ATarot-Bolondjának megfelelő 13-as konstelláció szellemiségéről,

Azon rendelőim számára, akik nem elégszenek meg a személyi horoszkópjukban leírtak, vagy elmondottak tudomásulvételével, hanem az igazság teljes megértésére vágynak és ez által a megszabadulásra – megváltásra vágynak. Illetve azok számára, akik hiába, hogy az addigi problémáik legrejtettebb okait és ok – okozat összefüggését feltáró horoszkópjuk (fejlődési sorsprogramjuk) birtokában vannak már, mert azok ismerete és tudomásul vétele ellenére sem képesek az előrelépésre, az őket „üldöző” negatív sorselemektől – krízishelyetektől – való megszabadulásra. Az utóbbiak esetében ugyanis a megismerések és a felismerések (A beismerések: a be felé és a fel felé történő megismerések) mellett, szükség van még egy „misztikusnak” nevezhető Bolondosan boldog tudat kialakítására is. Egy olyam misztikus életgyakorlatokkal tűzdelt folytonos kultuszban-élésre, amely hozzá segíti őket a horoszkópjukban leírt, vagy elmondott sorselemeknek a személyesítéséhez, illetve a krízisfeloldásokhoz szükséges, megfelelő (személyes) gyakorlati életfeladatok irányába vezető úton való elinduláshoz, az ehhez szükséges lelki megerősödéshez. Ilyenek például, a vallásos érzelmektől (félrevezető szentimentális motívumoktól) mentes, vezeklés és a hálaadás gyakorlása, amely által egy a korábbinál sokkal tisztább öntudathoz és megértési képességhez juthatunk. De ilyen a táplálkozás átalakítása is, vagy az élettársi viszonynak a metafizikai alapokra való helyezése, a gyermekáldás kérdéséhez való spirituális (morális) viszonylás átalakítása, amelyeknek az elmaradása, mind, mind gátjai lehetnek a sorskrízisektől való megszabadulásnak, anélkül, hogy ezek a kérdések felvetődnének a horoszkópban. Annak ellenére ugyanis, hogy a horoszkóp tartalmazza a legtöbb életbevágóan fontos sorselemnek a leírását (A lekicsinylő és lekezelő tudományos és misztikus állításokkal ellentétben, nem létezik az, a tudományos, vagy misztikus önmegismerési módszer, amely ennél többet és pontosabbat lenne képes feltárni), az asztrológus nem médium, vagyis nem kitaláló táltos tehát. És mindenkit, aki a spirituális és kauzális megismerésben médiumi képességeit akarja felhasználni az asztrológia által biztosított ellenőrizhető materiális rendszer helyett, eltanácsolok ettől, azzal a megjegyzéssel, hogy az illető, könnyű utat választó személynek fogalma sincs arról, hogy egy ilyen, a tanulás erőfeszítésétől őt felmenteni látszó, könnyebbnek ígérkező mágiázási módszer használatával mennyire veszélyezteti nem csak magát. Hanem is azokat, akiknek ily módon téves igazságokat szolgáltat, vagy jobb esetben féligazságokat és ez mindenképpen vissza fog rá hatni hosszú távon. Ezért nem is tudhat azokról a spirituális szempontból téves és

káros, személyes magatartásokról, életgyakorlatokról, amiket a horoszkóp-tulajdonos „normálisként” gyakorol a hétköznapokban. Ahhoz tehát, hogy a horoszkóp és a metafizikai megismerés segítségével meghaladhassuk azokat a téves mentalitásokat, amelyek a sors-krízisben benne tartanak, illetve oda minduntalanul visszalöknek, mindenek előtt, kell tudni a legfőbb közös élet-cél értelméről, az általános emberi rendeltetés értelméről, aminek alá van rendelve minden egyes emberi sors (személy), és ami elől nem lehetséges csak az időleges és a látszat-kitérés. A vallásos fanatizmus és a misztikus ködösítés elkerülése érdekében, ami a megváltás és az üdvösség fogalmak körül lengedezik ősidők óta, neveztem el ezt a közös emberi rendeltetést a Bolond létállapotának, a Hamvas Béla Harlequin c. esszéjének a mondanivalójához igazodva, illetve a Hamvas által is felhasznált Tarot bevatási rendszerének a 22 ikonja által megtestesített, személyi (megváltotti) lét- és sorsállapotnak a metafizikai értelmezéséhez igazodva.

Tarot: XXII. A Bolond.

A Teremtés eredeti és a végső rendeltetési céljával egybevágó, tudatos sorsalakítás és az ennek megfelelő „sorsba-jutás” ikonja: „A Boldogságba” (Názáreti Jézus) jutásnak az ikonja. Az égi és a földi út egyesülése (és egysége): a kínai Tao ikonja, az egyetemes teremtési folyamatoknak és az egyéni sorsnak a kiegyenlített egybefonódásának a jelképe. A személyi életprogram szerinti személyes életútnak az ikonja. A Megváltás és a Szent Szellem, illetve az össz-teremtési ciklus-zárásoknak és új a cikluskezdéseknek az ikonja, az új teremtési lehetőségek beindításához szükséges (rejtett) spirituális energiák ikonja. A földi életben elérhető legkiegyenlítettebb, zavartalan spirituális állapotnak az ikonja. Az ember által megtestesített Teremtés (teremtmény: individuum) és a Teremtő (a személy által átélt tökéletes léttudat) tökéletes kiegyenlítődése, illetve a személynek a Teremtővel való azonosulási képességének az elérése még az individuális személy életében. Az abszolút léttudat, a tökéletes egészség és kauzális kreativitás: a tudatos teremtési állapotnak a személyen belüli megvalósulása és kiegyenlítettsége - a Fény és a Szeretet kiegyenlítettsége - az Androgünos állapotának az elérési lehetőségét jelképező ikon. Az ok és okozat nélküli „Bolond - boldogságnak”, az önmagában - önmagából való boldogsági állapotnak, a lét-boldogsági érzetnek az ikonja.

A kelta kereszt módszerével történő Sorselemzéskor abban az esetben tesszük ki egyes kártyának, amikor a fent leírtakhoz hasonló igény támad valakinek (önmagunknak) saját személyével, illetve életével - sorsával szemben, vagy amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi az a szükséges mentalitás, az a tett,

vagy az a sorsdöntő lépés, amely ebből a magas perspektívából nézve, megfelel saját életutunknak, szellemi sorsfeladatainknak, szellemi rendeltetésünk beteljesítésének.

Kettős pozícióban arra utal, hogy teljesen más (egyértelműen elhibázott!) életutat követünk, téves hivatást gyakorlunk, vagy a két személy spirituális fejlődési sorsprogramja szerint téves (ugyancsak elhibázott) élettársi viszonyt folyatunk (tudatosan korrupt, vagy öntudatlanul eltévesztett házasságban élünk), mint amilyet az általános emberi életfeladatok és az egyéni spirituális fejlődési életprogramunk szerint kellene, és ez a huzamos ideje tartó "rosszul járás", hibás életcélkövetés és tévelygés az aktuális sorsproblémánknak az igazi, de rejtett oka. Persze, a Bolond esetében, mint a legfőbb Ikon esetében, a téves út mindennél, és mindezzel együtt is sokkal többet jelent, mint ahogy azt felszínesen gondolnánk. Itt arról van szó ugyanis, hogy akinek a Bolond a 2 pozícióban megjelenik, az egyéni és a családi Karmájából adódóan, ez az egyéni életprogramja és az ennek megfelelő életfeladatai általában merőben különböznek a polgárilag megszokott, a konvencionális (bevett) életutaktól, hivatásoktól és szakmáktól, ami azt jelenti, hogy ez az életprogram elsősorban a teljes személyi tudat-átalakítást, a spirituális felébredést, újjászületést és feltámadást, a teljes kiegyenlítettség elérését kell szolgálja. Nos, a 2 pozícióban a Bolond, arra utal, hogy ettől a feltámadási és megváltódási lehetőségtől igen távolkerült, hogy ettől (veszélyes módon!) egyre távolabb jár.

Amennyiben ötös pozícióban jelenik meg, egyértelműen arra utal, hogy gyökeres és nagyon sürgős spirituális mentalitás váltásra - váltóztatásra, illetve életút kiigazításra van szükség, mivel az a személy akinek a számára a sorselemzést végezzük, képzeleti és gondolati szinteken az ő spirituális életprogramjával ellenkező szellemi mentalitást gyakorol, szinten több ideje és igen intenzíven, vagy azt, hogy az általa járt gyakorlati életút (hivatás, karrier, életforma, stb.) több ideje és lényegesen eltér azoktól az életterületektől, amelyek olyan tapasztalatokhoz juttathatnák, amely élet-tapasztalatok segítségével feloldhatná la karmikus meghatározódásait. Persze, amennyiben a második pozícióban jelenik meg a Bolond, akkor is ezt jelenti nagyjából, azzal a különbséggel, hogy abban a pozícióban még nem utal arra, hogy a változtatás annyira életbevágóan szükséges lenne, illetve nem utal arra, hogy annak a problémának, aminek a kauzális okainak a megértése és feloldása érdekében a Tarot segítségét igényeljük, a Bolond által jelzett spirituális kiegyenlítődési mentalitás indítaná el a feloldását. Párkapcsolati probléma esetében azt is jelentheti, hogy a sorsprogram szerint téves az illető személlyel szembeni magatartás, vagy már eleve téves a párválasztás is.

Hatos pozícióban arra utal, hogy az ötös pozícióba került ikon értelme szerinti sors-tettünk, vagy sors-lépésünk után, a teljes út- és céltévesztés érzése, a kietlenségi és hiábavalósági érzések és esetleg a teljes reménytelenség is hatalmukba keríthetnek bennünket. Az egyes pozícióba választott ikon által jelzett életprobléma függvényében ez az élet-út tévesztési érzés lehet elmehet akár a teljes kétségbeesésig is, el egészen az önrombolási, önpusztítási hajlamok felébredéséig és megerősödésig. Nem kell azonban ezeknek az érzéseknek a hatása alá kerülnünk, mivel a kiuttalanság látszata éppen az a jel, amely arra utal, hogy a sorserők éppen a hetes pozícióba került ikon szimbolikus rendszere szerinti megoldást készítik elő és hozzák létre a számunkra. Hetes pozícióban a Bolond ikonja azt jelzi, hogy amennyiben az a személy, akinek egy bizonyos élet- és tárgykörrel kapcsolatban elemezzük a sorsvonalait, teljes eltökéltséggel igyekszik az ötös pozícióban megjelenő ikon által jelzett cselekvést elvégezni és/vagy a megfelelő (külső és belső) mentalitást gyakorolni és amennyiben nem esik kétségbe a hatos pozícióban megjelenő ikon által jelzett helyzet és/vagy életkörülmény miatt, illetve az új benyomásai és képzetei miatt, egyértelműen ráhelyeződik az ő eredeti életterve szerinti megváltási sorsvonalára, az üdvössége felé vezető törvényes (egészséges) életútjára fog kerülni, vagy vissza állni, amennyiben korábban már ott volt.

A tudattalan legmélyebb rétegeiben véghez vitt megbocsátás és a megbocsátás előtt elkövetett vétkekért való feloldáskérés: a spirituális és kauzális bűnbánat (a be-látás) a legelső és legfontosabb feltétele a személyi fejlődésnek, a kiegyenlítődési - újjászületési képesség és az igazság szerinti képzetalkotási képesség elnyerésének. A bűnbánaton: a vétek belátásán és bocsánaton: a kauzális teremtés legfőbb igazságával és mindenek fölötti értelmével, a teremtés logikája szerinti sors-rendezéssel szembeni ellenszegülés megszüntetésén alapszik a szeretet, illetve a boldog és egészséges élet. De csak és csakis azután bocsáthatok meg magamnak bármit is, amit elkövettem, és ami az ellenszegülési késztetést kiváltotta, miután a hozzá kapcsolódó jelenségek ok-okozati rendszerét teljesen megértettem. Az Enikő halála nélkül, nem kényszerültem volna az isteni igazságnak a majdhogynem fanatikus keresésére, csillapíthatatlan szomjazására és megismerésére. Másrészt már ideje is volt annak, hogy az intézményes

rémálomból az apokaliptikus világháborúból - amelyben mindenki mindenki-ellen harcol - kiléphessek, mivel bizonyossá vált, hogy Laura méhében a haza jövetelem után megfogant az újabb magzat, amelynek az elfogadására Laurát előzetes veszekedések és fenyegetőzések árán rávettem és amelynek az egészséges megszületése Laurának a spirituális elbizonytalanodását és ellenállását kellett megszüntetnie és az egészséges anyai önbizalmát helyreállítania. Amint később kiderült, még ez sem volt elég az anyai démonok: az egoista boldogságféltési képzetek megszüntetésére. Én viszont, bármennyire is kegyetlennek látszik mindez, az Enikő halála után, és éppen az által, egy óriási lépést tettem abba az irányba, amit a Medárda születésekor az életem céljául magamnak kitűztem: a Bolonddá válás, a menyek országa nevű, harmonikus szellemi állapot elérésének az irányába. Megértettem, hogy a Bolond, egészen másképp józan mind a pragmatista, illetve a vallásosan és a tudományosan élő ember. Ő egyszerre befelé és kifelé néz és ezáltal mindent egybelátva egy lényegűnek tudja saját lényét és saját teremtő és kiegyenlítődő képzeletét a Lilith által az abszolút állapotából kimozdított Atya-anya teremtő akaratával. Ezért a Bolond semmire és senkire nem néz le, és senkire és semmire nem néz fel, semminek és senkinek nem hódol, semmit nem tisztel és semmit nem romból, semmiért nem aggódik, semmit nem bán meg és semmin sem sajnálkozik, hanem huncutul önmagára kacsintgatva, még saját éberségén is jóízűeket nevet. Ő az, akiben az abszolútum világ-szűlő mágikus szeretet-ereje végérvényesen kinyílt. Ő az akiben a Szeretet által megváltódott, mindenféle káprázattól és kábulattól mentes - még a kivétel, vagy a szentség kábulatától is mentes - isteni igazság szelleme végérvényesen tanyát vert. Ha akar, részt vehet ugyan a földi élet-játszmákban, de a beavatás alatt átélt időzuhanásban ő végképp érinthetetlenné érlelődött az őssóvárgás és a becsvágy befolyásával szemben. Ő az, aki tudja, hogy a Lilith általi befolyásolhatatlanságba jutás, fontosabb a mennyországba való bejutásnál, mivel a mennyország-állapot elérése mindössze az egyik következménye annak, amit a Lilith-mentes állapotával, a görcs- mentes éberségével elérhet. A Bolond az egyedüli lény, aki folytonosan nevet a saját tévedésein és félelmein, mert tudja, hogy miért boldogok a lelki szegények, és miért van az, hogy az övék a mennyek országa, éppen annak ellenére, hogy nincs szükségük reá.

Az ugyancsak ide vonatkozó, legfőbb és legmagasabb szintű meditációs gyakorlatról még nem volt időm tanulmányt írni, de létezik egy kimerítő információkat tartalmazó hangfelvételem a MEDITÁCIÓRÓL, a következő honlapomon:

http://www.kozmaszilard.hu - HANGFELVÉTELEK c. fül a fejléc alatt.

Először akkor ébredtem rá a földi rációt meghaladó megváltói igazság létezésére, amikor az Enikő halála utáni második hónapban Emőke, Medárdával haza utazott és én egyedül maradtam a Bősárkányi házban a halott gyermekünk szellemével. Emő telefonon elmondta, hogy nem mehet el anyám helyett a Táblabírósági tárgyalásra. Ekkor, amikor már nem csak elméletben, hanem a szívem szerint is úgy kezdtem elfogadni Enikő halálát is mind az isteni igazságnak a részét, és amikor ezzel együtt már semmi reményem nem maradt a földpernek a befolyásolására, akkor tehát, amikor rájöttem, hogy egy olyan magas logika szerint történnek az események, amit én egyelőre nem érthetek meg, és amit én nem befolyásolhatok, meditációban eltöltötte szívemet a boldog nyugalom érzése. Misztikusan fogalmazva: elöntött a Bolond nyugalma. Ekkor értettem meg, hogy létezik egy végső, minden földi és égi eseményt összegező és azokat egymással kiegyenlítő egyetemes erő és törekvés, és egyedül ez, az Isteni Igazság. És, hogy soha, semmi nem történik igazságtalanul, mert bármi is történik, bárhol a világon és az életben, ennek a mindenek fölött létező, összegező igazság-állapot megvalósulásának van alárendelve. Következésképp, ha ezt valaki megérti és elfogadja, mindennek a lényegi okát és célját megértheti. Így például, annak is célja és értelme kellett legyen, hogy Emő nem beszélhetett a románul nem tudó, gyáva édesanyám helyett a táblabíróságon. Ettől a felismeréstől, egy olyan mennyei boldogságérzet költözött a szívembe és a tudatomba, amit azelőtt csak egyszer éreztem, amikor kezdő koromban, az első meditációk egyikében, véletlenül, az abszolút lét- és tudatállapotba kerültem. A különbség a kettő között csak annyi volt, hogy az első alkalommal egy automatikusan bekövetkezett misztikus élményben volt részem, ami csak arra volt jó, hogy bizalmat nyerjek a spirituális úton való továbbhaladáshoz, és arra, hogy ismert lévén már az állapot, másodszorra teljes tudatossággal és éberséggel a megváltotti igazság-állapotot átélhessem. Ez viszont még mindig csak érzés volt és nem a mindennapi tapasztalatban visszaigazolódott igazság, de a hitnek nevezett őstudás szerinti alapállás megtartásához elégségesnek bizonyult. Ezt követően, csaknem öt hónapot kellett várnom, hogy az isteni igazságra vonatkozó sejtéseim a sorsom alakulásában is visszaigazolódjanak és így, a tisztuló személyi tudaton keresztül, az egyes ember számára is hozzáférhető, de mindenek fölött kiegyenlítődő isteni igazság erejében való hitet, újra és a magaménak tudjam. Az első biztos jelre, hogy a természeti életesemények szellemi folyamatokat egy – az egyben tükrözik, akkor lettem figyelmes, amikor az első haza utazása után, Emő visszajött hozzám Táltoslakára, és többek között elújságolta, hogy a Magyar nagykövetségen új szabályt

vezettek be, és máról - holnapra nem dollárban kérték a vízum-pénzt, nem német márkában, mint azelőtt. Mivel nemsokára indult a vonatja Budapestre és nem volt sem ideje sem lelki ereje a Bukaresti valutásoknál a dollárt márkára váltani, személyes kihallgatást kért a Nagykövettől, amit meg is kapott és annak elmagyarázta szorult helyzetét. A nagykövet azonnal intézkedett: az ablakos kisasszonyt utasította, hogy Júliának ellenérték nélkül, üssék be a vízumot az útlevelébe, azt töltsék ki és vigyék be hozzá aláírásra. - Jó, és mit írtak a befizetett pénzösszeghez? - Kérdem én hitetlenkedve.- Semmit. Pontosabban a semminek a jelét írtak a pénzösszeghez, tessék, nézd meg. - És csakugyan: a pénzösszeg rovatában egy olyan jel állt, amilyennel az üres halmazt ábrázolják a matematikában és amilyennek a Lilithet szokták ábrázolni egyes számítógépes asztrológiai programokban. - De ne izgulj, nincs semmi baj, amikor a hivatalnok nő hisztizett, hogy nem bocsáthatnak ki így vízumot, a nagykövet azt mondta, hogy ezt bízza rá, nyomják be az útlevélbe a vízumot az ő felelősségére. És biztos, hogy ez így jól van, mert a határon, amikor bejegyezték a vízummal járó határ-belépő cédulámat, nem kötött belé a vámhivatalnok. Amint később kiderült, a kiegyenlítődés elvét úgy tükrözte az ingyen vízum üres-halmaz jele, hogy a későbbi hazaköltözésünk miatt, a vízumnak semmi hasznát nem vettük, tehát „normális” volt, hogy nem kellett érte fizetni. Ráadásul pontosan akkor érkezett meg a főbérlőnkhöz, Johannához az első hat hónapos villanyszámlánk, amely a téli rezsós melegítések fogyasztási számláját tartalmazta. Ez az összeg éppen akkora volt, mind amekkora összeget "nyertünk" azáltal, hogy hirtelenül valutaváltást vezettek be a nagykövetségen. Ettől a családi számla egyenlegtől kezdve, azt kellett észlelnem, hogy bármennyi rendelésünk is jön össze egy adott időben, a felgyűlt néhány tízezer forintot mindig oda kell adnom, valamilyen újabb felmerülő számla kifizetésére és fordítva: hiába, hogy a postai megérkezésekor soha nem volt a családban tízezer forint a telefonszámlára - Hiszen sokat telefonálgatunk haza! –, azt, a határidő napján, mindig sikerül kifizetni. A munkavállalási és a tartózkodás- hosszabbítási engedélyekhez szükséges újabb okmányok és illetékek kifizetése mellett, mindig csak annyi pénzünk volt, amennyi éppen elég volt néhány napra, de amíg Emő a húsvét táján megfogant magzatot el nem vetélte, igazából nem szűkölködünk semmiben. Viszont, ha néha több gyűlt össze, azt nagyon hamar ki kell fizetnünk valami előreláthatatlan hivatalos okmányra, fedezeti bankszámlára, vagy adóra. Amikor intézkedni kezdtem afelől, hogy a Magyarországi tartózkodásunkat törvényesítő betéti társaság működését üresben

stagnáltassam addig, amíg a sorsunk jobbra fordul, illetve addig, amíg egy más, gazdaságilag kevésbé igényes tartózkodási fedezetet találunk mint a Betéti Társaság - Mert közben eldöntöttem, hogy a munkavállalási engedélyhez szükséges újabb román nyelvű hivatalos okiratokat nem fordítatok és nem hitelesíttetek. -, és előkészületeket kezdtem tenni a hazaköltözés érdekében (Többek között, az otthoni lakásunkban lakó barátaimat is megkértem nagy bocsánatkérések közepette, hogy amennyiben lehetőségeik engedi, keressenek egy más albérletet a maguk számára.), megérkezett postán a több intézményi pecséttel és aláírással ellátott munkavállalási engedélyem! Hát ki érti ezt? Csakis a Bolond-jelölt! Mert az a józan ember, akinek minden korábban beadott, különböző képesítéseiről és az adott tevékenységre vonatkozó képességéről szóló okiratát visszaadták azon a címen, hogy azok helyett hozzon egy olyat, amely a félhivatalos, régebbi előadói kinevezését igazolja, ezt az abszurd csodát nem értheti meg. Én viszont értettem, hogy mindez azért történik így, mert az isteni igazság szellemét meglátva, és elfogadva, többé olyat nem leszek kénytelen megtenni, ami ellenkezik a lelkiismeretemmel, kauzális logikámmal. Másrészt azért, mert időközben eldöntöttem, hogy nem etetem többé a Világrendszer nevű Leviathánt. Amíg reményt, majd ambíciót fűztem hozza, nem engedett. Mihelyt felismertem az uraborosz jellegét és azt, hogy az egyetlen út, amely a sorsörvényből kivezet az, az, hogy magamért és családomért felelős Bolondként, lehetőleg minél kevesebb érintkezési felületet tartsak fenn a pénzfaló rendszerrel, az automatikus módon, kiköpte az engedélyt. Amikor haza telefonáltam a barátomnak, hogy megkaptam a munkavállalási engedélyt, tehát ne izgassák magukat, amennyiben nem kaptak más albérletet, mert nem sürgős a haza költőzésünk, kiderült, hogy már találtak egy albérletet, ráadásul a mi lakásunkhoz nagyon közel és a következő hónap elsejére kiköltőznek. – Egyszerre mindkét irányba szabaddá vált tehát az út, akárcsak nyolc év múlva, a Júliától való hivatalos elválásom után. Zavartalanul haza költőzhettünk, amennyiben ez valamilyen okból, akkor szükséges és sürgős lett volna, de ugyanakkor ott is maradhattam… Mindkét irányba szabaddá váltam látszólag, vagyis, még egy esélyt kaptam a sorstól a bölcs döntésre: szabaddá váltam a hazaköltözésre, illetve a Magyarországon maradásra vonatkozó döntés meghozásában. Elértem a szabad választási lehetőséget, mivel megfogadtam, hogy többet nem fog érdekelni, hogy mennyi pénzt keresek, és ebben nem fogom hagyni megzavarni magam még család jóléte miatti aggodalmaim által. Mert, bármi történjék is, bárhogy döntenék is, ezentúl az életem az értelmes sors-áldozat és a metafizikai felelősségtudat szellemében, az isteni igazság szellemében folyik tovább. Ezért, úgy gondoltam, hogy egy jó, Bolond rögeszmére is

szükségem lesz. Eldöntöttem, hogy az a rögeszme lesz az én bolondságom, hogy mindenkivel nyíltan beszélek, hogy arról, amit tudok, minden teketória nélkül, bárki is kezdeményezne velem beszélgetést. Az általam tudott kauzális igazságot mondom, minden teketória nélkül, a népi rögeszmékre és a fogyasztói babonákra való tekintet nélkül, és minden óvatoskodás és kímélet nélkül. A másik rögeszmém az lesz, hogy én készítem a legjobb megváltó és persze: a legjobb „gyermekcsináló” horoszkópokat magyar nyelvterületen. Hét év múlva viszont, vagyis egy szaturnuszi ciklus elteltével, arra is rá kellett jönnöm, hogy nem lehet elég, jó anyaság-segítő gyermeknemző és gyermekszülő horoszkópokat készíteni, hanem ugyanakkora mértékben szükség van, apaság-segítő, szaturnuszi horoszkópok készítésére is. Napok alatt egészen biztos lettem abban, hogy az isteni igazságot szolgáló bolond-boldogságom ereje minden hatósági, illetve gazdasági galibából kisegít engem. És ha nem segít ki egyszer, majd kisegít másodszor és ha nem segít ki másodszor, harmadszor egészen biztos, hogy kisegít. Erre a megváltotti állapotra, erre a logikus kölcsönhatások által irányított energia-térre kellett gondolnia Mózesnek és Jézusnak, amikor arra szólították fel az embert, hogy „Teljes szívével, teljes lelkével és teljes elméjével” bízzon a sorsa értelmében. Ez a gondolat határtalan nyugalommal töltötte el a szívemet és az elmémet. Ekkor gondoltam először arra is, hogy meg kell festenem ezt a belső biztonságot sugárzó Bolond képet. Az üdvözült, nyugodt állapotomat előrevetítő arcképemet. Mielőtt Emő Medárdáért haza utazott és ezzel együtt, az öt hetes remetei magányba kerültem Bősárkányban, a gólya-váró beszélgetéseink alatt kiderült, hogy valójában azért szűkültek be otthon az anyagi források, mert a Emő édesanyjának, a Emő tudattalanjában a Júdási kétely csirákat elültető anyai aggódásai, olyan mélyre hatoltak és olyan családellenes, férfi- és apaellenes és olyan megváltás-ellenes, gyilkos programokat aktiváltak amelyek az Enikő halálát is okozták. A lánya boldogságáért aggódó anya, azzal a szent jóslattal indította a házasság útjára a gyermekét, amikor látta, hogy nem tudja azt meggyőzni arról, hogy vétesse el az első magzatát (A ma tízedik éves nagyszerű Verácskánkat!), hogy „Kettétöröd az életedet, ha ezt most nem teszed meg.” Az utolsó Táltoslaki beszélgetések alatt, kiderült az is, hogy miután Medárda megszületett, anyósom győzködni kezdte Júliát, hogy az én tudtom nélkül tetessen egy spirált a méhébe. „Nehogy nekem (!) terhes maradj újból!” Emő nem tetetett a tudtom nélkül spirált a méhébe. De, e mélyre ható démonikus anyai szavak olyan, az évek multával erősödő, és éppen az anyjától örökölt, magzat- és gyermekellenes, valamint sors- és megváltásellenes programokat aktiváltak a Emő képlékeny tudattalanjában,

nyolc év múlva Júliát a férj gyilkolás őrületének a szakadékáig taszították és jó időre a családunkat szétszakították. Valahányszor ugyanis, Emő a Rákban a Jupiterrel együtt álló Lilith által jelzett, férj-csalásra való késztetései miatt, más férfiak társaságába, karjaiba és ágyába vágyakozott, automatikusan támadni kezdte gondolatban az otthon, a család, illetve a tőlem született és a jövőben még születendő gyermekeinek a képzeteit. Márpedig, amennyiben az anya, folyamatosan támadja képzeletben az anyaság és a gyermekek ideáját a család által kizárt kalandos élvezeti lehetőségek elvesztése miatti aggodalmában, annak nem csak az a következménye, hogy a gyermekei betegek lesznek, hogy olyan magzatot fogan, amelyet elvetél, vagy amely meg marad, de beteges lesz, vagy sérülten születik. És nem csak az, hogy esetleg a létező gyermeke meghal, hanem az is, hogy a család anyagi jövedelme (az anyagi áldás), lassan, de biztosan apadni kezd. Majd, ha nem hagyja abba az ellenkezést, egészen elapad az életereje, vagy esetleg elvész a józan esze valamilyen „szerencsétlen” körülmény hatására. A termelői-fogyasztói rendszer-működtető technokraták szerint, ez nem jelent különösebb gondot, mert az orvostudomány segítségével a megfogant magzatokat életben lehet tartani, az anyjukból kioperálni és inkubátorban felerősíteni, az anyai mentális támadás miatt beálló szegénységet szociális hálókkal kivédeni, betegségeket gyógyítani. De én nem vagyok süket technokrata és nem akarok reggeltől estig orvosokra költendő pénzt keresni és a nagy kereset után adózni, hanem kauzális szinten akarom megoldani a sorsproblémáimat! Nem azért támadtak tehát a tűrési határt érintő anyagi megélhetési gondjaink otthon, mert a székely értelmiségiek nem akartak spirituálisan felébredni és nem rendeltek horoszkópot, hanem azért mert az édesanyja által befolyásolt Emő, a Medárda megszületése után, egyre agresszívebben szorongva az újabb magzatfoganás gondolatától, a családon kívüli szexuális vágy-képzeteivel keveredő, magzat ellenes érzelmeivel és képzeteivel, mentálisan elzárta a megélhetést biztosító áldás-energiák áramlását a családba. A párhuzamos energia-apadási jelenség több alkalommal ismétlődött, azt követően is, hogy a második és a harmadik, szintén könnyen született és életben maradt gyermekeink a családba kerültek, azzal a különbséggel, hogy az anyagiak elapadását már nem a gyermekek halála előzte meg, hanem azoknak - És rendszerint mindegyiknek! -, a veszedelmesen gyors és magas fokú lázasodása. A helyzet, egy - egy alkalommal annyira veszélyessé vált, hogy annak ellenére, hogy nem születtek kórházban, a második, majd a harmadik lánykát is be kellett vinnem az Csíkszeredai kórház sürgősségére. Semmi kétség nem maradt: amikor Annácskát vittem a kórházba, Emő, elengedte mentális görcseit a vészhelyzet hatására és azonnal meggyógyult a

szintén lázas Medárda is. És, miután Orsolyát kényszerültem felvinni taxival a kórházba és kétségbeesetten otthagytam, a vele egyszerre meghűlt nővérei is felépültek a betegségből, és persze, a horoszkóprendelések is elindultak és a honoráriumok is rendre megérkeztek. Kétségbeejtő volt látni, hogy az anyja aggodalmai által mindig felkavart lelkű Emő nem képes kijózanodni, és az által lebetegíti a gyermekeinket és ugyanakkor le szegényíti a családot is és éppen azt idézi be, amit el szeretne kerülni az által, hogy rettegni kezd az anyja által kilátásba helyezett sötét jövőtől: a több gyermek miatti szegénységtől. A válásunk előtt három évvel, a biciklizni tanuló Medárda felhasadt bokája sehogy sem akart begyógyulni és az anyai sorsát támadó Emő is annyira elveszítette az életerejét, hogy éppen össze nem omlott, amikor a nyári táborunk színhelyére az édesapja autóján megérkezett. Amint utólag, ez is kiderült, a negyedik gyermekünk éppen azt követően fogant meg, hogy én, öt éves boldog otthoni raboskodás után, baráti meghívásra, újból elutaztam előadásokat tartani körvárra, és eközben a Emő édesanyja mindennapos vendég lett a családunkban. A kétségbeejtő, ebben a huzamos vendégeskedésben, nem csak az, hogy Júliát immár sikerült egyértelműen rávezetnie arra, hogy nem lehet boldog velem, hanem az, hogy ezt éppen akkor érte el, amikor egy külön internetvonallal rendelkező számítógépet vettem Júliának abból a célból, hogy készítsen magának egy asztrológusi honlapot, és a szerelmi boldogtalanságára anyailag ráébresztett Emő ezt arra használta fel, hogy olyan romantikus levelezésbe bonyolódjon egy Budapesti bulvár-portál szerkesztővel, amely során engem több ízben is, egyéni szabadság tiprással, személyiség-elnyomással és lelki terrorizmussal vádolt. A Medárda bokáján tátongó bőrszakadás, azt hivatott tudomásunkra hozni tehát, hogy Júliának sürgős lelki és spirituális irányváltásra lenne szüksége, de az édesanyja éppen akkor eszelt ki számára egy általa belátható időn belül megadhatatlan pénzkölcsön formájában, egy velem szembeni titkolózási lehetőséget. Ugyan miért fedte volna fel tehát az „intelligens szerkesztővel” folytatott együttműködésének a titkos oldalát, hogyha az édesanyja is, éppen a velem szembeni titkolózás gyönyörűségét ismertette meg vele? Persze, e titkos állapotának a negyedik kislányunk napja Merkúrja és Neptunusza is a Vízöntőben és a VIII. házban található, és persze: azt már nem volt képes Emő otthon megszólni, ennyi velem szembeni titokkal terhelten, hanem 13 órával a magzatvíz elfolyása után, kénytelen voltam mentőt hívni és elvitetni az Csíkszeredai szülészetre. Vagyis oda, ahova nem akart bekerülni már a Medárda születésekor sem. Emő, a sikertelensége számára nyilvánvaló szellemi okának a birtokában sem fedte fel a romantikus titkot, amire úgy derült fény, hogy kilenc hónap múlva én erkölcsi vitába keveredtem a „szerkesztő úrral”, aki, sértett önérzetében

egyszer csak azzal vágott vissza, hogy a feleségemmel folytatott lelki relációjához nekem semmi közöm nincsen. Miután a cirkusz kirobbant, a „szerkesztő úr”, a Magyarországról érkező horoszkóp-rendeléseim pénzügyi törvényességének az ellenőriztetésével, illetve a család eme anyagi forrásának a meggátolásával kezdett fenyegetőzni. Ez persze, egy teljesíthetetlen, infantilis állítás volt minden szinten, de úgy képzeltem, hogy ez az erkölcstelen fenyegetés, valamint a korházi szüléshez való „lealacsonyodási” kényszer, illetve az a halálos figyelmeztetés, amit ez a sikertelen otthon-szülés a Emő számára jelentett, elég lecke lesz neki ahhoz, hogy óvatosabb legyen, mind az anyjával való „intim” együttműködéseiben, mind az interneten beszerezhető romantikus kapcsolatokat illetően. Hát nem volt az… A nagyapja, majd annak a testvére halálakor az anyjával együtt töltött hosszú órák, újabb titkos férj elleni bűnszövetség-kötési lehetőségeket adtak, amik oda vezettek, hogy a szintén interneten megismert, fiatal amerikai guruját angyalnak, engem meg egy szabályszerű (Hegyes fülekkel és szarvakkal rendelkező!) ördögi megtestesülésének nézett. Azt, hogy a Táltoslakán fogant magzatunk a feleségemben elhalt és azt Istenhidegében elvetélte, nem tudtam meg, csak az után, hogy a rám szakadt szegénységet égi irányításnak vélvén, haza költőztem. Ha ezt, a Táltoslaki koplaló magányomban tudom ezt meg, kétségbe estem volna. Így viszont, az első heti kényszer-böjtöm után, már egészen jól viseltem a további két hétre nyúlt böjtös remetéskedést. Az is igaz viszont, hogy ismervén a foganás spirituális hátterét, vagyis azt, hogy Emő be volt pániklova, amikor a magzat fogant, mivel „Pénznyelő automatának látok minden gyermeket”, utólag örültem, hogy nem egy Eduához hasonlóan, rosszul fogant magzat érlelődik újra a méhében. És azt sem bántam már, hogy a másodszor is gyilkosnak bizonyuló magzat-ellenes képzeleti támadások miatt, éppen olyan szegényen, mint egy évvel korábban, otthon találtam magam, mint hogyha semmi sem történt volna, azon kívül, hogy egy évvel korábban elutaztunk oda, ahol megszületett és meg is halt egy gyermekünk. De szerencsére más is történt, és én, a lét és a sors értelmét, sejti szinteken is felfogva, bizakodva néztem az otthoni jövő elé és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy az asztrológusi szolgáltatásaim hirdetése mellett, megtermékenyítsem Júliát, amely óhaj beteljesedése nem is késlekedett. Annácska megfoganásával folytatódott és megerősödött a tényleges spirituális megújhodásom, és ez, még úgy is karma-oldó, életadó erőnek bizonyult, ha a Emő hasonló újjászületése még nagyon váratott magára. Képes volt például, kilenc hónapon át kerülni egy egyszerű sorsfeladatnak számító apró konfliktust, és támadni gondolatban egy hanyag hivatalnokot, ahelyett, hogy végre becsületesen ordítozott volna azzal, aki miatt, a Medárda után kapott pici

állami segélyhez sem juthattunk hozza, majdhogynem egy évig. Ezért a váláshoz vezető megzavarodásáig, még nagyon sok, újabb és újabb metafizikai felismerést hozó, családi, egyéni és közösségi örömet és szorongató érzést hozó, sikerben és kudarcban kellett részesülnöm az időnként gyermek nélküli és család nélküli boldogságról álmodozó Emő mellett. Ezért, a legfontosabb felismerésem az egész asztrológusi munkámban éppen az, hogy egy házastárs, bármennyire is ügyes, pénzkereső, vagy önmegváltó képességgel is rendelkezne, majdhogynem semmit nem ér ezzel, mert szülőként nem lehet teljesen boldog, amíg az élettársa nem válik éberré és határozottan nem veszi fel azt az alapállást, amit Jézus óta úgy neveznek, hogy megváltás.

* *

*- Hozza édesanyja. – Bólogatott teljes meggyőződéssel Medárda a Táltoslaki tütü-bilikéjén ülve, valahányszor én valamiért beléptem a szobába, ahol ő rajzolt, énekelt, vagy a ceruzáival dobolt trónolása közben.- Tényleg hozza? Hát ez remek. És mit hoz neked édesanyja szívem? - Krumplikát, vajacskát, kenyérkét, tojáskát, hagymát és uborkát.” - Ez az ő ételslágere, mindig a krumplival az élen! -, ezek a Medárda igényei és ezek a mi gyermekeink rendkívüli igényei. Persze, nem mindig ezt a menüt hozta az édesanyja, nem is azonnal és nem is mindig az édesanyja, hanem én vittem be neki a sárgarépával, vagy céklával kevert reszelt almát a kenyérke, a tejecske és a tojáska helyett. De nem is ez a lényeg, hanem a Medárda meg nem rendíthető hite abban, hogy azt, amire neki szüksége van, megkapja. Pedig, másfél éves korában, volt úgy, hogy napokig csak főtt krumplit és reszelt almát tudtunk adni neki, vajacska, tejecske, kenyérke és tojáska és mézecske helyett. És biztos vagyok abban, hogy most sem esne kétségbe, ha ahelyett, hogy enni adnánk, azt mondanánk neki, hogy most öltözzön fel mert el kell mennünk valahova és, majd csak azt követően ehet. Kiskorában sem zsémbelt, ha éhes volt, hanem amikor a Táltoslaki udvarról behoztuk, az ő nyugodt módórában sorolni kezdte az általa ismert ételeket. A hit nem vallásos neveltetés, hanem létbizalom kérdése. Medárda, aki a félelmetesen ugató kutyákra is jókedvűen ránevetett két évesen, az isteni ősforrással tiszta kapcsolatban áll, onnan fakad a rendíthetetlen hite az egészségében és a normálisan folyó életben. „Bizony, mondom néktek, hogy addig, amíg olyanná nem váltok, mind ezek a kicsinyek, nem juttok be a mennyek országába.” A szüléstől rettegő, a növekvő gyermekek jövőbeni anyagi ellátásától szorongó és ezért az isteni teremtőerővel szemben fogamzásgátló

tablettákkal és más technikai eszközökkel tíz – tizenkét éven át védekező, harminc ás harmincöt éves kismamák gyermekei már csecsemőkoruktól türelmetlenek, hisztisek, depressziósak, és agresszívek. Nem olyan egészségesek és nem olyan természetesek mint amilyen egészségesek voltak a szabadon szült gyermekek Jézus korában. A gyermek-spóroló civilizációban és rend szerint, harminc éven felüli anyák által szült gyermekek, már nem lehetnének példák a létbizalomra, mivel az életnyerésben tíz évig szorgoskodó édesanyjuk tudattalan, vagy tudatos lét-görcsei hatására szorongnak, és emiatt nem tudnak felnőttkori beavatás nélkül, bejutni a lelki szegények országába. A Bolond országába. Nekem viszont elérkezett az ideje annak, hogy a nyílt színen, vagy a lelki és szellemi világ rétegeiben folyó apokaliptikus világháborúból – Abból, amelyben mindenki a megváltás ellen, és ez által mindenki mindenki-ellen harcol. – kiléphessek. És ez most meg is történt, miután Júliától és ezen keresztül az ármánykodó édesanyjától hivatalosan is elváltam, és ez által lehetőséget biztosítottam számára egy majdani szabad, és minden szinten felelősségteljesen akart egyesülésre. Ezután ugyanis, nem kell már az egyetemen megtanulandó tantárgyi anyagok kényszerű memorizálása elől hozzám menekülnie és olyan magzat sem kerülhet a méhébe, amit a rokonai kapartatási szándéka elől kellene a hivatalos házasság védelme alá menekíteni. Most már minden lehetősége meg van Júliának is ahhoz, hogy szabadon fel- és beismerje: a bűnbánattal, vagyis a vétkek belátásából nyerhető önbocsánattal, vagyis a megváltás legfőbb igazságával és mindenek fölötti értelmével érhető el a tényleges boldog élet. Azt, hogy hogy csak és csakis, a megváltás logikája szerinti sors-rendezéssel szembeni, karmikus ellenszegülési késztetések határozott megszüntetésével lehet az élete egészséges. De csak, és csakis azt követően szüntethetem meg a spontán ellenszegüléseket, miután mindannak, amit elkövettem, és ami az ellenszegülési késztetéseket kiváltja, a vétkeim bevallás által feltáruló ok-okozati rendszereket megértettem. Világos, hogy ez az elválás az égi dimenziókban jött létre, mivel a vallásos-világi logikával gondolkozó anyjának a befolyása alatt lévén, Emő nem indult el velem együtt az Enikő halála után, a tudattalan szellemvilág legmélyebb rétegeiben rejlő, Bolond-igazságnak a keresésére és a minél teljesebb megismerésére. Az Enikő halála után én hetek alatt kijózanodtam a misztikus illúziókból és felfedezhettem a megváltás egyszerű, nyugalom-logikáját, ő viszont egyáltalán nem, és a kaméleon programjának köszönhetően szomjazott a misztikára. A Táltoslaki böjtös magányomban mérföldes lépéseket kezdtem tenni abba az irányba, amit a Medárda születésekor az életem céljául magamnak kitűztem: elérni a Bolonddá válást. Elérni a menyek országa nevű lét-

állapotot úgy, hogy a legfontosabb életfeladatomat: a szülői felelősségemet fokozzam és növeljem, ahelyett, hogy elvetném azt, mint az üdvösség-mánia görcseitől hibbant állapotba került, és korán elhalt misztikus guruk és fennkölt szentek. Megértettem, hogy a Bolond sokkal hitelesebb személy mint a szent, és ugyanakkor egészen másképp józan mint a tudományosan gondolkozó ember. Ő egyszerre befelé és kifelé néz, és ezáltal mindent egybelátva, egylényegűnek tudja a lényét az anya-teremtővel és a képzeletét a Lilith miatt az abszolút állapotából kimozduló Atya akaratával, és ezeket az állandósult belső derűjében egyesíti. Ezért a Bolond semmire és senkire nem néz le, és senkire és semmire nem néz fel, semminek és senkinek nem hódol, semmit nem tisztel és semmit nem romból, semmiért nem aggódik, semmit nem bán meg és semmin sem sajnálkozik, hanem befelé is pajkosan kacsintgatva, a saját éberségén is jóízűen nevet. A racionális gondolkozás megszűri a látott, hallott, szagolt, ízlelt és tapintott valóság-elemekre vonatkozó képzeteket, és csak akkor engedi be a tudatba, ha azt, amit észlel, a korább rögzített ismeretekkel összefüggésbe hozva értelmezhetőnek, a korább ismeret valóság-elemekkel egybekapcsolhatónak találja. Amennyiben nem ismeri fel egy információ személyi értékét, nem ereszti be a mélytudat központjában levő, sorsfeldolgozó és sorsirányító életképzeletbe. Egy Amerikai legenda szerint, a bennszülöttek sokáig nem látták meg az óceáni láthatár felöl érkező Columbus hajóit, mivel azoknak a léte meghaladta a valóságról alkotott képzeteiket. Persze, ez csak metaforikus kifejezése annak, hogy az elméjük sokáig nem fogta fel, mi történik, és ezért, semmiféle válaszreakciót nem produkált. Az elme ugyanis, állandóan újra és újra felülvizsgálja és megerősíti a már létrejött racionális összefüggéseket, a logikus kapcsolatokat, a korábban beépült információ-elemek között. Amennyiben egy karmikus sors-probléma megoldásához nem talál elég elemet a memória-raktáron és a személyes művelet-végrehajtási képességek között, végül is, a már létező elemekből konstruál egy pótrendszert, egy absztrakt konstrukciót. De, ami ennél is rosszabb: felhagy a probléma megoldásának érdekében tett fáradozással és átadja azt az érzelmi szférának, vagy a fantáziának, az ébrenlétben folyó, misztikus álmodozásnak. Mivel érzi-tudja, hogy ezáltal valamit kihagyott az egységes egészből és ezért nem tudja megoldani a problémát, a rutinos logikai műveletek elvégzése is zaklatottá (irritálttá) válik és téves (irracionális) kapcsolatokat hoz létre. Így hozza létre e fényt szolgáló képességünk a valós fény helyett a hamis információkból álló, szellemi sötétséget. Ekkor válik absztrakttá, sterillé, rombolóvá, irracionálissá, irreálissá, fantasztává, bőszültté, egzaltálttá, szeszélyessé, ellenségessé az ember, mint Emő velem

szemben a házasságunk tízedik évfordulóját követően. Ekkor kezd a külső, protekciózó, büntető és megbocsátó Atyában, és annak az ellentétében: az ellenségképzetek fejedelmében hinni, és ez által válik luciferi erővé személyében az abszolút fény, gyűlöletté a szeretet. Így vált gyűlöletté a feleségem lelkében is a szeretet és így vált a gyermekei édesapját ördögnek, és a számára szeretet-dalokat költő, amerikai szeretőjét angyalnak látó, félőrültté, miután az édesanyja tíz éven át, bombázta az agyát és a képzeletét az anyasága által kettétörött élet formulájával, és hét éven át, a családfelbontási lehetőség felszabadító képzetével. Ahhoz, hogy az általam az igazsághoz való ragaszkodásra tanított gyermekeim spirituális fejlődése érdekében a problémát meg tudjam oldani, a Bolond bölcsességére és bátor kitartására volt szükségem. Még akkor is, ha ugyanaz a rettenet fogott el, amikor azt kellett olvassam, hogy a feleségem egy, ugyancsak az anyja által eltartott, amerikai heroin-gurut tart az igazi párjának, mint amikor az Enikő ruháitól fosztott tetemét a Csonkakői korház kezelőasztalán megláttam. És akkor is, ha a „megoldásba” majd bele hasadt az apai szívem. Azt a sorsmegoldási módszert kellett alkalmaznom tehát, amit az alkimisták a kiégetés műveletének neveznek, és amit Jézus úgy ismertet, hogy „Amennyiben arra akar kényszeríteni valaki, hogy menny el vele egy mérföldre, te menny el vele két mérföldre. Nem, hogy visszatartottam volna, hanem még bíztattam is a családrombolásra játszó édesanyához való költözésre, és három héttel azt követően, hogy elköltözött és semmi hajlandóságot nem mutatott a visszaköltözésre, beadtam egy enyhe vádakat tartalmazó válóperi keresetet, majd két hét múlva felmutattam számára a hazatérési lehetőséget. Amikor azt másodszor is elutasította és a hazaköltőzés helyett, beadta a bíróságra a lelki poklát tükröző válasz-keresetét és az általa ellenemben megfogadott Húsvéti Ilonka által fogalmazott különutasi válási keresetét, én egy, az ő keresetéhez méltó, de mind csak tőle hallott információt tartalmazó beadványt szerkesztettem, amelyből egyértelműen kiderült, hogy egyáltalán nem az én ártatlan áldozatom, hanem legfennebb az anyjának. És a boldog családi képeinket is tárgyi bizonyítékoknak használva, és a közös barátainkkal a rám áthárított válási okait semlegesítve, bebizonyítottam, hogy az anyja bíztatásán és a szerelmi őrületén kívül semmi oka nem volt az elköltözésre. És a pert immár egészen keresztül vittem, még akkor is, amikor az utolsó tárgyalás előtt, ő vissza vonta az összes beadványát és kijelentette, azt amire korábban előttem is tett gyenge célzásokat, ti., hogy már nem kíván elválni tőlem. A válás keresztülvitelével teremtettem tehát tiszta helyzetet, egy olyan spirituális egyesüléshez, amelyben az anyósomnak semmilyen szerepe nem lehet. Ez a szabadegyesülés – a család spirituális egyesítése – meg is valósult hét héttel

a törvényszéki váláshirdetés után. Ezt követően egyetlen gyermekünk sem volt többé beteg. És még újabb hét hétnek kellett eltelnie a Emő teljes újjászületéséig és az anyjával való végleges leszámolásig. Ezt követően anyagi gondjaink sem voltak.

* * *

A megváltás-tudat, nem a zsenik fényvillogása, nem a művészek és nem a széplelkek kozmikus geometria-látomása és élet-örvényélménye. Nem az érzelmektől lobogtatott lelkek égető szeretete és nem is az objektív sors-elemek rendszer-logikája: nem az örvény és nem a tőrvény, és nem csak az őserők és az őstörvények összhatása együttvéve, hanem ennél sokkal több! A Bolond-ébersége tehát, nem azonos az absztinens-józansággal, de a Bolond-éberség a pragmatikus józanságnak is ellentéte. A józanság mindössze a kábulat és a káprázat utáni kétségbeesett egyensúlykeresés erőltetett feszültsége. A józan tudatállapot mindössze a szédület ellentétes véglete és ezért még az uroborosz köréhez tartozik, vagyis az élet megnyerési lehetőségébe vetett tévképzetek köréhez. Az éberség a teremtői és a megváltói azonosság-tudatból eredő, külső és belső kiegyenlítési képességek tudatos gyakorlása, amely a személyi felelősséggel járó, gyakorlati életfeladatok felvállalása és elvégzése után jöhet létre a tudatos vezeklést és az abszolút- meditációt gyakorló személy lelkében. Az éberség csak és csakis a külső istenfüggőségből, illetve a Jézus-függőségből, a Jahve-, Buddha-, Krihsna- és az Allah-függőségből kijózanodott Bolondnak az egy-egész öntudati állapota. Az éberség a megváltó imagináció-tisztulás következménye tehát, aminek a teljes testi gyógyulás: a test feltámadása a legbiztosabb külső jele. Az éberség a vallásos elemektől megszabadult hitnek következménye. Bolond az tehát, akiben a megváltói szeretet mágikus ereje végérvényesen kinyílt. Ő az, akinek a görcs-mentessé vált lelkében, a minden káprázattól és kábulattól mentes – Még a kivételezettség, vagyis a szentség kábulatától is mentes! - isteni igazság szelleme gyökeret eresztett. Mint a képzelet mágikus természete felől meggyőződött személy, felelősen részt vesz az élet-játszmákban, de a sors-beavatás hosszú évei alatt szerzett öntudata érinthetetlenné érlelődik az őssóvárgás és a hiú becsvágy befolyásaival szemben. Ő az, aki tudja, hogy a Fekete Örvény általi befolyásolhatatlanság tudatállapota a mennyországba való bejutás első feltétele. Hogy a mennyország nem hely, hanem állapot és csak következménye annak, amit a

Lilith-mentes létezésre való sok éves törekvéssel, a görcsmentes éberséggel mindenki, aki nem agysérült, és aki az életfeladatait is felvállalja, elérhet. Mert a Bolond végül, az a bolond ember, aki nem a földi feladatait, hanem éppenséggel, az égi csábításait tagadja meg, anélkül, hogy a földi feladataiban elsüllyedne, mivel megértette, hogy miért boldogok a természeti életfeladat-vállalók, és miért az övék a mennyek országa. Olyan lelki többlet-állapot jelenik meg a nyugodt Bolond személyében, ami egyesíti is, de ugyanakkor meghaladja a mágikus zsenialitást. Valami, ami egyszerre sejtelem és bizonyosság. Sejtelem arról, hogy lehetséges az a mindenek fölötti léterő, aminek a hátterében mindaz a vétek, amit az ember a külső és a belső világában elkövet, megtörténhet. Valami, amitől végső katasztrófa nélkül, mindaz a borzalom, amit a világ rendszere őröl - minden vallásos áhítat és tudományos okoskodás ellenére, sőt, azok hatására! -, megtörténhet. Valami, ami nem robban fel még attól sem, hogy a tudós és a vallásos embernek még most, a végső időkben sem bénul le az öncélú élvezet-vágya, az anyagi kényelem- és biztonságvágya: a megváltás elleni berendezkedési vágya. Valami, ami nagyvonalúan eltűrheti, hogy miután az élvezeti, a kényelmi és a biztonsági vágya kielégítése következtében, a komolykodó tudós-ember megbetegszik, impotenssé és meddővé válik, drága orvosságok és okos berendezések segítségével meggyógyíthassa magát és folytathassa a nyilvános létrontó tevékenységét. Létezik tehát egy abszolút értelem, egy olyan spirituális erő-tartalék, aminek a fedezetében végbemehetett az ózón-réteg kilyukasztása. Létezik az Isteni értelem, aminek az alapján naponta végbemehetnek a civilizáció bölcsőjében az öngyilkos merényletek, és szerte a világon a gyermek-rontások történhetnek, miközben folyik az iparosok és a kereskedők érdek-harca a teremtés rendeltetése ellen. Valami, aminek a hátterében folytathatják az ostoba állatkísérleteiket a tudósok, és tovább vallathatják a gének rejtélyét az egyetemes gyógyszer, és az elixir megtalálása reményében. Vagyis, az egyetemes megváltás-kényszer kijátszási lehetőségének a reményében. Létezik a hetedik, vagy a tízedik mennyországban egy isteni tartalék, aminek az alapján a földön, ezen a picinyke létékszeren még mindig végbemehet a biológiai és a lelki teremtőerők automatizmusát kihasználó testi boldogság döppingje. Valami, aminek az aranyfedezete alatt zavartalanul folytatódhat a lélek-instruáló vírusokat és a halálos betegségeket legyőzni igyekvő, tudományos csoda-terápiák előállítása a megváltás kényszerétől való védekezési lehetőség reményében. Valami, amit a legnagyobb bolondság az életnyerés szempontjából, mivel érzékelés fölötti és ésszel indokolatlan öröm-érzet. - Ebből a titkos erőforrásból táplálkozik a Bolond. Ez a titkos erőforrás biztosítja számára, a mániáktól és minden lelki függőségtől való

mentességet. Ez, a nyugalom- és örömforrás biztosítja számára a Bábeltorony építések tragikus eredményein még csak el sem szomorodó, mágikus derűt, a beavatkozási vágytól mentes nyugalmat, az ambíció- és közömbösségmentes szeretet másállapotát.

* * *

Másfél ével azután, hogy a bumfordi Annácska, mint egy pezsgősdugó, a reflexből a Emő hasa alá nyomott tenyeremben landolt, kétségtelen jelét adva annak, hogy épen és egészségben megszületett, sikerült megfestenem az első, nem egészen jól sikerült Bolond-képet. Az Annácskához majdnem hasonló módon született Orsolya születése után is készítettem egy nőnemű Bolondot, amely Júliához volt hasonlatos, de a szemfenekén még csillogtak a pénzfogyasztó automata gépek. Mivel a harmadik az Isten igaza, nagy gonddal neki fogtam vázlatokat készíteni a harmadik Bolond-képhez is, amely, akárcsak a gyermekeink, a Emő és az én arcvonásaim együttesét viselné a földi üdvözültségében. - Igen barátom, joggal élsz a gyanúperrel: egy kissé csúszott eszű személy által írt könyvnek a végére jutottál. De afelől is biztosítlak, hogy senki nem lehet boldogabb nálam, mint amikor a homlokával az államig érő, csacsogó Verácskával és az ambíciós Annácskával Csíkszereda főterén vonulunk haza karate edzések után. És nincs nálam boldogabb férfi, mint amikor a kisebbik lányaink betörnek a szobámba és ölelgetéseikkel megfojtanak. És lehet kacsalábon forgó palotád és lehetnek milliárdot érő kötvényeid, betéteid, csilloghatnak hatalmad jeléül a vállapodon ezüst, arany, vagy akár gyémántcsillagok is, mert nem hiszem, boldogabb lehetnél mint én, amikor tévénézés közben a gyermekeink átölelik a karomat, a derekamat, és „felmásznak rám” és huzigálják a hajamat, az orromat és a fülemet a szent megismerés szellemében. De főként, amikor a két és fél éves Napék elcsórja az asztalra tett almámat és harci zsákmányával diadalittasan visítozva fut végig az előszobán. Hát ez a bibliai Mózes által megsejtett Ígéret Földje és ez Jézus által megálmodott királyság barátom, és ez A Mennyek Országa, amiért az ember fia vállalta a kereszthalált. Ez az Isten igéje. Istennek és Enikőnek legyen hála!