Tananyag az ASSZERTIVITÁS
és kommunikáció fejlesztése
tréninghez
Összeállította: dr Mészáros
Aranka
Gödöllő 2011
2/42
Tartalomjegyzék
TARTALOMJEGYZÉK ..................................................................................................................................................... 2
BEVEZETŐ .................................................................................................................................................................... 4
1. A PASSZÍV, AZ ASSZERTÍV ÉS AZ AGRESSZÍV VISELKEDÉS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE ............................................... 5
1.1. MIT ÉRTÜNK ASSZERTÍV VISELKEDÉS ALATT? ........................................................................................................... 5
1.2. AZ ASSZERTÍV VISELKEDÉS LEGFŐBB JELLEMZŐI........................................................................................................ 6
1.2.1. Önkifejező. ............................................................................................................................................ 6
1.2.2. Tekintettel van mások jogaira. ............................................................................................................... 6
1.2.3. Őszinte. ................................................................................................................................................. 6
1.2.4. Egyenes és közvetlen. ............................................................................................................................ 6
1.2.5. Ügyel mind a saját, mind a kapcsolat érdekeire. ..................................................................................... 6
1.2.6. A közlés verbális csatornája döntően a közlés tartalmát szolgálja. .......................................................... 6
1.2.7. A nonverbális csatorna a közlőnek a közléshez és a befogadóhoz való viszonyának kifejezését szolgálja 8.
Konkrét helyzetekre, célra, személyre irányul. ...................................................................................................... 6
1.2.8. Szociálisan elfogadható. ........................................................................................................................ 6
1.2.9. Tanult, nem veleszületett. ...................................................................................................................... 6
A VISELKEDÉSFORMÁK VERBÁLIS ÉS NONVERBÁLIS JELLEMZŐI ................................................................................................... 7
1.3. A PASSZÍV VISELKEDÉS JELLEMZŐI ........................................................................................................................ 7
2. A PASSZIVITÁS .................................................................................................................................................... 8
2.1. A PASSZIVITÁS OKAI ......................................................................................................................................... 8
2.2. A PASSZIVITÁS HATÁSAI .................................................................................................................................... 8
2.2.1. Passzivitás hatása a helyzet kimenetelére. ............................................................................................. 9
2.2.2. A passzivitás hatásai a passzívan viselkedő személyre ............................................................................ 9
2.3. AZ AGRESSZÍV VISELKEDÉS JELLEMZŐI ..................................................................................................................10
2.4. AZ AGRESSZÍV VISELKEDÉS OKAI .........................................................................................................................10
2.4.1. Gyengeség, fenyegetettség érzése. .......................................................................................................10
2.4.2. Nem fejlesztettük ki az asszertív képességeinket. ..................................................................................11
2.5. AZ AGRESSZÍV VISELKEDÉS HATÁSA .....................................................................................................................11
2.5.1. Az agresszió hatása a szituáció kimenetelére: az lesz, amit Ön akar, vagy elindul egy csatározás. ..........11
2.5.2. Az agresszió hatásai az agresszív személyre ..........................................................................................11
2.5.3. Meg vagyunk győződve, hogy az agresszió hatékony viselkedésmód .....................................................12
2.6. ÖNÉRVÉNYESÍTŐ KÉSZSÉGEK A DÜH KEZELÉSÉRE .....................................................................................................12
3. A VISELKEDÉS VERBÁLIS ASPEKTUSAI ................................................................................................................13
3.1. A PASSZIVITÁS VERBÁLIS ASPEKTUSAI ...................................................................................................................13
3.2. AZ AGRESSZIÓ VERBÁLIS ASPEKTUSAI ...................................................................................................................14
3/42
3.3. AZ AGRESSZIÓ HATÁSA MÁSOKRA .......................................................................................................................14
3.4. HOGYAN ISMERHETJÜK FEL AZ ASSZERTÍV, A PASSZÍV ÉS AZ AGRESSZÍV VISELKEDÉST .........................................................15
3.4.1. Az asszertivitás verbális aspektusai .......................................................................................................15
4. A VISELKEDÉSEK NEM VERBÁLIS ASPEKTUSAI ....................................................................................................16
4.1. VISELKEDÉSÜNK NONVERBÁLIS ASPEKTUSAI ...........................................................................................................17
5. JOGAINK ÉS KÖTELEZETTSÉGEINK ......................................................................................................................18
5.1. ÁLTALÁNOS JOGOK LISTÁJA: ..............................................................................................................................18
5.1.1. Daniel Golemann: Érzelmi intelligencia a munkahelyen (SHL Hungary Kft. 2002) ....................................24
5.1.2. Dr. Thomas Gordon és Noell Burch: Emberi kapcsolatok (Gordon Könyvek 2001) ...................................24
5.1.3. Klein Sándor: Vezetés és szervezetpszichológia (SHL Hungary Kft. 2001) ................................................24
5.1.4. Lucy Seifert: Az asszertivitás, avagy az önérvényesítés fejlesztése (Gower, Aldershot, 1994) Forgalmazza:
Humán Telex Kft .................................................................................................................................................24
6. CSERNYIK ÁGNES: A TRANZAKCIÓANALÍZIS, MINT A KOMMUNIKÁCIÓFEJLESZTÉS ESZKÖZE .............................24
6.1. AZ ÉNÁLLAPOT-MODELL...................................................................................................................................25
6.2. AZ ÉNÁLLAPOTOK KIZÁRÁSA, VISSZASZORÍTÁSA ......................................................................................................27
6.3. AZ ÉNÁLLAPOTOK FUNKCIONÁLIS MODELLJE ..........................................................................................................28
6.3.1. Az énállapotok felismerése ...................................................................................................................30
6.3.2. Módszer az énállapotok elemzésére ......................................................................................................31
7. A TRANZAKCIÓK ELEMZÉSE, TÍPUSAINAK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE .....................................................................33
7.1. A KIEGÉSZÍTŐ (KOMPLEMENTER) TRANZAKCIÓK......................................................................................................33
7.2. KERESZTEZETT TRANZAKCIÓK.............................................................................................................................37
7.3. REJTETT TRANZAKCIÓK ....................................................................................................................................40
4/42
Bevezető
"Senki sem tud kisebbrendűségi érzést
kelteni benned a beleegyezésed nélkül."
Eleanor Roosevelt
Az asszertivitás önérvényesítést, önmagunk képviseletét jelenti, saját igényeink
kielégítését oly módon, hogy közben a másik igényeire is tekintettel vagyunk. Ahhoz,
hogy ezt meg tudjuk valósítani, saját és a másik személy jogainak tudatában kell
lennünk. Asszertív az olyan ember, aki minden körülmények közt megállja a helyét és
nyugodt marad, akármennyi negatív energia zúdul rá. Átlátja a konfliktus lényegét, és
nem hátrál meg, nem is lesz agresszív, egyszerűen kitart a maga igaza mellett, de ha
nincs más megoldás, bölcs kompromisszumra is hajlandó. Az asszertivitás nem csak
technikából áll, noha az is fontos alkotórésze, hanem szilárd belső alapokon
nyugszik. Gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek közérzetünket
hátrányosan befolyásolják és megakadályozzák, hogy önérvényesítően viselkedjünk.
Ilyenek például a betegségek, testi fogyatékosság, közeli hozzátartozónk elvesztése,
válás, elbocsátás stb. Fontos, hogy ezekkel szembe tudjunk nézni. Az asszertivitás
és az ehhez kapcsolódó önbecsülés nagy segítségükre lehet a bizonytalanság és
változás körülményei között, illetve a válsághelyzetekben egyaránt.
Az asszertivitás egy olyan viselkedésforma tudatos megválasztása, amelyben az
egyén felfedezi, hogyan fejlesszen ki magában belső erőt és tartást és ezt - az
egyenlőség alapelvét szem előtt tartva - hogyan érvényesítse kapcsolataiban. Növeli
az önértékelést, erősíti a személyes hatékonyságot és javítja az emberi kapcsolatok
minőségét
A passzív , alárendelődő viselkedés ezzel szemben a belső erőtlenségből fakad:
aki ilyen, az hagyja magán eluralkodni a mások viselkedése által benne keltett és
saját maga által is gerjesztett kisebbrendűségi érzést. A többi nem asszertív -
agresszív és közvetetten agresszív - viselkedés –amikor a másik fölé szeretnénk
kerekedni- gyökere is ugyanígy a gyengeség, bizonytalanság.
Ez a tananyag az asszertivitás témakörét mutatja be, különbséget téve a passzív, az
agresszív és az asszertív viselkedés jellemzői között.
5/42
1. A passzív, az asszertív és az agresszív viselkedés megkülönböztetése
Passzív Agresszív Asszertív
Tétova Követelőző Én-üzenetek
Szolgaian alázatos Nem hajlandó a
kompromisszumra Közvetlen
Gátlásokkal küzdő Arrogáns Őszinte
Önsajnáló Hibáztató Felelősségvállaló
Elkerülő Nem figyel másokra Figyelmesen hallgató
Alázatos Másokat hibáztat Másokat és saját magát
tisztelő
Várakozó Elnyomó Kezdeményező
Vesztes Megbántó Megbocsátó
Eredménytelen Erőszakos Hatékony
Gyáva Harsány Spontán
Áldozat Győztes Realista
Erőtlen Erőfölényt demonstrál Belső erővel bíró
Lemondó Energiát szív el Képesség-aktiváló
1.1. Mit értünk asszertív viselkedés alatt?
Az asszertivitás magabiztosságot, határozottságot jelent.
Megvédi jogait anélkül, hogy más ember jogalt sértené.
Eléri célját anélkül, hogy másoknak ártana.
Az ember igényeinek. kívánságainak, véleményének, érzéseinek és
meggyőződésének egyenes, őszinte módon való kifejezése.
Mások és saját maga tisztelete.
A konfliktusokkal való nyílt, őszinte bánásmód.
6/42
Az asszertivitás bármely szituációban a következő meggyőződésen alapul:
Önnek igényei vannak, melyeket ki kell elégíteni.
A másik félnek is vannak igényei, melyeket szintén ki kell elérteni. - Önnek vannak
jogai, és a másik félnek is vannak jogai.
Önnek is hozzá kell járulnia a megoldáshoz, a másik félnek is. Az asszertív
viselkedés célja, hogy mindegyik résztvevő igényeit és kívánságait kielégítése és
figyelembe vegye az adott szituációban.
1.2. Az asszertív viselkedés legfőbb jellemzői
1.2.1. Önkifejező.
1.2.2. Tekintettel van mások jogaira.
1.2.3. Őszinte.
1.2.4. Egyenes és közvetlen.
1.2.5. Ügyel mind a saját, mind a kapcsolat érdekeire.
1.2.6. A közlés verbális csatornája döntően a közlés tartalmát szolgálja.
1.2.7. A nonverbális csatorna a közlőnek a közléshez és a befogadóhoz való viszonyának kifejezését szolgálja 8. Konkrét helyzetekre, célra, személyre irányul.
1.2.8. Szociálisan elfogadható.
1.2.9. Tanult, nem veleszületett.
7/42
A viselkedésformák verbális és nonverbális jellemzői
1.3. A passzív viselkedés jellemzői
Valaki nem áll ki a jogaiért, vagy kiáll, de ezt olyan módon teszi, hogy mások
könnyen figyelmen kívül hagyják.
Az igényeknek, kívánságoknak, véleményeknek, érzéseknek és
meggyőződéseknek bocsánatkérő, bátortalan kifejezése.
Az igények, kívánságok, vélemények, érzések és meggyőződések nem őszinte,
nem egyenes kifejezési módja.
A passzivitás bármely szituációban a következő meggyőződésen alapul:
A másik ember igényei és kívánságai fontosabbak, mint az Ön saját kívánságai.
A másik félnek vannak jogai, Önnek nincsenek.
Ön nem, vagy csak kis mértékben tud hozzájárulni a dolgok megoldásához,
míg a másik fél teljes mértékben.
A mindenáron való konfliktuskerülés.
A passzivitás célja, hogy mások kedvében járjon és, hogy elkerülje a konfliktusokat.
Passzivitáshoz vezető hiedelmek
Az én véleményem nem számít
Nem fognak mások szeretni, ha kiállok magamért
Másokat kell előnyben részesítenem
Nem vagyok olyan fontos, mint a többiek
Tökéletesnek kell lennem
Nem tudok megváltozni
Nem tudom megválasztania viselkedésemet
NEKED VANNAK JOGAID, NEKEM NINCSENEK
8/42
2. A passzivitás
2.1. A passzivitás okai
Gyakran azért válunk passzívvá, mert az azonnali kellemes reakciók
megerősítik a viselkedésünket.
Az asszertivitás kellemetlen következményeitől való félelem.
Helyzeteket vagy más embereket félelmetesnek találunk.
Nem fogadjuk el asszertív jogainkat.
Nem gondolkozunk racionálisan önmagunkról.
Ez akkor szokott előfordulni, ha rosszul hasonlítjuk össze magunkat más
emberekkel.
Emiatt a gondolkodás miatt gyámoltalanul vezetjük elő ötleteinket és az egyet
nem értés első megnyilvánulásánál visszavonulunk. Ezáltal könnyen
visszautasíthatják ötleteinket, ami abban erősít meg bennünket, hogy nem elég
jók a képességeink és bennünket egyébként sem szoktak meghallgatni.
Az asszertivitás és az agresszivitás összekeverése.
Nem fejlesztettük ki az asszertív képességeinket, nem tanultuk meg hogyan kell
asszertív módon viselkedni.
A passzivitást az udvariassággal azonosítjuk.
A passzivitás és a segítőkészség összekeverése
Lehet, hogy azt hisszük, amikor passzívak vagyunk, egyidejűleg nagyon
segítőkészek vagyunk egy másik emberhez. Valójában az ellenkezője is igaz
lehet.
2.2. A passzivitás hatásai
Ha valaki passzívan viselkedik, akkor a konfliktust próbálja meg elkerülni, és mások
kedvéhen járni. A passzív viselkedés különböző hatásokkal jár a helyzet kimenetelére
vonatkozóan, hatással van a passzív személyre, más emberekre és a vállalatra is.
9/42
2.2.1. Passzivitás hatása a helyzet kimenetelére.
A passzív viselkedés miatt ennek a szituációnak az lesz a kimenetele,
hogy Ön több munkát vállal, mint amit el tud végezni, ezért pedig
feszült lesz és ráadásul - miután elvállalta - joggal számon is kérhetik
Öntől, ha nem tudta befejezni időre.
2.2.2. A passzivitás hatásai a passzívan viselkedő személyre
A passzív viselkedés következtében az ember azonnal megérzi a
következményeket. A felsorolásra kerülők bármelyike jelentkezhet:
Sérelmek túlszaporodása - növekvő méreg, harag
Az emberi kapcsolatok elkerülése
Másoktól történő lekezelés, megvetés - az önértékelés csökkenése
Szorongásos tünetek: fejfájás, alvászavar stb.
A többiek kezdetben sajnálják Önt a passzív viselkedéséért, de hosszú
Az a furcsa helyzet alakul ki, hogy az az ember, aki passzívan
viselkedik, azért, hogy őt szeressék, és hogy mások kedvében járjon,
gyakran úgy jár, hogy kevésbé tisztelik, mint az agresszív embert, aki
nem törődik vele, hogy szeretik-e.
10/42
2.3. Az agresszív viselkedés jellemzői
Valaki kiáll a saját jogaiért, de ezt úgy teszi, hogy megsérti közben mások
jogait.
Mások igényeinek, kívánságainak, véleményének, érzéseinek és
meggyőződésének figyelmen kívül hagyása.
Az ember saját igényeinek, kívánságának, véleményének (melyek lehetnek
őszinték és nem őszinték) nem megfelelő módon való kifejezése.
Pl.: "Micsoda? Nyakig ülök a munkában. Mit képzelsz, talán itt fogok maradni éjszaka
is?"
Ez a helyzet konfliktusgerjesztő, és mások manipulálására irányuló.
Az agresszív viselkedés a következő meggyőződésen alapul:
Az ember saját igényei, kívánságai és véleménye fontosabb, mint másoké.
Önnek vannak jogai, de másoknak nincsenek.
Ön teljes mértékben hozzájárul az eset megoldásához, míg mások nem vagy
csak kismértékben.
Az agresszivitás célja a győzelem, ha kell, mások figyelmen kívül hagyásával.
2.4. Az agresszív viselkedés okai
Az agresszív viselkedés rövid távú következményei megerősítik az agresszív
viselkedést, ellentétben a hosszú távú következményekkel.
2.4.1. Gyengeség, fenyegetettség érzése.
Más embereket vagy szituációkat félelmetesnek tartunk. Az ilyen
helyzeteket nemcsak passzív módon lehet megoldani, hanem
agresszíven is. Gondoljunk csak arra a mondásra, hogy "legjobb
védekezés a támadás". A félelem tehát számos formában nyilvánul
meg. Ez lehet egy tényleges támadás, pl. egy kolléga részéről
értekezleten: "Miért képzeled, hogy ez működni fog? Ez egy ostoba
ötlet". Ez egy nagyon jól érzékelhető támadás.
Félelmünk egy feltételezett jövőbeli támadásból is adódhat. Tegyük fel,
hogy elmulasztottuk valamely határidő betartását. Már előre azt
11/42
gondoljuk, hogy ezért retorzió fog következni. Erre felkészülünk és
mindjárt támadó stílusban lépünk fel, amikor ez a téma szóba kerül.
2.4.2. Nem fejlesztettük ki az asszertív képességeinket.
Ha a környezetünk, amelyben felnőttünk és dolgozunk, arra tanított
minket, hogy agresszív módon oldjuk meg a helyzeteket, akkor ez lesz
az a viselkedésmód, melynek használatában jó képességeket
szerzünk.
3.4.3 Agresszióhoz vezető hiedelmek
A támadás a védekezés legjobb formája
Megéri agresszívnek lenni
Nem lehet megbízni abban, hogy mások jó munkát végeznek
Én tudom a legjobban
Annyira adok jót, amennyire azt kapok
Másoknak meg kell állni a két saját lábukon
Nem tudok megváltozni
Nem tudom megválasztani a viselkedésemet
NEKEM VANNAK JOGAIM, NEKED NINCSENEK
2.5. Az agresszív viselkedés hatása
2.5.1. Az agresszió hatása a szituáció kimenetelére: az lesz, amit Ön akar, vagy elindul egy csatározás.
2.5.2. Az agresszió hatásai az agresszív személyre
Rövid távú hatások:
Az agresszív viselkedés után közvetlenül a feszültség csökkenését
érezhetjük, mert kimondtuk, amit akartunk. Ha az agressziónk
sikeres annyiban, hogy elértük, amit akartunk, akkor ez abban
erősít meg bennünket, hogy ez a követendő viselkedésmód. A rövid
távú következmények tehát lehetnek kellemesek, viszont a hosszú
távúak az érintettek számára nem kívánatosak.
Hosszú távú hatások:
12/42
Bűntudat, szégyenérzés, ezt úgy próbáljuk csökkenteni, fogy
szükségtelenül udvariassá vagy túl segítőkésszé válunk egy időre.
Kapcsolatok megromlása. Hosszú távon nem az agresszív
munkatársat fogják jó kollégaként emlegetni, és - amennyire csak
lehet - kerülik majd.
Állandó meg nem értettség, szeretetnélküliség.
Szomatikus tünetek, mint pl.: magas vérnyomás, feszültség,
alvászavarok.
2.5.3. Meg vagyunk győződve, hogy az agresszió hatékony viselkedésmód
Ha azt gondoljuk, hogy az eredmények elérésének egyetlen módja az
agresszivitás és feltétlenül eredményt akarunk elérni, akkor
agresszíven viselkedünk. Ez a meggyőződés abból ered, hogy a siker
egyetlen módja mások eltaposása, mielőtt ők taposnak el minket.
Automatikusan beteljesedő prófécia, hogy az agresszivitás
agresszivitást szül. Ezzel viszont elindítjuk az agressziós spirált és a
munkahelyünk tényleg gonosz világgá válik.
2.6. Önérvényesítő készségek a düh kezelésére
1. Ismerjük fel, hogy dühösek vagyunk. Figyeljünk, hogy mit jelez a testünk (pl.
eláll a szavunk, sírás környékez, remegés fog el, depresszióba esünk, kijövünk
a sodrunkból).
2. Vonuljunk félre, és engedjük ki a gőzt. Távol attól a személytől, akire dühösek
vagyunk. Fejezzük ki, és ezáltal csökkentsük a kontrollálatlan érzéseinket (pl.
menjünk futni, kiáltsunk, sikítsunk, énekeljünk, hallgassunk hangos zenét és
táncoljunk, mondogassuk, hogy "Olyan dühös vagyok, olyan dühös vagyok").
Ne irányítsuk a mérgünket a másik személy felé, amikor magasra csapnak az
érzelmeink.
3. Tudatosítsuk magunkban a jogainkat. "Jogom van kifejezni az érzéseimet."
Összpontosítsunk arra, hogy "Jogom van kifejezni a dühömet."
4. Adjunk magunknak időt átgondolni a dolgokat. Pontosan mit fejez ki a
haragunk? A düh azt jelzi, hogy valami baj van, foglalkoznunk kell a
problémával, és ki kell mozdulnunk a tehetetlenségből a cselekvés irányába.
Tudnunk kell, milyen eredményt akarunk elérni, mielőtt szóba hozzuk a másik
személynek a dolgot. Ha elutasítja a kérésünket, milyen mértékű
kompromisszumra vagyunk hajlandók?
13/42
5. Válasszuk ki a nekünk megfelelő időt és helyet. Győződjünk meg róla, hogy ez a
másik személy számára is elfogadható-e.
6. Alkalmazzuk az önérvényesítő készségeket. (Ne hibáztassunk, ne legyünk
gátlástalanok, ne bocsátkozzunk elvont fejtegetésekbe, és ne használjunk
provokatív nyelvezetet.)
Önfeltárás ("Dühös vagyok" és nem "Felbosszantasz", ami vádló.)
Fogalmazzunk konkrétan - mondjuk meg, miért vagyunk dühösek.
Fogalmazzuk meg pontosan a kérésünket.
Előfordulhat, hogy el kell fogadnunk a választ, meg kell ismételnünk
az önfeltárást és a kérésünket.
Ellenőrizzük, hogy egyetértenek-e a kérésünkkel, és ha igen,
fogadjuk el a bocsánatkérést, majd mondjunk valami biztatót.
Használjunk önérvényesítő testbeszédet, határozott hangot,
szemkontaktust; ne mosolyogjunk, mert az megzavarja az üzenetet.
3. A viselkedés verbális aspektusai
3.1. A passzivitás verbális aspektusai
A passzív emberek nem állnak ki jogaikért vagy olyan módon teszik, hogy ezt
mások nem veszik figyelembe.
Hosszú körmondatokat használnak, hajlamosak a magyarázkodásra. Pl.:" azt
hittem, hogy szeretnéd... nos... tehát, ha úgy gondolod ..."
Így vagy nagyon körülményesen mondjuk el, hogy mit akarunk és
természetesen ez így nem is elég hatásos, vagy pedig egyáltalán el sem
mondjuk, azt várva, találja ki a másik ember, hogy mit szeretnénk. Ez rendkívül
veszélyes, hiszen bármennyire közeli és régi a kapcsolatunk valakivel, ő akkor
sem tudhatja, hogy abban a pillanatban mit szeretnénk. Gyakoriak az
önmegerősítések: "normális körülmények között nem mondanék ilyet, csak ...".
Ezek a viselkedések csökkentik a mondanivaló hatását.
Azok az emberek, akik állandóan engedélyt kérnek, az önmaguk feletti
irányítást mások kezébe adják.
" Nagyon sajnálom, hogy zavarom ..."
14/42
" Remélem, hogy Ön nem bánja, de jó lenne, ha ..."
Ön lekicsinylő kifejezéseket használ, mint pl.:" reménytelen, hogy ez nekem
sikerüljön, ismersz engem, ehhez én nem értek."
A beszélő személy önsajnálatba merül, ahelyett, hogy igyekezne pótolni
hiányosságait, ha vannak egyáltalán.
Azok az emberek, akik ilyen kifejezéseket használnak, megalázkodnak,
védekezően viselkednek.
Akkor is lehetünk viszont passzívak, ha nem mondunk semmit. Ilyenkor nem
említünk meg olyan témákat, amelyek fontosak számunkra és olyankor sem
szólunk, ha valamivel nem értünk egyet.
3.2. Az agresszió verbális aspektusai
Az agresszív ember, mint említettük, kiáll ugyan a jogaiért, de közben megsérti
a másik ember jogait.
Ha "Én-típusú " közléseket használ az agresszív ember, akkor kizárólag az
énen van a hangsúly. Az "én" hangsúly ebben az esetben azt jelenti, hogy a
beszélő véleménye fontosabb, mint másoké.
Gyakran használ negatív összehasonlításokat, úgymint: "az én munkáim
mindig határidőre készen vannak". Ez az összehasonlítás eleve azt feltételezi,
hogy másoké viszont nincs kész.
A vélemények tényként való beállítása: "a feladat értelmetlen", "ez nem fog
működni". Ez azt feltételezi, hogy a beszélő mindenki nevében nyilatkozik,
holott, erre valószínűleg senki sem kérte meg, és nem is biztos, hogy mások is
ezen a véleményen lennének.
A kéréseket utasítások vagy fenyegetések formájában szokták megtenni az
agresszív emberek. "Ezt kell tenned."
Az agresszív módon viselkedő emberek gyakran használnak "Te-típusú" vagy
indirekt közléseket, amelyekre az jellemző, hogy általánosítanak.
3.3. Az agresszió hatása másokra
Egy darabig az emberek, lehet hogy csodálnak minket, de leggyakrabban az a
személy, akivel ilyen módon viselkedtünk megsértődik, és nyíltan vagy
15/42
burkoltan visszavág. Ha az emberek nyíltan visszavágnak, akkor világossá
válik, hogy az agresszió agressziót szül. Hosszú távon lehet, hogy rezignáltak
lesznek, passzívvá válnak, és esetleg elhagyják a vállalatot.
3.4. Hogyan ismerhetjük fel az asszertív, a passzív és az agresszív viselkedést
3.4.1. Az asszertivitás verbális aspektusai
Az asszertív ember "Én-típusú" vagy direkt közléseket használ:
"én úgy gondolom..."
"én jobban szeretném..."
"az én ötletem a következő...".
Ezek lehetőséget adnak a másik ember számára, hogy ő is kifejtse
véleményét, és konszenzusra jussanak.
Az asszertív ember eldöntendő kérdések helyett kiegészítendő
kérdéseket használ, azért, hogy több információt nyerjen:
"Ez összeegyeztethető terveiddel?"
"Mit gondolsz ezzel kapcsolatban?"
A kérdésekkel megtudhatjuk, hogy más emberek mit gondolnak, mit
szeretnének, és felmérhetjük az igényeiket.
Az asszertív ember viselkedése problémamegoldó:
"Hogyan tudnánk ezt megoldani?"
"Találjuk meg a módját, hogy megoldjuk ezt a problémát!"
ami viszont a legtöbb emberből ellenállást vált ki. Ilyen pl.: "egy jó
munkatárs nem utasít vissza egy fontos munkát ..." vagy "a Te
hozzáállásod teljesen rossz!".
16/42
A viselkedés verbális aspektusainak összefoglalása
Passzív Asszertív Agresszív
Hosszú körmondatok Egyenes, nyilvánvaló,
célratörő állítások
Nyomatékos "én"
kifejezések
Töltelékszavak: "talán" "Én" tartalmú kifejezések a
tények és a vélemények
megkülönböztetésére
Felvágás
Állandó önigazolás Javaslatok szigorú
tanácsok helyett
Vélemények tényként való
eladása
Bocsánatkérés és
engedélykérés
Megfélemlítő kérdések
"Nekem kellene"
"Nekem illene"
Kérések instrukcióként
vagy fenyegetésként való
előadása
Kevés "én" szót tartalmazó
kifejezések (melyek nem
veszik figyelembe saját
igényeinket)
Szigorú tanácsok
"Nem fontos igazán",
önmagunk lebecsülése
Mások hibáztatása
"Reménytelen vagyok" Feltételezések
Cinikus és egyéb lenézés
4. A viselkedések nem verbális aspektusai
A nem verbális megnyilvánuláshoz tartoznak:
A hang tónusa, ereje
A beszéd folyékonysága
Szemkontaktus
Gesztusok
Testtartás
Mimika
Míg a kommunikációnak a verbális része elsősorban információt hordoz, addig a nem
verbális viselkedés az érzelmekről árulkodik, amit sokkal nehezebb elfedni, még
akkor is, ha erre tudatosan figyelünk, viszont lehet javítani rajta az asszertivitás
érdekében.
17/42
A nem verbális viselkedés, ha nincs összhangban a verbális viselkedéssel, akkor
egyidejűleg két ellentétes előjelű közlést ad, ami zavaró annak, aki fogadja. Ezért, ha
asszertíven akarunk viselkedni, akkor a nem verbális viselkedésünket össze kell
egyeztetni a verbális viselkedéssel.
4.1. Viselkedésünk nonverbális aspektusai
Passzív Asszertív Agresszív
Hang
Cincogó, nyafogó
Túl puha vagy túl
meleg
Gyakran unalmas és
monoton
Csöndes, a végére
elhalkuló
Nyílt
Határozott
Egyenes
Közepes hangszín,
gazdag és meleg
Őszinte és tiszta
Nem túl hangos, nem
túl halk
Nagyon határozott,
nagyon célratörő
Cinikus és néha hűvös
Kemény és éles
Kiabáló és a végén
felemelkedik
Beszédmód
Hezitatív, tele
szünettel
Akadozások
A gyors beszédből a
lassúra való áttérés
Gyakori
torokköszörülés
Folyékony
Kevés furcsa hezitáció
Kulcsszavak
hangsúlyozása
Határozott, mégis
békés
Folyékony
Kevés furcsa hezitáció
Csattogó
Neheztelő
Szidalmazó szavakat
hangsúlyozza
Gyakran gyors
Arckifejezés
"Kín/kényszer" vigyor,
ha haragos vagy ha
éppen kritizálják
Előre felemelt
szemöldök
Gyorsan változó
arckifejezés
Mosolyog, ha örül
Grimaszol, ha dühös
Egyébként "nyílt",
egyenes arckifejezés
Nyugodt áll
Gúnyos mosoly,
grimaszol, ha mérges
Csodálkozástól vagy
hitetlenségtől
megemelkedett
szemöldök
Összeszorított áll
Előrenyúló arc
Szemkontaktus Félrenéz
Lefelé néz
Egvenes, de nem
"fürkész"
Lenéző
Domináns
18/42
Passzív Asszertív Agresszív
Testmozdulatok
Remegő kezek
Hátralépés
A száj kézzel való
eltakarása
Ideges mozdulatok
Alacsonyan
összekulcsolt,
védekező karok
Nyílt kézmozdulatok
(beszédre ösztönöz)
Normális (nem
hadonászó) gesztusok
Nyugodt ülésmód
Felfelé tartott fejjel áll
Újjal mutogat
Egyenesen, vagy
előrehatolva ül
Egyenesen áll
Fejét felfele emeli
Nyugtalanul néz körbe
Magasan
összekulcsolt karok
5. Jogaink és kötelezettségeink
Ha asszertíven akarunk viselkedni, altkor el kell fogadnunk, hogy vannak általános
jogok, amelyek mindenkit megilletnek.
5.1. Általános jogok listája:
Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled.
Jogod van ahhoz, hogy kifejezd érzéseidet, véleményedet.
Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek.
Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem.
Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
Jogod van ahhoz, hogy azt kérd, amit szeretnél.
Jogod van ahhoz, hogy amiért fizetsz, azt meg is kapd.
Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől.
Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el.
Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet.
Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.
Jogod van ahhoz, hogy önmagad légy (ami lelet, hogy megfelel annak, amit elvárnak
tőlünk, de az is lehet, hogy nem)
Jogod van ahhoz, hogy azt mond: nem tudom.
Jogod van ahhoz, hogy mások tiszteletben tartsák a jogaidat.
Jogod van ahhoz, hogy bizonyos színvonalú munkát várj el beosztottaidtól.
19/42
Jogod van ahhoz, hogy megbeszéljék veled azokat a döntéseket, amelyek téged is
érintenek.
Jogod van ahhoz, hogy döntéseket hozz olyan ügyekben, melyek érintik az
osztályodat vagy a munkádat.
Jogod van ahhoz, hogy bizonyos kéréseket elutasíts.
Jogod van ahhoz, hogy mások tiszteletben tartsák a jogaidat.
20/42
Asszertivitás kérdőív
Instrukciók:
A kitöltéskor az alábbiak szerint járjon el:
Minden párosban 3 pontot kell elosztania a két állítás között!
Az egyes pontok jelentése:
nagyon gyakran ill. nagyon jellemző
nem túl gyakran ill. nem túl jellemző
esetenként ill. kevésbé jellemző
ritkán, vagy soha ill. egyáltalán nem jellemző
Például: A. 2 pont vagy A. 0 pont
B. 1 pont B. 3 pont
1. A. Képes vagyok nyíltan és őszintén kifejezésre juttatni érzéseimet
mások számára.
B. Olyan vitákba keveredem, amelyek nem oldódnak meg.
2. A. Úgy érzem, hogy mások manipulálnak engem.
B. Képes vagyok megőrizni hidegvéremet, ha mások szavaikkal
támadnak.
3. A. Tetőtől-talpig végigmérem az embereket.
B. Békésen, szó nélkül tudomásul veszem, ha valaki elém furakszik a
sorban.
4. A. Nyíltan kritizálok, illetve hibáztatok másokat.
B. Ha mások szóban megtámadnak, megpróbálok kifogásokat,
ürügyeket keresni, vagy egyszerűen szabadkozom.
5. A. Hiszek abban, hogy az embernek bármit érdemes megtennie egy
csendes, konfliktusmentes életért.
B. Méltányos hangon teszem szóvá, ha valaki elém furakszik a sorban.
6. A. Képes vagyok megoldani a mások által nekem okozott problémákat,
anélkül, hogy veszélyeztetném a kapcsolataimat.
B. Nehezen viselem el mások hülyeségét.
7. A. Hallgatok, vagy csak a partneremnek panaszkodom, ha valaki
hangos beszéddel (zörgéssel stb.) zavar a moziban vagy a szín-
házban.
B. Feldühít, ha valaki elém furakszik a sorban és ezt meg is mondom
neki.
21/42
8. A. Úgy vélem, hogy legjobb védekezés a támadás.
B. Általában úgy oldom meg a nézeteltéréseimet, hogy nem késztetem
a másikat saját vélekedésének megváltoztatására.
9. A. Egyformán könnyen tartok kapcsolatot főnökkel és beosztottal,
tekintélyes és kevésbé tekintélyes emberrel.
B. Nehezen “birkózom” meg mások agresszív viselkedésével.
10. A. Ki vagyok “tömve” olyan “önként vállalt” feladatokkal, amelyeket
valójában semmi kedvem elvégezni.
B. Megpróbálom rávenni az embereket, hogy problémáikat az én
javaslatom szerint oldják meg.
11. A. Ha a helyzet úgy kívánja, hajlandó vagyok félrevezetni tárgyaló-
partneremet, vagy eltitkolni előle bizonyos információkat.
B. Nehézséget okoz számomra, hogy egyet nem értésemet kifejezésre
juttassam, ha ezzel várhatóan megbántok valakit, vagy számomra
kellemetlen következményei lehetnek.
12. A. Nyíltan kifejtem nézeteimet akkor is, ha ezzel támadom a másikat.
B. Úgy gondolom, hogy az ismerőseim általában együttműködnek
velem.
13. A. Szívesen segítek a másiknak, hogy kifejthesse a saját problémáját.
B. Kívánságaimat gyakran finom utalás formájában közlöm a
másikkal.
14. A. Kapcsolataimat javítja, hogy a másikat nem késztetem véleménye
megváltoztatására.
B. Ha szóbeli támadás ér, sokszor élek az ellentámadás lehetőségével.
15. A. Magamban morgok, vagy legfeljebb barátaimnak, partnereimnek
panaszkodom, ha nem megfelelő kiszolgálásban van részem.
B. Úgy gondolom, hogy érzéseim nyílt kifejezése jobb megértéshez és
kapcsolathoz vezet.
16. A. Úgy érzem, hogy az emberek alkalmasak és képesek dolgaik
intézésére.
B. Nem szívesen juttatom kifejezésre az érzéseimet mások előtt.
22/42
17. A. Nagy “felhajtás” nélkül, méltányos hangnemben cseréltetem ki a
hibás árut.
B. Könnyen dühbe gurulok.
18. A. Úgy gondolom, hogy az emberek rossz néven veszik, ha kérnek
tőlük valamit.
B. Ha megértően viselkedem az emberekkel, akkor végül is “ki-
szolgáltatom” magam.
19. A. Lényegre törő, nyers és őszinte ember vagyok.
B. Segítek a másiknak, hogy pontosabban meg tudja fogalmazni
problémáját.
20. A. Úgy vélem, hogy az emberek nem alkalmasak és nem képesek saját
ügyeik megfelelő intézésére.
B. Elkerülöm az összeütközést olyan emberekkel, akikkel másnap is
együtt kell dolgoznom.
21. A. Bizonyos helyzetekben szívesen beszélnék szándékaimról, de
mégsem teszem.
B. Nyugodt hangnemben tudom visszakérni másoktól a kölcsönadott
pénzt, könyvet, stb.
22. A. Számolhatok azzal, hogy ismerőseim, (főnökeim) támogatnak a
munkámban.
B. A véleményemet kénytelen vagyok a többséghez igazítani, bár nem
értek teljesen egyet.
23. A. Vannak szituációk, melyekben csendben szenvedek.
B. Megvárakoztatok embereket ok, ill. mentegetőzés nélkül.
24. A. Méltányolom a másik fél álláspontját.
B. Ha valaki feldühít, felemelem a hangom.
Értékelő lap Sorsz. Alárendelődő Asszertív Agresszív
1. A: B:
2. A: B:
3. B: A:
4. B: A:
5. A: B:
6. A: B:
7. A: B:
8. B: A:
9. B: A:
10. A: B:
11. B: A:
12. B: A:
13. B: A:
14. A: B:
15. A: B:
16. B: A:
17. A: B:
18. A: B:
19. B: A:
20. B: A:
21. A: B:
22. B: A:
23. A: B:
24. A: B:
Felhasznált irodalom
5.1.1. Daniel Golemann: Érzelmi intelligencia a munkahelyen (SHL Hungary Kft. 2002)
5.1.2. Dr. Thomas Gordon és Noell Burch: Emberi kapcsolatok (Gordon Könyvek 2001)
5.1.3. Klein Sándor: Vezetés és szervezetpszichológia (SHL Hungary Kft. 2001)
5.1.4. Lucy Seifert: Az asszertivitás, avagy az önérvényesítés fejlesztése (Gower, Aldershot, 1994) Forgalmazza: Humán Telex Kft
6. Csernyik Ágnes: A tranzakcióanalízis, mint a kommunikációfejlesztés eszköze
A tranzakcióanalízis (továbbiakban a rövidítése: TA) egy olyan személyiség- és kommunikációs
elmélet, amelynek a felhasználásával lehetőség nyílik az emberek közötti kapcsolatok,
megnyilvánulási módok pontosabb megértésére, az önismeretnek és mások megismerésének (mások
észlelésének) a javítására, elmélyítésére, az egyének autonóm feladat- és problémamegoldó
képességeinek a fejlesztésére s ez által a munkahelyi konfliktusok megoldási módjainak
újragondolására és megváltoztatására.
Mit jelent a tranzakcióanalízis? Hogyan használható a szociális kompetencia (szakértelem), és azon
belül a kommunikációs kompetencia fejlesztésére, az emberek közötti kapcsolatok optimalizálására.
A tranzakcióanalízis a Nemzetközi Tranzakcióanalitikus Társaság definíciója szerint: „személyiség-
és szisztematikus pszichoterápiás elmélet, amely a személyiség fejlődésével és a személyes
változással foglalkozik”(Stewart, Joines 1994). Megalkotója Eric Berne (1910-1970) belgyógyász,
orvos, pszichiáter, aki a tranzakcióanalízisnek a kimunkálásával olyan elméleti hátteret alkotott,
amely egyaránt alkalmas a személyiségnek, az interperszonális kapcsolatoknak, a gyógyító-
tanácsadó munkának, a csoportfolyamatoknak, a rendszerek és szervezetek működésének
elemzésére, és alkalmas az interperszonális kapcsolatok, az emberek közötti kommunikáció és
kapcsolatok hatékonyságának elősegítésére is. Az elmélet a két vagy több ember között létrejövő
információs és érzelmi cserefolyamatok, a tranzakciók elemzésén alapul. Berne a tranzakciókat a
társas érintkezés alapegységeinek nevezte, amely mint az alábbi (1. számú) ábra mutatja az A és B
ember, vagy az A vezető és B beosztott között létrejövő tranzakcionális ingerből (1.) és az ingerhez
kapcsolódó, kölcsönös meghatározottságú tranzakcionális válaszból (2.) áll.
25/42
1. sz. ábra
Az ingerek és válaszok közötti kapcsolatok elemzése a tranzakciók analízise, melynek gyakorlati
alkalmazásához nélkülözhetetlen a TA alapvető, a kommunikációfejlesztéshez szükséges fogalmak
rövid áttekintése, a főbb fogalmak meghatározása és ismertetése.
A TA szerint, ha az ember kapcsolatot létesít egy másik emberrel, kommunikál, lehetősége van arra,
hogy válasszon a rendelkezésre álló lehetőségei közül, módjában áll meghatározni, hogyan fordul a
másik személyhez, aki viszont válaszával ugyanilyen választás előtt áll, és ezzel kölcsönösen
meghatározzák a kapcsolat alakulását, folyamatát és tartalmát. Ha az indító példára utalunk, lehetett
volna másként is reagálni az indulatos és kritikus megjegyzésekre, például megsértődni, támadni
vagy visszautasítani a kritikát. A TA elmélete szerint az ember a rendelkezésére álló énállapotai
közül választhat.
6.1. Az énállapot-modell
„Az énállapot az egymáshoz kapcsolódó viselkedésmódok, érzések és gondolatok együttese.”
(Stewart, Joines 1994) Egy-egy énállapot érzések és tapasztalatok összefüggő mintázata, amely
szervesen kapcsolódik a neki megfelelő magatartásegyütteshez.
Berne megfigyelte, hogy az emberek megnyilvánulásai beszéd közben, jelentősen, szinte egyik
mondatról a másikra megváltozhatnak. Viselkedésük, hangjuk, szóhasználatuk, arckifejezésük szinte
szavanként, eltérő lehet. Még a testi jegyek is változnak. Olykor az emberek elpirulnak, beszéd
közben kiszárad a szájuk, remeg a kezük, és ezek a változások zavarhatják is. Vannak helyzetek,
amelyek dühöt, indulatosságot váltanak ki az emberből.
Megfigyeléseit rendszerezve Berne háromféle énállapotot különböztetett meg: a Szülői (SZ), a
Felnőtti (F) és a Gyermeki (GY) énállapotot, melyek alapján megalkotta az énállapot-modellt. Az
énállapotok jelölése nagybetűvel történik, ezzel is megkülönböztetve a kifejezéseket a hétköznapi
szóhasználattól. (Pl.: A Gyermeki énállapot nem jelent gyermeki, infantilis viselkedést, csak
A
személy
B
személy
1.
2
.
26/42
érzelmi alapú működést, amely viszont fontos, mert biztosítja a tevékenységekhez az energiát, azt,
hogy az ember mozgósítani tudja az erőforrásait, hogy élvezni tudja mindazt, amit csinál, legyen az
munka vagy a szabadidő eltöltése.)
A TA az énállapotok rendszerét három egymással érintkező kör segítségével ábrázolja, mely egyben
a strukturális modell ábrája. (2. sz. ábra)
2. sz. ábra
2. sz. ábra
Az énállapotok nem fogalmi konstrukciók, nem szerepek, hanem valós, a viselkedésben,
kommunikációban is megtapasztalható megnyilvánulások, „lélektani realitások.” (Berne 1964.)
Minden egészséges ember rendelkezik a strukturális modell szerinti háromféle énállapottal, de az
emberek nem egyforma mértékben használják a különböző énállapotaikat. Konfliktusaik,
problémáik egy részét az is okozhatja, hogy nem képesek, vagy nem működtetik azonos
intenzitással mindhárom énállapotukat. Egyszerűen, Szülői énállapotban az ember magatartásával,
gondolataival, érzéseivel a szüleit, a szüleit helyettesítő vagy tekintélyszemélyeket mintázzák meg,
sokszor gondoskodóak, értékítéleteket mondanak, kritizálnak, utasítanak, akkor is, amikor ezt nem
kellene tenniük. Ugyanakkor a Szülői énállapot nélkülözhetetlen, mert működése biztosítja a
szabályok betartását, a társadalmi elvárások figyelembe vételét.
Sz
F
Gy
A Szülői énállapot (Sz) viselkedések, gondolatok és érzések rendszere,
mely viselkedések, gondolatok és érzések a szülők, vagy a szülőket
helyettesítő, fontos személyek utánzásai.
A Felnőtti énállapot (F) az „itt és most”-ra adott, közvetlen megnyilvánulás
módja, melynek megvan a sajátos viselkedés-, gondolkodás- és érzésbeli
mintázata.
A Gyermeki énállapot (Gy) a gyermekkori viselkedések, gondolatok és
érzések készlete.
27/42
Felnőtti énállapotban az ember az „itt és most”- ra, a rendelkezésére álló erőforrásainak
„bevetésével” reagál, a kapott információkat dolgozza fel, problémákat old meg és döntéseket hoz.
Gyermeki énállapotban pedig a gyerekkorban átélt és megélt érzelmek nyilvánulnak meg, ezzel
sokszor kellemetlen helyzeteket teremtve a felnőtt embernek. Intenzív gesztikulálás, túlzott
emocionális reagálási módok, irracionális félelmek és kontrollálatlan dühök, negatívan, a jó érzések,
örömök pozitívan befolyásolják az emberek közötti kapcsolatokat, a helyzetek természetesnek,
életszerűnek tűnnek.
6.2. Az énállapotok kizárása, visszaszorítása
Vannak helyzetek, amelyek az ember számára megterhelőek és bizonyos énállapotok kizárásához
vagy visszaszorításához vezetnek. Stresszhelyzetben könnyen előfordul, hogy a Gyermeki
énállapotból eredő félelmek, szorongások elnyomják a Felnőtti énállapot racionalitását. Vezetői
munkában gyakori, hogy a túlzott Szülői és Felnőtti énállapot következtében háttérbe szorul a
Gyermeki énállapotból eredő nagyobb rugalmasság, lazaság és a mindennapok örömeinek átélési
képessége.
A társadalmi státuszoktól és szerepektől függően lehetnek hangsúlyosak és kevésbé hangsúlyosak az
egyes énállapotok, de minden foglalkozás, minden munka igényli a három énállapot meglétét és
összerendezettségét. Az énállapotok strukturális elemzése segítségével megragadhatóak azok a
viselkedés-, gondolkodásbeli, érzés- és észlelésbeli torzulások, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos
énállapotok, adott szituációban nem működnek, kizártak.
Kizárt Szülői énállapotban következik be a felelőtlen, a szabályokat semmibe vevő fegyelmezetlen
viselkedés. A kizárt Felnőtti énállapot eredményezi, hogy stresszhelyzetben, veszélyhelyzetben az
ember viselkedése nem racionális, kétségbeesésében, félelmében az ember nem képes logikusan
gondolkodni, higgadtan cselekedni. A kizárt Gyermeki énállapot felelős az érzelemszegény reagálási
módokért, de azért is, ha valaki nem képes egy helyzetben alkalmazkodni. Ritkán, de előfordul,
hogy egy időben, egyszerre két énállapot is kizáródik, és csak egy domináns énállapot határozza
meg a viselkedést. Ilyen helyzetben például előfordul, hogy szinte csak a Szülői, vagy csak a
Felnőtti, illetve csak a Gyermeki énállapot funkcionál. Autokratikus, parancsuralmi vezetési
stílusnál gyakori a Szülői énállapot kizárólagos dominanciája. Érzelmileg érintett helyzetekben
28/42
előfordul a csak Gyermeki énállapotból történő, kontrollálatlan viselkedés, amit az ember utána,
gyakran megbán, sőt sokszor szégyell is. Az énállapotok strukturális modellje bemutatja az egyes
énállapotok tartalmát, az énállapotokat azonban meg lehet különböztetni a funkcióik, különböző
megnyilvánulási módjaik szerint is.
6.3. Az énállapotok funkcionális modellje
Az énállapotok funkcionális elemzése további pontosításra, a rendszer működésének finomítására
nyújt lehetőséget és alapot az emberek közötti tranzakciók elemzésére. Az énállapotok funkcionális,
működésbeli modelljét mutatja be a 3. sz. ábra.
3. sz. ábra
Vegyük sorra a funkcionális modell során megkülönböztethető énállapotokat működésbeli
sajátosságaik és funkcióik szerint!
– –
+ +
+
AAGy
–
+
LGy
–
N
S
z
G
S
z
F
+
S
z
G
y
–
Normatív/Kritikus/Irányító/
Utasító) Szülői
Alávetett
Alkalmazkodó
Gyermeki
Lázadó
Gondoskodó/Támogató
Szülői
Felnőtti
Szabad/Természetes
Gyermeki
29/42
Az Irányító/Szabályozó/Normatív vagy másként Kritikus/Utasító/Szülői énállapot (a továbbiakban:
NSZ) fontos szerepet tölt be, mert funkciója a társadalom, a munkahelyek által megkövetelt normák,
értékek, szabályok tisztelete. Az Irányító Szülői énállapotot az utóbbi időben Normatív Szülői
énállapotnak szokták nevezni, mert funkciója a társadalmi normák, etikai szabályok, erkölcsi
követelmények közvetítése és ellenőrzése. Ezért javasolt ennek a terminológiának a jövőbeni
használata. Pozitív formában feladatot és védelmet szolgáló utasítást nyújt, erkölcsi szabályokat,
elvárásokat fogalmaz meg, amelyek segítik a beilleszkedést, a feladatok végrehajtását, az egyén
képességeinek és a személyiségének a fejlődését szolgálja. Negatív formában túlzott szabályozást,
uralkodást, a másik személlyel szembeni felülemelkedést, túlzó kritikát, állandó ellenőrzést jelent.
A Gondoskodó/Támogató, Védő Szülői énállapot (a továbbiakban: GSZ) önmaga és a másik ember
felé forduló figyelem, empátia, segítőkészség, jóindulat és gondoskodás megnyilvánulási formáit
tartalmazza. Megnyilvánulhat pozitív, az egészséges fejlődést biztosító, támogató, gondoskodó és
negatív, túlvédő, túlgondoskodó formában is.
A Felnőtti énállapotnak (F) nincsen a Szülői énállapothoz hasonló, további felosztása. Ez az
énállapot felelős az „itt és most”-ra adott reakciók, válaszok, racionális döntések meghozataláért és
kivitelezéséért, ezért feladata a tájékozódáshoz, a döntések előkészítéséhez szükséges információk,
adatok, tények begyűjtése, rendszerezése, a valószínűségek bejóslása, a szakmai ismeretek és az
általános tudás tárházának biztosítása. Amennyiben a Felnőtti működés téves következtetésekhez
vezet, a működése negatív, míg a pozitív működés garantálja, hogy az információfeldolgozás
korrekt lehessen.
A Gyermeki énállapot a funkcionális modell szerint három részből áll: A Természetes, vagy
másként Szabad Gyermeki énállapotból (a továbbiakban: SZGY), mely énállapot azt jelzi, hogy az
ember képes szabad, független, örömöt, félelmet, szomorúságot és dühöt, a helyzetnek megfelelő
(autentikus) érzelmeket érző és kifejező lenni. Képes érvényesíteni fontos szükségleteit, vágyait.
Képes energiát az alkotás, a kreatív gondolkodás irányába fordítani. Megnyilvánulhat pozitív és
negatív módon. Pozitív SZGY megnyilvánulás a helyzetnek megfelelő érzések és viselkedésbeli
megnyilvánulások, a jó és rossz érzések kimutatása, az őszinteség, a humor lehetősége, a negatív
30/42
SZGY, pedig a másokat figyelmen kívül hagyó önzőség, a saját igények és vágyak túlzott
érvényesítése.
Alkalmazkodó Gyermeki énállapot (AGY) kifejezi, hogy az egyén képes alkalmazkodni a társadalmi
elvárásokhoz, szabályokhoz, előírásokhoz. Kétféle módon nyilvánulhat meg, ha a külvilág felől, a
társadalmi elvárások miatt fenyegetést érez az ember: Alávetett Alkalmazkodó (AAGY) és Lázadó
(Alkalmazkodó) Gyermeki (továbbiakban: LGY), a társadalmi szabályokkal és elvárásokkal szembe
szegülő módon. A TA szerint a lázadás is egyfajta hibás alkalmazkodás, mert jelzése annak, hogy
valami nincs rendben. Mind az AGY, mind a LGY megnyilvánulhat pozitív és negatív formában.
Egy munkahelyen szükséges a szabályok betartása, az előírások figyelembe vétele, az
alkalmazkodás, de a túlzott alárendelődés, az alávetettség negatív megnyilvánulási módja is
ártalmas. Tartós fennállás és túlműködés esetén az arra érzékeny egyénekben pszichoszomatikus
tünetekhez és megbetegedéshez vezethet.
A Lázadó Gyermeki énállapot is lehet pozitív és negatív hatású. A LGY énállapot működése akkor
tekinthető hasznosnak, pozitívnak, ha az ember a saját szabadságának a vágyát, vagy egy
társadalmilag hasznos célnak az elérését szolgálja. Ha a lázadás tartósan fennmarad és nem veszi
figyelembe a körülményeket, akkor az eredeti jó cél ellenére, negatív hatású, mert az erőforrások
eltékozlását jelenti. Negatív Lázadó Gyermeki énállapotban az ember igazi cél nélkül, csak azért
okoz kellemetlenséget, kelt zavart, hogy így hívja fel magára a figyelmet.
6.3.1. Az énállapotok felismerése
Egy kiegyensúlyozott, egészséges személyiségű embernek minden énállapotára szüksége van ahhoz,
hogy a különböző helyzetekben hatékonyan tudjon reagálni.
Minden énállapotnak megvan a sajátos, az emberekre általában és az egyénekre speciálisan is
jellemző megnyilvánulási mintázata. Nemcsak a kommunikáció tartalma, hanem az ún.
kommunikációt kísérő jellemzők (metakommunikatív jelzések) pl.: a hangsúly, a hanglejtés és a nem
szóbeli (nonverbális) jelzések pl.: a mimika, a gesztusok, a testtartás is meghatározóak lehetnek egy-
egy énállapotban.
A kommunikációfejlesztés folyamatában fontos felismerni mind az önmagunkban, mind másokban a
különböző énállapotok megnyilvánulási módjait.
31/42
Hogyan lehet felismerni, illetve megkülönböztetni az énállapotokat?
Berne szerint az énállapotok meghatározásában legfontosabb a viselkedéstani diagnózis, ami azt
jelenti, hogy a viselkedés, a magatartás, a mondanivaló tartalmának megfigyeléséből történik az
énállapot meghatározása. A mondatok értelméből, hangsúlyából, a szavak használatából, a
hanglejtésből, a test- és végtagmozdulatokból, a testtartásból, az arckifejezésből, az attitűdökből,
érzelmekből együttesen állapítható meg, hogy az ember milyen énállapotban van. Az elemzéshez
azért hasznosak a videofelvételek, mert lehetőség van a visszajátszásra, a részletek alapos
megfigyelésére és korrekciójára. Sokszor a társak visszacsatolásai segítik az énállapotok
beazonosítását, a jellemző viselkedésmódok meghatározását. Megfigyelhető, hogy az adott
énállapotban használt jelzések és a viselkedés megnyilvánulásai kongruensek (megegyezőek),
összeillőek vagy össze nem illőek, egymásnak meg nem felelőek, inkogruensek-e. Az inkongruitás,
az össze nem illés, a zavar felismerése a tranzakcióanalitikus kommunikációfejlesztés és elemzés
fontos készsége. Több jelzés együttes megjelenéséből és értékeléséből lehet következtetni az aktuális
énállapotokra. Természetesen szükség van a teljes figyelemre, mert az apróbb jelek vagy jelzések
észleléséből lehet következtetni az énállapotokra vagy az énállapotbeli változásokra. Ezért nem
szerencsés, ha pl.: a humán erőforrás szakember interjú közben mindent le akar írni, szóról-szóra
jegyzetel.
Az énállapotok megállapításának másik módja, a szociális diagnózis megállapítása, ami azt jelenti,
hogy a tranzakcionális válaszból lehet visszafelé következtetni, és megállapítani, hogy milyen
énállapotból származhatott az inger. Feltételezés szerint a tranzakcionális ingerek a másik
személyben bizonyos énállapotbeli válaszok mozgósítását eredményezik. A Szülői énállapotból
származó ingerek sokszor a Gyermeki énállapotból eredő válaszokat provokálják. Pl.: Egy kritikus
vezetői mondat, egy határozott figyelmeztetés vagy kritika eredményezhet alkalmazkodó
igyekezetet vagy laza és szemtelen visszaszólást, esetleg lázadó vállrándítást vagy egyetértő
bólogatást, elfogadást kifejező mondatot.
6.3.2. Módszer az énállapotok elemzésére
Dusay, J. M. (1972, 1977) az énállapotok elemzésére és feltárására dolgozott ki módszert, amelyek
segítségével szemléletesen is megjeleníthető, hogy az egyén mekkora energiákat mozgósít egy-egy
énállapotban. Az énállapotok funkcionális elemzése alapján megrajzolható a diagram, amelyet
32/42
Dusay egogramnak nevezett. Az egogramon a funkcionális elemzésnek megfelelően, hat oszlopban
jeleníthető meg az énállapotok relatív gyakorisága. (pl. 4. számú ábra)
020406080
100
Norm
atív Szülői
Gondoskodó Szülői
Felnőtti
Szabad Gyerm
eki
Alávetett Alkalm
a...
Lázadó Gyerm
eki
Egogram
Százalék
4. sz. ábra
Az egogramok segítségével meg lehet vizsgálni a hat funkcionális énállapot használatának
egymáshoz viszonyított arányát, az énállapotok gyakoriságát. Bizonyos munkakörökben és bizonyos
feladatoknak megfelelően változó, hogy milyen a hatékonyan felhasználható énállapot-rendszer,
milyen a szükséges funkcionális énállapotok egymáshoz viszonyított aránya.
Berne azt feltételezte, hogy az énállapotokban pszichikus energiák mozgósítása történik, mely
energiák átirányíthatóak. A TA filozófiája szerint az ember képes a fejlődésre, változásra, új
döntések meghozatalára, a tudatosság és a sikeresség élményének megtapasztalására.
A tranzakcióanalitikus meghatározottságú kommunikációfejlesztés az energiák mozgósításának és
átirányíthatóságának, a tudatos fejleszthetőségének a feltételezésén alapul.
Egy tranzakcioanalitikus kommunikációfejlesztő tréningen találkoztam K. G.-val, akinek az egogramjában feltűnő volt
az Alávetett Alkalmazkodó Gyermeki énállapot dominanciája. Visszafogott, szorongó viselkedése egyébként is
szembetűnő volt. A vele való beszélgetés, a szituációs gyakorlatok elemzése és az önvizsgálódás során kiderült, hogy a
munkahelyén is túlzottan alkalmazkodik, kerüli a konfliktushelyzeteket, sokat szorong, nem meri elmondani a
véleményét, feszültségét befelé fordítja. Konfliktushelyzetekben is inkább a csendes, az elkerülő, visszahúzódó viselkedés
jellemzi. Véleménye szerint ezzel munkatársai sokszor vissza is élnek. Nagy valószínűséggel a diagnosztizált
gyomorfekélyének hátterében az AAGY negatív énállapotú túlműködése is felelőssé tehető.
Legtöbbször a problémát azonban nem az AAGY énállapot túlműködése okozza, hanem az NSZ
énállapot erőteljes dominanciája, mely szintén változtatható, módosítható. A változás nem megy
egyik napról a másikra, komoly elhatározás, figyelem, önfegyelem és önkontroll szükséges hozzá.
Ugyanakkor megéri, mert az ember maga, valamint a társai, a közvetlen környezete is észreveszi,
33/42
hogy toleránsabb, kevésbé kritikus, kevésbé felülkerekedő az illető. Kezdetben kétkedés, olykor
visszaesések és ismételt erőfeszítések szükségesek a változáshoz, de az igyekezetnek, a probléma
tudatosításának meglesz az eredménye.
E. Berne szerint a pszichés energiák átirányíthatósága miatt az egyik énállapot használata
csökkenteni fogja a másik énállapot feszültségeit. A vezetők munkájában a Felnőtti énállapot azért is
fontos, mert énállapotaikat mindig az adott helyzethez kell igazítaniuk, és ez a felnőtti működés
kontrolljával lehetséges.
7. A tranzakciók elemzése, típusainak megkülönböztetése
Az interperszonális kapcsolatokat tranzakciók láncolata alkotja. Mivel az énállapotok
felismerhetőek, a tranzakciók sorozata is elemezhető. A tranzakciók elemzése során nemcsak a
tranzakciókkal kapcsolatos énállapot-változások, hanem a tranzakciók tartalmának és folyamatának
a figyelemmel kísérése is jelentős. Vannak a kommunikáció szempontjából hatékony és kevésbé
hatékony, gátló és kimondottan ártalmas tranzakciók, melyek áttekintésére az alábbiakban kerül sor.
A tranzakciók típusai
Négy fő tranzakciótípus különböztethető meg:
- kiegészítő (komplemeter),
- keresztezett,
- átértelmező és a
- rejtett tranzakciók típusai.
7.1. A kiegészítő (komplementer) tranzakciók
A tranzakciók szisztematikus elemzése alapján vannak olyan sorozatok, amelyek különösen
előidézik egymást és tartósságot, folytonosságot, folyamatosságot biztosítanak, ezek a tranzakciók
egymást kiegészítik. Végtelen sokáig folytatódhatnak, mert általában a megcélzott énállapotból
történik a válasz.
A TA szerint a kommunikáció első szabálya, hogy a kommunikáció a végtelenségig folytatódhat, ha
a tranzakciók kiegészítők maradnak.
34/42
Kiegészítő tranzakciókra kerül sor a munkaértekezleteken, tájékoztatásokon és minden olyan
helyzetben, amelyben a kommunikáló felek fenn kívánják tartani a kívánatos viszonyt. Kahler, T.
(1979) megvizsgálta, hogy melyek a leghatékonyabb kiegészítő tranzakció-típusok.
Informatív helyzetben a F-F, emocionális helyzetben a GSZ-SZGY vagy a SZGY-SZGY,
vészhelyzetben a GSZ-SZGY, GSZ-AAGY kiegészítő tranzakciók a legeredményesebbek.
Utasításnál, feladatok kiadásánál az NSZ-AAGY kiegészítés is hatékony, de csak abban az esetben,
ha a partnerek elfogadják egymást a függő, aszimetrikus helyzetben.
Erre példa az alábbi munkahelyi tranzakció:
- NSZ: Ne forduljon elő többet, hogy az utolsó pillanatban szól.
- AAGY: Nem fog előfordulni többet, igyekezni fogok időben szólni.
Tapasztalatok szerint a LGY énállapotban lévő munkatárssal való kommunikációban hatékonyak a
GSZ és a F énállapotból eredő tranzakcionális ingerek, azonban nem hatékonyak és kerülendőek a
NSZ mondatok, mert növelik a másik személy ellenállását, lázadását.
A tranzakcióanalízis abban is segítséget jelent, hogy tudatosan számításba lehet venni a partner
várható reakcióit, erősségeit és a gyenge pontjait. Annál a munkaerőnél, akivel kapcsolatosan
köztudott, hogy intenzíven működik a LGY énállapota, nem célszerű a NSZ énállapotból történő
kritikus megjegyzés, viszont eredményes a higgadt, az „itt és most”-ra vonatkozó, F énállapotból
származó megállapítások, visszakérdezések. Kimondottan hatékonyak a GSZ énállapotból eredő
megerősítő, bátorító, bíztató mondatok, amelyek csökkentik a LGY énállapotban működő személy
feszültségeit.
Példák a kiegészítő (komplementer) tranzakciókra
5. sz. ábra
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
A.
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
B.
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
V.
F
AAG
y
SzG
y
LGy
NSz
GSz
G
y.
1
.
2
.
1. Nem készítette el időben a
kért anyagot.
2. Elnézést, azonnal
nekilátok.
1
.
2
.
1. Nem készítette el időben a
kért anyagot.
2. Mára nincs kész, de holnap
meglesz, talán. (ellenállást
kifejezve!)
36/42
Az 5 sz. ábra folytatása:
1. Nem készítette el időben a kért
anyagot.
2. Ennél a cégnél senki, semmit nem
csinál időben!
1. Mi az oka annak, hogy nem készült el
határidőre az anyag?
2. Hiányoznak még fontos adatok, de
holnapra megküldik nekünk.
1. Mindig ezek a határidők!
2. Jó lenne, ha nem lennének!
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
1
.
2
.
A. B.
A
.
B.
1
.
2
.
A
. B
.
1
.
2
.
37/42
A hatékony kommunikációhoz az is szükséges, hogy a felek énállapotaik pozitív működésével
vegyenek részt a tranzakciókban, az együttes tevékenységben. Akkor érdemes használni a kiegészítő
tranzakciókat, amikor hosszabb együttműködésre, tartós párbeszédre vagy a helyzet fenntartására
szükséges törekedni.
7.2. Keresztezett tranzakciók
Keresztezett tranzakcióról akkor beszélünk, ha nem az elvárt, nem a megcélzott énállapotból
történik a válasz. Az alábbi kördiagramon jól látható, hogy a vektorok (a nyilak), amelyek a
kommunikáció irányát mutatják, keresztezik egymást a NSZ énállapotból eredő mondatok.
(6. és 7. sz. ábrák)
1. Ismét nem készítette el a feladatát
határidőre!
2. Már a feladat szétosztása is túl későn
történt.
6. sz. ábra
Keresztezett tranzakciók jelennek meg a vitás helyzetekben, a konfliktusok során. A felek közötti
párbeszéd akadályozottságát, megakadását jelzik, és felhívják a figyelmet arra, hogy a
kommunikációban zavar van.
A kommunikáció második szabálya szerint: „Amikor egy tranzakció keresztezett, kommunikációs
törés következik be, és az egyének egyikének vagy mindkettőjüknek énállapotot kell/szükséges
váltani, ahhoz hogy a kommunikáció folytatható legyen. (Stewart, Joines 1998)
F
AAG
y
SzG
y
LGy
NSz
GSz
A.
F
AAG
y
SzG
y
LGy
NSz
GSz
B.
1
.
2
.
38/42
A keresztezés történhet a Felnőtti énállapotból is. (ld. az alábbi, 7. sz. ábrát)
A. B.
1. Mindig velem van problémája,
egyébként nem értettem, amit az előbb
mondott.
2. Azt mondtam, hogy…. (nyugodt
hangon, higgadtan)
7. sz. ábra
Az ilyen jellegű keresztezések, kiegészítések, visszakérdezések a konfrontáció (ütköztetés) eszközei,
amelyek fontosak, a fejlődés, a változás, az együttgondolkodás és együttműködés előidézésében. A
vezetői munkában a Felnőtti énállapotból történő keresztezett tranzakciótípusoknak különleges
jelentősége van a kommunikáció folyamatának és hatékonyságának befolyásolásában. Sokszor egy-
egy vitás helyzet megoldását jelentik a jó időben és mértéktartóan alkalmazott Felnőtti mondatok, a
visszakérdezések, a Felnőtti énállapotból történő keresztezések, különböző reagálási módok. A
Felnőtti énállapot mozgósítását, a lehetséges erőforrások mobilitását jelentik a hatékony
keresztezések, de előfordul, hogy a Normatív Szülői (pozitív) énállapotból származó,
tranzakcionális keresztezés is hatékony, ha eléri a célját, a másik személy együttműködését, az
„építő” kritika elfogadását.
Nem hatékonyak a mindennapi kommunikációban az ún. átértelmező tranzakciók, amelyek során a
felek tudatosan vagy tudattalanul félreértik egymást, átértelmezik az indító ingert, mert érzékenyen
érinti őket. Az átértelmezésnek (újradefiniálásnak) (Schiff 1975) két típusát lehet megkülönböztetni:
az érintőleges és a blokkoló tranzakciókat, melyek érintik vagy blokkolják, gátolják az aktuális
feladatmegoldást, nehezítik az együttműködést.
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
F
AAG
y
SzGy
LGy
NSz
GSz
1
.
2
.
39/42
Példa az érintőleges tranzakcióra:
Vezető: Miért késett el? Munkatárs: A többiek már itt vannak?
Példa a blokkoló tranzakcióra:
Munkatárs: Mekkora lesz az idei bérfejlesztés? Vezető: A sok is kevés!
Az átértelmező tranzakciók elkerülésének módja a pontos, szabatos fogalmazás, a nyílt, tiszta
kommunikáció kérése, megkövetelése és a szükség szerinti ütköztetés.
Ha nem történik meg a pontosítás, létrejöhet a szimbiózis, mely a TA elmélete szerint olyan állapot,
amelyben a két személy között szimbiotikus kapcsolat jön létre, a felek úgy működnek, mintha
egyek lennének. Az egyik személy csak a Szülői és a Felnőtti, míg a másik személy csak a
Gyermeki énállapotával vesz részt a kapcsolatban.
A szimbiózis bizonyos speciális élethelyzetben (pl. betegségben, ápoláskor) természetes, de a
munkahelyi szituációban nem egészséges. Gátolja az embert az önállóságában, a gondolkodásának a
szabadságában. Sokszor az a probléma, hogy a személy nem ismeri fel a változással, változtatással
kapcsolatos lehetőségeit, félreismeri a helyzetét. Az alárendelődő személy nem használja ki a
Felnőtti énállapotból származó, az „itt és most”-ra vonatkozó helyzetfelismerési képességét és a
lehetőségeit a változtatásra, a változásra, arra, hogy önállóbb lehetne.
A tranzakcióanalízis szerint, amikor az ember nem ismeri fel a lehetőségeit, sokszor passzívan
viselkedik. Passzív viselkedés lehet a semmittevés, a nyugtalanság, a zaklatottság érzése, a
túlalkalmazkodás, a tehetetlenség és az erőszakos viselkedés.
Tekintsük át röviden ezeket a viselkedésformákat! Hogyan lehet passzív viselkedés, például az
erőszakosság?
A TA szerint, ha az ember nem tudja a problémáit megoldani, nem aktív a megoldások, a
lehetőségek keresésében, passzív lesz. Ez fordul elő például, amikor az embernek sok a feladata, és
azon kívül, hogy ezt mondogatja, ismételgeti, nem csinál semmit. Minél több a feladata, annál
inkább haszontalanul tölti az időt.
Az is passzivitásra utaló jel, ha viselkedésében és gondolkodásában az ember nyugtalan és zavart
lesz, de nem igyekszik megérteni a nyugtalansága mögött meghúzódó, igazi okot, okokat. A
nyugtalanság, zaklatottság meglátszik az ember mozgásán (pl.: folyamatos lábrázás, tollal való
játszadozás stb.), kapkodó beszédén, ugrándozó gondolatain és a figyelmetlenségén. Sokszor az
40/42
ember a tehetetlenség érzésébe menekül, vagy túlzottan alkalmazkodóvá válik, ahelyett, hogy a
problémát aktívan megoldaná.
Az erőszakos viselkedés azért tekinthető passzív viselkedésnek, mert az ember nem keresi, vagy nem
tudja, hogy mit tehetne ahelyett, hogy kiabál, csúnyán beszél, dühöng, vagy csapkod mérgében. A
passzív viselkedésformák a GY énállapot túlműködésének és a F énállapot nem tudatos háttérbe
szorításának a következményei.
7.3. Rejtett tranzakciók
A rejtett tranzakciókat az különbözteti meg a kiegészítő és a keresztezett tranzakcióktól, hogy míg
ezekben a tranzakciótípusokban két énállapot mobilizálódik, addig a rejtett tranzakciókban három
vagy négy. Ez úgy lehetséges, hogy az inger két- vagy többértelmű, rejtett üzenetet hordoz. A három
énállapotot mozgósító tranzakciót – szemléltetése miatt – szöget bezáró tranzakciónak nevezzük. (8.
számú ábra)
8. sz. ábra
Példa: Vezető: Biztosan meg tudja csinálni? Ez nagyon nehéz feladat. Munkatárs: Máris nekilátok.
Az ilyen kommunikáció lényege, hogy a vezető F - F látszólagos kiegészítő tranzakciója rejtetten
elősegítheti, provokálhatja a szükséges, AAGY énállapotból történő reagálást és a F énállapotból
történő gyors döntést.
A rejtett üzeneteknek lehetséges egy társadalmi és egy pszichológiai szintje, emiatt szokták a rejtett
tranzakciókat „duplafenekű” tranzakcióknak is nevezni. (Berne 1964) (9. sz. ábra)
–– társadalmi
szint
---- pszichológiai
üzenet
S
z
S
z
F F
Gy Gy
41/42
1. Itt tudna maradni
túlórázni egy kicsit?
2. Meg tudom oldani, itt
maradok.
9. sz. ábra
A társadalmi szintű üzenet, amit hallani lehet, míg a pszichológiai szintű üzenetre vagy a
tartalomból, vagy a metakommunikáció illetve a nonverbális jelek, jelzések megfigyeléséből lehet
következtetni. A fenti példában az üzenet rejtett tartalma sokféle lehet. A problémát az jelenti, hogy a
kommunikációban részt vevő felek félreérthetik egymást.
A rejtett tranzakciók alkalmazásának célja sokszor nem tudatos, többnyire pszichológiai
csapdahelyzetekhez, úgynevezett játszmákhoz vezet.
A kommunikáció Berne-féle harmadik szabálya, hogy „a rejtett tranzakció viselkedésbeli kimenetét
a pszichológiai és nem a társadalmi szint határozza meg”.
Az emberi játszmák felismerése és leírása szintén Eric Berne nevéhez fűződik. 1964-ben megjelent
könyve nagy sikerrel fedte fel az emberek közötti működési zavarokat, az egyszerűbb
civakodásoktól, veszekedésektől kezdve a legsúlyosabb családi és munkahelyi konfliktusokig. A
tranzakcióanalitikus kommunikációfejlesztés sajátos részét képezi az emberi játszmák működési
mechanizmusának a megértése, a saját „gyenge” pontok felismerése, és annak elsajátítása, hogyan
lehet a játszmákat felismerni, megelőzni, illetve leállítani, mind a munkahelyeken, mind a
magánéletben.(Erről bővebben olvashatunk Józsa Zsuzsanna tanulmányában. a szerk.)
társadalmi
szint
pszichológiai
szint
S
z
S
z
F F
Gy Gy
2
. 1
.
2
.
1
.
42/42
A tranzakcióanalitikus kommunikációfejlesztés szerződéses módszeren alapul, melynek során az
együttműködő felek szóbeli megállapodást kötnek az együttműködés módjáról, céljáról. A
szerződéskötés elsődleges célja, hogy biztosítsa a kiszámíthatóságot, a hatékony együttműködést,
mentesítse a partnereket attól, hogy a játszmákba bonyolódjanak, hogy a közös megállapodás minél
inkább elősegítse a fejlődést, a változást.
Csernyikné tanulmánya megjelent:Mészáros Aranka: Kommunikáció és konfliktusok kezelése a
munkahelyeken (ELTE Eötvös Kiadó 2007) című tanulmánygyűjteményben.
Recommended
