A 104. Wifi Falut Indiában, Delhitől 1000 km-re délre, Nagpurban fogjuk bekötni. Olyan helyekre merészkedünk, ahol a Gettó milliomost forgatták. Még nem jártam Indiában. Izgultam, csak azt tudtam biztosan, hogy nagyon várnak minket.

Nem volt még virágkoszorú a nyakamban, selymes, hűvös, érintése volt. Ezzel várt minket vendéglátónk, Aryaketu, Barátunk 10 éve oktat informatikát az egyik itteni nyomornegyedben. Tavaly járt a borsodi wifi falvakban, segített az oktatásban.

Nagpur India közepe, ezer kilométer választja el Delhitől, és csak napi egy légijárat köti össze vele. 3,5 milliós város, Aryaketu szerint messze van attól, hogy igazi metropolisznak lehetne nevezni, inkább gigantikus falu.

Itt a középosztály lakik, mondja Aryaketu, amikor informatikai iskolájának, az Aryaloka Centernek a közelébe érünk. Azért választotta ezt a helyet, mert közel van a buszpályaudvarhoz, a vidéki diákok könnyen meg tudják közelíteni.

A környékbeli internet-kávézóban a turbános tulaj szabadkozik, épp nincs áram. Ő adja a városban a legolcsóbban az internetet, 10 rúpia, főleg a nyomornegyedekből jönnek hozzá a gyerkőcök.5 gépük van, 60-80 állandó kuncsaftra.

Hazánk delhi nagykövete, Pálmai Géza szerint az idei választások miatt a politika ignorálja a világválságot. A sikátorokban nem látom a válságot, csak kis boltokat és nagy reményeket. India a belső fogyasztásra alapozta a növekedését, mondja Pálmai.

Aryaketu fogad középosztálybeli diákokat is, de a fő célközönsége a nyomornegyed ifjúsága. Szűk sikátor, rengeteg ember, világítás nélkül,a hátizsákomban több pénz és érték volt, mint amennyivel az egész utca összes lakója rendelkezik.

Ez itt a Laghuwetan Colony, a név annyit tesz: alacsony jövedelműek telepe. Korábban az állami vasút dolgozói laktak itt, de a munka elfogyott, és lassan nyomornegyeddé vált a környék.

Nem ez a legrosszabb környék, magyarázza Aryaketu, de ahol a legkilátásta-lanabb körülmények között élnek, napról napra, tengődve, ott nincs remény arra, hogy az informatika vagy a wifi segítsen..

Az itt élők dalitok, érinthetetlenek, azok, akik nem a legalsó kasztban vannak, hanem a kasztrendszeren kívül. A többség megveti és kiközösíti őket. A népszerű elmélet szerint a cigányok tőlük váltak ki 5-700 éve.

A dalitoknak adott hitet és reményt Dr. Ambedkar, az indiai alkotmány megszövegezője, Gandhi egykori politikai ellenfele. 1959-ben 20 millió embert megtérített az egyenlőséget hirdető buddhizmusra. Ambedkar legfőbb bázisa Nagpur volt.

Aryaketu ambedkari forradalomról beszél, és azt mondja, azóta folyamatosan javul a dalitok helyzete, tanulnak, vállalkoznak, a tengődés helyett. A házak homlokzatáról, kerítésekről Dr. Ambedkar portréjának szigorú tekintetete kíséri utunkat.

Ez a nyomornegyed is rétegzett, egymás mellett élnek nagyon szegények, és kevésbé nagyon szegények. Gazdagokról itt nem lehet beszélni, a hivatalos minimálbér 8000 rúpia, de sokan csak részmunkát kapnak.

Az állam nem támogatja a nyomorgókat. Aryaketu Kínát emlegeti, ahol nincsenek ekkora társadalmi különbségek. Kína lenne a minta? - kérdezem, de csóválja a fejét buddhista hitével összeegyeztethetetlen a kommunisták materializmusa.

Valamit mindenkinek dolgoznia kell, néhány száz rúpiára szert kell tenni, hogy ne haljon éhen az ember. Ennek ellenére legalábbis ezen a telepen csökkent a bűnözés, javult a közbiztonság. A második napon már este is otthonosan mászkáltunk a sikátorokban.

Az emberek kedvesek, szívesen fényképezkednek, nem nagyon jön erre idegen, fehér ember talán soha nem járt ezeken a kis utcákon. Barátságosan invitálnak, néhány angol szóval próbálnak csevegni velünk.

A dhalitoknál ritka, hogy 2-3 gyereknél több lenne a családban, ez inkább a muszlimokra igaz, mondja Aryaketu.

A gyerekeknek a négy elemi kötelező, de egyre többen tanulnak tovább. Aryaketu iskolája is fontos lehetőség a nagyobbaknak.

A telepen a szemétszállítás nincs megoldva, minden sarkon nahatalmas szemétdombok vannak, itt guberálnak a legszegényebbek, és ide járnak a szent tehenek is.

A szegénységnek vannak olyan mélységei is, ahol az internet nem segít, ezt tudomásul kell vennünk. Aryaketu szerint sokan napról napra tengődnek, küzdenek a túlélésért, és nincs az égvilágon semmi ambiciójuk.

Ebben a környezetben működik 10 éve Aryaketu oktatási intézménye, az Aryalokat Computer Education Center. Arya nemes, loka népet, ketu üstököst jelent. Fontos elvük, hogy nem keverik bele az oktatásba a buddhizmust.

Az iskola előtt krétával rajzolt minta köszönti a látogatókat. Aryaketu azt mondja, hogy a tiszteletünkre kifestettek és kicserélték a függönyöket, de a szeme huncutkásan mosolyog, cserébe biztosítom, hogy kizárólag az ő kedvéért növesztettem szakállat.

Ez már a második épületük Észak-Nagpurban, mindkét épületben 50 ezer rúpiát kellett letétbe tenniük, a havi bérleti díj 8 ezer rúpia. Pentium 4-es gépeik vannak, és egy broadband-nek titulált 128k-s internet kapcsolatuk.

Ebben az épületben főleg animációt tanítanak, a fáziskokat kézzel rajzolják meg, és utána digitalizálják, animálják. Aryaketu hosszú távú célja, hogy munkához juttassa a tanítványait, de azt ő is tudja, hogy szakmailag még gyengék.

Együtt tanulnak szegények és gazdagok, ez Aryaketu nagy sikere, lerombolta a szociális szegregáció berlini falait. A gazdagok többet fizetnek, hogy így finanszírozzák a szegények oktatási költségeit. Valamennyi diákjuk dhalit.

Az állami infomratikai szakvizsgára, az MSCIT-re készítenek fel, a három hónapos tanfolyam és a vizsga díja 2300 rúpia. A legszegényebbek nem tudják a vizsga díját megfizetni, de a tanfolyamot legalább elvégzik.

Az Aryaloka a brit Koruna jóékonysági alap támogatását élvezi, az a politikájuk, hogy három éven át támogatnak projekteket, és utána elvárják, hogy önfenttartóak legyenek. Az Aryalokának erre minden esélye megvan.

Aryaketu 36 éves, úgy tartja, hogy a legjobb tanárai a tévedései voltak. Sok tanára volt, az első évben tönkrement az iskolája, mert külső forrásokra alapozta a működést. Ma már nemzetközi elismertsége van, története sikersztorivá vált.

Aryaketu az otthonában vendégül látott vacsorára, megismerkedtünk Sheetallal, a feleségével, és 6 éves kisfiával, Ojas-szal. A vacsora csípős, zöldség volt, törökűlésben űltünk egymással szemben, Aryaketu kézzel gyúrta össze a rízst és a zöldségeket.

Aryaketu jobb keze az öccse, Darshan (jobb oldalon) pszichológiát tanult. Nandu (bal oldalon) 32 éves, kereskedőnek tanult. Mindketten tanítannak, havi 6000 rúpia a fix fizetésük, és az órák után megkapják a bevétel 50%-át, így 10 ezer körül keresnek.

Az iskola rendszergazdája lesz felelős a wifi szolgáltatásért. Először nagyon megijedtem, alig beszélt angolul, csak pillogott, amikor mutattam, hogy kell letölteni a Winboxot, de aztán rákapcsolt, látszik, hogy jó kezekben lesz a wifi központunk.

Aki wifi hálózatot épít, az magasra tör, nekem is az volt az első kérdésem, hogy hogyan juthatunk fel a tetőre, antennát és dobozokat rögzíteni. A körülmények ideálisak, rozoga cseréptető helyett terasz és lépcső vár minket.

Az Aryaloka tetejéről messzire ellátni, ideális pont a Wifi központhoz. Sajnos az egyik router kártyánk felmondta a szolgálatot, így csak egy irányban, 120 fokban tudunk egyelőre sugározni.

Az igazi kihívást az internet szolgáltatás jelentette. A BSNL állami szolgáltatónak összesen 200 000 ügyfele van a hárommilliós városban, nem véletlenül, nekünk egy hétre igérték az üzleti csomag telepítését. Így hát elmentünk alkudozni a szolgáltatóhoz.

Hivatkoztunk mindenre, gyerekekre, fejlődésre, telkós múltra, kiváló kapcsolatrendszerre, végül az emberünk felvette a telefont, és fél órás izgatott beszélgetéssorozat után másnapra megigérte az üzleti csomagot.

A BSNL-től négyen jöttek ki internetet telepíteni. De ez is kevés, a statikus IP-címet 850 km-re Bangalore-ban adják. A négy szakember összedugja a fejét, megpróbálják kitalálni, hogy hogy néz ki egy IP cím.

Aryaketu tőlünk kérdezi, hogy hogy néz ki, mondunk egy példát, leírja az újság szélére, és megmutatja a négy közül a legrátermettebbnek. A négyes a legnagyobb nyugalommal szöszmötöl, telefonozgat, és többször megigérik, hogy fél óra mulva működni fog a rendszer.

A magyar Windows súgóban gyorsan körülnézek, hátha van valami extra okosság, a következő topicot találom: hálózati adapter rákényszerítése IP cím megszerzésére. Valószínűleg ebből készülhettek fel a kollégák is.

Hárman telefonálnak a fejem felett, a negyedik böffent, végül kijelentik, még fél óra. Végül egy óvatlan pillanatban meglép a szakértő csapat, ádáz telefonálás kezdődik, de egyelőre be kell érnünk az üzleti helyett a már meglévő otthoni csomaggal.

A budapesti indiai nagykövet, Ranjit Rae azzal a tanáccsal látott el, hogy ha valami üzlethez segít az internet, akkor szívesebben jelentkeznek a programba. Ezért az első háznál azt ajánljuk, nyissanak internet kávézót.

Ragendra Dongre az Aryalokában tanult, most grafikusként szórólapokat, névjegykártyákat tervez, ezer névjegyért 500 rúpiát kap, havi 6 000 rúpiából tengődik feleségével, gyerekével és édesanyjával. Tetszik neki az, hogy másoknak pénzért adjon internetet.

A viskó előterében ülünk le, itt van a munkahelye, együtt számolgatunk. Ha 10 rúpiát kér el egy óra internetezésért, és van három gépe, akkor eltartja magát a szolgáltatás. Ízlelgeti, de nem tetszik neki, hogy a gyerekek játszanának a gépeken.

Közben a sötét hátsó szobából előkerül a felesége, és teával kínál minket. Elutasítanám, de Aryaketu int, fogadjuk el nyugodtan a teát. Kis pohárkában édes erős teát hozott az asszony, természetesen semmi bajunk nem lett tőle.

Ha már így összebarátkoztunk, megkértem, hogy hadd fényképezzem le a belső szobát, teljesen sötét volt, a kedvemért sem kapcsolták fel az egyetlen energiatakarékos izzót, csak a hangulat kedvéért tettem ide ezt a képet.

Ragendra azon gondolkozik, hogy édesanyját valahová hátra költöztetné, és ebben az utcára nyíló kis szobácskában rendezné be a gépeket. A mama érti a tervet, kikászálódik az ágyából, és hunyorogva köszön nekünk.

Ez Ragendra mamájának szobája, épp csak egy ágy fér bele, ennyi egy élet munkájának gyümölcse. Azzal az érzéssel távozunk, hogy Ragendra magának venne internetet a munkájához, de erre üzletet nem fog építeni.

Prakash 34, az Aryaloka-tanítvány. Most középiskolában szociológiát, történelmet tanít, 18-20 000 rúpiát keres. A ház tiszta,a fal egy része vakolatlan, a tetőn látszik a pala.

Prakash 3 éve vett gépet, de internete nincs, szeretne. 150-et fizetne érte. Mondtam, hogy 200, alig van hely, örüljön, ha még belefér a keretbe. Megtetszett neki ajánlotta, hogy segít toborozni

Shimpi ötven körüli, morcos, vett gépet, de a gyerekek nem rendesen használják, hogy fognak internetezni? A mama barátságosabb, a gyerekek a mamát győzik meg, aztán ő meggyőzi a papát, mert azt ő tudja, magyarázza Aryaketu.

Darshan azt javasolja, hogy először egy közeli házban telepítsünk, itt biztos nem lesz gond a rálátással, ez az Aryalokától egy sarokra van. Jó ötlet, megnézzük a tetőt, minden amellett szól, hogy kezdhetjük az első indiai végpontunk telepítését.

Jashwini Raout lesz az első felhasználónk, 18 éves, az Aryalokában tanul. Nem is nagyon érti, hogy miért mászkálunk annyit a házukban, a feje felett zajlanak az események.Szegények, de rendzett körülmények között élnek.

A ház tetején chilit szárítanak, ettől olyan bűn csípősek az ételeik. Mellette még egy kis földimogyoró is szárad, Aryaketu belemarkol, megkóstolja, mérlegelem az élvezeti érték és a veszély hányadosát, és úgy döntök, hogy kihagyom.

Megkezdjük a telepítést, épp azt mutatom Aryaketunak, hogy ha nagyobb területet akarunk lefedni, akkor a közeli 30 méteres tornyon kell helyet bérelnünk az antennáinknak. Igény lesz, gyűlnek az érdeklődők, ahogy szerelünk..

Nandu és Darshan segítség nélkül telepítették már az első antennát is. Aryaketu közben azon töprengett, hogy hol tudja itt helyben beszerezni a többi kliens antenna tartozákait. 3 antennát hoztunk, a többi már az ő dolguk lesz..

A szerelés épp olyan fapados, mint a borsodi falvakban, a kábelek a levegőben lógnak, keresztbe-kasul, de ez senkit nem zavar. Ashwin a szobában rögzíti az antennát.

A klienst könnyen installáljuk, 96%-os a jelerősség. Az egyetlen gond, hogy az USB egység nagyon kilóg a gépből, háromszor elmondom a kislánynak, hogy nagyon vigyázzon, mert ha véletlenül szétcsúszik, nem lesz internete.

A kislánynak van számítógépe, a monitor gondosan lefóliázva, hogy a telepen szállongó portól védje. Angol XP-je van, kíváncsi lennék, honnan lehet ilyen háttérképeket letölteni, de végül elfelejtettem megkérdezni.

A szomszéd kislány is átszaladt érdeklődni. Aryaketunak megjegyzem, nem azzal lesz a gond, hogy kevés lesz az igény, hanem azzal, hogy sorban fognak állni az iskolája előtt, és akinek van már otthon gépe, az jelentkezni fog nála az internetért.

Jashwini 14 éves öccse, Piyush gyorsan átveszi az irányítást, már a Yahoo messengernél jár, 50 ismerőse van. Rae nagykövet szerint 2%-os az internet penetráció, a szolgáltatók térképén ezek a fiatalok még nem jelentek meg.

Ashwinnal, Darshannal és Nanduval iszunk egy erős teát az első telepítés örömére, Aryaketu az épület előtt telefonál, egyeztet, hová telepítsük a következő végpontot.

A nap végén kislányok csatlakoznak a sikátorban, hirtelen lehajolnak, megérintik a cipőnket, ránk néznek, mosolyognak. Aryaketu magyarázza, hogy áldást vesznek le rólunk, zavartan simogatom a szurtos buksijukat.