22. A Villányi hegység preglaciális képződményei és faunájuk.

Dr. K ormos Ti vadak-tói.

(öt szövegközti ábrával.)

Hazánk Forestbed-típusú preglaciális faunájával, annak kialaku­lásával és kapcsolataival évek óta foglalkozom. Azok a földtörténeti, paleogeográfiai, állatföldrajzi és származástani problémák, melyek e neve­zetes fauna tanulmányozása közben felmerültek, újabb időben több alka­lommal vita tárgyául szolgáltak s az idevágó irodalom örvendetes gya­rapodása kapcsán a preglaciális fauna képe napról-napra tisztábban áll előttünk.

Ma már nem kétséges többé, hogy ez a sajátságos állattársaság, melynek délvidéki kapcsolatai arra vallanak, hogy Középeurópa éghaj­lata a jégkorszak előtt egységesen mediterrán jellegű volt, a pleisztocén fauna kialakulása szempontjából elsőrendű fontosságú.

Egyesek szerint ez a fauna, melynek legkifejezettebben jellemzett típusa a Cromer Forestbed-ből, a németországi Mauer és Mosbach vidéké­ről, az alsó-ausztriai Hundsheimből s nálunk a Püspökfürdő közelében emelkedő Somlyóhegv Machaerodus-os rétegeiből ismeretes, még a leg­felső pliocént képviseli; mások szerint ellenben a legalsó pleisztocént. Kétségtelen, hogy mind a két felfogásnak van némi jogosultsága, de épen azért, mert éles elhatárolásról itt szó sem lehet, én erre a faunára a p r e- g l a c i á l i s megjelölést alkalmazom, mely alatt azt értem, hogy fau­nánk geológiai kora a pliocén vége s a pleisztocén jégkorszak eleje közé esik. Ez minden bizonnyal hosszú időtartam, mely alatt — kivált olyan földrajzi fekvésű területen, mint Magyarország — a fauna többrendbeli átalakuláson mehetett át.

Ezzel magyarázható az. hogy dr. Méhely L ajos, ki a magyaror­szági preglaciális üledékekből (Villányi hegység. Püspökfürdő. Brassó) származó gyökeresfogú pockokat tanulmányozta, vizsgálatainak morfo­lógiai eredményei alapján ezen üledékek sorában felső-pliocén. preglaciá­lis, I. interglaciális és II. interglaciális csoportot vél megkülönböztet­hetni (1,).

4 0 0 D K . KO RM O S T I V A D A R (2 )

Nem is szólva arról, hogy én Geinitz és mások példájára a jég­korszakot egységes — helyi ingadozásokkal jellemzett — tüneményként fogom fel s az ú. n. „meleg44 interglaciális időszakok létezését leghatá­rozottabban kétségbe vonom, a magyarországi preglaciális lelőhelyek faunája egymással oly sokban egyezik s úgyszólván „vezérkövületekkel44 olyannyira jellemzettnek mondható, hogy én a MÉHELY-féle felfogás alap­jául szolgáló tényekben nem annyira az időbeli, mint inkább a térbeli izoláció eredményét látom.

*Petényi Salamon János volt az első, ki 1847-ben K übinyi Ferenc-

cel együtt a dárdai uradalomhoz tartozó Beremend község határában, az ottani mezozóos mészkő hasadékában lerakodott terra rossa-ból pre­glaciális csontmaradványokat gyűjtött, anélkül természetesen, hogy azok­nak a korát és nagy jelentőségét felismerte volna. Ez azonban legkevésbbé sem írható Petényi rovására, mert Nehring A lfréd, a híres német kvar- terbiológus, ezt az üledéket és faunáját még a múlt század vége felé (1890) is postglaciális korinak vallotta.

Petényi hátrahagyott munkáiban (2.), melyeket a M. tud. Aka­démia bocsátott közre, olvashatjuk e nevezetes fauna első — ma fogya­tékosnak nevezhető, de a maga idejében mindenesetre kiváló — ismer­tetését.

E munkájában Petényi Beremendről a következő fajokat írja le:Mustéin beremendensis Pét.

„ martelina Pét.Foetorius palermineus Pét.Talpa vulgáris fossilis P ét.Crossopus fissidens Pét.Sorex gracilis Pét .Crocidura gibberodon Pét.

A gyűjtött rágcsálók és csúszómászók leírásával Petényi adósunk maradt. Abból, hogy leírt fajainak — a vakondok kivételével — csupa új nevet adott, nyilvánvaló, hogy azokat ma élő fajokkal azonosítani nem tudta.

A beremendi fauna Petényi korai halála után feledésbe ment és csak a múlt század kilencvenes éveinek a végén terelte rá ismét a figyel­met Nehring, aki 1897-ben a Harsányhegyről egy új földikutya-fajt (Spalax priscus), 1898-ban pedig Beremendről egy új gyökeresfogú pocok­nemet (Dolomys n. gén. Milleri n. sp.) írt le (3.— 4.).

Méiiely Lajos 1908-ban kimutatta, hogy a harsány hegyi és bere­mendi földikutya-maradványok nem illeszthetők a Spalux-genus kere­tébe, miért is részükre új nem (Prospalax) felállítása vált szükségessé (5.)*

(3) F E L V É T E L T JE L E N T É S . 401

Méhely kimutatta, hogy a beremendi — szerinte fiatal pliocénkori — földikutya a mai Spálax-ok legkezdetlegesebb fajával, az Egyptomban, Palestinában és Syriában elterjedt Sp. Ehrenbergi-\e\ közeli rokonságban áll, sőt egyes bélyegeiben a Iveletainkában élő Tachyoryctes-re emlékez­tet, jeléül annak, hogy utóbbi és a földikutyák, melyeknek őséül Méhely a Prospalax-ot tekinti, közös őstől származnak.

Beremend sajátságos faunája ekkor a m. kir. Földtani Intézet igaz­gatóságának érdeklődését is fölkeltette s nem sokkal később (1910-ben) azt a megtisztelő feladatot nyertem, hogy Beremenden s általában a V il­lányi hegységben újabb gyűjtéseket eszközöljek.

Beremenden kívül a Villány közelében emelkedő Harsány hegyről néhai H ofmana K aroly gyűjtései révén ismertünk hasonló korú és jellegű maradványokat, sőt innen került ki az a Prospalax-kllkapocs is, melyre K ehring a Spalax priscus fajt alapította. Ugyancsak H ofmana a villányi Somssich-hegyen is gyűjtött rágcsáló-csontokat; Palfy Móric főgeológus pedig arról értesített, hogy Siklóstól északnyugatra, a csarnótai határban lévő kőbányákban szintén találhatók fosszilis csontmaradványok.

E fontos lelőhelyeket első Ízben az 1910. év telén kerestem fel s a Villányi hegység preglaciális faunájához már ez a tájékoztató kirán­dulás rendkívül becses adatokat szolgáltatott.

A következő év június havában a csarnótai alsó (K rausz és W eisz- féle) bányák egyikében gyűjtött csontmaradványok tanulmányozásának eredményeit az intézeti évkönyvben közrebocsátottam (6.), jelezvén egy­úttal azt, bog}- a többi lelőhelyekről származó anyag még kiegészítésre szorul.

E tanulmányomban a jelzett helyről következő fajokat írtam volt le:Neomys fissidens (Pét.) K orm.1)Crocidura gibberodon Pét. (?)Leopard us pár dús antiquus Goldf.Fétis (mamii Pallas ?)Vulpes corsac L.Canis Petényii K orm.Putorius (beremendensis Pét. ?)IAltra hitra L.ZJrsus arctos L.Cricetulus phaeus Páll .

M Valószínűleg új g e n u s , melynek leírását a többi cickányéval együtt két évvel ezelőtt Méhely Lajos dr. egyetemi ny. r. tanár űr volt szíves magára vállalni. Sajnos, legutóbb e vállalkozástól visszalépett s így a cickányok feldolgozásának köte­lezettsége ismét visszaszállt reám.

A m. kir. Földtani Intézet Kvi jelentése 1916. 2Ó

4 0 2 DTí. K O RM O S T I V A D A R (4)

Dolom y s M Ul eri N hkg.Prospalax priscus (N hkg.)Lepus (sp. ?)Rhinoceros (sp. ?)

továbbá egy közelebbről meg nem határozott (őznagyságú) kérődzőt, egy fürjnagyságú madarat, egy gyíkot, sok kígyó-maradványt és béka- csontokat, valamint néhány csiga fajt, ú. m.:

Striatella striata Nilssoniana B eck .Helix (Pomatia) pomatia L. ésChondrula tridens M ull.

1912- ben, a K och emlékkönyv megjelenése alkalmából néhány újabb adattal szaporítottam a Villányi hegység preglaciális faunájának ismeretét, amennyiben előzetesen utaltam arra, hogy itt pézsmacickány majom-, sakál-, juh- és Farames-maradványok is előfordulnak (7.).

1913- ban három új fosszilis pézsmacickány-faj ismertetését adtam (8.), melyek egyike (Myogale Nehringi K orm.) Beremendről való. Ugyan­abban az évben B olkay I stván dr. (9.) Beremendről, a Harsányhegyről és C saru ótárói

Pelobates sp.Bufo v ind is Laur.Rana esc ul en ta L.V ar anus deserticolus B olka vLacerta vir id is L aur. ésTropidonotus lessel at n s L aur .

kétéltű- és hüllőfajokat közli.1914- ben jelent meg Műhely L ajos dr.-nak ,.Magyarország har­

mad- és negyedkori gyökeres fogú pockai “ című összefoglaló tanulmánya (1.), melyben Beremendről:

Dolomys M Ul éri N hkg.Mimomys pliocaenicus Máj .

„ Petényit Méh .Microtomys in ter medi u s N e w t o n

„ Newtoni Máj.,

( 5 ) F E L V É T E L T J E L E N T É S . 403

Végül L ambrecht K álmán dr. 1916-ban (10.) a Xagyharsány­hegyről három madárfajt sorol fel. Ezek:

Archibuteo lagopus L.Colymbus nigricollis L. és Corvus hungaricus L am b r .

A Beremenden 1910-ben gyűjtött madárhumerus-ról L ambrecht egyelőre csak annyit állapít meg, hogy az egy — valószínűleg kihalt — tyúkfélétől való, mely a szirti fogolyhoz (Caccabis) áll a legközelebb.

Ennyi nagyjából az, ami a Villányi hegység preglaciális faunájá­ról eddig az irodalomba került.

Ha hozzávesszük még ehhez azt, hogy ifj. Lóczv L ajos az 1912. évről szóló felvételi jelentésében (11.) a Villányi hegység csontbreccsái- ról is megemlékezik s a harsányhegyi előfordulást a l s ó - p l e i s z t o ­c én. a szerinte idősebb csarnótait pedig f e l s ő - p l i o c é n korinak mondja, akkor e kérdés lényegesebb irodalmát kb. teljesen kimerítettük.

Legfeljebb azt említhetem még, hogy F reudenberg W ., a hunds- heimi fauna feldolgozója, a középeurópai idősebb negyedidőszak emlős- faunáját tárgyaló, összefoglaló munkájában (12.) rövid budapesti láto­gatása alapján a magyarországi preglaciális faunát — s közelebbről a villányi hegységit is — sűrűn kommentálja. Megjegyzései sok tekintet­ben tévesek és gyökeres kiegészítésre szorulnak s a saját anyagának apró emlősei is kritikával kezelendők. Ezt csak előzetesen említem s a részle­tekbe ezúttal nem bocsátkozom, mert a magyarországi preglaciális faunát tárgyaló, munkában levő összefoglaló tanulmányomban a helyreigazítá­sokra s a polémiára bő alkalmam lesz.

Hogy ez a munka eddig még nem jelent meg, az egyrészt a háború­nak, másrészt annak tulajdonítható, hogy munkatársaim egyes, magukra vállalt részletek feldolgozásával még nem készültek el. A recens, medi­terrán régióbeli összehasonlító anyag majdnem teljes hiánya az én mun­kámat is nagyon hátráltatja s minthog}^ azok a múzeumok, ahol ilyen anyag van, ezidőszerint nagyrészt alig hozzáférhetők, a Magyarországon kívüli utazás pedig majdnem lehetetlen, idevágó tanulmányaim befeje­zését jobb időkre kell halasztanom.

*1910. évi kirándulásom óta többizben készültem azt megismételni,

tervem kivitelére azonban csak ezidén került sor. Ez év április havában sikerült végre néhány napot ismét a Villányi hegységben töltenem, mely idő alatt a lelőhelyeket újból felkerestem és vizsgálati anyagomat újabb gyűjtéssel egészítettem ki.

Bejártam ezúttal a villányi Somssich-hegy és Templomhegy (Kalk- berg) bányáit, a Nagyharsányhegy alján levő régi bányát, továbbá a

26 *

4 0 4 DR . KORM OS T I V A D A R (6>

beremendi és a csarnótai mészkőbányákat, melyek közül a csarnótai „alsó bánya44 preglaciális faunáját fentebb idézett dolgozatomban (6.) ismer­tettem. A többi előfordulásról, melyekről eddig közlést nem tettem, az alábbiak során számolok be, megjegyezvén, hogy a fauna-lajstrom még nem végleges és sok tekintetben pótlásra, esetleg helyreigazításra szorul.

A preglaciális fauna maradványai mindezeken a helyeken a mezo- zóos mészkövek üreg- és hasadék-kitöltéseiben fordulnak elő. A kitöltések anyaga hol meggyvörös, babérces terra rossa, hol mészbreccsa, hol meg barna agyag. Az üregek, hasadékok mészkőfalát és fedőjét a bányászat mindenütt lefejtette, a kitöltés pedig, mint gyakorlatilag hasznavehetetlen anyag, a tudomány mérhetetlen szerencséjére, szálban maradt.

Tekintettel arra, hogy ilyen másodlagos képződmények a Villányi hegységben gyakoriak, jövő évben a még be nem járt kőbányák is felkere­sendők volnának, annál is inkább, mert az utóbbi időben új feltárások is létesültek, melyek egyikében-másikában esetleg újabb csontlelőhelyre akadhatunk.

*

A villányi állomással szemközt levő nagy mészkőbánya Frigyes főherceg tulajdona. Az anisusi kagylómész repedéseiben itt-ott terra rossa nyomai mutatkoznak, melyben azonban csontok nem találhatók.

Az előbbi fölött s attól nyugatra, fenn a Templomhegyen (Kalk- berg) levő bánya ugyancsak a főhercegé. Itt, az északi oldalon levő be­járatban látható callovien rétegek közeiben s az ezzel szemben lévő oxford- argovien mészkő üregeiben kevés terra rossa fordul elő, melyből a

Neomys fissidens (Pét.) K oem.jellemző maradványait és /m/vyó-csigolyákat gyűjtöttem. E bánya keleti sarkában (északi oldalon) hatalmas oszlopban fennmaradt hasadékkitöltés látható, melyben nagyobb csontok is mutatkoznak. Itt nagyobb előkészü­let nélkül boldogulni nem igen lehet; minthogy pedig munkásokat nem kaphattam, a gyűjtést ezen a helyen más alkalomra kellett halasztanom.

Ettől a bányától nyugat felé még négy kisebb bánya van egymás közelében; és pedig az első közvetlenül mellette, a másik a Somssichhegy tövében, a harmadik a Somssichhegynek a Templomhegy felé néző olda­lában s a negyedik az állomás rakodójával szemközt. A harmadik kivé­telével valamennyiben van több-kevesebb terra rossa, használható csont- maradványokat azonban itt nem találtam.

Sokkal fontosabb a Nagyharsányhegy keleti oldalán, az országút mellett fekvő régi községi bánya, melynek fejtetőn álló. törésekkel szab­dalt malm-mészkő rétegei a mellékelt kép (1. ábra) hátterében láthatók. Ez az a hely, ahol H o f m a x x a X e i i e t x g által leírt ,.Spalax priscus“ áll­kapcsát gyűjtötte.

(7) F E L V É T E L I JE L E N T É S . 4 0 5

A kép baloldalán, az előtérben látható csontbreccsa-oszlop főleg nyúl-, pocok- és csús zómás zó-m ara d vány oka t tartalmaz, mig a jobbolda­lon, azon a részen, ahol emberem áll, a mészkő üregeit barna agyagos üledék tölti ki, »mely temérdek csontot tartalmazott. Ma már ez a lelőhely meglehetősen kiaknázottnak mondható s a gyűjtés itt mind nehezebbé és kilátástalanabbá válik. Hogy a bányának mely részében gyűjtötte Hof-

1 . ábra. Csontbreccsa-oszlop maim mészkő között. w Nagybarsáuyhegy keleti lejtője.(Szerző eredeti felv.)

mann a ..Spcilax priscus'-1, azt nem tudom, de valószínű, hogy a jobbkéz felől levő ponton, ahonnan az én anyagom javarésze is származik. Öreg szemtanuk állítása szerint ez a lelőpont a szabadon álló breccsa-oszloppal hajdan összefüggött s amikor keresztültörték, kosárszámra találták itt a csontokat.

Az itten gyűjtött fauna eddigi tudomásom szerint az alábbi, nagy­részt közelebbről még meg nem határozott fajokból áll:

4 0 6 D K . KO RM O S T I V A D A R (» )

DenevérTalpa europaea L. foss.Neomys fissidens (P é t .) K orm .Cickányok (3— 4 faj az elő.bbin kívül)Erinaceus (sp. ?)Mustela (2 faj)TJrsus (arctos L. ?)Canis aureus L.

,, Neschersensis Croiz. et J ob.„ (corsac P á l l . ?)

Lynceus (lynx L. ?)Leopardus pár dús (antiqua. G olrf. ?)Felis leo L. foss.Heliomys cricetus L.Cricetulus (sp. ?)Microtus n. sp.Mimomys pliocaenicus M á j .Microtomys in term edius N ewton

„ Newtoni M á j .Sciurus (sp. ?)Lepus v. Oryctolagus (sp. ?)Prospalax priscus N hrg.Antilope J dg eri R ütim.Ovis (antiqua P ömm. ?)Equus (sp. ?)Archibuteo lagopus L.Colymbus nigricollis L.Corvus hungaricus L ambrecht Lacerta viridis L au r .Tropidonotus lessel a tus L aur .Bufo viridis L au r .Halcsigolya.

Ez a fauna, melynél a hazai preglaciális faunák sorában csak a püspökfürdői gazdagabb és változatosabb, annyi rokonvonást tüntet fel a beremendi faunával, hogy azzal feltétlenül egyidősnek, vagyis ugyan­csak preglaciális korinak kell tekintenünk.

A harsányhegyi bánya csontokat tartalmazó, barna, meszes-agyagos üledéke hajdani üregkitöltés, mely rendkívül emlékeztet a brassói For­tyogóhegy kis barlangjában talált preglaciális képződményre. Az 1. ábra baloldalán látható csontbreccsa-oszlop a kitöltés kövesebb része, mely malm-mészkő sziklán nyugszik. Az éles szélű mészkődarabok — melyek

F E L V É T E L I J E L E N T É S . 4 0 7(0 )

nyilván a hajdani karsztos üreg boltozatáról hullottak alá — a csontok nagyrészét apróra zúzták és jóformán csak a kövek közötti hézagokba be­húzódott kígyók és békák csontjait hagyták épségben. Ugyanaz a jelenség észlelhető itt, mint a Somssichhegy tetején a malm-mészkőben lévő régi. íelszines bánya feltár ásókban, ahol kőkemény, vörös csontbreccsa foszlá­nyai láthatók. Ezek kígyómaradványokon kívül jóformán csakis csont­szilánkokat tartalmaznak. HoFMANN-nak sikerült ugyan itt annakidején épebb maradványokat (Cricetus, Cricetulus stb.) gyűjtenie, én azonban már csakis meghatározhatatlan, apró csonttöredékekre akadtam. Hasonló jelenséget láthatunk a csarnótai állami bányában lévő csontbreccsa felső részében (1. lejebb) s ugyanezt tapasztaltam a tengermellék egyes pontjain is. A Likában, Lesce mellett — a Pečina patak forrásánál — levő karsztos üregkitöltés (Canis, Ursus, Lepus, Cervus, Equus), valamint a carlopagoi Punta Tatina-völgyi előfordulás (Canis. Cricetulus, Testudo stb.) s az Isola Grossán (Dalmácia), a punte bianchei világítótorony előtt lévő csontbreccsa (Cervus) mind hasonló természetűek

Ezek a csontbreccsák voltaképen ugyanúgy jöttek létre, mint a fia­talabb pleisztocénkori barlangi üledékek. A csontok részben az üregekben tanyázott és részben a ragadozóktól odahurcolt állatok maradványai, me­lyek épúgy összekeveredtek a lehulló kőtörmelékkel, hulló porral s a mészkő faláról leszivárgó meszes talajnedvességgel, mint a glaciális és a post- glaciális korban. A preglaciális csontbreccsák — melyek pregnánsul jel­zik a kontinentális, félsivatagi-pusztai kiimát — előbb természetesen laza állapotban voltak meg s később, amikor a nagy szárazság a meszes vizekből származó kalciumkarbonátnak megszilárdulását okozta, ennek hatása cementezte össze azokat. A lerakódás és az összecementeződés tehát két különböző folyamat, melynek időpontja egymástól nagyon távol eske­tik. Ahol a már meglevő karsztos üregeket tágító csapadék- és talajvíz több meszet tartalmazott, kemény csontbreccsa jött létre, ahol pedig a detritus agyagosabb volt, ott az üledék továbbra is laza maradt. A mezo- zóos mészkövek aránylag sok vasat is tartalmaznak, melynek redukciója a terra rossa vörös színét adja. A mészkő kioldott érctartalma azonkívül vasborsó alakjában is kiválik, mely a terra rossában vagy a kemény vörös csontbrecesában feketés színű gömböcskék képében jelentkezik. A verti­kális hasa dákokat kitöltő terra rossán átszivárgó meszes oldat a hasadé- kok alján kalcit alakjában válik ki, de mészkonkréeiók és cseppkövek képződésére is vezet.

Ilyen, típusos terra rossával kitöltött hasadék többek között az is, melyből — mint alább látni fogjuk — a híres beremendi fauna klasszikus­nak mondható maradványai kerültek elő.

4 0 8 D E . KO RM O S T IV A D A R ( 1 0 )

A beremendi neokom-rög mészkövét emberemlékezet óta több bá­nyában fejtik.

A Schaumburg-L ippe hercegi uradalom modern berendezésű, nagy­méretű kőbányája a Szőlőhegynek a falu felé néző oldalán van. A mész­követ, melyben itt kb. 30— 35 m magas feltárás van, 4— 5 m vastag lösz-

2. ábra. Petényi „locus classic*us“ -a Beremenden, a Szőlőhegy keleti oldalán 1910-ben.(Szerző eredeti felv.)

takaró fedi. A löszben régi sirok vannak s ezidei ott járta mkor az ezekből kikerült embercsontok halomszámra hevertek a bánya fenekén. A mészkő repedéseiben, hasadékaiban, sőt helyenként a lösz alatt is típusos terra rossa fordul elő, melynek alján kalcitkiválások gyakoriak. Fosszilis csontoknak itt nyoma sincs.

A 174 m magas Szőlőhegy északnyugati lejtőjén egy másik — kisebb méretű — kőbánya van. mely B t.au R ezső tulajdona. A bánya déli

< 1 0 4 0 9F E L V É T E L I J E LE NT ÉS.

oldalán a mészkőfal alján barlangnyílás látható (3. ábra). Mély karsztos üreg ez, melybe két év óta hordják a mészkövet 2— 3 m vastagon fedő, fejtés közben leásott löszt. A barlangban állítólag 18 fokos víz van, s azt beszélik, hogy csónakon is jártak rajta. Ezt az üreget 3 év előtt, kőfejtés közben nyitották meg. A bányafal magassága itt kb. 15 méter.

A neokom mészkövet függőleges irányban átjáró repedéseket vas­borsós terra rossa tölti ki. Egyik ilyen repedésben, kivált alul, közel a

3. ábra. Barhuignyílás a Blau-féle bánya déli oldalán, Beremenden. (Szerző eredeti felv.)

bányafenékhez, sok kígyócsontot, továbbá Cricetulus és Lepus (Orycto- Ingus ?) maradványokat sikerült gyűjtenem.

A Szőlőhegy keleti oldalán egymástól nem messze két kőbánya van. A kisebbik (újabb) bányában látható vertikális repedések falát helyen­ként igen szép kalcitkárpit borítja, terra rossának ellenben csak nyomai vannak. Csontokat itt nem találtam.

A másik, nagyobbik (régi) bánya az, melyben P e t é n y i 1847-ben s M é h e l y 1904-ben gyűjtöttek. Ismertetését illetőleg P e t é n y i szép leírá­sára (Hátrahagyott munkái. 37— 43. 1.) utalok s itt csupán azt említem, hogy az a hasadék. melynek kitöltéséből a csontok származnak, a bánya

4 1 0 D K . KORM OS T I V A D A R (12)

északi fala mentén húzódott (1. 2. ábra). Mikor 1910-ben ott jártam, ennek a hasadéknak terra rossától vörösre festett fala még jó darabon érintetlen volt s az azon látható kis üregekből, repedésekből — kivált a feltárás alján — még elég sok csontot lehetett gyűjteni. Ez a rész a 2. ábrán (a létrától balfelé eső sötétebb rész a friss feltárásig) jól látható. Legtöbb fossziliát a falhoz támasztott pózna tövén levő kis üregből gyűjtöttem.

4. ábra. Petényi ..locus classicus“-a Beremendeu 1916-ban (a csontos hasadék java­részének lebontása után).

(Szerző eredeti felv.)

1910 óta a bánya — sajnos — nagy változáson ment át, amennyi­ben a sziklafalnak a létráig terjedő részét a tudomány mérhetetlen kárára lebontották. A bánya mai képét a 4. ábrán mutatom be. melyen a hasadék- kitöltés megmaradt részletének függőleges metszete tisztán látható. A kitöltés, mint látjuk .nem vastag. Itt már kevés a csont, de a belső mészkő­

fal lebontása árán még sok becses tárgy volna itt megmenthető. A gyűj­téshez azonban most már nagyobb apparátusra volna szükség, miért is ezt a háború utánra halasztottam.

A már lebontott részlet előtt, a bánya fenekén van még egy kevés terra rossa, melyet azonban nagyrészt kőtörmelék föd. Egy helyen ez az új bontás következtében hozzáférhető volt, itt azonban majdnem kizáró­lag kígyómaradvány ok fordulnak (nagy tömegben) elő. Egy horizontális lefutású repedésből sikerült ezúttal is néhány cickány (N. fissidens)- maradványt gyűjtenem.

P etén yi, N ehring , M éh e ly , B olkay , L ambrecht s a magam tanul­m ányai révén e lelőhely preglaciális faunája eddig a következőkből á ll:

*Denevér*)Talpa vulgáris foss. Pét.Myogale (Desmana) Neh r ing i Ivo km.Neomys fissidens (P é t .) Ivorm .Sor ex gracilis Pét.Crocidura gib berodon Pét .Mustéi a palerminea Pét.Martes beremendensis Pét.

„ ni arleiina Pét.* Lutra (sp. ?)*Canis (Petényii Ivorm . ?)

Dolom ys Milleri N iikg .Heliomys cricetus L.Cricetulus (sp. ?)Mirnom ys pliocaenicus Máj.

„ Petényii Méh.M icrotomys in tér médiás N ewton

„ Neivtoni Máj.Lepus (Oryctolagus?) sp.Prospalax. prisc u s X hr g .

*Capreolus (sp. ?)Tyúkféle (Cucc ab is ?)

*Ophisaurus (sp. ?) — bőrcsontok és koprolitVar anus deserticolus B olka yTropidonotus tesselatus L au r .Nagyobb kígyóPelobates (sp. ?)Bufo viridis L au r .

(13) F E L V É T E L I J E L E N T É S . 411

i) *-iral jelöltek eddiír az irodalomban nem szerepeltek.

4 1 2 D R . KORM OS T I V A D A R (14)

Puma esculenta L.* Célt is (sp. ?) — termés.

A fenti állattársaság a harsány hegy ivei oly sok rokon vonást tüntet fel. hogy — bár az utóbbi lelőhely kilúgozott barna agyagos üledéke a beremencli meggy vörös terra rossától petrografiailag merőben különbö­zik — semmi kétségem aziránt, miszerint e két lelőhely faunája egyidős és kor tekintetében mind a kettő jóval közelebb áll a legfelső pliocénhez, mint a jégkorszakhoz. Az arktikus és alpesi alakok, vagyis a jégkorszakra olyannyira jellemző arktoalpin fajok teljes hiánya indokolttá teszik azt a felfogást, mely e fauna mediterrán kapcsolataival s a pleisztocéntől való éles elhatárolás lehetetlenségével számolva, annak közelebbi helyét a felső- pliocént az alsó-pleisztocénnel összekötő átmeneti időszakban jelöli ki.

Hátra volna még a csarnótai bányák preglaciális képződményeinek rövid ismertetése.

Csarnótán, a községtől délre lévő s a Tenkes és Nagycser hegyek között emelkedő 204 m-es nyergen több bányában fejtik, a triászmész­követ. E bányákat szintén 1910-ben kerestem fel első Ízben s ez alka­lommal az alsó (Kkausz és AVuisz-féle), valamint a felső (kincstári) kő­fejtőkben nevezetes csontbreccsákra akadtam.

A Turony felé vezető kocsiút mellett, az említett nyergen van egy csárda. Közvetlenül ez alatt, az út nyugati oldalán vannak azok a régi kis kőbányák, melyek legnagyobbjában 1910-ben a Földtani Intézet év­könyve X IX . kötetében (6.) tüzetesen ismertetett faunát gyűjtöttem. Ez a bánya a Canis Petényii eredeti példányának a lelőhelye. Minthogy az itt fennmaradt csontbreccsa oszlopot annak idején teljesen lebontottam, ma már itt alig lehet valamit gyűjteni. Ezúttal számos kígyócsigolyán kívül hosszas keresés után sem sikerült egyebet találnom, mint egy de­le árny koponyát, két szarvasf ogat, pár V ar anus-csigolyát s néhány Helix-e t. A Cervus és a Varan us innen újak. E lelőhely fentebb közölt faunalajstro­máról egyébként még csak azt közölhetem, hogy abba a Felis (mamii ?) nevű macska fajt egy töredékes fog téves meghatározása alapján vettem fel, miért is ez az alak az id. helyen közölt faunából törlendő.

B olkay erről a ponton id. tanulm ányában a Lacerta viriclis L a un., Bufo viridis L au r . és Rana esculenta L. fa jokat említi.

Az előbbi bányától nyugatra s annál kb. 30 m-rel magasabb szint­ben van a felső (állami) mészkőbánya, melybe az említett csárda felől kocsiút is vezet föl. A bánya Ny— K-i (csapás-) irányban hosszan elnyú­lik s majdnem a tetőig terjed. A mészkövet a mai fejtés helyén kívül számos ponton kikezdték. Terra rossa-nyomok több ponton mutatkoznak,

(1 5 ) F E L T É T E L T J E L E N T É S . 4 1 3

ezekben azonban leginkább csak kígyó maradvány ok találhatók, még pedig nagy számban.

A bánya közepetáján azonban, a voltaképeni mai kőfejtő szélén egy terra rossából és lokálisan képződött vörös mészkőből (csontbreccsa) álló kúp áll (5. ábra), mely szintén hajdani üregkitöltés volt s a triász- mészkő lefejtése után helyben maradt. Ebből 1910-ben több csontmarad­ványt gyűjtöttem, melyek azonban nagyrészt rossz karban vannak és nehezen tanulmányozhatók. Épen ezért ezeknek a közlésétől mindezideig

5. ábra. Csontbreccsa-oszlop a csar nótái állami bányában, triász mészkőben.(Majomállkapocs lelőhelye.)

(Szerző eredeti felv.)

tartózkodtam és csupán a Kocn-emlékkönyvben napvilágot látott tanul­mányomban (7. 55— 56. 1.), valamint ennek bővített német nyelvű kiadá­sában (13.) utaltam arra, hogy az innen származó maradványok között egy — a berber majommal (Inmis ecaudatus — Macacus inaits) közel rokonnak látszó — majom-állkapocs töredékeit őrzöm.1) *)

*) Azóta alkalmain volt a berlini zoológiái múzeum igazgatóságának a szíves­sége folytán több Inuus-koponyát vizsgálhatni s az összehasonlítás révén még inkább meggyőződtem arról, hogy a bárány amegy ei fosszilis faj a Gibraltáron és Észak- Afrikában ma is élő Inuus ecaudatusAioz igen közel áll.

41 4 D E . KO RM O S T IV A D A R 0 6 )

Az 5. ábrán látható preglaciális képződményben sajátságos módon f e l ü l van az a vörös mészkőbreccsa, mely igen sok, de nehezen kisza­badítható őz- és szarvas-csontot tartalmaz. Ez alatt terra rossa van, gyér mikrofauna-nyomokkal, míg legalul ismét nagyobb csontok találhatók. E lelőhelyen — hol kissé nagyobb előkészülettel még sokat lehetne gyűj­teni — ezidei kirándulásom alkalmával is találtam egyet-mást s ezekkel együtt innen most a következőket közölhetem:

Irmus (Macacus) n. sp.Cervus (sp. ?)Capreolus (sp. ?)Ovis (antiqua P omm. ?)Mimomys pliocaenicus M á j .Lepus (Oryctolagus ?)Testudo (sp. ?) és Kígyó-m ar a d v ány ok.

A gyűjtést a jövő évben ezen a helyen folytatni szándékozom.

*

(1 7 ) F E L V É T E L I J E L E N T É S . 4 1 5

Ennek a minden tekintetben érdekes és jelentőségteljes faunának a többi magyarországi preglaeiális lelőhelyek (Püspökfürdő, Brassó stb.) állatvilágával! viszonyát ezúttal nem tárgyalom. Ennek a fontos problé­mának a tüzetes megvitatását készülőben levő, összefoglaló tanulmányom részére tartom fenn s itt csupán arra utalok, hogy a baranyamegyei pre- glaciális állatvilág számos faja előfordul az ország keleti felében fekvő lelőhelyek faunájában is. Olyan fajok pedig, mint pl. a Neomys fis síden s, mely nemcsak az összes baranyamegyei lelőhelyeken, hanem a Püspök­fürdő mellett, továbbá Brassóban és H u n d s h e i m b a n is előfordul­nak. sőt gyakoriak, e g y e n e s e n „ v e z é r k ö v ü l e t e k k é n t“ t e- k i n t h e t ő k, melyek e faunák egykorúságát napnál fényesebben bizo­nyítják. Ilyen „vezérkövületek“ egyébként a jellemző Ce/í/s-termések is, melyek eddig — sajnos — a hazai preglaeiális flóra jóformán egyedül ismeretes maradványai.

I r o d a l o m .

1. Méiiely Lajo s : Fibrinae Hungáriáé. Magyarország harmad- és negyedkori gyö­keresfogú poczkai. Budapest, 1914.

2 . Petényi S. Jáno s : Hátrahagyott munkái. A Magyar Tudom. Akadémia kiadása.Pest, 1864.

3 . Neiiring A lfréd : Über mehrere neue Spa lax-Arten. Sitz.-Ber. d. Ges. Natur-forsch. Freunde zu Berlin. 1897.

4 . — .— Über Dolomys nov. gén. foss. Zoolog. Anzeiger, X X I. 1898.5 . M éhely Lajo s : Prospalax priscus* (Niirg), a mai Spalaxok pliocaenkori őse.

M. Tud. Akad. Math. Terin. Tud. Közi. X X X . köt. 2. sz. Budapest. 1898,6 . K ormos Tiv a d a r : Canis (Cerdocyon) Petényit n. sp. és egyéb érdekes leletek

Barauyamegyéből. Földt. Int. Évk. XIX. köt.. 4. füzet. Budapest. 1911.7 . —*.— A magyarországi preglaeiális fauna származásiam problémája. „Koch-emlék-

könyv.“ Budapest, 1912.8 . — .— Három új fossilis pézsmacickánvfaj Magyarország faunájában. Annál. Mus.

Nat. Hung. XI. Budapest, 1913.9 . Bolkay István : Adatok Magyarország pannoniai és preglaeiális herpetológiájá-

hoz. Földt. Int. Évk. XX I. köt. Budapest, 1913.10 . Lambrecht K á l m á n : A z első magyar praeglaciális madárfauna. Aquila, XXII.

köt. Budapest, 1915.1 1 . Lóczy Lajos, i fj .: A villányi callovien ammonitesek monográfiája. Geologica

Ilungarica, I. 3— 4. Budapest. 1915.1 2 . F iíeudenberg W ilh elm : Die Saugetiere des alteren Quartárs von Mitteleuropa.

Geol. u. Palaeont. Abhandl. N. F. Bd. 12. H. 45. Jena. 1914.1 3 . K ormos, Theodor: Die phylogenetisclie und zoogeogr. Bedeutung práglazialer

Faunén. Verliandl. dér k. k. zool. bot. Ges. LXIV. Bd. Wien, 1914