Ideggyogy Sz 2016;69(5–6):000–000. 1

EREDETI KÖZLEMÉNY

A DEGENERATÍV SPONDYLOLISTHESIS INSTRUMENTÁLTFÚZIÓS SEBÉSZI KEZELÉSÉNEK HATÁSA AZ

ÉLETMINÔSÉGRESÁRÓ Enikô1, MISIK Ferenc2, BANCZEROWSKI Péter1, 2

1Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Idegsebészeti Tanszék, Budapest2Országos Klinikai Idegtudományi Intézet, Budapest

THE CHANGES IN QUALITY OF LIFE AFTER INSTRUMENTED SURGICAL FUSION OF DEGENERATIVE SPONDYLOLISTHESISSáró E, MD; Misik F, MD; Banczerowski P, MD, PhDIdeggyogy Sz 2016;69(5–6):000–000.

Objective – There is no internationally accepted guidelinefor treatment of spondylolisthesis in the literature, otherwisethis degenerative disease has great social and economicalimpact. There is no hungarian study examining the efficacyof instrumented fusion procedure in surgical treatment ofspondylolisthesis. In current study we examined the effective-ness of fusion technique focusing on the impact of quality oflife.Methods – Between 1st January, 2011 and 30th June,2012 we examined a group of patients – who were opera-ted on by instrumented fusion technique because of spondy-lolisthesis –, in the National Institute of ClinicalNeurosciences, using the Oswestry Low Back DisabilityQuestionnaire. All patients were treated after ineffectiveconservative treatment. The question was wheather how haschanged the patients’ quality of life after the operation.Paired-sample t-test was used in this study.Results – Eighty-eight of the 97 examined patients reporteddifferent levels of impovement in the postoperative period,two patient’s condition has not changed in spite of the sur-gery, seven patient’s condition showed progression in ave-rage one year after the surgery. The pain improved mostsignificantly (55.5%) (p<0.0001). Using the 16 point bor-derline according to the Questionnaire (over moderate disa-bility), significant improvement was detected in 50 patients(51.5%). Succesful surgical result – according to the qualityof life – was seen in 77.41% of male and in 50.98% offemale patients. According to the different age groups,72.72% of the younger (before retirement), and 53.06% ofthe retired patients belonged to this group. At least 15 pointimprovement was detected 35,05% of the patients, the ove-rall improvement was 10.5 point.

Bevezetés – A spondylolisthesis kezelésével kapcsolatban amai napig nincs egységes álláspont a nemzetközi irodalom-ban, ugyanakkor hosszú távon a kórkép kezelésére annakszociális és gazdasági vonatkozásai miatt is kiemelt figyel-met kell fordítani. Tanulmányok sora vizsgálta a különbözôkezelési módok, többek között az instrumentált fúziós eljá-rás sikerességét, de egységes irányelv azóta sem született.Magyarországon nem áll rendelkezésre vizsgálat azzal kap-csolatban, hogy az instrumentált fúziós sebészi eljáráshogyan befolyásolja a spondylolisthesisben szenvedô bete-gek életminôségét. A jelen felmérésben spondylolisthesismiatt fúziós sebészi eljárással kezelt betegek életminôségétvizsgáltuk.Módszer – Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben2011. január 1. és 2012. június 30. között spondylolisthesismiatt fúziós mûtéten átesett betegek csoportjait vizsgáltuk azOswestry Low Back Disability Questionnaire segítségével. Abetegek eredménytelen konzervatív kezelést követôenkerültek mûtéti beavatkozásra. Az értékelés során arrakerestük a választ, hogy a betegek állapota, életminôségehogyan változott a mûtétet követôen. Az eredmények érté-kelésekor páros mintás t-próbát alkalmaztunk.Eredmények – Az általunk vizsgált 97 beteg közül 88számolt be különbözô mértékû állapotjavulásról átlagosanegy évvel a mûtét után, két beteg állapota a mûtét ellenérenem változott, hét beteg állapota pedig romlott. A vizsgáltparaméterek közül a fájdalom csökkenése volt a legkifeje-zettebb (55,5%) (p<0,0001). Az Oswestry életminôség-skála szerint szigorúbb kritériumot (mérsékeltnél nagyobbmértékû korlátozottság) meghatározó 16 pontos határtfigyelembe véve 50 beteg állapota javult (51,5%). Ezen kri-tériumok szerint a férfiak 77,41%-ánál, a nôbetegek

Levelezô szerzô (correspondent): Prof. dr. BANCZEROWSKI Péter, Országos Klinikai Idegtudományi Intézet & SE, ÁOK,Idegsebészeti Tanszék; 1145 Budapest, Amerikai út 57. Telefon: (06-1) 251-2999, fax: (06-1) 251-5678,

e-mail: banczerowski.peter@med.semmelweis-univ.hu, bancpet@gmail.com

Érkezett: 2014. november 19. Elfogadva: 2015. február 20.

#OPEN##PRINT#

| Hungarian | http://dx.doi.org/10.18071/isz.69.0001 | www.elitmed.hu

2 Sáró: A degeneratív spondylolisthesis instrumentált fúziós sebészi kezelésének hatása az életminôségre

Az emberi evolúciós fejlôdés egyik meghatározószakasza a felegyenesedés, a két lábra állás

volt. Ezt a speciális tartást részben a gerincoszlop ésa hozzá tartozó izmok, ízületek, szalagok felépítésetette lehetôvé. Az egyes csigolyák elmozdulásilehetôségeit az ízületi felszínek síkja és azok csigo-lyatesteken áthaladó képzeletbeli hossztengelyhezviszonyított elhelyezkedése határozza meg. A moz-gásszegmentum stabilitásának kritériuma szerint aszomszédos csigolyák között a kohézió mindenfiziológiás testtartásban és elmozdulásban megtar-tott. Amennyiben ez a kapcsolat megbomlik – atöbbletterhelés részben az izomzatra hárul –, annakkövetkeztében az esetek egy részében hát- és derék-fájdalmak alakulhatnak ki.

Olmarker szerint a népesség mintegy 80%-aszenved élete során hát- és derékfájdalomtól1. Akórokok között a gerinc degeneratív elváltozásaijátsszák a fô szerepet, melyek között szerepel aspondylolisthesis. Az idôsebb korosztályt – kifeje-zetten a 60 év feletti nôket – érinti nagyobb mérték-ben a degeneratív gerincbetegségek valamelyik for-mája. A fiatalabb korosztályban a sportolók, anehéz fizikai munkát végzôk és az aktívabb életmó-dot folytatók érintettebbek degeneratív gerincbe-tegségekben. A jellemzô tünet a deréktáji fájdalom,melyhez társulhat radiculopathia, neurogén claudi-catio, ritkábban gyöki kiesési tünet. A konzervatívkezelés ellenére a nem kellô mértékben enyhülôpanaszok miatt jelentôsen korlátozódhat a betegélettere, életminôsége; munkaképtelenség, a pszi-chés állapot romlása, depresszió jelentkezhet. Ezen

okok következtében a betegek szociális, pszichés ésgazdasági degradációja következhet be.A degeneratív spondylolisthesis kezelésének a

mai napig nincs egységesen elfogadott protokollja ahazai és nemzetközi irodalomban. Ennek okarészben a betegségcsoport sokszínûsége, a változa-tos klinikai megjelenés, a többféle kezelési eljárás,a kezelésre adott eltérô reakció, a társuló megbete-gedések, illetve a vizsgálatok során az egységeskutatási feltételek kialakítási nehézsége. A North American Spine Society (NASS) által

összeállított gyakorlati tapasztalatokon alapulóirányelv-gyûjtemény segítséget nyújt a degeneratívspondylolisthesis diagnózisának felállításában,illetve a terápia megválasztásában2. Az irányelvet a2007-ig megjelent nemzetközi szakirodalom ösz-szegzése és elemzése, metaanalízíse alapján fogal-mazták meg. Az esetek döntô többségében azon betegeknél

kerül sor mûtéti beavatkozásra, akik kimerítették azorvostudomány által nyújtott egyéb kezelési lehetô-ségeket. A sebészi kezelés szempontjából leggya-koribb eljárás a gerinc elmerevítésével (fúziójával)blokkcsigolya létrehozása. Ezen eljárás tartható a„gold standard” sebészi kezelési módnak, melyetkövetôen a rögzített szakasszal szomszédos szeg-mentumok kompenzálni tudják a merev rész moz-gáshiányát (egyúttal ezen szegmentumok fokozot-tabban használódhatnak el). E mellett használato-sak félig merev szerkezetek, mely módszereknél azérintett szegmentumra esô terhelés csökkentése acél.3

50,98%-ánál volt a mûtét sikeresnek tekinthetô a betegekéletminôség-javulása szempontjából. Életkor szerint a fiata-labb (nyugdíjaskor elôtti) betegek 72,72%-a, míg a nyugdí-jas betegek 53,06%-a tartozott ebbe a kategóriába.Legalább 15 pont javulás az összes beteg 35,05%-ánál voltészlelhetô, a kategóriákat egybevetve átlagosan 10,5 pon-tos csökkenés történt.Megbeszélés – Eredményeink az eszközös fúziós sebészieljárás eredményességét igazolják a degeneratív spondylo-listhesis kezelésében. A felmérés alapján a kifejezettebbpanaszokkal rendelkezô fiatalabb (öregségi nyugdíj elôtti)férfiak tekinthetôek olyan betegcsoportnak, akiknél a leg-nagyobb a várható életminôség-javulás esélye a mûtétetkövetôen. Következtetés – A spondylolisthesis sebészi kezelésében azinstrumentális fúziós sebészi technika hatékony és ajánlhatóeljárás, amely jelentôs életminôség-beli javulást eredmé-nyezhet a betegek számára. Pontosabb indikációfelállítás ésaz optimális kezelés meghatározása céljából azonbantovábbi vizsgálatok szükségesek.

Kulcsszavak: spondylolisthesis, fúzió, dekompresszió, életminôség

Discussion – Our results proved effectiveness of instrumen-ted surgical fusion procedure in the treatment of degenera-tive spondylolisthesis. According to our results the youngermale population with significant symptoms is the group,where improvement in quality of life is more pronauncedafter the surgical procedure. Conclusion – The instrumented fusion surgical techniqueprovides successful clinical and surgical outcome in patientswith degenerative spondylolisthesis. It could improve thequality of life. Althought multicentre follow-up studies areneeded to determine the exact indication and optimal the-rapy.

Keywords: spondylolisthesis, fusion, decompression, quality of life

A Cochrane Collaboration munkájában számostanulmány szerepel, melyek az instrumentális fú-zióval kapcsolatos kérdéseket tanulmányozzák4.Bridewell (1993) és Grob (1995) tanulmányai azelsôk között mutattak ki szignifikáns különbséget adekompresszió és fúzió versus csak dekompresszióközött, vizsgálataikban a fúzióval kiegészítettdekompresszió során jobb eredményt értek el adekompresszióval szemben, a csúszás a csakdekompressziót követôen progressziót mutatott azutánkövetés során5, 6. Kurz és Fischgrund degenera-tív spondylolisthesishez társult gerinccsatorna-szûkületben szenvedô betegeket vizsgáltak, ered-ményeik szerint az instrumentális rögzítés maga-sabb fúziós rátát eredményez a betegek körében,mint az eszköz nélküli dekompresszió, viszont aposztoperatív fájdalom esetén nincs szignifikánskülönbség a két eljárás között7. McGuire (1993),Carragee (1997) és Moller (2005) tanulmányaibanaz isthmicus spondylolisthesis a patológiai háttér,és egységesen a fúziót tartották sikeresebb terápiá-nak8–10. A svéd Fritzell tanulmányának (2001)olyan személyek a vizsgálati alanyai, akiknek dege-neratív porckorong-elváltozás áll a krónikus derék-fájdalmuk hátterében, és kizárja azokat, akiknéldegeneratív spondylolisthesist és/vagy stenosist istaláltak. Eredményei alapján a fúziós stabilizáláshatékony, a posztoperatív fájdalmat csökkentô éséletminôséget javító eljárás11. Keller (2003) a dege-neratív porckorong-elváltozás miatti derékfájda-lomban szenvedô betegek állapotát vizsgálta afúziós mûtétet követôen12. Négy további tanulmánypedig (Zdeblick, 1993; Thomsen, 1997; France,1999; Christensen, 2002) azt vizsgálta, hogy külön -bözô kóreredetû derékfájdalomban szenvedô bete-gek hogyan reagáltak a fúziós mûtétre13–16. A tanul-mányok, tekintettel a nagyobb vérveszteségre, ahosszabb mûtéti idôre, a hosszabb rehabilitációra ésa magasabb szövôdményi rátára, nem állnak ki egy-ségesen az instrumentális fúziós eljárás használatamellett.A fenti tanulmányok továbbra sem bizonyítot-

ták, hogy a fúzió lenne a degeneratív gerincbetegsé-gek, beleértve a spondylolisthesis optimális terá-piája. Az okok között szerepelt, hogy klinikailag,patológiailag és statisztikailag heterogén spektru-mot öleltek fel. A különbözô csoportok különbözôeszközöket használtak, különbözô mûtéti techni-kákkal. Számos tanulmány alacsony statisztikaiszignifikanciával dolgozott, beleértve az inadekvátrandomizációt, a vak vizsgálatok hiányát, az elfo-gult értékelés lehetôségét. A legtöbb ismertetettvizsgálat sebészeti szempontokat vett figyelembe,kevés volt a betegközpontú eredmény. Ennek ellenére a felsorolt kutatások eredménye-

it figyelembe véve és a hiányosságoktól eltekintvea posterolateralis fúzió vezetett a legmagasabb fúzi-ós rátához. Ettôl függetlenül úgy tûnt, hogy a klini-kai sikeresség a határvonalon mozog. Nem lehetettegyértelmûen meghatározni, hogy van-e olyan kór-folyamat, és ha igen, melyik, ahol a fúzió mintterápia egyértelmûen létjogosult, valamint arról,hogy melyik eszközkombinációval és technikávalérhetô el a legmagasabb sikerességi arány. Több más tanulmány is készült a fúziós eljárás

használatával kapcsolatban. Ez elsôsorban C. RyanMartin és Adam T. Gruszczynski nevéhez fûzôdik17.Nyolc tanulmányban keresték a választ arra, hogy afúzió elônyösebb-e a dekompressziónál5,18–24.Nyolcból hét tanulmány arra az eredményre jutott,hogy a fúzióval kiegészített dekompressziónagyobb valószínûséggel ér el jobb klinikai ered-ményt, a dekompresszióval ellentétben.Magyarországon nem érhetôek el olyan tanulmá-

nyok, amelyek a degeneratív spondylolisthesissebészi kezelésének hatékonyságát vizsgálták azéletminôség-változás tekintetében. A degeneratívspondylolisthesis kezelésében az instrumentáltfúzió gyakran alkalmazott, elterjedt sebészi eljárás.Ezen betegség az idôsödô korosztályt érinti elsôsor-ban, s mivel Magyarország öregedô társadalom,ezáltal fokozottan érintett. A fiatalabb korosztály-ban kisebb az elôfordulás gyakorisága, ugyanakkore betegek szempontjából súlyosabb következmé-nyekkel járhat a munka- és keresôképtelenség. A jelen felmérésünkben arra kerestük a választ,

hogy a betegek a saját megítélésük alapján az inst-rumentált fúziós eljárás után milyennek ítélték mega sebészi beavatkozás hatékonyságát, jelentkezett-eszámottevô változás állapotukban, életminôségük-ben. Választ kerestünk egyúttal arra nézve, hogy azéletkor, a nem befolyásolja-e a terápiás hatást.

Módszerek

Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet Ge -rincsebészeti Osztályán retrospektív felmérést vé -geztünk. A 2011. január 1. és 2012. június 30. kö -zött degeneratív spondylolisthesis miatt eszközösfúziós mûtéten átesett betegek csoportját vizsgál-tuk. Kilencvenhét beteg került a csoportba, közülük53 nô és 44 férfi volt, 36–86 éves kor között, aholaz átlagéletkor 65,5 év volt (1. ábra). Mindenmûtétre kerülô beteg degeneratív spondylolisthesis-ben szenvedett és eredménytelen konzervatív keze-lésen esett át. Az ugyanazon sebészi módszert éseszközöket használó idegsebészek betegei kerülteka vizsgált csoportba. A 2012-ben Magyarországontörvényes öregségi nyugdíjkorhatárt figyelembe

Ideggyogy Sz 2016;69(5–6):000–000. 3

4 Sáró: A degeneratív spondylolisthesis instrumentált fúziós sebészi kezelésének hatása az életminôségre

véve, ami nôknél 62 évet, férfiaknál 65 évet jelen-tett, a nyugdíjasok és nem nyugdíjasok csoportjátalakítottuk ki (2. ábra). Az adatgyûjtés telefonos interjúk során történt az

Oswestry Low Back Disability Questionnaire segít-ségével. Minden betegre két értékelés vonatkozik:egy a mûtét elôtti, egy a mûtét utáni állapotot mérifel. A mûtét után legalább egy év (átlagosan 13,4hónap) telt el az állapotfelmérés idôpontjáig. Magaa kérdôív 10 szempont alapján ítéli meg a fájdalom,valamint a korlátozottság mértékét: 1. fájdalomintenzitása, 2. önellátás képessége, 3. terhek emelé-se, szállítása, 4. járási távolság, 5. ülés maximálisidôtartama, 6. állás maximális idôtartama, 7. éjsza-kai alvás idôtartama, 8. szexuális aktivitás, 9. társa-sági életben való részvétel, 10. jármûvel való közle-kedés képessége25. A 3. és 8. kérdéstôl eltekintet-tünk az értékelés során mivel a betegek többsége a8. kérdésre elutasítóan válaszolt, valamint, a be-avatkozás után nem javasoltuk nehéz súlyok emelé-sét. A módosítást a pontszámítás során figyelembevettük. Minden csoporton belül 0–5 pontot lehetettelérni és minél magasabb pontszámot ért el valaki,annál súlyosabb volt az állapota, annál alacsonyabbéletminôségen élt. Az értékelés során választ kerestünk arra a kér-

désre, hogy alcsoporttól függetlenül történt-e álla-potukban szignifikáns változás az életminôség

tekintetében a preoperatív állapothoz képest, alcso-portonként volt-e különbség, ez megalapozhatja-e afelmérés folytatását, kiegészítését, valamint melyikaz a panasz, amelyben a legnagyobb mértékû válto-zás tapasztalható. Vizsgálatunk során páros mintást-próbát alkalmaztunk, 1%-os szignifikanciaszintmellett. A pontszámok, és az Oswestry kérdôív általmeghatározott csoportosítás alapján határt húztunk(40-bôl 16 pont), amely érték felett a mérsékeltnélnagyobb mértékû a korlátozottság. A végeredménymagában foglalja, hogy az ebbe a sávba tartozóbetegek létszáma hogyan változott. Nehézségetjelenthet, hogy a vizsgálat retrospektív, mivel azeltelt idô megváltoztathatja a tünetek intenzitásánakértékelését. Nem vettük figyelembe a vizsgálatbanrészt vevôk egyéb megbetegedéseit azok heterogénvolta miatt (az idôs betegek jelentôs részét képvi-selték a vizsgálatnak), mely torzíthatja a megítélést.

Eredmények

Vizsgálatunk során arra voltunk kíváncsiak, hogyaz instrumentált fúzión átesett betegek hogyan érté-kelik az állapotuk változását, az operáció hatását, ésaz egész vizsgálati populációra vonatkoztatvamilyen irányú, illetve mértékû változás történt. A 3. és 4. ábra mutatja az eredményeket, mely

szerint a különbözô elôjelû változásokat összeadvaa 97 személynek összesen 1019 ponttal javult azállapota. Százalékosan kifejezve 26,26% javulásvolt mérhetô az egész csoportra vonatkozva. Ezenbelül hét személynek rosszabbodott az állapota, kétszemélynek stagnált és 88-nak javult különbözômértékben. A továbbiakban arra kerestük a választ, hogy

melyik vizsgált kategóriában történt a legnagyobbmértékû változás, valamint ez milyen irányú volt.Erre vonatkozóan az 5., 6., 7. és 8. ábra tartalmaz-za az adatokat. Látható, hogy a legkifejezettebbpanaszt a derék- és/vagy alsó végtagba sugárzó fáj-dalom okozta a kiindulási állapotban, azonban amûtéti sikeresség is ebbôl a szempontból a leg -szembetûnôbb, amellett, hogy mindegyik vizsgáltkategóriában összességében javulás volt tapasztal-ható a betegek megítélése szerint. A vizsgált para-méterek közül a fájdalom 55,5%-os csökkenésselaz elsô helyen áll (p<0,0001). Az elômérések alap-ján a második legkifejezettebb panaszt az jelentette,hogy a betegek 10–20 percnél tovább nem tudtakegy helyben állni. Ebbôl a szempontból 26%-osjavulás tapasztalható a betegpopuláción belül(p<0,0001). A séta (3. hely) (p<0,0001), valamintaz utazás (5. hely) (p<0,0001) nagyszámú betegnekokozott jelentôs korlátozottságot, mindkét paramé-

1. ábra. Nemek aránya

2. ábra. Nyugdíjasok, nem nyugdíjasok aránya

Ideggyogy Sz 2016;69(5–6):000–000. 5

ter javulást mutat. Ezzel szemben a harmadik legje-lentôsebb javulást az éjszakai pihenési idôtartammeghosszabbodása mutatja 25,8%-kal, ugyanakkora beavatkozást megelôzôen ez csak a nyolcadiknakrangsorolt zavaró tünet volt (p<0,0001). A negye-dik legnagyobb panaszt a betegek szociális éstársasági életterének beszûkülése jelentette. Ennekellenére a mûtét elôtti és utáni állapot közöttikülönbség csak 17,1%, ami az utolsó helyen áll asorban (p<0,0001). A betegeknél az ülési nehezí-tettség a hatodik a panaszok sorában, a javulásiarány 20,4%-kal az utolsó elôtti helyen áll. Az önel-látás hetedik a sorban, 21,9%-os javulás párosítha-tó hozzá (p<0,0001). Ezek után arra kerestük a választ, hány beteg

helyezkedik el abban a tartományban, ahol mér -sékeltnél nagyobb mértékû korlátozottság észlelhe-

tô az Oswestry kérdôiv figyelembevételével (16feletti ponthatár). A mûtét elôtt 82 fô tartozott ebbeaz intervallumba, a beavatkozás után 32 fô.Egyúttal a 16 pontos határ jelentette a vizsgálatsorán azt, hogy hány személy esetében lehet sike-resnek tekinteni a fúziós sebészi terápiát az életmi-nôség szempontjából. Ez 50 fô esetében valósultmeg. Az FDA (U.S. Food and Drug Administ ra -tion) legalább 15 pont javulást tart meghatározónakbetegenként az Oswestry kérdôív használatakor.Ezt szem elôtt tartva az összes beteg 35,05%-ánál,tehát 34 személynél volt 16–31 pont közötti javulásmérhetô. A kategóriákat egybevetve átlagosan 10,5pontos változás (csökkenés) történt. Arra vonatko-zóan is kerestük a választ, hogy a sikerességi arányhogyan oszlik meg nemek és kor szerint. A 9.ábrán látható, hogy a nôk közül 26-an, a férfiak

4. ábra. Elô- és utómérések összpontszámkülönbségeszázalékban

5. ábra. Kategóriánkénti összpontszám/elômérés

6. ábra. Kategóriánkénti összpontszám/elômérés

7. ábra. Elô- és utómérés különbsége sorrendben

8. ábra. Elô- és utómérés különbsége (százalékban) sor-rendben

3. ábra. Elô- és utómérések összpontszámkülönbsége

közül pedig 24-en tartoztak ebbe a csoportba.Százalékosan a férfiak 77,41%-ánál, míg a nôk50,98%-ánál volt a mûtét sikeresnek tekinthetô abetegek életminôség-javulása szempontjából.Vizsgálatunk során kérdésként merült fel a kor

szerepe az instrumentális fúzió sikerességében. Afiatalabb korosztályban 24 beteg, míg a nyugdíjas,idôsebb korcsoportban 26 beteg került a 16 pontfeletti sávba (9. ábra). Százalékosan a fiatalok72,72%-a, míg a nyugdíjasok 53,06%-a tartozottebbe a csoportba.

Megbeszélés

Az irodalom alapján nincs egységes irányelv adegeneratív spondylolisthesis kezelésével kapcso-latban. Tanulmányok sora vizsgálta e kérdéskört azutóbbi évtizedekben, választ keresve arra, hogymilyen terápia tekinthetô elônyösebbnek a betegszámára, figyelembe véve a beteg életkorát, általá-nos állapotát, egyéb megbetegedéseit. A tanulmá-nyok többsége a fúzióval kiegészített eszközösdekompressziós eljárást találta a hatásosabb techni-kának a dekompresszióval szemben, ugyanakkortovábbra sincs egyértelmû válasz arra, hogy azenyhe, valamint a súlyos fokú spondylolisthesis so -rán minden esetben szükséges-e, illetve elônyös-e a fúziós technika alkalmazása. A betegek teljesenvéletlenszerû kiválasztása nehezen valósítható meg,így minden tanulmányba bizonyos szempontokalapján válogatott betegpopuláció kerül, ami nehe-zíti az eredmények értékelhetôségét. Arra kerestük a választ, hogy saját gyakorlatunk-

ban az eszközös fúziós terápia mennyire tekinthetôeredményes mûtéti eljárásnak a degeneratív

spondylolisthesis kezelésében, milyen mértékûéletminôség-beli változás várható a betegeknél amûtétet követôen. Magyarországon ilyen jellegûfelmérés eredménye széles körben nem érhetô el. Olyan betegek kerültek mûtéti kezelésre, akik

sikertelen konzervatív terápián estek át. AzOswestry Low Back Disability Questionnaire segít-ségével egy elô-, illetve egy késôi utómérést köve-tôen a betegek állapotváltozását mértük fel.Eredményeink alátámasztják, hogy betegeink több-sége állapot-, illetve életminôség-beli javulásrólszámolt be. Az általunk operált és kérdezett 97beteg közül 88 beteg javulást tapasztalt állapotábana preoperatív idôszakhoz képest, két beteg állapotá-ban érdemi változás nem történt, ugyanakkor hétbeteg számolt be állapotromlásról a beavatkozástkövetôen. Az erôsebb kritériumként meghatározott16 pontos határt figyelembe véve a javulás 50 betegesetében valósult meg (51,5%). A 16 pont felettiférfiak 77,41%-ának, a nôk 50,98%-ának az állapo-ta javult. Ezen kritérium szerint a fiatalok 72,72%-a, míg a nyugdíjasok 53,06%-a észlelt állapotábanjavulást. Az FDA által meghatározónak tekintettlegalább 15 pont javulás az összes beteg 35,05%-ánál volt észlelhetô, a kategóriákat egybevetve átla-gosan 10,5 pontos csökkenés történt. Ennek értel-mében az eredmény a határozott állapotjavulástmutatja, ugyanakkor a meghatározónak tartotthatárértéket nem éri el.Az általunk végzett vizsgálatok az eszközös

fúzió eredményességét támasztják alá, ennek alap-ján a kifejezettebb panaszokkal rendelkezô fiata-labb (öregségi nyugdíj elôtti) férfiak tekinthetôekolyan betegcsoportnak, akiknél a legnagyobb a vár-ható életminôség-javulás esélye a mûtétet követô-en. A korábban említett vizsgálati hiányosságok

miatt további hosszú távú vizsgálatok, összeha-sonlítások, multicentrikus felmérések szükségeseka spondylolysthesis kezelésének pontosabb indi-kációja és az optimális kezelés meghatározása cél-jából.

Következtetések

Összesítve eredményeinket látható, hogy a spon -dylolisthesis sebészi kezelésében az instrumen-tált fúziós technika hatékony és javasolható eljá-rás, mely jelentôs életminôség-beli javulást ered-ményezhet a betegek számára. Pontosabb indi-káció felállítása és az optimális kezelés megha-tározása céljából további vizsgálatok szüksége-sek.

6 Sáró: A degeneratív spondylolisthesis instrumentált fúziós sebészi kezelésének hatása az életminôségre

9. ábra. Tizenhat pontos elô- és utómérés nem és dolgozó/nyug-díjas arányaival

Ideggyogy Sz 2016;69(5–6):000–000. 7

IRODALOM1. Olmarker K. Causes and cure of low back pain and sciati-ca. Orthopaedic Clinics of North America 1991;22(2):223-34.

2. Watters WC, Bono CM, Gilbert TJ, Kreiner DS, MazanecDJ, Shaffer WO, et al. Toton: An evidence-based clinicalguideline for the diagnosis and treatment of degenerativlumbar spondylolisthesis: The Spine Journal 2009;9:609-14.

3. Roy-Camille R, Saillant G, Mazel C. Internal fixation of thelumbar spine with pedicle screw plating. Clin Orthop1986;203:7-17.http://dx.doi.org/10,1097/00003086-198602000-00003

4. Gibson JNA, Waddel G. Surgery for degenerativ lumbarspondylosis(Review), The Cochrane Library, 2008, Issue4.

5. Bridwell KH, Sedgewick TA, O’Brien MF, Lenke LG,Baldus C. The role of fusion and instrumentation in the tre-atment of degenerative spondylolisthesis with spinal steno-sis. J Spinal Disord 1993;6(6):461-72.http://dx.doi.org/10,1097/00002517-199306060-00001

6. Grob D, Humke T, Dvorak J. Degenerative lumbar spinalstenosis. Decompression with and without arthrodesis. JBone Joint Surg Am 1995;77(7):1036-41.

7. Fischgrund JS, Mackay M, Herkowitz HN, Brower R,Montgomery DM, Kurz LT. Degenerative lumbar spondy-lolisthesis with spinal stenosis: A prospective, randomizedstudy comparing decompressive laminectomy and arthro-desis with and without spinal instrumentation. Spine1997;22:2807-12.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-199712150-00003

8. McGuire RA, Amundson GM. The use of primary internalfixation in spondylolisthesis. Spine 1993;18(12): 1662-72.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-199309000-00015

9. Carragee EJ. Single-level posterolateral arthrodesis, withor without posterior decompression, for the treatment ofisthmic spondylolisthesis in adults. A prospective, rando-mised study. J Bone Joint Surg 1997;79-A:1175-80.

10. Moller H, Hedlund R. Surgery versus conservative mana-gement in adult isthmic spondylolisthesis. Spine 2000;25(13):1711-5.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-200007010-00016

11. Fritzell P, Hagg O, Wessberg P, Nordwall A. 2001Volvoaward winner in clinical studies: Lumbar fusion versusnonsurgical treatment for chronic low back pain: A multi-centre randomized controlled trial from the SwedishLumbar Spine Study Group. Spine 2001;26:2521-34.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-200112010-00002

12. Keller A, Brox JI, Gunderson R, Holm I, Friis A, ReikerasO. Trunk muscle strength, cross-sectional area and densityin patients with chronic low back pain randomized to lum-bar fusion or cognitive intervention and exercises. Spine2004;29 (1):3-8.http://dx.doi.org/10,1097/01.BRS.0000103946.26548.EB

13. Zdeblick TA. A prospective, randomized study of lumbarfusion. Preliminary results. Spine 1993;18(8):983-91.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-199306150-00006

14. Thomsen K, Christensen FB, Eiskjaer SP, Hansen ES,Fruensgaard S, Bunger CE. The effect of pedicle screwinstrumentation on functional outcome and fusion ratesinposterolateral lumbar spinal fusion. A prospective rando-mized clinical study. Spine 1997;22:2813-22.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-199712150-00004

15. France JC, YaszemskiMJ, LauermanWC, Cain JE, GloverJM, Lawson KJ, et al. A randomized prospective study ofposterolateral lumbar fusion: Outcomes with and withoutpedicle screw instrumentation. Spine 1999;24:553-60.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-199903150-00010

16. Christensen FB, Hansen ES, Eiskjaer SP, Hoy K, HelmigP, Neumann P, et al. Circumferential lumbar spinal fusionwith ALIF Brantigan cage versus posterolateral fusion withtitanium CD-Horizon: a prospective, randomized, clinicalstudy of 146 patients. Spine 2002;27(23):2674-83.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-200212010-00006

17. Martin CR, Gruszczynski AT, Braunsfurth HA, FallatahSM, O’Neil J, Wai EK. The Surgical Management of Dege -nerative Lumbar Spondylolisthesis (A Systematic Review).Spine 2007;32(16):1791-8.

18. Herkowitz HN, Kurz LT. Degenerative lumbar spondylo-listhesis with spinal stenosis: a prospective study compa-ring decompression with decompression and intertrans-verse process arthrodesis. J Bone Joint Surg Am 1991;73:802-8.

19. Feffer HL, Wiesel SW, Cuckler JM, et al. Degenerativespon dylolisthesis: to fuse or not to fuse. Spine 1985;10:287-9.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-198504000-00018

20. Lombardi JS, Wiltse LL, Reynolds J, et al. Treatment ofdegenerative spondylolisthesis. Spine 1985;10:821-7.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-198511000-00008

21. Satomi K, Hirabayashi K, Toyama Y, et al. A clinical studyof degenerative spondylolisthesis: radiographic analysisand choice of treatment. Spine 1992;17:1329-36.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-199211000-00012

22. Yone K, Sakou T, Kawauchi Y, et al. Indication of fusionfor lumbar spinal stenosis in elderly patients and its signi-ficance. Spine 1996;21:242-8.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-199601150-00016

23. Ghogawala Z, Benzel EC, Amin-Hanjani S, et al. Pros -pective outcomes evaluation after decompression with orwithout instrumented fusion for lumbar stenosis and dege-nerative Grade I spondylolisthesis. J Neurosurg Spine2004;1:267-72.http://dx.doi.org/10,3171/spi.2004.1.3.0267

24. Matsudaira K, Yamazaki T, Seichi A, et al. Spinal stenosisin grade I degenerative lumbar spondylolisthesis: a compa-rative study of outcomes following laminoplasty and lami-nectomy with instrumented spinal fusion. J Orthop Sci2005;10:270-6.http://dx.doi.org/10,1007/s00776-005-0887-7

25. Fairbank JC, Pynsent PB. The Oswestry Disability Index.Spine 2000;25(22):2940-52; discussion 52.http://dx.doi.org/10,1097/00007632-200011150-00017