1

A Fenntartható fejlődés fogalma, filozófiája

A dolgozatot írta: Karai Zsolt

Neptun kód: AHG34O

2

Tartalomjegyzék -------------------------------------------------- 2

I. A fenntartható fejlődés igényének okai ---------------------- 3

II. A fenntartható fejlődés története és fogalma -------------- 8

III. Az eddigi fenntarthatóság megvalósításának buktatói és

a jövő---------------------------------------------------------------- 12

Források------------------------------------------------------------ 14

3

I. A fenntartható fejlődés igényének okai

Az emberi faj megjelenése gyökeres változást hozott a földi környezet

(legfőképp az ezen belüli bioszféra) átalakításába. Ez volt az első olyan

élőlény a Földön, ami bevitt energián kívül külső energiaforrásokat is

elkezdett felhasználni, hogy átalakítsa a környezetét. A az első más

állatfajoktól eltérő bioszféra átalakító magatartás a tűz használata volt,

aminek kezdetei 50-25 ezer évvel azelőttre tehetőek. Ennek számtalan

fontos következménye volt: megkezdődött a közvetlen bioszféra átalakítás

a tűz által (növényzet, állatok irtása) továbbá közvetlen következményei is

voltak (ragadozók elijesztése, könnyebben emészthető táplálék, hidegebb

klíma eltűrése és ezekből következő agytérfogat növekedés,

népességnövekedés és szélesebb körben való elterjedés), amik elindították

az emberiséget azon az úton, ahol ma is halad. Vajon jó irányba halad az

emberiség? Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem, mert a környezetet

(legfőképpen a bioszférát) pusztítja, így a saját tulajdon létére is veszélyt

jelent. A fenntartható fejlődés ötlete, gyakorlatilag egy három fő alappillért

tartalmazó modellen alapszik. A három alappillér pedig nem más, mint a

bioszféra (a környezet szűkebb értelemben), társadalom és a gazdaság.

Legelőször a bioszféra alakult ki a Földön, ami az anyagcserét folytató

élőlények élőhelye, ami durván a litoszféra 10 km-es mélységétől az

atmoszféra 17 km-es magasságáig tart. Ez a szféra magába foglal minden

élőt a földön. A másik kettő közös jellemzője, hogy az ember alkotta őket

és kevésbé kézzelfoghatóak, mint a bioszféra, ennek ellenére nagy

fontossággal bírnak. Ezek a társadalom és a gazdaság. A kettő közül

először a társadalmat alkotta meg az emberiség az által, hogy a népesség

4

egyre növekedett és az emberek egyre szervezettebb csoportokba

tömörültek és így elkezdett kialakulni egy közös értékrend, világnézet és

tudás, továbbá rendszeressé váló elemek (intézmények). Legutoljára, pedig

a gazdaság alakult ki, aminek kezdeteit a mezőgazdaság és talán a

különböző eszközök cseréjének megjelenéséhez köthetjük. Ez a három

alappillér sokat változott az évezredek során. Míg a bioszféra kiterjedése és

sokszínűsége csökkent, a társadalom és gazdaság komplexitása és mérete

egyre nőtt. Pár évszázaddal ezelőtt még nem ismerték ezt a modellt és az

azt tartalmazó fogalomhármast sem így tartották számon. A piacgazdaság

megjelenése fontos fordulópont volt a környezet kezelésében, ami a XIX.

század első felében alakult ki a Brit Birodalom központjában, Angliában.

A környezetet addig is végtelennek, kimeríthetetlennek tartották, ám a

piacgazdaság kezdett még jobban elvonatkoztatni a környezet

fontosságától és fiktív árucikké tette azt. Annak az eszköze lett, hogy a

vállalkozások minél hatékonyabban tudjanak profitot termelni és a

gazdaság minél jobban növekedjen regionális és globális szinten is a

szociális jólét meglétének és növekedésének érdekében. Addig a

társadalom kontrollálta a gazdaságot, ettől kezdve viszont ez a trend

kezdett megfordulni. Ekkoriban erősödött meg az elképzelés, hogy a

környezet végtelen. Ez az eszme vezetethetett ahhoz a hithez, hogy a

gazdaság korlátlanul tud növekedni és ez nem megy a környezet és a

társadalom rovására. Mára már kiderült, hogy Mindenekelőtt pár szót kell

ejteni a gazdaság alapvető szerkezetéről és működéséről. A gazdaság a

társadalom számára előállító, javakat és szolgáltatásokat nyújtó alrendszer.

Három fő ágazata van: a mezőgazdaság és az ipar, ami javakat állít elő és a

szolgáltatói szektor, ami szolgáltatásokat nyújt. Tevékenységének eszköze

a technika, aminek rohamos fejlődésével egyre hatékonyabban tud

5

működni. Működése hasonlít egy élőlény működéséhet, szóval

beszélhetünk gazdasági anyagcseréről is. Az élőlények az

anyagcseréjükkel változtatják a környezetet, így a gazdaság is változtatja a

környezetet. Ez az "anyagcsere" a természeti erőforrások kitermelésével

kezdődik. A következő lépésben a kitermelt nyersanyagokat a különböző

gazdasági ágazatok termékek, vagy szolgáltatások termelésére használják

fel. Az így termelt javakat utána a fogyasztók használják fel. Az utolsó

állomás a javak felhasználása után maradó hulladék. A folyamat első és

utolsó lépése okoz jelentős környezet átalakítást, de a köztes lépések is

fontosak. A bioszférát, társadalmat és gazdaságot és ezek kapcsolatát

kihangsúlyozó modellre épül több környezeti problémát megoldani vágyó

stratégia, ezekről később lesz szó. Az emberiség évszázadokon, talán

évezredeken keresztül azt hitte, hogy a környezet által nyújtott lehetőségek

és erőforrások kiapadhatatlanok, állapota állandó és örök, az emberi

tevékenység által nem változik. Furcsa módon csak a XX. század második

felében kezdett egyértelművé válni, hogy ez koránt sincs így. Az utóbbi

évtizedekben a tudósok sorra kezdték felfedezni a súlyos globális

környezeti problémákat, amik nem csak a környezetet, hanem az

emberiséget is fenyegetik, mivel az ember megfelelő életkörülményei

függnek a környezet megfelelő állapotától. Talán a legfőbb és

legközismertebb probléma a globális éghajlatváltozás. Mára már

egyértelmű, hogy döntően az emberi tevékenység felelős a nagy mértékű,

viszont természetellenesen rövid időn belüli éghajlatváltozásért. Ez a

nagymennyiségben a légkörbe bocsájtott üvegházgázoknak köszönhető,

melyek a természetes légköri üvegházhatást nagyban felerősítik (legfőbbek

a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid). A legutolsó jégkorszak vége

óta 5000 év alatt körülbelül 4 fokot növekedett a Föld éves

6

átlaghőmérséklete, míg csak a XXI. századra 1-6,5 fokos növekedést

jósolnak a klímatudósok (már eddig is 200 év alatt körülbelül 1 fokot nőtt a

Föld éves átlaghőmérséklete). Ez a probléma nem csak a hőmérséklet

változásában mutatkozik, hanem a világóceán szintjének növekedésében, a

normális lokális időjárás megváltozásában, szélsőségessé válásában is.

Például a nyári hőhullámok egyre hevesebbek, hosszantartóbbak

világszerte, különösen Európában és az éves csapadékeloszlás is

egyenetlen mind térben, mint időben. Az utóbbi probléma hirtelen lezúduló

nagymennyiségű csapadékban és ezáltal árvizekben, ugyanakkor egyes

helyeken hosszantartó aszályokban nyilvánul meg. Ezek mint hatással

vannak közvetlenül az emberéletek biztonságára, fajok kihalására és a

gazdaságra is. A következő probléma a fajok kihalása. Ez a probléma azért

különösen súlyos, mert ha egy állat vagy növényfaj kihal, többé soha nem

alkotható meg vagy alakulhat ki újra. Ennek nem csak esztétikai

szegényedés a következménye, hanem az ember számára élhető bioszféra

is veszélybe kerül ez által. Évente több ezer élőlény faj hal ki az élőhelyek

pusztulása miatt, más behurcolt invazív fajok miatt, túlhalászat/vadászat

miatt vagy a szennyezések miatt. Fontos problémának tekinthetjük még a

városi légszennyezést (pl savasesők, troposzférikus ózon a

következményei), ami egyre gyakoribb és elterjedtebb probléma a XXI.

században, a különböző szintetikus anyagok okozta károsodás (pl

növényvédő szerek, műtrágyák, vegyszerek stb.) Továbbá az ózonréteg

elvékonyodása különböző CFC gázok (klórozott-fluorozott-

szénhidrogének) miatt. Ez a probléma azért különleges, mert úgy tűnik erre

sikerült megoldást találnunk és visszafordítanunk a romboló folyamatot a

CFC gázok használatának teljes betiltásával, amit az 1987-es montreáli

jegyzőkönyvben fogalmaztak meg. Továbbá történtek sorra az ipari

7

balesetek, meyek néha elég nagy rizikót jelentettek. Ilyen volt az 1986-os

csernobili és a 2011-es fukusimai atomerőművek katasztrófái, de ilyen volt

Magyarországon a 2000-es tiszai cianid szennyezés és a 2010-es

vörösiszap katasztrófa Kolontár és Devecser térségében. Mindezen

problémák miatt kezdődtek el különböző kisebb szerveződések az '50-es

'60-as évektől kezdve, ahol előtérbe került a környezetvédelem fontossága,

de ugyanakkor az ezzel foglalkozó személyek belátták, hogy közben az

emberi civilizáció fejlődésének kérdése is fontos.

8

II.A fenntartható fejlődés története és fogalma

A fenntartható fejlődésnek több definíciója is létezik, viszont mindegyik

hasonló alapgondolatot fogalmaz meg vagy az alapján született. A főbbek a

következők: A Burtland bizottság szerint: „A fenntartható fejlődés a jelen

igényeinek a kielégítése a jövő generációjának szükségleteinek a

veszélyeztetése nélkül„. Az Egyesült Királyság kormánya szerint: „A

fenntartható fejlődés alapvetően egy egyszerű ötlet, melynek

lényege a jobb életszínvonal biztosítása mindenki számára, a jövő

generációkat is beleértve„. Az ENSZ "Közös Jövőnk" jelentése szerint

(későbbiekben lesz róla szó): „ A fenntartható fejlődés olyan fejlődés,

amely a jelen szükségleteinek kielégítése nem fosztja meg a jövő

generációját saját szükségleteinek kielégítése lehetőségeitől „. Hermann

Daly a Világbank korábbi közgazdásza szerint: „ A fenntartható fejlődés a

folytonos szociális jólét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó

képességet meghaladó módon növekednénk„. Végül a Világ Tudományos

Akadémia szerint: „ A fenntartható fejlődés az emberiség jelen

szükségleteinek kielégítése a környezet és a természeti erőforrások jövő

generációjának számára történő megőrzésével egyidejűleg”. Ezen híressé

vált definíciók megfogalmazhatóak egy definícióban is: A fenntartható

fejlődés olyan fejlődés, ami biztosítja a jelen generáció szükségleteinek,

szociális jólététének megfelelő mértékű kielégülését, de nem fosztja

meg a jövő nemzedékeket ennek lehetőségétől az által, hogy megőrzi és

óvja a természeti erőforrásokat és a következő generációk számára és

a növekedés mértéke nem haladja meg az ökológiai eltartó képesség

határait. Ezen kívül még figyelembe kell, venni, hogy a környezet,

9

társadalom és gazdaság kapcsolatban és kölcsönhatásban vagy

egymással. A fenntartható fejlődés kezdeteire, már a középkorból is van

írásos bizonyíték: egyes német államokban már létezett olyan erdőtörvény,

ami előírta, hogy aki kivág egy fát, annak a helyére újat kell ültetnie.

Később feljegyzésre került, hogy az amerikai indiánok szabályozták a

halászatot a folyókban. Magyar példákat is említhetünk. Erre példa Bedő

Albert főerdőtanácsos, aki 1885-ben nagy hangsúlyt fektetett a hazai erdők

védelmére "Magyarország erdőségei" című akadémiai székfoglalójában. A

gazdaságból fakadó káros környezeti hatásoknak és a gazdasági és

szociális fejlődés környezeti feltételeinek kulcs szerepe volt a fenntartható

fejlődés fogalmának és szükségességének megértésében. Ennek a

folyamatnak a fejlődése összefügg a környezetvédelem fejlődésével is. A

nemzetközi környezetvédelem kezdetei, egészen XIX. század második

feléig nyúlnak vissza. Ez a világ közvéleményének formálása és a

környezettudatosság fejlesztése révén jelentősen hozzájárult a

környezetvédelmi együttműködés intézményesítéséhez. Ekkortájt

Európában és Észak-Amerikában indították el tevékenységüket az első

természetvédelmi mozgalmak. A XX. század közepén, az '50-es '60-as

években már társadalmi szinten kezdett megosztó lenni a vélemény arról,

hogy az emberi tevékenységnek milyen a környezetre gyakorolt hatása.

Problémát okozott az, hogy a fejlett országok többsége ugyan belátta, hogy

a társadalom növekvő energiaéhsége, a környezetszennyezés és a

túlnépesedés komoly problémákat okozhat nem csak lokális, hanem

globális szinten is, de a mai napig is csak alig sikerült lelassítaniuk a káros

folyamatokat. A fejlődő országok, melyek nagy része valamely fejlett

nagyhatalom gyarmata volt, akár a XX. század második feléig is kezdetben

csak a lokális társadalmi és egészségügyi problémákra koncentráltak,

10

viszont egyre inkább fel akarnak zárkózni gazdaságilag a fejlett

országokhoz, amely további jelentős környezetkárosításhoz vezethet,

köszönhető ez új, hatékony technikai eszközök használatának.

Történelmileg fontos lépés volt, hogy a főleg iparmágnásokból álló Római

Klub megalakult 1968-ban a Accademia dei Lincei nevű

tudományegyetemen. 40 országból 100 tagja

volt, köztük a magyarokat József, Gábor Dénes, László Ervin és

Szentágothai János képviselte. Három fő alappillére a globális nézőpont, a

holisztikus szemlélet és a problémákra való hosszútávú megoldás volt.

Aurelio Peccei iparmágnás és tudós volt a klub első elnöke. 1972-ben a

klub publikált egy jelentést “A növekedés határai” (The Limits to Growth)

címen, amiben azt pedzegették, mi van, ha a környezeti erőforrások nem

bírják el a rá nehezedő egyre növekvő gazdasági teljesítményt. A benne

szereplő egyes gazdasági tevékenységekre vonatkozó megszorítások ötletei

kevesek tetszését nyerték el. Szintén 1972-ben Stockholmban, az ENSZ

környezeti világkonferenciáján történt az első világméretű terv létrejötte,

ami az emberi környezet megóvásával foglalkozott. A résztvevők

nyilatkozatot szavaztak meg a környezetvédelem alapelveiről és

nemzetközi szintű feladatairól. A nemzetközi együttműködés segítésére

létrehozták az ENSZ Környezeti Programját (UNEP). Ezen a konferencián

világossá vált a fejlett és fejlődő országok számára egyaránt, hogy a

környezetvédelem és gazdasági fejlődés kapcsolata fontos, mivel az ember

és természet kapcsolata globális szintem bomlott meg. Ez a konferencia

megkísérelte az érdekellentétek csökkentését is fejlett és fejlődő országok

között. 1974 és 1981 között az ENSZ egy sor szakmai konferenciát

rendezett az élelmezés, népességnövekedés, településfejlesztés,

elsivatagosodás, az egészségügy és agrárreform, az új és megújuló

11

energiaforrások kérdésében. A következő nagyobb lépés volt, amikor az

ENSZ 1984-ben létrehota a Környezet és Fejlődés Világbizottságot,

melynek vezetője az akkori norvég miniszterelnök asszony, Gro Harlem

Brundtland lett. A bizottság elkészítette a ma már mérföldkőnek számító

"Közös Jövőnk" című jelentését, amiben először fogalmazódott meg

ténylegesen a fenntartható fejlődés fogalma. Promotálja a mennyiség

mellett a minőségi növekedést és állítja, hogy a gazdaság csak a természeti

erőforrások megőrzésével növekedhet. Itt fogalmazták meg tudatosan

először ennek az eszmének a három alapját és a köztük levő szoros

összefüggéseket, amit minden politikai, gazdasági stb. döntésnél

figyelembe kell venni. Ezek az előző fejezetben említett környezet,

társadalom és a gazdaság. A következő nagyobb lépés az ENSZ 1992-es

Környezet és Fejlődés, ami Rio de Janeiróban volt. Ez a konferencia

"Közös Jövőnk" jelentést és annak pontjait vette alapul. Ezen az eseményen

több fontos dokumentumot fogadtak el. Ilyen volt a"Feladatok a XXI.

századra" (Agenda 21) dokumentum, ami a fenntartható fejlődés átfogó

programja, a fenntarthatóság elveit tartalmazó Riói Nyilatkozat, és a

tartamos erdőgazdálkodás elveit. Ezenkívül a Biológiai Sokféleségről szóló

Egyezmény és az Éghajlatváltozási Keretegyezmény hirdettetett meg

aláírásra, melyeket "riói egyezmények"-nek is neveznek. A riói

konferenciának is számos következménye volt. Például 1993-ban alakult

meg az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága az ENSZ program

végrehajtásának koordinálására, továbbá ennek hatására erősítették meg a

Globális Környezeti Alapot (GEF), melynek feladata lett többek között a

két riói egyezmény pénzügyi támogatási rendszerének működtetése.

Később eljött az idő, hogy felmérjék sikerült-e betartani a tervezeteket.

1997-ben New York szolgált helyszínül az ENSZ Közgyűlés Rendkívüli

12

Ülésszakának, ami értékelte a riói konferencia óta eltelt lépések

hatékonyságát. Itt már nem csak az ENSZ saját szervei, hanem "külsős"

nemzetközi szervezetek is elkészíthették saját fenntarthatósági

programukat. Az Európai Unió is elkészítette Fenntartható Fejlődési

Stratégiáját, melyet a 2001. júniusi göteborgi ülésen fogadtak el. A

következő nagy esemény a Fenntartható Fejlődés Világkonferencia volt

Johannesburgban, ahol a riói konferencia óta történt változásokat és

elmaradásokat értékelték. Hiába derült rá fény, hogy a társadalmi és

gazdasági fejlődés párhuzamban áll a természetes erőforrások állapotával,

elég kevés történt a három összehangolására. Itt mindent összevetve

kiderült, hogy csak alig sikerült kivitelezni a reményteljes ötleteket. Vajon

miért?

III. Az eddigi fenntarthatóság megvalósításának buktatói és

a jövő

Hiába derült ki már a múlt században, hogy az emberiség egy olyan helyzetbe

került, amiben a gazdaság, társadalom és természet továbbá annak alrendszerei

szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Továbbá függenek is egymástól (értve itt a

társadalom és gazdaság természettől való függőségét), ennek ellenére a gazdaság

és vele párhuzamosan a társadalom, megalkuvást nem tűrően kíván fejlődni

továbbra is, figyelmen kívül hagyva az egyre súlyosabb tényeket. A fenntartható

fejlődés három alappillére sokáig háromszög alakzatban volt elképzelve, amiben

az elemek kapcsolódnak egymáshoz, de külön önálló részek is. Ez abból az

elképzelésből származik, hogy a társadalom és gazdaság a természeti

erőforrások állapotától függetlenül növekedhet a végtelenségig. Mára viszont

egyre nyilvánvalóbb, a gazdaság a legkisebb alrendszer egy nagyobb

rendszernek. A legnagyobb halmaz ez esetben a környezet, ezen belül csak egy

alegység a bioszféra, aminek mi emberek is részei vagyunk, tehát a társadalom

13

is. A gazdaság pedig a társadalmon belül alkot egy alrendszert. Mégis ez az, ami

megpróbál uralkodni a többi felett is. Kicsit mondhatjuk, a gazdaság expanziója

a társadalom expanziójának az eszköze. Ennek az eszköznek az irányítása, ha

nem is teljesen, de kicsúszott a kezünkből, mivel a világgazdaság többnyire

önszabályozó és továbbra is a gazdasági teljesítmény az elsődleges szempont.

Ez a növekedés veszélyben van, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a nem

megújuló energiaforrások végesek és nem tudjuk pontosan mekkora készletek

állnak rendelkezésünkre. Több ezzel a témával foglalkozó szakember is azt

állítja; csak akkor lesz súlyos katasztrófa, ha egyáltalán nem teszünk ellene

semmit. Most már nyilvánvaló, az eddig tervezett fenntarthatóság nem

lehetséges a társadalmak jelenlegi gazdaság politikájával. Ezért nem lehettek

sikeresek a változtatásokra kidolgozott tervek. Pusztán politikai és diplomáciai

úton nem oldható meg a probléma. A probléma viszont világszinten, minden

embert érint. Elfogadható stratégának tűnne a biohatékonyság stratégiája, ami a

környezetkímélő technológiák előtérbe helyezését szorgalmazza. Ennél is

hatásosabb lehet a mértékletesség stratégiája, ami a termelés egyfajta

,,korlátozását” mondja ki, ehhez viszont rengeteg személyes érdeket kellene

félretenni. A leghatékonyabb, ellenben legnehezebb stratégia, a

környezetközpontű gondolkodás globalizálása, amivel már minden ember

feladatának érezné a környezet védelmét. A tartós megoldás megtalálása viszont

hosszú folyamat, de nem lehetetlen. A kulcs valószínűleg az átlag emberek

fejében és szívében lesz majd keresendő és nem csak a laborokban és nagy

konferenciákon.

14

Források

http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/foldrajz2/ch01s03.html

Takács Sánta András - Bevezetés a környezettudományba tananyag

http://www.unesco.hu/termeszettudomany/fenntarthato-

fejlodesre/fenntarthato-fejlodes-091214

http://users.atw.hu/bdszarhiv/files/fenntarthato_fejlodes.pdf

http://www.ff3.hu/fejlodes.html

https://pedb504.wordpress.com/page/4/