MÉDIUMISMERET I.€¦ · nikai eszközöket és a velük való megjelenítés jellemzit. Elsajátítják a mediális kommunikáció gyakorlatát. 1.4 KOMPETENCIÁK ÉS KÖVETELMÉNYEK

MÉDIUMISMERET I.

Forgó Sándor

MÉDIAINFORMATIKAI KIADVÁNYOK

MÉDIUMISMERET I.

Forgó Sándor

Eger, 2011

Lektorálta:

CleverBoard Interaktív Eszközöket és Megoldásokat Forgalmazó és Szolgáltató Kft.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszí-

rozásával valósul meg.

Felelős kiadó: dr. Kis-Tóth Lajos

Készült: az Eszterházy Károly Főiskola nyomdájában, Egerben

Vezető: Kérészy László

Műszaki szerkesztő: Nagy Sándorné

Kurzusmegosztás elvén (OCW) alapuló informatikai curriculum és SCORM kompatibilis

tananyagfejlesztés Informatikus könyvtáros BA, MA lineáris képzésszerkezetben TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0005

MÉDIUMISMERET I.

5

Tartalom

1. Bevezetés ........................................................................................................ 11

1.1 Tartalmi áttekintés .............................................................................. 12 1.2 A kurzus tömör kifejtése .................................................................... 12 1.3 A médiumismeret I. tárgy oktatásának célja ...................................... 13 1.4 Kompetenciák és követelmények ....................................................... 13 1.5 Tanulási tanácsok, tudnivalók ............................................................ 13

2. Társadalmi kommunikáció, médiakommunikáció ..................................... 15

2.1 Célkitűzés ........................................................................................... 15 2.2 Tartalom ............................................................................................. 15 2.3 A tananyag kifejtése ........................................................................... 15

2.3.1 A kommunikáció fogalma ...................................................... 15 2.3.2 Az interperszonális kommunikáció ........................................ 16 2.3.3 A médiakommunikáció .......................................................... 18 2.3.4 A médiakommunikáció jelensége és változatai ..................... 20 2.3.5 A telekommunikáció .............................................................. 20 2.3.6 A tömegkommunikáció .......................................................... 21 2.3.7 A tömegkommunikáció rendszere .......................................... 25 2.3.8 Az információ és a kapuk ....................................................... 26 2.3.9 A Laswell-formula ................................................................. 27

2.4 Összefoglalás...................................................................................... 29 2.5 Önellenőrző kérdések ......................................................................... 29

3. Megismerési formák – a külvilág ingerei .................................................... 31


3.3.1 Az érzékelhető világ ............................................................... 31 3.3.2 A látható világ ........................................................................ 33 3.3.3 Hangtan – a hallható világ...................................................... 36

3.4 A külvilág ingerei és a biometria (Webinárium) ................................ 39 3.4.1 Biometria – a test mint üzenethordozó ................................... 39


4. A médiarendszerek korszakolása ................................................................. 41

4.1 Cél ...................................................................................................... 41 4.2 Tartalom ............................................................................................. 41 4.3 Tananyag ............................................................................................ 41

4.3.1 A jelzőrendszerek ................................................................... 41 4.3.2 A kommunikációs technológiák történetének

korszakolásáról .............................................................................. 42 4.3.3 Az Ong-féle írásbeliség-szóbeliség ........................................ 43

MÉDIUMISMERET I.

6

4.3.4 A Donald-féle evolúciós pszichológiai felfogás .................... 44 4.3.5 INNIS, MCLUHAN és CASTELLS és a technológiai

determinizmus ................................................................................ 45 4.3.6 A Fülöp Géza-féle kommunikációs forradalmak ................... 47 4.3.7 Az individuális és társas-közösségi hálózatalapú médiumok 48


5. Az információs lánc ....................................................................................... 50


5.3.1 Az információ útja ................................................................. 50 5.3.2 Az információs lánc ............................................................... 52 5.3.3 Az információszerzés ............................................................. 54 5.3.4 Az információtovábbítás ........................................................ 55 5.3.5 Az információ előállítása ....................................................... 56 5.3.6 Az információ feldolgozása ................................................... 56 5.3.7 Az információtárolás .............................................................. 57 5.3.8 Az információ megjelenítése.................................................. 57

5.4 Az információ átviteli lánc a médiában (webminárium) .................... 58 5.4.1 Információs munkamenetek a médiában ................................ 58 5.4.2 A napilapok ............................................................................ 59 5.4.3 Az elektronikus sajtó .............................................................. 59 5.4.4 A szerkesztőség felépítése...................................................... 60 5.4.5 Az on-line sajtó ...................................................................... 61 5.4.6 Az új médiumok és a médiakonvergencia.............................. 62


6. Az információszerző eszközök ...................................................................... 65


6.3.1 Az információszerző (input) eszközök ................................... 65 6.3.2 Az emberi szem és az optikai érzékelők ................................ 67 6.3.3 A hagyományos fényérzékeny anyagok ................................. 68 6.3.4 Az érzékelők és az átalakítók ................................................. 69 6.3.5 Fényérzékelés és a képérzékelők ........................................... 71 6.3.6 A hangfrekvenciás átalakítók ................................................. 73 6.3.7 A mikrofonok ......................................................................... 74 6.3.8 Információszerzés a médiában ............................................... 75


MÉDIUMISMERET I.

7

7. Az információtovábbítók .............................................................................. 78


7.3.1 Az információ továbbítása ..................................................... 78 7.3.2 Az információtovábbítás rövid története ................................ 79 7.3.3 Az információs csatorna ......................................................... 81 7.3.4 Shannon és Weaver híradástechnikai modellje ...................... 82 7.3.5 A csatornák és az átviteli közegek ......................................... 85 7.3.6 Vezetékes átviteli közegek ..................................................... 86 7.3.7 A kábeltévé ............................................................................ 87 7.3.8 Vezeték nélküli átviteli közegek ............................................ 88 7.3.9 A vezeték nélküli információtovábbítás elve és eszközei ...... 90 7.3.10 Mobilkommunikációs rendszerek .......................................... 90 7.3.11 A mobil rendszerek generációi ............................................... 91 7.3.12 Az internet és az on-line média .............................................. 93 7.3.13 Számítógépes hálózatok ......................................................... 94 7.3.14 A hálózatok és az adatátviteli technológiák ........................... 94


8. Az interfészek ................................................................................................. 96


8.3.1 Az interfész fogalma, funkciója és működési elve ................. 96 8.3.2 A vezetékes interfészek .......................................................... 98 8.3.3 A vezeték nélküli interfészek ............................................... 100 8.3.4 Az interfészek a médiában ................................................... 102

8.4 Összefoglalás.................................................................................... 103 8.5 Önellenőrző kérdések ....................................................................... 103

9. Az információ tárolása ................................................................................ 105

9.1 Célkitűzés ......................................................................................... 105 9.2 Tartalom ........................................................................................... 105 9.3 A tananyag kifejtése ......................................................................... 105

9.3.1 Az agyagtól a papírig ........................................................... 105 9.3.2 A rögzítőeszközök csoportosítása ........................................ 106 9.3.3 A mechanikai hangrögzítés .................................................. 109 9.3.4 A fény által történő hangrögzítés ......................................... 112 9.3.5 A mágneses rögzítés története .............................................. 113 9.3.6 A mágneses képrögzítési rendszerek ................................... 116 9.3.7 Az optikai rögzítés ............................................................... 118 9.3.8 A DVD-től a BD (Blu-ray) diszkig ...................................... 119

MÉDIUMISMERET I.

8

9.3.9 A mágneses-optikai elv és a MiniDisc ................................. 120 9.3.10 Szilárdtest (SSD) meghajtók, Flash-memóriák .................... 122


10. A korszerű elektronikus megjelenítők és szolgáltatásaik ........................ 126


10.3.1 A megjelenítők ..................................................................... 126 10.3.2 A médiarendszer lényeges tulajdonságai ............................. 128 10.3.3 A vetítés elve, az optikai megfordíthatóság;

leképzés és vetítés ........................................................................ 129 10.3.4 Vetítéstechnika és prezentációs eszközök ............................ 132 10.3.5 Megjelenítés optikai eszközökkel ........................................ 133 10.3.6 Az állóképvetítők ................................................................. 134 10.3.7 Az állóképvetítők csoportosítása.......................................... 134 10.3.8 A mozgókép-megjelenítők ................................................... 135 10.3.9 Az elektronikus képmegjelenítők csoportosítása ................. 136 10.3.10 A videoprojektorok .............................................................. 137 10.3.11 A számítógép és a projektor ................................................. 138 10.3.12 A projektorok felhasználási területe ..................................... 140 10.3.13 Az LCD (folyadékkristályos kijelző) ................................... 140 10.3.14 A digitális zsúrkocsi ............................................................. 143 10.3.15 Az interaktív tábla ................................................................ 144 10.3.16 Az elektronikus hangmegjelenítés eszközei ......................... 145


11. Az információ megjelenítése – médiatervezés ........................................... 148


11.3.1 Az elméleti órán tanultak feldolgozása ................................ 148 11.3.2 A bemutatás, szemléltetés módszertana, előkészületei ........ 148 11.3.3 A szemléltetés általános szabályai ....................................... 150 11.3.4 A prezentációs programok ................................................... 151 11.3.5 Az elektronikus prezentációk fajtái és szolgáltatásaik ......... 152

11.4 Összefoglalás.................................................................................... 153 11.5 Önellenőrző kérdések ....................................................................... 153 11.6 Feladatok .......................................................................................... 154

11.6.1 Feladat (1) ............................................................................ 154 11.6.2 Feladat (2) ............................................................................ 156

11.7 Összefoglalás.................................................................................... 156

MÉDIUMISMERET I.

9

11.8 Önellenőrző kérdések ....................................................................... 157

12. Összefoglalás, kiegészítések ........................................................................ 158

13. Irodalomjegyzék .......................................................................................... 160

13.1 Elektronikus dokumentumok ........................................................... 161

14. Ábrajegyzék ................................................................................................. 163

15. Médiaelemek ................................................................................................ 165

16. Tesztek .......................................................................................................... 166

16.1 Próbateszt ......................................................................................... 166 16.2 Záróteszt A. ...................................................................................... 171 16.3 Záróteszt B. ...................................................................................... 177 16.4 Záróteszt C. ...................................................................................... 183

MÉDIUMISMERET I.

11

1. BEVEZETÉS

„Elsősorban az információs és kommunikációs technológia rohamos

fejlődésének és konvergenciájának következményeként,

az ehhez tartozó gyártó- és szolgáltató-, valamint a médiaipar globa-

lizálódásával a társadalomban egy új életforma,

újszerű működés és viselkedés alakul ki. Új értékrendek jönnek létre.

Ezt a széles körben új életmódot, magatartást, információs techno-

lógiával átszőtt gazdaságot nevezzük információs társadalomnak.”1

A humán kommunikációban az információ sokféle formában jelenik meg: ver-

bálisan, állóképen, nyomtatott formában, mozgóképként és még számtalan más

módon. Ennek előnyeit azonban csak akkor élvezhetjük, ha megteremtettük az

információ2 – mely megjelenési formáját tekintve sokféle lehet pl.: numerikus

adatok, számok, de lehet akár szöveg, zene, kép vagy akár egy elektronikus jel is

– áramlásának technikai feltételeit, és bánni is tudunk az ehhez szükséges eszkö-

zökkel. Képesnek kell lennünk az információt mások számára érthetően előállíta-

ni, és ez csak úgy lehetséges, ha mi magunk is nyitottak vagyunk az új informáci-

ók befogadására. A médiatartalom-fejlesztő, -kivitelező és -közvetítő szakmákban

elengedhetetlen a médiumok működésén és kreatív használatán túlmutató, a törté-

neti síkon feldolgozott eszközök működésének, fejlődésének története.

A tananyag médiainformatika-technológiai aspektusból kívánja feldolgozni az

audiovizuális csatornára ható eszközöket. A jegyzet lehetőséget ad ahhoz, hogy a

médiatechnológiákkal foglakozó hallgatók megismerkedjenek a munkájukat segí-

tő információtechnikai eszközökkel, azok használatával, tervezésével és működte-

tésével, illetve szeretnénk segítséget nyújtani a megfelelő eszközök kiválasztásá-

hoz is. A leírtakat ajánljuk az oktatásban és közművelődésben dolgozó

kollégáknak is, hogy munkájuk során hatékonyan tudják felhasználni és alkal-

mazni a korszerű kommunikáció- és információtechnológiai eszközöket.

Az a célom, hogy a jegyzet és az elektronikus tananyag tanulmányozása révén

a hallgató elsajátítsa a munkája során nélkülözhetetlen információtechnológiai

eszközök működési elvét, felhasználásukat és kreatív alkalmazásukat.

1 FODOR István: Merre megy a világ gazdasága, merre mehetünk mi? In: GLATZ F. (szerk.): Az

információs társadalom. Magyarország az ezredfordulón, Stratégiai kutatások a Magyar Tudomá-

nyos Akadémián VI., MTA, Budapest. 2000. 2 Latinul: informatio ’képzés’, ’felvilágosítás’ ’értelmezés’ a mindennapi életben tudásnyereséget

jelent. In: BREUER, Hans: SH Atlasz, Informatika. Springer, Budapest 1995. 33.

MÉDIUMISMERET I.

12

1.1 TARTALMI ÁTTEKINTÉS

I. Általános bevezető, elméleti alapfogalmak 1. Bevezetés 2. Társadalmi kommunikáció, médiakommunikáció

II. Megismerés és érzékelés

3. Megismerési formák – a külvilág jelei, ingerei. A külvilág jelei ingerei, biometria (webinárium)

4. A médiarendszerek korszakolása

III. Az információátviteli lánc elemei

5. Az információs lánc elemei. Az információs lánc elemeinek fel-dolgozása (webinárium)

6. Az információszerző eszközök. Az információszerző eszközök elemeinek feldolgozása (webinárium)

7. Az információtovábbítók. Az információtovábbítók elemeinek fel-dolgozása (webinárium)

8. Az interfészek. Interfészek a médiában (webinárium) 9. Az információ tárolása: rögzítőeszközök és médiumok. Az infor-

máció tárolása: rögzítőeszközök és médiumok téma szerinti fel-

dolgozása (webinárium)

10. A korszerű elektronikus megjelenítők és szolgáltatásaik. A kor-szerű elektronikus megjelenítők és szolgáltatásaik – gyakorlat

11. Az információ megjelenítése – médiatervezés 12. Összefoglalás, kiegészítések 13. Médiarendszerek korszakolása

1.2 A KURZUS TÖMÖR KIFEJTÉSE

A tananyag az információs lánc elemei mentén dolgozza fel azokat az új is-

merteket, amelyeket a médiaszakemberek az alábbi pontokban foglalva sajátíthat-

nak el: információszerző- és továbbító eszközök, az információ tárolásának és

feldolgozásának eszközei, az információ megjelenítése és hasznosítása.

Napjainkban a médiainformatikai ismeretek a média intézményült és amatőr

(civil) szférájában egyaránt nélkülözhetetlenek. A napjainkra jellemző hi-tech

rendszerek részét képezik az információszerzés (auditív és vizuális érzékelők és

átalakítók), a továbbítás (műholdas rendszerek, az optikai kábelek a számítógé-

pes hálózatok), a tárolás (pl. video-magnetofonok, a számítógépek mágneses

adattárolói, az optikai tárolók CD-k, DVD-k, az elektronikus elven működő Flash-

memóriák, holografikus tárolók), a feldolgozás (nagysebességű és kapacitású

számítógépek) eszközei és a kimeneti (megjelenítő) eszközök.

MÉDIUMISMERET I.

13

1.3 A MÉDIUMISMERET I. TÁRGY OKTATÁSÁNAK CÉLJA

A képzés keretében a hallgatók megismerik a prezentációs és információtech-

nikai eszközöket és a velük való megjelenítés jellemzőit. Elsajátítják a mediális

kommunikáció gyakorlatát.

1.4 KOMPETENCIÁK ÉS KÖVETELMÉNYEK

A hallgatóknak ismerniük kell a különböző médiumok – állókép és hangdo-

kumentumok, videofelvételek, multimédia anyagok – készítésének eszközeit és

munkafázisait. A hallgatók ismerkedjenek meg a multimédiás tartalmak feldolgo-

zásához szükséges perifériákkal. Ismerjék a gyakran előforduló számítógép-

részegységek főbb jellemzőit: működési elvüket, sebességüket, üzemeltetési tu-

lajdonságaikat. Képesek legyenek választ adni olyan kérdésekre: mivel, hogyan

lehet és érdemes adatokat tárolni, szállítani, ismerjék az információátviteli formák

különböző hordozóit, az ezt megvalósító eszközöket.

A médiatechnológia az információtechnológia részeként az egyes eszközök

(médiumok) hatékony alkalmazását vizsgálja, különös hangsúlyt fektetve az in-

formáció tárolására, feldolgozására és megjelenítésére. További célunk az elekt-

ronikus médiumok, szolgáltatások tudatos és kreatív használatához szükséges

kompetenciák kialakítása; a mediális tartalmak értékalapú, kritikus megítéléséhez

és befogadásához szükséges értékszemlélet és attitűd kifejlődésének elősegítése.

1.5 TANULÁSI TANÁCSOK, TUDNIVALÓK

A kurzus 12 leckét tartalmaz. Elméleti és gyakorlati példákon keresztül isme-

reteket szerezhet a médiatechnológia szakterületéről. A foglalkozások feldolgozá-

sára fordítandó idő a gyakorlatok megoldásával és a kérdések megválaszolásával

együtt: 2 óra.

Az egyes fejezeteken belül megadom:

− azokat a felvezető kérdéseket, amelyek a problémakört érzékeltetik, a ta-nulási egység célját (miért tanulja meg, mit fog tudni stb.)

− az új ismereteket, azon belül a törzsanyagot, definíciókat és azokat a példá-kat, amelyek hatékonyan szemléltetik az elsajátítandó új ismereteket

− a szükséges illusztrációkat, az önellenőrző kérdéseket, a fejezet összefog-lalóját, az ajánlott irodalmat és beküldendő feladatokat.

Rendszeres gyakorlással és a leckék végén található feladatok elkészítésével

tudását biztos alapokra helyezheti. Kövesse tanácsainkat, értse meg a szövegeket,

tekintse át a példákat, válaszoljon a kérdésekre, és próbálja megoldani a feladato-

kat. Ez az elektronikus tanulás olyan képzési forma, amely a tanár személyes je-

lenléte nélkül történik, ezért ajánlatos a keretrendszerben a tanulási útmutatót

vagy egyéb médiaforrásokat rendszeresen használnia. Amennyiben tanulmányai

MÉDIUMISMERET I.

14

során problémák adódnak, úgy szíveskedjen felkeresni a kapcsolattartó személyt

(adminisztrátor, informatikai rendszergazda, tutor, tanár).

Az elektronikus jegyzet egységes szerkezetben tartalmazza az előszót, tanulási

tanácsokat, tartalmi áttekintést, a tankönyv használatát, struktúráját, célkitűzések

megfogalmazását, a követelményrendszert, ill. a leckék, tananyagegységek tago-

zódását, majd az összefoglalást és a kérdéseket. A leckék végén találja a tananyag

elsajátítását ellenőrző kérdéseket.

MÉDIUMISMERET I.

15

2. TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓ, MÉDIAKOMMUNIKÁCIÓ

2.1 CÉLKITŰZÉS

A társadalmi kommunikációs formák és a médiakommunikáció közötti össze-

függések feltárása. A tananyag a kommunikáció fogalmának tisztázását követően

bemutatja az interperszonális és a médiakommunikáció jellemzőit. Megismerked-

het az információátviteli lánc modelljével. A tanultak ismeretében legyen képes a

modellt alkalmazni a kommunikációs formák különböző változataira.

2.2 TARTALOM

A kommunikáció fogalma

A kommunikáció korszakai

Az interperszonális kommunikáció

A médiakommunikáció

A médiakommunikáció jelensége és változatai

A telekommunikáció

SHANNON és WEAVER híradástechnikai modellje

A tömegkommunikáció

A tömegkommunikáció rendszere

Az információ és a kapuk

A LASWELL-formula

2.3 A TANANYAG KIFEJTÉSE

2.3.1 A kommunikáció fogalma

A kommunikáció fogalma nagyon elterjedt a társadalom- és a természettudo-

mányokban egyaránt. A kommunikáció fogalmi meghatározása több százra tehe-

tő. A kommunikáció sok helyen, sokféle jelentésben előforduló kifejezés, mely

általános megközelítésben az emberek közötti viszonyok, kölcsönhatások szerve-

ződésének eszköze, melynek során gondolatok, információk állandó cseréje zaj-

lik. A kommunikáció a társadalmi élet egyik alapjelensége, nélküle társadalmi élet

nem képzelhető el. Eredeti jelentése (közöl, megad, részesít, megoszt, megbeszél,

tanácskozik; közzététel, teljesítés, megadás, a gondolatok közlése a hallgatóság-

gal) kifejezésekre vezethető vissza. A fogalmat értelmezve sokan gondolnak kap-

csolatra, információcserére, közlésre, közlési folyamatra. De vajon meddig terjed

a fogalom határa? Kommunikációnak kell-e tartanunk minden, rendszerek közötti

információcserét – az összes olyan jelenséget, amelyben információk mozognak?

Így a fogalom köre kiterjed a sejten belüli folyamatoktól a kozmikus jelenségekig,

vagy az állati megnyilvánulásoktól kezdve a számítógépek közötti adatátvitelig.

Vagy pedig szűkítsük le a kört kizárólag csak az emberi-társadalmi információ-

cserére? A kommunikáció valójában az egyik legfontosabb emberi életjelenség,

MÉDIUMISMERET I.

16

amely minden társadalmi folyamatban szerepet játszik, s ilyenformán a kommu-

nikációelmélet szorosan kapcsolódik a hírközléshez, kibernetikához, filozófiához,

pszichológiához, szociológiához, antropológiához, pedagógiához, nyelv- és iroda-

lomtudományhoz, művészetelmélethez, esztétikához.

Az Idegen szavak és kifejezések szótárában3 a „kommunikáció” fogalom

három jelentését találhatjuk: A szó latin alakja communicatio, -onis fn Jelentése:

1. közzététel 2. teljesítés, megadás 3. ret a gondolatok közlése a hallgatókkal.

Részletesebben az alábbi ábrán láthatjuk a kifejezés származtatását.

Másik értelmezésben a kommunikáció latin szó jelentései: 1. tájékoztatás,

(hír)közlés, 2. inf információk közlése és cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz,

jelrendszer (nyelv, gesztus stb.) útján, 3. ritk közlemény, összekötetés, közleke-

dés, érintkezés. HORÁNYI Özséb terminológiájában a kommunikációs akció

használatos, így indokolja terminológiáját: „Noha a kommunikáció megnevezés

általánosan elterjedt, meg-megújuló törekvések figyelhetők meg magyar szóval

történő helyettesítésére. Csakhogy az eddigi javaslatok nem hoztak eredményt. Pl.

mondhatnánk közlést a kommunikáció helyett, ámde magyarul lehet hőenergiát is

közölni; vagy mondhatnánk közleménycserét, ámde a tömegkommunikáció esetei-

ben éppen nem cseréről, vagyis kölcsönös közleményátadásról van szó.” 4

2.3.2 Az interperszonális kommunikáció

A közvetlen emberi kommunikáció megközelítési módjában az interakció és a

kommunikáció két külön jelenségszintként szerepel, amely ugyan sok pontban

fedi egymást, vagy azonos, mégis igen fontos különbségeket is mutat. Így például

az interakció fogalmának szinte szükségszerű tartozéka a kölcsönhatás, a megfele-

lő viszontválasz. Az interakció továbbá magában foglal mindenféle cselekvéses

megnyilvánulást, nem csak a kommunikációs csatornák működését. Az interaktív

kommunikáció latin eredetű kifejezés, mely kölcsönhatást, kölcsönös közlést je-

lent. Két vagy több szereplő olyan kommunikációs helyzete, amelyben minden

résztvevőnek lehetősége van üzenetet küldeni, a többiektől jövőket felfogni, és

azokra válaszolni. Az interakció lehet személyközi (interperszonális) és ember-

gép (számítógép) közötti egyaránt. A kölcsönhatásban álló felek kölcsönösen

értelmezik egymás viselkedését, és ebből a tudatból kiindulva reagálnak egymás-

ra. A mindennapi viselkedések jó részét kölcsönhatások, elvárások vezérlik. A

kölcsönhatást befolyásolja az önmagunkról alkotott kép (énkép) és a másikról

kialakított kép (impresszió, előítélet, hírnév) is. A kommunikációban a minőség is

fontos, mert az egyén – a szervezet alkalmazkodásának érdekében – hasznosítja

ezeket az információkat is. Kommunikációkutatásokban különös jelentőséget

tulajdonítanak a visszajelzéseknek (feed-back). Testünk minden részével folyama-

tosan minősítjük a közleményeket, üzeneteket. Ezeknek fontossági súlyuk van. A

beszéd közbeni visszajelzések során szükségünk van annak észlelésére, hogyan

3 BAKOS Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. 441.

4 HORÁNYI Özséb: Kommunikáció. In: Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I–II. Válogatott

tanulmányok. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1977. 5.

MÉDIUMISMERET I.

17

reagál szavainkra a hallgatóság, hogy ennek megfelelően módosíthassuk monda-

nivalónkat. Tudnunk kell, érti-e a hallgatóság, amit mondunk, elhiszi-e, meglepő-

dik vagy unatkozik, egyetért-e velünk vagy sem, kellemesen vagy kellemetlenül

érzi magát. Ezt az információt megadhatja a hallgatóság arcának, különösen a

szemöldökének és szájszegletének állása.

1. kép A személyközi (interperszonális) kommunikáció

A kommunikáció jelenségeinek közös összetevői vannak, melyek minden

rendszerre érvényesek (közlő fél, befogadó, hír vagy közléstartalom, a közlés

formai sajátossága vagy jelrendszere: a kód, a kód elemi egysége: a jel, a csator-

na. Ezek egyben a kommunikációelmélet alapfogalmai. Az információs lánc ele-

mei SHANNON – aki a hírközlési modellt alkotta meg – alapján:

1. Információforrás: valamilyen energia állapotváltozást hordozó jelenség

vagy személy, aki üzenettartalommal rendelkezik.

2. Adó/kódoló: a forrás üzeneteinek, szimbólumsorozatainak megfelelteti a

csatorna jelsorozatát, jelhalmazát, jelfolyamatát és a csatorna bemenetéhez juttatja

el.

3. Csatorna: a jeleket közvetítő közeg. A fizikai közeg számára adekvát ener-

giaállapotú jeleket képes közvetíteni. Térben, időben elkülönülő helyek között

jelsorozatok, jelhalmazok, jelfolyamatok átvitelére alkalmas médium.

4. Vevő/dekódoló: a csatorna kimenetén megjelenő jelekkel állítja vissza az

eredeti üzenetet, olyan formába, amit a rendeltetési hely észlelni tud.

5. Címzett: a rendeltetési hely, az üzenet címzettje, a forrás által kibocsátott

üzenetet észleli.

6. A zaj: a nem tervezett torzulás a kommunikációs folyamatban.

MÉDIUMISMERET I.

18

2.3.3 A médiakommunikáció

1. A mediális, közvetett – közvetített kommunikáció

Az információátadás során a beszélő és a hallgató nem minden esetben van

közvetlen kapcsolatban egymással. Ezért nevezik ezt a formát közvetett közlés-

nek. Az interperszonális kommunikáció esetében a levegő – mint természeti

anyag – az információhordozó médium. Egy párbeszéd résztvevői azonban távol

lehetnek térben és/vagy időben egymástól. Ilyenkor a kommunikáció közvetetté

válik, s lebonyolításához mesterséges csatornákra van szükség. Manapság a

kommunikatívnak tekintett jelenségek nem csupán személyközi, hanem egyúttal

közvetített, mediatizált jelenségek is. A közvetített kommunikáció, a „mediated

communication” az ezredfordulón élő ember viselkedésének része. Ide tartozik

minden emberi kommunikáció, kivéve a szemtől szembe társalgást. A közvetített

kommunikáció határát a technikai közvetítettségnél szoktuk meghúzni. Ebbe a

szférába tartoznak a tér legyőzésére és az idő befogására szolgáló eszköz-

együttesek; a kézírástól és a nyomtatott médiumoktól kezdve az elektronikus mé-

diumukon keresztül a multimédiás – ma már hálózatokkal is megvalósított – nyílt

rendszereket is magába foglaló, a számítógéppel közvetített (mediált) kommuni-

kációig.

A médium szó jelentése: „...a közbülső helyen található általános közeg, köz-

vetítő elem (l. a mediális kommunikáció modellje)

A médium szó értelmezései: közvetítő elem, információknak – beszéd, mozdu-

latok, arckifejezések – nyomtatott vagy elektronikus formában történő tárolására,

továbbadására és megjelenítésére szolgál. Általában médiumnak nevezzük az

információk tárolására, terjesztésére és bemutatására szolgáló eszközöket. Pél-

dák erre a beszéd, a zene, a nyomtatott szöveg, a grafika, a kép, valamint a moz-

gókép. Ezen felfogás szerint akár a földet, vizet vagy a levegőt is tekinthetjük

médiumnak.

Média: A média fogalmán egyrészt a tömegkommunikáció eszközeit és intéz-

ményeit értjük. Ide soroljuk a nyomtatott és az elektronikus (rádió, a televízió, a

mozi, a videó, tévé stb.) változatokat.

A média fogalma a sajtótörténet egy meghatározott szakaszában – a tömeg-

termelés kialakulásával párhuzamosan a tömeglapok megjelenésének, illetve az

elektronikus sajtóformák elterjedésének időszakában – kialakult, a tömegkommu-

nikáció eszközrendszereként intézményesült sajtóformák gyűjtőneve. Egy másik

felfogás szerint: „Médiának tekintünk minden olyan kommunikációs rendszert,

amely lehetővé teszi, hogy egy társadalom betöltse három létfontosságú funkció-

ját: a megőrzést, az üzenetek és a különböző tudásformák távolsági kommunikáci-

óját és végül a különböző politikai és kulturális tudástartalmak reaktualizálását.”5

MCLUHAN médiumfelfogása szerint közlési eszköz minden olyan dolog,

amely az emberi tevékenységek és társulások méretét, illetve formáját alakítja és

5 BARBIER, Fréderic – LAVENIR, Catherine Bertho: A média története : DIDEROT-tól az internetig.

Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 402.

MÉDIUMISMERET I.

19

ellenőrzi, s ebből következik, hogy kommunikációs médiumként kezel minden

emberi terméket: a hardvereket – a fizikailag előállított tárgyakat – éppúgy, mint a

szoftvereket – az eszméket és gondolatokat.

E gondolatmenet szerint a kultúra alakítására nézve mindig csupán a domi-

náns, kommunikációt közvetítő médium – tehát az ember valamely szervének

meghosszabbítása révén kialakított technikai eszköz – természete a lényeges,

méghozzá abból a szempontból, hogy használójának hány érzékszervére és ponto-

san mely érzékszerveire hat. MCLUHAN szerint „a médiumok nem csupán termé-

kei az embernek, hanem bizonyos értelemben azonosak is vele: testének kiterjesz-

tései – abban az értelemben, ahogyan például a kerék a láb, vagy a ruha a bőr

meghosszabbítása. A szerző érvelése szerint a túlélés érdekében, a fizikai és a

társadalmi környezetből ránk zúduló ingertömeggel szembeni „lökhárító” szere-

pének betöltésére szánva terjesztjük ki szerveinket a térben.6

BARBIER – LAVENIR összegzése szerint: „…médiának tekinthetünk minden

társadalmilag létrejött kommunikációs struktúrát, sőt a definíciót kiterjesztve,

médiának nevezzük e struktúrák hordozóit.”7

A médiakommunikáció egy olyan szerkezetet jelöl, ahol a közlési folyamat

közvetítetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz

a távolságot és az időt legyőzve tér és időutazást végezhetünk.

A kommunikációnak az a fajtája, ahol a befogadó nem közvetlenül van (tér-

és/vagy időbeli eltolással) kapcsolatban a kibocsátóval, hanem az általa előállított,

továbbított üzenettel közvetett viszonyban áll, mediális kommunikációnak nevez-

zük.

2. kép A mediális kommunikáció modellje

A médiakommunikáció során valamilyen teret és/vagy időt áthidaló médium

segítségével kommunikálunk. A modell két végpontján az üzenet kibocsátója,

illetve a befogadója helyezkedik el. A két elem között található a kódoló, illetve a

dekódoló elem, amelyek az üzeneteket valamilyen szimbolikus formába burkolja,

illetve kibontja. A központi helyen az üzenet található, melyet valamilyen médi-

um (közvetítő, tároló, megjelenítő) hordoz. A médium ezekben az esetekben töb-

bet jelent a fizikai vagy kémiai, vagy biológiai kommunikációs csatornánál. Talán

jelenti ezt is, de a médium mindenekelőtt intézmény(rendszer), amely előzetesen

6 VARGA Barbara: Manuel Castells és a Mcluhan-Galaxis halála

In: http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/barbara/barbara.htm

7 BARBIER, Fréderic – LAVENIR, Catherine BERTHO: i.m. 13.

http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/barbara/barbara.htm

MÉDIUMISMERET I.

20

rögzített módon működik, esetenként döntések születnek benne és így tovább. A

médiumokon keresztüli hatás – benne a szó és látvány adagolása – nem új, legfel-

jebb mi kaptuk meg néhány évtizede azt a lehetőséget, hogy eszközöket, technikát

is használjunk hozzá. E használat, bár egy parányit néha kicsinyített az ember

szerepéből, de ugyanakkor meg is növelte azt, hiszen nem kettőhöz, háromhoz,

öthöz szólhat, mint az ősember vagy az előember, vagy néhány tízezerhez, mint a

rómaiak, vagy százezerhez, hanem tízmilliókhoz is eljuthat az üzenet.

„A kommunikáció története a tér és idő legyőzésének története; az időt két

irányban is le kellett győzni: az információkat egyre gyorsabban átadni és egyre

tartósabban rögzítni.”8

A tartós rögzítést az évszázadok folyamán megoldódott a különböző találmá-

nyok, felfedezések segítségével. A szóbeli információ tartós rögzítése megoldó-

dott az írás és a könyvnyomtatás feltalálásával, a képi információkat a fényképe-

zés, mozgófilm, képmagnó rögzíti. A hang rögzítésére pedig megalkották a

hanglemezt, mágneses hangszalagot.

2.3.4 A médiakommunikáció jelensége és változatai

A médiakommunikáció olyan szerkezetet jelöl, ahol a közlési folyamat közve-

títetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz a

távolságot és az időt legyőzve tér- és időutazást végezhetünk. A médiumok al-

kalmazása révén megszűnik a szemtől szembeni forma. A mediális kommuniká-

ciónak két típusát különböztetjük meg egymástól: a tele- és a tömegkommuniká-

ciót. A média egy jelentős többlettel egészíti ki az informatikát: az információ-

kereséssel, az előállítással, a terjesztéssel és a kritikus értékeléssel, válogatással.

Az üzleti életben ma már a személyközi kommunikációt szervesen kiegészítik az

interaktív médiakommunikációs eszközök.

A médium és a média fogalma

A médium közönséggé szervezi az egymással kapcsolatban nem lévő hetero-

gén tömeget, csoporttá alakítja a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű, világnéze-

tű, műveltségű, lakhelyű, korú, érdeklődésű embereket – az üzenet maga állítja

elő közönségét.

Média: a tömegkommunikációs eszközök és intézmények összessége.

Nyomtatott média: könyvek, újságok, magazinok, ingyenes reklámújságok, ka-

talógusok, tájékoztatók, szakkiadványok, hirdetőtáblák, óriásplakátok.

Elektronikus média: rádió, televízió, kábel, műhold, teletext, videotext, adat-

bankok, mozi, videokazetták, lemezek.

2.3.5 A telekommunikáció

A telekommunikáció (távközlés) fogalmán az egymástól távol lévő – halló- és

látótávolságon kívüli – személyek közötti közlési formát értjük. Rendszerint a

8 FÜLÖP Géza: Ember és információ. 2. átdolg. kiad. Múzsák Kiadó, Budapest, 1984. 50.

MÉDIUMISMERET I.

21

személyes közlés keskenysávú (narrow) csatornájaként fogjuk fel, de a tömeg-

kommunikációs eszközök sem léteznének a távolságot áthidaló médiumok nélkül.

A kifejezés tágabb értelmezése szerint tehát magában foglalja a tömegkommuni-

kációs formákat, míg a szűkebb felfogás szerint a személyi, bizalmas csatorna

eszköze, ahol a kommunikáció nem meghatározhatatlan (tömegmédia), hanem

meghatározható számú felek között történik (pl. személyes beszélgetés vagy

telekonferencia).

A telekommunikáció meghatározásában abból a tényből kell kiindulnunk,

hogy az elnevezés a görög eredetű tele ’távoli’ szóból származik (ld. televízió –

távolba látó készülék, telefon, telegráf stb.).

Összességében közléseink olyan közvetített személyes csatornája, mely lehe-

tővé teszi, hogy meghatározott felek közötti információcsere történjen. Az üze-

netnek mindig konkrét címzettje van. Jellemzője a kommunikáló felek közötti

sűrű szerepcsere.

Napjainkban a telekommunikációs vezeték nélküli mobiltechnológiák is – a

többi információs technológiához hasonlóan – egyszerre a fogyasztás tárgyai és a

szociális kapcsolatokat megvalósító kiszolgáló kommunikációs médiumok. Az a

tény, hogy ezek a technológiák lehetővé teszik, illetve ösztönzik a távolból való

kommunikációt, magában foglalja azt a tényt, hogy az általuk összekapcsolt

egyének „területen kívül vannak”, térben kimozdultak azokból a közösségekből,

amelyeknek részei.

2.3.6 A tömegkommunikáció

A tömegkommunikáció egyike a manapság a legszélesebb értelemben használt

fogalmaknak. Igen nehéz olyan meghatározást adni, amely tudományosan jól

megalapozott. A tömegkommunikációs eszközök segítségével lehetségessé válik,

hogy üzeneteket közvetítsenek egyidejűleg több millió embernek. Az üzenetek

szerzői általában szervezetek, a befogadók pedig egyének. Ami a nehézséget je-

lenti az a tömegkommunikáció tér- és időbeli, valamint a technológiai változatos-

ságából adódik. A tömegkommunikáció során közléseink intézményes formában,

nyilvánosan terjesztett eszközök (médiumok) útján, rendszerint egyirányú formá-

ban (a visszacsatolás csak a számítógépes rendszerekkel jelent meg), jutnak el

nagy tömeghez. A tömegkommunikáció során a kommunikátor bizonytalan ab-

ban, hogy az üzenet eljut-e a befogadóhoz, az tudja-e dekódolni a befogadó szán-

déka szerint a hozzá küldött üzenetet, kellően motiválja-e, cselekvésre készteti-e a

befogadót.

Összességében a tömegkommunikáción a kommunikációnak azt az intézmé-

nyes megjelenési formáját értjük, amelyben a közlések nyilvánosan terjesztett

eszközök (médiumok) útján, indirekt egyoldalú módon, egy diszperz (szétszórt)

publikumra (tömegre) irányulnak.

Olyan közlés, melynek során „... nyilvánosan, technikai terjesztő eszközök se-

gítségével, közvetetten (tehát nem szemtől szembe), egyoldalúan (a közlők és a

MÉDIUMISMERET I.

22

befogadók sűrű szerepcseréjének lehetősége nélkül) jut el az információ egy disz-

perz (eltérően együttlévő) közönség számára.”9

Mára ez a definíció már nem teljes érvényű. Forgalomba kerültek olyan tech-

nikai eszközök, melyek lehetővé teszik a visszajelzést (pl. televízióhoz kapcsolt

kamera). Az interaktivitás lehetőségét a multimédia-alkalmazások (vagy pl. az

interaktív tévé) teremtik meg a tömegkommunikáció számára.

A rádió még csak akusztikus jeleket sugároz (beszéd, zene), a televízió feltalá-

lásával új kultúra korszaka kezdődött meg, az audiovizuális kultúráé. Az informá-

ciótovábbítás oldaláról nézve pedig „a rádió és televízió feltalálásával az ember-

nek sikerült legyőznie az időt, s részben a teret is. A tér végleges legyőzése a

hírközlő mesterséges holdakkal sikerült.”10

Manapság az internet teljes jogú médiummá vált. Megjelent az elektronikus

levelezés [@ jel], majd pedig a webes dokumentumok tárolására és elérésére

szolgáló protokollok [pl.: a http:// formula], azaz egy world wide web-dokumen-

tum lelőhelyének címe. A fenti konkrét példák alapján a média összefoglaló ér-

telmezése az alábbiakban kibővítve adható meg:

A tömegkommunikáció ismérve, hogy kevesek szervező munkájával, technikai

közvetítők segítségével nagy tömeghez nagy tömegű információ jut el. Az infor-

máció útja ma még egyirányú, a visszajelzés késleltetett. Ilyen tömegkommuniká-

ciós funkciót lát el a modern média (a rádió, a televízió) az elektronika közvetíté-

sével. Az internet megjelenésével azonban a kommunikáció már kétirányúvá

válik, és nem a műsorszóró, hanem a hálózati jelleg emelkedik ki.

Miért fontos a tömegkommunikáció, és mennyiben más, mint a személyes

vagy csoportkommunikáció? A tömegkommunikáció fő jellemzői, melyek egyút-

tal a különbséget is magyarázzák:

− közvetett kapcsolat – technikai eszközök útján terjed az információ

− mérete – azonos időben, azonos információ tömegméretekben, technikai eszközök közvetítésével jut el a befogadóig

− egyoldalú – mely az ezredfordulóig jellemző – nincs feed back (visszaje-lentés), face to face (szemtől szembeni) kapcsolat adó-vevő között,

amelyben csak a képzelőerő jeleníti meg a nem verbális kommunikáci-

ót; direkt közlésre nem érkezhet direkt válasz

A tömegkommunikáció leginkább abban különbözik a kommunikáció más

szintjétől és formáitól, hogy itt az alapvető alanyok a társadalmi egységek (réte-

gek, osztályok) teljesen meghatározott típusai.

A tömegkommunikáció során a kommunikáció – a személyeshez képest –

kevésbé változatos, továbbá a visszacsatolási lehetőség igen kicsi. A tömegkom-

munikációt valamely társadalmi, sőt formális szervezet kezdeményezi, a nem

intézményes tömegkommunikáció nem is létezik. A tömegkommunikáció eseté-

ben a fő forrás egy kommunikációs szervezet vagy egy intézményesített személy

9 ZRINSZKI László: A kommunikáció. I. JPTE Pécs, 1994.

10 FÜLÖP Géza: Ember és információ. 2. átdolg. kiad. Múzsák Kiadó, Budapest, 1984. 59.

MÉDIUMISMERET I.

23

(W. SCHRAMM). A nem intézményes tömegkommunikáció az internet kétirányú-

vá válásával vette kezdetét (a szerző megjegyzése).

3. kép A tömegkommunikáció során egy ember (csoport) sok ember számára küld információt

A tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamat része, melynek

során az információ intézményesített formában és egyirányúan a forrástól – szak-

emberek által feldolgozva, technikai közvetítők révén– jut el az emberek kisebb-

nagyobb csoportjaihoz, a nagyközönséghez.

A tömegkommunikáció több funkcióval rendelkezik a társadalomban. Első a

tájékoztatás, amely hírek, adatok, tények összegyűjtését, tárolását és terjesztését

jelenti. Közérdekű kérdésekben biztosítja a megegyezéshez szükséges vita és

eszmecsere lehetőségét. A médiának köszönhetően szocializáció is történik azál-

tal, hogy közvetíti az emberek társadalmi beilleszkedéséhez szükséges ismerete-

ket, értékeket, magatartásmintákat. Napjainkban megfigyelhető, hogy a tömeg-

kommunikáció hatása egyre erősebbnek mutatkozik, olyannyira, hogy a hagyo-

mányos szocializációs terepek (család, iskola, munkahely, közösségek) súlya

háttérbe kerül. Ugyancsak nélkülözhetetlen és fontos a média a kulturális és mű-

vészeti ismeretek terjesztése, a kulturális örökség ápolása terén. A média kollektív

információs eszköz is, segítségével a különböző szervezetek minden szükséges

információhoz hozzájuthatnak, illetve közvetíthetik felé saját adataikat, véleményü-

ket. Emellett azonban a média a rábeszélés legáltalánosabb hordozóeszköze is.

A szórakoztatási funkció, melynek révén színdarabok, játékok, filmek, tánc,

képzőművészeti alkotások, hangok és képek, jelek és szimbólumok kerülnek elő-

adásra, kisugárzásra, ma már nem csupán egyedüli az egyéni és közös kikapcso-

lódásban, hanem már kiegészül a hírek gyakran szórakoztatva történő átadásával,

amelyet infotainmantnek neveznek.

MÉDIUMISMERET I.

24

A média és az oktatás kapcsolata a tartalommal

A digitális forradalom hatására napjainkban nemcsak az iskola, hanem a tö-

megkommunikációs médiumok is közvetítenek olyan tartalmakat, melyek óhatat-

lanul beépülnek a tanuló értékrendjébe. A televíziós hírek, információs műsorok,

sportközvetítések, filmek, sorozatok, show-műsorok mellett az ezredforduló kör-

nyékén megjelentek a hálózati információkeresési, szórakozási formák is.

4. kép A média, az oktatás és az információ kapcsolata a tartalommal

A fentiekben felvázolt „hírakoztatás” (infotainment), valamint az ismeretek

szórakoztató formában történő („szórakoztanítás”, „szórakoktatás” edutainment)

kifejezések jelezték a szabadidő, a kultúra, a média és az oktatás különböző alak-

zatainak látványos találkozását és összeolvadását az elektronikus térben. Ezt a két

tömegkommunikációval határos területet lehet kiegészíteni az információkeresés,

-előállítás révén történő tanulás fogalmával: az infooktatással.11

A „hírakoztatás”: egy híregység, riport, tudósítás vagy bármilyen, a valóság-

ban zajló esemény leegyszerűsített, szenzációfókuszált, gyakran torz és manipula-

tív formában történő megjelenítése. Ez utóbbinak célja, hogy a közönség olyan

11 FORGÓ S.: A korszerű – a gyors technológiaváltások és tudástranszfer lehetőségét támogató –

oktatási módszerek és IT-technológiák alkalmazásának lehetőségei és gyakorlata a szakképzés-

ben. II. In: Szabó István (szerk.) Technológia – Tudomány – Szakképzés. Kutatási jelentés, pp.

309–352. Budapest – Gödöllő, NSZI, 2007. 427.

MÉDIUMISMERET I.

25

életvitelre legyen kondicionálható kulturálisan, amely a fogyasztói társadalomban

érdekelt szféráknak profitot eredményez.

A „szórakoztanítás”: oktatási célú tartalomnak, eseménynek a szórakoztató

média formanyelve alapján történő, leegyszerűsített, multimédiás formában meg-

valósuló megjelenítése.

Infooktatás: Az oktatási célú tartalom elsősorban infokommunikációs eszkö-

zökkel történő elsajátítása. A tanulási igény és az információszükséglet területén

kirajzolódó szakterület. Az információszükséglet és a tanulási igény ma már nem

csupán papíralapú dokumentumgyűjtemény alapján, hanem elektronikusan is

kielégíthető. A tanulók körében már széles körben elterjedt a keresőprogramok

használata, azonnali üzenetküldő kommunikációs eszközök alkalmazása, hirdetés,

levelezés, blogírás, fáljmegosztó helyek és on-line enciklopédia (Wikipedia) hasz-

nálata.

2.3.7 A tömegkommunikáció rendszere

A tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamatainak – ezeken

belül is a köznapi kommunikációnak – egyik sajátos formája, amely a személyes

és a csoportközi kommunikációtól is viszonylag tisztán megkülönböztethető. Leg-

fontosabb jellegzetességei: a tömegesség, a heterogenitás és a technikai közvetí-

tettség. A tömegkommunikáció szervezetei:

− az információgyűjtő: hírügynökségek, tudósítók, hálózatok

− feldolgozó: szerkesztőségek, stúdiók

− Ennek során az információkból közlemények lesznek. A közlemények változatai lehetnek politikai, ismeretterjesztő, szórakoztató és reklám-

műsorok. Összességében elmondható, hogy a bemenő jelek, az informá-

ciók új ismeretet, a kimenő jelek (közlemények) pedig már – sajátos

szűrőn átjutva –sok redundanciát tartalmazhatnak.

− a kisugárzó rendszer a technikai szerkesztőség, stúdió, adóállomás Itt már nem módosul az üzenet, legfeljebb zajossá válhat.

5. kép A tömegkommunikáció rendszere

MÉDIUMISMERET I.

26

A média a körülöttünk történő események végtelen információhalmazából vá-

logat. A tartalomcsomagokat a médiarendszer csatornáin – kapuin – keresztül

eresztik ki a piacra. A fogyasztó különféle tartalmú termékek közül választhat. A

kínálatban van közszolgálati, kereskedelmi szempontok szerint készített híregyve-

leg, hordozóját-közvetítőjét tekintve írott és elektronikus, sajtó, rádió, tévé, inter-

net, mobilalapú szolgáltatás. KOMENCZI így ír erről: „Az elektromágneses hullámokra épülő tömegkommunikáció első korszaka a

rádióhoz kapcsolódik. Bár az új, vezeték nélküli hírközlési technológia kifejleszté-

sének úttörői távíróról beszéltek (drótnélküli távíró, szikratávíró) hamarosan

nyilvánvaló volt, hogy az egész társadalomra kiható kommunikációs áttörést a

hangátvitel fogja jelenteni. A rádió volt az első olyan eszköz, amely egyidőben

képes nagy embertömegekhez szólni, úgy, hogy mindenki megérti az elhangzotta-

kat (a beszédértés – eltérően az olvasni tudástól – minden normális körülmények

között felnőtt ember természetes adottsága, a siketeket kivéve). A rádió tette elő-

ször lehetővé, hogy alkalmanként egy egész nemzethez, illetve azonos nyelvi kultú-

rához tartozó emberek együtt rezdülő információs közösséggé formálódjanak. A

rádió volt csaknem fél évszázadig a meghatározó tömegkommunikációs eszköz.

[…] Mára a televízió átvette a rádiótól a csúcsmédium szerepét.” 12

Valójában napjainkban a televíziózás is nagy változás előtt áll, hiszen világhá-

ló révén, ma már nem csak a nappali szobában elhelyezett televíziókészülék előtt

tudunk (háttér) televíziózni, hanem akár on-line vagy mobiltelefonunk segítségé-

vel is.

2.3.8 Az információ és a kapuk

Az információ kapukon keresztül jut a közönséghez, a nyílásnál ott állnak a

kapuőrök13

, a média tulajdonosai (irányítói, szerkesztői, akik szelektálnak azáltal,

hogy kiválasztják, hogy mely személyek szerepeljenek) és az újságírók. Ők dön-

tenek arról, hogy milyen információkból váljanak hírek, az ő merítésük alapján

lesz a végtelen halmazból véges számú hír. Az információ attól függően válik

hírré, hogy kié az a kapu, kinek a kezében van a kulcs, ki fizeti meg a kapuőrt. A

médiafolyamatok által előállított termék az előállítás folyamán több szervezési

lépcsőn is átmegy, amíg eljut a fogyasztóhoz. A folyamat minden fázisában az

eredeti adatok szűrésre kerülnek, az időtartamukat csökkentik, továbbá stílusbeli

változásokon, illetve szerkesztésen és tartalomszűrésen esnek át. A folyamat min-

den fázisa a felhasználóhoz való út egy kapujának tekintendő, így ez kapunyitás-

nak, illetve -építésnek is nevezhető.

Tegyük fel, hogy egy országos hálózattal rendelkező televízió riportereit az or-

szág középnyugati területére küldik, hogy beszámoljanak az ottani erős esőzések-

12

KOMENCZI Bertalan: Információ ember és társadalom. Líceum Kiadó, Eger, 2009. 13 MCCOMBS W. szerint a média az „információk kapuőrének” (information gatekeeper) szerepét

játsza azáltal, hogy a szerkesztőségi munkatársaktól függ, hogy az egyes témák mikor milyen

megvilágításban kerülnek adásba. Különbséget lehet tenni a média, a közvélemény és a politika

napirendje között.

MÉDIUMISMERET I.

27

ről és az árvizekről. Ebben az esetben a kapunyitást az esemény megfigyelése

jelenti. Habár az árvíz több négyzetkilométernyi területet érint, és több millió

ember életére lehet hatással, a riportercsapat időbeli korlátok miatt az egész ese-

ménynek csak egy kis részét képes rögzíteni. Ha a riporterek a kukoricaállomány-

ban esett kárra összpontosítanak, akkor ez a döntés már egy bizonyos szűrést je-

lent, mert az eredetileg az összes adatra irányuló érdeklődés a kukoricatermésre

szűkül, és figyelmen kívül hagy más növénytípusokat, illetve károkat.

A híreket előállító szervezeti rendszerben sok ember munkája szükséges, hogy

ez a történet létrejöjjön. A vágó kiválasztja a végső formában használandó megfe-

lelő video elemeket, az írók összeállítanak egy forgatókönyvet a hírolvasó számá-

ra, rajz- és képzőművészek olyan a megjelenítést gazdagító elemeket hoznak létre,

mint a kiemelt címek, térképek vagy animációk, a zenészek pedig kísérő zenét

állítanak össze. Mielőtt az adott történetet vagy hírelemet közvetíti az esti híradó-

ban, a hírszerkesztő eldönti, mikor lesz a közvetítés időpontja, hogyan fog illeni

az adott hírműsor szerkezetébe, melyik anyagot, hírelemet vagy reklámot fogja

követni, majd a hírolvasó bemutatja a történetet, a stúdió személyzete pedig vég-

rehajtja a közvetítési folyamatot.

Habár a riportercsapat több órányi videoanyagot forgatott le és állított össze,

nagyszámú tényt tárt fel, és sok embert kérdezett meg interjú formájában az árvíz

sújtotta területen, a történet – ha adásba kerül – csak pár percnyi hosszúságú lesz.

Továbbá mindenegyes fázisban a kapunyitó vagy kapuépítő formálhatja a történet

tartalmát, illetve stílusát. Minden, a folyamatban résztvevő személy hozzáadhat

vagy elvehet az eredeti anyagból, és ezáltal a saját módján képes alakítani az adott

kommunikációs terméket.

2.3.9 A Laswell-formula

A kommunikációelmélet számos tudományág és tudományterület eredményeit

ötvözi. A műszaki tudományok nagymértékben segítették a kommunikációelmélet

kialakulását, de a kommunikációs folyamatok vizsgálatára a kétszemélyes, köz-

vetlen kommunikáció bizonyult a legalkalmasabbnak, hiszen a kommunikációban

a biológiailag, pszichológiailag és szociálisan meghatározott ember vesz részt.

MÉDIUMISMERET I.

28

6. kép A Laswell-féle formula magyar és eredeti (angol nyelvű) változata

A LASWELL-formula szerint: „A kommunikáció-kutatásban azt kell vizsgálni,

hogy KI, MIT mond, milyen kommunikációs CSATORNÁN keresztül, KINEK és

milyen EREDMÉNNYEL” 14

történhet a kommunikációs modellek lehetséges vizs-

gálata.

KI = a közlő (kommunikátor), az a személy, akitől adott helyzetben a kommu-

nikáció elindul

MIT = a közlés tartalma, értelme a hír vagy a közléstartalom, egyszerűbben: a

tartalom, az üzenet

CSATORNA = a térben, időben elkülönülő adatok, jelek, információk, átvi-

telét valósítja meg

KINEK = aki a közlést kapja és felfogja, a befogadó

HATÉKONYSÁG = a vett üzenet mennyiben váltja ki a kívánt hatást

Megjegyezendő, hogy a közlés módja, formai sajátossága, jelrendszere a kód,

melynek elemi egysége a jel.

A modell klasszikus és a leggyakrabban hivatkozott elméleti tézis. A majdnem

tökéletes meghatározásból a MIÉRT azonban hiányzik. Már pedig a kommuniká-

ció folyamatát, a kommunikációs cselekvést vagy cselekvéssort olyan indíték

hozza mozgásba, amely azonos a „miért”-ekre adható válasszal. A folyamat vé-

gén, annak eredményeképpen jön létre az a KAPCSOLAT, amely az egyénnek és

a társadalomnak egyaránt létszükséglete. Az emberi társadalom nem képzelhető el

tudatosan, célirányosan tervezett és szervezett kapcsolatrendszer nélkül. Ez köny-

nyen belátható, nyilvánvaló (evidencia), mégis alaposabban meg kell vizsgálni a

miérteket, hiszen az az érdeke minden személyiségnek, hogy minél tökéleteseb-

ben illeszkedjék be a társadalmi kapcsolatrendszerbe, s azon belül minél eredmé-

nyesebb, minél hatékonyabb kommunikátor legyen.

Megjegyzés: LASWELL behaviorista pszichológusként nem foglalkozott a

miértekkel, azaz azzal, hogy milyen indítékok játszanak szerepet a közlőben a

14

LASSWELL, Harold D.: The Structure and Function of Communication in Society. In: The

Communication of Ideas. New York, 1948.

MÉDIUMISMERET I.

29

kommunikáció során. Ez napjainkban egyaránt lehet az imázsteremtés – termék,

áru, szolgáltatás személyes jellegű – eszköze.

2.4 ÖSSZEFOGLALÁS

Az előzőekben sor került a társadalmi kommunikáció teljes vertikumának be-

mutatására. Megismerkedett a kommunikáció hierarchikus (egymásra épülő) és

nem alá-fölérendelt rendszerével. Elsajátíthatta a kommunikáció formáinak, fo-

lyamatainak társadalomhoz és kultúrához kapcsolódó formáit. A társadalmi

kommunikáció személyes és tömegkommunikációs kapcsolatát is figyelemmel

kísérhette. Megtárgyaltuk a kommunikációs modelleket és a hozzájuk tartozó

fogalmakat.

2.5 ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

1. Értelmezze a kommunikáció fogalmát!

2. Mutassa be a kommunikációs korszakokat!

3. Ismertesse az interperszonális kommunikáció fogalmának jelentését!

4. Mit jelent a médiakommunikáció fogalma?

5. Mutassa be a médiakommunikáció jelenségét és változatait!

6. Mit értünk a telekommunikáció fogalmán?

7. Mutassa be s SHANNON-féle híradástechnikai modellt!

8. Mit értünk a tömegkommunikáció fogalmán?

9. Mutassa be a tömegkommunikáció rendszerét!

10. Szóljon az információ kapuőreiről!

11. Mutassa be a LASWELL-formulát!

MÉDIUMISMERET I.

30

MÉDIUMISMERET I.

31

3. MEGISMERÉSI FORMÁK – A KÜLVILÁG INGEREI

3.1 CÉLKITŰZÉS

Ebben a szakaszban a bennünket körülvevő világ – a kép- és hangfeldolgozás-

hoz elengedhetetlen – hallható és látható tartományát dolgozzuk fel. Mivel a mé-

diában az audiovizualitás a döntő, ezért ebben a foglalkozásban a külvilág audio-

vizuális ingereire koncentrálva dogozzuk fel a különböző jelforrások tulajdonsá-

gait, valamint az érzékelés és észlelés folyamatát.

3.2 TARTALOM

Az érzékelhető világ

A látható világ

Hangtan – a hallható világ

Az érzékelés mint a kommunikáció jelforrása

3.3 A TANANYAG KIFEJTÉSE

3.3.1 Az érzékelhető világ

Az információt rendszerint valamilyen energia- vagy állapotváltozás hordozza,

ezért ezt a változást kell érzékelnünk valamilyen módon. A körülöttünk lévő fizi-

kai és társas világgal való kapcsolat az alapja az értelmi és érzelmi fejlődésünk-

nek, szükségünk van a külvilágból küldött jelek fel- és megismerésére. Ezáltal

alakítjuk, formáljuk a minket körülvevő világot, úgy, hogy közben mi magunk is

alkalmazkodunk hozzá. A megismerési (kognitív) folyamatok első lépcsőfoka a

környezet ingereinek az érzékelése.

Az érzékelés (szenzáció) fogalmán az érzékszerveinkben található receptorok

segítségével történő ingerek felvételét és annak ingerületté, azaz elektromos im-

pulzussá alakítását értjük, míg az észlelés (percepció) fogalmán a magasabb szin-

tű idegrendszeri folyamatok révén kialakuló ingerület tudatosítását és annak in-

tegrálását értjük. Az észlelés tehát az emberben tudatos folyamat, amelyhez a

figyelem irányítottsága is hozzákapcsolódik, és ez teszi lehetővé a differenciálás

lehetőségét.

A különböző ingereket (pl. fény, hang stb.) érzékelve az ingerületek elektro-

mos impulzus formájában az érző idegpályák közvetítésével a megfelelő agyi

központokba kerülve tudatosulnak.

Az érzékelés (érzéki megismerés) során a környezetből kiinduló fizikai és

kémiai folyamatok hatására (hang, fény, hő, nyomás, párolgás) keletkező ingerek

az idegvégződésekben ingerületet váltanak ki, és – az idegpálya közvetítésével –

továbbterjednek az idegrendszer központi részébe. Ennek során alakul ki az agyké-

regben az érzéklet (érzet). Az ingerforrások elhelyezkedésük alapján lehetnek: kül-

sők (látás, hallás, szaglás, tapintás, hőérzet és fájdalomérzékelés exteroreceptorai)

MÉDIUMISMERET I.

32

és belsők (szervi, valamint egyensúlyi és kinesztétikus mozgásérzékelés interore-

ceptorai). Érzékszerveink érzékenysége, ingerküszöbe az evolúció során válto-

zott, és adott határok között működik. Az egyes érzékszervi receptorok ingerkü-

szöbe a nekik megfelelő adekvát ingerre a legkisebb, azaz már igen gyenge inger

is működésbe hozza őket, illetve a túl erős inger már nem hat rájuk. Az érzékelés

abszolút küszöbe az a legkisebb erősségű inger, amely még érzékletet vált ki. Az

érzékelés különbözeti differenciaküszöbének nevezzük az ingernek azt a legkisebb

változását (különbségét), amelyet még észlelni tudunk. A küszöbértékek nagysága

a korábbi tapasztalatoktól, az élő szervezet pillanatnyi állapotától, céljától nagy-

mértékben függ.

Az érzékszervek a környezethez való folyamatos alkalmazkodás eredménye-

ként alakultak ki, és az élőlényeknek a külső környezet és a belső ingerek felfogá-

sára alkalmas szervei. Az ingerek energiaállapotaik szerint különböző típusúak.

Az elektromágneses hullámok keltette fényingerek felfogására alakult ki a látás

érzékszerve, a szem; a környezet mechanikai rezgéseinek, a hang érzékelésére

pedig a hallás érzékszerve, a fül. A kémiai ingerek közül a gázhalmazállapotú

anyagok érzékelésére szaglás útján a szaglás érzékszerve az orr, míg az ízérzés

érzékszerve a nyelv pedig az oldott anyagok érzékelésére fejlődött ki. A tapintás a

szilárd tárgyak érzékelése során a bőrben levő tapintóideg végződések (mechano-

receptorok) segítségével történik. A testhelyzetünk egyensúlyi állapotáról a fülben

lévő helyzetérző szerv, a labirintus szerv tájékoztat. Az érzékszervek csak adekvát

energiaállapotok (ingerek) felfogására alkalmasak, vagyis a látás szerve csak az

elektromágneses hullámtartomány egy részére, a látható fénytartományra jön

ingerületbe, a hallásé pedig kizárólag mechanikai rezgésekre, a szaglás és ízlelés

szerve pedig csak ún. olfaktorikus kémiai anyagok hatására. Az érzékszervek –

egyfajta bemenetként – önmagukban csak az ingerület érzékelésére és – átalakító-

ként – pedig a változásokról történő tudósításokra alkalmasak. A velük szoros

kapcsolatban álló idegpályák segítségével pedig az agyban levő megfelelő érzéke-

lési központokba továbbítják a jelzéseket.

Minden élő szervezetnek rendelkeznie kell információszerző- és feldolgozó-

apparátussal, mert e nélkül egyetlen élő rendszer sem működhet. Információra van

szükség a külső környezet változó jeleiről, a rendszer belső állapotáról, a kimenet

hatékonyságáról. Napjaink információszerző eszközei az emberi érzékszervek

kiterjesztését képezik. Az optikai elektronikai eszközök rohamos fejlődése a gyor-

sabb és pontosabb információszerzést szolgálják. A technikai eszközök rohamos

fejlődése, az érzékelők egyre kifinomultabb változatai lehetővé teszik a nagyon

távoli információforrások „érzékelését” (mérését) csakúgy, mint a sebességben és

méretekben végletes (nagyon gyors vagy nagyon lassú, nagyon kicsiny vagy na-

gyon nagy) jelek érzékelését.

MÉDIUMISMERET I.

33

7. kép Az érzékelési csatornák

3.3.2 A látható világ

Az elektromágneses hullámok spektrumának érzékelése a légkör sugárzásel-

nyelése – mert a Földre érkező elektromágneses hullámok jelentős részét a légkör

elnyeli – következtében alakult ki. Az elnyelődés következtében megmaradó lát-

ható fénysugarak úgy hatnak ránk, hogy a környezetünkben lévő tárgyak felületé-

ről visszaverődő fényhullámokat érzékeljük. Ez az evolúció során alakult ki az

élőlényekben. A rádióhullámok – amelyeket az emberiség még egy jó évszázada

fedezett fel – nemcsak műsorszórásra (földi, műholdas), hanem a világűr kutatásá-

ra is alkalmasak.

A fény – amely elektromágneses sugárzás, szemünkbe jutva a fotorecepto-

rokban ingerületet kelt, és az agy látóközpontjában fényérzetté alakul – olyan

elektromágneses (transzverzális) hullám, melynek hullámhossza 1.87×10-7

m (vö-

rös) és 3.75×10-7

m (indigókék) között van. Az emberi szembe jutva az emberi

szem ideghártyájának (retinájának) érzékelőit (csapokat és pálcikákat) ingerli,

mely ingerek elektromos impulzusként terjednek tovább és a látóidegen végigha-

ladva az agyban a látás érzetét hozzák létre.

A látható fény hullámhossza 380 nm-től 780 nm-ig terjedő tartományban mo-

zog. A látható fény prizma segítségével spektrumaira bontható. A fénysugarak

homogén, egynemű közegben (így a levegőben is), minden irányban egyenes

vonalban terjednek 300 000 km/s sebességgel.

A különböző hosszúságú hullámok megtörnek a prizma élein, ennek eredmé-

nyeképp látjuk a szivárvány színeit.

− vörös: 620 – 780 nm

− narancs: 585 – 620 nm

− sárga: 570 – 585 nm

MÉDIUMISMERET I.

34

− zöld: 490 – 570 nm

− kék: 440 – 490 nm

− indigókék: 420 – 440 nm

8. kép Az elektromágneses hullámtartomány

Az olvasott információkat kiegészítő információk itt tekinthetők meg. 15

A fény nemcsak anyagban terjed, hanem légüres térben (vákuumban) is, ahol a

terjedési sebessége állandó. Vannak olyan elektromágneses sugárzások, amelyek

megegyeznek a látható fény tulajdonságaival, de azokat az emberi szem nem ér-

zékeli. Ezek két csoportba sorolhatók:

− a rövidebb hullámhosszú változatai az infravörös (IR), a radar, tévé és rá-dióhullámok

− a nagyobb hullámhosszú pedig ultraibolya (UV), de ebbe a fogalomkörbe tartozik a röntgensugár, a radioaktív sugárzás)

− tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb (infravörös) és kisebb hullámhosszú (ultraibolya) sugárzás is

A fény emberi szemen kívül más eszközökkel is tanulmányozható. A fény pél-

dául fényképlemezen kémiai változást okoz, működésbe hozza a fotocellát. Az

élővilág érzékelésének tanulmányozása során is bebizonyosodott, hogy a külön-

15 További információk itt tekinthetők meg:

http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/hframe.html

http://www.hit.bme.hu/~granat/elak6.htm

http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/hframe.htmlhttp://www.hit.bme.hu/~granat/elak6.htm

MÉDIUMISMERET I.

35

böző állatok más-más, az embertől különböző tartományokat látnak az elektro-

mágneses sugárzásból, tehát a fény nemcsak a műszerek, hanem az élővilág szá-

mára is tágabb fogalmat jelent, mint az emberi szem számára látható fény. A fény

terjedése során prizma és fehér fény alkalmazásakor színszóródás, diszperzió jön

létre, mert a különböző színű fénysugarakra a prizma törésmutatója eltérő.

A fény legfontosabb fizikai jellemzői: fénysebesség, frekvencia,

hullámhossz

A fény kettős természetű, egyrészt hullámjelenség, másrészt pedig korpuszku-

láris (részecske) természetű. A részecskéket a fény kvantumainak, fotonoknak

nevezik, melyek légüres térben fénysebességgel mozognak, nyugalmi tömegük

pedig zérus.

A fény mint hullámjelenség a sebességével, a frekvenciájával és a hullámhosz-

szával jellemezhető. A hullámmozgást valamilyen rezgő forrás hozza létre, a

frekvencia mértékegysége a [Hz]. A látható fény színét a tiszta spektrumszínek

esetén a fény frekvenciája határozza meg.

A fény sebessége vákuumban közel 300 000 km/s (299 792 ± 0,5 km/s). Ez a

sebesség a fizikai világban elérhető legnagyobb érték. Levegőben és más köze-

gekben a fény sebessége kisebb. Két közeg közül azt, amelyikben a terjedési se-

besség kisebb, optikailag sűrűbb közegnek nevezzük.

A hullámhosszt egy adott közegben a sebesség határozza meg, vagyis a hul-

lámhossz a sebesség és a frekvencia hányadosa, tehát a különböző közegekben a

sebesség értékével arányosan változik.

A sebesség (c), a frekvencia (f vagy ν) és a hullámhossz (λ) kö-

zött a következő összefüggéssel jellemezhető:

A fény energiájáról

A részecskeelmélet alapján a fény energiáját a frekvenciájával arányosnak ta-

lálták. A fény a frekvenciájával arányos nagyságú energiacsomagok, fotonok

áramának tekinthető. Az elnyelődött fényenergia a közeg anyagában hoz létre

változásokat. Az anyagban a fény legfontosabb kölcsönhatásai – melyek a média-

technológiákban alkalmazást nyernek – a következők:

− hőhatás (pl. hőkamerák)

− fotodisszociáció (a vízmolekulák oxigénre és hidrogénre bomlása ultra-ibolya sugárzás hatására)

− ionizáció, lökéshullámok keltése (pl. lézerfény)

− fluoreszcencia (CRT-képcsövek)

− fotokémiai reakciók keltése (fényképezés, filmek)

MÉDIUMISMERET I.

36

3.3.3 Hangtan – a hallható világ16

Hangnak nevezzük a rugalmas közegben terjedő, hangérzetet kiváltó longitu-

dinális hullámokat. A hallás adekvát ingere a levegő molekuláinak rezgése.

Az ember által hallható hang frekvenciatartománya 20 Hz és 20 kHz közé esik.

Az ennél nagyobb frekvenciájú hangot nevezzük ultrahangnak, a kisebb frekven-

ciák esetén infrahangról beszélünk. Egyes állatok az embernél jóval tágabb frek-

venciatartományban képesek a hanghullámok érzékelésére. A hang terjedési se-

bessége levegőben 0˚C hőmérsékleten 1 atm nyomáson: c0= 331,5 m/s.

9. kép Hangterjedelmek különböző élőlényeknél

A hang terjedésének lényege az, hogy a közeg részecskéi egy hangforrás hatá-

sára kimozdulnak nyugalmi állapotukból, és ezt a kimozdulást a környező ré-

szecskék is átveszik, ilyen módon az eredeti elmozdulás hullámszerűen továbbter-

jed. A fül mint a hallás szerve az akusztikus környezet információit veszi fel és

továbbítja a központi idegrendszer felé. A hallószerv a levegőmolekulák vibráció-

jával, az ún. hanghullámokkal kapcsolatos mechanikai energiát elektromos impul-

zussorozattá alakítja át: az ily módon frekvenciakódban továbbított információ a

hallási neuronláncon keresztül a hallókéregbe kerül, ahol a dekódolás történik. A

hangmagasság, hangerősség, valamint a hangszínezet alapján jellemezhető hang-

érzéklet jön létre.

A λ hullámhossz és az f frekvencia segítségével határozható meg. A hanghul-

lám terjedési sebessége C. Nagyságát a közeg anyaga, illetve annak fizikai állapo-

ta (nyomása, hőmérséklete stb.) határozza meg:

16

További információk itt tekinthetők meg:

http://bmf.hu/users/grollerg/Villamosiparianyagismeret/prezentaciok/08Optikai-tul-nyomt.pdf

http://bmf.hu/users/grollerg/Villamosiparianyagismeret/prezentaciok/08Optikai-tul-nyomt.pdf

MÉDIUMISMERET I.

37

10. kép A hanghullám fizikai tulajdonságai

Emberi hallás terjedelme: 0–120 dB

suttogó beszéd: 35 dB

normális beszéd: 60 dB

zajos utca: 80 dB

metró: 100 dB

diszkomfort érzés: 120 dB

fájdalomérzet: 120–130 dB

repülő: 160–180 dB

− az emberi beszédtartomány:1500–4000 Hz Az emberi érzékelési modell szerint az érzéki ingerek először egy olyan sza-

kaszba kerülnek, ahol az érzéki ingerek regisztrálása történik. Mindez nagyon

rövid ideig tart: néhány tized másodperc alatt lezajlik.

Az összegyűjtött információnak csak egy kis része jut el a következő szakasz-

ba, ahol az észlelet keletkezik. Ezután az észleletek kiegészülnek nyelvi jelekkel

vagy fogalmakkal a gyors emlékezetben. A gyors emlékezet működési ideje 10–

20 másodperc (rövid távú emlékezetnek is nevezik). Kapacitása korlátozott, hi-

szen egy időben kb. 7 észleleti egységet képes tárolni. A következő szakasz a

tartós emlékezet, amelynek működési ideje és kapacitása szinte korlátlan. Általá-

ban a gyors emlékezet dönti el, hogy mi kerüljön a tartós emlékezetbe.17

Gondoljunk arra, hogy a mechanikus rezgés formájában megjelenő hangot a

fülünkkel, mint információszerző eszközzel érzékeljük, amit az átalakít az agyunk

számára értelmezhető formára. Általában elmondhatjuk, hogy az információszer-

zés során az érzékelőből és átalakítóból álló információszerző eszközök lépnek

kapcsolatba először az információt hordozó energia- vagy állapotváltozással.

17

NORDENSTRENG, K.: Közléselmélet: Bevezetés a társadalmi kommunikációfolyamatok tanulmá-

nyozásába. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1978. 76.

MÉDIUMISMERET I.

38

Ezeknek az eszközöknek az a feladata, hogy a környezetből érkező jeleket az

ember vagy valamilyen másik eszköz számára feldolgozhatóvá, illetve továbbítás-

ra alkalmassá tegye. Tekintettel arra, hogy az általunk vizsgált folyamatokban az

audiovizuális közlés a domináns – így a hallási és a látási információk játszanak

többnyire szerepet –, a következőkben csak a kép- és hangátalakítás eszközeivel

foglalkozunk. Azonban ne feledjük: az információt másfajta állapotváltozás is

hordozhatja. Az interaktív multimédiumokban már ezeket az állapotváltozásokat

is alkalmazzák.

Tekintsük át a következőkben az ember információfeldolgozó rendszerét, me-

lyet az alábbi ábra szemléltet!

11. kép Az emberi audiovizuális feldolgozó rendszer

Az idegrendszer alapegységei az idegsejtek, melyek kisülése révén – függetle-

nül az azt kiváltó inger, energia (mechanikai, vegyi, hő) típusától – elektromos

impulzus keletkezik. Ez az impulzus neuronok (idegsejtek) hálózatán keresztül

továbbítódik. Ezt az impulzust viszont csak más érzéksejt vagy idegsejt segítsé-

gével továbbítja. Tehát az idegsejtek hálózatot alkotnak az idegrendszerben. Az

érzékelés folyamatában a környezet a közlő, míg az ember a vevő szerepéb

Documents

MÉDIUMISMERET I.€¦ · nikai eszközöket és a velük való megjelenítés jellemzit. Elsajátítják a mediális kommunikáció gyakorlatát. 1.4 KOMPETENCIÁK ÉS KÖVETELMÉNYEK