.10 Szilárdtest (SSD) meghajtók, Flash-memóriák .................... 122
9.4 Összefoglalás.................................................................................... 125 9.5 Önellenőrző kérdések ....................................................................... 125
10. A korszerű elektronikus megjelenítők és szolgáltatásaik ........................ 126
10.1 Célkitűzés ......................................................................................... 126 10.2 Tartalom ........................................................................................... 126 10.3 A tananyag kifejtése ......................................................................... 126
10.3.1 A megjelenítők ..................................................................... 126 10.3.2 A médiarendszer lényeges tulajdonságai ............................. 128 10.3.3 A vetítés elve, az optikai megfordíthatóság;
leképzés és vetítés ........................................................................ 129 10.3.4 Vetítéstechnika és prezentációs eszközök ............................ 132 10.3.5 Megjelenítés optikai eszközökkel ........................................ 133 10.3.6 Az állóképvetítők ................................................................. 134 10.3.7 Az állóképvetítők csoportosítása.......................................... 134 10.3.8 A mozgókép-megjelenítők ................................................... 135 10.3.9 Az elektronikus képmegjelenítők csoportosítása ................. 136 10.3.10 A videoprojektorok .............................................................. 137 10.3.11 A számítógép és a projektor ................................................. 138 10.3.12 A projektorok felhasználási területe ..................................... 140 10.3.13 Az LCD (folyadékkristályos kijelző) ................................... 140 10.3.14 A digitális zsúrkocsi ............................................................. 143 10.3.15 Az interaktív tábla ................................................................ 144 10.3.16 Az elektronikus hangmegjelenítés eszközei ......................... 145
10.4 Összefoglalás.................................................................................... 146 10.5 Önellenőrző kérdések ....................................................................... 146
11. Az információ megjelenítése – médiatervezés ........................................... 148
11.1 Célkitűzés ......................................................................................... 148 11.2 Tartalom ........................................................................................... 148 11.3 A tananyag kifejtése ......................................................................... 148
11.3.1 Az elméleti órán tanultak feldolgozása ................................ 148 11.3.2 A bemutatás, szemléltetés módszertana, előkészületei ........ 148 11.3.3 A szemléltetés általános szabályai ....................................... 150 11.3.4 A prezentációs programok ................................................... 151 11.3.5 Az elektronikus prezentációk fajtái és szolgáltatásaik ......... 152
11.4 Összefoglalás.................................................................................... 153 11.5 Önellenőrző kérdések ....................................................................... 153 11.6 Feladatok .......................................................................................... 154
11.6.1 Feladat (1) ............................................................................ 154 11.6.2 Feladat (2) ............................................................................ 156
11.7 Összefoglalás.................................................................................... 156
MÉDIUMISMERET I.
9
11.8 Önellenőrző kérdések ....................................................................... 157
12. Összefoglalás, kiegészítések ........................................................................ 158
13. Irodalomjegyzék .......................................................................................... 160
13.1 Elektronikus dokumentumok ........................................................... 161
14. Ábrajegyzék ................................................................................................. 163
15. Médiaelemek ................................................................................................ 165
16. Tesztek .......................................................................................................... 166
16.1 Próbateszt ......................................................................................... 166 16.2 Záróteszt A. ...................................................................................... 171 16.3 Záróteszt B. ...................................................................................... 177 16.4 Záróteszt C. ...................................................................................... 183
MÉDIUMISMERET I.
11
1. BEVEZETÉS
„Elsősorban az információs és kommunikációs technológia rohamos
fejlődésének és konvergenciájának következményeként,
az ehhez tartozó gyártó- és szolgáltató-, valamint a médiaipar globa-
lizálódásával a társadalomban egy új életforma,
újszerű működés és viselkedés alakul ki. Új értékrendek jönnek létre.
Ezt a széles körben új életmódot, magatartást, információs techno-
lógiával átszőtt gazdaságot nevezzük információs társadalomnak.”1
A humán kommunikációban az információ sokféle formában jelenik meg: ver-
bálisan, állóképen, nyomtatott formában, mozgóképként és még számtalan más
módon. Ennek előnyeit azonban csak akkor élvezhetjük, ha megteremtettük az
információ2 – mely megjelenési formáját tekintve sokféle lehet pl.: numerikus
adatok, számok, de lehet akár szöveg, zene, kép vagy akár egy elektronikus jel is
– áramlásának technikai feltételeit, és bánni is tudunk az ehhez szükséges eszkö-
zökkel. Képesnek kell lennünk az információt mások számára érthetően előállíta-
ni, és ez csak úgy lehetséges, ha mi magunk is nyitottak vagyunk az új informáci-
ók befogadására. A médiatartalom-fejlesztő, -kivitelező és -közvetítő szakmákban
elengedhetetlen a médiumok működésén és kreatív használatán túlmutató, a törté-
neti síkon feldolgozott eszközök működésének, fejlődésének története.
A tananyag médiainformatika-technológiai aspektusból kívánja feldolgozni az
audiovizuális csatornára ható eszközöket. A jegyzet lehetőséget ad ahhoz, hogy a
médiatechnológiákkal foglakozó hallgatók megismerkedjenek a munkájukat segí-
tő információtechnikai eszközökkel, azok használatával, tervezésével és működte-
tésével, illetve szeretnénk segítséget nyújtani a megfelelő eszközök kiválasztásá-
hoz is. A leírtakat ajánljuk az oktatásban és közművelődésben dolgozó
kollégáknak is, hogy munkájuk során hatékonyan tudják felhasználni és alkal-
mazni a korszerű kommunikáció- és információtechnológiai eszközöket.
Az a célom, hogy a jegyzet és az elektronikus tananyag tanulmányozása révén
a hallgató elsajátítsa a munkája során nélkülözhetetlen információtechnológiai
eszközök működési elvét, felhasználásukat és kreatív alkalmazásukat.
1 FODOR István: Merre megy a világ gazdasága, merre mehetünk mi? In: GLATZ F. (szerk.): Az
információs társadalom. Magyarország az ezredfordulón, Stratégiai kutatások a Magyar Tudomá-
nyos Akadémián VI., MTA, Budapest. 2000. 2 Latinul: informatio ’képzés’, ’felvilágosítás’ ’értelmezés’ a mindennapi életben tudásnyereséget
jelent. In: BREUER, Hans: SH Atlasz, Informatika. Springer, Budapest 1995. 33.
MÉDIUMISMERET I.
12
1.1 TARTALMI ÁTTEKINTÉS
I. Általános bevezető, elméleti alapfogalmak 1. Bevezetés 2. Társadalmi kommunikáció, médiakommunikáció
II. Megismerés és érzékelés
3. Megismerési formák – a külvilág jelei, ingerei. A külvilág jelei ingerei, biometria (webinárium)
4. A médiarendszerek korszakolása
III. Az információátviteli lánc elemei
5. Az információs lánc elemei. Az információs lánc elemeinek fel-dolgozása (webinárium)
6. Az információszerző eszközök. Az információszerző eszközök elemeinek feldolgozása (webinárium)
7. Az információtovábbítók. Az információtovábbítók elemeinek fel-dolgozása (webinárium)
8. Az interfészek. Interfészek a médiában (webinárium) 9. Az információ tárolása: rögzítőeszközök és médiumok. Az infor-
máció tárolása: rögzítőeszközök és médiumok téma szerinti fel-
dolgozása (webinárium)
10. A korszerű elektronikus megjelenítők és szolgáltatásaik. A kor-szerű elektronikus megjelenítők és szolgáltatásaik – gyakorlat
11. Az információ megjelenítése – médiatervezés 12. Összefoglalás, kiegészítések 13. Médiarendszerek korszakolása
1.2 A KURZUS TÖMÖR KIFEJTÉSE
A tananyag az információs lánc elemei mentén dolgozza fel azokat az új is-
merteket, amelyeket a médiaszakemberek az alábbi pontokban foglalva sajátíthat-
nak el: információszerző- és továbbító eszközök, az információ tárolásának és
feldolgozásának eszközei, az információ megjelenítése és hasznosítása.
Napjainkban a médiainformatikai ismeretek a média intézményült és amatőr
(civil) szférájában egyaránt nélkülözhetetlenek. A napjainkra jellemző hi-tech
rendszerek részét képezik az információszerzés (auditív és vizuális érzékelők és
átalakítók), a továbbítás (műholdas rendszerek, az optikai kábelek a számítógé-
pes hálózatok), a tárolás (pl. video-magnetofonok, a számítógépek mágneses
adattárolói, az optikai tárolók CD-k, DVD-k, az elektronikus elven működő Flash-
memóriák, holografikus tárolók), a feldolgozás (nagysebességű és kapacitású
számítógépek) eszközei és a kimeneti (megjelenítő) eszközök.
MÉDIUMISMERET I.
13
1.3 A MÉDIUMISMERET I. TÁRGY OKTATÁSÁNAK CÉLJA
A képzés keretében a hallgatók megismerik a prezentációs és információtech-
nikai eszközöket és a velük való megjelenítés jellemzőit. Elsajátítják a mediális
kommunikáció gyakorlatát.
1.4 KOMPETENCIÁK ÉS KÖVETELMÉNYEK
A hallgatóknak ismerniük kell a különböző médiumok – állókép és hangdo-
kumentumok, videofelvételek, multimédia anyagok – készítésének eszközeit és
munkafázisait. A hallgatók ismerkedjenek meg a multimédiás tartalmak feldolgo-
zásához szükséges perifériákkal. Ismerjék a gyakran előforduló számítógép-
részegységek főbb jellemzőit: működési elvüket, sebességüket, üzemeltetési tu-
lajdonságaikat. Képesek legyenek választ adni olyan kérdésekre: mivel, hogyan
lehet és érdemes adatokat tárolni, szállítani, ismerjék az információátviteli formák
különböző hordozóit, az ezt megvalósító eszközöket.
A médiatechnológia az információtechnológia részeként az egyes eszközök
(médiumok) hatékony alkalmazását vizsgálja, különös hangsúlyt fektetve az in-
formáció tárolására, feldolgozására és megjelenítésére. További célunk az elekt-
ronikus médiumok, szolgáltatások tudatos és kreatív használatához szükséges
kompetenciák kialakítása; a mediális tartalmak értékalapú, kritikus megítéléséhez
és befogadásához szükséges értékszemlélet és attitűd kifejlődésének elősegítése.
1.5 TANULÁSI TANÁCSOK, TUDNIVALÓK
A kurzus 12 leckét tartalmaz. Elméleti és gyakorlati példákon keresztül isme-
reteket szerezhet a médiatechnológia szakterületéről. A foglalkozások feldolgozá-
sára fordítandó idő a gyakorlatok megoldásával és a kérdések megválaszolásával
együtt: 2 óra.
Az egyes fejezeteken belül megadom:
− azokat a felvezető kérdéseket, amelyek a problémakört érzékeltetik, a ta-nulási egység célját (miért tanulja meg, mit fog tudni stb.)
− az új ismereteket, azon belül a törzsanyagot, definíciókat és azokat a példá-kat, amelyek hatékonyan szemléltetik az elsajátítandó új ismereteket
− a szükséges illusztrációkat, az önellenőrző kérdéseket, a fejezet összefog-lalóját, az ajánlott irodalmat és beküldendő feladatokat.
Rendszeres gyakorlással és a leckék végén található feladatok elkészítésével
tudását biztos alapokra helyezheti. Kövesse tanácsainkat, értse meg a szövegeket,
tekintse át a példákat, válaszoljon a kérdésekre, és próbálja megoldani a feladato-
kat. Ez az elektronikus tanulás olyan képzési forma, amely a tanár személyes je-
lenléte nélkül történik, ezért ajánlatos a keretrendszerben a tanulási útmutatót
vagy egyéb médiaforrásokat rendszeresen használnia. Amennyiben tanulmányai
MÉDIUMISMERET I.
14
során problémák adódnak, úgy szíveskedjen felkeresni a kapcsolattartó személyt
(adminisztrátor, informatikai rendszergazda, tutor, tanár).
Az elektronikus jegyzet egységes szerkezetben tartalmazza az előszót, tanulási
tanácsokat, tartalmi áttekintést, a tankönyv használatát, struktúráját, célkitűzések
megfogalmazását, a követelményrendszert, ill. a leckék, tananyagegységek tago-
zódását, majd az összefoglalást és a kérdéseket. A leckék végén találja a tananyag
elsajátítását ellenőrző kérdéseket.
MÉDIUMISMERET I.
15
2. TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓ, MÉDIAKOMMUNIKÁCIÓ
2.1 CÉLKITŰZÉS
A társadalmi kommunikációs formák és a médiakommunikáció közötti össze-
függések feltárása. A tananyag a kommunikáció fogalmának tisztázását követően
bemutatja az interperszonális és a médiakommunikáció jellemzőit. Megismerked-
het az információátviteli lánc modelljével. A tanultak ismeretében legyen képes a
modellt alkalmazni a kommunikációs formák különböző változataira.
2.2 TARTALOM
A kommunikáció fogalma
A kommunikáció korszakai
Az interperszonális kommunikáció
A médiakommunikáció
A médiakommunikáció jelensége és változatai
A telekommunikáció
SHANNON és WEAVER híradástechnikai modellje
A tömegkommunikáció
A tömegkommunikáció rendszere
Az információ és a kapuk
A LASWELL-formula
2.3 A TANANYAG KIFEJTÉSE
2.3.1 A kommunikáció fogalma
A kommunikáció fogalma nagyon elterjedt a társadalom- és a természettudo-
mányokban egyaránt. A kommunikáció fogalmi meghatározása több százra tehe-
tő. A kommunikáció sok helyen, sokféle jelentésben előforduló kifejezés, mely
általános megközelítésben az emberek közötti viszonyok, kölcsönhatások szerve-
ződésének eszköze, melynek során gondolatok, információk állandó cseréje zaj-
lik. A kommunikáció a társadalmi élet egyik alapjelensége, nélküle társadalmi élet
nem képzelhető el. Eredeti jelentése (közöl, megad, részesít, megoszt, megbeszél,
tanácskozik; közzététel, teljesítés, megadás, a gondolatok közlése a hallgatóság-
gal) kifejezésekre vezethető vissza. A fogalmat értelmezve sokan gondolnak kap-
csolatra, információcserére, közlésre, közlési folyamatra. De vajon meddig terjed
a fogalom határa? Kommunikációnak kell-e tartanunk minden, rendszerek közötti
információcserét – az összes olyan jelenséget, amelyben információk mozognak?
Így a fogalom köre kiterjed a sejten belüli folyamatoktól a kozmikus jelenségekig,
vagy az állati megnyilvánulásoktól kezdve a számítógépek közötti adatátvitelig.
Vagy pedig szűkítsük le a kört kizárólag csak az emberi-társadalmi információ-
cserére? A kommunikáció valójában az egyik legfontosabb emberi életjelenség,
MÉDIUMISMERET I.
16
amely minden társadalmi folyamatban szerepet játszik, s ilyenformán a kommu-
nikációelmélet szorosan kapcsolódik a hírközléshez, kibernetikához, filozófiához,
pszichológiához, szociológiához, antropológiához, pedagógiához, nyelv- és iroda-
lomtudományhoz, művészetelmélethez, esztétikához.
Az Idegen szavak és kifejezések szótárában3 a „kommunikáció” fogalom
három jelentését találhatjuk: A szó latin alakja communicatio, -onis fn Jelentése:
1. közzététel 2. teljesítés, megadás 3. ret a gondolatok közlése a hallgatókkal.
Részletesebben az alábbi ábrán láthatjuk a kifejezés származtatását.
Másik értelmezésben a kommunikáció latin szó jelentései: 1. tájékoztatás,
(hír)közlés, 2. inf információk közlése és cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz,
jelrendszer (nyelv, gesztus stb.) útján, 3. ritk közlemény, összekötetés, közleke-
dés, érintkezés. HORÁNYI Özséb terminológiájában a kommunikációs akció
használatos, így indokolja terminológiáját: „Noha a kommunikáció megnevezés
általánosan elterjedt, meg-megújuló törekvések figyelhetők meg magyar szóval
történő helyettesítésére. Csakhogy az eddigi javaslatok nem hoztak eredményt. Pl.
mondhatnánk közlést a kommunikáció helyett, ámde magyarul lehet hőenergiát is
közölni; vagy mondhatnánk közleménycserét, ámde a tömegkommunikáció esetei-
ben éppen nem cseréről, vagyis kölcsönös közleményátadásról van szó.” 4
2.3.2 Az interperszonális kommunikáció
A közvetlen emberi kommunikáció megközelítési módjában az interakció és a
kommunikáció két külön jelenségszintként szerepel, amely ugyan sok pontban
fedi egymást, vagy azonos, mégis igen fontos különbségeket is mutat. Így például
az interakció fogalmának szinte szükségszerű tartozéka a kölcsönhatás, a megfele-
lő viszontválasz. Az interakció továbbá magában foglal mindenféle cselekvéses
megnyilvánulást, nem csak a kommunikációs csatornák működését. Az interaktív
kommunikáció latin eredetű kifejezés, mely kölcsönhatást, kölcsönös közlést je-
lent. Két vagy több szereplő olyan kommunikációs helyzete, amelyben minden
résztvevőnek lehetősége van üzenetet küldeni, a többiektől jövőket felfogni, és
azokra válaszolni. Az interakció lehet személyközi (interperszonális) és ember-
gép (számítógép) közötti egyaránt. A kölcsönhatásban álló felek kölcsönösen
értelmezik egymás viselkedését, és ebből a tudatból kiindulva reagálnak egymás-
ra. A mindennapi viselkedések jó részét kölcsönhatások, elvárások vezérlik. A
kölcsönhatást befolyásolja az önmagunkról alkotott kép (énkép) és a másikról
kialakított kép (impresszió, előítélet, hírnév) is. A kommunikációban a minőség is
fontos, mert az egyén – a szervezet alkalmazkodásának érdekében – hasznosítja
ezeket az információkat is. Kommunikációkutatásokban különös jelentőséget
tulajdonítanak a visszajelzéseknek (feed-back). Testünk minden részével folyama-
tosan minősítjük a közleményeket, üzeneteket. Ezeknek fontossági súlyuk van. A
beszéd közbeni visszajelzések során szükségünk van annak észlelésére, hogyan
3 BAKOS Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. 441.
4 HORÁNYI Özséb: Kommunikáció. In: Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I–II. Válogatott
tanulmányok. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1977. 5.
MÉDIUMISMERET I.
17
reagál szavainkra a hallgatóság, hogy ennek megfelelően módosíthassuk monda-
nivalónkat. Tudnunk kell, érti-e a hallgatóság, amit mondunk, elhiszi-e, meglepő-
dik vagy unatkozik, egyetért-e velünk vagy sem, kellemesen vagy kellemetlenül
érzi magát. Ezt az információt megadhatja a hallgatóság arcának, különösen a
szemöldökének és szájszegletének állása.
1. kép A személyközi (interperszonális) kommunikáció
A kommunikáció jelenségeinek közös összetevői vannak, melyek minden
rendszerre érvényesek (közlő fél, befogadó, hír vagy közléstartalom, a közlés
formai sajátossága vagy jelrendszere: a kód, a kód elemi egysége: a jel, a csator-
na. Ezek egyben a kommunikációelmélet alapfogalmai. Az információs lánc ele-
mei SHANNON – aki a hírközlési modellt alkotta meg – alapján:
1. Információforrás: valamilyen energia állapotváltozást hordozó jelenség
vagy személy, aki üzenettartalommal rendelkezik.
2. Adó/kódoló: a forrás üzeneteinek, szimbólumsorozatainak megfelelteti a
csatorna jelsorozatát, jelhalmazát, jelfolyamatát és a csatorna bemenetéhez juttatja
el.
3. Csatorna: a jeleket közvetítő közeg. A fizikai közeg számára adekvát ener-
giaállapotú jeleket képes közvetíteni. Térben, időben elkülönülő helyek között
jelsorozatok, jelhalmazok, jelfolyamatok átvitelére alkalmas médium.
4. Vevő/dekódoló: a csatorna kimenetén megjelenő jelekkel állítja vissza az
eredeti üzenetet, olyan formába, amit a rendeltetési hely észlelni tud.
5. Címzett: a rendeltetési hely, az üzenet címzettje, a forrás által kibocsátott
üzenetet észleli.
6. A zaj: a nem tervezett torzulás a kommunikációs folyamatban.
MÉDIUMISMERET I.
18
2.3.3 A médiakommunikáció
1. A mediális, közvetett – közvetített kommunikáció
Az információátadás során a beszélő és a hallgató nem minden esetben van
közvetlen kapcsolatban egymással. Ezért nevezik ezt a formát közvetett közlés-
nek. Az interperszonális kommunikáció esetében a levegő – mint természeti
anyag – az információhordozó médium. Egy párbeszéd résztvevői azonban távol
lehetnek térben és/vagy időben egymástól. Ilyenkor a kommunikáció közvetetté
válik, s lebonyolításához mesterséges csatornákra van szükség. Manapság a
kommunikatívnak tekintett jelenségek nem csupán személyközi, hanem egyúttal
közvetített, mediatizált jelenségek is. A közvetített kommunikáció, a „mediated
communication” az ezredfordulón élő ember viselkedésének része. Ide tartozik
minden emberi kommunikáció, kivéve a szemtől szembe társalgást. A közvetített
kommunikáció határát a technikai közvetítettségnél szoktuk meghúzni. Ebbe a
szférába tartoznak a tér legyőzésére és az idő befogására szolgáló eszköz-
együttesek; a kézírástól és a nyomtatott médiumoktól kezdve az elektronikus mé-
diumukon keresztül a multimédiás – ma már hálózatokkal is megvalósított – nyílt
rendszereket is magába foglaló, a számítógéppel közvetített (mediált) kommuni-
kációig.
A médium szó jelentése: „...a közbülső helyen található általános közeg, köz-
vetítő elem (l. a mediális kommunikáció modellje)
A médium szó értelmezései: közvetítő elem, információknak – beszéd, mozdu-
latok, arckifejezések – nyomtatott vagy elektronikus formában történő tárolására,
továbbadására és megjelenítésére szolgál. Általában médiumnak nevezzük az
információk tárolására, terjesztésére és bemutatására szolgáló eszközöket. Pél-
dák erre a beszéd, a zene, a nyomtatott szöveg, a grafika, a kép, valamint a moz-
gókép. Ezen felfogás szerint akár a földet, vizet vagy a levegőt is tekinthetjük
médiumnak.
Média: A média fogalmán egyrészt a tömegkommunikáció eszközeit és intéz-
ményeit értjük. Ide soroljuk a nyomtatott és az elektronikus (rádió, a televízió, a
mozi, a videó, tévé stb.) változatokat.
A média fogalma a sajtótörténet egy meghatározott szakaszában – a tömeg-
termelés kialakulásával párhuzamosan a tömeglapok megjelenésének, illetve az
elektronikus sajtóformák elterjedésének időszakában – kialakult, a tömegkommu-
nikáció eszközrendszereként intézményesült sajtóformák gyűjtőneve. Egy másik
felfogás szerint: „Médiának tekintünk minden olyan kommunikációs rendszert,
amely lehetővé teszi, hogy egy társadalom betöltse három létfontosságú funkció-
ját: a megőrzést, az üzenetek és a különböző tudásformák távolsági kommunikáci-
óját és végül a különböző politikai és kulturális tudástartalmak reaktualizálását.”5
MCLUHAN médiumfelfogása szerint közlési eszköz minden olyan dolog,
amely az emberi tevékenységek és társulások méretét, illetve formáját alakítja és
5 BARBIER, Fréderic – LAVENIR, Catherine Bertho: A média története : DIDEROT-tól az internetig.
Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 402.
MÉDIUMISMERET I.
19
ellenőrzi, s ebből következik, hogy kommunikációs médiumként kezel minden
emberi terméket: a hardvereket – a fizikailag előállított tárgyakat – éppúgy, mint a
szoftvereket – az eszméket és gondolatokat.
E gondolatmenet szerint a kultúra alakítására nézve mindig csupán a domi-
náns, kommunikációt közvetítő médium – tehát az ember valamely szervének
meghosszabbítása révén kialakított technikai eszköz – természete a lényeges,
méghozzá abból a szempontból, hogy használójának hány érzékszervére és ponto-
san mely érzékszerveire hat. MCLUHAN szerint „a médiumok nem csupán termé-
kei az embernek, hanem bizonyos értelemben azonosak is vele: testének kiterjesz-
tései – abban az értelemben, ahogyan például a kerék a láb, vagy a ruha a bőr
meghosszabbítása. A szerző érvelése szerint a túlélés érdekében, a fizikai és a
társadalmi környezetből ránk zúduló ingertömeggel szembeni „lökhárító” szere-
pének betöltésére szánva terjesztjük ki szerveinket a térben.6
BARBIER – LAVENIR összegzése szerint: „…médiának tekinthetünk minden
társadalmilag létrejött kommunikációs struktúrát, sőt a definíciót kiterjesztve,
médiának nevezzük e struktúrák hordozóit.”7
A médiakommunikáció egy olyan szerkezetet jelöl, ahol a közlési folyamat
közvetítetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz
a távolságot és az időt legyőzve tér és időutazást végezhetünk.
A kommunikációnak az a fajtája, ahol a befogadó nem közvetlenül van (tér-
és/vagy időbeli eltolással) kapcsolatban a kibocsátóval, hanem az általa előállított,
továbbított üzenettel közvetett viszonyban áll, mediális kommunikációnak nevez-
zük.
2. kép A mediális kommunikáció modellje
A médiakommunikáció során valamilyen teret és/vagy időt áthidaló médium
segítségével kommunikálunk. A modell két végpontján az üzenet kibocsátója,
illetve a befogadója helyezkedik el. A két elem között található a kódoló, illetve a
dekódoló elem, amelyek az üzeneteket valamilyen szimbolikus formába burkolja,
illetve kibontja. A központi helyen az üzenet található, melyet valamilyen médi-
um (közvetítő, tároló, megjelenítő) hordoz. A médium ezekben az esetekben töb-
bet jelent a fizikai vagy kémiai, vagy biológiai kommunikációs csatornánál. Talán
jelenti ezt is, de a médium mindenekelőtt intézmény(rendszer), amely előzetesen
6 VARGA Barbara: Manuel Castells és a Mcluhan-Galaxis halála
In: http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/barbara/barbara.htm
7 BARBIER, Fréderic – LAVENIR, Catherine BERTHO: i.m. 13.
http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/barbara/barbara.htm
MÉDIUMISMERET I.
20
rögzített módon működik, esetenként döntések születnek benne és így tovább. A
médiumokon keresztüli hatás – benne a szó és látvány adagolása – nem új, legfel-
jebb mi kaptuk meg néhány évtizede azt a lehetőséget, hogy eszközöket, technikát
is használjunk hozzá. E használat, bár egy parányit néha kicsinyített az ember
szerepéből, de ugyanakkor meg is növelte azt, hiszen nem kettőhöz, háromhoz,
öthöz szólhat, mint az ősember vagy az előember, vagy néhány tízezerhez, mint a
rómaiak, vagy százezerhez, hanem tízmilliókhoz is eljuthat az üzenet.
„A kommunikáció története a tér és idő legyőzésének története; az időt két
irányban is le kellett győzni: az információkat egyre gyorsabban átadni és egyre
tartósabban rögzítni.”8
A tartós rögzítést az évszázadok folyamán megoldódott a különböző találmá-
nyok, felfedezések segítségével. A szóbeli információ tartós rögzítése megoldó-
dott az írás és a könyvnyomtatás feltalálásával, a képi információkat a fényképe-
zés, mozgófilm, képmagnó rögzíti. A hang rögzítésére pedig megalkották a
hanglemezt, mágneses hangszalagot.
2.3.4 A médiakommunikáció jelensége és változatai
A médiakommunikáció olyan szerkezetet jelöl, ahol a közlési folyamat közve-
títetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz a
távolságot és az időt legyőzve tér- és időutazást végezhetünk. A médiumok al-
kalmazása révén megszűnik a szemtől szembeni forma. A mediális kommuniká-
ciónak két típusát különböztetjük meg egymástól: a tele- és a tömegkommuniká-
ciót. A média egy jelentős többlettel egészíti ki az informatikát: az információ-
kereséssel, az előállítással, a terjesztéssel és a kritikus értékeléssel, válogatással.
Az üzleti életben ma már a személyközi kommunikációt szervesen kiegészítik az
interaktív médiakommunikációs eszközök.
A médium és a média fogalma
A médium közönséggé szervezi az egymással kapcsolatban nem lévő hetero-
gén tömeget, csoporttá alakítja a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű, világnéze-
tű, műveltségű, lakhelyű, korú, érdeklődésű embereket – az üzenet maga állítja
elő közönségét.
Média: a tömegkommunikációs eszközök és intézmények összessége.
Nyomtatott média: könyvek, újságok, magazinok, ingyenes reklámújságok, ka-
talógusok, tájékoztatók, szakkiadványok, hirdetőtáblák, óriásplakátok.
Elektronikus média: rádió, televízió, kábel, műhold, teletext, videotext, adat-
bankok, mozi, videokazetták, lemezek.
2.3.5 A telekommunikáció
A telekommunikáció (távközlés) fogalmán az egymástól távol lévő – halló- és
látótávolságon kívüli – személyek közötti közlési formát értjük. Rendszerint a
8 FÜLÖP Géza: Ember és információ. 2. átdolg. kiad. Múzsák Kiadó, Budapest, 1984. 50.
MÉDIUMISMERET I.
21
személyes közlés keskenysávú (narrow) csatornájaként fogjuk fel, de a tömeg-
kommunikációs eszközök sem léteznének a távolságot áthidaló médiumok nélkül.
A kifejezés tágabb értelmezése szerint tehát magában foglalja a tömegkommuni-
kációs formákat, míg a szűkebb felfogás szerint a személyi, bizalmas csatorna
eszköze, ahol a kommunikáció nem meghatározhatatlan (tömegmédia), hanem
meghatározható számú felek között történik (pl. személyes beszélgetés vagy
telekonferencia).
A telekommunikáció meghatározásában abból a tényből kell kiindulnunk,
hogy az elnevezés a görög eredetű tele ’távoli’ szóból származik (ld. televízió –
távolba látó készülék, telefon, telegráf stb.).
Összességében közléseink olyan közvetített személyes csatornája, mely lehe-
tővé teszi, hogy meghatározott felek közötti információcsere történjen. Az üze-
netnek mindig konkrét címzettje van. Jellemzője a kommunikáló felek közötti
sűrű szerepcsere.
Napjainkban a telekommunikációs vezeték nélküli mobiltechnológiák is – a
többi információs technológiához hasonlóan – egyszerre a fogyasztás tárgyai és a
szociális kapcsolatokat megvalósító kiszolgáló kommunikációs médiumok. Az a
tény, hogy ezek a technológiák lehetővé teszik, illetve ösztönzik a távolból való
kommunikációt, magában foglalja azt a tényt, hogy az általuk összekapcsolt
egyének „területen kívül vannak”, térben kimozdultak azokból a közösségekből,
amelyeknek részei.
2.3.6 A tömegkommunikáció
A tömegkommunikáció egyike a manapság a legszélesebb értelemben használt
fogalmaknak. Igen nehéz olyan meghatározást adni, amely tudományosan jól
megalapozott. A tömegkommunikációs eszközök segítségével lehetségessé válik,
hogy üzeneteket közvetítsenek egyidejűleg több millió embernek. Az üzenetek
szerzői általában szervezetek, a befogadók pedig egyének. Ami a nehézséget je-
lenti az a tömegkommunikáció tér- és időbeli, valamint a technológiai változatos-
ságából adódik. A tömegkommunikáció során közléseink intézményes formában,
nyilvánosan terjesztett eszközök (médiumok) útján, rendszerint egyirányú formá-
ban (a visszacsatolás csak a számítógépes rendszerekkel jelent meg), jutnak el
nagy tömeghez. A tömegkommunikáció során a kommunikátor bizonytalan ab-
ban, hogy az üzenet eljut-e a befogadóhoz, az tudja-e dekódolni a befogadó szán-
déka szerint a hozzá küldött üzenetet, kellően motiválja-e, cselekvésre készteti-e a
befogadót.
Összességében a tömegkommunikáción a kommunikációnak azt az intézmé-
nyes megjelenési formáját értjük, amelyben a közlések nyilvánosan terjesztett
eszközök (médiumok) útján, indirekt egyoldalú módon, egy diszperz (szétszórt)
publikumra (tömegre) irányulnak.
Olyan közlés, melynek során „... nyilvánosan, technikai terjesztő eszközök se-
gítségével, közvetetten (tehát nem szemtől szembe), egyoldalúan (a közlők és a
MÉDIUMISMERET I.
22
befogadók sűrű szerepcseréjének lehetősége nélkül) jut el az információ egy disz-
perz (eltérően együttlévő) közönség számára.”9
Mára ez a definíció már nem teljes érvényű. Forgalomba kerültek olyan tech-
nikai eszközök, melyek lehetővé teszik a visszajelzést (pl. televízióhoz kapcsolt
kamera). Az interaktivitás lehetőségét a multimédia-alkalmazások (vagy pl. az
interaktív tévé) teremtik meg a tömegkommunikáció számára.
A rádió még csak akusztikus jeleket sugároz (beszéd, zene), a televízió feltalá-
lásával új kultúra korszaka kezdődött meg, az audiovizuális kultúráé. Az informá-
ciótovábbítás oldaláról nézve pedig „a rádió és televízió feltalálásával az ember-
nek sikerült legyőznie az időt, s részben a teret is. A tér végleges legyőzése a
hírközlő mesterséges holdakkal sikerült.”10
Manapság az internet teljes jogú médiummá vált. Megjelent az elektronikus
levelezés [@ jel], majd pedig a webes dokumentumok tárolására és elérésére
szolgáló protokollok [pl.: a http:// formula], azaz egy world wide web-dokumen-
tum lelőhelyének címe. A fenti konkrét példák alapján a média összefoglaló ér-
telmezése az alábbiakban kibővítve adható meg:
A tömegkommunikáció ismérve, hogy kevesek szervező munkájával, technikai
közvetítők segítségével nagy tömeghez nagy tömegű információ jut el. Az infor-
máció útja ma még egyirányú, a visszajelzés késleltetett. Ilyen tömegkommuniká-
ciós funkciót lát el a modern média (a rádió, a televízió) az elektronika közvetíté-
sével. Az internet megjelenésével azonban a kommunikáció már kétirányúvá
válik, és nem a műsorszóró, hanem a hálózati jelleg emelkedik ki.
Miért fontos a tömegkommunikáció, és mennyiben más, mint a személyes
vagy csoportkommunikáció? A tömegkommunikáció fő jellemzői, melyek egyút-
tal a különbséget is magyarázzák:
− közvetett kapcsolat – technikai eszközök útján terjed az információ
− mérete – azonos időben, azonos információ tömegméretekben, technikai eszközök közvetítésével jut el a befogadóig
− egyoldalú – mely az ezredfordulóig jellemző – nincs feed back (visszaje-lentés), face to face (szemtől szembeni) kapcsolat adó-vevő között,
amelyben csak a képzelőerő jeleníti meg a nem verbális kommunikáci-
ót; direkt közlésre nem érkezhet direkt válasz
A tömegkommunikáció leginkább abban különbözik a kommunikáció más
szintjétől és formáitól, hogy itt az alapvető alanyok a társadalmi egységek (réte-
gek, osztályok) teljesen meghatározott típusai.
A tömegkommunikáció során a kommunikáció – a személyeshez képest –
kevésbé változatos, továbbá a visszacsatolási lehetőség igen kicsi. A tömegkom-
munikációt valamely társadalmi, sőt formális szervezet kezdeményezi, a nem
intézményes tömegkommunikáció nem is létezik. A tömegkommunikáció eseté-
ben a fő forrás egy kommunikációs szervezet vagy egy intézményesített személy
9 ZRINSZKI László: A kommunikáció. I. JPTE Pécs, 1994.
10 FÜLÖP Géza: Ember és információ. 2. átdolg. kiad. Múzsák Kiadó, Budapest, 1984. 59.
MÉDIUMISMERET I.
23
(W. SCHRAMM). A nem intézményes tömegkommunikáció az internet kétirányú-
vá válásával vette kezdetét (a szerző megjegyzése).
3. kép A tömegkommunikáció során egy ember (csoport) sok ember számára küld információt
A tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamat része, melynek
során az információ intézményesített formában és egyirányúan a forrástól – szak-
emberek által feldolgozva, technikai közvetítők révén– jut el az emberek kisebb-
nagyobb csoportjaihoz, a nagyközönséghez.
A tömegkommunikáció több funkcióval rendelkezik a társadalomban. Első a
tájékoztatás, amely hírek, adatok, tények összegyűjtését, tárolását és terjesztését
jelenti. Közérdekű kérdésekben biztosítja a megegyezéshez szükséges vita és
eszmecsere lehetőségét. A médiának köszönhetően szocializáció is történik azál-
tal, hogy közvetíti az emberek társadalmi beilleszkedéséhez szükséges ismerete-
ket, értékeket, magatartásmintákat. Napjainkban megfigyelhető, hogy a tömeg-
kommunikáció hatása egyre erősebbnek mutatkozik, olyannyira, hogy a hagyo-
mányos szocializációs terepek (család, iskola, munkahely, közösségek) súlya
háttérbe kerül. Ugyancsak nélkülözhetetlen és fontos a média a kulturális és mű-
vészeti ismeretek terjesztése, a kulturális örökség ápolása terén. A média kollektív
információs eszköz is, segítségével a különböző szervezetek minden szükséges
információhoz hozzájuthatnak, illetve közvetíthetik felé saját adataikat, véleményü-
ket. Emellett azonban a média a rábeszélés legáltalánosabb hordozóeszköze is.
A szórakoztatási funkció, melynek révén színdarabok, játékok, filmek, tánc,
képzőművészeti alkotások, hangok és képek, jelek és szimbólumok kerülnek elő-
adásra, kisugárzásra, ma már nem csupán egyedüli az egyéni és közös kikapcso-
lódásban, hanem már kiegészül a hírek gyakran szórakoztatva történő átadásával,
amelyet infotainmantnek neveznek.
MÉDIUMISMERET I.
24
A média és az oktatás kapcsolata a tartalommal
A digitális forradalom hatására napjainkban nemcsak az iskola, hanem a tö-
megkommunikációs médiumok is közvetítenek olyan tartalmakat, melyek óhatat-
lanul beépülnek a tanuló értékrendjébe. A televíziós hírek, információs műsorok,
sportközvetítések, filmek, sorozatok, show-műsorok mellett az ezredforduló kör-
nyékén megjelentek a hálózati információkeresési, szórakozási formák is.
4. kép A média, az oktatás és az információ kapcsolata a tartalommal
A fentiekben felvázolt „hírakoztatás” (infotainment), valamint az ismeretek
szórakoztató formában történő („szórakoztanítás”, „szórakoktatás” edutainment)
kifejezések jelezték a szabadidő, a kultúra, a média és az oktatás különböző alak-
zatainak látványos találkozását és összeolvadását az elektronikus térben. Ezt a két
tömegkommunikációval határos területet lehet kiegészíteni az információkeresés,
-előállítás révén történő tanulás fogalmával: az infooktatással.11
A „hírakoztatás”: egy híregység, riport, tudósítás vagy bármilyen, a valóság-
ban zajló esemény leegyszerűsített, szenzációfókuszált, gyakran torz és manipula-
tív formában történő megjelenítése. Ez utóbbinak célja, hogy a közönség olyan
11 FORGÓ S.: A korszerű – a gyors technológiaváltások és tudástranszfer lehetőségét támogató –
oktatási módszerek és IT-technológiák alkalmazásának lehetőségei és gyakorlata a szakképzés-
ben. II. In: Szabó István (szerk.) Technológia – Tudomány – Szakképzés. Kutatási jelentés, pp.
309–352. Budapest – Gödöllő, NSZI, 2007. 427.
MÉDIUMISMERET I.
25
életvitelre legyen kondicionálható kulturálisan, amely a fogyasztói társadalomban
érdekelt szféráknak profitot eredményez.
A „szórakoztanítás”: oktatási célú tartalomnak, eseménynek a szórakoztató
média formanyelve alapján történő, leegyszerűsített, multimédiás formában meg-
valósuló megjelenítése.
Infooktatás: Az oktatási célú tartalom elsősorban infokommunikációs eszkö-
zökkel történő elsajátítása. A tanulási igény és az információszükséglet területén
kirajzolódó szakterület. Az információszükséglet és a tanulási igény ma már nem
csupán papíralapú dokumentumgyűjtemény alapján, hanem elektronikusan is
kielégíthető. A tanulók körében már széles körben elterjedt a keresőprogramok
használata, azonnali üzenetküldő kommunikációs eszközök alkalmazása, hirdetés,
levelezés, blogírás, fáljmegosztó helyek és on-line enciklopédia (Wikipedia) hasz-
nálata.
2.3.7 A tömegkommunikáció rendszere
A tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamatainak – ezeken
belül is a köznapi kommunikációnak – egyik sajátos formája, amely a személyes
és a csoportközi kommunikációtól is viszonylag tisztán megkülönböztethető. Leg-
fontosabb jellegzetességei: a tömegesség, a heterogenitás és a technikai közvetí-
tettség. A tömegkommunikáció szervezetei:
− az információgyűjtő: hírügynökségek, tudósítók, hálózatok
− feldolgozó: szerkesztőségek, stúdiók
− Ennek során az információkból közlemények lesznek. A közlemények változatai lehetnek politikai, ismeretterjesztő, szórakoztató és reklám-
műsorok. Összességében elmondható, hogy a bemenő jelek, az informá-
ciók új ismeretet, a kimenő jelek (közlemények) pedig már – sajátos
szűrőn átjutva –sok redundanciát tartalmazhatnak.
− a kisugárzó rendszer a technikai szerkesztőség, stúdió, adóállomás Itt már nem módosul az üzenet, legfeljebb zajossá válhat.
5. kép A tömegkommunikáció rendszere
MÉDIUMISMERET I.
26
A média a körülöttünk történő események végtelen információhalmazából vá-
logat. A tartalomcsomagokat a médiarendszer csatornáin – kapuin – keresztül
eresztik ki a piacra. A fogyasztó különféle tartalmú termékek közül választhat. A
kínálatban van közszolgálati, kereskedelmi szempontok szerint készített híregyve-
leg, hordozóját-közvetítőjét tekintve írott és elektronikus, sajtó, rádió, tévé, inter-
net, mobilalapú szolgáltatás. KOMENCZI így ír erről: „Az elektromágneses hullámokra épülő tömegkommunikáció első korszaka a
rádióhoz kapcsolódik. Bár az új, vezeték nélküli hírközlési technológia kifejleszté-
sének úttörői távíróról beszéltek (drótnélküli távíró, szikratávíró) hamarosan
nyilvánvaló volt, hogy az egész társadalomra kiható kommunikációs áttörést a
hangátvitel fogja jelenteni. A rádió volt az első olyan eszköz, amely egyidőben
képes nagy embertömegekhez szólni, úgy, hogy mindenki megérti az elhangzotta-
kat (a beszédértés – eltérően az olvasni tudástól – minden normális körülmények
között felnőtt ember természetes adottsága, a siketeket kivéve). A rádió tette elő-
ször lehetővé, hogy alkalmanként egy egész nemzethez, illetve azonos nyelvi kultú-
rához tartozó emberek együtt rezdülő információs közösséggé formálódjanak. A
rádió volt csaknem fél évszázadig a meghatározó tömegkommunikációs eszköz.
[…] Mára a televízió átvette a rádiótól a csúcsmédium szerepét.” 12
Valójában napjainkban a televíziózás is nagy változás előtt áll, hiszen világhá-
ló révén, ma már nem csak a nappali szobában elhelyezett televíziókészülék előtt
tudunk (háttér) televíziózni, hanem akár on-line vagy mobiltelefonunk segítségé-
vel is.
2.3.8 Az információ és a kapuk
Az információ kapukon keresztül jut a közönséghez, a nyílásnál ott állnak a
kapuőrök13
, a média tulajdonosai (irányítói, szerkesztői, akik szelektálnak azáltal,
hogy kiválasztják, hogy mely személyek szerepeljenek) és az újságírók. Ők dön-
tenek arról, hogy milyen információkból váljanak hírek, az ő merítésük alapján
lesz a végtelen halmazból véges számú hír. Az információ attól függően válik
hírré, hogy kié az a kapu, kinek a kezében van a kulcs, ki fizeti meg a kapuőrt. A
médiafolyamatok által előállított termék az előállítás folyamán több szervezési
lépcsőn is átmegy, amíg eljut a fogyasztóhoz. A folyamat minden fázisában az
eredeti adatok szűrésre kerülnek, az időtartamukat csökkentik, továbbá stílusbeli
változásokon, illetve szerkesztésen és tartalomszűrésen esnek át. A folyamat min-
den fázisa a felhasználóhoz való út egy kapujának tekintendő, így ez kapunyitás-
nak, illetve -építésnek is nevezhető.
Tegyük fel, hogy egy országos hálózattal rendelkező televízió riportereit az or-
szág középnyugati területére küldik, hogy beszámoljanak az ottani erős esőzések-
12
KOMENCZI Bertalan: Információ ember és társadalom. Líceum Kiadó, Eger, 2009. 13 MCCOMBS W. szerint a média az „információk kapuőrének” (information gatekeeper) szerepét
játsza azáltal, hogy a szerkesztőségi munkatársaktól függ, hogy az egyes témák mikor milyen
megvilágításban kerülnek adásba. Különbséget lehet tenni a média, a közvélemény és a politika
napirendje között.
MÉDIUMISMERET I.
27
ről és az árvizekről. Ebben az esetben a kapunyitást az esemény megfigyelése
jelenti. Habár az árvíz több négyzetkilométernyi területet érint, és több millió
ember életére lehet hatással, a riportercsapat időbeli korlátok miatt az egész ese-
ménynek csak egy kis részét képes rögzíteni. Ha a riporterek a kukoricaállomány-
ban esett kárra összpontosítanak, akkor ez a döntés már egy bizonyos szűrést je-
lent, mert az eredetileg az összes adatra irányuló érdeklődés a kukoricatermésre
szűkül, és figyelmen kívül hagy más növénytípusokat, illetve károkat.
A híreket előállító szervezeti rendszerben sok ember munkája szükséges, hogy
ez a történet létrejöjjön. A vágó kiválasztja a végső formában használandó megfe-
lelő video elemeket, az írók összeállítanak egy forgatókönyvet a hírolvasó számá-
ra, rajz- és képzőművészek olyan a megjelenítést gazdagító elemeket hoznak létre,
mint a kiemelt címek, térképek vagy animációk, a zenészek pedig kísérő zenét
állítanak össze. Mielőtt az adott történetet vagy hírelemet közvetíti az esti híradó-
ban, a hírszerkesztő eldönti, mikor lesz a közvetítés időpontja, hogyan fog illeni
az adott hírműsor szerkezetébe, melyik anyagot, hírelemet vagy reklámot fogja
követni, majd a hírolvasó bemutatja a történetet, a stúdió személyzete pedig vég-
rehajtja a közvetítési folyamatot.
Habár a riportercsapat több órányi videoanyagot forgatott le és állított össze,
nagyszámú tényt tárt fel, és sok embert kérdezett meg interjú formájában az árvíz
sújtotta területen, a történet – ha adásba kerül – csak pár percnyi hosszúságú lesz.
Továbbá mindenegyes fázisban a kapunyitó vagy kapuépítő formálhatja a történet
tartalmát, illetve stílusát. Minden, a folyamatban résztvevő személy hozzáadhat
vagy elvehet az eredeti anyagból, és ezáltal a saját módján képes alakítani az adott
kommunikációs terméket.
2.3.9 A Laswell-formula
A kommunikációelmélet számos tudományág és tudományterület eredményeit
ötvözi. A műszaki tudományok nagymértékben segítették a kommunikációelmélet
kialakulását, de a kommunikációs folyamatok vizsgálatára a kétszemélyes, köz-
vetlen kommunikáció bizonyult a legalkalmasabbnak, hiszen a kommunikációban
a biológiailag, pszichológiailag és szociálisan meghatározott ember vesz részt.
MÉDIUMISMERET I.
28
6. kép A Laswell-féle formula magyar és eredeti (angol nyelvű) változata
A LASWELL-formula szerint: „A kommunikáció-kutatásban azt kell vizsgálni,
hogy KI, MIT mond, milyen kommunikációs CSATORNÁN keresztül, KINEK és
milyen EREDMÉNNYEL” 14
történhet a kommunikációs modellek lehetséges vizs-
gálata.
KI = a közlő (kommunikátor), az a személy, akitől adott helyzetben a kommu-
nikáció elindul
MIT = a közlés tartalma, értelme a hír vagy a közléstartalom, egyszerűbben: a
tartalom, az üzenet
CSATORNA = a térben, időben elkülönülő adatok, jelek, információk, átvi-
telét valósítja meg
KINEK = aki a közlést kapja és felfogja, a befogadó
HATÉKONYSÁG = a vett üzenet mennyiben váltja ki a kívánt hatást
Megjegyezendő, hogy a közlés módja, formai sajátossága, jelrendszere a kód,
melynek elemi egysége a jel.
A modell klasszikus és a leggyakrabban hivatkozott elméleti tézis. A majdnem
tökéletes meghatározásból a MIÉRT azonban hiányzik. Már pedig a kommuniká-
ció folyamatát, a kommunikációs cselekvést vagy cselekvéssort olyan indíték
hozza mozgásba, amely azonos a „miért”-ekre adható válasszal. A folyamat vé-
gén, annak eredményeképpen jön létre az a KAPCSOLAT, amely az egyénnek és
a társadalomnak egyaránt létszükséglete. Az emberi társadalom nem képzelhető el
tudatosan, célirányosan tervezett és szervezett kapcsolatrendszer nélkül. Ez köny-
nyen belátható, nyilvánvaló (evidencia), mégis alaposabban meg kell vizsgálni a
miérteket, hiszen az az érdeke minden személyiségnek, hogy minél tökéleteseb-
ben illeszkedjék be a társadalmi kapcsolatrendszerbe, s azon belül minél eredmé-
nyesebb, minél hatékonyabb kommunikátor legyen.
Megjegyzés: LASWELL behaviorista pszichológusként nem foglalkozott a
miértekkel, azaz azzal, hogy milyen indítékok játszanak szerepet a közlőben a
14
LASSWELL, Harold D.: The Structure and Function of Communication in Society. In: The
Communication of Ideas. New York, 1948.
MÉDIUMISMERET I.
29
kommunikáció során. Ez napjainkban egyaránt lehet az imázsteremtés – termék,
áru, szolgáltatás személyes jellegű – eszköze.
2.4 ÖSSZEFOGLALÁS
Az előzőekben sor került a társadalmi kommunikáció teljes vertikumának be-
mutatására. Megismerkedett a kommunikáció hierarchikus (egymásra épülő) és
nem alá-fölérendelt rendszerével. Elsajátíthatta a kommunikáció formáinak, fo-
lyamatainak társadalomhoz és kultúrához kapcsolódó formáit. A társadalmi
kommunikáció személyes és tömegkommunikációs kapcsolatát is figyelemmel
kísérhette. Megtárgyaltuk a kommunikációs modelleket és a hozzájuk tartozó
fogalmakat.
2.5 ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK
1. Értelmezze a kommunikáció fogalmát!
2. Mutassa be a kommunikációs korszakokat!
3. Ismertesse az interperszonális kommunikáció fogalmának jelentését!
4. Mit jelent a médiakommunikáció fogalma?
5. Mutassa be a médiakommunikáció jelenségét és változatait!
6. Mit értünk a telekommunikáció fogalmán?
7. Mutassa be s SHANNON-féle híradástechnikai modellt!
8. Mit értünk a tömegkommunikáció fogalmán?
9. Mutassa be a tömegkommunikáció rendszerét!
10. Szóljon az információ kapuőreiről!
11. Mutassa be a LASWELL-formulát!
MÉDIUMISMERET I.
30
MÉDIUMISMERET I.
31
3. MEGISMERÉSI FORMÁK – A KÜLVILÁG INGEREI
3.1 CÉLKITŰZÉS
Ebben a szakaszban a bennünket körülvevő világ – a kép- és hangfeldolgozás-
hoz elengedhetetlen – hallható és látható tartományát dolgozzuk fel. Mivel a mé-
diában az audiovizualitás a döntő, ezért ebben a foglalkozásban a külvilág audio-
vizuális ingereire koncentrálva dogozzuk fel a különböző jelforrások tulajdonsá-
gait, valamint az érzékelés és észlelés folyamatát.
3.2 TARTALOM
Az érzékelhető világ
A látható világ
Hangtan – a hallható világ
Az érzékelés mint a kommunikáció jelforrása
3.3 A TANANYAG KIFEJTÉSE
3.3.1 Az érzékelhető világ
Az információt rendszerint valamilyen energia- vagy állapotváltozás hordozza,
ezért ezt a változást kell érzékelnünk valamilyen módon. A körülöttünk lévő fizi-
kai és társas világgal való kapcsolat az alapja az értelmi és érzelmi fejlődésünk-
nek, szükségünk van a külvilágból küldött jelek fel- és megismerésére. Ezáltal
alakítjuk, formáljuk a minket körülvevő világot, úgy, hogy közben mi magunk is
alkalmazkodunk hozzá. A megismerési (kognitív) folyamatok első lépcsőfoka a
környezet ingereinek az érzékelése.
Az érzékelés (szenzáció) fogalmán az érzékszerveinkben található receptorok
segítségével történő ingerek felvételét és annak ingerületté, azaz elektromos im-
pulzussá alakítását értjük, míg az észlelés (percepció) fogalmán a magasabb szin-
tű idegrendszeri folyamatok révén kialakuló ingerület tudatosítását és annak in-
tegrálását értjük. Az észlelés tehát az emberben tudatos folyamat, amelyhez a
figyelem irányítottsága is hozzákapcsolódik, és ez teszi lehetővé a differenciálás
lehetőségét.
A különböző ingereket (pl. fény, hang stb.) érzékelve az ingerületek elektro-
mos impulzus formájában az érző idegpályák közvetítésével a megfelelő agyi
központokba kerülve tudatosulnak.
Az érzékelés (érzéki megismerés) során a környezetből kiinduló fizikai és
kémiai folyamatok hatására (hang, fény, hő, nyomás, párolgás) keletkező ingerek
az idegvégződésekben ingerületet váltanak ki, és – az idegpálya közvetítésével –
továbbterjednek az idegrendszer központi részébe. Ennek során alakul ki az agyké-
regben az érzéklet (érzet). Az ingerforrások elhelyezkedésük alapján lehetnek: kül-
sők (látás, hallás, szaglás, tapintás, hőérzet és fájdalomérzékelés exteroreceptorai)
MÉDIUMISMERET I.
32
és belsők (szervi, valamint egyensúlyi és kinesztétikus mozgásérzékelés interore-
ceptorai). Érzékszerveink érzékenysége, ingerküszöbe az evolúció során válto-
zott, és adott határok között működik. Az egyes érzékszervi receptorok ingerkü-
szöbe a nekik megfelelő adekvát ingerre a legkisebb, azaz már igen gyenge inger
is működésbe hozza őket, illetve a túl erős inger már nem hat rájuk. Az érzékelés
abszolút küszöbe az a legkisebb erősségű inger, amely még érzékletet vált ki. Az
érzékelés különbözeti differenciaküszöbének nevezzük az ingernek azt a legkisebb
változását (különbségét), amelyet még észlelni tudunk. A küszöbértékek nagysága
a korábbi tapasztalatoktól, az élő szervezet pillanatnyi állapotától, céljától nagy-
mértékben függ.
Az érzékszervek a környezethez való folyamatos alkalmazkodás eredménye-
ként alakultak ki, és az élőlényeknek a külső környezet és a belső ingerek felfogá-
sára alkalmas szervei. Az ingerek energiaállapotaik szerint különböző típusúak.
Az elektromágneses hullámok keltette fényingerek felfogására alakult ki a látás
érzékszerve, a szem; a környezet mechanikai rezgéseinek, a hang érzékelésére
pedig a hallás érzékszerve, a fül. A kémiai ingerek közül a gázhalmazállapotú
anyagok érzékelésére szaglás útján a szaglás érzékszerve az orr, míg az ízérzés
érzékszerve a nyelv pedig az oldott anyagok érzékelésére fejlődött ki. A tapintás a
szilárd tárgyak érzékelése során a bőrben levő tapintóideg végződések (mechano-
receptorok) segítségével történik. A testhelyzetünk egyensúlyi állapotáról a fülben
lévő helyzetérző szerv, a labirintus szerv tájékoztat. Az érzékszervek csak adekvát
energiaállapotok (ingerek) felfogására alkalmasak, vagyis a látás szerve csak az
elektromágneses hullámtartomány egy részére, a látható fénytartományra jön
ingerületbe, a hallásé pedig kizárólag mechanikai rezgésekre, a szaglás és ízlelés
szerve pedig csak ún. olfaktorikus kémiai anyagok hatására. Az érzékszervek –
egyfajta bemenetként – önmagukban csak az ingerület érzékelésére és – átalakító-
ként – pedig a változásokról történő tudósításokra alkalmasak. A velük szoros
kapcsolatban álló idegpályák segítségével pedig az agyban levő megfelelő érzéke-
lési központokba továbbítják a jelzéseket.
Minden élő szervezetnek rendelkeznie kell információszerző- és feldolgozó-
apparátussal, mert e nélkül egyetlen élő rendszer sem működhet. Információra van
szükség a külső környezet változó jeleiről, a rendszer belső állapotáról, a kimenet
hatékonyságáról. Napjaink információszerző eszközei az emberi érzékszervek
kiterjesztését képezik. Az optikai elektronikai eszközök rohamos fejlődése a gyor-
sabb és pontosabb információszerzést szolgálják. A technikai eszközök rohamos
fejlődése, az érzékelők egyre kifinomultabb változatai lehetővé teszik a nagyon
távoli információforrások „érzékelését” (mérését) csakúgy, mint a sebességben és
méretekben végletes (nagyon gyors vagy nagyon lassú, nagyon kicsiny vagy na-
gyon nagy) jelek érzékelését.
MÉDIUMISMERET I.
33
7. kép Az érzékelési csatornák
3.3.2 A látható világ
Az elektromágneses hullámok spektrumának érzékelése a légkör sugárzásel-
nyelése – mert a Földre érkező elektromágneses hullámok jelentős részét a légkör
elnyeli – következtében alakult ki. Az elnyelődés következtében megmaradó lát-
ható fénysugarak úgy hatnak ránk, hogy a környezetünkben lévő tárgyak felületé-
ről visszaverődő fényhullámokat érzékeljük. Ez az evolúció során alakult ki az
élőlényekben. A rádióhullámok – amelyeket az emberiség még egy jó évszázada
fedezett fel – nemcsak műsorszórásra (földi, műholdas), hanem a világűr kutatásá-
ra is alkalmasak.
A fény – amely elektromágneses sugárzás, szemünkbe jutva a fotorecepto-
rokban ingerületet kelt, és az agy látóközpontjában fényérzetté alakul – olyan
elektromágneses (transzverzális) hullám, melynek hullámhossza 1.87×10-7
m (vö-
rös) és 3.75×10-7
m (indigókék) között van. Az emberi szembe jutva az emberi
szem ideghártyájának (retinájának) érzékelőit (csapokat és pálcikákat) ingerli,
mely ingerek elektromos impulzusként terjednek tovább és a látóidegen végigha-
ladva az agyban a látás érzetét hozzák létre.
A látható fény hullámhossza 380 nm-től 780 nm-ig terjedő tartományban mo-
zog. A látható fény prizma segítségével spektrumaira bontható. A fénysugarak
homogén, egynemű közegben (így a levegőben is), minden irányban egyenes
vonalban terjednek 300 000 km/s sebességgel.
A különböző hosszúságú hullámok megtörnek a prizma élein, ennek eredmé-
nyeképp látjuk a szivárvány színeit.
− vörös: 620 – 780 nm
− narancs: 585 – 620 nm
− sárga: 570 – 585 nm
MÉDIUMISMERET I.
34
− zöld: 490 – 570 nm
− kék: 440 – 490 nm
− indigókék: 420 – 440 nm
8. kép Az elektromágneses hullámtartomány
Az olvasott információkat kiegészítő információk itt tekinthetők meg. 15
A fény nemcsak anyagban terjed, hanem légüres térben (vákuumban) is, ahol a
terjedési sebessége állandó. Vannak olyan elektromágneses sugárzások, amelyek
megegyeznek a látható fény tulajdonságaival, de azokat az emberi szem nem ér-
zékeli. Ezek két csoportba sorolhatók:
− a rövidebb hullámhosszú változatai az infravörös (IR), a radar, tévé és rá-dióhullámok
− a nagyobb hullámhosszú pedig ultraibolya (UV), de ebbe a fogalomkörbe tartozik a röntgensugár, a radioaktív sugárzás)
− tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb (infravörös) és kisebb hullámhosszú (ultraibolya) sugárzás is
A fény emberi szemen kívül más eszközökkel is tanulmányozható. A fény pél-
dául fényképlemezen kémiai változást okoz, működésbe hozza a fotocellát. Az
élővilág érzékelésének tanulmányozása során is bebizonyosodott, hogy a külön-
15 További információk itt tekinthetők meg:
http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/hframe.html
http://www.hit.bme.hu/~granat/elak6.htm
http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/hframe.htmlhttp://www.hit.bme.hu/~granat/elak6.htm
MÉDIUMISMERET I.
35
böző állatok más-más, az embertől különböző tartományokat látnak az elektro-
mágneses sugárzásból, tehát a fény nemcsak a műszerek, hanem az élővilág szá-
mára is tágabb fogalmat jelent, mint az emberi szem számára látható fény. A fény
terjedése során prizma és fehér fény alkalmazásakor színszóródás, diszperzió jön
létre, mert a különböző színű fénysugarakra a prizma törésmutatója eltérő.
A fény legfontosabb fizikai jellemzői: fénysebesség, frekvencia,
hullámhossz
A fény kettős természetű, egyrészt hullámjelenség, másrészt pedig korpuszku-
láris (részecske) természetű. A részecskéket a fény kvantumainak, fotonoknak
nevezik, melyek légüres térben fénysebességgel mozognak, nyugalmi tömegük
pedig zérus.
A fény mint hullámjelenség a sebességével, a frekvenciájával és a hullámhosz-
szával jellemezhető. A hullámmozgást valamilyen rezgő forrás hozza létre, a
frekvencia mértékegysége a [Hz]. A látható fény színét a tiszta spektrumszínek
esetén a fény frekvenciája határozza meg.
A fény sebessége vákuumban közel 300 000 km/s (299 792 ± 0,5 km/s). Ez a
sebesség a fizikai világban elérhető legnagyobb érték. Levegőben és más köze-
gekben a fény sebessége kisebb. Két közeg közül azt, amelyikben a terjedési se-
besség kisebb, optikailag sűrűbb közegnek nevezzük.
A hullámhosszt egy adott közegben a sebesség határozza meg, vagyis a hul-
lámhossz a sebesség és a frekvencia hányadosa, tehát a különböző közegekben a
sebesség értékével arányosan változik.
A sebesség (c), a frekvencia (f vagy ν) és a hullámhossz (λ) kö-
zött a következő összefüggéssel jellemezhető:
A fény energiájáról
A részecskeelmélet alapján a fény energiáját a frekvenciájával arányosnak ta-
lálták. A fény a frekvenciájával arányos nagyságú energiacsomagok, fotonok
áramának tekinthető. Az elnyelődött fényenergia a közeg anyagában hoz létre
változásokat. Az anyagban a fény legfontosabb kölcsönhatásai – melyek a média-
technológiákban alkalmazást nyernek – a következők:
− hőhatás (pl. hőkamerák)
− fotodisszociáció (a vízmolekulák oxigénre és hidrogénre bomlása ultra-ibolya sugárzás hatására)
− ionizáció, lökéshullámok keltése (pl. lézerfény)
− fluoreszcencia (CRT-képcsövek)
− fotokémiai reakciók keltése (fényképezés, filmek)
MÉDIUMISMERET I.
36
3.3.3 Hangtan – a hallható világ16
Hangnak nevezzük a rugalmas közegben terjedő, hangérzetet kiváltó longitu-
dinális hullámokat. A hallás adekvát ingere a levegő molekuláinak rezgése.
Az ember által hallható hang frekvenciatartománya 20 Hz és 20 kHz közé esik.
Az ennél nagyobb frekvenciájú hangot nevezzük ultrahangnak, a kisebb frekven-
ciák esetén infrahangról beszélünk. Egyes állatok az embernél jóval tágabb frek-
venciatartományban képesek a hanghullámok érzékelésére. A hang terjedési se-
bessége levegőben 0˚C hőmérsékleten 1 atm nyomáson: c0= 331,5 m/s.
9. kép Hangterjedelmek különböző élőlényeknél
A hang terjedésének lényege az, hogy a közeg részecskéi egy hangforrás hatá-
sára kimozdulnak nyugalmi állapotukból, és ezt a kimozdulást a környező ré-
szecskék is átveszik, ilyen módon az eredeti elmozdulás hullámszerűen továbbter-
jed. A fül mint a hallás szerve az akusztikus környezet információit veszi fel és
továbbítja a központi idegrendszer felé. A hallószerv a levegőmolekulák vibráció-
jával, az ún. hanghullámokkal kapcsolatos mechanikai energiát elektromos impul-
zussorozattá alakítja át: az ily módon frekvenciakódban továbbított információ a
hallási neuronláncon keresztül a hallókéregbe kerül, ahol a dekódolás történik. A
hangmagasság, hangerősség, valamint a hangszínezet alapján jellemezhető hang-
érzéklet jön létre.
A λ hullámhossz és az f frekvencia segítségével határozható meg. A hanghul-
lám terjedési sebessége C. Nagyságát a közeg anyaga, illetve annak fizikai állapo-
ta (nyomása, hőmérséklete stb.) határozza meg:
16
További információk itt tekinthetők meg:
http://bmf.hu/users/grollerg/Villamosiparianyagismeret/prezentaciok/08Optikai-tul-nyomt.pdf
http://bmf.hu/users/grollerg/Villamosiparianyagismeret/prezentaciok/08Optikai-tul-nyomt.pdf
MÉDIUMISMERET I.
37
10. kép A hanghullám fizikai tulajdonságai
Emberi hallás terjedelme: 0–120 dB
suttogó beszéd: 35 dB
normális beszéd: 60 dB
zajos utca: 80 dB
metró: 100 dB
diszkomfort érzés: 120 dB
fájdalomérzet: 120–130 dB
repülő: 160–180 dB
− az emberi beszédtartomány:1500–4000 Hz Az emberi érzékelési modell szerint az érzéki ingerek először egy olyan sza-
kaszba kerülnek, ahol az érzéki ingerek regisztrálása történik. Mindez nagyon
rövid ideig tart: néhány tized másodperc alatt lezajlik.
Az összegyűjtött információnak csak egy kis része jut el a következő szakasz-
ba, ahol az észlelet keletkezik. Ezután az észleletek kiegészülnek nyelvi jelekkel
vagy fogalmakkal a gyors emlékezetben. A gyors emlékezet működési ideje 10–
20 másodperc (rövid távú emlékezetnek is nevezik). Kapacitása korlátozott, hi-
szen egy időben kb. 7 észleleti egységet képes tárolni. A következő szakasz a
tartós emlékezet, amelynek működési ideje és kapacitása szinte korlátlan. Általá-
ban a gyors emlékezet dönti el, hogy mi kerüljön a tartós emlékezetbe.17
Gondoljunk arra, hogy a mechanikus rezgés formájában megjelenő hangot a
fülünkkel, mint információszerző eszközzel érzékeljük, amit az átalakít az agyunk
számára értelmezhető formára. Általában elmondhatjuk, hogy az információszer-
zés során az érzékelőből és átalakítóból álló információszerző eszközök lépnek
kapcsolatba először az információt hordozó energia- vagy állapotváltozással.
17
NORDENSTRENG, K.: Közléselmélet: Bevezetés a társadalmi kommunikációfolyamatok tanulmá-
nyozásába. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1978. 76.
MÉDIUMISMERET I.
38
Ezeknek az eszközöknek az a feladata, hogy a környezetből érkező jeleket az
ember vagy valamilyen másik eszköz számára feldolgozhatóvá, illetve továbbítás-
ra alkalmassá tegye. Tekintettel arra, hogy az általunk vizsgált folyamatokban az
audiovizuális közlés a domináns – így a hallási és a látási információk játszanak
többnyire szerepet –, a következőkben csak a kép- és hangátalakítás eszközeivel
foglalkozunk. Azonban ne feledjük: az információt másfajta állapotváltozás is
hordozhatja. Az interaktív multimédiumokban már ezeket az állapotváltozásokat
is alkalmazzák.
Tekintsük át a következőkben az ember információfeldolgozó rendszerét, me-
lyet az alábbi ábra szemléltet!
11. kép Az emberi audiovizuális feldolgozó rendszer
Az idegrendszer alapegységei az idegsejtek, melyek kisülése révén – függetle-
nül az azt kiváltó inger, energia (mechanikai, vegyi, hő) típusától – elektromos
impulzus keletkezik. Ez az impulzus neuronok (idegsejtek) hálózatán keresztül
továbbítódik. Ezt az impulzust viszont csak más érzéksejt vagy idegsejt segítsé-
gével továbbítja. Tehát az idegsejtek hálózatot alkotnak az idegrendszerben. Az
érzékelés folyamatában a környezet a közlő, míg az ember a vevő szerepéb