A 2009. ÉV Az év krónikája - elte.hu · 5 Előszó Tisztelt Olvasó! Örömmel ajánlom figyelmébe a 2009. évi Az év krónikája kiadványt. 2009 különleges év, hiszen szeptemberben

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

A 2009. ÉV

Az évkrónikája

AzEvKronikaja2010_20100504.indd 1 2010.05.05. 11:30:24

Az év krónikája • A 2009. év

Felelős kiadó: Dr. Hudecz Ferenc, az ELTE rektora

Felelős szerkesztő: Horváth Anita, a Rektori Titkárság vezetője

A szerkesztésben Nádori Eszter és Teslár Ákos,közreműködött: a Rektori Titkárság munkatársai

Megjelenik évente az ELTE Eötvös Kiadó Kft. gondozásában.

Készült 150 példányban a Cerberus Kft., Ofszet és Digitális Nyomdában.

www.eotvoskiado.hu


TARTALOMJEGYZÉK

Előszó [5]

A 2009. évi Pázmány-ünnepség alkalmából rendezett ünnepi közgyűlés [6]A 2009. évi Pázmány Péter-előadás [7]

Változóban a nemzetközi rend? [7]A 2009. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok tudományos munkásságának méltatása [14]

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 375. tanévét megnyitó ünnepi közgyűlés (szeptember 4.) [19]

Hudecz Ferenc rektor tanévnyitó beszéde [19]

A díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszközgyűlések(november 3–5.) [27]

Hudecz Ferenc rektor ünnepi beszéde (november 3.) [31]

Az ELTE Szenátusának ünnepi közgyűlése (november 13.) [33]

A közgyűlésen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok tudományos munkásságának méltatása [33]Kárász Péter kitüntetéses doktor méltatása [36]

A tudományos élet eseményei [38]ELTE Innovációs Nap (február 3.) [38]Borzsák István Emlékkonferencia (április 20–25.) [38]Kőrösi Csoma Jubileumi Napok (április 21–23.) [39]Kerekasztal az egyetemi tehetséggondozás támogatásáról (május 12.) [39]Gazdasági válság és globális kormányzás – konferencia (május 28.) [40]Kína és Közép-Európa kulturális kapcsolatai – szimpózium (május 28–29.) [40]Egyetemi Hallgatók Nemzetközi Matematikaversenye (július 25–30.) [40]Csillagászat és civilizáció – konferencia (augusztus 10–13.) [41]A relativitáselmélet értelmezései a matematikában, a fizikában és a filozófiában – konferencia (szeptember 4–6.) [41]Kutatók Éjszakája (szeptember 25.) [41]A Magyar Tudomány Ünnepe 2009 (november 3–30.) [42]Magyar–dél-koreai konferencia (november 12–14.) [42]Gyógypedagógia – Fogyatékosságtudomány – Rehabilitáció – konferencia (november 26.) [43]Robert F. Engle Nobel-díjas közgazdász előadása (december 4.) [43]

Az ELTE Tudós Klub rendezvényei [44]Akadémikusok fóruma: R. Várkonyi Ágnes (március 12.) [45]Akadémikusok fóruma: Császár Ákos (április 23.) [54]


Kulturális események (válogatás) [60]Radnóti-jubileum 1909 – 1959 – 2009 (február 13. – november 27.) [60]Herbáriumok. Kiállítás az ELTE Egyetemi Könyvtár botanikai kézirataiból és nyomtatványaiból (március 16. – május 30.) [60]Bölcsész Napok a Trefort-kertben (április 21–24.) [61]A megoldhatatlan kérdések regénye? Ljudmila Ulickaja előadása (április 24.) [62]Gothard-napok (május 5. – június 6.) [62]Kulturális Örökség Napjai (szeptember 19.) [62]Múzeumok Őszi Fesztiválja az Egyetemi Könyvtárban (október 1. – november 15.) [63]Az írás művészete – művészi írások. Kis magyar oklevéltan. Kiállítás az ELTE Egyetemi Könyvtár és az Egyetemi Levéltár oklevélgyűjteményéből (október 8. – december 31.) [64]Őszi gálaműsor az ELTE Konfuciusz Intézetben (október 10.) [64]Gólyavári Esték (november 11., december 9.) [65]A Radikális Szabadidő Színház 2009-es éve [65]Az ELTE Bartók Béla Énekkar és Egyetemi Koncertzenekar 2009-es éve [66] [Gaudeamus: egy diákdal pályafutása (dr. Ádám György) [67]

Egyéb események [71]Educatio kiállítás 2009 (január 23–24.) [71]Ruszisztikai Módszertani Kabinet és Könyvtár – megnyitó (február 25.) [71]Egyetemi Regatta (május 6.) [71]A Természettudományi Kar megalapításának hatvanadik évfordulója (május 7.) [72]A tatai Geológus kert avatása (május 9.) [76]Tízéves lett az ELTE Erasmus-programja (május 14.) [77]A szellemitulajdon-védelem a K+F eredmények hasznosításában – workshop (június 3.) [77]Esély, Lehetőség, Tehetség, ELTE – sajtótájékoztató (június 4.) [78]Együttműködés az esélyegyenlőségért – sajtótájékoztató (június 5.) [78]Megalakult az ELTE Akadémikusok Tanácsa (június 10.) [79]Mit ér a bölcsészdiploma? – konferencia (október 20.) [79]Pedagógusképzési hálózat Közép-Magyarországon – projektnyitó rendezvény (december 15.) [80]

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatóinak elismerései [81]

2009-ben az ELTE-n habilitáltak [90]

2009-ben kötött vagy megújított együttműködési szerződések [92]


5

Előszó

Tisztelt Olvasó!

Örömmel ajánlom figyelmébe a 2009. évi Az év krónikája kiadványt. 2009 különleges év, hiszen szeptemberben a 375. egyetemi tanévben kezdődött az oktatás. A Bolo-gna-folyamat kiteljesedéseként az átalakuló hazai felsőoktatás is új szakaszba lépett: elindultak a mesterképzések. Az ELTE több mint hetven mesterprogrammal, egye-dülálló választékkal a legtöbb jelentkezőt vonzotta.2009 különleges év; 10 éve annak, hogy az ELTE részt vesz az EU Erasmus-prog-ramjában. Különösen fontos, hogy hallgatóink tanulmányaik során ismerjék meg más kultúrák értékeit, utazzanak, szerezzenek tapasztalatokat Európa legjobb egye-temein. Kezdetben, az 1998/99-es tanévben 64 egyetemre 116 hallgató utazott part-nereinkhez, 10 évvel később már 298 európai egyetem fogadott közel 500 ELTE-hall-gatót.Az ELTE hazai és nemzetközi elismerését jelzi az is, hogy számos rektori, nagykö-veti látogatás mellett 2009-ben üdvözölhettük egyetemünkön Toomas Hendrik Ilves urat, az Észt Köztársaság elnökét, Lim Chuan Poh urat, a szingapúri Agency for Science, Technology and Research elnökét, Vjacseszlav Nyikonov urat, a Russzkij Mir orosz állami alapítvány igazgatóját, valamint Robert F. Engle professzort, a New York University tanárát, a közgazdasági Nobel-díj kitüntetettjét. 2009-ben az ELTE rektora látta el az 1983-ban alapított Duna Menti Rektori Konferencia hálózat elnöki teendőit és ELTE-oktató dolgozik a Coimbra hálózat irányító testületében is. Az év kiemelkedő eseményei közé tartozik a Kazinczy utcai épület helyzetének ren-dezése, a több mint egymilliárd forint pályázati forrás segítségével az ELTE Füvész-kert felújításának megkezdése vagy a Trefort-kert (Múzeum körút 6–8.) gyönyörű épületének külső rekonstrukciója. 2009-ben adtuk át először az „ELTE Innovatív Kutatója” díjat, és láttuk, hogy az ELTE munkatársai kiemelkedően sikeresek a kutatási pályázatokon. 2007 és 2009 között a hazai versenyben több mint 4,5 milliárd forint az elnyert támogatás, míg a nemzetközi pályázatokból származó, kutatást segítő bevétel közel 12 millió euró. 2009 decemberétől egyetemi fogyatékosügyi koordinátor fogja össze a kari koordi-nátorok munkáját, és szervezi az egész egyetemet átfogóan érintő programokat. Az ELTE és az IBM Magyarország Academic Partnership együttműködése keretében – elsőként Magyarországon – 2009-ben létesült két idegen nyelvi labor, amelyek a fogyatékossággal élő hallgatók önálló nyelvtanulását segítik.Kérem a tisztelt Olvasót, fogadja örömmel e kiadványt, amely talán tükrözi azt is, miként kíván az ELTE, a tudás közössége, az ELTE évszázados értékeit megőrizve a 21. században is igényes intézmény és igazodási pont lenni a hazai és nemzetközi felsőoktatásban.

dr. Hudecz Ferencrektor


6

A 2009. évi Pázmány-ünnepség alkalmából rendezett ünnepi közgyűlésmájus 8.

Az ELTE – hagyományai szerint – alapításának évfordulóján ünnepi közgyűléssel emlékezik alapítójára, Pázmány Péter bíboros esztergomi érsekre. Az egyetem alapításának 374. évfordulója tiszteletére megrendezett ünnepi köz-gyűlésre 2009. május 8-án 10 órakor került sor az egyetem dísztermében. A köz-gyűlésre az egyetem Szenátusa mellett meghívást kaptak egyetemünk volt rektorai és díszdoktorai, valamint az oktatók, hallgatók és a társegyetemek képviselői is. A Pázmány-napot megtisztelte jelenlétével dr. Pálinkás József, az MTA elnöke, aki kö-szöntőbeszédében többek között az egyetemnek a jövő vezető értelmiségi rétegének kinevelésében betöltött szerepéről beszélt. Az 1991-ben bevezetett hagyomány szerint az ELTE minden évben tudományos elő-adással is megemlékezik az ünnepi közgyűlésen az alapítóról, Pázmány Péter bíbo-rosról. A „Pázmány Péter-előadás”-t az egyetem egyik kiemelkedő eredményeket elért professzora tartja saját kutatási területéről. Az idei előadást dr. Valki László egyetemi tanár (ELTE ÁJTK Nemzetközi Jogi Tanszék) tartotta Változóban a nemzet-közi rend? címmel, akit – a hagyományoknak megfelelően – előadását követően Jubi-leumi Ezüst Emlékérmével tüntettek ki.

Ezután a tiszteletbeli doktorok avatása történt meg az idei Pázmány-napon: dr. Aaron Galonsky• , a Michigan State University professzora; dr. Hámori József• , a Semmelweis Egyetem kutatóprofesszora; dr. Kroó Norbert• , az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetének ku-tatóprofesszora; és dr. Kurt Siehr• , a Max-Planck-Institut professzora

lettek az ELTE tiszteletbeli doktorai.

Őexc. Ranjit Rae, az Indiai Köztár-saság magyarországi nagykövete az ELTE Szenátusi Érdemérmét vette át. Az ünnepségen dr. Mindszenty Zsuzsánna Liszt-díjas karnagy ve-zetésével közreműködött az ELTE BTK Zenei Tanszékének Kórusa. A Pázmány-napot az ELTE Bartók Béla Énekkarának és Egyetemi Koncertze-nekarának ünnepi hangversenye zár-ta az Egyetemi Templomban. Kroó Norbert, Kurt Siehr, Hámori József,

Aaron Galonsky (Fotó: P. Nagy Gabriella)


7

A 2009. évi Pázmány Péter-előadás

Változóban a nemzetközi rend?

VALKI LÁSZLÓ, egyetemi tanárEötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi KarNemzetközi Jogi Tanszék

A kérdésre egyértelműen igen a válasz. Obama választási győzelmének eredménye-ként a világ mára ismét multipolárissá vált. Az új amerikai elnök visszatérítette az Egyesült Államok külpolitikáját arra az útra, amelyről a neokonzervatív-republiká-nus kormányzat 2001-ben letért. Multipolaritás első ízben akkor jött létre, amikor 1990-ben és ’91-ben felbomlott a „külső”, majd a „belső” szovjet birodalom. Ezekben az években azonban még nyitott kérdés volt, hogy a bipoláris után valóban multipoláris rend jön-e létre. Akkoriban ugyanis válaszút előtt állt a világ: a nemzetközi kapcsolatok két lehetséges irányban fejlődhettek tovább. Egyfelől fennállt a lehetősége annak, hogy a nemzetközi rend egypólusúvá válik, azaz olyan új rend jöjjön létre, amelynek a karakterét az Egyesült Államok határozza meg. Másfelől azonban arra is volt esély, hogy az új rend kereté-ben több, számszerűen meg nem határozható pólus (állam vagy nemzetközi szerve-zet) is részt vesz a legfontosabb világpolitikai döntések meghozatalában. Ami az első lehetséges fejlődési irányt illeti, akkoriban egyes amerikai politológu-sok örömmel konstatálták, hogy hazájuk szerencsésen túlélte a négy évtizeden át tartó, életveszélyes atomfegyverkezési versenyt. Úgy vélték, hogy Amerika a jövő-ben harmonikusan illeszkedik majd be a történelmi fejlődés organikus menetébe. Brzeziński például 1990-ben kijelentette, hogy „az Egyesült Államok a hatalom po-larizációja következtében bizonyos túlsúlyra tett szert a világszínpadon”. De rögtön hozzátette, hogy „mindez a gazdasági hatalom és a politikai pluralitás sokkal szét-szórtabb, diffúzabb állapotában történik, mint amelyet egy hegemónia érvényesítése megkívánna”. Egy másik demokrata párti szakértő, Joseph Nye szerint Amerika lesz a legnagyobb és legerősebb ország, de nem lesz hegemón hatalom. „A hatalom – írta – a transznacionális kölcsönös függések eredményeként annyira körvonalazhatat-lanná vált, hogy valószínűtlen az amerikai hegemónia kialakulása.” Ugyanebben az időben azonban elkészültek azok az elemzések is, amelyek szerzői a másik lehetséges logikai következtetésre jutottak. A neokonzervatív Charles Kraut-hammer már 1990-ben beszédes című cikket jelentetett meg a Foreign Affairsben (The Unipolar Moment). A szerző szerint végre eljött az a régen várt pillanat, amikor az amerikaiakat többé már semmi sem köti a külpolitikában, így akár a világrendet is átalakíthatják. Más szóval a világban egypólusú rend jött létre, és ezt a pólust az Egyesült Államok képezi. A neokonok átfogó elképzeléseiket hivatalos formában először 1992-ben, az akkor még republikánus irányítású kormányzat idején fogal-mazták meg: „Elsődleges célunk – állapította meg A védelmi tervezési irányelvek című, szigorúan titkos minősítésű Pentagon-előterjesztés – egy új rivális felemelkedésének megelőzése… Meg kell akadályozni, hogy egy ellenséges hatalom olyan erőforrá-


8

sokra tegyen szert, amely lehetővé tenné számára, hogy nagyhatalommá váljon.” Az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell játszania egy „olyan új világrend lét-rejöttében, amelyben… a potenciális vetélytársaknak elmegy a kedvük a regionális vagy globális hatalmi aspirációktól”. Az irányelvek szerint Amerikának kizárólag saját céljait kell követnie és nem szabad törődnie más országok – legyenek azok akár szövetségesek – érdekeivel vagy véleményével. Az Egyesült Államoknak elemi érdeke, hogy elejét vegye a regionális konfliktusoknak, különösen, ha azok veszé-lyeztetnék a létfontosságú nyersanyagokhoz – mindenekelőtt a Perzsa-öböl olajkin-cseihez – való hozzáférést. „Ha pedig egy kollektív [ENSZ- vagy NATO-]fellépés elmaradna,… az [Egyesült Államoknak] önállóan kellene cselekednie”, szükség ese-tén akár „megelőző csapást” mérnie az ellenfélre. A legfontosabb cél a dokumentum szerint egy „olyan világrend fenntartása, amely végső soron az Egyesült Államokra támaszkodik”. (Figyelemre méltó, hogy az ebben a dokumentumban foglaltak 2001-től 2008-ig minden változás nélkül jellemezték a republikánusok által kormányzott Egyesült Államok külpolitikai stratégiáját.) 1990–91-ben azonban az Egyesült Államok egyáltalán nem szándékozott egyedül meghatározni a világ sorát, éppen ellenkezőleg, szövetségesekben, együttműködés-ben, multilaterális döntések meghozatalában gondolkodott. 1990-ben az akkori, az idősebb Bush vezette republikánus kormányzat a Kuvaitot lerohanó Szaddám Hu-szeinnel szemben azonnal széles körű koalíciót szervezett. Ebben, mint emlékeze-tes, nemcsak a vezető nyugati hatalmak, hanem számos arab állam is részt vett. A katonai győzelem után pedig a Biztonsági Tanács Irakkal szemben olyan szankciós határozatokat hozott, amelyek nem csupán London és Párizs, hanem Moszkva és Peking egyetértését is élvezték. A republikánust 1993-ban felváltó demokrata párti Clinton-adminisztráció szintén a multilaterális nemzetközi döntéshozatal koncepciójára alapozta külpolitikáját. A délszláv háborúban ugyan a Nyugat csak nagyon lassan jutott el a közös, hatékony fellépésig, de eljutott. Amikor világossá vált, hogy az Európai Közösség nem képes önállóan a konfliktus megoldására, az európai hatalmak Amerika segítségét kérték. Washington kész volt jelentékeny katonai erőket biztosítani a boszniai béke megte-remtésére, majd ő hozta tető alá a daytoni békemegállapodást is. Ami a későbbi ko-szovói válságot illeti, a NATO tagállamai annak megoldására szintén közösen léptek fel Miloševićtyel szemben. Ehhez ugyan nem sikerült megszerezniük Oroszország és Kína beleegyezését, de a Nyugat legalább egységes volt a katonai kényszerintéz-kedések megtervezésében és végrehajtásában. A BT a kilencvenes évek elején az öt állandó nagyhatalom kifejezett vagy közvetett egyetértésével döntött a Líbia ellen bevezetett szankciók elrendeléséről, valamint a haiti és a szomáliai válság – amerikai haderő által végrehajtandó – megoldásáról.A kelet–nyugati, illetve a NATO-n belüli multilaterális együttműködés 2001 szep-temberéig tartott. A terrortámadások másnapján meghozott BT-határozat még köz-vetve felhatalmazta az Egyesült Államokat arra, hogy fellépjen az al-Kaidának ott-hont és támogatást adó tálibok ellen, sőt ezt követően pedig a NATO és az EU is kife-jezte készségét Washington támogatására. Az év elejétől hivatalban levő, George W. Bush vezette amerikai adminisztráció azonban úgy döntött, hogy egyedül lát hozzá a további konfliktusok „megelőzéséhez”. Októberben megtámadta és csakhamar el


9

is foglalta Afganisztánt, egyidejűleg pedig hozzákezdett az Irak ellen indítandó in-vázió tervezéséhez is. Az utóbbi azt jelezte, hogy a Bush-adminisztráció szakított elődeinek külpolitikai stratégiájával, és hozzálátott az egypólusú világrend megteremtéséhez. A republiká-nus–neokon szövetség ugyanis időközben magáévá tette a Krauthammer-cikkben és a Védelmi tervezési irányelvekben kifejtett gondolatokat. Ennek a kilencvenes évek-ben már számos jele volt, de kevesen fordítottak rá figyelmet, mert a republikánusok Bill Clinton elnöksége idején még ellenzékben voltak. A neokonok talán legnevesebb képviselője, a jó tollú publicista, Robert Kagan példá-ul 1998-ban egy – szintén beszédes című – cikkében (A jóindulatú birodalom) kifejtette, hogy „az a jóindulatú hegemónia, amelyet az Egyesült Államok gyakorol a világban, jó a világ lakossága jelentős részének. Legalábbis, minden más alternatívával össze-hasonlítva ez a legjobb nemzetközi elrendeződés”. „Az utolsó ötven esztendőben – folytatta – az Egyesült Államok politikáját olyan felvilágosult önérdek határozta meg, amely már félelmetesen közelít a nagylelkűséghez.” Kagan szerint egyébként egyetlen európai hatalom sem akar igazi multipolaritást. Az európaiak ugyanis nem szeretnék magukra vállalni a világ biztonságáért a végső felelősséget. És főleg nem szeretnének erre pénzt költeni, de így vannak ezzel az oroszok is. „Ezek az országok ugyanakkor – tette hozzá – ugyanolyan beleszólást szeretnének kapni a válságok megoldásába, mint az Egyesült Államok, […] anélkül, hogy hasonló [katonai] ké-pességekkel bírnának.”Ezekben az években egyébként Irak jövője is többször szóba került. 1998-ban pél-dául ismert neokonzervatív személyiségek levélben fordultak Clinton elnökhöz. Azt írták, hogy az Egyesült Államoknak „készen kell állnia arra, hogy… fegyvert használjon [Irakkal szemben]. Hosszabb távon pedig el kell távolítania a hatalomból Szaddám Huszeint és rendszerét… Úgy véljük, hogy […] az amerikai politikát nem béníthatja meg az egyhangú szavazáshoz való értelmetlen ragaszkodás az ENSZ Biztonsági Tanácsában”. Egy hónappal később egy újabb levélben azt fejtegették, hogy Szaddámot nem lehet puccsal megdönteni, így uralmát csak egy lázadás dönt-hetné meg, amit Amerikának közvetve és közvetlenül támogatnia kellene. Ameriká-nak szerintük hadfelszerelést kellene szállítania az Irak körüli amerikai támaszpon-tokra, majd szisztematikus légitámadásokat indítania az iraki haderő és a katonai infrastruktúra ellen. Az új világrend megteremtésének szükségességéről először Condoleezza Rice, Bush későbbi nemzetbiztonsági tanácsadója, majd külügyminisztere írt nyíltabban a 2000-es amerikai elnökválasztási kampányban. Rice egy cikkében azt vetette a Clin-ton-kormányzat szemére, hogy az a kilencvenes években rendkívül alacsony szint-re csökkentette az Egyesült Államok katonai költségvetését. Clintonék, tette hozzá, folyvást a nemzetközi jogi normákban megfogalmazott értékekre hivatkoztak, és azt hitték, hogy a fegyveres erő alkalmazásához nélkülözhetetlen más államok, sőt az ENSZ támogatásának megszerzése is. Robert Zoellick, a Bush-kormány későbbi tag-ja szintén bírálta Clintont a hadikiadások csökkentése miatt, majd kifejtette, hogy „az Egyesült Államoknak fel kell lépnie azokkal a veszélyes országokkal szemben, amelyek… létfontosságú érdekeit, így a Perzsa-öbölben levő olajhoz való hozzáfé-rését veszélyeztetik… Az olyan országokkal szemben, mint Irak vagy Észak-Korea,


10

az Egyesült Államoknak… olyan hosszú távú irányvonalat kell követnie, amely el-rettenti, sőt elsöpri ezeket a brutális rendszereket”.Ilyen és ehhez hasonló neokon kijelentések után nem volt meglepő az, hogy szep-tember 12-én, tehát közvetlenül a terrortámadásokat követő napon Donald Rums-feld a washingtoni Nemzetbiztonsági Tanács ülésén már az „iraki kérdést” vetette fel. A védelmi miniszter azt javasolta, hogy „használják ki a terrortámadások kínálta lehetőségeket” és Szaddámot is távolítsák el a hatalomból. Erről a tanácsban néhány napig még viták folytak, de 21-én, tehát alig tíz nappal a terrortámadások után Bush már bizalmasan közölte a Washingtonba látogató Tony Blairrel, hogy elhatározta, Afganisztán után Irakot is meg fogja támadni. A brit miniszterelnök ezt tudomásul vette, egy idő múlva pedig saját kormányát is meggyőzte arról, hogy Angliának is csatlakoznia kell az invázióhoz. A közép-keleti térségben 2002-ben és azt követően lezajlott események jól ismertek. Bush valótlanul tömegpusztító fegyverek előállításával és a terrorizmus támogatá-sával vádolta meg Irakot, majd ENSZ-keretek között ellenőrző akciókat kezdemé-nyezett ellene. Az ellenőrök ugyan nem találták nyomát ilyen fegyvereknek és ter-rorista kapcsolatoknak, ez azonban nem akadályozta meg Busht abban, hogy 2003 márciusában megindítsa expedíciós erőit Irak ellen. A Bush-adminisztráció ezzel eltérítette Washingtont az idősebb Bush- és a Clinton-adminisztráció multilaterális külpolitikai stratégiájának folytatásától.Bush-ék célja elsősorban az volt, hogy megszerezzék az ellenőrzést a teljes közép- és közel-keleti térségben. Részben azért, hogy tartósan biztosítsák Amerikának az ot-tani olajforrásokhoz való zavartalan hozzáférést, részben pedig azért, hogy „rendet teremtsenek” a térségben. A Bush-kormányzat ugyanis úgy vélte, hogy Afganisztán és Irak megszállásával, valamint katonai támaszpontok kiépítésével elrettentheti a többi közel-keleti országot a terroristák támogatásától, tömegpusztító fegyverek fej-lesztésétől, és általában is ellenőrizheti a térséget.Amikor kiszivárgott a támadás terve, Párizs, Berlin és Moszkva azonnal tiltakozott. A következő hónapokban aztán súlyosan megromlott az amerikaiak viszonya mind-három országgal. A franciák és a németek tisztában voltak az invázió várhatóan sú-lyos következményeivel, és ezt az amerikai kormányzat tudomására is hozták. Azt pedig a legkevésbé sem akarták, hogy a nemzetközi rend egypólusúvá váljon, tehát hogy az Egyesült Államok egyedül, szövetségeseinek megkérdezése nélkül lásson hozzá a világ geopolitikai térképének átrajzolásához. Ami az oroszokat illeti, azok már korábban is bizalmatlanul szemlélték a NATO Jugoszláviában végrehajtott ak-cióit, de ebből még nem csináltak nagyobb ügyet. Putyin még szeptember 11-én is egyértelmű szolidaritásáról biztosította az amerikai elnököt, és megszavazta az Af-ganisztán elleni fellépést közvetve jóváhagyó BT-határozatot. A következő években azonban Moszkva és Washington között kifejezetten ellenséges viszony alakult ki. Részben az iraki invázió miatt, részben pedig azért, mert az amerikaiak hozzáláttak a posztszovjet térség Oroszországról történő politikai-katonai „leválasztásához”. (A három függetlenné vált balti államot felvetették a NATO-ba, tevőlegesen hozzájá-rultak az Ukrajnában, Grúziában és Kirgizisztánban végbement színes forradalmak győzelméhez, majd kampányt indítottak annak érdekében, hogy az előbbi kettőt fel-vegyék a NATO-ba. Meg akarták továbbá akadályozni a Lengyelországot és Ukraj-


11

nát elkerülő gázvezetékek megépítését, megállapodást kötöttek Lengyelországgal és Csehországgal egy rakétavédelmi rendszer kiépítéséről, Grúziát arra bátorították, hogy támadja meg Dél-Oszétiát, végül pedig kísérletet tettek arra, hogy szembefor-dítsák egymással a „régi” és az „új” Európa államait.)Az unipolaritás eszméjén alapuló amerikai külpolitika azonban a Bush-kormány-zat nyolc éve alatt teljes kudarcot vallott. Afganisztánban katonailag és politikailag egyre rosszabb helyzet alakult ki. Az országban továbbra sincs központi hatalom, a nemzetközi erők egyre súlyosabb harcokat vívnak a tálibokkal. Irakban ugyan va-lamelyest javultak az állapotok, de csak az évtized közepéhez képest. Eddig több mint százezren pusztultak el a háborúban, félmillióra tehető a sebesültek száma, a menekülteké pedig kétmillióra. Irán a közvetlen amerikai katonai szomszédság ellenére – vagy talán éppen emiatt – felgyorsította atomfejlesztési programját és to-vábbra is támogatott egyes közel-keleti terrorszervezeteket. Az Egyesült Államok továbbra sem képes ellenőrizni az egész térséget, amint azt az utóbbi időben például a Hamász helyzetének megszilárdulása vagy a pakisztáni események is tanúsítják. Az egyetlen eredmény, amit a Bush-adminisztráció fel tudott mutatni, hogy Líbia felhagyott a nukleáris fegyver előállítására irányuló terveivel.Az egykori szovjetköztársaságok közül Ukrajnában és Kirgizisztánban megbuktak a színes forradalmak kormányai. Grúzia katonai akciójára válaszul orosz csapatok szállták meg Dél-Oszétiát és Abháziát. Megindult az Északi áramlat megépítése, a Washington által preferált Nabuccóhoz viszont nem találtak elég gázt. Ebben a tér-ségben csak a balti országok biztonságát és független politikai fejlődését sikerült biztosítani. Mindezeket pontosan érzékelték az amerikai Demokrata Pártban, és már 2007-ben hozzákezdtek a soron következő elnökválasztási kampányhoz. Az első nyilatkoza-tok azt jelezték, hogy a Demokrata Párt teljes mértékben szakítani készül az egypó-lusú nemzetközi rend koncepciójával. Obama rögtön a kampány elején kijelentette, hogy fenntartja 2002-ben, az iraki háború előkészítésének időszakában képviselt álláspontját, és ki fogja vonni az amerikai csapatokat az arab országból. (Obama 2002 októberében, illinoisi szenátorként Chicagóban tartott beszédében a következőt mondotta: „Tudom, hogy még egy győztes háború is azzal járna, hogy Irak megszál-lását beláthatatlan ideig, beláthatatlan költségek árán és beláthatatlan következmé-nyek mellett is fenn kellene tartani. Az invázió... csak a tüzet élesztené a Közel-Ke-leten, és... a legrosszabb arab politikai erőknek adna bátorítást, egyben pedig meg-könnyítené az al-Kaida utánpótlásának toborzását is.” Ennek kimondásához az ak-kori politikai légkörben kifejezetten nagy bátorságra volt szükség. Jellemző, hogy a korábbi demokrata párti elnökjelölt, John Kerry, valamint Hillary Clinton nem mert ilyen őszintén beszélni, és mindketten a háborúra szavaztak a szenátusban.) Érde-kes módon ugyanakkor Obama a kampányban szinte semmit nem mondott Orosz-országhoz fűződő viszonyáról. Csupán annyit jelentett ki, hogy megvizsgálja a két közép-európai országban telepítendő rakétavédelmi rendszer létesítésének szüksé-gességét. Obama győzelme után az amerikai külpolitikában azonnali fordulat történt. A meg-választott elnök még beiktatása előtt felkérte tanácsadóit, hogy bizalmas megbeszé-léseket kezdeményezzenek magas rangú iráni személyiségekkel, valamint Asszad


12

szíriai elnökkel, Kissingert pedig Moszkvába küldte, ahol a veterán külpolitikus Medvegyevvel tárgyalt. Az Obama-kormányzat a beiktatás után három héttel, egy Münchenben megrendezett biztonságpolitikai konferencián máris meghirdette saját külpolitikai doktrínáját. A bajor fővárosban Joe Biden alelnök foglalta össze a leg-fontosabb téziseket. Ezekből kitűnt, hogy Washington minden lényeges kérdésben szakított a neokon ideológusok által kidolgozott korábbi stratégiával. Az alelnök mindenekelőtt kijelentette, hogy az Egyesült Államok a jövőben erősíteni szeretné az Európai Unió és a NATO együttműködését és a multilateralizmusra fogja építeni külpolitikáját. Washington – folytatta az alelnök – nem kíván többé „megelőző csa-pást” mérni azokra, akiket ellenfeleinek tart, és a demokráciát sem kívánja erőszak-kal rákényszeríteni más államokra, tehát felhagy az irakihoz hasonló inváziókkal. A nemzetközi konfliktusok megoldásában a diplomáciai eszközök használatára helye-zi a hangsúlyt, azaz ellenfeleit nem fogja folyton fegyveres támadásokkal fenyeget-ni. Biden kijelentette, hogy nem hisz a „civilizációk összecsapásának” huntingtoni elméletében, és normális kapcsolatokat szeretne fenntartani az iszlám világgal. Át fogja értékelni – eddig sikertelen – afganisztáni stratégiáját, végül pedig gyökeresen felül fogja vizsgálni az Oroszországhoz fűződő, az utóbbi években igencsak meg-romlott viszonyát („press the reset button”). Mindez természetesen igen pozitív visszhangra talált Münchenben. A nyugat-euró-paiak, akiknek már mélységesen elegük volt az unilateralista amerikai külpolitiká-ból, egyértelműen örömmel fogadták az új amerikai adminisztráció külpolitikai el-képzeléseit. Ők is hitet tettek Európa és Amerika együttműködése mellett, mondván, hogy a NATO és az EU nem lehet vetélytársa egymásnak, sőt a két szervezet kifeje-zetten egymásra van utalva. Figyelemre méltó momentum, hogy igen határozottan állást foglaltak az Oroszországhoz fűződő viszony átértékelése mellett. A Biden által elmondottak persze nem voltak számukra teljesen újak. Az amerikai–orosz kapcso-latok „újraindításában” tudniillik nekik is jelentős szerepük volt. Külügyminiszte-reik, amint az kiszivárgott, már 2008 közepén informális téziseket állítottak össze arról, hogy miként is kellene formálni az amerikai választás utáni nemzetközi ren-det. Ezeket megvitatták, majd a november 4-ei elnökválasztás után azonnal átadták a demokrata párti vezetőknek. A tézisek egyik legfontosabb mondanivalója az volt, hogy a Nyugatnak normalizálnia kellene a kapcsolatait Oroszországgal. Moszkva ugyanis együttműködő partnerként többet tudna tenni a közös célok megvalósítá-sa érdekében, mintha továbbra is megmaradna ellenfélnek. Ennek is tulajdonítha-tó, hogy a müncheni konferencián Scheffer NATO-főtitkár kijelentette, hogy szoros együttműködést lehetne kialakítani Moszkvával a fegyverzetkorlátozási kérdések-ben, valamint a legsúlyosabb – például az iráni vagy a közel-keleti – konfliktusokkal kapcsolatos politika kialakításában. Miliband brit külügyminiszter és Solana EU-fő-képviselő egyenesen megértően szólt arról, hogy Oroszországnak az elmúlt eszten-dőkben fenyegetettségi érzetei keletkeztek. Mi sohasem törekedtünk arra, mondta Miliband, hogy Oroszországot „bekerítsük, fenyegessük vagy meggyengítsük”, de azt tapasztaljuk, hogy a moszkvai percepció különbözik a miénktől, így a helyze-ten változtatnunk kell. Az EU-főképviselő is percepciókról beszélt, amikor úgy fo-galmazott, hogy ami a kilencvenes évek elején Nyugat-Európa számára Közép- és Kelet-Európa felszabadításának tűnt, azt Moszkvában Oroszország hanyatlásának


13

kezdeteként érzékelték. Sarkozy francia elnök mindehhez hozzátette, hogy a mai Oroszország sem az EU-ra, sem a NATO-ra nézve nem jelent katonai fenyegetést, Európának pedig az oroszok részvételével „közös gazdasági, emberi és biztonsági térséget” kell létrehoznia.A müncheni konferencia óta eltelt időszakban az Obama-adminisztráció valóban a multipoláris nemzetközi rend koncepcióján alapuló külpolitikát folytatott. Az el-nök bejelentette, hogy 2010. augusztus 31-éig kivonja a harcoló alakulatokat Irakból, 2011 végéig pedig minden csapatot kivon az arab országból. Az iszlám világot Oba-ma két beszédben is igyekezett meggyőzni arról, hogy az Egyesült Államok nem kívánja folytatni a „civilizációk harcát”. Ami az amerikai–orosz viszonyt illeti, az München óta teljesen megváltozott. Washington már nem szorgalmazta Ukrajna és Grúzia NATO-felvételét és felhagyott a rakétapajzs közép-európai telepítésének tervével. A két ország így érdemi tárgyalásokat kezdhetett a START-III szerződés megkötéséről. Ezek, ha a tervezettnél később fejeződtek is be, de sikerre vezettek. Ugyancsak eredményesnek ígérkeznek azok a megbeszélések, amelyeket a felek az Iránnal szembeni nemzetközi fellépésről tartottak. Különösen intenzívekké váltak a világpolitika valamennyi lényeges kérdésében az európai szövetségesekkel foly-tatott konzultációk. Ma már senki sem gondolhatja azt, hogy Amerika és Európa lényeges kérdésekben szembekerülhet egymással, és senki sem lát többé választó-vonalat a „régi” és az „új” Európa államai között. Minden célját persze nem érte el Obama. Reményeihez képest az Iránban tartott – vi-tatott tisztaságú – választást ismét Ahmenidezsád nyerte, aki folytatta a perzsa nuk-leáris programot. Kínát máig nem sikerült megnyerni az Irán elleni szankciók elren-deléséhez. A Közel-Keleten ugyan az elnök határozott lépéseket tett a békefolyamat újjáélesztése céljából, erőfeszítései azonban eddig eredményteleneknek bizonyultak. Afganisztánban nem sikerült áttörést elérni. Sokan csalódottak voltak a koppenhá-gai klímakonferencián tanúsított amerikai magatartás miatt is, bár több megfigyelő arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben a kérdésben a választóvonal nem az Egyesült Államok és a világ többi része, hanem a fejlett és a fejlődő világ között áll fenn.Mindent összevéve azonban a mérleg pozitív. A nagyhatalmak napjainkban ismét egy organikus nemzetközi rendben, a multilaterális diplomácia eszközeivel formál-hatják külpolitikájukat.


14

A 2009. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok tudományos munkásságának méltatása

AARON GALONSKY 1929-ben született az egyesült államokbeli Brooklynban. A Wisconsini Egyetemen 1951-ben szerzett fizikából mesteroklevelet és itt is doktorált 1954-ben. 1954 és 1959 között az Oak Ridge-i Nemzeti Laboratóriumban dolgozott, majd 1959-től 1964-ig a Midwestern Universities Research Association csoportveze-tője volt. 1964-ben került a Michigani Állami Egyetem Ciklotron Laboratóriumába. Itt beosztása 1964–66-ig associate professor volt, majd 1966-ban kinevezték egyetemi tanárrá. Munkahelye 2008-ig, teljes nyugdíjba vonulásáig nem változott.Aaron Galonsky tudományos pályafutása alatt az alacsony és középenergiás magfi-zika területén dolgozott kísérleti fizikusként. Első eredményeit az alacsony energiás magspektroszkópiában érte el. Egy rövid kitérő után – amikor nagyenergiájú gyor-sítók tervezésében vett részt – az izobár analóg rezonanciák kutatása felé fordult. Az izobár analóg rezonanciák vizsgálata az 1970-es évek magfizikájának legnagyobb érdeklődést kiváltó területe volt. Galonsky itt proton-neutron magreakciók kísérle-ti vizsgálatával nemzetközi elismerést keltő eredményeket ért el. Eközben szerzett tapasztalatot a gyorsneutronok spektroszkópiájában, amely kétségkívül a kísérleti magfizika egyik legnehezebb területe. A Galonsky professzor körül kialakult ku-tatócsoport a hetvenes évektől kezdve alkalmazza a gyorsneutronok spektroszkó-piájának a repülési idő mérésén alapuló technikáját. Ezen a területen több komoly detektorfejlesztési programot is végrehajtottak. A nyolcvanas évek elején Galonsky érdeklődése fókuszába a Fermi-energia körüli nehézionok ütközésének tanulmá-nyozása került. Ezen a területen szerencsés egybeesés volt, hogy a Michigani Egye-temen építették meg a világ első szupravezető ciklotronját és nyilvánvaló volt, hogy a nehézionok ütközésének vizsgálatakor a kirepülő gyorsneutronok megfigyelésére mindenképpen szükség van, aminek ő szakértője volt. Galonsky több nehézion fi-zikai kísérletet tervezett és vezetett. Ezek eredményeként képet lehetett alkotni a közepes energiájú nehézion-ütközések közben lezajló folyamatok dinamikai jellem-zőiről. Galonsky professzor munkái jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a Ciklot-ron Laboratórium Nemzeti Laboratóriumi rangra emelkedett és a világ egyik vezető laboratóriumává vált. Az 1990-es évek közepén a Laboratóriumban az új, nagyobb energiájú szupravezető ciklotron megépítésével és a megfelelő ionforrások kifejlesz-tésével lehetővé vált a radioaktív nyalábokat alkalmazó kísérletek elvégzése. Ez tette lehetővé a neutron-glóriás magok vizsgálatát. A Galonsky professzor munkáit idéző összesen mintegy háromezer dolgozat között több száz ezekre a publikációkra hi-vatkozott a mérések elvégzése után rövid időn belül.Aaron Galonsky 1979-ben javaslatot tett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Atomfizikai Tanszéke kísérleti magfizikus csoportjának a tudományos együttmű-ködésre. A Magyar Tudományos Akadémia és a National Science Foundation szer-ződése keretében támogatott kutatások 1982-ben kezdődtek, és azóta is tartanak. Az Atomfizikai Tanszékkel való együttműködés sikerét mutatta, hogy 1993-ban, a magyar–ame rikai szerződés 15-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a szervezők a több mint 300 megvalósult támogatásból az öt legkiválóbb együttműkö-


15

dés közé választották ezeket a kutatásokat. Összesen több mint 40 tudományos pub-likáció jelent meg referált nemzetközi folyóiratban a magyar–amerikai együttműkö-dés eredményeképpen. Galonsky professzor az elmúlt negyedszázad során mintegy tucatnyi alkalommal látogatta meg egyetemünket. A Galonsky professzor által majd három évtizede kezdeményezett együttműködés keretei más személyekkel ugyan, de most is lehetőséget nyújtanak az ELTE Fizikai Intézete munkatársainak kísérleti kutatómunkára a világszínvonalú magfizikai laboratóriumban.

„Mindezek alapján én, dr. Michaletzky György, az Eötvös Loránd Tudományegye-tem Természettudományi Karának dékánja, mint felavató, tisztemnél fogva, tudo-mánya és szakmai tevékenysége jutalmául Önt, Aaron Galonsky professzor úr, a természettudományok honoris causa doktorává és professzorává avatom, és felru-házom mindazokkal a jogokkal, amelyek a törvény és a szokások erejénél fogva a díszdoktorokat megilletik. Kívánom, hogy az egyetemünk által adományozható leg-magasabb kitüntetés birtokában még hosszú ideig fejtse ki áldásos tevékenységét hazája, az emberiség és egyetemünk javára is. Úgy legyen!”

HÁMORI JÓZSEF akadémikus, a magyar és a nemzetközi neurobiológia meghatá-rozó szereplője. Rendkívül eredményes tudományos és oktatói tevékenysége mel-lett mint a magyar szellemi közélet egyik meghatározó és közismert szereplője is kiemelkedőt alkotott. Tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a tudomány, a kul-túra, a szellemi értékek társadalmi elismertsége növekedjék és beépüljön minden-napjaink és mindannyiunk gondolkodásába.Hámori József az ELTE TTK biológus szakán végzett 1955-ben. Az egyetemi (bioló-gus) doktori címét ugyanitt szerezte 1958-ban. 1972-ben lett a biológiai tudományok doktora, 1990-ben az MTA tagjává választották. 1992-ben az Európai Tudományos Akadémia tagja lett. A neuroanatómiai kutatómunkába 1955-ben, Szentágothai János pécsi intézetébe ke-rülése után kapcsolódott be. 1963 óta a budapesti I. sz. Anatómiai Intézetben dolgo-zik. 1962 óta foglalkozik a gerincesek központi idegrendszere szinaptikus szervező-désének vizsgálatával, elsősorban a látórendszer neurális hátterével. Másik kutatási területe az ideghálózatok kialakulásának problematikája.Hazai kooperációban, Roska Tamás akadémikussal közösen új, a látást szimuláló, analóg elven működő modellt dolgozott ki. A kutatási eredmények elismerését je-lentette az 1994-ben elnyert Széchenyi-díj.Munkásságát számos más díjjal is elismerték. Ezek közül talán a fontosabbak: Aka-démiai Díj (1975), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003), Pro Re-novanda Cultura Hungariae alapítványi fődíj (2004), Szolgálati Kereszt 1. fokozata (2004, Németország).Számos nemzetközi és hazai tudomány- és oktatáspolitikai bizottságban, testület-ben dolgozott és dolgozik, valamint több folyóirat szerkesztőbizottságának munká-jában is részt vesz.


16

1998. július és 2000. január 1. között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma minisztere volt, 2000. január 1. és 2002. április 30. között a miniszterelnök tudomány-politikai tanácsadója. 2002 és 2008 között az MTA élettudományokkal megbízott al-elnökeként tevékenykedett. Meghívást kapott a Területi Bizottságok működésének koordinálására is. 2008-tól az MTA elnökségének választott tagja.Iskolateremtő oktatóként is fontos szerepet töltött és tölt be. Kutatócsoportjában szá-mos ELTE-hallgató készítette szakdolgozatát és disszertációját. Ilyen módon kap-csolata az egyetemünkkel mindig is megmaradt és ezt a kapcsolatot, személyes ta-pasztalataink szerint is, szeretettel ápolta.

„Mindezek alapján én, dr. Michaletzky György, az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem Természettudományi Karának dékánja, mint felavató, tisztemnél fogva, tudománya és szakmai tevékenysége jutalmául Önt, Hámori József professzor úr a természettudományok honoris causa doktorává és professzorává avatom, és fel-ruházom mindazokkal a jogokkal, amelyek a törvény és a szokások erejénél fogva a díszdoktorokat megilletik. Kívánom, hogy az egyetemünk által adományozható legmagasabb kitüntetés birtokában még hosszú ideig fejtse ki áldásos tevékenységét hazája és az emberiség javára.Úgy legyen!”

KROÓ NORBERT az ELTE címzetes egyetemi tanára, a hazai tudományos élet ki-emelkedő egyénisége, aki a fizika területén évtizedeken keresztül folytatott ered-ményes kutatómunkája mellett a hazai és az európai természettudományos oktatás és kutatás színvonalának érdekében is áldozatos tevékenységet fejtett ki. 1958-ban kitüntetéses egyetemi oklevéllel végzett az ELTE fizikus szakán. Egyetemi diplo-mája megszerzése után az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) munkatársa lett, ahol az első periódusban szilárdtestfizikával, majd a szilárdtestfizika és optika határterületeivel, továbbá lézerkutatásokkal foglalkozott. 1965-ben kandidátusi fo-kozatot, 1968-ban MTA doktori fokozatot szerzett. 1985-ben lett az MTA tagja. 1990 óta a Magyar Mérnökakadémiának, 1993-tól az Európai Tudományos Akadémiá-nak, illetve a New York-i Akadémiának tagja. 1981–98 között az MTA KFKI Szilárd-testfizikai és Optikai Kutatóintézet igazgatója, 1999–2005 között az MTA főtitkára, 2005-től az MTA alelnöke.Az ELTE-nek 1980 óta címzetes egyetemi tanára. 2000 óta az Európai Tudományos Alapítvány kormányzótanácsának tagja.Kroó Norbert kutatásai a szilárdtestfizika, az optika és a neutronfizika területére es-nek. Részletezve: részben rendezett kondenzált rendszerek szerkezetének, dinami-kájának és optikai tulajdonságainak vizsgálata; szilárdtestlézerek fizikája, fejleszté-se és alkalmazásai; fémrétegek, továbbá fém-fémoxid-fém szerkezetek fényemittáló tulajdonságainak vizsgálata, felületi plazmonok; lézerfény és anyag kölcsönhatása, nemlineáris optika; gázlézerek fizikája és alkalmazásai; lézerek és alagútmikroszkó-pia kombinálása, nanofizika, különösen optika. Kétszáznyolcvannál több tudomá-nyos dolgozata s több mint 40 szabadalma van.


17

Kroó Norbert munkásságát számtalan díjjal ismerték el, közülük a legfontosabbak: Akadémiai Díj (1970), Gyulai Zoltán-díj (1971), Pázmány Péter-díj (1995), Alexander von Humboldt-díj (1996). 2009 januárjában pedig átvehette a Willis E. Lamb-díjat.Az egyetemi szféra, ezen belül az ELTE külön is sokat köszönhet Kroó Norbert-nek. A nyolcvanas évek végén az ő hathatós támogatásával alakult kihelyezett emelt szintű hallgatói laboratórium a KFKI SZFKI-ban A kilencvenes években EPS-elnöki tekintélyét latba vetve sikerült jelentős anyagi támogatást szereznie a hallgatók eu-rópai mobilitási programjának megvalósításához, aminek keretében több mint 100 magyar diák (kb. a fele az ELTE-ről) utazhatott 1-1 szemeszterre nyugat-európai egyetemekre tanulni.Kroó Norbertnek nem elhanyagolható szerepe volt abban is, hogy sikerült megtörni az EU-s pályázatok kizárólagos alkalmazásorientáltságát. Ennek eredményeként a már régóta létező pályázati lehetőségek mellett megjelentek az ERC által koordinált alapkutatási pályázatok is.

„Mindezek alapján én, dr. Michaletzky György, az Eötvös Loránd Tudományegye-tem Természettudományi Karának dékánja, mint felavató, tisztemnél fogva, tudo-mánya és szakmai tevékenysége jutalmául Önt, Kroó Norbert professzor úr a termé-szettudományok honoris causa doktorává és professzorává avatom, és felruházom mindazokkal a jogokkal, amelyek a törvény és a szokások erejénél fogva a díszdok-torokat megilletik. Kívánom, hogy az egyetemünk által adományozható legmaga-sabb kitüntetés birtokában még hosszú ideig fejtse ki áldásos tevékenységét hazája és az emberiség javára.Úgy legyen!”

KURT SIEHR a Zürichi Egyetem professor emeritusa, a nemzetközi magánjog és az összehasonlító magánjog világszerte elismert művelője; generációk figyelmét irányí-totta diszciplínái szépségei felé, és több mint száz doktoranduszt segített a fokozat megszerzéséhez.1935. július 28-án született Tilsitben. Egyetemi tanulmányait Hamburgban végezte, és 1960-ban kitüntetéssel fejezte be. Ezt követően a University of Michigan (Ann Arbor) posztgraduális hallgatója volt az 1962/63-as tanévben; itt szerzett „Master of Comparative Law” tudományos fokozatot. Doktori értekezését a házasságon kí-vül született gyermek nemzetközi magánjogi és eljárásjogi státuszáról írta. Ezekben az években a világhírű hamburgi Max Planck Intézet tudományos munkatársaként dolgozott. 1979-es habilitációja után a Zürichi Egyetem docense, majd professzora lett. Gyakori vendégprofesszori tevékenységeket (többek között Oslóban, Tel-Aviv-ban, Hamburgban, Rómában, Nápolyban, Hágában) leszámítva itt tanított emeritá-lásáig, majd visszatért hamburgi anyaintézetébe.Siehr professzor tudományos munkássága igen széles körű. Hosszú akadémiai pá-lyafutása alatt a nemzetközi magánjognak szinte minden jelentős problémája fog-lalkoztatta: az elméleti alapkérdésektől a szerződési kollíziós jogon át a nemzetkö-zi családjog és öröklési jog égető kérdésein keresztül egészen a joghatóságig és a határozatok nemzetközi elismeréséig és végrehajtásáig alig akadt megoldásra váró


18

feladat, amelynek megértéséhez ne járult volna érdemlegesen hozzá. Tanulmányai-val, cikkeivel osztatlan elismerést váltott ki a nemzetközi tudományos világban, és számos kitüntetést érdemelt ki Európában, az Egyesült Államokban és más kon-tinenseken is. Nem kevésbé elismert összehasonlító magánjogi tevékenysége és a kulturális javak jogi védelmével kapcsolatos munkássága. Publikációinak élén két hatalmas, átfogó monográfia áll: Internationales Privatrecht: Deutsches und Europäis-ches Kollisionsrecht (2001) és Das Internationale Privatrecht der Schweiz (2002). Ezek a művek mintegy összefoglalják sok évtizedes tudományos tevékenységét, amelynek során további 17 könyvet, illetve önálló könyvrészletet és több mint 200 tanulmányt tett közzé.Siehr professzor számos tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. El-ismertségének bizonyítéka nemzetközi társaságokban betöltött vezető szerepe is. Ezek közül különösen említést érdemel: Groupe européen de droit international privé, International Law Association: Cultural Heritage Law Committee, Internatio-nal Cultural Property Society, Association of Family Law, Association of Procedural Law, International Association of Judicial Law.Siehr professzor tudományos és oktatási kapcsolatai az ELTE Állam- és Jogtudo-mányi Karának professzoraival és hallgatóival évtizedekre nyúlnak vissza, és kü-lönösen intenzívvé váltak 1990 után. Közösen rendezett konferenciák és hallgatói szemináriumok mellett Siehr professzor több külön előadást is tartott a kar rendezé-sében meghívott jogászközönség számára. Legutóbb 2007 tavaszán járt nálunk egy magyar–német hallgatói szeminárium előadójaként és vezetőjeként.

„Mindezek alapján én, dr. Varga István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ál-lam- és Jogtudományi Karának dékánhelyettese, mint felavató, tisztemnél fogva, tudománya és szakmai tevékenysége jutalmául Önt, Kurt Siehr professzor úr, az állam- és jogtudományok honoris causa doktorává és professzorává avatom, és fel-ruházom mindazokkal a jogokkal, amelyek a törvény és a szokások erejénél fogva a díszdoktorokat megilletik. Kívánom, hogy az egyetemünk által adományozható legmagasabb kitüntetés birtokában még hosszú ideig fejtse ki áldásos tevékenységét hazája, az emberiség és immár egyetemünk javára is.Úgy legyen!”


19

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 375. tanévét megnyitó ünnepi közgyűlés

szeptember 4.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szenátusa az egyetem 375. tanévének meg-nyitása alkalmából 2009. szeptember 4-én, 10 órai kezdettel a díszteremben ünnepi közgyűlést tartott. Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Hiller István oktatási miniszter is.Dr. Györgyi Kálmán, az ÁJTK egyetemi docense Eötvös-gyűrűt kapott. Ezután Cseszregi Tamás, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke üdvözölte az első-éveseket és átadta az „Év Tudományos Rendezvénye” díjat a Média 2008 konferencia diákszervezőinek. Az évnyitó, amelyen dr. Mindszenty Zsuzsánna Liszt-díjas karnagy vezényletével közreműködött az ELTE Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszékének kórusa, Páz-mány Péter emléktáblájának és Eötvös Loránd szobrának megkoszorúzásával zá-rult.

Hudecz Ferenc rektor tanévnyitó beszéde

Tisztelt Ünnepi Közgyűlés, kedves Vendégeink!

Az elmúlt 374 évben egyetemünk kiemelkedő helyet foglalt el a magyar felsőokta-tásban, és az oktatásban vállalt szerepén túl meghatározó volt az ország tudomá-nyos és kulturális életében. Mindez kötelezettségeket ró az egyetem mai polgáraira.

Az ELTE Szenátusa (Fotó: Sebestyén Blanka)


20

Az ELTE minden polgárának kötelezettsége – Goethe szavaival – „komolyan venni önnön művelését és szakadatlan dolgozni önmaga nemesítésén”, és kötelezettsége a társadalom szolgálata, épülésének, haladásának előmozdítása.Az ELTE célja olyan sokoldalúan művelt, nyitott és toleráns értelmiségiek képzé-se, akik képesek felismerni, megfogalmazni és elemezni a problémát, akik képesek megoldási módozatokat kidolgozni és felelős döntéseket hozni, akik keresik a kon-szenzust, értik és tisztelik a különböző kultúrákat, akik tudatában vannak egyéni, jogi és erkölcsi felelősségüknek a szűkebb környezet, az ország, Európa és az embe-riség jövője iránt, akik képviselik a szakmaiság, a szolidaritás, a humánum értékeit és akik tudatában vannak annak, hogy az emberiség sorsa a komplex problémák közös megoldásán múlik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ünnepélyes tanévnyitó, az akadémiai év kezdete alkalmat ad arra, hogy szám-ba vegyük az eltelt év eredményeit és áttekintsük a 375. tanév főbb feladatait. Mert Pázmány Péter szavaival élve: „Okos embereknek nem himes szavak, hanem erős valóság tetszenek.”Az ELTE polgárai mindannyian büszkék lehetnek arra, hogy egyetemünk ebben az évben ismét az ország legnépszerűbb felsőoktatási intézménye. A jelentkezők tisz-tában voltak azzal, hogy bekerülni az ELTE-re nem könnyű, a verseny erős – mégis vállalták, tudatosan vállalták. Ez a versengés nemes, a magyar felsőoktatás minősé-gét szolgálja és a teljesítmény tiszteletére nevel. Örömmel jelentem be, hogy a 2009/2010-es tanévet a legtöbb (9282 fő), ezen belül a legtöbb államilag támogatott (6948 fő) hallgató ELTE-szakokon kezdi meg. Ez több mint 30%-os emelkedést jelent az elmúlt évhez képest. Ebben a tanévben valósul meg a Bologna rendszerű képzés teljes kibontakozása, az ELTE hallgatóinak közel 70%-a alap- vagy mesterszakon tanul. Az ELTE az alkalmazott közgazdaságtan szak elindításával az elmúlt tanévben bőví-tette alapszakválasztékát, idén új képzésünk a nemzetközi tanulmányok alapszak.A közelmúlt közös erőfeszítéseinek köszönhetően egyetemünk idén 70 mesterprog-ramot indít, amelyek közül számos (pl. régészet, egészségpolitika, tervezés és fi-nanszírozás, interkulturális pszichológia és pedagógia) hazánkban egyedülálló. Az országban a legtöbb hallgató az ELTE-n kezdi meg mestertanulmányait. Fontosnak tartom, hogy az ELTE doktori iskolája új interdiszciplináris programo-kat (pl. ruszisztika, interkulturális nyelvészet, gyógypedagógia) indított, amelyek komplex, nehéz és izgalmas kutatási feladatokkal várják a jelentkezőket. Örömmel tudatom, hogy 2008-ban ismét az ELTE-n szerezték a legtöbb doktori fokozatot Ma-gyarországon, hozzávetőlegesen az összes 30%-át.


Az ELTE számára fontos, hogy hallgatóink tanulmányaik során ismerjék meg más kultúrák értékeit, utazzanak. Az elmúlt tanévben volt 10 éve, hogy az ELTE részt vesz az EU Erasmus-programjában. Az 1998/99-ben 64 partneregyetemre 116 hall-


21

gató utazott ki egy-egy szemeszterre. 10 év után 298 partnerünk fogad közel 500 hallgatót és mintegy 100 oktatót egyetemünkről. A növekedés folyamatos, az elmúlt tanévhez képest mintegy 10%-os. A 10 év tapasztalatait a Szenátus ebben a tanévben elemezni fogja és meghatározza a következő évek stratégiáját. Fontos emelni a hallgatói és oktatói kiutazások számát általában és különösen azokon a karokon, ahol a létszám magas. Ösztönözni sze-retnénk továbbá kollégáinkat, hogy maguk is nagyobb számban vállaljanak kurzu-sokat partneregyetemeken. Szembe kell néznünk a kétlépcsős képzési rendszerből adódó nehézségekkel is.Tudjuk, hogy az Erasmus-programban való részvétel a nehéz körülmények között élő hallgatók számára csak nagy nehézségekkel valósítható meg. Ezért is köszönöm az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatnak kezdeményezését, a már bevett gyakorla-tot, amellyel a rászoruló diákokat támogatják, adataim szerint ebben az évben több mint 10 millió forinttal.Az elmúlt tanévben elkezdődött az egyetem felkészülése külföldi diákok fogadá-sára, az idegen nyelven nyújtott képzés bővítésére. Ma az ELTE-n az idelátogató diákok több mint 100 kurzust vehetnek fel angol, illetve német nyelven. Elindult mesterprogramjaink angol/német/orosz nyelvű változatának elkészítése, és öröm-mel számolok be arról, hogy több mesterszak egyetemi akkreditálása megtörtént. A számok még alacsonyak, de jelzik, hogy a karok vezetői, a vezető oktatók felis-merték, hogy elengedhetetlen az ELTE jelenléte a nemzetközi porondon, az idegen nyelven történő képzés biztosítása az ELTE képzési rendszerében. Az elmúlt évben egyszerűsítettük az európai egyetemekkel közös doktori képzések adminisztrációját és nagy lendülettel folyik a 2010 nyarán, a 375. évforduló tiszteletére elinduló ELTE Summer University idegen nyelvű egyetemi nyári iskola előkészítése.Engedjék meg, hogy felidézzek néhány olyan eseményt, amelyek kifejezik az ELTE hazai és nemzetközi elismerését és egyben – meggyőződésem szerint – hozzájárul-nak a magyar felsőoktatás és kultúra nemzetközi pozíciójának erősítéséhez. Szep-temberben az ELTE rendezte a 25 éves Duna Menti Rektori Konferencia hálózat éves konferenciáját, ahol megválasztották a ma már mintegy 50 egyetemet magában fog-laló szervezet új elnökét, az ELTE rektorát. 2008 októberében került megrendezésre a Társadalomtudományi Karon a Visszautak a piacgazdasághoz 1968–1988 elnevezésű, nagy sikerű nemzetközi konferencia. Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko-zatának 60. évfordulója alkalmából A jövő generáció jogai címmel rendezett az ELTE nemzetközi konferenciát. Decemberben a Fogyatékos Emberek Világnapja alkalmá-ból a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar a Kitárt Ajtók Ünnepe rendezvény ke-retében hívta fel a figyelmet az elfogadásnak és befogadásnak kölcsönösségen ala-puló természetére. A Duna Menti Rektori Konferencia (DRC) felkérésére az ELTE Hallgatói Önkormányzata szervezte meg májusban az első Duna menti nemzetközi regatta evezősversenyt. Májusban került sor az Állam- és Jogtudományi Karon az Economic Crisis and Global Governance nemzetközi olasz–magyar szemináriumra, és augusztusban tartottak nagyszabású konferenciát – a Csillagászat Nemzetközi Évé-nek egyik kiemelt eseményeként, a TTK oktatóinak közreműködésével – az asztro-nómia, a tudomány és a civilizáció interdiszciplináris összefüggéseiről.


22


A prágai deklaráció szellemében a hallgatókat partnereinknek tekintjük az értékes diplomához vezető egyetemi képzés minőségi fejlesztésében. Ezért is üdvözlöm, hogy a 2008/2009-es tanév őszi félévében, először az ELTE történetében valamennyi karon elektronikusan zajlott a kurzusok hallgatói véleményezése. Talán ennek is kö-szönhető, hogy a kérdőívek száma az előző félévinél mintegy harmincezerrel több, a kitöltési aránya minden korábbinál magasabb: 37,5% volt. A megalapozott hallgatói, munkaerő-piaci visszajelzések vagy a diplomásaink útját követő rendszer jelentősen segíthetik az oktatói munkát. Itt szeretném bejelenteni, hogy a szeptember 1-jén köz-zétett adatok szerint az ELTE a TÁMOP-pályázat keretében 100 millió forintot nyert a diplomás pályakövetési program kidolgozására és komplex hallgatói szolgáltatás fejlesztésére. Gratulálok az ELTE Karrierközpontnak és rektori megbízott úrnak, a projekt vezetőjének!


Az ELTE az ország egyik vezető kutatóegyeteme. Az alapkutatásokat támogató OTKA-pályázatok egyre élesedő versenyében 2007 után 2008-ban ismét ELTE-kuta-tók nyerték el az egyetemek közül a legtöbb támogatást. Szeretném kiemelni, hogy a Welcome Trust élettudományi pályázatán – nemzetközi versenyben – Juhász Gá-bor, az Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék fiatal munkatársa nyerte el a 220 millió forintos támogatást. Az elmúlt tanévben számos iskolateremtő ELTE-ok-tató kutatómunkáját ismerte el a szakma: Ritoók Zsigmond professor emeritust Bo-lyai-díjjal, Vékás Lajos egyetemi tanárt Szilárd Leó Professzori Ösztöndíjjal, Könczei György szociológust és Kövecses Zoltán nyelvészprofesszorokat pedig Charles Si-monyi-díjjal tüntették ki. Ketten – Margócsy István irodalomtörténész és Boros Gá-bor filozófus – kutatómunkájuk elismeréseként Széchenyi-díjban részesültek. Prima Díjat kapott Komoróczy Géza professor emeritus. Junior Prima Díjat érdemeltek ki az oktatás és köznevelés kategóriában Kornai Júlia középiskolai tanár (Radnóti Mik-lós Gyakorló Gimnázium) és Verdes Tamás tanársegéd, a tudományos eredményei-kért pedig Bánóczi Zoltán vegyész, Katz Sándor fizikus és Kocsis Bence fizikus. A 2008. évi Talentum Akadémiai Díj négy nyertese közül ketten, Farkas Illés fizikus és Kovács Mihály biokémikus ELTE-munkatársak.Ősszel az Európai Bizottság támogatásával a Kutatók Éjszakáján már közel 4000 ér-deklődő éjszakázott az ELTE kutatóival – immár harmadik éve – az egyetem hét karán megvalósított 67 program valamelyikén. Ez év februárjában nagy várakozás mellett rendeztük meg már harmadik alkalommal az ELTE Innovációs Napot. Meg-alapítottuk Az „ELTE Innovatív Kutatója” díjat, amelyet első alkalommal dr. Lőrincz András, az IK tudományos főmunkatársa nyert el. Az egyetem Találmányi Testülete e tanévben 8 találmányi ügyben döntött, 1 új hazai és 1 új nemzetközi szabadalmi bejelentés történt.


23

Tisztelt Vendégek, kedves Kollégák!

Fontos, a kutatóegyetemi működést szem előtt tartó határozatot hozott a Szenátus júniusban, amikor a két korábbi főiskolai kar – szoros szakmai, minőségi és teljesít-mény-feltételek meghatározásával – egyetemi karrá nyilvánításáról döntött. Közös eredmény, hogy az egyetemi központi igazgatási szervezet korszerűsítésének érdekében újra létrehoztuk a Rektori Hivatalt, amelynek keretében hangsúlyt kap-tak, önálló osztályként, a nemzetközi képzési és mobilitási, illetve a minőségbiztosí-tási ügyek. Félidejéhez ért az oktatásigazgatási folyamatok áttekintése, elemzése, az átalakításra vonatkozó előterjesztés ebben a tanévben kerül a Szenátus elé. A Szenátus bölcsességét dicséri, hogy a tanév során megalkottuk az Egyetemi Könyv-tár hálózati reform koncepcióját, az ELTE tudás- és technológiatranszfer stratégiáját, valamint az ELTE fenntartható fejlődés koncepcióját és létrehoztuk a Tehetséggon-dozó Tanácsot, amelynek egyik fontos feladata lesz a TÁMOP keretében elnyert 40 millió forintos pályázat megvalósításának felügyelete. Sportlétesítményeink keze-lésére a Szenátus megalapította az ELTE SPORT Sportszolgáltató Kft.-t, és a Szená-tus döntése alapján ipari partnereinkkel létrehoztuk az ELTE-Soft Kutatás-fejlesztő Nonprofit korlátolt felelősségű társaságot. A társaság, amelynek alapja az informati-kai KKK volt, ez év tavaszán közel 500 millió forint támogatást nyert el a Közép-Ma-gyarország régióban. Megalapítottuk és megnyitottuk a BTK-n – a Russzkij Mir orosz állami alapítvány és az OKM segítségével – az ELTE Ruszisztikai Módszertani Kabinetet és Könyvtárt.


Az elmúlt tanévben ünnepeltük a PPK, a TáTK és az IK létrejöttének 5 éves, az Egye-temi Levéltár megalakításának 50 éves, a TTK megalakításának 60. évfordulóját, valamint az 50 éve a költő nevét viselő ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolát. Ün-nepeltük az ELTE Bartók Béla Énekkar alapításának 60., az Egyetemi Koncertze-nekar létrejöttének 50. évfordulóját és méltattuk – az év elején tragikus hirtelenség-gel elhunyt – dr. Baross Gábor művészeti vezető 60 éves egyetemi tevékenységét. Az év elején vettünk búcsút az ELTE „Eötvös” Művészeti Együttes igazgatójától, a Liszt-díjas, érdemes és kiváló művésztől, a Magyar Örökség Díj kitüntetettjétől, Kunszentmárton díszpolgárától, az egyetem karnagyától. Büszke lehet az Eötvös Loránd Tudományegyetem, hogy olyan polgárai vannak, amilyen Baross Gábor volt és olyanok, akik létrehozták az Egyetemi Művészeti Együttes közösségét. Ebben a tanévben avattunk emléktáblát Kosáry Domokos, az ELTE díszdoktora, az MTA korábbi elnöke tiszteletére, felvillantva a rendíthetetlen demokrata személyi-ségét és munkásságát, példát ajánlva a mintagimnázium, a mai Trefort Gimnázium diákjai számára is. Tisztelt Ünnepi Közgyűlés!

Az ELTE gazdasági helyzete rendezett, kötelezettségeinek határidőre eleget tesz. Az elmúlt tanév kiemelkedő gazdasági eredményei között szeretném megemlíteni azt


24

a példamutató együttműködést, amely lehetővé tette erre az évre egy előrelátó, a világgazdasági válság bizonyos elemeinek kezelésére felkészülő költségvetés elké-szítését és szenátusi elfogadását. E költségvetés, amely megpróbálta kezelni a válság egyetemünket is érintő negatív hatásait, tette lehetővé, hogy az eddigi elvonások/zá-rolások lényegében nem voltak érzékelhetők a szervezeti egységekben. Az ELTE lik-viditási helyzete stabil. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy szeptember van, de számíthatunk közösen az együttműködésre, az odafigyelésre. A tanév kiemelkedő eseménye volt a Kazinczy-épület helyzetének rendezése, va-gyonkezelésbe vétele. Különleges öröm mindannyiunk számára, hogy az ELTE Fü-vészkert felújítására beadott pályázatunkat elfogadták, a munka folyik. A Füvészkert két évszázados működése alatt nem kapott ekkora lehetőséget (400 millió forint) fej-lesztésre. A Kert, igen, a Trefort-kert megújulása is halad előre. A „Reneszánsz Év” keretében – az OKM támogatásával – a Trefort-kert (Múzeum körút 6–8.) gyönyö-rű épületének külső rekonstrukciója befejeződött. Érdemes megnézni. Köszönöm a Műszaki Igazgatóság vezetőjének és munkatársainak, partnereinknek a gondos tervezést, kivitelezést, szervezést. Az Informatikai Igazgatóság irányítása mellett két, KMOP-pályázaton elnyert, összesen 630 millió forint értékű beruházás folyik az „Esély, Lehetőség, Tehetség, ELTE” projekt keretében. Jelentős informatikai infra-strukturális fejlesztés zajlik öt helyszínen (Lágymányoson, a Trefort-kertben, az Iza-bella utcában, a Damjanich utcában, az Egyetem téren és a Kiss János altábornagy ut-cában). Örömmel jelzem, hogy napokon belül vezeték nélkül, a WiFi technikával le-het internetezni két legnagyobb campusunkon, a Trefort-kertben és Lágymányoson. Köszönöm az Informatikai Igazgatóság vezetőjének, kollégáinak igényes munkáját.Itt Szeretném kifejezni köszönetem az ELTE Gazdasági Tanácsa első vezetőjének, Bokros Lajosnak, aki EP-képviselőként dolgozik tovább, valamint a GT elmúlt tan-évben leköszönt tagjainak, a Kincstár képviselőjének és Szelényi Iván professzornak az ELTE érdekeit szem előtt tartó, segítő munkájáért.

Tisztelt Ünnepi Közgyűlés, kedves Vendégeink!

A most megnyíló tanévben – örömmel tudatom –, a napokban elindítjuk az ország legnagyobb kollégiumának, a Budaörsi úti Kőrösi Csoma Sándor Kollégium felújítá-sával kapcsolatos eljárást, és szeretnénk egy év múlva már ott köszönteni a beköltö-ző kollégistákat. Folytatni kívánjuk a Trefort-kert felújítását is, szakmai programját az ELTE Szenátusa márciusban egyhangú szavazással elfogadta.


Az elmúlt évben is világossá vált, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához, va-lamint az emberi méltósághoz fűződő jog egymáshoz való viszonya újragondolást igényel. A tények arra utalnak, hogy a szólás szabadságának keretében nemzeti, et-nikai, faji, vallási vagy a lakosság egyes csoportjai elleni gyűlöletre uszító nézetek is rendre jelen vannak a hazai nyilvánosságban. Ezért az ELTE vezetése szükségesnek látja ezúton is kifejezni, hogy az ELTE tiszte-letben tartja − és polgáraitól (oktatóitól és hallgatóitól) is elvárja, hogy tiszteletben


25

tartsa és tartassa − a gondolat szabadságát, a gondolat kifejezésének szabadságát. Ugyanakkor elítél minden olyan megnyilvánulást, amely a véleménynyilvánítás szabadságával visszaélve sérti mások méltóságát és az egyenlőség elvét.Ha az ELTE vezetése jogszabálysértést észlel, és a jogszabálysértéssel szembeni fel-lépésre törvényi felhatalmazása van, minden esetben eljár és a jogszabályi keretek között − autonómiáját érintő ügyekben belső szabályzatai szerint − megteszi a szük-séges intézkedéseket. Szeretném bejelenteni azt is, hogy ez év elején elkezdődött és a 2009/2010-es tanév folyamán kerül beterjesztésre egyetemünk Szenátusa elé az egyetemi etikai kódex. A kódex meg kívánja fogalmazni azokat az erkölcsi normákat, amelyek a jogi szabá-lyozás keretében nem kezelhetők, ugyanakkor betartásuk elvárható az ELTE összes munkatársától, oktatójától és hallgatójától. Tudás, képzés és erkölcs – megítélésem szerint – egymást feltételező és kiegészítő fogalmak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy befejezésül köszönetet mondjak az ELTE első, és 3 év után most leköszönő Szenátusa tagjainak, a Tanító- és Óvóképző Kar első dékánjának, dr. Hortobágyi Istvánnak és a Társadalomtudományi Kar alapító dékánjának, dr. Rudas Tamásnak a sokéves elkötelezett munkáért. Gratulálok az értékes eredmé-nyekhez. Köszönetet mondok Önöknek, az egyetem polgárainak, a karokon, a tan-székeken, az intézetekben, a tanulmányi hivatalokban és a pályázati irodákban, a gazdasági és műszaki osztályokon, a kollégiumokban, a könyvtárban, a közoktatási intézményeinkben és a gondnokságokon helytállásukért, az odafigyeléssel végzett szakmai munkáért, amelyet az elmúlt tanévben végeztek. Köszönöm egyetemi part-nereinknek, a Hallgatói Önkormányzatnak, a Közalkalmazotti Tanácsnak és a Szak-szervezetnek a segítő, a problémákat feltáró és a megoldást kereső együttműködést. Külön szeretnék köszönetet mondani az államigazgatásban, a társegyetemeken és a Magyar Tudományos Akadémián dolgozó vezetőknek és munkatársaiknak, hogy a viták és a megközelítésbeli különbségek ellenére – a minőség és a teljesítmény jegyé-ben – segítik törekvéseinket.Az ELTE stratégiai együttműködéseket kíván kialakítani és fenntartani a korszerű, minőségi, versenyképes képzés, a hatékony tehetséggondozás, a magas szintű tudás és az innovatív kutatás szolgálatában, a diákok érdekében, a magyar társadalom és az emberiség javára, itthon és a világban. Szeretnénk folytatni és új területekre is ki-terjeszteni az együttműködést a felsőoktatás és az Akadémia kiemelkedő elit intéz-ményeivel, a vállalkozói szféra elismert hazai és nemzetközi reprezentánsaival. Olyan stratégiai szövetséget ajánlunk, amely közös erőfeszítést igényel, és amely korunk komplex problémáira racionális megoldások kidolgozásával kíván válaszolni. Most, a gazdasági válság körülményei között különösen fontosnak tartom az összefogást, de csakis – hangsúlyozom – a minőség és a teljesítmény érvényesítése érdekében.Arra kérem Önöket, hogy az értékorientált működés szellemében támogassák egye-temünket észrevételeikkel, tanácsaikkal, javaslataikkal. Tegyék lehetővé, hogy az ELTE a következő évben is mérték és mérce legyen a hazai és nemzetközi felsőok-tatásban.


26

Kedves Egyetemi Polgárok! Tisztelt Vendégeink!

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 375. tanévét – az országban a legtöbb – 9282 elsőéves, köztük 1762 mesterszakos hallgató és több száz doktorjelölt kezdi meg a legnépszerűbb hazai egyetemen, ahova – a szakok többségében – legnehezebb volt bekerülni. Gratulálok Önöknek, szüleiknek a választáshoz, a sikeres felvételihez. Köszönöm bizalmukat az ELTE összes munkatársa nevében. Választásuk mindany-nyiunkat kötelez! Meg vagyok győződve arról, hogy az egyetem oktatói, a könyvtárakban, laborokban, a tanszékeken, a karokon ügyeikkel foglalkozó munkatársai éppúgy, mint a Hallga-tói Önkormányzat tisztségviselői, mindent megtesznek azért, hogy Önök sikeresek, jó szakemberek és felelős értelmiségiek legyenek, bizalmukat megszolgálják. Ígérhe-tem, hogy mindezt a minőség és a teljesítmény jegyében fogjuk tenni.Az egyetem összes polgárának eredményes munkát és emlékezetes 375. ünnepi tan-évet kívánok!


27

A díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszközgyűlések

Állam- és Jogtudományi Kar november 3.

Az Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa határozata értelmében dr. Király Miklós dékán egyetemünk dísztermében nyújtott át díszokleveleket.

Platinaoklevél:dr. Schirilla György (elhunyt, átvette: dr. Schirilla Katalin)

Rubinoklevél:dr. Merkly Belus Istvándr. Tárkányi Béladr. Tibold József (átvette: dr. Gombos Ádám)

Vasoklevél:

Gyémántoklevél:

Aranyoklevél:

dr. Baranyay-Horváth Dénesdr. Darvas Gyuladr. Ferencz Győződr. Girardi Tibordr. Gulács Gulden Konráddr. Kisrákói Gyuladr. Kosztolányi Lászlódr. Kováts Lászlódr. Lehotzky Tibor

dr. Lukács Lászlódr. Margitay Béla (átvette: dr. Novák Tamás)dr. Novák Tamásdr. Puly Istvándr. Soós Imredr. Szegedi Józsefdr. Tátray Istvándr. Ujlaky János

dr. Csontos Éva dr. Lővei Henriknédr. Farkas Ilona dr. Besenyő Károlynédr. Gergely Katalindr. Harsányi Lászlódr. Kratky Tamásdr. Ladányi Annadr. Makay Tibor

dr. Nemcsik Páldr. Pákh Tibordr. Roszner Aladárdr. Sebestyén Tamásdr. Vajda Gyuladr. Várkonyi Márton

dr. Berta Béladr. Csóvári Ervindr. Dániel Béladr. Daróczi Andrásdr. Dévényi Györgydr. Fábián Ferenc

dr. Falu Tibordr. Farkas Juliannadr. Gálfi Tibordr. Gellért Lászlódr. Görög Kláradr. Gyárfás Kálmán


28

Pedagógiai és Pszichológiai Karnovember 3.

A Pedagógiai és Pszichológiai Kar Tanácsa határozata értelmében dr. Striker Sándor dékánhelyettes egyetemünk dísztermében nyújtott át díszokleveleket.

Aranyoklevél:

Bölcsészettudományi Karnovember 4.

A Bölcsészettudományi Kar Tanácsa határozata értelmében dr. Dezső Tamás dékán egyetemünk dísztermében nyújtott át díszokleveleket.

Vasoklevél:

dr. Gyurkovics Sándordr. Halustyik Mihálydr. Harmathy Attiladr. Horváth Anna dr. Harmathy Attilánédr. Iszak Imredr. Kóta Péterdr. Kovács Ilonadr. Magyar Klára (átvette: Haits János)dr. Milánkovics Imredr. Molnár Emőkedr. Nagy Miklós Lajosdr. Pap Gyuladr. Peresztegi Ibolya

dr. Peresztegi Sándordr. Pethő Gábordr. Radó Jánosdr. Rakvács Józsefdr. Rédey Béladr. Rohács Gyuladr. Serly Ferencdr. Szabó Mária dr. Bácsi Imrénédr. Szalay Zoltándr. Székely Jánosdr. Szőllős Gyuladr. Vörös Sándor

Fekete ErzsébetFekete ÖdönHorváth Béla

dr. Mikó Magdolnadr. Nagy László

dr. Benedek Nándordr. Bikfalvy MiklósnéEszláry Lászlónédr. Győri Gyula

dr. Ménesy Ottóné dr. Nemes Évadr. Szabó PálnéSzemkeő Gáspárné


29

Gyémántoklevél:

Aranyoklevél:

Csőregh Lászlódr. Farkas Andrásné dr. Dienes ÉvaFedermayer IstvánJuhász Jenődr. Kovács LászlónéLigeti Béláné dr. Verebély Anna TeréziaProhászka Marcell

Rajky ValériaSomlai IvánStéhli FerencToronyi Vilmosné Andráskay Máriadr. Varga Jánosnédr. Vida Tamásdr. Záborszky Miklós

dr. Aggod Józsefdr. Aggod JózsefnéAlföldi GézaAnnus ImrénéBalogh LajosBenjamin RóbertBenjamin Róbertnédr. Bognár JózsefBükkfalvi ZoltánCzaga LászlóDarányi LászlónéDobrányi Zoltándr. Deák JózsefErhardt TibornéFábián Bélánédr. Farkas JánosnéFarkas Sándornédr. Feigel Mihálydr. Filep Antaldr. Filep AntalnéFrigyes Istvánnédr. Fodor Lajosné Simon Erzsébetdr. Gál AndrásGálosi Jánosdr. Gárdonyi SándornéGerendási SándorGiró-Szász LászlónéGöndics ZoltánnéGyörki Máriadr. Hajagos FerencHodosi ZoltánnéJuhász Sándordr. J. Tóth DezsőJuhász JánosKassier Klára

dr. Kelemen Elemérdr. Király LajosKissné Lakatos ErzsébetKlémens BélánéKozocsa SándornéKránicz Matilddr. Loykó MiklósnéLuo SudongMagyar BélaMagyar IstvánMorauvszki PálnéNagy AntalNagy Ilona ZsuzsannaObádovics J. GyulánéÓvári LajosnéŐze ImrénéPanajotu DimitrioszPutics JózsefnéRác IvánRahner Ottódr. Rajnavölgyi GézaSióréti GyulánéSolymosi AntalnéSóvágó GyulánéSzabó FerencnéSzabó GyulánéSzalai IstvánSzemes Dezsődr. Sziopisz PetroszSzőnyi GábornéSzűcs Józsefdr. Téglás Tivadarnédr. Tegyey Imredr. Tegyey ImrénéTóth István


30

Természettudományi Kar november 5.

A Természettudományi Kar Tanácsa határozata értelmében dr. Homonnay Zoltán dékánhelyettes egyetemünk dísztermében nyújtott át díszokleveleket.

Rubinoklevél:Szabó Istvánné Garth Zelma

Vasoklevél:

Gyémántoklevél:

Aranyoklevél:

Urbán Józsefnédr. Varga Edit

Vincze Istvánné V. Pánczél ÉvaVirág László

dr. Magyar KárolynéSzékely GyörgyZoltánné dr. Windisch Klára

dr. Zöllner Gyuladr. Zöllner Gyuláné

dr. Berecz Endredr. Császár Ákosné dr. Cseley KláraCsatár Györgynédr. Dersi Gyuláné Hronyetz Iréndr. Kőrös Endréné dr. Fraknóy Veronikadr. Kucsman ÁrpádMolnár Miklós György

Molnár SándornéPach Zs. PálnéSzakmány Lászlóné Nagy EtelkaVancsóné dr. Szmercsányi Ibolyadr. Wolkóber Zoltándr. Zsédely Éva

B. Nagy Józsefdr. Bak ErzsébetBallon Lajosdr. Bencze Gyuladr. Bíró TamásBognárné Cynolter Erzsébetdr. Bölcsföldi JózsefButtykay Emőkedr. Csetényi ErzsébetDominyákné Rozsondai MargitFacsar ImreFejes LászlónéFekete Györgydr. Gallyas Ferencdr. Gáspár Lászlónédr. Gergely József

dr. Hahn GyörgyHajdu JánosHalácsy Évadr. Halmágyi LeventeHegyessy GézaHorváthné Balázs Magdolnadr. Illés Erzsébetdr. Inczédy Jánosnédr. Kakas Gizelladr. Kaszap AndrásnéKálóczy Judit Antónia Lőw MiklósnéKeszthelyi Andorné Rolla EditKnauer JózsefKoncsal Mártadr. Kovács IstvánKozma Károly


31

Hudecz Ferenc rektor ünnepi beszéde (november 3.)

Tisztelt Ünnepi Közgyűlés, kedves Vendégeink!Hölgyeim és Uraim!

Egyetemünk 375. tanévének kiemelkedő eseménye a mai ünnepség. Az egyetem Szenátusa, a rektori vezetés, a karok vezetőinek nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket ezen a „diplomaosztó” ünnepi közgyűlésen.Ma nem akármilyen, mondhatni különleges diplomák átadására kerül sor. Ezekben az okiratokban az egyetem az Önök 75, 70, 65, 60 vagy 50 éves szolgálatát ismeri el, köszöni meg. Nagy öröm számomra, hogy a mai napon több mint 70 volt hallgatón-kat van alkalmam köszönteni. Ma kerül sor az Állam- és Jogtudományi Kar dékán-jának javaslatára a platina-, rubin-, vas-, gyémánt- és aranydiplomák, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánjának javaslatára az aranydiplomák átadására. Külön sze-retettel gratulálok platina- és rubindiplomásainknak, akik 1934-ben, illetve 1939-ben végeztek az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen. Azokban az években az egyetemnek több mint 5000 hallgatója volt. Közülük közel 1000-en jártak a Jogi és Államtudományi Karra, a bölcsészek száma is meghaladta az 1000-et, 1793-an pe-dig orvostanhallgatóként folytatták tanulmányaikat. Nem lehettek könnyű egyete-mi évei azoknak a mai vasdiplomásoknak sem, akik 5 évvel később, 1944-ben vagy azoknak a gyémántdiplomásoknak, akik a második világháborút követően, 1949-ben vették át a Pázmány Péter Tudományegyetemen a tanulmányaik sikeres befeje-zését igazoló okiratot.Kérem, engedjék meg, hogy felidézzek néhány kiemelkedő momentumot és adatot ezekből az évekből. Az 1938/39-es tanévben lett egyetemünk díszdoktora Eugenio Pacelli bíboros (a későbbi XII. Pius pápa). Szeretném megemlíteni azon dékánok

Krammer GergelyKuncze EmmaLáng Hugódr. Legány Andrásdr. Legány AndrásnéLőcs GyulaLővey József Félixdr. Lőw Miklósdr. Makra Zsigmonddr. Mátyás Ernődr. Medgyesi György EndreMolnár Jánosdr. Nádai Béladr. Nagy BertalanNagy Istvándr. Nagy Mihály

Nándorfiné dr. Somogyvári Magdolnadr. Oraveczné dr. Scheffer Annadr. Paitz JózsefPálos Jenődr. Peisner Jánosdr. Rákos IlonaRudnay GyulaRuzsa JózsefSimon Sándornédr. Sipos Andrásné Román ElviraSomogyi Bélánédr. Szabó Endrénédr. Szelényi JuditSzentpéteri Szabolcsdr. Zawadowski Alfréddr. Zelenka Tibor


32

nevét is – a teljesség igénye nélkül –, akik ezekben az években vezették az egyetem Jogi és Államtudományi Karát: Kuncz Ödön (1933/34 és 1943/44), Eckhart Ferenc (1936/37 és 1946/47), Magyary Zoltán (1937/38), Marton Géza (1947–49), Kádár Mik-lós (1957–61), valamint a Bölcsészettudományi Kart: Kardos László (1958/59).Aranydiplomásaink már Eötvös Loránd, a világhírű fizikus és volt rektor nevét vi-selő tudományegyetemen kezdték meg tanulmányaikat. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az 1954/55-ös tanévben egyetemünknek közel 7000 hallgatója volt. Érdekes adat tanúskodik az akkori diákok szorgalmáról: az Egyetemi Tanács egyik ülésén a rektor arról számolt be, hogy az órák látogatottsága 85–90%-os volt.

Hölgyeim és Uraim, kedves Ünneplő Közönség!

Engedjék meg, hogy néhány szóval beszámoljak a mai ELTE-ről. Örömmel jelenthe-tem, hogy több mint 30 000 hallgatóját, a képzés és a kutatás minőségét, nemzetközi kapcsolatrendszerét és presztízsét tekintve az ELTE az ország egyik meghatározó, elit és legnépszerűbb állami felsőoktatási intézménye.Megőrizve hagyományainkat, az egyetem kínálja Magyarországon a szakok legszé-lesebb választékát. Az 1704 főt számláló oktatói kar szakmai minősége az országban egyedülálló: az oktatók közül 66-an tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának, 70%-uk pedig PhD-fokozattal rendelkezik. A doktori képzésben az ELTE eredmé-nyessége kiemelkedő: az országban évente kiadott PhD-oklevelek közel 1/3-a az ELTE-ről kerül ki. Az egyetemen 21 ELTE-MTA kutatócsoport működik. Füvészker-tünk vagy az Egyetemi Könyvtár gyűjteménye Európában egyedülálló. Mindany-nyian büszkék lehetünk arra is, hogy az egyetem egykori oktatói és hallgatói jelentős szerepet töltöttek és töltenek be az oktatásban, a tudományos, a szakmai, a politikai közéletben. Öt egykori hallgatónk/professzorunk kapott Nobel-díjat, ketten Wolf-dí-jat.Engedjék meg, hogy befejezésül a Szenátus és a magam nevében köszönetet mond-jak Önöknek, hogy jogászként, pszichológusként az iskolában, egyetemen, kutató-intézetben, iparban vagy az államigazgatásban, tanácsokban, önkormányzatokban, itthon vagy külföldön helyt álltak és öregbítették egyetemünk jó hírét. Remélem, hogy az ELTE-n 75 vagy 50 évvel ezelőtt szerzett tudás – kiegészítve és megújítva – lehetőséget adott Önöknek arra, hogy hivatásuknak élve szép szakmai eredménye-ket mondhassanak magukénak.Köszönöm, hogy az egyetem hallgatói voltak.


Végezetül arra kérem Önöket, hogy észrevételeikkel, tanácsaikkal támogassák, se-gítsék egyetemünket, a kart, ahol tanulmányaikat folytatták.Szeretném bejelenteni, hogy 2008 decemberében a Szenátus létrehozta az ELTE Alumni (Öregdiák) szervezetét, az egyetem öt korábbi rektora pedig létrehozta az ELTE Alumni Alapítványt.Várjuk Önöket, számítunk Önökre!Köszönöm megtisztelő figyelmüket.


33

Az ELTE Szenátusának ünnepi közgyűlése és díszdoktoravatásnovember 13.

Az ELTE Szenátusa ünnepi közgyűlésén az ELTE dísztermében tiszteletbeli doktor-rá (professor et doctor honoris causa) avatták:

• dr. Ritoók Zsigmondot, az MTA rendes tagját, az ELTE professor emeritusát; és

• dr. Bernd Wegenert, a berlini Humboldt Egyetem (Humboldt-Universität zu Berlin) professzorát.

A tiszteletbeli doktorok avatása után kitüntetéses doktori címet (Promotio sub aus-piciis presidentis Rei Publicae) adományoztak Kárász Péternek. Ez a cím olyan sze-mélynek adható, aki a középiskolai, egyetemi és doktori tanulmányait végig kiváló eredménnyel végezte, és doktori disszertációja is summa cum laude minősítésű. A kitüntetéses doktorrá avatásra felsőoktatási intézmény javaslata alapján az oktatási miniszter tesz előterjesztést a köztársasági elnöknek. A kitüntetéses doktor avatás-kor a Magyar Köztársaság címerével ellátott, 14 karátos aranygyűrűt kap kitünte-tésként. Az aranygyűrűt Kárász Péter az ünnepi szenátusi ülésen dr. Sólyom László köztársasági elnöktől vehette át. Kárász Péter jelenleg a Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) Neumann János Informatikai Karán tanít, disszertációját Cyclic-Waiting and Vacational Queuing Systems címmel az ELTE Informatikai Kar Doktori Iskolájának Numerikus és szimbolikus számítások doktori programjában készítette el, dr. Laka-tos László, a Komputeralgebra Tanszék vezetőjének témavezetésével.

Közreműködött az ELTE Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszék Kórusa, Erdős Ákos karnagy vezényletével.

A közgyűlésen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok tudományos munkásságának méltatása

RITOÓK ZSIGMOND professor emeritus az MTA rendes tagja (1993 óta; levelező tag volt 1990 óta), számos bizottságának tagja vagy korábban tisztségviselője, a Vallástudományi Komplex Bizottság ez idei elnöke; az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagja, a Mis-kolci Egyetem díszdoktora, több fontos nem-zetközi tudományos szervezet, így az Acade-mia Latinitati Fovendae (Róma), az Academia Europaea (London) és a Thesaurus Linguae Latinae magyar képviselője. 1986-tól 1999-ben történt nyugdíjba vonulásáig az ELTE BTK Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékének egye-

Ritoók Zsigmond (Fotó: P. Nagy Gabriella)


34

temi tanára, 1987–1993 közt tanszékvezetője, ugyanott 2007 óta professor emeritus. Korábban (1970-től) az MTA–ELTE Ókortudományi Kutatócsoportjának tagja, majd vezetője. A magyar ókortudomány több folyóiratának és könyvsorozatának szerkesz-tőbizottsági tagja, korábban pedig vezetője volt. Nyugdíjba vonulása óta is folyama-tosan órákat ad mind a graduális, mind a doktori képzésben, mint az ELTE Nyelv-tudományi Doktori Iskola alapító tagja. Több sikeres disszertáció témavezetője.Mind egyetemi oktatói, mind kutatói, mind tudományszervezői munkássága rend-kívüli színvonalú és elismertségű. Egyetemünk latin–ógörög szakán szerzett diplo-mát, majd 1952 és 1958 közt, politikai okból történt eltávolításáig az ELTE BTK Gö-rög Tanszékének tanársegédje volt Moravcsik Gyula mellett. Az éppen odarende-lésekor Marton Flóráról elnevezett, ma Óbudai Gimnáziumban 12 éven át tanított latin nyelvet, ókori történelmet, irodalmat. Nem szám űzetésnek, hanem tanársága kiteljesítésének tartotta ezt az időszakot, ugyanakkor a tudományos munkát sem adta fel: szakcikkeket írt, görög zeneesztétikai szöveggyűjteményt állított össze, s 1968-ban kandidált rendkívüli színvonalú munkájával az ókori görög énekmon-dókról. 1970-től, visszakerülvén a tudományos életbe, az Ókortudományi Tanszéki Akadémiai Kutatócsoport tagjaként, majd vezetőjeként órákat adott a klasszikus tanszékeken. 1986-tól, főállású egyetemi oktatóként klasszikus görög és latin szer-zőket olvastatott, magával ragadó előadóként vezette be hallgatóit a görög és latin irodalomtörténetbe, a klasszika-filológia történetébe és módszertanába. Oktatói te-vékenysége hátterét igen kiterjedt, nemzetközileg is számon tartott irodalomtörté-neti kutatásai jelentik, mindenekelőtt a görög epika (Homérosz és az énekmondók hagyománya), a görög zeneesztétika és a görög dráma területén. Minderről sok tanulmányt, több könyvet publikált magyarul s idegen nyelven is. Munkássága időtálló voltát jelzi, hogy magyarul a nyolcvanas években írt görög zeneesztétikai szöveggyűjteménye legutóbb a széles nemzetközi tudományos nyilvánosság kívá-nalmára németül jelent meg. A görög kultúra legszínvonalasabb magyar nyelvű összefoglalása, melyet Ritoók Zsigmond két jelentős szerzőtársával írt, némi átdol-gozás után évtizedekkel később újra napvilágot látott. Elévülhetetlen a tudomány-történeti munkássága is. Műfordítóként is jelentős életművet hozott létre, de a klasszikusok fordításának el-méletével is kiterjedten foglalkozik, így vezette a közelmúltban az ELTE BTK és az MTA Irodalomtudományi Intézete egyik legkiemelkedőbb NKFP-pályázatát, mely-nek célja a magyar (különösen a klasszikus) műfordítás történetének és mai gyakor-lata elméleti kérdéseinek tudományos földolgozása. Szakmai teljesítménye, ennek részeként konferencia-előadásai, vendégprofesszori működése, nemzetközi szervezetekben való részvétele, konferenciaszervező és fo-lyóirat-szerkesztő tevékenysége, valamint kiváló kommunikációja révén a magyar ókortudomány egyik legismertebb egyénisége külföldön is, ám ezt elsősorban a ma-gyar ókortudomány előbbre vitelére, különösen a fiatal klasszika-filológusoknak a nemzetközi tudományos életbe való bevezetésére használja.Könyvei, szakmai előadói tevékenysége, a tömegkommunikációban való, igen szín-vonalas ismeretterjesztő-szakértői munkája, a többi tudományszak képviselőivel való kapcsolattartása kiemelkedően hozzájárultak ahhoz, hogy az antik örökség ismerete a mai magyar kultúra általánosan elfogadott követelménye maradt. Nem


35

szűnik meg hangsúlyozni, hogy az antikvitás, mint az európai kultúra alapja isme-retének megőrzése erkölcsi kötelesség, ugyanakkor az antikvitásnak nem csupán kulturális, hanem etikai üzenete is van számunkra. Tudományos és oktatói munkásságát a következő fontosabb hazai díjakra érdeme-sítették: Szent-Györgyi Albert-díj (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend középke-resztje (1995), Széchenyi-díj (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2008), végül a közelmúltban, 2009 májusában először kapta meg a leg-rangosabb magyar tudományos elismerést, a Bolyai-díjat.

„Mindezek alapján én, dr. Dezső Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Böl-csészettudományi Karának dékánja, mint felavató, tisztemnél fogva, tudománya és szakmai tevékenysége jutalmául Önt, Ritoók Zsigmond a bölcsészettudományok honoris causa doktorává és professzorává avatom és felruházom mindazokkal a jo-gokkal, amelyek a törvény és a szokások erejénél fogva a díszdoktorokat megilletik. Kívánom, hogy az egyetemünk által adományozható legmagasabb kitüntetés bir-tokában még hosszú ideig fejtse ki áldásos tevékenységét hazája, az emberiség és immár egyetemünk javára is.Úgy legyen!”

BERND WEGENER professzor nemzetkö-zileg elismert empirikus szociológus, akinek kutatásai és tudományos eredményei nagy el-ismerést váltottak ki szerte a világban. Az első időben tudományos munkássága középpont-jában a társadalmi egyenlőtlenségek, a társa-dalmi változások, a mobilitás és a társadalmi presztízs kérdései álltak, és jelentős szerepe volt az angolszász empirikus kutatási mód-szerek elterjesztésében Európában. Az elmúlt két évtizedben érdeklődése a társadalmi érté-

kek, különösen a társadalmi igazságosság ideológiájának kérdései felé fordult. Mű-vei számos nyelven megjelentek, tudományos eredményei ma már részét képezik a szociológusképzés tananyagainak a világ számos országában. Nevéhez fűződik a Humboldt Egyetemen egy kutatócsoport létrehozása, amely a társadalmi igazsá-gossággal, az elosztási rendszerek normatív szempontjaival és az állam szerepével foglalkozó szakemberek generációit nevelte ki Németországban. Bern Wegener számos tengerentúli és európai egyetemen oktatott vendégként (mint például a Harvard Egyetemen, illetve Wisconsinban), élete során több fontos né-met egyetemen tanított, és szakmai sikerének fontos állomása, hogy jelenleg mint a Humboldt Egyetem Filozófiai Karának dékánja aktív szerepet vállalhat a neves egyetem hosszú távú oktatáspolitikájában.Bernd Wegener professzort szoros szakmai szálak fűzik Magyarországhoz, illetve az ELTE-hez. Már a kilencvenes évek eleje óta szoros kutatási együttműködés ala-kult ki a Humboldt Egyetem Szociológiai Tanszéke és a Társadalomtudományi Kar

Bernd Wegener (Fotó: P. Nagy Gabriella)


36

között. Az elmúlt évtizedekben sikeres közös projektek valósultak meg a társadal-mi igazságosság témájában, melynek során a nemzetközi összehasonlító empirikus kutatás egyik legsikeresebb projektje született meg az International Social Justice Project keretében. A kutatás eredményeit számos országban máig is tanítják, a kö-zös munka számos közös publikációt, angol nyelven megjelent könyvet és cikket eredményezett, és az együttműködés keretében számos közös konferenciát szervez-tünk, közös szemináriumokat, illetve intenzív kurzusokat tartottunk a két egyete-men. Bernd Wegener szívén viseli a két intézmény közötti folyamatos diákcserét is: diákjai szívesen jönnek Magyarországra tanulni, sőt oktatni, maga pedig gondját viseli a Berlinben tanuló magyar diákoknak, segíti karrierjüket, és fontos kutatási tapasztalatokkal látja el őket.Az eddigi teljesítmény elismeréseképp, valamint a két egyetem további szoros együttműködése reményében köszöntjük őt az ELTE díszdoktorai között.

„Mindezek alapján én, dr. Tausz Katalin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tár-sadalomtudományi Karának dékánja, mint felavató, tisztemnél fogva, tudománya és szakmai tevékenysége jutalmául Önt, Bernd Wegener a társadalomtudományok honoris causa doktorává és professzorává avatom, és felruházom mindazokkal a jo-gokkal, amelyek a törvény és a szokások erejénél fogva a díszdoktorokat megilletik. Kívánom, hogy az egyetemünk által adományozható legmagasabb kitüntetés bir-tokában még hosszú ideig fejtse ki áldásos tevékenységét hazája, az emberiség és immár egyetemünk javára is.Úgy legyen!”

Kárász Péter kitüntetéses doktor méltatása

KÁRÁSZ PÉTER 1974. március 5-én született Szolnokon. 1992-ben érettségizett a zalaeger-szegi Zrínyi Miklós Gimnázium matemati-kai tagozatán. 1992 és 1998 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudo-mányi Karán tanult, ahol matematika–fizika–angol tanári kitüntetéses diplomát szerzett. 1998-tól a Budapesti Műszaki Főiskola Neu-mann János Informatikai Karán dolgozik fő-iskolai tanársegéd, majd 2002-től főiskolai adjunktus beosztásban. Az ELTE Természet-tudományi Kar Doktori Iskolájának hallgatója volt. Az Operációkutatás, alkalmazott mate-

matika és statisztika doktori program keretében 2003-ban abszolutóriumot szerzett, majd 2007-ben tette le doktori szigorlatát. Cyclic-Waiting and Vacational Queuing Sys-tems címmel készített doktori értekezésének védésére 2009-ben került sor az ELTE Informatikai Karán.

Kárász Péter (Fotó: P. Nagy Gabriella)


37

Kutatási területe az alkalmazott valószínűség-számítás, annak egy speciális terüle-te, a sorban állás vagy tömegkiszolgálás-elmélet. Ez a tudományterület a huszadik század elején a telefonközpontok megjelenésével, Erlang dán kutató munkásságá-val indult fejlődésnek, majd az ötvenes évek közepétől, nem utolsósorban a magyar származású, Amerikában dolgozó Takács Lajos professzor eredményeinek köszön-hetően nagyon intenzíven fejlődött. Az utóbbi időben az internet és a mobiltelefonok széles körű elterjedésével számos új probléma merült fel ezen a területen, többek között az ismétléses rendszerek viselkedésének valószínűségi vizsgálata és stabili-tási feltételeinek meghatározása, amelyekhez Kárász Péter eredményei is fűződnek. Hasonló jellegű feladatok bukkannak fel repülőgépek irányításával és a hálózatokon való adatátvitellel kapcsolatban. Kárász Péter jelentős új tudományos eredményeket ért el az említett területen. Kuta-tásai elsősorban az ismétléses rendszerekbe belépő új típusú igények esetében alkal-mazott valószínűségi vizsgálatok tárgykörét ölelik fel. Eredményeit számos nemzet-közi konferencián és publikációban ismertette.

„Én, dr. Kozma László, az Informatikai Kar dékánja, mint felavató, tisztemnél fog-va tudománya jutalmául Önt, Kárász Péter, az informatikai tudományok terén elért eredményéért summa cum laude minősítéssel Promotio sub auspiciis praesidentis Rei Publicae kitüntetéssel doktorrá avatom, és felruházom mindazokkal a jogokkal, amelyek a törvény erejénél fogva a doktort megilletik.Önnek most már kötelessége, hogy a tudományos törekvéssel szerzett fokozatára a tudományok további művelésével érdemes maradjon, és így tudományának, a bu-dapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, hazánknak és népünknek javára le-gyen.Úgy legyen!”


38

A tudományos élet eseményei

Tudományos rendezvények (válogatás)

ELTE Innovációs Napfebruár 3.

A korábbi évek nagy sikerére való tekintettel az ELTE Pályázati és Innovációs Köz-pontja immár harmadik alkalommal rendezte meg az ELTE Innovációs Napot. Új és örvendetes fejlemény, hogy egyetemünkön felértékelődik az innovációs kutatás. Ez a nap alkalmat ad arra, hogy ipari partnereink bepillantást nyerjenek az ELTE-n folyó – elsősorban informatikai és természettudományos – kutatásokba. Az idei kon-ferencia első szekciója a kutatás-fejlesztés és innováció hazai és nemzetközi finan-szírozási lehetőségeivel foglalkozott, de emellett megismerhettük a Magyar Szaba-dalmi Hivatal szolgáltatásait is. A második szekció keretén belül bemutatkoztak az egyetem sikeres kutatási nagyprojektjei. A projektbemutatókon a partnervállalatok együttműködő képviselői is részt vettek. A délutáni szekcióülés a Magyar Innováci-ós Szövetség felsőoktatási tagozatának közös rendezvényeként a kockázatitőke-be-fektetéssel, a kutatási projektek előkészítésével, az innovációmenedzsmenttel fog-lalkozott. A kerekasztal-beszélgetésen többször felszólalt dr. Szabó Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke is, emlékeztetve a stratégiai tervezés fontosságára, va-lamint a projektek piaci előkészítésének hosszú és kockázatos voltára.A műszaki, természettudományos és informatikai kutatási eredmények hasznosítá-sa kiemelt prioritású terület. Ennek hangsúlyozására alapította az egyetem az „ELTE Innovatív Kutatója” díjat, amely 500 ezer forinttal és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója által készített, az innovációt kifejező műtárggyal jár. Minden év-ben az a kutató kapja, aki leginkább hozzájárult ahhoz, hogy az intézményünkben keletkezett műszaki, természettudományi, informatikai tudás az egyetem érdeké-ben hasznosuljon. A 2009-ben először kiosztott díjat az egyetem rektora az ELTE Innovációs Nap 2009 rendezvény keretében adta át dr. Lőrincz András egyetemi ma-gántanárnak, az ELTE IK tudományos főmunkatársának, aki a díjat három szabadal-miigény-bejelentésével és az ELTE két know-how eladásával érdemelte ki. Az ELTE Innovációs Nap 2009 lebonyolítását és az „ELTE Innovatív Kutatója” címért járó díj alapítását az ELTE PIK nyertes NKTH Mecenatúra pályázatai tették lehetővé.

Borzsák István Emlékkonferenciaáprilis 20–25.

Nagyszabású eseménysorozattal, nemzetközi és magyar nyelvű konferenciával emlékeztek az ELTE professor emeritusára. Borzsák István (1914–2007) ókortudós, klasszika-filológus fő kutatási területe a római irodalom volt, kiemelkedő fontos-ságúak Horatiusról, a római történetírásról, különösen Tacitusról szóló munkái és műfordításai. Az ókortudomány területén ma működő kutatók szinte mind tanítvá-


39

nyai voltak, legendásak voltak verselemző szemináriumai, előadásai. Az emlékére rendezett konferencia a Classical Studies and Textual Criticism – In Memory of István Borzsák címet viselte. A megemlékezések és tudományos ülésszakok Borzsák István oktatói és kutatói te-vékenységének témáit és helyszíneit idézték fel. A nemzetközi konferenciát dr. Hiller István oktatási miniszter nyitotta meg április 20-án. Április 24-én dr. Hudecz Ferenc, az ELTE rektora avatta fel azt az ismeretlen művésztől származó 15. századi Pietát, amelyet Borzsák István adományozott az ELTE Egyetemi Könyvtárnak. Az üléssza-kok megszervezésében az Eötvös Collegium, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, az Országos Széchényi Könyvtár, az ELTE Egyetemi Könyvtár, az ELTE Bölcsészettudományi Kar, az ELTE Latin Tanszék és a Magyar Ókortudományi Társaság munkatársai működtek együtt.

Kőrösi Csoma Jubileumi Napokáprilis 21–23. 2009 áprilisában ünnepelte a világ a nagy keletkutató, Kőrösi Csoma Sándor szüle-tésének 225. évfordulóját. A jubileumi megemlékezések Indiában kezdődtek, ahol nemzetközi tudományos konferenciával és kiállítással vette kezdetét a Csoma em-lékének szentelt, egy évig tartó rendezvénysorozat. Szellemi hagyatékára és tudo-mányos munkásságára előadássorozattal emlékeztek az ELTE-n és az MTA-n is. A Kőrösi Csoma Jubileumi Napok keretében április 21-én az MTA Könyvtára, a Kőrösi Csoma Társaság és a Tibet Társaság Kőrösi Csoma szellemi hagyatéka címmel, április 22-én az ELTE Orientalisztikai Intézet és az ELTE Távol-keleti Intézet Kőrösi Cso-ma tudományos munkássága címmel, április 23-án pedig a Konfuciusz Intézet, a Tibet Társaság és az ELTE Belső-ázsiai Tanszék Kőrösi Csoma és a tibeti buddhizmus címmel tartott jubileumi rendezvényt. Az első napi rendezvény védnöke dr. Pálinkás József, az MTA elnöke, a második napié dr. Hudecz Ferenc, az ELTE rektora, a harmadiké pedig dr. Hamar Imre, a Kelet-Ázsia Tanszék vezetője volt.

Kerekasztal az egyetemi tehetséggondozás támogatásárólmájus 12.

Az ELTE rektorának kezdeményezésére létrejött megbeszélésen a magyar felsőok-tatás legnagyobb egyetemei közé tartozó hat intézmény (az ELTE-n kívül a szegedi, pécsi, debreceni tudományegyetemek, továbbá a Semmelweis Egyetem és a Buda-pesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) tehetséggondozási programjainak felelősei tárgyaltak 2009. május 12-én a felsőoktatási tehetséggondozás helyzetéről és aktuális kérdéseiről, és megállapodtak a tehetségek gondozásában való együttműkö-désük folyamatossá tételében. Az eseményen részt vett dr. Csermely Péter, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke és dr. Balogh László alelnök is. A résztvevők sürgették az Országgyűlés által elfogadott Nemzeti Tehetség Program mielőbbi megkezdését, állásfoglalásukat sajtóközlemény formájában nyilvánosságra is hozták.


40

Gazdasági válság és globális kormányzás – konferenciamájus 28.

Economic Crisis and Global Governance címmel rendeztek nemzetközi konferenciát az ELTE ÁJTK Kari Tanácstermében, amelynek szervezésében az ELTE-n kívül a Páz-mány Péter Katolikus Egyetem, a Regione Lombardia és a milánói Szent Szív Katoli-kus Egyetem is részt vett. A tanácskozáson felszólalt Simona Beretta (Szent Szív Ka-tolikus Egyetem), Bod Péter Ákos (Budapesti Corvinus Egyetem), Paul Dembinski (Fribourgi Egyetem), Szemerkényi Réka (PPKE), az ELTE részéről pedig Sonnevend Pál (ÁJTK). Az ülés elnöke Király Miklós, az ELTE ÁJTK dékánja volt.

Kína és Közép-Európa kulturális kapcsolatai – szimpóziummájus 28–29.

Nemzetközi szimpóziumot tartott a Duna Menti Rektori Konferencia támogatásával az ELTE Konfuciusz Intézet Budapesten a Kína és Kelet-Közép-Európa közti kultu-rális kapcsolatok történetéről és jelenéről, amelyre Magyarországon és Kínán kívül Japánból, Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából, Romániából, Bulgáriából és Oroszországból is érkeztek előadók. A rendezvény védnöke dr. Hudecz Ferenc, az ELTE rektora és 2009-ben a Duna Menti Rektori Konferencia elnöke volt, aki az egyik megnyitó beszédet is tartotta. 28 előadás hangzott el többek között a Kína és Kelet-Európa közti kulturális kölcsönhatásokról, a kelet-európai sinológia hagyo-mányairól és a kínai nyelv itteni tanításának módszertanáról. A konferencia része-ként május 28-án egy Ningxia tartományból érkezett zenekar népzenei koncertjét hallgathatta meg a mintegy háromszáz érdeklődő.

Egyetemi Hallgatók Nemzetközi Matematikaversenye július 25–30.

Idén tizenhatodik alkalommal rendezték meg az International Mathematics Com-petitiont (IMC), ezúttal az ELTE lágymányosi campusán. A verseny anyaintézménye a University College London, 2009-ben társszervezője az ELTE Matematika Intézete és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt. Az elmúlt évtizedben az Egyetemi Hallgatók Nemzetközi Matematikaversenye az egyetemisták számára megrendezett legrangosabb matematikaversennyé vált, amelyre 1994 óta összesen 43 ország 174 különböző intézményéből érkeztek résztvevők. A versenyzők egyé-niben indulnak, a legtehetségesebbek komoly pénzjutalmat, ösztöndíjat kaphatnak. Az IMC programjába a verseny mellett számos spontán közös program is belefér, mint például a nemzetek közötti hagyományos focibajnokság. A 2009-es versenyen 5 kontinens 65 egyetemének 350 diákja vett részt. Az ELTE csa-pata az előkelő 4. helyen végzett, megelőzve olyan egyetemeket, mint Princeton, Cambridge, vagy az Ecole Polytechnique. „Egy ilyen verseny sikeres megszervezése nagy hatással van egyetemünk nemzetközi megítélésére” – fogalmazott dr. Lovász


41

László egyetemi tanár, Wolf-díjas matematikus, az ELTE Matematikai Intézetének vezetője.

Csillagászat és civilizáció – konferenciaaugusztus 10–13.

A Csillagászat Nemzetközi Évének egyik kiemelt eseményeként nagyszabású konfe-renciát tartottak Budapesten az asztronómia, a tudomány és a civilizáció interdiszcip-lináris összefüggéseiről az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és az ELTE szervezésében az ELTE lágymányosi campusán. „Sokoldalúan próbáljuk bemutatni, hogy a különböző szaktudományok élvonalbeli képviselői mit tudnak hozzátenni a nagy kérdésekre adott válaszokhoz. Ezek a nagy kérdések a Világegyetem természetével, keletkezésével kapcsolatosak, azzal, hogy mi lesz az Univerzum sorsa, s mi az élet, az ember helye és szerepe a Mindenségben” – magyarázta Grandpierre Attila, a Konkoly Thege Csillagászati Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. A konferencia programjában kvantumfi-zikusok, csillagászok, biológusok, filozófusok, teológusok, kultúrtörténészek nem-zetközi csapata tartott előadást, köztük Paul Davies, a világ egyik legismertebb fizi-kus-csillagásza vagy Subhash Kak kvantumfizikus.

A relativitáselmélet értelmezései a matematikában, a fizi-kában és a filozófiában – konferenciaszeptember 4–6.

Az ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszéke az MTA Filozófiai Ku-tatóintézetével, Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetével, valamint az angliai University of Sunderland, School of Computing & Technologyval közösen rende-zett konferenciát Mathematics, Physics and Philosophy in the Interpretations of Relativity Theory címmel az ELTE lágymányosi campusának északi tömbjében. A konferencia célja a relativitáselmélet matematikai, fizikai és filozófiai szempontú értelmezése, és azoknak a fizikai és filozófiai érveknek a vizsgálata volt, amelyek az elmélet alkal-mazásakor – pl. a kozmológia és a kvantumelmélet területén – felmerülnek. Az elő-adások vizsgálták az elmélet fejlődésének kulturális és ideológiai faktorait is.

Kutatók Éjszakájaszeptember 25.

Immár ötödször ismerkedhettek a tudománnyal, a kutatók munkájával közérthető, néhol játékos formában az érdeklődők. Az Európai Bizottság által kezdeményezett, évről évre egyre népszerűbb fesztivál a kutatói életpályát és a tudományt hivatott népszerűsíteni. Szeptember 25-én éjjel Budapesten, Baján, Debrecenben, Egerben, Gödöllőn, Győrött, Hajdúböszörményben, Kőszegen, Martonvásáron, Miskolcon,


42

Mosonmagyaróváron, Nyíregyházán, Pécsett, Piliscsabán, Sárospatakon, Sopron-ban, Szarvason, Szegeden és Szombathelyen várták nyitott egyetemek és laborató-riumok, kutatóhelyek a világ dolgai és miértjei iránt érdeklődőket. A kezdeménye-zéshez a szokásoknak megfelelően az ELTE karai is számtalan programmal kap-csolódtak: nyelvi kéktúrával, finnugor teaházzal, robotokkal játszott számítógépes labirintusjátékkal, csoporthipnózissal, Vulkán Nappal, NASA-holdkőzetek vizsgá-latával és sok egyéb érdekes rendezvénnyel.

A Magyar Tudomány Ünnepe 2009november 3–30.

2009-ben a hagyományoknak megfelelően ismét megrendezték a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatot, amelynek célja, hogy a közfigyelem előterébe állítsa a tudományt. A Magyar Tudomány Ünnepe 2009-ben csatlakozott a Kreativitás és In-nováció Európai Éve programjához. Az esztendő mottója: „Tudomány és innovatív környezet”. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódóan számos rendezvényt tartott, amelyek közül csak példaképpen emel-jük ki a Természettudományi Kar Darwin-előadássorozatát, amely Darwin és fő-műve születésének kettős évfordulójához kapcsolódva mutatott be szemelvényeket az evolúciós kutatások történetéből és újabb eredményeiből, a Tanító- és Óvóképző Kar Neveléstudományi Tanszékének Gyermek – Nevelés – Pedagógusképzés című tu-dományos felolvasó ülését a Mérei Ferencről készült fotókból rendezett kiállítással, vagy az Állam- és Jogtudományi Kar Római jog, jogösszehasonlítás, európai jog című konferenciáját.

Magyar–dél-koreai konferencia november 12–14.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Koreai Tanszéke nemzetközi konferenciával emlékezett meg a Magyarország és Dél-Korea közti diplomáciai kapcsolatok felvé-telének huszadik évfordulójáról. A konferencia megnyitóján beszédet mondott dr. Hudecz Ferenc, az ELTE rektora, H. E. Suh Chung-ha, Dél-Korea magyarországi nagykövete és Hamar Imre, az ELTE Kelet-Ázsia Tanszékének vezetője. Az esemény a magyar–dél-koreai kapcsolatfelvétel körülményeinek résztvevők általi felidézésé-vel folytatódott. A tudományos konferencia szekciói a koreai művészet és kultúra, nyelv és irodalom, valamint a történelem és politika területéhez kapcsolódó kérdé-seket vizsgáltak neves szakértők részvételével, akik a konferencia címében szereplő országokon kívül Németországból, Csehországból, Oroszországból és Lengyelor-szágból érkeztek Budapestre.


43

Gyógypedagógia – Fogyatékosságtudomány – Rehabilitáció – konferencianovember 26.

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar nemzetközi konferenciája a fogyatékosság témájával kapcsolatos tudományos és szakmai nézetek, célok és tevékenységek üt-köztetését célozta azzal, hogy párbeszédet kezdeményezett a különböző diszciplínák területén tevékenykedő elméleti és gyakorlati szakemberek között. A 2009. évi Wal-ter Bachmann-előadást Kereki Judit tartotta A korai intervenció rendszerének anomáliái és jó gyakorlata címmel. Az ELTE karának oktatóin kívül a gyógypedagógia-szekció-ban Marcus Dederich, a Dortmundi Egyetem professzora, a rehabilitáció-szekcióban a prágai Károly Egyetemről érkezett Jiři Votava, a fogyatékosságtudománnyal fog-lalkozó részben pedig többek közt Gombos Gábor jogvédő (Mental Disability Advo-cacy Center – a fogyatékosügyi ENSZ-egyezmény egyik létrehozója) tartott előadást. A konferenciát kerekasztal-beszélgetés és vita zárta.

Robert F. Engle Nobel-díjas közgazdász előadásadecember 4.

A New York Egyetem Nobel-díjas közgazdász-professzora az ELTE rektorának meghívására látogatott Magyarországra és egyetemünkre. A nagyközönség számára a Társadalomtudomá-nyi Kar szervezésében, dr. Tausz Katalin dékán bevezetője után több mint háromszáz érdeklő-dőnek tartott nagyszabású előadást a pénzügyi válság fontos tanulságairól az ELTE lágymá-nyosi campusának konferenciatermében Global financial stability and long term risks címmel. Az esemény után a média meghívott képviselőinek adott interjút, majd a Magyar Televízió Este című műsorában is szerepelt.Robert F. Engle 2003-ban Clive Grangerrel megosztva kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat a gazdaságstatisztikai adatok (például a nemzeti jövedelem, árszint, ka-matlábak, tőzsdei árfolyamok és más gazdasági mutatók) idősorainak elemzésére kidolgozott módszertanáért. Az általa javasolt eljárásokat kutatók és üzleti elem-zők széles körben használják. Az ELTE-n tavaly indult a közgazdászképzés. Az ELTECON-nak nevezett alkalmazott közgazdaságtan szak programjában a gazda-sági adatok empirikus elemzése különösen nagy hangsúllyal szerepel. A Nobel-díjas professzor itt-tartózkodása során konzultált a képzés kidolgozóival, és megismerke-dett az ELTE-n tanuló közgazdászhallgatókkal is.

Robert F. Engle Nobel-díjas közgazdász előadása


44

Az ELTE Tudós Klub rendezvényei

Az ELTE Tudós Klubot az ELTE vezetői 2006 őszén hozták létre, rendezvénysoro-zatainak célja az ELTE-oktatók, -kutatók kutatási eredményeinek egyetemen belüli ismertebbé tétele, szélesebb érdeklődésre számot tartó tudományos problémák mul-tidiszciplináris megvitatása, az ELTE-akadémikusok életútjának, tudományos mun-kájának az ELTE közvéleménye előtti ismertebbé tétele.Az Akadémikusok Fórumán a beszélgetés az ELTE egy-egy akadémikusával pályájá-ról, életútjáról, kutatási eredményeiről szól. A beszélgetőtárs a vendég által felkért egykori tanítvány, kolléga. 2009-ben két beszélgetésre került sor, ezek szerkesztett változatát a következő oldalakon olvashatják.


45

„Óhatatlanul kialakult az igény,hogy minél alaposabban ismerjük meg a valóságot”

– R. Várkonyi Ágnessel Szabó Péter beszélgetett az Akadémikusok Fórumán március 12-én.

R. Várkonyi Ágnes, az ELTE BTK professor emeritusa, az MTA levelező tagja 1928-ban született Salgótarjánban. Szabó Péter történész pályájának néhány fon-tos kutatási témájáról faggatta, de a beszélgetés során személyes életrajzi részle-tek is szóba kerültek.

Szabó Péter: Megtisztelve érzem magam, hogy beszélgethetek R. Várkonyi Ágnessel. Sajnos intézményes formában nem voltam a tanítványa, könyveiből viszont rengeteget tanultam, és két szál összeköt bennünket: az egyik a közös szülőföld – a tanárnő salgótarjáni, én balassa-gyarmati vagyok –, szüleim pedig az évfolyamtársai voltak, úgyhogy sokat tudok a hallgatói éveiről… R. Várkonyi Ágnes: Péter szüleivel együtt jártam egyetemre, egymás mellett ültek Horváth János előadásain, ott szövődött a kapcsolatuk, és nagy visszhangja volt, mert Péter nagyon szép édesanyja kezére más, egy nagy politikai potentát is pá-lyázott, így együtt izgult az egész évfolyam Péter édesapja érdekében, hogy ebből „legyen valami”… Én nyilván azért, mert már tudtam azt is, hogy a Péter fog most engem kérdezgetni…Sz. P.: Az egyik esszékötete bevezetőjében azt mondja: „Várak szomszédságában nőttem fel” – ezt én is elmondhatom. Bevezetőül egy megható történetet hadd meséljek el, amikor rituális módon kinyilvánította a szülőföldhöz kapcsolódó vonzalmát. 2002-ben tanárnő elő-adást tartott a Pázmány Péter Egyetemen egy salgótarjáni missziós ferences plébániáról. 1927-ben az acélgyár olvasótermében egy lelkes kis vidéki csoport elhatározta, hogy plébániát kell itt alapítani, és a ferenceseket hívták meg. Működött is csodálatosan a plébánia, de jött az orosz megszállás, a tanárnő szavaival élve szülővárosa, ahogy akkor mondták: „kis Moszkva lett”, a ferencesek nem folytathatták a tevékenységüket, a kolostor épületéből szakszervezeti tanonciskola lett. Csupán annyi maradt ebből a kis hitközségből, hogy a titkára, Szilvássy Ferenc két vaskos kötetbe feljegyezte a történetét. A Historia Domus1 kalandos úton eljutott a még működő északi plébániára, és a főtisztelendő úr a nyolcvanas évek elején a város akkor már nagyon ismert szülöttének, R. Várkonyi Ágnesnek adta át megőrzésre. Miután megtar-totta előadását erről a tiszavirág-életű plébániáról, a tanárnő ezt a kötetet Várnai Jakab páter-nek, a rendtartomány provinciálisának adta át – tulajdonképpen a szülőföld egy darabját adta át az egyetemességnek, a katolicizmusnak… Beszélne a szülőföldhöz való viszonyáról?R. V. Á.: Közös pátriánk, Nógrád vármegye rendkívül érdekes: a síkvidék és hegy-vidék találkozásánál nyitott terület: egyik folyója – az Ipoly – a Dunába ömlik, a másik – a Zagyva – a Tiszába; a 16–17. században itt épült ki a végvárrendszer fon-tos szakasza, s itt futott át a Sárospataktól Bécsig húzódó úgynevezett vásársáv. Úgy

1 Historia Domus: A latin kifejezés jelentése ’a ház története’, az egyházközség életét, történetét nyomon követő munka az utókor számára.


46

vélem, itt van a legtöbb vár. Városomban, Salgótarjánban gyárak, bányák és négy vallás temploma felett emelkedik a salgói vár, egy ugrásra a somoskői vár, egy bicik-lifutamra a füleki vár, azonkívül Kékkő, Gács. Mégis, minden sajátossága ellenére, sokszínűségével a vármegye szinte egész Magyarország tükre. Csoda, hogy Nóg-rádból annyi sok író, tudós, történész került ki…?Sz. P.: Az egyetemi évekről azt hallottam, hogy nagy szegénység volt, olyasmiket meséltek a szüleim, hogy egy menzára, ahol olcsó volt a bableves, öt villamosmegállónyit is elgya-logoltak, mert nem volt villamosjegyük… Hogyan lehetett ilyen körülmények közt pályát kezdeni? R. V. Á.: Generációm talán a világ addigi történetének legnagyobb kataklizmáit, há-borúját élte át, a szegénység természetes létállapot volt, nem ez zavart, annál inkább a szörnyű lakáshelyzet és a bezártság. A hatalom megszakította a tanulmányok kül-földi utakkal történő befejezésének évszázados gyakorlatát. Nyugati tanulmányút-ról senki nem is álmodozhatott az 1950-es évek elején. Helyette viszont egy másik nagyon izgalmas úttal kezdhettük a pályát: a levéltári kutatásokkal és azzal az él-ménnyel, hogy a magyar történelem eddig ismeretlen, elfelejtett területeit tárjuk fel. Gyakorlatilag a történészi munkánk a levéltárakban indult el, évfolyamtársaimmal és barátaimmal, akik már sajnos nincsenek köztünk – Varga János, Kubinyi András, Benczédi László, Vörös Antal, Szűcs Jenő –, s ez gondolkozásmódban segített áttörni a bezártságot, ami akkor nyomasztó volt. A mai fiatalok el se tudják képzelni, hogy mondjuk, ha a soproni levéltárba kellett elmenni kutatni, ahhoz két rendőrségi iga-zolás kellett, mert a város határsáv volt, és Győrtől kezdve sorozatosan kérték az igazolást. Természetesen később, enyhülvén a viszonyok kijutottunk Bécs, London, Párizs levéltáraiba, az ebéd volt az utolsó, amire könyvekre kuporgatott ösztöndí-junkból költöttünk. Ma óriási lehetőség, hogy a fiatalok szabadon járhatják a világot. Aki tanulni, kutatni külföldre indul, annak minden támogatást igyekszem biztosí-tani. Sz. P.: 1961-ben megjelent kandidátusi disszertációja Thaly Kálmánról2 szólt, ez volt a Thaly Kálmán és történetírása. Egy ellentmondásaival együtt nagy formátumú történész a tárgya: forráskiadó, forráshamisító, nemzetnevelő, politikus. Kovács Sándor Iván megfo-galmazásában egy „torz Rákóczi-imádattal” rendelkező, már-már beteges ember. Mi izgatta Thalyban?R. V. Á.: Nem én választottam Thalyt, nekem, a pályakezdőnek eszem ágában se volt, hogy a tekintélyes, sok botránnyal kísért történetíróról könyvet írjak. Mint a Történettudományi Intézet segédmunkatársa már elmerültem a Rákóczi-szabadság-harc problematikájában. Az történt, hogy a Történelmi Társulat elnöknője, Andics Erzsébet3 programbeszédjében kijelentette, hogy Szekfű Gyulával szemben Thaly történetírásához kell visszatérnie a magyar történetírásnak, s az intézeti feladatot

2 Thaly Kálmán (1839–1909): politikus, történész, költő. Az általa közölt kuruc versek egy részét maga költötte és korabeli alkotásként mutatta be. Munkásságának része volt, hogy széles körű társadalmi követelésre I. Ferenc József hozzájárult, hogy hazahozzák II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait. Bővebben lásd a beszélgetésben.

3 Andics Erzsébet (1902–1986): történész, egyetemi tanár, kommunista politikus, az MTA tagja, az ELTE tanszékvezetője.


47

rám mint fiatal történészre osztotta a vezetőség azzal, hogy záros határidőn belül tegyem le az asztalra Thaly Kálmán és történetírása pozitív összefoglalását. Lehetet-len feladatnak tűnt. Csak a róla szóló irodalom könyvsorokat tett ki: sikertelen pró-bálkozások, kemény kritikák, nagy dicsőítések, Thalyról mindenki írt: Ady, Szekfű, Herczeg Ferenc. Hagyatéka óriási. Vagyis jók a forrásadottságok – ez előny is, hát-rány is. Levelezése fantasztikus mennyiségű, a saját kezűek „Vén Kuruc” aláírással és a hozzá írottak. Mintegy húsz kötet forrást adott ki, három nagy életrajzot, a Füg-getlenségi Párt alelnöke volt, a Történeti Bizottság elnöke, nevezetes személyiség, minden elismerést megkapott. 1908-ban az Akadémia „nagyjutalmában” részesült. De látnom kellett történetírása körül a komoly problémákat. Az 1850–60-as években Szalay László nagy magyar történetíró mélyedt el a Rákóczi-szabadságharc történe-tében, és akkor még úgy lehetett kutatni, hogy ha valaki egy levéltári anyaggal fog-lalkozott, a lakására küldték a levéltárból. Szalay meghalt, a szobájában, a ládákban együtt lévő kamarai levéltár forrásanyagát az akkor már Thököly és Rákóczi korát mint költő megéneklő Thaly örökölte. Első könyve, Bottyán János életrajza 1865-ben jelent meg, és Gyulai Pál írt róla kritikát. Ez azzal kezdődött, hogy: „Régóta nem olvastunk oly rosszul írt könyvet, mint e történeti életrajz.” S úgy folytatódott: „a forrásokat szépen egymás mellé rakta, de különben nem a valódi tartalom ér-dekli, hanem a »bizarr külsőségek«, és »hiper-kurucos« lelkesedés vezeti”. Thaly 25 évesen lett (1864) az Akadémia levelező tagja, egy meghatározó tudománypolitikai csoport exponense, a Századok szerkesztője, a Történelmi Társulat titkára, pályá-ja egyenesen emelkedett, az Akadémiától minden támogatást megkapott, hatalmas összegeket forráskiadásra, nem volt gondja a Monumenta, az Archivum Rákoczianum sorozat köteteinek és a Rákóczi kori versek, közöttük saját költeményei kiadásával. Nem tűrt kritikát vagy más véleményt, és idegen a valódi tudománytól. Én akkor már feltártam valamit Rákóczi államszervező munkájából és a szabadságharc szoci-ális programjából is. Thaly nagyszabású munkásságában ennek nyoma sem volt, s láttam a romantikus szemlélet buktatóit. Nem esett nehezemre a várt pozitív életrajz helyett mélyen elemző, kritikus művet írni.SZ. P.: Az 1906-os Rákóczi-újratemetés, amivel mind a ketten foglalkoztunk, szintén két-arcú. Erről a tanárnőnek nagyjából az a véleménye, hogy a Wekerle-kormány ezzel a fesz-tivizálással akarta elterelni a figyelmet az ország gondjairól. De végül is a mai napig ható Rákóczi-kultusz Thaly kezdeményezésére született…R. V. Á.: Erre már Angyal Dávid, a méltatlanul elfelejtett történetíró választ adott: a Rákóczi-kultuszt nem Thaly kezdte, hanem az már korábban kialakult. Közismert Petőfi verse: „Hamvaidnak elhozása végett / Elzarándokolnánk szívesen, / De hol tettek le a földbe téged, / Hol sirod? nem tudja senki sem!”4 Hogy fel kell keresni a hamvakat, azt gyakorlatilag 1794-től, Mikes Törökországi leveleinek kiadásától kezdve napirenden tartják, hazahozatala az 1850-es évektől egyre erősebb társadalmi igény. Sz. P.: Tanárnő két könyvet is írt a pozitivista történetírásról, talán Thaly negatívumaiból is okulva, hogy bizony a forrásokat tisztelettel kell kezelni… Arra lennék kíváncsi: hogy is ál-lunk a pozitivista történetírás jelenlegi értékelésével? Például Szalay László, akit kikiáltunk

4 Petőfi Sándor: Rákóczi (részlet, 1848).


48

a pozitivista történetírás nagyjának, a Magyarország történetében oly éles kritikával ro-han ki a török szerződést kötő Szapolyai ellen, hogy hogyan mert keresztény létére pogány-nyal szövetséget kötni I. Ferdinánd ellen… Az állásfoglalás, ami nem azonos az ítélkezéssel, mennyire megengedett? Lehet-e például Hitlerre jelzőt akasztani, hogy „a kegyetlen Hitler”, vagy csak fel kell mutatni az adatokat, és abból az olvasó úgyis levonja, hogy Hitler kegyetlen volt…?R. V. Á.: Valóban a Thaly-kutatásom legfőbb eredménye volt, hogy rájöttem: a pro-fesszionista magyar történetírásnak nemzetközi színvonalú irányzata is élt, csak a romantikusok leszorították, eltagadták. Nagyon nagy igazságtalanságnak éreztem. A pozitivista történetírás lényege nem az adatok ide-oda lapátolása, hanem a 19. század nagy, egyetemes történetszemléleti áramlata. Több irányzatát közös alapel-vek jellemzik. Ezek: a történelmi valóság megismerhető, a történelem menete tör-vényszerű, szélesebb területen zajlik, mint korábban gondolták. A fejlődés nem a csatatéren dől el, hordozói a földművelés, az ipar, a kereskedelem, a tudomány, a műveltség. Itt kap nagy hangsúlyt az értelmiség jelentősége – ami sokszor ma is hát-térbe szorul –: az uralkodók kegyetlenségei elmúlnak – írja egyik Magyarországon nagyon népszerű képviselőjük, H. Th. Buckle –, csak a tudomány hagy örök nyomo-kat. Alapvető követelmény, hogy a történetírónak elfogulatlanul kell életre keltenie a múltat. A gyakorló történész, aki sok adattal dolgozik, nagyon jól tudja, hogy óha-tatlanul szelektálni, szerkeszteni, súlypontozni kell. A történetírás nagyon összetett művelet: először is nélkülözhetetlen a mesterség követelménye, ismerni kell az anya-got, csak ezután jöhet a tudomány, a forráskritika, az igazságtartalom kiszűrése, az anyag mélyreható analizálása. A harmadik fázis már a megírás, ez különböző szintű lehet, vagyis a történetírás művészet is, ami nagyon kevés történésznek adatik meg… Szalayra visszatérve: ítélkezésében van egy mondat, mindenki ezt szokta kiszúrni: Szapolyai „elvetette a szemérmét, és a törökkel szövetséget kötött”. Hogyan jutott Szalay erre a véleményre? Előzőleg leírja, hogy Szapolyai a pápához fordul, Angliától kér segítséget, V. Károllyal tárgyalna, hogy fogjon össze a keresztény Európa; a francia király miután elismeri magyar királynak és szövetséget köt vele, javasolja, hogy for-duljon a törökhöz. Ugyanakkor I. Ferdinánd is elküldi követeit Isztambulba, nagy ajándékkal. Tehát mélyebben kellene ismernünk Szalay gondolkozásmódját, és nagy veszteség, hogy a tehetséges fiatal kutató, Barta Gábor korai halála miatt a modern Szapolyai-biográfia nem készült el. Sz. P.: Tanítva a tanárnő cikkeit, a hallgatókkal együtt mindig meglepődünk a Rákóczi-ta-nulmányok nyitócikkén 1980-ból, a vetési pátensről. Rákóczi a jobbágy katonáskodása fejé-ben elengedte a terheket az otthon maradt feleségnek és a kiskorú gyereknek. Ebben a cikkében a tanárnő azt mondja, hogy a jobbágy is lehet korrupt, például a módos paraszt lefizeti az ezredeskapitányt, egy hónap szolgálat után hazajön a jobbágykatona, nagy kérkedve mondja, hogy ő harcolt Rákóczi seregében, és egy életen keresztül nem akarja fizetni a jobbágyterhe-ket… Ez a marxista történetírás akkor még létező vonulatába egyáltalán nem illeszkedik bele. Hogyan lehetett a történetírók progresszív nemzedékének leválni a hivatalos történetírásról?R. V. Á.: Az 1950–60-as évek Történettudományi Intézete nagyon izgalmas hely volt, eleven vitaszellemmel. Remek történészek gyűltek ott össze, már említett kortársai-mon kívül Györffy György, Benda Kálmán, Makkai László, I. Tóth Zoltán, Niederha-user Emil, Zimányi Vera, Haraszti Éva, hogy csak néhányat említsek közülük. Széles


49

körű kutatásokat folytattak nagy nemzetközi látókörrel. Óhatatlanul kialakult az az igény, hogy minél alaposabban ismerjük meg a valóságot. Például a Rákóczi-sza-badságharcot a régi romantikus történetírás egy végeláthatatlan fegyveres harcnak, huszárrohamnak, kalandok és portyák történetének ábrázolta, de a forrásokból az derül ki, hogy a nagy nemzetközi hatalmi átrendeződés részeként bontakozott ki, és új, hatékony államberendezkedés is elkezdődött. Rákóczi kormányzókörével ál-lamszervezetet hozott létre, intézményrendszerrel, az országgyűléstől elszámolást kívánt, a korrupciót keményen büntette. Ami az ügyeskedő jobbágykatonát illeti: a fejedelmi döntésnek érvényesülnie, az államnak működnie kellett…Sz. P.: Folytonosan visszatérő kérdés tanulmányaiban a kereszténység védőbástyája és a haza gondolat egymás mellett élése, hogy mikor vált le a haza gondolat a kereszténység védőbástyája gondolatról…R. V. Á.: Balassi Bálintnál természetes egységben van a kettő: „Ó, én édes hazám, te jó Magyarország, / Ki keresztyénségnek viseled paisát…” 5 Egy évszázad telik el, és Rákóczi már azt írja, hogy hazánk szabadságának visszaszerzésével nemcsak a nemzetnek, hanem az egyetemes Európának is használni akarunk. A világ nagyot változott, a tö-rököt már kiűzték, és megjelent a Respublica Christiana6 helyett az új Európa fogalom; nem egyik pillanatról a másikra, ez hosszú folyamat. Zrínyinél a Szigeti veszedelem-ben kereszténység és Európa még együtt van, de amikor az 1663–64-es háború ide-jén Zrínyinek nemzetközi híre lesz, akkor a róla Angliában megjelenő életrajzban már nem azt mondják róla, hogy a kereszténység ügye, hanem hogy Európa sorsa van a kezében. Ez sok szálon futó történet. Grotius A háború és a béke jogáról című európai horizontú műve (1625) széleskörűen hatott. Művét az egész magyar elit olvassa, és beépíti politikai diskurzusaiba. Nem tekinthetünk el a vesztfáliai béke (1648) hatá-sától sem. Ezzel a békekötéssel úgy szerették volna lezárni a harmincéves háborút az európai hatalmi egyensúly kialakításával, hogy ne öldököljék többet egymást a nagyhatalmak és a kisebb nemzetek. A korszak mechanikus világképének mintájára úgy vélték, ahogy az égbolton ütközésmentesen futnak a bolygók, úgy a Földön is meg lehet oldani az országok együttélését. Három évig tárgyalnak a béke kialakí-tásáról, és a megegyezéses, garanciális béke később is alapelv lesz. (Ebbe a békébe egyébként befoglalták az Erdélyi Fejedelemséget is, amiről teljesen elfeledkezett a magyar történetírás.) Kialakult olyan gondolat is, hogy az európai hatalmi egyen-súlynak nagyon fontos feltétele a nagyjából közép-európainak tekintett országok stabilizációja. Sz. P.: Tanárnő részletesen foglalkozott a kora újkori békekötési stratégiákkal is, Bibó elméle-te nyomán, hogy mondjuk egy trianoni szankcionáló békéhez képest mit jelentett egy váradi béke 1538-ban…7

R. V. Á.: Az 1970-es évek végén kezdtem a szatmári békével foglalkozni, kíváncsi voltam, mi volt a korabeli békekötés elmélete, így akadtam rá az Egyetemi Könyv-

5 Balassi Bálint: Ó, én édes hazám... (Hatvanhatodik kiadás, 1589).6 Respublica Christiana: kb. ’keresztény közösség’.7 Az 1538-ban V. Károly császár, Szapolyai János és I. Ferdinánd között megkötött váradi

béke két részre osztotta az országot: a keleti rész Szapolyaié, a nyugati rész Ferdinándé lett, és I. János halála után az egész ország Habsburg Ferdinándra szállt volna.


50

tárban Bibó István 1934-ben megjelent, A szankciók kérdése a nemzetközi jogban című írására. Ebben fejti ki először, hogy a 16–18. században még tudtak békét kötni, mert megegyezéses és garanciális békét kötöttek, valamikor a 19. századtól kezdve viszont a szankcionális békekötés lett általánossá. Megrázó élményem, hogy a ta-nulmány akkor, 1979-ben az Egyetemi Könyvtárban még nem volt felvágva, pedig megjelenése évében, 1934-ben én az elemi iskola első osztályába jártam, s az órákat éveken át iskolatársaimmal, akik közül nem egy áldozat lett, az ismert Trianon-el-lenes imával kezdtük: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”, közben pedig Bibó tanulmányát a veszteseket megbüntető békékről senki nem olvasta el, pedig súlyos következményeit már érezni lehetett. A megegye-zéses és garanciális békekultúra a magyar politikai gondolkodásban a 16. századtól fontos gondolat volt. A Bocskai által kötött bécsi béke garanciális béke – a hollandok ezt tekintik példának 1609-ben.8 Ehhez kapcsolódik a gondolat, hogy a szomszéd országokkal konföderációt kell alkotni, kereskedelmi szerződést, közös parlamentet kell létrehozni, mert ha most nem csináljuk meg, később már nem lehet megvalósí-tani. Tehát egy másféle politikai gondolkodás volt ez, mint a romantikus felfogásban megrögződött: hogy a törökök ellen harcolunk, a Habsburgok ellen harcolunk, és a magyar politika nem más, mint hogy a kardunkra csapunk, és – igaz, hogy sose győzünk, de azért – mindig harcolunk. Sokkal gazdagabb a magyar történelem, és sokkal többet mond a mának is, mint amit régebben gondoltunk.Sz. P.: Fontos jellemzője tanárnő írásainak az interdiszciplináris szemlélet. Honnan ered ez? Például, ahogy a Gyöngyösi-eposzt9 történeti forrásnak tekinti – jogosan –, és arról hallok előadást, hogy szerencsétlen Kemény János vasbéklyója a tatár fogságban olyan részletesen van leírva Gyöngyösinél, hogy biztos, hogy ez a gömöri illetőségű költő nagyon jól ismerte az ottani vashámorokat… Tanárnő megtalálja egy eposzban a történeti adalékot. Honnan jön ez a szemlélet?R. V. Á.: Sokfelől. Irodalmi, zenei érdeklődésemet gyerekkoromból hoztam. Nagyon jó tanáraim voltak. 1945 tavaszán a porig bombázott Budapesten a történelem-ta-nárnő, Ruisz Márta gótikus katedrálisok képeit hozta be a középkori órákra; érdekes volt, hogy a tanterem még üvegtelen ablakai egy szétlőtt ház szörnyű romjaira néz-tek és mi a gótikus építés technikájáról, faragványairól hallgattunk magyarázatot. Az egyetemen művészettörténetet, filozófiát, pszichológiát hallgattam, s az orvosi karra is átjárhattam. Kitűnő tanáraink voltak. Hajnal István10 a szövőszék megje-lenéséről tartott előadásában olyan részletesen ismertette minden kis alkatrészét,

8 1609-ben Hollandia 12 évre szóló fegyverszünetet kötött Spanyolországgal, amelyben a spanyolok elismerték Hollandia függetlenségét.

9 Gyöngyösi István (1629–1704) a magyar barokk költészetnek Zrínyi Miklós mellett a másik legjelentősebb alkotója volt. Szóban forgó eposza a Porábúl megéledett Főnix, avagy a néhai gyerőmonostori Kemény János erdéli fejedelemnek Lónyai Anna asszonnyal lévő házasságának, tatárországi rabságának, a török ellen viselt hadi dolgainak és végre hazája mellett vitézül letett életének halála után is élő emlékezete (kb. 1670).

10 Hajnal István (1892–1956) történetíró, egyetemi tanár, munkáiban főleg az összehasonlító írástörténet problémáival, a technikai fejlődés társadalmi összefüggéseivel, a szociológia és a történettudomány kapcsolataival foglalkozott.


51

mintha takácslegény lett volna. Szabó Istvántól11 életre szóló tanulsággal járó bí-rálatot kaptam. Mint egyetemista a Történettudományi Intézet parasztságtörténeti munkaközösségében Szabolcs vármegye jobbágyságáról kellett tanulmányt írnom, s az egyik forrásban az ekével kapcsolatban előfordult ez a szó: kisefa. Fogalmam se volt, hogy az mi – azt hittem, elírás, és valójában kis fáról van szó. Szabó professzor úr tapintatosan, de könyörtelenül tudtomra adta, hogy a történésznek arról, amivel foglalkozik, mindent tudni, minden szöget ismerni kell, a kisefa az ekefogat fontos alkatrésze. A baráti körök, ahová jártam, Sárközi Márta zugligeti háza, Zádor Anna művészettörténész-professzor otthona akár interdiszciplináris élményfürdőként is felfogható. A történettudomány nagyon sokat fejlődött, ma már nem lehet interdisz-ciplináris szemlélet nélkül komoly eredményt elérni, nélkülözhetetlenek az iroda-lomtörténet, művészettörténet, turkológia, ikonológia és más szakágazatok kiváló teljesítményei. Az interdiszciplinaritás, mint a történelem egységben látásához segí-tő módszer, nagyban hozzájárult a történeti ökológiai kutatásaimhoz. Sz. P.: A napokban rányitottam tanárnőre – kopogtatás után persze – a szobájában, és első helyen Fülep Lajos-emlékkönyv volt az asztalán, úgyhogy tanúsíthatom az interdiszcipli-náris érdeklődést… Tanárnő rendkívül sok portrét ír, legutóbb Zrínyi Ilonáról, ez törökül is megjelent. Mi alapján választ hőst? Mi motiválja?R. V. Á.: Volt egy időszak, amikor azt mondták a nemzetközi történetírásban, hogy a történeti életrajzok ideje lejárt, a közösségek életét kell megírni, a gazdasági élet fejlődését, statisztikai adatokkal, hosszú távú folyamatokkal. Ami tökéletesen igaz, de azért a történelmet az emberek élik. A 19. században az volt a nagy kérdés, hogy az egyén csinálja-e a történelmet, vagy áldozata korának, a 20. században ez újabb kérdésekkel bővült… Le Goffnak12 van egy szellemes és egy lényegbevágó meghatá-rozása. Először azt mondta: az életrajz a történelem püspökfalatja – van, aki szereti, van, aki nem. De később már azt: a biográfia a történelem gerince. A kora újkori ma-gyar történelem sajátossága, hogy minden személyiség életébe döntően beleszólnak a politikai változások. Zrínyi Ilona életét minden vonatkozásban bevágta a politika, s rákényszerült, hogy védekezzen…Sz. P.: Nekem azt, hogy Munkácsot milyen áldozatok árán védték, mindennél beszédeseb-ben mondja el a mikroadat, amit tanárnő kibányászott, hogy még a kilincseket is beöntötték ágyúgolyónak… A következő kérdésem az Erdélyhez való viszonyára vonatkozik. Sokat ír Er-délyről. Ez az Erdély felé fordulás Szekfű-hatás? Tudom, hogy Szekfű Gyulát nagyon nagyra tartja.R. V. Á.: Hogy kinek a hatása? 1954-ben jelent meg egy tanulmányom, A Rákóczi szabadságharc kibontakozása Erdélyben. Nagy feltűnést keltett, akkoriban nem volt szokás Erdély történetéről írni. Talán ezért is történt, hogy Benda Kálmán, aki ak-kor a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese volt, 1957 novemberében szólt

11 Szabó István (1898–1968): agrártörténész, egyetemi tanár, a magyar agrártársadalom történetének iskolateremtő kutatója.

12 Jacques Le Goff (1924– ): francia történész, középkorász, az Annales-iskola jelentős alakja, amely iskolára nagyjából illik a válasz elején megfogalmazott leírás. Pályájának későbbi szakaszában sikeres életrajzokat is írt.


52

nekem, hogy kaptunk egy egy hónapos ösztöndíjat, nem volna-e kedvem elmenni – decemberben. Hirtelenében, gyorsan kellett dönteni, de soha nem jártam addig Erdélyben, természetes, hogy éltem a lehetőséggel. Némi kis baleset is ért. A ha-táron a legnagyobb elképedésemre azt kérdezte tőlem a vámos, hogy hol akarok letelepedni Romániában. Kiderült, hogy véletlenül letelepedési vízumot ütöttek be az útlevelembe, úgyhogy Bukarestben jó pár napot kellett eltöltenem, amíg rendbe hozták, különben nem térhettem volna haza. Ez az út két szempontból is jelentős volt. Elég sok levéltárba eljutottam Gyulafehérvártól Nagybányáig. Láttam, hogy milyen gazdag forrásanyag vár feltárásra. A máramarosi levéltárban én nyitottam fel a Bethlen Miklósnak címzett felbontatlan leveleket 1703-ból. Az Erdélyi Múzeum Farkas utcai levéltára a kolozsvári történészek találkozóhelye volt. Ekkor alakult ki a szoros kapcsolat velük és tudatosodott a ma is aktuális program, a magyar történet-írás egységének felépítése. Történetírásunkban feltűnt olyan vélemény is, miszerint Erdély jelentőségét eltúlozzuk, történelme zsákutca. A tudomány fejlődése egyene-sen megkívánja, hogy különböző vélemények legyenek. De ezeket akkor lehet ko-molyan venni, ha forrásismereti szinten és elméletileg megalapozottak. A tényanyag szerint Erdélynek nagyon nagy szerepe volt a 16–17. században, nagyon sokat tett többek között a magyar államnyelv, a vallási tolerancia, az iskolázás, az értelmiség, Magyarország európai jelenléte szempontjából. A török protektorátus alatt álló Er-dély nem volt elszigetelt, sokat befogadott a változó Európából és sokat adott is.Sz. P.: Előszeretettel ír összefoglaló munkákat, akár egyetemi jegyzetet. Mindenki megnézhe-ti az egyetemijegyzet-bibliográfiáját: huszonéves hallgatók cikkei vannak idézve. Ezt a szin-tetizálást nagyon hálásan fogadják a hallgatók is. A tanárnő szerep, a hihetetlen kedv a taní-táshoz mikor alakult ki?R. V. Á.: Összefoglaló munkákat nem jókedvemből kezdtem írni, az intézetnek ak-koriban ilyen feladatai voltak. Ezek a munkák mindig teammunkák voltak. Olyan értelemben is, hogy magába foglal sok előtanulmányt is. A történetírás nem egy-személyes tudomány, sok kutató eredményeit hasznosítja és összegezi. Ha a tör-ténész nem nézi, mit írtak az elődei, milyen eredményre jutottak kollégái, biztos, hogy monumentális tévedések csapdájába esik. 55 éves voltam, amikor átkerültem az intézetből az egyetemre, és azt tapasztaltam, hogy az ifjúság fantasztikus dol-gokat tud létrehozni. Mint a szivacs, fogadják magukba az addigi eredményeket, s kreatívan építik tovább. Jó érzés, hogy van egy nagyon tehetséges fiatal történész kutatógárda.Sz. P.: A végére egy rövid, de nehéz kérdés. Mik a kora újkori történetírás feladatai?R. V. Á.: A kérdés valóban súlyos: nehéz helyzetben nagy feladatok. A humán tudo-mányok az egész világon háttérbe szorultak a természettudományokkal szemben. A régi korszakokban, de a 19. században is jobban értette egymást a két terület. Össze-függ ez nyilván a kultúra nagy válságával is. Előbb-utóbb fel kell azt ismerni, hogy a humán tudományok nélkül nem fog előrébb menni a világ. A magyar történetírás nehéz helyzete sok tényezőből következik. Nem is az anyagi viszonyok miatt nagy a baj, a példátlan helyzeten is könnyen lehetne segíteni, hogy húsz éve nincs a magyar történetírásnak idegen nyelvű folyóirata. A feladatok nagyok. Az ország eszmei-er-kölcsi válságának, értékvesztett állapotának megoldásához a történetírás sok min-dennel járulhatna hozzá. A történelem leírható úgy is, mint értékrendszerek történe-


53

te. Minden korra jellemző és meghatározó, milyen értékeket visz tovább, mit utasít a nem értékek temetőjébe és milyen új értékeket hoz létre. A 16–17. század rengeteg olyan értékkel rendelkezik, amelyeket még nem tudatosítottunk, nem tudtunk eljut-tatni a középiskolai oktatásba és a társadalom szélesebb köreibe. Jobban kellene sze-retni, vagy legalábbis ismerni, megérteni hazánk történetét. Óriási feladat a magyar történelem európai jelenlétének kidolgozása. A tehetségek fejlődésének, helyzetbe-hozásának, megfelelő pályára állításának biztosítása, az egyetemeken a történelmi stúdiumok tanulmányi színvonalának, követelményrendszerének emelése, alkotói műhelyek létesítése. Mindenképpen ki kellene alakítani a szomszédos országokkal egy jobb együttműködést, erre már vannak biztató kísérletek. Sz. P.: Zárásképpen nagyon jó egészséget és mindennapos munkát kívánok! Én kaptam már tanárnőtől éjjel egykor is e-mailt, tehát hála istennek: ereje teljében dolgozik.R. V. Á.: Köszönöm szépen a beszélgetést, és köszönöm mindazoknak, akiknek a munkásságából nagyon sokat tanultam, és akik sokat segítettek nekem. Köszönöm, hogy meghallgattak.


54

„Az első matematikaóra végén azt mondtam: én matematikus leszek”

– Császár Ákossal Laczkovich Miklós beszélgetett az Akadémikusok Fórumánáprilis 23-án.

Császár Ákos, az ELTE TTK professor emeritusa, az MTA rendes tagja 1924-ben született Budapesten. Laczkovich Miklós, utódja az Analízis Tanszék élén életpályájának főbb állomásai mellett indulásáról, a róla elnevezett testről és a csacsi-pacsikról is kérdezte.

Laczkovich Miklós: Mondj pár szót a családi hátteredről! Van matematikai vonatkozású felmenőd?Császár Ákos: A nagyapám, Császár Károly matematikatanár volt, méghozzá tudo-mányos érdeklődéssel: az 1870-es években ő írta az első magyar könyvet a biztosítási matematika terén. Amennyire tudom, ezt a mai szakemberek is számon tartják mint előzményt. Egy másik matematikai kapcsolat egy unokatestvérem volt, nálam jóval idősebb, aki matematika tanári szakot végzett, aztán tanárként nem működött, mert férjhez ment és sok gyereke volt. Neki tartozom köszönettel azért, hogy egyrészt különféle jegyzeteket, könyveket rendelkezésemre bocsátott, még középiskolás ko-romban, másrészt megismertetett Szász Pállal,1 aki az egyik kedvenc tanára volt. Úgyhogy én még középiskolás koromban megismertem Szász Pált, beszélgettem vele, és biztatott, hogy az ő differenciál- és integrálszámítás-könyvét olvassam el…L. M.: Szász Pál könyve az én szakmámban alapmű, de úgy tudom, hogy a kétkötetes nagy Szász csak az ötvenes években íródott…Cs. Á.: Az első kiadás még a harmincas években készült el, ez az, amit én elolvastam. A második kiadás ’51-ben jelent meg, azt alaposan ismerem, mert egyike voltam azoknak, akiket Szász Pál megkért arra, hogy a korrektúrát olvassák el. Ez akkoriban egy hetekig tartó, rendkívül nyomasztó dolog volt, mert nem volt nálam a kézirat, és minden egyes képletnek utána kellett számolni, hogy helytálló-e. Az előszóban egyébként Pali bácsi köszönetet is mondott nekünk.L. M.: Milyen volt a közvetlen családi háttered?Cs. Á.: A közvetlen családi hátteremnek nincs nagyon sok köze a matematikához. Édesapám jogász volt, de olyan jogász, akinek a természettudományok iránt is meg-volt az érdeklődése, például az én egész fiatalságom alatt járatta a Természettudo-mányi Közlönyt, rendszeresen olvastam is. A bátyám viszont, aki nálam 12 évvel idősebb volt, matematikai antitalentum volt, az egyetemen klasszika-filológiával

1 Szász Pál (1901–1978): matematikus, egyetemi tanár, 1924-től csaknem fél évszázadon át vett részt az analízis oktatásában a budapesti tudományegyetemen (1950-től: ELTE). Kétkötetes analízis tankönyve, mely a 2. kiadásban teljesen átdolgozva jelent meg, matematikusok több generációjának tan- és kézikönyve volt: A differenciál- és integrálszámítás elemei I–II. (1935; 2., átdolgozott kiadás: 1951).


55

foglalkozott. Szegény nagyon fiatalon meghalt: velem együtt elvitték az oroszok ha-difogolytáborba, ahol megbetegedett.L. M.: A zenei tehetségedet a szülői házból hoztad?Cs. Á.: A zenei hajlamomat édesanyámtól örököltem, akinek a matematikához sem-mi köze nem volt, de a zene iránti érdeklődésemet felkeltette. Hat-hét éves korom-ban kezdtem zongorázni tanulni, és ezt a második világháború végéig folytattam, egészen szépen haladtam. A másik forrásom pedig az egyik tanárom, Rajeczky Ben-jamin2 volt, aki a ciszterci gimnáziumban az énekkart vezette; ő sokat foglalkozott velem és egy osztálytársammal, ellenponttanra tanított kettőnket. Úgyhogy amikor az érettségi után az egyetemre jelentkeztem, egyidejűleg a Zeneakadémiára is föl-vételt kértem, zeneszerzői szakra. Igaz, hogy ezt aztán hamar abba is hagytam, mert beláttam, hogy a kettő együtt nem megy, és csak az egyetemi szakot tartottam meg. De volt egy indexem, amiben ott volt Dohnányi Ernő aláírása, aki akkor a Zeneaka-démia igazgatója volt…L. M.: A cisztercita gimnáziumhoz visszatérve: ez kulturálisan rendkívül élénk környezet volt, színjátszással, irodalmi eseményekkel. Ezt onnan tudom, hogy volt egy kedves tanárom a középiskolában, Komlós Gyula, aki Ákosnak iskolatársa volt, és mintha ti együtt is fellépte-tek volna valamilyen színdarabban…Cs. Á.: Erre nem emlékszem, de az biztos, hogy voltak színielőadások, minden év-ben volt egy farsangi ünnepség, amikor részben a diákok által készített darabokat adtak elő. Talán hetedikben egy tőlem származó darabot is előadtak…L. M.: Összefoglalva: a matematikusságot a távolabbi családból hoztad…Cs. Á.: Nem egészen. Ennél jóval korábbra vissza kell menni. Amikor első osztályos voltam, tízéves koromban, és a gimnáziumban elkezdtem a matematika tanulását; egy csodálatos pedagógus volt a matematikatanárom, Hadarits Vendel.3 Ő sajnos csak négy évig tanított, mert aztán megválasztották zirci apátnak, így eltávozott Bu-dapestről. Azután a koncepciós perek egyikének áldozatává vált, több év börtönre ítélték, ’56-ban szabadult ki, a pannonhalmi öreg szerzetesek otthonában töltötte életének utolsó éveit. Tehát ez a Hadarits Vendel volt az első osztályban a matema-tikatanárom, és az első órán a bűvös négyzeteket magyarázta el (ez egy olyan n-szer n-es négyzet, amelynek a mezőiben számok vannak elhelyezve, és az egy sorban, az egy oszlopban és átlóban álló számok összege mindig ugyanazt adja eredményül). Ha páratlan oldalszámú bűvös négyzetről van szó, elég egyszerű szabályok vannak arra, hogy ezt hogyan kell kitölteni. Ő az első matematikaórán ezt magyarázta el ne-künk, és engem ez úgy megragadott, hogy az első matematikaóra végén azt mond-tam: én matematikus leszek. És aztán ezt be is tartottam.L. M.: Az egyetemre matematikatanár szakra iratkoztál be. Mondanál valamit az egyetemi évfolyamtársaidról?

2 Rajeczky Benjamin (1901–1989): zenetörténész, népzenekutató.3 Endrédy Kálmán Vendel, eredetileg: Hadarits (1895–1981): ciszterci szerzetes, tanár, zirci

apát.


56

Cs. Á.: Évfolyamtársaimról nagyon könnyű valamit mondani: közülük jó néhányan nagyon jó matematikusokká váltak. Ezt Fejér Lipi bácsi,4 szeretett tanárunk úgy ér-tékelte, hogy elnevezett minket Big Five5-nak. Ez a Big Five szerencsésen ma is él. Amikor mindnyájan 80 évesek voltunk, 5 évvel ezelőtt, rendeztek is egy Big Five konferenciát, ahol mindnyájan előadtunk.L. M.: Emlékszel egyéb professzoraidra Fejér Lipóton kívül?Cs. Á.: Nagy szeretettel emlékszem vissza Riesz Frigyesre,6 aki ’46-ban került Buda-pestre, én már nála tettem doktori szigorlatot. Másik kiváló professzorom volt Veres Pál, nála tettem le a matematikatanári alapvizsgát. Azt hiszem, én voltam az utolsó, aki még vizsgázott nála. Meghalt Budapest ostroma közben, de írt egy Valós függ-vények című könyvet, amit lelkiismeretesen elolvastam már elsőéves koromban, és őtőle kaptam indítást, hogy a matematikai analízisnek a valós függvényekkel kap-csolatos részét műveljem.L. M.: Fontos, hogy ezt mondod. Ez volt az első téma, amivel hosszasabban foglalkoztál, ami az első világhíres eredményeket meghozta…Cs. Á.: Igen fontos tanárom volt Kerékjártó Béla7 is. Amikor én másodéves voltam, egy Topológia című előadást hirdetett meg. Rendkívül nehezen követhető előadás volt, úgy építette fel, hogy kezdte az alapfogalmak ismertetésével, de még az első félév vége előtt a saját eredményeinek ismertetéséhez jutott el. Én akkor azt a szel-lemességet kockáztattam meg, hogy Kerékjártó Béla azt adja elő, amit a múlt héten felfedezett, de néha azt, amit a jövő héten fog felfedezni… Ténylegesen rendkívül nehéz volt az előadást nyomon követni, de én igyekeztem. Ez abból állt, hogy egyik előadástól a másikig tulajdonképpen mást se csináltam, mint törtem a fejemet a to-pológián. A topológia iránti érdeklődésemet ez az előadás keltette fel. Sajnos ennek az 1943/44-es tanévnek a végén már itt voltak a németek, úgyhogy a tanév be se fe-jeződött, az előadás is lényegében csak az első félévben zajlott, de mély benyomást tett rám.L. M.: A hallgatóságnak mondom, hogy ez Ákos másik nagy szakterülete. Tehát tulajdon-képpen mindkét nagy téma iránti érdeklődésed már az egyetemi éveid terméke. A háború, az ostrom mennyire érintett téged személy szerint?Cs. Á.: Az 1944/45-ös tanév első felét még végigcsináltam, lekollokváltam. Elköltöz-tem hazulról, mai kedves feleségem családjához, az ostromot náluk töltöttem a Kecs-keméti utcában, az óvóhelyen. Az oroszok megérkezése után, január 20-án jött egy ukáz, hogy bizonyos korhatáron belül minden férfinak el kell mennie az oroszokkal, mert fog kapni egy igazolványt, aminek a birtokában azután már szabadon járhat.

4 Fejér Lipót (1880–1959) a 20. század egyik legjelentősebb magyar matematikusa. 1911-től haláláig vezette a budapesti tudományegyetem egyik matematikai tanszékét.

5 Big Five: ’a Nagy Ötök’. Eredetileg pszichológiai elmélet a személyiség öt alapdimenziójáról (nyitottság, lelkiismeretesség, extraverzió, barátságosság és emocionalitás). Itt Aczél Jánost, Császár Ákost, Fuchs Lászlót, Gál István Sándort és Horváth Jánost jelenti, akik közül egyedül Császár maradt Magyarországon.

6 Riesz Frigyes (1880–1956) a világhírű magyar matematikai iskola – Fejér Lipót mellett – másik legkiemelkedőbb alakja. 1945 végétől haláláig a budapesti tudományegyetemen tanított.

7 Kerékjártó Béla (1898–1946) matematikus, a topológia világszerte ismert művelője.


57

Ez nem volt pontosan igaz, csak annyi belőle, hogy el kellett menni az oroszokkal – de nem igazolványt kaptunk, hanem elvittek bennünket a gödöllői hadifogolytá-borba. Egy napot kellett gyalogolni, és ott kiderült, hogy hadifoglyok vagyunk, pe-dig még csak katona se voltam... Hadifogoly lettem ’45 januárjában, ebből a táborból március közepe táján áttereltek a ceglédi hadifogolytáborba, ott éltem meg a háború végét. Telepítettek a táborba egy bizottságot, amely igazoltatta azokat, akik nem vol-tak katonák. Ezt persze oroszos precizitással végezték, amin azt kell érteni, hogy aki a bizottság elé került, az mind felkerült a szabadon bocsátandók listájára. A bizott-ság elé viszont nagyon nehéz volt odakerülni. Minden reggel kihajtottak minket az épületből, amely a szállásunk volt, mert abban az épületben végezte a bizottság a munkáját. Egy ott megismert barátommal megbeszéltük, hogy egyik nap vállaljuk a körlet takarítását, így nem kellett reggel kivonulnunk, hanem takaríthattunk. Ezt meg is csináltuk, utána felmentünk a padlásra; 10 órakor a bizottság elkezdte a mun-káját, akkor beálltunk a sorba. Fel is kerültünk a listára, így én végül is június 20-án kiszabadultam és hazajöhettem. Az egyetem működött, későbbi feleségem – aki szintén matematika–fizika szakra járt – távollétemben be is íratott engem, úgyhogy ahogy hazaértem, az első dolgom az volt, hogy az esedékes vizsgákat letegyem. Így végül is évfolyamveszteség nélkül tudtam elvégezni az egyetemet.L. M.: Az egyetem elvégzése után a Műegyetemre kerültél.Cs. Á.: Pontosan. A Műszaki Egyetemen a feleségem – akkor még menyasszonyom – édesapjának volt ismerőse Szentmártony Tibor matematikaprofesszor, ő volt olyan kedves, hogy kisegítő tanársegédi minőségben alkalmazott. Valami minimális fize-tést is kaptam, de legfőképpen: matematikával foglalkozhattam. Mindent tanítot-tam, ami a mérnöki matematikához hozzátartozott, nem csak analízist; de ezeket szépen megtanultam, és igyekeztem helytállni. Azután rövidesen komolyra fordult a dolog: Szentmártonyt politikai okokból nyugdíjazták, az előadásainak egy részét átvettem tőle. Talán két évet tanítottam, aztán átkerültem a tudományegyetemre ad-junktusnak. Másfél év telt el, közben a Műszakin több tanszék létrejött, és az egyik új tanszékre visszakerültem vezetőként. Valamivel később a tudományegyetemen következett be fejlesztés, akkor ismét ide kerültem tanszékvezető docensnek.L. M.: Politikai szempontból rendkívül kényes évek voltak ezek. Érintett téged, a tanszék sor-sát a külvilág, a politikai környezet?Cs. Á.: Én igyekeztem távol tartani magamat a politikától, és ez talán elég jól sikerült is. A Szentmártony-tanszéken ismertem meg Hajós Györgyöt, aki ott adjunktus volt, őtőle kaptam azt a bölcs tanácsot, hogy: „Ami a nézeteiddel nem ellenkezik, abban mindig igyekezzél nyüzsögni!” Igyekeztem ezt megtartani, tehát vállaltam minden olyan feladatot, ami nem ellenkezett a nézeteimmel.L. M.: Negyven éven át szinte megszakítás nélkül álltál az ELTE Analízis Tanszéke élén. Ezt a tanszéket nem is Analízis Tanszéknek nevezték, hanem Császár-tanszéknek. Ez volt a neve. El tudnál különíteni periódusokat? Voltak változások, vagy homogén időszakként élted ezt meg?Cs. Á.: A legnagyobb változás talán 1960 körül volt, amikor megindult a nem tanári matematikus szak – ezzel sok új oktatási feladat járt.


58

L. M.: Az oktatással párhuzamosan, a negyvenes évektől kezdve folyamatosan publikáltál. Az első tíz évben jobbára valós függvénytannal, analízissel foglalkoztál, a topológia csak utá-na került elő…Cs. Á.: Ez lényegében így van, de a topológiától én nem voltam egy percig se el-zárva, a Kerékjártó-előadások óta. Az első megjelent cikkem is topológiáról szólt, azután azonban tényleg éveken keresztül főként analízist publikáltam. A változás akkor következett be, amikor ’56-ban az egyetemi oktatás hónapokon keresztül szü-netelt, és így az ember bőven ráért olvasni. Én történetesen Kazimierz Kuratowski topológiakönyvét olvastam akkor el. Kuratowski, kiváló lengyel matematikus részt vett 1950-ben az I. Magyar Matematikai Kongresszuson. Nekem akkor már egy len-gyel folyóiratban, a Fundamenta Mathematicae-ben megjelent egy kis cikkem, és Kuratowski olyan nagyvonalú volt, hogy a bemutatáskor a Fundamenta munkatár-saként üdvözölt. Kuratowski könyvét ’56-ban alaposabban végigolvashattam, mint ahogy korábban hozzájutottam, és közben észrevettem, hogy tovább tudok menni egy bizonyos irányba. A topológia alapjául a topologikus terek szolgálnak, de akkor már jól ismert volt az uniform terek és a szomszédsági terek elmélete is. Kura towski olvasása közben észrevettem, hogy némi ügyeskedéssel a topologikus terek, a szom-szédsági terek és az uniform terek fogalma egyetlen közös elméletbe foglalható ösz-sze. Ebből aztán kidolgoztam a szintopogén terek elméletét.L. M.: Azt kell mondanom, hogy Ákos mind a két említett területen, a valós függvénytanban és a topológiában is immár klasszikusnak számít. Ez abban is megnyilvánul, hogy mate-matikai objektumokat neveznek el róla. Az egyik ilyen a Császár-derivált, ez a valós függ-vénytani munkáinak az egyikét örökíti meg, a másik pedig a Császár-poliéder. Az utóbbi keletkezéséről mesélj!Cs. Á.: Egy 1948-as tanulmányi verseny hatására történt, amit akkoriban Kürschák Józsefről neveztek el. Az volt a szokás, hogy el lehetett menni abba a helyiségbe, ahol a középiskolás versenyzők a dolgozataikat írták, én is elmentem. Az egyik feladat úgy szólt, hogy „bizonyítsuk be, hogy a tetraéder az egyetlen olyan poliéder, amely-nek bármely két csúcsát nem átló, hanem él köti össze”. A versenyzők között sétál-gatva elkezdtem gondolkozni rajta, és rájöttem, hogy ezt könnyű megoldani akkor, ha konvex poliéderről van szó. De a kiírásban a konvex szó nem szerepelt.L. M.: Kellemetlen.Cs. Á.: Konvex poliéder esetében az ember egyszerűen előveszi az Euler-féle po-liédertételt, amely úgy szól, hogy a lapok száma + csúcsok száma = élek száma + 2, eb-ből aztán könnyen kiderül, hogy tényleg csak a tetraéder jöhet szóba. De, mondtam magamban: mi történik, ha nem ragaszkodunk egy komplex poliéderhez? Egy dél-utánt szántam rá, hogy ezen a kérdésen gondolkodjam. Szerencsére ismertem Kő-nig Dénes Az analysis situs elemei című könyvét, és tudtam, hogy ha megengedjük, hogy mondjuk alagutak menjenek a poliéderen keresztül, akkor egy másik formula érvényes: lapok száma + csúcsok száma = élek száma + 2 – 2g, ahol g a felület alapszáma. Ha ez az alapszám 0, gömbhöz hasonló poliédert kapunk, ha 1, akkor mentőövhöz hasonlót, s ha 1-nél nagyobb, akkor nem egy, hanem több lyukat tartalmazó felület jön létre. Ha g = 1, akkor könnyű számolással – otthon egypár perc alatt megcsinál-tam – kiderül, hogy elképzelhető egy olyan poliéder, amelynek 7 csúcsa, 14 lapja és 21 éle van. Ha egy ilyen poliéder léteznék, akkor megcáfolná a Kürschák-verseny


59

feladatát, mert ez a tetraédertől különböző, és mégsem tartalmaz átlókat, bárme-lyik két csúcsát továbbra is él köti össze. Hogy ilyen tényleg létezik, azt valahogy be kellett látni, a hét csúcs koordinátáját megválasztani, méghozzá úgy, hogy a közös élben érintkező lapoknak ezen a közös élen kívül ne legyen közös pontjuk, a kö-zös csúcsot tartalmazó lapoknak a közös csúcson kívül ne legyen közös pontjuk, az olyan lapoknak pedig, amelyeknek közös csúcsuk sincsen, egyáltalán ne legyen kö-zös pontjuk. Ezt egy délután sikerült megoldanom.L. M.: Meg is konstruáltad akkor papírból?Cs. Á.: Nem, csak kiszámítottam a koordináták értékeit. De most itt van egy példány, mindjárt körbeadom.L. M.: Még egy matematikán kívüli téma, amit érintenem kell: a nyelv iránti érdeklődésed. Négy nyelven publikáltad a dolgozataid: magyarul, franciául, angolul és németül.Cs. Á.: Olyan elemi iskolába jártam, ahol a francia nyelvet is tanították, tehát én hat-éves korom óta tanultam. Fiatal felnőttként már jól beszéltem a franciát, az előbb említett I. Magyar Matematikai Kongresszuson tolmácsként szerepeltem – így jól ismertek a konferencia résztvevői. Kezdetben a magyaron kívül franciául írtam, de később rájöttem, hogy ezen a módon kevésbé tudok eredményt elérni, néhány cikket németül írtam, aztán rátértem a ma legismertebb angol nyelvre.L. M.: De úgy látom, hogy már az első publikációdat is angolul írtad…Cs. Á.: Kétségtelen. Az egy norvég folyóirat volt, és ott ahhoz ragaszkodnak.L. M: Ha már a nyelv iránti érdeklődésről van szó, nem hagyhatjuk említés nélkül a szintén a nevedhez fűződő országos, vagy ha úgy tetszik, világrekordot, amelyet a csacsi-pacsi játékban értél el. (A csacsi-pacsi nyelvi játék, ahol két különböző értelmű sornak csak az első betűje tér-het el, például: „kékesi lány / széke silány”, vagy „elmegyógyász / elmegy, ó, gyász!”, „egy kispesti vendéglőbe / egy kis pesti vendég lő be” stb.) Mindenesetre tudni kell Ákosról, hogy ő tartja a magyar csacsi-pacsi rekordot. Ezt most fel is olvasom: „Buszon hatalmas orvvadász kalaposan tikcsavart dug asztalába, s badar álma: / Huszonhat alma sorvad, ászka lapos, antik csavart, dugaszt a lábasba darál ma.” Meséld el ennek a keletkezéstörténetét!Cs. Á.: A játékot a Füles folyóiratból ismerem. Velem együtt Kalmár László8 volt a matematikusok között, aki élénken érdeklődött ez iránt. Vele próbáltunk versenyez-ni egyre hosszabb és hosszabb csacsi-pacsik elkészítésében, és én egyszer azt mond-tam, hogy én most már olyat csinálok, amit nem lehet túlhaladni! Így született meg az, amit most felolvastál.

8 Kalmár László (1905–1976) matematikus analízissel, matematikai logikával, kibernetikával és matematikai nyelvészettel foglalkozott.


60

Kulturális események (válogatás)

Radnóti-jubileum 1909 – 1959 – 2009február 13. – november 27.

Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola 2009-ben névadásának 50. és Radnóti Mik-lós születésének 100. évfordulóját ünnepelte egész éves rendezvénysorozattal. A centenáriumi év első nagyszabású eseményére február 13-án, pénteken került sor a Radnótiban. Az ünnepélyt az iskola és a Petőfi Irodalmi Múzeum közösen szervezte. Dr. Hudecz Ferenc, az ELTE rektora felidézte az intézmény gyakorlóiskolává válá-sának történetét, és a gyakorlóiskoláknak az elitképzésben, a tehetséggondozásban betöltött kiemelkedő szerepéről is szólt. A teljesség igénye nélkül megemlítette né-hány, a Radnótiból kikerült művész, tudós nevét (Perényi Miklós, Békés Pál, Zoboki Gábor, Kis János, Patkós András). Szólt a tudás demokráciájáról, arról, hogy a párbe-széd és a tolerancia sikerrel és eredményesen működtethet olyan „minihálózatokat”, amelyek a további sikerek zálogai lehetnek. Megköszönte a diákoknak, hogy ezt az iskolát választották, és abbéli reményének adott hangot, hogy 50 év múlva a mostani diákok neveit sorolhatja majd fel büszkén az akkori rektor.Az iskola igazgatója, Tomcsányi Péter egy sikeres és szeretett intézmény titkát pró-bálta megfejteni: a diákok, a tanárok, az épület, a hagyományok harmóniáját. Ferencz Győző, az ELTE oktatója, a Radnóti-monográfia szerzője Radnóti Miklós és hazája diszharmóniája mellett arról beszélt, hogy az iskola névadója maga miként küzdött a felvett Radnóti névért. A jelenlegi diákok mellett egy volt diák, Puskás Tamás, a Cent-rál Színház igazgatója szavalt, s a Kosbor együttes néhány gyönyörűen megzenésített verssel idézte a költő szavait. A közönség soraiban jelenlegi és volt tanárok és diákok (köztük Valló Péter, a Radnóti Színház főrendezője), az Oktatási és Kulturális Minisz-térium képviseletében Závecz Ferenc szakállamtitkár, valamint a sajtó képviselői fog-laltak helyet. A hivatalos ünnepség után a résztvevők megtekintették az iskola erre az alkalomra elkészült kiállításait és az 50 év történetét bemutató könyvet.Az eseménysorozat március 27-én a Mű-hely című jubileumi esttel folytatódott, a műsorban felléptek az iskola volt diákjai, mint Sebestyén Márta, Szalóki Ági, Szilá-gyi Ákos és Zorán. Május 5-én megemlékezést tartottak Radnóti sírjánál, november 13-án jubileumi hangversenyt hallgathattak az érdeklődők az iskola dísztermében, a jubileumi év zárásául pedig öregdiák-találkozóra került sor.

Herbáriumok. Kiállítás az ELTE Egyetemi Könyvtár botanikai kézirataiból és nyomtatványaibólmárcius 16. – május 30.

A kiállítás egy, a könyvtár évszázadokon át folyamatosan és tervszerűen gyarapított állományrészéből adott válogatást. A látványos kéziratok, a kézzel színezett fa- és rézmetszetekkel díszített nyomtatványok segítségével a látogatók a 15. század végé-


61

től a 19. század közepéig kísérhették nyomon a botanika történetének európai alakulását. A herbáriumok (füvészkönyvek) a vadon növő és a termesztett növények rendszeres leírását, or-vosi hasznát és táplálkozásban betöltött helyét tartalmazó kéziratos vagy nyomtatott könyvek. A magyar nyelvemlékek közül legkorábban a Besztercei (1380 körül) és a Schlägli szójegyzé-kekben (1410 körül) találhatók nagyobb szám-ban gyógynövénynevek. Az első magyar nyel-vű nyomtatott füveskönyv, Melius Juhász Péter Herbáriumának (1578) egy példánya látható volt a kiállításon is, és a ritkaságok között szintén szerepelt – többek között – a jezsuita természet-tudós, Fridvalszky Ferenc által gyűjtött, préselt és szárított növénygyűjtemény. A dr. Knapp Éva, az ELTE Egyetemi Könyvtár Kéziratok és régi nyomtatványok osztályának vezetője által rendezett kiállítást dr. Orlóci László, a Füvész-kert igazgatója nyitotta meg.

Bölcsész Napok a Trefort-kertbenáprilis 21–24.

Nagyszabású tudományos és szórakoztató szabadtéri programsorozattal várt min-den érdeklődőt az ELTE Bölcsészettudományi Kara Múzeum körúti campusán. A rendezvénysorozat 2009-ben először kerül megrendezésre, azzal a céllal, hogy kul-turális, tudományos, sport- és könnyedebb szórakoztató programokkal tegye szí-nesebbé a látogatók egy hetét. A program a „nulladik napon”, 20-án este moldvai, magyarországi és erdélyi vonós népzenével és táncházzal nyitott, majd a következő négy napban naponta két konferenciával és azokhoz kapcsolódóan számos kulturá-lis érdekességgel szolgált. Az első napon a bölcsész alapszakos (BA) rendszer 3 éves történetének tanulságairól értekeztek az ország több bölcsészettudományi karának képviselői. A tudományos program előadói között magyar és külföldi írók, fordítók, tudósok, kutatók egyaránt képviseltették magukat. A kulturális programok között zenés apokrif-felolvasás, színdarabok, harcművészeti bemutatók, a Kárpát-medence régióinak, népszokásainak, hagyományainak, tárgyi kultúrájának, ételeinek bemu-tatása, valamint művészeti kiállítások, skandináv napok és Trefort-kerti utcabál is szerepeltek. A szervezők becslése szerint a Bölcsész Napok a Trefort-kertben nevű kari napokra közel 5000 ember látogatott el.

Virágábrázolás művészi értékű színezett rézmetszeten Johann Georg Nicolas Dieterichs (1681–1737) – Johann Wilhelm Weinmann (1683–1741) Phytanthoza-iconographia

(Regensburg, 1737) című művéből


62

A megoldhatatlan kérdések regénye? Ljudmila Ulickaja előadásaáprilis 24.

Ljudmila Ulickaja 1943-ban született a szibériai Jekatyerinburgban, ahová család-ját politikai okokból száműzték. Diplomája megszerzése után a Moszkvai Genetikai Intézet kutatójaként dolgozott. Hamarabb publikált külföldön, mint szülőhazájá-ban. Átütő sikert az 1995-ben, Franciaországban megjelent kisregény, a Szonyecska hozott számára, szintén sikert arattak Médea és gyermekei, valamint a Kukockij esetei című regényei. A 2009-es XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége április 24-én délután tartott előadást A megoldhatatlan kérdések regénye? címmel az ELTE Régészettudományi Intézetének nagyelőadójában. Az ELTE BTK Ruszisztikai Központ szervezésében tartott találkozón Ulickaja a hit–hitnélküliség–hitetlenség, tolerancia – intolerancia azon végső kérdéseiről beszélt, amelyekkel a regényírás so-rán szembesült, végigélve a valláshoz való viszonyokat a művelt ateizmustól az in-tézményesített egyházhoz való tartozás és az egyházon kívüli vallásosság formáin. Előadásában a tolerancia–intolerancia aktuális problémáját is érintette: lehetnek-e türelmetlenek egymás iránt vallásuk, istenük nevében pravoszlávok és katolikusok, zsidók és muzulmánok? Az előadást követően az írónő dedikálta magyarul újonnan megjelent Daniel Stein, tolmács című regényét.

Gothard-napokmájus 5. – június 6.

1909. május 29-én hunyt el Gothard Jenő csillagász, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium névadója. Herényi birtokán 1881-ben obszervatóriumot rendezett be, ahol megfigyeléseit végezte. Halálának 100. évfordulója alkalmából Szombat-helyen rendezvényekkel emlékeztek meg életéről, munkásságáról. Május 5-én a rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitóján megnyitották a Múlt, jelen, jövő című fotókiállítást is Gothard Jenő életéről és munkáiból. Május 28-án csillagászkonferen-cia keretében emlékeztek a tudósra, május 29-én megkoszorúzták sírját a herényi temetőben. Június 5–6-án a rendezvénysorozat zárásaként nyílt napokat tartottak az obszervatóriumban Az Univerzum. Benne élsz, fedezd fel! címmel, ahol az érdeklődők megnézhették a Gothard tudomány- és technikatörténeti állandó kiállítást és vizs-gálhatták a csillagos égboltot az obszervatórium távcsövével. A rendezvényeket az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, a szombathelyi Gothard Jenő Általá-nos Iskola és a Herényiek Háza szervezte és támogatta.

Kulturális Örökség Napjaiszeptember 19.

Az országos eseménysorozat keretében az ELTE Egyetemi Könyvtár 2009-ben is kulturális programokra invitálta az érdeklődőket, akik ismeretterjesztő előadá-


63

sokat hallgathattak például Szent István első magyar király ikonográfiájának átalakulásáról és az erdélyi felsőoktatás történetéről a 16–19. században. A restaurátorműhelyben a 16–17. századi könyvek restaurálásának technikájáról és a könyvkészítés történetéről tudhattak meg érdekességeket a látogatók, és vezetett körsétán barangolhatták be az 1876-ban átadott könyv-tárpalota eklektikus stílusú épületét.A csillagászat évéhez kapcsolódóan a díszte-rem tárlóiban a Csillagok törvényei című (június 9-től szeptember 30-ig látható) kiállítás gazdag dokumentumanyaga várta a vendégeket. A ki-állítás reprezentatív válogatást adott az ELTE Egyetemi Könyvtár 16. századi csillagászati nyomtatványaiból. Első nagyobb egysége Előz-mények címen kronologikus rendben mutatta be a 16. század előtt élt, asztronómiával foglalkozó gondolkodók eredményeit. A második részben Válogatás a XVI. századi teljesítményből címmel közel negyven dokumentumot láthattak az ér-deklődők. A gondolatban Kepler munkásságá-val kiteljesült 16. századi asztronómiai teljesít-mény ismertetését a harmadik szekció Kitekintés címen Galileo Galilei és Giovanni Battista Riccioli egy-egy alapvető munkájának be-mutatásával egészítette ki, utalva a következő évszázadok gondolkodóira is.

Múzeumok Őszi Fesztiválja az Egyetemi Könyvtárban október 1. – november 15.

Idén negyedik alkalommal szervezték meg a Múzeumok Őszi Fesztiválját, amely-nek Pincétől a padlásig és Múzeumi tanösvény elnevezésű tematikus programjaihoz kapcsolódtak az Egyetemi Könyvtár rendezvényei. A látogatók az éppen aktuális időszaki kiállításon kívül bejárhatták egy könyv újjászületésének útját, azaz bete-kinthettek a könyvtár restaurátorműhelyében folyó munkába, megnézhették és kéz-be vehették a restauráláshoz használt anyagokat és eszközöket. A XVI–XVIII. szá-zadi kincseink lakóhelye – Milyen is az a műemlékraktár? programban részt vevőknek lehetőségük nyílt csak nagyon ritka alkalmakkor látható, szigorú biztonsági intéz-kedések mellett őrzött, páratlan ritkaságú 16–18. századi könyvek megtekintésére a raktárban. A Könyvtári barangolások – Séta a 130 éves könyvtárépületben program alkal-maikor az érdeklődők megismerkedhettek a Ferenciek tere 6. történetével és fonto-sabb helyszíneivel (aula, díszlépcsőház, díszterem, tanácsterem, raktár), információt kaphattak az épület belső kiképzéséről és díszítéséről, illetve az épületben történt átalakításokról, fejlesztésekről.

A csillagjegyek ábrázolása színezett fametszeten Peter Apian (1495–1552)

Astronomicum Caesareum (Ingolstadt, 1540) című művéből


64

Az írás művészete – művészi írások. Kis magyar oklevéltan Kiállítás az ELTE Egyetemi Könyvtár és az Egyetemi Levéltár oklevélgyűjteményébőloktóber 8. – december 31.

Az egyetem patinás könyvtárának kézirattára és az egyetemi szaklevéltár jelentős tör-téneti értékű és nagyszámú középkori és kora újkori oklevéllel rendelkezik, amelyek eredetiben vagy másolatban maradtak fenn. Tudományos forrásértéküket jelzi, hogy az oklevelek egy része egyedi példány, az ország más közgyűjteményeiben nem lel-hető fel, így megismerésük nélkül nemzeti történelmünk nem egy kérdése maradt volna homályban. Az oklevélgyűjtemény létrehozására a 18. század utolsó negyedé-ben került sor tudományos és oktatási célból, alapját Pray György gyűjteménye képezte, aki az oklevéltan első oktatója volt az egyetemen. A kiállításon ennek a gyűjteménynek a legszebb darabjait tették köz-szemlére, elsősorban középkori és kora újkori okle-veleket a 13–17. századból. Az okleveleket kiadójuk szerint csoportosították: láthatóak voltak királyi és királynéi oklevelek, egyházi testületek (káptalanok, konventek, hiteleshelyek) által kibocsátott okleve-lek, pápai bullák, közjegyzői és közigazgatási testü-letek oklevelei, ily módon nyomon követhetővé vált az oklevélkiadás századokon átívelő fejlődése és az írásformák változása. A kiállítást dr. Varga Júlia fő-levéltáros és Kassa Melinda muzeológus rendezte.

Őszi gálaműsor az ELTE Konfuciusz Intézetben október 10.

2009. október 10-én este az ELTE Konfuciusz Intézet kínai zene- és mozgásművésze-ti műsort rendezett az ELTE dísztermében. A gálán a Kínai Külkereskedelmi Egye-tem Művészeti Együttesének tagjai léptek fel, akik kifejezetten e miatt az esemény miatt látogattak Magyarországra. A programban táncosok, akrobaták, harcművészek, zenészek és énekesek szerepeltek, akik műsorszámaikkal a hagyományos kínai elő-

adóművészet különböző ágaiba nyújtottak be-tekintést a termet zsúfolásig megtöltő közön-ségnek. Az est a Magyarországon zajló 2009. szeptember–októberi Kínai Kulturális Feszti-vál egyik hivatalos programja volt. Az esemé-nyen megjelent többek között Huszty András, a magyar–kínai kapcsolatokért felelős minisz-terelnöki megbízott, valamint Gao Jian, a Kí-nai Népköztársaság budapesti nagykövete és dr. Hudecz Ferenc, az ELTE rektora is.

II. Lajos király 1520. október 11-i, függőpecsétes oklevele, melyben megerősíti

Nagh Aban Poosa Sophia pozsonyi káptalanban tett birtokjogi bevallását

Az ELTE Konfuciusz Intézet gálaműsora


65

Gólyavári Esték november 11., december 9.

Sokesztendős szünet után folytatódtak 2009 őszén a Gó-lyavári Esték , amelyek a nyolcvanas-kilencvenes években a legkülönbözőbb természeti és társadalmi jelenségek, történelmi folyamatok és jogi kérdések magyarázatára, vizsgálatára, ugyanakkor a tudományos eredmények népszerűsítésére szerveződtek. Az ELTE Bölcsészettudo-mányi Kara most humán előadások elindításával igyek-szik feleleveníteni a legendás sorozat hagyományát: a ha-vonta megrende-zendő előadássoro-zaton a humán tu-dományok aktuális kérdéseiről tartanak előadást a hazai tu-

dományos élet legelismertebb bölcsészprofesz-szorai. „A Bölcsészkar büszke a Trefort-kert jel-képévé vált Gólyavárra és – olykor esténként is – újra feladattal és élettel kívánja megtölteni” – írja a sorozat beköszöntőjében Frank Tibor, az ELTE BTK Angol–Amerikai Intézetének igazgatója.

Az első, nagy sikerű előadást 2009. novem-ber 11-én a Bolyai-díjas Ritoók Zsigmond professzor tartotta Antigoné címmel. A má-sodik alkalommal Szabó Miklós régészpro-fesszor beszélt az érdeklődőknek Klasszi-kus-antiklasszikus – Európai gyökerek, európai identitás összefüggéseiről 2009. december 9-én. Az előadásokat az esemény honlapján is figyelemmel lehetett kísérni.

A Radikális Szabadidő Színház 2009-es éve

Az ELTE „Egyetemi Színpadként” működő társulatai közül évek óta kiemelkedő, aktív társulat 2009-ben rendszeresen adta elő a repertoárján szereplő darabokat, leg-gyakrabban a népszerű független kulturális központban, a Tűzraktérben. Telt házak előtt ment a Stephen Poliakoff A természet lágy ölén című drámája nyomán készült „road movie”, a Fantommajmok: NCK (rendező: Kovács Dániel), Harold Pinter kétsze-replős darabja, az Étellift (rendező: Formanek Csaba) vagy a Rakovszky Zsuzsa ver-seinek felhasználásával létrehozott „apokrif teremtéstörténet”, a Zsiráfivóhely (ren-dező: Formanek Csaba) éppúgy, mint a Shakespeare Hamletjétől és Tom Stoppard

Dezső Tamás dékán

Ritoók Zsigmond

Szabó Miklós


66

Rosencrantz és Guildenstern halott című darabjától inspirálva kialakított saját helsingő-ri világot bemutató, ambiciózus Gyros-sorozat darabjai, a Gyros-töredékek 1.0 – Rövid-zárlat Helsingőrben (rendező: Formanek Csaba), a Gyros-töredékek 2.0 – Gyros-galacsin (rendező: Hodászi Ádám) és a Gyros-töredékek 3.0 – Hell Singers (rendező: Anastasia Morrighan, Daniel Hall). A színház 6 darabos repertoárja 2009-ben sorozatszerűen is megtekinthető volt szeptember 26–29., október 25–28., valamint november 30. és de-cember 3. között. A társulatot az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az ELTE EHÖK, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Tűzraktér támogatja.

Szintén a Radikális Szabadidő Színház szervezte a Színváltások fesztivált, amely-nek 2009-ben negyedik és ötödik alkalmára került sor május 16–20. és november 21–25. között, a Sirályban, a Tűzraktérben és a Prizma Színházban. A Színváltások feszti-vál 2007-ben indult útjára, az akkor 50 éves régi Egyetemi Színpad jubileuma alkal-mából, az ELTE támogatásával, hogy a ma működő egyetemi színházakat összegyűjt-se, és a széles közönségnek bemutassa. Az-óta az évente kétszer megrendezett találko-zó – amely egyfajta átmenet az alternatív,

az amatőr és az egyetemi színházak seregszemléje között – sokat segített abban, hogy az – elsősorban budapesti – egyetemi színházi csoportok bemutatkozhassanak, megis-merhessék és inspirálják egymást. A novemberi alkalmon lehetőség nyílt arra is, hogy több vidéki csoport is a fesztivál vendége legyen, az ország legfontosabb egyetemeiről: Pécsről, Szegedről, Kaposvárról, Debrecenből és Veszprémből.

Az ELTE Bartók Béla Énekkar és Egyetemi Koncertzenekar 2009-es éve

Az évet szomorúan meghatározta, hogy 2009. január 23-án, életének 79. évében el-hunyt Baross Gábor Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művész, az ELTE Bartók Béla Énekkarának és Egyetemi Koncertzenekarának művészeti vezetője. Baross Gábor 1948-ban alapította meg az ELTE Bartók Béla Énekkarát, majd 1957-ben az Egyetemi Koncertzenekart, mindkét együttest megalakulása óta ő vezette. Munkásságáért 2008-ban az ELTE Szenátusa a legmagasabb egyetemi elismerésben – a Szenátusi Érdem-érem kitüntetésben – részesítette. Az egyetem jubileumi koncertsorozattal 2007–2008-ban ünnepelte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bartók Béla Énekkara alapításá-nak 60., zenekara létrehozásának 50. és dr. Baross Gábor művészeti vezető egyetemi tagságának 60. évfordulóját. A jubileumi év záróhangversenye – dr. Baross Gábor kar-nagy úr dirigálása mellett – 2008. december 20-án hangzott el a Gólyavárban. „Távozó alakja például szolgál valamennyiünknek. Ebből erőt merítve folytatjuk azt, amit elkezdett. Nélküle, de szellemében vele” – írták búcsúzó szavaikban az „Eötvös” Művészeti Együttes volt és jelenlegi tagjai, és ennek megfelelően a 2009-es év több előadását Baross Gábor emlékének ajánlották: a Budapesti Tavaszi Fesztivá-

Zsiráfivóhely (Fotó: Szabó Béla)


67

lon április 4-én tartott hangversenyt a Mátyás-templomban, a Liszt Ferenc Kamara-zenekarral közös Mester és tanítványa koncertet május 5-én az ELTE dísztermében, a június végén megrendezett XVI. Tiszazugi Zenei Fesztivál keretében tartott fellépé-seket, valamint a szeptember 20-án a tihanyi bencés apátságban adott hangversenyt. 2009 nyarán napvilágot látott a Baross Gábor karnagy munkásságára emlékező és előtte tisztelgő kötet is, Kedves barátom! címmel. A kötetben, amelyet még maga Ba-ross Gábor kezdett el – emlékirat helyett – tervezni, de végül rá emlékező kötetként látott napvilágot, özvegye szerkesztésében, a karnaggyal készült beszélgetések, az általa írt tanulmányok mellett az ELTE korábbi rektorainak visszaemlékezései, a ju-bileumi év eseményeiről szóló beszámolók, fényképek és a temetésen elhangzott gyászbeszédek is megtalálhatók.

Az év krónikája dr. Ádám György, az ELTE professor emeritusa és korábbi rektora (1972–78) alábbi írásával tiszteleg a 2009-ben elhunyt Baross Gábor emléke előtt.

GAUDEAMUS: EGY DIÁKDAL PÁLYAFUTÁSA

Az alábbi kis írást Baross Gábor, a kiváló karmester és zenetudós emlékének szentelem. 2009. január 23-án váratlanul bekövetkezett elhunytáig szerkesztette az ELTE zenei együtteseinek hármas jubileumi kötetét, amely azóta megjelent. Az Ő felkérésére ké-szítettem ezt a rövid leírást az ismert diákdal mind a tíz versszakának latin és angol szövegével, valamint az általam írott magyar nyersfordítással.

Egy-egy dallam, jellegzetes vagy tartós érzelmeket megszólító melódia végigkísér-heti az ember egész életét. Rögzülhet fiatalkorunkban, fel-felbukkanhat későbbi élet-korokban, „visszaköszön” idősebb években. Így vagyok én a „Gaudeamus igitur…” kezdetű diákdallal. Amikor a múlt század harmincas éveiben a latin szövegű meló-diát Nagyváradon, majd Kolozsváron először hallottam, később meg is tanultam, tanulótársaimmal vidám, könnyed diáknótaként tartottuk számon. Sokkal később vált a tudatomban veretes, megnemesülő iskolai himnusszá. Tanünnepélyek, balla-gások, avatások, nyitó- és záróaktusok elengedhetetlen kellékévé!A Gaudeamus szép dallam, könnyen énekelhető, sőt szórakozottan dúdolható is. Lendületes nóta, és ezért, mint az idők folyamán újra és újra bebizonyosodott, ne-mes zenés szózatként is megállja a helyét! Ma már Európa, Amerika és Ausztrália sok egyetemén és főiskoláján ünnepi események alkalmából míves kórusok és ze-nekarok előadásában szólaltatják meg. Így van ez a mi egyetemünkön is. Amikor 1966-ban egyetemi tanár lettem a Természettudományi Karon, egyre gyakrabban gyönyörködhettem a Bartók Béla Énekkar által előadott, számomra réges-régóta ismerősként üdvözölt híres diákdalban. Annyira, hogy bennem a Gaudeamus-dal az utóbbi évtizedek sodrásában szinte összefonódott a mi egyetemi ének- és zene-karunkkal és Baross Gábor rokonszenves, dinamikus személyével. Pedig 42 évvel ezelőtt a dalt már mintegy negyed százada, még Erdélyből ismertem és szinte ön-kéntelenül dúdoltam. Igaz, szövegének legfeljebb három latin strófáját tudtam. De menjünk sorjában:


68

Lexikonok adatai szerint magának a szövegnek az eredetét még az ókori Római Bi-rodalom idejéből származtatják, nevezetesen Néró császár nevelőjének, az ifjabb Senecának De brevitate vitae (Az élet rövidségéről) című írásából. Innen a dalszöveg szkeptikus, ugyanakkor életigenlő, helyenként könnyed, már-már frivol, fiatalos hangulata! A dallamot viszont egy középkori bolognai püspök, bizonyos Strada atya tevékenységéhez kötik (1267). Azóta a dal több változatban, szinte folyamatosan szerepel a fiatalok, főleg vándordiákok és más ifjú egyetemi emberek asztaltársa-ságának „ivódalaként” egész Európában, Skóciától Finnországig. Persze a legújabb korban Amerikában és Ausztráliában is. Hangütése és filozófiája rokonságot mu-tat a szintén középkori gyökerű, újabban roppant népszerű hangversenyszámmal, a Carmina Buranaval, amelynek filozofikus, helyenként életigenlő, sőt szenvedélyes atmoszférája Carl Orff zseniális feldolgozásában vált ismertté. A Gaudeamus ma forgalomban levő változatát a 18. század végétől, pontosab-ban 1781-től datálják, és C. W. Kindleben szerzőségéhez kötik. Az általam gyűjtött könyvbeli és a világhálón található lexikoni adatok (pl. Google, Wikipedia) összesen tíz versszakot tartalmaznak, ezek közül nálunk általában többnyire csupán hármat (Guadeamus igitur, Vita nostra brevis est, Vivat Academia) szoktak énekelni. Hí-rek szerint a fenti forrásokban talált angol nyersfordításon kívül nálunk többféle magyar nyelvű változat is létezik. Nekem az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iro-da csupán két magyar átköltést említett, de ezeknek nem néztem utána, hanem jó-magam többé-kevésbé szöveghű magyar nyersfordítást készítettem, amelyet a latin eredeti és az angol fordítás mellett az alábbiakban táblázatban teszek közzé (lásd lejjebb). A latin nyelvben járatos olvasónak feltűnhet, hogy a korrekt latin szöveg sodrába egyetlen furcsa nem latin szó keveredett, mégpedig a hetedik strófa „anti-burschius” (ifjúellenes) szava, amit nyilván a még középkori eredetű „Bursch” (ifjú férfi, fiú) szóból kreáltak. A háromnyelvű táblázat talán hűen adja vissza a dalszöveg hangulatát, fiatalos, egyben sztoikus, de életszerető, „bor- és sörivódal” jellegét. A mai olvasó vagy a dalt hallgató egyén csak csodálkozni tud az ének furcsa pálya-futásán, amely könnyed középkori asztali nótából az évszázadok folyamán iskolai ballagódallá, sőt egyetemi és főiskolai himnusszá nemesedett!Az olvasóban felmerülhet a kérdés, miért választottam éppen ezt a diákdalt téma-ként e szerény jubileumi írás számára. A válaszom egyszerű: Baross Gábor és az ál-tala vezetett együttesek érdemének tartom, hogy ez a régi-régi dal ennyire élő meló-dia és szöveg maradt még a mai, gyorsan változó világunkban is! Ha egyéb érdeme nem volna az Eötvös Együtteseknek és jubiláló kiválóságának, Baross Gábor művész úrnak, mint a Gaudeamus-dal életben tartása, nemes eszközökkel való újjávarázslá-sa, ez a zenei bravúr is elegendő volna ahhoz, hogy szívünkbe és agyunkba véssük ezt a teljesítményt. De jól tudjuk, hogy ennél a meritumnál sokkal-sokkal többel büszkélkedhet Baross Gábor és kiemelkedő együttesei. Szívből köszöntelek, kedves Gábor, és egyben teljes lelkemből gratulálok az énekkar és a koncertzenekar minden egyes múltbeli és jelenlegi tagjának!

Semper sint in flore!

Budapest, 2008. október 30.


69

Gaudeamus igitur,Juvenes dum sumus;Post iucundam iuventutem,Post molestam senectutemNos habebit humus.

Let us therefore rejoice,While we are young;After our joyful youth,After a troublesome old ageThe ground will hold us.

Tehát itt mi vigadjunk,Míg fiatalok vagyunk;A vidám ifjúság után,A terhes vénség utánAz anyaföldéi leszünk.

Vita nostra brevis est,Brevi finietur;Venit mors velociter,Rapit nos atrociter;Nemini parcetur.

Our life is brief,It will shortly end;Death comes quickly,Cruelly snatches us;No-one is spared.

A mi életünk rövid,Rövidesen véget ér;Hamar jön el a halál,Minket vadul elrabol;Senkit sem kímél meg.

Ubi sint qui ante nosIn mundo fuere?Vadite ad superos,Transite in inferosHos si vis videre.

Where are those who before usExisted in the world?You may go up to the heaven,You may cross into the underworldIf you wish to see them.

Hol vannak kik előttünke világon léteztek?Szálljál fel a magasba,Bukjál le a mélységbe,Ha őket látni óhajtod.

Vivat academia,Vivant professores,Vivat membrum quodlibet,Vivat membra quaelibet;Semper sint in flore!

Long live the university,Long live the teachers,Long live each fellow student,Long live each of our pupils,May they always flourish!

Éljen a főiskola,Éljenek a tanárok,Éljen bármely bajtársunk,Éljen minden diákunk;Mindenkor virágozzanak!

Vivat et respublicaEt qui illam regit.Vivat nostra civitas,Maecenatum caritasQuae nos hic protegit.

Long live the public affairsAnd those who rule it.Long live our city,And the charity of benefactorsWhich protects us here.

Éljenek a közügyekaz azokat vezérlők.Éljen a mi községünkA jótevői gondosság,Mely oltalmaz minket itt.

Vivant omnes virgines,Faciles, formosae!Vivant et mulieres,Tenerae, amabiles,Bonae, laboriosae.

Long live all young women,Easy and beautiful!Long live wives as well,Tender, loveable,Honest, hardworking.

Éljenek a szüzeink,Könnyedek és szépek,Éljenek az asszonyok is,Gyengéden szerethetők,Erényesek, dolgosak.

Pereat tristitia,Pereant osores.Pereat diabolus,Quivis antiburschiusAtque irrisores!

Perish sadness,Perish haters.Perish the devil,Whoever is anti-student,As well who mock us! Perish!

Vesszen a szomorúság,Vesszenek a gyűlölők.Vesszen el maga az ördög,Akárki diákellenes,Avagy gúnyt űz belőlünk!

Quis confluxus hodieAcademicorum?E longinquo convenerunt,Protinusque successeruntIn commune forum.

Who has gathered nowOf the university?They gather from long distances,Immediately joiningOur common forum.

Ki gyűjtötte egybe maEgyetemünk népét?Messzeségből egybe gyűlnek,És azonnal megalakulAz együttes fórum.

Vivat nostra societas,Vivant studiosi!Crescat una veritas,Floreat fraternitas,Patriae prosperitas.

Long live our fellowship,Long live the studious!May truth and honesty thrive,Flourish with our fraternity,And our homeland be prosperous.

Éljen a társaságunk,Éljenek a törekvőink!Növekedjék az igazság,Virágozzék a barátság,Hazánk gyarapodjék!

Alma Mater floreat,Quae nos educavit;Caros et commilitones,Dissitas in regionesSparsos, congregavit.

May our Alma Mater thrive,That which educated us;Dear ones and comrades,Who we let scatter afar,Let us assemble.

Virágozzék Alma Materünk,Amely felnevelt minket;Drágák és bajtársiasak,Vidékre szétfutottak,Szétszóródtak, társuljunk!


70

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora 2009. április 30-i határidővel nyílt pá-lyázatot hirdetett a rektor felügyelete alatt működő ELTE „Eötvös” Művészeti Együt-tes Bartók Béla Énekkaránál és Egyetemi Koncertzenekaránál betöltendő karnagyi (karmesteri) munkakörre, valamint az arra épülő, az „Eötvös” Művészeti Együttes-nél betöltendő művészeti vezetői (zeneigazgatói) megbízásra. A kiírásra 15 érvényes pályázat érkezett. A felkért szakmai bizottság értékelése és a személyes konzultációk alapján dr. Hudecz Ferenc rektor az ELTE „Eötvös” Művészeti Együttese karnagyi és művészeti vezetői tisztére 2009. augusztus 1-jétől Kovács Lászlót, a Magyar Köz-társaság érdemes művészét, Liszt-díjas karnagyot nevezte ki, aki egyben a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és zeneigazgatója is, és a fentebb felsorolt fellépéseken felkért karmesterként már vezényelte az ELTE Bartók Béla Énekkart és Egyetemi Koncertzenekart.


71

Egyéb események

Educatio kiállítás 2009január 23–24.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatá-sával az Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. 2009. január 23–24-én rendezte meg az Educatio 2009 Nemzetközi Oktatási Szakkiállítást a SYMA Sport- és Rendezvényközpontban. A kiállítás különösen fontos az érettségiző diákok számára, hiszen érdek-lődhetnek a felvételi esélyekről és lehetőségekről, a szakokról és a képzési rendszerről, a tanulmányi és szociális juttatásokról, a kollégiumi elhelyezés-ről. Az ELTE különös figyelmet fordított a 2009-ben először induló mesterképzésekre, így nemcsak az érettségizőket, a felsőoktatásba most jelentkezőket vártuk, hanem az egyetemek BSc-képzésének befe-jezése előtt álló, továbbtanulni vágyó hallgatókat, valamint azokat a diplomásokat is, akik az új képzési struktúrában szeretnék folytatni tanulmányaikat.

Ruszisztikai Módszertani Kabinet és Könyvtár – megnyitófebruár 25.

Ruszisztikai Módszertani Kabinet és Könyvtár néven megkezdte működését a leg-újabb technikával és könyvtárral felszerelt oktató- és kutatókabinet az ELTE Mú-zeum körúti campusán, amely az orosz állami alapítvány, a Russzkij Mir támogatá-sával és hálózatában, a régióban elsőként jött létre. A központ világszínvonalú szak-könyv- és audiovizuális médiatárat, adatbázisokat kínál, naprakész anyagot biztosít mind az orosz nyelv tanulásához, mind az orosz kultúra és történelem kutatásában való elinduláshoz. „Ez az első Orosz Központ Közép-Európában – emeli ki külön-legességét a létrehozást támogató Russzkij Mir Alapítvány ügyvezetője, Vjacseszlav Nyikonov, aki dr. Hudecz Ferenc rektorral együtt nyitotta meg a központot –, s az első olyan, amely már az új, egységes látványterv szerint készült el.”

Egyetemi Regattamájus 6.

A Duna-parti Egyetemek Regattáját 1998-ban a Budapesti Corvinus Egyetem, a Bu-dapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem hívta életre. A három egyetem felváltva vállalja az esemény szervezési feladatait. 2009-ben az ELTE volt az evezősverseny soros szervezője, a Duna-parti

Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat standja

(Fotó: Csörgics Mátyás)


72

Regatta – dr. Hudecz Ferenc, az ELTE rektora, a Duna Menti Rektori Konferencia (DRC) soros elnöke kezdeményezésére – nemzetközi Duna menti Regattává bővült. A verseny a kedvezőtlen időjárás ellenére rendben lezajlott, minkét számban a BME hajói diadalmaskodtak. Az alapító trió mellett a SOTE, az SZTE és a cseh Zlín eve-zősei vettek részt a rendezvényen. A Műszaki Egyetem győztes csapatait megillető serlegeket az alapító egyetemek rektorai nyújtották át.

A Természettudományi Kar megalapításának hatvanadik évfordulójamájus 7.

A 2009-es Eötvös-nap délutánján a dékáni fogadáson az önálló TTK megalapításá-nak 60. évfordulójára emlékezett dr. Michaletzky György, a kar dékánja; majd dr. Hudecz Ferenc, az ELTE rektora emlékfát avatott fel a kémiai épület és a Japánkert közötti területen. A dékáni beszéd szövege alább olvasható.

Tisztelt Rektor Úr, tisztelt Professzorok, tisztelt Kollégák, tisztelt Vendégeink!

60 éve, két emberöltővel ezelőtt alakult meg az önálló Természettudományi Kar. Ezt ünnepeljük most. 60 év. Egy emberéletnek kiemelkedően fontos határpontja, neves tanáraink joggal ünneplik meg akár tudományos konferencia keretében is. Egy kar életében a felnőtté válást jelenti. Ekkor már van múltja, amely változatos. Vannak fénykorai és mélypontjai. Már van mire emlékeznie, már van miről mesélnie.Nekünk is mindig jóleső érzés visszaemlékezni arra a hagyományra, amit elődeink megteremtettek, amit létrehoztak számunkra. Jóleső érzés, mert a belőlük meríthető tapasztalat egyben erőt is ad a jelen nehézségeinek elviseléséhez, leküzdéséhez, tar-tást ad, de felelősséget is jelent a ránk örökített értékek megőrzése, ápolása. „A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem és a debreceni tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kara helyett mindkét egyetemen külön-kü-lön bölcsészettudományi és természettudományi kart kell szervezni.” Ezt mondta ki a 260/1949. (január 12., szerda) Kormányrendelet 1. §-a. Majd a 2. § így folytatta: „A hazai tudományegyetemek […] természettudományi karain folytatott tanulmányok alapján középiskolai tanári, vegyészi, fizikusi, geológusi, alkalmazott matematikusi és természettudományi-muzeológusi képesítést lehet szerezni.” Illetve a 8. § szerint: „A tudománykar hallgatója tanulmányainak megkezdésekor szakot, a tanári szakra beiratkozó hallgató ezenfelül szaktárgyakat köteles választani.”Ez a rendelkezés, amely 1949. május 16-án lépett érvénybe, hozta létre – jogi értelem-ben – a Természettudományi Kart a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem szervezeti keretei közt – 22 tanszékkel, a fizikai-kémiai és embertani intézettel, vala-mint a botanikus kerttel. Azonban a kar története, a kar egységeinek története nem ekkor és nem ezzel kezdődött meg. Ez a kormányrendelet lényegében csak rögzítette azt a szerkezetet, amely már sok évtizeddel korábban kialakult, csak jogi formát adott annak a tartalomnak, amelynek formálódása már évszázadokkal korábban jelen volt.Kedves Vendégeink, engedjék meg, hogy emlékező beszédemmel röviden tiszteleg-jek azon „túdós” elődeink emléke előtt, akiknek mi, a Természettudományi Kar je-


73

lenlegi oktatói – és hallgatói is – köszönhetjük, hogy igen erős az a fundamentum, amelyre mostani oktatásunkat építeni tudjuk. A pázmányi alapítólevélből idézve: „Minden más eszköznél előbbrevalóbbnak tűnt fel előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön, és az egyház-kormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek” (Pázmány Péter, Nagyszombat, 1635. május 12., alapítólevél).A természettudományos diszciplínák egyike-másika bizony már az egyetem alapítá-sakor részét képezte az oktatásnak. A két karral megalapított egyetem – bölcsészeti kar és teológiai kar, ahol a bölcsészeti kar előkészítő karnak számított, annak elvég-zése után lehetett a teológiai karon folytatni a tanulmányokat – első évfolyamán a logika, fizika és metafizika, a második éven pedig az etika és a matematika tárgyak oktatása volt kötelezően előírva. Ezt írta elő a jezsuita rend 1599-ben elfogadott ok-tatási szabályzata, a Ratio Studiorum. Az első tantermi előadást – filozófiából – 1635. november 14-én Palkovics Péter tartotta. Az a Palkovics, aki egyben a fizika tanára is volt. A teljesség kedvéért azonban hangsúlyozni kell: nem szabad, hogy a tárgyak elneve-zése megtévesszen minket, és azt gondoljuk, hogy ezek a maihoz hasonló tartalmat takarnak. Adalékként hadd említsem meg, hogy például Apáczai Csere János 1656-ban a matematikát a „városok, utczák, templomok, paloták, tornyok emelőjének” mondja. Valóban, a „matematika”, avagy ahogy akkor nevezték, a mathesis az egye-temen egyfelől a természetes számok és közönséges törtekkel végzendő számtani alapműveletek oktatását, másfelől az euklideszi geometria elemeinek oktatását je-lentette. Vagy például a csillagvizsgáló elnevezése az idő tájt „matematikai torony” volt. De akár így, akár másként hívjuk is – egyetemünkön 1753-ban megkezdődött a csillagvizsgáló torony építése. Első igazgatója Weiss Ferenc, a fizika tanára volt, aki 1770-ben a filozófiai (azaz bölcsészeti) kar dékáni tisztét is ellátta. 1759-ben kiadott könyve (Astronomiae Physicae juxta Newtoni Principia Breviarium) már a newtoni me-chanikát tárgyalja. Weiss meteorológiai méréseket is végez, bár maga a Meteoro-lógiai Tanszék csak 1945-ben alakul, annak ellenére, hogy 1919-ben és 1926-ban is született erre vonatkozó felterjesztés.Nem lehet célja ennek a rövid megemlékezésnek, hogy a Természettudományi Kar valamennyi jelenlegi tanszékének történetét ismertesse. De feltétlen szükségesnek tartom néhány fontos esemény felelevenítésével az 1949-es rendelethez vezető szer-teágazó folyamat és a korábbi kezdeményezések bemutatását.Bár az 1777-ben Mária Terézia által kiadott Ratio Educationis volt az a dokumen-tum, amely – követve az Európában kialakult oktatási rendet – kötelezően előírta az első évben a tiszta és alkalmazott mennyiségtan, továbbá a természetrajz oktatását, a második évben az elemi természettant, továbbá hogy „természetrajzból, mezei gaz-daságtanból, felsőbb mennyiségtanból, gyakorlati mennyiségtanból (építészet, föld-mérés, vízműtan), felsőbb és kísérleti természettanból (csak a természettudományos vonatkozású tárgyakat sorolva), csillagászattanból választható tárgyak legyenek”, és – mivel a fő szempont számára az alkalmazható tudás oktatása volt – elrendelte, hogy „a bölcsészet tanára tartózkodjék a fellengző subtilitásoktól, valamint hogy a természettan kísérletekkel adandó elő és a mennyiségtanban a főfigyelem az alkal-mazásokra – vízmértan, polgári építészet – fordítódjék”, azonban a felsorolt – ter-


74

mészettudományos – diszciplínák már korábban, számos esetben jóval korábban is megjelentek az egyetem oktatásában. Hiszen például az 1677-es nagyszombati kalendárium címlapján Magyarország tér-képe áll, amely feltehetően Szentiványi Márton, az egyetem tanárának műve, vagy komoly földrajzi, térképészeti ismeretek híján nem valószínű, hogy Szentmártony Ignác kapta volna azt a feladatot, hogy mérje fel az Amazonas vidékén a portu-gál–spanyol hódítások határvonalát, vagy Édei Xavér Ferenc, hogy készítse el Peru és Bolívia térképét. Ugyanakkor önálló tanszéke az – egyetemes és összehasonlító – földrajznak „csak” 1870-ben jött létre. Első vezetője Hunfalvy János volt. Vagy, ugyan a biológia elnevezés csak a 19. század elején bukkan fel, de például az 1689–1705 között íródott Nagyszombati Enciklopédia (ismét Szentiványi Márton) egyik fejezetének címe Vividarium philosophicum, dissertatio physica de plantis, azaz általános növénytan szerepel benne. Piller Mátyás (1733–1788) már az általános természetrajz professzora. Ez az elnevezés az ásványtan, kőzettan, botanika és zoológia együttesét takarja.Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az 1770-ben kezdődött reform kifejezetten kedve-zett a természettudományos diszciplínáknak. 1769-ben alakult meg a kémia és bota-nika tanszéke – igaz, akkor az orvostudományi karon belül, Winterl Jakab vezetésé-vel. (1810-ben válik majd szét a botanika és a kémia külön tanszékekre.) 1771 a bo-tanikus kert alapításának éve. 1774-ben – a bölcsészeti karon – létrejön az általános természetrajzi tanszék, amelyhez ekkor az állat-, növény- és ásványtani ismeretek tartoztak. Vezetője Piller Mátyás. 1773 és 1777 között alakul meg a „felsőbb mennyi-ségtani analízis”, az „elemi tiszta és alkalmazott mathesis” és az „alkalmazott felső mathesis” tanszéke.A Mária Terézia által elrendelt reform ünnepi eseményének keretében, 1780. június 25-én veszi át a rektor a Diploma Inaugurale-t, az egyetem „újraalapításának okle-velét” (együtt az egyetem kulcsaival). Ekkor a teológiai karon 9, a jogi karon 6, az orvosin 5, a filozófiain 12 tanár volt. A filozófiai karon a tantárgyakat osztályokba so-rolták – filozófiai, matematikai, históriai, filológiai osztály. De megint az elnevezések kicsit megtévesztőek, hiszen például a mechanika a matematikai osztályba tartozik, de történetesen a kísérleti fizika tanára tanítja, aki a filozófiai osztályba sorolódik. A kor néhány kiváló természettudósa: Makó Pál (1724–1793) (matematika, 1777-ben a filozófiai kar igazgatója), Mitterpacher József (1739–1788) (felső matematika, köny-vet írt Unterricht in der mathematischen Analysis und Maschinenlehre címmel), továbbá Mitterpacher Lajos (1734–1815), akinek munkássága kiterjed a fizika, földrajz, csilla-gászat, mezőgazdaság és a természetrajz területére.1782-ben jön létre az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum (földmérés, hidro-technika, mechanika) Rausch Ferenc (1743–1816), a filozófiai kar alkalmazottmate-matika-professzora irányításával. Az intézet majd 1850-ben válik ki, és jön létre a Műegyetem.Megjegyzendő, hogy az a felvilágosodott abszolutizmus, amely tehát hatékonyan elősegítette a természettudományok intenzív magyarországi fejlődését, az egyetem irányítási struktúráját is gyökeresen megváltoztatta, annak az elvnek megfelelően, hogy „Das Schulwesen ist und bleibt ein Politikum” (Mária Terézia). Az egyetem élén a főigazgató áll, aki vezeti a négy kar igazgatójából álló consistoriumot. Őket


75

közvetlenül az uralkodó nevezi ki. Rajtuk kívül álló, nekik alárendelt testület tagjai a rektor és a dékánok. (Mintha a nemrég beterjesztett és elutasított, a „gazdasági ta-nácsok” létrehozatalára vonatkozó törvény előképét látnánk.) A filozófiai kar első igazgatója és akkori dékánja is természettudós volt (1770-ben): Schoretics Mihály orvos – az igazgató, Weiss Ferenc fizikus – a dékán. A teljesség igénye nélkül sorakozzék itt néhány név, ezen korszak néhány kiváló ter-mészettudósa. Pasquich János csillagász, Tomcsányi Ádám fizikus, Jedlik Ányos, aki 1839 és 1878 között, azaz 39 éven keresztül volt a természettan tanszék vezetője, és a szabadságharc kitörésének idején a filozófiai kar dékánja is, Petzval Józsel fizikus, Petzval Ottó matematikus. Illetve az orvoskaron volt Kitaibel Pál botanikus, Schus-ter János kémikus.Talán ezen nevek fényében nem meglepő, hogy már Eötvös József miniszter 1848-as tervezete – amely tehát több mint 100 évvel az 1949-es kormányrendelet előtt fogal-mazódott meg – tartalmazza a filozófiai karon belül két osztály – matematikai és filozófiai osztály – létrehozását. 1848, illetve pontosabban 1850 valóban nagy válto-zást jelentett a kar életében. Ugyanis az 1848-ban – a szabadságharc kezdetén – meg-fogalmazott elvek egy része 1850-ben meg is valósult. 1848. március 17. A magyar királyi egyetem összes tanuló ifjúsága kívánatai címmel 9 pontot tartalmazó kiáltvány fogalmazódott meg. Ezek közül érdemes néhányat ki-emelni: „4. Tökéletes tanítási és tanulási szabadság. 5. A rendes és rendkívüli tan-szék, segédállomások stb. nem kegyelem útján, de érdem és nyilvános csődület általi betöltése minden valláskülönbség nélkül… 7. A tudományban elmaradt és elaggott tanárok elmozdítása, s nyugdíjaztatása.”1848 júliusában volt az „első magyar egyetemi tanítógyűlés”. Ezen a gyűlésen szere-pelt a karok egyenjogúsításának, és a bölcsészeti karon belül bölcsészeti és mértani szak létrehozásának kérdése. A gyűlés elvként megfogalmazza „az önálló tudomá-nyos kutatás szabadságát”, továbbá „a tudományos meggyőződés szabad előadá-sát”.Az 1850-es év valóban meghozza a bölcsészeti kar teljes egyenjogúsítását, az egye-tem többi karával egyenrangú kar lesz. Két évfolyam helyett teljes bölcsészeti fakul-tás alakul. Új tanszékek jönnek létre: ásványtan, növénytan, állattan, vegytan, de a kettéválás nem valósul meg.1873-ban Trefort Ágoston miniszter újra megismétli a kar kettéválasztására vonat-kozó javaslatot. 1895-ben, majd 1905-ben újabb kari bizottság vizsgálja meg a ketté-választás lehetőségét, de elutasítja. Ezen elképzelések időszerűségére utal például az is, hogy 1866-ban már külön önálló épülete volt a természettannak (Puskin u., D épület), 1886-ban a természetrajznak (Múzeum körút 4/a). A bölcsészeti kar bölcsé-szettudományi tanszékei számára csak 1911-ben adódott az a lehetőség, hogy önálló épületbe költözzenek az egyetem központi épületéből. Ez a mostani, Múzeum körút 6–8. alatti épület.Ajtai K. Sándor rektor 1907-ben mondott beszédében megfogalmazza, hogy a böl-csészkar „természetellenes viszonyban él a természettudományi szakokkal”. Ennek egyik oka talán az, amire Heinrich Gusztáv rektor utalt 1903. szeptember 15-én, az évnyitón mondott rektori beszédében: „Ma már odáig jutunk, hogy bár több ülést tartunk évenként, mint bármely egyeteme a világnak, komoly kérdést mégis csak


76

kivételesen lehet komolyan tárgyalni a karok vagy az egyetemi tanács ülésein, mert időnket és erőnket számos jelentéktelen dolog köti le.”A kar kettéosztásának javaslatát Klebelsberg Kunó miniszter is megfogalmazza 1926-ban, azonban a kar tiltakozik ellene. Klebelsberg azt kéri, hogy a karon belüli ügyeket külön „humán és természettudományos szekcióban” tárgyalják. 1925-ben a bölcsészeti karnak már 51 tanszéke van.Végül is, amint láttuk, az 1949-es rendelet önállósítja a Természettudományi Kart, majdnem napra pontosan 60 éve. Ezen áttekintés célja nem lehetett az, hogy egyetemünk 374 éves történetének ne-ves természettudós tanárait mind bemutassa. Hiszen olyan nevek maradtak ki, mint például maga Eötvös Loránd, egyetemünk névadója, vagy Kövesligethy Radó, aki-nek földrengéstani munkáját ma is alkalmazzák, Stoczek József fizikus, Szabó József (ásványtan), aki dékán és rektor is volt, Mauritz Béla, Sztrókay Kálmán, vagy az ős-lénytani tanszék első vezetője: Hantken Miksa, Koch Antal, továbbá a kémikus Thán Károly, Lengyel Béla, vagy számos matematikus: Farkas Gyula, König Gyula, Beke Manó, Fejér Lipót, Riesz Frigyes, és sorolhatnánk órákig.Dicsőséges névsor, dicsőséges történet. Méltón tükrözi ezt vissza az 1935-ben, egye-temünk alapításának 300. évfordulóján elfogadott 1935. évi V. törvénycikk 2. §-a: „A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem évszázadok viszon-tagságai közepett is mindig hű maradván alapítójának tudományos célkitűzéséhez, hivatásának magasabbrendűségébe vetett hittel, gazdag eredményekkel munkálta és fejlesztette a tudományt s tíz emberöltőn keresztül Isten, Haza és a Tudomány szolgálatára s a nemzet egészének javára nevelte polgárait. A törvényhozás ezért tör-vénybe iktatja az egyetemnek a magyar tudomány és a nevelésügy terén háromszáz éven át szerzett érdemeit.”Célom volt rámutatni arra, hogy a természettudományok gyökerei egyetemünkön már az alapításig visszanyúlnak, és természetes – bár kissé elnyújtott, de termését alaposan, egy évszázadon át, kiérlelt – fejlődés eredménye az, ami 1949-ben rende-leti formát öltött.Ezt a fajta fejlődést szimbolizálja az a fa, melynek elültetésére megkérem dr. Hudecz Ferenc rektor urat, amely mostantól a Természettudományi Kar fája lesz, és amely-nek gyökerei éppúgy messze lenyúlnak a földbe, mint a kar története a múltunkba, bár csak törzsét és virágait látjuk.

Budapest, 2009. május 7.

A tatai Geológus kert avatásamájus 9.

2009. május 9-én a Természetvédelmi Terület alapításának 50. évfordulóját ünnepelték Tatán. A Kálvária-domb területét ötven éve nyilvánították természetvédelmi területté. A területet ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezeli. Az évforduló méltó ünnep-léseként 2009. május 9-én emléktáblát avattak a Tatai Természetvédelmi Területen, ahol többek között Michl József, Tata polgármestere és Hudecz Ferenc, az ELTE rektora is


77

koszorút helyezett el, majd ezt követően hosszú távú együttműködési szerződést írtak alá. Az ünnepség keretében megemlékeztek az alapító Fülöp József akadémikusról is.A több mint 100 millió év földtörténeti eseményeit rögzítő tatai Kálvária-domb a 19. század első fele óta világszerte ismert. Az elmúlt fél évszázad során a magyar geológusok a Föld távoli vidékeiről hozott növényekkel különleges kertté varázsol-ták a területet. A terület, amely a gondos tervezés következtében ma több mint 600 növényfaj, köztük számos ritka örökzöld otthona is, és amely az évszázados kutatás ellenére máig szolgál újdonságokkal (a közelmúltban két, addig ismeretlen őslényt, ammoniteszt fedeztek fel itt), a mostani avatóünnepség során, hazánkban elsőként megkapta a Geológus kert nevet.

Tízéves lett az ELTE Erasmus-programjamájus 14.

2009. május 14-én ünnepi fogadást tartottak az Erasmus-koordinátorok tiszteleté-re az ELTE dísztermében. Az Erasmus az Európai Bizottság egyik legsikeresebb és legismertebb programja, mely mostanáig több mint 1,5 millió egyetemi hallgató mo-bilitását segítette elő Európában. Az ELTE 1998-ban hazánkban az elsők között csat-lakozott a mobilitási programhoz. 1998/1999-ben 116 hallgatónk utazott 64 partner-egyetemre egy-egy szemeszterre. Tíz év után 298 partnerünk fogad több mint 500 hallgatót és közel 100 oktatót. Az elmúlt három évben is dinamikusan nőtt a kiutazó (2006/2007: 347, 2009/2010: 558 fő) és a beutazó hallgatók száma (2006/2007: 149, 2009/2010: 275 fő). A minőségi munkát értékelték: egyetemünk, de elsősorban az Erasmus-felelősök, oktatók és hallgatók munkáját dicséri a 2007-ben a hallgatói mo-bilitásért odaítélt E-Quality Díj. A kiutazó oktatók száma sajnos alacsony (2006/2007: 81, 2009/2010: 95 fő), a beutazó oktatók száma 2006/2007-ben 52, 2009/2010-ben 70 fő volt, a kiutazó, adminisztrációban dolgozók száma viszont egy év alatt jelentősen bővült (2008/2009-ben 13, 2009/2010-ben 34 fő).

A szellemitulajdon-védelem a K+F eredmények hasznosítá-sában – workshopjúnius 3.

Az ELTE Rektori Hivatal Pályázati és Innovációs Központ és a Magyar Szabadal-mi Hivatal közös workshopján az ELTE szenátusi termében két előadás hangzott el. Először Kürtössy Jenő főosztályvezető-helyettes (MSZH Szabadalmi Főosztály) beszélt a szellemitulajdon-védelem alkalmazásáról a kutatás-fejlesztési eredmények hasznosításában, olyan kérdéseket érintve, mint hogy hogyan érdemes egy K+F pro-jekt optimális tervezéséhez és menedzsmentjéhez szellemi tulajdonvédelmi eszkö-zöket is felhasználni, hogyan informálódhatunk strukturált és akár ingyenes módon a technológiai trendekről, fejlesztési irányokról, tendenciákról, van-e lehetőség piaci monopoljogok elnyerésére, mikor érdemes egy találmányt szabadalmaztatni, és mi-kor érdemes a bejelentést megtenni. Ezután dr. Kiss Zoltán osztályvezető (MSZH


78

Szerzői Jogi Osztály) tartott előadást Szerzői jogi útjelzők az analóg és a digitális környe-zetben címmel. A rövid szerzői jogi ismertető segített eligazodni az internetes világ „szellemi KRESZ-szabályaiban”, hogy ne sérüljenek érdekeink, és ne sértsük mások érdekeit sem. A workshopot nagy érdeklődés kísérte.

Esély, Lehetőség, Tehetség, ELTE – sajtótájékoztatójúnius 4.

Az ELTE közoktatási infrastruktúra-fejlesztési projektjét bemutató, projektindító sajtótájékoztató apropóját az adta, hogy a Damjanich utcai Speciális Óvodába meg-érkezett a pályázaton nyert játszótéri eszköz, az óvodások nagy örömére. A rendez-vény keretében dr. Hudecz Ferenc rektor ünnepélyesen átadta a játékot leendő tu-lajdonosainak. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv részeként megvalósuló Nemzeti Iskolafelújítási Program keretében az ELTE öt közoktatási intézménye részesült tá-mogatásban; az „Esély, Lehetőség, Tehetség, ELTE – az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem gyakorlóintézeteinek infrastrukturális fejlesztése és eszközparkjának bőví-tése a közoktatás és a pedagógusképzés színvonalának fejlesztése érdekében” című pályázattal 250 millió forint támogatást nyert el. A felújítási és eszközbeszerzési pro-jektben az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, a Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola és Gyógypedagógiai Módszertani Központ, a Speciális Gyakorló Óvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központ, a Radnóti Miklós Gyakorló Általá-nos Iskola és Gyakorló Gimnázium, valamint a Trefort Ágoston Gyakorlóiskola vesz részt. A pályázat megvalósulásának elsődleges eredményeként az öt intézményben tanévenként közel 2500 gyermek és tanuló fejlesztési, oktatási, valamint 1000 tanár-jelölt tanítási gyakorlatának színtere válhat a 21. század oktatási módszerkövetelmé-nyeinek és esélyegyenlőségi elveinek megfelelővé.

Együttműködés az esélyegyenlőségért – sajtótájékoztatójúnius 5. Az IBM és az ELTE közötti esélyegyenlőségi együttműködés keretében – Magyaror-szágon elsőként – fogyatékossággal élő hallgatók részére kialakított speciális nyelvi laborokat adtak át az ELTE Trefort-kerti és lágymányosi campusán. Az Akadémiai Partnerség (Academic Partnership) program olyan IBM-kezdeményezés, amelyben a cég szorosan együttműködik felsőoktatási intézményekkel, hogy a fogyatékossággal élő hallgatók esélyeit javítsa az oktatásban és a munkavállalásban. Magyarországon a program 2008 őszén indult el. Az IBM nem csupán anyagilag támogatja a fogya-tékos diákok tanulmányait a nyelvi labor felszerelésével, hanem gyakornoki prog-ramja keretében munkatapasztalat-szerzésre is lehetőséget teremt. „Az egyetemen a 2008/2009-es tanévben közel 200 regisztrált fogyatékossággal élő hallgató tanul, ebből a két campuson mintegy 150 hallgató” – tájékoztatott Hudecz Ferenc rektor.A speciális nyelvi laborok diszlexia, diszgráfia, mozgás-, látás- vagy hallássérülés esetén is lehetővé teszik a nyelvtanulást. A laborokban személyi számítógépek,


79

szkennerek és interaktív táblák, illetve ezek speciális kiegészítői találhatók. A számí-tógépeket többek között képernyőolvasó és képernyőnagyító programokkal szerel-ték fel, ezzel segítve az alig vagy gyengén látók tanulási körülményeit. A látássérült hallgatók segítésére Braille-kijelzők és nyomtatók, a hallássérült hallgatók számára webkamerák, a diszlexiás és diszgráfiás hallgatóknak olvasást és írást segítő progra-mok és úgynevezett reading pen tollszkennerek állnak a rendelkezésre. Paál Péter, az IBM Magyarország vezérigazgatója hangsúlyozta: egyetlen cég sem mondhat le a tehetséges emberekről azért, mert fogyatékossággal élnek, vagy mert hátrányos helyzetű társadalmi csoporthoz tartoznak.

Megalakult az ELTE Akadémikusok Tanácsajúnius 10.

Az ELTE kutatási és képzési tevékenységének fejlesztése, pozíciójának javítása érde-kében – rektori tanácsadó testületként – 2009-ben megalakult az ELTE Akadémiku-sok Tanácsa. A testület feladata olyan javaslatok kidolgozása, jelzések, vélemények megfogalmazása, amelyek segítik az ELTE rektorát és munkatársait egyrészt az ELTE és az MTA kapcsolatainak fejlesztésében, másrészt a tudományos kutatással, a doktori képzéssel kapcsolatos kutatóegyetemi tevékenység színvonalának emelésé-ben. Dr. Medzihradszky Kálmán, az MTA Kémiai Tudományok Osztályának elnöke, az ELTE TTK Szerves Kémiai Tanszék professor emeritusa és dr. Szabó Miklós, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke, az ELTE BTK Ókori Ré-gészeti Tanszék egyetemi tanára elfogadta dr. Hudecz Ferenc rektor felkérését a Ta-nács társelnökként történő vezetésére. A Tanács üléseire meghívást kap az egyetem valamennyi akadémikusa. Az alakuló ülést Hudecz Ferenc rektor nyitotta meg; részt vett és felszólalt dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is.

Mit ér a bölcsészdiploma? – konferenciaoktóber 20.

A bölcsészdiploma valós értékéről cseréltek eszmét a magyarországi bölcsészettu-dományi karok, hallgatói önkormányzataik, valamint az ELTE Karrierközpontja és a munkaerő-piaci szereplők az ELTE-n rendezett konferencián. A Magyar Rektori Konferencia Bölcsészet- és Társadalomtudományi Bizottságának megbízásából szer-vezett eseményen az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegye-tem, a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, illetve a Miskolci Egyetem is képviseltette magát. A konferencia fő célja az adatokkal nem alátámasztott – a médiában elterjedt, negatív – általánosítások helyett a valódi problémafelvetés volt, a hazai helyzet tisztázása, a valós kép feltárása a bölcsészdiploma munkaerő-pia-ci értékét illetően. Előadást tartott többek között dr. Manherz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási és tudományos szakállamtitkára, dr. Fa-zekas Csaba, a Magyar Rektori Konferencia Bölcsészet- és Társadalomtudományi Bizottságának elnöke, dr. Fábri György, az MTA kommunikációs igazgatója, a mun-


80

kaerő-piaci kerekasztal-beszélgetésen pedig részt vett például a Magyar Telekom HR vezérigazgató-helyettese és a Nemzeti Közlekedési Hatóság alelnöke is. Az ese-mény előzményének tekinthető a 2009 tavaszán, szintén az ELTE-n megrendezett bölcsészkonferencia, ahol bölcsész dékánok kezdeményezték, hogy végre reális ké-pet kaphasson a közvélemény arról: a valóságban hogyan alakulnak a bölcsészet- és társadalomtudományi képzési területen diplomát szerzők elhelyezkedési esélyei.

Pedagógusképzési hálózat Közép-Magyarországon – projektnyitó rendezvénydecember 15.

Az ELTE Pedagógusképzési hálózat Közép-Magyarországon című TÁMOP-pályázata 60 millió forint támogatást nyert 2009 októberében. A projekt keretében az új, kom-petencia alapú oktatást biztosító pedagógusképzés érdekében az ELTE az egyete-men belül, intézményesített formában létrehoz egy a pedagógusképzést támogató szakmai szolgáltató- és kutatóközpontot a Közép-magyarországi régióra, kialakítja a hálózati együttműködés feltételeinek kereteit a konvergenciarégiókban működő hasonló központokkal, és kidolgozza a regionális központ kutatási-fejlesztési tema-tikáit. A gyakorlati képzés és a közoktatási mentorok képzésének előkészítése ér-dekében az ELTE kialakítja a mentorfelkészítés rendszerét, előkészíti a szakterületi mentorképzést a bölcsészet, a természettudomány és a gyógypedagógia területén. A pedagógusképzés tartalmi megújításának keretében az egyetem szakértői munka-csoportokat hoz létre a képzők képzésére, a tananyagfejlesztésre és a módszertani megújításra, módszertani modulokat és képzést szervez a pedagógusképzést szol-gáló informatikai és kommunikációs fejlesztésre. Minderről a projekt nyitó rendez-vényén számoltak be 2009. december 15-én az ELTE PPK-n.


81

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatóinak elismerései

A Magyar Köztársaság kitüntetései

Széchenyi-díjBoros Gábor egyetemi tanár – BTK Filozófia IntézetMargócsy István habilitált egyetemi docens – BTK Magyar Irodalom- és

Kultúratudományi Intézet

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggalMarosi Ernő egyetemi tanár – BTK Művészettörténeti Intézet

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjeOrbán Miklós professor emeritus – TTK Kémiai Intézet

Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjeVesztergombi György egyetemi tanár – TTK Fizikai IntézetVarga László professor emeritus – IK Programozáselmélet és

Szoftvertechnológiai Tanszék

Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjeTrencsényi László habilitált egyetemi docens – PPK Neveléstudományi

IntézetBarholy Judit egyetemi tanár – TTK Földrajz- és Földtudományi IntézetLeél-Őssy Szabolcs egyetemi docens – TTK Földrajz- és Földtudományi

IntézetKozma László habilitált egyetemi docens, dékán – IK Programozáselmélet

és Szoftvertechnológiai TanszékSarbu Aladár egyetemi tanár – BTK Angol–Amerikai IntézetSz. Jónás Ilona professor emeritus – BTK Történeti IntézetTarján Tamás egyetemi docens – BTK Magyar Irodalom- és

Kultúratudományi IntézetLövétei István egyetemi adjunktus – ÁJTK Egyetemes Állam- és

Jogtörténet TanszékTakács Péter egyetemi tanár – ÁJTK Állam- és Jogelméleti Tanszék

Magyar Köztársasági Arany ÉrdemkeresztMayer Miklósné dr. Nádasi Mária egyetemi tanár – PPK

Neveléstudományi IntézetTorkos Kornél egyetemi docens – TTK Kémiai IntézetRácz Lajos egyetemi tanár – ÁJTK Egyetemes Állam- és Jogtörténet

Tanszék


82

Húszéves a Köztársaság DíjFerge Zsuzsa professor emeritus – TáTK Társadalmi Kapcsolatok Intézete

Az oktatásért felelős miniszter által adományozható szakmai elismerések

Eötvös József-díjMérő László egyetemi tanár – PPK Pszichológiai Intézet

Szent-Györgyi Albert-díjFrank András egyetemi tanár – TTK Matematikai IntézetPetz Dénes egyetemi tanár – TTK Matematikai IntézetHunyady Györgyné Gárdonyi Zsuzsanna főiskolai tanár – PPK

Neveléselméleti Professzúra

Apáczai Csere János-díjGolnhofer Erzsébet egyetemi docens – PPK Neveléstudományi IntézetMátai Mária egyetemi docens – BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor

Intézet

Nagy Tibor Gyula-díjMüller György címzetes egyetemi tanár – ÁJTK Közigazgatási Jogi

Tanszék

Kiss Árpád-díjZászkaliczky Péter főiskolai tanár – BGGyK Általános Gyógypedagógiai

TanszékKotschy Beáta egyetemi docens – PPK Neveléstudományi Doktori Iskola

Brunszvik Teréz-díjVajdáné Kutas Csilla óvodapedagógus – ELTE Speciális Gyakorló Óvoda

és Korai Fejlesztő Módszertani Központ

Pedagógus Szolgálati EmlékéremCsonkáné Liszka Ágnes vezetőtanár, igazgatóhelyettes – ELTE Gyakorló

Általános Iskola és KözépiskolaTüzes Mariann fejlesztőpedagógus – ELTE Gyakorló Általános Iskola és

KözépiskolaWagner Pálné Honti Klára gyógypedagógus, igazgatóhelyettes – ELTE

Speciális Gyakorló Óvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központ

Magyar Felsőoktatásért EmlékplakettGnädig Péter ny. egyetemi docens – TTK Fizikai IntézetLakatos László – TáTK Szociológiai Intézet (posztumusz)


83

Bereczki Gáborné Mai Kiisk ny. egyetemi docens – BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

Németh László-díjKissné Spira Veronika vezetőtanár – Trefort Ágoston Gyakorlóiskola

Éltes Mátyás-díjPrónay Beáta főiskolai docens – BGGyK Gyógypedagógiai Pszichológiai

Intézet

A kultúráért felelős miniszter által adományozható művészeti és egyéb szakmai díjak

Bolyai-díjRitoók Zsigmond professor emeritus – BTK Ókortudományi Intézet

Egyetemi kitüntetések

Eötvös-gyűrűGyörgyi Kálmán egyetemi docens – ÁJTK Büntetőjogi Tanszék

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem EmlékérmeGolnhofer Erzsébet egyetemi docens – PPK Neveléstudományi IntézetRudas Tamás egyetemi tanár – TáTK Empirikus Tanulmányok IntézeteHortobágyi István főiskolai tanár – TÓK Matematika TanszékErdei Árpád professor emeritus – ÁJTK Büntető Eljárásjogi és Büntetés-

végrehajtási Jogi TanszékSchlett István professor emeritus – ÁJTK Politikatudományi Intézet

Pro Universitate Emlékérem arany fokozataGyőri János egyetemi docens – PPK Interkulturális Pszichológiai és

Pedagógiai KözpontGnädig Péter ny. egyetemi docens – TTK Fizikai IntézetSasvári László egyetemi docens – TTK Fizikai IntézetHegyi György ny. egyetemi tanár – TTK Biológiai IntézetNemes-Nagy József egyetemi tanár – TTK Földrajz- és Földtudományi

IntézetHorváth Ferenc egyetemi tanár – TTK Földrajz- és Földtudományi IntézetBenkes Mihály habilitált egyetemi docens – TáTK Politikai és Nemzetközi

Tanulmányok IntézeteSzabó Lajos főiskolai tanár – TáTK Szociális Tanulmányok IntézeteBenczúr András egyetemi tanár – IK Információs Rendszerek TanszékGonda János habilitált egyetemi docens – IK Komputeralgebra TanszékBárdosi Vilmos egyetemi tanár – BTK Romanisztikai IntézetBak Borbála ny. egyetemi docens – BTK Történeti Intézet


84

Emőkey István könyvtárvezető – BTK Krasznay Péterné könyvtárvezető – BTK Yamaji Masanori egyetemi docens – BTK Távol-keleti IntézetDonáth Péter egyetemi tanár – TÓK Társadalomtudományi TanszékGereben Ferencné főiskolai tanár – BGGyK Gyógypedagógiai

Pszichológiai IntézetBoros Zsuzsanna habilitált egyetemi docens – ÁJTK Politikatudományi

Intézet

Pro Universitate Emlékérem ezüst fokozata Papp Gabriella főiskolai tanár – BGGyK Tanulásban Akadályozottak és

Értelmileg Akadályozottak Pedagógiája Tanszék Németh Ágnes egyetemi adjunktus – ÁJTK Polgári Jogi Tanszék

Böddiné Schróth Ágnes vezetőtanár – Trefort Ágoston GyakorlóiskolaMohay Péter vezetőtanár – Trefort Ágoston GyakorlóiskolaMolnár Katalin vezetőtanár – Radnóti Miklós GyakorlóiskolaGottfried Tiborné gazdasági ügyintéző – TTKKurucz Váradi Katalin műszaki előadó – TTKPapp Andrásné igazgatási ügyintéző – Rektori Titkárság Válóczi Károlyné laboráns – TTKVasvári Józsefné műszaki szolgáltató – BTKVölgyi Lászlóné ügyvivő szakértő – BTK

Pro Universitate Emlékérem bronz fokozataPerlusz Andrea főiskolai tanár – BGGyK Hallássérültek Pedagógiája

TanszékMagyariné Horváth Ágnes tanszéki előadó – ÁJTK Magyar Állam- és

Jogtörténeti TanszékFilkorné Szabó Adrienn pályázati referens – Rektori HivatalHorváth Teréz ügyvivő szakértő – BTKMiskey Ferencné gazdasági csoportvezető – Jogi Továbbképző IntézetPálfia Zsoltné laboráns – TTKRenge Andrea irodavezető – Rektori HivatalSchiller Mariann vezetőtanár – Radnóti Miklós GyakorlóiskolaVeressné Székely Ágnes gazdasági ügyintéző – BTKZakáné Buzás Krisztina pályázati referens – Rektori Hivatal

Trefort Ágoston-emléklapGyékiss Katalin oktatásszervező – TÓK Sólyom Imre tanszéki ügyintéző – BGGyK Orosz Ildikó tanszéki előadó – ÁJTK Egyetemes Állam- és Jogtörténet

TanszékSchuck Ferencné intézeti előadó – ÁJTK Politikatudományi IntézetBajkó Zsuzsanna gazdasági ügyintéző – BTKHochdorfer Istvánné ügyintéző – TTK


85

Horváth Gábor ügyvivő szakértő – GMFIvádyné Blazsek Judit tanulmányi ügyintéző – BTKJáró Katalin iskolapszichológus – Radnóti Miklós GyakorlóiskolaJobbágy Ferenc selejtezési ügyintéző – GMFKovács Gabriella vezetőtanár – Trefort Ágoston GyakorlóiskolaKulla Henrik János igazgatási ügyintéző – TTKMagyar Tamásné vezetőtanár – Trefort Ágoston GyakorlóiskolaMarin Sándorné műszaki szolgáltató – BTKMonostori Zsuzsanna tanító – Radnóti Miklós GyakorlóiskolaOlajos Adrienn gazdasági vezető – IKSzabó Éva vezetőtanár – Trefort Ágoston GyakorlóiskolaSzarka Andrásné bérszámfejtési ügyintéző – GMFSziklai Gábor vezetőtanár – Radnóti Miklós GyakorlóiskolaVéryné Pákolitz Éva vezetőtanár – Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Professor emeritus címMayer Miklósné dr. Nádasi Mária egyetemi tanár – PPK

Neveléstudományi IntézetErdei Árpád egyetemi tanár – ÁJTK Büntető Eljárásjogi és Büntetés-

végrehajtási Jogi TanszékSchlett István egyetemi tanár – ÁJTK Politikatudományi IntézetMesterházi Zsuzsa főiskolai tanár – BGGyK Tanulásban Akadályozottak és

Értelmileg Akadályozottak Pedagógiája TanszékKenyeres Zoltán egyetemi tanár – BTK Irodalomtudományi IntézetKeszler Borbála egyetemi tanár – BTK Nyelvtudományi Doktori IskolaPalotás Emil egyetemi tanár – BTK Történeti IntézetProkopp Mária egyetemi tanár – BTK Művészettörténeti Intézet Bertényi Iván egyetemi tanár – BTK Történeti IntézetKara György egyetemi tanár – BTK Nyelvtudományi Doktori IskolaSchipp Ferenc egyetemi tanár – IK Numerikus Analízis TanszékAngelusz Róbert egyetemi tanár – TáTK Szociológiai IntézetOrbán Miklós egyetemi tanár – TTK Kémiai Intézet

Egyetemi tanári kinevezések

ÁJTKLehoczky Boldizsárné Kollonay Csilla – Munkajogi és Szociális Jogi

Tanszék

BTKSzabó László – Filozófia IntézetKovács András Bálint – Művészetelméleti és Médiakutatási IntézetBartosiewicz László – Régészettudományi IntézetPál Ferenc – Romanisztikai Intézet


86

Borsi Kálmán Béla – Történeti IntézetAdamik Tamásné – Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

TTKCsabai István – Fizikai IntézetTörök János – Biológiai IntézetSalma Imre – Kémiai Intézet

PPKBárdos György – Testnevelési és SportközpontSzabolcs Éva – Neveléstudományi IntézetFülöp Márta – Pszichológiai Intézet

TáTKFokasz Nikosz – Szociológiai Intézet

IKCsuhaj Varjú Erzsébet – Algoritmusok és Alkalmazásaik TanszékMárton Mátyás – Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

BGGyKBánfalvy Csaba – Társadalomtudományi Tanszék

Egyetemi magántanári oklevélHorváth Tamás egyetemi tanár – TTK

Az ELTE új akadémiai doktoraiÁcs Éva egyetemi magántanár – TTK Biológiai IntézetSzentesi Árpád egyetemi docens – TTK Biológiai IntézetGubicza Jenő habilitált egyetemi docens – TTK Fizikai IntézetJánosi Imre habilitált egyetemi docens – TTK Fizikai IntézetL. Rédei Mária habilitált egyetemi docens – TTK Földrajztudományi

KözpontEisemann György egyetemi docens – BTK Magyar Irodalom- és

Kultúratudományi IntézetKaposi Márton ny. habilitált egyetemi docens – BTK Filozófia IntézetFaragó István habilitált egyetemi docens – TTK Matematikai IntézetKárolyi Gyula egyetemi docens – TTK Matematikai IntézetGáspár Csaba egyetemi tanár – IK Numerikus Analízis TanszékValuch Tibor habilitált egyetemi docens – TáTK Szociológiai Intézet


87

Egyéb kitüntetések

Akadémiai DíjKeszler Borbála professor emeritus – BTK Magyar Nyelvtudományi és

Finnugor Intézet

Akadémiai Aranyérem Császár Ákos egyetemi tanár – TTK Matematikai Intézet

„Pro Neophilologia in Hungaria” díjBárdosi Vilmos egyetemi tanár – BTK Romanisztikai Intézet

Kosztolányi-emléklapKeszler Borbála professor emeritus – BTK Magyar Nyelvtudományi és

Finnugor Intézet

Mentor-díjRóka András egyetemi docens – TTK Kémiai Intézet

Pauler Gyula-díjBorsodi Csaba habilitált egyetemi docens – BTK Történeti Intézet

Gombocz Zoltán-emlékéremMarkó Alexandra adjunktus – BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor

Intézet

Juhász-Nagy Pál-díjObornyi Beáta egyetemi docens – TTK Biológiai IntézetPásztor Erzsébet egyetemi adjunktus – TTK Biológiai Intézet

Bárczi Géza-emlékéremSzathmári István professor emeritus – BTK Magyar Nyelvtudományi és

Finnugor Intézet

OTDK Pro Scientia Aranyérem kitüntetésErdei Anna egyetemi tanár – TTK Biológiai Intézet

Mestertanár AranyéremHercz-Dorman Aliz adjunktus – BTK Zenei TanszékMohay Tamás habilitált egyetemi docens – BTK Néprajzi Intézet

TDK-éremSzabó Mária egyetemi tanár – TTK Földrajz- és Földtudományi IntézetTasnádi Péter egyetemi tanár – TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet


88

Hungarian Society for the Study of English (HUSSE) Könyvdíj fődíjaBollobás Enikő habilitált egyetemi docens – BTK Angol–Amerikai Intézet

Prima Primissima és Junior Prima Díj

Junior Prima Díj „magyar oktatás és köznevelés” kategóriaVerdes Tamás tanársegéd – BGGyK Általános Gyógypedagógiai Tanszék

Junior Prima Díj „magyar tudomány” kategória Palla Gergely tudományos főmunkatárs – TTK Fizikai Intézet MTA

KutatócsoportPap Gyula kutatóasszisztens – TTK Matematikai IntézetKubinyi Enikő tudományos munkatárs – TTK Biológiai Intézet

Pro Renovanda Cultura HungariaePázmány Péter felsőoktatási díj

Medzihradszky Kálmán professor emeritus – TTK Kémiai Intézet

Szilárd Leó professzori ösztöndíj Vékás Lajos egyetemi tanár – ÁJTK Polgári Jogi Tanszék

Magyar Állami Eötvös-ösztöndíj Szalai István adjunktus – TTK Kémiai Intézet

Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj Kovács Zsolt adjunktus – TTK Fizikai IntézetKosztolányi András – TTK Biológiai IntézetNovák Zoltán adjunktus – TTK Kémiai IntézetNovothny Ágnes – TTK Földrajz- és Földtudományi IntézetPapp Krisztián tudományos munkatárs – TTK Kémiai IntézetTóth Péter tudományos segédmunkatárs – BTK MTA–ELTE Hálózati

Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport

Az Ókortudományi Társaság Marót Károly-díjaHorváth László adjunktus – BTK Ókortudományi Intézet

Az Ókortudományi Társaság Lénárd Sándor-díjaSimon Zoltán adjunktus – BTK Ókortudományi Intézet

Limina-díjKovács András Bálint egyetemi tanár – BTK Művészetelméleti és

Médiakutatási Intézet

NASA Einstein-ösztöndíj Kocsis Bence tanársegéd – TTK Fizikai Intézet


89

Bródy Imre-díj (ELFT)Palla Gergely tudományos főmunkatárs – TTK Fizikai Intézet MTA

Kutatócsoport

Simonyi Károly-díj Tél Tamás egyetemi tanár – TTK Fizikai Intézet

A Közép-Európai Tehetségkutató Alapítvány és az MTA által közösen alapított Talentum Akadémiai Díj (természettudományi kategória)

Farkas Illés tudományos tanácsadó – TTK Fizikai Intézet

„In memoriam Gábor Dénes” oklevél (Novofer Alapítvány) Náray-Szabó Gábor egyetemi tanár – TTK Kémiai Intézet

Kiváló Ifjú Regionalista DíjJakobi Ákos egyetemi adjunktus – TTK Földrajz- és Földtudományi

Intézet

A Komi Köztársaság Nemzetiségi Minisztériumának díszokleveleDomokos Péter professor emeritus – BTK Magyar Nyelvtudományi és

Finnugor Intézet

Pro Meteorologia Emlékérem Barcza Zoltán egyetemi adjunktus – TTK Földrajz- és Földtudományi

Intézet

Pro Geologica Applicata EmlékéremMindszenty Andrea egyetemi tanár – TTK Földrajz- és Földtudományi

Intézet


90

2009-ben az ELTE-n habilitáltak

Ács Ferenc földtudomány – ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi IntézetBaráth Magdolna történelemtudomány – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti

LevéltáraBárd Károly állam- és jogtudomány – CEUBene László filozófiatudomány – ELTE BTK Filozófia IntézetBúr Gábor történelemtudomány – ELTE BTK Történeti IntézetBuzinkay Géza történelemtudomány – Eszterházy Károly FőiskolaCsámpai Antal kémia – ELTE TTK Kémiai IntézetCsanádi Gábor szociológia – ELTE TáTK Empirikus Tanulmányok IntézeteDraskóczy István történelemtudomány – ELTE BTK Történeti IntézetFelkai Gábor szociológia – ELTE TáTK Szociológiai IntézetGelencsér Gábor filozófiatudomány – ELTE BTK Filozófia IntézetGonda János informatika – ELTE IK Komputeralgebra TanszékGyörgyiné Koncz Judit nevelés és sport – Károli Gáspár Református EgyetemHorn Ildikó történelem – ELTE BTK Történeti IntézetIllés Sándor földtudomány – KSH Népességtudományi KutatóintézetIzsák Éva földtudomány – ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi IntézetJordán Tibor matematika – ELTE TTK Matematikai IntézetKabódi Csaba állam- és jogtudomány – ELTE ÁJTK Büntető Eljárásjogi és

Büntetés-végrehajtási Jogi TanszékKalmár János történelem – ELTE BTK Történeti IntézetKázmér Miklós földtudomány – ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi IntézetKirály Ildikó pszichológia – ELTE Pszichológiai IntézetKiss Attila irodalom – Szegedi TudományegyetemKovács Mihály biológia – ELTE TTK Biológiai IntézetKurucz György történelem – Balassi Bálint IntézetLehoczkyné Kollonay Csilla állam- és jogtudomány – ELTE ÁJTK Munkajogi és

Szociális Jogi TanszékLengyel Zsolt történelem – ELTE BTK Történeti IntézetLiszka József néprajz – Selye János EgyetemLőrincz András informatika – ELTE IK Informatika Doktori IskolaMolnár Antal történelem – ELTE BTK Történeti IntézetPálfy József földtudomány – MTA–MTM Paleontológiai KutatócsoportPesti Sándor politikatudomány – ELTE ÁJTK Politikatudományi IntézetPomázi István földtudomány – Környezetvédelmi és Vízügyi MinisztériumRugási Gyula filozófia – Szent Pál AkadémiaSalma Imre kémia – ELTE TTK Kémiai IntézetSchlett Katalin biológia – ELTE TTK Biológiai IntézetSonkoly Gábor történelemtudomány – ELTE BTK Történeti IntézetStipsicz András matematika – Rényi Alfréd Matematikai KutatóintézetStumpf István politikatudomány – MTA Politikai Tudományok IntézeteSzabó Éva Zsuzsanna pszichológia – Szegedi Tudományegyetem


91

Szente Zoltán állam- és jogtudomány – ELTE ÁJTK Magyar Állam- és Jogtörténet Tanszék

Szilágyi Ágnes Judit történelem – Pannon EgyetemSzitár Katalin irodalom – Pannon Egyetem Timár Gábor földtudomány – ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi IntézetVárkonyi Gábor történelem – ELTE BTK Történeti Intézet


92

2009-ben kötött vagy megújított együttműködési szerződések

Ország Egyetem/szervezet Lejárat TémákAusztria Osztrák Tudományos

Akadémiahatározatlan idejű BTK Germanisztikai

IntézetNémetország Johannes Kepler

Egyetem, Linz 2012 IK

Franciaország Burgundiai Egyetem 5 év bármely szakterületOroszország Orosz Állami

Bölcsészettudományi Egyetem

2009. naptári év vége, utána automatikusan megújul

bármely tudományterület

Oroszország Moscow State Institute of International Relations (MGIMO-University)

5 év, automatikusan megújul

általános megállapodás

Oroszország Ural State University 2009. december 31., automatikusan megújul

bármely szakterület

Spanyolország Galíciai Autonóm Kormány

2009. december 31.

gallego nyelv, irodalom és kultúra oktatása, kutatása, terjesztése

Szlovénia University of Novi Sad automatikusan megújul

bármely tudományterület

Japán Aoyama Gakuin University

5 év, azután automatikusan megújul

hallgatói csere, bármely szakterület

Brazília Universidade Católica Dom Bosco

2014 általános szerződés


Documents

A 2009. ÉV Az év krónikája - elte.hu · 5 Előszó Tisztelt Olvasó! Örömmel ajánlom figyelmébe a 2009. évi Az év krónikája kiadványt. 2009 különleges év, hiszen szeptemberben