Növényismeret gyakorlatok 1. gyakorlat

Növényismeret gyakorlatok1. gyakorlat

Környezettudományi szak

Környezetmérnöki szak

• mikroszkopikus méretű, többnyire magános, ritkábban csoportokba rendezett sejtek (1-200 μm)

• sejtfaluk van, mely alatt sejthártya található

• örökítő anyaguk kétfonalú DNS, mely maghártyával nincs

körülvéve diffúz sejtmag, prokarióták

• leggyakoribb alakok:

gömb (kokkusz), pálcika (bacillus), csavar (vibrio,

spirillum)

• a Föld legrégibb ismert élőlényei (3,4 milliárd évesek)

• a sejtfal jódkálival eltérően festődik (Gram-pozitív v. Gram-

negatív baktériumok)

Baktériumok - Bacteria

A baktériumok (BERGEY-féle mesterséges) rendszere

1. Pszeudomonaszok – Pseudomonadales

2. Hüvelyes baktériumok - Chlamydobacteriales

3. Valódi baktériumok – Eubacteriales

Azotobacter chroococcum

Rhizobium leguminosarum ssp. acaciae

4. Sugárgombák – Actinomycetales

Frankia alni (Nocardia alni)

- Ovális-gömbös alak, egyedül, párosával vagy rövid láncokban

- Nyálkás tok, peritrich ostor, cisztaképzés

- Gram-pozitívak

- Talajlakók

- Szaprobionták: szénhidrátbontók, nitrátot, ammóniát is bontanak

Azotobacter chroococcum

Rhizobium leguminosarum ssp. acaciae – Pálcika alak, peritrich ostor – Gram-negatívak– Talajlakók– Szimbionták– Gyökérgümő képzés – A levegő szabad nitrogénjét

kötik– Pillangósok (Fabaceae)

gyökerén

Frankia alni (syn. Nocardia alni)

– A sejtek elágazódó, vékony fonalat alkotnak, mozdulatlanok– Gram-pozitívak– Talajlakók– Szimbionták: a levegő szabad nitrogénjét kötik– Nagyméretű gümőt képeznek (éger, ezüstfa gyökerén)

Frankia alni (Nocardia alni)

Frankia alni (Nocardia alni)

1. Prokatióta algák

1. törzs: Kékmoszatok (kékbaktériumok) - Cyanophyta (Cyanobacteria)

•Lehetnek: egysejtűek, sejttársulást vagy sejtfonalat alkotók

• Nincs valódi sejtmagjuk és nincsenek kromoszómáik (prokarióták)

• Elkülönült színtest sincs (kromatoplazma)

• színanyaguk a klorofill-a (kékeszöld), fikocián (kék)

• Nagy alkalmazkodó képességűek

Moszatok - Algae

Microcystis flos-aquae- Egysejtűek, gömb alakú sejtek

- Gömbös vagy tojásdad sejttársulások

- Eutróf vizekben, halastavakban

- Vízvirágzás (sárgászöld), egyes alakjai

mérgezők lehetnek

Nostoc commune- A sejtek hosszú fonalat, a fonalak

kocsonyás burkú telepet alkotnak

- A telep barnás zöld

- Pocsolyákban, időszakos vizekben

- A levegő szabad nitrogénjét is kötik

- Rizsföldek talajának beoltására

Nostoc commune

Nostoc commune

2. Eukarióta algák (moszatok)

• Eukarióták jellemzői

• Egyszerű felépítésű, asszimilációra képes növények

• Színanyagok (nagyrészt autotróf táplálkozásúak)

• Egy- vagy többsejtűek (pl. telepesek), valódi szöveteik nincsenek

• Főként vízi életmódot folytatnak

2. törzs: Ostorosmoszatok - Euglenophyta

- Az állat- és növényvilág határán álló egysejtűek

- Sejtfaluk nincs (csak sejthártya)

- Zöld színtestek, klorofill-a és klorofill-b

- Gyakori a szemfolt (karotinoidok) – fényreakciós mozgás

- Jellemző vakuolumrendszer, állati jellegű sejtorganellumok

(pl. garat, szemfolt, lüktető űröcske)

- Aktív helyváltoztató mozgás (ostorok)

- Szaporodás: a sejtek hosszanti kettéosztódásával történik

- Főként édesvizekben élnek

Zöld szemesostoros – Euglena viridis

- Magányos sejtek egy ostor

(a másik redukált)

- Nincs sejtfal

- Piros szemfolt, zöld színtestek

- Szennyezett, eutróf vizekben

- Zöld vízvirágzás okoz

3. törzs: Sárgásmoszatok - Chrysophyta

- színanyagok: klorofill-a, karotinoidok, xanthofill

- sárgásbarna, sárgászöld vagy zöld színűek

- sejtfalban mész vagy kova

- mozgó vagy mozdulatlan

- szaporodásuk: ivartalanul és ivarosan

- édesvizekben és tengerekben

1. o: Kovamoszatok - Bacillariophyceae

3. o: Sárgamoszatok - Chrysophyceae

2. o: Sárgászöld moszatok - Xantophyceae

- A sejtfalon kívül kovapáncél (SiO2)

(két, dobozszerűen egymásba tolt részből)

- Egysejtűek, de kolóniákban együtt maradók

- Tengerekben, édesvizekben, talajokban

- Szervesanyagtermelők, a vizek öntisztulásában fontosak

1. o: Kovamoszatok - Bacillariophyceae

Diatoma vulgare

- Kovapáncél (SiO2), erős keresztbordázattal (két, dobozszerűen

egymásba tolt részből)

- Téglalap alakú együtt maradó sejtek zegzugos telepeket

alkotnak.

- Gyengén szennyezett patakok, tavak iszapjában

4. törzs: Barázdásmoszatok - Pyrrophyta

- Egysejtűek, egy hosszanti és egy haránt barázda

- Mozgásuk két ostorral

- Színanyagok: β-karotin, xanthofill

- Vöröses vagy sárgásbarna színűek

- Főként tengeriek

- Értékes haltakarmányok

Fecskemoszat – Ceratium hirundinella

- Cellulózlemezekből álló páncél, szarvszerű nyúlványok

- Két ostor a barázdák találkozásánál

- Részben heterotróf, szerves anyagot is fogyaszt

- A Balatonban nyáron tömeges, vízvirágzás okozhat

5. törzs: Zöldmoszatok - Chlorophyta

1. o: Zöldmoszatok - Chlorophyceae

2. o: Járommoszatok - Conjugatophyceae

3. o: Csillárkamoszatok - Charophyceae

- Egysejtűek vagy telepesek

- Cellulóz sejtfal

- Mozdulatlanok vagy ostorral mozognak

- Zöld színtestek (kllorofill-a és klorofill-b)

- Főként édesvíziek

1. o: Zöldmoszatok - Chlorophyceae

Protococcus viridis (syn.: Pleurococcus viridis)

- Egysejtűek, de csoportokban együtt maradók, ostor nincs

- Egy, harang alakú színtest

- Nedves köveken, fakérgen, deszkakerítésen

Protococcus viridis

2. o: Járommoszatok (ostornélküli moszatok)- Conjugatophyceae

Békanyál - Spirogyra nitida

- El nem ágazó sejtfonál

- Sejtek nyálkás burokban

- A kloroplasztiszok felcsavarodottak

- Lápos területek vizeiben

3. o: Csillárkamoszatok - Charophyceae

Csillárkamoszat - Chara foetida

- 10-30 cm magas, örvösen elágazó telep

- Sárgásvörös antherídium, Zöld oogónium

- Tiszta vizű patakok, csatornák, árkok

Csillárkamoszat - Chara foetida

sárgásvörös antherídium, zöld oogónium

Csillárkamoszat - Chara foetida

sárgásvörös antherídium, zöld oogónium

Gombák – Mycota (Fungi, Mycophyta)

• Heterotrófok (szaprobionták, paraziták, szimbionták), színtesteket nem tartalmaznak

• Az alacsonyabbrendű gombák sejtjei csupaszok vagy kitines hártyával borítottak, a fejlettebbeké sejtfal által védett

• A sejtfal poliszacharidokból (hemicellulóz, kitin, ritkán cellulóz) épül fel

• Testfelépítésük: egysejtűek (plazmódium), telepesek: fonalasak (hifák), fonalak tömege (micélium)

• Szaporodásuk ivartalan és ivaros

Gombák – Mycota (Fungi, Mycophyta)

• Myxomycota – Nyálkagombák törzse• Oomycota – Petespórás gombák törzse• Chytridiomycota – Rajzóspórás gombák • Zygomycota – Járomspórás gombák törzse• Ascomycota – Tömlősgombák törzse• Basidiomycota - Bazídiumos gombák törzse• Deuteromycota (Fungi imperfecti) –

Konídiumosgombák

- sejtfal nélküliek (csak

sejthártya)

- egysejtűek, amőboid mozgás

- plazmódium

- életciklusuk: plazmódium

termőtest (spórával)

zoospórák myxamőba

plazmódium

1. Nyálkagombák törzse- Myxomycota

• Korhadó vagy élő növényi részeken• Termőteste: aethalium (a sporangiumok

állandó alakú tömege)

Kakukknyál – Mucilago spongiosa

Kakukknyál – Mucilago spongiosa

2. Petespórás gombák törzse - Oomycota

• Vízben és szárazföldön is előfordulnak

• Ivartalan és ivaros szaporodásra is képesek

• Állati és növényi élősködők

• Rendszertani helyzetük vitatott

Plasmopara viticola – SzőlőperonoszpóraSaprolegnia ferax - Halpenész

Szőlőperonoszpóra, szőlőragya - Plasmopara viticola

- Micéliuma elágazó, a levél sejt közötti járataiban él, hausztóriumokat bocsát a sejtekbe.

- A leveleken sárgászöld folt, majd a foltokon fehér penészbevonat (konídiumtartók) alakul ki.

-A fa alakú konídiumtartók a gázcserenyílásokon keresztül törnek elő.

-Az oospórák a lehullott leveleken képződnek és telelnek át.

-Obligát parazita. A szőlő leveleit, virágait és terméseit támadja meg.

- Főleg csapadékos években, meleg, párás időben végez nagy pusztítást.

Szőlőperonoszpóra, szőlőragya - Plasmopara viticola

Szőlőperonoszpóra, szőlőragya - Plasmopara viticola

Halpenész – Saprolegnia ferax

-A micélium vékony hifák alakjában a szubsztrátum belsejében, vaskos hifák formájában annak felületén fejlődik.

- A zoosporangiumok belsejében képződnek a rajzóspórák, amelyek később csillóikat bevonva cisztává alakulnak.

-Az ivaros úton keletkezett oospóra csak a kedvezőtlen időszak átvészelésére képződik.

- Halakon élősködik, néha szaprobionta szerves anyagokon

Halpenész – Saprolegnia ferax

Halpenész – Saprolegnia ferax

4. Járomspórás gombák törzse - Zygomycota

• Dúsan elágazódó micélium, kitin sejtfal

• Főként szaprobionták

• Polienergidásak

• Ivaros szaporodásuk a zigogámia (zigospóra = járomspóra)

Mucor mucedo - FejespenészEntomophtora muscae - Légypenész

Fejespenész - Mucor mucedo

-Vegetatív teste elágazó, egysejtű, többmagvú micélium.

-Terjeszkedésében főleg az ivartalan spórák (sporangiospórák) játszanak szerepet, ivaros szaporodása zigogámia.

-Szaprobionta, minden szerves anyagon (főleg kenyéren, gyümölcsön és trágyán) megjelenik, és gyorsan növő, fehér, vattaszerű micéliumával elborítja azt.

Fejespenész - Mucor mucedo

Fejespenész - Mucor mucedo

Légypenész – Entomophtora muscae ( syn.: Empusa muscae)

-A micélium feldarabolódásakor gömbös hifatestek jönnek létre.

-A konídiumtartó nem ágazik el, csúcsukon konídiumok fűződnek le.

-Rovarok obligát parazitája, az élő vagy a frissen elhullott gazdaszervezeten, házi légyen gyakori.

-Az elpusztult légy körül a lehajított szögletes konídiumok fehér udvar alakjában láthatók.

Légypenész – Empusa muscae (Entomophtora muscae)

5. Tömlősgombák törzse - Ascomycota

• Elterjedt, gazdag csoport, a gombák 30%-a ide tartozik• Paraziták, szaprotrófok, mikorrhiza képzők, zuzmó szimbionták lehetnek• A paraziták között sok a növényi kórokozó (fitopatogén), nagy a mezőgazdasági jelentőségük, mivel a nagy károkat okozó gombák nagy része ide tartozik (tömlőspenészek, lisztharmatgombák)• Nevüket aszkospóráikról kapták, melyek

tömlőszerű sporangiumokban (aszkuszokban),

általában 8-asával keletkeznek

Jól fejlett, valódi micéliumuk van, a hifákat harántfalak osztják

A harántfalakon egyszerű pórusok vannak, a szomszédos sejtek citoplazmája érintkezik egymással

A póruson keresztül sejtszervek is helyet cserélhetnek

Hifa: gombafonal, micélium: gombafonalak szövedéke

• A tömlősgombák ivartalan szaporodása - terjedése1.Sarjadzással2.Konídiumokkal: a konídiumok a hifákról vagy

konídiumtartókról külsőleg lefűződő spórák, amelyek keletkezését nem előzi meg sem a sejtmagok összeolvadása sem meiózis.

1. 2.

• Egyedfejlődés: haploid spórából indul ki, melyből haploid micélium fejlődik (=vegetatív micélium).

Ezeken ivaros folyamatok során ivarszervek képződnek: aszkogónium (oogónium)♀ és antherídium ♂

Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) növesztenek az antheridiumok felé

A hím jellegű sejtmagvak átjutnak az aszkogóniumba

Általában nem történik meg rögtön a sejtmagok összeolvadása, hanem a magok párokba állnak és magpáros hifát hajtanak.

A magpáros hifákból alakulnak ki a termőtestek.

A termőtest felszínén vagy belsejében található a termőréteg (himénium), amely aszkuszokból és steril hifavégekből (parafízis) áll.

Az aszkuszban összeolvad a sejtmagpár, ezt egy meiózis, majd egy mitózis követi, így alakul ki a 8 aszkospóra 8 sejtmagja.

A tömlősgombák egyedfejlődése

aszkusz

aszkospóra

haploid micélium

trichogin

aszkogónium

anteridium

magpáros hifa

himénium

kariogámiameiózis

A tömlősgombák egyedfejlődése

A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal

(parafízis)

A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal

(parafízis)

A termőtest kialakulása

A tömlősgombák termőtest típusai

•A nagyméretű tömlősgombák termőtest típusa az ún. apotécium, amelynek nyitott, csészeszerű, belsejét aszkuszokból és parafízisekből álló termőréteg (himénium) béleli.

•Legegyszerűbb típusa a csészegombáké (A)

•A szarvasgombák termőteste módosult apotécium, a csészeforma begyűrődésével a termőréteg a termőtest belsejébe került (B)

•Összetett apotéciuma van a kucsma- és papsapkagombáknak (C)

•Az agancsgombánál a termőtest mikroszkopikus, de meddő hifákból álló nagyméretű termőtestpárna alakul ki. (D)

1

2

3 4 5

3. at. Tömlősgombák - Ascomycotina

tömlő (aszkusz) – 8 haploid aszkospóra képződési helye

termőréteg (himénium) – egymás mellett álló aszkuszok alkotják

termőtestformák:

- zárt: kleisztotécium (1)

- nyitott: apotécium: tál vagy csésze alakú (2)

peritécium: palack alakú (3)

összetett apotécium (4)

termőtestpárna (5)

• Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina: kleisztotécium

• Narancssárga csészegomba – Peziza aurantia: apotécium

• Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta: összetett nyeles apotécium (süveg + tönk)

• Redős papsapkagomba – Helvella esculenta: összetett nyeles apotécium (süveg + tönk)

• Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum: gumó alakú, föld alatti termőtest (apotécium)

A tanult tömlősgombák termőtesttípusai:

Ascomycota - Tömlősgombák törzse

• Plectomycetes - Tömlőspenészek osztálya Erysiphales – Lisztharmatgombák rendje

• Discomycetes - Csészegombák osztálya Pezizales – Csészegombák rendje Helvellales – Papsapkagombák rendje Tuberales – Szarvasgombák rendje

Tömlőspenészek osztálya - Plectomycetes

Lisztharmatgombák rendje - Erysiphales  

  Kleisztotécium van, gyakran csak egyetlen aszkusszal  A termőtesten jellegzetes, fajra jellemző függelékekkel  Obligát paraziták  Bőrszöveti sejteken élősködnek  Kénvegyületekkel védekeznek ellene   Microsphaera quercina

• Főleg fiatal fát, sarjhajtásokat támad

• Lisztes bevonatot képez a levélen: ez micéliumból és konídiumokból áll.

• A micélium a gazdanövény felületén található, innen bocsát hausztóriumokat az epidermisz sejtjeibe.

• A megtámadott levél sárgul, nyurgul.

• A termőtest zárt kleisztotécium, az aszkuszok csokrosan helyezkednek el.

• A kleisztotéciumok a levél színén csoportosan fordulnak elő, a függelékek villásan elágaznak.

• Tölgy, ritkábban szelídgesztenye és bükk fajokon

• Elszaporodásának a meleg és nedves idő kedvez.

Tölgy-lisztharmat – Microsphaera quercina

Tölgy lisztharmat - Microsphaera quercina

Tölgy lisztharmat - Microsphaera quercina

Tölgy lisztharmat - Microsphaera quercina

r. Erysiphales – Lisztharmatgombák

kleisztotécium csokrosan elhelyezkedő aszkuszokkal

konídiumok

•Aleuria aurantia (syn.: Peziza aurantia) – narancsvörös csészegomba

r. Pezizales - Csészegombák

•Kis- vagy közepes termetűek

•Termőtestük apotécium

• Fedővel nyíló aszkuszok

• Élénk színű parafízisek (meddő hifavégek) vannak (piros, sárga, lila)

• A spóraszórás aktív folyamat, amelyet a fény is segíthet, a termőtest

akár susogó hangot is hallathat.

• Szaprotrófok

•Mérgezőek, ehetőek vagy fogyasztásra alkalmatlanok

Narancsvörös csészegomba – Aleuria aurantia

• 2-6 cm átmérőjű termőtest• Csésze formájú, legtöbbször szabálytalan alakú• Széle hullámos, karéjos• A külső felületén világos narancs, lisztes bevonatú• Belső oldalon élénk narancs, sima• Húsa törékeny• Júniustól októberig • Erdei utakon, farakások mentén,

parkok talaján• Csoportos• Ehető

Narancsvörös csészegomba – Aleuria aurantia

Narancsvörös csészegomba – Aleuria aurantia

Papsapkagombák rendje – Helvellales          A termőtest fejlett, nyeles apotécium        Ivarszervek nem alakulnak ki        Nagyméretű, olajcseppekkel rendelkező spórák jellemzők        Spóraszórás fototrópikus        Szaprotrófok

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta

• A süveg 6-12 cm magas, együregű, gömbölyű, vagy ovális, többé-kevésbé tompán kúpos, sárgásbarna, később sötétedő

• Felületén kiemelkedő bordák által határolt sokszögletű, méhsejtszerű bemélyedések vannak

• A tönk 3-10 cm hosszú, lefelé kissé szélesedő, fehéres, piszkosfehér, együregű

• Törékeny húsú

• Márciustól májusig

• Ligeterdőkben, lomberdőkben, jó vízellátottságú helyeken

• Ehető, árusítható

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta

Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta (syn.: Helvella esculenta)

• A süveg 3-10 cm magas, 2-5 cm átmérőjű, gyakran lebenyes

• Agyvelőszerűen ráncolt, széle szabálytalanul hullámos

• Közép barna, vörösesbarna

• A tönk 2-10 cm hosszú

• Belül szabálytalanul üreges, többüregű

• Fehéres, piszkosfehér színű

• A hús törékeny, viaszszerű

• Március végétől májusig

• Savanyú talajú fenyvesekben, talajon, fakorhadék közelében

• Súlyosan mérgező, nyersen akár halálosan mérgező is lehet

Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta

Gyromitra esculentaMorchella esculenta

A Morchella és a Gyromitra nemzetség termőtestének összehasonlítása - hosszmetszet

Redős papsapkagomba okozta mérgezés (Gyromitra-szindróma,

monometil-hidrazin mérgezés)

•Súlyos vesekárosodással és idegrendszeri tünetekkel jár.

•A különböző toxintartalom miatt nem mindig okoz mérgezést.

•Tünetei a gyilkosgalóca-mérgezéshez hasonlóan két fázisú lefolyást mutatnak.

• A hosszú lappangási idő (6-12 óra, néha 2-26 óra) után először

•gasztrointesztinális tünetek (rosszullét, hasfájás, hányás, hasmenés, fejfájás),

•majd súlyosabb esetekben ezt követik a májkárosodások (kemény, nyomásérzékeny, megnagyobbodott máj, sárgaság),

• melyekhez idegrendszeri tünetek (nyugtalanság, izgatottság, delírium stb.) is társulnak.

• Két három nap múlva a mérgezett a keringési rendszer összeomlása és a légzés leállása miatt elhalálozik.

• Hatóanyaga: giromitrin

•Enzim inhibitor, mutagén, karcinogén

•A toxintartalom függ a gomba korától, a termőhelytől és a szárítástól is

•Szárítással vagy forrázással nem lehet a mérget eliminálni

•A méreg akkumulálódik

•Letális dózis 1-2 g egy felnőtt ember számára

•Régen fogyasztották, néhány európai országban ma is árulják szárítva, csemegeként

•Alkalmazott terápia a galócamérgezéshez hasonló, a máj regenerációjához B vitamint is adnak:

•Dialízis, majd szükség esetén veseátültetés

•Előidéző fajok: redős papsapkagomba, vörösbarna papsapkagomba, egyéb papsapkagomba fajok

● Különleges, föld alatti termőtest

● Módosult apotéciumnak tekinthető

● Spórák száma redukálódik egyes esetekben

● Obligát mikorrhizás fajok

● Erdőkben, a föld felszíne alatt nőnek

● Ehetőek vagy étkezésre alkalmatlanok      

Tuber aestivum – nyári szarvasgomba

r. Tuberales – Szarvasgomba-félék

r. Tuberales – Szarvasgomba-félék

A Szarvasgomba-félék (Tuberales ) termőtest-típusai és kialakulásuk (C: Tuber aestivum)

Téli szarvasgomba – Tuber brumale

Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum

• A termőtest föld alatt fejlődik.

• 3-7 cm átmérőjű, szabálytalan, gumó.

• Feketés, sötétbarna, kívül rücskös, piramisszerűen kiemelkedő szemölcsökkel borított.

• A termőréteg a termőtest belsejében van, az agyvelőszerű tekervényekben, a barna részén található.

• Szaga jellegzetes, főtt kukoricára emlékeztető, édeskés.

• Július-decemberben, meszes lomberdőkben.

• Ehető, árusítható.

Nyári szarvasgomba– Tuber aestivum

Basidiomycota – Bazídiumosgombák törzse

• A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakulnak ki a spórák

• Sejtfaluk fő anyaga a kitin

• Kivételt képeznek a parazita rozsda-, és üszöggombák

• Gyakori a dikarionos állapot, álszövetes szerveződés

• Szaprotrófok, paraziták vagy szimbionták

• A hifák válaszfalakkal (szeptumokkal) tagoltak

• A szeptumon található pórus csőszerűen megvastagodik, ezt egy sapkaszerű membránképlet (parenteszóma) zárja le: parenteszómás dolipórus alakul ki

szeptum

pórussapka

dolium

pórus

A termőtest kialakulása, szaporodási folyamatok

• A termőtest kialakulásának más tényezők kedveznek, mint a micélium növekedésének

• A termőtest kialakulása kedvezőtlen időjárás esetén több évig is elmaradhat, befolyásolhatja a tápanyag, a víz, hőmérséklet, szén-dioxid szint, vitaminok, a partnernövény jelenléte, sőt egyes gombáknál a fény is.

• A termőtestek kialakulását hormonok szabályozzák (auxin, gibberellin, citokinin)

• A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakul ki a négy bazidiospóra exogén lefűződéssel

• A bazídiumok a termőtest meghatározott részén a termőrétegben (himénium) alakulnak ki

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

• Speciális sporangium: bazídium

• Exogén lefűződéssel keletkező bazidiospórák

bazidiospóra

nyél (sterigma)

• A bazidiospórákból hifák alakulnak ki

• A hifák végsejtjei összeolvadnak, de csak a sejtplazma olvad össze a sejtmagok nem egyesülnek (szomatogámia)

• Így kialakul a két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) hifa

• A hifa osztódásakor mindkét sejtmag egyszerre osztódik, a válaszfalak fölött egy dudor, ún. „csat” alakul ki

• Környezeti és hormonális hatásokra megkezdődik a termőtestek fejlődése: a hifák párhuzamosan, sűrűn egymás mellé rendeződnek, álszövetet alkotnak.

• A termőtesten kialakul a termőréteg (himénium), amely bazídiumokból és steril sejtekből (cisztidiumokból) áll.

• A bazídiumban megtörténik a sejtmagok egyesülése (kariogámia)

• Kialakul a zigóta, melynek sejtmagja meiózissal 4 sejtmagot hoz létre, ezek lesznek a bazidiospórák sejtmagjai.

• A sejtmagok a 4 kesztyűujjszerű nyúlványba vándorolnak, kialakul a spórafal, majd lefűződnek a nyelükről (sterigmájukról).

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

1. Bazidiospóra2. Haploid hifa3. Magpáros hifa4.-7. Csatképződés a magpáros hifákon8. Bazídiumképzés

Csatképződés

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

A tráma típusa

• A bazídiumokat tartalmazó egysoros termőréteget, a himéniumot viselő váz a tráma.

• Többnyire védetten helyezkedik el és nagy felületű

• Zárt termőtest esetén annak belsejében helyezkedik el (pl.: pöfeteg)

• Típusai: lemezes, ráncos, tüskés, csöves, sima.

A termőtestek morfológiai típusai

•Reszupinátus: aljzatra tapadó réteget, redőzetet képez (rezgőgomba).

•Krusztotécium: kemény, fás, többnyire tönk nélküli, több évig él, évgyűrűszerűen gyarapodik (taplógombák).

•Holotécium: felemelkedő, de nem kalapos; lehet bunkó (mozsárütőgomba), elágazó (korallgombák) vagy tölcsér alakú (rókagombák). A termőréteg a külső felszínt és az ágvégeket borítja.

•Pilotécium: kalapra és tönkre különül, a termőréteg a kalap alján található, különböző szerkezetű trámán. Burokmaradványok boríthatják:

• teljes burok (velum universale): bocskor és a kalap tetején pettyek• részleges burok (velum partiale): gallér és a kalapról lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelék.

•Gaszterotécium: a gömbszerű termőtestet kétrétegű burok (perídium) borítja, belsejét spóraképző (gleba)szövet tölti ki. Felnyílása változatos.

reszupinátus

A termőtestek morfológiai típusai

holotécium

holotéciumkrusztotécium

pilotécium gaszterotécium

nyeles gaszterotécium

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei

•A termőtest morfológiai bélyegei, színe, szaga (pl.: ánizsgomba), íze (galambgombák)

•A termőtest alakja (pl.: korallgombák)

•A burokmaradványok (általános és részleges)

•Spóraszín

•A kalap mérete: •Kistermetű: átmérője 5 cm-nél kisebb•Közepes: átmérője 6-12 cm•Nagy: átmérője 12 cm-nél nagyobb

•Kalapbőr: nyálkás, nemezes, selymes, pikkelyes, szőrös, benőtten szálas, sima, ráncos, behasadozott, cafrangos

•Kalapbőr színe: függhet a nedvességtől (higrofán), fénytől, sérüléstől

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei

•A kalaphús vastagságának aránya a lemezekhez képest

•A hús jellegzetességei: rugalmas, merev, törékeny

•A tejnedv színe

•A tráma szerkezete: lemezes, csöves, tüskés, ráncos, sima

•A lemezek érintkezése a tönkhöz, sűrűsége, színe, éle, leválaszthatósága

felkanyarodó foggal lefutó

lefutótönkhöz nőtt

Lemezállások

ritkán álló sűrűn álló

elágazóváltakozó hosszúságú

A gombák kalapformái

A: gömbszerű, B: tojás alakú, C: félgömbös, D: domború, E: púpos, F: kiterülő, G: benyomott, H: felhajló, I: tölcséres, J: tölcséres

púppal, K: begöngyölt szélű

A kalap felszíne

a: szálas-rostos, b: pikkelyes, c: pettyes, d: bordás szélű, e: behasadozó, f: fátyolos, cafrangos szélű, g: hullámosan karéjos szélű,

h: aláhajló, begöngyölt szélű

A tönk határozóbélyegei

•A tönk színe, alakja

•Elszíneződése sérülésre

•Mintázata: hálózatos, korpázott, stb.

•Tömör vagy üreges

•Rostos, merev vagy rugalmas

• Burokmaradványok: gallér, bocskor, stb.

•Gyökérszerű rhizomorfa a tönk alján

A tönk határozóbélyegei

a: hengeres-karcsú, b: felfelé vékonyodó, c: lefelé vékonyodó, d: hasas, e: gumós, peremes gumóval, f: oszlopszerű, zömök

Bazídiumos gombák törzse – Basidiomycota

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák osztálya

• Poriales - Tapló-alkatúak rendje

• Cantharellales - Rókagomba-alkatúak rendje

(Kalaposgombák)

• Boletales - Tinórúgomba-alkatúak rendje

• Agaricales - Csiperke-alkatúak rendje

• Russulales - Galambgomba-alkatúak rendje

(Pöffeteggombák)

• Phallales - Szömörcsög-alkatúak rendje

• Sclerodermatales - Áltrifla-alkatúak rendje

• Lycoperdales - Pöfeteg-alkatúak rendje

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák osztálya

Bazídiumosgombák törzse - Basidiomycotina

3/1. ao. Phragmobasidiomycetidae3/2. ao. Holobazidiomycetidae

PhragmobazidiomycetidaeTagolt bazídiumú gombák

Holobazidiomycetidae Tagolatlan bazídiumú gombák

Lepketapló – Trametes versicolor

r: Tapló-alkatúak – Poriales•termőtestük alakja változatos, egyévesek vagy évelők•a termőtest húsa fás vagy bőrszerű•a himeniumot a termőtest alján fejlődő – többnyire – csöves termőrétegtartók viselik

Lepketapló – Trametes versicolor

• A termőtest egyéves, oldalasan álló, legtöbbször sok kalapból, zsindelyesen összetett.

• Szívós, merevedő állagú.

• A kalap 5-8 cm, felül bársonyos tapintású. Körkörösen sávozott, sötétebb és világosabb csíkok váltják egymást.

• Színe nagyon változatos.

• A termőréteg nagyon szűk pórusú, fehér, majd sárgás.

• Kozmopolita, szaprotróf.

• Általános, főleg lombos fákon, egész évben.

Lepketapló – Trametes versicolor

Lepketapló – Trametes versicolor

Lepketapló – Trametes versicolor

Bükkfatapló – Fomes fomentarius

• A termőtest évelő, általában egyedülálló.

• A kalap akár 50 cm átmérőjű, jellegzetes pata alakú, körkörösen barázdált, sávos.

• Kemény kéreg borítja, fehéres szürkétől a mogyoróbarnáig, szélén okkeres.

• A pórusok aprók, a csövek fehéresek.

• Sebparazita, de később az elpusztult fán tovább él. Fehérkorhasztó.

• Csak az akácosokból hiányzik, kivételesen fenyőn is előfordul.

• A „tapló”: vérzéscsillapító, antibiotikum termelő, tömítés, kalap készíthető belőle.

Bükkfatapló - Fomes fomentarius

Bükkfatapló – Fomes fomentarius

Bükkfatapló – Fomes fomentarius

Bükkfatapló – Fomes fomentarius

Bükkfatapló - Fomes fomentarius

Nyírtapló – Piptoporus betulinus (syn.: Placodes betulinus)• Termőteste egyéves, párnaszerű, domború,

hullámos szélű, félkör vagy vese alakú, vastag, rövid nyéllel.

• Felül sima, fehéres, majd zsemlebarna - középbarna, szélein fehéres.

• A csövek a vastag kalaphúshoz képest rövidek, a pórusok finomak, fehérek, az éretten könnyen elválaszthatók a húsról.

• Húsa húsos-szívós, lédús, nehéz, megszáradva parafaszerűen könnyű és porhanyós-morzsalékos.

• Mindenütt gyakori, monofág.

• Sebparazita, vöröskorhadást okoz.

• Magas lég- és fanedvességet igényel.

• Fiatalon ehető (?), idősen keserű.

Nyírtapló – Piptoporus betulinus

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

r. Cantharellales – Rókagomba-alkatúak

•tölcséres termőtest, tönkre futó ráncos, eres vagy sima termőrétegtartóval•mikorrhizás fajok (pl. Cantharellus, Craterellus)

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

• A kalap 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodó, széle eleinte begöngyölt, majd hullámossá válik, élénksárga, világossárga, később kifakulhat.

• A termőréteg a mélyen tönkre lefutó, ráncos vagy lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó, világossárga.

• A tönk 3-8 cm hosszú, tömör, lefelé keskenyedő, a kalapnál kissé világosabb színű.

• Húsa vastag, tömör, fehéres, a kalapbőr alatt világossárga, gyümölcsillatú, jóízű.

• Júniustól novemberig.

• Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő.

• Ehető, árusítható.

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

• Sok jó, ehető gomba, de vannak mérgezők is.

• A termőréteg nagyon könnyen leválik a kalapról.

• A csöves részt néha fátyol borítja.

• A spórák sima felszínűek, elliptikusak vagy orsó alakúak.

• A hús mindig lédús, puha; változó színű.

r. Boletales – Tinórugomba alkatúak

Ízletes vargánya – Boletus edulis

r. Boletales – Tinórugomba alkatúak

Boletus edulis – Ízletes vargánya• A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodik,

barna, világosbarna, matt, finoman nemezes.

• A termőréteg csöves, a kalap húsáról könnyen lefejthető, fehér, sárga, majd zöldessárga.

• A tönk vastag, a hengerestől a hasasig, fehéres, világosbarna, a felső részén sötétbarna hálózatos erezet található.

• A hús vastag, fehér, nem színeződő, kellemes illatú, dióízű.

• Júniustól októberig.

• Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben.

• Ehető, árusítható, jól szárítható.

•Hasonlít hozzá a nemezes kalapú, végig hálózatos tönkű nyári vargánya (Boletus aestivalis).

Ízletes vargánya – Boletus edulis

Ízletes vargánya – Boletus edulis

Ízletes vargánya – Boletus edulis

Ízletes vargánya – Boletus edulis