E szigetcsoportok egyike a voltangol gyarmat, a Fidzsi-szigetek

is, melynek jelenlegi, 149 fajtszámláló madárfaunájában számosendemikus faj található. Olyan ôsi,rokonaiktól évmilliókkal ezelôttelszakadt papagáj- és galambfajokélôhelyei ezek a szigetek, melyek arájuk szakadt földrajzi elszigetelt-ségben sajátos, önálló úton fej-lôdtek, alakulhattak tovább.

A Fidzsi-szigetek, mint állam,1970-ben vált függetlenné. 18000

km2-t kitevô területe 333 kisebb-na-gyobb szigetbôl áll. Az ôsi, szárazföldimadárfajok fennmaradása szempont-

jából legfontosabb a két legnagyobbsziget a mintegy 10000 km2 kiterjedésû

Viti Levu és a feleakkora Vanua Levu,melyek együttesen 86%-át teszik ki

az ország összes szárazföldi területének. Alakosság jóvoltából mindkét szigeten máigmegmaradhattak az esôerdôk. Az egykori,mintegy 8200 km2-nyi erdôterület többmint egynegyedét védetté nyilvánították,de emellett további 36%-át is tilos kiter-melni. Ezen erdôk megôrzése tette lehe-

20

A k e v é s n é h a n a g y o n s o k

A Déli-Csendes-óceán szigetcsoportjai, mintegy széttöredezett, s részben elsüllyedt ôsi földrész darabjai, számos ôsi típusú madár fenn-maradását biztosították napjainkig. A rendszerintigen kis területen élô, kihalófélben lévô fajoknaksokszor egy „tenyérnyi” esôerdô-maradvány jelentia túlélést. Amíg sikerül fenntartani ezeket az élôhelyeket, addig e veszélyeztetett szigeti fajok megmentésében is bízhatunk

A Fidzsi-szigetek

madárvilága

tôvé, hogy a Fiji-szigeteken számos száraz-földi endemikus madárfaj napjainkig fenn-maradjon. Bár a BirdLife International azeddigi élôhelyveszteséget elég súlyosnak, sa madarak helyzetét már kritikusnak tartja,többek nézete szerint a Fidzsi-szigetekôshonos madárfaunájának megmentéséreés fenntartására még megvan a remény.

Pillantsunk bele ebbe a titokzatos, ke-vesek által ismert madárvilágba! A szige-teken képviselt 43 családból különösenkiemelkedô a galambok és a papagájokcsoportja. A galambokat kilenc ôshonos fajképviseli, közülük négy endemikus, apapagájok hat faja közül öt úgyszinténcsak itt található meg. Leghíresebb termé-szetesen a narancsszínû gyümölcsgalamb(Ptilinopus victor), melynek hímje valóbanragyogó narancssárga tollazattal dicseked-het, míg a tojó tollazata egyszerû zöld,rejtô színezetû. A közeli rokon sárgafejûgyümölcsgalamb (Ptilinopus layardi) acsökkenô állományú veszélyeztetett fajokközé tartozik. A nagyméretû vitézgalam-bokat a nagy elterjedésû bütykös vitéz-galamb (Ducula pacifica) és az endemikusbarnafarkú vitézgalamb (Ducula latrans)képviseli. Ezek a madarak táplálkozásukkalerôsen kötôdnek az élôhelyüket képezôesôerdôk ôshonos fafajaihoz, azok termésé-hez, ezért fennmaradásuk az erdô meg-ôrzésének függvénye.

Látványos papagájok, „láthatatlan” hojszákHárom nagyobb méretû és három kister-metû papagájfaj él a szigeteken. A sajátosillatú, hosszúfarkú pézsmapapagájok teljeshossza közel 50 cm. A sárgahasú pézsma-

papagáj (Prosopeia personata) erôspézsmaillatát mind a vadon élô,mind a fogságban tartott egye-deken jól érezhetjük. Hátoldaluknagyrészt zöld színû, hasoldalukpedig – mint azt nevük is jelzi –sárga és narancssárga. A részbenfekete fej szinte maszkot képez, és álarcosmegjelenést kölcsönöz e fajnak. Rokoná-nak, a gesztenyevörös pézsmapapagáj-nak (Prosopeia tabuensis) gyönyörûszínezetû tollazata okozta vesztét,miatta ugyanis egykor elterjedtenvadásztak rá élôhelyein. Legdísze-sebb e három nagyobb faj között ahasoldalán kárminpiros fénylôpézsmapapagáj (Prosopeia splen-dens), mely az elôzô fajnál eredeti-leg kisebb elterjedésû: csupán a déliKadavu szigeten élt, s onnan tele-pítették be már több mint százévvel ezelôtt Viti Levu erdeibe, aholláthatólag jól meghonosodott. A pézs-mapapagájok az ismertebb papagájfa-jok közül az Ausztrália térségébenhonos nemes papagájjal (Eclectus roratus)és a királypapagájjal (Alisterus scapularis)állnak legközelebbi rokonságban.

Fidzsi legritkább papagája a három kis-termetû faj közül kerül ki. A pirostorkúlóri (Charmosina amabilis), mint latinneve is jelzi, „szeretetreméltó” apró ékszer.A viszonylag hosszú farkú apró madárfô tápláléka a nektár. Viti Levu ésTaveuni öreg fákból álló, há-borítatlan esôerdeiben él.Igen nehéz észrevenni azöld lombozatbanaz apró, zöld ma-

darat, s talán ezért is véljük ennyire ritká-nak. Bízhatunk benne, hogy a Taveuniszigetén létrehozott erdôrezervátum biz-tosítja majd fennmaradását. A másik kétkisebb faj egymást váltja Fidzsi különféleszigetcsoportjain. A remetelóri (Phigys soli-tarius) nagy elterjedésû, míg rokona, akékfejû lóri (Vini australis) csak azon a ki-sebb szigetcsoporton él, ahonnan a másikhiányzik. Ez utóbbi, bár itt úgynevezettkisterületû faj, nem endemikus, hiszen a Tonga- és a Számoa-szigetcsoporton ismegtalálható.

Egy kihaltnak vélt és 1984-ben újra-felfedezett, bár nyilvánvalóan továbbra isrendkívül ritka, „csövesorrú” tengeri ma-dárnak is otthona ez a szigetország. Ez a faj a csupán Ngau szigetén található, sötéttollazatú fidzsi hojsza (Pterodromamacgillivray), melyet újrafelfedezése óta

alig tíz esetben észleltek. A fidzsi hojsza feltéte-

lezett fészkelôhelyevalahol az esô-

erdôben lehet,vagyis a „szá-

razföldön”,

21

amit nagyban veszélyeztetnek a behurcoltragadozók, mint a patkány, a kivadultházimacskák, és sajnos éppen a patkányokvisszaszorítására betelepített aranypettyesmongúz (Herpestes auropunctatus) is.

A szigeteken félvadon élô és házi macs-kák nagy veszélyt jelentenek sok más ma-dárra, s különösen a fészekben ülô fiókákra.Az ô számlájukra írható a szalagosszárnyúerdeiguvat (Nesoclopeus poecilopterus) ki-

pusztulása. A macskák fenyegetik ugyan-akkor az itt telelô rendkívül ritka tahitipólingot (Numenius tahitiensis) is, ezek amadarak ugyanis evezôtollaik vedlése miattegy idôre röpképtelenné válnak itt-tartóz-kodásuk során.

A ragadozómadarakat kevés faj képviseli:mindössze két héja- és egy sólyomféle. Legfontosabb közülük a bennszülött fidzsihéja (Accipiter rufitorques), mely számosszigeten elôfordul, s a tengerparttól kezdve a hegyi erdôkig kis számban mindenüttmegtalálható. A mi héjánknál jóval kisebbragadozó táplálékában fôként madarak,rovarok, rákok és kisebb hüllôk szerepelnek.A füves területek fölött imbolygó repülésselvadászgat a szigeti rétihéja (Circus approxi-mans). A baglyokat két gyöngybagolyfaj

képviseli. Igazi bagoly nem él ezen a szigetcsoporton.

Taveuni légykapóiA Somosomo-szoros egy különleges szigetetválaszt el Vanua Levutól, Fidzsi másodiklegnagyobb szigetétôl. Ez a 42 km hosszú-ságú és 11 km széles, ragyogó zöld föld-darab, Taveuni ma is ôrzi természetes arcu-latát, erdeibe csupán néhány helyen vágtak

bele. Kiterjedését tekintve Taveuni harma-dik a szigetvilágban. A vulkanikus eredetûsziget legmagasabb pontja az 1241 métermagas Uluigala. A termékeny vulkáni tala-jon létrejött, fafajokban gazdag esôerdôbenszámos csak itt élô erdei madár található.Itt bukkanhatunk rá egy különös énekes-madárra, a vanikorói császárlégykapóra(Myiagra vanikorensis) is, mely azonbannem fidzsi bennszülött, mivel Óceániamás területein is elôfordul. Taveuni szige-tén a bennszülött azúrkoronás császár-légykapó (Myiagra azureocapilla) is meg-található, mely különösen áhított faj amadárturizmus résztvevôi körében.

A császárlégykapók különleges és a nem-zetségében is egyedülálló képviselôje a se-lyemfarkú légykapó (Lamprolia victoriae).

Alig 12 cm hosszú, de fekete-fehér tollazatá-val feltûnô jelenség. Élénk fehér farkcsíkjaés feketén szegett fehér farka adja legfôbbjellegzetességét. Eredetileg az erdôszegélyekmadara, de megtalálható a vágásterületeken,erdôfoltokban is, ott, ahol a közelben mégöreg esôerdôket is talál. Rendszerint alacso-nyan, a fák mohos tönkje körül fel-le röp-penve vadászgat apró ízeltlábúakból ésférgekbôl álló zsákmányára. Vanua Levu

22

szigetén külön erdôrezervátumot hoztaklétre számára. A légykapók között talán alegkisebb elterjedési területtel az Ogea-szi-geti császárlégykapó (Mayrornis versicolor)rendelkezik, mely csupán a kis Ogea szigetmindössze 18 km2-nyi területén él. Popu-lációja ennek ellenére egészséges, s élôhe-lyeinek változatlan fenntartása mellett a fajtúlélése is biztosítható. A hasoldalán okker-sárga, felül hamvasszürke apró madár táplá-lékszerzô sávja felöleli az erdô valamennyiszintjét, a lombkoronától a cserjeszintig, s aliánfüggönyökben is gyakran látható.

Az Indiától Új-Zélandig elterjedt, mint-egy 44 fajt számláló, sajátos alkatú légy-kapókat, az önálló családot képviselôlegyezôfarkúakat a Fidzsi-szigeteken két fajképviseli. A csíkosbegyû legyezôfarkúnak

(Rhipidura verreauxi) e kis szigetcsoportonhárom alfaja fordul elô. E változékonyságkönnyen magyarázható, ha figyelembevesszük, hogy ezek a viszonylag apró testû,csupatoll madarak rövid, lekerekített szár-nyaikkal, ugyanakkor aránytalanul nagyfelületû „legyezôfarkukkal” nem vállalkoz-hatnak a szigeteket elválasztó tenger-szorosok átrepülésére, hiszen a legkisebbszél is elragadhatja ôket, s másfelé viszi,

nagy valószínûséggel vesztükre ki a nyílttenger fölé. Ily módon az egyes szigeteken„rekedt” populációk a keveredés hiányá-ban önálló utakon fejlôdve jól elkülönít-hetô alfajokká alakulhattak. A Taveuniszigetén található alfajt vörös lágyéktol-lazata alapján Sharpe, a kor híres ornitoló-gusa Rhipidura verreauxi rufilateralis-nak(=vörhenyes oldalú) nevezte el 1879-ben.A másik faj, az endémikus fidzsi legyezô-farkú (Rhipidura personata) kizárólag a déliKadavu és Ono szigeteken él.

Az ausztrálázsiai térségre annyira jellem-zô, fajokban gazdag családot, a mézevô-féléket (Meliphagidae) Fidzsin öt faj kép-viseli, közülük négy endemikus. Taveuniszigetén a nagy elterjedésû, azaz Tongán ésa Számoa szigeteken is megtalálható pikke-

lyesfejû mézevô (Foulehaio carunculata)kerülhet távcsövünk elé. Ez a virágzó fákatlátogató, fôként nektárral táplálkozómadár nemcsak az erdôszéleken, hanem afalvak kertjeiben is fellelhetô.

A remény hal meg utoljáraA díszpintyfélék (Estrildidae) családjáhoztartozó népszerû papagájamandinák közülkét faj él itt. Mindkettô endemikus, csak a

Fidzsi-szigeteken található. A halvány-csôrû papagájamandina (Erythrura klein-schmidti) a világon egyedül Viti Levuszigetén él. A nemzetközi védelmi besoro-lás a ritka fajok között tartja számon.Valószínûleg sohasem élt népes populá-ciókban. Ez a faj is az eredeti erdôk lakója,de alkalmazkodóképességét bizonyítja,hogy másodlagos erdôkben, sôt kókuszül-tetvényeken is megtelepszik. Szokatlanulerôs csôre halványrózsaszín, tollazata túl-nyomórészt zöld, fejeteteje viszont kék,farkcsíkja piros, rövid farka pedig fekete.Rokonaitól eltérôen nem társas, inkábbmagányosan vagy párosával keresgéli táplálékát, de csatlakozik az erdôt járó veg-yes táplálkozó madárközösségekhez is. A fidzsi papagájamandina (Erythrura

23

pealii) ugyancsak zöld tollazatát a fej és afarok élénk piros színezete díszíti; azelôzôtôl eltérôen több szigeten is elôfordul.Mindenképp meg kell említeni a sajátoséletmódú rigóposzátát (Trichocichla rufa),melyet közel száz évig kihaltnak véltek. A legnagyobb szigeten Viti Levun azonban1967-ben újrafelfedezték, majd 1974-benVanua Levu ritkán járt erdôs hegyvidékénis megtalálták, sôt, a sziget nyugati részérôl1976-ban új alfaját is leírták. Ez a poszáta,mint magyar neve is jelzi, rigószerû, erôslábakkal rendelkezik, az erdô talaján él, sott rigó módjára az avarból szerzi kisebbgerinctelen állatokból álló táplálékát. Ter-mészetesen ez is bennszülött faj, s csakhegyvidék 800 m-nél magasabban fekvôövezetében található meg.

A Fidzsi-szigetek avifaunája nem túlnagy számú, összességében mindössze 149 fajt tartalmaz, s közöttük jelentôs abetelepített, nem ôshonos fajok száma is.(A 27 endemikus fajjal szemben 11 a be-telepítettek száma.) A maradék olyanôshonos fajokból áll, melyek Óceánia másszigetcsoportjaiban is megtalálhatók, sôt

egyesek más kontinenseken is. A hazaimadárfaunánkkal is vannak közös fajok,összesen 24. Ilyenek a tíz közös parti-madár-faj mellett a „világpolgár” gyöngy-bagoly (Tyto alba) és a vándorsólyom(Falco peregrinus), de ritkaságként a nagykócsag (Ardea alba) és a batla (Plegadis falcinellus) is elvetôdik a szigetekre.

A 11 betelepített fajt nem számítva, a43 fidzsi madárcsaládból tulajdonképpencsak 38 a természetes elôfordulású, öt csu-pán azért szerepel a névjegyzékben, mertképviselôit meghonosították. A legszem-beötlôbb betelepített fajok a lépten nyo-mon látható kínai gerle (Streptopelia chi-nensis), a csapatosan mozgó pásztormejnó(Acridotheres tristis) és a dzsungelmajna(Acridotheres fuscus), a kaffer bülbül(Pycnonotus cafer), egyes szigeteken aközönséges bagolyfecske (Podargus strigoi-des), vagy az Ausztráliából behozottfuvolázómadár (Gymnorhina tibicen). Fel-tehetôen vadászati célból hozták be a vad-pulykát (Meleagris gallopavo) és a bankiva-tyúkot (Gallus gallus) is. Az idegen fajokbetelepítése természetvédelmi szempont-

ból természetesen nem kedvezô, mintláthatjuk ezt Új-Zéland példáján, hiszenversenytársai lehetnek az ôshonos fajok-nak, s háttérbe szorítják azokat.

Mindezek mellett a Fidzsi-szigetekenmég kellô kiterjedésben maradtak meg atermészetes élôhelyek, s ha ezek védelmé-rôl nemzetközi összefogással és támogatás-sal kellôképpen gondoskodunk, remé-nyünk lehet, hogy a 26 csak itt található,endemikus faj a többi ôshonos madárralegyütt fennmaradhat a jövô generációiszámára.

Dr. Bankovics Attila

Buzás Balázs további Fidzsi fotói awww.balazsbuzas.com lapon láthatók

25

Buzás Balázs felvételei