A CSONTVARY-KRÓNIKA KORAI FOGALMAZVÁNYA II.

ROMVÁRY Ferenc

Németh Lajos írja a harmadik kiadás elősza­vában: „A Csontváry-emlékkönyv első kiadása 1976-ban jelent meg. Nem egészen egy évtized alatt szükségessé vált a harmadik kiadás meg­jelentetése, és ez már önmagában is jelzi, hogy a „Csontváry-kultusz" nem pillanatnyi fellob-banás, divat, „sznobéria' volt, mint ahogy né­hányan hangoztatták a hatvanas évek végén, hanem Csonváry életműve csakugyan elfoglalta helyét a magyar szellemi életben. Szociológiai felmérések is mutatták, hogy Munkácsy és Szi-nyei mellett a nagyközönség körében ő a legis­mertebb magyar festő, a Magányos cédrus nép­szerűsége utolérte a Majálisét."

A magunk részéről a fentiekhez hozzátehet­jük még, hogy a Csontváry Múzeum változat­lanul nagy látogatottságnak örvend, ezzel is igazolva létrehozásának szükségességét. Fennál­lása óta rendszeresen évi 150—200 ezerre te­hető a hazai és külföldi érdeklődők száma. Ed­dig több millió látogatója volt már az állandó életmukiállításnak. A publikációk száma is ör­vendetesen emelkedő tendenciát mutat. A JPM évkönyveiben rendszeresen jelennek meg a Csontváry problematikát érintő írások, kutatá­si eredményeket közzétevő dolgozatok, adatfel­tárások és forrásközlések. Két közlemény is foglalkozik e számban a Csontváry elismerte­tésén, olykor a puszta fennmaradásért, a mű­vek megmentésén munkálkodó, az életmű iránt mélységes felelősséget érző és tanúsító Gerlóczy Gedeon hivatalos fórumokkal, hivatalnokokkal szembeni kitartó és szívós küzdelmével. Rokon a két közlés abban is, hogy mindkettő az első fogalmazvány hevületét, szókimondó kendőzet-lenségét őrzi. így a maga nyerseségében talán hívebben tükrözi, hitelesebben közvetíti azt a néha kilátástalannak tűnő helyzetet, honi köz­állapotot, közönyt és közömbösséget, mely kör­befonja és gúzsbaköti a tennivágyást és jószán-dékot, és értéket hagy elveszejteni fel nem is­mert értékekkel szembeni érdektelenségével.

A Csontváry-krónika 1959-es, Zombori Lajos által most közzétett vázlatát újabb adatokkal egészíti ki a JPM Képzőművészeti Adattárában őrzött, Gerlóczy hagyatékából származó 1973-as

részletezőbb, bővebb változat, mely tényszerűen ismerteti a Csontváry életmű hányatott sorsát. Minden bizonnyal közvetlenül a Csontváry-em­lékkönyv számára készült egyik első fogalmaz­ványról van szó, melyet az 1976-os (első) ki­adású kötetet megelőző, az előmunkálatok idő­pontját jelző 1973. november 304 dátum is hi­telesít. Természetszerűleg a Zombori-féle válto­zathoz képest újabb 25 év történései is hozzá­adódtak a krónikához.

Gerlóczy nyomtatásban megjelent szövegé­gen nagyobb súlyt kapott az életrajzi vonatko­zású visszaemlékezés. A Krónika az 1919-es ár­verezéssel zárul, a képek utóélete nem került publikálásra. Legalábbis ilyen autentikus for­mában, ilyen részletes megvilágításban nem. Lírai vallomással fejeződik be Gerlóczy írása, mely szerint „az elmúlt 55 esztendő alatt a Végzet, a Sors nem is egyszer csodával határos módon szólt bele, és segített a művek megmen­tésében: abban, hogy a XX. században, az egy­mást váltogató stílusirányok mellett, végül is nemzeitünknek ma már világviszonylatban is elismert, egyedülálló nagyságát nemcsak a kül­föld, hanem saját országa, hazája is megis­merje."

Fentiek szellemében, a Csontváry história jobb megismerése jegyében, az igazság feltárá­sának szándékától vezérelve döntöttünk úgy, hogy Gerlóczy Gedeonnak mindkét fogalmaz­ványát nyilvánosságra hozzuk.

A szöveg változatlanul kerül közlésre, ki­zárólag a gépelési hibákat javítottam át és né­hány értelemzavaró esetben használtam a záró­jelet.

Az öt nagyméretű Csontváry festménnyel kapcsolatos események,

időrendi felsorolásban 1919 októberében építési irodám részére mű­

termet kerestem, Így jutottam el az akkor Fe­hérvári út 34—36. számú, a Gárdonyi szobor mögötti sarokházba.1 A kapun „Mute-

'Ma Bartók Béla út 36—38. Az épület Budafoki utca felőli s árkán domborműves emléktábla ta­lálható.

A J a n u s P a n n o n i u s M ú z e u m É v k ö n y v e 34 (1989) : 295—303. Pécs , H u n g á r i a , 1990.

296 ROMVÄRY FERENC

rem kiadó" feliratú táblát láttam. A házfel­ügyelő a következőket közölte: „Egy idős fes­tőművész bérelte, s ő pár hónappal ezelőtt megbetegedett, majd a János kórházban meg­halt. Barátságos, kedves ember volt, a házban mindenki szerette, tisztelte. A család éppen fent van, mert november l-ig a műtermet ki kell üríteni és most tárgyalnak a teendőkről." Felmentem az ötödik emeletre és ott Kosztka Antalt, s a család férfi és női tagjait találtam. A családom nevét ismerték, szívesen fogadtak, de sajnos a műtermet egy nappal előbb már kiadták. A falakon érdekes iszénrajzok, alattuk festmények ládákban, hengereken nagyméretű képek, s a szerény bútorok megtöltötték a mű­termet. Engedelmet kértem, hogy a képeket megnézhessem. Döbbenetes erejű, színpompá­ban ragyogó tájképek, figurális kompozíciók voltak. Szuggesztív erejükkel olyan mély be­nyomott gyakoroltak reám, amilyet eddig csak a világ múzeumainak remekműveinél éreztem. Most e képek és rajzok láttán hasonló, ideg szá­laimat megborzongató, csodálatos érzés töltött el. Közben hallottam, hogy árverésen akarják a festményeket értékesíteni. Megkérdeztem hol és mikor tartják, mert érdekelnek a Csontváry festmények és rajzok. Akkor lettem 24 éves és anyai örökségemet az árvaszék rendelkezésem­re bocsátotta. Ez tette lehetővé, hogy az árve­résre elmenjek, s ott megvásároljam a képek nagy részét, a rajzokkal együtt. A család egyes kisebb képeket megtartott magának.

Építész irodám ekkor a nemrég elhunyt nagy­bátyám, Kaiser József építőművész Erzsébet krt. 19. számú házának irodájában volt. Ide­hoztam a festményeket és a rajzokat: a fala­kat beborította a kisebb festmények sokasága. Az öt nagyméretű kép: a Baalbek, Taormina látképe, Magas Tátra, Mária kútja és a Jeru­zsálemi Panaszfal2 Csontváry monumentális festményei, az eredeti külön hengerekre felcsa­varva, ládákban egy sarokban a padlón gon­dosan becsomagolva voltak elhelyezve. Később a IV. kerületi, Városház utca 4. számú ház V. emeletén béreltem műtermet, s az összes fest­ményeket ott, hasonló biztonságban helyeztem el és őriztem.

1921-ben Lehel Ferencz festőművész és mű­vészettörténész felkeresett, mert и Kosztka csa­ládtól megtudta, hogy én vásároltam meg a Csontváry hagyatékot. Tanulmányt és könyvet akart írni Csontváry művészetéről és a repro-

2 Baalbek; A taorminai görög színház romjai; A Nagy-Tarpatak a Tátrában; Mária kútja Názá­retben; A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben.

3 Rózsaffy Dezső (1877—1937) festő, művészeti író,

dukciók részére a képek lefotografálásához en­gedélyemet kérte. A kisméretű képeket az iro­dámban fényképezték le, az öt nagyméretű ké­pet a Városház udvarára egy verőfényes dél­előtt a Weinwurm-cég a ládákban levitette s a Lehel, valamint személyes felügyeletem mel­lett, a hengerekről lecsavarva, a falfelületre felaggatva készültek a felvételek. Elkészültük után hengerekre csavarva, ládákban visszavit­tük a festményeket irodámba. Lehel meghívá­sára Fényes Adolf, Lyka Károly, Vaszary János és több művész és kritikus is részt vett a fel­vételek készítésénél, is akkor Vaszary és Lyka megvitatták Csontváry művészi teremtőerejé­nek, csodálatos kompozíciós készségének és a képek üde, ragyogó színeinek művészi értékét. Lykának bizonyos fenntartásai voltak. Ezután nyugalmas évek következtek.

1925. nyarán Rózsafy? a Szépművészeti Mú­zeum európai hírű művészettörténésze hozta el irodámba a párizsi Louvre egyik igazgatóját, s ő a kisebb képeket látva annyira fellelkesedett, hogy a felvételek negatívjairól egy sorozat kó­piát kért, s ezeket tőlem meg is kapta.

A húszas évek végén Ernst Lajossal és Lázár Bélával egy Szinyei \Merse Pál emlékvacsorán egymás mellett ültünk és szóbahozták, hogy nem volna-e lehetséges az Ernst múzeumban egy Csontváry emlékkiállítást rendezni? Én emlékeztettem őket, hogy mikor 1919-ben ér­deklődtem náluk Csontváry iránt, mint dilet­táns álmodozóról le akartak beszélni. Ez a ki­állítás ügye akkor abbamaradt és amint később megtudtam, csak Vaszary János szorgalmazásá­ra voltak hajlandók az emlékiállítást 1930 ok­tóberében megrendezni. Akkoriban Vaszary Jánosnak a Magyar Művészetben megjelent cikke szerzett nagy meglepetést: részletesen ki­fejtette, hogy Csantváry nemzetközi alkotómű­vészi nagysága miben és mennyivel nagyobb mint Cézanne-é, Gauguiné és Van Goghé. Az Ernst Múzeumból ugyanolyan gonddal, ellenőr­zésem mellett szállították oda és vissza a nagy­méretű képeket hengeren, eredeti feszítőkere­teivel és ládáival. Teljes épségben így kerültek vissza a Városház utcai irodába.

1931-ben jelent meg Lehel Ferencnek Csont­váry művészi nagyságát fejtegető nagyformá­tumú újabb könyve/1

1939-ben a nemzetközi politikai nyugtalanság hatására nem tartottam elég biztonságosnak a Csontváry képek őrzésére a Városház utcai iro-

műkritikus, a Szépművészeti Múzeum volt igaz­gatóőre.

4 behel Ferenc : Csontváry Tivadar, a posztimp­resszionizmus magyar előfutára (Második vázlat) Párizs, 1931.

A CSONTVÁRY-KRÓNIKA FOGALMAZVÁNYA И. 297

dámát, ezért Csánki Déneshez5, a Szépművé­szeti Múzeum főigazgatójához fordultam azzal a kéréssel, hogy az öt nagyméretű képnek a múzeum raktárában való elhelyezését engedé­lyezze. Csánky szívesen vállalta, s én elismer­vény ellenében kifogástalan állapotban saját hengerein és ládáikban kiszállítottam Csontváry öt nagyméretű képét és grafikáit.

Az 1944. április 3-i repülőtámadás után a részben időközben a lakásomban, valamint az irodámban őrzött kisebb méretű Csontváry ké­peimet az általam tervezett, 1943—44-ben fel­épített Petőfi Sándor utca 12., Párisi utca 6/a. és 6/b. számú bérházak alsó, bombabiztos pin­céjében helyeztem el.

A Városház utcai műterem és az I. Naphegy u. 19. III. emeleti lakásom az ostrom alatt sú­lyosan megrongálódott. Az irodám és a jelenle­gi Galamb utca 3. sz. alatti lakásom rendbeho­zatala után a kisméretű képeket ide hozattam.

Csontváry nagy képei a második világhábo­rút a Szépművészeti Múzeum pincéjében az eredeti hengereken és ládákban vészelték át. Később ezeket, és a lakásomról odaszállított ki­sebb képeket a Képzőművészeti Főiskola tanári karának és növendékeinek óhajára a főiskola dísztermében, tanácstermében és könyvtárában függesztettük ki.

1947-ben Károlyi Mihály párizsi követünknek Budapesten vendége volt Jean Cassou a pári­zsi Musée National d'Art Moderne igazgatója, s ő itt előbb Károlyi budapesti lakásán látta Csontvárynak tőlem kölcsönkért három nagy képét, majd ezeken fellelkesülve a többi képet is megnézte a főiskolán. Szorgalmazására a Kül­ügyminisztérium Kulturális Osztálya 1948 szep­temberében Csontváry öt nagyméretű, nyolc kisebb festményét és tíz szénrajzát tőlem nyug­ta ellenében átvette és Párizsba küldte kiállí­tásra. A festményeket és rajzokat a Képzőmű­vészeti Főiskola szakemberei csomagolták a hengerekre és ládákba.

1949 március és április hónapban a képeket a Musée National d'Art Moderne helyiségeiben egyéb magyar kép- és szoboranyaggal együtt állították ki. A párizsi magyar követség jelen­tése szerint Csontváry művészete óriási sikert aratott. Jean Cassou úgy nyilatkozott, hogy a mélypontra süllyedt École de Paris művészeire óriási lelkesítő hatást gyakorolt. A párizsi kö­vetség a művészi és a napilapok összes kriti­káit fotókópiában is megküldte.

1949 év végéig az értékes műtárgyakat a Mú­zeumok Országos Központjának0 be kellett je­lenteni. Bejelentésemben közöltem, hogy a ki-

5 Csánky Dénes (1885—?) 1944 után Dél-Ameriká­ban telepedett le.

mutatásban megjelölt Csontváry képeim a pá-1 rizsi kiállításon szerepeltek, s még nem kaptam г vissza őket. Kértem a hazahozatalhoz hivatalos

támogatásukat. Állandó sürgetésemre a Szép­művészeti Múzeumhoz utasítottak, ahol senki

t sem akart tudni semmiről. A külügyminiszté-) rium Kulturális Osztálya időközben megszűnt,

a régi tisztviselők közül senki sem volt a he-i lyén (Rajk-ügy), így újra a Musée National 2 d'Art Moderne igazgatójához, Jean Cassouhoz

fordultam, s ő azt közölte velem, hogy a kiállí­tás bezártával annak egész anyagát, közte Csontváry műveit is a magyar követségnek ad­ta át.

1950 áprilisában a Múzeumok Országos Köz-) pontja értesített, hogy Csontváry művei vissza­

érkeztek, a Szépművészeti Múzeumban azon­ban csak nyolc kisméretű képet mutattak meg nekem, az öt nagyméretű képről és a tíz szénrajzról senki sem akart tudni semmit.

1950. május 31-én a Szépművészeti Múzeum­nak írt levelemben kértem az öt nagy képnek és a még ugyancsak hiányzó szénrajzoknak fel-

" kutatását. Kértem továbbá, hogy mivel félő, 1 hogy a nagyméretű képek csomagolását és kül-1 dését is olyan szakszerűtlenül fogják végezni, 1 mint a visszaérkezett kisebb képekét, gondos-( kódjának arról, hogy a festményeket a kiszállí-* tásnál alkalmazott fahengerre szakemberek köz­

bejöttével helyezzék rá a feszítőkeretekkel '' együtt, ugyanolyan csomagolásban, mint ahogy 2 kiküldöttük, küldjék vissza. Erre a levélre vá-У laszt nem kaptam, s többszöri érdeklődésemre

szóbeli felvilágosítást sem adtak. 1954-ben és 1955-ben a Szépművészeti Mú-

c zeum letéti szerződés tervezeteket küldött ne­kem, ezekben a nagy képek nem szerepeltek, ezek szerint a múzeum vezetősége nem tudott arról, hogy a nagy képek nála lennének. A

2 szerződés tervezeteket egyébként nem írtam alá, mert a kisebb méretű festményeknek és

l rajzoknak részemre váló kiadásához ragaszkod-г tarn. * 1956. június 15-én a Szépművészeti Múzeum­

nak írt és a másolatban az Üj Magyar Képtár-* nak és a Külügyminisztériumnak is megküldött я újabb levélben sürgettem a nyolc festmény és e a rajzok kiadását, a hiányzó 5 festmény felku­

tatását. A Külügyminisztérium azt válaszolta, hogy már a levél vétele előtt intézkedett, a festmények felkutatását maga is fontosnak tartja, szóban is csak annyit mondottak, hogy hazahívják a párizsi követség egyik dolgozóját, aki talán tud valami közelebbit mondani.

6 Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (1949 és 1952 között).

298 ROMVÁRY FERENC

1955—56-ban megkezdődött a magyar anyag­nak a régi képtárból való szétválasztása és kez­detben a Károlyi palota, majd később a Curia volt épületébe való átszállítása. A magyar anyag igazgatója Rajnai7 volt, s neki elpana­szoltam a Csontváry festményekkel kapcsolatos problémámat. Segítségét ígérte és 1956. július 31-én megkaptam sürgönyét, hogy a nagy ké­pek megvannak. Ekkor derült ki, hogy a képek már 1950. elején a többi képpel együtt vissza­érkeztek.

Közbevetőleg megjegyzem, hogy a képeket nemcsak én kerestettem, hanem Fülep Lajos műtörténész is, aki erről így számolt be a Kor­társ 1963 novemberi számában: „Evekkel ez­előtt az 1949 évi áprilisi párizsi kiállítás után érdeklődtem, hol vannak (a Csontváry képek), miért nem látni őket? Az intézmény vezetője azt felelte, nincsenek! Párizsban feladták őket, az úton elvesztek." A következő alkalommal azt a választ kaptam, hogy diplomáciai úton Európaszerte keresik őket. Mikor aztán végül azt mondottam, hogy világraszóló botrányt csa­pok, ha nem kerülnek elő, egy idő után közöl­ték velem, hogy a képek ott vannak a pincé­ben ládákban meg tekercsekben, sose vesztek el, idejében megérkeztek, szabályszerű elismer-vénnyel átvették őket, csak ott voltak elveszve a pincében már nem is tudom hány évig? Ak­kor még külön elkeseredett harcot kellett vív­nom azért, hogy felhozzák, letekerjék, de mi­kor azt is követeltem, hogy vakrámára feszít­sék az volt a válasz: »lehetetlen, nincsen rá fe­dezeti« Kérdezem mibe kerül? A válasz: 4000 forintba. Azt mondottam: én fedezem! Igenám, de azt mondották, nincsen hely ahol felállítsák. Megmondottam, hogy ugyanott és hogyan fel­állíthatják; elérni végülis csak annyit tudtam, hogy restaurálták őket és azután persze újra feltekerték."

Az említett távirat vétele után megnéztem a képeket, s megállapítottam, hogy főleg a ké­pek szélein festékleválások vannak. Ezt a Szép­művészeti Múzeumhoz intézett 1956. augusztus 10-i levelemben rögzítettem, egyidejűleg meg­köszöntem, hogy a további leválások megaka­dályozására, szakszerű leragasztásukról rögtön gondoskodtak, s felhívtam figyelmüket arra, hogy a képeket kifogástalan, jó állapotban vit­ték ki Párizsba, a képek hengerre voltak felfe­szítve,8 s mellette vakrámákat is küldöttem: visszaérkeztek-e azok, s ha nem, akkor pótló­lag vissza kell szerezni, vagy új vakrámákat kell elkészíteni, mert a tartósan összegöngyölt képeken a festék megrepedezik és lepattog.

7 Rajnai Miklós (sz.:1925) művészettörténész. Ang­liában él.

1- E levélre a Szépművészeti Múzeum a Kül-ï- ügyminisztériumhoz utasított. A Külügyminisz-a térium arra az álláspontra helyezkedett, hogy \r ő az egész anyagot még 1950-ben a Szépművé-i- szeti Múzeumnak átadta, akkor sem a sérülé-)s seket, sem a feszítő keretek hiányát nem kifo-is gásolták, annyi idő után a Külügyminisztérium í- már felelőssé nem tehető. Én viszont rámutat-k tam arra, hogy a képeket tőlem a Külügymi-i- nisztérium vette át, velem szemben felelős, én

pedig csak most jutottam hozzá, hogy a képe-,j ket megnézhessem. Erről a megbeszélésről a )S Szépművészeti Múzeumot 1956. október 17-i

levelemben tájékoztattam. ;_ A kis képeket 1956 szeptemberében vissza-n kaptam, az öt nagy kép pedig a Nemzeti Gálé-\ ria letétébe került.

Az 1958. évi brüsszeli világkiállításon a nagy t képek közül a Mária kútja a magyar pavilon-il ban volt, két kisebb képpel kiállítva, a harma-n dik kisebb képet a „Sétalovaglás a tengerpar-ц ton"-t a nemzeti pavilonban állították ki s en-t_ пек alapján, mivel holt művészt nem tüntet-L hettek ki, a Magyar Nemzeti Galéria Grand

Prix~t és nagy aranyérmet kapott. Hazahoza-k tála után a Mária kútját a Magyar Nemzeti

Galériában hengerre csavarva a raktárban he-e lyezték el. ;_ Az 1960. december 16-án újabb levelet küld-,_ tem Pogány Ödön Gábornak, a Nemzeti Galé-l_ ria főigazgatójának és ebben szorgalmaztam új-)_ ra valamennyi nagy kép rendbehozatalát.

0 ^ * *

1962. július 2-án a Kulturális Kapcsolatok |" Intézete értesített, hogy ez év decemberében a

brüsszeli Beaux Arts helyiségében Csontváry l> kiállítást kíván rendezni. E levélre 1962. július a 3-án adott válaszomban közöltem, hogy három

nagy kép: a Baalbek, a Taormina és a Tátra a súlyosan rongált állapotban van. A Nemzeti

Galériában tartott legutóbbi szakértői szemle '- megállapította, hogy az 1948-49-es párizs-s brüsszeli kiállításról visszaérkezett és azóta a

múzeum raktárában felgöngyölt állapotban tá­rolt képeken festék el- és leválások keletkeztek

n és sürgős restaurálásra van szükség. Amennyi-l> ben tehát bárhol Csontváry egész művészi al­

kotását felölelő kiállítást óhajtanak rendezni, ezeknek a képeknek sürgős rendbehozatalára van szükség. Rámutattam arra, hogy az 1948-49-es kiállításra kiküldött hengerek, feszítőrá-

t mák még mindég nem kerültek elő. Kifejezést t adtam annak az aggodalmamnak, hogy a kül­

földi kiállításoktól féltem a képeket, mert a

8 Pontosabban: feltekerve, feltekercselve.

A CSONTVÁRY-KRÓNIKA FOGALMAZVÁNYA II. 299

leggondosabb kezelés mellett is a vakrámáról le kell szedni, felgöngyölve küldeni, újra felfe­szíteni, ami előbb-utóbb a képek pusztulásai eredményezi, és akkor nem lesz mit kiállítani. Javasoltam, hogy amennyiben mégis kiállításra kerül sor, járjanak el a Nemzeti Galéria igaz­gatóságánál, hogy a megrongált (...) Csontváry vásznakat azonnal vegyék a restaurátorok mun­kába és ellenőrzésem mellett a festékleváláso­kat rögzítve a hiányokat pótolják.

Ezt követően 1962. július 5-én a KULTI-bari* szóban azt közölték velem, hogy a Nemzeti Ga­lériában tárolt nagyméretű Csontváry képeket szakértő bizottság megvizsgálta és javaslatuk alapján a szükséges konzerválási és restaurá­lási munkákra a megbízást megadva ezt már folyamatba is tették. Minthogy erről mitsem tudtam, július 6-án levélben kértem tájékozta­tást a Nemzeti Galéria főigazgatójától, hogy kikből állott a szakértői bizottság és mit állapí­tott meg a képek állapotáról. Ki vagy kik, hol és mikor fogják a konzerválás és restaurálás munkáját elvégezni, milyen módszerrel kíván­ják a festékleválásokat rögzíteni és a hibákat pótolni, hogy az olajfestményeknél a későbbi színelváltozást elkerüljék? Kértem a levélben, hogy a képek rendbehozatala után újra szakér­tői bizottság vizsgálja meg a képeket, tisztázva, hogy elbírják-e a hosszú utat, a folytonos ráz­kódást, a képek feigöngyölesét stb. A gyenge állapotban levő képeknél nem fog-e újra újabb festékleválás keletkezni, és felvetettem azt a gondolatot, hogy minthogy az 1948. évi repülő­gépen történt kivitel alkalmával a képek nem rongálódtak meg, hanem csak a vasúton történt visszahozatalukkor, nem kellene-e most is a ké­peket repülőgépen vinni és hozni?

A Nemzeti Galériához intézett 1962. október 2-i levelemben újból megismételtem a képek restaurálásával és szállításával kapcsolatos kí­vánságaimat, mert ezekre mindaddig választ nem kaptam.

Végülis a nagyméretű képek szakértői vizs­gálata 1962. október 12-én történt meg. A vizs­gálaton megállapították a nagy képek állapotát és a kiállítás előtt elvégzendő munkálatokat. A szemle alkalmával mind én, mind dr. Dénes Je­nő hangsúlyoztuk, hogy a képek a Párizsba tör­tént kiszállítás előtt kifogástalan állapotban voltak.

A restaurátori munkák folyamata alatt, 1962. november 8-án közöltem a KULTI-val, hogy a nagy képeket vakrámára felfeszítve szállítsuk, mert a festővásznak rongált volta miatt fél(n)ek, hogy a leszedéskor és az újra félfeszí­tésnél repedések keletkezhetnek. Erre váló te-

9 Kulturális Kapcsolatok Intézete.

kintettel kértem a szállítás módjának megbe­szélésére, részvételemmel tartandó értekezlet összehívását.

A nagy festményeken végzett restaurálási munkákat az 1962. november 19-i jegyzőkönyv tatralmazta, megállapítva, hogy a képek most már kifogástalan állapotban vannak.

Minthogy már akkor tudtam, hogy a kiállítás­ról való visszaérkezéskor nem leszek Budapes­ten, 1962. november 16-án a KULTI-hoz, 1962. november 29-én a Nemzeti Galériához intézett levelemben kértem, hogy a kicsomagoláshoz képviseletemben dr. Dénes Jenőt hívják meg, s amennyiben a festményeken, vagy a képrá­mákon javítások válnának szükségessé, a mun­kálatokat azonnal végezzék el.

A brüsszeli kiállításról visszaérkezett festmé­nyeket 1963. január 10-én csomagolták ki. Er­ről felvett jegyzőkönyv különféle sérüléseket állapított meg.

Minthogy akkor én Torontóban voltam, a Magyar Nemzeti Galéria a feleségemet értesí­tette telefonon, hogy a restaurálást el fogják végezni.

Még Torontóban kaptam a KULTI táviratát, melyben közölték, hogy a festményeket a leg­érzékenyebb három nagy vászon kivételével (hogy melyek ezek a távirat nem nevezte meg) Belgrádba is ki kívánják állítani. 1963. január 26-i levelemben megírtam, hogy a nagy képek tekintetében nem járulok hozzá. A KULTI azonban 1963. február 3-i távirata szerint ra­gaszkodott a Tátra és a Panaszfal belgrádi kiál­lításához. Ujabb, 1963. február 3-i válaszomban utaltam az 1962. október 22-i jegyzőkönyvben foglaltakra, s ezért a Belgrádba szállításhoz csak azzal a feltétellel járultam, hozzá, hogy a képeket rámában vigyék le Belgrádba és visz-szaszállítás után mindkét kép a szakértői bi­zottság által javasolt konzerválását végezzék el, s a konzerválással és restaurálással kapcsolatos költségeket a KULTI vállalja.

A KULTI 1963. február 18-i válaszában kö­zölte, hogy a Mária kútját is ki kívánja állí­tani, mely célból másfél méter átmérőjű hen­gert készített. 1963. február 20-i válaszomban mindehhez „Fájó és féltő szívvel" hozzájárul­tam.

Erről a levelezésről a Nemzeti Galériát is tá­jékoztattam.

A belgrádi kiállításról visszaszállított festmé­nyek kicsomagolása 1963. április 29-én történt. Az erről szóló jegyzőkönyv szerint újabb sérü­lések történtek.

1963. június 21-én a Nemzeti Galériához írt levelemben felhívtam a figyelmet arra, hogy a belgrádi kiállítássál kapcsolatban a KULTI-vál kötött megállapodás szerint, a KULTI a Taor-

300 ROMVÁRY FERENC

mina és a Panaszfal restaurálási költségeit vál­lalta, kívánatosnak tartottam a jegyzőkönyv szerint megrongált állapotban visszaérkezett Baalbek és Tátra, valamint a Mária kútja tel­jes rendbehozását.

Az 1963, szeptember 12-i levelemben ismét sürgettem a nagy képeknek helyreállításával kapcsolatos kérdések mielőbbi tisztázását és a munkálatok elvégzését.

ífe :sfc з|с

Még a brüsszeli kiállítás előtt, 1962 tavaszán közölték velem a Nemzeti Galériában, hogy Csontváry nagy vásznait Székesfehérvárra kí­vánják levinni és ott kívánják restaurálni és utána kiállítani s a nagy képek Székesfehérvá­ron maradtak volna. Én hozzájárultam a gon­dolathoz, hogy így a falra kerülő képeket mentsük meg a pusztulástól.

A székesfehérvári kiállítás 1963. május 19-én nyílt meg és 1963 szeptember végéig volt nyitva.

A székesfehérvári kiállítás nagy sikere arra in­dította a Művelődésügyi Minisztériumot, hogy a festmények sürgős budapesti kiállítását kíván­ja. Az ebben a kérdésben 1963. október 1-én tartott értekezleten kifejeztem aggodalmamat, a festmények állapotára való tekintettel. Aggo­dalmaimat azzal igyekeztek enyhíteni, hogy a Művelődésügyi Minisztérium biztosított, hogy a képek lebontása és budapesti felszerelése a Nemzeti Galéria restaurátori osztályának ellen­őrzése mellett a legnagyobb gondossággal fog történni. A budapesti kiállítás bezárta után pe­dig, a minisztérium lehetőséget biztosít a képek helyreállításához és az állag biztosításhoz szük­séges minden intézkedés megtételére, mielőtt az anyag újból visszakerül Székesfehérvárra.

1963. október 3-án Székesfehérvárott a Nem­zeti Galéria szakértői szemlét tartottak a fest­mények elhelyezésének, szállítási lehetőségei­nek, illetőleg a mozgatással járó problémák megvizsgálásának tárgyában. Erre a szemlére engem nem hívtak meg, arról csak évek múlva értesültem, s még később volt módomban a szemléről készült jelentés másolatát megtekin­teni. Eszerint a szakértők azt állapították meg, hogy a nagyméretű Csontváry festmények fes­tékrétege nagyon sok helyen sérült, repedezett, a lebontás, a szállítás számtalan veszélyt rejt magában.

1963. november 1-én írt levelében a Nemzeti Galéria kisebb méretű képek kölcsönzését kérte

a Szépművészeti Múzeumban rendezendő kiál­lítás céljaira. Az 1963. november 9-i levelem­ben ismét rámutattam a képeket fenyegető ve­szedelmekre, részleteztem a lakásomon levő képek átadásával kapcsolatos feltételeimet, köz­tük a nagy képek rendbehozatalát, s ezeket a feltételeket a Nemzeti Galéria a levél másola­tára tett feljegyzés szerint elfogadta.

1964. január 20-án a Művelődési Miniszté­riumban újabb értekezlet volt Csontváry ké­peinek restaurálása és a kiállítás utáni végle­ges elhelyezése tárgyában. Az értekezlet vala­mennyi résztvevője aggodalmát fejezte ki a képek állapota miatt és az értekezleten elhang­zottak alapján a Művelődésügyi Minisztérium többek között a következő határozatokat hozta:

1. több kép, köztük a most tárgyalt 5 kép (nagy kép) vakrámáit haladéktalanul ki kell cserélni;

2. az új rugós vakrámákkal kapcsolatban a Nemzeti Galéria 1964. június l-ig kidolgozza azok technikai terveit és március l-ig javasla­tot tesz, hogy hol rendeljék meg a szükséges alkatrészeket ;10

3. a bizottság vizsgálja felül a képeket és te­gyen javaslatot a restaurálásra 1964. április 10-ig.

Az utóbb említett bizottság 1964. április 1-én a budapesti kiállítás bezárása után anélkül, hogy engem értesített volna, a Szépművészeti Múzeumban megvizsgálta a képeket, megálla­pította a konzerválási és a restaurálási felada­tokat, javaslatokat tett a restaurátorok szemé­lyére, a restaurálás ellenőrzésére.

1964. június 23-án a Nemzeti Galéria közölte, hogy a képeket a Szépművészeti Múzeumból történő átszállítás után a különleges rugós vak­keretre feszítve tárolná, megfelelő reprezenta­tív elhelyezésben, eddig azonban nem sikerült kivitelezőt találni.

1964. július 25-én a Művelődésügyi Miniszté­riumnak írt újabb levelemben panaszoltam, hogy korábbi leveleimre választ nem kaptam, megismétlem, hogy a korábbi szállítások és res­taurálások alapján a legnagyobb aggodalomban vagyok, s ezért kértem ismét a konzerválást és restaurálási munkálatok előkészületeinek felül­vizsgálására és jóváhagyására nemzetközi szak­értői bizottság meghívását. Utaltam arra, hogy a drezdai képtár anyagának restaurálási tervét szovjet, lengyel, csehszlovák, nyugatnémet, hol­land restaurátorokból álló bizottság vizsgálta

101983-ban a pécsi múzeum megbízásából, a mi­nisztérium költségvállalásával ifj. Madarassy Walter, később szabadalmaztatott eljárása alap­ján a Baalbek és a Mária kútja Názáretben fém­

keretes rugós vakrámára került. Egyúttal a JPM két restaurátora, Tarai Teréz és Czakó Ferenc a két képet köröskörül, 40 cm-es szélességben tör­ténő dublírozással megerősítette.

A CSONTVÁRY-KRÓNIKA FOGALMAZVÁNYA II. 301

felül, s az tett javaslatot a festmények további elhelyezésének módozataira: hőfok, nedvesség­tartalom, megvilágítás stb.

1966. október 20-án újabb levelet írtam a Nemzeti Galériának. Ebben elpanaszoltam, hogy 1964 tavasza óta — ismételt szorgalmazásom el­lenére — a hibás Panaszfal restaurálásán kívül — semmi sem történt. A több mint a két éve elrendelt rugós, mozgó rámák még most sincse­nek felszerelve és a nagyméretű Csontváry ké­pek változatlanul vetemedő farámán lógnak. Elmondottam, hogy a képeket megvizsgáltam és részletesen megírtam tapasztalataimat.

1966. október 26-án a Művelődésügyi Minisz­tériumban tartott értekezleten ismét javasol­tam a restaurálások és konzerválások kérdésé­ben külföldi szakértők meghallgatását, s noha ezt a Nemzeti Galéria restaurátorai ellenezték, a Művelődésügyi Minisztérium képviseletében jelen volt dr. Liptai11 főosztályvezető, a szocia­lista baráti országok múzeumai vezetőinek se­gítségét, illetve segítségének igénybevételét lát­ta szükségesnek.

1967. január 7-én a Művelődésügyi Miniszté­riumhoz írt levelemben bejelentettem igénye­met, az állami garancia mellett kölcsönadott Csontváry festményeimnek rendbehozatalára. A Nemzeti Galériának írt hibajegyzék alapján a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosz­tályán 1964. január 20-án tartott értekezleten a meghívott szakértők véleménye alapján, a rész­letezett munkák mielőbbi végrehajtását kértem, így a jegyzőkönyvben felsorolt hét nagyméretű Csontváry kép korszerű, rugós rámával való felszerelését, a Baalbek című Csontváry kép Székesfehérvárról való felhozatalát és méltó helyen való kiállítását. Az 1964. április 1-i jegy­zőkönyvben felsorolt konzerválási és restaurá­lási munkálatok költségkeretének, az anyag és munkaerő szükségletnek már most megállapí­tott határidős, tervszerinti előkészítését, továb­bá korábbi javaslataim figyelembevételét és hogy a tervbevett munkálatok előkészítési munkájában észrevételeimet megtéve részt ve­hessek, és a végrehajtást ellenőrizhessem. Hangsúlyoztam, hogy a Csontváry-gyüjtemé-nyem jövőjének biztosítása érdekében a kül- és belföldi kiállítások során és következtében megrongált festmények rendbehozatalát díj­mentesen kell elvégezniök.

1967. január 10-én a Nemzeti Galéria közölte, hogy az 1964. április 1-i jegyzőkönyvben foglal­takat teljesíteni kívánják, s igyekeznek a meg­felelő fémkereteket biztosítani.

1967. január 16-án a Nemzeti Galériában a Csontváry képek állapotának megvizsgálása tár~

11 Dr. Liptai Ervin.

gyában értekezlet volt. Ezen az állagfelmérésen kívül a bizottság szükségesnek tartotta, hogy egy e célra kijelölt szűkebb szakértői csoport (restaurátor, műtörténész), beható vizsgálat alapján részletes, írásos szakvéleményt készít­sen részben a jelenlegi állapotról, részben a res­taurálásnál követendő, korszerű eljárásokról. A szakértői ténykedés tiszteletdíját a Múzeumi Főosztály finanszírozná.

Lerögzítette a bizottság, hogy a jelenlegi vak­rámák a szóbanforgó nagyméretű képek feszí­tésére nem alkalmasak, a korábban nálunk ki­vitelezni próbált rugófeszítésű kísérleti szerke­zeti elem a korábbi egyértelmű vélemény sze­rint nem vált be, ezért a bizottság a körülmé­nyeket mérlegelve javasolta, hogy e téren már nagy gyakorlattal rendelkező olasz intézethez forduljanak a speciális keretek megtervezése, illetve kivitelezése tárgyában.

1967. január 21-én, 1967. január 7-i levelem­re válaszul a Művelődésügyi Minisztérium ér­tesített, hogy a Múzeumi Főosztály minden in­tézkedést megtesz a képek konzerválása és res­taurálása érdekében. Ez az elhatározás az 1964. április 1-i jegyzőkönyvben szereplő összes alko­tásra vonatkozik.

1967. január 27-én a Művelődésügyi Minisz­tériumnak írt levelemben megköszöntem a ki­látásba helyezett intézkedéseket, javasoltam, hogy a restaurálási tervek felülvizsgálatára a drezdai, varsói és prágai múzeumok főrestau-rátorait hívják meg. Rámutattam arra, hogy a Baalbek tekintetében kell a legsürgősebben in­tézkedni, s hangsúlyoztam, hogy a rendbehoza­tal az állam kötelessége.

1967. február 16-án a Nemzeti Galéria ér­tesített, hogy a Művelődésügyi Minisztérium fő­osztálya a költségvetésen kívüli nagyságrendű várható kiadások miatt magához vonta átme­netileg az egész kérdéskomplexum intézését, és velem egyetértésben tett javaslataiknak meg­felelően a vitás kérdések teljes rendezésére tö­rekszik.

1967. március 1-én pedig a Művelődésügyi Minisztérium azt közölte velem, hogy március hó 15-től kezdődő időben bizottsággal vizsgál­tatja meg a tulajdonomban álló festmények ál­lagát és a bizottság javaslatainak megfelelően velem egyetértésben rendelkezik a festmények restaurálásának ügyében, a nagyméretű fest­mény-képek vakkeretének, illetve rugós rámá­jának megterveztetése és elkészítése ügyében intézkedett.

Ezt követően került sor az egyes kisebb ké­pek értékcsökkenése miatt indított perre, s ez­zel a Nemzeti Galériával és a Művelődésügyi Minisztériummal a többi kép tekintetében meg­szakadt a kapcsolatom. A Nemzeti Galéria le-

302 ROMVÁRY FERENC

tétében levő képek sorsáról, állapotáról, az esteleges restaurálási munkákról, a képek elhe­lyezéséről értesítést nem kaptam. Az időközben lejárt letéti szerződés meghosszabbítását sem kezdeményezték.

>fc з|с %

1971. július 10-én újból levélben kértem a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztá­lyát, hogy a vállalt restaurálások és konzervá­lások elvégzése és rugós keretekben való elhe­lyezésében, ennek érdekében tett folyamatban levő, vagy a közeljövőben teendő intézkedések­ről tájékoztasson.

A minisztérium 1971. december 1-én kelt le­velében közölte döntését, amely szerint restau­rálási munkák elvégzésére csak akkor fogja fel­hívni a Magyar Nemzeti Galéria vezetőjét, ha előzőleg velük a restaurálás minden részletére megállapodást kötök, hogy így a restaurálásra fordított jelentős kiadások mellett bármiféle kártérítési igény alapját kizárja.

A döntés alapján felkértem a Magyar Nem­zeti Galéria igazgatóságát, hogy a megállapo­dás létrehozása érdekében szükséges lépéseket tegyük meg. Levelemre választ nem kaptam, sürgetés ellenére, s csak a Művelődésügyi Mi­nisztériumnak írt újabb levél után hívott össze a Magyar Nemzeti Galéria 1972. március 16-ára egy megbeszélést. Ezen a megbeszélésen megál­lapodtunk, hogy három szakértő: Móré Miklós, Németh Lajos és Illés János leutaznak Székes­fehérvárra, ott megszemlélik a Baalbek című képet, majd utána Budapesten a Galéria épü­letében levő további négy nagyméretű képet és javaslatot tesznek a restaurálás, konzerválási munkák mikéntjére, idejére, a rugósrámákra vonatkozólag pedig a Galéria érintkezésbe lép a római restauráló intézettel, s onnan ajánlatot kér a négy nagyméretű kép rugós rámáinak el­készítésére.

A Magyar Nemzeti Galéria 1973 januári le­velével küldötte meg a szakértők jelentését, javaslatát, s a Magyar Nemzeti Galériának a Művelődésügyi Minisztériumhoz intézett jelen­tésének másolatát.

Befejezésül még megemlítem a következőket:

(1.) Csontváry a felszabadulás utáni első ki­állítását a Magyar Kommunista Párt rendezte meg a Bp. IL, Fillér u. 32. sz. székházában. 1945. október 27-től november 10-ig. A külföld­ről emigrációból hazatért festőművészek: Pór Bertalan, Perlrott Csaba, Ék Sándor stb. lelke­sedtek az akkor a Képzőművészeti Főiskola fa­lán és a Fillér utcai kiállításon látott remek­művekért. Ellentmondás sem volt a régi tanári kar és az újonnan érkezettek között. Napilapok kritikusai: Kmetty, Ék Sándor stb. a Fillér utcai kiállítás után újságcikkekben, tanulmá­nyokban a legnagyobb lelkesedéssel, elismerés­sel emlékeztek meg Csontváry egyedülálló mű­vészetéről.

A kiállításon a festményeken és rajzokon kí­vül Csontváry művészetének jellemzésére a kö­vetkező feliratot alkalmazták: „Csontváry visz-szavonultan, egyedül a művészetnek élt. A je­lenségeknek csak egy bizonyos része érdekelte csupán, de azt megrázóan, szuggesztíven, mé­lyen és őszintén átérezve festette meg. Művé­szetünkben egyedüli jelenség volt. Messze meg­előzte korát expresszivitásával és a természet átélésének közvetlenségével." Csak később, a szocialista realizmusnak az építészet, képzőmű­vészet stb. terén bekövetkezett irányzat(a) vál­toztatta meg ezt az általános lelkesedést. A ké­sőbbi külföldi: párizsi, brüsszeli stb. világsike­rek csak fokozták a hivatalos tartózkodást, amely dacára az aranyéremmel kitüntetett Csontváry nemzetközi elismerésének, csak a legutóbbi időben változott meg.

A nemzetközi művészettörténet idegen nyelveken is megjelent Csontváry ismertetések hatására kiadványokban, cikkekben, élőadások sorozatában — jelentőségét — századunk leg­nagyobb festőművészei közé emelte.

Időközben — sajnos — különösen a nagymé­retű festmények, nagyon megrongálódtak. Ezeknek konzerválását és restaurálását tovább halasztani nem lehet, mert ezek (jelenlegi álla­pota) a művek teljes megsemmisülését fogják eredményezni.

ígéretekben bőven volt részünk, itt az ideje, hogy ezeket gyors és eredményes, a művek megmentéséhez szükséges tettek kövessék.

Budapest, 1973. november 30-án.